VÁRSZEGI ASZTRIK FŐAPÁT ÚR 60 ÉVES

A MA GY A R B E N CÉ S KO N GRE GÁ CIÓ T Á J É KO ZT A TÓ LA P J A

VÁRSZEGI ASZTRIK FŐAPÁT FŐA PÁT ÚR

60

VIII. évfolyam 1. szám 2006. tavasz

ÉVES

Örömmel tudatjuk a Bencés Hírlevél Olvasóival, hogy Asztrik főapát úr 2006. január 26-án betöltötte 60. életévét. A születésnapi köszöntések közreadásával adunk tájékoztatást arról a két ünnepi alkalomról, amelyeken „szűk” családi körben ill. barátai jelenlétében ünnepeltük Asztrik főapát úr hatvanadik születésnapját. JANUÁR 26-ÁN a Magyar Bencés Kongregáció házaiból, plébániáiról esti közös szentmisére jöttünk össze a pannonhalmi bazilikába. Az ünnepi vesperáson és szentmisén, melyen a gimnázium tanulói is rész vettek, Cirill atya az alábbi prédikációt kapcsolta az Urunk színeváltozása (Lk 9,28-36) evangéliumi szakaszához: Kedves Főapát úr! Kedves Testvérek, Mindannyian! Péter, János és Jakab mit sem sejtve kapaszkodtak fel Jézussal együtt a Tábor hegyére. Talán még ott dolgozott bennük az elmúlt hetek, napok sok eseménye: a kenyérszaporítás, a vízen járás csodája, a süketnéma gyógyulása, a látását visszanyerő betszaidai vak, a tíruszi pogány aszszony leányának tisztulása. (Minden reményüket igazolni látszik!) Mégis itt és most hitük újabb lendületet kap: megjelenik Mózes és Illés, hallhatják, amint társalognak Jézussal, láthatják a különös fényt és tudják, hogy a Messiás jött el, de nem úgy, ahogyan kortársaiktól tanulták, ahogyan elképzelték, ahogyan várták. „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik”. Hallja Péter is, a többiek is az Atya szózatát, és kezdik megérteni, hogy a távoli Isten egészen közeli baráttá, a személytelen szabadító személyes megváltóvá, valóban az ÉLŐ ISTENNÉ változik. „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik”. Jézus mellett lassan a tanítványok életévé lesz ez a mondat, mert mellette átélhetik, hogy Isten kedvét leli bennük, hogy az Atya Krisztusban sorsközösséget vállal velük is, még az oly nehezen elfogadható szenvedésben és halálban is. Szent Regulánk az apátot rendeli Krisztus helyettesévé a monostorban. Az ő irányításával szegődünk Jézus mellé. Vele együtt adjuk át magunkat Istennek, hogy életünkben megismerjük, megtapasztaljuk az élő Isten szeretetét, barátságát, amellyel gyermekeivé és Krisztus társörököseivé fogadott minket. Talán még a szózatot is, „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik”, csak egymásra figyelve, együtt tudjuk meghallani. De törékeny emberek vagyunk mindannyian, néha-néha még a legmagasztosabb is ellaposodik életünkben; igaz, reméljük, hogy csak egy rövid időre. Pilinszkynél találtam egy kis történetet, amit szeretnék nektek elmondani, mert úgy érzem, hogy mindenki, a 60 éves apát, a szerzetes, a tanár és a diák is magára ismerhet benne. A vidékies debreceni állatkertnek – írja Pilinszky – két oroszlánja is van. Egy német vándorcirkusz hagyta ott ajándékul őket. Az egyiket azért, mert olyan öreg volt. A másikat, pedig azért, mert annyira buta volt, hiába tanították mindenfajta mutatványra. Mert mit is kezdjenek egy oroszlánnal, akit csak etetni kell, hiába tanítják, semmit sem produkál? Odaajándékozták a debreceni állatkertnek.

SZÁMUNK

TARTALMÁBÓL

• A 60 éves Asztrik főapát úr köszöntése • Szent Benedek Atyánk ünnepe Pannonhalmán

• Diákjaink karácsfalvi látogatásáról

• BDSz találkozó Kazincbarcikán

• Szüret 2005 – borismertetők

• Beszámoló a győri bencés templom restaurálásáról

• Az Ürgemajor (Zeiselhof) története

• Tihanyi és győri események

1 PANNO

Aztán jött a váratlan fordulat. Egy év múlva az ostoba oroszlánnak hirtelen világosság gyúlt az agyában. S amit akkor elmulasztott a cirkuszban, itt, a debreceni állatkert csendjében hirtelen megértette. Megértette s azóta sem felejtette el. A rács mögött illedelmes csendben elkezdte végezni artista-gyakorlatait a látogatók ámulatára, fizetség nélkül, egymagában is. Igaz, egy évi késéssel, de úgy mondják, hibátlanul. Engem, bevallom, meghatott a történet – írja Pilinszky –, rengeteg mindent juttatott eszembe. Tűnődni valónk bőven akad rajta, s okunk a mélyebb megindultságra a látszatra oly humoros eset felett. Hogy mi is belőle a tanulság? Először is, ne keseredjünk el, ha valami nem megy, egyszer bizonyára összeáll a mi fejünkben, a mi szívünkben is. Aztán, ne legyünk szomorúak, ha szavunk bárkinél is süket fülekre talál. Különös dolog a lélek, az emberi lélek csendje. Sokszor esztendők is eltelhetnek, míg ez vagy az az elvetett mag megfogan benne. Végül, amit e bájos történetből megtanulhatunk pedig az, hogy ne higgyük, hogy tetteinknek és szavainknak hatása tüstént és várakozásainknak megfelelően jelentkezik. Ami késik, nem múlik. S akinek van türelme a jóságra, az meg is fogja érni, s föl is fogja ismerni gyümölcsét. Testvérek! Mi mindannyian arra vagyunk hivatva, hogy mi magunk halljuk: „Te vagy az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik”, hogy életünkben megismerjük, megtapasztaljuk az élő Isten szeretetét, barátságát, amellyel Krisztus társörököseivé fogadott minket. Ezen az úton segítse Főapát urat, segítsen mindannyiunkat a Szerető Isten, akinek dicsőség és hála, Jézus Krisztussal és a Vigasztaló Szentlélekkel együtt, most és mindörökkön örökké. Ámen.

A vacsorát követően a Szent Márton teremben jöttünk össze. Közösségünk három generációjának egy-egy képviselője köszöntötte Főapát urat. András főapát úr köszöntője: Ha a Magyar Püspöki Konferencia néhány tagja módján szólnék, akkor így kezdeném: Excellenciás Püspök, Főapát Úr!... Ha hivatalos rendtársi levelet írnék, akkor így: Főtisztelendő Főapát Úr!... Én most egyik megszólítást sem használom. Csak így, egyszerűen kezdem: KEDVES FŐAPÁT ÚR! Saint Éxupery írja egy helyen: Csakis az a hősies, aminek köze van a közösséghez. Mennyire helyénvaló szavak, mennyire reánk és mindenek előtt rád vonatkoztathatók, kedves Főapát Úr! Mert az egyén csakis a közösséghez fűződő kapcsolatában maradhat fenn, élhet a világban – és fokozottan a monostorban – emberhez illő és méltó életet. A testvéri közösségnek ellenállhatatlan vonzása van. Elfogad, hogy felépítve visszaadjon, átnyújtson mindent Urának, Istenének… Kedves Asztrik Főapát Úr! Légy a magyar bencés közösségnek a jövőben is befogadója, őrzője és gyarapítója. Tarts ki a szeretetben – a meghitt, de a nehéz órákban is. A küzdelmet soha fel ne add! A szeretet gyakorlása szép, de olykor nehéz keresztutat is jelent. Vezetésed alatt legyünk mindannyian kitartók, hűségesek Istenhez és rendünkhöz: munkában, küzdelemben és a mindennapok szelíd örömeiben egyaránt. Ma és holnap és a jövőben továbbra is imádkozunk érted és veled: A te jó lelked, Urunk, vezessen és tartson meg téged és minket a helyes, az egyenes úton. Úgy legyen! 2

Antal atya köszöntője: A kortársak (és kurzusunk) nevében köszöntelek hálát adva Istennek az elmúlt 60 évért (annak minden öröméért és megpróbáltatásáért), és egyben kérve elöljárói szolgálatodhoz és további életedhez Isten útmutató fényét, amiről ma hajnalban a zsolozsma himnuszában azt énekeltük, hogy E fény a tiszta szíveket Erősen vonzza ég felé, Hogy jótettekben élve itt Örök jutalmat várjanak. és egy következő versszakban tovább kértük (és kérjük) Számodra is, de egész közösségünk számára is: Világosságod, jó Urunk Legyen lábunknak lámpafény, S utunkon járva szüntelen Kísérjen minket irgalom.

Anzelm testvér köszöntője: Főtisztelendő Főapát Úr, aranyat, tömjént és mirhát nem hoztunk, noha hárman köszöntünk, a három generáció nevében. Az elmúlt hónapokban egy közismert ember születésnapján valaki azt írta: „A jubileum nem az értékelés, hanem a köszönetmondás ideje.” De talán mégsem ünneprontó az, aki az ünnep idején az elmúlt évek meghatározó eseményeit felidézi, és ez által némiképp értékeli, újraértékeli azokat. Amennyiben ünnep adatik, amennyiben készek vagyunk az ünnep fogadására, részünk lehet abban a csodában, hogy evangéliumi módon értékeljük mindazt, ami van, mindazt, amit Veled együtt éltünk meg. Kedves Főapát úr, nem szándékom az elmúlt évtizedek eseményeit – akárcsak töredékesen is – felidézni. Ehelyett egy olyan képet és egy olyan mondatot szeretnék felidézni, amit mindnyájan ismerünk. A KÉP — A középkori pécsi székesegyház egyik titokzatos kőfaragványa a három királyok álma. A három koronás alak egy ágyban, közös takaró alatt alszik. Az álmot nem látjuk, csak az álmodó három koronás férfit: egy szakállatlan fiatalembert, egy bajszos, pofaszakállat viselő férfit és egy hosszú szakállú, idősebb embert. A három alak három nemzetet és egyben három nemzedéket is képvisel. Ők hárman egy irányba, azaz a belső képre, a belső hangra figyelnek, Ők hárman noha három különböző irányból jöttek, és három különböző irányban térnek vissza hazájukba, mégis három dologban egyek: csillag vezette őket különböző helyről — ugyanarra az útra, ugyanarra a helyre álomlátók — az álomban kapott szóra figyelő, a belső hangnak engedelmeskedő emberek alázatosak — noha királyok vagy bölcsek, egyszóval tekintélyes emberek, fáradságot nem kímélve útnak indultak távol keletről, hogy leborulva imádják a Megváltót, a Betlehemben világra született Isten Fiát. A 3 élettapasztalatot és a 3 kultúrát képviselő ember a Messiás előtti hódolatban eggyé válik. A MONDAT — Szent Pál apostol, akinek újjászületését tegnap ünnepeltük, a tesszaloniki egyháznak mondja: „Mindenért adjatok hálát, mert ezt várja Isten mindnyájatoktól Krisztus Jézusban.” (1 Tessz 5, 18) Szent Pál nagy utat tett meg, amíg ezt a mondatot képes volt leírni. Hisz megtérése előtt a világot megkettőzve látta: a világnak volt egy képviselhető és egy üldözendő tartománya. Megtérése után, pontosabban: megtérése közben – a véget nem érő Damaszkuszi úton – fokozatosan megtanulta: mit jelent mindenért hálát adni, s egy idő után élete egyetlen hálaadás lett, hisz a Krisztus Jézusban elszenvedett bilincsekért, üldöztetésért és tövisekért már képes volt hálát adni, ahogy ezt az élet Ajándékozója, az Úr, a mi Erősségünk várja, elvárja tőlünk: az Ünnepelttől és az ünneplő Közösségtől. Kedves Főapát úr, azt kívánom, hogy életed a csillag vezesse, múltadat és a rendi közösség múltját megismerve beteljesedjék életedben és közösségünk életében Isten álma, és képesek legyünk mindenért hálát adni, amit általad Istentől kaptunk.

