Vakáció

NÕK VILÁGA Kiadja az Unitárius Nõk Országos Szövetsége

2009 / Vakáció

2

Nõk Világa – 2005. Karácsony

Tartalomjegyzék Adorjáni Gyöngyvér : Vakáció • 1 •

SZABADIDŐ Bokor Ágnes: Hová menjek nyaralni? • 2 • Blénessy Jolán: Ismerjük meg unitárius vidékeinket • 5 • Ferenczi Mária Magdolna: Csalogató a borvizek hazájába • 11 • NAGYJAINK Zsakó Erzsébet: Negyven év • 14 • Makkai Ilkei Ildikó: Édesanyák • 20 • HAGYOMÁNYŐRZÉS Lassel Ágnes: Hívogató Torockóra • 23 • SZÜLŐK ISKOLÁJA Balla Gyöngyi: „Ismerd fel a csodát” • 26 • TESTI LELKI EGÉSZSÉGÜNK Dr. Ferenczi Gabriella: Székrekedés • 28 • Udvari Margit: Mi a vénagyulladás? • 29 • Udvari Margit: Gyógyító tippek • 31 • OLVASNIVALÓ Benedek Enikő: Szeretett asszonytársam! • 31 • Sigmond Júlia: Titokzatos napraforgók • 32 • FŐZŐCSKE Zsakó Erzsébet: Nyári ízek télire • 36 •

Nõk Világa – 2009 Vakáció

1

Vakáció Amikor a Nők Világa vakációs számának gondolata megszületett, jó ötletnek véltem, hisz az asszonyok várták a nyári olvasnivalót. Egyszóval, igény volt egy újabb szám megjelenésére is. Amikor a nagybetűs VAKÁCIÓS számra gondolok, diákkori vakációs élményeim jutnak eszembe. Valójában így vagyunk mi, nőszövetségi tagok, várjuk is meg nem is a vakációt. A hosszú téli estéken való együtt gondolkodás, tervezgetések után valami azt sugallja: nehéz „lakatot tenni” arra a kis műhelyre, ahol az asszonyok dolgoznak. „Vakációs hangulat...” – és a folytatást mindannyian tudjuk, habár már régen voltunk diákok. A táblán már nagyon rég olvashattuk ezeket a szavakat. Vártunk valamit… és az idő lassan eljárt mindnyájunk fölött. Már gyerekeink vagy éppen unokáink vakációs örömeiben osztozunk. Most, amikor nőszövetségeink tagjai valójában nyári vakációra mennek, a csintalan gyerekkor élményei felébrednek. Élmények sokaságával, de rengeteg kérdéssel „indulunk” szabadságra: vajon eleget dolgoztunk? Vagy: dolgozhattunk volna többet is? Vagy egy-egy jó ötlet születik még, amit a következő év találkozójáig nem szeretnénk elfelejteni? Úgy indulunk, hogy még szabadság kezdetén is tervezünk. Ez azt jelenti: szép és jó volt a téli munka. A mindennapi házimunka elvégzése mellett kell egy nap, amikor találkozhatunk asszonytársainkkal, hogy megbeszéljük közös gondjainkat, együtt próbáljuk megoldani azokat és közösen tervezgessünk. Így egy nappal több jut az együtt imádkozásra! Mindezek mellett szükségünk van-e még a vakációra? – kérdeztem asszonytestvéreimtől. – Igen, de ez nem azt jelenti, hogy nem találkozunk. Nyári időben az egyházközségekben testvérgyülekezetek hívei vendégeskednek, így ekkor is szükség van a segítő kézre. Az unokáinknak majd elmondjuk: ez a mi vakációnk! Akkor vagyunk boldogok, ha dolgozhatunk, tehetünk valamit a mi egyházunkért. Várjuk a vakációs számot, várjuk az olvasnivalót, azt ami rólunk és nekünk szól, arról, amit végeztünk, vagy szerettünk volna tenni. Asszonyaink mondanivalója, tevékenysége rejtőzik ebben a kis füzetecskében. Isten áldása legyen a munkánkon. Jó vakációzást ! Adorjáni Gyöngyvér

2


Hová menjek nyaralni? Vakációban gyakrabban hangzik el ez a kérdés. Foglalkoztat elsősorban az anyagi fele ennek a kérdésnek, de az is, hogy mi lenne számunkra a legpihentetőbb, legmegfelelőbb nyaralási forma. Az utóbbival szeretnék foglalkozni, úgy hogy a kedves Olvasót egy játékos, vidám tesztre hívom. Viszont, ha a kedves Olvasó tud segíteni az anyagi forrás előteremtésében, hát ott én is elfogadom a hasznos segítséget... Megvigasztalom azokat is, akik valamely oknál fogva nem tudnának nyaralni indulni, hogy ezt a kis tesztet elvégezve, részük lesz egy kis kikapcsolódásban. Ezeket a részleteket ismerve induljunk el! Először is készítsen elő papírt, egy írószert, helyezze magát kényelmes pozícióba és rójon a papírra 15-20 sort. Kész? Ha igen, hasonlítsa írását a mellékelt mintákkal, majd kövesse tanácsaimat. 1. Ha a leírt sorok, szavak nagyobb távolságra helyezkednek el egymástól, esetleg a betűk is külön állnak, akkor az Önnek az az igazán pihentető, ha egy kicsit egyedül lehet. A hasonlóan író embernek azt tanácsolom két-három napra társaság nélkül vonuljon vissza, főképp olyan helyre, ahol nincs tömeg: egy hegyi, erdei nyaralóba, egy jó olvasmánnyal, túracipővel felszerelkezve.


3

2. Ha a szavak leírásakor szinte nem is emeli fel a tollat, a betűk nagy részét összeköti, a betűi esetleg jobbra is dőlnek, azt jelenti, hogy Önnek fontos a baráti társaság, a család – ajánlom mindenképpen, hogy szeretteivel vagy barátaival együtt tervezze meg a vakációt.

3. Ha az Ön írásában megjelennek az úgynevezett girlandok (csésze formák) – pl. az n betűt úgy írja, mint az u betűt; ha néhány helyen akár fonalara hasonlítnak betűi: vagyis nem ismerhető fel az alakja, csak egy vízszintes vonal lesz belőle; ha a szavak végén a betűk kis kunkorban végződnek: valószínűleg kompromisszum-kész alkat, és meg tudnak majd egyezni a többiekkel a nyaralás mikéntjéről.

4. Ha az írásában sok szög jelenik meg (az iskolában tanult csésze alakú formákban törés, hegyes alakzatok látszanak), a betűk alsó része erősebb, nagyobb hurok van a g, y, f stb. betűkben, akkor Önnek fontos, hogy a természet kihívásait legyőzze: menjen el túrázni, hegyet mászni, vagy akár egy túlélő-táborba.

4


5. Ha az előbbi írással ellentétben, a kerek formákat tartalmazó betűk az a, o, d, g kerek részei oválisak, vízszintesen elnyújtottak, a betűk általában jól olvashatók, és a középső részük legalább olyan nagy, mint az alsó- és felső szár, hurok, akkor Önnek fontos a kényelem, valószínűleg nem a nomád sátortáborozás lesz a kedvenc pihenési formája. Az is valószínű, hogy előnyben részesíti a napágyon heverészést az ötvenedik múzeum megtekintésével szemben.

6. Ha betűk felső része magasra nyúlik, a hurkok (l, k, f, d, t stb. betűben) nem soványak, és elég nagyok, az a, o, g, d kerek részei nem záródnak be teljesen, nyitottak maradnak (elsősorban jobbra és felül), az ékezeteket jó magasra helyezte, és az íráskép változatos, akkor fontos Önnek, hogy szellemileg is töltekezzen a nyaralás alatt. Jó, ha legalább 2–3 könyvet betesz az útitáskába, és akár nyári színházi előadást, mozit, vagy múzeumlátogatást is beiktat a programba.

Ha a fenti tanácsokkal segítségükre lehettem a nyaralás módjának kiválasztásában, akkor már én is nyugodtan gondolkodom azon, hova induljak nyaralni. Végezetül azt kívánom, sikerüljön élménydúsra a nyaruk. Készítette a Grafológiai intézet grafotesztje alapján Bokor Ágnes


5

Ismerjük meg unitárius vidékeinket – Székelyudvarhelyi egyházkör – „Öntudatos, forró ragaszkodás, igazi mély szeretet csak közelebbi ismeretségnek lehet eredménye, e szerént minél közelebb jutunk hazánk ismeretéhez, annál forróbbá válik szeretetünk iránta.” (Orbán Balázs: A Székelyföld leírása) Orbán Balázs gondolatain morfondírozva, arra gondoltam, hogy a Nők Világának vakációs nyári számában jó lenne, ha rendre minden unitárius egyházközség egy kis bemutatkozó összeállítással kedveskedne az Olvasóknak. Ez a lap az unitárius asszonyok révén nagyon kis falvakba is eljut, és ezáltal többet tudunk meg egymásról, együvé tartozásunk erősödik, unitárius hitünk pedig erősíti közösségeinket. A teljesség igénye nélkül szemelgethetünk az egyházközségeinkhez tartozó települések között, kinek-kinek lehetősége szerint. Ez alkalommal a Székelyudvarhelyi egyházkör bemutatkozására vállalkozom.

