UNATKOZOM
RÉS Alapítvány - Férfi átmeneti szállás 1996, augusztus Az interjút készítette: Barna Ica
- 1976-ban születtem Budapesten és akkor anyámék elváltak hathónapos koromban. Aztán anyámmal éltem 14 éves koromig, amikor bekerültem nevelőotthonba. Aztán kikerültem és ide kerültem. - Édesanyádról mit tudsz, ő mikor született? - 1955-ben. - Mi a foglalkozása? - Valami főkönyvelő. - Milyen iskolát végzett, azt tudod? - Közgazdasági Egyetemet. Doktori címe van. - Édesapádról mit tudsz?
2 - Passz, semmit, de nem is érdekel. - Nem is ismered? - De, de csak már tíz éve nem láttam. Nem is akarom. - Miután a szüleid elváltak látogatott, vagy jártál hozzá? - Három- négyéves koromig vitt, aztán utána nem. Hát mondom, tíz éve fölkeresett és akkor mondtam neki, hogy hagyjon békén, kész! És azóta nem láttam. - Nem is akartál vele többé szóba állni? - Nem, otthagytam, mint a szart. - Testvéred van? - Nincs. - Az édesanyád szüleit ismerted? - Igen, de ők már meghaltak. - És ők mivel foglalkoztak, hol éltek? - Ez lényeges? - Hát engem érdekelne. - Nagymamám az Hajdúnánáson élt. A tsz-be volt, a disznókat etette vagy nem tudom, mit csinált. Nagypapám az meg Zamárdiban, de fogalmam sincs, hogy mit csinált. Mindig úgy emlékszem rá, hogy nyugdíjas volt és otthon ült, azt kész. Esetleg elment horgászni, nem csinált már semmit sem. - Jártál hozzájuk? - Egy évbe egyszer. Mert messze volt, aztán anyám meg nem ért rá soha. - Anyukád mikor került fel Pestre? - 18 éves korában jött fel, azt hiszem. - És akkor itt járt már egyetemre? - Nem tudom, de nem nappalin végezte az egyetemet, hanem estin vagy levelezőn. - Azt, hogy mikor ismerkedtek meg a szüleid, azt tudod? - Nem, de nem is érdekel. Kurvára nem érdekel az apám meg az anyám se. Megdögölhet mind a kettő. Legalább örökölnék valamit. Ezt komolyan mondom. - Azt mondtad, hogy 14 éves korodig anyukád nevelt. Addig jó volt a kapcsolatotok? - Addig fogjuk rá, hogy jó volt. - Szerinted mikor és mitől romlott meg? - Az, hogy anyám egy undorító csótány, féreg. Bebassza az intézetbe az egyetlen gyerekét. Kész, ezen nincs mit megmagyarázni. Ez egy nem anya, ez egy rohadék. 2
3 - És ez miért történt? - Hát mert egy rohadt féreg, azért. - Jött neki valaki, aki miatt...? - Hát volt egy nevelőapám, aki... Hát 6 éves koromban megismerkedtek és vele nem nagyon jöttem ki. Nem csak amiatt, szóval nem csak a nevelőapám miatt. Anyám és apám sem nagyon álltak a helyzet magaslatán. - A nyolcadikat még akkor végezted, mikor otthon voltál? - Azt még otthon, igen. - Egy iskolába jártál elsőtől nyolcadikig? - Igen. - Milyen tanuló voltál? - Szar. Hármas-négyes. Nem érdekelt a tanulás. - Napközis voltál? - Hát, egy ideig, de az még rosszabb volt. - Foglalkoztak veled, kikérdezték a leckét? - Hát, foglalkozott velem, ilyen izé... Bejött minden nap, mikor hazajött a munkából, és akkor megkérdezte, hogy milyen volt az iskolában, mi volt? És akkor kész, de ez engem úgy idegesített, hogy izé, ezeket kezdi el kérdezgetni. Valahogy idegesített. Mikor megkértem rá például, hogy izé, a Szózatot meg kell tanulni és nem volt kedvem tanulni, és mondtam neki, hogy segítsen, - hogy ő nem ér rá, mert most tanul, meg hogy valami szak... mittudom én, mit kell írnia, meg hogy...nem tudom. - Inkább magával foglalkozott, úgy érzed? - Igen. Azt hitte, hogy kimerül a gyereknevelés abban, hogy haza jön és megkérdezi, hogy mi volt a suliban, hogy volt, itt az ebéd. Azt kész. - Anyádék együtt vannak még most is? - Nevelőapámmal? Persze. - Nem volt neked szimpatikus, vagy csúnyán beszélt, vagy rosszul bánt veled? - Nem, nem, mert nem ivott, nem beszélt csúnyán, de utáltam és kész. Mert ő is utált engem. - Érezted, hogy utál, vagy miből jöttél rá? - Persze, hogy éreztem. Miért? - Mert elég ritka dolog, hogy egy 6 éves gyereket lehet utálni. - Mert ilyeneket például, hogy hétéves voltam, leejtettem a labdát az ablakból. Pont előtte szólt, hogy vigyázzak, nehogy leejtsem a labdát, és leejtettem az ablakból és akkor, komolyan 3