3

FEBRUÁR 24-ÉN mintegy százötvenen fogadták el a meghívásunkat. Az ünnep a Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok hangversenyével kezdődött a Bazilikában, majd a szerzetesi ebédlőben fogadással folytatódott. Erdő Péter bíboros-érsek úr köszöntője: Főtisztelendő és Excellenciás Püspök, Főapát Úr! Kedves Asztrik! Mélyen Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Igen Tisztelt Ünneplő Közösség! „Örüljön szívetek az Úr irgalmának, az ő dicséretét sose szégyelljétek!” (Sir 51,29). Amikor most Asztrik főapát úr 60. születésnapjára ünnepi örömmel gratulálunk, hálát érzünk az Isteni Gondviselés iránt. Hálát érzünk, mert 60 évet megérni történelmünk minden szakaszában tekintélyes dolog volt. Sohasem volt teljesen magától értetődő. Az pedig, hogy 60 évet egészségben, alkotóerőben és jókedvben éljen meg valaki, még nagyobb ajándék. Az az életút viszont, amit Asztrik főapát úr járt be és jár reményünk szerint még sok éven át, mások számára, sokak számára különleges érték és ajándék egyházunkon és országunkon belül, de határainkon túl és a más világnézetű emberek körében is. Asztrik főapát urat kispap koromban ismertem meg, amikor a Központi Szeminárium növendéke voltam, ő pedig ugyanannak az épületnek a bencések számára fenntartott részében lakott: onnan járt be az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészkarára, készült tanári hivatására is. Sokan voltunk, akik nagyon megszerettük őt nemcsak azért, mert vele mindig kiválóan lehetett beszélgetni, hanem azért is, mert nála a közös imádságnak, sőt a közös szentmisének egészen különleges hangulata volt. Mindig azt éreztük, hogy a természetes emberi kedvesség találkozott a hitből fakadó megindultsággal. És persze a beszélgetések témái az akkori egyház helyzetétől a kopt irodalomig sok mindenre kiterjedtek. Nemcsak az ő jóvoltából, de talán az ő jóvoltából is, volt akkor a Központi Szemináriumnak egy szellemi atmoszférája. Teológia és irodalom, művészet és történelem, lelkipásztorkodás és Szentírás-magyarázat, azonosság és ökumené mindig téma volt közöttünk.

Később is – egy-egy látogatásunk során – megcsillant előttünk a tanári munka öröme, ami az egyéniségéből sugárzott. A későbbieket pedig szinte mindnyájan tudjuk, püspöki kinevezés és közélet, főapáttá választás és Pannonhalma építése, szépítése. Egyháztörténelmi munkásság és kapcsolatok. Dialógus, dialógus, dialógus. Emlékszünk Pannonhalma 1000 éves évfordulójára, II. János Pál pápa megtisztelő látogatására, az erőfeszítésekre, különösen az orosz ortodoxiához való közeledés irányában. De mindannyiunknak, kivált ha magyarok és papok vagyunk, meg kell tapasztalnunk azt is, hogy a nagy történelmi folya4

matokban csak a Gondviseléstől rendelt különös kegyelmi pillanatokban van a mi igyekezetünknek döntő jelentősége. Ugyanakkor érezzük azt is, hogy mindenki a saját hatókörében hivatott arra, hogy a szépnek, a jónak, az igaznak, a megértésnek, a megbékélésnek, az Evangélium örömhírének képviselője legyen. Asztrik főapát úr, mint igazi bencés szerzetes nagy tisztelője Szent Benedeknek, Európa védőszentjének és elkötelezett munkálója az európai egységnek és szolidaritásnak. Örömmel olvashatjuk nevét az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia Vallástudományi Osztályának tagjai sorában is. Sorolhatnám még az elismerésre méltó tényeket, de azt hiszem, a múltra való emlékezésnél is fontosabb, hogy egészséget, derűt, további sok sikert és áldást kívánjak főapát úr egész életére és munkásságára. Isten éltesse sokáig! Sólyom László köztársasági elnök úr köszöntője: Tisztelt Főapát Úr! Tisztelt Bencés Közösség! Tisztelt Vendégeink! A köztársasági elnök szokása, hogy a 100 éves állampolgárokat köszönti. Kicsit korán jöttem, de meg kell mondani, hogy ezzel a jogszokással föl kell hagynunk, mert egy 100 éves ember tiltakozott, és nagyon megalapozott jogi adatvédelmi aggályokat hozott fel. Igaza volt, és többet nem tudok ilyet tenni. Viszont el kellett gondolkodni azon, hogy mi az értelme a születésnapnak, és oda jutottam, hogy ez az emberi méltóság nagy ünnepe. Akár milyen furcsán hangzik, így van, mert ez a legegyedibb ünnep. Mindenkinek van születésnapja, és az, hogy hogyan ünnepeljük, és hány születésnapot ér meg valaki, egyfajta növekedést is jelent. Van, aki már öt éves, és ezt meg ezt tudja. Meg kellene kérdezem, hogy aki 60 éves, mi mindent kell neki tudnia? Azt hiszem, hogy Főapát úr esetében nem is azt kell firtatni, hogy ő most hány éves, hanem annak kell örülni, hogy itt vagyunk mindnyájan együtt. Inkább arról kell beszélni, hogy milyen jó, hogy ilyen sokan ünnepeljük meg. Egy család megünnepli a maga születésnaposát, egy tanárt a tanítványok, a papot a hívei, Főapát urat pedig azok köszöntik, akik az ő személyét és egy eszmét együtt látnak egységben, magyarul ő reprezentál valamit. Legalább is az én szememben ő a bencés lelkiséget képviseli. Erről a lelkiségről két kép jut mindig eszembe, amelyek meglehetősen ellentétesnek tűnnek. Az első Subiaco, ahol Szent Benedek, mint tudjuk, három évig egy barlangban a sziklafalon élt egyedül. Voltam ott, és ez a hely legalább annyira megragadott, mint amikor az ember kimegy Jeruzsálemből a pusztába. Érzi az isteni jelenlétet. Subiacoban meredek sziklák, fölötte egy sas, és egyedüllét. Ez az egyik rész: a hely, ahol meg kellett küzdenie a hitért. A másik meg az öreg Szent Benedek, ül kint a nyitott kolostorkapuban, és mindenki mehet hozzá. Ez talán inkább Pannonhalmára hasonlít, és arra a szerepre, amit Apát úr játszik. Ez a másik arca a megküzdött hitnek. Mi tehát ez a bencés lelkiség, és mi az, ami Főapát úrból különösképpen megfog mindnyájunkat? Ez a hit derűje. E mögött mindig ott van a megküzdött hit, amit szintén mindig hangsúlyoz; nem könnyű dolog. De hogyha valaki ilyen derűsen tud hinni, a mögött szörnyű biztonság van, egy rendkívüli erő. Mondhatnám: könnyű egy bencésnek, aki mögött ott áll 1500 évnek a praxisa, ott van a helyi nyomorokon felülemelkedő világhálózata a rendnek. Így nagyon könnyű egyrészt, másrészt viszont mégis nagyon nehéz, hiszen minden olyan kérdésben neki, mint reprezentánsnak, állást kell foglalnia. Bíboros úr említette a keleti és nyugati egyház egységét, de itt vannak a nemzeti kérdések, a globális problémák és így tovább. Nem akarom ezeket itt felsorolni és ünnepet rontani azokkal a gondokkal, amik előttünk állnak, de azt hiszem, hogy örülhetünk annak, hogy együtt ünnepelhetjük Apát urat. Hogy mire ő 100 éves lesz, meg fog-e változni a jogszokás, és lesznek-e még aggályok, azt nem tudom, de én kívánom, hogy itt köszöntsük őt megint. Isten éltessen, Asztrik!

A születésnapra három ajándék készült: Elemér és Mátyás atya szerkesztésében a „Találkozások” című kötet 27 szerző tanulmányával. Ebből olvasta fel Esterházy Péter író saját írását. Kabay Barna és Petényi Katalin ez alkalommal adták át Főapát úrnak a „Közvetítő” c. filmet DVD változatban. Liptai Zsolt és Drozdík Attila borászok Főapát úr tiszteletére készítették a Pannonhalmi Apátsági Pincészet 2004-es évjáratú Pinot blanc borát. Az ebédlői együttlétet Rolla János és művésztársai rövid zenei improvizációja tette színessé. Cirill atya 5

PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG

SZENT BENEDEK ÜNNEPE Pannonhalma, 2006. március 21. Az idei ünnepi liturgiát Juliusz Janusz érsek, apostoli nuncius vezette. Homiliájában magyarul majd olaszul szólt hozzánk.

Kedves Asztrik Főapát Úr! Kedves Bencés Szerzetesek! Kedves Fiatalok és az Eucharisztikus Ünneplés Résztvevői! Már számos alkalommal jártam Pannonhalmán, hogy részt vegyek ezen Ezeréves Apátság különféle megemlékezésein. Azonban ma hálát adok Istennek, hogy megadta nekem azt a kegyelmet, hogy megemlékezhetek veletek arról a napról, amikor az Úr dicsőségébe hívta hűséges szolgáját, Nursiai Benedeket. Hálás köszönettel fordulok tehát Asztrik főapát úrhoz, aki személyemben akarta meghívni a Szentatya magyarországi képviselőjét a hálaadás, vagyis az Eucharisztia vezetésére. Azért fogadtam el ezt a meghívást, hogy tiszteletemet fejezzem ki a nagy szent, a monasztikus élet atyja, Európa Fővédőszentje iránt, valamint hogy viszonozzam Főapát Úrnak azt a kedvességét, amelyet ő nehézségeimben tanúsított egészen 1990-től, amikor először találkozhattam vele Magyarországon. Isten felhasználja az embereket, és gondviselésszerűen arra hívja őket, hogy közvetítsék a szeretet üzenetét. Ránk bízza annak feladatát, hogy tegyük megtapasztalhatóvá, szinte érinthetővé az Ő jelenlétét a világ dolgaiban. Ezt a feladatot valósították meg kiemelkedő módon a szentek, amint védőszentetek, Szent Benedek is. Ő Európa lelki hatalmasságává vált számos tanítványa által, akik elvitték ezen kontinens népeihez az Örömhírt. Lengyelként nem feledkezhetem meg Szent Adalbert bencés szerzetes nagy művéről, aki Asztrik-Anasztáz apát irányítása alatt elküldte tanítványait, hogy Pannonhalmán megalapítsák Szent Márton monostorát. Ugyanabban az időben Adalbert folytatta misszióját Lengyelországban, ahol a vértanúság dicsőségét lelte meg, így Lengyelország fővédőszentjévé vált. Magunk között elárulhatom nektek, hogy Pannonhalma sajátos módon kötődik a Krakkótól délre fekvő szülőföldemhez. Tizenöt kilométerre az otthonomtól (amely Stary Sącz – Ószamnec – közelében található, ahol Szent Kingát eltemették), Tropie helységben található az a barlang, ahol – az alaposan igazolt hagyomány szerint – Zoerárd-András és társa Benedek éveken keresztül éltek. Ők később eljutottak Pannonhalmára, hogy remeteként a Zobor-hegyi monostorhoz tartozó Szkalkán telepedjenek le és hunyjanak el, a mai Nyitra városához közel. Az ember csodálkozással eltelve áll ezen emberek előtt, akiknek a kor nehéz körülményei közepette volt bátorságuk, hogy beutazzák egész Európát Isten szava és a szent élet példájának hirdetése céljából. Nyilvánvalóan ma, annak ellenére, hogy a Bencés Rend nem olyan nagy létszámú, mint a múltban, az Egyház mégis azt várja, hogy különleges módon járuljatok hozzá a szekularizált világ evangelizációjához. Hogy honnan jön az én meggyőződésem a ma Egyházában betöltött különleges szerepetekről? Amint látjátok, én annak a Római Pápának a képviselőjeként jöttem közétek, aki a Benedek, XVI. Benedek nevet választotta. Ezzel a választással Ratzinger bíboros azt akarta megmutatni, hogy bízik Szent Benedek művében. Arra akart emlékeztetni, hogy amint az V. században a lelki megújulás és a civilizáció Szent Benedek tapasztalatára támaszkodott, úgy ma is szükségünk van a szent élet ezen modelljeire az emberiség bátorítása céljából, hogy ne veszítsék el az Istenben és az emberekben való bizalom reményét. XVI. Benedek pápa ezzel azt is meg akarta mutatni, hogy folytatja XV. Benedeknek, az első világháború alatt kifejtett békemisszióját. Abban a kiváltságban volt részetek, hogy vendégül láthattátok itt a remény nagy tanúságtevőjét, Isten szolgáját, II. János Pál pápát, aki 10 évvel ezelőtt, 1996 szeptemberében látogatta meg a 6 PANNO