6


Udvarhelyszék egyike volt a székely székeknek, vagyis a történelmi Székelyföld közigazgatási egységeinek. Központja Székelyudvarhelyen volt. Székelyföld nyugati részén fekszik, a Kis- és Nagy-Homoród, a Vargyas pataka, valamint a Nagy-Küküllő és a Fehér-Nyikó völgyében, illetve a felsorolt vizek mellékpatakainak mentén. Udvarhelyszéket a 12. század első felében alapították a Biharból ide érkező székelyek. Udvarhelyszék az 1876-os megyerendezés során szűnt meg. Helyette Udvarhely vármegyét hozták létre. A Kárpátok kanyarulatában, Erdély keleti és délkeleti hegyvidékeire a magyar törzsszövetség részeként letelepített székelység szabadparaszti státusát az állandó hadkötelezettség biztosította. A hosszú évszázadok során fontos katonai szerepet betöltő népcsoport feladata Erdély védelme volt a keletről érkező vándor népek, majd a török és tatár betörésekkel szemben. Az önálló autonómiával rendelkező, így központi támogatást nem élvező székely székek lakosságának védelmét – a szász székekhez hasonlóan – saját anyagi és fizikai erejükből kellett megoldaniuk. Az udvarhelyi unitárius egyházkörhöz tartozó települések a következők: Abásfalva, Csíkszereda, Daróc, Gyepes, Homoródalmás, Homoródjánosfalva, Homoródkarácsonyfalva, Homoródkeményfalva, Homoródszentmárton, Homoródszentpéter, Homoródszentpál, Homoródújfalu, Kénos, Oklánd, Recsnyád, Szentegyháza, Székelyudvarhely, Városfalva. Homoródszentmárton A Nagyhomoród völgyében fekvő Homoródszentmárton (Mărtiniş) község központjában, enyhén kiemelkedő magaslaton áll unitárius temploma. A templomot hajdan hat védőtoronnyal megerősített, ovális alaprajzú várfal övezte. Homoródszentmárton plébániáját az 1333. évi pápai tizedjegyzék említi először. Mikor 1613-ban a falu fegyverforgató népe Báthori Gábor mellett hadat viselt, az otthon maradottakat váratlanul tatár had lepte meg, és mind emberi életben, mind anyagiakban nagy kárt okozott. Hasonló csapások elkerüléséért a település lakói a templomot az elkövetkező években kőfallal és védőtornyokkal erősítették meg. A falak 1625-ben még mindig épültek, 1636-ban pedig már bizonyosan készen álltak, melyről egy ekkor kiállított kiváltságlevél is tanúskodik. Az 1661-es törökdúlás idején komoly károkat


7

szenvedett. 1691-ben tatárok ostromolták, a hagyomány szerint Bíró Gábor hősiesen védte az erődtemplomot. Az 1789. évi egyházvizsgálati jegyzőkönyv szerint az erődfal már meglehetősen rossz állapotban volt, a régi gótikus templomot – melynek falait a Szent László- és Szent Margit-legenda 14. századi freskói díszítették – 1888-ban bontották le a védőfalak egy részével együtt. 1888–89-ben épült a jelenleg látható unitárius templom. Székelyderzs – Unitárius templomvár. A XV-XVI. században, a gótika korában nagyobbítják meg a templomot és ekkor kezdődött el a védelmi rendszerek kiépítése is. A négyszög alakú várfal sarkain négyszögletű tornyokat emeltek. A templomot 9 támpillér tagolja, amelyek szuroköntőket, lőréseket és védőfolyosót tartanak. A templomhajó északi és déli oldalán több freskó látható: a Szent László-legenda, Saul megtérése és más töredékek. Az UNESCO világörökség részeként számon tartott unitárius erődtemplom egyik legszebb, gyönyörű színekkel és mintákkal díszített alkotása a Szent László-legenda freskója, mely a XV. század elején készült. A templom érdekessége, hogy a falon belül lévő – családon belül öröklődő és el nem adható – tárolókban gabonát, a toronyban ugyancsak öröklődő kampókon szalonnát tároltak, és ezt a középkori szokást a falu hagyományőrző unitárius közössége a mai napig megtartotta. A vendégeket elkalauzolják ebbe a csodálatos világba, majd Önök is megkóstolhatják az erődtemplomban tárolt szalonnát, sonkát, egy kis sajttal, túróval, ordával körítve.

8


Székelyudvarhely Az unitárius templom (Bethlen utca 50.) Hargita megye műemlékeinek hivatalos jegyzékében (1992) műemléképületként szerepel. 1906–1908 között épült. Az unitárius egyházközség 1872-ben alakult meg, és ekkor 94 lelket számlált. 1888-ban az egyházközség céljaira telket vásárolnak a Bethlen utcában, majd az itt emelt épület egyik szobáját imaházzá alakítják át. 1905-ben önállósul Kénostól. Első lelkésze Vári Albert volt. A templomépítés gondolata már 1882-ben felmerült. Telket vásárolnak, majd Pákei Lajos elkészíti a templom tervét. A kőműves mester Fekete Benjámin volt. 1906. július 5-én tették le a templom alapkövét. Két évig épült. A templomszentelés 1908. május 24-én volt dr. Ferenc József püspök jelenlétében. 1937. dec. 12-én felavatják a templom mellett épült unitárius kultúrházat, amely 1991 óta a Kriza János szeretetotthon nevet viseli. A 2008-as évben nagyszabású rendezvény keretében ünnepelték a templomépítés 100. évfordulóját. Homoródkarácsonyfalva Az unitárius templom a XIII. sz. második felében épült, az idők folyamán folyamatosan bővítésre, javításra, szépítésre, átalakításra szorult. Helyreállították a templomhajó északi falának freskóit, közöttük a rendkívüli, Szent László kerlési csatáját ábrázoló falképet. A templom XVIII. századi festett kazettás mennyezetének helyreállítása 2006 augusztusa és 2008 júniusa között történt. A festett faberendezést 2009ben állítják helyre. A templomot kőkerítés övezi, melyen nyugaton és délkeleten portikussal védett bejárat nyílik. A barokk homlokzatú nyugati portikusból fedett folyosó vezet a toronyalj bejáratáig. A keletelt műemléktemplom hármas


9

tagolású: magas, gúlasisakos torony, mögötte meredek fedelű hajó emelkedik, majd keleti falához alacsony, félköríves szentély tapad. A templom a román kor egyszerű alaprajzi típusát mutatja: téglalap alakú hajó, keskenyebb félköríves szentély. Ez az egyetlen udvarhelyszéki templom, melynek késő román kori szentélye épen fennmaradt. A torony alsó kétharmada gótikus, utolsó szintje későbbi építés. Nyugati sarkain átlós elhelyezésű, lépcsősen osztott támpillérek állnak (Dávid L. 1981. 150). A torony felső északi, lőrésszerű ablaknyílásának belső szemöldökköve hengertagos faragású, rajta két sorban vésett rovásírásos szöveg látható, melynek helyes olvasata még nem tisztázott. A hajót középkori rendszerű, magas nyeregtető borítja. A hajó festett kazettás mennyezete 8x12 táblából áll és a XVIII. század első felében készült. Karzata 1855-ben készült. A hajót félkörívű diadalív választja el az alacsonyabb szentélytől. A szószék koronája és az úrasztala 1798-ból való. Az 1973-as javítás alkalmával belül, a hajó északi falán is megfigyelhetők voltak lappangó falképek (Dávid L. 1981. 153). A román kori templom a gótikus korban kap nyugati homlokzati tornyot (dátuma: 1465). Ekkor magasítják a hajó falait. Oklánd Oklánd falu története szorosan összekapcsolódik az oklándi Unitárus Egyházközség történetével. A XIII. században már népes katolikus gyülekezet létezett Oklándon, erre utal a templom nagysága. A templomban jelenleg magas művészi értékkel bíró tárgyai közül meg kell említeni a templom kazettás menynyezetét, mely eredeti állapotában található, egy része 1771-ből, más része 1786-ból való. A legrégebbi kazetták azonban a XVI. századból valók és a papi székbe vannak beépítve. Az erkélyen található mellvédtáblák 1713-ból származnak. A templomban ezen kívül műemlék a

10


két faragott kőbejárat és szentségtartók. Az egyházközség másik két büszkesége a papi lakás bejáratánál található faragott székely kapu, mely 1809ből való, Hargita megye legrégebbi és ma is nap mint nap használt székely kapuja. A templomban elhelyezett 1848-as toborzózászló, melyet 1990-ben találtak meg a templom orgonájába rejtve, majd 1997-ben restauráltak a Magyar Nemzeti Múzeumban. Homoródújfalu Homoródújfalu (Satu Nou) község 1481-ben jelentkezik a forrásokban Wijfalw néven. Az 1567-es regestrum 13 kapuval jegyzi. Középkori templomáról az új templom tornyának gombjában elhelyezett okmány emlékezik, miszerint a lebontott középkori templomot 1481-ben építették s lebontásakor 317 esztendős lett volna. Kétségtelen, hogy a régi templom a XV. század végén épült, amit a megmaradt gótikus töredékek erősítenek meg: a déli portikus bejáratának két oldalán egy-egy gótikus töredék beépítve, a szentségtartó fülke, egy késő gótikus ajtó zárkövének töredéke, egy gótikus ablakkeret darabja, két horgony közé fogott orrtagos profillal. A templomot 13 kőlábbal megerősített várfal vette körül, és nyugati részén torony állott, kerítésbe foglalva. A templom a reformáció alkalmával az unitárius vallásra áttért hívek tulajdonába került, így belsejét fokozatosan a katolikusnál sokkal szerényebb és egyszerűbb unitárius templommá alakították át. Ennek ellenére még jól látható volt a régi, katolikus oltár helye, valamint a templom belsejét a szentélytől elválasztó arcosolium (diadalív). A templomot kívül alacsony kőkerítés övezte, a toronyban pedig két harang volt elhelyezve. Az épület ekkor már nagyon rossz állapotban volt, ezért szükségessé vált egy teljesen új templom építése, amelynek előkészítő munkálatai már 1794-ben elkezdődtek és 1801-ben fejeződtek be. A régi templom anyagaiból egyedül a reneszánszkori faragott kő ajtókereteket használták fel újra. 1827-ben a templomot 105 méter kerületű, 2 méter magas, közmunkával épített vastag kőfallal vették körül, felhasználva a régi kőfal maradványait is. Az internetről letöltött információk alapján összeállította Blénessy Jolán


