Vallás és politika a mai Ázsiában PPKE BTK Modern Kelet-Ázsia Kutatócsoport MTA BTK Néprajztudományi Intézet Magyar Vallástudományi Társaság
Budapest 2016. november 26.
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán működő Modern KeletÁzsia Kutatócsoport, a Magyar Tudományos Akadémia Néprajztudományi Intézete és a Magyar Vallástudományi Társaság Vallás és politika a mai Ázsiában címmel konferenciát rendez.
A konferencia célja, hogy hozzájáruljon a kelet-, délkelet- és dél-ázsiai térségben évszázadok-évezredek óta változatlan jelentőségű kérdéskör, a vallás és politika összetett viszonyának feltárásához. A konfuciánus értékrend és az autoriter rendszerek kapcsolata, a fegyveres buddhista nacionalizmus, az uralkodók isteni tiszteletének politikai implikációi, a vallási vezetők politikai szerepvállalása, a vallási indíttatású terrorizmus a vallás és politika sajátos viszonyrendszerének és jelentős kölcsönhatásának csupán néhány példája, azonban nyilvánvalóvá teszik azt a tényt, hogy a kérdést a régió és a téma sokszínűségéből fakadóan interdiszciplináris módon szükséges és érdemes vizsgálni. A történettudomány, a vallástudomány, a szociológia és a politikatudomány nézőpontját a geopolitikai és biztonságpolitikai szempontok is fontos adalékokkal egészíthetik ki.
Időpont: 2016. november 26. 9:00–16:00 Helyszín: PPKE BTK Sophianum, 1088 Budapest, Mikszáth Kálmán tér 1. 203-as és 204-es terem Szervezők: Salát Gergely, Szilágyi Zsolt, Szivák Júlia
2
PROGRAM
9:00–9:10 9:10–9:35 9:35–10:00 10:00–10:25 10:25–10:55
10:55–11:20
11:20–11:45
11:45–12:10 12:10–13:00
13:00–13:25
13:25–13:50
ÁLLAM/VALLÁS Plenáris ülés 203-as terem Elnök: Salát Gergely Köszöntő (Salát Gergely, Szilágyi Zsolt) Juhász Ottó: Kína vallás- és egyházpolitikája Osváth Gábor: Vallás és politika összefüggései Koreában Hoppál Mihály: Sámánok és állam(vallás)politika Ázsiában Kávészünet A CÉLT SZENTESÍTIK SARLÓ, KERESZT, KALAPÁCS 203-as terem 204-es terem Elnök: Szilágyi Zsolt Elnök: Sárközi Ildikó Gyöngyvér Eszterhai Viktor: A Botos Máté: Politikai ügy-e a konfucianizmus újjászületése a katolicizmus Délkelet-Ázsiában? A 19. kínai külpolitikában? századi Németország és a 21. századi KNK összevetése Klemensits Péter: Vallás és politika Kambodzsában: a Hun Szen-rezsim és a buddhista szangha Páldi Zoltán: Politika és vallás a modern Indonéziában Ebédszünet HIT ÉS HÁBORÚ 203-as terem Elnök: Gulyás Csenge Szivák Júlia: A muszlim kisebbség és a vallásos erőszak kapcsolata a hindi filmekben
Salát Gergely: „Földalatti” és „hazafias” katolikusok Kínában
Gulyás Csenge: Vietamban
A
kereszténység
LÁMÁK ÉS SÁMÁNOK 204-es terem Elnök: Botos Máté Szilágyi Zsolt: Lehet-e mongol a következő dalai láma? A buddhizmus és más vallások szerepe napjaink Mongóliájában Rónaháti Cecilia: Mianmar és Sárközi Ildikó Gyöngyvér: Sibe a buddhista fundamentalizmus sámánok a szocializmusba vezető kínai úton
3
13:50–14:15
14:15–14:45
14:45–15:10
15:10–15:35
15:35–16:00
Bartók András: A Yasukuni szentély hatása ÉszakkeletÁzsia biztonságpolitikai viszonyaira Kávészünet ISTENSÉGEK – IDENTITÁSOK 203-as terem Elnök: Klemensits Péter Király Dávid: Indonézia elfeledett paradicsommadara. A Szabad Pápuáért Mozgalom a Transzmigrációs Program és a javanizáció tükrében Ramachandra Byrappa: Az indiai szubkontinens hosszú ciklusú inváziója mögötti vallási fanatizmus Vihar Judit: A vallás megjelenése a modern japán írók műveiben
4
Sinka Zsófia: Sámántalk – avagy a koreai sámánizmus a jelenkorban
PRIESTS, POWER, POLITICS Room 204 (In English) Chair: Júlia Szivák Shubhda Arora: Religion, Caste and Food Politics: Discourses around sacredness and taboos in India
Otgonbayar Shiravjamts: Mongolian geopolitics in the 20th century
Katalin Muszka: Change of the number of religious people in China from 1949 to 2015
ABSZTRAKTOK ÁLLAM/VALLÁS Plenáris ülés 203-as terem Elnök: Salát Gergely
9:10–9:35 Kína vallás- és egyházpolitikája Magyarország volt pekingi nagykövete)
(Juhász
Ottó
diplomata,
Kínában a történelem során a vallásszerű tanítások és vallások, valamint a vallásokhoz kapcsolódó egyházak sajátos, sokszínű rendszere alakult ki. A Kínában számon tartott ún. öt nagy, országos vallás közül egy: a taoizmus Kínában született, négy: a buddhizmus, az iszlám, a katolicizmus és a protestantizmus külföldről került Kínába. Ezekhez járulnak a nem országos elterjedtségű helyi vallások. Ezt a vallási és egyházi struktúrát képezi le az Államtanács (kormány) közvetlen irányítása alatt álló Állami Vallásügyi Hivatal szervezeti felépítése. A „kulturális forradalom” idején tilos volt az egyházi tevékenység, föld alá szorult a vallási élet. A modernizációs politika meghirdetése óta fokozatosan enyhült az állami vallás- és egyházpolitika merevsége, helyreállt az egyházak működése és a hitbuzgalmi élet, amelyet jogi dokumentumok szabályoznak, úgymint az 1982-ben elfogadott és azóta négy ízben módosított alkotmány, valamint az 1999 óta elfogadott vonatkozó törvények és rendeletek. Ezek rendelkeznek a vallásszabadságról: a vallásos meggyőződés és a vallástalan meggyőződés szabadságáról, továbbá a vallásszabadság korlátozhatóságának konkrét eseteiről, a vallási élet és az egyházak állami felügyeletéről, a felügyelet helyi szerveiről. Jelen szakaszban az állam vallás- és egyházpolitikájának vezérmotívuma nem ideológiai természetű, nem az ateizmus propagálása és terjesztése, hanem a hivatalosan több mint százmillióra becsült vallásos állampolgár lojalitásának erősítése a társadalmi béke megőrzésének, a belső stabilitás szavatolásának, az ország előtt álló modernizációs és felzárkózási célok elérésének érdekében. A vallások hivatalos megítélésében pozitív szerepükre került a hangsúly. Az elemzés azt mutatja, hogy a vallás- és egyházpolitika egyik alapvető szempontja továbbra is az állam belső rendjének és biztonságának, az ország területi integritásának megőrzése. Ez is motiválja az egyes vallások – kockázati fokuk szerinti – megítélését és kezelését.
