118
SCHEIN GÁ80R
mert rettenetesen gyanakvó volt, - félt, hogy meglopják. (...) Anyám évekig nem volt az utcán: vasárnap is nyitva volt a bolt. Közben, minthogy tűrhetetlen természet volt: korán elkezdődtek nagy küzdelmeink: két egymásra utalt ember iszonyú gyúlölködése. - Szegénység, folytonos betegség, kóros nagyravágyás - halálos veszekedések: ez volt fiatalságom. - Tizenhat éves koromban csúcshurutos lettem - s vérköpésekkel nyavalyogtam. Persze: tizenkét évig egy levegőtlen konyhában laktam. Takarítás, rend - szomorú fogalmak nekem. Anyám így biztatott: »te vagy az én reménységem, - te fogsz engem megmenteni...« S a hálára nevelt. Felnőttem: - s álmodozó, lustálkodó ember lettem - művész természet. "27 A három szöveg párhuzamos olvasása jól mutatja, hogy Füst Milán írásművészetében az intertextuális funkciók szinte visszakereshetetlenül szétszóródnak és feloldódnak a saját szövegvilág lezárhatatlan alakulásában. Ez a szöveguniverzum, amely a Napló vonatkozásában könyvszerűen működik, létmódját tekintve a belső intertextualitás széles terét hozza létre, felszámolva az egyes művek egymáshoz képesti integritását. E belső intertextuális térben az előzetes szövegek megfosztódnak önazonosságuktól, és az allegória alakzatában egy szüntelenül keletkező és lebomló biográfiába íródnak át. Ebben a biográfiában az én a megalkotott szöveguniverzum olyan helyeként mutatkozik meg, amely nem betöltésére, egy jelentésteli azonosság megvalósítására indítja a nyelvi mozgásokat, hanem arra, hogy - a jel azonosíthatatlanságának megőrzésével szüntelenül reflektáljanak: miként tölthető be egyáltalán a hely jelentéssel. A vándorlás, a bolyongás topikus mozgása a belső intertextualitás bonyolult játékait megvalósító Füst-szöveguniverzumnak az a sajátsága, amely alakulásában magát az énszerűséget is kiteszi a folyamatos felülíródásnak. Eközben minden énszerűség és a hozzájuk tartozó nevek, mint itt Aladdiné, kapcsolatba kerülnek a politopikus térbeli alakzattá váló "Füst Milán" névvel. Ezt a nevet építik fel, a belső intertextualitás mintázata szerint rendeződő szövegvilág válik e név kizárólagos biográfiájává. 28 Így azonosítja maga a Napló is az életet a név emlékével: "Megcsaltak minket: azt mondták, hogy célja lesz életünknek ... (oo.) Rettenetes erőfeszítést teszel, hogy nyomod maradjon e földön ... (mert hiszen mit is tennél egyebet?) - s nyomod elenyészik. .. nem is volt a te emléked soha, csak a nevedé egy ideig. "29 Minden műben e szétszóródó, felülíródó, sosem rögzíthető név vándorol, amely minden naplófüzet fedőlapján akkurátusan feljegyezve ott olvasható ("Dr. Füst Milán, tanár, Budapest, VII. Dohány u. 63. III/l7."), és e vándorlás maga lesz a név lezárhatatlan élettörténete.
27 F~st Milán: Teljes Napló, i. m. 1./467.
28 ,Eletrajzom nincs is, csak munkarajzom van' - írja Füst Milán Afeleségem története Gallimard-féle francia kiadásának előszavában. 29 Füst Milán: Teljes Napló, i. m. 11./153.
TERDIK SZILVESZTER
"Unus Dominus, una fides, unum baptisma" (Ef 4,1) A velencei keresztelőkápolnáról
Bevezetés
J.
Ruskin Velence kövei CÍmű művében hosszan méltatlankodik a város közepén álló és a bazár szorításában fuldokló szakrális-művészeti központ, a Szt. Márk bazilika helyzetéről. A pusztulás okozója egyértelműen az emberek érdektelensége. A templom bemutatását a keresztelőkápolna leírásával kezdi: "Alacsony, boltíves helyiségben vagyunk; boltozott, de nem ívekkel, hanem aranycsillagokkal hintett s komor alakokkal tarkázott, apró kupolákkal. Padlója dús mozaik, alacsony, vörösmárvány padkával körítve; falai alabástromból valók, de rongáltak és hullongók, sötétre fogta meg őket az idő; csaknem rom az egész; hellyel-közzel a márványlapok egészen lehullottak, s a repedésekben ki-ki látszik a durva téglarakás, de még ez is szép; a pusztuló repedések tovább eszik magukat az alabástrom szigetei és erős kövei közt, s az idősárgította foltok áttetsző tömbjében - gazdag aranybarna mezőkké sötétültek, mint a tengeri hínár színe, ha a nap mély tengerszínen keresztül reá süt." Majd a "komor alakok" ismertetése után a Krisztus keresztelését ábrázoló mozaikon felbukkanó képi metafora ítélethozataira készteti:"A fejsze belevágva egy gyümölcstelen fába, amely a folyó partján áll: 'Mert a me ly fa gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és tűzre vettetik.' Igen, úgy van bizonnyal: megkereszteltetni a tűzkeresztségben, vagy belé vettetni; szabad a választás minden emberre nézve. A rácsos ablakon még egyre hallik az induló riadása és füleinkben elvegyül az ítélet hangjával, amelyet a vén görög írt volt fel a keresztelő kápolna falán. Velencze választott. Az, aki e környezet alatt nyugszik, a maga idejében más választásra oktatta volna nemzetét; ha az hallgatott volna reá. De ő és tanácsai rég feledve vannak s por lepte be ajakát."l 1 Itt a kápolnában nyugvó Andrea Dandolo dogéra gondol. Ruskin, J.: Ve/ellcze köt/ei. 1897, 83-85. (első kiadás: London, 1851), Geőcze Sarolta fordítása.
-----120
TERDlK SZILVESZTER
.UNUS DOMINUS, UNA FIDES, UNUM BAmSMA'
Hogy a főképp nyelvi szépsége miatt idézett leírásban J. Ruskin a kápolnában nyugvó Andrea Dandolo doge (uralkodott: 1343-1354) oktatásainak említésekor mire gondolt, kevésbé lényeges. A továbbiakban inkább a kápolna belsejét beborító mozaikok néhány részletének gondos elemzéséből megfogható "oktatásra" koncentrálunk, amely szintén a dogéhez és köréhez kapcsolható, hogyha helytálló a mozaikok keltezése, és a kápolna keleti falán található Keresztrefeszítés jelenetében ábrázolt doge azonosítása, akiben a kutatás szinte egyöntetűen Andrea Dandolót véli felismerni. 2 AJ. Ruskin leírása óta eltelt közel másfél század restaurálásai mára szinte teljesen eltüntették a romantikus szerzőt leginkább megigéz ő pusztulás hangulatát.3 A művészettörténeti kutatás viszont azóta se nagyon tud választ adni a mozaikok stílusában és ikonográfiájában a trecento és a korabeli bizánci művészet "haladó" irányzatainak együttes jelenlétéből fakadó feszültségre, amely a stiláris tisztaságot szem előtt tartó kutatásban az egyértelmű dekadencia jeleként csapódott le.4 Pedig éppen a "dekadencia", ez a szokatlan egymásmellettiség teszi figyelemre méltóvá az együttest, több kérdést fölvetve: hogyan férnek meg egymással görög és latin egyházatyák, akik egymás nyelvét "beszélik"; hogyan tudnak együtt élni "tisztán" bizánci és "tisztán" trecento stiláris elemek ugyanabban a képmezőben; honnan származtak a mesterek; milyen történeti szituáció hívta mindezt létre?
