Vallomások, tanuságtételek, beszámolók
Kedveseim! Az én életem most változik. Egy olyan időnek peremén élek, ahol lassan be kell következzenek a „nagy elkötelezedések”. Ezek szükségesek, ahhoz, hogy életem, mindaz, ami talentumként rám bízatott, ne fusson ki a semmibe, hogy gyümölcsöt tudjon teremni. A megadott terjedelemben talán erről beszélnék nektek. Kicsit elméleti lesz talán, de az olyan embereknek, mint én, akik mintha többet vívódnak, szenvednek gondolataik miatt, mint fogható tények miatt, azoknak a feloldás, a válasz is hangsúlyozottan „Szóként” érkezik, felszabadító, irányt mutató felismerésként. Éppen ezért a tanúságtevése óhatatlanul kissé gondolati lesz, s mivel nem tud felmutatni konkrét, „tárgyi” bizonyítékokat, mindig félreérthetőbb, kimagyarázhatóbb, veszélyeztetettebb lesz (úgy mások részéről, mint önmagunk részéről, utóbb, a megpróbáltatás napjaiban). Ami számomra lényeges a tájékozódásban: őszinteség. Sem én, sem Isten, sem senki nem tud segíteni rajtam, ha nem vagyok őszinte. Ez nagyon sokszor arról szól, hogy be kell vallanom, nincs bűn aminek az elkövetésére képtelen lennék. Számot kell vetnem állandó esendőségemmel, ami azt is jelenti, hogy Isten elé sosem járulhatok úgy, mint aki birtokol bármit is. Isten előtt nincsenek erényeim (vagy azt kockáztatom, hogy a „vámos” távozik megigazultan, míg én megmaradok tisztátalanságaimban), ha valamilyen bűnön sikerült erőt vennem az kegyelmi ajándék, Isten óvó szeretetének jele, nem az én érdemem. Ugyanakkor Isten Jézusban minden fájdalmunkat magára vette, semmi sem idegen tőle, ami tiszta, emberi. Lehet hozzá kiáltani, panaszkodni s közben meg egyedül tőle, könyörülő szeretetétől remélve a megoldást. Nem kell jámbor, „belenyugvó” keresztényt játszani, amikor nem vagyok az: Isten elbírja a fájdalmamat, kétségbeesésemet és akkor gyógyít, amikor felmutatom neki betegségemet. Bíztatásként: Ne hazudjatok. Aki a szavakban csal, az a gyónás lehetőségét vesztegeti el. Ami még nagyon fontos: hűség. Ebben az időben talán az egyik legnehezebb „feladat”. A hűség hatalmas jelentőségű. Sokszor még az értésnél, a tudásnál is több (Jézus először a kereszt lábánál is jelenlevő asszonyoknak jelenik meg). Elsősorban és mindenekfelett Istenhez kell hűségesnek lennem. Ez már azért is fontos, mert a sokféle ragaszkodásban sok az ellentét is, és végül megtörténhet, hogy a sokfele ráncigálódás elveszi erőmet, tehetetlenné bénít. Bevallom nektek, hogy a magam életében itt még homályos a válasz. Most főként a ráncigálásokat érzem. Szeretnék hűséges lenni a szeretteimhez, a közösségemhez, az egyházamhoz, a népemhez, ugyanakkor mindez semmit sem ér, ha ugyanakkor nem vagyok hűséges önmagamhoz, küldetésemhez, tehát Istenhez. Sokkal kitartóbban kellene imádkozzak, hogy erővel nyilvánuljon meg életemben az elhívás. Bizony, rengeteg az én hűtlenségem is. Ami a legfontosabb: a