V II. évfolyam. 3. szám. Március. Élet a halálban

V I I . évfolyam .

3. szám.

Március.

I

* t

t

^ I

assisi sze n t F erenc tis z te le té n e k és har* m a d re n d jé n e k te rje szté se , a ka th o liku s v a llá s e rk ö lc s i és tá rsa d a lm i é le t ápolására. M e g je le n ik

m in d e n h ó n a p n a p ja ib a n .

e ls ő

X III. L e ó P ápa Ő s z e n ts é g e 1903. ju n iu s 17-én Z ic h y G y u la g r ó f p. t ka m a rá s p é csi p ü s p ö k Ü r Ö m é ltó s á g a á lta l a p o s to li á ld á s á t k ü ld ö tte fo ly ó ' ira tu n k n a k .

F őszerkesztő: T ré fá n L e o n á rd , szent* fe re n cre n d i áldozár K olo zsvá rt Társszerkosztok : K is s A r is z tid , szentferencrendi áld. Süm egen. U n g h v á ry A n ta l, szent­ fe re n cre n d i áldozár Baján. •M e g á ld o m S z e n t F e re n c H írnökét» sze rke sztő it és m u n k a tá rs a it, s m in d a z o k a t, k ik e la p o t o lv a s ­ sák. ro (X. P iu s pápa szaval 1904. o k tó b e r 6^án a s z e rk e sztő h ö z.)

Élet a halálban. Fehér koronájú, márciusi hóvirágok törnek elő a föld megfagyott göröngyei közül. M ikor végigszalad kopár mezőink fölött az első tavaszi napsugár, megmozdulnak a száradt gyökerek, s még az erdő bozótja is megrázza zörgő gályáit. Ó mennyi törtetés, milyen csodálatos életösztön van a nagy természetben . . . Ifjú emberrel jöttem össze, most nem régen. Mélabú, keserű világfájdalom beszélt le az arcáról. — Mondja csak kérem, mi a baja ? Úgy néz ki, m intha egy egész világ gondja volna a vállain.

102

— Keserű az élet. Lehef-e nekem benne örömem ? . . . Ez volf rá a felelet. Szegény ifjú b ará to m ! . . . Koran elhervadf virág. Téged nem kelt új életre a március, nap­ sugár meleg csókja ? Sajnállak nagyon. És könny gyülemlett a két szemembe. Úgy jött nekem, hogy megsirassam ezt a korán lehervadt ifjú életet, mely nem tudta megbecsülni s értékelni ezt az életet. De mégsem sirtam. Lehulló könnycseppjeim úgysem szüntették volna meg annyi hervadó virágnak lassú haldoklását. Mert ez az ifjú ember nem egyedül áll a sorsával. Milliónyi ember jár körülöttünk elborult homlokkal, fény­ telen, sötét szemekkel. Mintha kongó ürességbe révedezne el szemük, mikor járják az élet útját. És ez az üresség az ő fájdalmuk. Nem látnak, nem éreznek sehol tavaszi meleg napsugárt. Életük tartalm atlan, nincs tudata, ereje, ösztöne. Elcsigázott, fáradt emberekkel találkozunk, akik m á­ ról holnapra élnek. És nem tudják szeretni az életet, rajongó szeretettel. Tudja Isten, a szivük is képtelen erre. lelkűk pedig erőtlenségben senyved. A földi küzdelem si­ kertelensége, az anyagi harc és önmaguk terhe kipréselt belőlük minden vért s nincs ami űzze, hajtsa eleven életre, hol a mezők élénk színű virágokkal vannak tele s hol minden helyen a lelkesedés zaja zsibong. Ó ti színtelen, elaszott, élettelen emberek, kik csak azért éltek, hogy unjátok és átkozzátok az életet . . . . . . Hamvazó szerda van. A nagyböjt kezdete. Szo­ morúan szólnak a harangok. Hangjuk sírva zsong tova a légben, mintha az egyház zokogó fájdalm a beszélne m in­ den csendülésben. A szenvedés és fájdalom kereszt.

jele az o ltá ro n : a szent

103

M intha az égtől földig érő óriási keresztet látnának szemeim. Ammt esengve, kitárt karokkal sietnek felé az emberek . . . Az egyház a szenvedő Jézus nevében szól az észhez, a szívhez. Meggondolásra késztet a Jézus keresztjével. A megváltás művéből írja előnkbe a penitencia kötelezettségét. A bűnbánat törvényét véres betűkkel írta a kereszt fájára Jézus. És ezt az írott törvényt tartja szemeink elé az Egyház. Memento . . . Térj észre, gondolkozzál ember!! Lecsüggesztett fővel, néma ünnepélyességgel alázza meg magát az ember hamvazó szerdán. A nagybőjti ke­ reszt előtt a halál ham uja hull az élő koponyákra. Teme­ tés van. Gyászinduló a Miserere zsoltár. Ennek a hang­ jai mellett helyezi koporsóba önmagát az ember. A sírt Jézus á s ta : az ő öt szentséges sebe. Temető a passziflórák óriási, virágos mezője. Vannak rajta sziklák is, olyanok m int a Kálvárián. És viszik a koporsót, megható ünne­ pélyességgel, bűnbánó, megalázott testben a bűnbánó, megtörődött lelket. Ó milyen temetés ez . . . Hol a gyászkiséret öröm­ himnuszokat zeng. Az ég angyalai örömkönnyeket hullat­ nak s a meghaltak halovány arcáról az élet mosolyog. Hol a halottak temetőbe, sírba vágynak, de azért, hogy éljenek. Ez a halál, ez a koporsó és sír; maga az élet. H alálban az élet. A passiflorák virágos mezője a bűn­ bánók temetője. Aki Jézus szenvedésébe eltemetkezik, az kivirágzik onnan a jóillatű élet elevenségével. És ez lesz azután az igazi élet, amelyet nem lehet megunni. Itt nem fonnyad szét az ember. Nem szárad el az életkedv. Ez az élet a változatosság gyönyörűségeivel hat. Mindennap új ösztönt, erőt, bárorítást nyerünk. Élet a halálban. És milyen élet?! Nem lesz ennek

104

vége soha. Társa az örökkévalóság, s nem marad el tőle egy pillanatra sem. Az örökkévalóság gondolata derűt varázsol a homlokra, fényt a szemekbe. Unalom nem szállja meg a szívet, fáradság a lelket. Temetkezzünk tehát a bűnbánók szeretetével Jézus szenvedésébe, hogy támadjunk fel az igazi élet világos­ ságára. A világnak sok ezernyi gyermeke azért nem ismeri az igazi életet, mert nem gyakorolja a bűnbánatot. A kereszt tövénél megsemmisült ember tudja csak, hogy mily édes az élet. Előbb azonban meg kell halni, s eltemetkezni a nagybőjti bűnbánat temetésével. Nem érzelgéssel, hanem igazán. S mikor a hófedte, fagyos talajból kihajt a szende hóvirág, száraz rögből a tövises passziflóra: akkor a meg­ törődött lélek könnyáztatta földjéből is előtör az örökké­ valóság szépséges virága : az élet. Az igazi élet, mely a lemondás, önmegtagadás és áldozatos szenvedés sírjá­ ból kél ki. Aureus.

A KERESZT. H a lelkedet a búnak terl)e nyomja, És bogybci m ajd a bünszörny átkarol, H a Q sors orkánja búgva zúg fe le tte d 5 csapása végveszéllyel ostromol. H a ellebbennek tündéres reményid Melyek alapján vá rtál pénzt, vagyont S kerestél múló fö ld i boldogságot És elhagyod a boldog égi b o n t ; H a eljön élted utolsó pillanatja, S csalatva látod végre önmagod, H a nincsen senkid s egyre küzködöl csak

105

S nincsen ki l)ozzád })ú s meglátogat, Minden ajakról száll feléd hideg szó S f)Q kínoz még bilincses szenvedés, H a látod már, bogy végórád közel van S l)a bánt, \)ogy élted volt haszonlesés ; H a ju t eszedbe túlvilági élted, Hogy ott örökre elkár^ozva v a g y : Fordulj a Jézus szentséges Szivéhez, Hisz a bűnöshöz az irgalma nagy. Ó szent vérével, amely egykor hullott. Szent oldalából földre, porba le, Ő meggyógyítja bűnös lelkedet és Örök mosollyal lesz szíved tele.

V t t

i A

/

i

\

í

II ♦

V t

X' >

l í I

9

Ö rök mosollyal, mely lerázza rólad A bűnnek szörnyű rabbilincseit. Készülj útadra fe l az égi honba. M elyet megőrzött számodra a hit. A h i t ^ A súlyos szent keresztnek terhét Ó vedd váUadra. Jő a pillanat S k itá rt karokkal, megelégedetten Lépkedj Jézushoz szent kereszt alatt.

«(

.

H ervadó.

'

OC >

\

C

I l

*

A szentgyónás történelmi vizsgálata. (L e v é l egy jó b a rá th o z .) (F o lyta tá s.) Irta : F ö ld e s Z o ltá n .

Nos, a katólíkus Egyház korszakról-korszakra

Írásbeli dokum en­

tumokkal szolgál, sőt relikviákkal is bizonyltja a szentgyónás legősibb származását . . .

S mi a szent borzalomnak

egy

bizonyos

látjuk Isten-fényben ragyogni a gyónás intézm ényét,

nemével

a m elynek erős

talapzatán fenségesen áll őrt Juda Oroszlánja . . E visszatekintésnél a közelebbiről megy nyomra, a

azt

a módszert

a távolabbira;

szentgyónás

s mindaddig

m últjának

remegő két karom össze nem

fogom

fonalát tartva

ér azzal

az

két ezredév óta fogja, s hódolatos érzéssel ajtók mögött megjelent Krisztus

alkalm azni, a m ely haladok a

kezem ben, míg

isteni

kézzel, a m ely azt le nem om olhatok a zárt

Jézus elé. ki éppen most

csodálatos megbízatást: „M ikén t

nyom ról-

hallatja e

a z a ty a küldött Engemet, én is úgy

kijldelek titeket. A kiknek megbocsátjátok bűneiket, meg lesznek bo­ csátva ; a kiknek m egtartjátok, meg lesznek ta rtv a V‘ A X IX ., X V III. s X V IL század körül senki sem kutatja a gyónás és gyóntatás eredetét. Köztudomású, hogy e századokban a búnbánat szentségének használatát teljesen úgy gyakorolták, m in t ma a X X . században. A X V I. század sem kétes senki előtt. Ám de ezzel a korral szá­ molnunk kell, mert ekkor lépett föl dr. L u tí,er M árton, S zent-Á gostonrendu szerzetes es

áldozópap,

szentseget is eltörölje.

hogy

Ez. a nem

—

többek

között — a gyónás

épen szent életű

em ber volt

az

«/ső, a k. e szentségnek isteni eredetét kétségbevonta. A ze lő tt ki sem

107

kételkedett annak legősibb

eredete fe lö l ő

volt á

kés5bbi századok

skepf.c.zmusanak felébresztaje. ő „szabadította' föl a bölcseletet a k.ny.latkoztatas béklyóiból", hogy olyanná legyen, mint a bibliai kobor lelek, a mely „vizetlen helyeken jár s nyugalmat nem talál”. Lutber és M elancbton szelet vetettek s azóta Vihart arat a bölcsészetnek kietlen mezőin ,

a lelkek társadalma

Lássuk ki volt ez a nyughatatlan em ber? Összhangos lélek ~ kétségkívül — n e m ! M int a tanításai nyomán keletkező vihar, épen oly iydborgó, nyugalm at

és

megállapodást nem ismerő és

különböző

tónusokban tomboló orkán volt az 6 egész valója. Tört, zúzott s alko­ tott, — de semmiben sem tudott határozottan megállapodni. A mi azt m utatja, hogy sem kellő lelkiismerete,

sem

alapos

készültsége nem

volt. H a szenvedélyes, vad természete nás szam árnak”, egy angol uralkodót

elragadta, a királyokat „koro­ .királyi öszvér^-nek, , Bolond

H e n r ik “-nek nevezett, s káromkod\^a imádkozott, (önvallom ása.) S ez az ember, a ki önm agának sem tudott parancsolni, a világeg yh ázat a k a rta refolm álni s Krisztusban ujjáterem teni!? E z ! . . . Nos, ez volt a z első tám adta.

keresztény, a

M inő hitelt érdemel Luther, kiáltott föl : „ £ n nem

ki

a ki —

a

gyónás

b'Uelét meg­

aperte et publice —

el, a m it tanitok . . .

igy

Ha ifjabb volnék,

valam i mással foglalkoznám — — De miután a dolgot megkezdtem, kénytelen vagyok, m int igazságosat védelmezni. (Abendmahllehre, Zweibrüchen, 1827.) És csodálatos!

Bár támadta a gyónás

felü tjü k „de captiv. B a b il“. c.

munkáját,

intézményét,

e sorokra

mégis, ha

bukkanunk:

„A

titkos gyónás, úgy, a m int az egyházban dívik . . . hasznos és szük­ séges . . . Örvendek, hogy Qz egyházban gyakorolhatom"'. Az augszburgi hitvallás XL fejezetében pedig kimondja, hogy : „A gyónásban fenn kell tartani a magán feloldozást, mert a feloldozás igazi és szo­ ros értelem ben vett szentség. A kulcsok hatalm a mngbocsátja nöket nemcsak a z

egyház

előtt,

schm alcaldi gyűlésben kim ondják:

hanem

Isten előtt is.

„Sohasem

szabad

a bű­

1537-ben a az egyházban

eltörölni a gyónást és feláldozást". (Part. IlL cap. V III.) M elanchton is a szentségek közé számítja a feloldozást. S a mi­ dőn a megindult romboló

áramlat

protestántizmus a gyónást is

útját

elvágni

végkép elsodorta

az

nem

lehetett

s a

Egyház kertjéből,

igy kiáltott fö l; .ő rü lts é g volt a gyónást eltö rü ln i! “ S nem csoda, ha dr. Luther M ártont a romlás szemlélete e szavakra

fakasztotta : ,A t-

J l

108

kozotí legyen . z a nap, a melyen születtem !" (D r. Germanikus. 110. ] — Lepsényi : Válasz Luther életére.) De lássuk, mit mondott Kálvin (Jean Chovone) oldozásróh. „Hogy a

magánfeloldozás nagyon

a a m agánfel-

hasznos,

tagadni nem

akarom . . . „Ajánlom azt" . . . (Institut. 1. III. c. IV . n.) De a megindult áradatban ez elvének érvényt nem szerezhetett, mert

a

megindult

irányzat

túlhaladta

mestere

álláspontját,

épen

úgy, mint Lutheré. A XVI. századból még kiragadunk egy Írásbeli dokum entum ot a gyónás szijkségességéról V U l Henrik angol király

az anglikán

egyház

szervezésére egy

1559-iki esztendőben kelt rendelettel bizottságot nevez ki, m ely hatá­ rozatai közt a 6. pontban kimondja, h o g y : „A fülgyónás f)asznos és szükséges". (M ad a u n e : „A katholicizmus újjászületése A n g liáb a n ".) Mivel célom inkább az,

hogy Írásbeli

dokum entum okkal

bizo­

nyítsak, csak röviden utalok arra, hogy; 1552-ben a nürnbergi luteránusok deputációt küldtek V. Károly császárhoz, mely — a közerkölcsiség hanyatlásának m egakadályozása végett —

parancs utján kérte a

gyónás visszaállitását. (Bougaud.) A gyóntatást visszaállító törekvések később is több izben megújultak. Így például Strassburgban 1670-ben, Angliában 1878-ban. S nagynevű emberek, m int P estalozzi ev, lelkész és nevelő, Voltaire bölcsész, Jókai a nagy magyar regényíró, stb. stb. különböző korok és irányzatok képviselői, dicsőítették a gyónás in té z­ ményét. Hanem erre csak mellesleg tértem nálhoz, s átlépem azt a

mesgyét, a

ki.

