Válasz a Petíciós Bizottságnak 2013. február 5.
1557/2009. számú petíció Tárgy: Petíció a magyar kis- és középvállalkozásokat sújtó diszkriminatív, monopolista, versenyhátrányt okozó eljárásokkal kapcsolatban
1
European Parliament
Győr, 2013. február 5.
Committee on Petitions The Secretariat Az Európai Unió Petíciós Bizottsága részére Tárgy: Levél az 1557/2009 számú petíció 2013. februári tárgyalásához, illetve reagálás a magyar hatóságok véleményezéséhez
Tisztelt Petíciós Bizottság, Képviselő Hölgyek és Urak!
A petíció témájához szorosan illeszkedik az Európai Bizottság január elején kiadott és Magyarországon is jelentős sajtóvisszhangot kiváltott közleménye: „A vállalkozók korunk hősei, a vállalkozó szellem pedig a gazdasági növekedés legerősebb hajtóereje" - jelentette ki Antonio Tajani, az Európai Bizottság vállalkozásokért felelős tagja. „A gazdasági növekedés beindításához és a munkahelyteremtéshez több vállalkozóra van szükség állapította meg január 9.-én nyilvánosságra hozott akciótervében az Európai Bizottság. Tekintettel arra, hogy a kis- és közepes vállalkozások hozzák létre a legtöbb új munkahelyet Európában, a bizottság szeretné elérni, hogy a vállalkozói ismeretek helyet kapjanak az oktatásban. Cél az is, hogy csökkenjenek a vállalkozás indításához szükséges bürokratikus akadályok, adminisztratív költségek, a vállalkozók pedig könnyebben juthassanak finanszírozáshoz, hitelhez, könnyebb legyen a vállalkozások átadása, valamint a csődhelyzetbe került, de becsületesen gazdálkodó vállalkozók kapjanak második lehetőséget. A brüsszeli testület megítélése szerint a vállalkozások csődjeinek 96 százalékáért késedelmes fizetés miatti bevétel-elmaradás felelős. Úgy véli, hogy a vállalkozók, akik arra kényszerülnek, hogy lehúzzák a redőnyt, jó eséllyel, sikerrel folytathatnák tevékenységüket, ha kapnának még egy lehetőséget.” MTI Az Európai Unió 2008 ősze óta küzd a pénzügyi és gazdasági válsággal. Az Európai Bizottság közleménye jól mutatja, hogy szinte mindegyik uniós ország vállalkozásait érintik már a késedelmes fizetés miatti csődök, olyannyira, hogy a gazdasági növekedés és foglalkoztatás is jelentős veszteségeket szenved a fejlettebb tagállamokban is. Magyarországon azonban már évekkel korábban nehéz helyzetbe sodorta a kisvállalkozásokat a szocialista kormány gazdaságpolitikája. Többek között ezért vannak ma az unió többi országához képest jelentősen rosszabb helyzetben. Ezt bizonyítja, hogy az elmúlt években tömegesen kerültek - önhibájukon kívül – válságos helyzetbe olyan megfelelő szakmai múlttal rendelkező mikro, kis- és közepes cégek, amelyek munkahelyeket tudnának teremteni. Helyette eladósodottsággal küzdenek, és kintlévőségeik miatt már a mindennapi túlélés is problémát okoz számukra. 2010-ben és 2011-ben az MMV Dr. Csath Magdolna közgazdász irányításával a Kodolányi János Főiskola kutatói segítségével kérdőíves felmérést készítettek a magyar vállalkozások állapotáról és 2
kilátásairól. A kutatásból kiderült, hogy a magyar vállalkozások már hosszabb ideje komoly nehézségek közepette próbálnak talpon maradni. A legfontosabb gondokat a tisztességtelen, csalárd megrendelői magatartás elharapódzása, a jogszolgáltatás és érdekképviselet hiánya, az adó- és bürokratikus terhek növekedése, a hatósági elvárások betarthatatlansága és a hatóságok merev, büntető magatartása okozza. A felmérés arra is rávilágított, hogy a kintlévőségeik miatt túlnyomórészt 20042008 között folyamodtak hitelfelvételhez a cégvezetők azért, hogy fennálló tartozásaikat üzleti partnereik és az állam felé rendezzék. Ebben az időszakban a bankok az ingatlanfedezetű devizahitelek kihelyezését szorgalmazták, de kormányzati vezetők, a Bankszövetség, a PSZÁF és a holdudvarhoz tartozó közgazdászok sem tartották kockázatosnak a nyakló nélküli devizahitelezést. Kóka János, akkori gazdasági miniszter 2005 szeptemberében a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak azt nyilatkozta, hogy „Magyarország a pannon puma" és „Magyarország a közép-kelet-európai régió vezető gazdasági központja, mely 2004-ben 3,4 milliárd euró értékű közvetlen beruházást vonzott, 2005-ben négymilliárdot, vagy még többet fog.” (http://hvg.hu/itthon/20050919pannonpumakokaduma) A ki nem fizetett vállalkozók jóhiszeműen és etikusan jártak el, amikor - a magyar gazdaság állapotáról szóló kormányzati diadaljelentések alapján, bízva a jogszolgáltatásban, és vállalkozásuk teljesítőképességében, - átmenetinek gondolt likviditási problémájukat hitelfelvétellel oldották meg. A teljes képhez az is hozzá tartozik, hogy Kóka miniszter úr által hivatkozott beruházások nagyon nagy százaléka olyan multinacionális ingatlanfejlesztés volt, ahol az ingatlanokat megépítő magyar vállalkozások tömegeit nem fizették ki a megrendelők, a „lenyúlásra szakosodott” projekt és stróman cégek, ezzel gyakorlatilag a legfelkészültebb szakember gárdával rendelkező építőipari vállalkozások mentek csődbe legelőbb. A 2012. évi siralmas statisztikai jelentésekben tisztán látszik, hogy a hadra fogható építőipari kapacitások, humánerőforrások mára szinte teljesen felszámolódtak, legjobb szakembereink, vállalkozóink Németországban, Ausztriában, vagy Angliában járulnak hozzá a GDP növekedéséhez. Ugyanebben az időszakban mezőgazdasági termelő családok sokasága esett áldozatul olyan beszállítóknak, amelyek a megrendelt és leszállított árukat nem fizették ki. A legnagyobb port a Bajnai Gordon volt miniszterelnök érdekeltségébe tartozó Hajdú-bét ügye verte fel. „2008-at írunk, már négy éve futnak a pénzük után a Hajdú-BÉT károsultjai. A társaság felszámolási eljárása alatt a kárt szenvedett termelők csak 80-100 millió forinthoz jutottak hozzá csaknem hatmilliárdos követelésükből. Ónodiné Demeter Éva, a mintegy 500–550 károsult család képviselője elmondta, a legtöbb