Újabb Kamilla született. összetartottak, és mindenük közös volt. Templomunk felújításáról. Egy boldog asszony. Mitaku

www.gyongyos.ofm.hu

Nagyboldo gasszony

XVI. évf. 2. szám 2011. aug usztus

Újabb Kamilla született

“…összetartottak, és mindenük közös volt.”

Templomunk felújításáról

Mitaku

“Egy boldog asszony”

A C s a l á d é v e 2 0 11

Köszöntő

M

ielőtt a szentkúti gyalogos zarándoklatnak nekivágnánk, feltétlenül szerezzünk be egy jó cipőt (van, aki legalább kettő vagy három lábbelire esküszik), ne fizikai szenvedés legyen az út nagyobb része. Hiszen közel negyven kilométert teszünk meg gyalogosan, hogy Mária Mennybevételét Szentkúton ünnepelhessük. Az út hosszú, de vajon milyen hosszú a saját lelki utunk, mely során eljutunk a Szűzanyához? A városból ki, faluba be, patakon, dombon, erdőn keresztül, hegynek fel, hegynek le, azután ismét aszfaltos a lábunk alatt a talaj. Már látjuk a szentkúti Bazilika tornyát, szívünk ujjong, mindjárt beérünk, már csak pár lépés, de még nem állhatunk meg. A fizikai út megtétele előtt már lelkileg elindulunk: pár perc ima, elmélyülés a templomban. Istenem, felajánlom a zarándoklatot a családomért, a beteg hozzátartozóimért, gyermekáldásért, a lelki békémért. Kérlek, fogd meg a kezem, vezess Édesanyánkhoz, Máriához! Amikor már úgy érzem, elfogyott az erőm, feladnám, talán vissza is fordulnék, kérlek, ne engedd, tápláld szívemet bizalommal! Bűnös lelkem gyógyítsd meg, hadd legyek méltó, eljutni Hozzád! Bármennyire fáradtak is vagyunk, talán fizikai fájdalom is gyötör, az út végén Szűz Mária vár, feledtetvén minden szenvedést. Hálát adunk, hazaértünk. Hegede Márta

Mitaku

J

űniusban öt napot Esztergomban töltött hat ministránsunk, akik az évről évre megrendezett ministráns találkozón és foci kupán képviselték plébániánkat. A találkozónak, amely a ferences plébániákon szolgáló ministránsokat várja immár tizenhetedik alkalommal, most is a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium adott otthont. A találkozó elsődleges célja maga a találkozás, találkozás más elkötelezett ministránsokkal, és persze az innen onnan érkezett ferencesekkel. Nem tit-

2.

Ez történt... 2011 Hittanos tábor

J

únius 27.-én reggel 08:00-kor elindult az ifjúság, Mátraházára. Mátrafüredig buszszal mentünk, onnan pedig gyalog folytattuk utunkat! Sástón egy kis métázással és számháborúval ütöttük el az időnket, melyet a jó időben a gyerekek rendkívül élveztek! Délután sikeresen megérkeztünk, majd mindenki elfoglalta szálláshelyét. Esténket egy kiadós éjszakai túrával zártuk, melyben sok szép természeti jelenségnek lehetünk tanúi, mint például: sötétségben fénylő szentjánosbogarak táncaiban. A további napokban nem kedvezett nekünk az időjárás, de a mi jókedvünket és leleményességünket ez nem befolyásolta! Rengeteg izgalmas és fejtörő játékot találtunk ki a gyerekeknek, amelyeket hatalmas jó kedvvel ügyesen oldottak meg, az akadályok ellenére! Volt Activiti est, kézműves foglalkozás: (batikolás, zsugorfólia, gyöngyvasalás, karkötő, és menetlevél készítés.) a Veronika réten jégfogó, és egyéb csapat játékokat játszottak. Mindezek mellett a csapatok , a segítők segítségével egész héten át, kitartóan dolgoztak az általuk kitalált színdarabon, melyek Lukács Evangéliumához kapcsolódtak! Ezeket a darabokat az utolsó este adták elő, melyet tábortűz követett ahol jó hangulatban,énekléssel zártuk a tábort! A búcsú idején félig szomorkásan félig vidáman váltak el egymástól a gyerekek, és izgatottan várják a következő évi tábort! Banka Lívia, Gyimesi Gyopárka kolt szándéka a találkozónak az sem, hogy megismerkedve több és több ferencessel, azok munkájával, esetleg a szerzetesi hivatás felé terelődjenek a fiatalok. Az sem elhanyagolható másodlagos szempont, hogy megismerik az iskolát, ahol esetleg majd folytatják a diákéveiket, garantáltan katolikus, ferences, és hazaszeretetre nevelő közegben készülve a felnőtt életre. A fiúk (Viktor, Mátyás, Zsolt, Tamás, Róbert, Richárd) sokat fáradoztak a sikerekért, edzéssel, taktikai megbeszélésekkel készülve a játékra. Beszereztek egy fantasztikus focimezt, ami messze a legmenőbb volt a csapatok között. A találkozó felépítése is nagyjából állandó: a foci mellett – ami azért mégiscsak a fő – alkalom nyílik kirándulásra, strandolásra, és közösségi játékokra. Ami még – és nem utolsó sorban – szintén meghatározza az ott töltött napokat, hogy a napot szentmisével kezdjük, ahol fel-

Életünk-Nagyboldogasszony

váltva ministrálnak a különböző plébániák küldöttjei, bemutatva tudásukat és oltárszeretetüket, valamint, hogy a korai kelést iskola időn kívül is képesek elviselni. Idén a Rám-szakadékban kirándultunk, ahol egy rövid számháborúcsatát is megvívtunk. Az egyik este közösségi játékokat szerveztek, ahol a különféle „játékbarlangokban” változatos és felszabadult együttlétre volt lehetőség. A lelket táplálandó szentségimádás és gyónási alkalom sem maradhatott el. Ami az eredményeket illeti...Noha utolsók lettünk, valamint „Fair Play” díjasok, nem csüggedtünk el, hiszen jövőre és utána lesz még alkalom a javításra. Szerencsére a találkozó légköre nem a minden-ároni győzelem hajszolása volt. Igaz, időnként el-elszabadultak az indulatok, de könyörgöm, férfiakról, fociról van itt szó. Hajrá Gyöngyös! Kiss Kornél

2011./02.