Visszatérek a fölvett fo ­

mely a X V I.

századot a X V 't ő l

elválasztja. Ám itt nem találunk semmi érdekeset és meglepőt. H a ll­ gat az egész század, s

csendben, a

kétségnek m inden

jele

nélkül,

gyakorolja a gyónást és gyóntatást a világ és a klérus. írásbeli bizo­ nyíték minden rituálé, manuálé, és évkönyv . . . E nyugodalmas képet mutatja a X IV ., X III. és X II. érdekessége —

század

is. A X II I.

témánk szempontjából —

a

századnak

egyetlen

laterán i zsinat, a m ely

az évenkinti szentgyónást sürgeti, m int az üdvözülés sine q u a nonját. Régente e zsinati határozatot emlegették protestáns testvéreink, mint a gyónás alapító levelét; de a X II. és X III. századnak újabban felmerült számtalan ira ta fényesen rájuk cáfolt. Még inkább aztán az őskeresztény irodalom. A XI, század történelme, a gyónás intézm ényének szempontjából tekintve, a yöröy egyházra terel. Ekkor történt ugyanis — 1054-ben —

- I

109

hogy a görög ritusú egyháztest els 7 ;iWaHf ^ \ kénen elszakadt A . í ■ ^ latin szertartásútól. VégKcpen eiszaKadt, de (m ai nap 0 ) meatnrfnHr, ■ . Lji^tr.L ^ ••ifiyiariotta az összes szentsénpkot tó! A X I T " merőben különbözik a latiné­ tó l A X I. szazad e szakadás tényénél fogva fontos jelentőségű kor szak a gyonasra vonatkozólag, mert a tőlünk elvált görög egyház rt^e rév mozdulatlanságában, mely tartalmának azonosságát L p f a i n k L h l ven fenntartotta, helyzetének változatlan státusquojával a gyónás ősiég e t^ s igazo ,a. Ez ped.g nemcsak azt igazolja, hogy a XI. század, a m ely meg velünk egybeforrasztá, — a latin ritus is tartalmazta a sze«t gyónást, hanem azt is, hogy a századokkal azelőtt mar ,n. m indkét egyhaztest

birtokolta eme

fönséges

ezt a forrnak különbözőségre, a mely m ár

intézményt.

Bizonyítjaa akkor megvolt a latin és a

görög gyónás k ö zö tt; fjolott, f)a ezen intézmény am a század gyümölcse volna, a je lle g

közösségét viselné.

hogy a gyonas sokkalta

Az

régibb keletű,

egység s a

ezen hiánya igazolja

kétféle form a kifejlődése

századok eredménye. A z egységesség ideje tebát régebbi századokra esik. A gyónás tehát nem a X I., X., sót még a IX. század terméke sem lehet. A X I, századnál

eltértem

egy kissé

az igért

módszertől, s az

Írásbeli adatok felmutatása helyett filozófáltam. De ezen fontos historico-philosiphiai érvet valóban nem

mellőzhettem e korszak

említé­

sénél, s hogy a kitérést befejezzem, — mielőtt módszeremhez vissza­ térnék,

röviden utalok a X. és X I. századokra, a melyekben a gö­

rög válás processzusa m ár folyamatban volt, fölvetvén hogy Pf)otius és utódai m iért l}agyták n y ét? H a csak a V ll.

és a

V III.

érintetlenül

század

0

szülöttje

azt a kérdést,

gyónás intézmé­ lett volna

is

a

szentgyónás, Photiusék — a latin egyház iránti gyűlöletükben — el­ vetették volna azt. D e ném a tiszteletük a gyónás látszik bizonyítani. A V III.

század

keresztény

vandaljai,

isteni

származását

a képrombolók,

szintén

mélységesen hallgatnak. De nem azért hallgatnak, mert nem ismerték a gyónást. Korántsem. Azért, mert azt —

— természetes megnyugvással

Istentől származó, stabilis intézménynek tekintették. Azok kedvéért azonban,

sürgetnek, felsorolom

kik

módszeremhez való

azokat az írókat, a kik

visszatérésért

— m int egykoruak —

a X II. századtól visszamenőleg, a gyónásról emlékeznek. A X IL s zá za d b a n : B h is i-\ Péter

így ír a gyónásról

kezésében : „N e ámítsa magát senki, hogy: nak Istennek, mert

ha

ilyen

gyónás

elég,

szóló érte­

én titkon gyónom magá­ miért adta volna Jézus

110

fii

|i'f" ítl ('

iit

»k %

í f

A

í I

t

!■£ I

^

Távozz sátán, im ádd a te U radat, Iste n e d e t"

Ill

Krisztus Péternek a menny kulcsaid. Bougaud u.)

(Biblioth.

PP. tom. X X IV

-

Sz. B ernard \T\a ■. „Alázattal, tisztán, és híven m e g k e ll gyónno­ tok m indazt, a m it a lelkiismeret szemetekre vet“. „A papok óvakod­ janak feloldozni a bűnöst, ba gyónását ki nem hallgatták". Stb. Sz. B em ard még több ízben ír a gyónásról; kívüle még : Richar a S. Victore, Sz. Anzeim , Cbartf)esi Ivó, stb., stb. A X I. s zá zad b a n : D am iani Sz. Péter írja : „A gyónás teljes le­ gyen. N e m elég a bűnöknek egy részét megvallani stb. . . . A pap pedig soha senkinek . . . ki ne nyilvánítson semmit, am it a gyónás szent pecsétje a la tt f)(^llott". (S erm . de 5 . Andraea.) A X. század b an : Flaviani Rudolfot szólaltatjuk m eg: „Isten bo­ csánatát csak azok feloldozása által nyerjük, a kikre a kulcsok bízvák, m ert nekik mondotta az Ú r : A m it feloldoztok stb. . . . a gyónásban f e l kell tárnunk hibáinkat . . ." (Lib. Hl. in cap. I. Levitic.) M indkét század dicsekszik még oly írókkal, kik a szentgyónásról írtak. így : Roginon, Sm aragd, stb., stb. A IX . század b an :

halljuk

Pascbasiust \

„Szent Jakab {apostol)

szerint, (!) ha valamely keres7tény beteg, előbb s á t kell tőle követelni, aztán

az utolsó

teni". ( D e Corp). Ir még e felől M ó r is em líti a gyónást, (párisi, páviai

és

m int

kenet

bűneinek meggyónászentségében részesí­

Jonas, orleansi püspök is ; Raban

tisztulási

chalonti) tárgyal

eszközt; sőt

a gyónás körüli

b<^^om zsinat

dolgokról a IX.

század folyamán. A V I I I . század elején tisztelendő Béda tesz említést a gyónásról. N a g y K ároly pedig e század végén törvényt hoz, hogy : minden

b^dfönök

tartson

melyben elrendeli,

maga mellett papot,

ki a

katonák

gyónását kiboUgassa". (C aroli Magni Capit. eccl. c. 3.) A V I I . században tartott kenti zsinat „eltiltotta az imádságot azokért, a kik gyónás nélkül haltak meg ^ önhibájukból . (Bougaud.) E két utóbbi korszakban a gyónásról ínak még : Alcuin, Egbert, yorki püspök, H in c m a r érsek, stb.. stb. A V I. században írja N a g y Szent Gergely pápa: násban m inden bűnt mondani, úgy

meg

kell vallani . . .

„Hogy a gyó­

bizonyos . . . M eg kell

am in t van. Bűnös, menj, gyónd

meg

bűneidet és ne

igyekezzél szépíteni !“ (Bougaud után). S zent Leó pápa

rendeli

az

V.

század

közepén:

„Megtiltom,

hogy valaki nyilvános, részletezett vallomást követeljen, melyet a bű­ nösök minden hibáikról tennének s papírra írnának. M e rt elég, titkos

112

gyónás útján, a papnak föUárni a vétkeket

melyben valaki bűnösnek

tartja magát". (U . ó.) E rendelet egyik levele Nagy Sz. Leoonak. .A d . ep. Corupon'. És most következik az

, 1^1 ^ melyből egesz müvek

őskeresztény kor,

maradtak fönn. melyek — specialiter — a gyónásról szólónak. így TertuHiántól: .T ra c t, de poenitentia". A le x a n d ria i K elem entől: „b tro matum Lib. 11.“ Szent Ambrustól-. „Lib. II. poenitentiae” Cbrysos^ tómtól. «Homil. VI. de poenitentia*; P a c id n tó l: „Praeneticus ad poe­ nitentiam* és «Lib. II. de remissione peccatorum *. A gyónással foglalkozik még „ad Cornelium " irt L IV . de lapsis* c. műve Szent Ágoston,

Cypriánnak.

hippói

Sokszor

ir

a

levele és a „Lib.

gyónásról

püspök, a nagy egyházatya.

S zen t

to v á b b á : Jeromos,

Szent Anasztáz (de Sina), Szent Vazul, N isibei S zen t Jakab, N a z ia n z i Szent Gergely, Poitersi Szent tiilá riu s és a másik S zen t A n a s ztá z is, stb. Lásd B ougaud: „Kér. és korunk" c. munkáját,/Cű'ro/y Jánosn ak: ..Az őskeresztény irod. monografiájá“-t, Del}arbe Nagy Kátéját stb. De lássunk egy szószerinti idézetet az ős-századokból ! A IV. században írja ezeket gondolja : titkon vétkeztem,

S zent

Ágoston: „Egy

titkon végzem el

szivemben megsíratom, elég

arra, hogy

bocsásson, mert l)a elég volna Istennek

ügyemet

Isten, ki

bűnös sem Is te n n e l; ha

m indent lát, m eg­

gyónni, hiába

mondta volna

Jézus Krisztus az apostoloknak : „A m it feloldotok a földön, f e l lesz oldva a mennyben". (Serm . 392. — Bougaud u.) Aranyszájú Szent Jánostól: „ Aki pirul egy em ber előtt föltárni vétkeit, melyeket nem félt elkövetni Isten előtt, a ki nem a k a r gyónni és bűnbánatot tartani, az utolsó napon az egész világ előtt hallja gand u.)

majd

nem

egy-két

em ber, hanem

ítéletét". (H o m il. X IIL

Sz. Ambrus irja a töredelemről szóló

Joan.

2 -ik könyvében :

Bou-

„Az Ú r

ünnepies szavainál fogva visszavonhatatlanul meg van rendelve, hogy a mennyei szentség malasztjában ismét részesíteni kell m in d en kit . . . mihelyt

szívükből töredelmet tartanak és bűneiket őszintén bevallják'^.

S miután azt irja. hogy szóbelileg

történik

megmagyarázza, hogy e szóbeli vallomás nekik mondta (Deharbe u.)

Jézus,

bogy:

..A

52. Pacián a nováciánusok gyónás mellett. (Deharbe).

kiknek ellen

vallomás az üdvösségre",

a

p a p előtt történjék, m ert

m egbocsátjátok’* . . . szintén hatalmasan

N a g y tömeg idézettel szolgálhatnék, de még

stb.

érvel a

a hátralévő száza-

♦ ♦

•

4

113

dokkal is számolnunk kell s a sok citatum unalmassá válik. Egy szó m int száz, a gyonas megvolt a IV . században is. A I I I században Origenestől idézek: „A kik nem szentek vét­ keikben halnak e l; a szentek pedig megbánják hibáikat, érzik sebei­ ket, nem palástolják bukásukat, hanem papot keresnek s annak se­ gélyével m egtisztulni igyekeznek".

Tehát

„nem

palástolják bűneiket

hanem papot keresnek" . . . mondja Origenes. Elmélkedjünk csak e pár szó fölött, s előttünk áll a kép, a mint az őskeresztény bijnbánólag borúi le papja lábainál, hogy az gyónását kihallgassa. S zent C yprián azt írja, hogy a bálványozásra gondolók e nem tevőleges, hanem csak szívbeli bűnüket „meggyónják a z Ú r popjai­ nak, egészen fe ltá rjá k kérnek". ( D e lapsis).

előttük lelkiismeretüket

s megfelelő

elégtételt

Úgy Ciprián, m int Origenes a nyilvános gyónást is említik a ren­ des fülbegyónáson kivül, m int magán ájtatossági, vagy a paptól kirótt penitenciát. Most pedig visszaértünk a

II

századba.

Még

fülünkbe

genek az Ú r Jézusnak — hogy úgy mondjuk — csak

az

csen­

imént

el­

hangzott szavai, léptei. És lám, a II. században is van gyónás, ily kö­ z e l a z Ú r Jézus fö ld i életéhez . . . M it jelentsen e z ? ! . . ím e, TertuUián irja :

. elrejthetjük ugyan lelkiismeretünket az

em berek előtt, de nem rejthetjük el Isten előtt . . . Nem többet ér-e fö ltá rn i lelkünket és feloldozást nyerni, m int

hallgatni és elkárhozni."

( D e poenitentia, cap. I X — X II.) M ajd : „A pokol kikerülésére nincs egyéb eszközötök, mint a gyó­ nás." ( U . o.) „És a bűnös el fogja hanyagolni a gyónást, melyet azért alapí­ tott az Ú r, hogy egészségét neki visszaadja."

(U . o. — Bougaud u.)