A kápolna elhelyezkedése
és díszítése
A velencei keresztelőkápolna a legtöbb itáliai példától eltérően nem különálló épület, hanem a Szt. Márk bazilika (épült: 1063-94) déli oldalához simuló belső kápolna.5 Főbejárata délen, a Szt. Márk térről nyílik, és az előcsarnokba (antibattistero) vezet, amelynek dongaboltozatát a dánieli jövendölésekből ismert Ősöreg tondója (Dán 7,9) és nyolc félalakos próféta mozaikképe borítja. Utóbbiak részben az alattuk megjelenített, Jézus gyermekségtörténetéből ábrázolt eseményekhez (Mágusok Heródesnél, Királyok imádása, József álma, Menekülés Egyiptomba, Betlehemi gyermekgyilkosság) kapcsolódnak, a kezükben 2 Scarpa, G. R.: I nlOsaici del secolo XIV nel battistero e nella cappella di Sant' Isidoro. In San Marco. A cura di R. Polacco. Venezia, 1992, 265-85. 3 Ruskin késóbbi közbelépéseinek is köszönhetó, hogy az 1870-75 közötti restaurálás nem volt teljesen végzetes. A restaurálás módszerei elleni tiltakozását 1877ben St. Mark's Rest CÍműírásában foglalta össze. Cook, E.T.: The life of John Ruskin. London, 1911, II. 304. 4 V. Lazarev a nyugati elemek jelenIétét a már Velencébe letelepedett görög mesterek művein érződó helyi hatásként és a hanyatlás jeleként értelmezte. Stílusukat .ibrido e decadente'-nek titulálta. Lasareff, V.: La storia della pittura bizantina. Torino, 1967, 406. 5 Építéstörténete még ma sem tisztáwtt, valószínűleg a 12. és a 14. század folyamán nyerte el mai formáját. Vio, E.: Dai restauri del batnstero della basilica di San Marco, alcune indicazioni per la faedata sud. In Scienze e tecnica del Restauro della Basilica di San Marco. Atti del Convegno Internazionale di Studi Venezia, 16-19 maggio 1995. A cura di E. Vio e A. Lepschy, Venezia, 1998,515-527.
121
tartott tekercsek próféciáinak köszönhetően. Az előcsarnok keleti falán nyitott árkádíven keresztül, amelynek belső oldalát a négy evangélista ábrázolása díszíti, lehet bejutni a két kupolával fedett belső kápolnába. A nyugati kupola alatt hatszögletű talapzaton keresztelő medence áll (16. századi), a kupolában pedig Krisztus és az őt körülvevő 12 keresztelő apostol ad vizuális nyomatékot a hely funkciójának. 6 A csegelyeken négy keleti egyházatyát találunk, akik meglepően pontosan bemutatott bizánci liturgikus ruhákat viselnek, és kezükben a keresztelésről szóló latin(!) szöveget tartanak. A következő, az oltár tere fölé magasodó keleti kup ol ában a szeráfok között trónoló dicsőséges Krisztust jelenítették meg a kilenc angyali kartól övezve, akiket az emberekért végzett szolgálatuk egy-egy jellegzetes aktusában ismerhetünk meg. A csegelyeken a ~égy nyugati egyházatya, latin ornátusban auktorként ábrázolva, válluk mögött inspiráló angyalokkal, könyvükbe görögül(!) írva tolmácsolja az isteni bölcsességet. A kápolna oldalfalain Keresztelő Szent János életútját kísérhetjük figyelemmel, amelyet az oltár feletti keleti falon a Keresztrefeszítés kompozíciója szakít meg, az előcsarnokban pedig a Krisztus megkeresztelése jelenetben kapcsolódik össze vizuálisan a Messiás történetével.
A nyugati kupola A longitudinális térnek centrális benyomást kölcsönző kupolák hatását erősíti a kápolna közepére helyezett keresztelőmedence. A medence fölé boruló kupola dekorációja ikonográfia ilag tükrözi a tér szakrális funkcióját, és a kupola térszerkezetének köszönhetően, a teljes dekorációs programtól függetlenedve önállóan is tudjuk értelmezni. Az egész kupolát betöltő kompozíció egyedi megoldásnak tűnik: a Krisztus mennybemenetelét ábrázoló jelenet képstruktúrájába az apostolok szétküldésének eseményét, és a már keresztelő apostolokat integrálták Márk evangéliumából kiindulva. ("Az Ur Jézus, miután szólt hozzájuk [ti. keresztelési parancsot adott), fölvétetett a mennybe, és ül az Istennek jobbja felőL") A kupola közepén ghirlanddal keretezett tondóban, arany háttér előtt, Jézus Krisztus két vörös (szivárvány) íven trónoló alakja tűnik fel. Arcát háromnegyedprofilbólláthatjuk, fejét enyhén jobbra hajtja. Világosbarna haj fürt jeit arany mozaikszemekkel tették ragyogóbbá. Kezét széttárva, jobbjával áldást ad, baljában zászlót és irattekercset tart. Akigöngyölített rotulus a tondó körformájához igazodva felfelé ível, aminek köszönhetően a Krisztus feje mögött lobogó fehér zászló szinte a tekercs meghosszabbításának tűnik. Ez utóbbi felirata Márk evangéliumából származik: EUNTES IN MU[NJDU[M) UNlVE[RJSUM PREDICHATE EVANGELIUM OM[N)I CREATURE Q[U)I CREDID ERIT [ET) BAPTIZATI (6APTIZATUS) (Mk 16, 15-16). 6 A képeket és feliratokat közlik: Basilica patriarcaieSan Marco in Venezia: I Mosaici, la Storia, l' IlIuminazione. A cura di: Demus, O., Doriga, W., Niero, A., Perocco, G., Vio, E., Milano, 1991, II. 187. sk. (továbbiakban: San Marco 1991).
122
TERDlK SZlLVFSZTER
"Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik (az üdvözül)".? Krisztus jobbja alatt az IC, balja felett pedig az XC betúket, görög nevének rövidítését olvashatjuk. Kezén és lábán a szenvedés nyomai jól kivehetők. Vörös és kék ruházatát arany mozaikszem ekkel tették plasztikussá és tündöklővé, csak a legfontosabb kontúrok készültek az alapszínnél sötétebb árnyalatokból. A Krisztus-figura nem a nyugaton megszokott Apostolok szétküldése-jelenetek középen álló, hanem a bizánci Mennybemenetel ábrázolások mandorlával övezett, szivárványon trónoló Jézusával mutat rokonságot,8 s csak néhány részlete tér el a bizánci formanyelvtől, mint a baljában tartott zászló és tekercs, valamint fejtartása. A szétküldés evangéliumi eseménye a közé.rkor folyamán külön ünnepet is kapott, Divisio Apostolorum néven. A téma leghíresebb és legismertebb (típusteremtő) megjelenítése a lateráni Triclinium apszismozaikja, a reneszánsz építkezések miatt lebontott pápai palota, jelenleg a Sancta Sanctorum oldalába áthelyezett részlete. Megmenekülését nemcsak művészi értékének, hanem a pápai hatalom legitimitását kifejező programjának köszönhette. A III. Leó pápa (795-816) idejéből származó együttes a mátéi párhuzamos hely (Mt 28,16-20) ábrázolása. A föltámadt Krisztus az apszis közepén állva megáldja a két oldalán hatos csoportba rendezett tanítványokat, keresztelni küldi őket. Krisztus szavait az együttes alá írták fel, áldó jobbja alatt pedig, Rómához méltóan, Péter apostol áll (Velencében pedig a várospatrónus Márk).10 Krisztust Velencében a tizenkét apostol ábrázolása övezi, akik már egy másik idősíkba "előre lépve", a mennybemenő Krisztus parancsát teljesítve, különböző népeket keresztelnek. Jézus áldó jobbja által kijelölt irányban, Márk evangélistával indul a sor, aki Mestere áldó kezével megjelölt sugáron foglal helyet. A tizenkét kis jelenet felett olvasható az apostolok, a tartomány vagy város neve, ahol éppen keresztelnek: Márk Alexandriában, János Efezusban, ifjabb Jakab Júdeában, Fülöp Frígiában, Máté Etiópiában, Simon Egyiptomban, Tamás Indiában, András Achaiában, Péter Rómában, Bertalan Indiában, Tádé Mezopotámiában, Mátyás Palesztinában. Az apostolok kiválasztásakor nem a bizánci hagyományt követték, mivel sem Pál apostol, sem Lukács evangélista nem jelenik meg (ők általában Júdás és Tádé apostol helyett szoktak állni). Márk kedvéért