11

Csalogató a borvizek hazájába, Székelyföldre! Borvízkóstoló túrára csalogatlak, a Kárpát-kanyarulat csodálatos tájaira: Sepsiszentgyörgy környékére. Itt az Olt medre mellett se szeri se száma a borvízforrásoknak. A szénsavat tartalmazó, többnyire savanykás forrásvíz székely neve „borvíz”, ugyanis savanykás íze borra emlékeztet. Vannak jóízű, hűsítő ivóvizek és vannak ásványi anyagokat – makro- és mikroelemeket – tartalmazó, gyógyhatású vizek, melyeket ivókúrára vagy fürdésre használnak. Jóformán minden falunak megvan a saját „feredője”, ivókútja. Elődeink nevet adtak forrásaiknak, kiépítették csorgónak vagy deszkával bélelt feredőnek, megjelölték a források helyét és szájról szájra terjedt gyógyhatásuk híre. A borvíz mellett gyógyhatású gázfeltörések is vannak – ezeket a mofettákat is kiépítették eleink. Ma már a világháló és népszerűsítő kiadványok segítségével válogathatunk a jobbnál jobb vizek és fürdőhelyek közül, de vannak még olyanok, amelyek nem kerültek be ebbe a „körforgásba”.

12


A borvízivás több mint szomjoltás: ásványi anyagokat, makro- és mikroelemeket tartalmazó természetes orvosság. Nagy általánosságban mondhatjuk, hogy jó ízű, de van savas, lúgos, sós és megannyi más ízű forrás. Jóformán minden kút vize más, egyedi. Íme, ízelítőül néhány forrás, amelyeket megtalálunk, ha bebarangoljuk a vidéket, ahol felejthetetlen élményekben lehet részünk. Ahogy Előpatak felől beérkezünk Sepsiszentgyörgyre, a Büdös kútnál olthatjuk szomjunkat, majd felkereshetjük a Sepsiszentgyörgytől alig 8 kmre fekvő Sugásfürdőt. Ez a Görgő hegy keleti lábánál, a Sugás patak völgyében fekszik, festői környezetben, lombos erdők, fenyvesek árnyékában. Gyermekkorom meghatározó élményei voltak a nyári sugásfürdői kirándulások: az elmaradhatatlan borvízkóstolás, a Vallató nevű jéghideg borvízben való fürdés, meg a meleg borvizes kádas fürdés. Szénsavas vizeit 1840-től kezdték használni, de első épületei csak 1869-ben készültek el. Az Erzsébet-, Jenő- és Főforrás a régi ízekre emlékeztet, de itt található a Ferike, a Görgőkerti, a Veress Samu, kénes, szemmosó (Barabás) és a Nagyliki forrás is. Családom kedvenc kiránduló helye volt a Benkő-forrás. Aki csendre, nyugalomra vágyik, ott megtalálja. Az énekes madarak csicsergését hallgatva, a fel-felzúgó hegyi patak hangja mellett gyönyörködhet a természet csodáiban. Legutóbb a férjemmel tett sétánk alkalmával sajnos nem a régi kép fogadott. Felújítás alatt áll a mofetta, a fürdőhelyiség, a vendéglő. Reméljük, a felújítás sikeres lesz és ismét fellendül a fürdőhely. Néhány kilométerre Sepsikőröspataktól a Vadas erdő lábánál, a Csinált-patak völgyében gyógyhatású, de még kihasználásra váró édes-kénes ásványvízforrás van. Bodokon a Matild nevű forrás palackozott formája immár határon túl is ismert. Oltszemen, az Olton, majd a vasúton átkanyarodva, nem messze a falutól a Szép torkában levő Sóskövű forrást kóstolgathatjuk, melynek vize gazdag nátriumkarbonátban és a helyiek szerint űzi a gyomorsavat. Málnásfürdőn – elgondolkozva az elhanyagoltságán – a turulmadaras emlékoszlop szomszédságában a Mária-forrásnál választhatunk sósabb vagy kevésbé sós forrásvizet, ezek az epe- és májfunkció-elégtelenségben szenvedőknek nyújtanak gyógyírt.


13

Mikóújfalunál letérve a Csík felé haladó országútról, a Hatodi hágó irányában, az Olton keskeny palló vezet a föld csodájához, a Bedő forráshoz, mely szüntelenül folydogál. Hatodon kanyarogva ismét forrást találunk az út mellett, az Utász forrást. Nagybacon mezőin és erdőiben több ásványvízforrás is található, legismertebb a Falu borvize, a település északkeleti határában. A Fenyős patak völgyében található még a Fenyőstöve borvize, a Szonda borvíz, a kisbaconi Rezes, a Bodvaji borvíz, Tamásné borvize, majd feljebb a Kis- és a Nagy-Fenyőspataki borvizek. A Bibarcfalvi töltőde ma is működik, a Baross forrás vizét 1890-től kezdték palackozni. A Hatodi csárdától északra, alig 3 km-re a Nagy Murgó hegy lábánál, az Uzonka-patak völgyében fekszik Uzonkafürdő. A kimondott fürdőtelep a patak forrásvidékén feltörő borvízforrások körül alakult ki, 650 méter magasságban, az Uzonkai-hágó közelében. 1896 táján az itt elterülő kaszálókon már léteztek fakeretbe foglalt, borvizes nyitott fürdőmedencék, 1927-ben pedig a mai Főkút mellé meleg fürdőt és rendre nyaralóházakat is építettek. Jelenleg a fürdőtelep központjában egy medence működik. Uzonkafürdő elődje volt az egykoron híres Pisztrangosfürdő. Kalciumban igen gazdag a Pisztrangosi borvízforrás. Uzonka idegenforgalmi érdekessége a borvizes láp, ahol olyan növény-különlegességekkel találkozhatunk, mint a rovarevő Drosera vagy a szibériai hamuvirág (Ligularia sibirica). Bár a lápot védett területté nyilvánították, védelme nem biztosított. Az uzonkai vizet ivókúraként a vérszegény, étvágytalan gyerekeknek, fürdőkúraként a szív- és érrendszeri betegségek tüneteinek kezelésére ajánlják az orvosok. Keressük fel Erdély kincsét, a Földünkön egyedülállón gazdag borvízvidéket! Ferenczi Magdolna-Mária

14


Negyven év… Ez alkalommal beszélgetőtásam Májay Endréné, Kerekes Cecília özvegy tiszteletesasszony, énekvezér, kórusvezető – közismert nevén Cili. Ismeretségünk igencsak régi, hiszen az 1940-es évek derekán kerültünk össze a Kolozsvári Unitárius Középiskolás Leányok Munkaközösségében.

Zsakó E.: Honnan is csöppentél közénk 1946-ban? Májay Cecília: Torockón születtem 1934. március 16-án Kerekes Ferenc kereskedő és Ekárt Anna leányaként. Az Ekárt család 1820-ban szerzett jogot a postakezelésre. Nagyapám, Ekárt István postamestersége idején újsághirdetés által keresett munkatársat, nagyanyám a zabolai születésű katolikus Aczél Ida így került Torockóra, majd férjhez is ment a postamesterhez. Lányaikat az akkori szokás szerint katolikusnak keresztelték, de ők mindig idegeneknek érezték ezért magukat a tiszta unitárius környezetben, így Anyám úgy döntött, hogy engem unitáriusnak keresztel. Szüleim 1941-ben Enyedre költöztek és elváltak. Így az elemi első két osztályát a Bethlen Kollégiumban végeztem. 1943-ban átszöktünk ÉszakErdélybe, ahol Édesanyám postatisztviselőként Bethlenben dolgozott. 1945. januárjában visszaköltöztünk Torockóra, ahol nagyszüleim és nagynéném éltek a két szülői házban. Még abban az évben bátyámat a kolozsvári Unitárius Gimnáziumba íratták, én pedig a kolozsvári Református Leánygim-


15

názium magántanulója lettem. Az 1946-47-es iskolai évet már nappali tagozaton jártam és az Unitárius Leányotthon lakója voltam. Erzsike nénire és a kedves diáktársakra ma is szeretettel gondolok. 1948-ban Kolozsváron konfirmáltam Sebe Ferenc lelkész szolgálata alatt, erre minket középiskolásokat dr. Erdő János tanár úr készített fel. Zs. E.: Hányatott gyermekkorod után mi volt, ami döntően befolyásolta későbbi életutadat? M.C.: Felejthetetlen számomra 1945. január hava, amikor magánvizsgázó kulákgyermekként először léptem át a Kossuth utcai vallásterem küszöbét. Itt vizsgáztam először hittanból, itt találkoztam először Erdő János tanár úrral, aki biztató szavával, meleg tekintetével bátorított. Ez az első vallásvizsga, az első találkozás meghatározta egész életemet, kötődésemet az egyházhoz. Középiskolás diákként az Unitárius Lányok Munkaközössége volt második otthonom. Itt hetente találkoztunk, előadásokat hallgattunk, ünnepélyeket szerveztünk. Itt tanultunk meg a nagyoktól szavalóversenyeken szavalni, közönség előtt szerepelni, énekelni. Itt tanultuk meg, hogy az unitárius ifjú nem ismer lehetetlent. Szimbólumunk a hóvirág volt, az a kis virág, amely a fagyos rögöt áttöri, hogy a tavaszt hirdesse – félévi értékelő összejövetelünkre felkutattuk a Hója erdejét, hogy egyetlen szálat asztalunkra tegyünk. Mindenre képesek voltunk, csakhogy szeretett tanárunk elismerését elnyerjük. Érettségi vizsgánk után ezzel bocsátott utunkra: „Az élet bárhova állítja, tehetségük, tudásuk szerint a legtöbbet adják, így álljanak helyt bárhol, bármilyen körülmények között!” Zs.E.: És hova állított az élet? M.C.: Torockóra! 1953-ban házasodtunk össze férjemmel Torockón: a társadalmilag üldözött lelkész és az osztályellenség kuláklány... Nehéz idők voltak, Torockó, az addig gazdag egyházközség – ahol az egyház erdeje biztosíthatta a lelkész és a kántor fizetését – az államosítás után meg kellett tanulnia, hogy ezután az ő kötelessége fenntartani az egyházat. A családlátogatások során erről folytak a beszélgetések. A falu módosabb emberei, a presbiterek is mind kulák-listára kerültek, Nikodémusként csak este látogathattuk őket, még így is az összeesküvés vádja fenyegetett. Házasságkötésünk után egy évre megszületett első lányunk, Gabriella. A sok izgalom miatt – hiszen férjemet mindegyre molesztálták – elapadt a tejem, a gyermeket mesterségesen kellett táplálnom. A faluban nem volt orvos, így azon vettem észre magam, hogy a kismamák tanácsadója lettem a

