UniPresszó: Hallgatók párbeszéde a felsőoktatásról

UniPresszó: Hallgatók párbeszéde a felsőoktatásról

UniPresszo_terv.indd 1

2010.07.06. 15:36:02 Process Black

2


2010.07.06. 15:36:02 Process Black


Budapest, 2010

3


2010.07.06. 15:36:02 Process Black

A kiadvány a Nemzeti Civil Alalpprogram támogatásával készült.

Kiadja: Tudástársadalom közhasznú Alapítvány

Főszerkesztő: Fábri György

Előkészítés, összeállítás: Ferbert-Vadász Ágnes Korrektor: Kerülő Tünde

ISBN 978-963-87429-6-4 Borítóterv és tördelés: Tiborc Péter Adrián, Kerülő Tünde Sokszorosítás: Akaprint Nyomdaipari Kft

© Tudástársadalom Alapítvány, 2010 © Szerzők, 2010 4


2010.07.06. 15:36:02 Process Black

Tartalom

Bevezető……………………………………………………………………7 UNIPRESSZÓ: Műhely-beszélgetések A hallgatói mozgalom szerepe a rendszerváltozásban és azon túl...........….9 Budapest – egyetemváros?……………...........……………………………27 Bologna után: Hogyan lesznek a fizikatanárok?.................………………...41 HALLGATÓI VÉLEMÉNYEK A FELSŐOKTATÁSI RANGSOROKBAN Fábri György: Ideje újragondolni a felsőoktatási rangsorokat!..…………...67 Kasza Georgina: Nemzetközi rangsorok – viták, szempontok, példák…...77 Fábri István: Hallgatói vélemények a Felvi rangsorokban.............................89 Horváth Dániel: Rangsorok a közbeszédben............……………............107 MELLÉKLETEK: UniPresszó: Műhely-beszélgetések résztvevői számára készített szakmai előkészítő anyagok Önkormányzati vezetők visszaemlékezései……………………..............125 Hallgatói vizsgálatok eredményei a hallgatói önkományzatokról………..131 Hogyan lesznek fizikatanárok? – táblázatok, grafikonok………………....135 Közreműködők…………………………………………………………..140

5


2010.07.06. 15:36:02 Process Black


2010.07.06. 15:36:02 Process Black


Előszó

Az európai felsőoktatás mélyreható változásai körüli vitákban egyre hangsúlyosabban vesznek részt uniós szinten a hallgatók. Például a Bologna folyamat 2010 tavaszán zajlott miniszteri szintű felülvizsgálatához nem csupán szakértői és kormányzati anyagok készültek, hanem a hallgatói szervezetek is áttekintő dokumentumot állítottak össze. Emellett a magyar hallgatói mozgalom egyik legértékesebb hagyománya is az, hogy a felsőoktatáspolitikai kérdésekben megalapozott, magas szakmai színvonalú háttérmunka alapján döntenek a hallgatók képviselői. A Tudástársadalom Alapítvány ezért tartotta fontosnak, hogy a hallgatói felsőoktatás-politizálás számára olyan rendezvénysorozatot indítson, amely a legaktuálisabb felsőoktatási kérdéseket interaktív és sokakat elérő formában elemzi. Ehhez a legolvasottabb felsőoktatási portálok (köztük elsősorban a felvi.hu, az unipresszo. hu és az edupress.hu) tartalomelemzése, a felsőoktatás-politikai folyamatok áttekintése és a hallgatói önkormányzatok megnyilatkozásainak figyelemmel kísérése szolgált alapul. A szakmai előkészítés színvonalát mutatja, hogy olyan műhelymunka alakult ki, amire alapozva egyfelől egyetemi szeminárium indult az ELTE PPK-n, a felsőoktatási rangsorok, mint társadalmi percepciós jelenségek elméleti alapjait dolgozta fel. Másfelől a zárókonferencia előadásainak alapanyagához kapcsolódva a hazai rangsorkészítés megújulását lehetővé tevő összegző tanulmányok készültek. 7


2010.07.06. 15:36:02 Process Black

Bevezető

Jelen kötetünkben ezen tanulmányok mellett a szakmai műhelyrendezvények anyagát is közzétesszük. A tanácskozások helyszínéül a hozzáférést és nyilvánosságot leginkább garantáló megoldást tűztük ki célul. A belterjességet implikáló hivatali vagy egyetemi közegek helyett ezért választottuk a Budapest belvárosának közepén megnyílt FUGA Budapesti Építészeti Központ elnevezésű kulturális centrumot, amelynek programkínálata (dzsesszkoncertek, kiállítások, irodalmi események, előadások) széleskörű közönséget ér el. A rendezvényeket a szakmai hitelesség és beágyazódás érdekében a Tudástársadalom Alapítvány új kezdeményezése, a TudásPresszó sorozat égisze alatt pozícionáltuk. A Science Café-jellegű beszélgetéseken a magyar tudományos és felsőoktatási élet kiváló személyiségei vettek részt (egyebek közt Vizi E. Szilveszter, Nyíri Kristóf, Pálinkás Gábor, Tulassay Tivadar, Hunyady György, Dudits Dénes, Venetianer Pál, Barabási AlbertLászló akadémiai tagok, Csermely Péter, Tasnádi Péter, Csatári Bálint professzorok), ezáltal a workshop-sorozat egy olyan brandhez kapcsolódott, ami közfigyelmet keltett. A négy szakmai workshop aktuális hallgatói és felsőoktatási kérdéskörökhöz kapcsolódott: az országos hallgatói mozgalom indulásának huszadik évfordulójával indult a sorozat, majd az egyetemek és környezetük kapcsolatát elemeztük, a természettudományos pedagógusképzés országosan is nagy figyelmet kapott kérdéskörét tárgyaltuk, végül közvetlenül kapcsolódva az európai szintű miniszteri konferenciához a Bologna-folyamat értékelése volt a téma. A záróprogram a felsőoktatás egészében zajló folyamatokat a rangsorok kontextusában tekintette át. Összeállításunk remélhetően megalapozza a programunk folytatása iránti érdeklődést is, hiszen a szervezők jelezték, hogy a pályázati program sikeressége nyomán 2010 őszén folytatódik az UniPresszó sorozat! 8


2010.07.06. 15:36:03 Process Black

UniPresszó: Műhely-beszélgetések

A hallgatói mozgalom szerepe a rendszerváltozásban és azon túl

Fábri György: A mai beszélgetés résztvevői közül négyünknek igencsak közvetlen személyes érintettsége is van a témánkban, hiszen hallgatói vezetőként voltunk részesei az egyetemista önkormányzatok születésének, formálódásának. Pikó András újságíró, aki szegedi egyetemistaként volt a ’88-as diákmozgalmaknak vezető alakja, végzettségét tekintve egyébként történész. Fábri István, aki szociológus, és lelkes, ifjú egyetemista rendezőként mozgott a különböző felvonulások ideje alatt, szociológusként pedig korábban a hallgatói mozgalmakból írta a szakdolgozatát, és azóta az Educatio Kft. kutatójaként a magyar felsőoktatási rendszerrel foglalkozik. Jancsák Csaba hallgatói önkormányzati vezető volt Szegeden, ma ugyanott tanít és a hallgatói mozgalmak történetével is foglalkozik, amiről nemrégiben szervezett egy szimpóziumot. Jómagam az egyetemi-főiskolai hallgatói önkormányzatok országos szövetségének voltam alapító elnöke, jelenleg pedig a felsőoktatás és tudomány szociológiai-kommunikációs kérdéseit kutatom, oktatom. Látható tehát, hogy a személyes történet mellett szakmai viszonyunk is van a kérdéshez, de aki igazán elfogulatlan lehet, az K. Horváth Zsolt, akinek történészként a Kádár-rendszer időszakának társadalomtörténetéről jelentek meg publikációi.

9


2010.07.06. 15:36:03 Process Black


Témánk: A hallgatói mozgalom szerepe a rendszerváltozásban. A kérdés felvetésével a célom nem az, hogy elmeséljük, mi történt a rendszerváltozás idején a hallgatói mozgalomban, hanem azt a problémát javaslom körbejárni, hogy vajon a rendszerváltozásra reflektáló magyar történeti tudatba milyen helyre került és miért került oda ez a hallgatói mozgalom. Előrebocsátva a magam álláspontját: nekem úgy tűnik, hogy csináltunk valamit, ami egy nagyon egyértelműen leírható jelenségsorozat volt, hiszen pontosan dokumentálható, hogy a ’88–’90-es, ’91-es hallgatói mozgalomnak a követelései, szakmai anyagai, ha úgy tetszik, egyetempolitikai pressziója alapvetően meghatározták az egyetemi változásokat. Nagyon jellemző például, hogy a rendszerváltozást kísérő kerekasztal tárgyalásokon a felsőoktatásnak alig mentek a közelébe, hiszen teljesen egyértelmű volt, hogy ott maga a szakma, a felsőoktatási hallgatói mozgalom diktálja a ritmust, a gondolkodást. Az én provokatív tézisem szerint a magyarországi hallgatói önkormányzati mozgalomnak rekonstruálható két fontos sajátossága: az egyik, hogy nem volt antiintellektuális, szemben a nyugat-európai, a legendásnak tekintett ’68-as francia, vagy az azt kicsit megelőző amerikai és azt kísérő német hallgatói mozgalommal. Ők azt vallották, dobjuk ki a professzorokat az egyetemek ablakán, ne foglalkozzunk velük, elég volt a halott fehér emberek kultúrájából, jöjjenek új, friss eszmék. A másik jellemzője pedig az volt, hogy következetesen és határozottan távol tartotta magát a pártpolitikától. Márpedig a magyar rendszerváltozás alapvetően pártpolitikai logikában ment végig, ezért nem tudott a médián, az értelmiségi közgondolkodáson sem átmenni olyasvalami, ami nem pártokhoz kapcsolódott. Pikó András: Nem fogok veled vitatkozni. Az szerintem nagyon árulkodó, hogy mi volt a ’88. szeptember 25-i Szegedi Bölcsészkaron tartott egyetemi sztrájknak a programja: előadások a középkori egyetemekről – tehát ez egy nagyon elitista kezdeményezés volt. Egy szegedi szociológussal, aki akkor ott velünk 10


2010.07.06. 15:36:03 Process Black


volt, Balogh Ivánnal készült interjú, hogy ő kívülállóként hogyan látott bennünket és nagyon érzékenyen rátapintott arra, hogy itt volt egy nagyon elitista élcsapat, és mindenféle belső problémáink később abból adódtak, hogy bizonyos szempontból nem voltunk ebben a tekintetben korszerűek. Tehát miközben modern európai egyetemeket szerettünk volna, nem akartunk tömegegyetemeket. Illetve olyan tömegegyetemeket akartunk, amelyek mindent tudnak, amit a tömegegyetemek tudnak, csak éppen minőségi elit egyetemek. Erre akkor nem is gondoltunk, de ez így utólag húsz év után visszagondolva, azt hiszem, az egyik olyan belső ellentmondás, ami sok szempontból meghatározta a későbbi kiábrándulásokat is. Ráadásul mindig arra törekedtünk, hogy szövetséget kössünk az egyetemeken lévő reformistának gondolt tanárokkal, tehát sok szempontból érezhették azt velünk szemben diáktársaink, hogy a minőségi egyetem követelésében inkább partner az akkor szerintem nagyon jó színvonalon lévő tanári kar, mint maga a diákság. A politikaellenesség – nem tudom megmondani, hogy miért – nálunk nagyon természetesen jött. Nem volt egyébként eleve eldöntött, hogy ennek a politikához nem lesz köze. Akkoriban, amikor mi elkezdtünk mocorogni, sokan megkerestek bennünket, de valahogy teljesen nyilvánvaló volt, hogy ez kívül fog maradni a politikán. F. Gy: Zsolt, a nyolcvanas évek Kádár-korszakának az értelmiségi világát, ha nézzük, akkor abban az egyetem, mint értelmiségi utánpótlásképző vagy intellektuális képződmény – egyáltalán az egyetem ügye – mennyire volt benne? K. Horváth Zsolt: Amit általában most szoktunk mondani a rendszerváltásról, hogy az volt a nagy előnye, hogy egy szerződéses megállapodásos, lassú tárgyalásos átmeneten alapult. De ez az előny lehet, hogy hátrány volt, amire az egyetemi meg11


2010.07.06. 15:36:03 Process Black


mozdulások is példát kínálnak. Azt mondtad, hogy ezek nem voltak antiintellektuális jellegűek, amivel tökéletesen egyetértek. Ugyanakkor, ha megpróbáljuk a magyar egyetemi mozgalmat mint egy társadalmi mozgalmat vagy mikromozgalmat elképzelni, és egy kicsit összevetni mondjuk azzal, hogy Nyugat-Európában az egyetemisták hogyan szokták magukat megmutatni, hogyan szoktak véleményt formálni, hogyan szokták kinyilvánítani az akaratukat, és hogyan érvényesítik ezt az akaratot, akkor szerintem van egy markáns különbség. Ez pontosan abban a paradoxonban írható le, hogy bármenynyire is intellektuális intézmény az egyetem, mégis azt látjuk, hogy a viselkedésükben és a megnyilvánulásukban nagyon radikálisan és következetesen mind a mai napig antiintellektuális jegyeket hordoznak, és így próbálják meg a saját elképzelésüket vagy a saját stratégiájukat érvényesíteni. Nem azt mondom, hogy akkor lett volna jó, ha mondjuk elfoglalják az egyetemisták az ELTE-t és megpróbálnak valami nagyon markáns dolgot; nem azt, hogy dobjuk ki a professzorokat… De mondjuk a francia egyetemi világból számtalan olyan példát tudnék említeni, hogy például Paul Ricoeur – akkor sem volt nagyon ismeretlen filozófus 1968-ban, ő volt a nantes-i egyetem dékánja – megpróbált beszélni az egyetemistákkal, és egész egyszerűen ráhúzták a fejére a kukát, minekutána ő eltávozott Chicagóba. A magyar rendszerváltozásnál jóval szerényebb jellegű változások vagy reformok sokkal élesebb tiltakozást váltanak ki az egyetemistákból, vagyis azt gondolom, hogy akkor fogjuk tudni megérteni, hogy miért ilyen volt a magyar egyetemi hallgatói mozgalom a rendszerváltozásban, hogyha belerakjuk a politikai kultúrába. Arra a kérdésre még kevésbé tudok válaszolni, hogy mennyire volt fontos az egyetem. Én azt hiszem, hogy nem volt igazán fontos. Tehát itt lehet látni, hogy nem csak ’88–’89-hez kapcsolódik ilyen típusú, a politikának a klasszikus fogalmára épülő átmenet, ami a beszéddel, a tárgyalással próbálja az 12


2010.07.06. 15:36:03 Process Black


adott ügyeket előre vinni, hanem korábban is voltak ilyen viták, és valószínűleg ez ágyazott meg annak a miliőnek, amiben aztán a rendszerváltásnak ez a tárgyalásos átmenete lezajlott, és tulajdonképpen, amit az egyetemeken látunk, az egyik forgatókönyve ennek, és nem is feltétlenül egy külön fejezet. Fábri István: A nyugat-európai felsőoktatási egyetemista mozgalmak akkor tudtak igazából komoly hatást gyakorolni, bekerülni a köztudatba, ha a felsőoktatási szférából kicsit kilépve általános politikai, társadalmi célokat is megfogalmaztak. A legjobb példa erre a hatvanas évek diákmozgalmai, egyetemisták voltak a főszereplői, de közel sem csak az egyetemi problémákról beszéltek, sőt, elsősorban nemcsak erről. Tehát amelyek a felsőoktatási szférán belül maradtak – nem csak Magyarországon –, kevésbé voltak sikeresek: a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején például Olaszországban volt egy felsőoktatási diákmozgalom, az Il Pantera, a Párduc nevet kapta. Gyakorlatilag senki nem tud róla. Radikális felsőoktatási mozgalom volt, de a felsőoktatási szférán belül maradtak a követelések, és nem léptek túl a felsőoktatás problémáján. Ezért nem volt annyira izgalmas a politika és a társadalom számára. És még egy tényező: a nyolcvanas évek végén Magyarországon gyakorlatilag Európában a legalacsonyabb volt az adott korosztályon belül a felsőoktatásban résztvevőknek a száma. Tehát 70–90 ezer fő tanult az egyetemeken, főiskolákon, az a mostaninak az egyötöde sem, tehát nagyon-nagyon kevés embert érintett ez az egész ügy. F. Gy.: Csaba, jeleztem a résztvevőknek, hogy nemrégiben szerveztél egy konferenciát a Szegedi Egyetemen, diákjaidnak is bemutattad azt a gondolati ívet, ahogyan a hallgatói mozgalom alakult. Ennek a kutatásnak a fényében hogyan látod ezt a kérdést ’88-’90-ben? A hallgatói mozgalomnak valóban ezek voltak-e a karakterisztikus jelei? 13


2010.07.06. 15:36:03 Process Black


Jancsák Csaba: Kicsit párhuzamba állítanám az ’56-os egyetemistáknak a mozgalmával, a MEFESZ-szel, és ez nem egy erőltetett párhuzam, hiszen a visszaemlékezésekből az kiderül, hogy a nyolcvanas években jelen volt a Szegedi Egyetemen az, hogy itt valami történt ’56-ban. Azt gondolom, hibás leszűkítés lenne a nyolcvanas évek második harmadában kibontakozó mozgalommal szemben, hogy akkor az egyetemisták behúzódtak az auditórium vagy az egyetem falai közé, hiszen talán az a kettő között az óriási különbség, hogy nem pártpolitikát, hanem úgynevezett szakmapolitikát, egy felsőoktatási politikát kívánták előtérbe helyezni, és addig jutott el, hogy az egész felsőoktatási rendszert meg kell változtatni, ami gyökerében pedig azonos a rendszerváltásnak az elveivel. Hogy aztán a kilencvenes évek elején ez mibe torkollott bele, az egy másik kérdés, de mindenesetre mind a kettő mozgalmat, tehát az ’56. október 16-i MEFESZ-t, mind pedig a ’88. szeptember-októberi hallgatói mozgalmat egyfajta katalizátorként értelmezem. F. Gy.: A magyar értelmiség a nyolcvanas években a legális sajtóban is rákérdezhetett szinte valamennyi társadalmi jelenségre, kivéve a szovjet szövetségi rendszerhez tartozást. Ismertek ezek a nagy viták, amikor például a bölcsész értelmiségiek hosszan tárgyalják, hogy a gazdaság fejlesztése hogyan áll. És miközben az értelmiség egyébként az egyetemen tanít, kötődik az egyetemhez, a saját közegére nem kérdez rá. Az én tézisem ezzel kapcsolatban az, hogy nagy kompromisszumot kötött az egyetemi oktatói közeg a saját életében a rendszerrel, nem politikai kompromisszumot, hanem teljesítmény-minimalizálási kompromiszszumot, amit sokkal fontosabbnak látok társadalmilag, mint a politikai elemet. A politikai rendszer jön-megy, a teljesítmény-nélküliség, mint látjuk, marad. P. A.: A ’88-as történeteknek volt egy hosszú, több évre visszamenő előtörténete Szegeden, meg aztán biztos Pesten is, má14


2010.07.06. 15:36:03 Process Black


sutt is. Nem volt konfliktusunk a tanárokkal sőt, szövetségesnek akartuk őket nagyon, mert azt gondoltuk, hogy velük együtt a követelések megvalósítása sokkal könnyebb, mert nagyobb a pressziónk. Mi az országban a felsőoktatással foglalkoztunk, és nem a szegedi egyetemmel, a szegedi bölcsészkarral vagy az ELTE BTK-val, nem azzal, hogy most akkor ez a tanár odavaló vagy nem. Azt gondoltuk, hogyha a rendszert megjavítjuk, akkor ezek az ügyek majd elintéződnek, a kis problémát úgy próbáltuk megoldani, hogy majd megoldjuk a nagy problémát és automatikusan elintéződik. Szerintem, ha voltak tanárokban ez ügyben taktikázások, akkor ők voltak okosabbak, mert azt gondolták, hogy valószínűleg nem fog elintéződni. Ahogy én most hallom az egykori, ma már egyetemen ott tanító társaimtól, gyökeres fordulatot a szegedi bölcsészkaron ez ügyben ők nem tapasztaltak. Azok a tanárok, akiknek már elegük volt az adott helyi viszonyokból, azok mellszélességgel mellénk álltak, és valószínűleg ők is ugyanúgy helyben koppantak, mert ez a hit, hogy a nagy egésznek a megreformálása automatikusan magával hozza a helyi viszonyoknak a jobbá válását, ez nem feltétlenül jött be. F. I.: Az egész hallgatói mozgalomnak volt egy fontos eleme: magát a hallgatói érdekképviseletet helyezte új alapokra, nevezetesen az addig egyedüliként érdekképviseletet ellátó Kommunista Ifjúsági Szövetség szerepét, a felsőoktatási hallgatói érdekképviseleten belüli egyedüli jogosultságát kérdőjelezte meg. Tehát közvetve az egész politikai rendszer logikáját kérdőjelezte meg. Nyilván van ennek egy egészen direkt aktualitása ezekben a hetekben, hónapokban, amikor a politikai ifjúsági szervezetek azt mondják, hogy ismét vigyük be a politikát az egyetemek falai közé, sőt, már az is megfogalmazódott, hogy a hallgatói érdekképviselet pártpolitikai alapra is helyeződhetne. Ez mutatja jól, hogy ha egy ilyen társadalmi alrend15


2010.07.06. 15:36:03 Process Black


szer megpróbálja a saját logikája szerint kivívni a reformokat, a változásokat, akkor adott esetben még túl is lép direktpolitikai célokon vagy direktpolitikai megközelítéseken. K. H. Zs.: Biztosak vagyunk-e abban, hogy a magyar értelmiség az egyetemeken volt? Ugyanis ha megnézzük az életutakat, akkor a rendszerváltás elitje nem az egyetemekről érkezett. Azt gondolom, hogy azért az egyetem, mint egy ilyen intellektuális közeg, ahhoz túl „veszélyes” volt, hogy ezeket az embereket beengedték volna oda. P. A.: Azt hiszem, hogy neked is igazad van, meg Fábri Gyurinak is. Úgy érzem, hogy amikről éveken keresztül mi az egyetemeken beszéltünk, amiről a kari lapokban írtak, arról a nagy nyilvánosságban egyáltalán nem volt szó. Ugyanakkor a probléma nem csak a diákok és az egyetem vezetői vagy a formális oktatók közötti vitákban lett transzparens. Minden egyetemen, szerintem az ELTE-n és a JATE-n is, mi akkor ezt így is mondtuk, hogy volt egy második egyetem. Tehát azok az emberek, akik nem kerültek be a formális állásokba, azok élő-létező személyek és oktatók is voltak. Vagy úgy, hogy állandóan hívtuk őket, vagy úgy, hogy lejártak például repülő egyetemtől kezdve egy csomó mindenre. Ahhoz, hogy bizonyos ügyekről jó előadásokat tudjunk hallgatni, vagy egyáltalán értesüljünk, ahhoz nekünk külön meg kellett szervezni egy másik, alternatív egyetemet. Azt hiszem, hogy emiatt gondolom azt, hogy mind a kettőtöknek igaza van. J. Cs.: Én is ezzel szerettem volna megtoldani, hogy mind a repülő egyetemek, mind pedig Erdélyben a hátizsákos könyvcsempészés tulajdonképpen egy jellemző, valamiféle szubkulturális játék volt ebben az időszakban. Szabó Máté azt is írja egy ’88-as tanulmányában, hogy ezek a társadalmi mozgalmak 16


2010.07.06. 15:36:04 Process Black


azért jelentősek, mert tükörként működnek számunkra, tehát megmutatják a társadalom problémáit. E tekintetben maga a hallgatói mozgalom mégiscsak a rendszerváltásnak ezt a fajta étoszát hordozta magában. Tehát mi, amikor felírták az egyetem kapuja fölé, hogy „anyu, ne félj, nem lesz semmi bajom”, akkor ezt mindenki értette, hogy természetes, hogy nem lesz semmi bajom, hiszen mi vagyunk a Diákok. Tehát miénk az egyetem. Azt gondolom, hogy ez adta az egésznek a hajtóerejét, hogy az egyetemisták pontosan értették, hogy miről van szó, és e tekintetben szükségtelen volt az, hogy mit mond itt a pártvezetés, nincs más lehetősége, mint megvédeni az egyetemistákat. Erről is több beszámoló van. Hogy összezárt a szegedi egyetem, amikor a pártközpontból érkeztek utasítások, hogy ki kell szedni a véleményformálókat, a hangadókat, de az egyetem megvédte a saját diákjait. Tehát hogy ebben az értelemben egy húron pendültek akkor a hallgatók és az oktatók. F. Gy.: Az én kutatásaim alapján az körvonalazódott, hogy az egyetem, mint intellektuális probléma, nem volt része a nyolcvanas évek értelmiségi közgondolkodásának, közbeszédének – és ez azért nem magától értetődő. Az egyetem, mint társadalmi entitás, mint értelmiségi műhely, mint társadalmi alrendszer nem állt, nemhogy a fókuszában, de még a szélén sem az értelmiségi reflekciónak, az értelmiségi rendszerkritikának. P. A.: Újságíróként a kilencvenes évek második felében nekifogtam, hogy egy kicsit feldolgozzuk ezt az egészet, mert akkor már nagyon érdekes volt, hogy mennyiben lett más a hallgatói mozgalom egy tömegegyetemen, mint ami elindult egy elit egyetemen. És akkor valaki azt mondta, meghallgatva a műsort, hogy hát tulajdonképpen ti a rendszerváltásnak az értelmiségi lúzerei vagytok, hogy majd jönnek a profik utánatok, akiknek a gyakorlatban csinálniuk kell, ti meg a szép elveitekkel 17


2010.07.06. 15:36:04 Process Black


meg gyakorlatotokkal mentek a lecsóba. Tehát ilyen szempontból tényleg nem voltunk eléggé professzionálisak: tudtunk egy szervezetet alapítani meg programot adni neki, de utána valószínűleg a napi munka mindenkit felőrölt volna, meg valószínűleg ki is ábrándultunk volna, hogy mennyire másról szól ez a mindennapokban, mint amiben mi hittünk, mint amit mi akartunk. A másik, hogy nem volt igazán jó véleményünk a rendszerváltó pártokról. Én nem tudom, hogy miért, valószínűleg azért, mert túl sok volt a személyes kapcsolat. Meg se fordult a fejünkben – lehet, hogy rossz személyes tapasztalatok miatt –, hogy a pártpolitikát lehetne használni is, vagy lehetne szövetséges is. Nem is akartuk, és nem is volt ezzel kapcsolatban semmiféle illúziónk. Ami érdekes volt, az az, hogy közben mindannyian politizáltunk, vagy volt politikai véleményünk a dolgokról. Az, hogy legyen választható az orosz nyelv, nem volt annyira iszonyatosan radikális követelés, persze, volt egyrészt egyfajta történelmi tisztelgés is ebben az ’56-os elődök iránt, másrészt nagyon jó poénnek tűnt, harmadrészt meg pontosan tudtuk, hogy erre, tutira ki fog jönni a sajtó, és akkor, ha még mondunk három ilyen egyeneset, akkor talán azzal el fog menni a többi is. Úgyhogy ha voltak benne ilyen politikai felhangos vagy áthallásos törekvések, ezek leginkább „kukac a horgon” típusú dolgok voltak. Ezt bekapta a média. K. H. Zs.: Ha nemcsak a ’88–’89-et próbáljuk meg, mint egy eseményt, momentumot kiragadni, hanem folyamatként tekintjük, aminek ’89–’90 után is van utóélete, akkor úgy érdemes szétválasztani, hogy az egyik egy társadalmi mozgalom, és annak nyilván egy részegysége; a másik pedig egy folyamatosan professzionalizálódó politika felé megy el. Ha visszanézzük akár a televízióban ezeket a ’89–’90-es felvételeket, akkor nem egészen ugyanazt a politikai nyelvet, politi18


2010.07.06. 15:36:04 Process Black


kai stílust, öltözködést, tolvajnyelvet találjuk, mint amivel ma a politikusok élnek. Vagyis szerintem, az akkori politikában, dacára annak, hogy a nagy ideológia korának vége, sőt, már jóval túl voltunk rajta, de mégis volt a rendszerváltozásban egy ilyen érzületetika. Nyilván a társadalmi mozgalmakban még több volt, mert ebben az értelemben nem volt teleológiája, nem volt kifutása, talán nem volt annyira célja, mint amennyire a politikusoknak volt célja. Hiszen a ’90-es tavaszi választásokon való megmérettetés ebben az értelemben egy nagyon-nagyon konkrét cél volt: annak érdekében kampányt folytatni, rendezni a sorokat, listákat állítani; hihetetlen gyorsasággal professzionalizálták magukat, míg a társadalmi mozgalmak ’90 után valahogy teret vesztettek pontosan azért, mert nem volt ilyen kifutásuk. F. I.: ’92-ben készült a hallgatók körében egy országos reprezentatív felmérés, amely azt nézte meg, hogy milyen a hallgatói önkormányzatoknak a tekintélye, megítélése. Gyakorlatilag az látható, hogy egyre inkább elfogadottá válik az elmúlt másfél évtizedben a hallgatói önkormányzatoknak a tevékenysége. Ez kicsit talán ellentétes azzal a tapasztalással, amiről mostanában szoktak beszélni a hallgatói önkormányzatok kapcsán, hogy azt mondják, hogy amikor diákokkal vagy a felsőoktatási szférában lévő emberekkel beszélget az ember, az az érzése, hogy ezek már nagyon karrierista, maguk érdekét néző hallgatói önkormányzati szervezetek, és ez már nem az, ami annak idején volt a legendás időkben, amikor egyáltalán csak megalakultak ezek a szervezetek, és tényleg őszinte céllal, a reformok mellé állva szerveződtek. Itt bekövetkezett nagyon hamar egy professzionalizálódás, tehát a hallgatók úgy tekintenek a hallgatói önkormányzatokra, mint egy természetes szolgáltató, az ő érdekeiket képviselő szervezetre. Mindennek ellenére, hogy professzionalizálódott a hallgatói önkormányzati tevékenység, 19


2010.07.06. 15:36:04 Process Black


még mindig van egy viszonylag negatív viszonyulás a hallgatók részéről bármifajta hallgatói érdekképviselethez. J. Cs.: Ha visszaemlékezéseket olvasunk, akkor látjuk, hogy 1988-ban is a szegedi JATE hallgatói mozgalomból tulajdonképpen leválik egy rész, amelyik megalkuvónak tartja az akkori mozgalmárokat. Tehát én azt gondolom, hogy ez a demokráciának a része, hogy sokféle vélemény jelenik meg. Mindenesetre ez a fajta professzionalizálódás azért azt is jelzi, hogy a hallgatói mozgalmároknak szükséges az, hogy „jogászabbak” legyenek a minisztériumi jogászoknál, és jobban értsenek a gazdasági pénzügyi kérdésekhez, mint ahogy az egyetemi tisztségviselők értenek, hiszen a tárgyaló felekkel akkor tudnak leülni. F. Gy.: Mikor volt érdekes a médiának, mikor nem a hallgatói mozgalom? J. Cs.: Az 1988. október 24-i híradó egy körtudósítást mutat az országban aznap zajló diáksztrájkokról és a debreceni tudósításnak a háttérképei között óriási sztrájkfelirat: Minisztérium: Hallgatók 0:1 felirattal. A pécsi egyetemről szóló tudósítás úgy kezdődik: nem sztrájk, hanem demonstráció. A pécsi egyetemisták így fogalmazzák meg a véleményüket, és vágóképben alatta, egy gyűlés van lent az aulában és Ormos Mária beszél, miközben a tudósító a hallgatók sztrájkját váltja át demonstrációvá. A másik ilyen híradós tudósítás pedig a 95. évi Kossuth téri „Virrasztás a jövőkért” demonstráció, ahol a tudósításban néhány nap alatt valamivel több, mint tízezer főről beszélnek; de ha végignézzük ezeket a képsorokat, akkor azt látjuk, hogy a körzeti stúdiók mindenütt épphogy lézengő fiatalokról beszélnek. Na most én magam Szegeden láttam, és itt Budapesten is: zseniális, ahogy ezt éppen a megfelelő pozícióból tudták fényképezni, hogy kevésnek tűnjön a nem tudni mennyi 20