7 San Marco 1991,II.185. 8 Horn,G.: Das Baptisterium derMarkuskirclle in Venedig. Baugescllicllte und Austattung.
FrankIurtam Main,1992,133. 9 A 11. században,franciaés német nyelvterületenvezettékbe az ünnepet, július 15-rehelyezve.Katzenellenbogen,A.: 71le Separation of til e Apostles. In Gazette des Beaux-Arts, 91 (1949),86.,90. 10 A LaterániTricliniummozaikjánaktörténetétés főbbértelmezéseitösszefoglalja: Fragmenta Picta - Affreschie mosaicistaccatidel medioevoromano.Acura di: M. Adolomo,Roma,1989-1990,189-196.
.UNUS DOMINUS, UNA FIDFS, UNUM BAPTISMA"
123
viszont elhagyták az idősebb Jakab apostolt, míg Mátyás szerepeltetése egyedi megoldásnak tűnik.ll Mind a tizenkét jelenet ugyanazt a kompozicionális sémát követi: az apostolok meglehetősen változatos pozitúrában állnak, és az előttük elhelyezkedő medencében ülő meztelen férfit keresztelik, akinek csak feje és mellkasa bukkan elő. Az egyes epizódok hátterét adó sematikus városképek előtt az apostolok magasságának kb. kétharmadát elérő figurák állnak különböző viseletekben, mintegy a szertartás nézőiként vagy segítőként, hiszen több jeleneten kendőt tartva kezükben várják a megkeresztelteket. Az imént vázolt kompozíciós séma jelenik meg a konstantinápolyi Hágia Sophiából származó, Teológus Szt. Gergely beszédeit tartalmazó kódex egész oldalas miniatúráján (9. század), amelyet a homiliában tárgyalt Mt 28,16-20 szakasz ihletett.12 A miniatúra különlegessége, hogy az ábrázolás felső sávját az apostolok és az őket megáldó Krisztus tölti ki (a laterani Tricliniummal megegyező kompozícióban), míg alattuk három sorba rendezett, tizenkét kis négyzetes mezőben a parancsot teljesítő, keresztelő apostolok ábrázolásait láthatjuk. Az egyes jelenetek kompozíciója azonos: a különböző formájú medencékben nyakig ellepett meztelen alakok bukkannak elő, mögöttük egységesen fehér ruhába burkolózott, kezükben kendőt tartó segítők állnak. A művészettörténeti kutatás ezekben a kis képekben véli felfedezni a velencei keresztelő apostolok előképeit.13 Talán nem kell mindenképpen közvetlen hatást feltételeznünk, mivel a séma hasonlósága ellenére Velencében az egyes részletformák sokkal nagyobb változatosságot mutatnak. Azonban érdemes megjegyeznünk, hogy az apostolok szétküldése jelenetnek a velencei mellett ez az egyetlen olyan ábrázolása, amelyen a keresztelő !lpostolok is szerepelnek. Ugy tűnik, hogy, Krisztushoz hasonlóan, az apostolok elhelyezésének módja, gesztusaik sokfélesége a bizánci Mennybemenetel-ábrázolások apostolaival mutat rokonságot, ahol a pozitúrák változatossága dinamikát kölcsönöz a kompozíciónak, érzékeltetve az eltávozó Urat látó tanítványok felindultságát. Ez a rokonság magyarázhatja a nyugati kupolában megjelenített apostolok olyan pózait, amelyek nem állnak összhangban az egyes jelenetek belső logikájával: többen elfordulva a keresztelendőtől hátranéznek, vagy a keresztelő mozdulattól függetlenedve lendületesen előrelépnek, szétfeszítve saját képmezőjük határait. Előzményként elég a Szt. Márk bazilika középső kupolájának 1106 után készült monumentális 11 Pincusellenbenazt állítja,hogyitt teljesena bizáncisorozatotkövetteK.Pincus, D.: Geograjia e politica nel battistero di San Marco. La cupola degli apostoli. In Storia dell' Arte Mardana: Atti del Convegno Internazionale di Studi-1994. Venezia,1997,
465. 12 Paris,BiblNat,Gr. 510.fol.426v.Brubaker,L.: Vision and Maening in Ninth Century Byzantium - Image and Exegesis in the Homolies of Gregory ofNazianzus. Cambridge, 1999,243-245. 13 Ezt a kapcsolatot már Horn megfigyelte.Horn, i. m. 136. Pincus még azt ~.s feltételezi,hogy ebben az időben ez a kódex Velencébenlehetett és közvetlenul hatott a mozaikokra.Pincusi. m. 472.
124
TERDJK SZILVFSZTER
.UNUS DOMINUS, UNA ADES, UNUM BAPTISMA'
Mennybemenetel-mozaikjára
gondolnunk, ahol az apostolok kezüket felemelve, fejüket hátravetve, a nézőknek hátat fordítva, ide-oda lépkedve kémlelik az eget. Néhány apostol megformálásában konkrét hatás is kimutatható a keresztelőkápolna kupoláján. Mátét mindkét helyen dinamikusan lépő mozdulatban látjuk, talpát alulnézetben szemlélhetjük; Tamás apostol teljesen háttal áll, arca tökéletes profilból látszik; Péter apostol monumentálisnak hat, frontálisan ábrázolva, kezében a két kulcsot és a végén kereszttel díszített hosszú pálcát tart.14 A nyugati kupola mozaikját az apostolok mellett álló, az egyes népek képviselőiként megjelenített alakok is különlegessé teszik. "Egzotikus" voltukat ruhájukkal, foglalkozásukkal, mint a Péter melletti római katona, vagy különleges pozitúrájukkal érzékeltették, mint a Mátyás mellett álló, hátraforduló figura esetében. A különböző etnikumok ábrázolásának nagyobb hagyománya ismert a bizánci múvészetben, mint Nyugaton. Különösen az Octateuchusak és a Psalteriumak miniált változataiban találkozunk velük.15 Az újszövetségi témák közül a Pünkösd vagy a prédikáló apostolokat ábrázoló kompozíciók mellékszereplői nyújtottak kiváló lehetőséget a népek bemutatására. Ez a két jelenet össze is kapcsolódhatott, amint azt a konstantinápolyi Szent Apostolok templomában, a nyugati kereszthajó kupolájában, csak leírásból ismert ábrázolása mutatta, ahol mind a Pünkösd, mind a tanító apostolok mellett feltűntek a népek képviselői is.16 Talán ez a bizánci példa ihlette a Szt. Márk bazilika főhajój ának nyugati kupolájában a Szentlélek eljövetelét bemutató nagyszabású kompozíciót (12. század második fele), amelyen az Apostolok Cselekedeteiben, a pünkösdi csoda résztvevőiként emlegetett népekre utalva (ApCsel 2,9-11), az ablakok között kettesével elhelyezett egzotikus figurák kísérik a jelenetet. A fejfedők, a ruháztatok változatossága itt is szembetűnő, bár a keresztelőkápolna e tekintetben felülmúlja feltételezett mintaadóját. A két kupola közötti rokonság több motívum estében is megfogható: a mezopotámiai férfi köntösének formája és csúcsos, kúp alakú kalapja rokonítható egymással, a rómaiak esetében pedi mind a két helyen a katonákat vélt ék a legjobb karakterfigurának.l A Szt. Márk bazilikában más keresztelő apostolokat bemutató ábrázolásokkal is találkozhatunk, amelyeken az egyes népeket szimbolizáló csoportokban különféle egzotikus ruhákban jelennek meg
9
14 Demus, O.: 71le Mosaics o/San Marco in Venice. 1984, 1/1. 54. Fig. 252. Fig. 254. Fig. 260. 15 Az illusztrációk a Zsolt 18,5 vagy a Zsolt 85,9 versekhez tartoznak. Katzenellenbogen, A.: 71le Central Tympanum at veze/ay - Ils Encyc10pedic Meaning and its Re/ation to the First Crusade. In Art Bulletin, 31 (1944),147. 43-as jegyzet. 16 Az együttest Nikolaosz Meszaritesz efezoszi metropolita (1163/64-1214) ekphrasiszából ismerjük. Kiadta: Heisenberg: Aposto/kirche. Leipzig, 1908. Idézi: Lexikon der christlichen Ikonographie, Freiburg im Bresgau, 1968, I. 170. Pincus szerint ez lenne a párizsi Gr. 510. ábrázolásának előképe, de azt nem veszi figyelembe, hogy keresztelő apostolokat nem említenek a leírások. Pincus, i. m. 472. 17 Demus i. m. 1/ I. 148-149. 1/11. Fig. 193. Fig. 185.
