új ifjúsági szemle IFJÚSÁGELMÉLETI FOLYÓIRAT VIII. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2010 Ő SZ

új ifjúsági szemle

IFJÚSÁGELMÉLETI FOLYÓIRAT

VIII. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2010 ŐSZ WWW.UISZ.HU

Szerkesztõbizottság Bauer Béla Beke Pál Bíró Endre Bodor Tibor Földes György Gábor Kálmán Gazsó Ferenc Herczog Mária Hunyady György Kozma Tamás Nagy Ádám Spéder Zsolt Stumpf István Tibori Timea Vajda Zsuzsanna

www.uisz.hu www.uisz.hu Kiadja az Új Mandátum Kiadó Lapterv Tördelõszerkesztõ

Petrovics Iván g Krauter Tamás

E számunkat

Horváth Gergely fotói díszítik

Felelõs kiadó Olvasószerkesztõ

Németh István Borzi Hajnalka

Szerkesztõség: 1143 Budapest, Francia út 33. Tel./fax: (+36–1) 221–8099 E-mail: [email protected] A lappal kapcsolatos észrevételeket a [email protected] címre várjuk.

Szerkesztõség Társfõszerkesztõk

Pillók Péter Székely Levente

Rovatok Ifjúsági közélet Ifjúság és társadalom Ifjúság és környezet Életmód-élethelyzet Kitekintés Szerkesztõségi titkár

Pillók Péter Domokos Tamás Diósi Pál Szabó András Bíró Edith Kölcseyné Balázs Mária Ladencsics Virág

ISSN 1785–1289

Támogatóink

Tartalom Ifjúság és közélet

Életmód–élethelyzet

S z a b ó A n d r e a – K e r n Ta m á s A szakmai képzésben résztvevők értékpreferenciái és politikai rokonszenvei – kvantitatív megközelítés / 5

L ip t a i- M e n c z e l Z s u z s a n n a A fitness-jelenség / 85

Kitekintés Ifjúság és társadalom

Révész Györg y Nyitottság és társadalmi szerepvállalás

Jancsá k Csaba – Polgár Zsuzsanna Középiskolások továbbtanulási motivációi és jövőorientációi / 27

Összefoglalás, szerzőink / 97 Summary, Authors

Ifjúság és környezet Domszk y A ndrás „…tisztában voltam az ifjúság erejével és láttam szerepének fokozatos növekedését” Székely L evente Útikalauz a digitális bennszülöttek világába

/ 42

D o m o k o s Ta m á s A felnőttkorba való átmenet demográfiája a poszt-szocialista Magyarországon / 64

/ 35

/ 100

/ 95

Szabó Andrea–Kern Tamás

Ifjúsági közélet

A szakmai képzésben résztvevők értékpreferenciái és politikai rokonszenvei – kvantitatív megközelítés I. Bevezetés Munkánkban a szakmai képzésben résztvevők (szakiskolai tanulók) érték-preferenciáit és politikai rokonszenveit kívánjuk bemutatni komplex módon (élve a kvantitatív és kvalitatív megközelítések előnyeivel egyaránt). Kutatásunk első – jelen írás alapjául szolgáló – kvantitatív szakaszában az Ifjúság2000 és az Ifjúság2004 8000 fős, a 15–29 éves korosztályra, kistérségi szinten reprezentatív vizsgálat szakmai képzésben résztvevő mintegy kétszer 400 fős almintájának összehasonlító másodanalízisére kerítünk sort, felhasználva néhány releváns adatot az idő közben elkészült Ifjúság2008 nagymintás (8000 fős) vizsgálatból. Mielőtt empirikus eredményeinket bemutatnánk, érdemes szót ejtenünk azokról a kutatásunkat megalapozó munkákról, amelyek az ifjúság, a rendszerváltozást követő politikai szocializációjának jellegzetességeiről szólnak.

II. Az út idáig II. 1. A Kádár-rendszer hagyatéka – kontinuitási elemek az ifjúság szocializációs mintázataiban Mára már közhelynek számít a társadalomtudományokon belül, hogy nem lehet csak úgy „általában” politikai szocializációról beszélni mint valami univerzális jelenségről, hanem csak konkrét politikai rendszerek viszonyai között zajló szocializációról. Ebből következően a szocialista, diktatórikus viszonyok között zajló

szocializáció a szocialista politikai rendszerek következménye és konstitutív eleme volt. Ez a politikai szisztéma a rendszer logikájának megfelelő szocializációt működtette.1 A monopolisztikus egypárti keretek között rendeződött hatalmi intézmények arra törekedtek, hogy a politikán kívüli világ (jog, tudomány, kultúra, gazdaság stb.) minél nagyobb részét minél jelentősebb politikai ellenőrzés és irányítás alá vonják. A diktatórikus logikából következően a magánszféra (család) sem jelentett kivételt a vázolt sajátosságok alól, ahol a szocializációnak talán legrelevánsabb folyamatai zajlottak. A magánszférába történő beavatkozás különösen kitüntetett tárgyává vált a politikai szocializáció, amelytől a rendszer fenntartói a szisztéma generációkon átörökített elfogadását és támogatását remélték. A szándékolt elsődleges cél az alattvalói státus elfogadtatása, ezáltal a magyar társadalom depolitizálása lett. Rá kell mutatnunk ugyanakkor arra is, hogy a Kádár-rendszer politikai szocializációjának legszembetűnőbb jellegzetességévé a hazugságon alapuló kettősség vált.2 Élesen kettévált ugyanis a felülről lefelé irányuló, erősen központosított, meghatározó szocializációs ágensek (pl. iskola, ifjúsági szervezetek, hadsereg, tömegkommunikáció stb.) bevonásával biztosított direkt szocializációs mechanizmus, illetve a privát szféra alulról építkező, spontán, gyakran indirekt szocializációs folyamata. Ezt a spontán, részben a rendszer által ellenőrizetlen szocializációt elsősorban a család (és részben a kortárscsoport) biztosította. Szabó Ildikó megkerülhetetlen munkájában3 a család Kádár-rendszer alatti szocializációs

2010 / ősz


5

Ifjúsági közélet stratégiáját vizsgálva, két jellegzetességre hívta fel a figyelmet: (1) a politikától való távolságtartásra, illetve (2) a politikai konfliktusok elkerülésének szándékára. Ezen stratégiák lényegét Szabó abban ragadta meg, hogy a családok elsődleges feladatává vált a privát élet védelmének biztosítása, az autonómiák oly módon történő kialakítása, amelynek nem részese többé a politikum világa. A következmények tragikusak, mi több, még ma is hatással bírnak a magyar politikai kultúrára és a szocializációs folyamatokra. • Megváltozik a családi nyilvánosság szerkezete. A szülők vagy kizárták a politizálásból a gyermeket, vagy bevonták ugyan őket „az igazság világába”, ám egyúttal felhívták a figyelmüket arra, hogy a családban elhangzottak nem képezhetik részét a külső, a privát szférát elhagyó kommunikációnak. • Konfliktusmentes viszony kialakítása a politikai hatalommal. A stratégiának köszönhetően a politikai értékek átadása ennek rendelődött alá, így a konformizmus tűnt a legjárhatóbb útnak. E két hatás eredője: (1) Így a gyermek a családtól leginkább a politikához való passzív viszonyt tanulja meg, illetve a privát szféra depolitizáltságának a fenntartására való törekvést.4 (2) A fiatalokban a szocializációjuk során nem alakul ki a politikai részvétel igénye. (3) A családok, illetve a szülők azáltal, hogy visszafogják a tudatos politikai szocializációs tevékenységüket, tulajdonképpen magukra hagyják a következő generációkat a politika világában való eligazodásban. (4) A családi szocializáció megerősítheti a fiatalokban azt a tapasztalatot, hogy a politika független a mindennapoktól, továbbá azt, hogy az érdekérvényesítésnek az egyéni útját kell keresni, illetve bejárni.

6


2010 / ősz

II. 2. A magyar fiatalok politikai szocializációs jellegzetességei a rendszerváltás után A szocialista rendszer összeomlása magával hozta a politikai szocializáció egész feltételrendszerének megváltozását. A leglátványosabb változás talán abban ragadható meg, hogy a korai pártosodás és civil aktivitás kiteljesedésének időszakában a politika a médiumokon keresztül benyomult a mindennapi életbe. Szabó Miklós szavaival élve: a privát szféra visszavette a politizálás jogát.5 A politika intézményesült, s ennek következtében módosult a politika fogalma is. A korábbi diktatórikus évtizedek távolinak tűnő, átmoralizált politika-képének helyébe egy nagyon is megérinthető kép került, a pártok sokszínű világával, a civil társadalom újjáéledésével, az érdekek és értékek pluralizálódásával. A politika „földreszállását” azonban a gyors kiábrándulás követte. A rendszerváltással együtt járó szociális-, gazdasági- és politikai feszültségek közepette sokak szocializációs tanulsága lett, hogy a politika „úri huncutság”, valami „mocskos dolog”, s azzá válik az is, aki a politizálásnak szenteli életét.6 Gazsó Ferenc és Laki László a kilencvenes évek közepén végzett közös kutatásaikban éppen erre a feszültségre hívja fel a figyelmet.7 Árnyaltan mutatják be, hogy a fiatal generációk várakozásai és a kialakult állapotok között milyen mély szakadék tátong. A fiatalok túlnyomó többsége ugyanis a rendszerváltozás tényét a gazdasági felemelkedéssel, a képviseleti demokrácia intézményeinek zavartalan kiépülésével és működésével, illetve pozitív társadalmi és személyes perspektívák reményével azonosította.8 Ehelyett a mindennapi életben létbizonytalansággal, egzisztenciális fenyegetettséggel találkoztak. A szerzők megállapításai szerint a fiataloknak a gazdasági fellendüléssel összefüggő reményei fokozatosan megcsappantak. Mindebből adódóan semmi meglepő nincs abban, hogy a fiatalok csaknem felére jellemző elégedetlenség az új kapitalista rendszer egé-

Ifjúsági közélet szére vonatkozó negatív attitűdökben összegeződött. Ezek legfontosabb jellegzetességei – a szerzők szerint – a következők: • Az új demokratikus hatalmi és uralmi szerkezet működése tömeges méretű elégedetlenséget kelt a fiatal generációk körében. A fiatalok szerint a rendszeranomáliák azzal függnek össze, hogy Magyarországon még távolról sem bontakozott ki teljes körűen a demokratikus szerkezetek és szervezetek működése. • A politikai-hatalmi működés számukra olyan átláthatatlan világ, – hasonlóan a Kádár-rendszer politikai berendezkedéséhez (kiemelés tőlünk) – amit az állampolgárok nem képesek befolyásolni. Az a sztereotípia alakult ki a fiatalok körében, hogy a politikusok főleg partikuláris érdekeket képviselnek, és a társadalmi-politikai berendezkedést az állampolgárok részvételi igényeinek kikapcsolásával képzelik el („az egyszerű emberek mindig ki vannak zárva a hatalomból”). • A demokratikus intézményekkel (Pl. pártok, parlament, kormány, szakszervezetek) szembeni bizalmatlansági faktor meglehetősen erős. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a rendszerváltás nyomán kialakult új demokratikus szisztéma sem a létfeltételek-létbiztonság, sem pedig az uralmi-hatalmi szerkezet működése tekintetében nem kínált vonzó azonosulási felületet a fiatal nemzedék többsége számára.9 A szerzők szerint ez a kiábrándultságérzet nem jelenti az ország demokratikus politikai berendezkedésének automatikus elvetését, ugyanakkor rávilágítanak arra, hogy a fiatalok a rendszer működését korántsem találják optimálisnak. Ez a kikristályosodott szemlélet ugyanakkor komoly szocializációs következményekkel jár. Itt elég, ha csak arra utalunk, hogy már a ’90-es évek közepén megjelenik a politikával szembeni közöny, elfordulás, a hatalom távolságának, elidegenedettségének érzése. Gazsó és Laki megjegyzi továbbá, hogy a felnövekvő nemzedék a távolságtartás jegyében elzárkózik az intézményes politizálástól, a civil aktivitás-

tól (társadalmi mozgalmak), és egyáltalán a kollektív szereplési formáktól.10 Hasonló megállapításra jut Örkény Antal is.11 Egy 1996-ban végzett középiskolás mintán alapuló kutatás összefoglalójaként megállapítja, hogy az állampolgári magatartás megjelenése gyenge a fiatalok körében, ami azt jelenti, hogy passzivitás mutatkozik a legkülönfélébb társadalmi cselekvési módok (pl. iskolai kérdések, társadalmi problémák) irányában. Ez a magatartás Örkény szerint abból táplálkozik, hogy a politika világa iránt ellenséges érzelmeket táplálnak, a politika szféráját lenézik és elutasítják. Új fejleményként ugyanakkor megjegyzi, hogy a fiatalok politikai ismeretei nagyon gyengék, sőt több esetben zavarosak. Nem ismerik például a demokratikus intézmények működését, és nem képesek a politika egyes szereplőit sem megkülönböztetni egymástól. A szerzőnek a politikai ismeretekről készített vizsgálatai azonban a jelen kutatás szempontjából további fontos információkkal bírnak.12 Megállapítja, hogy a fiatal generációk politikai ismeretszintje elsősorban az iskolatípus és a nem alapján mutat releváns különbséget, bár a két tényező közül az iskolatípus hatását véli erősebbnek. Bemutatja, hogy a fiúk a politikáról rendre magasabb ismeretszinttel rendelkeznek, mint a lány tanulók, ám az érettségit nyújtó iskolák (gimnázium, szakközépiskola) olyan ismeretekhez juttatják a lányokat is, hogy ezek információi a politika világáról meghaladják a szakmunkásképzőbe járó fiúk ismeretszintjét. Ebből adódóan levonja azt a következtetését, hogy az egyes iskolatípusok tanulóinak minél magasabb a műveltségi szintje, annál inkább várható, hogy a politikai tudásuk is magasabb lesz, illetve emelkedik. Örkénynek Szabó Ildikóval végzett közös kutatásai számunkra még egy jelentős újdonsággal bírnak.13 Szabónak a Kádár-rendszer időszakában végzett – és általunk néhány oldallal ezelőtt tömören bemutatott – kutatásaihoz képest a szerzők meglepődve tapasztalták, hogy a fiatal korosztályon belül a kilencvenes évek közepéig eltelt időben jelentősen visszaesett – az amúgy

2010 / ősz


7

Ifjúsági közélet sem jelentős – érdeklődés a politika iránt. Amíg a ’70-80-as években a fiatalok 12-12 százaléka jelezte, hogy nagyon érdeklődik a politika iránt, addig a kilencvenes évek közepére a hasonlóan vélekedő fiatalok aránya – életkortól és iskolatípustól függően – 3-6 százalékra esett vissza.14 Megállapították, hogy amíg a középiskolában töltött időszak alatt a gimnazisták és szakközépiskolások érdeklődése – relatíve – kiszélesedik, addig a szakmunkástanulóké a nyolcadik osztályosok átlaga körül marad. A szocialista időszakban tapasztalt relatív érdeklődés rendszerváltás utáni időszakban mért visszaesése mögött a kutatók a következő indokokat vélték felfedezni: • a rendszerváltás után a politika jelentéstartalma megváltozott; • a felfokozott belpolitikai várakozások kiábrándultságba torkollottak; • s mindezektől függetlenül általában csökkent a társadalmi élet politikai meghatározottsága (diktatúrából demokráciába). A politikát távoli világként értelmezi a Gazsó Tibor – Szabó Andrea szerzőpáros is.15 Álláspontjukat három, az ifjúságra vonatkozó szocializációs jellegzetesség aprólékos bemutatásával bizonyították. (1) A politikai iránti érdeklődés alacsony intenzitása. Az Ifjúság2000 adatai alapján a kutatók megállapítják, hogy a 15-29 éves korosztály alig egytizede található a politika iránt érdeklődők táborában. Ők is leszögezik azt a korábbi kutatások által már lefektetett szociológiai törvényszerűséget, hogy a politika iránti érdeklődés és az iskolázottság szintje között szignifikáns kapcsolat regisztrálható. Azaz a magasabb iskolázottsághoz magasabb politika iránti affinitás kötődik.16 (2) A politikai részvétel, a szervezettség alacsony szintje. A kutatás megállapította, hogy a hazai közéleti szervezetek nem képesek a 15-29 éves korosztályt komolyabb mértékben aktivizálni. Ebből adódóan ezek az organizációk nem

8


2010 / ősz

tudják értékközvetítő és értékátadó funkciójukat betölteni. A politikától való távolságot mi sem jelzi jobban, miszerint a mintába került 8000 fiatal közül összesen 32-en jelezték, hogy tagjai valamely politikai szervezetnek.17 A szerzők deklarálták továbbá, hogy a tagságot (szervezettséget) leginkább a politika iránti érdeklődés motiválja. Minél inkább érdeklődik valaki a politika iránt, annál nagyobb a valószínűsége, hogy – akár több – szervezeti kötöttséggel bír. (3) A választási részvételi szándék alacsony szintje. A fiatalok passzivitása tetten érhető – az Ifjúság2000 vizsgálata szerint – a demokratikus intézményi berendezkedést legitimáló választási részvételi hajlandóságon is. A fiatal korosztály szavazati joggal rendelkező tagjai több mint fele vagy nem tudott, vagy nem akart támogatott pártot megnevezni, sőt mintegy egyötödük egyértelműen kijelentette, hogy nem kíván részt venni a parlamenti választásokon.18 Ez a szerzők szerint arra vezethető vissza, hogy a fiatalok bizalmatlanok a politikai elittel szemben, attól tartva, hogy a politikai osztály elsősorban saját érdekeit veszi figyelembe a politikai döntéshozatali folyamatban. Összességében – a bemutatott kutatások alapján – megállapíthatjuk, hogy a magyar fiatalok túlnyomó többsége a rendszerváltás után szinte azonnal távoli és nem kívánt világként tekint a politikára.19 A többség számára minden, ami a politikai szférához kötődik, nehezen átlátható, már-már érdektelen történés.

III. A kérdőíves kutatás alapján a kutatás legfontosabb megállapításai Az alábbiakban ismertetésre kerülő adatok másodelemzés révén készültek, három, egyenként 8000 fős, 15–29 éves korcsoportra reprezentatív vizsgálatok egy-egy almintája alapján. Minden kutatás ún. systemfile-ból leválogattuk a szak-

Ifjúsági közélet iskolai tanulókat, a szakközépiskolásokat és a gimnazistákat. Véleményünk szerint önmagában a szakiskolai fiatalokra vonatkozó adatok ismertetése keveset mond, a kortárscsoportokkal való összehasonlítás jelzi igazán azokat a jellegzetességeket, különbözőségeket és hasonlóságokat, amelyek ennek a speciális rétegnek a sajátjai. Ezek révén igyekszünk feltárni a kutatási kérdésünkben megfogalmazottakat, tehát azt, hogy a szakiskolás fiatalok képesek-e vagy akarnak-e normakövető állampolgárokként szocializálódni a jelenlegi magyar társadalomba.

Néhány alapdemográfiai mutató a vizsgált korosztályról Vizsgálatunkban a szakiskolai tanulók, a szakközépiskolások és a gimnazisták gondolkodásmódját, attitűdjeit elemezzük. Az alábbi ábra jelzi, hogy a három nagymintás felvételben mekkora volument és mekkora súlyt képviselnek a szakképző intézményekben tanuló, valamint referenciacsoportként a kortárs tanuló fiatalok.20 2000-ben 321, míg 2004-ben 408 szakiskolás fiatal került a mintába, 2008-ban viszont 423 fő. Mindez azt jelenti, hogy 2000-ben a minta valamivel több mint négy, 2004-ben és 2008-ban pedig öt százalékát tették ki a szakiskolások. 1. ábra. A szakiskolások, a szakközépiskolások és a gimnazisták megoszlása az Ijfúság2000, az Ifjúság2004 és az Ifjúság2008 vizsgálatban (százalékos megoszlás) 1000 900

2000

2004

2008

800 700 600 500

szakiskolás

szakközépiskolás

827 (38%)

660 (40%) 684 (35%)

949 (43%)

0

659 (40%) 775 (40%)

100

423 (19%)

200

321 (20%) 408 (21%)

300

gimnazista

74 (40%)

400

A posztszekunderi képzésre járók 2000-ben még olyan kicsiny arányt képeztek a mintában, hogy azok elemzésére semmiféle lehetőség sincs. A saját kortárscsoporton belül azonban a szakiskolások aránya nagyjából azonos, 20–20 százalék.21 Minden ifjúságszociológiai vizsgálat lényegében a rendszerváltozástól kezdődően felhívja a figyelmet a középszintű oktatásban résztvevő fiatalok közötti erős szocio-demográfiai természetű megosztottságra.22 Ennek alapja, hogy a magyar iskolarendszer képtelen a születéskor már meglévő társadalmi egyenlőtlenségek kompenzálására. A kibocsátó család társadalmi háttere, valamint a fiatal születési helye alapvetően határozza meg későbbi oktatási és munkavállalói karrierjét, ezzel összefüggésben pedig társadalmi státusát, helyét a magyar társadalomban. Néhány fontosabb adattal kívánjuk alátámasztani állításunkat. A három nagymintás ifjúsági felvétel alapján egyértelműen bizonyítható, hogy a szakiskolák elsősorban a községekben élő fiatalok számára nyújtanak az alapszintű oktatást követően továbbképzési lehetőséget. A három vizsgálatban lényegében konstans módon a községekben lakó kortárs fiatalok mintegy 46 százaléka járt szakiskolába. A 2. ábrából az is kitűnik, hogy a felsőoktatási intézményekbe való bekerülést legjobban lehetővé tevő gimnázium leginkább a nagyvárosi és fővárosi fiatalok számára jelent továbblépési lehetőséget. Talán némileg árnyalja a képet, hogy 8 év távlatában, kis mértékben ugyan, de növekedett a jelenleg gimnáziumba járó és községben lakó fiatalok aránya (24-ről 28 százalékra). Összességében azonban egyértelmű a gimnáziumokba és a szakiskolákba járók közötti alapvető különbség. A községekben élők körében általánosságban is a legkedvezőtlenebb a fiatalok iskolázottsági szintje. A három vizsgálat alapján a 15–29 éves fiatalok negyede általános iskolai végzettséggel rendelkezik, s mindössze tizedüknek van felsőfokú végzettsége.23

posztszekunderi képzésre jár

2010 / ősz


9

Ifjúsági közélet 2. ábra. A szakiskolások, a szakközépiskolások és a gimnazisták megoszlása állandó lakhely szerinti település típusa szerint (százalékos megoszlás)

szakiskolás

11

16

gimnazista 8

18

10

33 33

48

31

szakközépiskolás

szakiskolás

egyéb város

A másik szocio-demográfiai tényező, amely utal a szakiskolai tanulók sajátos társadalmi helyzetére az apa legmagasabb befejezett iskolai végzettsége szerinti megoszlás. Az adatokból szinte lineáris összefüggés tárható fel, azaz minél magasabb a középszintű oktatási intézménybe járó diák édesapjának legmagasabb befejezett iskolai végzettsége, annál valószínűbb, hogy a diák gimnáziumi tanuló lesz. És fordítva. A 2000-ben, 2004-ben és 2008-ban szakiskolába járó fiatalok kibocsátó családjában döntő részben a legfeljebb 8 osztályt végzett vagy szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkező apák találhatók. A szakiskola tehát – mind a mai napig, mindenféle direkt politikai beavatkozás és munkaerő-piaci nyomás ellenére – az alacsonyabban iskolázottságú szülők gyermekei számára jelent továbbtanulási lehetőséget. Az anya esetében ugyanis még markánsabbak a különbségek. Hogy csak a két szélső értéket említsük, például 2008-ban a szakiskolás fiatalok körében a legfeljebb 8 osztályt végzett anyák aránya 37 százalék, a gimnazistáknál pedig 8 százalék volt. Diplomás anya gyermeke 4 százalékban szakiskolás és 27 százalékban gimnáziumba jár. A kibocsátó család örökölt hátrányai tehát tovább „hagyományozódnak”, még egylépcsős felfelé irányuló mobilitásra is rendkívül kicsi az esély.

30 28

33

2010 / ősz

4

27

51

9 10 4

53

10 20 30 40 50 60 70 80 90 100 szakiskola

érettségi

felsőfok

4. ábra. A szakiskolások, a szakközépiskolások és a gimnazisták megoszlása a szubjektív anyagi helyzet alapján (százalékos megoszlás) gimnazista

12

szakközépiskolás

szakközépiskolás 12

szakközépiskolás

53

8

szakiskolás 4

szakiskolás

48 36

44

7 0

26

32

7 14 1

37

45

36 44

3 61

30

40

gimnazista 10 szakiskolás 5

17

51

9

10 1

47

19

41

34

29

gimnazista

30

47

7 2 10 2 14

5

10 20 30 40 50 60 70 80 90 100 beosztással jól kijönnek éppen hogy kijönnek

hónapról-hónapra, anyagi gondok között élnek


7 15

A szakiskolai tanulók hátrányos helyzetét jelző harmadik tényező a kibocsátó család anyagi háttere. Az Ifjúság2000, az Ifjúság2004 és az Ifjúság2008 vizsgálatok Gyorsjelentései részletesen mutatták be a magyar 15–29 évesek anyagi és jövedelmi helyzetét. A rendelkezésre álló széles kérdésparkból egy tényezőt, a szubjektív anyagi helyzetet emeljük ki. A három vizsgálat ugyanis azt jelzi, hogy ez a mutató rendkívül pontosan képezi le az ifjúság valós objektív anyagi helyzetét. A 4. ábra adataiból kitűnik, hogy a szakiskolába járó fiatalok szubjektív anyagi helyzete a vizsgált csoportok közül a legrosszabb. A szakiskolások mintegy 3-5 százaléka 2000-ben, 2004-ben és 2008-ban is napi anyagi problémákról számol be, és a gondok

gondok nélkül élnek

10

35

12

legfeljebb 8 osztály

község

27 31

59

8

2008

megyei jogú város

34

22

0

13 3

52

szakiskolás

8

60 33

szakiskolás

10 20 30 40 50 60 70 80 90 100

22 34

24

gimnazista

24 36

38 50

8

gimnazista 6

36 46

21 18


26

33 30

22

0

35

20 16

gimnazista

46

36

szakközépiskolás

2004

szakiskolás

Budapest

32

21 11

gimnazista 4

28 37

2008

13

szakiskolás 6

30 30

2004

szakközépiskolás

22 21

2000

2008 2004

szakközépiskolás

2000

20 12

2000

gimnazista szakközépiskolás

3. ábra. A szakiskolások, a szakközépiskolások és a gimnazisták megoszlása az apa befejezett iskolai végzettsége szerint (százalékos megoszlás)

nélkülözések között élnek

Ifjúsági közélet nélkül élők aránya is ebben a rétegben a legalacsonyabb (5 százalék körül). Túlnyomó többségük arról számol be, hogy éppen csak kijönnek abból a jövedelemből, amit a család-háztartás egy-egy hónapban felhalmoz. (4. ábra) Mindezek az adatok megerősítik azt a tételt, hogy a középszintű oktatási rendszeren belül a 2000-es években ugyanúgy, mint a megelőző évtizedekben a szakiskola szívja fel a leghátrányosabb társadalmi háttérrel rendelkező ifjúsági rétegeket. A napi megélhetési gondokkal küszködő, jelentős részben roma származású,24 esetleg rendezetlen családi körülmények között élő,25 elsősorban fiú26 szakiskolások súlyos, lényegében behozhatatlan versenyhátrányban vannak kortársaikkal, a szakközépiskolába és a gimnáziumba járó 15–19 évesekkel szemben.