érintettet a teljes anyagi ellehetetlenülés fenyegeti. Emlékeztetett arra, az ügynek több halottja is van, mert volt, aki önkezével vetett véget az életének, s volt, aki belebetegedett, többek vállalkozása pedig tönkrement. Voltak, akik hitelt vettek fel tartozásaik rendezésére, mert abban bíztak, hogy megkapják jogos járandóságukat. Mások pedig eladták ingóságaikat, hogy a fizetési felszólításoktól megszabaduljanak. Ráadásul jó néhány termelő ellen az APEH is végrehajtási eljárást indított.” http://www.korrupedia.hu/index218c.html?title=Hajd%C3%BA-B%C3%A9t Harrach Péter, a KDNP országgyűlési képviselője kijelentette: „A Bajnai Gordon által tulajdonolt Hajdú-bét kisemmizett libatenyésztői közül néhányan önkezükkel vetettek véget életüknek, mások az óta is a nyomor szélén tengődnek…” A jóhiszemű, károsult vállalkozóknak csalódniuk kellett, mert a magyar jogszolgáltatás nem volt képes igazságot szolgáltatni, így nem jutottak hozzá kintlévőségeikhez, a magyar gazdaság pedig legfeljebb csak a nyilatkozatokban dübörgött, így piaci lehetőségeik egyre szűkebbek lettek. Magyarországon a mai napig nem bűncselekmény a fedezet nélküli megrendelés, a jogi útra terelt ügyek éveken keresztül húzódnak, ami további anyagi terheket tesz a vállalkozók vállára, úgy, hogy a pénzükhöz sok esetben nem jutnak hozzá, legfeljebb erkölcsi elégtételt kaphatnak. 3
A 2007 második felében indult nagy pénzügyi, gazdasági világválság ebben a helyzetben érte a magyar mikro- és kis-, jellemzően családi vállalkozásokat. A devizahitel válság is nagyjából ebben az időszakban robbant ki, ami tovább rontotta a kilátásaikat. A lánctartozás okozta likviditási hiányt devizahitellel kiváltani olyan sajátos, negatív „hungarikum”, mely valószínűleg az Európai Unió többi országában ismeretlen, de ha elő is fordul, arányaiban biztosan Magyarországon találjuk a legtöbb devizahitel adós vállalkozót. Vélhetőleg az is sajátos, hazánkra jellemző élethelyzet, amikor a kintlévőségei miatt nehéz helyzetbe került vállalkozó saját magántulajdonát ajánlja fel a deviza hitel fedezetéül, hogy vállalkozását talpon tartsa és megélhetést biztosítson családjának és munkatársainak. Józan ésszel és üzleti szemlélettel nehéz is megérteni, ezért utaltam vissza a 2004-2008 közötti körülményekre, történésekre. A vállalkozók zömében két ok miatt engedtek jelzálogot tenni saját tulajdonukra; mivel a hitelfelvételig már felélték tartalékaikat és nem rendelkeztek olyan céges vagyonnal, melyet a bankok elfogadtak volna, másrészt a vállalati hitelezés erre a problémára nem akart, vagy tudott megoldást találni. A következmény a magyar mikro és kisvállalkozások tömegei számára okozott tragédiát, hiszen semmi ráhatásuk nem volt a folyamatokra. A hitelek törlesztő részletei drasztikusan emelkedtek és hiába törlesztette évek óta az adósságot, a bank által nyilvántartott követelés az eredetileg felvett összeg akár duplájára is nőtt. A kintlévőségek miatt időközben elindított jogi eljárások kudarccal végződtek, a gazdasági válság hatására pedig megrendeléseik visszaestek. A politika 2009-ig egyáltalán nem akart tudomást venni a kiszolgáltatott magyar vállalkozók problémáiról. Ezek a körülmények hívták életre a Vállalkozások Érdekvédelmi Szövetségét, majd később a Mozgalom a Magyar Vállalkozásokért nevű szervezetet, illetve ezért fordultunk 2009-ben a Petíciós Bizottsághoz. A csalárd megrendelői magatartás miatt csődbejutott vállalkozók esetében súlyos emberjogi sérelmekről beszélhetünk, hiszen jellemzően teljes magán egzisztenciájukat, de emberi méltóságukat is elvesztették az elmúlt évek alatt. Akik munkahelyek tömegeit tudnák létrehozni, és a gazdasági előremozdulás zálogai lehetnének, - önhibájukon kívül családjukkal együtt nehéz szociális helyzetbe kerültek és kerülnek a mai napig is. Részletek az MMV felméréseinek elemzéseiből: „…A válaszokból az is kiderül, hogy a kintlévőséggel rendelkező vállalkozások több, mint 45%-a hitelt vett fel azért, hogy gazdasági partnereit kifizesse. Ez a hitelállomány alapjaiban veszélyezteti a vállalkozók magánegzisztenciáját is, hiszen jelentős vállalkozói vagyon híján többnyire a magáningatlan a bankkölcsön fedezete. Szeretnénk erre a jelenségre külön is felhívni a gazdaságpolitikusok figyelmét, ugyanis az MMV olvasatában ez azt jelenti, hogy a magyar vállalkozások nagyon nagy hányada mindenféle kényszer nélkül vállal akár megélhetését is jelentősen korlátozó terheket azért, hogy kint ragadt járandóságai miatt keletkezett adósságait kifizesse…”(A hazai mikro-, kis- és közepes vállalkozások helyzetének alakulása 2002-2009 között, MMV kutatás)
„…A válaszokból az is kiderül, hogy a kintlévőséggel rendelkező vállalkozások hitelfelvételhez folyamodtak azért, hogy gazdasági partnereiket kifizessék; cégenként átlag 20 572 000 Ft kölcsönnel terhelték meg a vállalkozás költségvetését, azért, hogy - mintegy becsületbeli ügyként kezelve a tartozást -, ne maradjanak adósai a beszállítóknak, alvállalkozóknak, munkavállalóiknak, illetve közteher fizetési kötelezettségeiknek is eleget tudjanak tenni. A vállalkozások likviditási helyzetét tovább rontja, hogy a kiadott számlák ÁFA és egyéb közterheit a bevételek elmaradása esetén is meg kell fizetni, ami sok esetben kegyelemdöfésként pecsételi meg a cégek sorsát. Ezek az adatok önmagukban is jól mutatják be a kiszolgáltatott hazai vállalkozások súlyos, kilátástalannak látszó helyzetét, hiszen kintlévőségeik behajtására minimális az esély, miközben a hitelfelvétellel jellemzően magánvagyonuk terhére adósodtak el, és nem rendelkeznek olyan megrendelés 4
állománnyal, mely fedezetet adna a megnövekedett költségek kigazdálkodására…” (A hazai építőipari mikro, kis- és közepes vállalkozások helyzetének alakulása 2002-2010 között, MMV kutatás)
