Változások a gazdaságtudományi képzésben

2011.10.27.

8:57

Page 53

FELSÔOKTATÁSI

FÓKUSZ

Változások a gazdaságtudományi képzésben Intézményi pozíciók, bekerülési esélyek, a hallgatói összetétel alakulása 2006 és 2010 között Bander Katalin

A 2000-es évek második felében a felsôoktatási életkorba lépô korosztályok létszámának fokozatos csökkenése, valamint a képzési struktúra bolognai típusú átalakítása jelentôsen befolyásolta a hazai felsôoktatási intézmények képzési területükön belüli súlyát, a jelentkezôk bekerülési esélyeit és a felvett hallgatók demográfiai jellemzôit. Jelen tanulmány1 keretei között nem áll módunkban a fenti változásokat a magyar felsôoktatás valamennyi szegmensére vonatkozóan számba venni, ezért az alapsokaságra nézve teljes körû jelentkezési és felvételi statisztikák elemzésekor a gazdaságtudományi képzési területre és ennek csúcsintézményeire 2006 és 2010 között jellemzô tendenciákra fókuszálunk. A két fô cikluson alapuló bolognai képzési struktúra 2006-os hazai bevezetése, az alap- és mesterképzésekre jelentkezôk csoportjai között minden bizonnyal fennálló különbségek szükségessé teszik elemzésünk célsokaságának további lehatárolását. Kutatásunk során célunk az elsô ciklus, a gazdasági alapszakok (BA/BSc) jelentkezôi intézmények közötti megoszlásának, bekerülési esélyeinek és demográfiai összetételének vizsgálata volt. A bekerülési esély mutatója2 nyilvánvaló korlátai ellenére alkalmas az egyes intézmények képzésterületi pozíciójának, változó erôviszonyainak („népszerûségének”) kimutatására. A gazdasági alapképzések jelentkezôi és hallgatói demográfiai jellemzôinek elemzésekor a képzési terület budapesti képviselôi közül a három legnagyobb részesedéssel rendelkezô intézmény3 egy-egy, képzési profil tekintetében összehasonlítható karának intenzív vizsgálatára koncentrálunk.

1

A tanulmány a TÁMOP-4.2.1.B-09/1/KMR-2010-0005 projekt keretében készült. bekerülési esély mutatót az államilag támogatott képzésre felvettek és az oda elsô helyen leadott jelentkezések számának hányadosaként definiáltuk. 3 A jelentkezôk és felvettek 2010-es arányai alapján ezek a Budapesti Gazdasági Fôiskola, a Budapesti Corvinus Egyetem és a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem. 2A

FELSÔOKTATÁSI MÛHELY

MŰHELY

FEM_2011_1_ujmeret_:uj!!

53


2011.10.27.

8:57

Page 54

FÓKUSZ

Az elmúlt két évtized során a magyar felsôoktatás struktúráját és hallgatóinak demográfiai összetételét számos, egymással párhuzamosan ható folyamat formálta. Ezek közül az egyik legfontosabb a hazánkban az 1990-es évtized elejétôl jelentkezô hallgatói létszámexpanzió, amelynek eredményeként az ezredfordulóra a magyar felsôoktatás hallgatóinak száma a tíz évvel korábbi érték háromszorosára duzzadt.4 A magyar felsôoktatás 2000-es évek közepéig folytatódó mennyiségi bôvülésének kísérôjelenségei közül kiemelendô a felsôoktatási intézményrendszer diverzifikálódása (az intézmények számának növekedése, új állami, egyházi és magánfenntartású intézmények létrejötte), a képzési programok kínálatának differenciálódása, valamint a felsôoktatásban részt vevô hallgatók körének heterogénebbé válása (mind demográfiai jellemzôk, mind szakmai elôképzettség tekintetében). A felsôoktatás korábban jellemzô tipikus hallgatói körének átalakulásához az aktuális demográfiai trendek is hozzájárultak, amelyek hatására – a fiatal korosztályok csökkenô létszáma és népességen belüli aránya következtében – napjainkban a felsôoktatási életkorba jutó fiatalok egyre nagyobb hányada kerül be valamelyik intézmény felsôfokú képzésére, növelve ezáltal a korábban alulreprezentált társadalmi csoportok felsôoktatási részvételét. A fenti mechanizmusok hatásuk tekintetében nem választhatók el a két fô cikluson alapuló képzési szerkezet létrehozásával a magyar felsôoktatás humboldti hagyományokon nyugvó duális rendszerét gyökeresen átalakító bolognai reformfolyamat következményeitôl. Feltételezhetô, hogy a bolognai képzési struktúra 2006-os, lényegében teljes körû hazai bevezetése – a felsôoktatási szakszerkezet átalakításával és a különbözô intézmények azonos néven akkreditált szakjain szerezhetô oklevelek formális egyenértékûvé tételével – módosította az egyes intézmények képzési területükön belüli súlyát, a jelentkezô és a felvett hallgatói létszámból való részesedését, valamint a jelentkezôk bekerülési esélyeit. Feltételezhetô továbbá, hogy a bolognai rendszerû alapszakok bevezetése – a korábbi egyetemi és fôiskolai alapképzések közötti tartalmi különbségek elvi megszüntetésével – az egyetemek és a fôiskolák hallgatói rekrutációs bázisának egységesedése, a különbözô típusú intézmények alapszakjaira jelentkezôk és felvettek demográfiai összetételében megfigyelhetô különbségek csökkenése irányába hat. A fentiek mellett a készülôben lévô felsôoktatási reformkoncepció sarokpontjainak kijelölése is indokolja a felsôoktatási intézmények bolognai alapképzéseken belüli pozíciójának feltérképezését, az új szakstruktúra bevezetését követô térnyerésük vagy pozícióvesztésük megragadását. Az intézmények és egyes karaik növekvô vagy csökkenô népszerûsége, az újonnan indult alapszakok presztízse az elsô helyen jelentkezôk számának és bekerülési esélyeinek vizsgálatával közvetlenül megragadható. Az alapszakokra jelentkezôk és felvettek demográfiai összetételének vizsgálatával pedig lehetôvé válik a gazdasági alapképzések hallgatói rekrutációs bázisát érintô változások számbavétele, a fentiekben megfogalmazott feltevések vizsgálata. A gazdasági képzést folytató intézmények jelenlegi képzésterületi pozíciójának és hallgatói utánpótlási bázisának alakulásáról minden bizonnyal teljesebb képet adna vizsgálódásunknak a gazdasági alapszakok mellett a mesterképzésekre (MA/MSc) való kiterjesztése, a mesterszakok beindítása óta eltelt rövid idô következtében azonban e tekintetben csupán korlátozott érvényességû megállapításokra nyílhat mód. A gazdasági mesterképzésekre jellemzô tendenciákra ezért csupán a bekerülési esélyek elemzésénél térünk ki említés szintjén, és akkor is csak a teljes képzési területre vonatkozóan. Az egyes intézmények mes-

4 Hrubos

Ildikó (2004): Differenciálódás, diverzifikálódás és homogenizálódás a felsôoktatásban: Nemzetközi trendek — összetett folyamatok. In: Metodológia, társadalom, gazdaság: In memoriam Bertalan László, 210—220.

54

F ELS ÔOKTAT ÁS I MÛHELY


2011.10.27.