2010.07.06. 15:36:04 Process Black


ember. Mindenesetre ugyanezen a téren körülbelül ugyanakkora tömeg néhány évvel később már milliós nagyságrendként jelent meg a médiában… ez a fajta kép ellentétben áll azzal, hogy máskülönben kampány időszakban az egyetemisták is megjelennek, mi ezt úgy mondjuk, hogy dekorációként használja a felnőttvilág a fiatalokat. Úgy gondolom, hogy ez válasz is a kérdésre: az egyetemista réteg megjelenik a médiában, de egyfajta dekorációként. P. A.: Médiásként nézve az, hogy a populáris médiába miképpen került be ez a téma, annak egyik tényezője az, hogy nem voltak igazán az egyetemi mozgalomnak hősei. Tehát nem volt egy idol; nem tudott közéleti celebbé sem válni, még tulajdonképpen a legsikeresebb Szabó Laci sem, bár ő erre abszolút alkalmasnak tűnt. A másik, hogy igazából a rendszer megalapozása történt, a modern felsőoktatás kereteinek a kialakítása és az erről szóló nagyon szakmai egyeztetés megmaradt a média számára egy olyan szakmai történésként, ami el van rendezve, hiszen ezek majd megegyeznek, nincsen igazából nagy vita benne. Nem voltak ezek a dolgok jól lefordítva, mármint úgy lefordítva a média nyelvére, hogy az átélhető történetté váljon. A média történeteket szeret megjeleníteni. Harmadrészt, nincsen benne napi politika, ha pedig napi politika van benne vagy politikává válik, akkor beárazódik a politika egyik mellék hadszíntérévé, nem a fő hadszíntérévé. F. I.: Nagyon érdekes, hogy amikor készítettem az interjúkat a kilencvenes évek közepén a hallgatói és KISZ vezetőkkel, akik a nyolcvanas évek végén ellátták az érdekképviseletét az egyes intézmények hallgatóságának, a hallgatói mozgalmat interpretáló szempontból két csoportra oszlottak az interjúalanyok. Azok, akik később komoly politikai pályát futottak be – volt közöttük miniszter, államtitkár, sőt, még szomorú sorsú nem21


2010.07.06. 15:36:04 Process Black


zetközi terrorista csoport vezetője is –, ők mind sokkal kisebb jelentőséget tulajdonítottak a saját politikai szocializációjuk szempontjából is a hallgatói érdekképviseletben játszott szerepüknek, illetve általában a hallgatói mozgalomnak is. Az ő logikájukban ez egy kicsit marginális tevékenység. És azok a szereplők, akik nem mentek el úgymond a pártpolitika vagy nagypolitika irányába, azok számára ez egy sokkal nagyobb jelentőségű időszak volt az életükben, és én úgy gondolom, hogy a média vagy az ifjúsági közéleti szereplők, a pártpolitikai szereplők körében, bármelyik csoportról beszélünk, állandóan tetten érhető a pártpolitikai gondolkodás. Tehát én abban vitatkoznék Andrással, hogy akármilyen professzionálisan fogalmazná meg a felsőoktatás a maga problémáit a média szempontjából, akkor se tudna igazi áttörést okozni jelen pillanatban Magyarországon, a felsőoktatást nem tudja közüggyé tenni. Nem végeztünk ilyen vizsgálatokat, de azt hiszem, hogy az egész közép-kelet-európai térség problémája, tehát mindenütt átpolitizált, egészen más politikai, társadalmi fejlődésen ment keresztül ez az egész térség. K. H. Zs.: Nekem az a gyanúm, hogy pont ezért nem tudja, általában az egyetemi ügyek nem tudják érdekelni a médiát, mert túl professzionális. Szerintem pont meg kellene fordítani egy picit a dolgot. Megint visszamegyek ’68-hoz, ami nagyon újszerű volt abban, ahogyan megfogalmazta magát képben, szövegekben, vagyis a média nyelvezetén keresztül. Ez a médiának a logikája: amit meg lehet mutatni, az látványos, és az egy másik dolog, hogy a színfalak mögött megindulnak az egyezkedések, megindulnak a tárgyalások. P. A.: A szegedi visszaemlékezés kapcsán is előjön az, hogy bennünket, akik tárgyalásosak voltunk, nagyon megalkuvónak tartottak elég sokan. Akkor volt egy pont, ’88. szeptember 25-e, 22


2010.07.06. 15:36:04 Process Black


amikor nagyon billegett a léc, tehát a mi jakobinusaink – mi úgy hívtuk őket, ők meg bennünket girondistáknak – nagyon keményen nyomták, hogy el kell foglalni az egyetemet. Tehát ez egy létező forgatókönyv volt. És arra is emlékszem, hogy ott helyben kellett diákparlamentet csinálni, és nagyon megizzadtunk, mire a végén sikerült mederben tartani a dolgot. Az egy érdekes játék, hogyha akkor nem a mi álláspontunk győzedelmeskedik, és valóban van Szegeden egy egyetemfoglalás, lehet az bármennyire „szoftosabb”, mondjuk egy párizsi vagy egy francia mintához képest, az mennyiben lett volna minta. J. Cs.: A mai hallgatói mozgalomnak az értelmezéséhez, illetve ennek az ívnek a megértéséhez én azt gondolom, hogy a felsőoktatás struktúrájában lévő változások közül nem szabad kihagyni azt, hogy óriási átalakulás történik 2003 és 2005 között: a kreditrendszer bevezetése, illetve a bolognai útra való rálépés. Felbomlanak a tankörök, a tanulmányi csoportok, emiatt az évfolyamok is, és a korábbi közösségi-, csoport-, vagy évfolyamérdekek egyéni érdekekké válnak; megjelenik egy individualizáció, amelyben tulajdonképpen a legfontosabb értékké a jó információ válik. Ez persze erősíti a mai hallgatói önkormányzatnak azt a feladatát vagy kihívását, hogy ehhez a jó információhoz hogyan tudja hozzájuttatni a fiatalokat. Ehhez viszont professzionálisan kell kezelni a médiát. K. H. Zs.: Az, hogy a kari tanácsban a hallgatói önkormányzatok milyen szerepet játszanak, közismert. Tehát nagyon súlyos szavazataik vannak. Ami pontosan azt is jelenti, hogy átalakult egy ilyen kamarillapolitikává – tehát az a kérdésem, hogy vajon a hallgatói önkormányzat betölti-e akkor a feladatát, amire eredendően létrejött, amikor mondjuk az egyetemi docens és az egyetemi tanár kinevezésekről dönt, vagy sem? Hogy ez hozzátartozik az érdekképviselethez, vagy nem? Amikor a tan23


2010.07.06. 15:36:04 Process Black


díjról volt szó, akkor jóval kevésbé hallatta a hangját a hallgatói önkormányzat például az ELTE bölcsészkarán, mint amikor ilyen kinevezésekről van szó. Ez érdekképviselet vagy kamarillapolitika? A kettő összeegyeztethető vagy sem? P. A.: Voltam még az előző átkosban kari tanácstag a szegedi BTK-n, akkor csak véleményezési jogunk volt, talán ketten voltunk. Akkor is kamarillapolitika volt. Tehát akkor is a fontos ügyekben megpróbálták kikérni a véleményünket. Egy eszközünk volt, a kari lap, a Gondolatjel, amiben megírtuk, hogy mi van. Szerintem az egyik probléma, amit ez fölvet, hogy hogyan kap visszajelzést a képviseltek tömege, ha lehet ilyet mondani, tehát hogy van-e belső nyilvánosság az egyetemeken. És vajon van-e olyan nyomás a hallgatói önkormányzatokon, hogy a tevékenységüket transzparensen mindenki által látható módon végezzék, vagy pedig belefeledkeznek, és ebből a szempontból fontos az, amit mondtál, hogy például van néhány olyan ügyben jogosítványuk, ami iszonyatosan erős fegyver. És ezzel élnek. F. Gy.: Egyet azért hadd említsek meg azzal kapcsolatban, hogy miről döntenek a hallgatói önkormányzati képviselők, miről nem. Azért az „universitas” szó, tudjuk jól, sosem azt jelentette a magyar tévhitekkel ellentétben, hogy több karú egyetem, hanem az „universitas” mindig azt jelentette, hogy az egyetem polgárainak, az oktatóknak és a hallgatóknak kollegiális egysége. Ha ez igaz, akkor egyáltalán nem ördögtől való dolog az a logika, hogy a hallgatók valamilyen mértékben szóljanak, szólhassanak bele például a kinevezésekbe. F. I.: Itt elhangzott egy kérdés, hogy van-e hallgatói mozgalom. Azon érdemes elgondolkodni, hogy a tömegesedés Magyarországon, még a környező országokhoz képest is, de Nyugat-Európához képest nagyságrendekkel erősebb, és sokkal rövidebb idő alatt zajlott le. Öt-hatszorosára nőtt a hallgatók száma. 24


2010.07.06. 15:36:04 Process Black


Miért nem tüntetnek a diákok emiatt? Pedig ha valahol, hát itt kellene érezniük a tömegesedés problémáját. Sokkal erősebben kellene érezniük a diákoknak, mint Nyugat-Európában. Itt egy hallgató, ha elsőévesként tanult egy bizonyos számú csoportban, és nem túl gyorsan végezte el az egyetemet, akkor öt-hat-hét év múlva azt tapasztalta, hogy két-háromszor annyian ülnek már ezekben a csoportokban. Mégsincs elemi erejű tiltakozás. Lehet, hogy majd lesz, és egy kis fáziskésés van. De ez elég komoly kérdés számomra. K. H. Zs.: Azt lehet hallani állandóan, hogy egyre gyengébbek a diákok. Miért lennének azok? Inkább, amióta változott az egyetem, sokkal nehezebb megtalálni őket. Ki lehet találni azokat a fórumokat az egyetemeken, vagy a karokon vagy a tanszékeken, adott programokban, ahol meg lehet találni a tehetséges hallgatókat. Tényleg nagyok a létszámok. De ha az embernek sikerül egy olyan szemináriumot létrehozni és sikerül olyan fórumokat találni, akkor ugyanúgy vannak nagyonnagyon értelmes emberek, akik ugyanúgy hajlandók olvasni, akár digitálisan, akár papíron. F. Gy.: Egyébként pedig tessék Sorbonne- meg Padova-jegyzőkönyveket olvasni az 1400-as és 1500-as évekből, amikor a professzor urak arról panaszkodnak, hogy egyre több a diák, egyre kevésbé lehet tanítani, mi ez a vircsaft, ami itt zajlik és amúgy is csak italoznak… J. Cs.: Összefoglalásul annyit szeretnék megfogalmazni, hogy az utóbbi néhány évben az látszik, hogy az egyetemek falain belül valami hihetetlen civil élet bontakozik ki. Rengeteg egyesület jött létre, a hallgatói önkormányzattól függetlenül. Ezek lehetnek különböző szakosok, értékcsoportok stb. Azt szeretném itt hangsúlyozni, hogy én úgy tekintek ezekre a hallgatói önkormányzatokra, hogy önmagában a létük az érték. Tehát 25


2010.07.06. 15:36:05 Process Black


az, hogy létezik, az a fontos. Hogy a működésében milyen hibák vannak, az egy másik tényező. Egy nagyon jó demokráciaiskola azoknak is, akik képviselőként vagy tisztségviselőként benne szerepelnek, és azoknak is, akiket képviselnek. Én azt látom egyébként, hogy sokkal hatékonyabb ez az oda-vissza irányuló kommunikáció a képviseletekkel szemben vagy képviseletek felé, mint akár a pártpolitikában, akár a különféle érdekképviselő szerveknél. Mondjuk a Greenpeace nem szokta megkérdezni azt, hogy a bálnákat védje inkább vagy mást – tőlem legalábbis nem kérdezte meg még. De ahhoz, hogy az érdekeimet képviselje, ahhoz nem is kell, hogy megkérdezze, hiszen ezt tudja máshonnan, az ő értékvilágából. Hadd tegyem még azt hozzá egy kis anekdotaként, hogy a legutolsó tandíjtüntetéskor a helyi baloldali frakció a polgármestert megkereste azzal, hogy ne engedélyezze a Dugonics tér használatát tüntetési célra. Mit mondott erre a polgármester? Hagyni kell a diákokat, mert Szegeden a helyi folklór része, hogy mindig cirkuszolnak a fiatalok. Majd utána el fognak menni egy fagylaltot enni vagy isznak egy sört. Tehát én azt gondolom, hogy nagyon fontos része a hallgatói önkormányzat az egyetemi demokráciának, és nem gondolom, hogy a legrosszabbul működő része lenne.

26


2010.07.06. 15:36:05 Process Black


Budapest – egyetemváros?

F. Gy.: A felvezető kérdésem az lenne, hogy szerintetek milyen ma Budapesten egyetemistának lenni? Nemes László, az ELTE Bölcsészettudományi Kara hallgatói önkormányzatának elnöke: Ha megnézzük az ország többi nagyvárosát, ahol egyetem van, akkor láthatjuk, hogy ott a város és az egyetem egységet alkot: Debrecenben egyértelmű, hogy a debreceni illetőségű és azonosságú Egyetemre megyek, míg azt nem mondhatjuk, hogy budapesti egyetemista vagyok, hanem hogy ELTE-s vagyok, BME-s vagyok, Corvinus-os vagyok. Budapesten rengeteg lehetősége van egy egyetemistának: a tanulmányoktól elkezdve a lakhatáson át a szórakozásig, ugyanakkor ez egy kétmilliós nagyváros, aminek megvan az a hátránya is, hogy elvész valaki. F. Gy.: Van budapesti hallgatói identitás, budapesti egyetemi identitás? N. L.: Ha mondjuk összeterelném az összes budapesti egyetemnek a résztvevőjét, azzal, hogy ti most budapestiek vagytok, valószínűleg rögtön megindulna a frakciózás, hogy ki hova jár, még 27


2010.07.06. 15:36:05 Process Black


intézményen belül is, hogy ki melyik karra jár. Ilyen identitások vannak. Itt most a rendezvények közül egy példát mondanék, ami miatt én egy kicsit szkeptikus vagyok. Most szeptemberben rendeztünk egy könyvtári nap nevű rendezvényt, aminek az volt a célja, hogy egy helyre hoztunk tizennyolc könyvtárat. Ezt hirdettük a környék karai között, az ELTE-n belül, tehát Lágymányoson is, de az volt a tapasztalat, hogy a résztvevők kilencven százaléka az ELTE Bölcsészettudományi Karáról jött el. Nem mozdulnak el, budapesti identitás azért nincsen, mert mindenki marad a saját intézménye falai között. F. Gy.: Sonkoly Gábort, az ELTE Bölcsészettudományi Karának docensét kérdezem, milyen volt Budapesten egyetemistának lenni? S. G.: Ragyogó, de ez húsz évvel ezelőtt volt, abba tudom beleélni magam. Voltam más városban is egyetemista, Párizsban is elég sokáig. Nagy különbség nincs a kettő között. Párizshoz is általában hozzá szokták kapcsolni azt a Quartier Latin-t, ahol jómagam is tanultam, de ugyanúgy nincs egy valódi diákközösség vagy diáknegyed a megnevezésen túl, mint ahogy Budapesten sem igazán tapasztaltam. F. Gy.: Értelmezhető egy párizsi egyetemista identitás és egy budapesti egyetemista identitás összevetése? S. G.: Párizsban a jó francia abszolutista hagyományon alapszik a párizsi egyetem, ebből van tizenhárom – talán most már lassan tizennégy, mert nagyjából a metrók számával nő az egyetemek száma is. Ott azt hiszem, a fő választóvonal az, hogy valaki elit egyetemre jár, vagy nem. Nagy Bálint, építész: Én máshonnan közelíteném meg a kérdésedet. Nagyon fontos dolog az is, hogy milyen a viszonya 28


2010.07.06. 15:36:05 Process Black


az egyetemistának az egyetemhez, az évfolyamához, a tanköréhez. Mert amikor mi egyetemisták vagy főiskolások voltunk, azok szoros összetartó közösségek voltak. Most nem ismerik a csoporttársak egymást, mert a kreditrendszer miatt nincsenek közösségi viszonyban. Nemcsak a városhoz változott meg a viszonya egy egyetemistának, hanem a saját befogadó intézményéhez, annak a legkisebb egységeihez. F. Gy.: Nézzük egy kicsit a város szempontjából az egyetemista létet! Hiszen itt lényegében százezres tömegről beszélünk. Városlakóként ez az embertömeg számottevő, és nyilvánvalóan speciális igényei, életmódja, kulturálódási szokásai, napirendje, attitűdjei vannak. Vagyis itt van ez a százezer, különböző típusú helyeken lakó, de szociális státuszát tekintve mégiscsak meglehetősen egymáshoz közelíthető százezer ember: hogyan látjátok, a város mennyire épít erre? N. B.: A város, mint olyan, sehogyan sem. Még egy olyan kerület vezetése, mint az ötödiké, ahol a kerület nagyságához képest nagyon sok hallgató van, sem kezeli önálló kérdésként. Persze, az oktatási ügyosztályok foglalkoznak vele, de foglalkoznak a bölcsődéssel, az óvodással is, az egész vertikummal. Az egyetemista ugyanúgy, mint bármelyik más réteg vagy csoport, a piac különböző szereplőit érdekli, és azok foglalkoznak vele, például a romkocsmák. Ez egy speciális szolgáltatás, amelyek közönségének a legnagyobb része egyetemista. Az egyetemista, mint egységes szereplő, a piacon nem jelenik meg. Ahány, annyiféle. Azt gondolom – de lehet, hogy tévedek –, nincs ilyen, hogy budapesti egyetemista. F. Gy.: Gábor, történészként te társadalomtörténettel, várostörténettel is foglalkoztál. Hogyan látod ennek az alakulását akár egy európai távlatban történelmi szempontból? Az egyetemisták, mint városalkotó tényezők? 29


2010.07.06. 15:36:05 Process Black


S. G.: A középkorban az egyetem immunitást élvezett, maga egy közösséget feltételezett, ami azt is jelentette, hogy igazából külön jogalkotása, jogrendje volt. Amikor kialakul a tizenkilencedik század elején a kutató egyetem, a Berlini Humboldt egyetem, mivel ott már más a megrendelő, hiszen az állam hozza ezeket létre, az állam is működteti, és nem is engedi, hogy jelentősebb autonómiája legyen. Míg jogilag valamennyire meg tudja az egyetem tartani az autonómiáját, általában városépítészetileg nem. Ha megnézzük, erre Budapest nagyon jó példa, hiszen ott az egyetemek nem igazán kampuszszerűen alakulnak ki, hanem sokkal inkább valamiféle városépítő, szépítészeti szándék jelenik meg bennük. Gondoljunk csak a Corvinusra vagy a BME-re, de akár még az ELTE-nek az épülete is inkább dekorációs célt szolgál. Amit Bálint mondott, azt száz százalékig alá lehet támasztani: nincs olyan, hogy budapesti egyetemista. F. Gy.: 1989-ben felbukkant az elképzelés az egységes budapesti egyetemről, de nem valósult meg. A budapesti egyetemeknek ez a fajta önállósága, amiről a Gábor beszélt, ez a nagyon stabil, nagyon egyértelmű elkülönülése gyakorlatilag egy végérvényes adottságnak tekinthető? N. L.: Abszolút egyetértek veled. Nem lehet egy nagy budapesti egyetemet létrehozni. Radikális megoldás lenne az, ha egy helyre költöztetnék az összes egyetemet, és azt mondanánk, hogy ez a budapesti egyetem. Akkor kiderülne, hogy Budapesten nem egy, hanem több intézmény is ugyanazt a képzési területet oktatja. Például három jogi kar van a fővárosban három különböző egyetemen, bölcsészkarból is van egy pár, nem is beszélve a képzések átnyúlásáról, tehát van olyan képzés, amit az egyik helyen ilyen karon, a másik helyen pedig más karon hoznak létre. Nem lesz szerintem sem egységes budapesti hallgatói identitás, sem egységes budapesti egyetem, ehhez nagyon radikális változásokra lenne szükség. 30


2010.07.06. 15:36:05 Process Black


N. B.: A történeti visszapillantást azért érdemes korábbra is megtennünk: A rendszerváltás előtti időszakban a központosított hatalomnak lett volna eszköze arra, hogy létrehozzon akár egy központi kampuszt, ha nem félt volna annyira a hallgatóktól. Kifejezetten ügyelt arra, hogy ne keveredjenek, ne kapcsolódjanak össze; a különböző egyetemek ne kooperáljanak egymással hallgatói szinten. F. Gy.: Ha a város mozgásának, a város alakulásának – szándékosan nem használom a fejlődés szót –, változásának a szempontjából nézzük, akkor azt a szó szoros értelmében vett feltűnő ténynek tartom, hogy a lágymányosi nagy beruházást, illetve egy Corvinus-bővítést leszámítva nem tudok egyetemeket érintő, a város tereit érdemben megváltoztató új elemet az elmúlt harminc évben. Ezt hogyan látjátok, akár külföldi tapasztalatok vagy az itthoni mozgások alapján? Lágymányos mennyire hozott igazán új színt Budapest képébe? N. B.: A Lágymányosról tudjuk azt, hogy egy pótlék, mivel a világkiállítás területének volt kijelölve, és amikor a világkiállítás elmaradt, akkor a pesti terület teljesen beépítetlenül állt. Később aztán már került oda valami, de nem lett egységes a budaival, vegyes típusú beruházás épült oda. Egyébként, amikor még világkiállításról szó volt, akkor az utóhasznosítások között szerepelt az egyetemek odahelyezése, tehát tulajdonképpen egy kampusz típusú városrész kialakítása. S. G.: Igen, ez kimondva, kimondatlanul elhangzott idáig, hogy a fővárosnak igazából nincs felsőoktatási koncepciója. Ha alaposabban megnézzük, akkor azt látjuk, hogy megtöbbszöröződött az egyetemi ingatlanok száma a város területén, ám ezek mint a gomba, úgy szaporodnak, tehát igazából urbanisztikai koncepció nincs mögötte, az egyetlen Lágymányos kivételével, de az sem annak épült. De visszamennék ahhoz a kérdéshez, hogy 31


2010.07.06. 15:36:05 Process Black


közösségekhez tud-e kapcsolódni az egyetem. Itt elhangzott a kampusz kérdés, hiszen ha az egyetemre gondolunk, akkor mindig a kampusz jelenik meg, ugyanakkor nincsenek kampuszok Budapesten. S nem is tudom, hogy van-e rá szükség, hogy legyen egy kampusz. Kedvenc brazil építészem azt mondja, hogy szerinte bűn egy nagyvárosba kampuszt tervezni, mert elvágja az élettől a fiatalságot, és ugyanakkor pont az egyetemisták azok, akik életet visznek a városba. Én úgy láttam, igazából a kampusz Oxford kivételével sehol nem működik. F. Gy.: A Berkeley és a nagy kaliforniai tudásközpontok, egyetemi központok valójában nagyon messze vannak San Fransiscótól, pedig általában ehhez a városhoz kötjük őket. Ugyanakkor San Fransisco élete pulzáló, izgalmas közeg, de az egyetemistáknak oda be kell utazniuk, az egy nagy kirándulás számukra. Hogyan tapasztaljátok – akár ezen a nyomvonalon is továbbmenve – az egyetemisták épülettől, kampuszoktól függetlenül mennyire tudták belakni maguknak a várost? Hol találkoztok egyetemistákkal, mennyire határozza meg számotokra, mint kulturálódó értelmiségiek számára az egyetemisták jelenléte ezeket a kulturális tereket, jelenségeket? N. L.: Szóba került már korábban, hogy a főváros vagy a kerület milyen szolgáltatásokkal nyúl az egyetemisták felé, vagy vane ilyen koncepciója. Én azt mondanám inkább, hogy az egyes egyetemekhez vagy inkább karokhoz kapcsolódó szolgáltatások fejlettek. Úgy tekintenek a vállalkozók az egyetemistákra, akiknek igenis lehet szeptembertől egészen júniusig a két vizsgaidőszak kivételével különböző bulikat szervezni, erre nyitnak például különböző kocsmákat. A könyvtárak is, ha megfigyeljük, követik az egyetemek oktatási terminusait. Én azt gondolom, hogy egy élelmes egyetemista belakja a kampusz környékét; ha kollégista, akkor a kollégiumok környékét. Külön kategóriaként kezelném a külföldi hallgatókat, akik idejönnek hozzánk félévre, részképzés32


2010.07.06. 15:36:05 Process Black


re. Ők módszeresen végigjárják azokat a helyeket Budapesten, ahova érdemes elmenni. Meglátogatnak mindent, a Budai Vártól elkezdve könyvtárakon át a szórakozóhelyekig. Egy budapesti egyetemistának, aki vidékről jött fel, nem feltétlenül az az első, hogy felmegy a Budai Várba, a Halászbástyára, hanem lehet, hogy csak a harmadik-negyedik évben jut el. F. Gy.: Bálint, te érzed az egyetemistáknak azt az impulzusát ebben az értelmiségi kulturális életben Budapesten, amitől azt mondod, hogy igen, egy egyetemvárosban élek? N. B.: A város és a hallgatók kapcsolatára egy szerintem nagyon érdekes new york-i dolgot hadd mondjak el: New Yorkban tulajdonképpen dogmaszerűen le van osztva, hogy mely szakmák hallgatói miből élnek: a színész- és a képzőművész hallgatók adják az alternatív kocsmáknak a pincéreit. És szinte nincs átjárás, tehát olyan nincs, hogy egy építészhallgató odamegy és pincérkedik, mert hogy jön ő ahhoz. A filmesek szobát festenek. Mert valahogy így alakult ki történelmileg. De ami nagyon fontos dolog, hogy nem az történik, hogy a mostani építészhallgató már egy építészirodában kopogtat, tehát előrehozza a munkakezdését sok-sok évvel, amikor még esetleg mással kellene foglalkoznia, más kapcsolati rendszereket kellene kiépítenie és használnia. Nálunk sokkal hamarabb elkezdődik a szakmásítás vagy a szakosítás, mint ahogy az jó lenne. F. Gy.: Fordítsunk egy kicsit a kérdésen: az egyetemek, mint kulturális vagy tudásközpontok mennyit nyújtanak a városnak? Az egyetemek mennyire kulturális terei, kulturális, szakmai, bármilyen mozgató elemei a városnak? Ezt hogy érzitek? S. G.: Azt hiszem, nagyon nehéz az egyetemnek megtalálnia a saját maga funkcióját is. Nem tudom, az egyetem mennyire 33


2010.07.06. 15:36:06 Process Black


érzi úgy magát, hogy neki szolgáltatnia kellene bármiféle kulturális tevékenységet is a felsőoktatáson kívül. Párizsban azért nagyon érezhető, hogy az egy egyetemi város. Ha más nem, a heti vagy legalább havi egy tüntetés miatt, tehát valami mindig történik ott. Ennek nyilván történeti és társadalmi okai vannak, a magyar társadalomban ennek nem alakult ki a hagyománya. Voltak persze kísérletek. Most például a bölcsészkar próbál folyóiratot kiadni, próbálja visszaállítani a gólyavári esteket, tanári klubot hoz létre, a hallgatói önkormányzat is tényleg mobilizálja a hallgatókat, összességében tehát vannak ilyen kezdeményezések. Hagyományteremtés zajlik éppen, hogy akkor játsszuk el, hogy nekünk nagy hagyományaink vannak, de rögtön felmerül a kérdés, hogy tényleg vannak-e. N. L.: A kérdés igazából az, hogy az egyetem nyújt-e valamit a budapestieknek, és a válasz az, hogy még ha próbálna is, akkor sem tud. És ezt tényleg lehet példák sorozatával illusztrálni. Hiába rendeznek akármelyik kisebb vagy nagyobb egyetemen ilyen-olyan konferenciát, minden hónapra jut kettő, az utcáról nem jönnek be rá az emberek. Vagy egy másik példa: Magyarországon lehetőség van arra, hogy az előadásokra bárki beülhessen. Most ha megszámolnánk, hogy hányan szoktak beülni csak úgy az előadásokra, akik nem is egyetemisták… Nem kapcsolódik a város ilyen téren az egyetemhez. Egy kivétel van: léteznek olyan rendezvények, amelyeknek presztízsértéket jelent az, hogy valamelyik egyetemen tartják azt az előadást. Ez lehet termékbemutatótól kezdve, az egyetemhez nem kapcsolódó konferencián át, különböző előadásokig bármi, amik viszont teljes mértékben üzleti alapon működnek: kibérlik az egyetemtől a termet. Oda viszont nem megy el egyetemista. Tehát igazából ott van, de mégsincs ott.