A 2010-es kormányváltást követően a bajba került vállalkozások helyzete alapvetően nem változott, ugyanúgy mindennapjaik része, hogy elvégzett munkájukat, megrendelt termékeiket részben, vagy egyáltalán nem fizetik ki a tisztességtelen megrendelők, és a jogszolgáltatás területén sem történt érdemi változás. Ahhoz azonban hogy a jelenlegi vállalkozási körülményekről korrekt és reális képet mutassunk fel, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a súlyos örökséget, amivel a jelenlegi kormánynak a gazdaság egyéb problémáin túl meg kell küzdenie. Itt kell megjegyeznünk azt is, hogy a 2009-ben benyújtott petíciónk egyik oka az volt, hogy az akkori kormány nem volt hajlandó egyeztetni a problémákról, semmiféle párbeszéd nem alakult ki a károsult vállalkozások képviselői és a gazdaságpolitikusok között. Ez a helyzet a kormányváltás után pozitív irányban változott. Civil szervezetként sokszor nyílt alkalmunk személyesen is egyeztetni a gazdaságpolitikusokkal. Az egyes problémakörökkel kapcsolatban kikérték véleményünket, helyzetelemzéseket és javaslatokat juttattunk el az előterjesztéseket, jogszabályváltozásokat előkészítő minisztériumok munkatársainak. Legutóbb a lánctartozás felszámolása érdekében a Belügyminisztériumban összehívott egyeztetésen vett részt az MMV képviselője, 2012. október 31.-én. Idézet a magyar hatóságok válaszából:
Elfogadjuk – hiszen a Bizottság nyilván alaposan megvizsgálta a petícióban felvetett problémaköröket – hogy a magyarországi szabályozási környezet és az állandó hatósági gyakorlat nem sérti az uniós jogot és a jelzett területek többsége tagállami hatáskörbe tartozik. Sőt, úgy látjuk, hogy a magyar hatóságok által szabályozott környezet és a hatóságok gyakorlata sok esetben túl is teljesíti az uniós elvárásokat, miközben a mikro és kisvállalkozások, amelyeknek ezen elvárások szerint kellene működniük, - rajtuk kívülálló okok miatt - egyre kevésbé képesek megfelelni azoknak. A néhány munkavállalót foglalkoztató mikro vállalkozásoknak ugyanolyan hatósági előírásokat kell betartaniuk, mint a kis-, vagy közepes vállalatoknak, ahol az egyes területekhez külön munkakör tartozik, így jelentős hátrányban van az a cégvezető, aki egyszemélyben felel a vállalkozása szakmai és gazdasági tevékenységéért, menedzseléséért, a foglalkoztatás körülményeiért, valamint az összes hatósági előírás betartásáért. Az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkelye kimondja, hogy minden uniós polgárnak joga van a hatékony jogorvoslathoz és a korrekt bírósági eljáráshoz. Ez a jog a magyar vállalkozók esetében rendszeresen és súlyosan sérül, mert a tisztességes jogorvoslat hiánya vállalkozó családok tömegeinek okoz visszafordíthatatlan anyagi, erkölcsi és emberi veszteségeket. Az eljárások lassúsága, eredménytelensége és a jelentős költségek miatt Magyarországon sok vállalkozó már meg sem próbál bírósági úton érvényt szerezni igazának. Nem tudjuk elfogadni, hogy a csalárd szándékú megrendelők büntetlenül dönthessenek nyomorba tisztességes vállalkozó családokat, hogy ezeknek a családoknak ne legyen joguk az erkölcsi és anyagi elégtételre és ne kaphassanak esélyt arra, hogy újra építsék vállalkozásukat és az életüket. A petíció benyújtásának oka elsősorban nem az a feltételezés volt, hogy az uniós joghoz nem illeszkednek a gazdasági környezetet szabályozó magyar jogszabályok, rendeletek, mivel a 5
vállalkozók elsősorban a mindennapi tapasztalataik és nem az elméletben lefektetett jogszabályok alapján döntik el, hogy érik-e a magyar állam részéről sérelmek őket munkájuk során. Mi a beadványunkban arról a tisztességtelen környezetről beszéltünk, amely gátolja a versenyt, előjogokat biztosít egyes gazdasági szereplőknek, nem szankcionálja a csalárd megrendelői magatartást és védelem nélkül hagyja a kiszolgáltatott, termelő kisvállalkozásokat. Úgy gondoljuk, hogy elsősorban a magyar állam kötelessége megfelelően szabályozni és biztosítani a vállalkozások működési környezetét és megfelelő jogi hátteret teremteni ahhoz, hogy a cégek egyenlő és tisztességes feltételekkel tudjanak dolgozni és foglalkoztatni. A magyar hatóságok válaszlevelében felsorolt intézkedések nagy részét – melyeket az egyeztetések folyamán mi is véleményeztünk - a megfelelő irányba mutató, de a probléma nagyságához mérve nem arányos lépéseknek tartjuk. További hiányosság, hogy nincsenek érdemi befolyással a jelenlegi vállalkozói környezetre, nem adnak jogorvoslatot azoknak a termelő, foglalkoztató mikro és kisvállalkozásoknak, melyek az elmúlt években szenvedtek önhibájukon kívül súlyos veszteségeket, illetve most vannak nehéz helyzetben. „…A lánctartozás megállítása, illetve jövőbeni újratermelődésének megakadályozása ma már nemzetgazdasági kérdés.” (NGM koncepció, részletes előterjesztés.) Egyetértünk, azonban ahhoz, hogy visszafordíthatatlanul jó irányba forduljon a lánctarozás felszámolása, a tervezett intézkedéseken kívül alapvető fontosságú a tisztességtelen megrendelői magatartás következetes, visszatartó erejű szankcionálása, az elkövetett gazdasági bűncselekmények feltárása, az állami, önkormányzati megrendelői magatartás felülvizsgálata és a jogalkotó, jogalkalmazó és végrehajtó szervezetek munkájának a tisztességes vállalkozói környezetet, jogbiztonságot elősegítő működésre hangolása…”(A lánctartozás ellenni koncepció véleményezése, MMV 2012. 03. 01.) „…A felszámolási eljárás során meg kell különböztetni a bűnösöket és az áldozatokat, nem eshetnek azonos elbírálás alá azok, akik csalárd szándékkal döntik be cégüket azokkal, akiknek a munkáját nem fizették ki és ezért ellehetetlenült a helyzetük. (EU Kisvállalkozói Charta 2. pont) Továbbá fontosnak tartjuk, hogy a kormány legyen elkötelezett a hazai vállalkozások tisztességes vállalkozói körülményeinek megteremtésében…” (A lánctartozás ellenni koncepció véleményezése, MMV 2012. 03. 01.)
