VÁRUNK A SZEMERETELEPI REFORMÁTUS GYÜLEKEZET KIADVÁNYA III.évf. 3.szám
2014. október
A reformáció vadhajtásai „…és aki lerontja a kőkerítést, azt megmarja a kígyó” (Prédikátor 10, 8b) A Reformáció úgy indult Európa életében, mint egy mindent elsodró áradat. Nem csupán az egyszerű emberek, de a régi vallás felszentelt papjai is tömegesen és lelkesen csatlakoztak az evangélium által megújult hithez. Magyarország lakosságának közel 90%-a egy időben már ide tartozott. Nem sokkal ezután mégis megtört a lendület, valami megszakadt, az új irány követői erős kisebbségbe kerültek és napjainkig ebben is maradtak. Az okok között mi általában a külső, hatalmi elnyomást, a különféle fondorlatokat és a lelki hitelvesztést segítő embertelen vallásháborúkat szoktuk emlegetni. Pedig a megerőtlenedésnek ezeken kívül nagyon komoly lelki okai is voltak. A belső gyengeség és a megosztottság is gyengítőnek bizonyult. Az ősi kígyó, Isten szent ügyének megátalkodott ellensége a régről ismert technikát alkalmazta: „Ha egy mozgalmat meg akarsz szüntetni, állj az élére!” Tehetséges, az újításban élen járó emberek közül többen hirdették: ne álljunk meg félúton, menjünk radikálisan végig rajta! Csakhogy ez a „radikalizmus” végzetesnek bizonyult, mert nem elégedett meg a tiszta bibliai tanítással, hanem túllépett azon. Az eredmény pedig zavar, káosz és békétlenség lett. E vadhajtások közül tanulságos mai életünkre nézve is, ha megemlítünk közülük néhányat. A Szentháromság egy örök igaz Istenségének tagadása. A nyilvánvaló bibliai igazság kiforgatásának napjainkra érett be keserű gyümölcse. Követői vagy belterjes, az egész kereszténységgel szembeforduló szektává lettek, vagy pedig biblikusnak gondolt tanításuk lassan feloldódik az ember egyéni szabadságának tengerében. Ahol Krisztus csak ember (szupermen), ott a megváltás legalapvetőbb igazságaival sem tudnak mit kezdeni. Nem épül be gondolkodásukba, kegyességükbe, teológiájuk nem erre épül, ezért hamis marad. „Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is, mint a megfeszítettről.” (I Korintus 2, 2) A józanságot nélkülöző bibliátlan rajongás. Ez megmutatkozhat társadalmi és lelki szinten. Az első a Reformáció radikális irányzata, mely célul tűzte ki és rövid időn belül elérhetőnek vélte a teljes társadalmi igazság biblia elvek
szerinti megvalósulását, vagyis Isten eljövendő országának teljes eljövetelét. E szerencsétlen és nem biblikus elvek véres, kegyetlen lázadásokkal párosultak megannyi szenvedést, halált vonva maguk után. Isten országának ez a kiteljesedése Jézus Krisztus eljövetelével valósul majd meg. „Nem erővel, nem hatalommal, hanem az én lelkem által.” (Zakariás 4, 6) A radikális és harcos vallási fanatizmusnál nincs veszedelmesebb métely. Az Isten nevében való gyilkolásnál és mészárlásnál nem létezik nagyobb istentelenség. Az Isten és az egyházkép újratorzulása. A középkor vallásos embere egy büntető, haragvó és ítéletében kegyetlen Istent látott Jézus Krisztus Atyjában. Ennek megfelelően az őt képviselni hivatott egyház elváró és kirovó jellegű volt. A teljesítménnyel és elvárásokkal szemben az evangélium a háttérbe szorult. Az Isten ostorától való általános félelem az egyház tekintélyével kapcsolatban sok visszaélésre adott okot Isten hivatalos képviselőinek. A Reformáció ezt a hamis képet rombolta le azzal, hogy az üdvösség ingyenes voltát hangsúlyozta. „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.” (Efezus 2, 8-9) Ezzel helyreállította a biblikus istenképet. Másrészt lerombolta az egyház – híveit mesterségesen kiskorúságban és félelemben tartó – hamis tekintélyét, mintha ő lenne az életnek és halálnak kizárólagos ura és intézője. „Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus.” (I Timóteus 2, 5) Az egyház küldetése nem az uralkodás, hanem a szolgálat. De ez a szépen kitisztult kép is