monostort. Ezen alkalommal, arra bátorított benneteket, hogy vigyétek tovább ezeréves tapasztalataitokat a jövő nemzedéke számára. Felhatalmazott titeket, hogy ti magatok legyetek a remény tanúi az új Európában, a következőket mondván: „És te, pannonhalmi bencés közösség, légy továbbra is – mint hegyre épült város – fényforrás e vidék és az egész nemzet számára. Maradj hűséges ehhez a hivatásodhoz, amint azt az elmúlt évszázadok során tetted. Vezesd továbbra is az új nemzedékeket az emberi és isteni bölcsesség útjain, és hogy ebben változatlan eredményességgel sikeres legyél, Szent Benedek szavai szerint magad is válj tanítvánnyá ’az Úr szolgálatának iskolájában’ (Szt. Benedek, Regula Monasteriorum, prol. 45.)”. A jelenlegi Pápa, XVI. Benedek, már az első, pápai beiktatási beszédében kijelentette, hogy szeretné folytatni a remény ezen üzenetének hordozását, mondván: „Az Egyház él… Éppen a Pápa betegségének és halálának szomorú napjaiban mutatkozott meg szemünk előtt csodálatos módon: az Egyház él! És az Egyház fiatal. Ő hordozza magában a világ jövőjét és ezért mindannyiunk számára megmutatja a jövő felé vezető utat.” Amint a két Pápának, úgy nekünk is az optimizmust, a lelkesedést és egy jobb világ reményét kell sugároznunk a világban, mindenkinek saját hivatása szerint. Alapítótok, Szent Benedek azt írja a Regulában, hogy a szerzetes életének egy állandó böjtnek kell lennie, amelynek az éves nagyböjti időszak alatt még intenzívebbé kell válnia. Most itt az Eucharisztia résztvevőiként nagyon sok fiatal van jelen, annak az iskolának diákjai, amit vezettek. Ajánlhatjuk-e úgy nekik az életet, mint nagyböjtöt, mint folyamatos vezeklést, hogy mondjanak le minden örömről? Nem, hitünket és életünket Istennel nem úgy akarjuk bemutatni, mint olyan valamit, ami bűnös, ami szomorú, ami ellentétes az örömmel. Követvén a Szent Alapító irányelveit csak azt szeretnénk megmutatni fiatal barátainknak, hogy az életben megéri követni egyfajta fegyelmet, megéri áldozatokat hozni a tanulásért, elsajátítani új dolgokat, mert az élet – főleg manapság – egy ádáz küzdelemmel teli élet, és aki szembe szeretne nézni a valósággal, egy bizonyos fegyelmet kell elsajátítania. Mindazonáltal a legalapvetőbb dolog, amit a fiatalok számára szeretnénk közvetíteni az a remény, ami egy pozitív álláspont az élethez, egy békés és bizalommal teli magatartás. És ez a mi hitünkből következik, amint szent Pál mondj a Rómaiakhoz írt levelében (11,1): „A hit azoknak a dolgoknak az alapja, amit remélünk és annak bizonyítéka, amit nem látunk.” Ez a hit Krisztushoz vezet bennünket, aki megszabadította az embert a bűn rabságából és igazi szabadságot adott neki. Itt szeretném újra XVI. Benedek pápának azokat a szavait felidézni, amelyeket pápásága kezdetén mondott. Beszédének végén, ő a fiatalokhoz fordult, és ugyanazokra a szavakra emlékeztetett, amelyeket II. János Pál 1978-ban mondott: „Ne féljetek! Nyissátok meg, sőt tárjátok ki a kapukat Krisztusnak!” Majd így folytatta: „II. János Pál pápa ezekkel a szavakkal fordult minden emberhez, különösen a fiatalokhoz. Ő tudta, hogy az emberek félnek beengedni Krisztust az életükbe, mert attól félnek, hogy elveszítik a szabadságukat, saját függetlenségüket. De tulajdonképpen – mondja a Pápa – aki beengedi Krisztust, az nem veszít el semmit, semmit, egyáltalán semmit abból, ami az életet szabaddá, széppé és naggyá teszi. Így ma – mondja XVI. Benedek – határozott és mély meggyőződéssel, hosszú személyes életem tapasztalataiból kiindulva azt szeretném mondani nektek, kedves fiatalok: Ne féljetek Krisztustól! Ő nem vesz el semmit, de megad mindent. Aki odaadja magát neki, százszorosat kap. Igen, nyissátok meg, tárjátok ki az ajtókat Krisztusnak – és megtaláljátok az igazi életet!” A mai igeliturgia is erre a derűs és bizakodó magatartásra hív bennünket. Szent Pál a Filippiekhez írt levelében ezt írja (4,4-7): „Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek. Méltányosságotokat ismerje meg mindenki! Az Úr közel van. Ne aggódjatok semmi miatt, hanem minden imádságotokban és könyörgésetekben terjesszétek kéréseteket az Úr elé, hálaadástokkal együtt. Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban.” Használjuk ki ennek a szentnek az ünnepét, aki arra tanított, hogy találjuk meg az élet értelmét és az élet örömét a munkában és az imádságban: „Ora et labora!” Amint Szent Benedek javasolta, próbáljuk meg megosztani egymással, fiatalok az idősebbekkel és viszont, a mi bizalmunkat Krisztusban, aki mindannyiunk számára a szeretetnek ugyanazt az üzenetét nyújtja, és képes arra, hogy kiegyensúlyozza a nemzedékek között fennálló különbségeket. Mindez lehetséges, mert egy nagy mesternek, Szent Benedeknek az iskolájában vagyunk, aki számára az élet minden pillanata Isten dicsőségét szolgálta: „Ut in omnibus glorificetur Deus – Hogy mindenben Isten dicsőíttessék!” Amen. 7


FOTOGRÁFIÁK BENCÉS SZERZETESEK HAGYATÉKÁBÓL A PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG KIÁLLÍTÁSA 2006. MÁRCIUS 21−NOVEMBER 11. Regula oculorum című kiállításunk a Pannonhalmi Főapátság közel százezer felvételt őrző fotótárából válogat. A gyűjtemény szerzetesi hagyatékok megőrzését tűzte ki célul. Ennek alapján a hagyatékozó személyéhez kötődnek az egészen különböző forrásokból származó fényképek (családi emlékek, hitéleti munkásság, utazások, személyes érdeklődés, saját fotós tevékenység). A fotóarchívum szolgálta már az oktatást, lehetőséget adott néhány jelentős fotografáló szerzetes – Palatin Gergely, Rados Tamás, Vass Alberik – tevékenységének bemutatására. A gyűjtemény tudományos kutatása, a főapátság történetét, a rend életét őrző képek feldolgozása elkezdődött, s várható, újabb életművek válnak ismertté, de az azonosíthatatlan készítőjű képek tömege is értékeket rejt. Ez az első alkalom, hogy nagyobbrészt az anonim fotográfiák közül válogattunk. A kiállításon több mint húsz fényképfelvételről készült nagyméretű print, valamint közel 400 eredeti fényképfelvétel látható a XIX. század végétől a XX. század hetvenes éveiig. A képek segítségével bepillanthatunk a szerzetesi élet mikrokozmoszába és láthatjuk, hogy létezett egy sajátos bencés látásmód: a szem regulája. A kiállításhoz kapcsolódóan azonos címmel könyv jelenik meg a fotótár anyagából a Pannonhalmi Főapátság gondozásában: a kötet lírai válogatás, mely érzékeltetni szeretné, milyen volt az a bencés képalkotó gondolkodásmód, mely a gyűjtemény legjobb képeit jellemzi. A könyvhöz Ghislain Lafont francia költő, vallástörténész és Tánczos Vilmos etnográfus, a kolozsvári egyetem tanára írt előszót. A bencés látásmódról Rezek Román O.S.B. (1954): „Lássak!, - látást adjál nékem!: ez Szent Ágoston vágya, de minden ember óhaja is, aki elmélkedni akar azokról a tényekről, melyeket az elmélkedések után még teljesebben szeretne élvezni. Látni az elemeket, egységbe foglalni, hogy aztán az egységek újra éljenek bennem: talán ez is módszer. Mindenesetre: az egyszerű látni-tudás módszere, elmélkedés. Erőszakos szempont-keresések nélkül. Leülni a világ ’árokpartjaira’, nézni és látni mindazt, ami lejátszódik az országutakon és ott, ahol már nincsenek utak. Aztán fölkelni és résztvenni az utazásban, a vándorlásban, az emberi élet egészében. Ilyen banális hasonlatokkal közelíteni meg azt, ami rideg fogalmakban nem fogható. Módszer talán ez is, vagy inkább talán csak a látás ténye. Nem lehet megtanulni, csak ’kivárni’ lehet, és ha jön, odaadni neki magunkat.” Tánczos Vilmos a bencés fotográfiákról (részlet a Regula oculorum című könyv előszavából): „Az üzenetek, amelyek által az igazság – egyfajta intellektuális intuíció révén – csak megsejthető, mindig képi szimbólumok. Egész gondolatvilágunkat az ideák világából származó képek népesítik be. A platóni idea-tan tehát, amikor az emberi kifejezést, az egész nyelvet képi jellegűnek tartja, egyszersmind fel is értékeli ezt a képi nyelvet a fogalmi gondolkodással szemben. […] Látni valamit annyi, mint meg is érteni azt, amit látunk. A látvány mindig gyors, közvetlen és átfogó, ezért a kép a legmagasabb rendű megismerés nyilvánvaló és tökéletes szimbóluma. Csakhogy az oly egyszerűnek tűnő fénykép, amiről naivan azt hisszük, hogy az van rajta, amit a fényképész a valóságban is látott, valójában ravasz és paradox jelenség. Egyfelől azért, mert fénykép valójában nem megmutatja, hanem eltakarja a valóságot: a kép az ember és a világ közé ékelődik, a világ csak annyiban lesz létező, amilyen mértékben a fényképen megjelenik. Ám amikor a fénykép a világ helyébe lép, ő maga is valós létezővé, az ideák – tökéletlen – kifejezőjévé lesz, ami által mégis ráláthatunk valamire. A fénykép tehát csak látszólag „ábrázol” valamit, mert valójában több ennél: a valódinál igazabb, sőt a legigazabb világ keresése, ezért beszélhetünk fotóművészetről. Ami a fényképen van, csak utalás valami fontosabbra, azaz csak lehetőség arra, hogy találkozzunk valamivel, amiről a fénykép nélkül sejtelmünk sem lehetne, és ami már nem is a világban, hanem csak a képen létezik. A fénykép nem egyértelmű azért sem, mert az „olvasói” nem egyformán látják az ábrázolt ideát, és természetesen egyikük sem látja ugyanúgy, mint hajdan a felvétel készítője. A befogadások valamelyes különbözősége abból származik, hogy akik látni akarunk, más-más helyen vagy más-más időpontban állunk abban a homályos barlangban, amelynek falára a barlang száján beszüremkedő fény vetül.” Kurátorok: Bán András, Bogdán Melinda A kiállítás arculata: Pósa Viktor Rendező: Pannonhalmi Főapátság Kulturális és Turisztikai Igazgatósága 8


