Változások a világban: (rövidített változat)

„Minden korszak hoz valami újat.”(Horatius)

Változások a világban: 1990-2016 (rövidített változat) Elsősorban középiskolás tanároknak és diákoknak szánt áttekintés, főleg földrajzhoz és történelemhez kapcsolódva 1989-ben bomlani kezdett a második világháború után kialakult kétpólusú világ, véget ért a tág értelemben vett hidegháború. Országok szűntek meg (Szovjetunió, Jugoszlávia, Csehszlovákia, NDK), illetve újak jöttek létre. Az EGK (EU) bővítése, Jugoszlávia szétesése és az ehhez kapcsolódó névváltások átnyúltak az ezredforduló utánra is. 2014-ben az oroszok „visszavették” a Krím –félszigetet, Skócia pedig szavazhatott a függetlenségéről, de eredeti formájában fennmaradt az Egyesült Királyság. Új nevet választott az EGK. Elmélyült az együttműködés és jelentősen bővült a tagországok száma is (a korszakban 12-ről 28-ra). Mindezek ellenére az EU globális súlya csökkent, hasonló módon az Egyesült Államoké is. Az Egyesült Államokat, Kanadát, Törökországot és számos európai országot magába foglaló NATO tagállamainak száma is nőtt (a vizsgált korszakban 16-ról 28-ra). Számos tekintetben Kína ugrott az élre, bár az éves GDP adatok alapján még mindig az Amerikai Egyesült Államok az első az országok sorában. Az Irakhoz köthető 1990 -91-es konfliktus (Kuvait iraki megszállása, majd egy nemzetközi koalíció által történt felszabadítása) szimbólum is. A leegyszerűsítve K-Ny ellentétként értelmezett hidegháborús konfliktust felváltotta a globális É – D ellentét. Természetesen ez utóbbi megközelítés sem fedi le pontosan az új típusú feszültségeket. Az Öböl – háborúval egy időben kezdődött és a ’90-es évek végéig tartott a több szakaszra is bontható délszláv (jugoszláv) háború. Ez a második világháború után a legvéresebb és legveszélyesebb konfliktus volt Európában. Újra megjelentek a koncentrációs táborok, tömegsírok, a nem sokkal korábban lezárult hidegháború után ez a válság szembeállította a NATO-t és a felbomlóban lévő Szovjetunió legjelentősebb utódállamát, Oroszországot. A Belgrádban lévő kínai nagykövetséget ért amerikai találatok (1999) pedig még fenyegetőbbé tették a válságot. Ezt követően azonban javult a nagyhatalmak közti együttműködés, illetve az ezredfordulót követően véget ért az orosz gazdaság válsága is, a szénhidrogének exportbevételeiből megerősödő eurázsiai hatalom sikereinek egyik szimbóluma volt a 2014-es téli olimpia megrendezése is. Ezzel párhuzamosan azonban kiújultak a szomszédos és részben oroszok lakta Ukrajna belpolitikai feszültségei, a halálos összecsapások után megbukott az oroszbarát elnök, az orosz többségű Krím –félsziget március 16-án már megszavazta az Ukrajnából való kiválást. Ezután a konfliktus Kelet – Ukrajnában már fegyveres összecsapásokkal folytatódott. Ezek az események a már múltnak tekintett hidegháború kiújulását is eredményezhetik. Oroszország élve a vétójogával megakadályozta, hogy az ENSZ BT törvénytelennek minősítse a krími népszavazást. Gyakorlatilag az ENSZ BT úgy működik, mint a második világháború után, csak a Szovjetunió helyén Oroszországot találjuk. Ugyanakkor a változásokat jól példázza, hogy az ötök egyike, az Egyesült Királyság GDP alapján már kiszorult a TOP 5-ből és egysége is veszélyben került a skót szavazás miatt. Ugyanakkor királynőjük rekordot döntött 2015. szeptember elején; II. Erzsébet lett a leghosszabb ideje trónón lévő brit uralkodó. Az ENSZ BT két tagja (USA, Oroszország) sem teljesítette a 2012-es határidőre a vegyi fegyverek betiltásáról szóló 1997-es egyezményben megfogalmazott ígéreteket, ugyanakkor az 1

Egyesült Államok 2015-ben kezdte el megsemmisíteni a még meglévő készleteit. Szintén a BT-t érintő változások jele, hogy 2014 elején eredményekkel kecsegtető, majd 2015 nyarán megerősített, az iráni atomprogramról szóló tárgyalások során a nemzetek közösségét az ún. „hatok” képviselték (az ENSZ BT 5 állandó tagja és Németország). A Föld népessége 1999-ben meghaladta a 6 milliárdot, 2011. október végén pedig elérte a 7 milliárdot, 2016.január 1-én már kb. 7,4 milliárdan lehetünk. Mindezek mellett néhány helyen csökkent a lakosság száma, pl. Oroszországban. Nemzetközi viszonylatban (országhatárokon átívelő vándorlás esetén) 1990-ben 154 millió migránst számoltak össze, ez a szám 2000-ben 175 millió fő, 2013-ban már 232 millió fő volt. Ezek az adatok nem tartalmazzák a korábban áttelepültek családjában született személyeket. A migránsokon belül külön csoportot alkotnak a menekültek, az ő számuk 2013-ban (a második világháború óta először) átlépte az 50 millió főt. 2014 végére a menekültek száma 59,5 millió főre nőtt a bolygónkon. 2015-ben Európára is egyre nagyobb migrációs nyomás nehezedik. Az 1990 óta eltelt negyedszázad alatt jelentős fejlődés történt a bolygónkon. Az 1990es esztendő 129 úgynevezett fejlődő ország közül 2015-re 79-ben sikerült az éhezők számát jelentősen csökkenteni. 1990-ben a népesség 37%- a élt napi 1 USD körüli összegből, 2015ben 9,6%, így először sikerült a „mélyszegénységben” lévők arányát 10% alá csökkenteni. Természetesen sok múlik a módszertanon, egyes szakértők szerint a küszöbérték akár napi 15 dollár is lehetne és az sem mellékes, hogy mennyi élelmiszert lehet vásárolni 1 dollárból különböző helyeken és időpontokban. Az eltelt 25 évben javult az ivóvízellátás, az iskolázottság (2000-ben még kb. 100 millió gyermek maradt ki teljesen az alapfokú oktatásból, 2015-re ez a szám 70 millió alá esett), szinte eltűnt a gyermekbénulás, jelentősen csökkent a maláriában elhunytak száma. 2015-re sikerült mérsékelni a HIV fertőzés terjedésének mértékét (már „csak” évi 2 millió új fertőzöttről tudnak), ugyanakkor új veszélyes vírusok is elterjedtek. A társadalmi, politikai problémák felerősödésében (pl. migráció, bűnözés, fegyveres konfliktusok) az objektívnek gondolt mércék mellett nagy szerepe van a szubjektív tényezőknek (relatív szegénység és ezzel összefüggésben az igények változása, média szerepe, információs eszközök fejlődése, minták kialakulása), továbbá a vallási, etnikai, politikai szituációknak is. Az átlagok sok országban jelentős társadalmi és területi különbségeket fednek el. Ez globális szinten is jellemző, pl. a Csendes – óceán térségével együtt értelmezett Kelet – Ázsiában a legszegényebb emberek aránya kb. 60% volt 1990-ben, 2015-re már jelentősen 10% alá esett, ugyanakkor Fekete- Afrikában ez az arány 25 év alatt 56%-ról csak 35,2%-ra mérséklődött. 2015-ben az összes szegény közel fele a Szaharától délre élt. 2015-ben már 3,2 milliárd ember netezett, ebből 2 milliárd az úgynevezett fejlődő országokban. Az információk gyors és tömeges cseréje nemcsak a pozitív változásokat gyorsította fel, időnként a negatív jelenségeket is felerősítette, pl. megkönnyíti a terroristák számára a kapcsolattartást és a toborzást, továbbá növeli a fedezet nélküli igények megjelenését, így a szegénység nehezebb elfogadását. Mindezeken túl az internet és a hozzá kapcsolódó technikai fejlődés hozzájárul a tömeges migrációhoz is, melynek negatív kísérőjelenségei egyre közismertebbé váltak. Gyorsan nő az iszlám hívőinek tábora, de számos belső konfliktus osztja meg őket, elsősorban a síita – szunnita ellentét. 2013-ban a terrortámadásoknak közel 18 ezer halálos áldozata volt a Földön, ezek 2/3-ért négy dzsihadista szervezet felelt (Iszlám Állam, Boko Haram, Talibán és al-Kaida csoportjai, pl. a Szomáliában tevékenykedő Al- Shabaab). Még mindig a legnagyobb vallás a kereszténység, ezen belül a katolikus felekezet rendelkezik a legtöbb hívővel. Több száz év után először (2013-ban) lemondott a vezetőjük, a pápa. Utóda személyében először került Újvilágból származó bíboros a Vatikán élére, fellépése és kijelentései sok szempontból újítást jelentenek. Ő adta ki az első, környezetvédelemmel foglalkozó pápai enciklikát.

2

Felgyorsult az ellentmondásos modernizáció. Egyre több autó került az utakra, 2010ben a hivatalosan regisztrált gépjárművek száma elérte az 1 milliárdot. 2012-ben a turisták és a Facebook felhasználók száma elérte el az 1 milliárdot (2015. augusztus 24-én már egyetlen napon 1 milliárd felhasználó jelentkezett be a Facebookra). Sokáig úgy tűnt, hogy a felgyorsult modernizáció egyik jelképe az egyre kisebb mobiltelefon, de a trend megváltozott az úgynevezett okostelefonok miatt, melyek száma az eladások alapján 2013-ban haladta meg az 1 milliárdot, ezekből a készülékekből abban az évben már többet értékesítettek, mint a „hagyományos” mobilból. Már ezt megelőzően kiépült a GPS rendszer, a VHS-t sokkal korábban kiszorította a DVD, a hanglemezek utódaként a globális centrumterületeken túl is elterjedt a CD (1990-ben mutatták be az újraírható CD-t). A „fizikai” hanghordozókból származó zeneipari bevételek viszont 2008 és 2013 között kb. 45%-kal csökkentek, elsősorban az internet miatt. 2008-ban kb. 1000 milliárd webhely volt a világon, ez szám 2014 végén elérte a 60 000 milliárdot. Az internet szempontjából fontosak a tengeralatti optikai kábelek, 2013 elején a világ legnagyobb adatkábel- hálózatával egy indiai cég rendelkezett. A globális térbeli és ágazati átrendeződést szimbolizálja az is, hogy 2013-ban hosszú idő után először már nem a Coca-Cola volt a legértékesebb világmárka, hanem az Apple és a Google, de a TOP 5-be bekerült az IBM-t és a Microsoftot is. Európában elkészült a Csatorna-alagút, a Voyager-1 elérte a Naprendszer szélét, ugyanakkor véget ért a NASA három évtizedes űrsiklóprogramja. 2013-ban (37 év szünetet követően) űrszonda érkezett a Holdra – a kínai „Jáde nyúl”. Egy évvel korábban sikeresen járta meg a világűrt az első magán-teherűrhajó. Ekkor 2012-t írtunk, ugyanebben az évben, mi magyarok Föld körüli pályára állítottuk a MASAT-1-t (2015. január 9-ig üzemelt). Magyar származású elnök irányította öt évig Franciaországot (Sárközy), korábban szintén magyar származású politikus volt Paraguay első szabadon megválasztott civil elnöke (1993). Ekkor (1992 -93) hazánk ideiglenesen tagja volt az ENSZ BT-nek is. A NATO-hoz 1999-ben, az EU-hoz 2004-ben, a schengeni egyezményhez pedig 2007 végén csatlakoztunk. Bővültek ismereteink a földtörténetünkről (pl. bakonyi őslények), az országunk területén egykor élt előemberekről (pl. a rudabányai „Gabi”), illetve a közelebbi múltunkról is többet tudunk; pl. 2015-ben megtalálták Szulejmán szultán Szigetvárhoz közeli síremlékét, illetve szintén 2015-ben megtudhattuk, hogy a hidegháború 1956 utáni időszakában hol ért volna minket atomtámadás az azóta szövetségessé vált USA, illetve a NATO részéről. 2016-ban hosszú szünet után újra szerepel a magyar labdarúgó válogatott az Európa Bajnokságon, illetve 2016. február végén (1982 után) ismét Oscar – díjjal jutalmaztak egy magyar filmet. Ebben az 1990 óta tartó időszakban mérték az eddigi legnagyobb napkitörést (2003), felfedezték a „10.”bolygót (2005, Eris), hogy ezután az addigi kilencedikkel, a Plútóval együtt új kategóriába sorolják (2006). Az új bolygókategóriába már 5 égitest található. Időközben (2005, 2011, 2012) sikerült felfedezni a Plútó újabb négy holdját. A New Horizons nevű amerikai űrszonda 2015 nyarán érte el az egykor kilencediknek nevezett bolygót. A szondát még 2006-ban indították el. Abban az évben regisztrálhatták az első női űrturistát, egy iráni hölgyet, aki egyben az első muszlim utas volt az űrben. A Kepler űrteleszkóp 2009 óta több száz olyan Naprendszeren kívüli bolygót talált, ahol a Földhöz hasonló életre alkalmas körülmények lehetnek. Megtalálták a többi részecske tömegéért felelős Higgs- részecskét (Higgs – bozon, 2012). 2013-t írtunk, amikor sikeresen próbáltak ki egy 3D-vel nyomtatott pisztolyt. A 3D a gyógyításban reményt, az élet más területein viszont félelmeket gerjeszt, akárcsak a klónozás (az első klónozott emlős 1996-ban született Dolly nevű birka 2003-ban pusztult el). 2016 elején igazolták a gravitációs hullámokat. Kibővült a tér fogalma is: térerő, virtuális tér, globális és lokális tér, időtávolság stb. Időnként az internet is hadszíntérré válik; 2007 után több kibertámadást intéztek Koreában az északiak a déliek ellen, egyes források szerint 2015 elején már hatezer hacker állt az ázsiai kommunista diktatúra rendelkezésére. 2015 februárjában került nyilvánosságra az első jelentős számítógépes bankrablás, a 3

hackercsoport 2013 óta 30 ország több mint 100 bankját „csapolta meg”. Az internet, a Facebook és az okostelefonok együttes használata fontos tényezővé vált a 2015-ben Európát sújtó népvándorlásban is. Folytatódott a globális felmelegedés, melynek hatására a világtengerek átlagos szintje kb. 5-6 cm-t emelkedett. A vizsgált korszakban az összes hónap globális hőmérséklete meghaladta az adott hónap XX. századi átlagát, pl. a november hónap hőmérsékletének rekordja (1880 óta) kétszer is megdőlt: 2004-ben és 2013-ban. A legmelegebb éveknek 2015, majd 2014 és 1998 számítanak, természetesen az átlagérték mögött jelentős helyi különbségek húzódtak meg. A szennyezés új területre is kiterjedt: megjelent pl. az űrszemét, egyre többet tudunk a fényszennyezés káros hatásairól, illetve felgyorsult a világtenger savasodása és ezzel összefüggésben az ottani élővilágának visszaszorulása. Az 1985-ben felfedezett ózonlyuk legnagyobb kiterjedését 2000 szeptemberében észlelték. 2013 őszén ennél és a ’90-es évek átlagánál is kisebb területre terjedt ki a „lyuk”, a nemzetközi összefogás eredményeként elkezdődött az ózonréteg regenerálódása. Optimista becslések szerint 2080-ra visszaállhat az 1950-es szint. Ennek ellentmondó hír, hogy 2014 elején négy új, ózonréteget károsító gázt azonosítottak a kutatók. A globális felmelegedés hatására gyorsan változik az állandóan fagyott talaj mélysége és kiterjedése, a felengedő talajból többek között üvegházhatású metán szabadul fel. A gerinces fajok 114-szer gyorsabb ütemben tűnnek el, mint „normál” esetben. Az ezredforduló óta felgyorsult a méhek pusztulása (az emberiség táplálékának 90%-t adó 100 növényfajta 70%-t a méhek porozzák be). A földtörténet újabb, hatodik kihalási időszakában vagyunk? Egyes kutatók viszont azt emelik ki a légkör összetételének megváltoztatásához kapcsolódva, hogy ennek eredményeként késleltetjük a földtörténeti léptékben lassan időszerűvé váló újabb glaciális kor kezdetét. A további változásokat, illetve az eddig leírtak részleteit nézzük át nagyobb térségenként, néhol országonként haladva a 2016-04-20-i állapotnak megfelelően! Részletek: 1. Európai Unió (4. oldaltól) 2. Az EU-n kívüli „Nyugat” (9. oldaltól) 3. Kelet – Közép –Európa (10. oldaltól, Magyarország a 13. oldaltól) 4. Balkán (21. oldaltól) 5. Az egykori Szovjetunió (31. oldaltól) 6. Észak – Amerika (38. oldaltól) 7. Latin – Amerika (41. oldaltól) 8. Afrika (43. oldaltól) 9. Ázsia (46. oldaltól, ezen belül az „Iszlám Állam”: az 53. oldaltól) 10. Ausztrália (65. oldaltól) 11. Globális jelenségek (65. oldaltól) 12. Új földrajzi nevek (69. oldaltól) 13. Jelentősebb katasztrófák (69. oldaltól) 1. Európai Unió: Az EU-ra átnevezett integráció 2013-ban 28 tagúra bővült, több tagállam elmúlt negyed évszázados történéseinek áttekintése a 3 – 5. pontokhoz került. - EU kezdet: Még 1957-ben alapította 6 ország EGK néven, illetve az integrációnak korábbi előzményei is voltak. - Reformok 1990-ben és azt követően a legfontosabb változásokat az alábbiak jelentették: Schengeni Végrehajtási Egyezmény (ez az Amszterdami Szerződés nyomán került az EU keretébe), továbbá: „Maastricht”, „Lisszabon”, euró bevezetése. 4

Az átfogó, tagállamok egészét érintő reformok mellett számos tagállam saját határkörben is átalakult; pl. az újonnan csatlakozók is régiókat (NUTS – II.) hoztak létre. A reformok a gazdaság szerkezetét, így az ipari és a bányászatot is érintették. A bányák bezárása nemcsak a 2004 után csatlakozott keleti államokban volt jellemző, hanem nyugaton is, pl. Nagy-Britanniában. Ott még az ezredforduló is meghaladta a hazai szénkitermelés az importált szén mennyiségét, 2000-ben a Kellingley bányában (egy időben Európa legnagyobb mélyművelésű szénbányája volt) még kb. 2000 bányász óránként termelt ki kb. 900 tonna fosszilis energiahordozót. 2003 óta azonban a szénimport már meghaladta a brit termelést, 2015 végén pedig bezárt az utolsó szénbánya, a már említett Kellingley is. - Bővítések (pl. 1995, 2004, 2007, 2013: 28 tag.) Horvátország csatlakozásáról 2011-ben született meg a döntés, végül 2013 nyarán váltak az EU részévé. 2015-ben a 28 országból 19 használja a közös pénzt, az eurót. - Az EU a földrajzi bővítése és az integrációjának elmélyítése ellenére komoly kihívásokkal néz szembe: pl. az újabb csatlakozások körüli nézeteltérések, együttműködéssel kapcsolatos belső viták, továbbá az EU, eurozóna és a schengeni övezet átfedésének hiányosságai, illetve a gazdasági, pénzügyi gondok. Ez utóbbiak elsősorban 2008 után erősödtek fel. Sok ország eladósodott és komoly költségvetési hiánnyal rendelkezik. A görögöknél jócskán túllépte az adósság a GDP 100%-os szintjét is. Görögország 2015. június végén nem fizette vissza az esedékes törlesztő részletet az IMF felé, a fejlett országok esetében először történt ilyen eset és ennek megfelelően a hellének elvileg csődbe jutottak 2015. július 1-én, gyakorlatilag a teljes összeomlás elmaradt. (2015 során egyszerre kellene kezelnie a görög kérdést, a menekültügyet, a terrorveszélyt és az ukrán válságot, ezek a problémák átöröklődtek 2016-ra is, elsősorban a migráció jelentősége és a terrorveszély fokozódott.) - A vetélytársak – további globális centrumok- gyorsabban fejlődtek vizsgált negyedszázad alatt. A kétpólusú világ összeomlása után a sokak által várt nyugati mintán alapuló új harmonikus világrend helyett a civilizációk közti erőviszonyok átrendeződésével a „Nyugat” (és ezen belül Európa, illetve a nyugat-európai súlyponttal rendelkező EU) jelentősége, befolyása csökkent a Földön. Az ezredforduló környékén még a világ legnagyobb forgalmú kikötője a rotterdami volt (42 évig vezette a listát), 2011-ben már csak a 10. helyen állt. - A 2008-ban kezdődött válság sok ország esetében 2009-ben éreztette először komolyabban a hatását: pl. a német gazdaság a 2008-as 1,3%-os növekedés után 2009-ben már 5%-kal csökkent. A lett gazdaság ugyanebben az évben 18%-kal zsugorodott és a fizetésképtelenség szélére zsugorodott. 2009-ben az eurózónában (akkor 16 államot érintett) már az első negyedévben közel 9%-kal mérséklődött a gazdaság teljesítménye éves összevetésben. Ebben az időszakban az EU-n belül csak két ország jelentett kivételt, a később komoly Sok helyen azonban „W jellegűvé” vált a válság, illetve a negyedéves adatok még nagyobb hullámzást mutattak. Pl. a portugálok GDP növekedése 2008-ban leállt, a következő évben 3 %-kal csökkent, 2010-ben már minimális növekedést regisztráltak, de 2011-ben újra 1,6%-os csökkenést regisztráltak, 2012 ennél is rosszabbul alakult (3%-os GDP csökkenés, 15%-t meghaladó munkanélküliség, az államadósság a GDP 120%-a), illetve a nehézségek 2013-ra is átnyúltak. A félsziget másik államában is elhúzódik a válság, a spanyol GDP 2013-ban is csökkent. A GDP arányos államadósságuk 2009-ben még csak 40% volt, 2013 nyarán már 94% és 2014- ben tovább emelkedett, ugyanakkor 2015 utolsó negyedévében az EU-n belül a 4. legnagyobb növekedést produkálták a spanyolok (+ 3,5%) éves összevetés alapján. Olaszország GDP arányos államadóssága már 2000 óta 100% felett van (2013 elején: 130%). Itáliában kb. 10 éve nem volt érdemi gazdasági növekedés. A görög GDP 2009 óta több egymást követő évben is mínuszban zárt (még 2015 utolsó negyedévében is közel 2%-kal zsugorodott az egy évvel korábbi teljesítményhez képest). Részben a görög válság továbbgyűrűző hatásaként került komoly gondba Ciprus 2013 márciusában. 2012 végén a bankrendszer a GDP közel nyolcszorosára nőtt, a kb. 68 milliárd 5

dollárnyi bankbetét közel fele orosz érdekeltség volt. Részben ezért már 2011-ben 2,5 milliárd eurós kölcsönt kapott az ország az orosz államtól. 2013 márciusában viszont már EU-s mentőcsomagra szorult az ország. A 10 milliárd eurós segély feltételeként a szigetország további közel 7 milliárd eurót kellett „kitermelnie”, pl. a bankbetétek egyszeri megadóztatásával. Ezt a javaslatot viszont a helyi parlament elvetette, illetve 11 napra bankzárlatot rendeltek el, az egyszeri bankkártyával történő pénzkivétel limitálása mellett. Több alternatív javaslat felvetése után végül megállapodás született, a 100 ezer euró alatti betétekre nem vonatkozik az adó, e felett viszont magas elvonás lesz. A bankokat újranyitották, de a tőkemozgások komoly korlátozása mellett. A pénzügyi gondok a 2013-as GDP-t jelentős mértékben vetették vissza. Ilyen típusú tőkekorlátozás az első volt az euró történetében. 2015. június 29-én még jelentősebb korlátozás történt; nem nyitottak ki a görög bankok, hogy megakadályozzák a pánikszerű pénzkivonást, majd nem fizették vissza az esedékes törlesztő részletet az IMF-nek. (A Görögországgal kapcsolatos információk a Balkán államait tárgyaló résznél bővebben is megtalálhatók). A gazdaság stagnálása vagy helyenkénti csökkenése, illetve a magas államadósság mellett az új század első évtizedének végén a magas költségvetési hiány is probléma az EU számára. Az uniós előírásként szereplő 3%-os deficit-küszöbértéket 2009-ben még olyan országok is túllépték, melyek az integráción belül is fejlett, stabil gazdaságnak számítanak, pl. Dánia, Finnország. Igaz 2010-ben ebben a két országban már a GDP 3 százaléka alá került a deficit, illetve további 19 uniós országnak sikerült mérsékelnie a GDP arányos hiányát, az unió egészében viszont 6,8%-ra nőtt ez az érték (9% feletti hiánnyal küszködő államok voltak: Portugália, Spanyolország, Egyesült Királyság, Görögország, ill. 32%-kal Írország!). Közülük a görögöknél és az olaszoknál ez a magas GDP arányos államadóssággal is párosult (jóval 100% felett). Az eurót elszámolási pénzként 1999 elején vezették be, 2002. január 1-től pedig forgalomba kerültek az érmék és a bankjegyek is. A közös pénzt még az EU-n kívül is használja 6 ország, ugyanakkor az EU 28 tagja (2016) közül 9 nem tud (vagy nem akar) csatlakozni az övezethez. A többi 19 ország többségében pedig, a költségvetési hiány és az államadósság szintje is meghaladja az EU által elfogadhatónak tartott szintet. A problémás országok kezdőbetűi alapján a médiában gyakran emlegették a PIGS, egy időben a PIIGS csoportot. Egy 2013. évi felmérés a társadalom hangulatában is tükrözte a déli államok gondjait; az összes állam (Ciprust és Horvátországot is beleértve) elmaradt az uniós átlagtól (10-es skálán az átlag 7,1 volt). A 16 évnél idősebbek értékelték az életüket 1-től 10ig. A legboldogabbak (7,8 és 8 közötti értékkel) az EU-n belül a finnek, dánok, svédek, illetve kicsit lemaradva az osztrákok és a hollandok voltak, továbbá az EU-n kívüli európai államok közül a norvégok és az izlandiak. Az „EU -15-k” között a legboldogtalanabbak a portugálok és a görögök voltak (a később csatlakozott ciprusiakkal együtt). 2013 májusában az uniós munkanélküliségi ráta 11% volt (Magyarországon akkor 10,5%, később tovább csökkent). Legrosszabb a helyzet Görögországban és Spanyolországban (közel 27%). A legalacsonyabb rátát Ausztriában, Németországban és Luxemburgban regisztrálták (4 és 6% között). Az elhúzódó nehézségek hatására új pártok jelentek meg egyes országokban, a görögöknél a 2015. január végi választásokat megnyerő Sziriza (radikális baloldali szövetség), illetve a spanyol Podemos. - Az egyes országok társadalmának közhangulatát, kohézióját a makrogazdaság általános állapota mellett sok egyéb tényező is befolyásolja, néhány országban komoly tényező lehet a sport. A spanyoloknál pl. számos gondra jelenthet átmeneti gyógyírt, hogy a legnépszerűbb sportágban, a labdarúgásban nekik sikerült először megvédeniük az EB címüket (2008 után 2012-ben) és közben világbajnokok is voltak (2010). Másfelől bizonyos mérkőzések

6

(pl. az El Classico) növelhetik az ibériai államon belüli ellentéteket. Több alkalommal, így 2014 októberében is Barcelónában a Real elleni mérkőzés 17. percének 14. másodpercében hangzott fel a „Függetlenség”, utalva a spanyol csapatok 1714-ben történt bevonulására. - Az uniós oktatáspolitika is megújult („Egész életen át tartó tanulás”, Bolognai Nyilatkozat, Socrates, Leonardo, Fiatalok Európáért elnevezésű programok, Socrates alprogramok: pl. Comenius). - A hagyományos etnikai alapú regionális konfliktusok (Ulster- IRA, Baszkföld- ETA, Korzika- FLNC) enyhültek, illetve 2007-től békeállapot van Észak- Írországban. Skócia békés úton érte el, hogy az 1998.évi törvényt követően saját parlamentje, majd korlátozott jogkörű kormánya legyen, 2011-ben már többségbe kerültek a függetlenség hívei az autonóm terület törvényhozásában, 2013-ban pedig kijelölték a függetlenségről szóló népszavazás időpontját is: 2014. szeptember 18. Ezen a voksoláson nem szavazhattak a máshol élő skótok, viszont véleményt nyilváníthatott az ott élő kb. 400 ezer nem skót nemzetiségű lakos is. Végül a kb. 4,3 millió szavazásra jogosult személy 84.6%-a élt a jogával, az érvényes voksok 44,7%-a szólt a függetlenségről, ami így nem valósult meg. A szavazás ténye nyomán azonban felbolydult Európa, máshol (pl. Katalóniában is) hasonló lépésekre készülnek. A dán parlament még 2009-ben szavazta meg a földrajzilag Észak – Amerikához tartozó Grönland autonómiájának kiszélesítést. 2012 szeptemberében pedig 1,5 millió ember tüntetett békésen Katalónia függetlenségéért Barcelonában, hasonló demonstrációkat később is szerveztek. A korábbinál nagyobb veszélyt jelent az iszlám fundamentalizmus (pl. az Air France gép eltérítése 1994-ben, merényletek: Párizs 1995, Madrid 2004, London 2005, Párizs 2015). Többször voltak tüntetések, zavargások az iszlámot sértő karikatúrák vagy filmek megjelenése miatt (pl. 2005, 2012). A 2015. januári párizsi támadás célpontját is a korábbi karikatúrái miatt választották ki az algériai származású, francia állampolgárságú merénylők (a Charlie Hebdo lap szerkesztőségét érte a támadás, az akciósorozatban a 3 merénylővel együtt 20 fő halt meg. A merényletet elítélő megmozdulások jelszava is a lappal összefüggésben született). „Je suis Charlie” A 2015. januári párizsi merénylet után Franciaországban, Belgiumban és Németországban is több iszlamista személyt vettek őrizetbe. 2015. február 14-én egy iszlamista támadó lövöldözött egy karikatúrákat is érintő fórum bejáratánál, majd egy zsinagógánál Dánia fővárosában, mindkét helyszínen lelőtt egy-egy embert, illetve megsebesített több rendőrt, a hatóságok másnap reggel lőtték le a fegyverest. 2015. június végén újabb merénylet döbbentette meg a közvéleményt, egy Iszlám Államra hivatkozó férfi megölte főnökét és megpróbált felrobbantani egy gyárat. Akciójával közel egy időben történt terrortámadás Tunéziában és a Kuvaitban is. 2015. november 13-án a korábbiaknál is brutálisabb támadás érte a francia fővárost, 3 csoport 6 helyszínen hajtott végre merényleteket, melynek nyomán (a később elhunyt sebesülttel együtt) 130 ember halt meg, sokan külföldiek. „Pray for Paris” Nyolc merénylő a helyszínen halt meg, az akció kitervelőjével és két társával később (november 18-án) végeztek a belügyi szervek Párizs Saint – Denis nevű külvárosában.

7

A franciák amerikai segítséggel, a térség arab államainak területéről felszállva indítottak légitámadást az IS szíriai állásai ellen, majd a térségbe vezényelt anyahajójukról folytatták az akcióikat. A két párizsi merényletnek is szerepe volt abban, hogy 2015. december 6-án, a regionális választások első fordulóján a Marine Le Pen vezette Nemzeti Front 13-ból 6 régióban szerezte meg az első helyet, ők kapták a legtöbb voksot, megelőzve Sarkozy jobboldali pártját. A második forduló (december 13.) viszont kudarc volt a szélsőséges párt számára a visszalépések és a velük szembeni összefogás eredményeként. A 2015. év két nagyobb párizsi merényleténél sikerült feltárni a „brüsszeli szálat”, többek között ott fogták el 2016 márciusában a 2. merénylet még szökésben lévő tagját. Korábban (2014) pedig a helyi Zsidó Múzeum előtt lőttek le négy embert. Brüsszel 2016. március 22-én három robbantást követett el az Iszlám Állam (kettőt a repülőtéren, egyet pedig az egyik metróállomáson), 26 ember halt meg, illetve az áldozatok száma később meghaladta a 30 főt, a sebesültek között két magyar is volt. A szélsőséges nézeteket valló bevándorlók (és azok Európában született szélsősége hívővé váló utódai) már korábban is feszültséget okoztak, pl. 2012-ben megszaporodtak Londonban az ún. Muszlim Járőrök által végrehajtott zaklatások. Elsősorban a muzulmánok lakta negyedekben vélt öltözetek vagy viselkedések (pl. alkoholfogyasztás) ellen, de időnként fehérekkel is konfliktusba keverednek. 2014 végén elsősorban a bevándorlás megítélésében keletkezett viták miatt vetette fel a brit kormány az EU-ból történő kilépés lehetőségét. Az elszakadást egy felmérés alapján a britek 51%-a támogatta volna 2014 végén. Németországban az ott élő külföldi állampolgárok száma meghaladta a 7 millió főt, Angliához hasonlóan ott is létrejött egy muszlim vallásrendőrség („Sharia Polizei”). 2014 októberében kezdett tüntetéseket szervezni egy drezdai szervezet, a PEGIDA (Patrióta Európaiak a Nyugat Iszlamizálódása Ellen). Részben a muzulmán bevándorlók miatt olyan országokban is nőtt az idegengyűlölet, melyek korábban a „béke szigetének”, konfliktusmentes jóléti államnak, sikeres multikulturális társadalomnak számítottak (pl. Hollandia, Svédország, Dánia). 2015-ben az EU-n belül komoly vitát váltott ki az erősödő bevándorlás és az azzal kapcsolatos elképzelések. Ebben a vitában erőteljesen érintett Magyarország és annak kormánya is. A menekülőket sokszor érték balesetek, illetve atrocitások, de megszaporodtak az egymás, illetve a befogadó környezetük kárára általuk elkövetett támadások száma is (pl. 2015 augusztusában egy svédországi IKEA boltban egy eritreai menedékkérő szúrt le két helyi személyt). A legsúlyosabb esetnek magyar vonatkozásai is vannak, vélhetően még Magyarország területén fulladt meg egy teherautó rakterébe zsúfolt 71 migráns, akiknek a hulláit Burgenlandban találták meg az osztrák hatóságok 2015. augusztus 27-én. Később a helyzet még tovább súlyosbodott; több ország átmenetileg lezárta a határt, felfüggesztve a schengeni egyezményt. A menekültügy a Felső – Ausztriában tartott tartományi választásokon kampánytémává is vált. Az osztrák kancellár többször keményen bírálta a magyar lépéseket, ugyanakkor a magyar határzárat támogató Szabadságpárt az öt évvel korábbi szavazatait megduplázva a második legerősebb párt lett Felső – Ausztriában, Bécsben is előre tört a szélsőjobb, de a főváros irányítását még meg tudta tartani a baloldal. Ugyanakkor a lengyel baloldal be sem jutott a parlamentbe a 2015. októberi választások nyomán, a lengyel jobboldali pártok közül a menekültek befogadásával szemben kritikus erő nyert. Németországban pedig koalíciós válságot okozott a kérdés, mivel a bajor miniszterelnök bírálta a liberálisnak tekinthető szövetségi gyakorlatot. A szír menekültek számára meghirdetett pozitív diszkrimináció felgyorsította a Németországba irányuló 8

migrációt, ugyanakkor egy 2015. évi szeptemberi adat szerint a magukat szírnek mondó menedékkérők kb. harmada nem szír állampolgár volt. Sokan Németországból is továbbálltak Dánián keresztül Svédországba, illetve néhányan még Finnországba is, ahol viszont tüntetők próbálták elijeszteni őket. Svédországban 2015. október 23-ig 15 esetben keletkezett tűz menekültszállásokon vagy ilyen célra kijelölt épületben, szintén októberben egy fiatal rasszista férfi két embert halálosan megsebesített egy bevándorlókkal teli iskola büféjében. 2015 őszén számos tüntetés zajlott a menekültek befogadása ellen (Németország, Ausztria, Finnország), ugyanakkor több demonstráció és különböző akció során bírálták a menekültekkel szemben elsők között határozottan fellépő Magyarországot, illetve annak vezetését is. 2015- 16 fordulóján, szilveszter este bevándorló fiatalok tömegesen zaklattak helyi lakosokat, elsősorban nőket (verés, lopás, szexuális zaklatás) Kölnben, a késve és nem kellő határozottsággal fellépő rendőrökkel is tiszteletlenül viselkedtek. Hasonló esetek derültek ki a szilveszteri „ünneplésekhez” kapcsolódva más német városokban is, illetve Ausztriában, Svájcban és Finnországban sem kezdődött az érintettek számára boldogan az újév a migráns fiatalok zaklatásai miatt. Néhány esetben néhány hónapon belül már visszatelepülés is történt. Irakba az ottani hatóságok szerint már 2015 októberében több száz migráns tért vissza, novemberben pedig már ennek kb. a duplája (779 fő) érkezett Európából az egykori „Mezopotámiába”. - Zavargások: Franciaország (2005, főleg afrikai származású muzulmán fiatalok, 2 halott, közel 2900 letartóztatott, közel 9000 elpusztult jármű), Anglia (2011 augusztusa, 5 halott, számos felgyújtott épület, legalább 1200 bíróság elé állított személy), Svédország (2013). Ugyanakkor Svédországban 2014-ben miniszter lett egy bosnyák nő az ország legfiatalabb kormánytagjaként (27 évesen), ő még gyerekként menekült el családjával a délszláv térséget sújtó háborúból. Az ország legkedveltebb labdarúgója szintén (apai ágon) bosnyák származású (Ibrahimovic), igaz ő már Skandináviában született. A bevándorlók elsősorban sportolóként, énekesként válnak közismertté. - Az üzemek áttelepítésének, tulajdonosváltásoknak a gyakorisága nőtt (pl. a svéd Volvo 1999-től amerikai, 2010. márciustól kínai tulajdonba került, a szintén svéd Saab 1990-ben a GM- é lett, a 2009. évi válságot átmenetileg holland tőkével vészelte át az autógyártó részlege, majd orosz, kínai és török érdeklődők közül a kínaiak kezére került). - Sport: a legrangosabb sporteseménynek számító nyári olimpiát a jelzett időszakban háromszor rendezték az EGK / EU területén: Barcelona, Athén, London. - Környezetszennyezés: 2010-ben az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása alapján a legnagyobb szennyezők a németek, britek, franciák, olaszok és a lengyelek, bár mindannyian csökkentették annak mértékét 1990-hez képest (leginkább a németek: - 24,8%). A németek folyamatosan növelték a naperőművekből és szélkerekekből nyert energiát és 2015 nyarán fordult elő először, hogy az említett két alternatív forrás külön – külön több energiát adott a németeknek, mint az atomerőművek, viszont az összes forrást figyelembe véve még mindig a szén állt az első helyen. 2. Az EU-n kívüli „Nyugat”: EU „holdudvara” : 2011. márciusi döntés nyomán Liechtenstein is csatlakozott a belső határok ellenőrzésétől mentes schengeni övezethez, ezzel 26-ra nőtt a tagok száma. Közülük négy állam nem tagja az EU-nak (Svájc, Norvégia, Izland, Liechtenstein), nélkülük (főleg Svájc és Norvégia miatt) azonban nem teljes az EU alapját jelentő tág értelemben vett Nyugat-Európa. Ráadásul Norvégiát gyakorlatilag felvették a közösségbe, de a lakossága tért ki a csatlakozás elől, illetve Izland 2009 nyarán beadta a csatlakozási kérelmét az ET-hez és 2011 nyarán el is kezdődtek az erről szóló tárgyalások. Izland és Dánia a NATO alapítói között voltak, Svájc és Norvégia pedig az egy főre jutó GDP szerint az egész világon a 9

legfejlettebb országok közé tartozik. 2012-ben a lakosság számához viszonyított GDP alapján az EU-ból csak Luxemburg előzi meg Norvégiát és Svájcot. A svájci frank válságok idején „menekülő devizának” számít, különösen megerősödött 2011 nyarán. Tartósan magas árfolyama azonban gazdasági gondokat is okoz (pl. a svájci export esetében), ezért a svájci jegybank bizonyos lépéseket tett a további erősödés megakadályozására. Svájc többek között egyik tudományos központja is a kontinensnek. Genf mellett működteti az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet (másként, eredeti nevének rövidítését használva a CERN) a világ legnagyobb részecskegyorsítóját, egyik fő feladatát 2012-ben már teljesítette, vélhetően felfedezték az angol Higgs által 1960-ban már megjósolt és róla elnevezett új részecskét, a Higgs – bozont. Feltehetően ez felel a többi részecske tömegéért. A genfi Nagy Hadronütköztető (LHC) adatait 2013.elejétől a budapesti számítástechnikai központ dolgozza fel. Többnyire Svájc vezeti a Világgazdasági Fórum (WEF) versenyképességi rangsorát (pl. 2012-ben). Izland 2008 őszén került a világsajtó középpontjába, amikor pénzügyi válság és bankcsőd sújtotta a szigetországot, illetve a 2010. áprilisi vulkánkitörés nyomán elrendelt légtérzárlat kb. 5 milliárd dolláros kárt okozott a világgazdaságnak. A sokak által joggal irigyelt Norvégia nyugalmát 2011 nyarán törte meg egy öngyilkos merénylő (77 halott!). A Franciaországba ékelődő Monaco 2002-ben módosítani tudta az addig hatályos, szomszédja érdekét szolgáló szerződést, így akkor is önálló marad, ha nem lesz trónörököse. A városállam 2004 őszétől teljes jogú tagja lett az Európa Tanácsnak (nem az Európai Tanácsnak). Vatikán: A vizsgált korszak pápái: 2005-ig II. János Pál (Karol Wojtyla, lengyel, még 1978ban választották meg), 2005-2013: XVI. Benedek (Joseph Ratzinger, német), 2013-tól: Ferenc (Jorge Mario Bergoglio, argentin). XVI. Benedek lemondása 2013 elején több szempontból is történelmi eseménynek tekinthető. Közel 600 éve nem volt ilyen lépésre precedens, hosszú idő után reális esélyesként szóltak a szakértők egy magyar jelöltről (Erdő Péter), továbbá először került egy Újvilágból származó személy az egyház élére (igaz olasz származása miatt is kötődik Európához), Ferenc az első jezsuita pápa. Elődjét, II. János Pált és XXIII. Jánost 2014. április 27-én avatják szentté. - Meghatározó politikusok, közismert személyek (Az EU – ban és a politikai értelemben vett Ny-Európában): II. János Pál pápa, XVI. Benedek, (I.) Ferenc, F. Mitterand, J. Chirac, N. Sárközy (Sarkozy, apai ágon magyar, 2007 és 2012 között Franciaország elnöke), T. Blair, II. Erzsébet, J. Haider, H. Kohl, G. Schröder, Angela Merkel (Németország első női kancellárja 2005 óta, 2009-ben és 2013-ban újraválasztva), S. Berlusconi, R. Prodi, J. Delors, J. Solana, M. Wörner, J. M. Barroso, J. Buzek, H.V. Rompuy (az ET első” állandó”elnöke 2009 decemberétől),D. Cameron, F. Gonzales, J.M. Aznar, J.R. Zapatera, J.C. Trichet (EKB), J.C. Juncker , D. Tusk, M. Schulz, O. Rehn