8:57

Page 55

Változások a gazdaságtudományi képzésben

terszakjaira jelentkezôk és a felvett hallgatók demográfiai összetételének alaposabb elemzésére a következô évek során, hosszabb idôsorok birtokában kerülhet majd sor.

A gazdasági alapképzést folytató intézmények képzésterületi pozíciójának alakulása 2006 és 2010 között A gazdaságtudományi képzési terület legfontosabb intézményei által indított alapképzések hallgatói utánpótlási bázisának 2006 és 2010 közötti változását az Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. normál (tavaszi) eljárásban jelentkezôkre és felvettekre vonatkozó adatbázisainak elemzésével vizsgáljuk. A rendelkezésre álló adatbázisok a felsôoktatási jelentkezések közül az elsô helyes jelentkezések adatait tartalmazzák intézményenkénti (a több karral rendelkezô intézmények esetében karonkénti) bontásban. Az elemzés jelen szakaszában célunk a gazdasági alapképzést folytató felsôoktatási intézmények képzési területre beérkezô elsô helyes jelentkezéseken belüli arányának és a felvett hallgatók intézmények közötti megoszlásának vizsgálata a hazai bolognai felsôoktatás elsô öt évére vonatkozóan. Elemzési egységeink jelen esetben tehát a gazdaságtudományi képzési terület alapképzést folytató intézményei, amelyeknek száma a vizsgált idôszak során némiképp módosult. 2006-ban Magyarországon összesen 31 intézmény 41 kara indított gazdasági alapképzést, 2010-re a képzési terület intézményi aktorainak száma 33-ra (az érintett karoké 44-re) növekedett. Az intézmények számának változása három intézmény (ELTE, Gábor Dénes Fôiskola, Wekerle Sándor Üzleti Fôiskola) gazdasági alapképzésbe való bekapcsolódásával, valamint a Tessedik Sámuel Fôiskola önálló intézményként való megszûnésével magyarázható.5 Jelen tanulmány keretei között nem nyílik arra lehetôség, hogy a képzési terület valamennyi intézményét érintô folyamatokat részletesen vizsgáljuk, ezért elemzésünkben a gazdasági alapképzésben legnagyobb súllyal jelen lévô intézmények képzésterületi pozíciójának változására koncentrálunk. A képzésterületi részesedés alakulását elôször a jelentkezôk, majd a felvett hallgatók körében vizsgáljuk, amely különbségtétel elsôsorban a két csoporton belül elért intézményi pozíció eltérô jelentésébôl fakad. A jelentkezôk intézmények közötti megoszlásának alakulása mindenekelôtt az intézményi presztízs és népszerûség indikátora, míg a felvettek körében elért pozíció elsôsorban a gyakran politikai, stratégiai döntések eredményeként kialakuló felvételi keretlétszámok függvénye.

Intézményi pozíciók a jelentkezôk körében Az 1. ábra a gazdasági felsôoktatás alapszakjaira jelentkezôk intézmények közötti megoszlásának változását mutatja 2006 és 2010 között. Az oszlopdiagramon a gazdasági képzési terület intézményei közül azokat – összesen 19 intézményt – ábrázoltuk, amelyeknek képzésterületi részesedése 2006-ban mind a jelentkezôk, mind a felvettek csoportján belül elérte az 1,5%-ot, míg az

5A

Tessedik Sámuel Fôiskola 2009. január 1-jétôl intézményi integrációt követôen a Szent István Egyetem karaként mûködik tovább.


55


2011.10.27.

8:57

Page 56

FÓKUSZ

ennél alacsonyabb részesedéssel rendelkezô intézményeket az „egyéb” kategóriában összevontan ábrázoltuk. E kritérium szempontjából tekintve a gazdasági alapképzést folytató intézményeket, levonható a következtetés, hogy a gazdasági felsôoktatás hazánkban a vizsgált idôszak során nagyfokú elaprózottságot mutat, amit elsôsorban az jelez, hogy a képzô intézmények több mint egyharmada 1,5%-nál (sôt, a többség 1%-nál) kisebb arányban részesül a képzési terület alapszakjaira beérkezô elsô helyes jelentkezésekbôl. Az 1. ábra alapján a vizsgált idôszak során a képzési terület legnagyobb súllyal rendelkezô intézménye a Budapesti Gazdasági Fôiskola (BGF), 2006-ban a gazdasági alapképzések 18 900 jelentkezôje közül minden negyedik valamelyik BGF-kart célozta meg elsô helyen. Képzésterületi részesedés tekintetében az elemzésbe bevont évek során a Budapesti Corvinus Egyetem (BCE) áll a második helyen, 2006-ban minden tizedik, gazdaságtudományi diszciplínák iránt érdeklôdô jelentkezô elsôsorban a BCE alapképzéseire próbált bekerülni. A két említett intézményen kívül 2006-ban az elsô helyes jelentkezések alapján a Veszprémi Egyetem (2007-tôl Pannon Egyetem, az ábrán „PE”), valamint két vidéki fôiskola (a Károly Róbert Fôiskola [KRF] és a Szolnoki Fôiskola [SZF]) tekinthetôk a gazdasági képzési terület meghatározó aktorainak (a KRF és az SZF 2006-ban együttesen az elsô helyes jelentkezések 12%-át tudhatta magáénak). A legtöbb jelentkezôt vonzó két intézmény esetében az egyes karok képzésterületen belüli súlyának vizsgálata is indokolt.6 A jelentkezôi létszám karonkénti megoszlása tekintetében 2006ban a vizsgált intézmények közül szintén a BGF állt az elsô helyen, Kereskedelmi és Vendéglátóipari Fôiskolai Kara (BGF KVIFK, 2010-tôl BGF KVIK) az összes elsô helyes jelentkezés 9,5%-át tudhatta magáénak. Nem sokkal maradtak le emögött a BCE Gazdálkodástudományi Karának (BCE GTK) alapszakjai, amelyekre 2006-ban az összes jelentkezô 8,8%-a próbált elsô helyen bekerülni. A BCE Közgazdaságtudományi Kara a fentieknél jóval kisebb, a vizsgált évek során átlagosan 2%-os súlyt képvisel a gazdasági alapképzés jelentkezôi körében. Ahogy az ábrán látható, a bolognai reform hazai bevezetését követô évek jelentôs változásokat hoztak a jelentkezési arányok intézményenkénti megoszlásában, amelynek következtében egyes intézmények képzési területen belüli pozíciója kisebb-nagyobb mértékben módosult. A képzési terület alapszakos jelentkezéseibôl legnagyobb arányban részesülô Budapesti Gazdasági Fôiskola számára a 2006 utáni évek relatív pozícióvesztést hoztak: a jelentkezôk csoportjából való részesedése a vizsgált idôszak alatt majdnem 3 százalékponttal csökkent, amelynek következtében 2010ben a képzési terület szakjaira jelentkezôk közül már csak körülbelül minden ötödik választotta elsô helyen a Budapesti Gazdasági Fôiskolát. A BGF-fel ellentétben a vizsgált idôszak elsô éveiben a Budapesti Corvinus Egyetem esetében a változások az intézmény térnyerésére utalnak: 2006 és 2008 között az intézmény gazdasági képzési területen belüli részesedése 10,6%-ról 15%-ra emelkedett, a 2009-ben bekövetkezô nagyarányú csökkenést követôen azonban 2010-re 12,6%-ra esett vissza. Mivel ez az érték még mindig magasabb a vizsgált idôszak elején regisztráltnál, a BCE-re vonatkozóan elmondható, hogy képzésterületi pozíciója – bár a kezdeti növekedéshez képest csekélyebb mértékben – összességében javult az elemzésbe bevont évek során.