Ezek a kis cégek régen túl vannak teherbírásuk határain, így csak a magyar vállalkozási körülményekben uralkodó rendkívüli helyzetre érdemben reagáló, azonnali, célzott, a problémákat helyükön kezelő intézkedések adnának esélyt nekik a túlélésre. A károsult magyar vállalkozók szemszögéből ez a kérdés így fogalmazódik meg: „Meggyőződésünk, hogy európai uniós polgárként nem várható el a magyar vállalkozóktól, hogy a normális gazdasági tevékenységhez nem illeszkedő, az állam rossz működéséből adódó kockázatokat viseljenek folyamatosan. Nem várható el, hogy az elszenvedett veszteségeket zokszó nélkül tudomásul vegyék, hogy kötelezettségeik és jogaik köszönő viszonyba se legyenek egymással és akár magánegzisztenciájuk elvesztése árán is eleget kell, hogy tegyenek adófizetési kötelességüknek, miközben a közterheket behajtó állam semmilyen segítséget sem nyújt ahhoz, hogy kintlévőségeikhez hozzájussanak. Nem kérünk többet, de kevesebbet sem; amit nem lehet megtenni egy lengyel, vagy német vállalkozással, azt ne lehessen megtenni egy magyarral sem, különben az Uniót létesítő alapelvek sérülnek” A lakásfelújításoknál alkalmazott kedvezményes ÁFA mérték gazdaságra gyakorolt hatásaival kapcsolatban valószínűleg megoszlanak a vélemények, de mindenesetre a világszinten is kiugróan magas 27%-os ÁFA nem segíti elő, hogy a lakosság felújítási, energetikai programokba kezdjen, és ez által megrendelésekhez juttassa a helyi vállalkozásokat. 2006-ban azonban húszról öt százalékra csökkentette volna a szociális lakásépítés és a magánlakások felújításának munkadíját a Fidesz, miután az Európai Unió döntést hozott arról, hogy bizonyos szolgáltatások áfáját a tagállamok a felső 6
kulcsból a kedvezményes kulcsba vihetik le. Az ÁFA csökkentés a kivitelezést, vagyis a munkadíjat érintette volna az akkor ellenzékben politizáló FIDESZ elképzelése szerint. Orbán Viktor összefoglalóan "otthonteremtés plusznak" nevezte a két kategóriát, és közölte, a pártja benyújtja az erről szóló törvénymódosító javaslatot az Országgyűlésnek. Bár akkor ez a kezdeményezés a szocialista kormány alatt elbukott, de úgy gondoljuk, hogy most érdemes lenne a gazdaság beindítására újragondolni az akkori elképzelést. (http://www.origo.hu/itthon/20060205otszazalekos.html ) A Társaság a Lakásépítésért Egyesület „Európának aktív lakáspolitikára van szüksége címmel brosúrát állított össze, melyben összehasonlító adatok is szerepelnek az egyes tagállamok gyakorlatáról. A TLE által az építésgazdaság élénkítésére kidolgozott programot több mint tíz szakmai szervezet, köztük a Mozgalom a Magyar Vállalkozásokért is támogatja. Tekintettel arra, hogy az ÁFA mértékének megállapítása valóban tagállami szabályozás alá esik, erről hosszasabban nem kívánok írni, de az alábbi táblázat adatai talán érdekesek lehetnek: Ország Lakásépítés Lakásépítés, szociális Lakásfelújítás Lakásfelújítás, szociális
Anyag Munkadíj Anyag Munkadíj Anyag Munkadíj Anyag Munkadíj
AT DE FR CZ HU BG RO 20% 19% 19,6% 20% 20% 24% 27% 20% 19% 19,6% 20% 20% 24% 27% 20% 19% 7% 20% 20% 5% 27% 20% 19% 7% 14% 20% 5% 27% 20% 19% 7% 20% 20% 24% 27% 20% 19% 7% 20% 20% 24% 27% 20% 19% 7% 20% 20% 24% 27% 20% 19% 7% 14% 20% 24% 27%
Forrás: TLE, *PL: 8% / 23%
A TLE tanulmányát mellékletként csatolom az anyaghoz. Az adóhatósági eljárással kapcsolatban nagyon sok vállalkozó számolt be arról, hogy akadályozza a kiszámítható, biztonságos működést, - különösen a nehéz helyzetben lévő ágazatok (pl. építőipar és ahhoz szervesen kötődő kereskedelem) területén működő kisvállalkozások számára - hogy amennyiben kifizetetlen számláik miatt a közterhekkel késedelembe esnek, a NAV azonnali inkasszót kezdeményez a bankszámláikra. Így a munkabéreket sem tudják banki utalással teljesíteni, ami a munkavállalók hiteltörlesztéseit veszélyezteti és a lakossági hitelszerződések sorozatos felmondását okozhatja. A kereskedelmi tevékenységet is akadályozza, mivel a szállítókat sem tudják a kintlévőségeikkel küzdő kisvállalkozók kifizetni, ami áruellátási gondokat okoz számukra, s a lakossági fogyasztás jelentős – többnyire a devizahitelezési gyakorlat miatt – visszaesése (ld. KSH kereskedelmi adatai) további gátja működésüknek. Sok önhibáján kívül nehéz helyzetbe került céget az adóhatóság számoltat fel, miközben humánusabb, empatikusabb ügykezelés mellett tovább tudnának működni és foglalkoztatni. A pályázatok ügyével kapcsolatban szeretném felhívni a figyelmet arra a körülményre, hogy a mikro és kisvállalkozások jelentős része már nincs abban a helyzetben, hogy a pályázati feltételeknek meg tudjon felelni. Az előzetesen részletesen tárgyalt gazdasági problémák miatt már eladósodtak, az alacsony vállalási árak, lecsökkent árbevételük miatt pedig működési körülményeik behatároltak, így a projekt 3-5 éves időszakára nem tudnak előre tervezni. Fontos lenne, hogy figyelembe vegyék a körülményeiket, problémáikat és adottságaikat - rossz gazdasági helyzet, de jelentős szakmai és vállalkozói tapasztalat – és olyan, speciális, egyszerű, átlátható, előfinanszírozásra épülő, önrészt nem igénylő vagy kisebb önrészt igénylő és bürokrácia-mentes EU-pályázatok kerülnének kiírásra, melyek segítenének megmozdítani az évek óta lefagyott állapotban lévő, kihasználatlan vállalkozói erőforrásokat, energiákat. A bankok magatartásával kapcsolatban elsősorban nem a finanszírozás visszaszorulását nehezményeztük, hanem, az erőfölénnyel való nyilvánvaló visszaélést, mint például az egyoldalú 7
szerződésmódosításokat. Panaszunk indokoltságát aláhúzza, hogy a Kúria 2012. december 12.-én állásfoglalást adott ki a pénzügyi intézmények egyoldalú szerződésmódosításaival és tisztességtelen szerződési feltételeivel kapcsolatban, illetve hogy a Kúria a devizahiteleknél alkalmazandó banki árfolyamrés ügyében az Európai Bíróság állásfoglalását kérte január 15.-én. Az előzőekben leírtak alapján a magyar vállalkozókat súlyosan érinti a devizahitel okozta ellehetetlenülés, illetve, hogy az egyoldalú szerződésmódosítás, valamint a finanszírozás megvonása életképes, jó kondíciókkal rendelkező vállalkozások csődjét okozza. (Pl. Zalabaromfi ügy, http://www.uzletihirszerzes.hu/krizismenedzsment/4537-utcra-kerlnek-a-zalabaromfi-dolgozi-acib-el-vonulnak.html