5
9:35–10:00 Vallás és politika összefüggései Koreában (Osváth Gábor nyugdíjas docens, Budapesti Gazdasági Egyetem Keleti Nyelvek Szakcsoport) A vallás és politika közötti kapcsolat világosan látszik Korea történelme során. A 19. század végére retrográddá vált konfuciánus szemlélettel szemben a kereszténység a modernizáció eszközeként jelent meg. A hittérítők a bibliafordítások során fontos szerepet szántak a koreai fonetikus írásnak és a koreai nyelvűségnek, amelyet korábban a sinocentrizmus jegyében a konfuciánus elit elvetett, ők alapították az első egyetemeket, és pártolták a nők oktatását. A koreai kultúrát megsemmisüléssel fenyegető japán gyarmatosítás korában a keresztény hívek felléptek a császárt istenítő kultusz ellen, és a japán államvallást hirdető sintoista szentélyek kötelező látogatását is ellenezték. Jelenleg Dél-Koreában virágzó keresztény hitélet van, a hívő lakosság fele buddhista, másik fele keresztény (egynegyed katolikus, háromnegyed protestáns); ez Ázsiában a legmagasabb érték a Fülöp-szigetek után (összehasonlításul: arányuk Kínában és Japánban csak 2% körüli). Az USA-t követve a második helyen Dél-Korea küldi a legtöbb keresztény misszionáriust külföldre! A keresztény vallások jelenkori népszerűségének egyik oka az, hogy a Li Szin Man és Pak Csong Hi nevével fémjelzett dél-koreai diktatórikus rezsimek elleni harcban a keresztény egyházak igen aktív szerepet vállaltak. A hitélet jellemző vonása a vonzódás a szélsőségek felé, ennek során a különféle szekták megjelenése. A mindkét Koreára jellemző etnocentrizmus jegyében Délen több olyan vallási csoportosulás van, amely azt vallja, hogy az új messiás Koreában fog megjelenni (ilyen például a Unification Church, amelyet Moon Szon Hjon tiszteletes alapított, és követői őt is megváltónak tartják). Ezzel párhuzamosan Kim Ir Szen mint a világ népeinek legnagyobb vezetője jelenik meg az észak-koreai propagandában, amelyben ugyanakkor rendkívül negatív a vallások megítélése. Idézem az értelmező szótárak „kereszténység”, „vallás”, „misszionáriusok” címszavát, valamint Han Szorjának, a vezető KNDK-s írónak a sokat idézett szocreál elbeszélését (Farkasok), amelyben a hittérítőket olyan gyilkosként ábrázolja, akik mélységesen megvetik a koreai népet. A harcos vallásellenesség ellenére az úgynevezett személyi kultusz a valláspótlék szerepét játssza; elemzem a vallásos élettel párhuzamba hozható eszmei és tárgyi jellemzőit, valamint azt, hogy miben különbözik a másutt tapasztalható személyi kultuszoktól (Kína, Szovjetunió). 10:00–10:25 Sámánok és állam(vallás)politika Ázsiában tudományos tanácsadó, MTA BTK Néprajztudományi Intézet)
(Hoppál
Mihály
A mai és a történeti Ázsia népei mindig is elválaszthatatlannak érezték az állami létet és a vallásos meggyőződést. Alapvető elgondolásuk volt, hogy a hit, ma inkább azt mondanánk, az ideológiai eszmék rendszere, egymástól el nem választható. Ez azt jelenti, hogy a kultúrának, mint rendszernek a legfontosabb része, összetevője az a 6
hitbeli meggyőződés, amely irányítja a mindennapok értékválasztásait és irányítja a mindennapok cselekvéseit is. Az értékrend mögött mindig mély és erős kulturális beidegzettség található, és ezt korábban soha nem kérdőjelezték meg. Különösen az olyan társadalmakban, ahol a legfőbb vezető (a császár, a király, a kán, vagy akár a nagycsalád feje) irányította a közösség ügyeit, ő hozta a döntéseket a legtöbb esetben teljesen autokratikusan, és ez azt jelentette, hogy megkérdőjelezhetetlen volt a tekintélye. A közösségi létet ily módon egyetlen vélemény irányította, még akkor is, hogyha ezek a döntések néha tragédiához vezettek. Mégis a vezető személye és annak autoritása megkérdőjelezhetetlen volt, és ez által egyfajta állandóság uralkodott ezekben a formációkban. Az állami lét egyenlő volt a közösségi struktúrák állandóságával. Ázsiában, ha egyáltalán mondhatunk egy hatalmas földrészről valamit is általánosítva, akkor talán azt az egyet említhetjük, hogy a természet tiszteletének (természetvallás) a nyomai majdnem mindenhol fellelhetők. Ez azt jelenti, hogy legalább is abban a térben, ahol samanizmus fennmaradt, az égnek a tisztelete volt az egyik alapelv. Ennek a szemléletnek az egyik alapeszméje, hogy az égtől, szélesebb értelemben véve az időjárástól függ az emberek jóléte, a termés, az évszakok váltakozása. Ez az elgondolás nemcsak a nomádokra, hanem ha lehet, még erősebben a földművelő társadalmakra is jellemző