6A

BGF esetében a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Kar (KVIK), a Külkereskedelmi Kar (KKK) és a Pénzügyi és Számviteli Kar (PSZK), valamint ez utóbbi két kihelyezett tagozata (PSZK-ZA, PSZK-SA) képezik az elemzés tárgyát. A BCE gazdaságtudományi alapképzései két kar, a Közgazdaságtudományi Kar és a Gazdálkodástudományi Kar között oszlanak meg.

56



2011.10.27.

8:57

Page 57


1. ábra. A gazdasági alapszakokra jelentkezôk százalékos megoszlása a képzési terület egyes intézményei között (2006—2010)

Forrás: Jelentkezési és felvételi statisztikák. Educatio Nonprofit Kft.

Adataink szerint a BCE gazdaságtudományi képzési területen belüli térnyerése gyakorlatilag teljes egészében Gazdálkodástudományi Kara gyors népszerûségnövekedésének tulajdonítható: 2008-ban már a képzési terület jelentkezôinek 13,3%-a a BCE GTK-ra próbált elsô helyen


57


2011.10.27.

8:57

Page 58

FÓKUSZ

bekerülni. Ezzel a BCE Gazdálkodástudományi Kara jócskán megelôzte a korábbi években a gazdasági karok közül a legtöbb jelentkezôt vonzó BGF KVIK-et, és relatív elônyét a BCE képzésterületen belüli pozíciójának gyengülését hozó 2008 utáni idôszakban is fenntartotta. A BGF karai között a vizsgált idôszakban átrendezôdés következett be a jelentkezôi arányok tekintetében: míg a BGF KVIK és a Külkereskedelmi Kar (BGF KKK) folyamatosan veszített szakterületen belüli súlyából (összesített részesedésük 16,8%-ról 12,5%-ra csökkent), addig a Pénzügyi és Számviteli Kar (BGF PSZK) elsô helyes jelentkezésekbôl való részesedése folyamatosan növekedett, a kezdeti 6,2%-ról 2010-re 8% fölé emelkedett. 2010-ben tehát – 2006-tal ellentétben – a BGF karai közül a PSZK számított a legnépszerûbbnek a jelentkezôk körében, és a fôiskola pozíciójának összességében vett kismértékû gyengülése elsôsorban a KVIK-re és a KKK-ra való elsô helyes jelentkezések számában bekövetkezett csökkenésének tudható be. A 2000-es évek második felében a hazai felsôoktatásban végbement strukturális változások fô haszonélvezôi a gazdaságtudományi képzési terület esetében a vidéki és fôvárosi nagy egyetemek gazdasági karai voltak. A leglátványosabb térnyerés a Szent István Egyetem (SZIE) gazdasági kara esetében figyelhetô meg, amelynek elsô helyes jelentkezésekbôl való részesedése négy év alatt több mint kétszeresére, 2,5%-ról 6,7%-ra nôtt. A SZIE esetében a képzésterületi pozíció nagyarányú növekedését részben az magyarázza, hogy 2009-tôl a gazdasági alapképzésekre való jelentkezéseken belül önállóan is 1,5%-os részesedést felmutató Tessedik Sámuel Fôiskola a gödöllôi központú egyetembe integrálódott. A SZIE-n kívül a képzésterületi pozíciójukat megerôsítô intézmények közé tartozik a Debreceni Egyetem (DE) és a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) is. Míg az elôbbi a vizsgált idôszak során 2,4%-ról 5,8%-ra növelte az összes elsô helyes jelentkezésbôl való részesedését, addig a BME 2010-re 2,5%-os részesedésével a jelentkezôk arányait tekintve a korábban jóval nagyobb súlyt képviselô Általános Vállalkozási Fôiskolával (ÁVF) és a Heller Farkas Fôiskolával (HFF) került egy szintre. Ehhez természetesen hozzájárult az is, hogy a 2006-ban a gazdasági alapképzéseken belül még fontos pozíciót betöltô fôvárosi és vidéki fôiskolák (ÁVF, HFF, KRF, SZF) 2010-re jelentôsen veszítettek vonzerejükbôl, a jelentkezôk csoportjából való összesített részesedésük a vizsgált évek alatt az impozáns 20,1%-ról 10,5%-ra olvadt. Adataink vizsgálata alapján tehát levonható a következtetés, hogy a vidéki fôiskolák utóbbi évekbeli pozícióvesztésének teljes magyar felsôoktatásra jellemzô tendenciája (lásd Kasza 2008) a gazdasági képzési terület esetében is megfigyelhetô, illetve a gazdasági alapszakok esetében kiegészül a kisebb fôvárosi fôiskolák súlyának relatív csökkenésével.

Intézményi pozíciók a felvettek körében A bolognai rendszerû gazdasági alapszakokra felvettek intézmények közötti megoszlása (2. ábra) a jelentkezôk körében tapasztaltaktól számos tekintetben – elsôsorban a legnagyobb intézmények részesedését illetôen – eltérô képet mutat. Az egyik legszembetûnôbb különbség a BGF képzésterületen belüli súlyának alakulása tekintetében figyelhetô meg. A fentiekben láttuk, hogy a Budapesti Gazdasági Fôiskola jelentkezôk csoportjából való részesedése a vizsgált évek során kismértékben csökkent, és 2010-re 22% körül stabilizálódott. Ezzel szemben a fôiskola felvett hallgatókon belüli aránya egy 2008-ig tartó kisebb visszaesést követôen az utolsó két évben ismét növekedést mutatott, és 2010-re 26%-ra emelkedett, amely csekély mértékben meghaladja a 2006-ban regisztrált értéket.

58



2011.10.27.

8:57

Page 59


2. ábra. A bolognai rendszerû gazdasági szakokra felvettek százalékos megoszlása a képzési terület egyes intézményei között (2006—2010)


A jelentkezôk intézmények közötti megoszlásával összehasonlítva további lényeges különbség, hogy a felvettek csoportján belül 2006-ban nem a Budapesti Corvinus Egyetem, hanem a Károly Róbert Fôiskola foglalta el a második helyet, amely a gazdasági alapszakokra felvételt nyert hallgatók körébôl ebben az évben 9,1%-os arányban részesedett.


59


2011.10.27.