4 mondom, két napig nem tudott napirendre térni, hogy ő szólt és én izé, mégis leejtettem a labdát. Nem vert meg, meg nem anyázott meg tényleg nem bántott, csak idegesített az egész. - Vannak még ilyen emlékeid vele? - Erről a féregről? Van. Kitalálta, hogy izé, szólítsam apunak, vagy szólítsam Gyuri bácsinak. Nekem nem az apám, ne magyarázza meg, hogy mit csináljak. Mikor összeköltöztek volt a nevelőapámnak egy videója, és akkor kitalálta, hogy én azt a videót ne nézzem, mert akkor 10 éves voltam, mikor összeköltöztünk. Ezt a videót ne nézzem, mert ezt ő vette, és egy lakásban éltünk, és anyám erre nem szólt egy szót sem. Kész. - Nem nézhetted a videót, vagy csak bizonyos filmeket nem? - Nem, nem nézhettem a videót, mert azt ő vette. És anyám nem szólt egy rohadt szót sem. Ült, nézte a tévét és semmi. Anyám csodálkozott, hogy 13 éves koromban összetörtem az apám autóját. Kurvára nem érdekelt, nagyon gusztustalan voltam, de nagyon jól esett. - Milyen kocsija volt? - Ááá, Trabantja volt. Ááá, undorító egy zsidó, még azt is hozzáteszem. Nem azért, mert rosszul keres, mert számítógép-műszerész, szóval ő is jól keres. Most, ha azt mondanám neki, hogy most azonnal vegyen egy Mercedest vagy mittudom én, egy Opelt, vagy egy Volkswagent, két napon belül nem okozna neki gondot, hogy vegyen egy vadonatújat másfélkét millióért. De a Trabant az jó, mert olcsó. Zsidó! Undorító az egész, zsidó. - És hogy törted össze a kocsiját? Egyedül? Haverokkal? - Hát, a kilencediken laktunk és megdobáltam tojással, pont az volt nálam. Vagy húsz darab tojást rábasztam a kocsijára, aztán utána edényt is, fazekat. A mellette lévő kocsi is megsérült. - Mi lett ebből? - Hát semmi, jött haza, megvert. - Akkor megvert? - Akkor igen. Hát, szóval adott ő máskor is pofont, de úgy, hogy vert, úgy nem, azt tényleg nem mondhatom. - Hol laktatok? - Újpalotán. - Ezt a lakást már közösen vették? - Anyámnak is volt egy, neki is volt egy és úgy cseréltük a két kicsit nagyobbra. - Ti hol laktatok azelőtt? - Mi már akkor is Újpalotán laktunk. Anyám az egy begyepesedett újpalotai. - A verésen kívül volt büntetés is? 4
5 - Dehogy büntetett, érdekelt engem az... Kitalálta, hogy írjam kétszázszor, hogy izé...mit tudom én már, hogy mit kellett leírni. Mondom, hagyjál már engem. Adott pofont. Aszondja: írd le háromszázszor, mondom: dehogy írom le, aszondja: írd le négyszázszor, mondom, hogy írnám már le? Nekem nem vagy az apám, nekem nem fogod megmagyarázni, hogy mit írjak le. Kitalálta, hogy nem nézhetek tévét. Mert az én szobámban is volt, én nem is jártam be hozzájuk, mert idegesített. Az én szobámban is volt tévé, és kitalálta, hogy én azt nem nézhetem. Mondom: mi az anyádról beszélsz? Azt én vettem, azt a TV-t abból, amit nyáron megkerestem, és te nem fogsz beleszólni, hogy én mit nézek azon. Azt a TV-t, ha akarom, éjfélkor fogom üvöltetni. És, mondom, most már takaródhatsz videózni és örülhetsz a videódnak. És erre adott még egy pofont és elment. - Akkor hány éves voltál? - 12-13. - Mikor elvégezted a nyolcadikat, hová mentél tanulni? - Kereskedelmi Szakközépiskolába. - És oda meddig jártál? - Oda? Hát egy fél évig. Mert pont, mikor oda mentem szeptemberbe, akkor novemberbe beadott anyám intézetbe, és ilyen szar érzésem volt. Azt nem jártam se iskolába, sehová. - Hová kerültél intézetbe? - A Szabadsághegyre. - És ott milyen volt? - Hát, kurva jó, mikor az ember a kamaszkorát család nélkül tölti el, nevelőotthonba, ahol 40en vannak. Hát az milyen lehet? Borzalmas. - Próbáltál megszökni? - Dehogy próbáltam, hát miért szöktem volna meg? - Hát, mert hogy szar volt. - Hát, szar volt. - Haverok voltak? - Persze. Ott jó volt a társaság. Nagyon jó volt a társaság. Meg a nevelői brigád is nagyon jó volt, szóval tényleg jó volt. Normális volt a hely is, tényleg, nem egy igénytelen. - Hányan voltatok egy szobában? - Mi hárman. Négyszemélyes szobák voltak, de mi hárman voltunk. Tényleg színvonalas volt, nem volt olyan, hogy most este nyolcra itt vagy és kész. - Ott nem folytattad tovább az iskolát? 5