16


mesterséges táplálás területén, átadva tapasztalataimat a hozzám bizalommal fordulóknak. Örültem, ha segíthettem. Aztán meghalt a kántorunk, Ütő Béla.... Férjem rám nézett: Te tanultál zongorázni, próbáld meg az orgonát! Torockószentgyörgyön akkor kedves kollégánk Gál Gyula és felesége Péterffy Nutka – példaképeink és tanácsadóink – szolgáltak. Kölcsönkaptam a korált és megtanultam pár éneket játszani, csak énekelni nem mertem egyedül, de néhány jó hangú konfirmándusunk mellém ült és így már az énekléshez is bátorságot kaptam. A lányokkal az egyházi énekek mellett más dalokat is tanultunk, népdalokat, kuruc-nótákat, amit legnagyobb örömömre gyermekeiknek, unokáiknak is továbbadtak... Nagy hangsúlyt fektettünk a templomlátogatásra, hetenként háromszor reggel hatkor is volt préces, gyermekeinkkel templomlátogatási versenyt szerveztünk és úgy éreztem, hogy én sem hiányozhatok.... A nagy ünnepeken igyekeztem torockói népviseletben menni úrvacsorát venni, hogy asszonyainkat ösztönözzem viseletük megtartására. Akkoriban folytak Torockón a néprajzi kutatások, dr. Nagy Jenő, Starmüller Géza készítették szakdolgozataikat, alakult a falumúzeum... Tehát nagyon tevékeny, de gazdaságilag nagyon nehéz időszak volt. A lelkész élelmiszerjegyet nem kapott, mert az egyházközségnek papíron földje volt, így kenyeret, cukrot édesanyám küldött az ő szűkös adagjukból.


17

Zs.E.: A torockói „otthonosságból” mikor kerültetek a brassói közösség élére? M.C.: 1957-ben püspöki kinevezéssel mentünk Brassóba. Az akkor iparosodó Sztálinváros tömegesen vonzotta a székely fiatalokat, így az egyházközség lélekszáma rohamosan gyarapodott, a hívek nagy lelkesedéssel fogadták fiatal lelkészüket. Elődünk, dr.Kőváry Jakab évekig beteg volt, így nem végezhette kielégítően munkáját. Ekkor férkőztek az egyház épületébe illegális szervezetek és magukat hazafinak nevező egyének, akik az egész egyházra bajt hoztak. Beköszöntőnk után 5 napra megszületett Eszter lányunk. Nagy lendülettel kezdtünk a munkához, legfontosabb volt a beköltözött családok felkutatása, hogy bevonjuk őket az unitárius közösségbe. Ebből a munkából nagy részt vállaltak a presbiterek és körzetfelelősök, akik elkísérték a lelkészt felderítő útjain, ami akkoriban nem volt veszélytelen vállalkozás. Ebben kislányom betegsége miatt nem sok részt vállalhattam, de sok kedves asszony látogatott meg és kezdtek kialakulni kapcsolataim az új hívekkel. Zs.E.: Milyen alapokra tudtál építkezni Brassóban? M.C.: Az 1930-as években – a templomépítés idején – Brassóban erős nőszövetség működött Preiszner Péterné Killyéni Etelka tanítónő vezetésével, aki még az ötvenes években is buzgó egyháztag volt és aki sokat mesélt nekem a régi nőegyleti munkáról. Éltek még a templomépítő nőegyleti tagok közül is néhányan, akik bátran vállaltak feladatokat. Az első nagy lendületünket a szomorú 1958-as év bénította meg. Nehezen tudtunk újra munkába állni. A templom volt az egyedüli hely, ahol találkozhattunk, itt próbáltuk a híveket vallásos rendezvényekkel összetartani, ekkor alakult meg a vegyes dalárda, melynek vezetését is nekem kellett elvállalnom, habár akkor már munkásként a cukorkagyárban dolgoztam három műszakban. Legfontosabb munkánk azonban a családlátogatás volt, ezek folyamán merült fel a külvárosokban az az ötlet, hogy családi teadélutánokat szervezzünk. Így aztán vasárnap délutánonként összegyűlt egy-egy szomszédság, rokonság, ahol 10-15 vendéggel együtt énekeltünk egyházi énekeket és bibliamagyarázatokat hallgattunk. 1966-ban kántorvizsgát tettem és a nyugalomba vonuló Fekete Lajosnétól átvettem az énekvezetést. Ekkor építettünk orgonát a templomba. Sikerült egy 30 tagú férfidalárdát is összetoborozni, amely hosszú éveken keresztül az egyházi élet mozgató rugója volt. Tagjai minden egyházi munkában az élen jártak. A passióénekléssel más egyház-

18


községekben is sikerrel szerepeltünk. Legfontosabb feladatunknak a gyermekek vallásos nevelését tartottuk, amit a nehéz körülmények ellenére is elég sikeresen végeztünk. Ünnepségeinken 80-100 gyermek is összegyűlt. Nehéz volt úgy összeállítani a műsort, hogy minden gyermek szerepelhessen. Sok tehetséges gyermek bontogatta itt szárnyait, akik később népdaléneklési versenyekre is eljutottak. Igen fontos volt a gyermekjellem fejlődése szempontjából, hogy kicsi korban megszokja a szereplést, legyőzze a fellépési gátlásokat. Sok szülőt sikerült meggyőznünk az anyanyelvi oktatás fontosságáról is. Zs.E.: 1990-ben, a rendszerváltás lehetővé tette a nőszövetség újraszervezését. Azokban a napokban Kolozsvár mellett Brassó és Segesvár lépett azonnal akcióba. Hogyan sikerült ez? M.C.: Ez nem volt nehéz feladat, hiszen asszonyaink addig is részt vettek az egyház munkájában és ezt most szervezett keretbe lehetett foglalni. Sok világi szervezet is alakult, amelyek szintén igényelték tanácstermünket és mi boldogan bocsátottuk rendelkezésükre. Így elhatároztuk a padlástér kiépítését a nőegylet számára. Nagy közmunkát szerveztünk, kőművesek és más mesterek dolgoztak. A kertben sült a „mititéj”, ami a mészárosok adománya volt, sült a pogácsa, sör is került, ment a munka. Rendezvényeink bevételéből könyvespolcokat, székeket vásároltunk, otthont építettünk magunknak. A „Kuckót”, ahol jól érezhettük magunkat. Nőegyletünk a város minden rendezvényén képviseltette magát. Többen beléptünk a brassói magyar dalárdába, más magyar művelődési szervezetek tevékenységét is támogattuk. Brassóban, a kettős kisebbségi sorsban csak úgy maradhattunk meg, ha igaz lélekkel képviseltük a jézusi szellemet. Zs.E.: Ottjártamkor a templomban és az egyházközség termeiben sok szép népi kézimunkát, kerámiát, festett bútort láttam… Azok mikor készültek? M.C.: Összegyűjtött adományokból vásároltuk meg az első írásos garnitúrát, majd ajándékba is sokat kaptunk. Lassan, hosszú évek munkájával sikerült tudatosítani az emberekben, hogy mik az igazi értékek és azt is, hogy ajándékozás előtt kérdezzék meg a lelkészházaspárt: mire volna szükség, hiszen még a családban is nagyobb öröm a hasznos ajándék. Így a konfirmáló csoportokkal már adventben szeretetvendégséget szerveztünk, ahol a szülők, keresztszülők is megismerhették egymást és megbeszélték a csoport közös emlék-ajándékát is. Idejében megrendelhettük a Sütő családtól a


19

faragott függönytartókat, csillárokat, festett bútorokat, majd Agyagfalváról szőtteseket, a kalotaszegi Péntek Katától a vagdalásos terítőket, varrottasokat, a korondi Molnos Jóska népi kerámiáit. Így híveink is megismerték ezeket a népi mestereket és vásárolták is munkáikat. Nehéz csatákat vívtunk a művirág ellen is, hogy élő virággal díszíthessük templomunkat. Zs.E.: Mikor zárult le életednek ez a szakasza és mihez kezdtél ezután? M.C.: 1993. október 1-jével nyugalomba vonultunk az akkor már súlyos beteg férjemmel. Még abban az évben áttelepültünk Németországba gyermekeinkhez. Öt hónap múlva férjem elhunyt. 44 éven át szolgáltuk egyházunkat. A Németországban töltött 15 év alatt sok ismeretséget kötöttem, betegeket ápoltam, öregeket gondoztam, hogy pénzt szerezzek szülőházam felújítására. Miután unokáim kirepültek a nagyvilágba tanulni, dolgozni, nagymamai kötelezettségem megszűnt, bőven maradt időm más tevékenységekre, bekapcsolódtam az ottani evangélikus nőszövetség munkájába, ők támogatták az én kisebb „segély-programjaimat”, melynek keretében pl. a torockói orgona javítása mellett egy elektromos harmóniumot és a fúvószenekarnak hangszert, a brassói magyar dalárdának elektromos zongorát szereztünk. A változás után 12 évi pereskedéssel sikerült Torockón a szülői házakat visszaszerezni, ezt az 50 évi rombolás után rengeteg munkával és költséggel lakhatóvá tettem. Úgy érzem, ez „főművem”. Életem alkonyán nyaraimat itt töltöm és ide várom a családomat és barátaimat. Itt szeretnék majd a „Birgi-oldalban” örök nyugovóra térni... Zs.E.: Köszönöm a beszélgetést és kivánom, hogy még sokszor látogathassalak meg Torockón, a „Várlak”-ban! Lejegyezte: Zs.E.

