Vállalkozói kérdőíves felmérés a Nyugat-Dunántúli régióban

TÁMOP-2.5.3.A-13/1-2013-0017 KISOSZ kapacitásfejlesztés a Nyugat-Dunántúli régióban

Vállalkozói kérdőíves felmérés a Nyugat-Dunántúli régióban

Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdekképviseleti Szövetsége KISOSZ Cím: 1134 Budapest, Kassák Lajos u. 69-71. Telefon: +36 (1) 322-0464, Fax: +36 (1) 322-5299 E-mail: [email protected] Honlap: www.kisosz.hu

I. A FELMÉRÉS ELŐZMÉNYEI

Cégünk megbízást kapott a Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdekképviseleti Szövetsége KISOSZ-tól, hogy a TÁMOP-2.5.3.A-13/1-2013-0017 azonosítószámú, „KISOSZ kapacitásfejlesztés a Nyugat-Dunántúli régióban” című projekt keretében végezzen el egy reprezentatív vállalkozói kérdőíves felmérést abból a célból, hogy az érdekképviseleti munka minősége és hitelessége javítása érdekében gyakorló vállalkozói vélemények álljanak az érdekképviselet rendelkezésére. A KISOSZ, mint országos vállalkozói munkaadói és szakmai érdekképviselet elsősorban a kereskedelem, kereskedelmi szolgáltatások és a vendéglátást-turizmus ágazatban dolgozó egyéni vállalkozók, illetve családi jellegű társas vállalkozások érdekképviseletét látja el a nemzetközi és a hazai érdekegyeztetés intézményrendszerében. Az érdekképviseleti tevékenység végzése során aktív tagja az NGTT Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsnak, mint a hazai legmagasabb szintű érdekegyeztetési fórumnak, valamint a munkajog – munkaügyek területén teljes jogú tagja megalakulás óta a Nemzeti ILO Tanácsnak. A szakmai érdekképviseleti tevékenység területén részt vesz a nemzetgazdasági szaktárca által működtetett Vállalkozásfejlesztési Tanács munkájában, ahol elsősorban a tagságot alkotó mikro- és kisvállalkozások forráshoz jutásával, az uniós forrású pályázatokból való részesedésével, valamint a vállalkozások működését befolyásoló jogszabályi környezet esetleges módosításával kapcsolatos szakértői munkában vesz részt. A KISOSZ tagja szintén a szaktárca által működtetett Fogyasztóvédelmi Tanácsnak, illetve 2013. év végétől az ún. „Small Business Act” nemzeti hatáskörbe utalt adaptálására létrejött ún. SBA munkabizottságnak. A KISOSZ az alakulása óta tagja az ún. „Egyszerű Állam” programhoz kapcsolódó vállalkozói adminisztrációt csökkentő munkacsoportnak és a tevékenységet felügyelő monitoring bizottságnak. A szakmai érdekképviseleti tevékenység mellett a KISOSZ részt vesz az ágazati párbeszéd intézményesített fórumain is, így megalakulása óta tagja a Kereskedelem Ágazati Párbeszéd Bizottságnak, valamint az Idegenforgalom-Turizmus Ágazati Párbeszéd Bizottságnak, és ezen belül külön is tagja a Vendéglátás Albizottságnak. Az ágazati szakmai fórumokon képviseli a tagságot alkotó vállalkozások speciális ágazati érdekeit. Ennek szinte részeként meghívást kapott a nemzetgazdasági szaktárcától 2013. évben az online adóhatósági kapcsolatra képes pénztárgépek cseréjének felügyeletére létrejött munkabizottságnak. Mindezekből láthatóan a KISOSZ részt vesz a tagság egészét érintő koncepcionális anyagok megvitatásában, ugyanakkor konkrét vállalkozói csoportok problémáinak feltárásában is. A hazai érdekegyeztetési intézményrendszer mellet a KISOSZ 2004 óta teljes jogú tagja az UEAPME Európai Kis- és Középvállalkozói Szövetségnek, amelybe most már alelnököt is biztosít, valamint tagja az EESC Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a hazai

2

munkaadói szervezetek megbízásából. A nemzetközi érdekképviselet területén a KISOSZ egyrészről elviszi a hazai vállalkozásokat érintő problémákat és kezdeményezéseket a testületi és bizottsági ülésekre, másrészről kétoldalú vagy több oldalú kapcsolatokat alakít ki a határokon átnyúló közös vállalkozói problémák rendezésére és vállalkozói rendezvények szervezésére. A KISOSZ az érdekegyeztetési tevékenysége során szövetségi rendszerben működik, az országos központ mellett valamennyi megyében önálló szolgáltató irodákkal rendelkező tagegyesületet működtet. Ezek a tagegyesületek látják el a helyi érdekképviseleti tevékenységet mind megyei, mind pedig városi vagy települési szinten, és emellett a vállalkozók részére széleskörű szolgáltatásokat nyújtanak. A szolgáltatások kiterjednek a vállalkozások alapításával kapcsolatos szakértői segítségnyújtásra, a vállalkozások finanszírozásával kapcsolatos tájékoztatásra, hitelek és garanciaszervezetek közvetítésére, valamint uniós és hazai pályázati tanácsadásra. Munkaadói szervezetként a helyi tagegyesületek munkajogi szakjogász segítésével hozzájárulnak a rendezett és jogszerű foglalkoztatáshoz, ehhez a jogi segítségen túl konkrét iratmintákkal is segítik a vállalkozások munkáját. A tagegyesületek egy része közvetlenül könyvelési szolgáltatást is biztosít az adótanácsadáson kívül, illetve közreműködnek a szakmai utánpótlás képzésében. E körben egyrészről oktatják a vállalkozni vágyó önként jelentkező magánembereket, másrészről a megyei munkaügyi központokkal együttműködve elősegítik, hogy az arra alkalmas személyek esetében a munkanélküliekből vállalkozók legyenek. A KISOSZ az érdekképviseleti tevékenységéhez kapcsolódó szolgáltatások egy részét uniós vagy hazai forrású pályázati programok segítségével bonyolítja le, ezek közül kiemelkedik a TÁMOP-2.1.4 konstrukció keretében lefolytatott mikro- és kisvállalkozások OKJ szakképesítést biztosító, uniós ismeretket bővítő és az egyéni versenyképességet javító akkreditált képzéseinek a megszervezése, amelynek során az elmúlt években 2430 vállalkozás jutott képzéshez. Különösen a gazdasági válság időszakában kiemelt terület lett a foglalkoztatás biztonsága, különösen a KKV vállalkozások körében, ennek érdekében négy hazai munkaadói és kisvállalkozói érdekképviselet és a reprezentatív szakszervezetek létrehozták az ún. JOGPONT hálózat programot, amellyel az országban összesen 141 ponton munkajogi, pénzügyi jogi, vállalkozások működtetésével és irányításával kapcsolatos jogi kérdésekben tájékoztatást adnak ingyenesen a helyi tanácsadókhoz fordulók részére. A KISOSZ egy konzorciumi kör részeként négy régióban közreműködik az ún. Vállalati tanácsadás programban, amelynek lényege, hogy 12 különböző szakterületen a vállalkozások által igénybevett és a versenyképességükhöz szükséges külső szolgáltatásokat uniós forrásból 50%-os támogatásban részesítik. E körben a KISOSZ támogatás közvetítői funkciót lát el a konzorcium tagjaként, azaz közreműködik a pályázatok befogadásában, azok elbírálásában, majd a pályázati anyagok értékelésében.

3

E széleskörű és uniós forrásból támogatott programokat kiegészíti a legújabb érdekképviseleti program, amelynek célja a vállalkozói generációváltás elősegítése. Ennek keretében a programra jelentkező fiataloknak egy konzorcium keretében a KISOSZ biztosítja négy régióban a fiatalok pénzügyi továbbképzését ahhoz, hogy megalapozott üzleti terveket állítsanak össze, ezeket az üzleti terveket konzorciumi partnereivel minősíti, és a tanúsítvánnyal ellátott üzleti tervek birtokában pályázhatnak a fiatalok uniós forrású vissza nem térítendő támogatásra. A képzésen túl a konzorcium tagjai biztosítanak a fiatalok részére üzleti terv tanácsadást, általános vállalkozói tanácsadást, majd a létrejött vállalkozások továbbélésének biztosításához egy mentorálási szolgáltatást. Ezt kiegészíti az Új Nemzedék Program keretében a még tanuló fiatalok körében nyújtott és az országra kiterjedő vállalkozói tanácsadás is. A fentiekből láthatóan a KISOSZ az uniós és hazai forrású pályázati programok megszervezésével egy széleskörű, a tagságot alkotó, illetve a tagságon kívüli vállalkozások részére nyújtott szolgáltató és támogató tevékenységet végez, amelyhez szükséges a saját szervezeti hátterének, szakértői bázisának kapacitás fejlesztése. Így a TÁMOP keretén belül meghirdetett 2.5.3.A konstrukció keretében a KISOSZ sikeres pályázatot nyújtott be a konvergencia régiók közül háromban saját kapacitásának fejlesztésére, így a programot egyidejűleg megvalósítja az Észak-Magyarországi, a Nyugat-Dunántúli és a Dél-Dunántúli régióban, illetve az azokhoz tartozó megyei szervezeteknél. A program megszervezése során a KISOSZ deklarálta törekvését arra, hogy mindhárom régióban minden régiós megye vállalkozói, valamint az ottani megyei tagegyesület azonos lehetőséghez, véleménynyilvánításhoz és szolgáltatáshoz jussanak, ezért a jelen kérdőíves felmérés is egyidejűleg kiterjed mindhárom érintett régió valamennyi kilenc megyéjére és annak vállalkozói körére. A KISOSZ az érdekképviseletek közül elsőként bevezette az MSZ EN ISO 9001:2009 minőségirányítási rendszert, amelynek részeként a szervezet folyamatosan törekszik a vállalkozói vélemények és kezdeményezések megismerésére, minden évben kérdőíves felmérések útján. Ezek a felmérések a korábbi évben meghatározták az adó- és járulékegyeztetések, valamint a bértárgyalások alapjait, így a KISOSZ ezeket a vállalkozói értékeléseket közvetítette az érdekegyeztetés legmagasabb szintű intézményrendszerében akkor, amikor meghatározták a legkisebb munkabér összegét, valamint a szakképesített bérminimum nagyságrendjét. A KISOSZ a TÁMOP-2.5.3.A három régióra kiterjedő programja során egy közös vállalkozói kérdőíves felmérést kívánt elvégezni, így cégünket bízta meg azzal, hogy mindhárom régióban azonos kérdésekkel, majd az adott válaszok azonos módszertannal történő feldolgozásával végezzük el a szakértői elemzést. A jelen kérdőíves felmérés feldolgozása e körben a Dél-Dunántúli régió válaszait tartalmazza, ennek során a régióhoz tartozó Baranya, Somogy és Tolna megyében az előzetes megállapodásoknak megfelelően megyénként kb. 100-100 vállalkozás megkeresésére került sor.

4

II. A VÁLLALKOZÓI KÉRDŐÍV KÉRDÉSEINEK ÖSSZEÁLLÍTÁSA

A vállalkozói kérdőív kérdéseinek összeállítása során a KISOSZ megrendelőként meghatározta azokat a témaköröket, amelyekben a vállalkozói véleményekre támaszkodni kívánt. Ezek közül nem maradhattak ki elsősorban a vállalkozások gazdasági helyzetére vonatkozó kérdések, mert ezekről a KISOSZ a korábbi években is megkérdezte a vállalkozások saját helyzetértékelését, hogy a mindenkori kormányzati gazdasági adatok érvényesülését e körbe felülvizsgálja. 2013. évben e kérdéseknek különös súlyt adott, hogy a KISOSZ tagságát alkotó vállalkozások közül a több mint kétharmados súllyal jelenlévő kiskereskedelemben hosszú évek forgalmi visszaesése után 2013. év végére a kiskereskedelmi forgalom bővüléséről adtak hírt a közgazdasági elemzők, majd ezeket az adatokat a központi statisztikai hivatal is megerősítette. A KISOSZ e körben azt szerette volna megismerni, hogy a gazdasági válságból történő kilábalás és a kereskedelmi forgalom bővülése érintette-e a hazai mikro- és kisvállalkozásokat, jelentett-e megoldást a jelentős mértékű lemorzsolódásban és vállalkozói fluktuációban. A forgalom növekedésében a KISOSZ külön értékelni akarta a rendkívül alacsony inflációt, valamint a lakossági fogyasztási és vásárlási bizalom helyreállítását és a rezsicsökkentést jövedelemnövelő hatását. A gazdasági adatokon túl szintén kiemelt cél volt a foglalkoztatás bővítésére kialakított kormányzati intézkedések hatásainak érvényesülése, azaz annak megvizsgálása, hogy az új Munka Törvénykönyve rugalmasabb rendelkezései lehetővé tettek-e foglalkoztatás bővítést, a munkabérek emelését, ehhez kapcsolódva az ún. Munkahelyvédelmi Akcióterv intézkedései pedig az alkalmazottak számának alacsonyabb költséggel járó emelését. A munkajogi hatások elemzése már magában a TÁMOP-2.5.3.A konstrukcióban is kiemelt prioritással bírt, hiszen a szakszervezetek a saját munkavállalói körükben is felmérik ezzel egyidejűleg az új munkajogi szabályozás hatásait a munka világára. A gazdasági és munkajogi kérdések mellett a kormányzati célokkal összhangban a KISOSZ vizsgálni kívánta az adminisztráció és az egyszerűsített adózás sikerességét a vállalkozói körben, valamint a az uniós források felhasználásában a hazai mikro- és kisvállalkozói kör részesedését. Sokszor elhangzó panasz volt KKV vállalkozások körében, hogy a kormányzati különadókkal sújtott bankszektor jelentősen szűkítette a vállalkozások hitelforrásait, miközben a banki költségek nőttek, ezért ezt a problémakört is körbe kívánták járni a vállalkozói kérdőív felmérése során. Végül az elmúlt évben két olyan intézkedés is történt kormányzati részről, amely a KISOSZ tagságát valamilyen szinten érinthette, az egyik a nemzeti dohányboltok létesítése, amely jelentősen csökkentette a hálózat független bolti kiskereskedők forgalmát a dohányáruk, a kávék, az üdítők és a az energiaitalok terén, a másik pedig az on-line adóhatósági

5

adatszolgáltatásra alkalmas pénztárgépek cseréje, amelynek folyamatában többszöri határidő módosításra, majd engedélyezett gépek forgalmazásának megszüntetése, az állami támogatás igénybevételének feltételeinek folyamatos módosítására került sor. A felsorolt vállalkozói helyzetelemzés után természetesen szerepel kérdés az érdekképviseleti szolgáltatásokra vonatkozóan, hiszen az érdekképviseleti munkához szükséges kapacitásfejlesztési irányokat alapvetően meghatározzák a tagságot alkotó és a tagságon kívüli vállalkozói igények. A fentiek figyelembevételével a KISOSZ projektmenedzsereivel történt egyeztetés alapján a következő vállalkozói kérdőívet állítottuk össze:

6

KISOSZ VÁLLALKOZÓI KÉRDŐÍV 2014

Tisztelt Vállalkozó! A Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdekképviseleti Szövetsége KISOSZ minden évben megkeresi a tagságát alkotó egyéni vállalkozókat és családi jellegű mikro- és kisvállalkozókat, hogy megismerje véleményüket, saját helyzetértékelésüket. A megkeresés célja, hogy az érdekképviselet minél magasabb szinten tudja képviselni a hozzá tartozó vállalkozók érdekeit a kormányzati tárgyalásokon és egyeztetéseken, és ezáltal saját érdekképviseleti munkájának hatékonyságát is növelni tudja. Ha megismerjük a véleményét, problémáit és kezdeményezéseit, majd ezeket hatékonyan képviseljük a tárgyalásokon, az mindkettőnknek pozitív eredményeket és sikereket hozhat. Ehhez kérjük, hogy nyújtson segítséget az alábbi kérdések megválaszolásával, a válaszadás, a kérdőív kitöltése önkéntes és személyi adatokat nem tartalmaz.

1.

2013. évben az ország gazdasága kimozdult a válságból, a nemzetgazdasági adatok pozitív változást mutatnak. Ehhez képest vállalkozásában 2013. évben árbevétele az előző évhez képest hogyan alakult? jelentősen nőtt

2.

nőtt

nem

2013-ban erősödött a Széchenyi Pihenőkártya használata és a szakmai viták ellenére erősödött az étkezési Erzsébet Utalvány felhasználása. Vállalkozásában okozott-e forgalombővülést a két kedvezményes eszköz alkalmazása, használták-e vállalkozásában fizetésként? igen

4.

nem

A gazdasági adatok javulásával együtt a vállalkozásában foglalkoztatott alkalmazottak szám az előző évhez képest nőtt

5.

csökkent

2013. évben az infláció rendkívül alacsony mértékűre zsugorodott, a kormány rezsicsökkentése növelte a lakosság vásárlóerejét. Tapasztalta-e, hogy a rezsicsökkentés hatására több lett a vásárló, és az emberek bátrabban, akár hitelfelvétellel is fogyasztottak, vagy vásároltak? igen

3.

nem változott

nem változott

csökkent

A vállalkozásában a minimálbéren foglalkoztatottak száma jelenleg: Szakképesített bérminimumon foglalkoztatottak száma:

7

_________fő _________fő

6.

A minimálbér és a szakképesítéshez kötött bérminimum 2014. évi emelése változtat-e terveiben az alkalmazottak számán, azaz a foglalkoztatóképesség várhatóan 2014-ben nő

7.

8.

változatlan marad

A kormány 2013-2014. évben nehezebb helyzetben lévő munkavállalói csoportokat, illetve azok foglalkoztatását járulékkedvezményekkel támogatta. Vállalkozása élt-e a munkahelyvédelmi akcióterv kedvezményezettjeire vonatkozó járulékengedménnyel (fiatal vagy idős munkavállalók, gyes-ről visszatérő kismamák, stb.) igen nem Véleménye szerint a 2012. július 1-jén hatályba lépett új Munka Törvénykönyve, illetve a rugalmasabb foglalkoztatási szabályok növelték-e vállalkozása foglalkoztatási lehetőségeit? igen

9.

csökken

nem

A munkajogi szabályok változása okozott-e bármely munkavállalójával munkahelyi konfliktust, kezdeményeztek-e vállalkozása ellen munkaügyi bírósági eljárást? igen

nem

10. A lakossági rezsicsökkentés mellett a vállalkozói terhek változásának értékeléséhez kérjük jelölje meg, hogy a vállalkozása működtetési költségei az elmúlt évben: jelentősen emelkedtek emelkedtek

változatlanul maradtak

csökkentek

11. A kormány folyamatosan foglalkozik a vállalkozásokat terhelő adminisztráció csökkentésével, erre munkabizottságot hozott létre. Hallott-e a vállalkozói adminisztrációs terheket csökkentő munkabizottságról, vagy ez erre vonatkozó ún. Egyszerű Állam programról? igen

nem

12. Megítélése szerint az elmúlt évben csökkentek-e a vállalkozásának működésére vonatkozó adminisztrációs terhek? csökkentek

változatlanok maradtak

8

nőttek

13. Vállalkozása kihasználta-e a kormányzat által bevezetett új egyszerűsített adófizetési formák (KATA vagy KIVA) lehetőségeit? igen

nem

14. A 2007-2013 ciklus alatt nyújtott-e be sikeres Európai Uniós támogatással járó pályázatot? igen

nem

15. Hallott-e a kifejezetten mikro-, kis- és középvállalkozásoknak meghirdetett ún. kisvállalati tanácsadás programról? igen

nem

16. Amennyiben hallott a vállalati tanácsadás programról, nyújtott-e be támogatási igényt, pályázatot? igen

nem

17. Megítélése szerint egyszerűsödött-e az uniós forrású támogatásokra vonatkozó pályázati feltételrendszer, gyorsult-e az eljárás és a kifizetések gyakorisága? igen nem 18. Tapasztalta-e, hogy vállalkozása nehezebben jut fejlesztési vagy forgóeszköz hitelhez a kereskedelmi bankoknál? igen

nem

19. A bankszektort érintő különadók miatt tapasztalta-e a bankköltségek emelkedését és milyen mértékben? jelentősen emelkedtek

emelkedtek

nem változtak

csökkentek

20. Rendelkezik-e vállalkozása devizahitellel, azaz érinti-e vállalkozását a devizahitelesek problémája vállalkozóként? igen

nem

9

21. A Nemzeti Dohányboltok létesítése és a bennük forgalmazott termékkörök kiszélesítése okozott-e változást kereskedelmi forgalmában? jelentősen csökkentette

csökkentette

nem érintette

22. Vállalkozása végrehajtotta-e az on-line adóhatósági adatszolgáltatásra alkalmas pénztárgép cserét? igen

nem

23. A pénztárgépcseréhez igénybe tudta-e venni az állami támogatást? (50.000,-Ft/gép) igen

nem

24. Támogatja-e, hogy az új on-line adóhatósági adatszolgáltatásra alkalmas pénztárgépek működtetésére és adatszolgáltatására rögzített hatósági árakat kelljen alkalmazni a szolgáltatóknak? igen

nem

25. Az elmúlt évben vett-e igénybe érdekképviseleti szolgáltatást? igen

nem

Ha igen, akkor milyen területeken?  munkajogi és foglalkoztatási kérdések,  pályázati, vállalkozásfinanszírozási kérdések  adó- és közteherviselési kérdések  hatósági ellenőrzések és eljárások  szakmai továbbképzés, oktatás  egyéb: ________________________________________________________________________

+1 Nevezzen meg három olyan szakmai területet, vagy célt, amelyben a vállalkozói, gazdasági munkaadói érdekképviselet erőteljes fellépését várja kormányzati tárgyalásokon az érdekegyeztetés intézményrendszerében: 1. _____________________________________________________________________

10

2. _____________________________________________________________________ 3. _____________________________________________________________________

A létszámadatot kérjük kitölteni, az eldöntendő kérdéseknél a választ aláhúzni. A +1 kérdés kitöltésénél akár csak egy szempont megadását is megköszönjük, mert ezzel segíti a közös vállalkozói-érdekképviseleti célok kialakítását. Köszönjük, hogy válaszadásával segítette a vállalkozók érdekében végzett érdekképviseleti munkánkat!

11

III. A KÉRDŐÍVES FELMÉRÉS MÓDSZERTANA

A KISOSZ a pályázatban azt vállalta, hogy a korábbi évek gyakorlatának megfelelően reprezentatív vállalkozói kérdőíves felmérést végez, amely elsősorban a tagságra terjed ki, hiszen azokkal áll folyamatos és közvetlen tagi kapcsolatban, másrészről a vállalkozók válaszadási hajlandóságának és véleménynyilvánítási szokásainak megfelelően elsősorban a személyes válaszadásra, a személyes interjúkra kell törekedni. Ennek megfelelően cégünk a kialakított vállalkozói kérdőív birtokában a régióban egyezetést tartott a projektmenedzserrel, valamint a másik két megyei tagegyesület által delegált szakmai asszisztenssel, annak érdekében, hogy egyeztessük minden megyében a vállalkozók kiválasztásának és megkeresésének módszerét. A munkavégzés elősegítéséhez a megyei szervezetek megfelelő titoktartási kötelezettség kikötésével átadták cégünk részére mindhárom megyében a tagnyilvántartásukat, és egyben megállapodás született arról is, hogy minden régióban tartsuk a szakterületek arányait az országos átlagnak megfelelően, azaz a megkérdezésre kerülő vállalkozások kétharmada a kereskedelem és a kereskedelmi szolgáltatás területéről kerüljön ki, és egyharmaduk pedig az idegenforgalom és a vendéglátás szakterületéről. A megyei tagegyesületek cégünkre bízták a vállalkozások kiválasztását és annak leegyeztetését, hogy a kérdőíves felmérésben mely vállalkozások hajlandóak részt venni, hiszen szigorúan tartottuk magunkat az önkéntes válaszadás módszeréhez. Megállapodtunk abban is, hogy a kérdőíves felmérésről a megyei tagegyesületek a tagságukat tájékoztatják a megyei hírlevelekben abból a célból, hogy megkeresésünk ne érje őket ismeretlenül és váratlanul. Megállapodtunk abban is, hogy a helyzetelemzés sokszínűségéhez a kérdezőbiztosok olyan vállalkozásokat is megkereshetnek ad-hoc jelleggel a megyei vállalkozások nyilvántartásából, amelyek jelenleg nem tagjai az érdekképviseleteknek, de ezeket kell kisebbségben tartani, hiszen a kérdőíves felmérés végén az érdekképviseleti szolgáltatással kapcsolatos kérdések is szerepelnek. A kiválasztott vállalkozásokat mindhárom megyében személyes kérdezőbiztos igénybevételével kerestük meg, és a kérdések mellett a végén lehetővé tettük azt is, hogy jelöljék meg a problémáikat, illetve azokat a területeket, ahol további előrelépést várnak egy vállalkozói, munkaadói érdekképviselettől. A KISOSZ megyei tagegyesületeinek és egyes vállalkozóknak a kérésére lehetővé tettük, hogy az érintett vállalkozások e-mailen is megkapják a kérdéséket, ezért volt olyan vállalkozás, ahol a tulajdonos a személyes interjúra nem ért rá, de a vállalkozás e-mail címéről megküldte elektronikusan a válaszait. A KISOSZ projektmenedzsmentjével megállapodtunk abban, hogy a kérdőíves felmérés dokumentálásához az elektronikus formában megküldött kérdőíveket munkatársaink kinyomtatott formában csatolják a teljeskörűség érdekében. A kitöltött kérdőíveket a

12

KISOSZ-szal kötött megbízási szerződés alapján elkészítettük külön megyei bontásban is, azaz mindhárom megyében elkészült egy megyei szintű feldolgozás, és a három megye anyagainak összevetése alapján elkészült a régióra kiterjedő reprezentatív felmérés. A vállalkozói kérdőíves felmérés során mindhárom megyében az előzetesen tervezett 100100-100 db válasz került feldolgozásra, és más régiókhoz képest itt mennyiségi eltérés nem volt, azaz az előzetesen eltervezett létszámot alkalmaztuk. A kérdőíves válaszok összegyűjtése és a személyes interjúk lefolytatása során igazodtunk a vállalkozások működési gyakorlatához, azaz a kiskereskedelmi boltok esetében elsősorban az üzlet nyitása és zárási időszakában egyeztettünk a vállalkozókkal, hiszen napközben csak az alkalmazottak álltak volna rendelkezésre, míg a vendéglátó – idegenforgalmi egységeknél az üzleti nyitvatartás során igyekeztünk a legforgalmasabb időszakokat elkerülni. Mindennek köszönhetően a véleményüket szívesen elmondó vállalkozások kimerítően és alaposan tájékoztatták a kérdezőbiztosokat, ezt megerősítette, hogy a tájékoztatást elején közöltük, a KISOSZ a korábbi évek gyakorlatához hasonlóan biztosítja az anonim véleménynyilvánítás lehetőségét, és kizárólag az összegyűjtött és statisztikai elemzéseknek alávetett adatokkal kíván a nyilvánosság elé lépni.