A középszintű képzésre járó fiatalok informáltsága, a politikai tudás, ismeret A fiatalok értékvilágát, politikai nézeteit elemző alfejezet több részből áll. Követve az ifjúságszociológiában hagyományos metódust, külön vizsgáljuk a fiatalok politikához, társadalmi, közéleti kérdésekhez, így az Európai Unióhoz való viszonyát, a politikai- közéleti aktivitást, valamint az értékpreferenciákat, attitűdöket. Amint már jeleztük Örkény Antal, Szabó Ildikó által készített középiskolás vizsgálata is eklatánsan jelezte, hogy a magyar ifjúság politikai tudása, ismerete a témáról meglehetősen viszszafogott, sarkosabban fogalmazva alacsony.27 Szabó Ildikóék is jelezték, hogy különösen igaz a politikai ismeretek hiánya a szakmunkásképző intézményekbe járó tizenévesekre. Az Ifjúság2000 kutatás csak megerősíti a korábbi vizsgálati eredményeket.28 A 2000-es ifjúsági vizsgálat során arról kérdezték a kutatók a 15–29 éveseket, hogy mondják meg, ki a Magyar Köztársaság elnöke. A helyes válasz Mádl Ferenc volt. Az egész 15–29 éves korosztály 76 százaléka tudta a megfelelő választ, a többiek vagy rossz nevet mondtak, vagy nem tudták a köztársasági elnök nevét megmondani.29

Ha a középszintű oktatási rendszerbe járó fiatalok válaszait vizsgáljuk, megállapítható, hogy az érettségit nyújtó képzésben részt vevők válaszai lényegében megegyeztek az egész minta átlagával, ezzel szemben a szakiskolások tudtak legkevésbé a kérdésre helyesen válaszolni. Majd 40 százalékuk ugyanis vagy hibás választ adott, vagy egyáltalán nem tudott felelni a kérdésre (lásd 5. ábra). Hasonló eredmények mutatkoztak akkor is, amikor a fiataloknak egy működő ifjúsági szervezetet kellett megnevezniük. A legkevesebben a szakiskolások közül vállalkoztak a feladatra, míg a gimnáziumok tanulói tudtak legnagyobb arányban megnevezni egy bármilyen jellegű ifjúsági szervezetet. A szakiskolába járó fiatalok válaszai bizonytalanságról, ismerethiányról tanúskodnak, és azt jelzik, hogy a politikai, illetve a közéleti ügyek általában „zavarba ejtik” a szakiskolásokat. Feltűnő továbbá, hogy e csoport esetében – mint majd a későbbiekben látni fogjuk – szinte minden közéleti kérdésnél jelentős a válaszhiány, illetve a „nem tudom” válasz aránya. Első megközelítésben tehát a politika és a közélet nagyon távol áll a szakiskolások általános érdeklődésétől. 5. ábra. Ki Magyarország köztársasági elnöke? 2000 százalékos megoszlás 100 90

12 3

80 70

24

60

3

7 7 2

10

15

50 30

84

75

40 58

20 10 0

szakiskola

szakközépiskola

gimnázium

Mádl Ferenc Göncz Árpád n.t / n.v. tudja, hogy változott a k. e., de a nevét nem tudja

Kérdés lehet persze, hogy egyáltalán miért fontos, miért van jelentősége a „lexikális” tudásnak. Álláspontunk szerint a társadalmi, politikai, közéleti kérdésekben teljesen járatlan, ismerethiánnyal rendelkező fiatalok sokkal fo-

2010 / ősz


11


12


2010 / ősz

6. ábra. Mennyire érdekli a politika? 1-től 5-ig terjedő skála átlagértékei 2,08

gimnázium 2008

Ahogy erre a fontosabb előzményeket bemutató fejezetben utaltunk, a társadalmi, közéleti kérdések már az 1980-as években is inkább taszították, mint vonzották a magyar fiatalokat. A rendszerváltozás időszakában úgy tűnt, e téren talán lehet változás, és az események sodrása talán az ifjúságot is magával ragadja, a téma esetleg bekerül a kortárscsoportok általános érdeklődésének homlokterébe. E hipotézis azonban tévesnek bizonyult. Az elmúlt közel húsz esztendőt értékelve megállapítható, hogy általában a magyar társadalom és különösen a fiatal korosztályok leginkább a választási kampányok, valamint a nagy belpolitikai változások időszakában fordulnak a társadalmi, közéleti, szűkebben politikai kérdések felé, egyébként pedig a politikát az általuk egyébként mélyen elítélt politikusokra hagyják. Az Ifjúság2000, Ifjúság2004, Ifjúság2008 vizsgálatok teljes egészében megerősítik a fenti kijelentést. A magyar 15–29 évesek politikai érdeklődése egy ötfokú skálán a közepes indexértéknél alacsonyabban, 2,1-es átlagérték körül helyezkedik el.30 Ha már most a középszintű képzési rendszerbe járók politika iránti fogékonyságát vizsgáljuk, a három adatfelvétel alapján megállapítható, hogy a magyar középiskolások a 15–29 évesek egészéhez képest is alacsonyabb érdeklődési szinttel rendelkeznek. A 6. ábrából kitűnik, hogy a politikai témák iránti fogékonyság az életkor és a választott iskola típusától függ. Politikai szocializációs vizsgálatok jelezték, hogy a 14-18 éves kor a

2004

A szakiskolás fiatalok politika iránti érdeklődése

politikai tudat, valamint a politikai én formálódása szempontjából meghatározó jelentőségű.31 Az ebben a korszakban elsajátított minták, értékek, fogalmak és attitűdök – még ha ezek nem is feltétlenül konkrét cselekvésben jelennek meg – lényegében az egész jövendő állampolgári magatartásukra hatással van. Ennek fényében különösen hátrányosnak és hosszú távon is negatívnak ítéljük a kapott eredményeket. A középszintű oktatási rendszerbe integrált magyar fiatalok jó része nem fogékony a társadalmi problémák iránt, illetve a politikai témákkal szemben kifejezetten elutasító attitűd jellemzi őket. Az Ifjúság2000, Ifjúság2004 és Ifjúság2008 vizsgálatok eredményei azt jelzik, hogy a korosztályon belül a szakiskolások politikai érdeklődése a legalacsonyabb, az 1-től 5-ig terjedő skálán még az 1,9-es átlagot sem éri el. Ez egyben azt is jelenti, hogy körükben a legmagasabb, kb. 50 százalék azok aránya, akiket egyáltalán nem érdekel, további közel negyedüket pedig kevésbé érdekli a politika. 2008-ban a szakiskolai tanulók alig 4 (!) százaléka jelezte, hogy van fogékonysága a politikai témák iránt. Ugyanez a csoport a szakközépiskolásoknál 7, míg a gimnazistáknál 9 százalék. Félő, hogy az ilyen alacsony szintű politikai érdeklődés a későbbiek során alacsony szintű állampolgári aktivitással párosul.

szakközépiskola

1,93

szakiskola

1,82

posztszek. képzés

2,25

gimnázium

2,04

szakközépiskola

1,88

szakiskola 1,64

2,16

gimnázium 2000

gékonyabbak lehetnek a fekete-fehér jellegű, azaz leegyszerűsített és ezzel párhuzamosan könnyen emészthető válaszok, vagyis a politikai populizmus iránt. Akinek nincsenek alapvető ismeretei, az nem tud kérdezni, és egy idő után már igénye sem lesz a kérdezésre. Egyszerűen el- és befogadja a bonyolult kérdésekre adott, receptszerűen lecsupaszított válaszokat.

1,95

szakközépiskola szakiskola

1,76 1

1,5

2

2,5

3

3,5

4

4,5

5

Ifjúsági közélet Demokráciához való viszony A kérdés egy másik, de a fentiekkel nyilvánvalóan összefüggő vetülete, hogy ha a politika nem is hozza lázba a fiatalokat – egyébként nemzetközi vizsgálatok azt mutatják, hogy ez nemcsak magyar sajátosság32 – talán a demokratikus berendezkedésről mégiscsak rendelkeznek határozott, akár pozitív vagy akár negatív állásponttal. A politikatudomány többféle módon vizsgálja az állampolgárok demokráciához való viszonyát, ennek egy nemzetközi standardokon alapuló változata a következőképpen szól:33 „A következő kijelentések közül melyik áll közelebb az Ön véleményéhez: 1. a demokrácia minden más politikai rendszernél jobb; 2. bizonyos körülmények között egy diktatúra jobb, mint egy demokratikus politikai rendszer; 3. a hozzám hasonló emberek számára az egyik politikai rendszer olyan, mint bármelyik másik.”

mindegy, hogy milyen a rendszer, úgyis a fejem felett történnek az események” (39%). Ez az álláspont nyilvánvalóan összefügg a már jelzett ismerethiánnyal, és a politikai témák nagyfokú elutasításával. 7. ábra. A következő kijelentések közül melyik áll a legközelebb az Ön véleményéhez? A demokrácia… százalékos megoszlás, 2008 100 90

21

19

21

33

24

80 70 60

39

50 40 30 20 10 0

12

7 14 41

43

szakközépiskolás

gimnazista

26 szakiskolás

nem tudja a hozzám hasonló emberek számára az egyik politikai rendszer olyan, mint a másik bizonyos körülmények között a diktatúra jobb, mint egy demokrácia a demokrácia minden más politikai rendszernél jobb

Az Európai Uniós csatlakozás megítélése A demokrácia e kérdésben tehát nem önmagában, hanem a diktatúrákkal szemben méretődik meg. Az Ifjúság2008 vizsgálat eredménye szerint a magyar 15–29 évesek relatív többsége, 41 százaléka a demokráciát tekinti a legjobb rendszernek, de mintegy egyharmaduk lényegében azonos szintre emeli a demokráciát és a diktatúrát akkor, amikor az ún. „kisember” álláspontjára helyezkedik („a hozzám hasonló emberek számára az egyik politikai rendszer olyan, mint bármelyik másik”).34 A középiskolások az átlagos véleménnyel szemben eltérő állásponton állnak, amit a nagyfokú bizonytalanság, a személyes tapasztalatok elsődleges hiánya okoz (20 százalék körüli bizonytalan válasz). A középszintű oktatási rendszerbe járók közül az átlagos véleménytől leginkább a szakiskolások aspektusa tér el. Körükben a legalacsonyabb a demokráciába vetett abszolút hit, és ők azok, akik szinte az összes ifjúsági rétegen belül a leginkább magukra veszik a már említett „kisember” álláspontját: „nekem teljesen

Ugyanezen motívum, tehát az ismerethiányból fakadó elutasítás és egyfajta közömbösség, a közügyek távolról való figyelemmel kísérése jelenik meg az uniós csatlakozás megítélésében is.35 Az Ifjúság2000 és az Ifjúság2008 vizsgálatok lehetővé teszik, hogy elemezzük a 8 év alatt bekövetkező változásokat. 2000-ben még a csatlakozás előtt állt az ország, éppen 4 esztendővel, míg 2008-ban pont ennyi állt rendelkezésre az elsődleges tapasztalatok feldolgozására. A 2000-es vizsgálat elemzésekor kitűnt, hogy a 15–29 évesek mintegy kétharmada igenelte a csatlakozást. A támogatás mögött kétféle motiváció húzódott meg: egyrészről egy pozitív, optimista jövőkép, másrészt viszont „…egy kevésbé tudatos, inkább ösztönös érvelési mód…”36 A középfokú intézményrendszerbe 2000 folyamán járó fiatalok közül a gimnazisták véleménye állt legközelebb a 15–29 évesek általános álláspontjához, míg a szakiskolásoké a legtávolabb. Ahogy a 8. ábra jelzi, a gimnáziumi

2010 / ősz


13

Ifjúsági közélet tanulók 70 százaléka egyetértett a csatlakozás gondolatával, a bizonytalanok aránya pedig 27 százalék volt (a mintaátlag 26%). Ezzel szemben a szakiskolások közel négytizede nem tudott véleményt nyilvánítani a kérdést illetően, ami persze magával hozta azt is, hogy a csatlakozást elfogadók aránya alig haladta meg az 50 százalékot.

9. ábra. Helyesli-e Ön, hogy országunk csatlakozott az Európai Unióhoz? százalékos megoszlás, 2008 100 90 80

4 4 10

14

49

51

30

33

33

szakiskolás

szakközépiskolás

9 2 13

11

70 60 50

46

40

8. ábra. Egyetért-e azzal, hogy Magyarország csatlakozzon az Európai Unióhoz? százalékos megoszlás, 2000

30 20 10 0

100 90

32

39

80 70

27

8

50 40 30

70

63

53

20 10 0

szakiskolás igen

szakközépiskolás nem

gimnazista

nincs határozott véleménye

A nyolc esztendővel későbbi válaszok sokkal jobban egy irányba konvergálnak, mint 2000ben. Az Ifjúság2008 vizsgálat eredménye szerint a magyar középfokú intézményekbe járó fiatalok döntő többsége vagy teljesen, vagy inkább helyesli azt, hogy Magyarország belépett az Európai Unióba. Érdekes, hogy ez esetben a szakiskolai tanulók véleménye is nagyjából megegyezik kortársaikéval, és a bizonytalanok aránya sem tér el alapvetően a másik két rétegétől. Talán azt az óvatos, de optimista kijelentést fogalmazhatjuk meg, hogy a magyar 15–19 évesek már kész tényként fogadják el országunk uniós tagságát.37 (9. ábra) Érdemes összehasonlítani a 2000-es és a 2008-as véleményeket abból a szempontból is, hogy mit vártak a személyes boldogulás szempontjából a magyar fiatalok az Európai Uniótól. 2000-ben az ifjúsági generáció véleménye rendkívül nagyfokú bizonytalanságról árulkodott. Már a szakközépiskolások körében is „nem tud-

14


helyesli

teljes mértékben ellenzi

nem tudja

gimnazista inkább ellenzi

3

5

60

teljes mértékben helyesli

2010 / ősz

ja” válaszkategória volt a relatíve legmagasabb arányú, a szakiskolásoknál pedig közelítette az 50 százalékot azok aránya, akik nem tudtak vagy nem kívántak véleményt nyilvánítani a jövőbeni változások irányáról. A bizonytalan válaszok nagy aránya ellenére vagy inkább a mellett, a 15–19 évesek véleményét óvatos optimizmus dominálta.38 A 2008-ban mért eredmények azt mutatják, hogy még az óvatos optimista várakozásokat sem tudta az uniós csatlakozás beváltani. Bár lényegében mind a három kortárscsoportnál 5 százalék alatt található azok aránya, akik inkább romlást tapasztaltak a személyes élethelyzetben, de a véleményeket inkább egyfajta status quo, vagy változatlanság uralja. Különösen igaz ez a szakiskolásokra, akiknek relatív többsége azon az állásponton van, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás nem tudta a helyzetüket javítani. Ezen a ponton újra érdemes felidézni a szakiskolások demokrácia-képét: „rendszerek jönnek, mennek, a magunk fajta emberek helyzete nem sokat változik”. Ezt a sarkalatos véleményt látszik alátámasztani az is, hogy a szakiskolások ebben a kérdésben nem „menekültek” a bizonytalan válaszkategória mögé. Azt érzékeltetik ezen válaszok, hogy a szakiskolások szerint a csatlakozás nem volt képes nyertesekké tenni az egyébként hátrányos helyzetű csoportokat.39


2000

10. ábra. Az Európai Uniós csatlakozás milyen hatással volt az Ön személyes helyzetére százalékos megoszlás, 2008

gimnazista

21

szakközépiskolás

18

szakiskolás

36 38

13

javítja/javította*

4 5

39

4

javítja és rontja is**

10

20

2008

43

1

33

13 2 10

32 0

3

14 1 10

36

szakiskolás

36

nem tudja

42

szakközépiskolás

39

12 3 9 30

5

rontja/rontotta***

nem változtatja/változtatta meg gimnazista

34

40

50

45 60

70

80

90 100

Magyarázat: * egyértelműen javítja és javítja (2000), valamint egyértelműen javította és javította válaszok (2008) együttesen; ** bizonyos területeken rontja, más területeken javítja (2000), valamint bizonyos területeken rontotta, más területeken javította válaszok (2008) együttesen; *** egyértelműen rontja és rontja (2000), valamint egyértelműen rontotta és rontotta válaszok (2008) együttesen;

A szakiskolások politikai ideológiák iránti fogékonysága, politikai preferenciák A fentiekben a politikai tudást és a politika bizonyos dimenzióinak megítélését vizsgáltuk. Az alábbiakban még „szoftabb” témákról, a különböző ideológiák elfogadásáról és a politikai preferenciákról lesz szó. Korábban megfogalmaztuk azon félelmünket (hipotézisünket), hogy talán a szakiskolások alkothatják az egyik olyan csoportot, amelyik – épp a politikától való távolságtartás és a politikai ismeretek hiánya miatt – leginkább fogékony lehet a szélsőséges, radikális ideológiák iránt.

A politológiai vizsgálatok az ideológiai mezőben való elhelyezkedést önbevallás útján elemzik. Egyfajta hőmérőn kell a kérdezetteknek elhelyezni magukat, ahol hagyományosan a baloldal az 1-es értékkel, a jobboldal pedig a másik szélsőértékkel40 azonos. A rendszerváltozás óta kevésbé látványosan ugyan, de folytonos mozgásban van a bal-jobb ideológiai tengely attól függően, hogy milyen ideológiai karakterű kormány van hatalmon, továbbá ennek a kormánynak milyen a megítélése. Például 2001 táján, amikor az Orbán–kormány megítélése pozitív irányba mozgott el, megnövekedett az önmagukat jobbra illetve jobbközépre sorolók aránya. A 2002-es választásokat követően, a kétszer 100 napos program időszakában pedig éppen fordítva, a skála baloldalra mozgott el.41 A folytonos mozgás ellenére van néhány állandónak tekinthető pont is. Egyrészt a magyar társadalom döntő többsége középre helyezi magát, illetve a legszélső értékeken viszonylag kevesen találhatók. 20 év távlatában az is kijelenthető, hogy a két oldal közül inkább az önmagukat jobbra helyezők vannak többségben. A harmadik ilyen sarkalatos megállapítás, hogy a bal– jobb ideológiai mezőben való elhelyezés még a felnőtt társadalom jelentős részének, közel egynegyedének is nehézségeket okoz. A három nagymintás adatfelvétel lényegében megerősíti a felnőtt társadalomra vonatkozó megállapítások többségét. A bal–jobb ideológiai tengelyen a magyar középiskolások túlnyomó többsége a középső értékre helyezi magát. 2000-ben a vizsgált kortárscsoportok mintegy 20 százaléka, 2004-ben mintegy 40 százaléka, 2008-ban pedig közel 50 százaléka (lásd 11 és 12. ábra).42 A szakiskolások e téren alapvetően nem különböznek társaiktól. 2000-ben 20, 2004-ben és 2008-ban mintegy 46 százalékuk sorolta magát a középső értékhez. A felnőtt társadalomra vonatkozó második megállapítást is verifikálni lehet. 2000-ben a vizsgált réteg mintegy 7 százaléka sorolta magát a baloldalra és 12-17 százaléka a jobboldalra, azaz a különbség közel kétszeres. 2004-ben mind a három középiskolai típus esetében sta-

2010 / ősz


15

Ifjúsági közélet 11. ábra. Bal – jobb orientáció szerinti százalékos megoszlás, 2000 60 50 40 30 20 10 0 1

2

3

4

szakiskola

5

6

7

8

szakközépiskola

8

10

nt

gimnázium

12. ábra. Bal – jobb orientáció szerinti százalékos megoszlás, 2004 60 50 40 30 20 10 0

1 2 szakiskola, 2008 szakiskola, 2004

3

4 5 6 szakközépiskola, 2008

7 nt, nv gimnázium, 2008

szakközépiskola, 2004

gimnázium, 2004

bilan kétszeres különbség a jobboldal „javára”, míg 2008-ban differenciáltabb az eltérés az egyes iskolatípusok között. Mindez azt jelenti, hogy 2000-ben és 2004-ben a szakiskolás fiatalok bal–jobb orientációja lényegében nem különbözött kortársaikétól, vagyis vagy középre, vagy jobbra helyezték magukat. 2008-ban némiképp, statisztikailag nem releváns módon növekedett azon szakiskolások aránya, akik önmagukat balra helyezték, azonban ezt a változást semmilyen más dimenzióval nem lehet alátámasztani. A szakközépiskolások és gimnazisták körében továbbra is jóval nagyobb a jobboldaliak, mint a baloldaliak tábora. Ha most a szélső értékeket, azaz a bal és a jobboldali 1-és és 2-es, valamint 6-os és 7-es ka-

16


2010 / ősz

tegóriát vizsgáljuk, megállapítható, hogy 2000ben és 2004-ben minden kortárs csoporthoz képest a szakiskolások körében a legalacsonyabb az önmagukat a két szélső pontra (2000-ben az 1-esre és a 10-esre, 2004-ben pedig az 1-esre és a 7-esre) helyezők aránya. Egyébként is igaz, hogy a középszintű képzésre járók körében statisztikailag nem releváns a bal- és jobboldali szélső értékek elfogadása. A 2008-as adatok e téren jelentős változást mutatnak. Az Ifjúság2008 adatfelvétel eredményei ugyanis azt jelzik, hogy a 6-os és 7-es értéket választók aránya jelentősen megnövekedett. A szakiskolások 11, a szakközépiskolások 10 százaléka választotta a 7-es értéket. Ez drámai növekedés 2004-hez képest. Ha ehhez még hozzávesszük a gimnáziumi tanulók azon 18 százalékát, akik együttesen a 6-os és a 7-es értéken helyezkednek el, megállapítható, hogy a magyar fiatalok jobboldali orientációja jelentősen erősödött négy esztendő alatt. Végül a harmadik olyan állítást is elfogadhatónak véljük, ami a 18 éven felüli lakosságra vonatkozik. Azaz alapvetően magas azon 15–19 éves fiatalok aránya, akiknek vagy nincs ideológiai hovatartozásuk, nem tudják, vagy nem akarják elhelyezni magukat a „hőmérőn.” E tétel azonban némiképp árnyalásra szorul, ugyanis vizsgálatról vizsgálatra csökkent a bal–jobb tengelyen tájékozódni képtelenek aránya. A szakiskolások ideológiai profilja tehát módosult 8 esztendő alatt. 2000-ben és 2004-ben inkább a bizonytalanság dominált, míg 2008ban egyrészt kismértékben és más dimenziókkal alá nem támasztható módon nőtt azok aránya, akik a baloldalon helyezkednek el, és ezzel párhuzamosan jelentősen többen vallják magukat jobboldali orientációjúnak. Figyelmeztető jel, hogy megnövekedett az önmagukat szélsőjobbra helyezők aránya is. A vizsgált korosztályon belül a pártpolitikai hovatartozás legfontosabb jellegzetessége a bizonytalanság, illetve a tájékozódási képesség hiánya. 2000-ben, 2004-ben és 2008-ban egyaránt az „ismeretlen preferencia” válaszkategóriában található a legtöbb középiskolás (lásd 13-15. ábra). Ezen összevont értékkategóriába soroltuk

Ifjúsági közélet azokat, akik vagy nem mennének el szavazni, vagy nem tudják, kire voksoljanak, vagy nem mondják meg kire szavaznának egy most esedékes parlamenti választáson. A szakiskolások körében korábban tapasztalható bizonytalanság és távolságtartás itt is tetten érhető, hiszen 2004-ben és 2008-ban is épp körükben a legmagasabb az ismeretlen preferenciájúak aránya. Az ideológiai mezőben való elhelyezés lényegében leképeződik a politikai preferenciákban. Ezt jelzi, hogy mind a három vizsgált esztendőben a Fidesz–MPSZ támogatottsága a legmagasabb a korosztályon belül, és az is igaz, hogy a baloldalon található MSZP támogatottsága jelentősen alatta marad a Fideszének. A szakiskolások és a másik két kortárscsoport politikai preferenciái e két nagy párt támogatottságát tekintve érdemben nem különböznek, van ugyan némi mozgás a különböző kutatási évek között, de ezek mögött a pillanatnyi politikai történéseket véljük felfedezni. Fő kutatási területünket, a szélsőséges eszméket és pártok tekintve a három vizsgálat eredménye azt mutatja, hogy 2000-ben és 2008-ban is mintegy 4 százalék körül mozgott az ideológiailag szélsőségesnek tekintett Magyar Igazság és Élet Pártja, valamint a Jobbik Magyarországért Mozgalom (együttes) támogatottsága. A szakiskolás tanulók válaszai, illetve pártpreferenciái nem különböznek kortársaikétól, körükben is 13. ábra. Melyik pártra szavazna egy most esedékes parlamenti választáson? teljes korosztály, százalékos megoszlás 2000 70 59

szakiskola

14. ábra. Melyik pártra szavazna egy most esedékes parlamenti választáson? teljes korosztály, százalékos megoszlás 2004 45

41

40

szakiskola 36

35 34

33

gimnázium

31

30 25 20

18

15

19 15

10 4 5

5 0

Fidesz

MSZP

2

1 1 1

2 2 2

1 1 2

SZDSZ

MDF

MIÉP

Jobbik ismeretlen preferencia

15. ábra. Melyik pártra szavazna egy most esedékes parlamenti választáson? teljes korosztály, százalékos megoszlás 2008 60 54

szakiskola 50

szakközépiskola

51

53

gimnázium 40 33 30 30

30

58

8 9 9

10

szakközépiskola 50

38

szakközépiskola

20

65

60

hasonlatos ezen pártok választottsága. Az idődimenziót figyelembe véve érdemi változásról sem beszélhetünk. Ez tehát egyben azt is jelenti, hogy az önmagukat jobbközépre vagy jobbra helyezők értékvilága nem jelenik meg közvetlen pártpreferenciákban. Kérdés azonban, hogy ennek hátterében mi húzódik meg?

gimnázium

0

Fidesz

MSZP

2 1 1

1 1

2

SZDSZ

MDF

MIÉP

40

1

2 Jobbik ismeretlen preferencia

30 20 10 0

16

A politikai aktivitás néhány dimenziója

16 10

9 9 10 4 4 3

Fidesz

MSZP

SZDSZ

0

3 2

MDF

2

5 4

MIÉP

ismeretlen preferencia

A középszintű oktatási rendszerbe integrálódott fiatalok politikai aktivitása meglehetősen alacsony szintű. 2004-ben és 2008-ban a választá-

2010 / ősz


17

Ifjúsági közélet sokon való részvételi szándék mintegy egyharmados arány körül mozgott. Ezek az adatok egy átlagos lakossági felvétel eredményeihez képest szignifikánsan alacsonyabbak. A felnőtt népesség mintegy 55 százaléka jelezte ebben az időszakban választási részvételi szándékát. A szakiskolások esetében még a kortárs csoportokéhoz képest is alacsonyabb a részvételi aktivitás szándéka. 2004-ben 23, 2008-ban 26 százalékuk jelezte, hogy részt kíván venni egy most esedékes parlamenti választáson (lásd 16. ábra). Első ránézésre tehát a politikai tudás hiánya, a politika elutasítása egyben a politikai aktivitás elutasítását is jelenti. 2000-ben lehetőség nyílt ún. nyitott kérdéssel vizsgálni a részvétel elutasításának motivációit. Ebből az derül ki, hogy a szakiskolás fiatalok azért utasítják el a választási aktivitást, mert „egyik pártot sem tartják alkalmasnak a vezetésre” (45%).43. Ezen válaszkategória elfogadottsága a másik két kortárscsoportnál még az egyharmados arányt sem érte el. A második leggyakoribb elutasítási ok egyébként a politika általános elutasítása (35%). Itt kell visszautalnunk a fentebb feltett kérdésünkre. Az ideológiai elköteleződés vélhetően azért nem jelenik meg konkrét pártpreferenciában, mert a kínálat és a kereslet ez esetben nem találkozik egymással. 16. ábra. Részt venne-e egy most esedékes parlamenti választáson? A biztosan részt venne válaszkategóriák százalékos megoszlása 40 35

hogy azok a fiatalok, akik kapcsolódnak valamilyen formális vagy informális szerveződéshez, csoporthoz, nyitottabbak a társadalmi kérdések iránt, hiszen közösségi szocializációjuk ezt közvetve vagy közvetlenül megalapozza. A rendelkezésre álló 2000-es és 2004-es adatok azt mutatják, hogy a 15–29 éves korosztály átlagához képest is alacsonyabb a szakiskolások szervezetekhez való kapcsolódása.44 A középszintű képzésre járók szervezetekhez való kötődési átlaga 2000-ben kb. 15-19 százalék, míg 2004-ben 22 százalék. Ehhez képest a szakiskolásoknál 13 illetve 15 százalék az arány (lásd 17. ábra). Ez már csak azért is érdekes és tanulságos, mert a kortárscsoportoknál átlagot meghaladó szervezeti kötődésről beszélhetünk. Az Ifjúság2000 és Ifjúság2004-es vizsgálatok elemzésekor a szerkesztők rámutattak, hogy a szervezeti kötődés leginkább a középiskolásokra és a főiskolásokra/egyetemistákra jellemző. A szakiskolások azonban – mint látjuk – nem követik kortársaik szokásait. Ez már csak azért is érdekes, mert egyébként baráti társasággal, baráti körrel azonos mértékben rendelkeznek az összes vizsgált fiatal csoport tagjai, tehát laza, hálózati elven működő társaságokhoz – pl. amatőr zenekarok, tánccsoportok, sport csapatok, internetes hálózatok – barátaikon keresztül is kapcsolódhatnának a szakiskolások.45 17. ábra. Tagja-e formális vagy informális civil, társadalmi, politikai, vallási, jótékonysági, sport- vagy kulturális szervezetnek, közösségnek, csoportnak? százalékos megoszlás, 2000 és 2004.* gimnazista

30 2004

25 20

37

10

23

26


gimnazista 2008

A politikai aktivitás másik, kitűntetett dimenziója a szervezetekhez való kötődés. Nyilvánvaló, és nem szorul különösebb magyarázatra,

18


2010 / ősz

20

85 nem

2000

szakiskolás

27

80

26

5 0

szakközépiskolás szakiskolás

32

31

15

73

15 igen

gimnazista

79

21

szakközépiskolás

82

18

87

szakiskolás 0

13

10 20 30 40 50 60 70 80 90 100

* 2000-ben a pontos kérdés így hangzott: Tagja-e Ön….?