eltorzult az idők folyamán, odáig, hogy a mai átlagember már nem érzi Isten igazságosságának és népe tekintélyének súlyát. Istenből olyan „jóisten” lett, akinek semmi se számít, hivatalból mindenkinek mindent megbocsát. Létének nincs súlya és a közerkölcsre sem gyakorol már befolyást. Ezzel együtt pedig az egyháznak sincs már tekintélye. Az általános vélekedés szerint a gyülekezet a hit gyakorlásának már nem kizárólagos, nem is igazán fontos, hanem legjobb esetben is csak egyik lehetséges terepe. A bajt tetőzi, hogy az egyház maga is hajlamos arra, hogy ezeket elhiggye. Civilizációnk így eljutott az igazi távlatok elvesztéséhez. Nincs mennyei dimenziója. Ennek következtében felértékelődtek a látható javak, a pénz, és távlattalanná lettek az igazán megszentelt emberi kapcsolatok. El lehet bontani a határokat, de kígyómarás nélkül ezt nem lehet megúszni. A Reformáció a keresztyénség legnagyobb tisztulása volt. Ennek gyümölcsei éltetnek ma is. Ne lépjünk túl igazságain, becsüljük meg azokat. Kiss László lelkész
2
A lübecki Krisztus-szobor felirata „Ti mesternek hívtok – és nem kérdeztek engem. Útnak neveztek – és nem jártok rajtam. Világosságnak hívtok – és nem néztek reám. Életnek neveztek – és nem kerestek engem. Bölcsnek hívtok – és nem követtek engem. Hatalmasnak neveztek – és nem kértek engem. Irgalmasnak hívtok – és nem bíztok bennem. Igazságnak neveztek – és nem féltek tőlem. Ha egyszer örökre elvesztek – ne okoljatok engem!” (Köszönjük Julika néninek az értékes gyűjtést)
Megfáradtunk!? – Krisztusra van szükségünk! A „minap” presbiteri bibliaórát tartottunk. Súlyos és nehéz téma volt terítéken, amely közösségünk minden szintjén, a vezetők, a gyülekezet és az egyén szintjén is nagyon aktuális volt. A megfáradásról, vagy ha úgy tetszik a lemerülésről volt szó, Nehémiás 13, 4-31 alapján. (érdemes elolvasni) Ez a kérdés azonban amennyire súlyos, annyira „természetes” is talán. Gondoljunk csak bele, mennyire igaz ránk a hullámzó teljesítmény, a gyors kiábrándulás, a megsértődés, a sopánkodás, a mások erőtlenségén való megerőtlenedés, a másokra mutogatás, a borúlátás, a nyilvánvaló ajándékok és áldások mellett is rajtunk erőt vevő „depresszió”, hogy annyira megfáradunk, hogy úgy érezzük az Isten ügye is megfáradt. Mennyire meg tudunk erőtlenedni, egy kis nehézségtől mennyire vissza tudunk hőkölni, nem beszélve a világ nyomásáról és az életünket érő valóban súlyos csapásokról – gyászról, súlyos betegségről, anyagi csődtől. Igen, talán nem is kell csodálkozni. Hiszen így történt ez már az Ószövetség „emberének” életében is, egyszer fenn, majd egyszer csak lenn – sokan és sokszor többnyire csak lenn. Mi vagyunk a hibásak, vagy a „felebarátom”, vagy netalántán Isten? Jó kérdés… Talán Isten tehet arról, hogy nem teszem, amit mond, vagy nem fogadom el tőle a „boldogító ajándékot”? Vagy a „felebarátom” tehet arról, hogy nem forgatom a Bibliát, nem imádkozok, nem szolgálok? Bizony erre lehet hivatkozni, de talán nem sok értelme. Nehémiás próféta sorjázza népének megfáradási jeleit, annak okait,
3
megnyilvánulásait. Teret nyert az óember az új megváltott (valóban megváltotte?) emberrel szemben. A világ tényleg kemény nyomása, illetve az ahhoz való – bizony önkéntes – alkalmazkodás megtántorította és elsodorta Izráelt az Úrtól és a testvéreinktől, a korábbi megtérés után. Az addig szentnek gondolt dolgokba befurakodott a szentségtelenség, a világias gondolkodás és az önérdek követése. Visszaesett az Úrnak és közösségének odaszánt adakozás, mind ami az anyagiakat, mind ami az időt és fáradtságot illeti. Szétszéledtek a vezetők, a gyülekezeti tagok, a szolgálók. Az Úrnak és Szavának odaszentelt idő megcsappant és annak minősége is romlott. Idegen dolgok és eszmék felőrölték azt, ami megmaradt. Mindenki a maga erejére támaszkodott, de ez semmire se volt elég, vagy csak