volt. A közösség évszázados megfigyeléseit összegezte az a tudás, amelyet aztán a helyi mitológiák, természeti jelenségeket magyarázó mondák és/vagy mítoszok, valamint az ezekhez kapcsolódó szertartások szentesítettek. Természetesen az uralkodó szintén ezekhez igazodott, mert ezek a szezonális szertartások egyfajta állandóságot biztosítottak a közösségi lét szervezetében. Azt mondhatjuk, hogy ugyan a modern államszerkezet egyik nagy vívmánya az elmúlt évszázadokban az állam és a vallás, a vallás és a politika szétválasztása volt, mégis jól érzékelhető tendencia napjainkban Ázsiában (és nemcsak ott!) az, hogy bizonyos vallási jelenségek, mint a sámánság és a neo-pogány szertartások és hiedelmek szinte mindenhol megerősödtek, mert ezek a közösségek kulturális identitását tartják karban.
7
A CÉLT SZENTESÍTIK 203-as terem Elnök: Szilágyi Zsolt
10:55–11:20 A konfucianizmus újjászületése a kínai külpolitikában? (Eszterhai Viktor senior elemző, Pallas Athéné Geopolitikai Kutatóintézet) Az elmúlt években a kínai kormány és az akadémiai elit egyre gyakrabban kérdőjelezi meg a nyugati normákra és szabályokra épülő nemzetközi rendet. Egy az államközi kapcsolatok működésére vonatkozó alternatív kínai modell megléte azonban továbbra sem egyértelmű. Az egyik legizgalmasabb kérdés, hogy a Kína korábbi történelmét meghatározó konfucianizmus mennyiben határozza meg napjainkban az ország külpolitikáját, és a jövőben jelenthet-e kihívást az eltérő szemlélet a nemzetközi kapcsolatok nyugati normái számára. Az előadás erre a kérdésre keresi a választ, egy kiválasztott példán – a kínai-angolai állami szintű kapcsolatokon – keresztül vizsgálva meg a konfucianizmus létjogosultságát napjaink kínai külpolitikájában. 11:20–11:45 Vallás és politika Kambodzsában: a Hun Szen-rezsim és a buddhista szangha (Klemensits Péter történész, Délkelet-Ázsia szakértő, a PPKE BTK Modern Kelet-Ázsia Kutatócsoport külső munkatársa) Miután Kambodzsában meggyökeresedett a buddhizmus théraváda ága, a vallás és politika kapcsolata a kezdetektől meghatározó jelentőséggel bírt. A Pol Pot vezette vörös khmerek ugyan megpróbálták felszámolni a vallásgyakorlás minden formáját, mégis, 1979 után – vietnami segítséggel – a szangha újjászerveződött, a buddhizmus pedig visszafoglalta korábbi helyét a társadalomban és a politikában. Kambodzsa legjelentősebb buddhista rendjeinek az 1985-től hatalmon levő Hun Szen kormányzatához fűződő viszonya, politikai szerepvállalása azonban ellentmondásos, hiszen a vallási vezetők nyíltan elkötelezték magukat az autoriter rezsim támogatása mellett, miközben a szerzetesrendek egyes tagjai – a buddhista tanokra hivatkozva – szembehelyezkedtek az államhatalommal, és az ellenzéki csoportok mellé álltak. 11:45–12:10 Politika és vallás a modern Indonéziában (Páldi Zoltán nemzetközi tanulmányok mesterszakos hallgató, BGE KKK) Bár összességében Indonéziában a vallások békés egymás mellett éléséről beszélhetünk, az ország történelmében számos helyen tetten érhetők a vallási színezetű politikai konflitkusok (pl. 1965–66-os kommunistaüldözés, 1999–2002-es Maluku-konfliktus). Jelenleg egyre erősebb feszültség figyelhető meg Jakarta kínai 8
etnikumhoz tartozó, keresztény vallású kormányzója, Basuki Tjahaja Purnama (becenevén „Ahok”) és az ő regnálását ellenző, keményvonalas FPI (Front Pembela Islam – Iszlám Védőfront) közt – mely 2016 novemberének elején tömegtüntetésekhez és utcai harcokhoz is vezetett. Az előadás keretében az ide vezető utat szeretném bemutatni. Az Indonéz Köztársaság a világ harmadik legnagyobb demokráciája és a legnépesebb muszlim közösséggel rendelkező ország. Indonézia rendkívül sokszínű és összetett: jóllehet, a 260 milliós, mintegy 350 különböző népcsoportból álló lakosság legszámottevőbb része (87%) iszlám hitű, jelentős számban képviselik magukat a katolikus (2,9%), protestáns (7%), hindu (1,7%) és buddhista (0,7%) vallások követői is (Badan Pusat Statistik Indonesia, 2013). A vallásnak igen nagy szerepe van a mindennapi és a politikai életben egyaránt (példák: X Hamengkubuwono, Yogyakarta Szultánja Jáván vagy a sharia-törvénykezés a szumátrai Aceh tartományban). (Megjegyzés: az Ahok-FPI konfliktus pillanatnyilag is eszkalálódik. 2016. november 4én több mint ötvenezren tüntettek a kormányzó ellen a fővárosban, mozgósították a rendőrséget és a hadsereget is. A tüntetés utcai harcokba torkollt. A konferencia időpontjáig feltehetőleg újabb fejlemények várhatók.)
