ÚTKERESÉSEK Kulturális politikai fórum, 2008. március 7-8.
ÚTKERESÉSEK a holland, flamand és magyar kulturális politikában 2008. március 7-8, Közép-európai Egyetem
A rendszerváltást követően árgus szemmel figyeltük a nyugat-európai országok kulturális életét, a finanszírozás és irányítás módjait. Kiemelt érdeklődés övezte a holland és flamand megoldásokat, amelyek példaértékűek voltak a '68 utáni Európában. Igyekeztünk átvenni a hasznos megoldásokat, néhány illúzióval leszámoltunk és idővel megtapasztaltuk, hogy a kulturális politika ott is állandó mozgásban van és sokszor egyazon gondok feszítik, mint nálunk. Olykor ellentétes irányban mozdultak el, mint vártuk volna: periodikus visszarendeződésnek lennénk a tanúi? Az egyoldalú mintakeresés helyébe ezért fokozatosan a partnerek tapasztalatcseréje lépett. Ebben a jegyben kerül sorra a holland-flamand évad keretében a három nemzet kulturális politikai fóruma. A kulturális stratégiák fő vonásait, valamint néhány kiemelt kérdéskört - a kiemelt intézmények helyzetét, a városok kulturális politikáját, a nemzeti és európai célok kapcsolódását és természetesen a finanszírozás kérdését - három szemszögből vezetjük be és vitatjuk meg a résztvevők bevonásával.
A következő oldalakon olvasható szöveg a Compendium (www.culturalpolicies.net) weboldalon található, témához kapcsolódó országprofiloknak a Budapesti Kulturális Obszervatórium által készített kivonata. A Compendium – Cultural Policies and trends in Europe (Európai kulturális politikák és trendek) weboldal az Európa Tanács támogatásával, az ERICarts szervezet gondozásában működik. Célja, hogy független kultúrpolitikai szakértők, nem-kormányzati szervek, nemzeti kormányok és információs partnerek segítségével naprakész információt nyújtson az egyes európai országok kulturális politikai életéről, intézkedéseiről, aktuális vitáiról és trendjeiről.
1945-1980
1945-1980
Sok más európai országhoz hasonlóan a második világháború után a belga kultúrpolitika is főleg az egyetemes, demokratikus értékekre helyezte a hangsúlyt. A kulturális politikák kerete a hatvanas évek végére alakult ki, ekkor a kulturális demokráciát állították a középpontba. A kulturális politikák eszköze a legtöbb esetben a nem kormányzati, non-profit szervezetek támogatása volt. A kulturális politikák irányítása a szubszidiaritás elvén alapul, ahol az állam közvetlenül nem avatkozik be a kulturális ügyekbe, sokkal inkább általános kereteket, valamint pályázati támogatást és ösztöndíjakat biztosít.
Hollandiában kultúrpolitikai alapvetés, hogy az államnak tartózkodnia kell a tudományos és művészeti élet megítélésétől. A művészet fejlődése így elsősorban magánembereknek és a kultúrához kötődő nagyszámú alapítványnak volt köszönhető. Az évek során a kormány a közkultúra és művészetek legfőbb támogatója helyett a kulturális tevékenységek összehangolójává vált.
A szubszidiaritás elvét – a nemzetközi kulturális fejlődéssel összhangban – Belgiumban nem csak a második világháború alatti fasiszta tevékenységekre adott válaszként használták, hanem arra is, hogy megkülönböztessék magukat a kommunista országoktól és az Egyesült Államoktól (ahol a kultúrát inkább a piac irányítja, semmint az állam). A hetvenes évek óta Belgium lépésenként szövetségi államot épített, mely területi régiókból és nyelvi közösségekből áll. Így tehát ettől az időszaktól a kulturális politika történetét a három független nyelvi közösség (flamand, francia és német nyelvű közösség) tevékenységének, továbbá a szövetségi állam kulturális politikájának vizsgálatával követhetjük nyomon. Mindhárom közösségnek megvannak a maga független intézményei, hagyományai és politikai befolyásolói.
Az 1970-es évekig a holland társadalmat a “felekezeti elkülönülés” („verzuiling”) jellemezte. A különböző társadalmi csoportok – liberálisok, szocialisták, katolikusok, protestánsok – a saját maguk módján hirdették ideológiájukat, például különféle újságok vagy tv-adások útján, vagy műkedvelő művészeti szervezeteken keresztül. A hetvenes évektől kezdve annak érdekében, hogy minél több egyéni kulturális kifejezésmódot támogathasson, a kormány új szempont szerint: a minőség alapján kezdte támogatni a műveket. A minőség meghatározását tanácsadó-testületek fogalmazták meg. A kormány megváltoztatta a kultúrafinanszírozás természetét is, időszakosról tartósabb alapúra. Az 1970-es években a kulturális politika a kormány jóléti politikájának erősödő részévé vált. A kultúrának a társadalomra gyakorolt jótékony hatása fontossá vált, különösen a kulturális részvétel vonatkozásában. A kultúra társadalmi szerepe a társadalmi osztályok és földrajzi elterjedés tekintetében is érezhetővé vált.