„A külföldi bankok leánybankjai inkorrekt vállalkozói hitelezést, szolgáltatást folytatnak, a kamatfelár felett olyan költségeket is érvényesítenek, melyeket a fejlettebb tagállamokban nem mernének megtenni. A bankok egyoldalú szerződésmódosításai, illetve egyoldalú finanszírozási és folyószámlahitel felmondásai miatt nagyon sok életképes magyar vállalkozás került csődhelyzetbe. A leánybankok egyértelműen beavatkoznak a magyar gazdasági folyamatokba, amikor az indokolatlan forrásmegvonással egyik napról a másikra megrendítik addig jól teljesítő magyar vállalkozások helyzetét, munkavállalók százait döntve munkanélküliségbe, egzisztenciális ellehetetlenülésbe. Tudjuk, hogy ezek a bankok kartellként működve, úgy szabályozták a szerződéskötési feltételeket, hogy az ügyfelek nem kaptak érdemi választási lehetőséget, – ezáltal megakadályozták azt, hogy a piaci verseny érvényesüljön. Magyarországon a külföldi bankok leányvállalatai tömegesen módosították egyoldalúan a szerződéseket, ez az erőfölénnyel visszaélő eljárás egyetlen jogkövető európai országban sem fordulhatott volna elő komoly társadalmi következmények nélkül. A magyar állam eltűri a bankok monopolista törekvéseit és nem lép fel a leánybankok magyar ügyfeleket érő diszkriminációs magatartása ellen sem.”(Petíció) A Gyurcsány-Bajnai kormányokat jelentős felelősség terheli a lakosság és a vállalkozások eladósításáért. http://www.hitelszovetseg.hu/az-mnb-jelezte-nem-problemamentesek-akolcsonszerzodesek/?fb_comment_id=fbc_288611944575945_1251129_288947291209077#f209b99c977d768
Örülünk, ha a kormány a mikro és kisvállalkozások finanszírozásának ösztönzésére lépéseket tesz, azonban az általunk képviselt vállalkozások közül kevesen tudnak élni ezekkel a lehetőségekkel. Ugyanis a jelenlegi vállalkozási környezetben és hitelezési feltételek mellett továbbra is, veszélybe kerülhet vállalkozásuk és családjuk egzisztenciája. Az ő esetükben elsődlegesen a már meglévő hitelek kezelése, átváltása kedvezőbb, biztonságosabb konstrukcióba adhatna segítséget. Mivel a hiteleiket jellemzően adósságrendezés miatt vették fel, így nem tudják a vállalkozásaikat fejleszteni és új munkahelyeket teremteni. Nagyon nagy szükség lenne a devizahitel károsult vállalkozások problémájára megoldást találni, hiszen most energiájuk jelentős része olyan hiteltörlesztésre megy el, mely nem a vállalkozás fejlődését szolgálja. A mikro, kis- és közepes cégek a 2010-es adatok szerint az üzleti szférában foglalkoztatottak 74,1 százalékának biztosítottak munkát, a bruttó hozzáadott értéknek pedig több mint a felét állították elő. A Magyarországon működő 682 ezer vállalkozás 99,9 százaléka mikro, kis- és közepes vállalkozás, ezen belül a mikrók aránya meghaladja a 95 százalékot. Az adatok tükrében érdemes lenne lényegesen több figyelmet fordítani a mikro vállalkozások speciális fejlesztési igényeire, mivel a kkv szektor számára kiírt pályázatok, finanszírozási lehetőségek számukra elérhetetlenek, eladósodottságuk miatt a hitelezés erőltetése számukra nem járható út. Elsősorban építőiparban és ahhoz szervesen kapcsolódó ágazatokban dolgozó vállalkozók jelezték, hogy ágazatukat bankjuk kockázatosnak minősítette és elutasította meglévő Széchenyi Kártya hitelkeretük meghosszabbítását. Amennyiben a felvett hitelt nem tudták rövid időn belül visszafizetni, a Garantiqa Hitelgarancia Zrt. végrehajtást indított a magánvagyonuk ellen, mivel a szerződés értelmében az ügyvezetőknek készfizető kezességet kellett vállalniuk.
8
2013. Magyar vállalkozói körülmények – alulnézetből „…Tárgyalási idő még nincs kitűzve az elmúlt 8 hónap alatt, havonta érdeklődőm. Egyebet az ügyről nem tudok, nem tájékoztattak, mintha nem is én tettem volna a feljelentést. Próbáltam megkeresni azokat, akiket szintén megkárosított. Kértem, lépjünk együtt, hátha többre megyünk. Mindenhol nemleges választ kaptam. Nem hisznek benne, hogy valaha is lesz ebből valami. Úgy nyilatkoztak: Nem ez az első eset, és még soha nem sikerült pénzükhöz jutni, csak az ügyvédre elment egy csomó pénzük. Nem látják értelmét, nem is értik én miért nem adom már fel. Azért mert akkor az életet kell feladni. Az igazságba vetett hitemet. Bár egyre inkább úgy érzem, nekik van igazuk. De hátha nem, hátha a jognak az igazsághoz is köze van. Úgy hogy egyelőre várok. HÁTHA. „ (P. Ilona, 2012. 04. 25.) „…Egyébként a per több mint egy éve van bírósági szakaszban. Még nincs tárgyalási nap kitűzve. Új bírónak szignálták ki, így azt mondták érdeklődjek 2 hét múlva.2007 szeptemberétől tart ez az egész, és még mindig itt tartunk.2011 májusa óta van bíróságon. Hát nem nagyon reménykedem. A tanúk már lassan elfeledkeznek a történtekről, sőt van, aki már az óta meghalt. Belátható hogy van miért elkeserednem. Én szó szerint éhezem, és a cukorgyógyszereim sem tudom mindig kiváltani, az okozó pedig jól él.” (P. Ilona, 2012. 09. 21.) A fenti levelet egy 53 éves szegedi hölgy írta, aki gyógyszerész vállalkozóként dolgozott, amíg egy kifizetetlen megrendelés miatt csődbe nem jutott. Jelenlegi helyzete kilátástalan, a családja szétesett, albérletben él. Többször kísérelt meg öngyilkosságot, idegösszeomlás miatt karácsony előtt kórházban kezelték. Hasonló vállalkozói sorsokkal naponta szembesülünk, tudomásunk van olyan esetekről, ahol a tisztességtelen vállalkozói körülmények okozta stressz agyvérzéshez, szívinfarktushoz, vagy öngyilkossághoz vezetett, vagy fűtetlen lakásaikban vészelik át a telet. Ezek a 15-20 év tapasztalatát maguk mögött tudó vállalkozók jellemzően nem azért mentek csődbe, mert ügyetlenül vezették a cégüket, esetleg nem jól mérték fel az üzleti kockázatot. Ma Magyarországon mikro és kisvállalkozó családok tömegei élnek azzal a tudattal, hogy egy kifizetetlen számla, tisztességtelen megrendelő miatt bármikor csődbe mehetnek és ez a csőd egyben magánvagyonuk elvesztését, évek kemény munkájával létrehozott életminőségük drasztikus visszaesését is jelentheti. Nincs statisztikai adat arról sem, hogy a magyar vállalkozási környezet lezüllésének évei alatt hány vállalkozó család veszítette el önhibáján kívül az egzisztenciáját, mi történt velük, a csőd után talpra tudtak-e állni, vagy helyrehozhatatlanul kisiklott az életük? Következmények – melyeket a társadalom visel 1. Humánerőforrás veszteség, mely tetten érhető a gazdasági kényszerből történő elvándorláson. Külföldre jellemzően a legrátermettebb, idegen nyelven is beszélő vállalkozók, szakemberek távoznak, akik munkahelyek tömegeit tudnák létrehozni, és a gazdasági előremozdulás zálogai lehetnének, óvatos becslések szerint is több százezer magyar állampolgárról, köztük tapasztalt vállalkozókról beszélhetünk. (Matolcsy György gazdasági miniszter a nagykövetségi becslések alapján félmillió, külföldön dolgozó magyar szakemberről beszélt) 2. Humánerőforrás veszteség, hogy szakmájuk elhagyására kényszerülnek olyan vállalkozók, akiknek a szakmájukból kellene boldogulniuk. (Ács-állványozó volt vállalkozótársunk jelenleg egy bevásárlóközpontban biztonsági őr, miután kintlévőségei miatt adótartozása keletkezett és adósága fejében teherautóját - vállalkozása munkaeszközét – az adóhatóság lefoglalta, és vállalkozása ellen felszámolást indított el.) 3. Szociálisan rászorulóvá válnak, akik vállalkozóként saját családjuk megélhetésén túl 5-10 munkavállalónak biztosítottak megélhetést. Hatványozottan érintettek a 15-20 éve vállalkozóként dolgozó idősebb cégvezetők, mivel ők életük meghatározó szakaszát az üzleti életben töltötték el, illetve olyan speciális ismeretekkel, tudással rendelkeznek, melyet nehéz 9
4.
