VAKOND - VÁLOGATÁS 56-OS FORRADALMUNK 60. ÉVFORDULÓJÁRA

VAKOND - VÁLOGATÁS 56-OS FORRADALMUNK 60. ÉVFORDULÓJÁRA

Megjelent 2016 október 15.-én * Felelős kiadó: R. Kovács László Internetes elérhetőség: www.vakond56.uw.hu

Amikor először 1956-ról írtunk... - Még mindenki „diszkréten” hallgatott…!

NYÍRSÉGI VAKOND Kitöltötted már a Kelet-Magyarországban megjelent kérdőívet, amelyik 1956-ról, és az alternatív szervezetekről faggatja a közvéleményt? 1956 jelentőségét hogyan tudod megítélni, ha a megyei sajtó hallgat? Hallgat az október 26.-án Nyíregyházán kitört forradalomról. Szilágyi Lászlót és Tomasovszki Andrást 1957-ben egy koncepciós perben kötél általi halálra ítélték és kivégezték, mert a Szabolcs-Szatmár megyei Forradalmi Munkástanács vezetői voltak. Az Északi temető 28-as parcellájában található gazzal benőtt, jeltelen sírhelyük. Mikor rehabilitálják őket? Mikor lesz az újratemetésük? Hallgat a sajtó arról, hogy az októberi forradalomnak Nyíregyházán egyetlen halálos áldozata volt, Csályi Ferenc százados, akit egy orosz tank lövege talált el „véletlenül”. Hallgat arról, hogy 21 ember sebesült meg október 25.-én Nyíregyházán a Damjanich laktanya ellőtt, amikor Hubicska őrnagy a fegyvertelen tüntető tömeg közzé lövetett. (A perirat szám: BI 261/1957/33 - Debreceni Katonai Bíróság.) Erről mikor írhat a megyei sajtó?

„ALTERNATÍV” 12 PONT: - Mit kívánunk? 1. Pártállam helyett jogállamot, szövetségi rendszer he1yett nemzeti függetlenséget, munkásőrség helyett szociális biztonságot. 2. Teljesedjen ki a tájékoztatás, az oktatás és a kultúra feltétlen szabadsága. 3. Igazságot 1956-nak és a vértanúknak. Ne új dokumentumok után kutassanak, hanem a meglevőket hozzák nyilvánosságra. Emlékművet a kádári önkény áldozatainak! 4. A közélet megtisztítását mindazoktól, kik közvetve vagy közvetlenül részt vállaltak az eltelt negyven év törvénytelenségeiben, illetve felelősség terheli őket a korszak elkövetett bűneiért. 5. Kádár János mondjon le képviselői mandátumáról, mert nevéhez fűződik az 1956-os forradalom és szabadságharc vérbefojtása, és az azt követő megtorlás és bosszúhadjárat; s mert soha el nem évülő érdemeket szerzett hazánk jelenlegi totális gazdasági, politikai és morális válságának kialakulásában. Személyével kapcsolatban a nemzet élhessen az el- és beszámoltatás jogával. 6. Számolják fel a kiváltságoknak és az előjogoknak azt a szövevényes rendszerét, melyből a Gyilasz-féle „új osztály” magyar reprezentánsai 1949 óta részesülnek. 7. Korom Mihály mondjon le az új magyar alkotmányt előkészítő bizottság elnöki tisztéről, mert még a kinevezése is megcsúfolása volt minden jognak és alkotmányosságnak, s mert személye egyszerre jelképe a Rákosi nevével fémjelzet jogtiprásoknak és a kádári törvénysértéseknek. 8. Szűnjön meg a rendőri önkénynek és túlkapásoknak az a sorozata, amely a tavalyi év számos demonstrációját kísérte, s amely a hétköznapokat is gyakran jellemezte. Új szellemű demokratikus rendőrséget. 9. Jöjjön létre nemzeti demokratikus alapokon az új magyar hadsereg. 10. Április 4.-e töröltessék a nemzeti ünnepek sorából, mert a negyvennégy évvel ezelőtti napon nem szűnt meg Magyarország megszállása, csak uniformist váltott. 11. Ál1itsák helyre az ország valamennyi, az elmúlt negyven év során átkeresztelt utcájának, közterének, intézményének a nevét, illetve képviseljenek ezek az elnevezések mindenekelőtt nemzeti és egyetemes értékeket. Középületeink csak nemzeti szimbólumokkal legyenek díszíthetők. 12. Állítsák le az összes, a nemzet alapvető érdekeivel ellentétes környezetromboló nagyberuházást. A sztálinista műemlékek és műtárgyak védelme terjedjen ki a Dunakanyarra is.

A megyei reformkör nem foglalt állást az 1956-os forradalom és szabadságharc kérdésében. Ideje lenne feltérképezni he1ytörténetünk fehér foltjait, visszakövetelni Budapestről a korabeli dokumentumokat. A történelmi igazság feltárásával késésben vagyunk.… 1958-ban 20 nyíregyházi forradalmárt ítéltek el egy koncepciós perben. Kettőt halálra íté1tek, a többiek összesen 53 év 10 hónap börtönbüntetést kaptak. Az eljárás alatt embertelen kínzásnak vetették alá őket, hogy a megtorlás értelmi szerzői saját elképzeléseik alapján alakíthassák a „beismerő vallomásokat”. Mi volt a bűnük? Csatlakoztak a budapesti felkeléshez és a törvényes Nagy Imre kormány szellemében létrehozták a munkástanácsokat, nemzetőrséget. A legfontosabb tény: KEZÜKHÖZ SOHASEM TAPADT VÉR!

2

KIÁLTVÁNY! /1956. november 9.-én terjesztették (részlet)

Nyíregyháza város és Szabolcs-Szatmár megye minden lakosához! Magyarok! Barátaink! Több mint három hete már, hogy az ország népe hősies, minden áldozatra kész harcát vívja a szabadságért. Különösen súlyos, elkeseredett harc folyik a november 5.-i hitszegő támadás óta, azóta, amikor megindultak a szolgaságot hozó tankok fővárosunk pusztítására, amióta megindult a hazugságáradat forradalmunk bemocskolására, hős népünk sokáig fegyverrel állt ellen, de ellenállása - ha már nem is fegyverrel harcol, - most is töretlen. A Kádár-féle áruló kormányra nem hallgat senki, könyörgései, fenyegetőzései és a munka megindulásáról szóló hazugságai ellenére AZ EGÉSZ ORSZÁGBAN TART A SZTRÁJK. (…) A nép követelése a mi követelésünk is: 1. A Szovjet csapatok haladéktalan kivonása. 2. Szabad, füget1en, semleges Magyarország. 3. A Kádár-kormány helyére minden hazafias erőt tömörítő demokratikus ideiglenes kormányt a választásokig. 4. Szabad választásokat. /Forradalmi Ifjúsági Bizottság ------------------------------------------------------------------------------------------------------

Az alternatív szervezetek felvállalták az 1956-os forrada1om szellemi örökségét. Ne szemléld passzívan a valódi demokráciáért folytatott küzdelmet! Közelednek a választások...! Csat1akozz az alternatív szervezetekhez, de 1egalábbis keress kapcsolatot velük!

Jelentkezési-kapcsolatteremtési lehetőségek: Magyar Demokrata Fórum - Nyíregyháza, Pf. l53. Szabad Demokraták Szövetsége - Gulyás József, Nyíregyháza, Városmajor út 5-7. /Tel: 11-701. Fiatal Demokraták Szövetsége - Seszták Oszkár, Nyíregyháza, Sóstói út 31/b.

1956. október 23.: Forradalmunk kitörésének napja. Csak 12 napig tartott a magyar nemzet szabadságharca... A szovjet tankok eltiporták. Nemzeti gyásznapunkon temettük az 1956-os nyíregyházi forradalmárokat, Szilágyi Lászlót és Tomasovszki Andrást. A Magyar Demokrata Fórum fél évig harcolt, hogy mártírjainkat rehabilitálják. 1956 eszméjét 33 éven át mocskolták vagy elhallgatták. Nemzeti ünnepűnket ma a Hatalom szürke emléknappá szeretné átfesteni. “Szabad szelektől vemhes zászlaink lerogynak, nem hordják ki ünnepünket.” /Rózsa Endre Október 7.-én a megyei pártsajtó még féloldalnyi terjedelemben sem tudósított a gyász- szertartásról, miközben a hatalom átmentésén morfondírozó pártja küldötteinek legkisebb prüszkölésérő1 is beszámolt. Hányszor is tagadták meg forradalmunkat?... Számtalanszor... Utoljára 1989. február 2.-án bírálták Pozsgayt, aki népfelkelésnek merte nevezni 1956 októberét... Számukra ez is túl sok volt: “Számos jelzés érkezett megyénk párttagsága köréből, amely szerint Pozsgay Imrének (semmi elvtárs?) a rádió “168 óra” című műsorában 1956 értékeléséről szóló szombati megnyilatkozása sokakban keltett értetlenséget és megütközést.” (Sicc!) Vajon a héten ugyanazok a reformerek tapsoltak Pozsgaynak, akik tavaly novemberben még Berecz Jánost é1jenezték? Mit is mondott Mádi László (FIDESZ) a nyíregyházi forradalmárok temetésén?