A nyolcvanas évek
A nyolcvanas évek
A nyolcvanas évekig az egymást követő kereszténydemokrata kulturális miniszterek politikája a “kultúra demokratizálását” tűzte célul. Ebben az időszakban Flandria területén megszervezték a kulturális központok és könyvtárak alapvető kínálatát. Politikai döntések születtek a felnőttoktatást és az ifjúsági munkát érintő kezdeményezésekről is.
A nyolcvanas évek elején lejátszódó gazdasági stagnálás miatt a kormánynak át kellett gondolnia feladatait. A kulturális politika terén ez két lépést jelentett: egyfelől a kormány folytatta az olyan kulturális intézmények támogatását, melyek magas művészi színvonalat és professzionalizmust tudtak garantálni, másfelől az állam megpróbálta a közkiadásokat meghatározott keretek között tartani. Megadták a lehetőséget az intézményeknek, hogy pótlólagos bevételre tegyenek szert és így a támogatástól való függőségük csökkent. A stagnálási időszak lezárultával a kormány négy évenként kultúrpolitikai tervet készített.
1981 és 1992 között Flandriát gazdasági válság sújtotta. Ez a kultúrát oly módon érintette, hogy az e területre szánt egész költségvetést csökkentették. Főleg a kulturális intézeteket érintették a megszorítások, amiket arra köteleztek, hogy megtermeljék saját bevételeiket. Ez az új trend nem igazán a regnáló politikai pártok (és kulturális miniszterek) tisztán liberális elvein alapul, inkább egy menedzsment-orientált trenden, ami a későbbi kereszténydemokrata miniszterekre is jellemző volt. A kilencvenes évek nagy részében a (kereszténydemokrata) kulturális miniszterek figyelmüket a hagyományos művészetekre és a szociokulturális tevékenységekre irányították. Törvényeket hoztak az előadóművészetekről, zenéről, múzeumokról, melyek megszabták a kormány szerepét és meghatározták szerepvállalását. A politikákat több éves időszakra jelölték meg, ami nagyobb jogi biztonságot és hosszabb távú tervezést tett lehetővé. 1999 és 2004 között a kulturális miniszter a Demokrata Flamand Nacionalista Pártból került ki. Ebben az időben jelentősen nőtt a kultúrára szánt költségvetés és új kulturális stratégiát valósítottak meg, amely egy egységes flamand kulturális politikát célzott meg a művészetek, a kulturális örökség és a szociokulturális tevékenységek területén. Ezen kívül nagy figyelmet szenteltek még a kulturális részvétel növelésére.
A kilencvenes években a kormány ahelyett, hogy általános támogatást biztosított volna a kulturális szervezeteknek, anyagi ösztönzőket kínált nekik, arra bíztatta őket, hogy anyagilag függetlenebbé váljanak és felmérjék piacukat, vagyis a közönségüket. Különösen arra ösztönözte őket, hogy a fiatal közönség és a növekvő számú etnikai kisebbség igényeit próbálják kielégíteni. Az állami feladatok mellett szívesen látták az egyéni kezdeményezéseket és támogatásokat. A kultúrára és médiára fordított állami költségvetés folyamatos emelkedése a bekövetkező gazdasági hanyatlás miatt 2004-ben befejeződött. A rendszer átalakításának okai között szerepel, hogy az elmúlt években kirobbanóan magas számú jelentkező igényelt kormányzati támogatást és a folyamatos eljárásrend kidolgozása túlterhelte a rendszert. “Karnyújtásnyira ahol lehet, de ott ahol szükséges” mottóval számos változtatást terveznek a kultúrpolitikai rendszer átalakítására.
Az ezredforduló környékén
Az ezredforduló környékén
A kilencvenes években Flandriában bevezették a hosszú távú politika-tervezést. Ez azt jelentette, hogy mindegyik miniszter ötéves tervet készített, melyben felvázolta a következő időszak tevékenységeit és a hosszú távú célokat. A tervek konkrét részletezését évente az úgynevezett “politikai levelek” formájában teszik közzé.
