ÚRNAPI KÖRMENET (Collectio Rituum alapján) A pap a szentmisében 2 ostyát konszekrál, egyiket a szentségtartóba helyezi. A szentmise áldozás utáni könyörgése után, az Oltáriszentséget az oltárra helyezi, megtömjénezi, majd vélummal a kezében a nép felé fordulva, a körmenetet elindítva, énekli: Üdvözlégy Oltáriszentség! (SZ. V. U. 136.) A nép folytatja az első állomásig.
2
Ha szenteknek nagy szívével, / Angyaloknak lángnyelvével Köszönthetne minden lélek, / Méltón úgy sem dícsérnének. Üdvözlégy szent Szakramentom! ...
3
Öntsd szívembe olajodat, / Égesd benne világodat; Nagy Szentség! ó térj be hozzám, / Mert szívem csak Téged kíván. Üdvözlégy szent Szakramentom! ...
1
AZ I. OLTÁRNÁL Az első oltárhoz érve, a Szentséget az oltárra teszi, háromszor megtömjénezi, majd térdet hajtva mondja: P: Krisztus Királyt, Urunkat, aki jelen van a kenyér színe alatt! H: Jöjjetek, imádjuk! Majd a pap, vagy a diakónus énekli az evangéliumot: P: H: P: H:
Az Úr legyen veletek! És a te lelkeddel! Evangélium Szent Máté könyvéből. Dicsőség neked, Istenünk.
Az Utolsó Vacsorán Jézus kezébe vette a kenyeret, áldást mondott, azután megtörte és odaadta tanítványainak ezekkel a szavakkal: „Vegyétek és egyétek: ez az én testem!” Azután a kelyhet vette a kezébe, hálát adott, és odaadta nekik ezekkel a szavakkal: „Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.” Ezek az evangélium Igéi. H: Áldunk, téged, Krisztus! Majd mind letérdelnek, és éneklik: Ez nagy szentség valóban... (Sz.V.U. 112.)
P: A gabona javával táplálta őket. H: És a sziklából mézzel elégítette ki őket. Könyörögjünk! Úristen, Te azt akartad, hogy a mi Urunk, Jézus Krisztus testének és vérének titokzatos szentsége velünk maradjon. Kérünk, add, hogy jelenlétét úgy tiszteljük a földön,
2
hogy egykor eljussunk szent színe látására a mennyben. Krisztus, a mi Urunk által. H: Ámen. Megtömjénezi a Szentséget, közben éneklik: Szent vagy Uram, szent vagy 1. vers.
Ezt követően áldást ad. A körmenet halad tovább az alábbi énekkel: Égből szállott szent Kenyér. (Sz.V.U.114.)
2
Véghetetlen Istenség, / Szerető nagy kegyesség! Az oltáron velünk áldjon / Tégedet a föld s az ég.
3
Ó mennyei seregek! / Velünk egyesüljetek: Tiszta lelkek, az Istennek / Irgalmáról zengjetek.
4
Nap, hold s fényes csillagok / Imádságra gyúljatok: Hitünk fénye őt dicsérje, / Kit ragyogva áldotok.
5
Legyen egy szív, egy lélek / Azokban, kik dicsérnek. Ó nagy Isten! e szentségben / Nyerjék meg, mit remélnek.
6
Reménységünk csak te vagy, / Jézus, kérünk, el ne hagyj: Légy vezérünk, s hogy célt érjünk, / Országodba befogadj. 3
A II. OLTÁRNÁL Az oltárhoz érve, a Szentséget az oltárra teszi, háromszor megtömjénezi, majd térdet hajtva mondja: P: Krisztus Királyt, Urunkat, aki a szentmisében érettünk feláldozza magát! H: Jöjjetek, imádjuk! Majd a pap, vagy a diakónus énekli az evangéliumot: P: H: P: H:
Az Úr legyen veletek! És a te lelkeddel! Evangélium Szent Márk könyvéből. Dicsőség neked, Istenünk.