34


2010.07.06. 15:36:06 Process Black


N. B.: A rendszerváltás előtt volt néhány olyan egyetemi-kollégiumi intézmény, amely városi vonzáskörű volt. Hogy csak a számomra legfontosabbat, a Bercsényi-kollégiumot említsem, ahol egy európai színvonalú építészeti szaklapot adtak ki a diákok, miközben Magyarországon még nem volt építészeti szaklap. Ebben a Bercsényi-kollégiumban olyan képzőművészeti-építészeti kiállítások zajlottak, ami akkor teljesen elképzelhetetlen lett volna a város bármely más kiállítótermében. Ebben a kollégiumba minden héten a Sirius együttes koncertjére négyszáz városlakó beözönlött a kollégisták mellé. De volt az R-klub is, és volt még egy pár ilyen intézmény. Ezek az intézmények a rendszerváltással mind megszűntek. S. G.: Igen, azt hiszem, ezek nem feltétlenül azok a kulturális tevékenységek, mondjuk egy koncert, amit az egyetemtől elvárnánk. Nekem egy katániai példa jutott eszembe. Katánia bölcsészkara egy régi ferences kolostorban található. Történetileg mindig is gyűlölte egymást a kolostor és a város, mert a kövér és jómódú barátok elették a szegény népnek a javait, rengeteg népmese és dal szól erről. Amikor az egyetem megkapta a hetvenes években ezt az épületet, akkor ezt az imázst is sikerült megörökölnie, tehát a városlakók továbbra is utálták és viszolyogtak a bölcsészkartól. A mostani dékán jutott arra a következtetésre, hogy ez így nem lesz jó, ugyanis ez egy elég veszélyes környék és rengeteg atrocitás érte mind a tanárokat, mind a diákokat. Végül is az lett a megoldás, hogy kinyitotta az egyetemet. Évente kétszer rendez egy ünnepséget, amikor ökröt sütnek, helyi gasztronómiai programok vannak, és lényegében az egyetem maga lett a város kulturális életének a szervező eleme, merthogy egyéb kulturális intézmény nincs a városrészben. Ezzel teljesen megváltozott a városrésznek és az egyetemnek a viszonya. Tehát adott esetben nem egyetemi előadásokat tartottak, hanem egész egyszerűen – az egyébként gyönyörű épületbe – beengedte a városlakókat. 35


2010.07.06. 15:36:06 Process Black


F. Gy.: Városépítészeti szempontból nézzük a tereket: ott egy Trefortkert, lényegében mellette a Pázmány Péter Egyetem, majd két saroknyira ott a Hallgatói Információs Központ. Vele szemben a Fővárosi Szabó Ervin könyvtár, kicsit odébb a Rajk László Szakkollégium, a Színművészeti Egyetem, másik irányban a Semmelweis Egyetem központi épülete. Mindez egy viszonylag szűk területen – kellene, hogy erről eszébe jusson valami egy város vagy kerület vezetésének vagy nem, majd alakul valami? N. B.: Nem jut eszébe, nincs rá befolyása. Építészeti körökben nem tudok olyanról, ahol ezzel különösebben foglalkoztak volna. S. G.: A nyolcadik kerület, azt hiszem, az első olyan kerület, amely próbálja magát „negyedesíteni”. Nagyjából az Üllői út–Nagykörút–Rákóczi út és a Kiskörút közötti terület a Palotanegyed nevet kapta, de lehetne adott esetben az Egyetemi Negyed is. Most már két „brand” van egyébként, meglátjuk, hogy melyik fog győzni. Mind a kettő elég új, a Palotanegyed sem olyan régi, az Egyetemi Negyed most van születőben, de való igaz, hogy kilenc kar található ezen a viszonylag kis területen. Most, mivel ez egybeesik más projektekkel, lehet, hogy itt kialakul valami. N. L.: A Palotanegyedhez kissé önkritikusan még annyit, hogy ahhoz, hogy ebből a hallgatók számára legyen valami, ahhoz az kell, hogy őket kihozzuk az egyébként nagyon kényelmes karokról, ahol van menza, ahol van oktatás, ahol gyakorlatilag minden, napközben felmerülő szükségletüket el tudják intézni. Egyetlenegy hely van az általad felsoroltakból, az a Szabó Ervin Könyvtár, amit mindig tömve találunk. Ezt valamennyire ki tudja használni még a szemben lévő Hallgatói Információs Központ, aminek van egy olyan szolgáltatása, amiből szintén hiány van: ez a számítógépes park. Ám hiába újították meg 36


2010.07.06. 15:36:06 Process Black


nagyon szépen például a Mikszáth teret, ki lehet ülni, de miért menjen el valaki az ELTE Bölcsészkaráról oda?! Azon túl, hogy nyolc kar van ott egymásra zsúfolva, nincsen közösség köztük. Miért legyen? Mindenkinek megvan a saját helye, ahol jól elvan, saját épületén belül. F. Gy.: Azt mondod, hogy egy városvezetésnek nem lehet erre befolyása, mert majd vagy így alakul, vagy úgy alakul. De mondjuk, ha egy városvezetés azt gondolja, hogy ad neki hozzáadott értéket valami miatt: turisztikai okból, kerület-rehabilitációból, bármilyen más szempontból, és például kialakul egy Egyetemi Negyed módon definiált brand, akkor azért lehetnek ott lépések. Például fogja magát, és az egyetemekkel összefogva azt mondja, hogy ott van a palotasoron egy már leromlóban levő bérház, kivásárolja a lakókat, és véletlenül nem egy irodaházat épít oda, hanem egy elit kollégiumot az idejövő külföldi diákok számára. Tehát ha van ilyen szándék, például azért, hogy definiáljon egy adott területet, amivel amúgy is kell kezdeni valamit, és egyébként az adottságok megvannak, akkor egy ilyen jellegű, ha úgy tetszik, várostervezésnek, városrész-fejlesztésnek lehet értelme szerintem. N. B.: Én nem is erre gondoltam elsősorban, mert ilyen van, de ez egy követő típusú beavatkozás, amikor elindul valami, lásd Ráday utca, az sem kerületi beavatkozással indult el, hanem egy spontán fejlődés következtében, és utána már ezt fölhasználta a kerületi vezetés. Elképzelhető, hogy különböző EU-s vagy éppen a spontán kezdeményezések hatására elindulnak ilyen folyamatok, és utána majd ez lecsapódik egy kerületnél és akár használni fogják, vagy akár még tesznek is hozzá a dologhoz. A Palotanegyed dolog is azért került elő, mert a budapesti Világörökségi terület kibővítésekor kimaradt a nyolcadik kerület, és kitalálták azt, hogy Palotanegyedként definiálják, és ezt próbálják mint bővítést hozzácsatolni egy következő lépcsőben. Ugyanígy, ha rájönnek, hogy tudnak valami hasznot 37


2010.07.06. 15:36:06 Process Black


hozni a kerületnek azzal, hogy itt definiálnak egy Egyetemi Negyedet, akkor majd ezt a brandet fogják használni. S. G.: Azért Nyugat-Európában a városvezetés vagy az államvezetés nagyon komolyan beleszól az egyetem és az adott város kapcsolatába. Ha most megnézzük a válságkezeléseket, pártállástól függetlenül, azt hiszem, minden nagyobb nagyhatalomnál a válságkezelő programoknak az első eleme volt a felsőoktatás nagyon komoly fejlesztése. Amerikában, Franciaországban, Nagy Britanniában, Németországban, mindenütt. Nálunk nincs is ilyenfajta gondolkodás, fel sem merül ez, ami tényleg nagyon hiányzik. Nézzük másfelől: ha például lenne egy Egyetemi Negyed, és a városvezetés azt mondja, hogy nagyon kevés az 1,4 vendégéjszaka, amit egy átlagturista Budapesten tölt, emeljük ezt meg. Mivel tudjuk ezt megemelni? Azzal, ha mondjuk kulturális szolgáltatást adunk, és egy Egyetemi Negyed bejárása tipikusan olyan lehet, amivel viszonylag kis ráfordítással – hiszen ezek az épületek már rendelkezésre állnak – lehetne a város turisztikai kínálatát bővíteni. De mit adhat még az egyetem? Például modellt adhat. Itt van mondjuk a Zöld Város, amiről mindenki beszél, az egyetemek lehetnének gyújtópontjai ennek a zöld viselkedésnek. Az egyetemi kampuszokat kialakíthatnák úgy, hogy mindenki biciklivel jár, vagy legalább megvan rá a lehetősége: zuhanyzók vannak és egyebek. Hogyha egy modellt ad, ha azt látják, hogy egy egyetemi tanár vagy egy hallgató úgy viselkedik, és szelektív hulladékgyűjtő is van következetesen minden kampusz területén, akkor már beavatkozott a kulturális életébe is a környezetének. F. Gy.: Nemrégiben látott napvilágot egy olyan tanulmány, amely arról szólt, hogy micsoda fantasztikus lehetőség volna a magyar felsőoktatás és különösképpen a magyar városok számára, hogyha minél több külföl38


2010.07.06. 15:36:06 Process Black


di diákot vonzanának, és ebbe nagyon komoly kormányzati invesztíciót javasolt. Ezen a vitán nagyon egyértelműen elhangzott, hogy egy ilyen nemzetközi felsőoktatási versenyben lényegében csak Budapestnek van esélye beszállni azért, mert egyetlen más város sincs Magyarországon, amely azt a kulturális, gazdasági környezetet, azt az infrastrukturális környezetet kulturális értelemben tudná nyújtani, mint amit Budapest tud, és amit elvárnak. Valóban, a külföldieknek Budapest nyújt-e annyival többet, ami miatt érdemes eljönni ide egyetemistának? N. L.: Nem vagyok benne biztos, én egyetlenegy intézményt tudnék mondani, ahol rengeteg külföldi van, ez pedig az orvostudományi egyetem. Ez a képzés sajátossága miatt alakult így. Olyan külföldi hallgatók, akik a teljes képzésüket itt végzik, nincsenek olyan nagy számban, és igazából a képzésre jönnek el és nem Budapest miatt; úgyhogy igazából az egyetemek nyújtanak valamit, a város szerintem nem. S. G.: Ezt a kérdést kettéválasztanám. Az egyik, hogy nagy tömegben akkor fognak hallgatók jönni, ha olyan színvonalú a képzés. Tehát ők nem a városért jönnek, hanem hogyha a diploma olyan értéket ad, amit ő aztán a munkaerőpiacon fel tud használni, akkor el fog jönni, és akkor pedig nagyon szívesen megy Szegedre vagy Debrecenbe is. Magyarország nem olyan nagy terület, hogy a távolságok áthidalhatatlanok lennének. Magyarországot egybe kell eladni, ha már brandeket építünk. A másik: nekem tavaly volt tíz Erasmus-ösztöndíjas hallgatóm. Nagyon érdekes volt, mindegyik Budapest miatt érkezett. Nem a magyar felsőoktatás miatt, mindegyik egész egyszerűen csak Budapesten akart tanulni. Az egyikük például Bartók zenéje miatt jött, de mindegyikük azt mondta, hogy rendben volt, de nem szeretne tovább maradni. Az Erasmus egyébként úgyis egy nemzetközi diplomát ad, a saját egyetemi diplomáját kapja a hallgató, tehát eljön szórakozni fél évre vagy egy évre, 39


2010.07.06. 15:36:06 Process Black


most akkor nem Párizsba vagy Rómába ment tanulni, hanem Budapestre, mert miért ne… Közönségkérdés: Milyen a külföldi diákok kapcsolata a magyar egyetemistákkal? Vannak nemzeti esték, vagy nemzeti műsorok, amit közösen csinálnak, van-e valami hasonló esemény? N. L.: Legjobban értelemszerűen az ELTE BTK működő rendszert ismerem, de alapvetően mindenhol hasonló módon van. A hozzánk érkező Erasmus-hallgatók jelentkezhetnek egy mentor rendszerbe. Ennek az a lényege, hogy egy-két-három hallgató kap egy mentort, akik jól beszélik a nyelvet, lehetőleg adott szakosak. Ezen mentoroknak a feladata az, hogy egyrészt a tárgyfelvételben segítsenek, másrészt pedig hogy segítsék a külföldi hallgatókat eligazodni a városban. Koordinált programok vannak, tehát szisztematikusan végigjárják heti rendszerességgel a város különböző pontjait. Nálunk az ELTE-n szerveződnek kifejezetten nemzeti estek, attól függően, hogy milyen hallgatók vannak az éppen adott félévben. Van angol, német, spanyol est, és értelemszerűen a félév elején vagy a félév zárásaként egy magyar est, ahol jellegzetes magyar dolgok tűnnek fel, mint kolbász és pálinka. Talán ők, ha hazamennek, inkább azt mondják otthon, hogy Budapesten voltak egyetemen, mint azok a hallgatók, akik feljönnek vidékről – én is vidékről jöttem fel, és én nem azt mondom, hogy Budapesten járok egyetemre, hanem az ELTE-re. Látható volt egyébként, hogy amikor a corvinusos francia lány eltűnt, minden egyetem megmozdult, plakátoltak a külföldiek és a mentorok is. Ők akkor úgy reagáltak, mintha egy budapesti egyetem lenne. F. Gy.: Nemes Lászlónak, Sonkoly Gábornak és Nagy Bálintnak köszönöm a beszélgetésben való részvételt, Önöknek a figyelmet és a közreműködést. 40


2010.07.06. 15:36:06 Process Black


Hogyan lesznek fizikatanárok? – pedagógusképzés és Bologna

Fábri György (F.Gy.): Talán nem hat lírai önvallomásnak és öntetszelgésnek, ha bevallom, hogy miközben fizika tanárokról és természettudományos tanárképzésről fogunk beszélni, jómagam a teljes elfogulatlansággal tudom ezt tekinteni, ugyanis nem vagyok sem természettudós, sem fizikus végzettségű, hiszen egyszerű bölcsész vagyok. Azonban az elmúlt években volt szerencsém magával a problémával találkozni, mert 2007-ben a Magyar Tudományos Akadémián elindítottunk egy programot, ahol kifejezetten a természettudományos reputációról próbáltunk meg szakértőkkel, tudósokkal, gazdaság embereivel szót váltani. Majd 2008-ban a Felsőoktatási Műhely című folyóiratban egy összeállítást is közöltünk erről a kérdésről. A mostani beszélgetésünk résztvevői: Rapos Nóra, aki az ELTE PPK egyetemi tanársegéde és a Neveléstudományi Intézetben tanárképzéssel foglalkozik. Tasnádi Péter tanár úr, aki az ELTE TTK egyetemi professzora és a fizikus és általában természettudós tanárképzés utánpótlás problémájával foglalkozik az elmúlt években. Homonnay Zoltán tanár úr, aki az ELTE TTK dékánhelyettese, és Hunyady György egyetemi professzor, aki az ELTE PPK tanára, és a tanárképzés oldaláról foglalkozik a bolognai rendszer problémáival, kérdéseivel. Szeretnék néhány olyan adatsort bemutatni, amelyek arról szólnak, hogy egyáltalán a természettu41


2010.07.06. 15:36:07 Process Black


dományos kultúra, a természettudományos érdeklődés hogyan néz ki Magyarországon. Az ötvenes évektől kezdődő adatsort láthatunk (1. sz. ábra, 137. o. 6. sz. ábra, 140. o.), és érzékelhető, akár a műszaki, akár a természettudományos képzést nézzük, hogy a jelentkezettek arányában egy folyamatos csökkenést tapasztalni. Egy 2006-os felmérésünkben országos mintán megkérdeztünk, hogy egyes tudományágak iránt milyen az érdeklődés, a felnőtt lakosság 18-tól 65 éves korig tartó mintájában. És itt már érzékelhető egy probléma (2. sz. ábra, 138. o.) ezeknek a tudományterületeknek a súlyát, az általuk keltett érdeklődést illetően. Azt is megkérdeztük az érdeklődőktől, hogy vajon melyik szakterületnek a fejlődését látja a legérdekesebbnek. Itt az derült ki – megint nem a konkrét számokban akarok elmerülni –, hogy nagyjából az első háromnegyede ennek a tortának az az orvostudománnyal, az űrkutatással, biológiával, internettel, történelemtudománnyal, csillagászattal, közgazdaságtannal, meteorológiával le is fedődik. Minden más iránt szignifikánsan kisebb az érdeklődés. Még egy eredményt idéznék fel ugyanebből a kutatásból: mely tudományt tartják fontosnak és támogatásra érdemesnek (3. sz. ábra, 138. o.) – itt nagyjából hasonló sorrendekkel találkozunk. Azért tartottam fontosnak ezt felvetni mintegy bevezetésül, hogy mielőtt konkrétan rátérünk a természettudományos pedagógusképzés problémáira, váltsunk néhány szót ezen példák alapján arról, hogyan látják, hogyan látjátok, a természettudományok súlya, az általuk keltett érdeklődés az miképpen változott meg az elmúlt időszakban, évtizedekben. Parancsoljon, Professzor úr. Tasnádi Péter (T.P.): Egy kicsit meg kellene nézni, hogy mi volt az abszolút létszám. Az utóbbi években két-háromszorosára megnőtt az egyetemi hallgatók létszáma, ez bekövetkezett a TTK-n is. Ugyanakkor, ha az abszolút számokat megnéznénk, akkor azt látom, hogy míg a többi tudományokban nagy a növekedés, addig a természettudományban kicsi. Lehet olvasni amerikai, angol kiadványokban, hogy amikor elkezdték a „science for all”, azaz mindenki számára szóló természet44


2010.07.06. 15:36:07 Process Black


tudományi képzéstípusokat, amelyeken keresztül azt akarták megmutatni, hogy hogyan kell természettudományt tanítani. Nos, a tapasztalat az volt, hogy ezek túllőttek a célon: a természettudomány nem könnyű, egymásra épülő, ezért áldozatos munkával lehet csak eljutni a csúcsig. Ezért azt hiszem, hogy sokan nem kedvelik, mert túl sok munkát kell befektetni. Valószínű, hogy az az arány, ami a társadalomban adja az érdeklődést a természettudományok iránt az összlakosságot tekintve, nem sokat változott, de az egyetemre bekerülők létszámában nem tudott megnövekedni, pedig az egyetemre bekerülők létszáma nagyon megnőtt. Még a nyolcvanas évekről mondanék pár szót. Az az érzésem, hogy ez arra az időszakra esik, amikor elkezdtük kinyitni az egyetemek kapuit, tehát akkor kezdődött az egyetemi hallgatók létszámnövekedése, és akkor kezdődött az például a TTK-án, hogy megnöveltük a kutatószakok létszámát. A kutatószakok, amik elit szakok voltak 25–30-as létszámokkal, ezek létszámai erősen meg tudtak nőni, odavonzották a fiatalokat. Aztán persze érezniük kellett, hogy igen erős a követelmény. F.Gy.: Neveléstudományi vagy szociálpszichológiai szempontból az, amit Tasnádi professzor úr említett, hogy olyan elvárás fogalmazódik meg azzal szemben, aki természettudománnyal foglalkozik, hogy – bizony fogalmazzunk egyszerűen –, keményen kell dolgozni, azt jelenti, hogy egy társadalmi értékrendbeli módosulás, változás következett be? Hogy esetleg korábban nagyobb becsülete volt a munkának, mint a nyolcvanas-kilencvenes években? Hunyady György (H.Gy.): Visszatekintve saját diákkorunkra, a természettudománynak kifejezetten kultusza volt. Úgy gondolom, hogy igazán értelmes ember látókörében a természettudományok bent voltak, és ambiciózus fiatalok törekedtek erre a területre. Nem hiszem, hogy ennek a társadalmi presztízse 43


2010.07.06. 15:36:07 Process Black


döntően elmozdult volna a legértelmesebb és a legambiciózusabb emberek körében. Ebben egyetértek, hogy a dolog magja lényegében változatlan. Amit az ábrák és a bemutatott adatok kapcsán megjegyeznék mint szociálpszichológus az az, hogy más egy területnek a közmegítélése, és más az, hogy a pályadöntés előtt álló fiatal 16–17–18 éves korában végülis melyik utat választja. Merőben különböző. Mindenki elismeri társadalomszerte, hogy a természettudomány a mai modern világ húzóereje, ebben nincs kétség. Az viszont egy másik kérdés, hogy ki mire szánja el magát. Itt ez a probléma, amire Tasnádi professzor utalt. Elkerülhetetlen igényeket, követelményeket támaszt a felvettekkel, és különösen a kutatói pályára indulókkal szemben. Ez egy specifikuma ennek a területnek. Természetesen másutt is magas igények vannak, de ez a természettudományban ki is bukik, hiszen a hallgató maga is kibukik. Van tehát a tömeges érdeklődés, jön a hallgató, de nagy számban sajnálatos módon elvérzik. Namost ez benne van abban a programban, ami a természettudományok megbecsülését a kapuk kitárásával kapcsolja össze. Ez egy felsőoktatás-politikai döntés, de valószínűleg egy nem egészen árnyaltan végiggondolt döntés. Ez egy deklaráció, de amikor ez az anyagi motivációnak az alapvető formáját jelenti, vagyis nem él meg az egyébként a nyilvánvalóan forrásigényes természettudomány másként, mint hogy beenged oda egy sor embert, a fiatal populáció mind nagyobb arányát. Ebben az összefüggésben óhatatlan, hogy egy nem egészen minőségi szelekcióra kerüljön sor. A felvételnél ösztönzik az egyetemet, hogy erre bazírozzon, és bent hirtelen kerül sor a konfrontációra: nem akarom a szabad bölcsészetet – ami az én otthonom – kérdőjelekkel bombázni, csipkedni, de mondjuk ott bizonyos idő eltelik, amíg kitűnik, hogy valaki az esztétikában olyan szellemi produkcióra képes-e, amit valamennyien egy igazi esztétától elvárunk. Én úgy gondolom naivan, hogy aki belép mondjuk a 44


2010.07.06. 15:36:07 Process Black


fizika szakra, az első órák egyikén kiderül, hogy egy matematikai formulát vagy egy képletet vagy egy eljárásmódot, egy modellt tud-e követni vagy sem. Itt elemi követelmények formájában olyan nívó jelentkezik, amin a tömeges felvettek nyilvánvalóan elvérezhetnek. Rapos Nóra (R.N.): Bizonyára eltérőek a természettudományok területén a felvétel és aztán az egyetemen tapasztalható követelmények, de én azt gondolom, hogy picit korábbra kellene tenni a nézőpontunkat, merthogy ahhoz, hogy egy ilyenfajta építkezés elindulhasson, ahhoz jóval korábbra kellene tenni a természettudományokkal való találkozást, illetve ennek a személyes kapcsolatnak a kiépítését. Én ott látok egy problémát, hogy nem találjuk meg azokat a kapcsolódási pontokat az általános iskolában már, ahol ez egy személyes kérdéssé válik. Mintha már ott elveszítenék az érdeklődésüket a diákok. A másik pedig, hogy a társadalmi diskurzusoknak nem része a természettudományokról való gondolkodás, ezt egy lényegi kérdésnek tartom, hogy ezek sokkal intenzívebbé váljanak. T.P.: Egy mondatot ehhez hadd szúrjak közbe. Langdon professzorral sokat dolgoztunk együtt, ő Los Angelesben foglalkozik fémfizikával. Azt mondta egyszer, hogy tudjátok, én már nem tudok csak vietnámiakkal, kínaiakkal és laosziakkal dolgozni, bennszülött amerikai azt nem vállalja, hogy egész éjjel a laborban mérjen és utána még cikket próbáljon írni. Arra utalt, hogy a fejlett amerikai társadalomban a természettudomány iránti áldozatos munkát nem akarják vállalni az amerikaiak. Ez világszerte probléma, hogy a természettudomány – úgy tűnik – egy picit riasztó azok miatt az áldozatok miatt, amikkel el lehet jutni addig a képzésig. És Nórának igaza van, a piciket meg kellene fogni.

45


2010.07.06. 15:36:07 Process Black


F.Gy.: 2006-ban G. W. Bush elnök – akit az európai értelmiség hajlamos korlátoltnak és nem kellően felkészültnek tekinteni – a State of Unionban kifejezetten meghirdette azt, hogy a science típusú tanárképzésre lényegesen nagyobb forrásokat fordítson az Egyesült Államok. Hogy egy másik szaktekintélyt idézzek, Szabó Gábor akadémikus – kitűnő szegedi lézerfizikus – szokta volt mondani, hogy minden gyerekben benne van az érdeklődés a természettudományok iránt, de ezt sikerül elrontani nálunk az oktatással. Én hadd kérdezzek rá egy ellentmondásra, ami engem mindig izgatott. Azt mondtuk, hogy az igazi, kemény munka iránt némiképp averzióval rendelkező generációk formálódnak. Ez van az egyik oldalon. A másik oldalon ott van az ELTE TTK a professzori karával, kutatói bázisával, valóban nemzetközi színvonalú hatalmas kapacitásával. Homonnay Zoltán (H.Z.): Annak idején 1989-ben kerültem ki Észak-Amerikába két évre. Akkor az amerikai társadalom egy tíz–tizenöt éves recesszió utolsó éveiben volt. Mindenki rettentően lelkes volt, hogy a felsőoktatást meg kell reformálni. Aztán összeomlott a keleti blokk, ez megfelelő mennyiségű pénz megjelenésével járt együtt Amerikában. Elindult a gazdaság, és ezt az egészet mindenki elfelejtette. Most megint eszükbe jutott. Az az érzésem, hogy az amerikai társadalom gyűrűz be hozzánk is a látszólagosság síkján, az elkényelmesíti az embereket. Azt a példát szoktam emlegetni a hallgatóknak, hogy meggyőződésem, hogy az emberek nagy része azt hiszi, hogy a mobiltelefon úgy kerül az üzletek polcaira, mint az almafa ágára az alma. De az nem terem, azt meg kell csinálni valakinek, és ez egy óriási kihívás. Nemcsak a természettudományok mennyisége nő mellékesen, hanem azoknak az elvontsága is. Egyre elvontabb tudást kell közölni. A kérdésre visszatérve: valóban, a karunk tele van olyan tanárokkal, professzorokkal, akik nagyon elkötelezetten oktatnak. Úgy érzem, hogy egy kicsit a társadalom által ki is vannak zsákmányolva. És nincs kellően 46


2010.07.06. 15:36:07 Process Black


gyors piaci visszajelzés. Attól félek nagyon, hogy az emberek elkényelmesednek. Úgy gondolom, hogy a kormányoknak a feladata ezt észrevenni, hogyha kitárjuk az egyetemek kapuit természettudományok területén például, akkor ezzel párhuzamosan nem szabad lecsökkenteni a színvonalat a középiskolákban, mert ha több hallgatónk lesz, és még kevesebbet is tudnak, hát az óriási problémát fog jelenteni. F.Gy.: Nézzük akkor meg magát a problémát. Ez az ábra (4–5. sz. ábra, 139. o.), például Mihaleczky dékán úr előadásából való, amelyen a kiadott diplomák tekintetében látszanak bizonyos tendenciák. Látható, hogy a természettudományos képzésre első helyen jelentkezők számában jelentkező nagy törések, amelyek 2006-ban következtek be, nem szakma-specifikusak, tehát a felsőoktatásban volt egy általános elmozdulás ebben az időszakban, de kétségkívül itt jelentősebbnek tűnik. A kiadott egyetemi diplomák számában szintén egy hasonló tendenciát mutatott be dékán úr ezen a konferencián. A sajtó azzal volt tele az elmúlt egy hónapban, hogy lényegében megszűnik a természettudományos pedagógus utánpótlás néhány év múlva. Valóban nem lesz tanárunk? H.Z.: A KSH adatbázisában megnéztük, hogy 2008-ban hány fizikatanár van Magyarországon, és ebből 2600 fizikatanárt dobott ki az adatbázis szakközépiskolákban és gimnáziumokban. Hogyha hozzáadjuk az általános iskolát is, akkor mondhatom, hogy körülbelül négyezer. Ha negyven évig tanít egy tanár fizikát, akkor azt jelenti, hogy évente száz fizikatanárt kellene képezni. Itt nálunk a TTK-n az a „szerencsés” helyzet áll elő a jövő megbecslése szempontjából, hogy mivel másodév elején jelentkezni kell tanár szakirányra annak, aki tanár szeretne lenni, ezért nekünk már három évre visszamenő adataink vannak arról, hogy milyen a jelentkezési arány. Ezek országos adatok, fizikára vonatkozva: olyan, aki alapszakról jön és a 47


2010.07.06. 15:36:07 Process Black


majort választotta, 2006-ban 33 hallgató volt, 2007-ben 13, 2008-ban pedig már csak 16. Aki minort, tehát valami más alapszak mellé választotta a fizikát, 2007-ben 29, 2008-ban 11 és 2009-ben 5. Ez azt jelenti, hogy már három év alatt töredékére esett le az a létszám, ami már az elején is nagyon alacsony volt. Úgy gondolom, hogy ez azt mutatja, hogy valami meggátolja a hallgatókat abban, hogy tanári pályát válasszanak. Azt gondolom, hogy óriási rizikót jelent az, hogy tanár csak akkor lehet valakiből, hogyha mesterszakot is végez. És van közben egy felvételi. Valamint rizikó azt bevállalni, hogy a minor szak választása miatt ő az alapszakján kevesebb képzést kap, tehát ha mégsem lehet tanár, akkor ő eleve egy gyengébben képzett azonos szakon, így a munkaerő-piaci esélyei rosszabbak. Biztos, erről másoknak is van véleménye. Ez az első három évnek a statisztikája, és ezt nagyon aggasztónak tartjuk. Ha megnézzük, hogy a tanári mesterszakra hányat vettek fel: akkor nappalira ötöt, levelezőre ugyan 37-et, de ezeknek a jó része olyan, aki már főiskolai diplomával rendelkezik, tehát új tanárt nem hoz a rendszerbe. Úgy gondoljuk, hogy a BSc elvégzésének a nehézségei miatt talán két-háromszorosára is emelkedhet ez a létszám, de az még mindig csak 15, és nem száz. Meggyőződésem, hogy a rendszerrel valamit tenni kell. F.Gy.: Professzor úr hogyan értékeli ezeket a számokat? H.Gy.: Aggasztó a helyzet. Tulajdonképpen abban, hogy hol keressük e kedvezőtlen szituáció okát, van némi hangsúlybeli különbség közöttünk. F.Gy.: Mondjuk ki nyíltan, vitatkozunk ezen. H.Gy.: Úgy gondolom, hogy alapvető probléma nem feltétlenül a tanárképzés rendszerében, hanem a természettudo48


2010.07.06. 15:36:08 Process Black


mányos alapképzésben van. Rögtön megnyitok valóban egy vitakérdést. Pedzettük azt a problémát, hogy sokakat vesznek fel a jelentkezők közül relatíve azokhoz képest, akik erre alkalmasak és ezt eredménnyel el tudják végezni. Ennek megfelelően rászakad a természettudományos alapképzésre egy nagyon erős szelekció. Ezt a jelenlevő TTK-s oktatók nyilván jobban tudják. Namost ez önmagában nem a tanárképzéssel összefüggő, ezt szeretném hangsúlyozni, ez a természettudományos alapképzés mechanizmusával függ össze, azzal, hogy sokakat engednek be és természetes szűréssel ugye nem engednek át bárkit. Ennek megfelelően a józanul várható három-négyéves periódusban nem végzik el a hallgatók eredménnyel – ez belső gondja a természettudományos rendszernek. Akik pedig elvégzik, itt most van egy olyan szempontom, amit megfogalmaztam korábban is, azok szembesülnek avval a kínálattal, amit a természettudományos mesterképzés, a diszciplináris mesterképzés nyújt. Tehát nem a légüres térbe kerülnek, hanem velük szemben áll egy kiváló, minőségi, nagy tradícióval rendelkező diszciplináris mesterképzés a természettudományi területen. Mi történik? Utolsó szálig elmennek diszciplináris mesterképzésre. Itt nem arról van szó, hogy nem végzik el. A kettő, aki elvégzi, az a kívánatosabb arányba, abba a szakmai irányba megy, amire ő készült egész életében, amire ő odajött alapképzési szakra, amivel kapcsolatban bemutatta azt, hogy képes elvégezni záros időn belül. Ezen kívül sajnos még egy problémát meg kell fogalmaznom. Dékánhelyettes úr pozitívumként említette azt, hogy viszonylag korán lehet látni, hogy mikor szakosodnak ezek a derék emberek, és nem látni, mert nem szakosodnak. Na, most ez a „viszonylag korán“, ez egy probléma is, statisztikai szempontból jó, mert látjuk, hogy mennek, nem mennek, abból a szempontból szomorú, hogy látjuk, hogy nem mennek. A korai szakosodás azt jelenti, hogy a tanulmányai során egé49


2010.07.06. 15:36:08 Process Black


szen korán ki kell mondani, és itt megint dékánhelyettes úrra hivatkoznék gonoszul, el kell dönteni, hogy ő egy fosztott értékű vagy egy teljes értékű alapképzési diplomát akar. És az emberek jelentős része, különösen, akinek esze van és képes elvégezni az alapképzést, a teljes értékűt választja. Úgy gondolom, hogy a természettudományos rendszerben, tehát az alapképzésben és ezekben a választásokban van egy olyan belső probléma, ami nem a tanárképzésből fakad, hanem a TTK-s képzés szisztémájából. F.Gy.: Professzor úr ezt valószínűleg más oldalról nézi. T.P.: Én mindig csodálom Hunyady professzor urat, hogy ennyire mélyen látja a természettudomány problémáit. Azt mondta egyszer, hogy az a pechünk, hogy a bölcsész modell került a tanárképzésben uralomra. A természettudományos képzésnek más volt a modellje, ráerőltettük a bölcsész modellt, aztán csodálkozunk, hogy nem megy olyan jól. Említette professzor úr, hogy a tanári szakirány választással a saját szakjában 120 kreditet vesz fel a hallgató, fel kell venni tíz kredit pedagógiát, pszichológiát, és ötvenet a második szakból. Semmi gond nem lenne, ha egyszakos képzéssel lehetne tanárt képezni. Azonban a közoktatás nem visel el azokból a tárgyakból, mint kémia, fizika, biológia, amiknek két-két órás óraszámai vannak, egyszakos képzést. A kétszakos képzést kell megoldanunk. Nem tolhatjuk a választást föl a harmadévre, hogy akkor válasszon, mert akkor ezt az ötvenet a második szakból sem tanulta volna. Természetesen egy percig sem gondolom, hogy a bolognai képzés felelős a tanár szak problémáiért. Azt gondolom, hogy mély társadalmi problémák felelősek. Van egy McKensey-jelentés, amelyik azt kutatta, hogy a sikeres tanárképzések mitől sikeresek. A finn modell például azért sikeres, mert szigorú felvételivel, hatalmas válogatással tudják a tanárokat képezni 50