6 - Dehogynem, aztán elmentem egy másik iskolába. - Hová? - Az Almási téren a Szabadidő Központ indított egy kereskedelmi iskolát. Nem azért mentem oda, mer azt kurvára szeretem a kereskedelmit, csak... Azt elvégeztem. - Érettségiztél is ott? - Nem, az már szakmunkás volt. - Mikor elvégezted, akkor hová kerültél? - Hát akkor elvégeztem a sulit, utána elkerültem a Budakeszi útra, egy utógondozóba. Aztán bekerültem a II-dik kerületbe, Hárshegy. Tényleg nagyon szép, de egy undorító hely. Tiszta levegő, jó közlekedés, tényleg, kétágyas szobák, TV, minden van. A tanári brigád ott gusztustalan. Aki az élen van, az tényleg zsidó, nincs mese, az tényleg zsidó. Undorító egy hely volt. Aki oda megy, az mindenki buzi és tolvaj. Úgyhogy én nem tudom, így tényleg, utólag visszagondolva, szerintem biztos a gyerekek tűréshatárát próbálta meg evvel megnézni. Mert én nem tudom, de ez tényleg mindenki átesett, hogy azt mondta rá, hogy te buzi vagy, te tolvaj vagy, meg mittudom én, mit mondott még. - Ezt így a szemedbe mondta? - Igen, ezt így a szemembe mondta. Mindjárt a második napon, hogy oda kerültem. És akkor én meg hülye voltam, mert belementem ebbe a játszmába és pofáztam neki vissza. Kérdezte, hogy hát milyen buzinak lenni? Mondtam neki, nézze, ezt magának kellene tudni, mondom, magának van állandóan ez a buzi témája. Mondom: magának nagyobb a tapasztalata erről. Folyamatosan provokált. És egy idő után már nem pofáztam neki vissza, de kurvára megutáltam. És erre ő is tudta, hogy megutáltam, és ha nem pofáztam vissza neki, akkor egy undorító, sunyi, aljas dög voltam, ha meg megmondtam a véleményemet, akkor meg mit képzelek magamról, hogy én hogy beszélek, és hogy ezt fejezzem be, mert hogy akkor eltakarodhatok a szállóról. - A többiekkel milyen volt a kapcsolatod? - Hát, a többiek... Ha valaki ott volt régóta, az már megszokta, van akinek hosszú volt a nyelve, az azért szokta meg. Én nem tudtam megszokni, sajnos. - Munkahelyed nem is volt? - Hú, nagyon sok volt. - Mikor befejezted a kereskedelmit, hová mentél dolgozni? - Elmentem egy éjjel-nappaliba dolgozni a Kálvária térre. Na, egy nagyon jó környék, nem? - Meddig dolgoztál ott? 6
7 - Két hétig. - És mit csináltál? - Éjszakás voltam, pénztárban. Aztán két hét után mondtam, hogy nem, nem, egyre korábban sötétedett, végig kellett mennem ott a kocsisoron, a Kálvária téren, nem mertem már egy idő múlva. Úgyhogy el is jöttem onnan. - Utána hová mentél? - Szondi utcában voltam közértben. Ott is dolgoztam egy 3-4 hónapig. Az nagyon jó hely volt tényleg, a főnők is rendes volt, a kollégák is, csak keveset fizetett. - Mennyit kerestél? - 20 ezret fizetett és hajnal öttől este tízig kellett dolgozni. Szóval egy nap munka, egy nap szabad. Csak ez soha nem így jött ki, mert mindig betelefonáltak, hogy menjek be dolgozni, mert ez nem jött be, az nem jött be. Menjek el vele a hét végén a mittudom én hova áruért, meg ide menjek, meg oda. Mert nő volt a főnök, hát ő nem tudta emelgetni az izét. Ketten voltak a boltban, senkit nem tudott elhívni. Úgyhogy eljöttem. Kész. - Utána nem volt munkahelyed? - Dehogynem. Hol dolgozok, hol nem. - Akkor még ott laktál Budakeszin? - Persze. - És onnan jártál melózni? - Igen, aztán decemberben jöttem el onnan. - És ide hogy kerültél? - Hát úgy, hogy felszálltam a buszra és idejöttem. - Valaki ajánlotta? - Hát, hallottam róla, hogy van ez, ide jöttem, megkérdeztem, hogy van-e felvétel és mondták, hogy van. Másnap behívtak felvételi beszélgetésre, megvolt, holnap beköltözhetsz, mondták, ennyi volt. - Haza jársz anyádékhoz? - Nem, mert február óta nem láttam, nem is beszéltem vele, nem is akarok. Nagyon összevesztünk akkor. - Min? - Hát mert undorító zsidó ellopta a pénzemet. Azért. - Ellopta a pénzedet?