A kulturális tárca négy évente tervet készít politikájáról, amit a cultuurnota nevű dokumentumban tesz közzé. Ez magában foglalja a művészetekkel, múzeumokkal, emlékművekkel, levéltárakkal, könyvtárakkal, előadó- és képzőművészetekkel, filmmel és irodalommal, építészettel és várostervezéssel kapcsolatos terveket.
A politika elsőbbségének elve Flandriában is érvényesül. Ez azt jelenti, hogy a miniszter munkáját tanácsadó-testületek segítik, de a végső döntés az ő, illetve a kormány kezében van. A miniszternek jogában áll elfogadni vagy elutasítani a javaslatokat, de ez utóbbi esetben alaposan meg kell indokolnia döntését.
A négy éves strukturális támogatásért folyamodó kulturális intézményeknek ezt az új négyéves kultúrpolitikai időszak kezdete előtt egy évvel kell megtenniük. A négy éves tervnek meg kell határoznia a következő időszak jelentős céljait, de az előző időszakot is értékelnie kell, továbbá mellékletében szerepelnie kell költségvetésnek is (bevétel és kiadás).
A művészeti törvény és a kulturális örökségről szóló törvény 2004-es elfogadása után, a miniszter a művészetek és a kulturális örökség témakörében is tanácsadó-testületre és különböző értékelő-bizottságokra támaszkodhat a támogatási kérelmek elbírálásában. A felnőttoktatás és a kultúra-terjesztés területén is működik tanácsadó testület.
Nemrég arról is határoztak, hogy az állam, a tartományok és az önkormányzatok közötti finanszírozási megállapodásokat a mostani egy évesről négy éves alapra helyezik. Ugyanakkor a kisebb kulturális intézmények támogatási kérelme ezentúl nem képezi a négyéves tervezési időszak részét. Ezek az intézmények a különböző alapokhoz fordulhatnak segítségért.
2000-ben Irodalmi Alapot hoztak létre a kormány irodalompolitikájának megvalósítására és támogatást nyújtása végett. 2002-ben létrehozták a Flamand Audiovizuális Alapot, hogy audiovizuális művek létrehozását és promócióját segítse elő.
A “Kultúra – konfrontáció” címet viselő, az 1998 és 2002 közötti időszakra vonatkozó kultúrpolitikai dokumentum a kulturális sokszínűség, a közönségelérés és a kulturális vállalkozások fejlesztésének szükségességét hangsúlyozta.
Ami a felelősség felosztását illeti, a nagyobb autonómia irányába tapasztalható elmozdulás, átfogó tervek és keretszerződéseken alkalmazásával. A kulturális örökség témakörében eddig tizenhárom keretszerződés született (tíz önkormányzatokkal, kettő a szomszédos önkormányzatok partnerségével és egy a brüsszeli régióval).
Hollandia nagy hangsúlyt fektet a kulturális identitás sokszínűségére. A közelmúltban azonban az etnikai csoportok holland társadalomba való integrálódásának felgyorsítása került előtérbe. Az állampolgárságot igénylőknek kötelezővé tették a honosítási tanfolyamot, ahol holland nyelvi képzést is adnak. A kultúrpolitikai programokban növekvő hangsúlyt helyeznek a kulturális szereplők közötti együttműködésre, és kisebbet az etnikai csoportok kulturális autonómiájára.
Aktuális prioritások
Aktuális prioritások
A 2004 és 2009 közötti időszakra vonatkozóan a következő kulturális politikai prioritások fogalmazódtak meg: • Kultúrák közötti párbeszéd, két céllal. Egyrészről “összekapcsolás” – a kulturális szervezetek, mint az egyenjogúság és helyzetbe hozás eszközének megerősítése. Másfelől “hídépítés” – a különböző csoportok iránti nyitottság erősítése, a kommunikáció és hálózatépítés ösztönzése; • E-kultúra: stratégiai cél a hozzáférés javítása, a kulturális örökség digitalizálása és a digitális alkotás elősegítése; • Kulturális iparok: a fő cél a kulturális sokszínűség oltalma a világkereskedelmi tárgyalásokon való aktív szerepvállalással és a támogatások kiterjesztésével a kulturális iparokra; • A kulturális külpolitika további fejlesztése: az elsődleges cél a flamand kulturális jelenlét erősítése külföldön, a Flandriába érkező művészek és kulturális szereplők látogatásainak szaporítása és a nemzetközi együttműködés és csere elősegítése.