3. Kelet-Közép-Európa: (Magyarország, Lengyelország, az egykori NDK és Csehszlovákia) - Német egyesülés (1990), közös főváros az újraegyesített Berlin, a volt NDK területe a NATO és az EGK / EU része lett). Nem sokkal a Szovjetunió szétesése előtt befejeződött a szovjet csapatok kivonulása. „Azt hittem, hogy rosszul látok, hazamennek a vadászok” (Hobo) - Csehszlovákia 1993 elején vált szét. Az államszövetség nagyobb területét, népesebb és fejlettebb részét „vitte” Csehország. A nyugati utódállam egy főre jutó GDP alapján még 2014-ben is fejlettebbnek számít, de Szlovákia néhány téren már megelőzte, pl. az euró bevezetése terén. A fiatal Szlovákia számára minden nemzetközi siker fontos, így a 10

sporteredmények is, pl. 2002-ben aranyérmet szereztek a jégkorong VB-én, illetve kijutottak (Szlovákiaként először) 2010-ben a labdarúgó VB-re. Fontosabb események a térségben: - a szovjet csapatok távozása, illetve a KGST, VSZ és a Szovjetunió megszűnése: 1991 - Folytatódó rendszerváltás (pl. első demokratikus választások 1990 körül) - Euro-atlanti integráció (pl. NATO: 1999 és 2004, EU: 2004) - A térséget eleinte átmeneti gazdasági- társadalmi válság jellemezte. Az átalakítás terén kezdetben Magyarországon és Csehországban volt a legsikeresebb, később Szlovákia gazdasági mutatói számos tekintetben megelőzték a magyar adatokat. Csehország GDP/fő alapján az első ebben a csoportban és megelőzte a „régi” EU tagok közül Portugáliát. A visegrádi négyeknek is nevezett csoportban az egy főre vetített GDP alapján sokáig a lengyelek zárták a sort, másfelől a lengyel gazdaság az utóbbi években a többinél gyorsabban bővült. 2008 őszétől ebbe a térségbe is elért a recesszió, bár a lengyel gazdaság 2009-ben sem zárt mínusszal. A gazdaság érdemi növekedése Magyarországon 2011-ben indult meg, de 2012-re újból csökkent a GDP (-1,5%). A legnagyobb növekedést a térségben és az Unió egészében is többször Lengyelország és Szlovákia adta (pl. 2012-ben: + 2,5%). Később a 2015. év utolsó negyedévében éves összehasonlítás alapján az uniós 1,8%-kal szemben a szlovák gazdaság 4 százalékkal, a lengyel pedig 3,6 százalékkal bővült (szintén jól teljesített akkor a román, a spanyol és a magyar gazdaság is). Lengyelország rendezte Ukrajnával együtt a 2012. évi labdarúgó Európa Bajnokságot. 2014. december elején Donald Tusk lengyel miniszterelnök lett az Európai Tanács 2. „állandó” elnöke, az EU csúcsvezetői közül az első, aki az egykori Keleti Tömbből érkezett. (Az EU legnagyobb tagállamának, az újraegyesült Németországnak az első női kancellárja, Angela Merkel is keleten, az NDK-ban nevelkedett; 2005 óta miniszterelnök, 2014-ben a Times magazinnál az „Év embere”). A 2014-ben kezdődött orosz –ukrán konfliktusban a V4-ek közül Lengyelország képviselte a legkövetkezetesebben Ukrajna támogatását, Szlovákia viszont norvég gázt juttatott a területén keresztül Ukrajnának 2014-ben, illetve időnként Magyarországon keresztül is kaptak földgázt az ukránok. A V4 csoportból más tekintetben is Lengyelország működött együtt leginkább az amerikaiakkal, pl. a CIA ott is működtetett 2002-től titkos börtönt. A V4 csoport közti együttműködés a 2015-ben felerősödő menekültügyben vált ismét szorosabbá, mivel ez a négy ország (és általában a „keletiek”) kritikusabbak ebben a kérdésben az „EU15” néven emlegetett csoporthoz képest. A menekültügy is szerepet játszhatott a lengyel baloldal választási kudarcában 2015 októberében. A 2001-ben még fölényes győzelmet arató baloldal 2015-ben be sem jutott a szejmbe. Két újonnan alakuló párt viszont elérte a bejutás küszöbét, illetve a jobboldali erők közül a nacionalistának, rendpártinak és populistának bélyegzett erő, J. Kacynski pártja győzött. Ő 2005 és 2007 között mát vezette Lengyelországot, illetve egy időben egyszerre álltak az állam élén a testvérével, aki a 2010-es szmolenszki tragédia során bekövetkezett haláláig köztársasági elnök volt. A 2015. évi választások után felálló kormány több intézkedése miatt az EB előzetes „jogállamisági” vizsgálatot kezdett a brüsszeli testület történelmében először. Közvetlenül a csehszlovák szakítás előtt a cseh területek a nyugati EU tagok (akkor 12, utólag EU15-nek nevezett csoport) átlagának a 63%-t érték el GDP/fő alapján, a szlovák területeken ez csak 36% volt 1992-ben. 2013-ban ez a mutató 73 és 70 %-on állt, tehát „feljött” a csehek nyakára a keleti rokon, illetve az euró bevezetésében lehagyta őket (is). A csehszlovák elválás (1993 eleje) pillanatában a V4-ek sorrendje gazdasági sorrendje GDP/fő alapján így alakult: 1. Csehország 2. Magyarország 3. Szlovákia 4. Lengyelország. Ugyanez 2014-ben: 1. Csehország, nem sokkal lemaradva 2. Szlovákia, majd holtversenyben a másik két állam. Jelentős a térség autógyártása (pl. Mlada Boleslav, Kolin, Nosovice, Poznan, Gliwice, Pozsony, Nagyszombat, Zsolna, Esztergom, Győr, Szombathely, Kecskemét, illetve: 11

Volkswagen, KIA, Peugeot, Skoda, Citroen, Toyota, Hyundai, FIAT, Opel, Suzuki, Audi, Mercedes). - Szlovákia: bevezették az eurót (2009). Lakosságarányosan a legnagyobb autógyártó állam lett (igaz gazdasága ezzel egyoldalúvá és némileg kiszolgáltatottá vált), létszámtól függetlenül a 19. legjelentősebb autógyártó ország (2012), természetesen a termelés a külföldi cégek helyi leányvállalataihoz kötődik. Az 1993-ban átadott pozsonyi gyárban 2013-ban már 140 ezer autót készítettek. 2013-ban a három szlovákiai gyárban (Pozsony, Nagyszombat, Zsolna) gyártott autók száma kb. négyszer annyi volt, mint az ezredforduló idején (KIA, PSA: Peugeot, Citroen, illetve Volkswagen). 2015 nyarán pedig kiderült, hogy az indiai Tata cégcsoport tulajdonában lévő új Land Rover gyár is ott épül fel (Nyitrán?). 2007-ben (más adat alapján 2008-ban) az EU egyik legdinamikusabban bővülő gazdaságaként megelőzte hazánkat is a vásárlóerő-paritáson számolt GDP/ fő alapján. Az általános recesszió hatására 2009-ben a „tátrai tigris” is megbotlott, a szlovák GDP csökkent (-4,8%). Nőtt a munkanélküliség és az államadósság, illetve a magyarnál is nagyobb költségvetési hiány alakult ki, a svájci IMD szerint egy év alatt (2009- 2010) 16 helyet esett vissza az ország az államok versenyképességi rangsorában (2006 óta folyamatosan csúsznak vissza a listán, a 37. helyről 2012-ben a 71-re). 2010 nyarán megbukott a Robert Fico vezette sajátos, magyarellenes baloldali – nacionalista kormánykoalíció. Fico rövid időre távozott a kormányfői székből, később visszatért és a 2016 kora tavaszi választást is az ó pártja (Smer) nyerte, igaz 2002 óta a legrosszabb eredménnyel. A gazdaság a külső hatásra történt 2009. évi visszaesését követően 2010-ben újra erősödni kezdett (4%), ismét nőtt az ott előállított autók száma, ami 2012-ben újabb rekordot is ért el (kb. 900 ezer db/év). Később még ezt is növelni tudták. Jelentős a magyar és roma kisebbség: társadalmi- politikai feszültség (időnként Magyarország és Szlovákia között is: nyelvtörvény, kettős állampolgárság stb.). Csökkent a magyarok száma a természetes fogyás és az asszimiláció felgyorsulása miatt is. Az MKP 2010 nyarán fennállása óta először nem jutott be a parlamentbe, igaz a másik (részben) magyar párt, az alig egy éves Híd (Most – Híd) 8%-kal biztosan bekerült a törvényhozásba. Később (pl. a 2016. március eleji választáson hasonló eredmények születtek). A 2001-es népszámlálás alapján közel 90 ezer roma élt az országban (2011: 105 ezer), de tényleges számuk meghaladhatja a 440 ezret is. 2011-ben újabb népszámlálást tartottak, melynek előzetes adatai alapján 10 év alatt 62 ezer fővel csökkent a magyar nemzetiségűek száma (9,7%-ról 8,5%-ra), azaz 520 528 főről 458 467 főre. A magyar anyanyelvűek száma azonban még mindig meghaladja a félmilliót (ez 572 ezerről 10 év alatt 508 ezer főre apadt), tehát kb. 40 ezer olyan állampolgára van az északi szomszédunknak, aki magyar anyanyelvűnek, de szlovák nemzetiségűnek tartja magát. Két járásban maradt meg a magyar többség (Dunaszerdahely és Komárom, 75 és 64%). Némileg árnyalja a képet az a tény, hogy 2011-ben az ország lakosságának 7%-a nem jelölte meg a nemzetiségi hovatartozását. A 2010-es magyarországi választások után hazánk megkönnyítette a külhoni magyarok számára a magyar, illetve a kettős állampolgárság megszerzését. Erre reagálva Szlovákia megfosztotta állampolgárságától azokat, akik másik ország polgárai is. 2013 végéig 701 személytől vonták meg a szlovák állampolgárságot, de ebből csak 47 volt magyar (a többség cseh, német, osztrák és brit állampolgársága miatt) lett diszkriminálva. 2013 végén Besztercebánya megye elnöke lett a szélsőséges nézeteket valló magyar – és romaellenes Kotleba, aki a menekültkérdésben viszont a magyar álláspontot támogatja. Szlovákia lakosságának száma 2014 végén elérte az 5 millió 421 ezer főt (az ország 1993 elején történő kikiáltása óta ez a legmagasabb lélekszám). Fő ok a természetes szaporulat, de vándorlási nyereségük is van: 2014 során kb. 3600 fő költözött el és 5,5 ezer fő érkezett oda.

12

Meghatározó, közismert személyek (Lengyelország, Csehország és Szlovákia): V. Havel, V. Klaus, W. Jaruzelski, L. Walesa, A. Kwasniewski, L. Kaczynski, B. Komorowski, J. Buzek, D. Tusk, M. Kovac, I. Gasparovic, V. Meciar, M. Dzurinda, R. Fico, I. Radicová, J. Slota, M. Kotleba, Duray Miklós, Bugár Béla, Csáky Pál, Berényi József, Bárdos Gyula

Magyarország Gazdaság: A GDP az öröklött terhek és az átállás szükségszerű nehézségei miatt1993-ig csökkent, ezután hosszú ideig nőtt. 2007-ben és 2008-ban már erőteljesen lassult a növekedés üteme, 2009-ben ismét csökkent a gazdaság teljesítménye (-6,7%). 2010-ben és ’11-ben kisebb mértékű növekedés volt, majd 2012-ben újra mínuszban zárt a gazdaság (-1,7%). Negyedéves teljesítményeket vizsgálva a recesszió már 2008 harmadik negyedévétől kezdődött és öt egymást követő ciklusban csökkent a GDP, majd 2009 utolsó negyedévétől minimális növekedést eredményező negyedévek következtek, de 2012-ben mind a négy ciklus újra „mínuszt hozott”. Ugyanakkor ebben az évben sikerült az ezt megelőző 10 év legkisebb költségvetési hiányát összehozni, továbbá csökkent az államadósság szintje és az államcsődkockázata is. A válság hullámvasút jellegének megfelelően 2013 elején újra nőtt az adósság és a csődkockázat is, továbbá gyengült a forint (300 euró felett). Ugyanakkor 2013 első negyedévében minimális mértékben újra nőtt az előző negyedévhez képest a GDP, bár éves összevetésben még mindig csökkenést mutatott. 2013. második negyedévében már mindkét összevetésben pozitív volt a kép, sőt az utolsó negyedév és 2014 összes negyedéves adata az előző évhez képest +3% felett zárt (3,1 -3,6 % között). 2014 egésze pedig 3,5%-os gazdasági növekedést hozott, igaz ez azt jelentette, hogy 2015 februárjában értük utol a válság kezdete (2008 októbere) előtti szintet. 2014-ben leginkább az autóipar és a turizmus bővült, de a fogyasztás egésze is jóval meghaladta a gazdaság átlagos növekedési szintjét (3,5%, illetve 6%.) Fontos tényezők voltak az EU támogatások, melyek 2012-ben a GDP 2%-t, 2013 és ’15-között kb. 4%-t tették ki (2016-ban ez csökkenni fog). 2015-ben 2,9%-kal nőtt a GDP. 2013 elején már csak az 5. legfejlettebb ex-szocialista ország voltunk Európában a GDP/ fő (PPP) alapján. 2014 elején pedig Lettország pénzügyi reformjával már négyre bővült az eurót használó volt szocialista országok száma, miközben a forint a kedvező makrogazdasági mutatóink ellenére jelentősen gyengült. Ennek legfőbb oka, hogy a befektetők egy kalap alá vesznek bennünket más „feltörekvő piacokkal”, akik közül többen gyengélkedtek 2014 elején. A GDP növekedés 2000-ben alakult a legpozitívabban (+ 5,2%), az államadósság pedig 2001ben volt a legalacsonyabb (53,6%). A 2008 második felében felerősödő nehézségeket fokozta, hogy a lakosság jelentős része devizában adósodott el (2008 nyarán 140-150 forint között járt a svájci frank árfolyama, 2011.augusztusban 233 és 273Ft között ingadozott, később pedig többször járt a 300 Ft-os szint felett, a változás a lakosság jelentős részét sújtja). Rekordot döntött a benzinár is, majd ingadozásokat követően az olaj nemzetközi árváltozása miatt 2014 végén, 2015 elején jelentősen csökkent. Kevés az ország aranytartaléka (1990-ben még 65 tonna arannyal rendelkezett az ország, de rövid időn belül eladtunk 62 tonnát alacsony áron). Az államadósság 2011 végén a GDP 80,3%-án állt, ez javulást jelentet éves összevetésben, ugyanakkor elmaradt a tervezett 75,5%-hoz képest. 2015. június közepén az adósság abszolút értéke rekordszintre emelkedett, meghaladta a 25 000 milliárd forintot. Az államadósság szintjét jelentősen befolyásolja a forint árfolyama, mivel az adósság közel fele devizában van. 2010 végén, majd 2011 harmadik negyedévétől kezdve 3 negyedéven át a 10 leginkább kockázatos államadóssággal rendelkező ország közé sorolták hazánkat (8 - 9. hely). Ebből a kellemetlen Top 10-ből csak 2012 második negyedévében sikerült kikerülni, ugyanakkor 12 helyett csúszott vissza az ország a versenyképességi rangsorban (világon a 60., az EU-n belül a 23. hely 2012-ben). 2012 elején a forint az euróval szemben mélypontra jutott (324 forint), ugyanekkor az államadóssággal összefüggő csődkockázatot jelző ún. CDS bázispont elérte a

13

750-t, ugyanakkor 2012 nyarán átmenetileg 275 forint körüli szintre javult a forint az euróval szemben, ill. a CDS bázispont is jelentősen mérséklődött (2013 elején: 260 pont). 2013 nyarán az uniós országok pénzügyminiszterei megszűntették öt tagállammal szemben a túlzott költségvetési hiány miatti eljárást, az egyik érintett állam Magyarország volt, velünk szemben már 2004 óta érvényben volt az eljárás. A GDP érdemi növekedését figyelembe véve (negyedéves adatok alapján) jelentős kényszerű szünet volt, a 2006-os év harmadik negyedévhez (éves alapon: + 4%) hasonló növekedésre a 2014-es év 2. negyedévére kellett várni (éves alapon: + 3,9%). Ugyanakkor 2014 nyarán 4 éves csúcsra jutott a bruttó államadósság a GDP-hez viszonyítva: 85,1% (2010 közepén 85,6% volt). A privatizáció és a külföldi tőke beáramlása 1990 után átrajzolta a gazdaság ágazati és térbeli megoszlását is. Tovább nőtt a tercier szektor szerepe. A hazai agrártermelők, illetve kis- és középvállalkozók többsége nehéz helyzetbe került (pl. piacvesztés, tőkehiány, az elsődlegesen építőiparban jellemző körbetartozások). A külföldi befektetők kisebb része csak az adókedvezményes időszakban maradt nálunk, illetve jelentős volt a profitkivitel. Sok esetben gyanítható, hogy a szakmai befektetés helyett valójában piacszerzés történt. A cukorgyártás volt az élelmiszeripar egyik nagy vesztese, 1990-ben még 12 cukorgyár volt az országban, de 2008-ra a kaposvári kivételével mind bezárt. A ránk szabott cukorkvóta évi 105 ezer tonna (a fogyasztás 300 -320 ezer tonna), a 1 kg cukor ára pedig 2010. június után 10 hónap alatt 184 Ft-ról 350 Ft-ra ugrott. A kvóta mögött az EU cukorreformja áll, ami ellen még 2005-ben 11 tagállam közösen tiltakozott. A mégis végrehajtott reform nyomán közel 80 gyár zárt be az Unióban, köztük 3 magyar (a 11 bezárt üzem többsége még a reform előtt beszűntette a termelést). A „cukorügy” újabb fejleménye volt a 2014 elején kirobban értékesítéssel kapcsolatos adócsalási botrány. A hosszútávon gondolkodó, szakmai befektetők körében is találkozhatunk kudarccal. 1999-ben telepedett meg a finn NOKIA hazánkban, 2014 nyarán pedig bejelentették a gyár teljes bezárását. A Danone 2015 nyarán jelentette be a fővárosi (hazai) gyárának bezárását. Hazánkban is megtelepedtek a nagy autógyártók leányvállalatai (Suzuki, Opel, Audi, Mercedes), illetve a járműalkatrészeket (vagy azt is) gyártó cégek magyarországi telephelyei. Pl. Continental, Knorr – Bremse, Delphi, Linamar, Bosch, Denso, Johnson Controls, Faurecia, ZF Friedrichschafen, Magna International, illetve 2013-tól a Rehau, 2014-ben pedig a Hyndai Mobis tervezi egy logisztikai központ kialakítását nálunk. Továbbá megjelentek magyar alapítású és tulajdonú beszállítók is, pl. a Csaba Metál Rt. Nekik köszönhetően számos hazai település felkerült az autóipari térképre: Budapest, Győr, Esztergom, Szentgotthárd, Kecskemét, Nyíregyháza, Veszprém, Szeged, Eger, Miskolc, Hatvan, Makó, Vác, Pápa, Békéscsaba, Orosháza, továbbá kisebb települések is bekapcsolódtak a beszállításba, pl. Budaörs, Solymár, Jászárokszállás, Szügy, Mezőlak, Mór. Több település egyeteme vagy főiskolája is partneri kapcsolatot alakított ki a járműipar egyes szereplőivel: Győr, Kecskemét, Veszprém. Az autóipar látványos bővülése ellenére a térségünkben lévő vetélytársaink (Csehország, Lengyelország, Szlovákia, Románia) a legyártott járművek száma alapján leköröznek még minket, ugyanakkor az 1000 főre vetített termelés szerint (nálunk 2012-ben 22 darab) csak az egykori Csehszlovákia két utódállama kerül elénk a vizsgált régióban, igaz jelentős előnnyel (Szlovákia: 171 darab / ezer fő). Másfelől ez a két állam világviszonylatban a legnagyobb lakosságarányos gépjárműgyártó ország. Magyarország ezen a listán a 12. volt 2012-ben. Az ipar egyes ágazatai tartósan visszafejlődtek, de akad példa bezárt gyár újraindítására is, pl. Salgótarjánban 2012 végén 47 fővel ismét elkezdődött az öblösüveggyártás, az üzemet 2011ben zárták be, akkor 200 fő dolgozott ott (2006-ban még 500). A külföldi tőke hazai megjelenésével párhuzamosan néhány magyar vállalat is komoly érdekeltségeket hozott létre más országokban, közülük a legjelentősebb a MOL, ami 2012-ben a forgalom alapján a világ 412 legnagyobb vállalata volt. A tudásalapú gazdaság 14

szempontjából fontos az oktatásunk eredményessége és hatékonysága is. A közoktatás színvonalat jelentő PISA mérésekben érdemi javulás csak a szövegértés terén érzékelhető. A listák egészével általában elégedetlen a szakma és a közvélemény, másfelől minden mérési területen előkelőbb helyet foglalunk el, mint a gazdasági rangsorokban. Egy háttértényezőket is figyelembe vevő külföldi, hatékonysági listán már 3. hazánk oktatása (pl. a tanárok fizetéséhez mérten értékelték a diákok tudását). Az egyetemeink közül 2012-ben az ELTE TTK került be a világ legjobbjai közé (222.hely). Számos tudományos sikerrel is büszkélkedhetünk, pl. 2012-ben a matematika Nobel-díjának számító Abel-díjat Szemerédi Endre kapta, a számos komoly sikert felmutató genfi LHC adatait 2013- tól kezdve a budapesti (csillebérci) Wigner Fizikai Kutatóközpont dolgozza fel. 2012-ben indult útnak a Maszat-1, a vele együtt fellőtt műholdak közül egyedüliként még 2013-ban is működik. Középiskolás tanulóink pedig rendszeresen jól szerepelnek a tantárgyanként megrendezett diákolimpiákon. A második Orbán kormány az oktatás területén is jelentős átalakításba kezdett, ezzel összefüggésben 2012 végén diákmegmozdulások zajlottak az ország több városában is, melyek a kormányzati tervek módosítását eredményezték. 2016 eleje pedig a pedagógusok jelentős részének aktivizálódásáról szólt, elsősorban a központosított rendszer során létrejött fenntartóval, a KLIK nevű fenntartó szervezettel szemben. Az uniós csatlakozással jelentős vissza nem térítendő fejlesztési forrásokhoz jutottunk. (Strukturális Alapok, NFT, ÚMFT és ezek operatív programjai: pl. HEFOP, TÁMOP stb., továbbá: ÚSZT, KAP, ehhez kapcsolódva: ÚMVP, LEADER stb.). Ugyanakkor az EU miatt több esetben is szűkült a mindenkori kormányok gazdasági mozgástere, pl. 2012. február elején a kormány sem adhatott segítséget a régóta gondokkal küszködő nemzeti légitársaságnak, így a MALÉV 66 év után bezárt. A rendszerváltáshoz kapcsolódva átalakult a pénzvilág is, illetve bizonyos folyamatok már korábban elkezdődtek. 1987. január 1-én vezették be a kétszintű bankrendszert, ami lehetővé tette a kereskedelmi bankok létrehozását, ennek során jött létre 1988 nyarán a Postabankot (Postabank és Takarékpénztár Rt.), ami a rendszerváltáshoz kapcsolódva (1990-ben) részben külföldi (osztrák) tulajdonba került (16%-os részesedés). A Postabankkal kapcsolatos pánik 1997-ben tört ki (pénzkivételi hullám), erre reagálva állami segítséget kértek, melynek során azonban kiderült a hanyag könyvelés, a „VIP hitel” és egyéb botrányok. A bank, majd utódja (2003 végétől az Erste) ellen per indult 1997-ben, ami (jellemző módon) elhúzódott 2012-ig is. A rendszerváltáskor jött létre a Questor Zrt. jogelődje is magyar magánszemélyek által alapítva, szerepük volt a „történelmi fordulópont” utáni magyar tőkepiac kialakításában. Kezdeti tevékenységük miatt a rendszerváltás és az ezt követő időszak egyik szimbólumának is tekinthető, hogy ennek a társaságnak a működési engedélyét 2015 márciusában felfüggesztette az MNB. A botrány magával rántotta az első osztályú győri labdarúgócsapatot is. A Questor ügyet csak alig egy hónappal előzte meg a Buda – Cash Brókerház Zrt. és a vele szorosan együttműködő négy bank működésének felfüggesztése. 2015 harmadik botrányát a karcagi Kun – Mediátor Kft. működése jelentette, ők úgy károsítottak meg több száz embert, hogy engedélyük sem volt pénzügyi szolgáltatás végzéséhez. Ezeket az információkat társítva az egyéb pénzügyi problémákkal (pl. devizahitel kérdése) a bankok és a politikai elit mellett joggal vethető fel az ügyfelek felelőssége (tájékozatlansága, naivitása) is. Háttérbe szorult a mélyművelésű bányászat. 2014 végén bezár az utolsó ilyen jellegű bánya (oroszlányi szénmedence, Márkushegy). A növekvő világpiaci árak miatt azonban felvetődött egy-két bánya újraindítása, ill. a recski rézérc kitermelése is. A változás első példája Nagymányok (Mecsek, Tolna megye, külszíni bánya), ahol 45 év szünet után 2010. december elején megnyitották a szénbányát, igaz alig egy évvel később ismét leállt a termelés. A következő újranyitott bánya Ózd mellett található (21 év szünet után nyitás 2011. november

15

végén, de a tényleges termelésre további három évet kell várni: barnaszén, Farkaslyuk). 2014. december 4-én nyitották újra a Pécs közelében lévő vasasi bányát. 2010 októberében szenvedtük el a vörösiszap-katasztrófát (vörös iszap: a timföldgyártás mellékterméke, 10-es Ph helyett 13,5-ös anyag került tárolásra). Hazánk energiaellátásában kiemelkedően magas arányt képvisel az atomenergia (Paks). 2012-ben az áramtermelés 45,9%-t adta. Ennél magasabb arány csak néhány országnál található (Franciaország, Szlovákia, Belgium, Ukrajna), illetve a jövőben ez tovább nőhet a 2014 elején bejelentett (sok vitát kiváltó) bővítés eredményeként. Földrajzi eltérések: A 7 régió (NUTS II.) közül egyedül a fővárost is magába foglaló Közép – Magyarország haladja meg GDP/fő alapján az EU „szegénységi” szintjét. 2016 elején Magyarország kezdeményezte Pest megye kiválását és önálló régióvá szervezését az EB-nél, erre vélhetően 2020 után lesz lehetőség. A többi régiónk (a legfejlettebb vidéki régiót, Nyugat – Magyarországot is beleértve) meg sem közelítette a vizsgált időszakban az EU GDP/fő átlagának 75%-t. Az országon belül is nagyok a különbségek, pl. a fővárosban kb. ötször nagyobb az egy lakosra jutó GDP, mint Nógrád megyében. 2012-ben a megyék átlaga az unió GDP/ fő átlagához képest igen alacsony volt: 47,1%. Ez még Magyarország mutatójához képest is szerény eredmény, hiszen egy erőteljesen főváros centrikus államban a vidék teljesítményét mutatja. Egyetlen megyék volt 2012-ben, ahol sikerült az uniós szegénységi küszöböt átlépni: Győr – Moson – Sopron (79,9%). Őket 3 dunántúli megye követi a listát, majd Pest megye. A nem dunántúli megyék közül a legjobb eredményt Hajdú – Bihar és Csongrád érte el (48% és 46,9%), megelőzve a 10. helyre visszaeső Veszprém megyét (ez utóbbi megye 2000-ben még az 5. helyen állt GDP/ fő alapján). A dunántúli megyék közül a legszerényebb eredményt Baranya és Somogy (41,5% - 41,1%) érte el, a Dunától keletre található megyék közül (Pesttel együtt) 4 is eléjük került. Somogy így hátulról az 5. helyen állt (2012). A négy legkisebb lakosság arányos GDP-vel B-A-Z, Békés, SZ-SZ-B és végül (legrosszabb mutatóval) Nógrád rendelkezett. Természetesen kistérségi, illetve települési bontásban (illetve nagyobb települések esetén azokon belül is) jelentős fejlettségbeli különbségekkel lehet találkozni. Az idegenforgalom terén is átrendeződés történt, pl. a nyugati turisták helyett Hévízen az oroszok és az ukránok adják a legtöbb külföldit, Gyulán pedig látványosan megnőtt a román vendégek száma. Az említett példák mellett többek között megnőtt a japán, kínai, szlovák, lengyel turisták száma is. Hazánkat a rendszerváltással egy időben érte el az információs-technológia (ICT) forradalom. 1990-ben jelent meg az első analóg mobiltelefon rendszer, ’93-ban már a digitális hálózatot használó GSM- rendszerek kiépítése kezdődött el. 2011 végére a 10 milliós országban már 11, 69 millióra nőtt a 3 mobiltelefon – szolgáltató (T-Mobile, Telenor, Vodafone) előfizetők száma, igaz a következő hónapokban némi csökkenést regisztráltak. A legnagyobb szolgáltató a T-Mobile Magyarország korábban (2004 előtt) Westel néven működött, illetve részvényei többségének tulajdonosa a Deutsche Telekom. 1990-re világszerte már közel 300 ezer gép csatlakozott az internetre (a század végén ez már kb. 50 millió gépet és közel 200 millió főt jelentett). A következő évben mutatták be a genfi CERN tanácskozáson a mára közismert „www”-t, hazánk pedig még ebben az évben megkapta a „hu” jelölést. Az ugrásszerű fejlődés 1995 után kezdődött, akkor kb. 9 ezer hazai gép volt jelen a világhálón, ’97-ben már 31 ezer, így a lakosságarányos mutató tekintetében megelőztük pl. Lengyelországot, Csehországot vagy az akkor már EU-ban lévő spanyolokat és görögöket is (mi csak 2004-ben csatlakoztunk az EU-hoz). 1999 elejére már 111 ezer hazai gép csatlakozott a világhálóra. 2007-ben a háztartások kb. 38%-a kapcsolódott az internethez. 2012-ben már több olyan iskola is található, ahol a diákok közel 100%-a rendszeresen használja az otthoni és iskolai gépen is az internetet, illetve számos oktatási intézményben

16

váltotta fel a hagyományos naplót az internetről elérhető digitális változat. A vállalatok és az intézmények döntő többsége rendelkezik saját honlappal. Külpolitikai irányváltás: A szovjetek 1991-ben távoztak, még abban az évben megszűnt a VSZ, KGST, bomlani kezdett a Szovjetunió és a Jugoszlávia. Ez utóbbi térségből nagyszámú menekült érkezett (az ország a mérete és a gazdasága alapján az egyik legnagyobb terhet vállalta Európában a menekültellátás ügyében). A bevándorlás természetesen nem csak menekülteket érintett, nagy számban települtek át hazánkba magyar nemzetiségűek, elsősorban az erdélyi területekről. A bevándorlók között kisebb számban bűnözők is érkeztek hozzánk, a legismertebb személy a felbomlóban lévő Jugoszláviából. Ezen túl is biztonsági kockázatot jelentett a délszláv válság, számos fenyegetés és vélhetően véletlen „átlövésen” túl 1991. október 27-én került sor hazánk történelme során az eddig utolsó légitámadásra; két belgrádi irányítás alatt álló „jugoszláv” MIG 29-es Barcs külterületén dobott le két úgynevezett kazettás bombát. Személyi sérülés nem történt, a jó látási viszonyok mellett nem lehetett szó véletlen berepülésről. Elképzelhető, hogy figyelmeztetés történt az ún. Kalasnyikov ügy miatt (kézifegyverek kerültek tőlünk a horvátok kezére). 1992-93-ban ENSZ tagságunk óta második alkalommal hazánk tagja volt az ENSZ BT-nek (2012-13-as időszakra tett bekerülési kísérlet viszont kudarcot vallott 2011 októberében, az általunk is megpályázott helyett Azerbajdzsán kapta meg) A nyugati integráció már ’90-ben kezdetét vette: pl. PHARE program, csatlakozás az Európai Nukleáris Kutatási szervezethez (’92), majd jött a közismertebb OECD csatlakozás (’96), EU Socrates programjában való részvétel (’97), NATO (’99), EU tagság (2004), Schengen (2007), EU elnökség (2011 első féléve). A NATO tagként békefenntartó csapatokat küldtünk Afganisztánba, Irakba, Boszniába, Koszovóba is. Afganisztánban 2013-ban zárult a magyar részvétel az ún. Tartományi Újjáépítési Csoportban, 2006 októbere és ’13 márciusa között több mint 2500 katonát küldtünk a háborús országba, ez idő alatt 7 embert vesztettünk. Más programokhoz kapcsolódva még kb. 400 magyar katona továbbra is Afganisztánban maradt. EU elnökség: Az EU Tanácsának soros elnöki tisztségét először töltötte be hazánk 2011 első félévében. A magyar elnökség számos szakmai sikert ért el (csatlakozási szerződés Horvátországgal, romastratégia, Duna-stratégia), ugyanakkor komoly támadások érték Magyarországot az EP-ben pl. a médiatörvény és az új alkotmány miatt. 2012 januárjában pedig az EB kötelezettségszegési eljárást indított az ország ellen három kérdésben. Az egyik vitatott terület a jegybanktörvény, ami miatt átmenetileg az IMF tárgyalások is megszakadtak 2011 végén. Ekkor már a három nagy hitelminősítő (pl. a Moody’s) befektetésre nem ajánlott kategóriába sorolta az államot. Megszaporodtak az ellenzéki tüntetések is, ugyanakkor január végén jelentős tömeg demonstrált Budapesten a magyar kormány mellett, illetve külföldön is több helyen voltak szimpátiatüntetések (pl. Lengyelországban), továbbá újraindultak a tárgyalások az IMF és a kormány között (2013 elejéig). A kormány és az EU intézmények közti feszültségnek egyik legsúlyosabb (és egyben példanélküli) fejleménye lett az EB később visszavont 2012. februári döntése, miszerint 495 millió eurónyi kohéziós támogatást befagyasztását javasolta a 2013-as keretből a deficitcsökkentési kötelezettség elmaradása miatt. 2013 nyarán az uniós országok pénzügyminiszterei megszűntették a túlzott költségvetési hiány miatt régóta tartó eljárást Magyarország ellen. Nem sokkal később viszont az EP megszavazta a Tavares - jelentést (Rui Tavares portugál „zöld” EP képviselő készítette), ami szerint a magyar kormány egyes intézkedései aggodalomra adnak okot az EU Alapszerződés 2. cikkelyét illetően. A jelentés elfogadása önmagában még nem jelent szankciókat. 2014 elején nagy visszhangot keltet a hír, hogy Magyarország az „évszázad üzletének” keretén belül orosz befektetőkkel és kölcsönnel bővíti a paksi atomerőművet. A szerződés nem az egyetlen jele az egykori szovjet gazdasági tér újrafelfedezésének. Másfelől az ukrán – 17

orosz ellentétek miatti EU-s szankciók nehezítik a gazdasági kapcsolatokat. Putyin elnök 2014. december elején jelentette be, hogy Oroszország nem építi meg a Déli Áramlat elnevezésű csővezetéket, bár alternatív megoldás még szóba jöhet. Erről és más kérdésekről is tárgyalt Putyin orosz elnök Budapesten az ország vezetőivel 2015 februárjában. A látogatás ténye is sok kritikát szült itthon és külföldön is. Ennél is nagyobb visszhangot váltottak ki a kormány menekültügyben hozott intézkedései. Társadalom: Minden évben természetes fogyást regisztráltak. Ezt a migráció csak némileg módosította. A vándorlás mérlege eleinte pozitív volt. A lakosság száma 2010 végére 10 millió alá került. A 2011-es népszámlálás alapján 9,937 millió ember élt Magyarországon, legnagyobb mértékben Békés megye (közel 20 %-os fogyás 10 év alatt), majd Nógrád, Tolna és B-A-Z megyék lakossága csökkent (a természetes fogyás mellett a jelentős vándorlási veszteség miatt). A 10 ezer főnél népesebb települések között a legnagyobb „vesztesek” Sátoraljaújhely, Salgótarján, Dunaújváros, Tapolca és Sárospatak voltak. Hasonló kategóriába a „nyertesek” között a főváros környékén található települések kerültek (pl. Veresegyház, Szigetszentmiklós, Dunakeszi). Ez utóbbi ok miatt érdemben 2001 és 2011 között csak Pest megye népessége növekedett (+ 12 %), illetve szerény növekedést produkált Győr –Moson – Sopron megye is (+ 2%), ott Sopron városának lakossága közel 8 %-kal bővült, a megyeszékhelyé csak 0,1%-kal. Hasonló „növekedést” ért el Debrecen is. Szeged lakossága 0,1%-kal csökkent, mégis megelőzte a rohamosabban csökkenő Miskolcot, így az egykor Budapest után a legnépesebb településnek számító „acélváros” 2014-ben csak a 4. helyen található a lakosság száma alapján. A legkisebb népsűrűséget Somogyban, a legnagyobbat (Budapest után) Pest megyében regisztrálták. A 2011-es népszámlálás alapján nőtt az idősek, csökkent a gyermekkorúak aránya. Nőtt az iskolázottság szintje (érettségi, diploma), most először a nők körében magasabb volt a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya. Csökkent a kettő vagy több gyereket nevelő családok aránya. A lakosság 6,5%-a vallotta magát valamelyik hivatalosan elismert nemzetiség tagjának. ez jelentős növekedést mutat. Közülük sokan magyar ajkúak, illetve a magyarsághoz is kötődnek, ugyanakkor a népesség jelentős része (1,4 millió fő!) nem nyilatkozott a nemzeti identitásáról, elsősorban ezért csökkent jelentősen a magyar nemzetiségű lakosok száma. Időnként ellentmondásos adatok is napvilágot látnak a népszámlálás kapcsán, ennek egyik oka például az, hogy az állampolgárok nemzetiségi kötődését több módon is mérték. Ennek köszönhetően a szlovákok száma emelkedett (nemzetiség szerint), illetve más mutatók (anyanyelv, használt nyelv, nemzetiséghez tartozás) alapján viszont csökkent. A lakosság számának csökkenése további gondokat okoz (iskolák összevonása, nyugdíjellátás stb.) Alacsony a foglalkoztatottak aránya, bár 2014 elején ez az érték sokat javulva 22 éves csúcsra jutott. Európai mércével nézve szintén alacsony a születéskor várható élettartam, különösen a férfiak esetében. Csökkent az öngyilkosok száma, de még mindig magas az önpusztítók aránya itthon és a külhoni magyarok körében is. 1985-ben még világelsők voltunk a lakosság számához viszonyított adatok alapján, 1997-ben az 5. helyen álltunk, igaz csak szovjet utódállamok kerültek elénk, később a 9. helyre kerültünk ezen a negatív listán. A hazai szegények száma a 2008-ban kezdődő válság óta újra nőtt, 2013 végére ez megközelítette a 3,3 millió főt (az Eurostat azokat tekinti szegénynek, akik az ország havi medián jövedelmének 60%-át sem érik el). Egy 2013-as uniós felmérés alapján az EU lakossága (16 év felettiek) 10-es skálán 7,1-es átlagos szinten tekinthető boldognak, életével elégedetnek. Nálunk ez az érték 6,2 volt (gyakorlatilag egyenlő a portugál, görög és ciprusi önértékeléssel). Ezen a listán elénk került Románia, ami azért érdekes, mert ott az egy főre jutó GDP érzékelhetően kisebb. Az EU-n belül GDP/fő alapján a legszegényebb állam Bulgária, az ő mutatójuk a „boldogsági” listán is a legrosszabb az integráción belül: 4,8. Az unió 11 egykori szocialista országa közül tehát 18