ideig-óráig. Ez van ma velem, veled, velünk? Talán nincs még egy ilyen jó alkalom ezt kimondani, mint a reformáció havában, hogy IGEN. Még akkor is meg kell tenni ezt, ha látjuk a sok áldást, mellyel egyéni, családi és gyülekezeti életünk volt, van fűszerezve. De mindez kevés, ha csak részleges a siker. Az Úr teljességben, „egészségben” gondolkodik, a langyosságot nem kedveli, és mi se lehetünk boldogok, amíg nem „mindenre” vágyunk, amit Ő adhat. Elsősorban nem a fáradozást kívánja tőlünk, nem is elvárásai tömkelegével terít be minket, hanem azt kéri, hogy fogadjuk el azt, amit nekünk kínál, az Ő Fiát, az Ő Igéjét, az Ő erejét, az Ő Lelkét (a mindent). Ez a dolgok alfája és omegája, hogy fogadjuk el a Krisztust vagy legalább tegyünk felé lépéseket, hogy bízzuk már rá magunkat egészen, hogy Isten akaratát cselekedjük és ne a sajátunkat, vagy más hasonló bukdácsolóékét. Csak Jézus által és az ő áldozatára és győzedelmes megdicsőülésére, tanításaira alapozva tudunk „feltámadni”, kilépni „holt állapotunkból”. Ha megfáradtunk, vagy ha mindig is lemerültek voltunk, tudnunk kell, hogy kihez fordulhatunk újra, vagy először életünkben. Ahogy régen Nehémiás volt az Isten szeretetének és megújító erejének a közvetítője, úgy ma az Úrról tanúskodó Igével (aki a Krisztus Jézus) kell felvennünk a nem könnyű, de annál boldogítóbb harcot a mai világ életünkbe való romboló betüremkedése, a saját és mások lelki elerőtlenedése, a szent dolgok védelme, a szolgálatok értelmének óvása érdekében. Mindannyiunk – vezetők és nem vezetők – egyedi és közös felelőssége ezért, hogy hitéletünket és az azok alapját adó cselekményeket (Igeolvasás, imádság, alkalmak, közösségi lét, szolgálat) gyakoroljuk. „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.” (Máté 11, 28) Borkó Tamás
4
De jó kis gyermeknapközink volt Több év szünet után gyülekezetünk presbitériuma nyári gyermeknapközi megszervezéséről döntött, amelyet 2014. július 28. – augusztus 1. között tervezett megtartani. Azonban „a szív megtervezi az embernek az útját, de a lépéseit az Úr irányítja” (Péld. 16, 9). Így történt ez most is, hiszen a gyermeknapközi kezdete előtt pár héttel a jelentkezők listáján főleg óvodás korú gyermekek szerepeltek, miközben kisiskolás korú gyermekek fogadására készültünk. Az Úr irányított, mi hozzá igazítottuk terveinket, s a napközis tábor kezdetére készen álltunk a kis ovisokból és pár kisiskolásból álló csapat fogadására. A gyerekek a hét minden délelőttjén Péter életével ismerkedtek, énekeket tanultak, és szorgalmasan gyűjtögették a pontokat a tanultak felidézésével. Amikor az időjárás engedte, a szabadban játszottak vidámabbnál-vidámabb futkározós és ügyességi játékokat. Az alvás (illetve a nagyobbak csendespihenője) után pedig Péter életének helyszínét, a Galileaitenger vidékét készítették el napról napra, a hegyektől a tengerig, az állatoktól az emberekig. Ezt a kis makettet a gyülekezet is megtekinthette két egymást követő vasárnap templomunk előterében. Miközben a szolgáló testvérek egyik fele a gyermekekkel foglalkozott, a többiek minden nap ízletes tízórai, ebéd és uzsonna felszolgálásáról gondoskodtak. A tábor közben pedig Isten mindenkit tanított. Nemcsak a gyermekeket. Mire tanított? Türelemre, egymásra figyelésre. Hogy a legkitartóbb, legnagyobb huncutság mögött is egy szeretetre vágyó lélek rejtőzik. Hogy egyedül az Úr segítségével tudjuk a gyermekeket jól szeretni, s az Ő útjára terelgetni. A mi erőnk és elhatározásunk ehhez kevés, türelmünk rövid, figyelmünk lankad. A hét közepén a fáradtságunkat eloszlatta, fogyatkozó türelmünket erősítgette a Kossuth téri gyülekezet bábcsoportjának délutáni bábelőadása, melynek dalát a gyerekek a tábor végéig számtalanszor elénekelték: „Szeretni soha nem késő, Eldöntöm legbelül és Ő Megadja hozzá, ami még kell! Szeretni kell! Ez a szó a végső!”