7
8 - Ellopta. Ehhez tudni kell, hogy mikor bekerültem intézetbe, akkor a nagy lakást elcserélték két kicsire. Az egyik az a nevelőapám nevén van, a másik meg az anyám nevén meg az én nevemen. És anyám az ott lakik a nevelőapámmal. Arról volt szó, hogy ha majd 18 éves elmúltam, akkor azt csinálok a lakással, amit akarok. Na és én, hát úgy döntöttem, hogy szépen kiadom a lakást, hadd gyűljön a zseton. Ki lett adva 15 ezerért, abból úgy egyeztünk meg, hogy anyámé 5 ezer, 10 ezer az enyém. Ez szépen ment is egy ideig, egészen februárig. Akkor februárban mondtam anyámnak, hogy adja oda, 60 vagy 70 ezer forint már volt bent, annyi már össze gyűlt. És akkor mondta, hogy ő el volt abból Tarvízióba. Hát nem azért, mert rá lett volna szorulva, mert tényleg van pénze. Azt mondta, mert hogy én kértem tőle pénzt elég sokszor, azt mondta, hogy sorry, abból ő most elment Tarvizióba. - Hát akkor te ebbe a lakásba be is költözhetnél, nem? - Hát elvileg most nem tudom, hogy hogy van, mivel nem vagyunk beszélő viszonyba. Tehát ez úgy működött, hogy pont el akartam menni úszómesternek, és az 30 ezer forint lett volna, de hogy akkor az rendesen. Szóval nem egy ilyen alibi kft lett volna, hanem rendesen, a Fővárosi Fürdőigazgatóságnál kötöttem volna meg a szerződést, úgyhogy ők tényleg vállalták volna, hogy tényleg lesz hogyhívjákom. Úgyhogy a 30 ezerből 20 ezret vissza is kaptam volna, ha lett volna vizsgám. Tehát csak azt a 30 ezret be kellett volna fizetni, kértem anyámtól. - És erre kérted a pénzt? - Mondtam anyámnak, persze, hogy adjon 30 ezret. Azt mondta, hogy elment a pénz. Akkor összevesztünk. Jó, mondtam, nincs semmi probléma, majd visszarakja, csak akkor adjon a sajátjából. Akkor azt mondta, hogy ő nem ad, mert én állandóan csak pénzt kérek tőle, meg izé. Mondom: az nem a te saját pénzed, az az az enyém, mondom: nem tudod megérteni? Mondta, hogy az már nincs meg, mert azt ő el Tarvízióba, de hogy nem ad nekem egyébként sem pénzt, és ezért vesztünk össze. Tényleg, akkor elküldtem őt a kurva anyjába meg mindenhova és így vesztünk össze, azóta nem is voltam nála, azóta nem beszélünk. - És tudja, hogy hol vagy? - Persze, hogy tudja, hát tartottuk mi a kapcsolatot, hát jártam is hozzá. Fogalmam sincs, hogy most mi van a lakással, lehet, hogy eladta. - Hát, ha a kettőtök nevén van, akkor nem nagyon adhatta el. - De én valami haszonélvező vagyok vagy mit tudom én. - A haszonélvezőnek még több joga van. - Nem tud érdekelni, tudom, hogy egy felelőtlen dolog lemondani egy lakásról, de engem nem érdekel. Nem kell tőle semmisem. 8
9 - És hogy képzeled el az életedet? - Inkább végzem egy hajléktalan szállón, mint hogy az anyámtól kérjek is valamit. - Most dolgozol? - Hát, most úgy dolgozom, hogy délelőtt itt dolgozom, és arra várok, hogy elmegy a vénasszony, akihez kell menni festeni, hogy megvegye az anyagokat. Csak amíg a nyugdíját meg nem kapja, addig nem tudja megvenni. Erre várok már két hete. - Tehát ezek ilyen alkalmi munkák, amit most végzel? - Igen. - És állandó munkahelyre nem akarsz elmenni? - Nem. Nem nagyon. - A régi baráti köreidből maradtak meg barátok? - Persze, persze, hogy maradtak. - És összejártok? - Szoktunk. El szoktunk menni szórakozni. - Lánnyal mikor volt az első kapcsolatod? - Magánügy. - Ha nem akarsz, nem válaszolsz. - 15 éves voltam. És ez most olyan fontos? - Csak érdekel. Akkor bent voltál az intézetben? - Igen. - És most van barátnőd? - Hát, most nincs. Hát ez nálam olyan, hogy most kurvára nem hiányzik egy állandó kapcsolat. Ha kell, akkor elmegyek valahová szórakozni és ott föl szedek valakit, és ennyi. - Hová jársz szórakozni? - Hát, eléggé tré helyre járok az "E"-be. Undorító, nem? - Miért lenne undorító? - Koszos, mocskos, büdös, igénytelen, de kurva jó szerintem. De csak úgy lehet bemenni, ha jól be van baszva az ember. - Mikor ittál először alkoholt? - Hogy mikor rúgtam be először? 16 éves koromban. - Valamilyen alakalom kapcsán? - Nem, hát elmentünk szórakozni, aztán megittam először két sört, aztán lett belőle sokkal több. Tök jó volt. 9