csak egy ország boldogtalanabb nálunk „önbevallás” alapján. Az unión kívüli országok közül még 4 államra terjesztették ki a felmérést, közülük csak Szerbia került mögénk (a szintén egykori szocialista államban a bolgárhoz hasonló eredmény született: 4,9). Jelentősek a jövedelmi különbségek is, sőt helyenként ez még fokozódott is. 2014-ben a havi nettó átlagkereset Budapesten 200 ezer forint felett volt, Győr-Moson-Sopron megyében 161 447 Ft, ugyanakkor Nógrádban csak 114 508 Ft. Ezek a megyék szintjén vizsgált különbségek kisebbek, mint a GDP vagy az egy főre eső GDP (GNI stb.) alapján kialakult eltérések. A 2014-es adatok az előző évhez képest néhány kivételtől eltekintve a különbségek fokozódásáról szólnak, hiszen Nógrádban csak 2,7%-kal nőttek egy év alatt a bérek, addig a Győr központú megyénkben 4,8%-kal, a fővárosban pedig 4%-kal. Vélhetően a Mercedes – hatással is magyarázható, hogy Bács – Kiskunban a változás: + 5,1%. Az egyik legrosszabb helyzetben lévő dunántúli megye, Somogy viszont jelentősen fejlődött, legalább is a hivatalosan kimutatott, átlagos nettó havi jövedelmek alapján (+ 6,5%). A hazánkba érkező menedékkérők száma az ezredfordulót követően évente 2-3 ezer fő körül volt (2009-ben átmenetileg meghaladta a 4 ezret), de 2013-ban már megközelítette a 19 ezer főt (főleg Koszovóból, Pakisztánból, Afganisztánból és Szíriából érkeztek). A menekültek többsége tranzitként tekint Magyarországra. Koszovóból 2014 augusztusát követően újabb menekülthullám érte el hazánkat, ennek lecsillapodásával párhuzamosan azonban újabb (ázsiai, afrikai) menekültek érkeztek egyre nagyobb létszámban, elsősorban Szerbia felől. A migrációval kapcsolatos magyar álláspont (kerítés építése, kvótarendszer elutasítása, menekültügy nemzeti hatáskörbe helyezése) komoly vitákat váltott ki Európában és Magyarországon belül is. 2015 nyarán a szerb – magyar határ mindkét oldalán történtek halálesetek is (késelés, vízbefulladás, közlekedési baleset). A legsúlyosabb esetet azonban osztrák területen kezdték feltárni, a tőlünk érkező elhagyott teherautóban 71 hullát találtak Burgenlandban (vélhetően szír menekülteket). Az ügyben nálunk letartóztatott személyek közül a fő gyanúsított egy libanoni származású bolgár állampolgár. 2015-ben (június 30-ig) 66 788 menedékjog iránti kérelmet adtak be, de ezek közül 43 730 esetben megszüntették az eljárást, többnyire a kérelmezők továbbvándorlása miatt. 2015. július során kb. 31 ezer illegális migráns érkezett hozzánk. A zöldhatáron át (illegálisan) érkezők száma 2015. augusztus 26-án (egy nap alatt) megközelítette a 3 ezer főt Csongrád megyében (2958 fő, köztük 698 gyerek), természetesen ez a szám csak a rendőrség által regisztrált személyeket foglalja magába. Aznap a már említett személyekkel együtt 3241 menekülttel szemben intézkedtek a hatóságok Magyarország egész területén. Ezek az adatok akkor napi rekordnak számítottak és a korábbi időszaknak megfelelően többnyire szír, afgán és pakisztáni menekülteket érintettek. Németország bejelentése (a Szíriából érkezőket befogadják) után azonban felvetődött a kérdés is, hogy mennyire tekinthető hitelesnek az okmányok nélkül érkezők származási helyével kapcsolatos „önbevallása”. Később ez a felvetés igazolódott, német források szerint a magukat szírnek mondók kb. 30 %-a más helyről érkezett. 2015. augusztus során már meghaladta a migránsok száma a 47 ezer főt. Szeptemberben már komoly problémát okoztak a menedékkérők a Keleti - Pályaudvarnál és több számukra felállított táborban is. Sokan regisztráció nélkül és gyalog indultak útnak Ausztria felé, veszélyeztetve az M1-es autópálya forgalmát. Ezért buszokkal szállították őket tovább a magyar hatóságok Ausztria felé, ahonnan Németországba távoztak. 2015. szeptember 12-én már több mint 4000 illegális migránst regisztráltak Magyarországon. Szeptember 15-én a megváltozott jogszabályi háttérnek megfelelően átmenetileg lezártuk a szerb határt (a zöldhatár mellett a vasúti és a közúti átkelőhelyeket is). A röszkei átkelőhelyen a migránsok többször megpróbálták áttörni a lezárt határt. Ezt követően a migránsok többsége Horvátország felé ment tovább, illetve onnan jöttek hozzánk (pl. 24-én 8104 fő, másnap 8159 fő, illetve szeptember 26-án 9472 illegális migráns érkezett, ebből 9268 fő a horvát határon át). Az új útvonal komoly feszültségeket okozott a közvetlenül érintett három ország között 19

(Szerbia, Magyarország, Horvátország). Később Szlovénia is érintve lett a válságban, különösen a magyar – horvát zöldhatár október 16-i részünkről történt lezárását követően, mivel a horvát hatóságok már Szlovénia felé szállították szervezett módon a menedékkérőket. A rendszerváltás után felerősödő vallási sokszínűség (Jehova Tanúi, Hit Gyülekezete, iszlám stb.) ellenére a legtöbben továbbra is a katolikus felekezethez kötődnek, őket a hívek száma alapján a református egyház követi. A 2011-es népszámlálás alapján a történelmi egyházak elveszették híveik jelentős részét, a katolikusok száma a 2001-es 5,5 millió főről 2011-ben 3,89 millió főre csökkent. Tíz év alatt többen lettek a vallási közösséghez nem tartozók, ugyanakkor az ismert felekezetekhez kötődő hívek számának csökkenése leginkább azzal magyarázható, hogy 2,7 millió lakos nem válaszolt az adott kérdésre. A legnépesebb kisebbséget a romák adják (2001-es népszámláláskor 190 ezer fő, 2011-ben pedig 315 ezer fő vallotta magát első vagy másodsorban romának, de a tényleges számuk ennél lényegesen nagyobb). A vizsgált időszakban több felháborodást okozó súlyos atrocitás is történt (a romák részéről, illetve a rovásukra egyaránt). Az egymásra halmozódó társadalmi problémákat súlyosbították a 2006-ban bevezetett megszorítások is. Néha olyan listák olvashatók, melyen hazánk viszonylag előkelő helyen található, pl. egy 2012-es ausztrál felmérés szerint (IEP, 158 ország vizsgálata 2011-ben 23 részindex alapján) Magyarország a 17. legbékésebb ország a Földön. A bűnözési hullám rendszerváltás utáni években tetőzött. A ’90-es években évente 200-300 gyilkosság történt, ’94-ben 310 ilyen eset volt. Az adott történelmi korszak (sőt az elmúlt évszázad) legjobb éve e tekintetben 2012 volt, 113-ra csökkent az emberölések száma. Ez nem jelenti az emberek biztonságérzetének ilyen mértékű csökkenését, aminek oka néhány közfelháborodást okozó eset, illetve a bűncselekmények erőteljes médiavisszhangja, amit az internet elterjedése is felerősít. 2013-ban egyes források szerint kb. 500 ezer magyar dolgozott külföldön (300 ezer NagyBritanniában, kb. 100 ezer Németországban, illetve 50-50 ezer fő Ausztriában és a világ más részein). Az ő hazautalásaik kb. a GDP 1,8-t adják. Egy másik átfogó vizsgálat alapján 1989től 2013 elejéig 350 ezer magyar állampolgár költözött tartósan külföldre. Határozott hazatérési szándékot csak a megkérdezettek 10% - a jelzett. Legtöbben Németországba, Ausztriába és az Egyesült Királyságba települtek át. 2009 óta kivándorlók 30%-a diplomás, 80%-a 40 éven aluli volt, pontosabban 37 %-uk 30 – 39 éves (Magyarországon: 21%), 40%uk 20 – 29 éves (nálunk: 17%). Az egyes országokban élő magyarok egyes mutatói eltérnek a felmérés alapján, pl. a Németországban élők közel 40%-a küld haza pénzt, az USÁ -ban élő honfitársainknál ez csak 5%. Az Egyesült Királyságba vándorlók 36%-a diplomás, Ausztriában 18%. A tartósan külföldön dolgozókon túl egyesek a határ túloldalára ingáznak, számuk a 2011-es népszámlálás alapján 27 ezer fő volt. A tényleges szám vélhetően ennél magasabb lehet, hiszen akadnak feketén dolgozók is. A 27 ezer fő közül a legtöbben (közel 22,5 ezer munkavállaló) Ausztriába jártak át dolgozni az adatfelvétel idején. A nyugati szomszédunkat Szlovákia (2385 fő) és Románia (1523 fő) követte, bár az összes szomszédos ország felkerült az ingázókat jelölő térképre, igaz a többi esetben a számuk államonként 66 és 279 fő között mozgott. Szlovákia és Románia esetében a Magyarországról érkező ingázók egy része hazánkba áttelepült külföldi volt, aki visszajárt (visszajár) dolgozni a születése szerinti államba. A külföldre legálisan ingázókat kibocsátó megyéket vizsgálva nem meglepő módon Győr – Moson – Sopron került az élre (13 464 fővel), második legnagyobb kibocsátó Vas megye (4855), őket követi a főváros (1399 fő). Az öt országhatárral nem érintkező megyénkben is regisztráltak 2011-ben külföldre ingázókat, igaz Hevesben ez a szám csak 154 fő volt. Globális felmelegedés helyi hatásai: az éghajlat módosulásával együtt világszerte megnőttek a szélsőséges időjárási események. Nálunk is több rekord született (hőmérsékleti rekordok, 20

vízállás, évi és abszolút csapadékmennyiség, száraz ősz stb.), gyakran egymást követő években is (pl. 2010-ben csapadékrekordok, 2011-ben pedig szárazságrekordok dőltek meg, 2012. július 1-re virradóra pedig 25 fokot regisztráltak Tatán, ami a legmagasabb mért hazai minimumérték). 1901 óta a 3 legszárazabb év 2000, 2011 és 2012 volt. 2013-án a rendkívüli hideg és hóesés miatt elmaradtak a március 15-i ünnepségek, pár hónappal később viszont az árvíz miatt megdőlt a korábbi (2006-os) vízszintrekord a Dunán. Hazánk 2010-ben az EU 15. legjelentősebb üvegházhatású gázkibocsátója volt. Mögöttünk csak kisebb népességű államok voltak, illetve 1990-hez képest a legnagyobb mértékű csökkentők közé tartozunk (- 30,4%). Pártok, parlamenti választások: A rendszerváltáshoz kötődő első demokratikus parlamenti választásokon a legtöbb szavazatot szerző két párt (MDF, SZDSZ) 2010-re gyakorlatilag megszűnt. Az FKGP bomlása már korábban megtörtént, 2011 októberében pedig Gyurcsány Ferenc volt szocialista kormányfő kilépett az MSZP-ből és új pártot (Demokratikus Koalíció) és egyben új parlamenti frakciót hozott létre. 2012 őszén alakult meg az Együtt 2014 mozgalom Bajnai Gordon volt miniszterelnök vezetésével. Ez 3 civil szervezet egyesülésével jött létre, 2013-ban alakultak párttá, a választásokon már Együtt – PM néven indultak (szövetségben a Párbeszéd Magyarországért elnevezésű párttal). Az LMP 2009-ben jött létre, 2011-től az Európai Zöldpárt tagja. Hosszú szünet után az első demokratikus parlamenti választást 1990-ben zajlott, ezt négy évenként követték az újabb országgyűlési voksolások változatlan szabályok mellett 2010-ig. Ezt követően érdemben változott a választójogi törvény, az első új feltételek mellett szervezett parlamenti választások 2014 áprilisában zajlottak és ismét kétharmados Fidesz – KDNP győzelmet eredményeztek, illetve 2014 őszén már öt évre választhattuk meg a települések polgármestereit és képviselőit, továbbá parlamenti képviselő nem indulhatott az önkormányzati voksoláson. Az 1989. évi négy igenes voksolást követően még több alkalommal szavazhatott fontos kérdésekben (közvetlen népszuverenitás) maga a nép: 1990, 1997, 2003, 2004, 2008. A népszavazásokkal kapcsolatos feltételek a 2011-es Alaptörvényben megváltoztak, részben ezért 2016-ig kellett várni az újabb népszavazási kezdeményezésekre. Államfők: Göncz Árpád (2015-ben hunyt el), Mádl Ferenc (2011-ben hunyt el), Sólyom László, Schmitt Pál, Áder János. Kormányfők: Antall József (1993-ban hunyt el), Boross Péter, Horn Gyula (2013-ban hunyt el), Orbán Viktor, Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc, Bajnai Gordon, majd újra Orbán Viktor (2010-ben felálló második, illetve 2014-ben megalakított 3. kormánya ismét kétharmados parlamenti támogatottságot élvezett. Ez a 2015 februárjában, Veszprémben tartott időközi parlamenti képviselői választásig maradt fenn. Az első (végig 2/3-os többséget jelentő) parlamenti ciklus idején többek között új alkotmánya – „alaptörvénye”- lett az országnak, melynek során megváltozott hazánk hivatalos neve is, az államformára utaló „köztársaság” elmaradása után a név: „Magyarország”. 4. Balkán: (egykori Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság, továbbá Görögország és a korábban szocialista Románia, Bulgária és Albánia) „Jugoszlávia” (Szlovénia és Horvátország tagja a NATO-nak és az EU-nak, továbbá Szerbia, Montenegró és B-H. 2009 decemberében uniós vízummentességet kapott) - Szlovénia: Kisebb harcok után független (1991), később a NATO, EU és a volt szocialista országok közül elsőként az euró zóna tagja (2007), a legfejlettebb és leghomogénebb (pl. a lakosság döntő többsége katolikus szlovén) jugoszláv utódállam, sőt GDP/ fő alapján a legerősebb gazdasággal rendelkező állam az egykori szocialista zónából. A GDP éveken át jelentős mértékben, pl. 2007-ben közel 7%-kal nőtt. Az egy főre jutó GDP 2008-ban elérte az uniós átlag 91%-t (nálunk akkor 64% volt ez az érték). A válságot ők is megérezték, 2009-ben 8%-kal csökkent a GDP, nőtt az államadósság, ami 2012-ben meghaladta a GDP 54%-t is (2008-ban ez az érték még csak 22%-k volt). 2013 elején már egyre több kritika éri az ország 21

-

bankrendszerét, ingatlanpiacát, egyes vélemények szerint az ország az euró övezethez történt csatlakozása után elkényelmesedett. Az említett gondok ellenére Szlovénia az EU több „eredetileg is nyugatinak tekintett” országát megelőzi a GDP/fő alapján 2012-ben: Málta, Görögország, Portugália. Ennek egyik oka persze az, hogy a felsorolt államokat is megviseli a válság. A magyarok száma a Trianon előtti közel 21 ezer főről 1991-re 8,5 ezerre, 2001-ben pedig 6,2 ezerre csökkent (ebből 5212 fő Muravidéken élt). Az illegális migránsok 2015-ben felerősödő áradata egy ideig kikerülte az országot, de a magyar – szerb, majd a magyar- horvát határ „lezárását” követően a menedékkérők fő útvonala feléjük irányult, pontosabban a horvát hatóságok Szlovénia felé terelték, illetve szállították az illegális bevándorlókat. Október 16- a (a horvát határ magyar lezárása) után egy hét alatt 62 235 migráns érkezett horvát területről Szlovéniába, közülük a jelzett időszakban 37 ezer fő távozott tovább Ausztriába, illetve azon keresztül Németországba. Az osztrákok határlezárásra vonatkozó tervei tovább növelték a feszültséget az országban (2015. december 7-én elkezdték építeni a kerítést). Az országban regisztrált migránsok száma október végére meghaladta a 90 ezer főt, ebből kb. 64 ezer távozott Ausztriába. A migránsok száma december 13-ig megközelítette a 320 ezer főt. Szlovénia ekkor bejelentette, hogy pengés drótakadályt vásárolt hazánktól kerítésépítés céljából. Később (2016. februárban), részben az egy héttel korábban bejelentett osztrák korlátozásra reagálva a szlovén rendőrség közleménye szerint összehangolták a migránskérdésben kialakított intézkedéseiket az ügyben érintett más ex – jugoszláv államokkal. Ez napi 580 fő átengedését jelenti, bár egy ideig a horvátok még ennél valamivel több személyt „továbbítottak” hozzájuk. Horvátország: 1991-95: véres harcok dúltak az országban, végül a horvátok győztek a szerbek („jugoszlávok”) felett. Azt követően gyors fejlődés jellemezte az országot, elsősorban az idegenforgalom (Dalmácia) bevételei ugrottak meg. Az 1995. évi győzelmet követően a munkanélküli ráta (erős szezonális ingadozások mellett) 2008 nyarának végén érte el a legjobb, bár még mindig magas szintjét (12,3%). Ezt követően azonban nemcsak a nyári turista főszezon miatt ugrott meg a mutató, hanem a szomszédunkat is elérő nemzetközi válság hatására is. A munkanélküli ráta 2013 januárjában érte el a mélypontját (22,4%), majd erőteljes ingadozások után 2015 januárjában újra 20% felé emelkedett (20,3%). 2014 végén a költségvetési hiány az EU által elvárt maximum 3% helyett 5,7% volt, az államadósság pedig 85% (mindkét adat a GDP-hez viszonyítva). Az ún. külső adósság viszont 108% körül volt 2014 végén, majd 2015. március végére meghaladta a GDP 114%-t is, ez az érték 2009 óta 100% felett áll. Horvátország a NATO egyik legfiatalabb tagja (2009). Ezt követően az EU tagságot célozták meg. A nyugati integráció feltételeként a ’95. évi hadművelettel összefüggésben Gotovina tábornokot kiadták a Nemzetközi Törvényszéknek (2011), lezárták a csatlakozási tárgyalásokat (2011) és sikeres népszavazással erősítették meg (2012 eleje), 2013 nyarán Horvátország az EU 28. tagja lett. A horvátok örömét növelte, hogy a csatlakozási tárgyalásokkal összefüggésben átadott Gotovina tábornok ügyét (2011-ben 24 évre ítélték az 1995. évi Vihar hadművelethez kapcsolódó civil áldozatok és menekültek miatt) 2012 novemberében újratárgyalta az ENSZ törvényszéke és felmentette a vádak alól a sok horvát által nemzeti hősnek tartott katonai vezetőt. Az 1995-ben lezárt háború nyomai azonban nem tűntek el mindenhol, pl. még nem szedték fel az összes aknát (2015 szeptemberében is meghalt egy aknaszedő horvát katona). A magyarok száma a Trianon előtti közel 35,5 ezer főről 1991-re 22,4 ezerre, 2001ben 16,6 ezerre, 2011-es népszámláláskor pedig 14 ezerre csökkent. Ez a 4 284 889 22

-

-

fős lakosságnak a 0,33%-t jelenti. Az adatok a nemzetiségre vonatkoznak, a magukat magyar anyanyelvűnek tartók száma ennél is kevesebb volt: 10 231 fő. Magyarok legnagyobb arányban Eszék-Baranya megyében élnek (2011: 2,7%), de VukovárSzerém megyében is lényegesen meghaladja az arányuk az országos átlagot (0,94%). A legnagyobb kisebbséget az 1995. évi menekülthullám ellenére a szerbek jelentik: 4,36%. Horvátország 2013. július 1-én csatlakozott az EU-hoz 28. tagként, a volt Jugoszlávia utódállamai közül másodikként. Magyarországról éveken át sok turista érkezik Horvátországba, illetve a piacvezető olajtársaság az INA főn részvényese a MOL. 2013-ban viszont pont az „INA ügy” miatt nőtt a feszültség a két ország között. A magyar arányokhoz képest jóval magasabb az ottani munkanélküli ráta. 2015. januárban iktatták be az ország első női államfőjét. Irányítása alatt az első komoly gondot a migráció jelentette. A menekültkérdés magyar kezelését bíráló horvát hatóságok szeptember 15-e után egy nap alatt „összeomlottak”. Átmenetileg lezárták a szerb határt, sőt volt olyan rövid időszak, amikor még a szerb rendszámú autókat sem engedték át a határon. Mindent megtettek azért, hogy a migránsokat a lehető leggyorsabban „továbbítsák”, elsősorban Magyarországra. 2015. szeptember közepétől október 24-ig a horvát források szerint közel 250 ezer migráns érkezett hozzájuk Szerbia felől, aznap (október 24-én közel 10 ezer fő), majd később egy nap alatt 11 500 fő. A magyar – horvát zöldhatár lezárását követően a horvátok Szlovénia felé terelték a bevándorlókat. A migránsok száma december 13-ig (szeptember közepétől) 498 ezer volt. 2016. január 3-án már kb. hétezer migránst regisztráltak, akik szilveszter után érkeztek Szerbia felől (2015. szeptember közepétől 2016. január 3-ig: 562 ezer fő érkezett az országba). Bosznia- Hercegovina: Bosnyákok (muszlimok), szerbek (ortodoxok) és horvátok (katolikusok) lakják. 1992 és 1995 között kegyetlen háború zajlott az országban. A számos kegyetlenkedés közül kiemelkedik a Srebrenica környékén történt népirtás, 1995-ben szerb szélsőségesek kb. 8700 muszlim lakost öltek meg. Ez volt a 2. világháború óta eltelt időszak legvéresebb tömegmészárlása Európában. A konfliktus a NATO beavatkozásával ért véget (SFOR- erők). Ezt követően látványos fejlődés kezdődött (alacsony szintről indulva), de fennmaradtak az etnikai választóvonalak. A srebrenicai mészárlás 20. évfordulóján a helyszínen megjelenő szerb miniszterelnököt atrocitás érte, de látogatása már önmagában a közeledést jelzi. Macedónia: 1991-ben békésen vált ki az államszövetségből, elnevezése miatt szembekerült Görögországgal (a történelmi Macedónia déli része 1913-tól Go. része). Az EU-hoz tagjelölt státusért folyamodott, de az integráció tagjai közül a görögök mellett a bolgárokkal is feszült a viszonyuk. Az utóbbiak folyamatos „történelemhamisítással” vádolják a szomszéd államot, akiknek genetikailag már tényleg nincs sok közük Nagy Sándor harcosaihoz. A lakosság kb. 34 – 35%-a muzulmán (főleg albánok, ők a teljes lakosság kb. negyedét alkotják). Az albánok miatt alakulhatott ki jó viszony Albániával és Koszóvóval sem. 2001-ben hónapokig tartó összecsapások alakultak ki az albánok és a hadsereg között. Akkor a kisebbségi jogok garantálásával sikerült megfékezni az erőszakot. 2015 májusában a hatóságok felszámoltak az albán többségű Kumanovóban egy szerintük terrorista csoportot, az akcióban 22 ember, köztük 8 rendőr vesztette életét. A letartóztatott 30 ember közül 18 koszovói albán volt. 2015 során egyre nagyobb nyomást jelentett a fokozódó menekültáradat, a görög és bolgár oldal felől érkező migránsok Szerbián át távoznak Magyarország, illetve fokozatosan Horvátország és Szlovénia felé, majd nyugatra.

23

-

-

December 7-én menekültlázadás volt a lezárt macedón határ görög oldalán, mivel a macedónok csak a szíriai, iraki és afganisztáni menekülteket engedték át. A munkanélküliségi ráta 2015 elején 28% volt, viszont a GDP ebben az évben akár 3,7%-kal is nőhet. A belpolitikai feszültséget is viszont fokozta a 2015 februárjában kirobbant lehallgatási botrány, a tüntetések kisebb szünet után 2016-ban is folytatódtak. Montenegró (Crna-Gora): 1999-ben még jugoszláv („kisjugoszláv”) tagállamként érte őket NATO légicsapás Koszovóval összefüggésben, akkor 8 civil halt meg az akciók során. 2003-tól váltottak nevet a szerbekkel együtt, majd 2006-tól váltak független állammá. EU-n kívüli országként eurót használnak (!) és jelentősen nő az idegenforgalmuk. Az egykori „Szandzsák” (Novi Pazar és környéke) részben Montenegróhoz, részben Szerbiához tartozik (a muzulmánok aránya a Szandzsákban kb. 57%, a montenegrói részen 43%). Az ország egész területén a muzulmánok aránya kb. 18%. 2015 októberében egyre erőszakosabbá váltak a kormányellenes tüntetések Podgoricában, elsősorban az országot (országrészt, majd önálló államot) 1990 irányító Dukanovic irányul a demonstrálók haragja. 2015. december 12-én újabb tüntetés zajlott a fővárosban, de akkor a 2016-os NATO- csatlakozás miatt. Szerbia: Koszovó miatt 1999-ben NATO légicsapások érték, akkor a „KisJugoszláviának” nevezett állam igen súlyos társadalmi, politikai és gazdasági válságban volt (Milosevics-korszak). 2003-tól 3 évig új név: „Szerbia és Montenegró Államszövetsége”, majd 2006-tól az utóbbi országrész kiválásával elvesztette a tengerpartját is. Hat évvel később (2012. március elején) azonban már az EU hivatalos tagjelölt államává vált. A megmaradt területen délen (egykori „Szandzsák”) muzulmán, északon (egykori magyar területek: „Vajdaság”) pedig jelentős (de létszámában fogyó) magyar kisebbség él. 2011-ben elfogták és kiadták Hágának Mladicot, a boszniai szerbek háborús bűnökkel vádolt parancsnokát (korábban Hágába került Radovan Karadzsics és Sz. Milosevics is, aki a börtönben halt meg.) Szerbia az IPA program keretén belül EU-s forrásokhoz jutott, de tagjelölt státusa Koszovó miatt bizonytalan. Lakossága Koszovó nélkül a 2012. évi népszámlálás alapján 7 182 862 fő, ami 11 évvel korábbi számhoz képest 4,15%-os fogyást jelent. A legnagyobb kisebbséget (Koszovó nélkül) a magyarok adják (3,53%). Számuk a 2002-es népszámláláshoz képest közel 40 ezer fővel csökkent (253 899 fő). A magukat romáknak vallók száma viszont kb. 40 ezerrel nőtt (147 ezer fő), így a 3. legnépesebb kisebbséggé vált. A 2012-ben még nem tűnt el teljesen a jugoszláv identitás (23 ezer fő). Az egykori Szandzsák (Novi Pazar –i szandzsák) egy része Szerbiához tartozik (ott a muzulmánok aránya kb. 65%), az egész egykori körzetben 57%. A törökök ezzel a sávval választották szét a birodalmukon belül Montenegrót és Szerbiát, illetve ez a muzulmán korridor kötötte össze Koszovót Bosznia –Hercegovinával. Déli szomszédunk életének egyik sajátos vonása a sport jelentősége. A legsikeresebb „exporttermékük” is a sportoló és az edző. Mindezek mellett a nemzeti identitás megőrzésében is szerepet játszik határaikon belül és azon túl. A gazdasági, politikai, társadalmi gondokkal küzdő államban felértékelődtek a sportban elért sikerek: a Davis kupa megnyerése, világbajnoki cím tekében, vízilabdában. Számos további sikert gyűjtöttek be kézilabdában, labdarúgásban és kosárlabdában is. Ez utóbbi téren a férfiak 1990 óta háromszor lettek világbajnokok (igaz még „jugoszlávként”). A legutóbbi emlékezetes sportnapjuk 2012. január 29. volt, amikor egyszerre nyert EB aranyat a férfi póló csapat, illetve EB ezüstöt a férfi kézilabdás team, mindezek mellett győzelemmel zárta az Austral Open döntőjét Djokovic. Az utóbbi sportoló 2015 júliusában már a harmadik wimbledoni győzelmét könyvelhette el, miközben vezette a 24

-

-

teniszezők világranglistáját. Sok szerbiai születésű sportoló, köztük számos vajdasági azonban más ország állampolgáraként folytatta karrierjét. A magyar ajkú (Szeles Mónika, Lékó Péter) mellett sok délszláv származású sportoló is áttelepült, pl. Magyarországra (N. Krivokapic, J. Natasa, N. Puljezevics, B. Radulovics, N. Eklemovics, B. Dzunics, T. Krivacsevics, N. Nikolics), illetve sokan edzőként értek el komoly sikereket (pl. T. Szivics). Nemcsak Magyarországon, hanem más európai országok válogatott sportolói között is akad délszláv származású játékos (pl. N. Karabatic a francia kézilabdásoknál). Természetesen a sport mellett az élet más területein is értek el sikereket az egykori Délvidékről Magyarországra érkező áttelepülők (pl. Rúzsa Magdi, Dr. Csernus Imre), illetve a zene és a filmek kapcsán is akadtak nemzetközileg ismertté váló személyek a déli szomszédságunkban (pl. a boszniai születésű, de Szerbiához kötődő E. Kusturica és G. Bregovic vagy a cigány származású Boban Markovic, illetve a Budapesten és Vajdaságban egyaránt fellelhető magyar hegedűművész, zeneszerző Lajkó Félix, aki a cannes-i filmfesztiválon is díjazott Delta című filmben főszerepet is vállalt). 2007-ben a szerb előadó nyerte az Eurovíziós Dalfesztivált, így 2008-ban Belgrád adott otthont a következő találkozónak. A sportolók, zenészek, vállalkozók, vendégmunkások mellett a társadalom „jellegzetes” szeletét jelentik a veteránok is, akik időnként komoly gondot okoznak: 2002-ben 7, 2007-ben 9, 2012-ben 3, 2013-ban pedig 13 embert halt meg veteránok támadásában. A vendégmunkásként történő átmeneti vagy végleges távozás már a Jugoszláv időszakban kezdetét vette, ez a szétesés idején is folytatódott, kevésbé ismert tény, hogy Nyugat –Európa, Amerika, Ausztrália (továbbá Magyarország) mellett többen Oroszországban is munkát vállaltak, pl. 6 szerb vendégmunkás is elhunyt a Jamal olajmezőnél történt balesetben 2015. február 8-án. Több szerb pedig katonaként csatlakozott Kelet –Ukrajnában az orosz szakadárokhoz. 2015-ben egyre nagyobb nyomás nehezedik Szerbiára a fokozódó menekültügyi probléma kezelése terén. Ennek során komoly feszültség keletkezett Magyarországgal és Horvátországgal is. Koszovó: Az egykori Jugoszlávián belüli Szerbiából vált ki két lépésben, szerb kivonulás (1999, KFOR), függetlenség kikiáltása (2008). Koszovó (Rigómező) a középkori szerb állam bölcsője, részben ezért függetlenségét a szerbek nem ismerik el (az oroszok sem), de az USA és az EU igen. Az EU tagállamok többsége is a függetlenség mellett áll, de néhány mintakövetéstől tartó állam ellene van (pl. Spanyolország, Szlovákia, Ciprus, Románia). Ma a területen döntő többségben vannak az albánok (többnyire muzulmánok). 2011 nyarán feszültség alakult ki a koszovói kormány és az északon élő szerbek (kb. 60 ezer fő) között két határátkelőhely feletti ellenőrzés miatt, ezért a KFOR erők erősítést kértek. A kormány vezetőjét, Hasim Tacit fegyver- és kábítószer kereskedelemmel vádolják, a függetlenségi háborút vélhetően ebből is finanszírozták. 2014 augusztusa után jelentős kivándorlás kezdődött, melynek mértéke 2015. februárig egyes becslések szerint meghaladta a 100 ezer főt. A migránsok jelentős része Szerbián és Magyarországon keresztül próbált eljutni Nyugat – Európába. Labdarúgás: „A labdarúgás is háború, csak más eszközökkel” (Franjo Tudjman) A jugoszláv bajnokságban a ’80-as években már egyre inkább etnikai jelleget kapott több nagy csapat (pl. a horvát Hajduk Split, Dimano Zagreb, illetve a szerb oldalon a 25

Crvena Zvezda és a Partizan) mérkőzése, a szurkolóik összecsapásai, persze a két belgrádi csapat egymás elleni játéka is „örök derbinek” számít. „A labdarúgás is háború, …” , az idézet tulajdonosa még jugoszláv tábornokként a belgrádi Partizan elnöke volt, majd a horvát (zágrábi) Dinamo vezetője lett, annak nevét is megváltoztatta egy időre („Croatia Zagreb”), nem mellesleg Horvátország első államfője lett (’90 – ’99). 1990. május 6-án az ő függetlenségi pártja nyerte a választások 2. fordulóját, néhány nappal később (május 13-án) került sor a jugoszláv bajnokság egyik legfontosabb mérkőzésére. A Dinamo Zagreb és a szerb Crvena Zvezda csapott össze. Az utóbbi csapat vezérszurkolója volt Zseljo Razsnatovics, a később Arkan (Tigris) kapitányként hírhedté vált szabadcsapatot irányító parancsnok. Arkan már korábban is több bűncselekményt követett el Nyugat –Európában és hazájában is. A tömegverekedésbe fajuló mérkőzésen még nem ő kapta a főszerepet, hanem Zvonimír Boban horvát játékos, aki korábban jugoszláv színekben U20-as világbajnok volt, illetve a felnőtt válogatott játékosa. Boban megtámadt egy horvát szurkolót ütlegelő rendőrt. Sokan ezt a mérkőzést (mások az előbb említett konkrét jelenetet) tekintik a délszláv háború szimbolikus kezdetének. Boban az esett miatt kimaradt a ’90-es VB-re készülő válogatottból, helyette a ’94-es BL győztes Milan, illetve a ’98-as VB bronzérmes horvát válogatott sztárja lett. A ’98-as vébén először vett részt Horvátország és a döntőbejutásukat csak a házigazda és későbbi győztes franciák akadályozták meg. A VB bronzérmes csapatban játszott Davor Suker is, aki szintén ott volt az említett „történelmi” 1990-es mérkőzésen. Tudjman már horvát elnökként ezt a focisikert a ’95-ös katonai győzelemhez hasonlította. A másik oldal is sikereket ért el, pl. 1991-ben BEK-et nyert a Crvena Zvezda. Ekkor a vezérszurkolóból katonai parancsnokká vált Arkan különítménye már több háborús bűncselekményt követett el Kelet –Szlavóniában és Boszniában, illetve egyes források szerint Koszovóban is. Arkan saját csapatot hozott létre Obilics néven, mivel az ellenfelek sokszor nem mertek gólt lőni a csapatnak, az megnyerte a ’97/98-as szezont, azaz „jugoszláv” bajnok lett, Szerbia és Montenegró akkor még egy államszövetséget alkottak Jugoszlávia néven („Kis –Jugoszlávia”). Még az „eredeti” Jugoszlávia ezredese volt Arkan apja (apja katonai szolgálata miatt született Szlovéniában). Arkant 2000-ben ölték meg. Focicsapatát énekes felesége (egy szerb celeb) örökölte, akit később a klubbal kapcsolatos sikkasztással vádoltak meg, a csapat pedig amatőr szintre esett vissza. A horvát –szerb mérkőzések válogatott és klubszinten is folyamatos feszültséget jelentenek bármilyen sportágban (labdarúgás, kosárlabda, kézilabda, vízilabda), de a 2014. októberi szerb - albán EB selejtező futballmérkőzés ezeken is túltett. A drónon pályára leeresztett Nagy Albánia zászló miatt kitört verekedés során az albán labdarúgók csak nehezen tudtak az öltözőbe menekülni, az esetet kivizsgáló UEFA pedig sporttörténelmet írt a döntésével, gyakorlatilag mindkét felet vesztesnek titulálta. A mérkőzést követő napokban több albán pékséget is megtámadtak a szerbek, pl. a Vajdaságban. 2015 márciusában a szomszédos Montenegróban kellett a bírónak leállítania a hazai válogatott és Oroszország csapata közti mérkőzést a helyin szurkolók miatt. Természetesen más országokban is rendszeresen problémát okoznak a szurkolók közti összecsapások, máshol is érnek támadások labdarúgókat (pl. Kolumbia, Dél –Afrika), a válogatottak fellépése sok országban is a „nemzet harcát” jelenti, a szurkolók más államokban is politizálnak (pl. TV székház ostroma Budapesten, 2006), de a balkáni („jugoszláv”) példa a földrajzi közelségen túl más okból is kiemelhető. Sok szempontból az 1990-es jugoszláv foci belharcra hasonlít Spanyolországban a Real Madrid és a Barcelona közti „El Classico”.

26

Albánia: Rendszerváltás 1991-től, de évekig elhúzódott a politikai válság (fegyveres konfliktusok, menekülthullám, rendkívüli állapot 1997-ben). Az északi és déli törzsek közti összecsapások 2007-ig gyakoriak voltak. 2009-től a NATO tagja. Románia: - A véres ’89-es karácsonyi forradalom után 1990-ben megtartották az első demokratikus választásokat, de többször fordultak elő zavargások, pl. 1990-ben magyarellenes támadás Marosvásárhelyen, Erdély: 1,2 millió (?) magyar él (magyarok, székely-magyarok, illetve már csak részben magyar ajkú csángók). Legfontosabb szervezetük a pártként működő RMDSZ (időnként kormánytényező, EU parlamenti képviselet…). Az egy tömbben és sok helyen többségben élő magyar ajkúak (Kovászna, Hargita, Maros megyék) esetében kevésbé jellemző a fogyás (pontosabban az arányuk csökkenése), ez a folyamat inkább a szórványban élők körében erőteljes. Az RMDSZ-nek a 2012. évi parlamenti választásokon már csak kis mértékben sikerült átlépnie az 5%-os küszöböt, a magyar voksok kb. 13%-t az Erdélyi Magyar Néppárt szerezte meg. A 2014. november 2-án megtartott elnökválasztás első fordulóján a 14 jelöltből ketten magyarok, Szilágyi Zsolt (EMNP), Kelemen Hunor (RMDSZ) voltak, ők nem jutottak be a 2. fordulóba (Kelemen Hunor kapott lényegesen több szavazatot). - Románia még a NATO csatlakozás (2004) előtt együttműködött az amerikaiakkal, a CIA titkos börtöneinek egyikét ott állították fel, az első terrorista gyanús foglyok 2003-ban érkezhettek a szomszédos államba. - Hazánknál kisebb az egy főre jutó GDP, a nyugati integráció is késett (NATO: 2004, EU: 2007), de néhány éve hozzánk képest lényegesen gyorsabban nő a gazdaságuk. Igaz 2009-ben nálunk is nagyobb volt a GDP visszaesése (- 7,1%), ami mérsékelten 2010-ben is folytatódott (-1,2%), de 2011-t már kisebb növekedéssel (1,3%) zárták. Az újraindult növekedés egyik oka a mezőgazdaság rekordteljesítménye, a másik az kivitel erőteljes növekedése volt (Magyarország exportja így is közel kétszeres nagyságrendű). Hazánkkal összevetve a több év átlagában nagyobb mértékű GDP növekedés mellett jelentősen kisebb a GDP arányos államadósság, illetve lényegesen nagyobb az aranykészlet. Románia 2012 elejére teljesítette az IMF felé tett vállalásait, de a terhek miatti lakossági megmozdulások következtében 2012. február elején lemondott a kormány. Ez volt Emil Boc harmadik romániai, illetve négy hónap alatt az EU ötödik megbukott kormánya. Bocot rövid időre Mihai Razvan Ungureanu váltotta a kormány élén. Az ő kormányát az ellenzék bizalmatlansági indítványa buktatta meg 2012 tavaszán a parlamentben. Kudarcának egyik oka az volt, hogy különálló kart alapított a kormány a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen a magyar tannyelvű oktatás számára. A kormányváltást követő júniusi önkormányzati választások szintén a hatalomra került szociálliberális oldal sikerét hozták. Több korábbi magyar polgármesternek távoznia kellett (pl. Szatmárnémeti és Szászrégen éléről). A magyar szavazók körében az RMDSZ megőrizte pozícióit a Magyar Polgári Párttal szemben. Az új állami vezetők a korábbi kormányfők közül a korrupcióval vádolt Nastasét kívánták letartóztatni, aki börtönkórházba került, mert sikertelen öngyilkosságot kísérelt meg. Traian Basescu elnököt pedig felfüggesztették (2004-től 2012-ig volt elnök egy hónapnyi korábbi felfüggesztéstől eltekintve), sorsáról népszavazás döntött július végén. A felsorolt esetek miatt több bírálat is érte az EU részéről Romániát. A román alkotmánybíróság az alacsony részvétel miatt érvénytelenítette az elnök sorsáról döntő szavazást, bár a voksolók döntő többsége támogatta Basescu menesztését. Az elnök azonban visszatérhetett a hivatalába.

