új ifjúsáki szemle II. ÉVFOLYAM 2. SZÁM

új ifjúsáki szemle

IFJÚSÁGELMÉLETI F O LY Ó I RAT

I I . É V F O LY A M 2 . S Z Á M 2004 NYÁR WWW.UISZ.HU

Szerkesztõbizottság Bíró Endre Bodor Tibor Földes György Gábor Kálmán Gazsó Ferenc Hunyady György Kozma Tamás Spéder Zsolt Stumpf István

Szerkesztõség Társfõszerkesztõk Lapigazgató

Bauer Béla Nagy Ádám Németh István

Rovatok Ifjúsági közélet Beke Márton Garas Ildikó Komássy Ákos Kucsera Tamás Gergely Ifjúság és társadalom Beke Pál Nagy Marianna Nyitrai Imre Szentirmai Judit Ifjúság és környezet Csata Zsombor Diósi Pál Kölcseyné Balázs Mária Életmód-élethelyzet Kovács Szilvia Szabó András Tibori Timea Vajda Zsuzsa Kitekintés Bíró Edith On-line szerkesztõ Demeter Bence

www.uisz.hu Kiadja az Új Mandátum Kiadó

Lapterv

Petrovics Iván

E számunkat

Pecsics Mária fotói díszítik.

Felelõs kiadó Olvasószerkesztõ

Németh István Nemeskéry Artúr

Szerkesztõség: 1149 Budapest, Fráter György tér 11. Tel./fax: (+36–1) 221–0951, 221–8099 E-mail: [email protected] A lappal kapcsolatos észrevételeket a [email protected] címre várjuk. ISSN 1785–1289

Támogatóink

Szabad Sajtó Alapítvány

Tartalom Körkérdés

Életmód–élethelyzet

Milyen lesz unokáink Európája /

P e t r i G á b o r – Ve r d e s Ta m á s

3

Az ifjúságpolitika és a súlyosan, halmozottan fogyatékos fiatalok /

121

Ifjúsági közélet

Fábián Róbert

Földi László

Az állami gondoskodásban élõ fiatalok

Nemzetközi ifjúsági kapcsolatok Magyarországon a rendszerváltás óta /

szerhasználata és egészségmagatartása /

Rácz Gábor

Kitekintés

Nemzetközi ifjúsági kapcsolatok a rendszerváltás hajnalán /

132

35

Lendvai Dóra

44

Ne szeresd a túlságosan gyors sikert – Interjú Halász Judittal /

153

Ifjúság és társadalom

Balogh Lídia

Kálmán Miklós

A „bolognai folyamat” – Recenzió /

Gyermekek és fiatalok

Bacsák Nóra–Molnár Zsuzsanna

az európai Budapesten /

159

Az osztrák ifjúság – értékvizsgálat

51

Molnár Péter–Nováky Erzsébet–

(1990–2000 között) összefoglalója /

161

Va s s Z o l t á n Európai fiatalok lehetõségei és kihívásai az egységes Európában /

Olvasói tükör

70

Barna Viktor A települési gyermek- és ifjúsági önkormányzat

Ifjúság és környezet

mint az ifjúság helyi politizálásának

Susánszky Éva–Szántó Zsuzsa

egy lehetséges színtere /

Fiatalok egészség-jövõképe /

91

Lampl Zsuzsanna

Szerzõink /

A magyar és szlovák fiatalok egészségkárosító és egészségvédõ szokásai / Szabó Béla Az erdélyi középiskolások egészségi állapotáról /

108

Diósi Pál Kockázatvállalás a Zuglóban élõ fiatal felnõttek életmódjában /

112

100

178

167

Lapunk két részbõl áll. Az állandó rovatok mellett minden számban tematikus kérdést teszünk fel az ifjúságügyben érdekelt véleményformálóknak (amennyiben Ön is kíván a következõ kérdésre válszolni, kérjük jelezze ezt a www.uisz.hu oldalon, ahol megtalálja már a következõ számban megjelenõ, megfogalmazott tematikus kérdést is). E számunkban felvetett probléma így hangzott: „Milyen lesz unokáink Európája?” A válasz mûfaja, stílusa, terjedelme, nem volt kötött (a pár sortól a tanulmányig vártuk és közöljük azokat), ahogy a kérdést tartalmilag, tematikusan sem szûkítettük tovább: kifejezetten azt kértük válaszadóinktól, hogy engedjék szabadon képzelõerejüket. Kérjük az Olvasót: kezelje olyan befogadóan a válaszokat, amilyen kreatívan és sokszínûen a reflexiók közelítik meg a témát. A szerkesztõk

Véleménynyilvánítók 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15.

4

Hiller István, a nemzeti kulturális örökség minisztere Árvai Mara Juhász Lilla, politológus Ligeti György–Fellegi Borbála Szelényi Lajos, képzõmûvész Fábián Dalma–Gáspár Miklós Farkas Éva, programfelelõs, Kamaszparlament Büki Péter, szociálpolitikus Dabis Balázs Silvius Szelényi Zoltán Rapi István, igazgató, XIII. kerületi Iránytû Ifjúsági Információs és Tanácsadó Iroda Schlapay János, publicista Kulcsár-Szabó Zoltán, adjunktus, ELTE Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék Juhász Balázs, ügyvezetõ, Napfolt Mûvek Görgey Gábor, volt kulturális miniszter


2004 / nyár

Körkérdés Milyen lesz unokáink Európája? Hiller István a nemzeti kulturális örökség minisztere

Az európai kultúra nem állítható be úgy, mint egy fénykép, mint egy statikus állapot, hanem kizárólag mozgásában, ívében, változásában és fejlõdésében ragadható meg. És ebben rejlik a lényege! A szerves fejlõdésben, állandó változásban és formálódásban tér el minden más, a világ civilizációját meghatározó kultúrától. Nem szakítható el mindattól, amit most már – velünk együtt – az uniót alkotó valamennyi nemzet vall a jelenben, attól a folyamattól, ami évszázados, évezredes múlt, ami kulturális örökség. Nincs jövõ múlt nélkül. Régi-új történelmünk során a gondolatainkban és a kultúránkban mindig is Európa része voltunk, mostantól pedig már szervezetileg és politikailag is idetartozunk. Helyes gondolat, hogy az Európai Unión belül a tagok a kultúra ügyét nemzeti hatáskörben hagyják, ugyanakkor több gondot kell fordítanunk az európai kultúra egységének feltárására és ápolására. Ennek feltárása és továbbvitele éppúgy történhet az anyanyelv ápolása révén, mint ahogy történhet a legmodernebb

technikával, például a filmmûvészet vagy a digitalizáció segítségével. Rendelkezünk egy sajátos közép-európai, egy sajátos magyar gondolkodásmóddal, tehetséggel és szorgalommal és ezt bevinni a közösségbe, úgy gondolom érték és haszon. Az Európai Unió akkor gazdagodik velünk és mi akkor leszünk gazdagabbak az unió tagjaként, ha egyik oldalról azonosság képességünket és alkalmazkodó képességünket, másik oldalról az alakító erõt és kreativitást együtt tudjuk alkalmazni és gyakorolni. Az az évszázados siker, amely Magyarország történetében csak akkor tudott megvalósulni, ha európaiság és magyarság egysége nemcsak az eszmék, hanem a gyakorlat síkján is teret nyert, most az unión belül új lehetõséget és kereteket kap. Kihívást és lehetõségeket látok abban a sokszínûségben, amivel a bõvítés során valamennyien gazdagodunk. Úgy gondolom, jól kell élni vele. Ennek felismerésében a kultúra nem egyszerûen csak fénykép, nem egyszerûen csak rögzült állókép, hanem egy színes mozi, ahol a padsorokban ülõk közül kiemelt felelõsség hárul a szigorúan kritikus, tehetséges és haladó magyar ifjúságra.

Körkérdés Árvai Mara „Az Unió országainak összefogásával megszüntetik és végképp eltörlik a terrorizmust.” – hangzott el március 20-án, a Szegedi Ifjúsági Ház Helyi Ifjúsági Szolgáltató Irodája által szervezett Interkulturális tréningen. Természetesen azonnal érkezett egy cáfolat, miszerint Spanyolország most is az Európai Unió tagja, mégis Madridban robbant az a bomba! A tréning célja az Ifjúság 2000–2006 programjai közül az elsõ három alprogram, a Fiatalok Európáért, az Európai Önkéntes Szolgálat és az Ifjúsági kezdeményezések bemutatása volt. A tréning két napja alatt önismereti, kommunikációs, konfliktuskezelési és interkulturális játékok segítségével a 15 és 25 év közötti résztvevõk jobb önismerettel közelebb kerültek az Európai Uniós eszmék megértéséhez és lehetõségeik kihasználásához. Az elméleti tudnivalók mellett nagy hangsúlyt kapott a gyakorlati képzés, ahol a fiatalok kreativitására, kezdeményezõkészségére, ötleteire, és fantáziájára volt a legnagyobb szükség. A nagyon is aktuális vitát az az interkulturális játék váltotta ki, melynek keretében a 16 fiatal kiscsoportokban arra a kérdésre kereste a választ, hogy Milyen lesz unokáink európai uniója. Negyed órát kaptak, hogy megvitassák egymás között ezt a kérdést, mindenki elmondhassa a véleményét, meglátását, reményeit. Mind a négy csoport kapott tollakat, ceruzát, zsírkrétát, papírokat, és nekiálltak a közös alkotásnak. Az idõ leteltével minden csoport egyik tagja kiragasztotta a mûvet, és elmondta a közösen meghozott döntést, a választ. Az elsõ csoport két részre osztotta a véleményét. A témát pozitív és negatív oldalról is körüljárták. Úgy vélték, hogy hazánkban a gazdaság unokáink életében már végre stabil lesz, az életszínvonal emelkedik, a külföldi lehetõségek, úgymint munkavállalás és egyetemek már természetes velejárói lesznek az életnek. Elég pesszimistán álltak hozzá viszont a magyar identitástudathoz, ami szerintük az idõ múlásával egyre jobban csökkenni fog. A csoporton belül egy vita is kialakult. Néhányan úgy gondolták, hogy az oktatás színvonala jobb lesz, mivel a taneszközök ja-

6


2004 / nyár

vulni fognak. A csoport másik fele viszont úgy vélekedett, Magyarországon már most csökken az oktatás színvonala, és ez csak romlani fog. Így két oszlopot rajzoltak, amin feltüntették az ellentmondást. A második csoport két variációt tudott elképzelni, mivel a tagok nem tudták teljes mértékben meggyõzni egymást. Az egyik vélemény szerint kezdeti nehézségek biztosan lesznek a csatlakozás után, de az unokáik talán sokkal jobban fogják érezni ennek a pozitív oldalát, mint õk. A másik fél szerint minden gördülékenyen fog mûködni már a kezdetekkor és az unokáik ebbe születnek bele. Azonban õk sem voltak túl biztosak ebben a kijelentésükben, így halkan hozzátették, hogy igazán nem hisznek ebben. A csoport mégis konszenzusra jutott, összegzésük úgy hangzott, hogy az unokáiknak mindenképp már csak jobb lehet, hála az elõdeiknek. Ahogy a fiatalok fogalmaztak: Tehát a mi kezünkben van a jövõjük. A harmadik csoport képviselõje kiforrott véleményt tudott prezentálni. Szerintük kevesebb lesz a munkanélküliség, a gazdaság fejlõdik, megszûnik a terrorizmus, elõtérbe kerül a környezetvédelem, egységes, magas színtû oktatás lesz, erõs lesz az euró, színes lesz a kultúra, és minõségi egészségügyünk lesz. Miután a bemutatás elhangzott, az elsõ kérdés azonnal a terrorizmus megszûnésére vonatkozott. Mivel a madridi vonatmerénylet visszhangja még mindenkiben elég erõteljesen élt, így a téma nagyon aktuálissá vált. A többség sajnos nem értett egyet a csoport derûlátó kijelentésével, hiszen Madrid egy európai uniós tagállam fõvárosa, viszont némi reményt azért láttak a béke kialakulására. Hiszen az EU egyik alappillére a tolerancia, esélyegyenlõség, egymás kultúrájának megismerése, és tisztelete. Ha ezek az alapfogalmak unokáink korára már nem csak szépen csengõ szavak lesznek, hanem valós tartalmuk, és gyakorlati jelentésük is, akkor talán beszélhetünk a terrorizmus megszûnésérõl. Viszont ez egy nagyon hosszú és göröngyös út, ami még néhol aknákat rejt. Mostanában a világbéke szónak már nagyon távoli, sõt szinte éteri jelentése van. A résztvevõk bíznak benne, hogy legalább unokáik életében az eu-

Körkérdés rópai unió polgárai számára a béke szónak valós jelentése lesz. Az utolsó csoport meglátásai szinkronban álltak az elõttük lévõvel. Szerintük megszûnnek az elõítéletek, csökken a munkanélküliség, unokáik számára tényleg a lehetõségek tág köre vár, talán a környezetvédelem is nagyobb hangsúlyt kap, a fõ pénznem az euró lesz és erõsödik a nemzeti öntudat. A nemzeti identitástudat körül szintén kisebb vita alakult ki. Az elsõ csoport tagjai ehhez a kijelentéshez pesszimistán álltak hozzá. Végül sikerült megállapodniuk abban, hogy a nemzeti öntudat erõsebb lesz, mint manapság. A fiatalok szerint a hazai társadalom nagy része semmi jelentõséget nem tulajdonít a hazafias érzelmeknek, egy kisebb része pedig túlzásba viszi azt. A vitát egy újabb játékkal oldottuk meg. A feladat az volt, hogy mindenki rajzolja le, mit jelent számára magyarnak lenni. A rajzok bemutatása és magyarázata után, a fiatalok rájöttek, mennyire mélyen van bennük a nemzeti öntudat még a legkisebb megnyilvánulásukban is. Hiszen magyarnak születtek, itt nõttek fel, ennek a társadalomnak az írott és íratlan szabályai szerint élik az életüket. Nekik ez a természetes, mint ahogy egy olasznak az olasz, egy finnek a finn és egy franciának a francia életstílus. Ezért vagyunk mind egyformák, és mégis mások. Minden nemzet számára fontos az identitástudat és minden nemzet számára fontos, hogy ezt mások tiszteletben tartsák. Errõl szólt 2004. március 19–20-án Szegeden az Interkulturális tréning. A résztvevõ fiatalok azzal fejezték be, hogy nem csak az unokáik számára lesz jobb az Európai Unióban, hanem õk is a lehetõ legjobbá akarják tenni saját maguk számára. s

Juhász Lilla politológus

Unokáink már érteni fogják? A 2004. június 13-ra kitûzött választáson döntést hozunk arról, kik képviselik Magyarországot az Európai Parlamentben. Felmerül a kérdés: értjük-e a csatlakozással lezajlott folyamatokat, tudjuk-e milyen jelentõsége van annak,

7

hogy kiket választunk Európai Parlamenti képviselõnek? Érezzük-e minden porcikánkkal, hogy itt és most nem pusztán saját sorsunk felett döntünk, hanem meghatározzuk azt is, hol fog a jövõ nemzedéke helyet foglalni az egységes Európában. Az alábbiakban a jelenlegi közélet bemutatása mellett a jövõ nemzedék szempontjából várható forgatókönyvek meghatározására is kísérletet teszek. Rövid távú érdekeket hajszoló, egymással szemben bizalmatlan, éppen ezért összefogásra képtelen, jelentéktelen viták mocsarában megfeneklett, utat tévesztett, fragmentált politikai elit két nagy blokkra osztható: a múltba révedõ, a trianoni sokkot kiheverni nem tudó, az utcai politizálástól sem visszariadó, sokszor antidemokratikus éllel jellemezhetõ ellenzékre, valamint a Janus-arcú, egyszerre cselekvõképtelen, arctalan és egyszerre durván beavatkozó mindenható kormányzópártra. A politika pontosan leképezi a társadalomban zajló folyamatokat: egyszerre kiált az állampolgárok többsége szolgáltató és paternalista államért, elfogadja a beruházás-csökkenésre irányuló Draskovics-csomagot, a kormányzat erõszakos beavatkozását a gyógyszerpiac folyamataiba, ahogyan legfõbb diskurzusnak tartja, a „mibõl van a hadügyminiszter úrnak háza?”- típusú kérdéseket. Nem kizárólag magyar sajátosság azonban a késõbbi generációk érdekeinek figyelmen kívül hagyása, a nemzeti összefogást igénylõ vagy több országot érintõ ügyek belpolitikai vitává zsugorítása. Valamennyi Visegrádi ország elutasította a közép-kelet európai régió együttes fellépésének lehetõségét, inkább a nacionalista és sérelmi politizálást választva, az egymásra licitálást tûzték zászlajukra. Az összefogás hiánya természetesen lényegesen rosszabb alkupozíciót eredményezett valamennyi ország számára Brüsszellel szemben. A leginkább kínzó kérdés tehát, lehet-e a szocializmusban nevelkedett, a kiskapuk és szélsõséges individualizmus jegyeit és értékrendjeit magunkban hordozó, az autoriter rendszer által kiskorúságba taszított polgárokkal új államot alapítani. Megérthetik-e a szellemi tõke egyesítése, az összefogás gondolatát közvetítõ Európai Közösség üzenetét. Popper Péter pszichológus gondolatával élve

2004 / nyár


7

Körkérdés és továbbfûzve azt, talán Mózesnek volt igaza, aki 40 évig bolyongott a sivatagban az egyiptomi rabszolgasorból kiszakított zsidókkal az új állam megalapítása elõtt. Ez a gondolat egyszerre jelent „igen”-t és „nem”-et a feltett kérdésre, hiszen két, egymással ellentétes tartalmú üzenetet közvetít. Egyrészt az ország képtelen a szemléletváltásra, rajtunk már csak generációváltás segíthet. Másrészt, elegendõ lehet a szemléletváltás, hiszen az Európai Unió által is támogatott mobilizáció, a kultúrák közötti párbeszédet, a legjobb gyakorlatok megismerését, újfajta szemléletmód, nyelv elsajátítását jelenti, amit kiszakadva a megszokott környezetbõl külföldi utak alatt sajátíthat el az állampolgár. Hazatérve tehát egy versenyképesebb gazdaság, társadalom kialakításának tevékeny szereplõjévé válhat, ahogy azt Széchenyi István szerepvállalása is példázza az 1830-as évek elején. Egyetlen képletbe rendezve a negatív örökség meghatározó szerepét, az útválasztásokat, a 2004-re kialakult közállapotot, több lehetséges forgatókönyv képe is felvetõdik: A negatív forgatókönyv szerint, a nemzeti összefogás minimumára sem törekvõ politikai pártok hatására a jövõ generációit még inkább a politikai apátia, a közéleti nihilizmus és a befelé fordulás jellemzi majd. A vészjósló jelek már napjainkban jelentkeznek: a társadalom politikai élet iránti érdektelensége folyamatosan növekszik, elutasítja azt a politikát amely csak a feketét és a fehéret ismeri, egyik oldalról információözönt zúdít az állampolgárokra, ám lényeges kérdésekben mélyen hallgat, ami növeli a bizonytalanság, tanácstalanság, kiszolgáltatottság érzetét az emberekben. Hiszem azonban, hogy a pozitív irányba történõ elmozdulás valósul majd meg, így Friedrich Dürrenmatt kijelentését tartom helytállónak: „Soha ne adjuk föl a világot olyannak elképzelni, ahogyan az a legértelmesebb volna”. A jelenlegi mélypont tehát csak átmeneti állapot, unokáink tanulnak hibáinkból. A mindenáron múltba révedés helyett pedig a negatív példákból igyekeznek tanulni, megértik a máig érvénnyel bíró pozitív üzenetek, például a klebelsbergi hagyományok fontosságát, mely arra tanít, hogy a

8


2004 / nyár

prioritások meghatározásakor a következõ nemzedékek igényeit kell figyelembe venni, és a jövõ felé tekintve, hosszú távú stratégiákban gondolkodnak majd, újra tartalommal megtöltve a közérdek, közjó és bizalom fogalmát. A mai 14–17 éves korosztályt számos elõjel arra predesztinálja, hogy képes lesz meghaladni elõdei partikuláris, negatív tradíciókra épülõ felfogását, ezáltal pozitív örökséget is hátrahagyva majd a késõbbi generációk számára. Az információs és kommunikációs eszközök rendszeres használatával, online közösségek létrehozásával már jócskán megelõzték a pedagógusokat, akik még mindig nem nyitottak az információs és kommunikációs eszközökön alapuló oktatás bevezetésére. Ez nagy segítség lehet a nyelvtanulásban is, különösen az angol elsajátításában, mely egyre nagyobb szerepet játszik az Európai Közösség életében. A fejlõdés, amit a 14–17 éves korosztály bejár napjainkban azt sejteteti, hogy unokáink és a késõbbi generációk már érteni fogják, hogy egy kis állam, mint Magyarország egyetlen lehetõsége tudásának kiaknázásában rejlik. Az Európai Unió által kínálta lehetõségeket másképp hasyn’lta fel Görögország és másképp Írország, a fejlettség, versenyképesség jelenleg két ellentétes pólusán álló állam. A magyar társdalom, a politikai elit eddig a „görög utat” választotta. Az uniós politika immelámmal való teljesítése, a közpénzek elszórása, a versenyképesség zálogát jelentõ kulcságazatok mögül hiányzó politikai prioritás, a problémák – mint roma kérdés, agrárszektor – puszta felszíni kezelése is ezt példázza. A „görög út” hosszú távon zsákutcába vezet, az „ír példa” választása új értékrend melletti elkötelezettséget is sugall: egy ásványkincsekben szegény, földrajzilag nem a centrumhoz tartozó ország is válhat hatalommá, méghozzá tudáshatalommá. Irányt váltani soha nem késõ és a közérdek szempontjából elkerülhetetlen fontosságú is. Ez azonban még hosszú tanulási folyamatot, szemléletváltást feltételez és a képesség elsajátítását a kínálkozó lehetõségek felhasználására. Csak remélhetjük, hogy az elsõ lépéseket nem unokáink fogják megtenni. s

Körkérdés Ligeti György–Fellegi Borbála

Fegyelem az iskolában Írásunk egy olyan szociológiai kutatás összefoglalásának részlete, mely a hátrányos helyzetû tanulók és szüleik oktatási jogainak érvényesülését és sérülését volt hivatott feltárni. A kutatás az Oktatási Jogok Biztosának Hivatala megbízásából készült. A Kurt Lewin Alapítvány a 2002–2003-as tanév során az egész országra kiterjedõ kutatást végzett Hátrányos helyzetûek a közoktatásban címmel. A vizsgálat célja az volt, hogy feltárásra kerüljenek a közoktatásban tapasztalható, a hátrányos helyzetû tanulókat érintõ jogalkalmazási visszásságok. A kutatás pillanatfelvételt kívánt készíteni a mai magyarországi oktatásról, a pedagógusok, iskolavezetõk, helyi döntéshozók, valamint szülõk helyzetérõl és attitûdjeirõl azzal a szándékkal, hogy ismertté váljanak olyan gyakorlatok is, melyek a hátrányos helyzetû tanulók iskolai integrációját, végeredményben pedig az oktatási intézmények jogszerû mûködését elõsegítik. A kutatás országos reprezentatív kérdõíves adatfelvételen, valamint interjúkon és résztvevõ-megfigyeléseken alapszik. A kérdõíves vizsgálat során 1 464 általános iskolai pedagógust kérdeztünk meg személyesen. A körülbelül 110 interjú pedig a tanárokat, iskolaigazgatókat, szülõket, valamint polgármestereket, rendõröket, helyi egyházi vezetõket, a szociális szférában dolgozókat és a gyermekvédelem munkatársait érintette. Kutatásunk küldetésének azt tartjuk, hogy ne csak leírásra kerüljenek az oktatás terén tapasztalható jelenségek és visszásságok, hanem azok háttérokait is feltárjuk. A vizsgálati terepen dolgozó-tanuló-élõ emberek megközelítésekor azok motivációinak és helyzetének megértésére törekedtünk, ezért szembetalálkozva a jogszerûtlen gyakorlatokkal célunk nem valamiféle ellenség vagy bûnbak megnevezése volt. Azt akarjuk, hogy munkánk nyomán a közoktatás hétköznapjaiban dolgozó pedagógusok, a közoktatás irányításáért felelõs szakemberek minél szélesebb köre a hátrányos helyzetû tanulók társadalmi integrációja mellé álljon.

Helyzetkép – problémák Az alábbi fejezetben saját empirikus kutatásunk alapján bemutatjuk, milyen módon érvényesülnek a tanulók, pedagógusok és szülõk (röviden iskolapolgárok) jogai a közoktatásban, milyen okok húzódnak meg a jogsértések hátterében. A fejezet a hátrányos helyzetû tanulók szemszögébõl tekint a közoktatás világára. A magyarországi és nemzetközi kutatások az elmúlt években bõségesen rávilágítottak arra, milyen pedagógiai, intézményszervezési, szemléletbeli és más társadalmi problémák húzódnak meg az iskolai esélyegyenlõség megteremtése mögött, illetve miképpen játszik szerepet az oktatás a társadalmi integráció folyamatában. A kutatás tíz hónapja során nem állhatott módunkban az ország összes közoktatási intézményének, valamint az óvodákat-iskolákat körülölelõ intézmények meglátogatására, csak korlátozott számú helyen sikerült mélyfúrást végeznünk. Ettõl függetlenül úgy gondoljuk, az alábbiakban leírtak kisebb megkötésekkel igaznak tekinthetõek az egész magyarországi közoktatásra nézve. Vizsgálatunk során mindvégig folyamatosan tanúi lehettünk annak, hogy az iskola világára is igaz: az egyik társadalmi kényszer szüli a másikat, az egyik jogsértés eredménye egy másik jogsértés. Sokkal egyszerûbb lenne a helyzet, ha módunkban állna valamiféle hypertext segítségével hálózatszerûen összekapcsolni a különbözõ témákat, a felmerülõ kérdésekre és igényekre adott helyi válaszokat. Végül: akármilyen megállapításokra jusson is egy, a miénkhez hasonló zárótamulmány, már maga az a tény üzenettel bír, hogy kutatók az iskola világát a törvények szemszögébõl vizsgálják. Társadalmunk most kezd hozzászokni ahhoz, hogy a jogszabályok az iskolát tekintve is irányadóak, s azokat minden szereplõnek be kell tartania – válogatás nélkül. A jogszabályok közül válogatni nem lehet aszerint, hogy valamely érintettnek annak rendelkezései megfelelõek vagy sem. Ahogyan a magyar intézményrendszer, úgy a közoktatás világa is ezekben az években tanulja, hogy a törvények – így a Közoktatási Törvény – mindenki joga. Kivétel nélkül.

2004 / nyár


9

Körkérdés Fegyelem, iskola- és óvodalátogatás, hiányzás Azért a társadalmi fegyelem nagyon fellazult az utóbbi idõkben: ez a munkanélküliség, ez a szabad élet. A gyerekekre is rávetíti. Ahol a szülõ fegyelmezetlen, ott a gyerek is az lesz. Sok iskola panaszkodik, hogy nagyon problémásak a gyerekek, nincs már az az álomosztály, hogy a kisgyerekek megülnek, szót fogadnak a tanító néninek, micsoda presztízse van. És ha még hozzájönnek azok, akik még ezt megnehezítik, akkor tényleg nehezen tudnak velük bánni. Tehát itt nem élezném ki arra, hogy cigányság, hanem a szociálisan lemaradó réteg az egy óriási gond. Mert õk nem kapják meg otthon azt a nevelést, amivel tudnának beilleszkedni. (Egy gyógypedagógiai szakértõi bizottság munkatársa)

Interjúalanyunk mondatai jól megvilágítják sokak attitûdjeit, amikor burkoltan szembeállítja a kádári évtizedek viszonylagos biztonságát és tekintélyelvû társadalomszervezési módját a rendszerváltás óta megszületett liberális jogállammal és a piacgazdaság szülte létbizonytalansággal, illetve az alacsony szociális ellátással. A pedagógusok, illetve a közoktatást körülvevõ intézményrendszerben foglalkoztatottak egy része a fegyelmet, pontosabban a külsõségekben tapasztalható fegyelmet hiányolja: „a kisgyerekek megülnek, szót fogadnak a tanító néninek” – nyilatkozza. Kt., 19. § (7) A pedagógus alapvetõ feladata a rábízott gyermekek, tanulók nevelése, tanítása. Ezzel összefüggésben kötelessége különösen, hogy a) nevelõ és oktató tevékenysége keretében gondoskodjon a gyermek, tanuló testi épségének megóvásáról, erkölcsi védelmérõl, személyiségének fejlõdésérõl, továbbá az ismereteket tárgyilagosan és többoldalúan közvetítse.

Vizsgálatunk során egyetlen olyan intézményben jártunk, ahol megbizonyosodhattunk arról, hogy a gyermekek testi fenyítése része a mûködõ pedagógiai gyakorlatnak. Ebben az intézményben a szemtanúi lehettünk annak, hogy az iskolaigazgató megpofozott egy tanulót.

10


2004 / nyár

Zavar, ha nem törõdik a szülõ a gyerekkel, nagyon zavar, ha nem jön el szülõi értekezletre, kijelenthetem tanúk elõtt, hogy amíg elsõ osztályos a gyerek, addig törõdik, de már harmadik osztályos korában nem. Utána már nagyon-nagyon színesen kell a pedagógusnak kezelnie a gyereket is meg a szülõt is, hogy kézben tudja tartani. Nagyon nehéz, hogy… jó, hogy a falu lámpása a pedagógus. A másik az, hogy ma a szülõk nem nevelik a gyerekeket, hanem majmolják. Ha valami probléma van, és akkor nekiesnek a pedagógusnak, ajtóstul… A gyerek mond valamit otthon, ami neki elõnyös, és be az iskolába, és elkezd ordítani. De ez egész Magyarországon van így. Nem a gyereket veszik elõ, hanem a pedagógust. Kivettek a pedagógus kezébõl minden fegyvert. Jó, rendben van: tiltsák be a verést, de akkor ne adjanak a szülõ kezébe vérszemet. Ez mindig zavart. Jó, nem kell megverni a gyereket, de a törvények azért inkább szólhatnának a pedagógus mellett is. Jobban. Valami fegyvert adni a pedagógus kezébe is, hogy ha a gyerek nem úgy tanul, vagy viselkedik. (Diákot megpofozó iskolaigazgató)

Nincsenek egyedül azon pedagógusok, akik a pedagógiailag helyeselhetõ pofont szívesen alkalmaznák, ha a törvény ezt külön nem tiltaná. Interjúalanyaink közül többen vannak olyanok, akik azt gondolják, hogy noha a törvény kifejezetten tiltja a testi fenyítést az iskolában, ha az pedagógiailag indokolható, meg kell tenni. Ez pedig interjúalanyaink jogtudatosságának hiányát és nem autoriter mivoltát jelzi. Már lassan van olyan gyerek, akit nem lehet fegyelmezni, hanem elõ kell venni a pszichológiát, kikotorni a kincsesládából, elõvenni olyat, hogy ne sértsem meg a gyereket, ne is verjem meg, ne is legyen abból baj se a gyereknek, se a pedagógusnak, se a szülõnek, de a gyerek úgy teljesítsen, ahogyan én akarom. Óriási energiát vesz el a pedagógustól ez az állapot. (Iskolaigazgató)

Ez az interjúrészlet pedig a módszerek és eszközök hiányáról tanúskodik. „Elõ kell venni a pszichológiát” – nyilatkozza ez az iskolaigazgató. Arról van szó tehát, hogy az új társadalmi helyzet új szakmai és lélektani kihí-

Körkérdés vások elé állítja az iskolát. Amennyiben a pedagógusnak nincs lehetõsége a megfelelõ módszertani készségeket és ismereteket elsajátítania, akkor mások jogait sérti mindennapi gyakorlatával, vagy nem képes teljesíteni azon kötelességét, hogy Kt., 19. § (7) A pedagógus alapvetõ feladata a rábízott gyermekek, tanulók nevelése, tanítása. Ezzel összefüggésben kötelessége különösen, hogy a) nevelõ és oktató tevékenysége keretében gondoskodjon a gyermek, tanuló testi épségének megóvásáról, erkölcsi védelmérõl, személyiségének fejlõdésérõl, továbbá az ismereteket tárgyilagosan és többoldalúan közvetítse, b) nevelõ és oktató tevékenysége során figyelembe vegye a gyermek, tanuló egyéni képességét, tehetségét, fejlõdésének ütemét, szociokulturális helyzetét és fejlettségét, fogyatékosságát, segítse a gyermek, tanuló képességének, tehetségének kibontakozását, illetve bármilyen oknál fogva hátrányos helyzetben lévõ gyermek, tanuló felzárkózását tanulótársaihoz.

Egyik iskolaigazgató interjúalanyunk így nyilatkozik a fegyelmezésrõl: Van nekem egy jó módszerem arra, ha a gyerek õrjöng és már ketten sem tudják lefogni a kolléganõk a folyosón. Mert van, olyan, hogy õrjöng és beleveri magát a falba, meg nekimegy a társának... Kérdezem, mi van, hát azt mondja, azért, mert ideges. Én megértem: otthon feszültség van, apja-anyja iszik, éjjel megy a ramazuri. Az a módszerem, hogy megállítom a gyereket és azt mondom neki, hogy na, édes fiam, számoljál el tízig. Aztán megkérdezem, hogy megnyugodtál. Ha nem, akkor számoljál el megint tízig és akkor így tovább. És a gyerek megnyugszik. (Iskolaigazgató)

Látszólag. A gyerekek otthoni életvilágától idegen tanulásszervezési és idõszervezési módok jellemzõek az iskolában. A tömegesen alkalmazott frontális munka1 arra épít, hogy a gyerekek képességei, tudása, fejlettsége (közel) egységes. Azt feltételezi, hogy a teremben ülõ tanulók körülbelül ugyanolyan tudással bírnak, az adott témáról ugyanazt gondolják, mint a tanár, tehát ha õ beszél, akkor mindenki ugyanazt fogja az elhangzottak

alatt érteni. Azonos haladási tempót vár el és azonos teljesítményt feltételez, végül azonos követelményet támasztva azonos mércével méri a gyerekek teljesítményét. A frontális munka mint módszer nem elvetendõ, hanem abban az esetben alkalmazandó, amikor teljesülnek a fent felsorolt feltételek. Az iskola eszköztelen akkor, amikor eltérõ háttérrel, eltérõ képességekkel érkeznek a gyerekek: a tanév végi egységes osztályozás során nem beszélhetünk arról, hogy az iskola figyelembe tudja venni az egyéni adottságokat. A gyerekek elégtelen teljesítménye pedig az iskola felõl úgy kerül megfogalmazásra, hogy „a gyerekek nem készítenek házi feladatokat, nem készülnek fel eléggé, nem tanulnak, a család nem segít, a gyerekek nagy részét nem érdekli a tanulás”. A fegyelmi kérdések mellett problematikus a gyerekek nagyfokú hiányzása az iskolából. A pedagógusok véleménye az, hogy a hátrányos helyzetû tanulók lemaradásnak és elmaradásnak elsõdleges oka a sok hiányzás. Ennek hátterében a család anyagi-társadalmi háttere mellett az áll, hogy a gyerekek sokszor nem szeretnek iskolába járni. Nem értik a tanító-tanár szavait, számukra idegenek az oktatási intézményben uralkodó szabályok, s legfõképpen nem látják annak okát, miért kell iskolába járniuk. Az iskolai hiányzás szerves és elválaszthatatlan oka az óvodai hiányzás. A hátrányos helyzetû gyerekek nagy része csak az utolsó évben jár óvodába, amikor kötelezõ részt venniük az óvodai nevelésben. Tapasztalat, hogy sok óvoda iskolai jelleggel mûködik. Ahelyett, hogy a gyerekek játszanának és készségeik, képességeik észrevétlenül alakulnának, tanulás-jellegû foglalkozásokon találják magukat. Vizsgálatunk során azonban azt tapasztaltuk, hogy mind több helyen szakítanak ezzel a gyakorlattal, s a gyerekeket magukra hagyva játszani engedik. Ennek eredménye az, hogy a gyerekeknek már kicsi korban komoly szociális kompetenciájuk kell, hogy kialakuljon, hiszen el kell fogadtatniuk magukat a csoportokban, ha valamelyik részeként játszani akarnak. Több általános iskolában is találkoztunk olyan gyakorlattal, hogy az alsóbb évfolyamokon nem a hagyományos iskolai fegyelem

2004 / nyár


11

Körkérdés uralkodott, hanem az óvodában megszokott légkör volt a jellemzõ. Miért van itt az ágy a tanterem sarkában? Azért, mert ezek a gyerekek még elfáradnak. Ebben az életkorban húsz perc, amíg maximum figyelni tudnak, nem tovább. Húsz perc. Aztán fölállnak, átmennek egymáshoz, beszélgetnek és újra leülnek. Lehetetlenség a negyvenöt percet tartani. Most is itt fekszik a Janka, aki – figyelje meg – ki fogja magát pihenni és visszakapcsolódik az órára. A Janka nagyon értelmes egyébként és nagyon figyel, de otthon nincsen lehetõsége a pihenésre… A valódi pihenésre, amilyenre egy ilyen gyereknek még nagyon szüksége van. (Gyógypedagógus tanár, falusi iskola, Borsod megye)

A hiányzások, a fegyelmi problémák hátterében mindig megtalálhatóak a szülõkkel való kapcsolattartás nehézségei. Kt., 14. § (1) A szülõ joga különösen, hogy a) megismerje a nevelési-oktatási intézmény nevelési, illetve pedagógiai programját, házirendjét, tájékoztatást kapjon az abban foglaltakról, b) gyermeke fejlõdésérõl, magaviseletérõl, tanulmányi elõmenetelérõl rendszeresen részletes és érdemi tájékoztatást, neveléséhez tanácsokat, segítséget kapjon.

A kérdõíves adatfelvétel tanúsága alapján elmondhatjuk, hogy a szülõi értekezlet intézményét a tanárok 45%-a sorolta az elsõ helyre a kérdõív által felajánlott kilenc lehetõség közül a kapcsolattartás módjainak rangsorolásakor.2 A szülõi jogok érvényesülését bemutató korábbi kutatási összefoglalónkban utaltunk arra, hogy a szülõi értekezlet, valamint a fogadóóra nem a legalkalmasabb módja napjainkban az iskola és a szülõk közötti kapcsolattartásnak. Különösen nem alkalmas módja a hátrányos helyzetû családok esetében. „A szülõk nem járnak szülõi értekezletre az idõ hiánya miatt, sokaknak valóban a létfenntartás miatt többet kell dolgozniuk, mint nyolc óra, s nem tudnak eljutni a szülõi értekezletre, netán több gyermeküket egyedül nevelik, és nem ritka, hogy a szülõ több gyermekének egy idõben van más-más helyszínen a szülõi értekezlete. Az igazi ok azonban a szülõk olyanfajta hozzáállása az iskolához,

12


2004 / nyár

melyet a pedagógus »érdektelenségnek« észlel, míg a szülõ tehetetlenségnek él meg.” (Ligeti–Márton, 2002.) Pedagógusaink 34%-a, tehát a minta harmada elsõ helyen a fogadóóra intézményét említette, 28%-a pedig egyéb megoldásokat preferál, úgy mint az ellenõrzõ használata, illetve az írásban való kapcsolattartás, közös rendezvények, hangversenyek szervezése. Ezen kívül számos pedagógus elsõként említette, hogy a szülõk bármikor megkereshetik õt. Megjegyzendõ, hogy az írásban való kommunikáció nem mindig a legalkalmasabb, hiszen a szülõk között találhatóak olyanok, akik számára gondot okoz az olvasás. A családlátogatást mint a szülõkkel való kapcsolattartás egyik formáját a pedagógusok 17%-a említette úgy, mint a legfontosabbat, 21%-a második, 25%-a a harmadik helyen. Elmondható tehát, hogy a tanároknak a 63%a számára a családlátogatás a felsorolás legelején eszébe jut. Kialakult gyakorlat, hogy reggel vagy délután, amikor iskolába viszik, illetve onnan hozzák a szülõk a gyerekeket, váltanak a pedagógussal néhány szót. A tanárok 22%-a említette a kapcsolattartás számára legfontosabb módjaként ezt a formát.

1. táblázat Milyen módon tartja a pedagógus a kapcsolatot a családdal? Kapcsolattartási forma

Az elsõ három helyen említi [%]

Szülõi értekezleten

86,5

Fogadóórán

79,5

Összetalálkozik velük az utcán

64,2

Családlátogatások során

64,1

Telefonon felhívja a szülõt

61,1

Reggel vagy délután, amikor hozzák / viszik a gyereket

55,6

Behívatja õket

36,3

Feltûnõ a szülõi értekezlet és a fogadóóra magas aránya, emellett pedig elgondolkodtató, hogy a tanárok közel kétharmada (61,1%) elõnyben részesíti a telefonon való kommunikációt, mely valóban személyesebb, mint az elõzõ kettõ kapcsolattartási forma, ám koránt sem minden család érhetõ el telefonon. Az alsós tanítók elõszeretettel használják ki a

Körkérdés reggeli és délutáni találkozást a szülõkkel (51,7%), míg a felsõs osztályfõnökök csak 30,8%-ban említi ezt a formát az elsõ három helyen.

jár. A pedagógusok jogai sok esetben nem tudnak érvényre jutni, mely körülmény általában a szülõk és a tanulók jogainak sérülésével jár. És Európában?

Összefoglalva

Jegyzetek

Magyarországon nincs közmegegyezés arról, hogy mi a feladata az iskolának. A Közoktatási Törvény bevezetõje nem kevesebb, mint nyolc célt nevez meg a törvény megalkotásának alapjául. E célok csak látszólag divergensek, igazából – elvileg – feltételezik egymást az oktatási-nevelési folyamat során.

1 A gyerekek egymás melletti padsorokban ülnek, a tanár velük szemben áll vagy ül és magyaráz, néha a táblára ír. A gyerekek csak akkor beszélnek, ha kérdezi õket a tanár, egymással nem kommunikálnak, nincs miért. 2 Lehetõség volt többek között a szülõi értekezlet, a fogadóóra, a telefonos beszélgetés, az ellenõrzõ könyvön keresztüli írásos üzenet, az utcán való összetalálkozás, a reggeli-délutáni találkozás a szülõkkel, valamint a családlátogatás. s

„A Magyar Köztársaság Alkotmányában meghatározott mûvelõdéshez való jog esélyegyenlõség alapján való gyakorlásának biztosítása, a lelkiismereti meggyõzõdés szabadságának és a vallásszabadságnak, a hazaszeretetre nevelésnek a közoktatásban való érvényesülése, a nemzeti és etnikai kisebbségek anyanyelvi oktatáshoz való jogának megvalósítása, a tanszabadság és a tanítás szabadságának érvényesítése, a gyermekek, tanulók, szülõk és a közoktatásban foglalkoztatottak jogainak és kötelességeinek meghatározása, továbbá korszerû tudást biztosító közoktatási rendszer irányítása és mûködtetése céljából az Országgyûlés a következõ törvényt alkotja: (...)” (1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról)

A „felzárkóztatás” és a „tehetséggondozás” fogalmai sok esetben egymással szembeállítva használatosak, noha azok éppen feltételei egymásnak. Az iskola számára a hátrányos helyzetû, az eltérõ nevelési igényû, sok esetben a roma tanuló mint pedagógiai probléma jelenik meg. Kezelésére általában nincsen eszköze és módszere az oktatási intézménynek. Megfelelõ módszer és eszköz híján az iskola nem képes kezelni a számára problémásnak mutatkozó tanulót. Az oktatási-nevelési intézmények a legtöbb esetben erejükön felül kísérlik meg „kezelni a problémát”, s nem tudják preventív módon végezni tevékenységüket. Jogsértéseket egymással szöges ellentétben álló gyakorlatok is eredményezhetnek. A tanulók erõltetett integrációja vagy indokolatlan elkülönítése minden esetben jogsértéssel

Szelényi Lajos képzõmûvész, Svédország

Nem kellene olyan messzire menni! Milyen a mostani Magyarország? Unokáink Magyarországa (Európája) most készül. Unokáink – ahogy mi ma – egy országban fognak élni, egy településen és nem „Európában”, úgy általában. (Magyarország természetesen Európában van, mindig is ott volt.) Nemcsak hamis illúzió, hanem természetellenes, emberellenes az az elképzelés, miszerint a jövõ európai polgára bárhol vállalhat és vállal majd munkát. Ez volna a teljes kiszolgáltatottság, távol lenni az otthontól, az ismert tájtól, barátoktól/ellenségektõl és rokonoktól, a hazai nyelvtõl és ízektõl. Senki nem érzi jól magát gyökértelenül, nem így vagyunk teremtve és ezen semmiféle bankár-politikus nem fog változtatni. Az európai szovjet (Európai Unió) nem az európai népek polgárainak találmánya, ahogy a többi szovjet sem az volt. Ezt mindeki tudja. Nem nekünk kell, hanem a nemzetközi fináncoligarchiának, s mint ilyen nem birodalmi koncepció, hanem gazdasági eszközökkel létrehozandó és irányítandó gyarmatosítási szándék. Különben miért kellene hozzá egy központi kormány és egy alkotmány egy pénznemmel? Együttmüködés mindig volt az európai országok között. Birodalom csak szel-

2004 / nyár


13

Körkérdés lemi alapokon teremthetõ, itt azonban csak pénzrõl, gazdaságról esik szó, ami az emberi test analógiáját tekintve az övön aluli testrésznek felel meg. Hamvas Béla írta valamelyik esszéjében ezzel kapcsolatban, hogy ha a gyomor van a fej helyén, akkor „gyomor-gondolatok” születnek. Egyik „szovjet” sem hozott mást, csak szenvedést, pusztítást. Európa az európai népek Európája, más Európa nincs, ez egy olyan mezõ, ahol sokféle virág van: európai virág. Más földrészekrõl nem kell erõszakkal ideimportálni újabb virágokat. Azoknak ott(hon) a helyük, ahogy a mieinknek itt(hon), egyik sem érzi magát jól idegen talajban. S mit ér egy olyan mezõ látványa, ahol a színek összekeverése szürke színû virágot ad? Már most tapasztalhatók ijesztõ „eredményei”. Az élet minõsége nem azon múlik, hogy ki mennyire gazdag. Hallatlanul primitív az a civiliáció, amelyik állandóan fogyasztásban, nyereségben és gazdasági növekedésben gondolkozik, s barbár minden rezsim – függetlenül attól, hogy milyen elõnevet használ –, amely ezt a „rágcsáló mentalitást” kényszeríti/manipulálja polgáraiba. A nyereség különben sem a miénk. Végül csak szemét- és hullahegyek maradnak utána. Most Európa éppen ezt az utat „választotta”, s benne Magyarország is, ezért nem irigylem unokáinkat. (Ez a „globális” program egyébként már a Kommunista Kiáltvány teljes szövegében megtalálható. Érdemes elolvasni, mert a család- és nemzetellenességtõl az antikrisztianizmusig minden – ami ma már megvalósult – megfogalmazódott a „nagy klasszikusok” tollából!) Közismert, hogy minden európai országban növekszik a szegénység, a hontalanok száma, míg a másik oldalon egy vékony társadalmi réteg vagy klikk „gyanúsan” gazdag. Egyikük sem irigylésre méltó, mert a szakadék elmélyülése rossz jövõt sejtet, méghozzá globálisan. A rossz lelkiismeret nem zárható ki, legfeljebb elaltatható egy ideig „fogyasztással”, szexszel, kábítószerekkel, utazásal, erõszakkal, de aztán...? Különbözõ politikusok gyakran beszélnek „európai értékek”-rõl, de hogy mire gondolnak konkrétan, azt általában homály fedi. Ugyanígy elõkerülnek a „keresztény értékek” is, éppen most, amikor már a keresztény egy-

14


2004 / nyár

házak modernizálásával az igazi evangéliumi üzenet teljesen kilúgozódott, s nem maradt más, mint valami szociális-szentimentális „izé” politikailag korrekt (korrupt) csomagolásban. Soha az emberiség történelmében nem volt annyi hazugság, ámítás, történelemhamisítás, hivatalos és szankcionált, „megideologizált” bûnözés, mint éppen a mi korunkban. A nemzetközi médiamonopólium szinte teljes mértékben irányítja, hogy mi lásson napvilágot múltról, jelenrõl és jövõrõl. Mindez vonatkozik nemcsak a nyomtatott és elektronikus sajtóra, hanem a könyv- és tankönyvkiadás nagy részére is. Világos kell legyen mindenki elõtt, hogy erre a hazugságözönre semmiféle pozitív jelen, vagy jövõ nem építhetõ sem Európában, sem Magyarországon. Ma már igen sokan tapasztalják, hogy az olasz tévé ugyanazt az amerikai szemetet közvetíti olaszul, mint a portugál, a német, vagy a magyar. Ez nem „európai” állapot. Viszont le lehet vonni belõle egy hasznos következtetést: tv-készülékre nincs szükség. Az élet minõségét nem az emeli, ha egyre szélesebb képernyõn egyre infernálisabb hülyeségeket és ízléstelenségeket néz az európai ember egyedül ülve egy szobában, hanem ha pl. kint ülhet egy padon a parkban, tóparton, vagy a háza elõtt és beszélget a szomszéddal, gyermekével, unokájával,vagy esetleg a kertben tevékenykedik. Tovább kell adni unokáinknak azt a tudást és technikát, amelyet súlyos áron szereztünk a bolsevik terror 40 éve alatt: megtanítani õket a sorok között olvasni, elválasztani a konkolyt a búzától, lehetõleg nem elhinni semmit elsõ látásra, hanem utánanézni mindennek. Az igazság minden idõben megtalálható. (A társadalmi helyzet ugyanis lényegileg nem sokat változott.) Nem „bedõlni”, ahogy akkoriban mondtuk. Elutasítani mindent ami a „modernitás” köntösében be akar csapni minket a tömegkommunikáció csinos-színes-szexes csomagolásában, popzenével aláfestve. Megtanulni csendben lenni önmagunkkal. Önmagunk életének, céljainak tisztázásával kezdõdik és végzõdik minden, ott ahol élünk, Magyarországon vagy Svédországban: Európában. Ehhez azonban vissza kell keresni önmagunk va-

Körkérdés lódi eredetét, az Isten-képmás állapotot, és abból nem engedni, mert a modern tudomány, gazdaság, mûvészet és ideológia ma csak emberalatti mintákkal szolgál. Unokáinknak mindenesetre érdemes már most megtanítani azt a svéd közmondást, miszerint mindnyájan egy hajóban ülünk. Különös, hogy ezt a banális igazságot olyan gyakran elfelejtik a „hatalom akarói” és bitorlói. Pedig a „globalizálók” tudhatnák, hogy amit mással tesznek, azt tulajdonképpen önmagukkal teszik –, ahogy egy indiai bölcs, Maharshi mondta. Másik hajó pedig nincs. A feltett kérdésre a válasz az, hogy az unokák Magyarországa (Európája) a mai és holnapi önmagunkra fog hasonlítani aszerint, hogy hazudunk-e nekik (önmagunknak), vagy az igazságot képviseljük. Az igazság keresése és kimondása pedig a legfontosabb emberi kötelesség. s

Fábián Dalma Berzsenyi Dániel Fõiskola

Gáspár Miklós Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem Dolgozatunk az európai identitás kialakulásának lehetõségeirõl szól. Bevezetõ részében az európai identitás szükségessége mellett érvelünk, hangsúlyozva, hogy az integráció továbbviteléhez már nem elegendõ a Közös Piac további egységesítése. A második részben néhány olyan tényezõt vizsgálunk meg, amely a közösségformálás, illetve a közösségi tudat kialakulásának fontos feltétele Európában. Áttekintjük a nyelvi és kulturális sokszínûség, illetve a közös európai kulturális hagyomány hatásait. Megvizsgáljuk az összeurópai szintû politikai részvétel lehetõségeit, az emberek növekvõ mobilitásának jelentõségét, végül pedig az ellenségkép fölállításának veszélyeit.

Európa népeinek és országainak békés együttélése, prosperitása és az Európa gazdasági súlyának megfelelõ világpolitikai szerep betöltése érdekében szükség van a kontinens egységére. Az egységesülés hajtóerejeként a legutóbbi idõkig a közös piac kialakításának és a nyomában kibontakozó gazdasági fellendülés az igénye szolgált. Ez a hajtóerõ azon-

ban mára kifulladt, nem mintha nem lett volna sikeres, hanem mert ezen a téren már minden lényegeset elértek. Az euró bevezetésével létrejött a Gazdasági és Monetáris Unió. Ezután már lényegében az eredmények hoszszú távú biztosítására és tökéletesítésére kell fordítani az energiákat. Ahhoz azonban, hogy a közös piac zavartalanul mûködjék és betölthesse funkcióját: a jólét európai térségének megteremtését, illetve kibõvítését, másrészt ahhoz, hogy az EU a világban is nagyobb szerepet játszhasson, további lépésekre van szükség a politikai integráció és koordináció területén. Ez viszont a nemzetállamok részérõl további hatáskörök európai szintre helyezését kívánja meg. Az elõrehaladott gazdasági integráció megfelelõ lépéseket kíván a politikai unió területén is. Az EU intézményeit fel kell ruházni azon képességekkel, amelyek lehetõvé teszik számára a szélesebb körû döntéshozatalt és végrehajtást. Az EU föderális jellegét tehát erõsíteni kell a jövõben. Mindez azonban nem lehetséges, amíg az Unió intézményei demokratikus és legitimációs deficittel küszködnek. Az uniós intézmények demokratizálása, az európaiak politikai látókörének kiszélesítése, nemzetek feletti szintre emelése, a sorsközösség érzésének kialakítása/kialakulása viszont feltételezi egy közösen vallott, erõs európai azonosságtudat meglétét. Az integrációs folyamat jövõje tehát nagyrészt azon áll vagy bukik, hogy létrejön-e valamiféle európai identitás vagy sem. Minden közösséget összetartó kollektív identitásnak egyik legfontosabb összetevõje a tagok egymás közti szolidaritása. A modern államok egyik legfontosabb sajátossága a kiterjedt társadalmi újraelosztó rendszerek megléte, amelyek alapvetõ szerepet töltenek be a társadalmi egyenlõtlenségek és a belõlük származó feszültségek kezelésében. A társadalom egyik csoportjától elvont jövedelmek más csoportokhoz való áthelyezése azonban csupán akkor lehetséges, ha azt az egymásra utaltság és a kulturális összetartozás érzése legitimálja. A kollektív identitás és az annak részét képezõ szolidaritás létfontosságú a társadalmi kohézió szempontjából. Ezt a szolidaritást az európai országok esetében a nemzeti identitás biztosítja. Összeurópai szinten

2004 / nyár


15

Körkérdés azonban a szolidaritási kötelék korántsem bizonyult eltéphetetlennek. Elég, ha az elmúlt év eseményeire gondolunk: a nyugat-európai országok többségének feltûnõ szûkmarkúságára a keleti bõvítés finanszírozását illetõen vagy az iraki háború nyomán a jelenlegi tagállamok között feléledõ feszültségekre. Vajon ha egy amerikai azt találja mondani egy franciára, hogy „gyáva, sajtzabáló majom”, akkor azt egy angol is a szívére veszi? Felmerül a kérdés, hogy lehetséges-e egyáltalán a kollektív identitás kialakítása? Szükséges-e annak többé-kevésbé mesterséges létrehozása, vagy pedig kialakul magától is? Martin Kohli tanulmányában több szempontot is bemutat, amelyek arra utalnak, hogy az EU esetében aligha szükséges egy közös identitás tudatos kialakítása. Egyrészt amíg az EU a tagállamok GDP-jének alig több mint 1 százalékát osztja újra, amíg „nem követel extenzív és messzemenõ szolidáris magatartást az emberektõl, addig aligha van szükség kiterjedt kollektív identitásra. Ez drasztikusan megváltozna, amint az EU magas adók kivetésébe és a fõbb források elosztásába kezdene.” Persze, az is könnyen belátható, hogy amíg egy ilyen kötelék legalább alapjaiban nem létezik, addig a fokozottabb újraelosztás is komoly nehézségekbe ütközne. Másfelõl a neofunkcionalista érvelés szerint a kollektív identitás tekinthetõ az intézményi fejlõdés következményének, illetve melléktermékének is, amely a „túlcsordulás” (spill-over) mechanizmusán keresztül hat. Ez a mechanizmus fölöslegessé tenné az identitás tudatos megformálását. Ez ellen szól viszont Jiri Musil meggyõzõ érvelése Musil a volt Csehszlovákia példáján szemlélteti, hogy a pusztán politikai és gazdasági folyamatokra koncentráló politika könnyen kudarcot vallhat a közösségépítés terén nagyobb megrázkódtatások bekövetkeztekor, amennyiben nem fektet kellõ hangsúlyt a kulturális folyamatokra, a közös identitás és a szilárd alapokon nyugvó társadalmi szolidaritás kibontakoztatására. „Míg a technikai és gazdasági modernizáció gyors ütemben haladt elõre, addig a szlovák társadalmi és kulturális rendszerek sokkal lassabban bontakoztak ki, feszültséget, gyökértelenséget és anómiát okoztak, megteremtették a nacionalista radikalizmus melegágyát, és in-

16


2004 / nyár

gatag politikai kultúrát eredményeztek. (...) Csehszlovákia kudarcának legfontosabb tanulsága az, hogy sohasem bontakozott ki a valódi nemzetek feletti identitás megfelelõen erõs érzése.” Maga Kohli is megjegyzi: „Az hogy az intézmények képesek identitások kialakítására, és ezt meg is teszik, kétségtelen. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy az intézmények kialakítását nagyban megkönnyíti, ha már létezik valamilyen társadalmi közösség.” A fentiek tükrében megállapítható, hogy a neofunkcionalista ihletettségû közösségépítés nem elegendõ. Az integráció mára elérte azt a szintet, ahol a politikai unió felé történõ továbblépéshez a túlcsordulás hatása már nem hoz megfelelõ eredményt, ezért szükség van valamilyen közös európai identitásra. A történeti-szociológiai kutatások fényében megállapítható, hogy a kollektív identitások formálódása nagyon összetett folyamat. A társadalmak önazonosság-tudata nem öröktõl fogva létezik. A népek kollektív identitásának nincs semmiféle, idõtõl és környezettõl független esszenciája. Mary Fulbrook történész a nemzetekrõl írva nagyon szabatosan határozza meg a csoportos identitást. Definíciója nemcsak a nemzetekre tanulságos és érvényes, hanem bármilyen egyéb társadalmi formára is: „A ’nemzetek’ (…) részben azért léteznek, mert az emberek hisznek bizonyos ismertetõjelek fontosságában, amelyek a saját csoportjukat a másokétól megkülönböztetik (…); részben azért, mert azok az emberek hisznek benne, akik politikailag célravezetõ módon képesek meghatározni és népszerûsíteni a csoportba való tartozás vagy az abból való kizárás feltételeit, amelyek ennél fogva (…) intézményesülni tudnak; részben pedig azért, mert bizonyos konstrukciók megfelelõ összhangban állnak a ’tapasztalt társadalmi valósággal’, és ezek a változatok (és nem mások) a dolgok ’természetes’ rendjének mutatkoznak.” Fulbrook meghatározásából – az európai integráció tapasztalataival (is) összhangban – az következik, hogy a fölülrõl kiinduló társadalmi konstrukció önmagában nem elég egy erõs kollektív identitás kifejlõdéséhez. Az ideológia vagy intézményépítés ehhez kevés. Szükség van arra is, hogy a politikai diskurzusban kibontakozó eszme az emberek széles

Körkérdés rétegei számára váljék hihetõvé és elfogadhatóvá, továbbá arra, hogy az így megerõsödõ identitás – a kommunikáció folyamata során megvalósuló – társadalmi reprodukciójának feltételei adottak legyenek. A fölülrõl jövõ kezdeményezések egyik példája a Maastrichti Szerzõdés által létrehozott közös kulturális politika. Ennek célja egy közös kulturális identitás létrehozása. Ezen belül egy konkrét kezdeményezés az Európai Kultúra Városának intézménye, amely a közös kulturális örökségre és Európa sokszínûségére hivatott felhívni a figyelmet. A program azonban nem ért el átütõ sikereket, mivel az alsó szinten, a városok között hiányzott a tényleges együttmûködés. Az európai identitás létrejötte tehát mindenképpen szükséges, de annak konkrét megvalósulását illetõen több álláspont is létezik. Az egyik nevezhetõ föderalistának. Eszerint a távlati cél egy egységes európai nemzet létrehozása lenne, egységes gazdasággal, kultúrával, politikai rendszerrel. Az elképzelés egyik markáns képviselõje Richard Münch. Münch a globalizáció kontextusában szemléli és ítéli meg az európai integrációt. „Világpolitikai szempontból Európa önálló érdekekkel rendelkezõ egységet alkot, mely versenyben áll az Egyesült Államokkal és Japánnal a gazdasági prosperitás, a világrend politikai szerkezetének alakítása, a világméretû együttmûködés és a globális kultúra terén. Az európaiakkal szemben az amerikaiak és a japánok számára elõnyt jelent, hogy politikailag központosított és történelmileg kialakult kollektív identitás alapján cselekedhetnek. Az európaiaknak (...) közös identitással rendelkezõ egységet kell teremteniük a nemzeti és regionális közösségek és identitások rendkívüli sokféleségébõl.” Münch az európai nemzet felépítését (mert végsõ soron errõl van szó) egy olyan absztrakt modell keretein belül képzeli el, amely az európai nemzetállamok kialakulásának történelmi példáira épül. A modellben a nemzeti közösség létrejöttének három lényeges mozzanata van, amely minden nemzet fejlõdése során megjelenik: 1) a kifelé történõ elhatárolódás, 2) a belsõ homogenizáció és végül 3) a centrum és periféria differenciálódása. Az európai integrációban pedig négy szintet különböztet meg, amelyeken belül

nyomon követhetõ a fenti három mozzanat: a gazdasági, a politikai, a kulturális integráció, valamint a szolidaritás kötelékének kialakulása. A négy területen végbemenõ folyamatok a nemzeti különbségek elhalványulása, az egységesülés irányába hatnak. Münch elképzelésében alapvetõen egy felülrõl irányított, illetve ösztönzött folyamatról van szó, amelyet az a felismerés ösztönöz, hogy Európának, ha nem akarja a másodhegedûs szerepét játszani a világban, versenyképes, egységes identitást kell kialakítania. Jürgen Habermas is egy politikailag egységesebb Európát tart szükségesnek, bár nem megy olyan messzire, mint Münch. Habermas is egy felülrõl kezdeményezett folyamatban gondolkodik. Érvelése szerint nem szükséges, hogy egy demokratikus keretek között mûködõ társadalom a demokratikus mûködési formák kialakulását megelõzõ kollektív identitással rendelkezzen. Ehelyett az EU-nak olyan politikai kereteket kell teremtenie, amelyek között kommunikatív módon kifejlõdhet és újratermelõdhet az állampolgárok etikai-politikai önértelmezése. Egy ilyen, demokratikus alapelveken és a közügyekért vállalt közös felelõsségen nyugvó kollektív identitás megléte az, ami megkülönbözteti az állampolgárok közösségén alapuló nemzetet a „népnemzettõl” (Volksnation). Az európai integráció pedig már zajlik egy ideje, és ráadásul közös kulturális háttérre és történelmi tapasztalatra támaszkodhat, úgyhogy amennyiben a politikai akarat adott, nincs olyan a priori tényezõ, amely megakadályozhatná egy ilyen kommunikatív keret létrehozását. Ezzel szemben Dieter Grimm szkeptikusabb álláspontja az emberek alulról kiinduló önszervezõdésére helyezi a hangsúlyt. Szerinte amíg nem létezik európai közszféra, közös politikai kultúra, civil társadalom, amíg az európaiak nem képesek összeurópai problematikával foglalkozó mozgalmakat megszervezni, amíg még az EP-választásokon is nemzeti programmal indulnak a pártok, illetve amíg nem jön létre egy európai média, addig az erõteljesebb politikai integráció csak a demokratikus deficit további növekedését eredményezné: a szupranacionális döntések elveszítenék a kapcsolatot a nemzeti keretek között szervezõdõ közvéleménnyel. Az európai

2004 / nyár


17

Körkérdés szintû demokrácia végsõ akadálya Grimm szerint a nyelvek sokféleségében keresendõ. A kommunikáció ebbõl fakadó nehézségei lehetetlenné teszik egy olyan „közvetítõ folyamat” (mediation process) létrejöttét, amelynek megléte a demokráciát megkülönbözteti a puszta parlamentarizmustól. Az ún. nemzetek Európája-koncepció szerint Európa kulturális sokszínûsége érték, amely eleve lehetetlenné teszi egy homogén európai kultúra kialakulását (beleértve a politikai kultúrát is), és amelyet nem is szabad egységesítõ törekvéseknek alávetni. Európa ereje és lényege ugyanis éppen abban áll, hogy sokféle nemzetállama békés párbeszéd és együttmûködés során képes ügyeit intézni. Ralf Dahrendorf írja: „Nem ábrándozom (...) semmiféle európai szuperhatalomról, amely az USA-val és Kínával vagy bárki mással egy asztalnál ül. (...) Egyébként ez lényegét tekintve tipikusan nacionalista álom. (...) Nem álmom olyan Európa sem, ahol Aberdeentõl Palermóig egyforma a pizza és az egytálétel, a korsó sör és a kisfröccs, na és természetesen az óvszer és a vízcsap. Ezzel szemben olyan Európát szeretnék, ahol nem jelent nehézséget Aberdeenbõl Palermóba utazni, ahol az aberdeeni egyetemen kiállított diplomát Palermóban is elismerik...” Dahrendorf ugyanebben az írásában arra is felhívja a figyelmet (Musilhoz hasonlóan), hogy nem lehet az emberek megkerülésével, rosszabb esetben ellenükre, „kerülõ úton” európai egységet építeni. Azaz Münchhel vagy Habermasszal szemben õ is az alulról szervezõdõ, organikus civil társadalom kifejlõdését tartja elsõdlegesnek. Martin Kohli rámutat, hogy az európai identitással foglalkozó szakirodalom általában nem vesz tudomást az identitás szociológiai fogalmáról. Ezzel szemben a politikatudományban létrejött és alapvetõen a nemzetállamok kifejlõdésének történelmi vizsgálatán alapuló definíciót használ. Ez azért hátrány, mert eltekint attól a ténytõl, hogy a modern társadalmakban az egyének egy helyett egyszerre több kollektív identitással rendelkezõ csoporthoz kötõdnek, azaz „hibrid identitásokat” fejlesztenek ki. Ezek összetevõi akár konfliktusban is állhatnak egymással, mint pl. két különbözõ nemzeti vagy egy nemzeti és az európai identitás esetében. Az egyén azonban

18


2004 / nyár

toleráns, a hibrid identitások iránt elfogadó társadalmi környezetben könnyedén össze tudja ezeket egyeztetni egymással. Mindez annak tükrében válik igen fontossá, hogy Európában nõ az ilyen kevert identitású lakosok száma, egyrészt a belsõ migráció, de fõleg a külsõ bevándorlás következtében. Mindez Martiniello szerint fölveti egy, az etnikai azonosságtudatot meghaladó identitás létrehozásának szükségességét. Multikulturális környezetben csak akkor tartható fenn valamely állam politikai egysége – véli –, ha a plurális multikulturalizmust (amelyben az egyén mindig csak egyetlen csoport tagja) ún. kozmopolita multikulturalizmus váltja föl, amelyben mindenkinek joga és lehetõsége van identitását szabadon megválasztani, beleértve a többes identitás kialakítását is. Nanz pedig a frankfurti olasz közösség körében végzett terepmunka tapasztalatait összegzõ tanulmányában többek között arra is fölhívja a figyelmet, hogy a kollektív identitás olyan definíciója, amely külsõ határok kijelölésén alapul, alkalmatlan egy gyorsan globalizálódó világban élõ társadalom problémáinak megoldására, mert manapság a külsõ határoknak mindig megtermelõdnek a belsõ megfelelõik, és a „mások” jellemzõen társadalmainkon belül, nem pedig azokon kívül jelennek meg. Egyes közép-európai szerzõk viszont azt hangsúlyozzák, hogy a sokat hangoztatott közös európai identitás helyett, amelynek az európai népek politikai és kulturális egyenjogúságán kellene alapulnia, a gyakorlatban inkább a régi nyugat-keleti határvonal továbbélésérõl van szó. Nem párbeszéd zajlik, hanem „’Európa 1’ beszél, ’Európa 2’ pedig rendszerint hallgatja”; nem a két régió kölcsönhatása figyelhetõ meg, hanem NyugatEurópa kiterjesztése Kelet-Közép-Európára, az utóbbi új fajtájú gyarmatosítása. Mindennek pedig az lesz a sajnálatos következménye, hogy „a csatlakozás valószínûleg kulturális sokkal fog járni.” Az EU tárgyalási stratégiája miatt a csatlakozóknak nem volt módjuk érvényesíteni szempontjaikat semmilyen lényeges kérdésben. Az EU nem kezdeményezett valódi párbeszédet, hanem tulajdonképpen „ráerõszakolta az acquis communautaire-t Közép-Európára.” Így az elfogadott szabályokat és értékeket a tárgyalóasztal má-

Körkérdés sik oldalán ülõk nem internalizálták. Ezért a szabályok névleges elfogadására lehet csak számítani, és arra, hogy azokat, ahol csak lehet, kijátsszák. A kommunista uralom alatt egyébként is volt idõ ennek a viselkedésmódnak az elsajátítására. A kollektív identitás nem állandó. Az, hogy az emberek hogyan értelmezik magukat, milyen társadalmi csoportokkal vállalnak sorsközösséget, a politikai, gazdasági és kulturális folyamatok, a napról napra átélt hétköznapi tapasztalatok fényében változik. A kollektív identitás tehát megteremthetõ és újraformálható. Másrészrõl viszont valamilyen, már meglévõ alap (legyen az kulturális rokonság, nyelvi hasonlóság, közös fenyegetettség, gazdasági egymásrautaltság vagy bármi más) nélkül roppant nehéz (ha nem lehetetlen) bármely embercsoportból „képzelt közösséget” létrehozni. Minden kultúra hosszú idõ alatt fejlõdik ki egy huzamosabb ideig együtt élõ csoport körében úgy, hogy bizonyos külsõ hatásokra, illetve a csoporton belüli társas ellentétek áthidalására közös stratégiákat hoznak létre, amelyek idõvel, a folyamatos interakció sodrában megszilárdulnak és intézményesülnek. Ezek a rögzült stratégiák aztán persze megváltozhatnak, és meg is változnak a szükségleteknek megfelelõen, de ilyen jellegû, spontán módon kifejlõdött alap nélkül nem hozható létre „mesterséges identitás”, hisz ebben a helyzetben tulajdonképpen nincs is mit formálni vagy átformálni. Néhány olyan tényezõt fogunk most megvizsgálni, amelyek a közösségformálás, illetve a közösségi tudat kialakulásának fontos feltételei és egyben eszközei Európában.

Nyelv A közösen beszélt nyelv megléte nyilvánvalóan elõsegíti egy közösség kialakulását, annak hiánya pedig gátló tényezõ lehet. A közös nyelv mindenki által érthetõ kommunikációs csatornát jelent. A folyamatos kommunikáció, az emberek mindennapi érintkezése pedig elengedhetetlen feltétele egy közösség kialakulásának. Többnyelvû közegben is létrejöhetnek és fennmaradhatnak közös identitással rendelkezõ, sikeres csoportok (pl. Svájc vagy Belgium), ám a közös nyelv hiánya mindenképpen

komoly akadályt jelent, amelyet nem minden társadalom képes leküzdeni (pl. a volt Csehszlovákia). Ugyanakkor az egy nyelvet beszélõ népek gyakran más államokban élnek (pl. angolok, amerikaiak és írek, németek és osztrákok stb.). A példákból kitûnik, hogy a nyelv különbözõsége nem feltétlenül akadálya egy közösség létrejöttének, mint ahogy a közös nyelv megléte sem garancia arra. Az EU esetében a nyelvi heterogenitás mindenképpen a kulturális integráció és a demokratizálódás egyik legfõbb akadályaként értelmezendõ. Míg mondjuk Svájcban néhány millió ember három különbözõ nyelvet beszél (ezek döntõ többsége is német anyanyelvû), addig a 25 tagú EU-nak közel félmilliárd lakosa, majdnem két tucatnyi hivatalos és még több beszélt nyelve lesz. A probléma tehát egész más dimenzióban vetõdik föl. Az Európában beszélt nyelvek rendkívül nagy száma nemcsak a politikai vagy kulturális párbeszédet, egymás mélyebb megismerését nehezítik meg. Az eltérõ nyelvek többé-kevésbé eltérõ gondolatvilágot is eredményeznek. Ez a heterogenitás értékes, megõrzésére törekednünk kell, azonban megnehezíti egy átfogó politikai közösség létrehozását. Dieter Grimm egyenesen odáig megy, hogy kijelenti: az EU demokratizálódásának legfõbb akadálya végsõ soron strukturálisan kódolt: a nyelvek kivételes sokfélesége lehetetlenné teszi a demokratikus deficit leküzdését. A probléma viszont sokak szerint megoldódna egy mindenki által beszélt második nyelv, egy lingua franca elterjedésével. Ma ezt a feladatot akarva-akaratlan az angol tölti be. Az európaiak közel fele beszél angolul, a nemzetközi tudományos, gazdasági, kulturális eszmecsere angolul zajlik, sõt, az Európai Unió munkanyelve is az angol a gyakorlatban. Az Eurobarometer 2001 tavaszi felmérése szerint az EU 15 tagállamának polgárai közül majdnem minden második (47%) beszél valamilyen idegen nyelven, többségük angolul. Angolul 48% tud (az angol anyanyelvûeket leszámítva ez a szám 32%). A második és a harmadik leggyakrabban beszélt nyelv (a német és a francia) jócskán lemarad: a németet 32% beszéli (az anyanyelvûeket leszámítva azonban csak 8%), a franciát összesen 26% (11% idegen nyelvként). (Eurobarometer, 2001 tavasz.)

2004 / nyár


19

Körkérdés Azonban nem valószínû, hogy az angol valaha is az EU egyetlen hivatalos nyelve lesz. Ennek érzelmi háttere van. Ash szerint: „A francia önérzet számára elképzelhetetlen, de így vannak evvel más nemzetek is, hogy egy kötekedõ és zsugori európai nagyhatalom (...) nyelve legyen a közös európai nyelv.” Ash szerint ugyanakkor a jelenleg beszélt angol se nem brit angol, se nem amerikai, hanem ún. ELF (English as Lingua Franca), az angol egy sajátos, nemzetközileg használt nyelvjárása. Az egységes nyelv jelentõségét nem szabad túlbecsülni a kollektív identitás kialakításában. Az egységes nemzeti nyelvek ugyanis csak a 18–19. század során létrejött konstrukciók, amelyek a tömegoktatás, a tömegsajtó és az integrált nemzetgazdaságok által támasztott funkcionális követelmények miatt jöttek létre, és fokozták le dialektusokká a helyi nyelvek sokaságát. Franciaországban pl. 1789-ben a népesség fele beszélte csupán a standardizált franciát, és mindössze tízegynéhány százalék helyesen. A nyelv a kommunikációnak végsõ soron csupán eszköze, annak tartalmát nem határozza meg. Európában nincs se szükség, se lehetõség egy homogenizált európai nyelv kialakítására, annak azonban – a fejlett oktatási rendszerek meglétébõl következõen – elvileg nincs akadálya, hogy az angol egy szinte mindenki által beszélt második nyelvvé váljon.

Közös értékek, hagyomány, kultúra Az európai kultúrák között a sokszínûség, a hagyományok sokfélesége ellenére létezik valamilyen kapcsolódási pont. Az európaiság mibenléte már a középkor kezdete óta foglalkoztatja az európai gondolkodókat. Közös, Európa-szerte osztott örökségünk részét képezik a görög filozófia, a római jog, a zsidó-keresztény vallási hagyomány, a humanizmus vagy a felvilágosodás, amelyek hatásukban közvetetten, számtalan intézményünkben tovább élnek. Gondoljunk pl. a jogrendszerünkre, a halálbüntetés intézményének eltörlésére vagy a demokratikus politikai berendezkedésre. Az egység ellen hatnak viszont a nemzeti kultúrák különbségei, a területi megosztottság, a vallási különbségek, a politikai rend-

20


2004 / nyár

szerek eltérései; ráadásul a mind nagyobb számban jelen lévõ bevándorló népesség még a közös örökséget sem érzi feltétlenül a magáénak. Amikor célul tûzték ki egy európai alkotmány megalkotását, nyilvánvaló volt, hogy a közös örökségnek kitüntetett helye kell hogy legyen benne. Az alkotmánytervezet Preambuluma az, ahol helyet kaptak közös örökségünk azon vonatkozásai, amelyeket a tervezet megalkotói egy összeurópai párbeszéd alapján kiemelendõnek tekintettek a jelen értelmezésében és a közös jövõ irányának megszabásában. Véleményünk szerint az alkotmány szellemisége a jövõbe mutat, a Preambulumban hivatkozott értékek az európai társadalom egésze számára az azonosulás alapját képezhetik. A Preambulum egy Thuküdidésztõl vett idézettel kezdõdik: „Államformánkat demokráciának nevezzük, mivel a hatalom nem egy kisebbség, hanem a nép teljességének a kezében van.” Thuküdidész említése nyilván kultúránk antik gyökereit, annak õsi voltát hangsúlyozza. Az idézet azt is kifejezi, hogy az európaiak legnagyobb vívmányuknak a demokratikus államberendezkedést tartják. Ez a vívmány Európában született, és ma az egyik legfõbb köteléket jelenti Európa népei között. Az idézet egy program tömör megfogalmazásának is tekinthetõ. Hiszen miközben Európa államaiban ma már magától értetõdõ a demokratikus elkötelezettség, addig az Unió szintjén ún. demokratikus deficit tapasztalható. „Az intézményrendszer, amely jelenleg az EU motorját alkotja, túlságosan bonyolult, a legtöbb európai egyszerûen nem érti. A szuverén, demokratikus nemzetállamokkal szemben az EU nem rendelkezik olyan mechanizmusokkal, amelyek révén folyamatosan legitimálhatja döntéseit, és nincsenek meg az eszközei ezeknek a döntéseknek a végrehajtására. Tehát az EU a demokrácia és a hatalom hiányától szenved.” – írja Musil. Ennek a már régóta kritizált hiányosságnak az orvoslása az egyik legfõbb érv volt az európai alkotmány bevezetése mellett. A Preambulum az európai kultúra lényegének a felvilágosodás értékeit: a szabadságot, az egyenlõséget, a tiszta észt, illetve a humanizmust, az emberközpontúságot tartja.

Körkérdés Hangsúlyozza a kontinens kultúrájának befogadó jellegét. Egyrészt megállapítja, hogy lakói „az emberiség történetének kezdeteitõl fogva, egymást követõ hullámokban érkeztek” Európába, és létrehozták annak civilizációját. Másrészt kiemeli Európa azon szándékát, hogy „meg akar maradni olyan kontinensnek, amely nyitott a kultúrára, a mûvelõdésre és a társadalmi fejlõdésre.” Ezzel az alkotmány élesen szembehelyezkedik a bevándorló-ellenességgel, hiszen a fejlõdés lényegi feltételének éppen a sokféle kultúra kölcsönös egymásra hatását tartja. Ezzel öszszefüggésben helyezi elõtérbe az „egység a sokféleségben”-elvet is, kinyilvánítván, hogy Európa népei, „miközben továbbra is büszkék nemzeti önazonosságukra, elhatározták: felülemelkednek õsi megosztottságaikon, és minden eddiginél szorosabb egységre lépnek a közös jövõ érdekében.” Hangsúlyosan megjelennek olyan, sokszor tipikusan európainak mondott elvek is, mint az elesettekre és gyengékre is kiterjedõ társadalmi szolidaritás, illetve a jövõ nemzedékek és a Föld, azaz a fenntartható fejlõdés melletti elkötelezõdés. Fontos továbbá az is, hogy a Preambulum kimondja: az EU „világszerte küzdeni szándékozik a békéért, az igazságért és a szolidaritásért.” Ez szintén fölfogható tömör programpontként: Európa a mainál jelentõsebb szerepet kíván betölteni egy egységes, belsõ megosztottságoktól mentes világban. Végsõ soron Európa a világ többi része számára követendõ példát szeretne nyújtani azzal, hogy „az emberiség reménységének különleges térségévé válik”. A távolabbi múlt kulturális öröksége tehát közös vonatkoztatási pontot jelent az európaiak számára. Azonban a közelmúlt, a második világháború óta eltelt idõszak történelmi tapasztalatai már sokkal inkább megosztják, mintsem egyesítik Európát. A közösen átélt múlt tanulságai ugyanis hasonló következtetések levonását eredményezik, és ebbõl kifolyólag széles körben elfogadott, identitásteremtõ viselkedésminták, gondolkodásmódok terjedhetnek el. A 20. század elsõ felének negatív emlékétõl, a nacionalizmustól való elhatárolódás, és a pozitív jövõbe vetett hit például fontos alapja az európai integrációnak és identitásnak. Nyugat- és Kelet-Európa társa-

dalmi fejlõdése viszont gyökeresen más irányt vett 1945 után. Persze, ezt megelõzõen sem beszélhetünk egységes európai kultúráról. A kontinens keleti fele mindig is kisebbnagyobb eltéréssel követte a nyugati mintákat, de az idõeltolódás ellenére a fejlõdés iránya alapvetõen megegyezett. A kelet-európai kommunista rendszerek azonban éppen hogy alternatívát próbáltak találni a nyugati fejlõdéshez képest. Ennek következtében eltérõvé vált az emberek mentalitása. Esterházy Péter a következõképpen fogalmazta meg ezt a hozzáállásbeli különbséget: „Ugyan szeretjük hangoztatni, hogy mi mindig is európaiak voltunk, de mindenképp, mondjuk így, más ritmusban vagyunk, mást tartunk fontosnak, másról veszünk tudomást, másképp használjuk a szavakat. Például mi szabadságon nem a jogok és kötelességek egyensúlyát értjük, hanem valami túlélési esélyt, leleményes bújást és bujdoklást a hatalom elõl (…) És a diktatúrában megtanultuk, hogy az állam ellenség, amelyet ahol lehet, át kell verni, miközben elvárjuk tõle, hogy oldja meg a problémáinkat.” A rendszerváltások óta eltelt idõszakban a Nyugat- és Kelet-Európa közti kapcsolatokat nem az egyenrangú felek közti kiegyensúlyozott párbeszéd jellemezte. Ez nyilvánvalóan nem járult hozzá a különbségek mérséklõdéséhez vagy ahhoz, hogy valamiféle összeurópai tudat kialakulhasson. A tíz új tagország polgárai 2004 májusától sem érezhetik úgy, hogy a régiekkel egyenrangúak lennének. A csatlakozási szerzõdés szûkmarkúsága könynyen frusztrációhoz és euroszkepticizmushoz vezethet, a szabad munkaerõ-áramlás átmeneti korlátozása pedig éppen annak a vívmánynak az azonnali élvezetétõl fosztja meg az új tagállamok állampolgárait, amely a határok nélküli Európa lényegi részét képezi. Csak azt szimbolizálja, hogy a határvonalak továbbra is léteznek. Inotai András egy cikkében megjegyzi, hogy immár jóvátehetetlen történelmi mulasztás volt az, hogy Európa újraegyesítése nem az 1989-es események hevében zajlott le. Az integrációs folyamat ugyanis mára nem szabad választásként, hanem kényszerként jelenik meg Kelet-Európában. A megosztottság állandósulásához is elvezethet az EU készülõ alkotmányának a meg-

2004 / nyár


21

Körkérdés erõsített együttmûködésrõl szóló passzusa (43. cikk). Ha az EU két országcsoportra oszlana – egy önhatalmúlag elõremenetelõre és egy utólag alkalmazkodóra –, akkor az új határok és szerepek keletkezését eredményezné. Az élcsoport a kezdeményezõ, a mindent jobban tudó fél lenne, míg a követõk a nélkülük megvalósított vívmányok passzív átvevõi. Tehát állandósulna a már ma is sokszor kárhoztatott párbeszédhiány, amely azzal járna, hogy a régi tagállamok „a belépõket a kiskorú (…) kései gyerek szerepébe kívánják szorítani, ahelyett, hogy egy új, közös Európa születésének segítõiként ismernék el õket…” De nem csupán a kelet-nyugati megosztottság jelent problémát. Európa egyik legsúlyosabb gondja az, hogy az emberek továbbra is elsõsorban nemzetállami keretekben gondolkodnak, és nem összeurópai szinten. Ez a hozzáállás kisszerû alkudozásokban és az önzõ szempontok hangsúlyozásában ölt testet, és gyakorlatilag valamennyi EU-csúcson megfigyelhetõ, továbbá a Konvent vitáit sem hagyta érintetlenül. Jól példázza ezt az attitûdöt, „ahogy a Cseh Köztársaság elutasítja annak elismerését, hogy a temelíni atomerõmû mûködtetése nem belügy, hanem olyan kérdés, amely Ausztriára és Németországra is hatással van. Az egész Európát involváló szempontok súlya növekszik, az Unión belül a ’belügyek’ fogalma egyre kevesebbet jelent.”

Politikai közösség Az emberek akkor tudnak igazan azonosulni egy csoporttal, ha annak ügyeibe beleszólással bírnak, ha a csoport közösségi életének formálásában szerepet játszhatnak. Tocqueville írja, hogy akkor beszélhetünk igazi közösségi életrõl, igazi szabadságról, ha az emberek nem elégszenek meg azzal, hogy az állam, amelyben élnek tiszteletben tartja bizonyos jogaikat, és nem avatkozik bele a magánéletükbe, hanem részt vesznek a politikai folyamatokban és a közéleti vitákban. Az aktív közéleti szerepvállalás ugyanis arra készteti az egymástól eltérõ körülmények közt élõ, különbözõ felfogású embereket, hogy megismerjék mások gondolatait, hogy nap mint nap kapcsolatban legyenek velük.