A C s a l á d é v e 2 0 11

Templomunk felújításáról

R

égi vágyunk teljesül most a Barátok Templomában. Végre láthatjuk, hogy szépül az épület belső része, állvány „díszeleg” az ablakok alatt, szinte mindig látunk valakit dolgozni, ha betérünk ide egy rövid imádságra, vagy csak üdvözölni az Úr Jézust. Rövid írásomban néhány tájékoztató jellegű megjegyzést szeretnék tenni arról, amit láthatunk, arról, ami eddig történt és egy picit arról is, ami ezek után következik. Sokféle módon értesülhettünk már a nyertes Európai Uniós pályázatról, mely közel 100 millió forinthoz juttatta a Ferences Rendtartományt – a pályázat kedvezményezettjét – és amelyet végre templomunkra fordíthatunk. Arról is hallottunk, hogy a pályázat elsősorban turisztikai jellegű, az összeget ezért a látogatói útvonal bővítésére, a „látnivalók” szépítésére kell fordítanunk. Persze ebben benne van a vakolás, javítás, festés, restaurálás, stb. És van, talán még lesz is olyan változás a plébánián, aminek mibenlétét nem igazán értjük, ezzel együtt találnánk még olyan tennivalót bőven, amit égetőnek tartunk, ám most mégsem tudjuk elvégezni. Isten irgalmas, és tudja, mire van szükségünk. Végső soron az Ő bőkezűségének köszönhetjük azt is, amit most már láthatunk. Május elején elkezdődhettek a látható felújítási munkák a kórus alatti előtérben, illetve a torony alatti kis kápolnában, ahol a tisztítótűzben szenvedő lelkek oltára, Szent Rita szobra és Szent Filoména képe áll. Az előbb említett oltárt és a Segítő Szűz Mária oltárát átmenetileg elbontottuk a díszítőfestés miatt. A munkákat Győri Lajos restaurátor és munkatársai, Berényi László, Pataki Péter és Szokán Erika végzik. Kutatásaik nyomán előkerült a több helyen elfedett 1937-es festékréteg, ám főleg a boltozaton akadt bőven terület, ahol alig maradt meg. Majd kialakult az a kép, mely szerint helyre kell állítani az akkori fes-

2011./02.

tést. Az előtérben, a templomhajóban és az oldalhajóban tehát az 1937-es festést állítják helyre. A restaurálás nem terjed ki a templombelső egész területére, hiszen az előtér egészén kívül a főhajó déli oldalfala és oszlopai, az északi oldal oszlopai és az oldalhajó oszlopai nyernek tiszta, új külsőt a díszítőfestés által. Amint az már tapasztalható, az előtér július közepén elkészült. A Szenvedő lelkek kápolnájába lépve egy igazán szép, világos, üde kép tárul elénk rózsaszín és kőszínű falakkal, sárga mennyezettel, ahol csodás rozettákat is láthatunk. A kórus alatti rész szintén pazar egyszerűséggel díszeleg márványmintás oszlopaival, ékes boltozataival, rozettáival. A középső mennyezeten akantusz és tölgyfa ágakkal övezve ferences címer figyelhető meg a Megváltó és Szent Ferenc egymást keresztező karjával. A Loreto-i kápolna további kutatásra és munkálatokra vár, amely így kikerült a pályázat költségvetéséből. A javítás és a festés során csak természetes anyagokat, meszet, homokot, enyves festéket használtak a művészek. A Reneszánsz Rt. – a pályázat nem restaurációs munkáinak kivitelezője – június elején megépítette az állványzatot főhajó nyugati falához. Ez a kutatásban és a díszítőfestésben segíti Győri Lajos és csapata munkáját. Sajnos sokáig éktelenkedett a lábazat puszta vakolata, jelen írás idejében már ez a rész glettréteget, néhol alapszínt is kapott. Itt viszonylag jó állapotban maradt meg a 70 éves festékréteg (az említett lábazatot kivéve), így kevesebb dolog lesz vele. Július hónap elején, az oldalhajó falának tisztítása és kutatása közben érdekes dologra bukkantunk. Az első oszlop vakolatában félkör alakú szabályos repedés mutatkozott. Jobban megvizsgálva fehér meszelt réteget kaptunk, és téglafalazást találtunk. Néhány téglát kibontva belül egy üreg volt látható, amely középtájon két irányban kiszélesedett. A pillért oldalról megkutatva kis üreget találtunk, és a gyanúnk beigazolódott. Egy elfalazott gyóntatófülke állt ott. Augusztus 2-án Harsányi István főépítésszel és Balázsi Tamás művészettörténésszel kibontásra került a fülke, melynek nyomán az oldalsó betekintő nyílások, a falazott ülőpad és

Életünk-Nagyboldogasszony

a padló is feltárult. Az bizonyos, hogy a 18. század 20-as éveiben már meg volt, és talán az 1904-es tűzvész után falazhatták be. Valószínűleg két ilyen fülke lehetett – a második oszlopban is – ami még a feltárást várja. Legalább még két szembetűnő változás akad a templomba járó hívek számára. Az egyik az, hogy a szentélyt most nem használjuk sem a szentmisék alatti tartózkodásra, sem pedig zsolozsmákra. Ennek oka a stallumok restaurálása. Szőnyi Zsuzsa restaurátor és férje Mednyánszky Gyula végzi a fából készült bútorok felújítását és a stallumokon kívül a sekrestye szekrény helyreállítási munkáit is. A szentély padjai esetében festékrétegeket kell eltávolítani a tárgyról, mivel a 18. század óta többször átfestették. Miután elbontották, nyilvánvalóvá vált, amit az idősebbek tudhattak , hogy eredeti állapotukban nem négy padként álltak, hanem két tömbben elhelyezkedve. Tehát két-két stallum egybeépült, amit az 1990-es évek elején „alakítottak át” a mostanáig látható formára, és hozták el azt az eredeti helyéről, a kórusról. Mindkét padtömb előtt egy-egy kisebb lóca állt. A bútordarab tisztítása után látható, hogy kék és vörös márványmintával díszelgett kezdetben. A stallumokat újra összeépítik az eredeti állapotnak megfelelően, és a szentély nyugati részén kap helyet. A másik szokatlan változás, hogy sekrestyeként most a szentély melletti kis kápolna szolgál, mivel az „eredetiben” restaurálás folyik. A falakat javítják, a villamosvezetékek és a világítás cseréjére kerül majd sor. Ezek után a festést helyreállítják a fentebb említett szakemberek, valamint a sekrestye szekrényeit is restaurálják. A templomunk tehát megszépül, sok helyen megújul. A hangosítás is új kivitelt kap, ennek munkálatai szintén elkezdődtek. Előttünk van még az udvari kiszolgáló épület megépítése, a kripta bejáratának felújítása, a quadrum kútkávájának elkészítése, a könyvtári audio-guide rendszer kiépítése...stb. Az egész pályázat megvalósulásához kérjük a kedves testvérek türelmét és imádságait. Hegede László

3.