10 - Jó volt az élményed az első berúgásról? - Hát persze, tök jó volt. Akkor jó volt, csak utána volt nagyon szar. - Most hogy állsz a piával? - Hogy alkoholista vagyok-e? - Nem, csak arra lennék kíváncsi, hogy mennyit iszol? - Nem, nem szoktam. Mikor elmegyek szórakozni, akkor szoktam, vagy ha csinálok egy lecsót, akkor megiszok egy üveg sört. Csak úgy, hogy most elmenjek és berúgjak, úgy soha. - Ez azt jelenti, hogy főzöl is? - Persze hogy főzök, hát muszáj, hát kell, enni kell. - Hol tanultál főzni? - Hát anyámtól. Attól a rohadéktól. Főzni azt jól tud, ez az egy, amire büszke lehet. - És miket tudsz főzni? - Mindent. Nem mindent, de hát mit tudom én, miket. Nagyon sok mindent, most hírtelen nem tudom. - És nekiállsz egymagadnak főzni? - Persze, hát összedobjuk a szobába a pénzt és akkor megbeszéljük, hogy mi legyen. Legutóbb töltött káposztát csináltam. Az nagyon jó volt. - Hát elég ritka, hogy valaki fiú létére így tudjon főzni. - Hát dolgoztam étteremben is, a Remízben, a Szép Ilona, ahol van. Első osztályú étterem volt, nagyon jó hely volt ,és ott dolgoztam. Ott is tanultam egy pár dolgot. - És hol voltál, konyhán? - Nem. Hát szóval két része volt, mert én nyáron dolgoztam, áprilistól augusztusig. Volt konyha része meg volt egy ilyen nyári konyha része. És a nyári konyhán ilyen rablóhúst, meg ilyen kugler csirkét, meg csontos oldalast, olyanokat sütögettünk. - Nyárson? - Nem, ilyen láva kövön. Ott sütögettem, meg pácoltam a húst, készítettem elő, meg ilyeneket. Hát csak ha kint nem volt rendelés, akkor ott döglöttem a konyhán és néztem a séfet, hogy mit csinál, meg segítettem is időnként neki. - És tetszett ez a munkakör? - Aha, hát ez nagyon tetszett. - Miért hagytad ott? - Hát, mert összevesztem a séffel. - Miért? 10
11 - Hát, mert egy vendég várt az izé, állítólag már egy fél órája várt a rendelésére, és még mindig nem volt kész. És jött a séf ordítva, hogy mit képzelek én, meg mit tudom én. Mondtam neki, hogy velem ne ordítson, ordítson a taknyos fiával. Mondta, hogy ha nem tetszik, hogy ordít, akkor el is lehet menni. Bementem szépen az öltözőbe, megfürödtem, felöltöztem és szépen eljöttem. - És többet nem mentél vissza? - És többet nem mentem vissza. De megbántam, mert kurva jó volt az egész munkahely, meg a kollégák is. Akkor tényleg nagyon jól kerestem. - Mennyit kerestél? - Hát, az alapfizetésem az 22 ezer volt, de az a 22 ezer az úgy volt, hogy reggel 8-tól éjfélig. És az úgy járt volna, hogy egy héten három nap munka, három szünnap és kaptunk két hetente fizetést. - Kéthetente kaptatok fizetést? - Kéthetente. De szóval egy hónapra szólt a 22 ezer, csak kéthetente kaptuk. És én mindig úgy dolgoztam, hogy többet dolgoztam, meg előbb jöttem be előkészíteni a mit tudom én mit. Hétvégén már jóval előbb bementem, mert tudtam, hogy sokan lesznek. Úgyhogy kéthetente mindig megkaptam a 18-19 ezret. - Az tényleg jó pénz. És ez mikor volt? - Tavaly nyáron. Meg volt mellette a kaja, pia, cigi. - Jatt is volt? - Nem, hát nem én voltam a fizető. - De azt nem osztották szét köztetek is? - Nem, hát azt ők maguk között osztották el. - És mikor fölöltöztél és elmentél, akkor nem gondoltál arra, hogy kurva szar lesz, hogy nem lesz ennyi pénzed? - Hát, akkor hírtelen nem gondoltam rá, csak ara gondoltam, hogy énvelem ne ordítson az izé, hát főleg a vendégek előtt, mindenki engem nézett... - Kint a vendégek előtt volt ez? - Hát, körülbelül egy 15 méterre voltak az asztalok a hogyhívjáktól, a tűzhelytől, ahol csináltuk a húsokat. Aztán őt is lebaszta a főnők, hogy ordít, de hát...Ő a séf volt, őt azért nem fogják kirúgni. - Na de hát téged sem rúgtak volna ki, nem? - Nem, talán nem rúgtak volna ki. 11
12 - És különben meg voltak veled elégedve? - Meg. Tényleg meg, a séf is, a tulajdonos is. - Az maszek vendéglő? - Persze, maszek. Egy nő a tulajdonosa. - Nem vele kellett volna megbeszélned, hogy milyen sérelem ért? - Most ez olyan dolog... Dolgoztál már konyhán? - Nem. - A séfnek mindig igaza van, de tényleg mindig igaza van a séfnek. A séf azt mondhatja a tulajdonosnak, hogy ha ezt nem küldi el, akkor én megyek el. Nekem nem mondta, csak mondhatta volna, meg volt is rá példa. És ha jó a séf tényleg, akkor azt fogja mondani, hogy viszontlátásra. Csak a séfnek van igaza. - Hát ez nem biztos, hogy bekövetkezett volna. - Hát nem biztos, hát de velem akkor se kiabáljon. - Nem bírod a feszültségeket? - Nem arról van szó, hogy nem bírom, csak nem szeretem, ha izé. Hát kurva szar volt, hogy ott a vendégek előtt kezdett el kiabálni. - Sokat kiabáltak veled? - Hát a séf nem. Vagy hogy gondolod? - Hát úgy az életed folyamán? - Nem, nem. Nem kiabáltak, miért kiabáltak volna? - És a nevelőapád? - Ááá, nem. - Minden munkahelyen vannak összezörrenések, és mégsem fogja mindenki a batyuját és vándorol el. - Nem, de hát azzal a Remiz kivételével nem is volt olyan, hogy összejöttem volna a főnökkel, vagy nem csináltam volna meg azt, amit mondott, vagy visszapofáztam volna neki. - És ha ez tetszett neked, akkor nem gondoltál arra, hogy ilyen helyre menjél dolgozni? - Az az igazság, hogy a papírom nincs meg arról, hogy ilyen helyen dolgozzak. - És ide hogy kerültél? - Úgy, hogy az egyik haverom ott dolgozott, és őneki volt az egyik ismerőse az egyik srác, aki bevitt. Így kerültem oda. - És a kereskedelembe hová mehetnél?