szeretet. Ez (most) az utolsó bíztatás magam és mindeniktök számára. Bárhol vagytok, bárkik között, legyetek szeretettel egymás és mindenki iránt. Ne méricskéljétek és számítgassátok szereteteket, úgy adjátok, ahogy Isten napja süt az igazakra és gonoszokra egyaránt, amilyen bőséggel a gyümölcsfa terem, nem gondolva arra, hogy az emberek megérdemlik-e gyümölcseit vagy sem. „Az igazi szeretet, azonban hősies. Kész a vereségre is, mert helye és ideje Istenben van.” (Lenke)
1/6
Vallomások, tanuságtételek, beszámolók
Hiszem a Jézus Krisztusra épülő megújult élet valóságát. Többet, igazabbat nem mondhatok. (Cselinda) ÉLETSZENTSÉG - tiszta, elkötelezett élet Istenben. Ő annyira be tud tölteni, hogy életem minden percében képes mellettem, bennem lenni. Életemet Istennek adtam át, az Ő dicsőséget akarom szolgálni. Ő állandóan hív, s nekem nincs más mit tennem - Őt választom, mert szükségem van arra, hogy dicsérjem Őt. Isten kegyelme formál, alakít engem tetszése szerint, ezért hálás vagyok az én Uramnak, Istenemnek. Többet ad annál, mint amit bármikor is el tudtam volna képzelni. Ő a Teljesség. Ő az akire bátran alapozhatom életem, aki elvezet egy tiszta, örömteli és egyszerű, alázatos életre Jézus Krisztus által. (Brigitta) Hiszek a CSELEKVŐ Atyában, (és tudatosan nem neveztem Istennek, hiszen így sokkal személyesebb). A lényeg számomra, hogy az Atya az Cselekvő. És ezt nem hiszem, hanem inkább tapasztalom. A másik fontos alapja az én hittemnek, hogy maga a Szentírás Isteni kinyilatkoztatás. Valóság. Pont olyan valóság, mint ezelőtt 2000 évvel. Valóság ha hiszem ezt. Így van ereje. Ez számomra a valósághoz tartozik és nem is az igazsághoz. A hitem pedig attól lehet hiteles én magam hiteles tudok lenni a mindennapokban, főként az emberekhez: mennyire tudok tanuságtevő ember lenni cselekedeteimmel, hogy milyen kapcsolatokat alakítok ki, milyen a magatartásom, mennyire él bennem a szeretett, a türelem, a megértés, hogy mi fontos számomra. Ebben való küzdelem - mint esendő ember - belső világomban az ÖRÖKÖS MEGÚJÚLÁSRA ösztönöz, külső világomban pedig a SZOLGÁLATRA hívat. (Előd) Isten szeretetét, kegyelmét megtapasztaltam és bennem él. Ezt már soha senkinem veheti el tőlem. A jövőben is Isten szeretet lesz az én bizton kősziklám, Rá mindig számíthatok és Őt mindörökké vallom. (Berindea Beáta) Áldott legyen a Szentlélek, aki ebbe a közösségbe vezérelt, hogy itt megtaláljam az én teremtő Atyámat. Itt fedte fel lényét és igézte meg szívemet. Társakat adott mellém, akik által épített lelkiekben, akik által szeretett és megtanított engem is szeretni krisztusi szeretettel, azzal a kiiapadhatatlan forrással, amely élő vizet áraszt. Az újjászületett életet adta nekem és szívembe oltotta a vágyat, hogy akarjak meríteni belőle. Folyamatosan ajándékozta nekem szentségét, naponta tartogat valami újat számomra, mindig többet és többet ad magából.