8:57

Page 60

FÓKUSZ

A 2. ábra alapján megállapítható, hogy 2006 és 2010 között az alapszakokra felvettek intézmények közötti megoszlása tekintetében jelentôs átrendezôdés következett be a gazdasági képzési területen belül. A képzésterületi változások következtében a Budapesti Corvinus Egyetem pozíciója az elemzésbe bevont öt év során erôsödött: a felvettek csoportján belüli részesedését ez idô alatt a jelentkezôkénél is nagyobb arányban tudta növelni, így 2010-re 9,1%-os arányával a felvettek körében is a képzési terület második legnagyobb súlyú intézményének számított. Ugyancsak növekvô tendenciát mutatott az évtized második felében néhány vidéki intézmény, például a Debreceni Egyetem és a Szent István Egyetem képzésterületi súlyának alakulása: az elôbbinek a felvettek csoportján belüli részesedése háromszorosára, az utóbbié két és félszeresére nôtt a vizsgált idôszak alatt. A jelentkezôk csoportjához hasonlóan a legnagyobb mértékû pozícióvesztést a felvettek körében is a vidéki – kisebb mértékben a fôvárosi – fôiskolák szenvedték el: a 2006-ban még a második helyet elfoglaló Károly Róbert Fôiskola részesedése 2010-re a kezdeti érték kevesebb mint egyötödére apadt, aminek következtében a fôiskola napjainkban már a képzési terület intézményeinek középmezônyébôl is kiesni látszik. Az elemzésbe bevont évek során szintén jelentôsen csökkent a Szolnoki Fôiskola képzésterületi részesedése, és kisebb mértékben ugyan, de a budapesti ÁVF és HFF is veszített pozíciójából. A felvettek és a jelentkezôk intézmények közötti megoszlását összehasonlítva érdemes utalni a képzési terület két legjelentôsebb intézménye közötti megfigyelhetô eltérésekre. Szembetûnô sajátosság, hogy a Budapesti Corvinus Egyetem a felvettek körébôl a jelentkezôkénél a vizsgált idôszak valamennyi évében lényegesen kisebb arányban részesedett, szemben a Budapesti Gazdasági Fôiskolával, amelynek jelentkezôkön belüli részesedése egyetlen vizsgált évben sem érte el a felvettek csoportjában megfigyelt arányát. A jelentkezôk és a felvettek csoportján belüli részesedés tekintetében a BGF-hez hasonló tendenciák jellemzik a BME Gazdaság- ésTársadalomtudományi Karának gazdasági képzéseit is. A BME gazdasági alapképzést folytató kara a fentiek mellett azért is figyelemre érdemes, mert a képzési terület kisebb súlyú fôvárosi intézményei között egyedüliként a vizsgált évek alatt jelentôsen javítani tudta képzésterületi pozícióját, a felvettek körében például eredeti 1,5%-os részesedését az idôszak végére 3,4%-ra növelte. A jelentkezôkkel összevetve a BCE felvettek csoportján belüli alacsonyabb, valamint a BGF és a BME relatíve magasabb részaránya alapján feltételezhetô, hogy a gazdasági szakokra való bekerülés esélyei a három intézmény esetében eltérôek. Eddigi megfigyeléseink alapján feltételezhetô, hogy a felvételi keretlétszámhoz képest a legnagyobb számú elsô helyes jelentkezôt vonzó Budapesti Corvinus Egyetem gazdasági karaira jelentkezôk alacsonyabb bejutási esélyekkel számolhatnak, mint a másik két intézmény gazdasági alapképzéseire aspirálók. Feltevéseink tesztelése végett az alábbiakban megvizsgáljuk a három intézmény egyes karaira való bejutás esélyeinek az elmúlt évek során bekövetkezett változását. Az említett három intézmény gazdasági karainak behatóbb vizsgálatát a fentiek mellett az indokolja, hogy képzésterületi pozíciójuk alapján 2010-ben a BGF, a BCE és a BME tekinthetôk a gazdaságtudományi képzési terület legnagyobb súlyú budapesti intézményeinek.7

7 2010-ben a jelentkezôk körében két másik budapesti intézmény, az ÁVF és a HFF is a BME-vel azonos, 2,5%-os részesedést

ért el. A BME Gazdaság- és Társadalomtudományi Karának vizsgálatba való bevonását a fentiek ellenére az indokolta, hogy a két említett fôiskolával szemben a BME GTK képzésterületi részesedése a vizsgált évek folyamán dinamikusan növekedett, és a felvettek csoportján belül 2010-ben meg is haladta a folyamatosan gyengülô pozíciójú ÁVF és HFF részesedését.

60



2011.10.27.

8:57

Page 61


A bekerülési esélyek változása 2006 és 2010 között Az elemzés során használt bekerülési esély mutatót az államilag támogatott helyekre felvettek és az oda elsô helyen jelentkezôk számának hányadosaként definiáltuk. Ennek értelmében a mutató az egy (államilag támogatott képzésre elsô helyen) leadott jelentkezésre jutó államilag támogatott képzési helyek számát jelenti. Minél kisebb tehát a kapott érték, annál nehezebb bejutásról beszélhetünk az adott intézménybe (karra, képzésre). A mutató tartalmának meghatározásakor csak az államilag támogatott alapképzési helyekre jelentkezôk és felvettek arányait vettük figyelembe, amit az indokol, hogy a felsôoktatásba való jelentkezéskor rendszerint az államilag támogatott helyekért folyik igazán kiélezett verseny, ez az a szegmens, ahol a képzési helyek korlátozott száma valóban meghatározza a bekerülés esélyeit. Ezzel szemben a költségtérítéses képzések esetében a rendelkezésre álló helyek száma a felmerülô keresletnek megfelelôen viszonylag rugalmasabban alakítható. Emiatt a költségtérítéses alapképzésekre jelentkezôk és felvettek adatainak figyelembevétele esetén a bekerülési esély mutatója az általunk számítottnál általában nagyobb, nem ritkán egy körüli értéket vesz fel, ami azt a – gyakran téves – benyomást keltheti, hogy a felsôoktatási helyek egy részéért lényegében nem folyik küzdelem, hiszen bizonyos szakokra gyakorlatilag valamennyi elsô helyen jelentkezô bekerül. A fentiek értelmében célszerûbbnek tûnt tehát a gazdasági alapszakokra való bekerülési esély mutatójának számításakor az esélyeket a valódi szûkösség viszonyaival szembesülô, államilag támogatott helyekre elsô helyen jelentkezôk és oda felvettek adatai alapján számítani. A fenti módszer alkalmazásával a Budapesti Corvinus Egyetem, a Budapesti Gazdasági Fôiskola és a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem gazdasági alapképzést folytató karai esetén számított bekerülési esélyeket és azok vizsgált idôszak során bekövetkezett változását a 3. ábra mutatja. 3. ábra. Egy elsô helyes jelentkezôre jutó államilag támogatott képzési helyek száma három budapesti intézmény gazdasági alapszakjain (2006—2010)



61


2011.10.27.