5
A hét végén a gyerekek és a szolgáló testvérek már összeszokott csapatként búcsúztak egymástól. Öröm volt látni a csillogó tekinteteket, hallani a szülőket, hogy a gyermekek jól érezték magukat a héten! Milyen jó, hogy mi elterveztük, az Úr pedig közbeszólt. Áldott volt ez a hét. „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa.”(Lukács 18, 16). Jövőre is várjuk őket és a szolgáló testvéreket a gyülekezeti gyermeknapközibe! Borkóné Fodor Krisztina
Gyülekezeti csendeshétvége A sokak által várt és régóta tervezgetett gyülekezeti csendeshétvége az idei év nyarán, 2014. július 18-20 között, végre megvalósult, amelynek a vámosmikolai Albert Schweitzer Szeretetotthon Pihenőház adott otthont. A szervezés munkálatai már év elején megkezdődtek, a helyszín foglalásával és bejárásával, majd a három nap programjának megtervezésével és megszervezésével. Isten iránti hálával köszönjük azok szolgálatát, akik részt vettek e szervezési és „kivitelezési” munkákban. Vámosmikola Budapesttől mintegy 90 km-re, a Börzsöny hegység és az Ipoly folyó között terül el, csodálatos természeti környezetben. A szállásunk mindennel felszerelt, nagy kerttel rendelkező háromszintes épület volt. Az igei alkalmakat egy nagy lombú diófa árnyékában tarthattuk, a gyermekek az óriási kertben játszhattak, szaladgálhattak és szüretelhették a gyümölcsfák finom terméseit. Szállásunk majdnem teljesen megtelt, mivel mintegy 35 fő vett részt a csendes hétvégén. Minden korosztály és minden családtípus képviseltette magát. Színes, vidám társaság gyűlt össze. Az igei alkalmakon a Család volt a vezérfonal. Beszéltünk arról, hogy mit kíván Isten a gyermekektől (I Jn. 2, 12-14; Ef 6, 1-3), az ifjaktól (I Jn 2, 14/b; Tit 2, 6; Préd 11, 9-10), a szülőktől és házaspároktól (I Jn 2, 13-14; I Pt 3, 1-7; Kol 3, 18-25; Ef 5, 21-33; Ef 6, 4), valamint az idősektől (Tit 2, 3-5; Tim 5, 116; Préd 12, 1-7). (érdemes ezeket átolvasgatni) A tartalmas igemagyarázatokat a téma feldolgozása követte kiscsoportos beszélgetések formájában. Ezek a beszélgetések voltak a leginkább gyülekezet építő alkalmak, hiszen
6
szembesülhettünk egymás örömeivel, nehézségeivel, hitéleti kihívásaival. Jutott azonban idő jó hangulatú szabadidős programokra is. Nagybörzsönybe kirándultunk kisvasúttal, tábortűz mellet beszélgettünk, énekeltünk, bográcsoztunk és szalonnát is sütöttünk. Az igei alkalmak, a kirándulás, az utazás is mind, mind elmélyítette ismeretségünket és nagy lépést tettünk előre a gyülekezet építésében, megismerhettük egymást azokkal a testvérekkel is akiket bár minden vasárnap látunk az Istentiszteleten, ám a közvetlen kapcsolatfelvétel eddig elmaradt. Néhány napra valóban egy család voltunk. Adja Isten, hogy jövőre is talán többen és egy kicsit több időre együtt lehessünk. Én személy szerint is hálát adtam Istennek azért, hogy eljutottam erre az alkalomra. Bár előre el volt tervezve a szabadságom, olyan váratlan feladatokat kaptam, amelyek miatt nem tudtam volna elutazni pénteken. Nagyon rosszul érezem magamat emiatt és őszinte imádságban kértem Istent, hogy segítsen. Majd ezután teljesen szokatlan és meglepő módon egyszer csak közölték velem, hogy azt a feladatot mégsem kell elvégeznem, ilyen még soha nem történt korábban. Ezért és az egész gyülekezettel töltött hétvégéért nagyon hálás vagyok az Úrnak. „Dicsérték Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel.” (ApCsel. 2, 47) Kovácsné Kovács Judit
Kegyelettel emlékezünk elhunytainkra 2014. május