Ifjúsági közélet A politikai aktivitás utolsó vizsgált dimenziója egyben a legszűkebb dimenziói is. Elemzésünk során előbb a mindenki által elérhető választói aktivitást, majd a valamivel magasabb szintű elköteleződést igénylő tagsági viszonyt, végül pedig a tiltakozási mobilizációt vizsgáljuk. Ez az aktivitási forma követeli a legtöbb személyes elköteleződést, személyes energiaráfordítást, és itt a legnagyobb a részvételi kockázat. Ezért az várható, hogy a szakiskolások még a fenti két formához képest is visszafogottabb módon képviselik magukat. Ezen feltételezés azonban alapvetően tévesnek bizonyul. A szakiskolások politikai tiltakozási aktivitása lényegesen nem alacsonyabb, mint kortársaiké, sőt egyes területeken még magasabb arányokról is beszélhetünk. A 2004-es és a 2008-as adatfelvétel eredményei alapján az állapítható meg, hogy a szakiskolások mobilizációja következetesen magasabb az erőszakos és/vagy illegális eseményeknél. Bár összességében alacsony részvételi arányok találhatók az alábbi táblázatban, de mind a személyekkel szembeni erőszak, mint a köztulajdon rongálása, mind az utcai zavargások esetében látható a különbség a szakiskolások és kortársaik válaszaiban (lásd 1. táblázat).

Különösen fontosnak és drámainak tartjuk a személyekkel szembeni erőszak viszonylag magas arányát. A 2008-as adatfelvétel során nyílt először lehetőség arra, hogy a 2006-os erőszakos budapesti tüntetéseket és az azt követő rendszeresen visszatérő utcai zavargások utóhatásait elemezzük a 15–29 évesek körében. A teljes mintát, azaz az egész ifjúsági populációt tekintve a részvétel két százalék volt, a szakiskolásoknál azonban három. Bár statisztikailag nem lehet túlértékelni ezt az adatot, de az illegális és/ vagy erőszakos más eseményekkel együttesen vizsgálva az utcai zavargások eredményét, az adatok arra utalnak, hogy a szakiskolásokban van egyfajta „hajlam”, készség a rendzavarások iránt. A politika általános elutasítása, a politikai ismerethiány, valamint a politikai antiaktivizmus azt a feltételezést látszik alátámasztani, hogy a szakiskolások ezirányú motivációi nem a szélsőséges erőkkel való értékközösségen alapul. Sokkal inkább arról lehet szó, hogy jó „heccnek”, jó „bulinak” tartják ezeket az eseményeket,46 ahol „levezethetik” a bennük rejlő feszültségeket és fitogtathatják esetleges fizikai erőfölényüket.47

1. táblázat. Részt vett-e…? Néhány tiltakozási formában való részvétel százalékos megoszlása, 2004, 2008.

2004

2008

szakiskolás

szakközépiskolás

gimnazista

szakiskolás

szakközépiskolás

gimnazista

aláírásgyűjtés

24

25

25

14

17

21

személyekkel szembeni egyéb erőszak

12

4

4

6

4

4

köztulajdon rongálása

7

4

5

5

2

3

tüntetés

2

2

4

2

3

5

illegális tüntetés

2

1

1

2

1

2

utcai zavargás

3

2

2

személyek megdobálása

2

1

2

2010 / ősz


19

Ifjúsági közélet A vizsgált fiatalok legfontosabb értékpreferenciái A fenti feltételezést az értékpreferenciák vizsgálata is megerősíti. A kvantitatív adatok elemzése alapján ugyanis kijelenthető, hogy a szakiskolások világát leginkább a materiális értékek, mindenekfelett a pénz vezérli. Két kérdéssel is teszteltük a középszintű oktatási rendszerbe járók értékvilágát, az értékpreferenciáit. Az Ifjúság2000 és az Ifjúság2004 vizsgálatokban a fiataloknak az ún. Rokeach-tesztet követve mintegy 20 felsorolt érték közül kellett megállapítaniuk, hogy melyeket tartanak közelállónak vagy távolállónak. Az értékek együttállása alapján 4-4 ún. faktort képeztünk. Egy-egy faktorban több érték található, azonban eltérő súly-

lyal. A faktoroknak olyan nevet adtunk, amely összességében legjobban jellemzi a mögöttük megbúvó értékeket: • politikai értékfaktor: a faktorban meghatározó szerepet játszó értékek a nemzet, a társadalmi rend, a tradíció, • érzelem faktor: a faktorban meghatározó szerepet játszó értékek a szerelem, a barátság, azaz a partnerkapcsolatok és a békés világ, • életmód faktor: a faktorban meghatározó szerepet játszó értékek az érdekes élet, a változatos élet, a barátság, • fogyasztói társadalom faktora: olyan értékek szerepelnek nagy faktorsúllyal, mint például a gazdagság (pénz), a hatalom, a szépség, vagyis olyan értékek, amit a fogyasztói társadalom sugall, mint a sikeresség zálogát.

2. táblázat. Az egyes iskolatípusba járók értékprefenciái a képzett faktorok átlagértékei alapján, 2000, 200450

Érték faktor

Érzelem faktor

Fogyasztói faktor

Életmód faktor

2000 szakiskolás

–0,13441(↓)**

szakközépiskolás

–0,01357(↓) 0,075941(↑)

gimnazista

–0,10812

0,105507(↑)*

0,036359(↑)

–0,00524

0,013321

–0,04355(↓)

–0,04853 0,025157 –0,00295

2004 szakiskolás

–0,0789887(↓)

szakközépiskolás

0,0081642

gimnazista

0,0290103

–0,0397558

0,0320621(↑)

–0,0630855

–0,0081355

0,0625124(↑)

0,0032130

–0,0766552(↓)

0,0311595

0,0363422(↑)

Magyarázat: 2000 Az „érték” faktorban meghatározó szerepet játszó válaszok: nemzet, társadalmi rend, tradíció; „érzelem” faktorban meghatározó szerepet játszó válaszok: szerelem, barátság, békés világ; „fogyasztói” faktorban meghatározó szerepet játszó válaszok: hatalom, gazdagság, pénz; „életmód” faktorban meghatározó szerepet játszó válaszok: érdekes, változatos élet, barátság. 2004 Az „érték” faktorban meghatározó szerepet játszó válaszok: nemzet, tradíció, vallás; „érzelem” faktorban meghatározó szerepet játszó válaszok: szerelem, barátság, család; „fogyasztói” faktorban meghatározó szerepet játszó válaszok: hatalom, gazdagság, pénz; „életmód” faktorban meghatározó szerepet játszó válaszok: érdekes, változatos élet. * az érték statisztikailag szignifikáns módon magasabb az átlaghoz képest. **az érték statisztikailag szignifikáns módon alacsonyabb az átlaghoz képest.

20


2010 / ősz

Ifjúsági közélet Az egyes faktorok és a vizsgált kortárscsoportok kapcsolatából kitűnik, hogy az összes faktor közül a szakiskolások körében épp ez utóbbi, tehát a fogyasztói faktor a leghangsúlyosabb, ennek van a legnagyobb átlagértéke.48 A leginkább elutasított faktor – és ebben semmi meglepő nincs – az értékfaktor, azaz olyan értékek együttese, mint nemzet, tradíció, társadalmi rend.49 Az érzelemfaktor egyébként tipikusan gimnazista faktor, amin persze nem is lehet csodálkozni, hiszen a gimnáziumokba túlnyomórészt lányok járnak. Az értékfaktor szintén inkább a gimnazistákra jellemző, akik a kortárscsoportokat összehasonlítva a legfogékonyabbak a politikai témák iránt. A szakközépiskolások esetében mind a két évben rendkívül enyhe, de pozitív átlageredmény regisztrálható az életmód faktorral kapcsolatban. (2. táblázat) Egy másik módon is vizsgáltuk a középszintű oktatási intézmények tanulóinak értékvilágát. Arra a kérdésre, hogy „Mi kell ma Magyarországon az érvényesüléshez?” a három vizsgált csoport tagjai eltérő válaszokat adtak. A gimnazisták a tudást emelték ki, míg a szakiskolások

– ahogy fentebb is – a gazdagságnak, a pénznek tulajdonítottak kiemelt jelentőséget. Az értékpreferenciákkal szoros összefüggésben áll, hogy a fiatalnak vannak-e jövőbeni tervei, és ha igen azoknak milyen megvalósulási esélyt lát. Két év vonatkozásában vizsgáltuk a kérdést, amiből kitűnt, hogy statisztikailag ugyan nem releváns módon, de a szakiskolásoknak vannak a legkisebb mértékben személyes tervei. 2000-ben 93 százalékuknak, 2004ben 86 százalékuknak voltak olyan terveik, amelyeket a következő években meg kívántak valósítani (18. ábra). A tervek egyébként meglehetősen egysíkúak: szakmaszerzés a szakiskolásoknál, diploma a gimnazistáknál, elhelyezkedés, munkahely, amik egyáltalán nem utalnak szárnyaló fantáziára, a földtől elrugaszkodott elképzelésekre. Itt is megjelenik a materiális javak iránti vágy: új autó – különösen a szakiskolásoknál, esetleg lakásvásárlás. Utazni a szakiskolások csak három százaléka szeretne, ennél „vadabb” elképzelésekről pedig egyszerűen nem számoltak be 2000 folyamán a kortárs fiatalok.

3. táblázat. Véleménye szerint mi szükséges ahhoz, hogy valaki érvényesüljön a mai magyar társadalomban? két válasz lehetséges, százalékos megoszlás, 2000

szakiskolás

szakközépiskolás

gimnazista

Pénz, anyagiak

57 (↑)*

48

46

Tudás, felkészültség

29 (↓)**

40

50

Összeköttetés, ismerettség

29 (↓)

33

33

Biztos munka(hely)

16 (↑)

12

7

Jó szakma

14 (↑)

11

6

Akaraterő, ambíció

10

14

11

Ügyeskedés

8

8

10

Kemény munka

5

4

4

Könyöklés, pofátlanság

3

1

2

Tisztességtelenség

2

1

1

Magyarázat: * az érték statisztikailag szignifikáns módon magasabb az átlaghoz képest. **az érték statisztikailag szignifikáns módon alacsonyabb az átlaghoz képest.

2010 / ősz


21


2004

18. ábra. Van-e olyan személyes elképzelése, amit meg szeretne valósítani? százalékos megoszlás, 2000, 2004 posztszekunderi képzés

95

gimnazista

92

8

szakközépiskolás

90

10

szakiskolás

86

2000

nem

5

14 igen

gimnazista

95

5

szakközépiskolás

94

6

szakiskolás

93

7

0

4. táblázat. A legalább hetente dohányzók, az elmúlt egy évben erősen ittas állapotba kerülők, valamint a drogot kipróbálók aránya vizsgált csoportokban, 2004, százalékos megoszlás

10 20 30 40 50 60 70 80 90 100

A személyes élettervek megvalósulási esélyét összességében hármasnál jobbra értékelik a középfokú intézménybe járó fiatalok. Ez esetben is igaz azonban, hogy kortársaikéhoz képest a szakiskolások reményei a legrosszabbak 2000 és 2004 folyamán egyaránt. 19. ábra. Milyennek látja a személyes élettervek megvalósulási esélyeit? 1-től 5-ig terjedő skála átlagértékei, 2000, 2004 5,0 2000

4,5

tudásnak, illetve – mint láttuk – a közéleti kérdéseknek vajmi kevés jelentősége van, nem a jövőre orientálódnak, hanem a mára. A lényeg a pillanat öröme, amit azonnal meg kell ragadni, bármi áron. Nem véletlen, hogy a legveszélyeztetettebb iskolába járó csoport épp a szakiskolai tanulók rétege. Az átlaghoz képest jóval magasabb körükben a dohányzók, az alkoholt nagyobb mennyiségben fogyasztók és a drogot kipróbálók aránya.

2004

4,0 3,5

dohány- volt rézik szeg

kipróbált drogot

Szakiskolába jár

43

35

15

Szakközépiskolába jár

31

34

18

Gimnáziumba jár

22

25

12

Talán nem véletlen, hogy épp a szakiskolások a legkevésbé elégedettek élethelyzetükkel. Mind a három vizsgált évben a szakiskolások válaszai alapján képzett indexérték a legalacsonyabb, ami minden valószínűség szerint összefügg eleve hátrányos családi körülményeikkel, valamint azzal, hogy az elmúlt évek során helyzetük nemhogy javult, de inkább romló tendenciát mutat.

3,0 2,5 2,0

3,27

3,39

3,48

3,57

3,76

3,84

20. ábra. Mindent számításba véve mennyire elégedett azzal, ahogyan most él? 1-től 5-ig terjedő skála átlagértékei, 2000-2008 5,0

1,5

2000 1,0

szakiskola szakközép- gimnázium iskola

szakiskola szakközép- gimnázium iskola

Az értékpreferenciák részletes vizsgálata tehát azt jelzi, hogy a középiskolás fiatalságot, különösen a szakiskolásokat egyfajta hedonista gondolkodásmód és magatartás jellemzi. E hedonizmus lényege a „mindent, most azonnal!”. Életvitelükben és életmódjukban a „buli”, a partnerkapcsolatok (szerelmek), az alkohol és részben a drogok játsszák a legnagyobb szerepet. A tanulásnak, a

22


2010 / ősz

2004

2008

4,5 3,96

3,88

4,0

3,68

3,5 3,10

3,33

3,69

3,50 3,18

3,23

3,0 2,5 2,0 1,5 1,0 szakiskola

szakközépiskola

gimnázium

Ifjúsági közélet Végül az utolsó pont, amit a szakiskolások vizsgálatakor meg kell jegyezni, hogy e csoport nem mutatja a „lázadó fiatalság” jellegzetességeit. Szülei életvezetési elveit 2000-ről 2004re egyre többen fogadták el, így 2004-ben már több mint 60 százalék volt a szülői eszménybe besimulók aránya. Nincs ez lényegesen másként a politikai kérdések esetében sem. Ott 50 százalék körül mozog a szülők politikai nézeteit elfogadók aránya. E téren pedig érdemi különbség nincs az egyes szegmensek között.

2004

21. ábra. Az ember különbözőképpen ítélheti meg azt, amilyen elvek szerint szülei élnek. Megfelel-e az Ön eszményének szülei élete? 2000, 2004 százalékos megoszlás gimnázium

61

szakközépiskola

62

szakiskola

2000

igen

nem

5

27

7

részben igen, részben nem

csak apáé

52

25

7

60

141

26

233

csak anyáé

nt, nv

gimnázium

46

9

37

162

szakközépiskola

45

8

38

162

szakiskola

43

14

0

20

40

34 60

Összességében tehát egy magába forduló csoportról van szó, amely alapvetően saját szűk életvilágában érzi otthon magát, mindent, ami ezen túl helyezkedik el idegenül, bizalmatlanul szemléli. Véleményünk szerint azonban ezek az adatok egyáltalán nem megnyugtatóak, mert felvetik annak a lehetőségét, hogy pont az ismerethiányból, pont a pillanatnyi szükségletek kielégítésének mérhetetlen vágyából adódóan („csak a buli kedvéért) mégiscsak belesodródhatnak olyan helyzetekbe, amelyek egy részüket a társadalmon kívül helyezheti. Mindezek a kérdések más társadalomtudományi eszközökkel történő vizsgálatra ösztönöznek, így a későbbiekben kvalitatív módszerek alkalmazása is szükségessé válik.

2 62 80

100

5. táblázat. Politikai kérdésben Ön egyetért a szüleivel vagy nem ért egyet? 2004, 2008 százalékos megoszlás

szakiskolás

szakközépiskolás

gimnazista

2004 Igen

47

47

52

Nem

8

7

5

Részben igen, részben nem

23

26

23

Nt, nv

23

20

20

2008 Igen

53

56

52

Nem

10

7

6

Részben igen, részben nem

27

27

31

Nt, nv

10

10

11

2010 / ősz


23

Ifjúsági közélet Jegyzetek 1 Szabó Miklós: „A politikai szocializáció” In: Kéri László (szerk.): Societas Politica – Fejezetek a politikai szociológia köréből Miskolc, 2001. 258. o. 2 Idézett mű, 259. o. 3 Szabó Ildikó: Az ember államosítása – Politikai szocializáció Magyarországon Budapest, Tekintet Könyvek, 1991. 4 Szabó Ildikó a nyolcvanas években végzett kutatásai alapján arra a következtetésre jut, hogy a magyar fiatalok politika iránti érdeklődése a vizsgált időszak alatt meglehetősen visszafogott. Megállapítja, hogy amíg a magyar fiataloknak csak mintegy 12 százalékát érdekli nagyon a politika világa, addig a francia fiatalok körében ez a kitüntetett politika iránti érdeklődés 32 százalékos szinten áll. Lásd: idézett mű, 87-90. o. 5 Szabó Miklós: idézett mű, 263. o. 6 Szabó Miklós: idézett mű, 264. o. 7 Gazsó Ferenc-Laki László: Esélyek és orientációk – fiatalok az ezredfordulón Budapest, Okker Kiadó, 2000. 8 A szerzők egy 1994-es kutatásukra hivatkozva azt állapították meg (idézett mű, 138. o.), hogy a megkérdezett fiatalok mintegy 40 százaléka azt a reményét fejezte ki, hogy rövidesen az országra – és így nyilvánvalóan a társadalomra is – köszönt a gazdasági fellendülés időszaka. 1997-es empirikus vizsgálatukban viszont már arról számoltak be, hogy a fiatal nemzedéket rendkívül meggyötörték a rendszerváltást követő gazdasági-társadalmi feszültségek. 9 Stumpf István e folyamatot demokratikus deficitként értelmezi. 10 Gazsó Ferenc-Laki László: Esélyek és orientációk – fiatalok az ezredfordulón Budapest, Okker Kiadó, 2000. 138-168. o. 11 Örkény Antal: „A középiskolát bevégző korosztály politikai ismeretei és cselekvési mintái” In: Gábor Kálmán (szerk.): Társadalmi átalakulás és ifjúság. A szabadság, mint esély?. Szeged, Belvedere, 2000. 12 Szabó Ildikó, Örkény Antal: Tizenévesek állampolgári kultúrája Minoritás Alapítvány, Budapest, 1998. 63-70. o. 13 Idézett mű: 71-77 o.

24


2010 / ősz

14 Megjegyzik ugyanakkor, hogy a negatív folyamat a felnőttek körében is rögzíthető. 15 Gazsó Tibor – Szabó Andrea: „Társadalmi közérzet, politikához való viszony” In: Szabó Andrea, Bauer Béla, Laki László (szerk.) Ifjúság2000 Tanulmányok I. Budapest, Nemzeti Ifjúságkutató Intézet, 2002. 16 Megjegyzik ugyanakkor, hogy még az egyetemi végzettséggel rendelkező fiatalok esetében is csak az átlagos szintet éri el a közéleti témák iránti figyelem mértéke. 17 A legtöbb aktív taggal az egyházak (a mintába kerültek 7 százaléka) és a szabadidős, sportszervezetek (4%) rendelkeznek. 18 A választási részvételt elutasítók között az átlagos értéknél magasabb arányt képviselnek a szakmunkásképzőbe járók (és a nyolc osztályt végzettek). 19 A politika csak a fiatalok egy szűk rétege – elsősorban iskolai státus hierarchiában magas pozíciót elfoglalt férfiak magasan iskolázott fiú gyermekei – számára jelent valódi értéket. Ők azok, akik az átlagnál intenzívebben érdeklődnek a politika iránt, valamint stabilabb aktivitást mutatnak a közéletben is szervezeti kötődés. 20 Itt kell megemlítenünk, hogy a 15–18 éves korosztályon belül a nem tanuló fiatalok aránya 10 százalék alatt található úgy, hogy az életkor előrehaladtával természetes módon növekszik arányuk. 21 2004-ben további 74 ún. posztszekunderi képzésre járó fiatal is lekérdezésre került. Jelezni kell azonban, hogy a 74 fiatal önálló elemzésére – az alacsony elemszám miatt – csak korlátozott módon nyílik lehetőség: abban az esetben, ha a kapott eredmények nagyon jelentős, tendenciaértékű különbséget mutatnak, érdemes azokat beemelni. 22 Lásd: Gazsó Ferenc, Laki László: Fiatalok az újkapitalizmusban Budapest, Napvilág Kiadó, 2004.; Szabó Andrea, Bauer Béla, Laki László (szerk.) Ifjúság2000 Tanulmányok I. Budapest, Nemzeti Ifjúságkutató Intézet, 2002. 23 Bauer Béla, Szabó Andrea (szerk.): Ifjúság2008 Gyorsjelentés Budapest, Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet, 2009. 26. o. 24 Az Ifjúság2008 vizsgálat két féle módon (önbevallás, külső megítélés) is vizsgálta a 15–29 évesek etnikai hovatartozását. Mindkét metódus alapján


25 26

27

28 29 30

31

32

33

34

35

36

37

állítható, hogy a középszintű oktatási rendszerbe járó roma fiatalok leginkább a szakiskolákat választják. Másképpen, a szakiskolások mintegy 14 százaléka roma származású, míg a gimnáziumba járók között kb. 2% ez az arány. Elvált szülők, csonka család, stb. A három vizsgálatban lényegében azonos módon mintegy kétharmad a fiúk és egyharmad a lányok megoszlása a szakiskolásokon belül. Lásd: Szabó Ildikó, Örkény Antal: Tizenévesek állampolgári kultúrája Minoritás Alapítvány, Budapest, 1998. A másik két nagymintás vizsgálatban nem voltak politikai tudást mérő kérdések. Saját számítás. Bauer Béla, Szabó Andrea (szerk.): Ifjúság2008 Gyorsjelentés Budapest, Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet, 2009. 107. o. 67. ábra. Erről részletesen lásd Annick Percheron munkásságát. In: Szabó Ildikó, Csákó Mihály (szerk.): A politikai szocializáció Budapest, Új Mandátum Könyvkiadó, 1999. Lásd Raymond Hudon – Benoît-Paul Hébert: „Miért kellene a fiataloknak a politika iránt érdeklődniük?” In: Szabó Ildikó, Csákó Mihály (szerk.): A politikai szocializáció Budapest, Új Mandátum Könyvkiadó, 1999. Fontosnak tartjuk a pontos kérdést és az összes válaszkategóriát precízen ismertetni. A kérdést ugyanis gyakran félreértik vagy félremagyarázzák a magyar sajtóban. Bauer Béla, Szabó Andrea (szerk.): Ifjúság2008 Gyorsjelentés Budapest, Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet, 2009. 104. o. 63. ábra. E kérdés vizsgálatát azért tartjuk fontosnak, mert a rendszerváltozás óta az Unióba való belépés volt az egyetlen olyan politikai aktus, amelyről a magyar társadalom határozottan dönthetett. Akarja-e a Magyar Köztársaság szuverenitását korlátozni vagy sem? Laki László, Szabó Andrea, Bauer Béla (szerk.): Ifjúság2000 Gyorsjelentés Budapest, Nemzeti Ifjúságkutató Intézet, 2001. 60. o. A szakiskolások esetében az uniós tagság melletti elköteleződés talán abból is fakadhat – amint azt a fókuszcsoportos vizsgálatok alátámasztják –, hogy

38

39 40 41

42 43 44

45

46

47 48

49

az egyedüli perspektívát számukra egy esetleges uniós munkavállalás biztosíthat. Az Európai Uniós csatlakozás megítéléséről lásd: Kern Tamás, Szabó Andrea: „Az Euró-atlanti csatlakozás megítélése a fiatalok körében” In: Szabó Andrea, Bauer Béla, Laki László (szerk.) Ifjúság2000 Tanulmányok I. Budapest, Nemzeti Ifjúságkutató Intézet, 2002. Ezt a félelmet fogalmazza meg tanulmányukban a Kern, Szabó szerzőpáros. Idézett mű: 268-273 o. 2000-ben ez a 10-es, 2004-ben és 2008-ban ez a 7-es volt. Erről részletesen lásd a különböző elemző cégek politikai pártpreferenciákról szóló sajtóközleményeit. pl. http://www.szazadveg.hu/kutatas/archiv.php Jelezni kell, hogy 2000-ben és 2004-ben eltért a kérdezés technikája. Két válasz lehetséges. A magyar fiatalok mintegy 16 illetve 2004-ben 15 százaléka kapcsolódott a két esztendő során civil szervezetekhez. Laki László, Szabó Andrea, Bauer Béla (szerk.): Ifjúság2000 Gyorsjelentés Budapest, Nemzeti Ifjúságkutató Intézet, 2001. 55. o. Bár erre semmilyen empirikus bizonyítékunk sincs, az is előfordulhatott, hogy nem értették meg pontosan a kérdést. Nem zárható ki az sem, hogy az ilyen attitűd a szakiskolásokra jellemző „kisember” létből fakadó kisebbségi érzés kompenzálásaként értelmezhető. Csak emlékeztetőül, átlagosan kétharmaduk fiú. Az átlagérték minél közelebb van a +1-hez, annál inkább elfogadott az adott faktor, illetve a mögötte meghúzódó értékek. A kijelentés a negatív oldalon is igaz, tehát minél közelebb van a –1-hez, annál inkább elutasítják azt a vizsgált csoportok. Bár 2008-as adatok nem állnak rendelkezésre, de az ideológiai mezőben történt elmozdulás okán feltételezhetjük azt, hogy ennek a politikai értékfaktornak megnövekedett a jelentősége a szakiskolás diákok értékvilágában.

50 Megjegyzés: a két vizsgálat során egy-két érték tekintetében változott a felsorolásra került értékpark, ami nyilvánvalóan némiképp változtatja a 2000-ben és 2004-ben feltárt faktorok értelmezését. Az alaptendenciák azonban – mint fentebb láthatók – nem változtak.

2010 / ősz


25

Ifjúsági közélet Irodalom

Gazsó Tibor, Szabó Andrea: „Társadalmi közérzet, politikához való viszony” In: Szabó Andrea, Bauer Béla, Laki László (szerk.) Ifjúság2000 Tanulmányok I. Budapest, Nemzeti Ifjúságkutató Intézet, 2002.

Örkény Antal: „A középiskolát bevégző korosztály politikai ismeretei és cselekvési mintái” In: Gábor Kálmán (szerk.): Társadalmi átalakulás és ifjúság. A szabadság, mint esély?. Szeged, Belvedere, 2000. Raymond Hudon – Benoît-Paul Hébert: „Miért kellene a fiataloknak a politika iránt érdeklődniük?” In: Szabó Ildikó, Csákó Mihály (szerk.): A politikai szocializáció Budapest, Új Mandátum Könyvkiadó, 1999. Szabó Andrea, Bauer Béla, Laki László (szerk.) Ifjúság2000 Tanulmányok I. Budapest, Nemzeti Ifjúságkutató Intézet, 2002. Szabó Ildikó, Csákó Mihály (szerk.): A politikai szocializáció Budapest, Új Mandátum Könyvkiadó, 1999.

Kern Tamás, Szabó Andrea: „Az Euró-atlanti csatlakozás megítélése a fiatalok körében” In: Szabó Andrea, Bauer Béla, Laki László (szerk.) Ifjúság2000 Tanulmányok I. Budapest, Nemzeti Ifjúságkutató Intézet, 2002. Laki László, Szabó Andrea, Bauer Béla (szerk.): Ifjúság2000 Gyorsjelentés Budapest, Nemzeti Ifjúságkutató Intézet, 2001.

Szabó Ildikó, Örkény Antal: Tizenévesek állampolgári kultúrája Minoritás Alapítvány, Budapest, 1998. Szabó Ildikó: Az ember államosítása – Politikai szocializáció Magyarországon Budapest, Tekintet Könyvek, 1991. Szabó Miklós: „A politikai szocializáció” In: Kéri László (szerk.): Societas Politica – Fejezetek a politikai szociológia köréből Miskolc, 2001.

Bauer Béla, Szabó Andrea (szerk.): Ifjúság2008 Gyorsjelentés Budapest, Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet, 2009. Gazsó Ferenc, Laki László: Fiatalok az újkapitalizmusban Budapest, Napvilág Kiadó, 2004. Gazsó Ferenc-Laki László: Esélyek és orientációk – fiatalok az ezredfordulón Budapest, Okker Kiadó, 2000.

26


2010 / ősz

Jancsák Csaba – Polgár Zsuzsanna

Ifjúság és társadalom

Középiskolások továbbtanulási motivációi és jövőorientációi Bevezetés Az itt bemutatásra kerülő kutatás idején a középiskolában tanuló érettségire készülő diákok jövőjüket meghatározó időszak előtt álltak. A 2009/2010. tanév tavaszi félévének kezdete fontos és nehéz döntések sorozatát hozta el számukra. A kutatás kezdetén1 alapvető célunk volt, hogy ismereteket szerezzünk arról, hogyan, miképpen döntenek a felsőoktatási jelentkezés kapcsán a fiatalok? Milyen szempontokat mérlegelnek döntéseik során? Milyen információk jutnak el hozzájuk, hogyan lehet ezt a korosztályt hatékonyan elérni? E kérdésekre kerestük a válaszokat középiskolákban végzett kérdőíves adatfelvételek és fókuszcsoportos interjúk során. Az adatgyűjtési módszerek hasznosan kiegészítették egymást. A komplexebb képalkotás céljából a kérdőíves adatfelvétel eredményeinek elemzését és a fókuszcsoportos interjúk alatt szerzett információkat párhuzamosan mutatjuk be e tanulmányban, melyben a továbbtanulási motivációkat és a jövőorientációkat elemezzük. Kutatás menete és módszerei: Az adatfelvétel 2009. november 26-a és december 11-e között zajlott.2 A kutatás során kérdőíves adatfelvétel 11 középiskolában3 történt. A minta elemszáma: 466 fő (191 fiú, 275 lány). Fókuszcsoportos interjú készült diákokkal Budapesten (2 intézmény), Oroszlányban, Tatabányán és Pilisvörösváron. (Öt, érettségi előtt álló osztály.) Ugyanezen 5 helyszínen fókuszcsoportos interjúk készültek pedagógusokkal (a végzős osztályok osztályfőnökei és a pályaorientációért felelős kolléga részvételével). A kutatás adatfel-

vételi fázisának negyedik részében, a pedagógus fókuszok után, rövid kérdőíves adatfelvétel történt a tanárokkal is.