13

IV. A KÉRDŐÍVES FELMÉRÉS MEGÁLLAPÍTÁSAI

A KISOSZ projektmenedzsmentjével megállapodtunk abban, hogy a kérdőíves felmérés kérdéseire adott válaszok feldolgozása oly módon történik, hogy az elemzés során a kérdőív kérdésein megyünk végig, és minden egyes alkalommal a megállapításokat leírjuk.

1.

2013. évben az ország gazdasága kimozdult a válságból, a nemzetgazdasági adatok pozitív változást mutatnak. Ehhez képest vállalkozásában 2013. évben árbevétele az előző évhez képest hogyan alakult?

A vállalkozói helyzetelemzéshez a KISOSZ az elmúlt években szinte minden évben megkereste a vállalkozó tagságát, hogy felmérje piaci pozíciójukat és jövedelemtermelő képességüket. Ehhez szinte minden alkalommal a legfontosabb mutató az előző évi árbevétel, illetve forgalom alakulása volt, ezért az érdekképviselet a kérdőíves felmérés kérdései között első helyen ragaszkodott ahhoz, hogy ugyanezen adatok a szakértői anyagban szerepeljenek. Ez azért is volt fontos, mert így a KISOSZ évről-évre be tudja mutatni, hogy az aktuális gazdaságpolitikai folyamatok és kormányzati intézkedések hatására hogyan alakult a KKV szektor helyzete, mert ezeket a vállalkozásokat jellemzően a nagy statisztikai adatok nem tartalmazzák. Helyzetükre jellemző, hogy a munkaügyi, illetve foglalkoztatási statisztikák évtizedeken keresztül egyszerűen nem is mérték az öt fő foglalkoztatotti létszám alatti vállalkozások gazdasági és munkaügyi adatait, miközben ezek a mikro- és kisvállalkozások egyrészről sokkal magasabb szerepet vállaltak a foglalkoztatásban, mint a GDP-hez való hozzájárulásban, másrészről önfoglalkoztató jellegük miatt a működésük egyes családok megélhetéseit biztosították. E körben bekövetkező gazdasági változások, a vállalkozások számának alakulása egy érzékeny mutató a gazdasági elemzések során, amelyből látható, hogy a csekély nemzetgazdasági súlyú, de jelentős számú vállalkozói kör hogyan tud a gazdaságba beilleszkedni, és önmagát eltartani. Ez azért is kiemelt kérdés, hiszen általában ezeknek a vállalkozásoknak nincs igazi alternatívájuk, azaz különösen az idősebb generáció mikro- és kisvállalkozóira jellemző, hogy a vállalkozásuk megszüntetése esetén munkalehetőséghez alkalmazotti jogviszony keretében már nem jutnak hozzá. A régióban természetesen itt is eltérő helyzetekkel lehet találkozni, hiszen a régión belül Győr-Moson-Sopron megyében az autóipari fejlesztések hatására általában alacsony a munkanélküliségi ráta, sőt a nagyvállalkozói foglalkoztatáshoz olyan programok megszervezésére került sor, amelynek során az ország más területéről próbáltak munkaerőt

14

biztosítani a termelő vállalkozások részére. Mindez azt is jelentette, hogy fogyasztóként, belső keresletként ezek az emberek megjelentek a KISOSZ tagságát alkotó kereskedelmi és vendéglátó vállalkozásoknál, azaz hozzájárulhatott a térség fejlődése a helyi mikro- és kisvállalkozások talpon maradásához, sőt fejlődéséhez. Ennek megfelelően Győr-MosonSopron megyében a megkérdezett vállalkozások fele, 50%-a jelezte, hogy az elmúlt évben az árbevétele nagyjából ugyanúgy alakult, ahogy a korábbi évben, és ez az ott működő vállalkozások nagy számánál stabil piacot és a vállalkozás működésének biztonságát, stabilitását mutatja. Ehhez képest további 22% a vállalkozások körében arról adott számot, hogy az árbevétele nőtt, azaz összesen majdnem a vállalkozások háromnegyede stabil pozícióban van, a vállalkozást nem fenyegeti a megszűnés veszélye, sőt egy részük növekedni, bővülni képes. A stabilitáshoz az is hozzátartozik, hogy kiugró gazdasági tevékenységet nem regisztrálhattunk, azaz egyetlen vállalkozás sem mondta azt, hogy az árbevétel az előző évhez képest jelentősen nőtt, ez a megyében a vállalkozások kiegyensúlyozott helyzetét igazolja vissza. A megkérdezett vállalkozások 28%-a jelezte azt, hogy a forgalma csökkent, ez ahhoz kapcsolódik, hogy több olyan bevásárlóközpont, illetve vállalkozói centrum létesült a megyében, amely visszavetette a hagyományos bolti kiskereskedők, illetve különösen a különböző piacokon, rendezvényeken árusítók forgalmát. Esetükben ez annyit jelent, hogy a forgalom a megyeszékhelyen és a nagyvárosokban koncentrálódott, és a megkérdezett vállalkozások pedig nem e körbe tartoztak. A Győr-Moson-Sopron megyei adatok feldolgozását az alábbi diagram tartalmazza:

Győr-Moson-Sopron megye 0% 28%

22% jelentősen nőtt nőtt nem változott 50%

csökkent

A Győr-Moson-Sopron megyei helyzethez hasonlóan alakult a Zala megyében végzett felmérés eredménye is, pedig ott elmondható, hogy az elmúlt években több jelentős nagyvállalkozás szüntette meg a tevékenységét (Zalahús, Zalabaromfi, stb.), illetve a megye egyik legnagyobb foglalkoztatója, a Flextronics is megrendeléseinek csökkenése miatt jelentős számú alkalmazottat bocsátott el. Így a megyeszékhelyen megállapítható, hogy a

15

fizetőképes kereslet a nagyvállalkozások megszüntetése miatt jelentősen csökkent, ugyanakkor a megye turisztikai beruházásainak eredménye pozitív változást hozott. Ennek megfelelően a Győr-Moson-Sopron megyei adattal azonosan 22% mértékű azon vállalkozások köre, ahol az árbevétel az elmúlt évben nőtt, és itt található 1%-os mértékben olyan vállalkozások köre is, ahol az árbevétel jelentősen nőtt. A megkérdezett vállalkozások egy része elmondta, hogy jót tett a térségnek az úthálózat fejlesztése és a turizmus növekedése, így a határmenti forgalom Szlovénia felé jelentősen megerősödött, amely Lenti környékének hozott pozitív eredményt, a megye másik szélén pedig a Balatonhoz kapcsolódó keszthelyi környezet számolt be pozitív eredményről. A vállalkozások erejét jellemzi a térségben, hogy a nagykanizsai térség vállalkozói közül is sokan adtak pozitív választ, így nem véletlen, hogy ebben a megyében a KISOSZ egyébként nagyon erős, önálló városi szervezetekkel rendelkezik Keszthelyen és Nagykanizsán, valamint jelentős vállalkozói csoporttal Lentiben. A megkérdezett vállalkozások 49%-a jelezte, hogy az árbevétele az előzőekhez képest nem változott, azaz stabilan tartja a piaci pozíciót, ezért érdekes módon a megkérdezett vállalkozók még kicsit pozitívabb képet is adtak, mint Győr-Moson-Sopron megye. Azon vállalkozások köre, amelyek árbevétele az előző évhez képest csökkent szintén 28%, ezek a vállalkozások működési területüket illetően a kisebb településekre tehetőek, ahol nincs olyan kiemelt turisztikai célpont, mint például Zalacsány, vagy Kehidakustány, a vállalkozói formát tekintve pedig a visszaesés a legerősebb a vásári piaci kereskedők és az alkalmi, szezonális vállalkozói tevékenység során. A Zala megyei adatokat az alábbi diagram tartalmazza:

Zala megye 1,0% 28,0%

22,0% jelentősen nőtt nőtt nem változott 49,0%

csökkent

A régióban a három megye közül Vas megyében a legrosszabb a helyzet a vállalkozók önértékelése szerint, és ennek oka, hogy az elmúlt évek során jelentős nagyfoglalkoztatók bezártak, a gazdasági fejlődés megállt, ezért Vas megye a régió három megyéje közül KKV

16

szempontból a legrosszabb helyzetbe került. Természetesen az érdekképviselet a helyi kamarával összefogva megpróbált tenni valamit a beruházások és a gazdaságfejlesztés érdekében, külön egyesületet hoztak létre a belvárosi kereskedőkből a belvárosi kereskedelem fejlesztése céljából, illetve több rendezvényt szerveztek, illetve vásárokat, piacokat, hogy a hagyományos üzlethelységen kívüli árusítás feltételrendszerét is biztosítsák. A viszonylagos stabilitást pedig a Vas megyében működő idegenforgalmi területek, különösen a termál- és gyógyvizek települései biztosítják, ahol jelentős a határon átjövő forgalom is. Ezért igen nagy a különbség az idegenforgalmilag frekventált helyen lévő vállalkozások, valamint az ilyen vonzerővel nem rendelkező települések között, a fejlődés folyamatos Sárváron, Kőszegen, Bükkfürdőn, Szentgotthárdon, ahol utóbbi esetben a helyi autógyártás alkalmazottjai jelentős vásárlóerőt képviselnek. Ezeken a területeken működnek azok a vállalkozások a megyeszékhelyen kívül, amelyeknél a forgalom lényegében nem változott, és ez a megkérdezettek egy harmadát, azaz 33%-ot érint. Itt működnek jelentős számban azok a vállalkozások is, ahol az árbevétel az előző évhez képest nőtt, és ez eléri a 15%-ot, és az idegenforgalmi szempontból frekventált helyen működnek azok a vállalkozások, ahol a forgalom jelentősen nőtt, a három megye közül itt a legmagasabb az erről számot adó vállalkozások aránya, 5% mértékkel. Ezzel egyidejűleg igen jelentős és a másik két megyéhez képest magas arányú 47%-kal azon vállalkozások köre, ahol a forgalom csökkent, és ez jellemzően az idegenforgalomban nem érdekelt vállalkozások köréből került ki. A Vas megyei adatokat az alábbi diagram tartalmazza:

Vas megye 5%

15%

47%

jelentősen nőtt nőtt 33%

nem változott csökkent

A három megye helyzetének rövid elemzése után megállapítható, hogy a Nyugat-Dunántúli régió a megkérdezett vállalkozások szerint meglehetős stabilitást mutat területi egyenlőtlenségek mellett. Ennek megfelelően a vállalkozások mindössze egyharmadánál 34,3%-nál kaptuk azt a választ, hogy a vállalkozás előző évi árbevétele kevesebb volt az azt

17

megelőző időszaknál, azaz a válságból való kilábalás eredményei e körben nem láthatóak. A stabilnak mondható kétharmadából még mindig nagyobb részt képviselnek azok a megkérdezett vállalkozások, ahol a forgalom nem változott, és szinte évek óta stabilnak mondható, ez a megkérdezettek 44%-a. Mellettük 19,7%-nál nőtt a forgalom, és 2%-nál jelentősen nőtt, azaz a megkérdezett vállalkozások egy ötödénél megállapítható, hogy a korábbi évek gazdasági válsága után a vállalkozás a pozícióját megerősítette, és a gazdálkodása stabil. Ez egyébként visszatükröződik a KISOSZ helyi tagegyesületének aktivitásában is, hiszen a legnagyobb szükség az érdekképviseleti működésre és a szolgáltatásokra ott jelentkezik, ahol a vállalkozások nagy számban bajban érzik magukat, és ott a legkevésbé, ahol erős a gazdaság, sok a nagyfoglalkoztató és ezáltal magas a lakossági vásárlóerő. A régió összesített adatait az alábbi diagram tartalmazza:

Nyugat-Dunántúli régió összesen 2,0% 34,3%

19,7% jelentősen nőtt nőtt nem változott 44,0%

18

csökkent

2.

2013. évben az infláció rendkívül alacsony mértékűre zsugorodott, a kormány rezsicsökkentése növelte a lakosság vásárlóerejét. Tapasztalta-e, hogy a rezsicsökkentés hatására több lett a vásárló, és az emberek bátrabban, akár hitelfelvétellel is fogyasztottak, vagy vásároltak?

A kérdés feltevését az indokolta az egyeztetések során, hogy azok a vállalkozások, amelyeknél az árbevétel növekedett, illetve a piaci pozíció stabil, hogyan ítélik meg az egyes kormányzati intézkedések hatását. A magyar gazdaságról ugyanis megállapítható, hogy a válságból valókilábaláshoz elsősorban az ipari termelés, és azon belül is az autóipari beruházások járultak hozzá jelentős mértékben, most már évek óta tapasztalható, hogy a kiviteli többlet a behozatalhoz képest jelentős mértékben hozzájárul a szufficites költségvetéshez, és ezáltal a költségvetési hiány lefaragásához. Ezzel párhuzamosan az uniós általános mértéket meghaladó gazdasági növekedéshez rendkívül fontos lenne a belső kereslet és belső fogyasztás növekedésének mértéke, amelynek eredménye viszont elsősorban a hazai KKV szektor gazdálkodásában csapódhat le. Megállapítható az is, hogy részben a válság hatására, részben a devizahitelesek problémája miatt egy óvatosabb lakossági fogyasztás valósult meg az elmúlt években a gazdaság szűkülésével egyidejűleg, ezért a belföldi keresletre alapuló vendéglátó és bolti kiskereskedelmi tevékenység szempontjából rendkívül fontos, hogy az egyes kormányzati intézkedések hatására ez a negatív trend kettős hatásával megállítható és csökkenthető-e. Különös súlyt kapott ebben a gazdasági környezetben a rezsicsökkentés hatása, hiszen különböző szakértői és kormányzati anyagok kimutatták, hogy a háztartások költségei 10-12%-kal csökkentek az intézkedések hatásaira, miközben a kereskedelmi bankok saját pénzügyi pozíciójuk stabilizálása után újra jelentős mértékben kínálnak hitelforrásokat kisvállalkozóknak, illetve lakossági fogyasztás céljából is. Ennek is köszönhető, hogy az elmúlt időszakban folyamatosan a vártnál alacsonyabb lett az infláció, amelyet kétféleképpen értékelhetünk. A gazdasági növekedéshez egy egészséges mértékű, lassan de folyamatosan emelkedő inflációra lenne szükség, amely lehetővé tenné a folyamatosan bővülő lakossági fogyasztás, ezzel párhuzamosan az alacsony inflációs azért kedvez a vállalkozásoknak, mert a vállalkozásfinanszírozásához szükséges forgóeszköz nem növekszik, és ez a megkérdezett kereskedelmi és vendéglátó vállalkozóknál, ahol magas a készlet és magas a forgalom, rendkívül fontos. A fentiek alapján nem véletlen, hogy a gazdasági elemzők és szakértők folyamatosan mérik a lakosság fogyasztói bizalmi indexét, amelynek alapján a várható belső fogyasztás és a háztartások vásárlásainak iránya prognosztizálható. Amennyiben a megélhetéssel kapcsolatos lakossági bizalom növekszik, úgy ez önmagában elég a fogyasztás bővüléséhez, hiszen az óvatos, a megtakarításokra és hiteltörlesztésekre alapuló magatartást felváltja egy szabadabb és bátrabb fogyasztás a jövőbe vetett bizalom alapján. A nemzetgazdasági adatok azt mutatják, hogy a kiskereskedelmi forgalom elmúlt években zajló 3-5%-os csökkenése 2014-re megállt, és ennek első jelei már a 2013. évi karácsonyi forgalomban láthatóak voltak. Ez azért is különösen fontos, mert volt olyan időszak, amikor a kereskedelem egyes

19

területein, így különösen a tartós fogyasztási cikkeknél, illetve a bútorkereskedelemnél a forgalomcsökkenés akár 2 számjegyű is volt, az ajándékozási forgalomban ezeknek a termékeknek a forgalma jelentősen bővült. Mindezek alapján a kérdéssel az érdekképviselet azt kívánta megmérni, hogy esetleges növekvő fogyasztói bizalom mennyiben érhető tetten a régióhoz tartozó megyékben működő vendéglátó és kereskedelmi vállalkozásoknál, azaz érzékelhető-e annak a kormányzati szándéknak a megvalósulása, hogy az export és autóipar mellett a gazdaság másik motorja a növekvő belföldi kereslet legyen. A vállalkozások megkeresése alapján megállapítható, hogy a régió különböző megyéihez tatozó vállalkozásokat nem egyformán érintették az intézkedések, de régiós összesítésben így is a megkérdezettek 84%-a választolt arra, hogy a fogyasztók bátrabban vásároltak, többet költöttek, illetve adott esetben lakossági fogyasztási hitelekkel is jelentkeztek. A nemleges választ adó 16% arányú vállalkozások a régióban elsősorban olyan kistelepüléseken, idegenforgalmi szempontból érdektelen területeken működnek, ahol általában jellemző a régióhoz képest magasabb munkanélküliség, illetve alacsonyabb gazdasági növekedés. Ez visszatükröződik egyébként részben a megyék közti különbségekből, de érdekes lenne az egyes megyéken belüli területi elemzéseket is elvégezni. A régióban két megyénél szinte azonos a helyzet, Győr-Moson-Sopron megyében a vállalkozások 79%-a, míg Zala megyében 77%-a adott pozitív választ a kérdésre, az utóbbiban az az érdekesség, hogy a Zala megyei KISOSZ szervezet helyi vásárokat és rendezvényeket szervez, így a vállalkozók tevékenységénél már értékelhető volt a 2013. évi karácsonyi vásár, valamint a különböző nagyvárosi rendezvények fogyasztásának hatása is. A régióban érdekesség, hogy a legmagasabb arányú pozitív választ a Vas megyei vállalkozások adták, ez azért érdekes, mert a három megye közül már az előző kérdésben adott válaszok alapján is megállapíthatóan a leggyengébb a KKV szektor gazdasági pozíciója, ezért egy kis mértékű változás, a kormányzati intézkedések megfelelő kommunikációja már rögtön érezteti a hatását. A teljes régió, illetve a három megyei vállalkozói kör válaszát, azok arányát az alábbi oszlopdiagram mutatja:

100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0%

97% 84%

79%

77%

igen% nem%

23%

21%

16% 3%

Gy-M-S megye

Vas megye

Zala megye

20

Régiós összesítés

3.

2013-ban erősödött a Széchenyi Pihenőkártya használata és a szakmai viták ellenére erősödött az étkezési Erzsébet Utalvány felhasználása. Vállalkozásában okozott-e forgalombővülést a két kedvezményes eszköz alkalmazása, használták-e vállalkozásában fizetésként?

A kormányzati szándékok szerint a belföldi forgalmat jelentősen élénkítheti az Erzsébet Utalvány és a Széchenyi Pihenőkártya felhasználása fizetőeszközként. A megkérdezett vállalkozások szerint a két pénzhelyettesítő eszköz megítélése nem egyforma. Az Erzsébet Utalvány esetében a megkérdezett hálózat-független bolti kiskereskedők úgy nyilatkoztak, hogy az Erzsébet Utalvány elfogadására elsősorban nagy hálózatokkal kötöttek szerződést, ezért esetükben a lakossági forgalmat nem növelte, hanem éppen fordítva, tőlük legtöbbször elvonta ennek a fizetőeszköznek az alkalmazása, hiszen a vásárlások sok esetben a lakókörnyezethez legközelebb eső nagy hálózatokban történtek. Kiemelten igaz ez a megyeszékhelyekre, nagyvárosokra, ahol az elfogadóhelyek viszonylag könnyen és gyorsan elérhetőek, és ezért fizetési eszköz alkalmazásához megfelelő alternatívát kínáltak az egyes vállalkozások esetében. Éppen ezért, amikor 2013. őszén felmerült az Erzsébet Utalvány esetleges megszüntetése, akkor a megkérdezett vállalkozások nagy része úgy ítélte meg, hogy vállalkozásukat érdemi veszteség nem érheti. Ezt követően azonban, különösen kistelepüléseken egyre többen bekapcsolódtak az elfogadóhelyek sorába, így az Erzsébet Utalvány fizetőeszközként most már a hálózat-független bolti kiskereskedőknél is megjelent, illetve eredményezett egy olyan folyamatot, hogy a korábban hálózathoz nem tartozó bolti kiskereskedők is legalább franchise partnerként megpróbáltak valamilyen hálózathoz kapcsolódni és ezáltal jutni elfogadóhelyi pozícióhoz. Ezt a folyamatot egyébként elősegítette az is, hogy két legnagyobb hazai üzletlánc folyamatosan próbálta hálózatához csalogatni a korábban független bolti kiskereskedőket, és ez a folyamat most már nagy multinacionális hálózat estében is tetten érhető. A SZÉP kártya esetében a folyamat pont ellentétes, annak megvalósulását különösen azóta támogatják erőteljesen a vállalkozások amióta az egyes fogyasztási célú alszámlák elkülönítésre kerültek, így a számításukat elfogadóhelyként megtalálják a szálláshely kiadók, illetve a vendéglátó vállalkozások is. A megkérdezett vállalkozások körében általános az a gyakorlat, hogy az alkalmazottainak SZÉP kártyát a családi jellegű mikro és kisvállalkozások nem nagyon biztosítanak, viszont valamennyien törekszenek arra, hogy SZÉP kártya elfogadóhelyek legyenek. Különösen igaz ez az idegenforgalmilag frekventált gyógyvíz és termálfürdő környezetében, valamint általában a vendéglátó vállalkozásoknál. Az elfogadóhelyként való működés elősegítése érdekében 2013. évben is a KISOSZ rengeteg segítséget nyújtott a vállalkozások részére, külön rendezvényeket és fórumokat szerveztek annak érdekében, hogy a kártyakibocsátók mielőbb szerződést köthessenek az érintett vállalkozásokkal, és talán ez volt a KISOSZ egyik legfontosabb olyan érdekképviseleti szolgáltatása, amelyik közvetlen gazdasági eredményt hozott a vállalkozások részére. Itt elsősorban nem is a régióhoz tartozó egyes megyék közötti arányokat lehetne figyelembe

21

venni, hanem célszerű lenne megvizsgálni az egyes megyéken belüli különbségeket az ott található területek között. A régióhoz tartozó megyék közötti különbségek sorában megállapítható, hogy a legtöbb előnyt Győr-Moson-Sopron megyében élvezték a SZÉP kártya, illetve az Erzsébet utalvány felhasználásából, hiszen a megkérdezett vállalkozások 82%-a adott pozitív választ arra, hogy e két pénzhelyettesítő eszköz forgalombővülést eredményezett, illetve a fogyasztók rendszeresen használják fizetési eszközként. Ennél valamivel alacsonyabb arányban, a megkérdezet vállalkozások 79%-a adott pozitív választ a kérdésre Vas megyében, és a vállalkozások kétharmada, azaz 67%-uk Zala megyében. Feltehetően e két utóbbi megyében azért alacsonyabb a SZÉP kártya, illetve az Erzsébet Utalvány felhasználása, mert mindkét megyében jellemző, hogy a KISOSZ tagságát alkotó kereskedők egy része vásárokon, piacokon értékesít, hiszen mindkét megyei KISOSZ szervezet rendszeresen szervez karácsonyi és húsvéti vásárokat, valamint piacokat, és ezeken a helyeken értelemszerűen nem növeli a vállalkozások forgalmát sem a SZÉP kártya, sem az Erzsébet Utalvány, mert azt elfogadni, kezelni nem tudják, erre vonatkozó szerződésük nincs. Ezzel a megjegyzéssel együtt azonban a személyes interjúk során az is megállapításra került, hogy ez a két pénzhelyettesítő eszköz még azoknál a vállalkozásoknál is pozitív megítélést kapott, amelyek egyébként a gyakorlatban nem elfogadó helyek. A kérdésre adott válaszokat régiós bontásban és megyei szinten az alábbi oszlopdiagram tartalmazza:

90%

82%

79%

76%

80%

67%

70% 60% 50% 30%

igen %

33%

40% 18%

24%

21%

20% 10% 0% Gy-M-S megye

Vas megye

Zala megye

22

Régiós összesítés

nem %

4.