Sz. Irén meglepő világossággal beszél a gyónásról. — U. m ondja el nekünk,

hogy az ő idejében

egy

M árk

nevű

nőket csábított el s ezek közül „némelyek viszatérvén

az

i.

azt

szélhámos egyházba,

meggyóntak . . . mások e titkos gyónással meg nem elégedvén, gyón­ ta k nyilvánosan is ; végre voltak olyanok, kik ű gyónástól szégyenből visszariadtak s bűneiket m akacsul eltitkolván,

utóvégre kétségbeestek,

elvesztek.* (Boug., Deharbe, stb. u. — Adv. Haeres. Lib. Ennyi is elég volna. N em volna szükség, kogy

I. c. IX )

hátrább

vonul­

junk. S zen t Iré n t m á r a z apostoli idők emberéül tekintjük, mert életé­ nek első fe le egybeesik a z apostolok életfolyásának második részével. T e h á t igen-igen valószínűtlen, kogy sz. Irén találta volna

ki

a gyó-

114

nást. Szent Irén különben is

Szent János

apostol

tan ítván ya

volt ;

tehát Tehát Szent János apostol, igenis, ismerte a gyónást

s

ha a z

egyik szent apostol tudott róla, akkor tudott a többi i s i így már értjük, mit jelentenek e szavak

Sz. Lukács

apostolnál

(Ap. cselek. XIX. 18— 1 9 .): „ 4 hívők közül sokan Jövének

elé,

meg-

vaílván és kibeszélvén cselekedeteiket/' És Szent Jánosnál (János I. 9 .) : „ t ia m egvalljuk bűneinket, Isten, ki h^v és igaz, megbocsátja azokat nekünk. . . A katakombák dugott, elzárt, félreeső helyein pedig székeket találtak, bennesó fülkékben,

ahonnan

az

nagy karos-

istentisztelet

volt figyelemmel kisérhető . . . Gyóntatószékek voltak ezek. és D eh arb et!) Más céljuk

sem

(L . Boug.

mi sem lehetett. S megerősítik ezt a po­

gány rómaiak ama gyakori vádjukkal, hogy a módon — a pap lábaihoz térdelnek . . .

keresztények —

(Lásd : Bougaud :

illetlen Kér.

és

Korunk.) Különben sem alkothatta a jám bor keresztény-kom m unista gyü­ lekezet e fontos papi ténykedést — a gyóntatást — szem ben

a

ké­

sőbbi századokkal, amelyekben talán tetszetősebben alkalm azható a vád, hogy : „a klérus uralomra tört" . . .

az

s ez szükségessé tehette a

gyónás behozatalát, a lelkek fölötti korlátlan uralom érvényesítése vé>

gett. . . Ámde mivel az egyes századokból fenm aradt iratok

fényesen

igazolják, hogy a gyónás a legősibb korszakokban virágzott, nincs m it tenni mást, mint azt, a z Ú r Jézustól szárm azónak tekinteni. Ő volt Az, aki megjelent a zárt ajtók mögött, föltám adása

után

s ünnepélyesen ezeket mondotta a csodálkozó apostoloknak: „ M ik é n t az Atya küldött engemet, én is küldelek titeket." M iért? M i végett? Nagy, világra szóló fontosságú küldetés ; m ert ime, és azt mondja :

rá ju k

.ebei

«Vegyétek a Szentlelket." „Akiknek megbocsátjátok bűneiket, meglesznek bocsátva. 5 a k ik ­ nek megtartjátok, meglesznek tartva.^ 5 gyóntatnak e perctől kezdve az : — apostolok és tanítványaik (Sz. Irén.) — Közvetlen utódaik és követőik (K letus, Origenes, T e rtu lhán stb.) — és az egész középkor gyóntat és gyónik. C sak a leg­ újabb századokban vonják \iéiségbe a gyónás isteni e re d e té t... (? !) Hol Itt — a r á c i ó ? ! . . . A gőgös

rugdalózás

helyett

boruljunk

115

le alázattal a gyóntató atya bírói széke előtt, s a mig bűneinket

zo

kogva siratjuk gondoljunk hittel arra, hogy Krisztus hófehér alakja o dalunk m ellett all s ha elhangzott az édes „absolvo . . homlokon csokolja es magahoz öleli a szegény tékozló fiút____ (Vége.) F o rrá sa im : B ous’W A n .'li t n

X

"

, Kereszténység és K orunk

Innen

f

veszem az újjászületése

r : : h ií r ; / . : , r r

'■ -

Szent Antal, a mai társadalom orvosa. Irta : C o rd is a c e r.

A legszentebb szivű Jézus imádandó bölcseségének egyik fényes bizonyítéka az, kogy akkor midőn arra leginkább szükség van, támaszt küld egyházának, világitó oszlopokat, küld nyájának mennyei orvosokat, kik magasan lobogtatják kezükben

a

hit fáklyáját,

égbe vezető ösvényre, a kik orvosolják szüntetése az istenileg adott küldetés m ai kor társadalma előtt sz.

a

bajokat,

célja.

—

reámutatnak melyeknek

meg­

Ily világítóoszlop

Antal ! És kogy működése

mily

az a

siker­

dús, fényesen igazolja az az őszinte, az a megkapó vallásosság, amely örvendetes tényként tapasztalható mindenütt, ahová e ritka fényű vilá­ gítóoszlopnak csodás sugara elhat. Ily Istentől küldött mennyei orvos sz. A n t a l! Igen, őt sz. Ferenc alázatos fiát, a mi forrón szeretett mennyei testvérünket bízta meg a legszentebb szívű Jézus

azzal,

hogy

a

mai

társadalom

fekélyeinek a kitetlenségnek, erkölcstelenségnek,

a

borzalmas

szeretetlenrégnek

orvosa legyen. És hogy sz. Antal az égi küldetést a legnagyszerübbben oldotta meg, tények igazolják. Nézzünk csak szét azon helyeken, am elyeken sz. Antal az őt megillető tisztelet tárgya, vájjon mit tapasz­ ta lu n k ? A hitetlenség

köde

feloszlani

kezd,

a szivek jégkérge sok

helyen megtörik, szabad az út az isteni malaszt számára, az erkölcs­ telenségnek, — a lelket

az ördög

karjai m indjobban elerőtlenednek,

rabszolgaságába szeretetlenség,

verő, — zsarnok

mely

diadalittasan

szem lélte a szivekbe hintett métely eredményeit, amely az egyes osz­ tályok gyűlöletében nyilvánul,

szégyenülve

kénytelen

meghátrálni

a

116

szíveket gyógyító, felgyújtó szeretet előtt. És ez mind sz. Antal m u n ­ káinak eredménye. A siker annak kimutatására jogosít, hogy ez a ritka tapintatú, bámulatra méltó ügyességű orvos a mi szeretett

test­

vérünk. Hogy

m int

a

mostani

világosságban társadalom

ragyogjon orvosának

előttünk alakja,

sz.

Antalnak,

megvilágítani

óhajtom

azon kérdést, miként orvosolja sz. Antal a mai társadalom fekélyeit. A társadalom legelső baja: a hitetlenség. A mai kornak e lv e : le istent trónjáról, éljen a bűn ! Ez elvnek romboló hatása szemlélhető a társadaíom minden rétegén. Nem ment még az az osztály

sem,

a

melynek egyedüli kincse a hite volt. Most még e között is az a gon­ dolkozás járja : az Isten uralma már lejárta magát. Vájjon miben nyilvánulnak e baj tü n e te i? A tem plom ok, nan azelőtt sokak szivből jövő égbe, konganak az

fohásza

ürességtől. Az

m ennyei

angyalok

illatként

kenyerének

szállt

az

vételét

e l­

hanyagolják, a bűnbánat csodás hatású gyógyvizét megvetik. bertársakban nem az Isten képét, hanem egy érdektársat

ahon­

Az

em ­

látnak ;

az

érdek a kapocs, amely a szíveket összefűzi. Az em berek nagy tömege csak a jelennek él, a jövő életet dajkam esének tartja, m elyet egy fe l­ világosodott ember nem fogadhat el. íme ezt, az eredményeiben nagyon lehangoló hitetlenséget orvo­ solja sz. Antal és pedig a legszebb sikerrel.

Hogyan ? Az

em bernek

többnyire szokása az, ha életét nem érinti a búnak egy parányi szel­ lője sem, megfeledkezik Istenről. Istent olyannak tekinti, m in t aki ember teljes boldogságában akadály. Hogy tehát az

akadálytól

az

m eg ­

szabaduljon, azt a véleményt törekedik magára erőszakolni, hogy Isten nem is létezik, hogy szabadon dőzsöljön a föld pillanatnyi örömeket nyújtó árnyékában.

bűnös

gyönyöreinek

✓

Ámde jő a hir . . . Jő a kereset . . . jő az isteni látogatás . . . sújt az isteni kéz . . , akkor az em ber mintegy varázsütésre hivővé vahk. Annak az Istennek nevét veszi ismét ajkaira, akikez való viszonyát egy jó darabig ápolni egyáltalán nem törekedett. Az emberek ezen észretérítésében a legszentebb szivű Jézus nagyszerű eszközének bizonyult sz. Antal. Sz. Anral közrem űködése abban áH: A csodás imameghallgatások, a csodák, am iket az édes Udvozito sz. Antal közbenjárására m űvelt bizalm at lehelnek a szorongatottak leikébe sz. Antal imáinak ereje iránt. B izalom m al keresik fel olyanok .s, akik azelőtt, midőn ilyenről

beszéltek

előttük,

gúnyosan

nevettek; nyiltszivu őszinteséggel panaszolják el bajaikat, kérik a cső-

•

«

A

•

117 dás szent hathatós befolyását.

És a szent örül a bizalomnak; szivesen v.sz. a gyermeki őszinteséggel előadott kérést az isten ' Sz v ele, kopog, esdekel mindaddig, mig az isteni Szívnél bebocsáttaUM nem nyert. A szerencsés folyamodó,

akinek

kérelmét a szent ered-

menyesen pártfogolta, szeretettel, tisztelettel viseltetik a Szent iránt eLi hogy tisztelője számára 1«: esdi a legszuksegesebb kegyelmeket, amelyek föltétlenül szükségesek ahhoz, hogy védence élete Isten szíve szerinti legyen. S zent Antal orvosolja a kor erkölcstelenségét is. Hogy az erkolcstelenseg m ily nagy mérvet öltött, mennyire áthatotta a társada mat, m utatják a börtönök, a kórházak, a családi drámák a sok helyen létesített lelencházak stb. E zt az erkölcstelenséget óhajtja orvosolni sz. Antal. Hogyan ? Az utóbbi évtizedekben az egész világ figyelmének központja. Az emberek altalanos érdeklődéssel tekintenek a nagyhírűvé vált Szent felé. Kény­ telen elism erni mindenki azt, hogy sz. Antal a legszentebb szívű Jé­ zusnak nagyon kedves gyermeke. — És. ha most a kutató ész a ked­ vesség o k á tjü rk é s z i, be kell vallania azt, hogy sz. Antal kiváló tulajdonai, de különösen liliom a e ritka szeretetnek oka. Fölébred a vágy tisztelői­ nek lelkében, vajha ő is kedves gyermeke lenne az édes Üdvözitőnek, m in t szent Antal. Ezen óhajjal kapcsolatban a lélekben megelevenedik az a gondolat, hogyha kedveltje

óhajtasz lenni az édes Üdvözitőnek,

utánozd sz. Antal erényeit, — de különösen kövesd sz. Antal szivbeli tisztaságát. —■ A

lélek az

isteni

sugallatot

tartósan

magába

veszi

aszerint törekedik eljárni, s úgy orvosolni a kor második fekélyét. Sz. Antal orvosolja a kor harmadik rákját is, a szeretetlenséget. M ily borzasztó módon tombol ez még sok helyen, látjuk napról-napra. Az egymást szeretni látszók rideg udvariassággal,

mely alatt a sötét­

lelkű számítás, érdek lappangnak, bókolnak egymásnak. A mások iránti viselkedésnek hőmérője az önzés. A szivek egyedül csak saját érde­ keikért "lelkesülnek, mások boldogságát nem sóvárogják. A gazdagabb bezárja szivét a szegény előtt, a szegény ökölbe szorított marokkal s dühös,^villám szemekkel felé. Az Istent nem >, ^ v i i i a i i i ló iu 0 í , c j i i c r v r \ c i átkot u t n w i szór a ggazdagabb g %

_

•

M

.1

1

.

t

A

%

_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _

^

• I^

,i.,c .ő elégületlenek testvérületté csoportosulnak, hogy így egyesült ismerő e rővelj;könnyebben sikerüljön szétdúlni a társadalmi rendet. *

t

A

A

f

Ezen a borzasztó bajon szintén

segít sz.

Antal.

Hogyan ? Az

imát. am elynek meghallgatásánál a szorongatott lélek sz. benjárását kéri, ki azon föltétel álatt

viszi

a legszentebb

Antal Szív

köz­ elé,

hogy a szorongatott fölkarolja tehetsége szerint sz. Antal szegényeinek

118

ágyét. E föltételek megfontolása a gondolkodó elm ét arra vezeti : ha Isten ily különös módon gondoskodik a szegényekről, m éltán föltehe'em, hogy azt azért teszi, mert szereti a szegényeket. H a pedig Isten

^.Tereti a szegényeket, vájjon nekem szabad-e másképen tennem ? Sz. Antal az által, hogy szegényeinek felkarolása az im a megí'.ciligaíisnak egyik feltétele,

kétféleképen

gyógyítja

a

szeretetlenség

íekélyét; 1. Előmozdítja azt, hogy az éhezők, a nélkülözők,

a szegé-

.:yek kenyeret kapjanak s ezáltal becsukja a nélkülözők ajkait,

am e­

lyeken az irgalmasság tényének élvezése előtt rút kifakadások, károm ­ kodások, sziíkozódások voltak hallhatók ; letörli a könnyeket, m elyeket a nyomor sajtolt. — A jobbmóduak által nyújtott kenyér retetef fakaszt a szűkölködő

lelkében.

— 2. Orvosolja

hogy példája által hirdeti a

szeretetlen

társadalomnak

hálát, az

sze-

által

is,

egy — annyi

sok gondot okozó — s a jövőt sötét felhőkkel bevonó kérdését,

t. i.

a socialismust, A szeretet által, amely az előkelőbbek szivét az alantosakkal összeköti. De fölségesen hirdeti sz. Antal a szeretetet saját példájával is. Ő mindazoknak kérését, akik pártfogását kérik, akik bizalom m al keresik fel, akik ügyüket elintézés végett az ő jó szivébe

ajánlják,

személyválogatás nélkül, mit hirdet ez? a legnemesebb,

felkarolja

a

legönzet­

lenebb szeretetet. — Az embernél tapasztaljuk, kegy a szóval tett tanításnak, melyet a cselekvés nem támogat, sikere

nem

hirde­ valam i

nagy. Ellenben a sziveket sokkal jobban meghatja a tett. S zen t Antal cselekvésmódja nem szóbeli tanítás, hanem tettben nyilvánuló oktatás, amelynek hatása azok előtt, akikhez ezen oktatás hire maradt el. *

»

eljutott,

nem

*

íme így törekedik sz. Antal orvosolni a társadalom fekélyeit.

A

mondottakból megérthette mindenki, hogy sz. Antal m éltán nevezhető a társadalom orvosának. E tény

arra

ösztönözzön,

hogy

köszönjük

meg a legszentebb szivű Jézusnak, hogy korunk sebeinek orvoslása végett ily nagyhirű orvost adott. Köszönjük meg sz. A ntalnak, hogy oly buzgalommal tölti be orvosi

tisztét.