Vígh András, (élt 88 évet); Pammer Miklósné Párniczki Zsuzsanna, (élt 83 évet); Kenedli Jánosné Bárány Eszter, (élt 89 évet); Ferkó József, (élt 66 évet); Vörös Istvánné Kállai Erzsébet, (élt 86 évet); Kósa Gusztávné Kovács Lujza, (élt 85 évet); Földvári Zoltánné Kajlik Jolán, (élt 69 évet) 2014. június Husser Zoltán, (élt 66 évet); Kóródi Bertalan, (élt 58 évet) 2014. július Szathmári Albert, (élt 85 évet); Popovics Józsefné Csapó Gizella, (élt 85 évet) 2014. augusztus Bán István, (élt 82 évet); Ermesz Károlyné Frink Katalin, (élt 86 évet); Nagy Mártonné Pöcze Rozália, (élt 91 évet); Kövecses Lászlóné Dömölki Mária, (élt 70 évet); Végi József, (élt 82 évet) 2014. szeptember Palotai Istvánné Jakab Irén, (élt 91 évet); Kovács Józsefné Darabos Gizella, (élt 76 évet); Dr. Bánhalmi Béláné Szatmári Julianna, (élt 95 évet); Nagy Károlyné Fekete Julianna, (élt 86 évet) Nyugodjanak békességben! „Teljes a diadal a halál fölött!” (I Korintus 15, 54)
Köszöntjük házasságot kötött testvéreinket 2014. június 2014. augusztus
Még egy reformációt Még egy nagy reformot adj nekünk, Istenem, hogy hitünk dolgában végleges rend legyen! Sok-sok mulasztásunk ne égessen tovább, ezerféle bűnnek ne húzzuk a jármát.
Szívek újulását munkáld köztünk, Uram! Szívtelenségünknek sok áldozata van. Pusztulnak értékek, hullnak az emberek, rohanunk a vészbe, nem törődünk Veled.
Lelki megújhodást adj nekünk, Istenem! Erőt, hogy járhassunk e nehéz terepen! Elnyel embereket a bűn ingoványa… Neved, dicsőséged letaposva sárba…
Újuljon hitünk is, nyíljon meg az ajkunk! Taníts imádkozni, könyörülj meg rajtunk Csak még egy reformot adj nekünk, Istenem, hogy hitünk dolgában végleges rend legyen.
Boros Gergely
7
Orbán Zsolt és Sznopek Alida Török Tamás és Németh Mariann Bárdi Tamás és Orosz Bernadett Arapovics Zoltán és Kiss Ágnes „Légy hű mindhalálig…” (Jelenések 2, 10)
Köszöntjük a megkereszteltet 2014. május 2014. július
2014. augusztus
Maglóczki András Fegyver Zsófia Keresztes Regina Karsai Katica Karsai Pál Zoltán Baráth Ádám Baráth Laurencia Éva
8
Hegedűs Barnabás Száraz Péter Zoltán Koródi Hanna Barbara 2014. szeptember Ködmen Zsófia Boglárka Király Benett Bence Kálmán Dorka „Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket….” (Márk 10, 14)
Gyülekezeti rövidhírek, beszámolók kiemelt alkalmakról Ebben a rovatunkban a gyülekezet elmúlt időszaki legfontosabb kiemelt eseményeiről, szolgálatairól, illetve várható eseményeiről tudósítunk. Oly sok minden történik, amiről a testvérek, vagy sokan közülünk nem is értesülünk. Gyülekezeti csendeshét – 2014. július 18-20. Csodálatos nyári alkalmat kaptunk az Úrtól júliusban. A Börzsönyben fekvő Vámosmikolán gyakorolhattuk a közösségi együtt élés, együtt kelés-fekvés, együtt elmélkedés, együtt imádkozás áldott tevékenységét. Az alkalomról készült bizonyságtétel újságunk e lapszámában olvasható, a készült fényképek pedig gyülekezetünk honlapján tekinthetőek meg. Isten iránti hálával gondolunk a szervezőkre, kivitelezőkre. Köszönjük a résztvevők szolgálatát és nyitottságát is. Reméljük jövőre több időre és még többen tudunk élni közösségünk megtartó alkalmán. Bizony jó volt egymással és az Úrral! „Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük!” (Mt. 18, 20) Gyermekek nyári napközije – 2014. július 28. – augusztus 1. Némi szünet után, gyülekezetünknek idén ismét sikerült nyári gyermeknapközit szerveznie. Hálás szívvel köszönjük a szolgálattevők Úrban való áldott