A kiállítást Petneki Áron művelődéstörténész, tanszékvezető egyetemi docens (Miskolci Egyetem) nyitotta meg: Ekscelencjo, przewielebny Księzie Arcybiskupie! Főapát Úr! Főtisztelendő Atyák! Hölgyeim és Uraim! Clairvaux-i Szent Bernát egyik legendája elmondja, hogy amikor úton volt, valahol megszállt, s megkérdezték tőle, hogy milyen színű lovon utazott. Szent Bernát nem tudott választ adni, csak annyit mondott: nem látta. De institutis coenobiorum c. munkájában Joannes Cassianus leírja, hogy a jó szerzetesnek miként kell megszabadulnia érzékszervei rabságából, hogyan kell a hallást és a látást is befelé fordítani. A magyar pálos rend középkori történetírója, Gyöngyösi Gergely a Vitae fratrumban megemlíti, miként vizsgáztatja és vizsgálja meg az idős szerzetes atya ifjú rendtársát, milyen ifjú hölgyeket látott a templomban, majd amikor ez beszámol a látottakról, meginti, amiért körülnézett. Sok ilyen példát tudnék még említeni, ám a végén megkérdezhetnénk: hát vakságra vannak ítélve a szerzetesek? Nem láthatnak? Természetesen egyáltalán nincs így, hiszen a látás, szemünk fénye a Bibliában is fontos szerepet kap, míg a vakság a negatívumot jelenti. A vakság a bűn állapota. A látás fontosságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Jézus csodás gyógyításai között a legtöbbször a látás visszaadását – vagyis a vakságból való megszabadítást – tárgyaló történetek szerepelnek. Talán ez a legfőbb argumentum amellett, hogy a szerzeteseknek igenis látniok kell; azonban ez a látás hosszú folyamatokon keresztül csiszolódik. Mi ennek a hagyományostól kissé eltérő, ám annál izgalmasabb és sokrétűbb látásnak a titka? Erre ad választ a mostani kiállítás. Talán túl gyakran emlegetett, ám mégiscsak igaz közhellyel azt mondhatnám: Pannonhalma kifogyhatatlan kincsestár. Amikor sok évtizeddel ezelőtt ismerkedtem a Szent Hegy falaival, minden látogatás valami újat hozott. Sosem felejtem el azokat a felfedező utakat, amelyeket kedves atyai barátaimmal – különösen Szilveszter atyára emlékszem szeretettel – tehettem, melyek során föltárult a monostor épülete és a gyűjtemények. Később, különösen, mikor sor került a főmonostor ezer éves fennállását bemutató kiállításra (melyről Főapát Úr is megemlékezett Takács Imre laudációjában), úgy tűnt, hogy már mindent tudunk Pannonhalmáról. Kiderült, hogy még korántsem tudunk mindent. Különösen, amikor egy olyan izgalmas anyag került az érdeklődés előterébe, amiről korábban azt tartották, hogy nem a legfontosabb, nem a legjellemzőbb a bencés szerzetesi életre: a fotográfiák világa. Az érdeklődés előbb az egyik jeles fotográfus, Palatin Gergely bencés tanár életműve iránt nyilvánult meg, majd az is kiderült, hogy nem csak az ő neve fémjelzi a bencés fényképészetet. Sokan vannak olyanok, akik képeiket egy sajátos, talán szerzetesinek is Gál Geláz: Szomjas tanítványok mondható látásmóddal alkotják. A bencés látásmód – amint azt a kiállításon megfigyelhetjük, szabállyá, regulává kristályosodik ki, de soha nem jelent szemellenzőt. A képek kísérőjéül kiválasztott egyik verssor – bencés költő tollából – „befele élő, kifele néző ámuló szem”-ről szól. A fényképező szerzetes a képek nyelvén ugyanúgy örökíti meg a rendi életet, mint az, aki írásba foglalja. Megörökíti a keresést, a közösséget vállaló döntést, s a közösség részéről történő befogadást is; a megismerést, és annak a tudásnak az elnyerését, amelyet az atyák hagyományoznak és adnak tovább a növendékeknek. Képpé fogalmazódva jelenik meg a mérték, amely egyben az időre is felhívja a figyelmet és sürget, ahogy a mai szentmisén hallottuk a részletet Szent Benedek Regulájának bevezetőjéből: „Siessetek, míg tiétek az élet világossága”. Ezt is tudnia kell a látó szerzetesnek. Végül pedig a leglényegesebb – egyben képi mottója is ez a kiállításnak, mindjárt a kiállítótér kezdetén – az egyensúly megtalálása. A szerzetes, akinek a belső „tükörreflexe” örökíti meg így a világot, elérkezve pályája végére, amikor végleg leteszi a fényképezőgépet, nyugodtan mondhatja el Simeon énekével: „Nunc dimittis servum tuum Domine, secundum verbum tuum in pace, quia viderunt oculi mei salutare tuum.” Tisztelendő Atyák, Hölgyeim és Uraim, a kiállítást ezennel megnyitom.

9


„Tarts ki abban, amit megtanultál s amiről meggyőződtél!” Szent Pál szavaival kezdődött

LÁTOGATÁSUNK KARÁCSFALVÁN, belépve az iskola kapuján, tekintetünket a líceum címerére emeltük: nyitott könyv a páli mondattal, s belőle gyökerező kereszt. A Timóteushoz intézett intelem kísérte jöttünket és búcsúnkat, akárcsak kíséri nap mint nap az ott élő kicsik és nagyok jöttét-mentét. Körbevezettek bennünket az épületben, mi pedig néztünk zavartan pislogva, talán mert ránk is pislogtak a falak, de ők inkább csak úgy, mint távoli rokon az újszülöttre először látva az apró embert. Ezek a falak a Gondviselés keze által épültek, és adnak helyet ennek az iskolának. Igen, látva az új fiatalságát, érezni, hogy az Ő keze dolgozott rajta. Talán nem is baj, ha csak néztünk pislogva, valamit megéreztünk az Ő jelenvalóságából. A termekben padok, székek, könyvespolcok és virágok, a falon képek, falra festett térképek, tablók, faliújságok. És mellettük ott van nemzetünk címere is, néhol a Himnusz soraival. Mondhatnám: otthonos, életteli, fényesen élénk helyiségek. Az ember talán ott érzi leginkább otthon magát, ahol barátságosan fogadja mindaz, amit a sajátjának érezhet. Egy-egy ilyen terembe lépve – legyek akár ott élő diák, akár most érkezett vendég – felsejlik előttem: tartozom valahová, és mi együtt tartozunk hozzá. Közös nemzethez, kultúrához tartozni valóság, nem pedig elméleti kérdés… Ezt a valóságot érzem a Himnusz első sorát olvasva – talán nekünk, határon innen élőknek elméleti kérdéssé redukálódhat, de számukra eleven valóság – Isten, áldd meg a magyart… Érkezésünk után néhány órával elkezdődött a kápolna felszentelésének évfordulójára tartott ünnepi vesperás, a kápolna védőszentjeinek, a szebasztei negyven szent vértanúnak ünnepén. Összegyűltünk mindnyájan, ünneplőbe öltözött lányok és fiúk, tanárnők és tanár utak, és mi is, akik velük együtt ünnepeltünk. Időnként meg-megállt a tekintetem az ismeretlen környezet fürkészésében, az ismeretlenben ismertet keresésben – a hegyről mély völgybe kiáltás keresése ez –, és elnézegettem a falra festett képeket, az ikonosztáz képeit, a királyi kapu faragványait. Sokan emlékeznek a most imádkozó fiatalok és felnőttek közül a képeket festő mesterre, vagy éppen a sok kisebb-nagyobb munkára, amivel ők segítettek, hogy ez a kápolna elkészülhessen, és valóban a ház szíve legyen. Talán ez volt az első imájuk ezen a helyen, hogy mindannyian leraktak egy kis követ, hogy ezek a kis kövek együtt Isten hajlékai lehessenek.

10


A negyven vértanú képét nézem már; a fagyoskodó alakokat. A Licinius-féle III. századi keresztényüldözés vértanúi voltak ők: a negyven katona – vállalva a halált – nem tagadta meg hitét. Egy hideg, viharos éjszakán fagyhalállal vetettek véget az életüknek. Egyikük gyengeségében megtörve kiállt sorukból. Helyette állt be közéjük az az őrséget álló katona, aki társaival együtt halálával tett hitet Krisztusa mellett. Ezek az emberek utat mutatnak mindnyájunknak, úgy a hitüket halálig vállaló katonák, mint az Istenhez való hűségük fényétől megtért őr, aki magára véve keresztjüket, velük együtt ajánlotta azt Teremtőjének. A negyven szent hitvalló… Másnap meglátogattuk az ungvári szemináriumot, a görög katolikus székesegyházat, végül a várat. Valamikor az egyház papneveldét működtetett az épületben – a kifestett kápolna termében nagyobb ünnepekkor máig megtartják az istentiszteleteket az ott dolgozóknak –, a szovjet megszálló gépezet azonban felszabadította az egyházmegyét ezen diakóniája alól. Szombaton délelőtt részt vettünk az iskola március 15-i megemlékezésén. Számomra mindig nehéz közel kerülni 1848-49 életérzéséhez, értékeihez és eredményeihez, távolinak tűnik és megfoghatatlannak. Ezen a megemlékezésen közelebb kerültem, nem éreztem olyan távolinak. Ha arra gondolok, hogy napjainkban milyen égető szüksége lenne a magyarságnak mint nemzetnek az egységre, közös összefogásra, észreveszem: van valami mélyen közös 48-ban és a mában: együtt kell, mindannyian… Néztem, hallgattam a műsort, és nekem minden forradalmat, szabadságharcot idéző hang összecsengett saját korom szétesettség-érzésével; talán minden ilyen őszinte hangban elválaszthatatlanul benne foglaltatnak ezek a felhangok; egy olyan skála, amely átvezet bennünket jelen korunk hangnemébe. Úgy érzem, kevesen szólaltathatnák meg hitelesebben ezeket a könnyes szemű felhangokat, mint azok az emberek, akik szétszórattatásban élnek, és határaink felé tekintve egy lesütött szemű országot látnak elfordulni tőlük… Elbúcsúztunk Karácsfalvától. Inkább: elköszöntünk. Számomra mindaz, amit ez a Gondviselés ölelésében nyugvó hely a világba ragyog, tanúságtétel, az Istenbe vetett bizalom őszinte vallomása. Ahogy ez az iskola megszülethetett; amit az ott élő, felnőtté váló fiatalok kapnak; ahogy az őket formálók tartást adnak nekik a sokszor nehéz és nyomorúságos világ dacára, nem más, mint tanúságtétel. Hitvallás Isten és nemzet mellett, nem hangos, fülbemászó kiáltás, hanem őszinte, nyílt tekintet. Idén elballag a Líceum első végzős osztálya. Isten vezesse őket további útjukon, és adja, hogy minden nehéz időben belső szóként adjon reményt az itt töltött évek lélek-formáló emléke: „tarts ki abban, amit megtanultál s amiről meggyőződtél”! Szulyovszky Dávid a Pannonhalmi Bencés Gimnázium és Kollégium XII. osztályos tanulója