A C s a l á d é v e 2 0 11

Egy boldog asszony

M

ielőtt belemélyednénk Szűz Mária mennybevétele dogmájának tartalmába, érdemes felidézni a dogma kihirdetésének történetét. Egy régi-új hitigazságot ünneplünk, hiszen „új”, amennyiben ünnepélyesen csak a múlt század közepén hirdette ki XII. Pius pápa. Mégis azt mondhatjuk, hogy ősi hite ez a keresztény világ nagy részének. Az V. századtól emlegetik elsősorban legendás formában, majd fokozatosan kristályosodott ki a dogma tartalma. A 17-18.-ik században szenvedélyesen érveltek mellette és ellene is a hittudósok, míg végül XII. Pius 1946ban úgy döntött, hogy körlevelet intéz a világ püspökeihez a kérdéssel kapcsolatban. A válaszokból világossá vált, hogy egy jelentéktelen kivételtől (1,8%) eltekintve a püspökök meggyőződéssel tanítják Szűz Mária mennybevételét. Ezután a szentatya a „Munificentissimus Deus” kezdetű bullájában „ex cathedra” hirdette ki a mennybevétel dogmáját. A dogma szövege szerint: „…Mária földi életpályája befejezése után testével és lelkével együtt felvétetett a mennyei dicsőségbe” (DS 3903). Mindez történt 1950. november 1.-én. Amíg a katolikus keresztények örvendezve vették a tanítást, az elszakadt egyházak hívei nem örültek együtt velünk. Ellenérzést váltott ki belőlük XII. Pius döntése. Azzal utasították el ezt a tanítást, hogy sem az evangéliumokban, sem pedig az egész újszövetségi szentírásban sehol sem olvassuk, hogy Máriát az Isten testestől, lelkestől az égbe vitte. Ez kétségtelenül igaz, hiszen a Szentírás Jézus mennybemenetele után már sehol sem szerepelteti a Szent Szüzet, és kifejezetten sehol sem találkozunk a Bibliában ezzel a hitigazsággal. Találunk azonban olyan utalásokat, olyan kijelentéseket, melyekből következik, hogy a Szűzanya emberi testével is az égben van. Hisszük, hogy az Egyházat, amikor a Szentírás tanításait kifejti, a Szentlélek vezeti. A Lélek világít rá olyan belső összefüggésekre, amelyek egyébként elkerülnék az ember figyelmét. A Szentírás ad egy képet Jézus édesanyjának természetéről. A hittudósok pedig a következőképpen hangolják össze ezzel a képpel a mennybefelvétel dogmáját. A Szűzanya földi életében a lehető legszorosabb kapcsolatban volt szent Fiával: testéből vette Jézus a maga emberi testét.

4.

Jézus tőle kapott vért, húst, csontot, tőle kapott életet. Méhében hordozta, táplálta az Isten Fiát. Jó érzésünk is azt mondatja velünk, hogy nem lenne helyénvaló ennek a testnek a felbomlása. Valami ösztönösen tiltakozik bennünk, és azt mondja, hogy nem lehet a férgek martaléka az az áldott test és szív, amely Jézust adta a világnak. Máriára - sokkal inkább, mint bárki másra - alkalmazhatók Pál apostol szavai:”Ha ugyanis hasonlókká lettünk hozzá halálának hasonlóságában, úgy majd a feltámadásban is egy leszünk vele”.(Róm 6,5) Az Isten Fiához való hasonlóság minden más teremtménynél jobban jellemezte Máriát. Gondoljunk szeplőtelen fogantatására, biológiai anyaságára, a kereszthalál gyötrelmeiben való részvételére. Ennek a kiválasztottságnak mintegy megkoronázása, hogy az üdvösség teljességét is másképpen kapta meg: rögtön halála után. Máriának nemcsak lelkét, de testét is az Isten iránti teljes odaadottság jellemezte; illett, hogy az ő teste előbb kapja meg a választottaknak megígért jutalmat, mint a többieké. Mária sohasem követett el bűnt. Sem halálos, sem bocsánatos bűnt. Tudjuk viszont azt, hogy a halál és a felbomlás a bűn velejárója. Következésképpen, ha Mária – mint ahogy azt szilárdan hisszük és valljuk – valóban mentes volt a bűntől (Szeplőtelen fogantatás dogmája), akkor nem kerülhetett a halál hatalmába sem. A Szenthagyomány szemlélete szerint Mária ősmintája az Egyháznak. Az Egyház viszont maga is a megváltottság jele, a végső korszak kezdetéé. Mária, mint ősminta mennybefelvétele elővételezi a végső állapotot. Érdekes, hogy a dogmát kihirdető bulla szövegében ezt olvassuk: „…földi életpályája befejezése után…”. A bulla nem akarta eldönteni azt az akkoriban erősen vitatott kérdést, hogy a mennybefelvétel Mária halála után, vagy halála nélkül következett-e be? A hittudósok többsége azonban ma is azon a meggyőződésen van, hogy a Szűzanya sorsa nem hasonlított azokéhoz, akik esetleg a világ végén életben maradva változnak át a dicsőségre (v.ö: 1Tessz 4,15-17), ő meghalt és feltámadt. Történetileg nem eldönthető Mária halálának kérdése, hiszen nem találunk rá bizonyítékot a Szentírásban, sem a szenthagyományban. A keleti atyák (Nüsszai Szt. Gergely, Szent Efrém) és a nyugati