A “Több, mint csak összeg” című, a 2004-2007-es időszakra vonatkozó tervdokumentum három témára összpontosított:
Ezen kívül további célok maradnak érvényben, többek között: • Nagyvárosok és önkormányzatok szerepének bővítése, regionális kulturális központtá formálásuk; • Önkéntes tevékenység támogatása; • Nagyobb átláthatóság a kulturális életben, és • Élethosszig tartó tanulás ösztönzése. A belga szövetségi kormány az ország kulturális kiadásainak mindössze 2,4%-át biztosítja. A fő támogatók a közösségek. 2005-ben a Flamand Közösség által ifjúságra és sportra, oktatásra, könyvtárakra, művészetekre, műemlékekre, médiára (beleértve a köztelevíziót) és művészetoktatásra fordított összeg – 145,62 euró/fő volt, ami a közösség teljes költségvetésének öt százaléka.
Kevesebb bürokrácia és több egyéni felelősség a művészet- és kultúra-támogatásban. Egyszerűsítik a műemlékvédelmi szabályozást, a közvetítő intézmények működését hatékonyabbá és olcsóbbá teszik. Több kapcsolat és kölcsönhatás a kulturális élet szereplői között. A kormány célja, hogy többet hozzon ki a mintegy 750 kulturális intézménynek folyósított támogatásból. Több fontos kérdés merül föl ezzel kapcsolatban. Kielégítő az intézményes kulturális élet minden funkciójának ellátása? A kulturális eszközök egyenletesen oszlik el az országban? Van-e kapcsolat a gazdasággal és a turizmussal? A kulturális örökség terén törekedni kell a nemzeti kulturális örökségbe felvett dolgok alaposabb kiválasztására. A kultúra társadalomban betöltött szerepének erősítése. Különös figyelmet fordítanak a kultúra és a gazdaság kapcsolatára: a kreatív ipar pótolhatatlan lehetőségeket nyújt a kulturális szektor növekedésére. Az 1980-as évek óta a kultúrára fordított kiadások több mint duplájára emelkedtek (az 1985-ös 1168 millió euróról 2661 millió euróra 2003-ban). 1999 és 2004 között a kulturális kiadások 32%-kal nőttek. Ez idő alatt a fellendülő gazdaságnak köszönhetően a kormányzat minden szintje több pénzt áldozott a kultúrára. A növekedés azonban 2004-ben véget ért. Az egy főre jutó bruttó kulturális kiadás 2004-ben 163 euró volt. Ez 1999-hez képest 29%-os emelkedést jelent, és a GDP 0,5%át teszi ki 2004-ben (2001-ben ez 0,6% volt).
Nemzetközi kulturális együttműködés A nemzetközi tevékenységek támogatásának jogi alapját a különböző kulturális jogszabályok alkotják. Ezek két lehetőséget biztosítanak a szervezetek számára: több éves támogatás elnyerése, melyből a nemzetközi tevékenység is finanszírozható, vagy egy-egy konkrét nemzetközi projektre szóló támogatás. •
Fontos érdek fűződik a Dél-Afrikai Köztársasággal, Marokkóval és Kínával, és a belgiumi Francia Közösséggel való fenntartható együttműködés kidolgozásához.
•
Nemzetközi kulturális együttműködés A nyolcvanas években a nemzetközi kultúrpolitika elsősorban a holland kultúra nemzetközi szerepének erősítését szolgálta. A kilencvenes években a hangsúly a kulturális együttműködésre helyeződött át, nem csak az egymás közötti megértés elősegítéséért, hanem mindkét fél gazdagítása érdekében. A nemzetközi kulturális eseményeken való részvételek azt célozták, hogy Hollandiáról egy innovatív ország képét közvetítsék.
•
A jövőben szigorúbb válogatás alá esnek azon külföldi kulturális események, melyekre Flandria művészeket küld vagy amelyeknek támogatást folyósít.
Az elmúlt pár évben újra előtérbe került a holland kultúra külföldi bemutatásának fontossága, vagyis hogy láthatóbbá és azonosíthatóvá váljon a nemzetközi szintéren.
A kulturális kormányzat nemzetközi kulturális együttműködésekkel foglalkozó egységének megerősítése is napirendre került.
“Hollandia szabadkikötő” – ezt a kifejezést az elmúlt években sokat használták nemzetközi kultúrpolitikai körökben. Ezt az állítást olyan programok támasztják alá, mint a külföldi diákok számára biztosított ösztöndíjak a művészetoktatásban; jól ismert holland fesztiválok támogatása annak érdekében, hogy külföldi újságírókat tudjanak meghívni, és kampányokkal tudják erősíteni tudják nemzetközi profiljukat; vezető külföldi művészek számára lehetőség biztosítása, hogy hosszabb időtartamban Hollandiában éljenek és dolgozzanak; látogatások szervezése közvetítők és kultúrpolitikai szakemberek számára Hollandiába, hogy megismerhessék a holland kulturális kínálatot és a holland kulturális politika részleteit.