SARLÓ, KERESZT, KALAPÁCS 204-es terem Elnök: Sárközi Ildikó Gyöngyvér
10:55–11:20 Politikai ügy-e a katolicizmus Délkelet-Ázsiában? A 19. századi Németország és a 21. századi KNK összevetése (Botos Máté tanszékvezető egyetemi docens, PPKE BTK Politológia Tanszék, a PPKE BTK korábbi dékánja) Délkelet-Ázsiában a katolicizmus összekapcsolódott a gyarmatosítással. A Fülöpszigetek kivételével, ahol ez az uralkodó vallás, a régió többi országában a katolicizmus nemcsak kisebbségben van, hanem valamilyen módon a modernizmus nyugati, s ezért alternatív útjának tekintik. A buddhisták, taoisták, hinduk és a térség bármely más uralkodó vallását követők számára a katolikusokat gyakran az eredeti civilizáció elkorcsosult képviselőiként tüntetik fel. Ugyanúgy, ahogy 1871–1878 között a Német Császárságban, a katolikusokat egy másik – idegen – hatalom ügynökeinek tartják. A német katolikusokról úgy gondolták, 9
hogy számukra a vallási identitásuk fontosabb a nemzeti érzéseknél, ezért könnyen befolyásolhatók és mozgósíthatók a nemzeti célok ellenében. E konfrontáció eredete a Kulturkampf volt, amely adminisztratív alapú kulturális konfliktusnak tűnt, de a lelkek megnyeréséért zajló harc értelme valójában a nemzeti Realpolitik megszilárdítása volt. Ugyanezek a problémák látszódnak a mai Kínai Népköztársaságban is. Érdemes ezen párhuzamosságok miatt összehasonlításokba bocsátozni? A két eset pápai dokumentumait megvizsgálva úgy tűnik, hogy a katolikusok helyzetét érintő kérdések és a helyi egyházi hierarchia integritása nem politikai ügyek. Ennek ellenére a nyugati politikai szereplők és erők beavatkozhatnak a katolikusok érdekében. Az egységes Németország megalakulása, illetve Kína átalakulása a délkelet-ázsiai erőtér legfontosabb elemeként nehezebb helyzetbe juttatta a helyi katolicizmust. A kérdés az, hogy a katolicizmus valódi politikai ügy-e Délkelet-Ázsiában, vagy csak szimbólumok harcáról van-e szó. 11:20–11:45 „Földalatti” és „hazafias” katolikusok Kínában (Salát Gergely tanszékvezető egyetemi docens, PPKE BTK Kínai Tanszék, a PPKE BTK Modern Kelet-Ázsia Kutatócsoport szakmai igazgatója) Kínában a katolicizmus az öt államilag elismert vallás közé tartozik, azonban a katolikusok helyzete igen sajátos. Legálisan csak azok a katolikusok tevékenykedhetnek, akik nem ismerik el a római pápa fennhatóságát, ám ezekkel az ún. „hazafias” katolikusokkal szemben már az 1950-es években kialakult a „földalatti” katolikus egyház, az a közösség, amely hű maradt Rómához, ám Kínában illegálisan működik. A kulturális forradalom alatt mindkét egyházrészt üldözték, de az 1970-es évek végétől újraéledtek az eltűntnek vélt közösségek. A nyugati sajtóban gyakran úgy tűnik fel, hogy Kínában van egy „áruló”, „kollaboráns”, államilag támogatott katolikus szervezetrendszer, illetve vannak az „igazi”, illegális katolikusok, akik kemény üldöztetésnek vannak kitéve. Valójában a helyzet sokkal bonyolultabb, és időről időre, helyről helyre változik. Egyes helyeken a két közösség valóban ellenséges egymással, máshol viszont szorosan együttműködnek, és a „földalatti” és „hazafias” katolikusok közötti különbségek elmosódnak. Vannak helyi hivatalnokok, akik keményen üldözik a földalatti csoportosulásokat; mások egyáltalán nem törődnek velük. Liturgiában, hittételekben nincs különbség a kínai katolikusok között, s sokszor a személyes hozzáállások, élettörténetek, mentalitások határozzák meg a két csoport viszonyát. A fő összeütközési pont a püspökszentelések kérdése: a hivatalos egyházrész püspökeinek kiválasztásába a Szentszék nem szólhat bele, az illegális püspököket viszont a pápa nevezi ki, ők azonban felszentelésüket kénytelenek titokban tartani. A gyakorlatban 10
azonban egyre gyakoribb, hogy egy hivatalos püspök kéri – és megkapja – a Szentszék utólagos jóváhagyását, így egyszerre számít „hazafias” és „földalatti” püspöknek. Az utóbbi időkben a Vatikán jól láthatóan szeretné rendezni a kínai katolikusok helyzetét, Benedek, majd Ferenc pápa sokat foglalkozott a kínai kérdéssel. A kínai állam hozzáállása nem feltétlenül ellenséges, így van némi remény rá, hogy a megosztottságnak előbb-utóbb vége szakad. 11:45–12:10 A kereszténység Vietamban (Gulyás Csenge egyetemi tanársegéd, PPKE BTK Kínai Tanszék) A kereszténység a 16. században jelent meg a mai Vietnam területén, s a térítés a 19. században, a francia gyarmatosítással vett nagyobb lendületet. A vallás elterjedésében jelentős regionális különbségek vannak az országon belül. Nem hivatalos adatok szerint ma Vietnamban a lakosság mintegy 7 százaléka vallja magát a katolikus hit követőjének, ezzel a buddhizmus után ez a legnépszerűbb vallás a délkelet-ázsiai országban. (A protestánsok arányát 1%-ra teszik, nekik a felük a törzsi népekhez tartozik.) 1975 után, az egységes és szuverén állam megszületésével a vietnámi katolikus egyháznak nemcsak a szocialista rendszerrel kellett tovább-/megküzdenie, hanem az egyházon belül megfigyelhető különbségekkel is, amit az ország kettéosztottsága okozott az egyház fejlődésében északon és délen. Hivatalosan a katolikusok legálisan tevékenykedhetnek az országban, de a katolikusságnak Vietnamban politikai vonatozása is van, a párt igyekszik elnyomni az egyházon belüli – számottevő – kommunistaellenes erőket, és korlátozza az egyház szociális és oktatási tevékenységét. Az előadás ismerteti, hogy a katolikus egyház hogyan igyekszik megoldani mindezeket a kérdéseket.