Jézus egy alkalommal ezt a példabeszédet mondta: „Egy ember szőlőt ültetett, körülvette sövénnyel, sajtót ásott benne s tornyot is épített. Majd bérbe adta szőlőmunkásoknak és elment idegenbe. Amikor eljött az ideje, elküldte a szőlőművesekhez szolgáját, hogy szedje be a neki járó részt a szőlő terméséből. Ezek nekiestek, összeverték és üres kézzel elzavarták. Egy másik szolgát küldött hát oda hozzájuk, ennek betörték a fejét és szidták-gyalázták. Küldött egy harmadik szolgát is. Ezt megölték. S még több más szolgát küldött, ezek közül némelyeket megvertek, másokat megöltek. Már csak egyetlen fia maradt, akit nagyon szeretett. Utoljára őt küldte el hozzájuk. Azt gondolta: Fiamat csak megbecsülik. De a szőlőmunkások így biztatták egymást: Ez az örökös. Gyerünk, öljük meg, és miénk lesz az öröksége. Nekiestek hát, megölték és kidobták a szőlőből. Mit tesz majd a szőlő ura? Elmegy, megöli a szőlőműveseket, és másoknak adja ki a szőlőt. Nem olvastátok az írást: A kő, melyet az építők elvetettek, szegletkővé lett. Az Úr tette azzá, s csodálatos a szemünkben. Ezek az evangélium Igéi. H: Áldunk, téged, Krisztus! Majd mind letérdelnek, és éneklik: Imádlak, nagy Istenség... (Sz.V.U. 116.)
4
P: Fogadd el az áldozatot az egész népért. H: Őrizd és szenteld meg örökségedet. Könyörögjünk! Mindenható Istenünk, áraszd el szívünket kegyelmed bőségével. Engedj bíznunk abban, hogy szent Fiad földi halála által, amire a titokzatos szentség emlékeztet, megadod nekünk az örök életet. Krisztus, a mi Urunk által. H: Ámen. Megtömjénezi a Szentséget, közben éneklik: Térdet, s fejet hajtok… 2. vers. 2
Térdet, fejet hajtok, / Néked áldást mondok, Hiszem, itt vagy valóban, / E nagy Szakramentomban.
Ezt követően áldást ad. A körmenet halad tovább, énekkel: Üdvözlégy Krisztusnak,... (Sz. V. U. 134.)
2
Üdvözlégy, nagy Szentség, élet adója, Mi bűnös lelkünknek megorvoslója. Ó, mily áldott vagy, ...
3
Üdvözlégy, nagy Szentség, világ váltsága! Emberi nemzetnek fő boldogsága. Ó, mily áldott vagy, ...
4
Üdvözlégy, nagy Szentség, élet kútfője, Megtérő bűnösnek tiszta fürdője. Ó, mily áldott vagy, ...
5
Üdvözlégy, nagy Szentség, csodák csodája! Éhező lelkünknek édes mannája. Ó, mily áldott vagy, ...
5
6
Üdvözlégy, nagy Szentség, lelkünk vendége! Mennyei karoknak gyönyörűsége. Ó, mily áldott vagy, ...
7
Dicséret, dicsőség Jézus testének, Örökös imádás drága vérének. Ó, mily áldott vagy, ...
6
A III. OLTÁRNÁL Az oltárhoz érve, a Szentséget az oltárra teszi, háromszor megtömjénezi, majd térdet hajtva mondja: P: Krisztus Királyt, Urunkat, aki önmagát adja eledelül nekünk! H: Jöjjetek, imádjuk! Majd a pap, vagy diakónus énekli az evangéliumot: P: H: P: H:
Az Úr legyen veletek! És a te lelkeddel! Evangélium Szent János könyvéből. Dicsőség neked, Istenünk.