125
a keleti népek képviselői, de "népspecifikus" jellegzetességek nem nagyon különíthetők el.18 A fejfedők változatossága, a gazdag arany mintázattaI és hangsúlyos arany paszomántokkal ellátott köntösök alapvetően bizánci mintaképekben gyökereznek, és viselőjük előkelőségére utalnak. Ez összefüggésbe hozható az apostol-missziók legendáival, melyek rendszerint az apostolok által megkeresztelt előkelőkről számolnak be. A Mátyás apostol mellett, különösnek tűnő pózban, a nézőnek háttal álló, de profilban ábrázolt figura sem páratlan. Tömegjelenetekben gyakran előfordulnak hasonló alakok a bizánci festészetben.19 Az ikonográfia forrásterületeire és a stiláris összefüggésekre tett utalásokból jól látszik, hogy az apostolokat készítő mesterek főképpen a bizánci képi hagyományból merítettek, de nem hagyták figyelmen kívül a helyi előzményeket sem, Az O. Demus által "pseudo realizmus"-nak nevezett, a műalkotásokon a nép-specifikumokat is hangsúlyozó sajátosan velencei jelenség, amely a közönség igényének eleget tevő mesterek hagyományok ból építkező kreatív fantáziáján.?k az eredménye, jól kimutatható a nemzetek ábrázolásában. Osszegezve megállapíthatjuk, hogy a nyugati kupolában a hagyományos bizánci Mennybementel-ábrázolások - kupolákban gyakori - sémájának alkalmazása során a mintakép fő elemei, vagyis a mozgalmas apostolfigurák, nem alkotnak teljes egységet a hozzájuk rendelt mellékfigurákkal, amelyek egy statikusabb kompozícióhoz kötődnének. Az összhatásában mégis érzékelhető vizuális egység megteremtését és a disszonanciának mozgalmassággá szelídülését a kupola centrális kompozíciót igénylő formája és homorú felülete is elősegítette.
Missio Apostolorum Az együttes kompozicionális és stiláris hagyományait vizsgálgatva megfogható volt a bizánci előképek - gyakran helyi források által közvetített - hatása. Ikonográfiailagviszont tisztán nyugati elemnek számít a Krisztus kezében tartott zászló, amelyet függőleges irányú zöld levélfüzérek - talán olajfa levelei - díszítenek, a végét pedig három bevágás tagolja szalagokra. A kora középkortól kezdve győzelmi szimbólumként értelmezhető jelkép gyakran a 23. zsoltár 7. versében említett, a mennybemenő Krisztussal azonosított Rex Glariae koronával és pajzzsal megjelenített alakjának attribútuma lesz a zsoltárillusztrációkban. 20 Ennek ellenére a Mennybemenetel jelenetén a Krisztus kezében ábrázolt zászlók száma elenyésző, bár a 12. századtól kezdve ismerünk néhány példát. 21 18 PI. Szt. Márk a Cappella San Pietróban (1106 előtt). Demus, i. m. 1/11. Fig. 40. 19 Konstantinápoly, Chora templom, a Gyermekgyilkosság jelenetén. Underwood, A-U.: 71le Knriye Djami. New York, 1966, II. Fig. 107. 20 PI. az Utrechti Psaltériumban (823 előtt). Utrecht Univ. Ub. MS. 32. fol. 13v. van der Horst, K.: 71le Utrecht Psalter in Medieval Art. Westrenen, 1996, 24., 79. Fig. 65. 21 Schiller, G.: Ikonographie der Christlichen Kunst. III. Gütersloch, 1971, Fig. 500.
126
TERDlK SZILVESZTER
D, Pincus a kupolában látható Krisztus és az apostolok együttesét a lateráni Triclinium értelmezési hagyományainak analógiájára Velence 14. századi politikai törekvéseinek fényében magyarázta. A zászlóval megjelenő Krisztus ennek értelmében a velencei állam allegóriájává lépett elő, mialatt az apostolok tevékenységei a kereskedői hatalom megszerzésére törekvő állami apparátus és sereg törekvéseinek szimbólumaivá lettek. A titulusokban felsorolt földrajzi helyek pontosságát a velenceiek éppen ekkor kibontakozó geográfia i érdeklődéséből vezette le, azt állítva, hogy az említett helyek térképre vetítésével a velencei kereskedelem által érintett területeket kapjuk.22 Valójában az apostolok térítésének említett helyszínei adottak voltak a hagiográfiai és történetírói hagyományból, bár az tényleg nem világos, hogy a több helyen is térítő apostolok esetében miért éppen az itt szereplő helyszínek mellett döntöttek. 23 A Krisztus kezében tartott zászló talán Krisztus metaforájaként is értelmezhető. A keresztelőkápolna előcsarnokának dekorációjában a próféták között megjelenő gyermek Krisztus-királynak csak a mágusok számára felfedett titka most a megdicsőült Messiás-király uralmának világraszóló meghirdetésében teljesedik ki. Nem csupán egyszerűen fogadja a népek hódolatát, hanem az apostolok misszióján keresztül ő maga indul keresés ükre, hogy tanítványaivá tegye őket. A metafora Izajás jövendölésén alapszik. Miután a próféta ismertette Jessze s~rjadékának (aki Krisztus) uralmát, a messiási király mintegy az Ur zászlajaként jelenik meg: "Ez történik majd azon a napon: Jessze sarja a népek zászlajaként (Vulgata: signum) áll, őt keresik a nemzetek, és nyughelye (sepulcrum) di<;sőséges lesz. Ez történik majd azon a napon. Kinyújtja majd az Ur másodszor is kezét, hogy visszahozza népe maradékát, mely megmarad Asszíriából és Egyiptomból, Paroszból, Etiópiából és Elámból, Sineárból, Hamatból és a tenger szigeteiről." (Iz 11,10-11). A Glossa Ordinaria (12. század) a feltámadt Krisztust látja a zászló jelképe mögött, a sepulcrum szót pedig Jézus jeruzsálemi sírjára szóló utalásként értelmezik. A 11. vers magyarázataként a népeket térítő 12 apostol missziós tevékenységét említi, akik által az Ur összegyűjtötte választottainak maradékait, ahogyan a nyugati kupolában is lát juk. 24 22 Itt H. Belting elemzésére hivatkozik, aki a pápák imperium cltristianumra való igényét látta érvényesülni az együttesben. H. Belting: Die beiden Palastaulen Leos. III im Lateran und die Entsteltung einer piipstIíclten Programmkunst. In FTÜltmitte1a1terIíclteStudien, XII. (1978.) 55-83. Idézi: Pincus, i. m. 462-467. 23 Mátyás szerepeltetésével a SzenÚöldön téritó apostolok számát növelték, talán hogy a visszaszerzési kísérletek legitimitását erósítsék. 24 .Ecce positus est hic in ruinam, et in resurrectionem multuorum in Israel, et in signum cui conrodicetur (Luc. 11). Qui consurget, ut sit princeps: .Íme ide állíttatott (ti. Krisztus) sokak romlására és feltámadására Izraelben, és jelként (zászlóként), amelynek ellent fognak mondani (vö.: Lk 11). Aki fel fog támadni, hogy fejedelem legyen: Patrologia Latina 113, 1251. A 11. vers a megmentett népmaradékhoz fűzi hozzá: •Tradunt enim historiae quod apostoli toto orbe diffusi praedicaverunt Evangelium, et quidem Persas, Iudosque penetraverunt, ut Aetiopia manum daret Deo: .A történetek pedig elbeszélik, hogy az apostolok az egész világon szétszóródva hirdették az evangéliumot, s mind a perzsákat és zsidókat bejárták egyesek, hogy Etiópiát Isten kezébe adják.' PL 113, 1251.