Kérjük

őt,

a jayitas megkezdett munkáját, folytassa mindaddig, erkölcsös es szeretettel áthatott lesz a társadalom

hogy mig

folytassa

újra

hivő,

ÜDVÖZLÉGV . . . (G y ü m ö lc s o ltó B oldogasszony ünnepére.)

Üdvőziégy M á ria

Csak Te vagy egyedijl

Istennek szent A n y ja

A z egész világon,

A ngyalok öröme,

Ki bimbót bojtottál

Em berek o lta lm a !

Tövisíelen ágon !

Te vagy a z egyetlen

Te vagy az egyetlen

K it a z Ü r megvédett,

A földön és égben,

h o g y egész éltedben

K it Jézusunk tisztel

N e ism erd a vétket!

„Édes A nyám “ néven.

T q vagy egyedüli

Te vagy szent Szűz, Te vagy

A fö ld lakó k között,

Egyetlen — mindenem,

K it a n g y a la á lta l

K i á lta l a z Istent

A z Isten köszöntött!

Ismerem — szeretem!

Ezért szijntelenül H á lá t zengek Néked, Te, Anyám ne feledd ő s i örökséged. MariophUuM.

.

rTf"*•

I

r

Máriavirágocska.

/•

(L e g e n d a .)

Nagy élénkség uralkodott az égben. Gyüm ölcsoltó Boldogasszony ünnepének előestéje

volt,

melyet

az

Istenanya

tiszteletére

nagyszerűen ültek meg. Az angyalkáknak. nagyon sok

m indig

dolguk volt és

mégis vidáman s fürgén végezték. M e rt ha arról volt szó, hogy az ég Királynőjét dicsőítsék, mindegyik legjobban elvégezze. Az

azon

ég összes

igyekezett,

helységeiben

hogy nem

m unkáját a lehetett látni

mást, mint előkészületet a kedves ünnepre. M in d e n , angyalka helyre volt állítva, mely erejének felelt.

arra a

és képességének a legjobban m eg­

A zenéhez értők szent CzecziÜa

körül álltak. Ki ott ült egy fé ­

nyes fülkében gyönyörű orgona előtt,

melyen a sípok úgy fénylettek,

mint az ezüst. A kis tanítványokkal gyakorolta és ez egy bájos kép vala : a

szép,

szelid

az ünnepi

szent,

hosszú

h im n u s z t; hullám os

aranyfényű hajával, fölfelé irányzott dicsőült szemével és karcsú u jja ival a billentyűkön. Körülötte zenei föladatba mélyedve.

1

a telt

arcú

angyalfejecskék

eg é .ze n a

Egy másik csoportocska óriási virághegy körül sürgölődött. Vala egesz halom kábító illatú rózsa, hófehér lilio m és égő szegfű, ovabba sötétkék ibolya, gyönyörű szinű orgonafürtök, bordó viola és

raÍ ragyogó harmatcsöppel, halvány le s .

feküdtek. Csodálatos szárnyasfüvek és rubinpiros fú v ir á g ; szóval, oly nekünk a

földön

fogalm unk

%

amit L Í \

.

" gyermekangyalkáknak, hogy m in d e n t szedhessenek a mennyei kertből, — hol örök ta

121

Az angyalkák erre nagy buzgalmukban úgy rohantak a virág­ ágyaknak, m in t egy szárnycsapat és annyi virágot hoztak magukkal, am ennyit csak elbirtak. És igy kezdtek gyermeki örömmel a munkához. M á r ott feküdtek készen a végnélküli virágfűzérek. Jázmin és liliom koszorúk függtek tucatszámra a szögeken és vártak elhelyezé­ sükre. Pompás virágcsokrocskák és nem ből és még mindig új díszt kötni és fonni.

voltak

felhalmozva

minden színből

igyekeztek a szorgalmas angyalujjacskák

D e leghangosabbak voltak az égi munkahelységben, hová azok az angyalkák voltak beosztva, kiket a durvább munkához alkalmazhattak. Ü ltek, álltak és guggoltak nagy kék

kötényben és súroltak, po­

roltak, keféltek és söpörtek. M ily öröm volt nézni . . . fejed elm i végezni.

kastély

legöregebb

takarítónője

sem tudta

Itt

lenn egy

volna úgy el­

M íg egyik testének egész erejéből tisztogatta szent Péter arany­ kulcsát, addig a másik

a telt holdat szépítette,

zsölte, hogy senki sem

mondhatta felőle,

olyan fényesre

hogy a jó

dör­

Isten ezredek

óta állította oda. A harmadik az estcsillagot fényesítette és a negye­ dik egy gyönyörű üstökös körül szorgoskodott, melynek hosszú csóvája oly poros és kormos volt, hogy aranyszinét ki sem lehetett venni. Egy egész sereg vala szappannal és vizzel

a szivárvány

körül.

O lyan erős köd képződött fölötte, hogy úgy nézett ki, mintha az an­ gyalkák törlőruhácskái függtek

volna rajta. De a kis mosók oly nagy

buzgalm at fejtettek ki munkájuknál, hogy a szivárvány

szine

eredeti

szépségében ragyogott. Egy másik csoport — az égi kar —

ott

állt

az arany

hárfa,

cim balom , és vonós hangszerrel, ők a Mindenható trónja előtt szoktak játszani, most

az

ég

királynőjének,

a szent

zenével kedveskedni. Ezen finom és pompás

Szűznek

akartak

műszerekhez a

égi

legna­

gyobb és legügyesebb angyalkák voltak állítva, nekik kellett azt tiszto" gatni és kezelni. H a egy

aranyhúr elszakadt vagy lepattant és más

hiba történt, a csillag királynőhöz kellett menniök, a ki pedig nagyon messze a tejúton kivúl lakott. Neki kellett aranyból új húrt fonni és m inden hibát a legfinomabb anyagból kijavítani. Természetesen nem szívesen tette. Az mondta, az arany nagyon szükséges az embereknek.

Ő már úgysem képes

versenyezni a föl­

diek gáz- és villanyvilágításával. Azért kell neki minden este az ezer meg ezer csillagot felaggatni az égboltozatra,

mert másként a balga

122

emberek megfeledkeznének az ég Úráról, ki

a

csillagot

világosságot teremtette. Kezdetben azon angyalkák, kiknek megvolt

és

m inden

parancsolva, hogy a

csillagkirálynéhez menjenek, nem akarták elhinni és mondták, hogy az emberek inkább túlságos okosak és még okosabbak lesznek ;

m ert a

fölállított új iskolákban mindig többet tanulnak. N ekik m ár úgy kellene a ;ó Istent ismerniök, m int nekünk, kik minden nap látjuk. Erre nem szólt semmit a csillagkirálynó, de magánál tartotta az angyalkákat, megparancsolta nekik, hogy

éjjel nézzenek le

a földre.

Igen, mit láttak ott ? Csupa világosság és tűz, tündöklés és ragyogás, villámlás és sugárzás volt az egész földgÖmb. ,,Ezt az emberek maguk készítették a jó egyedül ?" kérdezték csodálkozva. A jó Isten teremtette nekik az éjszakát

Isten

nélkül,

egészen

és most ók egész nap­

pallá változtatják ? ,Im e , hogy igazat szóltam" monda a királynő

és

m élyen

gon­

dolkodva távoztak az angyalkák. Persze az em berek terem tették ezt a fénytengert, de nem a jó Isten n é lk ü l; Ő

adta

nekik

a

képességet,

hogy ilyent tudjanak alkotni. De nem volt ilyen vigyázat a ruhatárban. ték a mennyei udvar ünnepi

ruháját,

a

Itt porolták és kefél­

szentek

fehér

öltönyét,

az

Istenanya csodaszép égkék szinú, bordó és aranyfényű palástját. M ik o r a felhőpadokra teregették szép simán összehajtogatva ; az em b erek azt mondták a földön: „Látjátok, azt a pompás

estipírt f "

Az

angyalok

pedig mosolyogtak és nevettek az em berek rövidlátásán. Legvidám ab­ bak és legkedélyesebbek voltak a kicsike ruhatisztogatók. Közülük legtöbben a szent Szűz szolgálatában állottak. H a vala­ melyik

egyszer-másszor

elszakított

neheztelt reájuk, őmaga javította észre sem lehetett venni.

valamit, ki a hibát,

az de

Istenanya oly

sohasem

szépen,

hogy

Ma ismét oly vidáman, jó kedvvel végezték dolgukat, egyszerre csak felnyílik az ajtó és azon egy kis angyalfiucska lép be. Kövér kacsóit erősen szemeihez dörzsölve és szívszakadva sirt. Erre m inden poroló és kefélő félben hagyta m unkáját és a siró fivérkéhez szaladt. »Mi bajod, miért sirsz ?" kérdezték sírt, zokogott és egy szót sem

tudott

karban, de

szólni.

icsike csak zokogott.

kicsike

csak

Tanácstalanul állta k a

kicsike korul. Egyik közülük megpróbálta vigasztalni, a

a —

sikertelenül

„Ó ", kezdé végre és abbanhagyta

zo ko ­

gását, .m ilyen jó nektek! T i az Istenanyának dolgoztok és m ily siker-

123

rel végzitek. H anem én, igen én és egy újabb zokogás reszkettété meg a kicsiny testet — „én semmi vagyok, semmit sem tudok. 0 én legszegényebb, mihez kezdjek?! , D e miért, miért P" kiáltozták össze-vissza. Te épen olyan jdl tudsz dolgozni m int m i ; miért nem teszed, mond csak mond ? ! „Igen - - feleié a kicsike lassan — én először sz. Czeczilia karában voltam. Ismeritek jól, a szép és jó szentet. Én igazán szivem­ ből kezdtem énekelni, mire a

többiek összedugták fejüket

és

majd

halálra nevették magukat. Igen, én hallottam, mikor egyik egész han­ gosan m o n d a : „Halljátok, úgy kiabál, mint egy anyavarju, kit a hét fia, meg az ura is összeszid. No, örül majd ennek a szent Szűz." S zen t Czeczilia is nevetett és azt monda: Az éneknél hatunk kedvesem, keress magadnak

nem

más foglalkozást.

használ­

Néztem

is a

koszorúkötőknél és mennyire örültem, hogy jót tehetek ! ? Ó m ennyire örültem,

mikor a sok gyönyörű

virágot

láttam és

szorgalmasan a munkához fogtam. Amint azonban az első csokrot el­ készítettem — nem gondoltam, mily

nagy vala — elkezdtek nevetni,

épp úgy m in t az előbbiek és egy angyal testvérke

hangosan nevetve

m o n d a : „Ugyebár,

ve tted ! Menj,

te

a

mintádat

egy

tehénről

te

ügyetlen vagy, nem kell ilyen m u n k a !" Nem mertem már sehova se m enni és ti, bizonyára tudom ti sem akartok. Újra elfogta a fájdalom szegénykét és keservesen sirt. E kkor lépet be a szent Szűz. Jósággal nézett a kicsikére, áldott kezét a zokogó vállacskáira tette és

bájos zengésú

hangon

monda ;

„N e szomorkodj kedves gyermek, én azonnal szolgálatomba fogadlak. Jöjj, itt vannak fivérkéid, ruhámat holnap reggelre kell rendbe hozni. D e most ügyes légy, mert ha hibát napig kijavítani. T i pedig

többiek

teszesz, azt már nem lehet hol' ügyeljetek

reá."

Hálásan

néztek

Királynőjükre az angyalkák, kezeit csókolták és jóságáról beszéltek. Gyorsan a többi porolók és kefélők közé állott a mi angyalkánk is, fehér kötényt kötött maga elé és szorgalmasan a munkához fogott. A hosszú fátyolt és öltönyt már rendbe szedte és szépen összehajtva helyre tette. Ezekkel csak könnyen végzett és még mily ügyesen. H a ­ nem a csillagpalást.............. Épp ott állt a kis kolléga és

testének egész

erejével elkezdte

egy nádpálcával porolni a palástot. De ó rettenetes - az égkék palást egy ragyogó szála felszakadt és . . . és egyik csillag a mas.k után hullott le a földre. Megijedve nézett utánuk a kicsike ; ketsegbeesésében egy nagyot sikoltott. Erre mindannyian odaszaladtak, belát-

124

fák hibájukat, hogy a kicsikét felügyelet

nélkül hagyták és szótlanul

bámultak egymásra. Erre a sikoltásra lépett be a szent Szűz, egy pillanat alatt m eg­ látta a szerencsétlenséget. Zokogva

borult

az

ügyetlen,

kis

bűnös

r

lábaihoz és ezerszer kért bocsánatot. A többiek is r;':ilve. összetett

kézzel

könyörögtek.

m ind megszégye-

A m indenkor jóságos

szívből megbocsájtott. Hanem mi lesz a palásttal ? A holnapi ünnepre föl kel! vennie, mert ez az I

melyet tőle legutolsó névnapjára kapott. Az

Királynő

Úr

ajándéka,

út nagyon messze van a

csillagok királynőjéhez, meg úgy sem adna szívesen csillagaiból. mélyedt kissé, majd pedig igy szólt: „N em tehetek elmegyek isteni Fiamhoz, megkérem,

tegyen

csodát,

E l­

mást,

m inthogy

m int

egykor a

kánai menyegzőn." gÓ nagyon kérünk, kérünk tedd ezt",

könyörögtek

a

gyermekangyalkák és szűz Mária elm ent az

édes Jézust

megkeresni,

Ő épen a kertben sétált a

prófétákkal

és

csodás

m egijedt

megtestesüléséről

beszélgetett. Mellette ment az agg Izaiás, megdicsőült arccal, szemei még most is oly titokzatos fényben ragyogtak m int egykor, m ikor még a jövőbe látott és jévendőlt és ezen szavakat egy Szűz ki méhébe fog foganni! . . .

m ondotta ajka : „ím e,

Most az Ú r megpillantá édes Anyját, eléje

sietett

és

szivéből

üdvözölte. Szűz Mária mindjárt előadta kérelmét. M ig ők beszélgettek, az alatt közeledett egy tündöklő angyal, ki nem m ert odajönni, csak Jézus nem intett és most

mélyen m eghajolt az Isten

mig

k ü ld ö tte :

„A te parancsodra, ó Uram, leszálltam a földre, hol a te megtestesü­ lésedre ma vigiliát énekeltek. íme, összegyűjtöttem m inden éneket és* imát, mely onnét Hozzád és áldott Anyádhoz ezer meg felszállott és ime itt vannak". Erre átnyújtott egy drága, aranyserleget, m ely telve szamlalhatatlan csodásán ragyogó gyöngygyei.

ezer

ajkról

volt

m eg-

és dicsőítésedre, legdrágább *Anya , monda az Udvözitő, „vedd eme díszt, mert ezerszer m egérdemled-. Örömmel vette a szent Szűz kezeibe íme ez a att a gyöngyök csillagokká sugarkevek fénylettek és ragyogtak.

változtak,

. 0 , hála neked, hála, isteni Fiam !“ M l S te

a drága

serleget

m elyekből

és

csodás

Örvendett M ária és ö rö m -

®^°'-°"g''a várakozó angyalkákhoz. N e m " ‘éje szaladt. n\, o be ne sírj és máskor egy kissé figyelmesebb légy"

125

szolgájának és csipkekendójé-

vei letorle arcocskaját.