A gazdasági adatok javulásával együtt a vállalkozásában foglalkoztatott alkalmazottak száma az előző évhez képest nőtt, nem változott, vagy csökkent?

Tekintettel arra, hogy a KISOSZ az érdekegyeztetés országos és ágazati intézményrendszerében az egyéni vállalkozókat és a családi jellegű mikro- és kisvállalkozókat képviseli a munkaadói szervezetek között, így értelemszerűen az egyik legfontosabb kérdés e vállalkozások foglalkoztató képességére irányul, ezzel tud a munka világával kapcsolatos kérdésekre az érdekképviselet érdemben reagálni. Bár szakmai körökben ez alapvető tény és ismeretes, ebben az anyagban is rögzíteni kell, hogy a hazai KKV szektor biztosítja a foglalkoztatásban a 96-97%-ot, annak ellenére, hogy a GDP-hez csak 66-67%-ban járulnak hozzá. A KISOSZ tagságára jellemző, hogy nem csak az alkalmazotti létszámmal járul hozzá a foglalkoztatás bővítéséhez, hanem családi vállalkozásként a segítő családtagok megélhetésével egy nagyobb környezet fennmaradását biztosítja, így különösen fontos, hogy a foglalkoztató képesség e körben hogyan alakul. Itt meg kell jegyezni, hogy a megkérdezett vállalkozások külön megemlítették, hogy a segítő családtag kötelező bejelentésére, illetve munkaviszonyára vonatkozó jogszabályi változások hátrányosan érintették a családi jellegű vállalkozások működését, többen szóvá tették, hogy az egyébként már inaktív vagy munkaviszonnyal rendelkező családtagok alkalmi besegítését a vállalkozások működésébe e megváltozott jogszabályi feltételek rendkívül megnehezítették, és a hatósági ellenőrzések során a több alkalommal a segítő családtagot a munkaügyi ellenőrök fekete foglalkoztatásként ítélték. Ennek megfelelően ezek a vállalkozások folyamatosan kezdeményezik az érdekképviseletnél, hogy a segítő családtag problémáját próbálja meg jogszabályi változással rendezni. Ezt a problémát figyelmen kívül hagyva megállapítható, hogy a KISOSZ a foglalkoztató képességét az év végi tárgyalásokat megelőzően rendszeresen megpróbálta felmérni ebben a vállalkozói körben, és különösen érdekes, hogy a munkahelyteremtésre, és bővítésre irányuló kormányzati célokat megvalósító intézkedések milyen gyakorlati tapasztalatot tudnak felmutatni. A gazdasági válság kirobbanásakor az érdekképviselet azt tapasztalta, hogy miután a foglalkoztatás jellege sokkal személyesebb jellegű, mint a nagyvállalatok esetében, így a rosszabb gazdasági helyzet ellenére ez a vállalkozói kör megpróbálja tovább tartani a foglalkoztatotti létszámot, és csak végső esetben nyúl a létszámleépítés eszközéhez. Ezt egyrészről megpróbálja a saját tartalékai, tőkéje felhasználásával biztosítani, másrészt sok esetben az áruforgalomra felvett forgóeszköz hitelből is bérkiegészítést biztosítottak. Így a gazdasági válság időszakában a foglalkoztatotti létszám lassabban csökken, azonban ez azt is prognosztizálhatja, hogy a gazdasági válságból való kilábalás időszakában a foglalkoztatotti létszám visszabővítése vagy növelése ugyanígy egy fáziskéséssel valósulhat meg. Mindezekből az következik, hogy a legnagyobb arányú foglalkoztatást biztosító KKV vállalkozások lassú reakciója miatt a pozitív gazdasági eredmények ellenére is csak lassabban nőhet a munkahelyek száma. Nem véletlen, hogy a válság kirobbanását követően a csoportos létszámleépítések bejelentésével a nagyvállalati szektor jelezte a problémát, és ezzel szinkronban van az is, hogy a válság

23

elmúlásával a munkahelyteremtő beruházások és fejlesztések is elsősorban nagyvállalkozási szinten valósulnak meg. Mindezek alapján várható volt, hogy a megkérdezett vállalkozások válaszaiból az országos átlagtól eltérő kép bontakozhat ki, azonban ennek az értékelése és a mértéke volt az, ami miatt a kérdést fel kellett tenni, és az elmúlt évekhez hasonlóan a következtetéseket le lehetett vonni. A régió megyéi közül az autóipar által húzott és a gazdasági növekedés szempontjából legjobb helyzetben lévő Győr-Moson-Sopron megyében született a leginkább pozitív válasz, itt a vállalkozások 84%-ának nem változott az alkalmazotti létszáma, és 5%ának még nőtt is, így mindössze a vállalkozások 11%-ánál csökken az alkalmazotti létszám. Az alacsony fluktuáció azt jelzi, amit a gazdasági adatok már mutattak, hogy ebben a megyében a vállalkozások működése stabil, piaci pozíciójuk az utóbbi években lényegében nem változott és a foglalkoztató képességüket meg tudták tartani. Ezt a pozitív trendet mutatja a megyére vonatkozó alábbi kördiagram:

Győr-Moson-Sopron megye 5,0% 11,0% nőtt nem változott 84,0%

csökkent

A korábbi gazdasági adatokhoz képest meglepő, hogy a foglalkoztatási helyzet majdnem ilyen pozitív Vas megyében is. A rosszabb gazdasági mutatók ellenére, itt a vállalkozások 80%-a jelezte, hogy a foglalkoztatotti létszáma nem változott, és 7%-uk esetében nőtt is, ez azt jelzi, hogy Vas megyében a vállalkozók érzékenyebben reagáltak a gazdasági válságra, ezért már érdemi további leépítésre a többségüknél nem volt szükség, és egy stabilan alacsonyabb bázisból jobb növekedési eredményt tudtak produkálni a foglalkoztatásban. Természetesen a kistelepüléseken itt is vannak ilyen vállalkozások ahol a továbépítés számszerűen tetten érhető, azaz a megkérdezett vállalkozások 13%-a jelezte a foglalkoztatotti létszám csökkenését, ezzel együtt azonban a fluktuáció szintén alacsonyabbnak tekinthető, és a KISOSZ tag vállalkozások esetében különösen a stabilitás vagy bővülés megkezdése látható.

24

A Vas megyei adatokat a következő kördiagram mutatja be:

Vas megye 13%

7%

nőtt nem változott csökkent

80%

A régió harmadik megyéjében, Zala megyében a másik két megyéhez képest messze nem ennyire pozitív a kép, bár itt is a vállalkozások 70%-ánál az alkalmazotti létszám nem változott, sőt 4%-uk estében a foglalkoztatotti létszám növekedett, azonban több mint a vállalkozások egynegyede azaz 26%-a jelezte, hogy a foglalkoztatotti létszám csökkent. A szakértői anyag már Zala megye és különösen Zalaegerszeg esetében tartalmazza, hogy a térségben sok nagyvállalat az elmúlt években megszüntette a tevékenységét, illetve a legnagyobb foglalkoztató esetében is erőteljes létszámleépítésekre került sor, így nem meglepő, hogy mindez a lakossági vásárlóerőben is visszaesést okozott, amely kihatott a vállalkozások foglalkoztató képességére is. A csökkenő árbevétel miatt jellemzővé vált, hogy azok a vállalkozások, amelyek korábban alkalmazottat tartottak a kereskedelmi egységben, most már sok esetben maguk a tulajdonosok vagy segítő családtagjaik állnak pult mögé, és ezáltal a foglalkoztatási adatok romlanak. A Zala megyei helyzetet az alábbi kördiagram tartalmazza:

Zala megye 4,0% 26,0% nőtt nem változott 70,0%

25

csökkent

A három megye adatainak összevetéséből kialakul egy nyugat-dunántúli kép, amely a zalai relatíve negatívabb adatok ellenére is egy viszonylagosan magasabb foglalkoztatási stabilitást mutat. Régiós összevetésben is a vállalkozások 78%-ánál az alkalmazotti létszám nem változott, illetve a válaszadók 5%-ánál még növekedést is tapasztaltunk. Az érdekképviselet elmondása szerint a korábbi évek adataihoz képest a létszámleépítésről számot adó 17%-os arány egy jelentős foglalkoztatási javulásnak tekinthető, a vizsgálatot megelőző években ilyen stabil foglalkoztatási pozíciót a megkérdezett vállalkozások nem mutattak. A Nyugat-Dunántúli régió összesített adatait az alábbi kördiagram tartalmazza:

Nyugat-Dunántúli régió összesen 17%

5%

nőtt nem változott 78%

csökkent

A helyzet értékelésénél meg kell jegyezni, hogy nem vettük figyelembe azokat a vállalkozásokat, amelyek alkalmazott nélkül működnek évek óta, hiszen náluk legfeljebb pozitív változást következhet be, ha majd foglalkoztatni tudnak. Ezért az adatok kizárólag olyan vállalkozói felmérésen alapulnak, ahol van legalább egy fő alkalmazott. A felméréshez szintén megjegyzendő az a tény, hogy a vállalkozások bővülésénél jelentkeznek életkori, demográfiai sajátosságok is, tapasztaltunk olyan vállalkozást, ahol a gazdasági adatok lehetővé tennék alkalmazott felvételét, azonban a vállalkozó és családtagjai életkora alapján maga a vállalkozás már nem akar fejlődni és leszállóágba kerül. Az ilyen még működőképes vállalkozások esetleges átadása érdekében érdemes lehet egy önálló programot megfogalmazni.

26

5. A vállalkozásában a minimálbéren foglalkoztatottak száma (fő)

és

a

szakképesített

bérminimumon

Az érdekképviselet hosszú éveken keresztül a minimálbér összegének meghatározásában volt érdekelt a szociális párbeszéd intézményrendszerében, hiszen jellemzően maguk az egyéni vállalkozók, a vállalkozások tulajdonosai voltak érdekeltek abban, hogy önmagukat minimálbéres foglalkoztatásra jelentsék be, és ez alapján fizessék a lehető legkisebb járulékot. Míg ez vállalkozói oldalról érthetőnek látszott, bár az érintett vállalkozások nyugdíj alapja ezáltal alacsony maradt, azaz a vállalkozói lét megszüntetése után a megélhetést veszélyeztette, de ez az adott vállalkozó szabad döntését tartalmazta. Ezzel egyidejűleg azonban a minimálbér kérdése kiemelten fontos volt azoknál az alkalmazottaknál, akiket nem csak a mikro- és kisvállalkozások, hanem a nagyvállalatok is alkalmaztak, hiszen az itt kifizetett munkabérből kellett a munkavállalóknak megélni. Nem véletlen, hogy még a mikroés kisvállalkozói körben a hivatalosan vallott jövedelmek mellett akár a vendéglátásban a borravalóból, akár bolti kiskereskedelem esetén termék formájában, de jövedelem kiegészítés adható volt, addig a nagyvállalatok körében a minimálbér emelése az egyik legfontosabb szakszervezeti célkitűzés volt. Jóllehet a minimálbér sok esetben a képzetlen és a legalacsonyabb szintű munkát végzőkhöz kapcsolódott, ezzel együtt a szakszervezeti oldal és külső szakértők évről-évre felvetették a megélhetési költségekkel való összevetését, azaz a létminimumhoz való viszonyát. A minőségi munka elismerése érdekében a minimálbér kategóriáját jóval meghaladó időszakban került kialakításra a második bérkategória, amely a szakképzettséghez kapcsolódott, így az elmúlt években már a bértárgyalások két eleművé váltak, a minimálbéren felül megjelent a szakképesített bérminimumhoz kapcsolódó megállapodás igénye is. A KISOSZ a korábbi szociális párbeszéd és érdekegyeztetési rendszer során a minimálbér összegében volt érdekelt a tagság jellege miatt, azonban az új bérkategória megjelenését követően a hangsúly áttevődött a szakképesítéshez kötött bérminimum kategóriájához. A nagyvállatok ugyanis megtehették, különösen a kereskedelemre igaz ez, hogy csökkentették a szakképzett munkaerő létszámát, munkaköri átnevezésekkel, és az előírt szakképesítések csökkentésével, a legkisebb vállalkozók azonban az alacsony létszámban biztosították a szakképesített dolgozó meglétét, így ezekkel az eszközökkel nem tudtak élni. Ettől az időtől kezdve a bértárgyalások során a KISOSZ alapvetően arra törekedett, hogy az olló ne nyíljon ki nagyon a minimálbér és a szakképesített bérminimum között, hiszen a vállalkozó tagság ez utóbbi kategóriát alkalmazta. Az elmúlt években először kifejezetten megállapodási kényszer volt a szociális partnerek között a minimálbér és szakképesítéshez kötött bérminimum összegében, azonban a jelenlegi kormányzati ciklus alatt is konzultálnak erről az NGTT oldalai, azaz a hagyományos munkavállalói és munkaadói oldal helyett most már a kiegészült gazdasági oldal és a tanács új tagjaként a civil szervezetek, a tudományok képviselői, valamint a történelmi egyházak

27

szakértői is. Ennek megfelelően az érdemi viták száma lecsökkent, és a megállapodásra rendelkezésre álló idő is rövidebb lett, az NGTT ülését minden esetben megelőzi egy elsődleges konzultáció a VKF Versenyszféra Konzultációs Fórumán, ahol három szakszervezeti és három munkaadó szövetség egyeztet és a kormányzat. A konzultáció és a korábbi megállapodások súlyát és értelmét jelzi, hogy az elmúlt 20-22 évben a bérfejlesztésre vonatkozó ajánlások egy év kivételével midig teljesültek, és a munkavállalók javára egy minimális mértékben nagyobb jövedelmet hoztak, mint a megállapodás. A fentiek elemzése után nem véletlen, hogy az alkalmazotti létszám elemzése során a megkérdezett vállalkozásoknál most már nem a minimálbéren foglalkoztatottak száma a magasabb, hanem a szakképesített bérminimumon foglalkoztatottak száma. Ez visszatükröződik régiós összevetésben, valamint az egyes megyéknél is, bár eltérő mértékben. A régió teljes egészének elemzése során megállapítható, hogy egy vállalkozásra 3,8 szakképesített bérminimumon foglalkoztatott jut, és 1 fő minimálbéres, azaz közel négyszeres az eltérés a két bérkategória között. A viszonylag egyértelmű régiós adatok mellett azonban jelentősen eltérő megyei adatokat találunk. Az arányt leginkább a Vas megyében adott válaszok eredményezik, hiszen ott a megkérdezett vállalkozásoknál 1,9 fő a minimálbéren foglalkoztatott, de kimagasló 8,9 fő a szakképesített bérminimumon foglalkoztatottak száma. Ez azt jelenti, hogy másik két megyéhez képest Vas megyében olyan vállalkozások vettek részt a kérdőíves felmérésben, ahol még az országos KKV átlagot is meghaladó a foglalkoztatási szint. Mindez abban érhető tetten, hogy rendkívül sok a vendéglátásban, idegenforgalmi területen a szálláshelyadásban érdekelt vállalkozások aránya, ahol a működőképesség fenntartásához elsősorban szakképesített alkalmazottak sorára van szükség (szakács, pincér). A fentiekhez képest Győr-Moson-Sopron megyében a foglalkoztatási szint a megkérdezettek körében jelentősen alacsonyabb, és valamivel kisebb a különbség is a két bérkategiória arányában, hiszen 1,7 fő az átlagosan szakképesített bérminimumon alkalmazottak száma és csak 0,6 fő a minimálbéres. Ehhez képest Zala megyében a legkisebb a két bérkategória közti különbség, itt a megkérdezett vállalkozásokban 0,7 fő a szakképesített bérminimumon alkalmazott, és 0,6 fő a minimálbéren alkalmazott. Ez egyrészről azt jelzi, hogy ebben a megyében különösen a vásári, piaci kereskedők miatt a legalacsonyabb a megkérdezetteknél a foglalkoztatási szint, másrészt a két bérkategória egymáshoz való arányát az indokolja, hogy a vállalkozó vagy a vállalkozás tulajdonosa személyesen vesz részt a vállalkozás működtetésében, és miután személyében megfelelő szakképesítéssel rendelkezik, ezért nem kell az alkalmazottnak ugyanolyan szakképesítéssel rendelkeznie, azaz szakképzetlen minimálbéres alkalmazottat foglalkoztat. A megyei és régiós arányokat a következő oszlopdiagram mutatja be:

28

8,9 9,0 8,0 7,0

minimálbéren foglalkoztatottak száma (átlag fő)

6,0 5,0

3,8

4,0 3,0 2,0 1,0

1,7

1,9 0,6 0,7

0,6

1,0

szakképesített bérminimumon foglalkoztatottak száma (átlag fő)

0,0 Gy-M-S megye

Vas megye

Zala megye

Régiós összesítés

Az elmúlt években a KISOSZ folyamatosan felmérte a vállalkozói tagságban a minimálbéren és a szakképesített bérminimumon foglalkoztatottak számát, és a problémát elsősorban a két bérkategória közötti különbségben érzékelte. Az érdekképviselet arra törekedett, hogy legyen értéke a szakképzettség megszerzésének, azaz maradjon a szakképesítéshez kötött bérminimum, viszont ennek összege ne legyen aránytalanul magas a megélhetéshez kapcsolódó legkisebb munkabérhez, a minimálbérhez képest. A KISOSZ mindig jelezte, hogy az elszaladt bérek adott esetben a foglalkoztatás bővítését gátolhatják, vagy akár létszámcsökkentéshez is vezethetnek. A folyamatosan hangoztatott érdekképviseleti érvelésnek lett egy olyan következménye, hogy az OKJ Országos Képzési Jegyzék átalakítása során felmerült az az igény, hogy a kereskedelem és a vendéglátás területén is csökkenjen az adott munkakörökhöz előírt szakképesítések száma, ezáltal lehetővé válhat a szakképzetlen emberek minimálbéren történő nagy létszámú foglalkoztatása. Ez azonban a vállalkozói működés minőségét ronthatja, ezért az érdekképviselet a tárgyalások során az adott szakmák szakmai hitelének megőrzése érdekében korlátozottan támogatta a szakképesítések csökkentését.

29

6.

A minimálbér és a szakképesítéshez kötött bérminimum 2014. évi emelése változtat-e terveiben az alkalmazottak számán, azaz a foglalkoztatóképesség várhatóan 2014-ben nő, vagy változatlan marad, vagy csökken?

Tekintettel arra, hogy a pályázati programnak kiemelt eleme a foglalkoztató képesség az érintett mikro- és családi jellegű kisvállalkozásoknál, így nem csak a tényadatok a fontosak a felmérés során, hanem azok a vállalkozói várakozások is, hogy miként tudják a foglalkoztató képességet fenntartani, sőt a lehetőségekhez képest növelni is. A kérdés feltevése során természetesen két dolgot figyelembe kellett venni: az egyik, hogy a hagyományos bolti kiskereskedelemben és a vendéglátásban az elmúlt években folyamatosan csökkent az érintett vállalkozások árbevétele, a lakossági kereslet és a belső fogyasztás a gazdasági válság hatására folyamatosan csökkenő tendenciát mutatott, azaz évről évre egyre alacsonyabb lehetőség állt rendelkezésre az alkalmazotti létszám növelésére, vagy akár megtartására is. Ez egyébként visszatükröződik a jelenlegi inflációs adatokban is, hiszen az alacsony fogyasztás a már meginduló gazdaságban együtt jár az árak kényszerű stagnálásával, vagy akár csökkenésével is. A másik szempont az eddigi béremelések és a gazdasági teljesítmény arányának kérdése, hiszen erős kormányzati és munkavállalói szándék volt a munkabérek emelésére a keresetfejlesztési ajánlás, és különösen a minimálbér, vagy a szakképesítéshez kötött bérminimum esetén is. Az éles szakmai viták hátterében az állt, hogy ezekre a béremelésekre az elmúlt években úgy került sor, hogy mögöttük a gazdálkodás hatékonyságának növekedése, vagy általában véve gazdasági teljesítmény nem állt, ezért sok esetben csökkenő árbevétel és romló jövedelempozíció mellett kellett e vállalkozásoknak kitermelni az alkalmazottak megemelt bérét és járulékait. Ezt felismerve a kormányzat próbált központi eszközökkel segíteni az alkalmazottak bérének fenntartása során, különösen akkor, amikor ezzel párhuzamosan az adójóváírás is kivezetésre került. A két évre elosztott és az átlagot meghaladó béremeléshez kapcsolódó bérkompenzációt a vállalkozások egy része tudta csak igénybe venni. A fenti előzmények után került sor a foglalkoztatás szintjének stabilizálására az elmúlt időszakban a korábbi diagramok alapján, ezért ebben a kérdésben a vállalkozói várakozások szerepelnek a most már mindenki előtt nyilvánvaló növekedési helyzetben, amikor a gazdaság már nem csökken, hanem a válságból kilábalva növekedésnek indul. Mindezek figyelembevétel a Nyugat-Dunántúli régióban ez a stabilitás a várakozásokban is tetten érhető, hiszen a megkérdezettek közül 88% változatlan foglalkoztatási szinttel számol, régiós átlagban 1%-uk tervez létszám növekedést, azaz a vállalkozások rendkívül óvatosak a jövőjük megítélése szempontjából. Problémát jelenthet, hogy még ebben a helyzetben is a megkérdezett vállalkozások 10%-a tervezi az alkalmazotti létszám további csökkentését, külön vizsgálat tárgyát képezhetné az okok elemzése. Érdemes lenne egy következő kérdőíves felmérés során megvizsgálni, hogy a létszám leépítésnek gazdasági okai vannak-e,

30

vagy általában a korábban említett módon szerepet kap benne a vállalkozói életpályák leszálló jellege is. Az életciklus hatásoktól megtisztított vállalkozói arányok valószínűleg reálisabb képet mutatnának. A régiós adatokat mutatja az alábbi kördiagram:

Nyugat-Dunántúli régió 1% 10% nő változatlan marad csökken

88%

A régión belül Győr-Moson-Sopron megyében a legstabilabb a helyzet, a vállalkozások ebben a megyében szenvedték el legkevésbé a válságot és éppen ezért a válságból való kilábalást követően is alacsonyabb a változás, erre jellemző, hogy a foglalkoztatás bővítését a megkérdezett vállalkozások egyike sem tervezi. E vállalkozások zöme beszállítóként vagy szolgáltatóként élvezi a járműipari beruházások miatti általánosan jó foglalkoztatási helyzetet, és a bérekben megtestesülő lakossági vásárlóerőt. Ennek megfelelően a megkérdezett vállalkozások 94%-a nyilatkozott arról, hogy a foglalkoztatotti létszám változatlan marad, 6%-uk várhatóan kistelepüléseken csökkenést tervez, de az alkalmazotti létszám növelését a megkérdezettek egyike sem jelezte. A megyei adatokat az alábbi kördiagram tartalmazza:

Győr-Moson-Sopron megye 0% 6% nő változatlan marad csökken

94%

31

A foglalkoztatási stabilitás szempontjából régión belül a második helyen Vas megye szerepel, ahol az alkalmazotti létszám csökkentését 7% tervezi, 91%-uk nyilatkozott úgy, hogy a foglalkoztatotti létszám várakozásai szerint változatlanul marad, és itt 2% a foglalkoztatotti létszám növekedéséről adott számot. Mindez vélhetően összefügg a megyére jellemző idegenforgalmi és turisztikai fejlesztésekkel a termálvizes turizmus területén, hiszen Sárvár, Bükfürdő vagy Szentgotthárd mellett ebben az időszakban valósul meg Celldömölkön is az új termálvizes fejlesztés, miközben a régiek is folyamatos fejlesztés alatt állnak. Ez utóbbiak közül ki kell emelni a Sárvári termálfürdő szolgáltatásainak fejlesztését, hiszen a hagyományos gyógyvízen alapuló és általában időskori turizmusra alapozó turisztika mellett megjelent az élményfürdő attrakciók kialakítása gyerekes családoknak és a fiatalabb korosztályoknak is, ez pedig tovább fokozza a helyi kiskereskedelmi és vendéglátó szükségletek fejlődését is. A Vas megyei helyzetet az alábbi kördiagram tartalmazza:

Vas megye 2% 7% nő változatlan marad csökken

91%

A stabilitás szempontjából a régióban Zala megye álla legrosszabbul, talán a korábban már említett nagyvállalati szektor megszűnő vállalkozásai és az ezzel együtt járó létszámelbocsátások miatt, ezek jelentősen visszavetették a helyi lakossági keresletet is. Természetesen a helyzet az országos áltaghoz képest itt sem rossz, hiszen a vállalkozások 80%-a tervezi úgy, hogy az alkalmazotti létszámban változásra nem kerül sor, itt is legalább a megkérdezettek 2%-a a forgalom növekedése alapján létszámbővülést prognosztizál, azonban a régión belül magas azon vállalkozások aránya, amelyek még további létszámcsökkentést terveznek a maguk 18%-os arányával. Nem véletlen, hogy a megye legfontosabb önkormányzatai, rendezvények, turisztikai látványosságok, vásárok és fesztiválok szervezésével próbálja meg a lakosságot és az ide látogató idegenforgalmi vendégeket kiszolgáló vállalkozói kör lehetőségeit bővíteni. A megyei adatokat az alábbi kördiagram tartalmazza:

32

Zala megye 2% 18% nő változatlan marad 80%

csökken

Míg a korábbi kérdések a foglalkoztatásban a tényadatokra vonatkozta, ez a kérdés egyfajta hangulatjelentésnek is tekinthető a megkérdezettek körében, ezért tényszerű megvalósulását a prognózisoknak nem lehet számon kérni, de rendkívül jól mutatják az adatok, hogy a vállalkozások a kormányzati munkahelyteremtő szándékok megvalósulására milyen esélyeket látnak saját működésük alapján.