22


2004 / nyár

Ezáltal pedig kialakulnak azok a közösségi kötelékek, amelyek képesek egyben tartani a társadalmat, biztosítani az egymás iránti szolidaritást és közös identitást a különbözõségek ellenére is. Az állampolgárság jogi intézményének éppen az a lényege, hogy a vele rendelkezõ személyek egyenjogúságát biztosítja a köztük lévõ etnikai, nyelvi, vallási, bõrszínbeli stb. különbségektõl elvonatkoztatva. A modern államokban élõ emberek kollektív identitásának az állampolgárság képezi az egyik legfontosabb alapját, valahol szinte kizárólagos jelleggel (pl. az Amerikai Egyesült Államokban), míg máshol egyéb tényezõkkel – pl. etnikum, kultúra, nyelv stb. – kiegészülve (pl. Németországban). Európa kulturális sokszínûsége miatt a közös európai identitás a kulturális tényezõktõl semleges politikai szférában alakulhat ki. A közös kihívásokra együtt megfogalmazott válasz, a közéleti aktivitás az, ami az emberekben a közösség érzését kialakíthatja. Egy összeurópai politikai közösség kialakulása elõtt azonban több akadály is tornyosul. Mindenekelõtt meg kell jegyeznünk, hogy a politika iránti érdeklõdés, a politikai aktivitás a nemzetállamokon belül is csökkenõfélben van, kivált az ifjúság körében. Az uniós ügyeket illetõen azonban még kedvezõtlenebb a kép. Az uniószintû politikai közösség egyik legfõbb akadálya a polgárok közönyössége. A közöny mögött két fõ ok állhat. Dahrendorf írja: „Az Európai Unió legnagyobb hibája, hogy minden témája ásításra ingerlõ unalom.” Ezzel a szerzõ arra szeretne utalni, hogy miközben az EU napirendjén bizonyára fontos, de az átlagember számára unalmas és irreleváns kérdések vannak (szabályozási problémák, szabványok, illetve az egyébként is áttekinthetetlenül bonyolult intézményi szervezet reformja stb.), addig az Unió egyelõre nem képes választ adni azokra a kérdésekre, amelyek az embereket igazán mélyen érintik: a munkanélküliségre, a gazdasági versenyképesség javításának szükségességére, a szociális ellátórendszerek reformjára, a terrorizmus vagy a bevándorlás kérdéseire. Így aztán nem meglepõ, ha nem alakult ki európai szinten szervezõdõ civil társadalom és nyilvánosság. Maga a Bizottság is azt írja 2001-es Fehér Könyvében: „A csökkenõ ará-

Körkérdés nyú részvétel az Európai Parlamenti választásokon és az ír ’nem’ szavazat egy szélesedõ szakadékot mutatnak az EU és az általa szolgált nép között. Az Unió érzékelhetõ módon képtelen hatékonyan cselekedni ott, ahol a helyzet azt világosan megkövetelné: például a munkanélküliség, (...) a bûnözés, az EUhatárokon kialakult konfliktusok és a világpolitikában játszott szerep tekintetében.” Márpedig amíg az emberek nem érzik úgy, hogy az EU a mindennapi problémákra is választ tud adni, addig az elsõdleges politikai azonosulási keretet továbbra is a nemzetállam fogja jelenteni, amely jelenleg inkább képes az ehhez hasonló kérdések megválaszolására. A másik oldalról az is igaz persze, hogy az ilyen lépések megtételére az EU nem rendelkezik megfelelõ forrásokkal, illetve végrehajtó és törvényhozó jogkörökkel. És amíg mindez nem adott, addig talán nincs is szükség erõs európai identitásra. Az uniós tematika iránti közömbösségre példa, hogy az Eurobarometer felmérései szerint 2002 végén az emberek nem sokat tudtak a Konvent munkájáról. A megkérdezettek több mint 60 százaléka nem volt tisztában még a Konvent alapvetõ céljával sem, vagyis azzal, hogy a testület az EU reformját hivatott kidolgozni. A tájékozatlanság egyik oka a fent említett irrelevancia lehet, de az is szerepet játszik, hogy az intézményi struktúra áttekinthetetlen, a döntéshozatal bonyolult. A Konvent munkájának egyik fontos célja volt, hogy ezen változtasson. Ennek eredményeként az alkotmánytervezet az eddigi tizenötrõl hatra csökkentené a jogi eszközök típusainak számát, és megszûnne a pillér-szerkezet. Az EU alapszerzõdéseinek helyébe az alkotmány lépne, ami némileg átláthatóbbá tenné a szervezetet. Azonban az EU alapvetõ struktúrája továbbra is igen összetett marad. A bonyolult rotációs rendszer, a Tanács – Bizottság – Parlament hármasa, az uniós intézmények egymáshoz való viszonya az átlagember számára aligha lesz érthetõbb. Az általános tájékozatlanság tükrében érdekesek azok az adatok, amelyek arról tanúskodnak, hogy az európaiak közel kétharmada támogatja egy közös európai alkotmány megalkotásának tervét, annak ellenére, hogy nem ismeri annak tartalmát. Így fölmerül a kérdés,

hogy vajon azok az optimizmusra nem túl sok okot adó számok, amelyek azt mutatják, hogy az emberek nem igazán bíznak a fõbb EU-intézményekben, megalapozott álláspontot takarnak-e. Nehéz belátni pl. hogy mi lehet annak az oka, hogy miközben az Európai Parlamentben a megkérdezettek 57% bízik, az Európai Bíróságban 51%, a Bizottságban pedig 50%, addig a Régiók Bizottságában csak 24%, az Európa jövõjét tárgyaló Konventben pedig csupán 26% bízik. (Eurobarometer, 2003 tavasz.) Egy összeurópai politikai közösség kialakulása elõtti másik fõ akadály valószínûleg az, hogy az emberek nem érezik úgy, hogy a közösségi szervek õket képviselnék. Az EU demokratikus deficitje abból származik, hogy intézményeinek többsége csak közvetett módon felelõs az állampolgároknak. Az egyetlen közvetlenül választott szerv, az Európai Parlament valójában csak igen korlátozott jogokkal rendelkezik a tagállamokat képviselõ Tanácshoz, illetve a közösségi érdekeket reprezentáló Bizottsághoz képest. Az „eurokraták”, akik az EU ügyeit irányítják, demokratikus legitimitást nélkülözõ hivatalnokok. A demokratikus deficit tényét mindenki elfogadja. Évrõl évre panaszkodnak miatta az EU hivatalos kiadványaiban, és gyakorlatilag nem találni olyan deklarációt vagy uniós ügyekkel foglalkozó tanulmányt, amely ne utalna az EU demokratizálásának szükségességére. A probléma állandó fölemlegetése ellenére mégsem történik elõrelépés. Talán éppen ez a gond. Az általános egyetértés miatt elmaradtak az Unió egyéb ügyeit, szakpolitikáit kísérõ parázs viták. Pedig az EU története során mindig az egymásnak feszülõ nézetek összebékítésével létrehozott kompromisszumok által fejlõdött. Mivel a demokratikus deficit meglétét illetõen teljes az összhang, nincs, ami a lehetséges megoldások kidolgozására és nem ötletszerû, hanem valóban lényegbevágó kérdések megvitatására sarkallja az európai diskurzus szereplõit. Az alkotmánytervezet igazából ezt a gondot sem oldja meg. A parlament súlya nem növekszik számottevõen az EU intézményi szerkezetén belül. Azonban vannak az alkotmánytervezetnek olyan rendelkezései is, amelyek az EU demokratizálására irányul-

2004 / nyár


23

Körkérdés nak. Ilyen pl. a 46.4. cikk, amely az állampolgári kezdeményezés lehetõségét teremti meg uniós szinten. Ez lehetõvé teszi, hogy legalább egymillió, „jelentõs számú” tagállamban élõ polgár az Európai Bizottságot törvényjavaslat készítésére szólítsa fel. Ezzel megvalósulhat egy valóban európai szintû, a nemzetállamoktól független civilkezdeményezés. A cikk értelmezhetõ az európai nyilvánosság és civil társadalom kialakulása felé mutató elsõ lépésként is. A demokratikus deficit lefaragását elõsegítheti, ha az eddigi súlyozási rendszer helyett az ún. Giscard-formula lépne életbe, amely szerint többségi döntés születik, ha a kormányok legalább fele megszavaz egy javaslatot, és õk a tagállamok összlakosságának legalább hatvan százalékát képviselik (24. cikk). A fenti problémák megoldhatók lennének fölülrõl kiinduló reformok keretén belül is. Nem szabad azonban abba a hibába esnünk, hogy azt gondoljuk, bármilyen intézményi reform önmagában is átütõ sikerhez vezethet. A demokratikus berendezkedés csupán a megfelelõ kereteket biztosítja a civil társadalom önszervezõdése számára, és ilyen értelemben természetesen megkerülhetetlen. Ahhoz, hogy valóban egy közös európai identitáson alapuló páneurópai demokráciáról és nyilvánosságról beszélhessünk, maguknak az embereknek kell közös célok és érdekek megfogalmazásával összeurópai mozgalmakat, szervezeteket életre hívniuk. Erre teremthet alapot például, hogy Európa közvéleménye élesen elutasító a háború eszközével szemben, helyette a tárgyalások és a meggyõzés politikáját részesíti elõnyben, a nemzetközi jog szerepét hangsúlyozza. Egy felmérés szerint az európaiak elsöprõ többsége ellenezte, hogy az Egyesült Államok ENSZ-mandátum nélkül támadja meg Irakot. A számok 61%-tól (Csehország) 87%-ig (Németország és Norvégia) szóródtak. Igaz, sokkal többen tartották volna elfogadhatónak, ha az USA ENSZ-mandátum birtokában támad. (Der Spiegel, 2003/6.) Ezek az adatok mégis azt mutatják, hogy az európaiak nagy jelentõséget tulajdonítanak bizonyos szabályok betartásának a nemzetközi kapcsolatokban. Ezen az alapon szervezõdtek meg a 2003. február 15-én Európa-szerte lezajlott háborúellenes tömegtüntetések is, per-

24


2004 / nyár

sze nem egységes mozgalomként, hanem országonként külön-külön. Habermas és Derrida ennek ellenére az európai nyilvánosság megszületését látták ebben az eseménysorozatban.

A mindennapi tapasztalat szerepe A kollektív identitás nemcsak konstrukció, a politika és az ideológia bizonyos hagyományokra hivatkozó terméke, hanem „együtt alakul, változik a megtapasztalt valósággal.” (Fulbrook, 2001. 283.o.) Azok az elméleti konstrukciók, amelyeket a társadalmi folyamatok, a mindennapi élet tapasztalatai nem erõsítenek meg az emberek szemében, hitelüket vesztik. Az európai eszme is csak akkor lehet széles társadalmi rétegek identitásának alapjává, ha egyben tapasztalattá is válik. Az értelmiségiek és politikusok közti diskurzus önmagában kevés ehhez. Az uniós állampolgároknak közvetlenül is meg kell élniük az integráció nyújtotta lehetõségeket. És itt most nem elsõsorban az Unió intézményei által nyújtott anyagi támogatásról van szó. Ezek gazdasági érdekközösséget teremthetnek ugyan, európai identitást azonban nem. Münch szerint az EU polgárai mindaddig „piacpolgárok” maradnak, amíg csak a gazdaság integrálódott. Ennél sokkal fontosabb, hogy az emberek az Európát fölszabdaló határok elhalványulását elsõ kézbõl tapasztalják, például az Európán belüli munkavállalói és tanulói mobilitás növekedése vagy a közös pénz használata által. Maurits van der Veen, a Pennsylvaniai Egyetem oktatója tanulmányában rámutat a személyes tapasztalat rendkívüli fontosságára az európai identitás kialakulásának folyamatában. Az Eurobarometer felmérésein alapuló empirikus vizsgálódási során kimutatja, hogy az európai nemzetek közti különbségek az európai identitás erõsségét illetõen azzal is magyarázhatóak, hogy az adott ország állampolgárainak mekkora hányada tanult vagy dolgozott már más tagállamban. A földrajzi periférián elhelyezkedõ skandináv és mediterrán államok (Svédország, Dánia és Finnország, illetve Spanyolország, Portugália, valamint Görögország) az adatok tanúsága szerint kevésbé érzik magu-

Körkérdés kat európainak a központibb területek lakosságánál, és ez részben magyarázható azzal, hogy lakosságuk mekkora hányada élt már másik tagállamban. A skandinávok itt kilógnak kissé a sorból (hisz nagy részük élt már külföldön), de van der Veen szerint azért, mert rájuk alapvetõen a Skandinávián belüli mobilitás a jellemzõ. Ami viszont a partikuláris skandináv identitást erõsíti. A szerzõ fõ következtetése – miszerint a sorsközösség érzete annál erõsebb lesz az európaiak körében, minél többen érintkeznek egymással nap mint nap – bizonyos fokig összecseng Anderson elképzelésével. Benedict Anderson a „képzelt közösségek” kialakulása során központi jelentõséget tulajdonít a zarándoklat fogalmának. A régi idõk vallási közösségeinek fönntartásában a zarándoklat igen fontos szerepet töltött be. Ennek során egymással egyébként semmilyen kapcsolatban nem álló, különbözõ kulturális háttérrel rendelkezõ egyének találkoztak, akiket csak a vallás kötött össze. Egy indonéziai és egy marokkói muszlim pl. elkerülhetetlenül fölteszi magának a kérdést, amikor Mekkában találkoznak egymással a hadzs, a muszlimok nagy zarándoklata során: mi az, ami bennünket összeköt? Válasszal a vallás szolgál. Anderson szerint ezzel analóg módon jöttek létre a modern, központosított államok kialakulásakor a nemzeti közösségek. A nemzetek eredetileg nem alkottak egységes kultúrákat, hanem egymástól többé-kevésbé eltérõ szokásokkal és nyelvvel rendelkezõ csoportokból alakultak ki. A területileg korlátozott nemzeti identitás a hivatalnokok képletes értelemben vett zarándoklatai folyamán jött létre, és a tömegsajtó, valamint a közoktatás révén vert gyökeret. Mind Anderson, mind van der Veen az emberek mobilitására, a közösség közvetlen megtapasztalására helyezi a hangsúlyt a kollektív identitás kialakulásának folyamatában. Ha az EU az európai identitás megerõsödését szeretné elõsegíteni, akkor annak egyik leghatékonyabb módja a munkaerõ-piaci és az oktatási mobilitás elõsegítése lehet az Erasmushoz hasonló programok által. Az ilyen kezdeményezések segítségével lehetne az Európán belüli mobilitás igazán tömeges. Tony Judt is rámutat, hogy az európai elit, az arisz-

tokrácia (nem kis mértékben a közösen beszélt nyelvnek köszönhetõen) mindig is európai érzelmû volt, mert mobilitása következtében bizonyos közös vonásokra, kollektív tudásra tett szert; ezzel szemben az emberek többsége sokkal jobban kötõdött közvetlen környezetéhez. A televízióval és a személyek szabad mozgásával mára már némileg megváltozott a helyzet Európában, és ez a folyamat tovább erõsödhet a jövõben. Mindennapjainkban nagy szerepet kapnak a közösség egységét, összetartozását jelképezõ szimbólumok is. Az EU-nak is vannak ilyen szimbólumai. A közös zászló, himnusz vagy a rendszámtábla mind olyan látható jelképei az Uniónak, amelyek a mindennapok során is tudatosítják az emberekben Európa egységének ideáját. Tekinthetõ jelképnek a közös pénz is. A pénz ugyanis több, mint pusztán értékmérõ, fizetési, felhalmozási és csereeszköz, ahogy azt a közgazdasági definíciója kimondja. A pénz egy ország egységének, szuverenitásának, esetleg sikerességének jelképeként a nemzeti egységet is szimbolizálja. Az euró is ugyanilyen jelkép. A papírpénzeken a közös kulturális örökséget jelképezõ ábrák kapnak helyet, a fémpénzek pedig nemzeti szimbólumokat is tartalmaznak, hangsúlyozva ezzel az „egység a sokféleségben”-elvet. Az euró ráadásul kézzelfoghatóvá teszi az emberek számára az integrációt. Mivel nap mint nap közkézen forog, az emberekben tudatosítja az integrációs folyamat meglétét, és tulajdonképpen népszerûsíti is azt. Elvontabb szinten szimbólum lehet az alkotmány vagy a közös állampolgárság is, melyek a politikai egységet hangsúlyozzák.

Közös ellenség Huntington írja: „Csak akkor tudjuk, kik vagyunk, ha azt is tudjuk, kik nem vagyunk, sõt gyakorta csak akkor, ha azt is tudjuk, kik ellen vagyunk.” Valóban, a történelem számtalan példát szolgáltat arra, hogy a közös fenyegetettség tudata nagyban megkönnyíti egy közösség összefogását. Az európai integráció esetében például a hidegháború évei alatt végig komoly ösztönzést jelentett a Szovjetunió (valós vagy képzelt) fenyegetése. A kilencve-

2004 / nyár


25

Körkérdés nes évekre azonban ez a fenyegetés eltûnt. A legújabb fejlemények tükrében viszont felmerülhet annak a lehetõsége is, hogy az európaiak éppen korábbi (és jelenlegi) szövetségesükkel és támaszukkal, az amerikaiakkal szemben határozzák meg önmagukat. A 2003. február 15-i tüntetéseknek például egyértelmûen Amerika-ellenes él is tulajdonítható. Az Eurobarometer legutóbbi közvéleménykutatása is jelzi, hogy az európaiak tudatában sok tekintetben negatív kép él az amerikaiakról. A megkérdezettek 58%-a szerint az USA veszélyezteti a világbékét, 52% szerint nem tesz eleget a szegénység elleni küzdelemben, 59%-uk pedig elégtelennek tartja a környezet védelme érdekében tett lépéseit. (Eurobarometer, 2003 tavasz.) Mindez arra utal, hogy komoly világnézeti különbségek vannak a két kontinens lakói között. Kagan szerint ezek a gondolkodásbeli különbségek strukturális okokra vezethetõk viszsza. Amerika, erõs nagyhatalomként, más szempontok fontosságát hangsúlyozza a világpolitikában, a problémákat más eszközök alkalmazásával tartja megoldhatónak, mint Európa. Amerika egyedülálló katonai potenciálja birtokában hajlamos a válságok megoldása során fölhasználni erejét, és képesnek érzi magát a fenyegetõnek ítélt gondok, pl. a terrorizmus megoldására. Ezzel szemben Európa katonailag gyengébb, mint az USA, így aztán olyan problémákat tol elõtérbe, amelyek katonai erõ alkalmazása nélkül is megoldhatóak. Ilyen pl. a környezetvédelem. Így a „gyengeség” és az „erõ” politikája az, ami a két térség enyhébb vagy radikálisabb szembekerülését szükségszerûvé teszi. „Ez nem átmeneti állapot, és nem az amerikai választási eredmények vagy egyetlen katasztrofális esemény következménye.” Ezzel szemben Ash úgy gondolja, hogy a megosztó tényezõk éppen hogy eseti jellegûek. Európát és Amerikát szerinte jelenleg inkább a hivatalban lévõ amerikai kormány arroganciája, illetve a közel-keleti térség folyamatainak eltérõ megítélése választja el, miközben a két térség ezer kulturális, gazdasági és politikai szállal kötõdik egymáshoz. Az tehát igaz, hogy a közös identitás kifejlõdését elõsegíti a közös fenyegetettség érzete; de vajon mindenképpen szükséges-e a kö-

26


2004 / nyár

zös ellenségkép a kollektív identitás kiépítéséhez? „Miért az ellenséggel definiáljuk önmagunkat, ahelyett, hogy a cél lenne a meghatározó? Nagyon sok minden van, amiért érdemes ma európainak lenni. Az európai rövid 20. század elsõ felét 1914-tõl Sztálin 1953-as haláláig háborúk, holokauszt, gulag és mindaz jelentette, amit Hannah Arendt a ’bûn banalitásának’ nevezett. Nyugat-Európa utolsó ötven évét és Kelet-Európa nagy részének utolsó tizenöt évét (1989 bársonyos forradalmaitól napjainkig) egyre inkább a jó banalitása jellemezte.” Ami pedig az USA-t illeti, Esterházy Péter szerint: „Mintha eltakarná Amerikát Bush. Amerika szerintem ugyanolyan, mint mi, csak más. De nem a másik pólus, amihez képest mi definiálnánk magunkat.”

Zárszó Miután áttekintettük az európai identitás létrejöttének legfontosabb vonatkozásait, megállapíthatjuk, hogy az európai integráció ügye korántsem reménytelen. Bizonyos adottságok megnehezíthetik, mások épp ellenkezõleg, elõsegíthetik egy közös európai identitás kialakulását. A történelmi tapasztalat, a közösen osztott értékek, a gazdasági érdek olyan alapot jelentenek, amelyen máris kialakult egy európaiakat összefûzõ kötelék, és amely lehetõvé teszi annak további megerõsödését. Más tényezõk, mint pl. a nyelvi sokféleség, a nemzetállamok között intézményesült politikai különbségek és megosztottságok, a kulturális eltérések viszont akadályt jelentenek. A közös ellenségkép vagy fenyegetés megléte egyszerûbbé teheti a közös identitás kialakítását rövid távon, de morálisan elfogadhatatlan egy demokratikus értékeket valló közösség számára. A legfontosabb az lenne, ha az integráció nem csak a társadalmi alrendszerek szintjén hatna, hanem az emberek tudatába is fokozottam behatolna. Ennek fontos elõfeltétele, hogy Európa egységét az emberek mindennapjaik során, mobilitásuk növekedése által is megtapasztalhassák. A közös európai identitás nagyon lényeges feltétele annak, hogy az EU jól mûködjék, és hogy tevékenysége az állampolgárok szemében elismerést nyerjen. Ha az emberek nem

Körkérdés érzik a magukénak Európát, ha az EU-ban csupán egy titokzatos intézményhalmazt látnak, akkor az integráció is zátonyra fog futni. Európa rendkívül sokszínû. Olyannyira, hogy nem valószínû – és nem is kívánatos –, hogy valaha is eléri a homogenitás azon szintjét, amelyet az Egyesült Államok vagy Japán. De a jelenleginél mindenképpen több szolidaritásra, az összetartozás erõsebb érzésére van szükség, ha azt akarjuk, hogy megteremtõdjenek a további integráció alapjai, és a mostanra elért eredmények ne omoljanak össze valamely nagyobb megrázkódtatás hatására. Ehhez persze Európa politikai vezetõinek is élen kellene járniuk abban, hogy európai szinten gondolkodnak, mellõzik a kicsinyes alkudozásokat, és rövid távú érdekeikkel, a választóiknak szóló meggondolatlan gesztusokkal nem nehezítik az integráció továbbvitelét. Az integráció az emberek érdekeit szolgálja. Hibás az az elképzelés, miszerint az integrációval csak egy jól képzett, technokrata elitnek kell foglalkoznia. Az emberek bevonására is szükség van, ha az EU bürokratikus koordináló szervbõl polgárainak közösségévé szeretne válni. s

Farkas Éva programfelelõs, Kamaszparlament

Mióta az eszemet tudom, történelem szakos tanár-apámtól – aki nemcsak nagyszerû pedagógus, de nagy tudású ember is volt –, számtalanszor hallottam, hogy Magyarország jövõje szempontjából elengedhetetlen egy egységes Európa létrejötte, melynek hazánk is tagja kell, hogy legyen. Talán nem véletlen, hogy a Kamaszparlament 1996-os megalakulása után elsõk között támogattam a kamaszok Európai Unió iránti érdeklõdését. Minden lehetõséget megragadtunk, hogy minél többet megtudjunk hazánk integrációs törekvéseirõl: elõadásokat szerveztünk, felvettük a Külügyminisztériummal, EU Delegációval, nagykövetségekkel a kapcsolatot, stb. Egyre többet és többet ismertünk meg a témáról. Míg mi felnõttek csak óvatosan ízlelgettük a gondolatot, a lehetõséget, hogy esetleg Európa fejlettebb feléhez csatlakozhatunk, a kamaszok

már tényként kezelték: tanulmányaikat külföldi egyetemeken fogják folytatni, esetleg néhány évig külföldön fognak dolgozni, szabadon bebarangolják Európa országait, de a biztos jövõt itthon kívánják megteremteni. Számukra Európa, a csatlakozás nem egy misztikus álom, hanem mindennapi életük szerves részévé vált. Gondolkodásmódjuk a korukból adódik, nem egyszer voltam tanúja, hogy milyen természetesen fogadják be az újat, egyik pillanatról a másikra teszik magukévá az ismeretlent. Mindezek mellett tudatosan készülnek a jövõre, fogalmazzák meg céljaikat, feladataikat, de egyúttal elvárásaikat is. Kritikusan szemlélik a felnõtt társadalmat, s keresik a módját, hogy saját eszközeikkel fejezhessék ki véleményüket mindazokról a dolgokról, melyek már õket is érintik, a hatásuk az õ életüket fogják igazából érinteni. Mindezzel azt szerettem volna érzékeltetni, hogy a mi feladatunk nemcsak a jövõ alakítása a jelenben, de észre kell vennünk, hogy a demokrácia nemcsak a felnõtt társadalom számára nyújt lehetõségeket, biztosít jogokat. Néha oda kéne figyelni gyermekeinkre, véleményükre, mely még nemcsak az önös érdekekrõl, nemcsak a pénzrõl szól, de emberi kapcsolatok, tudás, és egy szebb, igazságosabb élet megteremtésébe vetett hiten alapul. Mielõtt még bárki naivitással vádolna, tisztában vagyok azzal, hogy a gyermeki képzelet határtalan, de ... Tavaly az EU-s népszavazás elõtt „pénzes” fórumot rendeztek Ózdon, melyen az embereket a csatlakozás elleni állásfoglalásra buzdítottak. A kamaszok, akik koruknál fogva még nem vehettek részt a népszavazáson, felháborodtak ezeknek az embereknek az öncélú akcióján, s felvonulást szerveztek az Európai Unió mellett Európa a miénk jelszóval. A hitükkel, az elszántságukkal, mely a szervezés és a program során megnyilvánult, sok embert megnyertek. maguknak. Nem hiszem, hogy politikai indíttatást kellene keresni cselekedetükben, sokkal egyszerûbb okok indokolták megmozdulásukat: a szabadság, a bezártságból való kitörés, melyet még szüleiktõl kaptak örökségül, Európa népeivel való öszszetartozás érzése, a közös jövõ építése. Milyen magától érthetõ vágyak!

2004 / nyár


27

Körkérdés A kérdés „Milyen lesz unokáink Európája?” láttán, a válasz megfogalmazásakor ezek a gondolatok kavarogtak bennem. Mi, felnõttek felül tudunk-e kerekedni kicsinyes érdekeinken, tudunk-e, képesek vagyunk-e felelõsségteljesen engedni gyermekeinket dönteni jövõjükrõl, képesek vagyunk-e még együttgondolkodni annak érdekében, hogy valóban békésebb világot hagyjunk rájuk? A napi eseményeket hallgatva, sokszor elkeseredem, aztán megjelennek a fiatalok tele lelkesedéssel, elszántsággal. Ha nem bíznék bennük, ha nem bíznék abban, hogy képesek lesznek megvalósítani elképzeléseiket, képesek lesznek hibáinkat helyrehozni, most azt mondanám, nem látom az unokáink jövõjét, de így biztos vagyok benne, hogy jó kezekben van Európa jövõje. Az elmúlt másfél évtized alatt nagy változásoknak voltunk tanúi. Volt mit befogadniuk a fiataloknak is! Szeretném azt mondani, hogy mindez a javukat szolgálta, de nem tehetem. Remélem azonban, hogy lassacskán helyükre kerülnek a dolgok. Megint fontos lesz az emberi méltóság, az adott szó, tetteinkért megint felelõsséget vállalunk. Úgy gondolom, hogy ezek nélkül nem érdemes jövõrõl beszélni. s

Büki Péter szociálpolitikus, Budapest

Milyen lesz unokáink Európája? Remélem, jó. A mi családunkban az a trend, hogy viszonylag késõn születik meg elsõ gyermekünk. Mondhatná bárki, hogy konformisták vagyunk, mivel ez az országos trend. Az, hogy ez országos trend, tudom, a konformizmust viszont visszautasítom. Tehát, most hogy idén 33 éves leszek, megszületik elsõ gyermekem. Ha õ is tartja a családi trendet, akkor elsõ unkámat 66 évesen látom meg, ha… (mert itt is lehetne citálni KSH és egyéb adatokat, hogy egy jól nevelt magyar állampolgárságú férfinak mikor illik meghalnia). Vagyis 2037-et fogunk (fognak) írni, mikor elsõ unokám napvilágot lát. Hogy jó lesz-e 2037-ben Európa? – valójában ez a kérdés.

28


2004 / nyár

Ralf Dahrendorf gondolatait idézve, a törvényeket hónapok alatt meg lehet változtatni, a gazdasági átalakulás évek alatt végbe mehet, de a szokások, attitûdök, kulturális kódok, értékek megváltoztatása nagyon hoszszú, évtizedekbe telõ folyamat. A jövõ Európája márpedig ez utóbbitól függ. A jövõ Európája egy katedrális, egy templom. De ki a kiválasztott? Ki építhet templomot a szövetségnek? Raj Tamás idézi a Zóhárt, miszerint a Biblia elsõ szavának (BRÉSIT) elsõ és utolsó két betûjét levágva a BRIT szót kapjuk, ami szövetséget jelent. A középsõ két betû (ÉS) is értelmes szót alkot. Jelentése: tûz. „Vagyis – állítja a kabbala – az Isten és az ember (a zsidó nép) között megkötött szövetség megõrzése (erkölcsi törvény, a Tízparancsolat betartása) biztosítja a világ fennmaradását. Ha azonban ez a szövetség felbomlik, a tûz kiszabadul, és elpusztíthatja egész világunkat.” Erre pedig – sajnos – a mögöttünk álló évszázadban kétszer is akadt példa. Most úgy tûnik, mi vagyunk a kiválasztottak, mi építhetjük meg a templomot, akárcsak Salamon, elsõ a királyok sorában… De ne feledjük: a jeruzsálemi templomot is évtizedekig építették. Vissza Dahrendorfhoz: a szokások, attitûdök, kulturális kódok, értékek megváltoztatása nagyon hosszú, évtizedekbe telõ folyamat. Mi most már ezt tudjuk, mivel tudjuk, kötelességünk elébe menni „az idõk hosszúságának”. Azaz olyan programokat kell terveznünk és kiviteleznünk, amik pozitívan hatnak az értékek alakulására, s egyben facilitátorai is a kulturális kódok, az értékek pozitív megváltoztatásának. Vagyis új erõkre van szükség, mert ahogy Dahrendorf írja: „Ha új erõk széttörik a megmerevedett struktúrákat, az mindenekelõtt a remény forrásait nyitja meg.” S mint mondani szokás: a remény hal meg utoljára. Jó Európája lesz unokáinknak. s

Dabis Balázs Silvius Egy egészen más, megváltozott világot képzelek el. Egy olyan világot, amelyben a kultúrák,

Körkérdés népek nem egymás ellen harcolnak, hanem együtt a környezeti ártalmak ellen. Az addigra már kritikus méreteket öltõ környezetszenynyezés eredményeképpen földünk bioszférája jelentõsen megváltozik, állandó nehézséget okozva ezzel Európa lakosságának is. A Föld minden országára kiterjedõ természeti csapások hozzák majd meg az összefogást a különbözõ kultúrák között, a közös cél, a fennmaradás érdekében megszüntetve a háborúskodást és ellenségeskedést. A jelenlegi fogyasztói kultúra néhány év alatt értelmét veszíti majd a fennmaradásért folytatott harcban. Jelentõsen átalakul majd az emberek igényrendszere, gondolkodásmódja, és világképe. Mivel számos iparág mûködését teljesen és azonnal be kell szüntetni, hogy a bioszféra károsodása ne fokozódjon, jelentõssé válik majd a munkanélküliség, kiemelten fontossá válik az oktatás, a munkanélkülivé vált emberek átképzése miatt. Az egészségügy és a katasztrófavédelem szintén komoly szerepet kap. A korábban a fegyverkezésre költött milliárdokat most ezekre a területekre, valamint célzottan az ûrkutatás területeire fordítják majd a kor vezetõi. Visszaesik az informatika, az elektronika korunkra jellemzõ rohamos fejlõdése. Az emberek világképének megváltozása a természeti ember gondolkodásmódja felé fordul. A legnagyobb lépést filozófiai, mentálhigénés szempontból tehát a nyugati világ társadalmainak kell megtenniük majd. A gondolkodásmód megváltozásának legfõbb oka az, hogy értékesebb lesz egy pohár tiszta víz, mint az arany, vagy az élelem, mint a legújabb fejlesztésû mikroprocesszor. Az egyesült Európa, az EU szervei jelentõs szerepet játszanak majd a súlyos környezeti ártalmak kezelésében, a problémák megoldásában, a katasztrófavédelem összehangolásában. s

Szelényi Zoltán PTE ÁOK

Unokáink (unokáim) Európai Uniója teljesen más lesz, mint amilyen ma. Jó esetben az USA-val szemben egy olyan erõvonalat fog jelenteni (nemcsak gazdasági-

lag, hanem kulturálisan is erkölcsileg is), amely megõrizhetõvé teszi a jelenleg még éppen létezõ és élõ „európai” tradíciókat. Amennyiben a kelet-közép-európai nemzetek, országok is formálisan integrálódnak az Unióba, ez friss „vért” jelenthet a kontinens jelenleg már eléggé „ótvaros”, önzõ és dekadens – az ún. jóléti államokban uralkodó életszemlélettel szemben. Rossz esetben – amennyiben a kínai-indiaiarab népáradat elönti kontinensünket – már nem az erkölcsi-kulturális kérdések lesznek fontosak, hanem a kontinens és általában a glóbusz puszta túlélése, már ami a környezetszennyezés és energia-táplálékhiány beláthatatlan következményeit illeti. Sajnos az USA rossz példája (nem hajlandó részt venni a „fejlõdés” okozta zavarok akár részleges megelõzésében, enyhítésében) utánzókra találhat olyan országok részérõl, amelyek végre részesedni szeretnének a jólét és technika „áldásaiban”. Ennek az ára a Föld népeinek öngyilkossága lenne. Ez esetben csak abban bízhatnánk, hogy a Föld és környéke önszabályozó képessége – ha van ilyen – valahogyan helyre billentené az egyensúlyt, amit az Ember elrontott, vagy el fog rontani. s

Rapi István igazgató, XIII. kerületi Iránytû Ifjúsági Információs és Tanácsadó Iroda

Határok nélküli Európa lesz, ahol az utazás szabadon történhet. A tagállamok között a belsõ határellenõrzések megszûnnek, útlevél nélkül lehet utazni az Unió egyik csücskébõl a másikba. Az egységes Európának az új összehangolt közlekedés is jellemzõje lesz, amit megkönnyít a jogosítványok kölcsönös elismerése, az összekapcsolódó közlekedési hálózat, valamint a dinamikus vasút- és közútépítés is. Jelentõsen egyszerûsödik az utazás az egyes tagállamok között. Az Európai Unión belül mindenki oda utazik, ahova akar, s teheti ezt anélkül, hogy vízumot kellene kérnie vagy akár útlevelét szorongatva sorba kellene állnia a határon. Az Európai Unió jelenlegi tagállamai többségükben gazdag országok, így fejlett gazda-

2004 / nyár


29

Körkérdés ságokhoz illõen jó autópálya-hálózattal és vasúti rendszerrel rendelkeznek. Akár autóval, akár vonattal akarunk közlekedni, elég egyszerûen, különösebb kerülõ nélkül el tudunk majd jutni a térség bármelyik pontjáról gyakorlatilag bármelyik másikra. Jelentõsen leegyszerûsödik a másik tagállamban vásárolt termékek behozatala is. Az EU-ban ugyanis bárki, vámmentesen hazaviheti a többi tagállamban vásárolt árut, ha azt személyes fogyasztásra vette. Bizonyos termékek esetében (alkohol, cigaretta) ugyan meghatározzák a bevihetõ mennyiséget, de úgy, hogy az bõven fedezze egy átlagember fogyasztását. Európai polgárként biztonságosabb lesz az élet a mindennapokban. Az EU munkajogának célja a munkavállaló védelme. Ez azt jelenti, hogy a szabályok az állam beavatkozásával és garanciák biztosításával minden esetben a munkavállalók jogait és érdekeit védelmezik. Az uniós munkajogi szabályok, három területet érintenek: • a foglalkoztatás alapfeltételeit, a munkavállalók alapvetõ jogait (munkaidõ, munkaszerzõdés); • a munkavállalók egységes védelmét (tulajdonosváltás, fizetésképtelenség, csoportos létszámleépítés esetén); • a rugalmas foglalkoztatási formákhoz kapcsolódó szabályok (részmunkaidõs foglalkoztatás, határozott idejû munkaszerzõdések) rendszerét. Ezek betartása csökkenteni fogja a munkanélküliséget, amely az EU egyik legfontosabb célkitûzése. A foglalkoztatási helyzet javítására a tagállamok évente közös, lehetõleg számszerû célkitûzéseket határoznak meg. Az az Uniós elvárás, hogy a tagállamokban legyen érdemi szociális párbeszéd – (azaz a szakszervezetek, a munkaadói szervezetek és a kormány közötti érdekegyeztetés), addigra már megvalósul. Bõvülnek a lehetõségek a munkavállalással folyamatosan. Az egyén számára a szabad mozgás és munkavállalás talán az egyik legközvetlenebbül érzékelhetõ lesz: úgy utazni, munkát vállalni, tanulni és hosszabb-rövidebb idõre letelepedni bármelyik uniós tagországban, netán magunk után utaltatni nyugdíjat – sõt,

30


2004 / nyár

akár munkanélküli segélyt is –, mint saját hazánkon belül. A befogadó országban érvényes jogok és bérek illetnek meg minket is. A munkavállalás megkönnyítése érdekében a foglalkozások többségében kölcsönösen elismerik egymás diplomáit, szakképesítéseit. Az élet naposabbik oldala jön el: nõhetnek a bérek, bõvülhetnek a szociális jogok. Uniós állampolgárként akár két tucat európai országban is minden megkötés nélkül munkát vállalhatnak, letelepedhetnek unokáink. A diákok ugyanúgy jelentkezhetnek francia, brit vagy éppen lengyel egyetemekre, mintha Budapestre vagy Szegedre felvételiznének. Hasonlóképpen a nyugdíjasok is maguk dönthetnek arról, hogy hazai nyugdíjukat esetleg egy másik tagországban kézhez kapva akarnak megtelepedni. Az oktatáspolitika az Európai Unióban nemzeti alapokon nyugszik, ezért nincsen uniós szabályozás arról, hogy az iskolákban, egyetemeken mit kell tanítani. Az EU azt sem írja elõ a tagállamoknak, hogy milyen iskolarendszert mûködtessenek, csupán programokkal, pénzügyi alapokkal, ösztöndíjakkal segíti, egészíti ki a tagállamok oktatáspolitikáját, s teszi ezt annak érdekében, hogy a nemzeti iskolarendszerek között kapcsolat alakulhasson ki. Az EU-s programokkal nõ az oktatás színvonala, bõvülnek a diákok és a tanárok lehetõségei. A programok résztvevõi megismerhetik egy másik ország lakóit, kultúráját, nyelvét. Az így megszerzett tapasztalatok elõnyt jelentenek a munkavállalásnál, a szakmai érvényesülésnél. Az Európai Unió programjai az oktatás mindén szintjén, az óvodától az egyetemig, segítenek abban, hogy a gyerekek, diákok, tanárok más tagállamokban bõvíthessék tudásukat, megismerhessék más tagországok oktatási tapasztalatait. Az EU igyekszik az iskolarendszeren kívüli kapcsolatokat is fejleszteni. Támogatja a külföldi szakmai gyakorlatokat és a fiatalok csereprogramjait is. Azok a fiatalok, akik személyes kapcsolatba kerülnek más országok lakóival, sokkal nyitottabbak lesznek a világra. A külföldön szerzett tárgyi ismereteken és nyelvtudáson túl az így megszerzett nyitottság, rugalmasság és alkalmazkodó készség is segítheti õket abban, hogy jobb pozícióba kerüljenek a munkaerõpiacon. Akik külföl-

Körkérdés di tapasztalatokat szereztek, gyorsabban találnák munkát, könnyebben érvényesülnek. A fiatalok nemcsak a fogadó ország nyelvét, szokásait, kulturális kincseit ismerhetik meg, de sokszor életre szóló, mély barátságokat is köthetnek. Egyre nagyobb hangsúlyt kap két, az oktatási politikától elválaszthatatlan terület is a foglalkoztatási helyzet javítása és az információs társadalom kiépítésének követelménye. Az élethosszig tartó tanulás, amely fokozott figyelmet fordít az iskolapadokból már kikerült generációk képzésére, valamint az informatikai ismeretek elterjedését segítõ elektronikus tanulásra. Globalizálódó világunkban sokkal könynyebben igazodnak el majd azok, akik beszélnek idegen nyelveket. A nyelvtudás különös kincs. Az idegen nyelveket ismerni azonban nem csupán praktikus okok miatt fontos, „annyi ember vagy, ahány nyelvet beszélsz” szól a népi bölcsesség. A nyelv egy nép identitásának kifejezése, így ha megtanulunk egy idegen nyelvet, automatikusan közelebb kerülünk az adott nyelvet beszélõ emberek kultúrájához, nyitottabbak leszünk a világra. Amennyiben ez mind teljesül, akkor remélhetõleg más, könnyebb, nyitottabb, elérhetõbb lesz több minden unokáink számára.

6. Az elithez kell tartozni, cinkosan összekacsintva, a közjó csak retorikai fogalom. 7. Fejlõdés nem lehetséges, így nincsenek, nem lehetségesek Ügyek. Pozíciók és posztok és önmagáért való hatalom vannak csupán. 8. Az õszinteség a gyerekeké meg a bolondoké. 9. És hát örömmel nyalok fényesre minden segget, amely a szám magasságában van. Azt is, amelyik feljebb. Remélem õk nem fogják már érteni Verebes István 10 éves (akkor 2 éves) konferansziéját: „az nem furcsa, hogy én mindig épp akkor nem vagyok kommunista, amikor õk ott fönt kommunisták, és kommunista is mindig akkor vagyok, amikor õk ott fönt nem kommunisták. Én vagyok ennyire hülye, hogy soha, de soha nem nézem a saját érdekeimet, vagy õk olyan marhák, hogy azt hiszik: újra és újra hajlandóak vagyunk tisztelettel nézni azokra a seggekre, amelyeket õk az elsõ szóra hajlandóak könnyedén kinyalni. (Ki itt a gyanús? A kommunisták, a nem kommunisták vagy én) s

Kulcsár-Szabó Zoltán adjunktus, ELTE Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék

s

Schlapay János publicista

Remélem õk már csak Bibó politikai tízparancsolatát olvassák, ezt a kilenc pontos, idejétmúlt valahai Röpirat a jellemformálásról címû pamfletet nem: 1. A nyilvánosság káros. Mindent alkukkal kell megoldani. 2. A lojalitás fontosabb a tudásnál. A közösségi fegyelem magasabbrendû az igazságnál. 3. A becsület mint olyan nem értelmezhetõ fogalom. 4. Mindent érdekek határoznak meg. Az értékek, ha vannak is: relatívak. 5. A barátságok viszonylagosak. Kiállni valakiért csak ha megéri, akkor érdemes. Szeretni valakit csak alkupozíciójának megfelelõen szabad.

Az alábbi válasz több okból is kitér a feltett kérdés elõl, legalábbis látszólag. Egyrészt, mert a jövõre vonatkozó spekulációk eleve nem lehetnek teljesen mentesek valamely optatív modalitástól, ami viszont kizárja a kérdés által feltételezett konstatív választ („Milyen lesz…?”). Másrészt, a jövõ létmódjához a képzeletbeliség és az elképzelhetetlenség egyaránt hozzátartozik. Az ilyen fikciók továbbá köztudottan inkább arról a korról árulnak el valamit, amelyben megszülettek s ennyiben szükségszerûen nem az „unokák” Európáját mutatnák meg, hanem a most létezõ megragadásának nehézségeit, még ha ez abban az értelemben jövõbelinek is nevezhetõ, hogy nincs (még) vagy talán nem is lehet teljesen jelen (az utóbbi években szerte Európában sokat vitatkoztak azon, hogy miként kellene az egységesülõ Európa kulturális vagy éppen politikai identitását elképzelni vagy egyáltalán megalkotni, éppen azt a hiányt láthatóvá téve

2004 / nyár


31

Körkérdés ily módon, hogy ez – a jelen számára és jelenlévõként – nem adott). Nem magától értetõdõ, hogy a képzelet a legkitüntetettebb módja annak, ahogyan a jövõ szerephez jut abban, amit jelennek szokás nevezni. A jövõ, valamilyen módon, a szabadsággal van összefüggésben, hiszen a mindenkori jelent meghatározó feltételek és kényszerek világát teszi zárójelbe, pontosan ebbõl fakad szükségszerû fikcionalitása, elképzelésének örök kényszere. Éppen ezért, azonban, ez a szabadság maga szükségszerûen jövõbeli és hogy miként valósul meg, ha megvalósul, az nem igazán elképzelhetõ, legalábbis azok számára (egyben a levélírót is ezek közé képzelve), akik egy olyan jövõbeli Európát szeretnének elképzelni, amely minél többet megõriz abból a szabadságból, mellyel – a jelen felõl nézve – rendelkezik. s

Juhász Balázs ügyvezetõ, Napfolt Mûvek

Mars Na de most komolyan: nem értem, miért kell nekem ilyeneket írnom, 91 éves vagyok, hagyjanak békén, adjanak egy sört és toljanak be a szobámba a tévé elé – leginkább ezt szeretném. Egy élõ kövület vagyok, és a legkevésbé sincs kedvem közösségi foglalkozás címén ezzel mulatni az idõm. Nem izgat a téma. 91 évesen kevés dolog izgatja az embert – ezt az egyet elmondhatom maguknak. Arról kell írnom, hogy miért jó nekünk, hogy beléptünk az Unióba? Fogalmam sincs maguknak miért jó. Elmondom, hogy nekem mostanában miért az, ennyit tudok tenni az ügy érdekében. Ezért: Tegnap, 2065. július 12-én, Márta nõvér befarolt velem és tolókocsimmal a közös tévé terembe, egyenesen az elsõ sorba, ugyanis aznap én voltam az Naplemente Öreg Otthona sztárja, a „híres ember” – persze nem egészen saját jogon, de ez cseppet sem érdekelt – elvitathatatlan érdemeim vannak a magyar ûrhajózásban. Mindenki roppant mód meg volt hatva, aztán egyszer csak elhalkult zsivaj, és a tévéfalra meredtünk mindannyian. 60 millió kilométerrel távolabb, egy ûrhajó szállt le a Marsra. A tévé természetesen élõben

32


2004 / nyár

közvetítette. Harmincegy kameraállás, ebbõl 8 a bolygó légkörében, a többi a felszínen, a leszállóhely környékén. Minden technikai adatot tudok, ahogy nagyjából minden, legalább hat éves állampolgár az országban. Amióta kiderült, hogy egy magyar is lesz az expedícióban – másról sem hallani. Pontosan tudjuk, mit esznek, mit isznak, és minden egyebet, a kedvenc sörmárkájukig bezárólag. Még velem is készítettek interjút, röhejes, nem? Szóval, 2065. július 12-én 18 ember lehuppant a Mars felszínére, ezzel új fejezetet nyitva az emberiség történetében, blablabla blablabla – a szokásos teátrális mondatoktól eltekintenék, ha lehetséges. Ami az egészben a számomra a legfontosabb, hogy a 18 asztronauta között volt egy magyar is, nem is akárki, hanem az én unokám. Ezért vagyok én olyan népszerû mostanában. Namost, ha nem lépünk be az Unióba annak idején, akkor az unokám most nem lép a Marsra, és én soha nem leszek olyan híres és megbecsült, mint amilyen az utóbbi idõben, de leginkább tegnap délután voltam. Magyarország, önerõbõl nagyjából Prágáig tudna eljuttatni egy ûrhajót – ahogy bármelyik másik európai ország is külön-külön. De együtt, simán biztosítják egy öregember örömét és büszkeségét. Már emiatt megérte, nem? s

Görgey Gábor volt kulturális miniszter

Fiatalok Európája Mindenkor minden minõségemben azt szoktam mondani, hogy akkor jó egy döntés, ha az a mai fiataloknak tíz év múlva is jó lesz. Meglett korú és idõs embereknek sosem szabad elfelejteniök – bármely felelõs poszton –, hogy nem maguknak készítik az országot, formálják a társadalmat és gazdaságot, hanem azoknak a fiataloknak, akiknek ma még nincs vagy alig van módjuk rá, hogy alakítóan beleszóljanak saját jövõjükbe. Ha visszapergetem életem évtizedeit a harmincas évektõl máig, egyetlen korszakot sem tudok felidézni, amikor ez a lehetõség megadatott volna. Most a mi kötelességünk, hogy a ma ifjúságának megadjuk ezt a választást, és olyan világ szü-

Körkérdés letésében tevékenykedjünk, amilyet õk szeretnének és amilyenben jó lesz lakniuk. Életem leghosszabb korszaka természetesen a pártállamban pergett le a homokórán. A két legfontosabb elem, amely meghatározta ezeket az évtizedeket: az önrendelkezés abszolút hiányáért kárpótolni magam a zsarnokságtól független mûvelõdésben, mûvészetekben, elõször csupán passzív befogadóként, majd késõbb aktív alkotóként. A másik éltetõ elemet pedig a rendíthetetlen csüngés jelentette az elszakított Európán. Ez a csendes, de elnyomhatatlan Európa-sóhaj éltetett sokunkat a barbárság idején, és ez a szellemi kapcsolódás a régi és új szabad szellemek világához adott erõt a túléléshez. Akkoriban a legmerészebb álmodozók se hitték, hogy kézzelfoghtó közelbe kerül a történelmi pillanat, és nem csupán vágyaink és

kultúránk szerint, de szervesen is része lehet az ország a nagy európai közösségnek. Soha többé nem fogunk – rossz szokásunkhoz híven – háborúban a vesztes oldalra állni. Mert nem lesz vesztes és nem lesz gyõztes, minthogy Európában nem lesz többé háború. Nem lesz többé általános mozgósítás, fiatal férfiak kivezénylése a frontra. Egy fiatal ma el sem tudja képzelni, mit jelent ez annak, aki megélte a háborút és az ötvenes évek sötét reménytelenségét. Nem baj. Az a jó, hogy el se tudják képzelni! De élvezni õk fogják igazán. S az a misszió is a fiatalok dolga lesz, hogy átvegyék tõlünk öregektõl szellemi kincseinket, és minél gazdagabban átvigyék az Egyesült Európa nemzeteinek színe elé: ez a mi kultúránk, ezt teremtettük ezer év alatt. Éljetek vele ti is, régi és új barátaink! s

Földi László

Ifjúsági közélet

Nemzetközi ifjúsági kapcsolatok Magyarországon a rendszerváltás óta Az Európai kontextus és az ifjúságpolitika Európában Az ifjúsággal kapcsolatos állami szerepfelfogások nagyon sokszínûek Európa különbözõ országaiban. Szinte azt is mondhatnánk, ahány ország annyi megközelítés. Azonban ha közelebbrõl megvizsgáljuk az egyes országok hagyományait, társadalmi és közösségi életét, akkor nagyon is sok hasonlóságot fedezhetünk fel. Az északi országok (Svédország, Norvégia, Dánia, Finnország, Izland) közösségei például hagyományosan szervezetekbe tömörülnek és jól mûködõ, hosszú távon fennmaradni képes együttmûködõ hálózatokat tudnak létrehozni. Az emberek többsége kedveli a mozgalmakat, és szívesen csatlakozik azokhoz, ha céljaival egyetért. Ebbõl adódik, hogy a fiatalokkal kapcsolatos társadalmi feladatokat az államnak kevéssé kell felvállalni, hiszen a civil szervezetekre bizton számíthat, ezért leginkább azokat kell csak támogatni és erõsíteni. A német ajkú és benelux területeken (Németország, Ausztria, Svájc, Hollandia, Belgium Flamand része, és Luxemburg) hasonlóság mutatkozik abban, hogy a fiatalok közéleti, érdekvédelmi, és politikai aktivitására helyezi az ifjúságpolitika a hangsúlyt, mindemellett egy erõteljes szociálpolitikai megközelítést alkalmaznak, amely a marginalizálódó és hátrányos helyzetbe kerülõ fiatalok újraintegrálását célozza. Az állam szintén nagymértékben támaszkodik a civil közösségi szervezõdésekre, amelybõl hagyományosan sok és sok színben létezik. Ha az úgynevezett latin és déli országokat szemléljük, akkor gyorsan megállapíthatjuk, hogy az ifjúsággal kapcsolatos teendõket animációval közelítik meg, vagyis, hogy tereket és szakembereket biztosít az állam abból a célból, hogy a fiatalok megszervezhessék maguk közösségi életét és tevékenységeiket. Ebbõl kifo-

lyólag az ifjúsági szakemberek (animátorok, ifjúságsegítõk) munkája és azok életpályája a társadalom számára is elismert, és a szakképzésben is fontos helyet kap. Léteznek civil szervezõdések, de azok nem jelentõsek és a társadalom csak igen csekély részét tudják bevonni és mozgósítani. Érdemes még megvizsgálni a volt szocialista országokat ifjúságpolitikai hagyományaik tekintetében. Európa keleti országaiban (Oroszország, Ukrajna, Fehéroroszország, Moldávia, Románia, Bulgária, Macedónia, Szerbia és Montenegró, Bosznia-Hercegovina) törékeny és érzékeny demokrácia van kialakulóban. Ezek az országok az ifjúsággal kapcsolatos társadalmi feladatok ellátását tekintve erõsen centralizált hagyományokkal rendelkeznek. Gyenge és kevés embert tömörítõ civil szervezetek mûködnek, és az állami intézmények pedig instabilak és kevésbé a társadalmi igényekre válaszolnak. Az állami szerepvállalás szinte kizárólag szociális alapon valósul meg, vagyis elsõsorban krízis kezelésben teljesedik ki. Szeretném kihangsúlyozni, hogy a különbözõ kultúrák és megközelítések nem jelentenek a munkavégzéssel kapcsolatos minõségi különbségeket. Az egyes országokban ifjúságsegítõi tevékenységet folytattak és folytatnak jó és kevésbé jó minõségben egyaránt. Ezek alapján is jól kivehetõ egy észak–déli és egy kelet–nyugati különbség tengely. Ez a két tengely meghatározó az Európai Unió fejlõdését tekintve általában is, nem csak ifjúságpolitikai szempontból, hiszen ez 4 alapjaiban különbségeket rejtõ társadalom és államfelfogást fog össze. Az is kimondott tény az Európai Unió közintézményeiben és a politológusok, szociológusok között, hogy eddig az észak-déli tengely ellentmondásainak csökkentésén volt a hangsúly, a 10 új csatlakozó országgal ez áthelyezõdik a kelet–nyugati dimenzióra. Ez azért érdekes Magyarország szá-

2004 / nyár


35

Ifjúsági közélet mára mert földrajzi, de leginkább mert kulturális, gazdasági, társadalmi értelemben is ennek két tengelynek a metszéspontjában található. Ebben az értelemben az országunk sok szempontból egy nagyon fontos híd és összekötõ szerepet tud betölteni az Európa Unióban. Véleményem szerint ez óriási lehetõséget rejt magában mind gazdasági értelemben, mind pedig az Unió mûködését, valamint az ifjúságpolitikai megközelítések integrációját illetõen. A lehetõség kihasználásának két alapfeltétele van azonban, az egyik, hogy az Unió kelet felé nyitott marad, a másik, hogy a magyar társadalom és a magyar politikai elit együttmûködési készségei jelentõs fejlõdésen mennek keresztül. És mindezen (az északi, a latin, a német és a keleti) ifjúságsegítõi kultúrák különbözõ elegyével találkozhatunk a balti országok, a visegrádi országok, valamint Szlovénia és Horvátország ifjúsággal kapcsolatos társadalmi szerepvállalásában. Értelemszerûen a balti országokban a keleti és az északi kultúra keveréke, a visegrádi országokban a német és a keleti kultúra keveréke , a délszláv országokban pedig a latin és a keleti kultúra találkozásából kialakuló ötvözet határozza meg az ifjúságpolitika lehetõségeit. Természetesen minden egyes országnak, nemzetnek megvan a maga sajátos történelmi és politikai adottságaiból adódó egyedileg értelmezhetõ útja is, amely legalább annyira fontos, mint a regionális kultúra hatásai. Az Európai Unió költségvetése immáron 7 éves ciklusokban tervez. Az intézményrendszer és az újraelosztó programok finanszírozása elsõsorban a tagállamok által befizetett részvételi díjból történik. A részvételi díjat a tagországok adófizetõi által befizetett adóból fizetik be a tagállamok. Ennek az újraelosztó rendszernek körülbelül 45%-a a mezõgazdaságba, 35%-az ipar és infrastruktúra területeire, 5% az Unió intézményeinek mûködésére, 5% külsõ kapcsolatokra és segélyekre, 3% tartalék és elõcsatlakozási kiadásokra, és 7% az Unió egyéb belsõ ügyeire fordítódik (forrás Európai Bizottság 2002 év pénzügyi beszámolója). Az utóbbi 7%-nak 10%-át, tehát a teljes büdzsé 0,7%-át fordítják oktatási, szakképzési és ifjúságpolitikai célokra. Az ifjúságpolitika ennek a 0,7%-nak

36


2004 / nyár

a 15%-a, tehát az Unió éves költségvetésének körülbelül 0,1%-a. Az Európai Unió a „vasfüggöny” feloldódása elõtti idõszakban úgy határozta meg, hogy az ifjúságpolitika nem közösségi szinten szabályozódik, hanem a nemzeti sajátosságokat figyelembe véve az egyes tagországok szintjén marad. Mindemellett fontosnak tartották, hogy az egyes kultúrák, megközelítések találkozzanak és tanuljanak egymástól, ezzel is létrehozva egyfajta Európai közös nevezõt. Ez a közös nevezõ a mai napig egy dinamikusan fejlõdõ változó. A tagországok közötti együttmûködések, és az Európai állampolgári tudat – amely az Unió európai dimenzióját, a közösség alapját jelenti – kialakulása érdekében olyan programokat indított az Európai Parlament egyetértésével az Európai Bizottság, amelyek ezt az interkulturális Európai dimenziót hivatottak kiteljesíteni. Ilyen programok voltak a Fiatalok Európáért I., a Fiatalok Európáért II. és az Európai Önkéntes Szolgálat, amelyek 1989-tõl 1999-ig mûködtek. Fontos megemlíteni, hogy ifjúságpolitikai szempontból nagy jelentõsséggel bírtak és bírnak a Socrates (oktatási), a Leonardo da Vinci (szakképzési) és a Kultúra (média és kultúra) programok is. Nemzetközi ifjúsági együttmûködési lehetõségek Európában a „vasfüggöny” lebontása után A Varsói Szerzõdés felbomlása után az Európai viszonyok alapvetõen megváltoztak, és az egyes országok külpolitikája is lényegi fordulatot vett. Az Európai integráció alapgondolata mentén egy szélesebb és szorosabb gazdasági, pénzügyi és társadalmi együttmûködésen alapuló Európai Unióban gondolkoztak tovább az egyes országok állampolgárainak és politikusainak zöme is. A kilencvenes évek elejétõl kezdve elindult az Európai Unió PHARE programja. Ezeknek köszönhetõen az Európai ifjúságpolitika is megváltozott. 1995tól elkezdõdött az új közép-kelet európai demokratikus országok csatlakozása az Európai Bizottság különbözõ közösségi programjaihoz (Socrates, Leonardo da Vinci, Kultúra, Fiatalok Európáért…). Így az Európai Unióhoz való csatlakozási szándékukat kifejezõ és társulási

Ifjúsági közélet szerzõdést aláíró országok már jóval a csatlakozás elõtt, a csatlakozás idõpontjának tudatában tehát már 8–9 évvel a tényleges tagság létrejötte elõtt részt vehettek az Európai együttmûködésben.

területén történõ fejlesztésekhez és próbaprojektekhez.

Magyarország orientációjának alakulása Ifjúságpolitikai hagyományaink

Európa Tanács és az Európai Unió szerepe* [Az Európa Tanács tagállamainak száma 45, az intézmény meghatározása pedig államközi struktúra. Az Európai Unió tagállamainak száma 15 (2004. május 1. után 25), a szervezet meghatározása pedig (részlegesen) államok feletti struktúra.] Az Európa Tanács szerepe is alapvetõen megváltozott általában és az ifjúságpolitika területén is 1989 után. 1989 elõtt a demokratikus, és az egyetemes emberi jogokat elfogadó és garantáló országok együttmûködõ szövetségeként jogi és kulturális harmonizációt, együttmûködést képviselt és tulajdonképpen szellemi értelemben építette az utat egy szélesebb Európa irányában. Mindemellett az Unió csupán gazdasági együttmûködésnek számított. A kilencvenes évektõl ez az egyértelmû szerepkülönbség kezdett feloldódni. Az Unió számára az Európa Tanács által képviselt értékek kezdtek fontossá válni, a sikeres gazdasági, majd pénzügyi integráció után az elmélyültebb társadalmi és kulturális együttmûködések egyre fontosabb alapját képezik az Uniónak is. Ahhoz, hogy egy gazdasági és politikai értelemben is jól mûködõ Unió jöjjön létre elengedhetetlen, hogy az európai állampolgári tudat értelmet kapjon, kiteljesedjen, valamint az hogy a tagországok polgárai számára megélhetõvé, megtapasztalható valóssággá váljon. Ennek érdekében nagy szükség van az Európa Tanács mûködése során felhalmozott értékes tapasztalatokra az emberi jogok, az interkulturális tanulás, az ifjúságpolitika, a kulturális együttmûködés és a szociálpolitika területein. Ennek köszönhetõen a két struktúra között több területen együttmûködés alakult ki az utóbbi években. Ilyen együttmûködés az ifjúságpolitika terén 2000-tõl mûködõ „Partnership Programme”. Ez az együttmûködés keretet és lehetõséget ad az ifjúságkutatás, a nem-formális pedagógia, az ifjúságsegítõi képzés és az Európai állampolgári képzés

A mai ifjúságpolitika nagyon is útkeresõ jellegû. Ez jól látható abból, hogy az ifjúság ügye a rendszerváltás óta már a negyedik tárcához tartozik. 1990–1994 Miniszterelnöki Hivatal, 1994–1996 Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium, 1997–1999 Miniszterelnöki Hivatal 2000–2002 Ifjúsági és Sportminisztérium, valamint 2003 – Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium. Ezt támasztja alá az is, hogy ez idáig egyik kormányzat alatt sem sikerült, sem hosszú-, vagy középtávú ifjúsági stratégiát, sem ifjúsági törvényt alkotnunk. Ugyanez a keresõ hangulat jellemzi a civil ifjúsági szektort is, amelyben a rendszerváltás óta nem tud megszületni az a szakmai minimum, amely mentén a különbözõ világnézetû ifjúsági szervezetek együttmûködjenek a mindenkori kormány tárgyalópartnereként az ifjúság érdekeinek hatékony képviselete céljából. Ebben a demokratikus útkeresésben két világítótoronyhoz tudunk viszonyulni. Az egyik az Európai Unió Fehér Könyve, a másik az Európa Tanács keretiben mûködõ együttmûködési fórum, amely az Ifjúsági Miniszterek Találkozója nevet viseli. A gyökereink tekintetében már nehezebb olyan, a nemzet által elfogadható közös társadalmi minimumot találni, amely mentén biztonsággal haladhatnánk tovább. Szerintem ez nem lehetetlen, csak sokkalta több a pártpolitikán felülemelkedni képes párbeszédre lenne szükség. Ezt nehezíti az a tény is, hogy Magyarországon az ifjúságfejlesztõ, ifjúságsegítõ munka nem szakma még, mivel sem a társadalom, sem a szakképzési rendszer nem ismeri el. Ebbõl kifolyólag a „szakma” még nem képes olyan érdekérvényesítõ tevékenységre, amely az ifjúságsegítés minõségi alapjait meghatározná az államigazgatás és a politika ösvényein. Mindezek miatt a hazai ifjúságpolitika még mindig sok ellentmondást és irracionalistást hordoz magában. Ilyenek az ifjúságpolitikai karrier minták, az ifjúsági civil szektor és a pártok viszonya, az ifjúsági célú központi elõirányzatok

2004 / nyár


37

Ifjúsági közélet forráselosztásának rendszere, a döntéshozatali rendszerek nehézkessége, a konszenzus hiánya, a pártok és az államigazgatás viszonya, valamint az ifjúságpolitika és a végrehajtás intézményi viszonyai, hatáskörei és feladatmegosztása. Nemzetközi kapcsolatok terén a rendszerváltás elõtti idõszakban értelemszerûen a keleti blokkal való együttmûködés jellemezte az országot. A rendszerváltás után elõkerült a német-magyar ifjúsági együttmûködés és elég hirtelenül a nyugati orientáció teljesen kiszorította a keleti kapcsolatokat. A keleti kapcsolatok napjainkban kezdenek újraértékelõdni, és mintha a civil és állami szektor is újra felfedezni látszik a volt szocialista országokkal való együttmûködés értékeit és új lehetõségeit. Kétoldalú szakmai kapcsolatok és tárcaközi/ kormányközi megállapodások A kilencvenes évek elején ifjúsági területen elõször a német, majd a francia kétoldalú ifjúsági együttmûködés erõsödött meg, majd a kilencvenes évek közepétõl elindult az olaszmagyar ifjúsági együttmûködés is. Ez a három úgynevezett kétoldalú tárcaközi megállapodás képezi hazánk ifjúságpolitikai orientációját. Mivel a protokoll megállapodások mögött elsõsorban szakemberek tapasztalatcseréje valósul meg, a latin típusú ifjúságsegítõi mentalitás is nagy hatással van a hazai szakmai fejlõdésre. Köszönhetõen részben annak, hogy a magyar külpolitika szorosabbra fûzte kapcsolatainkat a szomszédos országokkal, valamint az ország gazdasági kapcsolatai kiszélesedtek, 1999-tõl egyre több országgal nyílt lehetõség állami szintû kétoldalú ifjúsági szakmai együttmûködés kialakítására. A fenti három nagy megállapodás mellett fokozatosan megjelent Nagy-Britannia, Románia, Dél-Korea, és Szlovénia, 2001-tõl pedig Ukrajna, Belgium, Izrael és Szlovákia is. Ezek közül eddig csak a román, izraeli és a szlovák viszonylatban valósultak meg jelentõs tapasztaltszerzõ és kapcsolatfelvételt elõsegítõ programok, a többi megállapodás felülvizsgálatra szorul. A programok szakmai tartalmát vizsgálva kétféle célt találhatunk a megállapodások mögött. Az egyik az úgynevezett klasszikus tapasztalat-

38


2004 / nyár

cserére építõ, az egymástól való tanulást, a jó példák átvételét szolgáló programokat tartalmazó megállapodás, ilyen jellegû megállapodások a német, a francia, az olasz, román és a brit. A másik a kapcsolatfelvételt elõsegítõ megállapodások, amely olyan országokkal kötött protokollokra jellemzõ, amelyekkel nincsenek hagyományos ifjúságpolitikai kapcsolataink, ilynek például a szlovák, az izraeli, és a szlovén. Az ifjúsági célú kétoldalú nemzetközi megállapodások hatékonyságát akkor lehetne tovább növelni, ha az ifjúságpolitika legalább középtávú célokban, stratégiában tudna megvalósulni. Ebben az esetben lehetne a stratégiához igazodó, specifikus területekre irányuló szakember és tapasztalatcserét megvalósítani az egyes protokollok keretein belül. A szakmai ifjúságpolitikai együttmûködések tartalmi elemei közül kiemelkedõ jelentõségû eredményeket hozott, és nagy érdeklõdést kapott témák az alábbiak voltak az utóbbi években: Megállapodás

Témák

Német– magyar

Rasszizmus elleni küzdelem az ifjúságsegítõi munkában. Esélyegyenlõség az ifjúságsegítõi munkában.

Francia– magyar

Önkormányzati ifjúsági munka, ifjúsági önkormányzatok, mûvészet és ifjúsági munka kapcsolata, ifjúsági animáció szakképzés

Olasz– magyar

Nyelvtanfolyamok ifjúságfejlesztõ szakemberek számára, ifjúsági információ.

Szlovák– magyar

Európai állampolgárság az új csatlakozó országokban.

Nemzetközi ifjúsági területen a magyar kormányok által kiírt pályázatok 1997 óta A rendszerváltás után elõször megjelent nemzetközi ifjúsági együttmûködéseket pályázati úton támogató program 1997-ben indult el. Az ifjúságpolitikai koordináció ekkor a Miniszterelnöki Hivatalhoz tartozott. A pályázati program kiemelte a német–magyar, a francia–

Ifjúsági közélet magyar és az olasz–magyar viszonylatokat, azaz olyan projekteket lehetett benyújtani, amelyek ezekkel az országokkal valósultak meg. 1999-tõl jelent meg az a megközelítés, hogy olyan pályázati programra van szükség, amely kiegészíti az akkor már mûködõ Fiatalok Európáért (Európai Unió) Programot. Ennek szellemében indult el a Hidak program, amely 2000-tõl kezdve az ISM IFJ-NK, majd GYISM IFJ-NK kódú pályázati programjaként futott egészen 2003-ig. A kiaknázatlan visegrádi együttmûködés Az ifjúságpolitikában, mint annyi más területen kiaknázatlanul hever a Visegrádi együttmûködés lehetõsége. Nyilván nem véletlen, hogy ez, az egyébként kiváló gondolat szellemében nem tesznek eleget az egyezményt aláíró országok vezetõi és állampolgárai. Ennek oka egyrészt az Európai Uniós integráció során tapasztalt kvázi versenyszellem lehetett, másrészt pedig a múlt negatív emlékeivel való szembenézéstõl való távolságtartás is gátolta a négy ország (Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország) közötti mélyebb társadalmi együttmûködést. Alapvetõen nagyon hasonló problémákkal küzdõ, szinte azonos társadalmi és gazdasági fejlõdési szinten lévõ közösségekrõl van szó. A félelmek és sztereotípiák leküzdése esetén nagyon gördülékeny és kölcsönösen megértõ együttmûködések lehetõségeit rejti magában ez a regionális szövetség. Ezidáig három területen valósult meg ifjúságpolitikai együttmûködés. A Visegrádi Alap pályázati keretei között volt mód bizonyos ifjúsági jellegû együttmûködésekre. Az Ifjúság 2000–2006 Programon belül a négy ország nemzeti irodái között szoros stratégiai együttmûködést alakítottunk ki. Az Európai Bizottság által finanszírozott EURODESK információs hálózat keretei belül egy ifjúsági információs együttmûködés mûködik. Ifjúsági területen kétoldalú megállapodás létezik Szlovákiával és Csehországgal, amelyek közül eddig csak a szlovák féllel történtek szakmai együttmûködések. Feltételezhetõen a csatlakozás beteljesülése után a Visegrádi együttmûködés átértelmezõdik és az Európai Unión belül egy stratégiai érdekközösséggé válik, hasonlóan az úgyne-

vezett „nordic”, azaz északi (svéd, dán, finn, illetve lett, litván, észt), vagy benelux (belga, holland, luxemburgi) együttmûködésekhez. Ez látható egyébként az ifjúsági területre vetítve is. Kérdésként merül fel, hogy amennyiben Lengyelország az úgynevezett „nagyhal” stratégiát óhajtja megvalósítani (amely irányban már tett látványos lépéseket), vagyis a nagyok (Németország, Franciaország, NagyBritannia, Spanyolország és Olaszország) játékába száll be, akkor a Visegrádi együttmûködés vajon nélküle vagy vele, vagy esetleg Szlovénia bevonódásával életképes szövetség maradhat-e.

Magyarország Európai Uniós integrációja az ifjúsági területen Fiatalok Európáért program 1995-tõl Magyarország fokozatosan felkészült és belépett az Európai Bizottság akkori Fiatalok Európáért (Youth for Europe) programjába. 1995-ben az akkori mûvelõdési és közoktatási miniszter megalapította a Mobilitás Ifjúsági Szolgálatot, amely létrehozásának az volt az elsõdleges célja, hogy hazai ifjúságsegítõi szakma és a civil ifjúsági szektor nemzetközi és fõleg Európai kapcsolatait segítse, valamint, hogy a Fiatalok Európáért program nemzeti irodájaként mûködjön. A kétéves felkészülési idõszak után 1997-ben Magyarország már program-országnak minõsült a programban, vagyis magyar szervezetek és intézmények Európai Uniós tagországból származó partner bevonásával már tudtak nemzetközi ifjúsági projekteket megvalósítani. A program 1997, 1998 és 1999-ben fokozatosan vált népszerûvé, úgy, hogy a rendelkezésre álló keretet 1999-ben már szinte 100%-ban felhasználta a hazai ifjúsági szektor. A program keretében ifjúsági csereprogramokhoz, képzésekhez, ifjúsági kezdeményezésekhez és ifjúsági információs tevékenységekhez lehetett támogatásért pályázni. Az ebben az idõszakban benyújtott pályázatok preferált partnerországai: Németország, Franciaország, Olaszország, Finnország, és Spanyolország voltak. A program nagymértékben hozzájárult a hazai ifjúsági élet nyitottabbá válásához és az ifjúságsegítõi szakma fejlõdéséhez, hiszen

2004 / nyár


39

Ifjúsági közélet maga a program filozófiája és az abban szerzett tapasztalatok fontos kérdéseket állítottak a magyarországi államigazgatás, a civil szektor és az ifjúsággal foglalkozó szakemberek elé. Mi a nem-formális, vagy iskolán-kívüli pedagógia magyar értelmezése? Mit jelent az ifjúsági munka/ ifjúságsegítés/ ifjúságfejlesztés? Ki az ifjúságsegítõ és a mi a szerepe? Mi az önkéntes munka? Mi az interkulturális tanulás? Mi az ifjúsági projekt és hogyan lehet azt eredményesen menedzselni? Mi a minõség az ifjúsági projektekben? …És sorolhatnám azokat a kérdéseket, amelyekrõl azóta folyik a vita, és amelyek közül lassan néhány tekintetében meg is születik a közmegegyezés és szakmai egyetértés. Ifjúság 2000–2006 program (YOUTH) A Fiatalok Európáért és az Európai Önkéntes Szolgálat programok összevonásával 2000ben az Európai Bizottság elindította a „YOUTH” nevet (Magyarországon Ifjúság 2000–2006 program) viselõ hétéves ifjúsági pályázati programját. A programban a magyar fiatalok és ifjúsági szakemberek néhány lehetõségtõl eltekintve (nem tagországokkal való kétoldalú projektek, mediterrán országokkal történõ projektek) szinte azonos feltételekkel részt vehettek 2003-ig. 2004-tõl pedig már a teljes jogú tagokra jellemzõ szabályok kertében van módunk a programban való részvételre. Az alábbi táblázatban is látható, hogy 2004-tõl az Ifjúság 2000–2006 program keretei között kiosztható támogatási keret több, mint A pályázatok számának és a rendelkezésre álló keretek alakulása 2000–2003 között Év

Benyújtott

Támogatott

pályázatok száma 2000 2001 2002 2003 2004* 2000–2004 összesen

Kiosztott keretösszeg (Euro)

435 520 628 618 700

270 290 328 294 400

838 432 796 000 947 242 922 162 2 342 898

2901

1582

5 846 734

* rendelkezésre álló keret és várható pályázatok száma Forrás: Mobilitás

40


2004 / nyár

a kétszeresére nõtt az elõzõ évekhez képest. Ez a két tény szükségtelenné teszi egyéb ifjúsági nemzetközi pályázat kiírását, hiszen célok, Európai és mediterrán partnerországok és pénzügyi feltételek tekintetében szinte „korlátlan” lehetõségeink vannak. A fenti számok és a pályázati értékelések vizsgálatából két megállapítást tehetünk. Az egyik, hogy a benyújtott pályázatok fele nem felel meg a kiírás és a Program követelményeinek, amelybõl az is következik, hogy még nem tudunk elég jól projektet felépíteni, azt pályázati formátumba ölteni és megvalósítani. A másik, hogy még mindig kevés olyan ifjúsági közösség van Magyarországon, amelyek könnyen és hatékonyan tudnák kihasználni a magyarországi fiatalok interkulturális tapasztalatszerzésére rendelkezésre álló lehetõségeinket. Az elmúlt két évben (2002 február – 2004 február között) a hazai szervezetek és intézmények az alábbiak szerint preferálták az egyes lehetséges partnerországokat az Ifjúság 2000–2006 programhoz benyújtott ifjúsági projektekben. Partnerország Németország Olaszország Franciaország Nagy-Britannia Spanyolország Románia Ausztria Lengyelország Hollandia

Benyújtott Támogatott pályázatok száma 307 193 140 107 101 88 85 61 45

118 103 79 50 60 37 29 19 27

A fenti táblázatból jól látható, hogy a hazai szervezetek és intézmények leginkább német, olasz és francia partnerszervezetekkel és intézményekkel dolgoznak hagyományosan. Jól látható tendencia, hogy az angol nyelvtanulás miatt Nagy-Britannia feltörekvõben van, és a hazai fiatalok elõszeretettel próbálják az egzotikusnak tûnõ spanyol kapcsolatokat is. A viszonylag kevés Nagy-Britanniával megvalósított támogatott projektek száma azzal magyarázható, hogy számos projekt tisztán nyelvtanulási célokat fogalmazott meg, amely a program keretei között nem támogatható.

Ifjúsági közélet Magyarországon az elsõ helyen van gazdasági befektetõként Hollandia, ezért a kilencvenes években, az államközi megállapodásoknak és a PHARE programnak köszönhetõen kialakult szakmai kapcsolatok számos együttmûködést multiplikáltak holland partnerekkel. A romániai projektek nagyrészt (80%-ban) az erdélyi magyar közösségekkel kialakított kapcsolatokat takarnak, ezért ez félrevezetõ lehet, hiszen a nagy szám nem a román közösségekkel való együttmûködés szintjét jelzi. Ausztria szintén stabil hagyományos partnerországnak tekinthetõ. A többi kilenc, most csatlakozó ország közül a magyar közösségek között egyértelmûen Lengyelország a legnépszerûbb. Lengyelországi partnerekkel sok hazai szervezet szeretett volna projekteket megvalósítani, de sajnos eddig az Ifjúság 2000–2006 program keretein belül csak más EU tagország bevonásával lehetett projekteket támogatni, ezért olyan alacsony a támogatott projektek száma. 2004-tõl ez már lehetséges. Fehér Könyv folyamat Az Európai Bizottság 2001. novemberében prezentálta az európai ifjúságpolitikáról szóló Fehér Könyvet. A dokumentum megszületését egy 2 éves konzultációs folyamat elõzte meg, amelyben részt vettek civil ifjúsági szervezetek, fiatalok, kutatók és a tagországok államigazgatási szakemberei is. A Fehér Könyvet az Európai Parlament támogatása után 2002. június 27-én az Ifjúsági Miniszterek Tanácsa elfogadta. A Fehér Könyv-folyamatban aktívan részt vett a magyar állam olyannyira, hogy magyar ifjúsági tárca és a Mobilitás a 13 társult ország számára 2002-ben Európai Konferenciát szervezett Budapesten, 13410s (Thirteen for Teens) címmel. A Fehér Könyv részben ajánlásokat tartalmaz az ifjúságpolitika vertikális, azaz szakágazati rendszerében. Értékeket és irányokat határoz meg az ifjúság társadalmi részvétele, az ifjúsági információ, az önkéntesség és az ifjúság megértése (kutatások) területén. E négy területen egy úgynevezett nyílt rendszerû koordinációt indított el, amely a tagországokban ezen területeken folyó munkát felméri, a felmérésekbõl jelentést készít, amely alapján további Európai szintû közösségi célokat határoz meg. Ebben

a koordinációs folyamatban Magyarország is részt vesz. Az illetékes tárca már mind a négy témában elkészítette a felmérést és a jelentést az Európai Bizottság számára. A Fehér Könyv második részében az úgynevezett horizontális, vagy ágazatközi ifjúságpolitikai vetületekkel foglalkozik. Ebben a részben inkább csak megállapításokat tesz tulajdonképpen ezzel jelzi az ifjúságpolitika koordinatív jellegét. Az érintett területek, az egészséges életmód, a lakáshoz-jutás, a munka világa, a munkanélküliség problémája, az oktatás, a szociális gondoskodás, az esélyegyenlõség és a fölrajzi társadalmi mobilitás. A Fehér Könyvnek különbözõ üzenete van az egyes tagországok számára. Az északi országok számára bizonyos értelemben idejemúlt megállapításokat tartalmaz, de alapvetõen elfogadott értékekre épít. A nyugat-európai társadalmak számára egyfajta megerõsítést jelent, a déli latin országok számára pedig iránymutató dokumentumként szolgál. A most csatlakozó országok számára, így Magyarország számára is különös jelentõsséggel bír. Egy olyan értékmérõnek tekinthetõ, amely alapjául szolgálhat a hazai ifjúságpolitika fejlõdéséhez, illetve közelebb vihet bennünket egy konszenzusos nemzeti ifjúságpolitika megszületéséhez. A Fehér Könyv kiválóan alkalmazható a helyi, település vagy kistérségi ifjúságpolitikai koncepciók, stratégiák és tervek kidolgozásához, hiszen sorvezetõként is használható a helyi konzultációs folyamat során, valamint a koncepció megalkotásánál. Ezért a dokumentum különösen ajánlható a helyi ifjúságpolitika szereplõi figyelmébe. Új generációs ifjúsági program 2007–2013 Az Európai Bizottság 2003-ban egy nagyszabású értékelési folyamatot indított el az Ifjúság 2000–2006 program eddigi mûködésével kapcsolatban. Civil szervezetek, kutatók, és a tagországok államigazgatási szakemberei értékelték a program eredményeit, hatékonyságát és mûködését. Az értékelést részben a 2000– 2003 években rendelkezésre álló pályázati statisztikából, részben interjúk és fókuszcsoportok alapján írták meg. A magyar értékelés legfontosabb megállapításai:

2004 / nyár


41

Ifjúsági közélet A program eddigi szakaszában sok jó kezdeményezés megvalósulást segítette elõ. Hozzájárult ahhoz, hogy a más országokban bevált gyakorlatok Magyarországon is meghonosodjanak (például az önkéntes munka) vagy tovább erõsödjenek (például az ifjúsági klubok, a további pályázatokat segítõ szervezõdések). Elõsegítette a szervezetek és az egyének közötti, nemzetközi kapcsolatok megerõsödését. Hozzájárult a társadalmi önszervezõdés erõsödéséhez és a civil szervezetek mûködésének szakszerûbbé válásához. A program egyik fõ értéke, hogy újabb kezdeményezések megvalósítására bátorítja a fiatalokat és ad hozzájuk lendületet. Olyan új ismeretek, készségek, tapasztalatok megszerzésében segít a fiataloknak, amelyek az Európai Unióban nagyon fontosak (például a nyelvtudás, a pályázatírás, a projektvezetés, a nemzetközi kapcsolatok, a civil szféra megismerése). Erõsítette a résztvevõk önállóságát, kreativitását, aktív részvételen alapuló társadalmi aktivitását és problémamegoldó képességét. Elõsegítette sok igen fontos érték kialakulását vagy erõsödését (például a tolerancia, az önzetlen segítségnyújtás, a szolidaritás, más kultúrák megismerése, a jó ötletek megvalósíthatósága). A sikeres pályázók minden kutatási adatunk szerint nagyra értékelték a program európai dimenzióit és nemzetközi vonatkozásait. A program legfõbb problémája hogy az egyes alprogramokban kevéssé érvényesül a hátrányos helyzetûek prioritása. A pályázók inkább az elõnyösebb helyzetû fiatalok: a felsõoktatási intézmények hallgatói (például az EVS-re) és a középiskolások. A tagországok értékelései és a civil konzultációs folyamat eredményei alapján az Európai Bizottság 2004. március 9-én elõterjesztette a 2007–2013 évekre vonatkozó új ifjúsági programjának terveit. A dokumentum szerint az új program fókuszában az Európai állampolgárság áll majd. Az új program keretei között benyújtható projektek öt kategóriában sorolódnak majd: csereprogramok, önkéntes szolgálat, EU-n kívüli együttmûködés, ifjúságsegítõk képzése és fejlesztése, valamint ifjúságpolitikai fejlesztések és kutatások. A dokumentum a program adminisztrációja és mûködése terén további egyszerûsítéseket ígér.

42


2004 / nyár

Elõttünk álló kérdések és fejlõdési lehetõségek Véleményem szerint a hazai ifjúságpolitika nemzetközi vonatkozásait tekintve öt nagy kihívás elõtt áll: 1. A kialakulóban lévõ, gyenge lábakon álló magyar ifjúságsegítõi szakmát helyzetbe tudja-e hozni az európai ifjúságpolitika közegében. Vagyis a magyar ifjúságsegítés, ifjúsági képzés, idegen nyelveket beszélõ szakembereit, aktívan be tudja-e vonni az európai ifjúságpolitika alakításába. 2. A Fehér Könyv folyamat adta lehetõségeket le tudja e fordítani a helyi ifjúságpolitika fejlõdése érdekében és fel tudja e használni a nemzeti ifjúságstratégia megalkotása során. 3. Sikerül-e a két fõ tengelynek (kelet–nyugat, észak–dél) metszéspontjában egyfajta híd szerepet betöltni az ifjúságpolitika területén is. Ennek érdekében egyrészt újra kell értékelni a keleti kapcsolatokat, különös tekintettel a volt szovjetunió országaira, valamint Budapestet az európai ifjúságpolitika egyik fontos központjává kell tenni, úgy, hogy az európai civil szervezõdések számára befogadóvá, támogatóvá és vonzóvá kell tenni a várost. Ez utóbbi törekvést segíti, hogy az Európa Tanács Európai Ifjúsági Központjának egyike itt található és az a tény, hogy néhány európai ifjúsági szervezet már jelezte szándékát, hogy Budapestre költözteti központi irodáját. 4. A magyar fiatalok nagy hányada, különösen a kevés lehetõségekkel rendelkezõ fiatalok számára hozzáférhetõvé és megélhetõvé tenni az európai állampolgárságot, és elsajátíthatóvá tenni Európa sokszínû nemzeti és regionális kultúrákra épülõ közösségi létének alapját képezõ készséget, a toleranciát. 5. A most csatlakozó másik 9, különös tekintettel a visegrádi országokra, és a további csatlakozásra váró országokkal (Románia, Bulgária, Törökország) képes lesz e dinamikussá tenni ifjúságpolitikai kapcsolatait, amely az illetõ országok társadalmi együttmûködését és szolidaritását magasabb szintre tudja majd emelni.

Ifjúsági közélet Felhasznált irodalom és dokumentumok: Szabó Ildikó és Rigó Róbert, Az Ifjúság 2000–2006 program félidõs értékelése, Tábla és Penna Társadalomkutató Csoport, 2003, Budapest. Európai Bizottság 2002 – Fehér Könyv, Új lendület Európa fiataljai számára, magyar nyelvû kiadás (fordította: Englert Adrienne, szakmai lektorálás: Ványi Bálint és Földi László) Mobilitás, 2003, Budapest. Az Európai Bizottság 2002. évi beszámolója, Brüszszel. A Mobilitás adatbázisaiból nyert statisztikai adatok (kigyûjtötte: Bernáth István), Budapest. A Mobilitás éves beszámolói 1997–2003 között, Budapest. Communication from the European Commission, Making citizenship work, fostering European culture and diversity through programmes for Youth, Culture, Audiovisual and Civic Participation, COM (2004) 154 final, 2004. március 9, Brussels.