„És most siessetek szf. Orsolyához", parancsolá, „küldje ide leg­ ügyesebb szüzeit és ezen csillagokat várják fel a palástra*. És megmutatta az angyalkaknak csodásán tündöklő csillagait. A hálának és örömnek nem volt

vége.

Két

m ent szent Orsolyához, ki a szüzek seregéből

kis

gyorsan

angyal

sietve

kivállasztotta

a legügyesebbeket és ment velük együtt a parancsot teljesíteni. Gyorsan helyre lett igazítva a hiba ügyes kezeik által és a szép ünne­ pen az ég Királynőjének palástján a pompás csillagékszer, még csődálatosabb és titokzatosabb fénnyel ragyogott. De m ikor az emberek Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepének reggelén a tem plom ba mentek, a rét és erdő előtűnő üde zöldje kö­ zött itt is, ott is csodás kis fehér virágocskát láttak. A kedves kis virágtányérocska olyan volt mint egy ragyogó fehér sugárkoszorú, közepén arany pontocskával ; épp olyan volt mint az a m egszám lálhatatlan csillag, mely éjjel az égből a földre lehullott. I

„ ím e " , mondák, „itt a tavasz!" És örvendezve szedegették a k is virágot, m ely Gyümölcsoltó Boldogasszony napján nyílott és melyet

I

a szent Szűz tiszteletére Máriavirágocskának neveztek el. És igazuk volt. M e rt ezek

voltak

azok

a

csillagok,

melyek a

szent S zűz palástjáról a földre estek vala és ott gyökeret vertek. N é m e tb ő l: S zekeres E rz s é b e t K lá ra .

GONDOLATOK. Szeresd a rózsát, de csak egyet, azt a vérpirosát, mely a Golgotha fáján fakadt.

*

Fürödni akarsz a szeretet tengerében, menj nincs messze: ott van a tabernákulum csöndes rejtekében. *

H a óhajtod, hogy szivedben a Szeretet lángja égjen, akkor szítsd föl az alázatosság szikráját és tápláld a bünbánat olajával.

I

/

L

c /X ' /\

126 /-

r

/

Szent József kö n yö rö g j“ é re ttü n k ;

1

L

í1 'I

Az^ Élet^angyala. A m ennyei fényözönből É let angyalának : —

lenézett

az Ú r a földre és

mondá az

A teremtés pillanatában te vitted szét parancsaimat az erők­

nek, m elyekből a nagy mindenséget alkottam. T e tudod mit akartam, m iko r létrehoztam az emberi világot. Azért menj le a földre és hall­ gasd meg az országok, népek vágyait, mit kérnek tőlem. Aztán az É let

i

t«>

angyala

leszállott a földre.

Végigjárta a világot,

hogy a népek vágyait meghallgassa. Az időben a magyar lakott híres

0

P annóniában.

Am az István

országa vala, ki népét Krisztushoz térité

a pogányságból. Az apostol épen harcba buzgó szívvel döntő

kéré az Urat,

harcaiban.

S porba

indula a pogányok ellen és

hogy segítse meg nehéz

küzdelmeiben,

omolva kérte a Boldogzágos Anya

párt-

fogását, oltalm át, hogy örökre éljen népe, országa. Örök életet esdett népének,

m ely a Szűzanya

nevét irta

zászlójára. És az

Anya meg-

hallgatá a szent király esdeklését és lejött a földre, mikor itt vala az Ú r parancsából az Élet angyala. M ert az Anya érezé szivében, miért jára az angyal a földön. A népek, országok sorsát dönté el az Ú r — vágyaik,

törekvéseik

törvényei m ielő tt fogadta.

alapján. Örök

szerint élnek.

az angyal

életet adott

Azért az Anya

ideért volna.

Anyai szeretetének

azoknak, kik

akkor István

annak

országába jött,

Végigjárta az országot és oltalmába

drága kincseit

szórta

szét az országba.

Az erények csiráit ülteté el a magyar érzésébe, gondolkozásába. A tiszta erkölcs szikláját építé Magyarország épülete alatt. Krisztus kö­ vetésére buzdítá az

országot. A nemzeti jellem kiváló tulajdonságait

f. 4

128

kelté életre. A nemzeti eszményeket alkotta. Mindazon magot hinté e l az országba, m e l y a történelem folyamán virágot hajtott. István örökéleíű alkotásait is Ő sugallta. M ert ott vala mindenütt, bár földi 5

zem

nem látta.

És ahol

jár

vala.

ahol

megjelent,

égi

világosság

ijvuladotí a szívekben. A földből pedig tavaszi élet sarjadott. Akkor aztán az Élet angyala eljött István országába. Végigjárta ÍZ arszágot, iyett égi

hogy annak

kincseket

kértek az

István. Az ő népének, tek az Úrtól. Az Élet

vágyait meghallgassa. És a földi

angyala

emberek, kiket

Krisztushoz téríte vala

országának vágyai, törekvései mennyei

örömm el

javak he-

örök életet kér­

hallgatta

azokat,

m elyek

imádsággá váltak István szívében. Azután pedig visszatért az égbe és imádságba szőve mondá az Urnák. — A föld népei, országai földi dagságot, dicsőséget esdenek,

javakat kérnek.

H atalm at, gaz­

mert az az életcéljuk,

élettörekvésük.

A múlandóság örömeire vágynak. De van egy ket kér. És az örök

Birónak

földerült az arca,

nép, m ely égi kincse­

m ikor

újabb

parancsot

a d o tt: — A népek vágyai a

népek

sorsává

legyenek.

M en j

vissza a

földre és a népek vágyai szerint az örökélet, meg a halál, a pusztulás javait osztogassad. Add meg mindenkinek, am it kér. És a magyar tenger fájdalmat, megpróbáltatást kapott . . . A n k a Já n o s .

Három lator megtérése és egyikük csodá­ latos látomása. (F io re tti.) Midőn egyszer sz. Ferenc M onté Casale falun m ent keresztül, hozzá járult egy nemes, minden kényelemhez szokott ifjú m ondván ; — Atyám én nagyon szeretnék testvéreid közé lépni. — Fiam, — válaszolá sz. Ferenc — te még fiatal vagy, kénye­ lemhez szokott s n e m e s ; talán el sem birnád viselni szerzetünk mostohaságát és szegénységét. — Atyám — viszonzá az ifjú —

nem vagytok-e ti is olyan e m ­

129 berek m int én ? tehát a hogy ti bírjátok elviselni azt a mostohaságot épp úgy Jézus segítségével elbírom majd viselni én is! Tetszett sz. Ferencnek az ifjú felelete, megáldotta, s rögtön tagjai közé vette, Agnellusz név alatt. O ly jól és szentül viselte magát fr. Agnellusz, hogy

sz. Ferenc őt a montecasali kolostor guardiánjává tette.

E z időtájt eme környék útait három hírhedt rabló tette félelme­ tessé rablásaival s gyilkolásaival. Egy napon beállít a három rabló a kolostorba, kérvén fr. Agnellusz guardiántól ennivalót. De a guardián keményen megdorgálta ő k e t : — R a b ló k ! G yilkosok! N em szégyenlitek mások fáradsággal szerzett vagyonát elrabolni, hanem még arcátlanul az Isten szolgái számára ésszekoldult alamizsnát

is

felakarjátok falni ! Nem vagytok

m éltók, hogy a föl hordozzon a hátán ! Hisz nem tisztelitek sem az em bert, sem a teremtő Isteneteket!! ide többé ne jö jje t e k !!

Hordjátok

hát el

magatokat s

M éltatlankodás s elfojtott düh érzéseivel távoztak a rablók. S Ím e nemsokára rá jön, sz. Ferenc hátán egy tarisznya kenyér­ rel s egy üveg borral, melyet társával koldult össze a jólelkektől. És m időn a guardián elmondotta neki miként zavarta el a

rablókat, ke­

m ényen megfeddette mondván : — „Kegyetlenül viselted magad I A bű­ nösöket könnyebb

az

Úrhoz

szemrehányással. Ugyanezért

vezetni

édes

szavakkal,

mondja Krisztus,

kinek evangélium át megtartani fogadtuk —

a mi

mint keserű mesterünk —

hogy nem az egészsége­

seknek, hanem a betegeknek van szükségük orvosra — és hogy nem jött keresni igazakat, hanem bűnösöket, s épp ezért gyakran evett is velük. T e h á t

bármiképpen

is álljon

a

dolog, mivel

a

szeretet

és

Krisztus szent evangéliuma ellen vétettél, a szent engedelmesség ere­ jénél fogva parancsolom néked, hogy fogd ezt az általam összegyűj­ tött kenyeret és bort s rögtön indulj az elűzött rablók fölkeresésére. Hegyen völgyön keresd Őket, s ha megtaláltad,

ajánld

föl

nekik az

én nevem ben ezt a kenyeret és bort, majd vesd magad előttük térdre, bocsánatot kérve kegyetlenségedért. Azután meg kérd őket az én nevem ben, hogy többé ne tegyenek rosszat, féljék az Istent, ne bántsák felebarátaikat. 5 ha mindezt megteszik, én ígérem,

hogy szükségeik-

ben elláto m őket

mindezeket meg­

enni

s

innivalóval.

tetted, térj alázatosan ide vissza ! M ig az engedelmes guardián

a

—

És ha

parancsot

teljesíteni ment, sz.

Ferenc térdre borulva kérte az Istent, indítaná meg a rablók szivet s vezetné őket a bűnbánatra.

150

Fr. Agnellusz megtalálta a rablókat, átadta nekik

a kenyeret és

a bort a sz. Ferenctól hallott intelmek kiséretében. A m egindult rab1 5 )^ fogyasztva a sz, Ferenc küldötte alamizsnát, — mondogatni kezdték : J a j nekünk szerencsétleneknek! M ily rémes kinok várakoz­ nak a pokolban reánk, kik körül járva a helységeket, megraboljuk, bántalmazzuk, sőt gyilkoljuk a felebarátunkat m inden lelkiismereti fu rdaiás s Istentől való rettegés nélkül. ím e ez a szent barát utánunk jött, s alázatosan bocsánatot kér a nekünk m ondott kemény, de igaziágos szavaiért, sőt kenyeret s bort h o z o t t !

Valóban ezek a barátok

Istennek szentjei, kik megérdemlik a paradicsomot, — és mi ? M i az örök kárhozat gyermekei vagyunk ! M egérdem eljük az örök poklot ! .. . Ó

nyerhetünk-e

még irgalmat

az

isteni

igazságosság

előtt?! . . .

— Mit tegyünk ? — kérdezgették egymást. — Menjünk sz. Ferenchez — m ondja az

egyik — s ha ő biz­

tosít minket az isteni irgalomról, akkor tegyünk m indent, am it paran­ csol, csakhogy megmentsük lelkünket az örök pokoltól ! Tetszett a többinek is ez a tanács és sietve jöttek

sz. F e re n c ­

hez mind a hárman. — Atyám ! — kiáltották — irtózatos bűneinkért s gonoszságainkért már nem remélünk az Isten irgalmában ! — de ha rányi reményed van, hogy mi

is

bejutunk

Íme, készek vagyunk minden parancsod a legszigorúbb bűnbánatra . . . Sz. Ferenc szeretettel ölelte szavakkal ecsetelte az

Isten

irgalm ába . . .

teljesítésére, készek vagyunk

szivére

irgalmát,

az Isten

neked egy szik-

a

bűnbánó rablókat, édes

mely annál

nagyobb,

m inél

nagyobbak a bűneink. — biztosította őket, hogy számukra sincs még elzárva az üdvösség útja, hisz a sz. Evangélium szerint Jézus a bűnösök üdvözítéseért jött a földre.

az

áldott

Eme s hasonló szavakra a három lator ellene m ondott az ördög­ nek, s minden cselekedeteinek, sz. Ferenc pedig Rendjébe vette őket, hol nagy penitenciát kezdtek tartani. Kettő közülük röviden m egerkezesuk után^ meghalt s a szép

paradicsomba

költözött, de a har-

madik túlélve őket, roppant szigorú önsanyargatással n ejt Tizenöt éven keresztül háromszor bojtolt, mmdig

mezítláb

járt,

soha

hetenkint

egy

törlesztette bű-

kényeren és vizen

ruhadarabnál

többet

nem

131

Ez idótájt sz. Ferenc is elköltözött az árnyékvilágból. Sok éven keresztül gyakorolta ezt a szigorú ben m aradt, nnegtért lator.

életmódot az élet­

D e \m e egyszer a M atutinum elvégzése után oly álmosság lepte meg, kogy sem imádkozni, sem elmélkedni nem tudott. Hosszú küzkÖdés után végre aludni tért. Alig hajtotta

le

a

fejet>

almaban egy

magas

hegyre vitetett,

melyen egy irtózatos örvény tátongott, melybe tekinteni is borzalmas volt. Az angyal vezette, megragadta s a szörnyű hasadékba taszította. S zirtről-szirtre, szikláról-sziklára esve, egészen összetörve, s roncsolva esett az örvény fenekére. A m int igy feküdt, hozzálép a vezetője : — tenned.

Kelj

föl, —

úgymond, —

mert még nagy

utat kell

meg­

Ó h te kegyetlen ember — sóhajt a barát — hisz látod, hogy haldoklom e borzasztó

esés

következtében

s

mégis

,,Kelj fö l! És hozzálép az angyal, megérinti összetört

azt

m ondod:

tagjait, mire tökélet

tesen meggyógyul. M ajd

éles

sikságra m utat, parancsolva,

sziklákkal, tövissel

s

bogánccsal telt

hogy ennek a végére menjen

mezítláb,

— a sikság végén van egy égő kemence, a melyen szintén keresztül kell m ennie. M id ő n nagy kín

és

gyötrelemmel

keresztül

ment a sikságon,

mondá neki az angyal : — Lépj be, be kell lépned a kemencébe! — O h én szerencsétlen — siránkozék amaz — mily kegyetlen vezetőm v a g y ! Félholt vagyok

e

kínteljes

úttól s most

pihenés

s

nyugalom kép ez égő kemencébe küldesz ! K ö rü ln ézett s im a kemence körül sok ördögöt látott tüzes vilIákkal a kezükben, a

melyekkel őt,

m encébe tolták. Bejutva rokonát, a m in t a —

e

szerencsétlen

tüztől egészen

O h szerencsétlen

ellenkezése

rokonom

dacára a tüzes ke­

helyre,

észre vette

átizzva, irtóztatóan — kiált feléje

—

egyik

szenved . . . hogy

jutót-

tál ide ?

válaszolá az elkárhozott M e n j csak egy kicsit beljebb m egtalálod a feleségemet, majd elmondja ő néked, kárhozatunk okát. M e n t hát tovább, s íme szerencsétlen

nőrokona egy tüzes ga-

bona m érőbe zárva. — O h szerencsétlen rokonom

kiált feléje — hogy jutottál e

kegyetlen kinok helyére ? — A zért — kiált a kérdezett,

mert a sz. Ferenc

által előre

j

I •

132 I

megjósolt éhség idején, férjemm el egyetértve ham isítottam a gabonát — azért kell kínlódnom e tüzes gabonamérőben ! ! Ezek után a kiséró angyal

kihúzta a

szerzetest a kemencéből.