8:57

Page 62

FÓKUSZ

Az ábra a vizsgálatba bevont intézmények gazdasági alapképzéseire való bekerülés esélyét karok szerinti bontásban mutatja. A BGF, a BCE, valamint a BME gazdasági karaira8 érvényes tendenciák alaposabb vizsgálatát a budapesti intézmények között elfoglalt elôkelô képzésterületi pozíciójuk mellett az is indokolja, hogy a három intézmény számos tekintetben hasonló sajátosságokkal rendelkezik: mindegyik magas presztízsû, fôvárosi, országos vonzáskörzettel rendelkezô egyetem vagy fôiskola, amelynek képzései a jelentkezôk körében rendszerint nagy népszerûségnek örvendenek. Képzési profiljuk és szakstruktúrájuk tekintetében azonban fontos különbségek figyelhetôk meg a három intézmény között, amelyeknek egy része feltehetôen a bekerülési esélyekre is hatással van. A vizsgált intézmények közül a BGF tisztán gazdasági profilú fôiskola, olyan intézmény, amely a képzési terület hallgatóinak mintegy negyedét tömöríti. Ezzel szemben a BCE elsôsorban gazdasági profilú, de a 2000-es évek elején lezajlott intézményi integrációt követôen több képzési terület karait tömörítô intézmény, a BME pedig mindenekelôtt mûszaki képzéseinek magas színvonaláról ismert, ugyanakkor Gazdaság- és Társadalomtudományi Kara az utóbbi években jelentôs részesedésre tett szert a gazdasági képzési területen belül. A három intézmény hat vizsgált karának bolognai rendszerû gazdasági alapszakjaira vonatkozóan számított bekerülési esélyeket mindenekelôtt a magyar felsôoktatás összes alapszakjára, valamint a gazdaságtudományi képzési terület alapszakjaira jellemzô bekerülési esélyekkel vetjük össze. A vizsgált idôszak elsô felében az összes alapszak esetében az átlagos bekerülési esélyek 0,6 körül alakultak. Az alapszakokra való bejutás az elemzésbe bevont évek közül 2008-ban volt a legkönynyebb – ekkor három elsô helyes jelentkezôbôl kettô bekerült az általa leginkább vágyott szakra –, majd 2009-tôl – minden bizonnyal nem függetlenül az alapszakokra jelentkezôk létszámának növekedésétôl – a bekerülési esélyek csökkenni kezdtek, aminek következtében 2010-ben már átlagosan valamivel több mint két elsô helyes jelentkezés jutott egyetlen államilag támogatott helyre. Az összes alapszakra vonatkozó bekerülési esélyeket a gazdasági alapképzésekével összehasonlítva feltûnô, hogy az elemzésbe bevont öt év során az államilag támogatott gazdasági alapszakokra minden esetben az összes alapszak átlagánál nehezebb volt bekerülni (a mutató értéke átlagosan 0,4 volt), és a bejutási esélyek átlagtól való eltérése a vizsgált idôszak során még növekedett is. Míg tehát 2006-ban – az összes alapszak átlagához hasonlóan – a gazdasági alapszakok esetében is átlagosan két jelentkezô jutott egy állami helyre, addig 2010-ben már három elsô helyes jelentkezô versengett egyetlen képzési helyért. A gazdasági alapképzésekre való bejutás nehezebbé válása alapvetôen két okra vezethetô vissza: egyrészt 2009-ben és 2010-ben a korábbi évekhez viszonyítva jelentôsen megnôtt a gazdasági alapszakok iránti érdeklôdés (az elsô helyes jelentkezések száma 20%-kal növekedett), másrészt pedig 2010-ben az egy évvel korábbinál valamivel alacsonyabb volt a képzési területen betölthetô államilag támogatott helyek száma. Ezen a ponton érdemes röviden utalni a gazdaságtudományi képzési terület alap- és mesterképzéseire jellemzõ eltérô bekerülési esélyekre (4. ábra), szem elôtt tartva ugyanakkor, hogy a mesterképzések 2008-as beindítása óta eltelt rövid idôszak adatai még nem teszik lehetôvé messzemenô következtetések megfogalmazását. A 4. ábra alapján ugyanakkor egyértelmûnek

8A

BGF PSZK esetén az elemzésben csak a budapesti campus adatai szerepelnek, a salgótarjáni és a zalaegerszegi képzési helyekre vonatkozó megfigyeléseket — az elemzésbe bevont többi kartól minden bizonnyal sok szempontból eltérô sajátosságaik miatt — kihagytuk a vizsgálatból.

62



2011.10.27.

8:57

Page 63


tûnik, hogy a vizsgált idôszak során a gazdasági alapképzésekre mindvégig nehezebb volt a bejutás, mint a képzési terület mesterszakjaira. Megfigyelhetô ugyanakkor, hogy a gazdasági mesterszakokra való bekerülés esélyei a mesterképzésekre jelentkezôk számának dinamikus (2009 és 2010 között több mint 50%-os) növekedése következtében 2010-re csökkentek, és ez a csökkenés jelentôsebb mértékû annál, amit az alapszakok esetében regisztráltunk. A fentiek alapján megkockáztatható az a várakozás, hogy – amennyiben a mesterképzésekre jelentkezôk száma továbbra is növekvô tendenciát mutat – a következô évek során a gazdasági alapés mesterképzések bekerülési esélyei közötti különbségek csökkenni fognak. A gazdasági alapszakokra vonatkozó bekerülési esélyekre visszatérve (3. ábra), a karonkénti eltéréseket elemezve elmondhatjuk, hogy elôzetes várakozásunknak megfelelôen a vizsgált idôszak során a BCE GTK-ra volt relatíve a legnehezebb bekerülni, itt átlagosan négy aspiráns jutott egyetlen államilag támogatott helyre (a bekerülési esély mutatójának értéke 0,25–0,3 körül alakult). A BCE GTK esetében az alacsony bejutási esélyek minden bizonnyal nem függetlenek a kar alapszakjai – elsô helyes jelentkezések növekvô számában is tetten érhetô – népszerûségének folyamatos növekedésétôl. A BCE Közgazdaságtudományi Karának szakjain a vizsgált évek során a GTK-énál kisebb mértékû volt a túljelentkezés, így a BCE KTK-ra elsô helyen jelentkezôk közül minden másodiknak megvolt az esélye, hogy az elsôdlegesen választott alapszakon kezdhesse meg tanulmányait. 4. ábra. Egy elsô helyes jelentkezôkre jutó államilag támogatott képzési helyek száma a gazdaságtudományi képzési terület alap- és mesterszakjain (2006—2010)


A BGF karai közül a legalacsonyabb bekerülési esélyekkel a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Karra jelentkezôknek kellett számolniuk, ahol átlagosan hárman próbáltak egy helyre bekerülni. Az ábra alapján a vizsgált idôszak elsô éveiben a fôiskola karai közül a Pénzügyi és Számviteli Karra volt a legkönnyebb a bejutás, 2008-ban például az elsô helyen jelentkezôk száma nem sokkal haladta meg a betölthetô államilag támogatott helyek számát. A PSZK-t érintô tendenciákban a 2009-es és a 2010-es évek lényeges változást hoztak: ebben az idôszakban – minden bizonnyal nem


63


2011.10.27.