.UNUS DOMINUS, UNA FIDES, UNUM BAPTISMA'
127
Feltételezésemet igazolhatják a szóban forgó szentírási helyen nyugvó Jessze-mja-ábrázolások olyan ritka változatai, amelyeken a prófétákon és ószövetségi királyokon kívül az apostolok is megjelennek. Egyik egészen korai példája az 1180-90 között készült nagy Canterbury Psalterium miniatúrája, amelyen az uralkodói attribútumokkal ellátott Krisztus clipeusa mellett Péter és Pál apostol is megjelenik a prófétasor záróképeként. 25 A kép értelmezését segíti Szt. Pál rómaiakhoz írott levelének részlete, miszerint a Dávid nemzetségéből származó Jézustól, akit Isten hatalmas fiává rendelt a feltámadás által, az apostolok _minden néphez megbízást kaptak, hogy engedelmeskedjenek az O dicsőségére. (Róm 1,1-7.) Krisztus és az apostolok együttese tehát egy Traditio legis jelenetet alkot, amelyben a könyvet és botot tartó Mester Jessze-sarja királyságának terjesztőiként küldi az apostolokat. Hasonló gondolatmenetet tükröz az orvietói dóm 14. század el~én készült második homlokzati pillérének Jessze-fa-ábrázolása is. 6 Az együttes eddigi ikonográfiai elemzései kevés figyelemre méltatták a középső három sáv prófétaábrázolásai mellett, a két szélen található hat-hat figurát, akiket tanító, gyóntató apostolokként határoztak meg. Némelyik előtt meztelen félalakok tűnnek fel, ami arra utal, hogy keresztelő apostolokat is láthatunk. Kétségtelen, hogy a pápai udvar ideológiája is érvényesült a kompozíció bővítésében, amely az egyházi tekintélyt, a szentségeket és a papságot elvető eretnekekkel szemben és az egyházon belüli megosztottság ellen a támadott intézmények apostoli eredetét kívánta demonstrálni, mint Krisztus messiási királyságának hatékony eszközeit. 27 Az izajási hely miközben az egyház üdvösségközvetítő szerepét demonstrálja, korabeli politikai jelentéstartalommal is telítődött. A történeti szituáció ismertetése után talán majd érezhetünk politikai vonatkozásokat a keresztelőmedence felett helyet kapott, több hagyományos kompozíció elemeit ötvöző képi invenció ban, de nem feledkezhetünk el a Szentíráson és a Iiturgián nyugvó eszkatalogikus jelentésrétegeiről sem. Utóbbit tömören foglalja össze a rendszerint a keresztelőkápolnában zajló nagyszombati vízszentelési szertatás imájának a Szentlélek leküldését kérő első szakasza: "Respice Domine in faciem Ecclesiae tuae, et multiplica in ea 25 Paris, Bibl.Nat. MS lat. 8846. fol. 4r. Nigel, M.: Early GotlticManuscripts Illuminated in the Britislt IsaIes. London, 1982, IV. 47-49. Fig 1, 2-7. A canterbury székesegyháznak volt egy kandelábere is, amelyet az újkori források 11. század véginek, vagy 12. század eleji darabnak tartottak. (Bár ezek a típusú kandelláberek, amelyeket jesszének is kezdtek nevezni, csak a 13. századtól jelennek meg.) Ducange 1733-as Glossáriumában a tárgyról írja: .Seriem genealogicam Jesu Christi, juxta Isaiam c. 45. et S. Pauium ad Roman. Cap. I.' Ami arra utalhat, hogy a kandelláberen az apostolokat és a népet is hangsúlyosan ábrázolhatta, ha a leírásnál ezzel a két hellyel tudta értelmezni. Watson, A.: TIleearly Iconograplty of tlte Tree of jesse. London, 1934, 71., 75. 26 Az együttest 1295-1310 közé datálják. Middeldorf Kosegarten, A.: Die Domfassade in Oroieto. München, Berlin, 1996,53-54. 27 Taylor csak tanító és gyóntató apostolokról ír, a keresztelés lehetóségét nem érinti. Taylor, M. D.: AHistoriated Treeofjesse. In Dumbarton Oaks Papers, 34/35 (1980/81), 157-58.
128
TERDlK SZILVESZTER
regenerationes tuas; qui gratiae tuae affluenti impetu letifieas civita tem tuam; fontemque; baptismatis aperis; toto orbe terrarum gentibus innovandis: ut tuae majestatis imperio, suma t unigeniti tui gratiam de Spirptu Sancto." "Tekints, Uram, egyházad orcájára, és sokasítsd meg benne az újjászületéseidet, Te, aki kegyelmed áramló özönével megörvendezteted városodat; és a keresztelés forrását feltárod, az egész földkerekségen a népek megújítására, hogy a te fölséged birodalmában elnyerje a Szentlélekből a te egyszülötted kegyelmét."28
Keleti egyházatyák A kupola észak-nyugati csegelyében Aranyszájú Szt. Jánossal indul az egyházatyák négyese. Fiziognómiája és arca a bizánci művészetbői ismert aszketikus vonásokat tükrözik: hajlott hát, magas homlok, rövid barna haj és körszakáll. Ruházata a korabeli bizánci liturgikus öltözetek újabb és hagyományosabb darabjaiból áll. Sötétkék, aranyszínű görög keresztekkel átszőtt szakkoszt visel. Ezt a ruhadarabot a 13. századtól kezdve adományozta a császár bizonyos főpapoknak, de képi ábrázolásai a 14. században még bizánci területen is ritkák.29 Felirata: S IOH[ANN]ES GRISOSTOMUS PAT[RIAR]KA. Talán titulusa kapott vizuális nyomatékot az aprólékosan pontos öltözet-ábrázolássapo Maga elé tartott tekercsén a következő felirat szerepel: REGNUM INTRABIT QUE[M] FONS PURUS ANTE LAVABIT - "Az fog bemenni az országba, akit előbb megtisztít a forrás." Vele szemben, a délkeleti csegelyben áll Teológus Szent Gergely. Testtartásában szinte Szt. János tükörképe, arcvonásai viszont különböznek. Kopaszodó, ősz haja rövid, szintén ősz szakálla ellenben hosszú. Öltözéke a Szt. Jánoséval egyező, csak szakkoszának mintázata nagyobb elemekből tevődik össze. Felirata: S GREGORIUS NAZANZENUS. Magában a titulusban nem történik utalás főpapi tisztére, de öltözetéből a Szt. Jánoséval összevetve megállapíthatjuk, hogy szintén pátriárkaként kívánták ábrázolni (ő is volt Konstantinápoly érseke). Tekercsének felirata: QUOD NATURA TULlT XPS BAPTISMATE CURAT - "Amit a természet hozott, Krisztus meggyógyítja a keresztséggel."