Azután mondá neki : ^ Készülj egy borzasztó útra, a m elyen keresztül kell m enned! — Oh kemény vezető

—

kesergett

a megszólitott,

—

nincs

$

irányomban

semmi

könyörület

a

szívedben.

Láttad,

hogy -égtem,

fc

{ rí L

A la te rá n i^ b a z ilik a Rómában.

mennyit szenvedtem a kemencében, kényszerítsz !

s most még

veszélyesebb

útra

Mire az angyal újból megérintette s meggyógyult. E zután egy hidra vezette, melyen nagy veszély nélkül lehetetlen volt átm enni, mivel nagyon gyenge, szűk és sikos volt,

korlát

remes kígyóktól, meg sárkányoktól és skorpióktól lolyo hompolygött. ~

Át kell menned e hidon. -

nélkül ; alatta

meg

hemzsegő büzhödt

parancsolá az angyal.

De hogy mehessek át, hogy a folyóba ne essek ! ?

í

r ;

133

Jöjj utánam

biztata az angyal ban, s Így majd csak áfmehetsz rajta. • * m int a híd kozepere ernek,

elrepült

lépj mindig nyomom­

® '■ernegő védence. De a az angyal a hid túlsó oldalán

levő magas hegyre. A vezető nélkül maradt utas könnyes szemekkel néz a hegyre, a melyre vezetője röpült. Majd a mélységbe tekint Borzasztó látvány ! Látja a mint ama borzasztó állatok rémesen táto­ gatják a szájukat, várván a pillanatot, melyben fölfalhassák. Sem előre, sem hátra

nem mehetett.

Remegni

kezdett.

Istenhez

folya­

m odott e szorongatott helyzetében segélyért. Lehasalt a hidra, egész hevével karolta azt

át

s könnyek

kézt kérte

szive

az Istent’, jönne

segítségére. — Alig végzi el az imáját, im úgy tűnik fel neki. mintha szárnyai nőnének. m ajd

Nagy

segítségükkel

örömmel

az

angyal

elég erősnek érezven azokat,

várta azok után

megerősödését,

repülhessen.

röpülni kezdett, —

Kis

hogy

vártatva

de szárnyszegetten

visszaesett a hidra. Ú jból átkarolta a hidat, s szívből fohászkodott az Istenhez, — s m in t előbb, megint uj szárnyai nőttek. Türelmetienségében most sem várta be azok teljes kifejlődését, röpülni akart, — s ism ét

lezu h an t a hidra. —- „Ha mégegyszer kapok szárnyakat, türel­

mesen fogom bevárni kifejlődésüket" — fogadkozék. És im harmadszor is nőttek szárnyai! — Sokáig várt kifejlődé­ sükre. Türelm etlensége s

forró vágya

száz évnél is hosszabbnak tüntette

a menekülésre,

a

várakozást

fel. Erejének végső megfeszitésé-

vei em elkedik fel harmadszor is . . . s röpült, röpült föl arra a hegyre a m elyen az angyal volt. A hegytetőn egy palota

állott.

Kopogására

kérdi a kapus : — Ki vagy ? — Kisebb testvér vagyok, — válaszolta. —

Várj csak egy kicsit — folytatá a kapus

— elmegyek meg­

kérdezni sz. Ferencet, hogy ismer-e téged ? M ig a kapus sz.

Ferenchez ment,

addig

a várakozó

kezdte bám u ln i a palota szépségeit. Oly fényesek, a falak, hogy tisztán látta a

benlakó boldogok

csodálva

s átlátszók voltak

szivét, gondolatát és

m in d en t a mi csak történt a palotában. Ámulatából csak az újonnan jöttek térítették magához. Sz. Ferenc jött sz. Bernardin és sz. Egyed társaságában, utánuk meg sz. Ferenc rendjeihez tartozó szentek vég­ telen sokasága. —

Ereszd be — szólt sz. Ferenc a kapushoz — mert igenis az

én testvéreim közül való !

134

Alig lépett be a várakozó testvér, oly gyönyör és édesség szállottá meg a szivét, hogy elfelejtette az eddig

elviselt kellemetlenségeket s

fájdalmakat, mintha azokat soha

sem

tűrte

volna. Ezután maga sz.

Ferenc vezette e szép palotában,

megmutatva neki annak csodálatos

szépségeit s fölfoghatatlan gyönyöreit. — „Fiam — szólt végre sz. Ferenc

— vissza kell térned a vi­

lágra s még hét napig maradnod ott. Készülj hát a boldog kimúlásra, s én hét nap múlva érted jövök, hogy ide a boldogok közé hozzalak. Sz. Ferenc gyönyörű csillagokkal diszitett köppenyt hordott, öt szent sebe oly fényben ragyogott, az egész palotát.

Sz.

Bernardin

hogy e fején

fény sugarai

csillagos

beragyogták

korona

ra g y o g o tt;

Egyed testvért meg csodálatos fény Övezte, Sok szent szerzetest, még olyanokat is, kiket soha sem

látott a

világon, m egism ert

a

boldog

látó testvér. Sz. Ferenctől elbocsájtva, kedvetlenül bár, de visszatárt a földre. Magához térve, hallja a Prim ára ’ hivó csöngettyü szavát. Egész lá to ­ mása tehát a M atutinum és Prim a közti rövid időben volt, noha a sok sok év hosszúnak tűnt föl előtte. Egész

látomását

elmondta

guardiánjának

múlva lázba esett, s nyolcadnap sok szent

. . .

Egy

pár

nap

kiséretében eljött sz. F e ­

renc, hogy lelkét a boldogok hónába vigye . . . K ö z li: P. Z a d ra v e c z Is tv á n ,

A K IS LA C I, A kis Laci az iskolában Felelni nem tudott; S úgy elpirult, mélyen, szegényke, Arcára könny futott . . , Tanítója látván a könnyüt, Ig:y szólt szeliden: „Talán beteg voltál a tegnap ?“ De ö felelte: „Nem .“ * A papi zsolozsma azon része,

m e lye t reggel

5 - 6 óra tá jt szokás

végezni

135

'

„Anyám volt nag;y beteg . . . " „S te ugy-e, Gondoztad öt, fiam ?“ — „Nővéreim mellette voltak, De én nem o t t . . . “ — „ U g y a n !...“

i i

.4 £-

„Tanító úr, — már megbocsásson, Még szenvedett anyám, A templomban, az Úr előtt, én Folyvást ímádkozám . ,

V .*.

* L aW

i

„Tanító úr, hát megbocsásson ! . . .“ S zokogni kezde o tt; — De az Lacinkat átölelve, Imígy szólott legott: „Fiúk, nézzétek ; mert a leckét Most nem tanulta meg, Azért nyer ő — elismerésül Tőlem — dicséretet F öldes Z oltán.

n

m

Szent Ferenc virágos kertje. Boldog: G a llé rt. I. re n d i hitvalló.

Randazium ból G ellért testvért épületes' magaviseletéért a paler­ mói nagy

zárdába

helyezték át, hogy ott az egyszerű,

de fontos és

fáradságos kapusi hivatalt betöltse. Palermó az akkori szicíliai király­ ság

fővárosa v o lt ; ennek folytán a kolostort sok magas személyiség,

gazdag kereskedő és előkelő idegen látogatta meg s igy persze a jó kapus testvér szentségének fénye nem igen maradhatott véka alá rejtve, így történt aztán, hogy a kenyeret kérő szegényekkel vagyonos férfiak is eljöttek s a kolostornak nyújtott alamizsna fejében különö­ sen a .s ze n t testvér" im áját kérték. S közbenjárásában annál szilár-

r

r

m

136 r I

I

dabban

bíztak,

minél

nyilvánvalóbbá

lett,

hogy

Isten a

csodatevő

hatalommal is felruházta. Ugyes-bajos dolgaiban a nép csak hozzá jött, mert imája nemcsak gyors, sőt igen gyakran hirtelen m egh all­ I

ti', I I I •♦

í* t

gatást is talált Isten zsámolyánál. Csodatettei közül számosat jegyez­ tek fel a történetírók, de távolról sem mindent, m ert — állításuk

sze­

rint — erre képtelenek voltak. gy pár ilyen ténynek hadd legyen itten helye !

Az O ltá riszen tség ku ltu sza re n d ü n k b e n ; S z e n t Ferenc, szent K lá ra és szent Paskál. I*

fe k ü d f

tanácsos,

ÍÍy t y ÍL a T n

^

-

„ .á r

súlyos betegen kétségbe

esett

dött h o z z S s r T “ te s tv é r; e lk ü lt hozza,a s megkerte, hogy im ádkozzék érte. A jó testvér m eesaiá llítls Ié rt^ T a irT a é rt, majd guard.anjahoz

m ent

l-na-.-_IJ

s Így

egészsége vissza­ szóit h o zzá: .A ty á m ,

137 H e n rik úr meggyógyult, tessék hozzá m enni!" Az elöljáró a jó Q ellé rt allítása valónak bizonyult. Egy

Mansi nevezetű

apja, sem más

orvos fia halálosan

elment s

megbetegedett:

orvosok művészete nem tudott rajta segíteni.

sem

Az or­

vosi művészetet azonban megszégyenítette a szegény, tudatlan barát szentsége és csodatevő ereje. Mansi dr. állhatatos kérésére Gellert meglátogatta a haldokló ifjút, megérintette és — magas láza lelohadt. A teljes meggyógyulást pedig másnap 3 órára jövendölte meg, ami pontosan be is teljesedett. Péter szicíliai

király nejének,

Erzsébet királynénak

hét leánya

volt, de egyetlen fia sem. Megkérte ezért Gellértet, hogy szent Ferenc és szent

Lajos révén

esdjen ki neki

G ellé rt imádkozott a királyné megmondta, hogy fiút fog

az

Istentől

egy

fiúgyermeket.

szándékára ; majd ellátogatott hozzá s

szülni s hogy neve

Lajos lesz. Mindkettő

beteljesedett. M időn a jó testvér egyszer szüret idején Palermoban bort kol­ dult, egy igen szomorú és levert polgáremberrel találkozott.

Szomo­

rúságának oka után tudakozódva, azt felelte a férfi, hogy egyetlen fia halálán van s m ár három napja, hogy sem nem evett, sem nem be­ szélt. Erre G ellért bement a beteghez s Isten, szent Ferenc és szent Lajos nevében megkérte, hogy kell-e valami ? A fiú azonnal fölve­ tette szemét és kenyeret, salátát, meg sok egyéb ennivalót kért. Elhoztak neki

mindent, de — nem

k é r d é : „Akarsz-e szent

tudott enni. Gellért ekkor meg-

Lajos kenyeréből e n n i? “ — Igen,

volt a fe­

lelet. A kkor ruhaújjából egy egészen fehér és friss kenyeret húzott ki és odaadta

a

fiúnak. A fiú evett belőle s azonnal felgyógyult.

G ellért m inden csodát Isten, szent Ferenc és szent Lajos nevé­ ben tett. Az utóbbit nem

sokkal azelőtt avatták volt szentté s a pa­

lerm ói

kápolnát szenteltek neki.

ferencrendiek egy

Szabad idejében

G ellértet mindig ott lehetett találni a szent képe előtt térdelve, szor fénytől

körülárasztva, átszellemülve. Különben azon

sok­

országban,

m elynek koronájáról annak idején szent Lajos, mint királyfi nagylel­ kűen lem ondott volt, nagyban ápolták a tiszteletét. S ezt a tiszteletet G ellé rt még öregbítette is azáltal, hogy minden általa történt csoda­ tettet szent Lajos közbenjárásának tulajdonított. A betegeket úgy is szokta gyógyítani, hogy a szent Lajos képe előtt égő mécs olajába m ártott egy cipruságat s azt hozzáérintette a szenvedőhöz. A jó ered­ mény sohasem maradt el, sőt még ördöngősöket is meggyógyított vele. Végre 1345-ben, szent János evangélista napján, áldozatul esett

138

az istenfélő testvér egy vészes betegségnek, melytől csak a halál szabadította meg. Halála óráját előre tudta a Szűzanya kinyilatkoz­ tatásából. Harminchat évig gyűjtötte a gazdag érdem eket szent Ferenc rendjében és most mint > ű szolga* vonulhatott „U rán ak öröm ébe". Elhunytat általánosan

gyászolták. Ravatalát végtelen

vette körül s a nagyszámú csoda, ami ott történt csak zalmat,

mellyel

váro s:

Palermó,

kinyerni

iránta a hívók

viseltettek.

Pisa és Valencia

azáltal, hogy

népáradat

fokozta a b i­

Különösen három

iparkodott boldogunknak

tiszteletét m indenfelé

olasz kegyét

terjesztette. Ez a nagy

tisztelet az oka aztán annak, hogy a rítusok kongregációja boldoggáavatási

per

nélkül is kijelenthette,

előtti idők óta

hogy

G ellértet a nép

boldog gyanánt tiszteli és ugyanazért

emlékezés

azok sorába is

tartozik. 1908. évi május 12-iki határozatával megerősítette a tiszteletét s dicsőségesen uralkodó Szentatyánk, X. Pius jóváhagyta. Tanuljunk

boldog

Gellérttől

imádkozni,

im ádkozni,

imádkozni I !

szüntelen

c

n

(V ége.)

• •

A P " '" » -

Gyakorlati keresztény. A szent mise. sr

(F o ly ta tá s .)

A szinek átváltozva: „test m á r a kenyér, a bor ig a z v é r /‘ (E g yh . ének.) A pap isteni megbízatásból kimondotta a m indenható, átváltoz­ tató szókat

„Ez az én testein j

ez az én v é re m ."

megújult a betlehemi t i t o k ; Krisztus

az

oltáron,

Egy a

perc

kenyér

színe alatt. Az Ú r köztünk, velünk az Úr, ism ételgetjük

alatt

és

bor

az

oltárnál.