5.
6.
7.
8.
megfeleltetni egy-egy munkakör elvárásainak, így cégük csődje esetén esélyük sincs alkalmazottként visszatérni a munkaerőpiacra. Életkoruk miatt egyébként is minimális az esélyük, így egészen kétségbeejtő egzisztenciális helyzetbe kerülhetnek, miközben a tudásuk, tapasztalatuk változatlanul megvan ahhoz, hogy üzleti tevékenységet végezzenek és foglalkoztassanak. Az önhibán kívüli csőd következményei sok esetben súlyos egészségügyi problémákhoz vezetnek, melynek következtében munkaképtelenné válnak a vállalkozók. A társadalom több szempontból is veszteségeket szenved. Megszakad a generációváltás; az elmúlt húsz év során a fejlődésképes kényszervállalkozásokból tömegesen jöttek létre családi vállalkozások, és ha figyelembe vesszük, hogy ezek a cégek nagyrészt 16-20 éve működnek, feltételezhetjük, hogy mára a család fiatalabb tagjai is abba a korba értek, hogy néhány év múlva a cég vezetésében átvehetnék a stafétabotot. A jelenlegi gazdasági és működési problémák miatt azonban a vállalkozói körülmények a családok megélhetését, magánegzisztenciáit alapjaiban veszélyeztetik és a fiatalok számára egyáltalán nem jelent perspektívát, hogy szüleik vállalkozását tovább folytassák. Bizalomvesztés az igazságszolgáltatással szemben; Az a tapasztalat, hogy igazuk érvényesítéséért hiába járják a károsult vállalkozók a jogszolgáltatás útvesztőit, évek múltán legfeljebb erkölcsi elégtételt kaphatnak, melynek az árát szintén ők fizetik meg, a magyar vállalkozói társadalom teljes körű kiábrándulását, az igazságszolgáltatásba vetett hit megrendülését, az erkölcsi és morális alapok teljes lepusztulását okozta. A bizalomvesztést fokozza, hogy a vállalkozók követeléseinek behajtásában a végrehajtók nem működnek közre hatékonyan, miközben költségeiket a vállalkozók előre megfizetik. Ezzel szemben a vállalkozásokat is érintő devizahitel bedőlések miatti végrehajtások teljes erővel és hatékonysággal zajlanak. Nincs büntetőjogi következménye a „nemfizetésnek”, sőt a károsult további veszteségeket szenved el, miközben a tisztességtelen gazdasági szereplők senkitől sem háborgatva élik világukat. Ez a körülmény nem kívánatos erkölcsi és morális folyamatokat indított el a magyar társadalomban. Az oktatásból kikerülő fiatalok számára nem vonzó a vállalkozói pálya, ezért kevés tehetséges fiatal próbálja ki magát vállalkozóként. Ez hátrány az egyén és a társadalom számára egyaránt.
Következmények – melyeket a gazdaság visel 1. Nem jönnek létre a kívánt számú és minőségű munkahelyek, mivel éppen azok a mikró és kisvállalkozások számolódnak fel, melyek termelő munkát végeznek és foglalkoztatnak. Különösen érintett a mezőgazdaság és az építőipar, melyek nagy élőmunka igényű, nem telepített iparágak, normális gazdasági környezetben alacsony szakképzettségű munkavállalók tömegeit tudnák foglalkoztatni. 2. A vállalkozói társadalom kontra szelektálódik; a csalárd megrendelői magatartás elterjedésének következtében elsősorban a termelő, foglalkoztató mikro és kisvállalkozások kerülnek felszámolás alá, hiszen ha elvégzett munkájukat nem fizették ki, és ezért fizetésképtelenné váltak, az adóhivatal, illetve a hitelezők azonnal megtalálják őket. A következmény, hogy egyre inkább a tisztességtelen eszközökkel és feketén működő vállalkozások nyernek tért. Leginkább az építőiparban és a mezőgazdaságban vált tömegessé a fedezetnélküli megrendelés, és lánctartozás, melynek következtében a fővállalkozók, beruházók egyre kevésbé találnak olyan alvállalkozókat, amelyek megfelelő szakmai felkészültséggel, megfelelő számú és szaktudású szakember gárdával a feladatot el tudnák végezni. A mezőgazdaságban gazdálkodók tömegei mentek tökre, mert leszállított áruikat, állataikat a felvásárlók nem fizették ki. 3. A gazdaság szereplői között tartóssá vált a bizalmatlanság, ami gátolja a gazdaság működését, és ellene hat a kívánt számú, jó minőségű, hazai munkahely megteremtésének. De a 10
bizalmatlanság terjedése az egész társadalomra negatív hatással van, mivel gyengíti a társadalmi tőkét. 4. Az állam nem jut hozzá az adóbevételekhez, hiszen a csődbe jutó vállalkozások maguk alá temetik kintlévőségeiket, de kötelezettségeiket, köztartozásaikat is. 5. A termelő munka leértékelődése is csökkenő adó és járulék bevételeket okoz; a feketegazdaság térnyerésének következménye, hogy az általuk diktált, közterheket és egyéb céges költségeket nem tartalmazó tisztességtelen vállalási árak lettek a meghatározók az állami megrendelések, közbeszerzések szintjén is. Az érdemi munkát elvégző, és foglalkoztató vállalkozások számára fenntarthatatlan és kezelhetetlen a helyzet, a leszorított alvállalkozói árak nem adnak fedezetet a normális működésre. Az Uniót érintő problémák – külföldi munkavállalás A romló hazai körülmények miatt egyre több magyar cég próbál Ausztriában, Németországban, vagy más gazdaságilag fejlettebb országban munkát vállalni. Jellemzően 5-10 fős alkalmazotti létszámmal, sok éves szakmai gyakorlattal, komoly referenciákkal rendelkeznek, azonban pénzügyi helyzetük, illetve a külpiaci munkavállalással kapcsolatos ismereteik hiánya miatt kiszolgáltatottak. Egy vállalkozás normális gazdasági körülmények között akkor bővíti a tevékenységét a külpiacokon, ha kellő tőkeerővel, piaci stratégiával, üzleti kapcsolatokkal rendelkezik. A gazdasági kényszer miatt külpiacra lépő magyar vállalkozások esetében többnyire hiányoznak ezek az alapvető feltételek, szorongatott helyzetük miatt könnyen becsapják őket – jellemzően jobb kapcsolatokkal rendelkező honfitársaik. Ahol már kialakult a magyar munkaközvetítői hálózat, gyakran átverik és kihasználják a tapasztalatlan vállalkozókat, ami főleg abban nyilvánul meg, hogy messze a munka értéke alatt fizetik meg őket. Legnagyobb veszély, hogy a részben vagy teljesen ki nem egyenlített számlák miatt rendezetlenné válnak a munkavégzés és foglalkoztatás körülményei, ami még