A kutatásban vizsgált témakörök Továbbtanulás Az érettségi előtt állók szinte mindegyike szeretne felsőoktatási intézménybe jelentkezni, ez mind a kérdőívből, mind a fókuszcsoportos beszélgetésből látványosan kirajzolódik. A diákok 86%-a szeretne továbbtanulni, 10%-a még nem döntötte el, 4% nem szeretne. Azon kis csoport, akik a kérdőívben nemleges választ adtak a továbbtanulási szándékot felmérő kérdésre, általában saját bizonytalanságukat, anyagi fedezet hiányát, vagy munkavállalás tervét jelölték meg okként. Egy-két fő tervezi, hogy önálló vállakozásba kezd, OKJ-s képzésre jelnetkezik majd. Habár a szándék szinte minden diákban megvan tanulmányai folyatására, konkrét intézményt és képzést még nem választottak, pedig az adatfelvételkor szűk két hónap állt csak rendelkezésükre ennek eldöntéséhez. (1. ábra) A diákok továbbtanulási terveinek motívumai közül legerősebb a munkanélküliség elkerülése. Ugyanakkor pedig megjelenik a karrier felépítésének célja is, mely komoly tudatosságot is feltételez. Korábbi kutatásaink alapján feltételeztük, hogy az Y generáció körében ez a fajta „tudatos fogyasztói szerep“ fel fog erősödni, ezen adatok megerősítik ezt. (Vö. Somlai–Bognár–Tóth–Kabai 2007) A válaszok megoszlásából jól látszik, hogy a „mindegy hogy

2010 / ősz


27

Ifjúság és társadalom 1. ábra. Kérjük, osztályozd 1-től 4-ig, mennyire befolyásolnak Téged az alábbi állítások abban, hogy továbbtanulj! (az összes érdemben válaszadó százalékos megoszlása) a munkanélküléséget szeretném elkerülni

5 7

a karrierem felépítésének ez is része

7

a szüleim szeretnék, hogy továbbtanuljak

18 15

40

12

olyan szakma érdekel, amelyhez szükséges a diploma

24 29

13

egyelőre nem szeretnék főállásban dolgozni

28

egyáltalán nem


2010 / ősz

13 59

20

19

36

52

0

20 21

39

mindegy, hogy mit, csak tanuljak

28

39 28

12

a szüleim is diplomások/egyik szülő diplomás

28

37 25

32

a tanulás mellett is tudok dolgozni, pénzt keresni

38 27

18

vonzó számomra a diákélet

mit, csak tanuljak“ értékorientáció már a múlté. Meg kell jegyezzük azonban azt is, hogy a „tudatosság“-nak a fiatalok életvilágában való hirtelen felértékelődése, feltételezhetően inkább a szülői vélekedések tükröződése, illetve a generáció immunválasza a társadalmi válság jelenségeire. (Ld. még Kopp-Skrabski 2008) Azt találtuk, hogy a kutatásban résztvevőket az kevésbé befolyásolja, hogy szüleik milyen végzettséggel rendelkeznek, ugyanakor pedig a szülők, mint a továbbtanulást meghatározó kontrolltényezők szerepe erősnek mondható. A diákok nagy információtömeg feldolgozására kényszerülnek ebben az időszakban, a sok tanácsot, véleményt nehéz feladat megfelelően mérlegelni. Kíváncsiak voltunk rá, kinek a véleménye játszik szerepet a felsőoktatási felvételi jelentkezési lap kitöltésekor, arra kértük a kérdőívet kitöltő diákokat, hogy osztályozzák 1-4-ig mennyire befolyásolják őket a felsorolt állítások abban, hogy melyik intézményt választják.

70

13

14

21

29 40

egy kicsit

60 nagyrészt

8 4 80

100 döntően

A diákok többsége döntően saját magában keres először megerősítést, amikor a döntését meghozza, felméri képességeit, ehhez mérten próbál meg választani. Miként a következő ábrán láthatjuk, egyaránt fontos számukra szüleik véleménye és a barátok tanácsa is. (2. ábra) A diákok 61%-a elsősorban a piacképes diploma megszerzésének esélyét mérlegeli, amikor felsőoktatási intézményt választ. A piacképes diploma fontosságát a szempontok sorrendjében szorosan követik a hallgatói juttatások (41% nagyon figyelembe veszi) mint fontos materiális eszközei az önálló hallgatói életnek. Nagyon figyelembe veszik még a felvételi jelentkezési lap kitöltésekor a diákélet sokszínűségét és az elérhető szabadidős programokat (40%), illetve a felsőoktatási intézmény által biztosított nyelvtanulási lehetőségeket (39%). A hallgatók szinte egyáltalán nem veszik figyelembe a minősített oktatók számát, az intézményi hallgatói létszám nagyságát és az intézmény honlapján találhatókat.

Ifjúság és társadalom 2. ábra. Abban, hogy melyik intézményt választod majd, mennyire játszanak szerepet az alábbiak? (az összes érdemben válaszadó százalékos megoszlása) 10

ide érzem magam esélyesnek szüleim tanácsa, véleménye

16

barátaim tanácsa, véleménye

16

tanáraim tanácsa, véleménye

22

42 46

29

49 27

lakóhelyem közelsége

46 32

20 egyáltalán nem

A felsőoktatásba való jelentkezések motivációi tekintetében az egyes tényezők átlagértékei által kialakult presztízsrangsorban jelentős különbséget konstatálhattunk a diákok és a tanárok vélekedései között. Miközben a fiatalok rangsorában legelső helyen a „piacképes diploma“ szerepel (4 fokú skálán 3,46 átlag értékkel), ezt követi a „hallgatói juttatások“ (3,21), a „diákélet és szabadidőeltöltés“ (3,2), majd a „nyelvtanulási lehetőségek“ (3,15) és „az intézmény tudományos színvonala, kutatási nívója“ (3,09), addig a pedagógusoknál „a diák orientációjának megfelelő szak híre“ áll az első helyen (3,92), ezt követi „az intézmény tudományos színvonala“ (3,75), a „piacképes diploma“ (3,58), a „felsőoktatási rangsorokban való helyezés“ (3,25) és a „könyvtár felszereltsége, nagysága“ (3,18). A két adatsort összevetve azt kell kiemelnünk, hogy a fiataloknál első helyen álló tényező, a „piacképes diploma” a tanári rangsorban harmadik helyen áll, a fiatalok listáján másodikként szereplő „hallgatói juttatások” tényezőként a tanároknál csak a tizenharmadik, és a fiataloknál harmadik „diákélet, szabadidőeltöltés” a pedagógusok rangsorában a tizenkilencedik helyen szerepel. A tanárok listáján második he-

6 23

40 40

7 12

60

egy kicsit

3

23

46 0

9 30

38

hogy hová jelentkeznek a barátaim

26

80 nagyrészt

2 100

döntően

lyen szereplő tudományos színvonal a diákok rangsorában az ötödik helyen áll. A tanárok rangsorának első helyezettje, a „diák orientációjának megfelelő szak híre” a fiataloknál csak hatodik szempont. (Ld. 1. sz. melléklet) A fiatalok családjának a továbbtanulást befolyásoló érték- és normavilága, a kulturális és a társadalmi tőke-forrásokhoz való hozzáférés, illetve azok mobilizálása a fiatal felnőtt életszakasz, tehát a felsőoktatási életpálya tervezésében komoly befolyásoló tényező lehet, ezért mindennek viszonyrendszerét (pl. a szülők iskolai életútja) is vizsgáltuk. Az édesapák jobbára szakközépiskolát, szakmunkásképzőt végeztek, az anyukák magasabb arányban rendelkeznek főiskolai diplomával, gimnáziumi érettségivel, de köztük is számottevő a szakközépiskolát végzők száma. Meg kell jegyezzük azt, hogy a fiatalok döntéseinek meghozatala elsődlegesen az ifjúi döntés mezejébe tartozó dologként jelenik meg, ugyanakkor pedig a szülők (és a család jelen életciklusa alatt megtapasztalt, a konvertálható kulturális és presztízs tőke létéből/nemlétéből való tapasztalatok és konklúziók) az alternatív útvonal tervezésekor komoly befolyásoló szereplőként jelennek meg.

2010 / ősz


29

Ifjúság és társadalom A pedagógusokkal készített interjúk során többször is említésre került, hogy a diákok nincsenek tudatában annak, hogy milyen kvalításokkal kell rendelkezniük bizonyos képzésekhez. A pedagógusok úgy látják, hogy a „divatos” képzések kerülnek előtérbe a választáskor. Elmondásuk alapján a felvételi eljárás technikai hátteréről a diákok jól informáltak. Egyes középiskolák külön felelőst neveznek ki a tantestületből, aki a jelentkezési űrlap szakszerű kitöltésében nyújt segítséget. A pedagógusok igyekeznek minden segítséget megadni a diákoknak, de – ahogy az interjúkban elmondták – „a döntés felelősségét nem vállalhatják át helyettük, és nem is szeretnék”. A jelentkezés, a döntés tartalmi aspektusaival kapcsolatban más a helyzet. A tanárok a mai felsőoktatás gyakori változásait nehezen tudják követni. Volt tanítványaik, saját gyermekeik segítségével tájékozódnak az aktuális helyzetről. Nyomon követik az évenként megjelenésre kerülő felsőoktatási felvételi rangsort, véleményük szerint a „nagymúltú“ tudományegytemek azok, akik évről évre a rangsor elején végeznek stabil, megbízható, magas színvonalú oktatást nyújtva a hallgatóknak. A kisebb intézmények speciális jellegükkel (csak az adott képzőhelyre jellemző specialitás) vehetik fel a versenyt: gyakorlatorientált képzés, szendvicsképzés, külföldi ösztöndíjak, gyakornoki program – ami segíti a későbbi munkaválallást és referenciaként is szolgálhat egy állásra való jelentkezéskor. A pedagógusok megemlítették, hogy véleményük szerint a szülők erőn felül is vállalják gyermekeik továbbtanulásra vonatkozó terveinek megvalósítását és az azzal járó anyagi terheket; a költségtérítéses képzés finanszírozását is vállalják annak érdekében, hogy gyermekeik a megfelelő képzésben vegyenek részt. Itt azonban bizonytalanságot tapasztalnak a szülők között is, mely abban a dilemmában nyilvánul meg, hogy a magas presztízsű, a jó keresettel kecsegtető, a biztosnak tűnő munkahelyet ígérő és a gyermekük képességeinek-vágyainak megfelelő intézményt és képzést válasszanak-e, amikor csak az tudható biztosan, hogy a fiatal

30


2010 / ősz

élete próbálkozásokból, bukásokból és újrakezdésekből fog állni, a választások kockázatokkal terheltek és legfontosabb a megküzdési képesség. A továbbtanulás küszöbén álló fiatalokat orientáló-segítő-támogató felnőtteket (tanárokat és szülőket egyaránt) komoly információhiány jellemzi a felsőoktatás világa (az egyes intézmények belső világa, a szakok tartalma és kimenete) tekintetében. A továbbtanulással kapcsolatos kérdéseket, híreket a pedagógusok leginkább az osztályfőnöki órán beszélik meg a diákokkal. A szülőkkel az egyetlen kapcsolattartási lehetőség ebben az esetben is a szülői értekezlet. Sajnálattal beszéltek arról, hogy a szülők a nagy munkaterhek mellett a félévenkénti egy-két alkalommal megtartott szülőértekezleten sem tudnak mindig megjelenni, így a folyamatos kommunikáció (az elvárható együttműködés és együttgondolkodás) nem működik, melynek az az eredménye, hogy a fiatalok egy része a döntés előtti információgyűjtésben és a döntés meghozatalában egyedül marad. Szinte minden fókuszcsoportban felmerült az igény a pedagógusok körében, hogy kapjanak releváns tájékoztatást a szakokra, intézményekre, intézmények belső világára, képzések tartalmára vonatkozóan. Frusztrációt okoz tanári körökben, hogy bár egyre több időt töltenek a diákokkal, és a segítő szándék is megvan, még sincs tényleges felkészültségük a felsőoktatást illetően, ezért a szakszerű orientáció csupán erőtlen próbálkozás részükről. A tanárok ugyanakkor úgy vélik: a felsőoktatás szakjairól olykor téves kép él a társadalomban, a szülőkben és a diákokban is – főként a kommunikációs csatornában keringő pontatlan és hiányos információk miatt –, ezért az orientáció helytelenül működik.

Jövő- és életkarrier tervek A fiatalok világának mélyebb megértéséhez nélkülözhetetlen az életkarrier-tervezésük vizsgálata. Amikor a főbb életesemények bekövet-

Ifjúság és társadalom kezését elemeztük, azt konstatálhattuk, hogy a fiatalok részben korábban válnak felnőtté, más szempontból pedig később (és vannak, akik soha nem szeretnének felnőtté válni). A posztadoleszcencia korunk egyik meghatározó jelensége, mely a kitolódó serdülőkor, s ezzel együtt a kései felnőtté válás időszakának megváltozását takarja (Furlong-Azzopardi-Stalder 2003, Kenniston 2006, Du Bois-Reymond 2006, Kabai 2006, Somlai-Bognár-Tóth-Kabai 2007). A felsőoktatás világát jelentősen meghatározó jelenség kettős ok miatt is fontos kutatásunk szempontjából: egyrészt mert a posztadoleszcens fiatalok tovább maradnak a felsőoktatási életszakaszban (és emiatt újabb és újabb képzésekben lesznek a felsőoktatási szupermarket fogyasztói), másrészt pedig ezen fiatalok számossága arra is kényszeríti a felsőoktatási intézményeket, hogy kinálatukban megjelenítsék ezt a „parkolópálya” lehetőséget is. Ezt a kortünetet is vizsgáltuk a kérdőív azon kérdésével, melyben arra kértük a válaszadókat, hogy a felsorolt életesemények mellett határozzák meg, mikor következett be első alkalommal, vagy mikorra tervezik az adott esemény bekövetkezését életük során. Az önálló szórakozás 14 éves kortól jellemzi a válaszadókat, az önálló jövés-menés szintén 14 éves korban már bekövetkezik náluk. Az első szexuális kapcsolat 17 éves kor körüli megjelenése jellemző, ez az önálló szórakozással párhuzamosan történik. Állandó partnerrel együtt élni 20 éves kortól szeretnének. Terveik szerint 22-25 éves kor között szereznek majd felsőfokú végzettséget. Az otthonról való elköltözést 25 éves korukra tervezik. Átlagévekben kifejezve 26 éves korra tervezik az első gyermek vállalását. A házasodást is ebben az időben képzelik el. Második gyermeket 18%-uk már nem vállalna. Aki tervezi, átlagévekben kifejezve 30 éves kora környékére tervezi a második gyermek vállalását. A megkérdezettek 4%-a soha nem akar gyereket vállalni. Nem teljes időben munkát végzezni 14-16 éves korukban már elkezdenek, a teljes idejű munkavállalást 25 éves korukban szeretnék.

A kutatás előkészítése során a Rokeach (1968) és Inglehart (1977) értékelméletén álló, a hazai ifjúságkutatásban standard kérdéssor4 alapján alakítottuk ki kérdéscsoportunkat, mely segítségével átlagszámítással alakítottuk ki a diákok értékpreferencia-sorrendjét. A vélekedésekből jól kirajzolódik egy leginkább „új materialista értékvilágnak” nevezhető kép, melyben a fiatalok egy részénél a különféle fogyasztói javak (és ezen belül leginkább az IKT technológiák) birtoklása mind a tradicionális értékeket (pl. vallásos hit, morális szigor, felelősség, hűség), mind pedig a posztmateriális (pl. kreativitás, szabadság, egységben élni a természettel) értékeket háttérbe szorítja. Ezt a jelenséget korábban ismertette Pusztai Gabriella, középiskolások körében végzett kutatási eredményei kapcsán (Pusztai 2009). A válaszadók kétharmada optimista a saját jövőjével kapcsolatban, míg a társadalom jövőjével kapcsolatban pesszimista a válaszadók valamivel több, mint fele. Ugyanakkor interjúalanyaink arról is beszámoltak, hogy bizonytalanok a jövőjükkel kapcsolatban. Az interjúk során gyakran merült fel a külföldre költözés lehetősége, illetve az időszakos munkavállalás külföldön.

Összegzés Kvantitatív és kvalitatív módszerek alkalmazásával folytatott kutatásunk eredményei alapján a következő összegző megjegyzések tehetőek: A bolognai folyamat hatására a közép- és felsőoktatás között fennálló viszony nagyon bonyolulttá vált. A kommunikációs csatorna, amely a középiskolák polgárait és a felsőoktatást köti össze, bedugult. Néhol túl sok információ kering benne, máskor túl kevés. Szubjektív vélemények (örömhírek és rémhírek) formálják a véleményeket. A hivatalos csatornák helyett a pályaválasztók többnyire idősebb testvérektől, barátoktól, ismerősök ismerőseitől tájékozódnak.

2010 / ősz


31

Ifjúság és társadalom Az intézmények nagyon kevés, a középiskolások számára érthető információt tesznek ki a honlapjaikra, ezért a fiatalok a honlapokat ebből a szempontból használhatatlanoknak ítélik. A felsőoktatási intézményeknek lényegesen alacsonyabb küszöbű információkat kell adniuk a diákoknak. A motivációk rendszere nagyon bonyolult mintázatot mutat. Számít a biztosnak vélt munkaerő-piaci kilátás, és az ifjúsági életszakasz kitolásának a lehetősége. Fontos a diákok körében a biztos bejutás, ezért jellemző egy költségtérítéses alapszak megjelölése is, amely a bekerülés „sikerét” biztosan garantálhatja. Ezt a választást általában a szülő anyagi lehetőségei és elvárásai határozzák meg. A felsőoktatás ma már nemcsak a tudás átadásának helye, hanem a megfogalmazódó új kívánalmak szerint a szakemberré nevelés, a „pályára állítás” (és életpályakövetés) tere is, ennek következménye, hogy a diákokkal való személyes foglalkozás (mint igénybe vehető lehetőség) igényén túl, a szakmai és kollegiális követés és segítségnyújtás igénye is megjelenik már a jelentkezés időszakában. (Ez a támogató feladat komolyan megjelenik az intézmények előtt kihívásként, ám nemcsak az oktatói mentorálás, hanem a felsőbbévesek által történő tutorálás rendszerében is, mely belső rendszerek megléte – mint látjuk – befolyásolhatja az intézményválasztást.) Mindez úgy jelenik meg a továbbtanulást tervező fiatalok körében, hogy a felsőoktatásba való átmenet és a diplomaszer-

32


2010 / ősz

zés útja: a munkanélküliség fenyegetettségének képe mellett (és azt elkerülendő), a jelentkezés idején vélt piacképes végzettség megszerzésének lehetősége, és a felsőoktatási ciklus alatt a diákéletmód legteljesebb megélése (ösztöndíj, egyéb támogatások, aktív szabadidőeltöltés), illetve a mobilitás nyelvtudással való megalapozása, valamint az, hogy az intézményhez tartozás milyen társadalmi (presztízs és kapcsolati) tőkeforrást tartalmazhat a végzés utánra, az álláskeresésre és a későbbi életpályára vonatkozóan. Eredményeink alapján azt mondhatjuk, hogy a középiskolák polgárai által tudott (a bennük kialakuló kép elemeit alkotó), a felsőoktatási intézményekről szóló információk legnagyobb része a felsőoktatás belső világából származik, azaz olyan adatközlőktől, akik az intézmények falain belül vannak/voltak, tehát az ő általuk nyújtott szubjektív információmorzsák által kialakuló kép versus a média által felépített kép viszonyrendszerében dől el a jelentkezés végső sorrendje, úgy, hogy az előbbi a meghatározóbb momentum. A sorrend kialakításának útja: első helyen azt a szakot jelölik, meg, amit leginkább szeretnének (az álomszak, függetlenül a bekerülési esélytől), a sorban következők a realitás mutatta szakok (melyet akár kevésbé szeretne a jelentkező, de ezek esetében több eséllyel bír) és végezetül leginkább egy olyan szak szerepel, amire „vakon” is jelentkezhet és nem éri meglepetés, ha nem sikerül az érettségi (pl. felsőfokú szakképzés).

Ifjúság és társadalom 1. melléklet: Abban, hogy melyik intézményt választod majd, mennyire játszanak szerepet az alábbiak? Az intézményválasztás szempontjai Diák kérdőív: Milyen szempontokat veszel figyelembe, amikor felsőoktatási intézményt választasz? Tanári kérdőív: Milyen szempotokat vesz figyelembe, amikor felsőoktatási intézményt ajánl egy diákjának? Diákok (4 fokú skálán, átlagértékek)

Tanárok (4 fokú skálán, átlagértékek)

Piacképes diploma

3,46

A diák orientációjának megfelelő szak híre

3,92

Hallgatói juttatások (ösztöndíjak, támogatások)

3,21

Az intézmény tudományos színvonala, kutatási nívója

3,75

Diákélet, szabadidőeltöltés

3,20

Piacképes diploma

3,58

Nyelvtanulási lehetőségek

3,15

Felsőoktatási rangsorokban való szereplés és helyezés

3,25

Az intézmény tudományos színvonala, kutatási nívója

3,09

Könyvtár felszereltsége, nagysága, könyvek száma

3,18

A diák orientációjának megfelelő szak híre

3,02

Nyelvtanulási lehetőségek

3,00

Hallgatói közélet

3,01

Hallgatói közélet

2,83

Épített környezet (épületek, tantermek) igényessége

2,89

Épített környezet (épületek, tantermek) igényessége

2,83

Felsőoktatási rangsorokban való szereplés és helyezés

2,88

Az intézmény szakjainak száma, választéka

2,83

Közlekedés, az intézmény elérhetősége

2,85

Az intézmény külföldi kapcsolatai (csere és vendégtanulmányi lehetőség)

2,83

Ifjúsági közösségi terek (pl. egyetemi klub)

2,77

Az intézmény hagyományai

2,83

Az intézmény szakjainak száma, választéka

2,76

Intézmény honlapjának tartalma

2,83

Az intézmény külföldi kapcsolatai (csere és vendégtanulmányi lehetőség)

2,71

Hallgatói juttatások (ösztöndíjak, támogatások)

2,75

Az intézmény szervez-e nyílt napot

2,58

Intézmény pozitív vagy negatív sajtómegjelenései

2,75

Intézmény pozitív vagy negatív sajtómegjelenései

2,57

Hallgatói létszám (sok diákja van az intézménynek)

2,75

Az intézmény arculata (dizájn, plakátok, hirdetések)

2,47

Az intézmény szervez-e nyílt napot

2,74

Az intézmény hagyományai

2,47

Közlekedés, az intézmény elérhetősége

2,70

Könyvtár felszereltsége, nagysága, könyvek száma

2,46

Számítástechnikai felszereltség, számítógépek száma

2,67

Számítástechnikai felszereltség, számítógépek száma

2,43

Diákélet, szabadidőeltöltés

2,58

Hallgatói létszám (sok diákja van az intézménynek)

2,41

Ifjúsági közösségi terek (pl. egyetemi klub)

2,56

Minősített oktatók száma (Phd, akadémiai doktor, habilitált oktatók száma)

2,22

Minősített oktatók száma (Phd, akadémiai doktor, habilitált oktatók száma)

2,27

Intézmény honlapjának tartalma

2,17

Az intézmény arculata (dizájn, plakátok, hirdetések)

2,00

2010 / ősz


33

Ifjúság és társadalom Jegyzetek

[szerk.]: Ifjúsági korszakváltás – Ifjúság az új évezredben. Szeged: Belvedere Meridionale, 11-14

1 A kutatás előkészítésében felhasználtuk Csákó Mihály, Gábor Kálmán, Kabai Imre, Somlai Péter, Pusztai Gabriella publikált kutatási eredményeit. Ld. irodalomjegyzék. 2 Az adatfelvételben közreműködött a Szegedi Tudományegyetem következő hallgatói: Erős Nóra, Faragó Attila, Gyürefi András, Jancsovics Györgyi, Kislőrincz Tímea, Németh János, Perjési Debóra, Szénási Anett és Szőke Tamás. 3 Árpád Gimnázium (Tatabánya), Bárdos László Gimnázium (Tatabánya), Bethlen Gábor Közlekedési és Közgazdasági Szakközépiskola (Budapest), Eötvös József Gimnázium (Budapest), Friedrich Schiller Gimnázium (Pilisvörösvár), II. Rákóczi Ferenc Fővárosi Gyakorló Közgazdasági Szakközépiskola (Budapest), Vendéglátó, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Középiskola és Szakiskola (Budapest), Lengyel József Gimnázium és Szakközépiskola (Oroszlány), Péch Antal Műszaki Szakközépiskola és Gimnázium (Tatabánya), Újpesti Két Tanítási Nyelvű Műszaki Szakközépiskola és Gimnázium (Budapest). 4 A kérdéssor alkalmazásra került az Ifjúság 2000, Ifjúság 2004 kutatásban.