Ifjúsági közélet Rácz Gábor

Nemzetközi ifjúságpolitikai kapcsolatok a rendszerváltás hajnalán Az elmúlt 15 évben sokan sokféle összefüggésben értelmezték, magyarázták az 1980-as évek végének, 1990-es évek elejének folyamatait. Jelen tanulmány arra tesz kísérletet, hogy bemutassa, milyen kezdeményezések történtek annak érdekében, hogy ne csak a korábbi szocialista országokkal, hanem más államokkal is mûködõ kapcsolatokkal rendelkezzünk.1 A rendszerváltás elõtti években hosszú ideig Magyarországon is az a szemlélet uralkodott, mint az Elbától keletre mindenütt, hogy az ifjúságpolitika kidolgozása, felügyelete, az ifjúsági problémák kezelése stb. az ifjúsági szervezet, jelen esetben a KISZ (Kommunista Ifjúsági Szövetség) feladata, az államnak inkább csak a feltételek megteremtésében, pénzügyi keretek biztosításában van szerepe. Ez a szemlélet több szempontból is téves volt: • a KISZ az ifjúságnak csak kisebb hányadát tömörítette, így a fiatalok nagyobb része kiesett az ifjúságpolitika látókörébõl; • az állami feladatokat egy társadalmi szervezethez delegálta, amelynek sem lehetõsége, sem felkészültsége nem volt meg ezek végrehajtásához; • a legproblematikusabb ifjúsági rétegek (veszélyeztetett fiatalok, szakképzetlenek stb.) eleve kiestek a rendszerbõl, pedig leginkább nekik volt szükségük segítségre; • és végül, jelen írás céljára tekintettel, bármilyen nemzetközi együttmûködés csak hasonló ifjúságpolitikai struktúrájú országokkal lehetett eredményes, így a lehetséges partnerek köre drasztikusan lecsökkent. Ezen a tarthatatlan helyzeten változtatott a hetvenes évek közepén elfogadott ifjúsági törvény,2 amely az állami kötelezettségvállalások tisztázása és az ifjúság jogosultságainak rögzítése céljából született meg. A törvény végrehajtásának felügyeletére állami szerve-

44


2004 / nyár

zetet hoztak létre.3 Ezzel párhuzamosan a megyék és a minisztériumok szervezeteiben is létrehozták az ún. Ifjúsági Bizottságokat, illetve az ifjúsági titkári pozíciót. Az ÁIB kezelésében létrejött egy pénzügyi alap,4 amelybõl ifjúsági projektek támogatását lehetett megpályázni. Jelen írás kizárólag az ÁIB koordinálta nemzetközi kapcsolatrendszer elemzésével kíván foglalkozni. Nyugat-Európában a hetvenes évek közepén már fejlett állami ifjúságpolitikai rendszer mûködött az országok túlnyomó többségében. Sok helyütt ifjúsági minisztériumok foglalkoztak a felnövekvõ nemzedékkel.5 Más országokban,6 az oktatási, vagy a szociális tárcán belül államtitkár felügyelte az ifjúsági ügyeket, de elõfordult önálló államtitkárság is.7 Azokban az országokban, ahol a fentiektõl eltérõ struktúrát részesítettek elõnyben,8 közös elem volt, hogy állami szervet jelöltek ki a nemzetközi együttmûködés koordinálása, a támogatások szétosztása, valamint a kormányzati képviselet céljából. A nyugat-európai struktúra másik jellegzetessége a fejlett két- és többoldalú együttmûködés volt. A kétoldalú kapcsolatokra, az ún. „interkulturális cserékre” minden ország komoly pénzeszközöket fordított. Ezek közül is kiemelkedett a német–francia ifjúsági csere, amelyrõl a továbbiakban részletesebben is szó lesz. A kontinenst átfogó együttmûködéshez a Strassbourgban székelõ Európa Tanács biztosított megfelelõ kereteket. 9 Az Európa Tanács megteremtette az ifjúsági szervezetek mûködésének és tevékenységének pénzügyi kereteit, Strassbourgban létrehozott egy képzési központot, az Európai Ifjúsági Központot, továbbá egy pénzügyi háttérszervezetet, az Európai Ifjúsági Alapot. A létezõ szocializmus országaitól eltérõ, fejlettebb ifjúsági struktúrával találta magát szemben a hazánkban létrehozott állami ifjúsági

Ifjúsági közélet struktúra. Feladatai közé tartozott a kapcsolatépítés, a tevékenységek harmonizálása, és az Európa-szintû együttmûködésbe való bekapcsolódás. Kedvezõ körülményt jelentett, hogy az ifjúság problémái a figyelem fókuszába kerültek. Az ENSZ 1985-öt Nemzetközi Ifjúsági Évnek deklarálta, szintén ebben az évben került elsõ ízben megrendezésre az Európa Tanács ifjúsági minisztereinek találkozója, és ezzel párhuzamosan az ET megrendezte az elsõ Európai Ifjúsági Hetet. Az ENSZ negyvenedik, jubileumi közgyûlésén, 1985 végén 1 hétig csak az ifjúsági témák szerepeltek a Közgyûlés napirendjén.10 1984 õszére már kiváló kapcsolatrendszer épült ki a legmeghatározóbb nyugat-európai partnerekkel,11 rendszeres volt a szakmai együttmûködés a bécsi ENSZ Központtal is. Tartalmi szempontból is sokszínûek voltak a szerzõdések. Természetesen rendszeresen sor került vezetõi delegációk cseréjére. Ez végül is egy formális dolog, ilyenkor került sor szerzõdéshosszabbításra és egyéb diplomáciai formalitásokra is. Meghatározóbb és fontosabb volt a szakértõi küldöttségek cseréje. A nyolcvanas években már nem lehetett letagadni, hogy a Nyugat-Európában jelentkezõ ifjúsági problémák (drogok, elidegenedés, hátrányos helyzetû fiatalok stb.) kis késéssel, de elõbb-utóbb megjelennek Kelet-Közép-Európában, így hazánkban is. Érdekünk volt, hogy kipróbált, létezõ megoldási modelleket tanulmányozzhassanak az ezzel foglalkozó szakemberek, illetve, amennyiben lehetõség van rá, célozzák meg a megelõzést. A kapcsolatok lényegét azonban az ifjúsági cserék jelentették! A nyugati nemzetközi kapcsolatok már az indulásnál a nagy tömegeket érintõ, az ún. „népi diplomácián” alapuló tevékenységet részesítették elõnyben. Általában nem érték be azzal, hogy hivatalos küldöttségek utazzanak, és azután majd elmeséljék benyomásaikat az érintetteknek! Az említett állami szerveknek nemzetközi téren elsõdleges feladata volt, hogy összegyûjtsék az adott országban a kapcsolatépítési kezdeményezéseket, és kétoldalú tárgyalások során partnert szerezzenek a másik országban. A kölcsönösen elfogadott cseréket azután mindkét fél, éves elbírálás alapján anyagi támogatásban is részesítette.

A támogatott projekteknek meg kellett felelniük bizonyos elõírásoknak, elvárásoknak, amelyet minden ország maga határozott meg, de számos hasonló elemet tartalmaztak, pl.: • a tisztán turisztikai célú cseréket senki nem támogatta, • a projekteknek kellett valami vezérmotívuma legyen (nyelvtanulás, szakmai tapasztalatcsere, testvérvárosi kapcsolatok, népi hagyományok tanulmányozása stb.); • a politikai célú cserék nem ezekbõl a forrásokból kaptak támogatást; • létszám- és idõkorlátok voltak beépítve; • a különbözõ kultúrák közti kapcsolatépítést szem elõtt tartva elõnyben részesültek a home-stay-n12 alapuló cserék; • az oktatási célú cserék – termelési gyakorlatok, diákcserék stb. – szintén nem részesültek támogatásban, ezekkel ugyanis az illetékes oktatási tárcákhoz kellett fodulni; • a csoportokat döntõen 30 (máshol 35) év alattiakból kellett összeállítani; • elõnyt élveztek a stabil, hosszú távú együttmûködést célzó cserék az ad hoc, egyszeri látogatást célzó kapcsolatokkal szemben; • és végül a csoportok szervezését világosan definiálható bázishoz kellett kötni (ez lehetet egy oktatási intézmény, városi-falusi önkormányzat, termelõ egység, klub, társadalmi szervezet stb). Az ifjúsági cserék speciális területe volt a német–francia csererendszer. Ez a gyakorlat modellértékû volt mindenki számára. Két nagyformátumú politikus, Charles De Gaulle francia elnök és Konrad Adenauer német kancellár elhatározta, hogy véget vet annak a gyakorlatnak, hogy a német-francia szembenállás pár évtizedenként lángba borítja Európát. Új módszereket kerestek a szembenállás feloldására. 1963-ban született meg az Elysée Egyezmény, amely – többek között – rendelkezett egy német–francia ifjúsági csereszervezet felállításáról. Mindkét kormány hatalmas pénzeszközökkel támogatta az irodát, amely német és francia ifjúsági közösségek cseréit irányozta elõ.13 Ez az egyezmény, illetve az ennek mentén kialakuló ifjúsági cserék rendkívül fontos példát szolgáltattak Magyarország

2004 / nyár


45

Ifjúsági közélet számára is, ennek okait a következõkkel lehetne összegezni: • A „létezõ szocializmus” idõszakában hazánkban a nyugati utazásokat erõteljesen korlátozták, csak 3 évente lehetett kiváltani a valutakeretet, és két évente lehetett ún. látogató útlevéllel nyugatra utazni (amihez viszont gyakorlatilag nem járt valuta, így az utazó külföldi rokonok nélkül lassú éhezésre, vagy valutacsempészésre volt ítélve). Az ifjúsági cserékre viszont született egy olyan megállapodás az érintett állami szervek között, hogy kiadnak rá soron kívül látogató útlevelet, így a fennálló bürokratikus gátakat meg lehetett kerülni. • Nyugat-Európa azonban akkoriban így is borzasztóan drága volt az átlag magyar fiatal számára, aki nem tudott volna szállást, étkezést stb. finanszírozni sem valutakeretbõl, sem máshonnan. A csere során azonban mindent biztosított a partnerszervezet (szállás, étkezés, szállítás, kultúrprogramok stb.), így a magyar fiatalnak csak az idelátogató cserepartner magyarországi szállását, étkezését, szállítását, programját stb. kellett fedeznie! Ez könnyedén elõteremthetõ összeg volt. Különösen, ha azt vesszük, hogy ennek jó részet természetben kellett biztosítani, az érkezõ fiatal a kiutazónál lakott, a családdal étkezett stb. • Mindkét fél komolyan vette a cserék interkulturális jellegét.A programok során így fiataljaink olyan helyekre (színházak, múzeumok, kulturális szervezetek) jutottak el, amelyekrõl e nélkül talán nem is hallottak volna, vagy sajnálták volna rá a pénzt. • A nyolcvanas években még nem volt természetes, hogy egy magyar fiatal beszél idegen nyelven. Aki viszont egyszer is részt vett ilyen cserében, az általában elszégyellte magát, és feltámadt benne az igény, hogy elkezdjen nyelvet tanulni. • Az ifjúsági cserék hozzájárultak egymás megismeréséhez, a feszültség csökkenéséhez. Az ÁIB-nek az úgynevezett „testvéri országokban”14 csak felszínes kapcsolatai voltak, általában azért, mert nem volt a mienkhez hasonló intézmény, ha pedig volt (Nicu Ceausescu ifjúsági miniszter), azzal nem nagyon erõltettük a kapcsolatot. Voltak olyan

46


2004 / nyár

megközelítések Magyarországon, hogy az ÁIB nem lehet egyoldalú, csak akkor közvetítsen nyugati kapcsolatokat, ha már van a szocialista országok felé kiépített kapcsolatrendszer. Nem lehetett figyelmen kívül hagyni õket, bár látszott, hogy a magyar fiatalok számára ez semmiféle elõnyt nem jelent. Történtek erõltetett kapcsolatépítési kísérletek a volt keleti blokkon belül, de érdemi együttmûködést egyedül az NDK-val sikerült kialakítani, ahol – a nyugatnémet modell mintájára – meglepõen hatékony és jól mûködõ állami ifjúságpolitikai intézményrendszer volt. Magyarországon 1984-ben tehát már létezett egy jól mûködõnek mondható nyugat-európai kapcsolatrendszer: évente kb. kétezer magyar fiatal jutott el az ÁIB szervezésében külföldi cserékre és elfogadott partnerek voltunk a nemzetközi szervezetekben is. Így a fentebb írtak mentén szükséges volt meghatározni a továbblépés irányait: • Nyilvánvalóan meg kellett tartani a kialakított kapcsolatrendszert, a már meglévõ partner országokkal (NSZK, Nagy-Britannia, Olaszország, Ausztria, Franciaország, Finnország), • A lehetõségek mentén növelni volt érdemes az ifjúsági cserékben résztvevõk létszámát. • Az együttmûködést ki kellett terjeszteni Európa további országaira (jó esély látszott a fejlett ifjúságpolitikával rendelkezõ északi országokkal – Norvégia, Svédország, Dánia – való együttmûködésre, kapcsolatfelvételre a hozzánk jobban hasonlító mediterrán országokkal – Spanyolország, Görögország, Portugália –, valamint lépéseket tenni Hollandia és Belgium irányába is). • A lehetõségekhez mérten szükséges volt fejleszteni kapcsolatainkat a „szocialista országokkal”. (Néhány viszonylatban – pl. Lengyelország – volt realis esélye annak, hogy ifjúsági közösségek a politikai ifjúsági szervezetek kínálta cserelehetõségeken túl területi, vagy intézményi, oktatási stb. bázison keresnek külföldi partnereket, és ez az ÁIB hatáskörébe tartozott.) • Prioritási sorrend szerint kapcsolatokat kellett építeni az Európán kívül országokkal is. (Elsõsorban az USA lebegett a szemünk

Ifjúsági közélet elõtt, nem az ifjúságpolitikában elért sikerei miatt, hanem azért, mert úgy gondoltuk, hogy a fiatal szakemberek számára talán a legjobb lehetõség az Egyesült Államokban tapasztalatokat szerezni. Ráadásul az USA ekkoriban – Ronald Reagen 1982 híres beszéde után, amit a kongresszus két háza Külügyi Bizottságainak együttes ülésén mondott el – változtatott az interkulturális cserékkel kapcsolatos politikáján, és hatalmas pénzeket fordítottak e célra.) • Fokozni kellett jelenlétünket a nemzetközi ifjúságpolitikai együttmûködési szervezetekben és intézményekben. (Az ENSZ és az UNESCO adta lehetõségeket szerettük volna maximálisan kihasználni, illetve az 1985-ös Nemzetközi Ifjúsági Év rendezvénysorozatát.) • Egyoldalú külföldi megkeresések esetén kereskedelmi alapon volt érdemes fogadni a partnereket, és az így kitermelt nyereség viszszaforgatott részét az ifjúságcserék devizahelyzetének javítására fordítani. (Úgy hiszem, ez némi magyarázatot igényel. A rendszerváltás elõtti idõszak egyik nagy gazdasági problémája a nyugati valuta hiánya volt, hiszen a forint nem volt konvertibilis, ezért a nemzetközi tevékenységhez szükséges kemény valutából sosem volt elegendõ. A ’80-as évek közepére azonban már ésszerûsödtek annyira a jogszabályok, hogy amennyiben valamely szervezet, intézmény stb. külföldi valutabevételt tudott felmutatni, úgy annak 35%-át visszakapta saját felhasználásra. Az ifjúságpolitikában számos olyan kérés érkezett az ÁIB-hez, amelyben nyugati közösségek egyoldalúan, nem cserés alapon kívántak Magyarországra jönni bizonyos ifjúsági projektek lebonyolítása végett, és ennek a költségeit készek voltak kemény valutában megfizetni. Célszerûnek látszott egy profitorientált iroda létrehozása, amely az így kitermelt valuta 35%-ának megvásárlását pályázati úton az ifjúsági közösségeknek ajánlja fel.) Ambiciózus célok voltak, amelyeket egy szerencsés történelmi idõszakban kerültek kitûzésre. Számtalan körülmény segítette megvalósulásukat: • Így például az 1985-ös Nemzetközi Ifjúsági Év amely annyi rendezvényt hozott, hogy könnyûszerrel találkozhattunk az öszszes potenciális partnerrel, és felvázolhattuk

együttmûködési szándékainkat. A késõbbiek során ez több esetben szerzõdéskötéshez vezetett. Európa számos országával ekkor kezdõdött meg a helyi ifjúsági kapcsolatok kiépítése. • Az ifjúsági cserékben résztvevõk száma évente majdnem megduplázódott, és viszonylag tisztességes növekedést tudtunk biztosítani a cserék támogatására szánt pénzek terén is. (A közel duplázódás 2.000 fõs bázison talán kevésnek tûnhet, de gondoljunk a sakktábla-búzaszem feladványra! Néhány év alatt ez igazán impozáns számot jelentett.) • A bürokratikus megkötések évrõl évre csökkentek (új útlevéltörvény stb.). • 1986 elején megkezdte mûködését profitorientált háttérintézményünk, a Nemzetközi Ifjúsági Csereiroda (ICSI), amely 1987-re önfenntartóvá vált, és elegendõ valutát biztosított pályázati célokra. • Egyre egyszerûbbé vált a kommunikáció, a technikai feltételek megteremtése (crossbar, fax stb.) A valódi hajtóerõt azonban természetesen a magyarországi változások jelentették. 1987–88ra egyértelmûvé vált, hogy az ország a szabad választások, a többpárti demokrácia és az európai együttmûködési szervezetekben elfoglalt teljes jogú tagság irányában halad. Ennek egyik legelsõ elemeként megkezdõdött a plurális ifjúsági struktúra visszaállítása. Új ifjúsági szervezetek alakultak, újjáalakultak a megszûnésre kényszerített, elsorvasztott szervezetek, a civil szféra megélénkült. A porondra lépõ politikai erõk megkezdték a harcot a politikai és bürokratikus korlátozások eltörléséért, a szabadságjogok tiszteletbentartásáért. Ez a folyamat szerves módon együtt járt az európai intézményrendszerbe való bekapcsolódásunkkal. A megalakult/újjáalakult ifjúsági szervezetek megjelentek az európai ifjúsági porondon, és tagságot kértek a megfelelõ politikai, szakmai, szabadidõs stb, integrációs szervezetekben. Rendezvényeken vettek részt, képzésekre jártak, és elérkeztek azok a boldog idõk, amikor már funkciókra is jelöltek magyarokat a nemzetközi/európai szervezetek. Ezzel párhuzamosan a nyugat-európai állami szervek is fokozott érdeklõdést mutattak

2004 / nyár


47

Ifjúsági közélet hazánk iránt. Növekedett az ifjúsági cserék iránti igény, delegációk sora érkezett hazánkba tanulmányozni az átmenetet kísérõ jelenségeket és lassanként szétfoszlott az együttmûködést nehezítõ, politikai indíttatású bizonytalanság. Ez a folyamat azonban bizonyos formai lépésekhez volt kötve. Az elsõ demokratikus választásig nem lehettünk teljes jogú tagok az Európa Tanács ifjúsági együttmûködési szerveiben, jóllehet jelenlétünket mindenütt üdvözölték.15 Az ifjúsági külkapcsolatok tehát elébe mentek a rendszerváltásnak. A legtöbb szervezet már kész koncepcióval rendelkezett 1989–90ben nemzetközi tevékenységét, hazai szerepét és jövõbeni elképzeléseit illetõen. A rendszerváltás békésen és alkotmányos úton ment végbe, ezzel együtt számos veszélyforrás „leselkedett” az ifjúsági cserékre: • Elõfordulhatott volna, hogy simán megszüntetik, mint amire már nincs szükség. • Az is elég lett volna, ha az anyagi erõforrásokat vonják el. • A rendszerváltás után, a normális európai rendbe történt betagozódás után számolni lehetett a külföldi érdeklõdés csökkenésével. • És végül, a „turáni átok”, a széthúzás: könnyen elõfordulhatott volna, hogy a különbözõ (döntõen politikai) ifjúsági szervezetek olyan mértékben járatják le egymást a külföld elõtt, ami a saját imázsukat is alapjaiban kezdi ki! (Ez a folyamat még ma sem ért véget. A magyar ifjúsági szervezeti struktúra egységes nemzetközi képviselete még ma sincs megoldva! Külön kellene választani a hazai ifjúsági struktúra megteremtésére vonatkozó lépéseket a külföldön történõ egységes fellépéstõl!) Ezzel szemben a következõ fejleményeket lehet a rendszerváltás körüli helyzet értékelésekor elmondani: • Az ifjúsági cserék létszáma még dinamikusabban emelkedett. Az okok abban kereshetõk, hogy több olyan közösség, akik korábban politikai, érzelmi, félelmi. okokból nem keresték a „keleti” kapcsolatot, most készek voltak a kapcsolat felvételre. • Újabb és újabb ifjúságpolitikai struktúrák váltják egymást. (1986 nyarán megszûnt a ko-

48


2004 / nyár

rábbi Állami Ifjúsági Bizottság, és létrejött az Ifjúsági és Sporthivatal. Ettõl kezdve átlag évenként valamilyen változás állott be az ifjúsági struktúrában. Hol kormánybiztos vezette, hol államminiszter felügyelte, hol az oktatási, hol a szociális miniszter volt felelõs az ifjúsági ügyekért. A rendszerváltás utáni elsõ kormány 4 éve alatt 5 miniszter felügyelte a területet. A nagyobbik baj azonban az volt, hogy az összes, itt leírt struktúráról már a születése pillanatában az illetékesek kijelentették, hogy „nem végleges”. Ennek ellenére az ifjúsági külkapcsolatok túléltek, és nemcsak megmaradtak, hanem folyamatosan és egyenletesen növekedtek is.) • A Központi Ifjúsági Alap megmaradt. (Döntéshozatalába azonban megalakulásukkor természetesen haladéktalanul bevontuk a plurális ifjúsági struktúra képviselõit.) • A kormányzati ifjúsági külkapcsolatok letisztultak. (A rendszerváltás elõtti idõszakban ugyanis – az ifjúsági struktúra fejletlen, korábban egyelemû volta és releváns magyar partner hiánya miatt – az ÁIB és jogutódjai számtalan olyan külkapcsolatot is felvállaltak, amelyek nem estek egybe az alapcélkitûzésekkel. Ezek végül is a rendszerváltás után a megfelelõ partnerekhez kerültek, ami néha jót, néha rosszat jelentett. Hadd álljon itt két konkrét példa illusztrációként: • Az ÁIB koordinálta 1983-tól az USA talán legfontosabb ifjúsági csereszervezete, a Fiatal Politikai Vezetõk Amerikai Tanácsa (ACYPL) magyarországi cseréit. 1990 nyarán létrejött az Országgyûlés Külügyi Bizottsága fennhatósága alatt egy hatpárti Ifjúsági Albizottság, amely ettõl kezdve a kiutazók kiválasztását végezte. Az Albizottságba kooptálták az akkori ifjúságpolitikai kormányszerv képviselõjét, hogy az érkezõ delegációk programját szervezze, és a kiutazókkal kapcsolatos technikai ügyintézést végezze. A dolgok a helyükre kerültek. • 1985-tõl küldtünk táborvezetõket a YMCA (Keresztény Legényegylet) USA-beli táboraiba. 10 fõvel kezdtük, majd évi 20 fõre sikerült felemelni a létszámot. Sokszoros volt a túljelentkezés (30.000 Ft részvételi díjért lehetett kijutni 10 hét amerikai táborvezetésre!), nehéz teszteken választottuk ki az utazókat. Soha egy hely nem maradt üresen! 1989-ben

Ifjúsági közélet sikerült a kvótát feltornázni 50 fõre, majd átadtuk a kapcsolatrendszert az arra illetékesnek, a Magyarországi Ifjúsági Szervezetek Országos Tanácsának. (Abban az évben 16 fõ utazott ki táborvezetésre.) További eredmény volt, hogy hosszas küzdelem után végül Budapestre került a 2. Európai Ifjúsági Központ. (1991-ben felmerült, hogy az Európa Tanács egyik intézményét szükséges lene kivinni Strassbourgból, és lehetõleg valamelyik új tagállamba telepíteni. A legalkalmasabbnak egy új, második Európai Ifjúsági Központ létesítése látszott, mivel a meglévõ strassbourgi intézmény nem bírta kiszolgálni a megnövekedett igényeket. Két komoly kandidáns volt, Pozsony és Budapest. A szlovák kormányzat, újdonsült államiságuk birtokában, kiemelt fontosságot tulajdonítottak annak, hogy az új Központ hozzájuk kerüljön. Hihetetlen anyagi hátteret ajánlottak fel, megmozgattak minden lehetséges szálat, brossúrát nyomtattak, szövetkeztek. Ennek ellenére végül is, hála számtalan magyar szakember erõfeszítéseinek – úgy ellenzéki, mint kormánypárti, úgy ifjúsági szervezeti, mint állami oldalról – 1995ben Budapesten került megnyitásra az Európa Tanács Budapesti Európai Ifjúsági Központja, amely a mai napig képzési, tanácskozási és információs központja Európa ifjúságának.) Összefoglalva a leírtakat, vessük össze a célkitûzéseket és az elért célokat! 1994-ben, 1984hez viszonyítva a következõ volt a helyzet: • Az „induló országok” (NSZK, Nagy-Britannia, Olaszország, Ausztria, Franciaország, Finnország) továbbra is „listavezetõk” maradtak, a legnagyobb létszámú ifjúsági cserét velük bonyolítottuk le. (Különösen érdekes példa az akkori Nyugat-Németország, amellyel hazánk Európában – leszámítva az akkor még létezõ mediterrán diktatúrákat – utolsóként létesített diplomáciai viszonyt, és amely ennek ellenére végig a legnagyobb létszámú ifjúsági cserét bonyolította Magyarországgal. A valóság néha le tudja gyõzni a politikai elõírásokat!) • Az ifjúsági cserékben résztvevõ magyar fiatalok száma az 1984-es 2.000 fõrõl 1994-ig közel 100.000 fõre növekedett! • 1994-re Nyugat-Európa minden országával kialakult szerzõdéses, konzultációs, vagy informális kapcsolat. Több helyütt16 ezek a

kapcsolatok Strassbourg, vagy Brüsszel különbözõ projektjeire épültek rá, de ez mit sem von le a kooperáció értékeibõl. • A korábbi keleti blokk országaival kedvezõ irányba fordultak az események. A mindenütt megjelenõ – teljes, vagy részleges – rendszerváltás eredményeképpen létre jöttek az állami ifjúságpolitika intézményei. Ennek köszönhetõen felvehettük a kapcsolatot többek között Ukrajna, Szlovákia, Románia és Csehország hasonló ifjúságpolititkai intézményeivel is. A kapcsolatok lehetõséget biztosítottak a határon túli magyarok bevonására a cserékbe, az atlanti gondolat népszerûsítésére és a jószomszédi viszony eszméjének erõsítésére. Európán kívüli kapcsolatainkból 3 elemet szükséges kiemelni: • Az Amerikai Egyesült Államokban a már vázolt szervezeteken túl több szakmai csereszervezettel is sikerült szakmai kapcsolatokat kiépíteni. Fiatal közgazdászok, orvosok és mezõgazdasági szakemberek utazhattak szakmai tapasztalatcserére. (Többek közt a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke, több jelenlegi és volt államtitkár, illetve számos politikus talán elõször ezeken az utakon találkozott az amerikai gyakorlattal.) • Izraellel még 1989-ben vettük fel a kapcsolatot. A két államrendszer eltérõ struktúrája következtében itt nem csak az ifjúsági cseréket, hanem elsõsorban a testvérvárosi kapcsolatok kiépítését szorgalmaztuk. Összesen 16 testvérvárosi kapcsolat kialakításában mûködtünk közre. • Dél-Koreával a szöuli olimpiai játékok után vettük fel a kapcsolatot. A Dél-Koreai Köztársaság elsõ ifjúságpolitikai együttmûködési megállapodását a Magyar Köztársasággal írta alá, és – dacára a nagy földrajzi távolságnak – ez a kapcsolat valódi együttmûködést eredményezett! • A nemzetközi együttmûködés szerveiben és szervezeteiben szerencsére mindig is vezetõ szerepet vitt Magyarország. Ez a szerepvállalás a rendszerváltozással csak növekedett. A strassbourgi szervekben felkínált vezetõ pozíciók azt jelzik, hogy hazánk kiváló imázzsal bír e fontos integrációs centrumban is. • Végül az Ifjúsági Csereiroda valutakitermelõ tevékenységét már korábban vázoltam. Nekik köszönhetõ többek között, hogy a ma-

2004 / nyár


49

Ifjúsági közélet gyar cserkészek hosszú évtizedek után 1991ben ott lehettek a Dél-Koreában megrendezett Nemzetközi Cserkész Dzsemborin. A fenti eredmények természetesen nem köthetõk egyetlen, szûkkörû csoport tevékenységéhez. Ifjúsági vezetõk, pedagógusok, szociális munkások, politikusok és közalkalmazottak áldozatos munkájának, lelkiismeretességének köszönhetõ, ha hazánk ifjúsága a lehetõségekhez képest jól használta ki a történelem adta lehetõségeket. Végezetül tán megengedhetõ egy szubjektív megjegyzés, amire talán okkal lehetünk büszkék: ez alatt a 10 év alatt soha egyetlen kiutazói hely nem maradt üresen, az utolsó percben történõ lemondásokat is pótoltuk, hogy egyetlen lehetõség se vesszen kárba.

Jegyzetek

11 12 13

14

1 Mára már szerencsére az itt használt fogalmak jó részét nem is értik a cikket olvasó fiatalok (Nyugat-Németország, 3 éves valutakeret, piros útlevél, kék útlevél, stb.), illetve egész más értelemben használják (vízum, ablak stb.). Fontosnak tartom azonban, hogy ne engedjük át az enyészetnek az akkoriban elvégzett munka eredményeit, képzeletbeli fõvetéssel köszöntsük azokat, akik a szûkös kereteket megpróbálták tágítani. 2 Törvény az Ifjúságról 1974. 3 A szervezet megalakulásakor „A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa mellett mûködõ Állami Ifjúsági Bizottság” elnevezést röviden, röviden ÁIB-nek nevezték. 4 Központi Ifjúsági Alap. 5 pl.: Nyugat-Németország (Nõ-, Család- és Ifjúságügyi Minisztérium), Franciaország (Ifjúsági és Sport Minisztérium), Ausztria (Ifjúsági és Családügyi Minisztérium). 6 Pl. Skandinávia és a mediterráneum egyes országai. 7 Görögország. 8 Egyesült Királyság, Olaszország stb. 9 Az 1949-ben létrehozott Európa Tanács a ’90-es évek elejéig Európa legfontosabb együttmûködési fóruma volt. 23 tagországa gyakorlatilag lefedte az egész nyugat-európai hemiszférát, hi-

50

10


2004 / nyár

15

16

szen csak néhány miniállam hiányzott tagjai közül. Negyven éves mûködése alatt számos konvenciót fogadott el kulturális, szociális, oktatási, ifjúsági, sport és egyéb téren. Ne felejtsük el továbbá, hogy az Európai Unió ekkor még nem létezett, és jogelõdjének, az Európai Gazdasági Közösségnek a ‘80-as évek elején csak 9 tagja volt. Mindezek együttesen indokolták az ET vezetõ szerepét.) Ebben az évben közös szociológiai kutatást végeztek nyugatnémet és magyar szakemberek az NSZK-ban, illetve Magyarországon. Nyugat-Németország, Franciaország, Olaszország, Nagy-Britannia, Ausztria és Finnország. Családoknál történõ elhelyezés. A szakmai szlengben csak Franco–German Youth Office-nak nevezett intézmény hamarosan évi százezres nagyságrendben bonyolította a két nemzet közti ifjúsági cseréket! A szocialista tábor (NDK, Szovjetunió, Csehszlovákia, Lengyelország, Románia, Kuba) országait nevezték így. Ma már anekdota-számba megy, de érdemes emlékezni rá: 1988 szepemberében került sor az Európa Tanács ifjúsági minisztereinek második találkozójára. Természetesen mindent elkövettünk, hogy – megfigyelõként – hazánk is jelen lehessen a rendezvényen. Az ET Ifjúsági Kormányközi Bizottságában konszenzussal kellett dönteni a kérdésrõl. Végül, hosszas vita után két ellenszavazat és egy tartózkodás következtében a két tagjelölt (Magyarország és Lengyelország) nem kapott meghívást a rendezvényre. A döntés tulajdonképpen titkos volt. Ennek ellenére 48 órán belül pontosan tudtuk, hogy kik akadályozták meg részvételünket. És nem „hagyományos” barátaink (németek, osztrákok, finnek) tájékoztattak minket, hanem olyan – szigorúan konzervatív – nyugat-európai országok kormányképviselõi, akik úgy gondolták, hogy Magyarország visszatérését az atlanti családba nem nehezíteni, hanem segíteni kellene. Jellemzõ módon pár hónappal késõbb már senki nem vállalta, hogy – aktívan, vagy passzívan – ellenezte volna részvételünket. (És mivel a döntés titkos volt, így nyilvánosan senkit nem is lehetett ezzel „vádolni”.) pl. Görögország, Hollandia.

Kálmán Miklós

Ifjúság és társadalom

Gyermekek és fiatalok az európai Budapesten A kutatás háttere és céljai1 A mai gyermekek és fiatalok a jövõ generációja. Mire felnõnek, az európai integráció magától értetõdõ tény lesz számukra. Ezen generációnak az összehasonlítási alap már nem a „legvidámabb barakk”, hanem a mai európai országok modern, sokszínû és gazdag élete lesz. Kutatásunk során arra törekedtünk, hogy leíró jelleggel, de minél sokoldalúbban megismerjük a gyermekeket nevelõ budapesti családok, illetve a 14–18 év közötti fõvárosi fiatalok életkörülményeit, élethelyzetét. A kutatás eredményei segítenek a fiatal generációk számára európai életminõséget teremteni, illetve a sikerként megélt integráció érdekében a megteremtett feltételeket a korcsoport számára releváns módon kommunikálni. A kutatás módszere Az adatfelvétel standard kérdõívvel, kérdezõbiztosok segítségével, személyes kérdezéssel, a válaszadók otthonában történt. A célcsoportot • egyrészt azok a háztartások képezték, ahol 18 éves vagy ennél fiatalabb gyermek él; • másrészt pedig a 14–18 év közötti fiatalok jelentették. A célcsoport megválasztása során abból indultunk ki, hogy a 14 év alatti gyermekekrõl részletes adatfelvételt mindenképpen csak a szülõk segítségével végezhetünk. A 14–18 éves korosztály esetében viszont már önálló véleménnyel és elképzelésekkel számolhatunk az általunk felvetett témákban, de emellett e korcsoport esetében sem lényegtelen a szülõk véleményének, problémáinak feltárása. A mintába került háztartásokat Budapest egész területén ún. „véletlen sétás” eljárással választottuk ki.

A felkeresett háztartásokban a szülõi mintában azt a személyt kérdeztük meg, aki a gyereknevelés gyakorlati oldalát (a gyerek ellátása, felügyelete, óvodai, iskolai ügyek, stb.) intézi.2 A fiatalok esetében – ha a háztartásban több 14–18 év közötti személy élt – ún. „születésnapi kulcs” segítségével választottuk ki válaszadónkat. A szülõi minta 800, a megkérdezett fiatalok köre 200 válaszadóból állt. A végleges kérdõív összeállítása elõtt kétkét fókuszcsoportos beszélgetést is lefolytattunk a szülõkbõl, illetve fiatalokból álló célcsoport tagjaival. A fókuszcsoportok célja az volt, hogy feltárjuk a kifejezetten e csoportok – budapesti szülõk, illetve fiatalok – számára releváns problématerületeket, s ezzel megalapozzuk kérdõívünket. Az adatfelvétel 2003. december 9–20. között történt. A minta összetétele Mint azt már korábban említettük, a szülõi háztartásokban azt a személyt kérdeztük meg, aki a gyereknevelés gyakorlati oldalát végzi. Ennek megfelelõen a szülõi mintába kerültek nagyobb része (70%-a) nõ, hiszen általánosságban a gyermeknevelés gyakorlati oldala ma is az anyák felelõssége. A szülõi minta majdnem felét a 31–40 év közötti szülõk teszik ki. Ez az a korosztály, ahol már általában van gyermek a családban, de még nem elég idõsek ahhoz, hogy kirepüljenek a családi fészekbõl. A megkérdezett háztartások több, mint felében mindössze egy gyermek van. 3 vagy több gyermekkel a válaszadó háztartások valamivel több mint tizede rendelkezik. Kutatásunk során arra törekedtünk, hogy általánosságban vizsgáljuk a gyerekes háztartások különbözõ jellemzõit, ugyanakkor kísér-

2004 / nyár


51

Ifjúság és társadalom letet tettünk arra is, hogy a gyerekek különbözõ életkorából adódó különbségekre is fényt derítsünk. A kutatás szerteágazó tematikája nem tette lehetõvé azt, hogy az egyes témaköröknél a háztartásban élõ különbözõ életkorú gyerekek jellemzõit, a velük kapcsolatos problémákat, egyedi élethelyzeteket részletesen felderítsük. Az elemzés során – azoknál a témaköröknél, ahol ez jelentõséggel bír – megvizsgáljuk a különbözõ életkorú gyerekeket nevelõ háztartások közötti eltéréseket. Ezeknél az elemzéseknél mindig ügyelnünk kell arra, hogy a háztartások egy részében eltérõ életkori kategóriába tartozó gyerekek is jelen vannak, s ezért egy-egy háztartás így több kategóriában jelenhet meg. (Ugyanezek a nehézségek vonatkoznak a háztartásban élõ gyerekek által látogatott oktatási, nevelési intézmények szerinti eltérésekre is.)

Budapesten élni – szülõként, illetve fiatalként A szülõk elõször spontán módon nyilvánítottak véleményt arról, miért jó, illetve rossz Budapesten gyereket nevelni, a fiatalok pedig – szintén spontán módon – arra a kérdésre adtak választ, miért jó, illetve rossz Budapesten fiatalnak lenni. A gyermeket nevelõ szülõk számára a fõváros legfontosabb elõnye, hogy sok, jó iskola közül választhatnak. Általánosságban úgy érzik, hogy Budapest több lehetõséget kínál számukra, akár a szórakozás terén, akár a munkaerõpiacon. Fontos az, hogy Budapesten „minden közel van”, jók az infrastrukturális feltételek és a közlekedés is. A fiatalok számára a fõvárosi élet elõnyei két ponton kristályosodnak ki: rendkívül kedvezõen értékelik a Budapest által nyújtott szórakozási lehetõségeket. Úgy érzik, hogy itt „van élet”, emellett számukra is nagyon fontos, hogy – tapasztalatuk szerint a fõvárosban – magas színvonalú az oktatás. A budapesti élet hátrányait szülõk és fiatalok általában ugyanazokban, a környezeti problémákban látják. Rossz a levegõ, rendkívül nagy az autóforgalom, piszkos, zsúfolt a város. A környezeti problémák mellett – elsõsorban a szülõk körében – a közbiztonság bizonyult még problematikus területnek.

52


2004 / nyár

Leggyakrabban említett elõnyök

jók az iskolák sok iskola van több szórakozási lehetõség itt több lehetõség van, mint vidéken minden közel van több a munkalehetõség közel van az iskola jó orvosi ellátás jó a közlekedés sok a sportpálya, sportolási lehetõség szeretek itt élni, itt születtem az ország központja, fõváros, nagy város közel van az óvoda itt vannak a barátaim, itt vannak a szüleim minden megtalálható, amire szükség van nagy a választék több szociális intézmény, jobb szociális ellátás többet biztosítanak a gyerekeknek, jó gazdasági lehetõségek Színesebb, mint a vidéki élet, itt van élet sok mozi van lehet ismerkedni sok az üzlet sok az ember

Miért jó Budapesten gyereket fiatalnak nevelni? lenni? Szülõk Fiatalok (%) (%) 24,5 20,8 15

31,2 0 48,8

12,6

14,1

11,9 10,2 7,7 7,7 5,2

11,7 11,2 4,4 0 7,8

4,9

9,8

4,7

7,3

4,4

6,3

4,2

0

2,9

6,3

2,9

5,9

2,6

2,4

2,5

0

2,3

0

2,1

14,6

0,9 0,5 0,5 0,3

15,1 4,4 3,9 7,8

N=teljes minta

Miután spontán módon elmondták véleményüket, mindkét almintánk válaszadóit ötfokú verbális skála segítségével kérdeztük arról, hogy milyen Budapesten gyereket nevelni, illetve fiatalként élni. Mint adatainkból kitûnik, a fiatalok szignifikánsan kedvezõbben ítélték meg a fõvárosi életet, mint a gyermeket nevelõ szülõk. (Mint késõbb látni fogjuk, a szülõk is úgy vélik, hogy

Ifjúság és társadalom Leggyakrabban említett hátrányok

rossz a levegõ, szmog rossz a közbiztonság nagy a forgalom, sok az autó zsúfoltság, túl lakott, sok az ember szemetesek az utcák, sok a piszok minden drága kevés a zöld környezetszennyezés a szülõknek jobban kell félteni gyerekeiket zajos rossz a közlekedés vannak veszélyek nagy a kiközösítés, nem figyelnek a gyerekekre magas a bûnözés könnyebb rossz társaságba kerülni, sok a rossz társaság sok a kábítószeres veszélys a közlekedés sok a hajléktalan, sok a szegény

Miért rossz Budapesten gyereket fiatalnak nevelni? lenni? Szülõk Fiatalok (%) (%) 31,6 16,7

17,6 10,8

12,2

5,4

10,9

9,8

8,1

8,8

8,1 7,6 7,2

3,9 2 0

6,8

1

5,2 3,8 3,9

4,9 9,8 4,4

4,3

2,5

3

7,4

3,7

4,4

4,3 4,2

1,5 0

1,9

5,9

N=teljes minta

a 14–18 éves korosztály számára kínálja a legtöbb lehetõséget a fõváros.) A szülõk közül elsõsorban a magas iskolai végzettséggel rendelkezõk és ettõl nem függetlenül a háztartásuk anyagi-jövedelmi helyzetét kedvezõnek ítélõk érzik az átlagosnál jobbnak a gyermeknevelés Budapest által kínált feltételeit. Ez nem véletlen, hiszen õk azok, akik a város által nyújtott lehetõségeket (magas színvonalú oktatás, szórakozás, kultúra stb.) mind maguk, mind pedig gyermekeik számára leginkább ki tudják használni. Amikor közvetlen összehasonlításban vizsgáltuk a budapesti, illetve vidéki környezet elõnyeit, illetve hátrányait, azt tapasztaltuk, hogy a megkérdezett szülõk majdnem háromötöde Budapestet preferálja, mint gyermeknevelésre leginkább alkalmas helyszínt. A buda-

pesti szülõk városias beállítódásáról tanúskodik, hogy még azok, akik nem a fõvárost tartják a gyermeknevelés ideális terepének, inkább kisebb-nagyobb vidéki városokat választanának gyermekük felnevelésére, semmint falusi környezetet. Válaszadóink spontán módon adott indoklásából kiderül, hogy a vidéki környezet legfontosabb elõnyei a tisztább környezet, jó levegõ, a békésebb, nyugodtabb, családiasabb légkör, illetve a kisebb közösség vonzereje.

2004 / nyár


53

Ifjúság és társadalom A szülõk közül a férfiak szignifikánsan nagyobb arányban tartják a fõvárost a leginkább alkalmasnak a gyereknevelésre, mint a nõk. Ez valószínûleg a két nem eltérõ beállítódásából fakad. A férfiak jobban értékelik a Budapest által nyújtott magasabb iskolázottsági szintet, illetve karrierlehetõségeket. A falusi környezetet az átlagosnál inkább egyrészt a 0–2 éves korú gyermeket nevelõk, másrészt az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezõ, s ettõl nem függetlenül háztartásuk anyagi helyzetét kedvezõtlenebbnek tartó szülõk preferálják. Emögött két eltérõ motiváció áll. Mint késõbb látni fogjuk, a szülõk legkevésbé a kisgyermekek számára tartják alkalmas környezetnek a fõvárost. Ez érthetõ is, hiszen a kisgyermekek számára még nem relevánsak a Budapest által nyújtott lehetõségek, annál károsabbak viszont a környezeti ártalmak. A falvakat preferáló alacsonyabb iskolai végzettségû, kedvezõtlenebb jövedelmi viszonyok között élõ válaszadók vélhetõen azért mondanának könnyebben le a fõvárosi életrõl, mert ennek elõnyeit (jó iskolák, kultúra, szórakozás, karrier, stb.) õk képesek legkevésbé kihasználni. A fiatalok döntõ többsége (négyötöde) szerint a fõvárosban jobb fiatalnak lenni. Számukra a szórakozási lehetõségek, a jó iskolák, az élet pezsgése és a kitárulkozó lehetõségek egyértelmûen vonzóbbak, mint a vidék csendje és jó levegõje.

területen érdemes õt felnevelni. Míg a 0–2 éves korú gyerekek esetében a szülõk kevesebb, mint kétötöde preferálja Budapestet, a 15–18 évesek esetében már háromnegyedük. (Ez lényegében megegyezik az érintett korosztály véleményével, mint azt korábban láthattuk.)

A szülõi minta válaszadóit 17 különbözõ jellemzõ mentén kérdeztük arról, hogy milyen különbségeket látnak a vidéki, illetve a fõvárosi élet között. Válaszadóinkat arra kértük, hogy minden állítás esetében mondják meg azt, hogy a felsoroltak (Budapest, nagyobb vidéki város, kisebb vidéki város, falu) közül melyikre/melyekre tartják jellemzõnek. Budapest elõnye, hogy a gyermeknevelés szempontjából szükséges infrastruktúra közel van, elérhetõ, magas színvonalú (orvosi ellátás, iskola, bölcsõde, óvoda, felsõoktatás), több gyermekeknek, fiataloknak szóló szabadidõ eltöltési lehetõséget kínál (kulturális programok, sport). Vidéken – elsõsorban a kisvárosokban, illetve falvakban – lényegesen jobb a környezet állapota (jó levegõ, sok zöldfelület, tisztaság), illetve lényegesen biztonságosabb.

Elégedettség Budapest különbözõ jellemzõivel

A szülõi alminta tagjait megkérdeztük arról is, hogy különbözõ korú gyerekeket hol jobb nevelni. Adataink alapján teljesen egyértelmû, hogy – a szülõk véleménye szerint – minél kisebb a gyerek, annál kevésbé urbanizált

54


2004 / nyár

Részletesen vizsgáltuk, hogy a válaszadók mennyire elégedettek a fõvárossal különbözõ szempontok alapján. A szülõi és a fiatalokból álló almintákban vizsgált szempontok részben megegyeznek, részben – az eltérõ élethelyzet és életkori sajátosságok miatt – különböznek.

Ifjúság és társadalom Az egyes területek jellemzõi (%)

könnyen elérhetõ a gyermekorvosi ellátás magas szintû a gyermekorvosi ellátás színvonala könnyû jó és könnyen elérhetõ középiskolát találni a gyereknek sok kulturális program van a gyerekek számára Könnyû, jó és könnyen elérhetõ általános iskolát találni a gyereknek Könnyû, jó és könnyen elérhetõ bölcsödét, óvodát találni a gyereknek sok lehetõség van sportolásra a gyerekek számára ha felnõnek a gyerekek, könnyen bekerülhetnek majd a felsõoktatásba ha felnõnek a gyerekek, könnyen találnak majd munkát sok játszótér van jól felszerelt játszóterek vannak ha felnõnek a gyerekek, könnyen jutnak lakáshoz könnyû a közlekedés kisgyermekekkel is biztonságos a gyerekek számára sok zöldfelület van jó a levegõ tiszták a közterületek (utcák, parkok, stb.)

Budapest

nagyobb vidéki város

kisebb vidéki város

91,9 89,8

23,4 26,3

6,2 6,9

2,6 2,2

89,5

22,6

2,9

0,5

89,3

23,9

4,1

3

87,2

31,5

8,2

2,9

86

28,7

6,9

2,4

85,2

27,4

7,6

5,1

84,5

25,1

5,1

2,5

82

21,8

4,6

2

74,6 66,7 36,2 34 15,8 13,5 8,9 8,2

30,5 25,1 17 19,5 12,3 15,6 8,9 15,1

9,9 7,7 19,6 35,5 40 44,8 40,4 51,7

1,9 2,2 21,3 29,6 51,5 61,8 71,7 48,1

falu

N=szülõk

A szülõi minta tagjai leginkább a kulturális programokkal, illetve oktatási/nevelési intézményekkel elégedettek. Jó értékelést kapott körükben a gyermek- és ifjúság-egészségügy, illetve a sport is. A kulturális programokkal, intézményekkel – az e területen leginkább érdekelt – a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezõ szülõk bizonyultak az átlagosnál szignifikánsan elégedettebbnek. A fõvárosi szociális intézmények, szolgáltatások, illetve a családvédelem, gyermekvédelem területének értékelése már jobban megosztja a válaszadókat. Itt éppen a leginkább érintettek – az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezõk, a kedvezõtlenebb jövedelmi-anyagi viszonyok között élõk, a sokgyermekes családok tagjai – elégedetlenebbek az átlagosnál. Mint korábban – a spontán említések („Miért rossz Budapesten gyereket nevelni?”) között – is láttuk, a szülõk rendkívül kedvezõtlenül ítélik meg a környezet minõségét, illetve a közbiztonságot Budapesten. Ezek az eredmények itt is visszaköszönnek. Jellemzõ, hogy a drogok

témaköre a spontán említések során lényegében nem került felszínre, ugyanakkor most láthatjuk, hogy a drogok elleni küzdelemmel is rendkívül elégedetlenek a szülõi minta tagjai. Ennek oka az, hogy a drogok elleni küzdelem kevéssé tartozik a sokakat közvetlenül érintõ, mindennapos problémák közé (mint pl. a környezet állapota), viszont ha felszínre kerül, akkor – mint késõbb látni fogjuk – szorongást vált ki a szülõkbõl. A drogok terjedése elleni küzdelemmel a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezõ, kedvezõbb anyagi körülmények között élõ szülõk az átlagosnál elégedettebbek. Ez valószínûleg egyrészt arra vezethetõ vissza, hogy õk tájékozottabbak ezen a területen, illetve kevésbé találkoznak nyíltan és közvetlenül a problémával. A fiatalok leginkább a kultúra és a sport területén mondhatók elégedetteknek. Elégedettségi szintjük nem különbözik szignifikánsan a szülõi mintára jellemzõektõl. A fiatalok az oktatási nevelési intézményeket viszont már lényegesen kritikusabban ítélik

2004 / nyár


55

Ifjúság és társadalom meg, mint a szülõk generációja. Ez közvetlen érintettként érthetõnek tûnik. A fiatalok is a fõvárosi közbiztonsággal, illetve a környezet állapotával (zöldterületek nagysága, levegõ minõsége, köztisztaság) bizonyultak a legkevésbé elégedettnek.

Gyermekneveléssel kapcsolatos problémák A gyermekneveléssel kapcsolatos, a fõvárosi helyzethez kötõdõ problémákról részletesen kérdeztük a szülõi minta tagjait. A fókuszcsoportos beszélgetések eredményei alapján állításokat soroltunk fel, s a szülõk ötfokú verbális skála segítségével fejezték ki véleményüket ezzel kapcsolatban. Eredményeink alapján – az eddigiekkel egybehangzóan – megállapíthatjuk, hogy a nevelési, oktatási intézmények elérhetõsége, minõsége területén a szülõk véleménye rendkívül kedvezõ: a lehetséges problémákat megfogalmazó állításaink lényegében nem találtak egyetértésre a szülõk körében. Relatíve problematikusnak csak a nevelési oktatási intézmények felszereltségét, illetve állagát találták válaszadóink, de erõteljes elégedetlenséggel itt sem találkoztunk.

A játszóterek megítélése már jóval problematikusabbnak bizonyult. Nem elsõsorban a játszóterek számával elégedetlenek a válaszadók, sokkal inkább a játszóhelyek tisztaságával, illetve felszereltségével. Mint azt korábban bemutatott eredményeink is bizonyították, a legnagyobb problémát a gyerekeket nevelõ szülõk számára Budapest környezetének állapota jelenti. A szülõk pisz-

56


2004 / nyár

kosnak tartják a várost, rossznak a levegõ minõségét és keveslik a zöldterületek arányát. A közlekedés területén elsõsorban a gyerekkocsival történõ helyváltoztatást tartják nehézkesnek a szülõk. Gyerekkocsival nagyon nehéz használni a tömegközlekedést és az aluljárókat. Emellett a kisgyermekekkel történõ közlekedés sem tûnik – a szülõk percepciója szerint – könnyûnek Budapesten. A helyzetet azonban képesek kezelni a szülõk, kevéssé gondolják úgy, hogy a kisgyermekeket szinte csak autóval lehetne szállítani a fõvárosban.

Ifjúság és társadalom A konkrét közlekedési nehézségek mellett a szülõk féltik gyermekeiket a közlekedéstõl, túl nagynak, túl veszélyesnek találják az autóforgalmat Budapesten. A sportolás területén sem találtunk igazán komoly problémákat. A szülõk többsége lényegében úgy véli, hogy a sportolási lehetõségek adottak a fõvárosban a gyerekek számára.

Mind a szülõk, mind a gyerekek körében részletesen vizsgáltuk a nagyvároshoz kapcsolódó különbözõ félelmeket. A szülõk leginkább a pedofilektõl, illetve drogosoktól féltik gyermekeiket, de a tolvajoktól, illetve alkoholistáktól való félelem is erõteljes. A gyermekorvosi ellátás minõségével a szülõk kifejezetten elégedettnek mondhatók. Egyedül a várakozási idõ tekintetében mutatkozik nagyon enyhe elégedetlenség.

Mint azt korábban is láttuk a szülõk kifejezetten kedvezõtlenül értékelik Budapest közbiztonságát. Ez természetesen rávetül a gyerekekkel kapcsolatos félelmekre is. A szülõk féltik gyerekeiket a rossz társaságtól, illetve attól, hogy drogosok közé keverednek. Budapest kulturális intézményekkel, programokkal való ellátottsága kedvezõ értékelést kapott. A gyermekprogramok területén sem tapasztalunk lényeges problémákat.

A gyerekek féltése tekintetében jelentõs különbségeket tapasztalunk nemek szerint. A nõk a legtöbb felsorolt veszélyforrástól szignifikánsan jobban féltik gyermekeiket, mint a férfiak. A félelmek erõssége tekintetében természetesen erõs összefüggést tapasztalunk a háztartásban élõ gyerekek életkorával is. Általánosságban elmondható, hogy leginkább a 6–10 éves gyermek(ek)kel is rendelkezõ szülõk féltik leginkább gyermekeiket. Ez nyilván annak következménye, hogy a 6–10 éves gyerekek még túl kicsik ahhoz, hogy fel tudnák mérni a veszélyes csoportokat, helyzeteket, ugyan-

2004 / nyár


57

Ifjúság és társadalom akkor már nem állnak teljes mértékig szülõi felügyelet alatt. A közlekedéstõl, forgalomtól természetesen a kisgyermekes (10 év alatti gyerekkel rendelkezõ) szülõk féltik inkább gyerekeiket. Megvizsgáltuk azt is, hogy a szülõ életkorának elõrehaladtával hogyan változik a félelem erõssége a vizsgált tényezõk esetében. A legtöbb esetben itt csak másodlagos összefüggésrõl beszélhetünk. Azt tapasztaljuk, hogy az idõsebb szülõk kevésbé féltik gyerekeiket. Ennek oka azonban az, hogy az idõsebb szülõk általában nagyobb gyerekekkel rendelkeznek, s ezért jobban megbízhatnak gyermekük ítélõképességében, kevesebb okuk van aggodalomra. Az egyetlen kivételt ez alól a romáktól való félelem jelenti. Itt azt figyelhetjük meg, hogy elsõsorban az idõsebb szülõk féltik (nagyobb) gyerekeiket e társadalmi csoporttól. Elképzelhetõ, hogy ennek oka az lehet, hogy a romákkal kapcsolatos elõítéletek a fiatal szülõi generációkban már kevésbé erõteljesek.

A 14–18 éves fiatalok félelmei természetesen nem annyira erõteljesek, mint azt a szülõk esetében tapasztaltuk. A számukra leginkább félelmet keltõ csoportok a tolvajok, az alkoholisták/részegek, a drogosok, az elmebetegek, illetve a romák. Elgondolkodtató, hogy a fent említett csoportok esetében fiatalok körülbelül ötöde nyilatkozott úgy, hogy nagyon fél tõlük. A társadalom elvárásainak megfelelõen a fiatalok almintájában a lányok félelmei bizonyultak erõteljesebbnek. Szinte minden vizsgált csoport esetében szignifikánsan erõsebb félelmet tanúsítanak, mint a fiúk. A legnagyobb különbség természetesen a szatíroktól

58


2004 / nyár

való félelem esetében tapasztalható, ettõl a csoporttól – mint az várható is volt – a lányok félnek.

Változások az európai uniós csatlakozás után Mindkét almintánk válaszadóit ötfokú verbális skála segítségével kérdeztük arról, hogy Magyarország európai uniós csatlakozása után, milyen változásokra számítanak helyzetükben (vagyis a gyerekeket nevelõ családok, illetve a fiatalok életében). A szülõk nagyon erõsen megosztottak ebben a kérdésben. Majdnem kétötödük véli úgy, hogy a gyerekeket nevelõ családok életében nem hoz lényeges változást az EU-csatlakozás, egyötödük romlásra, harmaduk viszont javulásra számít. Adataink alapján megállapíthatjuk, hogy az eleve jobb helyzetben lévõk – magasabb iskolai végzettséggel, kedvezõbb anyagi-jövedelmi helyzettel, viszont kevesebb gyerekkel – rendelkezõk hajlanak inkább arra, hogy javulással számoljanak.

Ifjúság és társadalom A fiatalok lényegesen optimistábbak, mint a szülõi korosztály. A fõvárosi 14–18 évesek több mint fele számít arra, hogy a fiatalok életében az európai uniós csatlakozás javulást hoz majd, romlást viszont mindössze tizedük jósol.

illetve a köztisztaság terén is inkább javulásra számítanak. Legkevésbé a szociális intézmények, szolgáltatások terén, illetve a környezet állapotát illetõen számítanak pozitív változásokra az európai uniós csatlakozás után. Részletesen vizsgáltuk, hogy a szülõk, illetve fiatalok mely területeken számítanak javulásra, illetve romlásra. A szülõk esetében úgy tûnik, hogy az egyes területek kevéssé differenciálnak. A válaszadók – területtõl függetlenül – jellemzõen vagy stagnálásra vagy – különösen a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezõk – enyhe javulásra számítanak.

A megkérdezett szülõk ötfokú verbális skálán közepesnél rosszabbra értékelték tájékozottsági szintjüket Magyarország európai uniós csatlakozásával kapcsolatban. A nõk a férfiaknál kevésbé tartják tájékozottnak magukat e területen. (A politika nyo-

Érdekes eredmény, hogy a játszóterek némiképp kiemelkednek ebbõl a meglehetõsen egysíkú értékelésbõl: a megkérdezettek relatíve nagy hányada – majdnem háromötöde – javulásra számít e területen. Az EU-csatlakozás pozitív hatásaira legkevésbé a közbiztonság és drogok elleni küzdelem területén számítanak a megkérdezett szülõk. A fiatalok az egyes területeket tekintve is optimistábbak, mint a szülõi korosztály. Õk az oktatás, a kultúra, az egészségügy a sport,

2004 / nyár


59

Ifjúság és társadalom A szabadidõ eltöltése Mindkét almintánk esetében részletesen mértük a különbözõ szabadidõs programok látogatásának, tevékenységek ûzésének gyakoriságát.

mon követése tradicionálisan inkább a férfiszerephez kapcsolódik a családban.) Az átlagosnál tájékozatlanabbnak érzik magukat a legfiatalabb szülõi korosztály tagjai (mint láttuk, õk szívesen fordulnak személyes, családi forrásokhoz e témakörökben).

Az iskolai végzettség emelkedésével párhuzamosan növekszik a tájékozottság érzékelt szintje is. A magasabb iskolai végzettségûek életének fontos részét képezi a közéleti tájékozottság, több csatornát használnak információigényük kielégítésére.

60


2004 / nyár

A szülõket arról kérdeztük, mely szabadidõs tevékenységeket végzik gyermekeikkel együtt, s milyen gyakran teszik ezt. A kulturális programok közül a könyvesboltok, könyvtárak látogatása, a mozi, a mûvelõdési házak, illetve az üzletközpontok gyerekprogramjai bizonyultak a legnépszerûbbeknek. Nem ad azonban túlzottan kedvezõ képet a gyermekes családok kulturális aktivitásáról, hogy a megkérdezett szülõk mindössze ötöde volt moziban az elmúlt egy hónapban gyermekével együtt, s a mûvelõdési házak elmúlt havi látogatási aránya is hasonlóan alakult. (A látogatási gyakoriságok vizsgálatakor természetesen tekintetbe kell vennünk azt is, hogy a gyermekek egy része még túl kicsi az egyes programok látogatásához, illetve hogy a nagyobbak már egyedül is látogathatják az egyes programokat. Úgy véljük azonban, a gyermekes családok kulturális fogyasztásával kapcsolatos adatok még így sem igazán szívderítõek. Az elmúlt hónapban a gyermekeikkel együtt moziba vagy mûvelõdési házba látogató szülõk aránya még a 6–10 éves gyerekkel rendelkezõk körében is csak minden negyedik válaszadót teszi ki.) A kulturális programok látogatásának gyakorisága természetesen a háztartásban élõ gyermekek életkora szerint változó. A legaktívabbak a 6–10 éves gyermek(ek)kel rendelkezõ családok. Ez érthetõ is, hiszen ez az a korosztály, mely a legtöbb kulturális program láto-

Ifjúság és társadalom gatásához már eléggé érett, ugyanakkor még erõsen igényli a szülõi felügyeletet. A mozilátogatás terén az tapasztalható, hogy a 6–10 éves korig nõ a mozilátogatók aránya, majd ezt követõen stagnál. Az sem meglepõ, hogy a kisgyermekes szülõk kisebb arányban járnak gyermekeikkel moziba, mint a nagyobb csemetékkel rendelkezõk. Érdekes azonban, hogy az együttes mozilátogatás aránya a kis- és nagykamaszokat nevelõ családokban sem csökken. A szülõ iskolai végzettsége és a kulturális aktivitás természetesen erõteljes összefüggést mutat. A szülõ iskolai végzettségével párhuzamosan nõ a látogatott programok száma és a látogatás gyakorisága. A magasabb végzettségû szülõk gyermekei gyakrabban járnak könyvesboltba, könyvtárba, moziba, kiállításra, múzeumba, színházba, stb. Az üzletközpontok gyermekprogramjainak látogatottsága viszont fordított tendenciát mutat. A határvonal a középiskolai végzettségnél húzódik: a 8 általánost vagy szakmunkásképzõt végzett szülõk (gyermekeikkel együtt) lényegesen gyakrabban látogatják az üzletközpontok gyermekrendezvényeit, mint az érettségizett vagy felsõfokú végzettséggel rendelkezõ szülõk.

tal mutatott gyakoriságban nem szerepel az egyedül vagy felnõtt társaságban lezajlott kulturális aktivitás.

A 14–18 éves korosztály adataink alapján leggyakrabban ûzött programja az üzletközpontokban történõ nézelõdés, részvétel a kü-

lönbözõ programokon.3 (Felmerülhet az olvasóban a kérdés, hogy az üzletközpontban eltöltött idõ miért szerepel a kulturális aktivitások

Adataink alapján a fiatalok a szülõknél jóval erõteljesebb kulturális aktivitást mutatnak. A közvetlen összehasonlításnak itt azonban az eltérõ kérdésfeltevés miatt nem lenne értelme. A szülõket arról kérdeztük, hogy gyermekeikkel együtt milyen programokon vesznek részt, míg a fiatalok esetében nem a szülõkkel együtt történõ programlátogatást mértük. (Úgy véltük, hogy e korosztály esetében ez már kevésbé lényeges.) Így a szülõk ál-

2004 / nyár


61

Ifjúság és társadalom között. Úgy véljük, hogy az üzletközpontok bizonyos mértékig helyettesítõi a kulturális programoknak, pl. a mûvelõdési központok látogatásának, illetve az üzletközpontok programjaik, szórakoztató egységeik révén kulturális funkciókat is ellátnak.) Tízbõl kilenc megkérdezett fiatal járt a (kérdezés idõpontjához képest) az elmúlt egy hónapban, öt pedig az elmúlt egy héten üzletközpontban nézelõdni vagy programokon. (Hozzá kell azonban ehhez tennünk, hogy a kérdezés idõpontja – a karácsonyi ünnepek elõtt – nyilvánvalóan befolyásolta eredményeinket, más idõpontokban ennél valószínûleg ritkább látogatási gyakoriság jellemzõ. Ugyanakkor – mint ezt más kutatások is feltárták – az üzletközpontok egyértelmûen beépültek a fiatalok életmódjába.) Az üzletközpontok mellett a fiatalok elsõsorban a mozi-, könyvtár-, könyvesbolt-látogatás terén aktívak. A megkérdezett fiatalok kétharmada volt moziban, több mint fele könyvesboltban, illetve könyvtárban az elmúlt egy hónapban. A színházak, mûvelõdési házak, illetve kiállítások, múzeumok elmúlt havi látogatási aránya ennél jóval alacsonyabb, körülbelül a fiatalok egynegyedét teszi ki. Mint késõbb látni fogjuk a lányok a fiúknál szignifikánsan többet olvasnak, nem meglepõ tehát, hogy könyvesboltba is többször járnak Általánosságban úgy tûnik, hogy a lányok a fiúknál valamivel fogékonyabbak a ’magaskultúra’ (könyv, színház, kiállítás, múzeum iránt).

Ha a válaszadó fiatal által látogatott iskola típusa szerint vizsgálódunk, azt tapasztaljuk, hogy a gimnazisták (különösen a magasabb presztízsûnek számító 6, 8, 12 évfolyamos gimnáziumokat látogatók) lényegesen aktívab-

62


2004 / nyár

bak a kultúra területén, mint a szakmunkásképzõt vagy szakközépiskolát végzõ társaik. A kulturális programok mellett mozgással, utazással, játékkal kapcsolatban is megkérdeztük a szülõket, milyen gyakran végzik e tevékenységeket gyermekeikkel együtt.

A fõvárosi gyermekes családokban a séta és a játszótér-látogatás az, amit szülõk és gyermekek leggyakrabban végeznek együtt. Mindkét program elsõsorban a kisgyerekes szülõk körében népszerû, de a közös séta a még a 15–18 éves gyermek(ek)kel rendelkezõk körében is gyakori. Játszótéren a – leginkább érintett – 0–5 éves gyermek(ek)kel rendelkezõ szülõk háromnegyede volt az elmúlt egy hónapban. (Itt fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a játszótér-látogatás természetesen idõjárásfüggõ, s ezért szezonális különbségeket mutat. Tavaszszal vagy nyáron ennél nyilvánvalóan magasabb a játszótereket látogatók aránya.)

Gyermekeivel együtt a szülõk harmada kirándult az elmúlt egy hónap során, s ez az

Ifjúság és társadalom arány csak a 15–18 éves gyermek(ek)kel rendelkezõk körében szignifikánsan alacsonyabb. (E korosztály nyilván már inkább barátai társaságát preferálja kirándulásai során.)

A legnépszerûbbek a családhoz, rokonsághoz kötõdõ összejövetelek, vendégségek. A gyermekek életkorának elõrehaladtával valamelyest csökken a családi társas összejövetelek látogatási gyakorisága, de még a 15–18 éves gyermek(ek)kel rendelkezõ szülõk esetében is elmondható, hogy háromötödük vett részt ilyen típusú eseményen gyermekével együtt az elmúlt egy hónap során. Az iskolai végzettséggel párhuzamosan a társas aktivitás is növekszik. A magasabb végzettséggel rendelkezõk nagyobb gyakorisággal vesznek részt gyermekeikkel együtt családi és családon kívüli társas eseményeken.

Játszóházba a megkérdezett szülõk több, mint egytizede vitte el – elsõsorban természetesen 10 év alatti – gyermekét. A séta a fiatalok körében is elterjedt elfoglaltság, a megkérdezettek kétharmada volt sétálni a kérdezést megelõzõ hét során. A kirándulók aránya ennél jóval kisebb, a megkérdezettek harmada túrázott az elmúlt egy hónapban. A családhoz, rokonsághoz kapcsolódó társas események a 14–18 éves korosztály életének is szerves részét képezi, de esetükben már természetesen a házibulik, partik is erõteljesen jelen vannak. A megkérdezett fiatalok majdnem fele volt az elmúlt egy hónap során házibuliban. Mind a szülõi minta tagjait, mind pedig a fiatalokat részletesen kérdeztük arról, ho-

A mozgást, utazást igénylõ aktivitások terén, érdekes módon, a lányok szignifikánsan aktívabbnak bizonyultak, mint a fiúk. A sportesemények látogatása – a hagyományos nemi szereposztásnak megfelelõen – továbbra is inkább a fiúk számára releváns. Vizsgáltuk azt is, hogy a szülõk milyen társas eseményeken vesznek részt gyermekeikkel együtt.

2004 / nyár


63

Ifjúság és társadalom gyan, hol nyaraltak, üdültek az elmúlt egy év során. A szülõktõl érdeklõdtünk az együttes családi nyaralások felõl, arról, hogy gyermekeik voltak-e szülõi kíséret nélkül üdülni, illetve hogy õk voltak-e gyermekeik nélkül nyaralni az elmúlt egy évben. A megkérdezett háztartások negyedében a gyerekek egyáltalán nem nyaraltak. Ez két okra vezethetõ vissza. Egyrészt azokban a háztartásokban volt ez jellemzõ, ahol a gyermekek még kicsik (5 év alattiak), másrészt pedig azokban a családokban, ahol a szülõ iskolai végzettsége relatíve alacsony, s ettõl nem függetlenül, a háztartás anyagi-jövedelmi helyzete kedvezõtlen. E háztartások között felülreprezentáltak a 3 vagy több gyermeket nevelõk. A vizsgált háztartások harmadában a gyerekek szülõkkel, illetve szülõk nélkül is nyaraltak, további majdnem harmadában csak szülõkkel üdültek. Mindössze a háztartások alig több, mint tizedében fordult elõ, hogy a gyerekek csak önállóan, szülõi kíséret nélkül nyaraltak. A gyerekek önálló, szülõi kíséret nélküli nyaralása értelemszerûen a nagyobb gyerekeket nevelõ családokban, fõként általános iskolás kortól jellemzõ. A gyerekek önálló nyaraltatása esetén két szervezési mód uralkodik. Az ilyen üdülésben részt vevõ gyerekek fele iskolai szervezésben (is), fele rokonoknál (pl. nagyszülõknél) nyaralt.

Mind a szülõkkel, mind az önállóan történõ nyaralás esetén a belföldi tartózkodás jellemzõ, az esetek egy jó részében saját nyaralóban, illetve rokonoknál. A külföldi célpontok elsõ-

64


2004 / nyár

sorban a szülõvel történõ nyaralás esetén jöhetnek szóba. A megkérdezett szülõk nagy többsége nem volt gyermekei nélkül nyaralni az elmúlt egy év során. Fiatalokból álló mintánk négyötöde nyaralt, üdült az elmúlt egy év során. A legjellemzõbb nyaralási célpontok a fiatalok körében is belföldiek és itt is sokan nyaralnak a család saját nyaralójában, illetve rokonoknál. Mindemellett elmondhatjuk, hogy a fiatalok negyede szomszédos országban (is) üdült az elmúlt egy év során, negyedük pedig egyéb európai országokban (is) járt. Leggyakrabban szülõvel, családdal nyaraltak, üdültek a fiatalok. Emellett azonban majdnem felük (szülõ, család nélkül) barátaival, ismerõseivel, illetve harmaduk iskolai szervezésben is pihenhetett.

Ifjúság és társadalom Olvasási szokások, médiahasználat a fiatalok körében Az olvasási szokásokat és a médiahasználatot a fiatalok körében mértük. A megkérdezett fiatalok több, mint tizede – tankönyvein kívül – egyetlen könyvet sem olvasott el az elmúlt év során. Az egyetlen könyvet sem olvasók között felülreprezentáltak a szakközépiskolába, illetve szakmunkásképzõbe járó diákok. Esetükben valószínûleg sem az iskolai környezet, sem pedig a családi háttér nem motivál olvasásra.

A megkérdezetek harmada kevesebb mint öt, további negyedük 5–9 könyvet olvasott el az elmúlt év folyamán, s mindössze kevesebb mint harmaduk mondhatja el magáról, hogy tíz vagy több könyvet olvasott el az elmúlt évben. Adataink alapján a 14–18 éves fõvárosi lányok szignifikánsan többet olvasnak, mint a fiúk. A vizsgált mûfajok között legnépszerûbbnek a szépirodalom bizonyult. A népszerûségi listában a szépirodalmat a vicces regények, a

kalandregények, krimik követik. A szakkönyvek olvasási aránya meglehetõsen alacsony, s e kategórián belül a fiatalok inkább a természettudományos, semmint a társadalomtudományi mûveket választják. A fõvárosi 14–18 éves fiatalok hétköznap átlagosan 2–2,5 órát néznek tévét, s 1–1,5 órán keresztül hallgatnak rádiót. Hétvégén a – válaszadó által becsült – idõtartamok ennél magasabbak. Egy-egy hétvégi napon a megkérdezett fiatalok 3,5–4,5 órán keresztül ülnek a tévékészülékek elõtt, s 1,5–2,5 óra hosszat hallgatnak rádiót.

A tévénézés idõtartama – mind hétköznap, mind hétvégén – egyértelmû összefüggést mutat a fiatal által látogatott intézmény típusával: minél kvalifikáltabb intézménytípusba jár a válaszadó, annál kevesebbet néz tévét.

(Legtöbb idõt tehát a TV-mûsorok megtekintésére az általános iskolások, legkevesebbet a gimnazisták fordítják.) Ennek oka valószínûleg az lehet, hogy a kvalifikáltabb iskolák látogatásával járó terhelés mennyisége elvonja a fiatalokat a tévénézés nyújtotta szórakozástól. Emellett természetesen szerepet játszhat-

2004 / nyár


65

Ifjúság és társadalom nak a gimnazisták eltérõ mûvelõdési, szórakozási igényei is.

A legnépszerûbb TV-mûsorok a budapesti fiatalok körében a filmek, a zenei mûsorok, a vetélkedõk és kvízmûsorok. Sportmûsorokat a megkérdezettek kevesebb, mint fele szokta nézni, õk természetesen elsõsorban a fiúk közül kerülnek ki. A valóságshow-kat szintén a válaszadó fiatalok kevesebb, mint fele nézi. Körükben valamelyest felülreprezentáltak a lányok. A lányok valószínûleg fogékonyabbak a valóságshow-kban zajló társas folyamatok iránt. Hozzá kell azonban ehhez tennünk, hogy a lányok a kulturális mûsorok nézõi között szignifikánsan nagyobb arányban vannak jelen, mint a fiúk.

A látogatott iskola típusa szerint is erõteljes különbségeket tapasztalunk a fiatalok között az általuk nézett mûsortípusok tekintetében. Az iskola kvalifikáltságával párhuzamosan csökken az érdeklõdés a könnyebb mûfajok,

66


2004 / nyár

vagyis zenei mûsorok, a filmsorozatok, talkshow-k, valóságshow-k, illetve a mulatós mûsorok iránt, növekszik viszont a kulturális mûsorokat nézõk aránya. A megkérdezett fiatalok több mint fele legalább hetente egyszer kézbe vesz valamilyen napilapot, a mindennapi hírlapolvasók aránya azonban mindössze 15%.

Ifjúság és társadalom A megkérdezettek harmada olvassa a Blikket, ennél árnyalatnyival kevesebben a Metrót. E két újság mellett a Színes Mai Lap és a Nemzeti Sport rendelkezik komolyabb olvasótáborral körükben. Hetilapot, magazint a 14–18 éves fõvárosi fiatalok háromötöde vesz leginkább kézbe. A legtöbbek által olvasott újságtípusoknak – a mûsorújságok (Pesti Est, Pesti Mûsor) – a bulvármagazinok (Story) – a TV-mûsorok (Színes RTV, TVR Hét) – az ifjúsági lapok (Bravo, Popcorn) – és a nõi lapok (Joy, Nõk Lapja, Kiskegyed) bizonyultak.

Internet-használat

A netezõ szülõk több mint kétharmada otthon, fele munkahelyén (is) használja az internetet. A fiatalok körében szignifikánsan alacsonyabb az otthon netezõk aránya (de még

Az internet-használatot részletesen mértük mind a szülõk, mind pedig a fiatalok körében. A szülõk kétötöde, a fiataloknak viszont majdnem háromnegyede használ internetet.

Az internet legáltalánosabban használt funkciói mindkét vizsgált almintában a levelezés/ e-mailküldés, a szörfölés, illetve a munkához, tanuláshoz szükséges programok letöltése. Ez utóbbit a felnõtt internet-használók szignifikánsan nagyobb arányban végzik, mint a fiatalok. A 14–18 éves internet-használók általában több funkcióra használják az internetet mint a felnõttek. Népszerû körükben a chatelés és a zenék letöltése – mindkét funkciót az internethasználó fiatalok fele veszi igénybe. A fiatal internet-használók harmada emellett különbözõ játékokat is játszik internetes weboldalakon, illetve játékokat tölt le azokról.

így is majdnem eléri a válaszadók háromötödét). A fiatalok az otthoni használaton kívül elsõsorban – ez az internet-használó 14–18 évesek) – kétharmadára jellemzõ iskolában jut hozzá az internethez. A szülõk és a fiatalok internet-használatának gyakoriságában nincs túlságosan nagy el-

2004 / nyár


67

Ifjúság és társadalom az, hogy körükben legmagasabb a gyermekekkel otthon lévõk aránya, így õk egyrészt nem jutnak munkahelyi internet-hozzáféréshez, másrészt pedig a munkahelyi környezet nem teszi szükségessé számukra az internethasználatot. A szülõk körében az iskolai végzettséggel párhuzamosan nõ az internethasználók aránya. Míg az alapfokú végzettséggel rendelkezõknek mindössze 14%-a használ internetet, a fõiskolát, egyetemet végzetteknek majdnem háromnegyede.

térés. Az internet-használó szülõkre valamivel inkább jellemzõ a mindennapos használat, a fiatalok között viszont a heti néhány alkalom. Ennek oka valószínûleg az, hogy míg a szülõk otthon, illetve munkahelyükön minden nap hozzáférnek az internethez, az oktatási intézményekben internetezõ fiatalok valószínûleg nem rendelkeznek mindig korlátlan hozzáféréssel.

A szülõktõl azt is megkérdeztük, hogy gyermekeik használnak-e internetet. A megkérdezett szülõk harmadának gyermekei interneteznek. A szülõk több mint fele még túl kicsinek ítélte gyermekét ahhoz, hogy internetet használhasson. Mindössze a családok 13%-ára jellemzõ az, hogy a gyerekek már elég nagyok ahhoz, hogy internetet használhatnának, de mégsem használnak. A szülõ isA szülõk közül a férfiak és a 31–40 éves korosztály felülreprezentált az internethasználók között. A nõk és a legfiatalabb korosztály relatíve kisebb arányát jól magyarázza

kolai végzettsége egyértelmûen befolyásolja a gyerekek internet-használatát. Ahol a szülõ magas iskolai végzettségû és/vagy internethasználó, a gyerekek is nagyobb eséllyel válnak internet-használókká.

68


2004 / nyár

Ifjúság és társadalom A férfiak a fiatalok körében is valamelyest felülreprezentáltak az internet-használók között. Emellett az internet-használat összefügg a fiatal által látogatott iskola típusával is. Míg az általános iskolásoknak csak valamivel több, mint kétötöde használ internetet, a gimnazistáknak már több, mint négyötöde.

Az, hogy a fiatalok milyen funkciókra használják az internetet, visszatükrözõdik az általuk leggyakrabban látogatott weboldalakban is. A legnépszerûbb a több funkciót ellátó startlap.hu, mely oldalt a fõvárosi internethasználó fiatalok több, mint negyede öt kedvenc oldala közé sorolta. A megkérdezettek majdnem ötöde említette a legnagyobb tartalomszolgáltatót az origo.hu-t, illetve ennek ingyenes e-mail szolgáltatását, a freemail.hu-t. A chatoldalak közül a chat.hu, a keresõk közül a google a játékoldalak közül pedig a jojatek.hu bizonyult a legnépszerûbbnek.

Tájékozódás az Európai Unióval kapcsolatban A szülõi minta tagjait megkérdeztük arról is, honnan, milyen forrásokból tájékozódnak Magyarország európai uniós csatlakozásával kapcsolatban. A legnépszerûbb információforrásnak ebben a témakörben természetesen a tévémûsorok bizonyultak – a megkérdezettek több mint négyötöde tájékozódik e forrásból, és majdnem felük számára a televízió jelenti a legfontosabb kommunikációs csatornát az EU-csatlakozással kapcsolatban. A televízió mellett a legtöbbek által használt hírforrások a napilapok, a rádió, illetve a

személyes csatornák (rokonok, barátok, ismerõsök). A napilapokat a nõk és a legfiatalabb szülõi korosztály (30 évesek vagy ennél fiatalabbak) tagjai kevésbé használják az EU-csatlakozással kapcsolatos tájékozódásra, mint a férfiak, illetve a középkorú szülõk. (Mint azt más kutatásból tudjuk: ez nem az EU-csatlakozással kapcsolatos tájékozódás specifikuma. E csoportok jellemzõen kisebb arányban olvassák a nem bulvár jellegû napisajtót.) A 30 éves vagy ennél fiatalabb szülõk viszont az átlagosnál inkább támaszkodnak személyes forrásokra e tekintetben (nyilván fõként a még aktív nagyszülõi korosztályra). A magasabb iskolai végzettséggel rendelkezõk lényegesen több csatornát használnak EU-csatlakozással kapcsolatos információik beszerzésére, mint a többiek. A felsõfokú végzettséggel rendelkezõ szülõk harmada interneten is tájékozódik e témakörökben, sõt 15%-uk szakkönyveket, szaksajtót is olvas.

Jegyzetek 1 A Fõvárosi Önkormányzat EU Integrációs Bizottsága megbízásából a Mimikri Bt. kvantitatív kérdõíves kutatást végzett a budapesti szülõk és fiatalok körében. 2 Az ábrákon és az elemzés során az egyszerûség kedvéért a ’szülõk’ címkét használjuk erre a csoportra, ugyanakkor tudnunk kell, hogy ez az elnevezés az esetek egy kis részében nem a szülõt takarja, hiszen a gyerekneveléssel leginkább foglalkozó családtagot kérdeztük, s ez a személy lehet nagyszülõ, nevelõszülõ vagy akár testvér is. 3 A szülõkkel történõ összehasonlításnak itt végképp nincs értelme. A szülõk esetében csak a gyerekprogramokra kérdeztünk rá, a fiataloknál a nézelõdést, idõeltöltést vizsgáltuk.

2004 / nyár


69

Ifjúság és társadalom Molnár Péter–Nováky E r z s é b e t – Va s s Z o l t á n

Európai fiatalok lehetõségei és kihívásai az egységes Európában1 Az 1980-as években két különbözõ ifjúsági modellt képviselnek a magyar, illetve a nyugatnémet fiatalok. Az érdemi különbségek különösen 20–22 éves életkorban bontakoznak ki, de valójában a 17. év körül döntenek a fiatalok eltérõ módon saját jövõjük alakulásáról. Amíg az NSZK-ban az ifjúsági kultúra korszakváltásáról esett szó, addig Magyarországon a gyorsabb biológiai érés, az alacsony színvonalú tömeges szakképzés, az anyagi érdekeltsége mentén alakult a civilizációs fejlõdés. Az NSZK-ban az ifjúkor mind a társadalom, mind az egyéni élet vonatkozásában felértékelõdött. Azok az ifjúság-felfogások kerültek elõtérbe, amelyek az ifjúságon egy hosszú távú és társadalmilag biztosított individuális fejlõdési folyamatot értenek. Az NSZK-ban az ifjúkor biografikus eseményeit egyre inkább az individualizálódás jellemezte, ami azt jelenti, hogy a biografikus események idõpontját a civilizációs fejlõdés elõrehaladtával egyre kevésbé befolyásolják a hagyományos társadalmi normák. Ez az individualizálódás kulcskérdés az új típusú társadalmi reprodukciós folyamatok egészének megértéséhez. (Beck, 1983) Bár az életútelemzés szociológiája szerint is a modern társadalomban kevésbé egységes és szinkronizált a felnõtt korba átvezetõ életszakasz, mint a korábbi társadalmakban, (Cain, 1964) mégis ezzel ellentétben egyes kutatók az ifjúkor újabb megrövidülésérõl és az életkori események szinkronizációjáról, hagyományos sorrendjének visszarendezõdésérõl számoltak be Amerikában (Hagestad and Neugarten 1983, Winsborough 1978). „A magyar ifjúság a nyolcvanas években” címû kötetbõl Huszár István összefoglaló gondolataiból kiemelem az általános megközelítés döntõ szerepét. Magyarországon a fiatalok új egzisztenciális feszültségeinek következményeivel foglalkoztak a kutatók, azon-

70


2004 / nyár

ban az ifjúságpolitikai alapelvek újragondolásában a fõ hangsúly megmaradt a gazdaságitársadalmi, politikai és szellemi élet egészét meghatározó folyamat: „Az ifjúság mai kérdéseit azokból a társadalmi, gazdasági és ideológiai folyamatokból és jelenségekbõl kiindulva szükséges vizsgálni, amelyeket összegzõen a nyolcvanas évek fejleményeinek emlegetünk.”. Valójában azonban megjelenik a társadalmi stabilitás értékes jegyeinek és az új, meglepetéseket tartalmazó, a korábbi folyamatokból származtatható világképtõl eltérõ jelenségek összevetésének igénye a következõ témakörökben: 1. Az ifjúság jövõre orientált orientációs zavarai. 2. A társadalmi rendszer céljainak elfogadása. 3. Az ifjúság társadalmi rétegzõdése, illetve ezt kiegészítõ generációs jellegzetességek. Különösen a fiatal értelmiség helyzete. 4. Az önálló élet és pályakezdés feszültségei. 5. A társadalom jövõjét érintõ ideológiai kérdések. 6. Az ifjúságpolitika defenzív magatartásának oka és problémái. A felsorolt témákhoz kapcsolódó nemzetközi vizsgálatok közül az elsõ nyugat-keleti empirikus összehasonlító vizsgálat célja a civilizációs változások értékelése volt a 15–24 éves generációnál. Kiindulópontnak tekintette a vizsgálat, hogy már az 1970-es évektõl kezdõdõen az oktatási reform következtében egyre több idõt töltenek a fiatalok az általánosan képzõ iskolákban és a szakmai képzésben. Különösen rendkívüli változás volt megfigyelhetõ a lányok és a fiatal nõk körében. A magyar fiataloknál a nyolcvanas években kimutatható civilizációs fejlõdést azonban mégsem a kulturális tõke felhalmozása motiválta, hanem elsõsorban a társadalmi hierarchia alsó és középsõ rétegeiben

Ifjúság és társadalom az európai civilizációs fejlõdéstõl eltérõ értékorientáció és társadalmi mobilitás bontakozott ki. A magyar értelmiség körében az elsõ kapcsolatok a szomszéd kultúrák fejleményeivel elméleti szinten Hankiss Elemér üres individualizáció fogalmában jelentek meg. Hankiss is azonban inkább elméleti szinten vezette be a fogalmat. Pl. az Európai Értékrendszer Kutatásból – 13 nyugat- és egy kelet-európai országra vonatkozóan – arra a következtetésre jut 1982-ben, hogy „a magyar társadalom a mai Európában a legindividualistább, illetve a legegoistább társadalom”. A korai életkorban befejezõdõ szakmunkásképzés expanziója is eltért az európai fejlõdési vonaltól. A német nyelvterületen megfigyelhetõ társadalmi változások következtében 1985-ben a fiatalok új szubjektív életérzését Rosenmayr a társadalomkép individualizálódásaként fogta fel. Magyarországon a témának nem volt mértékadó szakirodalma, mivel a szubjektív oldal helyett a szocializációs folyamatok társadalmi determinációs tényezõi kerültek a kutatás elõterébe. A fiatalok szubjektív életérzését mérõ skálákat összetevõ kérdések látszólagos érzelmi telítettsége mögött feltételeztük azt a valódi értékelõ mozzanatot, amelyben az adott társadalom a viszonyítási pont. Az ifjúság társadalmi orientációját mérõ skálák közül napjainkra a jövõorientáció skála (peszszimizmus–optimizmus pólusokkal), ifjúságcentrizmus (öntudat) skála és az alkalmazkodás skála bizonyult lényegesnek. A társadalomban a felnõttek hagyományosan útmutatást, irányítást nyújtanak a fejlõdõ fiatal nemzedékeknek, akik egyik fejlõdési feladata a felnõtt szerepek közüli válogatás és azok sikeres elsajátítása. Zinnecker kimutatta, hogy a fiatalok felnõtt-orientált viselkedését nemcsak a felnõttek iránti pozitív attitûdök befolyásolják, hanem jelentõs befolyásoló tényezõ a felnõttekkel töltött idõ mennyisége, továbbá az, hogy a fiatalok milyen mértékben fordulnak tanácsért, támogatásért a felnõttekhez, hogy milyen mértékben érzik a felnõtteket segítõkésznek és hasznosnak. Ezzel szemben az ifjúságközpontúsággal (öntudat) jellemezhetõ fiatalok ellentétben állnak a felnõttek kultúrájával és politikai magatartásával. A skála bevezetése éppen egy a politikai-attitûd kutatásánál jelentkezõ hiányt kívánt kiküszöbölni.