“Példájukból megtanultuk örökre, hagy ne higgyünk a kommunista párt ígéreteinek, deklarációinak... Mi, fiatal demokraták, tudunk különbséget tenni a bátor, őszinte kiállás és a kommunisták hitszegő magatartása között... 1956 nagyszerű forradalma és a szovjet megszállás által hatalomba ültetett bábkormány között...” 3

Gyűjtőfogház, 1958

Krassó György:

Májusi hajnal Gyűjtő. Kisfogház. Halk kopácsolás. Rácsot, vakablakot tavasz legyint. Az udvaron akasztás lesz megint. Folyik tovább, pajtás, a gyilkolás.

„Hazánkért! Fiúk! Isten veletek! Erdősi búcsúzik most tőletek!” Valaki sír. Lépések. Lánc kocog. Kint: „Éljen a szabadság! Gyilkosok!” Aztán süket csönd. Társam szól:-,,A vég...” A kezemben ég a cigaretta még.

„Gyújts rá barátom!” Tiszta, mély harang kong messziről. Egy hét és hat kötél. Ki megy ma? Angyal? Szente? Széll? Egy zárka nyílik s felsüvít a hang:

HALOTTAINK: A záhonyi Babér István MÁV alkalmazott. Kivégezték 1959-ben Budapesten. Élt 30 évet. A mátészalkai Balázs Ferenc villanyszerelő. Kivégezték Budapesten. Élt 24 évet. A tornyospálcai Bartha Béla segédmunkás. Kivégezték Miskolcon. Élt 30 évet. A kisvárdai Bádi József kovácssegéd. Kivégezték Budapesten. Élt 20 évet. A nyíregyházi Dandos Gyula diák. „Eltűnt” a vizsgálati fogság alatt. * Élt 18 ! évet. A tiszaberceli Hullár Gábor munkás. Kivégezték Miskolcon. Élt 33 évet. Az ököritófülpösi Kanyó Bertalan lakatos. Kivégezték Miskolcon. Élt 56 évet. A jánkmajtisi Kicska János honvéd főhadnagy. Kivégezték Budapesten. Élt 27 évet. A panyolai Kiss István nyomdász. Kivégezték Budapesten. Élt 30 évet. A tiszadobi Kiss Sándor földműves. Kivégezték Miskolcon. Élt 57 évet. A kislétai Nagy József munkás. Kivégezték Budapesten. Élt 29 évet. A botpaládi Szabó István rokkantnyugdíjas. Kivégezték Miskolcon. ** Élt 37 évet. A tiszadobi Szendi Dezső honvéd alezredes. Kivégezték Budapesten. Élt 35 évet. A nyíregyházi SZILÁGYI LÁSZLÓ munkás, az 1956-os megyei forradalom vezetője. Kivégezték Nyíregyházán, 1958-ban. Élt 34 évet. *** A nyíregyházi TOMASOVSZKI ANDRÁS munkás. Kivégezték Nyíregyházán, 1958-ban. Élt 35 évet. *** * Ezt a névsort először a kommunista rendszer idején jelentettük meg, a III. számunkban. Azóta kiderült, hogy Dandos Gyulát, a Kossuth Gimnázium diákját 1957.február 10.-én Szentgotthárdon, menekülés közben lelőtték. ** Szabó István a mankóin kocogott a bitófa alá. Kivégzése előtt az ügyész sírógörcsöt kapott. Elvezették, - majd két hét múlva elbocsátották állásából. Az ítéletet nélküle is végrehajtották... Egy rokkantnyugdíjason *** 1958. május 7.-én reggel, Nyíregyházán, a börtön kisudvarán a Szózattal ajkán ment a halálba Szilágyi László. Tomasovszki András csak annyit mondott a kivégzése előtt: „Nem tudom, miért halok meg. Igazságtalanul halok meg.” Este titokban, szemeteskocsiban csempészték ki holttestüket az Északi temetőbe, és temették el jeltelenül a XXVIII.-as parcellába. “Sorsotok lelkiismeret-vizsgálatra kényszerít, amikor mindannyian magunkba nézve kérdezhetjük, hogyan tudtunk ilyen tehertételekkel 33 évig élni. Élni szabadság nélkül. Élni lesütött szemekkel... “ Forradalmunkra és Szabadságharcunkra emlékezünk 1989. október 23.-án, Nyíregyházán, a Kossuth téren 17 órakor! 4

AZ ELLENFORRADALOM SZABOLCS-SZATMÁRBAN A 10 legnagyobb hazugság 1. ”A városba (Nyíregyházára) érkező ellenforradalmárok tekintélyes pénzmennyiséggel jöttek, a város huligán elemeit berúgatták, s arra ösztökélték őket, hogy borítsák fel a város nyugalmát.” 2. ”a hatalmukba kerítették a részeges fegyveres társasággal a stúdió épületét.” 3. ”…nem valamiféle „tömegfelkelésről” „nemzeti forradalomról” volt szó, hanem szűk ellenforradalmi banda szervezett, előkészített lázadásáról, amely lépésről lépésre számolta fel néphatalmat. 4. „Megválasztották a szociáldemokrata párt megyei vezetőségét, abba egyetlen munkás nem került be, annál inkább voltak kereskedők, tőkések, fasiszták.” 5. ”A nép ellenségei hozzáláttak, hogy elpusztítsák a magtárakat, széthurcolják az

állatokat, feldarabolják a földeket.” 6. ”…az ellenforradalmi lázadás szervezői nemzetiszínű lepelbe próbálták burkolni ellenforradalmi céljaikat.” 7. ”A nyomdászokat arra kényszerítették, hogy röpiratot adjanak ki.” 8. ”…az internacionalizmus helyett újra a gyűlölködés, a szovjetellenesség mákonyát hirdették, hogy könnyebben elbódítsák a dolgozókat.” 9. ”Az ellenforradalom már készülődött a hosszú kések éjszakájára, a borzalmas vérengzésre, s ha hosszú ideje van, kegyetlen mészárlás kezdődött volna meg, ezerszámra gyilkolták volna le a kommunistákat, a hazafiakat.” 10. A legnagyobb hazugság ebben a fehér könyvben az elhallgatás, ”elfelejtették” megírni, hogy két embert a megyében kivégeztek. Ugyanakkor Benkei István a megyei MSZMP ülésén arra panaszkodott ”igen nehéz az agitációs munka,… mert hát itt nem akasztottak fel senkit, nem öltek meg senkit…”