Életünk-Nagyboldogasszony

atyák is (Szent Ágoston; Szent Jeromos) emlegetik, de nem hittényként. Mária halálára a teológiai gondolkodás következtet: A régiek ezt a gondolatmenetet követték: „a bűn zsoldja a halál.” (Róm 6,23) Mária mentes volt még az áteredő bűntől is, de nem az áteredő bűn adósságától, illő, hogy meghaljon; mentes azonban a „halál utálatosságától” (agonizálás, a test felbomlása, a lélek tartós távolléte a testtől). Újabban a fenti szentpáli helyet az örök halálra vonatkoztatják és a kárhozatra értik: „a bűn zsoldja az (örök)halál”. Ez azt is jelenti, hogy az áteredő bűn nélkül is meglett volna a halál az emberiség történetében, csak akkor mindenki mentes lett volna a halál utálatosságától (lásd fent!) Ez az elgondolás még inkább igazolja Mária halálát, hiszen így áll, hogy minden megdicsőülés útja a halál és a feltámadás. Krisztus is szenvedés és a halál elszenvedése után ment be a dicsőségbe. Úgy illett, hogy aki olyan szoros kapcsolatban volt vele, mint a Boldogságos Szűz, ugyanabban a sorsban részesedjék. Bármennyire is tiltakozik gyakran emberi természetünk, de életünk csúcseseménye a tudatos és engedelmesen elvállalt halál. Éppen a Szűzanya életéből hiányzott volna a teljes odaadottságnak ez az eseménye: a halálig is vállalt engedelmesség? Mária mennybevételével jó alapot nyert az a reményünk, hogy egyszer majd a mi gyarló testünk is eljut Isten dicsőséges országába. Mária a garancia erre. Egy valaki, aki földi ember, mint mi mindnyájan, már Isten színe előtt áll. Ha benne beteljesedett a feltámadás dicsősége, akkor bennünk is be fog teljesedni, ha hozzá hasonlóan mi is egyesülünk Szent Fiával, elhagyjuk a bűnt és az értéktelen életmódot, és vállaljuk a szenvedés keresztjét egészen a halálig. Bizalommal reméljük, hogy mindnyájan eljutunk megdicsőült testünkben Isten színe elé. fr. Zsombor OFM Felhasznált irodalom: Dr. Előd István: Katolikus Dogmatika, Szent István Társulat, Bp. 1978., Dr. Szalai János: Igehirdetés és liturgia III., Szent István Társulat, Bp. 1970., Ó-és Újszövetségi Szentírás a Neovulgáta alapján, Szent Jeromos Bibliatársulat, Bp. 1997., Fila Béla – Jug László: Az Egyházi Tanítóhivatal megnyilatkozásai, Örökmécs Alapítvány, Kisterenye – Budapest, 1997.

2011./02.

A C s a l á d é v e 2 0 11

“…összetartottak, és mindenük közös volt.” (ApCsel 2,44)

K

edves, fiatalos hang válaszolt azonnal igent ismeretlen megkeresésemre. Érsek Mária Anna Ferences Szegénygondozó nővért hívtam fel, hogy válaszoljon kérdéseimre. Rövid beszélgetésünk során kitűnt, hogy jól ismeri Gyöngyös és családi kötődései miatt Hatvan jelenét és múltját, élénken él benne és családjában a Hatvani ferencesek elhurcoltatásának története. Mikor merült föl Önben először, hogy az Istennek elkötelezett életformára igent mond? Inkább úgy fogalmaznám: mikor szólított meg először, mivel a megszólítottság és az igent mondás között igen hoszszú idő telt el. A gimnáziumi évek alatt Árpád-házi Szent Margit életén keresztül ragadott meg egyfajta életpélda: szelíd konoksága, kitartása, hűsége, hogy – bár ő nem önszántából lett szerzetes – mégis megértette a küldetést, amit a szülein keresztül kapott Istentől. Sajnos akkoriban nem volt lehetőség ezt az életformát élni, így szép lassan elhalványult bennem az első igen. Dolgoztam, kerestem az „élet értelmét”, mint a többi fiatal. Minden ember élete mutat valamilyen irányba, hogy személyesen milyen irányt ad az életének, az ő szabad akaratán múlik. Mindannyiunknak megmutatja Isten az útját, mint a szülő a kirakós játékot, hogy körülbelül így néz ki a róla szóló terv. De ahogyan a kisgyerek lesöpri a képet, mert ő akarja kirakni, ugyanúgy én is lesöpörtem ezt a képet, hogy a saját göröngyös utamon találjak el hozzá. Mindennek értelme volt így utólag visszagondolva, ha másért nem, azért, hogy ami már

2011./02.

átszűrődött bennem, azt mai fejjel segítségképpen átadhassam. Mikor válaszolt a hívására? Kerestem a helyemet, először a Ferences Világi Rendben – ez az életforma arra szolgál, hogy tagjai kovászként belülről szenteljék meg a világot. „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!” – mondtam én, Ő válaszolta, hogy „ne félj, mert megváltottalak”. Lefoglalt egy új vágy, hogy felismerjem Istennek nekem szánt akaratát, hogy teljesíthessen az üdvtörténetben nekem szánt feladatot. „Kinek akarsz szolgálni”?! – kérdezte az Úr San Damiano-ban Szent Ferencet. Az Út előttem is ott volt, rajtam állt, kinek akarok szolgálni. Az teljesen világos lett, hogy bármelyiket választom, az életem megváltozik. Isten mindannyiunkat megszólít, szelíden és halkan, nem töri ránk az ajtót, belül van a kulcs, nekünk kell kinyitni. Tudni kell, hogy örök tervében ott vagyok, az Életet kínálja számomra is. Feladatot szán nekem Isten, azért hívott életre, mert öröktől fogva gondolataiban, terveiben éltem, akart engem, és örök szeretettel szeret. Volt családi indíttatása, hogyan fogadta családja a döntést? A családban, amelyben felnőttem, a hitbeli alapokat a szüleimtől kaptam, nem mertük felvállalni a hit gyakorlásával járó életmódot. Mindez félelemből történt; évek múltán is nem-kívánatosak voltak azok az emberek, akiknek fontos volt a hatvani ferences testvéri közösség 1950. június 19-én. Ha bárhol találkoztam olvasmányok során ferencességgel, mélyen megérintett. Ehhez az alapot a hatvani kolostor elhurcolt atyái lelkiségének máig tartó sugárzása adta meg. A lelkem mélyén mindig tudtam, hogy valamilyen módon közöm lesz a ferences életformához. A szétszóratásról csak felnőttként hallottam. Andocson egy Ifjúsági Találkozón kaptam ezt a mondatot: „Ajánld föl ezt a három napot azért, hogy az Úr mutassa meg neked, hogy mi a hivatásod!” Ezt üzenetnek éreztem és kértem Istent, mutassa meg, hogy valóban szerzetességre hív. Ezt a szentségimádáson meg is