12
13 - Eladónak. Dolgoztam ruhaüzletben is, az nagyon jó volt tényleg, az ilyen nyugdíjas állás volt, négyen voltunk eladók a boltban és mindegyik nyugdíjas volt, csak én nem. Kurva jól éreztem magam ott, kurva rendesek voltak. Csak nagyon kevés volt ott a pénz, azért hagytam ott. Pedig nem volt egy nehéz meló. - Ott mennyit kaptál? - Olyan, 12.500 volt az alapfizetésem és arra rájött ilyen jutalék. Olyan 20 ezerre jött ki egy hónapra. - Hát ez annak a fele, amit a Remízbe kerestél, de több, mint a semmi. - Hát a Remízbe jó volt, akkor még ott laktam Budakeszin, és ha szabadnapos voltam, akkor is lejártam ebédelni. Nem volt cigim, lementem cigiért. Szerintem egész nyáron nem költöttem kajára többet, mint 10 ezer forint. - Most milyen terveid vannak, mit szeretnél? - Rózsadombon egy villa kurva nagy úszómedencével, ezt képzelem el. - Valami reálisabb nincs? - Hát kéne egy állandó munkahely, hogy vagyunk ketten vagy hárman, vagy négyen srácok, akkor kibérelni valahol egy két-három szobát. - Tanulni nem akarsz tovább? - De. Csak lusta vagyok hozzá nagyon. - És hová mennél szívesen? - Tavaly jelentkeztem az izébe, illetve nem jelentkeztem, hanem anyám íratott be, a Szent Istvánba, közgazdasági szakközépbe. Elintézte, hogy minden pénz, fizetés nélkül estire fölvegyenek. Csak aztán szeptember elsején, vagyis harmadikán kellett volna menni, álmos voltam nagyon, és nem mentem. Hát négy évig én nem fogok járkálni iskolába. - Munka mellett akarsz járni? - Ühüm, hát akkor is munka mellett kellett volna. Szóval nem azért, mert nem bírtam volna... Lusta vagyok én ehhez, nem érdekel, nincs kedvem. - De hát a közgáz nem is nagyon érdekel, nem? - Hát persze hogy nem, csak hát anyámnak volt az izéje, hogy én most téged ide beíratlak. - És mi érdekelne? - Nem tudom, nem tudom, soha nem gondolkoztam még rajta. Én például - lehet, hogy nevetni fogsz - erdészetibe jelentkeztem nyolcadik után. - És?
13
14 - Hát, csak nem vettek föl. Lementem Mátraházára, mert oda jelentkeztem, csak nem vettek föl. Kurvára nagy volt a túljelentkezés. - Volt felvételi, vagy csak elbeszélgetés? - Volt felvételi, igen. Valami 100 pontot kellett elérni, én meg 83 pontot értem el. Volt olyan, hogy elém raktak 18 fajta faágat, és rá volt mindegyikre írva, hogy milyen fajta. Utána levették a címkét és összekeverték, és meg kellett mondani, hogy melyik melyik volt. Na, hát ez nem sikerült túl jól. Akkor volt ilyen izé, matek, abból is voltak ilyen példák, az sikerült, meg százalékszámítás volt, az se volt gond. Ilyenek voltak, történelem volt, de az sem volt nehéz, hát ilyen volt, hogy mikor volt a mohácsi csata? Marha nehéz volt, nem? Meg, hogy ki a Magyarország Köztársasági elnöke? Akkor küldték egy hét múlva a papírt, hogy nagyon sajnáljuk, a szakközépiskolába nem, de a szakmunkás részébe nagyon szívesen várjuk. - És oda nem akartál menni? - Oda nem. Anyámnak az volt a mániája, hogy feltétlenül érettségizzek és inkább menjek bárhová, csak ne szakmunkásba. - És akkor mentél a kereskedelmibe? - Igen. - És oda felvettek simán? - Oda simán. - És mit gondolsz, ha sikerült volna leérettségizned és kijárni a sulit, akkor másképp alakult volna az életed? - Szerintem biztos. Akkor mégis van egy érettségim, amivel tovább lehet lépni, de hát elbasztam. - Van egy pár pont az életeden, ahol elbasztad. - Hát van. Sok pont van, ahol elbasztam, de az egészet az anyám baszta el. Most nem akarom ráfogni, meg sajnáltatni magam, meg hogy én nem tehetek róla, de tényleg anyám baszta el, mindenről anyám tehet. - Mindenről? - Mindenről, mindenről. Na jó, nem mindenről, csak hát... - Mondjuk arról biztos nem ő tehet, hogy két tucat tojást rádobáltál a Trabantra. - De arról is ő tehet. - Mert?