A MÁR MEGYEI TERJESZTÉSŰ

VAKOND (1992. október) 5

1956. október 23. Sokan vannak manapság, akik szeretnék el nem hangzottá tenni eddigi harsogásukat, szeretnék az archívumokból kitörölni leírt szitkaikat és szeretnének egybeolvadni a gyászolókkal, hogy később az élükre állhassanak újból. Nagy nemzeti összeborulásban virágozzuk fel a sírokat, azokét, akik a nevünkben haltak meg, minden pátosz híján. A történelem igazságai hirtelen jött megvilágosodással ajándékozták meg azokat, akik öröknek hitték az új közmegegyezést. Egyszerre kiderül a dolgok valódi természete, helyükre kerülnek az igék, á főnevek és a melléknevek, megkönnyebbülve nyithatunk, úgymond, valamennyien tiszta lapot. Máris jótékony homály kellene, hogy borítsa a 33 éven át elfeledni parancsoltak emlékét, hiszen a múlt sebeinek felszakítása csak felesleges indulatokat keltene. Megtehetnénk természetesen, hogy megbocsátunk minden bűnözőnek és jogutódjaiknak. De ehhez nincs felhatalmazásunk. Az erőszakot eleve elutasítva, még a gondolatát is el kell vetnünk bármilyen bosszúállásnak. A megtorlás nem tehető jóvá viszont megtorlással, ellenkezőleg, védtelen véres folyam forrásává válhat. És nemcsak az a bűnös, aki az akasztófák kötelét hurkolta, hanem az is, aki évtizedeken át, az igazság birtokában, személyes alkujának részeként lemondott az emlékezés jogáról. Ne érje őket semmi bántódás, maradjunk hűségesek egy valaha vértelennek indult forradalom megvalósulatlan eszméihez... Minden tényt le kell írni, el kell mondani, mindenkinek vállalnia kell saját tetteit, mondatait, gondolatait! Ha végleg elszántuk magunkat arra, hogy igazat mondunk, először is a hazugságokat hozzuk a felszínre! Nem szabad hinnünk azoknak, akiknek létformájává vált a köpönyegforgatás annyira, hogy maguk sem emlékeznek rá, milyen színű volt e toldozottfoldozott ruhadarab most kifelé fordított visszája! * Ezen az ünnepnapon nem csak a forradalom kivégzett vezetőit gyászoljuk, nem csak az ő feltárt sírjaikat borítjuk be koszorúinkkal. Jussanak eszünkbe a becsapottak ezrei!... Akiknek életet és bántatlanságot ígértek a fizetett népboldogítók, s akiket ugyanők ölettek meg, s ítéltek szándékaik szerint - örök feledésre. Ma főként az áldozatok balsorsából kell tanulnunk! Soha nem szabad olyan helyzetbe kerülnie ennek a népnek, az ország jogos gazdájának, hogy a hatalom bármiféle urai tetszésük szerint dönthessenek róla! Soha többe nem szabad fegyverhez nyúlnunk, mert a fegyver mindig fegyverrel, a többnyire kegyetlen, iszonyatos túlerővel találja magát szemben! Soha többé nem szabad megegyezést kötnünk senkivel, aki helyettünk, a nevünkben beszél! Ez a nap a védtelen áldozatok emléknapja. Egy iszonyú történelmi logika áldozataié. Csak egyetlen tanulságul szolgálhat a tehetetlen gyászolók számára: nem szabad hatalmat adni egyetlen csoport, réteg, irányzat, szervezet, párt kezébe sem! A hatatom logikája, a hatalom gyakorlásának, elvesztésének és megszerzésének őrült eszméje magától vezetett el a gyilkos gondolatokhoz és tettekhez. Ne ismerjünk el tehát többé hatalmat magunk fölött valónak! Akkor tatán belőlünk nem válik a hatalom eszköze, nem leszünk áldozatokká, és unokáinknak nem kell szégyenkezniük. (Hermann Péter)

6

Vádló tanúk a Szilágyi László és társai ellen indított perben (a „B.I. 261/1957/33. számú perirat melléklete” szerint): - Nyíregyháza: Botrágyi Zoltán Kóródi László Szombati Emília Bozsó Károlyné Fekszi István Csűrös Sándor Szarka Lajos Klára Sarolta Zsigó Gyula Szentpéteri Károly Bartha László Tóth Sándor Szatmári Imre Vízi István Tótszegi Gyula Erdős Jenő Vass Ottó Blanár Mihály Bálint Balázsné Hódi László Jávor Kornél Csengő Sándorné Zsurakovszki Mihály Zonngor Piroska Jámbor Csaba Unatenszki Pál Kazup Zoltán id. Orosz Mihály Cimbalmos Béla Iglai Jáhosné Gregori László Varga József Mester Attila Kolonai Béla Máté Ferenc Putaki István Kosztin Sándor Verdes Miklós Farkas Kálmán

Kiss Mihály Szatmári Imre Ördög János Mészáros János Adámszki István Kocsány Gyula Simon Erzsébet Pivarnyik János Regős Sándor Csizmadia Emese Szabó Lajos Havasi Mihály Veres Viktória Bencs Mihály Szentmiklósi Katalin Balla József Paulik József Szabolcsi Zoltán Sándor Géza Lóránt István Szilágyi István Tóth Péter Sipkai Anna Dobos Gábor Holik Gyula Zalán Attila Kerepesi Mihály Herpai Gábor Papp György Dudás János Vass János László Lajos Soltész János Kepics György Nemes József Papp Antal id. Csáki Lajos Kovács Miklós Moháti Béláné

Enyedi Sándor Czine András Hódi Gyula Szilágyi József Demeter Pál dr. Murvai Miklós Zomborszki György Garai Mihály Mráz Pál Kerekes István Horváth Sándor Fehér Gábor Hammel József Peller Róbert Kovács Gusztáv Valezics Kristóf dr. Romhányi Gyula Félegyházi István Gál István Ozsvát Károly Békési János Herr Gyula Szabó István B. Nagy Pál Papp Imre Kósa József Szűcs Miklós Feszt Zoltánné Thúri Ferenc Földesi Mihály Mudura László dr. Pártos Imre Dobronyi István Tőrös Erzsébet Markovics József Fehér József Brecska József Estók Károly File Lajos

Horányi László Simon Lajos Nagy Mátyás Novák Ernő Zajácz János Soós György Pusztai Józsefné Mester Zoltán Szilágyi Ferenc Faragó András Magyar József Szörényi László Kovács Tibor Zsoldos István Nemes Sándor dr. Kiszely Miklósné Boros András Dengi Sándor Benkei András Nagy Zsigmond Kovács Pál Bodnár Imre Ori Endre Tóth Ferenc Ivanics József Gulyás István Visnyik József Tóth Tibor Batári Zoltán Varga József Juhász István Gajdos János Kiss Gábor Kriston László Magyar Pál Pásztor István

- Demecser: Rácz András; Lucza Jánosné; Szuhár István. - Újfehértó: Gácsi Imre. - Kisvárda: Boda József. - Karcag: Aradi Gyula. - Lillafüred: Fodor János. A fenti névsor 1992. októberi megjelenése óta többen megkeresték a VAKONDszerkesztőség tagjait, hogy változtassuk meg, mert nem pontos, nem igaz,...! Válaszunk akkor és most is: A „B.I. 261/1957/33. számú perirat melléklete” ezt a névsort tartalmazta. 7

MAGYAR OKTÓBER, 1988 A Budapesti Rendőr-főkapitányság vezetőjének közleménye. (Magyar Hírlap, 1988. október 22.) „A Fidesz és néhány más csoport nevében bejelentést tettek a Budapesti Rendőr-főkapitányságon, hogy október 23-án, az 1956-os eseményekről megemlékezést akarnak tartani a fővárosban. A Budapesti Rendőr-főkapitányság semmiféle nyilvános, utcai gyülekezést, felvonulást, tüntetést nem engedélyez. A rendőrség ennek megfelelően meg fogja tenni a szükséges intézkedéseket a Magyar Népköztársaság alkotmányos rendjét sértő; a köznyugalmat zavaró megnyilvánulások megakadályozását.”

* Rendőrségi közlemény 1988. október 24-én (Népszabadság) „Amint korábbi híradásunkból ismeretes, a Budapesti Rendőr-főkapitányság betiltotta az 1988. október 23-ára tervezett utcai gyülekezést és felvonulást. Vasárnap este a BRFK az alábbi tájékoztatást adta az MTI-nek: A Magyar Demokrata Fórum és a különböző szervező csoportok felelős képviselői a rendelkezést tudomásul vették, felhívásuk közzétételével támogatták. Ezzel szemben néhány túlfűtött csoport megkísérelte az eredeti terv végrehajtását.”

UTCAI ÉLETKÉPEK, 1988. X. 23. Részletek a Budapestén megjelent DEMOKRATA című szamizdat újság 1988/11-es számából. Az első utcai megemlékezés, ahogy a szemtanúk látták. „Már kora reggel óta rendőröktől kékellik a meghirdetett, majd lefújt tüntetés tervezett gyülekezőhelyeinek a színhelye. Becslések szerint mintegy tízezer rendőr demonstrálta a budapesti utcákon a grósznoszty és a berecztrojka őszinte arculatát. A fenyegető lépés ellenére mintegy ezren mégis végigvonultak a tüntetés útvonalán, a rendőrök pedig utánuk. Mivel a résztvevők rugalmasan változtatták programjukat; a rendőrök két forgalmas budapesti téren is csak néhány beszéd elhangzása után tudták szétoszlatni a jobbára fiatalokból álló tömeget.”