33

7.

A kormány 2013-2014. évben nehezebb helyzetben lévő munkavállalói csoportokat, illetve azok foglalkoztatását járulékkedvezményekkel támogatta. Vállalkozása élt-e a munkahelyvédelmi akcióterv kedvezményezettjeire vonatkozó járulékengedménnyel (fiatal vagy idős munkavállalók, gyes-ről visszatérő kismamák, stb.)?

A kormányzati célok közül kiemelt szerepet kapott a munkahelymegőrzés, valamint a munkahelyek számának bővítése, és a munka világának stabilitása még a 2014-2020 költségvetési időszak pályázati prioritásainak is az élén szerepel. Ez a folyamatos szándék a 2010. évi kormányprogram meghirdetésétől kezdve folyamatosan jelen van az intézkedésekben, ennek legkiemelkedőbb eleme a kormányzat által meghirdetett Munkahelyvédelmi Akcióterv. Az először akciótervként meghirdetett program később jogszabály módosításokban öltött testet, és ezek célja a 25 év alatti fiatalok, a gyermeknevelésről visszatérő kismamák, valamint az idős munkavállalók foglalkoztatásának járulékkedvezménnyel történő ösztönzése. Ehhez kapcsolódott a szakképesítés nélküliek foglalkoztatásának támogatása is, jóllehet ezt a munkaadói vállalkozói szervezetek nem támogatták, hiszen a kis alkalmazotti létszámmal működő mikro- és kisvállalkozások esetében a vendégek és vevők kiszolgálásában biztosítani kell a szakképesítést, így az intézkedéssel ez a multinacionális cégeket hozhatta helyzetbe. Az előző három korcsoport, illetve családi helyzet alapján adott engedményekről egyébként a KISOSZ a saját tagegyesületein keresztül, az egyesületek és a központ által kiadott írásos anyagok alkalmazásával folyamatosan tájékoztatta a vállalkozásokat, és részt vett a Vállalkozásfejlesztési Tanács ülésein azon napirendi pontok tárgyalását, amelyek ezek számszaki hatásaival, a foglalkozásra gyakorolt hatásaival foglalkoztak. A KISOSZ tagsága szempontjából azonban megállapítható az is, amely már korábban az anyagban is szerepelt, hogy különösen kisebb településeken a vállalkozók nem az „utcáról” vesznek fel alkalmazottat, hanem sok esetben személyes ismeretségi körből, vagy ajánlások alapján, ezért sokkal erősebb a személyi kötődés a tulajdonos munkaadó és a munkavállaló között, mint az ennél nagyobb méretű vállalkozások esetén. Mindebből az következik, hogy jóval magasabb értékű érdekeltségnek kell lenni ahhoz, hogy ettől a magatartástól a vállalkozások eltávolodjanak, és a személyes jelleg helyett az anyagi szempontok domináljanak az alkalmazottak felvételénél. Mindezekből az következik, hogy az e kérdésre adott válaszokból a gazdaság egészére, vagy az országra érvényes következtetéseket nem lehet levonni, ez kizárólag az intézkedés céljával való egyetértést és az ahhoz való alkalmazkodás szándékát méri. Mindezek alapján megállapítható régiós összevetésben, hogy a vállalkozások mindössze 21%-a vett igénybe bárminemű foglalkoztatási járulékkedvezményt a munkahelyvédelmi akcióterv intézkedései közül, és 79%-uk egyáltalán nem. Az is értelemszerű, hogy ott magasabb az ilyen kedvezmények igénybevétele, ahol nem olyan stabil a foglalkoztatási környezet, és ez a régión belüli megyei adatokban rendkívül jól visszatükröződik. A korábbi táblázatok ugyanis azt mutatták, hogy a legstabilabb a gazdálkodás és az ezzel együtt járó foglalkoztatás Győr-Moson-Sopron megyében, így nem véletlen, hogy itt került sor legritkábban új alkalmazottak felvételére, ezért itt a

34

legalacsonyabb azoknak az aránya 9%-kal, akik a járulékkedvezményekkel élni tudtak. A megkérdezett vállalkozások 91%-a, bár sokan közülük szóban helyeselték a koncepció irányát, a gyakorlati helyzetben nem élt a lehetőséggel. Ez egyébként részben válasz arra is, hogy pusztán egy rövid időszakos járulékengedmény nem eredményezheti az alkalmazottak tömeges lecserélését olcsóbb munkaerőre, mint ahogy az az intézkedéstől való félelem érveként a korábbiakban többször is megjelent. Amint az előző kérdésnél is a régión belül itt is második helyre került Vas megye, ahol a megkérdezett vállalkozások 81%-a nem élt a járulékengedményekkel, viszont a győri térséghez képest 10%-kal többen, azaz 19%-ban éltek a korcsoportokhoz, vagy a családi helyzethez kapcsolódó járulékengedménnyel. És amint az előző kérdésben a sor folytatódott, úgy Zala megyében voltak a legtöbben, amelyek a foglalkoztatotti létszámban leginkább éltek a lehetőséggel, amely egyúttal egy relatíve magasabb fluktuációt is tartalmaz az alkalmazotiti létszámban, mint a másik két megyében. Itt a megkérdezettek 36%-a adott pozitív választ, hogy élt a járulékengedménnyel az alkalmazottak felvétele során, és 64%-uk nem élt a lehetőséggel, azaz a vállalkozások közel egy harmadának ez a kormányzati intézkedés objektív lehetőséget teremtett a jövedelempozíció javítására. Mind a régiós, mint pedig a megyei adatokat az alábbi oszlopdiagramok tartalmazzák:

100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0%

91% 81%

79% 64% igen %

36%

nem % 21%

19% 9%

Gy-M-S megye

Vas megye

Zala megye

35

Régiós összesítés

8.

Véleménye szerint a 2012. július 1-jén hatályba lépett új Munka Törvénykönyve, illetve a rugalmasabb foglalkoztatási szabályok növelték-e vállalkozása foglalkoztatási lehetőségeit?

A jelen kormányzati ciklus alatt sor került a Munka Törvénykönyvének újraszabályozására, és ez váltotta ki a legtöbb szakmai vitát a ciklus elején a szociális partnerek között. Meg kell állapítani azt is, hogy az azt megelőző időszakban egy rendkívül régi munka törvénykönyvének évről-évre több alkalommal történő módosítása zajlott, és jellemzően a régi törvény a hagyományos nagyipari foglalkoztatásra adott jogi kereteket, amelyek során a szakszervezetek értek el különböző engedményeket, egyrészről a kollektív szerződés kötésének egyre nagyobb szabadságával, másrészről a szakszervezeti tisztségviselők részére elért engedményekkel. A KISOSZ tagságát alkotó mikro- és kisvállalkozói kör a munka világával kapcsolatos jogszabályokról úgy vélekedett, hogy miközben a kisvállalkozó szinte védtelen a munkavállalói mulasztások ellen (munkavégzésre meg nem jelenés, munkaviszony azonnali megszüntetése), valamint alacsony a munkavállalói károkozással együtt járó felelősség (gondatlan károkozás esetén munkabérhez kötött jelentősen korlátozott anyagi felelősség) addig a vállalkozásoknak nehéz gazdasági helyzetben nehéz volt elérni a munkaviszony módosítását vagy akár megszüntetését, és a korábbi jogviták általában a munkavállalók támogatását hozták. Nem egyszer megemlítették, hogy a korábbi években a munkavállaló kifejezetten jól járt munkaviszony megszüntetése esetén a felmondási időre kifizetett munkabér és a végkielégítés miatt, miközben a vállalkozás adott esetben szinten fizetésképtelenné vált. Ehhez képest további nehézséget okozott az alkalmi munkavállalás lassúsága és feltételeinek szigorítása, hiszen az idegenforgalomban különösen a KISOSZ tagokra jellemző volt a szezonális vállalkozás, azaz voltak olyanok, akik kizárólag egy-egy idegenforgalmi attrakcióhoz vagy szezonhoz kapcsolódva működtették a vállalkozást, de rendkívül magas azoknak is a száma, akik szezonális jelleggel rendkívül kibővített létszámmal működtek, miközben év közben a vállalkozás fenntartásához a családi munkaerő is elégségesnek bizonyult. Ilyen előzmények után a foglalkoztatás és az ezt szabályozó munkajogi jogszabályok rugalmasabbá tétele a vállalkozások, mint munkaadók érdekeit szolgálta, azonban az egyeztetések során ez jelentős ellenállásba ütközött a szakszervezetek részéről. Nem véletlen, hogy sokáig úgy tűnt, hogy bár korábban a munka törvénykönyv bármilyen módosítása során a kormányzat támaszkodott a munkavállalói és munkaadói érdekképviseletek véleményére, az új munka törvénykönyv esetében a szociális partnerek nélkül került sor a jogszabály elfogadására. Jellemző módon a tárgyalások az NGTT keretén belül már megszakadtak, amikor a kormányzat még a VKF a Versenyszféra Állandó Konzultációs Fóruma keretében még egyeztettek a szociális partnereket képviselő szűkített csoporttal. A folyamatos egyeztetések hatására végülis megszületett a Munka Törvénykönyve, amely 2012. július 1-jén hatályba lépett, és ettől kezdve újraszabályozta a munka világát. Még a kormányzattal jó kapcsolatot ápoló szakszervezetek is sokáig tiltakoztak az új Mt. ellen, és hatásaiban a foglalkoztatás visszaszorítását, vagy a feketefoglalkoztatás erősödését vizionálták. Ennek is köszönhető, hogy az érdekképviseleti

36

szervezetek kapacitásfejlesztésére kiírt pályázatok során egy kiemelt program keretében a legtöbb forrást arra kívánták fordítani, hogy az új Mt. hatásait a foglalkoztatásra és a munkavállalói körre a szakszervezetek a munkavállalókkal együttműködve felülvizsgálják. A KISOSZ érdekképviseleti körében két dolgot el kell különíteni a válaszadások során, ezek egyike az adatokban megjelenik a másikról csak szubjektív tapasztalatot lehet meghatározni. Így a vállalkozások körében egyrészről rendkívül alacsony az új munka törvénykönyv rendelkezéseinek ismerete, de akik a rendelkezések tartalmát ismerik, azok az új Mt. szabályozását támogatják. A támogatás viszont nem jelenik meg a gyakorlati alkalmazhatóság területén, hiszen az elvi egyetértés mellett jelentősen alacsonyabb azoknak az aránya, akik közvetlenül élni tudtak a lehetőséggel és ezáltal pozitív választ adtak arra, hogy a munka világának új szabályozása növelte a foglalkoztatási lehetőségeket. Mindez azt jelenti, hogy az új munka törvénykönyv ebben a formájában még nem oldotta meg a mikroés családi jellegű kisvállalkozások foglalkoztatás bővítéshez kapcsolódó igényét, még úgy sem, hogy jelentős egyszerűsítésen ment át, a volt alkalmi, új nevén egyszerűsített foglalkoztatás jogszabályi háttere is. Ez visszatükröződik a kérdésre adott válaszokból is, hiszen régiós összesítésben mindössze a vállalkozások 14%-a nyilatkozott úgy, hogy foglakoztatási mozgásterét az új munkatörvénykönyv növelte, és 86% nem tudott élni az ezzel járó előnyökkel. A régiós adatokon belül ugyanazt tapasztaljuk az egyes megyék között, mint a korábbi foglalkoztatási kérdéseknél, vagyis ahol nagyon stabil a foglalkoztatás szintje és mértéke, ott a legalacsonyabb azon vállalkozások aránya, amelyek élni tudtak a lehetőséggel. Így a régióból Győr-Moson-Sopron megyéből a vállalkozások mindössze 8%-a adott pozitív választ arra, hogy az új munkajogi jogszabályok növelték a vállalkozás foglalkoztatási lehetőségeit, 92%uk ahol stabil az alkalmazotti létszám és alacsony a fluktuáció, érdemben nem élvezte az új szabályozás előnyeit. A második helyen a megyék közül itt is Vas megye szerepel, ahol a vállalkozások 12%-a jelezte, hogy az új Mt. növelte foglalkoztatási mozgásterét, és 88%-uk pedig azt, hogy nem érintette a vállalkozás működését az új szabályozás. Amint a korábbi kérdésekben is már látható volt, a legkevésbé stabil foglalkoztatási helyzetben levő Zala megye esetében a vállalkozások 21%-a jelezte azt, hogy a rugalmasabb foglakoztatás lehetővé tette számára a vállalkozás alkalmazotti létszámának növelését, és a körülményekhez való alkalmazkodást, és csak 79% az, ahol a vállalkozások ezzel nem tudtak élni. Ezek az egymáshoz kapcsolódó és a foglalkoztatásra vonatkozó kérdések arra is jók, hogy a belső összefüggések alapján rávilágítsanak arra, hogy mely térségekben és milyen vállalkozói körnek lehet új lehetőséget biztosítani a foglalkoztatásban, és hogy a vállalkozások ebben mennyire következetesek. A felmérésben az nem okozott meglepetést, hogy a járműipari fejlesztések és a hozzájuk kapcsolódó ipari termelés alapján Győr-MosonSopron megye az a terület, nem csak régión belül, hanem országosan is, ahol maga a gazdaság generálja foglalkoztatási szintet, és egy folyamatosan bővülő ipari termelés a hozzá kapcsolódó beszállító és szolgáltató vállalkozói körrel olyan stabil foglalkoztatást produkál, amely még a KKV szektorban sem kíván jelentős mértékben új intézkedéseket. Minél

37

kevésbé stabil a gazdasági helyzet már a környező megyékben is, annál inkább szükség van engedményekre, kedvezményekre, illetve rugalmas gazdasági lépést biztosító jogszabályi környezetre. A kérdésre adott válaszokat mind régiós szinten mind megyei szinten az alábbi oszlopdiagramok tartalmazzák:

100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0%

92%

88%

86% 79%

igen % nem % 21% 8%

Gy-M-S megye

14%

12%

Vas megye

Zala megye

38

Régiós összesítés

9.

A munkajogi szabályok változása okozott-e bármely munkavállalójával munkahelyi konfliktust, kezdeményeztek-e vállalkozása ellen munkaügyi bírósági eljárást?

A munkajogi szabályok változása során érdemes volt felmérni, hogyan alakult a munkahelyi konfliktusok helyzete a megkérdezett mikro- és kisvállalkozások esetében, különösen a gazdasági válságot követő időszakban. Azt már az előző kérdés során is leírtuk, hogy a megkérdezett vállalkozások egy része arról számolt be, hogy igényeit és jogos követeléseit a munkavállalóval szemben nehezen tudja érvényesíteni, miközben a jogviták elbírálása során a bíróságok és hatóságok általában a munkavállalóknak adtak korábban igazat. Volt olyan válaszadó, aki elmondta, hogy munkahelyi konfliktus esetén a törvényes igénynél akár többet is fizetett munkaviszony megszüntetése esetén a munkavállaló számára, hogy ha a konfliktus egy rendkívüli munkaügyi ellenőrzéssel vagy elhúzódó perrel fenyegetett. Ez a helyzet tovább romlott a gazdasági válság időszakában, hiszen e vállalkozói körben nem volt egyszerűen bejelentett csoportos létszámleépítés és annak a munkaügyi központokkal együtt történő végrehajtása, hanem a vállalkozások alacsony foglalkoztatotti létszáma miatt ez sok esetben személyes konfliktusokkal és vitákkal járt. Nem véletlen, hogy a KISOSZ részéről felvetődött egy közvetítői, jószolgálati tevékenység beindítása a szakszervezetekkel együtt a munkahelyi konfliktusban való békéltetés céljából, azonban ahhoz, hogy ez egy megalapozott igény legyen, a feltett kérdésre adott válaszok megfelelő alapot szolgáltatnak. Így amennyiben különösen a válság időszakának végén és a gazdasági növekedés kezdetén megoldható, hogy a munkavállalót egy kiválasztott reprezentatív szakszervezet, a vállalkozást pedig az a munkaadói, vállalkozói érdekképviselet képviselje, amelynek a tagja, úgy elkerülhetőek a hosszú évekig tartó jogviták, valamint a személyes indulatok a felek között. A fentiek előrebocsátása után jelezni kell azt is, hogy a megkérdezett vállalkozások száma és az országos arányok miatt nem is volt olyan várakozás, hogy tömeges munkaügyi eljárásokra kerülne sor, ehelyett nagyon fontos volt a személyes vélemények begyűjtése, valamint az arányok felmérése. A megkérdezett vállalkozások nagy része munkahelyi konfliktus esetén leggyakrabban a munkabér és a munkaviszony megszüntetésének kérdését emlegette, és felmerültek olyan vállalkozói vélemények is,ahol a munkáltatónak, azaz a vállalkozásoknak volt kártérítési igénye a munkavállalóval szemben. A válaszok azért érdekesek, mert ezek a vélemények jelentős ellentétben vannak azokkal az adatokkal és véleményekkel, amelyeket a szabálytalan foglalkoztatásról a munkavállalói szervezetek publikálnak és közölnek. Régiós szinten a megkérdezett vállalkozások mindössze 1%-a nyilatkozott úgy, hogy az új munkajogi szabályozás környezetében volt munkahelyi konfliktusa, illetve kezdeményeztek vállalkozása ellen munkaügyi bírósági eljárást. Az alacsony arányban természetesen az is benne van, hogy még az új munka törvénykönyve előtt megszűnt a munkavállalók alanyi jogon járó költség és illetékmentessége munkajogi per esetén.

39

Az előző kérdésekhez hasonlóan a legmagasabb aránya foglalkoztatási stabilitással rendelkző Győr-Moson-Sopron megyében a legjobb a helyzet, hiszen a vállalkozások 100%-a jelezte, hogy nincs munkahelyi konfliktsa vagy bírósági eljárása, azaz egyetlen egy vállalkozásnál sem okozott sem a válság sem a megváltozott munkajogi szabályozási környezet sem munkahelyi szintű problémát. A másik két megyében is rendkívül alacsony a szint, érdekes módon nem Vas megye került a második legjobb pozícióba, hiszen ott 2% adott számot arról, hogy vállalkozásában munkahelyi konfliktus, vagy munkaügyi bírósági eljárás előfordult, míg Zala megyében csak egy %, de az e személyes interjúk alapján annak is köszönhető, hogy Zala megyében a megkérdezettek elmondása szerint a problémákat elintézik peren kívül. A vállalkozói válaszokat az alábbi oszlopdiagramok tartalmazzák megyénként és régiósan is.

40

10. A lakossági rezsicsökkentés mellett a vállalkozói terhek változásának értékeléséhez kérjük jelölje meg, hogy a vállalkozása működtetési költségei az elmúlt évben hogyan alakultak. A vállalkozói kérdőívnek a korábbi kérdései a vállalkozások árbevételével és foglalkoztató képességével álltak kapcsolatban, azonban a nyereségtermelő képességet és a jövedelem pozíciót értelemszerűen a költségek is meghatározzák. Ezért kiemelkedően fontos, hogy miközben a kormányzat meghirdette a lakossági rezsicsökkentést, ezzel párhuzamosan a mikro- és kisvállalkozások költségei hogyan alakulnak. A költségek elemzése azért is fontos, mert miközben a kérdőíves felmérés értékelésének időszakában már látható a gazdaság stabilitása és a növekedés elindulása, a bolti kiskereskedelmi forgalom a statisztikai adatok szerint emelkedik, ezzel párhuzamosan 2014. év első negyedévében a kiskereskedelmi egységek száma több mint ezerrel csökkent. ha figyelembe vesszük a nemzetgazdaság pozitív adatait, akkor a megszűnésre elsősorban a költségek átlagnál magasabb növekedése, vagy egyes esetekben a kitermelhetetlenség ad reális magyarázatot. A költségek közül első helyen szerepelnek vállalkozás működtetési költségei, amelyek nem lecserélhetőek, ide tartoznak a közüzemi költségek, és a vállalkozások működtetésével együtt járó kiadások, de közvetett módon ide tartoznak azok a kötelező hatósági díjak, közterhek és bérleti díjak is, amelyeket a vállalkozásoknak folyamatosan meg kell finanszírozniuk. A KKV vállalkozások általános költségterhelése még a környező országokhoz képest is magas, akkor is, hogy ha annak az egyes adónemenkénti vizsgálatánál tapasztalhatunk kedvező tendenciát, mint például a társasági adó 10%-os mértéke, ezzel párhuzamosan a finanszírozáshoz szükséges források jelentős részét elviszi az uniós szinten legmagasabb általános forgalmi adó, valamint egyes termékeknél a jövedéki adó. Ezekre az áruk forgási sebességének növelésével, illetve az árukínálat szűkítésével vagy módosításával lehet választ találni, azonban a bérleti díjakkal kapcsolatban a vállalkozó nem tehet semmit. A vizsgált KISOSZ tagság jelentős része nem saját tulajdonban dolgozik, hanem általában önkormányzattól vagy más bérbeadódót bérelt helyiségben működteti a vállalkozását. E körben az önkormányzatok kettős szorításban vannak, hiszen egyrészről a helyi adó bevételek miatt számukra kedvező lenne a bérleti díjak alacsonyan tartása, és a jövedelmező vállalkozások nagy számú működése, másrészről azonban az önkormányzatok szűkös gazdálkodása egyre inkább igényli a bérleti díjak emelésété, vagy vásárokon, rendezvényeken a helypénzek összegének növelését. A korábbi kérdések során már érintettük a foglalkoztatással együtt járó költségek növekedését, azaz a legkisebb jövedelmeket a KISOSZ tagságot alkotó vállalkozásoknak az elmúlt években úgy kellett növelni, hogy a mögött gazdasági teljesítmény nem állt, azaz a bérekhez és közterheikhez szükséges többletforrásokat árbevételből nem lehetett biztosítani, kizárólag az egyéb költségek csökkentéséből,v agy tőkepótlásból. Ezt különösen nehezítette, amikor a kormányzat a ciklus elején az elvárt béremelés kategóriáját is

41

bevezette, amely a vállalkozások részére egy erőltetett és gazdaságilag indokolatlan bérköltség növekedést eredményezett. A kérdőíves felmérés az egyes költségnemek alakulását külön-külön nem vizsgálta ebben a kérdésben, hanem kizárólag a vállalkozások működéséhez szükséges általános költségszint mértékére volt kíváncsi, ahhoz, hogy ezeket összevetve a kérdőíves felmérés elején szereplő gazdasági adatokkal megérthessük a vállalkozások fluktuációját, illetve jövedelem pozíciójának változását. Ennek megfelelően egy általános képet kaphatunk a kérdőíves felmérés során adott válaszokból arra, hogy a vállalkozói költségek hogyan alakultak, miközben a kormányzat a lakosság általános költségterhelését és eladósodottságát akarta csökkenteni mind a devizahitelesek problémájának rendezésével, mind a lakossági rezsicsökkentéssel. A kérdésre a régióban született válaszokból megállapítható, hogy mindössze a vállalkozások egynegyedénél, azaz 24%-nál maradtak változatlanul a költségek, és hozzá jön még 4%, ahol a vállalkozások működtetési költségei csökkentek. E két kategória együttesen nem éri el a megkérdezett vállalkozások egyharmadát. A többi esetben egy vállalkozás általános működési költségszintje emelkedett, ezek közül is jelentősen emelkedett 17%-nál, de általános mértékben emelkedtek a költségek a megkérdezettek 55%-ánál. Mindezek alapján megfogalmazható a vállalkozások részéről az a véleménye, hogy a mikro- és kisvállalkozások foglalkoztató képességnek fenntartásához a kormányzatnak a KKV vállalkozások működtetési költségeit is csökkentenie kell.

Nyugat-Dunántúli régió 4% 24%

17% jelentősen emelkedtek emelkedtek változatlanul maradtak

55%

csökkentek

A kérdésre adott válaszokból régión belül az is kiderül, hogy ismét csak Győr-Moson-Sopron megyében a legstabilabb a vállalkozások működése, és ez nem csak a foglalkoztatóképesség, valamint az árbevétel, hanem az általános költségszint oldaláról is igaz. Bár a vállalkozások majdnem kétharmada jelezte, hogy a költségek emelkedtek (65%), de mindössze 1%-uk jelezte ezt jelentős emelkedésnek, és ezzel az aránnyal is a három megye közül a legstabilabb a költségszint. A megkérdezettek 32%-ánál változatlanul maradtak a költségek, és mindössze 2% jelezte, hogy a költségek csökkentek, azaz az általános vállalkozói költségszint még a legjobb megyében is a válaszadók kétharmada szerint emelkedett.