Tudniillik e kutatásoknál olyan verbális skálákat alkalmaztak, amelyek nem fordítottak különösebb figyelmet a fiatalok rendelkezésére álló egyre újabb és újabb gyakran csak fiatalokból álló vonatkoztatási csoportokra. A társadalmi változások az 1990-es években mind a magyar mind a német társadalomban drámai fordulatokat vettek, a változásokat meglepõen követik az egyetemisták véleményei. Az idõsoros adatok alapján magyar egyetemisták körében a jövõ-orientáció attitûd tartalma 1985-ben egy hagyományos alkalmazkodást jelentett. Egyetemisták körében Magyarországon már 1989-re megfigyelhetõk voltak a német mintának megfelelõ modern ifjúsági beállítódások. Különösen ifjúságcentrizmus (öntudat) néven említett skála strukturális összefüggései bizonyultak figyelemreméltónak. A társadalmi változások szelét érzékelte 1989-ben a magyar egyetemi és középiskolás fiatalság is. A társadalmi integráció szempontjából ezt a fiatalságot az elbizonytalanodással jellemezte a felnõtt magyar társadalom. 1989-ben ez a jövõorientációs attitûd (pesszimista pólusa) megegyezett a modern társadalomban már korábban megfigyelhetõ modern ifjúsági öntudattal. Ez a jelenség még 1996-ban is tetten érhetõ volt, de 1998-ban már nem követhetõ, sõt 2000-ben a jövõ-orientáció attitûd a magyar egyetemisták körében ismét az alkalmazkodás életérzésével jár együtt, amely emlékeztet arra a hagyományos társadalomban felismert jelenségre, amit 1985ben Magyarországon a reprezentatív vizsgálat is kimutatott. Ha pusztán a számadatok tanúsága szerint kívánjuk megítélni a helyzetet, akkor a fejlõdés iránya tökéletesen ellentétessé vált a németországi fejlõdéssel, (a jövõorientáció skála pesszimizmus pólusa és az alkalmazkodás szignifikáns kapcsolata jelenik meg), ami viszont az ezredforduló német fiataljait nem jellemzi. Felfogásunk szerint ez már nem egy megváltoztathatatlan helyzet elfogadásával, sem a hagyományos társadalom normái szerint is mûködõ 1996-1998-as állapotokkal magyarázható, hanem újabb fordulatot jelent az elmúlt 15 év ifjúságának magyarországi fejlõdésében. A következõkben bemutatjuk az elõkészítõ pályázat elméleti, módszertani, mintavételi

2004 / nyár


71

Ifjúság és társadalom szempontjait, majd ismertetjük a mélyinterjúk eredményeit, összehasonlítva a 2000. évi reprezentatív adatokkal (Ifjúság 2000). A levonható elméleti és gyakorlati következtetések a német-magyar összehasonlító vizsgálat és a jövõkutatás több évtizedes nemzetközi tapasztalatain alapulnak (Nováky et al. 1994).

Minta és a módszer az 50 fõs elékészítõ vizsgálatban és a vizsgálat kiválasztott rendezõ elvei A legutóbbi hazai reprezentatív vizsgálat másodelemzésében az a kérdés jelenik meg, hogy „az egy országhatáron belül élõ fiatalok vajon egy Magyarországhoz tartoznak-e?” (Bauer, et al. 2003). Fordítva, a fiatalok életstílusát befolyásoló tényezõk nem szoríthatók be az országhatárok közé. Mindenekelõtt elõre kell bocsátani azt az elméleti kérdést, hogy a mai magyar fiatalok követik-e bizonyos idõi késéssel a nyugatnémet fiataloknál már az 1980-as években tapasztalható véleményeket, vagy a mai magyar fiatalok eltérõ társadalmi fejlõdést élnek-e át. Természetesen az általunk felvett (50 fõ) interjúkban található válaszok nem bizonyító érvényûek, csupán a következõ három koncepcionális rendezõ elv alapján rámutatnak az országhatárok közé zárt ifjúságkutatás hiányosságaira.

jövõkutatási szövetség tapasztalatai alapján. A 2. kérdésnél felhasználjuk az Ifjúság 2000 vizsgálat tematikus áttekintését és másodelemzését. A három rendezõ elv azt jelenti, hogy a fiatalok helyzetének látszólag egységes leírása helyett megkülönböztetjük a rendszerváltás nyomán létrejött adott társadalmi körülményeket azoktól az igényektõl, amelyek a fiatalokra inkább életkoruknál, biológiai és szocializációs körülményeiknél fogva jellemzõek. A társadalom jelenlegi helyzetével szembeállítjuk azokat az igényeket, amelyek a tervekhez, a jövõben várható egyéni és társadalmi változásokhoz kapcsolódnak. Világosan megkülönböztethetõ társadalmi méretû érvrendszerekkel találkozhatunk a pillanatnyi megoldások és a hosszabb távú gondolkodás között. Az elmúlt két évtizedben azonban még a távlati gondolkodásban sem volt érdemi hatása annak a ténynek, hogy a fiatalok igényeit nem lehet országhatárokon belül értékelni. A kérdés gyakorlatilag a következõ: képesek-e a fiatalok saját érdekeik képviseletére? Ha életkoruk miatt ez még nem jöhet szóba, akkor milyen társadalmi és politikai akarat érvényesül a fiatalok szocializációja során, hiszen csak a jövõben látható következményekrõl van szó. A demográfiai mutatók tanúsága szerint egész Európában, de különösen Magyarországon nem beszélhetünk gyermekbarát társadalomról, és hiányzik az érdemi értékelés a modernizációs fejlõdés elõnyeirõl és hátrányairól.

• A nemzetközi összehasonlítás koncepcionális igényei az Európai Unióban. • A magyar társadalom jelenlegi helyzete és reprezentatív adatok az ifjúságról. • A fiatalok élethelyzetébõl adódó feladatok és érdekek.

Koncepcionális összehasonlítás magyar reprezentatív vizsgálatok között

A feltett három kérdés körben eltérõ módszertani lehetõségek állnak rendelkezésre. A jelenlegi empirikus vizsgálat elsõsorban a 3. kérdésre irányult, ezért fontosnak tarjuk, hogy – más információkat is igénybe véve – a három kérdés összefüggésében rendszerezzük és értékeljük az adatokat. Az 1. kérdésnél rendelkezésünkre áll az elsõ európai nyugatkeleti összehasonlító vizsgálat. Az elmúlt évtizedben folyamatos követtük az egyetemisták jövõorientáltságát a Semmelweis Egyetemen a már említett ún. Shell-vizsgálat alapján, a Közgazdasági Egyetemen pedig a nemzetközi

Mindenekelõtt saját elõfeltevéseinket veszszük sorra. Gondot jelent, hogy felfogásunk szerint jelenleg nem áll rendelkezésre hiteles elméleti bázis az egész világban tapasztalható változásokról. Hazánkban, az 1970-es években készített szociológiai áttekintésben az ifjúság fogalom a társadalmi reprodukció keretében jelenik meg. (Mannheim, 1968). Az 1980-as években az elméleti újítás szükségességét a nyugati fiatalok körében már kibontakozott individualizálódási folyamat jelentette, amely többek között megszüntette a kizárólag iskolai karrierhez

72


2004 / nyár

Ifjúság és társadalom kötött ifjúsági életszakasz jövõt meghatározó merevségét. Már 1985-ben is ellenõriztük Margaret Mead elméletét, aki talán elsõként jelezte elõre a már elképzelhetõ globalizáció ifjúsági hatásait (Mead, 1970). Zinnecker (1986) ifjúság fogalma Bourdieu (1979) közismert társadalom elméletét fejlesztette tovább, mivel Bourdieu nem foglalkozott külön a fiatalokkal. Magyarországon 2003-ban is a teljes társadalmi rétegzõdésre kidolgozott fogalomrendszert használják a szerzõk az ifjúsági rétegek klaszter-elemzésében. E mögött az a hipotézis húzódik meg, hogy „az egyes nagy társadalmi csoportokba tartozó fiatalok közel azonos életutat járnak be. Az esetek többségében azonos családi háttérbõl, társadalmi- gazdasági közegbõl indulva azonos iskolai és munkaerõ-piaci pozíciót vesznek fel. Az egyén számára a társadalmi rétegzõdésben elfoglalt hely erõs néhol determinisztikushatást gyakorol az életpályájára.” A német–magyar reprezentatív nemzetközi összehasonlító kutatásban (Molnár, Zinnecker, 1988) a modern ifjúsági kultúra társadalmi szempontjait M. Mead (1970) generációs elmélete alapján ellenõriztük, amely tartalmazta a generációs konfliktus és a szubjektív véleményekben tetten érhetõ jövõkép elbizonytalanodásának fogalmát. Feltételezzük, hogy mindkét társadalomban a kilencvenes évekre újabb változás következett be az ifjúsági hétköznapi kultúra fejlõdésében, ami jól megragadható az említett vizsgálat történeti, nemzedék-specifikus megközelítésével. A mélyinterjú kérdéseinek összeállításánál nem törekedtünk az elsõ nyugat-kelet európai nemzetközi összehasonlító vizsgálat kérdõívének kérdéseit megismételni, hiszen a társadalmi változások megbízható mérése érdekében az akkori kérdõív alapvetõ módszertani értéke éppen a kérdések változatlan megismétlésében rejlik. Célunk olyan új ifjúsági életérzések felfedezése volt, amelyek a mai magyar fiatalok véleményébõl olvashatók ki. Módszertanilag a jövõkép kérdése Magyarországon is alkalmasnak bizonyult a korábbi idõszak (1955–2002) elméleti jellemzésére (Molnár 2004). Az eredmények a rendszerváltás idõpontjában közeledést mutattak a nyugatnémet fiatalok aktív attitûdjéhez. Napjainkban azonban a magyar fiatalok attitûdjei-

nek és jövõképének viszonya teljes ellentéte a német fiatalokénak, amennyiben a passzív alkalmazkodás jellemzi az optimista fõleg egyetemista fiatalokat. A jövõkép alternatív felfogása alapján a jövõre orientáltság értelmezésére és mérésére az 1990-es évek elején a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Jövõkutatás Tanszékén kezdõdtek kutatások. Megállapították (Nováky, Hideg, Kappéter 1994), hogy a jövõorientáltság kizárólag az ember tulajdonsága és képessége, ami lehetõvé teszi, hogy az ember gondolkodását nemcsak a múlt és a jelen szabályozzák, hanem folyamatosan érvényesülnek a jövõre vonatkozó elõfeltevései és a jövõvel szembeni elvárásai. A jövõorientált ember döntéseit és cselekedeteit inkább jövõbeni szándékai, céljai és vágyai vezérlik, kevésbé múltbeli tapasztalatai. Tevékenységének fõ hajtóerejét a jövõ inspirálja. A jövõorientáltság személyiségfüggõ és kulturálisan meghatározott. Ha az egyén tudja, hova akar eljutni és vonzódik a jövõ felé, akkor a jövõhöz való viszonya pozitív, ha viszont a múltból és a jelenbõl csak menekül, de nem tudja hová, akkor negatív jövõorientáltságról beszélünk. A jövõorientáltság összetevõi: a jövõ iránti érdeklõdés, a jövõrõl való gondolkodás, a jövõ érdekében végzett tevékenységek és a jövõre vonatkozó várakozások. Ha valaki csak érdeklõdik a jövõ iránt, gondolkodik róla, és várakozásai vannak, akkor a viszonya passzív a jövõhöz, ha viszont tesz is a jövõért, akkor ez a viszony aktív. A nemzetközi tapasztalatokra épített 1992. évi célminta vizsgálat szerint szinte mindenkit érdekel a jövõ, a jövõ iránti érdeklõdés oka magától értetõdõ (a család és a gyermekek léte), illetve praktikusan célszerû (tudni szeretné, hogy mi lesz, illetve befolyásolni szeretné a jövõt). Az egyetemi hallgatók jövõtudatát saját jövõjük befolyásolásának igénye uralja. A válaszolók érdeklõdési és tevékenységi köre fõleg az elkövetkezõ 1–10 évre terjed ki. A megkérdezettek többsége igyekszik tenni is a jövõért, a tanulást/továbbképzést említik legtöbben. Az emberek a saját és a családjuk jövõje érdekében sokkal többet kívánnak tenni, mint az országért vagy a világért. Sokan semmit sem tesznek szeretteikért, ennek ellenére arra számítanak, hogy szeretteik mégis

2004 / nyár


73

Ifjúság és társadalom jobban élnek majd. Nemek, életkor és lakhely szerint nem tapasztaltunk jelentõs eltéréseket. Iskolai végzettség szerint viszont lényeges különbségek láthatók a jövõorientáltságban: a diplomások tenni is akarnak a jövõért, az érettségivel nem rendelkezõk viszont másoktól várják ezt. Az iskolázottságnak és a mûveltségnek meghatározó szerepe van abban, hogy mennyire sokoldalú, célratörõ és harmonikus az emberek jövõorientáltsága. Az egyetemisták körében az ezredfordulón végzett felmérések azt mutatják, hogy õk a jövõért nemcsak tanulni és dolgozni akarnak, hanem kapcsolatot építenek, fejlesztik a személyiségüket, felelõsségteljesen viselkednek, õrzik az egészségüket, és támogatják a jóléti célokat. A idõsoros vizsgálat alapján feltevésünk szerint jelenleg a nyugat európai civilizációs fejlõdéshez csatlakozást periférikus szereplõként élik át a fiatalok. A tudásért vívott jelenlegi kemény konkurenciaharcban azt az EU álláspontot képviseljük, hogy a többség képes legyen magas képzettséget követelõ munkák ellátására. (Molnár, Szegõ, 1997)

Ifjúság 2000 reprezentatív felvétel legfontosabb tanulságai és az OKTK 2003 mélyinterjúinak témái Megélhetési viszonyok és munkanélküliség: A 15–29 éves korosztály 45%-a mondta magát aktívnak, 14% tartozik az inaktívak közé, a magukat munkanélkülinek vallók aránya 6%. Az ebbe a korosztályba tartozó fiatalok 34%-a állította magáról, hogy még tanul. A foglalkozási szerkezet (munkajelleg csoport) magán viseli a rendszerváltás óta felgyorsult változásokat. A maga több mint kétötödnyi súlyával ma is a szakmunkások aránya a legmagasabb. A munkába állás jelentõsen kitolódott a fiatalok körében. A szakmunkásoknál, ahol 17. életév volt a meghatározó, napjainkban a 18. vagy a 19. életévüket betöltötten kerülnek ki a munkaerõ piacra. A szellemi tevékenységet végzõk eddig 18–19 évesen, manapság az érintettek kétötöde 20 évesen vagy csak azt követõen áll munkába. Regionálisan legjobb a helyzet Budapesten, ahol a munkanélküliek aránya egyharmad-

74


2004 / nyár

nyi, a legkedvezõtlenebb, pedig Dél-Dunántúlon, Észak-Alföldön és Észak-Magyarországon, ahol 56–57%. A dolgozó fiatalok egyhatoda tart állása elvesztésétõl. Félelmüket növeli, hogy jelenlegi iskolai végzettségüket egynegyedük kedvezõtlennek ítéli meg. A diákok szintén elhelyezkedési nehézségektõl tartanak.2 OKTK 2003 mélyinterjúkban az EU egyrészt olcsó munkalehetõségként, vagy érdemi megélhetési reményként jelenik meg. Másrészt a reménytelenség megfogalmazása érdemel értelmezést. Például félnek attól a fiatalok, hogy csak kihasználják kvalifikált munkaerõt. Oktatási helyzet Az adatok azt mutatják, hogy az iskolai hierarchia emelkedésével párhuzamosan nõ a felvett különórák száma (idegen nyelv különösen), ahogyan növekszik a nyelvvizsgával rendelkezõk aránya is. Az idegen nyelvhez való hozzájutás lehetõsége, a nyelvtudás és a különórára járás a fiatalok közötti esélyegyenlõtlenség egyik legfontosabb forrásává válhat. A nyelvtudás mellett az információhoz való hozzájutás vált meghatározóvá az iskolai ifjúsági korszakban. A vizsgálat adatai azt mutatják, hogy az iskolai hierarchia emelkedésével növekszik a fogyasztási eszközökkel való ellátottság, különösen vonatkozik ez a mobiltelefonra, a számítógépre, és az internet használatára. OKTK 2003 mélyinterjúkban az oktatást tartják a fiatalok az életüket meghatározó legfontosabb kérdésnek. Az indoklások részletei polarizáltak; éppen úgy vonatkoznak már a 15 évnél fiatalabb gyermekek elhanyagolására (nem nevelik), mint a több diploma gyûjtésének kényszer adta lehetõségeire. A lemaradó rétegek (pl. 15 évesen dolgozók) a korai munkavállalást, a tanuláshoz rendelkezésre álló kevés pénzt említik. Családi életciklus, párkapcsolatok, családalapítás, gyermekvállalás Az elmúlt évtizedekben felgyorsult folyamatokról beszélhetünk; mint pl: a házasságkötések számának visszaesésérõl, az élettársi kap-

Ifjúság és társadalom csolatok növekedésérõl, a házasodási életkor kitolódásáról és a gyerekvállalási kedv csökkenésérõl. 15–19 évesek között nem találtak házast, a 20–24 évesek mindössze 8% a nõs, de még a 25–29 éves korosztályban is alig haladja meg arányuk az egyharmadot. Megfigyelhetõ, hogy az életkor növekedésével emelkedik az élettársi kapcsolatban élõk aránya, így a 25–29 évesek egy tizede él ilyen keretek között. A gyermekvállalási kedv nagyon alacsony szintet mutat, a fiatalok kissé több mint egytizedének egy, 7%-ának kettõ, 2%-ának három vagy több gyereke van. OKTK 2003 mélyinterjúkban alapvetõen az életciklus szerinti változó szükségletek jelennek meg. A nemzetközi összehasonlító vizsgálat érdemben vette figyelembe a fiatalok élethelyzetébõl adódó feladatokat és érdekeket, az individualizáció folyamatát nyugatikeleti összehasonlításban. A mélyinterjúkban kapott vélemények a maguk konkrétságában azonban olyan drámai hatást keltenek, amelyek nem sorolhatók be az úgynevezett problémák körébe, hanem a társadalmi funkciók alapvetõ zavarait jelzik. Tulajdonképpen megdöbbentõ az eltérõ módszerekkel szerzett vizsgálatok tapasztalata, hiszen magyarázatra szorul az Ifjúság 2000-ben közölt problémák között a család, mint intézmény válságának 4%-os megjelenése. Az életmód néhány jellemzõje Kulturális fogyasztás Lényegi paradigmaváltás történt az ifjúság körében – különösen a „legalsó” és a „legfelsõ” életkori csoportban- mind a kultúrához és közvetítõ intézményeihez, mind az értékekhez viszonyítva. Mutatja ezt, hogy a 15–19 éves korosztály szignifikánsan nagyobb arányban használja a különbözõ kulturális intézményeket, mint akár az egy korcsoporttal fentebbi, akár a legfelsõ korcsoportba tartozó társaik. A budapesti fiatalok nagyobb hajlandóságot mutatnak a kultúrára, mint a vidékiek. A fiatalok preferenciái között megjelenik a tanulás, a továbbtanulás, a képzés, átképzés igénye, mindezzel az egyén élet- és munkerõ-piaci

esélyei javulhatnak. Ahogyan a tanulási idõ kitolódik, az értékek választásában egyre dominánsabbá válik az „ego” középpontba helyezése, a lehetõ legnagyobb biztonság (család, érdekes munka, belsõ harmónia stb.) megteremtése, megõrzése. Informatikai eszközök fogyasztása A vizsgált korosztály telefonnal való ellátottsága magasabb, mint a teljes lakosságé. A fiatalok kevesebb, mint a fele használ számítógépet. A számítógéphez való hozzáférés nagyban függ a család anyagi helyzetétõl és kulturális hátterétõl. OKTK 2003 mélyinterjúkban megjelennek – az életciklus szerint- a generációs igények, a szabad idõ témája, ami nélkül az életmód minõségérõl nem beszélhetünk. A TF-en természetesen a sportolási szokásokat is megkérdeztük, arra is gondolva, hogy az egészségrõl a prevenció értelmében is szükséges beszélni. Vallásosság Az eredmények azt mutatják, hogy a 15–29 éves korosztály egytizede vallja magát az egyház tanítása szerint vallásosnak, és majdnem minden második állítja, hogy a maga módján vallásos. A vizsgálat vallási adatainak alapmegoszlásai áthagyományozott vallási kultúráról, gyengülõ vallási önidentifikációról és kisebbségben lévõ egyháziasan vallásos csoportról tanúskodik. OKTK 2003 mélyinterjúk nem érintették ezt a kérdést. 1985-ben a 15–24 évesek 8%-a sorolta magát a vallásosak közé. Értékek, személyes élettervek, politikához való viszony A kutatásban megjelenõ eredmények tanúsága szerint a mai magyar fiatalok értékei, értékítéletei, megítélései az elmúlt évtizedben részben átalakultak, de részben követik szüleik gondolkodásmódját is. Jelzi ezt az is, hogy a 15–29 évesek több mint harmada gondolja úgy, hogy szüleik gondolkodásmódja, értékítéletei megfelelnek saját eszményeiknek, további kétötödük gondolja úgy, hogy

2004 / nyár


75

Ifjúság és társadalom részben megfelelnek. Mintegy 15% azok aránya, akik elutasítják szüleik eszményeit.

lását minõsítették”, de nyilvánvalóan eltérnek a más nem reprezentatív módszerrel szerzett eredmények.

Személyes tervek, elképzelések Politikai érdeklõdés, politikai aktivitás A megkérdeztek 90%-a számolt be valamilyen kialakult, konkrét elképzelésrõl jövõbeni céljait illetõen. Elsõsorban a munkaerõpiacon történõ sikeres szereplés elérése, illetve az önálló egzisztencia megteremtése a céljuk. Összességében a legnagyobb gyakorisággal a tanulás, a szakmaszerzés szerepel megvalósítandó elképzelésként. Az említések összevont adatait tekintve a 15–19 évesek körében 57%, a 20–24 éveseknél 31%, a 25–29 évesek körében 13% gyakorisággal szerepelnek ezek az elemek. A második helyen szerepel a saját lakás és csak ezek után a családalapítás. Társadalmi közérzet A fiatalok legkedvezõtlenebbül az emberek életszínvonalának alakulását minõsítették. Az értékelhetõ választ adó megkérdezettek kétharmada szerint romlott, egyötödük szerint változatlan maradt, és mindössze 13% szerint javult az emberek életszínvonala a rendszerváltás óta eltelt idõszakban. A társadalmi közérzet másik meghatározó faktorát, a jövõre vonatkozó várakozásokat tekintve viszont a véleményklíma már szembetûnõ módon a bizakodás irányába módosul. A megkérdezett fiatalok közel négytizede pozitív változásokat vár a gazdaságban a következõ néhány évben, egynegyedük változatlanságra tippel, és csak alig több mint egyötödük tart a helyzet romlásától. A jövõbeni személyes helyzetre vonatkozó várakozásoknál mutatkozik az optimista vélemények legmagasabb aránya. Az értékelhetõ választ adók mintegy kétötöde véli úgy, hogy saját helyzete javulni fog a közeljövõben, több mint egyharmaduk prognosztizál változatlanságot, és mintegy egynegyedük esetében regisztrálható a romló tendenciákra vonatkozó várakozás. OKTK 2003 mélyinterjúkban, amint a bevezetésben említettük, összetetten jelennek meg ezek a kérdések. Bár a reprezentatív vizsgálat is azt állítja, hogy „a fiatalok legkedvezõtlenebbül az emberek életszínvonalának alaku-

76


2004 / nyár

A vizsgálat a politika iránti érdeklõdés igen alacsony intenzitásáról szolgáltatott adatokat. A 18 évnél idõsebbek körében az értékelhetõ választ adók 55%-át egyáltalán nem, vagy legfeljebb csak elenyészõ mértékben érdekli a politika. Közepes intenzitású érdeklõdés mintegy 33%, intenzívebb érdeklõdés mintegy 12% estében regisztrálható. Iskolázottság szerint azonban alapvetõ, szignifikáns különbségek regisztrálhatók a politika iránti érdeklõdés tekintetében. Az egyetemi-fõiskolai diplomával rendelkezõ fiatalok érdeklõdnek a leginkább a politika iránt, a legkevésbé pedig a 8 általánost végzettek. OKTK 2003 mélyinterjúkban nem tettünk fel a politikai aktivitásra vonatkozó kérdést, de a véleményekben erõteljesen megjelenik az intézményrendszer és a politika legitimitásának elvesztése. Euro-Atlanti csatlakozás A 15–29 éves korosztályt reprezentáló magyar fiatalok 98%-a hallott arról, hogy Magyarország csatlakozni kíván az Európai Unióhoz. A fiatalok kétharmada egyet is ért a csatlakozás szándékával. A csatlakozást igenlõi között elsõsorban a felsõfokú végzettséggel rendelkezõk, illetve a jelenleg is felsõfokú intézménybe járók találhatók. Minél magasabb iskolázottságú a megkérdezett, annál nagyobb a valószínûsége, hogy elfogadja az uniós csatlakozás gondolatát. Az európai integráció hatását az ország gazdasági helyzetére, és a személyes életjövõre a 15–29 éves korosztályba tartozó fiatalok különbözõ módon ítélik meg. A gazdaság jövõbeni alakulásáról egyértelmû állításokat tudnak tenni. A fiatalok több mint kétharmada a helyzet átfogó vagy bizonyos szegmensekre kiterjedõ javulását várja. Ezzel szemben az egyéni életesélyek megítélése sokkal bizonytalanabb. A 15–29 éves korosztály mintegy harmada nem tudja megítélni az integráció

Ifjúság és társadalom valós hatásait, illetve magasabb azok aránya, akik a már kialakult élethelyzet tartós fennmaradását vetítik elõre. A felsõfokú végzettséggel rendelkezõ, illetve a jelenleg is felsõoktatási intézménybe járó fiatalok mind a gazdaság, mind a személyes helyzet megítélése tekintetében bizakodóbbak társaiknál. A munkaerõ piacon már megjelent – elsõsorban 25–29 éves – fiatalok azonban az átlagot jóval meghaladó mértékben nyilatkoznak kedvezõtlenül a személyes helyzet jövõbeni alakulásáról. Ifjúság 2000 másodelemzésének összefüggésrendszere A másodelemzésnek nem volt célja a politikai, gazdasági alapú útkeresés elemzése, csupán az, hogy megvizsgálja, milyen hatást gyakorolt az elmúlt évtized a rendszerváltás fiataljaira. A módszer egy klaszterelemzés szociológiai értékelése, tehát nem valamiféle mérhetõ változás bemutatása. „A tanulmányban közölt elemzés tehát csak egy pillanatfelvétel a 15–29 éves fiatalokról.” A bemutatott 22 klaszter összeállításában a tudástõkére, az anyagi tõkére utaló mutatók mellett a szocio-demográfiai adatok, az életmód néhány eleme valamint a kulturális szokások és a fiatalok szubjektív véleményei kaptak szerepet. A hipotézis szerint „az egyén számára a társadalmi rétegzõdésben elfoglalt hely erõs, néhol determinisztikus-hatást gyakorol az életpályára”. Véleményünk szerint nem szerencsés a címben is megadott ifjúsági rétegekrõl beszélni, mivel elsõsorban a klaszterek bemutatásáról van szó a tanulmányban. A tanulmány szóhasználatával a „nyertes” rétegbe sorolt hét klaszterben az egyes mért dimenziókban meglévõ elõnyök összeadódnak. A 15–29 éves fiatalok 18%-a tartozik közéjük. „Feltûnõ, hogy egyetlen olyan nyertes réteget sem rögzített az elemzés, amelyben többségében élnének a családos fiatalok.” Az olvasó számára nyilvánvaló, hogy a budapesti és falusi származás eltérése is döntõen meghatározza a nyertesek és vesztesek besorolását, ami ugyan megfelel a determinisztikus hipotézisnek, de egyben rámutat a nyertes és vesztes szóhasználat veszélyeire is.

A 15–29 éves fiatalok 43%-át „vesztes” helyzetben olyan hét klaszterbe sorolták, ahol a fiatalok nem voltak képesek alkalmazkodni az információs társadalom követelményeihez. Sajnos nem fedezhetõ fel a tanulmányban a következõ nyilvánvaló módszertani probléma megoldása: már az idõsebb életkor is döntõen befolyásolja azt, hogy a fiatalt a „vesztesek” közé sorolták. A valóságban a fiatalok minden életkori csoportjában egyenrangú szerepe van a tanulmányban említett determinációnak. Ez a módszertani probléma azért is meglepõ, mert a kutatók feltették a kérdést, hogy az ifjúsági életszakasz meghosszabbodása, az iskolarendszerben eltöltött hosszabb idõ milyen módon hat a munkavállalásra, a családalapításra és gyermekvállalásra és az ifjúsági életforma átalakulására. Az elemzés második részében a fennmaradó köztes csoportokat, a rendszerváltoztatást valahogyan „túl- és megélõket” sorolták be. Ezek a fiatalok semmilyen téren nem mutattak kiemelkedõ eredményt. Az ide tartozó 15–29 éves fiatalok megkülönböztetéséhez éppen a tanulmány részletes módszere nyújt támpontokat. Az ifjúság szerkezeti elemzése annyiban járult hozzá az összegzésben található javaslatokhoz, hogy „olyan mély társadalmi szakadékra mutat rá a képzett és az iskolából kimaradó, vagy legfeljebb nyolc osztállyal rendelkezõk között, ami a társadalom kasztosodásának veszélyét is magában hordozza”. Meglepõ fordulat azonban, hogy mégsem az iskolai tanulmányok során kimutatható kasztosodási veszélybõl indulnak ki a szerzõk következtetései. Inkább azt a gondolatot fejtik ki, hogy a tanulás önmagában nem biztosítja az érvényesülést. A Bourdieu által bevezetett tudás tõke és kapcsolati tõke fogalomrendszerében úgy értékelik a kapott klasztereket, hogy a kibocsátó család korlátozott kapcsolati tõkéje sodorja a fiatalokat a köztes állapotból a vesztes állapotba. Fõ kutatandó kérdésnek jelölik meg a továbbiakban a kapcsolati tõke érvényesülésének elemzését az esélyegyenlõtlenségek kialakulásában. Bár a másodelemzésnek nem volt célja a politikai, gazdasági alapú útkeresés elemzése, az összegzésben mégsem tekintenek ettõl és

2004 / nyár


77

Ifjúság és társadalom elsõsorban a képzettségi szerkezet átalakulásának következményeit kívánták a szerzõk bemutatni. A javaslatok között található a szakmunkásképzés presztízsének visszaállítása, amit csak kritikusan értékelhetünk. Ez a kérdés nem is volt célja az elemzésnek, idõsoros adatok és nemzetközi összehasonlítás nélkül csupán kérdésfeltevésnek fogadható el a gondolat.

Az 50 fõs mélyinterjús kutatás eredményei A kutatási célkitûzésekben megfogalmazott elméleti és gyakorlati igényeknek megfelelõen a mélyinterjúk olyan módon egészítik ki az ifjúságkutatás már meglévõ eredményeit, hogy rámutatnak a nemzetközi összehasonlításban rejlõ módszertani elõnyökre és a hazai tapasztalatok esetleges hiányosságira. Ennek érdekében természetesen felvetõdik a kérdés, hogy hol nagyobbak a társadalmi és a véleménykülönbségek: az országhatáron belül vagy a különbözõ országok között. Kiindulásul azt vehettük figyelembe, hogy a német–magyar nemzetközi ifjúsági összehasonlítás alapján az 1980-as években a magyar fiatalok közötti társadalmi különbségek lényegesen meghaladták a nyugatnémet fiatalok közötti belsõ társadalmi különbségeket. A rendszerváltás hatása nem mérsékelte a társadalmi polarizációt, hanem nyilvánvalóan élesen növelte azt, tehát a mintavétel során különös gondot fordítottunk az eltérõ régiók és élethelyzetek megjelenítésére. Mintavételnél független mintavételi változónak vettük a következõ szempontokat: életkor (15–19, 20–24, 25–29), régió, gazdag – szegény életmód, tanuló–dolgozó. Korábban azt az elméleti kérdést ellenõriztük, hogy a magyar fiatalok követik-e bizonyos idõi késéssel a nyugatnémet fiataloknál már az 1980-as években tapasztalható véleményeket, vagy a magyar fiatalok eltérõ társadalmi fejlõdést élnek át. Emlékeztetõül tanulságos megállapítani, a nyolcvanas években a mélyinterjúknál megbízhatóbb módszerrel azt sikerült bizonyítani, hogy Magyarországon a „centrumhoz” viszonyított „perifériális” helyzetben, a fõ civilizációs fejlõdéstõl eltérõ úgynevezett szelektív

78


2004 / nyár

modernizációs fejlõdéssel számolhattunk (Zinnecker, Molnár, 1988). Mai példával élve ilyennek tekinthetõ jelenség, hogy a társadalmi rendszerváltás során az európai uniós gyakorlattal ellentétben nem a magas szakképzettséget, igénylõ munkát támogattuk, hanem az olcsóbb munkaerõbõl származó nemzetközi elõnyöket igyekeztünk kihasználni. (Molnár, Szegõ, 1997) A mai kommunikációban is képviselt fejlõdési irány természetesen 10 évvel ezelõtt is érvényes volt, mégis az ellenkezõ a perifériára jellemzõ gyakorlatot éltük át. Várható, hogy a fiatalok életérzéseiben is kimutathatóak, mind az európai fõ fejlõdési iránynak, mind a periférikus fejlõdésbõl származó eltérések következményei. Fiatalokra vonatkozó kérdéseknél kíváncsiak voltunk arra, hogy elválnak-e a saját helyzet megítélése és a más fiatalokról alkotott vélemények. A jövõre, a fiatalok igényeire, életmódjára és szabad idõs szokásaira vonatkozó kérdéseink a következõ témákat érintették: • Hogyan telik el egy átlagos napod? • Mi a véleményed a mai fiatalokról, a generációs különbségekrõl? • Milyenek a mai fiatalok lehetõségei? Saját lehetõségek, sikerek, kudarcok. • A közeljövõ várható akadályok és problémák. Mit tennél a fiatalok érdekében, ha Te lennél a „miniszter”? • Távoli tervek: lakás, házasság, gyermek • Milyen fiatal csoportokat ismersz? Korábbiakban nem tapasztaltunk érdemi különbséget a fiatalok jövõképében a saját egyéni helyzetbõl fakadó beállítottság és az ország gazdasági helyzetének megítélése szerint. Ezért és a kis elemszám miatt a hétköznapi tevékenység, a lakáskörülmények és a konkrét gazdasági ismeretek alapján becsültük meg a fiatalok véleményét a jövõrõl, konkrétan az EU-tagság személyes hatásáról. A Nyugat-Magyarországon élõ, a több diplomával és munkatapasztalattal rendelkezõ fiataloktól kaptuk a legdifferenciáltabb véleményeket. A fiatalok fontosnak tartják a nemzetközi kapcsolattartás lehetõségeit (interkulturális kompentencia), a szabad idõt és a sportot, va-

Ifjúság és társadalom 1. Szabad idõ Életkor, régió

Optimista, pesszimista

Mit tenne ifjúsági miniszterként?

Sportol-e?

15–19 éves gyõri tanuló

Optimista, nem sportol

Zenét hallgatok, a számítógépet nyûvöm, mindenre fogékonynak tartom magam, amit a gépen meg lehet csinálni. Ifjúsági miniszterként mindig a fiatalok igényeit tartanám szem elõtt. Ha valaki tanulni akar, hadd tanuljon, aki dolgozni szeretne biztosítva legyen, hogy az elvégzett munka után bérezzék, ne kerüljön hátrányos helyzetbe.

Jelenleg túl vagyok a traumán. Nagyon szerettem és tudtam is focizni. 5 éve történt egy súlyos balesetem, fejbe rúgtak, agyrázkódást kaptam, Most már nem hiányzik annyira a foci.

15–19 éves miskolci tanuló

Optimista, sportol

Ha nincs edzésem, a barátnõmmel vagyok. A sportot támogatnám. Sokkal jobban, mint most. Nem a profikat, hanem minden fiatalt.

Mindig is sportoltam. Általánosban már fociztam és atletizáltam, néha még kosaraztam is. Most már az iskola miatt az önvédelem, a kézilabda, de még a foci is fontos az életemben. Szeretem a mozgást és szeretem, ha edzett a testem.

15–19 éves gyõri dolgozó

Pesszimista nem sportol

Sok szabad idõm van, amit a barátommal töltök. Próbálnám a droghelyzetet megoldani, különbözõ programokat szerveztetnék a fiataloknak, ami lekötné õket.

Egyáltalán nem sportolok, bár néha hiányzik, de nincs erõm hozzá, vérszegény vagyok nincs, az intenzív mozgáshoz erõm. Elfáradok, nem igazán jelent sokat a sport nekem.

20–24 éves budapesti tanuló

Optimista, sokat sportol

Az ifjúság mellé állnék és nem a saját malmomra hajtanám a vizet. Nagyobb hangsúlyt fektetnék a lelki és testi egyensúly megteremtésére. Az óvodákat és az iskolákat fejleszteném és sok sportpályát építtetnék, csereprogramokat szerveznék, hogy megismerjünk más kultúrákat. A beteg gyerekeket ellátnám, ne éhezzenek a gyerekek Magyarországon.

Amíg a TF-re nem kerültem, semmilyen más sportot nem ûztem, csak a jégkorongot, de most több sportágat is kipróbáltam az egyetem jellegébõl adódóan. Ez nekem életforma, ha nem lenne sport megõrülnék. Erre tettem fel az életemet, szerencsére épülnek a jégpályák, úgyhogy bíztató a jövõ.

20–24 éves falusi dolgozó


Szeretnék leérettségizni és utána diplomát szerezni, amit a munkában tudok hasznosítani. Mindent megtennék a több munkahely biztosítására. Sokkal több szórakoztató programot indítanék, sportlehetõségeket.

Sportoltam: fociztam, kézilabda, atlétika. Most nincs sajnos idõm erre. A sport nekem az egészséget jelenti, nagyon hiányzik.

2004 / nyár


79

Ifjúság és társadalom lamint a következtetésekben javasolt generációs szerzõdés megkötésének szükségességét. Társadalompolitikát érintõ konkrét válaszok közül a következõ táblázatokban példákat

mutatunk arra, hogy nem ismerik el a fiatalok a mai magyar intézményrendszert és politikát, az európai integrációtól, pedig inkább elõnyöket várnak.

1. Szabad idõ Életkor, régió


Mit tenne ifjúsági miniszterként?

Sportol-e?

20–24 éves szegedi dolgozó

Pesszimista, sportol

Van egy ágyam meg, egy szekrényem. Vagy 8, vagy 24, vagy 36 órát dolgozom. Kedvezményesebb tankönyvek minden korosztály számára, beígért ingyenes sportpályák építése uniós szabványok szerint és karbantartani a jövõben is ezeket. Több rendezvényt tartanék, ahol megmozgatnám a tömeget.

Néhanapján kispályán focizok, amit nagyon kedvelek. Ha van biciklim, sokat használom. Szeretek sportolni, mozogni, ha a szabadidom engedi, hódolok neki.

25–30 éves falusi tanuló

Pesszimista, nem sportol

Sajnálom, hogy a diploma minõsége kevésbé értékálló, a gyakorlati szakmák mögött nem rejlik szakember. Inkább arra fordít az állam pénzt, hogy a külföldi diákok eurót hozzanak, nem pedig arra, hogy a magyar diákok minõségi diplomát szerezzenek.

Aktívan nem sportolok. Nem igazán van rá lehetõség, mert már annyira fáradt vagyok, hogy már örülök, hogy megtalálom az ágyat.

25–30 éves falusi dolgozó


Reformra van szükség, a fiatalok átveszik szüleik harácsoló életmódját. Nincs szabadidejük. Ne a vagyonszerzés legyen a cél, hanem a munka mellett tudjanak élni, szórakozni, hasznosan eltölteni szabadidejüket. Ne csak a pénz motiválja életüket.

Kiskoromban sokáig lovagoltam. Most már a sport szerepét az tölti ki, hogy hétvégeken elkísérem páromat egy–két tekemérkõzésre. Ott szurkolok a csapatnak. Néha elmegyek úszni, de egyre inkább háttérbe szorul.

80


2004 / nyár

Ifjúság és társadalom 2. Európai integráció Életkor, régió


15–19 éves miskolci dolgozó


Jelenleg rossz a helyzet itthon, de jobb lesz, még tanulna.

Remélem, elõnyei lesznek, hátha több lesz a munka. Külföldre azért nem mennék, de itthon több lesz a munkalehetõség. Hátránya az áremelkedés lesz.


Pesszimista, ritkán sportol

Fiatalok: el vannak szállva teljesen, nem komolyak, teljesen hülyék, rossz a fiatalok helyzete, különösen itt mifelénk, ha van a munkabér olyan alacsony, hogy nem lehet jövõt tervezni, más országrészekben jobb a gazdasági élet, mint itt.

Én nem sok jóra számítok, szerintem kegyetlenül kemény lesz az élet!

25–29 éves vidéki városi dolgozó


Nagyszerû generációnak tartja, oda kéne figyelni a ma fiataljaira, javulnak a fiatalok lehetõségei.

Sokkal magabiztosabb generáció fog fejlõdni, bízok a csatlakozást követõ EU-s kulturális támogatásokban, mert az unió olyan témákban írja ki pályázatait amik valóban „fiatalosak”.

15–19 éves szegedi tanuló


Sok a dohányos, drogos és a nem kívánt terhesség, lehetõség van a tanulásra, de az ország rossz helyzetben van.

Tartozni valahová, ahol talán biztosabb jövõnk lesz.



Lázadnak, buliznak, sok a lehetõség és van hol dolgozni.

Több munka külföldön, sokat kell ahhoz tanulni, hogy az ember legyen valaki, több drogos lesz, nem lesz független Magyarország!

20–24 éves gyõri tanuló

Optimista, ritkán sportol

Rossz a véleménye, viszont jók a lehetõségek, tanulhatnak, dolgozhatnak, bármit csinálhatnak.

Munkavállalási lehetõségek nõni fognak, hátrány lesz a nyelvismeret hiánya. „Kiszámíthatóbb lesz a jövõ, mivel egy nagyobb, szervezettebb unióhoz csatlakozunk.”



Sokkal individuálisabbak, jobbnak tûnnek, mint 10 évvel ezelõtt.

Elõnye lehet, hogy egy picit jobban kinyílik a világ.

Vélemény a mai fiatalokról

Elvárások az EU-hoz csatlakozással kapcsolatban

2004 / nyár


81

Ifjúság és társadalom 3. Intézményi és politikai legitimáció Életkor, régió


15–19 éves dolgozó


A fiatalok lehetõségei rosszak, nincs lehetõség tanulni, dolgozni. A tanulást meg kell fizetni, anélkül meg nincs munkahely. Rossz a megélhetés. Könnyebb lakáshoz jutás, de nem csak a gazdagoknak. Munkát biztosítani mindenkinek, fõleg a fiataloknak, mert nekik kell eltartani a családot.

Anyámmal élek egy gyermekemmel és van egy élettársam, családi házban, ami a szüleimé. Két szobában lakunk, van még egy konyhánk, fürdõszoba nincs, de víz van a lakásban. WC kint az udvaron. Reggel hattól dolgozom kettõig, a hûtõházban gyümölcsválogatás nehéz munka, de kell a pénz. Ilyen jövedelembõl nehéz megélni. A politika nem érdekel. Jobban segíthetnék a szegényeket is, mert sok a munkanélküli.

20–24 éves szegedi dolgozó


Felelõtlenül élnek, hamar kiégnek, mindent kipróbálnak, mindent akarnak egyszerre, sok a drogos, nagyon sok lehetõség van a tanulásban, de a fiatalok többsége inkább külföldön próbálna szerencsét.

A külföldi továbbtanulás lehetõségei óriásiak, talán könnyebb lesz az elhelyezkedés a gazdaságilag fejlettebb országokban, hátránya annak lesz, aki nem beszél idegen nyelvet! Végre remélem szólásszabadság és demokrácia lesz, nõnek a jogaim.

20–24 éves gyõri dolgozó


Sokkal szabadabban élhetnek, ha több bérlakás lenne, Könnyebben lehetne elindulni az életben, politikai káosz van az országban, ingyenes oktatás, ingyenes bérlakás.

Külföldi munkavállalás, itthoni diploma külföldi elfogadása, kiszolgáltatott helyzetben lesznek a magyarok, olcsó munkaerõ, a külföldi tõke ideáramlik, de sokkal többet szeretne kivinni, ezért a gazdaság nem tudja tartani a szintet és összeomlik!

20–24 éves falusi tanuló


Túl lazák a fiatalok, ismeretségen alapul minden, ha tanulsz, akkor sem biztos, hogy találsz megfelelõ munkát, a politikusok saját érdekeiket nézik.

Sokan el fognak menni az országból, fõleg az értelmiségiek. Jót nem várok. Majd kiderül a csatlakozás után.

82



2004 / nyár


Ifjúság és társadalom 3. Intézményi és politikai legitimáció Életkor, régió






A fiatalok lehetõségei nagyon rosszak, a szakmával elhelyezkedni szinte lehetetlen. Akiben van egy kis elhatározás, megpróbál vállalkozni, de ebbe a többség belebukik. Nincs biztos pont az életünkben. Örökös bizonytalanság és pénzhiány. Ez viszont van.

Családunk 4 fõ, feleségem két gyermekem és én. Szakmunkásképzõben kárpitosnak tanultam, korán megnõsültem, eleinte sikeres volt a vállalkozásunk, de csökkent a munka és a siker után már sok nehézség adódott. Most sikerült elhelyezkednem, ma már van munkahelyem, de sokáig voltam munka nélkül. Anyagilag most is szûken vagyunk, a lakást is kisebbre kellet cserélni.

4. Interkulturális kompetencia Életkor, régió




20–24 éves, szegedi dolgozó


Nyitottak mindenre, szomorú, hogy kilátástalan a helyzete a mai világban egy diplomás fiatalnak is!

Fiatalok számára több munkavállalási lehetõség, világlátási lehetõség, kapcsolatteremtés kitágulása.

20–24 éves, szegedi tanuló

Optimista, sokat sportol

A mai fiatalok teljesen lazák és nyitottak, mert szabad világban nõttek fel, semmi nem számít, pl. diploma, nyelvvizsga, csak az ismeretség, politikailag nézve nagyon megosztott az ország.

A szolgáltatások és az élelmiszerek árai emelkednek, remélhetõleg kis idõ után a bérek is emelkednek. Az egységes Európa gazdaságilag elõnyösebb helyzetbe jut és versenyképes lesz Amerikával és a Távol-Kelet gazdasági fölényével szemben.

25–30 éves, budapesti tanuló


Sokkal individuálisak, jobbnak tûnnek, mint 10 évvel ezelõtt.

Elõnye lehet, hogy egy picit jobban kinyílik a világ.



Csak élnek bele a világba, buliznak, a tanulás nagyon fontos, sok a szegény, magasak az árak.

Ennél jobb nem lesz.

2004 / nyár


83

Ifjúság és társadalom 4. Interkulturális kompetencia Életkor, régió




25–30 éves, gyõri tanuló (másoddiplomás)

Optimista, sportol

Felelõtlenek, korlátlanok a lehetõségeik, a tanulás.

Gazdaságilag nem vagyunk felkészülve, nincsenek meg a feltételek, ott tanulhatunk, dolgozhatunk, ahol akarunk.

25–30 éves, falusi tanuló


Túl vagányak, nincs tisztelet bennük, aki el akar érni valamit az életben, az el is éri, ösztöndíjak, pályázatok segítik õket.

A következõ generáció fogja élvezni az elõnyeit, a mostani 10 évesek.

25–30 éves, falusi tanuló (PhD)


Nagy az önbizalmuk, sokat számít a szülõi háttér, a politikában kaotikus a helyzet.

Elõnyös, de nem az elsõ 7 évben, nyelvtudás birtokában nagyobb a lehetõség, nagyobb versenyhelyzet.

5. Generációs szerzõdés Életkor, régió




15–19 éves, szegedi dolgozó


A fiatalok drogoznak, csellengenek, nem tanulnak.

Elõnye rengeteg lesz, javulnak a körülmények az élet minden területén. Talán több pénzt is adnak majd a munkánkért cserébe, de azt is csak sokára. Hátránya az, hogy a növekedés, fejlõdés csak nagyon lassan fog beindulni.

25–30 éves, falusi dolgozó diplomás

Optimista, sportol

Fiatalokról: generációs ellentét = nem érdeklik azok a dolgok, amik minket érdekeltek, pl. sport, nehéz a lakáshoz jutás, létfenntartás, túlélés a cél.

Csökkennek az esélyek, sok lehetõség nyílik a tanulásra, aki tud idegen nyelvet, bárhol lehet dolgozni.

25–30 éves, miskolci dolgozó


Sokat kell gürizni, hogy megéljenek a fiatalok, nagyon rosszak a fiatalok lehetõségei, örökös a bizonytalanság és a pénzhiány, felháborítja a politika.

Sok hátránya lesz, nehezebb lesz a megélhetés.

84


2004 / nyár

Ifjúság és társadalom 5. Generációs szerzõdés Életkor, régió






A fiatalokat két csoportra osztja: buliznak, tanulnak, ma már diploma nélkül nem lehet elhelyezkedni, sokat kell tanulni.

Munkalehetõség több lesz, az életkörülmények is javulnak, de nagyobb elvárások lesznek.

20–24 éves, miskolci tanuló

Optimista, sportol

A szülõi segítség fontos, munkanélküliséggel küszködik a diplomás, és a diploma nélküli egyaránt, kevés a munkahely, alacsony fizetések, tanulni is csak az mehet, akit tudnak segíteni szüleik, Miskolcon szûkösek a lehetõségek.

A fiatalok számára biztos megnyílnak a lehetõségek. Én bízom az unióban. Eu-szintû fizetést várok, gazdasági fellendülést 5 éven belül.


Pesszimista, rendszeresen sportol

Optimisták, ugyanakkor felelõtlenek, az idõsebbeknek jó példát kéne mutatni, nem pedig szidni a mai fiatalokat.

Sok lehetõség lesz, de ezek eddig is adottak voltak, csak esetleg nem hallottunk róla, elképzelhetõ, hogy jobb lesz.

25–30 éves, budapesti másod diplomás


A fiatalokról: generációs különbségekre utal: „Õk az elsõ konzum-generáció, rájuk tipikusan jellemzõ a fogyasztási affinitás”. A nyelvtudásra nagyobb hangsúlyt kell fektetni, politika = pénzlopás.

Sok munkalehetõség lesz, kell nyugatra a sok okos, kreatív és olcsó munkaerõ.

Következtetések, koncepcionális adalékok a nemzetközi vizsgálathoz A korábbi nemzetközi reprezentatív felmérés és a mélyinterjúk közös kérdésfeltevései A 2003. évi kutatás elérendõ célja az 1985. évi magyar-német nemzetközi reprezentatív összehasonlító vizsgálat megismétlésének koncepcionális elõkészítése volt. Ennek megfelelõen két alapvetõ támadási felület került elõtérbe: • Megismerni a mai fiatalok gondolatvilágát a rájuk váró feladatok és kötelességek tükrében (tanulás, munka)

• Megismerni a fiatalok reális és elképzelt választási lehetõségeit mind hazai és nemzetközi tekintetben (Jelenleg a nemzetközi szempont nyilvánvalóan az EU-ba történõ belépést jelenti) Ezen kérdésekre kapott válaszok jelentõsége a már megelõzõ nemzetközi összehasonlító vizsgálatok tükrében válik nyilvánvalóvá. Tényként vehetõ számba, hogy az európai gyakorlatban az individualizációs folyamatok kerültek elõtérbe (3–4 évtizeddel ezelõtt) azonban ezeknek a folyamatoknak egy gyökeres változása figyelhetõ meg napjainkban. Ez akár úgy is értelmezhetõ, hogy az eddig lezajlott folyamatok zsákutcának is tekinthetõk.

2004 / nyár


85

Ifjúság és társadalom Ha azonban ez így van joggal, felmerül a kérdés, hogy a mai Magyarország, illetve az országban élõ fiatalok követni kívánják-e a zsákutcának tekinthetõ folyamatokat vagy felismerve a csapdát azt elkerülve egy másik alternatívát követnek. Az emberek nem feltétlenül társadalmi szinten gondolkodnak, azonban viselkedésük aktív vagy passzív jellege gyökeres felfogásbeli különbségeket takar. A passzív alkalmazkodás helyett az aktív integrálódás biztosítja az EU-csatlakozásból származó elõnyök társadalmi szinten történõ kihasználást. A fiataloknál a fejlõdés, a tanulás, a munkavállalás alapfeltételeinek biztosítása nélkül nem számíthatunk sikerre. Sajnos a reprezentatív adatok csak a „nyerteseknél” mutatják a fiatalság igényeinek megvalósulását. Az országhatáron belüli összehasonlítás koncepciója azonban nem ad választ a társadalmi gazdasági integrációra, mivel a legelõnyösebb helyzetûeknek nemzetközi viszonylatban kell versenyképesnek lenni. A témához kapcsolódó kormányzati állásfoglalás Hazai viszonylatban a fiatalok helyzetét alapvetõen befolyásolják a demográfiai folyamatok és a munkavállalási esélyek. Az elõzõ kormány idõszakában született legátfogóbb koncepció már egyértelmûen fogalmazott abban, hogy „a népesedéspolitika fogalma alá sorolandó politikai feladatkör alapvetõen a jóléti, az emberek és családok életkörülményeire ható különbözõ, tágan értelmezett szociális politikák koordinálása lehet. A koordinatív feladatkörnek része az a politikai közhangulat-formálás is, amely elismeri a gyermeknevelés társadalmi értékét, megõrzendõ vagyonként tekint az egészségre, annak megõrzésére, az egészségben megélhetõ életévek növekedésére”. A kormányzati állásfoglalás megvalósulásának következõ szempontjaira térünk ki a vizsgálat tapasztalatai alapján: a fiatalok munka lehetõségei az Európai Uniós normáknak megfelelõen, a családi és intézményes oktatási-nevelési feltételek, az idõsebb generációval kötött szerzõdés az elöregedõ Európában.

86


2004 / nyár

Fiatalok: remény vagy valóság Eredményeink alapján, melyek csak prognosztikus jellegnek tekinthetõk, úgy látjuk, hogy a mai magyar fiatalok a külföldön történõ munkavégzést és a külföldön történõ tanulást részesítik elõnyben. Ennek megjelenése két fontos dolgot helyez a középpontba: • Felhívja a figyelmet a tanulás, a használható tudás megszerzésének jelentõségére. Ez tulajdonképpen megegyezik a mai EU-tagállamok fiataljainál • Az azonban, hogy a megszerzett tudást külföldön akarják kamatozatni, arra a veszélyre hívja fel a figyelmet, hogy a fiatalok elégedetlenek a hazai munkalehetõségekkel. Az Európai Unió követelményrendszerével összevetve kár volna a túlzott reményeket elvetni, éppen ellenkezõleg a benne rejlõ igényeket hasznosíthatja a magyar kormányzat. Szakszerûen arról van szó, hogy az oktatás olyan ágazata a gazdaságnak, mely jelentõsen megnöveli a gazdaság kvalifikált munkaerõ iránti igényét. A kérdés, hogyan térül ez meg a gazdaságnak? A képzési piac kiszélesedése és az új termelési struktúrák szükségleteit sokkal jobban kiszolgáló munkaerõ a gazdasági növekedés forrásává válik, de csak akkor, mint hangsúlyozzák, ha a növekedés gyümölcseit egyenlõbben osztják el a munkavállalók között. „Ahelyett, hogy a munkaerõ-potenciál csupán egy része profitáljon az új munkaszervezeti formákból és a technológiai változásokból, el kell érni, hogy a többség képes legyen magas képzettséget követelõ munkák ellátására, méghozzá úgy, hogy folyamatosan tudjanak alkalmazkodni a technológia változó igényeihez.” A fiatalok tartalmas felnevelésével szembeni igények és lehetõségek A fiatalok felnevelésének természetes követelményein túlmenõen a korábbi nemzetközi vizsgálat a fialok szabadidõs szokásaira, hívta fel a figyelmet. Közismert, hogy az idõsebb és a fiatalabb generációk életstílusa jelentõsen eltér a hagyományos társadalmakban. Az európai unióhoz csatlakozva azonban több oknál

Ifjúság és társadalom fogva is épp a fiatalok igényei lesznek a meghatározó tényezõk. Természetesen az új helyzetben nem elegendõ a fiatalok nagyobb kalandvágyára hivatkozni, hanem az EU-s trendnek megfelelõen a kulturális sokszínûség megismerésére van szükség, ennek egyik feltétele a fiatalok véleménye szerint a kultúrák közötti kommunikáció, mely idegen nyelvek elsajátításával katalizálható. A nemzetközi összehasonlításban a mai vélemények alapján még mindig rendkívül alacsony a fiatalok szabadideje, amely összefügg a társadalmi rétegek nagyfokú polarizálódásával. A reprezentatív vizsgálat több vonatkozásban jelzi a folyamat veszélyeit, mivel az elemi létszükségletek hiányáról van szó a társadalmi különbségek mögött. A szabad idõ mint regeneráló tevékenység, szintén csak a munkavégzéshez viszonyítva nyer értelmet. Az interjúkból az derült ki, hogy az alacsonyan iskolázott nõk, valamint a korán munkába álló családos nõk szintén szabadidõs problémával küzdenek. Ezzel ellentétben azon fiataloknál, akik nem akarnak tanulni, dolgozni, tehát nem lehet az érdeklõdésüket felkelteni, azt tapasztaljuk, hogy nem tudnak magukkal mit kezdeni a szabadidejükben. Paradox módon már a 15 évesnél fiatalabb gyerekeknél eldõlni látszó polarizálódási folyamatokról számoltak be az interjúkészítõk, bár vizsgálatunk nem közvetlenül erre a korosztályra irányult. Úgy tûnik, hogy a szabadidõs szokások már 15 éves kor elõtt megpecsételõdni látszanak. Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy a jövõbeni kutatások tervezésénél lehet, hogy a szokásos 15–24 éves korosztály vizsgálata helyett, már a 15 évnél fiatalabbakat is be kell venni a vizsgálandók körébe. Egy további adalék az eddig említett témakörökhöz kapcsolódóan: a fiatalok túl vagányak, nincs tisztelet bennük, aki el akar érni valamit az életben az el is éri, ösztöndíjak, pályázatok segítik õket. A következõ generáció fogja élvezni az EU elõnyeit, a mostani 10 évesek. Az ifjúság véleményeinek ismeretét sokan nem tartják túl fontosnak, bár a korábbi nemzetközi összehasonlításban is világos különbségeket lehetett kimutatni az akkori nyugati és keleti mentalitásban. Ma már a nyugat-európai fiatalok is lényegesen megváltoztak, de

különösen érzékenyen derült ki a vizsgálatból, hogy a mai magyar intézményrendszert és politikát nem ismerik el a fiatalok. Fordítva a kormányzat sem nézett szembe érdemben a fiatalok és idõsebbek közötti eltérésekkel. Javaslat egy mindenki által elfogadható generációs szerzõdésre 1985-ben nem találtuk meg Magyarországon az akkor nyugati olvasmányok és nem a magyar valóság alapján emlegetett generációs konfliktusokat. Még a jelenlegi interjúk sem támasztják alá a generációskonfliktus-elméletét, bár egyes tüneteire hivatkoznak a fiatalok. Nem szabad összekeverni a ’68-as diáklázadásokat az elmúlt évtizedek magyarországi ifjúsági individualizálódási eseményeivel vagy az azóta robbanásszerûen sokszínûvé váló nyugati ifjúsági csoportokkal. A vizsgálatban szerepelt az a kérdés, hogy milyen ifjúsági csoportok fordulnak elõ Magyarországon, de a sajtóhírekkel ellentétben nem találtunk említésre méltó válaszokat. A szubjektív, pluralizálódó társadalom- és a gazdasági globalizáció elemeinek gyakorlati jelentõsége azonban mind Nyugat- mind Kelet-Európában növekedett a korábbi osztályés rétegstruktúra egyeduralkodó szerepével szemben. Hasonló mondható el a család, a vallás az ifjúsági szervezetek az egypártrendszer változó szerepérõl. Ezen szerteágazó témák vizsgálata igényli igazán a reprezentatív nemzetközi összehasonlítást, de újabb vizsgálat nélkül is egész Európában közismert azonosság található a demográfia folyamatokban. Bár nálunk is az érdeklõdés középpontjában áll ez a kérdés, de még nem fogalmazunk olyan élesen, mint pl. Németországban: „Gyermek nélkül nincs jólét!” (Handelsblatt 2003. 11. 13). A demográfiai folyamatok arra a veszélyre hívják fel a figyelmet, hogy a fiatalok, és az idõsebbek közti érdekellentét nincs eltûnõben, sõt egyre jobban kiélezõdik a társadalom elöregedésének folyamata. A fiatalok és az idõsebbek arányának várható felborulása egész Európát érinti. Megoldásként a hazai közéletben hiányzó gondolatot az úgynevezett generációs szerzõdés fogalmát vezették be Európában. Arról van szó, hogy tényleges érdekellentétek keletkeznek a fiata-

2004 / nyár


87

Ifjúság és társadalom lok és idõsek között. Az igazi kérdés egy nemzetközi összehasonlító vizsgálatban, hogy a rendszerváltás gyorsította vagy mérsékelte ezt a folyamatot?

Irodalom: Bauer B.–Szabó A.–Máder M.–Nemeskéri, I. (2003): Ifjúsági rétegek az ezredfordulón. Új Ifjúsági Szemle I/1. 105–125. Beck, Ulrich (1983): Jenseits von Stand und Klasse? Soziale Ungleichheiten, gesellschaftliche Individualisierungsprozesse und die Entstehung neuer sozialen Formation und Identitäten. Soziale Welt Special Issuee 2:35–74. Bourdieu, P. (1979): La distinction, Critique sociale du jugement. Paris Chain, Leonard D., Jr. (1964): Life course and social structure. In: Robert E. L. Faris (ed.): Handbook of Modern Sociology. 272–329. Chicago: Rand– McNally. Cseh-Szombathy László in: Válaszúton (Tájékoztató a Népesedési Program Kidolgozásáról a Népesedési Kormánybizottság munkájáról), 2003. 4. Hagestad, Gunhild O.–Bernice L. Neugarten. (1983): Age and the life course. In: Tobert H. Binstock–Ethel Shanas (ed.): Handbook of Aging and the Social Sciences. 2d ed., 35–55. New York: Van Nostrand Reinhold. Hankiss (1983): Az európai értékrendszer kutatása. Huszár István (1984): Ifjúság és társadalom. In: A magyar ifjúság a nyolcvanas években. Kossuth. Ifjúság2000, CD Nemzeti Ifjúságkutató Intézet, 2002 Ifjúság2000. Gyorsjelentés szerk.: Szabó–Bauer–Laki NIKI 2001 Bp. Ifjúság2000. Tanulmányok szerk.: Szabó–Bauer–Laki NIKI 2002. Jugendwerk der Deutschen Shell. (1985): Generationen im Vergleich, Hamburg. Mannheim, Karl (1969): A nemzedéki probléma. In: Ifjúságszociológia. (szerk.) Huszár Tibor és Sükösd Mihály, Közgazdasági és Jogi Kiadó, Budapest. 31–68. Mead, M. (1970): Culture and Commitment. A Study of the Generation. Gap, New York Miniszterelnöki Kabinetiroda, Modernizációs Programirodája: Magyarország az új Európában. (Vitaanyag a modernizációról és polgárosodásról) 1995. máj. 30, 25.

88


2004 / nyár

Molnár Péter–Zinnecker, Jürgen (1988): Lebensphase Jugend im historisch – interkulturellen Vergleich: Ungarn 1985. – Westdeutschland 1954. – Westdeutschland 1984. In: Jugend im internationalen Vergleich. Juventa Weinheim–München. Molnár Péter (1990): Civilizációs fejlõdés és ifjúsági szakmunkásképzés. Szakképzési Szemle, 1990 IV., VI. évfolyam, 37–55. Molnár Péter–Szegõ Szilvia (1995): Modernizáció az ezredfordulón Magyarországon. Társadalmi Szemle, 1995/10. 3–22. Molnár Péter–Szegõ Szilvia: Ifjúság: tanulás és munka a munkanélküliség fenyegetettségében. Társadalmi Szemle, 1997/1. 15–33. Molnár Péter (2002) Mit jelent a fiatalok jövõképe a második ezredfordulón. In: Magyar jövõképek a jövõ Európájában. MTA Jövõkutatási Bizottsága, 235–245. Molnár Péter: Az ifjúsági életszakasz meghosszabbodásának hatásai az elmúlt évtizedek civilizációs fejlõdése során. In: Válaszúton, A népesedéspolitika helyzete a XXI. század elején. MTA, 2003. 09. 25–26. Molnár, P. (2004): The psychological developmental process of future-orientation and political system change. International Journal of Behavior Development. In press. Nováky Erzsébet–Hideg Éva–Kappéter István: Future Orientation in Hungarian Society. Futures, 26(7),1994. 759–770. Rosenmayr Watts–Meredith W. (1988): Orientations toward Conventional and Unconventional Participation among West German Youth. University of Wisconsin. Winsborough, Hallimann H. (1978): Statistical histories of the life cycle of birth cohorts: The transition from schoolboy to adult male. In: Social Demography, edited by Karl E. Taueuber–Larry L. Bumpass–James A. Sweet. 231–59. New York– San Francisco: Academic Press. Zinnecker, J. (1986): Jugend im Raum gesellschaftlicher Klassen Neue Überlegungen zu einem alten Thema. Juventa Verlag, Weinheim–München.

Jegyzetek 1 Az Európai Unió a 6-os keretprogram 7. tematikus prioritású program keretén belül, „Állampolgárok és kormányzás a tudásalapú társadalomban” címmel, pályázati lehetõséget biztosít tagállamok és leendõ tagállamok részére. A program

Ifjúság és társadalom célul tûzi ki, hogy mozgósítsa az európai gazdasági, politikai, társadalomtudományi és bölcsészettudományi kutatási kapacitásokat. Ez a kutatási kapacitás szükséges ahhoz, hogy fejlõdjék a tudásalapú társadalom kibontakozása, továbbá a polgárok egymás közötti viszonyának, illetve a polgárok és az intézmények közötti viszony új formáinak megértése, és megoldást nyerjenek az elõbbiekkel összefüggésben felmerülõ kérdések. 2003. évben „Európai fiatalok jövõképe és szocializációja” címmel végeztünk kutatást az OKTK közalapítvány keretében. Kutatásunk elérendõ célja az 1985 évi magyar-német nemzetközi reprezentatív összehasonlító

vizsgálat megismétlésének koncepcionális elõkészítése volt, melynek folytatását a már említett EU 6-os keretprogramban kívánjuk mindkét kultúrában folytatni, a 30 éves fejlõdés követése (más Európai országokkal együtt) a magyar rendszerváltás és az Európai Uniós csatlakozás társadalmi-történeti változásainak követésére törekszünk, módszertanilag megbízható azonos kérdések alapján 15-24 éves fiatalok körében. (Molnár–Zinnecker, 1988) 2 Lásd: Ifjúság2000 Gyorsjelentés szerk: Szabó– Bauer–Laki NIKI 2001 Bp. valamint Ifjúság2000 Tanulmányok szerk: Szabó–Bauer–Laki NIKI 2002.

Susánszky Éva– Szántó Zsuzsa

Ifjúság és környezet

Fiatalok egészség-jövõképe Tanulmányunk a fiatalok „egészség-jövõképével” foglalkozik. Arra keresi a választ, hogy egy jó egészségi állapotnak örvendõ, kedvezõ életkilátásokkal rendelkezõ fiatal generációt milyen jövõkép jellemez. Befolyásolják-e a fiatalok jövõvel kapcsolatos elképzeléseit, egészségükkel, betegségeikkel, élettartamukkal kapcsolatos várakozásait a közvetlen környezetükben élõ idõsebb generációk, szülõk, nagyszülõk egészségi állapotára és életesélyeire vonatkozó személyes és társadalmi tapasztalataik? Írásunkban budapesti fiatalok elképzeléseit, véleményét összegeztük várható élettartamuk, egészségi állapotuk és egészségmagatartásuk alakulásáról, egy empirikus vizsgálat alapján.

A magyar fiatalok egészségi állapota, közérzete A magyar lakosság életesélyeit vizsgálva igen ellentmondásos kép bontakozik ki elõttünk. A középkorosztályok, de különösen a 35–65 év közötti férfiak esetében a szakértõk epidemiológiai válságról beszélnek a halálozási gyakoriságok drámai alakulása miatt. Ugyanakkor a 35 éven aluli fiatalok esetében a továbbélési valószínûségek nagymértékû javulásáról számolnak be.1 A fiatalok egészségi állapota mind a mortalitási, mind a morbiditási statisztikák szerint kiegyensúlyozottnak, jónak mondható. Az akut, banális megbetegedéseken kívül a fiatalok körében még alig találkozunk olyan betegségekkel, amelyek negatív módon befolyásolnák életvitelüket, vagy tartós korlátozást jelentenének napi tevékenységeik ellátásában. A egészségi állapot leírására, jellemzésére a fiatalok esetében célszerû a diagnosztizált megbetegedések elõfordulási gyakorisága mellett egyrészt bizonyos tünetek, panaszok elõfordulását vizsgálni, másrészt figyelembe

venni az egészségi állapotnak a kérdezett általi értékelését. Az egészségi állapot önértékelése ebben az életkorban az általános közérzet egyik fontos mutatója. Az egészség kedvezõtlen megítélése közérzeti problémaként értelmezhetõ, mivel alapjában véve fizikailag egészséges, fiatal emberekrõl van szó, akik igen gyakran pszichés-közérzeti problémáikat képezik le az egészségi állapot deficitjeként, esetleg valamilyen szomatikus tünet formájában. Egy 2002-ben végzett országos reprezentatív lakossági egészségfelmérés2 adatai szerint a 18–30 évesek körében a különbözõ allergiás megbetegedések állnak a morbiditási lista élén. A légúti, bõr-, emésztõrendszeri és egyéb allergiás betegségek a korosztály közel egyharmadában (30%) fordulnak elõ. Az izom és csontrendszeri betegségek, valamint a fertõzõ betegségek elõfordulási gyakorisága tíz százalék alatt van (9–9%). Fontos viszont kiemelnünk, hogy a depresszió, a pánikbetegség és egyéb pszichiátriai betegségek elõfordulása az adott korosztályon belül meghaladja az öt százalékot (5,8%). A magyar lakossági egészségiállapot-felmérések az egészségügyi rendszer valamilyen szintjén kezelt pszichés megbetegedések számbavétele mellett a pszichés állapot, az általános közérzet jellemzésére gyakran használják a Beck-féle Depresszió Kérdõív rövidített változatát, amelynek egyes tételei a peszszimizmus, az elégedetlenség és az örömképesség hiánya, az önvádlás, a szociális visszahúzódás vagy közönyösség, a döntésképtelenség, a munkaképtelenség, az alvászavar, a fáradékonyság és a szorongás megjelenését vizsgálják. A továbbiakban négy olyan kutatás eredményeit mutatjuk be, amelyek különbözõ mintákon vizsgálták a fiatalok közérzetének fenti mutatóit. Az 1998-ban végzett, „Jobb egészséget a nõknek” címû kutatás3 egy 3616 fõs országos

2004 / nyár


91

Ifjúság és környezet reprezentatív mintán vizsgálta a 14–24 éves fiatal nõk egészséggel kapcsolatos életminõségét. A felmérés idõszakában a kérdezettek 56 százaléka nappali tagozatos hallgatóként végezte közép- vagy felsõfokú tanulmányait, 44 százalékuk pedig már dolgozott. A közérzetre vonatkozó adatok szerint a tanuló és dolgozó fiatal nõk pszichés állapota sok tekintetben lényegesen különbözött. A tanulók körében a nagyfokú fáradtság és az önvádló magatartás elõfordulása a legmagasabb. A dolgozók esetében az önhibáztatás mellett a jövõvel kapcsolatos reménytelenség, kilátástalanság megélése a leggyakoribb. Figyelemre méltó, hogy az iskolapadból már kikerült fiatal lányok élethelyzetüket reménytelenebbnek látják, mint tanuló kortársaik. Ehhez nyilván hozzájárulnak a továbbtanulással kapcsolatos problémák (pl. sikertelen felvételi vizsga), az elhelyezkedés és a pályakezdés nehézségei, az önállóvá válás igényével párhuzamosan jelentkezõ lakásproblémák, valamint a családalapítás gondjai. A második felmérés,4 egy középiskolai prevenciós program keretében, 18 középiskolai osztály tanulóira terjedt ki. Olyan iskolák, illetve osztályok kerültek be a vizsgálatba, amelyek vállalták, hogy tanáraik részt vesznek egy, az öngyilkosság megelõzésére szervezett mentálhigiénés programban. Az adatgyûjtés önkitöltõs kérdõívvel történt, és a fiatalok öngyilkossággal kapcsolatos viselkedésén túl kiterjedt az egészségi állapot, a családi háttér és az iskolai közösségben elfoglalt helyzetük feltárására is. A minta 502 budapesti középiskolás fiatal (15–18 éves) adatait tartalmazza. A fiúk és lányok aránya közel azonos (248 fiú és 254 lány). Ez a középiskolás korosztály kiemelkedõen magas arányban jelzett fokozott mértékben megjelenõ fáradtságot, a fiúk 15, a lányok 23 százaléka cselekvõképességének egyik fõ akadályaként jelölte meg. Az önhibáztató magatartás és a reménytelenség a lányok több mint egy tizedét jellemezte (14,6% illetve 11,3%). A nemek közt e két közérzeti jellemzõn kívül még az alvási problémák elõfordulásában mutatkozott szignifikáns különbség: a lányok 6,7 százaléka, míg a fiúknak csak 1,7 százaléka panaszkodott alvászavarokra. A fentiekben bemutatott közérzeti mutatók vizsgálatára a Hungarostudy2002 címû kuta-

92


2004 / nyár

tásban is sor került. A 12630 fõs minta közel egynegyede (22%) volt 18–30 éves fiatal felnõtt. Az általunk vizsgált célpopulációban a nemek aránya közel azonosnak tekinthetõ (férfi: 48%, nõ: 52%). A férfiak és nõk pszichés állapota ennek a vizsgálatnak az adatai szerint is sok tekintetben eltér egymástól. A nõk itt is jóval magasabb arányban kommunikálnak alvási problémákat, fáradtságot, mint a férfiak, illetve sokkal jellemzõbb rájuk az önvádló, önhibáztató magatartás. Az Ifjúság 2002 c. kutatás, amely közel 8000, 15–29 éves magyar fiatal helyzetérõl szolgált információkkal, az egészségi állapotnak éppen a közérzeti dimenziójára koncentrált. A tartósan rossz közérzet komoly pszichés terhelést jelent, ami az egészségi állapot romlását eredményezheti. A pszichés labilitásra utaló nagyfokú tünetképzés a késõbbi megbetegedések, az egészség romlásának egyik legfontosabb elõrejelzõje. A fiatalok pszichés közérzetének mérését a kérdõívben szereplõ pszichoszomatikus tünetek elõfordulására illetve gyakoriságára vonatkozó adatok tették lehetõvé. A tünetek közül a fiatalok az idegességet (27,3 %), a fejfájást (18,3) és kedvetlenséget (12,8 %) említették a leggyakrabban. A négy vizsgálatból nyert információk alapján a fiatalok közérzetére vonatkozó ismereteinket a következõkben foglalhatjuk össze: • A vizsgált fiatalok többségére a jó közérzet a jellemzõ. Jövõképük pozitív, bíznak céljaik megvalósulásában, kompetensnek érzik magukat sorsuk alakításában, képesek feladataik ellátására és a felmerülõ problémák kezelésére. Érdeklõdõek, nyitottak a világ dolgai és a környezetükben zajló események, a környezetükben élõ emberek iránt. A világot nem érzik szorongáskeltõnek. • Közérzetük alakulását leginkább az alvási problémák, és feltehetõen az ezzel szoros összefüggést mutató nagyfokú fáradtságérzet befolyásolja. Ezek a panaszok, tünetek mindkét nemnél elõfordulnak, de a nõk gyakrabban említik õket, mint a férfiak. Ez egyrészt a pszichés problémák szomatizálására, testi tünetként való érzékelésére utal, másrészt arra a szakiro-

Ifjúság és környezet dalomból is jól ismert tényre, hogy a nõi szereppel könnyebben összeegyeztethetõ a „gyengeség” kommunikálása. A nõk minden korosztályban több tünetet, panaszt jelenítenek meg, mint a férfiak. • Az önvádlásban megjelenõ nemi különbségek jelenthetik a nõk depresszióra vonatkozó nagyobb veszélyeztetettségét, de utalhatnak az eltérõ nemi szocializációra is. Az önhibáztatás a felmerülõ problémák, nehéz élethelyzetek esetén a belsõ, személyes okok hangsúlyozását jelenti, szemben például a hárítással vagy az okkeresést mellõzõ, probléma-fókuszú megoldásai módokkal.

A fiatalok elképzelései a jövõben várható egészségükrõl 2000 elsõ félévében kérdõíves felvétel készült 18–24 év közötti érettségizett budapesti fiatalok körében. A 271 megkérdezett között azonos arányban voltak férfiak és nõk (135 és 136 fõ). A minta 55 százaléka (148 fõ) a vizsgálat idején felsõfokú oktatási intézmény nappali tagozatos hallgatója volt, 45 százalékuk (123 fõ) pedig érettségizett, de nem tanult tovább. Választásunk egyrészt azért esett erre a korcsoportra, mert szüleik és nagyszüleik révén két idõsebb generációról lehetnek személyes tapasztalataik, másrészt azért, mert szüleik korosztálya éppen az úgynevezett magas rizikójú középgenerációba tartozik. Elemzésünk kiterjedt a nem, a kor és a továbbtanulásban mutatkozó különbségek jövõképet befolyásoló hatásának vizsgálatára is. A felmérésben résztvevõ fiatalokat elõször arra kértük, hogy értékeljék jelenlegi egészségi állapotukat, majd próbálják megbecsülni, hogy milyen egészségi állapotban lesznek negyven és hatvan éves korukban. Az elmúlt 20 év szakirodalmi adatai szerint az egészségképzet, vagyis az, hogy milyennek látja, értékeli a kérdezett személy a saját egészségi állapotát, jobb prediktora a várható mortalitásnak, mint az orvosi vizsgálatok jelentései, vagy akár a saját egészségi állapotról adott egyéb információk. Egyes kutatók azt feltételezik, hogy az egészségképzet maga is befolyásolja a mortalitás valószínû-

ségét: a negatív önértékelés veszélyeztetõ tényezõként jelenik meg, csökkenti az egyén túlélési esélyeit, míg a pozitív önértékelés növeli az esélyeket. Az önértékelést adó személy egészségképe holisztikus, jól tükrözi az egyén általános közérzetét. A különbözõ társadalmi helyzetû, korú egyének eltérõ nézõpontból ítélik meg saját helyzetüket, és az összehasonlítás alapjául is más szempontokat választanak. Az önértékelés sosem statikus állapotot tükröz, hanem a változásokat is figyelembe veszi. Az egészségi állapot önértékelése befolyásolja az egyén magatartását is. Akik kedvezõtlenül ítélik meg egészségi állapotukat, kevésbé hajlamosak preventív eljárások alkalmazására (pl. testmozgás, sport, dohányzásról való leszokás, orvosi ellenõrzés igénybevétele), mint azok, akik kedvezõen minõsítik állapotukat. Az egyén elképzelései a betegségek elkerülésének lehetõségeirõl, illetve a megbetegedések okairól egyaránt befolyásolják az egészség-magatartást és a betegviselkedést. Az egészség-hiedelmekre vonatkozó vizsgálatok e gondolkodási struktúrák és a viselkedés kapcsolatának mechanizmusaival, a viselkedés elõrejelzésével foglalkoztak.5 Míg a konkrét, az egyén által átélt, megtapasztalt betegségek okaira vonatkozó feltevéseknek a betegviselkedés alakulása szempontjából van jelentõségük, addig azok a nézetek, amelyek a megbetegedések mögötti általános okokra, a veszélyeztetettségre illetve védettségre vonatkoznak, az egészségviselkedést befolyásolják. E hiedelemrendszer tartalmazza az egyénnek a betegségekre való hajlamára, a saját fizikumára, lelki beállítottságára, a fizikai és társas környezetével való harmonikus vagy konfliktusos kapcsolatára és ennek betegségokozó vagy védõ hatására irányuló vélekedéseket. Végsõ soron ezek befolyásolják, hogy az egyén önmagát sorsa aktív irányítójának, vagy passzív, kiszolgáltatott elszenvedõjének látja, aminek igen nagy jelentõsége van az egészségmegõrzésben, illetve megbetegedés esetén a betegséggel való küzdelemben. A jelenlegi egészség önértékelése mellett az egyén késõbbi életkorokban várt egészségi állapotának becslése egyfajta perspektívába helyezi az egészséggel kapcsolatos elvárásokat,

2004 / nyár


93

Ifjúság és környezet vélekedéseket, mindazokat az egyéni, családi és társadalmi-környezeti tényezõket, amelyek a jövõben befolyásolhatják az életesélyeket.

Milyen lesz az egészségem 40 és 60 éves koromban? A kérdezettek jelenlegi egészségi állapotukat, valamint annak jövõbeli alakulását egyegy ötfokú skálán értékelték. A skála alsó értéke a „nagyon rossz”, a felsõ értéke pedig a „nagyon jó” jelentéssel bírt. Az egészségi állapot jövõbeli alakulását arra a két életévre, a negyvenes és a hatvanas életkorra vonatkozóan kellett megbecsülni, amelyek a mintába tartozó fiatalok szüleinek és nagyszüleinek életkorát reprezentálják. Az adatok feldolgozása során az ötfokú skálát a könnyebb értelmezhetõség érdekében háromfokúvá transzformáltuk. Alábbi grafikonunk (1. ábra) a jelenlegi egészségi állapotot, valamint a 40. és 60. életévre vonatkozó becslést, vagyis az egészség várható alakulását mutatja be. 1. ábra Az egészségi állapot alakulása 80

73

70 61 60

százalék

49 50 40

33

30

26

25

20

kosságra vonatkozó egészségszociológiai vizsgálatok adatai szerint az egészségi állapotban bekövetkezõ jelentõsebb negatív változások a negyvenes évek tájékára esnek. Ezt nevezhetjük akár „küszöb-életkornak” is, amelyet általában konkrét betegségekhez még nem kötõdõ fájdalmak megjelenése és általános rossz közérzet, fizikai diszkomfort-érzés jellemez. Ötven év felett a panaszok, tünetek jól körülhatárolható betegségcsoportok formájában manifesztálódnak. Az ötvenes évek elejét az izom és csontrendszeri betegségek, a végét pedig a szív-érrendszeri betegségek és a magas vérnyomás megjelenése jellemzi. A fiatalok tehát, amikor jövõbeli állapotukat próbálják megbecsülni, szinte pontosan igazodnak a társadalmi tapasztalatokhoz. Feltételezésünk szerint a szûkebb családi körbõl nyert tapasztalatok, valamint a tágabb társas környezet helyzetének érzékelése is megjelenik az egészségi állapotra vonatkozó becslésekben. Annak érdekében, hogy a családi és tágabb környezeti minták véleményformáló hatását vizsgálni tudjuk, arra kértük a fiatalokat, hogy szüleik és nagyszüleik jelenlegi egészségi állapotát is jellemezzék. A tágabb környezetre vonatkozó információkat egy budapesti lakossági vizsgálat6 adatai szolgáltatták. Az összehasonlításban a budapesti mintából az érettségivel rendelkezõ negyven és hatvan évesek azon adatait használtuk fel, amelyek az egészségi állapot önbesorolásán alapultak.