* „...Húszan voltunk. Jöttek a rendőrök, hogy ha öt percen belül nem takarodunk el, akkor bevisznek és ripityomra vernek. Nem takarodtunk el, odébb mentünk tíz méterrel. A Bem téren voltunk. Odajött Rácz Sanyi bácsi, hogy álljak elé; takarjam el. Ahogy felugrott, a buszra, jött felém hat rendőr, - már fényképről tudták, ki kicsoda. Igazoltattak. Mondtam, eszemben sincs visszamenni, a Bem-szoborhoz mennék, hogy az erőszakos dolgokat leszereljük. Értse meg — mondtam, — nem akarunk mi magyar vért látni!!! Ha megengedi az őrnagy — így a válasz. Megengedte, rendőrkísérettel. Onnan mentünk tovább, úgy estünk be pont az utolsó pillanatban a Váci utcai színtérre...”

* „Félelmetes volt, ahogy Pákh Tibor bácsi, hat ufó-rendőr között a Váci utcában, a rohamsisakosok között elkezdte a Himnuszt énekelni — az egész tömeg átvette. Valaki bekiabálta, hogy „Gazemberek, miért nem álltok vigyázban!?” Erre vigyázba vágták magukat, kénytelenek voltak a Himnusz végét megvárni... A könny kicsordult a szememből, érted? A Tibi bácsinak sok dolgával nem értek egyet, de ez óriási volt, óriási! A Pálinkás Robi feltartotta a koszorúját, és ment utána a tömeg, végig a Váci utcában... Meg is bilincselték. Kőszeg Ferenc (ma SZDSZ-es képviselő) felállt egy padra, rövid beszédet is mondott, hogy reméljük, jövőre már az utcán is megünnepelhetjük, a pozitív dolog, hogy a fenyegetések ellenére is ott vágyunk az utcán.... 8

„…Szilágyi Júlia, a kivégzett Szilágyi József leánya, egy csokor virággal akart menni a Bemszoborhoz. Körülvették a rendőrök és betuszkolták a rabomobilba. Ott csücsült. Maléter Pál özvegye, aki vele volt, odament a rendőr ezredeshez, Pongorhoz, és kérte, hogy engedjék ki Szilágyi Júliát. NEM — volt a válasz, mert ő nem volt hajlandó letenni arról, hogy a virágját letegye. Erre őt is feltuszkolták a rabomobilba, hogy rábeszélje… Rábeszélte. És így kiengedték...”

* „Amikor bejött a 70 Yamaha a Vörösmarty térre, az jutott eszembe, hogy ez egy fél kórház, ha beszorozzuk őket 700 ezer forintjával. Lökdösték a nyugati turistákat is. Meghatározott ritmusban jöttek a szakaszok — mi meg ott álltunk az út közepén; mondtam, ne menjünk félre, majd kikerülnek. Kikerültek. A téren addigra lezajlott a kis ünnepség: Himnusz, Nagy Gáspár vers, Fidesz Munkáscsoport - nyilatkozat. Lengyelek is voltak, akik hozták a Szolidaritás kétnyelvű röplap - üdvözletét..."

* „Sikerült megosztani az ellenzéket... Elérték, hogy a Fórum hátba támadja őket, mert mi más volt, ami történt?... Nem tudom, láttad-e azokat a karszalagos fiúkat-lányokat, akik folyton odamentek beszélgetni a rendőrökkel; Őket nem bántják, aki kokárdával megy, azt megállítják...” „Aki randevúzik, az oda menjen ós akkorra, ahová és amikorra megbeszélte! Másrészt csak akkor mondjak egy randevút valakinek, ha nem félek attól, hogy igent mond! Harmadszor csak olyanokkal randevúzzak együtt, akiről tudom, hogy öt perc múlva nem fog hátba támadni! Célzok ezzel a Magyar Demokrata Fórumra. Én ezt először a SZER-nél hallottam — ugyan, mondom, ez valami kacsa! Az ő politikai értékük ezek után... A politikai életben nincs add vissza a bábruhát! Sőt, általában felnőtt emberek között nincs ilyen.”

* SZABAD EURÓPA RÁDIÓ, 1988. október 30. (Riporter: Kasza László) Csurka István, az MDF vezetőségi tagja magyarázza a visszalépés okait „Bíró Zoltánnal volt hajlandó a hatalom tárgyalni. Végül is nem jutottak semmire. Dönteni kellett, hogy kiadja-e a lemondást tartalmazó közleményt, vagy nem adja ki. Ő természetesen úgy döntött, hogy kiadja, mert ha a hétórás tévé-híradóba nem kerül bele, akkor nincs, akkor valami káosz keletkezik. Ki tudja? Provokálni lehetett volna ezt a másnap reggeli összecsapást! Az MDF-nek van vesztenivalója, az MDF komolyan gondolja, amit akar, és még arra is hajlandó, hogy ne ő látszódjék a legradikálisabbnak. Hát Istenem! Nem vagyunk a legradikálisabbak — mi nem vagyunk hősök… Nekünk olyan a tagságunk és az egész mozgalmunk, hogy mindenfelől jönnek az emberek....” NO COMMENT!

9

Az 1993. márciusi számból

Ami az októberi VAKOND-ból kimaradt !

Az 1957. évi 25 tv. 1.§ -a alapján a Minisztertanács „az ellenforradalom leverésében, az ország rendjének megszilárdításában kifejtett tevékenység elismeréséért” MUNKÁS-PARASZT HATALOMÉRT ÉRDEMREND alapítását rendeli el.

A következő névsorral a VAKOND októberi számából kimaradt anyagot kívánjuk pótolni. Az 1956-os forradalom leverésében és a „leszámolásban” részt vettek névsorának hitelessége ellenőrizhető a Magyar Közlöny 1958 - 1963-évi számaiban. Valamennyi kitűntetett Szabolcs-Szatmár megye állandó lakosa volt akkoriban és a megyei MSZMP tagnyilvántartásában szerepelt. A névsor sajnos hiányos! A periratok alapján ellenőrizhető, hogy az aláhúzott személyek az 56-os foglyokat vallatták, vagyis közvetlen részesei voltak a megtorlásnak Alszák György Aranyosi István Auerbach Lajos Bak Tibor Bakó István Ballai István Balogh János Bán György Bán János Banka Gábor Barabás Sándor Baracsi Jenő Baraksó László Baráth Gusztáv Barna Sándor Bednarik János Beni Mihály Bíró Bertalan Birtók István Bodrogi Imre Borbély Zoltán Budai Béla Bullós József Büdszenti György Czanik György Csaba János Csiki Lajos Csobolya Imre Csordás Gyula Dani István Dankai László Deme Ferenc Dicsi József Dobos József Dolovi Elek Dubicz Ferenc Enyedi Sándor Farkas András Farkas József Fazekas Imre Dr.Fekszi István Ferenczi Ferenc Fodor Mihály Fülöp János Fülöp Tibor Gaál Mihály Sándor

Gábor Jenő Gallai András Gere Gábor Gombás Lajos Gulyás István Gyarmati István Gyurján János Hadházi László Harkai Sándor Hodosán Imre Hornyák Miklós Horónyi László Horváth Ernő Hrubó József Ignéczi Gyula Illés Pál Jáger István Jámbor István Jászovits Barna Jebelovszki Miklós Jeles László Jónás Endre Judik János Juhász Ernő Juhász Imre Kamarás József Kanda János Kanda Pál Kántor Miklós Kardos János Karsai János Kató Károly Katona József Kesztyűs Géza Kétegyházi János Kiss Sándor Dr.Kiss Lajos Kiss Zsigmond Kocsis Imre Kolláth Ernő Kollonai Béla Komáromi György Kondor András Kónya Sándor Koránl Dezső Kosztor János

Kóta Sándor Kovács György Kovács István Kovács János Kovács László Kozma Ferenc Kozma István Kökényesi György Kötélverő Miklós Krasznyi István Kruspier György Kulcs István Lovas Mihály Madarász István Majer Imre Major János Majoros József Mandzák János Márkus László Marton Gyula Mátis József Mecsei János Mennyei István Mérai András Mester Sándor Mikula János Miló Ferenc Minya Sándor Molnár László Molnár Mihály Molnár Sándor Moravszki András Muri István Müller Nándor Nagy Lajos Cs.Nagy Pál Nagy Sándor Nagyturcsik György Németh Géza Németh József Németh László Nizsalóczki Károly Novák József Nyika Gábor Dr. Nyers János Oláh László