Abban az időben Kafarnaumban Jézus így tanított: „Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában, mégis meghaltak. Ez az a kenyér, amely az égből szállott alá, hogy aki ebből eszik, meg ne haljon. Én vagyok az égből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig, amelyet én adok, az én testem a világ életéért. Vita támadt erre zsidók között: Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk? Jézus így felelt nekik: Bizony, bizony mondom nektek, ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem valóban étel, és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad és én őbenne. Amint engem az élő Atya küldött, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, énáltalam él. Ez az égből alászállott kenyér! Nem az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él." Ezek az evangélium Igéi. H: Áldunk, téged, Krisztus! Majd mind letérdelnek, és éneklik: Áldjad, ember e nagy jódat… (Sz. V. U. 109.)
7
P: Mennyei kenyeret adott nekik. H: Angyalok kenyerét ette az ember. Könyörögjünk! Kérünk, Urunk, töltsd be lelkünket istenséged örökkévaló élvezetével, amelyet drága testednek és vérednek mostani vétele már előre jelez. Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké. H: Ámen. Megtömjénezi a Szentséget, közben éneklik: Szent vagy Uram, szent vagy… 3. vers. 3
Tebenned remélek, / Szívemből szeretlek. Készebb vagyok meghalni, / Mint téged megbántani.
Ezt követően áldást ad. A körmenet halad tovább, énekkel: Zálogát adtad ó, Jézus... (Sz. V. U. 142.)
2
Irgalmadban nem vizsgáltad / A mi gyarlóságunkat És ellened elkövetett / Sok hálátlanságunkat. Megmenteni így akartál, / Azért értünk meghaltál, Eltörölvén a keresztfán / Régi adósságunkat.
3
S hogy halálod szent emlékét / Mindennap megülhessük, Hagytad ezt a nagy Szentséget, / Hogy magunkhoz vehessük. Csodálatos kincset adtál, / És közöttünk maradtál. Véghetetlen jóságodért / Add, hogy mindig szeressünk. 8
A IV. OLTÁRNÁL Az oltárhoz érve, a Szentséget az oltárra teszi, háromszor megtömjénezi, majd térdet hajtva mondja: P: Krisztus Királyt, Urunkat, aki az Oltáriszentségben életünk, vigasztalásunk és üdvösségünk! H: Jöjjetek, imádjuk! Majd a pap, vagy a diakónus énekli az evangéliumot: P: H: P: H:
Az Úr legyen veletek! És a te lelkeddel! Evangélium Szent Lukács könyvéből. Dicsőség neked, Istenünk.
Abban az időben: Jézus elment Názáretben, ahol nevelkedett. Egyik szombaton szokása szerint elment a zsinagógába, és ott felolvasásra jelentkezett. Izajás próféta tekercsét adták oda neki. Amikor széthajtotta a tekercset, éppen arra a helyre talált, ahol a következők álltak: ’Az Úr Lelke van rajtam, mert az Úr fölkent engem, hogy örömhírt hozzak a szegényeknek. Azért küldött engem, hogy szabadulást hirdessek a raboknak, és látást a vakoknak: hogy szabadon bocsássam a letiportakat, és hirdessem az Úr kegyelmi esztendejét.’ Jézus összecsavarta a tekercset, visszaadta a zsinagógaszolgának és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. Akkor elkezdte kifejteni nekik: „Ma a ti fületek hallatára teljesedett be ez az Írás." Ezek az evangélium Igéi. H: Áldunk, téged, Krisztus! Majd mind letérdelnek, és éneklik: Uram, Jézus, légy velünk... (Sz.V.U. 150. 1-2. vers)
9
2
Uram Jézus! Tégedet – Szívünk, lelkünk úgy eped, Mert kívüled nem találhat – Sehol biztos nyughelye. Boldog mással nem lehet, – Uram, Jézus, csak veled!