15 6

10 2 0 mai

40 éves rossz

60 éves

közepes

jó

A fiatalok pontosan tudják, hogy az életkor elõrehaladtával romlani fog az egészségi állapotuk, a kérdés csak az, hogy milyennek becsülik a romlás mértékét? A kérdezettek közel háromnegyede (73%) jelenlegi egészségi állapotát jónak tartotta. Negyven éves korukra ezt már csak 61 százalékuk látta reálisnak, és mindössze egynegyedük (26 %) gondolta úgy, hogy hatvan éves korára még mindig jó egészségi állapotnak fog örvendeni. Úgy vélik tehát, hogy számottevõ romlással majd csak negyven és hatvan éves koruk között kell számolniuk. Itt jegyezzük meg, hogy a felnõtt la-

94


2004 / nyár

1. táblázat A „jó” egészségi állapotra vonatkozó becslések százalékos megoszlása a fiatalok, szüleik és nagyszüleik vonatkozásában, valamint a budapesti minta vonatkozó adatai jó egészségi állapottal rendelkezik (%) 40 éves korban

60 éves korban

61

26

Fiatalok önbecslése Szülõkre vonatkozó megállapítás

64

Nagyszülõkre vonatkozó megállapítás

33

Budapesti lakossági mintából nyert adatatok

66

37

Az elsõ táblázatban együtt szerepel a kérdezettek saját majdani egészségi állapotának becslése, szüleik, nagyszüleik jelenlegi egész-

Ifjúság és környezet ségi állapotának megítélése, valamint az adott korcsoportokba tartozó budapestiek saját egészségi állapotára vonatkozó minõsítése. A negyvenedik életévre vonatkozóan szinte egységes kép alakul ki elõttünk. A fiatalok körében a negyvenéves korban jó egészségi állapotot remélõk aránya közel megegyezik a szülõkre vonatkozó becsléssel és a budapesti felmérésben tapasztalt aránnyal. A hatvanadik életévre vonatkozóan már nagyobb eltérések mutatkoznak. A nagyszülõk egészségi állapotának a fiatalok általi megítélése és a budapesti hatvanasok önértékelése közel áll egymáshoz, a vizsgálatban szereplõ fiatalok azonban jóval pesszimistábban látják saját sorsuk alakulását: a jelenlegi hatvanasok körülbelül egyharmada tartozik a jó egészségi állapotúak csoportjába, a fiataloknak viszont alig több mint egynegyede számít arra, hogy ebben a korban egészséges lesz. Ezt a tudati alapállást sem a nemi, sem pedig a továbbtanulási különbségek nem befolyásolják. Felmerül a kérdés, hogy mi okozhatja a rövidebb (40 éves korra vonatkozó) és a hoszszabb távú (60 éves korra vonatkozó) becslések ún. társadalmi pontosságának különbségét, vagyis miért áll közelebb a valóságos értékekhez a negyven éves korra vonatkozó becslés, mint a hatvan éves? A rövidebb távú becslések esetében úgy tûnik, hogy a fiatalok a jelenlegi állapotokat vetítik ki a jövõbe, ami a szülõi és a környezeti minta hatását igazolhatja. Más szóval úgy gondolják, hogy negyven éves korukban olyan lesz az egészségük, mint most a szüleiké, és nem érzik úgy, hogy az õ generációjuk már jobb esélyekkel rendelkezik, akár az egészség megtartása, akár a betegségek hatékony kezelése szempontjából. Ez a fajta „realista” (vagy pesszimista) szemlélet a hosszabb távú becsléseknél megváltozik, még pesszimistább lesz, hiszen a mai társadalmi tapasztalatokhoz képest is kedvezõtlenebbül ítélik meg leendõ állapotuk alakulását hatvan éves korukra. Talán közelebb visz a kérdés megválaszolásához, ha a továbbiakban azt is megvizsgáljuk, hogy milyen megfontolások alapján minõsítették húsz és negyven év múlva várható egészségi állapotukat. A kérdõív ún. nyitott kérdések formájában lehetõséget biztosított arra, hogy a válaszadók kifejtsék azokat a szempontokat,

amelyeket figyelembe vettek az egészségi állapotukra vonatkozó becsléseik során. Magyarázataikat a tartalomelemzés módszerével dolgoztuk fel, és alakítottunk ki a csoportra jellemzõ kategóriákat. A magyarázatokat elõször két szempont szerint csoportosítottuk: (1) az egyén magatartásától és biológiai adottságaitól függõ ún. belsõ tényezõkre, (2) a fizikai és társadalmi környezet hatásaitól függõ ún. külsõ tényezõkre. Belsõ tényezõk: • Az egyéni magatartási tényezõk közé soroltuk azokat a válaszokat, amelyek az életmód, életvitel (pl. táplálkozás, mozgás, rizikómagatartások), illetve a munka és a munkával kapcsolatos stressz szerepét hangsúlyozták. • A biológiai adottságok fõként a betegségekre való öröklött hajlamot, a betegségek várható kialakulását és az életkori hatásokat tartalmazták. Tehát a belsõ tényezõk egyik csoportja az egyén által kontrollálható, befolyásolható elemeket foglal magába, míg a másik csoport az egyénbõl eredõ, de általa kontrollálhatatlan elemeket tartalmazza. A fizikai és társadalmi környezet hatásaitól függõ ún. külsõ tényezõk csoportosítása egy másik dimenzió mentén volt értelmezhetõ: a kérdezettek az egészségi állapot alakulására vonatkozóan pozitív illetve negatív faktorokat említettek. Külsõ tényezõk: • Negatív hatások, ezek körében a legfontosabbnak a környezeti ártalmakat tartották. • Ugyanakkor a társas környezetet inkább pozitív hatások forrásaként említették (pl. társas támogatás, tudományos fejlõdés). Alábbi táblázatunkban (2. táblázat) összefoglalva mutatjuk be a különbözõ magyarázat-típusok elõfordulását. 2. táblázat A feltételezett egészségi állapotot kialakító tényezõk magyarázó tényezõk Belsõ magatartási biológiai

40 éves %

60 éves %

58

31

20

43

Külsõ negatív hatás

20

9

pozitív hatás

7

6

2004 / nyár


95

Ifjúság és környezet A magyarázatok elemzése során tehát elsõ szinten egy trivialitásra bukkanunk: az egészségi állapot alakulását belsõ és külsõ tényezõk is befolyásolják. A részletes elemzés feltárhatja azokat a karakterisztikus jegyeket, amelyek a budapesti fiatalokat jellemzik. Mindkét jövõbeli életkorra vonatkozóan a magyarázatok között az egyénnel kapcsolatos, vagyis a belsõ tényezõk hatása dominál. A fiatalok a negyvenes életévekre vonatkozóan az egyénben rejlõ, és általa kontrollálható egészség-befolyásoló tényezõk, az életmód és a mentális beállítódás hatását tartják a legfontosabbnak, míg a hatvanas évek vonatkozásában már inkább az egyénben rejlõ, de az egyén által kontrollálhatatlan faktorokat, az életkor és a biológiai adottságok meghatározó szerepét hangsúlyozzák. A különbözõ életszakaszokban a fiatalok láthatóan eltérõ jelentõséget tulajdonítanak az egyéni felelõsség, az egészségi állapot feletti kontroll kérdésének. Negyvenéves korban még az egyén által befolyásolható faktorok játsszák a fõszerepet, de a hatvanéves életkor már túl van azon a küszöbön, ahol szerintük az egyéni magatartás még meghatározó szerepet játszhat. A környezeti hatások súlyát az egyéni faktorokhoz képest kevésbé tartják jelentõsnek. A környezet negatívan befolyásolja az egészségi állapotot a környezeti ártalmakon és a stresszhatásokon keresztül. Az életkor elõrehaladtával a fiatalok jövõképében azonban ezeknek a tényezõknek a szerepét elnyomják a test elöregedésébõl eredõ biológiai változások. A környezetnek pozitív, azaz egészségmegõrzõ hatást is tulajdonítanak. Az egészségi állapot alakulását a megkérdezett fiatalok szerint elõnyösen befolyásolja a tudományos haladás és ezen belül az orvostudomány fejlõdése, valamint az egyén társas támogatottsága (pl. családi, lakóhelyi kapcsolatok). Ezek a hatások jelentik a legkisebb súlyú tényezõt az egészségi állapot meghatározói között, de hatásuk változatlan marad a két vizsgált életkorban.

Meddig fogok élni? Az egészségi állapot jövõbeli alakulásának további lehetséges mutatója a várható élettar-

96


2004 / nyár

tam, amelyet a feltételezett halálokok megnevezésével, és a várható élettartamra vonatkozó becslések magyarázatával együtt elemeztünk. A férfiak 76, a nõk 74 évre becsülték várható élettartamukat. E becslések között nem mutatkozott szignifikáns eltérés, életesélyeiket a fiatal férfiak és nõk hasonlónak tartották. A kérdezettek arról is beszámoltak, hogy milyen szempontok szerint mérlegelték várható életesélyeiket. A szempontok elemzése után három jellegzetes gondolkodásmód rajzolódott ki számunkra: (1) racionális, (2) emocionális, (3) neutrális. Az általunk racionálisnak nevezett gondolkodásmódba soroltuk egyrészt a családi mintán („a nagymamám is ennyi éves korában halt meg”), másrészt az ún. statisztikai jellegû társadalmi tapasztalatokon alapuló szemléletet („Magyarországon ennyi az átlagéletkor”), továbbá az ún. biomedikális-oki megfontolásokat, amelyek a viselkedés és az alkati tényezõk jövõbeli hatását vették figyelembe (pl. „dohányzom, nem leszek hosszú életû”). Emocionális megközelítésûnek tartottuk a vágyak alapján történõ becsléseket „szeretnék legalább eddig élni”), és neutrálisnak minõsítettük azon személyek gondolkodását, akik becslésüket nem tudták megindokolni. A várható élettartamra vonatkozó becslések 62 százaléka racionális, egyötödük pedig emocionális megfontolásokon alapult. A kérdezettek 14 százaléka nem tudta megindokolni az élettartamra vonatkozó becslését, 4 százalékuk pedig értékelhetetlen választ adott a kérdésre. Az emocionális szempontok figyelembe vételében a nemek között nem tapasztaltunk szignifikáns eltérést, de a neutrális és a racionális becslési szempontok gyakorisága szignifikáns nemi különbségeket mutatott. Neutrális viszonyulás inkább a férfiak körében fordult elõ (19%, míg a nõknél csak 9%). Racionális gondolkodásmód a nõknek csaknem háromnegyedére (71 %), míg a férfiak felére (53%) volt jellemzõ. Feltételezésünk szerint összefüggés van a racionális szempontok figyelembevétele, illetve a neutrális viszonyulás között. Az általunk racionálisnak minõsített szempontok közül (életmód, alkat, társadalmi és családi minta) egyedül a családi minta szerepének

Ifjúság és környezet megítélésében volt szignifikáns nemi különbség. A nõk magyarázataiban kétszer olyan gyakran fordult elõ a családi minta említése, mint a férfiakéban (32% vs. 17%). Valószínûleg azért, mert a nõk számára az azonos nemû családtagok élettartama illetve életkora lelkileg kedvezõ viszonyítási alapnak bizonyulhat a jelenlegi nõi halandósági mutatók alapján. A válaszadók mind a tágabb társadalmi környezetükben, mind a közvetlen családban nagyobb eséllyel találkozhatnak az idõsebb korosztályok nõi tagjaival, mint idõs férfiakkal. Ismerve a férfiak kedvezõtlen mortalitási mutatóit7, a családi minta valószínûleg nem szolgáltat ugyanolyan elõnyös viszonyítási alapot, amelybõl a férfiak által becsült magas várható élettartam (76 év) következhetne. Noha a férfiak kevésbé láthatnak a környezetükben optimizmusra jogosító példákat saját nemükre vonatkozóan, mégis optimista beállítódásúak, és ez okozhatja körükben az indoklást nélkülözõ becsléseknek a nõkénél szignifikánsan nagyobb gyakoriságát. Ez a beállítódás magyarázhatja esetleg azt a jelenséget is, hogy a nõk becslése sokkal jobban közelíti a statisztikai várható élettartamot, mint a férfiaké. A vizsgálat évében Magyarországon a húszéves férfiak várható élettartama 67 év, a nõké pedig 76 év volt. A fiatal férfiak tehát közel tíz évvel késõbbre teszik feltételezett halálozásuk idõpontját, mint az a jelenlegi tapasztalatok (statisztikai adatok) alapján várható, míg a nõk becslése alig különbözik a jelenlegi statisztikai tapasztalattól (2. ábra). 2. ábra Feltételezett halálozási életkor és a statisztikailag várható élettartam alakulása 76

76

76 74 74 tervezett

statisztika

72 70 68

67

66 64 62 férfiak

nõk

Míg a férfiak és nõk között lényegében nem volt különbség a várható élettartam becslésé-

ben, az eltérõ iskolai életutat bejáró fiatalok között eltérés mutatkozott. A továbbtanulók három évvel késõbbre tették feltételezett halálozásuk idõpontját (76 illetve 73 év), és ez a különbség statisztikailag szignifikánsnak bizonyult. Felmerül a kérdés, hogy a nemi különbségekben rejlõ ismert rizikófaktorok hatása miért nem jelenik meg a fiatalok számára, miközben az iskolai végzettség társadalmi különbségeinek kockázati hatása látszólag megjelenik, annak ellenére, hogy – a kérdezettek korából következõen – még befejezetlen életpályákról van szó. Az iskolai végzettség mentén található eltérés egyik lehetséges magyarázata az, hogy a várható élettartam becslésekor a kérdezettek különbözõ csoportjai eltérõ mértékben vették figyelembe a becslés alapjául szolgáló egyes szempontokat. A gondolkodás racionális-emocionális-neutrális tipológiája szerint az iskolai végzettség mentén nem mutatkozott eltérés, de a racionális magyarázatokon belül a családi tapasztalatból eredõ magyarázatok tekintetében szignifikáns különbséget találtunk. A továbbtanuló fiatalok körében a családi minta, a családtagok életkorának viszonyítási alapként való értelmezése volt a leggyakrabban alkalmazott becslési szempont (30%). Ez a szempontot a tovább nem tanuló fiatalok csak jóval kisebb arányban (15%) említették, és ez okozza a két csoport között a szignifikáns eltérést. A tovább nem tanuló fiatalok a személytelenebb társadalmi tapasztalatok (pl. átlagéletkor) számításba vételét említették magasabb gyakorisággal, de ennek a szempontnak az alkalmazásában nem tértek el szignifikáns mértékben a továbbtanulóktól. Ebben valószínûleg ugyanaz a tendencia érvényesül, mint amit a nõk esetében láttunk, vagyis azok következtetnek a családi minta alapján, akik számára ez kedvezõ, optimista viszonyítási alapot jelent. Az okokra vonatkozóan további feltételezéseket is megfogalmazhatunk, amelyek nem jelennek meg direkt módon a becslések magyarázataiban. Az egyik feltételezés szerint bár a férfiak és az alacsonyabb iskolai végzettségûek rövidebb várható élettartama egyaránt ismert társadalmi tény, de társadalmi percepciójuk különbözõ, és talán ezért befolyásolja

2004 / nyár


97

Ifjúság és környezet különbözõképpen a fiatalok becsléseit. Véleményünk szerint az alacsonyabb iskolai végzettséget társadalmi jellegû, kontrollálhatatlan hátrányként, míg a nemi hovatartozásból eredõ rizikófaktorokat egyéni jellegû, és ezért kontrollálható, ellensúlyozható hátrányként élik meg. Az alacsonyabb iskolai végzettségbõl származó hátrányok továbbá esetleg már most, a nemi hovatartozásból eredõek pedig csak egy késõbbi életkorban jelennek meg számukra. A két csoport, helyzetébõl adódóan, eltérõ életperspektívákkal rendelkezik, és ennek különbségei képezõdnek le a várható élettartam becslésének alakulásában.

Miben fogok meghalni? A várható élettartam becslése mellett a kérdezettek 78 százaléka (218 fõ) halála feltételezett okát is megnevezte (3. táblázat). A válaszolók több mint egynegyede (28%) a halál okaként az öregséget említette, vagyis nem egy konkrét halálokot jelölt meg. Ez a felfogás összhangban van a magas várható élettartamra tett becslésekkel. Az életbõl való távozást természetes, „szelíd” folyamatként képzelik el, amelyet a lassú elgyengülés, az életerõ fokozatos elfogyása jellemez. Ennek ellentéteként a kérdezettek 12 százaléka azt feltételezte, hogy nem természetes halállal fog meghalni, hanem öngyilkos lesz, halálos baleset éri, vagy erõszaknak esik áldozatul. Míg az elõzõ elképzelés szerint a halál a maga természetes idejében fog bekövetkezni, az utóbbi halálokokat megnevezõk az élet idõ elõtti, váratlan megszakadását képzelik el. Ugyanakkor egyik vélekedésben sem jelenik meg a betegség gondolata. A válaszolók 60 százaléka jelölt meg konkrét betegséget halálokként. Ezek túlnyomó részben keringési (30 %) illetve daganatos betegségek (25 %) voltak. 3. táblázat A halálokok megoszlása a mintában Halálokok

%

Öregség

28

Keringési betegség

30

Daganatos betegség

25

Nem természetes halál

12

Egyéb

5

98


2004 / nyár

A fiatalok által megnevezett konkrét halálokok gyakoriságát összehasonlíthatjuk ezek népességbeli tényleges elõfordulásával. A magyar haláloki statisztikák szerint az összhalálozás 51 százalékát a keringési betegségek, 24 százalékát a daganatos betegségek, 7 százalékát pedig a külsõ halálokok („nem természetes halálozás”) adják.8 A legnagyobb hasonlóság a daganatos megbetegedések okozta halálozás tekintetében mutatkozott. Úgy tûnik, a fiatalok a daganatos megbetegedések okozta halálozás jelenlegi gyakoriságát vetítik ki a saját jövõbeli életsorsukra. A „nem természetes” halálokok a mintában felül vannak reprezentálva, a keringési betegségek saját halálokként feltételezett gyakorisága viszont jóval alatta marad a népességen belüli elõfordulásnak. A „nem természetes” halálokok túlreprezentáltságában esetleg tükrözõdhet az erõszak és az öndestrukció különbözõ formáinak a társadalomban tapasztalható növekedése, amelyet a média erõszak-centrikussága is fokoz. A keringési betegségek alulreprezentáltságát többféle módon is magyarázhatjuk. Az egészségnevelési kampányok leginkább a szív- és érrendszeri betegségek megelõzhetõségét hangsúlyozzák, és a köztudat szerint viszonylag egyszerû étrendi és életmód-változtatással lényegesen csökkenteni lehet a keringési betegségek kialakulásának kockázatát. Feltételezhetjük, hogy a fiatalok ennek tudatában gondolják úgy, hogy elkerülhetik ezt a betegségcsoportot. Emellett a keringési betegségek alulreprezentáltsága nyilvánvalóan összefügg az öregségnek, mint haláloknak magas arányával is. Feltehetõen az öregség fogalmához társuló testi állapotban a szív és az érrendszer elöregedése és általános legyengülése jelenik meg burkolt formában. A keringési betegségként megnevezett halálozás viszont a szív-érrendszer betegségeibõl eredõ hirtelen halál, például az infarktus vagy az agyvérzés. A halálokok megnevezésében sem nemi, sem az iskolai életútból eredõ különbségeket nem tapasztaltunk.

Ifjúság és környezet Összefoglalás Tanulmányunkban arra a kérdésre kerestünk választ, hogy amikor a fiatalok jövõbeli egészségi állapotuk alakulásáról vallanak, látják-e életesélyeik javulását? A fiatalok egészségi állapotára vonatkozó vizsgálatok a halálozás és a krónikus megbetegedés szempontjából kedvezõ képet mutatnak. A fenti mutatók alakulását a társadalmi egyenlõtlenségek nem, vagy csak kis mértékben befolyásolják. Az egészségi állapot önértékelésében is inkább a nemi különbségek játszanak szerepet. A nõkre jellemzõ, a férfiakhoz képest alacsonyabb önértékelés már a fiatal lányoknál is tetten érhetõ. A felmérés eredményei szerint az egészségi állapottal kapcsolatos elképzeléseikre csaknem kizárólag a jelen társadalmi tapasztalatok nyomják rá bélyegüket: szüleik és nagyszüleik állapotát vetítik ki, amikor saját jövõbeli egészségi állapotukat minõsítik. Ugyanakkor a várható élettartam becslésében inkább egyfajta optimizmus érvényesül. Az egészségi állapot alakulásának megítélésében csekély szerepet tulajdonítanak a tágabban értelmezett társadalmi változásoknak, a társadalmi körülmények javulásának, vagy az orvostudomány fejlõdésének. A daganatos betegség okozta halandóságot több mint fél évszázad múlva ugyanolyannak képzelik, mint amilyennek ma látják, nem ábrándoznak arról, hogy az emberiség addigra leküzdi a rákot. Ugyanakkor azt feltételezik, hogy egészségük jelentõs mértékben függ saját viselkedésüktõl, életmódjuktól, elsõsorban egy viszonylag rövidebb idõhatáron belül (negyvenéves korukig bizonyosan).

Az egészségi állapot feletti kontroll tehát nem rajtuk kívül van – amit azt az idõsebb generációknál gyakran tapasztalunk – hanem szüleikhez, és különösen nagyszüleikhez képest sokkal tudatosabb bennük az egyéni felelõsség. Elképzelhetõnek tartjuk, hogy ez a beállítódás olyan generáció-specifikus jellegzetesség, amely ennek a korosztálynak jövõbeli egészségi állapotát, életesélyeit pozitívan fogja befolyásolni.

Jegyzetek 1 Józan P.: A századvég halálozási viszonyainak néhány jellegzetessége Magyarországon. Századvég 2002. 16. sz. 29–44. 2 A Hungarostudy2002 c. kutatás az NKFP (1/017/2001) Életminõség Programjának keretében a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének vezetésével történt. 3 A kutatást a Jobb egészséget a nõknek program keretében a Semmelweis Egyetem, Magatartástudományi Intézete végezte. A kutatást a Bristol Myers Squibb Alapítvány támogatta egy nemzetközi pályázat formájában. 4 Szomatizáló attitûd, öngyilkossági gondolat, öngyilkossági kísérlet serdülõknél c. OKTK (1805/V/01A) pályázat, 2001-2002. 5 Janz, N. K., and Becker, M. H. (1984). The Health Belief Model: A decade later. Health Education Quarterly. 11(1), 1-47. 6 Susánszky É., Szántó Zs. (1997): Gazdasági helyzet és egészségi állapot. Végeken 8 (4) 20-32. 7 A férfiak születéskor várható élettartama 66 év, a nõké pedig 75 év. KSH 2002. 8 Demográfiai Évkönyv 1998. Budapest, 1998, KSH.

Ifjúság és környezet Lampl Zsuzsanna

A magyar és szlovák fiatalok egészségkárosító és egészségvédõ szokásai Az emberiség történelmét úgy is értelmezhetjük, mint a betegség felett aratott gyõzelem folyamatát. Sajnos csupán relatív gyõzelemrõl beszélhetünk, hiszen a társadalom fejlõdésével párhuzamosan újabb betegségek, „betegségminták” (patterns of disease) jelentek meg. Graham Scambler angol egészségszociológus szerint a betegségminták váltakozása három lényeges faktornak köszönhetõ: a) a gabonafélék elterjedésének, mivel az agrártársadalmak kialakulása után a gabonafélék váltak az étrend fõ alkotórészévé, b) a nomád életmódot felváltó állandó letelepedésnek, c) annak, hogy a táplálkozás mennyiségileg és minõségileg is teljes mértékben átalakult. A történelem során három fõ betegségmintát különböztethetünk meg: 1. Az agrártársadalom kialakulása elõtti gyûjtögetõ-vadászó társadalmak betegségmintái – i. e. 10 000 évvel. Ebben az idõszakban a balesetek és a zord környezettel való napi kölcsönhatásból származó betegségek voltak túlsúlyban, járványok csak nagyon ritkán ütötték fel a fejüket. 2. Az agrártársadalmak tipikus betegségmintái a járványok. Ezeket Scambler négy csoportba sorolja: a) levegõ útján terjedõ járványok, pl. a tuberkulózis b) vízzel terjedõ járványok, pl. a kolera c) élelmiszer útján terjedõ járványok, pl. a vérhas d) kórokozókkal terjedõ járványok, pl. a feketehimlõ 3. A modern ipari társadalmak tipikus betegségmintái a degeneratív betegségek, amelyeket köznyelven civilizációs megbetegedéseknek nevezünk. Ebbe a csoportba tar-

100


2004 / nyár

toznak a szív- és érrendszeri betegségek, a daganatos betegségek, de a cukorbetegség, érelmeszesedés, csontritkulás is. Míg a fejlõdõ államokban még ma is a korábbi betegségminták uralkodnak, valamennyi fejlett társadalomban rohamos növekedésnek indultak a civilizációs megbetegedések. Ez a folyamat a kelet-európai országokra, s köztük Szlovákiára is jellemzõ, ahol 1981-tõl az elhalálozások 55 százalékát a szív- és érrendszeri betegségek okozzák. A második leggyakoribb halálok a daganatos megbetegedések valamelyik fajtája – 2001-ben az elhalálozások 22,8 százalékának okozója. A hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején a daganatos megbetegedések közül mindkét nemnél a gyomorrák volt a legelterjedtebb. Az ezt követõ idõszakban a gyomorrák fokozatos visszaszorításával egyidejûleg drámai módon nõtt a tüdõrákos megbetegedések száma, eleinte fõleg a férfiaknál, de 1994-ben már mindkét nem esetében a daganatos megbetegedések okozta halandóság elsõ számú okaként szerepelt. Legújabban a tüdõrákot sikerült visszaszorítani, most viszont mindkét nemnél a vastag- és végbélrák fordul elõ a leggyakrabban, s ezeknek a megbetegedéseknek a száma egyre inkább növekvõ tendenciát mutat. Ugyancsak növekszik a nem daganatos emésztõszervi megbetegedésekben elhunytak aránya – 2001-ben már túllépte az 5 százalékot. Ezeket a betegségeket krónikus népbetegségeknek is szokás nevezni, mivel nem akut, hanem folyamatosan kialakuló, sokáig tünetmentes betegségekrõl van szó, amelyeknél „a beteg lehetséges legkedvezõbb perspektívája a betegségével való tünet-, panasz- és szövõdménymentesen történõ együttélés” (11, p. 46). Ezen betegségek kialakulásának vizsgálatánál a monokauzális (egyetlen okot feltételezõ, pl. a Koch-bacilus, mint a tbc okozója) megköze-

Ifjúság és környezet lítésmód helyett a multikauzális megközelítésmód vált természetessé, amely abból indul ki, hogy minden betegség hátterében ott van a következõ négy tényezõcsoport mindegyikének valamelyik formája: 1. szocio-environmentális, azaz társadalmikörnyezeti hatások – olyan makrotársadalmi tényezõk, mint pl. a szegénység, a munkanélküliség, a társadalmi kapcsolatok vagy azok hiánya; 2. behaviorális azaz viselkedési tényezõk – dohányzás, mozgás, táplálkozás, alkoholfogyasztás, szexuális viselkedés, közlekedésbiztonság; 3. pszichológiai azaz lélektani tényezõk – személyiségtípus, a nehézségekkel való megbirkózás képessége; 4. genetikai adottságok. A behaviorális és pszichológiai hatások alkotják együttesen a mikrotársadalmi faktorok csoportját. Természetesen ezek a determináló tényezõk összefonódnak, és sokszor nagyon nehéz pontosan meghatározni, melyik milyen mértékben volt jelen a betegség kialakulásánál. Ugyanakkor mindegyik tényezõ vizsgálata nagyon fontos, mert a civilizációs betegségek elleni küzdelem csak akkor lehet igazán eredményes, ha a kialakulásukat elõsegítõ valamennyi tényezõt egyszerre redukáljuk. Dolgozatunk a viselkedési tényezõket vizsgálja, közülük is konkrétan a dohányzást, az alkoholfogyasztást, a drogfogyasztást és a testmozgást. A viselkedési tényezõk fontossága két szempontból is indokolt. Elõször azért, mert a civilizációs betegségek évekig vagy évtizedekig tartó fokozatos kialakulásánál ma már bizonyítottan és köztudottan jelentõs szerepet játszik az egyén egészségvédõ vagy éppen egészségkárosító viselkedése. Másodszor pedig azért, mert amíg az egészségrongáló viselkedés alapvetõ veszélyeztetõ tényezõ, az egészségvédõ viselkedés a prevenció része. Márpedig a civilizációs betegségek esetében egyre inkább a megelõzésen van a hangsúly. A WHO becslése szerint egy-egy ország egészségügye csupán 17–25 százalékkal járul hozzá a lakosság egészségügyi állapotához. A további tényezõk közül pedig az egyénnek gyakorla-

tilag csak a mikrotársadalmi faktorok, vagyis a saját egészségéhez való viszonyuláson alapuló viselkedés, továbbá a lélektani tûrõképesség intervallumának alakítására van lehetõsége. Vizsgálatom célcsoportját a Szlovákia magyarlakta területein élõ 15–29 éves magyar és szlovák fiatalok alkotják, akiket a Mozaik 2001 címû nemzetközi ifjúságkutatás során szólítottunk meg.1 Miért éppen õk? A célcsoport relevanciáját több indok is alátámasztja: 1. Szlovák demográfusok állítása szerint Szlovákia magyarlakta járásai folyamatosan az ország azon járásai közé tartoznak, amelyekben a legmagasabb a civilizációs betegségekben, de különösen a rákban elhalálozottak részaránya. A. Volná szerint a „standardizált elhalálozás mindegyik halálokra – csekély kivételtõl eltekintve – épp a dél-szlovákiai járásokban a legkedvezõtlenebb” (3, p. 79). E. Jurèová clusteranalízissel vizsgálta az elhalálozást, s megállapította, hogy a férfiaknál a legmagasabb mortalitású járások a senicai járástól a lévai járásig terjedõ nyugat- és délszlovákiai övezetbe tartoznak (7, p. 14). A Szlovák Köztársaság Statisztikai Hivatalának 2000-es adatai is arról árulkodnak, hogy a magyarlakta járások többségében a férfiak daganatos megbetegedések okozta elhalálozása felülmúlja a 26 százalékos országos átlagot. 1. táblázat A 2000-ben rákban meghalt férfiak részaránya Szlovákia magyarlakta járásaiban Terület

Férfilakosok száma Összesen meghaltak %

Szlovákia

2 626 061

7 015

26

Dunaszerdahelyi járás

55 018

163

29

Galántai járás

46 287

128

27

Komáromi

52 626

192

36

Lévai

57 764

185

32

Nyitrai

78 965

240

30

Érsekújvári

72 487

233

32

Losonci

34 893

125

36

Rimaszombati

39 998

123

31

Nagykürtösi

22 549

77

34

Kassai

116 169

246

21

Kassa-vidéki

52 450

124

24

Terebesi

45 321

149

33

Forrás: Stav a pohyb obyvatel’stva v Slovenskej republike, ŠÚSR 2000

2004 / nyár


101

Ifjúság és környezet Ez a jelenség csak részben függ össze a magyarok kedvezõtlenebb korstruktúrájával, ugyanis a 15 magyarlakta járás közül hétben nem a posztproduktív, hanem épp a produktív korú férfiak mortalitása haladja meg az országos átlagot. Hat járásban a produktív korú nõk mortalitására is ugyanez érvényes. 2. A magyarlakta járások mortalitása nem azonos a magyarok mortalitásával, hiszen ezekben a járásokban kisebb-nagyobb arányban szlovákok is élnek. Az elhalálozási statisztikákból azonban nem derül ki az elhunytak nemzetisége. Így nem tudhatjuk, hogy a magas elhalálozás dél-szlovákiai specifikum-e, amely nemzetiségre való tekintet nélkül hasonló mértékben jellemzõ az ottani lakosságra, vagy pedig nemzetiség-specifikus jelenségrõl van-e szó. Bár ezekre a kérdésekre a Mozaik 2001 alapján nyert adatok sem adhatnak önmagukban egyértelmû választ, a Szlovákia magyarlakta járásaiban élõ magyar és szlovák fiatalok egészségkárosító és egészségvédõ szokásainak összehasonlítása arra enged következtetni, hogy a magyarok kevésbé óvják az egészségüket. 3. A 15–29 évesek a viszonylag legegészségesebb korosztályt alkotják. Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a) a többi életmódszegmenshez hasonlóan az egészséghez való viszonyulás és az azt prezentáló viselkedés is elsõsorban fiatalkorban alakul ki (bár a késõbbiekben is módosítható), s korántsem mindegy, hogy valaki például el sem kezd cigizni vagy negyven évesen hagyja abba a dohányzást, b) a civilizációs betegségek kialakulása hosszantartó folyamat, s bár a 15–29 évesek még többnyire egészségesnek érzik magukat, nem tudható, mi játszódik le a szervezetükben, annál is inkább, mert az epidemiológiai elõrejelzések szerint a civilizációs megbetegedések incidenciája az alsóbb korcsoportok felé tolódik. Az õ egészségvédõ és egészségkárosító viselkedésük (s ennek vizsgálata) tehát nemcsak a jelenrõl szól, hanem a jövõrõl is.

Egészségkárosító szokások: dohányzás, alkoholfogyasztás, drogozás „A tüdõrák részleges visszaszorítása pozitív fejlemény, amely valószínûleg annak is kö-

102


2004 / nyár

szönhetõ, hogy a férfiak körében csökkent a dohányzás. Akik pedig mégis dohányoznak, inkább olyan cigarettát szívnak, amely kevesebb káros anyagot tartalmaz” – szögezi le a 2000-es egészségügyi évkönyv, majd az öszszegzés így folytatódik: „ennek ellenére az elsõdleges megelõzés legfontosabb feladata továbbra is a dohányzás elleni kompromiszszummentes harc, mivel a dohányzás és az alkoholfogyasztás együttvéve nagy szerepet játszanak a szájüreg, garat, nyelõcsõ, nyombél, gyomorszáj és húgyképzõ szervek daganatos megbetegedéseinek elterjedésében”. Mennyire jellemzõ a dohányzás és az alkoholfogyasztás a dél-szlovákiai fiatalokra? Hasonlóak vagy inkább különbözõek-e a magyar és szlovák fiatalok egészségkárosító szokásai? Nézzük elõbb a dohányzást. 1. ábra Szokott-e dohányozni, s ha igen, milyen gyakran? 60

52 50

48 magyarok szlovákok

40

38

30

27

20

10

7

6 4 2

3

4

0 szokott dohányozni

naponta cigizik

hetente néhányszor

hetente egyszer

ennél ritkábban

A magyar fiatalok 52 százaléka szokott kisebb-nagyobb gyakorisággal dohányozni. A szlovák fiatalok 48 százalékáról mondható el ugyanez. Az elsõdleges különbség tehát abban mutatkozik meg, hogy a magyar fiatalok közül többen dohányoznak, mint a szlovák fiatalok közül. Ami a dohányzás gyakoriságát illeti, úgy a magyar, mint a szlovák fiatalokra leginkább az jellemzõ, hogy naponta cigiznek. A napi gyakoriság a két nemzetnél azonban nem ugyanazt jelenti. Ugyanis míg a szlovák fiatalok közül minden negyedik szív el naponta átlagosan 12 db cigarettát, a magyarok közül legalább minden harmadik fiatal napi 14 db cigarettát füstöl el. A dohányzó magyar fiatalok közül – akik eleve többen vannak, mint a szlovákok – tehát többen cigiznek na-

Ifjúság és környezet ponta és többet is, mint a dohányzó szlovák fiatalok közül. A mortalitáson kívül más országos demográfiai mutatók is egyértelmûen utalnak a férfi és nõi populáció egészségi állapotának különbözõségére. Ilyen például a születéskor várható élettartam, amely az elmúlt negyven évben a nõk esetében 4,5 évvel, a férfiaknál viszont csak 0,8 évvel emelkedett (9, p. 498). Ezzel együtt nõtt a két nem születéskor várható élettartama közötti különbség is: 1961-ben 4,1 év volt, de 2000-ben már 8 év (a férfiak várható élettartama 69,2 év, a nõké 77,2 év). Ezeket a különbségeket gyakran épp a férfiak egészségkárosítóbb viselkedésével magyarázzák. A dél-szlovákiai fiatalok dohányzásának nemek szerinti vizsgálata is szignifikáns összefüggéseket tárt fel. 2. ábra Szokott-e dohányozni, s ha igen, milyen gyakran? (nemzetiség és nem szerint)

• a magyar férfiak a legnagyobb dohányosok, mind mennyiségi, mind gyakorisági értelemben, - ugyanilyen értelemben legkevésbé a szlovák nõkre jellemzõ a dohányzás, • a magyar nõi dohányosok és a szlovák férfi dohányosok részaránya ugyan megegyezik, de a szlovák férfiak gyakrabban cigiznek, mint a magyar nõk, így a magyar férfiak után tulajdonképpen õk alkotják a másik legveszélyeztetettebb csoportot, • bár a magyar nõk a dohányzás terén „lecsúsztak” a harmadik helyre, mindenképpen figyelemreméltó, hogy a szlovák nõkhöz képest 10 százalékkal többen cigarettáznak, s csaknem 8 százalékkal gyakrabban is, ami újfent megerõsíti a nemzetiségi faktor jelentõségét. A korcsoportos elemzés is ugyanezt támasztja alá.

70

61,6

szokott dohányozni

60

50

3. ábra A dohányzók és a naponta dohányzók részaránya (nemzetiség és korcsoportok szerint)

naponta cigizik

46,4 42,4

42,1 0

40 32,7

20

30

40

50

60

70

48

28,2

30

10

32,6

58

dohányzó magyarok 51 20,7

20 30 45

naponta dohányzó magyarok 10

40 15-19 20-24

0 magyar férfi

magyar nõ

szlovák férfi

39

szlovák nõ

25-29

40

dohányzó szlovákok 34

Mindkét nemzetiségre jellemzõ, hogy több a férfi dohányos, mint a nõi dohányos, továbbá a férfiak közül többen cigiznek naponta, mint a nõk közül. A magyar férfiak között csaknem 20 százalékkal több a dohányos (61,6%), mint a magyar nõk között (42,4%), s a naponta dohányzó magyar férfiak részaránya is majdnem 20 százalékkal magasabb, mint a naponta dohányzó magyar nõké (28,2%). A dohányzó szlovák férfiak 10 százalékkal vannak többen (42,1%) a dohányzó szlovák nõknél (32,6%), s a naponta cigizõ szlovák férfiak és nõk részaránya közötti különbség is 12 százalék. A nem mellett azonban a nemzetiség is szignifikáns változóként jelenik meg, így a következõ kép tárul elénk:

28 27

naponta dohányzó szlovákok 25

A magyarok közül a 20–24 évesek korcsoportja egyben a legerõsebb dohányos csoport is, hiszen ezeknek a fiataloknak 58 százaléka cigizik, ebbõl 45 százalék (vagyis szinte minden második) pedig naponta! Igaz, a 25–29 évesek korcsoportjában mind mennyiségi, mind gyakorisági értelemben csökken a dohányzók részaránya, de még így is megfigyelhetõ két alapvetõ összefüggés: 1. A 20–24 éves korukban cigarettázni kezdõk részaránya jóval meghaladja azok részarányát, akik 25-29 éves korukban leszoknak

2004 / nyár


103

Ifjúság és környezet a dohányzásról, vagyis a 15-29 éves magyar fiatalok közül többen szoknak rá a dohányzásra, mint ahányan abbahagyják. A szlovák fiatalokról ennek épp az ellenkezõje mondható el, hiszen mind a dohányzók, mind pedig a naponta cigizõk részarányában enyhe csökkenés mutatható ki. 2. A dohányzó szlovákok és a naponta cigarettázó szlovákok részaránya mindegyik korcsoportban alacsonyabb a magyarok részarányánál. A dohányzás terén tehát a magyar fiatalok, s közülük is fõképp a magyar férfiak egészségkárosító viselkedése felülmúlja a szlovák fiatalok önkéntes egészségrongálását.

tanak bort, 7 százalékkal többen sört, s némileg magasabb a pálinkafogyasztás is. A magyaroknál viszont kismértékben megnõ a heti többszöri bor- és sörfogyasztók aránya. Továbbá a magyarok közül többen fogyasztanak likõröket. Valójában tehát a szlovákok közül többen isznak, a magyarok viszont gyakrabban isznak bort és sört. Vizsgáljuk meg a nemzetiségen kívül a nemek szerepét is a bor- és sörfogyasztás gyakoriságában (5. és 6. ábra) 5. ábra Borfogyasztás (nem és nemzetiség szerint) 90

80

77 magyar férfiak

70

A következõ egészségkárosító viselkedési tényezõ az alkoholfogyasztás, amely elsõsorban a dohányzással együtt, de az elfogyasztott alkohol mennyiségének és az alkoholfogyasztás gyakoriságának függvényében önmagában is hozzájárul a civilizációs betegségek kialakulásához. Elsõ kérdésünkre, hogy fogyasztanak-e akár csak alkalmanként is alkoholt, a magyar fiatalok 81 százaléka, a szlovák fiataloknak pedig 73 százaléka válaszolt igennel. Az árnyaltabb kép felvázolása céljából az iránt is érdeklõdtünk, hogy milyen gyakran fogyasztják az egyes alkoholfajtákat (bor, sör, tömény italok, likõrök). Az így kapott válaszmegoszlásokat a következõ ábra szemlélteti. 4. ábra Az egyes alkoholfajták fogyasztásának gyakorisága (nemzetiség szerint) 0

10

20

30

40

50

60

70

7

szlovák nõk

40

30 21 20 13

16

9

10 4

10 7

5

4

7

0 hetente többször

hetente egyszer

alkalmanként

soha

Leginkább a szlovák férfiak fogyasztanak bort (93%), legkevésbé a magyar nõk (79%). A magyar férfiak között kevesebb a borfogyasztó (86%), mint a szlovák férfiak között, de még a szlovák nõk között is (90%). Ugyanakkor a magyar férfiak kicsit gyakrabban nyúlnak a borospohárhoz (hetente többször 13%), mint a szlovák férfiak (hetente többször 9%). 6. ábra Sörfogyasztás (nem és nemzetiség szerint) 0

naponta

31

14 14

szlovák sörfogyasztók

10

20

30

40

50

60

0,3 7 0,6

alkalmanként

magyar férfiak magyar nõk

hetente egyszer hetente többször

24

soha


4

szlovák férfiak szlovák nõk

19

64

szlovák pálinkázók

11

9

10

5

14

12

8,5

44

magyar pálinkázók

59

50

74

38 magyar sörfogyasztók

szlovák férfiak 60

17 10

szlovák borfogyasztók

71

80

64 9 9

magyar borfogyasztók

70

magyar nõk

9

6 24

15

66

7 6

hetente egyszer

5 21

21

6 55 magyar likõrözõk

39

43 62

37

alkalmanként

44

szlovák likõrözõk

42 34

13 soha

54 8 42

Mind a magyarok, mind a szlovákok körében valamennyi szeszfajtánál az alkalmankénti fogyasztás dominál. A magyarokhoz viszonyítva a szlovákok közül kétszer többen fogyasz-

104


2004 / nyár

A sörfogyasztásnál hasonló a helyzet: a szlovák férfiak 92 százaléka fogyaszt sört, utánuk

Ifjúság és környezet a magyar férfiak következnek (87%). Viszont a magyar férfiak gyakrabban söröznek. Naponta 9 százalékuk, hetente többször 24 százalékuk fogyaszt sört a naponta sörözõ szlovák férfiak 7 százalékával, illetve a hetente többször sörözõ szlovák férfiak 19 százalékával szemben. A pálinkafogyasztás ugyancsak elsõsorban a férfiak „privilégiuma”. Míg a magyar nõk 63 százaléka, a szlovák nõk 72 százaléka fogyaszt legalább alkalmanként tömény italokat, addig nemzetiségre való tekintet nélkül a férfiak 85 százalékára jellemzõ ugyanez, s ugyancsak nemzetiségre való tekintet nélkül 10 százalékuk hetente többször nyúl a pohárhoz. Ami tehát az alkoholfogyasztást illeti, újfent megnyilvánulnak a nemek különbségei. A férfiak többen és gyakrabban isznak, mint a nõk. S bár a magyarok és szlovákok közötti eltérések korántsem olyan markánsak, mint a dohányzás esetében, azért mégis figyelemreméltók. Hiszen a magyarok közül kevesebben isznak, de gyakrabban. S itt akaratlanul is elõtolakodik a mondás: az alkohol kismértékben orvosság, nagymértékben méreg. Tehát az egészségkárosító szeszfogyasztás inkább jellemzõ a magyarokra, mint a szlovákokra! A harmadik egészségkárosító tényezõ, amellyel írásomban foglalkozom, a drogfogyasztás. A kábítószerezés a dohányzáshoz és az alkoholfogyasztáshoz képest tájainkon új jelenség, s bár egyértelmû tény, hogy az elõbbiekhez hasonlóan egészségrongáló hatása van, hozzájárulásáról a lakosság egészségi állapotának alakulásához egyelõre nincs elegendõ információ. A meglévõ egészségügyi statisztikák csak a drogfüggõként evidáltak statisztikái. Az alábbi adatok a „droghátországról” szólnak. A megkérdezettek közül egyik sem kábítószerfüggõ, de amint azt a 7. ábra szemlélteti, a magyar fiatalok 19 százalékának, a szlovák fiatalok 22,5 százalékának van már e téren tapasztalata. A magyarok közül legtöbben a marihuánát (90,2%) és a hangulatjavító gyógyszereket (34,6) próbálták ki, a szlovákok közül legtöbben ugyancsak a marihuánát (98,2%) és az amfetamint (31%). Az adatokból az is kiderül, hogy a szlovák fiataloknak nagyobb a drogfogyasztás terén szerzett tapasztalata, mégpedig egyrészt többen próbálták már ki a drogot, másrészt pedig a gyógyszereken kívül az ösz-

szes többi szer fogyasztásában túlszárnyalták a magyar fiatalokat. 7. ábra A droggal való tapasztalat és az egyes szereket kipróbált fiatalok részaránya 90

80

77 magyar férfiak

70

70

71

magyar nõk szlovák férfiak szlovák nõk

60

59

50

40

30 21 20 13

14

12

11

9

10 4

10 7

5

4

7


hetente egyszer

alkalmanként

soha

Azt is megkérdeztük a fiataloktól, hogy milyen régen használták az egyes szereket. A magyarok 20 százalékának, a szlovákok 41 százalékának voltak egészen friss tapasztalatai (az elmúlt egy hónapban használta) a legelterjedtebb droggal, a marihuánával. Amfetamint az elmúlt hónapban a magyarok 1,7, a szlovákok 11 százaléka fogyasztott, kemény drogot a magyarok 4,4, a szlovákok 5,5 százaléka. A drogfogyasztás terén tehát nyilvánvaló a szlovák fiatalok „fölénye”. A nemzetiség mellett újfent szembetûnik a nemek meghatározó szerepe is. 8. ábra A droggal való tapasztalat és az egyes szereket kipróbált fiatalok részaránya (nem és nemzetiség szerint) 0

20

40

60

22

magyar nõ szlovák férfi 51

szlovák nõ

37 80

marihuána

9

3 9 9 8

95 99 97

19 36

21 8 7

szerves oldószer

120

magyar férfi

27

amfetamin, extasy

100

29

16

gyógyszer

kemény drogok

80

26

12

van tapasztalata

22

28

A férfiak drogtapasztalata mindkét nemzetiségnél egyértelmûen felülmúlja a nõk drogtapasztalatát. Ugyanez valamennyi drogfajtánál érvényes, a gyógyszer az egyetlen kivétel,

2004 / nyár


105

Ifjúság és környezet amelyet inkább a nõk, s fõleg a magyar nõk fogyasztanak. Az amfetamin-fogyasztásban viszont a szlovák nõk csak a szlovák férfiakat nem elõzik meg. A szerves oldószer és a kemény drogok használatában is a szlovák férfiak vezetnek. A vizsgált viselkedési tényezõk mindegyikénél tapasztaltuk, hogy a 15-29 éves férfiak egészségkárosító szokásaikkal felülmúlják ellenkezõ nemû kortársaikat. Ily módon nehezen képzelhetõ el, hogy a férfipopuláció jelenleg oly kedvezõtlen egészségügyi állapotában a jövõ pozitív változásokat hozzon. Ugyanakkor a dél-szlovákiai fiatalok dohányzási, alkohol- és drogfogyasztási szokásaiban a nemzetiség is szignifikáns tényezõként jelenik meg, vagyis ezek a viselkedések nemzetiség-specifikusak. A magyar fiatalok (közülük is fõleg a férfiak) inkább a hagyományos eszközökkel, azaz elsõsorban a dohányzással rongálják egészségüket, de alkoholfogyasztási szokásaik sem válnak a javukra. Ezzel szemben a szlovák fiatalok inkább a modern kor adta kábítószerezési lehetõségekkel élnek.

közül 10 százalékkal többen sportolnak, mint a magyar férfiak és nõk közül. 9. ábra A testmozgást végzõk részaránya (nem és nemzetiség szerint) sportol

70

66 63 60

60

57 54 50

50

40

30

20

10

0 magyarok

szlovákok

magyar nõk

magyar férfiak

szlovák nõk

szlovák férfiak

A korcsoportok függvényében végzett elemzés tovább pontosítja a képet. 10. ábra A testmozgást végzõk részaránya (korcsoportok szerint) 70

65

66

64 magyarok

60

58

szlovákok 50

47 44

Egészségvédelem sporttal

40

A sport, testmozgás a személyi higiénián, az egészséges táplálkozáson, a stressztûrésen, a kiegyensúlyozott szexualitáson kívül (11, p. 286) azon egészségvédõ viselkedési tényezõk egyike, amelyek segítségével ellensúlyozhatók a civilizált életmód némely ártalmai. A dél-szlovákiai fiatalok mégsem élnek maradéktalanul ezzel a lehetõséggel. Fõleg a magyarok nem. Amint azt a 9. ábra szemlélteti, a szlovákok kétharmada sportol szabadidejében (pl. a kötelezõ testnevelési órán kívül), a magyarok viszont még ennél is kevesebben, csupán 54 százalékuk. (9. ábra) Az eddig vizsgált viselkedéseknél tapasztalt egészségvédõbb nõi magatartás a sportolás esetében eltûnik. Úgy a magyar, mint a szlovák nõk kevesebbet mozognak, mint a magyar illetve szlovák férfiak. A sportoló szlovák férfiak (66%) és szlovák nõk (60%) részaránya közötti különbség megegyezik a sportoló magyar férfiak (57%) és a sportoló magyar nõk (50%) részaránya közötti különbséggel, ugyanakkor a szlovák férfiak és a szlovák nõk

106


2004 / nyár

30

20

10

0 15–19 éves

20–24 éves

25–29 éves

A legfiatalabbak kategóriájában még egyforma a sportoló magyarok és szlovákok részaránya. A 20–24 évesek korcsoportjában a szlovákoknál minimális lemorzsolódás tapasztalható, ezzel szemben a 20–24 éves magyarok közül már csaknem 20 százalékkal kevesebben sportolnak, mint a 15–19 évesek közül. Ehhez képest a 25–29 éves magyaroknál már csak elenyészõ a visszaesés, a szlovákoknál viszont 6 százalék. Ám még így is jócskán felülmúlja a legidõsebb korosztály szlovák sportolóinak aránya a legidõsebb, de még a középsõ magyar korosztály testmozgást végzõinek arányát is. Azok, akik nem sportolnak, túlnyomórészt két okkal magyarázzák passzivitásukat. Legin-

Ifjúság és környezet kább azzal, hogy nincs idejük (a magyarok 40 százaléka, a szlovákok 46 százaléka) másrészt pedig azzal, hogy nem szeretnek sportolni (mindkét nemzetiség 29 százaléka). Tehát nem anyagi, egészségügyi okok miatt marad ki életükbõl az oly fontos testmozgás, s nem is megfelelõ lehetõség vagy társaság hiányában, hanem azért mert nem találnak rá idõt vagy nem kedvelik ezt a fajta idõtöltést. A sportolást, mint egészségvédõ viselkedési tényezõt tehát elsõsorban nem az objektív körülmények akadályozzák, hanem a pozitív szubjektív hozzáállás hiánya. Ez pedig egy mozgásszegény életmódot eredményez, amely újfent kedvez a civilizációs betegségek kialakulásának.

Összegzés Irásomban a 15–29 éves dél-szlovákiai magyar és szlovák fiatalok egészségkárosító és egészségvédõ viselkedésének néhány szegmensét vizsgáltam a Mozaik 2001 nemzetközi ifjúságkutatás adatait véve alapul. A célcsoport dohányzási, alkoholfogyasztási, kábítószerezési és sportolási szokásainak tömör jellemzésén túl arra is kíváncsi voltam, vajon kimutathatók-e lényeges különbségek a férfiak és nõk, illetve a magyarok és a szlovákok viselkedése között. Kiderült, hogy a férfiakra már ilyen fiatal korban is egyértelmûen jellemzõbb az egészségkárosító magatartás, mint a nõkre. Többen és többet cigiznek, isznak és drogoznak, mint a nõk – igaz, többen is sportolnak. Ezzel együttvéve a felvázolt kép alátámasztja azokat az országos és a dél-szlovákiai régióra is jellemzõ statisztikákat, amelyek felhívják a figyelmet a férfiak rosszabb egészségügyi állapotára és a civilizációs betegségek okozta magasabb mortalitásukra. Ugyanakkor az is kiderült, hogy a civilizációs betegségek kialakulásért leginkább felelõs viselkedési tényezõk, a dohányzás és az alkoholfogyasztás terén a magyarok, s közülük is fõleg a férfiak egészségkárosítóbb viselkedést folytatnak, mint a szlovákok. Joggal feltételezhetõ, hogy a magyarlakta járásokban huzamosabb ideje tapasztalt daganatos betegségek okozta átlagon felüli elhalálozás ily módon a jövõben nemzetiség-specifikus jelenséggé válhat (bár nem ki-

zárt, hogy most is az). Még nagyobb hangsúlyt kellene ezért fektetni a szlovákiai magyarok elsõdleges prevenciójára.

Irodalom: Stav a pohyb obyvate¾stva v Slovenskej republike 2000, Štatistický úrad Slovenskej republiky, Bratislava 2000 Scambler, G.: Sociology as Applied to Medicine, London, 1993. Volná Anna: Vybrané ukazovatele zdravotného stavu obyvatel’stva podl’a okresov v SR., Slovenská štatistika a demografia, 1993/1-2. s. 76–83. Zdravotnícka rocenka 2000. ÚZIŠ. Bratislava. 2003. Analýza a vývoj štandardizovanej úmrtnosti na choroby obehovej sústavy v SR., ÚZIŠ. Bratislava, 2000. Mészáros Ján: Nádej na dozitie pri narodení v okresoch a krajoch SR zaobdobie 1995–1999. Slovenská štatistika a demografia. 2001/1. s. 9–14. Jurcová Danuša: Regionálna diferenciácia úmrtnosti obyvatel’ov Slovenskej republiky. Slovenská štatistika a demografia. 2000/2. s. 4–17. Tirpák, Michal–Katerinková, Mária–Hecko, Igor: Obyvatel’stvo Slovenskej republiky v roku 1999 v zrkadle štatistických údajov. Slovenská štatistika a demografia. 2000/4. s. 4–46. Slovensko 2001. Eds.: Miroslav Kollár, Grigorij Meseznikov. Inštitút pre verejné otázky. Bratislava, 2001. Slovensko 2002. Eds.: Miroslav Kollár, Grigorij Meseznikov. Inštitút pre verejné otázky. Bratislava, 2001. Egészségügy Magyarországon. Szerk. Glatz Ferenc. Magyar Tudományos Akadémia. Budapest, 2001. Mozaik 2001. Szerk.: Szabó A., Bauer B., Laki L., Nemeskéri I. Nemzeti Ifjúságkutató Intézet. Budapest, 2002.

1 A mintát 1000 magyar nemzetiségû és 500 szlovák nemzetiségû fiatal alkotta. A minta nem és korcsoportok (15-19 évesek, 20-24 évesek, 25-29 évesek) szerint reprezentatív.

2004 / nyár


107

Ifjúság és környezet Szabó Béla

Az erdélyi középiskolások egészségi állapotáról Sokféle hatás és mellékhatás jelentkezik, jelentkezhet egy társadalomban, ha olyan változásnak van kitéve, mint például az Erdély területén élõ emberek az utóbbi évtizedben. A gyökeres társadalmi és gazdasági átalakulások nemcsak a felnõttek miliõjében hoztak módosulást, hanem az ifjak, serdülõk élethelyzetére is befolyással voltak. Azt szokták mondani, hogy a társadalmi haladás a fiatal nemzedék egészségétõl, alkalmazkodó képességétõl függ, õk azok, akik lassan-lassan átveszik az idõsebbektõl a folyton módosuló szerepköröket. Nem mindegy tehát, hogy milyen környezetben élnek ezek a fiatalok, milyen életvitellel, értékrendszerrel rendelkeznek, és milyen életmódot folytatnak, mivel ez nemcsak egy pillanatnyi jellemzõje ennek a társadalmi rétegnek, hanem – túlzás nélkül kijelenthetjük – meghatározhatja annak jövõjét is. Ebben a kontextusban, ezekbõl a premisszákból kiindulva született az a kutatás (Albert & tsai, 2003), amelybõl az alábbiakban bemutatok néhány fontosabb, relevánsabb eredményt. A kutatást a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem Szociálpedagógiai tanszékének tanárai végezték 2002-ben, a kutatócsoportnak magam is tagja voltam. A kutatást a Sapientia Alapítvány Kutatási Programok Intézete támogatta. A kérdõívre alapuló kutatás 1042, Erdély különbözõ szociális környezetében (falu, kisváros, megyeközpont) élõ, IX–XII. osztályos serdülõ egészséggel kapcsolatos attitûdjét, egészségmagatartásának jellemzõit, sebezhetõségét és veszélyeztetettségét, valamint deviáns magatartásformáit vizsgálja. A kutatás célcsoportja a 14–19 éves korosztály. A minta összeállításánál korra, nemre és iskola- és településtípusra reprezentatív, véletlen mintavételi eljárást alkalmaztunk. A kérdezést a kutatócsoport végezte. Az adatok felvétele

108


2004 / nyár

önkitöltõs kérdõívvel, osztályos megkérdezéssel, önkéntesen és névtelenül történt. A minta méretének kialakítása során figyelembe vettük, hogy az adatok megfelelõ megbízhatóságúak legyenek. A felmérést Beszterce, Bihar, Hargita, Kolozs, Kovászna és Maros megyékben; Csíkszereda, Gyergyószentmiklós, Székelyudvarhely, Sepsiszentgyörgy, Beszterce, Régen, Marosvásárhely, Kolozsvár, Nagyvárad városokban; és Csíkszentkirály, Gyergyóalfalú, Nyárádszereda községekben végeztük, 2002 február-május között. Fogalomtisztázásként az egészséget olyan egyensúlyi állapotként jelöljük meg, amely több tényezõ bonyolult kölcsönhatásából születik. Olyan testi lelki jólét, amelyet egyaránt meghatároznak az ember pszichoszomatikus és pszichoszociális feltételei. Szükséges tehát a fizikai épség, a normális életmûködések és a mentális egyensúly. Ha külsõ, vagy a szervezet belsejébõl fakadó okok megzavarják az ember normális életmûködését, betegségrõl beszélünk. Ennek valószínûsége annál nagyobb, minél több kockázati tényezõ jellemzi az életmódot és a magatartást. Amikor az egészségrõl beszélünk, olyan ismérvekrõl beszélünk, mint az étvágy, a munkabírás, a jó közérzet, a megfelelõ pihenés, tanulás, megfelelõ teljesítõképesség stb. Pszichológiai szempontból az egészség jellemzõi: • A valóságérzék: jelenti mind a reális önismeretet, mind a társas és fizikai környezet reakcióinak adekvát lereagálását. Az önismeret a szükségletek felismerését, valamint a kielégítésükhöz kapcsolódó lehetõségek számbavételét is feltételezi. • A képességek szerinti teljesítmény elérésének képessége, valamint a készségek helyes használata.

Ifjúság és környezet • Feladat- és tevékenységorientáltság: a helyesen vállalt terhekre vonatkozik. Azt és annyit vállaljunk, amennyit heroizmus nélkül sikeresen el tudunk végezni. A spontaneitás és kreativitás kell érvényesüljön a magatartásban. • Kiforrott értékrendszer: elképzelés az életrõl és a világról, önmaga helyének és szerepének ismerete, kompetencia érzés. • Önkifejezés képessége: a felismert szükségleteket ki is kell tudni fejezni. A saját identitás megtalálása feltételezi a múltjelen-jövõ integrálását, a személyes határok ismeretét, a külsõ és belsõ kontrollt. • Megfelelõ dinamika, életerõ: szükség van a rákészültségre, a megfelelõ szinten való motiváltságra, a belsõ erõk felhasználásának képességére. Ez adja a cselekedetek frissességét. A vizsgálatban részt vevõ fiatalok 83%-a teljes (minimum nukleáris) családban él. A családok érzelmi légköre az esetek 51%-ában összetartó. A megkérdezettek 79%-a elégedett anyagi létfeltételeivel. Összesen a serdülõk 66,4%-a értékeli egészségét nagyon jónak vagy jónak. A minta 70%-át pozitív életérzések jellemzik. Életvezetésük pozitív értékekre épül. Fontos számukra a boldog családi élet, az egészség és a szeretettség. Nagy többségükben (86,9%) úgy érzik, hogy kezükben tartják sorsukat, befolyással vannak életük alakulására. Reménnyel tekintenek a jövõbe. 88,1%uk a jövõtõl jót remél. Az egészség, mint jóléti állapot megítélése személyiségfüggõ. Vannak olyan emberek, akik lázadnak a negatív állapotok ellen. Egészségük megbomlását súlyosabbnak ítélik, mint ahogy az a valóságban van. Ilyenkor nagyobb a panasz mint a baj és a minimális tünetek is a betegség érzetét váltják ki. Mások éppen ellenkezõleg, kisebbítik a bajt és letagadják a nagyságát. A kutatási mintában a nemek között is észlelhetõ különbség van annak függvényében, hogy hogyan ítélik meg egészségi állapotukat a diákok. Ha a különbözõ kategóriák (nagyon jó, jó, stb.) között nézzük a különbséget a fiúk és a lányok által adott értékek között, sokkal kevesebb azon fiúk száma, akik közepesnek, gyengének vagy rossznak ítélik meg saját

egészségi állapotukat, és nagyobb azoknak a száma, akik nagyon jónak érzik. A nemek között legnagyobb a különbség a közepes és a gyenge egészség megítélésében. A különbség mindig a lányok rovására van, õk érzik magukat kevésbé egészségesnek. Ez a megítélésbeli különbség onnan adódhat, hogy a lányok serdülõkorban többet törõdnek magukkal, jobban figyelnek testi-lelki jelzéseikre. A fiúk énképe, amely az erõ, a férfiasság kibontakozását tartja központi értéknek, nem egyeztethetõ össze a betegség, a gyengélkedés felvállalásával. Vizsgálódásainkból kitûnik, hogy azok, akik elégedettek anyagi létfeltételeikkel, többségükben nagyon jónak és jónak élik meg egészségi állapotukat. Azoknál, akik anyagi gondokkal küzdenek, jóval kisebb az egészséggel való megelégedettség is. Megfigyelhetõ, hogy azok, akik elégedettek anyagi létfeltételeikkel, nagy többségükben (84,3%) azt állítják, hogy nagyon jó érzés élni, jól érzik magukat és szeretnek élni. Ugyanez jellemzõ azokra is (80%), akik gazdagnak tartják családjukat. Az anyagi gondokkal küzdõk elégedetlenek életük alakulásával és 2,9%, illetve 5,9% boldogtalannak tartja magát, úgy érzi, hogy az életnek nincs értelme. Felmérésünk ezekre a serdülõkre hívja fel a figyelmet, mert megfelelõ segítség hiányában veszélyeztetettekké válhatnak. Belõlük kell kialakítani az egészségvédõ, prevenciós munkák célcsoportját. Adatainkból az állapítható meg, hogy a serdülõk 70–80%-ának megvannak a külsõ és belsõ (pszichés) feltételei arra, hogy harmonikusan alkalmazkodjon környezetéhez, hogy képességeinek megfelelõen teljesítsen. A minta 20–30%-a tekinthetõ veszélyeztetettnek. Nekik lenne szükségük az egészségnevelõ, prevenciós programokra. A pszichoszomatikus tünetek jelentkezési gyakoriságával kapcsolatban, az adatokat figyelve egy eléggé aggasztó kép rajzolódik ki. A tünetek jelentkezési gyakoriságuk miatt komoly veszélyeztetõ tényezõkként húzódnak meg a serdülõk életében. Az ember teljesítménye és viselkedése nagyban függ attól, hogy mennyire érzi magát egészségesnek. A környezettel való interaktivitás lényege a megküzdés és az aktív kont-

2004 / nyár


109

Ifjúság és környezet roll. A problémákkal és a szorongással meg kell küzdeni, hiszen amint felmérésünkben is kiderült, a szorongáskeltés az együttélés minden szintjén megfigyelhetõ. Érzékelhetõ az iskolákban is. Amikor nem kiszámíthatóak és nem átláthatóak a szabályok, megfelelõ cselekvéssel a konfliktusok nem könnyen elkerülhetõek. A tünetek azt tükrözik, hogy mennyire tud vagy nem tud megfelelni a személy a környezet kihívásainak. Úgy értelmezhetjük, mint az egyén mûködésének metaforáit. Ha a személy interakciós modelljei változnak akkor a tünet is változik vagy megszûnik. A tüneti kommunikációt csak azon a környezeten belül lehet megérteni, amelyben a személy él. Kutatásunk az alábbi tényekre derített fényt: A megkérdezettek 6,7%-a a vizsgalat elõtti félévben (2001–2002-es tanév) soha nem érezte magát betegnek, 73,5% ritkán volt beteg és 18,5% körül van azoknak a részaránya, akik naponta vagy hetente gyengélkedtek. A gyakori rossz közérzet, ami egyaránt lehet testi és lelki problémák kísérõje, a vizsgáltak közel felére jellemzõ. A diákok több mint 15%-a gyakran érez szédülést. Soha vagy csak ritkán ideges a diákok 21%-a. Az ingerlékenység, a depresszió vagy levertség, a fejfájás a megkérdezettek egyharmadát jellemzi zavaró gyakorisággal. Mivel az egészség számos tényezõ kölcsönhatásának eredménye az emberek sokféleképpen egészségesek. Losonczi Ágnes (1989) az egészségesség megítélésének négyféle attitûdjét írja le: • Aki számára az egészség magától értetõdõ, természetes állapot, az élet velejárója. El sem tudja képzelni, hogy a mások baja az övé is lehet. Veszélyérzete nincs, nem figyeli egészségének alakulását sem. • Aki számára az egészség erény: „én nem engedem meg magamnak, hogy beteg legyek.” • Aki számára az egészség lehet kötelesség is. Ha valaki olyan munkát végez, ami megköveteli, hogy formában tartsa magát kötelességének fogja érezni, hogy egészséges maradjon. • Aki számára az egészség kapcsolódhat a pályaalkalmassághoz is például a katona-

110


2004 / nyár

ság, a sport stb. megköveteli a testi-lelki épséget. Az egészségmodell mindig társadalmilag meghatározott. A különbözõ történelmi koroknak megvolt a saját egészség-eszménye, amit a kor követett. Az egészséges életmód betartásához ismeretekre is szükségünk van. Ezek képezik az egészségmagatartás informális alapját. Az egészségmegõrzési szokások interiorizálódása biztosítja az egészségi öntevékenységet. Ennek társadalmi méreteket kell öltenie, a népesség tudatos törekvését kell képezze. Az öntevékenység annál több emberre lesz jellemzõ, minél szélesebbek az egészségi ismeretek. Az iskolai egészségnevelõ programok információkat is nyújtanak az egészséges életmóddal kapcsolatosan. A kérdõívek segítségével az egészségmagatartásnak azt a vetületét is vizsgáltuk, hogy hogyan viszonyulnak a diákok az egészség megítéléséhez. Tudatában vannak-e annak, hogy az egészség megõrzése aktív hozzáállást igényel. Az egészség megõrzésére vonatkozó elõítéletek elbírálására kértük meg õket. A vizsgált populáció véleménye kettéoszlik annak megítélésében, hogy az egészség függ-e az életmódtól. 41,6% azt állítja, hogy az egészség az életmód függvénye. 48,7% úgy véli, hogy az egészség nem függ az életmódtól. Látható, hogy szükség van az egészségnevelésre, mert a serdülõk nincsenek tudatában annak, hogy életvezetési szokásaik felelõsek egészségükért. Megállapítható, hogy az egészségre vonatkozó hiányos ismeretek az egészséggel kapcsolatos hibás véleményekben is tükrözõdnek. A vizsgált populációnak csak 48,7% véli úgy, hogy az egészség függ az életmódtól. Több a rendszeres szerhasználó (pl. drog, drognak minõsülõ egyéb készítmény) azok között, akik csak adottságként értékelik az egészséget, mint azok között, akiknek meggyõzõdése, hogy az egészségükért nekik is kell tenniük valamit. A tanulásra fordított idõ fordítottan arányos az alkohol- és gyógyszerfogyasztás gyakoriságával. Ugyanez elmondható az iskolai teljesítmény és a droghasználat összefüggésé-

Ifjúság és környezet rõl is. A drogokkal való visszaélõk tanulmányi eredményei általában gyengék. Léteznek veszélyeztetõ helyzetek és tevékenységek a serdülõk és fiatalok éltében, amelyek segítik a deviáns viselkedések megjelenését. Ilyen helyek a diszkók és a bulik. Az életkor növekedésével nõ a bulizás gyakorisága, ellenben a megrögzött bulizók száma csökken. Az iskolából való lógások gyakorisága is emelkedik az életkorral. Azok, akik elismerik, hogy gyakran lógnak a tanítási órákról nagyobb gyakorisággal használnak élvezeti szereket. A drogok elsõ kipróbálásának idõpontja 14–16 éves korra esik, ez az életkor magasabb, mint a nyugati országok által jelzett kipróbálási életkor. A droggal kísérletezõk a vizsgált minta 3,4%-át teszik ki. A megkérdezettek 1,6%-a ritkán, és 0,3%-a rendszeresen fogyaszt kábítószereket. A leggyakrabban használt drog típusok a cannabis származékok. Az alkohol esetében az elsõ fogyasztás leggyakrabban 14–15 év körül történik. A napi fogyasztók leginkább a tömény szeszt részesítik elõnyben, majd a sör következik és legvégül a bor. A havonkénti fogyasztásban is hasonló a sorrend. A ritkán fogyasztók a bort és pezsgõt kedvelik majd a sör, a vegyes és a tömény következik. A szülõk alkoholfogyasztási szokásainak összehasonlítása a serdülõk ivásainak gyakoriságával arra enged következtetni, hogy a szülõk alkoholizálása szociális örökségként tovább adódik a gyermekeknek. A vizsgált minta egyharmada soha nem gyújtott cigarettára. Az elsõ rágyújtás leggyakrabban 14–15 éves korban történik. Szignifikáns összefüggés van az elsõ rágyújtás és a késõbbi dohányzás gyakorisága között. Azok, akik 14–15 éves korukban elkezdenek dohányozni, az esetek majdnem felénél kialakul a függõvé válás. A felmérés idõpontjában, a megkérdezettek 60,8%-a nem dohányzott, 15% ritkán gyújt rá, a havonta és hetente cigarettázók részaránya 10% alatt van. A függõség által veszélyeztetett, naponta dohányzók aránya 15,4%. A legveszélyeztetettebb a 16–17 évesek, hiszen a dohányzók kb. fele ehhez a korosztályhoz tartozik.

Az alkoholfogyasztás és a dohányzás összefüggésével kapcsolatosan megállapíthatjuk, hogy legveszélyesebb azoknak a helyzete, akik hetente isznak (24%), mert 50%-uk naponta dohányzik is. Azoknak, akik naponta fogyasztanak alkoholt, egynegyede dohányzik. Elmondható, hogy az alkoholfogyasztás, az esetek többségében együtt jár a dohányzással. A szülõk dohányzási illetve alkoholfogyasztási szokásaik érdekes módon tükrözõdnek az általunk vizsgált serdülõknél: úgy tûnik, hogy az alkoholfogyasztásnál inkább az apa modellje az, amelyiket a serdülõ fiú átveszi, míg a lányok az anyjuktól a dohányzási szokást „öröklik”. A serdülõk egészséges életmódját veszélyezteti a gyógyszerekkel szembeni hibás beállítódottság és az a tény, hogy az elhasznált altatók/nyugtatók felét napi gyakorisággal veszik be. A felmérés által szolgáltatott eredmények hozzájárulhatnak ahhoz, hogy reális képet kapjunk a serdülõk és fiatalok egészségmagatartásáról valamint ahhoz, hogy a mentálhigiénés szemlélet nálunk is kibontakozhasson, hogy az egészségkultúra az általános kultúra aktív részét képezhesse. Lehetõség nyílik arra, hogy az egészségtudat az önmagunkról való tudás szerves részévé váljon, amely javíthatja viszonyulásunkat egészségi állapotunkhoz. A fenti információk birtokában jobban fel tudjuk készíteni szociálpedagógus hallgatóinkat azokra a veszélyhelyzetekre, amelyeknek megelõzésében és kezelésében részük lesz; megtudhatjuk, hogy milyen életvezetési készségek kialakítására helyezzük a hangsúlyt a megelõzés során.

Irodalom LOSONCZI Ágnes: (1989) Ártó-védõ társadalom, Budapest, Közgazdasági és Jogi Kiadó. ALBERT-LÕRINCZ Enikõ–ALBERT Márton–DÉGI L. Csaba–SZABÓ Béla: (2003) Egészségmagatartás és droghasználat erdélyi fiatalok körében. In: Fekete éden, Kolozsvár, Scientia Kiadó.

2004 / nyár


111

Ifjúság és környezet Diósi Pál

Kockázatvállalás a Zuglóban élõ fiatal felnõttek életmódjában Zuglóban élõ, 18–29 éves fiatalok körében, standard kérdõíves felvételt készítettük 2001. szeptember 19. és október 21. között a megkérdezettek lakásán, személyes megkeresés során. A kutatáshoz használt 600 személyes minta a Zuglóban állandó lakosként élõ 15789 18–29 év közötti fiatalról 3,8 százalékos, arányos képviseletet ad nemek, életkor és a kerületen belüli lakóhely szerint. A véletlen leválogatás révén az alapsokaság bármely tagjának egyenlõ esélye volt arra, hogy a mintába vagy a pótmintába bekerüljön. A minta belsõ hibája 3 százalék, így eredményeinkbõl csak az ennél nagyobb eltéréseknek tulajdonítunk jelentõséget. A kutatás legfontosabb célja az volt, hogy a fiatal felnõttek életprogramját meghatározó körülményeket, ezekre irányuló törekvéseiket a megrendelõ számára feltárjuk. Errõl a népességrõl alig rendelkeztek információkkal, ezért munkánk az alábbi fontosabb témacsoportok vizsgálatára irányult:

számolunk be az Új ifjúsági Szemle olvasóinak, amelyek feltehetõen nem csak a Zuglóban élõ fiatalokat jellemzik. Így dolgozatunkban az egészségi állapotról, az egészségkárosító szokások tényeirõl és ezek szubjektív megítélésérõl megismert kép egy részét ismertetjük. A minta összetétele a legfontosabb szocio-demográfiai változók alapján így alakult: Nemek szerint: férfiak nõk Σ

Munkánk Jövõidõben címû zárótanulmányát 2001. januárjában fejeztük be. Erre támaszkodva azokról az eredményeinkrõl

112


2004 / nyár

55 100

Életkor szerint:

%

18–20 év

19

21–23 év

24

24–26 év

32

27–29 év Σ Családi állapot szerint:

25 100 %

nõtlen, hajadon

67

házas, élettársi kapcsolatban él

32

elvált Σ

• Milyen családokban, milyen lakásokban élnek a zuglói fiatalok? • Családi és személyes jövedelmek, néhány vagyontárgy birtoklása, megszerzése (cseréjük) és ennek esélyei. • Családi helyzet, családalapítás, gyermekvállalás. • Munkavégzés, tanulás, nyelvismeret. • Egészségi állapot, életmód, ezek kapcsolata. • Megérinti-e az önkormányzatiság a városközpont nélküli városrész fiataljait?

% 45

Foglalkozás szerint:

1 100 %

tanuló

31

dolgozik

57

GYES, GYED

7

munkanélküli

4

htb., egyéb Σ

1 100

Egészség és azt veszélyeztetõ életmódelemek Kutatásunk természete – a pillanatfelvétel karakterû, kérdõíves felvétel – meghatározta, hogy a megkérdezettek egészségérõl és életmódjáról azokat a témákat érdemes kiválasztanunk, amelyekrõl az egyetlen találkozásból

Ifjúság és környezet álló, kérdõíves interjú során a fiatalok fesztelenül beszélhetnek. Választásunk ezért esett a munkát, tanulást akadályozó betegségek idõtartamára, a rendszeresen igénybe vett egészségügyi ellátásokra, a fiatalok életének egészségkárosító tényezõire és ezekkel kapcsolatos ítéleteikre. Elsõként azt kell áttekintenünk, hogy a zuglói fiatalok egészségi állapota milyen rendszeres ellátásokat tesz szükségessé. Az alábbi képet kaptuk:

maradtak vagy maradhattak távol hosszabb idõre munkájuktól, tanulmányaiktól az utóbbi három év során: 1. ábra Mennyi ideig volt az utóbbi három évben olyan betegsége, amely miatt nem tudott dolgozni vagy tanulni (%, N = 590) 70%

61%

60% 50% 40% 30%

Az igénybevett egészségügyi ellátások (%, N = 600)*

20%

11%

13%

9%

10%

rendszeres orvosi kontroll tartós gyógyszerhasználat

5 3

3%

2%

1%

0% nem volt egy hétnél rövidebb

egy hét

2–3 hét

egy hónap 2–3 hónap hosszabb

rendszeresen ismétlõdõ kórházi, vagy szanatóriumi kezelés egyiket sem Σ

1 92 101

* A megkérdezettek több ellátást is megjelölhettek, ezért a sorozat összege meghaladja a 100 százalékot.

A három megemlített eljárás alacsony arányai azt jelzik, hogy a 18-29 év közötti fiatalok elvétve szenvednek olyan betegségben, amely folyamatos ellátást vagy vizsgálatokat tenne szükségessé. Vagy legalább is olyanban, amely annyira kellemetlen panaszokat okoz, hogy emiatt már orvoshoz kell fordulniuk. Ezt a megszorítást azért nem kerülhetjük el, mert tudjuk, a betegségtudatot gyakorta nem a panaszok, hanem a megszüntetésük érdekében tett lépések váltják ki és apró panaszokkal gyakran nem megyünk orvoshoz. Mindenesetre a zuglói fiatalok túlnyomó többsége elkerüli a folyamatos, vagy gyakorta ismétlõdõ ellátást, kezelést. Az arányok annyira egyoldalúak, hogy a hagyományos demográfiai csoportképzés mellett nem találtunk érdemi eltérést az átlagértékektõl. A súlyfelesleg mértékét jelzõ testtömeg index kivételt képez, de erre akkor érdemes visszatérnünk, amikor az elhízás problémáját már körüljártuk. A rendszeres ellátások igénybevételérõl megismert kép elõrevetíti következõ eredményeinket. Betegség miatt aránylag kevesen

A megkérdezettek közel kétharmada állította, hogy három év alatt egyáltalán nem volt olyan betegsége, amely gátolta volna a munkavégzésben, tanulásban. A néhány naptól legfeljebb 3 hétig tartó három idõtartam egyaránt 10% körüli csoportokra jellemzõ. Az arányok a három hétig tartó betegséget követõen megtörnek, és ennél hosszabb ideig igen keveseknek kellett távolmaradniuk, vagy ha kellett volna, akkor sem engedhették meg maguknak. Ezt a gyanúnkat azért kellett megfogalmaznunk, mert feltételeztük, hogy nem csupán a betegségekkel járó kellemetlenségek szabályozzák a munka- vagy tanulásképtelenséget. Hipotézisünk tarthatóságát több szempont szerint is ellenõriztük, de ekkor már egyszerûbb mutatót használtunk. Összevontuk a munkából, tanulásból kiesett idõtartományokat és kizárólag azt figyeltük, kellett-e (vagy lehetett-e) beteget jelenteniük a megkérdezetteknek. Két csoportképzõ szempont eredményeire érdemes figyelnünk: az egy személyre jutó nettó jövedelemre és a háztartások generációs szerkezetére. A jövedelmet a megkérdezettek kisebb körében ismerjük, a generációs szerkezetet átfogóan. Kezdjük a szûkebb adatállományt jelentõ, jövedelem és a betegség miatt kiesett idõ kapcsolatával, ahol beérjük a volt ilyen betegségeválaszokkal.

2004 / nyár


113

Ifjúság és környezet Az utóbbi három évben volt olyan betegsége, amely miatt távol kellett maradnia munkájától, tanulmányaitól, az egy személyre jutó havi nettó jövedelem szerint (%, N = 169) nettó jövedelem

%

40.000 forintig

32

40.001–70.000 forint között

37

70.001 forinttól

53

Σ

35

Kiemeléssel jelöltük a 70.000 forint feletti jövedelmûek válaszait. Adataink szó szerinti értelmezésben azt jelentenék, hogy a magasabb jövedelmûek egészségi állapota annyival roszszabb a kevesebb pénzbõl élõknél, hogy az átlagot jelentõsen meghaladó arányban kellett beteget jelenteniük. Ez annyira morbid, hogy leírni is nehezünkre esett. Értelmezésünk szerint ebben a csoportban inkább elviselhetõ a betegség miatti jövedelem kiesés, kevésbé tartanak a betegállomány miatti állásvesztéstõl, könnyebben vállalhatóak a gyógykezeléssel járó költségek. De ne menjünk messzire, hiszen mindezt csupán mintánk nem egészen harmadából származó adatokra építhetjük, amelyekben valószínûsíthettük az alacsony jövedelmûek túlreprezentáltságát. Határozottabbak lehetünk a háztartások generációs szerkezete kapcsán, amely így kapcsolódik a betegség miatt kiesõ idõhöz: 1. táblázat Az utóbbi három évben volt-e olyan betegsége, amely miatt távol kellett maradnia munkájától, tanulmányaitól, a háztartások generációs szerkezete szerint (%, N = 590)1

felmenõ kétgenerációs

volt

nem volt

Σ

42

58

100

egygenerációs

38

62

100

gyermekes kétgenerációs

31

69

100

háromgenerációs

18

82

100

Σ

39

61

100

Három csoport esetében is kiemeléssel jelöltük a „volt ilyen betegsége” oszlophoz tartozó adatokat. A szüleikkel élõ gyermektelenektõl a szüleikkel és gyermekeikkel egy háztartást alkotó fiatalokig egyre nagyobb lépésekkel csökken azok súlya, akik a felvétel elõtti három évben bármilyen idõre is, de betegség

114


2004 / nyár

miatt maradtak távol munkahelyükrõl, iskolájukból. Távolmaradásra okot adó betegségrõl legnagyobb arányban azok a megkérdezettek számoltak be, akiknek egyáltalán nem kell gyermek(ek)rõl gondoskodniuk, és kimagasló arányban (47%) iskolába járnak, így betegségük nem jár jövedelem kieséssel. Ebben a csoportban kell a betegség kellemetlen „járulékos következményeitõl” a legkevésbé tartaniuk a fiataloknak. Valamelyest csökken az ilyen betegségrõl beszámolók súlya azokban a háztartásokban, amelyekhez a már önállósodott, de gyermeket nem nevelõ fiatalok tartoznak. Körükben a jövedelem- kiesés eleve nem kockáztatja gyermekek ellátását, nettó bevételeik kiugróan magas arányban 70.000 forint felettiek. A háztartásoknak ebben a körében is viszonylag könnyen vállalhatóak a betegség testi panaszokon túli következményei. Lényegesen nehezebb helyzetben vannak a már önállósult, gyermeket nevelõ háztartások. Gyermekeik ellátását amúgy is nehézzé teszi, hogy az így élõ fiatalok ismert jövedelmei sokkal alacsonyabbak. Ilyen körülmények között nagyon meg kell fontolniuk, hogy mennyire vállalhatóak a beteg szerephez társuló következmények. A háromgenerációs háztartásokban élõk gyakran kilátástalan helyzetét több oldalról is körüljártuk. Az önállósodás reménye nélkül nevelik gyermekeiket szüleikkel közös lakásban, amelyen a megvalósítás esélyét kevéssé látva szinte valamennyien szeretnének változtatni. Ismert nettó jövedelmeik mindanynyiuk esetében az egy személyre jutó 40.000 forint alattiak. Körükben már nagy bátorság kellene, hogy betegség miatt kimondják: nem ér a nevem. Amint látjuk, csak elvétve mondják. A munkavégzés és a tanulás átmeneti akadályoztatásáról megismert kép azt jelzi, hogy nem csak a testi-lelki panaszoktól függ, mikor és kik válnak beteggé a zuglói fiatalok közül. Vajon az életkörülményekben, szokásokban meglévõ kockázati tényezõk is társadalmilag tagolt módon fordulnak elõ, és ennek megfelelõ tagoltsággal ismerik fel azokat, mint ahogyan társadalomfüggõnek találtuk megbetegedéseiket?

Ifjúság és környezet Meg kellett határoznunk, van-e a zuglói fiataloknak olyan csoportja, amelyben úgy látják: szokásaik, életkörülményeik tartalmaznak olyan elemeket, amelyek veszélyeztethetik egészségüket. A 600 fõs minta 23 százaléka úgy vélte, életmódjában, és körülményeiben nem fordulnak elõ ártalmas szokások, veszélyes mozzanatok. Több mint kétszer ekkora (49%) az a kör, amelyben azt állították, nem tudnak ilyen mozzanatokról, de lehetnek. Ismeri az életkörülményeiben, szokásaiban tettenérhetõ veszélyes tényezõket, állította 27 százalék, 1% nem tudott válaszolni kérdésünkre. Ezek alapján egy 162 fõs körben kérhettük az egészségüket kockáztató tényezõk megjelölését. Egyetlen ártalmas tényezõt 70% említett, kettõt 22% és 4–4% három, ill. négy választ adott. Minden megemlített elemet kódoltunk, ezekbõl képeztük az egészségre ártalmas életmód és életkörülmény mozzanatok – szubjektív ítéleteken alapuló – rendezett sorát:

rolt felsõházban találjuk a még figyelemreméltó súlyú kockázati tényezõket, a továbbiakban mind nagyobb szerephez juthatott a véletlen. Ennek alapján a megkérdezettek elsõsorban saját és mások káros szenvedélyeitõl, a környezetükben vagy a munkában és tanulásban elõforduló, fizikai és lelki terhelésektõl féltik egészségüket. Az interjú késõbbi része a szokásaikkal, munkájukkal, tanulásukkal összefüggõ kockázati tényezõkrõl közvetlen kérdéseket is tartalmazott. Az elmondhatónak tekintett tények nyomán így alakult a megkérdezettek helyzetjellemzése: 2. ábra A túlsúlyosság és a dohányzás elõfordulása (%, N = 600, 600) 76% 68%

75% 60% 45% 30%

21%

15% 15%

11%

7%

2%

0% nincs súlytöbblete

4–5 kg

6–10 kg

11–15 kg

nem dohányzik

néha

rendszeresen

Milyen dolgok árthatnak az egészségének (%, N = 162)* saját dohányzása

40

3. ábra Az alkoholfogyasztás és a kapkodó munka, tanulás elõfordulása (%, N = 600, ill. 564)

különbözõ konkrét környezeti ártalmak (lég- és más szennyezések, zaj stb.)

28

mások dohányzása

20

stressz (idegeskedés, munkaterhek stb.)

13

60%

60%

26% 14%

20%

7% 0%

serkentõk, bódítók használata (szesz, kávé,

nem fogyaszt

drog, gyógyszer stb.)

7

megnevezetlen környezeti ártalmak

6

táplálkozás (rendszertelen, sok, kedvenc ételek túlzott fogyasztása stb.)

4

modern függõség (számítógép, játékgép stb.)

3 30%

más életélvezetek (bulik, szórakozás stb.) egyéb, egyenként besorolhatatlan válaszok Σ

elvétve kapkodó

rendszeresen

mindig csúcson

25%

24%

20% 13% 10%

9%

8%

1 0%

kapcsolati zavarok (családi, partneri és más társas gondok stb.)

egyenletes terhelés

21%

2

szûkölködés bármiben (magas árak, alkalmatlan lakás, más javak elérhetetlenek stb.)

fogyaszt szeszesitalt

4. ábra A kedvtelésbõl végzett testmozgás elõfordulása (%, N = 564)

mozgásszegénység (mozgás, sport, fittség hiánya, elégtelensége)

53%

40% 40%

naponta

heti néhányszor

heti egyszer

1

havonta többször

ritkábban

soha

1 14 140

* A megkérdezettek több választ is adhattak, ezért a sorozat összege meghaladja a 100 százalékot.

Rendezett sorunkat ott választottuk el cezúrával, ahol befejezõdnek a 10 felett említett konkrét ártalmas mozzanatok. Az így elhatá-

Az öt kockázati tényezõt a legszigorúbban vett érintetlenek csökkenõ sorrendjében ábrázoltuk. A legkevésbé a túlsúllyal kell számolniuk a fiataloknak, gyakrabban fordul elõ a dohányzás és az alkoholfogyasztás, majd az egyenetlen munka, tanulás következik, és a leggyakrabban a mozgáshiány fenyegeti a megkérdezetteket.