10

Orbán János Szuhács Pál Orosz Ferenc Takács Ferenc Ónodi Péter Takács Miklós Pácz András Tarcsi Gusztáv Pagorasz Nikosz Taskó József Palkó János Telek Kálmán Pálóczi Gyula Tisza Géza Pályi Elemér Tóth Antal Pászti István Tóth Ferenc Péter Ferenc Tóth Gábor Péter Pál Tóth István Pethő Sándor Tóth Jánosné Petrovánszki Sándor Tóth Károly Preda József Tóth László Puskás Dezső Tóth Sándor Rácz András Tóth Szilveszter Ruszák György Tóth Tibor Seres János Török Bálint Serke Mihály Tőzsér Béla Sisa Mihály Turbacs József Somogyi Gyula Tusa János Sorosdaszki Sándor Unatenszki Pál Szabó Gyula Vaganyik József Szabó István Vámosi György R. Szabó János Varga Ferenc Szabó Lajos Varga István Szabó Mihály Verdes János Szántó János Veres Tibor Szarka István Vicsotka Árpád Száva György Viler Antal Szendi Károly Voleli József Szép Imre Völfli József Szilágyi József Zajácz János Szilassy István Zakar István Szórád Sándor Hírhedt megyei ügyészek és bírók névsora, akik az MSZMP utasítására „statisztáltak” a megyei 56-os forradalmárok elleni koncepciós perekben: Megyei ügyészek: Megyei bírók: Dr. Oláh Béla Dr. Zolnay László Dr. Alexa Miklós Dr. Tóth Béla Dr. Bodnár Zoltán Dr. Margitics Imre Dr. Abonyi Arnold Dr. Nagy László Dr. Fehér István

11

A NYÍREGYHÁZI KÖZÉPISKOLÁS DIÁKOK

POLITIKA KÖVETELÉSE 1956. október 27. A Nyíregyházi Kossuth Lajos és Zrínyi Ilona gimnáziumok, valamint a Tanítóképző Intézet diákjainak közös követelése 1. A Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok azonnali kivonása. 2. Teljes nemzeti függetlenség. 3. Általános amnesztia azoknak, akik a forradalomban, tüntetésben részt vettek. 4. Teljes gyakorlati gyülekezés-, szólás-, vallás- és sajtószabadság. 5. Sztrájkjog. 6. Titkos és széleskörű választójog biztosítása. 7. A jelenlegi címer helyett a Kossuth-címert. 8. A Szovjetunióban élő magyar hadifoglyok hazabocsátása. 9. Az ifjúság érdekeit képviselő ifjúsági szervezet megalakítása. 10. Magyarország ügyét szolgáló nemzeti kormány megalakítása. 11. Az alacsony fizetések emelése, a magas fizetések csökkentése, normarendezés. 12. Szüntessék meg a beszolgáltatást, csökkentsék az adót. 13. Politikamentes oktatást. 14. A tananyag csökkentése (nem óraszám-csökkentés!). 15. Művészet-, zenetörténet- és filozófiaoktatást. 16. Fakultatív nyelvoktatást. 17. Egyetemi felvételiknél a szaknak megfelelő tantárgyak eredményét vegyék alapul, felvételi vizsga nélkül. 18. A külföldi egyetemeket, közöttük a nyugati országok egyetemeit nyissák meg a magyar ifjúság előtt. 19. Március 15. és október 6. piros betűs ünnepé nyilvánítása. 20. Nemzetközi diákkapcsolatok létrehozása. 21. Követeléseinket eredeti alakjában kívánjuk viszontlátni a sajtóban.

EZEKNEK A MEGVALOSÍTÁSÁHOZ RENDET, NYUGALMAT, BÉKÉT KÍVÁNUNK ! 12

NYÍREGYHÁZI FORRADALMÁROK A SZÉLSŐSÉGEKKEL SZEMBEN...

A legnagyobb vívmány „A legforróbb, legizzóbb percekben, amikor lerepültek a házak tetejéről a keserű múlt emlékei, amikor az utcákat, tereket elöntötte az emberáradat, éppen úgy, mint a fővárosban - senkinek sem azon Járt az esze, hogy a kirakatok mögé nyúljon, raboljon, fosztogasson, gyilkoljon, vagy olyan dolgokat provokáljon ki, amely a város biztos pusztulásához vezetne. Mindenki azt leste, hogy a munkások a szédítő magasságban mikor szedik le a régi zászlókat s miként nyírják ki a kis magyar zászlókból a magyar lélektől teljesen idegen címert. Taps, üdvrivalgás. A Himnusz foglalkoztatta az embereket és nem a rend felborítása. Ennek az első három napnak méltóságteljes magatartása mutatta meg, hogy miről is van szó tulajdonképpen. Ezt a forradalmat nem fogja bemocskolni senki. A lopásoknak, fosztogatásoknak, egyéni bosszúnak a csíráját is el fogjak fojtani. Vigyázzanak a lesipuskások is, akik csak az alkalomra várnak, hogy a forradalom drága vérrel kivívott vívmányait a szélsőség szakadékába taszítsák. Nem hisszük, hogy még csak gondolatban is akadnának ilyenek. A szélsőségekből elég volt. Értse meg mindenki, ez a nemzet nem pártdiktatúrát akar, hanem tiszta demokráciát. Az olyan államformák, amelyek beleszólnak az emberek legszentebb magánügyeibe, a családi életbe, vallási, ifjúsági nevelésbe, nem térnek vissza többé sohasem. Vigyázzunk! Ránk figyel az egész világ. Azt a gesztenyét, amit a szabadságharcosok tíz körömmel, foggal, életükkel az összeomlott egypártrendszer talajából kapartak ki, csak a szabadságra éhes magyar nemzet eheti meg és senki más... Úgy érezzük, hogy az eddig elért eredményekért név szerint köszönetet kell mondani a vármegyei forradalmi bizottság elnökének, Szilágyi Lászlónak, Rácz Istvánnak, akik izzó hazafisággal telítve állják a szédítő forradalmi iramot. Köszönet illeti a forradalmi bizottság minden egyes tagját, akik hitet tettek megnemalkuvó magyarságukról. Mindezek mellett meg kell szorítani a helyőrség vezetőjének, Hubicska Zoltán honvéd őrnagynak, a rendőrség vezetőjének, File századosnak, a nemzetőrség parancsnokának, Kabai Dezsőnek a kezét, akik forradalmi szellemben tartják legénységüket. Tudomásunk van arról, hogy a rend fenntartására irányuló karhatalmat percek gyorsaságával tökéletesítik, kiegészítik lelkes fiatalokkal. Így tudjuk megőrizni a forradalom vívmányait, és ha ez sikerül, még nagyobbat fog nézni, bámulni rajtunk a világ.”

(Részlet Lengyel Antal cikkéből, amely a Szabolcs-Szatmár 1956. Xl. 3.-i számában jelent meg. A szerző 1958-ban a kötél általi halál elöl nyugatra emigrált.) -----------------------------------------------------------

„A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt 20 esztendőben. Ahhoz, hogy ezt a történelmi leckét megértse a fülét betömő, szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett elhullania. - S ez a vérfolyam most már alvad az emlékezetben.” (Albert Camus: A magyarok vére. 1957.október) 13

AZ 1956. NOVEMBER 4.-I HITSZEGŐ TÁMADÁS UTÁN - Részlet a Szabolcs-Szatmár Népe november 7.-i címlapjáról -

Kik a barátaink? „…a forradalom lángoló tüzénél bűnös ellenforradalmárok szerették volna saját pecsenyéjüket megsütni. Dolgozó magyar testvérek! Álljatok szilárdan és megingathatatlanul a népi hatalom mellett, amelyet most a Kádár-kormány képvisel. Gondolkodjatok józanul és megértitek, hogy a szovjet katonák és tankok éppen hazánk függetlenségét és szabadságát biztosítják azok ellen, akik bűnös erőkkel szövetkezve ellenetek törtek. A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány első pontja a nemzeti függetlenség és szuverenitás biztosítása. S programjába vette, hogy a rend és a nyugalom helyreállítása után tárgyalásokat kezd a szovjet kormánnyal és a Varsói Szerződés más résztvevőivel a szovjet csapatok Magyarországról történő kivonásáról. ... Sokáig nem értettük, miért kell szovjet tankokat látni Nyíregyháza utcáin. Most már megértjük.” -----------------------------------------------------------------

l2 év börtönre ítélték a kocsordi lelkészt Dr. Abrudbányai János unitárius lelkészt mindenki tisztelte Kocsordon. 1956 októberében papként a forradalom élére állt. Október 26.-án a kocsordi tüntetésen bejelenti a helyi Vörös csillag Tsz feloszlatását. Október 29.-én Kocsord forradalmi küldötteként Mátészalkán részt vett a forradalmi bizottság megszervezésben. A legdrámaiabb helyzetekben mindig lelki vigaszt nyújtott a felkelőknek. A keresztényi szeretetet hirdette a leszámolás helyett. A szovjet megszállás után illegalitásba vonult, röplapokat gyártott, verseket írt. Letartóztatták és költeményeit bűnjelként lefoglalták. Részletek az

„ Ó e s zt e n d ő ” című verséből (1956. Szilveszter) „De aztán november négyre Újra bánat hullt a népre. Dübörögve, zakatolva, Álmainkat megalázva!