fáradozását. Az ötnapos, alapvetően óvodás és kisiskolás gyermekeknek szervezett alkalomról készült beszámoló és bizonyságtétel újságunk e lapszámában olvasható, illetve a készült fényképek megtekinthetőek gyülekezetünk honlapján. Isten adja, hogy jövőre is legyen gyermeknapközi, akár több csoporttal is. „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa” (Márk 10, 14) Aranyosgerendi testvérgyülekezet látogatás Lelkipásztorunk vezetésével gyülekezetünk kisebb küldöttséggel vett részt a Marosvásárhely közelében lévő Aranyosgerend gyülekezetének lezárult templomfelújítása alkalmából rendezett hálaadó ünnepségen. Isten iránti hálával köszönjük a meghívást és a vendéglátást. Szeretnénk felhívni a testvérek figyelmét a gyülekezetközi kapcsolatok ápolásának fontosságára.
9
Szemeretelepi Református Alapítvány – közlemény Az Alapítvány új Kuratóriuma 2014. szeptember 25-én tartott ülésén határozatot hozott az Alapítvány vagyonát érintő felhasználásokról, támogatásokról. A 2013. évi 1%-os felajánlások teljes összege, 495.359 ezer Ft a Szemeretelepi Református Gyülekezetnek került átadásra az Alapító Okiratában rögzített III/4 pontja alatti célnak megfelelően, amely szerint az Alapítvány anyagi hozzájárulást nyújt a templom építéséhez, konkrétan az építkezés második ütemének kivitelezéséhez. A kuratórium határozatot hozott továbbá 87.641 Ft alapítványi felhasználásáról, amelyet az Alapító Okirat III/2 pontja alatti céllal összhangban a hátrányos helyzetűek megsegítésére, konkrétan őrbottyáni Juhász Zsófia Református Szeretetotthon Fogyatékosokat Ápoló és Gondozó Intézmény, illetve az Értelmi Fogyatékosok Napközi Otthona gondozottjainak támogatására fordítandó.
Templomépítés Olyan érdekes helyzet állt elő, hogy a templom tavalyi felszentelése nem járt együtt a templom építésének befejeztével. Gyülekezeti létünk fontos anyagi hátterét majdan megalapozó urnatemető, illetve a szükséges kiegészítő részek (közösségi terem, garázs, gyülekezeti terembe átjáró) még a beton alapon kívül nem készült el. A több tíz milliós szükséges összegnek csak alig mérhető töredéke áll rendelkezésre, amely egyelőre arra elég, hogy az építés második etapjának első fázisába belefogjunk. Nagyobb összegű külső támogatásra a korábbiakkal ellentétben nem számíthatunk. Isten iránti hálával köszönjük a fő templomépület megszületését segítő eddigi, sokszor erőn felüli adományokat és kérjük, hogy az Úr indítson bennünket az Ő dicsőségét szolgáló további adakozásra. Az adakozás nem kényszer, belső gyümölcs. „A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk.” (Gal. 6, 9)
Ünnepi alkalmak reformáció ünnepén Október 29., szerda, 18.00 – ünnepelőkészítő istentisztelet gyülekezetünk templomában Október 30., csütörtök, 18.00 – ünnepelőkészítő istentisztelet a Kossuth-téri Gyülekezet templomában Október 31., péntek, 18.00 – ünnepelőkészítő istentisztelet a Lőrinci Evangélikus Gyülekezet templomában November 2., szombat, 10.00 – Reformáció Ünnepe, ünnepi úrvacsorás istentisztelet
10
Közeljövő más kiemelt alkalmai (részletek hirdetve lesznek)
Gyülekezetünk fontosabb állandó alkalmai
Közeleg az adventi, karácsonyi és újévi ünnepkör decemberben. Korábbi éveinkhez hasonlóan számos gyülekezeti alkalmat tervezünk megtartani, amelyeket időben fogunk soron következő lapszámunkban, illetve hirdetőtáblán és honlapunkon hirdetni. Továbbra is számítunk a testvérek áldozatos szolgálatára, imádságára és természetesen részvételére is.
„Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük.” (Máté 18, 20)
Programajánló – (gyülekezeti munkatársak,
Alkalmaink
10 órai kezdettel; ünnepi istentiszteleteinken úrvacsorával (igény esetén háznál), előtte 9 óra 30-kor imaközösség.
Gyermek Istentisztelet
Gyermekek
vasárnap 10 órakor a gyülekezeti termünkben, a felnőtt Istentiszteletről való kivonulás után
Ünnep-előkészítő Istentiszteletek
Felnőttek
ünnepek előtt a meghirdetett napokon 18 órakor
Baba-mama kör
Kisgyermekes szülők és gyermekeik
kedden 9 órakor várjuk a szülőket és gyermekeiket
Bibliaórák
Felnőttek
hétfőn 18 órakor; pénteken 9 órakor ima és bibliaóra 18 órakor beszélgetős bibliaóra
Ifjúsági bibliaóra
Konfirmált fiataloknak
minden vasárnap 15 órakor a gyülekezeti termünkben
Asszonyóra
Felnőtt asszonytestvéreink
minden hónap 3. vasárnapján 17 órakor
Konfirmációs felkészítő
12-16 éves gyerekeknek; vasárnap 14 órakor (októbertől felnőtteknek, igény szerint Pünkösdig)
Keresztkérdések tanfolyam
keresők, hitben növekedni októbertől december közepéig vágyók, nem csak 10 alkalom a meghirdetett gyülekezeti tagoknak hétköznapon
valamint
lelkigondozói munkában résztvevők számára) „Építse egyik a másikat” (1 Thessz.5, 11) – Dr. Pálhegyi Ferenc előadása, beszélgetés sorozata Helyszín, időpont: Biblia Múzeum – IX. ker. Ráday u. 28. - 18 óra Témák: november 3.: A Biblia emberképe november 10.: A keresztény ember identitása november 17.: A lelkigondozás útjai és tévútjai november 24.: Keresztény életvezetés
A fordító Károli Gáspár emlékezetének Alkotni könnyebb: a szellem szabad, A képzelet csaponghat szerteszét, Belekaphat a felhők üstökébe, Felszánhatja a tenger fenekét, Virágmaggal eget-földet bevethet, Törvénnyé teheti a játszi kedvet, Zászlóvá a szeszélyt, mely lengve lázad, S vakmerőn méri Istenhez magát… Az alkotás jaj, kísértetbe is visz. A fordítás, a fordítás – alázat. Fordítni annyit tesz, mint meghajolni, Fordítni annyit tesz, mint kötve lenni, Valaki mást, nagyobbat átkarolva, Félig őt vinni, félig vele menni. Az, kinek szellemét ma körülálljuk, A Legnagyobbnak fordítója volt, A Kijelentés ős-betűire Alázatos nagy gonddal ráhajolt.
Látom: előtte türelem-szövétnek, Körül a munka nehéz árnyai: Az Igének keres magyar igéket. Látom, hogy küzd: az érdes szittya nyelv Megcsendíti-e Isten szép szavát? És látom: győz, érdes beszédinek Szálló századok adnak patinát. Ó be nagyon kötve van Jézusához, Félig ő viszi, félig Jézus őt, Mígnem Vizsolyban végül megpihennek, Együtt érve el egy honi tetőt. Amíg mennek, a kemény fordítónak Tán verejtéke, tán vére is hull, De türelmén és alázatán által Az örök Isten beszél – magyarul.
Technikai információk
Felnőttek, gyermekek a közénekig
Vasárnapi Istentisztelet
látogatásban,
Résztvevők
Lelkészi hivatal: 1185 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky u. 39/A Tel.:(36-1) 296-0383 Hivatali idő: hétfő, szerda és péntek 8-12 óra, kedd és csütörtök 17-19 óra (egyéb időpontok telefonos egyeztetés által)
www. refszemeretelep.hu
Reményik Sándor
11
Szerkesztőség: Kiss László, Borkó Tamás, Czibere Károly, Gyenge Károly, Kézér János, Suga Gábor