14
15 - Hát mert körül kellett volna néznie, vagy észre kellett volna vennie, meg bele kellett volna szólnia abba, amik otthon zajlottak. Ahogy történtek otthon a dolgok, hogy milyen bugris volt a nevelőapám. Meg anyám is milyen bugris volt. Kicsit kellett volna velem tényleg foglalkozni. - Te másként foglalkoznál a gyerekeddel? - Hát én biztos, hogy másképp foglalkoznék vele. - Szeretetet nem kaptál, úgy érzed? - Hát, azt nem. Azt se tudom, hogy mi az. Hát anyámnak a gyereknevelés fogalma kimerült abban, hogy megfőzte a vacsorát vagy az ebédet, és akkor beszólt, hogy jöjjek ebédelni, vacsorázni. És akkor mondtam neki, anyukám, akarok venni cipőt, ezt-azt, mondom: gyere el velem, akkor azt mondta, most nem érek rá, itt van a pénz, vedd meg. - Pénzt azt mindig adott? - Persze. Hát volt pénze, volt pénze. Nem a pénzzel volt a probléma. - Csak vásárolni már nem ment el veled? És akkor megvetted? - Persze, megvettem. Volt olyan izé, hogy direkt olyan cuccot vettem... Még ez nagyon régen volt, tíz éve, voltam tíz vagy tizenöt éves. Mondom: anyukám, adjál ötezer forintot, kell cipőre meg nadrágra - akkor még lehetett venni abból normális nadrágot meg cipőt ötezer forintból. Fogtam magam és vettem ötezer forintért egy cipőt, egy Adidast, és akkor anyám balhézott, hogy mér, meg hogy izé, nem vagyunk mi milliomosok... De simán megengedhettük mi ezt magunknak, mert nem volt probléma. Csak azért zsidózott egy kicsit. És akkor mondtam neki, hogy gyere el velem vásárolni! Hát tök jó, hát komolyan tök jól esett volna, ha anyám eljön velem vásárolni. Én ezt nem tartottam soha óvódásnak, hogy anyámmal megyek el vásárolni. Meg mindig mentem el neki segíteni bevásárolni, tök jó szerintem. - Fiatalos az anyukád? - Hogyhogy fiatalos? - Felfogásban. Meg jól néz ki? Külsőleg milyennek tartod? - Elég fiatalos, felfogásban is az. - Hát akkor ilyen probléma nem volt, hogy maradi a felfogása és azért nem értettétek meg egymást. - Nem, nem. - Talán túl szabadon hagyott? - Nem, nem csak egyszerűen nem törődött velem. Legalábbis én úgy vettem észre, hogy nem eléggé. - Hát mégiscsak hathónapos korodtól egyedül nevelt... 15
16 - Nem érdekel, miért adott be intézetbe? Szóval nem nevezheti magát anyának, mert arra nem képes, hogy gyereket neveljen. Nem lógtam az iskolából, meg nem kábítószereztem, nem szipóztam, nem hoztam minden nap haza intőt vagy izé, nem voltak ilyen problémák. Úgy hogy nem értem, mi volt a nehéz ebben. - 13 évesen történt ez a trabantos dolog... - Ez annyira fontos? - Hát, nem tudom. És utána mennyi időre következett be, hogy intézetbe adtak? - Egy évre, másfél évre, tehát nem azért kerültem be. - És a Trabant után történtek még ilyenek? - Persze hogy történtek. - Kicsesztél, ahol tudtál, a nevelőapáddal? - Persze, persze. - Milyen kicseszések voltak ezek? - Mikor valamit kérdeztem tőle, vagy valamit akartam vele beszélni, és akkor közölte velem, hogy nem ér rá, hagyjam békén őt, írogatott az állandóan mindent össze-vissza. - Ez anyád? - Igen. Nem tudom, hogy mit csinált, tanulmányt vagy mit írt, de nem is érdekelt, hogy mit ír. Őt hagyjam békén, mert őt most zavarom. És állandóan ezt csinálta, és egyszer ideges lettem, és aztán, mikor elment otthonról, reggel szépen bement dolgozni, akkor bementem, és volt egy külön kis szobácskája, ahol tanul, és két nagy ilyen Ráma margarint rábasztam az irataira és elkentem az asztalon, akkor ez jutott eszembe hírtelen. Ez jutott hírtelen eszembe. Hazajött, csodálkozott, ordított, hogy miért, meg hogy... Mondom: ne tanuljál most már, inkább foglalkozzál velem. Odajött, adott két pofont, azt bement tanulni a hálószobába. Így volt ez. - Minden áron magadra akartad vonni a figyelmét? - Hát megpróbáltam. De tényleg nem az volt, hogy állandóan nyaggattam, hogy anyukám, figyelj már ide, mert tényleg nem az volt. Annyira örültem, mert körülbelül egy hónapban volt tíz perc, mikor normálisan ketten elbeszélgettünk. Bármiről, teljesen mindegy, miről, akkor is csak azért volt az a tíz perc, mert mit tudom én, anyám főzött és főzés közben tudott beszélgetni. - Mit vártál volna tőle, és akkor mire gondoltál? - Hát akkor, kurva szar... Akkor csak arra gondoltam, hogy... Nem is gondoltam semmire, csak kurva szar volt, hogy a saját anyám nem is foglalkozik velem, meg hogy mindig a
16
17 nevelőapám pártjára állt, vagy ha nem is állt nyíltan a pártjára, akkor azt mondta, hogy ne vitatkozzál, hanem csináld azt, amit mond. - Nem érezted azt, hogy melletted áll? - Nem, nem ,abszolút nem éreztem. - Nem volt ebben valami féltékenység? - Dehogy volt. Semmiféle féltékenység nem volt, ááá. nem. Ez, ez...nem, tényleg nem. - Azért lettem volna kíváncsi, amire azt mondtad, hogy magánügy, mert süt belőled a gyűlölet anyád iránt. - De én nem utálom anyámat, csak... Végül is nem utálom anyámat, azt nem lehet mondani, hogy utálom...nem is szeretem, csak lenézem egyszerűen. Nem tartom őt anyámnak, csak abban az értelemben, fizikai értelemben, hogy megszült. Lenézem, nem becsülöm semmire, de úgy nem utálom annak ellenére, azt mondom. - A nőkhöz, a többiekhez, hogy viszonyulsz? - Hogy anyám nem köszön-e vissza? vagy...most nem értem. - Hát, igen. - A többi nővel? - Azért kérdeztem, hogy mikor volt az első kapcsolatod nővel, hogy nem túl későn-e, hogy nem félsz-e a nőktől? - Szóval engem kurvára nem érdekelnek a nők egyébként. Engem egy nő csak egyetlen egy dolog miatt érdekel. Nem vagyok egy Casanova, egyetlen egy dolog miatt érdekel. Nem fűzöm a fejét, hogy nagyon szeretlek, meg úgy szeretlek. Jössz, jössz, ha nem, nem, azt kész. Ennyi. És most nem is kell több egyelőre, nem is kell több. Tökéletesen megvagyok így. Hát semmiféle bosszúállásom nincs a nőkkel, hogy most megbosszulom azt, amit anyám rajtam elkövetett, a sérelmeket, nem is gondolok ilyenre. - Könnyen teremtesz kapcsolatokat? - Hát, igen. Amikor elmegyek valahová, akkor majdnem mindig összejön. - 15 éves voltál, mikor volt az első kapcsolatod. És akkor így magasságilag mekkora voltál? - Hát még nem voltam ekkora. - Hány centi vagy? - 195 cm. - Hát, gondolom akkor sem voltál már egy alacsony termetű.