Védtelenül állta nemzet És a szent, szép igyekezet Vérbehullott, összeomlott, Patakokban a könny omlott.

Fenyegető halált hozva Ölni jött a nagy tankcsapat. Reszketett a föld alattuk, De a harcot fel nem adtuk.

Ezerszámra dőlt össze a ház, S a nép homlokán halálos láz, Gyermekhősök hideg teste, Az utcán senki nem temette.

Az emléked is győzedelmes, Leverve is győzedelmes.” Dr. Zolnai bíró elvtárs, dr. Abonyi és dr. Alexa ügyész elvtársak a versei mondanivalóját így „értelmezték” az ítéletben: „…a vádlott által írt versek, mind az a kitétele, mely e kormány tevékenységét ócsárolja, a Magyar Népköztársaság ellen irányul. Ilyen hangulatban a vádlott által írt verseknek - már közvetlen megjelölés nélkül, - mindazon utalása, mely a kapott segítséget, tanításokra utal, valamint azt hangoztatja, hogy hagyjanak egyedül lényegében a Szovjetunió baráti segítségének megtagadása, ócsárlása.” A költő-papot 12 évbörtönre ítélték. 1963.-ban amnesztiával szabadult. A hat év rabsága alatt számtalanszor megalázták, mert keresztény hitét terjesztette rabtársai között. 14

AZ 1956-OS FORRADALOM UTÁNI MEGTORLÁS MEGYÉNKBEN

Nyíregyháza, a mátészalkai és a nagykállói járás (Összeállította: Balogh János és Kalocsay Krisztina) Pap József, Mátészalka, 2 év. — Papp Miklós, Nagyecsed, 2 év. — Kállai Zsigmond, Mátészalka, 2 év. — Bereczki Béla, Mátészalka, 5 év, — Berestovszky Erik, Mátészalka, 2 év. — Dr. Szalay Rudolf, Mátészalka, 6 hónap. — Moldvai Antal, Fülpösdaróc, 10 hónap. — Antal József, Jármi, 8 hónap. — Veress István, Jármi, 4 hónap. — Vass Sándor, Mátészalka, 2 év. — Debreceni Ferenc, Mátészalka, 3 év. — Katona Zoltán, Mátészalka, 10 hónap. — Lakatos Gusztáv, Nagyecsed, 1 év. — Szűcs Gyula, Nagyecsed, 3 év. — Kun Béla, Nagyecsed, 6 hónap. — Csaholczy Gyula, Nagyecsed, 2,5 év. — Róka Gyula, Nagyecsed, 3 év. — Murguly Bálint, Nagyecsed, 1,5 év. — Bíró Béla, Nagyecsed, 1 év. — Balkó Kálmán, Nagyecsed, 1 év. — Lőrincz Győző, Nagyecsed, 8 hónap. — Szűcs Sándor, Nagyecsed, 8 hónap. — Murguly Sándor, Nagyecsed, 8 hónap. — Tóth Endre, Nagyecsed, 6 hónap. — ifj. Szűcs Sándor, Nagyecsed, 6 hónap. — Dr. Tóth Miklós, Nagykálló, 3,5 év. ifj. Erdei Péter, Nagykálló, 1,5 év. — Ferencz József, Nagykálló, 4 hónap. — Nagy Károly, Nagykálló, 4 év. — Demeter Miklós, Nagykálló, 5 év. — Szőke Lovas Antal, Nagykálló, 10 hónap. — Gál József, Nagyálló, 1 év. — Nyitrai Miklós, Vaja, 10 hónap. — R. Hegyes Ferenc, Szakoly, 1 óv. — Őri András, Szakoly, 1 év. — Ormos László, Nyíregyháza, 6 hónap. — Dr. Lukovics György, Nyíregyháza, 15 év. — Bánszki János, Nyíregyháza, 5 év. — Szentmártoni Sándor, Nyíregyháza, 15 év. — Dr. Molnár Jenő, Nyíregyháza, 1 év. — Szűcs János, Nyíregyháza, 1 év. — Kósa András, Nyíregyháza, 1 év. — Stekler Miklós, Kállósemjén, 1,5 év.

„A nagyarányú, tömeges megtorlás helyett a párt és a kormány nyílt politikával, eszmei-politikai felvilágosító munkával fordult a tömegek felé.” (Berecz János: Ellenforradalom tollal és fegyverrel.)

„…a marxizmus, a valóban kutatandó terület megközelítési módszereként felfogható tudományos világnézet előretörését késleltette a politikai, ideológiai elbizonytalanodás, rövid időre fékezte az 1956-os ellenforradalom.” (Dr. Takács Péter, a Magyar Demokrata Fórum megyei elnöke. Megjelent: Marxizmus-Leninizmus-Történettudomány, 1973.) — Varga István, Nagykálló, 7 év. — Lipcsei József, Mátészalka, 1 hónap. — Varga Lajosné, Nyírcsaholy, 6 hónap. — Kállai Sándor, Mátészalka, 2 év. — Dr. Győri Pál, Mátészalka, 2 év. — Fekete Ferenc, Mátészalka, 8 év. — Papp György, Mátészalka, 3 év. —. Zsizsik Géza, Hodász, 1,5 év. — Bartha István, Jármi, 1 év. — Dr. Abrudbányi János, Kocsord, 12 év. — Papp Zsigmond, Nyírmeggyes, 10 hónap. — Ernyei László, Mátészalka, 1 év. — Kovács Bertalan, Nagydobos, 10 hónap. — Varga Gusztáv, Nyírmeggyes, 3 hónap. — Kecskés József, Nyírcsaholy, 3 év. — Kemeniczki János, Nyírparasznya, 1 év. — Szabó Győző Viktor, Nyírparasznya, 4 hónap. — Fedák András, Balkány, 6 év. — Kurucz József, Balkány, 8 hónap. — Juhász Pál, Balkány, 8 hónap. — Kovács István, Balkány, 10 hónap. — Felföldi Pál, Geszteréd, 1 év. — Szilágyi János, Geszteréd, 6 hónap. — Radócz Ferenc, Geszteréd, 8 hónap. — Tucsek József, Geszteréd, 1 év. — Magyar György, Kállósemjén, 2 hónap. — Petromány György, Kállósemjén, 1 év. — Varga István, Nagykálló, 7 év. — Izsák István, Nyíregyháza, 1 év. — Papp Simon György, Nyíregyháza, 1 év. — Debreceni László, Nyíregyháza, 1 év. — Dr. Sziklai István, Nyíregyháza, 1 év. — Bencs Károly, Nyíregyháza, 1,5 év. — Dr. Vass Menyhért, Nagykálló. — Simon Ottó, Nagykálló. — Algai György, Nagykálló, 2 év. — Basa József, Nagykálló, 1,5 év. — Dr. Szilágyi György, Szakoly, 1 év 2 hónap. — Jenei László, Szakoly, 5 hónap. — Vitéz Viktor, Nyíregyháza, 1 év. — Füle György, Nyíregyháza, 1 év. — Hubicska Zoltán, Nyíregyháza, 10 hónap. — Petényi József, Nyíregyháza, 10 hónap. 15

AMIKOR MÉG AZ EMLÉKEZÉS JOGÁT IS ELVETTÉK... Részletek a „DEMOKRATA” című földalatti kiadvány 1988.júliusi számából 1988. június 16-án több szár ember békésen kívánt megemlékezni a Batthyány-Nagy Imre mécsesnél a 30 évvel azelőtt ártatlanul kivégzett Nagy Imréről és a többi áldozatról. A rendőrök a megemlékezést megakadályozták a Szabadság téren, majd a Vörösmarty téren brutális kegyetlenséggel, gyalog és motorkerékpáron, gumibottal és könnygáz-sprével a tömegre rontottak. 19 embert őrizetbe vettek, többeket megbilincseltek, majd az őrszobán jó néhányukat, azt megelőzően a már feloszlatott tömegből több tucat embert véresre vertek.