2010.07.06. 15:36:08 Process Black


azért, mert magas a fizetésük. A meglévő problémákra a tanárképzésnek a bolognai képzésbe való betétele legalább kéthárom olyan újabb nehézséget épített rá, amik még inkább akadályoznak. A matematika pillére a természettudományos képzésnek, és azt hiszem, hogy minden logikai képzésnek. Tessék megnézni, hogy csökkent az országos szakirányválasztás: 188-ról 54-re Bologna óta. Ezért gondoljuk, hogy az egész képzés szerkezetét újra kellene gondolni, például azzal lehetne ezt indikálni, hogy a Bolognából kivesszük: az orvosképzés, a jogászképzés, az építészképzés egyik fajtája sincs a Bolognába, az állatorvos, a gyógyszerész-képzés szintén. Most tették vissza az erdőmérnök képzést az osztatlan képzésbe. Ez egy újragondolási lehetőség lenne, hogyha kivennénk a bolognai képzésből és lehetővé tennénk az újragondolását. H.Z.: Hunyady tanár úr fölvetette mintegy kritikaként, hogy a természettudományos területen nagyon korai a szakirányválasztás. De pont ez a természettudományoknak az egyik sarkalatos pontja, nem lehet akármilyen késői korban elkezdeni tanulni egy természettudományos diszciplínát. Ez a matematikára vonatkozóan a legeklatánsabb. Ha valaki már gimnazista korában nem kezdi magába szívni, abból soha nem lesz jó matektanár. Muszáj már másodévben jelenleg a második diszciplínát is elkezdeni tanulni. Ez okozza azt a problémát, hogy ötven kreditet feláldoz az az illető, aki ezt vállalja. R.N.: Én azt gondolom, hogy tényleg vitahelyzetben vagyunk és én szeretnék egy másik nézőpontot ajánlani ehhez a vitához és a probléma azonosításához. Szerintem van egy sor olyan elem, amiben egyetértünk és talán ezeknek az azonosítása segíthetne abban, hogy hogyan lépjünk tovább a megoldásban. Az egyik ilyen az egészen biztos, hogy az, hogy a létszám drámaian csökken. Úgy látom azonban, hogy a létszámcsökkenés 51


2010.07.06. 15:36:08 Process Black


korábbra datálható. A másik ilyen közös pontunk szerintem, hogy a természettudományos tanárképzést sokkal erősebben érinti az a fajta elszívóerő, ami a piacorientáltabb szakmák felől a természettudományos tanárképzésbe áramló hallgatók számának csökkenését okozza. Tasnádi tanár úr utalt több írásában arra is, hogy a természettudományi területeken belül átrendeződés van: inkább biológia, informatika felé vándorolnak, és ez a fizika és matematika tanár képzésre is bizonyára kihatással van. A harmadik ilyen fókuszpont, amiben szerintem egyetértünk, az az, hogy a természettudományi tanári képzés egy szélesebb perspektívából érthető, a tanári pálya presztízse az egy olyan fókuszpont, amire valószínűleg mi nem tudunk kielégítő választ adni, de hogy a tanárképzés és a pedagógusképzés segíthet-e a pedagóguspálya presztízsének növelésében is, ez biztos. Végül szerintem abban is egyetértünk, hogy a közoktatáson belül a természettudományos képzés ebben a formában nem megfelelő. Azonban ezek egyike sem a bolognai folyamathoz kapcsolódik. Úgyhogy azt gondolom, hogy a probléma megoldásának a keresésében érdemes lenne ezeken a pontokon menni tovább. F.Gy.: Hadd vessek ehhez fel egy szempontot. Hunyady professzor úr említette, hogy itt nagyon komoly finanszírozási kényszer is belépett, ami a színvonal csökkenését is okozta. Ha már rendszerekből való kivételről beszélünk, miért nem azt vetjük fel akár közösen, hogy a normatív finanszírozás rendszeréből vegyük ki a természettudományos képzést. Abba az irányba is próbálok tapogatózni, hogy vajon a Bolognából való kilépés a számokat megfordítja-e. Látunk-e erre garanciát? H.Gy.: Végülis nem az én szűkebb szakterületem, én csak valamilyen madártávlatból próbálok rátekinteni. Nyilván ilyen bölcsész, pszichológus fajzatként ezt nem közvetlen közelről és nem belülről, de azért én úgy gondolom – és ez egy merész 52


2010.07.06. 15:36:08 Process Black


állítás –, hogy a Bologna-rendszer belépésének tulajdonképpen égvilágon semmi köze nincs ehhez a tendenciához. Kicsit sarkítva mondanám, amit Nóra mondott, én szerintem ez érdemben nem is járul hozzá. F.Gy.: Tasnádi tanár úr egyértelműen azt jelezte, hogy itt egy nagyon látványos törés van. Kérdés, hogy nagyobb-e a törés, mint amit az általános tendencia mutat vagy nem? H.Gy.: Próbáltam néhány okra rámutatni a bolognai rendszer keretében, ami a természettudomány csábító ereje miatt lép föl. Vissza kell térnünk egy olyan problémához, amit Nóra hozott szóba. A természettudományos képzésnek – megítélésem szerint – az volt az egyik gyengéje, hogy a gyereket nem éri el a közoktatásban. Nem a természettudományos ismeretanyag gazdagságával volt eddig sem probléma, és reméljük, hogy a jövőben sem lesz, hanem a pedagógiai hatékonyságban. Lehet, hogy nem úgy kell ezt realizálni, ahogy a jelenlegi rendszer felkínálja. Lehet, hogy nem pedagógiát és pszichológiát kell nyomni a fejekbe, hanem a szakmódszertant kell még többet és még jobban. Ezt én nem vitatom. Ezek azok a belső korrekciók, amikre a bolognai rendszer keretében van mód. A pedagógiai hatékonyságot növelni kellene méghozzá egy olyan közegben, ami bizonyos értelemben – nehéz ezt kimondani –, de kulturálisan romlik. Problematikusabb a fiatalság, más a motiváció az iskolával kapcsolatban. Korábban az iskolai motiváció az egyedüli társadalmi emelkedés útjára vonatkozott. Aki előre akart jutni a társadalomba, az tanult. Ma ez nem így van. Ez az első számú tényező, ami megváltoztatja a gyerek és az iskola viszonyát, véleményem szerint. T.P.: Két dolgot szeretnék elmondani. Az egyik, hogy van egy biztos indikátora a Bologna hatására bekövetkező törésnek, 53


2010.07.06. 15:36:08 Process Black


legalábbis az ELTE-n a matematika esetében. A matematika tanár szakkal semmiféle probléma nem volt Bolognai-rendszer bevezetéséig, most pedig meg lehet nézni, lineárisan csökkent három év alatt a matematika tanárjelöltek száma, és lesz egy hároméves lyuk a természettudományos tanárképzés szövetén. Ki fogja képezni a középiskolában a természettudományos és műszaki utánpótlást? Ez az egyik megjegyzésem. Persze, a társadalmi viszonyok a felelősek, de a Bolognai-rendszer lökött egyet a lejtőn. A másik, amit szeretnék elmondani, hogy „Bologna” találta ki a másfél szakos tanárképzést. Nem tudom, hogy a félszakos tanár mit és hol tanít. Egy olyan modellt erőltettünk a TTK-ra, ami a TTK-n sosem volt. A TTK-n kétszakos tanárképzés, míg a bölcsészkaron nagyon erősen egyszakos tanárképzés létezett. Tehát azért a Bolognai-rendszernek vannak súlyos csapásszerű hibái és bűnei, amiken én nem tudom, hogy kell javítani, de muszáj lenne. R.N.: Úgy beszélünk most a kétciklusú képzésről, mint egy nagyon merev rendszerről. Én azt látom, hogy ebben a rendszerben sokkal nagyobb a rugalmasság és a választható utak lehetősége. Az lehet, hogy bizonyos területeken így állt föl a képzési struktúra, de egyébként a rendszer megengedi a rugalmasságot. Egy nézőpontbeli különbséget is szeretnék kiemelni a másfél szakosságra visszatérve: van egy olyan európai tendencia, ami megpróbálja a tanári létre való felkészülést egy folyamatos szakmai fejlődésként elképzelni, amiben a pedagógusképzés az első, de nem egyetlen állomása a felkészülésnek. Ha ebben a tekintetben nézünk a képzésre, akkor a feladata az, hogy olyan alapokkal ruházza fel a hallgatót, amiben képes erre a folyamatos szakmai fejlődésre. F.Gy.: Tehát arra gondol, hogy a másfél szakosból lesz két szakos?

54


2010.07.06. 15:36:08 Process Black


R.N.: Nem azt gondolom, hogy másfél szakos, azt gondolom, hogy ő két szakos különböző szaktudományi felkészültségi kreditszámmal. Azt gondolom, hogy a képzésnek az a feladata, hogy arra készítse fel a hallgatót, hogy képes legyen az önálló szakmai fejlődésre, szaktudományos és pedagógia területen is. Vagyis a képzés nem egy lezárt dolog. És ha ebből a perspektívából nézem ezt a helyzetet, akkor nem tekintem lezártnak a képzési folyamatot semmilyen szempontból a pedagógusképzés végén. Azt gondolom, hogy a képzés szolgálja a tanári pályára való kilépést, de az egy nagyon fontos dolog, hogy ez önmagában nem egy lezárt folyamat, hanem egy folyamatos fejlődés része. Minden szakma tekintetében. F.Gy.: Hadd javasoljam azt, hogy abba az irányba menjünk tovább, hogy kell-e valójában évente száz fizika tanárt képezni? A mai közoktatás rendszere, amelyben tudjuk, hogy diszpreferált a természettudomány, valóban várja-e ezeket a tanárokat, hiányzik-e most az a száz ember évente, ameddig a közoktatásban nem következik be egy változás? H.Z.: Erre most szinte csak mérgesen tudnék válaszolni. Lehet, hogy a közoktatásnak nem hiányzik, de az országnak nagyon hiányzik. Attól félek, hogy ez az ország abba az irányba sodródik, hogy egyfajta kiszolgáló nemzet leszünk. Azt gondolom, hogy a közoktatás jelenlegi rendszerébe lehet, hogy úgy tűnik, hogy nem kell ennyi fizikatanár, de szerintem, ha a világ élvonalába akarunk tartozni, ha azt akarjuk, hogy legyenek olyan szakembereink, akik legalább értik azoknak a nyelvét, akik magas technológiai dolgot el akarnak adni, akkor erre szükség van. Én még azt is merem kockáztatni, hogy több fizikatanárra is lenne szükség, mert az óraszámok a középiskolában jelenleg nagyon alacsonyak.

55


2010.07.06. 15:36:08 Process Black


F.Gy.: Hadd idézzem Pléh Csaba pszichológus professzort, aki szó szerint azt mondta, hogy ha nem akarunk beszállítók és londínerek maradni a jövő világában, akkor a természettudományok izgalmas közvetítése kulcskérdés. H.Gy.: Arről nincs vita közöttünk, hogy természettudományra szükség van és közvetítsünk hatékonyabban. A kérdés az, hogy mitől válik ez hatékonyabbá. Megmaradhatunk azon az úton, ahol tartózkodtunk mondjuk a bolognai folyamat előtt, amely megítélésem szerint bizonyítottan nem volt hatékony. Elkezdhetünk egy közös, jó harmonikus kapcsolatba megkezdett együttműködéssel a bolognai rendszer útjáról letérni, akkor viszont egy olyan bizonytalanság áll elő, ami újfent évek kiesése – tehát egy rendszer fog összeomlani, tétovaság következik be, és nem lesz hatékony. Dékánhelyettes úrnak mondanám, hogy az elgondolkoztató, és bizonyos értelemben úgy gondolom, hogy erősíti az érvelésemet, hogy bár a diszciplináris mesterképzésnek van egy sajátos vonzása és azért mennek oda, mert azt értelmesnek tartják, van visszaút a tanárképzésbe, és ez egy minőségi út. Ha mi a tudós tanár ideájával foglalkozunk és valóban ezt egy nemzeti ügynek tekintjük, akkor igenis fel kell használni a bolognai rendszer rugalmassága következtében fennálló lehetőséget, hogy aki diszciplináris mestert végzett, az legyen utóbb tanár. A rendszerépítésben ez a vonulat is benne van. Én nem hiszem egyébként, hogy a tanárszak népszerűtlenségét a másfél szakosság állapota idézi elő. Nem hiszem, hogy az egyik alapprobléma az, amire dékánhelyettes úr utalt, hogy az alapdiploma nem egyenértékű. A bolognai rendszerre vonatkozó alapszabály az mondja ki, hogy egyetlen alapdiploma van, tehát ami a TTK-s területen fennáll, hogy kétféle alapdiploma van burkoltan, tehát van egy diszciplináris alapdiploma és van egy szakosodásnak nevezett, de csökkentett értékű tanári alapdiploma, ez szerintem nincs teljes harmóniában a 56


2010.07.06. 15:36:09 Process Black


jogszabályi előírásokkal. Szerintem ez üt vissza. Ebben a konklúzióban nyílván nem értünk egyet. Egy egységes kiegyenlített alapdiplomára lenne szükség lehetőség szerint, ahogy ez bölcsész területen megvalósul egyébként. Ez jogszabályi előírás és ez a bolognai rendszer logikája is. Én nem hiszem, hogy a tanári szakra készülőket az befolyásolja, hogy olyan diplomát fognak kapni a végén, ami nem teljesen szimmetrikus, mert ez a tanárképzésben részt vevő természettudományos kollégákat rendkívüli mértékben zavarja. Nagyon jól tudjuk, hogy ez szinte dogma a természettudományos területen, hogy csak szimmetrikusan képzelhető el: azaz a matematika, fizika tanárnak pont ugyanannyi kreditet kellene kapni az egyikből, mint a másikból. Ez egy olyan dogma, amit nem lehet tulajdonképpen a személyiség sérelme és lelki nyugalmának felkavarása nélkül megzavarni. Én nem hiszem, hogy a hallgatók ezzel így vannak. F.Gy.: Professzor úr, ez valóban a természettudományos szimmetria iránti belső elkötelezettség, vagy más ok van itt a háttérben? T.P.: Professzor úr szívesen használja azokat a hívószavakat, amelyek a vaskalaposságunkat érzékeltetik, és a természettudósokat helyükre teszik a a szabad bölcsészettel szemben. Tudom, hogy vannak ilyen problémák a természettudománnyal kapcsolatban, azt mondjuk, hogy ez a másfél szakos képzés nem lesz jó a közoktatásnak. Bologna hallatlan flexibilitása megmutatkozik, hogy mesterképzés után vissza lehet térni. A természettudományi karon a régi képzésben, amit nem akarunk visszaállítani, harmadévben fölvehették a tanári modult és mire végeztek a fizikusi szakon, addigra fizikatanárok is lehettek, egyszakos fizika tanárok. A Bologna nem nyitott meg új lehetőséget ezzel. Nagyon örülünk neki, hogy ez a lehetőség megvan, de én úgy érzem, hogy a másfél szakosság nem jó, a közoktatásnak 57


2010.07.06. 15:36:09 Process Black


kétszakos képzés kell. Egyetértek teljesen Rapos Nórával, hogy élethosszig tanulunk. R.N.: Úgy látom, hogy a vita mögött gyakran meghúzódik rejtetten a tanárságról alkotott elképzelésünk és képünk, és ebben gyakran artikulálódik egy olyan, ami a tudós tanár képéhez kötődik. Ez fölveti a szaktudományos képzés szerepét a képzésen belül. Nagyon fontos dolog és a magam részéről úgy látom, hogy a szaktudományos felkészülés egy döntő és egy fontos része a jó tanárrá válásnak. Van itt egy másik, eddig ki nem mondott vita: ez a szakterületek, a szakmódszertan és a pedagógia tárgyak hangsúlya. A tűzcsiholásban nagyon fontos szerepe van annak, hogy a leendő tanárok értsék a diákok megismerésének módját. Minekután a kreditek száma véges, ebben olyasfajta bölcsességgel kell eljárnunk, hogy megtaláljuk ezeknek az új funkcióknak megfelelő tanárszerep kiműveléséhez a megfelelő arányokat. Ez egy nagyon nehéz dolog és vitán felül van, de azt hiszem, hogy a megemelkedett pedagógia, pszichológia tárgyak aránya részben erre az igényre próbál reagálni, ami nagyon fontos új igényként merül fel és nem a szaktudományos tárgyakkal való felkészüléssel szemben, hanem inkább mellette. F.Gy.: Fogalmazhatok én ez ügyben úgy, hogy társadalmi tény az, amit professzor úr említett és Pléh Csabától veretesen idéztem, hogy igenis az országnak vége, hogyha nincs elegendő mennyiségű természettudós tanár. Az is egy társadalmi tét, hogy olyan tanárokat küldünk az iskolába, akik képesek rávenni a gyerekeket arra, hogy legalább érintőlegesen azzal foglalkozzanak, amiért ott vannak. Én szeretném ezt az éles ellentmondást megfogalmazni akár odáig elvíve, ha kell, hogy ha nem minden fizikai vagy pszichológiai vagy irodalomtörténeti mélységet ismer annyira a tanár, az baj, de hogyha nem ismeri azt, hogy miképpen lehet megragadni a diákot a tudás, a tanulás számára, az 58


2010.07.06. 15:36:09 Process Black


lehet, hogy ezekben az évtizedekben még nagyobb baj lesz. Ez nem természettudományos kérdés, ez általános pedagógus kérdés. Mi a tét? R.N.: Úgy is sarkíthatjuk ezt a kérdést, hogy matematikát tanítunk, vagy tanulni tanítjuk a gyereket? Azt látni kell, hogy az iskolákkal foglalkozó nemzetközi kutatások jó része is megpróbál olyan szcenáriókat, víziókat felfesteni, ami foglalkozik az iskola társadalmi szerepével és benne a tanár feladatával. Ezekben a forgatókönyvekben, amelyek a jövő iskolájáról szólnak, nagyon erős az iskola közösségi térként megjelenő funkciója, és ebben az, hogy hogyan lehet egyébként eljutni a gyermekig. A természettudományi képzésben szerintem kulcskérdés, hogyan lehet egy olyan teret, egy olyan tanulási környezetet teremteni, amiben egyáltalán azt az első lépést meg tudom tenni, hogy a kapcsolatot megtaláljam őközte és a természettudományi terület között. T.P.: A Michel Rocard-jelentésben a francia miniszterelnök egy bizottságot hozott össze természettudományok tanításával kapcsolatban, amely bizottságnak magyar tagja Csermely Péter. Azt hiszem, hogy amit ott elmondanak, hogy munkáltatni, kreatívan dolgoztatni kellene a gyerekeket, ezzel mindenki mindig egyetért. De ez a munkáltatás a természettudományban nagyon időigényes. A természettudományok óraszámát rettenetesen visszanyesték a közoktatásban. Elhangzott a Bólyai-konferencián egy kollegától, hogy annál kártékonyabb nincs, mint hogyha kiválóan kommunikáló és módszertanilag tökéletesen felkészült kollegák hibás ismereteket tanítanak és hitetnek el. Megkérdezték a dékán úrtól a konferencián, hogy ő a tanárt szakembernek tartja elsősorban, vagy pedig pedagógusnak. Azt válaszolta, hogy szakembernek. Nyilván itt van a vita. Én nem mondom ennyire határozottan, mert az a szakember, aki semmilyen vagy igen gyenge pedagógiai tudással 59


2010.07.06. 15:36:09 Process Black


van felvértezve, az iszonyúan ront, elriaszt. Az is biztos, hogy aki nem tudja a szakmáját, az nem tud minta és példakép lenni a kiváló diák előtt. H.Z.: Azt szeretném hozzátenni, hogy ez megint csak természettudomány specifikus. Ahhoz vagyunk hozzászokva, hogy a természettudományban a törvények azok olyanok, amilyenek. Kötöttek. Azokat vagy tudja valaki, vagy nem. A társadalomtudományokban, a művészetekben más a helyzet. Ha két hídépítőmérnök azon vitatkozik, hogy milyen vastag legyen a drótkötél, ami tartja a hidat, annak már egy kicsit nagyobb tétje van. A természet törvényei, amit mi átadunk a hallgatóknak, a gyerekeknek, szigorúak. Én szerintem ehhez illeszkedni kell a hangulatnak a tanteremben is. A középiskolában nagyobb fegyelemre lenne szükség. Ahogy Tasnádi tanár úr mondta, arra nincs idő, hogy a tanár túl sokat törődjön a fegyelmezéssel. Én a tanároknak több eszközt adnék a kezükbe, hogy fegyelmezzenek. És nem azt a politikát folytatnám, hogy pedagógiai módszerekkel – amik persze nagyon fontosak, mert egyre több tudást egyre rövidebb idő alatt kell átadni – kísérletezzenek, hogy vajon meg tudják-e közelíteni azt a gyereket. Szerintem erre nincs idő. Papp Lajos: Papp Lajos vagyok és az ELTE tanárképzésével kerültem utóbbi években hosszabb kapcsolatba. Csak egyetlen szempontot szeretnék beemelni a Bologna-típusú történetbe a számok csökkenésével kapcsolatban. Elfeledkezünk mindig arról, hogy az új típusú tanárképzés megjelenésével párhuzamosan a korábbi rendszerű tanárképzés kétfélesége – tudniillik, hogy egyetemi és főiskolai szinten képeztünk tanárokat – megszűnt. Gondoljunk arra, hogy a fizika iránt érdeklődő gyerekek nagyobbik része korábban a tanárképző főiskolára jutott be, mert egy kontraszelektált folyamat keretében nem 60


2010.07.06. 15:36:09 Process Black


jutott be az egyetemre. Most az egyetemek, sőt, a főiskolák is megnyíltak, hiszen a BSc képzésbe a főiskolák is ugyanezt a képzést nyújtják. A számok értelmezéséhez ennek a tendenciának a megfogalmazása szükséges. A másik, amit szeretnék hozzátenni, az a másfél szakossághoz kapcsolódik. A jelenlegi tanári képzés szerkezetében az egyik szakterületen a szaktudományos krediteknek a száma valamivel több, nem kevesebb, mint ami a korábbi rendszerű képzésben az egyetemi szintű tanárképzésben az egyik szakra jutott, és a másik szakterületen meg valamivel több, mint amennyi a főiskolai szintű tanárképzésben jutott, és azok is fizika tanárok, matematika és kémia tanárok voltak. Ajánlanám, hogy ezt a szempontot is vessük fel. T.P.: A számháborút én most nem akarom lejátszani Papp Lajossal, ezt számtalanszor megbeszéltük. Örülök, hogy újra elmondta. H.Gy.: Én úgy érzem, hogy közeleg a búcsú perce, így a vita értékeléséhez egy mozzanattal szeretnék hozzájárulni. Kiindultunk a számokból és a csökkenő hallgatói érdeklődés szomorú tényeiből, és ugyanakkor belopakodott a vitánkba magának a tanárságnak egyfajta eltérő felfogása. Van egy olyan érvelés, ami abból indult ki, hogy elriasztja a bolognai rendszer a leendő hallgatót és eljutottunk ahhoz, hogy tulajdonképpen averziót táplál a természettudomány képviselője a jövővel kapcsolatban, ami majd jelentkezhet a közoktatásban, hogyha így képezzük le. Szeretném a kettő közti különbséget hangsúlyozni. Azt javasolnám, hogy az egész szakirányi rendszert gondoljuk újra, hogy ne legyen bénító és elterelő rendszer. A természettudományos tanárképzéssel kapcsolatban kísért a külső szemlélő számára egy olyan változat, hogy ennek volt egy kontraszelektív jellege eleve a múltban. Nemcsak, hogy nem 61


2010.07.06. 15:36:09 Process Black


működött hatékonyan a közoktatásban, hanem a kiválasztásnál egy erős preferencia volt, míg a kutató szakosok kiválóak voltak, a tanárszakosok sajnos nem voltak annyira. Ezt nem lenne jó továbbvonszolni. Tehát pont annak a gondolatmenetnek a jegyében, amit dékánhelyettes úr megfogalmazott, nem kellene továbbvinni a kontraszelektív jelleget. Mit értek én a kontraszelektív jellegen? Ha nagyon feloldjuk a követelményeket. Tulajdonképpen dékánhelyettes úr érvelésében szerepelt, hogy ne legyen ugrás az alapképzés és a mesterképzés között, hanem ezek az emberek, akik végre elszánták magukat a tanári szakosodásra, akkor ők simán ballagjanak tovább egyenes úton minden zökkenő nélkül – én úgy gondolom, hogy ebben van egy kontraszelektív mozzanat. Valamennyiüknek az lenne a közös érdeke, hogy szakmai és pedagógia szempontból minőségi tanárok képződjenek. Akkor viszont nem engedményeket kell tenni, hanem az ösztönzés megfelelő formáit kell alkalmazni, tehát jó emberek menjenek tanári irányba és nagyot ugorjanak a mesterképzésbe, hogy jó színvonalú legyen a tanári mesterképzés is. Én ezt kívánnám, és akkor szerintem közös nevezőre jutunk. R.N.: Én is szeretnék a megoldásokhoz csatlakozni. Ez egyébként nemcsak nálunk, hanem nemzetközi kitekintésben is probléma. Például az angolok megpróbálnak egy olyan rendszert kiépíteni, ahol a mesterszintre emelt tanárképzési keretek között olyan elágazási területeket kínálnak, egyébként három éves mesterszintű tanárképzési területen, ahol hatvan kreditnyi választási lehetősége van a hallgatónak, hogy szakterületi irányba akar továbbfejlődni, vagy pedig pedagógiai problémák megoldására van még szüksége az utolsó évben. Tehát én azt gondolom, hogy a rendszeren belül kellene még olyan lehetőségeket végiggondolnunk, amely segítheti a szakterületi képzésben történő megalapozást is, ha arra van szükség. Vannak


2010.07.06. 15:36:09 Process Black


más típusú megoldások is, és megerősítve Hunyady tanár úr által említett ösztönző szerepét, az ösztöndíjakét, vagy olyan kezdeményezésekét, amit már a kémia szakon is lehet tapasztalni a TTK-án, hogy ellátogatnak a középiskolákba és még a jelentkezés előtt megpróbálják olyan szempontokra felhívni a figyelmet, ami vonzó lehet. Itt lenne egy közös pontunk, merthogy nemcsak fizikusként, hanem fizika tanárként kellene ebben közösen közreműködnünk. F.Gy.: Hadd vessek fel egy záró körkérdést. Látok egy olyan szemléleti vitát, amit a számok most valamiképpen mutatnak, és Tasnádi tanár úr ebben elég egyértelműen egy Bologna-felelősséget mutatott ki. Ebben nem közeledtek igazából az álláspontok. Hadd fogalmazzak meg egy külső szempontot is. Az ELTE két meghatározó professzori szakmai elitje egymásnak feszül, és ebben a pillanatban nehezen feloldhatónak tűnő vitapontok vannak. Látnak-e arra lehetőséget, hogy itt olyan belső konszenzus, kompromisszum formálódjon, ami az ELTE-t, tágabban a magyar tudományegyetemi szakmát, a rendszert védettebbé, érdekérvényesítőbbé teszi adott esetben az egész szféra számára nem feltétlenül kedvező felsőoktatási politikai erőtérben? Vagy pedig a felsőoktatási politikát arra fogja fölhasználni néhány felsőoktatáson belüli érdekcsoport, hogy a saját igazát próbálja érvényesíteni? Mit éreztek most tendenciának? T.P.: Én erre nem tudok válaszolni, de azt gondolom, hogy az ELTE kiválóan fog tanárokat képezni. De azt látni kell, hogy ez az adott esetben nem ELTE-n belüli kérdés. A folyamat megváltoztatásának zálogának, úgy érzem, a teljes természettudományos szakma biztosítéknak azt érzi, hogyha a képzés a Bologna folyamatból kikerül. H.Z.: Annyit tennék hozzá részben Hunyady tanár úrnak válaszolva, hogy igen, az egy visszalépés lenne, hogyha valamilyen 63


2010.07.06. 15:36:09 Process Black


értelemben megkönnyítenénk a tanári pályát, tehát például nem kellene felvételiznie a tanár szakirányt választó hallgatónak, azaz garantálnánk azt, hogy tanárként a mesterképzésbe is bekerül. Ez egy átmeneti kontraszelekciót jelentene, nyilvánvalóan, hiszen a könnyebb utat választanák a kevésbé tehetséges hallgatók. De nem hiszem, hogy ez ehhez hasonló forgatókönyvet meg tudunk kerülni, mert még mindig jobb, hogyha van megfelelő számú középszerű tanár, mint jóból nagyon-nagyon kevés. Valakinek oda kell állni a katedrára és tanítani. Hogyha ezek a számok így folytatódnak, akkor legalább egy átmeneti megoldást szerintem be kell vezetni és eközben gondolkodni kell azon, hogy a két professzori kar megegyezzen, hogy milyen legyen az a tanárképzési modell, ami az országnak is jó. R.N.: Én a vita során is folyamatosan igyekeztem hangsúlyozni, hogy nagyon fontos lenne, hogy megpróbáljuk a párbeszédet fönntartani. A problémákat a problémák szintjén azonosítani, merthogy az én érzésem az, hogy sok esetben érzelmek is keverednek a vitába. Nagyon jó volna, hogyha tényleg alaposan, akár egy tudományos vizsgálatot is kezdeményezve, megnéznénk, hogy milyen előnyöket és hátrányokat hozott ez a folyamat. Azonban egyenlőre még nem láthatjuk a kimenetelét, hiszen csak most indult el. H.Gy.: A kérdésre visszahajózva: nem tartanám szerencsésnek, hogyha ez egy általános politikai vagy felsőoktatás-politikai ügygyé süllyedne. A tanárképzési rendszer egy szakmai kérdés. És ha volt torzítás, ami politikai kontextus miatt következett be, nem volt helyes. Tudniillik, hogyha elkezdődik egy ilyen politikai körtánc e körül, az szerintem nem különösebben termékeny, félrevisz, olyan szempontokat emel be, aminek semmi köze nincs a tapasztalatok elemzéséhez. A mostani konstellációban nem 64


2010.07.06. 15:36:10 Process Black


látom a konstruktív, az újszerű elemet, én úgy találom, hogy tulajdonképpen felidézi a bolognai reform előtti időszakot. Úgy gondolom, hogy ez nem tapasztalatok alapján nyugszik. Egyetlen momentum van, ez a fogyó létszám, aminek többféle interpretációját adtuk most is, de tulajdonképpen logikailag nem kérdőjelezi meg a bolognai rendszert. Vannak olyan csábítások, amik elterelik a hallgatót pillanatnyilag, ebben valójában nem a bolognai rendszer és a pedagógusképzés hangsúlyai motiválják őket. Ami most ebben a konstellációban nagyobb hangsúlyt kapott, hogy valóban tapasztalati alapon lehet ebben a kérdésben előrejutni. Szakmáknak az álláspontját latolgatják természettudósok, akadémikus nagydoktorok, és együtt nyilatkoztunk arról, hogy a tanárképzésnek a fizika területén milyennek kell lenni. Most ezek nyilván kitűnő emberek és a fizikához rendkívüli mértékben értenek. A kérdés az, hogy közülük az életében hány tanított fizika tanárokat? Ez egy nagy kérdés, gondolom, kettő. Mert a többiek a kutatókat tanították. Ezzel tehát én azt mondom, hogy a pedagógia tudományának van olyan felelőssége, beleértve egyébként a szakmódszertant is, hogy erről hosszabb távon érdemi bizonyítékokat gyűjtsön. Tehát a bizonyítékokon alapuló reform vagy ellenreform az, ami a megoldást hozhatja szerintem. F.Gy.: Nagyon örülök és nagyon jónak tartom ezt az elmúlt másfél órát, elég egyértelműen kikristályosodtak a szempontok és az érvek. Bevallom őszintén, hogy a tekintetben naiv reményekkel ültem le a beszélgetés elején, hogy a közös pontok, közös stratégia kialakításának irányába sikerül esetleg fél méterrel tovább jutni. Bízom benne, hogy a beszélgetésvezető hibája volt az, hogy ez nem történt meg. És maguk az érdekeltek ezt a lépést meg fogják tenni a következő időkben. Köszönöm a beszélgetést.

65


2010.07.06. 15:36:10 Process Black


2010.07.06. 15:36:10 Process Black

Hallgatói vélemények a felsőoktatási rangsorokban

Fábri György: Ideje újragondolni a felsőoktatási rangsorokat!