20


Édesanyák (anyáknapi gondolatok) Móra Ferenc írta egyik elbeszélésében: „Mikor én a tanyáról bekerültem a városi deákiskolába, mindjárt az első órában megitattam az egereket. Úgy hullott a könnyem, hogy szinte kopogott a padon. – Mi baj, kisgyerek? – kérdezte tőlem a tanár úr. – Eszembe jutott édes szülém – zokogtam keservesen.” Úgy gondolom mindannyian hasonlatosak vagyunk ehhez a kisdiákhoz, s ha Isten ma hozzánk jön és megkérdezi tőlünk, mi a baj gyermekem, mi is hasonlóan válaszolunk: eszembe jutott édes jó anyám, hisz anyák napja van. Jézus ezekkel a szavakkal kezdte tanítói pályafutását, boldogok, akik sírnak, boldogok vagyunk, akik ma azért sírunk, mert eszünkbe jutott édesanyánk. Boldogok vagyunk, mert sírni tudunk, mert van, vagy volt édesanyánk, vagy Isten legnagyobb ajándéka folytán mi magunk is anyává válhattunk. Olvastam egy történetet az interneten: Az Isten elhatározta, hogy megteremti az édesanyát. Már egy hete bajlódott vele, amikor megjelent egy angyal és így szólt: – Ezzel vesztegettél el egy egész hetet? – Igen. De nem akármilyen lény ő: olyan a csókja, hogy mindent meggyógyít, és legalább hat pár keze van. Az angyal hallgatta, és hitetlenkedve rázta a fejét: – Hat pár? – Nem a kezek megteremtése a nehéz – mondta Isten –, hanem az a három pár szem, amellyel egy anyának rendelkeznie kell. – Olyan sok? A jó Isten bólintott. – Az egyik pár azért kell neki, hogy csukott ajtón keresztül is megláthassa, hogy mi történik amikor beszól: „Mit csináltok?” és azt a választ hallja, hogy „semmit”. Egy másik szempárra a fej hátsó részén azért, hogy észre vegye, amit nem kell látnia. A harmadikra pedig azért, hogy mikor gyermeke valami rosszat tett, szemével közölhesse: „Mindent tudok és éppen ezért melletted vagyok.”


21

– Uram – szólt az angyal –, ma már eleget dolgoztál, térj nyugovóra, holnap is lesz nap. – Sajnos nem tehetem – szólt az Úr –, már majdnem befejeztem. Elkészült egy édesanya, aki magától meggyógyul, ha beteg, aki tud hat embernek ebédet készíteni egy fél kiló darált húsból. Az angyal kíváncsian körberepdesi a minta-anyát és sóhajtva megjegyzi: – Túl gyöngéd. – De mindennek ellen tud állni. Neked halvány fogalmad sincs mit tud egy édesanya elviselni – szólt az Úr. – Itt van valami ami fölösleges – szólt az angyal. – Nem fölösleges ott semmi – szólt az Úr –, az egy könnycsepp. – Hát az meg mire jó? – Azzal lehet kifejezni az örömöt, a bánatot, a csalódást, a fájdalmat, a magányt és a büszkeséget. Boldogok, akik sírnak, amikor bölcső fölé hajolnak. Bevallom szeretek sírni örömömben is, amikor gyermekem fölé hajolok, amikor hálát adok érte Istennek. Boldogok, akik sírva imádkoznak, amikor Gyermek fekszik a betegágyon. Arcára piros rózsákat rajzol a láz. Kint sötét az éjszaka. A ház, a falu, a városrész alszik. Csak az édesanya virraszt gyermeke betegágya mellett. Holtfáradt, de mosolyog, hogy megnyugtassa a kis beteget, pedig valójában sírás fojtogatja torkát. Hűvös keze egyre simogatja a lázban piros gyermekarcot. Napok óta nem alszik, csak szundikál, amikor a gyermek pihen. Valahányszor felsír a kis beteg, már ő is ébren van, hogy halk szavával ismét álomba ringassa a kis szenvedőt. Otthonokban, kórházakban ma is találkozol vele: boldogok akik sírni tudnak: „Ímhol a te anyád.” Vége a gyermekélményekkel tele napnak. Hazajön a gyermek. Porban, sárban játszott barátaival. Ruháján az utca, vagy a kertek pora, sara. Reggelre azonban minden patyolat tiszta. Tiszta volt akkor is, amikor még nem volt mosógép, de volt édesanya, aki mint a dal is mondja: éjszaka font, nappal mosott. „Ímhol a te anyád!” Felnőtt a gyermek. Kirepült a családi otthonból. Hívta a távoli iskola, vagy munkahely, a nagyvilág, az élet. Az édesanyának minden gondolata ott jár messze szakadt gyermekénél.

22


„Édesanyám édes szava, keserű a más kenyere keserű is, savanyú is, néha-néha panaszos is…” Mennyire tisztában vannak ezekkel a sorokkal az édesanyák, éppen ezért a gyermek üzenete elmaradhat, késhet, de soha az édesanyáé. Egy nagyvárosban szolgáló lelkészbarátom mondta el, sokszor érkezett levél egy-egy távoli édesanyától: Tud-e valamit gyermekéről? Édesanya kereste gyermekét, mert nem tudott lemondani róla. Boldogok, akik sírni tudnak, akik sírva keresik gyermekük. „Ímhol a te anyád!” S boldogok, amikor utoléri a gyermeket az imádság, és ők hazatérnek. Egy másik Móra elbeszélésben olvastam: „Abban a percben léptem be a kisajtón. Édesanyám boldogan ugrott ki az ajtócsattanásra, és nevetve-sírva borult a nyakamba. – Ó, de rég vártalak, édes gyermekem!” Boldogok, akik sírva borulnak rég nem látott gyermekük karjaiba. Házasságra lép az ifjú pár. Kezük egymáséban. Ajkuk az eskü szavait mondja. Két édesanya titkon imádkozik: Istenem, csak úgy szeressék egymást, ahogy én szerettem őt, a gyermekem. Boldogok, akik sírva engedik el gyermekük kezét. „Ímhol a te anyád!” Magányos otthon, benne koros édesanya pihen, tehetetlenül. Bárcsak magadhoz vennél Istenem. Ne lennék senkinek terhére. Igaz, szeretnek gyermekeim, de könnyebb lenne életük, ha nem kellene folyton ide szaladgálniuk. Így beszélget egy édesanya Istenével: „Ímhol a te anyád!” Sajnos van olyan eset is, amikor éltükben nem kapnak elég szeretet, tiszteletet az édesanyák. Virágos sír egy messzi temetőben. A fejfán, a kereszten egy név. Ha idegen olvassa, neki semmit nem jelent a név, de ha te olvasod, szemed könnybe lábad, mert a név édesanyád neve, aki áldozatos szeretettel nevelt. “Boldogok, akik sírni tudnak, mert ők megvigasztaltatnak.” „Ímhol a te anyád!” – a te emlékeidben, a te gondolataidban, a te életedben. Az angyal kíváncsian körberepdesi a minta-anyát és sóhajtva megjegyzi:


23

– Túl gyöngéd. – De mindennek ellen tud állni. Neked halvány fogalmad sincs, mit tud egy édesanya elviselni – szólt az Úr. Kedves Olvasó, valóban rengeteg terhet tudnak hordozni az édesanyák, s mindezért cserébe csak szeretetet várnak. Szeressük őket, tiszteljük, vigyünk örömöt szívükbe. (Felhasználtam néhány gondolatot egy református prédikációból, amelyet a világhálón találtam.) Makkai Ilkei Ildikó

Hívogató Torockóra A nyár a pihenés, a vakációzás ideje, de nagyon jó alkalom arra is, hogy megismerjük hagyományainkat, népi építészetünk, lakáskultúránk, viseletünk sokszínűségét, gyönyörködjünk elődeink páratlan szépségű munkáiban, melyekkel igyekeztek mindennapjaikat színesebbé, szebbé tenni. Erdély egyik páratlan szépségű vidékére hívjuk most a kedves Olvasót: Torockóra, ahol jól szervezett, szakszerűen berendezett Néprajzi Múzeum várja az idelátogatókat. A hajdani bányavárosban régebben is volt igény a sajátos népművészet bemutatására, de a szervezett gyűjtés és múzeumalapítás kezdeményezője és vezetője Győrbíró Pál orosz szakos tanár volt, akinek jóvoltából 1952-ben megalakulhatott a Torockói Néprajzi Múzeum. A múzeumban látható tárgyak a torockói emberek múltját idézik. A XIV–XIX. század között az itt élő emberek vasbányászattal és vasfeldolgozással foglalkoztak. A vasércet az Ordas-kő oldalából bányászták, kohókba vitték olvasztani, így nyerték a “vaskenyeret”, amint azt a kiállított maketten lehet látni. Ezt még izzó állapotban vashámorokba szállították, ahol hatal-