42

Győr-Moson-Sopron megye 2% 1% 32%

jelentősen emelkedtek emelkedtek 65%

változatlanul maradtak csökkentek

A megyék helyzetét figyelembe véve meglepő módon Zala megyében 27% mondta azt a vállalkozók közül, hogy a költségszintje változatlanul maradt, és 6% kifejezett csökkentésről számolt be. Ezzel költségszint értékelés kérdésében megelőzték a korábbi gazdasági jellegű adatokra alapuló kérdésekhez képest Vas megyét, és ez feltehetően annak köszönhető, hogy a helyi önkormányzatok megpróbálták rendezvényeken, vásárokon a helypénzek csökkentésével ösztönözni a kitelepülő vállalkozókat, illetve az önkormányzati üzletek bérleti díja sem emelkedett, ehhez a helyzethez hozzájárult az is, hogy a különböző ilyen jellegű költségek önkormányzati rendeletének tárgyalására rendszeresen meghívták a vállalkozói érdekképviseleteket, köztük a KISOSZ-t is. Ezzel együtt a vállalkozások 52%-a nyilatkozott úgy, hogy az általános költségszint emelkedett, és 15% pedig, hogy jelentősen emelkedett, és a személyes interjúk során adott válaszokból megállapítható, hogy ezek a költségek elsősorban az adók, illetékek, illetve a foglalkoztatás és a kötelező bérelemelés többletköltségeiből tevődtek össze.

Zala megye 6%

15%

27%

jelentősen emelkedtek emelkedtek 52%

változatlanul maradtak csökkentek

43

E kérdésre adott válaszokból a legrosszabb helyzet Vas megyében alakult ki, ahol a vállalkozások 84%-a adott számot költségszint emelkedésről, mégpedig oly módon, hogy 49%-uknál a költségek emelkedtek és 39%-uknál pedig jelentősen emelkedtek. Mindez azt jelenti, hogy a megyében a vállalkozások jövedelempozíciója romlott a legjobba régiós szinten, sok válaszból az derül ki, hogy ma már nem éri meg a megye nagy részérőben vállalkozni, miközben a termák turizmushoz kapcsolódó fejlesztések miatt kifejezetten húzó települések léteznek a megyében. A válaszokból az is kiderül, hogy a vállalkozások 12%-ánál marad változatlan a költségszint, és mindössze 4% adott számot arról, hogy a költségek csökkentek.

Vas megye 4% 12%

35%

jelentősen emelkedtek emelkedtek változatlanul maradtak

49%

csökkentek

A megyei adatokból az következik, hogy a KISOSZ-nak mint érdekképviseleti szervezetnek az adminisztráció csökkentése mellett jelentős súlyt kell fektetni munkájában az általános vállalkozói költségszint csökkentése érdekében, különös tekintettel egy olyan időszakban,a mikor a kormányzat meghirdette a fiatalok vállalkozóvá válásának támogatását, ahol az ifjúsági munkanélküliségre az egyik alternatív válasz az lehet, hogy érdemes saját lábra állni. Az adatokból viszont az következik, hogy egyes megyékben a vállalkozói lét sokszor nem alternatíva, mert különösen induló vállalkozások esetén a piaci helyzet mellett az általánosan magas költségszint is visszafogó hatással lehet.

44

11. A kormány folyamatosan foglalkozik a vállalkozásokat terhelő adminisztráció csökkentésével, erre munkabizottságot hozott létre. Hallott-e a vállalkozói adminisztrációs terheket csökkentő munkabizottságról, vagy ez erre vonatkozó ún. Egyszerű Állam programról? 2010-ben a kormányváltás követően az új ciklus elején a kormányzat rögtön meghirdette a vállalkozói adminisztráció több lépcsőben történő csökkentését, és forintosítva meghatározta azokat az értékeket, amelyek akár az első ütemben tett intézkedésekkel, akár a második ütem során a vállalkozások részére anyagi előnyöket biztosítottak. Az adminisztráció csökkentésére létrejött munkacsoport úgy állt fel, hogy arra az egyes érintett szaktárcákon kívül meghívást kaptak a vállalkozói érdekképviseletek és a kamarák, és a munkabizottság munkatervének összeállítása során támaszkodtak az érdekképviseletek javaslataira. A KISOSZ a munkacsoportnak alapítástól fogva tagja lett, és a program indításakor egy részletes javaslatcsomagot adott át a munkacsoportot vezető helyettes államtitkárnak. Ezekben összefoglalták azokat az adminisztrációs többletköltségeket, amelyek a tagvállalkozásokat érintik, majd az erre vonatkozó konzultációk során helyi szintű vállalkozói fórumokat szervezetek, hogy a szakértők a gyakorló vállalkozókkal találkozhassanak. A javaslatok visszaköszöntek az ún. Egyszerű Állam középtávú kormányprogram által meghatározott beavatkozási területeken, ezért nagy várakozás előzte meg a munkacsoport tevékenységét. Ráadásul a munkacsoportot vezető helyettes államtitkár alapelvként rögzítette, hogy minden egyes újabb adminisztrációs teher legalább egy, de inkább kettő adminisztrációs teher megszüntetésével járjon együtt. Az intézkedések hatásvizsgálatára létrejött egy monitoring bizottság, amelyben a KISOSZ képviselői és szakértői szintén helyet kaptak. A munka során az érdekképviseleti szakértők megállapították, hogy az egyes intézkedések értékelésében a közigazgatást képviselő szakértők általában nagyon elégedetten nyilatkoztak, míg a vállalkozói érdekképviseleti szakértők a munkabizottság kétoldalú megítélését hangsúlyozták, azaz egy-egy intézkedési programcsomag sikere mellett hangsúlyozták azokat az intézkedéseket, amelyek többlet terheket okoztak. A KISOSZ szakértői a tárgyalások során példaként említették meg az elvárt bérrel, illetve a bérkompenzációval kapcsolatos adminisztrációt, vagy az adózási rendszer átalakításával megjelenő új adónemeket, amelyekkel a befizetési jogcímek szintén megduplázódtak. Mindezek alapján a napi gyakorlatban a vállalkozások a terhek csökkenését kevésbé tudták érezni, és ez visszaköszön a kérdésre adott válaszokból is. A program megismerését egyébként a KISOSZ rendkívüli módon elősegítette azzal, hogy a tagságot és az érdekképviseleti szervezetet folyamatosan tájékoztatta a munkákról, az egyes eredményekről, tájékoztatást adott a Kereskedelmi Élet című szakmai újságban, valamint a megyei szervezetek az egyes megyei hírlevelekben. A fentiek ellenére régiós összevetésben megállapítható, hogy vállalkozások több mint kétharmada nem hallott a munkabizottságról és a programról, 67%-uk adott a kérdésre

45

nemleges választ, és csak 33-uk adott pozitív választ. Feltehető, hogy amennyiben nem a folyamatos információt biztosító érdekképviselethez tartozó vállalkozások a kérdés alanyai, úgy ez az arány még rosszabb lenne. Az érdekképviseleti tájékoztatás minőségét is jelzi, hogy ahol a legrosszabb a gazdasági helyzet, a vállalkozások ott voltak a legfogékonyabbak e kormányprogramra, így a régión belül jelentősen eltérő a helyzet annak függvényében, hogy milyen stabil az egyes megyék gazdasági helyzete. A korábbi megyei különbségek viszonylag szerény arányt képviseltek, itt viszont a válaszokból kiemelkedő szélsőségek találhatóak. A korábbi gazdasági adatoknál a legrosszabb helyzetűnek minősülő Zala megyében a vállalkozások közel kétharmada ismerte az Egyszerű Állam programot, és a vállalkozói adminisztráció csökkentésére létrejövő munkabizottságot és csak 36%-a nem ismerte, a vállalkozások kifejezetten vártak valamilyen segítségre a hagyományosan jobboldali vezetéssel bíró önkormányzatoknál. Ehhez képest Vas megyében a vállalkozások mindössze 25%-a adott pozitív választ a kérdésre, és háromnegyedük nem is foglalkozott, nem is ismerte sem a programot, sem az erre létrejövő munkacsoport tevékenységét. Miután a korábbi régiós adatokból is kiderült, hogy a legstabilabb és legkisebb fluktuációval rendelkező vállalkozói kör Győr-Moson-Sopron megyében található, így nem meglepő, hogy ott az arányok teljesen eltolódtak, azaz a válaszadók mindössze 10%-a ismerte a munkacsoportot, és 90%-uk pedig nemleges választ adott kérdésre. Mindez azt jelenti, hogy a kormányzat részére a stabil gazdásig helyzetben lévő vállalkozások esetében nagy kihívást jelent a szándékok megismertetése a vállalkozói pozíció további javítása érdekében. A régiós és a megyei adatokat a következő oszlopdiagram tartalmazza. 90% 90% 75%

80%

64%

70%

67%

60% 50%

36%

40% 10%

10% 0% Gy-M-S megye

Vas megye

igen % nem %

25%

30% 20%

33%

Zala megye

46

Régiós összesítés

12. Megítélése szerint az elmúlt évben csökkentek-e a vállalkozásának működésére vonatkozó adminisztrációs terhek? A vállalkozói adminisztráció csökkentésével kapcsolatban az előző kérdés arra vonatkozott, hogyan ismerik a vállalkozások az erre irányuló kormányzati programot, valamint a végrehajtásra létrejött intézményrendszert. Ez a kérdés pedig arra volt kíváncsi, hogy a terveknek és az intézkedéseknek lett-e olyan gyakorlati tapasztalata, amely a vállalkozások életére pozitív hatást gyakorolt volna. Az Egyszerű Állam program intézkedéseiben szerepelnek olyan tevékenységek, amelyek az eljáró közigazgatási szervek vagy hatóságok eljárását érintik, és ezekkel nem kerülnek kapcsolatba azok a vállalkozások, amelyeknek a program időtartama alatt a vállalkozás státuszával, fejlesztésével vagy működtetésével kapcsolatban ilyen gondjai nem merültek fel. Ez vonatkozik például az engedélyezési határidők, vagy a közigazgatási eljárás kérdésére is, azoknál a vállalkozásoknál, ahol nem történt sem személyi sem működésbeli változás a vállalkozás működtetése során. Ugyanakkor vannak olyan előírások, különösen az élelmiszerbiztonság és az élelmiszerhigiéniai adminisztráció feladatai között, ahol a KISOSZ kezdeményezte ezek egyszerűsítését vagy megszüntetését, de jogszabályváltozásokra a program jelenlegi állásában nem került sor, így a vállalkozások semmit sem érzékeltek a KISOSZ javaslatokból. Talán a legnagyobb mértékben a szezonális működtetésű vállalkozások érzékelték a változásokat, hiszen esetükben minden év idegenforgalmi szezonjában újra kell kezdeni a vállalkozás működéséhez szükséges engedélyezési eljárásokat, akár az üzemeltető személyének változása, akár az üzlet jellege miatt. Mindezek előrebocsátásával tényszerűen a régióban az állapítható meg, hogy a vállalkozások mindössze 3%-a érezte úgy, hogy az adminisztrációs terhek csökkentek, 58%-uk szerint minden változatlan maradt, és 39%-uk szerint az adminisztrációs terhek nőttek. Az adatsorból az következik, hogy régiós szinten a vállalkozások elenyésző hányada érezte a pozitív változást. A régiós adatokat az alábbi kördiagram tartalmazza:

Nyugat-Dunántúli régió 3% 39% csökkentek 58%

változatlanok maradtak nőttek

47

A régión belül Vas megyében meglepő módon a leginkább pozitív a tapasztalat, hiszen a vállalkozások 7%-a jelezte, hogy az adminisztrációs terhei csökkentek, 49%-uk szerint változatlan maradt, 44%-a a vállalkozásoknak jelezte, hogy az adminisztrációs terhek nőttek. Vas megyében az adminisztrációs terhek megítélését nagymértékben segítette, hogy a megkérdezett vállalkozások az országos aránynál magasabb arányban működnek az idegenforgalom és a vendéglátás területén, márpedig az olyan intézkedések, mint például a kötelező gyártmánylap eltörlése, az anyaghányadok kimutatásának eltörlése, ezt a vállalkozói kört kedvezően érintette. A Vas megyei adatokat az alábbi kördiagram tartalmazza:

Vas megye 7% 44% csökkentek 49%

változatlanok maradtak nőttek

A régió két másik megyéjében szélsőségesen eltérő a helyzet. A korábban leírtak szerint a legnagyobb gazdasági stabilitással, folyamatos megrendelés állománnyal, vendégforgalommal és változatlan jövedelempozícióval rendelkező Győr-Moson-Sopron megyében a vállalkozások 89%-a arról adott tájékoztatást, hogy az adminisztrációs kötelezettsége változatlan maradt, azaz többletterhei nem keletkeztek, de érdemi csökkentést sem tapasztalt. A megkérdezettek mindössze 11%-a nyilatkozott úgy, hogy az adminisztrációs terhei csökkentek, ez valószínűleg az egész országra tekintve a legkedvezőbb arányú válaszadást jelenti. Az adatokat az alábbi kördiagram tartalmazza:

48

Győr-Moson-Sopron megye 0% 11% csökkentek változatlanok maradtak 89%

nőttek

A Győr-Moson-Sopron megyei helyzet éles ellentétben a Zala megyei vállalkozók 63%-a szerint a vállalkozókat terhelő adminisztráció nőtt, és ez a megkérdezettek majdnem kétharmada. Velük szemben mindössze 1% jelezte az adminisztráció csökkentését, míg 36% szerint az adminisztrációs terhek az elmúlt időszakban az Egyszerű Állam program intézkedései ellenére nem csökkentek. Ezt az adatsort az alábbi kördiagram tartalmazza:

Zala megye 1% 36% csökkentek 63%

változatlanok maradtak nőttek

Az ún. Egyszerű Állam programból és a vállalkozói érdekképviseleti szervezetek nyilatkozataiból, véleményéből az következi, hogy a gazdaság egésze az egyik legfontosabb kérdésnek tekinti a vállalkozásokat terhelő adminisztráció csökkentését, hiszen uniós összevetésben a magyar vállalkozások költségeiben 5-6-szoros többletköltséget jelent az adminisztráció, amely a nemzetközi versenyképességet jelentős mértékben csökkenti. Annak

49

ellenére, hogy e feladatra a kormányzat létrehozott egy munkabizottságot és abban a gazdasági és vállalkozói érdekképviseleti szövetséget aktív szerepet vállalnak, a programot a vállalkozások nagy része még nem érzi sikeresnek és konkrét előnyeit nem élvezi. Mindezek alapján a közeljövő egyik legnagyobb érdekképviseleti feladatcsomagjának a vállalkozói adminisztráció további csökkentése tekinthető, és ehhez hozzá kell kapcsolni a vállalkozások folyamatos tájékoztatását az egyes intézkedésekről és vállalkozói előnyökről.

50

13. Vállalkozása kihasználta-e a kormányzat által bevezetett új egyszerűsített adófizetési formák (KATA vagy KIVA) lehetőségeit? A jelenlegi kormányzati ciklusban a nemzetgazdasági miniszter a tárca vezetői poszt elfoglalása során ígéretet tett arra, hogy egyszerűsíti az adóbevallásokkal és befizetésekkel kapcsolatos feltételeket, a médiában a legemlékezetesebb ilyen ígéret a „söralátét” nagyságú adóbevallás megteremtése. A vállalkozói körben ez annyit jelentett, hogy két új adónem jelent meg a már meglévő egyszerűsített adózási formák mellé, az egyik a kiadózó vállalkozók tételes adója (KATA), a másik pedig a kisvállalati adó (KIVA). A két új adózási forma mellett megmaradt a személyi jövedelemadó hatálya alá tartozó egyéni vállalkozók adófizetési lehetősége a kereskedelemre vonatkozó átalányjellegű adó, valamint az egyszerűsített vállalkozói adó (EVA), igaz az utóbbi feltételei a vállalkozások részére hátrányossá váltak. A két új adónem egyébként a munkahelyvédelmi akcióterv részeként jelent meg, és nyilvánvalóan a foglalkoztatás ösztönzését, vagy olcsóbbá tételét célozta, akár azáltal, hogy a magánszemélyek önálló vállalkozóvá válhattak, akár azáltal, hogy a magas élőmunka terhek összevonásra kerültek a vállalkozás társasági adó alapjával. A KISOSZ szakértői mindkét új adónem tekintetében hatásvizsgálatot végeztek a tagság körében, valamint testületi fórumokon és szakmai lapjaiban részletesen ismertették az új adózási formák előnyeit és hátrányait a vállalkozások részére. A kisadózó vállalkozások tételes adójával kapcsolatban megállapították, hogy miután az éves árbevételét az alanyi áfa mentesség értékhatárához, azaz 6 millió forint összeghez kötötték, így ez az adózási forma nem kedvező azoknak a kereskedelmi és vendéglátó vállalkozásoknak, ahol jellemző a magas árbevétel és forgalom, és alacsony a jövedelmezőség. A KATA elsősorban azoknak jó, akik nem kereskedelmi tevékenységet végeznek, hanem elsősorban a saját tudásukat, személyes szolgáltatásukat értékesítik a piacon, alacsony fogalom és magasa jövedelmezőség mellett. Ugyanakkor nem vitatható ennek az adózási formának a kedvező hatása, hiszen a legkisebb vállalkozásoknak fölöslegessé vált a könyvelési szolgáltatás igénybevétele, a költségszámláikat egyszerűen gyűjtik, és egyetlen kötelezettségük főfoglalkozású vállalkozóként a havi 50 ezer, mellékfoglalkozású vállalkozóként a havi 25 ezer forint adó befizetése. Így ezt a vállalkozási formát a KISOSZ elsősorban az induló vállalkozásoknak, különösen an jelen pályázati programmal egy időben indult fiatalok vállalkozóvá válásának támogatását igénybevevő leendő fiatal vállalkozásoknak ajánlották. A kisvállalati adóra az a jellemző a KISOSZ megállapításai szerint, hogy az elsősorban a termelő tevékenységet végző vállalkozásoknak jó, ahol jellemzően nagyon magas az élőmunka aránya, viszont csekély a jövedelmezőség, így egy jelentős számú foglalkoztatott állítja elő alacsonyabb forgalommal a termékeket. A KISOSZ tagságára pont a fordítottja jellemző, azaz a kereskedelemben és a vendéglátásban a relatíve alacsonyabb foglalkoztatotti létszám biztosítja a magas forgalmat, hiszen a termékek forgási sebessége növelésével egy-egy kisvállalkozó ugyanazt a forgótőkét az év során sokszorosan felhasználja

51

a kereskedelmi forgalomban. Ennek ellenére a KISOSZ szakértői a kisvállalati adó bevezetésével is egyetértettek, azonban megállapították, hogy mindkét adónemnél jelentős változtatásokra lenne szükség ahhoz, hogy ezeket a tagságot alkotó kereskedelmi és vendéglátó vállalkozások fel tudják használni. Az egyik megoldás a KATA esetében az lenne, ha az árbevételi értékhatár kizárólag a tevékenység jövedelemtartamára vonatkozna, azaz az árbevételből az eladott áruk beszerzési értékét és a közvetített szolgáltatások értékét le lehetne vonni, és a célzott vállalkozói réteghez hasonlóan az így képződött jövedelemre vonatkozna az adózási forma. A kisvállalati adó esetében is az árbevétel fenti korrekciójára lenne szükség ahhoz, hogy az összeszámítás alapján a vállalkozásoknak megérje az új adózási forma alkalmazása. A KISOSZ vagy ezekre a korrekciókra, vagy pedig egy új, a nagyforgalom kis árrés jellemzőivel leírható kereskedelmi és vendéglátó tevékenységre alkalmas egyszerűsített átalány jellegű adó bevezetését szorgalmazza. A fentiekhez képest régiós összesítésben Nyugat-Dunántúlon a vállalkozások 14%-a tudta kihasználni az új egyszerűsített adófizetési formák valamelyikét, ugyanakkor a megkérdezett vállalkozások mindegyike támogatta ezek bevezetését. Régión belül természetesen nagy az eltérés az egyes megyék között, ahogy már Nyugat-Dunántúlon a szakmai anyag tartalmazza, a legstabilabb gazdálkodással rendelkező megyében a legalacsonyabb az új adózási formákat választó vállalkozások száma, azaz Győr-Moson-Sopron megyében a megkérdezettek mindössze 3%-a használta ki s a két új adónemet, 97%-uk esetében nem volt szükség adózási formák változtatására. Vas megyében a megkérdezettek 6%-a, míg a leginkább fluktuációval jellemezhető megyében, Zala megyében a megkérdezett vállalkozások 32%-a alkalmazta valamelyik új egyszerűsített adófizetési formát. Zala megyében a megkérdezettek jelentős aránya a KATA adózási formát választotta, mert mikrovállalkozóként jellemzően sokan az ÁFA alanyi mentes értékhatár alatt maradtak így is. Ebben szerepet játszott az is, hogy rendkívül magas szezonális, piacokon és/vagy vásárokon árusító megkérdezett kereskedők száma, akik alkalmazott nélkül, saját maguk értékesítve maradtak az árbevételi értékhatár alatt. Az új adózási formákkal kapcsolatos adatokat az alábbi oszlopdiagram tartalmazza régiós és megyei adatok esetében is:

100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0%

97%

94% 86% 68%

igen % 32%

nem % 14%

3% Gy-M-S megye

6%

Vas megye

Zala megye

52

Régiós összesítés

14. A 2007-2013 ciklus alatt nyújtott-e be sikeres Európai Uniós támogatással járó pályázatot? A 2007-2013-as pályázati ciklus során a KISOSZ több ízben kezdeményezte, hogy a tagságát alkotó mikro- és kisvállalkozások esetében álljon rendelkezésre elkülönített pályázati keretösszeg az egyes konstrukciók esetében. A gazdaságfejlesztésre vonatkozó pályázatoknál a ciklus végére ez az intézkedés megtörtént, hiszen külön kategóriába kerültek a mikro- és kisvállalkozások, külön kategóriába a középvállalkozások, és külön költségkeret állt rendelkezésre a nagyvállalkozások számára. Erre azért volt szükség, mert az azt megelőző időszakban a legkisebb vállalkozások sokkal kisebb arányban jutottak uniós forrásokhoz, mint a nagyobb vállalkozások. Ez visszavezethető arra, hogy a KISOSZ tagságát alkotó mikro- és kisvállalkozások nem rendelkeznek olyan saját apparátussal, amelyik rövid időn belül jó minőségű pályázatokat tud készíteni, és benyújtani, miközben ahhoz rengeteg mellékletre és hatósági igazolásra volt szükség. Az új kialakult rendszerben a legkisebb vállalkozásokra vonatkozó adminisztrációs előírások egyszerűsödtek, az adatlap kitöltésével és néhány melléklet becsatolásával a forrásokat meg lehetett igényelni, és a beérkezési sorrenden alapuló automatikus bírálat keretében már sokkal többen jutottak uniós forráshoz mint korábban. A humánerőforrás jellegű pályázatok estében azonban továbbra is korlát maradt a legalacsonyabb összegű pályázatható támogatás meghatározása, hiszen az 5 fő foglalkoztatotti létszám alatt nehezen lehetett olyan pályázati programot összeállítani, amelyik egyszerre biztosította a munkavégzés folyamatosságát, és a szükséges értékhatárt. Ilyen körülmények között a munkahelyi képzések igénybevételére e vállalkozói körben kizárólag a vállalkozások széles körére kiterjedő közösen szervezett program alkalmazásával kerülhetett sor, azaz humánerőforrás oldalon az ernyőszervezeteken keresztül történt a támogatások eljuttatása a végső kedvezményezett vállalkozásoknak. A kérdőíves felmérés időszakában már lezajlottak az első szakmai egyeztetések a 2014-2020 pályázati ciklusra vonatkozó prioritások és várható pályázati kiírások körében, a fenti tapasztalatokat a KISOSZ önálló kezdeményezések formájában eljuttatta a programok tervezőihez, mind a vállalkozások mérete, mind az ernyőszervezeteken keresztüli juttatás megvalósítása érdekében. Ezt a kezdeményezése a KISOSZ még kiegészítette azzal, hogy jelenleg is fut olyan pályázati program, az ún. „kisvállalati tanácsadás” program, amelyben a KISOSZ egy támogatásközvetítőt konzorcium tagja, és ennek során az eljárás gyorsítása és a vállalkozói kedvezményezetti kör szélesítése érdekében feladatot vállaltak át az állami intézményrendszertől. Ennek szakmai tapasztalatai alapján arra is született javaslat, hogy a kormányzat a legkisebb mikro- és kisvállalkozások esetében alkalmazzon hasonló pályázati konstrukciót a gyorsabb és hatékonyabb ügyintézés és a vállalkozások széles körének elérése érdekében. A kérdőíves felmérésben adott válaszok az országos átlaghoz képest vélhetően jobb arányokat mutatnak, hiszen a KISOSZ folyamatosan tájékoztatta a vállalkozó tagokat arról, hogy milyen források állnak rendelkezésre, a megyei tagegyesületek pályázati tanácsadási