A PANNONHALMI SZEMLE húsvéti (2006/1.) számának témája: cor(pus) LORAND GASPAR: Orvos a testről VLADÁR GÁBOR: Az újszövetségi „test”-fogalom néhány aspektusa SULYOK ELEMÉR: A testvéri közösség áldása (133. zsoltár) GERÉBY GYÖRGY: A Szentháromságról PAUL DE CLERCK: A liturgia és a test MICHÈLE FEBVRE: A modern tánc: másként táncoló test FRANÇOIS JULLIEN: A meztelen test ábrázolása az európai és a kínai hagyományban VERES BÁLINT: A koporsó teste – a test koporsója (Gémesi Géza zenéjéről) SURÁNYI LÁSZLÓ: Zene és megszólítás (Bach Máté-passiójnak zárókórusáról) GELENCSÉR GÁBOR: A test angyala (a Filmszemle néhány filmjéről) GUNTHER ZSOLT: Több, mint minimum (John Pawson egyszerűség-fogalmáról) VARGA MÁTYÁS: Cor(pus) – Test és szív a Regulában BENEY ZSUZSA, BORBÉLY SZILÁRD, JÁSZ ATTILA és TANIKAWA SHUNTARÓ versei A LAP MEGRENDELHETŐ A SZERKESZTŐSÉG CÍMÉN: 9090 Pannonhalma, Vár 1. ([email protected]) TARTALOMJEGYZÉK (1993-2004) AZ INTERNETEN: www.bences.hu/hu/kiadvanyok/phszemle/repertorium KORÁBBI ÍRÁSOK LETÖLTHETŐ (PDF) FORMÁTUMBAN: www.ceeol.com

11


HÍREK január 12. Ember, közösség, társadalom a 21. században címmel Középpont Fórum került megrendezésre Pannonhalmán. A Baráth Etele európai ügyekért felelős tárca nélküli miniszter kezdeményezte, harmadik alkalommal megrendezett kerekasztal-beszélgetés a Nemzeti fejlesztési terv II. összeállítását segítendő folytatott az interneten élőben közvetített eszmecserét korunk társadalmi problémáiról és azok megoldási lehetőségeiről, több rangos szakértő részvételével.

december 2. A gimnázium Asztrik-termében Németh György történelem-professzor tartott előadást Egy másik Spárta címmel, bemutatva az egyének és közösségek mindennapi életét – közelebb hozva a hallgatósághoz a történelmi eseményeket. december 9. A gimnázium Asztrik-termében tartott előadást Margócsy István irodalomtörténész: Mit is jelent az, hogy „magyar irodalom”, és minek a történetét meséljük irodalomtörténet címen?

január 13. A gimnázium Asztrik-termében tartott előadást Rényi András művészettörténész a testművészetről A test szelleme címmel. Előadásában foglalkozott a tánc és a test kapcsolatával, a modern tánc és más testművészetek egymásra hatásával.

december 14. A gimnázium Tetőtéri Galériájában Krajcsovics Éva festőművész kiállítását Hefter László üvegművész nyitotta meg. Ugyanezen nap este került sor a Teleki-teremben Tolvaly Ferenc El Camino – az út című filmjének bemutatására a szerző jelenlétében. A filmben a Compostellába történő zarándoklat legendáriumának bemutatása mellett művészettörténeti érdekességek leírása fonódik egybe a vándor testi-lelki-spirituális útjával. A film megtekintését beszélgetés követte.

január 19. A Magyar Bencés Kongregáció Általános Káptalanja harmadik egynapos ülését tartotta. január 20. Januárban szerda esténként Gothár Péter filmjeit vetítettük (Megáll az idő, Idő van, A részleg és Haggyálógva Vászka). A vetítésekhez kapcsolódóan a szerzővel Gelencsér Gábor filmesztéta beszélgetett a Teleki-teremben.

december 15. Borián Elréd atya vette át a MTA főtitkárától a pedagógus-kutatói pályadíjat, amit Zrínyi Miklós a pálos és jezsuita történetírásban című pályamunkájáért kapta.

január 24. A keresztények egységéért imádkoztunk az „ökumenikus” imahéten. Ennek keretében Balog Zoltán református lelkész tartott igehirdetést a bazilikában.

december 16. Bócz Boldizsár atya életének 87., szerzetességének 67. évében, a betegek szentségével megerősítve elhunyt.

A Magyar Kultúra Napja alkalmából a bécsi Collegium Hungaricumban a Pannonhalmi Főapátságot mutatta be a Kulturális és Turisztikai Igazgatóság.

december 26. A karácsonyi orgonakoncertet Áment Lukács atya tartotta a bazilikában. Közreműködött a (volt diákjainkból álló) Szent Márton Kamarakórus.

január 26. Asztrik főapát úr 60. születésnapját „családi” körben ünnepeltük, ahol szerzetestársai köszöntötték Pannonhalmán.

január 6. A gimnázium Teleki-termében R. Várkonyi Ágnes professzor emeritus tartott előadást A megsebzett Kárpát-medence címmel. Előadásában beszélt a Kárpát-medence természeti viszonyainak történeti változásairól, és arról, hogy milyen folyamatok vezettek a mai ökológiai problémák kialakulásához.

január 27. A pannonhalmi Szent Adalbert Otthonban, 87 éves korában elhunyt Keller Kálmánné, a Főapátság jótevője. Február 20-án Cirill perjel atya temette Budapesten az Új Köztemetőben. 12 PANNO


lyom László köztársasági elnök úr köszöntötte Pannonhalmán, a monostoron kívüli egyházi és világi barátai nevében pedig Esterházy Péter író adta át a tiszteletére összeállított Találkozások című tanulmánykötetet. Az ünnepi köszöntőt a WeinerSzász Kamaraszinfonikusok hangversenye előzte meg a bazilikában (hangversenymester: Juniki Spartacus, közreműködött Bodrogi Éva). A köszöntőt állófogadás követte a barokk ebédlőben.

január 29 – február 1. A pannonhalmi bencés szerzetesek lelkigyakorlatát idén Jeremy Driscoll atya, az Egyesült Államok-beli Mount Angel apátság bencés szerzetese tartotta. február 8. A gimnázium Tetőtéri Galériájában nyílt meg Bakos Ildikó szobrászművész kiállítása. A megnyitón Szüts Miklós festőművész beszélgetett a kiállító művésszel. február 9. A gimnázium tornatermében a LUX NOX MIX együttes adott koncertet (ifj. Kurtág György, Chris Martineau, Isabelle Cirla, Roland Ossart, Julie Laderach és Alfonso Lozano-Lopez közreműködésével). A csoport hat muzsikus-zeneszerző tagja teljességgel rögtönzött zenét hozott létre. A koncerthez Gőz László tartott bevezetőt.

március 3. A Magyar Országos Levéltár fennállásnak 250. évfordulója alkalmából rendezett jubileumi nemzetközi konferencia résztvevői látogattak Pannonhalmára. Asztrik főapát úr tájékoztatóját követően Gáspár atya vezetésével megtekintették a Levéltár legértékesebb okleveleit. március 8. A gimnázium Teleki-termében vetítettük Mispál Attila A fény ösvényei című filmjét. A film a tavalyi filmszemlén a legtöbb díjat kapta. A vetítés után a rendezővel beszélgethettünk.

február 11. Asztrik főapát úr püspökké szentelésének 17. évfordulóját ünnepelte a bazilikában az ugyanakkor szentelt Takács Nándor nyugalmazott székesfehérvári és Mayer Mihály pécsi megyéspüspökökkel.

március 9. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) a Magyar Katolikus Egyház 1945 és 1989 közötti történetének feltárása céljából a Lénárd Ödön Közhasznú Alapítvány létrehozását határozta el. Az Alapítvány kuratóriumi elnökének Asztrik főapát urat kérte fel Erdő Péter bíboros-érsek, a MKPK elnöke.

A Bencés Diákszövetség tisztújító küldöttgyűlésén megválasztották az új tisztségviselőket. Elnök: Bischof Péter (Ph 75), ügyvezető elnök: Németh Szilárd (Ph 81) főtitkár: Németh László (Ph 84), a rendi alelnök továbbra is Cirill perjel atya. február 15. A gimnázium tornatermében hangzott el (egy Egyesült Államok-beli hangversenykörút után) Hegedűs Endre zongorakoncertje a Nemzeti Filharmónia ifjúsági hangversenysorozatának rendezésében.

március 10. A gimnázium Tetőtéri Galériájában Jász Attila költő nyitotta meg Szalkai Károly győri festőművész kiállítását. Aznap este pedig az Asztrik-teremben Várkonyi Gábor művelődéstörténész tartott előadást Ellenség vagy barát? Iszlám és kereszténység a kora újkori Magyarországon címmel.

február 16. A Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciájának (FSzK) plenáris ülése a következő három évre Asztrik főapát urat választotta meg az FSzK elnökének.

március 12. Nagy Dávid testvér a Vesperás keretében egyszerű fogadalmat tett.

február 17. A Teleki-teremben tartott előadást Romsics Ignác történész professzor Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása és a trianoni békeszerződés címmel.

március 14. A nemzeti ünnepünk alkalmából tartott megemlékezésen a gimnázium diákjai adtak műsort a tornateremben, ahol az ünnepi beszédet Nové Béla tartotta.

február 24. Várszegi Asztrik főapát úr idén ünnepli hatvanadik születésnapját és főapáti szolgálatának tizenötödik évfordulóját. Az ünnepeltet Erdő Péter bíboros-érsek úr és Só-

március 16. A bazilikában Contemporary Gregorian címmel hangzott el Dés László, a Balázs 13


Elemér Quartet és a Voces4 Ensemble koncertje. Egy négytagú énekegyüttes és egy jazz-quartet két műfajból egy harmadikat hozott létre. Találkozott a középkor, a reneszánsz és a huszonegyedik század zenéje.

rendezésével segítette. Ezután került sor a „Regula oculorum – Fotográfiák bencés szerzetesek hagyatékából” című időszaki kiállítás megnyitójára a Főapátsági Könyvtárban. Asztrik főapát úr köszöntő szavai után Petneki Áron művelődéstörténész mondta el megnyitó előadását. A monostor fotótárából válogatott képek segítségével a látogatók „bepillanthatnak a szerzetesi élet mikrokozmoszába, és láthatják, hogy létezett egy sajátos bencés látásmód: a szem regulája”.

Ugyanezen a napon tartotta a Bencés Diákszövetség északkelet magyarországi szervezete a regionális találkozóját Kazincbarcikán, az Egressy Béni Művelődési Központban. A találkozót Sója Szabolcs szervezte, a vendéglátó Kovács F. László, a BorsodChem Rt. vezérigazgatója volt. Az előadók között volt Asztrik főapát úr, Kovács F. László, Vizi E. Szilveszter, az MTA elnöke, Fodor György, a PPKE rektora és a két bencés gimnázium igazgatója: Csóka Gáspár és Horváth Dori Tamás. Az előadásokat, beszámolókat, köszöntéseket állófogadás követte.