Életünk-Nagyboldogasszony

kaptam, de hátra volt még, hogy anyuéknak és a testvéremnek elmondjam. Itt is jelen volt a vezetettség: a szüleim örömmel vették tudomásul az elhatározást, a testvérem kicsit racionálisabban kezelte. Nem nehezítették meg a dolgomat, engedtek: előbb-utóbb úgyis a helyemre kerülök, ha ez Isten akarata. Korábban Kóródi Mária Veronika nővérrel beszélgettem, Ő említette a Gyöngyös-Alsóvárosi Ferences Plébánián a Megtört Kenyér ifjúsági csoportot, Önnek is volt ilyen meghatározó közössége? Először nem volt, de szívesen kapcsolódtam be a plébánián a konyhai munkába, bevásárlásba. Jó volt ilyen módon egy kicsit a ferences család tagja lenni. A Ferences Világi Rend országos lelki asszisztensével – Márk atyával – véletlenül találkoztam, pont egy vasárnapi segítés után. Beszélgettünk és megkérdezte, hogy nem akarok-e én is Szent Ferenc lelki családjához csatlakozni? Így tudtam meg, hogy van ilyen életforma, és végtelen örömmel mondtam igent. Megerősített egyfajta Krisztus követésére szóló hívásban Assisi Szent Ferenc nyomdokán. Nem voltam tehát ifjúsági közösség tagja, de nem is erre volt szükségem, hanem Szent Ferenc lelkiségére… Miért a Ferences Szegénygondozó Nővérek Kongregációját választotta? Az akkori lelki vezetőm – Othmár atya – sokat segített, hogy a megtalált keskeny ösvényen hogyan haladhatok előre. Ő előbb látta meg, mi bontakozik a lelkemben, és tudatosan beszélt a ferences szegénygondozó nővérek odaadó életéről. A hívás a szívemben kezdett erősödni, találkozott bennem Krisztus követésének vágya és a ferencesség. Ez új kihívást jelentett számomra. Sokat segített 1995-ben a Ferences Család találkozója, itt láttam először együtt sok-sok ferencest, többek között a szegénygondozó nővéreket. Minden rend mesélt magáról, és amit hallottam megerősített: hogyha szerzetesség, akkor szegénygondozó… Egy beszélgetésben szempontokat és segítséget kaptam a növekedéshez, aztán imában hagytam érni a gondolatot, és a lelkemben egyre mélyebben gyökeret ereszteni. Tudna mesélni a noviciátusról, hogyan készültek fel a szerzetesi életre? Ez egy csendes, elmélyülő, imádsá-

5.

A C s a l á d é v e 2 0 11 gos, „tanulós” időszak, amely felkészülés a további életre. Ez az időszak arra szolgál, hogy megismerjük a szerzetesség lényegét, a közösség eredetét, életét, hogy elmélyítsük az Istennel való kapcsolatunkat. Olyan, mint egy hosszú lelkigyakorlat. Melyik rendházban él, hogyan telik egy nap? Jelenleg Szécsényben élek, mint a helybeli közösség házfelelőse. Négyen vagyunk a rendházban, és mivel szorosan mellettünk működik a Ferences Betánia Idősek Otthona és Testvéri Közössége is, ez eléggé meghatározza a ház életét. A reggel zsolozsmával és szentmisével kezdődik, reggeli után a mindennapi szolgálatban a lakók közös foglalkoztatása a feladatom. Igyekszem egyenként is beszélgetni velük, és lehetőség szerint a civil munkatársakkal is. Számomra az, hogy emberségemet és szerzetességemet nőként élhetem, sajátos feladat, egyben ajándék is. Azt tapasztalom, hogy elég jelen lenni, szívemet-fülemet megnyitni, és megosztják gondjukat-örömüket. Este vagy rekreáció van – felüdülés a nap végén –, vagy szentségimádás, amelyben Jézust szemléljük, ugyanúgy, mint amikor gondozottainkban szolgáljuk Őt. Természetesen megvan az ideje az egyéni imának is, hogy tudjak „kettesben lenni” az Úrral, erőre kapni, belőle élni, mert ha nem kapok, nem tudok miből adni! Istenben igyekszem gazdagodni, hogy jó eszköze lehessek. Engem a mai szerzetesrendek kicsiny létszáma a kezdeti alapításkori kis közösségekre emlékeztet. Ön hogyan vélekedik, hová vezet a közösségek útja? Valóban – úgymond – kevés a szerzetes, nemcsak mi, hanem általában. Nem tömegesen, hanem jelszerűen vagyunk jelen, és mindegyikünknek tudatában kell lennie, hogy milyen szolgálatban akarja Isten használni. Ha fel tudjuk mérni a kor szükségleteit, mint a nekünk szóló feladatot a szeretetben és a szolgálatban, akkor életképesek leszünk. Talán nem véletlen a kis létszám, mert ez tudatosíthatja, hogy nem a mi kezünkben van a megoldás a problémákra. Folyamatosan kérni kell Istentől, hogy fogékonyak legyünk a jelzéseire, amivel vezetni akar, tanítson meg érzékenyebbé válni, hogy jobban tudjuk követni akaratát, és mutassa meg, mi az a küldetés, amit az egész

6.