Irodalom AZZOPARDI, A. – FURLONG, A. – STALDER, B. (2003): Sebezhető ifjúság. Sebezhetőség az oktatásban, a munkavállalásban és a szabadidőben Európában. Szeged: Belvedere Meridionale CSÁKÓ MIHÁLY (2004): Ifjúság egy áttagolódó társadalomban. In: Gábor Kálmán – Jancsák Csaba

34


2010 / ősz

DU

BOIS-REYMOND, M. (2006): Nem akarom még elkötelezni magam. A fiatalok életfelfogása. In: Gábor Kálmán – Jancsák Csaba (szerk.) (2006): Ifjúságszociológia. Szeged: Belvedere 279-300

FÜSTÖS LÁSZLÓ - SZAKOLCZAI ÁRPÁD (1994): Értékek változásai Magyarországon 1978-1993. Kontinuitás és diszkontinuitás a kelet-közép-európai átmenetben. In: Szociológiai Szemle, 1994/1, 57-90 GÁBOR KÁLMÁN (2008): Ifjúsági korszakváltás. Globalizáció – globalitás – lokalitás. In: Csatlakozás az Európai Ifjúsági Térséghez 2.0 Szeged: EIKKA, 540 INGLEHART, R. (1977): The Silent Revolution. Princeton: University Press KABAI IMRE (2006): Társadalmi rétegződés és életesemények. A magyar fiatalok a posztindusztriális korszakban. Budapest: Új Mandátum KENNISTON, K. (2006): Az elkötelezetlenek. Az elidegenedett fiatalok az amerikai társadalomban. In: Gábor Kálmán – Jancsák Csaba [szerk.] (2006): Ifjúságszociológia. Szeged: Belvedere KOPP MÁRIA – SKRABSKI ÁRPÁD (2008): Kik boldogok a mai magyar társadalomban? Kopp Mária [szerk.]: Magyar lelkiállapot 2008: Esélyerősítés és életminőség a mai magyar társadalomban. Budapest: Semmelweis Kiadó, 25-42 PUSZTAI GABRIELLA (2009): A társadalmi tőke és az iskola. Kapcsolati erőforrások hatása az iskolai pályafutásra. Budapest: Új Mandátum ROKEACH, M. (1968): Beliefs, attitudes and values: A theory of organization and change. San Francisco: Jossey-Bass SOMLAI PÉTER – BOGNÁR VIRÁG – TÓTH OLGA – KABAI IMRE (2007): Új Ifjúság. Budapest: Napvilág

Domszky András

Ifjúság és környezet

„…tisztában voltam az ifjúság erejével és láttam szerepének fokozatos növekedését” DR. NAGY LÁSZLÓ – A VILÁGCSERKÉSZET ÚJJÁSZERVEZŐJE (1921 – 2009) 2009. december 21-én a WOSM1 honlapján tudósítás jelent meg arról, hogy Dr. Nagy László, aki korábban húsz évig volt a világszövetség főtitkára, december 18-án, Genfben elhunyt. Haláláról számtalan külföldi és hazai hírportálon is megemlékeztek. Életútját a Rubicon című történelmi magazin, 2010. évi 1. számában közeli ismerőse, a Genfben élő szociológus és politológus Reszler András professzor, az európai művelődés és politikai eszmék történetének kutatója örökítette meg. Kötelességemnek érzem, hogy Dr. Nagy László személyét, életét és munkásságát az ifjúságügy területén dolgozó szakembereknek bemutassam, hiszen az itthon, történeti okokból sajnálatos – bár érthető – módon kevesek előtt ismert. Életútjának felidézéséhez, nyolcvanéves korában írt visszaemlékezésének részleteit is felhasználom.2 Még a hetvenes évek elején, az akkori Népköztársaság útján (a mai Andrássy úton) járva felfigyeltem valamelyik külföldi követség faliújságján egy képaláírásra: „Dr. Laszlo Nagy , a cserkész világszervezet főtitkára cserkészek között”. Érdekesnek találtam, hogy magyar származású a főtitkár, majd megfeledkeztem róla. Később, 1988. november 10-én – már a rendszerváltozás hajnalán – a Móra Ferenc Múzeum, a cserkészetet bemutató kiállításához kapcsolódóan, szimpóziumot szervezett, „Közösségteremtés és mozgalom: a cserkészet” címmel, a szegedi Fekete Házban. Ott volt az akkor bontakozó, újjászerveződő magyarországi és a külföldön létező magyar cserkészet minden jelentős szereplője. Érdeklődőként én is elmentem. Hihetetlen, teret és időt összekötő utazás volt az a délután. A szituáció különösségét egyetlen

apró példával érzékeltetem; az akkor éppen kilencven esztendős Dr. Márkus Miklós mellett ülhettem, aki 1910 óta volt cserkész és a két világháború között magas vezető tisztségeket töltött be a Magyar Cserkész Szövetségben. Az előadók között neves magyar neveléstörténészek, egyetemi oktatók mellett, többek között Morvay Péter személyében egykori kiemelkedő (regös) cserkészvezető és Bodnár Gábor, a külföldi Magyar Cserkészszövetség (USA) ügyvezető elnöke is szerepelt. Az előadásokra élénken reagáló és azokat hozzászólásokkal kísérő hallgatóság köréből megszólaltak mindazok az egykori cserkésztisztek, akik az újjászervezés nehéz munkájában itthon kezdeményező szerepet vittek, és a külföldről érkezők közül is elmondták a véleményüket azok, akik ebbe bekapcsolódtak. Az esemény egyszeri, egyedi és megismételhetetlen volt. Részben a megjelentek többségének életkora, részben pedig (amint azt már akkor is sejteni lehetett, és később beigazolódott) nagyon eltérő felfogásbeli különbsége miatt. Később szétváltak útjaik. A szimpózium légköre izgalmas, már-már viharos volt. Évtizedek elfojtott érzelmei és sérelmei kaptak hangot, főleg a hozzászólásokban. Ebben az atmoszférában különösen megragadott az egyik előadó könnyed stílusú, ám mélyenszántó okfejtése. Dr. Nagy László volt az, a WOSM előző évben leköszönt főtitkára. A cserkészet jelenéről és jövőjéről beszélt. Már ebben is különbözött azoktól a megszólalóktól, akik az egykor volt cserkészet rekonstruálása vagy pedig – ugyanerről kicsit finomabb megfogalmazással – hagyományainak felélesztése mellett törtek lándzsát. Ő elfogulatlanul, természete-

2010 / ősz


35

Ifjúság és környezet sen és szellemesen fogalmazott. Összefoglalóját politikai felhangoktól mentesen, logikusan felépítve és informatívan tárta elénk. Következtetései elméletileg is megalapozottak, konkrétak és konstruktívak voltak. Két megszívlelendő példájára ma is emlékszem. Baden-Powell egykori intelmét idézte: „Én egy egyszerű ötletet javasoltam. Ha nem lesztek elég óvatosak, mozgalommá válik az elgondolás, s ha továbbra sem vigyáztok, még szervezet is válhat belőle. És ha lesz egy szervezet, akkor mindennek vége”. (Hozzáteszem, 1988-ban százhúsz országban, tizenhat millió tagja volt a világszervezetnek.) Idézete ma is megszívlelendő mindazok számára, akik nem elég rugalmasak és könnyen összetévesztik egy önkéntes szervezet valódi céljait és a szervezet ettől könnyen függetlenedő, „műstruktúrát” eredményező önérdekét. A másik példája meglepő volt. Arról szólt, hogy milyen a jó program, mi az, aminek sikere van. Ezt egy kutyaeledel-gyártó vállalat termékértékesítési problémáján szemléltette. Az igazgatóság nem érti, hogy miért estek vissza az értékesítési mutatók, amikor pedig mindent megtettek, a legjobb PR fogásokat alkalmazták. Nem tudnak rájönni a kudarc okára. Ekkor egy öreg ügynök halk hangon megszólal: „Mert a kutyák nem szeretik a portékánkat…” Két évvel később, 1990 januárjában lehettem ismét a közelében és élvezhettem megtisztelő társaságát. Az ő kezdeményezésére utazott Genfbe a Magyar Cserkészszövetség és a Magyar Cserkészcsapatok Szövetsége tárgyaló delegációja a WOSM-hoz, hogy a magyarországi cserkészet világszervezeti tagsága helyreállításának lehetőségéről tárgyaljon3. Magam az MCSCSSZ delegációjának voltam tagja. Dr. Nagy Lászlóval az első nap csak bemutatkozó, udvariassági találkozónk volt. Január 8-án este azonban a két küldöttséget és a világszövetség néhány vezető munkatársát baráti vacsorán látta vendégül a genfi öregvárosban, a Rue des Granges-n lévő lakásukon. Igazán figyelmes házigazda és kitűnő vendéglátó volt, saját maga készítette, ínyenc vacsorával lepett meg minket. A hoszszúra nyúlt hangulatos este végén, búcsúzóul

36


2010 / ősz

mindegyikünket megajándékozott 250 millions de scouts című könyvének dedikált példányával.4 Amikor itthon elmeséltem a Nagy László otthonában tett látogatásunkat, idős cserkészvezető barátom csillogó szemmel kérdezte tőlem: „Te ugye, és ott, a lakásában minden cserkész?” Ki kellett ábrándítanom. Semmi hasonlóságot nem találtam az eleven tevékenység hiányában, múltőrző cserkészrelikviákkal telezsúfolt itthoni öregcserkész enteriőrök és ama jómódról árulkodó, ízléssel, mégis svájci puritánsággal berendezett lakás között. Nagy László ugyan 1967 őszétől húsz éven át a cserkész Világiroda főtitkára volt, szívvel-lélekkel, teljes azonosulással látta el tisztét, irányítása alatt megújult és kiteljesedett a cserkész világmozgalom, mégsem csupán ez az életműve. Bár pályafutásának ez a fontos részlete sem lehetett volna ennyire sikeres szélesebb érdeklődése, sokoldalú tevékenysége és másirányú tapasztalatai nélkül. A kulcsot sokoldalú teljesítményének megértéséhez személyiségének és életútjának megismerése kínálja. 1921. szeptember 2-án született Budapesten, a Bácskából, Trianon után áttelepült polgárcsaládban. 1931 és 1939 között iskolája, a Fáy András Gimnázium országos hírű, 18. számú Lóczy Lajos cserkészcsapatának volt a tagja. Segédtiszti, majd cserkésztiszti képesítést szerzett. Vízicserkész volt és megismerkedett a vitorlázó repüléssel is. Részt vett az 1933-as Gödöllői és az 1937-es Vogelenzangi (Hollandia) Jamboree-n. 1943-ban állam- és jogtudományi doktorátust szerzett a Pázmány Péter Tudományegyetemen. Egyetemi évei alatt a Mercedes Benz Automobil Rt. Eladási Osztályán, és újságíróként a Magyarország című esti lapnál is dolgozott. Közben 1942-ben féléves olasz nyelvtanfolyamon vett részt a perugiai állami egyetemen. 1945-ben, huszonnégy évesen már az FKgP budapesti sajtóosztályának vezetője (kollégái: Hám Tibor, Laczkó Pál, Göncz Árpád, Gyulai László, Saláta Kálmán). 1947. január 28án elhagyja Magyarországot. Ekkor már folyt az FKgP szétzilálása, politikai lejáratása, felszámolása és megkezdődtek az 1946: VII. tc. alapján

Ifjúság és környezet konstruált, összeesküvési pereket előkészítő letartóztatások. Ezek kollégáit, barátait is érintették, de nem ezért távozott. Kétoldali TBC-jét csak Svájcban tudták gyógyítani. Ezért utazott oda, ahol – megszakításokkal – több mint öt évet töltött szanatóriumban és komoly műtéteket végeztek el rajta. Külföldön maradásáról azonban csak 1948 nyarán döntött, az itthoni események hatására. Beteg volt, szegény és hontalan, de nagyon tehetséges. Belső erővel, széles körű érdeklődéssel, kitűnő kapcsolatteremtő képességgel, charmemal megáldott személyiség. Ekkor induló pályáját kulcsfontosságú találkozások egyengették. Olyan világtekintélyekkel került kapcsolatba, akik felismerték ritka képességeit, szellemi tanítómesterei lettek és támogatták a pályafutását. 1953-ban a Genfi Egyetem közgazdasági és társadalomtudományi karán szerzett szociológus diplomát. Erről írja visszaemlékezéseiben: „Nem nosztrifikálták a Pázmány Péter Tudományegyetem állam- és jogtudományi kara által kiállított doktori diplomámat, de messzemenően figyelembe vették a Budapesten hallgatott nyolc félévet. Jean Piaget-val, a híres gyermekpszichológussal, aki egyben a szociológiai tagozat tanszékvezető tanára is volt, összeállítottunk egy »á la carte« tanulmányi tervet. Két fő iránya volt: általános és politikai szociológia, vallástörténet (iszlám, buddhizmus) és vallásszociológia.” Egyetemi évei alatt időnként szanatóriumba kellett vonulnia nehezen gyógyuló tüdőbetegsége miatt. Nem akarta azonban tétlenül tölteni ezeket a hónapokat sem, ezért mentorához Jean Piaget-hoz fordult tanácsért. Piaget egyéves munkaprogramot javasolt: írjon kritikai elemzést Vilfredo Pareto Traité de Sociologie című főművéről. Így örökítette meg a beszélgetésüket: „Piaget kihúzta szája sarkából szinte odanőtt tajtékpipáját és kaján mosollyal ezekkel a szavakkal bocsátott utamra: - Monsieur Nagy, kemény diót kell feltörnie. Száz olvasó közül legfeljebb ha öt jut át élve a Traité 1762 oldalán, de aki átrágja magát rajta, egy életre szóló élménnyel gazdagodik.”

„Nagy hatással volt szellemi fejlődésemre Pareto, a „polgári Marx”, aki a megfigyelésen és kísérletezésen alapuló tudományt, beleértve a szociológiát is, szigorúan elválasztotta, sőt ellentétbe állította az érzelmeken alapuló szellemi tevékenységektől.” „Boldogan váltam előbb csodálójává, majd követőjévé. Ráadásul Paretónak köszönhetem a francia nyelv alaposabb elsajátítását is. Az ő tanításai határozták meg későbbi politológiai érdeklődésem irányát. Pareto ugyanis rengeteget foglalkozott az elitproblémával. Az elitek keletkezésével, virágzásával, eltűnésével és újrafelbukkanásával. Ez utóbbi jelenséget az elitek körforgásának nevezte. Az ő hatására tanulmányoztam több mint tíz éven át a kommunista társadalmak elitjének problémáit.” Még egyetemi évei alatt a Journal de Genéve hírlapírója (később szerkesztője) lett. Emellett 1951-től 1954-ig a Müncheni Szabad Európa Rádió munkatársaként is dolgozott, Nyáry László néven. „Hároméves müncheni kiruccanásom talán tévedésnek is minősíthető, mert három évre holtvágányra terelte életem menetét. Ez a látszat azonban hamis: a rádiós munka során rengeteget láttam, tanultam és tapasztaltam, sokat fejlődtem, értem. Ha szerény mértékben is, de hozzájárultam a rádió igen érdekes és értékes célkitűzései előmozdításához.” Münchenben ismerkedett meg Márai Sándorral, akivel később is leveleztek. Iránymutatónak tartotta Márai tanácsát: „Bármit is csinálsz, írjál minden nap rendszeresen hacsak egy órácskát még akkor is, ha az asztalfiókod számára teszed, mert különben szétrág az élet.” Pierre Béguin (1903-1978) a legrangosabb francia-svájci napilap, a Gazette de Lausanne főszerkesztője felfigyelt a tehetséges újságíróra. Meghívása alapján 1954-től 1968-ig a lap tudósítója, majd főriportere lett. Még 1954-ben megismerkedett másik tekintélyes pártfogójával Jacques Freymond (1911-1998) lausanne-i történész professzorral is, aki a jelenkori történelem tanára volt az ottani egyetemen.

2010 / ősz


37

Ifjúság és környezet Amikor Jacques Freymondt kinevezték a genfi Institut Universitaire de Hautes Etudes Internationales (Felsőfokú Nemzetközi Tanulmányok Intézete)5 igazgatójává, kutatási ösztöndíjat ajánlott neki. Nagy László 1955 és 1965 között az Institut Universitaire de Hautes Etudes Internationales-n már nem csak ösztöndíjas kutató, hanem a dokumentációs és kutatóosztály vezetője is. Politikatudományi PhD fokozatot szerez. Emellett is folytatja azonban újságírói tevékenységét. 1956-ban rendszeresen beszámol az októberi eseményekről a Journal de Genéve-nek. 1957-től egy évtizeden át, mint a Gazette de Lausanne külpolitikai szerkesztője nagy utazásokat tesz. Cikksorozatokban történelmi, társadalmi, kulturális, etnikai, politikai, gazdasági helyzetelemzéseket készít különböző országokról (Svédország, Katanga, Afganisztán, Pakisztán, Dél-Afrika, Brazília, Japán). A keleteurópai országok problémái is foglalkoztatják. Könyve jelenik meg Nagy Imréről, Leninről és a népi demokráciák történetéről. Közben nem hanyagolja el az Institut Universitaire de Hautes Etudes Internationales-ben végzett munkáját sem. „Egy nap mindenkinek huszonnégy órából áll” – jegyzi meg önéletírásában. 1962-ben Jacques Freymond felkéri, hogy tartson egy „Cours temporaire”-t, időszakos, a normál oktatási programon kívüli, a nagyközönség számára is nyitott előadássorozatot a szocialista eliteknek a hatalomhoz való viszonyáról. „Először azt hittem, igazgatóm tréfál, mert e kurzus előadói majdnem kivétel nélkül intézeten kívüli „nagyágyúk” voltak, államférfiak, külügyminiszterek, Nobel-díjas tudósok, világhírű közgazdászok mint Luigi Einaudi, Carlo Sforza, Gunnar Myrdal, Jacques Pirenne, Raymond Aron, Fernand Braudel, John K. Galbraith, Raymond Barre, Georg F. Kennan és mások. Ilyen illusztris előadók után léptem fel december 17-én az Intézet nagytermének előadói emelvényére. Három egymást követő este álltam a mikrofon előtt, meghatottan, izgatottan, lámpalázasan. Az első előadás után hozzám lépett Wilhelm Röpke, a híres német közgazdász6, az Intézet ta-

38


2010 / ősz

nára. Csak ennyit mondott a Harmadik út világhírű szerzője: - Kolléga úr (sic!), fontos, amit elmondott és azt igen jól mondta el. Holnap is eljövök.” Az elismerés könnyen más irányba fordíthatta volna a pályáját. Ekkor azonban, mint írja még az újságírást tekintette „a világ legvonzóbb, legérdekesebb és legizgalmasabb mesterségének”. 1964-ben megkapta a svájci állampolgárságot. 1965. október végén Freymond elvállalt egy megbízást a Ford Alapítványtól az akkor „világszerte zavargó fiatalság krízisének” tanulmányozására. A munka irányítására Nagy Lászlót kérte fel. Fordékat különösen az ifjúsági mozgalmak szerepe érdekelte. Elmarasztalható-e valamilyen mulasztásban a „felnőtt társadalom”? Van-e elég szellemi tartalékuk a fiatalság romboló energiáinak pozitív irányba terelésére? „Ebben az időben több mint négymillió taggal a cserkészet volt az Egyesült Államok legerősebb ifjúsági mozgalma. Így érthető, hogy az alapítvány elsősorban a cserkészet szerepének megvizsgálását jelölte meg elsődleges kutatási területként.” A Boy Scuts of America akkori elnöke, az ifjabb Thomas J. Watson javaslatára a tanulmány vizsgálódási területét kiterjesztették az egész világra. A feladat hihetetlenül nagynak mutatkozott. „Miért vállaltam el ezt a kihívást, amelyre semmi sem predesztinált? Rövidnadrágos koromban lelkes cserkész voltam, és tapasztalatból ismertem a mozgalom pozitív hatását. Két gimnáziumi tanárom, Kúnfalvy Rezső és Udvarhelyi Ágoston nagy szerepet játszottak abban, ne váljék belőlem sem pesti link, sem aranyifjú. Bíztak bennem. Annak ellenére, hogy csak közepes tanuló voltam, cserkésztisztet és önképzőköri elnököt csináltak belőlem. Udvarhelyi Guszti bá’ osztályfőnököm volt az iskola 18. számú, Lóczy Lajosról elnevezett cserkészcsapatának parancsnoka is. Mint kamaszkorom mentorának, mintaképének rengeteget köszönhettem neki. Ösztönös, gyakorlati nevelőzseni volt. Nem én voltam az egyetlen, akit Guszti bá’ gatyába rázott. Egy másik meggondolás is a megbízatás elfogadása mellett szólt: tisztában voltam az ifjúság erejével és láttam szerepének fokozatos növekedését.”

Ifjúság és környezet Végül húsz hónap alatt munkatársaival elkészítette a Report on World Scouting című vaskos kötetet (250 oldal). Ez volt az első tanulmány, amely világviszonylatban tekintette át a cserkészet helyzetét, statisztikai elemzésekkel, számos helyszíni tájékozódás és számtalan kérdőív feldolgozásával. Elméleti okfejtésen alapuló, de konkrét, gyakorlati megoldásokat ajánlott a cserkészmozgalom átszervezésére, újjászervezésére és modernizálására. Elemezte és meghatározta a világcserkészet problémáit és erősségeit. Az 1960-as évek végének generációs összefüggésrendszerében újraértelmezte mindazt, amit Baden-Powell 1907-ben létrehozott. A riport foglalkozott a cserkészet alapelveinek és alapelemeinek kritikai bírálatával. Értékelte a mozgalom viszonyát a szervezett vallási testületekkel, a politikai szervezetekkel, az állami intézményekkel. Kitért a cserkészet egységéhez kapcsolódó problémákra, különösebben a disszidens, el nem ismert és száműzetésben működő szövetségek helyzetére. Foglalkozott a cserkészet önkéntes jellegével, az őrsi rendszer kiscsoportos dinamikájával, a játék szerepével a nevelésben, a cserkésztábor és a szabadtéri tevékenység jelentőségével, az önneveléssel. Elemezte a cserkész fogadalom és törvények időszerűségét. Megvizsgálta a világszervezet alkotórészei roszszul koordinált működésének szerkezeti, szervezeti és kommunikációs problémáit. Konkrét javaslatai abból indultak ki, hogy: a világ teljesen megváltozott, új szükségletek, elvárások jelentek meg. Ez új vezetési stílust, professzionalizmust, operativitást, minőségi forradalmat igényel. „A cserkészmozgalom reformja csak mint hosszú távú vállalkozás képzelhető el; mint egy intelligens, szisztematikus, állandó és sok türelmet követelő, meglepetésekben gazdag és nehézségekkel teli feladat.” Elengedhetetlen a Cserkész Világszervezet minden orgánumának (konferencia, tanács, iroda) nemzetközibbé tétele, ellentétben a korábbi tanács és iroda angolszász és fehér-angolszász-protestáns jellegével. 1967-ben „A Cserkész Világszövetség Seattlebe (Egyesült Államok) összehívott közgyűlése a tizenkét tagú választott Világtanács javaslatá-

ra egyhangúlag fogadta el a tanulmányt mint a cserkészmozgalom újjászületésének alapokmányát. Ugyanez a közgyűlés, ugyancsak a tanács javaslatára, a jelentés szerzőjét bízta meg a benne javasolt reformok keresztülvitelével. A pillanat lelkesedéssel és ünnepélyességgel áthatott spontán légkörében nem döbbentem rá, milyen kényes, akadályokkal teli, a lehetetlennel határos feladatot vállaltam – írja Nagy László – : a saját magam által javasolt és kritikai alapokon nyugvó javaslatok gyakorlatba ültetésével… Ezt a könnyelműséget senkinek sem ajánlom!” Így lett 1967. szeptember 1-jétől a Világiroda főtitkára. Javaslatára a világiroda székhelyét 1968-ban Ottawából (Kanada) Genfbe helyezték át. „…1969 végén már negyvenhét országból választott vagy toborzott tagja volt a világtanácsnak és decentralizált szerveinek. Öt regionális egységet állítottunk fel Európa, Afrika, Amerika, Ázsia-Csendes-óceán és az arab államok részére Genf, Lagos, San José (Costa Rica), Manila és Kairó székhelyekkel.” A világirodában és a decentrumokban új részlegeket alakított ki. Ezek feladata lett a vezetőképzés, a modern nevelési módszerek, a kül- és mozgalombeli kapcsolatok, a kutatás és adatgyűjtés, a kiadványok és az adminisztráció megszervezése és továbbfejlesztése. „Már az 1969-es helsinki konferencia 14,5%-os taglétszám emelkedést jelzett.” Különös figyelmet fordítottak a harmadik világbeli cserkész mozgalom fejlesztésére. A siker nem is maradt el. Ennek oka nagymértékben a fiatalok helyi igényein alapuló program, a nemzeti és nemzetközi közösségek közösségi integrációjának erősítése, valamint a fejlesztési programok találkozása, összhangja volt. „…1967 ősze óta az angolszász pragmatikus elvek szerint irányított Cserkész Világszövetségben rájöttem, hogy maga a gyakorlatba átültetett elméleti tudás, a menedzselés, a tervszerűen véghez vitt irányító tevékenység is okozhat nagy értékű szellemi kielégülést.” – állapítja meg elégedetten erről az időszakról Nagy László.

2010 / ősz


39

Ifjúság és környezet Ugyanakkor, „ha idejétmúlt erényekkel nem lehetett továbbvinni a cserkészet ügyét, mindenki egyetértett abban is, hogy megfelelő anyagi eszközök útján és helyénvaló pénzügyi politika nélkül sem” – írja. A finanszírozás problémáit egyszer s mindenkorra nem lehetett megoldani. Szüntelenül keresték a megoldásokat. Létrehozták a Cserkész Világalapot, valamint tanulmányozták és kidolgozták a folyamatos decentralizált adománygyűjtés módszereit. Vezetése alatt a WOSM 1975-ben modernizálta az Alapokmányát is. Az akkor elfogadott új alapokmány 90%-ában még ma is érvényben van. Ennek oka a „minimalista” stílus és tartalom. A cserkészet célját például így rögzíti: célja, hogy „hozzájáruljon a fiatalok fejlődéséhez, annak elérésében, hogy teljes mértékben kibontakoztathassák/kifejthessék testi, szellemi, szociális és lelki képességeiket – úgyis mint egyének, mint felelős állampolgárok, és mint a helyi, nemzeti és nemzetközi közösség tagjai”. (Nem nehéz ebben a célkitűzésben párhuzamot találnunk a Gyermekek jogairól 1989-ben elfogadott New Yorki Egyezmény szellemével és célkitűzéseivel.) 1983-ban egy lausanne-i kiadó felkéri, hogy írjon könyvet a cserkészet alapítójáról, történetéről és lehetséges jövőjéről. Örömmel kapott az ajánlaton, mert sajnálta, hogy annak idején a Ford Alapítvány támogatásával készült nagy „world report” nem került könyvárusi forgalomba. E fölkérés alapján készült el és jelent meg 1984 tavaszán a 250 millió cserkész című műve, amit már 1985-re tizenegy nyelvre fordítottak le (köztük az európai nyelveken kívül arab, kínai, thai, koreai és japán nyelvre is). Sajnos magyar fordítása nincs. 1985-ben, hatvannégy éves korában lemond a főtitkári állásról. A lemondást csak úgy fogadják el, ha már sikerült megfelelő utódot találni. Így folytatja a munkát a tőle megszokott lendülettel, úgy mintha „még húsz évig kívánna főtitkár maradni”. Végül 1988-ban sikerült megtalálni az utódot Jacques Moreillon személyében. Dr. Nagy László 1988. november 1-én megvált a főtitkári poszttól.

40


2010 / ősz

Közel két évtizedig töltötte be ezt a tisztet. 150 országban járt, számos államfővel, elnökkel, királlyal találkozott, 3 pápa is fogadta. Páratlan energiájára és munkabírására jellemző, hogy emellett mindvégig előadója volt a Genfi Egyetemnek és folytatta a Magyarország újabbkori történetével, a kelet-európai kommunista rendszerekkel és az afrikai országokkal kapcsolatos, őt érdeklő kérdések elmélyült, tudományos tanulmányozását is. 1988 nyarán Klaus Jacobs, a Jacob-Suchard csokoládé és kávé vállalat főrészvényese megkeresi és megkérdezi tőle, hogy hajlandó lenne-e tanácsadóként közreműködni egy ifjúságot támogató alapítvány „létrehozása körül”. Elvállalta. Végül az ideiglenes tanácsadói állásból teljes állás lett. Nyolc évig töltötte be a Johann Jacobs Alapítvány elnöki tisztét. Az alapítvány elsősorban a 11-14 év közötti kiskamasz kor kérdéseivel foglalkozik. Célja mozgósítani a nemzetközi tudományos világ legjobb szakértőit, hogy pszichológiai, pedagógiai, egészségügyi és jogi szempontból vizsgálják a kiskamaszok problémáit. Az alapítvány támogatja a kutatómunkát, segíti a kezdő tudósjelöltek munkáját, ösztöndíjakat ítél oda, ösztönzi a konkrét gyakorlati neveléssel kapcsolatos programok megvalósítását, konferenciákat, szemináriumokat szervez. Ez a munkája is sok utazással járt. „Valahol lelkem mélyén örültem, hogy a görög-római, zsidó-keresztény, afrikai, inka, maja, hindu, perzsa, buddhista, arab, egyiptomi és mongol kultúrákba való helyszíni belekóstolásom után, pályafutásom végén ráadásként megízlelhettem az ötezer éves kínai kultúrát is.” Amikor 1996-ban hivatásbeli életútja végére ért, a Jacobs-konferencia anyagából szerkesztett szokásos beszámoló kötetet neki ajánlották az öszszeállítók: „A könyvet a világ ifjúsága ügyét egész életében szívén viselő Nagy Lászlónak ajánljuk”. „Mélyen meghatottak a meleg szavak – írja. Sosem gondoltam arra, hogy tudatosan szolgáltam volna a fiatalságot. A Hunok völgyével szembeni bluche-i házam teraszán, térdemen a Cambridge University Press frissen kibocsátott kötetével elvonult előttem a dedikáció szellemében ed-

Ifjúság és környezet dig soha át nem gondolt életutam. Újságírói és egyetemi tapasztalataim nélkül nem bíztak volna meg a cserkésztanulmány elkészítésével. A könyv a világ legnagyobb önkéntes ifjúsági mozgalma átszervezésének alapokmánya lett. Ebben az irányban és szellemben tevékenykedtem huszonegy éven át. E nélkül a múlt nélkül nem kértek volna fel a fiatalság sorsának megjavítását előmozdítani kívánó Jacobs alapítvány megszervezésére és igazgatására. Minden előzetes tudatos terv vagy segítési szándék nélkül töltöttem professzionális életem harminc legaktívabb évét a dedikációban megjelölt cél szolgálatában. Sosem gondoltam erre magamtól. Annál jobban esett, hogy mások tették meg helyettem.” Különösen szerény önreflexió ez ilyen óriási teljesítményeket eredményező életút lezárásaként. Igaz, Dr. Nagy László újságíró, jogász, szociológus, történész, politikatudományi PhD fokozattal rendelkező egyetemi professzor, nemzetközi tisztségviselő soha nem a maga számára gyűjtött érdemeket. Egy helyen azt írja: „Itt jegyzem meg, hogy cserkész pályafutásom során magam is kaptam számos mozgalmi, sőt állami és kormánykitüntetést is. Miután nem vagyok rajongója az ilyesfajta elismeréseknek, vagy három tucat érdemrend, csillag, kis- közép- és nagykereszt várja egy cipősdobozban halálomat, amikor ezek az emberi hiúságot hatékonyan simogató érmék elfoglalják majd végleges helyüket a cserkészmúzeum vitrinjében, ahol az alapító, Baden-Powell katonai és polgári kitüntetéseit őrzik.” Külön tartotta és féltő gonddal vigyázta azonban édesapja első világháborús és bátyja második világháború során kiérdemelt kitüntetéseit, valamint a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét, melyet ő kapott az 1956-os forradalom negyvenedik évfordulója alkalmából. Egyénisége és életműve összefonódik: könynyed elegancia, ízlés, humor, nagyvonalúság, szorgalom, elmélyülés a részletekben, az összefüggések megragadása, műveltség, sokféle adottság, kapcsolatteremtő képesség, magas követelmények a környezetével és önmagával szemben, céltudatosság és sokoldalú érdeklődés, charme, számos betegség mellett is korlátlan vitalitás,

élete sorsfordulóiban a lehetőségek felismerése, megragadása és kiaknázása jellemezte. Élete során több mint ezer cikket, tanulmányt és több mint fél tucat könyvet írt. Ezeket tizenkét nyelven adták ki. Főbb művei: Imre Nagy, réformateur ou révolutionnaire? (Molnár Miklóssal, Genéve-Paris 1959, magyarul: Két világ közt, Brüsszel 1961, Reformátor vagy forradalmár volt-e Nagy Imre, Párizs 1983); Imre Nagy, Zur politischen und rechtlichen Bedeutung seiner Ermordung (Révész Lászlóval, Bern 1959); Katanga (LausanneParis 1965); Lénine et sa révolution (LausanneParis 1967, németül: Luzern 1968); Sturm über Russland (Luzern-Frankfurt a. M. 1967); Démocraties populaires (Paris 1968, spanyolul: Barcelona-Madrid 1968, olaszul: Milano 1969); 250 millions de scouts (Lausanne-Paris 1984, koreaiul: Seoul 1984, németül: Altstatten 1985, angolul: London, Chicago, New York 1985, olaszul: Aosta 1985, továbbá arabul, kínaiul, thai nyelven, spanyolul, portugálul, japánul); A Föld gömbölyű. Nyolcvan év a világ körül (Budapest 2001)

Jegyzetek 1 World Organisation of the Scout Movement = a Cserkész Mozgalom Világszervezete (Cserkész Világszövetség) 2 Nagy László: A Föld gömbölyű. Nyolcvan év a világ körül. Bp. 2001. Balassi Kiadó 3 A WOSM alapszabálya értelmében minden országot csak egyetlen cserkészszervezet képviselhet a világszövetségben. Nálunk akkor két nagyobb, és több kisebb létezett. 4 Genfi tárgyalásunk eredményeként megalakítottuk a két szövetséget összekötő Magyar Cserkészet Tanácsát. Ezt elismerve még abban az évben, a Párizsban megtartott 32. Cserkész Világkonferencia helyreállította Magyarország világszervezeti tagságát. 5 Ennek a doktori iskolának volt a hallgatója 193435-ben Bibó István is. 6 Wilhelm Röpke (1899 – 1966) közgazdász, társadalomfilozófus professzor, a nemzetközi gazdasági kérdések kutatója, az 1940-es évek végén kezdődő „német gazdasági csoda” egyik elméleti megalapozója.