24


mas, vízierővel, működő kalapáccsal laposra verték, majd a kovácsműhelyekbe szállították, itt különböző céloknak megfelelően formázták, kalapálták. Ezekből a gyönyörű míves munkákból nagyon szép kiállítás látható a múzeum második szobájában. A mai falu bányavárosi rangú településsé fejlődött a vasművesség ideje alatt, az itt élő emberek életét általános jólét jellemezte. Ez a hajdani jómód ma is visszaköszön az építészetben, festett bútorokban, varrottasokban és a viseletben, amely teljesen egyedülálló Erdély-szerte. A vasművesség idején német bányászokat is telepítettek Torockóra, akik elmagyarosodtak, de hatásuk ma is látszik a falu építészetében, népművészetében, így Torockót egyedi településként tekintik Erdélyben. Amíg a vasbányászat jól működött, különböző kismesterségek is kialakultak: csizmakészítés, ruhavarrás, bútorfestés, cserekereskedelem. Természetesen mindez a vasbányászatnak köszönhetően. Ilyen jellegű tárgyakat láthatunk a múzeum harmadik szobájában: piros csizmát, csizmadia szerszámokat, kender feldolgozásához szükséges eszközöket, mezőgazdasági szerszámokat, cserépfazekakat, kályhacsempéket, valamint egy gyönyörű népi kandallót. A következő terem a „tisztaszoba”, ahol gyönyörű festett bútorokat láthatunk sötétzöld alapon színes virágmintákkal. Szekrény helyett padládát használtak, ez egyben ülőhelyként is szolgált, asztal, kontyos szék, lóca, vetett ágy, saroktéka, hozományos láda tartozott a berendezési tárgyak közé. A torockói viseletet Erdély-szerte a leggazdagabbként tartják számon. Ez az öltözet székely, szász és magyar kölcsönhatás keveredéséből alakult ki. A női viselet rendkívül változatos volt: kislány,


25

konfirmáló lány, nagylány, menyasszony, fiatalasszony, középkorú-, idős- és öregasszony öltözeteket láthatunk, drága anyagokból készült ruhákat gyönyörű díszítésekkel. Torockón csipkeveréssel is foglalkoztak az asszonyok, ruhadíszítésre használták a vert csipkét, a menyasszonyok, fiatalasszonyok kötényét piros, nyakfodrát fekete, az asszonyok vállasingét fehér, a menyasszonyi pártát, mellrevalót aranyszálú csipkével díszítették. Kislánykorban a ruha egyszerűbb volt, aztán ahogy nőtt a leány, színesedett, gazdagodott a viselet, a menyasszony és a fiatalasszony viselete volt a legdíszesebb, aztán fokozatosan egyszerűsödött, veszített színességéből, díszességéből. A férfiak öltözete nem volt ennyire változatos, de ez esetben is nagyon igényes, elegáns darabokat láthatunk. Ezeket a viseleti darabokat népi kismesterek készítették. Minden darab eredeti mind a múzeumban, mind a családoknál fellelhető ruháknál, de ugyanakkor egyediek is, nincs például két teljesen azonos mintájú ingmell, vagy más darab! A kismesterek közül nem hagyhatjuk említés nélkül a csizmakészítőket és a szűcsöket sem, akik a női és a férfibundákat, valamint az öregemberek templomcondráját készítették. Természetesen az itt látható ruhák mind ünneplők voltak és a családon belül öröklődtek. Napjainkban nem él a viselet, csak ünnepek alkalmával, konfirmáláskor, farsangtemetéskor veszik fel a fiatalok. Az Unitárius Nőszövetség keretében tevékenykedő asszonyok közül néhányan bizonyos ruhadarabokat megpróbáltak felújítani – sikerrel. Reméljük, hogy lesz folytatása ennek a tevékenységnek a közeli, sőt a távolabbi jövőben is! Természetesen hajdan a ruházat gazdagságának kialakulásában és ezzel együtt Torockó gazdasági fejlettségében óriási szerepe volt a vasművesség által teremtett jólétnek. A XIX. század végén azonban gazdasági okok miatt – a vasbányák kimerülése és a már korszerűtlenné vált technológiák miatt – leépült a vasművesség és ez maga után vonta mindennemű kismesterség fokozatos megszűnését is. Eme gazdag, sokrétű múlt emlékét idézi fel a Torockói Néprajzi Múzeum, ahova mindenkit szeretettel várunk! Lassel Ágnes múzeumvezető

26


„Ismerd fel a csodát!” Az Unitárius Óvodát az Erdélyi Unitárius Egyház hozta létre 2002ben. Működésének első évében egy csoportban harmincegy gyermek volt részese az oktató–nevelő munkának. A következő tanévben az óvoda egy csoporttal bővült, ezáltal eleget téve a gyermeküket ide beiratni kívánó szülők számbeli növekedésének. A következő években fokozatosan nőtt a beiratott gyermekek száma, olyannyira, hogy a 2008–2009-es tanévben az intézmény, a működési terület korlátoltsága miatt, képtelen volt eleget tenni minden beíratási kérésnek. Jelenleg hatvanöt óvodásunk van. Mindez arra enged következtetni, hogy az óvoda fokozott figyelmet nyert a Kolozsváron élő magyar nemzetiségű szülők körében. Magyarázat erre, nemcsak a születések ugrásszerű növekedése a város magyar családjaiban, a magyar tannyelvű óvodai intézmények hiánya, hanem az óvoda jó híre, szellemisége, az oktatási, nevelési tevékenység igényessége is. Az óvoda fő feladatának tartja a gyermekek erkölcsi, vallásos nevelését, amelyet a szeretet és a türelem módszereivel valósít meg. Az unitárius szabadelvű meggyőződés szerint, az erkölcsi és a vallásos nevelés felülemelkedik a felekezeti korlátokon, ezért nyitottak vagyunk más felekezetű, más nemzetiségű gyermekek befogadására is. Ebben a tanévben két vegyes csoport és egy kiscsoport működött. Az óvoda megalakulásától vegyes csoportokba osztja a kicsinyeket, mivel ezáltal a gyermeknek lehetősége van kapcsolatba lenni nem csak a maga korosztályába tartozókkal, hanem a nála kisebb és nagyobb gyerekekkel is. Így a kisebbek példát vehetnek a nagyobbaktól; mind viselkedés, mind ismeretszerzés terén megtanulják figyelembe venni és tisztelni mások akaratát. A nagyobbak megtanulják óvni társaikat, megtanulnak felelősnek lenni. Az


27

óvodában végbemenő oktató-, nevelői munka az országos alaptanterv szerint történik. Hangsúlyos szerepet kap a vallásos, erkölcsi nevelés, amely megvalósításában nagy szerep jut az óvónők mellett a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet unitárius szakos hallgatóinak is. Idén júniusban fejeződött be az udvar elrendezése, zöld övezet kialakítása. Ezt a munkát nem csak az intézmény pedagógusai és az ide járó gyerekek szülei végezték, hanem a János Zsigmond Unitárius Kollégium diákjai is hozzájárultak az új udvar szépítéséhez. Az udvartér kicsike zöld sziget, pihenő a belváros zajos forgatagában, ahova bárki betérhet. Az óvoda nemcsak az óvodások otthona, hanem fél éve a belvárosi unitárius egyházközség vasárnapi iskolásait is várja hétről hétre, az istentisztelet idejére. Ezek a találkozások kiteljesedtek, mélyebb, vallásosabb értelmet nyertek azáltal, hogy a gyermekek is részesei az istentiszteleteknek. A lelkész külön figyelemmel tünteti ki a gyermekeket rövid, meseszerű történetekkel kalauzolja őket a vallás világába. Ezután ünnepélyesen átvonulnak az óvodába, ahol Vass Zsuzsa, unitárius teológiai hallgató és egy óvónő vezetésével a lelkész által elmondott történethez fűződő tevékenységeken vesznek részt. A tevékenységek népszerűsége egyre növekszik, gyarapodik a gyermekek közössége azért, mert ők aktív tagjai lettek a gyülekezetnek, rendszeressé váltak a találkozásaik. Barátságos, otthonos környezetben zajlik a vasárnapi vallásoktatás. Látva, hogy a gyermekek jól érzik itt magukat, megerősödött bennünk a tudat, hogy a vasárnapi iskola fontos helyet foglal el a gyerekek életében, és bízunk a jó Isten segítségében, hogy még sokáig élni fog. Miért fontos az óvoda? Erre a kérdésre Robert Fulghum, amerikai író, unitárius lelkész Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes című könyvében a következőképpen válaszol: „Életem legfontosabb viselkedési szabályait egytől egyig az óvodában sajátítottam el... Ismerd fel a csodát! ” Balla Gyöngyi – óvónő