2004 / nyár


115

Ifjúság és környezet Közülük hármat (a dohányzást, a serkentõk révén az alkoholfogyasztást és a stressz kapcsán a kapkodva egyenetlenül végzett munkát, tanulást) korábban maguk a megkérdezettek is a leggyakrabban elõforduló, ismert kockázati tényezõk körébe sorolták. A szubjektív ítéletekkel is megerõsített triászt egy rizikófaktorral szûkítenünk kell, ha arra is figyelünk, vannak-e az átlagosnál jobban veszélyeztetett csoportok a megkérdezettek körében. A diákéveken túljutott 417 fiatal körében a foglalkozás szerint jelentõs eltéréseket láttunk az alkoholfogyasztás és a rendszeres dohányzás kapcsán. Az átfogó képet jellemzõ, részletezõ oszlopdiagramok után az alkalmi dohányosokat elhagyhatjuk. Az alkoholfogyasztás, ill. a rendszeres dohányzás említése, foglalkozás szerint (%, N = 417, 417) alkohol-

rendszeres

fogyasztás2

dohányzás3

vezetõ, értelmiségi

46

11

kf. szellemi, irodai alk.

62

18

szakmunkás

73

36

szakképzetlen fizikai m.

46

36

önálló

67

20

még nem dolgozott

44

17

egyéb

57

36

Σ

62

25

Mindkét kockázati tényezõ esetében kiemeléssel jeleztük az átlagnál figyelemre méltóan magasabb arányokat. A dolgozók legnagyobb súlyú (36%) csoportja, a szakmunkások esetében egybecsengenek a kiugróan magas értékek. Azt kell mondanunk, hogy a szubjektív ítéletekben is kockázatosnak minõsített dohányzás elsõsorban a szakmunkások egészségét fenyegeti és a kimagasló arányú alkoholfogyasztás biztosan hozzáadódik kockázataikhoz. Egy másik csoportképzõ szempont, a nemek szerinti eltérések mentén ismét a kockázati tényezõk halmozódásának lehetünk tanúi. Az alkoholfogyasztás és a rendszeres dohányzás mellé ebben az esetben belép az elhízottság is. Nem a megkérdezettek többletsúlyra vonatkozó becslései alapján, hanem a testmagasságukra és testsúlyukra vonatkozó válaszokból számított testtömeg-index (TTI) figyelembe vételével. A nemzetközileg alkal-

116


2004 / nyár

mazott: testsúly/magasság négyzete képlet alapján a TTI értékeit öt fokozatba sorolják: TTI

felvételünkben %

normális

25,1-ig

enyhe túlsúly

25,1-27,0 között

85

mérsékelt elhízás

27,1-31,0 között

6

súlyos elhízás

31,0-44,0 között

1

igen súlyos elhízás 44,1 felett

8

0

Az alkoholfogyasztás, ill. a rendszeres dohányzás említése és a normális mértéket meghaladó testsúly, nemek szerint (%, N = 600, 600, ill. 597) alkohol-

rendszeres

normális

fogyasztás4

dohányzás5

feletti TTI6 22

férfiak

73

28

nõk

50

16

9

Σ

60

21

15

A férfiak csoportját és adataikat kiemeléssel különböztettük meg, mert mindhárom kockázati tényezõ érdemben magasabb arányban fordul elõ körükben, mint a nõknél. Ez az egybeesés megnöveli a fiatal férfiak fenyegetettségét, amelynek jelenleg bizonyára még kevés a következménye. Az eddigiek alapján azt kell mondanunk, hogy a Zuglóban élõ fiatalok közül az elkövetkezõ 15–20 év során elsõsorban a férfiak, ill. a szakmunkások körében várható jelentõsebb arányban, hogy a mai fokozott fenyegetettség betegségekben manifesztálódik. A két csoportjellemzõ nagyfokú egybeesést jelent, hiszen a férfiak 45 százaléka szakmunkás. Nem gépiesen vetítjük elõre a mai szenvedélyeket, táplálkozási szokásokat, hanem abból indulunk ki, hogy ezek mindegyike nehezen változtatható életmód elem. Abban inkább bízhatunk, hogy az egymást követõ generációk nem követik elõdjeik rossz választásait, mint abban, hogy egy nemzedék tagjai jelentõs arányban feladják önveszélyes gyakorlatukat. A szenvedélyek, rossz beidegzõdések ugyanis nem azért maradnak fenn, mert gyakorlói tájékozatlanok, vagy érvekkel nem lehet eljuttatni õket cselekedeteik veszélyességének belátásáig. Felvételünk tanúsága szerint ezek a megállapítások a Zuglóban élõ fiatalokra is érvé-

Ifjúság és környezet nyesek. Az öt közvetlen kérdéssel vizsgált, veszélyes életmódelem esetében megnéztük, hogy a kockázatok által legjobban érintettek, milyen arányban állították: életmódjukban, szokásaikban vannak egészségükre ártalmas dolgok. Az ötféle érintettség esetében az alábbi képet kaptuk: A veszélyes életmódelemektõl érintettek milyen arányban tudnak egészségüket kockáztató tényezõkrõl (%, N = kockázati tényezõnként változó) n

tud valamilyen

Σ%

kockázatról függetlenül

a Σ alapját képzõ N

annak mibenlététõl rendszeres dohányzás

126

56

27

600

túlsúlyosak

90

35

27

597

184

34

28

564

360

31

27

600

278

28

27

600

gyakran egyenetlen terhelésûek alkoholfogyasztók mozgásszegények

Rendezett sorunkat három sávra tagoltuk. Ezzel jelezzük, hogy közel sem azonos módon társul a veszélyeztetettséghez annak ismerete. Az így megkülönböztetett három sávról külön-külön is érdemes szót ejtenünk. A közvetlenül is kérdezett kockázati elemek sorában sajátos helyzetû a dohányzás. A rendszeresen dohányzók körébõl az átlagos arány kétszeresét is meghaladja azok súlya, akik elfogulatlan mérlegelés nyomán biztosak egészségük veszélyeztetettségében. Ez a tudás nem jelent garanciát a dohányzás elhagyására, azonban pontosan jelzi, hogy a tájékoztatás vagy ellenkampány (a nem tetszõ megnevezés törlendõ) a további négy kockázati tényezõhöz képest messzemenõen hatékony. Legalább is az ismeretek dimenziójában. Ettõl a rendszeres dohányosok – ha nem is vidáman, hiszen mitõl lennének vidámak megbélyegezett, gyakran megszégyenítõen is elkülönített helyzetekben? – még most is szívják a füstölnivalót. Értelmezésünk szerint a harcos antinikotinista kampányok az ismeret elterjesztésén túl, az érintettek dacos ellenérzéseit is kiváltják. Meglátásunk szerint nem várat magára sokáig

az amerikai Nemzeti Dohányos Szövetséghez (National Smokers Alliance) hasonló, jogvédõ szervezet hazai megalakítása, zöld számmal, jogsegély szolgálattal. A középsõ sáv rohamosan növekvõ számú érintettjei, éles töréssel alacsonyabb, de praktikusan azonos szinten tudják: életükben, szokásaikban elõfordul valamilyen egészségkárosító mozzanat. Elkülönítve csak az alkoholfogyasztásról kell említést tennünk. Ezt minden más kockázati tényezõnél gyakoribb elõfordulása, és a veszélyismeret alacsony szintje egyaránt indokolja. Úgy gondoljuk, egymástól elválaszthatatlan a széleskörû szeszfogyasztás és az alacsony mértékû veszélytudat. Elsõsorban azért, mert évezredes szokások, szinte liturgikus szertartások övezik az alkoholélvezet (de említhetjük a termelést és minõsítést is) mindennapjait és ünnepeit. Kultúrája válogatja, hogy hol a sör ürügyén alakult ki az Oktoberfest hagyománya, hol pedig a szürethez kötõdõen kellett Bacchanáliát tartani. Mindenesetre a termékenység ünnepléséhez és reményéhez történelmileg és napjainkban egyaránt kapcsolódik a nemes és a nemtelen szeszpusztítás gyakorlata. Ösztönközeli lényegén kívül a mérték és az alkalom váltak az elfogadás kulcsszavaivá. Miért tartanák kockázatosnak? Esetleg sajnálják, vagy megvetik, aki nem vidám részeggé issza magát. A veszélytudatosság sorozatának alsó, marginális tagjával a soha vagy csak igen ritkán testmozgási lehetõséghez jutókat választottuk el. Ezt a csoportot az különbözteti meg a sor minden más tagjától, hogy az átlagosan 27 százalékos veszélyismerettõl hibahatáron belüli, és így egyedüliként nem szignifikáns eltérést találtunk. Sõt, bizarr ellentmondásként a naponta valamilyen mozgási alkalmat találóknak magasabb (35%) a veszélyeztetettség ismeretük. Õk talán éppen ezért keresik a mozgás lehetõségét. Mindenesetre a mozgáshiány – heti egy alkalomnál ritkább testmozgás – és a betegségkockázat ismeretének kapcsolatát találtuk a leggyengébbnek. Úgy látjuk, hogy a fittnes kultusz még divatjelenségként sem tört rá a zuglói fiatalokra. Az imént kulcsszóként emlegettük az alkalom és a mérték kifejezéseket. Felvételünkben az alkoholfogyasztás kapcsán az alkalmakat,

2004 / nyár


117

Ifjúság és környezet a rendszeres dohányzás esetében a naponta elszívott cigaretták mennyiségét vizsgáltuk. Az ivási szokásokról ilyen képet kaptunk: Az alkoholfogyasztás jellemzõi (%, N = 600) társaságban, szórakozás közben

52

otthon, családja körében

4

társaságban és otthon is

3

egyedül is, ha kívánja

1

egyáltalán, vagy szinte soha

40

Σ

100

A rendezett sor arról ad képet, amit a szeszfogyasztás jellegérõl már leírtunk: igen erõs szabályok korlátozzák, mikor megengedett az ivás. Örömben, gyászban és természetesen „más fontos alkalmakkor” – az egyszeri plébánost idézve. Legfeljebb ezekrõl nem beszélünk. Ha a válaszok elfednének másféle szeszfogyasztási gyakorlatot, egyben biztosak lehetünk: a megkérdezettek a társasági ivást tekintik társadalmilag elfogadhatónak, míg az egyéb helyzeteket deviánsnak tartják. Válaszaikkal a szállóigét közvetítik: „ökör iszik magában”. A rendszeresen dohányzók körében (126 személy) pipást vagy szivarozót egyáltalán nem találtunk. Mindannyian több-kevesebb cigaretta elszívásáról számoltak be, ilyen arányokban: A rendszeres dohányzók napi cigaretta adagja (%, N = 126)

sek miatt – nem haladja meg ezt a mértéket is. Nem tévedünk nagyot, ha valószínûsítjük: a rendszeres dohányosok többsége ébren töltött idejében félóránként elszív egy-egy cigarettát. Ez pedig akkora nikotin és kátránybombát jelent szervezetük számára, amelyet hosszabb távon csak kevesen viselnek el komoly megbetegedés nélkül. A feltehetõ következmények részletezése nem a mi feladatunk. Egyénenként szakorvos, egészében pedig a népegészségügy illetékességébe tartozik. A férfiak és a nõk alkoholfogyasztása és rendszeres dohányzása közötti eltérést – tágabb értelmezésben – már jellemeztük, viszont adósak maradtunk egy elhanyagolhatatlan kapcsolattal, mindkettõ drága mulatság. Ezek költségeit ugyan nem kérdeztük, viszont ismerjük a nettó jövedelmükrõl beszámolók alkoholfogyasztási és dohányzási adatait. Ezt láttuk: 2. táblázat Alkoholfogyasztás, a személyes nettó havi jövedelem szerint (%, N = 181)7 nem fogyaszt

fogyaszt

Σ

40.000 forintig

51

49

100

40.001–70.000 között

33

67

100

70.000 felett

26

74

100

Σ

40

60

100

3. táblázat Dohányzik-e, a személyes nettó havi jövedelem szerint (%, N = 181)8 nem alkalmanként rendszeresen Σ

1–5 szál

3

40.000 forintig

74

9

17

6–10 szál

25

40.001–70.000

55

17

28

100

11–20

62

70.000 felett

52

4

44

100

21–30

5

Σ

62

12

26

100

31–40

3

nem tudja megmondani

2

Σ

100

A válaszok elsõként azt teszik nyilvánvalóvá, hogy a rendszeres dohányzás a megkérdezettek értelmezésében napi gyakorlatot jelent, hiszen töredékük kivételével képesek voltak meghatározni a naponta elszívott cigaretta mennyiségét. Másodsorban pedig azt, hogy többségük esetében az elfüstölt dohány a napi egy dobozhoz közelít, ha csak – a szépíté-

118


100

2004 / nyár

Az átlagértékek a szeszesital esetében semmivel, a dohányzás kapcsán pedig csak kevéssel térnek el a teljes mintában megismert adatoktól. Kiemeléseink viszont mindkettõnél azonos tendenciát jeleznek: a jövedelem emelkedésével párhuzamosan határozottan csökken azok súlya, akik nem élnek az adott élvezettel és ugyancsak markánsan emelkedik az alkoholt fogyasztók és a rendszeresen dohányzók aránya. Azt nehezen hihetnénk, hogy a ki-

Ifjúság és környezet sebb keresetûek inkább igazodtak egy feltételezett elváráshoz és emiatt az alkoholfogyasztók, ill. dohányosok egy része eltitkolta szokásait. Inkább hajlunk arra, hogy elfogadjuk: adataink azt mondják, amirõl szólnak, az alacsony jövedelmûek kevésbé engedhetik meg maguknak az alkoholfogyasztás és a dohányzás veszélyes élvezetét.

Összefoglalás Kutatásunknak ebbõl a szegmensébõl elsõként azt tartjuk kiemelendõnek, hogy a nehezebb helyzetben élõk kevésbé engedhetik meg maguknak a betegszerephez kapcsolódó hátrányokat, elsõsorban a munkavégzésbõl, ill. a tanulmányaikból való kiesést. Ez elsõsorban a szüleikkel és gyermekükkel élõ, háromgenerációs háztartásokhoz tartozókat érinti, de kisebb súllyal a gyermeket nevelõ és kétgenerációs családban élõkre is érvényes. Az egészségre ártalmas rizikófaktorok sorában a szubjektív vélekedések és a tényekrõl megismert beszámolók együttes értelmezése nyomán elsõsorban az alkoholfogyasztást és a dohányzást találtunk figyelemre méltónak. Mindkettõ kapcsán úgy láttuk, hogy a szakmunkások körében az átlagot jelentõsen meghaladó mértékû fenyegetést jelentenek. A veszélyeztetettség eltéréseit szemlélve a férfiak esetében az alkohol és a rendszeres dohányzás mellett az elhízás is a halmozott kockázati tényezõk sorába lép. A különféle rizikófaktorok érintettjei közül csak a rendszeresen dohányzók állították 50 % feletti mértékben, hogy életmódjukban elõfordul egészségüket veszélyeztetõ mozzanat.

Említésre méltó kapcsolatot találtunk a személyes jövedelem és az alkoholfogyasztás, ill. a rendszeres dohányzás között. A magasabb jövedelmûek körében mindkét kockázati elem gyakrabban fordul elõ. Befejezésként azt kell hangsúlyoznunk, hogy dolgozatunk olyan fiatal felnõttekrõl szól, akik Budapest kisszámú „jobb kerületének” egyikében élnek, a fõvárosban lakó fiatalok jelentõs része a most látottnál több kockázatnak lehet kitéve.

Jegyzetek 1 A táblázathoz χ2 = 8,00706 és p < 0,05 értékek tartoznak, szignifikáns adatokat jelezve. 2 A forrástáblázathoz χ2 = 19,31040 és p < 0,01 értékek tartoznak, erõs szignifikanciát jelezve. 3 A forrástáblázathoz χ2 = 42,12318 és p < 0,001 értékek tartoznak, igen erõs szignifikanciát jelezve. 4 A forrástáblázathoz χ2 = 32,86392 és p < 0,0001 értékek tartoznak, igen erõs szignifikanciát jelezve. 5 A forrástáblázathoz χ2 = 19,29989 és p < 0,0001 értékek tartoznak, igen erõs szignifikanciát jelezve. 6 A forrástáblázathoz χ2 = 25,24095 és p < 0,0001 értékek tartoznak, igen erõs szignifikanciát jelezve. 7 A táblázathoz χ2 = 7,62977 és p < 0,05 értékek tartoznak, szignifikáns adatokat jelezve. 8 A táblázathoz χ2 = 11,24739 és p < 0,05 értékek tartoznak, szignifikáns adatokat jelezve.

2004 / nyár


119

P e t r i G á b o r – Ve r d e s Ta m á s

Életmód– élethelyzet

„...halál vagy távollét majd helyrehozza...”1 A Z I F J Ú S Á G P O L I T I K A É S A S Ú LY O S A N , H A L M O Z O T TA N F O G Y A T É K O S F I A TA L O K

Az ifjúságügy mint önálló diszciplína és a hozzá kapcsolódó egyéb tudományterületek (ifjúságkutatás, -szociológia, -politika stb.) érvényességét alapjaiban kérdõjelezheti meg egy olyan társadalmi csoport jelentkezése, amely az ifjúságügy öndefiníciós kísérletei alapján a diszciplína célcsoportja lehetne ugyan, de ennek ellenére mégsem jelenik meg sem az érdekérvényesítésben, sem az ügyfelek között. Szociológiai, kisebbségkutatási, sõt politikai közhelyet alkalmazva állítható, hogy felkészületlennek és hiányosnak, sõt bizonyos tekintetben diszkriminatívnak tekinthetõ az ifjúságügy minden olyan szintje, amelyen – bizonyos sajátossága, például speciális identitása, szociális, etnikai vagy egészségügyi helyzete miatt – egy ifjúsági csoport nem jut hozzá a korosztálya számára egyébként hozzáférhetõ szolgáltatásokhoz.

Súlyosan és halmozottan fogyatékos emberek A súlyosan, halmozottan fogyatékos gyermekek és fiatalok egy ilyen csoportot alkotnak. Helyzetük, és a legtöbb szolgáltatásban való részvételük hiánya nem csupán az ifjúságügy validitását kérdõjelezi meg, hanem súlyos hiányosságokra mutat rá a szociális ellátások terén is. A közoktatásból való kiszorulásuk az intézményesített és jogszabályokba foglalt hátrányos megkülönböztetés megvalósulását is felvetheti. Súlyosnak tûnõ, de igazolható állítás továbbá, hogy többszörös hátrányba kerülésük oka alapvetõen nem fogyatékosságuk súlyossága, és nem is a sokat és gyakran emlegetett költségvetési korlátok. A súlyosan és halmozottan fogyatékos gyermekek és fiatalok jelenleg elsõsorban a szociális segítõrendszer diszfunkciói, a család- és egyéb támogatások aránytalansága és az 1993-as közoktatási törvény okán szenvednek fokozott hátrányt.

De kit nevezünk súlyosan, halmozottan fogyatékosnak? Eszter 5 éves, kövérkés, mosolygós természetû kislány; súlyosan, halmozottan fogyatékos. Édesanyja a terhesség alatt magabiztos volt, hiszen elsõ szülése problémamentes volt, a vizsgálatok rendben mentek, ráadásul akkor már 12 éve volt ugyanaz a nõgyógyásza, férje egykori osztálytársa, akiben az egész család százszázalékig megbízott. A terhesség végén azonban a nõgyógyász ágynak esett, így hetekig egy kollégája helyettesítette. A szülés rendben ment egészen addig, amíg néhány perccel születése után Eszter légzése le nem állt. Újraélesztették, benntartották a kórházban, majd néhány nap és a megfelelõ vizsgálatok után megkapta a család a diagnózist: Eszternek megsérült az agya, fogyatékosként kell élnie: „meg se fog mozdulni, hagyja itt, majd mi elhelyezzük valahol…” – mondta az osztályos nõvér. Klára, Eszter édesanyja nem nyugodott bele a hirtelen kapott súlyos diagnózisba, és nem „hagyta ott” a kórházban a kislányt. 8 hónapig járta az országot, elõbb a közeli nagyváros orvosi egyetemének vezetõ professzoraihoz, majd más orvosok vizsgálataira tört utat magának. Végül egy neves budapesti klinikán a neurológus fõorvos részletesen elmagyarázta, mi történt: valamilyen okból Eszter agyvérzést kapott, amely kiterjedt agya jelentõs részére; az agyvérzés következtében megsérült az agynak a mozgáskoordinációért felelõs része, emiatt Eszter valószínûleg egész életében súlyosan mozgássérült lesz; mivel a beszéd az emberi test egyik legfinomabb mozgása, beszélni valószínûleg sosem tanul majd meg. Klára, habár ezek után teljesen összetört, és napokig zokogott, mégis megbecsüléssel és tisztelet-

2004 / nyár


121

Életmód–élethelyzet tel beszél errõl az orvosról – „…õ legalább a szemembe nézett és elmondta…”. Azóta kiderült: a diagnózis pontos volt. Eszter teljesen képtelen az önellátásra, öltöztetni, vécéztetni, etetni kell. Azonban évek alatt, a gyógypedagógiai fejlesztések során megtanult néhány rövid, egyszótagos, beszédre emlékeztetõ hangot, ahogy a gyógypedagógus hívja, szignált: van külön hang a „segíts”-re, az „enni”-re, a „WC”-re, a „köszönöm”-re, az „utállak, hagyj békén”-re, és a repertoár egyre nõ. A gyógypedagógusok azzal bíztatják a családot, hogy Eszter hamarosan olyan kommunikációs tábla használatát is megtanulhatja, amelyen képekre mutatva kommunikálhat; késõbb, ha sokat dolgoznak rajta, talán még jelképeket is megtanulhat majd és esetleg olvasni…2 Több definíciója közül a legelfogadottabb, orvosi és pedagógiai eredetû változata szerint a halmozott fogyatékosság „olyan állapot, amely egy vagy több azonos vagy egymástól független idõben fellépõ biológiai sérülés/károsodás következményeként jön létre, és több funkcióterültre kiterjedõ fogyatékossággal jár. […] Klasszikus formája a korai organikus idegrendszeri sérülés következményes képe motoros, érzékszervi, beszéd-, értelmi fogyatékossággal, ill. ezek különbözõ kombinációjával.”3 „Esetükben a leggyakoribb a súlyos, agyi eredetû mozgáskorlátozottság és a motoros beszédzavar kombinálódása, de a súlyos értelmi fogyatékosság is elõfordulhat.”4 Tehát ezek az emberek többnyire kerekesszéket használó mozgássérültek, gyakran beszédképtelenek. Különbözõ mértékben, de többségükben középsúlyos vagy súlyos értelmi fogyatékosok, és nagy számban akad közöttük olyan, akinek valamilyen fokú látásvagy halláskárosodása is van. Ezen kívül általában számolni kell különbözõ krónikus idegrendszeri vagy belgyógyászati betegségek jelenlétével is. Számuk Magyarországon 12.000–17.000 között mozog. Ez a szám a Kézenfogva Alapítvány IME programja5 során elvégzett országos, nagymintás felmérés során kalkulálódott. Az eredmény a – fogyatékosság típusáról, súlyosságának megállapításáról döntõ – Tanulási Képességeket Vizsgáló Szakértõi és Rehabi-

122


2004 / nyár

litációs Bizottságok, illetve Mozgásvizsgáló Szakértõi és Rehabilitációs Bizottságok által évente megvizsgált, és súlyosan, halmozottan fogyatékosnak minõsített gyermekekre vonatkozó számadatok felszorzásából adódott. Az így kapott szám megfelel a nemzetközi értéknek, azaz a súlyosan, halmozottan sérültek a teljes népesség állandó hányadát adják. Ugyanakkor mára széles körben elterjedt közhely az orvosi rehabilitációban és a gyógypedagógiában, hogy – az orvostudomány eszköztárának fejlõdésével – a súlyos károsodással, szervi elváltozással, idegrendszeri sérüléssel születõ csecsemõk életesélyei javulnak, így egyre több, súlyosan fogyatékos csecsemõ és kisgyermek marad életben. Népességen belüli számuk lassan, de folyamatosan emelkedik. Mindazonáltal a gyógypedagógiai és szociális szakma, valamint az érintettek is hangsúlyozzák, hogy a súlyosan, halmozottan sérült személyeket nevelõ és ellátó családok is érintettek, hiszen a fogyatékos családtag alapjaiban befolyásolja a család szerkezetét, belsõ és külsõ kapcsolatrendszerét, anyagi helyzetét, a családtagok egészségi állapotát.6 Ennek értelmében a szociális és más segítõ stratégiák kidolgozásánál õk is figyelembe veendõk, azaz az érintettek száma 60.000–90.000 fõ között lehet. A súlyosan, halmozottan fogyatékos emberek túlnyomó része családban él.7 A szakirodalom hangsúlyozza, hogy milyen fontos minden gyermek életében a családi szocializáció, amelynek pedagógiai, pszichológiai, emocionális elõnyei valószínûleg nem szorulnak bizonyításra. A fogyatékos gyermek családon belüli helyzetét tárgyaló irodalom részletesen elemzi a gyermekük nevelését felvállaló családok minden szempontból speciális helyzetét, külön hangsúlyozva a megnövekedett terhek okozta traumát, az életminõség végleges romlását, valamint a szülõk és gyakran az ép testvérek vagy a közeli rokonság életpályájának módosulását.8 A gyógypedagógiai szociológiában, családterápiában általánosan elfogadott tény továbbá, hogy a fogyatékos gyermekeket, fiatalokat nevelõ családok közül általában a súlyosan és halmozottan fogyatékosok családjai vannak a legnehezebb helyzetben.

Az érintett családok életkörülményei

Életmód–élethelyzet Fogyatékos emberekre vonatkozólag három nagy adatforrás létezik. A társadalombiztosítás által nyilvántartott rokkantsági nyugdíjasok és járadékosok száma nyilvánvalóan alacsonyabb a valós számnál. Az érdekvédelmi szervezetek tagnyilvántartása csak a tagokat tartalmazza, ami szintén kisebb érték a teljes populációnál. A statisztikai-szociológiai felmérések adatai gyakran egymásnak ellentmondóak, fõleg az adatfelvételek módszertani sajátosságai miatt. Eddig Magyarországon csupán egyetlen átfogó, nagymintás, szociológiai szempontú felmérés készült súlyosan és halmozottan fogyatékos embereket nevelõ családok életminõségével kapcsolatban, melyet a Kézenfogva Alapítvány Bass László szociológus vezetésével 2002 és 2003 között végzett.9 A mintegy 500 érintett családot fölkutató és vizsgáló országos kutatás eredményei a következõkben kerülnek vázlatos összefoglalásra. Súlyosan és halmozottan fogyatékos személyek valamennyi társadalmi rétegben azonos arányban találhatóak. Ennek megfelelõen feltételezhetõ, hogy e fogyatékosság kialakulása egyáltalán nem kötõdik a hátrányos szociális státuszhoz.10 A fogyatékos gyermeket, fiatalt nevelõ családok körében – eltérõen a vonatkozó szakirodalom pszichológiai alapú, és családterápiás tapasztalatokon nyugvó feltételezéseivel – nem magasabb a válások száma, viszont magasabb az átlagos gyerekszám, mint a teljes népességben.11 Ennek oka valószínûleg egyrészt az, hogy a családok a súlyosan fogyatékos gyermek születése után fokozottan vágynak ép gyermekekre; másrészt az ép kistestvérek születése és a magasabb gyerekszám magyarázatot adhat a válások alacsonyabb számára is. Tehát a sérült gyermek családon belüli nevelkedése nem feltétlenül „veri szét” a családot, sõt alapjául szolgálhat az erõsebb családi kohéziónak is (lásd az 1. számú ábrát). A vizsgált családok 53,4%-ában az anya inaktív (bevételei a GYES, a GYED, a nyugdíj vagy a rokkantnyugdíj formájában érkeznek), 22%-ában ápolási díjat kap, 8,6%-ában háztartásbeli, vagy eltartott, végül 2,6%-ában munkanélküli. Megfordítva azt mondhatjuk,

1. ábra Gyerekszám a teljes népességben és a fogyatékosok családjaiban 60 50 40

fogyatékos gyermeket nevelõ családok

30

gyermekes családok

20 10 0

1 gyerek

2 gyerek

3 gyerek 4 vagy több

hogy a súlyosan, halmozottan fogyatékos gyermekeket nevelõ családokban az anyák mindössze 13,4%-a aktív keresõ, míg ez a szám a teljes népességben 56,5%. (Az apák esetében nincs számottevõ különbség a munkaerõ-piaci aktivitásban, mindkét populáció esetében 68% körüli érték mérhetõ.) Ez azt jelenti, hogy a halmozottan fogyatékos gyermeket nevelõ családban az egyik szülõ – általában az anya – tartósan, vagy végleg kiesik a munkaerõpiacról. Az átlagnál feltehetõen népesebb család így egyetlen keresõre támaszkodik, mindezzel anyagi helyzete döntõen és tartósan romlik.12 A családok több mint 73%-a a létminimum alatt él. Ez a szám még az elõzõek ismeretében is meglepõen magas. Az államtól nem megkapott, de szükségesnek tartott, speciálisan a gyermek fogyatékosságából származó plusz szolgáltatások költségei – gyógytornász, konduktor, külön fejlesztéseket biztosító gyógypedagógus, gyermekre vigyázó személy, akadálymentes közlekedés hiánya miatti szállítási vagy utazási költségek stb. – átlagosan havi 9.700–11.600 Ft-ot tesznek ki, még akkor is, ha a család egy fõre jutó jövedelme a létminimum alatt van.13 A családok életminõségét az anyagi-szociális helyzetén túl döntõen befolyásolja a mindennapi rutin, a belsõ munkamegosztás, a család belsõ dinamikája. A súlyosan, halmozottan fogyatékos gyermeket, fiatalt nevelõ családok esetében ezen a téren is speciális nehézségeket találunk. A családi életet természetesen a fogyatékosság súlyossága, és az ezzel szorosan összefüggõ önállóság befolyásolja legdöntõbben. Általánosan elmondható – még ha óriási eltéréseket találunk is –, hogy a súlyosan, halmozottan fogyatékos fiatalok

2004 / nyár


123

Életmód–élethelyzet többsége szinte teljes körû ellátásra szorul, a mindennapi tevékenységek közül csak igen keveset és korlátozottan képes egyedül elvégezni. Szinte mindannyian segítséget igényelnek a külsõ, utcai helyváltoztatásban, közlekedésben. 73–90%-uk csak segítséggel képes higiénés és tisztálkodási szükségletét kielégíteni; közel 60%-uk evéskor, 84,6%-uk öltözködéskor is segítséget igényel.14 A nap nagy részében segítséget igénylõ fogyatékosok ellátására a családon belül speciális stratégiákat alakítanak ki – a családok négyötödében az anya „viszi” a gondozó szerepet –, de a családgondozásban nyilvánvalóvá válik, hogy az egész család egyetlen feladat, a fogyatékos családtag ellátása köré szervezi életét. Bálint, tízéves kisfiú, egy kéthónapos korában lezajlott betegség következtében maradandóan, súlyosan mozgássérült és középsúlyosan értelmi fogyatékos. Az anya hetente háromszor, reggel 9-tõl délután 3-ig fejlesztésekre hordja kisfiát: hétfõn és csütörtökön egy alapítványba járnak „egész napra”, ahol Bálint többek között az 5 órás „fejlesztõ felkészítést” kapja; ezen felül térítési díjért az alapítvány mozgásterápiás foglalkozást is ad. Kedden délelõtt lovasterápiára járnak, délután fejlesztõ játszócsoportba; szerdán Bálintka a nagyszüleinél van; pénteken a régi gyógypedagógusa jön hozzá, aki már kiskora óta fejleszti, Bálint ezeket a napokat várja a legjobban. Ákos, az 5 éves kistestvér jövõre megy iskolába, õt a nagymama hozza-viszi óvodába. Az apa sokat dolgozik, késõn jár haza, olyankor is fáradt; õ leginkább Ákossal szeret hétvégeken kicsit focizni, és nehezen veszi tudomásul, amikor a heti rutinban elcsigázott anya megkéri, hogy hétvégén vegye át tõle Bálintot, mert neki ki kellene takarítania… A heti rutin alig változott valamit tíz év alatt.15 A súlyosan fogyatékos gyermek mindennapi életvitele nem csak a fenti példán keresztül írható le, hiszen Bálinték jóval a létminimum felett élnek. A fenti példán is szembetûnõ azonban mindkét szülõ folyamatos leterheltsége, az ép testvér elszakadása a családtól, „lemaradása” fogyatékos testvérétõl a

124


2004 / nyár

szülõi figyelem tekintetében, valamint a rengeteg befektetett energia, hogy Bálint a lehetõ legtöbb, legváltozatosabb fejlesztést kapja. Mi történik a családon belül? Mivel tölti a család kevés fennmaradó szabadidejét? A családok nagy számban számolnak be elmagányosodásról, a barátok elmaradásáról: nincs idejük és alkalmuk társaságba járni, barátaik, rokonaik sem járnak hozzájuk – „nem szeretik látni, ahogy etetem…” –, nincs idõ moziba, színházba, vacsorázni járni. Más kérdés, hogy minderre a létminimum alatt élõk esetében pénz sincs. És mit csinál eközben a fogyatékos családtag? A kutatás négy kategória mentén elemzi a vizsgált populációt, az alábbiakban az általa elvégzett fragmentálást ismertetjük (lásd a 3. ábrát):16 3. Æbra: A fogyatØkos gyermek tevØkenysØgei az Øbren t lt tt idı szÆzalØkÆban 100%

nfenntartÆs

80% 60%

passzivitÆs

40% 20%

tÆrsas egy ttlØt

0%

"passzív "

"társas"

"fejlesztés"

fejlesztı foglalkozÆs

• Passzív csoport. A minta legnagyobb – 44,1%-ot kitevõ – csoportja gyakorlatilag nem csinál semmit, székében ül, tévét néz, vagy egyedül van, ébren, mozdulatlanul. Az ébrenlét 90%-át az önfenntartás (evés, öltözés, fürdés) és a fenti passzivitás tölti ki. Jellemzõen ezek a családok élnek a legrosszabb szociális helyzetben, átlagosan 24 ezer Ft-tal kevesebb jövedelmük a létminimumnál. Náluk kap a szülõ legkisebb arányban külsõ segítséget a gyermeknevelésben. • Társas életben résztvevõk csoportja. A családok 41,4%-ának napirendje több elemében különbözik. Az ide tartozók fogyatékossága ugyan nem súlyosabb, önellátási képességük sem jobb, mégis aktívabbak, hiszen a legtöbb idõt mások társaságában aktív tevékenységekkel töltik, játszanak, „részt vesznek” a házimunkában, a család életének részesei. Ennek a csoportnak csak kicsit jobb a szociális helyzete, szakember-ellátottságuk, a szülõk életkora sem jelentõsen eltérõ. Õk több segítséget kap-

Életmód–élethelyzet nak környezetüktõl: rokonok, ismerõsök, szomszédok vesznek részt a mindennapi rutinban, hatékonyabb a munkamegosztás, társadalmi elszigeteltségük ezzel számottevõen csökken. • Fejlesztésben részesülõk csoportja. Ide csupán a családok 14,5%-a tartozik. A lényeges tulajdonságokban két ponton találunk fontos eltérést a többségtõl: az ezekben a családokban élõ fogyatékosok átlagosan a legfiatalabbak és ezeknek a családoknak a legjobb az anyagi helyzetük. Az elõzõ csoportnál kétszer többet költenek gyermekük speciális igényeire: fejlesztésekre, szakemberekre, gyermekfelügyelõre. A fentiek alapján kirajzolódnak az érintett családok legsúlyosabb problémái: az elszegényedés, a család belsõ kapcsolatrendszerének torzulása, a külsõ kapcsolatok átalakulása, a fogyatékos gyermek életminõségének nem megfelelõ szintje, a fejlesztés megoldatlansága. Ennek eredõje nagyrészt a nem megfelelõ mértékû intézményes segítség. A problémára nyilvánvalóan nem kínál megoldást a nagy létszámú, bentlakásos intézeti ellátások kiterjesztése, hiszen ez a családok még nagyobb mértékû felbomlásához vezetne; õk más családokhoz hasonlóan szorosan kötõdnek fogyatékos gyermekükhöz, szeretik õt, ezért is vállalták nevelését, gondozását. Sokkal inkább olyan intézményes segítségre gondolhatunk, amely tiszteletben tartja, és elfogadja a szülõk ragaszkodását a sérült fiatalhoz, olyan intézményes ellátásra, amely a fogyatékos gyermek napközbeni ellátásával egyszerre oldaná meg a mindennapi rutinban, munkamegosztásban jelentkezõ szülõi és családi gondokat, amely lehetõvé tenné az anya – akár részmunkaidõs – munkavállalását, ezen keresztül az apa részleges tehermentesítését, valamint a magasabb életszínvonalat; amely megnyugtatóan rendezné a súlyosan fogyatékos gyermek vagy fiatal fejlesztésének, oktatásának problémáját; olyan intézményre, amely mindezt térítésmentesen, alanyi jogon biztosítaná. Melyik az az intézmény, ahol a gyermek/fiatal hétköznapjai jelentõs részét eltöltheti – míg a szülõ dolgozik –, ahol gondoskodnak fejlõdésérõl, és amiért nem kell fi-

zetnie? A többségi – és a többségbe ebben az értelemben az összes, enyhébben fogyatékos is beletartozik – nyelv ezt úgy hívja: iskola. A súlyosan és halmozottan fogyatékos tanköteles korú népesség iskolarendszerû ellátása az egész érintett populáció központi problémájának tekinthetõ. A közoktatási integráció megvalósulása olyan megoldást kínálhat, amely egyrészrõl biztosítaná e gyermekek és fiatalok számára a mindennapos tanulás és fejlõdés lehetõségét, míg másrészrõl olyan folyamatot indítana el, amely – mintegy a társadalmi integráció motorjaként – maga után vonná valamennyi szolgáltatási szektor hozzáférhetõvé válását. Hiszen az oktatási rendszer a társadalmi közlekedés és integráció, végsõ soron a szocializáció olyan – a korai gyermekkortól kezdve mûködõ – csatornája, amelyben minden állampolgár kötelességszerû részvétele biztosítja a szociális tudás és kommunikáció elsajátítását. Mindezért nem megkerülhetõ, hogy az ifjúságpolitika szakemberei ismerjék és értsék a súlyosan és halmozottan fogyatékos gyerekek és fiatalok iskolarendszerû oktatásának, nevelésének problémáját, s ennek alapján határozott válaszokat legyenek képesek megfogalmazni a jelenlegi diszkriminatívnak tekinthetõ helyzetben.

Hátrányos megkülönböztetés a közoktatásban Az oktatásban mindeddig nem alakult ki olyan összefüggõ intézményes háttér, amely a részükrõl felmerülõ oktatási és képzési szükségleteket színvonalasan elégíthetné ki.17 A lehetséges intézményrendszer alapjaként mindmáig nem jelent meg stabil és átfogó törvényi szabályozás, amely hivatkozási pontként szolgálna a megfelelõ iskolák és képzési központok kialakításához, s amely arra kötelezné az oktatáspolitika szereplõit, hogy hatékony lépéseket tegyenek a jelentkezõ igények kielégítésére. A súlyosan és halmozottan fogyatékos gyerekek és fiatalok valójában egyáltalán nem jelennek meg a közoktatásban, s annak mintegy vakfoltját képezve arra kényszerülnek, hogy elemi humán szükségleteikrõl lemondva kívül maradjanak a társadalmi integráció és szocializáció bejáratott csatornáin.18

2004 / nyár


125

Életmód–élethelyzet Míg az 1993 elõtti közoktatási törvény képezhetetlenként jelölte meg az érintett népességet, s ennek megfelelõen közoktatási szinten semmilyen formában nem biztosította képzésüket és oktatásukat, addig az 1993-ban életbe lépett módosítás értelmében a jogalkotó megszüntette a képezhetetlenség fogalmát – ezzel mintegy megsemmisítve a törvény végletesen lemondó jellegét –, s az új szabályozás keretében a súlyosan és halmozottan fogyatékos tanköteles korú népesség számára elvben biztosította a közoktatás szolgáltatásaihoz való hozzáférést. A jelenlegi szabályozás szempontjából mindenekelõtt a közoktatási törvény vonatkozó része és a hozzá kapcsolódó miniszteri rendelet mérvadó: [1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról, 30. § (6)] „Ha a gyermek tankötelességét fogyatékossága miatt nem tudja teljesíteni, attól az évtõl, melyben az ötödik életévét betölti, az óvodai nevelési év elsõ napjától kezdõdõen, a fejlõdését biztosító fejlesztõ felkészítésben vesz részt (a továbbiakban a fejlesztõ felkészítésben való részvételi kötelezettség: képzési kötelezettség). A képzési kötelezettség a tankötelezettség fennállásának végéig tart. A képzési kötelezettség meghosszabbításáról a szakértõi és rehabilitációs bizottság dönt. A fejlesztõ felkészítés megvalósítható otthoni ellátás, fogyatékosok ápoló, gondozó otthonában nyújtott gondozás, fogyatékosok rehabilitációs intézményében, fogyatékosok nappali intézményében nyújtott gondozás, gyógypedagógiai tanácsadás, korai fejlesztés és gondozás keretében biztosított fejlesztés és gondozás, konduktív pedagógiai ellátás, illetõleg a gyermek hat éves koráig bölcsõdei gondozás keretében. A jegyzõ a (4.) bekezdésben meghatározottak szerint kötelezheti a szülõt, hogy gyermekével jelenjen meg a szakértõi vizsgálaton, illetõleg, hogy gyermeke részére a szakértõi véleményben meghatározottak szerint biztosítsa a fejlesztõ felkészítésben való részvételt.” […] (10) A korai fejlesztés és gondozás, továbbá a képzési kötelezettség feladatait pedagógus munkakörben gyógypedagógus (terapeuta) konduktor vagy gyógypedagógus (terapeuta), illetve a konduktor irányításával,

126


2004 / nyár

szükség esetén közremûködésével szociálpedagógus, óvodapedagógus, tanító, tanár; nem pedagógus munkakörben gyógypedagógus (terapeuta) vagy konduktor irányításával szociális munkás, gyógytornász, ápoló, gyerekfelügyelõ, pedagógiai asszisztens, gyógypedagógiai asszisztens, bölcsõdei gondozó láthatja el. [14/1994. (VI. 24.) MKM rendelet – A képzési kötelezettségrõl és a pedagógiai szakszolgálatokról] Ha a gyermeknek a közoktatási törvény 30. §-ának (6) bekezdése szerint képzési kötelezettségnek kell eleget tennie, a szakértõi és rehabilitációs bizottság meghatározza a fejlesztõ felkészítésnek azt a módját, amelyik biztosítja a gyermek fejlõdését, valamint a heti foglalkozások számát a gyermek állapotától függõen. A fejlesztõ felkészítés ideje egyéni foglalkozás esetén legalább heti három óra, csoportfoglalkozás esetén legalább heti öt óra (kiem.: P. G. – V. T.). Annak ellenére, hogy a törvény a súlyosan és halmozottan fogyatékos gyerekeket is bevonni látszik a közoktatásba, olyan szabályozást vezet be, amely a szélsõséges mértékben felpuhított és redukált oktatási és képzési szolgáltatásokat a közoktatási rendszeren kívül biztosítja számukra. A képezhetetlenség fogalmának megsemmisítése után a tankötelezettség fogalmát a képzési kötelezettség kategóriája helyettesíti, amely azokra a tanköteles korú személyekre vonatkozik, akik – a törvény értelmezésében – fogyatékosságuk miatt nem képesek eleget tenni tankötelezettségüknek. A tankötelezettség teljesítésének elmaradása így a fogyatékos gyermek felelõssége, s e felelõséggel párhuzamosan a jogalkotó az érintettekre hárítja saját oktatási és képzési szükségleteik kielégítését is. Mindennek következtében az ép és súlyosan, halmozottan fogyatékos gyerekek közoktatási helyzete alapvetõen eltér egymástól, s az utóbbi csoportot mindezzel tartósan hátrányos helyzetbe kényszerül, hiszen: • a törvényhozó az általános tankötelezettség elismerése mellett külön, az érintettek képességei felõl értelmezõdõ kategóriát vezet be a súlyosan és halmozottan fogyatékos gyerekek és fiatalok közokta-

Életmód–élethelyzet •

•

•

•

•

tási jogállásának megjelölésére, amely a következõkben legitimálni látszik, hogy a fejlesztõ felkészítés helye nem az oktatási rendszer valamely többségi vagy speciális intézménye, hanem elsõdlegesen az érintett gyerek családja vagy a tartós bentlakást, ápolást-gondozást nyújtó otthon, holott a hatályos törvények értelmében egyiknek sem feladata közoktatási feladatok ellátása; annak ellenére, hogy az általános oktatás színterein dolgozó pedagógusok esetében a felsõfokú szakirányú végezettség megszerezése fogalmazódik meg követelményként, addig a fejlesztõ felkészítés bizonyos esetekben felsõfokú és/vagy szakirányú végezettség hiánya esetén is teljesíthetõ; az ép gyerekeket ellátó általános iskolában elõírt, a felsõbb osztályokba kerüléssel arányosan növekvõ 20-25-30 órával ellentétben a fejlesztõ felkészítésben részt vevõ gyerekek heti 3-5 óra foglalkozásban részesülnek, amely a képzési kötelezettség teljes idõtartama alatt stagnál; a fejlesztõ felkészítés teljesítéséhez nincsen törvényi szinten hozzárendelt, a központi tantervet helyettesítõ irányelvi rendszer; végül ennek megfelelõen a pedagógiai munkára nem vonatkoznak minõségi kritériumok, amelyek mentén a szolgáltatások fejleszthetõek és számon kérhetõek lennének.

A törvény indoklásában kifejtett értelmezés szerint19 a törvény megsemmisíti a képezhetetlenség kategóriáját, s ezzel minden érintettre kiterjeszti a tankötelezettséget, bevonva ezzel a közoktatás rendszerébe a súlyosan és halmozottan fogyatékos gyerekeket és fiatalokat. Ezzel szemben kétségtelen, hogy a szolgáltatások tartalmára és formájára alkalmazott kritériumok megállapításánál nem az érintett személyek szükségletei vagy alapjogai, hanem sokkal inkább a jelenlegi oktatási struktúra jelenti a kiindulópontot. Mindezzel a korábban törvényi szinten kodifikált hátrányos megkülönböztetést a jogalkotó a miniszteri rendeleti szinten, a jogszabályi hierarchia alacsonyabb fokán jeleníti meg, és fejti ki. Ennek megfelelõen a szabályozás azt sugallja, hogy létezik egy csoport, amely tanulási ké-

pességei mentén úgy jellemezhetõ, mint amely nem képes beilleszkedni a rendszerbe, s ezért saját hibájából, legitim indokkal fosztható meg a többségnek alanyi jogon járó tanulási és képzési kínálattól. A fejlesztõ felkészítés fogalmának körülírása jól mutatja a szabályozást megterhelõ ellentmondásokat, hiszen a törvény egészen nyilvánvalóan elmegy a legalapvetõbb kérdés mellett: mire készít fel a fejlesztõ felkészítés? A válasz hiánya arra utal, hogy a jogalkotó nem tud megfelelõ értelmezést adni a tankötelezettséggel elvileg analóg szerepet betöltõ képzési kötelezettség és fejlesztõ felkészítés fogalmainak, s a minimálisan irányt szabó alapelvek helyett arra – az egyébként más kontextusban helyénvaló – érvre látszik hivatkozni, hogy a fogyatékosság súlyosságából következõen az adott csoporton belüli szélsõséges eltérések nem teszik lehetõvé az egységes követelmény- vagy irányelvi rendszer felállítását. A törvény valójában nem jelent belépõt a közoktatás közös rendszerébe, hanem az esélyegyenlõség látszólagos garantálása mellett továbbra is az elkülönítést szolgálja. A nemzetközi elvárásoknak megfelelõen a harmadik Magyar Köztársaságban minden gyerek tanköteles, míg e tankötelezettség teljesítésének értelmérõl – éppen a súlyosan és halmozottan fogyatékos gyerekek esetében – a jogalkotónak nincs mondanivalója. Hiszen amíg az oktatás és tanítás általános képzete kizárólagosan a frontális oktatás képéhez kötõdik, addig egészen nyilvánvaló, hogy a speciális nevelési igényekkel rendelkezõ tanulók közoktatási helyzetének érdemi javulása nem várható, míg másrészrõl a közoktatás sem képes eleget tenni eredeti feladatának, az esélyegyenlõség megteremtésének és a társadalmi mobilitás támogatásának. A képezhetetlenség kategóriájának eltörlését nem az alapjogok biztosítása, a hátrányos megkülönböztetés megszüntetése vagy az emberi méltóság védelme, végsõ soron a jogelvként szolgáló esélyegyenlõség eszméje, hanem a sokkal inkább a külsõ elvárásokhoz – jelen esetben a nemzetközi szerzõdésekhez és az esélyegyenlõség elvéhez – való alkalmazkodás évszázados rutinja motiválta. Az oktatás terén létrehozott diszkriminatív gyakorlat az érintettek más életterületeire is

2004 / nyár


127

Életmód–élethelyzet átszivárog, mindezzel tartósan hátrányos helyzetbe kényszerítve õket. Hiszen – kiragadott példaként – a gyermeküket otthon nevelõ családok anyagi helyzete és a számukra hozzáférhetõ oktatási kínálat közötti összefüggés legalább két szempontból jól jellemezhetõ. Egyrészrõl a képzési rendszer nappali ellátási formáinak hiányából fakadóan az egyik szülõ arra kényszerül, hogy lemondjon állandó keresetét biztosító stabil munkahelyérõl, és feladja keresõ foglalkozását, vagy legalábbis részmunkaidõben dolgozzon, mindezzel legtöbbször hosszú évekre, vagy végleg kizárva magát a munkaerõpiacról. Másrészrõl viszont a fogyatékos gyermek normatív támogatásból biztosítható fejlesztése messze nem elégíti ki a szükségleteket, így a család jövedelmének jelentõs részét felemészti ezen hiányok ellensúlyozása. A már hivatkozott kutatási adatok szerint e családok háromnegyedének jövedelme a létminimum alá szorul, vagyis õk részben a közoktatás rendszerének következtében tartósan a szegénységi küszöb alatt élnek.20 A gyógypedagógiai és rehabilitációs tudományok képviselõi a képzési kötelezettség bevezetése óta tisztában vannak a vonatkozó rendelkezések diszkriminatív voltával, ám ennek ellenére az elmúlt több mint tíz évben nem nyílt lehetõség arra, hogy a kérdésben érdemi változás történjen. Tudomásunk szerint jelenleg egy civil szervezet, és több kormányzati szerv is napirenden tartja a súlyosan és halmozottan fogyatékos gyerekek és fiatalok közoktatási helyzetének problémáját. Azonban a támogatások és pályázati programok jóindulatú kiterjesztése, a juttatások és segélyek humánus szempontokat követõ növelése sem kínál megoldást. A kizárólagosan támogatásra és segélyezésre épülõ szolgáltatások sérülékenyek és kiszolgáltatottak, hoszszú távú mûködésükhöz nem állnak rendelkezésre garanciák, hiszen bármikor lehet érvelni amellett, hogy nyomósabb érdekek szólnak a finanszírozás visszaszorítása, hovatovább megszüntetése mellett. A fogyatékosok – és bármely más kisebbség – társadalmi integrációja és mobilitása alapvetõen jogi támasztékra szorul, amely alapjogaik garantálásával és e jogokra épülõ intézményrendszer kiépítésével teljesíthetõ.

128


2004 / nyár

Az ifjúságpolitika kompetenciája és lehetõségei Mit tehet az ifjúságpolitika egy ilyen szinten marginalizálódott, súlyos problémákkal küzdõ társadalmi csoporttal? Lehet-e egyáltalán releváns az ifjúságügy számára egy ilyen csoport léte? Vajon ifjúságpolitikai ügy-e a súlyosan, halmozottan sérült gyermekek és fiatalok problémája? Nem megy-e túl ez a problémahalmaz azon a határon, ahol ez az öndefiníciós nehézségekkel küzdõ, létjogosultságát bizonygató diszciplína egyáltalán még érvényesnek tekintheti létét? Sok olyan csoport van az ifjúságügy célcsoportjai között, amely emblematikusan képvisel egy-egy speciális társadalmi, közéleti problémát. Nem szorul bizonyításra, mennyire nehéz elérni a kistelepüléseken élõ fiatalokat, milyen sok problémát okoz a hátrányos helyzetû kistérségekben dolgozó ifjúsági referensek munkájának koordinálása, az ott élõ fiatalok bevonása az aktív ifjúsági munkába, a cigány fiatalok szervezeteinek azonosítása, tevékenységük ösztönzése; ugyanígy az enyhébben fogyatékos fiatalok támogatása is egyre nagyobb hangsúlyt kap az ifjúságügy különbözõ szintjein. És habár ezek a csoportok elsõsorban szociális és/vagy etnikai, területi, egészségügyi stb. hátrányból indulnak, nincs olyan felelõs, ifjúságügyben dolgozó szakember, aki kételkedne abban, hogy a szakma feladata a szolgáltatások kiterjesztése az õ irányukba is. Ezen a ponton fontos hangsúlyozni egy szempontot. A fogyatékosság súlyossága nem egyenlõ a teljes életre való vágy vagy az igények hiányával. A súlyosan fogyatékos gyermeket vagy fiatalt nevelõ családok sem a gyermek fogyatékosságát említik legnagyobb problémáik között. A súlyos fogyatékosság is – akárcsak az enyhébb – egy állandó státuszt jelent, ami mellett az élet számtalan egyéb aspektusa és szituációja ugyanúgy fontos marad. Tehát e csoport nem lesöpörhetõ azzal, hogy „ilyen végletesen súlyos sérülés esetén” már nem lehet mit tenni. Ezen túl pedig mindennél jelentõsebb érv, hogy az alapvetõ emberi és állampolgári jogok nem képességek és társadalmi státusz szerint differenciálódnak, hanem minden emberre egyaránt vonatkoznak.

Életmód–élethelyzet A szociális szolgáltatásoknak vagy az ifjúságügynek elsõsorban nem anyagi erõforrásokra van szüksége ahhoz, hogy ezeket a sok szempontból speciális és súlyos problémákkal küzdõ fiatalokat, családokat segítse. Ugyanakkor nem is a sokat emlegetett, és jócskán elcsépelt „szemléletváltásra”, vagy „elfogadásra” van szükség, hiszen a frázisok és az ezek mögött megbúvó ignorancia nem lehet kiindulópontja egyetlen segítõ lépésnek sem. Az ifjúságügynek teljesítenie kell egy régi adósságát. Stratégiát kell kidolgoznia, hogy a súlyosan fogyatékos fiatalok a korosztályuknak megfelelõ szolgáltatásokból azonos mértékben részesüljenek. Követelményként fogalmazható meg az ifjúságpolitikával szemben, hogy a súlyosan és halmozottan fogyatékos fiatalkorú népesség társadalmi integrációját saját látóterének teljes spektrumán értelmezze. A kidolgozandó stratégiának választ kell adni a fogyatékosok összes csoportjának speciális problémáira is, ezen belül pedig e kicsi, de annál súlyosabban elhanyagolt csoportnak a problémáira. Az ifjúságügy nem követheti el az oktatásügy hibáját, vagyis nem minõsítheti a legsúlyosabban fogyatékos fiatalokat – szükségleteik sutba vágásával – csupán a „képességeiknek megfelelõ” ellátásban részesülõknek, és ezzel nem mondhat le róluk. Problémáik fenti bemutatása alapján nyilvánvaló, hogy nem képességeik, hanem elsõsorban szükségleteik és elvárásaik felõl kell meghatározni a számukra nyújtott szolgáltatások minõségét és specialitásait. Hiteltelen tudomány az, amely ezzel nem számol.

Konklúzió Az interdiszciplináris, gyakorlatorientált tudományként leírt ifjúságpolitika feladatai közé tartozik, hogy valamennyi marginális csoport érdekeit azonos szinten, más tudományokkal együttmûködésben képviselje. Ennek megfelelõen a cselekvés és érdekérvényesítés szintjén elengedhetetlen annak felismerése, hogy a teljes fiatal népesség számára létrehozott korosztály-specifikus kínálati formák csak annyiban felelnek meg saját céljaiknak, amennyiben mindenki számára egyenlõ módon hozzáférhetõek.

A súlyosan és halmozottan fogyatékos fiatalok vonatkozásában mindenekelõtt arra van szükség, hogy az ifjúságpolitika a maga terminológiájának és intézményrendszerének átvizsgálásával leírja és feltárja azokat a lehetõségeket, amelyek e csoporttal kapcsolatba hozhatóak. Az ifjúságpolitikának másrészrõl meg kell nyílnia azon érdekképviseletei fórumok, civil szervezetek és állami szervek felé, amelyek a súlyosan és halmozottam fogyatékosok érdekében tevékenykednek. Együtt kell gondolkodnia a fogyatékosságügy ezen szereplõivel, hiszen nyilvánvalóan õk azok, akik az érintettek valós szükségleteit a legközelebbrõl ismerik. A súlyosan és halmozottan fogyatékosok érdekérvényesítõ képessége jelenleg kifejezetten gyengének mondható, hiszen sem egységes, közösen kidolgozott érdekérvényesítõ stratégiával, sem pedig rendszeres kapcsolatot biztosító információs hálózattal nem rendelkeznek. Ennek ellenére – vagy talán éppen azért – kitüntetett jelentõsége és feltehetõen hatékony eredményei lennének a két terület közötti kapcsolatok kiépítésének.21 Harmadszor alapkérdés, hogy az ifjúságpolitika képes-e a súlyosan és halmozottan fogyatékos fiatalok közvetlen megszólítására. A fogyatékos fiatalok szükségleteinek felmérése és az egyes szolgáltatásokkal kapcsolatos elvárások feltárása alapul szolgálhatna egy olyan normarendszer kidolgozásához, amely kritériumokat adhat annak eldöntéséhez, hogy a szolgáltatások vagy szabályozások, adott esetben akár törvényjavaslatok mennyiben felelnek meg az esélyegyenlõség biztosításának és a társadalmi integráció támogatásának. Ennek eredménye lehetne, hogy valamennyi készülõ ifjúságpolitikai koncepció szervesen építse magába a súlyosan és halmozottan fogyatékos fiatalok számára megfelelõ támogató lehetõségeket. Végül – ahogyan arra fentebb már utaltunk – az ifjúságpolitikának egy önálló és ideiglenes stratégia kidolgozásával számot kell vetnie azokkal a hiányosságokkal, amelyek a súlyosan és halmozottan fogyatékos fiatalság mindeddig folyamatos elhanyagolásából adódnak. Önállónak és sajátosnak kell lennie, középpontba állítva az érintettek sajátos szükségleteit, és az egyes szolgáltatási és kö-

2004 / nyár


129

Életmód–élethelyzet zösségi formák – például a közoktatás, a szociális ellátások vagy az ifjúsági intézmények és szervezetek – terén megvalósuló diszkriminatív gyakorlat felszámolására kell törekednie. Másrészrõl ideiglenesnek kell lennie – amennyiben célként az integráció, végsõ soron az inklúzió megvalósítását tartja mértékadónak. A késõbbiekben, a stratégia és az esélykiegyenlítés megvalósulásával pedig fokozatosan adhatná át a helyét egy olyan átfogó koncepciónak, amely az ifjúságpolitika eredeti céljaival egybehangzóan a fiatal korosztály egészét képviseli – köztük valamennyi marginális ifjúsági réteget.

8

Jegyzetek 1 SHAKESPEARE, W. (2001): Szentivánéji álom. In: NÁDASDY Á. (szerk.): Shakespeare drámák, Budapest, Magvetõ, 295. 2 Egy szülõ szóbeli közlése alapján. A nevek nem valósak! 3 LÁNYINÉ E. Á. (1997): Halmozott fogyatékosság. In: BÁTHORY Z. – FALUS I. (szerk.): Pedagógiai lexikon I. Budapest, Keraban Kiadó, 636. 4 LÁNYINÉ E. Á. (1997): Halmozottan fogyatékosok. In: BÁTHORY Z. – FALUS I. (szerk.): Pedagógiai lexikon I. Budapest, Keraban Kiadó, 636. 5 Az IME az Including the Most Exluded angol szókapcsolat rövidítése, jelentése „befogadni a legkirekesztettebbet”. Vö.: MÁRKUS E. (2003, szerk.): IME – Ismerkedés, Megértés, Együttlét – Súlyos-halmozott fogyatékossággal élõ emberek életének kísérése. Budapest, Kézenfogva Alapítvány, 8. 6 A fogyatékos személyt ellátó családtagok között tipikusnak tekinthetõ a mozgásszervi betegségek megjelenése, például gerinc és ízületi problémák, érrendszeri betegségek. Vö.: KÁLMÁN ZS. (1994): Bánatkõ – Sérült gyermek a családban. Budapest, Keraban Kiadó – Bliss Alapítvány, 124–127. 7 Bánfalvy Csaba az Életminõség ’95 vizsgálatban a következõ eloszlást találta halmozottan fogyatékos emberek esetében: szüleivel él 77,2%, intézetben él 14,2%, rokonoknál 3,9%, idegeneknél 1,6%, végül saját családdal 3,1% rendelkezik. Vö.: BÁNFALVY Cs. (1996): A felnõtt értelmi fogyatékosok életminõsége. Budapest, BGGYTF, 21. Az adat halmozottan fogyatékos

130


2004 / nyár

9

10 11 12 13 14 15

16

17

18

emberekre vonatkozik, azaz nem fedi teljesen célcsoportunkat, de meghatározónak tekinthetõ. Az IME-kutatás során a vizsgált populáció 60%-át találták családban élõnek. Vö.: BASS L. (2003): „A soha fel nem növõ gyermek. Családban nevelkedõ súlyos-halmozottan fogyatékosok életkörülményei Magyarországon. Fordulópont, 5, 3, 40. Vö.: BORBÉLY S. (2003): A gyermek fogyatékosságának tudatosulása. Fordulópont, 5, 3, 25–38. – BÉRES CS. (1997): Halmozottan hátrányos helyzetben – fogyatékos gyermekeket nevelõ családok a társadalomban. Esély, 9, 6, 65–76. – PÁLHEGYI F. (1995): A sérült gyermek családi helyzete. In: ZÁSZKALICZKY P. (szerk.): „…önmagában véve senki sem…”. Budapest, BGGYTF, 246–257., valamint a témában alapmunkának számító, már idézett: Kálmán Zs. (1994): Bánatkõ. Budapest, Keraban Kiadó–Bliss Alapítvány BASS L. (2004): Családban élõ súlyos-halmozott fogyatékosok Magyarországon. Budapest, Kézenfogva Alapítvány. Forrás: http://www.kezenfogva.hu/kutatas.html Uo. 36. Uo. 13. Uo. 15. Uo. 17–18. Uo. 25–27. Kálmán Zsófia nyomán. In.: KÁLMÁN ZS. – KÖNCZEI GY. (2002): A Taigetosztól az esélyegyenlõségig. Budapest, Osiris, 367. A nevek nem valósak! BASS L. (2003): „A soha fel nem növõ gyermek. Családban nevelkedõ súlyos-halmozott fogyatékosok életkörülményei Magyarországon. Fordulópont, 5, 3, 48–50. A súlyosan, halmozottan fogyatékos gyermekek a képzési kötelezettséget meghaladó, iskolarendszerû fejlesztését és oktatását mindeddig jórészt civil szervezetek vállalták fel, pl. a budapesti Bliss Alapítvány Segítõ Kommunikáció Módszertani Központja. A téma részletes tárgyalásához lásd: MÁRKUS E. (2000): Képzési kötelezettség vagy tankötelezettség? Gyógypedagógiai Szemle, 28, különszám, 100–110. – MÁRKUS E. (2003, szerk.): IME – Ismerkedés, Megértés, Együttlét. Budapest, Kézenfogva Alapítvány. – LÁNYINÉ E. Á. (1996, szerk.): A súlyosan és halmozott fogyatékossággal élõ gyermekek fejlesztése, a képzési kötelezettség teljesítése. Budapest, BGGYTF.

Életmód–élethelyzet 19 Indoklás az 1993. évi LXXIX. törvényhez: „[…] A javaslat megszünteti a tankötelezettség alóli felmentés intézményét, s annak érdekében, hogy minden gyermek állapotának megfelelõ képzést kapjon, bevezeti a képzési kötelezettséget. A képzési kötelezettség alatt a fogyatékos gyermek megkapja az egyéni fejlõdéséhez szükséges segítséget.” 20 BASS L. (2003): „A soha fel nem növõ gyermek” Családban élõ súlyos-halmozott fogyatékosok életkörülményei Magyarországon. Fordulópont, 5, 3, 39–56. 21 Néhány, súlyosan és halmozottan fogyatékos emberek érdekképviseletét ellátó alapítvány és civil szervezet: „Kézenfogva” Összefogás a Fogyatékosokért Alapítvány országos szintû érdekképviseletet nyújt, tevékenységük egyik súlypontja a súlyosan és halmozottan fogyatékos személyek életminõségének javítása, az érde-

kükben folytatott lobbitevékenyég, kiadványok és könyvek megjelentetése, nemzetközi kapcsolatok ápolása (http://www.kezenfogva.hu). A De juRe Alapítvány – A Sérült Emberek Jogaiért valamennyi fogyatékos csoport érdekvédelmi szervezete, tevékenységük között szerepel konferenciák, fórumok, tanfolyamok, könyvek, tájékoztató füzetek kiadása, diszkriminációs ügyek jogi képviselete, jogvédõ iroda mûködtetése (http://www.c3.hu/~drahu/). A Halmozottan Sérültek Szülõszövetsége informál és tájékoztat, segítõeszközök beszerzésében közremûködik, tanfolyamokat és fórumokat szervez, érdekvédelmet nyújt. Az értelmi fogyatékosokkal foglalkozó állami, önkormányzati, egyházi és civil szervezetek teljes listáját lásd VÁRADI I. – FARSANG K. (2000, szerk.): Regiszter. Budapest, Kézenfogva Alapítvány.

Életmód–élethelyzet Fábián Róbert

Az állami gondoskodásban élõ fiatalok szerhasználata és egészségmagatartása CIKKALCÍM

I. Bevezetés A Nemzeti Drogmegelõzési Intézet a kormány kábítószer-ellenes stratégiájának elfogadását követõen alakult meg. Az intézet legfõbb feladata az, hogy e program megvalósításához szakmai – módszertani segítséget nyújtson más intézményeknek, társadalmi szervezeteknek és mindazoknak, akik tenni kívánnak e súlyos társadalmi probléma enyhítésében. Ebbe a tevékenységbe jól illeszthetõ azoknak a jól definiálható csoportoknak a vizsgálata, amelyet vélt egészségmagatartásuk alapján veszélyeztetettnek, vagy a már meglévõ ismereteink alapján célcsoportnak tekintünk a prevencióban. Az állam védelme alatt átmenetileg vagy tartósan gondozott fiatalok jelenlegi és a gondoskodást kiváltó helyzetük alapján e veszélyeztetett csoportok közé tartozónak tekintjük, annak ellenére, hogy a szakirodalomban erre konkrét utalást vagy igazolást nem találunk, s tényfeltáró vizsgálat e tekintetben még nem készült csoportjukról. Egyik célunk e vizsgálattal az volt, hogy megbízható módon és tényekkel igazoljuk a jelenleg még csak feltételezett veszélyeztetettséget - vagy éppen ellenkezõleg – igazoljuk a hamis következtetéseken alapuló elõítéletek tarthatatlanságát. E vizsgálat hozadékaként pedig megismerjük az állami gondozásban nevelkedõk egészségfejlesztés iránti tényleges szükségleteit és igényeit, amely alapján egy valóban eredményes prevenciós tematika és módszer meghatározhatóvá válhat. Az alkalmazott módszerrel – az önkitöltéses kérdõív alkalmazásával, majd az életutak feldolgozásával - az életutak, töréspontok súlyának felderítését, a tipikus életutak és viselkedésformák valamint a jelenlegi egészségmagatartás (kiemelten a drogérintettség) feltételezett kapcsolatát kívántuk felderíteni. Mindemellett meg kívántuk ismerni a gondo-

132


2004 / nyár

zottak körében a rizikós egészségmagatartással kapcsolatos ismeretek szintjét, és a káros viselkedésmódok kialakulásának „egyedi” feltételeit. 1. Hipotézisünk szerint gondozás alá vont fiatalok már nevelésbe vétel idõpontjában jellemezhetõk azokkal a személyiségjegyekkel, amelyek nagy eséllyel vezetnek a deviáns magatartásformák kialakulásához (estünkben az illegális szerek fogyasztásához), és nem ezt követõen, az állami gondozás eredményeképpen alakul ki ez a mentális tünetegyüttes körükben. Ennek ellenére nem vetjük el annak a lehetõségét sem, hogy a gondozásban eltöltött idõnek meghatározó vagy legalábbis valamilyen mértékben befolyásoló szerepe van. 2. A fiatalok szocializációja szempontjából lényeges különbséget jelent családban felnõni (még akkor is, ha nem a vérszerinti szülõk adják ezt a keretet), mint egy gyakran változó összetételû csoportban, változó felügyelet mellett történõ, kevésbé a gondozott személyes igényeire, képességére és érzelmeire szabott nevelkedés. Ugyanakkor reálisnak tûnik az is, hogy azok a gyerekek maradnak meg tartósan a nevelõszülõknél, akik szocializációja probléma-mentesebb, könnyebben „kezelhetõk”, a deviancia jelei kevésbé jellemzõek eddigi életútjuk során. A nevelõszülõk beavatkozási lehetõségei és toleranciájuk is korlátozott, van lehetõségük a vállalt feladat felmondására, így valószínûleg a problémásabb, nehezebben nevelhetõ gyerek visszakerülnek az intézmények falai közé. Az elhelyezés formáját, a beállt változásokat, a gondozásba kerülés idõpontját és a gondozásban eltöltött idõ hosszát egyaránt döntõ súlyúnak ítéljük, és magyarázó változóknak tekintjük. Ezért kö-

Életmód–élethelyzet vetjük az elhelyezésben beállt változásokat, ezek gyakoriságát és a változtatási alkalmak számát – természetesen az életkor és a gondozásba kerülés idõpontjának függvényében. A kérdezettek köre: • nevelõszülõknél • otthonokban (lakásotthonokban, gyermekotthonokban) élõ tartós vagy átmenetileg elhelyezett 14 év felettiek. Úgy véltük, hogy elegendõ az alsó korhatár meghatározása, ezzel elkerülhetetlenül a jelenleg gondoskodás alá vont utógondozottak – az adatfelvétel idõpontjában 18 évüket betöltött fiatalok - is bekerültek a mintába. Az életkori határok tágításával talán választ kapunk arra is, hogy a korábbi intézményi formában is gondozott fiatalok szocializációja mutat-e sajátos jegyeket, eltéréseket.

Vizsgálati módszer és a mintaválasztás gyakorlata A szakértõk megítélése alapján mindössze a régiók eltérõ fejlettsége játszik szerepet a gondozás minõségében, más lényegi szempont a minta kiválasztásában - vizsgálatunk tárgya ismeretében - nem merült fel. A gondozottak közérzete, életvezetési értékeik, szabadidõ eltöltésének módja, egészségmagatartásának vizsgálata nem igényli a minta sok szempontból igazolható reprezentativitását, fõként abban az esetben, ha a gondozásban eltöltött idõ hosszát, a gondozásba vételkor betöltött életkor differenciáit, az elhelyezés módját és a nemek szerinti eltéréseket külön elemezzük és vizsgáljuk. Az ideális mintanagysághoz elegendõnek látszott két régiót és a fõvárost kiválasztani, így esett a választás a fõváros mellett egy fejlettebb és egy kevésbé fejlett régióban található megyére, végül HajdúBihar, és Gyõr-Sopron megyék maradtak mintánkban. Miután ez utóbbi esetében a megcélzott populáció kisebb volt, ezért Komárom-Esztergom megyei gondozottak felkeresésével bõvítettük a mintánkat. A szakértõk véleménye alapján e populáció körében nyert tapasztalatok nagy valószínûséggel megegyeznek az országos minta esetében szerezhetõ tapasztalatokkal. Nem az volt az elsõdleges célunk, hogy kijelentéseinket, következtetése-

inket egy minden szempontból reprezentatív mintára alapozzuk, de a tanulmányban leírtak vélhetõen érvényesek a gondozottak teljes körére és emiatt hasznosíthatók minden gondozási intézményben.

A kérdõívek válaszainak rögzítése mellett feldolgoztuk az intézményekben található személyi anyagokat. Az általunk „életút adatoknak” nevezett információkat külön kódutasítás alapján rögzítettük. A kérdõívek kódolását, majd a kérdõívek és az életutak kódjainak együttes számítógépes rögzítését követõen futtattuk az adatokat SPSS matematikai-statisztikai program segítségével.1 Az 1997-ben életbelépett új Gyerekvédelmi Törvény („A gyermekek védelmérõl és a gyámügyi igazgatásról”) alapján a gondozási forma változatlansága mellett az addigi intézeti elhelyezésben változások álltak be, korszerûsödött az intézményi ellátás. A lakásotthonok minõségi változást jelentenek az eddigi gyakorlathoz képest, hiszen jóval kisebb terekben, jóval kisebb létszámmal viszonylagos önállóságot élvezõ „családok” jöttek létre, ahol a különbözõ korú gondozottak egymáshoz való viszonya jelentõsen átalakult. Mintánkban egyharmadot tesz ki a nevelõszülõknél, kétharmadot a különbözõ intézményi formában nevelkedõk aránya. A mintába kerültek születési éve, életkora sok szempontból jelentõséggel bír vizsgálatunkban. A 18. életév betöltését követõen a gondozottak státusa megváltozik, és esetenként az automatikus kibocsátás helyett utógondozottként kerülnek regisztrálásra az intézményekben. Az általunk megválasztott 14 éves alsó korhatár alatt nem kerültek mintánkba kiskorúak, de szükségesnek éreztük azt, hogy utógondozottakról is informálódjunk, hiszen feltehetõen hosszabb idõt töltöttek az intézményekben és korábban kerültek be a gondozó hálózatba, akkor, amikor az adminisztratív és szervezeti változások (pl. lakásotthonok rendszere) még nem voltak a gyakorlatban. Tapasztalataink alapján jelentõsen differenciál körükben az elhelyezés formája. Közülük akadnak olyanok, akik nevelõszülõknél „sikerrel” nõttek fel, és a nevelõszülõk a továbbtanulásuk idejére is szívesen vállalják a további gondoskodást, de olyanok

2004 / nyár


133

Életmód–élethelyzet is, akik tanulás és munka nélkül (esetleg az intézményekben valamilyen feladatot ellátva) az intézményekben maradnak. Az utógondozottakkal együtt a teljes minta átlagéletkora 17,2 év. A mintánkban szereplõ és nevelõszülõknél elhelyezett fiatalok átlagéletkora 17,41 év, a gyermekotthonokban élõk a legfiatalabbak, átlagéletkoruk 14,9 év, míg a lakásotthonokban felkeresettek köztes helyet foglalnak el az átlagosan 16,0 éves korukkal. A nemek szerinti megoszlás alapján kiegyenlített a mintánk, hiszen azonos számban kerültek be a vizsgáltak közé. N=472473. Ez a tény közel áll a gondozás alá vontak tényleges arányának, ennek ellenére alkalmazzuk idõnként a nemek szerinti megoszlásokat. A tanulmány további részében a jelenleg is gondozottak közül a 18 év alatti (nem utógondozottak) válaszait külön is gyakran (n=715) elemezzük. Ennek legfõbb oka az, hogy a kérdõíveket kitöltõ utógondozottak igen nagy számban a nevelõszülõknél elhelyezettek közül kerülnek ki, s ez a tény erõsen kétségessé tenné következtetéseink helyességét, mind a gondozottak, mind a nevelõszülõi hálózat minõségére vonatkozó megállapítások esetében. Ezért azt a megoldást választjuk, hogy esetenként a táblázatokban almintaként szerepeltetjük a gondozottakat és az utógondozottakat, vagy a szöveges elemzésben a különbözõ korcsoportokban szerzett, esetenként eltérõ tapasztalatainkat elkülönítve is megjelenítjük.

II. A gondozott diákok tanuláshoz való viszonya. Miután a felkeresett populáció többsége iskoláskorú, vagy közeli élmények kötik az iskolához, nagy fontosságot tulajdonítunk a család utáni legfontosabb szocializációs színtérrel, az intézményes neveléssel kapcsolatos információknak. Az, hogy mennyire érzik jól magukat az iskolában, mennyire érzik fontosnak a tanulást, hogyan minõsítik teljesítményüket és ez mennyire társul esetenként elfogadható tanulmányi eredménnyel, alapvetõen meghatározza jelenlegi közérzetüket, a környezetük-

134


2004 / nyár

höz való viszonyukat és egyben jövõképüket, késõbbi sorsuk alakulását is. Nem szorul igazolásra az, hogy az elképzelések, tervek nélküli sodródó, a mindennapos kudarcélményeket az iskolában, tanulásban megélõ diákok csoportjával szemben az iskolai munkában sikereket elérõ, céltudatos, tervekkel rendelkezõ csoport jobban és könnyebben akklimatizálódik a „felnõtt” életében is, szocializációja sikeresnek mondható. Az evidensnek tûnõ megállapítás, amelyet eddigi hasonló populáció körében folytatott vizsgálatok minden alkalommal igazolnak és megerõsítenek, vajon érvényes ebben a körben is? Konkrétan: az egészségmagatartás erõsen korrelál, összefügg az aktuális közérzettel, a problémamentes szocializáció feltétele a kiegyensúlyozott, magabiztos, céltudatos személyiség. Vagy fordítva: a sikeres szocializáció kiegyensúlyozott, céltudatos egyéniséget eredményez. A labilis, rossz közérzet, a beilleszkedési gondok következménye a károsnak minõsülõ viselkedésmódok kumulatív gyakorisága (alkoholfogyasztás módja és mennyisége, a részegségek gyakorisága, a dohányzás, drogfogyasztás stb) az egyensúly hiányát jelzi. A mintába kerülteknek 90%-a még mindig tanul különbözõ szinteken, így az iskolához, a tanuláshoz való viszony megítélése nem okozott gondot számukra. A kérdõív kérdései közül mindössze a tanulmányi eredményre utaló kérdés vonatkozott az általános iskolára, a többi kérdés az aktuális oktatási intézményre utal, a válaszok a jelenlegi viszonyokat tükrözik. Mindenek elõtt nézzük meg azt, hogy a mintába került gondozottak jelenleg milyen oktatási intézményekben tanulnak. Korántsem kedvezõ a kép, ha a nyolcadikos tanulmányi eredményeket és az eddigi bukások gyakoriságát is megfigyeljük, hiszen a bukások, évismétlések gyakorisága indokolja a magas átlagéletkor ellenére a jelenleg tanulók magas számát a kérdezettek között. A mintába kerülteknek csak 17%-a 15 év alatti, viszont jelenleg az általános iskolákba járók adják ki a kérdezettek 31%-át – a különbözet elsõsorban az évismétlésekbõl, esetleg az évhalasztásokból fakad, s csak kisebb hányada magyarázható a beiskolázás kezdetekor

Életmód–élethelyzet elõforduló évveszteséggel és a késleltetett beíratással. (Ma már igen jellemzõ a 7–8 éves korban történõ iskolakezdés.) Az utolsó tanévi átlagosztályzat bevallásuk szerint: 3,2 – s ezt megbízhatatlan adatnak véljük, hiszen csaknem a diákok fele egyszer vagy többször is évet ismételt, bukott már az általánosban vagy késõbbi iskolájában. A korábban illetve késõbb gondozásba kerültek, a fiatalabbak és idõsebbek teljesen azonos szinten birkóznak meg az iskolai feladatokkal, az átlagos tanulmányi eredmény stabilan ugyanaz, ha csak a 18 év alatti gondozottak átlagát nézzük. Az egyszer (32%) vagy többször (15%) évet ismételtek aránya is megegyezik a tizennyolc év alattiak és felettiek körében. Az adatfelvétel során közremûködõ munkatársak személyes benyomásai az intézményekben elhelyezett gondozottak jelentõsen eltérõ képességeirõl azonosnak bizonyultak.2 Akadtak, akik kiemelkedõen gyorsan reagálva, értelmezési gondok nélkül gyorsan válaszoltak, de õk voltak kisebbségben. A kérdõívek kitöltésére vonatkozó nehézségekrõl, esetenként az értelmezési gondokról, a kérdõív kitöltéshez szükséges idõ jelentõs szóródásáig sok problémával is találkoztunk a munkánk során. A kérdõívek kitöltéséhez szükséges idõ sok esetben jelentõsen meghaladta az eddigiekben megszokott idõtartamot, s kevés olyan fiatal volt, aki megértési gondok nélkül és rövid idõ alatt tudott átgondoltan válaszolni a kérdésekre. A helyesírási hibák is jellemzõk, s bár szubjektív ítéletként regisztrálható, mégis megkockáztatjuk azt, hogy ismeretek, tájékozottság, tudás tekintetében a gondozottak átlagos képessége nem éri el a hasonló korú, de nem gondozott populáció átlagosnak ítélt képességét. Ez a tapasztalat a kérdezettek által bevallott tanulmányi eredményekkel ellentmondásban áll, még akkor is, ha a kérdezettek 8%-a „belsõ általános iskolában” tanul, ahol elfogadhatóan mások az értékelés szempontjai, mint bármely más iskolában.

A következõ kérdésünk arra vonatkozott, hogyan érzi - érezte magát abban az általános iskolában, ahova jár, vagy ahol befejezte általános iskolai tanulmányait? A válaszok megoszlását összehasonlítva az alacsonyabb átlagéletkorú, nem gondozott 13–14 éves általános iskolások körében szerzett tapasztalatokkal, differenciát láthatunk,

s ez megmarad abban az esetben is, ha a gondozottak közül csak a 15 év alattiak válaszait vesszük figyelembe. A gondozottak véleményének megoszlása más rajzolatot mutat, hiszen jobban szóródik a két szélsõségesnek mondható vélemény felé. A gondozott fiatalok között több az iskolai munkába beilleszkedõ, jó közérzetû fiatal, ugyanakkor a „kontrollként” összehasonlított populációhoz képest kétszer több az iskolai munkát tehernek érzõ, rossz közérzetû gondozott diák. A jó vagy rossz iskolai közérzet és a tanuláshoz való kedvezõ vagy kedvezõtlen viszony érthetõen összefügg, leggyakrabban együtt járó válaszok, de mégsem azonos tartalmúak, s ez indokolja azt, hogy a késõbbiekben leírt „közérzet” összevont változó képzéséhez mindkét kérdésre adott válaszokat felhasználjuk. Amíg a hasonló korú – de nem gondozott – fiatalok jellemzõen „eléggé, de nem nagyon fontosnak” érzik a tanulást, a gondozottak véleményeit a „nagyon fontos” válaszok gyakorisága jellemzi, ugyanakkor az alig, vagy egyáltalán nem motiváltak aránya is kissé magas. Ez a jellegzetesség a fiatalabbaknál (–18) és az idõsebb utógondozottaknál (+18) egyaránt tapasztalható. E vizsgálat nem alkalmas annak felderítésére, – ezért mindössze feltételezésünk az – hogy e vélemények mögött konformista magatartás, az „elvárt” válaszok húzódnak meg. A nevelõszülõknél elhelyezett, és az elsõsorban idõsebb diákok tanulás iránti motiváltsága jelentõsen erõsebb társaiknál és iskolájukban is jobban érzik magukat másoknál. Ugyanakkor a motiválatlanok aránya az elhelyezés formájától függetlenül azonos. A kollégisták bár nem érzik jobban magukat társaiknál az iskolájukban, jellemzõen szívesebben tanulnak, mint nem kollégista társaik. A gondozottak életútja igen változatos képet mutat – legalább kétharmaduk a gondozásba vételkor vagy azóta (akár többször is) lakóhelyet változtatott. Ezért a gondozottaknak csak közel egyharmada (29%) végezte el mind a nyolc évfolyamot egyazon iskolában, a többiek pedig nem (persze a gondozás elõtt is már lehetséges volt az iskolaváltás, de ezt külön nem vizsgáltuk).

2004 / nyár


135

Életmód–élethelyzet Az, hogy a fiatalok negyven százaléka három vagy annál több iskolában fordult meg a nyolc (vagy évismétlés esetében több) év alatt, folyamatos alkalmazkodási kényszerrel járt társakhoz és a feltehetõen eltérõ követelményekhez. Ennek következtében a gyakori iskolaváltás erõsebb elidegenedéssel és hiányokkal jár körükben. A tanulás iránti motiváltság az iskolaváltások számával fokozatosan csökken, s ezzel párhuzamosan az iskolát kedvelõk, ott magukat jól érzõk aránya is az iskolaváltások számának emelkedésével arányosan csökken. A gyakori iskolaváltások kedvezõtlen hatása a tanulmányi eredményekre, a tanulás iránti motiváltságra általános következmény. Eddig általunk nem ismert hatásként a négy vagy annál több esetben iskolát váltó diákok körében a jó barátok és a jó társaság hiánya jelentõs deficitet okoz - a barátok fontossága, jelentõsége felértékelõdik körükben. Azok, akik mind a nyolc évfolyamot egy iskolában járták nem említették az életükben a legfontosabb „értéknek” a barátokat, míg a négy vagy annál több helyen megfordult diákok ötöde (közülük a 18 év alattiak 29%-a) számukra legfontosabb dologként, az elsõ helyen említette a barátokat - társaságot, jelezve azt, hogy a változó közösségekbe beilleszkedni jelentõs gondot és problémát jelent, vagy jelentett számukra.3 Ugyanakkor nem vethetõ el az sem, hogy a gyakori iskolaváltások éppúgy lehetnek ugyanazoknak az életút - eseményeknek a következménye, ami a kapcsolatok kialakítására, ápolására kevésbé teszi alkalmassá a fiatalok egy csoportját.