2010 / ősz


41

Ifjúság és környezet Székely Levente

Útikalauz a digitális bennszülöttek világába

Bevezető – fiatalok az információs társadalomban Az ipari társadalmak után kifejlődő új szerkezet, amelyet Daniel Bell1 posztindusztriális társadalomnak, vagy Manuel Castells2 információs társadalomnak nevez az egész világot érintő és átható, a napjainkban is zajló gazdasági–társadalmi–kulturális átalakulás. Az információs társadalmi átmenet leglátványosabb megmutatkozása kétségtelenül az infokommunikációs technológiák, így a számítógép, a mobiltelefon, az internet, stb. megnövekedett szerepéhez kapcsolódik, a lényegi változások ugyanakkor az egész (gazdasági – társadalmi – kulturális) struktúrára érvényesek. A szakirodalomban közel félszáz nevesebb definíció található az információs társadalomról, Z. Karvalics László ezek közül választott ki néhány olyat, amelyik megőrizte erejét a mai napig is. Az öszszegyűjtött definíciók egészen eltérő aspektusokat emelnek ki, így az innovációt, a tudást (pl.: Bell, Naisbitt), az információs javak termelését (pl.: Masuda, Nick Moore), vagy a információs és telekommunikációs technológiák szerepét (Murányi). Az alábbi rövid definíciók egészen eltérő aspektusokat emelnek ki, miközben azt a fentebb említett valami mást – azaz az információ és a tudás jelenségcsaládjának valamelyik kiterjedését – állítják szervező elvvé, vagy a központi elemmé. (Z. Karvalics, 2008) • „Az információs társadalom gazdasági valóság és nem csupán szellemi elvonatkoztatás… Megszűnik az információk terjedési késése […] fokozatosan új tevékenységek, műveletek és termékek látnak napvilágot” (John Naisbitt).

42


2010 / ősz

• „Olyan társadalom, amely a társadalmi kontroll, valamint az innováció és a változás kezelése érdekében a tudás körül szervezi magát…” (Daniel Bell). • „Új típusú társadalom, amelynek átalakulása és fejlődése mögött az információs (és nem az anyagi) javak termelése a hajtóerő […] (és amely ezzel) az emberi intellektuális kreativitást virágoztatja fel” (Yoneji Masuda). • „Olyan társadalom, amelyben […] az információt gazdasági erőforrásként használják, a közösség jobban kihasználja azt, s mindezek mögé kifejlődik egy olyan iparág, amely a szükséges információkat állítja elő…” (Nick Moore). • „Az információ és a tudás szabad létrehozásán, forgalmazásán, hozzáférésén és felhasználásán alapuló társadalmi struktúra […] az élet számos területének globalizálódása” ([Magyar] Nemzeti Informatikai Stratégia, 1995). • „Olyan új típusú társadalom, melyben az információs és telekommunikációs technológiák globális elterjedésének segítségével az emberiségnek új típusú életvitelre, magasabb minőségű életre, munkavégzésre, társadalomban betöltött szerepre van lehetősége” (Murányi Béla). Az információs társadalom elméletének egyik alaptézise a megváltozó kommunikációs és médiafogyasztási szokások. Az információs társadalom mérhetőségének két fontos próbaköve (1) az inter-konnektivitás, amely a kölcsönös összekapcsoltság mértékében telefonhálózatnál 50 százalék feletti és (2) a fogyasztás, amely a vásárolt információs és kulturális javak, eszközök és szolgáltatások tekintetében egyharmados (a fogyasztói kosár szerinti) lélektani határt

Ifjúság és környezet határoz meg. (Z. Karvalics, 2008) Az integrált médiakörnyezet, az újfajta kommunikációs formák olyan fogalmakat hoznak be a köztudatba, mint a közösségi média, vagy az egyidejű többcsatornás kommunikáció és médiafogyasztás. Az ifjúságról szólva kézenfekvő életkori csoportokkal dolgozni, a szakirodalmakban azonban többféle meghatározásról, lehatárolásról olvashatunk3. Ezek általában kétféle, adminisztratív és fejlődési szempontból közelítik meg az ifjúság fogalmát. Előbbit elsősorban a jogtudomány, utóbbit a biológiai és a társadalomtudományok használják. A pszichológiai és szociológiai megközelítések, bár közös tőről fakadnak, a legkülönbözőbb meghatározással, felosztással élnek. Az Ifjúságügy című könyv szerint az ifjúság a gyermekek és a fiatalok (valamint a posztadoleszcens) korosztályai együttesen. A különböző értelmezések4 alapján kijelenthető, hogy a gyermek és a fiatal nem két diszjunkt halmaz, hanem egymást átfedő viszonyok együttese. (Nagy, 2008) A társadalomtudományos definíció többdimenziós (élethelyzetre és nem elsősorban életkorra korlátozódó) igénye abból fakad, hogy a köznapi gondolkodás is részletgazdag és szituációfüggő meghatározással dolgozik abban, hogy kit tekintünk fiatalnak, gyermeknek, serdülőnek, fiatal felnőttnek, stb. Az Új Ifjúsági Szemle korábbi számában a részletesebben bemutatott harmadlagos szocializációs közeg elméleti megalapozása kapcsán Nagy Ádám az alábbi ifjúsági csoportokkal dolgozik: gyerekek (kb. 8-12 éves kortól – kb. 14 éves korig), a serdülőkorúak (kb. 14 éves kortól – kb. 18 éves korig), valamint a fiatal felnőttek (kb. 19 éves kortól – kb. 25/30 éves korig). (Nagy, 2010) Az információs társadalom korának egyik legfontosabb problémája, hogy a felnövekvő generációk, beleszületve a digitális korba, miképpen alakítják át az ismert társadalmat – és hogyan alakítja az őket. A fiatalok számos okból tekinthetők – Marc Prensky szavaival élve – „digitális őslakosnak” (digital natives). Ők azok, akik elsőként képesek elsajátítani az új technikai eszközök használatát. Az ilyen ismeretek el-

sajátítása nem pusztán kevésbé megterhelő a netgeneráció5 számára, hanem spontán és természetes módon történik (Rushkoff, 1996), továbbá e generáció tagjai nemcsak magukévá teszik, hanem a mindennapokban használják és a maguk képére formálják ezeket az eszközöket és tartalmakat. Ez a mindennapos használat nagymértékben átalakítja az információszerzési – információfogyasztási, kommunikációs és médiafogyasztási szokásaikat, azok egyre inkább eltérnek az idősebbek szokásaitól (Prensky, 2001). Az ifjúság megkülönböztetett helyzete (információs társadalmi szempontból) világosan megmutatkozik, amint a nemzetközi infokommunikációs technológiákhoz kapcsolódó hozzáférési és használati indexeket vizsgáljuk, ahol Magyarország – a lakosság egészét tekintve – rendre rosszul szerepel, ugyanakkor a korosztályos bontások szerint az ifjúság együtt mozog a globális változásokkal. 2010 év elején a magyar társadalom több mint fele6, ezzel szemben a fiatalok (14-29 évesek) kilenctizede7 használt internetet – a tizenévesek esetében ez az arány még magasabb. A kutatók számára világossá vált, hogy ez a nemzedék sok szempontból különbözik más generációktól. Beállítódásaikat jellemzi, hogy fogékonyak a kulturális tartalmak iránt, vonzódnak a csoporttevékenységekhez, a közösségi térhez, teljesítményközpontúak, magabiztosak, ugyanakkor szerények, azonosulnak a szüleik által vallott értékekkel, magasan képzettek (többségük számára fontos az iskola, fontos a jó iskolai teljesítmény). Ennek a generációnak három olyan fontos jellemzője van, amely a szolgáltatásokat tervezők szempontjából különösen fontos: • multitasking: egyidejűleg több csatornán „fogyasztanak” (az együttes fogyasztásuk meghaladja az egy fő által „fizikailag” elérhető mennyiséget). Hazai és nemzetközi kutatások eredményei szerint a heti médiafogyasztással több idő megy el, mint egy teljes állással. 2007es adatok szerint egy átlagos nem internetező több mint 40 órát, egy internetező több mint 50 órát tölt médiával hetente. (Székely, 2008)

2010 / ősz


43

Ifjúság és környezet • info-support: környezetüktől egy ideje információs segítséget igényelnek a technológiai támogatás (tech-support) helyett. • nagy részükben nincs semmilyen reflektív tudatosság a tipikus és megszokott internet-használatuk (pl. letöltés, fájlcsere) jogi-intézményi környezete iránt. Az Ifjúság2008 adatai szerint a fiatalok komoly CD-DVD gyűjteménnyel rendelkeznek otthonukban, amelyeknek mintegy fele másolt lemez. A digitális nemzedék jellemzőit már többen is megkísérelték összefoglalni. Prensky alapján a digitális őslakosok jellemzői a következők: • gyorsan befogadják az információkat, • az információkat párhuzamosan dolgozzák fel, tevékenységeiket szimultán végzik (multitasking), • a szöveg helyett a képet és a hangot preferálják, • előnyben részesítik a véletlenszerű kapcsolódásokat (hypertext), • kitűnően dolgoznak hálózatban, • vágyaik azonnali és gyakori kielégítésére törekszenek, • előnyben részesítik a játékot a „komoly” munka helyett, • a technológiában a kényelmetlen, de szükségszerű társ helyett barátot látnak. Rushkoff alapján a digitális nemzedék hat jellemzője: • a lineáris gondolkodás alkonya – a káosz felemelkedése8, • a dualizmus alkonya – a holizmus felemelkedése9, • a mechanikus mivolt alkonya – az animizmus felemelkedése10, a • gravitáció alkonya – a konszenzuális hallucináció felemelkedése11, • a metafora alkonya – a rekapituláció felemelkedése12, Isten alkonya – a természet felemelkedése. •

44


2010 / ősz

A magyarországi fiatalok médiafogyasztása A fiatalok és az információs társadalom metszetének vizsgálata során szinte azonnal beleütközünk a megváltozó médiafogyasztási és kommunikációs szokások kérdésébe, ahol a fiatalok az idősebb generációktól eltérő szokásaival találjuk magunkat szembe. Egy korábbi munkában, amely az életkor és a médiafogyasztás mennyiségének kapcsolatát vizsgálta (Pintér – Székely, 2006) jó néhány, a fiatalok médiafogyasztására vonatkozó sztereotípiáról bizonyította be, hogy minden alapot nélkülöz. A vizsgált sztereotípiák, vagyis hogy a fiatalok sokat néznek tévét, keveset olvasnak, illetve túl sokat telefonálnak, az adatok alapján hamisnak bizonyulnak. A World Internet Project 2004-es adatai alapján elmondható, hogy a 14-17 év közötti korcsoport, amelyet a hivatkozott tanulmány „mai fiatalok” korosztályaként nevesít, olvas a legtöbbet könyvet ma Magyarországon, hozzájuk hasonló (szignifikánsan nem kevesebb) időt töltenek olvasással hetente a 26-27 év alatti, illetve az 58-59 és afeletti korosztályok.13 Bár könyveket a fiatalok olvasnak leginkább – míg a 14-29 évesek több, mint négytizede legalább hetente olvas könyvet, ugyanez az idősebbek mintegy harmadát jellemzi – az újságok esetében azonban úgy tűnik, hogy egyszerűen „kihalnak” az olvasók, ugyanis a fiatalabb korosztályok egyre kevesebb időt töltenek újságolvasással. A zenehallgatás az a terület, ahol a sztereotípia igaz, a fiatalok hallgatnak a legtöbbet és leggyakrabban zenét, és itt találjuk a legnagyobb mennyiségbeli eltéréseket is a különböző korosztályok között. A fiatalok (14-29 évesek) több, mint fele (56%) naponta hallgat zenét, a középkorúak (30-59 évesek) mindössze valamivel több, mint negyede tesz ugyanígy, míg az idősek (60 felettiek) csupán 5%-a. A generációs töréspontot a 26-27 éves korcsoport esetében találjuk, ők a heti közel 9 óra zenehallgatással már szignifikánsan kevesebbet hallgatnak, mint a referenciakategóriát képviselő 14-17 évesek. A mennyiségi különbségek hátterében feltehetőleg, korcsoportok szerint szerveződő, eltérő

Ifjúság és környezet zenehallgatási és megosztási kultúrát találunk. A mai fiatalok egy mp3-megosztás-letöltés és hordozható lejátszó uralta világban szocializálódnak, ahol a „jó zene” könnyen és gyorsan beszerezhető – részben illegálisan. A zeneiparnak tehát bár hosszútávon ugyanúgy az üzleti modell fenntarthatatlanságával kell szembenéznie, mint az újságoknak vagy a könyvkiadásnak, paradox módon éppen ellentétes okokból kifolyólag: nem a tevékenység elhalása fenyeget, hanem az egyre élénkülő igények csillapíthatatlan, de alternatív, piacon kívüli forrásból táplálkozó kielégítése, azaz az illegális zeneletöltés jelenti a kihívást. A rádió hallgatásának kor szerinti megoszlásáról alkotott közkeletű kép sokkal inkább a tartalmak tekintetében (közszolgálati-kereskedelmi) létezik, mint a mennyiség tekintetében, természetesen ez nem jelenti azt, hogy különbség nem lenne. A fiatalok rádióhallgatási gyakorisága az újságolvasáshoz hasonló mintázatot mutat, azaz a 14-29 év közötti fiatalok közül mintegy 10%-kal kevesebben hallgatnak rádiót naponta, mint az idősebb korosztályok. A heti rádióhallgatási mennyiséget tekintve már a 2223 éves korcsoportban töréspontot találunk, innentől kezdve a kérdezettek szignifikánsan többet rádióznak. A rádió esetében elmondható, hogy bár továbbélését tulajdonképpen az internet nem veszélyezteti, ugyanakkor kérdés, hogy a meglévő adók milyen gyorsan ismerik fel az internetben, az internetes rádiózásban rejlő lehetőségeket? Figyelemre méltó összefüggéseket tapasztalhatunk a telefonálás és a kor tekintetében, mennyiségi dimenzióban ugyanis – akárcsak a könyveknél – fordított mintázatot kapunk, mint a sztereotípia feltételezi, azaz nem tűnik igaznak, hogy a fiatalok sokkal többet beszélnének, mint az idősebbek. A telefonálás gyakoriságát szemügyre véve azonban azt találjuk, hogy a fiatalok (14-29 évesek) kétharmada naponta használja a telefont, a középkorúak fele, míg az idősek mindössze negyede viselkedik ugyanígy. A különbség valószínűleg az eltérő használati módokból adódik, azaz a fiatalokra a szabad-

idős beszélgetések jellemzőek, szemben a hivatalos, munkához kapcsolódó telefonokkal. A televízió nézésének gyakorisága és menynyisége már sokkal egyértelműbb, mint a telefonálásnál megtapasztaltak, azonban a sztereotípiának, miszerint a fiatalok sokat tévéznek, ellentmondani látszik. A fiatalok (14-29 évesek) többsége (86-87%) naponta néz televíziót, az idősebb korcsoportok azonban még ennél is nagyobb, több mint kilenctizedes (93%) arányban teszi ugyanezt. A televízió előtt eltöltött idő tekintetében a legidősebb korosztályok mutatnak kiemelkedő eredményt, a csúcsot a 68-69 évesek tartják heti közel 24 óra televíziózással, a fiatalok televíziózása ezzel szemben kifejezetten visszafogottnak tekinthető. A korábbi kutatás eredményeit a frissebb adatbázisokon is sikerült igazolni. Az alábbi ábrán látható a heti átlagos internetezés mennyisége is. Az adatokból jól látszik, hogy a fiatal korosztályok nem csupán a használat – nem használat dichotóm kategóriáiban, hanem a használat mennyiségében és – más kutatások alapján elmondható, hogy – minőségében is lényegesen különböznek az idősebb korosztályoktól. 1. ábra. A médiafogyasztás szerkezete korcsoportok szerint (óra/hét) 25

20

Internetezés Könyvolvasás

15

Videojáték Zenehallgatás

10

Újságolvasás Rádióhallgatás

5

Telefonálás Televíziónézés

0

14–17

18–29

30–39 40–49 életkor

50–59

60–

Forrás: Székely, 2008; World Internet Project, 2007.

A fentiek alapján elmondható, hogy a fiatalok médiafogyasztása mind az adott médium előtt-mellett eltöltött idő, mind a fogyasztás gyakorisága mentén lényegesen különbö-

2010 / ősz


45

Ifjúság és környezet zik – sok esetben az uralkodó sztereotípiákkal meghazudtolva – az idősebb korosztályokétól. Az egyes médiumokkal töltött idő generációs töréspontjait sok esetben a húszas éveik második felében járóknál találhatjuk. Ez nem véletlen, ez ugyanis az a korosztály, ahol a legtöbbek esetében megtörténik a munkaerőpiaci integráció, másik oka valószínűleg a családalapítás következtében megváltozó fogyasztói szokások és igények. De egészen biztosan létezik kohorsz-hatás is, ami alapján elkülönülnek a húszas éveik végén járóktól a mai tizenévesek, akik már a digitális kor értékvilágát és szocializációját hordozzák. A World Internet Project kérdőíve lehetőséget adott az egyes médiumok (vélt) fontosságának14 vizsgálatára az életkor tekintetében. (Székely, 2006) A WIP 2004-es vizsgálata a hagyományos média (televízió, rádió, napilapok, magazinok, könyvek) mellett az internet fontosságára is rákérdezett, mint információ, illetve mint szórakozási forrásra15. A médiumok fontosságuk megítélésének sorrendjében a következők: televízió, rádió, napilapok, könyvek, magazinok, internet. Ez tehát azt jelenti, hogy a legfontosabb médium a kérdezettek megítélése szerint a televízió és a rádió, az írott médiumok kevésbé fontosak, az internet fontossága lényegesen kisebb, megítélése elsősorban a televíziós átlag-

hoz képest lényegesen kedvezőtlenebb. Az adatok alapján elmondhatjuk, hogy a televíziót, a rádiót, illetve a napilapokat inkább fontosnak, az internetet inkább nem fontosnak tartják a kérdezettek. A könyvek illetve a magazinok megítélése ambivalens. (1. táblázat) A kutatás eredménye azt mutatta, hogy az egyes médiumok megítélése különbözik az életkor szerint: a fiatalok az egyes médiumok, elsősorban az internet fontosságát másképp látják, mint az idősebbek16. A hagyományos médiumok fontosságának megítélésében megfigyelhető, hogy azok a médiumok, amelyeket a fiatalok az átlagoshoz képest fontosabbnak tekintenek (pl. könyvek és magazinok), az idősek esetében az átlagoshoz képest kevésbé fontosak, illetve fordítva, a fiatalok által kevésbé fontosnak tartott médiumok (pl. televízió, rádió), az idősek szemében fontosabbak. Ha a meglévő képbe beemeljük az internetet is, egyrészt azt láthatjuk, hogy megítélésének kapcsolata szinte tökéletesen lineáris a korral, másrészt a fontos-nem fontos dimenziót az életkor alapján többé-kevésbé változó (hagyományos) médiumok megítélésének szövevényét szó szerint keresztülvágja. Tehát az internet megítélése az életkor alapján sokkal szélsőségesebb, mint a hagyományos médiumoké, a fiatalok sokkal fontosabbnak tekintik az internetet, mint az idősebbek.

1. táblázat. Médiumok értékelése a 14+ korosztályban

Médiumok

Mennyire fontos, mint információforrás

Mennyire fontos, mint szórakozás

Televízió

4,2

4,1

Rádió

3,8

3,7

Napilapok

3,5

3,0

Könyvek

3,0

3,2

Magazinok

2,8

2,9

Internet

2,0

1,8

Forrás: Székely, 2006; World Internet Project, 2004.

46


2010 / ősz

Ifjúság és környezet 2. ábra. Az egyes médiumok fontossága korcsoportok szerint

fontos

Internet Könyvek Televízió

Újság Magazin 14–17 20–21 24–25 28–29 32–33 36–37 40–41 44–45 48–49 52–53 56–57 60–61 64–65 68–69 72–73 76–77 80–

nem fontos

Rádió

életkor

Forrás: Székely, 2006 (World Internet Project, 2004).

Egy 2007-ben kvalitatív (fókuszcsoportos) módszerrel végzett kutatás, amely kifejezetten a fiatalok médiafogyasztásával foglalkozott, megállapítottuk, hogy a fiatalok infokommunikációs fogyasztása jelentősen különbözik az idősebbekétől. A fiatalok sokkal magabiztosabban kezelik az infokommunikációs eszközöket, de emellett a tartalom szelektálása is sokkal nagyobb tudatosságot mutat, mint ahogy azt sokan gondolnák. Tudják, hogy mit és miért fogyasztanak, ráadásul nagyfokú racionalitást mutat, hogy az egymás mellett jól „megférő” tevékenységeket gyakran párhuzamosan végzik, így kihasználva a rendelkezésre álló szűkös szabadidőt. A kutatásból egyértelműen kiderült, hogy a fiatalok az internetet tekintik az elsőszámú médiumnak, és ez egyaránt igaz az információs és a szórakoztató tartalmakra. (Urbán–Székely, kézirat) Nem kétséges, hogy az internethasználat terjedése elsősorban a hagyományos médiumok kárára történik. A televízió térvesztése jól érzékelhető, a fókuszcsoportokból leszűrhető tapasztalatok teljes mértékben alátámasztják a piackutatók által kimutatott tendenciákat: a fiatal korosztályokban a tévénézésre fordított idő és érdeklődés drámai módon csökken. A saját szobában elhelyezett tévékészülék már messze nem annyira vonzó egy fiatal számára, mint néhány évvel ezelőtt volt.

Szintén egyértelműen bebizonyosodott a zene fontossága a fiatalok számára, elmondható, hogy ha tehetik, folyamatosan zenét hallgatnak. Ebben minden bizonnyal nagy szerepe van az ingyenesen – ha nem is feltétlenül legálisan – elérhető óriási választéknak. Az is kiderült, hogy a zenehallgatás – ami amúgy is jellemzően a számítógépen keresztül történik – remekül kiegészíti az egyéb online alkalmazásokat: miközben a felhasználók az interneten böngésznek, játszanak, vagy éppen személyes kommunikációt folytatnak (pl. chat), a háttérben folyamatosan szól valamilyen zene. Minden bizonnyal ez is hozzájárul a televízió háttérbe szorulásához, hiszen a számítógéphasználat és a zenehallgatás együttesen leköti a fogyasztók figyelmét, és így már nincs szükségük a televízióra. Az olvasás nem igazán fér meg más médium fogyasztásával, ebben az életkorban ez inkább kényszer (tanulás), illetve bizonyos szituációkban időtöltés (pl. utazás, nyaralás), de otthon nem tekinthető jellemző kikapcsolódási formának. Magazinokat olvastak a kutatás alanyai, de a napilapok gyakorlatilag elvesztették funkciójukat, tekintettel arra, hogy a fiatalok amúgy is az internetről tájékozódnak. A párhuzamos fogyasztás egyértelműen megjelenik a fiatalok körében, különösen online (különböző számítógépes alkalmazások egyidejű futtatása), de esetenként az online – hagyományos média kevert formájában is (pl. televízió-nézés és internet használat egyidejűsége). A nemzetközi tapasztalatokhoz hasonlóan a fókuszcsoportos kutatásunkból is kiderült, hogy minél fiatalabbakat vizsgálunk, annál inkább jellemző a multitasking, még ha az egyes korosztályokon belül vannak is egyéni különbségek, pl. a pszichológiai jellemzőknek, szokásoknak vagy éppen a háztartás méretének köszönhetően. Kiderült, hogy még a multitaskingot magas szinten űzők is bizonyos, koncentrációt igénylő szituációkban (pl. egy elgondolkodtató feladat megoldásakor) felhagynak a párhuzamos tevékenységekkel, ilyenkor próbálnak csak egy dologra figyelni. Nem véletlen, hogy a multitasking elsősorban a személyes kommunikáció

2010 / ősz


47

Ifjúság és környezet és a szórakozás különböző formáihoz kötődik, így pl. IM használathoz vagy zenehallgatáshoz. (Urbán-Székely, kézirat)

A digitális közeg jellegzetességei – emberek és közösségek a virtuális világban Fentebb láthattuk, hogy a médiafogyasztás – amely a szabadidő, tehát a harmadlagos szocializációs közeg nagy részét elfoglalja – egyre inkább az infokommunikációs eszközökhöz, a digitális közeghez kötődik. Természetesen, amikor digitális közegről, virtuális környezetről kezdünk beszélni, azt akaratlanul is a „valódi világhoz” viszonyítjuk. Fontos azonban, hogy ezeket ne egymással szemben álló dolgokként, hanem egymás kiegészítőiként értelmezzük. Alapvetően hibás az az elgondolás, amely szerint a virtuális környezetben zajló cselekmények a valódi élettől, a valódi viszonyoktól való eltávolodást jelentik. A digitális közeg csupán egy része a valóságnak, nem attól különálló entitás (pl.: egy tizenéves fiatal személyiségéhez hozzátartozik a fizikai megjelenésén és kedvenc zenei stílusán túl a blogja vagy valamely online játékban megtestesített karaktere is). Mindebből az is következik, hogy a virtuális közösségek nagyban hasonlítanak az igazi közösségekhez, legalábbis ami az egyéni viszonyulást illeti. A közösségek kialakulásának egyik legerősebb meghatározója sokáig a földrajzi közelség volt: nem alakulhattak ki közösségek egymástól távol élő (így a sűrű interakcióra képtelen) egyének között. A földrajzi meghatározottság az infokommunikációs eszközök révén feloldható, így az emberi kapcsolatok és érzelmek meganynyi módon kifejeződhetnek. Howard Rheingold nevéhez köthető az első ismertté vált virtuális közösség a The WELL (The Whole Earth ’Lectronic Link), amely „olyan emberek csoportját jelenti, akik lehet, hogy személyesen is ismerik egymást, de alapvetően számítógép-hálózatok segítségével, gondolatcserék során érintkeznek egymással”. Bár ezek a közösségek általában rendelkeztek földrajzilag meghatározható loká-

48


2010 / ősz

lis központtal, az internet révén távoli helyekről is be lehetett kapcsolódni a társaságba. Az ilyen típusú online közösségek leginkább valamilyen cél vagy probléma, közös érdeklődés mentén szerveződtek és szerveződnek. A virtuális közösségeket minden esetben a hagyományos értelemben vett közösségek oldaláról, azokkal összehasonlítva közelítették meg. Az összehasonlítás sokszor szembeállításként jelent meg, azaz a közösség jellemzőit állították szembe a virtuális közösség jellemzőivel. Kérdés, hogy különbözik-e a virtuális közösség a hagyományos értelemben vett közösségektől, és amennyiben igen, milyen paraméterek szerint. A különbségekre szavazók ugyancsak két csoportra oszthatók aszerint, hogy a különbségek alapján melyik típust tekintik előnyösebbnek. A technológiai fejlődéshez pozitív attitűddel közelítők közül kerülnek ki azok, akik szerint a virtualitás merőben új tapasztalatokat nyújt, mondhatni az ember hátrahagyja testi adottságait, és úgy csatlakozik ezekhez a közösségekhez. A külsődleges (testi) adottságok kiiktatásának, háttérbe szorulásának nagy előnye, hogy az előítélettel körülvett (pl. kisebbségben vagy fogyatékossággal élő) egyének számára lehetőség nyílik az előítélet-mentes környezet biztosítására. A virtuális közösségeket a „valódi” közösségekkel szembeállítók vélekedése szerint az előbbiek kevésbé értékesek, személytelenek, csupán árnyékai a való világban szerveződő társaiknak. A különbségek helyett a hasonlóságokat előnyben részesítők szerint a „közösség” – legyen az online vagy offline – maga is virtuális abban az értelemben, hogy közvetett és képzeletbeli – ennek alapján, pusztán a személyes kontaktus hiányából adódóan, nem lehet a virtuális közösségeket alacsonyabb rendűnek tekinteni. Gyakran nem is beszélhetünk tisztán virtuális közösségekről, csak abban az esetben, ha az adott közösség tagjai kizárólag az internet (vagy más infokommunikációs eszköz) révén tartják egymással a kapcsolatot. Ezekben az esetekben leggyakrabban maga az internet, illetve valamilyen internetes tevékenység (pl. online játék) köré szerveződik a társaság. Más esetek-