28 Officium Haebdomadae Sanctae secundum consuetudinem Ducalis Ecclesiae Sancti Marci Venetiarum. ADominica Palmarum usque ad Diem Paschae inclusive ad antiquum ritum et integritatam restitutum. Venezia, 1667,193. 29 Kazdhan, P. (szerk.): 'Die Oxford Dictionary ofByzantium. New York, Oxford, 1991, I. 1830. Szt. Jánoséhoz hasonló mintájú bizánci készítésú példány maradt fenn Moszkvában 1322-001 (Kreml Múzeum). Bank, A.: Byznntine Art in tlle Collection of SOIJjetMuseums. Leningrad, 1985,325. Fig. 295. 30 Valójában Szt. Jánost még nem nevezték pátriárkának és a bizánci liturgia sem nevezi annak, hanem Konstantinápoly érsekének (archiepiscopos). A címek hangsúlyozása talán azzal függ össze, hogy 1204 óta Velence adta a konstantinápolyi latin pátriárkát, akik tehát elődeiket tisztelhették a két atyában. A patriarkátusról: Carile, A.: Partitio terrarum Imperii Romanie. In Studi Veneziani. VII (1965),125-130.
.UNUS DOMINUS, UNA FIDES, UNUM BAPTISMA'
129
A délnyugati csegelyben láthatjuk a dús fekete hajat és hosszú fekete szakállat viselő Nagy Szt. Bazil atyát. Testtartása a többiekével egyező, ruházata részben eltérő. Nem szakkoszban, hanem a régebbi bizánci hagyománynak megfelelő egyszerűbb püspöki ornátusban ábrázolták. Titulusa: S BASILIUS EP[ISCOPU]S. Tekercsében a következő szöveg olvasható: UT SOLE EST PRIMUM LUX MU[N]DI FIDE BA[P]TISMUM - "Miként a Nap fénye a legfontosabb dolog a földnek, akképpen a keresztség a hitnek." Szt. Atanáz az északnyugati csegelyben foglal helyet. Kopaszodó fején haja rövid, ősz szakálla hosszú. Ruházata az apróbb részletektől eltekintve Szt. Baziléval egyezik, miként testtartása is. Felirata: S ATHANASIUS. Szt. Baziltól eltérően hiányzik az egyházi rend megjelölése, de akárcsak a pátriárkák esetében, az egyik kép feliratának segítségével a másik ábrázolt szent címével is tisztában lehetünk az öltözetek egyformaságának köszönhetően. Tekercsének felirata: UT UNUM EST NUMEN SIC SACRO MUNERE FLUMEM -"Miként egyetlen az Isten, akképpen egyetlen a víz a szent szolgálatnak." Az egyházatyák tekercsében tartott feliratokról G. Horn megállapította, hogy nem az atyák műveiből származó szó szerinti idézetek, hanem hexameterbe szedett parafrázisok, vagy teljesen más eredetű szövegek. 31 Pontos származási helyüket nem ismerjük, de műfajukról elmondható, hogy a népszerű, moráli s vagy teológiai tartalmú sententia1<.raemlékeztetnek. 32 A könnyen megjegyezhető, a keresztelés teológiai tartaImát és szimbolikáját összefoglaló versikék közvetlenül ide készülhettek. A sententia műfaj Velencében is népszerű volt, még a történeti jellegű munkák ba is bekerültek sententia-csokrok. Marin Sanudo velencei szenátor (1270 k.-1344) a 14. század első évtizedeiben írt, és 1321-ben XXII. János pápának ajánlott, a keresztes hadjárat újraindítását propagáló Liber Secretorum Crucis című művében, a II. könyv végén közöl jó néhány rövid mondást (köztük egyet Aranyszájú Szt. Jánostól is). Meg is állapítja róluk, hogy a megtérő népek számára jól összefoglalják a keresztény tanítás lényegét.33 Bár arról sem felejtkezhetünk meg, hogy a titulusok önmagukban is önálló műfajjá lettek, gyakran továbbörökítve az antik epigrammaköltészet szabályait is. A bizánci művészetben a fentebb leírt testtartással az oltártérben szoktak jelen lenni az egyházatyák, általában az apostolok áldozása
31 Horn, i. m, 145. 32 A múfaj eredetéről és használatáról röviden: Strayer, J. R. (szerk.): Dictionary of tlle Midd/e Ages. 10. New York, 1988,189-192. 33 .Sapientia est, non eloquia Dei scire; sed secundum eloquia Dei vivere. Chrysostomus: • Quando gentiles ad Dei Ecclesiam veniunt, ut fiant Christiani, inter alia Dei praecepta quae leguntur, finaliter sic concluditur.' .A bölcsesség: nem csak ismerni Isten beszédét, hanem Isten beszédei szerint élni. Aranyszájú'. .Amikor a népek Isten egyházához járulnak, hogy keresztények legyenek, Isten egyéb parancsai között, amelyeket olvasnak, végül is (oktatásuk) így foglaltatik össze: Marin Sanutus Torsellus: Liber secretorum fide/ium Cruds super Terrae Sanctae recuperntione et conservatione quo et Terrae Sanctae !listoria ab origina/e. Gesta Dei per Francos, II. Szerk.: J. Bongars, Hanoviae, 1611,96.
I
-----130
131
TIRDlK SZILVESZTER
.UNUS DOMINUS. UNA FIDES. UNUM BAPTISMA'
jelenet alatt,34 ahol a kezükben tartott tekercsekkel (legtöbbször a liturgiából vett feliratokkal) kommentálják az eucharisztia alapításának és első kiosztásának jelenetét. Velencében a program alkotói vagy megrendelői számára példaértékű lehetett ez a koncepció, amikor az oltártér megszokott dekorációjának analógiájára a keresztelés liturgikus tere fölé magasodó kupola díszítés ét úgy alakították, hogy a misztérium alapító igéinek átadását, és az apostolok által történő első kiszolgáltatását bemutató jelenetcsoport "körül", az oltárapszisokban megszokott formában ábrázolták az irattekercseikkel kommentáló szent püspököket a csegelyeken. Mintegy érzékeltették a szentségek alapítása és újbóli kiosztása közötti kontinuitást, melynek biztosítékai a Szentlélek kegyelméből az egyház életében működő apostolutódok.
megtestesítői az egyházatyák. 36 Velencében nagy valószínűséggel ehhez hasonlóan gondolkozhattak a program alkotói is, akik a görög és latin atyák megjelenítésekor a hagyományok különbségeit demonstráló külső jegyek pontos visszaadása mellett (lásd pl. korabeli bizánci főpapi ruhák), a két hagyomány képviselőinek nyelvcseréjével a nyelvi különbségeket másodlagossá téve, vizuálisan érzékeltették a szent nyelvek közötti "átjárhatóságot", demonstrálandó az atyák korában még meglévő, de a 14. században már csak áhított, a szavakon és hagyományokon túllépő hitbéli egységet.