11
HIT ÉS HÁBORÚ 203-as terem Elnök: Gulyás Csenge
13:00–13:25 A muszlim kisebbség és a vallásos erőszak kapcsolata a hindi filmekben (Szivák Júlia tudományos segédmunkatárs, PPKE BTK Modern Kelet-Ázsia Kutatócsoport) Az indiai állam és közvélemény India és Pakisztán 1947-es kettéválása óta igen ellentmondásosan viszonyul az ország területén maradt muszlim vallási kisebbséghez. Az 1990-es évektől fogva fokozott érdeklődés övezte a kérdést, ugyanis a hindu nacionalizmus megerősödése és a vallásos erőszak nemzetközi és belföldi fokozódása újra az előtérbe helyezte India és a vallási kisebbségek kapcsolatát. A 2001. szeptember 11-i terrortámadásokat követő „terror elleni háború” szintén komolyan befolyásolta az indiai muszlim kisebbségek megítélését. Előadásomban három film példáján keresztül szeretném bemutatni a muszlim kisebbség és a vallásos erőszak megjelenésének különböző formáit a hindi filmgyártásban. Az első film, a Mission Kashmir (rend. Vidhu Vinod Chopra, 2000) a kasmíri szeparatista mozgalom és a vallásos motiváció kapcsolatát tárgyalja. A második, Fiza (rend. Khalid Mohammed, 2000) című film az 1993-as bombayi muszlimellenes pogrom következményeképp radikalizálódó muszlim fiatalok témájával foglalkozik, míg a harmadik, New York (rend. Kabir Khan, 2009) című film a szeptember 11-ei terrortámadásoknak az amerikai diaszpórában élő fiatal indiai muszlimokra gyakorolt hatását vizsgálja. 13:25–13:50 Mianmar és a buddhista fundamentalizmus (Rónaháti Cecilia külső munkatárs, PPKE BTK Modern Kelet-Ázsia Kutatócsoport) Ma Mianmart geopolitikai helyzete teszi fontossá a világ nyugati fele számára. A 2014es Obama-látogatás óta – a két Nobel békedíjas vezető (Barack Obama és Aung San Su Kyi) találkozása nyomán alakuló – bel- és külpolitikai törekvéseiben egyre sikeresebb mianmari demokratizációs mozgalom 2016-ra átvette az állam vezetését (megszerezve a parlamenti helyek 77%-át), azonban a kérdés nem csupán az, vajon meg tud-e birkózni az etnikailag erősen szabdalt ország gazdasági és politikai problémáival. Még nem látható, vajon Mianmar be tudja-e váltani az Egyesült Államok reményeit, és elvállalja-e a délkelet-ázsiai államok, India és a Kínai Népköztársaság közötti „barát” szerepét, esetleg szárazföldi hátteret is nyújtva az amerikai jelenlétnek a térség problémás tengerein. Mindez sokban múlik Mianmar történetén, amire sohasem volt 12
jellemző az efféle remények beváltása. Az előadás felsorolja azokat a pontokat Mianmar történetében, ahol a nagyhatalmi törekvések alulmaradtak a burmai politikai irányvonalakkal szemben a dekolonizáció időszakában, a második világháborúban előbb a japán megszállás, majd a háború utáni rendezés idején is. Ezek a belső politikai irányvonalak pedig az etnikai konfliktusok és a vallási felfogás történetével esnek egybe, aminek a szemléltetésére az előadás a dekolonizáció időszakának buddhista fundamentalizmusát ismerteti és elemzi. 13:50–14:15 A Yasukuni szentély hatása Északkelet-Ázsia biztonságpolitikai viszonyaira (Bartók András PhD hallgató, NKE HHK Hadtudományi Doktori Iskola) Sajátos jelenségnek tűnhet, hogy Japánban, ahol a lakosság jelentős része a rendszeres népszámlálások és közvélemény-kutatások során alacsony arányban mutat kizárólagos felekezeti elkötelezettséget, a Yasukuni szentélybe tett államfői látogatások kérdése komoly diplomáciai viharokat kavar a szigetország és a környező országok között. Figyelembe véve az újból felélénkülő párbeszédet a japán alkotmány lehetséges módosításáról, érdemes lehet a Yasukuni szentély esetén keresztül figyelembe venni Japán regionális viszonyainak sajátos, kulturális háttérből fakadó elemeit. A kutatásom során a Yasukuni szentély körüli problémák rövid történeti áttekintése mellett szeretném összevetni, hogyan alakult át Japán és a régió, különösen a Kínai Népköztársaság közötti viszony, illetve hogy a változó a japán védelempolitikai nézőpont kapcsán hogyan változik a Yasukuni szentély körüli problémakör.