•
A legfontosabb célkitűzés azonban a kétoldalú együttműködés a Flamand Közösség és Hollandia között, nem csak az egymás közötti csere tekintetében, hanem a külföld irányában végzett közös cselekvés terén. Erre példa a “Taalunie”, a holland nyelvi unió. Ezt 1980-ban kormányközi szervezetként alapították, hogy Hollandiát és a Flamand Közösséget képviselje. 2004-ben Surinam társult taggá vált, így az Unió feladata a holland nyelv és irodalom támogatása a holland anyanyelvű területeken és egyebütt.
A KONFERENCIA ELŐADÓI Hans van Maanen A holland Groningeni Egyetem professzoraként művészet és társadalom ill. színháztudomány témakörben tart előadásokat. Legfőbb kutatási területe a művészet, különösen a színház működése a társadalomban szervezeti és politikai szemszögből, valamint az esztétikai tapasztalatok társadalmi jelentéseivel kapcsolatosan. Az International Journal of Cultural Policy, a South African Theatre Journal és az IFTR Themes in Theatre könyvsorozatának szerkesztőbizottsági tagja. Több funkciót töltött be a Fund for the Stage Arts of the Netherlands-nél, kormányzati szintű színházpolitikai tanácsadó volt. Publikációi között szerepel: Het Nederlandse Toneelbestel van 1945 tot 1995 (1997), Theatre Worlds in Motions: Structures, Politics and Developments in the Countries of Western Europe (1998) és számos írás, többek között az alábbi kiadványokban: International Journal of Cultural Policy, Nordic Theatre Studies, Theatre Research International and Cremona e.a. (eds), Theatrical events: Borders, Dynamics, Frames (2004). Több cikket írt az ifjúsági színházról, a színházpolitikáról és a művészeti oktatásról Hollandiában. Andreas Kotte mellett ő a társelnöke kutatók egy nemzetközi csoportjának, amely Európa különböző régiójában vizsgálja a színházi rendszerek működését (STEP, Project on European Theatre Systems).
Jos van Rillaer Politikatudomány mesterszakon, nemzetközi kapcsolatok szakirányon végzett 1973-ban. 1985-ben mesterfokozatot szerzett menedzsmentből és közszolgálati menedzsmentből. 1980-ban a Service for People's Development Worknél kezdte pályafutását a kormányzó testület titkáraként. 1993 szeptemberétől 1998 szeptemberéig a Flamand Közösség Minisztériumának menedzsere, 1998 november 1-től a Kulturális Osztály teljes körű felhatalmazással megbízott főigazgatója. A flamand Művészeti és Kulturális Örökségi Ügynökség kulturális, ifjúsági és sport területekkel foglalkozó főtitkára.
Dragan Klaic Az amszterdami Felix Meritis Alapítvány állandó tagja, a leideni egyetemen tanít művészetet és kulturális politikát. 2007-2008-ban a Közép-európai Egyetem vendégprofesszora. Az Európai Fesztiválkutatási Projekt kezdeményezője és vezetője. 2007-ben a Collegium Budapest kutató munkatársa. 2001 és 2004 között az EFAH elnöke. 1992-2001-ig a Holland Színházi Intézet igazgatója, 1978-91-ig a belgrádi Művészeti Egyetemen, 1998 és 2003 között az Amsterdami Egyetemen tanít. 1984-85-ben a University of New Mexico-Albuquerque és a University of Pennsylvania vendégprofesszora. Több könyv szerzője: Mobility of Imagination, a companion guide to international cultural cooperation (2007), Europe as a Cultural Project (2005), an exilic memoir Exercises in Exile (2004). Több nyelven, számos lapban publikált, több mint 50 tanulmánykötetben jelentek meg írásai. www.draganklaic.eu
Henk Scholten A Groningeni Egyetem történelem és színháztudomány szakán végzett, volt ügyvezető és művészeti igazgató színjátszó társulatoknál, színi kritikus és dramaturg. 1987-ben a terneuzeni Zuidlantheater, 1992 és 1998 között az alábbi testületek igazgatója: Fonds voor de Podiumkunsten; PodiumKunstWerk; Fonds voor Amateurkunst. 1998-ban az utrechti City Theatre (Stadsschouwburg Utrecht) igazgatója lett, ahol az ún. Utrecht-modellről vált ismertté. Nemzetközi fesztiválokat szervezett közép- és kelet-európai színházaknak (Paradise Lost and Paradise Regained), és megalkotta a nemzetközi Vrede van Utrecht programot, mely a művészet és a társadalom közti ellentéteket vizsgálta. Az elmúlt húsz évben a Nemzeti Művészeti Tanács, valamint az a groningeni, a hágai és az utrechti Művészeti Tanács tagja. 2007 januárja óta a Holland Színházi Intézet igazgatója.