S miért jött közénk újra ? Hogy ismét áldozat legyen

érettünk,

a miseben is, mint hajdan a kereszten. Hiszen O mondotta : „Ez a z en testem, mely

é r e tte te k

az

utolsó vacsoránál

a d a tik ;

ez

az

én

vérem kelybe, . . . mely érettetek és sokakért k io n ta tik a b ű n ö k b o csanatara s utána mondja a m e g b íza tá s t. „ E z t cselekedjetek emlékezetemre. “

az

én

® kenyeret és inni e kelybet. a z Ú r boldlát b-rdet,tek, mig ismét eljön" m ondja sz. Pál. (1 . Cor. 11. 2 6 .) pap az Urfelmutatast követő három könyörgés elsejét, az Ü d -

139

vözitő és az apostol parancsához köti : «Annak okáért megemlékezvén mi, a T e szolgáid, de a T e szent néped is ugyanazon T e Fiadnak, mi Urunknak,

mind

boldogító

Krisztusnak, a

kínszenvedéséről,

mind

halottaiból való föltámadásáról, de egyszersmind dicsőséges mennybe^ m eneteléről is ; felajánljuk Fölségednek ajándékid és adományaidból ezen tiszta, szent és szeplőtelen áldozatot, az örök élet szent kenye­ rét és az örök üdvösség kelyhét." ^

■ T eh át a mise nem csupán emlékeztető szertartás, hanem

való’

sdgos dldozat.XJgyanegy a kereszten bemutatott áldozattal. A kálvárián véres, az oltáron veretlen áldozat.

•r-í

-

.-,7-. *V

'

E s k o riá l n e v ü lk o lo s to r é s > ir á ly ifp a lo ta ,> e ly b e n szent P askálisnaklereM yéjét a spanyol k irá ly n a g y jis z te le tb e n ,ta rta tja .

_

A kálvárián vérrel bemutatott áldozatot meg kellett

C:

örökítse az

Ú r Jézus. Meg kellett örökítse az oltáron, hogy rajongó, szenvedélyes szeretetét, mely a kereszten tündöklik, az emberiség soha el

ne fe­

ledje. Meg kellett örökítse, hogy mennyei Atyját folyton engeszteljeAm ikor a Kálvária durva szikláira kövér cseppekben aláhullott a ke­ reszt áldozatának. Jézusnak, szent vére, a mennyei Atya elfeledte az emberiség bűnét. . . . Bár elég volt az áldozat s örök időkre, mmden em ber számára megbocsátott az Isten, mégis az U r Jézus megakarta

,v y> s

.1 N

140

ismételni a Kálvária áldozatát. M a is van v é té k ; s ma is büntetésért

l*

,

kiált a sok bűn. M iért nem temet el hát az özön, m iért nem emészt fel a kénköves tüzes eső ? Van áldozat, napról-napra m egújuló

áldo­

z a t : a szent mise áldozatja. íme alig szállt le az oltárra az Ú r Jézus, m ár áldozatnak szán­ tuk. Alig értünk Betlehembe, már

Kálváriát

em legetünk.

H iá b a !

Ő

maga — az Ú r Jézus — rendelte, hogy igy legyen. Ni, ni, hogy eltértem az ú t r ó l! . . . A betlehem i titoknál csillag gyűlt ki s káprázatos szinjátékában rávetődött fénye a Kálvária o r m a ir a .. . Különben is a Kálvária nélkül érthetetlen volna a B etlehem . H a nem áldozat újulna meg az oltáron, nem érteném az átváltoztatást. De igy értem. A pap is mind áldozatot emleget. . . Az átváltoz­ tatás után minden ima áldozatról beszél. A fönnebb elmondott könyörgés után hogy fogadja kedvesen Isten az áldozatot,

ismét

könyörög

a

pap,

m iként

kedvesen

fogadta

Ábet, Ábrahám patriarka és M elkizedek papkirálynak ajándékát. Vegye kegyesen, tattatik.

s irgalmasan

tekintsen

ránk,

akikért

az

á ld o z a t

bem u-

M i pedig tekintsünk k. olvasóm az oltárra, ahol a veretlen á ld o ­ zat szeretetből jelen van. M inket keres,

m enjünk

csókoljuk az á ld o ­

zati oltárt, s készítsünk lelket, buzgó, hivő lelket, m elyre az ráhulljon az áldozat sz. vére.

O ltárró l

Bűnbánatot a szennyes léleknek, hogy m egtisztuljon s befogadja Jézus szent vérét. P. P iu s .

•

X

«•-•x

•y j

-

H

r

v

'

- 'r i^

A Hírnök levele Antal terdáriushoz. Antal te s tv é r! Utolsó levelemre válaszolva filozofus ésszel, s egy harm adrendinek még melegebb szivével okát keresed m orú körülm énynek; m iért nem terjed lyát a

annak

a

tjarm adrend?

szo­

*. . . E

legnagyobb szociális erő hol van megbénítva? Miért nem gyűlnek össze a harmadrendben mindazok, akik igazán szivükön viselik az emberek boldogságát, a társadalom jövőjét, b é k é jé t? ! O lyan szavak ezek Antal testvér, melyeket

szivesen

plakátiroz-

tatnánk, s honatyáknak, gazdagoknak, szegényeknek egyaránt szeretnők szivébe vésni. Kérdésnek pedig oly nagy, nincs elég mécsünk.

Egy körülményt

hogy teljes megvilágítására

mégis

megvilágítunk.

megsúgjuk neked azt is, hogy félelemmel járunk sággal. Tudod te azt, hogy a világosság mindig

e

helyen

Egyben világos­

gyűlöletes

azoknak,

akiknek hiányaikra vagy gyöngéikre esik. A toll nyugtalankodik a ke­ zünkben, mintha Írásra ösztökélne az igazság megírására ; másfelől a fejünkön gyanús, sejtelmes lüktetéseket érzünk. D e sebaj ! ! Fejünk ha betörik, van kendő s hozzá jó

hideg viz

s talán épen marad az igazság megírására ösztökélő kezünk is. . . . N ohát neki az ugrató huszár elszántságával, s a Hirnök közjót szolgáló szeretetével. K. Antal testvér ! a harmadrend, dacára szociális

és

nyeinek, nem terjed eléggé. Még a jobb gondolkozásuak, kek közül is sokan — nagyon sokan — vonakodnak

lelki

elő­

buzgó

le l­

belépni

a har­

madrendbe. S e szomorú tényt még szomorúbb szívvel szegeznők le, ha megokolásukat nem tudnók elhinni. De hiszünk nekik, épen azért nem lógatjuk fejünket

a

kárvallott

cigány

gyanánt.

M ert

hiába

is

tennők. Szivesen vernők a falba, ha ezáltal orvosolhatnék a dolgot s egyszersmind felszabadulnánk az igazság kimondásának

komoly

kö­

vetkezményei alul, de a Doktor bácsi azt a tanácsot adta : ne tegyük Nagy szakértelemmel konstatálta,

hogy fejünk

a

közé tartozik s ha falba vernők, kifogynánk belőle.

törékeny

jószagok

142

Fszerint válasszuk a másikat, orvosoljuk az ügyet más módon. S is vonakodnak, miért is irtóznak nem elyek a harm adrendtől ? ! Szabályai szigorúsága senkit sem ijeszthe

el. . . . S e m m i

tetlent nem parancsol a harmadrend. Csak jó kereszteny

lehe­

eletet

sur­

det amit különben a fönnebb említettek elegge megtartanak. ” ’ 5 még az sem ijeszti el - legalább erősen hisszük - hogy ajharmndrendben minden rang képviselve van. gardag és szegény. . . Ez ma egy

Tagja ennek cseled es ur,

komolyan

gondolkozo

keresztenyt

nem tart vissza a társulástól, nem is szabad visszatartson. M e rt épen ez az izoláltság korunk nagy szegény kezet

kell

fogjanak,

betegsége.

Cseléd

és

úr,

gazdag

és

békés

kezet, különben mint ellenfelek fog­ nak egymás szemébe nézni. Ma ezt mindenki tudja, világosan látja, 5 nem is ez tartja vissza a vonakodókat. Nem imponál nekik a f)armadrend, jobban mondva a bormadrendi tagok némelyike megfeledkezik hivatásáról! Azt gondolják némelyek, hogy ha már harmadrendüek, szabad nekik mások fölött

pálcát törni,

szabad Ítélkezni.

Az ájtatosság s testvériség örve alatt összegyűlnek,

beszélnek

másokról :

pletykálnak. Aztán keresztény életük

M ű h e lyb e n dolgozó fra n c ia pap.

sem megfelelő. Még irigyebbek, Ön­ zőbbek, a megítélésben szeretetlenebbek,

m int

De azért egy percre sem feledik e m le g e tn i; én

a

más

keresztények.

buzgó

^armaí/renc/ú

vagyok . . . Nohát erre a komoly gondolkozású n e m harm adrendi ke­ resztény mit mondjon? Kivánjon-e

abban a társaságban

részt

venni,

am elynek

közül némelyek magukról, hivatásukról m e g fe le d k e zn e k ? ! től sem lehet kivánni. T e h á t tény az, hogy a

tagjai

E zt senki­ terjed é­

sének a rossz vagy kétesnevű borm adrendiek vetnek g á ta t. Ez az oka, hogy némely helyen a harmadrend évek óta nem terjed. Maga az intézmény lehet bármilyen

szép

és

nagy

feladatokra

ivat^t, ha a tagok nem teszik életükkel vonzóvá, nem ér egy fabatat.

a a b<^rmadrendüek m indnyájan e l lesznek telve hivatásuk

ön-

143

tu d a tá v a l; ha átélik a harm adrend szabályait, lesz tekintélye m adrendnek s megszűnik sokak idegenkedése.

a

^ar-

4

Budapestről kaptunk egy levelet. Egy harmadrendű nagy szeré­ nyen nnegirja nekünk, hogy egy szegény beteget, akit senkisem látoga­ tott meg, azáltal, hogy naponkint meglátogatta és segítette, bűnbánatra •<

a" V

\ i V (

birt. A beteget, akit az emberek durvasága, szeretetlensége s a foly­ tonos csapások Istentől elidegenítettek, egy harmadrendű testvér szeretete megmentett. A másik, Ferenc testvér, pedig vasárnapokon összegyűjti a m un­ kásokat s egy kis kápolnában előimádkozik nekik s tanítja őket. , . 5 folytatja ezt egy ifjú tanító úr kellemetlenkedései dacára is. Jól teszi I Ilyenek a jó harmadrendűek. . . Ezek aztán tekintélyt szereznek a harmadrendnek !! é t

A viszontlátásra Antal testvér. Önzetlen jóakaród, a

Egyről-másról. E lm ondogatja : az ö r e g .

Egy szabadgondolkozó letro m folása. Egy falusi plébános egyik kirándurlása alkalmával akarata ellenére találkozott egy istentagadó­ val, ki örömest fitogtatta hitetlenségét. Alig pillantotta meg a papot, m ár elkezdte

szabad gondolkozását

fejtegetni és társalgás

közben a

beszédet a gyónásra, az istentagadók ezen kedvenc témájára irányította. — i,Én nem gyónok — monda gúnyosan nekem nincsenek vétkeim ".

Azt hitte,

hogy a papot ezen szavaival

heves ellentmon­

dásra kényszeríti. De nem így történt, sót a lelkész tökéletesen egyet­ értett vele, habár m int monda, sz. János hazugnak nyilvánítja azt, ki magát bűnnélküli embernek tartja. — „Ö n tehát engem kivételnek tekint és azok közé soroz, kiket szentnek nevez ? — kérdé gúnyosan az istentagadó. — „Mindenesetre a kivételek közé kell önt számítsam, mondá a pap, de nem a szentek közé, mert mig ezek a földön éltek, a legkevésbbé sem tartották magukat szenteknek". A szabad gondolkozó erre nagyon kiváncsi

lett

gyorsan tudni akarta,

akikhez ő is szá-

kik azok a kivételt képezők.

m ítta tik ? N ém i habozás után így válaszolt a pap:

s most

már

144 .K ét osztálya van az emberiségnek, amelynek

tagjai tényleg

nem vetkeznek ; hogy ezek melyikébe tartozik Ön, azt fölösleges kimondanom*. fi „De hét melyik az a két osztálya az embereknek, m ely az M

.

ön ítélkezése szerint nem vétkezik ?" gyermekek, kik eszüket még nem birják használni, továbbá a bolondok, kik eszüket már elveszítették . . / kivancsis-lga

lelohadt.

Különben a pap

nem

A szabad gondolkozó is túlzott,

m ert a 13.

zsoltár 1. verse is így szól: .M o n d á az esztelen szívében, hogy nincs Isten . . .* Egy gonosz papagály. Egy falusi öreg úrnőnek volt egy „ P o lly" nevű szürke papagálya, mely bámulatra méltó ügyességgel tudott mondatokat utáncsacsogni. Egyszer kénytelen volt az úrnő szolgálóját, aki a kalitkát naponta tisztogatta, szigorúan megdorgálni. méregbe

hozta a szolgálót,

naszkodott,

így kiáltott fel

hogy

midőn a többi

szenvedélyesen :

Ez annyira

cselédek előtt pa­

„Ó, bár m ár

m eghalna

az ÖregI* A papagály ezt hallotta s alig vitték be úrnője szobájába, rögtön

igyekezett jelét

adni tanulékonyságának

az

ijedelmére, ki ebben egy mennyei intést vélt látni.

öreg

úrnő nagy

Azonnal tanácsát

kérte a papnak, kinek szintén volt egy olyan papagálya, am elyik zsol­ tárokat énekelni és szentírási mondatokat tudott idézni. A lelkész azon a véleményen volt, hogy ha az öreg úrnő isten­ telen papagálya egy ideig az övével együtt lesz, akkor az előbbi meg fog javulni. E célból egy kis szobába zárták a két madarat, hol nehány nap múlva az úrnő a plébános társaságában látogatást tettek. De alig nyílt

meg az ajtó,

midőn Polly az úrnő

ijedelm ére őt

ezzel az átkos mondattal üdvözölte: . 0 , bár már meghalna az ö reg V Erre a plébános madara egy paphoz illő kenetteljes hangon kundalt: .U ra m hallgasd meg könyörgésünket!"

így sze-

E ^ é k e n y helyen találta. Egy plébános, ki hitközségének tagjait dús adakozásra akarta indítani, hatásos p edikácóf mondott a keresztény könyörületességról, m elyet így fejeL to m ° ‘y nagymérvű megnyilvánulását fúl foon *** közületek nehányan anyagi erejükön túl ognak adakozni. Figyelmeztetlek tehát titeket, legyetek IgazsáJósak 1

siT

S

f n'e'm f

Mondanunk sem kell

-k in e k adóssága ho^v' gy a gyűjtés

nem

*"•••* rem élt eredm énnyel járt.