13
LÁMÁK ÉS SÁMÁNOK 204-es terem Elnök: Botos Máté
13:00–13:25 Lehet-e mongol a következő dalai láma? A buddhizmus és más vallások szerepe napjaink Mongóliájában (Szilágyi Zsolt tudományos főmunkatárs, MTA BTK Néprajztudományi Intézet) Az 1990-es évek elején az egész világot megrázó politikai fordulat csaknem hetven év után Mongóliában is elhozta a szabad vallásgyakorlás korszakát. Megkezdődött a buddhista egyház újjáépítése, új vallások, vallási irányzatok jelentek meg Mongóliában, ismét praktizálni kezdtek a sámánok. Az eufória és a buddhista vallás új felvirágzása olyan méretű, hogy sokan már a következő megtérésként emlegetik a folyamatot. Miközben napjainkban a buddhizmus tekinthető az ország államvallásának, Mongólia vallási térképe csaknem olyan sokszínű, amilyen legutóbb a Yuan-dinasztia fénykorában volt. A 2010-es népszámláláskor az állampolgárok többsége buddhistának vallotta magát, de mérhető volt az iszlám, a kereszténység, de még a sámánizmus követőinek száma is. A felületes szemlélő számára úgy tűnhet, mintha a politika nem avatkozna be ebbe a folyamatba, hiszen egyetlen egyház sem kap hivatalos támogatást, de nem is korlátozzák egyik tevékenységét sem. A látszat azonban csal. Az általánosan megállapítható, hogy az egyes vallások intézményesülésével életükben a politika egyre hangsúlyosabb szerepet kapott. Nem volt ez másként Mongóliában sem. A ma az ország államvallásának tekinthető buddhizmus elterjedésekor már az egyház korai korszakában közbeszólt a politika, s ennek a beavatkozásnak példáit leginkább a mongol buddhista főlámák történetén keresztül tudjuk megvilágítani. Azokban a korszakokban, melyekben Mongólia nem volt független állam, ez a beavatkozás kívülről érkezett. Napjainkban, mikor az ország teljes politikai függetlenséget élvezhet, ettől a külső hatástól – elvileg – nem kell félni. Az előadás arra kívánja felhívni a figyelmet, hogy a tibeti eredetű belső-ázsiai buddhizmus főlámáinak újraválasztása, beiktatása milyen súlyos politikai kérdéseket vet fel napjainkban, és ezek milyen befolyással lehetnek egy olyan független állam politikai, kulturális – sőt gazdasági – életére, mint Mongólia.
14
13:25–13:50 Sibe sámánok a szocializmusba vezető kínai úton (Sárközi Ildikó Gyöngyvér külső munkatárs, PPKE BTK Modern Kelet-Ázsia Kutatócsoport, vendégkutató, Ili Tanárképző Főiskola Kínai Sibe Nyelvi és Kulturális Kutatóközpont) Kulturális antropológusként fő kutatási területem a Kínai Népköztársaság etnopolitikájának vizsgálata. 2010 és 2015 között mintegy 33 hónapon keresztül folytattam terepmunkát a hivatalosan is kínai „nemzeti kisebbségként” számon tartott sibéknél. A sibék zömükben Kína északkeleti tartományaiban élnek elszórtan, de viszonylag nagy lélekszámú csoportjaik az északnyugati Xinjiang Ujgur Autonóm Területen belül is megtalálhatók. Azt a kulturális örökséget, amelyet a xinjiangi sibék megőriztek, a sibe kultúra „esszenciájának” lehet tekinteni. Ennek elemeként a sibék sámánhagyománya, mint egyfajta „ősi” kulturális jelenség, mára fontos részévé vált nemcsak az egymástól elszakított sibék kulturális örökségének, hanem az „új, egyesített soknemzetiségű kínai állam” kultúrájának is. Ám a kommunista rezsim éles határvonalat húz a „sámánhagyomány” és a „samanizmus” közé. A kínai kommunista propaganda szerint ugyanis a „sámánhagyomány” a kínai nemzeti egység megteremtésének fontos eszköze; ezzel szemben a „samanizmus” vallás, amely a „nemzeti kisebbségek” etnikus öntudatának megerősödését idézheti elő. Előadásom célja, hogy megvizsgálja, miként konstruálódott meg ez a képzelt határvonal. 13:50-14:15 Sámántalk – avagy a koreai sámánizmus a jelenkorban (Sinka Zsófia mesterszakos hallgató, Hankuk University) Előadásom során a kortárs koreai társadalom mindennapjait átszövő sámánizmust fogom bemutatni, különös tekintettel a sámánizmus és a politika kapcsolatára. Bevezetőként felvázolom, hogy Dél-Koreában milyen gyökerekkel rendelkezik a sámánizmus, továbbá, hogy a mai sámánoknak milyen törekvései vannak arra, hogy lépést tartsanak a korral. Kitérek a social media és a tömegkommunikációs csatornák felhasználására. A sámánizmus jelenkori helyzetének megértéséhez elengedhetetlen a többi dél-koreai valláshoz való viszonyának megismerése. A kérdést árnyalja az 1970-es években lezajlott politikai mozgalom, a Misin Tapa Undong, azaz a koreai kormány kísérlete a sámánizmus felszámolására. Ehhez kapcsolódóan bemutatandó a Jeju-szigeti sámánizmus, annak jellegzetességei, továbbá a Misin Tapa Undong hatása a szigeten élőkre. Említésre érdemes, hogy a szigeten mi maradt meg, és mi tűnt el a napjainkra a sámánizmusból. A sámánizmus és a politika kapcsolatának vizsgálatát aktuálissá teszi a 2016 októberében kipattant dél-koreai politikai botrány, Park Geun Hye elnöknő sámánista rítusokban való érintettségének gyanúja és a koreai társadalom erre adott reakciója. A
15
Choi Sun Shil-gate jelentőségét mutatja, hogy a legprominensebb külföldi médiumok átvették a hírt, és folyamatosan tudósítanak a legújabb fejleményekről.