53

szolgáltatást nyújtottak, sőt egyes esetekben a pályázatok megírását is átvállalták a vállalkozóktól. Egyes új kiírások esetében pedig megyei vállalkozói fórum megrendezésére, vagy csoportgyűlés megtartására került sor annak érdekében, hogy az információk gyorsan eljussanak az érintett vállalkozói körhöz, és közvetlen konzultációra is sor kerülhessen. A KISOSZ deklarált célja volt, hogy minél több a tagságát alkotó mikro- és kisvállalkozás jusson Európai Uniós támogatáshoz. Ehhez képest régiós szinten a megkérdezett vállalkozások 16%a nyilatkozott arról, hogy sikeres pályázatot nyújtott be uniós források felhasználáséra, ez jelentősen magasabb mint bármilyen reprezentatív országos adat a kisvállalkozói körben. Így a pozitív válaszok aránya egyben az érdekképviselet tevékenységét is pozitívan minősíti. A régión belül egyes megyékben adott vállalkozói válaszok a korábbi trendet viszik tovább, azaz a legstabilabb piaccal, foglalkoztató képességgel és jövedelempozícióval rendelkező vállalkozásokat tartalmazó megyében, Győr-Moson-Sopron megyében a megkérdezett vállalkozások mindössze 1%-a vett igénybe uniós támogatást, ami azt is jelzi, hogy ilyen pályázati források nélkül is stabilan működni tudnak. Ehhez képest Vas megyében már a megkérdezett vállalkozások 19%-a, a legbizonytalanabb megyében, Zala megyében pedig 27%-a jelezte, hogy igénybe vette az uniós pályázati támogatások rendszerét. Ehhez meg kell jegyezni azt is, hogy Zala megyében több városi vállalkozói fórumra került sor a vállalati tanácsadás program népszerűsítésére, sokan jelentkezetek generációváltás során a fiatalok vállalkozóvá válásának támogatására, sokan vettek részt humánerőforrás szolgáltatást uniós forrásból, és nem kevesen pályáztak gazdaságfejlesztési forrásokra is. E megyében jellemző egyébként a vendéglátót vállalkozásoknál a tanuló foglalkoztatás és a munkahelyteremtő pályázatok igénybevétele, ahol személyes interjúk során kiderült, hogy a vállalkozások nem tesznek különbséget az NFA-ból finanszírozatott hazai pályázatok és az uniós pályázatok között. E vállalkozások azonban folyamatosan figyelik az érdekképviseletek tájékoztató rendezvényeit és anyagait, valamint érdeklődnek európai uniós pályázati forrás megszerzése iránt. Az uniós pályázati forrásokra vonatkozó válaszokat az alábbi oszlopdiagramok tartalmazzák: 99% 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0%

84%

81% 73%

igen % nem %

27% 19%

16%

1% Gy-M-S megye

Vas megye

Zala megye

54

Régiós összesítés

15. Hallott-e a kifejezetten mikro-, kis- és középvállalkozásoknak meghirdetett ún. kisvállalati tanácsadás programról? Az előző kérdőíves felmérésben szereplő kérdés során már megállapítottuk, hogy a KISOSZ az elmúlt években új feladatot vállalt azzal, hogy már nem csak pályázati tanácsadást, pályázatírási szolgáltatást biztosít a tagok részére, hanem támogatásközvetítői szerepet is felvállalt. A szövetségen belüli munkamegosztás ezután úgy alakult, hogy a KISOSZ országosan biztosította az általános szakmai anyagokat és információkat a megyei tagegyesületek részére, és felvállalta a támogatásközvetítői szerepet országosan, a megyei szervezetek pedig közvetlen szolgáltatást, tanácsadást nyújtottak a vállalkozók részére megyéjükben. Az ún. kisvállalati programot egy olyan konzorcium bonyolítja le négy régióban, és ebben szerepel a Nyugat-Dunántúli régió is, amelynek tagja a továbbutalandó támogatásokat kezelő OTP Bank, valamint konzorciumi tagként annak pályázati tanácsadó szervezete az OTP HP Kft., valamint az MVA Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány, és érdekképviseletként a KISOSZ. A konzorcium szakmai összetételének indoka, hogy az OTP biztosítja a banki forrásokat a vállalkozásoknak megítélt támogatások kifizetésére, a KISOSZ végezte a vállalkozások megkeresését és részükre a pályázati lehetőségek ismertetését, azaz a kedvezményezettek részvételét a programban, az MVA pedig hozta a mikrohitelezésből fakadó pályázati és bírálati tapasztalatait és szempontrendszerét. A pályázati program lebonyolítása során az érintett mikro-, kis- és középvállalkozások 12 szakmai területen tudtak igénybe venni külső szolgáltatást, tanácsadást, amelyhez 50%-os mértékű támogatást igényelhettek 8 millió forint értékben, azaz egy-egy projekt legfeljebb 16 millió forint lehetett. A pályázati feltételek a program során a vállalkozások számára kedvező irányban változtak, így megnövekedett a lebonyolítási határidő 6 hónapra, emelkedett a korábbi intenzitás, és engedélyezték, hogy egy-egy vállalkozás több különböző területről is igénybe vegyen pályázati támogatást megalapozó szolgáltatást. A kérdőíves felmérés időszakában a helyzet annyira sikeres eredményt hozott, hogy a Nyugat-Dunántúli régióban a pályázati kiírást fel kellet függeszteni, és már csak a tanácsadások igénybevételére állt nyitva a határidő 2014. június 30-ig. A program népszerűsítése érdekében a KISOSZ több szakmai fórumot tartott, Szombathelyen került sor a nyitórendezvény megtartására, valamint vállalkozói fórumra a megyei KISOSZ szervezésében, Zala megyében pedig az érdeklődés felkeltésére több városi csoportgyűlést tartott az érdekképviselet. Ennek a rendezvénysorozatnak a hatékonyságát mutatja, hogy régiós szinten a vállalkozások 46%-a, azaz majdnem a fele adott tájékoztatást arról, hogy ismeri a kisvállalati tanácsadás programot, amely az országos átlagot messze túlhaladja, és egyben alátámasztja azt is, hogy szükség van az érdekképviselet bevonására a legkisebb vállalkozásoknak szóló programok során a vállalkozói tájékoztatásokban. A régión belüli megyei helyzeteket elemezve megállapítható, hogy még a legstabilabb piaccal és gazdasággal rendelkező Győr-MosonSopron megyében is a vállalkozások 40%-a, Vas megyében 41%-a nyilatkozott úgy, hogy az érdekképviseletnek köszönhetően ismerik a kisvállalati tanácsadás programot és annak pályázati rendszerét. A pozitív válaszok magas arányához leginkább Zala megye járult hozzá,

55

ahol többségben vannak azok a megkérdezett vállalkozók, akik a programot ismerik, így 57% arányban adtak pozitív választ arra, hogy a kisvállalati tanácsadás program feltételeiről hallottak, többségük a személyes interjú során rendkívül pozitívan nyilatkozott a programról. A pozitív válaszokat a KISOSZ nem csak a kérdőíves felmérés során regisztrálja, hanem egyúttal pozitív példaként a kormányzat felé is jelezte a megvalósítási forma eredményességét, és javaslattal élt a 2014-2020 ciklus pályázatai során egy hasonló konstrukció kialakítására és alkalmazására. A régiós és megyei válaszokat az alábbi oszlopdiagram tartalmazza:

70%

60%

59%

60% 50%

40%

57% 43%

41%

54% 46%

40%

igen %

30%

nem %

20% 10% 0% Gy-M-S megye

Vas megye

Zala megye

56

Régiós összesítés

16. Amennyiben hallott a vállalati tanácsadás programról, nyújtott-e be támogatási igényt, pályázatot? Az előző kérdésben felmértük az ún. kisvállalati tanácsadás program vállalkozók által történő ismertetését, és ezt követte az a kérdés, amelynek során az érdekképviselet arra volt kíváncsi, hogy a megismert pályázati feltételek alapján milyen arányban nyújtottak be a vállalkozások sikeres pályázatot. A két kérdést összevetve tekinthetjük úgy is, hogy az előző kérdés az érdekképviseleti munka hatékonyságát mérte, hiszen a vállalkozások arról adtak tájékoztatást, hogy a pályázattal kapcsolatos információk milyen arányban jutottak el hozzájuk. Ez a kiírás pedig magát a pályázati konstrukciót minősíti, hiszen arra ad választ, hogy a megismert pályázati feltételek alapján hányan tudták igénybe venni a pályázati támogatást. Természetesen az várható volt, hogy itt az arányok jelentősen alacsonyabban lesznek, és nem csak a pályázati feltételek szigorúsága miatt, hanem a vállalkozások finanszírozó képessége miatt is. A pályázati kiírás ugyanis utófinanszírozású, ezért ahhoz, hogy a támogatást igénybe lehessen venni, először a tanácsadást igénybe kellett venni, és azt annak áfa tartalmával együtt ki kellett fizetni ahhoz, hogy a kifizetési kérelmek benyújtásra kerülhessenek. Külön meg kell említeni a vállalkozó kockázatát is, hiszen amennyiben a tanácsadó nem megfelelő szakmai színvonalú munkát végzett, a szála összegét megkapta, de esetleges költségcsökkentés, levonás vagy nem fizetés már a pályázó vállalkozót sújtotta. Ezt a helyeztet az is rontotta, hogy a kisvállalati tanácsadás program keretében kizárólag olyan tanácsadót lehetett igénybe venni, amely vállalkozó az akkor még létező MAG Zrt. erre létrehozott titkárságán akkreditáltatta magát, azaz igazolta, hogy az adott szakterületen megfelelő előző évi árbevétellel és megfelelő szakember gárdával rendelkezik. Az ország sajátosságainak megfelelően azonban rendkívül sok fővárosi tanácsadó cég akkreditáltatta magát, és kevés konvergencia régióbeli, így le kellett győzni egy bizalmatlanságot a vállalkozói kockázat mellett, a vidéki vállalkozások vezetői és a fővárosi tanácsadók között. Ez a folyamat csak a pályázati ciklus második felében érvényesült. A fenti előzmények alapján nem meglepő, hogy régiós összesítésben az előzőnél jóval kevesebben 17%-os arányban nyújtottak be a vállalkozások támogatási igényt, azonban ez a vállalkozások országos átlagához képest is egy jelentősen magasabb arány, azaz az érdekképviselet jól segítette a tagságát alkotó vállalkozások pályázati lehetőségét. Régión belül megállapítható, hogy a stabil Győr-Moson-Sopron megyében volt a legalacsonyabb a pályázati hajlandóság 4%-kal, de ezt a kirívónak alacsony értéket a másik két megye ellensúlyozta. A kérdezők meglepetésére nem a legmagasabb pályázati ismertségi aránnyal rendelkező Zala megye, hanem Vas megye volt az 26%-os aránnyal, ahol a legtöbben éltek a pályázati lehetőséggel, azaz nyújtottak be támogatási igényt, és tőlük 5%-kal elmaradva, 21%-on állnak Zala megyében azok a vállalkozások akik élni tudtak a lehetőséggel. Mindez

57

azt mutatja, hogy az országosnál magasabb arányok alátámasztják azt az irányt, hogy a KISOSZ-nak érdemes a pályázati lehetőségekről szóló tájékoztatás és pályázati tanácsadás mellett egy lényegesen aktívabb szerepet vállalni a források felhasználásánál és a vállalkozások támogatásánál. Az adatokat az alábbi oszlopdiagram tartalmazza:

100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0%

96% 79%

74%

83%

igen % 26%

nem % 21%

17%

4% Gy-M-S megye

Vas megye

Zala megye

58

Régiós összesítés

17. Megítélése szerint egyszerűsödött-e az uniós forrású támogatásokra vonatkozó pályázati feltételrendszer, gyorsult-e az eljárás és a kifizetések gyakorisága? Az uniós pályázatokkal kapcsolatos kérdéscsoport végén az egyik legfontosabb kérdés a pályázatokhoz kapcsolódó adminisztrációra vonatkozott. A 2007-2013. ciklus kezdetén a pályázatokhoz kapcsolódó feltételrendszer két olyan elemet tartalmazott, amely a vállalkozásokat a pályázatok benyújtásától visszatartotta: az egyik a jelentős adminisztráció és a pályázatokhoz csatolt mellékeltek száma (hatósági igazolások, mérleg, stb.), a másik pedig a pályázatokhoz kapcsolódó biztosítékrendszer. Ez utóbbi az uniós pályázatok kiírásának kezdetén előírta, hogy a pályázatot benyújtó vállalkozásoknak a pályázati támogatás összegével megegyező biztosítékot kell nyújtaniuk a támogatási szerződések megkötéséhez, ezek formája lehetett jelzálogjog alapítása, bankgarancia, biztosítási jogviszony alapján nyújtott biztosíték, vagy garanciaszervezet kezességvállaló nyilatkozata. A biztosíték adásának feltétele nagyon sok hazai KKV vállalkozásnak nehézséget okozott, a bankgarancia egyrészről drága volt, másrészről ennek kiadásához a bank megkövetelt egy hasonló nagyságrendű tőke, vagy érték lekötését a kereskedelmi bank javára, a vállalkozások nagy része nem rendelkezett olyan ingatlannal, amelyikre jelzálog volt telepíthető, és nem működött sokáig olyan intézményrendszer, amelyik a fedezetet biztosítani tudta volna. Ez a helyzet sokat javult akkor, amikor az érdekképviseletek és a nemzetgazdasági szaktárca által létrehozott garanciaszövetkezeti rendszer elkezdte a kezességvállalási nyilatkozatokat biztosítani a vállalkozások részére, majd tovább javította a vállalkozások pozícióját, amikor a biztosítékadási kötelezettség értékhatárhoz kötött lett, és lényegében a KKV vállalkozások nagy részét felszabadította biztosítékadás alól. A pályázatokhoz kapcsolódó adminisztráció is egyszerűsödött, jelentősen lecsökkent a benyújtandó mellékletek száma, illetve az elektronikus felületek kitöltésével, kitöltő programokkal benyújtott egyszerűsített pályázatok jelentősen növelték a vállalkozások pályázati hajlandóságát. A rendszer folyamatos fejlődése után a 2014-2020-as időszakban mind a pályázatok benyújtására, mind a pályázati elszámolások, kifizetési kérelmek rögzítésére további jelentős egyszerűsítéseket hirdetett meg a kormányzat. Ma még nem látható, hogy az intézményrendszer átalakítása, azaz a kezelő szervezetek integrálása az érintet szakminisztériumokba mennyiben fogja ezt a helyzetet és folyamatot elősegíteni. A fentiek alapján megállapítható, hogy a vállalkozások az ismertetett egyszerűsítések ellenére régiós összesítésben mindössze 12% arányban látják úgy, hogy egyszerűsödött a pályázati feltételrendszer, gyorsult az eljárás és a kifizetések gyakorisága. Ez nyilvánvalóan attól is függ, hogy az egyes megyékben milyen típusú pályázati igényeket nyújtottak be általában, hiszen vannak olyan pályázati kiírások, ahol a kifizetési kérelmek is szinte automatikusak, azonban vannak olyanok, ahol többszörös hiánypótlás után kerül sor az utófinanszírozású pályázatok kifizetésére.

59

A régión belül érdekes módon a legalacsonyabb pályázati hajlandósággal rendelkező megyében, Győr-Moson-Sopron megyében adták a legtöbb pozitív választ, azaz a vállalkozások 15%-a nyilatkozott úgy, hogy a rendszer hatékonyabban működik, azaz a megyében megállapítható, hogy alacsonyabb arányban pályáznak, de magasabb a siker és az elégedettség érzése. Vas megyében a válaszadók mindössze 9%-a, Zala megyében pedig 13%-a nyilatkozott arról, hogy a kormányzati intézkedéseket a napi gyakorlatban érzékeli. A kérdésre adott válaszokat az alábbi oszlopdiagramok tartalmazzák régiós és megyei adatokkal:

100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0%

91%

85%

87%

88%

igen % nem % 15%

Gy-M-S megye

9%

Vas megye

13%

Zala megye

60

12%

Régiós összesítés

18. Tapasztalta-e, hogy vállalkozása nehezebben jut fejlesztési vagy forgóeszköz hitelhez a kereskedelmi bankoknál? Az uniós források elemzése után különösen a KISOSZ tagságát alkotó kereskedelmi és vendéglátó vállalkozásoknál érdemes megvizsgálni, hogy nem pályázati, hanem visszatérítendő hitelhez hogyan jutnak a vállalkozások. Az adózási kérdéseknél már megállapításra került, hogy e két nemzetgazdasági ágazatra jellemző, hogy viszonylag alacsonyabb foglalkoztatotti létszám mellett egy relatíve magas forgalmat bonyolítanak le a vállalkozások, amelyek során az áruk, termékek, alapanyagok finanszírozásához a saját tőkén kívül jelentős összegű fejlesztési vagy forgóeszköz hitel szükséglet merülhet fel. A vállalkozók hitelszükséglet teljesítése a kereskedelmi bankok részéről két lépcsőben küzdött nehézségekkel. Az első lépcsőt még a gazdasági válság kirobbanásának időszakára tehetjük, amelynek során a kereskedelmi bankok a nem fizetett hitel törlesztő részletek miatt jelentős veszteségeket szenvedtek el, többüknek szükségük volt az anyabankok által végzett feltőkésítésre, és a banki hitelezés nem csak forrásszegénységgel küszködött, hanem alapvetően bizalmatlan is lett a vállalkozásokkal szemben. A KISOSZ tagságát alkotó, elsősorban kereskedelmi vállalkozások számoltak be arról, hogy a korábban automatikusan biztosított folyószámlához kötött forgóeszköz hitelszerződéseket a kereskedelmi bankok felmondták, és az azt követő időszakban a vállalkozások egy része nem , a másik része pedig csak jelentős nehézségek, többletbiztosítékok árán jutott forgóeszköz hitelhez. A második lépcsőfok a jelenlegi kormányzati ciklusban következett be, ahol a szakmai körökben unortodox eszközként elhíresült különadók rendszerében a banki különadó, majd a készpénzforgalmat terhelő illeték bevezetése és a bankokra terhelése jelentős veszteségeket okozott a teljes bankszektornál. A kereskedelmi bankok egy része pótlólagos tőkebevonásra kényszerült, másik része pedig megpróbálta a szolgáltatások árában visszaszerezni az elvesztett tőkét, jóllehet a kormányzati nyilatkozatok alapján a költségek átterhelésére a kormányzati ellenőrző szervek odafigyeltek. Ez a második tőkevesztés, illetve különadó azt eredményezte, hogy a KISOSZ tagsága körében a kereskedelmi banki hitelezés az egynegyedére-egyharmadára esett vissza, miközben a recesszió miatt maguk a KKV vállalkozások is egyre jobban tőkeszegényekké váltak, és nagyon nehezen biztosították azt az árukínálatot amelyet a vevő, a vendégek, vagy a fogyasztók korábban megszoktak. A versenyképesség növeléséhez azonban nem csak a napi forgalom finanszírozásához szükséges forgóeszköz hitel kellett, hanem az egyes korszerű berendezések, az élelmiszerhigiéniai és élelmiszerbiztonsági előírások betartásához, fejlesztésekhez szükséges hosszú lejáratú hitelek is. Ezt kiegészítette a jelenlegi kormányzati ciklus végén az on-line adóhatósági adatszolgáltatásra alkalmas pénztárgépek kötelező cseréje is, amelyhez nagyon sok mikro- és kisvállalkozás szintén hitelfelvételre szorult. A hitelszükséglethez nem csak a kereskedelmi bankok hitelezése szükséges, hanem az azt biztosító, azt lehetségessé tevő garanciaintézményi rendszer működése is, és megállapítható, hogy a kérdés elemzése során már említett első lépcsőfok bedőlt hitelei nem

61

csak a kereskedelmi bankok számára okoztak veszteségeket, hanem megrengették a garancia intézményrendszert is. A felmérést megelőző években a Garantiqa Hitelgarancia Zrt. több milliárdos veszteséget szenvedett el, a nem fizető vállalkozások miatt helytállás a mikrohitelek során pedig elvitte a KKV szektor számára legfontosabb intézmény, az UNIO Garanciaszövetkezet tőkéjét is. Ezért különösen fontos az a kormányzati szándék, hogy létrejöjjön egy olyan hazai magyar bankrendszer, amely hozzásegíti a vállalkozókat a külső forrásokhoz. A fentiek alapján nem meglepő, hogy régiós összesítésben a megkérdezett vállalkozások 39%-a jelezte, hogy nehezebben jut fejlesztési vagy forgóeszköz hitelhez a kereskedelmi bankoknál, és 61%-uk nem jelzett ilyen problémát. Itt azonban meg kell jegyezni, hogy a nemleges választ adók is kétfelé bonthatók, személyes interjúk során kiderült, hogy a legkisebb vállalkozások, különösen az egyéni vállalkozók vállalkozásként korábban sem rendelkeztek olyan banki kapcsolattal, amelynek során hitelt kaptak volna, így nem volt mihez képest romlani a hitelezési helyzetnek. Csak elenyésző azon sikeres vállalkozások aránya, amelyek folyamatosan banki szolgáltatásokhoz és változatlan feltételekkel hitelhez juthatnak. Ez a kérdés különösen kapcsolódik a gazdasági fejlettséghez, ezért a megyei válaszok között talán a legmagasabb fokú aránytalanság e kérdésben tapasztalható. GyőrMoson-Sopron megyében mindössze a vállalkozások 12%-a nyilatkozott úgy, hogy nehezebben jut hitelhez, 88%-uk ilyen negatív hatással nem találkozott. A pozíció szempontjából második helyre kerülő Zala megyei vállalkozásoknál majdnem fele-fele az arány, hiszen a vállalkozások 46%-a jelezte, hogy nehezebben jut hitelhez, és még így is többen vannak 54%-kal azok, akik ezt a negatív tendenciát a saját vállalkozásukban nem élték meg. Az arányok felborultak Vas megyében, ahol a vállalkozások majdnem kétharmada, azaz 59%-a nyilatkozott arról, hogy nem jut forgóeszköz vagy fejlesztési hitelhez és mindössze 41%-uk jelezte, hogy ilyen problémával nem küszködött. A jelentős szélsőségeket tartalmazó régiós és megyei adatokat az alábbi oszlopdiagramok tartalmazzák: 88% 90% 80% 70%

59%

60% 50%

41%

61% 54% 46% 39%

40%

nem %

30% 20%

igen %

12%

10% 0% Gy-M-S megye

Vas megye Zala megye

62

Régiós összesítés

19. A bankszektort érintő különadók miatt tapasztalta-e a bankköltségek emelkedését és milyen mértékben? A vállalkozások gazdasági helyzetének elemzéséhez tartozik a különböző költségek alakulása a kérdőíves felmérésben résztvevő vállalkozásoknál, azonban ezek közül a KISOSZ javaslata alapján kiemelésre került a bankköltségek kérdése. A mindenkori kormányzat részéről sokszor elhangzik az a megállapítás, hogy a kereskedelem és a vendéglátás, miután alapvetően készpénzes forgalmat bonyolít, aktív szereplője lehet a szürke gazdaságnak, nem véletlen, hogy a borravaló megadóztatása a vendéglátásban merült fel kizárólag, a kereskedelemben pedig a bevezetésre került az on-line adóhatósági adatszolgáltatatásra képes pénztárgép a forgalom ellenőrzése céljából. A kormányzati intézkedések mellett rendre megjelenik bankszövetségi vagy egyes kereskedelmi bankok részéről olyan javaslat, vagy akár hatósági kezdeményezés, amelynek célja a készpénzforgalom korlátozása, és ezáltal a bankkártyás fizetési mód minél szélesebb körben való elterjesztése. A lakossági vásárlási szokásokat figyelembe véve megállapítható, hogy a bankkártyás vagy hitelkártyás fizetési mód egyre elterjedtebb, a KISOSZ tagságát alkotó kereskedelmi és vendéglátó vállalkozók azonban arról panaszkodnak, hogy rendkívül magas jutalékkal és késedelmes fizetéssel jár együtt egy-egy kereskedelmi bankkal történő megállapodás. Ennek is köszönhető, hogy a SZÉP kártya mint fizetési eszköz bevezetése során rögzített jutalék került megállapításra ahhoz, hogy a kártyaelfogadó helyek létesítése a KKV szektorban ne ütközzön ellenállásba. A KISOSZ tagságát alkotó mikro- és kisvállalkozások egyébként a személyes interjúk során elmondták, hogy a kereskedelmi bankok a KKV szektor költségein kívánják megkeresni azokat a többlet forrásokat, amelyeket engedményként biztosítanak a jóval nagyobb forgalmat bonyolító multinacionális nagy hálózatok részére. A KKV szektor hátrányos banki megkülönböztetése mellett a bankköltségeknek természetesen a növekedését okozták a banki különadók, illetve a bevezetett tranzakciós illetékek költségei is. Bár a kormányzati kommunikációban folyamatos volt az a megállapítás, hogy a bankok a többletköltségeiket a saját nyereségük terhére kötelesek viselni és azt nem terhelhetik tovább a vállalkozásokra, ennek ellenére különböző jogcímeken, de mind a lakossági, mind a vállalkozói oldalon a banki költségek növekedését jelezték. Mindez hozzájárult egyébként egy kereskedelmi bankokkal szembeni ellenérzéshez, és ez a kérdés azt kívánta lemérni, hogy ennek mennyi a valóságalapja, és mennyi benne a hangulati attitűd. A feltett kérdésre a Nyugat-Dunántúli régió vállalkozásai 51%-ban azt a választ adták, hogy a banki szolgáltatások költségei emelkedtek, és további 36%-ban jelezték, hogy jelentősen emelkedtek, így a megkérdezettek 87%-a azt tapasztalta, hogy a bank a többletköltségeit továbbhárítja a vállalkozásokra. A kiegyensúlyozott banki kapcsolatokkal rendelkező vállalkozások összesen 11% arányban jelezték, hogy változatlanok a bankköltségeik, és mindössze 2% mondta régiós szinten, hogy a bankköltségek csökkentek. Itt megállapítható az is, hogy bankköltségek csökkenéséről kizárólag olyan SZÉP kártya elfogadó vendéglátó egységek adtak számot, ahol korábban a pénzhelyettesítő eszközök elfogadása a SZÉP kártyánál magasabb jutalékos elvonást eredményezett.