Foto: Roel Bogaards
Bruno Verbergt Filozófia és gazdálkodásmenedzsment szakon végzett. 1988-ban a leuveni nemzetközi Klapstuk táncfesztivál igazgatója, melyet a kortárs táncművészet szervezetévé alakít, lakhelyeket, produkciós és publikációs lehetőséget is biztosítva a kétévenként megrendezett fesztiválon. Művészeti tanácsadó az 199394-es utrechti Springdance fesztiválokon. Ezekben az években aktív tagja több testületnek és bizottságnak, mint pl. a European Theatre Meeting és a Flemish Dance Council, melynek 1995-98-ig az igazgatója. Három hónapig dolgozik mentorként a DASARTS-nál (De Amsterdamse School. Advanced Research in Theatre and Dance Studies). 1995-től Antwerpen kulturális tanácsnokának Eric Antonisnak a tanácsadója; ezekben az években fektetik le a város színházainak és múzeumainak revitalizációját, valamint az építészet és a kultúra által a város (társadalmi) regenerációjában betöltött szerep értékelését is tartalmazó új kulturális politika alapjait Antwerpenben. 1998-tól 2004-ig az Antwerpen Open vzw főigazgatója. 2004-től Antwerpen város kulturális, sport és szabadidő osztályának vezérigazgatója, a város menedzsmentcsapatának tagja. Az Antwerpeni Egyetem vendégprofesszora, általános és stratégiai menedzsmentet tanít Kulturális Menedzsment mesterszakon. 1997 óta a "Kunst und Demokratie" bizottsági tagja, 1998 és 2003 között elnöke. A Culturele Biografie Vlaanderen és az antwerpeni Extra City non-profit vizuális művészeti központ alapítótagja.
Bencsik Barnabás 1964-ben született, kurátor, Budapesten él és dolgozik. Irodalom és történelem, majd művészettörténet szakon szerzett diplomát az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen. A rendszerváltás után átalakuló magyar művészeti élet aktív résztvevője volt, 1990-1999-ig vezette a budapesti Stúdió Galériát, a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület kiállítási helyszínét. Eközben a Soros Alapítvány Kortárs Művészeti Központ (Budapest) vizuális művészeti programkoordinátoraként dolgozott 1993 és 1995 között, amikor megalakult az irodák közép-kelet-európai hálózata. 1999-2001-ig a budapesti Trafó Galéria kurátora és a Műcsarnok főkurátora, ahol közreműködött a 49. Velencei Biennálé Magyar Pavilonjának projektjében. 2001-ben a MEO-Kortárs Mûvészeti Gyûjtemény (Budapest) művészeti vezetője, 2002-ben független kurátor. Azóta különböző vizuális művészeti projekten és kiállításon dolgozott. Alapítója, majd 2006-tól igazgatója az ACAX Nemzetközi Kortárs Képzőművészeti Irodának (acax.hu), melynek legfontosabb célja a kortárs képzőművészet hazai és nemzetközi szereplői közötti hatékony és folyamatos szakmai kommunikáció csatornáinak kiépítése és fenntartása. Számos, a kortárs művészetről szóló publikációja jelent meg magyar és nemzetközi magazinokban, kiállítási katalógusokban.
Ann Olaerts A Flamand Színházi Intézet igazgatója. Germanisztika, színháztudomány és nemzetközi menedzsment szakon végzett, majd különböző művészeti szervezeteknél dolgozott. 1999 és 2004 között a flamand kulturális miniszter előadóművészettel foglalkozó tanácsadója volt. Mielőtt a Színházi Intézethez került, néhány hónapig önkéntesként dolgozott Kambodzsában egy fejlesztési szervezetnél.