8:57

Page 64

FÓKUSZ

függetlenül a kar presztízsének és jelentkezôi körének növekedésétôl – a bekerülési esélyek számottevôen visszaestek, olyannyira, hogy 2010-ben már minden államilag támogatott helyre körülbelül két elsô helyes jelentkezô jutott. A vizsgált idôszak második felére a 2006-ban még alacsony bekerülési esélyekkel jellemezhetô Külkereskedelmi Karra könnyebbé vált a bejutás, 2007-tôl kezdve az egy jelentkezôre jutó államilag támogatott képzési helyek száma 0,7 körül alakult. Vizsgálatunk során a bekerülési esélyek legnagyobb mértékû kilengését a BME GTK gazdasági alapképzései esetén regisztráltuk. Ahogy az ábrán látszik, a 2006-os alacsony bekerülési esélyek (a mutató értéke 0,33) egy év alatt olyan mértékben megugrottak, hogy 2007-ben egy elsô helyen jelentkezôre már 1,4 képzési hely jutott. A bekerülési esélyek rövid idôn belül bekövetkezett jelentôs javulása két esemény egymást erôsítô hatásával magyarázható: egyrészt 2006 és 2007 között nagymértékben visszaesett a BME GTK alapszakjaira elsô helyen jelentkezôk száma (309-rôl 190 fôre), másfelôl pedig az államilag támogatott felvehetô keretlétszám egy év alatt két és félszeresére, 103ról 264-re emelkedett. A fentiek alapján azonban tévedés lenne arra következtetni, hogy 2007-ben a BME gazdasági szakjain az alacsony érdeklôdés miatt nehézséget okozott az államilag támogatott keretlétszám feltöltése. Sokkal inkább arról lehet szó – ahogyan azt a bekerülési esély mutatójának számításával és értelmezésével kapcsolatos 2008-as tanulmányában Veroszta (2008) kifejtette –, hogy 2007-ben a BME gazdasági szakjait a jelentkezôk nagyobb része nem az elsô helyen jelölte meg, vagyis a többség számára feltehetôen a második vagy harmadik stb. legjobb alternatívát jelentették. Mivel az általunk számított bekerülési esély mutatója technikai és értelmezésbeli megfontolásokból (lásd Veroszta 2008) csak az elsô helyen leadott jelentkezéseket tartalmazza, könnyen elôfordulhat, hogy a BME GTK szakjaira beérkezett potenciálisan nagyszámú összes jelentkezésnek mutatónk csak egy töredékét veszi figyelembe, s ebbôl adódóan a valóságosnál könnyebb bekerülést jelez. Ellenkezô esetben ugyanígy elôfordulhat – például a BCE GTK utóbbi években rendkívül népszerû alapképzései esetén –, hogy az adott szakra leadott elsô helyes jelentkezések az összes jelentkezésnek nagy hányadát teszik ki, ami csökkenti a felvettek és az elsô helyen jelentkezôk hányadosát, s ezért az általunk számított mutató alulbecsüli a bekerülési esélyeket, vagyis a ténylegesnél nehezebb bekerülést mutat. A felvettek és az elsô helyen jelentkezôk számának hányadosaként számított esélymutató interpretálásakor fontos tehát tekintettel lenni a fentiekbôl adódó értelmezési korlátokra. Az értelmezésbeli megszorítások figyelembevétele mellett is levonhatjuk a következtetést, hogy az elemzésbe bevont intézmények és egyes karaik eltérô bekerülési esélyekkel jellemezhetôk, amelyeknek különbsége jórészt intézményi sajátosságokból és a jelentkezôk különbözô intézményekre vonatkozó eltérô percepciójából – a Budapesti Corvinus Egyetem vizsgált képzéseinek elit jellegébôl, a magas presztízsû, de alapvetôen mûszaki profilú BME „second best” opcióként való megjelenésébôl és a BGF karai közötti népszerûségi sorrend vizsgált idôszak alatti átrendezôdésébôl – fakad. Feltételezhetô ugyanakkor, hogy az egyes karokat jellemzô különbözô bekerülési esélyek következtében a vizsgált intézmények némileg eltérô tulajdonságokkal rendelkezô jelentkezôi csoportokat vonzanak, aminek eredményeképpen az egyes intézmények alapszakjainak hallgatói rekrutációs bázisa egymástól több ponton különbözhet. A következôkben a gazdasági képzési terület három legjelentôsebb budapesti intézménye fent vizsgált karai közül egy-egy esetében teszünk kísérletet az alapszakra jelentkezôk és a felvett hallgatók demográfiai öszszetételének felderítésére. Elemzési egységeink körének további szûkítését a kiválasztott karok jó összehasonlíthatósága mellett az az általános célkitûzés is indokolja, hogy a képzési terület egészére vonatkozó tendenciák elemzése – a „nagy totál” bemutatása – mellett a három kiválasztott intézmény egy-egy kara gazdasági alapképzéseinek jelentkezôirôl és felvett hallgatóiról mélyrehatóbb elemzést, „közelképet” nyújtsunk.

64



2011.10.27.

8:57

Page 65


Három kar gazdasági alapszakjaira jelentkezõk és a felvettek demográfiai összetételének alakulása A magyar felsôoktatásba jelentkezôk és a felvett hallgatók demográfiai összetételét a vizsgált idôszak során számos tényezô alakíthatta. Ezek közül kiemelendô a bizonyos sajátosságaikat tekintve atipikus hallgatói csoportok (elsôsorban a szokásosnál idôsebbek) felsôoktatásban való fokozódó megjelenése, valamint a felsôoktatás nemzetköziesedése, amelyek az utóbbi években jelentôs hatást gyakorolhattak a demográfiai arányokra, csakúgy, mint a nôk évtizedek óta tartó felsôoktatási térnyerése. Bár a fenti változások hallgatói összetételre gyakorolt hatásának feltérképezéséhez hosszabb, több évtizedre kiterjedô idôsorokra lenne szükség, néhány jellemzô tendencia a vizsgált öt év adatai alapján is megragadható. Az említett tényezôk hatását jelen tanulmány a BCE, a BGF és a BME egy-egy karának alapképzéseire jelentkezô és felvett hallgatók demográfiai összetételének összevetése révén vizsgálja. Az 1. és a 2. táblázat a BCE GTK, a BGF PSZK és a BME GTK gazdasági alapképzéseire 2006-ban és 2010-ben jelentkezôk és felvettek különbözô mutatószámok mentén megragadható sajátosságait mutatja. A vizsgálatba bevont három kar kiválasztását hasonló képzési profiljuk és 1. táblázat. A képzési terület három karának gazdasági alapszakjaira jelentkezôk demográfiai összetétele (2006, 2010)



65


2011.10.27.

8:57

Page 66

FÓKUSZ

2. táblázat. A képzési terület három karának gazdasági alapszakjaira felvettek demográfiai összetétele (2006, 2010)


ebbôl következô összehasonlíthatóságuk motiválta. A fentiek mellett azonban – anyaintézményeikhez hasonlóan – a vizsgálat elemzési egységét képezô karok is számos jellemzôjüket, például jelentkezôi és felvételi létszámaikat, szakstruktúrájukat és jelentkezôi célcsoportjukat tekintve különböznek, amit figyelembe kell vennünk demográfiai jellemzôik értelmezése során. A három elemzésbe bevont kar között a jelentkezôk és a felvettek nemi megoszlása tekintetében határozott különbség figyelhetô meg. Adataink alapján a vizsgált idôpontokban a BGF karának alapszakjai esetében volt a legnagyobb a nôk aránya, 2006-ban például ôk tették ki a jelentkezôk és a felvettek kétharmadát. A BCE GTK-ra az elôbbihez hasonlóan szintén nôi többlet jellemzô a jelentkezôk és a felvettek csoportjában, itt azonban a nôk számbeli fölénye kevésbé markáns, mint a fôiskolai kar esetén. A BGF esetében a nôk magas aránya egyrészt a fôiskolán választható gazdasági szakok másik két intézményétôl eltérô kínálatából fakad, másrészt pedig abból, hogy a felsôoktatásba a 20. század utolsó évtizedeiben mind nagyobb számban belépô nôk döntôrészt a hagyományosan az egyetemeknél alacsonyabb presztízsû, könnyebb bejutást ígérô fôiskolákba áramlottak. Napjainkra ugyan a bolognai rendszer bevezetésével megszûntek a fôiskolák és az egyetemek azonos néven akkreditált képzései közötti formális különbségek, a fôiskolák hallgatói és jelentkezôi között a nôk férfiaknál rendszerint magasabb aránya a régi beidegzôdések és szakpreferenciák továbbélésérôl tanúskodik. A BME GTK-n a jelentkezôk és a felvettek

66



2011.10.27.