A történeti szituáció
Az egyházatya-ábrázolások különlegessége, hogy a görög atyák latin szövegeket tartanak, a latin atyák pedig görögül írnak könyveikbe. Szt. Jeromosról a Legenda Aurea is tudja, hogy a latin mellett jól tudott héberül és görögül is, de ez a bibliafordító esetében nem is lehetett kétséges.35 A középkorban talán mind a nyolc atyáról feltételezték, hogy tudott görögül és latinul is, de a nyelvcserével Velencében tudatosan utalhattak valami másra. A már említett Marin Sanudo, aki a keresztes hadjáratok érdekében az egyház egységének helyreállításán szorgoskodott, 1326-ban II. A~dronikos császárnak írt levelében a császárt a~ unióról győzködi. Ervelésének alapja az efezusi levél egy részlete: "Eljetek méltó módon ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok.( ...) Viseljétek el egymást szeretettel. Igyekezzetek megtartani a lelki egységet a béke kötelékében. Egy a te~t és egy a lélek, amint hivatástok is egy reménységre szól~ Egy az Ur, egy a hit, egy a keresztség." (Ef 4,1). Majd így folytatja: "Es ekkor bárki a tiszteletre méltó birodalmatokból az apostoli egyház hitétől és tanításától nem az igazságban, hanem csak szavaiban különbözne; és ugyanennek a birodalomnak más tanítói, tudniillik (miként) Atanáz, Didimus, Cirill, Aranyszájú János, mind a hitben, mind az igazságban, mind szavaikban, a fent említett egyházzal értenének egyet, s lennének összhangban." Számunkra két elem fontos: a szavak különbözősége nem feltétlenül jelent eltérő igazságokat, valamint a teljes egység
Andrea Dandolo dogaratusa - ami a keleti ügyeket illeti - szerencsés eseményekkel indult. 1344-ben, Mennybemenetel napján a keresztes hadak, akik között velenceiek is nagy számmal voltak jelen, a Szmirna előtt zajló tengeri csatában fényes győzelmet arattak a török felett a velencei Enrico d' Asti címzetes konstantinápolyi (latin) pátriárka és Pietro Zaini vezetésével. Később, 1344 októberében a várost is visszafoglalták. 37A győzelem éppen azon a napon született, amely Velence számára a 13. századtól kezdve a város birodalmi attitűdjei között fontos állami ünneppé lépett elő, ugyanis a doge ezen a napon minden évben szimbolikusan eljegyezte városát a tengerrel (Sposalizio Mare), mivel ettől a "viszonytól" függött a köztársaság jövője és biztonsága.38 A győzelmet megelőző években lassacskán éppen a velencei Marin Sanudo tevékenységének köszönhetően még a pápai udvar gyanakvása is kezdett enyhülni a bizánciakkal szemben. A. Laiou a velencei senator írásait vizsgálva mutatta ki a szerző bizánciakkal kapcsolatos megállapításainak hangnemváltozásait. A korai munkáiban érezhető érdektelenséget és gyanakvást fokozatosan egyfajta nyitottság váltotta fel. Egészen addig, hogy a bizánci birodalom történetéről írt munkájában (Istoria del Regno di Romania, amely 1328 és 1333 között készült) attól sem riad vissza, hogy a latinok felelősségét is ecsetelje a lyoni zsinat után az egyházszakadás kiújulásában (1281). A nyugati császárság létrejöttének negatív következményeként interpretálja a politikai egység megbomlását, ami azóta is akadályozza a bizánciak és nyugatiak együttes fellépését a közös ellenség (ti. a törökök) ellen. Valószínűleg neki köszönhető, hogy a
34 Az oltár feléforduló,tekercsekettartó atyák ábrázolásaia 12.századbankezdtek megjelenni,s azeucharisztia-vitákkalhoztaőket kapcsolatbaa kutatás.Velmans, T.: La peinture murnle byzantine a lajin du Moyen Age. Paris,1977,51.136-0sjegyzet. 35 lacopoda Varazze:Legenda Aurea. Kritikaikiadás:G. P. Maggioni,Firenze,1998, 1002.
36 .Et, cum quidam dicti vestri praeclari Imperii, a fide et doctrina Ecclesiae apostolicaenon in re, sed solum in verbis dissonent; ac aIii eiusdem Doctores Imperii,videIicetAthanasius,Didimus,CiriIIis,JohannesGrisostomuset in fide, et in re in verbisque;cumEcclesiapraedictaconveniantet concordent: Eza levél a Liber secretorum Crucis kiadásának függelékében található. M. Sanutus Torsellus,i. m. 301.(MegköszönömHorváthDoriTamásnaka fordításokellenőrzésél) 37 Velence,a rodoszilovagok,a ciprusikirályés VI.Kelemenpápa összefogásának köszönhetőez a katonaisiker,amia görögökbenis csodálatotváltot!ki. Atiya,S. A.: T1Ie Crusade in t1le Later Middie Ages. London,1938,298. 38 Muir,E.: Il rituale civico a Venezia nel Rinascimento. Roma,1984,135-136.
Nyelvcsere
132
TERDIK SZILVESZTER
.UNUS DOMINUS. UNA FIDES. UNUM 8APTlSMA'
velencei állam viszonya is megváltozott Bizánccal szemben. A köztársaság félretennilátszott a latin császárság visszaállítására szövögetett álmait, amellyel jelentősen visszaszoríthatta volna Levantéből a nagy riválist, Genovát. Velence hajlott a szövetségre, ami a nyugatiak és a bizánciak között meg is született 1332-ben (1334-ig tartott), bár az amú~ sikertelen hadműveletekben Bizánc ténylegesen nem vett részt. 3 Velence az egység helyreállítására is figyelt. 1339-ben a Bizáncból Avignonba érkezett követségben Calabriai Barlaam mellett Stefano Dandolo velencei "mi/es" is szerepelt. Az unió végül nem valósult meg, de a kérdés még egy darabig napirenden volt a következő évtizedben is.40 Velence 1344 után, noha ez a szövetség az 1332-sel szemben valódi katonai sikerekkel büszkélkedhetett, egyre kisebb intenzitással támogatta a török elleni hadjáratot. Inkább a nagy gazdasági rivális sal, Genovával kibontakozó konfliktus kötötte le figyelmét, ami a Bizánccal szemben folytatott politikán is nyomot hagyott. Jóannés Kantakuzénos császár helyett az ötvenes évek elejétől a fiatal Jóannes Palaiologosban kerestek szövetségest, akinek anyja nyugatról származott. A konfliktus végül a hírhedt boszporuszi csatában tetőzött, ami velencei és genovai oldalon is hatalmas veszteségekkel járt, de mind a két fél győztesnek kiáltotta ki magát.41 Azt gondolom, hogy főképpen ezzel az Andrea Dandolo doge uralkodása előtti és alatti évek szövetségkötéseit előkészítő, Bizánc felé nyitott szellemiség hatásával magyarázható a velencei keresztelőkápolna dekorációjának ikonográfiájában és stílusában felbukkanó bizánci dominancia, amely bizánci mesterek aktív jelenlétéről tanúskodik.42 Andrea Dandolo történeti műveit is elemezve megállapították, hogy a szerző, amikor Velence történetének Bizánccal érintkező pontjait és konfliktusait elemezte, Velencének az igazi római hithez való ragaszkodását és az egység helyreállításában kifejtett törekvéseit pontosan hangsúlyozta (Marin Sanudo szellemi örököseként).43 Valószínűleg tisztában volt vele, hogy uralkodása alatt az egységközvetítő-szerep felvállalására és beteljesítésére nagyobb esély mutatkozott, mint valaha.