közösségnek, illetve „személyre szabottan” mindegyikünknek szán. Nem győzöm eléggé csodálni idős testvéreimet, akik az Úr hívó szavát másodszor is meghallva és akaratát követve újra merték vállalni a közösségi életet. Hallatlan bátorság kellett ahhoz, hogy feladják a biztosat a bizonytalanért, újra belevágjanak a nagy kalandba Jézussal. Feltétlen bizalmuk tanúságtétel, hogy az Úr akarja ezt a közösséget. Ne azon keseregjünk, hogy milyen kevesen vagyunk, hanem annak örüljünk, hogy meghívott az Úr, egymásnak adott és szeret bennünket! Végezetül szeretném, ha a regula egy Önnek kedves, vagy más ok miatt fontos idézetét küldené el. „Aki az Úr sugallatára hozzánk jön, mert el akarja fogadni ezt az életet, azt fogadják szeretettel.” (TOR 4) Nekem azért kedves ez az idézet, mert elválaszthatatlanná tett a ferences szegénygondozó nővérekkel. Ezt a szeretetet tapasztaltam meg, amikor először léptem be az Anyaházba, és úgy éreztem magam, mintha mindig együtt éltem volna velük. Különösen M. Lukrécia nővér életpéldája adott sokat, aki mindent szeretetté és imává tudott változtatni. Soha semmit nem akart magának, mindig másokat szolgált. Ameddig tehette, nem fogadott el segítséget – nem önzésből, hanem azért, hogy az ő Jézusának saját kezével szolgáljon. A másik javát kereste, akkor is, ha valamiért szólt, mert nem látta jónak, amit tett. Sokat tanultam tőle, tetteiből, szavaiból, a ki nem mondottakból is. Aprócska derűs lénye a közösség melege volt, ajándék, olyan, mint a mécses, mely nemcsak szolgál, hanem világít. Örülök, hogy újra átgondolhattam, hogyan vezetett az Úr: a helyemen vagyok, kiteljesedett embernek érzem magam. Megerősödtem a hivatásomban, és abban a küldetésben, amelyet ajándékként kaptam Istentől, hogy megtehessem az Ő akaratát, amennyire tőlem telik – kizárólag és csakis ferencesként! Kedves Anna nővér, nagyon köszönöm, hogy megosztotta velünk gondolatait és ránk szánt nem kevés időt, hogy bepillanthassunk egy számunkra ismeretlen világba. Hadd köszönjek el az Ön szavaival: Pax et bonum! Török Julianna

Életünk-Nagyboldogasszony

H

Tanúságtétel

ogy miért is vállalkoztam ennek az írásnak elkészítésére? Nem az vezetett, hogy saját hősiességemmel kérkedjem. Sokkal inkább szeretnék tanúságot tenni, Isten erejéről, amely a „gyöngeségben nyilvánul meg”. Évekkel ezelőtt történt, hogy férjemnél súlyos betegséget diagnosztizáltak. Nemsokára műtétre is sor került. Aztán az otthoni betegápolás időszaka következett. Ebben az édesanyám is segített, amíg képes volt. A kemoterápiás kezelések, melyekben férjem részesült, nagyon megviselték a szervezetét és pszichésen is óriási megterhelést jelentettek. Az etetés, a higiéniai ellátás nem tagadom- erőfeszítésbe került és bizony sok-sok kitartást igényelt. Egy idő után férjemnél valamelyes javulás mutatkozott. Ekkor még tudtam munkába járni, és a munkaidőm letelte után a napi tevékenységemet az otthoni betegápolás töltötte ki. Közben édesanyám állapota is rosszabbodott, ilyenkor neki is kórházi ápolást kellett igénybe vennie. Ebben az időszakban a teljes időmet meg kellett osztanom a munkahely, kórház és az otthoni betegápolás között. Sajnos férjem állapota egyszer csak rosszabbra fordult, a rák ismét terjedni kezdett. Lehetőséget kaptam, hogy a munkahelyemet egy időre elhagyjam, mert a két súlyos beteg családtag lelkiismeretes ellátása másképpen már nem ment volna. A férjem több sugárkezelést már nem kaphatott, csak tapaszos illetve injekciós fájdalomcsillapításra volt mód. Betegeim ellátása alatt a nappalok és az éjszakák gyakran összefolytak. Amikor az egyik beteget sikerült ellátnom, folytattam a másikkal. Ehhez járult gyakran a tehetetlenség érzése, amikor látom szeretteimet szenvedni, és úgy érzem, hogy nem tudok ellene mit tenni. A csendes percekben imádságra kulcsoltam a kezem, és az Urat kértem, hogy adjon mindehhez erőt. Ez az intenzív ellátás körülbelül fél évig tartott, amikor szegény férjem a mennyei hazába költözött. Miközben mély szomorúság töltötte el a szívemet férjem elvesztése miatt, teljes időben az édesanyám ápolásával törődtem. A Mennyei Atya adott erőt, hogy azért helyt tudjak állni édesanyám betegágya mellett. Körülbelül fél év múlva a Jóisten édesanyámat is hazahívta. Hálát adok Istennek, hogy mindketten a szentségekkel ellátva tértek az örök hazába, és köszönöm, hogy erőt adott a nehéz időszakokban! Tudom, hogy az Ő segítsége nélkül talán a kétségbeesés is megkörnyékezett volna… F. Z-né Marika

2011./02.