A Batthyány-Nagy Imre örökmécses felé közeledve már messziről látszott: teljes a készültség. Mindenütt rendőrök. Igazoltatták a sétálókat, s visszafordulásra kényszerítik őket. Aki viszont elég határozott vagy korán érkezett, még bejuthatott a térre. Vagy százan, százötvenen ácsorogtunk a Spartacus eszpresszó előtt, hogy pontban tél ötkor meginduljunk a mécses felé... Aztán lökdösődni, gorombáskodni kezdte s visszaszorítani bennünket a járdára. Tamás Gáspár Miklós nem várta meg. míg teljesen odaszorulunk, megkezdte ünnepi beszédét. Nyomban kitépték a kezéből a lapokat, hátracsavarták a karját, s bőséges ütlegek közepette elvezették. Azaz elráncigálták-taszigálták inkább. A védelmére kelő Ruttkay Leventét és Könczöl Csabát szembefröcskölték könnygázzal és űtlegelték. Közvetlen közelről láthattuk a hatalom mosolyát, amint kivillant az ínye, foga fehérje!...

Így sem versenyezhettünk a kékek jól felkészült csapatával. Tagjai gyorsabbak voltak bizonyultak Demszky Gábornál Hodosán Rózánál Vásárhelyi Antalnál. Utolérték és némi szabálytalanság árán a földre vitték őket. Az elkaszálás, megbilincselés pillanatok műve volt. Odabent a rendőrségen már rúgtak is, tapostak is. Mi sem panaszkodhattunk, jutott az ütlegekből mindenkinek. Így ütötték meg Vezér Erzsébetet is, a támadó fellépésűnek éppen nem nevezhető irodalomtörténészt... A rendőrök zöme kelletlenül engedelmeskedett parancsnokának, csupán néhányuk érdemelte ki a kórusban felhangzó „fasiszták!” minősítést. A gyalogosok közül viszont többen halkan mentegetőztek. A „parancsra tesszük, nem szívesen”-féle mondókáik a könnyező szemű, hurkás hátú sokaságnál süket fülekre találtak. Kékruhások árasztották el a környező utcákat. A Himnusz természetesen fülüknek idegen muzsika. Az utolsó strófa közben hatalmas robajjal betörtek a motorosok, s frontálisan a tömegbe hajtottak. Dulakodás. Pásztor Zsolt szabadságos katona egy terhes nő védelmére kel, mire hátracsavarják a karját s így tartják, hogy fájjon. Síró barátnőjét még arrább ráncigálják. Érthető a közegek fölháborodása, egy „egyenruhás” legyen szolidáris - üssön, ne védjen. Égető Pétert is vagy hárman fogják, nehogy a körülötte csoportosuló rendőrök közé szökjön... Ugyan kinek akarták megmutatni öklüket? Aki közelről látta a suttyó legénykék arcát, az megdöbbenhetett. Valamennyiük szemében a félelem fénye égett...

Az elfogottak mesélik, hogy mekkora káosz volt odabenn is. Időhúzás folyt, mindenki a parancsot várta. Senki sem tudta, mi a feladata, neki mit szabad, mit lehet. Este szabadon eresztették Várady Szabó Gábort, Vass Lászlót, Baksa Miklóst, Csoboth Ferencet, Tamás Gáspár Miklóst Vásárhelyi Antalt, Kőszeg Ferencet, Morgós Józsefet, Csontos Pétert, Orbán Viktort, Égető Pétert és Pászti Zsoltot, Rács Sándornét. Demszky Gáborról és Hodosán Rózáról viszont nem érkezett hír. Pedig mindenki őket kérdezte, felőlük érdeklődött aggódva azon az irodalmi esten, melyet egy magánlakásban rendeztek. Komlós Mihály állította össze a műsort. Rövid bevezetőjét Konrád György felolvasása követte. A Cinkos Nagy Imréről szóló egyik passzusát citálta, a 129. és 134. oldal közé eső fejezetet. Utána Csalog Zsolt olvasta föl a Szivárványban megjelent dokumentációját. Maléter Pál özvegyének emlékezése 1956-ra, 1957-re és 1958-ra torokszorító volt. A drámai hangulatot Eörsi István oldotta föl ironikus-humoros börtönverseivel, illetve a börtönévekről készült memoárjának részleteivel. Az est fénypontjaként végezetül Petri György olvasott föl új költeményeiből. 16

Az 1992-es és az 1993-as októberi VAKOND hátlapja (A fenti képen: A Kossuth téri kommunista dicsőségtáblákat Kelemen József bontja)

17

Az 1994. márciusi számból

Ami az októberi VAKOND-ból kimaradt

AZ 1956-os forradalom és szabadságharc utáni megtorlás a kisvárdai járásban Mészáros András, Kemecse, 2 év. — Dr. Bujdos — Hegyesi István, Gégény, 6 hónap. — Mónus Géza, Kisvárda, 6 év. — Dr. Zalatnay László, Gyula, Pátroha, 1,5 év. Sípos András, Pátroha, Kisvárda, 1 év. — Dr. Berenczki Zsigmond, 1,5 év; — Tulipán István, Kisvárda, 4 hónap. — Kisvárda 3 év. — Kovács László, Kisvárda, 1,5 év. Kanalas István, Kisvárda, 6 hónap. — Borku — Mácsa Endre, Kisvárda, 1 év. — Vass János, Árpád, Kisvárda, 6 hónap. — F. Nagy Balázs, Kisvárda, 10 hónap. — Déri Zoltán, Kisvárda, 8 Pátroha, 4 év. — Mozga István, Pátroha, 6 hónap. — Sárosi Tibor, hónap. — Gál István, Kisvárda, 1 év. — Balla Pátroha, 6 hónap. — „Tulajdonképpen 1957-től számíthatjuk Miklós, Kisvárda, 9 Mozga Miklós, Pátroha, az oktatásban, a közgondolkodásban, hónap. — ifj. Sándor 5 hónap. — Lénárt a történelemtanításban is a tudományok Ferenc, Ajak, 1 év. — József, Pátroha, 5 hónap. marxista módszerrel feltárt eredményeinek Gál József, Berkesz, 1 — Jónás Kálmán, térhódítását.” év 8 hónap. — Séra (Dr. Takács Péter: Marxizmus-Leninizmus- Szabolcs-báka, 1 év. — Ferenc, Dombrád, 3 Károly, Történelemtudomány, 1973) Eszterkai hónap. — Háda Sándor, Szabolcsbáka, 10 hónap. Dombrád, 4 hónap. — Tóbiás Ferenc, Dombrád, — Vass Sándor, Szabolcsveresmart, 8 hónap. 3 hónap. — Kókai József, Döge, 10 hónap; — Eszenyi Géza, Tiszaszentmárton, 6 hónap. — Dr. Kántor László, Döge, 1,5 év. — Balogh Bethlendy Ferenc, Tuzsér, 6 hónap. — Dudics József, Döge, 6 hónap. — Vincze István, Döge, József, Záhony, 7 hónap. — Alvári Sándor, 4 hónap. — ifj. Fodor János, Gégény, 6 hónap. Záhony, 3 év. (Összeállította: Oláh Katalin)

Győznek az emberi jogok (Dr. Kovács István verse)

Reng a föld, morajlik A zsarnok megremeg Rabláncuk lerázzák Letiport nemzetek. Tenger ár áttöri A roppant gátakat, Ellenállhatatlan. Megtisztít tájakat

Szabad kor hajnalán, Felkél immár a nap, Milliók börtöne, Örökre szétszakad. Új, áldott lesz a föld, Nem dúlják zsarnokok, Mindenütt győznek már Az Emberi Jogok.

/A mátészalkai szerző verse a Szabolcs-Szatmár c. napilap 1956. október 31.-i számában jelent meg.