P: Adj, Urunk, kenyeret a mennyből. H: Borod vidámítsa az ember szívét. Könyörögjünk! Kérünk, Urunk, Istenünk, add, hogy az Úr Jézus Krisztus testének és vérének szentsége, amit lelki gyógyulásunkra rendeltél, adjon segítséget jelen életünkben, és szerezze meg nekünk az örök boldogságot. Krisztus, a mi urunk által. H: Ámen. Megtömjénezi a Szentséget, közben éneklik: Édes Jézus, neked élek…(Sz.V.U. 113.)
Ezt követően áldást ad. Lehet énekelni: Győzelemről énekeljen... (Sz.V.U. 280/B.)
10
2
Egykor értünk testet öltött, / Kis gyermekként jött közénk; A keresztfán vére ömlött / Váltságunknak béreként. Most az oltár Golgotáján / Újra itt a drága vér, Áldozat az Isten-Bárány, / Krisztus teste a kenyér. Krisztus, kenyér s bor színében, / Úr s király a föld felett: Forrassz eggyé békességben / Minden népet s nemzetet!
A körmenet vége felé: Téged, Isten, dicsérünk (Te Deum...) (Sz. V. U. 276.) Téged, Isten, dicsérünk, * téged Úrnak ismerünk. Téged, örök Atyaisten, * mind egész föld áld és tisztel. Téged minden szép angyalok, * kerubok és szeráfkarok, Egek és minden hatalmak * szüntelenül magasztalnak: Szent vagy, szent vagy, * erősséges szent Isten vagy! Nagyságoddal telve ég s föld, * dicsőséged mindent betölt. Téged dicsér, egek Ura, * apostolok boldog kara. Dicséretes nagy próféták * súlyos ajka hirdet és áld. Jeles mártírseregek * magasztalnak tégedet. Vall tégedet világszerte * szent Egyházad ezerszerte, Ó, Atyánk, téged * s mérhetetlen nagy Fölséged, S azt, ki hozzánk tőled jött le: * Atya igaz Egyszülöttje, És áldjuk veled * vigasztaló Szentlelkedet. Krisztus, Isten Egyszülöttje, * Király vagy te mindörökre. Mentésünkre közénk szálltál, * szűzi méhet nem utáltál. Halál mérgét megtiportad, * mennyországot megnyitottad. Isten jobbján ülsz most széket, * Atyádéval egy fölséged. Onnan leszel eljövendő, * mindeneket ítélendő. Téged azért, Uram, kérünk: * mi Megváltónk, maradj vélünk! Szentjeidhez végy föl égbe, * az örökös dicsőségbe! Szabadítsd meg, Uram, néped, * áldd meg a te örökséged! Te kormányozd, te vigasztald, * mindörökké felmagasztald! 11
Mindennap dicsérünk téged, * szent nevedet áldja néped. Bűntől e nap őrizz minket * és bocsásd meg vétkeinket! Irgalmazz, Uram, irgalmazz, * híveidhez légy irgalmas! Kegyes szemed legyen rajtunk, * tebenned van bizodalmunk! Te vagy, Uram, én reményem, * ne hagyj soha szégyent érnem!
A TEMPLOMBAN A pap a templomba visszaérve, az Oltáriszentséget az oltárra teszi, megtömjénezi, közben éneklik:
Ezt követően elimádkozza, vagy énekli a szentségi könyörgést: P: Mennyei kenyeret adtál nekik. H: Amely minden gyönyörűséggel teljes. Könyörögjünk! Urunk, Jézus Krisztus, te ebben a csodálatos szentségben kínszenvedésed emlékezetét hagytad ránk. Add, kérünk, tested és véred szent titkát úgy tisztelnünk, hogy megváltásod gyümölcsét szüntelenül élvezzük! Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké. H: Ámen. Áldást ad, majd az Oltáriszentséget visszaviszi őrzési helyére. A kivonulási énekkel ér véget az úrnapi liturgia. 12