Fedor Vilmos Alpolgármester, országgyűlési képviselő. A Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola Állattenyésztő Karán végez. 1979től két évig a B.A.Z. Megyei Húsipari és Állatforgalmi Vállalatnál dolgozik. A nyolcvanas évek kezdetétől foglalkozik a politikával. 1988 és 1990 között Politikai Főiskolán tanul Moszkvában, politológusi diplomát szerez. 1991-től hat éven keresztül a Magyar Szocialista Párt B. A. Z. megyei elnöke. 1994 -1998 között országgyűlési képviselő, parlamenti munkája során elsősorban a volt szocialista országokkal kapcsolatos kérdésekkel foglalkozik. 1998-ban megalapította az EUREGIOCOM ügynökséget, amelynek egyik fontos tevékenysége a magyar parlament jogalkotási folyamatának elemzése, a Parlament Figyelő szolgáltatás, a másik pedig a regionális, illetve településmarketing. A cég több országos jelentőségű kulturális esemény marketing és kommunikációs tevékenységét végezte. 2002-től újra országgyűlési képviselő. Tagja a kulturális és sajtóbizottságnak, valamint az ügyrendi bizottságnak. Miskolc város alpolgármestereként a következő területek tartoznak hozzá: oktatás, kultúra, idegenforgalom, városmarketing, kisebbségi-és civil ügyek. 2002-ben megalapítja az „Itthon Miskolcon Egyesület"et amely a város lokálpatriótáit gyűjti össze. Alapító tagja a Miskolci Városszépítő egyesületnek és a parlamenti képviselők „Szenátorok" énekkarának.
Ben Hurkmans Színháztudomány szakon végzett az Amsterdami Egyetemen, majd színi kritikusként, dramaturgként és művészeti igazgatóként dolgozott 1975-1988-ig. Tíz éven át vezette az Amszterdami Színiiskolát, ő indította el és szervezte az évente megrendezésre kerülő Nemzetközi Színiiskolák Fesztiválját (ITS). 1998 és 2006 között a Netherlands Fund for the Performing Arts ügyvezető igazgatója, majd egy éven át kulturális- és sajtóattasé Londonban.
Geoffrey Brown Az 1993-ban létrejött EUCLID alapítója és igazgatója. A EUCLID európai és nemzetközi információs, kutatási és konzultációs szolgáltatások széles körét nyújtja. A szervezetet a brit kormányzat kulturális, média és sport ügyekért felelős minisztériuma és az Európai Bizottság az ország hivatalos Kulturális Kontaktpontjának választotta, elsősorban az EU kultúrát támogató programjainak elősegítése érdekében. Más információs szolgáltatásokat tartalmaz a Culture.Info online információs forrás, az EU finanszírozásokról szóló Alert elektronikus hírlevél és az EU által támogatott kulturális projektek adatbázisát tartalmazó CUPID. A EUCLID szemináriumokat és konferenciákat is szervez európai és nemzetközi dimenzióval rendelkező kulturális témákban, az Egyesült Királyságban és Európában, kutatási projekteket is vállalt továbbá az Európai Bizottság, az Európa Tanács, különböző európai hálózatok, a British Council, valamint az Egyesült Királyság művészetet támogató testületei és helyi hatóságok megbízásából. Geoffrey tagja az Európai Bizottság független szakértőkből álló előadó-csoportjának, a Team Europe-nak.
Harsányi László Közgazdász, kultúrpolitikus. Tanulmányok: Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem, 1968-72. 1972-73-ig a Zrínyi Nyomdában helyezkedik el, mint közgazdász, 1973-74-ig a Könnyűipari Minisztérium tervezői osztályának munkatársa, 1974-től a Központi Statisztikai Hivatal munkaügyi statisztikai osztály főelőadója, majd a népgazdasági mérleg osztályvezetője. 1986 és 1989 között az MSZMP Központi Bizottság tudományos, kulturális és közoktatási osztályának munkatársa, később osztályvezető helyettese. 1990-94 a Gazdasági Kutató Intézet igazgatója, a Nonprofit kutatócsoport vezetője (ez utóbbi a mai napig), 1994-95 a Népjóléti Minisztérium közigazgatási államtitkára, 1995-2002 a Szonda Ipsos igazgatója. 2002-től a Nemzeti Kulturális Alapprogram Bizottságának elnöke. 2003-2005-ben a magyar Holocausttal kapcsolatos megemlékezések miniszteri biztosa; valamint szintén 2003-tól a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztérium Stratégiai Tanácsa elnöke, majd (máig) tagja. Több éve a Budapesti Corvinus Egyetem tanára.