8:57

Page 67


nemi arányaira jellemzô – az egyetem többi karán megfigyelhetô nemi megoszláshoz igazodó – férfitöbblet a vizsgált évek során megszûnt, 2010-ben a két nem már a jelentkezôk és a bekerült hallgatók csoportjában is nagyjából egyenlô arányban képviselteti magát. A jelentkezôk és a felvettek nemi megoszlását vizsgálva fontos kiemelni, hogy az intézmények között ezen a téren továbbra is meglévô hagyományos eltérések ellenére az utóbbi években a nemek aránya tekintetében a három vizsgált kar fokozatos közeledése mutatható ki. Ezt jól példázza, hogy a két szélsô pólus (a BGF PSZK és a BME GTK) között a nôk arányában 2006-ban megmutatkozó 20 százalékpontos különbség 2010-re 10 százalékpont alá csökkent. A jelentkezôk és a felvettek átlagéletkorának vizsgálata szintén az elemzésbe bevont karok közötti különbségek mérséklôdésére utal. Adataink alapján megállapíthatjuk, hogy a 2006-ban többnyire frissen érettségizett jelentkezôket vonzó BME GTK és az utánpótlását szintén nagy arányban a legfiatalabb korosztályokból rekrutáló BCE GTK esetében a jelentkezôk és a felvettek átlagéletkora a vizsgált évek alatt növekedett (2010-ben az utóbbi esetében 20,5 év körül, a BME GTK alapszakjain pedig a jelentkezôk csoportjában 20,5, a felvettek körében 20 év körül alakult az átlagéletkor). Ezzel szemben az idôsebb korcsoportok körében hagyományosan népszerû BGF PSZK alapszakjait az utóbbi években a korábbinál nagyobb arányban választották a frissen végzettek, aminek következtében az átlagéletkor a 2006-os 22 év fölötti értékrôl 2010-re a jelentkezôk csoportjában 21,3, a felvetteknél 21,5 évre csökkent. A vizsgált intézmények között hasonló közeledést tapasztaltunk a 25 éven felüliek aránya tekintetében, ami 2010-ben – 8,5 százalékpontos csökkenést követôen – még mindig a BGF PSZK esetében volt a legmagasabb. Fontos megjegyezni, hogy a gazdasági alapképzések hallgatói bázisának átlagos életkora a választott tagozat függvényében is változik. Feltételezhetô, hogy az esti és a levelezô tagozatos hallgatók, illetve az erre a képzési formára aspiráló jelentkezôk nagyobb arányban kerülnek ki az idôsebb, munka mellett tanuló korosztályból, mint azok, akik elsô helyen nappali tagozatos alapképzést céloznak meg. Feltételezésünket alátámasztja a nappali tagozatra jelentkezôk arányának intézmények közötti eltérése: várakozásunknak megfelelôen a legmagasabb átlagéletkorú hallgatói bázissal rendelkezô BGF PSZK-n a legalacsonyabb az elsô helyen nappali tagozatra jelentkezôk aránya (ez a PSZK által kínált képzések két másik karétól eltérô célközönségére enged következtetni), míg a legfiatalabb korosztályokat legnagyobb arányban vonzó BME GTK-n a vizsgált idôszak alatt valamennyi alapszak nappali tagozatos rendszerben indult. A három gazdasági kar hallgatói és jelentkezôi csoportjai átlagos életkorának vizsgálata alapján megfogalmazott következtetéseinket a frissen érettségizettek jelentkezôk és felvettek közötti arányának elemzése is megerôsíti. A fentiekkel összhangban a jelentkezés évében érettségizett fiatalok a BCE és a BME karainak jelentkezôi és felvett hallgatói körében jóval nagyobb arányt képviselnek, mint a BGF PSZK alapszakjaira aspirálók és oda bekerültek között. A frissen érettségizettek aránya esetében is érvényes ugyanakkor a fentiekben megfigyelt, karok közötti közeledési tendencia (amely alól ebben az esetben a BME GTK a felvettek tekintetében kivételt képez). Ennek értelmében a BCE GTK-n és a BME GTK-ra jelentkezôk körében az elemzésbe bevont idôszak alatt a frissen érettségizettek arányának csökkenése, míg a BGF PSZK esetén ennek a növekedése mutatható ki. Az elemzésbe bevont karokra jelentkezôk és felvettek körében a vizsgált évek alatt a külföldi állampolgárok aránya nem mutat jelentôs változást, mindvégig 2 és 3% közelében mozog. Enyhén növekvô tendencia csak a BCE GTK-ra jelentkezôk esetén mutatható ki, a másik két karon mind a jelentkezôk, mind a felvettek között némileg csökkent az elmúlt öt év során a külföldiek


67


2011.10.27.

8:57

Page 68

FÓKUSZ

aránya. A gazdasági képzésekre jelentkezô külföldiek csoportjában mindhárom vizsgált kar esetében a szomszédos országok (Szlovákia, Románia, Ukrajna) feltehetôen magyar ajkú állampolgárai vannak többségben, ezenkívül minden évre jellemzô – bár az elôzôeknél kisebb arányban – távol-keleti (kínai, vietnami) származásúak jelentkezése. A gazdasági képzésekre jelentkezôk és felvettek lakhelyének településtípusára vonatkozó adataink elemzésével kimutatható, hogy a BCE GTK és a BME GTK alapvetôen városi, ezen belül is nagy arányban fôvárosi hallgatói bázissal rendelkezô karok. Mind 2006-ban, mind 2010ben a két intézmény jelentkezôinek és hallgatóinak túlnyomó többsége, több mint 80%-a városban élt, és átlagosan minden harmadik fôvárosi volt. A községben élôk aránya a fentiekbôl következôen mindkét kar esetében meglehetôsen alacsony volt, a 2000-es évtized második felében jórészt 10–15% körül alakult. A községben élôk arányának növekedése a vizsgált évek során elsôsorban a BME GTK-ra felvettek körében mutatható ki. A BGF elemzésbe bevont kara a jelentkezôk és felvettek településtípus szerinti megoszlása tekintetében is a másik két kartól eltérô sajátosságokat mutat. Adataink szerint a PSZK hallgatói rekrutációs bázisában is megfigyelhetô a városi fiatalok túlsúlya, ugyanakkor kisebb mértékben, mint a másik két kar esetében. A BGF PSZK-ra mindkét vizsgált évben igaz, hogy jelentkezôi közül minden negyedik, míg a képzésre bekerült hallgatók csoportjában minden ötödik községben él. A községben élôk felvettek csoportjában kimutatható, a jelentkezôk körében megfigyeltnél alacsonyabb aránya a PSZK és a másik két kar esetében is a községbôl érkezôk bejutási esélyhátrányára enged következtetni. Fontos megjegyezni, hogy 2010-re a három intézmény kiválasztott karaira felvett hallgatók csoportja a lakhely településtípusa szempontjából is egyre kisebb eltérést mutat: az ezen a téren két szélsô pólust képviselô BME GTK és BGF PSZK között a községbôl származó fiatalok aránya tekintetében 2006-ban mért 12,9 százalékpontos különbség 2010-re 5 százalékpontra olvadt. Az elsô helyen felvett hallgatók aránya a három karon a vizsgált évek során jelentôs eltéréseket mutat: 2006-ban és 2010-ben is a BCE GTK-n a legnagyobb (55, illetve 65%), míg a BME GTK-n a legkisebb (mindössze 34–35%) az elsô helyen bekerülôk összes felvett hallgatón belüli aránya. Ez a megfigyelés egybecseng korábbi, a bekerülési esélyek elemzése során megfogalmazott feltevésünkkel, amely a BCE Gazdálkodástudományi Karát mint a jelentkezôk által döntôen elsô helyen választott intézményt, míg a BME GTK-t mint „második legjobb” opciót tünteti fel. A három vizsgált karra jelentkezôk és felvettek összetételében 2006 és 2010 között kirajzolódó legjelentôsebb eltérés a valamely felsôoktatási intézményben már hallgatói jogviszonnyal rendelkezôk aránya tekintetében mutatkozik. 2006-ban a három intézmény közül a BME gazdasági alapképzéseire jelentkeztek legnagyobb arányban olyanok (az összes jelentkezô 15,4%-a), akik a megcélzott alapképzést egy már elkezdett másik szakot követôen vagy amellett, azzal párhuzamosan kívánták elvégezni, míg a BCE GTK-ra és a BGF PSZK-ra jelentkezôk között ennél kisebb, körülbelül 8% volt az említett csoport aránya.9 A 2000-es évtized végére azonban a többségében párhuzamos képzésre aspirálók összes jelentkezõn és felvetten belüli aránya valamennyi