Tíz évvel ezelőtt indította el az Universitas Press független felsőoktatás-kutató műhely1 az egyetemi-főiskolai rangsorok magyarországi megvalósításának elméleti-módszertani munkáját. Kétéves előkészítés eredményeképpen, 2001-től hozzuk nyilvánosságra a lényegében azonos módszertan alapján (tehát öszszehasonlíthatóan!) készített rangsorokat: előbb országos napilapokban (Világgazdaság, Magyar Hírlap), internetes portálon (unipresszo.hu, felvi.hu), majd 2003-tól önálló kiadványokban, kereskedelmi terjesztésben (Mit kínál a magyar felsőoktatás 2001– 2005, Egyetemek mérlegen 2004, Felvi rangsor 2006). Ezek a rangsorok országos, a képzési területek döntő többségét felölelő kutatások és adatgyűjtések alapján készültek2. Ismertségük az eladási példányszámok és az elsődleges célcsoport, a továbbtanulásra jelentkezők körében végzett felmérések alapján már 2005 előtt is meghaladta a mostanság publikált kiadványok összesített eredményeit. A felsőoktatási szakmai körökben pedig teljeskörű volt használatuk, hiszen a Magyar Rektori Konferencia 2001-től kezdődően több ülésén is tárgyalta a módszer1

www.unipresszo.hu A Felvi rangsor részletes módszertani ismertetése olvasható: www.felvi.hu

2

67


2010.07.06. 15:36:10 Process Black

Ideje újragondolni a felsőoktatási rangsorokat!

tant bemutató tájékoztatókat. A rangsorok mögött öt országos reprezentatív szociológiai hallgatói és négy oktatói-munkaadói rangsor-véleményfelmérés, hat szakmai konferencia, Magyarországon egyedülálló idősoros adatbázis és mintegy tizenöt ívnyi szakmai tanulmány áll. Mindezek nyomán mostanára a rangsorok véglegesen polgárjogot nyertek itthon is, az egykori ellenzők munkánkat biztatva forgatják a mind sokoldalúbb elemzéseket, a közönség pedig több médiatermék közül is választhat, mégha ezek színvonala meglehetősen egyenetlen is. Mi több, szakmai viták is zajlottak módszertanról, használhatóságról, nemzetközi összevetésekről3. Kollégáimmal együtt kezdettől fogva elkötelezettek voltunk aziránt, hogy a hazai felsőoktatási nyilvánosságban teret nyerjen ez a fajta bemutatása a felsőfokú képzésnek, s a nem váratlanul bekövetkező konfliktusok közepette igen határozottan álltunk ki a rangsorok létjogosultsága mellett. Ebben a vitapozícióban természetesen a rangsorok hasznát és alkalmazhatóságát hangsúlyoztuk, míg a szakmai tanulmányainkban ismertetett dilemmák kisebb figyelmet kaptak. Azonban egy évtized múltán immár eljött az ideje, hogy a módszertani fejlesztések után rákérdezzünk arra, miképpen és miért érdemes egyáltalában rangsorokat készíteni Magyarországon? Attól ugyanis, hogy rangsorok léteznek, még nem magától értetődő, hogy ezeket komolyan kellene venni! A társadalomtudományokat rabul ejtő kvantifikáció látszata4, a számsorokkal és képletekkel demonstráló rangsorok algoritmusának objektivitása mögött ugyanis a készítők értékválasztása húzódik. 3

Jelen írás több eleme éppen egy ilyen vitában formáldott: TÖRÖK Ádám 2008. A mezőny és tükörképei – Megjegyzések a magyar felsőoktatási rangsorok hasznáról és káráról. Közgazdasági Szemle, október, 874–890. 4 CROMBIE, A.: Styles of Scientific Thinking in the European Tradition, London. 1994.


2010.07.06. 15:36:10 Process Black


Aszerint állnak neki ugyanis rangsorokat összeállítani, hogy mit tartanak a felsőoktatási teljesítményről, az egyetemek és főiskolák funkciójáról, valamint arról, hogy szerintük kik fogalmaznak meg kompetensen követelményeket a felsőoktatással szemben. A rangsorok értelmének, jogosultságának elengedhetetlen feltétele, hogy ezek az értékválasztások meggyőzőek legyenek a felsőoktatási közösség és a felhasználók (továbbtanulók, finanszírozók, döntéshozók) számára, valamint szolgálják a minőség javítását. Fontosabb és hasznosabb ezért, hogy a rangsorokról való vita ne fedje el a felsőoktatás értékei és valóságos kérdései közös átgondolásának szükségességét! Az ellentmondásosság, ami a felsőoktatási valóság szempontjából terheli a rangsorprogramokat, paradox módon éppen a rankingek világsikerében mutatkozott meg élesen. A nemzetközi rangsorok, elsősorban az ún. Shanghaji Ranking, a formalizálás és összehasonlítás olyan szélső esetét jelentik, aminek érzéketlensége a felsőoktatási és kulturális valóság iránt felerősítette a szervezeti és szakértői immunreakciókat5. Vagyis, ennek anomáliáival szemben a felsőoktatási funkciók rétegzettségére s a felsőoktatás ebből eredő tagoltságára hivatkozva lehetett a sokaknak kényelmetlen helyezéseket, trendeket relativizálni. Az európai törekvések a rangsorok „unionizálására”6 is ebben az irányban mozdultak el. Lényegesebb azonban ennél a szakértői szintű polémiánál az, hogy a rangsorok közege radikálisan átalakult, illetve, hogy sokminden jobban látszik az elmúlt évtized folyamatai nyomán – nem kis részben egyébként a rangsorok fényében. Ezen tényezők számbavétele az általam javasolt rangsor-újragondolás téziseinek összefoglalása is. 5

A Shanghaj-reflexiók összefoglalásához lásd: HRUBOS Ildikó: Alkossunk világszínvonalú egyetemet! In NFKK füzetek 2009. október, Budapest, Corvinus Egyetem Közgazdaságtudományi Kar Nemzetközi Felsőoktatási Kutatások Központja 6 Berlin Principles on Ranking of Higher Education Institutions - 2006. Berlin CHE-CEPES-IHEP

69


2010.07.06. 15:36:10 Process Black


1. Ma már világosan látszik, hogy a felsőoktatás hallgatóinak, az ide továbbtanulóknak az elvárásai sokkal differenciáltabbak, mint azt a hagyományos felsőoktatás-kép feltételezte. A hatvanas-hetvenes évek nyugati tömegesedése még nem hozta magával ezt a jelenséget, hiszen a kiszélesedett rekrutációs bázis az egyetemek (helyenként felforgatott) világához való asszimilációt tűzte ki célul. A magyar hallgatói létszám radikális emelkedésének időszaka azonban egybeesett a munkaerő-piaci, hatékonysági és menedzsment beszédmódok térnyerésével, valamint a közoktatási szintű társadalmi-kulturális integráltság és értékközösségek szétesésével. (Erre az ellentmondásra világítanak rá pl. a több különböző évben lefolytatott hallgatói véleménykutatások eredményei. Az oktatói kiválóság mutatói alapján a legjobbnak számító egyetemeken tanuló diákok elvárásai az átlaghoz képest lényegesen magasabbak, ebből kifolyólag gyakran kevésbé elégedettek, mint sok fiatal, alacsonyabb presztízsű és gyengébb oktatói mutatókkal rendelkező magán- vagy alapítványi intézmény hallgatói. A több szempontból is legszínvonalasabbnak ítélt intézmények diákjainál gyakran tapasztalható, hogy nem érzik jól magukat az intézményükben, amihez hozzájárul többek között az is, hogy szerintük oktatóik nem segítik őket a szakmai, majd később a munkaerő-piaci előrejutásban. 2. A hallgatói igények sokrétűsége is az egyik tényezője annak a másik differenciálódásnak, ami a felsőoktatási intézmények között áll fenn a valóságban. Ezt az elmúlt másfél évtized folyamatai, különös tekintettel az intézményi struktúrák és a szabályozás homogenizáló erejére és a Bologna-rendszer feje tetejére állított bevezetésére, eltakarták. Így a piaci és presztízs-szempontok egyaránt az egységes felsőoktatás illúzióját vihették tovább, ami azonban mára komoly hátráltató tényezője a szükséges képzési szerkezeti és finanszírozási vál70


2010.07.06. 15:36:10 Process Black


tozásoknak. A különböző intézményi összehasonlítások érvényességi területét is csak úgy lehet érdemben meghatározni, ha őszintén kimondjuk: nem egy magyar felsőoktatás van, az intézménytípusok között funkcióban, misszióban, értékrendben, versenytérben nem pusztán fokozati vagy hangsúlybéli különbségek vannak, hanem lényegileg más a definíciójuk, s ezt kellene érvényre juttatni a szabályozásban, finanszírozási elvekben és értékelésben is. Élesebben fogalmazva: a rektori cím használata vagy az áltörténelmek kreálása lehet alkalmas kommunikációs formula, azonban egy komolyan vehető rangsornak kizárólag egymással érdemben összevethető intézményeket szabad együtt vizsgálnia. 3. A hazai felsőoktatási közbeszédben szinte egyáltalán nem fogalmazódik meg az egyetemi élet és képzési-tanulási kultúra civilizációs-világnézeti állapotának ügye7. Pontosabban, az már önmagában is ideológiai állásfoglalás, hogy a felsőoktatás szó nélkül elfogadja a technokrata narratívákat. Ezekkel szemben akár a természettudományos rekrutációs bázis beszűkülése8, akár a tudományos kiválóság státusza helyreállításának igénye, akár a finanszírozás torzulásainak orvoslása láthatóan csakis ezeknek a felsőoktatási definícióknak a konzekvens végiggondolásával lehet megoldható. Az intézményi autonómia, a teljesítmény, a professzori tekintély, a munkakultúra klasszikus értékei és ezek értékelései másképpen nem is újíthatók meg. 4. Eloszlóban van a felsőoktatási közhelyek magától értetődése. A világhírű magyar oktatási színvonal; a nemzet napszámosaiként szolgáló kiváló magyar pedagógusok kiképzése; az oktatás mint gazdaságot dinamizáló szektor; a mintaadó 7

Ellenpontozásként inspiratív olvasmány Alan BLOOM 1986. The Closing of The American Mind. New York. Simon and Schuster Paperbacks ) 8 Lásd ehhez: Felsőoktatási Műhely 2008/4. Educatio Nonprofit Kft.

71


2010.07.06. 15:36:10 Process Black


társadalmi előrejutás összefüggése az iskolázottsággal; a nemzetközi hallgatói piacon visszaigazolt magyar kínálati perspektívák; a „kevés pénzből is tudunk egyéni tehetséggel nagyot alkotni” lendülete; a világra nyitott haladó szellemű baloldali egyetemisták versus radikálisan jobboldali egyetemi hallgatóság – mindezek látványosan kiüresedett zsurnalizmusok maradtak. Sajnos a felsőoktatás hazai szociológiaifilozófiai reflexiója szinte semmit nem hasznosított az ezredforduló előtt már elindult elméleti kutatásokból9, így az értelmiségi vagy elemzői közegben is még fel-fel bukkannak. 5. A felsőoktatási nyilvánosság átalakulásában a rangsorok közlésének meghatározó szerepe volt. Az a medializálódás, ami világszerte jellemző az egyetemek társadalmi percepciójára, Magyarországon jórészt éppen a rangsorokra szűkült. A Felvi rangsor publikálása a HVG Diploma-mellékletének keretében a szakmai integritás megtartásával történt10 (egyedül az abszolut rangsorok közlésében kellett kompromisszumot kötni), azonban a konkurens sajtótermékek (Heti Válasz, Népszabadság) rangsor-kiadványai nem jelentettek érdemi tényezőt sem a felsőoktatás szakmai reflexiójában, sem az egyetem ügyének médiajelenlétében. Sokkal messzehatóbb fejleményként alakul ugyanakkor az intézmények saját kommunikációs csatornáinak robbanásszerű bővülése. A mind informatívabb honlapok, PR-akciók, arculatépítések a médiaértelmiség ingeküszöbét ugyan még nem érték el, azonban a fiatalok valóságos információs közegébe beépültek. 6. Az UnivPress által gondozott Felvi rangsor a hallgatói intézmény- és szakterület-választást, valamint véleményt nem tekinti bizonytalanabb megalapozásúnak bármilyen más 9

Az európai egyetem funkcióváltásai Szerk: TÓTH Tamás. Magyar Felsőoktatás könyvek Budapest, 2001. 10 Heti Világgazdaság Diploma melléklet 2006–2010

72


2010.07.06. 15:36:10 Process Black


tényezőnél. Úgy véljük, ezek relevanciája nem gyengébb a szakmai közfelfogásnál vagy olyasféle adatoknál, mint az infrastrukturális feltételek. Emögött egy általánosabb rangsorfelfogás áll: mi értelmetlennek tartjuk annak a kérdésnek a rangsorokkal történő megválaszolását, hogy melyik a jó vagy rossz egyetem, főiskola, szak. A rangsorok nem többet (de nem is kevesebbet) képesek korrekten kifejezni, mint hogy milyen presztízzsel11 bírnak intézmények, amit kiegészítenek a rendelkezésre álló adottságok összevetésével. De már ez utóbbi sem alkalmas korlátlanul értékmérésre: a tudományos kapacitás, a gyakorlati lehetőségek, a kollégiumi férőhelyek stb. az igénybe vevők (hallgatók, K+F megrendelők, akadémiai világ) nagyon is sokágú szempontjai szerint válnak fontossá vagy érdektelenné. Magyarán, ha egyáltalán van értelme rangsorokat csinálni, akkor azok a presztízst mérik, vagyis döntően a hallgatók jelentkezésében és közfelfogásában elfoglalt pozíciót írják le – amit természetesen leginkább az objektív tényezők, teljesítmények alapoznak meg, de utóbbiak rangsorolhatósága merőben kérdéses. 7. A Felvi rangsor az egyetemek és főiskolák bemeneti jellemzőit tartja elsősorban használhatónak. Egyfelől ezeket lehet mérni, itt léteznek egyáltalán adatsorok. Másrészt a kimeneti mérés egyre inkább visszaszorul az USA-ban és Angliában is, a munkaerőpiac elasztikusabbá válása okán12. A munkaerőpiaci megfelelés leegyszerűsítésének és abszolutizálásának rossz divatja elmúlni látszik: egyre többen érzékelik, hogy a különböző szakterületek és életstratégiák nem összemérhetőek. Kifejezetten károsnak és félrevezetőnek gondolunk 11

STUART, Debra 1995. Reputational Rankings: Background and Development. In Evaluating and Responding to College Guidebooks and Rankings. Ed. R. Dan Walleri – Marsha K. Moss, San Francisco: Jossey-Bass. 12 DING, Chuanfu – JALBERT, Terrance – LANDRY, Steven P. 2007. The Relationship Between University Rankings And Outcomes Measurement. College Teaching Methods & Styles Journal, Second Quarter, Vol. 3, No. 2, 1–10.

73


2010.07.06. 15:36:11 Process Black


olyasmit sugalmazni, miszerint attól bármilyen szemszögből is értékesebb volna egy kurrens képzés, ha a végzés után rövid távon magasabb fizetést érnek el az ott végzettek – öszszevetve például egy elméleti fizikus kezdetben szerényebb fizetésű kutatói életpályájával, ami ugyanakkor már középtávon is bőségesen megtérül anyagilag (és akkor a további boldogságtényezőkről nem is szóltunk). 8. A kutatás-fejlesztési kapacitások részben mérhetőek, mi a minősített, valamint a tudományos címmel (MTA doktora) rendelkező oktatók/kutatók és a doktori iskolák létszámadatait használjuk erre. A kimenet itt sem ragadható meg egzaktan: a publikációs teljesítmény már nem csupán szakterületenként, de képzési irányonként is eltérő, a szabadalmaztatás hosszú távú és egyre inkább ipari-gazdasági kérdés, a K+F megrendelések feltérképezése és értékelése a meglehetősen hektikus hazai körülmények között még nem áttekinthető. 9. Mindig is folyamatos viták tárgya az Egyesült Államokban, hogy milyen tényezőket milyen súllyal vegyenek figyelembe a rangsorok13. Még a legnépszerűbb U. S. News & World Report Ranking is gyakran (az érdekeltek szerint túl gyakran…) változtatgatja az egyes elemeket, ami mutatja a képlékenységet14. Azonban a felmerülő javítási igények vagy médiaelvásárok teljesítésénél a Felvi rangsor készítésekor sokkal fontosabbnak tartottuk a szempontok stabilitását, ezért a rangsorok újragondolása semmiképpen sem a táblázatok és indikátorok módosítgatását jelenti15. 13 HATTENDORF, Lynn C. College and University Rankings: An Annotated Bibliography of Analysis, Criticism, and Evaluation. RQ, volumes 25-29 (1986-1990), Parts 1–5. 14 SAUDER, M. – LANCASTER, R. 2006. Do Rankings Matter? The Effects of U.S. News & World Report Rankings on the Admissions Process of Law Schools. Law and Society Review 40(1), 105–134. 15 CLARKE, Marguerite 2007. The Impact of Higher Education Rankings on Student Access, Choice, and Opportunity. In College and University Ranking Systems – Global Perspectives and American Challenges. IHEG.

74


2010.07.06. 15:36:11 Process Black


10. Talán meglepően hangzik azok részéről, akik kezdeményezték a hazai rangsorok elindítását, de a rangsorokat csak korlátozottan tartjuk érvényes felsőoktatási kommunikációs formának – amint ezt egyébként már az induláskor is jeleztük16. A „piac” visszajelzése itthon és külföldön is ez. Legfeljebb 10–15 %-os súllyal esik latba a rangsorok által közölt információk figyelembe vétele a továbbtanulásnál, a családi-lakóhelyi determináció, az iskolai hatások és az egyéni választások után. Ráadásul abban teljes az egyetértés a nemzetközi szakirodalomban, hogy sohasem az adott év helyezése a lényeges: az elmozdulásoknak, több éves időtávú módosulásoknak van igazán információértéke. (Ezért is piacvezető itthon a Felvi rangsor: immár egy évtized egységes módszertannal készült adatsorait tudjuk áttekinteni, elemezni.) A rangsorprogramunk elején az egyik Rektori Konferencia-vitán több intézményvezető joggal kifogásolta, hogy rangsorjátékról (átvéve az amerikai szóhasználatot: ranking game) beszéltem. Ma már úgy látom, nem is az az igazi felelősség, amit akkoriban emlegettek: hogy itt sokmilliárdos intézmények, magasan kvalifikált szakmai közösségek komoly hagyományokat őrző munkája kerül minősítésre esetleges és durva mérésekkel. Nagyobb veszély, hogy a média felületessége és a döntéshozók információs igényszínvonala nap mint nap kikényszeríti az egyetemi-főiskolai világ félrevezetően leegyszerűsítő bemutatását. Megúszni a rangsorokat nem lehet: – legyen hát legalább egy olyan köztük, amely a rangsorjáték (…) szabályai szerint, de mégis a szakmai megalapozottság és tisztesség ellensúlyával tudja a felsőoktatás hagyományos értékeit érvényesíteni, átmenteni. Ehhez azonban valóban újra kell gondolni a rangsorokat, most 16 FÁBRI György (szerk.) 2004. Egyetemek mérlegen. Budapest: Educatio Kht. – Országos Felsőoktatási Felvételi Iroda.

75


2010.07.06. 15:36:11 Process Black


már görcsösség nélkül, elsősorban a minőségelkötelezett, a klasszikus egyetemi habitust és színvonalat a felsőoktatás történelmében többször is érvényesült adaptivitással képviselő egyetemi személyiségek közreműködésével!

76


2010.07.06. 15:36:11 Process Black


Kasza Georgina: Nemzetközi rangsorok: viták, szempontok, példák*

Rangsor-viták: középpontban a módszertani hitelesség és a megbízhatóság Egy időben azzal, amikor 2004-ben Magyarországon először jelentek meg önálló kiadványban országos egyetemi rangsorok, a CNN külön tudósításban számolt be egy olyan tanulmányról, amely a „rankingek” módszertani kérdéseit tárgyalta. Négy amerikai közgazdász az egyik legrangosabb közgazdasági fórumon, a National Bureau of Economic Research támogatásával tette közzé közös tanulmányát.1 A szerzők új megközelítésű koncepciót javasoltak, amely a felsőoktatási intézményeket azzal méri, milyen eredménnyel küzdenek meg azokért a hallgatókért, akik egyszerre több intézménybe nyertek felvételt és ezek közül választottak. *Az előadásban nagyban támaszkodunk FÁBRI György: A tudás képe. A felsőoktatás és tudomány társadalmi percepciója az ezredfordulós Magyarországon – tudásátadás és tudománykommunikáció az egyetemi rangsoroktól a Mindentudás Egyeteméig című habilitációs dolgozatának nemzetközi rangsorokról szóló fejezeteire. 1 Caroline HOXBY – Christopher AVERY (harvard) – Andrew METRICK (wharton school of the university of pennsylvania) – Mark GLICKMAN (boston university): A Revealed Preference Ranking of U.S. Colleges and Universities. Nber working paper no. 10803, 2004. September.

77


2010.07.06. 15:36:11 Process Black

Nemzetközi rangsorok: viták, szempontok, példák

A negyedszázada zajló élénk rangsor-vitáknak2 ez a példája is mutatja, hogy milyen kiemelt figyelmet kapnak az egyetemeket-főiskolákat összehasonlító értékelések az Egyesült Államokban. Rangsorokat az USA-ban bár az 1870-es évek óta készítenek, a széles közönséget 1983-ban érte el a rangsorolási hullám, amikor a U.S. News and World Report publikálni kezdte az alapképzést (undergraduate) nyújtó intézmények listáját. Természetesen a szaporodó számú és növekvő hatású rangsorok nagy felsőoktatási vitákat és szakmai elemzéseket egyaránt gerjesztettek.3 A kulcskérdés ezekben mind a mai napig a hitelesség és módszertani megbízhatóság. Ezen elvárásoknak eltérő megoldásokkal igyekeznek megfelelni, amelyek egyben a felsőoktatási teljesítmény percepciójáról vallott nézetek különbözőségeit is megmutatják. Már abban is nagy különbségek vannak a rangsorok között, hogy egyáltalán mit kíván értékelni: intézményeket, szakterületeket, képzési szinteket, képzési szinteket szakterületenként. Abban is nagy eltérések lehetnek, hogy milyen célokat, ehhez kapcsolódóan pedig milyen rangsorolási szempontokat választanak a készítők: oktatási és kutatási színvonalat, mennyiségi mutatókat, vagy éppen az oktatási hatékonyságot helyezik előtérbe. A szakirodalomban általában jóval megbízhatóbbnak és értelmesebbnek tartják a szakterületek és képzési szintek szerinti rangsorolást (illetve kutatóegyetemek esetén a kutatás színvonalát4), ugyanakkor az Egyesült Királyságban például igen fontos szempontnak tekintik a hatékonyságot, ami lényegében azt jelenti, hogy a beiratkozottak közül hány diák meny2

Lynn C. HATTENDORF: College and University Rankings: An Annotated Bibliography of Analysis, Criticism, and Evaluation. RQ, volumes 25-29 (1986-1990): Parts 1-5. 3 Részletesebb bemutatásukat lásd: FÁBRI György (szerk.) Egyetemek mérlegen Budapest, Educatio kht, 2004. 4 Nancy DIAMOND – Hugh Davis GRAHAM: How should we rate research universities? http://www.vanderbilt.edu/AnS/history/graham/ranking.htm

78


2010.07.06. 15:36:11 Process Black


nyi idő alatt szerez fokozatot. Emellett az oktatás minőségét jelző mutatószámok alkalmazását hangsúlyozzák a szakértők. Az angolszász világban (vagy az olyan kiterjedt magánintézményi hálózattal rendelkező rendszerekben, mint a lengyel) az alapvető módszertani problémák magából a felsőoktatási rendszerből, jelesül az állami intézményként működő egyetemek és a magánegyetemek (főiskolák stb.) eltérő jellegéből fakadnak. Az anyagiakkal való ellátottság, az infrastruktúrára, oktatókra, kutatásra, diáksegítésre jutó pénz a rankingek fontos szempontjai közé tartozik – ugyanakkor minden olyan országban, ahol egymás mellett léteznek állami és privát intézmények, az utóbbiakat következetesen megkülönbözteti az előbbiektől az anyagi források bősége vagy legalábbis „bővebbsége”. Ez a leggyakrabban maga után vonja az oktatói és hallgatói állomány, valamint a kutatási tevékenység magasabb színvonalát is. A privát és az állami intézmények viszont esetenként más célokat követnek: noha mindkét típus igyekszik bevonni közpénzeket, magánadományokat és piaci forrásokat, legfeljebb eltérő összetételben, az állami egyetemek célkitűzései közt többnyire sokkal nagyobb súllyal szerepel a felsőoktatás terjesztése, a hozzáférés biztosítása a népesség minél szélesebb köre, különösen a hátrányos helyzetű csoportok számára. A rangsorok körüli szakmai vitáknak és elemző munkáknak köszönhetően ma már minden számottevő ranking az intézmények listájának közzététele mellett fontosnak tartja módszertanának bemutatását. A szakmai viták, a hitelesség és megbízhatóság középpontba helyezése a rangsorok folyamatos felülvizsgálatára, pontosítására készteti készítőit. Az is egyre nyilvánvalóbb, hogy a rangsorok egyik legjelentősebb hatásának maga a vita tűnik, amelyet gerjesztenek.

79


2010.07.06. 15:36:11 Process Black


Kik a rangsorok címzettjei? Nagy különbség van ranking és ranking között a tekintetben is, hogy kik a célcsoportjai: a finanszírozók, diákok, felsőoktatási döntéshozók, adminisztrációk? A rangsorkészítés sarokköveit megfogalmazó ún. berlini alapelvekben kiemelt szerepet kap, hogy egy-egy rangsornak világos, jól meghatározott célja és célcsoportja legyen, illetve kialakított mutatószámok ezekkel összhangban legyenek.5 A központilag gyűjtött és ellenőrzött adatokon alapuló, bonyolult adatfeldolgozást igénylő, sokszintű, vegyes szempontú értékelés – amilyen az angol rendszer – elsősorban a finanszírozó számára fontos, és a finanszírozó számára éri meg egyáltalán ilyen kutatást végezni. A diákoknak szóló guide-ok módszertana sokszor igen szimpla, szempontjaik kissé esetlegesek – közöttük a piac dönti el, melyik lesz népszerű és marad fenn.6 A rangsoroló guide-ok viszont a teljesség igénye nélkül nyújtanak tájékoztatást a lehető legszélesebb közönségnek. Gyakori, hogy folyóiratokban jelennek meg, illetve folyóiratok kezdeményezésére jönnek létre, s néhány szempontra szorítkoznak. Az egyetemi közösség egészét – vezetőket, oktatókat, finanszírozókat, diákokat – egyaránt megcélzó rangsorok, összetett módszertanuk révén, sokkal ritkábbak, de lényegesen nagyobb presztízsnek örvendenek. Módszereiket, adatgyűjtési technikájukat, szempontjaikat, súlyozási technikáikat mindig nyilvánosságra hozzák, így többek közt ahhoz is hozzájárulnak, hogy a felsőoktatási intézmények értékelésének megfelelő szempontjait újra és újra át kelljen gondolnia a célközönség5

http://www.che.de/downloads/Berlin_Principles_IREG_534.pdf A legtöbbet használt guide-ok többsége nem rangsorol, csak tájékoztat, s legfeljebb néhány értékelő megjegyzést tartalmaz (az Egyesült Államokban a leghíresebb és legtöbbet használt ilyen guide az ötkötetes Peterson’s).

6

80


2010.07.06. 15:36:12 Process Black


nek.7 A kölcsönös presztízs-építés (a rangsor és az egyetemi világ egymást hitelesítik) mechanizmusa fontos sajátossága a rangsorolási játéknak – egyesek éppen ebben látják a veszélyt, míg mások szerint éppen ebben rejlik a rangsorok minőségének biztosítása. Akár így, akár úgy, a rangsorolási szempontrendszer és az intézmények önértékelése nem választható el egymástól élesen, még a teljesen privát rangsor-kezdeményezések esetén sem.

A legismertebb nemzetközi rangsorok A legismertebb nemzeti és nemzetközi rangsorok áttekintésénél kiemelhető, hogy a módszertani kérdésekre adott válaszok közvetlenül kapcsolódnak az adott felsőoktatási rendszerek sajátosságaihoz, a rangsorkészítők által megfogalmazott célokhoz, illetve az igénybevevők elvárásairól kialakult előfeltevésekhez. A THE World University Ranking évente, 2004 és 2009 között a Times Higher Education Supplement és a Quacquarelli Symonds gondozásában, majd 2010-től várhatóan a Thomson Reuters-szel együttműködésben megjelenő nemzetközi multidiszciplináris rangsor 200 helyen rangsorolja a világ felsőoktatási intézményeit. Az 1971 óta megjelenő rangsort nemcsak saját adatgyűjtés alapján készítik, hanem együttműködnek más, nemzeti központi felsőoktatási szervezet információszolgáltatásával. A rangsor készítői elismerik, hogy a fogalmak eltérő értelmezése, az adatgyűjtések esetleges pontatlanságai, illetve a mód7

Jellemző, hogy az amerikai rangsorok közül éppen az egyik legrégebbi – az ún. Gourman Report – kapta és kapja a legtöbb szakmai kritikát (olyannyira, hogy jelentősége az utóbbi évtizedben, a US News and World Report rangsorának megjelenése óta, szinte teljesen elenyészett), ugyanis a Gourman Report stábja nem hajlandó nyilvánosságra hozni és részletesen megvitatni szempontjait és módszertanát. Hiába vállalta tehát a rangsort a sokra tartott Princeton Review, a SAT és GRE tesztek legfontosabb központja, a Gourman Reportot lényegében egyetlen szakmabeli sem fogadja el hitelesnek, ily módon tehát presztízse is csökken.

81


2010.07.06. 15:36:12 Process Black


szertani bizonytalanságok miatt nehéz hiteles képet adni az intézmények sorrendjéről. A folyamatos „módszertani tanulást” fontosnak tartják annak érdekében, hogy egyre átfogóbb és megbízhatóbb képet adjanak a felsőoktatási intézményekről. A 2004–2009. évi 200 legjobb felsőoktatási intézményének rangsorai az interneten jelenleg is elérhetőek. A rangsor elkészítésénél a mutatószámok kidolgozását az alábbi négy pillérre alapozták: a kutatás minősége, a tanítás minősége, a végzett hallgatók foglalkoztathatósága, illetve a nemzetközi kitekintés. 2009-ban felhasznált mutatószámok: Tudományos munkatársak (oktatók, kutatók) véleménye: Összetett mérőszám, amely a tudományos munkatársak (oktatók, kutatók) között végzett peer review kutatáson (5 szakterületen végzett) alapul. (A súlyozás aránya 40%.); Munkaadói vélemények: A pontszám az adott évben a munkaadók között végzett kutatás válaszain alapul (10%); Oktató/hallgató arány (20%); Idézettség aránya: Az elmúlt öt év idézettségét becslik meg a Scopus adatbázis segítségével, ez az adott intézmény méretével arányosított mutatószám (20%); A külföldi oktatók aránya (5%); A külföldi hallgatók aránya (5%). Az egyes intézményekről alkotott kép objektívnek tekinthető a mérőszámok alapján, azonban a súlyozással a lap kifejezi saját szempontjait, amelyek egyre inkább a hatékonyságot helyezik előtérbe. Bár e rangsornak a TOP 200-as listája a legismertebb, az elmúlt években már tematikus és regionális rangsorokat is készítenek. Az ezredforduló után újabb, átfogóbb kezdeményezések indultak, melyek között a Sanghaji Jiao Tong Egyetem rangsora8 keltette a legnagyobb érdeklődést. A Jiao Tong rangsor az egész világot megpróbálja lefedni statisztikai mutatók alapján. Az oktatási és oktatói minőséget, kutatási teljesítményt és az intézmény méretét veszik meghatározó szempontnak. Az oktatási minőséget a Nobel és Fields díjas tudósokkal mérik, az 8

Academic Ranking of World Universities – 2003-tól jelenik meg a Sanghaji Egyetem kiadásában.