Az Összefogás Pécsért Egyesület felkérésére Cirill perjel atya „Élet az imádság és a munka feszültségében” címmel tartott előadást a A keresztény értékrend című rendezvényen a pécsi Ciszterci Gimnázium dísztermében. március 22. A Szent Márton teremben került sor a Magyar Posta által kiadott idei húsvéti bélyeg „forgalomba bocsátásá”-ra, amit Udvardi Erzsébet Kossuth-díjas festőnek Krisztus a kereszten című festménye alapján Domé Eszter grafikus tervezett. Az ünnepség szervezője Gulyás Ernő területi igazgató volt. Asztrik főapát úr tartott bevezető ismertetést a kereszt húsvéti szimbolikájáról, majd Szivi László, a Magyar Posta Rt. vezérigazgató-helyettese mutatta be az új bélyeget.

március 17. Adamik Tamás egyetemi tanár tartott előadást a gimnázium Asztrik-termében „Noster Orpheus” Az Orpheus-mítosz és utóélete címmel. március 20. A gimnázium tanárai és tanulói nagyböjti lelkigyakorlatot tartottak. A tanárok elmélkedéseit Reisner Ferenc atya vezette. március 21. Szent Benedek ünnepén a bazilikában az ünnepi liturgia főcelebránsa és szónoka Juliusz Janusz érsek, apostoli nuncius úr volt. A szentmise végén adta át Asztrik főapát úr Takács Imre művészettörténésznek, az Iparművészeti Múzeum nemrég kinevezett főigazgatójának (egykori bencés diáknak) a Pro Pannonhalma díjat – megköszönve azt a hűségét, amivel a főapátságot tudományos tevékenységével, kiállítások

március 24. Csáky Pál, a Szlovák Köztársaság miniszterelnök-helyettese látogatott Pannonhalmára a Magyar Koalíció Pártja több vezetőjének társaságban. március 27. Sólymos Szilveszter atya életének 87., szerzetességének 69. évében, a betegek szentségével megerősítve elhunyt.

A BENCÉS KONFÖDERÁCIÓ HÍREI Koreai változások Jeremias Schröder OSB, az Ottilieni Kongregáció prézesapátja a következő változásokat jelentette be: Placidus Ri OSB emeritus apát, a Hamheung-i egyházmegye apostoli adminisztrátora és a Tokwon-i Területi apátság apátja (mindkettő Észa-Koreában található), egészségügyi okokból felmentését kérte a szolgálatai alól. A Szentszék elfogadta kérelmét. 2005. november 21-én Crescenzio Sepe kardinális (Népek Evangelizációja Kongregáció) Chuncheon (Dél-Korea) püspökét nevezte ki apostoli adminisztrátornak a Hamheung-i egyházmegyébe. Ugyanakkor a Tokwon-i Területi Apátság vezetését a Waegwan-i apát látja el ezentúl. Így Simon Ri OSB apát úr a Tokwon-i Területi Apátság új adminisztrátora, ezzel együtt a Koreai Katolikus Püspöki Kar tagja is. Azzal, hogy a Waegwan-i apátsághoz apostoli adminisztratúrát csatolt a Szentszék, kifejezte hogy mennyire nagyra értékelik az apátság szerepét Észak-Korea evangelizációjában. 14


Lambach 950 éves Rendhagyó módját választották az ausztriai Lambach szerzetesei alapításuk 950 éves évfordulója ünneplésének. Vízkereszt ünnepének vesperásán iskolájuk diákjai adtak elő egy rövid darabot a Három Királyokról, a középkor óta először, ugyanis a darab szövege és az előadás utasításai egy kézirat fragmentumaiból került elő, amelyet Münsterschwarzachban írtak, és az alapító szerzetesek hoztak Lambachba 1056-ban. Március 20-án nyíló kiállításuk, „Im Fluss – am Fluss” az apátság hosszú történetét dolgozza fel. Mivel 2006 Mozart-év is, a kiállítás egy részét Mozart-nak szentelik, felidézve gyakori látogatásait a monostorban. 1766-ban Mozart Lambachnak dedikálta a Simfonia no.7 in G major alkotását. Bencés szírszír-malabár érsek 2006. január 14-én iktatták be hivatalába Kottayam (India) új szír-malabár érsekét, Mar Mathew Moolakkattu püspököt, vallombrosai bencést. Az érsek 1954-ben született, 1978-ban szentelték pappá, 1993-ban lépett be a Vallombrosai Bencés Apátságba és 1998. december 5-én tett örökfogadalmat. 1998. november 6-án Hólar címzetes püspöke és Kottayam segédpüspöke lett. 2005. május 12-én koadjutor érseknek nevezték ki, utódlási joggal. A világ legöregebb bencése idén január 16-án ünnepelte 105. születésnapját. Theodere Heck OSB atya a Egyesült államok-béli Szent Meinrad Főapátság szerzetese, még naponta részt vesz a zsolozsmákon és aktív a közösségi életben is. Első fogadalmát 1923-ban tette és 1929-ben szentelték pappá. A Mans-i egyházmegye püspöke, Mgr. Jacques Faivre, elindította Dom Prosper Gueranger OSB (1805-1875), a Solesmes-i Kongregáció alapítójának szenttéavatási eljárását. Dom Gueranger ismert könyve, „A liturgikus év” felébresztette a maurinus bencések hagyományait, és előkészítette a II. Vatikánum liturgikus reformját. Monasztikus élete és apáti működése a Megtestesülés misztériumában gyökerezett, ahol az isteni az emberivel találkozott. Képes volt ugyanazzal a nyugalommal ünnepelni a legünnepélyesebb liturgiákat, mint amivel monostorának mindennapi problémái között élt. Hrabanus Maurus halálának 1150. évfordulóját ünnepeltük 2006. február 4-én. Ebből az alakalomból a mainzi, a limburgi, és a fuldai egyházmegye valamit a Szent Ottilien Főapátság ebben az évben számos kiállítást, konferenciát, koncertet szervez. Die grosse Stille címmel készült dokumentumfilm a Grand Chartreuse karthauzi monostor életéről. A film az idei Berlini Filmfesztiválon elnyerte a Legjobb Dokumentumfilmnek járó díjat. A rendező, Philip Gröning, tizenhét évig várt a szükséges engedélyre a szerzetesektől. A film hivatalos honlapja: http://www.diegrossestille.de Március elsején, Hamvazószerdán a Szentatya a római Szent Anzelm apátságba látogatott. A nagyböjti ún. Stációs misék hagyományához hűen innen indult a bűnbánati körmenet, melynek végállomása Szent Szabina bazilikája volt. Az ünnepi szentmisén, melyen a Szent Anzelm apátság gregorián-kórusa énekelt, a bencés és domonkos közösségek kiválasztott tagjai XVI. Benedek kezéből fogadták a bűnbánatot jelképező hamut. A Szentatya beszédében kiemelte, hogy „az igazi hívő, aki tudatában van önmaga bűnös voltának, egész lényével az isteni bocsánat után vágyakozik, mely új teremtésként képes visszaadni az örömöt és a reményt”. A feltámadás Húsvétját megelőző negyven napban „a keresztény ember osztályrésze küzdelem. Lelki harcról van szó, mely az egész személyiségre kihat, s állandó éberséget kíván”. Ezt a küzdelmet „az imádság, a böjt és az önmegtagadás fegyvereivel vívjuk. A gonoszság, az önzés és a gyűlölet ellen harcolni, s meghalni önmagunknak, hogy Istennek éljünk: ez az aszketikus út, melyet végig kell járnia Jézus minden tanítványának, teljes alázatban, türelemben, nagylelkűségben és állhatatosságban”. A római Szent Anzelm apátság egyetemén működő Monasztikus Intézet közzé tette a fennállása óta az intézmény hallgatói által írt doktori disszertációkat. disszertációkat Az írások megtekinthetők az alábbi címen: http://www.ans.urbe.it/ita/tesario/tesarioist_mon.htm Új bencés közösség született Rómában. Az új alapítást a Bencés Konfederációhoz tartozó Montmartre-i Szent Szív nővérek hozták létre a Vatikántól nem messze. A különböző országokból származó fiatal nővérek a kongregáció jelenlegi központjából, a londoni Tyburn-ből érkeztek, hogy az Örök Városban új monostort alapítsanak, mely a Monastero Madonna dell’Eucaristia nevet viseli. A közösség életében a zsolozsma és a vendégfogadás mellett kiemelkedő helye van a szentségimádásnak. Montecassinoban idén is a hagyományokhoz méltó módon ünnepelték az alapító Szent Benedek emlékét. A márMontecassino cius 21-i, ünnepi szentmise főcelebránsa Paul Poupard bíboros volt. A város és az apátság fogadta a különböző európai országokból érkező nagyköveteket és az olasz politikai élet kiválóságait. A több napos rendezvénysorozat programjában jelmezes felvonulás, középkori vásár, lovagi torna és tűzijáték is szerepelt, s záró aktusként Maria Grazia Cucinotta színésznő részvételével bemutatták a Szent Benedek életéről készült új tévéfilmet. Halálesetek Belgiumban a Szent András Apátságban elhunyt Dom Michel Coune OSB emeritus apát úr, Leuven-ben pedig Dom Ambroos Verheul OSB emeritus apát úr. Requiescant in pace! 15


BÓCZ ÖDÖN BOLDIZSÁR O.S.B. életének 87., szerzetességének 67., áldozópapságának 62. évében, a betegek szentségével megerősítve, 2005. december 16-án hazatért Mennyei Atyjához. Boldizsár atya matematika-fizika szakos tanárként csak egy évig működött, élete hátralévő évtizedeiben lelkipásztori munkát végzett. Hosszabb ideig vezette a nyalkai majd a banai egyházközséget. 1989-ben tért vissza Pannonhalmára, innen látta el a tarjánpusztai lelkészi szolgálatot. Gyermeki kedvességgel, kitartó hűséggel szolgálta rövid tanári beosztása idején diákjait, édesapja váratlan korai halála után fiatalabb testvéreit, hosszú lelkipásztori szolgálata idején a híveket, közösségben élve rendtársait. Mindenhol szerették és ragaszkodtak hozzá a rábízottak. Tudták, hogy értük fárad, üdvösségükön munkálkodik. Áldozatos élete, jótettei és imádságai kísérjék őt az Úristen színe elé. Íme, így mutatja meg jóságosan az Úr az élet útját. (Szent Benedek Regulájának Prológusából)

* DR. SÓLYMOS LÁSZLÓ SZILVESZTER O.S.B. életének 87., szerzetességének 69., áldozópapságának 63. évében, a betegek szentségével megerősítve, 2006. március 27-én hazatért Mennyei Atyjához. Szilveszter atya fordulatokban gazdag életpályát futott be. Római teológiai tanulmányait követően fiatalkori betegsége miatt a szokásos idő előtt pappá szentelték. A betegszabadság és a kőszegi lelkipásztorkodás évei után 1951-ben koholt vádak alapján börtönbe zárták, ahonnan 1956 őszén szabadult ki. 1959-től kaphatott újból rendi munkakört: főiskolai tanár és a növendékek prefektusa Pannonhalmán majd Budapesten. 1969-től ismét Pannonhalmán dolgozott főiskolai tanárként és gazdasági munkakörben. 1974 óta a rendi gyűjtemények gondnoka. 1984-ben ő lett az újonnan épült budapesti Szent Benedek Tanulmányi Ház elöljárója és a Szent Szabina kápolna lelkésze. 1988-tól haláláig Pannonhalmán élt, 1999-ig a Budapesti Pázmány Péter Hittudományi Akadémia levelező tagozatának tanára. Isten hűséges, imádságos, munkás szolgája volt, aki a megpróbáltatásokban is derűsen állhatatos maradt. Egész életében az első szeretettel, nagy lélekkel harcolt az igazságért. A jó buzgóságot haláláig ápolta önmagában, és másokat is erre tanított élete példájával. Önzetlen atyja és testvére volt kicsinek és nagynak egyaránt. Sok írása tanúsítja, milyen rajongással szerette rendjét és monostorát, Pannonhalmát. Erősen hisszük, hogy őt, aki életében Krisztusnak elébe egyáltalán semmit sem tett, az Úr az örök életre vezeti! „…az Istent szeretőknek minden javukra szolgál.” (Róm 8,28)