17
18 - Hát nem, csak akkor még nem voltam ilyen dagadt. 100 kg vagyok. Amikor a Remízben dolgoztam, 110 kg voltam, mikor onnan eljöttem. Zabáltam, mint az állat. Akkor tényleg dagadt voltam. Aztán lefogyasztottam magam. - Sportoltál valamit egyébként? - Kosárlabdáztam. Júj, azt hiszem itt volt az első affér a nevelőapámmal. Harmadikban vagy negyedikben oroszból kettes voltam félévkor. Közölte velem, hogy nem folytathatom a kosárlabdát. Ha évvégén oroszból négyes leszek legalább, akkor folytathatom. Na most évvégén úgy mentem át oroszból, hogy bement az anyám könyörögni az orosz tanárnak. Hogy ha akartam volna, akkor csak ha az órán figyeltem volna tényleg, mert nem azért buktatott meg majdnem, mert nem tudtam, hanem mert direkt nem mondtam neki. Tehát négyes lehettem volna legalább abból, és bement az anyám évvégén könyörögni, hogy ne buktasson meg, valamit csúsztatott is szerintem. Hát, mindegy, az a lényeg, hogy azért sem tanultam jobban oroszból, és aztán pedig nagyon szerettem kosarazni, tényleg. - Mikor kezdtél? - Fogalmam nincs, hétéves koromban? Hét-nyolcéves koromban kezdtem el, és egy másfél évig csináltam. - És akkor tényleg abba kellett hagynod? - Abba kellett hagynom. És ez is kurva szarul esett, és az anyám nem mondta akkor azt, hogy nem, kosarazzak tovább, csak figyeljek oda a tanulásra. Ki se állt mellém, meg sem próbálta. - Mást nem sportoltál utána? - Nem, lusta is voltam, meg nem is engedték volna. Na, hát egy normális ember elveszi a sportot a gyerektől, mert kettese volt oroszból? Van ennek agya? Ugye hogy nincsen. Ez egy barom, ez egy tulok, nem lehet vele mit csinálni. Szerettem kosarazni, nagyon. De azt végképp hozzá kell tennem, hogy nem volt az osztályban olyan gyerek, akinek hármasnál jobb jegye lett volna oroszból. Mindenki utálta az oroszt is, meg a tanárt is. Nem tudok én így tanulni, hogy órán beülök, és szótár, meg könyv, meg mit tudom én. Nem tudok odafigyelni egyszerűen, órán is például... Még általánosban is az volt, hogy nem tudtam odafigyelni az órán. Undorító, hogy ott pofázik egy órán keresztül. - Külön órákra nem járattak? - Nem, nem. Ja, de jártam úszni is, vízilabdáztam. Az Újpesti Uszodába jártam ,az volt a legközelebb. Hatéves koromban az anyám elvitt. Aztán két hétig voltam és kétnaponként volt edzés. És akkor láttam, hogy ez nem nagyon akar labdát adni a kezembe, csak úsztat, úsztat,
18
19 ez a tanár vagy úszómester. Úgyhogy nem mentem két hét után, csak ott úszkálni egész nap olyan unalmas volt. - De megtanultál úszni? - Persze, hát azelőtt is tudtam úszni, szóval, azelőtt is vitt anyám úszni. Vagy már mit tudom én, de tudtam úszni. Nem, az óvodával mentünk úszni minden héten. - Hová jártál óvodába? - Újpalotára, ahol laktunk. - Bölcsődébe is jártál? - Nem tudom, az óvodára emlékszem. - És 15 éves korodban, hogy jött ez a lány? - Ez olyan fontos? - Izgat, mert egy 15 éves fiú még elég gyerek, a fiknál az érés korszaka kicsit később van. - Hát mostanában 16 évesen már kevés fiú marad szűzen. - Gondolod? - Igen. Hát elmentünk szórakozni, megismerkedtem egy lánnyal, mulya voltam még akkor, beszélgettünk, egy hét múlva fölmentem a lányhoz és megtörtént. Hát neki már nem az első volt. - Jó élményed van róla? - Teljesen. - És akkor ezzel a lánnyal még tartott tovább? - Ááá, nem. Rá két hétre otthagytam. - És utána már magabiztosabb voltál? - Hát, egyre, egyre...aztán már kialakult. - Biztos sokat számít az első sikeres vagy nem sikeres. Idősebb volt nálad ez a lány? - Igen. 17 éves volt. Most nem akarok bunkó lenni, de sokáig beszélgetünk még? - Nem, már csak egy-két kérdésem lenne. - Csak a meccs, a meccs már megy... Szia.
19