27

Még ugyanabban az évben (2012) parlamenti választásokat is tartottak, ahol az államfővel szembenálló Szociálliberális Unió magabiztos győzelmet aratott. A miniszterelnök a Szociáldemokrata Párt jelöltje, Victor Ponta lett. Őt jelölte a pártja Basescu utódjának a 2014 őszién zajló elnökválasztáson, a második fordulóba csak ketten jutottak be. Ott ellenfele, a Keresztény – Liberális Szövetség államfőjelöltje győzött, így Románia 5. elnöke a lutheránus szász családból származó Klaus Johannis lett. Korábban Nagyszeben polgármestere volt, illetve 11 évig vezette a Romániai Német Demokrata Fórumot, majd a Nemzeti Liberális Párt alelnöke lett. A hivatalban lévő miniszterelnök (Ponta) vagyonát korrupciós vád miatt zárolták 2015 nyarán. Néhány hónappal ezt követően (október 30-án) egy fővárosi szórakozóhelyen történt balesetnek huszonhét, a később elhunyt sérültekkel együtt 61 áldozata volt. A tragédia után tüntetések kezdődtek és lemondott a más ügyek miatt is bírált miniszterelnök, V. Ponta.

-

-

Gazdaságukban erősebb a mezőgazdasági karakter (pl. a foglalkoztatottság terén). Erős a város – vidék kontraszt. A 2004 után felgyorsuló külföldi befektetések (támogatások, privatizáció) alapvetően a nagyobb városokat, illetve néhol az úthálózatot érintette. 2015. július 11-én összeért egy magyar (M 43) és egy román autópálya Nagylaknál, ezzel a nagyvárosok közül Arad és Temesvár lett az első, amelyet bekapcsoltak az európai gyorsforgalmi úthálózatba. Románia az eredeti tervekkel ellentétben még nem tagja a schengeni övezetnek, ez a kérdés a magyart váltó lengyel EU-s elnökség programjában is szerepelt. A csatlakozást még 2014-re sem sikerült elérni, de ennek az évnek az elején Bulgáriával együtt az ő állampolgáraik is korlátlan munkavállalási lehetőséget kaptak az EU korábbi tagjai felé (a brit tiltakozás ellenére). Hazánknál lényegesen nagyobb mértékű volt a kivándorlás, ez 1997-ig inkább a magyarokat érintette. Részben ez volt az oka annak, hogy a 2001-es népszámláláskor a 21,4 millió lakosból felfelé kerekítve 1,5 millió magyart regisztráltak. A ’90-es évek végén már a románok is tömegesebben hagyták el az országot. 2002 után vízum nélkül is nyugatra utazhattak. Az ezredforduló utáni 10 évben közel 3 millió román állampolgár vándorolt ki. 2011-ben az EU államokban kb. 2,8 millió román él (Olaszországban 1,2 millió, Spanyolországban 800 ezer fő). A 2008-ban kezdődő válság miatt leállt a nagyarányú migráció, illetve új célállomások felé fordult: NagyBritannia, Skandinávia. A 2011-es népszámlálás előzetes adatai (2012. február) alapján az országban már csak 19 millió lakos élt. Ez az oka annak, hogy a magyarok népességen belüli aránya alig csökkent 9 év alatt (6,6%-ról 6,5%-ra), bár tényleges számuk 193 807 fővel csökkent (- 13,6%). 2011-ben 1 238 ezer fő vallotta magát magyar nemzetiségűnek, illetve 1 268,4 ezer magyar anyanyelvűnek. A magyar nemzetiségűek száma az összlakosság (20,1 millió fő) 6,1%-t teszi ki, de a nemzetiségüket vállalókon belül ez az arány 6.5%. A népszámlálás eredményeinek első ismertetése során még 19 milliónál kevesebb lakost említettek, később pótolták a meglévő hiányosságokat, újabb személyekre terjedt ki a felmérés, így lett a népesség 20,1 millió fő, de az adatpótlás már nem tért ki a nemzetiségre. Székelyföldön a románok száma a magyarokhoz képest nagyobb arányban csökkent. Hargita megyében 2011-ben 257 707 magyar nemzetiségű élt (82,9%), Kovászna megyében pedig 150 468 fő (71,6%). A 2. legnagyobb magyar közösség Maros megyében található (200 858 fő), de az összlakossághoz képest ez csak a 3. legmagasabb arány (36,5%). Az ország egészében nőtt a roma identitást vállalók száma (535 ezerről kb. 620 ezer főre, 3,2%), de ez még mindig lényegesen eltér a valós adatoktól. Magyar közösségben számos cigány magyar ajkúnak és magyar nemzetiségűnek tekinti magát.

28

Bulgária: Legfontosabb események: rendszerváltás (1989 – 90), NATO és EU tagság (2004, 2007). a csatlakozást követően az EU legszegényebb tagországa lett (GDP/fő), de néhány éve az átlagnál gyorsabb a fejlődése, illetve 2010-ben az EU-n belül a legkisebb GDP arányos államadóssággal rendelkeztek (16,2% a „megengedett” 60%, illetve az unió 80%-os átlagával szemben). Elsődlegesen szufficites költségvetés jellemezte. A GDP arányos államháztartási hiány egy rövid időszaktól eltekintve a 2009-től kezdődő nehezebb években is 3% alatt maradt. 2010. december végén kérdésessé vált Bulgária és Románia schengeni csatlakozása, végül 2011. júniusban szavazta meg az EP a csatlakozást, de ténylegesen csatlakozásukra még 2016 elején sem került sor. 2013 februárjában lemondott a 2009-es választásokon győztes Bojko Boriszov vezette jobboldali kormány, a döntés hátterében az erősödő és egyre több sérülttel járó tömegtüntetések álltak. Ezeket pedig a megszorító intézkedések, elsősorban az energia árak emelése váltotta ki. Az energiaszektort még 2004-ben privatizálták és ez az osztrák EVN és két cseh vállalat kezére került. A tüntetések a kormány lemondása után is folytatódtak, sőt 5 főre emelkedett az önégetési hullám áldozatainak száma. A társadalmi feszültséget jelent a török és a roma kisebbség. 2001-es népszámlálás alapján a lakosság 9,3 és 4,6%-át adják. A roma (cigány) népesség tényleges aránya ennél nagyobb lehet, az utóbbi 21 év legsúlyosabb velük kapcsolatos incidense 2011 szeptemberéhez kötődik (egy gázolás miatt roma ellenes tüntetések 14 városban, több helyen zavargások, 1 halott, számos sebesült és letartóztatott személy, aláírások a gázolásban érintett romák kitelepítését követelve…). A törökök száma a ’80-as évek végén lezajlott több százezres kivándorlás ellenére magas. Ennek oka a természetes szaporulat, ill. a ’90-es évek elején sok menekült visszaérkezett. A végleg áttelepülők közül a legismertebb személy a török állampolgárként háromszoros olimpiai bajnoki címet szerző súlyemelő, Süleymanoglu, aki a ’80-as években még Szulejmanov (illetve Salamanov) néven szerezte Bulgáriának az érmeket. Elsősorban a török kisebbség miatt a muzulmánok aránya 13% körül volt 2014 végén. Itt (Lovecsben) épült fel az első (és 2015 elején még az egyetlen) kínai autógyár (Great Wall), ahol azonban jóval a kapacitás alatt folyik a termelés. Bulgária viszonya feszült a szomszédos Macedóniával, mivel a bolgárok többsége nem tekinti önálló nyelvnek a macedónt, azt egy bolgár nyelvjárásnak tartják. A gazdaságban sokáig egyirányú folyamatok domináltak (pl. tervgazdaság helyett piacgazdaság, továbbá privatizáció, külföldi befektetők növekvő aránya, hagyományos nehézipar leépülése). A fegyvergyártás terén azonban 2010 környékén változás, egyfajta visszarendeződés történt. A rendszerváltás előtt a hadiipar kb. 110 ezer főt foglalkoztatott és 1,5 milliárdos éves bevételt jelentett (valutában), ezt követően jött az elhúzódó válság, majd 2010-ben az Egyesült Arab Emirátusok az általuk támogatott jemeni erők számára vásároltak fegyvert. A 2011-ben kezdődő szír konfliktus további megrendeléseket eredményezett. 2014-ben már kb. 403 millió dollárt tett ki a szovjet típusú fegyverek, lőszerek exportja. Az adott évben szaúdi és az Emirátusokból érkező, legalább 60 tonna kapacitású szállítógépek havonta többször is megfordultak Bulgáriában. A bolgár kormány 2015 nyarán jelentett be egy 2014-ben aláírt szerződést, melynek értelmében 85,5 millió dollár (kb. 25 milliárd forint) értékben szállítanak lőszert és kisebb arányban fegyvereket Szaúd-Arábiának, ahol nyugati harci eszközöket alkalmaznak, de az általuk patronált szír felkelőknek ilyen ellátmányra van szüksége. Kisebb mértékben a többi volt szocialista ország is érintett ebben a sajátos üzletben. Görögország:

29

A Balkán legfejlettebb állama. NATO tag már 1952-től, EGK (ma: EU) tagsága már 1981-től él. Tartós diplomáciai feszültség van Macedóniával és Törökországgal. Támogatják Ciprus görögök lakta részét. Gazdaságának jelentős eleme az idegenforgalom, 1990 óta fokozatosan nőtt a volt szocialista országokból érkező turisták száma is. Az idegenforgalom a közvetlenül vagy áttételesen a GDP közel 15%-t adja, illetve a munkahelyek 20%-t érinti. 2011-ben még nőtt is a turisták száma, de 2012-ben már ez az ágazat is megérezte a válságot. 2004 még a sikerek éve volt: foci EB-t nyertek, olimpiát rendeztek, a GDP 4,4%-kal (előző évben pedig 5,9%-kal) nőtt. A nemzetközi válság azonban az átlagosnál is súlyosabban érintette őket. 2010 elején már nagyon komoly problémákkal kellett szembesülniük: magas költségvetési hiány, tüntetések, zavargások, robbantásos merénylet. 2011. július végén sikerült egy időre stabilizálni az országot, de 2011.október végén már ismét egy EU csúcsra és egy ott megszavazott újabb mentőcsomagra volt szükség a csőd elkerülésére. A segítség feltételei miatt a miniszterelnök népszavazást jelentett be, ami néhány nap múlva a bukását eredményezte. 2011-ben a költségvetési hiány meghaladta a 9%-t. 2012-ben ők vezették a világ legkockázatosabb államadóssággal rendelkező országainak listáját, a GDP pedig ebben az évben is mínuszban zárt. A válság fokozta a radikálisok népszerűségét is. Az Arany Hajnal nevű szélsőségesen jobboldali csoportot még 1993-ban alapították. A 2012-es parlamenti választásokon már 7%-t szereztek. 2013-ban a betiltásukat javasolta a miniszterelnök. A 2014. májusi EP választáson viszont a szélsőbaloldal kapta a legtöbb voksot. 2015. január 25-én parlamenti választásokat tartottak, amit a Radikális Baloldal Koalíciója (Sziriza) nyert meg, ezt követően felvetődött az eurozónából való kilépés (kizárás) lehetősége is (egy új szó is született az adott szituáció miatt: Grexit). Görögország nem fizette vissza határidőre az IMF felé az esedékes 1,6 milliárd eurós részletet. Fejlett ország esetében ez először fordult elő és elvileg 2015. július elsején Görögország csődbe jutott. Gyakorlatilag azonban nem történt összeomlás, az ATM készülékekből továbbra is kivehetik a helyiek a napi limitjüket (60 eurót) és az IMF is kerüli a csőd kifejezést, szerintük a görögök fizetési hátralékba kerültek. Július 5-én a népszavazáson a lakosság a kormány korábbi lépését támogatva voksolt (62,5%-os részvétel mellett 61,3%-os arány a „nem”-re), elutasítva a nemzetközi hitelezők javaslatait. A „keménykedő” kormányfő, Ciprasz üdvözölte a lakosság döntését, de azonnal tárgyalásokat kezdett és július 13-án megszületett a megállapodás az euróövezeti csúcstalálkozón, melyet a görögök többsége árulásként fogadott. Ezt a megegyezést hosszas viták után két nappal később a görög parlament is elfogadta, mivel a képviselők többsége megértette, hogy az általuk igazságtalannak tartott megállapodás alternatívája a teljes összeomlás. A kormánypártot megosztotta a szavazás, tömegek vonultak az utcára, a demonstrációt atrocitások is kísérték. Végül Ciprasz lemondott, a 2015 augusztusában kinevezett ideiglenes utóda pedig az ország első női miniszterelnöke lett, legalább is egy rövid időre, mert a szeptemberi választások során ismét a Sziriza nyert és Ciprasz újra kormányfő lett. A gazdasága hosszú szünet (a GDP kb. 25%-kal csökkent a válság évei alatt) után 2014ben zárt először pluszban és minimális növekedést prognosztizáltak 2015-re is. A kiújuló válság és a rosszul sikerült, felesleges politikai manőverek miatt az eredetileg + 0,5 % helyett újra recesszióba kerülhet a hellén GDP. Az országot a menekültáradat is sújtja, a Földközi – tengeren át 2015 első félévében 68 ezer ember érkezett az országba, igaz jelentős részük tovább is állt (pl. Magyarország felé), augusztusban viszont már tömegverekedések törtek ki az összezsúfolódó migránsok között. Korábban bevándorlási nyeresége volt a görög államnak (az érkezők döntő többsége nem menekült volt), melynek lakossága 1990-ben 10,16 millió főt számlált, a csúcsot 2008-ban érték el (11,19 millió fő). A kezdődő válság elején (2009) még stagnált 30

a lakosság száma, majd 2010-ben már csökkenni kezdett. 2013-ban ez 11,02 millió főt tett ki, ami kb. a 2003-as szintnek felelt meg. A változás mögött a születések számának csökkenése áll, de kis mértékben nőtt a halálozási ráta is, illetve egyre több fiatal költözik el az országból, a migránsok pedig egyre inkább tranzitként kezelik az országot. 2016. február 26-án a szlovén rendőrség bejelentette, hogy országuk megállapodott Macedóniával. Szerbiával és Horvátországgal, hogy naponta csak 580 menekültet engednek át a területükön, ez a migránsok torlódását jelenti Görögországban, ahol már a bejelentés napján is kb. 25 ezer illegálisan érkezett külföldi „bolyongott”. Meghatározó személyek (Balkán): Sz. Milosevics, R. Mladics, R. Karadzsics, A. Izetbegovics, A. Gotovina, Z. Gyingyics, B. Tadics, V. Kostunica, F. Tudzsman, I. Rugova, H. Thaci, I. Iliescu, E. Constantinescu, T. Basescu, Tőkés László, Markó Béla, Kelemen Hunor, Szász Jenő, J. Papandreu, E. Boc, V. Ponta, K. Johannis, A. Ciprasz 5. Az egykori Szovjetunió: 1991.augusztusi Gorbacsov elleni moszkvai puccsot követően 15 országra esett szét az akkor kb. 285 milliós államszövetség. Rendszerváltás, kísérlet egy új integrációra: FÁK (Független Államok Közössége): a 3 balti állam kimaradt, Moldova csak 1994-ben, Ukrajna nem ratifikálta a szerződést. Grúzia kilépett, Türkmenisztán 2005-ben megfigyelői státuszra cserélte az állandó tagságot. Ezzel együtt jelentős az utódállamok közti gazdasági és katonai együttműködés. Már 1992-ben 6 FÁK állam írta alá a Kollektív Biztonsági Szerződést („Taskenti Szerződés”), melyhez 1993-ban Azerbajdzsán, Grúzia, Fehéroroszország is csatlakozott, pontosabban az azerik csak az örményekkel vívott karabahi háborút lezáró 1994es fegyverszünet után vettek részt érdemben néhány évig a szervezet munkájában. 1995-ben 10 ország hozta létre az Egyesített Légvédelmi Rendszert, de két évvel később a grúzok és a türkmének felfüggesztették a tagságukat, az azerik pedig nem hosszabbították meg 1999 után a KBSZ tagságukat. 2002-ben a KBSZ átalakításával jött létre a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete, melynek legbizonytalanabb tagja Üzbegisztán lett. A 2008-as orosz – grúz konfliktus idején csak Ukrajna és a balti államok voltak szolidáriasak a kaukázusi köztársasággal, ezért a grúzok kiléptek a FÁK-ból is. 2012-ben újra nőtt a feszültség az azerik és az örmények között, sőt 2016-ban halálos áldozatokkal is járó összecsapások voltak a határnál. Mindkét országban állomásoznak oroszok, Örményországban a Gyumri bázist 2044ig bérlik, az azeri Kabalában (Gabala) viszont 2012 végén lejár a szerződésük. Azerbajdzsán az olaj mellett az iráni szomszédsága miatt stratégiai jelentőségű. Mindkét ország muszlim, de a határon lévő olajmezők és az Iránban élő azeri kisebbség miatt nem zavarmentes a viszony. A határ igazi jelentőségét viszont egy esetleges Irán elleni izraeli, amerikai támadás jelenti, ennek 2010-től 2016 elejéig volt komolyabb realitása. Az egykori szovjet fegyverarzenál legnagyobb részét Oroszország örökölte vagy használja, de az utódállamok mellett mások is részesedtek belőle államadósság törlesztés, vásárlás vagy illegális ügyletek eredményeként. Kína 2012-ben állította hadrendbe az átalakított, korábban megvásárolt szovjet származású repülőgép anyahajóját. Indiában pedig ugyanebben az évben még tart egy hasonló hadihajó átalakítása. A Szovjetunió szétesése utáni legjelentősebb konfliktus az államszövetség egykori területén 2014-ben alakult ki, elsősorban a Krím – félsziget miatt. A Szovjetunió 15 hivatalos utódállama mellett számos ország létezik „de facto” állapotban: Dnyeszter Menti Köztársaság (D. Túli Köztársaság, Transznisztria), Abházia, Dél- Oszétia, Hegyi – Karabah. Továbbá 2014 őszén még tisztázatlan a helyzete a Krímnek és még inkább a többi ukrajnai szakadár területnek (Donyecki Népköztársaság, Harkovi Népköztársaság, Luhanszki Népköztársaság). Miközben az Ukrajnában élő oroszok egy része elszakadni kíván 31

Kijevtől, Szibériában 1991 után megnőtt a kínaiak száma (néhány ezer főről kb. 3 millió lakosra). 2014 májusában a kazah Asztanában írta alá 3 posztszovjet állam az Eurázsia Gazdasági Unió létrehozásáról szóló szerződést. A meghirdetett cél az EU mintájára a tőke és a szolgáltatások szabad áramlása. Az alapítók az oroszok, a fehéroroszok és a kazahok voltak. A tényleges működést 2015. január 1-től elkezdő szövetséghez Örményország is csatlakozott, illetve aláírta egy később (2015. május) érvénybe lépő csatlakozási szerződést Kirgizisztán is. További érdeklődők: Tádzsikisztán, Üzbegisztán. - Oroszország (Orosz Föderáció): A terület, a lakosság és az ásványkincsek nagy részét, továbbá a nukleáris fegyvereket, valamint a szövetségi fővárost ez az állam örökölte. Oroszországot illeti meg a Szovjetunió helyét az ENSZ BT-ben és ők használják a volt szovjet űrközpontot is Kazahsztán területén. A ’90-es években számos probléma sújtotta a lakosságot (csecsen háborúk, migráció, bűnözés, gazdasági válság). A Szovjetunió szétesése után Oroszország még a 6. legnépesebb ország volt a Földön, 2014-ben már csak a kilencedik. A korszak (’90-es évek) meghatározó politikusa, az első államfő Borisz Jelcin volt. A gazdasági visszaesés, társadalmi válság gyakran járt komolyabb balesetekkel, katasztrófákkal (pl. 1997, Novokuznyeck, szénbánya, 67 halott). Az ezredforduló után egyre gyorsuló, a világ átlagát lényegesen meghaladó mértékű gazdasági fejlődés (jórészt a szénhidrogén exportra alapozva) jellemzi az országot: („Putyin korszak”: 1999 és 2008 között elnök, majd miniszterelnök, később újra elnök). Ennek ellenére a merényletek (pl. 2004: Beszlan, 2009: vasúti robbantás, 2010: moszkvai metró, Dagesztán, 2011: reptéri robbantás, 2013: volgográdi merényletek, 2014: csecsenföldi fegyveres támadás) és a fegyveres akciók (pl. 2008, Grúzia) folytatódtak. A recesszió 2008 végén őket is elérte (2009 második negyedévében közel 11%os mínuszt mutatott a gazdaság éves összevetésben). 2010-től újra nőtt a gazdaság, de még így sem érték el a 2008-as szintet, pontosabban a 2009-es esés miatt 2010-ben még -4,5% - t mutatott a GDP 2008-hoz képest. Ezt követően a növekedés folytatódott, de ennek mértéke már nem érte el a világgazdasági átlagot (2011: 4,3%, 2012: 3,5%, 2013: 1,3%), illetve 2015ben újra csökkent (kb. 3,7 % - kal) a GDP (ukrán válság, olaj árának tartós gyengülése). Oroszország a világ legnagyobb területű állama. Gazdasága alapján a különböző számítások szerint a 6 -9. helyen állt 2013 végén. Ugyanekkor a vásárlóerő (PPP) alapján számolt egy főre jutó gazdasági produktum alapján Oroszország csak 40 50. hely között mozgott. Az ország gazdasági potenciálját főleg a nyersanyagok jelentik, ez a Szibériában újonnan feltárt kiváló minőségű hatalmas gyémántkészletnek köszönhetően tovább bővül. Oroszország egyre több céggel képviselteti magát a Global 500 rangsorban. 2012-ben a szénhidrogéneket forgalmazó Gazprom a világ 15. legnagyobb cége volt, ugyanakkor büszkén viselhette a Glóbusz legnyereségesebb vállalata címet. Sok a milliárdos vagyonnal rendelkező vállalkozó. Többségük még a Jelcin érában alapozta meg a vagyonát. Később a Putyin időszakban a gazdasági elit mozgástere szűkült. Továbbá csökkent a régiók szerepe is az erőteljes központosítás miatt. A 2013-ban reálisnak tűnő becslések alapján 2030-ra a legerősebb európaiként (európai?) az 5. helyet foglalja majd el az államok GDP sorrendjében Oroszország, melynek egy része (a Königsbergből lett Kalinyingrád) beékelődik az EU és a NATO területébe. A 2014-ben kezdődő politikai feszültség és az ezzel összefüggő gazdasági változások (pl. olajár csökkenése) módosíthatják az előrejelzéseket. Komoly feszültséget okozott a NATO és az EU felé az orosz-ukrán ellentét, a Krím-félsziget Oroszországhoz csatolása és a Kelet – Ukrajnában dúló harcok. Erről a kérdésről a figyelmet elterelte az Európát sújtó migráció, illetve a dzsihadista erők sikere, elsősorban Irakban és Szíriában. Ez utóbbi helyen orosz támaszpont is található és Putyin az iráni vezetéshez hasonlóan a kormányerőket támogatja, ugyanakkor a nyugati hatalmakhoz hasonló módon ellenségként kezeli az Iszlám Állam nevű 32

terrorszervezetet (IS), illetve az al- Kaida helyi szervezeteit. 2015-ben Oroszország közvetlenül és nyíltan is bekapcsolódott az IS és már csoportok elleni légitámadásokba, ugyanakkor feszültséget okozott, hogy a nyugatiak által támogatott ellenzéki erőket is bombázták, továbbá egy rövid légtérsértésre hivatkozva a törökök lelőtték az egyik katonai gépüket (nem sokkal korábban egy orosz utasszállító zuhant le merénylet miatt Egyiptomban). A 2014-es téli olimpia rendezési jogát Szocsi (Dél- Oroszország) kapta meg, 2018-ban pedig Oroszország lesz a labdarúgó VB házigazdája. Putyin az alkotmányban maximált időtartam miatt államfőből egy időre kormányfő lett, de 2012 márciusában a leadott voksok 63%-val újra az elnöki posztra került. A két Putyin elnökség között Medvegyev volt az államfő, aki Obama amerikai elnökkel Prágában (2010 tavasza) aláírta a nukleáris robbanófejek számát (1550-1550 darabra) korlátozó megállapodást. Ez utóbbi döntés még az enyhülés jele volt, de 2014-ben újra nőtt a feszültség az USA (továbbá az EU) és Oroszország között az ukrán válság miatt. A kölcsönösen bevezetett szankciók miatt többek között közel 3%-kal csökkent 2014 első 7 hónapjában az ország olajexport bevétele. 2013 novemberében még 524,3 milliárd dollár tartalékuk volt devizában és aranyban, az ukrán válsággal összefüggésben ez 2014. december elejére 416,2 milliárdra apadt. A gazdasági gondokkal is összefügghet, hogy 2014 első 9 hónapjában 162 orosz élt a brit „milliomos vízum” lehetőségével és fejenként minimum 800 millió forintnak megfelelő befektetésért cserébe átmenetileg (?) a szigetországba telepedett. 2015. február végén Moszkvában lelőtték az egyik ismert ellenzéki politikust, Nyemcovot. 2002 óta több gyanús gyilkosság, betegség történt, melyek során Putyin számára kellemetlen személyek haltak meg. 2015-ben a görög pénzügyi gondok, az Európát sújtó menekültválság, az Iszlám Állam nevű terrorszervezet térnyerése némileg elterelte a figyelmet Ukrajnáról, az ottani orosz térnyerésről, továbbá nemzetközi szinten felértékelődött Oroszország (Irán, Szíria stb.). A nyugatiakkal egyeztetve 2015 őszén ők is elkezdték támadni az IS erőit Szíriában az ottani orosz támaszpontról felszálló gépekkel és a Kaszpi-tengerről indított rakétákkal is. Az orosz beavatkozás azonban az együttműködés helyett újabb feszültséget is okozott, mivel a nyugatiak szerint az oroszok elsősorban a szír kormány ellen harcoló nyugatbarát milíciákat támadták. Az oroszok október végén ismerték el első veszteségüket Szíriában, de szerintük a 19 éves katona nem harci körülmények között hunyt el. Bizonytalannak tekinthető ukrán adatok szerint 2015. október végéig közel 30 orosz katona halt meg Szíriában és ennek a többszöröse, akár ezernél is több katonájuk (?) Ukrajnában. Az AIDS 1987-ben jelent meg az országban, azóta (2016. január végéig) kb. 204 ezren haltak meg a betegségben, illetve 2016. január végén elérte az 1 millió főt a regisztrált HIV fertőzöttek száma, de egyes becslések szerint a tényleges szám akár 1,5 millió is lehet. - Belorusszia, Moldova: 1991 után elhúzódó válság, Moldovában harcok (oroszbarát Dnyeszteren Túli Köztársaság). A Lukasenko elnök vezette Belorussziában (Fehéroroszországban) gyakorlatilag egypártrendszer alakult ki. Erős a kötődés az oroszok felé. 2005-től relatíve gyors fejlődést regisztráltak, igaz az adósság szintje is nőtt. A válság őket is elérte, 2011-ben pedig a hazai pénz vásárlóértéke töredékére zuhant. 2014 –ben Fehéroroszország (Belorusszia) is alapítója volt az oroszok által kezdeményezett Eurázsiai Gazdasági Uniónak. - Ukrajna: Kárpátalján a magyarok száma (1910-ben a területen kb. 185 ezer fő) 2001-ben 151,5 ezer volt, ez 2012-re 141 ezerre csökkent. A 10 ezer fős csökkenés kb. felét a természetes fogyás adta, kb. 2 ezren vándoroltak el a területről, illetve 2-3 ezer fősre tehető az asszimilációs veszteség. A becslések szerint 2012-ben kb. 40 ezer roma élt a területen, közülük kb. 18 ezren magyar ajkúak. A 2014-ben Kelet – Ukrajnában kitört fegyveres konfliktusban 2015. február végéig 60 Kárpátaljáról besorozott férfi vesztette életét, köztük 4 33

magyar. Ukrajna egyes keleti és déli területeken (pl. az egykori tatárok lakta Krím-félszigeten, illetve Donyeckben) jelentős számban élnek oroszok. Részben ezért is erős az orosz-ukrán ellentét. A választási eredményekben is visszaköszönnek a térszerkezet etnikai, vallási jellemzői. A politikai ellentétek gyakran durva formában jelentkeznek. Az ukrán és az orosz állam közötti viták hatására időnként gázellátási problémák is adódtak Európa számos országában. A függetlenség elnyerése után a legnagyobb bányaszerencsétlenséget 2000-ben szenvedte el az ország (Luhanszk: 80 halott, ugyanott 2014 nyarán súlyos harcok dúltak, a várost korábban Vorosilovgrádnak hívták). 2001-ben is súlyos baleset történt, a Krímben hadgyakorlatozó ukrán hadsereg (tévedésből) lelőtt egy orosz utasszállítót. A lassan magára találó ukrán gazdaság 2009-ben nagyot zuhant és még 2010-ben is – 11%-on állt a 2008-as adatokhoz képest, miközben a világátlag ekkor már + 4%-t mutatott. A független Ukrajna államfői posztján Kravcsuk volt az első, őt 1994-ben Leonyid Kucsma követte (új alkotmány, új pénz: hrivnya). 1999-ben újraválasztották, ekkor vált ismertté Viktor Juscsenkó is (miniszterelnök volt). Kucsma szembekerült a NATO -val és az EU-val, többek között egy újságíró halála miatt. 2002-ben már csalással vádolta őt az ellenzék, Kucsma az oroszbarát V. Janukovicsot nevezte ki miniszterelnöknek, aki 2004-ben az elnöki posztért szállt szembe Juscsenkóval. Az utóbbi politikust a kampány közben mérgezés érte. A végeredményre 3 hónapig kellett várni („narancsos forradalom”), végül Juscsenkó lett az elnök, aki Julija Timosenkót nevezte ki kormányfőnek. A politikus asszony később (2010) indult az elnökválasztáson is, de vesztett a visszatérő Janukoviccsal szemben, sőt 2011-ben Timosenkót le is tartóztatták. Sok nyugati politikus ezért nem ment el a lengyelekkel közösen rendezett 2012-es labdarúgó EB ukrán helyszíneire. Janukovics még 2010-ben meghosszabbította az orosz jelenlétet a krími Szevasztopol kikötőjében 2042-ig. Akkor még nem sokan gondolták, hogy ezt a szerződést felülírja az élet. 2013 végén pedig az oroszbarát ukrán vezetés bejelentette, hogy nem írják alá az EU-társulási szerződést, tüntetések kezdődtek több városban a Janukovics elnökkel és az Azarov vezette kormánnyal szemben. Ezek a demonstrációk, illetve erőszakos összetűzések 2014 elején is folytatódtak, ekkor már halálos áldozatokat is követeltek (pl. 2014. február 18.), több tüntetőt éles lőszerrel lőttek le. A politikai válság a gazdaságot is érintette, 2014 első két hónapjában 10%-kal esett az ország acéltermelése, pedig ez az ágazat adja az export több mint negyedét. Szintén nőtt a kukorica és a gabona világpiaci ára is, jórészt az Ukrajnával kapcsolatos félelmek miatt. 2014. február 21-én egyezményt kötöttek a felek, másnap a parlament felmentette az oroszbarát ukrán vezetés, Janukovics Oroszországba menekült. Ezt követően azonban az oroszok gazdasági és katonai nyomást gyakoroltak a szomszédos államra, az összecsapások helyszínei pedig áthelyeződtek az oroszok, illetve az oroszok által is lakott körzetekre, ezek közül a Krím jelentette a legnagyobb feszültséget. A félsziget a Szovjetunión belül sokáig Oroszország része volt, onnan a tatárokat 1944-ben telepítették ki. A félsziget 1954-ben került Ukrajnához, illetve a tatárok 1990-ben kezdtek visszaköltözni, igaz arányuk csak 12%-ra emelkedett. A tatárnak nevezett nép a konfliktusban elsősorban az egységes Ukrajna pártján állt, de ők az ukránokkal együtt is kisebbségben vannak az oroszokkal szemben. Az ott állomásozó orosz katonák létszáma a válság nyomán megugrott, illetve a helyi felfegyverzett civilekkel együtt a laktanyán kívül is aktivizálódtak. Gyakorlatilag puskalövés nélkül ellenőrzésük alá vonták a területet, ezt március 16-án egy vitatott népszavazással is megerősítették. Az események felelevenítették a hidegháborús légkört, de a Krím miatt vélhetően nem lesz háború Ukrajna és Oroszország között, illetve érdemi konfliktus nyugat és az oroszok között. Az viszont kérdés, hogy Putyin megelégszik-e a Krímmel, illetve az újabb lépésekre hogyan reagál az USA, a NATO és az EU. A börtönből kiszabadult Julija Timosenko, az új miniszterelnök Arszenyij Jacenuk lett, az ideiglenes államfő pedig Olekszandr Turcsinov. Az elnöki választást Timosenkóval szemben 34

Petro Porosenko befolyásos vállalkozó nyerte, ő korábban külügyminiszter, illetve kereskedelmi miniszter is volt. Az oroszok lakta körzetekben folytatódtak az összecsapások, melyek fegyveres konfliktussá váltak. Halálos áldozatok voltak Odesszában és az ország keleti részén (pl. Harkov, Luhanszk) is, az utóbbi területen 2014. április elején „létrejött” a „Donyecki Népköztársaság”, melynek területén váltakozó eredménnyel harcok kezdődtek a szakadár erők és az ukrán reguláris csapatok között. (Donyeck: az 1869-ben alapított várost 1924-ig Juzovka néven ismerték, ukránul: Juzivka, majd 1941-ig Sztálin nevét viselte, a német megszállás idején újra Juzovka lett, német térképeken időnként ma is így szerepel. 1943-tól 1961-ig ismét Sztalino lett, azóta hívják Donyecknek) A szakadárok május elejétől augusztus 20-ig lelőtték az ukrán légierő több járművét (8 vadászgépet, 9 helikoptert, két felderítőgépet és egy katonai csapatszállítógépet). Július 17-én viszont lelőtték Kelet – Ukrajnában a Malaysian Airlines egyik repülőgépé is, ami 283 utast szállított Amszterdamból Kuala Lumpurba. A legtöbb áldozat holland volt. A tragédiáért a felek (ukránok, oroszok) egymást hibáztatták. Néhány nappal később (VII. 23-án) a szakadárok lelőttek két ukrán vadászgépet, ugyanakkor a szárazföldön az ukrán erők értek el sikereket, többek között foglyul ejtettek oroszországi katonákat is, akik „eltévedtek” a határon. 2014. augusztus 26-án Minszkben találkozott személyesen Porosenko és Putyin. 2014 januárja óta (a bizonytalan) orosz adatok szerint 2,5 millió személy menekült Ukrajnából Oroszországba, de július elejéig közel félmillió fő kivételével vissza is tértek szülőföldjükre. A 2014.április közepén kezdődött úgynevezett terrorista ellenes (orosz szakadárok elleni) hadművelet során az érdemi fordulat augusztus végén következett be oroszországi alakulatok beavatkozása miatt. A legsúlyosabb veszteségeket (legalább 200 ukrán katona) Ilovajsznál (Donyeck közelében) szenvedte el a kormányhadsereg. Az orosz erők a tengerparti Mariupol felé is elindultak. Szeptember 5-én tűzszünetet kötöttek a felek, amit gyakran megsértenek. 2014 áprilisától (az ukrán reguláris erők támadásának kezdete) 2014. október végéig kb. 4000 áldozata volt Kelet – Ukrajnában a harcoknak (a maláj gép áldozataival együtt), a sebesültek száma elérte a 9 ezer főt. Ukrajnán belül 415 ezer kényszermigránsról tudtak, valamivel több az országot elhagyók száma. A harcok által érintett területen kb. 5,2 millió ember él. 2014. november elején a függetlenségüket önhatalmúlag kikiáltó keleti területeken választásokat tartottak, amit az oroszok elismertek, a „Nyugat” és „Kijev” nem. 2014 végén az ukrán parlament feladta a „tömbön kívüli státust”, gyakorlatilag lépéseket tett a NATO tagság felé. Az elvileg érvényben lévő tűzszünet ellenére gyakoriak voltak a támadások. Az egyik legsúlyosabb eset 2015. január 24-én történt, ekkor orosz szakadárok által kilőtt rakéták csapódtak be a tengerparti ukrán kézen lévő Mariupol város területére, egyes források szerint az akció során 29 ember vesztette az életét. Előzményként néhány nappal korábban az egyik szakadárközpont, a többnyire oroszajkú Donyeck egyik trolibusz megállóját érte vitatott eredetű támadás (13 halott). 2015. február 12-én újabb tűzszüneti megállapodást írtak alá Minszkben (az orosz, az ukrán, a francia elnök és a német kancellár). Ennek értelmében többek között elengedik a foglyokat, visszavonják a nehézfegyvereket, kivonják a külföldi zsoldosokat, önkénteseket. Az orosz oldalon több orosz származású német állampolgár is harcol, továbbá szerbek is, illetve két szlovák önkéntest is „beazonosított” a média. Az ukrán oldalra érkeztek horvátok, nyugaton élő ukránok is. A fegyverszünet 2014. február 14-én éjfélkor vette kezdetét, a felek a megállapodást „alapvetően betartották”. Ezt megelőzően azonban súlyos harcok dúltak, elsősorban a Luhanszk és Donyeck között félúton lévő Debalceve város környékén. Ez a terület ukrán körzetként ékelődött be az orosz szakadárok által uralt térségbe, de a „fegyvernyugvás” idején az oroszok kezére került. Az adott területre Kárpátaljáról besorozott férfiakat is vezényeltek az ukránok (ott és más frontokon 2015. február végéig 4 magyar halt meg). Sorkerült foglyok cseréjére és „némi”