A C s a l á d é v e 2 0 11 misék nagy lelkierőt adtak. Milyen érzés volt katekuA kamilla kicsiny, egyszerű virág. Megbújik menként a Szent Három szerényen a többi közt, nem hivalkodó. De üres lenne a rét nélküle. Sokoldalú a felNapon részt venni? Hogy használása, nélkülözhetetlen a mindennapi emlékeztek vissza rá? életünkben. O: Nagyon jó volt, mindRovatunkban olyan virágszálakat, egyéniségeket mutatunk be, akik templomunk közösségét kettőnk nevében mondhaerősítik. Akik dolgoznak értünk, a közösségüntom. Számunkra nagyon kért, mégis a háttérben maradnak, szinte látmegható volt a liturgiákon hatatlanul, egyszerűen, akár a kamilla. való részvétel. Minden ognár József és a felesége, Bognárné áldozás előtt eszembe jut az, amikor elsőRusz Orsolya először nem akarták áldozók lettünk, amikor felvettük a fehér elhinni, hogy Velük szeretnék interjút ruhát, és várakozással telve izgultunk. készíteni. Még hogy ők kamillák? Ugyan A szentségek magatokhoz vétele után már, hogy képzelem én ezt. És elmondtam, hogyan változott meg a kapcsolatotok? hogy képzelem. Mindketten katekumen- Egyáltalán megváltozott-e? J: Erősebb lett. Megváltozott a látásmódunk. Azt nem érzem, hogy ettől jobb ember lettem. O: Igen, távolabbra mutató lett a kapcsolatunk. Nekem is a látásmódom változott meg, megláttam az embereket a felszín mögött. Az nem volt kétséges, hogy szentségi házasságot köttök. A házasság, az eskü mennyiben változtatott meg benneteket? O: Úgy érzem, hogy nagyon is ként kerültek a Plébániára. Amikor a megerősítette a kapcsolatunkat. Aki azt Fájdalmas Búcsún segítőként vettek részt, gondolja, hogy csak egy papír, az ne házaOrsinak több cikke is megjelent az újság- sodjon. Az esküt csak komolyan lehet ban, a jubileumi ünnepségen tanúságot gondolni. tett a hitéről, többször vetített már szent- J: Ha az ember komolyan gondolja, sokat misén. József Úrnapján segít a sátorépí- jelent. tésnél, decemberben karácsonyfa állítás- Nem ijedtetek meg? nál, és Ő az egyik baldachinvivő. Ha J: Én nem. segítséget kér tőlük valaki, segítenek. Én O: Ijesztő ekkora döntést meghozni, de például mindig számíthatok rájuk. És komolyan gondoltuk. nemcsak azért, mert a családjukba tarto- Vannak-e konfliktusaitok? Hogyan zom, hiszen József a férjem testvére, Orsi tudjátok megoldani? Szoktatok haragpedig a sógornőm. Bár elég gyakran gal lefeküdni? beszélünk, (hetente többször is), próbál- J: Ki kell békülni minél hamarabb, főleg tam a kérdéseimet objektíven feltenni. A lefekvés előtt. Család éve alkalmából a házasságukról, O: Sokat dolgozunk, a legtöbbször a kis a szülői szerepekről, a gyermeknevelésről dolgokból tudunk a legnagyobb probléfaggattam őket. mát csinálni. Orsi már tanúságot tett a hitéről. J: Esténként el szoktuk olvasni az aznapi József, Te hogyan kerültél közelebb a szentleckét. Akkor soha nem szoktunk Jóistenhez? összeveszni. De általában akkor szoktunk Lacival beszélgettünk hitbéli kérdésekről, elmélyülni, amikor Zsolti már alszik. eljártam egyre többször templomba. O: Egyszer ez volt a böjti fogadalmunk. Persze, ebben a korban a baráti kör Zsolti születése hogyan változtatott nagyon meghatározó volt, de ebben a meg Titeket? Milyen érzés Anyának és dologban nem hatottak rám. Apának lenni? O: A felvételim előtt elmentem misére. O: Először az ember nem tudja ezt átérezUtána már minden vasárnap jártunk. Nem ni. Amíg megtalálja az ember a ritmusát, volt kérdés, nem elhatározás volt, hogy addig egy kis idő eltelik. A férjem nagyon jelentkezünk katekumennek. A vasárnapi sokat segített, főzött, mosogatott.

Mint kamilla a réten

B

2011./02.

Életünk-Nagyboldogasszony

Nagyon nagy a felelősség, az állandó kétely, hogy jól csinálom-e. A mostani korszakunkban a legnagyobb probléma: Zsolti szerelmes anyába, és apát az ellenségének látja. J: Még mindig szokni kell az apaságot. Ezt a kisembert nemcsak etetni kell, nevelni is. Mindig rácsodálkozom, hogy mit fog fel a maga szűk két évével a körülötte zajló világból. O: A lelki táplálékot mindig is nehezebb átadni, mint a testit. De törekedni kell rá. Azt mondanom se kell, hogy az interjú jó hangulatban telt. A gyerekek eljátszottak, mi pedig a földön ülve beszélgettünk. Hiába ismerem őket évek óta, most is új dolgokat tanultam tőlük. Hegede Márta

Meg t ért ek a z Ú rh o z: Balog András, Bezzeg István Pál, Bozsik János, Czipó Béláné Nagy Borbála, Cserta Istvánné Fehér Mária, Fekete Károly, Ferencz Imre, Gyulai István, Herczeg Lajos, Holló Imre Attila, Kertai Zoltánné Aranka, Misi Lászlóné Dénes Ágnes, Molnár Miklós, Nádudvari István, Nagy György, Nagy Kovács Mária, Németh Istvánné Varga Anna, Pongrácz Aranka, Surguta Éva Mária, Szén László, Szligán János, Tóth Géza, Tóth László, Varga Imre.

Keres zt s ég s zen t s ég éb en rés zes ü lt ek : Balogh Barbara Zsuzsanna, Beck Dorian Joel, Benus Tamás Ákos, Bozó Dominik, Budai Márton, Csépány Enikő, Csernyik Anna, Csörgő Mira, Dénes Benedek, Erdélyi Bence, Füleki Marcell, Imricsik Lilla, Kerek Dorina, Kerek Richárd, Kerékgyártó Emma, Kocsis Levente András, Lénárt Dominik, Lilinger Zsófia, Maka Hunor István, Matiny Bettina, Nagy Nóra, Nádudvari Janka, Radics Dániel, Sándor Marcell, Simon Martin, Simon Mirjam, Szabó Gergő Csongor, Torma Péter, Törő Barnabás, Váradi Balázs Edmund, Varga Ottó, Zuber Dániel. Házas s ágot k öt öt t ek : Csefán Gábor – Lehotai Annamária, Bene Krisztián – Ferencz Katalin, Almási Kornél – Pál Katalin.

7.

A C s a l á d é v e 2 0 11

J A

úlius 31 - aug. 4 (v.–cs.): gumicsizmás lelkigyakorlat – lelkigyakorlat kamaszoknak ugusztus 2. kedd: Angyalos Boldogasszony (Porciunkula) ünnepe – a ferences templomokban teljes búcsú nyerhető Aug. 11. (cs.): Assisi Szent Klára ünnepe Aug. 13-14 (sz.-v.) gyalogos zarándoklat Mátraverebély-Szentkútra Aug. 15. (h.): Nagyboldogasszony, parancsolt ünnep (szentmisék: 7.00; 10.30; 18.00) Aug. 16. kedd 18.00: A Rókus kápolna búcsúja (Vak Bottyán Szakközépiskola udvarán) Aug. 20. (szo.): Szent István király ünnepe (szentmisék: 7.00; 10.30; 18.00) Aug. 21. vasárnap búcsú Felsővároson Aug. 22 hétfő: (1904-ben) este égett le a ferences templom és a kolostor Gyöngyös déli részével együtt – az esti mise után harangozás zeptember 3. szombat 11.00: Sztreha Egyed, Komáromi Jób és Rompos Norbert örökfogadalma Pasaréten Szept. 11. vasárnap: Veni Sancte – tanévkezdő szentmise Szept. 22-23: (cs.-p.): 18.00 szentmise keretében a búcsúra való felkészítő szentbeszéd – Kálmán Peregrin ferences atya, a Mátraverebély-szentkúti Nemzeti Kegyhely igazgatója Szept. 25 (szo.): Fájdalmas Szűzanya búcsú – a hordozható Mária-szobrok országos találkozója, 16.30 gyóntatás, 18.00 ünnepi szentmise – főcelebráns: P. Kálmán Peregrin OFM, gyertyás körmenet, 19.30 hívek imaórája, 20.30 ünnepi zsolozsma, 21.30 csendes imaóra (a templom egész éjjel nyitva), 24.00 szentmise az elhunytakért Szept. 26 vasárnap: Fájdalmas Szűzanya búcsú – a hordozható Mária-szobrok országos találkozója6.00 reggeli zsolozsma7.00 szentmise8.30 „beköszöntés” a hordozható Mária-szobrokkal10.00 ünnepi szentmise a szabadtéri oltárnál – főcelebráns: Dr. Barsi Balázs ferences atya, körmenet