82


2010.07.06. 15:36:12 Process Black


oktatói minőséget pedig a nemzetközileg is nagy presztízsű folyóiratokban megjelent publikálások és az idézettség jelentik ennél a rangsornál. Azonban ezen mutatóknak is vannak „hátulütői”, írja Török Ádám,9 hiszen egy egyetemnek nevezett kutatóintézet is jól teljesíthet, mert itt nincs oktatási kritérium. A publikációs mutatók torzítanak, hiszen fontos kérdés, hogy hogyan számolják a társszerzős publikációkat, illetve hogyan értékelik a „multiplikatív” publikációkat. Jiao Tong rangsora tehát kimondottan a tudományos teljesítményre épít, erős hangsúllyal veszi számításba a múlt tudományos teljesítményét, a laikusok számára is közérthető mutatókkal dolgozik. Módszerük jobban kedvez a bonyolult szerkezetű, széles profilú, nagy egyetemeknek, nincs szó a pénzügyi és a tulajdonosi háttérről, feltűnő az amerikai intézmények fölénye; a „versenyképesség” fogalma és nemzetközi dimenziója pedig háttérben marad. A sanghaji rangsor egyik leggyengébb pontja mindezeken túl a szakterületi egyoldalúság. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az öszszevetésben lényegesen nagyobb eséllyel érnek el magasabb értékeket a természet- és műszaki tudományok, valamint néhány kvantitatív társadalomtudományos területen élenjáró intézmények, szemben bölcsészeti fakultásokon magasabban teljesítőkkel. Ahogyan a szerzők megfogalmazzák: „Nagyon keményen próbálkoztunk, de nem sikerült speciális kritériumokat és nemzetközileg összehasonlítható adatokat találni a társadalomtudományok és a bölcsészettudományok területéről.”10 A módszertant érintő véleményeknek, bírálatoknak11 köszönhetően kisebb módosításokat végeztek, illetve folyamatosan végeznek a rangsorok alapját képező mutatószámok, azok 9

TÖRÖK Ádám: Az európai felsőoktatás versenyképessége és a lisszaboni célkitűzések. Mennyire hihetünk a nemzetközi egyetemi rangsoroknak? Közgazdasági Szemle 53, 2006, p. 310-329. 10 Shanghai Jiao Tong University, Institute of Higher Education, Academic Ranking of World Universities– 2004; http://ed.sjtu.edu.cn/ranking.htm 11 Razvan V. FLORIAN: Irreproducibility of the results of the Shanghai academic ranking of world universities. Scientometrics. 2007. July.

83


2010.07.06. 15:36:12 Process Black


súlyozása és kidolgozásukhoz szolgáló adatbázisok, források felhasználásában. A folyamatos kritikák ellenére a „sanghaji listát” 2005-ben még mindig a legszélesebb körben használt nemzetközi rangsornak tartották.12 Az Európai Unión belül a legfigyelemreméltóbb kezdeményezést 2007-ben a németországi Center for Higher Education Development indította el. Az előzőkben bemutatott rangsorokhoz képest ez a lista már egy szakterületet vesz célba, és ez alapján rangsorolja a felsőoktatási intézményeket. Az 1998 óta felsőoktatási rangsorokat készítő intézet legjelentősebb nemzetközi rangsora az ún. CHE Excellence Ranking. A CHE négy minőségmutató alapján európai felsőoktatási intézmények természettudományos és a matematika graduális programjainak rangsorolását végezte el. A rangsor középpontjában a nemzetközi „jelenlét” és a kutatási teljesítmény áll. A lista elkészítésénél ún. kétlépcsős vizsgálatot alkalmaztak, az előszelekcióban a négy általános minőségmutató (publikációk száma; hivatkozások száma; sokat idézett, kiváló kutatók száma; Marie-Curie program keretében indított projektek száma) alapján arany, ezüst és bronz minősítést nyertek el az intézmények. Majd az ezen szempontok szerint legkiválóbb intézmények körében egy kérdőíves felmérés is készült további szempontok figyelembevételével. A kérdőíves felmérésben a hallgatókat kérdezték az oktatás és a képzési szolgáltatások minőségéről, az intézményi adatgyűjtés pedig az oktatói kar nemzetközi jellegére, illetve a női oktatók arányára, valamint a doktori és mesterszintű programban részt vevő nemzetközi diákok és női hallgatók arányára vonatkozott. Ezek az intézmények alkották az ún. kiválók csoportját (excellence group). Az elmúlt években ezt a rangsort is átdolgozták, illetve bővítették. 2009-ben már politológia, pszichológia és közgazdaságtan is szerepelt a szakterületek között. Ezzel párhuzamosan erőteljesen átdolgozott módszertant 12 The Brains Business. The Economist, 2005. http://www.economist.com/displaystory.cfm?story_ id=4339960

84


2010.07.06. 15:36:12 Process Black


alkalmaztak: változtak az előszelekció során felhasznált mutatók, a kérdőíves kutatás szempontjai, kérdései, illetve az előszelekció során és a végső mutatók szerinti rangsorolási technika is.13 A nemzetközi rangsorok közül Magyarországon elsősorban (és természetesen) a hazai intézményeket felvonultató rangsorokat kíséri nagyobb figyelem. Az említett nemzetközi rangsorokon kívül magyar egyetemeket tartalmaz a Financial Times rangsora is. A különböző gazdasági felsőoktatási képzéseket rangsoroló nemzetközi lista évente 5 képzési típus rangsorát jelentetik meg: az MBA, EMBA, az executive education programok, a mesterszintű menedzsment programok, illetve az európai üzleti iskolák rangsorát. A mutatószámok elsősorban a nemzetközi jelenlétre, az oktatás minőségére, valamint a megszerzett végzettség munkaerő-piaci értékét tükrözik. Az elmúlt években magyar intézmények szerepeltek többek között az ún. leideni rangsorban, amely ún. bibliometrikus mutatók alapján rangsorolja az intézményeket, illetve a „webes jelenlétet” minősítő www.webometrics.info listájában is. Nagy várakozás kíséri azt a kezdeményezést, amelyet 2008 decemberében az Európai Bizottság indított útjára. Az unió pályázatot hirdetett, amelynek keretében egy multidimenzionális, nemzetközi rangsor kidolgozását és kipróbálását teszik lehetővé. Az új rangsor kidolgozásának nem titkolt célja, hogy az elsősorban angolszász és ázsiai egyetemek túlsúlyát eredményező, egyoldalúnak tartott rangsorok mellett elkészüljön egy többszempontú, a kulturális és történelmi sajátosságokat 13

http://www.che.de/downloads/CHE_AP124_ExcellenceRanking_2009.pdf A konzorcium tagjai: CHE – Centre for Higher Education Development (Németország), Center for Higher Education Policy Studies (CHEPS, University of Twente, Hollandia), Centre for Science and Technology Studies (CWTS Leiden University, Hollandia), Research division INCENTIM (Catholic University of Leuven, Belgium), Observatoire des Sciences et des Techniques (OST Paris, Franciaország), European Federation of National Engineering Associations (FEANI), European Foundation for Management Development (EFMD). http://globalhighered.wordpress.com/2009/06/14/cherpa-network-based-in-europewins-tender-to-develop-alternative-global-ranking-of-universities/

14

85


2010.07.06. 15:36:12 Process Black


jobban figyelembe vevő rangsor is. A nyertes konzorcium14 CHERPA-projekt néven kezdett neki a munkának, amelynek eredményeit 2011-ben ismerheti meg a szélesebb közönség.15 A nemzetközi rangsorokat nagy médiafigyelem övezi, szakmai értékük azonban igencsak kérdéses. Azok a problémák ugyanis, amelyek a nemzeti rankingek kapcsán felmerülnek, még hatványozottabban jelennek meg, ha az egymástól radikálisan eltérő kultúrákban formálódó, gazdasági- és társadalmi igényeket kielégítő egyetemeket hasonlítanak össze sok esetben eltérően értelmezett adatok alapján... Irodalom Berlin Principles on Ranking of Higher Education Institutions. A letöltés helye: http:// www.ihep.org William G. BOWEN – Martin A. KURZWEIL – Eugene M. TOBIN: Equity and Excellence in American Higher Education. Charlottesville – London, University of Virginia Press, 2005, p. 63–67. Marguerite CLARKE: The Impact of Higher Education Rankings on Student Access, Choice, and Opportunity. In College and University Ranking Systems – Global Perspectives and American Challenges. IHEG 2007. Nancy DIAMOND – Hugh Davis GRAHAM: How should we rate research universities? A letöltés helye:http.//www.vanderbilt.edu/AnS/history/graham/ranking.htm Chuanfu DING – Terrance JALBERT – Steven P. LANDRY: The Relationship Between University Rankings And Outcomes Measurement. College Teaching Methods & Styles Journal – Second Quarter 2007 Volume 3, Number 2, p. 1-10. FÁBRI György (szerk.) Egyetemek mérlegen Budapest, Educatio Kht, 2004. Elizabeth F. FARRELL – Martin Van Der WERF: Playing the Rankings Game. Chronicle of Higher Education, vol. 53, no. 38, May 25 2007. Denise GATER: U.S. News & World Report Changes in Methodology by Year. In The Center. 2000. http://mup.asu.edu/usnewsmethods.html Jack GOURMAN: Gourman Report: Undergraduate Programs. NY, Princeton Review Publishing. Lynn C. HATTENDORF: College and University Rankings: An Annotated Bibliography of Analysis, Criticism, and Evaluation. RQ, volumes 25-29 (1986-1990): Parts 1-5. Caroline HOXBY – Christopher AVERY – Andrew Metrick – Mark Glickman:: A Revealed

15

http://www.che-concept.de/cms/?getObject=302&getNewsID=983&getCB=309&getLang=en

86


2010.07.06. 15:36:12 Process Black

Hallgatói vélemények a felsőoktatási rangsorokban Preference Ranking of U.S. Colleges and Universities. NBER Working Paper no. 10803, 2004. September. RAZVAN V. Florian: Irreproducibility of the results of the Shanghai academic ranking of world universities. In. Scientometrics. 2007. July. M. SAUDER – R. LANCASTER: Do Rankings Matter? The Effects of U.S. News & World Report Rankings on the Admissions Process of Law Schools.In Law and Society Review 40(1), 2006, p. 105-134. Shanghai Jiao Tong University, Institute of Higher Education, Academic Ranking of World Universities–2004; A letöltés helye: http://ed.sjtu.edu.cn/rankinh.htm Robert STEVENS: University to Uni: The Politics of Higher education in England since 1944. London, Politico’s, 2004, XIII. TÖRÖK Ádám: Az európai felsőoktatás versenyképessége és a lisszaboni célkitűzések. Mennyire hihetünk a nemzetközi egyetemi rangsoroknak? In Közgazdasági Szemle 53, 2006, p. 310-329. Jerzy WOZNICKI – Roman Z. MORAWSKI: Public and Private Higher Education Institutions – Joint or Separate Evaluation and Ranking: The Polish Perspective. 2002.

87


2010.07.06. 15:36:12 Process Black


2010.07.06. 15:36:13 Process Black


Fábri István: Hallgatói vélemények a Felvi rangsorokban

A Felvi rangsor elvei és ezek elméleti háttere A tízedik évébe érkezett magyarországi felsőoktatási rangsorkészítés mára stabil pozícióval épül be mind a felsőoktatási közbeszéd és marketing világába, mind a közvélemény tájékozódási forrásainak körébe. Az alábbiakban az eddigi egyetlen átfogó és szisztematikusan építkező hazai rangsorprogram legfontosabb szakmai megfontolásait és módszertani tanulságait mutatjuk be. Az UnivPress Ranking, illetve a Felvi Rangsor célcsoportja kezdettől fogva igen széles volt: továbbtanulni szándékozó és intézményválasztás előtt álló fiatalok, illetve szüleik, munkaadók (cégek, vállalatok, intézmények), a felsőoktatási szféra különböző szakmai és egyéb szereplői, továbbá maguk az érintett felsőoktatási intézmények. Az elkészült rangsorok az évek folyamán számos csatornán hozzáférhetővé váltak: napilapokban,1 internetes formában,2 önálló könyvben,3 később az Educatio Kft. tájékoztató kiadványaiban,4 internetes 1

Világgazdaság, Magyar Hírlap unipresszo.hu, felvi.hu 3 Egyetemek mérlegen 2004. és Felvi Rrangsor 2006. 4 Mit kínál a magyar felsőoktatás 2001–2005, Tájoló 2006–2010. 2

89


2010.07.06. 15:36:13 Process Black

Hallgatói vélemények a Felvi rangsorokban

online-interaktív formában5, végül pedig 2006-tól egy hetilap által megjelentetett önálló mellékletben.6 A Felvi rangsor készítői által vállalt feladat egy hivatalos (intézményi, minisztériumi, felsőoktatás-statisztikai) adatállományon nyugvó, intézményi mutatókkal dolgozó rangsor létrehozása, amelyhez „egyenrangú partnerként” hallgatói véleményekből nyert „puha” adatok kapcsolódnak. A Felvi rangsor tehát koncepciójában a hallgatói választást és véleményt egyenlő értékűnek tekinti a szakmai közfelfogásban szereplő kemény rangsorképző adatokkal. Ez a döntés természetesen szakmai viták sorát indukálta, s mint minden választás, nem mentes a készítők értékalapú döntésétől. Ez a dilemma, tehát a készítők értékválasztásának a rangsorkészítési elvek kidolgozásában betöltött meghatározó szerepe azonban a rankingek készítésének alaptétele, nem csak a hallgatói vélemények beépítéséhez tapad. A kizárólag hivatalos statisztikán nyugvó, magas szinten kvantifikált adatokkal és eljárásokkal dolgozó rankingek is egyértelműen a készítők értékválasztásán alapulnak. Ezeket a döntéseket, elveket és választásokat tartalmazzák a rankingekhez társuló módszertani leírások, amelyekben a készítők pontosan pozicionálják rangsorukat, egyértelműen kimondva, hogy mit tartanak a felsőoktatási teljesítményről, az egyetemek és főiskolák funkciójáról, a felsőoktatással szembeni követelménytámasztás kompetens megfogalmazóiról. A (leendő) hallgatók tömege a rankingek két oldalán is nagy súlyt képvisel tehát. Kimeneti szempontból nagy feladat az eredmények interpretálása, „fogyaszthatóvá tétele” a célközönség e része felé. Bemeneti szempontból ugyanakkor a hallgatók képében egy olyan sokaság áll a rangsorkészítők rendelkezésére, akik – bár kétségtelenül korlátozott, szűkített és szubjek5 6

A Felvi rangsor online interaktív változata a Felvi.hu-n 2007–2010. Felvi rangsor 200, 2008, 2009, 2010 – HVG Diploma melléklet

90


2010.07.06. 15:36:13 Process Black


tív nézőpontból, ám – belülről, életszerűen ismerik a felmérni kívánt intézményeket. A Felvi rangsor koncepciója a hallgatói vélemények egyenrangú beépítésén alapul, figyelembe véve, hogy a rangsor fő vállalt törekvése az intézményi presztízs minél hitelesebb megragadása. A presztízst döntően a hallgatói jelentkezések számában és a diákok közfelfogásában elfoglalt helyként határozhatjuk meg, amelyet kétségtelenül objektív és szubjektív elemek jelenítenek meg, és amelyek valamilyen szinten nyilvánvalóan részét képezik az egész társadalmat jellemző általános vélekedéseknek. Ezen az elven alapulva a felsőoktatási rangsorok készítése a hallgatói véleményekre támaszkodó rangsorokkal indult meg, a kutatók a későbbiekben építették be az (egyébként igen nehézkesen rangsorolható) intézményi adottságokat mérő rendelkezésre álló objektív adatokat a sorrendbe. Az információs igények és a továbbtanulók társadalmi differenciáltsága jelentősen megnövelte a magyar egyetemekről kialakult közfelfogások, toposzok jelentőségét. Ezeknek a legfontosabb hordozói, terjesztői nyilvánvalóan maguk a képzés résztvevői, vagyis a mai hallgatók. Ezért annak megismerése, hogy ők mit gondolnak a képzésről, egyben támpontokat adhat ahhoz is, hogy a továbbtanulni szándékozók között milyen kép él a felsőoktatási kínálatról. Jóllehet a rangsor elvének mögöttes szakmai álláspontja szerint a hallgatók mint a felsőoktatást igénybe vevő első számú célcsoport véleményének figyelembe vétele az intézményi értékelés minden releváns dimenziójában indokoltnak, sőt természetesnek tekinthető, már a szakmai munka kezdeti szakaszában kialakult egy összetett rangsorolási koncepció is, amely az intézményi statisztikákon, adatokon alapuló rangsorképző szempontokkal bővítette a kimenetet7. 7

Egyetemek mérlegen. (Szerk.: FÁBRI György–ROBERTS Éva), Budapest, Educatio-Társadalmi Szolgáltató Kht. / Országos Felsőoktatási Felvételi Iroda. 2004. 267–268. p.

91


2010.07.06. 15:36:13 Process Black


Minderre tekintettel a Felvi rangsor egy hallgatói presztízssorrend keretében – a magyarországi felsőoktatási szférában úttörő jelleggel, és 2000 óta továbbra is egyedüliként – az adott intézményekben tanuló hallgatók véleményére, tapasztalataira alapozva is összehasonlítja az egyetemeket és főiskolákat. Míg a felsőoktatási intézmények rangsorolását meghatározó kemény mutatók objektív adatokból épülnek fel, addig a hallgatói presztízsrangsor elsősorban azt mutatja meg, hogy a vizsgált intézmények hallgatói hogyan vélekednek saját főiskolájukról, egyetemükről, az ott folyó képzés színvonaláról, a diploma értékéről, és hogy az intézmény milyen feltételeket teremt számukra mind a tanulás és szakmai előrejutás-önképzés, mind pedig a mindennapi hallgatói életminőség terén. Mindezekkel összefüggésben arról is képet kaphatunk, hogy a hallgatók milyen mértékben kötődnek egyrészt választott szakterületükhöz, másrészt saját intézményükhöz. A rangsorok belső dinamikája – a különböző természetű rangsorképző változók kapcsolata Az alábbiakban a rangsorképzés egy kiemelt szeletét – a hallgatók intézményi közérzetének alakulását – vizsgáljuk az egyéb változók viszonylatában. Az értelmezési keret csak részben tartalmi, tehát a konkrét eredményekre reflektáló, sokkal inkább rangsormódszertani jellegű. Az intézményi közérzet 1–5-ig pontozható hallgatói értékelésen alapuló „puha” változójának alakulását vetjük össze egyrészt az intézményi minőséget rangsoroló „kemény” változókkal, oktatás-statisztikai adatokkal, másrészt a hallgatói vélemények más típusú – dichotóm változóval mért – elégedettségi mutatójával. A 2003-as és 2009-es adatokat egyaránt mozgósító elemzés célja a szubjektív hallgatói intézményértékelés egyéb rangsorváltozókkal mutatott

92


2010.07.06. 15:36:13 Process Black


kapcsolatának feltárása annak érdekében, hogy a Felvi rangsor alapját képező hallgatói értékelések specifikumairól képet kapjunk. A módszertani különbségek mentén megragadott változó-típusok tartalmi mögöttese és az ezek alapján képezhető sorrendek eltérő alakulása érzékletesen mutatja be a hallgatói vélemények mint rangsorolási rendező elv természetét, használatának nehézségeit és hozadékát, viselkedését más változókhoz képest, és természetesen rávilágít arra is, hogy miért feltételezik egymást kölcsönösen a rangsorképzés hallgatói és intézményi aspektusai. A rangsorkészítés „kemény” és „puha” változói alapján létrejött rangsorok – még azok is, amelyek tartalmilag hasonló területre vonatkoznak – olykor egymástól eltérő, vagy épp ellentétes összképet produkálnak. A 2009-ben lefolytatott legfrissebb kutatás során csak a diákok közel 50 szempont alapján értékelhették saját intézményüket. Ezek közé tartoznak az intézményi légkör különböző elemeit értékelő változók. Az ily módon kialakított rangsorok tehát azt mutatják, hogyan érzik magukat a hallgatók az intézményükben. Ezen hallgatói értékelést tartalmazó „puha” változók alapján született rangsorok mellett az intézményi minőség „kemény” változói szerinti rangsorok olykor egészen más intézményi sorrendet mutatnak – jól szemléltetve, hogy egy adott intézményt jellemző magas szakmai színvonal nem jár feltétlenül együtt a kellemes intézményi légkörrel. Hiába oktatnak ugyanis elismert, jó nevű tanárok valahol, nem biztos, hogy a diákok jól fogják érezni magukat azon az egyetemen vagy főiskolán. Emellett az is gyakran előfordul, hogy éppen a különböző mutatók alapján legkiemelkedőbb képességű és teljesítményű hallgatók kritikusabbak nemcsak az oktatás színvonalával, hanem a diákok szabadidős lehetőségeivel, illetve általában a hangulatot jelentősen meghatározó intézményi jellemzőkkel (például kulturális vagy sportolási 93


2010.07.06. 15:36:13 Process Black


lehetőségek, a hallgatói önkormányzat tevékenysége vagy éppen az oktatók és hallgatók viszonya) is elégedetlenek. Ezek az összefüggések különösen érzékletesen mutatkoznak meg akkor, ha az egyes intézmények helyezését meghatározó intézményi légkörre vonatkozó szempontot kiegészítjük az adott intézmény szakmai – a hallgatói és az oktatói kiválóság – szempontok alapján elért helyezéseivel is. A fent leírt ellentmondásokat szemléltetve tekintjük át az alábbiakban az egyes képzési területek szakmai teljesítményre és hallgatói közérzetre vonatkozó rangsorainak kapcsolatát. A bölcsészet- és a jogtudományi karok esetében a szakmai szempontok alapján már évek óta a legjobb hazai egyetemi karnak számító Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara csak a középmezőnyben foglal helyet az intézményi légkör összesített rangsorában, sőt ennél is roszszabbul érzik magukat a diákok az egyetem másik, szintén kiváló szakmai mutatókkal rendelkező karán, az ELTE PPK-n. Ezzel szemben a debreceni bölcsészek, jóllehet a hallgatói kiválóság rangsorában csak a középmezőnyben helyezkednek el, a legjobbra értékelik az intézmény által nyújtott szolgáltatásokat és az egyetemi légkört. Hasonló tendenciával találkozunk a légkör szempontjából igen jó értékelést kapott Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Kara esetében, amely viszont az oktatói kar színvonalát tekintve marad el egyértelműen a legjobbaktól.

94


2010.07.06. 15:36:13 Process Black

Hallgatói vélemények a felsőoktatási rangsorokban 1. táblázat: Bölcsészettudományi képzés – Az intézményi légkör és a szakmai minőség rangsorai Intézmény-

Intézményi légkör

kód

helyezés

pontszám

Hallgatói kiválóság helyezés

Oktatói kiválóság

pontszám

helyezés

pontszám

DE-BTK

1.

57

6.

149

3.

101

KRE-BTK

2.

50

3.

152

9.

81

SZTE-JGYPK

3.

39

14.

125

17.

61

ELTE-BTK

4.

34

2.

168

1.

110

PTE-BTK

5.

32

5.

150

8.

83

PPKE-BTK

6.

30

7.

144

5.

87

ELTE-PPK

7.

28

1.

185

13.

73

SZTE-BTK

8.

23

3.

152

4.

95

2. táblázat: Jogtudományi képzés – Az intézményi légkör és a szakmai minőség rangsorai Intézmény-


kód

helyezés

pontszám



pontszám

helyezés

pontszám

PPKE-JÁK

1.

39

3.

41

3.

24

DE-ÁJK

2.

32

9.

31

6.

21

SZTE-ÁJK

3.

25

3.

41

1.

29

ELTE-ÁJK

4.

17

1.

55

6

21

Nagyon hasonló tendenciákat látunk a jogászoknál is. A legkiválóbb diákokkal rendelkező ELTE ÁJK-n érzik a legrosszabbul magukat a hallgatók, míg a szakmai jellemzők terén nem éppen csillogó debreceni jogi kar hangulata és szolgáltatási színvonala itt is jó értékelést kapott. Nem meglepő ezek után, ha a fenti ellentmondások kimutathatók a műszaki képzés intézményi rangsorában is. A szakmai mutatók terén csak a középmezőnybe tartozó Debreceni Egyetem Mérnöki Kara vezeti saját képzésterülete összesített rangsorát az intézményi légkör vonatkozásában. Ezzel 95


2010.07.06. 15:36:13 Process Black


szemben a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem kifejezetten nagy presztízsű és kiemelkedő oktatói karral és hallgatókkal rendelkező karai közül több is gyengén teljesített a hallgatói élet különböző elemeit vizsgáló összehasonlításban. 3. táblázat: Műszaki képzés – Az intézményi légkör és a szakmai minőség rangsorai Intézmény-


kód

helyezés

pontszám


pontszám

Oktatói kiválóság helyezés

pontszám

DE-MK

1.

102

19.

151

29.

56

BME-VBK

2.

96

3.

219

12.

104

SZE-MTK

3.

78

16

166

15.

88

ME-GÉK

4.

76

10.

174

8.

115

BMF-KVK

5.

68

33.

99

36.

31

BME-GÉK

6.

62

2.

221

16.

84

PTE-PMMK

7.

61

23.

133

25.

69

BME-ÉŐK

8.

54

6.

207

14.

90

BME-ÉSZK

9.

54

1.

241

24.

71

BME-VIK

10.

53

5.

208

13.

98

BMF-BGK

11.

52

12.

171

35.

32

KF-GAMFK

12.

38

28.

112

39.

24

BME-KSK

13.

32

8.

189

21.

75

SZIE-YMÉK

14.

18

18.

152

34.

38

4. táblázat: Informatikai képzés – Az intézményi légkör és a szakmai minőség rangsorai Intézménykód

Intézményi légkör helyezés

pontszám


pontszám


pontszám

DE-IK

1.

43

6.

85

10.

37

BMF-NIK

2.

31

5.

92

15.

23

DF

3.

30

16.

32

12.

33

BME-VIK

4.

27

1.

114

8.

40

SZTE-TTIK

5.

23

4.

94

1.

69

ELTE-IK

6.

15

3.

99

6.

44

96


2010.07.06. 15:36:13 Process Black


Hasonló jelenséggel találkozhatunk az informatikai képzésben is, bár az ellentmondások itt nem annyira szembetűnőek. A jelentős szakmai múlt, a nagy hírnév más területen sem jelent garanciát arra, hogy a hallgatók minden tekintetben elégedettek legyenek. A gazdasági képzőhelyeken a szakmai mutatók alapján egyértelműen vezető Budapesti Corvinus Egyetem Gazdaságtudományi Kara például igen elmarasztaló kritikát kapott hallgatóitól, ami az intézményi szolgáltatásokat, az oktató-hallgató viszonyt vagy a hallgatói önkormányzat tevékenységét illeti, miközben két, a szakmai mutatók terén egyébként viszonylag gyengén teljesítő magánintézményben kellemes intézményi légkörről és jó szolgáltatási színvonalról számoltak be a hallgatók. 5. táblázat: Gazdasági képzés – Az intézményi légkör és a szakmai minőség rangsorai Intézménykód

Intézményi légkör helyezés

pontszám


pontszám


pontszám

BGF-KKK (volt BGF-KKFK)

1.

86

12.

197

30.

76

SZIE-GTK

2.

85

10.

205

6.

140

PTE-KTK

3.

76

7.

211

2.

152

KRF-GTK (volt KRF-GK)

4.

66

24.

160

20.

93

KJF

5.

63

9.

206

15.

109

PE-GTK

6.

63

21.

168

26.

80

ME-GTK

7.

57

12.

197

17.

105

BME-GTK

8.

55

2.

221

16.

108

EKF-GTK

9.

51

31.

148

32.

66

BCE-GTK

10.

40

1

248

3.

145

SZF

11.

38

36.

138

40.

43

BGF-PSZK-BP (volt BGF-PSZFK-BP)

12.

37

18.

176

40.

43

BGF-PSZK-SA (volt BGF-PSZFK-SA)

12.

37

27.

155

42.

27

BGF-PSZK-ZA (volt BGF-PSZFK-ZA)

12.

37

34.

143

34.

65

BGF-KVIK (volt BGF-KVIFK)

13.

19

2.

221

37.

59

97


2010.07.06. 15:36:14 Process Black

Hallgatói vélemények a Felvi rangsorokban 6. táblázat: Természettudományi képzés – Az intézményi légkör és a szakmai minőség rangsorai Intézmény-


kód

helyezés

pontszám


pontszám


pontszám

PTE-TTK

1.

27

6.

60

9.

23

SZTE-TTIK

2.

26

2.

75

5.

33

DE-TTK

3.

16

4.

66

3.

37

ELTE-TTK

4.

11

1.

84

1.

47

Még a gazdaságinál is szembetűnőbb az ellentmondás a szakmai minőség és az intézményi légkör között a négy klasszikus természettudományi egyetemi karon. Itt ugyanis mind az oktatói, mind a hallgatói kiválóság tekintetében legjobban szereplő ELTE Természettudományi Karán találkozhatunk a legrosszabb intézményi légkörrel a hallgatók véleménye szerint, míg a legszerényebb szakmai mutatókkal bíró Pécsi Egyetem Természettudományi Karán bizonyultak a legelégedettebbnek a megkérdezett hallgatók. Az orvos- és agrárképzés esetében a szakmai és „hangulati” tényezők viszonya kevésbé markáns eltérést mutat. 7. táblázat: Orvostudományi képzés – Az intézményi légkör és a szakmai minőség rangsorai Intézmény-


kód

helyezés

pontszám


pontszám


pontszám

SZTE-ÁOK

1.

38

2.

99

4.

57

SE-ÁOK

2.

26

1.

112

2.

59

DE-ÁOK

3.

25

4.

95

1.

63

PTE-ÁOK

4.

23

3.

98

7.

49

98


2010.07.06. 15:36:14 Process Black

Hallgatói vélemények a felsőoktatási rangsorokban 8. táblázat: Agrárképzés – Az intézményi légkör és a szakmai minőség rangsorai Intézménykód


Hallgatói kiválóság


helyezés

pontszám

helyezés

pontszám

helyezés

pontszám

SZIE-MKK

1.

36

2.

129

2.

80

DE-GVK (volt DE-AVK)

2.

30

7.

108

11.

50

DE-MTK

3.

29

6.

110

3.

76

BCE-KERTK

4.

27

3.

122

6.

68

SZIE-ÁOTK

5.

25

1.

130

8.

65

NYME-EMK

6.

21

10.

97

7.