Szép Fruzsina A Magyar Zenei Exportiroda alapító igazgatója. 13 év tapasztalattal rendelkezik a művészeti és kulturális menedzsment területén. Pályafutását a Muzsikás, Sebestyén Márta, a Besh o droM és a Mitsoura együttesek menedzsereként kezdte. A Magyar Kulturális Évad programjain zenei kurátorként tevékenykedett több alkalommal. Brüsszelben élt, ahol a Magyar Kulturális Intézet igazgatója volt. A Magyar Zenei Exportirodával és a Roots&Routes tehetségfejlesztő programmal számos nemzeti és nemzetközi projektet indított útjára és koordinál: Professional Area and Lounge a Sziget Fesztivál keretében; Hangfoglalás, az első Zenei Kiállítás és Szemle Magyarországon, amely a magyar és a kelet-európai zenei eseményekre és profi zenészekre összpontosít. Németországban, Ausztráliában, Kanadában és Guatemalában nőtt fel, néhány éve azonban Budapesten telepedett le. Fő célja a nyugat- és a keleteurópai zenei piac közötti jól strukturált kapcsolat kiépítése.
Jan Kennis 1970-ben született Hollandiában. Gazdaságföldrajzot tanult az Utrechti Egyetemen. Szakdolgozata a gazdasági átmenet regionális folyamatát vizsgálta az 1989 utáni Magyarországon. Pályafutását a hágai külügyminisztériumhoz tartozó Fejlesztési Együttműködést szolgáló tudományos részlegnél kezdte. Később a Fejlesztési Együttműködési miniszter pénzügyi tanácsadójaként dolgozott. Hágában betöltött utolsó pozíciójában a kulturális minisztérium senior kultúrpolitikai hivatalnoka volt, ahol az alábbi területekkel foglalkozott: Nemzetközi Kulturális Politika, Kultúra és Fejlődés és a közös kulturális örökség megóvása, különös tekintettel a korábbi holland gyarmatokra. 2005 nyara óta Hollandia kulturális attaséja Magyarországon.
Walter Moens Művészettörténet és kelet-európai tudományok mesterszakon végzett a Leuveni Katolikus Egyetemen ill. a Genti Egyetemen Brüsszelben. 1980-ban kutatóként dolgozott a European University Intézetnél Firenzében. 1975-1977-ig kulturális fejlesztéssel foglalkozó asszisztens a Brussels Conurbation Holland Kulturális Bizottságánál. 1977 és 1979 között a brüsszeli New Workshop igazgatója - ettől fogva a brüsszeli kulturális élet része: KVS, Kaaitheater, Beursschouwburg, Vlaams Theatercircuit, Vlaams Theaterinstituut stb; 1981-1989-ig a Brussels Conurbation Holland Kulturális Bizottságánál a kulturális fejlesztéssel foglalkozó részleg vezetője. 1989 és 1994 között a Brussels Capital Region Flamand Közösségi Bizottságának tagja, majd 1994 és 1999 között Kulturális Osztályának igazgatója.19912001-ig a flamand kulturális miniszter kabinetjének helyettes elnöke. A flamand kulturális miniszter Bert Anciaux új művészetpolitikájának társ-kezdeményezője. A flamand kormány képviselője Ausztriában, Csehországban, 2001-től Magyarországon, 2007-től Szlovákiában és Szlovéniában, bécsi székhellyel és budapesti ill. prágai irodákkal.
PROGRAM 2008. március 7. péntek
2008. március 8. szombat
10:00 –12:00 Nemzeti politikák útközben
10:00 – 11:30 Modellek, források, csatornák a kultúra
Bevezeti: HANS VAN MAANEN
finanszírozásában
Kommentálja és kiegészíti: Jos van Rillaer
Bevezeti: JOS VAN RILLAER
Pódiumbeszélgetés a többi előadó részvételével,
Kommentálja és kiegészíti: Henk Scholten és
vezeti: Dragan Klaic
Harsányi László
12:00 – 13:00 Ebéd 13:00 – 14:30 A kiemelt „nemzeti" intézmények szerepe, jogállása és finanszírozása
Vitavezető: Inkei Péter 11:30 – 11:45 Kávészünet 11:45 – 13:15 Nemzeti érdekek, európai célok és lehetőségek
Bevezeti: HENK SCHOLTEN
Bevezeti: BEN HURKMANS
Kommentálja és kiegészíti: Bruno Verbergt és
Kommentálja és kiegészíti: Ann Olaerts és
Bencsik Barnabás
Szép Fruzsina
Vitavezető: Ann Olaerts
Vitavezető: Hans van Maanen
14:30 – 15:00 Kávészünet 15:00 –16:30 Városi és regionális kulturális politikák Bevezeti: BRUNO VERBERGT Kommentálja és kiegészíti: Hans van Maanen és Fedor Vilmos Vitavezető: Ben Hurkmans 16:30 – 17:00 Európai kitekintés: GEOFFREY BROWN
13:15 – 14:00 A fórumot DRAGAN KLAIC összegzi Jan Kennis és Walter Moens közreműködésével