9

A diplomával rendelkezôknek a valamely felsôoktatási intézményben hallgatói jogviszonnyal bíróknál az összes jelentkezôn belüli alacsonyabb aránya arra enged következtetni, hogy a jelentkezés idején már a felsôoktatásban tanulók jelentôs része a második alapszakot párhuzamos képzés keretében kívánja elvégezni.

68



2011.10.27.

8:57

Page 69


vizsgált kar esetében jelentôsen megugrott: a 2006-os értékhez képest a BME GTK esetében csaknem kétszeres, a BCE Gazdálkodástudományi Karán nagyjából két és félszeres, míg a BGF PSZK-n több mint háromszoros növekedést mutatott. Ennek következtében a vizsgált intézmények gazdasági alapszakjaira 2010-ben felvett hallgatók közül a BCE GTK esetében minden harmadik, a másik két intézmény vizsgálatba bevont karain pedig minden negyedik párhuzamos képzés keretében vagy már diplomásként kezdhette meg az alapszakos tanulmányait. A párhuzamos képzésre jelentkezô, valamely felsôoktatási intézményben már jogviszonnyal rendelkezô hallgatók arányának három vizsgált karon regisztrált dinamikus növekedése arra utal, hogy a bolognai prioritások között kiemelt helyen szereplô rugalmasság, mobilitás és az intézmények közötti átjárhatóság célkitûzése a gazdasági képzési terület vizsgált szegmensén belül a gyakorlatban is realizálódni látszik, és a hallgatók tanulmányi pályája alakulásában is mindinkább érezteti hatását. Összegzésképpen megállapítható, hogy a vizsgált idôszak során a gazdaságtudományi képzési terület intézményeinek alapszakokra jelentkezôk és a felvett hallgatók csoportjából való részesedése több tekintetben is átalakult. A 2000-es évek második felének változásai mindenekelôtt a jelentôs hallgatói létszámmal rendelkezô, több képzési területen is jelen lévô vidéki egyetemeknek kedveztek, amelyek közül legnagyobb mértékben a Szent István Egyetem és a Debreceni Egyetem tudta növelni a gazdasági alapképzéseken belüli súlyát. 2006 és 2010 között a képzési terület legnagyobb intézményei közül a Budapesti Corvinus Egyetem egyértelmûen megerôsítette képzésterületi pozícióját, ezzel szemben a Budapesti Gazdasági Fôiskola csak a felvettek körében tudta növelni részesedését. Az elemzésbe bevont évek során a legnagyobb pozícióvesztést a gazdasági képzési területen a vidéki fôiskolák szenvedték el, valamint a budapesti fôiskolák (kivéve a BGF) részesedése csekélyebb mértékben ugyan, de szintén csökkent. A három részletesebben is vizsgált intézmény gazdasági karaira való bekerülési esélyek elemzése során megállapítottuk, hogy elôzetes várakozásainknak megfelelôen a vizsgált évek során a BCE GTK-ra volt a legnehezebb bekerülni, a BGF Külkereskedelmi, valamint Pénzügyi és Számviteli Karai között pedig határozott átrendezôdés következett be a bekerülési esélyek terén, ami minden bizonnyal összefüggésben van a két kar alapszakjainak változó népszerûségével, a PSZK pozíciójának a jelentkezôk és felvettek csoportján belüli megerôsödésével. Az elemzésbe bevont karok gazdasági alapszakjai demográfiai összetételének vizsgálata során kimutattuk, hogy mind a jelentkezôk, mind a hallgatók csoportját tekintve a vizsgált intézmények között közeledés tapasztalható egyes demográfiai mutatók – például a nemek aránya, az átlagéletkor, a városban, illetve a községben élôk aránya – terén. A vizsgált karok, intézmények hallgatói és jelentkezôi csoportjaira az elemzett idôszak elején jellemzô, többnyire hagyományosnak mondható különbségek mérséklôdése feltételezésünk szerint arra utal, hogy az alapképzések rendszerének és a kibocsátható fokozatok tartalmának bolognai reform keretében lezajlott formális egységesítésével a gyakorlatban is megindult a különbözô intézmények hallgatói rekrutációs bázisának egységesedése, az egyetemek és fôiskolák az utóbbi évtizedekben több tekintetben eltérô célcsoportjai közötti fôbb választóvonalak leépülése. Zárásképpen hangsúlyozzuk, hogy a jelentkezôk és a felvettek csoportjainak demográfiai összetételét az általunk említetteken túl számos komplex tényezô befolyásolhatja. Jelen tanulmány keretei között csupán a jelentkezési és felvételi statisztikákból leszûrhetô objektív adatok tényszerû bemutatására vállalkoztunk. A feltárt tendenciák magyarázata, a mögöttes mechanizmusok, okok feltárása a jövôben további, mélyrehatóbb vizsgálódást kíván.


69


2011.10.27.

8:57

Page 70

FÓKUSZ

Hivatkozások Hrubos Ildikó (2004): Differenciálódás, diverzifikálódás és homogenizálódás a felsôoktatásban: Nemzetközi trendek – összetett folyamatok. In: Metodológia, társadalom, gazdaság: In memoriam Bertalan László. Budapest, Közgazdasági Szemle Alapítvány, 210–220. Kasza Georgina (szerk.) (2008): Változó regionális szerepben a felsôoktatás. Felsôoktatási Mûhely, 2008/1. szám. 59–68. Veroszta Zsuzsanna (2008): A bekerülési esélyek idôbeni alakulása (2003–2007). Felsôoktatási Mûhely, 2008/2. szám. 17–28.

70


Változások a gazdaságtudományi képzésben

Recommend Documents