ISTENSÉGEK – IDENTITÁSOK 203-as terem Elnök: Klemensits Péter
14:45–15:10 Indonézia elfeledett paradicsommadara. A Szabad Pápuáért Mozgalom a Transzmigrációs Program és a javanizáció tükrében (Király Dávid történelem mesterszakos hallgató, SZTE BTK) Az előadás célja, hogy megismertesse a kelet-indonéziai Pápua és Nyugat-Pápua tartományokban fennálló etnikai, vallási és politikai feszültség okozta állapotokat. A Suharto-féle annexió és az azt követő egyre élénkülő Transzmigrációs Program során az elmúlt fél évszázad alatt a pápua őslakosok kisebbségbe kerültek a szigetország más területeiről betelepített állampolgáraihoz képest. A múlt évben leállított – de jelenleg is tartó – „irányított” népességvándorlás javanizáló jellege az ország keleti perifériáin nem figyelmen kívül hagyandó. A jakartai kormány által alkalmazott elnyomás és az új-guineai etnovallási válság képezik az előadás témájának gerincét. A konferencián bemutatásra kerül a konfliktus jelenlegi helyzete, a pápua területeket érintő Transzmigrációs Program, valamint a javanizáció mint kulturális imperializmus a modern Indonéziában. Az előadás alapját többéves délkelet-ázsiai kutatómunka során gyűjtött forrás- és ismeretanyag adja. 15:10–15:35 Az indiai szubkontinens hosszú ciklusú inváziója mögötti vallási fanatizmus (Ramachandra Byrappa egyetemi adjunktus, ELTE BTK Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszék) A hinduizmus mindenkinek mást jelent, és ezért nem érdemel különösebb tudományos figyelmet. Azonban az elmúlt évtizedben olyan intenzitással jelentek meg az erőszakos cselekmények a hindu fanatizmushoz kapcsolódóan, hogy az már ijesztő. A legtoleránsabb földrészen, ahol más kultúrák és vallások elfogadása a norma, hogyan lehetségesek ezek az újabb fejlemények? Egyrészt azért, mert a nagyközönség és a tudósok is csapdába estek, amikor azt hitték, hogy a hinduizmus volt az uralkodó vallás Indiában. Bizonyítékként mindig védikus 16
szövegeket mutatnak anélkül, hogy megkérdőjeleznék a kettő közötti kapcsolatot, vagy felvetnék, hogy esetleg nem volt semmi köze a Védáknak a mai hinduizmushoz. Másrészt azért, mert a hindu identitást vallási alapúnak tekintjük. Az évszázadok során a politikai hinduizmus eszköz volt India inváziójához. Ez volt a kitüntetett eszköze a brit imperializmusnak is Indiában, amelynek Gandhi és a fanatizmus lett a látható következménye. 1947 után a hinduizmus pezsgése csökkent a világi Nehru és a Kongresszus Párt alatt. Ez a visszaszorítás már nem létezik, és a vallással támogatott invázió súlyos következményekkel folytatódhat. 15:35–16:00 A vallás megjelenése a modern japán írók műveiben (Vihar Judit egyetemi docens, KRE BTK, ny. főiskolai tanár, ELTE) A japán vallások, különösen a sintó és a buddhizmus erős hatást gyakoroltak a japán művészetekre, így az irodalomra is. Bár 1868-tól, a Meidzsi restaurációtól kezdve főként az európai és az amerikai irodalom hatása érvényesült, mégis, olykor áttételesen, a japán írók nem tudnak és nem is akarnak megszabadulni a hagyományos japán vallások hatása alól. A mindmáig talán legkiválóbb japán író, Akutagava Rjúnoszuke (1892–1927) munkásságában múlt és jelen, kelet és nyugat művészetének hatása érvényesül, és ebben nagy szerep jut mind a hagyományos japán vallásoknak, mind a kereszténységnek. Talán A pokol kínjai című híres kisregényben egy festmény elkészítése során tudunk meg legtöbbet a buddhista vallásról. A második japán Nobel-díjas író, Óe Kenzaburó (1935–) is gyakran fordul a sintó és buddhista hagyományokhoz, ez tűnik ki a Futball-lázadás című regényéből. Az előadás során az említett műveken belül elemezzük a vallásra utaló részleteket.
17
PRIESTS, POWER, POLITICS (In English) Room 204 Chair: Júlia Szivák
14:45–15:10 Religion, Caste and Food Politics: Discourses around sacredness and taboos in India (Shubhda Arora assistant professor, Department of Media and Communication, FLAME University, Pune, India) Food politics in India is a very complex phenomenon. Food is no simple matter, it is intrinsically tied to the religion, caste, class, gender and the region to one belongs in India. Food not only serves a biological function but a social function as well. Different religious communities in India follow different notions of sacredness and taboos. Religious demagogues from each community tell stories to conform group into certain eating patterns. The problem arises when such stories turn into propaganda to create a rigid ideology, hate politics and secure votes in elections. This kind of religious politics has an agenda of spreading hatred for the group which does not follow similar food practices. Food therefore becomes a tool to reinforce caste hierarchies and marginalise religious minorities. Religious discourses on food and the politics behind it does not stop there but also extends to corporatizing food for profit. Many spiritual and religious gurus have created huge brands to sell food for personal gains. Such spiritual leaders claim to cure ailments through their foods for which western medicine has no cure. Their followers later become loyal consumers of their food products and help these companies make huge profits. Through this paper an attempt has been made to turn attention to the takeover of narratives of ‘good’ and ‘bad’ food by religious extremists and use it to benefit their own agendas. This alienates people and prevents them from looking at the real problems around food which continue to be astute and widespread hunger and malnutrition among large populations of India. Food politics has contributed in creating an environment of hostility between religious groups and has contributed its share to the rampant Islamophobia. At the same time it has led to double victimization of the Dalits at the hands of upper caste people. At the same time, the capitalist frameworks and profit generation through selling ‘healing foods’ by some God men actually exposes the food politics at play.