35

nehéztüzérség kivonására is, ugyanakkor a kijevi fordulat évfordulójának emlékére és Ukrajna egységéért szervezett harkovi megemlékezésen bomba robbant. 2015. március 9-ig a minszki tűzszünet idején (február 15-től) ukrán források szerint 64 katonájuk halt meg Kelet –Ukrajnában, ugyanakkor mindkét fél jelentős mennyiségben vont vissza nehézfegyvereket. Március végén az ukrán hatóságok az Ajdar zászlóalj (ukrán szabadcsapat) több tagjának letartóztatását rendelték el, mivel a vád szerint civileket bántalmaztak, illetve nem tartották be a tűzszüneti megállapodást. 2015. július 11-én (a később elhunyt sérülttel együtt) 4 halálos áldozattal járó összetűzés volt az öntevékeny Jobboldali Szektor (PSZ) fegyveresei és egy ellenzéki képviselő testőrei között, amibe a rendőrség is beavatkozott. Néhány hónappal később a lövöldözésben résztvevő két fegyveres egy általuk okozott közlekedési balesetben vesztette életét. 2015 augusztusában, a kazanyi (oroszországi) vizes világbajnokság után kiújultak a harcok Kelet – Ukrajnában, ezt megelőzően (a konfliktus 2014. áprilisi kezdetét követően) az áldozatok számát 6500 főre becsülték, de a következő hónapban már 8000 áldozatot is említett több forrás, 2016. január végéig az ukrán hadsereg vesztesége 2269 fő volt. 2016. január első napján lépett életbe az EU és Ukrajna közti szabadkereskedelmi megállapodás, erre reagálva Putyin már korábban rendeletet adott ki, ami alapján 2016-tól újra vámkötelesek az Ukrajnából Oroszországba vitt áruk (az egykori szovjet államok többsége szabadkereskedelmi övezetet alkot – alkotott). Az orosz miniszterelnök már 2015 végén kiterjesztette Ukrajnára a nyugati államokra vonatkozó élelmiszer embargót. Válaszként január 10-től tilos az orosz élelmiszerek bevitele Ukrajnába. - Baltikum (É – L - Litvánia): Vélhetően Litvániában is volt egy titkos CIA börtön 2002-től, ez az együttműködés is hozzájárulhatott az ország és a térség másik két állama esetén a NATO csatlakozáshoz. Ezzel együtt történt az EU tagság elnyerése is (2004). Azóta gyors fellendülés jellemzi a 3 államot, de 2009 őszétől komoly recesszió sújtotta őket. Jelentős az orosz kisebbség (főleg az észt és a lett területeken), ami nyelvhasználati vitákat is eredményez. GDP/fő alapján a legfejlettebb balti és egyben ex-szovjet állam Észtország, ahol 2011. január 1-től bevezették az eurót. Sajnos az észtekhez kötődik a kontinens legsúlyosabb kompkatasztrófája is. A Tallinnból Stockholmba tartó Estonia 1994-ben süllyedt el, 852 ember halt meg, többnyire svédek. A független Lettország történelmében a legnagyobb tömegkatasztrófa 2013-ban történt, egy bevásárlóközpont omlott össze (54 halott). A lettek nem sokkal később (2014 januárjában) 18. tagállamként bevezették az eurót. Ennek előzményeként a recessziót követően más EU-s államokat megelőzve már 2012 elején pozitív kilátásaik voltak, Lengyelország mellett a három balti állam produkálta a legmagasabb gazdasági növekedés. Részben ennek köszönhetően 2014 nyarán született meg a döntés, miszerint 2015-ben Litvánia is bevezetheti az eurót (2015. január 1.). A gazdasági stabilitás mellett még számos társadalmi nehézséggel kell megküzdeniük: általában Litvánia vezeti a lakossághoz viszonyított öngyilkosságok listáját. A Baltikumban nagy feszültséget keltett az ukrán területeken zajló orosz csapatmozgás, hiszen ott is sok orosz él. - Kaukázuson túli területek (a keresztény Örményország és Grúzia és a muszlim Azerbajdzsán): elhúzódó válság, fegyveres konfliktusok (pl. Karabah, Oszétia, Abházia). Az azeri olaj és gázkészletek stratégiai jelentőségűek a Nabucco és a Déli Áramlat vezetékek számára. A ’90-es években az azeriket is számos baleset is sújtotta (bakui metróbalesetek, 1994: 14 halott, 1995: 289 halott). Hosszú szünet után 2015 végén történt a következő komolyabb baleset; kigyulladt egy olajfúró torony a Kaszpi – „tengeren”. Azerbajdzsán gyakorlatilag elvesztette az örmény többségű és ténylegesen függetlenné váló Hegyi – Karabah tartományt (örmény nyelven: Artsakh tartomány), de az olajbevételei miatt az ezredforduló után kiugróan magas gazdasági növekedést produkált. Az olajbevételekre alapozott gazdasági növekedés kezdete a hatalmat 1993-ban megszerző (visszaszerző) Gejdar Alijev (Heydar Aliyev) nevéhez kötődik. A fejlődés mellett személyi kultuszt is kiépítő 36

egykori szovjet vezetőt még Gorbacsov távolította el 1987-ben (miniszterelnök – helyettes, előtte pedig első számú vezető volt a szovjet tagköztársaságban). Az elnöki posztot tőle a fia vette át 2003-ban. 2005-től működik az országot a Fekete-tengerrel összekötő olajvezeték, ennek köszönhetően 2005-ben 26,4%-kal nőtt a GDP. 2006-ban a GDP már 34,6%-kal nőtt, ezzel az adattal akkor világelső volt az ország. (2003 és 2007 között éves átlagban 21%-kal nőtt a gazdaság). A növekedés 2011-ben ugyan lefékeződött (2011 és 2014 között 3 és 5,8% között mozgott), 2015-re az azeri kormány 4,4%-os növekedést tervezett, de a csökkenő olajárak miatt az IMF szerint ez legfeljebb 3,5% lehet. Az azeriak számos – sokak által gyanúsnak vélt – sikereket zsebeltek be: Magyarországot és Szlovéniát „legyőzve” ők kapták meg Kelet-Európa képviseleti jogát az ENSZ BT nem állandó tagjai között két évre, illetve megnyerték az eurovíziós dalfesztivált, ezért a 2012-es – fesztivál házigazdái voltak. Optimizmusukat mutatja, hogy „beszálltak” a sokak által értelmetlennek tartott építkezési versenybe, azaz: Ki építi meg a világ legmagasabb épületét? 2012 elején ők mondták a legnagyobbat. A tervek szerint 2015/16-ban induló és 2018/19 –re záruló projekt eredménye egy mesterséges szigetcsoport lenne Baku mellett, tehát a Kaszpi – „tengerben”, ahol 1000 méternél is magasabb épületegyüttes hirdetné a muszlim azerik és persze az olaj nagyságát. A megerősödő Azerbajdzsán szeretné visszaszerezni az örmények lakta Karabahot, az ezzel kapcsolatos kaukázusi feszültséggócba Magyarország is belekeveredett 2012-ben az ún. „baltás-gyilkos” kiadása miatt. 2015-ben ők rendezték meg az első Európa Játékokat („európai olimpiát”), melynek sikeres lebonyolításáért az elnök (Ilham Aliyev) kitüntette a szervezőbizottság vezetőjét, aki a felesége. A díj pedig elődjének (apjának) a nevét viseli, tehát: Aliyev Aliyev-rendet adott Aliyevnek. A térség politikai viszonyai rendkívül bonyolultak, örmény és azeri területen is állomásoznak oroszok. A szomszédos muzulmán Irán nem ápol jó viszonyt a szintén muszlim Azerbajdzsánnal, pedig a perzsa államon keresztül lehetne szárazföldön „összekötni” Azerbajdzsánt a hozzá tartozó, de földrajzilag különálló Nahicseván tartománnyal. Az örményekhez került Karabah határánál 2016-ban pár napra kiújultak a harcok. A kereszténységet elsők között felvevő örmények időnként jobb viszonyt ápolnak Iránnal, mint a szintén keresztény grúzokkal. Az örmények legfontosabb nemzeti szimbóluma, a fővárosból is látható Ararát a szintén ellenséges Törökország területén található. Örményország népessége a Szovjetunió felbomlása óta 3 millió fő alá került, a világban szétszóródott örmények (sokan török területről elmenekültek leszármazottai) politikai és anyagi téren is jelentős támaszai a kultúrájára és vallására is büszke kis kaukázusi országnak. Az önállóság elnyerése után érkező befektetések közel fele a diaszpórához kötődik. A függetlenné váló Grúziának komoly gondot okoztak az abház felkelők (pl. 1993-ban 3 polgári repülőgépet is eltaláltak, összesen 136 áldozattal jártak ezek a támadások). A függetlenné váló Grúzia vezetője Eduard Sevarnadze lett, aki korábban a Szovjetunió külügyminisztere volt (Grúziában az államtanács és a parlament elnöke lett, majd 1995-től köztársasági elnök). Grúzia a három autonóm területe közül csak Adzsariát (kb. 370 ezer lakos, székhelye: Batumi) tudta ténylegesen megtartani, Abházia és Dél –Oszétia gyakorlatilag függetlenek, bár ezt csak néhány állam ismeri el, köztük van azonban Oroszország is. Abházia gyakorlatilag 1992 óta független (kb. 240 ezer lakosa van, székhelye: Szuhumi). Dél – Oszétiában az ellentétek még a szovjet korszakban kezdődtek, 1991-ben a harcoknak kb. 1000 áldozata volt, a terület orosz katonai segítséggel lett független Grúziától 2008 –ban (Észak- Oszétia Oroszország része, Dél – Oszétia lakossága kb. 50 ezer fő, székhelye Chinvali). Sevarnadze még 2003-ban lemondott az ún. rózsás forradalom után, utóda egy rövid időre Szakasvili lett, aki 2008 és 2013 között újra államfőként irányította a grúzokat.

37

- Közép-Ázsia (Kazahsztán, Türkmenisztán, Üzbegisztán, Tádzsikisztán, Kirgízia): Iszlám államok, orosz kisebbség, Tádzsikisztán: 1992-97 között polgárháború, majd viszonylagos nyugalom és fejlődés következett, de 2008 után jelentősen esett a világpiacon a két fő exportcikkük (gyapot és alumínium) ára. Tádzsikisztán a posztszovjet térség legszegényebb állama maradt, egész Ázsiában ott az egyik legmagasabb az alultápláltak aránya. Kirgízia (Kirgizisztán): elnököt megbukató etnikai ellentétekkel is telített zavargások voltak 2010-ben. Türkménia: személyi kultusz alakult ki (Nyijazov – „Türkménbasi”:1985-től kommunista vezető, 1991-től 2006. évi haláláig „demokratikus” nemzeti vezér). Az ország a vezér halála után sem nevezhető a demokrácia bástyájának, ugyanakkor a türkmén GDP 2013-ban kimagasló módon nőtt. A térség legjelentősebb szovjet utódállama Kazahsztán a terület és GDP/ fő alapján egyaránt, továbbá itt található a korábbi szovjet űrközpont: Bajkonur. A függetlenné válás együtt járt több település nevének megváltoztatásával is: Alma-Ata Almati lett, Celinograd pedig Akmola, majd új fővárosként Asztana. A kazah- üzbég határon található a pusztulása miatt is ismert Aral-tó. A volt szovjet Közép-Ázsiában orosz-amerikai befolyási övezetek találkoznak. Afganisztán miatt különböző légitámaszpontokat működtetnek a térségben, melynek jelentőségét az ásványkincsei is fokozzák. Az ország gyorsan fejlődik, ez elsősorban az új fővárosban érzékelhető (1997-től lett új főváros Akmola, új nevén Asztana). Az országban időnként az instabilitás jelei is felerősödnek, pl. 2011 végén több halottja volt a tiltakozó olajipari munkásokhoz köthető zavargásoknak Zsanaozen városában (Novij Uzeny), melynek nyomán a településen rendkívüli állapotot vezettek be. Kazahsztán alapító állam az Eurázsiai Gazdasági Unióban (oroszok, fehéroroszok, kazahok, illetve csatlakoztak az örmények és a kirgizek is). - Meghatározó személyek (volt Szovjetunió): M. Gorbacsov, B. Jelcin, V. Putyin, D. Medvegyev, A. Lukasenko, L. Kucsma, V. Juscsenko, V. Janukovics, J. Timosenko, E. Sevarnadze, M. Szaakasvili, D. Dudajev, S. Baszajev, Sz. Nyijazov (Türkménbasi), N. Nazarbajev, P. Porosenko 6. Észak-Amerika: (Kanada és az USA) - NAFTA: Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény (USA, Kanada, Mexikó) - Kanada: tovább bővült az egyébként is fejlett gazdasága (kivéve a 1991/92-es és a 2008/2009 –es esztendő egyes időszakait). A korábbiak (Montreal, Calgary) után újabb olimpia: Vancouver, 2010, téli játékok. A korábbiakhoz képest mérséklődtek az angol ajkúak és a franciák (Québec) közti ellentétek, de továbbra is vannak politikai viták. Kanada és a déli szomszédja közti erős gazdasági kapcsolatok közismertek, ez különösen igaz a Nagy-tavak vidékére. Az ország kőolajpala készletei felértékelődtek. Jelentős a bevándorlás, sok migráns menekültként érkezik az országba. Pl. 2011 első felében 11 500 fő jelentkezett be menekültként, a legnagyobb kibocsátó ország ebben a kategóriában Magyarország volt. 2010ben 2337 magyarországi roma kért menedékjogot, a helyi hatóságok szerint sokszor megalapozatlanul. Pár évvel korábban a cseh romák ügye okozott hasonló problémákat az országban. Az országban élő Magyarországhoz kötődő személyek száma meghaladja a 300 ezer főt. Kanada aktív résztvevője volt a NATO akcióinak (pl. Afganisztán). - USA: - A Szovjetunió és a keleti tömb szétesése után sokak szemében a hidegháború győztesének, az egyetlen fennmaradó szuperhatalomnak, az új egységes világ vezetőjének, a neoliberális elveken nyugvó globális gazdaság irányítójának tűnt. Tény, hogy a vizsgált 25 évben is a világ legnagyobb gazdasága maradt (legnagyobb GDP) és övék a legerősebb hadsereg is, ugyanakkor súlya és befolyása csökkent a Földön. Pl. már nem ők rendelkeznek a legnagyobb 38

devizatartalékkal, az elemzett korszak végére állam működéséhez kínai forrásokat használnak fel. A terrorizmus súlyos csapást tudott rájuk mérni, külföldi katonai akcióik jelentős része pedig nem váltotta be az előzetes reményeiket. - Jelentősebb konfliktusok: 1991: 1. Öböl-háború, terrorizmus: 2001.IX.11, az erre adott válasz: Afganisztán és a „második Öböl-háború”(Irak, 2003-tól). Közben máshol is beavatkoztak: pl. Bosznia, Szerbia (Koszovó miatt), Szomália. Obama elnöksége alatt a harcoló alakulatok kivonultak Irakból, ugyanakkor 2014 augusztusában újra támadást intézett az amerikai légierő Irak területén, majd szeptemberben csapásokat mértek Szomáliában és Szíriában is a terroristákra. - Jelentősen csökkent az USA befolyása Latin-Amerikában (pl. újra felerősödött az Amerikaellenesség, melynek vezéralakja az 1998-ban venezuelai elnökké választott és 2013-ban elhunyt Hugo Chavez). 2010-ben a gazdaságilag gyorsan erősödő Brazíliában a befektetők sorában Kína megelőzte az USA-t. - A Marshall-szigetek 1991-ben nyerte el teljes függetlenségét, a Panama csatornát pedig 1999-ben (2000-től) adták át a közép-amerikai államnak az amerikaiak. - 2006-tól a lakosság száma meghaladja a 300 milliót. Legnagyobb kisebbség már nem az afroamerikai közösség, hanem a spanyolajkúak. 2009-ben a lakosság kb. 35%-a kisebbségi (színes bőrűek és spanyolajkúak), de ezekhez a családok köthető az újszülöttek 48,6% - a. Időnként a komolyabb társadalmi konfliktusok is etnikai jelleget kapnak. Los Angelesben 1992-ben zavargások törtek ki (53 halott, bevetették a tengerészgyalogság és a Nemzeti Gárda egységeit is), ugyanott 2006-ban 269 ember halt meg az etnikai alapon szerveződő bandákhoz köthető leszámolásokban. 2013-ban az FBI adatai szerint 6900 előítélet által motivált bűncselekmény történt az országban, ebből 165 muzulmánok ellen, bár az utóbbiak egyike sem végződött halállal. 2014-ben pedig St. Louis peremkerületében tört ki zavargás egy rendőri intézkedés után (fehér rendőr lőtt le egy afroamerikait), ezt követően rendkívüli állapotot hirdetett Missouri állam kormányzója (később további hasonló esetek történtek, illetve 2014 végén New Yorkban 2 rendőrt lőttek le). 2015-ben Észak – Karolinában egy férfi lelőtt 3 muzulmánt, tettének indítéka nem egyértelmű, de az eset kapcsán tiltakozott Szaúd – Arábia és Katar is, ahol több ezren tüntettek 2015. február 15-én. 2015 júniusában egy fehér férfi 9 afroamerikait lőtt le a Dél – Karolinában található Charlestonban, a feketék emancipációs küzdelmének szimbólumaként is emlegetett metodista templomban. A következő hónapban viszont egy kuvaiti származású katona lőtt le öt tengerészgyalogost (Tennessee). 2015. december elején San Bernardinóban egy muszlim pár ölt meg 14 embert egy idősek otthonában. - Az államadósság a GDP arányában 1990 elején csak 53% volt, 1992-ben már átmenetileg 60% felé emelkedett, 2005 óta pedig folyamatosan e szint felett található. 2008 őszétől: recesszió, komoly költségvetési hiány. 2009-ben már 80 % felé nőtt az adósság szintje, a költségvetés egyenlege pedig 9,8%-os hiányt mutatott. Ezek ellenére még mindig a világ legnagyobb gazdasága, de egyre fogy az előnye. A változások egyik szimbóluma a gondokkal küzdő autóipar (A világ legnagyobb gyára a japán Toyota, legnagyobb autópiac már Kína. A Ford 2008-ban eladta a Jaguárt és a Land Rovert az indiai Tata Motorsnak, illetve 2010-ben a svéd Volvót a kínaiaknak. 2010-ben a három legnagyobb amerikai autógyár együtt is csak az amerikai piac 44%-t uralta.). 2011.augusztus elején csak egy nehezen meghozott kompromisszumos

megállapodással sikerült elkerülni az állam részleges fizetésképtelenségét. A Standard and Poor’s nemzetközi hitelminősítő szervezet 2011. augusztus 5-én egy fokozattal leminősítette az USA-t, ami napokon át a tőzsdeindexek zuhanásával járt. Pár nappal korábban az USA államadóssága meghaladta a 2010-es GDP mértékét, utoljára 1947-ben fordult elő hasonló helyzet. 2013. október elején kényszerintézkedéseket hozott a szövetségi kormány, mert nem sikerült időben elfogadni az új költségvetést. A képviselőházban többséget élvező republikánusok csak két héttel később fogadták el az adósságplafon emelését (2014 elejéig 39

kitolva a problémát, melynek egyik alapja az, hogy a GDP 100%-án áll az adósság, költségvetés: - 4%). Ez a politikai jellegű időhúzás kb. 24 milliárd dollár veszteséget jelenthetett, melynek hatásaként a 2013 utolsó negyedéves, illetve a 2014-es első negyedéves GDP mínuszban zárt. A 2. negyedév viszont jelentős növekedést eredményezett, a következő (2014-es év 3. negyedéve) viszont 11 év után a legjobb adat volt (+ 5 %-os GDP növekedés az egy évvel korábbi negyedévhez képest). Ennek megfelelően az USA 2014-ben egyértelműen megelőzte a másik két hagyományos centrumterületet (EU, Japán) a gazdaság növekedése terén, illetve a feljövő gazdasági nagyhatalmakat tömörítő BRIC csoport tagjai közül Oroszországot is. A pénzügyi – gazdasági nehézségek mellett az USA tekintélyét a bizonytalan kimenetelű katonai akciók és különböző botrányok is csorbították: pl. Edward Snowden kiszivárogtatásai. Az NSA és a CIA egykori 30 éves alkalmazottja 2013-ban nyilvánosságra hozott olyan dokumentumokat, amelyekből kiderült, hogy az amerikai titkosszolgálatok világszerte megfigyelték az emberek mobiltelefon és internethasználatát. Snowden Hongkongon keresztül Oroszországba menekült. - 2010: az amerikai történelem legnagyobb olajkatasztrófája (BP torony, Mexikói-öböl) - 2010. augusztus: kivonult Irakból az utolsó harcoló amerikai alakulat is. A közel 7 és fél éves időszak kb. 1000 milliárd dollár és kb. 4400 fős veszteséget jelentett az USA számára. Kb. 50 ezer kiképzési feladatokat ellátó erő egy ideig még Irakban maradt. Az Iszlám Állam nevű dzsihadista szervezet miatt az USA 2014-ben felújította a légicsapásokat a térségben (Irak és Szíria), illetve 2015 februárjában 4000 fős szárazföldi alakulat telepítését hajtják végre Kuvaitban. - 2010-ben az USA afganisztáni beavatkozásának időtartama (kezdet: 2001) „megelőzte” a vietnami háborút (’64-’73), ezzel az USA történetének leghosszabb háborújává vált (Az 1957-ben kitört második indokínai háborúba már ’59-től közvetlenül beavatkoztak az amerikaiak és sokak szerint a ’64-’73-as időszak csak a ’75-ben lezárt háború intenzív szakaszát jelenti. Továbbá ott kb. 58 000 amerikai katona esett el, még az afgán konfliktus embervesztesége 2012. szeptember 29-én érte el a 2000 főt. ). Az afganisztáni háborút a WTC tornyok elleni merénylet előzte meg. Az akció legfőbb felelősét, Oszáma bin Ládent 2011. május elején likvidálták az amerikaiak. A terroristákkal összefüggő két konfliktusban (Afganisztán, Irak) az amerikai fegyveres erők együttes vesztesége már 2011-ben meghaladta a 6000 főt. A tálibok elleni indított amerikai légicsapásoknak gyakran voltak civil áldozatai. Az ilyen esetek növelték az amerikaiakkal szembeni ellenszenvet. 2015 júliusában 14 szövetséges afgán katona halt meg egy amerikai támadásban. - Az űrkutatás terén számos újabb sikert értek el, pl. Mars-kutatás: Mars Pathfinder űrszonda, az első marsautó (Sojourner 1997, majd 2012-ben a Curiosity – Kíváncsiság, ami kiszáradt folyómedret talált). Még ’77-ben indították útjára a Voyager-1-t, ami 2010 végére elérte a Naprendszer szélét, ugyanakkor elszenvedték a történelem 2. űrrepülőgép katasztrófáját is (Columbia űrsikló, 2003). Az Atlantis 2011. július 21-i visszatérésével lezárult a NASA három évtizedes (6 űrrepülőgép, 135 küldetés) űrsikló-programja. Az új program is nehézségekkel indult. - Katasztrófák: 1996 és 2011 között 87 olyan katasztrófa volt a szövetségi állam területén, ami legalább 1 milliárd dolláros kárt okozott, a legnagyobb pusztítást a Katrina hurrikán okozta (önmagában 146 milliárd dollár), 2008-ban egyetlen év alatt kilenc nagy pusztítás, 2011-ben már 14 kataklizma sújtotta az országot. A 2011 előtti 15 év 87 „milliárdos” katasztrófájával szemben az 1996 előtti 15 évben még „csak” 46 ilyen pusztítást regisztráltak. A háttérben a globális felmelegedés mellett más tényezők is állnak, egyre többen élnek veszélyes helyeken, sokan értékes luxusingatlanokban. - Elnökök jelzett időszakban: Bush- Clinton- ifj. Bush- Obama (első afroamerikai elnök). Obama 2008 után megnyerte a 2012. novemberi elnökválasztást is. 40

7. Latin-Amerika: - Korábbi állapotához képest a térség demokratizálódott (pl. több helyen választottak női államfőket) és jelentős mértékben fejlődött. Az 1990 előtti évtizedben a latin – amerikai országok összesített GDP-je 1,5%-kal nőtt, jóval a világgazdasági átlag alatt. 1990 és 2000 között ez a szám már 3,3% volt. 2004-ben a legnagyobb latin állam, Brazília gazdasága már 5,2%-kal nőtt, 2007-ben pedig egész Dél-Amerika gazdasága közel 5,6%-kal bővült. 2010ben már 7,6%-kal bővült a gazdaság Brazíliában, igaz a 2008-ban kibontakozó globális válság (ha késve is) elérte őket, 2011-ben már „csak” + 2,7% volt a GDP a portugál ajkú államszövetségben. A gazdaság szerkezete is a modernizációra utal: 2012-ben a GDP 67%-át adta a tercier szektor és az ipar is jóval meghaladta a mezőgazdaságot, ahol a földek 80%-a még mindig a lakosság 5%-nak kezén található. A Global 500-ba egyre több vállalat kerül be a térségből is (pl. a brazil Petrobras, kb. a 25. legnagyobb vállalat a Földön vagy a mexikói Pemex, ez utóbbi kb. a 36. helyen áll). Igaz 2016 elején a Petrobras korrupciós botrányba keveredett. A bolgár származású elnöknő (Delma Rouseff) által irányított Brazília 2014 nyarán (ott télen) labdarúgó világbajnokságot rendezett, majd két évvel később az egykori fővárosa, Rio nyári olimpiának adhat otthont (2016). Az ország népessége időközben túllépte a 200 millió főt. A fejlődésükre utal az is, hogy a terület és a népesség mellett már az internethasználók száma alapján is az 5. legnagyobb ország a Földön (GDP alapján: 7-8., GDP/f ő alapján viszont csak a 62. ország 2012-ben). Ugyanakkor a Petrobras korrupciós botrányban érintett állami vezetés elleni tüntetések 2016 tavaszán a legnagyobbak az 1985. évi kormányellenes demonstrációk óta. A politikai válság gazdasági nehézségekkel párosul; 2014-ben két egymást követő negyedévben csökkent a GDP (technikai értelemben vett recesszió), bár az év egészében még stagnált a gazdaság, de 2015-ben 3,7%-kal estek vissza, 2016-ra pedig 3%-os csökkenést jósoltak. A gondokat fokozza az egyre jobban terjedő zika vírus. A térség egészét vizsgálva egyaránt veszélyt jelent a neoliberalizmus (az egyenlőtlen elosztás és persze a jelentős népszaporulat miatt sok helyen nő a szegények aránya) és a populizmus. Az újraéledő Amerika („gringo”, USA) – ellenesség, azaz a baloldali populista nacionalizmus vezéralakja 1998-tól haláláig Hugo Chavez volt (Venezuela elnöke: 1999 – 2013). Baloldali fordulatok: például Venezuelában H. Chaves (16 éven át volt hatalmon a chávista baloldal, 2015 végéig) és Bolíviában Morales (Ez utóbbi elnök ellen szervezkedett a magyar állampolgársággal is rendelkező, Bolíviában lemészárolt Rózsa Flores. Fogságba esett társát, Tóásó Elődöt csak közel 6 évvel később engedték szabadon a hatóságok egy vádalku keretén belül). - Gerillák (pl. Fényes Ösvény, Tupac Amaru, M-19, zapatisták: Peru, Kolumbia, Mexikó- Chiapas tartomány). - A gyors fejlődés mellett számos gond akad: pl. a bűnözés. A világ legveszélyesebb városai itt találhatók, pl. a hondurasi San Pedro Sula 874 ezer lakosára 2012-ben 1218 gyilkosság jutott. 2015 decemberében lelőtték a hondurasi labdarúgó válogatott egyik játékosát. Hondurasban egy év alatt 100 ezer lakosra 66 gyilkosság jut (2012-ben 90 fő). A brazil Sao Paulóban (agglomerációval együtt 20-21 millió fő) évente kb. 6000 gyilkosság történik. Ez a szám a fele akkora népességű Magyarországon általában 300 fő alatt marad. Néhány eset még a térségben is megütközést keltett, pl. 1994-ben Kolumbiában meggyilkolták a labdarúgó válogatott egyik tagját, vélhetően egy öngól miatt. 2013-ban pedig rablótámadás áldozata lett Venezuela korábbi szépségkirálynője. Ugyanott 2014 elején a kormányellenes tüntetések halálos áldozatainak száma meghaladta a 20 főt. Venezuelában a vélhetően retusált hivatalos adatok szerint is évente 39 gyilkosság jut minden 100 ezer lakosra (nálunk ebben az összevetésben ez a szám kerekítve általában 2 fő). Salvadorban ez az arány (100 ezer főre vetítve) évi 40 gyilkosság. 2012-ben Hondurasban 7172 gyilkosság történt. 2014-ben ott is (Venezuelához hasonlóan) meggyilkolták az ország szépségkirálynőjét. 2014. szeptember 2641

án egy mexikói polgármester a korrupt helyi rendőrséggel és egy drogkartellel együttműködve elraboltatott 43 egyetemistát, akik demonstrációra indultak. A buszukat megtámadták, több diák már akkor meghalt, az elrabolt társaikat pedig később ölték meg. Az ügyben a szövetségi rendőrség lépett fel, ők sok helyi társukat is letartóztatták. Szintén Mexikóban csak egy napig lehetett Temixo város polgármestere a bűnözést megállítani akaró polgármesternő, akit saját házában öltek meg 2016 elején. Salvadorban is „fekete nappal” indult 2016, különböző helyszíneken 35 gyilkosság történt, az országban 2015 során 6650 áldozata volt az erőszaknak (naponta átlag 18 embert öltek meg), ennél veszélyesebb országok csak a háborús övezetekben találhatók. 2014-ben 3912 áldozatot regisztráltak, ehhez képest is megdöbbentően sok 2015. évi 6650 fő (100 ezer főre vetítve 104 halott). A bűnözési statisztikákban komoly különbségek vannak, ez is tükrözi a jelentős területi és társadalmi különbségeket. Sok helyen instabil demokrácia és pénzügyi helyzet is, amit helyenként komoly környezeti problémák (pl. erdőirtás) is kiegészítenek. - Jelentős befektetővé vált a térségben Kína, pl. Brazíliában, Ecuadorban, Nicaraguában. Az utóbbi helyen egy hongkongi vállalat 2014. december 22-én elkezdte kialakítani a Panama – csatorna riválisát, ami a tervek szerint 2020-ra készül el. - Kuba: fennmaradt a kommunista egypártrendszer (Fidel Castrót testvére váltotta az ország élén, Raul Castro, 2008), de az általuk támogatott hagyományos kommunista mozgalmak háttérbe szorultak a kontinensen (pl. 1990: sandinisták veresége Nicaraguában, illetve békeszerződés a baloldali gerillákkal: Salvador 1992, Guatemala 1996). A kubai katonák kivonulása az afrikai Angolából 1991-ben fejeződött be (1975-től harcoltak kubai katonák a baloldaliak mellett Angolában és 1989 elején kezdték kivonni a csapataikat). Kuba megkésett és felemás modernizálódásának több jele is van, pl. Venezuela segítségével 2011-ben tengeralatti internetes kábelt kapott a szigetállam. A nádcukortermelés jelentősen visszaszorult, nemcsak a Szovjetunió széthullása előtti szinthez, hanem az 1959-es forradalom előtti adatokhoz képest is. Ugyanakkor egy kanadai- kubai vegyesvállalat által kitermelt és Kanadában feldolgozott nikkel adja a legfőbb exportcikket. A parti vizeken spanyol, venezuelai, orosz, malajziai vállalatok végeznek próbafúrásokat, az így kinyerhető kőolajkészletet 5-9 milliárd hordóra becsülik. 2011-ben azonban még venezuelai olajimportra szorult a szigetország. 1993-ban Kubában legális lett az amerikai dollár, ezután a 2004 és 2009 közti átmeneti amerikai korlátozás ellenére jelentős mennyiségű összeget utaltak át az USA-ban élő kubaiak. Ez 2011-ben kb. 2 milliárd dollár lehetett, nagyjából ennyi bevétele volt az országnak az idegenforgalomból (Kanadából, USA-ból, illetve kisebb számban olaszok, spanyolok, németek, mexikóiak, venezuelaiak érkeznek Kubába). Az USA-ból érkező turisták 85%-a kubai származású, hiszen ott kb. 1,1 millió kubai él, 68%-uk Floridában. 2014 decemberében újabb érdemi közeledés kezdődött az USA és Kuba között, ennek egyik jeleként megállapodtak a diplomáciai kapcsolatok helyreállításában. „Todos somos americanos” (B. Obama)

- Komoly problémát jelent a vizsgált történelmi időszakban is a kokaintermelés, illetve a részben ahhoz kapcsolódó drogkereskedelem (Kolumbia, Bolívia, Mexikó: ott pl. 2008-2010 között legalább 15 ezer áldozata volt a drogkartellek leszámolásának ). - „Indianizálódás”: pl. neozapatista felkelők Mexikóban, indián elnökök: Morales (Bolívia), Toledo (Peru) - Jelentős gazdasági fejlődés (ipar, szolgáltatások): pl. Mexikó, Brazília, Argentína, Venezuela, Chile, ugyanakkor néhány szigetállamtól eltekintve (pl. Bahamák) az összes ország GDP/fő szintje elmarad még Magyarország adataitól is. - 2010. elején a világ leggazdagabb embere egy mexikói vállalkozó. Brazília gazdasága bekerült a legjobb 10-be (a nominális és a PPP alapján számolt GDP szerint is). A brazil fejlődés szimbolikus elismerésének tekinthető, hogy a 2014-ben foci VB-t rendezhettek, 2016-ban pedig ők adnak otthont a következő nyári olimpiának. A 2050-re vonatkozó 42

becslések szerint pedig a 4. legnagyobb gazdaság lesz a Földön. Ebben a 2009-ben feltárt hatalmas kőolajmező is segíthet. A tengeri lelőhelyet már 2007-től kutatták és a világ legjelentősebb olaj-exportőrei közé emelheti majd Brazíliát. Ugyanakkor komoly társadalmi problémák is jellemzik Dél-Amerika legnagyobb országát, 2013 nyarán például számos nagyvárosban voltak komoly tömegtüntetések a korrupció, a drága tömegközlekedés, az katatás és az egészségügy elhanyagolása, továbbá a magas kormányzati kiadások (pl. a futball-világbajnoksággal összefüggő költségek) miatt. - Jelentősebb természeti katasztrófák: Brazília (földcsuszamlások), Haiti, Chile (földrengések, 2010). Haiti esetében a földrengés egy láncreakciót indított el: összeomló államhatalom, bűnözés, járványok.

8. Afrika: - Dél-Afrika: apartheid bukása (1994: feketék is szavazhattak, elnök a fekete Nelson Mandela). Sportdiplomáciai siker: 2010. évi futball vb (a háttérben vesztegetés?). Ez utóbbi sportdiplomáciai sikerben szerepet játszott az ország első fekete elnöke, a börtönből 1990-ben szabadult N. Mandela, aki 1993-ban kapott Nobel-békedíjat (2013-ban halt meg). Az új politikai szituáció szomorú szimbóluma, hogy az első fekete elnök egyik feleségét köztörvényes bűnök miatt elítélték, illetve az egyik fia AIDS-ben hunyt el. - folytatódó környezeti (pl. erdőirtás, sivatagosodás), társadalmi (pl. szegénység) és gazdasági problémák (pl. a R. Mugabe vezette Zimbabwe: a történelmi magyar inflációs rekord megdöntése) - betegségek- járványok: A világ AIDS betegeinek kb. 70%-a Fekete-Afrikában él (pl. DélAfrika: kb. 10% AIDS beteg, 20% HIV fertőzött). 2014 elején kezdődött egy újabb ebola – járvány Nyugat – Afrikában, illetve a főleg Latin – Amerikában jelentkező (2015-től pánikot okozó) zika vírus is Afrikából került át Amerikába. - jelentősebb fegyveres konfliktusok: pl. Szomália (belső ellentétek, amerikai és etióp beavatkozás, kalózok, részekre szakadt állam, éhínségek: pl. 2011-ben, az Afrikai Unió 2007ben küldött békefenntartókat Szomáliába), Ruanda, Burundi (tuszik és hutuk közti tömeges, százezres nagyságrendű népirtások). Kongó, Angola (az 1975-ben kezdődött konfliktus kisebb megszakításokkal 2002 tartott), Algéria (iszlám fundamentalizmus), Szudán (etnikai, vallási és gazdasági alapú É –D ellentét, pl. Darfúr tartomány). Líbia (2011 tavaszán kezdődött fegyveres felkelés az 1969 óta hatalmon lévő Kadhafi ellen, melybe NATO erők is beavatkoztak a felkelők oldalán, Kadhafi megbukott, de az ország nem stabilizálódott). Az erőszak további helyszínei: pl.