ÚJ MUNKAKÖR PANNONHALMA Hardi Titusz eddigi munkakörei megtartása mellett diákotthoni prefektus

ORGONAHANGVERSENYEK PANNONHALMÁN április 17. Húsvéthétfő 15.30 Teleki Miklós június 5. Pünkösdhétfő 15.30 Rostetter Szilveszter augusztus 20. Szent István napja 15.30 Cziglényi László közreműködik Stepper Tibor (trombita) szeptember 16. Szűz Mária nevenapja 15.30 Bernard Sawicki OSB október 23. Nemzeti ünnep 15.30 Áment Lukács OSB december 26. Karácsony 13.30 és 15.30 Paskó Csaba közreműködik Kucsera Veréb Györgyi (cselló)

16


ÚJ KIADVÁNYOK JÜRGEN MOLTMANN: Minden végben kezdet rejtezik – Kis reménytan Bencés Kiadó Napjaink Teológiája Sorozat 1

FRÉDÉRIC DEBUYST: A hely szelleme a keresztény építészetben Bencés Kiadó Napjaink Teológiája Sorozat 2

SZENNAY ANDRÁS: A kereszt titka – nagyheti elmélkedések 2. átdolgozott, bővített kiadás Bencés Kiadó TALÁLKOZÁSOK – Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát hatvanadik születésnapjára Sulyok Elemér – Varga Mátyás (szerk.) Pannonhalmi Főapátság

SÓLYMOS SZILVESZTER: Győrszentmártoni olvasókönyv Pannonhalmi Főapátság 17


SZÜRET 2005 A 2005-ös egy újabb speciális év a magyar szőlőtermesztésben. Sajnos kevés teljesült a szőlőtermesztés optimális feltételeiből. A késő tavaszi hideg periódus nem kedvezett a virágzásnak és a terméskötődésnek. A nyári csapadékmennyiség fokozott zöldmunkát kívánt meg, és jelentős többletráfordítást okozott a növényvédelem részéről is. Sajnos a zsendülés és a korai fajták érésének idején is az eső volt a legjellemzőbb. Ezen hatások együttese eredményezte az átlagostól 1 hónappal későbbi termésérést valamint az olykor drasztikus termésmennyiség szabályozást. Így a tervezettnél mintegy 30-35% -kal kevesebb szőlőt szüreteltünk le. Mindez azonban nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy a pincébe bekerült termés alkalmas legyen a már megszokott minőség előállítására.

CABERNET FRANC ROSÉ 2005 Az écsi Babszökő dűlő első „szűztermése”. A 2005-ös évet elsősorban a korai érésű fajták szenvedték meg. Az októberi vénasszonyoknyara jelentősen hozzájárult a kései érésű fajták, így a Cabernet franc éréséhez. A 19,5 MMº-kal szüretelt termés azonban még így sem tűnt megfelelőnek a komoly, nagytestű, hordós érlelésre alkalmas vörösbor előállítására. Ezért született döntés a rosébor készítésére. A beérkező kékszőlőt fehérborkészítési technológiával feldolgozva először lebogyóztuk majd a bogyókat roppantottuk. A mustot 5 órán át együtt tartottuk a héjjal, így biztosítva a lehetőséget a színanyag részleges beoldódására. A mélyrózsaszín színárnyalat mellett természetesen íz- és aromaanyagok is beoldódtak ezzel, friss gyümölcsös karaktert kölcsönözve a bornak. Illatában és aromájában egyaránt érett földieper és málna jegyeket mutat. A bor frissgyümölcsös jellege elsősorban a paprikás-paradicsomos halételek, valamint olasz ételek szép kísérője lehet.

TRAMINI 2005 A tramini egy vastag bogyóhéjú fajta, amely ezáltal jól viselte a gazdag csapadék hatását. Szeptember végére 19,5 MMº -ot gyűjtött, s a betakarított termés 48 órás héjon áztatást követően – az évjáratot meghazudtoló módon – illatos, tartalmas bor erjesztését tette lehetővé. A széldombi ültetvény termőre fordulásával mintegy 10.000 palack került forgalomba s gazdag bodzavirágos illatával, hosszú utóízével örvendezteti fogyasztóit. Különösen jól társítható gyömbérrel ízesített fehérhúsokhoz illetve nem édes desszertekhez.

Liptai Zsolt borász 18

AZ ÜRGEMAJOR (ZEISELHOF) egy Ausztriához került bencés majorság rövid története és jelen helyzete Az Ürgemajor elnevezés az ürgék korábbi gyakori előfordulásából ered, ami gyakran a háziak eledele is volt. Mára az ürgék szinte teljesen kipusztultak a környéken. A major a 17.-19. században a Zichy család tulajdona volt, 1905-ig pedig a Henckel-Donnersmarck családé. A magyar bencések a Lónyay hercegi pár örökségeként kapták az Ürge Majort. Lónyay Elemér és Habsburg Stefánia 1905-től éltek az oroszvári kastélyukban, amíg a szovjet hadsereg el nem űzte őket onnan. Pannonhalmán találtak menedéket, ahol halálukig éltek, és a pannonhalmi bazilika altemplomában találtak végső nyughelyet. Az Ürgemajort kettévágta a st. germaini és a trianoni határozat, amelyik Burgenlandot Ausztriához csatolta. A nagyobb rész a major épületeivel Ausztriához került, a kisebb megmaradt Magyarországnak. A két részt a Deutsch Jahndorfot Pamaval összekötő út választotta el egymástól és ez így maradt 1945-ig, a II. világháború végéig. Ennek ellenére a két részt egy magyar-osztrák külön szerződésnek köszönhetően egyben lehetett művelni. A kommunista kormány államosította a magyarországi Lónyay birtokokat, így az Ürge Majort is. A korábbi határ vasfüggönyként működött a későbbiekben. A Lónyay birtokot korábbi bérlői művelték tovább, amíg 1957-ben egy bírói határozat visszaadta azt a Magyar Bencéseknek. A bécsi pápai nunciatúra a Schottenstift-et bízta meg a terület kezelésével 1970-ig, amikor az Európai Közösség a kezelést a Magyar Bencéseknek visszaadta. 1970 és 1994 között a területet gróf Eberherd Waldburg-Ziel és felesége bérelték és művelték. 1994 óta Karl Brunner mérnök úr bérli a területet. Az Ürgemajor a 18. században indult virágzásnak, a Magyarországtól való elcsatoláskor már 150 ember élt itt a mezőgazdaságból. A 18. században a területet kecskékkel és birkákkal legeltették, a 19. században a növénytermesztés került az előtérbe: gabonát és burgonyát termeltek. Az Ür-

19 PANNO

DOMUS RELIGIOSA IN ZEISELHOF

gemajor fejlődése a II. világháborúig tartott, amikortól két évtized alatt, a mezőgazdasági gépesítés hatására, az emberek tömegesen költöztek a városokba, és a major kiürült. A mezőgazdasághoz kapcsolódóan gyár épült, ahol előbb burgonyából, később kukoricából spirituszt gyártottak. Az elhagyott épületek állaga folyamatosan romlott, néhány épület teljesen elpusztult. Jelenleg a következő épületeket hasznosítják: irodaépület, a gyár lakóépülete, traktor garázs és benzinkút, szerelőműhely, trágyaraktár, kocsiszín. 1996-ban készült el a kolostori intéző lakása. Jelenleg ebben az épületben működik az Domus Religiosa in Zeiselhof, az Ausztriai Magyar Bencések szuperiorátusa. A kápolna egy látogató levele szerint 1764-ben épült barokk stílusban, a 19. század elején hajó épült az ovális templomhoz. A kápolnát 2001-re restaurálták Jelenleg minden kedden van szentmise, az utóbbi időben egyre többen keresik fel a kápolnát házasságkötés és zarándoklat céljából is. A búcsújáróhely jelenlegi rektora Amtmann Othmar OSB atya, aki a Domus Religiosa szuperiorja is. A kápolna előzetes bejelentkezés alapján látogatható. Tel: 00/43/ 2144-276; Fax: 00/43/ 2144-21676 e-mail: [email protected] P. Othmar Amtmann OSB