Az oltár feletti Keresztrefeszítéshez szorosan kapcsolódik a mennyezeti dekoráció három fő egysége, a Missio Christi (Krisztus megtestesülése, alászállása az Atyától), a Missio Apost%rum és a Missio Ange/orum, amelyek közül az első a kereszten teljesedett be, míg a másik kettő onnan veszi kezdetét, mivel az apostolok és angyalok küldetése a megváltás által nyert teljes értelmet az emberekért végzett szolgálatban. Ám itt térdel közvetlenül a kereszt tövében a doge és két tisztviselő is, feltételezésem szerint a templom procuratorai, akik Krisztus keresztjének hatalmában bízva a Missio Venetiarumon £áradoztak, 44 hogy Krisztus erejében megerősödve a keresztények egységét helyreállítsák, és a hit ellenségeit megtörjék. Az eredmények nem voltak tartósak, mert a doge "oktatására" nem hallgatott nemzete (már akkor sem),45 és talán ő sem vette elég komolyan, amikor a pogányok helyett a keresztény genovaiak elleni harc jobban lelkesítette.
39 Laiou,A. E.:Marino Sanudo Torsello, Byzantium and the Turks: the Background to the antiturkish League of 1332-1334.In Speculum, 45 (1970),387-9l. 40 PG 151.1332-37.Az1339-eskövetjárásrólHaleckimegjegyzi,hogyezeka tárgyalások más stílusbanfolytak,mint a lyoniak.Halecki,O.: Un Empereur de Byzance a Rome. Vingtans de travailpour l'uniondeségliseset pour laDéfensede I'Empire d'Orient, 1355-75.Warszava,1930,11-28. 41 A konfliktus 1350-től éleződött, s ekkor Aragóniai Péterrel és Joannés KantakuzénosszalszövetkeztekGenovaellen.1352után a konfliktusegyreterhesebb lett, a pápa rosszallásátis kiváltotta,Petrarcais többszörpróbáltegyeztetni a két félközött.Ravegnani,G.: Andrea Dandolo. DizionarioBiograficodegliitaliani I. Roma,1986,435. 42 Muraro volt az első, aki az uniós törekvéseketidekapcsolta,bár ő az 1327-es próbálkozáshozköti. Muraro, M.: Varie fasi di influenza bizantina a Venezia nel Trecento. In Thesaurismata, 9 (1972),181-20l. 43 Thiriet,F.:Byzance et lesByzantines et lelIénetien Andrea Dandolo. In Rellue des Études sud-est européens, 10(1972),15.
133
Epilógus A bizánci és nyugati hagyományok együttélésének lehetősége ma is aktuális kérdés. Néhány évvel ezelőtt, a vatikáni palotában, a Il. János Pál pápának ajándékozott Redemptoris Mater kápolna mozaikdekorációjának elkészítéséhez Moszkvából hívtak ortodox művészt, hogy nyugati kollégáival dolgozzon együtt. Az anyagválasztáson túl, amely egyszerre idézi a római bazilikák és a leghíresebb bizánci templomok pompázatos díszítését, az oltár mögötti falon a Mennyei Jeruzsálem tárul elénk, ahol közös asztaloknál, communióban foglalnak helyet kelet és nyugat nagy egyháztanítói, vértanúi az apostoli kortól a 20. századig. A mennyezeten és az oldalfalakon a Pantokrator köré csoportosítva, a bizánci templomok dekorációs rendszeréből és hagyományos ikonográfiájából kiindulva, de a nyugati középkor formavilágától ihletett stílusban tárulnak fel az üdvtörténet legfontosabb eseményei. A program alkotói nem hagytak kétséget afelől, hogy a dekorációval a ftápa ismert ökumenikus elkötelezettségét is demonstrálni akarták. 6 Időszerű a kérdés, hiszen Nyugat-Európában számtalan ikonfestő "iskola" éli reneszánszát, amelyekről a művészettörténeti kutatás (részben okkal) nem hajlandó tudomást venni. Ettől még a jelenség 44 A l<eresztesháború előkészületeibena Procumtoriának is megvolta szerepe. A hivatalbankifunkciójátkihasználva,1338-banegyCatarinaFossamaianevúhölgy 30.grossi soldit"helyezettela jövendőszentföldihadjáratcéljaira.Idézi:Mueller, R. c.: 171e Procumtors of San Marco in the 17lirteenth and Fourteenth Centuries: AStudy of the Officeas a Financialand Trust Institution.In Studi Veneziani, XIII(1971), 125-126.DemagaMarinSanudois rájukhagyományozta1343-bana Szentföldről készült festett térképét, hogysokszorosítvaegy leendőhadjárat céljaitszolgálja. Degenhardt,B.-Schmitt,A.: Zwei Litemtell des 14.Jahrhundert ill ihren Werkung auf Buchi1Juterung und Knrtographie in Venedig, AlIignolle und Neappel. In Römisc1les Jahrbuch für Kunstgeschic1l1e, 14 (1973)10l.
45 Vö.:Ruskin-idézeta bevezetőben. 46 A kápolnát 1999.november14-énszenteltékfel. La Cappella Redemptoris Mater di papa Giol'anni Paolo II. Acura di:M.Apa;O. Clément;C.Valenziano,Roma,1999.
134
TERDlK SZILVESZfER
létezik. Sajnos az "ikonfestés" újjászületése nem mindig társul kellő teológiai és művészeti ismeretekkel; nem csoda, ha pusztán romantikus múltidézésnek tűnik.47 A velencei mozaikok elemzésében nem állt szándékomban egy mai jelenséget visszavetíteni a középkorra. Arra szerettem volna inkább rávilágítani, hogy hasonló történeti szituációkban lehetnek közös vonások: az egységtörekvések útvesztőiben úgy tűnik, hogy a művészet nagy segítséget nyújthat a közös hagyományok felfedezéséhez és bemutatásához.
BERNARD
RUEL
A pannonhalmi Bazilika átalakításának terve
Az apátsági templom jelenlegi állapota A 19. századi, Stornó Ferenc-féle rekonstrukció sokat eltüntetett az előző korok, így a barokk kor emlékei közül. Ez az elsöprő hatású munkálat elvette a gótikus épület hitelességét, s a falburkolatot mindenütt elpusztította. A 19. századi díszítőelemek nagy része jó minőségű munka, ezért - mint koruk tanúit - meg kell őrizni őket. A múlt századi rekonstrukciós terv egyszerre öltött liturgikus és művészeti jelleget. Liturgikus szempontjai mára elavultak, s ennek folytán bizonyos elemei fölöslegessé váltak.
A) A falburkolat A Stornó-féle restauráció mind művészeti, mind történeti szempontból kártékony volt. A recéző kalapács használata miatt - ezzel a kártékony eszközzel tisztították meg a burkolatot - a kövek elvesztették eredeti méretüket. A mellékhajókat kőfalat utánzó vakolattal fedték be, amely szintén magán viseli a recéző kalapács nyomát. Az épület falburkolata tehát teljes egészében eltűnt. A boltozatot díszítésképpen befestették: a főhajóban tervszerű ikonográfiával, a me 1lékhajóban indadíszítéssel. A padlózatot pedig meglehetősen mesterkélt módon újították fel.
47 Ezen nem kell meglepódnünk, hiszen H. Belting a képkultusz atyamestere is úgy gondolja, hogy Nyugaton az ikonokhozvaló kapcsolat a reformáció után már csak valami romantikus formában él tovább, s történetük 1453-ban, Konstantinápoly elestével megszakadt, miután Keleten is csak ,hatásuk' és ,utóéletük' maradt. Belting, H.: Kép és kultusz, Budapest, 2000, 27.
A középkori templomok rekonstrukciójában nagy tapasztalattal rendelkezó francia építészt 1994-ben bízta meg a Fóapátság. hogy készítsen tervet a pannonhalmi Bazilika felújítására, illetve az új liturgikus tér kialakítására. E terv szöveges részét most teljes terjedelmében közöljük, a rajzok közül pedig csak a legbátrabbnak ítélt 1. javaslatot.