Ifjúság és környezet ben a kapcsolattartás nem korlátozódik egyedül az internetre, gyakran jelen van a mobiltelefon, valamint a személyes találkozás is. Mindezek alapján arra lehet következtetni, hogy a valódi és a virtuális környezetben végzett ifjúsági munkában hasonlóak a célok, és a siker kritériumai is nagyban hasonlítanak egymásra. Ugyanakkor alapvetően téves kizárólag olyan elvárásokat támasztani a virtuális ifjúsági munkával szemben, amelyek a részvételre ösztönzést nem általános értelemben fogják fel, hanem leszűkítik, a fizikai részvételre korlátozzák. Azaz korántsem kizárólag akkor teljesít jól egy ifjúságsegítő, ha a soron következő offline rendezvényen több fiatal vesz részt. Maga a digitális környezet azonban sok esetben más jellemzőkkel rendelkezik, mint a személyes találkozást lehetővé tevő (face-to-face) helyzet, ebből adódóan gyakran másfajta viszonyulásokat kíván meg. A különbségeket az alábbiakban lehet összefoglalni: Tér és idő: A közösségek formálódásában eddig meghatározó szerepet játszott a természeti környezet – a digitális környezetben ez a szilárd alap eltűnik. A fizikai világ határvonalai elmosódnak, ahogy az idő is másfajta hangsúlyt kap, így például bármi, amit digitális környezetünkben teszünk, nyomot hagy maga után. Sebesség: A digitális környezetben az információ (az üzenet) szédületes sebességgel terjed, gyorsan átalakítható, megosztható, szinte mindig visszakereshető. Ez a felfokozott sebesség sokak számára nyomasztóan hat, és korunk egyik jellemző hátrányaként szokás emlegetni. Szabadság: A technológia demokratikus jellege miatt – a hozzáférési küszöböt átlépve – bárki vagy bármely közösség meglehetősen nagy nyilvánossághoz juthat a világhálón. Összetettség: A digitális média a szöveget, a képet, a hangot és az adatokat kombinálja egymással, az összetett üzenetet pedig mi, a befogadók is összetettebb módon, multimediális érzékeléssel, multi-hálózatokba csatlakozva érzékeljük. Interaktivitás: A digitális környezet nem pusztán lehetőséget ad az interakciók kiterjesz-

tésére, hanem az interaktivitás természetes és bevett gyakorlattá válik, így egyre inkább a „fogyasztó” szerkeszti a tartalmakat. Interkonnektivitás (always on): Az információs társadalom elektronikus eszközei a folyamatos kapcsolatban maradás érzésével ajándékoznak meg bennünket. Az IKT eszközök konvergenciája miatt a mobiltelefon, a számítógép és az internet egyre inkább egységes, állandó, interaktív kapcsolatot biztosító eszközrendszerré olvad össze. Hálózatosodás: Az információs társadalomban az emberek egyszerűbb-összetettebb, lazább-szorosabb virtuális hálózatokba rendeződnek, a legnagyobb hálózat „a hálózatok hálózata”: maga az internet. Egyszerűség és komplexitás: A mindennapokban használt IKT eszközeink egy-egy gombnyomásra összetett munkafolyamatokat végezhetnek el. A szóbeliség és az írásbeliség összeolvadása: A digitális környezetben az írásbeli kommunikáció sokkal inkább a szóbeliség jegyeit hordozza, az írásbeliség és a szóbeliség összemosódik. Megfoghatatlanság: A digitális környezetben eltávolodunk a megfogható világtól, legtöbbször nem támaszkodhatunk érzékeinkre, ezért megnövekszik a bizalom és a megbízhatóság szerepe. Az elkövetkező évtizedekben azonban minden bizonnyal el fogjuk fogadni, hogy a digitális tett, a digitális szó és a digitális tárgy is mindenféle értelemben valódi tett, valódi szó és valódi tárgy. Konvergencia: A konvergencia két legfontosabb szintje az eszközök konvergenciája és a szolgáltatások konvergenciája. Az előbbi a különböző hálózati platformok azon képességét jelöli, hogy alapvetően hasonló szolgáltatási fajtákat hordoznak, így a távközlés, az informatika és a média gyakorlatilag összeolvad. Az utóbbi olyan fogyasztói eszközök összefonódásának kifejezésére szolgál, mint például a telefon, a televízió és a személyi számítógép. Megjósolhatatlanság: Az infokommunikációs technológiák fejlődése óriási léptékű. Az olyan megoldások sikere, mint az SMS vagy az inter-

2010 / ősz


49

Ifjúság és környezet net stb., arra figyelmeztetnek, hogy a korábbi tapasztalatok alapján a mai állapotokból nem következtethetünk a jövőre. Multitasking: A multitasking a gyakorlatban azt jelenti, hogy sok mindent csinálhatunk egyidejűleg, az összefonódó, párhuzamos tevékenységek felaprózhatják a figyelmet, így egyes elemeik könnyen háttérbe szorulhatnak. A folyamatos online jelenlét lehetővé teszi akár a több párhuzamos kommunikációs térben történő interakciót, ezáltal szinte elkerülhetetlen a személyes, a csoportos és a tömegkommunikáció „összeolvadása”. A háttér-médiafogyasztáshoz hasonlóan megjelenik a háttér-kommunikáció is, ami a folyamatos szélessávú kapcsolatból adódóan egyidejűleg többféle kommunikációs térben való jelenlétet eredményez. Biztonság: A digitális megjelenés függetlenné válhat hagyományos (ős)forrásától, s a digitális információk térnyerése éppen ezért sokakban félelmeket és kétségeket vált ki, miközben valóban lehetőséget is ad sokféle visszaélésre.

Digitális útikalauz – ifjúsági munka a digitális közegben A 2008-ban Tartuban (Észtország) az ifjúsági munka témájában megrendezett nemzetközi konferencia (International Youth Work Conference „Youth Worker Found in Cyber Jungle”) szekciói megkísérelték összegyűjteni azokat az elemeket, amelyek az információs társadalomban szocializálódott digitális nemzedéket és a velük kapcsolatba kerülő ifjúsági munkát jellemzik. Megállapításaik szerint a mai fiatalok másképp gondolkoznak, mint a korábbi korosztályok fiataljai – a felnőttek irányító, egyeduralkodó, a tudást kizárólagosan birtokló szerepe megszűnt. Korábbi kutatások alapján leírható a fordított szocializáció jelensége, amely szerint egyes területeken (jórészt az infokommunikációs technológiákkal kapcsolatosan) megfordult az edukációs folyamat, azaz nem az idősebbek tanítanak, hanem a fiatalabbak tanítják az idősebbeket.

50


2010 / ősz

A fiatalok ott vannak az interneten – ma az idősebb korosztályok tagjainak, így az ifjúsággal foglalkozóknak elviekben könnyebb velük egy közösségbe kerülni, mint korábban bármikor, pusztán eszközök és tudás kérdése. Ugyanakkor megváltoznak a kommunikációs szokások – ebből adódóan a korábbi tudások elavulttá válnak. Problémát jelent, hogy a régi iskolák képviselői nem tudnak hatékonyan dolgozni az új eszközökkel. Mindebből az is következik, hogy a hatékony ifjúsági munkának az internetes kommunikáción kell alapulnia. A fiatalok legtermészetesebb közösségeit ma az interneten találjuk, jellemzően ezekben a virtuális közösségekben a fiatalok őszintébben viselkednek, sokszor otthonosabban érzik magukat, mint az offline világban. Az Ifjúságügy című könyv17 a digitális közegben végzett ifjúsági munkára a „virtuális ifjúsági munka” megnevezést használja. A nemzetközi szakirodalom ismeri ugyan – és alkalmazza is – a „virtual youth work” fogalmát, azonban a digitális környezetben végzett ifjúsági munka meghatározására a gyakorlatban többet szerepel a „digital youth work” és ennél is többet az „online youth work” megnevezés, ami nem meglepő, hiszen a legfontosabb és a legtöbb lehetőséget kínáló eszköz kétségkívül az internet. Jelen munka nem a fogalom-etimológiára szakosodott, így ettől most tekintsünk el, és érjük be azzal, hogy akár a virtuális ifjúsági munka, akár a digitális közegben végzett ifjúsági munka megfelelő elnevezés, azokat a továbbiakban is egymás szinonimájaként fogjuk alkalmazni. A virtuális ifjúsági munka egyre fontosabb feladata lesz az ifjúságsegítőknek, ugyanis egyre többféle infokommunikációs technológia (IKT) kapcsolódik az életünkhöz, és ez a fiatalokra hatványozottan igaz. Ma Magyarországon a fiatalok túlnyomó többsége (80-90 százalék) használ számítógépet, internetezik, mobiltelefonál, sokuk hallgat digitálisan zenét, olvas elektronikus könyvet stb. Mindez azt jelenti, hogy a digitális közeg alkalmas terep lehet az ifjúsági munka számára, vagyis halban gazdag

Ifjúság és környezet vizekről beszélünk – már csak a megfelelő hálót kell megkeresnünk. A virtuális környezetben végzett ifjúsági munkának alapvetően két gyakorlati megközelítésmódja van, amelyeket a virtuális ifjúsági munka két szintjeként is lehet jellemezni. Első szint a passzív, második az interaktív viszonyulás. A passzív munka során a digitális környezetet gyakorlatilag információterjesztésre használjuk fel, kihasználva azt, hogy a könnyű másolhatóság és az internetes eszközök miatt ezt olcsón és látványosan megtehetjük. Egy rendezvényről szóló híradást nem kell minden iskolában kiplakátolni, elég mindegyikbe elküldeni e-mailben, és ők közzéteszik, vagy közvetlenül elérhetjük az érdeklődőket weblapon, levelezőlistákon stb. keresztül. A konvergencia miatt a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy nem elegendő csak egyik vagy másik megoldás mellett lándzsát törni, hanem az elektronikus és az offline módszerekkel is egyaránt élni kell. Ne feledjük, hogy míg néhány éve az elektronikus megoldásokat alkalmazók nagy sikerre számíthattak, ma már sokkal bonyolultabb a képlet, hiszen szinte minden szervezet és minden program „fent van a hálón” is. Valahogy úgy lehetne ezt megfogalmazni, hogy míg néhány éve az elektronikus megoldások relatív előnyt jelentettek a használóknak, ma már relatív hátrányt jelentenek a nem használóknak. Az információterjesztésen túl kezdődik azonban az igazi virtuális ifjúsági munka – az interaktív szint. Az interaktív szinten az információ-megosztás nem egyirányú: nem egy adatközlőtől halad egy fogyasztó felé, hanem kétoldalú: a felhasználó tartalom-befolyásolóvá, -előállítóvá, -tulajdonossá, partnerré válik. Egyébként ez a szint a gyökere a web 2.0-nak hívott jelenségegyüttesnek is. Az igazi virtuális ifjúsági munka eszközei tehát leginkább az interaktív megoldások lehetnek, ahol a szakember és a fiatalok egy kvázi közösség részeként folytathatnak interakciókat egymással.

Az e-részvétel A fejlett demokráciákban folyamatosan jelenlévő probléma a fiatalok részvételének kérdése. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy részvételi válság jellemző a fiatal korosztályokra, nem véletlen tehát, hogy pl. az Európai Unió is kiemelten foglalkozik a fiatalok közösségi életbe való bekapcsolásának lehetőségeivel. A részvételt elsősorban az információs forradalom folyamataira ráépült generációs törésvonalak nehezítik, aminek eredményeként egy sokszor egymásnak feszülő kétpólusú világ jött létre, ahol különbözőek a szabályok, különbözőek a normák. Az információs társadalom először a fiatalokat szippantja be, ők azok, akik elsőként kezdik el alkalmazni a legújabb infokommunikációs technológiákat, az idősebbek csak jóval később követik őket. A legfrissebb kutatási adatok alapján elmondható, hogy a fiatalok esetében már Magyarországon is elsőszámú információforrás az internet, szemben az idősebbek televízió és rádió uralta médiavilágával. Az eltérő információszerzési szokások könnyen eredményezhetnek a generációs különbségeken túli kommunikációs problémákat a fiatalok és az idősebb generációk között, komoly akadályokat gördítve az ifjúsági részvétel elé. Az ifjúság akadozó szerepvállalásának is több olvasata van az aszociálisság, apolitikusság ítéletétől egészen az ifjúságot magából kizáró társadalomképig. Az igazság, mint oly sokszor, ezúttal is leginkább a kettő között helyezkedhet el: azaz sokkal inkább arról lehet szó, hogy a fiatalok egyszerűen mást és másképpen akarnak, mint ahogy azt eddig megszokhattuk. A fentiekben már láttuk, hogy a virtuális környezetben történő bevonódás hasonlóan működik a való világban történő bevonódáshoz. Jogos a kérdés azonban, hogy mi tekinthető ténylegesen e-részvételnek? Az internet prófétái szerint szinte minden online tevékenység annak minősül, míg a tamáskodók szerint nincs olyan, hogy e-részvétel, vagy szerepe teljesen jelentéktelen. A gyakorlatban sokszor a kezdeményezőkészség alacsony színvonalát tapasztaljuk, amely

2010 / ősz


51

Ifjúság és környezet leginkább abban nyilvánul meg, hogy viszonylag kevesen hoznak létre tartalmat, talán mert félnek a kudarctól, attól, hogy kinevetik őket. Másrészt vannak arra is példák, hogy a fiatalok szívesen kapcsolódnak be különösebb ösztönzés nélkül egy-egy folyamatba, ilyenek azok az önkéntes „márka-nagykövetek”, akik egy-egy márka mellett kampányolnak ellentételezés nélkül és lelkesen. Az e-részvétel koncepcióját egyáltalán nem könnyű megalkotni, mindezt bizonyítja, hogy egy, a strasbourgi Európai Ifjúsági Központban megrendezett szemináriumon részt vevő szakértők is számos nehézségről számoltak be a definíciós kísérletük kapcsán. A konszenzusos megoldást kiegészítve: az e-részvétel egy olyan eszköz, amely a fiatalokat közvetlen hangon megszólítva, az infokommunikációs eszközök segítségével próbál részvételre buzdítani az alulról jövő és a központilag irányított aktív vagy passzív folyamatokban egyaránt. Az erészvétel nyílt közeget jelent, amely lehetőséget kínál a civil szerveződésre, a döntéshozatalba való bekapcsolódásra, ugyanakkor nem kívánja az offline viszonyokat helyettesíteni. Milyen eszközökre kell gondolni, amikor az e-részvételre ösztönzésről beszélünk? • Blogok: Az eredeti „weblog” kifejezés a „web” és „log” szavak összetételéből keletkezett, azonban sokkal többet jelent, mint egyszerű internetes naplót. Technológiailag a blog egy folyamatos bejegyzésekkel frissülő weboldal, valójában viszont jóval szerteágazóbb annál. Blogot írni, megosztani gondolatainkat a világgal (vagy csupán a barátainkkal) a fiatalok egyes csoportjaiban már-már kötelező jellegű tevékenység. A blogírás egyben azt is jelenti, hogy megállunk egy pillanatra számot vetni azzal, amiről a bejegyzéseink szólnak, elgondolkodunk az adott dologról, hiszen meg kell fogalmazni, szavakba kell önteni a gondolatainkat. Habár a blogok legtöbbje ún. „énblog”, azaz egy személyes internetes napló, amelyben valójában csupán valaki életébe pillanthatunk bele, számos speciális blog létezik, amely egy-egy téma köré szerveződik (közéleti blogoktól a különböző kritikai,

52


2010 / ősz

pl.: zenei vagy irodalmi blogokig). Ezekre az jellemző, hogy ugyan szubjektív hangvétellel és adott esetben igencsak laza stílusban, de egy konkrét témával való folyamatos foglalkozást feltételeznek. A bejegyzéseket publikáló bloggerek sokszor az ifjúság köreiből kerülnek ki, akiket a közönségükkel kapcsolatos folyamatos kommunikáció és kooperáció jellemez. Azonban nemcsak a blogok írói oldaláról, hanem az olvasók oldaláról is komoly jelentősége van ennek az eszköznek. A sikeresebb blogok köré összetartó, erős közösség épül, amelynek tagjai nem pusztán olvasnak: gyakran kapcsolatba is lépnek a szerzővel vagy más látogatókkal. Sokszor tapasztalható, hogy egy-egy blog közönsége – általában a blogger kezdeményezésére – oﬀline találkozót szervez (közös buli, sörözés, beszélgetés). A blogok egy része nem csupán egy szerző írásaira épül, hanem többen is postolhatnak (írhatnak) ugyanabba a blogba, ami folyamatosan frissített tartalmat jelent, így állandó figyelemre számíthat.18 • Elektronikus hírlevelek: Rendszeres időközönként (általában naponta, hetente vagy havonta), elektronikus formában terjesztett, legtöbbször aktualitásokat tartalmazó kiadvány, amely előre meghatározott témakörökkel és tartalommal jelentkezik (pl.: a vállalati hírlevél a cégnél történt eseményeket jeleníti meg, míg egy-egy hírportál a hírlevelében a legfrissebb tematikus híreket közli). A hírlevelet az arra feliratkozók e-mailen kapják meg, de minden esetben biztosítani kell a leiratkozás lehetőségét is. A hírlevelek leggyakrabban az egyoldalú kommunikáció eszközei, ugyanis nagyon ritka eseménynek számít, hogy egy-egy általános hírlevélre válasz érkezik. A hírlevélnek komoly jelentősége lehet nem csupán a tájékoztatásban, hanem a toborzásban is. • Online fórumok: Az online fórumok általában egy-egy konkrét téma köré szerveződnek, legyen az valamilyen politikai téma vagy valamilyen termékkel kapcsolatos technológiai információcsere. A blogokhoz hasonlóan egy-egy online fórumnak is lehet aktív közönsége, és a fórumok esetében is igaz, hogy ez a közönség szerveződhet olyan közösséggé, amelyben nem csupán a

Ifjúság és környezet „virtuális szolidaritás, a reciprocitás” van jelen, de a beszélgető- és vitapartnerek adott esetben személyesen is találkozhatnak egymással. • Közösségi oldalak: A közösségi oldalak (Facebook, iWiW, hi5 stb.) a web 2.0-ás paradigma legnépszerűbb alkalmazásai. Számos olyan lehetőséget kínálnak a felhasználóknak, amelyek a kooperáció és kommunikáció köré szerveződnek. Nem pusztán kapcsolatba léphetünk és információt cserélhetünk egyénekkel és csoportokkal, hanem az esetek többségében képet kapunk azok körülményeiről, szerteágazó információhoz juthatunk kapcsolathálójukról, és a hozzászólásaik alapján egyes személyiségek megismerésére is lehetőségünk van, illetve ismeretségeinket folyamatosan alakíthatjuk, karban tarthatjuk. A közösségi oldalak egyrészt a „valódi közösségek” online lenyomatát adják, másrészt fejlesztenek is, hiszen olyanokkal is kapcsolatot tarthatunk, akikkel egyébként nem tennénk: megtalálhatjuk régen elveszettnek hitt barátainkat, régi szomszédjainkat stb., emellett új kapcsolatokat is építhetünk. • Interaktív weboldalak: Az interaktivitás azt a minőségi továbblépést jelenti az internetes megjelenésben, amely lehetőséget ad akár az azonnali, közvetlen kommunikációra az oldalon. Az interaktív modulok magukban hordozzák az e-részvétel lehetőségét, az ilyen alkalmazások hozzászólásra, bekapcsolódásra ösztönzik a közönséget. • E-learning modulok: Az infokommunikációs eszközökkel támogatott tanulás izgalmas kalandot jelent azok számára, akik eddig csak az iskolapadban végezték ezt a tevékenységet. Az e-learning nem pusztán azt jelenti, hogy a tanulásban jelen vannak az infokommunikációs technológiák, hanem egy újfajta szemléletmódot, tanulási módot feltételez, amelyben egy közös online felületen folyik a tudásmegosztás az oktató és a hallgatók között. Rugalmas, költség- és időkímélő megoldás ez új ismeretek szerzésére. A következőkben vegyük sorra, hogy milyen feltételek szükségesek ahhoz, hogy az e-részvételre való buzdítás sikeres legyen, máskép-

pen: milyen kihívásokkal szembesülhetünk az e-részvétel területén? Több ilyen is van. A ma már kevésbé fontos, az egyéntől független tényező a hozzáférési korlát. Habár Magyarországon is a fiatal korosztályok a leginkább „behálózottak”, körükben is előfordul, hogy egyesek kimaradnak az információs társadalomból – jórészt olyanok, akik kedvezőtlenebb társadalmi, gazdasági jellemzőkkel rendelkeznek (pl. alacsony iskolai végzettségűek, nehéz anyagi helyzetben élők). Ezeket a korlátokat leginkább anyagi eszközökkel, de sokszor pusztán információ nyújtásával is le lehet küzdeni, ami kevésbé költséges. Mindez egy gyakorlati példával élve azt jelentheti, hogy nem számítógépet és internet-előfizetést nyújtunk a kimaradók számára, hanem információval látjuk el őket arról, hogy hol férhetnek hozzá az internetez (pl.: könyvtár, teleház stb.). A gazdasági meghatározottságú tényezők mellett hozzáférési korlátot jelenthet a fogyatékosság is, pl. a látássérültség, amely nagyban megnehezíti a különböző folyamatokba történő bekapcsolódást. Ez a korlát azonban a szolgáltató oldalán ma már orvosolható, léteznek olyan megoldások, amelyek a weblapok felolvashatóságát lehetővé teszik. Az egyéntől jobban függnek, ezért nehezebben leküzdhetők a használati korlátok. A használati korlátoknak több szintjét is megkülönböztethetjük, a legalapvetőbb szint az infokommunikációs technológiák használatában való jártasságot foglalja össze, és digitális írástudásnak szokták nevezni. A pusztán az eszközhasználati készségeket jelentő digitális írástudást nem szabad összekeverni az információs írástudás fogalmával, amely az információval való bánás készségeit is magában foglalja. Az információs írástudásnak több szintje is megkülönböztethető (erről bővebben az Ifjúságügy című könyvben19). Ebbe a körbe tartoznak a különböző nyelvi korlátok, pl. az angol nyelvű web használata igencsak korlátozott lehetőségeket kínál a legtöbb magyar felhasználó számára. Igaz ugyan, hogy Magyarországon a fiatal korosztályok kö-

2010 / ősz


53

Ifjúság és környezet rében a legmagasabb az idegennyelvtudás, még mindig szép számmal vannak fiatalok, akik a magyar mellett más nyelven nem képesek kommunikálni. A fentiek azonban – a nyelvtudás kivételével – nem jelentenek túl magas küszöböt, illetve ezekre a meghatározottságokra az ifjúsággal foglalkozók leginkább csak áttételesen képesek hatni, ugyanakkor vannak olyan szempontok is, amelyek sokszor a szolgáltatók oldaláról jelentenek korlátot. Ilyen az, amikor az információk áramlásának keretei nincsenek maradéktalanul kidolgozva, azaz a felhasználó számára kevés információ áll rendelkezésre. További fontos tényező lehet a vonzó dizájn és a vonzó szolgáltatások megléte vagy hiánya. Kívülről nézve a részvételre buzdítás is csupán egy a sok-sok inger közül, amely a fiatalokat éri nap mint nap, ezért érdemes azt úgy csomagolni, hogy találkozzon az ifjúság gyorsan változó ízlésével. Természetesen a forma mellett a tartalom sem mellékes, a fiatalok bevonásához nélkülözhetetlen olyan témák választása, amelyek érdekesek a számukra, amelyekben szívesen elmélyednek. Megkerülhetetlen a biztonság és törvényesség kérdése. A nyújtandó elektronikus szolgáltatásoknak a biztonság és a törvényesség alapjain kell állniuk. Ide tartozik az érzékeny adatok védelmének kérdése is, amelyeket mindig körültekintően szükséges kezelni. Az ifjúsági munka számos érzékeny adattal dolgozik, amelyeket maradéktalanul meg kell védeni az illetéktelenektől. Az alkalmazott elektronikus megoldásoknak olyannak kell lenniük, hogy ne fordulhasson elő, hogy egy felhasználó privát adatai a beleegyezése nélkül nyilvánosságra vagy illetéktelenek kezébe kerülnek. Természetesen lehetőséget kell nyújtani a fiataloknak arra is, hogy amennyiben akarnak, anonim módon vegyenek részt a folyamatokban. Még ha a fenti feltételek mind adottak is, ahhoz, hogy jelentőségteljes e-részvételről beszélhessünk, elsősorban a közös érdeklődés mentén kialakuló közösségekre van szükség.

54


2010 / ősz

Elmondható, hogy az e-részvétel előszobája az offline világban történő részvételnek. Jól érzékelhető ugyanakkor, hogy az infokommunikációs eszközök segítségével megvalósuló részvétel elsősorban azokon a pontokon gyengélkedik, amelyek az e-demokrácia felé terelnék a fiatalokat. Általános probléma, hogy szinte teljesen hiányzik az e-részvétel tanítása formális, nemformális és informális szinteken és módokon egyaránt.

A virtuális ifjúsági munka céljai, feladatai A fentiekben láttuk, hogy a digitális nemzedék lényegét tekintve más, mint az információs korszakot megelőző fiatalság. Azon túl, hogy ezek a fiatalok leginkább az interneten érhetőek el és az infokommunikációs eszközökkel készségszinten bánnak, számos olyan terület van, amelyben az ifjúsági munkának komoly szerepe lehet. Ezek az ifjúsági munka általános céljai és feladatai mellett elsősorban információs és prevenciós feladatokat jelentenek. • Megkerülhetetlen az információs technológia és a hozzá kapcsolódó veszélyek tárgyalása. Habár a fiatal korosztályok meglehetősen tudatosak, amennyiben a digitális világ különböző eszközeivel való bánásmódról van szó, vannak olyan veszélyek, amelyek digitális környezetben is veszélyeztethetik őket. a. Kóros használat: Természetesen nem arról van szó, hogy ezek az eszközök önmagukban veszélyesek lennének, kerülni kell ezért az olyan „vélt prevenciós” tevékenységet, amely pl. önmagától az internettől akarna megóvni. Azonban, ahogyan a túlzásba vitt olvasás vagy a túlzásba vitt sporttevékenység is káros lehet az egyén számára, úgy az infokommunikációs eszközök vagy azok egyes szolgáltatásainak túlzott használatával is ugyanez a helyzet. Helye van tehát az olyan irányú prevenciónak, amely a túlzott használat veszélyeire figyelmeztet és azt igyekszik megakadályozni. A mértéket illetően azonban nem csitulnak a szakmai (és

Ifjúság és környezet indulatoktól vezérelt) viták. Nem árt tehát óvatosan kezelni a kérdést, mert könnyedén túlzásokba eshetünk. b. Biztonság: Az információs-prevenciós tevékenység másik eleme a biztonsághoz kapcsolódik: szükség van a használathoz kapcsolódó tudatosság növelésére. Az infokommunikációs eszközökhöz kapcsolódó szolgáltatások sokféle biztonsági kockázatot rejtenek magukban, amelyekre a fiatalok nem minden esetben vannak felkészülve. Az elektronikus adatok védelme (adathalászat elleni védelem) mellett természetesen fontos a káros tartalmaktól való megóvás is, bár a gyakorlatban az utóbbi szerepének megítélését szintén viták tarkítják. c. Jog: Fentebb már volt arról szó, hogy a fiatalok jogértelmezése sokban különbözik az idősebb korosztályokétól. Nem pusztán arra kell gondolni, hogy a szerzői jogi kérdéseket az ifjúság meglehetősen laza természetességgel kezeli – a szórakoztatóipar vélt vagy valós kárára -, hanem számos olyan kockázati tényezőre, amely biztonsági szempontból komoly következményekkel járhat. Ezekre sokféle példa akad, pl. iskolai verekedésről készült videofelvétel megosztása az interneten, illegális forrásból vagy törvénybe ütköző cselekményekről készült felvételek tárolása stb. • A digitális írástudás, azaz az eszközök használatának készsége nem egyenlő azzal a képességgel, amely az értéket képes kiválogatni az információk tengeréből. Ebből adódóan a virtuális ifjúsági munka feladata megtanítani, hogy mi mennyit ér, melyik a fontos információ, melyik haszontalan – azaz az információs írástudás elsajátításának elősegítésében is szerepet vállalhat. • Hasonlóan tudásmegosztási funkciót tölthet be az ifjúsági munka a különböző nemzetközi anyagok megosztása, kivonatolása, lefordítása által. Az értékes anyagok lefordítása és megosztása az interkulturális tanulás egyik alapkövét is jelentheti. • A virtuális ifjúsági munka feladata lehet olyan kontrollált, biztonságos terek kialakítása, amelyek lehetővé teszik a fiatalok számára a számí-

tógépekhez, internethez való hozzáférést. Nem pusztán az ifjúsági irodákban megtalálható, a fiatalok számára hozzáférhető számítógépekre lehet itt gondolni, hanem az olyan hálózatba kötött számítógépparkokra is, amelyekben a fiatalok az együttműködés különböző fajtáit gyakorolhatják a játékoktól a komolyabb tevékenységekig. • A generáció eltérő mentalitásából következik, hogy a virtuális ifjúsági munka nagyfokú rugalmasságot kíván. A gyakorlatban ez a fiatalok számára nyújtott jelentős szabadság mellett a folyamatos rendelkezésre állást, tehát az „always on” hozzáállást követeli meg az ifjúsággal foglalkozóktól is. A kérdésekre való gyors válaszadás a bizalom kiépítésének sarokköve, ha a válasz késik, a bizalom nem épül ki, innentől kezdve a részvételre való buzdítás nem hiteles.