20

BENCÉS DIÁKSZÖVETSÉG 1010 ÉVE S PA NN ON HA LMA III. REGIONÁLIS-ORSZÁGOS BDSZ TALÁLKOZÓ KAZINCBARCIKÁN

Sokan nem hitték: Fél évszázaddal Kazincbarcika alapítása után az Egressy Béni Városi Müvelődési Központ Színháztermében felhangzott a Laudetur Jesus Christus! köszöntés Kemény István (Ph 58) mély orgánumából, majd Áment Lukács (Ph 60) atya intonálta zongorán a Szent Benedek-himnuszt, és ezt a több mint 200 bencés diák és hozzátartozói együtt énekelték. Dr. Kovács Ferenc (Ph 57) egyetemi tanár, akadémikus köszöntötte bencés diáktársainkat és mutatta be az előadókat. Bischof Péter, a BDSZ elnöke örömét fejezte ki, hogy megvalósult ez a találkozó, és hogy az ország minden részéből eljöttek Kazincbarcikára. Dr. Sója Szabolcs (Ph 58), a BDSZ északkelet-magyarországi szervezetének elnöke elmondta, hogy 1996-ban az 1000 éves Pannonhalma, majd 2000-ben a Millennium alkalmából a miskolci Akadémián tartottuk meg a BDSZ találkozóját, most pedig – miután közel két évig folyt a szervezés a megfelelő időpont és az előadók biztosításán – „1010 éves Pannonhalma” címmel hallhatta és hallotta mindenki a hívó szót: minden előadó elfogadta meghívásunkat. Találkozónk mégsem jöhetett volna létre, ha Kovács F. László (Ph 60), a BorsodChem Rt. vezérigazgatója nem biztosítja a lehetőségeket. Imponáló, vetített képekkel illusztrált előadásában ismertette az elmúlt 15 év meredeken ívelő fejlődését, beruházásokat: MDI- és TDI-gyáregységek, a Linde-gáz és a műanyaggyártás japán technológiájának megvásárlását, valamint mindezek mellett 15 milliárd forint nyereséget értek el. Dr. Várszegi Asztrik főapát úr előadásában a kezdetektől ismertette Pannonhalma történelmét, ezen belül 1802-től részletesebben a szerzetesrend életét, az oktatás és nevelés alakulását. Kifejtette, hogy harmadszor is örömmel jött el az ország keleti vidékére, majd a vendéglátókkal együtt a vezérigazgató vezetésével megtekintette a hatalmas gyárat. Dr. Vízi E. Szilveszter (Bp 55) „A tudomány és hit a harmadik évezredben” című előadásában akadémiai elnökhöz méltóan világította meg e kettő kapcsolatát. Egy hasonlatot mondott, amelyből mindenki megjegyezhette, hogy minél nagyobb egy gömb átmérője és belső űrtartama (a tudás), annál nagyobb a gömb felszíne, amely a külvilággal érintkezik. Ez utóbbi jelképezi azt, amit nem tudunk. Minél több tehát a tudásunk, annál több mutatkozik számunkra az ismeretlen, a megismerni való valóságból is. Hittel próbáljuk meg feltárni a törvényszerűségeket. Dr. Fodor György (Ph 75), a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora ismertette az egyetem történetét és az elmúlt közel másfél évtized fejlődését, ahol már nyolcezer hallgató tanul a katolikus egyetemen Budapesten és Piliscsabán. Az új felvételi rendszer előzetesen nem biztosít lehetőséget a hallgatóval való találkozásra, de azért mégis „tudatosan nevelünk keresztény családanyákat és családapákat.” Horváth Dori Tamás (Gy 66) és Csóka Gáspár (Ph 56), pannonhalmi és győri gimnáziumunk igazgatói beszámoltak az iskolák jelenlegi helyzetéről és az elkövetkező időszak felmerülő nehézségeiről: többek között arról, hogy értékben 20%-kal csökken az előző évihez képest az állami támogatás, és megoldatlan a határon túli gyermekek iskoláztatása, valamint ennek finanszírozása. Dr. Kovács Ferenc (Ph 57) – aki nyolc évig volt a Miskolci Egyetem rektora, és ezalatt lett az ország egyik legnagyobb egyeteme – ismertette, hogy a bencés diákokhoz kapcsolódott az egyetem, hiszen a Sopronból áttelepített tanárok, fiatal oktatók nagy része bencés diák volt, és professzorok, dékánok, rektorok lettek: Zambó János, Tarjáni Gábor, Terplán Zénó (Gy 39), Takács Ernő (Eg 45), Kovács Ferenc (Ph 57), Pethő Szilveszter (Gy 42), Szilas A. Pál. Hortobágyi Cirill (Ph 77) atya, rendi alelnök zárta be az ülést. Kifejezte örömét, hogy mint tanárnak és bencés diáknak ilyen rendezvényben volt-lehetett része. Meg kell még emlékeznünk a Kemény István (Ph 58) által elszavalt két versről – Sajó Sándor: Pannonhalmán és Harsányi Lajos: Ki az Úr –, amelyek mély impressziót hagytak mindnyájunkban: „… Örökkön és örökkön: az Isten lesz az Úr!” Mindezek után dr. Sója Szabolcs bejelentette: a régióban Aggtelek és Tokaj is a Világörökség része lett, mindkét település polgármesterét meghívtuk. Sajnos, Tokaj polgármestere nem tudott ugyan eljönni, de a legközelebbi találkozóra szívesen látja két-három év múlva a BDSZ-t. Végül záróakkordként felhangzottak a Szózat hangjai. Méltán, mert a dallam szerzője itt született Sajókazincon, édesapja református lelkész volt. Az ünnepséget követő állófogadásra Kovács F. László házigazdánk hívott meg mindenkit, ahol köszöntöttük dr. Várszegi Asztrik főapát urat hatvanadik születésnapja alkalmából: „… Éljen soká, számos éven át…” A BDSZ találkozója nyílt volt, a régió valamennyi felekezeti iskoláját meghívtuk, sőt külön öröm, hogy a budapesti Patrona Hungariae Gimnázium igazgatónője és helyettese is megtiszteltek jelenlétükkel. Szent Benedek napjához közeli időben ünnepeltünk és találkoztunk. Köszönjük az előadóknak, diáktársainknak. Nagy örömet szereztünk egymásnak és Kazincbarcikának, hiszen pannonhalmi főapát és perjel, a MTA elnöke, a PPKE rektora, gimnáziumaink igazgatói a történelemben először voltak itt „Pax et Gaudium – Béke és öröm” jegyében. Megmutattuk egyrészt, hogy az „Ora et labora – imádság és munka” jól megfér egymás mellett, másrészt pedig előadóink biztosítottak, hogy megvalósulhat a harmadik, a „Docete – tanítsatok” is. Dr. Sója Szabolcs (Ph 58) a BDSZ északkelet-magyarországi szervezetének vezetője 21 PANNO

BENCÉS RENDHÁZ, GYŐR

A Győrött kialakult hagyományoknak megfelelően január 2-án templomunk hívei és az atyák az idén is belekapcsolódtak az év eleji szentségimádásba. Ugyanígy szentségimádás volt templomunkban farsangvasárnapján is. Az ökumenikus imahét alkalmából diákjainkkal együtt a székesegyházban vettünk részt a közös imádságon. 12. évfolyamos diákjaink szalagavató ünnepsége január 28-án a templomi szentmisével kezdődött, majd az osztályok saját műsoraikkal köszöntötték szüleiket, meghívott vendégeiket és tanáraikat a díszteremben. A nívós műsoroknak a szülők részéről is jó visszhangja volt. Évek óta hagyománynak tekinthető az is, hogy az öreg-diákjaink egy csoportja, a Szent Máté Klub tagjai előadásokat tartanak a 10-11. évfolyamos diákjainknak saját hivatásukról, munkájukról, hogy ezzel is segítsék a pályaválasztás nem könnyű döntéseit. Érdeklődő diákjainkat a győri Hittudományi Főiskola és Szeminárium nyílt napjára is szívesen elengedtük. A jövő évi beiskolázással kapcsolatos felvételi írásbeliket, szóbeliket az előírt keretek között megtartottuk. Volt alkalmunk a győri Revita TV-ben is az iskola, diákotthon bemutatására. Szívesen látnánk több jelentkezőt, de az osztályok megtelnek. A Bencés Diákok Győri Egyesületével közösen az elmúlt hónapokban több nagyszerű előadásra került sor, amit diákjaink is érdeklődéssel hallgattak. Kahler Frigyes, Gulyás Balázs előadása sokaknak emlékezetes marad. Az ifjúsági lelkigyakorlatot március 13-14-én Bíró László püspök úr, Legeza József, Merkli Ferenc és Tóth András atyák vezették. Március 15-én, Nemzeti Ünnepünkön pedig Pajor András atya előadását hallgattuk. 14-én este a diákotthonosok egy csoportja a városi megemlékezésbe, fáklyás felvonulásba is belekapcsolódott. Szent Benedek Atyánk ünnepén Brückner Ákos Előd atya volt az ünnep főcelebránsa. Erről a diákszövetség honlapján is van egy rövid beszámoló (www.bencesdiak.hu). Gáspár atya

BESZÁMOLÓ A TEMPLOM RESTAURÁLÁSÁRÓL: 2005-ben a templom restaurálási munkái közül a következő munkák készültek el: a szentély feletti freskó tisztítása, restaurálása a szentély oldalainak restaurálása a főoltár oszlopfő feletti részeinek restaurálása: a baldachin, a Krisztust jelképező napkorong és a faszobrok a főoltárkép teljes restaurálása. A szentély állványzata elbontásra került, a templombelső, a mennyezeti freskók, a főoltárkép felső része és a felette levő díszítések eredeti szépségükben megtekinthetők. Ezúton köszönjük minden támogatónak, hogy anyagi áldozatai segítettek a templombelső felújításában. A templom főhajójában, a szentélyben hátralévő munkák: a főoltár oszlopfőinek restaurálása a főoltárkép keretének restaurálása a főoltár szobrainak és szentségtartójának restaurálása a szentélyben két ablakkeret szobrászati díszeinek restaurálása

22 PANNO

BENCÉS RENDHÁZ GYŐR

Szent Ignác alakja a főoltárképen megtisztítás és tömítés után

Szent Ignác alakja a főoltárképen a restaurálás után A fenti munkák megvalósításához – az előzetes becslések szerint – még 50 millió Ft-ra lenne szükség. Sajnos a 2006. esztendőben a pályázati és egyéb lehetőségek nagyon beszűkültek, nagyon kérnénk, hogy lehetőség szerint támogassanak bennünket. A támogatási lehetőségekről a http://czuczor.osb.hu/04iskola/rest_templ.htm oldala ad bővebb felvilágosítást.

23

TIHANYI APÁTSÁG

Nem akart elmúlni a tél. A Balatonon a jég fölengedett, a víz magas, turisták, látogatók elvétve tűnnek föl március közepén. Megnyitottuk az első kiállításunkat, Kalmár János szobrait lehet látni a Galériában április közepéig. Kereszty Kornél virág-képeit a Rege cukrászdában állítottuk ki. Tolnay Imre festőművész (győri tanárunk) kiállítása április 29-én nyílik, Háger Ritta textiljei június 17-étől lesznek láthatók a Galériában. Borsos Miklós műveiből születésének századik évfordulója alkalmából augusztus 12-étől állítunk össze tárlatot. Pünkösd napján, június 4-én 17 órakor a veszprémi Liszt Ferenc Kórustársaság immár hagyományos pünkösdi hangversenyét hallgathatják meg az érdeklődők. Készülünk a Szent Három Napra – szép számban jelentkeznek vendégek, akik szeretnének velünk együtt ünnepelni. Kicsi a vendégházunk… És ezekben a napokban szűk a templom is. Április 1-jén nagyböjti lelki napot, elmélyedést, gyónási lehetőséget kínálunk fel azoknak, akik szeretnének komolyabban készülni a húsvéti ünnepre. A Tetőtéri Esték előadássorozatai tovább folytatódnak: februárban Kalász Márton költő, az Írószövetség elnöke volt a vendégünk, március 24-én Juhász Judit, a Magyar Katolikus Rádió vezérigazgató-helyettese tartott előadást a tájékoztatás (média) felelősségéről. Április 21-én Fasang Árpád (volt UNESCO nagykövet) előadása lesz 18 órakor „Nemzeti lét, Trianon, kisebbség” címmel. Május 14-én lesz a tihanyi egyházközségben az elsőáldozás, egy héttel később, 21-én, vasárnap a 10 órás szentmisén Asztrik főapát úr a bérmálás szentségét fogja kiszolgáltatni a tihanyi fiataloknak. Szent Benedek atyánk tavaszi ünnepén Veres András püspök úr volt a vendégünk. A nyári Szent Benedek ünnepen – július 11-én délután 6 órakor – az ünnepi szentmise főcelebránsa Félix atya lesz, aki ekkor mondja aranymiséjét a környékbeli hívek és vendégek számára. Július 1-jén, szombaton délelőtt 10 órára várjuk Félix atya diákjait hozzátartozóikkal osztályfőnökük aranymiséjére. A jövő esztendőben lesz 80 éve, hogy Tihanyban felállították IV. Károly király emlékére a kálváriát, amelyet 1960-ban leromboltak. Szeretnénk ebben az évben felkészülni arra, hogy a kálvária 80 éves jubileumára felállíthassuk a kálvária keresztjeit. Reméljük, tervünket valóra tudjuk váltani. Richárd atya

BENCÉS HÍRLEVÉL • A Magyar Bencés Kongregáció tájékoztató lapja • Megjelenik negyedéveként • Kiadó: Pannonhalmi Főapátság • Felelős kiadó: Dr. Várszegi Asztrik főapát • Szerkeszti a Főapáti Hivatal, főszerkesztő: Hortobágyi T. Cirill • Levélcím: Főapáti Hivatal 9090 Pannonhalma, Vár 1. • E-mail: [email protected] • Megrendelhető a szerkesztőség címén. • Nyomdai munka: Pénzes Nyomda, Győr.

24 PANNO

VÁRSZEGI ASZTRIK FŐAPÁT ÚR 60 ÉVES

Recommend Documents