Libéria, Sierra Leone, Elefántcsontpart, Mali, Közép-afrikai Köztársaság. Maliban 2012-ben egy katonai puccsot és a nomád tuaregek lázadását kihasználva iszlamista erők az ország egyes területein átvették a hatalmat, velük szemben a franciák 2013 elején katonai erőket vetettek be. 2014 nyarán öngyilkos merénylet során két afrikai békefenntartó katonát öltek meg, illetve 2014 szeptemberében 9 nigeri békefenntartó esett el. 2015. augusztus 7-én egy külföldiek által lakott hotelt ért támadás (12 halott, köztük 3 támadó), majd 2015. november 20-án (al-Kaidához köthető) iszlám terroristák 170 túszt ejtettek egy bamakói luxushotelben (közülük 27 fő vesztette az életét), decemberben pedig egy szélsőséges 3 embert ölt meg Timbuktuban. Az egykori gyarmatain (Mali, Burkina Faso, Niger, Csád, Gabon, Szenegál) kb. 4 ezer katonát állomásoztatott az adott időszakban Franciaország. Nigériában gyakoriak a keresztények elleni támadások. A súlyosabb atrocitásokat elsősorban a Boko Haram nevű szervezet hajtja végre, melynek számos (muzulmánokat is sújtó) akciója közül a leghírhedtebb 2014 áprilisában 276 diáklány elrablása volt, fegyveres támadásaik időnként Kamerunt is elérték, ott is túszokat ejtettek. A Boko Haram hausza nyelven azt jelenti, hogy „a nyugatosodás szentségtörés”. A 2002-ben alapított szervezet 2009-től kezdte az erőszakos támadásokat, 43

Csád területéről is toboroznak katonákat. 2014 végén a kameruni hadsereg már légi csapásokat is mért rájuk. 2014 végén, illetve ’15 januárjában a Csád-tó partján támadtak meg tucatnyi falut és egy közeli várost, három másik városban pedig gyerekek felhasználásával hajtottak végre robbantásos merényleteket. 2009 óta 10 ezer (más források szerint 20 ezer) ember halt meg a terrorszervezet akciói, illetve a kormányerőkkel vívott harcai során 2015 végéig. 2015. március 7-én a szervezet vezetője (Abubakar Shekau) bejelentette, hogy hűséget fogadtak az Iszlám Állam néven ismert (Irak és Szíria jelentős részét uraló) szélsőséges fegyveres csoportnak. A szomszédos Nigerben a 2014. január 17/18-i hétvégén 50 keresztény templomot gyújtottak fel, a legtöbbet a fővárosban, Niameyben. Hasonló vallási alapú összetűzések robbantak ki a Közép – afrikai Köztársaságban is (pl. 2013 végén, 2014 elején). 2015 augusztusában pedig egy ruandai tiszt (ENSZ békefenntartó) lelőtte 4 katonatársát. A konfliktusok gyakran átterjednek más államokra is, pl. Kenya békefenntartó erőket küldött Szomáliába, erre hivatkozva 2013 őszén iszlamista támadás érte a kenyai főváros egyik bevásárlóközpontját. A több napos túszdrámában több tucat személy vesztette az életét. A szomáliai szélsőségesek (pl. az al-Kaidához köthető Al- Shabaab fegyveresei) otthon is aktívak, 2015. november 1-én egy fővárosi szállodába törtek be (12 áldozat). Ezek a fegyveresek 2006-ban átmenetileg az egész fővárost is elfoglalták. A tőlük való félelemre hivatkozva Szomáliában 2015 végén betiltották a karácsony és az újév megünneplését. 2014 októberében lázadás buktatta meg az elnököt a Burkinai Köztársaságban (Burkina Faso, egykori Felső –Volta). A lázadás az elnök újrajelölési szándéka miatt kezdődött, az államfő, Compaoré még 1987-ben került hatalomra, egy franciák által támogatott államcsínnyel, később választásokon erősítette meg pozícióját, de az alkotmány szerint többször már nem indulhatott volna az elnöki posztért. 2016. január 15-én a főváros egyik luxushoteljét érte támadás, majd egy másik szállodát is, ahol a lelőtt támadók között 2 nő is volt. Az akció során 29 személy vesztette életét, különböző országok állampolgárai. Az akcióért felelős csoport ugyanahhoz az AQIM nevű szervezethez tartozik, akik az al – Kaida afrikai egyik afrikai szárnyát képviselik (2015. novemberben szintén az AQIM hajtott végre támadást Maliban, Bamakóban egy szálloda ellen). Burkina Fasóban a lakosság kb. 60%-a muszlim, kb. 30 % keresztény (többnyire katolikus), kb. 10% pedig a természeti vallások híve. A francia megmaradt közvetítő nyelvnek, hiszen számos törzs él ott (pl. fulanik, bobok, gurunszik), legtöbben (a lakosság kb. fele) a mosszik közé tartoznak. - Új államok is létrejöttek 1990 óta: Eritrea 1991-93 között szakadt ki Etiópiából (a történelmi Abesszína), majd háború dúlta két ország között (1998 és 2000). 2011. január 9-i népszavazás eredményeként függetlenedett Dél – Szudán az addig egységes és a muszlim arab nyelvű többség által irányított Szudánból:

„Függetlenség! Minő varázs! Kezdődhetik a gyilkolás” (Vihar Béla)

Szudán: 21 év alatt legalább 2 millió ember halt meg a kontinens legnagyobb területű államának konfliktusában, amit elvileg lezárt a 2005-ös naivasha-i egyezmény. Ez alapján 2011. január elején az elszakadást megerősítő népszavazás volt délen, ennek eredményeként július 9-én kikiáltották az ország függetlenségét, amit Szudán is elismert. Főváros: Juba, kb. 9 millió lakosuk van az északról idemenekültekkel együtt. Ez az ENSZ által elismert 193. állam, GDP/fő alapján kb. a 130. helyen áll. A szegénység mellett súlyos gondot jelentenek a törzsi ellentétek is, pl. bő hónappal a függetlenség elnyerése után legalább százan haltak meg, 44

amikor 8 faluból 2000 marhát hajtottak el egy ellenséges törzs tagjai. Hasonló összecsapások voltak 2012 márciusában is. 2012 szeptemberében az új ország egyik hadihajója süllyedt el a Níluson, állítólag a saját hadseregük félreértésen alapuló támadása miatt. Az elnököt a dinka törzs, az alelnököt pedig a nuer kisebbség adta. A törzseik miatti konfliktusok miatt az alelnököt menesztette az államfő. 2013 végén a kiújuló belharcnak a konfliktust elvileg lezáró 2015. augusztusi tűzszünetig több tízezer áldozata volt, illetve kb. 2 millió fő hagyta el otthonát menekültként. A nyilvánosságra hozott ENSZ jelentés szerint mindkét oldalon szervezett népirtás történt. Hosszú távon az ország (az eredeti Szudán) akár négy részre is szakadhat: Szudán, Dél – Szudán, Darfúr és a „kis” Abyei tartomány. A szétszakadás előtti Szudán a kontinens egyik legnagyobb olajtermelője volt, de az olajvagyon délen található. Arab „forradalmak”: 2011. január közepén megbukott Tunézia 2. elnöke, az 1987 óta hatalmon lévő Zine el-Abide ben Ali. A régió legstabilabb, leggazdagabb országa egyben az egyik legszabadabb arab államnak is tekinthető, ugyanakkor a tartósan magas munkanélküliség, a korrupció, a személyi kultusz és a szólásszabadság hiánya miatt 2010 decemberében kezdődő tüntetések az internet segítségével egyre szervezettebbé váltak. Az elnök bukásának hatására kezdetét vette az ún. „arab tavasz”. Ennek hatására az afrikai kontinensen lévő arab államok közül Egyiptomban és Líbiában alakult ki a legsúlyosabb helyzet. Líbiában pedig március végén avatkoztak be NATO repülőgépek és hadihajók a Kadhafi elnök elleni küzdelmekbe. A lassan bekövetkezett katonai fordulat eredményeként augusztus végén megbukott a Kadhafi rezsim. A 42 évig hatalmon lévő Kadhafit szülővárosában, Szirtben lőtték le 2011 októberében. Ez a konfliktus az IMF becslése szerint megfelezte a harcok előtt 2011-re prognosztizált GDP-t. Líbiában megerősödött az Iszlám Állam nevű terrorista szervezet helyi szárnya is, soraikban sok tunéziai is harcol (több száz fő), illetve a különböző líbiai, szíriai és iraki fegyveres erőknél szolgáló tunéziai állampolgárok számát egyes források három ezer főre becsülik. Maga Tunézia, főleg a főváros 2011 februárját követően viszonylag nyugodt térségnek számított, kivéve a határövezetet. Az algériai határövezetben aktív a 2012-ben létrehozott (az al – Kaidával is kapcsolatban lévő) Ukba ibn Hafi Hadserege nevű csoport, a líbiai határon át pedig többször érkeztek menekültek (líbiaiak, egyiptomiak), akik időnként összecsaptak a határőrökkel. 2012-ben sikerült a biztonságiaknak kivédeni egy amerikai nagykövetség elleni támadást a fővárosban. A 2015. február elején beiktatott, világi muzulmán pártok összefogásával létrejött kormány erői pedig felszámoltak egy 32 fős iszlamista csoportot, akik többek között a fővárosban is merényletekre készültek, ugyanakkor 2015. március 18-án két fegyveres 20 külföldi turistát ölt meg a tuniszi Bardo Múzeumban, a biztonsági erők végeztek a támadókkal, illetve az egyik társukat később fogták el az olasz hatóságok, ő az Európába tartó menekültek között elvegyülve jutott el Olaszországba. (A 2002-es dzserbai merénylet óta a tuniszi múzeumban elkövetett merénylet volt a legsúlyosabb terrortámadás Tunéziában, akkor 19 ember halt meg). 2015 júniusában (VI. 26.) két merénylő a tengerparton lévő strandon 38 embert lőtt le, többnyire külföldi turistákat. 2015. november 24-én a fővárosban robbant bomba az elnök testőreit szállító buszon (11 halott). Egyiptom a 2000-es évek elején még olajexportőr volt, de a növekvő népesség és fogyasztás miatt már importra szorult kőolajból, illetve gondot okozott az élelmiszerellátás is, a fiatalok között különösen magas volt a munkanélküliség, ugyanakkor a modern kommunikációs eszközök segítségével a korábbinál könnyebbé vált a szerveződés. A legalább 800 áldozattal járó összecsapások után megbukott Mubarak elnök (2011. február). Egyre több elemző szerint az „arab tavasz” forradalom helyett inkább csak részleges elitcserét és törzsi/ területi alapú hatalmi harcokat jelentett. 2012 februárjában pl. törzsi harcok kezdődtek Líbia délkeleti térségében, továbbá 2012 szeptemberében szélsőségesek 45

meggyilkolták az USA líbiai nagykövetét egy Mohamedről szóló nyugati film által kiváltott nemzetközi tiltakozási hullám részeként. Egyiptomban a 2011 végén megtartott egyiptomi választások is az iszlamista erők megerősödésével kapcsolatos félelmeket erősítették, különösen a Sínai –félszigeten nőtt az aktivitásuk. Az új elnök Mubarak megbuktatása után Mohamed Murszi lett, aki a Muzulmán Testvériség politikai szárnyának, a Szabadság és Igazság Pártjának jelöltje volt. A tüntetések az új elnök idején is folytatódtak, gyakran halálos áldozatokkal is jártak. 2013.július 3-án a hadsereg a tüntetők mellé állt és lemondatta az elnököt, felfüggesztette az alkotmányt, továbbá az alkotmánybíróság vezetőjét, Adli Manszúrt nevezték ki ideiglenes államfőnek. A főparancsnok békés átmenetet hirdetett az új választásokig. Ennek ellenére folytatódtak a véres merényletek (pl. Sínai – félsziget, 2013. július 14.), illetve a halálos áldozatokkal is járó politikai összecsapások (pl. 2013. augusztus 14-én). A választások nyomán 2014 júniusától Al Sisi tábornok lett az elnök, akinek szembe kell néznie a szélsőségesek újabb támadásaival, pl. a 2014. októberi sínai merényletsorozat után (kb. 40 katona halt meg) az egyiptomi vezetés szükségállapotot vezetett be a félszigeten. Gondot okoz a köztörvényes bűnözés is, a nemzetközi közvélemény figyelmét is felkeltette a nőket ért atrocitások gyakorisága; sok eset a tüntetések és tömeggyűlések legismertebb helyszínéhez, a Tahrir térhez kötődik (az elnök beiktatása idején is több nőt „bántalmaztak” a téren). Ugyanakkor gazdasági elemzők pozitívan értékelik az elnök reformjait és 2015-re már 3,5%-os GDP növekedést jósolnak az afrikai arab országban. 2015 viszont feszült hangulatban kezdődött, mivel január 25-én, a forradalom 4. évfordulója alkalmából szervezett tüntetések során 16 ember vesztette az életét. 2015. március 9-én és 10én két támadásban 3 katona és egy civil halt meg a Sínai - félszigeten. Június végén pedig megölték az ország főügyészét. Közben teherhajókkal tesztelték az új Szuezi – csatornát, valójában a korábbit bővítették, illetve 72 km-es új szakaszt is átadtak. Líbiában egy ideig a demokratizálódásra utaló eseménynek tűnt a 2012. júliusi választás, melynek nyomán a nem sokkal korábban még Kadhafi vezette állam lett az első arab ország, ahol a forradalmi hullám nem a vallási szélsőségeseket segítette hatalomra, hanem a világi erőket. Igaz időnként kisebb – nagyobb fegyveres összecsapások utalnak a konfliktus kiújulásának lehetőségére, pl. a tripoli nemzetközi reptér ellenőrzéséért, illetve Bengáziban 2014 nyarán és őszén harcok dúltak a különböző fegyveres csoportok között. A fővárosból a kormányt még 2014 augusztusában szorította ki a Líbiai Hajnal nevű iszlamista koalíció, akik decemberben rakétatámadást intéztek az egyik legnagyobb olajterminálra. A kormány a keleti Tobrukba rendezkedett be és repülőgépeik onnan intéztek támadásokat pl. 2015 első napjaiban. A következő hónapban iszlamisták olajipari munkásokat és őket őrző biztonságiakat öltek meg az egyik olajmezőnél, továbbá felvételéket készítettek elfogott egyiptomi kopt vendégmunkások lefejezéséről. Szirt városában pedig erődemonstrációt tartottak. Az IS líbiai szárnyában sok tunéziai és jemeni is harcol. 2015. február közepén az egykori gyarmattartó, Olaszország felfüggesztette diplomáciai képviseletét és kimenekítette a nagykövetség dolgozóit az arab államból. Szakemberek viszont maradtak a térségben, közülük raboltak el öt olaszt egy épülő gázvezetéknél 2015 júliusában, a következő hónapban már kb. 200 kilométernyi tengerpartot ellenőriztek a líbiai Szirt város környékén. 9. Ázsia: - A kontinens világgazdasági és politikai súlya felértékelődött az adott időszakban. - Határváltozások: a két Jemen egyesült (majd gyakorlatilag részekre szakadt 2015-re), Hongkong (’97) és Macau (Makaó, ’99) Kínához került (kialakult az „egy ország, két rendszer”), Kelet-Timor önállósodott Indonéziától, több új ország jelent meg a volt Szovjetunió helyén Ázsiában is.

46

- A szocializmus ezen a kontinensen is visszaszorult, bár É-Korea még a marxizmusleninizmus „hagyományos” útját járja (1994-ig Kim Ir Szen, 2011 végéig Kim Dzsong Il, majd fia: Kim Dzsong Un vezetésével). A koreai háborút 1953-ban lezáró fegyverszünet óta a legsúlyosabb katonai incidens még Kim Dzsong Il idején történt (2010): az északiak elsüllyesztettek egy déli tengeralattjárót és bombáztak egy szigetet. Fia 2013 márciusában felrúgta a megnemtámadási szerződést, megszűntette az 1971-ben kialakított „forró drót” kapcsolatot, sőt hadiállapotot hirdetett ki és jóváhagyta az amerikai és dél-koreai célpontok elleni rakétatámadások tervét. Szakértők szerint az északiak még nem képesek atomrobbanófejjel ellátott rakétákkal elérni az USA-t, de annak ázsiai támaszpontjait igen. 2014 őszén már olyan hírek is megjelentek, melyek a kommunista vezetésen belüli pozícióharcokról szóltak. 2016. január 6-án kísérleti hidrogénbombát robbantottak (ennek sikeres jellegéről megoszlanak a szakértői vélemények), korábban három hasonló nukleáris robbantást hajtottak végre, de azokat atombombával, az elsőt 2005-ben. Vietnam és Kína is a kommunista párt irányítása alatt maradt, de a gazdaságukat az ún. „szocialista piacgazdaság” jellemzi (Vietnam belépett az ASEAN-ba, Kína a WTO-ba, tőzsdék, magánvállalatok…). Ugyanakkor kiesett a szocialista vagy „szocialista orientációjú” országok sorából többek között a Szovjetunióból kiváló nyolc ázsiai utódállam, az önálló államként megszűnő Dél-Jemen, illetve Mongólia, Laosz, Kambodzsa. Az utóbbi ország nyugati részén csak az egykori véreskezű diktátor, Pol Pot (született: Saloth Sar) 1998-as halála után szűnt meg végleg a hírhedt Vörös Khmer szervezet uralma. 1990 és 2015 között az alultápláltakra vonatkozó mutató csaknem a felére csökkent, pl. kivételes ütemben csökkent az éhezők aránya Thaiföldön és jelentősen mérséklődött Indiában is, ugyanakkor a népesség növekedése miatt az utóbbi államban 2015 elején a számuk még mindig közel járt a 200 millió főhöz. Arányok tekintetében a legrosszabb helyzetben Észak – Korea áll 15 évvel az ezredforduló után, majd Tádzsikisztán és Kelet –Timor következik. - Elhúzódó politikai válságok, fegyveres konfliktusok, gyakori merényletek. Pl. Irakban (öböl –háborúk, merénylet – sorozatok, síita –szunnita ellentét, kurd függetlenségi törekvések, Iszlám Állam hadseregének támadása) és Afganisztánban (tálibok, amerikai erők…). Továbbá: Izrael, Srí Lanka (a tamil „tigrisek” területi különállását 2010-ben számolta fel a kormány), Pakisztán, Tádzsikisztán, Grúzia, két Korea (lsd. pár sorral feljebb). A konfliktusokban új elemként jelentkezett az Ázsiát is elérő „arab tavasz” elnevezésű „forradalmi” hullám és azzal összefüggésben a szélsőséges fegyveres csoportok térnyerése. - Hagyományos regionális konfliktusok: kurd és palesztin területek, Kaukázus, Kasmír, Tibet, Ujguria, Aceh, Mindanao, Észak- Burma (Mianmar) …

- Új atomhatalmak: India, Pakisztán, É-Korea, esetleg Irán. Irán ellen olajvásárlási embargót vezetett be az EU 2012-ben az ország nukleáris programja miatt. Ennek hatására napi 4-ről 2 millióra hordóra csökkent az exportált olaj száma (22 éves mélypont), az USA dollár pedig történelmi rekordot ért el az iráni valuta árfolyamával szemben. 2013-ban a korábbi vezetőhöz képest a reformernek tekinthető Haszan Rohani lett az új elnök, akinek sikerült átmeneti megállapodást kötnie az őket szankciókkal sújtó hatalmakkal Genfben. Az Izrael által kritizált megállapodást az ún. hatok (ENSZ BT öt állandó tagja és Németország) kötötte meg Iránnal. Ennek nyomán több kőolajat exportálhatnak a perzsák, de ellenőrzik az atomprogramjukat. A síita Irán és az iszlám szunnita ágát képviselő, támogató Szaúd – Arábia között komoly feszültség alakult ki. - Látványos építkezések, rekordok: Burj Kalifa (168 emelet, 828 méter, legmagasabb épület)). Pálma sziget (Egyesült Arab Emirátusok- Dubai, Abu Dhabi), Petronas tornyok (Kuala Lumpur, Malaysia), Taipei 101 (Tajvan), Sky Tree (Japán, 2012, a világ 2. legmagasabb épülete), leghosszabb híd, Három Szoros Gát, olimpiai épületek, a világ leggyorsabb vonata (?) (Kína), a Bin Laden csoport szaúdi tervei (2016-ra 1000 méteres felhőkarcoló Dzsiddában), illetve az azeri tervek. A negatív hatásokra is vannak jelek, pl. Kínában egy tó látványos vízszintesése 47

(az új monumentális gáttal összefüggésben) vagy az egyik arab (dubaji) felhőkarcolón keletkezett (több emelet is érintő) tűz 2015. február 21-én. - Néhány példa a meghatározó, közismert politikusokra és egyéb közéleti személyekre: S. Peresz, J. Rabin, B. Netanjahu, E. Barak, A. Saron, E. Olmert, Jasszer Arafat, Szaddám Husszein, Oszama bin Láden, Khomeini ajatollah, Ali Khámenei, M. Ahmadinerzsád, M. Nadzsibulláh, A. S. Maszud, A. Karzai, R. Gandhi, M. Szingh, P. Musarraf, B. Bhuttó, Kim Ir Szen, Kim Dzsong Il, Teng Hsziao-ping, J. Zemin, Hu Csin - tao (Jintao), M. Szuharto, Pol Pot, N. Szihanuk, Hun Szen, Abu-Bakr al-Bagdadi, H. Mubarak, B. Asszad, M. Abbász, A. Szaleh, R. Erdogan - Törökország: a földrajzi vonatkozásokon és a történelmén túl számos ponton kötődik Európához ez a kb. 80 milliós ország. Tagja a NATO-nak, az Európa Tanácsnak, az EBESZnek (OSCE), illetve társult tagja lett az EU-vá átalakuló EGK-nak is. A tényleges tagságról 2005-ben kezdődtek meg a tárgyalások, de jócskán elhúzódnak az egyeztetések. Számos politikai kérdés is nehezíti a megegyezést, pl. Ciprus és a kurdok ügye, az iszlamisták térnyerése, a kormány és a hadsereg közti feszültség. 2012. elején pedig a francia parlament örmény népirtás tagadását bűntettnek minősítő döntése „távolította el” a törököket Európától. Bizonyára az sem mellékes tényező, hogy a 2009 után erőteljesen megmutatkoztak az EU gazdasági és politikai gyengeségei. Az 1983 óta megosztott Cipruson a görög szavazók miatt 2004-ben nem sikerült az ENSZ főtitkár által tervezett egyesítés, így csak a görögök lakta déli rész lépett be az EU-ba, majd 2008 elejétől az eurozónába. A csak Törökország által elismert Észak-Ciprusi Török Köztársaság gyakorlatilag önálló ország maradt (kb. 800 ezer lakossal). A kurdok is régóta húzódó problémaforrást jelentenek. Számukat 27 és 37 millió között becsülik, ebből kb. 11-15 millió fő élhet Törökországban. Elszakadásért küzdő szervezetüket, a PKK-t még 1978-ban alapították, a véres küzdelemnek kb. 40 ezer áldozata van. 1999-ben a PKK külföldön bujkáló vezérét, Öcalant egy török katonai kommandó hazavitte. Az EU felvette a PKK-t a terrorszervezetek listájára, cserébe a törökök életfogytig tartó börtönre enyhítették Öcalan büntetését, illetve 2002-től több lépést tettek a kurdok javára, pl. engedték a nyelvhasználatot. 2010-ben már a spanyolországi gyakorlathoz hasonló autonómiáról is szó esett. 2014-ben némi támogatást adtak a határ menti kurd (Észak –Szíria) Kobani védőinek, külföldi kérésre átengedtek a területükön iraki kurd harcosokat, akik a szír társaikkal együtt (az amerikai légi támogatás mellett) felmentették az ostromlott várost. 2015. február 22-én katonai akciót is végrehajtottak Szíriában, az Oszmán Birodalmat alapító szultán nagyapjának emléket állító mauzóleumot őrző katonáikat és a sírt menekítették ki az IS erők által szorongatott területről. 2015 nyarán 32 halálos áldozattal járó robbantásos merényletet követtek el az ország déli részén (Suruc városában), ahol sok Szíriából érkezett kurd menekült is él. A merénylet idején egy baloldali ifjúsági szervezet (soraikban kurdokkal) készült a helyszínen a közeli, szír oldalon lévő Kobani újjáépítésére. Ezzel a merénylettel az IS-t vádolták a török hatóságok. Ez volt a legvéresebb merénylet az országban a 2013-as reyhanli robbantás óta. Abban a támadásban 51 fő halt meg. Annak a merényletnek is volt szír szála (ott is sok szíriai menekült tartózkodott), de akkor a helyi hatóságok a szír kormányt és a velük kapcsolatban álló török szélsőbaloldalt vádolták meg a tragédia kapcsán. 2014 - ben Törökországban élt a legtöbb menekült a Földön (1,6 millió fő, egyes török források szerint a szám eléri a 2 milliót is). A menekültek jelentős része szíriai állampolgár, sokan kurdok. A kurd kérdés és az IS megjelenése kettős játszmára késztette a török vezetést, egyfelől az „arab tavaszként” induló folyamatot próbálták kihasználni és támogatták az Aszad ellenes erőket (felszerelés, információ, időnként légi támogatás, önkéntesek átengedése a határon, csempészet elnézése, arab pénzek továbbítása). Egyes vádak szerint a támogatás (főleg eleinte) az IS szervezetnek is kijárt, illetve időnként elnőzőek voltak velük szemben. Másfelől 48

sok kurd menekültet fogadtak be és némi időhúzás után átengedtek egy légitámaszpontot az amerikaiak számára az IS szíriai állásai elleni csapások bázisaként, illetve több száz terroristagyanús személyt tartóztattak le 2015-ben. Ugyanakkor 2012 és 2015 között 1400 török állampolgár csatlakozott az IS-hez. Törökországban lakosságának közel 100%-a az iszlám híve, legtöbbjük szunnita. Az etnikai kép viszont már kevésbé homogén, a már említett kurdok mellett más népek is élnek ott (Nysaybin településen kb. 300 magyar származású muszlim található). Ugyanakkor több millió török, illetve törökországi származású él az országon kívül (Németország, Ausztria, Svájc, Hollandia, Belgium, Franciaország, Ciprus, USA, Kanada). A legtöbben Németországban, kb. 1,7 millió fő. Ausztriában kb. 112 ezren élnek, ebből 74 ezren Bécsben (2013). Az elmúlt 24 évben több földrengés is sújtotta az országot, köztük a legpusztítóbb az 1999-es izmiti földrengés volt (17 ezer halott). A belpolitika többször befolyásolta a gazdaság állapotát is, pl. a politikai bizonytalanság miatt az ezredforduló idején a külföldi befektetők rövid idő alatt sok pénzt vontak ki az országból, ezért súlyos válság alakult ki. Ezt is kihasználva jutott hatalomra az iszlám gyökerekhez visszanyúló AKP vezetője Erdogan, akit 1999-ben pár hónapra még börtönbe is zártak. 2002ben viszont miniszterelnök lett, illetve 2007-ben és 2011-ben is újra ők nyerték a választásokat. Ő lett a modern Törökország 2. leghosszabb ideje kormányt irányító politikusa. Ez idő alatt az ország a vásárlóerő-paritáson számolt GDP alapján bekerült a G20-ba. Az export többszörösére nőtt, a 2005 után felerősödő privatizáció nyomán jelentős tőkét vonzott a térségbe. Csökkent az infláció, 80%-ról 40%-ra esett vissza a GDP arányában megállapított államadósság. A GDP 2010-ben és 2011-ben is 8%-kal nőtt. A növekedés üteme 2012-re 2,2%-ra mérséklődött. A 2013 tavaszán kezdődő zavargások fő oka viszont mégsem ez volt, hanem a modernizálódó társadalom információs technológiákat is felhasználó önszerveződő csoportjai kerültek szembe a magánéletet is egyre inkább szabályozó kormányoldallal („török tavasz?”). Három hét alatt az összetűzések Isztambulból (Taksim tér, Gezi park) átterjedtek több tucat településre, több ezren megsérültek, négyen meghaltak. A demonstrációkat letörő miniszterelnök egy 2007-es alkotmánymódosítást kihasználva (parlament helyett közvetlenül a nép választja az államfőt, de csak öt évre szól a mandátuma) 2014-ben elnök lett. A 2015. június elején tartott parlamenti választások azonban változásokat mutattak; Erdogan pártja (AKP) ugyan relatív győzelmet aratott (a voksok 40,6%-t kapták). Ez azt jelentette, hogy közel 13 év után elvesztették az abszolút többségüket a törvényhozásban (sikeresen szerepelt a mérsékelt kurd párt, a HDP, továbbá a képviselők 40%-a nő lett és félévszázada először lett képviselete országos szinten a kb. 60 ezres örmény közösségnek, illetve a történelemben először a romáknak). Erdogan kb. egy hónappal a választások után újra saját pártjának jelöltjét bízta meg kormányalakítással, de a koalíciós tárgyalások elhúzódtak és végül eredménytelenül zárultak, így új választásokat írtak ki 2015. november elsejére. Akkor újra abszolút győzelmet ért el Erdogan pártja. A 2015. júniusi választás utáni patthelyzet idején történt a már említett suruci merénylet, nem sokkal később a szír határon lelőttek egy török katonát (vélhetően szír oldalról az iszlamisták). Mindezek együttes hatására a török légierő július 24-én támadást intézett (még török légtérből) az IS szíriai állásai ellen, továbbá a kurd PKK szervezet bázisait is támadták. Isztambulban pedig razziát tartottak 5000 fegyveres bevetésével és iszlamistákat, kurd szeparatistákat, szélsőbaloldali személyeket tartóztattak le, kb. 800 főt. Másnap már tüzérséggel is támadták az IS és a PKK állásait, ugyanakkor meghalt két csapdába csalt török rendőr is. Július 26-án a korábbi razzia során elhunyt nő (baloldali aktivista) miatt tüntetés kezdődött Isztambulban, ahol egy rendőr is életét vesztette. Aznap a török harckocsik lőtték az IS ellen harcoló kurd erők (YPG) állásait egy szíriai faluban, sőt egyes források szerint átlépték a határt is. A törökök tagadták a támadást és nyilatkozataik szerint csak a PKK nevű 49

kurd szervezetet támadják pl. Észak – Irakban. Július 27-én a kurd YPG visszafoglalt egy várost Szíriában az IS-től (Szárrin). A kurdok több sikeres akcióval vágtak vissza a török fegyveres erőknek Törökország területén. 2015. október 10-én baloldali török aktivisták és mérsékelt kurdok együtt demonstráltak a béke érdekében, de két bomba is robbant a rendezvényen (100 főnél is több halott). A merényletért vélhetően az IS a felelős, melynek fegyveresi október 26-án mindkét oldalon áldozatokkal járó tűzharcba keveredtek a hatóságokkal Diyabakirban, másnap a szervezet 30 feltételezett tagját tartóztatták le a kormányerők, ugyanakkor aznap 20 török katonai gép megsértette Görögország légterét is (hasonló esetek viszonylag gyakran fordulnak elő mindkét részről az elvileg szövetséges két állam részéről). Az IS törökországi tagjai több ellenük agitáló személyt kivégeztek (pl. 2015. októberében 2 férfit). 2015. november 23-án a légtér állítólagos megsértése miatt a török légvédelem lelőtt egy Szíriában harcoló orosz vadászgépet. December 4-én újabb török erők (kb. 150 fő) vonult be Irak északi részébe, de erről nem egyeztettek az iraki kormánnyal, a tiltakozás miatt néhány nap múlva kivonták ezt az egységet, de kb. 850 katonájuk a térségben maradt. A török hadsereg decemberben folytatta a kurdok lakta területeken zajló hadműveleteit (23, majd újabb 54 kurd fegyveres halálát bejelentve). A konfliktus kiújulása óta legalább 560 fő vesztette életét a kurd – török összecsapásokban 2015 végéig. 2016 elején folytatódott a török biztonsági erők kurdok elleni akciója, illetve január 12-én az IS egyik embere öngyilkos robbantásos merényletet hajtott végre turisták ellen, melyben 11 fő, köztük 8 német vesztette életét (később az áldozatok száma nőtt). A következő hónapban több robbantásos merénylet is történt, február 17-én Ankarában, másnap délkeleten támadtak katonákat. A fővárosi merénylet 28 áldozatából 27 katona volt, a hatóságok a kurdokat vádolták. Március 13-án újabb robbantás történt a fővárosban (37 halott), majd március 18-án Isztambulban (4 halott). Ez utóbbi merénylet az Iszlám Államhoz, a korábbi pedig egy kurd szervezethez köthető. Március végén újabb robbantás történt Diyarbakirban, ahol 7 török rendőr halt meg. - Izrael: Öt arab –izraeli háborút követően egy intifáda (palesztin felkelés) kezdődött még 1987-ben, ami 1993-ig tartott. Ekkor Oslóban a két fél megállapodott arról, hogy a „területet a békéért” elv alapján keresik a megoldást a konfliktusra. Még abban az évben alá is írták Washingtonban az egyezményt (Rabin és Arafat), melynek ’99 májusáig kellett volna teljesen megvalósulnia. 1994-ben Gáza és Jerikó térségében 2 millió palesztin kapott korlátozott önrendelkezést és Arafat hazatérhetett, 1995-ben az ún. 2. oslói megállapodás már a ciszjordániai kivonulás szakaszait rögzítette, palesztin önkormányzat jött létre több városban, pl. Betlehemben is. 1995-ben a megegyezés párti Rabin izraeli miniszterelnököt egy szélsőséges zsidó megölte, a következő évben már 81 fő halt meg az összecsapásokban. 1997ben Hebron 80%-t átadták a palesztinoknak, ugyanakkor egy merénylet miatt leállították a csapatkivonást és egy új zsidó telep építésébe kezdtek Kelet Jeruzsálemben. 1998-ban az ún. Wye Plantation-i egyezmény (Clinton, Arafat, Netanjahu írta alá) alapján elkezdődött az újabb ciszjordániai területek átadása, de két hónap múlva Izrael befagyasztotta a megállapodást, majd módosításokkal újra életbe lépett ’99-ben. 2000-ben teljessé vált a még 1982-ben elfoglalt Dél – Libanon kiürítése az izraeli erők részéről, de helyüket a szélsőséges síita Hezbollah vette át. Az eredeti tervhez képest évekkel később (2005) adták át a palesztinoknak a ’67-ben elfoglalt Gázai övezetet. Ennek fő oka az volt, hogy 2000 és 2004 között újabb intifáda kezdődött, melynek során számos öngyilkos merényletet követtek el Izrael ellen, illetve gyártani kezdték a Kasszám rakétákat. Gáza átadása sem jelentette a tartós béke eljövetelét, mivel ott a választásokat az Izrael ellenes Hamász nyerte (2006), abban az évben tért vissza a zsidó állam hadserege Libanon területére (2. libanoni háború vagy 34 napos háború, melynek során száznál több izraeli és ezernél is több libanoni vesztett életét, több százezren menekültek el és közel 4 ezer rakéta csapódott be Izrael területére). 2007-ben 50

az izraeli légierő sikeres támadást intézett egy épülő szíriai nukleáris erőmű ellen (az 1981-es irakihoz hasonló hadművelet Gyümölcsöskert néven vált ismertté). Gázával szemben Ciszjordániában a PFSZ vette át az irányítást, melynek vezetője Arafat 2004-ben halt meg (Nobel – békedíjat 1994-ben kapta). Utóda a PFSZ élén Mahmúd Abbász lett, aki korábban 2003-ban pár hónapra Palesztina miniszterelnöke, majd 2005-től folyamatosan államelnöke is lett. Befolyása elsősorban Ciszjordániában erős, Gáza viszont a Hamász miatt újabb konfliktusok forrása lett. 2008-ban Izrael légi csapásokat mért az övezetre, majd 2009 elején a szárazföldi erők is benyomultak (13 támadó katona és 1417 palesztin halt meg) a térségbe. Egy 2014. júniusi esemény egy újabb súlyosabb konfliktust alapozott meg, eltűnt 3 izraeli fiatal, akiket később holtan találtak meg, ezt követően zsidó szélsőségesek öltek meg egy általuk elrabolt palesztin fiút. Mindezek hatására júliusban Gázából rakétákat lőttek ki Izraelre, annak légiereje pedig támadásokat mért a palesztin területre, egy új bombázási módszert alkalmazva (knock on the roof). A légitámadások után 2014. július 17-én az Izrael elkezdte a szárazföldi hadműveletet is Gáza ellen, 2014. VII.8 és VIII. 16. között 64 izraeli katona és 3 polgári lakos vesztette életét, palesztin oldalon közel 2 ezer halálos áldozat volt (ebből legalább 1400 civil). A nyári konfliktus után viszonylagos nyugalmi időszak következett, de 2014 decemberében egy tüntetők és katonák közti konfliktusban meghalt az egyik palesztin miniszter, illetve az izraeli légierő újra csapást mért a Hamászra a gázai övezetben. Mindeközben 2014 októberében Svédország elismerte Palesztinát. Az EU-n belül erre már volt példa korábban is, de a „régi” tagok (EU – 15) közül a skandináv állam volt az első ezen a téren. Az izraeli – muzulmán konfliktus összefüggésbe hozható a nemzetközi iszlám terrorizmussal is (pl. 2001. IX.11.). A palesztinok által ellenőrzött területeken gyakran összecsapnak az egyes helyi szervezetek (Hamasz vs. Fatah). 2010: a saját atombomba kifejlesztésére készülő Irán elnökének nyíltan elismert célja volt Izrael elpusztítása (!), Izrael az 1981-es és 2007-es külföldi akciókhoz hasonló megelőző légicsapásra készült (2010), végül a Moszad „csak” számítógépes vírussal és vélhetően hozzájuk köthető „véletlen balesetekkel” lassította a perzsa atomprogramot. 2011 őszén sok elemző már izraeli- iráni háborút vizionált, ez a feszültség 2012 elejére már globalizálódott (kölcsönös embargós fenyegetések az EU és Irán között, amerikai és iráni katonai bejelentések a Hormuzi – szoros tervezett lezárása kapcsán, iráni flottamozdulatok stb.). Az USA Közel-Kelet politikájában fordulatot jelent, hogy Obama amerikai elnök 2011. májusi bejelentése szerint a ’67-es határokon kell alapulnia a térség békéjének. Izrael költi a GDP legnagyobb részét hírszerzésre (MOSZAD). 2015 során újra nőtt a feszültség Izrael és a palesztinok között. Október 3-át követően két héten belül 14 késsel elkövetett támadás történt a palesztinok részéről, illetve egy esetben zsidó támadt muzulmánokra szintén késsel („kések háborúja”?). Mindezek mellett tüntetések, sortüzek, merénylet és légitámadás is történt, két hét alatt közel 40 fő vesztette az életét. A folytatódó konfliktusban, köztük a késes támadások nyomán 2016. január 23-ig 149 palesztin, 23 izraeli és két külföldi vesztette életét. Ezzel párhuzamosan nőtt a Nyugat – Európából áttelepülők száma is. 2011-ben 1900 francia állampolgár érkezett Izraelbe, 2013-ban már 3300 fő, 2015-ben pedig közel 8000, illetve további 774 fő Nagy – Britanniából. Az új bevándorlók gyakran a Tel – Avivtól délre található Ashdod településre költöznek. Franciaországban 2012-ben Toulouseban támadtak meg szélsőségesek egy zsidó iskolát, majd 2014-ben Brüsszelben egy zsidó múzeumban történt merénylet, illetve a Charlie Hebdo szerkesztőség elleni akciót követően túszejtés történt egy kóserboltban is, ahol négy zsidó származású személy halt meg. - „Arab tavasz”: A folyamat kezdetét Tunézia elnökének 2011. januári bukása jelentette, ezt követően az arab megmozdulások az ázsiai kontinens államaira is átterjedtek. Súlyosabb helyzet Bahreinben (Gyöngy tér), Jemenben (a két Jement 1990-ben egyesítő Száleh elnök 51

lemondott 2012 januárjában), illetve Szíriában alakult ki (Szíriáról részletek pár sorral lejjebb olvashatók). Bahreinben a szunnita elit síita többséget irányít. 2014-ben új elemmel bővült a konfliktus, az ISIS vagy IS („Iszlám Állam”) nevű szervezet szír és iraki területeket egyesítve akar egy új iszlám államot létrehozni és komoly katonai sikereket ért el Irakban is. A szervezet harcosai 2014 végén már Líbiában is aktivizálódtak, illetve az átalakulási folyamat kezdetének számító Tunéziában 2012 óta aktív az Ukba ibn Hafi Hadserege, ami az al – Kaida helyi erejének tekinthető, a szervezet tagjai 2015. februárban 4 katonát öltek meg az algériai határ közelében (további részletek az Afrikát tárgyaló résznél olvashatók). Visszatérve az arab világ ázsiai részére, Jemenben 2012-ben mondott le az országot 1990 óta irányító Ali Abdullah Száleh elnök, előtte 1978-tól Észak – Jemen vezetője volt. 1994-ben katonai erővel kellett legyőznie a lázadó délieket. 1998 óta vált egyre aktívabbá az országban az Al – Kaida. 2004-ben lázadó síiták okoztak nehézséget északon a központi hatalomnak. 2011-ben az „arab tavasz” jegyében újabb összecsapások kezdődtek. Vélhetően ekkor képezték ki a jemeni sivatagban azt a két férfit is, akik 2015. január elején Párizsban csaptak le egy szatirikus hetilap szerkesztőségére. A jemeni elnök 2012-es távozásával sem oldódtak meg a gondok, az Al – Kaida fegyveresei pl. 2013 szeptemberében rövid időre elfoglaltak egy katonai bázist, 2014 nyarán pedig lelőttek 14 katonát. A kormánynak egyszerre kellett szembenéznie az Al-Kaida helyi erőivel és az Irán által is támogatott síita húszi lázadókkal, az utóbbiak 2015. január 20-án az elnöki palotát is elfoglalták, néhány nappal később lemondott a kormány és „újabb” jemeni elnök (Hádi) is. A síita húszik által ellenőrzött fővárosból Ádenbe (az egykori Dél –Jemen fővárosa) menekült az elnök, ahol visszavonta a távozásáról szóló bejelentést. Közben Szanaa két síita mecsetjében robbantásos merényletekben meghalt közel 140 ember (III. 20.). A merényletet az IS vállalta magára. Két nappal később a síiták elfoglalták az ország 3. legnagyobb települését, Taizz városát. Ezt követően a síita erők Áden felé közeledtek, így az ott tartózkodó elnök ismét menekülni kényszerült. Áden a lázadók kezére került, de Szaúd –Arábia és több arab partnere a vesztésre álló elnököt támogatva légicsapásokat mért a lázadók uralta térségekre. A kormányerők ennek ellenére csak július 14én foglalták vissza Áden kikötőjét és a város több fontos pontját. A légitámadások márciusi kezdetét követően az adott év (2015) júliusáig kb. 1700 polgári lakos vesztette életét és a kb. 25 milliós ország 80%-a segélyekre szorul. A szaúdi koalíció támadása ősszel is folytatódtak, október elején egy lakodalmas menetet ért támadás. A síita lázadók által elüldözött elnököt támogató arab koalíció szárazföldi erőket is küldött Jemenbe. A kormányerők és a húszik közti harcot kihasználva 2015 novemberében két tengerparti város is az al- Kaida helyi erőinek kezére került. December 15-én fegyverszünetet kötöttek, ami 2016. január 2-ig tartott. Az áldozatok becsült száma addig a pillanatig 5700 fő volt. Katar az arab világ egyik legsikeresebb állama. Az ún. „arab tavasszal” járó véres tüntetések, belharcok elkerülték őket. GDP/ fő alapján ez a leggazdagabb arab ország, ill. az egész glóbusz élmezőnyéhez is tartozik (Az IMF 2010-ben vásárlóerő-paritás alapján az 1. helyre sorolta a Földön, más számítások szerint a 4.) Az olajban gazdag kisállam élén 1995-ben fontos változás történt, az emírt a fia váltotta és jelentős reformokat vezetett be. 1999-ben már a nők is szavazhattak. 2003-ban az Irak elleni USA támadás főhadiszállása volt. Ott üzemel a világszerte ismert kétnyelvű arab hírtelevízió, az al – Dzsazíra. A sport, elsősorban a labdarúgás terén is aktívak. 2010 végén ők nyerték el (egyre több forrás szerint korrupcióval) a 2022-es világbajnokság rendezési jogát, valamint 2011-től a legjobb klubcsapatnak tartott Barcelona egyik mezszponzora lett a Qatar Foundation. A 2022-es VB stadionjainak építése már pár év elteltével rekordot döntött a balesetben meghalt munkások számát tekintve. A sport mellett persze más befektetési területen is aktivizálódtak (pl. 2011 nyarán katariak a fő részvényesei a Balkán legnagyobb bankjának, ami 2 görög pénzintézet fúziójával jött létre). Egyre több jel utal arra, hogy Katarból is finanszírozzák az egyes szélsőséges szervezeteket, pl. az ún. Iszlám Államot, ugyanakkor Katar is csatlakozott a dzsihadista 52