28


Hogyan lehet a székrekedést megszüntetni ? Napjainkban a stresszes munka miatt egyre kevésbé figyelünk arra, hogy mikor volt az utolsó széklet, legfennebb azt vesszük észre, hogy puffadt a has, esetleg indokolatlanul idegesek vagyunk. A stressz hatására a székelési inger elmarad. Ha a széklet huzamosabb ideig áll a vastagbélben, egyre több víz szívódik vissza belőle és a széklet egyre keményebbé válik. Ha tartós a székrekedés, gyógyhatású készítményekhez folyamodunk, melyek legalább annyira ártalmasak, mint amennyire segítenek és ezzel együtt be kell látnunk, hogy egy bűvös körbe kerültünk. A székrekedés okai: • Elégtelen folyadék bevitele • Étkezési rost-hiány • Ritka és túl nagy mennyiségű táplálékfelvétel • Ülő életmód, mozgáshiány • WC-látogatás elmulasztása, a széklet visszatartása • Menstruáció előtti feszültség • Gyógyszerek is okozhatnak székrekedést, mint: vas, kodein tartalmú köhögéscsillapítók, nyugtatók, altatók, vérnyomáscsökkentők, fekélyellenes szerek, savközömbösítők, depresszió ellenes szerek Mire van szüksége a renyhe bélnek? • Igyon több vizet már ébredéskor, az étkezések közötti órákban is • Ha étkezés közben iszik, az felhígítja a gyomornedvet, ami viszont rontja a gyomor emésztését • Fogyasszon főzeléket (borsó, murok, krumpli) és gyümölcsöt (citrom, narancs, grapefruit, szilvakompót), aludttejet, joghurtot • Étkezés előtt fogyasszon kamillateát egy bögrével, vigyázva arra, hogy ez csak kellemesen langyos legyen és ne forró


29

• Egyék gyakrabban és kevesebb mennyiségű táplálékot fogyasszon egy étkezéskor • Ha már nagyon rosszul érzi magát: helyezzen fel a végbélbe glicerines kúpot, mely recept nélkül kapható a gyógyszertárban • Fokozatosan el kell hagyni minden hashajtó gyógyszert • Rendszeresen mozogjon A bélelzáródás oka daganat is lehet. Bár a jelek nem tűnnek olyan súlyosnak, mégis nagy hibát követ el az, aki nem fordul orvoshoz, amint az alábbi jeleket észleli magán: • Háromhetes vagy ennél is hosszabb székrekedés • A testsúly megmagyarázhatatlan csökkenése • A székrekedés hirtelen megszűnése, ezt követő hasmenés, illetve a székrekedés és a hasmenés rövid időszakon belül váltják egymást • Gyakran jelentkezik olyan érzés, hogy mozgatni kell a beleket, de az ilyen jellegű erőfeszítés haszontalannak bizonyul Dr. Ferenczi Gabriella

Mi a vénagyulladás? A vénás vért a végtagokban a mély és a felületi vénás rendszer vezeti el. Az alsó végtagok visszereinek megbetegedése civilizációs ártalom. A függőleges testtartás következtében az alsó végtagokra fokozott terhelés nehezedik, a vénás visszaáramlás nehezített. Ezért az alsó végtagok felületi vénái kórosan kitágulhatnak. A tágult vénák a varixok. A vénatágulat a lakosság körében igen gyakori. Mivel a vénákban az „elhasznált vér” lassan és részlegesen folyik vissza, visszérgyulladás alakulhat ki. A felületen levő visszérgyulladás neve: varicophlebitis, a mélyvénás gyulladásé thrombophlebitis. A vénák gyulladása során a vénákban vérrögösödés alakulhat ki. Ha a vérrög elzárja a véráram útját, trombózis alakul ki. Tünetek: 1. Vörösödés a véna lefutása mentén 2. A végtag fájdalmas duzzanata 3. A végtag kékes-lila elszíneződése 4. Hidegrázás, láz A vénák gyulladását okozhatja kórokozók által kiváltott felületi fertőzés is. Ha a véna környezetében fellépő baktérium vagy gomba okozta

30


gyulladás átterjed a véna falára, a véna is begyullad. A bőrben zajló felületi gennyes folyamatok (furunkulus, tájog) közelében is vénagyulladás léphet fel. Ha a vénában a vérkeringés lelassul, a vér a vénán belül megalvadhat, vérrögösödés jön létre (thrombozis). A vénafal gyulladásosan elváltozik. A vénagyulladás bizonyos betegségek kísérő tüneteként is kialakulhat: pl. krónikus hasnyálmirigy-gyulladás, daganatos megbetegedések esetén. A vénagyulladás megelőzése A túlsúly, a dohányzás, a mozgásszegény életmód vénagyulladásra is hajlamosít. A rizikófaktorok kiküszöbölése révén a visszér-gyulladás kialakulása megelőzhető. Visszértágulat esetén rugalmas kompressziós harisnya viselése indokolt. Az álló foglalkozás hajlamosít a visszértágulat kialakulására, ajánlott a megfelelő lábbeli. Fontos tudni: terhesség idején a megváltozott fizikális és hormonális hatások miatt fokozódik a felületi és mélyvénákban a gyulladás. Javasolt a rendszeres testmozgás, szükség esetén kompressziós harisnya viselése. Felületi visszérgyulladás A felületi visszérgyulladás esetén minél több járás, mozgás javasolt. Ha a felületi vénában a vérrög tapintható, a sebész kis metszéssel megnyitja a vénát és a vérrögöt kipréseli az érből. Mélyvénás visszérgyulladás Mélyvénás visszérgyulladás és trombózis esetén szigorú ágynyugalom javasolt. Az érintett végtagot felpockolják, köré hűtő, nyugtató kenőcsös borogatást tesznek. Alvadás gátló gyógyszert kap a beteg injekció vagy infúzió formájában. A kezelést tabletta formájában még 3–6 hónapig tanácsos folytatni. Mikor forduljunk orvoshoz? Ha valamelyik felületi véna felett fájdalom, bőrpír, duzzanat tapintható, vagy ha valamelyik végtag megduzzad, bőre elszínesedik, feszes, fájdalmas lesz. A visszérgyulladás a jellegzetes tünetek alapján egyértelműen diagnosztizálható. A véráramlás, illetve a véráramlás akadályozottsága Doppler vizsgálattal detektálható. A vénák elzáródási helye röntgenvizsgálattal pontosan ábrázolható. A diagnózis alapján a kezelőorvos beállítja a megfelelő terápiát. Forrásanyag: Az egészség enciklopédiája

Beküldte: Udvari Margit


31

Hasznos gyógyító tippek 1. Köhögés ellen Pirítsunk meg egy csésze kristálycukrot. Öntsük fel egy csésze citromlével. Ha teljesen feloldódott a cukor, tegyünk bele 3 evőkanál mézet és óvatosan csurgassunk bele egy tojás sárgáját. Összeforraljuk, melegen is, hidegen is hatásos szirup. 2. Hányás ellen Ha a gyerek hányik, nagyon meleg cukros vizet kell készíteni. Egy evőkanállal adunk neki, majd 10 percenként újra egy órán át. 3. Ránctalanító alma Ha megjelentek az első szem körüli szarkalábak, tisztítson meg egy almát, majd a héját tegye a szemére, szeme köré. A gyümölcsben levő polifenolok feszesítik a bőrt és serkentik a vérkeringést is. 4. A rózsa jótékony hatása A tearózsa segít a sejtek regenerálódásában, hidratálja és megnyugtatja a bőrsejteket, csökkenti a ráncokat, illetve azok kialakulását. Enyhe gyulladás gátló hatását is jól kihasználhatjuk a kisebb elváltozásoknál. A bőr felfrissítésére, regenerálására készítsünk rózsás maszkot: 1 dl joghurtot, 6 szál friss vörös rózsa sziromleveleit és 2 evőkanál hintőport keverjünk össze. E masszát kenjük fel a megtisztított arcbőrre, 10 percig hagyjuk hatni. Fontos, hogy a szem környékére ne kerüljön a maszkból. Végül alaposan leöblítjük. Forrásanyag: Blikk Nők folyóirat

Udvari Margit

Szeretett Asszonytársam! Miután elolvastad Dimény Csilla Júlia alsófelsőszentmihályi tiszteletes asszony által ajánlott „Örömkönyv”-et, kérlek olvasd el a „Szeretetkönyv”-et is, amelynek szerzője szintén Müller Péter, a magyar spirituális irodalom mestere. Hetvenedik születésnapján jelentkezik az író, élete egyik legjelentősebb könyvével.

32


„Hogyan is kezdjem?” – a Tőle kölcsönzött szavakkal kezdeném ennek a könyvnek az ajánlását. „A szeretet a legnagyobb szavunk. Minden örömünk és gondunk mögött ez az egyetlen szó rejlik.” - olvasom a könyv hátoldalán található ajánlóban. Véssük szívünkbe, lelkünkbe, eszünkbe: akár öröm, akár gond a mindennapi részünk, soha ne feledjünk el szeretni. Szeretni Istent, önmagunkat, embertársainkat, barátainkat, ellenségeinket: egyszóval szeretteinket. Mert ha igazán szeretünk, mindenki a mi szerettünk lehet. Igaz, hogy van egy titka a könyvnek, akárcsak az „Örömkönyv”-nek, amire rájöttem. Nem lehet együltünkben elolvasni. Csak fejezetenként, néha bekezdésenként, hogy ne fájjanak a szavak, hogy olyanok legyenek, mint a balzsam, az elixír, vagy a drága olaj. Aztán nem egyszer, hanem kétszer, sőt többször is el lehet olvasni. Mondjuk párhuzamosan egy másik könyvvel. Nekünk nőknek, miután „megasszonyosodunk” rengeteg a dolgunk. Hol van az az idő, amikor csak úgy faltuk a könyveket egymásután? Néha válogatás nélkül. Néha még a kötelező ebédszünetben is, például egy építőtelepen, a kötelező gyakorló években. Addig, amíg el nem „kapott a nagyfőnök”. Mindketten csodálkoztunk. Én azon, hogy ő nem érti, hogy én más nyelven olvasok, ő meg azon, hogy nem érti, hogy én mit olvasok. Mára már mindent kiválogatok. Például Graham Greene „A szakítás” című könyvét csak úgy tudtam elolvasni, hogy közben részleteket olvastam a „Szeretetkönyv”-ből. Ajánlom a „Szeretetkönyv”-et szeretteimnek. Egyszóval mindenkinek. Benedek Enikő

A titokzatos napraforgó A kisfiú lefeküdt. Türelmesen várt édesanyjára, aki minden este mesét mondott. – Édesanya! Ma este mesélj nekem egy gyönyörű történetet! – Miről meséljek, Kisfiam? – Egy kislányról. – Jó! Hallgasd hát! És az édesanya mesélni kezdett.