VAKOND - VÁLOGATÁS * 56-OS FORRADALMUNK 60. ÉVFORDULÓJÁRA Felelős kiadó: R. Kovács László * Szerkesztő: Boldogh Szabolcs Megjelent 2016 október 15.-én - INGYENES, NON-PROFIT KIADVÁNY Interneten olvasható: www.................. 1

18

Volt egyszer egy szamizdat: a VAKOND 1988 májusában indult Nyíregyházán. Szerkesztője R. Kovács László volt. Az első számot a Demokrata szerkesztője, Nagy Jenő nyomtatta ki Budapesten. Markáns antikommunista stílussal indult. A későbbi számokhoz csatlakozott Balogh János, ifj. Boldogh Szabolcs, Kalocsay Krisztina, Kiss Irén, Oláh Katalin, Szabó Sándor, Szent-Királyi István és még páran. Krassó Györgynek is sokat köszönhettek. A szamizdat célja mindig csak egy lehet; a hatalom visszásságainak bemutatása, a hatalmat gyakorlók hibáira való rámutatás.  Visszatérő téma volt a pártállam idején titkos KSH-adatok, a megye lesújtó helyzetének ismertetése. Sokszor szembesítettük a politikusokat üres választási ígéreteikkel, a választókat pedig a hatalom gyakorlóinak kiemelkedő fizetésével…  Melyik volt az lap, amely először hitelesen írt az 1956-os nyíregyházi forradalomról, a megyei 1956-os elítéltekről, a megtorlás áldozatainak büntetéseiről - felsorolva a bírák, a vádló tanúk névsorát és a megtorlásban résztvevő „Munkás-Paraszt Hatalomért” érdemrend tulajdonosait?  Honnan kaphatott az olvasó először információt 1988-ban a megyei MSZMP titkos határozatáról, amely Kelet-Magyarország gazdasági leszakadását elemezte?  Hol olvashatott először Nyíregyházán a „NEXT-2000”-ről, az MSZMP-pártvagyon megyei átmentéséről és a „DUNA-GATE” állambiztonsági botrányról ?  Honnan szerezhetett először tudomást a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei állambiztonsági szervek viselt dolgairól, és azokról a III/III-as ügynökökről, hazug, karrierista történészekről, akik komoly politikai karriert futottak be, választóikat megtévesztve ?  Ha nevetni akart a helyi politikusok viselt dolgain, karikatúrákkal fűszerezve, Ön mit olvasott ?  A Vakond példányszámát fénykorában legtöbbször a gőgös, pökhendi hatalom sokszorozta meg bírósági tyúkperekkel, rikkancsaik megtámadásával és a lap felvásárlásának kísérleteivel… Ennyi év után végre mindenki megtudhatja a VAKOND megszűnésének egyik okát is: 1995-ben a „Nyírfa”-akció során megyei titkosszolgálati körökből megkíséreltek beépíteni egy „ál-vakondot” a szerkesztőségbe. Az újságot egyes megyei politikusok lejáratására akarták felhasználni, hitelesnek tűnő információkkal. A „mű-vakond” – eltávolítása után – a „Kacsa” bulvárlapnak dolgozott, ahol majd egy évig futtatták még a nyíregyházi titokszolgák. A Vakond tisztasága megmaradt, mert időben figyelmeztetést kapott a Nemzetbiztonsági Hivatal egyik tisztviselőjétől, - még a „Nyírfa”-akció előtt. No, a szerkesztőség ekkor döntött a lap megszűnéséről. (Boldogh Szabolcs) 19

Meddig áll még ott a „kozák” szobor? 1956 október 26.-án a nyíregyházi forradalmárok ledöntötték Pátzay Pál Malinovszkij szobrát, ami a kommunista diktatúra jelképe volt a városban. Részlet a Szabolcs-Szatmár megyei ügyészség 1957/Bü. 92-es számú vádiratából: „Az emlékműnél a tömeg az emlékmű ledöntését követelte. Tóth Mihály terhelt el is szaladt egy utcán álló lovas szekérhez és onnan kötelet szerzett. Bakti Károly terhelt bíztatására Farkas János terhelt egy létrán felmászott a szobor talapzatára és úgy erősítette meg a kötelet a szoborhoz. (...) A drótkötél segítségével sikerült is a talapzaton álló bronz kozákszobrot ledönteni. Ekkor Bakti Károly egy nagykalapáccsal többször ráütött a szoborra, úgy hogy a feje letört. Ezután mások szétverték s szobrot. (...) Majd a szobornak a felső talapzatát döntötték le akként,hogy a drótkötelet Farkas és Tóth akörül burkolták és a drótkötél végét pedig egy teherautóhoz erősítették. A teherautó elhúzta a talapzat felső részét. Ezután Tomasovszki András a szobor talapzatán elmondta a forradalmárok követeléseit.” A forradalom leverése után a helyi MSZMP utasítására egy nagyobb szoborral pótolták a régit, de ekkor már Sztálin kedvenc marsalljának a neve nem hangzott olyan jól, ezért a műalkotás nevét „kozák lovas szobor”-ra változtatták. Az ellenséggel szemben kezében karddal vágtató Malinovszkij szobrának talpazatán a felirat téves: ”Örök emlék azoknak a hősöknek, akik a Szovjet tanácsköztársaságok függetlenségéért vívott szabadságharcban Nyíregyházán estek el.” Vagyis a szöveg egyértelműen a Szovjetunióhoz csatolandó Magyar Tanácsköztársaság visszaállítására utal. Az emlékmű mellett nincsenek már sírok, hiszen az elesett szovjet katonákat 1945 tavaszán egységesen az Északi temetőben helyezték örök nyugalomra. Nagyon sok fiatal nem tudja, hogy ezen a téren 1944 őszéig eredetileg a nyíregyházi Kovács István nemzetőr főhadnagy szobra állt, akit 1919-ben a kommün vérbírósága ártatlanul kivégeztetett. Az ő szobrát kellene visszaállítani oda. 1989 április 4.-én, amikor Grósz Károly a megye vendége volt, a helyi MSZMP vezetése a szobor körül ünneplő tagsággal itt tett szent fogadalmat Berecz Jánossal együtt, hogy a szocializmus vívmányait megvédik az ellenzéki erőkkel szemben. 1989 októberében a nyíregyházi rendőrség III/III-as osztálya besúgói révén értesült, hogy a helyi ellenzéki szervezetek spontán ünneplésre készülnek. Az MSZMP és a belső elhárítás nagyon félt, hogy az összegyűlt tömeg ismét ledöntheti a kozákszobrot. Ezért ügynökeikkel úgy „szerveztették”, hogy a demokraták a Sóstói úti AVH-s laktanyánál gyülekezzenek és a vonuló tömeg végállomása a Kossuth tér legyen. A tanácsi apparátusnak külön szóltak, hogy kérés nélkül biztosítsanak hangosítást a téren. Az elterelés sikerült, és így Sztálin kedvenc marsallja tovább díszíthette Nyíregyháza belvárosát. A rendszerváltás után aztán a szobor eltávolítását olyanok próbálták szorgalmazni, akik maguk is a kommunisták kiszolgálói voltak vagy éppen politikai köpönyegforgatók. E.Gy., aki szocialista póttanácstagból TIB ezredes lett Dr. T.P. tiszabüdi marxista történész, valamint barátja a szintén tiszabüdi „Ciceró” III/III-as ügynök, Kerecseny László őrnagy, állambiztonsági osztályvezető kedvenc besúgója, - ők mindnyájan a nyíregyházi rendszerváltás komikus figurái voltak. A város vezetése a Kozák szobor magas művészeti értékére hivatkozik (hivatkozott), pedig ettől nagyobbat Pátzay csak 1965-ben alkotott egy Lenin szobrot, ami azóta egy szoborparkban fekszik. Évek óta felvetődik egy ellenérv, hogy tiszteletben kell tartani az emlékművet, hiszen Oroszországban is tolerálják a Don-kanyari kopjafákat az elesett magyar katonák temetőiben. Azok a kopjafák temetőben vannak és nekünk is a temetőbe kellene elszállítani a szobrot és elhelyezni a szovjet katonáknak tiszteletére felállított obeliszkek mellett. Kovács István nemzetőr szobrára pedig pályázatot kellene kiírni, hogy ne álljon sokáig a tér üresen… Nyíregyháza 1993 október Boldog Szabolcs - R. Kovács László Szerkesztői megjegyzés: Ha egyszer végre a város vezetése végre elszánja magát a kozák szobor elszállítatására, a Pazonyi téren (egykor Marx tér volt) álló II. világháborúban elesett román katonák emlékművéről sem szabad megfeledkeznie — annak is az Északi temetőben lenne a helye…

20