szervezet elleni USA vezette légitámadásokhoz. Katar 2011 óta támogatja a szír kormány elleni lázadókat, de pénzük egy része a szélsőséges szervezetek kezére került. A másik, „arab tavasz” által kevésbé érintett olajban gazdag állam Szaúd – Arábia, ami méreteinél fogva Katarnál is jelentősebb állam. 2011 és 2013 között több tüntetés is erőszakba torkolt, melynek során több száz személyt tartóztattak le, köztük sok síita felekezetű demonstrálót. Később közülük többet kivégeztek „terrorizmus” vádjával, közük akadt olyan, akit 2016 elején végeztek ki (aznap 47 személyt). A 2016 elején kivégzettek között csak két külföldi volt, illetve a nemzetközi tiltakozás ellenére egy síita főpapot is, ami óriási felháborodást okozott több országban is, elsősorban Iránban. 2014-ben 90, 2015-ben pedig 157 kivégzés történt az országban, ahol az év elején (2015) lépett trónra az új király, Salman. Az olajbevételekből alacsonyan tartják a fogyasztási cikkeket, például irreálisan olcsó az üzemanyag (kb. 33 forint egy liter benzin), ugyanakkor a stabilitásra és az uralkodó tekintélyére a jól finanszírozott erőszakszervezetek is felügyelnek. Szólásszabadság nincs, az igazságszolgáltatás az iszlám jogrenden alapul, évente sok kivégzés történik. A királyi család megítélést (külföldön már biztosan) rontja a hercegek botrányos viselkedése (balesetek okozása, erőszak). 2015-ben a megemelkedett állami kiadások (a szíriai felkelők támogatása és a katonai beavatkozás Jemenben szintén sok pénzbe kerül) fedezésére kb. 105 dolláros hordónkénti olajárra lenne szükségük a világpiacon, ezzel szemben az 45 dollár körül mozog. Az ország a világ legnagyobb olajtermelője és exportőre, továbbá a 2. legnagyobb tartalékkal rendelkezik, melyek könnyen és ez által olcsón termelhetők ki. A termelés visszafogásával emelhetnék az olaj árát, de nem akarnak piacot veszíteni, illetve a konkurens államok meggyengülésében bíznak, hosszabb távon piacszerzést remélnek az átmenetileg olcsó olajártól. Ennek következtében már 2014-ben meghaladta az állami kiadás a bevételeket, 2015-ben a költségvetés hiánya megközelítheti a GDP 19 – 20%-t is. A nagy arányban költségvetésből finanszírozott hazai olajtermelés 2014-ben közel 8%-kal nőtt, ez önmagában felemészti a GDP kb. 20%-t, hasonló arányban nő a vízfogyasztás. Az ország területének kb. 1,5%-a művelhető, persze az állam által támogatott egyre drágább öntözés mellett (tengervíz lepárlása és a stratégiai rétegvíz tartalékok felélése). Az erőltetett mezőgazdasági termelés ellenére az élelemellátás 80%-a importból történik. 2015-ben a kb. 30 milliós lakosság 25%-a számít szegénynek. A népesség 2/3- a 30 év alatti, de a versenyszféra főleg külföldieket alkalmaz, így az alacsony presztízsű munkák mellett a tekintélyt jelentő területeken is sok az „idegen”. Az Iszlám Állam több merényletet is végre tudott hajtani az országban, ami egyre inkább bekapcsolódik a szír és a jemeni konfliktusba (az al – Kaidát alapító Oszama bin Laden is onnan származott). 2015-ben három súlyos baleset (kettő Mekkában) is felhívta a figyelmet a felgyülemlő belső problémákra. 2016 elején a kivégzett síita főpap miatt még inkább elmérgesedett a szaúdi királyság viszonya Iránnal, ott a tüntetők betörtek a szaúdi nagykövetség épületébe, erre reagálva a királyság megszakította diplomáciai kapcsolatait a perzsa állammal. Hasonló lépést tett a szunnita vezetésű (de síita többségű) Bahrein is. „Iszlám Állam” és történelmi - földrajzi háttere (ezzel a témával egy külön tanulmány bővebben foglalkozik): Az Irak élén álló Husszein elnök 1990-ben döntött az olajban gazdag kis ország, Kuvait elfoglalásáról. Ezt követően 1991 elején az USA vezette koalíció felszabadította Kuvaitot, sőt átmenetileg mélyen behatoltak Irakba is („Öböl – háború”, „Sivatagi Vihar”). A szárazföldi offenzívát légicsapások előzték meg. A szárazföldi harcok során 25-30 ezer iraki katona halt meg, de az összes az arab állam összes (pl. civil) áldozatának a számát 60 ezer és 200 ezer fő közé teszik. A visszavonuló irakiak felgyújtották a kuvaiti olajkutakat. A háború így még inkább kihatott az olaj árára is. A két oldalon összesen több mint 1 millió katonát mozgósítottak, továbbá kb. 5 ezer harckocsi állt készenlétben. A legnagyobb haderőt az USA 53

vonultatta fel. Ekkor az államfő ott az idősebb Bush volt. A szövetségesek vesztesége (a kuvaiti áldozatok nélkül) csekély volt, 400 fő alatt maradt. A koalíció végül nem törekedtek a rezsim megdöntésére, Irak megszállására. Ennek az oka lehetett az erőegyensúly fenntartása, olaj magas ára, tartós megszállás elkerülése, továbbá párhuzamosan zajlott a Szovjetunió és Jugoszlávia felbomlásának kezdete is. Az ENSZ repülési tilalmat hirdetett Irak északi (kurd) és déli (síita) területei felett. Ennek megsértése miatt többször légicsapásokat mértek amerikai és ritkábban brit gépek az irakiakra. Ezeket kihasználva megerősödtek északon a kurdok. 1997/98 során nőtt a feszültség az USA és Irak között a fegyverzeteket ellenőrző megfigyelők kiutasítása miatt. Szankciókkal sújtották az arab államot. 1999-ben a szomszédos Törökországban elfogták a kormányerők az ottani kurd lázadók vezetőjét. Ezt követően sok törökországi kurd fegyveres (PKK harcos) Irakba menekült. Az Irakkal és Törökországgal is határos Szíriában szintén sok kurd él, illetve örmények és asszírok is, továbbá vallási kisebbségként pl. drúzok és keresztények is (a polgárháború előtt egyes források szerint a lakosság kb. 10%-a volt keresztény, jelentős részük asszír). A lakosság többsége persze arab, illetve vallási szempontból muzulmán, a legtöbben szunniták. Szíriában 2000-ben halt meg az országot 1971 óta irányító Hafez al – Assad (Aszad), tőle az ország vezetését fia, Bassár el – Aszad vette át. A világ közvéleménye ekkor még inkább Irakra figyelt, ahol 2002-ben Husszein hozzájárult a fegyverzet ellenőrök visszatéréséhez, ugyanakkor az egy évvel korábbi események (2001. szeptemberi merényletek, illetve az afgán beavatkozás kezdete) miatt Irak újra célponttá vált. Pontatlan adatok alapján tömegpusztító fegyverek készítésével, illetve az al-Kaida támogatásával vádolták Irakot az amerikaiak. 2003. március 20-án vette kezdetét az újabb háború, az USA vezette koalíció és Irak között („Iraki Szabadság Hadművelet” vagy „2. Öböl – háború”, illetve azok, akik az 1980-88-as iraki-iráni konfliktust is öböl – háborúnak nevezték ezt már a 3. ilyen elnevezésű háborúnak titulálták). A két oldalon mozgósított erők száma most is meghaladta az 1 millió főt. 2003. április 9-én Husszein elvesztette a fővárost is, Az USA május 1-én „zárta le” a háborút, akkor teljesnek tűnő sikerrel (addig a szövetségesek vesztesége az eltűntek és sebesültek nélkül mindössze 138 fő volt). A bujkáló diktátort 2003 decemberében fogták el. A szövetségesek valódi veszteségei ezután következtek. 2003-ban jött létre az al-Kaida helyi „fiókszervezete”, ők a külföldi katonák mellett a síita lakosokat is gyakran megtámadták. Vezetőjük Zarkávi volt. 2004-ben már egyre szervezettebb lázadással néztek szembe az amerikaiak, ekkor robbant ki az amerikai fogolykínzási botrány is. Egyre több szövetséges katona lett merénylet áldozata, 2004-ben az első magyar is. Novemberben már kb. 10 ezer főt vetettek be az amerikaiak és szövetségeseik Faludzsa ostrománál, akkor ez volt a szunnita lázadók központja. A fogságban lévő Husszeint 2006 során végezték ki, ugyanebben az évben likvidálták a lázadók vezérét, Zarkávit is. Szintén 2006-ban támadták meg szunnita merénylők a síiták szamarrai szenthelyét, az akció felerősítette a két muszlim felekezet közti konfliktust. Szíria területén pedig támadást hajtott végre az izraeli légierő egy épülő nukleáris erőmű ellen 2007-ben. 2009 során kivonták az amerikaiak a harcoló alakulatokat, de még így is kb. 60 ezer katonájuk maradt Irakban. 2011 végére a kiképzők és a nagykövetséget védő erők kivételével őket is kivonták az arab államból. Akkor a veszteséglista 4803 szövetséges áldozatnál járt, ezen belül 4485 amerikai. Az amerikaiak kivonulása után tovább erősödött a feszültség a szunniták és a síiták között, illetve folytatódtak a keresztények elleni támadások is, közülük sokan Szíriába menekültek, ahol szintén célponttá váltak. Szíriába 2011 előtt kb. 1,3 millió ember menekült, főleg a harcok dúlta Irakból, ahol 2003 és 2011 között kb. 110 – 120 ezer áldozata volt az erőszaknak, pl. 2010-ben 58 hívőt öltek meg egy bagdadi asszír keresztény templomban. Szíriában a lázadók a szomszédos Irakhoz hasonlóan szintén egy síita vezetés ellen fogtak fegyvert. Az „arab tavasz” részeként 2011 elején kezdődtek az Aszad ellenes szír tüntetések, melyek elsősorban a hatalom erőszakos fellépése miatt (közel 2000 tüntetőt öltek meg) rövid idő múlva (2011. március) már felkeléssé váltak. Putyin és Irán, illetve a perzsa állam által támogatott lebanoni 54

központú Hezbollah a szír elnök mellett állt, az arab államok többsége és Törökország az Aszad ellenes erőket támogatta. A felkelők eleinte a hadsereg raktáraiból jutottak szovjet típusú fegyverekhez, így a szaúdiak, törökök vagy az Emirátus ezzel a feladattal megbízott beszerzői sokszor a volt szocialista országokból szereztek be lőszereket, időnként fegyvereket az általuk pártfogolt erők számára, ennek az üzletnek az egyik nyertese Bulgária. Mindkét oldalon történtek kegyetlenségek, a rezsim pedig tömegpusztító fegyvereket is bevetett. 2013. augusztus végén Obama amerikai elnök a kongresszustól felhatalmazást kért a rezsim ellenes beavatkozásra. Ez végül elmaradt, részben Aszad orosz támogatottsága, hadseregének korszerű légvédelme és mindenekelőtt a rezsim meghátrálása miatt; a szír vezetés megígérte, hogy vegyi fegyvereit nemzetközi felügyelet alá helyezi. Elképzelhető, hogy az amerikai beavatkozás elmaradásának lehetett még egy további oka is; egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a lázadók egymás ellen is harcolnak, illetve soraikban sok az iszlámista, akik mindkét országban (Irak, Szíria) megerősödtek. A terroristák ekkor vették fel az Iraki és Levantei al –Kaida nevet, viszont szembekerültek az „anyaszervezettel” is, melynek vezetőjét, Oszama bin Ladent 2011. május elején ölték meg Pakisztánban az amerikai katonák. A szervezet és az al –Káida 2013. áprilisában szakítottak, akkor már a szunnita harcosok az ISIL nevet használták (Islamic State of Iraq and Levant), illetve még gyakoribbá vált az ISIS (Iraq and Syria) rövidítés. Az arabok általában DAESH néven említették a szervezetet, ami 2014. június 29-én váltott nevet: Iszlám Állam (továbbiakban ennek angol megfelelője alapján a szövegben a rövidítésük: IS). Az elnevezés jelzés a világméretű iszlám kalifátus létrehozására. Tőlük függetlenül az al – Kaida is rendelkezik fegyveres testülettel a térségben (pl. Szíriában 2012. január óta az Al – Nuszra Front (Dzsabhat an –Nuszra). Szintén az al – Kaida hálózathoz kötődik a szír Horászán (Khorászán) csoport is. Szíriában az an – Nuszra Front gyakran együttműködik az Ahrar as – Sham csoporttal, együtt a Hóditók Hadseregeként említik magukat. A nemzetközi közvélemény érdemben csak akkor figyelt fel az IS-re, amikor 2014 elején elfoglalták Ramadát (kb. 110 kilométerre található Bagdadtól) és Faludzsa városát, majd júniusban Moszult, illetve Baidzsi városát és annak olajfinomítóját. 2014 júniusában vonult be a szélsőséges szervezet Tikrit városába és elfoglalta a mellette lévő légitámaszpontot, ahol 1700 foglyul ejtett katonát végeztek ki. Az iraki kormányerők több területről érdemi ellenállás nélkül vonultak vissza. Az elfogott katonákkal is kegyetlenül bántak az IS fegyveresei, brutalitásukról számos felvétel felkerült az internetre is. Később nyugati túszok lefejezéséről is készítettek felvételeket. Az USA megerősítette a térségben lévő katonai „tanácsadói” számát, illetve 2014. augusztus elején Obama elnök engedélyezte a légierő bevetését ellenük, ennek megfelelően augusztusban legalább 160 alkalommal mértek csapást az IS iraki állásaira, elsők között Erbilnél és a moszuli gátnál. Ezt kihasználva a kurdok visszafoglalták Irak legnagyobb gátját a szélsőségesektől. A kurdoknak a síita többségű Irán is küldött fegyvereket, mivel az IS síita szenthelyeket is lerombolt, illetve az adott felekezet híveit is terrorizálja. A katonai helyzet felemás módon alakult, hiszen a moszuli gát elvesztése ellenére máshol sikereket értek el az IS erők, pl. Szíriában elfoglalták er – Rakka és Deir ez Zár tartományt, Irakban pedig elérték Jordániát. Az IS soraiban 2014 végéig legalább 500 brit és kb. 60 ausztrál (2015-ben már 250 „ausztrált” említett az egyik forrás) állampolgár is megfordult, de érkeztek önkéntesek más államokból is (arab országokból, továbbá: Kína, Indonézia, Koszovó, Bosznia – Hercegovina, Csecsenföld, Franciaország, Svédország, Ausztrália, Németország, Belgium területéről). 2015 októberében az ENSZ BT szerint már kb. 100 országból közel 30 ezren csatlakoztak rövidebb – hosszabb időre a szervezethez (főleg francia, brit, német, ausztrál, holland, belga és orosz állampolgárok). A toborzás során aktívan használták az internetet is (Facebook, You Tube, Twitter). Két év alatt (2015 októberéig) közel 11 millió IS-hez kötődő videót töröltek a You Tube-ról. Orosz források szerint 2015 végéig 2900 állampolgáruk (muszlim kisebbségiek) csatlakozott hosszabb – 55

rövidebb időre valamelyik terrorista szervezethez Irakban vagy Szíriában (sokan az IS-t erősítették). A dzsihadista szervezet 2014 óta gyerekeket is kiképez, köztük az elfogott kisebbségi családok fiú tagjait is (modern janicsárok). Az IS erők szeptemberben a Libanonhoz közeli térséget is uralták (libanoni katonákat is megtámadtak, majd két foglyot is lefejeztek). A szír konfliktus már korábban is növelte a libanoni ellentéteket, az Irán által pártolt, Libanonban „fészkelő” síita Hezbollah egységei a szír elnök, Aszad oldalán harcolnak, még az egykori Fönícia északi szegény, szunnita lakosságának jelentős része az IS szervezettel szimpatizál. A keresztények és a kisebb vallások hívei természetesen az IS kudarcában érdekeltek. Libanonnak 2014 májusától nincs elnöke. A vallási hátterű ellentét azért is veszélyes, mert az 1990-ben véget ért 15 éves polgárháború sebei még nem forrtak be teljesen. A polgárháború ürügyén Libanonban állomásozó szír erőket is csak 2005-ben kezdték kivonni. A két ország (Libanon és Szíria) történelme számos átfedést mutat, többek között az Oszmán Birodalomhoz tartoztak, majd az első világháború után francia mandátum terület (gyakorlatilag gyarmat) lett a két ország. A franciák csak 1926-ban kezdték leválasztani Libanont a szír központú mandátumterülettől. A függetlenséget 1943-ban deklarálták, de az utolsó francia csapatok csak 1946-ban távoztak. Két évvel később (első arab –izraeli háború) során együtt harcoltak a két ország arab katonái. 1967-ben kisebb erőkkel szintén támogatta Libanon az arab koalíciót, Szíria ekkor vesztette el a Golán –fennsíkot. A negyedik háborúból Libanon kimaradt, de két év múlva (1975) elkezdődött a polgárháború. Ekkor tűnt el a MALÉV Libanonba tartó járata is! 1976-ban már bevonult a szír hadsereg, 1982-ben pedig az izraeli is. Libanonban akkor amerikai katonák is állomásoztak, akik 1983-ban súlyos csapást szenvedtek el egy robbantásos merénylet során. Az izraeli hadsereg 1986-ban kivonult az északi szomszéd területéről, de egy ütköző sávot fenntartott 2000-ig. Ekkor Szíria kb. 40 ezer katonát állomásoztatott Libanonban. Az izraeliek 2000-ben átadták Dél –Libanont is, így egyre többen követelték a szír erők távozását is. Miután 2005 elején meggyilkolták Libanon miniszterelnökét és az ellenzék és az ENSZ is Szíriát vádolta, elkezdődött az akkor kb. 14 ezer fős erők kivonása. 2006-ban átmenetileg újra megjelent az izraeli hadsereg Libanonban, de most már a Hezbollah akciók miatt. Libanon lakossága közel 5 millió fő. Ennek 95% - a arab, de kb. 40% keresztény. Összesen 17 elismert vallási felekezet van az országban. A szomszédos Szíriában az IS erők északon számos települést foglaltak el a török határ mentén, ennek nyomán kurdok tízezrei menekültek Törökországba. Velük együtt 2011. március óta már több mint 800 ezer szír állampolgár lépte át kényszerből a török határt. Az amerikai légicsapások mellett amerikai, brit, francia és ausztrál gépek segélycsomagokat dobtak le az IS által üldözött civileknek, köztük a vallási kisebbségeknek, pl. a Szindzsár –hegységben bujkáló jezidiknek. 2014. szeptember 16-án indítottak átfogó támadást az IS erők a török határ menti szíriai kurd város, Kobani ellen. 2014. szeptember 19-én elkezdődtek a francia légicsapások is (Irak északkeleti részén), a gépek az Egyesült Arab Emirátusokon lévő támaszpontokról szálltak fel, szintén oda vezényeltek különleges ausztrál alakulatokat is. A francia támadások miatt Algériában IS szimpatizáns helyi szélsőségesek kivégeztek egy korábban túszul ejtett franciát. 2014-ben 7 dán harci gép is bombázta az IS állásait. 2014 szeptemberétől több országban is aktivizálódtak az IS szervezettel szimpatizáló erők (Jemen, Egyiptom, Libanon, Líbia, Tunézia, Nigéria, illetve merényletek Kanadában, az USA területén, Ausztráliában, Törökországban, Franciaországban, Belgiumban). A szír rezsim megítélése növelte az orosz –amerikai ellentétet, ugyanakkor az IS veszélyt jelent mindkét nagyhatalom számára. Az IS – t egyaránt veszélyesnek tartja az egymással szembenálló USA és Irán is, valamint az USA és a szír rezsim közti feszültség ellenére közös ellenségükké váltak a dzsihadisták. Sok országban egyre nyíltabban toboroznak az IS soraiba, ezért számos helyen történtek letartóztatások. 56

Honnan van bevétele az IS-nek? Kezdetben Katar és Szaúd –Arábia komoly összegekkel támogatta a szír elnökkel harcoló felkelőket, ebből a pénzből jelentős rész az IS kezébe került. Sok fegyvert és lőszert szállítottak a gazdag arab államok a térségbe, melyek sorsa bizonytalanná vált. A megszállt területeken adót és vámot szednek, az elfoglalt olajkészleteket árulják, Irakban hét olajmezőt és két finomítót ellenőriztek 2014 őszén, a szomszédos Szíriában pedig 6 mezőt. Egyes források szerint az olaj egy részét maga a szír kormány vette meg tőlük. Ezek az elemzések arra is utalnak, hogy az Aszad vezette rezsim eleinte tudatosan erősítette meg a szélsőséges, nyugat számára elfogadhatatlan ellenzékét a mérsékeltebb lázadókkal szemben. Az olaj mellett kereskednek földgázzal és más bányakincsekkel is, továbbá cementtel, foszfáttal, gabonával és gyapottal is. Az IS komoly hadizsákmányt szerzett (köztük a szír rezsimnek küldött orosz repülőgépet is), de váltságdíjból is sok bevételük származik, 2014 őszéig ennek nagyságrendjét 125 millió dollárra becsülik. Mindezeken túl bankrablásból, lopott műkincsekből és vélhetően szervkereskedelemből is van jövedelmük. A hadizsákmányként szerzett fegyvereket gyakran sikeresen fordítják a reguláris hadseregek ellen, pl. 2014 októberében az iraki hadsereg két helikopterét lőtték le, majd decemberben hasonló körülmények között egy újabb helikoptert vesztettek el az irakiak. 2014-re a legjobban finanszírozott terrorszervezetté váltak. Harcosaik egy része pedig nem a fanatikus muzulmán hívőkből került ki, sokan az elnyomó szír rezsim elleni erőt látták a szervezetben, mások a síita – szunnita ellentét miatt csatlakoztak, továbbá sok fiatalt a kalandvágy vagy a zsold hajtott a soraikba. 2014. szeptember 23-án Szíriában is elkezdődött az amerikai repülőgépek támadása. A szír konfliktus az amerikai beavatkozásig (2011 és 2014 között) kb. 190 ezer halálos áldozattal járt. Csak 2014-ben 76 ezren haltak meg Szíriában a harcok következtében, ebből legalább 30 ezren civilek. 2015. február elejéig (2011. március óta) a szíriai áldozatok száma elérte a 210 ezer főt. A kb. 22 milliós országban 6,5 millió ember menekült el otthonából. Közülük 3 millió fő külföldre távozott (Libanonba 1 millió feletti, Törökországba 800 ezer feletti létszámban, más források szerint 1,5 millió migránsról szólnak, továbbá kb. 600 ezer fő Jordániába, kb. 200 ezer menekült pedig a szintén harcok sújtotta Irakba távozott). A szomszédos Törökország lakosságának kb. 18%-a kurd. Az amerikai gépek az IS állásai mellett a terrorszervezet által uralt olajmezőket és finomítókat is támadták, illetve a Khorászán csoport irányítására is csapást mértek. Az USA akciójához arabok is csatlakoztak (Bahrein, Katar, Jordánia, Szaúd –Arábia, Egyesült Arab Emirátusok). 2014. szeptember 27én a brit, október 7-én a holland, két nappal később pedig az ausztrál légierő is bekapcsolódott a légitámadásokba, továbbá engedélyt kaptak a kanadai harci gépek és a török szárazföldi erők is a beavatkozásra. 2014. december végén Szíriában lezuhant egy jordániai F-16-os gép, a pilótát pedig elfogták. A hír következményeként az E. A. E. 2015. február 10-ig felfüggesztette részvételét a légi akciókban. Az elfogott jordániai pilótát vélhetően 2015. január elején végezték ki az iszlamisták, a kivégzés módja is újszerű volt, élve elégették. 2015 elején 22 országot fogott össze az IS elleni koalíció, köztük hat arab monarchiát: Szaúd – Arábia, Bahrein, Katar, E.A.E., Jordánia és Marokkó. A törökök harckocsikat vontak össze a szír határon Kobani (Ain – al – Arab) ostroma idején. A várost még szeptember 16-án kezdték el támadni a dzsihadisták és október 10-én elérték a helyi kurd kormányzat székhelyét is a városban. Amerika nyomására a törökök átengedtek néhány iraki kurd fegyverest, hogy Kobani védőit erősítsék. A várost végül 2015. január végén sikerült felmenteni. A térségből kb. 200 ezer kurd menekült el. 2014. november közepén az iraki hadsereg visszafoglalta a júniusban elvesztett Baidzsi városát, illetve december 21-e körül elkezdték visszavenni a kurdok a szintén nyáron elveszett Szindzsárt. Az amerikai légierő támogatását élvező pesmergák így kimenekíthetik a város körüli hegyekben augusztus óta bujkáló jazidi (jezidi) kisebbség tagjait is. Az IS iraki 57

központjának tekintett Rakkában a dzsihadisták 2014 decemberében egyes források szerint kivégeztek kb. 100 olyan fegyverest, aki távozni akart a soraikból. Időközben Kelet Szíriában az IS ottani erői ismételt támadást intéztek a Deir ez Zár (Zór) támaszpont ellen. 2015 elején a szélsőségesek kivégeztek egy muzulmán imámot Szíriában, mert nem támogatta a kegyetlenkedéseiket, továbbá szintén ebben a hónapban az iraki Moszulban 13 fiatalt öltek meg egy labdarúgó mérkőzés TV-n történő megtekintése miatt, illetve két japán tússzal is végeztek. Szintén 2015 januárjában (január 18-án) izraeli helikopterek és repülőgépek mértek csapást az IS- sel is szembenálló síita Hezbollah szervezet katonai konvojára Szíriában, az általuk elfoglalt Golán- fennsík közelében. Az akcióban életét vesztette egy magas rangú iráni tiszt is. Több amerikai forrás szerint a 2014. augusztus elején indított légicsapások 2015. január közepéig az Iszlám Állam több ezer harcosát ölték meg Szíriában és Irakban (az egyik forrás 6 ezer áldozatról írt), illetve egy esetben szárazföldi összetűzés is történt, amikor a különleges kanadai erők felderítés közben találkoztak a fundamentalista fegyveresekkel. A török hadsereg 2015. február 22-én hajtott végre egy nagyobb szabású akciót szír területen, melynek célja egy katonáik által őrzött nemzeti sír evakuálása volt. Kimenekítették a mauzóleumot őrző török fegyvereseket is. Irakban 2015. március 1-én kezdetét vette a kormányerők síita milíciák által támogatott, régóta ígért offenzívája. Ennek lassítása érdekében több olajkutat is felgyújtottak az iszlamisták, illetve az általuk ellenőrzött területen műemlékvárosokat (pl. Nimrud) romboltak le, Moszulban pedig felrobbantottak egy keresztény templomot. Ramadiban egy összehangolt merényletsorozatban kb. 20 fő halt meg. Az iraki hadsereg viszont március 10-én befejezte Tikrit bekerítését (ott született Szaddam Husszein korábbi diktátor, illetve a középkorban Szaladin kurd hadvezér és szultán is). Ezzel párhuzamosan a kurdok elfoglaltak egy várost a szír – török – iraki határ találkozásánál, nehezítve a különböző IS erők közti együttműködést. Tikrit városából menekülő IS erők aknákat és mesterlövészeket hagytak a településen, melynek ostroma április 4-én fejeződött be és több új elemet is tartalmazott; az iraki kormányerők nem kértek nyugati légi támogatást, Irán által támogatott síita milíciák, kormánypárti szunniták és egy keresztény zászlóalj is részt vett az offenzívában. A visszafoglalt Tikrit mellett feltárták a 2014 júniusában kivégzett kormánykatonák tömegsírjait, illetve több feltételezett tettest is elfogtak, akik közül 24 főt halálra ítéltek 2015 júliusában. Az Iszlám Kalifátus ellen harcoló kurdok soraiban több külföldi is fegyvert fogott, közülük az első ismert áldozat 2015 márciusában egy Dél –Afrikában született német állampolgárságú nő volt. Szíriában halt meg harc közben. A törzsterületén csapásokat elszenvedő szervezet távolabbi térségekben is aktív; március 18-án Tuniszban, két nappal később Jemen fővárosában történt komolyabb merénylet, melyet magukra vállaltak, ugyanakkor március 20-án egy szíriai kurd városban is robbantásokat hajtottak végre (33 halott). Szíriában az IS- re mért csapásokkal párhuzamosan erősödik az an - Nuszra Front. 2015 elején több támaszpontot is elfoglaltak Idlíb tartományban, majd március 28-án elfoglalták az azonos nevű székhelyt is. Az an - Nuszra hasonlít az Iszlám Állam nevű szervezethez, de kevésbé reklámozzák a kegyetlenkedéseiket. A velük és a kormánnyal is szemben álló fegyveres csoportok közül a „nyugat” által támogatott legnagyobb katonai erő a Szíriai Nemzeti Koalíció. 2015. májusában az IS fegyveresei egy időre elfoglalták Szíriában az egykori ókori Palmüra területét (ma Tadmur városa), továbbá Ramádi városát Irakban, június végén pedig több merénylet mögött is ezt a szélsőséges szervezetet lehet sejteni (Tunézia, Egyiptom, Franciaország és az addig terrormentes Kuvait, ahol egy síita mecsetben robbantottak – 25 halott). Július elsején a szervezet egyiptomi szárnya intézett összehangolt támadást a Sínai – félszigeten több katonai ellenőrzőpont ellen. A szervezet megalakulása óta legalább 3000 fogságukba került személyt végeztek ki, köztük kb. 1800 polgári személyt, ezen belül 74 58

gyereket. 2015. július 20-án a szíriai Kobani újraépítésében való részvételre készülő fiatalok között robbant bomba az egykor ostromlott, kurdok lakta városhoz viszonylag közel található törökországi Suruc városában (27 halott). Az egyik kurd fegyveres szervezet (PKK) szerint a török hatóságok együttműködtek az IS merénylőivel, ezért két török rendőrt lelőttek a határnál. A török légierő és tüzérség viszont támadásokat kezdet saját területéről az IS és a kurd PKK állásai ellen, az utóbbi szervezet veszteségeit augusztus 9-ig közel 400 főre becsülték a török források. A kurdok így kevésbé hatékonyan tudnak küzdeni az Iszlám Állam erői ellen. Ennek ellenére Kirkuk (Észak – Irakban) környékén több települést is felszabadítottak a kurdok az amerikaiak légitámogatását kihasználva. Ezzel párhuzamosan a szíriai Latakia bázisról felszálló orosz gépek először támadták a „terroristák” állásait Szíriában (2015. szeptember 30.), majd később még fokozták is a csapások mértékét, de a nyugatiak szerint nem az IS vagy az an- Núszra erőit, hanem az Aszad ellen harcoló mérsékeltebb lázadók területét. Az orosz légicsapások nyomán a szír kormányerők offenzívába kezdtek Aleppónál, ugyanakkor a térség másik részében az iszlamista erők értek el sikereket. Egy nappal az első orosz támadás előtt az USA és szövetségesei 30 csapást mértek az IS állásaira (26-t szír, a többit iraki területen). A franciák szeptember 27-én támadták először a levegőből az IS által uralt szír területek egyikét (Deir ez Zor városkörnyékén), később folytatták a légicsapásokat. Október 7-én az oroszok a Fekete-tengerről lőttek ki 26 cirkálórakétát (állítólag) az IS állásaira. Aznap állítólag elesett az Aszadot támogató Iráni Forradalmi Gárda szír területen harcoló egységének parancsnoka, a gárda egyik híres tábornoka is (ő az 1980 – 88-as iraki – iráni háború veteránja volt). 2015. október 11-én az iraki légierő támadást intézett egy IS konvoj ellen, melyben a szervezet vezetője is jelen volt, de vélhetően túlélte az akciót. Az IS által uralt térségekből elindult menekülthullám egy ideig csak néhány szomszédos országot érintett komolyabb mértékben (pl. Törökországot), de 2015 során már az EU-t is sújtotta, pl. Magyarország területére 2015 során (januártól októberi közepéig) több mint 300 ezer illegális migráns érkezett, elsősorban Szíriából és Irakból, illetve az általuk lakott törökországi táborokból. Döntő többségük továbbvándorolt nyugat felé. 2015 során kb. 1,5 millió menedékkérő érkezett illegálisan az EU-ba, ezen belül kb. 1 millió fő Németországba, jelentős részük az IS által is közvetlenül érintett országokból. Csak 2015. november havában 276 ezer fő érkezett az EU-ba illegálisan, ez megközelíti a 2014 hasonló adatát. A menekültek között több terrorista, illetve terrorista kapcsolatokkal gyanúsított személy is volt. A 2015. novemberi párizsi merényletek elkövetői között is voltak menedékkérőkkel érkező személyek. Az USA 2011 és 2015 között kb. 1600 szír menekültet fogadott be. A párizsi merénylethez (aznap 129 halott) közeli időpontokban támadások voltak Bejrútban (43 áldozat), Tunéziában (11 halott), Bamako (Mali, 27 halott). Ezek a merényletek, támadások az IS szervezethez, illetve más dzsihadista csoportokhoz köthetők. Az IS igyekszik kiterjeszteni a tevékenységét új területekre is; pl. 2015 november közepén az IS fegyveresei elraboltak és később kivégeztek hét kisebbségit (hazarát) Afganisztánban, majd a hónap végén elfoglaltak egy afgán körzetet a táliboktól Pakisztánhoz közel. Az afganisztáni Bagramban 2015. december 21-én hajtottak végre szélsőségesek öngyilkos segítségével egy robbantásos merényletet, melyben hat amerikai katona veszette életét (2001 óta az országban elesett amerikai katonák száma meghaladta a 2300 főt). Az IS az Oroszországhoz tartozó Észak – Kaukázusban is aktív. 2015 utolsó hónapjában az orosz belügyi szervek akciói során (orosz források szerint) 156 muszlim fegyveressel végeztek, közülük 36 vezetővel. Az utóbbiak közül állítólag 20 vezető hűségesküt tett az IS – nek (további hat hasonló elkötelezettségű vezetőről tudtak még az orosz hatóságok 2015. decemberében). Az IS nevében 2015 december végén lőttek turistákra Dagesztánban (1 halott).

59

Az USA 2014. augusztus és 2015. december között közel 9000 légicsapást hajtott végre az IS állásai ellen Irakban és Szíriában. Irakban 3500 katonát is állomásozatnak, de ők elvileg nem vesznek részt közvetlen harci cselekményekben. 2015 végén az amerikaiak és nyugati szövetségeseik, valamint az oroszok mellett az izraeli légierő két gépe is támadást hajtott végre Szíriában. Számos forrás utal arra, hogy az IS jelentős területeket (köztük olajmezőket) is vesztett 2015 végére, pl. december 25-e körüli napokban szabad elvonulásáért cserébe kb. 2000 iszlamista fegyveres adta át Damaszkusz déli részét és az oda telepített nehézfegyverzetét a kormányerőknek, köztük az IS és az an – Nuszra Front katonái is. Hasonló akciókra került sor Homszban, Zabadáriban és Idlíb tartomány két falujában is. December elejétől 2016. január 7-ig legalább 20 fegyveres vezető halt meg célzott likvidálások során, köztük az egymással szorosan együttműködő an - Núszra Front és az Ahrar as – Sám csoportok több regionális vezetője (emírje) is. Szakértők szerint a merénylők vélhetően orosz ügynökök vagy Aszad titkosszolgálatának tagjai, esetleg a Hezbollah harcosai lehettek. December 25-én orosz gépek csaptak le több lázadó csoportok részvételével zajló találkozóra Damaszkusz egyik elővárosában, ahol a számos áldozat között meghalt a Dzsais Al – Islam szervezet vezetője, Zahran Allus is. December 27-én pedig az iraki hadsereg visszafoglalta Ramádi városát (azt 2015 májusában vesztették el). Az IS akciók 2016 januárjában is folytatódtak; január 3-án Irakban 5 öngyilkos merényletben a biztonsági erők legalább 15 embere halt meg, illetve újabb kivégzésekről hoztak nyilvánosságra felvételeket. A hónap közepén a szír Deir ez – Zór város északi részén öltek meg legalább 100 személyt (civileket és katonákat), illetve sok túszt ejtettek. A nemzetközi szervezetek segélyszállítmányai csak nehezen tudtak eljutni a kormányerők által ostromlott 2 szír városba az ország egy másik területén. Az IS –t támogató erők távolabbi területeken is aktívak voltak 2016-ban is; sok áldozattal járó robbantásos támadást intéztek egy líbiai rendőrségi központ ellen, továbbá sokszor a tenger felől is nehezítik az olaj exportját. Az indonéz fővárosban is a szervezethez kötődő személyek robbantottak (az öt merénylőn kívül 2 civil halt meg). Ugyanakkor folytatódtak a szövetségesek légicsapásai is, a franciák (állításaik szerin) az IS rakétagyárát bombázták le 2016 elején Szíriában. A szír kormányerők az orosz légitámadásokat kihasználva 2016. január 2. felében Aleppó, Deraa és Latakia tartományokban értek el sikereket, az utóbbi térségben előbb Szalma, majd Rabija városát foglalták vissza a felkelőktől (türkmének és az an – Nuszra), ugyanakkor Hama tartományban területeket adtak át. Nyugati források szerint a 2015 nyarán kezdődött légicsapásaik nyomán 2016. január végéig akár 22 ezer dzsihadistával is végezhettek, ebből a franciák kb. ezer fővel. Az IS a légitámadások intenzívebbé válását követően komolyabb szárazföldi hadműveletet indított, de sokszor elvegyülnek a civilek között, illetve terrortámadásokkal válaszolnak a veszteségeikre. 2016. február végén elvileg tűzszünet kezdődött, ami a szélsőséges iszlamista erőket nem érinti, de a többi fél esetében is voltak kisebb összecsapások. Szíriában a konfliktus kezdete (2011) óta 2016 februárjáig becslések szerint 470 ezer ember halt meg a harcok következtében, közülük 400 ezren közvetlen módon.

- Japán: Ellentmondások jellemzik. Pl. 2009-ben a világ legnagyobb autógyártó vállalata lett a Toyota, illetve a japán GDP a világon még mindig a második legnagyobb volt (hivatalos árfolyamparitáson számolva a 3-4. Indiával megosztva). Szintén az adott évben Tokió büszkélkedhetett a GLOBAL 500-ból a legtöbb vállalat központjának helyet adó világváros címével (51 TNC központ). Az államadósság viszont 2011-ben meghaladta a GDP 200 %- át (!) és 2012 elején is még 180%-on állt, illetve Kína 2010 végén megelőzte a szigetországot a gazdasági rangsorban (már nemcsak a vásárlóerő-paritáson, hanem a nominális módon számolt GDP alapján is). További problémát jelent az elöregedő társadalom, illetve a 2011-es hármas csapásnak (földrengés, cunami, sérült atomerőmű) is tartósak a negatív hatásai. Japán

60

már 1991 óta vergődik a „magas szintű egyensúly” csapdájában. 2012 szeptemberében éles vita robbant ki Japán és Kína között a vitatott hovatartozású kelet-kínai-tengeri szigetek miatt.