jogalapot is ad a tisztességtelen szándékú megrendelőnek arra, hogy ne fizesse ki az elvégzett munkát. Egyre több vállalkozó keresi meg az MMV-t azzal a panasszal, hogy Ausztriában, Németországban, vagy Franciaországban elvégzett munkáját a megrendelő nem fizette ki, sok esetben még a hazautazás költségeit sem kapta meg. A Magyarországon általánossá vált tisztességtelen megrendelői magatartás nem lehet közömbös a fejlettebb uniós tagállamoknak sem, hiszen a negatív jelenségek ugyanúgy nem állnak meg a határon, mint ahogy a pénzügyi, gazdasági válság is végigsöpört a világ országain. A fejlettebb országok gazdaságai igénylik a szakképzett munkaerőt, a recesszióval küzdő, gyengébb tagállamok mikro és kisvállalkozói pedig esélyt látnak a külföldi munkavállalásban. Ha a gazdasági együttműködés a kölcsönös előnyök mentén, munkaügyileg és gazdaságilag is rendezett körülmények között történik, az jótékonyan érintheti az Európai Unió gazdasági folyamatait. Azonban, ha a munkaerőexport egyben a tisztességtelen körülmények exportját is jelenti – csalárd szándékú megrendelés, nemfizetés, irreálisan alacsony vállalási árak, a munkát elvégző vállalkozások kiszolgáltatottsága, stb. – az megfertőzheti a célországok gazdaságait is, feszültségeket okozhat a munkaerőpiacon, és végérvényesen tönkreteszi azt a vállalkozói réteget, amely még tud is és akar is foglalkoztatni, dolgozni, termelni. Szeretnénk az Európai Bizottság figyelmét ráirányítani erre a problémára, ugyanis ez a gyakorlat – ugyanúgy, mint Magyarországon - azt bünteti, aki az érdemi munkát elvégzi, és foglalkoztat, miközben a tisztességtelen megrendelő büntetlenül gyarapodhat más munkáján. A már mutatkozó problémák kezelésére uniós szintű, folyamatos egyeztetésre, érdekvédelem megteremtésére és célzott intézkedésekre lenne szükség. Tisztelt Petíciós Bizottság, Képviselő Hölgyek és Urak! A petíció benyújtása óta eltelt több mint három év társadalmi és gazdasági szempontból is gyökeresen más helyzetet teremtett Magyarországon, de az Európai Unió többi tagállamaiban is jelentős változások történtek. A petícióban felvetett kérdések azonban továbbra is, ha más-más nyomatékkal is, de érintik az alapító és a később csatlakozott országok gazdaságait is. Egyetértve Antonio Tajani biztos úrral, mi is azt gondoljuk, hogy Európának és Magyarországnak is több, a tisztességes 11
gazdasági körülmények iránt elkötelezett vállalkozásra van szüksége. Azonban a magyar és a többi uniós mikro, kis- és közepes vállalkozásoknak nemcsak az a feladatuk, hogy előállítsák a hazai termék jelentős részét, és hogy foglalkoztassák a munkaképes népesség döntő többségét, hanem az is, hogy biztosítsák a megélhetést saját maguk és családjuk számára egyaránt. Ha a termelő és foglalkoztató mikro és kisvállalkozások tönkremennek, miközben a csalárd szándékú megrendelők vállalkozásai tovább virulnak, akkor romlanak az egészséges gazdasági növekedés, és a munkahelyteremtés esélyei, tovább romlik az üzleti etika szintje és gyengül a társadalom szövete. A károsult magyar vállalkozások erre a kérdésre várják a választ: „Amennyiben vállalkozóként dolgozunk Magyarországon, hogy viszonyulnak állampolgári kötelességeink és jogaink egymáshoz? Mennyire tekinthető európai uniós normának az, hogy adófizetői kötelezettségeinknek saját életfeltételeink ellehetetlenítésével is meg kell felelnünk, míg elvégzett munkánk, szolgáltatásunk, kiszállított anyagunk ellenértékét nincs jogunk megkapni?”
Tisztelettel
Mészárosné Győrvári Bella, MMV társalapító, ügyvezető 9011 Győr, Váci Mihály u. 112. www.mmv09.hu
12
1. Melléklet Dr. Csath Magdolna: Ők mentik meg Európa gazdaságát (Magyar Nemzet, 2013.01.18.) Határozottabb állami támogatást, emberközpontú ügyintézést igényelnek a kis- és közepes vállalkozások Az Európai Bizottság január 9-én „Vállalkozás 2020 Akcióterv” („Entrepreneurship 2020 Action Plan”) címmel vállalkozásfejlesztési programot jelentetett meg, amelyben megfogalmazta mind az EU szervek, mind pedig a nemzetállamok feladatait az európai vállalkozási szellem újraélesztésével kapcsolatban. A program így kezdődik: az európai gazdaság nem hozható rendbe több vállalkozó nélkül. A jelenlegi 25 milliós munkanélküliség csak a kis- és közepes cégek (KKV-k) segítségével csökkenthető. Már ma is a 23 millió kisvállalkozás képezi az EU gazdaságának gerincét. Ezek a cégek teszik ki az összes vállalkozás 99%-át. Ezek többsége, 92%-a mikro-vállalkozás, azaz 10 fő alatti létszámot foglalkoztat. Jelenleg ezek a cégek 87 millió európainak adnak munkát. A kisvállalkozások a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés legfőbb forrásai. Kreatívak, gyorsan mozgók, és az innovációs készségek hordozói. Ezért ha megfelelő környezetben tevékenykednek, akkor gyorsan képesek új termékekkel, szolgáltatásokkal előállni, és új piacokat teremteni. Elemi érdeke tehát az EU-nak és a tagállamoknak egyaránt, hogy megfelelő környezetet teremtsenek számukra, elhárítva minden felesleges akadályt, amely megnehezíti, hogy képességeiket kifejthessék. A 2008 júniusában elfogadott kisvállalkozói intézkedéscsomag („Small Business Act for Europe”) amelynek mottója a „gondolkozz először kicsiben” volt – is már azért készült, hogy javítsa a vállalkozások környezetét. A 2008 óta tartó válság azonban komoly csapást mért a KKV szektorra is. Ezt bizonyítja a 2012. szeptemberében „EU KKV-k 2012-ben: válaszút előtt” (EU SMEs in 2012: at the crossroads) címmel megjelent elemzés, amely szerint csak három országban: Ausztriában, Németországban és Máltán múlta felül 2012-ben a KKV-k által foglalkoztatottak száma és a megtermelt új érték a 2008 előttit. 