145 Isten büntetése. 1848-ban az osztrák hadsereg .Wellington* ezredének egyik századában két ellenkező jellemű egyén szolgált. Az egyik egy szabadon gondolkozó Schwarz nevű káplár, a másik pedig egy hitbuzgó közlegény volt. Az ezred Olaszország felé gyalogolt, hol éppen a háború kitört. Az elindulás napja Botzen-bŐl meg volt álla­ pítva, a trombitások az utcákon fújták a .gyülekezési* jelt, a polgá­ roknál beszállásolt katonák útra felszerelve siettek a főtérre. M indnyájan együtt voltak már, csak a mi közlegényünk hiányzott még, de végre — nagyon késve — megjelent futó lépésben 6 is. —

, N a — kiálltott

reá Schwarz

káplár — bizonyára megint a

Szííz Anyád előtt csúszkáltál letérdepelve, te templombujkáló, még elkoptatod a térdeidet, te Máriagyerek, anyámasszony katonája I* így gúnyolta a káplár az egész század előtt az alárendelt s tü> relmes közlegényt. A zászlóalj custozza>i

csatákban, a

közlegényünk került,

megérkezett a tűzvonalba, részt sebesülteket a

kórházba

értesülvén arról, hogy egy pajtása

sietett azt

meglátogatni.

ágyban Schwarz káplárt. Hát a káplár úr is ide

Alig

került?

lépett

be,

vett a mantua-i és szállították.

A

mi

szintén a kórházba megpillantotta

Ön is megsebesült?

va n ? kérdé részvéttel". Megszégyenedve felelte a káplár: — .E m e ld fel a takarót, akkor majd meglátod". A

Mi

egy baja

közlegény

felem elte a takarót s lám a káplárnak hiányzott az alsó két lábszára. De kedves olvasó, nehogy azt gondold, hogy a Szűz Anya előtti csúszkálással koptatta el azokat, dehogy, az orvosnak kellett levágja mert egy ágyú­ golyó a bokáit összezúzta. Schwarz káplár felgyógyult, s műlábaival még sokáig élt, de belátta, hogy szerencsétlensége Isten büntetése volt,a Szűz Anya tiszteletének kigúnyolása miatt s mint Mária tisztelője hunyt el. A lija a tü xet. Találkoztam egy katonával. Társalgás

közben igy

szóltam hozzá : — «Nálatok katonáknál van valami furcsaság, amit sehogy sem birok felfogni". — ,É s mi volna a z ? " kérdé a katona. — . H á t a bátorságtokban bizonyára nem kételkedik senki. Meg vagyok győződve, hogy egy derék katona képes az ellenség sorai közé rohanni még akkor is, ha a biztos halál lebeg szemei előtt, nem ret­ ten meg az ágyuk torka láttára és még sincs meg az a bátorsága, hogy a kaszárnyában letérdeljen ahhoz az imához, melyre őtet édes anyja tanította. Ezt nem tudom megérteni .

146

-

Igazat

kell adnom

Önnek,

sajnos, hogy

úgy van,

de egv

eset jut ^sLmbe, mely nem régen a kaszárnyánkban éppen az én L b i m b a n iátszódott le. Egy újonc az első esten, m .elott lefekud volna, letérdelt ágya mellé, hogy elvegezze est, .majat^ H a latta es hallotta volna Ön azt a zenebonát, am .t a legenyseg elkövetett 7 I Az . . y i k a sapkáját, a másik a házi papucsát, a harm adik pap.rosbol össze^YŰrt golyókat dobált az imádkozó újonc fejehez. Nevettek, fü ­ tyültek, sói egy vaskos tréfájú pajtás keresztül feküdt az ágyon, hogy könnyebben az imádkozó újonc fülébe ordíthasson. D e az én újoncom nv^öodfan maradt, cseppet sem igyekezett im áját megrövidíteni. M á s o ­ dik este mindnyájan kíváncsian vártuk, vájjon az delni.

Hát újra

letérdelt,

újonc le fog-e té r­

mire a tegnap esti lárm a

még pedig erősebben, de az én

újoncom

csak

megismétlődött,

im ádkozik,

m intha

semmi se történne körülötte. A harmadik este ugyanazt tette, de m ár ekkor csökkent a lárma. A negyedik és ötödik este megapadt a tám adók száma. A hatodik este a vaskos tréfájú pajtás így kiáltott f e l : Ugyan hagy­ játok már azt a fiút békében, hiszen meggyőződhettetek arról, hogy ő derekasan állja a tüzet s reánk se hederít. És tényleg ez időtől kezdve az újonc nyugodtan imádkozhat. Kedves olvasó! állod-e te is a gúnyolódás tüzét. ha lelkiismereted szavának a nyilvánosság előtt kell eleget tegyél ? on

Rendi élet. Szent Ferenc a külföldön. Róm a. A Szentatyának tavalyi ju b ile u ' mára a katholikusok a világ m inden r é ­ széből özönlöttek az örök városba, hogy gyermeki hűségükről s ragaszkodásukról bizonyságot tegyenek. N ém ely korm ány külön bizottságot m enesztett a Vatikánba a pápa üdvözlésére; egyik-m ásik uralkodó pedig gazdag ajándékokkal lepte meg az egyház fejét. Az egyes szerzetek vezérlé rfia i is sorban tisztelegtek K risztus h e ly ­ ta rtójá n á l: így főtisztelendő P. g e n e rá li­ sunk is november 5-én. m iko r a rend neveben csekély p é te rfillé rt is n y ú jto tt neki at. A feherruhás ősz pap szeretetrem éltó s atyai szavakkal köszönetét m ondott a P. generálisnak, azután a jelenlevő gén. d e fi­ n ito r atyákkal váltott pár szót. A kongregációk újjászervezésének a l­

ka lm á b ó l több fe re n c re n d i le tt c o n s u lto rrá . így töb bek kö zö tt P. K a u fm a n n József, P. K lu m p e r B e rn a rd in és P. M o ra le d a János. G ra tu lá lu n k a k itü n te té s n e k ! A b o rza sztó fö ld r e n g é s a lk a lm á v a l, m e ly m ú lt évi d ece m b e r 28-án egész M e s s in á t és S ziciliá n a k, meg D é l-Itá liá n a k sok m ás városát részben, vagy egészben ro m b a d ö n tö tte , nehány fe re n c re n d i is e lp u s z tu lt. M ivel P. g e n e rá lis u n k négy napig s e m m i h ír t sem ka p o tt és több sü rg ö n ye válasz n é lk ü l m aradt, a ja n u á r 1. és 2. k ö z ti é jje le n egy atyát a h e ly s z ín re k ü ld ö tt. Ja n u á r 2-án következő s ü rg ö n y t vette N áp o ly b ó l: »Épen m ostan k ö tö tt k i v á ro s u n k ­ ban h á ro m atya, k ik M e s s in á b ó l m e n e k ü lte k el. A m essinai s z e n tfö ld i K o m is s z á riá tu s te lje ssé gg e l rom ba dÖlt s m in d e n sze rze ­ te s t maga alá te m e te tt. Az a n g y a lo k ró l n e ­

■

147 vezeti k o lo s to ru n k összedőlt, egy laikus te stvé r m eghalt, a többiek elm enekültek. A többi zárda sé rte tle n . Róma m inden te m p lo m á ba n ünnepélyes gyászm isét m on­ d o tta k, szentbeszéddel és a szerencsétle­ nek szám ára való gyűjtéssel összekapcsolva. N é m e to rs z á g , H a m b u rg . E gazdag hanzavárosban is virágzik a harm adrend. M o sta n i vezetője, B o ld tl plébános, fá ra d ­ h a ta tla n u l d o lg ozik s a tagok létszám a n a p ró l-n a p ra szaporodik. M ásfél év óta o ltá ra is van szent Ferencnek az ottani M á ria tem plom ban. B e lg iu m , Brüsszel. A h arm a d re n d brüszsze li k e rü le té n e k 18 re n d i községe van, m e lye t a m e ch e ln i P. L ib e rtu s látogat meg m in d e n évben. A n g o lo rs z á g . W ebster Sam u dr., shrew sb u rg i püspök m eghalt. Az e lh u n y t a h a r­ m a d re n d n e k buzgó tagja s a ferencieknek nagy p á rtfo g ó ja vo lt. Még utolsó kö rle ve lé ­ ben is nagy hévvel s lelkesedéssel beszélt az assisi s z e rá fró l s re n d jé rő l. A m e rik a , S a n -F ra n cisco . Az arany és gazdagság után vágyó em bereknek ez eld orádójában is van a h a rm a d re n d n e k széke, községe. A te rc iá riu s o k pedig, m in t je le n ­ tik , huzgón fe jle s z tik m agukban a szeráfi sze lle m e t.

S z e n t F e re n c hazánkban. B u d a p e s t. Kedves kötelességet vélek te lje s íte n i, am időn a h a rm a d re n d i testvé­ re k e lő tt, a budai harm adrend m ozgalm á­ ró l egy p á r sorban beszám olok. A szfv. 11. k e rü le té b e n m e g a la ku lt népszövetség szervezetébe, jó ré s z t Sz. F e ren c ha rm ad­ re n d jé n e k gyerm ekei sorakoztak, számban 120. A szép eredm ény ftd ő P. Havas Kap is z trá n III. re n d i igazgató érdem e.

Egyben öröm m el emlékezem meg a szép ünnepségről, m elyet 1908. szept. 30. szentséges Atyánk áldozópapságának 50 éves ju b ile u m a alkalm ából ta rto ttu n k . Reg­ gel 6 órakor közösen áldoztunk. Mise után alka lm i beszéd volt, m elyet ftdő P. Havas K apisztrán t»írtott. D élután az ünnepélyes vecsernye végén a P é te r-fillé re k cé ljá t is ­ m ertette. A beszédek m ilyenségéről és az ünnepély bensőségéről tanúskodik az ü n ­ nepélyes hangulat és az, hogy 100 K-nál többet összegvűjtöttek, m elyet a budai te rciá riu so k lelkíkincseikkel együtt Rómába küldöttek. K a ro lin a nővér. H á la n y íla tk o z a t. Mélységes hálánkat nyilvánosan ró ju k le Jézus szentséges Szí­ vének az ő végtelen jóságáért. Áldassék és im ádtassék m indig és m indenütt ez i r ­ galmas Szív; egyben bocsássa meg, hogy hálanyilatkozatunkkal késtünk. Hála csa­ ládunk védőszentjeinek is, hogy közbenjá­ rásukkal tám ogatták gyarló im ánkat. Ózv. K. Gy.-né és családja. S z a b a d k a . H álatelt szívvel mondok kö­ szönetét a b. Szűznek, különösen pedig, nagy védőszentemnek. Szent Józsefnek, hogy kérésem et m eghallgatták. Kérem a H írn ö k kedves olvasóit, segítsenek hálám at m éltókép le ró n i; tis z te ljé k m inél többen sz. Józsefet, aki atyailag gondoskodik tisz­ te lő irő l. Sch. J. K é re m a harm adrendi testvéreket s a H irn ö k kedves olvasóit, foglaljanak imáikba, hogy hosszas betegségem ből felgyógyuljak. K. A. B u z g ó im á ik a t kérem , hogy nehéz ügyeim ben Isten megsegítsen. 0 . Ftronc.

Különfélék. H a r m a d r e n d i igazgatók kon­ gresszusa. Általános a meggyőző­ dés, hogy a harmadrend szervezése, kormányzása, terjesztése és nép­ szerűsítése érdekében tennünk kell valamit. Folyóiratunk két év óta szolgálja nagyon ezt az ügyet, de ahová hangja el nem juthatott, meg­ találja oda a helyes utat és módot

a rendi igazgatók szorgoskodása. Nálunk Magyarországon nagyon különösek a viszonyok. Idők folya­ mán át s a körülmények behatásai következtében igen sok helyen meg­ lanyhult a terciárius élet, vagy pedig tekintélyét veszítette el ez az in­ tézmény. Egyháziak és világiak nem ismerik eléggé fontosságát s na-

1 ■f

148

gyón természetes, hogy értékelni sem tudják. Sőt az történik meg, hogy sok helyen gúny tárgyává is teszik a „harmadrendeseket", ókét különcködő alakoknak tekintik s a terciárius intézményről azt hiszik es vallják, hogy az elavult középkori in­ tézmény. melynek a modern korban sem hivatása, sem ereje nincsen. Ezért szükséges a szervezkedés. Itt az ideje, hogy egészséges, gyaKorlatias, a körülmények mérlegelé­ sével egyöntetű alapelveket állítsunk föl, amelyek irányítsák munkálko­ dásunkat a jövőben. Szükséges, hogy a világi klérus kezébe gyakorlati útmutatást tud­ junk adni, mert vannak igen sokan, kik telve vannak jóakarattal rendünk iránt, de a harmadrend vezetése előttük még oldhatatlan kötelesség. Álljon itt ismét egy levél, egyik világi pap részérőj, mely bizonyára nagyon sokat mond. ^Olvasva a III. rendi Igazgatók kongresszusának ter­ vezéséről, önkénytelenül is egy sóhaj szakadt fel keblemből. Hogy hát mégis nem álom és nem fantaz­ magória az egész. Szükségessége annál is nyilvánvalóbb, hiszen van,

ismerek én is több plébániát, hol létezik harmadrend, legalább névleg és iparkodnak is azok vezetői megfelelni kötelezettségeiknek, de nincs élet b e n n ü k ; elernyedt, e l­ laposodott valami csak. O ka azt hiszem abban rejlik, hogy ha o l­ vassák is a harmadrend szabályait, de a karmadrend szervezése körül nem praktice járnak el, m ert utasí­ tással nem birnak. Hogy m iért nem kérnek? Annak okait nem ku ta­ tom . . . " íme, ez a főtisztelendő úr rá­ m utat egyenesen a bajokra s m eg­ nevezi az okokat is. G enerális be­ tegség ez, amelyen segítenünk kell. A h a rm a d re n d m e g ú ju lá s a , f ö lpezsdülése e ttő l a h ú svéti érte-* k é z ié itő l függ. T a rtsu k m eg s minden tekintetben hálás m unkát fogunk végezni. A H irnök áprilisi száma hozni fogja a részleteket is. Addig szere­ tettel kérünk az ügy iránt lelkesen érdeklődőktől egy-egy üdvös esz­ mét, tanácsot, tervezetet. Sokaknak összevetett vélem énye szokott leg­ többször az eredményes elh a tá ro ­ zások forrásává lenni. f fft n i f

Bücsus napok a harm adrendiek szám ára. (T e lje s b ú c s u k n y e rh e tő k ).

M á rc iu s h a v á b a n :

19 22

25

10

3 11

te lje s b ú c s ú t n y e r h e t a h a r m a d r e n d i:

Szent József ünnepén. 5z. Benvenut pk I. r. ünnepén. Gyüm ölcsoltó Boldogasszony ün­ nepén.

1. A rendi g yű lé s napján, fö lté v e , h o g y g y ó n ik és á ld o zik.

Á p r ilis h a v á b a n :

2. M inden hónap tetszés s z e rin ti napján, ha az u. n. S tá c ió

Sz. Benedek hv, I. r. ünnepén. Mindazok, akik tem plom aikban meggyónnak, áldoznak és a özentháromság tiszteletére 3 M íatyánkot, üdvözlégyet és Di­ csőséget elimádkoznak.

im á d s á g o t az e lő tt elvégzi.

O ltáriszentség

3. tla a héttizedes ró zsa fü zé rt 24 óra a la tt elvégzi. 4. tia lá lo s ágyon.