III. A gondozottak jövõképe. Az egészségmagatartás szempontjából kiemelten fontos indikátornak tartjuk a mindenkori szocializálódó generáció jellemzõ jövõképét, amely alapvetõen meghatározza jelenlegi közérzetét. Eddigi vizsgálataink tapasztalatai alapján tudjuk, de más kutatások is megerõsítik azt a pusztán logikai úton is belátható állítást, hogy azokban a társadalmakban, ahol a karrier-folyamatok beláthatatlanok és emiatt kevésbé tervezhetõk, az egyénekben de a közösségekben is nagy feszültségek indukálód-

136


2004 / nyár

nak. A mai magyar társadalomban jelentõs mértékben tapasztalható a státus-inkonzisztencia jelensége. Ennek felismerése sokakban az egyensúly felbomlásához, a negatív jövõkép, vagy éppen a tervek, elképzelések hiányához vezet, amely erõsen összefügg az egészségkárosítónak ítélt magatartásformák (az egészségkárosító szokások gyakoriságával, kumulálódásával) jelenlegi és várható alakulásával. Igen nagy jelentõséggel bír az számunkra, hogy vajon a gondozottak körében mennyire jellemzõ ez a gondolkodásmód, s mennyire küzdenek hasonló gondokkal. A gondozottak esetében ugyanúgy képeztük a „közérzet” csoportokat, ahogy a számtalan eddigi egészségmagatartás vizsgálat során tettük. Elõször konkrét elképzeléseikrõl, majd terveik megvalósulási esélyérõl kérdeztük a gondozottakat, végül minõsíteniük kellett jellemzõ beállítottságukat, optimistán vagy inkább borúsan látják a jövõjüket. Százból tizenöt fiatalkorú mondható még tanácstalannak, konkrét elképzelések nélkülinek jövõjük tekintetében, míg a többiek irányultsága kialakulóban van. A gondozottak egyharmada tudja azt, hogy mit szeretne dolgozni, milyen szakmában, foglalkozásban helyezkedik el tanulmányai befejeztével. Korántsem ilyen kedvezõ a kép, ha a szakképzésben résztvevõk válaszait külön megnézzük, hiszen azt tapasztaltjuk, hogy a már szakmát választottak sem biztosak nagyobb arányban döntésük helyességében. (Emlékeztetõül: a vizsgált gondozottak közül a mintába kerültek egyharmada még általános iskolás, s 42%-a már különbözõ szintû szakképzésben vesz részt.) A nem gondozott, s itt kontrollmintaként szereplõ iskolásokhoz hasonlítva többen vannak olyanok is, akik még nem tudják hogyan alakul sorsuk, nem rendelkeznek konkrét elképzelésekkel jövõjüket illetõen. A gondozottak gondolkodásmódja e kérdésben is erõsebben polarizálódik az „átlag populációhoz” képest, vagyis mint a céltudatos, mint a bizonytalanságról valló vélemények egyaránt jellemzõbbek közöttük. Megkértük a diákokat írják le, mit szeretnének elérni felnõtt korukra? A kérdésre

Életmód–élethelyzet adott válaszokat – pontos kódutasítással, de a kódolók szubjektív ítéletét nem kizárva – megvalósítható és álmodozásra utaló irreális tervekként különítettük el egyrészt azok elvi teljesíthetõsége, másrészt a megjelölt tanulmányi eredmények alapján feltételezhetõ megvalósíthatóság esélye alapján. A terveket illetõen kedvezõ kép bontakozik ki, hiszen az utógondozott válaszolók 94%-a, de még a 18 év alatti fiatal gondozottak 86%-a is reálisan látja esélyeit, e leírt elképzeléseket megvalósíthatónak ítéljük. Ez utóbbi csoportban akadnak irreális álmokat szövõk is, de ez korukkal magyarázható. Ezek szerint jellemzõen számot vetnek helyzetükkel, döntõen reálisan értékelik esélyeiket, és érezhetõen tisztában vannak mozgásterükkel. Nem jellemzõ körükben az „álmodozás”, a vágyak és azok elérhetetlensége tudatának megkeserítõ érzése. A jövõre vonatkozó tervek között az anyagiak, a jólét, vagy értékes tárgyak, eszközök a feltételezettnél kevésbé szerepelnek a felsorolt célok között. A gondozottak életvezetési értékei között az anyagi javak kisebb fontossággal bírnak, gondolkodásmódjuk kevésbé árulkodik anyagiasságról, mint a nem gondozott fiataloknál – feltehetõen a szülõk és a kortárscsoportok hatásaként kialakuló – erõsen érzékelhetõ anyagi szemlélettõl. Az anyagi javak megszerzésének vágya, a gazdagodás (az idõsebb utógondozottak között kissé nagyobb arányban) ugyan jellemzi õket, de a javak bizonytalan elérhetõsége nem rontja oly mértékben közérzetüket, mint azt a nem gondozott, fiatalok esetében tapasztaltuk. Elérhetõek-e ezek a megfogalmazott és esetükben többnyire megvalósíthatónak látszó célok? Ez természetesen kérdéses és bizonytalan, viszont a gondozottak kinyilváníthatták azt is, hogy mennyire eltökéltek, céltudatosak, magabiztosak a terveik, vágyaik megvalósulásában. A pozitív állítások választása mögött a céltudatosság és magabiztosság éppúgy meghúzódhat, mint természetesen a puszta reménykedés. A gondozottak tizenhat százaléka tudatosan készül késõbbi életútjára, s annyiban különbözik társaiktól, hogy egészen biztos abban, hogy sikerül terveit megvalósítania, a többiek nem merik ilyen határozottan állítani

elképzeléseinek megvalósulását, de azért valószínûnek tartják. Sajátos szempontjaink miatt ez esetben az a diákcsoport fontosabb, akik bizonytalanok jövõjüket illetõen, vagy egyáltalán nincsenek terveik. A válaszolók alig több mint egytizedén kívül ide sorolnánk a kérdésre válaszolni képtelen fiatalokat is (együtt a gondozottak 14%-a) Az, hogy valaki az intézményekben – lakásotthonokban, gyermekotthonokban – vagy nevelõszülõknél nevelkedik e kérdés megítélésében nem játszik szerepet. Az utógondozottak céltudatossága és magabiztossága elsõsorban korukkal magyarázható, a fiatalabbak természetesen még sokkal kételkedõbbek, bizonytalanok sorsuk alakulásában, hiszen még a pályaválasztás elõtt állnak. E kérdésre adott válaszokat is figyelembe vettük a tanulmány késõbbi fejezetében részletesen tárgyalt „közérzet” változó képzésekor, így természetesnek tekinthetjük, hogy eltérõ a különbözõ életérzésû csoportokhoz tartozók jövõképe. A rossz közérzet és a jövõ bizonytalansága szignifikánsan összefüggenek éppúgy, mint a jó közérzet és a magabiztosság a felvázolt tervek megvalósulásában. További kérdéssel igyekeztünk árnyaltabbá és pontosabbá tenni a gondozottak közérzetérõl formálódó képet, ezért megkértük az utóbbi idõben jellemzõ hangulatuk (boldogságérzetük – boldogtalanságuk) megjelölésére is a kérdezetteket. Közel annyian érzik jelenlegi helyzetükben teljesen boldognak magukat (10%), mint a nem állami gondoskodásba vont fiatalok, viszont többen vannak körükben a magukat boldogtalannak érzõk – a nem gondozott fiatalok néhány százalékával szemben - a gondozottak egytizede ide sorolja magát. Felfedezhetõ a 18 év alatti gondozottak kedvezõtlenebb közérzetével szemben az utógondozottak derûsebb közérzete, kiegyensúlyozottsága. Az eddigi, 12-18 évesek körében végzett számtalan hasonló tematikájú egészségmagatartás vizsgálat során eredményesnek bizonyult egy képzett változó alkalmazása, amely segítségével viszonylag pontosan leválasztható-

2004 / nyár


137

Életmód–élethelyzet vá váltak a már jelenleg is rizikós egészségmagatartású, vagy veszélyeztetett csoportok. Ez alkalommal ismét alkalmaztuk ezt a módszert egyrészt azért, hogy ellenõrizzük a változó megbízhatóságát, másrészt e feltétel fennállása esetén összehasonlíthatásokat tehessünk a speciális élethelyzetû csoport magatartásával. A kérdõív szerkesztése során törekedtünk arra, hogy a feltett kérdésekre adott válaszok alapján megbízható módon megállapíthassuk a különbözõ közérzettel rendelkezõk csoportjainak nagyságát. Milyen arányban mutatnak kedvezõ, reális képet önmaguk és a környezõ világ viszonyáról, mennyiben építik céltudatosan jövõjüket, és milyen mértékben jellemzõ körükben a bizonytalanság, a rossz közérzet és a hiányos jövõkép. A jó és rossz közérzeten kívül természetesen regisztrálható egy olyan állapot is, amelyben a kedvezõ és a kedvezõtlen elemek egyaránt megtalálhatók, de egyik sincs túlsúlyban. Ezekben az esetekben a fiatalok közérzete ambivalens elemeket tartalmaz, sorsuk alakulásával kapcsolatban egyaránt vannak tudatos és bizonytalan elemek gondolkodásukban. Az index-képzési módszer segítségével képzett „összevont változó” az alábbi kérdésekre adott válaszok alapján alakult ki. 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.

Szeretsz (szerettél)-e iskolába járni? Mennyire (volt) fontos számodra a tanulás? Ismételtél-e már tanévet? Mennyire van pontos elképzelésed arról, hogy mivel szeretnél foglalkozni életed során? Milyen terveid vannak a jövõdet, felnõtt korodat illetõen? Jövõd alakulását tekintve optimistának vagy pesszimistának tartod magad? Mennyire vagy biztos abban, hogy terveid megvalósulnak? Mi a jellemzõ rád az utóbbi idõben? (boldogságérzet)

E nyolc kérdésre adott válaszok alapján kirajzolódik a háromféle, életérzésük és jövõképük alapján megkülönböztethetõ csoport.4 Az elsõ csoportba tartoznak azok, akik csaknem minden tekintetben kedvezõ, pozitív, céltudatos és magabiztosságra utaló válaszokat adtak, egyben

138


2004 / nyár

közérzetük és a tanuláshoz, iskolához való viszonyuk is megfelelõ. Õket a továbbiakban – nem egészen találó néven, de – „kiegyensúlyozottnak” nevezzük, ebbe a körbe tartozik a gondozottak 16%-a. A másik szélsõséges esetben a negatív, rossz közérzetre és jövõképre utaló válaszok gyakorisága alapján kialakult egy csoport, akiket a továbbiakban „pesszimistáknak”, rossz közérzetûeknek nevezünk. Ide sorolható a vizsgált gondozottak 13%-a. Azokat, akikre egy-egy kérdés kapcsán hol kedvezõ, hol kedvezõtlen képet mutattak „köztes csoport”-nak nevezzük (arányuk 71%). Esetükben jellemzõ a még kialakulatlan viszony a világgal, a helykeresés dilemmái, a még stabilan ki nem alakult életvezetési értékrend. További jellemzõjük az, hogy kedvezõ és kedvezõtlen fordulatot egyforma eséllyel vehet életük az aktuális tapasztalatok, ingerek, élmények hatására.

Az tapasztaltuk, hogy a 18 év feletti, „utógondozottként” regisztrált fiatalok és a „gondozottként” regisztrált 18 év alattiak csoportja jelentõsen különbözik körérzetük alapján. Az utógondozottak jobb közérzetére a magasabb átlagéletkor, a felnõttkor küszöbének elérése nem ad elegendõ magyarázatot. A mintánkban szereplõ utógondozottak a gondozásban már átlagosan 15 évet töltöttek el, szemben a 18 év alatti gondozott populáció átlagosan 9 gondozásban eltöltött évével. Ha más, erre utaló tény és összefüggés megerõsítené, akkor e tényt interpretálhatnánk – hibásan – oly módon is, hogy az intézményekben töltött hosszabb idõt követõen a fiatalok jelentõs hányada kiegyensúlyozottabbá és optimistábbá válik. Miután azok az utógondozottak vannak többségben, akik a nevelõszülõi hálózatban nõttek fel, vagy jelenleg is „családi” környezetben élnek, elsõ megközelítésben akár e nevelési forma eredményesebb volta is igazolható. Ugyanakkor vannak olyan gondozottak is, akik életútjuk változása során megfordulnak nevelõszülõknél, majd visszakerülnek ismét az intézményekbe, s itt válnak nagykorúvá. Körükben ez a mértékû kiegyensúlyozottság már nem jellemzõ, vagyis legnagyobb valószínûséggel azt állíthatjuk, hogy azok ragadnak meg a nevelõszülõi hálózatban, akik szocializációja problémamentesebb, mint társaiké, s ez nem az intézményekben eltöltött idõ függvénye.

Életmód–élethelyzet Közérzetüket tekintve a lányok között éppen annyian akadnak rossz közérzetûek, mint a fiúk között. A fiúk ambivalens életérzésû csoportja és a lányok között a jó közérzetûek száma viszont átlag feletti. A fõvárosi intézményekben nevelkedõ fiatalokról mondható el leginkább az, hogy életérzésük alapján a legheterogénebb csoportot alkotják, valamivel többen vannak a „kiegyensúlyozottak”, mint a rossz közérzetûnek, de mindkét csoportba a kontrollminta átlaga feletti számban kerültek fiatalok. Az, hogy hol nevelkednek, nem befolyásolja a fiatalok közérzetét, nem érzik magukat rosszabbul azok, akik egy kis falucskában vannak elhelyezve azoknál, akik a fõvárosi ingergazdag, számtalan programot és lehetõséget kínáló környezetében élnek.Mint az várható volt, akár utógondozottként, akár a 18 évesnél fiatalabb gondozottként a nevelõszülõknél élõ fiatalok szignifikánsan kedvezõbb világképpel – közérzettel, jövõképpel – rendelkeznek, mint az otthonokban nevelkedõ társaik. Már az iskolához, tanuláshoz való viszony tárgyalásánál említettük, hogy a gyakori iskolaváltások megfelelõ indikátorai a sok szempontból problémás diákok felkutatásának. A rossz közérzet és a gyakori iskolaváltás összefüggése természetesen érzékelhetõ, az iskolaváltások számával éppúgy emelkedik a rossz közérzetû fiatalok száma, mint a romló tanulmányi eredményekkel.

IV. Életvezetési értékek fontossága Az életmód-függõ betegségek gyakorisága okán az utóbbi évtizedben közismertté vált viszonylag új egészségnevelési paradigma egyértelmûen az egyéni felelõsséget jelöli meg a korai morbiditás okaként. Ennek tudatosítása és felismerése vezetett oda, hogy ma már minden életkori és státuscsoportban az egészség a legfontosabb értékké vált. Egy kérdésblokkal - az általunk megjelölt életvezetési értékek sorrendbe állításával - az alapvetõ szándékunk az „egészség” fontosságának megismerése volt a gondozottak körében. Összességében a legfontosabb érték számukra is az egészség.5 Más szempontokat

megelõzve fontosnak érzik a „boldog családi élet” szerepét is. A felnõtt életük minõségét jelentõsen meghatározó „jó és sikeres munka, munkahely” (a pályakezdés viszonylagos közelsége ellenére is) érdektelen a számukra, nem játszik szerepet egyelõre gondolkodásukban. Lényeges differencia viszont a kontrollmintához képest, hogy a gondozottak számára az anyagi jólét (ezt már tudjuk elérendõ céljaik ismeretében), de a barátok, társaság fontossága, sõt az önállóságuk elérése sem olyan mértékben kívánt cél, mint az a nem gondozottak esetében tapasztalható, akik körében gyakran felcserélõdik a sorrend, és hol a barátok, hol az önállóság elérése válik fontosabbá más értékeknél. A következõ táblázatban az alacsonyabb értékek jelentik a fontosabbnak ítélt szempontokat.

Az életvezetési értékek fontossági sorrendje. Szempont

Helyezés

1. Egészség

2,53

2. Boldog családi élet

2,81

3. Anyagi jólét

4,10

4. Sikeres munka

4,18

5. Jó munkahely

4,19

6. Barátok, társaság

4,58

7. Önállóság

4,59

Számunkra meglepõ módon a boldog családi élet a gyermekotthonban nevelkedõk körében (talán éppen a negatív tapasztalataik alapján) kevésbé, a nevelõszülõknél élõk körében (talán éppen a pozitív tapasztalataik alapján) nagyobb fontossággal bír. A gyermekotthonban elhelyezettek számára viszont nagyobb jelentõséget kap az „önállóság” elérése és emellett náluk jobb helyezést ért el az „anyagi jólét”, és a „sikeres munka” is. A lakásotthonokban elhelyezettek összesített ítélete közelít leginkább a táblázatban közöltekhez. Egy más nézõpontból: Miután a közérzetük és önértékelésük alapján leválogatott csoportok szinte azonosnak mondhatók - hiszen a jó közérzet szinte minden esetben párosul a megfelelõ önbizalommal is - a hívõk között találjuk a legtöbb jó közérzetû és egyben pozitív önértékelésû gondozottat. A levonható következtetés érvényességét erõsen gyengíti

2004 / nyár


139

Életmód–élethelyzet az a tény, hogy a hívõ fiatalok között éppen annyi az önbizalomhiánnyal jellemezhetõ fiatal, mint a valláshoz nem kötõdõ, annak semmi vagy kis jelentõséget tulajdonító társaik között.

V. A gondozottak egészségmagatartása „Mennyire érzed magad egészségesnek?” – kérdésre a korosztály összetétele ismeretében kissé váratlan válaszok érkeztek, hiszen mindössze negyven százalékuk vallja magát „makkegészségesnek”, s további negyven százalékuk az „inkább egészségesnek érzem magam” állítást érzi érvényesnek esetére. Ez eltér az általános és középiskolás populációban szerzett tapasztalattól, hiszen általában a fiatalok egészségesebbnek érzik magukat az itt vizsgált populációnál. Igaz, hogy a nem gondozott fiatalok között is az életkoruk növekedésével gyarapodnak az egészségi állapotukat problémásnak ítélõk száma, de a gondozottak közötti egészségi problémával rendelkezõ populáció nagyságát messze nem közelítik meg. Ez az egészségi állapot vajon társul-e a károsnak mondható viselkedésformák átlagosnál nagyobb gyakorisággal? Azt tudjuk, hogy a cigaretta kipróbálása általában már a hatodikos korban is igen gyakori, de a kipróbálók többsége a kísérletet követõen késõbb sem válik, kisebb része pedig legalább 16 éves koráig nem válik rendszeres dohányzóvá. A nyolcadikos diákok közül (iskolánként – településenként jelentõs szórással) átlagosan minden tizedik fiatal mondható olyan rendszeres dohányosnak, aki naponta legalább tíz cigarettát elszív. Ezt követõ években a középiskolák típusától függõen szóródik a dohányosok száma, gimnáziumokban kisebb, szakmunkásképzõkben a legnagyobb az esélye annak, hogy valakibõl dohányos legyen.

A mintánkba került fiatal gondozottak negyven százaléka már rendszeres dohányzó, s ezen nem sokat enyhít az, hogy sokan még csak napi tíz szál cigarettánál tartanak. Ez már megegyezik a felnõttek körében mért gyakorisággal, s miután joggal feltételezhetõ, hogy évek múltán számuk tovább nõ, ezt a helyzetet igen kritikusnak látjuk. A növeli a

140


2004 / nyár

gondot, hogy a jelenleg dohányzó gondozottak 90%-át már 16 éves korában is ilyen mértékû abúzus jellemezte. A rendszeres dohányzás megkezdésének átlagos idõpontjaként a 13 és fél éves kort elölték meg, vagyis már az általános iskolai évek alatt is jelenõs számban cigarettáznak.6 A település nagyságától és típusától függetlenül közel azonos arányban találhatunk dohányost a különbözõ településeken élõ gondozottak között. Jelentõsen kisebb arányban (24%) vallották magukat rendszeresen cigarettázónak azok, akik jelenleg nevelõszülõknél élnek. Ez utóbbi jelenség különösen érdekes a számunkra. Miután a nevelõszülõknél élõ fiatalok magasabb átlagéletkora eleve magasabb dohányzási prevalenciát feltételezne, az átlagosnál jóval alacsonyabb érintettség egyértelmûen bizonyítja az itt nevelkedõ fiatalok (jobb közérzetével indokolható) kedvezõbb egészségmagatartását, s a „családi” környezet kedvezõbb hatását más elhelyezési formákkal szemben. Az általunk „gyermekotthonoknak” kódolt nagyjából olyan intézményi elhelyezési forma, amely még nem igazán tekinthetõ lakásotthonnak – fogadja be, vagy „termeli ki” a legtöbb dohányzót (az itt elhelyezett 14 év felettiek 79%-a naponta tíz vagy annál több cigarettát szív el), míg a lakásotthonokban kicsivel több, mint az elhelyezettek fele tartozik a dohányosok közé. Természetesen a különbözõ formában elhelyezettek eltérõ átlagéletkora is befolyásolja az abúzus mértékét. Az esetenkénti alkoholfogyasztás, de a viszonylag rendszeressé váló fogyasztás is késõbb következik be a fiataloknál, mint a dohányzás kipróbálása, majd akár annak rendszeressé válása. Az alkoholfogyasztás stigmatikusabb volta (no meg a hozzáférés korlátai) az oka valószínûleg annak, hogy ebben a körben viszonylag rendszeres fogyasztónak mindössze minden tizedik gondozott bizonyult, s ez már nem mutat jelentõs különbséget a nem gondozott populációban nyert tapasztalatokhoz képest. Absztinensnek vallja magát a kérdezettek 43%-a, míg havi vagy annál ritkább gyakorisággal fogyaszt alkoholt a mintánkba kerültek 47%-a. A gon-

Életmód–élethelyzet dozottak közül a magukat rendszeres fogyasztónak7 minõsítõ fiatalok által a gyakori fogyasztás kezdetének megjelölt átlagéletkor 14 és fél év, vagyis egy évvel haladja meg a dohányzás esetében megjelölt átlagéletkort.8 Ami a túlzott alkoholfogyasztási eseteket, a részegségek számát, vagyis az eddigi élete során legalább egy alkalommal lerészegedett fiatalok arányát tekinti, a kép ismét negatívabb a gondozottak között. A kérdezetek csaknem fele volt már ilyen állapotban, és akikkel ez megesett, eddigi életük során átlagosan 3,64 alkalommal „itták túl magukat” a részegségig. Az elõzõekben leírtuk, hogy a rendszeres dohányosok 90%-a már 16 éves korában is dohányzott, míg a rendszeres alkoholfogyasztók ezt a határt a 18. életévükben érik el. (Nem mellõzendõ az sem, hogy a rendszeresen fogyasztók felét már 14 éves korában vagy azt megelõzõen is jellemezte e gyakori fogyasztás.) Az élménykeresõ magatartás ha nem is általában jellemzõ, mégis igen gyakori a gondozottak között. A társak (s nem elsõsorban a kortárscsoport, hanem az idõsebbek) szívesen építik ki a támaszt, támogatást jelentõ baráti körüket, amelyben a fiatalabbaknak is helyük van, s a közös élményszerzõ események gyakran társulnak a cigarettázással, közös alkoholfogyasztással.9 S végezetül nézzük meg azt összefoglalóan, hogy a fiatalok egészségmagatartása milyen mértékben függvénye a jó vagy éppen rossz közérzetüknek. A károsnak minõsülõ egészségmagatartás gyakorisága a gondozottak közérzetének függvényében.

geztünk, de nem ad abszolút érvényes választ. Elkerülhetetlenül figyelembe kell vennünk más szempontokat, elsõsorban a kortárs-csoport hatásának – pontosan nem mérhetõ – szerepét is. Az a kérdésblokk, amely a barátok, közeli ismerõsök körében elõforduló káros viselkedésmódok gyakoriságára és néhány más – késõbb tárgyalt – deviancia elõfordulására vonatkozik többé-kevésbé kontrollkérdésként is funkcionál. Úgy véljük, hogy amikor ítéletet mondanak társaik szokásairól, e közösség tagjaként, az általuk megjelölt gyakoriság önmagukra is valószínûsíthetõ. Természetesen a tapasztalati értékekkel együtt e feltételezésen alapuló összehasonlítást sem kívánjuk teljes mértékben érvényesnek tekinteni, mindössze támpontnak érezzük annak a kérdésnek a megítélésében, hogy mennyire megbízhatók az önkitöltéses kérdõívvel szerzett adatok. Ugyanakkor az említett kortárscsoport hatás igen fontos, a társaságukban elõforduló „károsnak minõsíthetõ viselkedésformák” gyakorisága pótolhatja vagy megerõsíti az egyéni motivációkat. A kérdésre adott válaszok a rendszeresen cigarettázó és alkoholt fogyasztó barátok arányát jelzik a baráti társaságukban – nem egzakt módon, hiszen a válaszlehetõségek közül a „legtöbb” és a „mindegyik” kategóriák nem számszerûsíthetõk, de feltétlen jelzik a környezetükben a társak között tapasztalt egészségkárosító viselkedésformák gyakoriságát. A kérdés arra vonatkozott, hogy „baráti társaságában hány olyan fiatal van, aki: Legtöbb

Közérzet /KAROSEG

Nincs káros egészség-

egészség-

magatartás

magatartás

mindegyik egyik sem

Rendszeresen

Van káros összesen

cigarettázik?

38%

16%

15%

10%

4%

37%

Rendszeresen

Rossz közérzetûek

36

64

100

Közepes

50

50

100

Jó közérzetûek

68

32

100

Összesen

51

49

100

Ismét, és ebben a körben is igazolódott az, hogy erõsen befolyásolja a káros szenvedélyek kialakulását a bizonytalanság, az egyensúly hiány, negatív jövõkép és rossz közérzet, amit esetünkben „rossz közérzetként” össze-

alkoholt fogyaszt?

Látható, hogy a dohányzás esetében csak igen kevesen vannak azok, akik közvetlen környezetében nem fordul elõ dohányzó fiatal, nem szereznek közvetlen tapasztalatot, nem tartozik az együttléthez a dohányzás is. Az a tény, hogy a gondozottak 60%-a még nemet tudott mondani a dohányzásnak úgy véljük a késõbbi években a rendszeresen dohányzó társak

2004 / nyár


141

Életmód–élethelyzet nagy száma miatt nem tartható arány. Az egészséget jelentõsen befolyásoló tényezõk közül a dohányzás gyakorisága, kezdete mellett a még nemdohányzók környezetében élõ dohányzó társak mintaadása is nagy gondot okoz.

Illegális szerek használata A vizsgálat egyik legfontosabb célja volt viszonylag megbízható információkhoz jutni a gondozottak egészségmagatartásáról – kiemelten a drogérintettségükrõl. A gondozottakról alkotott általános vélemények sok igazolatlan elõítéletet tartalmaznak. Egyik jellemzõ vélemény az, hogy életútjuk, sorsuk determinálja az illegális és legális drogok gyakori használatát, hiszen az egyensúlyi állapotuk környezetükkel, társaikkal, a leginkább a családjukkal gyakran felbomlik. Az elõítéletek a gondozásba vétel gyakori indokának éppúgy tartják a droghasználatot, mint a gondozásban ért hatások következményének. Az elsõ feltételezést elvethetjük, bár valószínû, hogy nagyobb a gondozásba vétel elõtt az illegális szerek valamelyikét kipróbálók száma, mindössze hat olyan esetet találtunk, ahol a gondozásba vétel indokai között szerepelt a fiatal „drogozása” - drogérintettsége. A kérdõív nagy terjedelemben tartalmaz a gondozottak drogérintettségére, a droghasználat gyakoriságára, kezdetére és a drogok okozta életvezetési és egészségi problémákra vonatkozó kérdéseket. Az általunk szerkesztett kérdõívben eltérõ módon vizsgáltuk a drogérintettséget a hazai drogprevalencia vizsgálatok során alkalmazott gyakorlattól. Nem akartuk többszörösére bõvíteni ezt a kérdõív blokkot, mi megelégedtünk azzal, hogy egyrészt az absztinensek arányát valamint a mintába kerültek közül az illegális drogokkal kapcsolatba kerültek „életprevalencia” értékét meg tudjuk határozni, másrészt le tudjuk választani azokat, akik a kipróbálást követõen lemondtak az ismétlésrõl azoktól, akik visszatérõen, többször is használtak valamilyen anyagot. Kerüljük a „lágy” és „kemény” drogok kategóriákat, és nem kérdezünk rá a fogyasztás tényleges gyakoriságára sem. Mindenek elõtt tekintsük át a hazai vizsgálatok tapasztalatait a fiatalok drogérintettségérõl.

142


2004 / nyár

Az utóbbi években rendszeresen elvégzett adatfelvétel a másodéves középiskolások körérõl tartalmaz drogérintettségi adatokat. Az életprevalencia fogalma alatt az eddig életük során legalább egy alkalommal az illegális drogok valamelyikével kapcsolatba került fiatalok arányát kell értenünk. A mérési eredmények alapján a kilencvenes évek második felében kezdõdött az a növekedési tendencia, amely úgy tûnik, hogy az utóbbi két évben lelassult. A jelenlegi drogérintettségi arány a települések típusától, a nemektõl és az iskola típusától jelentõsen függ. A fõvárosban és a megyei városokban, a fiúkra, a szakmunkás tanulók és a szakközépiskolások körére nagyobb mértékben jellemzõ, mint a kis településeken élõkre, a lányok körére és a gimnáziumba járó diákokra. A 2001. évi országos reprezentatív lakossági mintán végzett adatfelvétel alapján ismét igazolódott ez a tendencia, s bõvültek ismereteink annyiban, hogy bizonyossá vált a fiatal populáció kiemelt érintettsége és veszélyeztetettsége. Jelentõsen nõtt a drogérintettségi vizsgálatok száma a különbözõ szubkultúrákban, de a városok, kisebb települések is motiváltak lettek a lokális drogprobléma vizsgálatok iránt. Az idõközben megalakult Kábítószerügyi Egyeztetõ Fórumok elsõ lépésként a mûködési körzetükben igyekeznek felmérni a fiatalok drogérintettségét, és ennek ismeretében anyagi és erkölcsi támogatást nyerni az Önkormányzatoktól munkájukhoz. A bevezetõben említett, érzékelhetõ – de még nem igazolt – feltételezések alapján láttunk neki e vizsgálatnak e jól behatárolható célcsoport körében.

A számítógépes program segítségével három csoportot képeztünk: az elsõ csoportba azok kerültek, akik még a felsorolt illegális drogok közül egyet sem próbáltak ki – õk az „absztinensek” kategóriába kerültek (66,7%). A második csoportba azok kerültek, akik a drog fajtájától függetlenül legalább egyféle (de akár többféle) drogot kipróbáltak, de nem szerepel válaszaik között sem a többszöri használat, sem a rendszeres használat – õk a „kipróbálók” csoportjába kerültek (7,6%). A harmadik csoportba kerültek azok, akik legalább egy (vagy akár többféle) drog esetében a többszöri vagy rendszeres használatot jelölték meg. Õk alkotják a „többszöri droghasználók” csoportját (25,7%).

Életmód–élethelyzet Ugyan a drogokkal soha nem próbálkozók és a többszöri droghasználók átlagéletkora szinte azonos (16,8 illetve 17,0 év), viszont különbség látható a gondozásba vétel idején betöltött átlagos életkoruk tekintetében. Amíg az absztinensek átlagosan hét éves korukban kerültek gondozásba, az illegális drogokkal kapcsolatba került fiatalok átlagosan két évvel késõbb – kilenc évesen, és emiatt kevesebb idõt is töltöttek el az állami gondozásban. Absztinensek Jelenlegi életkoruk:

„drog-érintettek”

16,8

17,0

7,2

9,1

9,6

7,9

Átlagéletkoruk a bekerüléskor: Gondozásban eltöltött évek átlagos száma:

Amíg az eddigi vizsgálatok minden esetben a fiúk nagyobb mértékû érintettségét mutatták, a gondozás alá vont fiatalok esetében nem mutatkozik ennyire karakteres eltérés a két nem szokásaiban, legfeljebb annyiban, hogy a lányok közül kevesebben válnak ismétlõdõ vagy rendszeres droghasználóvá. Az utógondozottak között valamivel kedvezõbb a kép, hiszen közöttük kevesebben vannak az egyszeri droghasználók és a többszöri vagy rendszeres drogozók (24%) egyaránt. A 14–18 éves populációban kissé kedvezõtlenebb a kép fõleg a többszöri droghasználók aránya (26%) miatt. A reprezentatív vizsgálatok adatai szerint a fõvárosban gyakoribb, s a kisebb települések felé haladva egyre kisebb arányú a drogérintettség. A tapasztalat e körben is igazolódik, a fõvárosban gondozott fiatalok drogérintettsége kiemelkedõ – elsõsorban a „rendszeres” droghasználók esetében – s a kipróbálók és fogyasztók aránya a jelenlegi életterüket jelentõ település méreteivel arányosan csökken. A megyeszékhelyeken a kipróbálók aránya igen figyelemreméltó, míg a községekben nevelkedõk között a kipróbálók és a rendszeres fogyasztók aránya a legkisebb, de itt sem lebecsülendõ mértékû. Az eddigiekben láthattuk, hogy a nevelõszülõknél elhelyezett fiatalok sok tekintetben eltérõ magatartással jellemezhetõk, kedvezõbb életvitelûek, mint társaik.10 A drogérintettségi arányok ezt ismételten megerõsítik. A

legnagyobb védettséget a család nyújtja, s a legkevesebbet a hagyományosnak mondható gyermekotthon. A mintánkba került, és jelenleg kollégiumban tanuló diákok a kipróbálók és a sokszori droghasználók között is figyelemreméltóan sokan vannak. Azt eddigi vizsgálatainkból tudjuk, hogy a rossz közérzetûek, a negatív jövõképpel rendelkezõk körében – éppen a szükséges egyensúly hiánya miatt – gyakoribb a káros egészségmagatartás, s ennek megfelelõen nagyobb a drogérintettségük is. Ez a jelenség – eddigi érvényességét vesztve – a gondozottak körében csak részben igazolódott. A jó közérzetûnek talált fiatalok körének egyharmadát, míg a rossz közérzetûek kétharmadát jellemzi a drogok kipróbálása. Az a tény, hogy a többszöri droghasználók között is akadt – nem is kevés – jó közérzetû fiatal azt jelzi a számunkra, hogy a drogok kipróbálása vagy visszatérõ használata a gondozás alatti fiatalok körében kevésbé ilyesfajta „közérzet”-függõ, összetettebb háttérváltozók állnak mögötte. Ugyanez vonatkozik a dohányzás vagy a rendszeres alkoholfogyasztás esetére is ebben a körben. Hipotézisek sorozatát állíthatnánk fel arra, hogy melyek ezek a háttérváltozók és milyen súllyal szerepelnek a motivációk között (a családi környezet hatása, mintakövetés, kortárshatások, prevenciós tevékenység hiánya stb.) Beigazolódott, hogy e vizsgálat során nyert információk és az adatfelvétel módszere nem alkalmasak ezek igazolására, mindössze a prevenció hiányát regisztráltuk egyértelmûen. Önértékelés és az egészségmagatartás összefüggése A kérdõív egy további blokkjában ellentétes tulajdonság-párok közül kellett – nem kategorikusan, hanem ordinális skála használatával árnyaltabban – választaniuk saját maguk jellemzése céljából interjúalanyainknak. A pozitív – negatív, vagy ezekhez inkább közelítõ értékek gyakori választása alapján képzett differenciált skála segítségével kialakultak a negatív és pozitív önértékeléssel rendelkezõk csoportjai. Azok, akikre nem voltak jellemzõk konzekvensen a végletek (tehát pozitív és ne-

2004 / nyár


143

Életmód–élethelyzet gatív tulajdonságok egyaránt elõfordultak önértékelésükben), az általunk közepes önértékelésûnek” elnevezett gondozottak csoportjába kerültek. A közérzet-változó képzésének megfelelõségét igazolja az, hogy a jó és rossz közérzetûek közel, de nem teljesen azonos csoportokat képeznek a negatív és a pozitív önértékelésûek csoportjával. (A jó közérzetnek alapfeltétele a megfelelõ önbizalom, a pozitív önkép, illetve a rossz közérzetnek oka vagy következménye a negatív önkép, az önbizalomhiány.) Az általunk kiválasztott szempontok alapján természetesen az ambivalens önképpel rendelkezõk csoportja lett a legnépesebb (58%). A vizsgált körben kiemelkedõ önbizalommal, a nagyon kedvezõ önképpel rendelkezõk csoportja valamivel kisebb elemszámú (18%), mint az önbizalom-hiánnyal jellemezhetõ csoport (24%). A nevelõszülõknél gondozottak harmonikusabb személyisége, eredményesebb szocializációja, és a gyermekotthonokban elhelyezettek kedvezõtlenebb önértékelése Ismét bebizonyosodott. A lakásotthonokban élõ gyerekek csoportjára az jellemzõ, hogy a negatív és a pozitív önértékelésû fiatalok egyaránt átlag feletti számban találhatók. A különbözõ illegális drogok kipróbálása vagy gyakori használata (szemben a pozitív önképpel rendelkezõkkel) az alacsony és közepes önértékelésû fiatalok között jelentõsen gyakoribb e vizsgált körben is. Az önértékelés komplex mutatója valamennyivel többet magyaráz a drogérintettségbõl, mint azt a „közérzet” változó esetében láthattuk. A gondozottak drogérintettsége önértékelésük függvényében. absztinens Egyszeri

Többszöri Összesen

kipróbáló droghasználó Negatív önkép

14

21

26

18

56

66

59

58

30

13

15

24

ambivalens önkép Pozitív önkép

144


2004 / nyár

VI. A különbözõ életutak, gyermekkori események hatása az egészségmagatartásra Az eddigiekben áttekintettük a gondozottak jelenlegi életfázisában regisztrálható jellegzetességeket és tényezõket, amelyek kisebb-nagyobb mértékben befolyásolják többek között a drogérintettség mértékét is. Mindegyik ismérv felfogható okként, de okozatként is. A nemek, az elhelyezés formája, a lakóhely és az iskolai teljesítmény, valamint az eddigi iskola-váltások mellett feltehetõen nagy szerepet játszanak azok a fiatalok harmonikus nevelésében akadályt jelentõ negatív tényezõk, állapotok és élethelyzetek, amelyek a beutalást megelõzõ idõszakban elõidézték a családból való kikerülést, vagy szerepet játszottak a gondozásba vételben. A 74 változó bevonásával készült elemzés alapján, a gondozásba vétel idõpontjában készült beutaló határozatok feldolgozásával (jellemzések, környezettanulmányok, esetleírások, pszichológiai szakvélemények stb.) a múltbeli események, életkörülmények és a gondozottak jelenlegi egészségmagatartása, közérzete közötti összefüggéseket elemezzük. A gondozásba vételkor betöltött életkor, valamint a gondozásban eltelt évek száma – amelyeknek szintén nagy jelentõséget tulajdonítunk a jelenlegi egészségmagatartás alakulásában – az eddigi életút meghatározó elemeiként ugyancsak elemzésünk tárgyai e fejezetben. Különösen foglalkoztattak minket a korai gyermekkorból – a gondozásba vételt megelõzõ idõszakból származó információk a neveltetés körülményeirõl, a családok életkörülményeirõl, és a szülõk gondoskodásának minõségérõl. Elsõ lépésben leválogattuk azokat a fellelhetõ eseteket, ahol a beutalás idején készült környezet-tanulmányokban a neveltetés negatívnak minõsíthetõ külsõ körülményeire vonatkozó11 utalást találtunk. Ezek olyan körülmények, események, amelyek megnehezítik a gondozásba vétel elõtt a nevelõ család életkörülményeit, de nem közvetlenül függenek össze a szülõk és a gyerek kapcsolatával. Az apa és/vagy az anya munkanélkülisége, a család rossz anyagi helyzete, jelentõs közüzemi díjhátralék, kedvezõtlen lakáskörülmények, valamelyik szülõ halála, valamelyik szülõ súlyos betegsége.

Életmód–élethelyzet Az összevont változó képzése során 100 gondozott esetében nem találtunk a felsoroltak közül egy negatív feltételt sem, a beutaló határozatokban ezekre nem történt utalás. A gondozásba vételt megelõzõ állapot szerint a családi körülmények között 214 esetben egy, 520 esetben egyidejûleg több negatív körülmény is szerepet játszott a gondozásba vétel indokolásában, vagy egyszerûen tényként rögzítették a személyi anyagokban. Az, hogy a gondozásba vétel idején milyen mértékben voltak jelen, milyen mértékben voltak meghatározók a család nehéz, problémákkal teli életkörülményei, feltételezéseink ellenére sem mutatnak értékelhetõ kapcsolatot a gondozottak jelenlegi egészségmagatartásával, s ezzel összefüggésben sem a kedvezõnek sem a kedvezõtlennek mondható jelenlegi közérzetükkel, az e dimenzióval jellemzett elõéletük nem hagyott e tekintetben nyomot. Érdekes rajzolatot mutat e változó mentén leválogatott és beutalásakor rossz körülmények között élõ fiatalok átlagéletkora a gondozásba vételkor. A jelenleg 18 év alatti – és bekerülésekor egy vagy több szempontból kedvezõtlennek mondható életkörülmények között élõ - gondozottak átlagosan egy évvel késõbb kerültek gondozásba (4 éves koruk felett), mint a jelenleg már 18 év feletti utógondozottak (õk átlagosan már 3 évesen gondozásba kerültek). Felmerült annak lehetõsége, hogy ez a differencia elsõsorban a születésekor gondozásba kerültek nagyobb aránya miatt alakult ki. Ez a feltevés beigazolódott, hiszen a mintánkba került utógondozottak negyede születésekor, fele pedig három éves koráig került állami gondozásba, szemben a jelenleg 14–18 éves gondozottakkal, akiknek tizennégy százaléka születésekor, egyharmaduk három éves koráig került állami gondozásba. Eddigiekben is tudtuk azt, hogy az utógondozottak többsége nevelõszülõknél van elhelyezve, s többségük jól szocializálódott; kedvezõbb közérzet és ennek következtében kedvezõbb egészségmagatartás jellemzi õket. Most arról is meggyõzõdhettünk, hogy fiatalabban kerültek gondozásba, mint a jelenleg 14-18 éves korúak, pedig a kedvezõtlen családi életkörülmények hasonló mértékben járul-

tak hozzá gondozásba vételük határozatának megszületéséhez, mint azt a jelenleg náluk fiatalabbak esetében láthattuk. Eddigi tapasztalataink összegzéseként kijelenthetjük azt, hogy a jelenleg 18 év feletti gondozottak, akik még „idõben”, fiatalabban kerültek jobbnak és megfelelõbbnek látszó életkörülmények közé, a kedvezõbb feltételek között sikeresebben szocializálódtak. Kellõ tapasztalatok hányában ez a megállapítás nem minden, korábban és hasonló életkorban gondozásba került fiatalra érvényes, hiszen bizonyára akadtak olyan a gondozási intézményeket elhagyó 18 évesek vagy idõsebbek, akik éppen a sikertelen vagy kevésbé sikeres szocializációjuk miatt kerültek ki a gondozási intézmények hatókörébõl, illetve azok maradhattak utógondozottként, akik semmilyen vagy kisebb gondot jelentenek az intézménynek, a nevelõszülõknek. Ezzel szemben: A jelenleg 14-18 év közötti gondozottak közül azok, akik hasonló kedvezõtlen életfeltételek között éltek, mint idõsebb társaik, s akikre általában rosszabb közérzet és kedvezõtlenebb egészségmagatartás a jellemzõ – késõbb kerültek az állami gondozás hatókörébe. Ez a késõi elhelyezés úgy véljük kevésbé helyrehozható állapotot okoz, és a fiatalok jelenlegi közérzetére is maradandó hatással van. E megállapítás tényleges igazolásához egy longitudinális, után-követéses módszer alkalmazásával végzett vizsgálat jelentené a megbízható eszközt, amely végigkísérné az összes gondozott pályafutását a gondozásba vételtõl az elbocsátásig. A rendelkezésre álló személyi anyagokból feldolgozott információk között megkülönböztethetõk azok, amelyek a szülõk (vagy valamelyik szülõ) és a gondozásba vett gyermek közvetlen viszonyának minõségére utalnak. Érdeklõdésünknek megfelelõen csak a szülõgyerek kapcsolatban közvetlen szerepet játszó és a neveltetés szempontjából negatívnak, károsnak minõsülõ eseményeket, tetteket válogattuk le.12 Így a gondozottak közül azok száma, akik nem szenvedték el a beutalásig azt, hogy az apa vagy az anya bántalmazta, súlyosan elhanyagolta õt, valamelyik szülõ börtönben van, valamelyik szülõ droghasználó, illetve pszichiátriai beteg.

2004 / nyár


145

Életmód–élethelyzet 672, vagyis a gondozottak 80%-a esetében beutalásakor egyik felsorolt feltétel sem érvényes, míg 156 fiatal esetében egy vagy akár több említett feltétel fennállása indokolta a beutaló határozat megszületését. A gondozás alá vont fiatalok jelenlegi rosszabb közérzetét, és ennek következményeként a jelenlegi káros egészségmagatartását már jelentõs mértékben befolyásolja a beutalást megelõzõ idõben a szülõk kritikus magatartása.

Az egészségmagatartás és a gyermekkorban a családban elszenvedett ártalmak összefüggése (százalékos adatok). KAROSEG/ ROSSZCSAL

„Rossz”

„Nem rossz”

családból

családból

kerültek gondozásba Nincs káros egészségmagatartás egészségmagatartás

Amíg a szülõk, a család életkörülményei, a szegénység, anyagi gondok és rossz lakáskörülmények nem befolyásolják a serdülõkori és kora felnõttkori viselkedést, a szülõk agresszivitása, a gondozásba vételig gyermekük neveltetésben elõforduló devianciák már sok esetben helyrehozhatatlan károkat okoznak, és jelentõsen hozzájárulnak a gondozásba került gyerekük rossz közérzetéhez, és problémás jövõképéhez még 9-10 év állami gondozásban eltöltött idõ után is. Érdemes megfigyelni, hogy a szülõ által elkövetett súlyos bántalmazás nem olyan mértékben játszik szerepet, mint a „súlyos elhanyagolás”, amely elõfordulása jelentõsen öszszefügg a gondozottak késõbbi életútja alakulásával. Nézzük igazolásként a káros egészségmagatartás (KAROSEG változó) gyakoriságát a „deviáns szülõktõl” bekerült gyerekek között és azok körében, akik esetében nem találtunk a beutalási határozatokban, környezettanulmányokban erre utalást (ROSSZCSAL változó). A megoszlásból levonható következtetések érvényességéhez hozzá kell értenünk azt is, hogy a „KAROSEG” összevont változó képzése során figyelembe vett három tényezõ – dohányzás, alkoholfogyasztás, drogozás – közül a „nem rossz”-nak minõsített családból gondozásba került fiatalok jelenlegi károsnak minõsített egészségmagatartása esetében egyik vagy legfeljebb két szer használata a jellemzõ, míg a rossz családból bekerültekre kettõ vagy mindhárom - vagyis ez utóbbiakra a kumulatív szerhasználat jellemzõ.

40

55

60

45

Van káros

Mindezek után nézzük meg azt, hogy a különbözõ életút-elemek, események milyen arányban fordultak elõ a beutaló határozatokban, valamint milyen gyakorisággal tapasztaltuk ugyanezeket az eseteket a gondozottak jelenlegi káros egészségmagatartása alapján szelektált csoportokban. Azt láthatjuk, hogy a felsorolt, beutalás elõtti gyermekkori krízishelyzetek, problémás élethelyzetek, életkörülmények között az anya magatartása kis mértékben összefügg a labilis életérzéssel, s ennek következtében a dohányzás, rendszeres alkoholfogyasztás és az illegális drogok többszöri vagy rendszeres használatával. Ugyanakkor az is látható, hogy az apák magatartása, életvitele teljességgel elhanyagolható szempont, nincs oksági kapcsolatban a gondozottak késõbbi közérzetével, magatartásával. (A felsorolt tényezõk közül sok esetében látható némi összefüggés, de ezek inkább tekinthetõk véletlenszerû együttjárásnak, mint kiváltó okoknak vagy következményeknek.) Az anyákkal kapcsolatos negatív körülmények. Esetek

%

A többszöri

száma (N= droghasználók N=

KAROSEG* %-ban

834) között (N=195) (N=411)

Maga is állami gondozott volt

39

4,7

8,2

6,8

Meghalt

54

6,5

6,2

5,8

3

–

–

–

46

5,5

3,6

6,1

Ismeretlen Lemondott gyermekérõl

146


2004 / nyár

Életmód–élethelyzet Esetek

%

A többszöri


Esetek

KAROSEG*

%

A többszöri

KAROSEG

száma (N= droghasználók

%-ban

N=

834) között (N=195) (N=411)

%-ban

834) között (N=195) (N=411)

Pszichiátriai

Súlyosan

beteg,

elhanyagolta a gyermekét

309

37,0

44,6

44,0

vagy beutalt

13

1,6

1,5

1,7

Krónikus

Bántalmazta a gyermekét

24

2,8

3,1

2,7

betegsége van 14

1,7

2,6

2,2

Prostituált

10

1,2

3,1

1,7

Munkanélküli 135

16,1

17,9

16,8

Alkoholista

185

22,2

24,1

24,3

Hajléktalan

81

9,7

14,3

12,9

34

4,1

3,6

3,6

Börtönviselt,

A kedvezõtlen családi körülményekre utaló esetek száma.

vagy börtönben van

Esetek

Pszichiátriai

%

A többszöri

KAROSEG


beteg

40

4,8

7,2

6,3

betegsége van 40

4,8

4,6

3,9

31,9

34,9

36,2

Krónikus

%-ban

N=

834) között (N=195) (N=411)

341

40,9

43,1

44,8

39

4,7

6,2

5,6

291

34,9

35,4

37,2

281

33,7

23,1

26,3

Kedvezõtlen

Munka-

lakáskörülmények

nélküli

266

Jelentõs díjhátralék

* KAROSEG = káros egészségmagatartással jellemezhetõk

Jelentõs anyagi gondok

Az apákkal kapcsolatos negatív körülmények száma

Más, negatív családi körül-

Esetek

%

A többszöri


KAROSEG

834) között (N=195) (N=411)

Állami gondozott volt 7

1,0

–

1,0

Meghalt

63

7,6

10,3

9,7

103

12,3

13,8

12,6

6

1,0

–

–

34

4,1

3,1

5,1

54

6,5

3,1

8,5

a családban

97

11,6

7,2

15,6

Alkoholista

183

22,0

21,5

24,8

2

–

–

–

ben van

65

7,8

8,7

8,8

Hajléktalan

29

3,5

6,7

4,6

Ismeretlen, nem szerepel a családban Lemondott gyermekérõl Nem vállalta az apaságot

mény

%-ban

Szerepe volt a beutalásban

A következõ táblázatok értelmezéséhez tudnunk szükséges azt, hogy a vizsgált körben a beutaltak átlagos életkora a beutalás idõpontjában még nem érte el az iskolakötelezettségnek megfelelõ hat évet, tehát az itt felsorolt problémák nagy része sokaknál még nem fordulhatott elõ. Ez magyarázza a viszonylag kisebb esetszámokat. Az látható, hogy a jelenleg többszöri droghasználókra, vagy más egészséget károsító magatartásúakra a gyerekkori kisebb-nagyobb devianciák, beilleszkedési problémák jelentõs mértékben jellemzõk voltak.

– konkrétum nélkül Brutális

Drogos Börtönviselt, vagy börtön-

2004 / nyár


147

Életmód–élethelyzet A gondozottak problematikus viselkedésének, tulajdonságainak említési gyakorisága a beutaláskor – jelenlegi egészségmagatartásuk függvényében. Esetek

%

A többszöri


A gondozás alá vont fiatalok beutalásakor készült pszichológusi szakvélemények egyes megállapításainak gyakorisága.

KAROSEG

Esetek

%-ban

834) között (N=195) (N=411)

43,2

70,4

71,2

92

11,0

18,4

20,9

23,2

53,0

47,3

95

11,4

20,7

20,9

tapasztalható 87

10,4

25,4

23,9

11,6

21,6

20,1

képessége gyenge + 52

6,2

10,8

10,2

közepes

Iskolakerülés 81

9,7

19,5

17,0

Pszichés

Drogozás

6

1,0

2,1

1,5

tünetei

79

9,5

17,4

16,1

24

2,9

7,7

5,3

képessége rossz

Testi betegség 59

7,1

6,7

6,8

+ problémás 194

Kisebb

vannak

Nagyobb deviancia

Kommuni9

1,1

–

1,7

58

6,9

11,3

10,4

43

5,1

8,2

7,8

115

13,7

21,0

21,4

Konfliktusok a szülõvel

Tanulási problémák

kációs képessége gyenge

Konfliktusok az iskolában

Kapcsolatteremtõ

Pszichiátriai betegség

%-ban

361

Értelmi

deviancia

KAROSEG

834) között (N=195) (N=411)

problémák nélkül

A többszöri

N=

Magatartási konkrétum

%


Agresszivitás Testi fejlettsége elmarad a korától

97

Fejlõdési elmaradottság 48

5,8

7,2

6,6

öngyilkosság

1,3

2,6

2,2

11

Ha az elõbbi problémasorra kijelentettük, hogy azok eseteként jellemzõek a közérzetük alapján veszélyeztetettnek, jelenlegi egészségmagatartásuk alapján pedig már többségükben káros életvitelt folytató gondozottakra, akkor a következõ táblázatban szereplõ gyakoriságok alapján már azt is kijelenthetjük, hogy gondozásba vételük idején a felsorolt testi és lelki problémákkal küzdõk szinte teljes körét ma a károsnak minõsülõ egészségmagatartás jellemzi.

A két körvonalazódó életút közül a kedvezõbbnek mondható esetben a szülõ – gyerek viszonyt nem rontotta súlyos, a gyerek kárára elkövetett cselekmény; a gyerekek fiatalabban kerültek gondozásba, ritkábbak voltak körükben a gyerekkori devianciák és iskolai beilleszkedési problémák, valamint alig fordult elõ közöttük pszichés és testi probléma. Körükben nem igazán jellemzõ a káros egészségmagatartás, és a közérzetük is jobb az átlagosnál. A jelenleg kedvezõtlen életérzésû fiatalok csoportja idõsebben – ezért talán késõn - került gondozásba. A szülõk magatartása a gondozásba vételben gyakran játszott szerepet, a fiatalok iskolai és családi konfliktusai jellemzõbbek, és a pszichés és testi problémák szinte teljes körben tapasztalhatók voltak már a gondozásba vételt megelõzõ idõszakban. A kedvezõtlen életesemények, a kora gyerekkori lelki és testi problémák jelentõsen összefüggenek a késõbbi droghasználattal, al-

148


2004 / nyár

Életmód–élethelyzet koholfogyasztással vagy dohányzással, de mégsem mondható az, hogy akár a drogérintettséget vagy más káros egészségmagatartást kizárólag ezen tényezõk fennállásával indokolhatnánk. A jelenséget úgy is interpretálhatjuk, hogy azok körében, akiket gyermekkori traumák, a magatartási - pszichés problémák jellemeztek gondozásba vételüket megelõzõen, 14-18 éves korukra sem alakul ki az „egyensúlyi állapot”, és emiatt káros egészségmagatartás jellemzi õket. Ugyanakkor az egészségmagatartás alakulására a gyermekkori állapot nem ad kizárólagos magyarázatot.

VIII. Összefoglalás A tapasztalataink összegzése elkerülhetetlenül torzítja a tanulmányban részletesen elemzett képet. A gondoskodás alatt álló fiatalokról egységes ítéletet, véleményeket állítani felelõtlenség. A reális összkép sokkal árnyaltabb, sokszínû. Közelebb állunk a valósághoz, ha azt jelentjük ki, hogy nem tapasztaltunk igazán karakteres eltéréseket – sem közérzetük, sem életvezetési értékeik, sem a szabadidejük eltöltésének módja alapján - a nem gondozott populációhoz képest. A tanulmány néhány általunk jelentõsnek ítélt megállapítását mégis érdemesnek ítéljük felidézni, és összefüggéseiben áttekinteni. 1. A tizennyolc év alatti gondozottak és az idõsebb utógondozottak között tapasztalt életmód, gondolkodás, egészségmagatartásbeli különbségek olyan mértékûek, amelyek nem magyarázhatók az életkori eltérés miatti differenciákkal. Az utógondozottak kevesebb problémát hordoznak, és nyilván kevesebb problémát is jelentenek gondozóiknak fiatalabb társaiknál. Ugyanez a megállapítás érvényes a nevelõszülõknél elhelyezett gyermekekre, akik jelentõsen különböznek a hagyományos módon intézményekben vagy családotthonokban nevelkedõ társaiktól. 2. Az iskolához, tanuláshoz való viszonyuk alapján a gondozottak – az elhelyezés formájától függetlenül – kissé eltérnek a hagyományos családokban nevelkedõ társa-

iktól annyiban, hogy ítéletük jobban szóródik, egyaránt többen vannak az iskolai munkába beilleszkedõ, a tanulást szeretõ fiatalok, mint az iskolai munkát tehernek érzõ, alulteljesítõ, motiválatlan diákok. Számarányukat annak ismeretében szükséges értékelnünk hogy 40%-uk három vagy annál több iskolaváltás után fejezi be tanulmányait az általános iskolákban. 3. Nyolc kérdésre adott válaszaikból képzett „összevont változó” segítségével képet nyertünk a gondozottak általános közérzetérõl, jövõképérõl. Eddigi vizsgálataink tapasztalatai alapján a rossz közérzetû, jövõkép nélküli csoporthoz tartozók jelenlegi és várható egészségmagatartása – így drogérintettsége is – jelentõsen összefügg. A gondozás alá vont fiatalok esetében ez nem igazolódott. Az utógondozottak 11%, a gondozottak 14%-át találtuk sajátos szempontjaink alapján veszélyeztetettnek, holott a már most minden második gondozott káros egészségmagatartással jellemezhetõ. Ebben a körben a fiatalok közérzete nem bizonyult megbízható magatartás-indikátornak. Az adatfelvételi bizonytalanságok, pontatlanságok mellett az is bizonyossá vált, hogy általunk nem vizsgált, ezért feltáratlan tényezõk is jelentõs szerepet játszanak a káros egészségmagatartás gyakoriságában. Amit biztosan állíthatunk: Magas a magukat tájékozatlannak minõsítõk aránya szinte minden egészségnevelési témakörben – tehát bizonyos ismeretek hiányoznak. Ha van valamiféle prevenciós tevékenység körükben, az nyilvánvalóan hatástalan. Az adatfelvétel során tapasztaltunk azt, hogy a droghasználat, éppúgy mint a cigarettázás vagy alkoholfogyasztás, nem minõsül stigmának körükben. Nyíltan beszélnek róla, társaik közül megnevezik a szerhasználókat is. Általánosnak mondható az élménykeresõ magatartás, s erõs a kortárscsoport-hatás. Alig akad olyan gondozott, aki nem kerül napi kapcsolatba dohányossal, alkoholfogyasztóval, akár illegális szert kipróbálóval is már fiatal gyerekkorban. A csoportokban a kisebbeknek, fiatalabbaknak is helyük van, s a közös élményszerzõ események társulnak cigarettázással, alkohol-

2004 / nyár


149

Életmód–élethelyzet fogyasztással, esetenként valamilyen illegális szer használatával. 4. A dohányzók aránya, a dohányzás korai kezdete esetében éppúgy, mint az alkoholfogyasztás gyakorisága és korai kezdete tekintetében a gondozottak kedvezõtlen képet mutatnak. Az illegális szereket egyszer kipróbálók és többszöri drogfogyasztók aránya is meghaladja az összehasonlítható életkorúak körében mért illegális szerhasználatot. Ugyan a kedvezõtlen közérzet és a drogérintettség esetükben is bizonyos mértékû együtt járást mutatnak, a gondozottak jelentõs körében nem igazolható a rossz közérzet meghatározó szerepe, az egyensúlyi állapot hiánya az egészségkárosító magatartás okaként. 5. Különösen foglalkozatott minket a különbözõ életutak, gyermekkori események hatása a gondozottak jelenlegi egészségmagatartására. A rendelkezésünkre álló személyi anyagokból feldolgozott információk alapján két jellegzetesség körvonalazódott: a szülõk és a család életkörülményei, az anyagi gondok és rossz lakáskörülmények nem befolyásolják a serdülõkori és kora felnõttkori viselkedést, viszont a szülõk agresszivitása, a gyerek elhanyagolása sok esetben helyrehozhatatlan károkat okoznak és jelentõsen hozzájárulnak a gondozásba került gyerek problémás viselkedéséhez, káros egészségmagatartásához, még több éves gondozásban eltöltött év után is. A beutaláskor született és problémákat tartalmazó pszichológusi szakvéleményekkel rendelkezõ gondozottakra (gyenge kommunikációs képesség, agresszivitás, testi fejletlenség, pszichés tünetek, gyenge értelmi képesség) szinte teljes körben jellemzõ a droghasználat, dohányzás és alkoholfogyasztási gyakoriság, míg ez utóbbi csoportba tartozók többsége ilyen jellegû pszichés problémák nélkül került gondozásba. Ezért igazoltnak látszik az, hogy a kora gyermekkori testi és lelki problémák jelentõsen összefüggenek a késõbbi legális vagy illegális droghasználattal, de kizárólag a múltbeli események következményének tekinteni a jelenlegi káros egészségmagatartás gyakoriságát teljességgel indokolatlan. A kedvezõtlen családi események és a

150


2004 / nyár

lelki problémák mellett jelentõs szerepet játszik a kortárs-hatás, az ismeretek hiánya, s feltehetõen más olyan tényezõ is, amelyek az általunk alkalmazott módszerrel történt vizsgálatot követõen rejtve maradtak, nem bizonyíthatók.

Jegyzetek 1 A kitöltött kérdõívek és az életút kódlapok csak az adatrögzítõknél találkoztak, aki nem ismerhették a válaszadókat. Az életutak feldolgozását a gondozó intézmények dolgozói végezték, akik viszont nem találkozhattak a kitöltött kérdõívekkel. Így a kutatók számára rendelkezésre álló adatbázis az adatvédelmi szabályoknak megfelelõen jött létre. 2 Az intézményekben történt adatfelvételben az NDI munkatársak közül négyen vettünk részt, míg a nevelõszülõknél a tanácsadók részvételével, de az elvárt módon, az elõre meghatározott standard szabályoknak megfelelõen történt a kérdõívek kitöltése. 3 Részlet egy interjúból: „Akkor nem voltak barátaim, általában próbálkoztam mindenkivel, de igazából nem sikerült. A barátságot megpróbáltam vásárolni valamivel, loptam valamit és odaadtam neki. Szóval ilyen csínyekbe mentem bele, hogy magam köré gyûjtsem az embereket.” 4 A csoportképzés alapja: a lehetséges nyolc negatív illetve nyolc pozitívnak értékelhetõ válaszból minimum 6 esetben konzekvens válaszok születtek. A köztes csoportba kerültek azok, akik esetében a negatív és pozitív válaszok egyaránt több mint két esetben születtek. 5 Nagy vita folyik az egészségneveléssel foglalkozó szakemberek között ennek értékelésében. Sokan azt mondják, hogy az egészség nem lehet cél, csak eszköz a boldog és hosszú élethez, míg más vélemények szerint ennek felismerésével együtt jár az egyéni felelõsség tudatosodása, az, hogy magunk felelõsek vagyunk tetteinkkel, életmódunkkal egészségünk megõrzéséért. 6 Részlet a 2.sz. interjúból: „Végül ott szoktam rá a dohányzásra úgy 9 éves koromban, de aktívan csak tíz éves korom óta dohányzom. Õk mondták, hogy tüdõzzem le, de hát kiköptem a tüdõmet, azután egyre sûrûbben dohányoztam, már megtanultam letüdõzni. És tetszett végül is.”

Életmód–élethelyzet 7 A „rendszeres fogyasztás” kategóriáját a „legalább hetente egy-két alkalommal történõ alkoholfogyasztást” jelentette. 8 Részlet egy interjúból: Ott elkezdtem inni, 13 éves koromban elég rendesen ittunk mindent az ottani gyerekekkel.” 9 Részlet az 2. sz. interjúból: „A gyerekotthonban volt gyerekek vittek magukkal. Tõlük tanultam a dohányzást, szipuzást, italozást. Végül én is belementem minden balhéba. Egyszerûen meg akartam ismerni mindent, és nem a könyvbõl akartam tanulni a dolgokat, hanem tapasztalni szerettem volna. Meg ezek a dolgok jobban érdekeltek, mint a tanulás.”

10 Maga a tény igaz, annak ellenére, hogy ezt nem a kedvezõ környezetnek tudjuk be, hanem annak, hogy azok maradnak meg a nevelõszülõknél, akik eleve kisebb gondot jelentenek. 11 Count: 211, 212, 223, 224, 227, 239, 241, 242, 243, 244 = „FATAL” változó. Itt leszámoltuk, hogy a lehetséges negatív külsõ körülmények közül hány fordult elõ a környezettanulmányban. 12 A ROSZCSAL összevont változó képzéséhez az alábbi változókat vettük figyelembe: V214, 215, 216, 217, 220, 221, 229, 232, 234, 235. Lásd: kódutasítás.

Kitekintés Lendvai Dóra

Ne szeresd a túlságosan gyors sikereket… I N T E R J Ú H A L Á S Z J U D I T TA L

A minden korosztály számára ismert elõadómûvész Budapesten született, 1942. október 7-én. Egy olyan házban nõtt fel, ahol rajta kívül csak fiúk laktak, így kizárólag fiús játékokat játszottak, amiket nagyon szeretett. Verekedõs is lett volna, de gyorsan rájött, hogy a fiúk erõsebbek nála, ráadásul visszaütni sem restek. Életre szóló lecke lett tehát az a tény, hogy lánynak született, nem jogosíthatja fel a pofozkodásra. Színészi ambíciói már az iskolában kezdtek megmutatkozni, élvezte, hogy bohóckodásával szórakoztatta diáktársait, akik nevettek rajta. A tanárok is jól szórakoztak mutatványain, de ez természetesen egyáltalán nem akadályozta meg õket abban, hogy néha egy-egy intõt is kiosszanak neki. Az iskola mellett sokáig sportolt versenyszerûen, s a lovaglást választotta. A versenysportban végre bebizonyíthatta, hogy képes véghezvinni azt, amit elhatározott. Országos felnõtt korosztályos bajnokságon 17 évesen harmadik lett (a lovassportban férfiak és nõk együtt versenyeznek), s az ifjúsági válogatottba is bekerült. A Színház- és Filmmûvészeti Fõiskola elvégzése után a Pécsi Nemzeti Színházhoz, majd a budapesti Vígszínházhoz szerzõdött, amelynek ma is társulati tagja. Eddig közel negyven filmben és számtalan tévéjátékban szerepelt. Színészi pályafutásával párhuzamosan új mûfajt teremtett elõadómûvészként. Magyar költõk verseit énekli a magyar könnyûzene legjobbjainak megzenésítésében – méghozzá gyerekeknek. Zenekarával elsõsorban a magyar szépirodalom (Csoóri Sándor, Csukás István, Devecseri Gábor, Janikovszky Éva, Szép Ernõ, Tamkó Sirató Károly, Weöres Sándor, Zelk Zoltán) és a magyar könnyûzene (például Bródy János, Móricz Mihály, Szörényi Levente, Szörényi Szabolcs, Szûcs Antal Gábor, Tolcsvay László) alkotásait szólaltatják meg.

Generációk nevelkedtek fel lemezeinek hallgatása közben, gyerekek körében népszerûsége azóta is töretlen. Ezért is választották meg a gyerekek – Magyarországon elsõként – a Mosoly Rend Lovagjának. A Magyar Állam Jászai Mariés Érdemes Mûvész-díjjal, a Magyar Köztársaság Tiszti Keresztjével, valamint 2001-ben legnagyobb kitüntetésével, a Kossuth-díjjal jutalmazta eddigi munkásságát. A rendkívül gazdag pálya néhány állomását olyan alkotások jelölik, mint a Szerelmesfilm, Mi lesz veled Eszterke?, Jó estét nyár, jó estét szerelem, Játszd újra, Sam, A mi kis városunk. Mûvészi sokszínûségét a gyerekek számára készített megzenésített verses lemezek hosszú sora is bizonyítja. Légies szõkesége, lányos alakja semmit sem változott az évek alatt. Szinte hihetetlen, hogy már annyi film, színdarab és lemez áll mögötte. s Ha most, a 21. században kezdené a pályáját, hogyan tenné? Ha ebben a világban kezdeném ezt a hivatást, pályát, szakmát – nem is tudom, hogy nevezzem szépen – akkor sem csinálnék semmit másként, talán most jobban kellene figyelnem, hogy mit vállalok el és mit nem. A mai gyerekek már nem egy hivatásban gondolkoznak, több lehetõséget hagynak maguknak, magyarán nem tesznek fel egy lóra mindent, mint mi a hatvanas évek végén. Amikor mi befejeztük a fõiskolát és elkezdtük a pályát, nekünk az volt a minden, nem csupán szakmailag, de emberileg is. Azt sem tudtuk, van-e egyáltalán ezenkívül más körülöttünk. Sõt még ezen is túlmegyek, minden, amit csináltunk; amit olvastunk, láttunk, ha tudtunk, ahová utaztunk, az mind azért érdekelt, mert kapcsolódott a hivatásunkhoz, azt segítette, kiegészítette, vagy ebbõl a szempontból mutatott valami újat. Mi megszállottak voltunk a szó jó értelmében. Hiszek abban, hogy csak

2004 / nyár


153

Kitekintés megszállottan lehet dolgokat csinálni, komoly elhivatottsággal és akkor semmi nem térítheti le az embert a kijelölt útról. Enélkül nem is szabad belekezdeni semmibe, ami fontos. S ez nem függ kortól, ez elv. Sok emberen meglátszik ma, hogy nem elhivatott. A mi pályánk nem egysikeres, egynapos pálya, ezt egy életen keresztül kell csinálni. Egy nagy siker nem siker. s Létezett akkoriban is olyan versenyszellem, mint manapság? Egy nagyon fontos mondatot tanultam meg Máriássy Félixtõl, aki az öt évvel idõsebb osztálynak volt az osztályfõnöke, s hozzá olyan nevek jártak, mint Szabó István, Huszárik Zoltán, Rózsa János, Kardos Ferenc, most a többit nem sorolom. Ez lett az életem, hogy úgy mondjam tételmondata: a siker nagyon fontos, de nem minden áron! Ez a mindenáron szócska nagyon sokszor aláhúzandó az én értékelésemben. Amit az ember szeret és akar, azt el akarja mondani, meg akarja csinálni, de ezt minden áron nem lehet. Vannak olyan határok, amit pontosan a cél érdekében nem szabad átlépni. Például embereken nem lehet átgázolni, hiszen a mi hivatásunk emberekrõl szól. Ebben a világban csak az lehet hiteles, aki emberséges tud maradni. Talán ezért olyan kevés a hiteles közismert személyiség manapság… s Változatos fiatal sorsokat mutatott be a pályája kezdetén. Meg lehet határozni, hogy mi volt a ’60-as , ’70-es években a fiatalok életérzése? Saját életérzés nem volt, ezt csak utólag hisszük. A nyugati korszellemek hullámainak csak a habja, a széle csapott be az országba. De mi a híres magyar lelemény folytán ezt a habot felkorbácsoltuk, s ebbõl született például a magyar beat korszak, ami nálunk is egy jelentõs zenei forradalmat hozott. Én így visszatekintve azt gondolom, hogy amit mi a hatvanas évek „feeling-jének” hittünk, az inkább az ’56-os események hatása volt, s nem annyira a hatvanas évek vívmánya. Ezt az „életérzést” az én generációm érezhette meg igazán elõször. Bármi, amit akkor megtehettünk, az ’56-nak volt köszönhetõ, s bármi, amit akkor fiatalként megéltünk, az abszolút speciális volt a történelemnek köszönhetõen. A nálam idõsebb korosztály, Szabó Pistáék

154


2004 / nyár

azt élték meg, hogy a barátaik sorra elhagyták az országot. Õk errõl sokat és sokáig beszéltek az alkotásaikban. Az én generációmat már nem érdekelte így a politika. Én azt sem tudtam a hatvanas–hetvenes években, hogy ki a miniszterelnök. Nem volt fontos. Csak Kádár volt fontos és az az egy ember, akihez a kultúra tartozott, Aczél. A többi, õszintén nem is érdekelt minket. A közéletet számunkra a kulturális élet jelentette. s A politika mégis ott volt a kultúrában, ha foglalkoztak vele, ha nem. Ránk, színészekre nézve annyira nem. Arról, hogy cenzúra, nem a színész hallott elõször, hanem az, aki írni, rendezni, kitalálni szeretett volna valamit. Én színházi életemben kétszer találkoztam a cenzúrával. Az egyik Örkény: Pisti a vérzivatarban címû darabja volt, amiben a hatvanas évek elején még Latinovits játszott, s amit akkor politikai okokból levettek a mûsorról. Mikor eltelt jó pár év, már nem volt a színházban Latinovits, mégis bemutattuk a Pesti Színházban, hozzáteszem, minden komolyabb változtatás nélkül. A másik cenzúrával kapcsolatos élményem, hogy elkezdtünk próbálni a Vígszínházban egy Katajev darabot, A kör négyszögesítése címût. Katajev sikeres szovjet szerzõ volt, leghíresebb mûve a Távolban egy fehér vitorla, amit magyarra is lefordítottak. Három hetet próbáltuk, s a nehezén már túljutottunk. Egy darab legnehezebb része a mozgások begyakorlása, a karakterek jó meghatározása, s azok egymáshoz való viszonya. No, mi ezen már régen túl voltunk, mikor a harmadik próbahét végén lehívott minket Várkonyi és közölte, hogy nemsokára hazánkba érkezik Furceva asszony – az akkori szovjet kulturális miniszter – és miután ez a darab indexes a Szovjetunióban, nem szabad nekünk se játszanunk addig, amíg az elvtársnõ itt van. Legnagyobb bosszúságunkra ekkor abba kellett hagyni a munkát. Nagyon tehetetlennek éreztük magunkat, egyrészt mert egy alkotó munka félbeszakadt, másrészt, mert egyszerûen nem értettük igazán, mi ezzel a darabbal a bajuk. A történet arról szól, hogy két szovjet fiatal a forradalom után egy padlásszobában él, olyan szegények, hogy kilóg a fenekük a nadrágból, de azért megnõsülnek, közben kiderül, hogy nem illenek egymáshoz, és feleséget cserélnek.

Kitekintés Ahogy elkezdtük elemezni a letiltás okait, rájöttünk, hogy mi lehet a baj. Egyrészt a szovjet fiatalnak nem lóg ki a feneke a nadrágból, hiszen azt megsegíti a szovjet rendszer. Másodszor meg micsoda szocialista erkölcs az, ahol párt lehet cserélni! Pár év múlva azonban megnyugodtak a kedélyek, és végre be lehetett mutatni a darabot, amit õrületes sikerrel játszottunk. s A filmek esetében hogyan mûködött a cenzúra? A filmek kapcsán több problémára emlékszem, ami általában nevetséges félmondatok kihúzásáról, betételérõl, átírásáról szóltak. Az volt a jó rendezõ – az akkori kultúrpolitika szempontjából – akivel nem volt ilyen „félmondatos” gond. Az idõsebbeknek ez ment is, ám az én generációmban szinte mindenkinek meggyûlt a vezetéssel valamilyen módon a baja. Amikor kész lett egy film, be kellett mutatni az illetékes elvtársaknak, s ekkor kezdõdtek a sorozatos kényszervágások. Na ezt kiküszöbölendõ, pontosabban ennek köszönhetõen alakult ki egy új stílus, amit mi parabolának hívtunk, ami sokkal árnyaltabban fejezte ki a mondanivalót, mint elõtte. Ez volt a magyar film fénykora. s Elsõ filmje az Esõs vasárnap volt. Az melyik kategóriába tartozott? Nem akarok ítéletet mondani egyes rendezõkrõl, de az Esõs vasárnap rendezõje, Keleti Márton kicsit jobb viszonyban volt a hatalommal, mint azt az én korosztályom elvárta volna. Ezért amiatt a film miatt engem sok vád ért a barátaim részérõl, hogy miért kellett elvállalni. A mi generációnk azt tudta, hogy nem akar parolázós viszonyban lenni a hatalommal, s ezt szerettük jelezni is az alkotásainkban. Más filmstílusra vágytunk, mint az akkori úgynevezett sikerfilmek rendezõi. Ezt elõször Szabó István valósította meg az Álmodozások korában, nem csupán stílusában, hanem tartalmában is. Ahogy az akkori pályakezdés nehézségeirõl beszélt, azokról a falakról, amikbe a fiatalok ütköztek, s amiket az elõzõ generáció tagjai állítottak, akik nem engedték elkezdeni az utódaiknak a megálmodott életet. s Gondolom, már akkor is rang volt Szabó István filmjeiben szerepelni!

Nekem jó barátom volt Szabó a Fõiskolán. Azt már az elején láttuk, hogy amihez õ nyúlt, mindenhol nagydíjat kapott. A Te címû filmje is, aminek számomra az volt az érdekessége, hogy Esztergályos Cecília volt a fõszereplõ, akkor még mint balett táncos, s Szabó megkért, hogy én szinkronizáljam õt. Aztán az Álmodozások korában mind a ketten szerepeltünk, de a hangja továbbra is én voltam Cilinek. s Aztán jött a Szerelmesfilm… A Szerelmesfilm nagyon fontos volt, akkor már túl volt Szabó az Apán, s annak hihetetlen sikerén. Azt, hogy a filmbeli karakter mennyire hasonlított rám, jelzi, hogy direkt van egy lovaglós jelenet a filmben, mert Szabó tudta, hogy imádok lovagolni. Miután jóban voltunk, ismertük egymást, s õ írta a forgatókönyvet, szinte rám formálta a szerepet. Ezt csak én gondolom így, bár nem kérdeztem errõl soha. s A lemezek kapcsán az akkori könnyûzenében is járatos volt? A könnyûzenében a barátaim révén voltam némileg benne, s én belülrõl láttam, hogy hasonló folyamatok zajlanak, mint a filmmûvészetben, csak már jóval áttételesebben. Az új hazai könnyûzene az akkori megítélés szempontjából rendkívül ellentétes volt, mert sem a szocialista, sem a polgári ízlésnek nem felelt meg. Emlékszem egy esetre, jó barátomnak, Szörényi Szabolcsnak már két gyermeke volt, mikor még mindig derékig ért a haja… Sétáltunk a Balaton parton, s olyan megjegyzéseket tettek rá a vele egykorú emberek, hogy én azon csodálkoztam, hogy nem szakad meg a föld. Az a zene, amit õk csináltak, forradalmat teremtett a magyar zenében, nem csak hangzásában, de mondanivaló tekintetében is. Sikerült összehangolódniuk a fiatalok aktuális életérzésével, s egy idõ után sikeresen közvetítették a többi generáció felé is ezt. Azóta eltelt negyven év, s én most azt figyelem csodálkozva, hogy a fiatalok körében azok a táncdalok élik reneszánszukat, amit mi, az akkori fiatalok kikértünk magunknak, s úgy éreztük, ezen a stíluson mi már régen túlvagyunk. s A hírnév akkoriban mennyire volt fontos tényezõ egy színésznõ életében?

2004 / nyár


155

Kitekintés Nagyon fontos volt, de máshogy volt fontos, mint ma. A mostani sztárok percemberkék, persze nem azokról beszélek, akik tehetségesek, s ezt tudják is kamatoztatni, hanem azokról, akikkel a mai világ elhiteti, hogy híresek. Ezek – a közönségükkel egyetemben – becsapott emberkék, mert nem tudják, hogy ez a mai értelemben vett sztárság nem elég. Nem elég az, hogy valaki helyes, csinos, vagy akár erõszakos, mert egyszer meg kell mindenkinek mutatnia, hogy mit is tud valójában. Persze nekünk is fontos volt, hogy híresek, ismertek legyünk, hiszen nem azért lesz valaki színésznõ, hogy a szobában a négy falnak játsszon, s a kutya se tudjon róla. Mi mûvészek, mindannyian szeretnénk valamit közölni, megmutatni, elmondani. Ha ez kevés emberhez jut el, akkor nem vagyunk hatékonyak. Ezért célunk az, hogy sok ember megismerje azt, amit csinálunk. Azonban ez nem mérce. Ezt mondta nekem Pártos Géza, ez volt a másik nagyon fontos tételmondat, amivel elindultam a pályámon. Sikert azt lehet „csinálni”, ahogy ma sokan teszik ezt, de ezek a sikerek lesüllyednek, ha vízbe tesszük õket. Bár sokan látják õket, de ez még önmagában nem érték, nem érdem. A tényleg tehetséges és jó mûvészek, akik nem tudnak eljutni a közönséghez, ma kénytelenek „eladni” a terméküket. Én láttam a szó legnemesebb értelmében olyan csodálatos, mûvészileg abszolút igényes elõadást, amit ügyesen adtak el a nézõk felé, és alig lehetett rá bejutni, annyira nagy volt rá az érdeklõdés. Tehát meg lehet találni annak a módját, hogy az ember a jót jól csinálja. Shakespeare mára már megélt pár száz évet, s ha bemegy az ember egy átlagos elõadást megnézni, talán nem is érti, miért maradt fenn ennyi ideig. Viszont ha bemegy és megnéz egy jó elõadást, rögtön megérti, miért idõszerû még a 21. században is Shakespeare. Hiába jó valami, ha valaki nem tudja jól csinálni, az nem igazi mûvészet. Ez egyébként mindig is érdekes játéka a mûvészeteknek, s aki ezt a játékot nem tudja ügyesen játszani, azt a mûvészt én szívembõl sajnálom, mert pont a lényeget nem sikerül megragadnia. s Akkoriban nem is volt úgynevezett gagyi? Jóval kevesebb. A gazdag ember pénztárcája, mint mai kultúrpolitikai tényezõ ugyan-

156


2004 / nyár

olyan rossz, mint a politikailag befolyásolt kulturális élet. Azonban azt el kell ismerni, hogy az akkori kultúrpolitika kevesebbet tévedett, mint ma a pénz értékmérõje. Egy dolog akkor nagyon fontos volt, és én ezt nagyon megtanultam. Ez pedig a pályakezdésrõl szól, konkrétan arról, hogy egy színész, egy mûvész hogyan kezdi a pályát, az nagyon – nagyon fontos dolog. Mert lehet, hogy egy életre leírja magát egy rossz kezdéssel, hozzáteszem lehet, hogy érdemtelenül, mert elképzelhetõ, hogy ugyanakkor rendkívül tehetséges. Egy színésznek a kezdéskor érdemes inkább arra utaznia, hogy késõbb kezdjen, de semmiképpen se rosszul. Ez millió tényezõtõl függ persze, de akkor is érdemes kivárni, hogy ezek egy adott idõpillanatban megfelelõek legyenek. Akinek nem ez a legfontosabb a világon, annak nem szabad mûvészettel foglalkozni. Ez nem az a hivatás, amit el lehet kapkodni, s amirõl le lehet késni. Ha valaki igazán színész akar lenni, az nem mehet bele gyors sikert hozó, gagyi, olcsó produkciókba, mert amikor arra kerül a sor, hogy komoly dolgokhoz keresnek alkotókat, õ senkinek sem fog eszébe jutni. Ez rettenetesen meghatároz egy szereposztást, ugyanis – fõleg a kezdõ rendezõk – nem azt akarják, hogy egy-egy tévémûsor arcai köszönjenek vissza a nézõkben, hanem azt a figurát szeretnék hitelesen látni a színpadon, amit megformál a színész. Ezért fontos a megfelelõ pillanat. Én azt hiszem, megvártam ezt a pillanatot. s Mi volt az elsõ komoly sikere? Egy televíziós játékfilm volt; Szép Ernõ: Május címû egyfelvonásosa, amit Ádám Ottó rendezett. Ádám Ottó, aki abban az idõben a Madách színházból Magyarország egyik legjobb színházát csinálta. Engem az a megtiszteltetés ért, hogy õ maga kért fel a szerepre. A felkérés után elsõ utam a könyvtárba vezetett, ahol kivettem a Májust, elolvastam, majd rögtön utána sorban az összes Szép Ernõt… Úgy próbáltuk a darabot, mint egy színielõadást, a saját lakásainkban, hihetetlen nagy szeretettel a darab és egymás iránt. Mikor adásba került a mû, másnap odajött hozzám Várkonyi, gratulált a fõiskola folyosóján, s én akkor már tudtam, hogy nemsokára le leszek szerzõdtetve a Vígszínházba. s Volt önnek konkrét célközönsége?

Kitekintés Én nem hiszek ilyen kategóriában, hogy célközönség. Huszonnégy éves voltam, amikor egy pár évvel idõsebb kollégámmal szinkronizáltam valamit. Közben Darvas Ivánnal próbáltam egy darabot a színházban, aki húsz évvel volt idõsebb nálam. Vele úgy lehetett beszélni, mint bárki mással, ellenben a velem egykorú kolléga a szinkronban úgy beszélt velem, mint valami „nagyöreg”. Ebben a szakmában én úgy gondolom, nincsen életkor sem a színpadon, sem a nézõtéren. Ha a pénzt nézem, akkor persze lehet, hiszen a fizetõképes nézõ életkora pontosan be van határolva. s Na és a gyerekek? Én elsõsorban nem gyereklemezt szerettem volna csinálni, csak egy lemezt, amin azokat a dalokat énekelem el, amik nekem szólnak valamirõl. Akkoriban nagyon frankomán korszakomat éltem, s ha bármikor utazhattunk, mindig Párizs volt a cél. A hatvanas években több francia színésznek jelent meg dalos lemeze, ami nekem nagyon tetszett, s elhatároztam, hogy én is készítek egyet. Az akkor meg sem fordult a fejemben, hogy gyerekeknek szóljon. Összeszedtem mindent, ami fontos volt az életemben. Például a Süss fel nap azért került a lemezre, mert engem emiatt a dal miatt nem vettek fel hegedülni, mert nem úgy énekeltem el, ahogy akarták. A Hová mész te kis nyulacska, meg azért volt a lemezen, mert hülyéskedésbõl azt énekeltük a Bálint Andrissal a Szabó filmben. S ezek mellett ugyanúgy benne volt Babits Szerenádja, Juhász Gyula Meséje, ami nem gyerekeknek szól. Egyszer azonban észrevettük, hogy a lemezt fõleg gyerekeknek veszik, s ekkor összeismerkedtem a gyerekközönséggel, ami anynyira elragadott, hogy onnantól fogva már tudatosan nekik készítettem a lemezeket. Egy percig sem gondoltam abba bele, hogy ez gátja lehet a szakmai fejlõdésemnek, akkor ez teljesen belesimult a pályámba. Ma már nem biztos, hogy ezt így meg tudnám csinálni. s A nemrég megjelent új lemezt mi inspirálta? Amikor elkezdtem énekelni, az én közönségem 1–12 évesig terjedt. Aztán három éve vettem észre, hogy azok a harmincasok, akik akkor voltak gyerekek, amikor elénekeltem a Micimackót, most visszatérnek hozzám, egyrészt nosztalgiából, másrészt, mert nekik

most születnek gyerekeik. Mostanában találkoztam olyan fiatalokkal, akik gyerek nélkül jönnek a koncertjeimre, s olyanokkal is, akik örülnek, hogy végre olyan nagyok a gyerekeik, hogy tudnak koncertre menni velük. A harmincasok mára megértették, hogy mirõl szólnak azok a dalok, amiket akkor úgy szerettek, s ma már más füllel hallgatják õket. Szerencsére a gyerekek – bár a világ, amiben élnek, igencsak változik – mindig ugyanolyanok maradnak, a játékra születtek. Én érdekes feladatnak tartottam és tartom most is, hogy hogyan lehet bizonyos dolgokat megtanítani nekik játszva, úgy, hogy ne vegyék észre, hogy valójában tanulnak. s A fia mennyire ennek a modern kornak a gyermeke? Abszolút. Az én fiamnak tipikusan rendszerváltozás utáni foglalkozása van, s ennek ellenére, mint kulturális fogyasztó igen megbízható ízléssel rendelkezik. Próbáltuk erre tudatosan nevelni, mindenhová vittük magunkkal, kiállításra, színházba, amit akkor nagyon utált és állandóan tiltakozott. A legérdekesebb az egészben az, hogy ma már õ is azt képviseli, amit akkor utálattal tolt el magától. De a mai gyerekek már nagyon mást kapnak a társadalomtól. Most hallottam, hogy az iskolában még a memoritereket is meg akarják szüntetni, amit nagyon ellenzek. Én azt hiszem, hogy a sok reklám, a sok bugyuta tévémûsor, a borzasztó akciófilmek a legkárosabbak. Azt látják a gyerekek, hogy kiontani egy életet, az annyit jelent, mint elrontani egy órát. Nem érzik a dolgok súlyát és a helyiértékét. Az élet értékét kell megtanítani nekik, s meg is lehet, mert a gyerekek nem változnak, csak a világ, amiben élnek. Én nagyon sokat tanultam, s még a mai napig is nagyon sokat tudok tanulni a gyerekektõl. Számomra a legtanulságosabb az volt, amikor felajánlottam a Magyar Televíziónak, hogy készítenék egy zenés mûsort, mert tudom, hogy lenne rá kereslet, de nekik ez nem kellett. Szerintem a mai „médiagyárosok” nem is tudják, mit csinálnak, mert ha tudnák, nagyon megijednének saját maguktól. s Mit üzenne azoknak a harmincasoknak, akik ismét járnak Halász Judit koncertekre? Én csak azt tudom tanácsolni jó szívvel, amit kipróbáltam, és amiben hiszek. Én, ha

2004 / nyár


157

Kitekintés valamibe belekezdtem, akkor szerettem azt úgy csinálni, hogy lehetõleg gyõzzek. Életem legszebb éve az érettségi után volt, amikor felvettek a fõiskolára, bekerültem a lovas válogatottba és elmehettem Velencébe, ahol az Európa-bajnokság zajlott. Akkor úgy éreztem, minden vágyam teljesült. Ezzel az érzéssel gyakran kell találkozni egy élet során. Azt üzenem a fiataloknak, hogy ne veszítsék el a hitüket és ne annak higgyenek, ami körülveszi

158


2004 / nyár

õket! Ne adják fel az eszményeiket és a céljaikat. Ha az ember csak egyszer is feladja, többet nem jut el oda, ahol azelõtt volt, amikor feladta. Az a rettenetesen fontos üzenetem, hogy érdemes mindent inkább késõbb kezdeni, mint rosszul!