13 országban – közöttük hazánkban is – viszont még nem sikerült a válság előtti szintre kerülni. Az EU bizottság által készített 2012. novemberi „Éves növekedési tanulmány 2013” (Annual Growth Survey 2013) szerint ennek egyik oka, hogy a KKV-k teljesítményét nagyban rontja a barátságtalan környezet. A helyzet gyors és hatásos javítására készült a „Vállalkozás 2020 Akcióterv”, amelynek alapgondolata, hogy több vállalkozás kell Európában ahhoz, hogy a növekedés és a munkahelyteremtés beinduljon. A 33 oldalas terv három feladatcsoportot emel ki: a vállalkozással kapcsolatos képzést, a KKV-k környezetének javítását és a társadalom különösen problémás csoportjainak támogatását. A vállalkozásképzéssel kapcsolatban így érvel: kutatások bizonyítják, hogy a középiskolások közül azok, akik valamilyen vállalkozói képzésben vettek részt, 15-20%-a megpróbálkozik valamilyen vállalkozással, illetve a megszerzett ismeretek miatt könnyebben talál munkát. Ezért általánossá kell tenni a vállalkozási ismeretek oktatását az alapfokú képzéstől az egyetemig. Az egyetemeken pedig támogatni kell a vállalkozások létrejöttét, továbbá a KKV-k és a felsőoktatási intézmények együttműködését. Az EU tervezi egy „vállalkozó-egyetemi hálózat” kialakítását is. 13
A második nagy témakör a vállalkozások környezetének javítása. Az egyik módszer a KKV-k állami támogatása elsősorban továbbképzés, mentorálás, különböző kedvezmények formájában. Tovább kell csökkenteni a bürokráciát, különös tekintettel az adózással kapcsolatos papírmunkára. Meg kell könnyíteni a cégek öröklését, illetve átadását, és meg kell menteni az önhibájukon kívül csődbe került cégeket, például azokat, amelyeket munkájuk ki nem fizetése sodort bajba. A vállalkozások pénzhez juttatásánál a mikrofinanszírozás kiterjesztését és olcsóbbá tételét tartja fontosnak a tanulmány. Felvet azonban egy újszerű gondolatot is: azt, hogy a KKV-k is legyenek képesek részvények és kötvények kibocsátására. Ennek szervezeti feltételeit természetesen meg kell teremteni. Végül a harmadik terület a hátrányos helyzetű csoportok vállalkozóvá válásának támogatása, közöttük is elsősorban a nőket, a munkanélkülieket, különös tekintettel a fiatalkorúakra, a bevándorlókat, valamint az időseket említi meg a tanulmány. Az idősek esetén két lehetőséget is lát. Egyrészt az idősek tapasztalatait, tudását kellene hasznosítani szervezett formában, másrészt az idősek vállalkozói tevékenységét segíteni. Kiemeli ugyanakkor, hogy aktív munkavállalásuk nem csökkentheti semmilyen formában a nyugdíjukat. Végül arra hívja fel a figyelmet, hogy a vállalkozások megítélését is meg kell változtatni. Ugyanis a vállalkozás Európában nem annyira, tiszteletre méltó és megbecsült tevékenység, mint például az USA-ban, és sokakat éppen ez tart vissza attól, hogy vállalkozásba kezdjenek. Az akcióterv sok hasznos javaslatot fogalmaz meg, bár azok többsége nem új gondolat. Tudjuk azonban – főleg azok, akik már a tervgazdaságban is éltünk – hogy minden terv annyit ér, amennyit meg lehet, és meg akarnak valósítani belőle. Az EU nem dicsekedhet azzal, hogy eddigi nagy terveit sikerült megvalósítania. Az egyik látványos bukás a 2000 márciusában készült „lisszaboni stratégia” volt, amely szerint az EU gazdaságának 2010-re a világ legversenyképesebb, tudásalapú gazdaságává kellett volna válnia. Ehelyett ma, 2013-ban az EU gazdaságát a csökkenő versenyképesség, a fogyó munkahelyek és a dinamizmus teljes hiánya jellemzi. Ellentmondás feszül az EU működése és a vállalkozások között az EU bürokrácia, pl. a pályázatokkal járó többszáz oldalas papírmunka, az utólagos kifizetések, és általában az erőteljes központosítás miatt, amelyek megölik a kezdeményező kedvet. Másrészről az ilyen tervek megvalósulása csak részben múlik az EU bürokratáin, a tényleges tetteknek a tagállamokban kell megtörténniük. De hogyan fognak több pénzt költeni a kitűzött célokra a megszorításokkal nyomorgatott országok? Ami pedig a magyar helyzetet illeti, a felvetett javaslatok itthon sem újak. Többüket több éve javasolja a „Mozgalom a magyar vállalkozásokért” (MMV) civil szervezet. Például többször kérte az önhibájukon kívül bajba került KKV-k megmentését, de azt is, hogy a KKV-knak, éppen fontosságuk miatt, megfelelő szintű felelőse legyen a kormányban. Legutóbb arra hívta fel a figyelmet, hogy a multinacionális cégeken kívül a KKV-k képviselőivel is stratégiai partnerségre léphetne a kormány a minél több értelmes munkahely teremtése érdekében. A KKV-k elismerik, hogy csökkent a bürokrácia, és a legutóbbi adóváltozások is kedvezőek. Azonban szemléleti változásra is szükség lenne elsősorban az adóhatóságnál. (NAV). Az MMV-hez beérkező több eset szerint az azonnali inkasszó, az ÁFA befizettetése akkor is, ha a cég még meg sem kapta munkájáért a pénzt, továbbá az a gyakorlat, hogy a NAV felé való tartozásra szinte teljesen lehetetlen halasztást kapnia, sok KKV csődbejutását okozza. Pedig az esetek többségében a fizetésképtelenséget mások, és nem a KKV-k rossz munkája vagy felelőtlensége idézi elő. Ezzel kapcsolatban egy, a döntéshozókhoz eljuttatott anyagban így fogalmazott az MMV: „a még meglévő, termelni képes kapacitások gyorsított ütemű felszámolódása/felszámolása zajlik, ezért a magyar társadalom jövője szempontjából kiemelt jelentőségű, hogy az önhibáján kívül csődbe jutott vállalkozásoknak tud-e esélyt adni az ország ahhoz, hogy újra kezdhessék vállalkozásukat.” 14
Magyarországon ma a költségvetési hiány rendben van. A munkanélküliségi szint viszont magas. Az emberek szempontjából az a legfontosabb, hogy legyenek lehetőleg jól fizető és értelmes munkát adó munkahelyek. Ehhez leggyorsabban a hazai KKV szektor tudna hozzájárulni. A multikkal való szerződéskötések után ezért a kormánynak a KKV-kat is meg kellene szólítania. Környezetüket és a velük szembeni hivatali magatartást javítani kellene. Az EU-s akciótervhez kapcsolódva ki kellene dolgozni egy hazai KKV stratégiát is, amelyhez – a sikeres megvalósítás érdekében – erőforrásokat és felelősöket rendel a kormány. Mert minden terv, cél és elgondolás annyit ér, amennyit abból meg akarunk és meg tudunk valósítani.
GÚJÍTÁSA K
15