66

E fenti példák kissé részletesebb említésekor azt láthatjuk – ezúttal elvonatkoztatva a konkrét intézményi eredményektől –, hogy az oktatás-statisztikai tényadatok és a hallgatóktól érkező vélemény-adatok együttesen festenek plasztikus képet a felsőoktatás minőségéről. A két természetű adat más-más aspektusból rangsorolva az intézményeket egyaránt informatív és vállalható rangsorolási rendező elv. Az eredmények együttmozgásának hiánya, sőt ezen ellentétes tendenciák felismerése pedig nemcsak az adatok tekintetében gazdagítja ismereteinket, hanem felhívhatja a figyelmet egy sajátos, akár részletesebb vizsgálatot is érdemlő felsőoktatási jelenségre – a jól teljesítő, nagy egyetemekkel szemben a kisebb, kevésbé jó szakmai mutatókkal bíró intézmények „hallgató-barátabb” működést tudnak kialakítani. Ezen a feltárt összefüggésen továbblépve tágíthatjuk tovább elemzésüket a hallgatói közérzet és az intézményválasztás kapcsolata felé. Vajon a szakmailag priorizáltabb intézmények képzési színvonala, avagy a csekélyebb minőségi mutatókkal bíró egyetemek, főiskolák jobb légköre alakít ki nagyobb intézményi kötődést a hallgatók körében? A kérdés feltárásában 2003-as rankingadatokra támaszkodva mutatjuk be azt, hogy az intézményi légkör hallgatói minősítésen alapuló értékelése 99


2010.07.06. 15:36:14 Process Black


hogyan függ össze az intézményi kötődés ugyancsak hallgatói (tehát szubjektív adatokon nyugvó) alakulásával. A kötődés mérése során azt vizsgáltuk, hogy a hallgatók, ha ismét jelentkezniük kellene, jelenlegi intézményüket választanák-e. Ez az egyetlen kérdés bizonyos értelemben a legjobb fokmérője az elégedettségnek. Ha ugyanis valaki annak ellenére jelenlegi egyetemi kara mellett dönt, hogy sok szempontból nagyon kritikusan nyilatkozik róla, akkor a gyenge „osztályzatok” mögött vagy a kérdezett magas igényszintje, vagy/és a szakterület intézményi kínálatával való reális számvetés húzódik meg, amit tovább árnyal persze az önigazolás, a disszonáns helyzet tompításának igénye. Nem véletlen, hogy sok felsőoktatási intézmény a különböző szempontú összehasonlítások során való rossz szereplése ellenére továbbra is – olykor a szakterületen tapasztalt átlagos szinthez képest sokkal erőteljesebben – élvezi hallgatóinak „bizalmát”. Ez pedig egy, a pálya- és intézményválasztás előtt álló, érdeklődő fiatal számára a legrelevánsabb információ lehet. Az adott intézmény, kar „újraválasztásaként” definiált intézményi kötődésre kapott válaszok egészen közvetlenül – a jelenleg felvételiző fiatalok számára pedig talán a legrelevánsabb formában – mérik a hallgatók intézményi elégedettségét. E változó tehát alkalmas lehet arra, hogy az intézményi légkör és a szakmai teljesítmény mint (láthattuk, hogy gyakran konkurens) vonzerő között rendet tegyen, kijelölve a hallgatók választási motivációinak markáns irányát. Az erre az egy kérdésre (Ha újra jelentkezne, ismét ezt az intézményt választaná-e?) adott válasz a már felvételt nyert hallgatók esetében nagyrészt tanulmányi, szakmai tapasztalatokon, illetve különböző, az adott intézményhez kapcsolódó benyomásokon, élményeken alapszik. Így bizonyos értelemben magában foglalja az összes korábban felvetett szempontot – sőt, az általunk nem vizsgáltakat is. Az intézményi „kötődés” kérdéskörét a pá100


2010.07.06. 15:36:14 Process Black


lyaválasztás szemszögéből tekintve azt láthatjuk, hogy a hallgatók többsége, ha tehetné, most is azt az intézményt jelölné meg felvételi lapján, amelyben jelenleg tanul. A jelenlegi intézményük mellett voksolók magas aránya a korábbi pályaválasztási döntések helyességének, megalapozottságának visszaigazolását jelzi. (Fontos elvi-módszertani döntésünk volt, hogy ezt a kérdést a többitől eltérően nem ötfokú, 1-től 5-ig tartó „skálán”, hanem úgynevezett dichotóm változóval mértük, vagyis csak „igen” és „nem” válaszkategóriák álltak rendelkezésre. Itt az „igen” válaszok, vagyis az ismét az adott intézményt választóknak az összes válaszadón belüli (beleértve a „nem tudom” választ adókat is) százalékos arányát tekintettük az egyetemi karok közötti összehasonlítás alapjának. A kötődést mutató hallgatók aránya egy speciális intézményi rangsort jelöl ki, az alapján, hogy a hallgatók milyen arányban látják visszaigazoltnak korábbi jelentkezési döntésüket. (A legnagyobb arányban, közel 98%-ban a Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Karán tanuló diákok közül választanák ismét jelenlegi tanintézetüket.) A hallgatói közérzetnek a szakmai minőséggel feltárt kapcsolata után most az intézményi kötődés viszonylatában azt láthatjuk, hogy kérdéses, hogy a viszonylag jónak mondható közérzet milyen mértékben szól konkrétan annak az egyetemnek, ahol a hallgató tanul, és mennyire egy általános, a diáklétből (is) fakadó jó hangulat megnyilvánulása? A vizsgálat során kapott válaszok ugyanis azt mutatják, hogy a diákok kisebb arányban kötődnek intézményükhöz, mint amennyire jól érzik magukat ott. (Ennek kapcsán is az orvosok és a jogászok képviselik a két szélső értéket: az általános orvostudományi karok hallgatóinak kétharmada, a jogtudományi karok hallgatóinak viszont kevesebb, mint fele kötődik teljesen vagy nagymértékben intézményéhez.) 101


2010.07.06. 15:36:14 Process Black

Hallgatói vélemények a Felvi rangsorokban 1. ábra: Az egyetemisták intézményi kötődése az összes megkérdezett válaszának átlaga (1–5 közötti értékek, ahol az 5-ös jelenti „a teljes mértékben jól érzi magát”, illetve a „teljes mértékben kötődik” válaszkategóriát) 5 4,5 4 3,5 3 2,5 2 1,5 1

4,06 3,59

Mennyire érzi jól magát az intézményben?

Mennyire kötődik az intézményhez?

Forrás: RANK2003

Az egyes szakterületekre koncentráló, részletes intézményi eredményeket feltáró vizsgálódás is megerősíti a közérzet és kötődés előbbiekben felvázolt sajátos kapcsolatát. Az intézményválasztási döntést „tesztelő” kérdésre (Ismét jelenlegi intézményébe jelentkezne-e?) adott hallgatói válaszokat a légkör értékelésével összevetve az eredmények igen ambivalens hallgatói viszonyulásokat jeleznek – különösen a magas presztízsű egyetemek esetében. Egyrészt igaz, hogy az általában tapasztalt tendenciákhoz hasonlóan ezekben az intézményekben is úgy véli a hallgatók többsége, hogy korábban jó döntést hozott a felvételi jelentkezéskor, vagyis nem kételkedik abban, hogy ha most kellene választania, ismét oda jelentkezne. Másik oldalról viszont, miközben a hallgató kötődésének határozottan a választott intézmény objektív szakmai presztízse az alapja, a közérzet tekintetében, mint azt részletesen bemutattuk, ugyanezek a hallgatók közel sem érzik olyan jól magukat ezen intézményekben, mint több más, alacsonyabb presztízsű intézmény hallgatói. (Érdemes talán utalnunk egyúttal arra, hogy ez utóbbi – szakmailag hátrébb rangsorolt – intézmények között gyakran találunk fiatalabb, az elmúlt egy-másfél évtizedben alapított felsőoktatási intézményt, ahol az „indulás” lendüle102


2010.07.06. 15:36:14 Process Black


te, az oktatók átlagosnál pozitívabb, a hallgatókat intenzíven menedzselő hozzáállása nagymértében hozzájárulhatott az ott tanulók pozitív közérzetének, de akár a reális szakmai viszonyoktól elrugaszkodó, túlzottan is pozitív, részben szakmai önértékelésének kialakulásához.) Miként az intézményi kötődés fogalma kapcsán kinyilatkoztatott újraválasztási szándék felülírja az intézményi légkör, a hallgatói közérzet szempontjait, az intézményi kötődés éppígy felülírja azokat a szakmai szempontokat is, amik az oktatás színvonalának, a diploma értékének, az elhelyezkedési esélyeknek a hallgatói értékelésén alapulnak. Az intézmény szakmai színvonalát, oktatói hátterét mérő eredményességi mutatók által „objektíve” legmagasabbra rangsorolt intézmények hallgatói mutatkoznak szubjektív értékelésükben a legkritikusabbnak, feltéve, hogy saját egyetemüket, főiskolájukat önmagában (nem a többi intézményhez viszonyítva) kell értékelniük. Az újraválasztás ebben az értelemben tehát nemcsak a légkör sorrendjénél mutatkozik erősebbnek, hanem a szakmai színvonal kapcsán mutatkozó negatív értékeléseknél is. Mindez akkor igaz, ha a hallgatótól más intézményekkel történő összevetés nélkül, önmagában kérünk szubjektív értékelést. Ebből következik egyébként a szakterületi (képzési területi) különbségek változójának markáns, sőt mondhatni kulcsszerepe az eredmények értelmezésében. A leendő hallgató ugyanis nem pusztán intézmények közt választ, hanem szakmai érdeklődése révén már egy leszűkített intézményi kör közt kell döntést hoznia. Az a tény, hogy a szakválasztás általában egyben intézményválasztást is jelent, szakterületi szempontú, leszűkített keretek közé helyezi az intézményi kötődés kérdéskörének értelmezését is.

103


2010.07.06. 15:36:14 Process Black


A hallgatói értékelés bevonásának hozadéka A Felvi rangsor koncepciójának kidolgozása és következetes alkalmazása mögött tehát az a kutatói meggyőződés rejlik, hogy a hallgatói vélekedések egyenrangú beemelése a hagyományos, objektív rangsorképző változók közé nem pusztán azért indokolt, mert lényegi elemmel gazdagítja a felsőoktatási minőség megragadását, de azért is alapvető fontosságú, mert a hallgatói vélekedések és az egyéb mutatók kapcsolatának feltárása számos felsőoktatással, motivációval, döntéshozással kapcsolatos elméleti kérdés vizsgálatára is lehetőséget nyújt. Ennek szemléltetésére szolgált az intézményi légkör rangsorképző változójának, mint tipikus hallgatói véleménykérdésnek a fenti alaposabb vizsgálata, amely révén több szempontból is rámutathatunk a Felvi rangsor szerkezeti és módszertani elvének tartalmi hozadékaira. Az intézményi légkör „puha” változóját az intézményi minőség „kemény” változójának kontextusában szemlélve a rangsorokban ellentmondást találhatunk. A hallgatói vélemények bevonása a rangsorba azt mutatja, hogy a hallgatók mintha jobban éreznék magukat az alacsonyabb szakmai presztízzsel jellemezhető intézményekben. Ez az eredmény már önmagában is indokolja a hallgatói vélemények mint párhuzamos rangsorképző tényezők figyelembe vételét. A hallgatók megkérdezése és értékelésük beépítése azonban ennél is több információval tud szolgálni a szakmai presztízs és az intézményi légkör kapcsolatáról. Az intézményi kötődéssel mint rangsorolási szemponttal kibővített elemzés ugyanis arra mutat rá, hogy a hallgatók intézményválasztásuk igazolásában inkább az objektív, szakmai szempontokat tekintik irányadónak, semmint a szubjektív elemeket. A két különböző természetű adatokkal dolgozó felsőoktatási rangsorolás tehát – a pár104


2010.07.06. 15:36:15 Process Black


huzamos sorrendiség produkálásán túl – e formában lehetővé teheti a hallgatói motivációk feltárását, a diákok értékelését, választásaikat megalapozó szempontok felismerését is, nevezetesen azt, hogy általában a szakmai (illetve munkaerő-piaci) szempontok a meghatározóak akkor, amikor a hallgatóknak intézményválasztásuk megerősítéséről kell nyilatkozniuk. Miközben rámutattunk arra, hogy a racionális, munkaerő-piaci szempontok a döntéseket jelentősen befolyásolják, természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül a választás egyéb háttér tényezőit sem, amelyek egyben a választási motivációkra irányuló további kutatások kiinduló alapjai is lehetnek. E tekintetben elsősorban a személyes érdeklődés szempontjának hangsúlyozása a kézenfekvő. Emellett a választást befolyásoló tényezők közt indokolt olyan, pl. regionális adottságokra, meghatározottságokra is tekintettel lennünk, amely a helyi felsőoktatási kínálat, képzési szerkezet választást befolyásoló szerepét érinti. Érdemes figyelembe venni azt is, hogy bár a hazai vizsgálatokban a közérzet nem bizonyult választást domináló tényezőnek, a nemzetközi, főképp amerikai rangsortendenciák elemzése során a kulturális, szórakozási, sportolási lehetőségekre irányuló fokozott figyelemmel találkozhatunk, amely az intézményi marketing szerves részeként a hosszútávú stratégiákba beépülő, választást befolyásoló tényezőként jelenhet meg.

105


2010.07.06. 15:36:15 Process Black


2010.07.06. 15:36:15 Process Black


Horváth Dániel: Rangsorok a felső-oktatási intézmények kommunikációjában

A hazai rangsorkészítés legnagyobb és első országos kiterjedésű programjának kidolgozását az Universitas Press Felsőoktatáskutató Műhely 2000-ben kezdte meg a felsőoktatási felvételi tájékoztatás megújítása kapcsán. Az akkori Országos Felsőoktatási Felvételi Iroda támogatásával indult kutatás a nemzetközi tapasztalatok elemzése alapján a presztízsrangsorok és adat alapú rangsorok komplex programját alakította ki, amihez egy országos reprezentatív hallgatói véleményfelmérés és a hozzáférhető adatbázisok alkalmazásának eredményeit vetette egybe. Az akkori felsőoktatási szereplők, különösen az intézményvezetők és az ágazati irányítás számára első megközelítésben elfogadhatatlan volt a független rangsorképzés kísérlete. Emiatt a kezdeményezők először zárt körben, szakmai anyagként tájékoztatták a Magyar Rektori Konferenciát és a Főiskolai Főigazgatói Konferenciát a kutatásokról1. A felsőoktatás szakmai 1 A rangsor-program ezekben a prezentációkban mint felsőoktatási kommunikációs forma jelent meg, amely elkerülhetetlenül elindul Magyarországon is – a kérdés pusztán az, milyen logika alapján. Az UnivPress Rangsor ajánlata az volt, hogy médiaorientált, de szociológiai és felsőoktatás-elméleti szempontból is megalapozott, valamint nyilvános módszertannal kiegészített rangsorokat készít, amelyek élvezik a felsőoktatási szakmai csoportok konszenzusát, még ha az eredmények időnként egyik-másik intézményre nézvést kellemetlenek is.

107


2010.07.06. 15:36:15 Process Black

Rangsorok a felsőoktatási intézmények kommunikációjában

szereplői számára a rangsor viszonylag gyorsan ismertté vált, a Magyar Rektori Konferencia 2001-től például több ülésén is foglalkozott a rangsorkészítés módszertanának kérdéseivel. Az első rangsorok, rangsorokról szóló cikkek napilapokban (Magyar Hírlap, Világgazdaság) és internetes publikációkban (unipresszo.hu, felvi.hu) jelentek meg, és az Országos Felsőoktatási Felvételi Iroda Mit kínál a magyar felsőoktatás? című 2001es és 2002-es kiadványai2 is tartalmaztak már – munkaerő-piaci tanulmányok részeként – különféle, az egyetemeket egy-egy szempont (elhelyezkedési mutatók, nettó keresetek) alapján rangsoroló elemeket. A kiadvány munkaerő-piaci rangsorai a Fiatal Diplomások Életpálya-vizsgálata című kutatás eredményeire támaszkodtak, de megjelenésükkel párhuzamosan megindult egy más szempontokra koncentráló, az egyetemek és főiskolák presztízsrangsorának kialakítását megalapozó kutatás előkészítése is. A 2004-ben megjelent Egyetemek mérlegen3 című kötet már ezen felmérés eredményei alapján készült, teljesen új, a hallgatói véleményekre építő rangsorolási elveket valósítva meg. Fontos újdonsága volt, hogy a rangsorok a korábbiaktól eltérően már nem egy-egy felvételi tájékoztató kötet részelemeként, hanem önálló kötet formájában jelentek meg, elindítva ezzel egy a mai napig működő, bár formájában, nevét és kiadóját tekintve többször is átalakult rangsorkiadvány-sorozatot. A következő évben, a 2005-ben megjelent Felvi rangsor 2006 – Egyetemek, főiskolák mérlegen4 című felmérésben a szerzők a korábbi logikát folytatták, viszont kiegészítették a rangsorolást az úgynevezett „akadémiai” rangsorokkal – a hallgatói vélemények 2 FÁBRI György (szerk.): Mit kínál a magyar felsőoktatás? Budapest, 2001., Országos Felsőoktatási Felvételi Iroda; FÁBRI György – ROBERTS Éva (szerk.): Mit kínál a magyar felsőoktatás? Budapest, 2002., Országos Felsőoktatási Felvételi Iroda 3 FÁBRI György (szerk.): Egyetemek mérlegen. Hallgatói vélemények. Budapest, 2005., Educatio Társadalmi Szolgáltató Kht. / Országos Felsőoktatási Felvételi Iroda. 4 FÁBRI György – TORDA Júlia (szerk.): Felvi rangsor 2006. Egyetemek, főiskolák mérlegen. Budapest, 2005., Educatio Társadalmi Szolgáltató Kht. / Országos Felsőoktatási Információs Központ.

108


2010.07.06. 15:36:15 Process Black


mellett új szempontként a hallgatói és az oktatói kiválóság különböző mutatóit is beemelték a rangsorkészítési szempontok közé. Ezt a módszertant nagyjából megőrizve, néhány helyen átalakítva 2006-tól a HVG Diploma-különszámaként jelentek meg a Felvi rangsorok, amelyek a hazai felsőoktatási rangsorok egyedülálló idősoros adatbázisát tudhatják magukénak, sőt 2009-től új elemként a HVG Diploma-kiadványban nem közölt részletekkel, attól némiképp eltérő rangsorolási elvekkel a Felvételi tájoló című kötet részeként is olvashatóak.5 A nyomtatott kiadvány mellett 2006-tól online formában is elérhetőek a Felvi rangsorok eredményei. A 2006-ban még „Privát rangsor” néven elindított, a felvi.hu oldal által nyújtott szolgáltatás lényege az interaktivitás: a látogatók a meglévő szempontok alapján saját rangsorokat állíthatnak elő; az egyes intézmények adott rangsorokon belüli szereplése idősorosan is követhető. A rangsorok elsődleges célja a tájékoztatás volt: az átalakuló, mind bonyolultabbá, áttekinthetetlenebbé váló felsőoktatási szektorról kívántak – néhány kiemelt szempont alapján – a tájékozódást segítő képet adni. Az első felsőoktatási rangsor újabb rangsorokat vonzott: a 2005-ös év a hazai felsőoktatási rangsorok expanziójának éve lett, a Felvi rangsorok mellett más módszertanon, más elveken alapuló rangsor-kiadványok is megjelentek. A Heti Válasz című politikai folyóirat, valamint a Népszabadság is megkezdte rangsor-mellékleteinek kiadását, a felsőoktatási rangsorok pedig ezzel hazánkban is egyre inkább a média figyelmének előterébe kerültek. A Heti Válasz és a Népszabadság rangsorai a Felvi rangsorokkal ellentétben nem kívántak teljes körű, a hazai felsőoktatást teljesen lefedő rangsorokat bemutatni. A Heti Válasz az első években még csak egyes kiválasztott szakok rangsorát közölte, majd 2008-tól hét képzési területre 5 NYERGES Andrea (szerk.): Felvételi tájoló 2010. Budapest, 2009. Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. / Országos Felsőoktatási Információs Központ.

109


2010.07.06. 15:36:15 Process Black


bővítette rangsorolását – amely ettől az évtől kezdődően már nem a hetilap mellékleteként, hanem önálló kiadványként (Navigátor) jelent meg. A Népszabadság felsőoktatási „top-listákat” közöl, a Top-sorozatának részét képező rangsorok módszertana az eddigi megjelenések során folyamatosan változott, bővült, idősoros elemzés céljára nem használható, igaz, ez nem is szerepel kifejezett szándékai között. A módszertani különbségek természetesen nem feltétlenül jelentik azt, hogy a rangsorok maguk is „rangsorolhatóak” lennének; a különböző rangsorok értékelésénél figyelembe kell venni, hogy eltérő célokat fogalmaznak meg, és más és más célközönséghez szólnak. Az egyetemi közösség egészét – vezetőket, oktatókat, finanszírozókat, diákokat – egyaránt megcélzó rangsorok (mint Magyarországon a Felvi rangsor), összetett módszertanuk révén, külföldön is viszonylag ritkák. Az elsősorban a felsőoktatás képzési szolgáltatásait igénybevevő, leendő diákok, illetve szüleik számára készített médiatermékek, guide-ok (Heti Válasz, Népszabadság) módszertana gyakran lényegesen egyszerűbb, közöttük a piac dönti majd el, melyik lesz népszerű. A magyarországi rangsorok történetének legfontosabb eseményei (2000–2010) – 2000. október–november: az Universitas Press Felsőoktatás-kutató Műhely kezdeményezésére, Magyarországon elsőként, hallgatói rangsorkutatásra kerül sor, amelynek alapján először nyolc képzésterületen készülnek felsőoktatási intézményi rangsorok. Az Országos Felvételi Iroda (OFI, amelynek későbbi jogutódja az Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft.– Országos Felsőoktatási Információs Központ) által finanszírozott, személyes megkeresésen alapuló standard kérdőíves vizsgálat szakmai koordinálását a JELTÁRS Jelenkor Társadalomkutató Műhely végezte.

110


2010.07.06. 15:36:15 Process Black


– 2001. ősz: Az első hazai rangsor készítői tájékoztatást tartanak a rangsorprogram elindításáról a Magyar Rektori Konferencia és a Főiskolai Főigazgatói Konferencia tagjainak, ahol az intézmények vezetői elsősorban módszertani észrevételeket, kritikákat fogalmaznak meg. – 2001. december: UnivPRESS Ranking néven nyilvánosságra hozzák az első magyar felsőoktatási rangsort az Universitas Press Felsőoktatás-kutató Műhely honlapján (www.unipresszo.hu). – 2002. január: A Világgazdaság (2002. január 11. szám, 6. oldal) és a Magyar Hírlap (2002. január 29., 14. oldal) is közli az UnivPRESS Ranking eredményeit. – 2004. ősz: Megjelenik az első önálló rangsorkiadvány Egyetemek mérlegen címmel, amely több mint harminc szempont alapján, hallgatói véleménykutatásra alapozva rangsorolja az intézményeket nyolc szakterületen. Ennek keretében megfogalmazódik egy átfogó, az intézményi statisztikai adatokat és a hallgatói-oktatói véleményeket is tartalmazó rangsorkoncepció. A kiadvány az Országos Felsőoktatási Információs Központ és az Universitas Press Kft. közös gondozásában lát napvilágot (szerkesztők: Fábri György és Roberts Éva, további közreműködő kutatók: Fábri István, Pogány Csilla). – 2005. március: Megrendezésre kerül az első magyarországi rangsorkonferencia Budapesten, a Hallgatói Információs Központban. Rendezők: Országos Felsőoktatási Információs Központ, Universitas Press Felsőoktatás-kutató Műhely. 2005 ősz–tél: A hivatalos minisztériumi tájékoztatást végző OFIK után három lap is megjelenteti első önálló, saját módszertan alapján készített felsőoktatási rangsorait, amelyek a Felvi rangsorkiadványok mellett ettől kezdve minden évben megjelennek:

111


2010.07.06. 15:36:15 Process Black


– 2005 októberében a Heti Válasz című politikai hetilap közöl egyetemi, főiskolai rangsorokat, igaz, mindössze három népszerű szakon. A hat szempontot figyelembe vevő rangsorok egyelőre csak a lap aktuális heti számának mellékletében olvashatók. – 2005 novemberében az UnivPRESS Ranking folytatásaként Felvi-rangsor – Egyetemek, főiskolák mérlegen– 2006. címmel újabb önálló rangsorkiadvány jelenik meg az Országos Felsőoktatási Információs Központ gondozásában, a hivatalos felsőoktatási tájékoztató kiadványsorozatában. A több mint húsz szempont szerint értékelő hallgatói vélemények mellett további szempontokként felsőoktatási statisztikák, egzakt intézményi mutatók is szerepelnek a lényegében minden egyetemet, főiskolát sorrendbe állító táblázatokban. – 2005 novemberében a Népszabadság Felsőoktatás felsőfokon címmel felsőoktatási tájékoztató kiadványt jelentet meg, amelyben ötven szakon közöl ranglistákat, ám mindössze két szempont alapján. A lap önálló kiadványával így elsőként teremt konkurenciát a korábbi években elindított Felvi rangsor könyveknek. – 2006 januárjában megjelenteti első önálló felsőoktatási és rangsorkiadványát a HVG is, Diploma 2006 címmel, amelyben nyolc vizsgált szempont alapján közöl értékeléseket, benne ún. abszolút, vagyis képzésterülettől független rangsorokat is tartalmazó listákkal. A HVG első rangsorát az Oktatáskutató Intézet kutatói által koordinált szakmai csapat készíti. – 2005–2009. Az OFIK és az Universitas Press együttműködésében több országos hallgatói rangsorvizsgálat készül, egyenként öt-nyolcezer fős mintákon. – 2006. december: A Felvi rangsor a HVG Diploma mellékletében jelenik meg. A lap innen kezdve a későbbi években sem készít önálló rangsorokat, hanem a Felvi rangsorokat közli, 112


2010.07.06. 15:36:15 Process Black


amelyek emellett továbbra is megjelennek az OFIK tájékoztató kiadványában, a Felvételi Tájolóban is. – 2007. ősz: Megjelenik a Felvi rangsor interaktív online-rangsor változata. A hivatalos felsőoktatási tájékoztató portálon, a www.felvi.hu-n a látogatók a saját maguk által választott szempontok alapján állíthatják össze, tetszőleges képzésterületeken, a maguk rangsorait („privát rangsor”). – 2008. október: A Heti Válasz is önálló rangsorkiadványt jelentet meg Navigátor címmel, amivel felsorakozik a Felvi kiadványok, a Népszabadság és a HVG önálló rangsortermékei mellé. – 2008. ősz: Először jelenik meg a Felsőoktatási Műhely folyóirat az Educatio–OFIK kiadásában, amelyben önálló rangsor rovatot hoznak létre a lap szerkesztői. – 2009. A Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Felsőoktatási Kutatások Központja kezdeményezi, hogy – együttműködve az Universitas Press Felsőoktatás-kutató Műhely és a Felvi rangsor kutatói teamjével – Magyarország is kapcsolódjon be a nemzetközi rangsorkutatási programokba – 2010. február: Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Karán a pszichológiai alapképzésben „Fejezetek a szociálpszichológiából: Felsőoktatás percepciója – felsőoktatási rangsorok” címmel indul szeminárium. – 2010. tavasz: a Felvi rangsort készítő szakmai műhely ún. Rangsor Tanács felállítását kezdeményezi annak érdekében, hogy a hazai felsőoktatási és kutatói szféra legnevesebb szakértőinek segítségével egyrészt újragondolják a hazai rangsorkészítés célját, elveit és módszertanát, másrészt figyelembe vegyék a rangsorkutatás terén zajló nemzetközi tendenciákat.

113


2010.07.06. 15:36:16 Process Black


A felsőoktatási rangsorok és a felsőoktatási intézmények – marketingtevékenység és stratégiaalkotás A felsőoktatási közbeszéd, az intézményi kommunikáció alakulása szempontjából rendkívül fontos kérdés, hogyan látják az oktatásban dolgozó szakemberek, illetve a „vevői oldal”, a potenciális hallgatók a felsőoktatási rangsorokat, rangsorelemeket. Az Educatio Kht. / Országos Felsőoktatási Információs Központ 2008-as kiadványértékelő felmérésében a rangsorolási szempontokról, a rangsorok hasznáról, hatásáról is megkérdezte a felsőoktatási intézmények PR- és tanulmányi vezetőit, valamint a felsőoktatásba jelentkezőket.6 A kapott kép meglehetősen egyértelmű: a megkérdezett vezetők a legfontosabb rangsorképző szempontnak a munkaerő-piaci szereplők értékelését tartották, míg a jelentkezőknél egy a munkaerőpiaccal kapcsolatos másik aspektus került az első helyre: az intézményben tanuló hallgatók véleménye saját elhelyezkedési lehetőségeikről. Az egyetemek, főiskolák színvonalát a válaszok szerint ugyancsak jól jelzi az oktatói kar összetétele, és nagyon fontosnak tekinthető a hallgatói értékelés is – a már említett, elhelyezkedési esélyekről alkotott kép mellett az intézményben folytatott képzés színvonalának megítélése. Feltűnő, hogy a jelentkezők lényegesen jelentéktelenebbnek érzik a felvettek és a hallgatók kiválósági mutatói alapján összeállított rangsorokat, az oktatói véleményeket viszont némileg fontosabbnak tartják, mint az oktatási szakemberek.7 6

Az Educatio Kht/OFIK kiadványainak ismertsége és használata, 2008. Belső munkaanyag, kézirat. A felsőoktatási szakemberek válaszaiból egyértelműen az derül ki, hogy egyes megkerülhetetlenül pontos statisztikai adatok (tudományos fokozattal rendelkező oktatók, ezen oktatók egy hallgatóra jutó aránya, stb.) mellett a szubjektív vélekedéseket is fontos rangsorképző szempontnak kell tekinteni. Mindenképpen kiemelendő, hogy az iskolák szakmai vezetői és ügyintézői szerint a hallgatók véleménye a képzésről, a lehetőségekről kifejezetten fontos a rangsorkészítés szempontjából – lényegesen jobban jelzi az intézmény teljesítményét, mint pusztán az egyszerű statisztikai adatok. A felvettek pontszáma, a felvett OKTV-helyezettek száma, vagy éppen a hallgatók tudományos tevékenységének statisztikai jellemzői (OTDK-helyezések, PhD-hallgatók száma) éppenséggel a legkevésbé fontosnak tartott rangsorkészítési elemek közé sorolódott.

7

114


2010.07.06. 15:36:16 Process Black


Érdekes, hogy míg a felsőoktatási rangsorkészítés lehetséges szempontjai közül elsősorban a hallgatói és a munkaerő-piaci véleményeken alapulókat tartották különösen fontosnak a megkérdezettek, addig a jelentkezések orientációjával kapcsolatban már inkább a konkrét tényszerű információkat emelik ki. A vizsgálatban megkérdezett oktatási szakemberek egyöntetű véleménye, hogy a jelentkezők döntését elsősorban a felvételi vizsgakövetelmények, a felvételi pontszámok és a többletpontszerzési lehetőségek irányítják. Kisebb jelentőséggel bírnak a várható munkaerő-piaci lehetőségek, a keretszámok és a felvételi arányok. Találunk olyan szempontokat is, amelyek a felsőoktatási rangsorok készítésénél a megkérdezettek szerint kiemelkedő fontosságúak (oktatói állomány, hallgatói vélemények), viszont a felvételizők orientálásában ugyanezen vélemények szerint kisebb szerepet töltenek be. A rangsorok jelentőségét ennek megfelelően a megkérdezettek döntő többsége fontosnak érzi, viszont, mint válaszaikból kiderül, nem feltétlenül a felsőoktatási intézmények kiválasztása, a jelentkezési stratégia kialakítása során.

Tanulmányi- és PR-vezetők (N=142)

Jelentkezők (N=12223)

Az egyetemi, főiskolai rangsorok érdekesek, de érdemben nem befolyásolják a döntést a jelentkezéskor

63,4%

65,6%

Az egyetemi, főiskolai rangsorok segítenek az intézményválasztásban

34,5%

29,4%

Szerintem nincs szükség felsőoktatási rangsorokra

2,1%

5,1%

Ha a felsőoktatási rangsorok a szakértők véleménye és a különböző hazai és külföldi felmérési eredmények szerint nem is járulnak hozzá érdemben közvetlen módon a potenciális hall-

115


2010.07.06. 15:36:16 Process Black


gatók intézményválasztásához,8 közvetlen hatásukkal mindenképpen számolnunk kell. Mint már említettük: mivel a médiában megjelenő cikkek, híradások a rangsorok éllovasait, a rangsorokat vezető intézményeket is említik, a rangsorok ismertségének növelése mellett tehát a listavezető vagy jól szereplő intézményeket is beemelik a rangsorokról szóló diskurzusba. A rangsorok kapcsán említett intézmények iránt megnövekvő médiaérdeklődés az intézmények ismertségének növelése mellett általános presztízsüket is emelheti. A média-megjelenések presztízsnövelő hatása még a nagy, tradicionális egyetemek számára is jelentős, a kisebb vagy újabb alapítású intézmények számára viszont egyenesen döntő fontosságú lehet. A hazai felsőoktatási rangsorok iránti médiaérdeklődés, illetve általános ismertségük növekedése értelemszerűen azt eredményezte, hogy maguk az intézmények is egyre inkább figyelemmel kísérik a rangsorokat megjelentető kiadványokat, a médiában olvasható cikkeket. Az áttörést a 2005-ös „rangsor-expanziót” követő év hozta: 2006-tól megfigyelhető, hogy az egyetemek és főiskolák egyre nagyobb mértékben kezdik el beépíteni jó rangsorhelyezéseiket marketingtevékenységükbe, mind több szerepet szánnak nekik saját külső kommunikációjukban. Az Educatio Kht. / Országos Felsőoktatási Információs Központ felsőoktatási kiadványainak, termékeinek ismertségét vizsgálva látható, hogy a rangsorok a felsőoktatásban dolgozó szakemberek túlnyomó többsége számára nem idegenek; ismertségük – bár elmarad a legnagyobb hivatalos kiadványokétól vagy a napi munka szempontjából is fontos felvi.hu portálétól – kifejezetten magas, de a 40–50 százalék közötti használati arány sem tekinthető rossznak. 8

A rangsorok által közölt információk a továbbtanulási döntések során egyes felmérések szerint legfeljebb 10–15 százalékos súllyal esnek a latba a jelentkező számára megfelelő intézmény kiválasztásánál, többek közt a családi és lakóhelyi háttér, valamint a kibocsátó iskola (alkalmasint determináló) hatása, valamint a különféle személyes választások, preferenciák mellett. (FÁBRI György: Magyar felsőoktatási rangsorok – tíz év tükrében. Közgazdasági Szemle, 2008. December. 1118.)