63

A Nyugat-Dunántúli régióban adott válaszokat az alábbi kördiagram tartalmazza:

Nyugat-Dunántúli régió 2% 11%

36%

jelentősen emelkedtek emelkedtek nem változtak

51%

csökkentek

A régión belül az egyes megyék között nem mutatkozik túl nagy különbség, de azért látható, hogy pénzügyileg melyik megyében rendelkeznek a legstabilabb banki kapcsolatokkal, és ezáltal tudták megőrizni pozíciójukat a banki szolgáltatások terén. Ez a megye a régión belül természetesen Győr-Moson-Sopron megye, ahol a vállalkozások 17%-ának nem változtak a bankköltségei, és 2%-ának kifejezetten csökkentek, itt meg kell említeni, hogy nem csak a megyeszékhelyen, de a környezetében is jelentős a kispanziók és a vendéglátó egységek ez irányú tapasztalata. Ezzel együtt Győr-Moson-Sopron megyében is a vállalkozások 64%-a jelezte a költségek emelkedését, és 17%-a jelentős emelkedését, vagyis összesen 81% igazolta vissza, hogy a bankok a rájuk rótt kormányzati terheket tovább hárítják a vállalkozások részére. A megyei adatokat a következő kördiagram tartalmazza:

Győr-Moson-Sopron megye 2,00% 17,00%

17,00% jelentősen emelkedtek emelkedtek nem változtak 64,00%

csökkentek

64

Míg Győr-Moson-Sopron megyében a legkevésbé rossz a vállalkozói tapasztalat a vállalkozói költségek továbbhárításával kapcsolatban, addig vele szemben a legrosszabb a vállalkozások megítélése Vas megyében. Vas megyében nem adott olyan választ egy vállalkozás sem, hogy a bankköltségei csökkentek, és mindössze 5% jelezte, hogy a bankköltségek nem változtak. Mindezek alapján a megkérdezett vállalkozások 95%-a igazolta vissza, hogy a bankok a megemelkedett költségeiket áthárították a vállalkozásokra, ezek közül több mint a megkérdezettek fele, azaz 57% szerint a bankköltségek jelentősen emelkedtek, és 38% szerint emelkedtek. Mindez azt mutatja, hogy a régión belül Vas megyében találták magukat szemben a vállalkozások leginkább a bankköltségek drasztikus emelkedésével, és talán ennek is lehet a következménye, hogy szomszédos osztrák oldalról megjelentek kereskedelmi banki ügynökök egyrészről a hazainál kedvezőbb hitelezési gyakorlattal és mellette sajnos betétgyűjtési akciókkal is. Ezek a kezdeményezések nem erősítik a hazai kereskedelmi bankrendszer és a hazai KKV vállalkozások kapcsolatát. A Vas megyei adatokat az alábbi kördiagram tartalmazza:

Vas megye 0% 5% jelentősen emelkedtek

38% 57%

emelkedtek nem változtak csökkentek

Valamivel jobb a helyzet Zala megyében, ahol a vállalkozások alig több mint a fele, 51%-a jelezte, hogy a bankköltségek a különadók hatására emelkedtek, és mellette további 33% hogy a bankköltségek jelentősen emelkedtek, ez együtt 84%, amely visszaigazolta, hogy a bankok átterhelték költségeiket a vállalkozásokra. Vas megyéhez képest jelentősen magasabb 12%-kal azoknak az aránya, akik szerint a bankköltségek nem változtak, és érdekes módon még Győr-Moson-Sopron megyénél is magasabb mértékben, 4%-ban jeleztek banki költség csökkenést, ez feltehetően összefügg a Zala megyei termál turizmus fejlődésével és eközben a SZÉP kártya terjedésével, ahol a banki költségekről nem a kereskedelmi bankok, hanem jogszabály rendelkezett. A Zala megyei adatokat az alábbi kördiagram tartalmazza:

65

Zala megye 4% 12%

33%

jelentősen emelkedtek emelkedtek nem változtak

51%

csökkentek

66

20. Rendelkezik-e vállalkozása devizahitellel, azaz érinti-e vállalkozását a devizahitelesek problémája vállalkozóként? A devizahitelesek problémáját Magyarországon sokan indokolatlanul leszűkítették a magánszemélyek devizában felvett jelzáloghiteleire és fogyasztási hiteleire, pedig a deviza alapú hitelekkel megkínálták a hazai mikro és kisvállalkozásokat is. Nyilvánvalóan ennek mértéke nem olyan jelentős, mint a lakossági eladósodottság, de ennek az okai más tényezőkre vezethetők vissza. A kérdőíves felmérés során személyes interjúkból az köszönt vissza, hogy azért nincs olyan arányú devizahiteles eladósodás a mikor- és kisvállalkozások között, mert általában vállalkozásként nem kaptak hitelt, ezért nagyon sokan, akár a főfoglalkozású egyéni vállalkozók, akár a családi jellegű társas vállalkozások tulajdonosai és ügyvezetői magánszemélyként vettek fel hitelt és így adósodtak el. Erre azért kerülhetett sor, mert általában a vállalkozások esetében nincs saját tulajdonú ingatlan, azt a vállalkozás miatt óvatosságból a vállalkozók megtartották saját tulajdonban, így megterhelni jelzáloggal kizárólag magánszemélyként tudják. Az így felvett hiteleket aztán tagi kölcsönként vagy tőkebefektetésként vitték be a vállalakozásba ahhoz, hogy az adott fejlesztéseket végre tudják hajtani. Mindezek alapján az állapítható meg, hogy a mikro- és kisvállalkozások esetében a devizahitelek problémája ugyanúgy jelentkezik, mint általában a magánszemélyek esetében, és nem vállalkozói teherként. Ezt tekinthetjük fő irányvonalnak, azonban a megkérdezett vállalkozások közül többen is jelezték, hogy maga a vállalkozás is vett fel jellemzően japán jen vagy svájci frank alapú hitelt vállalkozásfejlesztésre, és ezek megemelkedett törlesztő részleteit megpróbálták saját maguk a vállalkozás nyereségéből, vagy közvetlenül az árbevételéből finanszírozni. Nagyon sok vállalkozás a megszűnés határára került az így felvett hitelek miatt, a hitelek mögött általában vagy konyhatechnológiai eszközök, vagy építési, vagy szállításra alkalmas járművek beszerzései álltak. A legutóbbi idők kormányzati kommunikációjából még nem köszön vissza, de több olyan vállalkozó megkérdezésére is sor került, amelyik az MNB által meghirdetett növekedési hitelprogram keretében felvett alacsony kamatozású hitellel tudta kiváltani a devizahitelét, és így szabadult meg a terhektől. A régióban megkérdezett vállalkozások közül ez a sokszínű devizahitellel történő érintettség a megkérdezett vállalkozások 12%-ánál állt fenn, és 88%-uk jelezte azt, hogy devizahitel problémája nincs, és azt vállalkozóként egyébként nem is kapott volna. A 12%-os érintettség egyébként megállapíthatóan még mindig alacsonyabb egy Dél-Dunántúli vagy az ország keleti részén végzett hasonló felmérés adatainál. A régión belül természetesen eltérő a megyék helyzete, és itt már megint visszaköszön a gazdasági stabilitás szempontjából a megyék rangsora, hiszen Győr-Moson-Sopron megyében csak a megkérdezett vállalkozások 6%-a, Vas megyében ennek duplája, azaz 12%, míg Zala megyében 17%-a volt érintett devizahitellel. A felmérés adati megalapozhatják, hogy az érdekképviselet a további kormányzati intézkedésekhez a saját tagjai érdekében adatot szolgáltasson és javaslatokat fogalmazzon meg.

67

A régiós és a megyei adatokat az alábbi oszlopdiagram tartalmazza:

100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0%

94%

88%

83%

88%

igen % nem % 6%

Gy-M-S megye

12%

Vas megye

17%

Zala megye

68

12%

Régiós összesítés

21. A Nemzeti Dohányboltok létesítése és a bennük forgalmazott termékkörök kiszélesítése okozott-e változást kereskedelmi forgalmában? A dohányforgalmazás koncessziós jogának kialakítása és a nemzeti dohányboltok létrehozása alapvetően átalakította a korábbi kiskereskedelmi forgalom szerkezetét. Bár a megkérdetett mikro- és kisvállalkozások, amelyek egy-egy településen általában vegyesboltként működtek, arról panaszkodtak, hogy a dohánytermékek árrését esetükben a forgalmazók rendkívül alacsony mértékűre szabták, azt azonban nem vitatták, hogy a forgalomhoz a dohánytermékek magasa arányban járultak hozzá, és a legtöbb vásárló aki dohánytermékért betért az üzletbe, más termékeket is vásárolt, azaz közvetetten növelte a bolti forgalmat. Amikor kiderült, hogy a nemzeti dohányboltok nem csak a dohánytermékeket forgalmazhatják, hanem a termékkör kiterjedt a kávéra, az üdítőitalokra, az ásványvízre, valamint az újság és sajtótermékekre, akkor már volt olyan vállalkozás, amelyiknél a napi bevétel 25-30%-át is elérte a trafikokba átirányított forgalom árbevételi aránya. A nemzeti dohányboltok létesítése során nagyon sok vállalkozó kereste fel a KISOSZ-t azzal az elképzeléssel, hogy a meglévő kereskedelmi vagy vendéglátó egységét megszünteti, és helyette pályázatot nyújt be a dohánytermékek forgalmazására vonatkozó koncesszió elnyerésére. Mindez azt eredményezte, hogy több lépcsőben, de a KISOSZ megyei tagegyesületei segítettek a hozzá forduló vállalkozásoknak a pályázatok elkészítésében. A KISOSZ tagsága szempontjából a legfontosabb kérdés az lett, hogy egye-egy településen a létrejövő nemzeti dohányboltok mennyiben veszélyeztetik az ott működő kiskereskedelmi boltok továbbélési lehetőségeit, azaz egy-egy településen elfér-e két értékesítő hely egymás mellett. Nem csak a trafikok, hanem nyilván egyéb tényezők hatására is (vásárlóerő visszaesése, on-line pénztárgép csere) de megállapítható, hogy 2014. I. negyedévében több mint ezer kiskereskedelmi egység szűnt meg, azaz rendkívül sokan a vállalkozás megszüntetésével reagálták le forgalmuk csökkenését és költségeik növekedését. Ez azt eredményezte, hogy nagyon sok kistelepülésen, zsákfaluban a hagyományos bolti kiskereskedelmet felváltotta a mozgóárusítás, és miután a mozgóárusítók nem állnak meg azon a településen ahol a vegyesbolt megszűnt, hanem a többi településen is értékesíteni próbálnak, ezért a KISOSZ kereskedelmi vállalkozói a mozgóárusítás elterjesztésétől az üzlethelyiségek további bezárását várják. Mindez elindított egy negatív folyamatot, amelynek végeredménye lehet, hogy 4-5 falu vagy kistelepülés esetében is megszűnik a helyi kiskereskedelmi bolti működés, és a település lakóinak el kell autózni vagy utazni, hogy kereskedelmi helyeket találjanak. A megkérdezett vállalkozások körében egyöntetű a nézet, hogy amelyik településen már sem vegyesbolt sem kocsma nem működik, ott elkezdődik a település kivándorlása, és a település kihalásához vezethet. A személyes interjúk során azt is kiderült, hogy a vállalkozások egy része hallott már arról a kormányzati koncepcióról, amely az égetett szeszesitalok területén is hasonló elosztási rendszert tervez, amely egyrészről további konfliktusokat okozhat a vegyesboltok és a trafikok között, másrészt további boltok bezárását eredményezheti. Tekintettel arra, hogy a KISOSZ a saját tagságának a fenntartása

69

érdekében foglalkozik folyamatosan a kiskereskedelmi egységek jövedelemterhelő képességével, így a boltok megőrzése érdekében önálló kezdeményezéseket kell, hogy tegyen. Minderre alkalom nyílik majd 2014. évben, hiszen az ún. plázastop szabályozás megszűnésével a kereskedelmi tevékenységre vonatkozó jogszabályi változás előkészítése idén várható. A trafikok működését egyébként a kormányzat saját hatáskörben 2014. tavaszán is újraszabályozta azzal, hogy a benzinkutaknál és a nagyhálózatoknál az árusítást megtiltotta. Ez arra fogja a trafikokat késztetni, hogy bővítsék a tevékenységüket olyan helyeken is, ahol egyébként megfér egymás mellett a trafik és a vegyesbolt. A kérdésre a régióban a megkérdezett vállalkozások 64%-át nem érintette a trafikok létesítése, a kérdőíves felmérés során a személyes interjúkból kiderült, hogy ennek oka a megkérdezettek között az alacsony vegyesbolti vagy élelmiszerforgalmazói tevékenység. Ezek közül néhány vállalkozás nosztalgiával emlékezett arra, hogy vendéglátóipari egységként természetes volt nála a dohánytermékek forgalmazása, azonban a nemdohányzók védelméről szóló rendelkezések miatt ez a szabály már régen nem él. Az élelmiszerfogalomban érdekelt vállalkozások esetében 20% jelezte, hogy forgalmát csökkentette a kereskedelmi forgalomban a nemzeti dohányboltok létesítése, 16% esetében pedig jelentősen csökkentette. A régiós adatokat az alábbi kördiagram tartalmazza:

Nyugat-Dunántúli régió 16% 20%

jelentősen csökkentette csökkentette

64%

nem érintette

A régión belül az egyes megyéket összevetve megállapítható, hogy a legkevesebb változást az intézkedés érdekes módon Zala megyében eredményezte, ahol a megkérdezett vállalkozások 71%-a nem érintett a trafikok miatt, csak 22%-uknál csökkent a forgalom, 7%nál pedig jelentősen csökkent. A kérdőíves felmérésben résztvevő vállalkozásoknál megállapítattuk, hogy ennek oka hogy a Zala megyei megkeresett vállalkozások között

70

jelentős számban vannak jelen a vendéglátósok, a kereskedelemben pedig olyan árucikkeket forgalmazók (bőrdíszmű, divatáru, kultúrcikk, stb.), akiket a dohánytermékek forgalma nem érint. A Zala megyei adatokat az alábbi kördiagram tartalmazza:

Zala megye 7% 22% jelentősen csökkentette csökkentette

71%

nem érintette

Zala megye mellett Győr-Moson-Sopron megyében is jellemző, hogy a vállalkozások kétharmadát nem érintette a dohánytermékek forgalmazásának átalakítása, így 67%-uk nem törődött azzal, hogy létrejött a trafikok dohányforgalmazási struktúrája. A megkérdezettek 25%-ánál okozott forgalomcsökkenést, és 8%-nál pedig jelentős forgalomcsökkenést az intézkedés, ez az arány a vállalkozások egyharmadát jelenti, ez pedig azt jelzi, hogy még az egyik legstabilabb megyében is a vállalkozások jelentős részét negatívan érintette a dohányforgalmazási jog átalakítása. Ez azért figyelmeztető jel, mert amennyiben sor kerül az égetett szeszek forgalmazásának hasonló átalakítására, az még az egyébként jól működő megyékben is jelentős problémát okozhat. A Győr-Moson-Sopron megyei adatokat az alábbi kördiagram tartalmazza:

Győr-Moson-Sopron megye 8% 25%

jelentősen csökkentette csökkentette

67%

nem érintette

71

Vas megyében a legrosszabb a helyzet a trafikok forgalomelszívó hatását tekintve, hiszen alig több mint a vállalkozások fele, azaz a megkérdezettek 55%-a nyilatkozott úgy, hogy a dohánytermékek forgalmának átalakítása vállalkozását nem érintette. A megkérdezettek majdnem felénél, 45%-ánál a forgalom csökkent, 12%-nál csekélyebb mértékben, és 33%-nál jelentős mértékben, ami gyakorlatilag a vállalkozói körnél sok esetben vállalkozói tevékenység meglétét is veszélyeztette. A Vas megyei adatokat az alábbi kördiagram tartalmazza:

Vas megye

33% jelentősen csökkentette 55%

csökkentette 12%

72

nem érintette

22. Vállalkozása végrehajtotta-e az on-line adóhatósági adatszolgáltatásra alkalmas pénztárgép cserét? A KISOSZ tagságát alkotó bolti kiskereskedőket és vendéglátó vállalkozókat az elmúlt másfél évben az foglalkoztatta a legjobban, hogyan kerül sor a pénztárgépek cseréjére ahhoz, hogy azok a kormányzati elvárásoknak megfelelően on-line adóhatósági adatszolgáltatásra legyenek alkalmasak. A vállalkozások egyrészről figyeltek ara, hogy a kormányzat milyen adóbevételi többletre számít általános forgalmi adóból az intézkedés hatására, másrészt nézték, hogy más országokban milyen módon és eszközökkel került sor hasonló intézkedés bevezetésére. Különösen érdekes volt a horvát vendéglátásban bevezetett hasonló rendszer, hiszen a KISOSZ tagságának majdnem egyharmadát is vendéglátó vállalkozások alkotják. Bár az intézkedés bevezetésének célja elsődlegesen az volt, hogy a kormányzat meggyőzze az uniós vezetőket arról, hogy az országot kiengedjék a túlzott deficit eljárás alól, és ehhez a költségvetés egyensúlyát igazolják, nem várta a vállalkozói kör, hogy az eljárás alól való kiengedés változtatni fog a kormányzati szándékokon. Ezzel együtt az eljárás olyan sokszor csúszott meg és születtek újabb és újabb végső határidők, hogy a vállalkozói kör egy része kivárásra játszott, azaz mega akarta várni, hogy a koncepcióból gazdaságilag életképes megoldás szülessen. A folyamatból azt tetszett ki, hogy a kormányzat maga sem gondolta végig, hogy az általa elhatározott intézkedés végrehajtása mennyi nehézséggel jár, ezért az újabb és újabb határidők alkalmazásával egyidejűleg létrehozta az NGM irányításával egy pénztárgép munkabizottságot, amelyben a KISOSZ folyamatosan részt vett. A munkabizottságban egyrészről foglalkoztak a pénztárgépek cseréjével, az erre vonatkozó állami támogatással, illetve az egyes gépek engedélyezési problémáival, emellett azonban sikeres tárgyalásokra került sor az adatforgalmazási díjakról is, ahol sikerült elérni a fix összegű díjak alkalmazását. A gépek cseréjénél már nem volt ilyen egyértelmű a helyzet, hiszen folyamatosan látszott, hogy a forgalmazói kör egyszerűen nem képes kielégíteni a vállalkozói pénztárgép igényeket, és hiába szab a kormányzat mindig újabb és újabb határidőt, a legutolsó változatok is betarthatatlanok a vállalkozások önhibáján kívül. A végső határidőket a kormányzat úgy határozta meg, hogy a pénztárgépeket 2014. január 31-ig kell lecserélni, a jogszabályban előírt határidőket betartók e4setében ez február 28-ára hosszabbodott. A néhány gépe seteében, ahol a kereskedelmi forgalomba hozási engedélyt visszavonták, az érintet gépek cseréjére vonatkozó államit támogatást április 30-ra hosszabbították meg. Ma már megállapíthatjuk azt, hogy a kérdőíves felmérés lezárása után további állami támogatásra esély nincs, ezért akik eddig nem tudták végrehajtani a pénztárgép cserét, most már támogatást nem is fognak hozzá kapni. A KISOSZ a saját szakmai fórumain és médiaeszközeivel folyamatosan tájékoztatta vállalkozásokat az aktuális helyzetről, és felhívta a figyelmet arra, hogy az állami támogatástól el lehet esni a rendelkezések be nem tartása miatt. Ezzel egyidejűleg az egyeztetéseken pedig azt az álláspontot képviselte következetesen, hogy aki önhibáján kívül nem tudja határidőben cserélni a pénztárgépeket, azt hátrány nem érheti. Miután az anyag

73

készítésének időpontjában is vannak olyan vállalkozások tízezres nagyságrendben, amelyeknek a forgalmazók csak nyárra igazolták vissza a pénztárgépek cseréjét, így megállapítható, hogy az érdekképviseleti munka e kérdésben még mindig aktuális. Az érdekképviselet munkáját is jelzi, hogy régiós összesítésben a megkérdezett vállalkozások több mint háromnegyed, azaz 76%-a végrehajtotta a pénztárgépcserét, ez pedig magasabb a országos átlagnál, azaz az érdekképviseletei tagság az intézkedésnél előnyt jelentett. A régión belül a legstabilabb gazdasággal jellemezhető Győr-Moson-Sopron megyében ez az arány 90%-os, Zala megyében pedig majdnem a régiós átlag, 74%. A pénztárgépek cseréjét legalacsonyabb arányban Vas megyében tudták végrehajtani, ahol kevesebb mint a vállalkozások kétharmada, azaz 64%-a nyilatkozott úgy, hogy sikeresen végrehajtotta a pénztárgép kötelező cseréjét. Ezzel egyidejűleg meg kell jegyezni, hogy a cserét végrehajtani nem tudó vállalkozások egy része azokból a típusokból rendelt elsőre, amelynek a forgalmazási engedélyét később visszavonták, és ezért önhibáján kívül a végrehatás szempontjából hátrányos helyzetbe került. A régiós és a megyei adatokat az alábbi oszlopdiagram tartalmazza: 90% 90% 74%

80%

76%

64%

70% 60% 50%

igen %

36%

40%

26%

24%

Zala megye

Régiós összesítés

30% 20%

10%

10% 0% Gy-M-S megye

Vas megye

74

nem %

23. A pénztárgépcseréhez igénybe tudta-e venni az állami támogatást? (50.000,-Ft/gép) A pénztárgépek seréjére vonatkozó rendelkezések egyeztetése során a KISOSZ végig azt az álláspontot képviselte, hogy a jogszabályszerűen eljáró vállalkozások nem eshetnek el az állami támogatástól, és ehhez többször sikerült a határidő módosítást elérni A kezdeti álláspont egyébként az volt, hogy miután az adóhatósági on-line adatszolgáltatásra alkalmas pénztárgépek bevezetése állami adóbevételt célzó kormányzati intézkedés, ezért a vállalkozások részére akár a teljes pénztárgép ellenértéket meg kellene téríteni, azonban látható volt, hogy a kormányzat csak egy részteljesítésre hajlandó annak érdekében, hogy minél több vállalkozás hozzájuthasson az 50 ezer forint per gép támogatáshoz, a KISOSZ folyamatosan tájékoztatta a határidőkről és az igénybevétel feltételeiről a vállalkozó tagságot. Azt egyébként az érdekképviselet tárgyalási sikernek tartotta, hogy az állami támogatás kifejezetten a KKV vállalkozásokat támogatja, hiszen az állami támogatást legfeljebb 500 millió forint értékhatárhoz, és vállalkozásonként 5 géphez kötötték, így a támogatás kifejezetten a legkisebbeket érintette. A KISOSZ folyamatosan tájékoztatást adott arról is, hogy az egyes gépek engedélyezési eljárása hogy áll, illetve megyei szinten szerveztek olyan vállalkozói fórumot, ahol a forgalmazók az összegyűlt kereskedőknek és vendéglátósoknak bemutathatták a gépeket. Az állami támogatás igénybevételének a feltétele 2013. augusztus végén egy regisztrációs kód igénylése volt a nemzeti adó és vámhivatalnál, ennek igényléséhez az érdekképviselet a szolgáltató irodáiban szakmai segítséget nyújtott. Ezt követően a visszavont engedélyű pénztárgépekkel egyidejűleg új pénztárgépet rendelni már csak a NAV honlapján keresztül lehetett, a KISOSZ a tagsága részére e tekintetben is szolgáltatást nyújtott, így kontrollálható volt a pénztárgépcsere folyamata. A fentiek alapján az érdekképviseleti munka sikerének tekinthető, hogy a megkérdezett vállalkozások közel háromnegyede, azaz 74%-a igénybe tudta venni az állami támogatást a pénztárgépcsere során. Az a 26%, amelyik nem tudta igénybe venni, azok közül találhatóak olyan vállalkozások, amelyek még mindig nem kapták meg a forgalmazótól az igényelt pénztárgépet, illetve találhatóak olyan vállalkozások is, amelyek nem voltak jogosultak az állami támogatásra, mert a vállalkozások árbevétele, vagy a vállalkozások keretén belül alkalmazott pénztárgépek száma ezt nem tette lehetővé. A régión belül a támogatást sikeresen igénybe vevő vállalkozások aránya nagyjából úgy alakult, ahogy a sikeres pénztárgépcserék aránya, azaz a legmagasabb az arány Győr-MosonSopron megyében, ahol a megkérdezettek 91%-a tudta igénybe venni a támogatást, a következő Zala megye, ahol a megkérdezettek 69%-a, és végül a legrosszabb Vas megyében, de ott is a vállalkozások 62%-a tudta igénybe venni az állami támogatást. Ezek a számok az országosnál jelentősen magasabbak, ezért visszaigazolják az érdekképviseleti munka hatékonyságát. A régiós és a megyei adatokat az alábbi oszlopdiagram tartalmazza:

75

100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0%

91% 69%

74%

62% igen %

38% 31%

26%

9%

Gy-M-S megye

Vas megye

Zala megye

76

Régiós összesítés

nem %

24. Támogatja-e, hogy az új on-line adóhatósági adatszolgáltatásra alkalmas pénztárgépek működtetésére és adatszolgáltatására rögzített hatósági árakat kelljen alkalmazni a szolgáltatóknak? Az on-line adóhatósági adatszolgáltatásra alkalmas pénztárgépek forgalmazói a legtöbb géptípust úgy ajánlották a vállalkozások részére, hogy a mögött már megállapodások születtek az adattovábbításra a mobilszolgáltatók és a forgalmazók között, ezért a vállalkozások a géptípussal együtt meghatározott mobilszolgáltatásokhoz kerültek kiközvetítésre. Az így csomagban kínált szolgáltatást azért nem támadta senki versenyjogi szempontból, mert ezzel egyidejűleg egyértelművé vált, hogy a mikro- és kisvállalkozások védelme érdekében a kormányzat támogatja a fix, azaz rögzített szolgáltatási díj rendszerét. Az elképzelés napvilágot látása után a nagykereskedelmi láncolatok megpróbáltak mindent, hogy az intézkedésre ne kerüljön sor, hiszen sokan közülük már megállapodtak olyan alacsony szolgáltatási árban, amelynek során a mobilszolgáltatók a legkisebb vállalkozásoktól beszedett díjakból tudták volna az engedményt biztosítani a nagyok részére. Ilyen vitás körülmények között került sor arra a kormányzati döntésre az érdekképviseletek bevonásával, hogy az ún. kiskasszák esetében 1500,-Ft/hó, a nagykasszák esetében pedig 2500,-Ft/hó adatforgalmazási díj kerül bevezetésre. Megállapodtunk abban is, hogy a kormányzat nem engedi, hogy kiegészítő jogcímeken további költségekre kerüljön sor, sem szoftverfejlesztés, sem pedig más a szerződéskötéshez vagy beüzemeléshez kapcsolódó kiegészítő szolgáltatások esetében. a KISOSZ tagságától szerezett információk alapján ez utóbbi egyébként nem teljesült, hiszen a pénztárgép forgalmazók a gépek üzembe állításáért és az ún. megszemélyesítés elvégzéséért kiszállási díjat számlázta a vállalkozások részére. Tekintettel arra, hogy a munkabizottság ülésén és azóta is éles a vita a nagyhálózatok és a KKV érdekképviseletek között, így rendkívül fontos kérdésnek tekintette a KISOSZ, hogy e körben a vállalkozói támogatottságot fel tudja mutatni maga mögött. Mindennek külön aktualitást ad az is, hogy megállapodás született arról, hogy a fix hatósági adattovábbítási díjak a bevezetés évére vonatkoznak, és az első év tapasztalatait 2014. év végén a programban résztvevő érdekképviseletek közösen értékelik, és a szükséges korrekciókat 2015. január 1-től végrehajtják. Mindezek során továbbra is várható a nagyvállalkozások lobbi erejének megjelenése a kérdés tárgyalása során. A fentiek alapján nagyon fontos, hogy a megkérdezett vállalkozások 84%-a támogatja, hogy az adatszolgáltatás díja ne piaci alapon egyedi megállapodásokkal, hanem rögzített hatósági áron valósuljon meg, és mindössze 16% nyilatkozott a kérdésről semlegesen. A régión belül az egyes megyei vállalkozások az érintettség függvényében adták meg a válaszokat, nem meglepő módon Győr-Moson-Sopron megyében a legmagasabb 92%-kal az aránya azoknak a vállalkozásoknak akik a szabályozott és hatóságilag rendezett elszámolási rendszert támogatják, mögöttük jön Vas megye 75%-os támogatottsággal, azaz a vállalkozások háromnegyede áll szilárdan az érdekképviselet kezdeményezése mögött, végül Zala megyében 69% támogatja a fix hatósági díjakat.

77

Az e kérdésre adott válaszokat az alábbi oszlopdiagram tartalmazza régiós és megyei szinten is:

100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0%

92% 84% 75%

69%

igen % nem %

25% 14%

16%

Zala megye

Régiós összesítés

8%

Gy-M-S megye

Vas megye

78

25. Az elmúlt évben vett-e igénybe érdekképviseleti szolgáltatást? A vállalkozói kérdőíves felmérés első 24 kérdése a vállalkozások működésére vonatkozó érdeklődést tartalmazta, de miután a projekt célja az érdekképviseleti kapacitás, benne az érdekképviseleti szolgáltatások fejlesztése, ezért értelemszerű, hogy az utolsó kérdés, a vállalkozók és az érdekképviseletek kapcsolatára kérdez rá, valamint a kérdés részeként felmérésre kerülhet, hogy milyen szakterületeken igénylik a vállalkozók a szakmai segítségnyújtást, és plusz egy kérdés arra is lehetőséget adott, hogy a felsorolásban nem szereplő igényeket, vagy azokon túli konkrét érdekképviseleti célokat a válaszadók meghatározzanak. A kérdés első része röviden arra irányult, hogy mennyire veszik igénybe az érdekképviselet munkáját a terület vállalkozói, ennek adatai egyrészt megmutatják, hogy régiós szinten milyen fejlesztésekre és továbblépésre van szükség, másrészt a régión belül az egyes megyei KISOSZ tagegyesületek esetében milyen munkára, szakmai segítségre van szükség ahhoz, hogy az érdekképviseleti tevékenység magasabb színvonalú legyen és jobban kiszolgálja a vállalkozói igényeket. Az érdekképviseleti szolgáltatás igénybevételével kapcsolatban régiós összesítésben a válaszadók 36%-a, azaz több mint egyharmada jelezte, hogy az elmúlt évben valamilyen érdekképviseleti szolgáltatást igénybevett a KISOSZ megyei egyesületeitől. Ez az arány látszólag alacsonynak tűnik, és azt jelezhetné, hogy a vállalkozások a működési környezetüket jól ismerik, és a napi gazdálkodásukat érdekképviseleti segítség nélkül tudják kétharmados arányban végezni. Ez az állítás azonban pont az elmúlt évre nem lenne igaz, hiszen a dohányboltok létesítése és a dohánykereskedelmi tevékenység átalakítása, valamint az on-line adóhatósági adatszolgáltatásra képes pénztárgépek cseréje a vállalkozások nagy részét érintette, és okozott annyi problémát, hogy az érdekképviseleti tájékoztatásra szükség volt. Az ellentmondás feloldását ott találhatjuk, hogy a kérdőíves felmérés során a válaszokban nem tekintettük az érdekképviseleti szolgáltatást igénybevevőnek azt a vállalkozást, amelyik nem megkereste, vagy közvetlenül felkereste a megyei KISOSZ irodákat, hanem az általános tájékoztató anyagokból értesült a tennivalókról és az őt érintő kérdésekről. Márpedig pont e két kiemelt kérdés miatt megállapítható, hogy az elmúlt időszakban soha nem látott mennyiségű írásos tájékoztatást kaptak a vállalkozások az aktuális helyzetről és tennivalókról, vagy e-mail útján, vagy megyei vállalkozói hírlevelek útján, vagy a KISOSZ által működtetett Kereskedelmi Élet internetes újságban. Így a tájékoztatás az elmúlt évekhez képest jelentősen intenzívebb volt, azonban ez közvetlen szolgáltatás igénybevételként nem jelentkezett. A régión belül a legalacsonyabb az érdekképviseleti szolgáltatást igénybevevők aránya Győr-Moson-Sopron megyében, ez visszavezethető arra a korábbi megállapításra is, hogy e megyében a legstabilabb a vállalkozások helyzete, kiegyensúlyozott és növekedési pályán áll a járműiparnak köszönhetően a megyei gazdasági élet, ez pedig kiegyensúlyozott üzleti kapcsolatokat és folyamatos piaci pozíciókat eredményez. Ennek köszönhetően e megyében a megkérdezett

79

vállalkozások 8%-a jelezte mindössze, hogy közvetlen érdekképviseleti szolgáltatást igénybevett. Ez az arány húzza le egyébként a régiós válaszokban az érdekképviseletet rendszeresen használók arányát, hiszen Vas megyében már a megkérdezet vállalkozások 39%-a vette igénybe az érdekképviseleti szolgáltatásokat, és Zala megyében pedig többen adtak pozitív választ a kérdésre, mint amennyien negatívat, azaz a válaszadók 61%-a az elmúlt évben igénybevett érdekképviseleti szolgáltatást, és csak 39% nem. Ez annak is köszönhető , hogy a Zala megyei KISOSZ tagegyesület nem az írásos tájékoztatásra helyezte a hangsúlyt, hanem rengeteg szakmai rendezvényt is tartott, amelynek során a vállalkozói fórumokon való részvételt és az ottani konzultációt személyesen igénybevett érdekképviseleti szolgáltatásnak nevezték a vállalkozók. Szintén e megyében erősíti ezt a munkát, hogy több nagyvárosban vagy területen került sor városrendezési vagy városrehabilitációs tevékenységre, amely a helyi kereskedők működését nagy mértékben érintette, és a helyi KISOSZ tagegyesület olyan jó kapcsolatokat ápol az önkormányzat vezetésével, hogy ezekről a kérdésekről is folyamatos volt a konzultáció szakmai rendezvényeken a két kiemelt téma mellett. A kérdésre adott válaszokat régiós szinten más megyei adatokkal az alábbi oszlopdiagram tartalmazza:

100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0%

92%

61%

61%

39%

39%

64%

36%

igen % nem %

8%

Gy-M-S megye

Vas megye

Zala megye

Régiós összesítés

Természetesen az érdekképviseleti szolgáltatás igénybevételére vonatkozó válaszok némileg minősítik is az érdekképviseleti egyesület és a tagság közötti kapcsolat folyamatosságát, ezért az is megállapítható, hogy Győr-Moson-Sopron megyében a tagsággal való kapcsolattartást célszerű erősíteni. A problémát valószínűleg az is okozhatta, hogy a kérdőíves felmérés időszakában az egyesületnél tisztújító átalakulásra került sor, azaz pont egy olyan időszakban zajlott le a felmérés, amikor a szervezeti és személyi átalakulások miatt az érdekképviseleti munkára kevesebb hangsúlyt fektettek.

80

A kérdés második fele felsorolta azokat a szakterületeket, ahol a pozitív választ adó vállalkozók az érdekképviseleti szolgáltatást igénybe vették, ezekre a következőket adtuk meg alternatívaként:      

munkajogi és foglalkoztatási kérdések, pályázati, vállalkozásfinanszírozási kérdések adó- és közteherviselési kérdések hatósági ellenőrzések és eljárások szakmai továbbképzés, oktatás egyéb

A felsorolás tekintetében az egyéb kategóriát az elemzések során figyelmen kívül hagyhatjuk, így az egyes folyamatosan biztosított szakterületeket lehet érdemben értékelni és megyei szinten összehasonlítani a régión belül. Az egész régióban a leginkább igénybevett érdekképviseleti szolgáltatás a vállalkozások részére nyújtott szakmai továbbképzés és oktatási tevékenység, amely összefügg azzal, hogy a kérdőíves felmérés időszakát megelőzően változott meg az OKJ Országos Képzési Jegyzék, és egyszerűsödött az egyes munkakörök ellátásához szükséges alkalmazási feltételek köre. Az OKJ átalakítása során valamennyi szakmában az új szakképesítés megszerzéséhez egy jelentős mértékben megemelt óraszámú oktatáson kell részt venni, ez pedig azt hozta magával, hogy a hiányzó szakképesítéseket a vállalkozások megpróbálták az átalakítás határideje előtt megszerezni. Az OKJ mellett nagy szerepet játszott az is, hogy a KISOSZ rendelkezik akkreditált szakmai tanfolyamokkal, amelyket a munkahelyi képzések során a vállalkozások felhasználhattak saját dolgozóik vagy a vállalkozások tulajdonosainak szakmai továbbképzéseihez. A harmadik nagy terület, és ez különösen Vas megyében igaz, az élelmiszerbiztonság, élelmiszerhigiénia, és a bevezetett élelmiszerlánc felügyeleti ellenőrzéshez kapcsolódó kötelezettségek teljesítéséhez szükséges szakmai továbbképzés. Régiós szinten a válaszadók 55%-a jelölte meg, hogy szakmai képzésen vagy oktatáson vett részt. A képzés kiemelkedő szerepet játszott a szakmai továbbképzés tekintetében GyőrMoson-Sopron megyében, ahol a megkérdezettek 100%-a adott erre pozitív választ, kimagasló Vas megyében 82%-kal, és bár Zala megyében nem ez a legmagasabb arányban igénybevett érdekképviseleti szolgáltatás, de itt is a megkérdezettek majdnem egyharmada, azaz 31%-a jelölte meg igénybevett szolgáltatásként a szakmai továbbképzést és az oktatást. Régiós szinten a szolgáltatások közül a második helyre munkajogi és foglalkoztatáshoz kapcsolódó tanácsadás. Ezt a vállalkozások 50%-a jelölte meg igénybevett szolgáltatásként, és ez valószínűleg jelentős mértékben kapcsolódik a 2012. július 1-jétől hatályba lépett új munka törvénykönyv rendelkezéseihez, a munkahelyvédelmi akcióterv intézkedéseihez és az egyszerűsített foglalkoztatatás alkalmazási feltételeihez. Tekintettel arra, hogy a foglalkoztatás biztonsága mind a kormányzati tervek, az uniós programok, mind pedig a szakszervezeti oldalon előtérbe került, így a vállalkozásoknak is a jogszabályi változások miatt alaposan tájékozódni kellett az őket terhelő kötelezettségekről, valamint a rugalmasabb

81

foglalkoztatási formák igénybe vételéről. A régión belül munkajogi foglakoztatási kérdéseket Vas megyében a megkérdezett vállalkozások 74%-a jelölte meg és ez az érintett vállalkozások közel háromnegyedét jelenti, a megyében ez a második helyen kimagasló aránnyal szereplő szolgáltatás. Zala megyében ez a szakterület lett az éllovas, még a szakmai továbbképzést és az oktatást is megelőzi 10%-kal, hiszen itt a megkérdezett vállalkozások 41%-a jelölte meg ezt a területet az igénybevett érdekképviseleti szolgáltatások területén. Győr-Moson Sopron megyében a válaszadók közül egy sem jelölte meg a foglalkoztatás és munkajog területét, és ez feltehetően két dologgal függ össze: az egyik a már korábban említett gazdasági és foglalkoztatási stabilitás kérdése, ami a megyére jellemző, a másik, hogy a megkérdezett mikrovállalkozások közül többen voltak olyan piaci kereskedelmi tevékenységet végzők, akik családi munkaerőn alapulva dolgoznak és foglalkoztatottat nem alkalmaznak, ezért területtel nem érintettek. A régión belül a válaszadók közel egyharmadának megjelölésével a pályázati és a vállalkozásfinanszírozási kérdések kerültek a harmadik helyre, ezt a megkérdezett válaszadók 31%-a jelölte meg a régióban. E mögött a megyei adatokat elemezve megállapíthatjuk, hogy minél rosszabb az általános foglalkoztatási és gazdasági helyzet, annál nagyobb az igény a pályázati tanácsadásra és a vállalkozás finanszírozásához a külső segítségre. Így a legstabilabb gazdasággal rendelkező Győr-Moson-Sopron megyében a megkérdezett vállalkozások mindössze 13%-a jelölte meg ezt a területet, bár ebben a megyében is a szolgáltatások közül a harmadik helyre került. Ez a tevékenység Vas megyében a vállalkozásoknál 28%-al szintén megyei harmadik hellyel, és Zala megyében, ahol már jeleztük a nagyfoglalkoztatók megszűnését, a megkérdezett vállalkozások 34%-a vett igénybe ilyen jellegű szolgáltatást, és ez a megyében a második legmagasabb szinten igényelt érdekképviseleti tevékenység. A KISOSZ a korábbi évek során is mindig aktív szerepet játszott a hatósági ellenőrzésekre történő vállalkozói felkészítésben, ehhez együttműködési megállapodást kötött az ellenőrző szervezetek többségével (NAV, Fogyasztóvédelmi Hatóság, OTSZH), valamint e szervezetek helyi képviseletével együttműködve megyei vagy városi vállalkozói fórumokat rendeztek. Erre folyamatosan volt vállalkozói igény, ezt a megkérdezettek 20%-a vette igénybe folyamatosan. Igazolva, hogy a stabil gazdasági és piaci körülményekről adtunk számot GyőrMoson-Sopron megyével kapcsolatban itt a vállalkozások ezzel a szolgáltatással szinte nem is éltek, viszont Zala megyében a megkérdezett vállalkozások 25%-a, Vas megyében 18%-a jelölte meg, hogy a hatósági ellenőrzésekre való felkészülés a negyedik legfontosabb érdekképviseleti szolgáltatás. Meg kell jegyezni azt is, hogy a KISOSZ saját folyamatos kezdeményező munkája egyik eredményének tekinti, hogy jogszabályváltozás miatt a közterhekkel össze nem függő ellenőrzések során a vállalkozások első ízben már csak figyelmeztetéssel sújthatóak, valamint az ellenőrző hatóságok egy része nyilvánosságra hozza, és honlapján hozzáférhetővé teszi az éves ellenőrzési tervet, azaz fel lehet készülni arra, hogy mikor és mit fognak ellenőrizni.

82

A szolgáltatások sorában ötödik helyre került az adó- és közteherviselési kérdésekkel kapcsolatos tanácsadás, amelyet régiós szinten a megkérdezett vállalkozók 16%-a vett igénybe. Ez a kérdés a vállalkozások egy részénél stabil igény, hiszen érdemi nagy különbség a megyék között nem tapasztalható, mind Zala,m ind vas megyében ez a 15% az általános igény, míg Győr-Moson-Sopron megyében a vállalkozások egynegyede vett igénybe ilyen típusú érdekképviseleti szolgáltatást. E megyében meg kell jegyezni, hogy a foglalkoztatáshoz kapcsolódó közteherviselési kérdések (munkahelyvédelmi akcióterv) valószínűleg itt jelentkeztek, és nem a munkajogi tanácsadás kérdéskörében, ezért volt alacsony az érdeklődés általában a munka világára, viszont a másik két megyénél magasabb az ezzel kapcsolatos közteherviselési kérdésekre. Vélhetően az arány pontosabb lenne, ha a személyes kérdezés során a két területet sikerült volna jobban elhatárolni. Az egyes érdekképviseleti szolgáltatások igénybevételét az alábbi oszlopdiagramok tartalmazzák: 100% 100% 90%

munkajogi és foglalkoztatási kérdések

82% 74%

80%

pályázati, vállalkozásfinanszírozási kérdések

70% 60%

50%

50%

41% 34%

40% 30% 20% 10%

31% 25%

28% 25% 13% 0%

0% 0%

18% 15%

15% 3%

55%

31% 20% 16% 11%

2%

adó- és közteherviselési kérdések hatósági ellenőrzések és eljárások szakmai továbbképzés, oktatás egyéb

0% Gy-M-S megye Vas megye

Zala megyeRégiós összesítés

Végül e körben lehetőséget biztosítottunk a válaszadó vállalkozások részére, hogy nevezzenek meg három olyan szakmai területet, vagy célt, amelyben a vállalkozói, gazdasági, munkaadói érdekképviselet erőteljes fellépését várja kormányzati tárgyalásokon az érdekegyeztetés intézményrendszerében. Ezzel a lehetőséggel elég sok vállalkozás élt, bár nagyon sok általános elvárást fogalmaztak meg. Ezek közül területi bontásban az alábbiak emelhetők ki: a) Győr-Moson-Sopron megye: A megyében működő nagyszámú vendéglátó vállalkozás és a kereskedők és egy része is első helyen jelölte meg a szerzői jogdíjak csökkentését, amelynek szabályozását átláthatatlannak és jogszabályban nem rendezettnek tekintik.

83

A vállalkozások második legfontosabb igénye az adózás egyszerűsítése, további adóés járulékmérték mérséklése. A megyei vállalkozások nagyon fontosnak tartják, hogy a döntések előtt kerüljön sor szakmai egyeztetésre, és a kormányzat a vállalkozások véleményét vegye figyelembe, ennek során negatív példaként hozták fel a trafikok termékkörének és a dohányáruk árrésének több lépcsőben történő és elő nem készített kialakítását. A megyében általában panaszkodtak a vállalkozások az adminisztrációra, amely különösen azért érdekes, mert a KISOSZ az adminisztráció csökkentős munkabizottságban és annak monitoring testületében is részt vesz. Végül érdekes módon felmerült az üzletek vasárnapi zárva tartásának kérdése, ahol a megkérdezett mikro- és kisvállalkozások a multinacionális hálózatokat köteleznék zárva tartásra, hogy a kisvállalkozások versenyhátránya kiegyenlítődjön.

b) Vas megye: A megyei vállalkozók különösen a vendéglátósok az élelmiszerek, illetve az élelmiszer előállítás általános forgalmi adó mértékét javasolják csökkenteni 27%-ról jelentős mértékben, feltehető, hogy ezt alátámasztja, hogy a környező országokban (Ausztria, Horvátország) az elmúlt időszakban adócsökkentésre került sor a turisztikai versenyképesség erősítése érdekében. A megyei vállalkozások itt is kiemelt helyen javasolták a foglalkoztatással együtt járó költségek, valamint általában az adók és a járulékok csökkentését, és ugyanúgy megjelent náluk a vállalkozói adminisztráció csökkentésének igénye, mint Győr-Moson-Sopron megyében. A megyei vállalkozók kiemelt célnak tekintik az uniós pályázatokhoz való hozzáférés egyszerűsítését, a pályázati rendszerek és a kifizetések gyorsítását, kiemelték azt, hogy a közigazgatási bürokráciában elfogadott ügyintézési határidők a napi üzleti élethez képest jelentősen hosszabbak. A megyei vállalkozói egy része külön megemlítette a fogyasztóvédelmi előírások kérdését, ahol több egyszerűsítést, valamint a végfelhasználó részére történő értékesítésben a mikro- és kisvállalkozások felelősségének csökkentését várják.

c) Zala megye: A vállalkozói igények és problémakörök között itt is kiemelt helyen szerepel a vállalkozásokat terhelő adók és járulékok csökkentésének az igénye, valamint az adminisztráció további csökkentése is. Ezzel kapcsolatban a megyei vállalkozók

84

egyébként konkrét célként nevesítettek egy kiszámítható és hosszú távon stabil gazdasági környezet biztosítását. A megye vállalkozói Vas megyéhez hasonlóan kiemelt problémaként kezelik az uniós és hazai forrású pályázatok adminisztrációjának csökkentését. A megyei vállalkozók a korábban uniós forrásból támogatott szakmai továbbképzések folytatásaként saját forrásaik hiányában továbbra is várják, hogy az új előírásokról ingyenes szakmai továbbképzéseken vehessenek részt, és ehhez pozitív eredményként nevesítették a korábbi ernyőszervezeteken keresztüli, azaz a KISOSZ által biztosított ingyenes oktatásokat. Végül a megye vállalkozásai közül többen kezdeményezték, hogy ne lehessen vállalkozása újra olyan tulajdonosi körnek, amelyik korábban a vállalkozását felszámoltatta, csődbe vitte és utána kielégítetlen hitelezői igények maradtak.

A szakértők a pályázati program kapcsán megállapították, hogy a KISOSZ által alkalmazott kérdőíves felmérés rendkívül alkalmas arra, hogy a vállalkozások lehetőséget kapjanak véleményük kinyilvánítására, javaslataik és kezdeményezéseik megfogalmazására, ugyanakkor az érdekképviselet a saját szakmai érdekérvényesítési munkájához megfelelő hátteret kap a tagságot alkotó vállalkozások gazdasági, munkajogi és működési körülményeiről. A szakértők egyúttal javasolták, hogy a továbbiakban is kerüljön sor a vállalkozások megkeresésére kérdőíves felmérés keretében, egyes részletesebb, és tematikusabb témakörök megjelölésével, hogy a kereskedelemre és vendéglátásra vonatkozó jogszabályi környezet, a hozzájuk kapcsolódó kormányzati stratégia és a támogatási rendszer kialakítására minél több vállalkozói javaslat álljon rendelkezésre.

Budapest, 2014. május 15.

85