33

Ki tudja miért, egy kisvárosban nem mindenki szerette a virágokat. Volt olyan hatalmas ház, amelynek 60 lakrésze közül alig 2–3 ablakában volt virág, de az utcán, tereken vagy parkokban sem lehetett látni. Történt egyszer, hogy ebbe a virágtalan kisvárosba egy kislány érkezett. Nagyszüleit látogatta meg. Szerencsére, az öregek városszéli házuk melletti kiskertje tele volt virággal. A kislány rögtön észrevette, hogy a város milyen kopár virágok nélkül. – Nagymama, mondd meg őszintén, ebben a városban az emberek nem szeretik a virágokat? – Óh, dehogynem szeretik! – De hát alig látni virágot az egész városban! – méltatlankodott a kislány. – Nagymama, te tudod, miért nincs virág a parkokban? – Tudom, drága Kisunokám! – Kérlek, mondd el, miért? – kérlelte a kislány. – Inkább kérdezd meg nagyapádat, ő jobban elmondja, mint én. A kislány megkereste nagyapját, aki a kiskertben dolgozgatott. – Nagytata! Nagytata! Eleget dolgoztál! Gyere, üljünk le a kispadra, pihenj egy kicsit. Szeretnék kérdezni valamit! – Mit akarsz tudni, Kisunokám? – Nagytata! Azt szeretném tudni, hogy ebben a városban miért nincsenek virágok? Nagymama azt mondta, kérdezzem meg tőled. – Jól van. Na, gyere, üljünk le. És nagytata mesélni kezdett. Réges-régen, ez a város éppen gyönyörű virágairól volt híres. Élt itt egy öreg kertész. Neki köszönhetően volt olyan gyönyörű a mi kisvárosunk. Ki tudja honnan, mindig csodaszép virágmagokat szerzett. Rengeteg ember látogatta meg abban az időben városunkat. Sokan, minden esztendőben visszatértek. Kíváncsiak voltak az öreg kertész új művére. Ugyanis minden évben más színű virágok pompáztak a város utcáin. Egyik évben csak hófehér virágoktól illatozott a város, másikban csupa piros virágtól ragyogott. Azon a piros virágos nyáron rengetegen kötöttek házasságot! De volt kék meg sárga virágos évünk is. A legérdekesebb mégis a tarka év volt, amikor mindenféle színű virág ékesítette városunkat. Sajnos, éppen abban a tarka évben történt a szerencsétlenség. Egy csoport idegen viharzott át a városon. Mint a vandálok, letéptek minden virágot, s ami útjukba került, mindent összetörtek, megsemmisítettek.

34


Leírhatatlan, hogy nézett ki a város. Egy nap alatt mindent tönkretettek! Aztán ahogy jöttek, el is mentek. Az öreg kertész a katasztrófa után megbetegedett és rövid idő múlva meghalt. Lánya, aki azelőtt édesapjának fő segítsége volt, egyedül nem merte vállalni a munkát. Apja halála is nagyon megviselte. Azóta a város virágtalan. Senki sem meri újra kezdeni az öreg kertész munkáját. A kislány, nagyapját hallgatva, nagyon elszomorodott, végül sírni kezdett. Nagyapja is elkeseredett, hogy drága kis unokája sírva fakadt. Nemsokára a kislány hirtelen mosolyogni kezdett. – Nagyapa! Segíts nekem! Szeretném újra virágossá tenni városotokat! – Hogyan? Mit akarsz tenni? – kérdezte kíváncsian az öreg. – Jövő tavasszal, újra eljövök hozzátok és hozok sok-sok virágmagot. Nagyon szépen kérlek, drága Nagytata, segíts nekem elvetni a magokat. Késő estig tanakodtak, tervezgettek. Elhatározták, hogy majd csak kora reggel vetik el a magokat, hogy még véletlenül se lássa meg őket valaki. Eltelt két év. A virágtalan, kopár város újra gyönyörű virágos várossá változott. Az első esztendőben a virágszerető kislány és nagyapja titokban vetette el a virágmagokat. A város lakói csodálkozva bámulták a különösen szép virágokat. – Csoda! Csoda történt! Az öreg kertész küldött nekünk virágokat! – A város lakosai nagyon-nagyon vigyáztak a virágokra, öntözték őket és szorgalmasan gyomláltak. A kislány nagyon boldog volt. Nagyapja nagyon büszke volt rá. Aztán következett a második év. A város lakói fontos elhatározásra jutottak: ezentúl ők ültetnek virágmagokat és öntözik a virágokat. Senki sem akart többé virágtalan városban élni. Soha senki sem tudta meg, hogy egy virágszerető kislánynak köszönhetik, hogy a szomorú, kopár városból újra vidám, virágos város lett, mert lakosai közönyükből felébredtek. A város újból híressé vált, hamar híre ment, hogy újra érdemes meglátogatni. A város központjában, a hatalmas virággrupp közepén, ott díszelgett az öreg kertész szobra, mert mindenki meg volt győződve, hogy minden neki köszönhető!


35

Könnyes szemmel nézett a kisfiú édesanyjára. – Édesanya! Mondd meg az igazat! Ugye, Te voltál az a kislány? Hosszú szünet után suttogta a választ a visszaemlékezéstől meghatódott édesanya: Igen. Én voltam. – Édesanya! Drága Édesanya! Én is olyan akarok lenni, mint amilyen Te voltál! Két kis vékony karocskájával szorosan ölelte édesanyja nyakát a kisfiú, mintha soha sem akarná őt elereszteni. – Jól van, jól, de most aludj szépen! Minden gyermek alszik már ebben az órában! – és betakarta, megpuszilta fiacskáját. De a kisfiú nem tudott elaludni. Édesanyjához hasonlított. Ő is mindig azon törte fejecskéjét, hogyan szerezhetne örömet másoknak. Másnap reggel, komoly arcocskával állt édesanyja elé. – Édesanya! Sokat gondolkoztam a tegnap esti gyönyörű történeten. Büszke vagyok, hogy Te az én Édesanyám vagy! Eszembe jutott valami. Kérlek, mondd meg, mi a véleményed ötletemről?! De előbb áruld el, maradt-e még a napraforgómagból, amit a tegnap vetettél a kiskertünkbe? – Óh igen, maradt még egy jó maréknyi, Kisfiam! – Édesanya! Tudom, hogy a mi városunk nem virágtalan, de én is szeretném meglepni az embereket valamivel. Nem vetted észre, hogy a benzinkutak körül nincsenek virágok? Ugye nekem adod a megmaradt napraforgómagokat? Szeretném elültetni titokban őket, ahogy Te tetted, amikor még kislány voltál. Az édesanya boldogan odaadta kisfiának a megmaradt magokat. És a kisfiú, titokban, ügyesen, hogy senki se vegye észre, mind elültette. Nyár vége felé sok helyen a városban, de csak a benzinkutak körül, gyönyörű, magas napraforgók virítottak, hajladoztak a szélben. Senki sem tudta, honnan kerültek oda, csak az anya és a kisfiú, aki az édesanyjához akart hasonlítani: ajándékozni akart anélkül, hogy hálát várt volna az emberektől. Lehet, nem is létezik ennél nagyobb emberi öröm. ’Sigmond Júlia

36


Kedvenceim... Nyári ízek télire... Nyers málnaszörp 1 kg málnát 6 deci lobogó fövő vízzel leforrázunk, másnapig állni hagyjuk, akkor leszűrjük (legjobb laza szövésű zacskóban felkötni az edény fölé). A lecsorgott levet lemérjük, 1 liter léhez 0,8 kg cukrot keverünk, két késhegynyi citromsót és egy kis késhegynyi szalicilt adunk hozzá. (A szalicilt ajánlatos egy kis szeszben feloldani, hogy ne csapódjon ki.) Időnként megkeverjük. Amikor a cukor feloldódott, a levet üvegekbe tesszük és lezárjuk. Diólikőr ¼ kg zöld diót négybe vágunk, széles szájú üvegbe tesszük, hozzáadunk 1 kg cukrot, 1 liter 90 fokos szeszt, 0,75 liter vizet, valamint a fűszereket: fahéjat, szegfűszeget és szerecsendiót. Naponta felkeverjük, amíg a cukor teljesen feloldódik, kb. két hétig. Ekkor üvegekbe szűrjük és lezárjuk. Annál finomabb, minél tovább áll, általában karácsonykor kezdjük fogyasztani. Tészták Gyümölcsös tészta ¼ kg margarint ¼ kg cukorral habosra keverünk, hozzáadunk rendre 2 tojássárgát és 2 egész tojást, majd 1 sütőporral elkevert 30 dkg lisztet és 1 deci tejet. Vaníliával, citrommal vagy fahéjjal ízesítjük, aszerint, hogy milyen gyümölccsel készítjük. A masszát kikent, lisztezett tepsibe öntjük, majd az előkészített gyümölcsöt rátesszük, enyhén belenyomkodva. Lassú tűznél sütjük. Ha kihűlt, kockákra vágjuk. Készíthetjük bármilyen gyümölccsel: meggyel, cseresznyével, málnával, ribizlivel, eperrel, almával, barackkal, banánnal stb. Jó étvágyat! Zsakó E.

Vakáció

Recommend Documents