S

Gyöngyös belvárosában 12.30 Gyöngyösi Úrangyala17.30 Loretói litánia18.00 búcsúzáró szentmise Okt. 1-3 (szo.-h.): Szent Ferenc atyánk ünnepére felkészítő szentbeszéd sorozat (Triduum) az esti szentmisék keretében Okt. 3. hétfő: az esti szentmise után megemlékezünk Szent Ferenc atyánk boldog haláláról, tranzitusáról. Okt. 7. péntek, 17.00: Magyarok Nagyasszony ünnepe – Mátraházai kápolna búcsúja Okt. 9. (v.): 10.30: Mátraházai kápolna búcsúja Okt. 15. szombat: Barangolás a Mátrában (plébániai kirándulás) ovember hónapban az esti szentmiséket elhunyt szeretteinkért mutatjuk be. Használjuk ki a lehetőséget, hogy 30 napon keresztül szentmisében imádkozunk értük. Elhunytjaink nevét írjuk fel a templomban található lapocskákra, és helyezzük el a Szent Ferenc oltár előtti gyűjtőládában! Nov. 1. (k.): 15.00 Közös imádság és sírkőmegáldás az Alsóvárosi és a Gyöngyöspüspöki temetőben, 17.00 Püspökiben: szentmise elhunyt szeretteinkért, a szentmise végén nagy Libera, 18.00 szentmise elhunyt szeretteinkért, a szentmise végén nagy Libera nov. 2. szerda: 7.00 szentmise elhunyt szeretteinkért, a szentmise végén nagy Libera nov. 13. szombat: Barangolás a Mátrában (plébániai kirándulás) nov. 19. (sz.): Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepe 18.00 szentmise elhunyt jótevőkért19.00 jótékonysági hangverseny (Máltai Szeretetszolgálat) nov. 20. vasárnap: Szent Cecília, az egyházzene védőszentje 18.00 megemlékezés az énekkar elhunyt tagjairól (latin nyelvű szentmise a nagykórus közreműködésével) nov. 24. csütörtök: Ferences halottak napja7.00 megemlékezés a ferences rend elhunytjairól

N

ÉLETÜNK 2011/2. szám Kiadja, szerkeszti és tördeli: G y ö n g y ö s i F e r e n c e s Te m p l o m Felelős kiadó: fr. Kárpáti Kázmér ofm Cím: 3200 Gyöngyös, Barátok tere 2. Telefon/Fax: (37) 311-971 E-mail: [email protected] Honlap: www.gyongyos.ofm.hu Szerkesztői e-mail: [email protected]

8.

nov. 26. (sz.) 9-12 óráig adventi koszorúkészítés, lelkinap a gyerekeknek nov. 27. Advent első vasárnapja, az egyházi év kezdete. Állandó programok: minden hétköznap 6.30-kor és 18.30-kor énekes zsolozsma a szerzetesekkel a templomban (kiv. elsőpéntek reggel, és szombatonként este) Görög katolikus szentmise: minden hónap második és utolsó szombatján 10 órától Minden hónap első vasárnapján a templomban délután fél 4-től 5 óráig elimádkozzuk a teljes rózsafüzért, 5 órától szentségimádás, majd a Rózsafüzér Társulat titokcseréje. A hónap többi vasárnapján délután 4-től fél 6-ig elimádkozzuk a teljes rózsafüzért, utána litániát tartunk. Minden első csütörtökön 16.30-kor szentségimádás a Jézus Szíve Család vezetésével. Minden első pénteken a reggeli szentmise után elimádkozzuk a Jézus Szíve litániát. A nap folyamán fölkeressük a bejelentett betegeket. Minden hónap első szombatján a reggeli szentmise után papi és szerzetesi hivatásokért imádkozunk. A Ferences Világi Rend Közössége imaórát tart minden hónap első hétfőjén 17.00 órától a templomban; illetve rendi gyűlést tart a hónap harmadik hétfőjén 15.00 órától. A Szent Erzsébet Karitász csoport fogadóórája minden hétfőn 16-17 óráig van. Gyűlést tart minden hónap utolsó szombatján 16 órakor. A Szent Mónika Közösség imaórát tart minden hónap 27-én 16.30-kor a tanácsteremben. A baba-mama klub kedden és pénteken fél 10-től várja az érdeklődőket. Nyitvatartás: Plébánia Iroda: H é t f ő - P é n t e k 8.00-12.00; 16.00-18.00 Porta: Hétfő-Vasárnap 7.00 - 19.00

Szentmisék rendje: vasárnap: 7.00; 9.00; 10.30; 18.00 hétköznap: 7.00 és 18.00 Gyöngyöspüspöki: vasárnap 9.00 Mátraházán: vasárnap: 10.30

SZERKESZTŐSÉG: Főszerkesztő: Hegede Márta; Tördelő-szerkesztő: Lehotai Gusztáv; Fotó-szerkesztő: Hegede László Szerkesztők: fr.Szász Zsombor ofm, Lehotai Katalin, Török Julianna, Hegedűs Ádám, fr.Kis Kornél. Nyomdai munkák: Konturs Nyomdaipari Kft. Megjelenik évente 4 alkalommal, 600 példányban. A Gyöngyösi Ferences Egyházközség támogatásával

Életünk-Nagyboldogasszony

2011./02.