- Kína: A Tienanmen téri véres eseményekkel (’89) lezárult a Mao halála után elkezdett reformok első szakasza, de ezek 1992-ben újraindultak. Az ország 1981 és 2011 között (ezen belül 1990 utáni időszakban is) átlagosan 10 %-os gazdasági bővülést produkált. A rendkívül gyors fejlődése ellenére az ezredfordulón még öt ország előzte meg a GDP listákon, gazdasága tovább bővült, még a 2009-es recessziós időszakban is kb. 8%-os növekedést produkált. Ennek hátterében több gazdaságélénkítő állami intézkedés is állt (pl. kamatcsökkentés 2008ban), ezek hatására a következő évben újra növekvő mértékben bővült a gazdaság. 2011-re ismét 9% körüli szintre mérséklődött a GDP növekedése, illetve 2012 és 2014 során is 7 -8 % között volt. 2015 utolsó negyedévének 6,8%-os növekedése 2009 óta a legrosszabb negyedéves adat volt. Az egész éves 6,9%-os GDP bővülés viszont az elmúlt 25 év (1990) óta a legszerényebb eredmény. A 2015-ben publikált reformjaik főbb elemei: a bankszektor és a pénzpiac liberalizálása, a fogyasztás növekedése, a piac szerepének növelése, a modern technológiák alkalmazása, továbbá a környezetbarát és versenyképes termékek előállítása. Kína már nemcsak fogadja a tőkét, hanem régóta exportálja is. 2010-ben kínai kézbe került a Volvo. Még 2005-ben a kínai Lenovo megvásárolta az amerikai IBM PC részlegét, majd 2014 elején a szerver üzletágát is. Addigra már az 5. legtöbb okostelefont készítették annak ellenére, hogy csak két évvel korábban kezdték el a mobiltelefonok gyártását. Szintén 2014 elején vásárolták meg a Motorolát. 2014 végén a világ 10 legtöbb mobilt előállító vállalatából már 5 kínai székhelyű volt. A lista élén álló Samsung és (Microsoft tulajdonú) Nokia termelése jelentősen csökkent, még kínai Xiaomi egy év alatt több mint háromszorosára növelte a termelését, beküzdve magát a globális mobilgyártók Top 10-es listájára. A Motorolát megvásárló kínai vállalatnak a kezére került egy brit jachtgyártó cég és a 2. legnagyobb amerikai mozihálózat is. Jól példázza a kínai vállalatok fejlődését a Huawei útja is; 1987-ben alapították, 1997-ben jelentek meg a tengerentúlon, abban az évben kezdték el a vezeték nélküli telefonok gyártását is. 1999-ben K+F központot hoztak létre az indiai Bangalore városban, 2000-ben hasonló központot avattak Stockholmban, 2001-ben pedig négyet az USA területén. Nálunk 2005-ben jelentek meg, abban az évben a külföldi megrendelések már meghaladták a kínait. 2009-ben jött létre az európai ellátó és logisztikai központjuk Magyarországon és abban az évben jelentek meg az okostelefonok piacán. 2013ban a csúcstechnológiák piacára is betörtek. 2014-ben közel 138 millió okostelefont értékesítettek és ekkor ők voltak az első kínai vállalat, ami egy márkájával bekerült a globális TOP 100-ba. 2015-től a Magyar Vízilabda Szövetség szponzorai, így az ő logójuk is szerepelt a Belgrádban EB aranyat nyerő női pólósaink mezén 2016. január 22-én. Rajtuk kívül további kínai vállalatok megjelentek Magyarországon is, pl. 2011-ben már 96%-os részesedést szereztek a Borsodchemben. A vizsgált korszak végére már csak az USA rendelkezik nála nagyobb GDP-vel, a devizatartalékai a legutóbbi egy évben 30,3%-kal nőttek és 2011 júniusában megközelítették a 3200 milliárd dollárt, ez az összeg világrekordnak tekinthető. Mindezek mellett nagyon magas az önkormányzatok adósságállománya és az infláció, továbbá a túlfűtött ingatlanpiac és magas a bankszektor problémás hiteleinek állománya, ami instabillá teszi a fejlődést. 2013 őszére a kínai vállalatok bruttó adósságállománya a működési pénzáramlásuk nagyságrendjének kb. 3,5-szeresére nőtt (2007 óta a duplájára). Az állami vállalatoknál még rosszabb helyzet alakult ki. Az ország GDP arányos államadóssága nemzetközi összehasonlításban igen kedvezőnek tekinthető, másfelől nő és már 2012 elején kb. 43%-os szinten állt. Kína több szálon is erősen

61

kötődik a labilis amerikai gazdasághoz. A lakosság megtakarítási rátája kiugróan magas, hiszen előre kell takarékoskodniuk az idős korukra (persze erre sokan nem lesznek képesek). További fontos események, változások: Hongkong és Macao „visszatérése” (’90-es évek vége). Csatlakozás a WTO-hoz (2001). Pekingi olimpia (2008). A látványos fejlődés eredményeként egyre több területen veszik át a vezetést: pl. Kínában él a legtöbb mobil előfizető és internetező (2012-ben 568 millió fő), 2009-es év alapján már ott találjuk a legnagyobb autópiacot és szintén ettől az évtől ők a világelsők az export terén is. A 2013-as év alapján a világ legnagyobb kereskedelmi forgalmát is ők bonyolítják le és nem az USA. A Kínai Népköztársaság rendelkezik a világ legnagyobb devizatartalékával és aranykészletével, ők a legnagyobb energia felhasználók (ezen belül a 2. legnagyobb olajfelhasználók). 2010 közepén váltak a 2. legnagyobb gazdasággá (teljes naptári évet vizsgálva 2011-ben előzték meg GDP alapján Japánt), de jelentősek a területi különbségek, ill. GDP/fő alapján még mindig csak a 89. (2012, nominális alapon számolt GDP/fő alapján, 2009-ben még a 105. helyen álltak). 2012-ben már 11,1 millió tonna elektromos és elektronikus berendezést állítottak elő Kínában (USA: „csak”: 10 millió tonna). A fejlődés árnyoldalát jelzi, hogy 2007-ben már Kína volt a legnagyobb széndioxid kibocsátó ország (addig az USA), illetve 2012-ben a 2. legtöbb elektronikus szemetet előállító állam. Egy főre vetítve a széndioxid kibocsátás 2013-ban haladta meg az EU szintjét. 2014-ben Kína e tekintetben nagyobb szennyező, mint az EU és az USA együtt. 2015-ben az északon lévő Shenyang városban 56-szorosan haladta meg a WHO határértékét a rákkeltő szemcséket is tartalmazó légszennyezés mértéke. Nyugat – Európában az 1 millió főre eső légszennyezéssel összefüggő halálesetek számát 30 – 60 főre teszik a szakértők, addig ez a szám Kínában 200 – 300 fő között található. A környezetkárosításnak számos eleme megtalálható az országban, pl. a Három Szoros duzzasztógát átadását követően elkezdett kiszáradni a Poyang –tó. Igaz, hogy a „zöld” beruházások terén is élre ugrott, jelentősen növelték a vízenergia-kapacitást (2005höz képest 2014-re kb. 2,5 szeresére), továbbá a 2005 – t követő évtizedben az atomenergia kapacitás 3X-ra, a szélenergia 90X-re, a napenergia esetében pedig 400X-ra nőtt (az utóbbiak sorrendje a kapacitás alapján 2014-ben: víz, szél, nap, atom). Az adott 10 évben kb. harmadával csökkent az egységnyi GDP előállításhoz szükséges energiafelhasználás, természetesen az energiafelhasználás nőtt és még mindig a fosszilis energiahordozók, elsősorban a szén dominál. Ezek mértékét kívánják a közeljövőben jelentős mértékben csökkenteni. Gazdasági erejéhez mérten növeli, illetve modernizálja a hadseregét is, az országhoz közeli vizeken folyamatosan növeli a katonai jelenlétét. Globális tényező lett (pl. nyersanyag importja árfelhajtó hatású, textilexportja sok helyen háttérbe szorította a helyi könnyűipart, jelentős a kivándorlás). 2010 körüli években az elektronikai termékek előállításában nélkülözhetetlen ritkaföldfémek világtermelésének 97%-t Kína adta. Növelték tőkéjüket az IMF-ben, 2008-ban olimpiát (először lettek elsők az éremtáblázaton), 2010-ben pedig Világkiállítást rendeztek, majd 2015 nyarán kiderült, hogy Peking téli olimpiát is rendezhet. Gondok: etnikai és vallási feszültség az ujgur területeken és Tibetben, továbbá Belső – Mongóliában (az utóbbi területen a kb. 6 millió mongol az autonóm terület lakosságának csak 30%-t adja a jelentős kínai bevándorlás miatt). Hszincsiang – Ujgur Tartomány lakosai között is csak kb. 45% az ujgur, de a kazahokkal és más kisebbségekkel együtt még megelőzik a „han” (kínai) népességet. 2014 márciusában több muzulmán vallású ujgur késekkel támadt a Jünnan tartományi székhely, Kuming pályaudvarán az utasokra, 31 áldozat meghalt, többen megsebesültek. Négy támadót a helyszínen lelőttek, további négyet elfogtak. Az utóbbiak közül hármat egy évvel később kivégeztek. A helyi média az esetet a „kínai 9/11”- ként emlegeti. 2015 elején kínai források szerint a hatóságok 6 öngyilkos merényletre készülő személyt öltek meg az autonóm tartományban. 2014. szeptember 22-én tüntetések kezdődtek 62

Hongkongban is, melyek időnként összecsapásokba torkoltak az autonómiát féltő helyiek és Peking „emberei” között, (pl. október 3-án). Az eseményeket a média gyakran „esernyős forradalomként” említette. Tajvan státusa vitatott, Kína nem ismeri el külön országként a magát „Kínai Köztársaságnak” nevező szigetet. 2015. november 7-én, 66 év után először találkozott a „két” Kína vezetője Szingapúrban. Az „egykézés” negatív hatásai (2011 és 2015 között a 60 év felettiek aránya várhatóan 13,3%ról 16%-ra nő, továbbá egészségtelen nemi arány alakul ki a fiatal felnőttek között: 2010-ben 100 lánygyermekre 118 fiú jutott). 2015-ben már enyhítették születésszabályozást. Gyakoriak a bányásztragédiák, igaz jelentősen csökkent a halálesetek száma; 2002-ben még közel 7000 áldozata volt a bányabaleseteknek, 2014-ben 1000 fő alatt maradt ez a szám. Jelentősek a területi különbségek, erős a vidék – város ellentét, a nyugdíjbiztosítás és az egészségügyi ellátás hiányosságai miatt fokozódhatnak a társadalmi ellentétek. Ez utóbbi enyhítésére 2010től béremelés történt, a jelentősebb mértékű javulás viszont az árfelhajtó hatása miatt mérsékelheti a kínai exportot, igaz pozitívan hat a belső fogyasztásra. Szintén ellentmondást jelent a XXI. század első évtizedének végén a nemzeti valuta kérdése, a deviza- és aranytartalékok, a gazdaság növekedési üteme indokolttá tenné a jüan felértékelését, ugyanakkor a valuta túlzott erősödése pl. a textilipari cégek jelentős részét csődbe jutatná, így közvetlenül vagy áttételesen több millió ember veszíthetné el az állását (2015-ben a munkanélküli ráta 5,1% körül volt). A jüan konvertibilis fizetőeszközzé válásának tervezett időpontja 2015, ugyanakkor az adott év nyarán bekövetkezett tőzsdeválságra reagálva a kínai jegybank gyengítette a jüant az export érdekében. Kínában irreálisan nőtt az ingatlanpiac, egyfajta piaci „buborékot” képezve. Ezzel összefüggésben tört ki a már említett tőzsdepánik 2015. július 8-án; a Sanghai Composite tőzsdeindex 8,2%-t esett vissza, de a sencseni és a hongkongi tőzsdén is zuhanás volt. A tőzsdén lévő kínai vállalatok jelentős része felfüggesztette a részvényeivel való kereskedést. A július 8-i mélypont előtti zuhanás 4000 milliárd dollárt „tüntetett el”. A következő jelentős esés a tőzsdén 2015. július 27-én, majd 2016. január 4-én következett be. Aznap be kellett zárni több tőzsdét is a zuhanás mértéke miatt, január 7-én ugyanerre kényszerültek a nyitást követő félóra elteltével (Kína történetének legrövidebb kereskedését produkálva). A bizonytalanságot sok tényező fokozza, pl. az ország még 2015-ben is a bizonytalan Közel – Keletről szerezte be olajszükségleteinek nagy részét. Az ország a legnagyobb üvegház-kibocsátó, részben ezért 2010. szeptember végéig legalább kétezer elavult nehézipari létesítményt zárnak be. Részben a környezetszennyezéssel függ össze, hogy 2010 után évente kb. 3,1 millió új daganatos beteget regisztrálnak, illetve évente kb. 2,7 millió ember hal meg rákban (igaz ez az adat lakosságarányosan jobb a magyarországi statisztikákhoz képest). 2013 elején Kína 30 olyan falu létezését ismerte el, ahol a lakosság nagy része vagy egésze daganatos betegségben szenved, de egyes becslések szerint akár több száz ilyen település is létezhet az országban. A korábbiakhoz képest csökkent a bányászbalesetekben elhunytak száma, de még 2012-ben is 1384 földalatti munkás halt meg váratlan események miatt (a hivatalos adatok szerint). 2015 augusztusában pedig egy tiencsini vegyi üzemben történt egy óriási robbanás. Szintén a hivatalos kínai források alapján a leggazdagabb és legszegényebb 10% között a jövedelemkülönbség 8,6 –szeres, de egyes kutatások szerint ez akár 21-szeres eltérés is lehet. A területi és társadalmi különbségek ellenére az ország gazdasága és a társadalom is gyorsan modernizálódik. A mobilhasználók száma 2012 februárjában érte el az 1 milliárdos határt, ez a szám az évvégéig több mint 100 millió fővel bővült. 2012 márciusában 1 millió darabbal több okos telefont adtak el, mint az Egyesült Államokban. 2013-ban a kínai Huawei már a világ 3. legnagyobb okostelefon- gyártó vállalata volt. Kína 1999-ben lőtte fel első űrhajóját (Sencsou program), 2003-ban a Sencsou-5 már az első kínai űrhajóst szállította, 2008-ban került sor az első kínai űrsétára, 2011-ben állították Föld 63

körüli pályára az űrállomásmoduljukat, amihez 2012-ben csatlakozott egy űrhajósnőt is szállító űrhajójuk. 2013-ban pedig űrszondát küldtek a Holdra.

- India: Sokak emlékében agrárjellegű országként él India. A foglalkoztatottak tekintetében még van alapja ennek a nézetnek, de a GDP megoszlásában már 2007-ben meghaladta a szolgáltatás részesedése az 50%-ot és az ipar aránya is megelőzte a mezőgazdaságot (54 – 29 – 17%). A gazdaság sikereit az is bizonyítja, hogy 2010 elején a világ 10 leggazdagabb emberéből kettő (egy olaj- és egy acélipari mágnás) indiai. Ott készül a legtöbb film (pl. 2006-ban), illetve az acéliparban érdekelt Mittal és az autókat gyártó Tata a világ legnagyobb vállalatai közé kerültek. A Tata Csoport 85 országban van jelen, 27 tőzsdén bejegyzett céggel rendelkeznek: Tata Steel, Tata Motors, Tata Communications. Az utóbbi vállalat tulajdonában van a világ legnagyobb kiterjedésű adatkábel – hálózata, a 2013 elején 210 ezer kilométeres hosszúságot is meghaladó kábelek jelentős része a tengerek alatt található, ez utóbbiak nélkül gyakorlatilag nem működne az internet. 2030-ra akár a világ 3. legerősebb gazdasága is lehet (vásárlóerő-paritáson számolva már 2010-ben is a 4. legnagyobb gazdaság). Az indiai turisták a kínaiak mellett 2010 környékén már számos állam idegenforgalmában meghatározó tényezők DK- Ázsiában. A fejlődés ellenére komoly gondokkal is rendelkeznek. Magas a külkereskedelmi deficit, illetve még nagyon jelentős területi és társadalmi különbségek jellemzik a kontinensnyi méretű országot. Erősek a vallási hátterű konfliktusok: pl. muszlim merényletek, feszültség Kasmír miatt Pakisztánnal. Az 1989-ben kezdődött kasmíri felkelés következtében 2015-ig akár 50 ezren is meghalhattak (az 1996-os és az 2003-as közeledési kísérletek, elkezdett tárgyalások ellenére). A küzdelem időnként Kasmírtól távol is zajlik, a legismertebb támadássorozatot 2008-ban hajtották végre terroristák Mumbai városában (közel 200 áldozat). 2015 végén pozitív meglepetés volt a magas szintű diplomáciai találkozó, de 2016 január 2-án már újabb eset fokozta a feszültséget; vélhetően Pakisztánból érkező fegyveresek behatoltak egy határhoz közeli indiai légi bázisra. A ’90-es évek vége óta mindkét ország rendelkezik atomfegyverrel és hordozórakétákkal. A vizsgált húsz év alatt számos világvisszhangot kiváltó merénylet történt az országban (Pl. 1991-ben meggyilkolták a korábbi miniszterelnököt, Radzsiv Gandhit – Nehru unokája, illetve az 1984-ben meggyilkolt Indira Gandhi miniszterelnök fia volt, 2008-ban Mumbai / Bombay városában közel 200 áldozatot követelt egy merényletsorozat). A népesség természetes szaporulata még mindig jelentős. Az 1950-ben hivatalosan eltörölt kasztrendszer a hétköznapokban még érzékelhető. Az egykori kasztrendszeren kívüliek (páriák, dalitok, érinthetetlenek) a lakosság közel 16%-t alkotják. A vizsgált időszakban számos dalit politikus jutott vezető pozícióba: pl. a legnépesebb indiai állam főminisztere (1995), államfő (1997-ben, a dravida nyelvcsaládhoz tartozó nyelvet beszélte), a parlament alsóházának női alelnöke (2009). 2004-ben pedig beiktatták India első szikh miniszterelnökét. Másfelől európai mércével gyakori a nők sérelmére elkövetett erőszak (gyakran külföldiek sérelmére is), sok fiatalt pedig saját családtagjuk gyilkol meg azért, mert más vallású vagy kaszthoz tartozó párt választ (évente közel ezer becsületgyilkosság történik). A családjuk által fenyegetett párok védelmét az ún. Szerelem Kommandó próbálja biztosítani. A nők sérelmére elkövetett erőszak mögött számos ok található: az elmúlt 30-ben kb. 12 millió fővel kevesebb lány született, a munkanélküliek száma 112 millió fő, kb. 150 millió gyerek maradt ki az iskolából, alacsony a büntetési tétel, sokak számára nem számít komoly bűnnek a nők bántalmazása, továbbél az elvileg már felszámolt kasztrendszer, „bosszú a nyomorért”, a hagyományos és a modern társadalom keveredése. A G20 országai közül Indiában a legrosszabb a nők helyzete, kb. 60 millió fővel kevesebb a nők száma a férfiakéhoz képest. 64

Az indiai hadsereg rendelkezik atombombával, rakétákkal és 3 repülőgép hordozó anyahajóval. A hindi nyelvű filmgyártás centruma Mumbaiban (Bombay) található, közismert neve: Bollywood. Ez a világ egyik legnagyobb filmgyártó központja. Itt játszódik a 2009-es Oscar díj átadón több kategóriában is diadalmaskodó Gettómilliomos című film, igaz a produkciót az egykori gyarmatosító angolok jegyzik. India a sport terén is egyre sikeresebb. Pl. 2011-ben a krikett válogatottjuk másodszor is világbajnokságot nyert. Szintén 2011-ben rendezték meg az első Indiai Nagydíjat is a Formula-1-ben, ahol már 2008-tól jelen van a Force India nevű csapat. - „Kistigrisek”: Az első négy: D-Korea – Tajvan - Hong Kong – Szingapúr. A 4 államból három a kínaiakhoz kötődik. Hong Kong a XX. század végén csatlakozott a Kínai Népköztársasághoz (a Föld 30 leggazdagabb emberéből 3 ott él), Tajvan hivatalos neve: Kínai Köztársaság, a Maláj Államszövetségből 1965-ben kilépő Szingapúr lakosságának többsége pedig kínai származású. Ez utóbbi állam kiemelkedően nagy forgalmú kikötője és pénzügyi szolgáltatásai mellett ma már a világ legnagyobb orchideanemesítője és (elsősorban az ökológiai jellegű) építészet egyik globális trendformálója. Egy 2011-es döntés alapján a 2018as téli olimpiát D-Korea rendezi meg. 2016 elején egy kambodzsai származású nő (egykor „pénzért vett asszony”) nyerte az elnökválasztást megelőzve a Kuomintang jelöltjét. Időközben nő a szigetállam lakosságán belül azok aránya, akik csak „tajvaninak” mondják magukat. A második négyes (náluk némi fáziskéséssel „indult be” a gazdaság): Thaiföld – Indonézia (a Föld legnépesebb muzulmán országa) - Fülöp-szigetek - Malaysia. A „kör” fokozatosan bővül: pl. Vietnam, ugyanakkor egyes elemzők szűkítik is a „tigrisek táborát”, mivel a Fülöp –szigeteket nem mindenki sorolja oda. A fejlődés és a látványos építkezések (pl. Petronas tornyok) mellett gondok is jelentkeztek. Példák a nehézségekre: Dél-Koreában ’93 és ’95 között 9 súlyos baleset történt a gyors építkezések miatt, ill. 1997-98-as ázsiai pénzügyi válság, társadalmi és vallási ellentétek. Időnként előfordulnak sok áldozattal járó belpolitikai összetűzések (pl. Thaiföld 2010 tavasza), merényletek (pl. Bangkok, 2015. augusztus 17., 22 halott). Óriási károkat okozott a 2004-es szökőár. 10. Ausztrália: Ausztrália és Óceánia (14 független ország és további 6 „itt is területekkel rendelkező ország”) államai közül a legnagyobb ország. Népessége az utóbbi 20 évben meghaladta a 20 milliót. GDP alapján 2009-ben a 14. (nominális sorrend), illetve a 16. (vásárlóerő-paritás alapján), GDP/ fő alapján 13. (nominális adatok szerint). Sydney olimpiát rendezett (2000). A globális felmelegedéssel összefüggésbe hozható szélsőséges időjárási jelenségek különösen erősen sújtották a kontinensnyi országot. 2009-ben helyi viszonylatban is súlyos aszály és erdőtüzek pusztítottak, 2010 végén, illetve 2013 elején viszont hatalmas árvíz okozott nehézségeket. 2014. december 15-én egy iszlamista túszokat ejtett Sydney üzleti negyedében (3 halott). Korábban már több fenyegetés kapott az állam az afganisztáni, illetve az IS elleni szerepvállalása miatt. Új-Zélandot 2011 februárjában sújtotta egy erős földrengés (több mint 200 halott). Az ország 2015-ben pályázatot írt ki nemzeti zászlójának megváltoztatására, mivel az hasonlít az ausztrálra, illetve a brit gyarmati időszakra is utal (a váltásra vélhetően 2016-ban kerül sor). 11. Globális jelenségek - népesség: Kína lakossága ebben a 20 évben meghaladta az 1,2 majd az 1,3 milliárd főt, India és később az afrikai kontinens népessége elérte az 1 milliárdot, az USA lakossága a 300 milliót, Indonézia lakossága a 200 milliót. Bővült a 100 milliós országok köre (Mexikó). A Föld népessége meghaladta a 6 milliárdot, ill. 2011-ben elérte a 7 milliárdot, ugyanakkor több 65

ország népessége csökkent. 2005 és 2011 között az 5 milliónál népesebb országok közül hét államban csökkent a népesség, valamennyien európai vagy részben európai (pl. Oroszország) országok, ill. az összes állam részben (Németország) vagy teljesen szocialista ország volt (Ukrajna, Románia, Magyarország, Fehéroroszország, Bulgária). Sok európai országban csak a bevándorlás, illetve a bevándorlók ott született gyerekei miatt nem fogy a lakosság. Afrika nélkül a világ népessége 2050-ig „csak” kb. 10%-kal nőne (Kína lakosságának száma 2025 után akár csökkenhet is), ugyanakkor az afrikai populáció a meg is duplázódhat. A Földön meglévő különbségek jelentős migrációs nyomást eredményeznek, a vándorlásban érintett személyek sokszor éri atrocitás vagy baleset, sokan sérülten vagy betegen kelnek útra. 2000 és 2014 között kb. 40 ezer migráció közben bekövetkezett halálesete regisztráltak, a valós szám vélhetően ennél több volt. 2014 első 9 hónapjában ebből 4 ezer eset jutott (forrás: IOM), legtöbben a mediterrán térségben hunytak el, vagyis a cél Európa volt. További veszélyes térségek voltak (területenként 123 és 251 között regisztráltak haláleseteket): Kelet – Afrika, az amerikai – mexikói határ, a Bengáli öböl, illetve Szomália térsége. 2015-ben már komoly gondot okozott Európában a felerősödő migrációs nyomás. - nemzetközi terrorizmus: A 2013-ban regisztrált áldozatok száma 2000-hez képest is ötszörösére nőtt. Sok szempontból változást jelentett a 2001. szeptemberi USA területét ért támadássorozat. ezzel összefüggésben több háború is kezdetét vette, vitatható eredményekkel. 1995-ben Párizsban, 2004-ben Madridban, 2005-ben Londonban robbantottak iszlám szélsőségesek (2005-ben Jordánia fővárosát is komoly terrortámadás érte), 2013-ban egy kenyai bevásárlóközpontban, 2015-ben újabb merényletek történtek Párizsban, majd többek között Tunézia fővárosában csaptak le a szélsőséges fegyveresek. 2016-ban a terror elérte Brüsszelt is. 2013-ban közel 18 ezer embert öltek meg a terrorszervezetek a Földön, ez lényegesen meghaladta az ezt megelőző évek adatait is. Az áldozatok 2/3-t négy szervezet gyilkolta meg (IS, Boko Haram, Talibán, al –Kaida). Mind a négy szélsőséges iszlám szervezet, illetve hálózat. 2014-ben egyetlen hónap alatt (november) ötezer embert öltek meg, 80% Irakban, Nigériában, Afganisztánban és Szíriában halt meg, más megközelítésben az áldozatok közel felével az IS végzett (BBC). Az adott hónapban viszonylag magas volt még az áldozatok száma (210 és 410 fő között): Jemenben (410 fő), Szomáliában, Pakisztánban. Nem kerülte el a terror Kenyát, Fülöp – szigeteket, Líbiát, Indiát, Kamerunt, Egyiptomot és Nigert sem (és ez csak egyetlen hónap fekete listája). A harcosok között (különösen az IS esetében) sokszor tűnnek fel külföldi, akár Európából érkezett fiatalok is. 2014 decembere hasonlóan véresen alakult, mint a már elemzett novemberi hónap; Pakisztánban egy katonai iskola elleni sikeres tálib támadás után visszaállították a halálbüntetést. Az al- Kaida jemeni szárnya pedig ottani katonákra csapott le. Szintén ebben a hónapban halt meg a dzsihadisták első magyar áldozata is, az Abu Dhabiban tartózkodó erdélyi magyar származású nőt amerikai állampolgársága miatt ölte meg egy iszlamista nő. Nemzetközi szervezetek szerint az IS nevű szervezet 2014 júniusa és 2015 februárja között legalább 1400 kivégzést hajtott végre. - gazdaság: Az 1991/92-es és a 2008/2009 időszak recessziót eredményezett, a két időpont között is voltak regionális válságok (pl. 1997-98. évi válság DK-Ázsiában, 2000-2001. évi krízis Dél-Amerikában). A transznacionális vállalatok és a nemzetek feletti szervezetek, illetve a 3. szektor jelentősége nőtt. Az erősödő globalizációt a jelentős a tőkemozgás (kiszervezés, befektetési alapok, nyugdíjalapok) is jellemzi. Mindezek ellenére (illetve részben az előbb felsorolt tényezők kontrol nélküli túlmozgása miatt) többször is korlátozni kellett egyes országokban a tőkemozgást: Chile (1991), Malajzia (1997), Argentína (2001), Izland (2008-tól), Ciprus (2013). A már említett problémákon túl a globális piacgazdaság negatív hatásai közé tartozik a környezetszennyezés és a növekvő területi – társadalmi különbségek (2014 elején a világ 85 leggazdagabb emberének annyi pénze van, mint a teljes népesség szegényebbik felének, azaz 3,5 milliárd személynek). 66

A vizsgált korszak második felére különösen felértékelődött az ún. BRIC csoport (Brasil, Russia, India, China), a betűszó 2001 után terjedt el. Az ezt követő évtizedben együttes növekedésük éves átlagban 8,5% volt, de ennek mértéke 2020-ig 7% alá csökkenhet. Pl. Brazíliában 2010-ben még 7,5%-kal bővült a GDP, 2013-ra jelentősen mérséklődött, illetve Oroszország gazdaságát 2008 végén érte el a recesszió, 2009 egészét a GDP mínuszban zárta, majd 2010 és 2014 között újra nőtt a gazdaság, de a világátlag alatti mértékben, illetve politikai gyökerű okok miatt 2015-t ismét a csökkenés jellemzi majd. A világgazdaság jelentős részét sújtó recesszió hátterében többek között az „ingatlanléggömb”, „hitelbuborék” áll, illetve nem szabad elfeledkezni a fejlődés ciklusos jellegéről sem. A 2008 őszén kezdődött nehézségek még nem értek véget 2015-ben sem (pl. görög csőd, orosz GDP csökkenés), sőt egyesek szerint (pl. Le Monde gazdasági elemzői) USA, Japán és az EU egyidejű pénzügyi nehézségei, valamint a kínai növekedés instabilitására utaló jelek miatt a második világháború óta a legmagasabb a világgazdaság rendszerszintű összeomlásának kockázata. 2011 nyarán egyszerre jelentkeztek az USA, EU és Japán súlyosbodó pénzügyi nehézségei, ugyanakkor Kína nem tudott 2009-hez hasonló mértékben gazdaságélénkítő akciót indítani. Mindezek együttes hatásaként a befektetők a svájci frankba és aranyba menekítették a tőkéjüket. Az arany ára meghaladta a platináét, a frank szárnyalását pedig csak az exportot és idegenforgalmi bevételeket féltő svájci állam beavatkozása állította meg. A gazdaságban sokan indikátorként tekintenek az autóiparra. Ez alapján a 2011-es adatok biztatónak tekinthetők. 2004 óta először mindhárom nagy autóipari vállalat nyereséges volt. Szintén jó évet zárt a Mercedeseket gyártó Daimler, illetve a több márkát is jegyző BMW csoport is, sőt mindketten rekord mennyiségben adtak el autókat 2011-ben, de mindkét vállalatóriás az ázsiai piacon javította leginkább a statisztikáit. Számos bánya bezárt, ugyanakkor új készletek is ismertté váltak (pl. a Popigaji-kráter hatalmas gyémántlelőhelye Szibériában, Oju Tolgoi réz és aranykészletei Mongóliában), más esetekben a szállítási útvonalak bővítése növelte a kitermelést (pl. 2005-től kezdve Azerbajdzsánban). Globális gondot jelent a pénz- és a reálgazdaság elválása, „ingatlanléggömb”, „hitelbuborék”, nehezebb ellenőrzés, környezetszennyezés, energiatartalékok felélése (fenntartható fejlődés – fenntartható a fejlődés?), nagy területi és társadalmi különbségek. A rövid távú érdekek gyakran háttérbe szorítják a stratégiai célokat, nőtt a spekuláció lehetősége. 2010-ben pl. a nemzetközi devizapiac napi forgalma nagyjából megfelelt az éves német GDP-nek! A Fortune magazin 1995 óta állítja össze a világ legnagyobb vállalatainak a listáját (Global 500), az első évben a TOP 10-ben csak 3 energetikai cég kapott helyet, 2011-ben már nyolc. - globális szervezetek: 1994, Marrakesh: a GATT miniszteri értekezlete eldöntötte, hogy létrehozzák a Kereskedelmi Világszervezetet (WTO, 1995), melyhez Kína 2001-ben csatlakozott, illetve 2010-ben 153 ország és az EU jelenti a tagságát. A G7 csoport (USA-UKF-D-I-J, később csatlakozva: Kanada) 1997-ben Oroszország bevonásával G8-ra bővült, majd 1999-től beszélhetünk G20 csoportról (új tagok pl. Kína, India, Indonézia, Ausztrália, Dél-Korea, Mexikó, Argentína, Brazília stb.). Ők a világnépesség 2/3-t, a világ GDP kb. 80%t adják. Az OECD tagjainak sorát 30-ra bővítette és az ezredfordulón elindította a közismert PISA méréseket. Az IMF tőkéjében növelte szerepét Kína. Természetesen ebben az időszakban is számolni kellett a Világbank, a GATT, az ENSZ és szakosodott szervezeteinek munkájával, továbbá aktívan működött a FIFA, a NOB és más szervezetek is. - globális környezetszennyezés (pl. felmelegedés): A változás okáról és mértékéről szakmai és politikai nézeteltérések is vannak, de a problémák szaporodtak az elmúlt 20 évben is (pl. a sivatagok terjedése, a gleccserek visszahúzódása, az Aral - tó pusztulásának folytatódása, a kínai Poyang –tó kiszáradásának kezdete). Az északi sarkvidék jégtakarója a vizsgált időszakban (sőt a műholdas mérések 1979-es kezdete óta) 2007-ben ért el negatív rekordot. 67

2014-ben ez is megdőlt. Az ezt megelőző 10 év alatt annyi jég olvadt el tartósan (a szezonális ingadozásoktól eltekintve), ami 2730 Balatonnak felel meg. 1993 és 2010 között a világtengerek átlagos szintje 5 cm-t emelkedett. Tovább zsugorodott az Aral-tó is és a világ számos pontján megdőltek az időjárási rekordok, jelezve a szélsőséges jelenségek megszaporodását. Az elmúlt 150 év 10 legmelegebb éve a vizsgált időszakban volt, pontosabban 1998 és 2014 között, ezen belül a rekorder: 2014. 2006 óta nem az USA, hanem Kína a világ legnagyobb „üvegház-kibocsátója”. 2014-ben vélhetően több mint 4%-kal haladja meg Kína széndioxid kibocsátása az előző évet, India még ennél is nagyobb mértékben növelte az üvegházhatású gázok légkörbe bocsátását. A Föld egészében ez +2,5% körül alakulhat 2013-hoz képest, viszont ez a változás 1990-hez viszonyítva már + 65%. A WWF által meghatározott „Globális Túlfogyasztás Napja” egyre korábbi dátumra kerül, 2013-ban ez augusztus 20-ra esett. Ez alapján 2013-ban már augusztus 21-től kezdve a jövőt éltük fel (az 1960-as évtizedben a földi erőforrásoknak még csak a 2/3-t használtuk fel). - nyári olimpiák: 1992: Barcelona, majd: Atlanta, Sydney, Athén, Peking, London. Barcelonában a legtöbb aranyérmet az Egyesített Csapat szerezte meg (A Szovjetunió megszűnése után kialakított FÁK közös csapata, melyben a 3 balti állam kivételével a Szovjetunió korábbi sportolói versenyeztek), a többi olimpián az USA, illetve a pekingi játékokon történelme során először Kína. A következő olimpiát (2016) Rio de Janeiro rendezi. A 2020-as nyári olimpia rendezési jogáért 2013 elején még három város állt versenyben: Isztambul, Madrid, Tokió, végül a japán főváros lett a befutó. A téli olimpiákat 2014-ben Szocsi rendezte, a következő helyszín 2018-ban Pjongcsang (D-Korea) lesz. - labdarúgó világbajnokságok: 1990-ben Olaszország. További helyszínek: USA, Franciaország, Dél-Korea és Japán együtt, Németország, Dél – Afrika, Brazília. Az alábbi helyszínekről döntöttek még: Oroszország (2018), Katar (2022). - technikai fejlődés: „mobil”, majd okostelefon, internet, bankkártya, CD, GPS stb. elterjedése - járványok: A globalizáció megkönnyíti az elterjedésüket. Folytatódott a HIV vírus terjedése (AIDS). Új vírusok is megjelentek: ebola, SARS, H5N1, H1N1 (2009-2010 során kb. 120 áldozat Magyarországon, Ukrajnában akkor 5 hónap alatt 1127 ember vesztette életét). 2015 végén újra megjelent a vírus a szomszédos államban, ahol 2016. január végéig 83 áldozata volt (Oroszországban 50, Grúziában 3, Örményországban 18). Az ebola –járványt egyszer már sikerült visszaszorítani, de vélhetően egy 2013. decemberi esetet követően újra terjedni kezdet, erre csak 2014 márciusában figyeltek fel a hatóságok Guineában. 2014. október végéig elsősorban négy afrikai országban (Guinea, Sierra Leone, Libéria, Nigéria) 10 ezernél több fertőzöttről tudtak, illetve közel 5 ezer beteg halt meg. A legtöbb áldozat Libériához köthető, illetve a 4922 áldozat kevés kivétellel Libériához, Guineához, Sierra Leonéhoz köthető. Ezen kívül a kórnak halálos áldozatai voltak Nigériában, Szenegálban, Malin, továbbá Spanyolországban és az Egyesült Államokban. Az áldozatok száma 2015 márciusában pedig átlépte a 10 ezret (24 700 fertőzöttből 10 200 halott). Libériában hetekig úgy tűnt, hogy véget ért a járvány, de márciusban 27 nap után újabb beteget regisztráltak. 2014 nyarán egy Nyugat –Afrikától független ebola –járvány kezdődött Kongóban (KDK) is. Az érintett államok közül több országban is szükségállapotot vezettek be. Elhunyt egy Afrikában élő spanyol szerzetes is és több amerikai is megbetegedett. A járványt 2015 végére megfékezték, legalább is ezt jelentették be 2015. november 7-én a WHO emberei Sierra Leonéban (addig 3955 halottat regisztráltak), majd szintén járványmentesnek nyilvánították Libériát is (2016. január 14-én, az ott elhunyt 11 315 áldozat után), azonban aznap újabb halált okozó esetet rögzítettek Sierra Leonéban. Az ebola megállításával (?) párhuzamosan újra aktív 2016 elején a H1N1, illetve több országot (pl. Brazíliát) sújt a zika vírus, ami vélhetően összefügg az újszülöttek bizonyos rendellenességeivel. 68

12. Új földrajzi nevekre: Példák az új (időnként újra használt régi nevekre):  Burma (Mianmar), Leninváros (Tiszaújváros), Titográd (Podgorica), Leningrád (Szentpétervár), Vorosilovgrád (Luganszk – Luhanszk), Karl-Marx-Stadt (Chemnitz), Frunze (Biskek-Piskek), Gorkij (Ny- Novgorod), Szverdlovszk (Jekatyerinburg), Alma Ata (Almati), Celinograd (Akmola, majd Asztana), Bombay (Mumbai)…  Nepáli Királyság helyett Nepáli Szövetségi Demokratikus Köztársaság  Sok esetben elterjedté vált az adott földrajzi hely másik (többnyire helyi eredetű) neve is: Pl. Bangkok (Krung Thep), Celebesz (Sulawesi),  Új fővárosok: Rangun (Rangoon, Yangon) helyett Nepjida (Naypyidaw), Almati (Alma Ata) helyett Asztana (Akmola – Celinograd), Lagos helyett Abuja 13. Jelentősebb katasztrófák a korszakban: Nyugodjanak békében! Természeti katasztrófák a vizsgált időszakban (ismertebb, jelentősebb esetek): -

Dél – Oszétia (akkor Grúzia része volt, illetve jogilag még ma is az): 1991 (földrengés) Japán: 1995 (földrengés, Kobe) Tajvan: 1999 (7,6-os erősségű földrengés, több mint 2300 áldozat) Észak – Korea: 1995 – 1998): sorozatos természeti katasztrófák és emberi mulasztások miatt éhínség Közép – Amerika: 1998 (hurrikán, Mitch) Törökország: 1999, 2011 (földrengések) Görögország: 1999 (földrengés) Venezuela: 1999 (áradás és sártenger) Magyarország és a néhány környező ország: árvizek a Tiszán (1999, 2000, 2001) és a Dunán (2002, 2006, 2013) Magyarország: 2000 (ciánmérgezés a Tiszán) USA: 2000 (erdőtüzek) Szumátra: 2004 (cunami), 2005, 2007, 2010 (földrengések) Kasmír, Pakisztán: 2005 (földrengések) Katrina hurrikán: 2005 (New Orleans, USA) Kína: 2008 (földrengés, Szecsuán) Burma (Mianmar): 2008 (hurrikán) Olaszország: 2009, 2012 (földrengések) Haiti: 2010 (földrengés, járvány) Chile: 2010 (földrengés) Oroszország: 2010, 2011 (erdőtüzek) Magyarország: 2010 (árvizek, vörösiszap-tározó átszakadása) Pakisztán, Kína, Ausztrália, USA: 2010 (árvizek) Brazília, Rio de Janeiro és környéke: 2010, 2011 (esőzések, földcsuszamlások) Új-Zéland: 2011 (földrengés) Japán: 2011 (földrengés, cunami, atomerőmű sérülése) Thaiföld: 2011 (árvíz) Oroszország, Krasznodar régió: 2012 (árvíz) India, Uttarakhand állam: 2013 (árvíz) Ausztrália: szárazság, majd árvíz (2012-13) Fülöp-szigetek: 2013 (Haiyan tájfun) Szerbia, Bosznia – Hercegovina, Szlovénia, Horvátország: 2014 (árvíz, májusban és szeptemberben) Nepál, Japán: 2014 (földcsuszamlások, Nepálban lavina is) Japán: 2014 (vulkánkitörés)

69

-

Srí Lanka: 2014 (földcsuszamlás) Vanuatu szigetcsoport: 2015 (ciklon) Nepál: 2015 (földrengés, lavinák) Pakisztán déli része: 2015 (forróság és szárazság) Mianmar: 2015 (monszun okozta áradások, csuszamlások) Afganisztán: 2015 (földrengés, 7,7-es erősségű, ritkán lakott területen, áldozatok Pakisztánban is, érzékelték Indiában, Nepálban is, az áldozatok száma meghaladta a 300 főt) Mexikó: 2015 (Patrícia hurrikán) India: 2015 (rekord mennyiségű eső Chennai városban és környékén) Latin – Amerika (Paraguay, Argentína, Uruguay, Brazília), továbbá USA, Nagy –Britannia, Dél – Afrika: 2015 vége (áradások, szélviharok) Ausztrália: 2015 vége (erdőtüzek) USA: 2015 vége (egy hét alatt 69 tornádó, továbbá áradások pl. a Mississippi mentén Missouri államban Tajvan: 2016 eleje (6,4-es erősségű földrengés, 100 főnél több áldozat) Szumátra (Indonézia) nyugati partja: 2016. március 2. (7,8-as erősségű földrengés a szigettől kb. 800 km távolságban) Japán: 2016. április közepén egymást követő erős földrengések Kyushu szigetén (7,1-es, majd 7,4-es rengés) Ecuador: 2016. április (7,8-as földrengés) „Hajt az idő gyorsan – rendes útján eljár – Ha felűlünk, felvesz, ha maradunk, nem vár; Változik a világ: gyengül, ami erős, És erős lesz, ami gyenge volt azelőtt” (Arany János: Toldi estéje)

Békéscsaba, 2016. április 20. Szenográdi Péter

A következő frissítés várható időpontja 2016. augusztus vége

70