116


2010.07.06. 15:36:16 Process Black

Hallgatói vélemények a felsőoktatási rangsorokban Néhány felsőoktatási kiadvány és termék ismertsége és használata felsőoktatási szakemberek (tanulmányi- és PR-vezetők) körében, 2008

Forrás: Kiadványok ismertségének felmérése, 2008. Educatio Kht/OFIK

Az intézményi honlapok vizsgálata is jól mutatja a rangsorkommunikáció térnyerését. A sikerek – a médiához hasonlóan – többnyire itt is rövid figyelemfelkeltő cikkekben, hírekben jelennek meg. „A ... 8. a Heti Válasz Felsőoktatási rangsorában.” „ A ... 4. helyen a HVG felsőoktatási rangsorában!” „A rangsor élén toronymagasan a ... áll a Heti Válasz című lap legújabb felmérésében.” „A Népszabadság ... Felsőoktatás felsőfokon című kiadványának összesített rangsorában a ... az előkelő 5. helyezést érte el.”

A HVG Felvi-rangsorok, a Heti Válasz és a Népszabadság rangsora az intézményi kommunikáció szempontjából feltétlenül egyenértékűként jelenik meg – gyakori, hogy a híradások, cikkek cí-

117


2010.07.06. 15:36:16 Process Black


mében fel sem tüntetik a forrást; egyszerűen „a” felsőoktatási rangsorokban elért helyezésekről tudósítanak.9 „Az ... az ország legjobb felsőoktatási intézménye” „Szép eredmények a felsőoktatási rangsorban” „A ... újra az elsők között.”

Az eltérő módszertani elvek szerint készülő rangsorok esetében nem meglepő, hogy a listavezető intézmények köre nincs teljes átfedésben egymással, a különféle szempontok alapján más és más egyetemek, főiskolák valamely mutatója, tevékenysége látszik kiemelkedőnek – ebben a tekintetben a rangsorok sokszínűsége a siker-kommunikációk lehetőségének bővülését idézi elő. A legtöbb intézmény számára így lehetővé válik, hogy azt a területet mutassa be intézményén belül, ahol valamelyik szempont szerint jó, vagy egyenesen kiváló teljesítményt ért el. „Felvételi rangsorok: a ... a legjobb!” „Kulturális élet, sportolás, étkezés: a ... a legjobb” „A Heti Válasz kiemeli, hogy bár a munkaadók az idén szigorúbban értékelték az intézményeket, a ... mégis erősített.”

Tovább bővíthetik a sikerekről szóló híradások körét az eltérő bontásokban – a szakok, illetve képzési területek vonatkozásában – készült rangsorok, illetve az azokból következő elemzési, értelmezési lehetőségek, mint például a vidéki és fővárosi intézmények, vagy az egyetemek és főiskolák közötti különbségtételek. „A ... szakok rangsorában a ... az 5., az elméleti képzés színvonalát, a szakismeretek alkalmazhatóságát, ill. a szakmai gyakorlatok színvonalát tekintve a 2. helyet tölti be.” 9

A rangsor mint téma mediatizálódásának jele, hogy a rangsorokat még a szakmai közvélemény is a megrendelő, a megjelenést támogató médiumokhoz kötik. A „Heti Válasz-” és a „HVG-rangsorok” mögött ugyanakkor természetesen komplett szakmai műhelyek, kutatóintézetek – a Central European Management Intelligence (CEMI), illetve az Educatio Kft. Felsőoktatási Igazgatóságának Műhelycsoportja – is állnak, ebben a vonatkozásban tehát a kiadványok nem tekinthetők egyszerűen csak médiaterméknek, ezek egyben kutatási eredményeket (is) tartalmazó, módszertanilag megalapozott szakmai kiadványok.

118


2010.07.06. 15:36:16 Process Black


„A ... szakos rangsor élén a tavalyi évhez hasonlóan a ... által meghirdetett szak szerepel.” „A Népszabadság ... alapján főiskolánk a hazai 72 felsőoktatási intézmény közül az előkelő 5. helyen áll, több tradicionális felsőoktatási intézményt megelőzve.”

Az eltérő rangsorolások – amennyiben elfogadjuk azt, hogy módszertani alapelveik megfelelőek, és választott szempontjaik szerint pontosan jelenítik meg az eredményeket – egyben azt is jól mutatják, hogy a felsőoktatási intézményi szektor kellőképpen bonyolult ahhoz, hogy egy vagy két dimenzió mentén sikeresen sorba lehessen állítani szereplőit. Az egyes intézmények nem feltétlenül teljesítenek azonosan minden lehetséges szempont alapján, egy-két területen képesek lehetnek kiemelkedő eredmények produkálására, míg más vonatkozásokban elmaradhatnak riválisaik mögött.10 A keresleti oldal sem feltétlenül egy vagy két abszolútnak feltételezett szempontot ismer – ahogy az intézményi teljesítmények, úgy az intézményekkel szemben támasztott „vevői” elvárások is sokfélék lehetnek: nem mindenki lép be ugyanazon elvárásokkal a felsőoktatásba, nem mindenki preferálja ugyanazt a teljesítménymutatót. A speciális rangsorokra, illetve rangsorértelmezésekre építő intézményi kommunikáció ebből következően a kínálati piac képének tisztulását, sőt, az intézmények önértékelésének pontosabbá válását is segítheti. Az egyes speciális szempontok megjelenése a felsőoktatásról szóló közbeszédben hozzásegítheti az intézményeket ahhoz, hogy feladataikat a maguk differenciáltságában láthassák, elért és elérni kívánt eredményeiket is így értelmezhessék. Szakmapolitikai vonatkozása is lehet: erősítheti a felsőoktatás sokszínűségének képét, a hagyományosan eltérő funkciójú, eltérő hátterű intézmények esetében 10 „... nincs értelme legjobb vagy legrosszabb egyetemről, főiskoláról beszélni ... egyes intézmények ebben, mások abban jók” – ez a meglátás adja a Felvi rangsorok egyik fő alapelvét is. Felvi rangsor 2010. In NYERGES Andrea (szerk.): Felvételi tájoló 2010. Budapest, 2009. Educatio/OFIK. 210.

119


2010.07.06. 15:36:16 Process Black


rámutathat működésük pozitívumaira, ezáltal pedig támogathatja a felelős, megalapozott felsőoktatás-politikai döntések meghozatalát. A marketingkommunikációnál lényegesen nehezebb feladat annak vizsgálata, hogyan épül be az intézmények stratégiaalkotási folyamataiba, belső minőségfejlesztési programjaiba a felsőoktatási rangsorokban elfoglalt helyezés, ennek értelmezése, illetve az ebből következő feladatok sora. A stratégiai, minőségirányítási dokumentumok jellegükből adódóan nem tartoznak a nagy nyilvánosság számára közzétett anyagok közé. A kevés nyilvánosan hozzáférhető anyag között néhány Kari Tanács elé terjesztett kari rangsorértékelést, illetve kari vezetői pályázatban említett rangsoreredményt találhatunk.11 Külső kommunikációjukban alkalmanként az egyes rangsorokban alulmaradó vagy visszaeső intézmények is szót ejtenek a kérdésről – nem egyszer bírálva az adott rangsorszempontot, vagy megkérdőjelezve annak hitelességét12 –, ami mindenképpen arra utal, hogy az intézmények működése szempontjából a rangsorok már meghaladták a „jó reklámlehetőség, de más semmi” szintjét, és igény merül fel a rossz vagy romló szereplés magyarázatára, értékelésére is. A rangsorok készítőihez érkező (problémákat, bizonytalanságokat, hibákat jelző) intézményi visszajelzések, kérések is ezt támasztják alá. A „hivatalos”, minisztérium felé irányuló adatszolgáltatásra épülő rangsorok intézményi értékelésének fontos hozadéka lehet az adatszolgáltatási rendszer pontosítása, javítása, illetve ágazati szintű újraértelmezése, felülbírálata is: itt most csak az említés szint11

A rangsorok hivatalos intézményi dokumentumokban, intézményi döntéshozó fórumokon történő megjelenésének mélyebb, részletes vizsgálatát jelen munka keretei között sajnos nem tudtuk elvégezni, tanulmányunkban csak a kérdéskör megemlítésére vállalkozhatunk, egyben egy érdekes és a felsőoktatás-menedzsment kutatása szempontjából mindeddig feldolgozatlan területre hívjuk fel a figyelmet. 12 „Ez a mutató amúgy a mai felvételi rendszerben irreleváns...”; „... a valós számok viszont ennek éppen az ellenkezőjét bizonyítják...”

120


2010.07.06. 15:36:16 Process Black


jén hozzuk szóba például az oktatói jogviszony és a tudományos fokozatok, vagy a doktori iskolákkal, a doktoranduszokkal kapcsolatos statisztikai adatok, adatszolgáltatási kategóriák kérdését, amelyeknek értelmezése a leggyakoribb, a rangsorokkal kapcsolatban felmerülő problémák közé tartozik.

A rangsorok térnyerése, a továbblépés lehetőségei Összességében elmondhatjuk, hogy: a.) a felsőoktatással foglalkozó média jelentősen elősegítette a hazai rangsorok ismertségének növekedését; b.) a felsőoktatási intézmények többsége is felismerte a rangsorokban rejlő marketing-lehetőséget; c.) több egyetem, főiskola a rangsorokkal kapcsolatos célzott intézményfejlesztési stratégiák kialakításán is dolgozik, vagy legalábbis gondolkodik azon. d.) A rangsorok a felsőoktatásról szóló közbeszéd, közgondolkodás részévé lettek, az ágazati döntéshozók, szakpolitikusok, illetve a munkaerő-piaci szereplők részéről is egyre fokozódó érdeklődés mutatkozik irántuk. „Beérni látszik az a szakmai munka, amit 1999-ben kezdett el az Universitas Press Felsőoktatás-kutató Műhely annak érdekében, hogy a felsőoktatási rangsorok – mint a továbbtanulási tájékoztatás leginkább médiaképes formái – Magyarországon is meghonosodjanak” – írja Török Ádám közgazdászprofeszszor hazai rangsorokat, rangsormódszertani elveket elemző 2008-as tanulmányára13 válaszolva Fábri György, a Felvi rangsorok szakmai vezetője.14 Bár a hazai oktatáskutatás korábban 13

TÖRÖK Ádám: A mezőny és tükörképei. Megjegyzések a magyar felsőoktatási rangsorok hasznáról és korlátairól. Közgazdasági Szemle, 2008. Október. 874–890. 14 FÁBRI György: Magyar felsőoktatási rangsorok – tíz év tükrében. Közgazdasági Szemle, 2008. December. 1116.

121


2010.07.06. 15:36:17 Process Black


viszonylag kevés szakmai vitát folytatott a rangsorok módszertanának, szerepének kérdéséről, a Közgazdasági Szemle 2008. októberi számában megjelent írás azt mutatja, hogy ezen a téren is megindult a változás. Érdemes itt felhívni a figyelmet továbbá a Budapesti Corvinus Egyetem 2008-ban megalakult Nemzetközi Felsőoktatási Kutatások Központjára, amelynek szakmai céljaiban, többek között, a nemzetközi rangsorprogramokba való bekapcsolódódás is szerepel, együttműködésben a Felvi-rangsor szakmai csapatával. A rangsorok szakmai közbeszédbe történő beemelését célozza az Oktatási és Kulturális Minisztérium háttérintézménye, az Educatio Nonprofit Kft. által kiadott folyóirat, a Felsőoktatási Műhely rangsorrovata, tematikus rangsorszáma, valamint az Educatio Kft. Felsőoktatási Igazgatóság Műhely-csoportjának felsőoktatási rangsorok témakörében szervezett szakmai, szakpolitikai műhelykonferenciái, workshopjai is. A rangsorok megjelenése a szakfolyóiratok hasábjain, a szakmai közbeszédben előrevetíti annak lehetőségét, hogy általános ismertségük növekedése, a felsőoktatásról szóló kommunikációban történt térnyerésük mellett Magyarországon, a hazai szakmai közvéleményben, az oktatáskutatás és -fejlesztés, a közgazdaságtan, a szociológia szakembereinek körében is termékeny, használhatóságukat, kialakításukat, módszertani alapjaikat, értelmezésüket nagyban segítő viták, diskurzusok alakulhatnak ki róluk. Fontos fejlemény e téren, hogy 2010 tavaszán a Felvi rangsor kutatói önálló egyetemi szeminárium keretében ismertetik meg a hallgatókkal a rangsorkészítés módszertani kérdéseit, vitatják meg annak felsőoktatás-szakmai kérdéseit az ELTE pszichológiai szakjának alapképzésében. A rangsorok megjelentek a szakmai folyóiratok, a szakmai viták témái között is – a rangsorokról szóló szakmai diskurzus kialakulása hozzásegíthet a felsőoktatásról a rangsorok révén alkotott kép további tisztulásához. 122


2010.07.06. 15:36:17 Process Black


Új elem a felsőoktatási rangsorok kommunikációjában a Felvirangsor médiaprogramja. Az Educatio nonprofit kft és az Universitas Press kft közös vállalkozása a korábbi kiadványok mellett mozgóképes formában is megjeleníti a rangsorokat, ami erőteljes és interaktív megoldásokat kínál a továbbtanuló korosztály számára. Erőteljes vizuális megjelenítésekkel dolgozzák fel a rangsorok legérdekesebb grafikonjait, szakértők beszélnek a különféle szempontok felsőoktatási-szakmai hátteréről, az érdekelt intézmények vezetői, oktatói, hallgatói kommentálják az eredményeket. A gazdaság, a tudomány, a kultúra reprezentánsainak véleménye ugyancsak elhangzik. Mindezt az interneten is élvezhető, tehát az elsődleges célcsoportokat közvetlenül elérő filmek keretében is megvalósítja a program.

123


2010.07.06. 15:36:17 Process Black


2010.07.06. 15:36:17 Process Black

Mellékletek

Önkormányzati és ifjúsági vezetők visszaemlékezései – Szemelvények az 1995–1996-ban végzett mélyinterjús vizsgálatból

Az ok… „Abban az időben a szegedi egyetem nagyon kezdeményező szellemű volt, az ELTE BTK azonban egyszercsak odaállt mellé – vagy talán elé. Külön kérdés, hogy miért került erre sor, hiszen a BTK nem annyira a forradalmi lendületéről volt nevezetes. Talán úgy fogalmaznék, hogy az ok az lehetett, hogy itt voltak a leginkább leromlottak az állapotok. Ennek az intézménynek volt egyfajta makacs, konfliktuózus ellenállása a kulturális kormányzattal szemben, ami mind a külső irányítás elhárításával, és mind a belső állapotok megmerevedésével együtt járt. Valamint anyagi viszonylatban, ettől talán nem is függetlenül, rendkívül leromlott volt a helyzete. Összességében: sok feszültség halmozódott fel, miközben mindenki számon tartotta, hogy ez az ország első egyeteme. Itt a közállapotok és a méltóságérzet rossz viszonyban voltak egymással. Furcsa parafrázisként azt mondhatnám, hogy ez volt a „leggyengébb láncszem” a felsőoktatásban nem véletlen, hogy a változtatás igénye épp itt ily kirobbanó lett.” (ELTE-BTK dékán)

125


2010.07.06. 15:36:17 Process Black

Önkormányzati és ifjúsági vezetők visszaemlékezései

HÖK munkában való részvétel szerepe a személyes politikai szocializációban „A hallgatói önkormányzatban folytatott tevékenységem abszolút semmiben nem befolyásolta a politikához fűződő viszonyomat. A családi neveltetésem volt az, ami meghatározó volt. Az önkormányzat nem volt egy nagy durranás, de mégiscsak volt... Az 1988-as tüntetésre sem igazán emlékszem, csak arra, hogy ott vonultunk. Amire én emlékszem 1988-ból, az a Bős-Nagymarossal kapcsolatos tüntetés.”(ELTE-ÁJK hallgatói önk. vezető) „Teljesen alanyi, kis szinten, de az egyetem nagyon sok mindenben ráébresztett arra, hogy – akár pro vagy kontra, hiszen az egyetemen nagyon sok oktató félremagyarázása is felnyitotta a szemünket – itt milyen ködösítés is folyik. És ez rögtön egy ellenreakciót váltott ki ezekben. A hallgatói önkormányzat, ha ideológiai megalapozottság tekintetében nem is, de sok mindenben nagyon hasznos volt. Pl. az igény-érvényesítésnek a metodikája, a kiélezett vitáknak a kultúrája, az ilyen érdektaktikák, hogy hogyan lehet beszámítani az érdekeket, hogy hogyan lehet kompromisszumokat kötni. Ezek mindenféleképpen hatottak rám.” (ELTE-BTK hallgatói önk. vezető) „... Meghatározó elem volt egyfajta politikai szocializáció: tehát megtanultam azt, hogy kell kiállni emberek elé beszélni, meggyőzni, átverni és terrorizálni őket; szervezni, átlátni csoport- és politikai viszonyokat.”(ELTE BTK hallgatói önk. vezető) „... Fontos volt az az időszak számomra, mert mondjam úgy, nem lokális szinten vagy néha országosabb szinten ott kezdtem el politizálni. Nem mondanám azt, hogy az volt a meghatározó, mert előzetesen már politikus alkat voltam, és édesapám volt számomra a közéleti-politizáló emberkép, és egyértelművé tette számomra, hogy nekem is valamilyen közéleti szerepet kell vinnem. De biztos, hogy tanultam ott dolgokat, tapasztaltam. Megélni azt az élményt, hogy hallgatók beleszólhatnak a maguk ügyeinek az intézésébe, sőt néha maguk döntik el. Pl. a hallgatói szociális rendszert nekünk kellett 126


2010.07.06. 15:36:17 Process Black

Mellékletek

megalkotnunk. Ez feltétlenül pozitív élmény volt.”(ELTE-BTK hallgatói önk. vezető) „Ez egy borzasztó nagy élmény volt, amikor elkezdtem az önkormányzatban dolgozni. Talán nyitottabbá tett engem, hogy létezik másfajta politizálás is. Lehet, hogy nagyképűen hangzik, de társadalom-filozófiailag is nyitottabb lettem más gondolatok iránt. Számomra az önkormányzati szerveződéssel párhuzamosan a történetfilozófiai érdeklődésem is nőtt, de nyilván nem egy filozófia szakos szintjén. Itt egy általánosan művelt bölcsész vagy magyar szakos igényéről van szó. Akkoriban olvasgattam – bár nyilván nem kellő elmélyültséggel – a legnépszerűbb történetfilozófiai művekből egykét gondolatot. Egy belső fejlődés kísérte ezt a folyamatot, tehát nem pótcselekvésnek fogtam fel az önkormányzati tevékenységet. Számomra tényleg egy cselekvési lehetőség volt, a magam módján.”(ELTE-BTK hallgatói önk. vezető) „Az egyetemi közéletben folytatott tevékenységem baromi tanulságos volt. Először is azért, mert akkor jöttem rá arra, hogy mi ez a baloldali dolog, akkor ismertem meg az ellenérveket. Az önkormányzatnál ugye megjelent a FIDESZ, és velük együtt akkor markánsnak számító ellenzéki figurák – CS. A: stb. –, és velük vitatkozva világosodott meg bennem, hogy itt egyáltalán miről van szó. A másik az, hogy itt politika-technika, demokrácia-technika oldalról ez szintén nagyon tanulságos volt. A kézivezérlésnek az ellentéte – hiszen én is beleszoktam a KISZ-be, hogy a főnök ezt mondta meg azt mondta, ha barátok vagyunk, akkor megbeszéljük, de egyébként nem stb. Meg járni az országot. Az elején én marhára leugattam az embereket, mert volt egy ilyen elitista mentalitásom, és aztán rájöttem, hogy ez nem így megy, és ez tényleg megismertette az embert a politikával.”(ELTE-BTK hallgatói önk. vezető)

127


2010.07.06. 15:36:17 Process Black

Önkormányzati és ifjúsági vezetők visszaemlékezései

A hallgatói önkormányzatok támogatottsága Az, hogy részt vegyünk, annyira evidencia volt, hogy itt van a mi pici forradalmunk, hogy megyünk előre, hű de fontos!, szóval hülyeség, hogy ne vegyünk részt! Beszéltünk a diákönkormányzatból néhány tucat, ötven-nyolcvan emberrel, és teljesen természetes volt ez. Mondom, azon a BEAC sportcsarnokbeli gyűlésen a terem tényleg zsúfolásig volt, és nagyon sok, két-háromszáz joghallgató is ott volt – ez irreális nagyságrend volt nálunk –, és nagyon sok barátommal találkoztam. Én is felszólaltam, a FIDESZ üdvözletét tolmácsoltam a demonstrációnak, és úgy emlékszem, hogy nagyon sok embert láttam magam előtt.”(ELTE-ÁJK hallgatói önk. vezető) „A hallgatói önkormányzatnak kezdetben – számomra is megdöbbentő mértékben – nagyon nagy volt a támogatottsága, és óriási érdeklődés kísérte a kezdeti szerveződéseket. Így utólag látom, hogy tényleg nagyon nagy dolgot csináltunk akkor. Nagyon jó hírveréssel is indítottuk az egészet – pl. újságot adtunk ki –, nagyon nagy propagandát fejtettünk ki. 1990-ig a hallgatóság nagy része támogatta az egész dolgot - még ha nem is értette pontosan, hogy mire jó ez, mivel a citoyen mentalitás nem tengett túl a fiatalokban.” (ELTE-BTK hallgatói önk. vezető) „Én csak három percre dugtam ki a nyakamat, amíg balhéztunk... Amikor aztán a hallgatói önkormányzatot elkezdték szervezni különböző egyéni érdekekből, akkor én azt már egy kicsit túl erősnek éreztem, és nem tetszett a dolog, ezért aláírásgyűjtést szerveztem. Ha én valamit csináltam, akkor mindig megpróbáltam tudatosítani az emberekben az elképzeléseimet, hogy nincs igazuk azokban az előítéletekben, amiket táplálnak. Én igazából ezekben a dolgokban nagyon óvatos vagyok. 1988. március 15-én például féltem kimenni az utcára, mert attól tartottam, hogyha az ünnepségen bölcsészek meglátnak engem, akkor meglincselnek.”(az ELTE-BTK utolsó KISZtitkára)

128


2010.07.06. 15:36:17 Process Black

Mellékletek

„Azt hiszem, hogy az 1988-as demonstráció egy jó, szimbolikus gesztus volt arra, hogy meg lehet kvázi győződni arról, hogy mennyire szervezhetők az egyetemisták. Egyszerűen jó volt arról meggyőződni, hogy tényleg lehet mozgósítani őket egy cél érdekében, akárcsak kis áldozatok meghozatalával... Én igazából a benyomásokra emlékszem: egyrészt örömmel, kicsit büszkeséggel és egy kicsit aggodalommal töltötte el az embert, hogy hát ez tudna szélesedni. Ott ballagtunk, és azt gondoltuk, hogy most valamit megjelenít az ember. Jó volt látni a szimpátiát az embereknél, és hogy sokkal többen jönnek, mint amire gondoltunk.” (ELTE-BTK hallgatói önk. vezető)

A hallgatói önkormányzati mozgalom eredményének megítélése „Egészében véve úgy maradt meg bennem, hogy győztünk. És hogy érdemes volt. Én már 1989 vége felé nem nagyon vettem részt az egészben, azért is, mert úgy láttam, hogy győztünk... Azt hiszem, hogy sikeres volt, mert felálltak az egész egyetem működését befolyásoló új szervek, struktúrák, kialakult a hallgatói önkormányzat profilja, és el is kezdett működni ez idő alatt. Miután én végeztem, a tanrendi változások is végbementek, amit azt hiszem, hogy a legjobban szerettünk volna.” (ELTE-BTK hallgatói önk. vezető) „A legnagyobb eredmény a másság, az, hogy volt. A hallgatói önkormányzat egyetlen számbajöhető eredménye az, hogy volt. Az én emlékezetem szerint nem tett le semmit az asztalra. Nem jelentett áttörést, meg ma sem jelent, ahogy én elnézem. Most a tandíj ügyben szervezkedtek valamit, de ahhoz képest, hogy egy egyetemista csapatot mennyire könnyű belerángatni a balhéba, ez nagyon kevés. De semmit nem csinált a hallgatói önkormányzat, csak volt. És ez azért nagy dolog, hogy más volt, mint az addig megszokott formák...”(ELTE-ÁJK hallgatói önk. vezető)

129


2010.07.06. 15:36:17 Process Black


2010.07.06. 15:36:17 Process Black

Mellékletek

Hallgatói vizsgálatok eredményei a hallgatói önkormányzatok tevékenységéről (1992–2009)

Diákok értékelése a hallgatói önkormányzatról 1992. évi hallgatói véleményfelmérés

Forrás: JELTÁRS Jelenkor Társadalomkutató Műhely, Felsőoktatási Információs Egyesület

131


2010.07.06. 15:36:17 Process Black

Hallgatói vizsgálatok eredményei

Hallgatói önkormányzatok tevékenysége megítélésének változása 1992–2009 között (1–5 közötti osztályzatok átlagértéke)

Forrás: Educatio – Országos Felsőoktatási Információs Központ, Universitas Press Felsőoktatás-kutató Műhely, JELTÁRS Jelenkor Társadalomkutató Műhely

Megjegyzés: (1.) 1992-ben még igen magas, 17,2% volt azok aránya, akik nem tudtak véleményt alkotni, később ez az arány folyamatosan csökkent, 2003-ban 7,6%, 2009-ben pedig mindössze 2,9%. (2.) Az átlagosztályzat érdemi javulása nem a kritikusan vélekedők, az elégedetlenek arányának csökkenéséből adódik (ez lényegében ugyanakkor mindkét időszakban), hanem a pozitív (jó, nagyon jó) értékelést adók arányának növekedéséből: a közepes (3-as) értékelők közül ugyanis sokan „átvándoroltak” az elégedettek táborába. (3.) 2003 és 2009 között szinte minden intézményi tényező vonatkozásában javult a hallgatók véleménye, még ha nem is nagymértékben, általában 1–2 tizeddel. Vagyis a hallgatói önkormányzatok megítélésének javulását részben ez az általános hangulatjavulás is okozhatta – ám csak részben.

132


2010.07.06. 15:36:18 Process Black

Mellékletek

2009. évi hallgatói véleményfelmérés intézmény értékelési szempont

osztályzatok átlagértéke (1–5)

intézmény megközelíthetősége

4,22

általában az intézményi légkör

4,09

könyvtár színvonala

4,01

elméleti képzés színvonala

4

oktatás színvonala

3,96

szakterület eliesmert képviselőinek jelenléte az oktatásban

3,94

szakismeretek alkalmazhatósága

3,93

számítógép-ellátottság

3,92

intézmény külleme

3,87

oktatott szakismeretek alkalmazhatósága

3,83

külföldi részképzés

3,79

oktatók segítőkészsége

3,79

oktatók és hallgatók viszonya

3,77

oktatói munka hallgatói véleményezése

3,71

szakmai gyakorlatok színvonala

3,69

szakmai érdeklődés kielégítése

3,69

intézmény épületeinek állapota

3,69

szakterülete napi példái az oktatásban

3,67

133


2010.07.06. 15:36:18 Process Black

Hallgatói vizsgálatok eredményei

szakmai konferenciákon való részvételi lehetőség

3,67

kulturális lehetőségek

3,64

tantermek felszereltsége

3,63

sportolási lehetőségek

3,62

képzés szervezettsége

3,6

önképzési lehetőségek

3,59

intézmény kapcsolata vállalatokkal, cégekkel

3,55

kutatásokba való bekapcsolódás lehetősége

3,5

végzés utáni elhelyezkedés segítése

3,44

hallgatók tájékoztatása tanulmányi ügyekben

3,43

hallgatói önkormányzat tevékenysége

3,43

kollégium színvonala

3,42

intézményi demokrácia

3,39

étkezési lehetőségek

3,34

képzés alatti munkalehetőségek biztosítása

3,12

Forrás: Educatio – Országos Felsőoktatási Információs Központ, Universitas Press Felsőoktatás-kutató Műhely, JELTÁRS Jelenkor Társadalomkutató Műhely

Összeállította: Fábri István

134


2010.07.06. 15:36:18 Process Black

Mellékletek

1. számú ábra

135


2010.07.06. 15:36:18 Process Black

Grafikonok, ábrák a Bologna után... c. fejezethez

2. számú ábra: A tudományok iránti érdeklődés

3. számú ábra: Tudományok fontossága és támogatási igénye

136


2010.07.06. 15:36:18 Process Black

Mellékletek

4. számú ábra: Kiadott diplomák száma

5. számú ábra: A kiadott egyetemi diplomák száma

137


2010.07.06. 15:36:18 Process Black

Grafikonok, ábrák a Bologna után... c. fejezethez

6. számú ábra

138


2010.07.06. 15:36:19 Process Black

Mellékletek

TÁBLÁZATOK

Alapképzési szak

Felvettek 2006

Közülük diplomát szereztek 2009ben

Közülük mesterképzésben felvételt nyertek 2009-ben

fő

%

fő

% (végzettek körében)

fő

% (mesterképzésre járók körében)

Tanári mesterképzésbe nyertek felvételt

TTK

biológia (BSc)

268

25

9,3%

23

92,0%

0

0,0%

TTK

fizika (BSc)

153

21

13,7%

20

95,2%

0

0,0%

TTK

földrajz (BSc)

122

33

27,0%

33

100,0%

3

9,1%

TTK

kémia (BSc)

124

21

16,9%

20

95,2%

0

0,0%

TTK

környezettan (BSc)

152

31

20,4%

26

83,9%

0

0,0%

TTK

matematika (BSc)

246

42

17,1%

39

92,9%

13

33,3%

Felvettek 2006

Közülük diplomát szereztek 2009ben

Közülük mesterképzésben felvételt nyertek 2009-ben

fő

%

fő

% (végzettek körében)

fő

% (mesterképzésre járók körében)

Alapképzési szak

Tanári mesterképzésbe nyertek felvételt

BTK

anglisztika (BA)

286

52

19,4%

36

69,2%

15

41,7%

BTK

germanisztika (BA)

184

53

28,8%

42

79,2%

9

21,4%

BTK

magyar (BA)

220

99

45,0%

93

93,9%

29

31,2%

BTK

ókori nyelvek és kultúrák (BA)

88

11

12,5%

7

63,6%

1

14,3%

BTK

történelem (BA)

190

82

43,2%

79

96,3%

17

21,5%

139


2010.07.06. 15:36:19 Process Black

Közreműködők

Fábri György, egyetemi docens, ELTE PPK Fábri István, szociológus, Educatio Nonprofit Kft Homonnay Zoltán egyetemi tanár, dékánhelyettes, ELTE TTK Horváth Dániel, szociológus, MTA Kutatásszervezési Intézet Hunyady György, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja, ELTE PPK Jancsák Csaba, szociológus, Szegedi Tudományegyetem Kasza Georgina, szociológus K. Horváth Zsolt, történész, ELTE BTK Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet Nagy Bálint, építész, N &N Galéra Nemes László, elnök, ELTE Bölcsészetttudományi Kar hallgatói önkormányzat Pikó András, újságíró, Klub Rádió Rapos Nóra, egyetemi tanársegéd, ELTE PPK Sonkoly Gábor, történész, egyetemi docens , ELTE BTK Tasnádi Péter, egyetemi tanár, ELTE TTK

140


2010.07.06. 15:36:19 Process Black

UniPresszó: Hallgatók párbeszéde a felsőoktatásról

Recommend Documents