18
15:10–15:35 Mongolian geopolitics in the 20th century (Otgonbayar Shiravjamts, PhD Student, ELTE Faculty of Humanities, Doctoral School of History) The 20th century was the hardest century for Outer Mongolia in the political sense. It was characterized by three successful revolutions: the revolution of 1911, 1921 and in 1990 respectively. By the spring of 1911, prominent Mongolian nobles, including Prince Togsochiriin Namnansuren had convinced the Bogd king to hold a meeting with nobles and church officials to discuss the possibility of independence from the Qing dynasty. In the meeting, held on the 10th of July the Mongolians discussed whether it was a good idea to resist Manchuria or not, but the leaders couldn’t find any solution. Some of them agreed on independence while others wanted to continue the dependence from Manchuria. With the revolution of 1911, Mongolia gained independence and went on to become the first country to set a revolutionary fire in Asia. In this study, I will analyze various source materials and books by O. Lattimore, and I will also make use of other related sources from the archives. 15:35–16:00 Change of the number of religious people in China from 1949 to 2015 (Katalin Muszka, junior research fellow, PPCU Research Group for Modern East Asia) Religion has always played an important part in people’s life as a source of morality and spirituality. China has been home to many different religions in the antiquity, and even today it remains a place where a huge number of religions is followed, thanks to the size and ethnic diversity of the country. We can encounter many false information on the relationship between Chinese government and religions. Though the modern Chinese state exercises strong control over this aspect of society and the spiritual background, this does not mean that religious practices are forbidden. In fact, the number of people who believe in one or another religion grows year by year, and they can live a religious life quite freely. In this paper an overview of the situation of religions in the People’s Republic of China is presented from 1949 up to the present, while an analysis of the change in the number of religious followers and its impact on politics is also given.
19
TERMENKÉNTI PROGRAM 203-AS TEREM ÁLLAM/VALLÁS Plenáris ülés Elnök: Salát Gergely 9:00–9:10 9:10–9:35 9:35–10:00 10:00–10:25 10:25–10:55
Köszöntő (Salát Gergely, Szilágyi Zsolt) Juhász Ottó: Kína vallás- és egyházpolitikája Osváth Gábor: Vallás és politika összefüggései Koreában Hoppál Mihály: Sámánok és állam(vallás)politika Ázsiában Kávészünet A CÉLT SZENTESÍTIK Elnök: Szilágyi Zsolt
10:55–11:20 11:20–11:45 11:45–12:10 12:10–13:00
Eszterhai Viktor: A konfucianizmus újjászületése a kínai külpolitikában? Klemensits Péter: Vallás és politika Kambodzsában: a Hun Szen-rezsim és a buddhista szangha Páldi Zoltán: Politika és vallás a modern Indonéziában Ebédszünet HIT ÉS HÁBORÚ Elnök: Gulyás Csenge
13:00–13:25 13:25–13:50 13:50–14:15 14:15–14:45
Szivák Júlia: A muszlim kisebbség és a vallásos erőszak kapcsolata a hindi filmekben Rónaháti Cecilia: Mianmar és a buddhista fundamentalizmus Bartók András: A Yasukuni szentély hatása Északkelet-Ázsia biztonságpolitikai viszonyaira Kávészünet ISTENSÉGEK – IDENTITÁSOK Elnök: Klemensits Péter
14:45–15:10
Király Dávid: Indonézia elfeledett paradicsommadara. A Szabad Pápuáért Mozgalom a Transzmigrációs Program és a javanizáció tükrében 20
15:10–15:35 15:35–16:00
Ramachandra Byrappa: Az indiai szubkontinens hosszú ciklusú inváziója mögötti vallási fanatizmus Vihar Judit: A vallás megjelenése a modern japán írók műveiben
204-ES TEREM SARLÓ, KERESZT, KALAPÁCS Elnök: Sárközi Ildikó Gyöngyvér 10:55–11:20 11:20–11:45 11:45–12:10 12:10–13:00
Botos Máté: Politikai ügy-e a katolicizmus Délkelet-Ázsiában? A 19. századi Németország és a 21. századi KNK összevetése Salát Gergely: „Földalatti” és „hazafias” katolikusok Kínában Gulyás Csenge: A kereszténység Vietamban Ebédszünet LÁMÁK ÉS SÁMÁNOK Elnök: Botos Máté
13:00–13:25 13:25–13:50 13:50-14:15 14:15–14:45
Szilágyi Zsolt: Lehet-e mongol a következő dalai láma? A buddhizmus és más vallások szerepe napjaink Mongóliájában Sárközi Ildikó Gyöngyvér: Sibe sámánok a szocializmusba vezető kínai úton Sinka Zsófia: Sámántalk – avagy a koreai sámánizmus a jelenkorban Kávészünet PRIESTS, POWER, POLITICS (In English) Chair: Júlia Szivák
14:45–15:10 Shubhda Arora: Religion, Caste and Food Politics: Discourses around sacredness and taboos in India 15:10–15:35 Otgonbayar Shiravjamts: Mongolian geopolitics in the 20th century 15:35–16:00 Katalin Muszka: Change of the number of religious people in China from 1949 to 2015
21