Kitekintés Balogh Lídia

Hrubos Ildikó–Szentannai Ágota–Veroszta Zsuzsanna: A „bolognai folyamat” A Z E U R Ó PA I F E L S Õ O K TA T Á S I T É R S É G G O N D O L A T Á N A K M E G J E L E N É S E É S A M E G VA L Ó S Í T Á S E S É LY E I ( O K TA T Á S K U TA T Ó I N T É Z E T – Ú J M A N D Á T U M K Ö N Y V K I A D Ó , B U D A P E S T, 2 0 0 3 . )

A „bolognai” kifejezéssel a diákok nem csak az egyetemi étkezdék napi menüjén találkozhatnak sûrûn, mióta 1999-ben az európai oktatási miniszterek nyilatkozatot írtak alá Bolognában az Európai Oktatási Térség létrehozásáról. Állásfoglalásuk szerint kontinensünk általános társadalmi, kulturális és gazdasági fejlõdését szolgálná a felsõoktatásban tanulók – a késõbbi munkavállalók – mobilitásának elõsegítése: ehhez azonban szükség van az egyes nemzetek oktatáspolitikájának, képzési rendszerének összehangolására. Az Oktatáskutató Intézet munkatársai arra a kérdésre kerestek választ 2001–2002-ben végzett vizsgálatuk során, hogy a hazai felsõoktatási rendszer miként válhat „Bolognakonformmá” – mindeközben nem tévesztették szem elõl a többi európai országban zajló folyamatokat sem. Az alapvetõ gondot az jelenti, hogy a jelenleg mûködõ európai felsõoktatási rendszerek jó része – a magyar felsõoktatás is – alapvetõen duális rendszerû. Ez azt jelenti, hogy párhuzamosan – és nem egymásra épülõen – folyik rövidebb képzési idejû fõiskolai és magasabb végzettséget adó egyetemi képzés. A Bolognai Nyilatkozatban megfogalmazott cél a felsõoktatási rendszerek lineárissá tétele: ez a gyakorlatban az angolszász modell szerinti, többfokozatú felsõfokú képzési rendszerre való áttérést jelenti. Az átalakítási folyamat végére az európai oktatási rendszerekben két, illetve három fokozatnak kell elkülönülnie. Az elsõ a jelenlegi magyar fõiskolai képzésnek körülbelül megfelelõ, „Bachelor” végzettséget adó alapozó szakasz, mely legalább 3, esetleg 3 és fél vagy 4 tanévbõl áll. A Bachelor-fokozat megszerzését követõen a hallgató választhat, hogy

kilép-e a munkaerõpiacra, illetve folytatja tanulmányait a „Master”-szint eléréséig (jelenlegi egyetemi végzettség), mely újabb 1-2 év tanulmányi idõt jelent. A legfelsõ szintet a hároméves posztgraduális képzés (PhD) jelenti: megjegyzendõ, hogy Magyarországon pillanatnyilag ez az egyetlen felsõoktatási terület, amely a bolognai folyamat szempontjából „rendben van”: azaz nincs rajta különösebb átalakítani való, mivel ezt a képzési formát már eleve a nemzetközi normáknak megfelelõen alakították ki hazánkban. A többfokozatú – lineáris – felsõoktatási rendszer vitathatatlan elõnye a rugalmasság: a középiskolából kikerülõ fiatalok nem kényszerülnek azonnal olyan döntést hozni továbbtanulásukkal kapcsolatban, melyet késõbb nehéz korrigálni. A jelenlegi duális rendszerben ugyanis nincs automatikus, zökkenõmentes átmenet fõiskoláról az egyetemre. Néhány területen van lehetõség ugyan a továbblépésre – például a tanárképzõ fõiskola elvégzése után kiegészítõ képzés révén az egyetemi diploma megszerzésére –, a gyakorlatban azonban mindez nehézkesen mûködik, és csak szûk kört érint. A jelenlegi rendszer változtatása ellen szólnak a hagyományok, értve ezalatt a tananyag felépítését is: bizonyos területeken – például orvosképzés – nehezen elképzelhetõ a Bachelor- és a Master-szint elkülönítése. Az Oktatáskutató Intézet vizsgálata több ponton is rámutat a magyar felsõoktatás normatív finanszírozásának merevségébõl adódó problémákra. Például, a kétszintû képzési rendszerre való áttérés egyik legnagyobb akadályát jelentette, hogy a fõiskolai normatíva néhány évvel ezelõtt még jóval alacsonyabb volt, mint az egyetemi: így az egyetemeknek

2004 / nyár


159

Kitekintés nem érte volna meg 3+2-es (3 év fõiskolai képzés, majd 2 év egyetemi szintû képzés) rendszerû szakokat indítani. Az egységes európai felsõoktatási rendszerhez való csatlakozás másik sarkalatos pontja az Európai Közösség szakemberei által kidolgozott kreditrendszer (ECTS) alkalmazása, mely lehetõvé teszi, hogy a nemzetközi diákcsere-programokban részt vevõ hallgatók tanulmányi teljesítményét az intézmények kölcsönösen elismerjék. Esetenként a kreditrendszerre való áttérés – az adminisztratív költségeken túl is – gazdasági problémát jelent a magyar felsõoktatási intézményeknek: a kreditrendszerû képzéssel járó rugalmasabb tanterv az egyes tanárok óraszámát is érintheti, erre viszont a rugalmatlan normatív finanszírozási rendszer nem kínál megfelelõ kompenzálási lehetõséget. Mindezeken túl, bõven akad még tennivaló annak érdekében, hogy a magyar felsõoktatás szerves részévé válhasson az Európai Felsõoktatási Térségnek. Az intézményeknek sokkal több – vonzó – idegen nyelvû képzési programot kellene indítania, s fokozható lenne a magyar hallgatók külföldre irányuló mobilitása is. Sajnos, a csereprogramokban való

részvétel akadálya sok diák esetében a megfelelõ szintû nyelvtudás hiánya. Nemzetközi összehasonlításban még mindig lehangolóan alacsony azoknak a magyar fiataloknak az aránya, akik elfogadható szinten beszélnek idegen nyelveket. Hogy ez ne maradjon így, ahhoz az általános és középiskolai oktatási rendszert is alaposan újra kellene gondolni. A kutatók gazdasági okokkal is magyarázzák a magyar diákok alacsony tanulmányi mobilitását: az országon belüli mozgást gátolják például a lakhatási lehetõség biztosításával kapcsolatos nehézségek (a legtöbb helyen nincs megfelelõ mennyiségû és színvonalú kollégiumi férõhely, az albérlet pedig drága). A legérdekesebb az a gondolat, mely mentalitásbeli, életvezetési okokra vezeti vissza a magyar diákok helyben maradásra való hajlamát: a kötet szerzõi szerint „a hallgatók nehezen szakadnak ki a már megszokott közösségükbõl”; és a mobilitás gátját jelenti többek között „a kötött, merev középiskolai képzés, amely nem tanítja meg a tanulókat a választás szabadságára”. Tényleg ilyenek lennének a mai magyar tizen-huszonévesek? Errõl a kérdésrõl szívesen olvasnánk, hallanánk többet.

Kitekintés Bacsák Nóra– Molnár Zsuzsanna

Az osztrák ifjúság – értékvizsgálat1 (1990–2000 között) összefoglalója Adatok és trendek a „fiatalság mint kí- egy mûködõ élettársi kapcsolat vagy együttsérlet” és a „fiatalnak lenni – egy kísér- élés alapja elvesztette jelentõségét. • A tradicionális politikát elutasítják, de a let” ifjúságkutatások témakörébõl Az „Osztrák ifjúsági értékkutatás” elõször 1990–91-ben zajlott le az Osztrák Ifjúságkutató Intézet2 és a Bécsi Egyetem Pasztorálteológiai Intézetének3 együttmûködésében. A „European Values Survey 1990–92” keretében akkor a 16–24 éves osztrák fiatalok értékbeállítódását kutatták. Az 1999–2000-es Európai értéktanulmány során ismételten lefolytatták az „Ifjúság – értékkutatást”. A vizsgálat megismétlése által lehetõvé vált az 1990-es és a 2000-es adatok összehasonlítása. A tanulmány globális célja az osztrák fiatalok életterveinek és értékbeállítódásainak vizsgálata. A három terület, melyre 1990-ben, csakúgy, mint most, nagy hangsúlyt fektettünk: a család és a baráti kör helye, értéke az életben, a vallás jelentõsége és a politikai beállítódás volt. A központi adatbázisa egy standard kvantitatív vizsgálat: a Fessel & GfK Véleménykutató Intézet4 2000 májusa és júliusa között 1000 14–24 éves osztrák fiatalt kérdezett meg. Néhány fontos trend röviden összefoglalva: • A jövõ fontos iránya a „virtuóz értékmintavétel”. Az önmegvalósítás iránti vágy rendkívül erõs, de egyúttal a védõ kapcsolatok, mint a család, a barátok vagy társadalmi intézmények jelentõsége is megnövekedett. • Az elmúlt 10 évben a barátságok jelentõsége erõsen emelkedett. A család fontossága töretlenül nagy. • Nem csökkent a stabil (pár)kapcsolat rendkívül magas értéke sem, aminek legfontosabb kritériumai a hûség, a tolerancia és a kiteljesedett szexuális élet. A gyermek mint

(bázis)demokratikus tevékenységek iránti érdeklõdés magas. Az ifjúság nagy része támogatja a demokratikus rendszert, ugyanakkor sokan el tudnák elképzelni a szakértõi kormányzást is. A fiatalok egynegyede egy erõskezû embert általi vezetést is lehetségesnek tart. • A vallástól való eltávolodás erõsödött: az istentiszteletekre járók száma felére csökkent, a vallásgyakorlás és a hitbeli elképzelések megváltoztak.

Párkapcsolat és család 2000: a jelenlegi tendenciák áttekintése A barátságok értékének erõteljes növekedése – A család és a barátok központi fontosságú szférák a fiatalok életében, õk jelentik az érzelmi és szociális biztonságot az egyre bonyolultabbá váló világban. Ahogy a kutatás adatai is mutatják, a család – mint nagyon fontos életszféra – pozíciója az utóbbi tíz évben stabil maradt az osztrák fiataloknál. Ugyanebben az idõszakban a barátok jelentõsége erõteljesen megnõtt, s ez a növekedés a lányoknál és a fiatal nõknél még egyértelmûbben kirajzolódik, mint a fiúknál. Párkapcsolat: a közelség és az autonómia közötti egyensúly – A sokat emlegetett szingli társadalom jeleit alig lehet érzékelni a fiatalok értékítéleteiben. Jövõképükben a stabil (pár)kapcsolatnak sokkal nagyobb értéke van. Ebben az összefüggésben két fõ motívumot különíthetünk el. Az egyik – a stabil kapcsolatra mondott határozott „igen”, ám a gyerekeket csak késõbbre tervezik. Ez a motívum a lányoknál és a fiatal felnõtteknél jelentkezik erõsebben. A másik megközelítés mottója: „élvezzük a fiatalságot, s majd ráérünk ma-

2004 / nyár


161

Kitekintés

Forrás: Jugend – Wertestudie 1990/2000, 16–24 évesek n=1.564

gunkat késõbb lekötni” – ez fõleg a fiatalabbaknál és a fiúknál kerül elõtérbe. A mielõbbi családalapítás (és gyermekvállalás) perspektívája – nemtõl függetlenül – csak a kisebbség számára vonzó. A fiatalok párkapcsolataikban a szoros kapcsolat és az autonómia kiegyensúlyozott viszonyára törekednek. „Szívesen töltjük egymással az idõt”, „együtt szórakozni”, „bizalom” és a „rábízhatom magam a másikra” – ezeket a fiatalok általában egytõl egyig magasra értékelték, melyekkel összehasonlítva „együtt lakni” viszont nem fontos nekik. Ebbõl vonható le a következtetés, hogy az osztrák fiatalok párkapcsolatokra vonatkozó elképzeléseit egyrészrõl az élmény-érték és az érzelmi közelség, másrészrõl a személyes önállóság jellemzi. Az osztrák fiatalok nézõpontja szerint egy jól mûködõ élettársi viszony, illetve házasság legfontosabb kritériumai: a hûség, a tolerancia és a kiteljesedett szexuális élet. E mellett a gyermeket mint az élettársi viszony/házasság alapját ma a fiatalok lényegtelennek ítélik. Érdekes megfigyelni, hogy milyen erõsen megváltozott a fiatalok álláspontja e kérdés megítélésében az utóbbi 10 évben. 1990-ben még majd’ minden második 16–24 éves azon a véleményen volt, hogy a gyermek fontos feltétele egy jól mûködõ élettársi kapcsolatnak/házasságnak, ma ez az arány 27%-ra csökkent. Arra a kérdésre, hogy mit kell a nevelés által továbbadni a gyermekeknek, a fiatalok egyértelmûen az õszinteség, a felelõsségtudat és az önállóság fontosságát hangsúlyozták ki.

162


2004 / nyár

Forrás: Jugend–Wertestudie 1990/2000, 16–24 évesek n=1.564

A szorgalomra, önzetlenségre és vallásosságra való nevelésnek kisebb értéket tulajdonítanak. Mindent összefoglalva a mai ifjúság autonómiára törekvõ, felelõsségtudatos, (enyhén) individualista generációként írható le, melynek tagjai nagy fontosságot tulajdonítanak szûkebb társas környezetüknek, teljesen világos elképzeléseik vannak a párkapcsolatokról; a párkapcsolat, a család és gyereknevelés kérdéseit mélyen átgondolja és épp ezért jelentõs részük a korai családalapítás és gyermekvállalás, valamint a gyermekekrõl való gondoskodás lehetõségével szemben egyértelmûen távolságtartó.”

Ifjúság és a vallás viszonya Kereszténység utáni vallásosság a fiataloknál – Az ifjúság és a vallás viszonya az utóbbi 20 évben fordulatszerû változáson ment keresztül. Minden rendelkezésre álló adat szerint a fiataloknál a vallás nemcsak hogy „intézmény nélküli vallásosságként” írható le, de már egy olyan „kereszténység utáni vallásosságról” kell beszélnünk, aminek egyre kevesebb szüksége van a kereszténység Istenére. 2000-ben az osztrák fiatalok 42%-a nevezte magát vallásosnak. A „vallásos ember vagyok” öndefiníció elõfordulási aránya pedig csökkent (1990-ben a fiatalok 51%-a mondta még magáról), éppúgy, mint a vallásos nevelés intenzitása és a vallásnak mint az élet egy területének fontossága is. A fiatalok eltávolodása a vallásos gyakorlattól – Az Osztrák ifjúság értékvizsgálata, melybõl ezek az adatok származnak, a fiatalság

Kitekintés

Forrás: Jugend – Wertestudie 1990–2000; n=1.566 16–24 évesek

vallásos (vagy vallási) helyzetét a következõ szempontok alapján elemezi: • Ebben az évtizedben még erõsebbé vált a már több évtizede tartó trend, miszerint az osztrák fiatalság eltávolodik a vallásosságtól. A szülõk nagy része – csakúgy, mint korábban – fontosnak tartja, hogy gyermekei legyenek megkeresztelve és hittanra járjanak. De mivel maguk a szülõk is egyre inkább rendszertelenül vagy alkalomszerûen gyakorolják vallásukat, a gyermekeknél is egyre ritkább a valláshoz és az egyházhoz fûzõdõ mélyebb kapcsolat. • A minden vasárnap istentiszteletre járó fiatalok száma 1990 és 2000 között majd’ megfelezõdött. Hasonló módon csökkent a rendszeresen imádkozók aránya. Bár a vallásnak és az egyháznak a mindennapokban csekély jelentõsége van, a nem hétköznapi helyzetekben, az év nagy ünnepeikor és a legfontosabb életesemények alkalmával, mint a születés, a házasságkötés és a halál, fontosnak tarják. • A rendszeres vallásgyakorlás hanyatlásával megváltoznak a fiatalok hitrõl való elképzelései is, a keresztény Isten-kép is egyre halványabb lesz bennük. A személyes (megszemélyesített) Istenben való hit helyére (20%) egy személytelen isteni lény vagy egy absztrakt magasabb rendû elv képe (50%) lép. A vallásos elképzelések relativizálódnak és individualizálódnak is egyben. Ahogy a szülõk generációja, a mai fiatalok sem csak egy vallási irányba orientálódnak: megférnek egymás mellett a keresztény, a teista és más vallási tartalmak. Az osztrákok fejenként átlagosan 3,5

vallási világképet éreznek magukénak, mely szám az életkorral növekszik. A tradicionális vallás funkcionális helyettesítõje: a New Age – A kutatás a vallásosság szûk körû értelmezése mellett, a fiatalok az okkult jelenségekkel és a New Age-mozgalom spirituális és ezoterikus gyakorlataival való foglalatosságát is megvizsgálta. Terápiás, kikapcsolódási vagy (élet-)segítõ funkciót töltenek be, amik a vallásra is jellemzõek., Éppen ezért ezeket a gyakorlatokat a vallás funkcionális egyenértékeseinek (helyettesítõinek) nevezhetjük. Az okkult jelenségek és az olyan ezoterikus gyakorlatok, mint az asztrológia és a kártyavetés nagy ismertségnek örvendnek a fiatalok körében, de számottevõ ezoterikus gyakorlat csak az idõsebb korosztálynál figyelhetõ meg. A vizsgálat végül azt mutatja, hogy a vallásosság, illetve a New Age-ezotériához való vonzódás meghatározott (vagy különbözõ, de annak itt pont nincs értelme) társadalmi értékorientációkkal függ össze: a vallásosak, csakúgy, mint az ezotériához közeliek, átlag fölötti szolidaritást mutatnak a hátrányos helyzetû csoportokkal szemben, ami konkrétan az egyházi felebaráti segítségben, a külföldiek és a szegények támogatásában mutatkozik meg elsõsorban.

Ifjúság – politika – társadalom Csekély az érdeklõdés a hagyományos politika iránt – Az osztrák fiatalok politika iránti érdeklõdése nem különösebben magas. A politika elutasítása elsõsorban annak intézményesített formájára vonatkozik. A politikai iránti érdeklõdést nagyon gyakran épp az intézményesített politika iránti érdeklõdéssel is azonosítják. A politika pártokat, tárgyalásokat, parlamentet jelent. Ezt a tendenciát a kutatás is igazolja: a 14–24 éves fiatalok mindössze 11%-a érdeklõdik a politika iránt „nagyon erõsen”, további 34%-uk „valamennyire”. Az osztrák fiatalok többsége „alig” (27%) vagy „egyáltalán nem” (26%) érdeklõdik a politika iránt. Összehasonlítva az eredményeket az 1990es vizsgálattal, látható, hogy a politikai érdeklõdés alacsony szinten stagnál. Látható az is, hogy a politikai érdeklõdés erõsen életkor- és képzettség függõ.5

2004 / nyár


163

Kitekintés Az alacsony fokú érdeklõdés ellentmond a politikai megmozdulásokban való nagyarányú részvételnek. Ebben mutatkozik meg legjobban, hogy saját „politika iránti érdeklõdésük” értékelése az intézményes politikára vonatkozik, mivel a (bázis)demokratikus megmozdulásokban való részvétel aránylag magas. A fiatalok 45%-a vett már részt aláírásgyûjtésben, 19%-uk demonstrált már egyszer, 42%-uk vett részt adománygyûjtési akcióban, 9%-uk sztrájkolt, 3%-uk vett már részt polgári kezdeményezésben vagy ehhez hasonlóban.

Politikai rendszer: a fiatalok egynegyede erõskezû vezetõt akar Az osztrák fiatalok egyértelmûen a demokratikus rendszert részesítik elõnyben, de sokan el tudnák képzelni a szakértõi kormányzást („expertokráciát”) is. Minél magasabb valakinek a politika iránti általános érdeklõdése, annál valószínûbb, hogy valamilyen demokratikus irányítási formát támogat. A felnõttekhez viszonyítva a demokrácia – választásának – magától értetõdõsége gyengének mutatkozik: Míg a felnõttek több mint 90%-a a demokráciát, legalábbis formálisan6, a legjobb államformának tartja, addig e kutatás adatai szerint a fiataloknak csak 80%-a ért egyet ezzel a kijelentéssel (szûk egyharmaduk a demokráciát "inkább jó" államformának találja). Azt az elképzelést, hogy az országot egy erõskezû ember vezesse, akinek nem kell a parlamenttel törõdnie, a fiataloknak ugyan csak 6%-a találja „nagyon jó”-nak (a felnõtteknek pedig 16%-a), de további 18%-uk „inkább jó”-

nak (felnõttek: 4%) értékeli. Ez a diagnózis demokrácia-poltikai lépések szükségességét mutatja. Az osztrák fiatalok a jövõvel szembeni elvárásai inkább posztmaterialista alapokon nyugszanak. A társadalmi célok prioritási sorrendjében a „személyiség kibontakozásának” elõsegítése (78%), „a családi élet felértékelõdése” (73%) és az „egyszerûbb és természetesebb” élet 62%) áll, s eközben „kisebb értéket” kellene tulajdonítanunk „a pénznek és a tulajdonnak” (49%). Megosztottnak tûnnek a fiatalok a munkához való viszonyuk szempontjából: 38%-uk azt a véleményt osztja, mely szerint „a munkának kevésbé kellene fontosnak tartanunk az életünkben”, míg 41%-uk elutasítja ezt az állítást. Az elutasításnak ez a nagyon magas aránya abba az irányba mutat, hogy a jövõben a tekintélyelvûség, a tekintélyek sokkal fontosabbá fognak válni. Itt mutatkozik egyúttal meg a materiális és a posztmaterialista értékek közti ellentmondás. A fiatalok elég pragmatikusak és realisták, és a jólétrõl sem akarnak lemondani, de eközben egyre inkább vágynak valami „Többre”, valami „Értelmesre”. Az immateriális beállítottság tehát tulajdonképpen egyfajta „hozzáadott értékként” jelenik meg.

Tolerancia és elõítéletek: politikai szélsõségesek elutasítása Az osztrák fiatalok 2000-es értékkutatása a fiatalok társadalmi kisebbségekkel szembeni

Politika iránti érdeklõdés és elképzelés a rendszerrõl

Nem szeretnék szomszédomnak…. 100

muzulmán

90

13

80

külföldi

80

11

AIDS-beteg

70 57 60 50 százalék

8

15 27

15

homoszexuális

33

19 23

büntetett elõéletû

50

29

2000

34

33

szélsõbaloldali

24

30

1990

31

pszichés beteg 40

39 51 52

részeges 20

53 55

drogfüggõ 10

35

szélsõjobboldali

66

0 érdeklõdés

erõskezû vezetõ

demokrácia

szakértõk a kormány helyett

A következõ kormányformát ( nagyon ) jónak tartom…

Forrás: Jugend – Jugend-Wertestudie 2000, n=1.000, 14–24 évesek

164


2004 / nyár

0

10

20

30

40

50

60

70

százalék

Forrás: Jugend – Wertestudie 2000, 16–24 évesek, n=521

Kitekintés attitûdjét is megvizsgálta 7. Az eredmények azt mutatják, hogy a fiatalok határozottan elutasítják a szélsõséges politikai irányzatokat, s a drogfogyasztókkal szemben is erõs szkepszis uralkodik. Körülbelül a fiatalok egyötöde – egyharmada utasítja el a „pszichés betegeket”, a „büntetett elõéletûeket”, a „cigányokat” és a „homoszexuálisokat”. A legutóbbi csoporttal kapcsolatos válaszok között óriási nemek szerinti különbséget fedezhetünk fel: míg a fiatal lányoknak „csak” 15 százaléka nem szeretne homoszexuális szomszédot, addig ugyanez minden negyedik fiúra igaz. 1990-hez képest a szélsõjobboldaliakkal szemben ellenérzéssel viseltetõk aránya 35rõl 66 százalékra nõtt. Egyértelmû csökkenés az AIDS-betegek (27-rõl 15 százalékra) és a homoszexuálisok (33-ról 19 százalékra) esetében tapasztalható. A muzulmánokkal és a külföldiekkel szembeni elutasítás mértéke 15 százalék körül mozog. Egyre enyhébb viszont az intolerancia a vendégmunkásokkal szemben – bár a fiatalok 9 százaléka még mindig nem lakna szívesen vendégmunkás szomszédságában. A számok megmutatják a „jó” vendégmunkás és az ismeretlen, ezért aztán nagyobb xenofóbiával fogadott külföldi közti elfogadás különbségét8.

A társadalmi problémák individualizálása A 2000-ben lefolytatott kutatás eredménye a társadalmi problémák individualizálációjának a feltárása is. „Ha akarom, mindent meg tudok csinálni egyedül” – a fiatalság általános mottójává vált. Például a fiatalok 56%-a egyetért a következõ kétértelmû kijelentéssel: „Mindenki maga felelõs a problémáiért”. Avagy fordítva a következõképp lehetne értelmezni: „Mindenki maga felelõs azért, ha nem tud valami nem sikerül neki.” A probléma az egyénre ruházódik át, a politikai és gazdasági kérdésekben való döntéshozás iránti közös felelõsségvállalás megszûnt. A fiatalság „intézményes vaksága” azonban kételkedéssel szemlélendõ. Manapság a fiatalok sokat feltételeznek magukról, az önbizalom és a bátorság az élet fontos feltételei – de az csak az

igazság egyik fele. A másik felét azok a társadalmi beágyazódások jelentik, melyeket az igazságtalan struktúrák, az igazságtalanul elosztott lehetõségek és a szenvedés fémjeleznek9. A kutatás lebonyolításában részt vett az Osztrák Ifjúságkutató Intézet10, a Ludwig Boltzmann Értékkutató Intézet11, a Bécsi Egyetem Pasztorálteológiai Intézete 12, valamint, a Grazi Egyetem Szociológiai Intézete13. Készült az Oktatási-, Tudományos-, és Kulturális Minisztérium14 és a Szociális Biztonsági és Nemezdékügyi Minisztérium15 megbízásából. Együttmûködõ munkatársak: Ass-Prof. Dr. Christian Friesl társadalomtudós és teológus. Részt vett a „Jugendwerrestudie 1990/91ben” csakúgy, mint egy sok másik kutatásban a pasztrálszociológia és az ifjúságkutatás területén. A kutatás vezetõje Dr. Beate Großegger kommunikációs szakember Bécsben a „Család és partnerkapcsolat” rész quantitativ vizsgálatát dolgozta fel. A.o. Univ. -Prof. Dr. Franz Höllinger szociológus a grazi egyetem szociológiai intézeténél, a „vallásosság” fejezet nagy részért felelõs. Ezen rész öszszeállításban Mag. Kathrin Scholz és Christian Troy szociológusok is részt vettek MMag. Manfred Zentner filozófus és pedagógus, a „fiatalok politikai beállítódása” rész szerzõje További munkatársak: Mag. Ingrid Kromer, Mag. Lukas Mitterauer, Mag. Regina Polak, Dr. Reinhard Zuba

Jegyzetek 1 2 3 4 5

Österreichische Jugend- Wertestudie 1990–2000 Österreichisches Institut füt Jugendforschung Ludwig Boltzmann-Institut für Werteforschung Meinungsforschungsinstitut Fessel & GfK Míg az egyetemen tanulók 31%-a és az AHS (Allgemeinbildenden Höheren Schulen) felsõfokán tanulók 19%-a érdeklõdik a politika iránt, addig ez az arány más iskolatípusoknál kevesebb, mint 10%.

2004 / nyár


165

Kitekintés 6 A demokrácia tartalmához való ragaszkodás a felnõttek között sem széleskörû. V.ö Denz Hermann, Staat und Zivilgesellschaft: Widersprüche Verwerfungen, Bruchlinien, in: Denz Hermann et al.: Die Konfliktgesellschaft. Wertewandel in Österreich 1990 - 2000, Wien 2001, 169-243, 184-19 7 Ez a következõ klasszikus kérdés segítségével történt: „Ezen a listán különbözõ embercsoportokat soroltunk fel. Válassza ki, hogy melyek azok, amelyek tagjait nem szívesen fogadná el szomszédjának!” 8 Az 1990-es kutatás nem különböztette meg lett a külföldi és a vendégmunkás fogalmát, így itt nincs összeghasonlítási alapunk. (1990-ben 15 % nem akart „külföldit vagy vendégmunkást” szomszédjának.)

9 Például a fiatal nõk 50%-a van meggyõzõdve arról, hogy ok a hibásak ha el vannak nyomva. (A teljes fiatalságot tekintve ugyanez az arány 44%). A munkapiac valós szociálpolitikai struktúráiban viszont most is nõellenes struktúrák uralkodnak, amik csak egyéni fáradozással nem oldhatók fel. 10 Österreichisches Institut für Jugendforschung 11 Ludwig Boltzmann-Institut für Werteforschung 12 Institut für Pastoraltheologie der Universität Wien 13 Institut für Soziologie der Universität Graz 14 Bundesministerium für Bildung, Wissenschaft und Kultur 15 Bundesministerium für soziale Sicherheit und Generationen

Olvasói tükör Barna Viktor

A települési gyermek és ifjúsági önkormányzat mint az ifjúság helyi politizálásának egy lehetséges színtere „Ahhoz, hogy a fiatalok megtapasztalhassák az önkormányzásnak a mibenlétét, a »miértjét« és a »hogyanját« közel kell, hogy kerüljenek ahhoz, látniuk kell az önkormányzat mûködési mechanizmusát.”

Bevezetés Írásom mottójául Beke Márton: A közelségrõl, a tétrõl címmel megjelent cikkében szereplõ megállapítást választottam.1 A szerzõje négy olyan markáns szervezeti keretet jelölt meg, amelyek az adott településen élõ fiataloknak a helyi önkormányzathoz való kapcsolódásának lehetõségét biztosíthatják. Ezek a települési diákönkormányzatok, a gyermek és ifjúsági érdekegyeztetõ fórumok, a helyi ifjúsági közösségek, egyesületek, valamint a települési gyermek- és ifjúsági önkormányzatok. Tanulmányomban az utóbbi szervezõdésekkel kapcsolatban 2003. õszén végzett vizsgálódásaim eredményeit kívánom bemutatni. Az elemzésekhez szükséges adatok jelentõs részét azoktól a gyermek és ifjúsági önkormányzatoktól szereztem, amelyek készek voltak az általam végzett vizsgálódásban részt venni.2

A mûködés keretei A „Gyermek és Ifjúsági Önkormányzat” összefoglaló elnevezés, amely a megközelítõen azonos céllal létrejött és hasonló keretek között mûködõ, helyi szinten szervezõdõ ifjúsági szervezeteket takar.3 A mûködésüket a civil szervezetekre vonatkozó általános, ill. a helyi szintû jogi szabályozás határozza meg.

Jogszabályi feltételek A települési gyermek és ifjúsági önkormányzatok mûködésének egyik alapfeltétele a jogszerûség, amely azonban attól is függ, hogy az adott szervezet milyen formában kíván mûködni. Alapvetõen két mûködési forma lehetséges: a) a GYIÖK az egyesülésrõl szóló törvény4 alapján létrejött, bíróság által bejegyzett, önálló jogi személyiséggel bíró egyesületként mûködik; b) a GYIÖK olyan civil szervezõdés, amely nem rendelkezik önálló jogi személyiséggel, és mûködését – az alkotmányos keretek megtartásával – önmaga szabályozza. Az elõbbi esetben az említett egyesülési törvény mellett az egyesület alapszabálya és határozatai jelentik a mûködés jogi kereteit. Utóbbi esetben azonban bonyolultabb a helyzet. Az ugyan egyértelmû, hogy olyan tevékenységre az ilyen szervezetek nem jogosultak, amelyek jogszerûen csak az egyesületekre vonatkoznak (pl. gazdasági tevékenységet nem végezhetnek). Ugyanakkor a helyi hatalommal történõ megállapodások, ill. saját belsõ szabályzataik alapján elláthatnak minden olyan funkciót, amelyeket az annak gyakorlására jogosult szervezetek át/megengednek a számukra. Így rendelkezhetnek konzultációs, javaslattételi vagy véleményezési joggal, és elláthatják az általuk megcélzott civil közösség informális érdekképviseletét. Mindezek jogi alapjául az Alkotmány 70/C. § (1), valamint az 1991. évi LXIV. törvény A Gyermekek jogairól 15. § szolgálnak, amelyek az egyesülés jogát mondják ki, utóbbi célzottan a 18 év alattiak tekintetében.

2004 / nyár


167

Olvasói tükör A kérdõívek tanulsága szerint egy kivételével minden válaszoló rendelkezik a saját mûködést meghatározó dokumentumokkal: van nincs – Szervezeti és Mûködési Szabályzat 7 1 – Választási Szabályzat 7 1 – Programnyilatkozat 4 4 – Éves munkaterv / beszámoló 3 5 Infrastruktúra A szervezett mûködés feltételrendszeréhez hozzátartozik a megfelelõ színvonalú infrastrukturális háttér is. A GYIÖK hivatásának ellátásához kommunikálnia kell a település vezetõivel, más civil szervezetekkel, de mindenekelõtt saját célcsoportjával, a „választóival”, akiknek a jóvoltából és érdekében tevékenykedik. Célszerû olyan helyiséggel is rendelkeznie, amelyben a tisztségviselõk a munkájukat végezhetik, találkozhatnak az „ügyfeleikkel”, tárgyalhatnak más szervezetek képviselõivel. A saját iroda természetesen nem jelenti a helyiség tulajdonlását. A legtöbb GYIÖK más szervezet vagy intézmény helyiségeiben tevékenykedik. A kistelepüléseken gyakori, hogy az ún. teleházak adnak helyet a fiatalok tevékenységéhez, és a szükséges kommunikációs eszközök is itt állnak a rendelkezésre (pl. Alsómocsolád). Másutt vagy az önkormányzat biztosít nem kizárólagos használatú irodát, vagy olyan szervezeteknél kapnak helyiséget, amelyek jogi személyként rendelkeznek saját tulajdonú vagy bérelt, esetleg átengedett irodával (pl. Taliándörögdön a „Dörögdért Ifjúsági Egyesület” helyiségét és eszközeit használja a GYIÖK). Ugyanakkor vannak olyan gyermek és ifjúsági önkormányzatok is, amelyek nem rendelkeznek a szükséges infrastruktúrával. A nyolc megkérdezett GYIÖK-nél a következõ a helyzet: van nincs – saját iroda 4 4 – telefon 7 1 – fax 6 2 – Internet 7 1 – egyéb (nyomtató, fénymásoló) 2 6

168


2004 / nyár

A mérésben szereplõ szervezeteknek tehát a fele rendelkezik saját (használatú) irodával, míg az alapvetõ kommunikációs eszközök is többnyire rendelkezésre állnak (75–88%). Finanszírozás A hatékony mûködés elképzelhetetlen pénzügyi háttér nélkül. Szándékosan használjuk a „háttér” kifejezést, hiszen a legtöbb esetben a GYIÖK nem jogi személy, tehát nem is gazdálkodhat. Ugyanakkor a kérdõívek is azt igazolják, hogy a szervezetek rendelkeznek saját költségvetéssel. A dél-dunántúli regionális szervezet vezetõivel készült interjúból kiderült, hogy a hozzájuk kapcsolódó helyi csoportok mindegyike rendelkezik pénzügyi forrásokkal, azok kezelését azonban más szervezetek, intézmények bevonásával végzik. A legjellemzõbb, hogy ún. pénzügyi közremûködõt keresnek, akik jogosultak a pénzkezelésre. Gyakori példa erre, hogy a központi vagy regionális pályázatokat már eleve úgy írják ki, hogy a pályázó GYIÖK mellett a pénz kezeléséért felelõs szervezetet is meg kell jelölni, annak szándéknyilatkozatot kell tennie, hogy a pénzt kizárólag a pályázatban megadott formában lehet felhasználni. Így lépnek be a pénzkezelésbe más helyi civil szervezetek (pl. ifjúsági egyesületek) vagy maguk az önkormányzatok.5 Külsõ forrásként értelmezhetõ a helyi képviselõtestületek ifjúságpolitikai célokra elkülönített pénzeszközeinek „kvázi” átadása, vagyis az arról szóló döntési jogkör delegálása a GYIÖK számára. Az alsómocsoládi testület például minden évben „pályázatot” ír ki a helyi civil szervezeteknek, és az így elkülönített pénz jelentõs részét a GYIÖK által megpályázott programokra fordítják. A kérdõívek azt igazolják, hogy a gyermek és ifjúsági önkormányzatok túlnyomó többsége rendelkezik saját költségvetéssel: mindöszsze egy szervezet nyilatkozott nemlegesen. Megjelölt pénzforrások (a zárójelben az adott forrást megjelölõ szervezetek száma olvasható): – települési önkormányzati támogatás (6) – országos szerv (pl. minisztérium) támogatása (1)

Olvasói tükör – szponzori támogatás – pályázatok – egyéb, éspedig: helyi általános iskola saját újság készítése és eladása

(3) (7) (1) (1)

A legtöbbször tehát a különbözõ pályázatokat jelölték meg, és csaknem ugyanannyiszor a helyi önkormányzatot. Ez egybeesik az említett interjúban hallottakkal, amelybõl megtudhattam, hogy ezek nemcsak a leggyakoribb támogatók, hanem a támogatások összegének legnagyobb része is tõlük származik. A települési önkormányzati források azonban rendszeresebbek és jobban kiszámíthatók, felhasználásuk is inkább kapcsolódik a GYIÖK mindenkori igényeihez. A pályázatokból szintén nagyobb pénzekre számíthatnak, de a pénzt kizárólag a pályáztató által meghatározott célokra lehet felhasználni, és elõre nem kiszámítható, hogy mikor és milyen céllal jelennek meg pályázatok. Arra kérdésre, hogy éves szinten megközelítõen mekkora összeggel gazdálkodnak, viszonylag széles összeghatárokat jelöltek meg. A hét – költségvetéssel rendelkezõ – szervezet közül egy nem adott meg konkrét számot („változó”). A legkisebb pénzösszeg 150 ezer, a két legnagyobb 1, illetve 1,2 millió forint voltak. Három válaszadó a 4–500 ezer forintos összeget jelölte meg. A költségvetési források között tehát akár tízszeres különbségek is lehetnek, de nem mindegy az sem, hogy mekkora településen képzõdik ez az összeg. A mérésben részvevõ települések lakosságának – így a GYIÖK által összefogott korosztály – száma erõs korrelációt mutat a megadott éves költségvetéssel. A legnagyobb pénzösszeg a mintában szereplõ két városban (Hódmezõvásárhely, Pécsvárad) áll rendelkezésre, a legkevesebb pénzzel pedig Diósberény gazdálkodhat. A szervezetek létrehozásának körülményei Érdemes röviden kitérni arra is, hogy az egyes szervezetek mikor és milyen körülmények között jöttek létre. Ezek elemzésekor megtudhatjuk, hogy kik voltak azok, akiknek a legnagyobb szerepük volt az adott GYIÖK létrehozásában, ill. képet kaphatunk arról, hogy a megalakulás

óta mennyire volt folyamatos a szervezet tevékenysége. A felmérésben részvevõ nyolc szervezet közül az elsõ (Bábolna) 1995-ben alakult meg, egy idõben a GYIÖT létrehozásával, a legutóbbi (Pécsvárad) pedig 2001-ben. Hét szervezet úgy nyilatkozott, hogy mûködése a megalakulás után folyamatos volt, csak egy GYIÖK (Alsómocsolád) jelezte, hogy „voltak kisebb szünetek a mûködésben”. Tanulságos annak számba vétele is, hogy kik kezdeményezték a települési GYIÖK létrehozását. Az alábbiakban az e kérdésre adott válaszokat összegezzük: – „polgármester” (2 szervezetnél) – „települési önkormányzat” (1) – „önkormányzati képviselõ” (1) – „ifjúsági referens” (1) – egyéb felnõtt pl. mûvelõdésszervezõ, szabadidõ-szervezõ (3) – helyi civil szervezet (2) – maguk a fiatalok (2) A válaszok számából kitûnik, hogy több helyütt nem egy személyhez vagy szervezethez kötõdik a GYIÖK létrehozásának gondolata. Öt esetben a helyi önkormányzatban kereshetjük azokat a személyeket, akik a GYIÖK megalakulásában közremûködtek. Másképpen: a szervezetek több mint felénél kimutatható a helyi („felnõtt”) hatalom jelenléte. Három szervezet olyan felnõtt segítõt említett, akik munkájukhoz kapcsolódva jutottak el a GYIÖK létrehozásának gondolatáig. Két településen érhetõ tetten más civil szervezet közvetlen hatása. Szintén csak két esetben jelentkezett a megalakulás szándéka maguknál az érintetteknél (ott is mással együtt). Ez utóbbi adat azért fontos, mert azt mutatja, hogy a szervezetek többségében nem mutatható ki markáns ifjúsági akarat, az inkább már csak az „ötlet” megvalósításában volt jelen.

A gyermek és ifjúsági önkormányzatok tevékenységi köre A gyermek és ifjúsági önkormányzatok önmaguk „hivatását” a következõkben jelölték meg: a GYIÖK „korosztályi érdekvédelmi és érdek-

2004 / nyár


169

Olvasói tükör képviseleti szervezet” ...mely… „olyan gyermekekbõl és fiatalokból áll, akik védik korosztályuk érdekeit, képviselik azokat társaik és a felnõtt társadalom elõtt. Képzéseket, táborokat, konferenciákat szerveznek elsõsorban településükön élõ társaiknak. Kulturális szórakoztató és sportprogramokat állítanak össze. Egész egyszerûen megoldásokat keresnek a településen élõ gyerekek, fiatalok problémáira.”6 Az – egyébként nem hivatalos – öndefiniálás folytatásában megjelenik a „demokráciára nevelés”, amelybõl levezethetõ a GYIÖK mûködésének rendje és formája is: „…egy gyermekönkormányzat csak demokratikusan mûködhet. Vagyis tagjait egyenlõ és titkos választáson választják, ülései és programjai nyilvánosak. Mûködése hasonló a Települési Önkormányzatéhoz”… mindig a közért kell tennie és meg kell hajolnia a közakarat elõtt.7 Témánk szempontjából igen fontos, hogy a demokratikus mûködés egyben a fiatalok részvételét (is) feltételezi. Ilyen megközelítésben tehát megállapítható, hogy a GYIÖK az ifjúság helyi politizálásának színteréül szolgál, hisz biztosítja azokat a kereteket, amelyben az érintett korosztály (aktív) tagjai cél- és jogszerûen tevékenykedhetnek. A fiatalok „politizálása” azonban korántsem esik egybe a felnõtt politizálással. Az érdekképviselet csak egy szelete a mindennapi tevékenységnek, és legalább ilyen fontos a gyermekek, fiatalok szervezése, mozgósítása egyegy programban, akcióban való részvételre. A visszaérkezett kérdõívek adatai alapján megtudhatjuk, hogy a megkérdezett szervezetek a tényleges gyakorlatukban mely tevékenységet tartják fontosnak. Az egyes tevékenységeket fontosságuk szerint 1-tõl 10-ig terjedõ skálán értékelhették. Az alábbi táblázat harmadik oszlopában a nyolc szervezet által adott pontok összesítése szerepel, a negyedikben pedig a megjelölt tevékenység prioritási mutatója. A kapott adatok nem erõsítik meg az eredeti definícióban szereplõ tevékenységi prioritást. Az érdekvédelem, érdekképviselet (2.) az öszszesített „rangsorban” csak az 5-6. helyre került, 61 ponttal (a maximum 80-ból). Még rosszabb a helyzet, ha a 8. pontot („fórumok

170


2004 / nyár

Sorszám

Tevékenység

Összes „Helyepont zés”

részt kérünk és veszünk a település ifjúságát érintõ önkor1. mányzati döntések elõkészítésében és meghozatalában

67

3.

ellátjuk a településen élõ 2. gyermekek és fiatalok érdekvédelmét

61

5–6.

szabadidõs (kulturális és 3. sport) programokat szervezünk a fiataloknak

78

2.

véleményt mondunk a telepü4. lés intézményeinek mûködésérõl (pl. iskola)

29

10.

pályázatokat adunk be az 5. ifjúsági programok finanszírozására

80

1.

6.

támogatjuk a szociálisan rászorult fiatalokat

33

9.

7.

részt veszünk a település környezetének megóvásában

59

7.

fórumokat szervezünk a fiata8. lok problémáinak feltárása céljából

50

8.

részt veszünk a település más szervezeteinek rendezvényein

66

4.

kirándulásokat szervezünk a gyerekeknek, fiataloknak

61

5–6.

9.

10.

Egyéb tevékenységek: – nemzetközi programok szervezése – egészségmegõrzõ, egészségvédõ tevékenység (pl. drogprevenció) – kapcsolattartás más ifjúsági és gyermekszervezetekkel – képzés a GYIÖK tagjai részére (jogi, kommunikációs) – bulik támogatása

szervezése a problémák feltárására”) nézzük, amely a sorrendben is csak a nyolcadik 50 ponttal. Ebbõl a szempontból leginkább az 1. pontban szereplõ tevékenység tekinthetõ kedvezõnek a maga 3. helyével és 67 pontjával.

Olvasói tükör Az elsõ helyen a pályázati úton történõ pénzszerzés áll, mégpedig úgy, hogy minden válaszadó szervezet a maximális 10 pontot adta erre a tevékenységre. Mindössze 2 ponttal maradt el ettõl a szabadidõs programok szervezése (78). Ha ezeket összevetjük a GYIÖK alaptevékenységére vonatkozó tézissel (ti. elsõdleges az érdekképviselet), akkor jól látható, hogy a gyakorlatban más prioritás érvényesül. Pályázati pénzeket elsõsorban olyan közösségi rendezvényekre szereznek, amelyek a település fiataljainak többségét vonzza. Az alsómocsoládi GYIÖK vezetõivel készített interjú során elhangzott, hogy a fiatalok inkább csak szórakozni, „bulizni” szeretnek, nem különösebben érdekli õket sem az érdekképviseleti tevékenység, sem azok a programok, amelyek megszervezésében aktívan részt kellene venniük. Így marad a GYIÖK számára a dilemma: vagy eredeti céljainak megfelelõen az érdekvédelemre fektet hangsúlyt, és így elveszíti a megcélzott korosztály érdeklõdését, vagy háttérbe szorul a klasszikus érdekképviselet, és a helyi fiatalok többsége számára vonzó, azaz népszerû tevékenységet végeznek. Úgy tûnik, hogy a szervezetek zöme ez utóbbi megoldást választja.8 Még két elem helyezését érdemes röviden elemezni. Az utolsó elõtti helyen 33 ponttal a szociálisan rászoruló fiatalok támogatása áll. Vélhetõen azért, mert a rendelkezésre álló pénzeszközök végképp elégtelenek ahhoz, hogy egy ilyen jelentõsebb ráfordítást igénylõ tevékenységet a GYIÖK felvállaljon. Ugyanakkor ez a hátra rangsorolás azt sugallja, hogy a szolidaritás konkrét megnyilvánulása nem jellemzõ ezekben a szervezetekben. Az utolsó 29 pontos tevékenység a település intézményeirõl való véleményalkotás. Ha ezt általánosságban nézzük, akkor valamenynyire érthetõ ez a közömbösség, hiszen miért érdekelné ezt a fiatalokat képviselõ szervezetet egy önkormányzati intézmény. Ugyanakkor elgondolkodtató, hogy az önkormányzati intézmények közül – már csak a költségvetési ráfordítások miatt is – a legjelentõsebb intézmények a gyermekekhez kapcsolódnak (lásd a kérdõíven szereplõ példa is az iskola volt), és a GYIÖK mégsem kíván ezekkel foglalkozni. Valószínûsíthetõ, hogy azért alakult ki ez a látszólagos közömbösség, mert a legtöbb

fenntartó önkormányzat épp a költségvetési szorítások miatt nem szívesen veszi, ha az egyébként is „problémás” intézményekkel kapcsolatban a fiatalok képviselõi is megfogalmaznak véleményeket, elvárásokat. Érdekképviselet, érdekérvényesítés Az elõzõekben leírt tapasztalatok tehát ráirányítják a figyelmet arra, hogy a GYIÖK érdekképviseleti munkája milyen konkrét módon realizálódik. Az elemzés során lehetõség nyílik arra is, hogy a viszonylag alacsony helyezésre további magyarázatokat találjunk. Az érdekérvényesítés alapvetõ feltétele, hogy az adott szervezet rendelkezzen olyan érdekképviseleti jogosítványokkal, amelyekkel érdemben beleszólhat a korosztályt érintõ helyi döntések meghozatalába. Elõzetesen kimondhatjuk, hogy csak akkor várható el korrekt érdekképviseleti munka a GYIÖK-tõl, ha egyrészt tisztában vannak az ehhez kapcsolódó jogosítványokkal, másrészt a döntéshozó szervezet (többnyire a képviselõ-testület) garantálja a hatékony érdekérvényesítés lehetõségét. Néhány kérdõív kitöltése egy dél-dunántúli regionális összejövetelen a jelen dolgozat készítõjének jelenlétében történt.9 Az odaérkezett csoportok közül három is ott kapta kézhez a kérdõívet, melynek kitöltése során rá kellett döbbennem, hogy a fiatalok nincsenek tisztában még az egyes jogosítványok jelentésével sem, és csak a felnõtt kísérõ segítsége révén tudtak érdemben válaszolni ezekre a kérdésekre. Ilyen elõzmények után még „izgalmasabb” a kérdõív vonatkozó pontjainak elemzése. A 7.6 pontban azt kértem, hogy sorolják fel, milyen kérdésekben rendelkeznek egyetértési, véleményezési és kezdeményezési joggal. A válaszok az alábbiak szerint alakultak: Egyetértési jog 6 esetben nincs válasz 1 szervezetnél a válasz: „pénzügy, támogatások” 1 szervezetnél a válasz: „nincs dokumentumban rögzítve” Véleményezési jog 2 esetben nincs válasz 6 esetben általánosság szintjén megfogalmazott válaszok, pl. „a település ifjúságát

2004 / nyár


171

Olvasói tükör érintõ minden kérdésben”; „elõzetesen megbeszélünk mindent” Kezdeményezési jog 4 esetben nincs válasz 2 esetben a válasz: „ifjúsági programok”; „kulturális programok” 2 esetben a válasz: „pályázatok beadása” 1 esetben a válasz: az SZMSZ-re hivatkozik – minden olyan ügyben megilleti a kezdeményezési jog, amelyekhez rendelkeznek a szükséges feltételekkel

A kérdõívek megerõsítették a személyes tapasztalatot, ill. azt a korábban megfogalmazott „félelmet”, miszerint az érdekképviselet valóban nem erõssége a GYIÖK tevékenységének. Feltûnõen sok ugyanis az „üres mezõ”, fõleg az egyetértési jognál feltûnõ a hat válasz nélkül hagyott kérdés. Ugyancsak nagy az általánosságban adott válaszok száma, amely épp a legjobban gyakorolható véleményezési jog esetében meghökkentõ. A kezdeményezési jognál érezhetõ leginkább a koncepció megléte, de itt ismét a korábbi táblázat tapasztalatai „köszönnek vissza”: a pályázatok és a szabadidõs programok. Úgy tûnik, bármely megközelítésben ez a két tevékenység áll a GYIÖK gondolkodásának középpontjában. Némileg javítják az eddig kialakult képet a 7.2 kérdésre adott válaszok. Itt mindössze egy szervezet nem írt semmilyen választ, a többieknél viszont már tetten érhetõk azok a tényezõk, amelyek többé-kevésbé kapcsolódhatnak az érdekképviseleti tevékenységhez. Az „eredmények, vívmányok” közt több olyant is felsoroltak, amelyek közvetve vagy közvetlenül az érdekérvényesítést szolgálják. Három szervezet is beszámol saját újság kiadásáról, tehát rendelkezik a nyilvánosság adta lehetõséggel, az érdekartikuláció eszközével. Két GYIÖK is az elmúlt idõszakban jutott saját (használatú) infrastruktúrához, ami kézzelfogható eredménye az érdekérvényesítésnek. Szintén két szervezetben említik, hogy a képviselõjük közvetlen kapcsolatot tart fenn a „felnõtt” önkormányzattal.10 Az érdekmegjelenítés speciális eseteire is érkeztek válaszok. Idézzük: kölcsönös támogató megállapodások megkötése az általános iskolával, középiskolával és a mûvelõdési központtal”; „a kiváló tanár és diák díj odaítélése”.

172


2004 / nyár

Szabadidõs programszervezés A korábban már említett „Ifjúság 2000” kutatás adatai alapján legtöbben „koncerten, diszkón” (az összes válaszadó 3%-a), sportrendezvényeken (2%) és más kulturális programokon (2%) vesznek részt, vagyis a valamilyen programon részvevõk közel 60%-a ezeket a rendezvénytípusokat látogatja. Ez is indokolja, hogy érdemes az általunk vizsgált GYIÖK szabadidõs programszervezésérõl szólni. Mind a kérdõíves felmérés, mind az interjúk és a tereptanulmány11 is azt mutatja, hogy a szórakoztató rendezvények a legvonzóbbak. A kérdõíven az ún. „közösségi programok” címszó alatt a következõ választípusok voltak (zárójelben az adott típusú tevékenységek említésének száma): a) Szórakoztató programok, pl. gyermeknap, farsang, Halloeeen-party, filmvetítések, Mikulás-ünnepség, Valentin-nap, majális, koncertek, teaház, játszóház, vetélkedõ (23) b) Egyéb közösségi programok, pl. tánctanfolyam, irodalmi klub, kirándulás, országos vagy nemzetközi ifjúsági találkozók (8) c) Közhasznú tevékenység, pl. egészségnap, környezetvédelmi akciók, falutakarítás, drogprevenciós program, éjszakai ping-pong, sulibörze, télapó-szolgálat (11) d) Egyéb említett tevékenység (2) A sikeresen lebonyolított rendezvények közül tehát magasan a legtöbb az ún. szórakoztató program, melyek aránya megközelítõen azonos az országos látogatottsági arányhoz (52%). Az „egyéb közösségi programok” viszont 20% alatt maradnak, és a „közhasznú tevékenységek” aránya sem éri el a 25%-ot. A mûködés rendje Eddig azokról a tevékenységekrõl szóltunk, amelyeket a GYIÖK az általa képviselt célcsoport, a gyermek és ifjúsági korosztály adott településen élõ tagjai számára szervez. A „demokrácia iskolája”-ként történõ mûködés azonban elsõsorban azokra a fiatalokra vonatkozik, akik aktívan részt vesznek a GYIÖK munkájában: számukra ad aktivitási terepet, õk élhetik meg közvetlenül a demokratikus

Olvasói tükör mûködés sikereit és kudarcait. A továbbiakban tehát azokat a tényezõket elemezzük, amelyek a GYIÖK mûködésében részvevõk tevékenységét határozzák meg. Elõször is a GYIÖK legitimációjának körülményeit vizsgáljuk meg. A szabályozott mûködésrõl korábban már szóltunk, amikor megállapítottuk, hogy a szervezetek többségének vannak a saját mûködést meghatározó dokumentumai. Az önálló jogi személyiségként mûködõ szervezetek számára pedig a legerõsebb jogi legitimáció maga a bírósági bejegyzés. A legitim mûködés másik alapfeltétele, hogy a GYIÖK megválasztása demokratikusan történik. Az általunk vizsgált nyolc szervezet mindegyikének van választási szabályzata, a legtöbb az SZMSZ részeként olvasható. Ezek kellõ alapossággal írják körül a választás menetét, a választók és választhatók körét, az eljárási szabályokat. A választások során az is kiderül, hogy az adott településen hány fiatal tartja fontosnak, hogy részt vegyen leendõ képviselõinek választásán. Ez is fontos dimenziója a GYIÖK mûködésének. Ha a választás iránti érdeklõdés csekély, akkor megkérdõjelezhetõvé válik az adott szervezet legitimitása. A részvétel és a választás lebonyolításának szabályai természetesen attól is függnek, hogy mekkora a település lélekszáma, ill. hogy a fiatalok milyen módon érhetõk el. A nagyobb településeken nem megkerülhetõk az ott mûködõ oktatási intézmények, hiszen a gyermekek, fiatalok a tankötelezettség miatt ezekben az iskolákban érhetõk el a leghatékonyabban. Több helyütt a választási rendszer is ezekre az intézményekre épül (pl. Makó, Kalocsa). Itt a képviselõk többségét iskolai szinten választják, és azokból delegálják a városi testületbe. A GYIÖK-polgármestert viszont általában itt is közvetlenül választják. Ez – a „felnõtt” polgármester státuszához hasonlóan – fokozott legitimitást biztosít számára. A kisebb településeken magától értetõdõen az összes képviselõt célszerû közvetlenül választani. Még a 3–5 ezres lélekszámú helységekben is viszonylag jól ismerhetik egymást a fiatalok, így a közvetett választás nem célszerû. A kérdõíves felmérés szerint két nagyobb településen

(Hódmezõvásárhely, Tolna) viszonylag sokan részt vesznek a választásokon (3-500 fõ). Elõbbiben a megválasztott testület létszáma is magas (28 fõ). „Átmeneti” helyzetben van Pécsvárad, ahol szintén elég sokan el szoktak menni a választásokra (150 fõ), de a megválasztott testület létszáma „csak” 9 fõ. A kisebb településeken 35 és 90 fõ között van a választásokon részvevõk száma. A legkevesebb képviselõt (3) Alsómocsoládon, a legtöbbet (9) Bábolnán választják. Ezzel a mozzanattal át is térhetünk a legitimációs kérdésekrõl a mûködés következõ területére, a választott testület mûködésére. A megválasztott képviselõk általában reszortfeladatokat vállalva végzik munkájukat. A reszortokat többnyire az SZMSZ-ek rögzítik, de – fõleg a kisebb szervezeteknél – a képviselõk, és még inkább az ifjúsági polgármester tevékenysége szükségképpen kiterjed szinte minden tevékenységi területre. A kérdõíveken szereplõ válaszokból kiderül, hogy a kisebb településeken, községekben mûködõ szervezetekben nincs differenciált feladatleosztás, a polgármester mellett csak képviselõk vannak. Három városi GYIÖK viszont jól tagolt munkamegosztással dolgozik: kettõben a polgármester mellett alpolgármesteri, bizottsági elnöki és tagi funkciók léteznek, egyben pedig ún. referensi rendszer van (pl. civil, EU-s, pályázati, média referensek). A demokratikus mûködés fontosabb ismérvei, hogy a testületi ülések rendszeresen, a tagok aktivitása mellett, és a nyilvánosság minél szélesebb bevonása mellett zajlanak. A felmérés 6. pontja ezeket az ismérveket taglalta. Az ülések gyakorisága igen különbözõ: – hetente (3 GYIÖK) – kéthetente (1) – havonta (1) – kéthavonta (1) – 3–4 havonta (1) – félévente (1) Az elõzetes várakozásokkal ellentétben a nagyobb településeken ülésezik a GYIÖK gyakrabban, míg a kisebbeken akár hat hónap

2004 / nyár


173

Olvasói tükör is eltelik két hivatalos összejövetel között, bár az informális megbeszélések valószínûsíthetõen gyakoribbak. A jelenség magyarázata az, hogy a kisebb településeken mûködõ GYIÖK tagok gyakran más – nagyobb – településre járnak iskolába, és akár kollégistaként, akár bejáróként kevesebb idejük marad a közösségi tevékenységre, ill. az összejövetelek koordinálása is nehézségekbe ütközik. (Megjegyezzük, hogy a nagyobb településeken mûködõ szervezetek nem zárják ki azoknak a fiataloknak a részvételét sem, akik nem az adott településen laknak, de annak iskolájában tanulnak. Jó példa erre a szentesi GYIÖK, amelynek korábban egy Gádoroson lakó, de Szentesen kollégista középiskolás volt a vezetõje, õt pedig egy csongrádi bejáró lány váltotta, az alpolgármester pedig Derekegyházáról érkezett.) A részvételi aktivitásnak természetesen nincsenek egzakt mérõszámai, ezért olyan „puha” paraméterek szerint kértük a válaszokat, amelyek a szubjektivitást sem zárják ki. Ennek ellenére a válaszok eloszlása nagymértékben jellemzi az önkormányzatok ülésein való aktivitást. Három szervezetben a testület vezetõjének aktivitása jellemzõ, amit néhány hozzászólás egészít ki. Ugyancsak háromnál az „ügyeletes” hozzászólók dominálnak. Mindössze két GYIÖK-bõl jelezték, hogy „a ‘pezsgõ’ vitákon szinte mindenki részt vesz”. Az aktivitás tehát a szervezetek többségében részleges, inkább a vezetõ és a hangadók dominálnak, vélhetõen a döntéseket is leginkább õk befolyásolják. A testületek munkájának nyilvánossága terén igen pozitív visszajelzések érkeztek. Hét GYIÖK tevékenységét a teljes nyitottság jellemzi („az összejövetelekre bárki eljöhet”), és egyben szoktak „csak” tájékoztatót kiadni az ülésekrõl. Hasonló pozitív tapasztalatok vonhatók le a település lakosságával, a „választókkal” való kapcsolattartás gyakorlatáról (4.3 kérdés). Az elõzõ szemponthoz hasonlóan csak egy szervezet van, amelyik a tevékenységérõl a helyi sajtón keresztül ad tájékoztatást (ez egyébként ugyanaz, amelyik elõzõek szerint is csak tájékoztatás szintjén tartja a kapcsolatot a nyilvánossággal). A többiben a médiakapcsolaton kívül mindenütt szerveznek fórumokat, találkozókat is, vagyis a közvetlen

174


2004 / nyár

kapcsolattartás is jelen van a mindennapi gyakorlatban. Összességében megállapíthatjuk, hogy a vizsgált önkormányzatok mûködése jellemzõen demokratikus, az azokban folyó munka megfelelõ terepe a „demokrácia tanulásának”.

A gyermek és ifjúsági önkormányzatok kapcsolatrendszere Az a vizsgálódás kezdetekor is világos volt, hogy az egyes szervezetek nem izoláltan, kizárólag magukra utalva kénytelenek mûködni. A legfõbb partnerek a helyi települési önkormányzat, a helységben mûködõ egyéb civil szervezetek, ill. a másutt mûködõ gyermek és ifjúsági önkormányzatok és azok országos és regionális szervezõdései. A települési önkormányzat Már a „gyermek és ifjúsági önkormányzat” elnevezés is azt sugallja, hogy legfontosabb partner a „felnõtt” önkormányzat. Ezt erõsítik azok a korábban megismert körülmények is, amelyek a finanszírozás vagy a megalakulás kapcsán szóba kerültek. Korábban arra is utaltunk, hogy a helyi viszonyok mindenképp hatnak a GYIÖK tevékenységére, mintegy az adott „erõtérben” kijelölik e szervezet mûködésének kereteit, áttételesen meghatározzák annak szabályait. A partnerség természetesen nem jelent automatikus „tükrözõdést”, vagyis a mûködés rendje és annak írott és íratlan szabályai sem feltétlenül követik a települési önkormányzatét. Az interjúk tapasztalatai is azt mutatják, hogy a GYIÖK általában törekszik az egyenrangúság „kiharcolására” és/vagy megtartására. A partneri viszony egyik indikátora lehet az a gyakorlat, amely a települési és az ifjúsági önkormányzat közti kapcsolatrendszert jellemzi. A felmérésben erre is rákérdeztünk (4.1). Az egyes kapcsolattartási formák sorrendjét aszerint határoztuk meg, hogy a válaszadók az adott formát hány alkalommal említették. – képviselõnk részt vesz a települési önkormányzat testületeinek ülésein 5*

Olvasói tükör – alkalmanként meghívnak bennünket az öszszejöveteleikre 5* – az önkormányzat képviselõje alkalmanként részt vesz az összejöveteleinken 5 – rendszeresek a „polgármesteri” találkozók 4 – az önkormányzat képviselõje rendszeresen részt vesz az összejöveteleinken 1 – nem kapunk meghívást a rendezvényeikre 0 – az önkormányzat képviselõje nem jelenik meg az összejöveteleinken 0 – nem kívánunk az önkormányzattal kapcsolatot tartani 0 * Megjegyzés: több kérdõíven is jelezték, hogy ez a két forma általában csak az ifjúságot érintõ napirendi pontokra értendõ.

A fenti adatok arról tanúskodnak, hogy valamennyi válaszadó szervezet jó kapcsolatot tart fenn a települési önkormányzattal. A partnerség azonban kissé aszimmetrikus, mivel a GYIÖK részérõl nagyobb érdeklõdés mutatkozik a „felnõtt” önkormányzat tevékenysége iránt (lásd elsõ két szempont), míg fordítva inkább az esetlegesség dominál: a települési önkormányzat képviselõje inkább alkalmanként, mint rendszeresen vesz részt a GYIÖK összejövetelein. A „polgármesteri” találkozások is csak négy településen rendszeresek, vagyis a felmérésben részvevõ szervezetek felében nem jellemzõ ez az egyébként fontos kapcsolattartási forma. Egyéb helyi civil szervezetek A GYIÖK kapcsolatrendszerének másik fontos összetevõje a többi helyi civil szervezõdéssel fenntartott kapcsolat. Ahogy azt az elõzõekben már láttuk, nem ritka, hogy a társzervezetek – jogi személyiségüknél fogva – pénzügyi téren kötõdnek a GYIÖK-höz. Ennél azonban fontosabb, hogy az együttmûködésnek ne csak formai, hanem taralmi vetületei is legyenek. Ez utóbbi szempont azonban attól is függ, hogy milyen szervezetek mûködnek a településen, ill. azoknak milyen affinitása van az ifjúsági önkormányzathoz. Bár korábban az is kiderült, hogy a legtöbb GYIÖK nem érdeklõdik a település intézményei iránt, a kapcsolatrendszerben mégis elõkelõ helyet kaphatnak azok az intézmények is, amelyek mûködése egyébként nem kerülne elõtérbe.

A felmérésben leggyakrabban a helyi nevelési-oktatási intézményeket nevezték meg (6 helyen). A válaszadók 50%-a jelölt meg valamilyen kulturális intézményt (mûvelõdési központ, teleház). A generációs együttmûködés két településen jellemzõ (nyugdíjas szervezetek említése). További egy-egy „szavazatot” kaptak a következõ szervezetek: szociális központ, települési egyesület, drogmegelõzéssel foglalkozó egyesület, a helyi média és a szponzorok. A válaszokból kiderült, hogy a legfontosabbnak tartott partner az iskola (általános és középiskola, kollégium), ami természetes is, hiszen az érintett korosztály kötõdéseiben ezek az intézmények még fontos helyet kapnak. Szintén evidens a kulturális intézményekkel fenntartott kapcsolat, fõleg abból a szempontból, hogy a GYIÖK tevékenységében a szórakoztató elemek dominálnak (lásd korábban). Elgondolkodtató viszont, hogy viszonylag szegényes a többi helyi civil szervezettel való kapcsolatrendszer. Nehezen hihetõ, hogy a településen mûködõ kulturális egyesületek (néptánc-csoportok, daloskörök, hagyományõrzõk) nem kerülnek a GYIÖK látókörébe. Meglepõ volt az egyik szervezetnél, hogy az egyébként a megalakulásukat segítõ, ill. hozzájuk hasonlóan az ifjúság önszervezõdésére épülõ egyesületet sem említették partnereik között. Országos és/vagy regionális szintû ifjúsági szervezetek, más települések gyermek és ifjúsági önkormányzatai Nem nehéz elõre megjósolni, hogy a GYIÖK településen kívüli kapcsolatrendszere elsõdlegesen a hozzá hasonló ifjúsági szervezetekhez, és az azokat regionális vagy országos keretek közt összefogó szervezõdésekhez kötõdik. Ezek a kapcsolatok azok, amelyeken keresztül további tapasztalatokat tudnak szerezni az eredményes mûködéshez. Emellett ezek a „külkapcsolatok” is lehetséges terepként szolgálnak a megcélzott „demokrácia tanulás”nak. Elõfeltételezésünket a kérdõíves vizsgálódás is alátámasztotta. Mindössze egy önkormányzatból nem érkezett válasz arra a kérdésre, hogy milyen településen kívüli szervezetekkel tartanak kap-

2004 / nyár


175

Olvasói tükör csolatot. A többi hétben mindenütt az elsõk között említették a regionális tagozatokat vagy az azokhoz tartozó ifjúsági önkormányzatokat, ill. Gyermek és Ifjúsági Önkormányzati Társulást. Három kérdõíven fel is soroltak néhány olyan szervezetet, amelyekhez erõsebb szálak fûzik õket. Egy válaszadó (Pécsvárad) több más – szintén az ifjúsággal foglalkozó – intézményt is megjelölt (Pécsi Ifjúsági Kerekasztal, Tett-hely, Baranya Megyei Gyermek és Ifjúsági Érdekegyeztetõ Fórum, Pécsi Ifjúsági Unió). Ugyancsak egy GYIÖK jelezte, hogy rendelkezik külföldi partnerkapcsolattal (Bábolna). Habár a kérdésben említett példa sugallta, hogy nemcsak korosztályon belüli szervezetek jöhetnek szóba, mégsem érkezett egyetlen olyan válasz sem, amely az elõzõekben bemutatott körön kívüli kapcsolatra utalna. Úgy tûnik, ez még kiaknázatlan terület.

Pozitív tapasztalatok

Összegzés A GYIÖK a rendszerváltást követõ demokratikus intézményi átrendezõdés „terméke”. Több olyan hatás is érvényesült az ifjúsági önkormányzati rendszer kialakulásában, amelyek együttesen a helyi szervezõdések létrejöttéhez és jelenlegi mûködéséhez vezettek. Ezek közül néhányat ebben az írásban is bemutattunk: a külföldi példa és annak „importálása” mellett a lelkes fiatalok tenniakarása, a felnõtt segítõk közremûködése, a helyi hatalom támogatása. Ez a hatásrendszer azonban jelenleg még diffúz, nem alakult ki egy egységes koncepció, amelynek mentén a gyermek és ifjúsági önkormányzás szerves részévé válhat a fiatalok politikai szocializációs folyamatának. A tanulmányban bemutatott vizsgálódás eredményei is azt igazolják, hogy a GYIÖK még csak kevés településen vált fontos politikai tényezõvé, és a mûködésében jelentkezõ problémáknak is csak részben oka a részvevõ fiatalok tapaszta-

Negatív tapasztalatok

az ország kb. félszáz településén létrejött a gyermek és ifjúsági önkormányzat

a GYIÖK létrehozása nagymértékben függ a helyi hatalmi konstellációtól

megalakultak az önkormányzatokat összefogó országos és regionális szervezõdések

az országos és regionális szervezetek „súlytalanok”, mûködésük erõsen személyfüggõ

jogszabályok biztosítják a GYIÖK mûködésének kereteit

a vonatkozó jogszabályok nem garantálják, hogy a GYIÖK mindenütt létrejöhessen és mûködjön

a legtöbb GYIÖK rendelkezik saját pénzügyi forrásokkal

a GYIÖK mûködésének anyagi biztonsága esetleges, nincs normatív támogatásuk

a GYIÖK stratégiai célja, hogy letéteményese legyen a korosztály helyi érdekérvényesítésének

az érdekérvényesítés formája bizonytalan, nincsenek garanciális szabályai

a GYIÖK képviselõi igyekeznek szakmailag is felnõni vállalt feladataikhoz

a képviselõknek nincs egységes képzési rendszere

a GYIÖK arra törekszik, hogy tevékenységével minél több fiatalt vonzzon

a korosztály nagyfokú politikai közömbössége kényszerpályára állítja a GYIÖK tevékenységét

az önkormányzatok munkájukat a lehetõ legnagyobb nyilvánosság elõtt végzik

a média nem ad kellõ teret a GYIÖK céljainak és tevékenységének megismertetésére

a választott testületek megfelelõ terepet biztosítanak a „demokrácia tanulásához”

igen kevés fiatal érez indíttatást ahhoz, hogy aktívan részt vegyen a GYIÖK munkájában

a szervezetek többsége egyenrangú partneri viszonyra törekszik a települési önkormányzattal

a települési önkormányzatot semmi sem „kényszeríti” a partnerségre

a GYIÖK munkáját sokhelyütt támogatják felnõtt civil szervezetek (pl. TGYSE)

sok településen nincs „fõhivatású” felnõtt segítõ (ifjúsági referens)

176


2004 / nyár

Olvasói tükör latlansága vagy a helyi hatalom idõnként ambivalens viszonya a GYIÖK törekvéseihez. A következõkben röviden összefoglaljuk azokat a tapasztalatokat, amelyek a gyermek és ifjúsági önkormányzatok eddigi mûködésébõl, az ahhoz kapcsolódó vizsgálódásunkból levonhatók. Minél mélyebben vizsgáljuk a GYIÖK mûködésének körülményeit, annál több következtetést vonhatunk le mind pozitív, mind negatív oldalon. Véleményem szerint a legfontosabb, hogy a GYIÖK illeszkedjen egy olyan egységes koncepció alapján létrejövõ ifjúságpolitikai kontextusba, ahol a mûködését megfelelõ jogszabályi keretek biztosítják, melyben rögzítésre kerülnek a GYIÖK jogosítványai és a mûködéshez szükséges normatív finanszírozás módja és mértéke. A gyermek és ifjúsági önkormányzatoknak egy ilyen egységes ifjúságpolitikai mezõben történõ elhelyezésére már vannak szakmailag kidolgozott kezdeményezések.12 Úgy tûnik, a politikai szándék is adott.13 A minél közelebbi jövõ feladata, hogy a már létezõ tapasztalatok felhasználásával, ill. az érdekelt szervezetek képviselõinek bevonásával történjen meg ennek a koncepciónak a kidolgozása, melyben jelentõségének megfelelõ helyet és szerepet kell kapnia a gyermek és ifjúsági önkormányzatoknak.

Jegyzetek 1 Megjelent az Új Ifjúsági Szemle 2004/1. számában (105. oldal). 2 Az említett idõszakban 15 – a Gyermek és Ifjúsági Önkormányzati Társaság nyilvántartásban szereplõ – települési gyermek és ifjúsági önkormányzatot kerestem meg egy kérdõívvel (lásd melléklet). A megadott határidõre 8 kitöltött kérdõív érkezett vissza. További fontos információkhoz jutottam az elvégzett interjúk és a helyszínen szerzett tapasztalatok révén is. 3 Az elnevezés tekintetében lehetnek kisebb-nagyobb eltérések, de ez a körülmény nem befolyásolja az érintett szervezetek hasonlóságát. 4 Az 1989. évi II. törvény az egyesülésrõl. 5 Hasonló módon juthatnak anyagi forrásokhoz az iskolai diákönkormányzatok is, amelyek mûködéséhez szükséges pályázható pénzek kezelésére vagy az adott iskola, vagy más – jogi személyiséggel rendelkezõ – civil szervezet vállal kötelezettséget.

6 Forrás: Gyermek és ifjúsági önkormányzatok (szerk: Vass Andrea) ISM 2001. 25. oldal. 7 uo. 8 A vizsgálódás adatai igen hasonlóak az „Ifjúság 2000” elnevezésû kutatásból megismerhetõ eredményekhez. Az interjúk tanulsága szerint még a populárisabb rendezvények látogatottsága is gyakran igen szerény. Az említett kutatásból is az derül ki, hogy a fiatalok zöme (86%) nem vesz részt semmiféle rendezvényen (2% nem válaszolt), míg a politikai rendezvényen való részvételi arány 0,5% alatti marad. Forrás: Ifjúság 2000 – Tanulmányok I. Szerk: Szabó Andrea, Bauer Béla, Laki László; Nemzeti Ifjúságkutató Intézet Budapest 2002. 258. oldal. 9 2003. október utolsó hétvégéjén a dél-dunántúli régióhoz tartozó néhány szervezet Alsómocsoládon találkozott egy „Halloween-bulin”. 10 Érdemes az egyik megfogalmazást idézni: sikerült „beépülni a felnõtt önkormányzatba”. 11 A korábban hivatkozott dél-dunántúli program is ilyen jellegû volt. 12 Egy ilyen komplex ifjúságpolitikai elképzelésrõl olvashatunk Nagy Ádám: Ifjúsági béke – egy lehetséges ifjúságpolitika váza címû tanulmányában In: Új Ifjúsági Szemle 2003. õsz, 84–103. oldal. 13 A politikai vezetés, ill. a szaktárca (GYISM) és a jelenlegi ellenzék is kinyilvánította, hogy támogatni kívánja a gyermek és ifjúsági önkormányzatokat. A 2003. évi költségvetéshez érkezett ellenzéki képviselõi indítványban 170 millió forint felhasználását javasolták „ifjúsági referensi hálózat bõvítésére, gyermek és/vagy ifjúsági önkormányzat, települési szintû korosztályi képviseleti testület létrehozására, mûködtetésére, valamint a helyi önkormányzatok gyermek- és ifjúsági feladatellátását segítõ, szolgáltató intézményrendszer kialakítására. Gyurcsány Ferenc miniszter a nyilvánosság elõtt többször is kinyilvánította, hogy az iskolai önkormányzatok mellett a településeken is szervezõdjenek gyermek és ifjúsági önkormányzatok, „hiszen ezek a gyerekek érett, okos képviselõi a gyermek és ifjúsági ügyeknek”. – „A jövõben sokkal jobban kell támaszkodni a gyermek és ifjúsági önkormányzatokra, hiszen ezek a fiatalok tudják a legjobban azt, hogy helyben mire van szükségük, mit és min kell javítani helyzetük érdekében”. (Forrás: www.gyism.hu).

2004 / nyár


177

Földi László

Szerzõink Bacsák Nóra 1981-ben született Budapesten. Az ELTE TÓFK mûvelõdésszervezõ hallgatója. Az Universität Passau volt ösztöndíjasa. Több nemzetközi ifjúsági csereprogram szervezõje, szakterülete a hazai és külföldi népi kultúrák. Balogh Lídia 1975-ben született Budapesten; a szegedi József Attila Tudományegyetemen szerzett magyar nyelv és irodalom szakos tanári, majd kommunikáció szakos bölcsész diplomát. 1998-tól a Fõvárosi Szabó Ervin Könyvtár dokumentátora. Barna Viktor 1957-ben született Székesfehérváron. Kollégiumi szaktanár, a Baranya megyei ÖPI történelem szakos tanácsadója, közoktatási szakértõ. Doktorátusát Pécsen, a Janus Pannonius Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerezte 1996-ban. Többek közt Pedagógiai Szemle, a Köznevelés, a Szakoktatás rendszeres írója. Munkája elismeréséül Köztársasági Bronz Érdemkeresztet és Miniszteri Dicséret kapott. 2002-tõl PhD. aspiráns, kutatási témája az ifjúság politikai szocializációja. Diósi Pál 1942-ben született Budapesten. Népmûvelõ, a szociológiai tudományok kandidátusa. A ’70es évek elejétõl ifjúsági és közmûvelõdési területekkel foglalkozik, különösen az ifjúsági klubok témáját kutatja. 2000-ben jelent meg a fiatalok társas viszonyairól szóló Tarisznyaleltár c. kötet szerzõje. Fábián Róbert 1948-ban született. Szociológus, több mint tíz éve foglalkozik egészségnevelési programok hatásvizsgálatával és rizikós egészségmagatartású csoportok vizsgálatával. Korábban a Nemzeti Egészségvédelmi Intézet, majd megalakulása óta a Nemzeti Drogmegelõzési Intézet munkatársa.

178


2004 / nyár

1970-ben született Budapesten. A Juhász Gyula Tanárképzõ Fõiskolán és az Eötvös Loránd Tudományegyetemen diplomázott angol nyelvtanárként. 1993-1996 között az Országos Gyermek és Ifjúsági Parlament külügyi alelnöke. Az Európa Tanács által akkreditált ifjúsági tréner. Szakterülete az Európai Unió közigazgatása és a nemzetközi kommunikáció, valamint projektmenedzsment és szervezetfejlesztés. Több felnõttképzési és változásmenedzselési feladatot látott el. 1996 óta a Mobilitás munkatársa. Kálmán Miklós 1952-ben született Budapesten. 1976-ban szerzett diplomát az ELTE alkalmazott matematikusi szakán. Két kutatóintézetben foglalkozott operációkutatással és termelésirányítási programok készítésével. Jelenleg a Mimikri Közvélemény- és Piackutató Bt-ben fiatalokkal kapcsolatos felmérésekben vesz részt kutatóként, szervezõként, többek közt egy XV. kerületi ifjúságkutatás elõkészítésén dolgozik. Lampl Zsuzsanna 1960-ban született Pozsonyban. Szociológus, a pozsonyi Comenius Egyetem tanára, a somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet tudományos munkatársa. Fõbb kutatási területei: vállalkozásszociológia, munkanélküliség szociológiája, egészségszociológia. Lendvai Dóra 1970-ben született Budapesten. Egyetemi tanulmányait az ELTE Kommunikációs Szakán végezte. Korábban a Nemzeti Ifjúságkutató Intézet kommunikációs vezetõje volt, jelenleg szabadúszó. Molnár Péter 1942-ben született Budapesten. A Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar pszichológusa, egyetemi docens. Kutatási területe a demográfiai folyamatok és az ifjúság. Molnár Zsuzsanna 1978-ban született Budapesten. 2004-ben végzett az ELTE szociológia szakán. Jelenleg a Mobilitás Ifjúságkutatási Iroda kutatója.

Nováky Erzsébet 1945-ben született Keszthelyen. Jövõkutató, a közgazdaságtudomány doktora, egyetemi tanár. Kutatási területei: a jövõkutatás módszertana, résztvevõi jövõkutatás, elõrejelzések megbízhatósága. Húsz, önállóan vagy társszerzõvel írt könyve és közel száz tudományos cikke jelent meg. Kiadói nívódíjas, a Pro Scientia-érem és az Ipolyi Arnold-díj tulajdonosa, mestertanár. Petri Gábor 1977-ben született Debrecenben. Az ELTE magyar szakának diploma elõtt álló hallgatója, szociálpolitikus hallgató. 3 évig dolgozott egy súlyosan és halmozottan fogyatékos gyermekek, fiatalok kommunikációfejlesztésével foglalkozó alapítványnál. Folyamatosan részt vesz a fogyatékos emberekkel kapcsolatos attitûdmódosító és a társadalmi integrációt elõsegítõ projektekben. Jelenleg a GYISM Gyermek és Ifjúsági Ügyekért Felelõs Helyettes Államtitkársága Fejlesztési Irodájának munkatársa. Rácz Gábor 1952-ben született. Egyetemi tanulmányait a Budapesti Mûszaki Egyetemen folytatta, majd a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem mérnök-közgazdász szakát végezte el, ahol késõbb marketingbõl doktorált. 10 éven keresztül dolgozott különbözõ funkciókban a Miniszterelnöki Hivatalban. A Nemzetközi Reklámszövetség Magyar Tagozata Felügyelõ Bizottságának elnöke. 2003 óta dolgozik egy nemzetközi lobbycégnél. Susánszky Éva 1951-ben született Budapesten. 12 évig epidemiológusként dolgozott az Országos Közegészségügyi Intézetében a WHO „Örökletes Ártalmak Társadalmi Megelõzése” Együttmûködési Központjában. Fõ szakterülete az egészségi állapot társadalmi egyenlõtlenségeinek vizsgálata. Számos hazai és nemzetközi kutatásban vett részt, többek közt az irányított betegellátási modell-kísérlet elõkészítését szolgáló kutatásban, valamint az ún. Megmentett minõségi életévek és a középkorú magyar népesség idõ elõtti halálozásának biopszicho-szociális meghatározóinak vizsgálatában. 1994-tõl a Semmelweis Egyetem Maga-

tartástudományi Intézetében tanít orvosi szociológiát. Szabó Béla 1977-ben született Marosvásárhelyen. 1999ben végzett a Babes-Bolyai Tudományegyetem a Szociális Munka szakán. Emellett a Szervezés és igazgatás a szociális szférában és a Társadalmi átalakulások Európában mesterképzõ kurzust is elvégezte. Jelenleg a BBTE Szociális Munka szakán egyetemi tanársegéd és a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem Szociálpedagógia szakán társult óraadó. Szociológia szakon doktorál, a Higher Education Support Programme (HESP) és az Ady Endre Akadémia ösztöndíjasa. Szántó Zsuzsa 1953-ban született Budapesten. Számos egészségszociológia kutatásban vett részt: dolgozott a Losonczi Ágnes vezetésével folytatott Zala megyei egészség-felmérésben, részt vett a veresegyházi irányított betegellátási modellkísérlet elõkészítését szolgáló kutatásban, valamint az MTA Szociológiai Kutatóintézete és a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézete együttmûködésében folyó munkákban. Fõ szakterülete a lakossági öngyógyítási stratégiák vizsgálata. 1982 óta dolgozik a Semmelweis Egyetemen, orvosi szociológiát tanít. Vass Zoltán 1973-ban született Budapesten. A Magyar Testnevelési Egyetem Nevelési- és Sporttudományi Doktori Iskolájának PhD hallgatója. Számos sporttudományi és nem kevés ifjúsági publikáció szerzõje. Verdes Tamás 1980-ban született. Gyógypedagógiát és filozófiát tanul, a Kölcsey Ferenc Protestáns Szakkollégium tagja. A Fõvárosi Önkormányzat Rege utcai Fogyatékosok Otthonában dolgozik súlyosan és halmozottan fogyatékos gyerekekkel, fiatalokkal. Kutatási területe a súlyosan és halmozottan fogyatékosok pedagógiájának filozófiai, antropológiai és etikai dimenziója, valamint e népesség társadalmi integrációja és érdekképviselete.

2004 / nyár


179

új ifjúsáki szemle II. ÉVFOLYAM 2. SZÁM

Recommend Documents