2/6
Vallomások, tanuságtételek, beszámolók
(Nagy György-Zsófia) Isten nem véletlenül szólt hozzám. Tudta, hogy rengeteg gátlás, félelem, aggodalom volt már kislánykoromtól fogna bennem, és ezeket a félelmeket csak az Ő segítségével győzhetem le. Itt, ebben a közösségben erősített engem társaim szavai és a Szentírás szavai által. Számtalanszor megmutatta az Ő hűségét és gondviselő atyai szeretetét. (Balázs Csilla) Hálás vagyok a teremtő Atyának, hogy megszólított és cselekedett az életemben. Bátran elmondhatom, hogy mióta Isten az én életemnek része lett, mióta a Szentírást nyitott szívvel olvasom és mióta az Úr egy közösséggel ajándékozott meg sok minden átalakult az én életemben. Ezek közül amit most leírnák neketek, az az Ige ereje és valósága. Mert nagyon hosszú ideig a Biblia számoma egy történelem könyv volt, Jézus és a többiek történelmi személyek és ennyi... De megtapasztalhattam az Ige erejét többször az én életemben, és ezek olyan erős „események”, amelyekhez mindig visszatérhetek és mindig merítkezhetem belőlük. Ezek közül számomra nagyon kedves a Mk 13,11-ből való „...ne töprengjetek előre azon, hogy mit mondjatok, hanem azt mondjátok amit Isten sugall nektek.”, mert ez által tapasztaltam meg valójában hogy, a Szentírásban leírtak örökérvényűek és az Úr adja az Ő kegyelmeit a megfelelő helyen és időben. (Nagy J. Attila) Hála és dicsőség nevednek drága mennyei Atya, Fiú és Szentlélek Úr Isten. Annyira jó, hogy vagy TE Nekem; főként akkor tapasztalom ezt, mikor kegyelemedből sikerül annyira megnyílnom, hogy befogadjalak és engedjema Szentlelkednek, hogy valóban ott fújjon, hol akar, a lelkemnek éppen azon kis elrejtett kamrájában, melynek ajtaját napok, akár évek óta nem nyitottam ki számodra (sajnos). Magasztallak Atyám a végtelen szeretetedért, Szentlelkedért, mit nem adsz szűkösen és általa perzselsz fel mindent lelkemben mi nem Tőled való és töltőd el tüzed leghatalmasabb lángjával; erővel, örömmel, békével és szereteteddel minek határa nincs; - ezt tapasztalom és vallom – Uram, csak egyete kérek, nyitottságot, hogy tudjak többet, még többet befogadni Belőled. Drága jó mennyei Atyám – ha Te is úgy akarod – kérlek tölts el szereteteddel valamennyiünket (különösen kik e sorokat olvassák) és add, hogy a Te Szentlelked kísérjen el valamennyiünket az úton, melyet Jézus elkészít számunkra. Ámen. (Pataki Zsolt) ,,Íme az Úr szolgáló leánya, legyen nékem a te igéd szerint.“ Bennem mindig félelem volt, ha ezt ki kellett mondanom. Magam féltettem. A szabadakaratomat
3/6
Vallomások, tanuságtételek, beszámolók
féltettem. A híúságomat. Fura, mintha Isten rivális lett volna. De az Atyai szeretetével szeretetéből meghívott és kiválasztott, hogy megismertesse velem önmagát és igen, a Benne való igazi szabadságot, szabadakaratot. Az Atya nem tolakodik, tőlem függ, ha engedem, hogy áthasson engem. A kérdés és felelet egyértelmű kell legyen. Hiszek vagy nem? Szeretem Istent vagy nem? ISMEREM Istent vagy NEM? Igen, akkor rá tudok hagyatkozni teljesen. Tudatosan, ma döntsek. Újra döntsek. Most (Maier Gyöngyike Julianna) Újra és újra rádöbbenek arra, hogy a világ nyomorúságaival szemben tehetetlen vagyok; rádöbbenek arra, hogy szeretnék tenni valamit Isten dicsőségére, de nem tudom, hogyan, mikor; rádöbbenek arra, hogy azt is elmúlasztom megtenni, amire erőm van; rádöbbenek arra, hogy keresztény mivoltom lerongyolódott; rádöbbenek arra, hogy lényemből nem a Jézusi szeretet sugárzik; Meneküljek? Zárkózzam magamba? A búskomorság börtönébe burkolózzam? Nem, már nem ilyen ,,megoldásokhoz” folyamodom! Lelkemben a Szentírés szavaitcsendíti meg a Szentlélek: ,,Jöjjetek énhozzám mind, akik megfáradtatok...’’ ,,Ne félj, mert megváltottalak!” ,,Mert úgy szerette Isten a világot...” Íme az Élet adó, tápláló, felüdítő, biztató, megtartó gyökereim. (Enikő) Felgyúltak a gyertyák a kis sziklaoltáron. Kegyelmi pillanatokat élhettem át és olyan hihetetlenül közel éreztem magam Istenhez, hogy még most is beleborzongok, ha visszagondolok. Annyira boldog voltam, szinte lebegtem. Ennyire közel és ilyen mélyen csak egyszer éreztem, hogy Isten megérintett. Ez volt a második Isten-élményem. (Sándor Réka) A kősziklán áll az ostya, Jézus. A gyertya ég. Csillagos az ég, és mindenki körben ül. Csend van, hallatszik a fák susogása és mindenki Istent akarja dicsőíteni. A társaim imálya és az
4/6
Vallomások, tanuságtételek, beszámolók
énekek úgy éreztem, mélyen a szívembe hatnak.(...) (Blanka) (...)Az utolsó éjszakán mind a szabad ég alatt aludtunk. Az estét misévelkezdtük, majd folytattuk szentségimádással. Felemelő érzés fogott el. Szép volt látni, hogy mindenkit betöltött Isteb jelenléte. Azt sajnálom, hogy nem tudtam, egész éjjel fennmaradni és virrasztani az Oltáriszentség előtt, de elhatároztam, hogy legközelebb az egész éjszakát átvirrasztom.(...) (Székely Zsuzsi) Öröm volt számunkra látogatásunk az enyedi plébánián, ahol bepillanthattunk a Mustármag-lányok közösségi életébe. Egy külön világ tárult elénk, hatással volt ránk a lányok melegsége, szeretete, áhítatos fohászai. Ottlétünk csúcspontja a meghitt és áhítatos légkört sugárzó kápolnában való virrasztás este 9-től reggel 5-ig. Együtt imádkoztunk saját magunkért és egymásért és dicsőítettük Istent, és éreztük jelenlétét közöttünk. Telítődve jöttünk haza és igyekszünk, hogy az otthoni közös imádkozásaink gyakoriak legyenek, és érezzük azt a szeretetet és közösséget Istennel, amit enyedi virrasztásunk alkalmával tapasztaltunk. (Szántó László és Emese) (...)Valóban, ott a Páringon, nyárszagú patakok önfeledt csobogását hallgatva, ott a fenséges és parancsoló fenyvesek illatában, ott fenn a Kegyelmek tavának mélyszavú hallgatásában, ott minden olyan egyszerűnek és biztosnak tűnt. Nem csak a testnek volt az valóságos fellélegzés, a lélek előtt is olyan mélységek tárultak fel, amik itt, most, ebben a világban, az emberek közt, vagy akár a templomban is megfogalmazhatatlanul messze kerülnek. Valóságos katarzis volt az a pár nap, éreztem, hogy a lélek felemelekedik, megújul a közösségi dicséretek ujjongó tüzében. Igen akkor ott úgy éreztem, ha nem is mondtam ezt ki tudatosan, hogy döntöttem. De Atyám, az én mindenható drága Atyám, visszavezetett az emberek közé, a világba, hogy megaláztassak és felemeljenek, hogy összetörjek a hiúságnak és megújuljak alázatban, hogy megtagadjam a bűnt és az életet hirdessem...mert az én Atyám meg akarta ismertetni velem, hogy mily hatalmas és kegyelmes. Mert mindenem az Úrtól van, minden rezdülésem és szavam újabb bizonyíték az Ő kegyelmére. Másrészt...ott vanaz az égő szégyenérzet, mert döntésem meglehetősen ingatag és fogyatékos, és a sátán sem hagy nyugodni, folyton kísért, és ott kísért, ahol a leggyengébb vagyon(...) (Melinda) Az Úr az én pásztorom, nem szükölködöm. Az Úr az én atyám, szerető Atyám. Szeret. Tökéletes szeretet. Igen, ez az én Istenem. Csodálatos ezt megtapasztalni a mindennapokban.
5/6
Vallomások, tanuságtételek, beszámolók
Embereken, kapcsolatokon, helyzeteken, egy mosolyon, egy parányi virágon is folytonosan átszűrödik és megnyilvánul az a szeretet, amelyből az atya midnyájunkat megteremtett. Öröm hinni kinyilatkoztatásában. Öröm szeretni törvényei, még ha ezek nemegyszer nehezünkre esnek. Öröm, öröm, öröm. Ujjongó vagy csendes, ugyanaz. Bennem most ez él a legelenebben. És ki csodálkozhat ezen, amikor tudom, hogy „szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik szeretik Őt.” (Gergely Réka)
6/6