A virtuális ifjúsági munka eszközei Gyakorlatilag a modern számítógépek és az internet minden létező csatornáját igénybe lehet venni a virtuális ifjúsági munka során. Ne feledjük, hogy itt nem csak arról van szó, hogy könnyebben elérhetjük célcsoportunkat, hanem hogy költségkímélő és hatékony módon tehetjük azt. A VoIP telefon segítségével ingyen beszélhetünk bármeddig a világ bármely pontján lévő társunkkal, egy hírlevelet egy mozdulattal akárhány ember postafiókjába eljuttathatjuk, egy jól felépített közösségi alkalmazás segítségével online közös munkát építhetünk fel, a mobil eszközökkel a térbeli helyváltoztatás is mellékes tényezővé válik. A virtuális ifjúsági munkának már ma is rendkívül gazdag a kelléktára, amely folyamatosan fejlődik. Az eszközöket alapvetően két részre oszthatjuk: egyik részt a passzív, elsősorban az információ-megosztásra szolgáló eszközök, míg a másikat az interaktív alkalmazások jelentik. Passzív eszközök: az egyirányú kommunikációt lehetővé tévő megoldások, pl. hagyományos honlap, offline és online hírlevél, gerillamarketing stb.

2010 / ősz


55

Ifjúság és környezet (Inter)aktív eszközök: • Interaktív online megjelenés (közvetett párbeszéd) – olyan weblap, blog vagy wiki, mely kommentálható, kiegészíthető, amely kapcsán beszélgetés indítható. Ingyenes szerkesztőségi rendszerekkel gyakorlatilag bármilyen cél megvalósítható. • Közvetlen, általában késleltetett párbeszéd – mobiltelefonos SMS-kampány, e-mail lista használata. • Közvetlen, azonnali párbeszéd – chat, telefon, a virtuális világban avatárokon20 keresztüli beszélgetés – nem a csatorna, hanem a beszélgetés tartalma a fontos. • Közösségi oldal – már meglévő közösségi oldalban alcsoport létrehozása, saját kiépítése. Ezek a megoldások már megszokottak szinte minden magyar fiatal számára. Általuk kényelmes módon olyanok is elérhetők, akik a fizikai térben egyébként nem (pl. egyszerű lustaság, távolság vagy egyéb, sokszor banális okok miatt). • Videoportál – ma már politikusok, kormányok, üzleti szervezetek is használják a mozgófilmet online körülmények között üzenetek közvetítésére, toborzásra, felhívásra stb. Az Európai Uniónak is külön videoportálja van (Eutube). • Játékok – a komoly játékok (serious games) több milliárdos piacot alkotnak, és potenciális lehetőséget jelentenek az oktatásban, képzésben, közösségépítésben. A világon egyelőre elvétve találkozunk csak a komoly játékok ilyen jellegű felhasználásával – pedig rendkívül nagy a közösségképző, motiváló- és megtartóerejük. • Virtuális világok – a digitális kultúra legújabb, leginnovatívabb színterei. Ezeket a környezeteket nemzetközi színtéren is még csak kezdik fejleszteni. Ilyen pl. a finn Netari21 projekt.

A virtuális ifjúsági munkát végzők alapszabályai Az ifjúsági munka egyik legfontosabb követelménye a bizalom kiépítése és a hitelesség megtartása, aminek megvalósulása a sikeresség legfontosabb próbaköve. Ezzel kapcsolatban

56


2010 / ősz

van néhány általános szabály, amelyek betartása szükséges, de nem elégséges feltétele a sikernek. A virtuális ifjúsági munkát végző • legyen azonosítható! – A bizalom elnyerése érdekében digitális azonosítója (mobil száma, e-mail címe, chat-neve, nick-je egy közösségi oldalon stb.) legyen értelmezhető, beazonosítható és legyen ellenőrizhető egy másik forrás segítségével (ifjúságügyi szervezet honlapján lévő névsor stb.). Az ifjúsági munka felelősségteljes feladat. A szellemes vagy titkos üzeneteket hordozó (máshol remekül felhasználható) azonosítók csak bizalmatlanságot szülnek. Kezeljük úgy a helyzetet, mintha élőben találkoznánk egy idegennel: Hogyan mutatkozunk be? Mi van a névjegykártyánkra írva? • legyen elérhető! – A digitális világ interaktív. Egy név vagy egy cím önmagában mit sem ér – szerepeljen mellette interakciós lehetőség: e-mail cím, telefonszám, chat-azonosító, bármi. Nincs hiteltelenebb és lehangolóbb az üres névsoroknál. Ha az ifjúságsegítő online megjelenik, tudjon is így kommunikálni! Az internet több annál, mintsem hogy az offline környezetet erősítsük vele. Ha megszűnik vagy megváltozik a digitális azonosítónk, a mi feladatunk megoldani, hogy elérjenek minket, nem pedig az érdeklődőnek, hogy kinyomozza az új azonosítónkat. • reagáljon! – Udvariatlanság és felelőtlenség nem használni az elérhetőséget, amit megadtunk. Belátható időn belül válaszoljunk, használjuk a kommunikációs jeleket (pl. chat-programban a távol vagyok jelzés stb.). Ha nincs időnk, csak jelezzük, hogy mikor tudunk reagálni. Alapszabály, mégis rengeteg izgalmas kezdeményezés fullad el nap mint nap üzleti környezetben is e szabály be nem tartása miatt. A megadott elérhetőség felelősség. • az írásbeli szóbeliség szabályai szerint kommunikáljon! Mintha a kommunikációs partnere előtte állna. – A digitális kommunikáció könnyedségre, lazaságra, felelőtlenségre csábít. Nem véletlen, hogy chat-en keresztül mindenki merészebben kommunikál akár idegenekkel is, mint tenné azt élőszóban. A fiatalok személyes bemutatkozó


•

•

•

•

honlapjaikon olyan adatokat, képeket is közölnek egymással, melyeket személyesen hosszú ismeretség után sem adnának meg. Aki ifjúsági munkát végez, nem eshet ebbe a hibába – a digitális szó ugyanúgy sebezhet, mint az élőszó, ugyanolyan súlya van pozitív és negatív értelemben is – ne feledjük! vegye figyelembe, hogy a digitális kommunikáció sosem egyirányú, hanem legalább kétirányú! Ha egyirányú, tegye két- vagy többirányúvá! – Értéktelen az a hírlevél, amire nem lehet reagálni, amit nem lehet kiegészíteni, haszontalan az a honlap, mely segítségével nem lehet felvenni senkivel a kapcsolatot, felesleges az az online innovátor, aki nem reagál a levelekre, csak fogad és továbbít. ne egy-egy kapcsolatot, hanem hálózatot építsen! – A digitális környezet, főképpen az internet, nem oda-vissza kapcsolatokból áll, hanem hálózatokból. Virtuális ifjúsági munkánk akkor lesz eredményes, ha nem sok egymás mellett lévő direkt kapcsolatra, hanem hálózatra épül. A hálózat (önkéntes és öngerjesztő) tudásmegosztást, közösséget, reakciókat jelent. Az ifjúsági munka akkor sikeres, ha nem top-down megoldásokat erőltet, hanem bottom-up hálózatokat hoz létre. A digitális kultúra eszközkészlete erre remek lehetőségeket kínál. legyen élenjáró! – A digitális környezetben fokozottan igaz az amúgy az ifjúságra általánosan is jellemző megállapítás: az újszerű, a (pillanatnyilag) divatos vonzerővel bír. Ha az ifjúsági munka során élenjáró technikai megoldásokat alkalmazunk, akár csak figyelemfelkeltés céljával, sikerrel fogunk járni. munkája és a közeg, amiben dolgozik, nem virtuális: reális! – Bár már többször elhangzott, nem árt újra és újra elismételni: a digitális környezet nem virtuális, nem súlytalan, hanem reális. Digitális tetteink ugyanolyan súlyúak, mint mindennapi, való életbeli megfelelőik.

A virtuális ifjúsági munka alapelvei összefoglalva tehát a következők: aki erre a munkára vállalkozik, annak legyen azonosítható, felelős, interaktív digitális azonosítója, éljen vele, épít-

sen hálózatot, vonjon be minél több résztvevőt és aktivizálja őket. A létező digitális hálózatot információközléstől kezdve a mozgósításon át már mindenre lehet használni.

Az ifjúsági munka ott kezdődik, ahol a fiatalok vannak… Az infokommunikációs eszközök használata mára a mindennapi élet részévé vált. Míg korábban (10-15 évvel ezelőtt) a fiatalok idejük jelentős részét töltötték el kortárs csoportokban „face-to-face” helyzetekben, addig ma egyre több időt töltenek a kortársaikkal online. A konvergencia hatására az infokommunikációs eszközök egyre több funkciót hordoznak magukban, pl. a mobiltelefonok vagy a játékkonzolok ma már rendelkeznek internet-eléréssel, speciális alkalmazásokkal (pl. Facebook kliens), ami eszköz a kapcsolatépítésre és a kapcsolatápolásra fiatalokkal és fiatalok csoportjaival. Az ifjúsági munka alanyai az interneten vannak, ezért egyre inkább felértékelődik a digitális környezet, elsődlegesen is azon részei, amelyeket a fiatalok kifejezetten kapcsolatlétesítésre, kapcsolatápolásra, közösségi tevékenységre használnak. Az olyan web 2.0-ás alkalmazások, mint a blogok vagy a közösségi oldalak, alkalmasak a fiatalok megismerésére is: a profiloldalak számtalan információt árulnak el az egyénről és közösségéről. A következőkben – az eddigieket összefoglalandó – arról lesz szó, hogy az ifjúsági munka hogyan tudja ezeket az eszközöket felhasználni.

Gyakorlati tanácsok a fiatalokkal foglalkozó szervezetek számára Az ifjúsággal foglalkozó szervezetek számára újabb kihívást jelent, hogy a fiatalok mind több időt töltenek online, és információik jó részét ilyen módon szerzik. Számukra az online világ épp olyan, mint az offline, gyakorta ellenőrzik értesüléseiket online, ezért a velük foglalkozó,

2010 / ősz


57

Ifjúság és környezet számukra programokat kínáló szervezetek jelenléte elengedhetetlen mindkét közegben. 1. A szervezetek működésének egyik bizonyítéka a rendszeresen frissített honlap, a szervezet (munkatársainak) működő blogja, az élő fórum stb. Statikus, alapinformációkat megjelenítő oldal, ahol nem szerepelnek aktualitások, vagy az utolsó információ hónapokkal ezelőtti, már régen nem kielégítő. 2. Fontos a tartalmak formai sokszínűségére figyelni. A szöveges tartalmakra építkező oldalak a távolságtartást, a túlzott komolyságot sugallják. Érdemes kihasználni a technológiában rejlő lehetőségeket, és az üzenetet (a bemutatkozást, projektek, programok leírását) szöveg, videó, hangok (zene) és képek formájában megjeleníteni, ezek kombinációját kreatívan felhasználni. Egy program létezését képek, videók sokkal jobban képesek hitelesíteni, mint a róla szóló leírások. Könnyű eldönteni, hogy adott szervezet oldala megfelel-e ezeknek az elvárásoknak, csak látogassuk meg egy-két, a célcsoport által kedvelt együttes vagy termék honlapját. 3. Lehetőséget kell biztosítani a szervezet oldalait látogató fiatalok számára, hogy a tartalmakhoz hozzászóljanak, azokat megoszthassák, ezáltal növelve meg a hálózat nagyságát. 4. Az online jelenlét a szervezetek számára azt is jelenti, hogy lehetőséget kell biztosítani a kapcsolatfelvételre, nemcsak a hagyományos módokon (telefon, e-mail), hanem például chat-programokon keresztül, a cikkekhez, információkhoz való megjegyzések fűzésének lehetővé tételével. A kapcsolatot kezdeményező fiatalnak válaszolni kell a lehető leghamarabb, de mindenképpen 24 órán belül.

Mit akarhat az ifjúsági munka az online térben? Az infokommunikációs technológiák felhasználására az ifjúsági munkában számos lehetőség kínálkozik, a technológiai fejlődéssel ezek folyamatosan bővülnek és változnak. Az ifjú-

58


2010 / ősz

sági munkának – figyelembe véve, hogy kiknek szól – alapvetően a következő fő céljai lehetnek az infokommunikációs technológiák használatával: 3. ábra. Az ifjúsági munka lehetséges céljai az infokommunikációs technológiák használatával 1. A meglévő közösség számára új kommunikációs felület nyitása 2. Online közösség létrehozása (e-részvétel) 3. Online megjelenés (információnyújtás)

Forrás: Székely, 2010. 1. Az online ifjúsági munka gyakran csupán egy már meglévő közösség számára létrehozandó, új kommunikációs felület megnyitását jelenti. Olyankor lehet erre szükség, amikor a személyes kontaktus megvan, de szélesebb és sűrűbb kapcsolattartás igénye lép fel. Általában valamilyen elektronikus csatorna már jelen van az ilyen közösségekben (leginkább e-mail vagy mobiltelefon), a hálózati szervezettségnek köszönhetően ezek lehetnek egészen hatékonyak is. Az ifjúsági munkát végzőknek arra kell törekedniük, hogy a hálózatban egyfajta csomópontot alkothassanak, azaz a közösség tagjait közvetlenül képesek legyenek elérni, motiválni. 2. Az elmúlt években a digitális média szórakoztató, kommunikációs és információs funkciói mellett előtérbe került a különböző tartalmak létrehozása és megosztása. A fiatalok létrehozzák saját tartalmaikat és megosztják azokat, csatlakoznak különböző fórumokhoz, közösségi oldalakon futó kampányokhoz. Az ifjúsági munka feladata, hogy építő hatású tevékenységeket kezdeményezzen a fiatalok számára. Az olyan közösségi oldalak, mint az

Ifjúság és környezet iWiW, a MySpace vagy a Facebook, számos lehetőséget kínálnak, amelyek ingyenesek, használatuk egyszerű és sikerrel kecsegtetnek. 3. Az ifjúsági munkát végző szervezettel szembeni alapvető elvárás, hogy legyen jelen az online térben. Az ifjúsági irodák már egy ideje felismerték, hogy szükségük van egy olyan online felületre, ahol bemutatkozhatnak, leginkább ennek érdekében fejlesztenek. Fentebb láthattuk, hogy a statikus megjelenés ma már nem elegendő, szükséges kreatívan bánni a különböző formátumú tartalmakkal. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy egy-egy Facebook kampány komoly eredményekkel járhat az ifjúsági munka számára is, azt tökéletesen fel lehet használni pl. toborzásra. A kampányokhoz csatlakozhat bárki, a hálózati logika és a Facebook működése révén a hír gyorsan elterjedhet. A rajongóvá lett fiatalok ismerősei könnyedén bekapcsolódhatnak, további potenciális résztvevőkhöz juttatva el a hírt. Tim Davies, az online ifjúsági munka egyik gyakorlója számolt be arról, hogy az Egyesült Királyságban a Facebookon hirdetett és karbantartott (folyamatos információ- és tartalommegosztás) Tower Hamlets Summer University (http://www.summeruni.org/) projektje esetében túljelentkezést tapasztaltak. Az SMS-kampányok is sok haszonnal kecsegtetnek, ha azokat megfelelő módon használják. Elsősorban programok emlékeztetőjéül szolgálhatnak, egy ifjúsági klubdélután előtti SMSkampány akár meg is duplázhatja a résztvevők számát. A kampány lefolytatásához érdemes kihasználni az ingyenes vagy olcsó webes üzenetküldő szolgáltatásokat, hazánkban a két legnépszerűbb a 999sms.hu (http://www.999sms.hu) és az olcsosms.hu (http://www.olcsosms.hu), amelyek segítségével tömegesen és kedvező tarifákkal tudunk egyszerűen üzenetet küldeni. A pusztán textalapú kampányokat érdemes kiegészíteni egyéb tartalmakkal is, itt elsősorban a képekre, videókra gondolhatunk. Néhány kép az ifjúsági klub eseményeiről többet mond

el a fiatalok számára, mint akár egy teljes körű programleírás, nem beszélve arról, hogy egy programleírást alig olvasnak el, viszont a képeket általában szívesen megnézik. Egy rövid videoklip, amely bemutatja magát a projektet működés közben, kiváló lehetőség az ifjúsági munka számára. (Nem profi klipre kell gondolni, a tapasztalatok szerint az amatőrök is hasonló mértékben lehetnek sikeresek. Egy digitális kamerával vagy akár a mobiltelefon kamerájával készült videoklip feltöltése egy népszerű videomegosztóra (pl. YouTube) tökéletesen megteszi.) Kiemelten fontos az interaktivitás lehetőségének biztosítása: megosztható, véleményezhető tartalmakra van szükség. Szintén fontos, hogy lehetőleg ne csak egy video- és képes tartalom készüljön, hogy az érdeklődők ne csak egy alapján szűrjék le a következtetéseiket. Egy másik lehetséges felosztás a virtuális térben zajló ifjúsági munka lehetséges céljait a következőkben határozza meg: 1. Online prevenció: A fiatalok digitális világban való boldogulásának elősegítése, a kockázati tényezők csökkentése, elsősorban tájékoztatással. Az ifjúsági munka célja ebben az esetben a veszélyek bemutatása (kóros használat, adatbiztonság, internetes bűnözés, jog). Ennek érdekében szervezhetünk csoportfoglalkozásokat, ahol a fiatalokkal megbeszéljük, tudatosítjuk bennük a különböző kockázati tényezőket és a veszélyek elkerülésének eszközeit. 2. Online promóció: A „való világban” létező ifjúsági projektek meghirdetése infokommunikációs eszközök segítségével (pl. SMS- vagy Facebook kampány, de ide tartoznak az olyan hagyományosnak számító utak is, mint az online reklám és banner). 3. Komplex ifjúsági munka22, amely felosztható a következő részterületekre: a. Online-offline ifjúsági munka: A virtuális térben zajló munka az ifjúsági munka része, ennek következtében az egyes tevékenységek az offline és az online térben egyaránt működhetnek (pl.: egy-egy program elkezdődhet online és folytatódhat személyesen vagy fordítva).

2010 / ősz


59

Ifjúság és környezet b. Online egyéni: Személyesen ismert vagy akár ismeretlen fiatalok segítése a problémáik megoldásában a rendelkezésre álló eszközökkel (e-mail, Messenger, SMS, közösségi oldalak üzenetküldői stb.). c. Online csoportos: Elsősorban a közösségi hálózatokon zajló ifjúsági munka, amely az e-részvételre buzdít. Ide tartoznak az online fórumok vagy a virtuális csoportos foglalkozások.

Hogyan kezdjünk hozzá? Azok számára, akik nem gondolkoztak még azon, hogy kihasználják az infokommunikációs eszközökben rejlő lehetőségeket, sorvezetőül szolgálhat az alábbi néhány egyszerű lépés az elinduláshoz. (Youth Work and Social Neworking Report, 2008) 4. ábra. Az infokommunikációs technológiák bevonásának lépései

1. Felmérés

2. Stratégia

3. Biztonság

4. Készségek

Forrás: Székely, 2010.

1. Felmérés: Ahhoz, hogy sikeresen kihasználhassuk az infokommunikációs technológiák által kínált lehetőséget, számba kell vennünk a rendelkezésünkre álló eszközöket, a célcsoportunk szokásait és érdeklődését. Be kell kapcsolódnunk azokba az online közösségekbe, ahol a célcsoportunk éli közösségi életét. 2. Stratégia: Szükséges stratégiát alkotnunk a tekintetben, hogy milyen módon vonjuk be a

60


2010 / ősz

munkánkba a rendelkezésre álló eszközöket. Ehhez fontos tisztában lennünk azzal, hogy mit akarunk: meghirdetni az offline programjainkat, online közösségeket szervezni, erészvételt generálni, az offline közösségeinknek online megjelenést biztosítani? 3. Biztonság: A használható eszközök mindegyike hordoz magában kisebb-nagyobb biztonsági kockázatot, ezekkel tisztában kell lennünk, mielőtt élesben hozzálátunk az e-ifjúsági munkához. Az ifjúsági munka számára kétségtelenül a közösségi oldalak (iWiW, Facebook stb.) jelentik a legjobb terepet, amelyek sok lehetőséget kínálnak a fiatalok számára, de bizonyos kockázatokat is hordoznak. A közösségi oldalak biztonságosabbá tehetők, ha az ifjúságsegítők aktívan részt vesznek ezek életében. 4. Készségek: Határozzuk meg a helyzetünket a választott platformhoz képest. A fiatalok, akikkel dolgozni szeretnénk, gyakorlatilag az anyatejjel szívták magukba az infokommunikációs eszközök használatának képességét, ezért fontos, hogy tisztában legyünk azzal, mennyire leszünk bevándorlói ennek a közösségnek. Hozzávetőlegesen három szintet határozhatunk meg aszerint, hogy hol találkoztunk először a számítógéppel, internettel, mobiltelefonnal stb.: a. otthon – Ez esetben nincs szükség különösebb akklimatizációra. b. az iskolában – Gondoljuk át, mennyire magabiztos a tudásunk, képesek vagyunk-e új szolgáltatásokat magunk megtanulni. c. a munkahelyen – Semmi sem lehetetlen, de tartsuk észben, hogy míg számunkra az internet egy másik világ, a fiatalok számára A világ. A virtuális térben végzett ifjúsági munkának már léteznek (természetesen online) fórumai, ahol a fiatalokkal foglalkozó szakemberek megoszthatják egymással a gondolataikat. (http:// ukyouthblog.wordpress.com/; http://breakfastsociety.com; http://www.timdavies.org.uk/; http://network.youthworkonline.org.uk/ stb.)

Ifjúság és környezet Jegyzetek 1 Bell, Daniel [1973]: The Coming of Post-Industrial Society New York, Basic Books 2 Castells, Manuel [2005]: Az információ kora: Gazdaság, társadalom és kultúra I. kötet: A hálózati társadalom kialakulása (Gondolat-Infonia, Budapest) 3 Nagy Ádám [2008]: Ifjúságügy Palócvilág – Új Mandátum, Budapest, 2008 Nagy Ádám: A harmadlagos szocializációs közeg és az ifjúságügy mint önálló terület elméleti alapjai (Kézirat) 4 Jancsák Csaba gyűjtése alapján: Freud (1905); Nagy László (1908); Charlotte Bühler (1928); Piaget (1932); Erik Erikson (1950); D. E. Super (1957); T. Nowogrodzki (1961). 5 Elterjedt rövidítése szerint: N-Gen 6 Az NRC Piackutató 2010. májusi adatai szerint 55% a 14-69 éves populációban. 7 Az Ifjúság 2008 kutatás adatai szerint a 14-29 évesek 84 százaléka internetezik. 8 Ahogy az interneten is a különböző tartalmak nem lineárisan kapcsolódnak egymáshoz, úgy a fiatalok gondolatvilágában is nagyobb szerepet kap a kreativitás, a véletlenszerű összekapcsoltság, a hálózatos gondolkodás. 9 A dualista gondolkodás szerint a lényegi elemek kétfélék, pl.: test és lélek, a holista gondolkodásmód az egészre és a részekre egyaránt koncentrál, ahol az egész több, mint a részek összessége. 10 Az animizmus az absztrakt fogalmakkal szemben elsősorban képszerű látásmóddal rendelkezik, a szellemi aspektusra koncentrál. 11 A digitális világban a tárgyak is digitálisak, amelyekre már nem érvényes a gravitáció törvénye, hanem azok a konszenzuális hallucinációban lebegnek. 12 Az összehasonlításokra építkező metaforikus gondolkodást háttérbe szorítja a rekapituláció, amely a folyamatos megismétlődésekre utal. 13 Az említett korosztályok képviselik a generációs töréspontokat, ez nem jelenti azt, hogy nem fordulhat elő, hogy egyes korcsoportok „kilógnak a sorból”. A töréspontok azt mutatják meg, hogy melyik korcsoporttól kezdve változik egyértelműen a médiafogyasztás mintázata.

14 A fontosság megítélését egy 1-től 5-ig terjedő skála segítségével végezhették el a kérdezettek, ahol az 1-es kategória jelentette, hogy az adott médium „egyáltalán nem fontos”, míg az 5-ös azt, hogy „nagyon fontos”. 15 A fentiek mellett a helyi közösségek, valamint a család és közeli barátok fontossága is szerepel a kérdőívben, ezek megítélésével jelen írásban nem foglalkozunk. Az egyes médiumok megítélése szórakozás, illetve információszerzés szempontjából meglehetősen együtt jár, ezért közös „nevezőjük” azaz a fontosság alapján összevontuk őket. (Médiumtípusonként a fontosság megítélése rendre 0,7-0,8-as korrelációs együtthatókkal szerepel, ami eléggé meggyőző ahhoz, hogy aggregáltjukkal dolgozzunk tovább.) 16 A fontosság megítélését jelző aggregált változók standardizáltak, ez a tulajdonság az ábrázolhatóság miatt különösen előnyös, ha azt akarjuk bemutatni miként térnek el a mintabeli főátlagtól az egyes korcsoportok 17 Nagy Ádám (szerk.): Ifjúságügy, ifjúsági szakma, ifjúsági munka. Palócvilág – Új Mandátum, 2008. 18 Számos példa van erre, ilyen az ifjusagugy.blog. hu is. 19 Nagy Ádám (szerk.): Ifjúságügy, ifjúsági szakma, ifjúsági munka. Palócvilág – Új Mandátum, 2008. 20 Vallási eredetű fogalom, amely az isteni lény földi megtestesülésére utal. A virtuális környezetben az avatár jelentése: a valódit megtestesítő digitális személyiség, karakter. 21 A Netari.fi (https://www.netari.fi/ ) 2004-ben startolt Helsinkiben, a virtuális ifjúsági házat pedig 2005-ben hozták létre a Habbo (http://www.habbo.com/) virtuális világában . A projekt célkitűzése leginkább arra vonatkozott, hogy megpróbálják feltérképezni a virtuális ifjúsági munka lehetőségeit, illetve megkíséreljenek kapcsolatot felvenni a fiatalokkal online. A célok közé tartozott egy koherens munkamodell és munkakultúra felépítése. A projekt sikerességét mutatja, hogy az jelenleg a 2007-2011-es finn kormányzati program részét képezi. 22 Az ezzel kapcsolatos, egyedülálló kísérleti projektről lásd bővebben: http://www.excenter.eu/index. php/e-youth-office

2010 / ősz


61

Ifjúság és környezet Irodalom Bauer Béla, Szabó Andrea (2009) /szerk./: Ifjúság2008 Gyorsjelentés, Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet, 2009. Davies, Tim (2009): Youth work in a digital ag, (In: Children & Young People Now, 2009) http://www.cypnow.co.uk/Archive/945230/Youthwork-digital-age/ Davies, Tim – Cranston, Pete (2008): Youth Work and Social Networking, 2008 http://www.nya.org.uk/files/119441/FileName/Youth_Work_and_Social_Networking_-_Final_Report_-_August_2008.pdf Nagy Ádám (2008) /szerk./: Ifjúságügy, ifjúsági szakma, ifjúsági munka, Palócvilág – Új Mandátum, 2008 Nagy Ádám (2010): Az ifjúságügy és a harmadlagos szocializációs közeg (In: Új Ifjúsági Szemle VIII. évfolyam 2 szám, 2010) Nagy Ádám – Székely Levente (2010): A harmadlagos szocializációs közeg és az ifjúságügy mint önálló terület elméleti alapjai (In: Excenter Füzetek III, ÚMK-Excenter, 2010) Kátai Gábor (2006): Gondolatok az ifjúságpolitikáról és eszközeiről – Magyarországon és Európában, Kézirat Kay, Ellen (1976): A gyermek évszázada, Tankönyvkiadó, 1976. Kollányi Bence – Molnár Szilárd – Székely Levente (2007): Társadalmi hálózatok, hálózati társadalom (In: Az információs társadalom – tankönyv /Pintér Róbert szerk./ Gondolat – Új Mandátum, Budapest, 2007) Kollányi Bence – Székely Levente (2006): Hátrányos helyzetű társadalmi csoportok az információs társadalomban közösen (In: Információs Társadalom IV/2, 2006) Pintér Róbert – Székely Levente (2006): Bezzeg a mai fiatalok – a tizenéves korosztály médiafogyasztása a többségi társadalom tükrében. (In: Internet.hu A magyar társadalom digitális gyorsfényképe 3.) Prensky, Marc (2001): Digital natives, digital immigrants. MCB University Press, Vol. 9 No. 5 October 2001. Rab Árpád – Székely Levente (2007): Változó ifjúság az információs társadalomban (In: Ifjúságsegítés

62


2010 / ősz

– Probléma vagy lehetőség az ifjúság /Nagy Ádám szerk./ Belvedere – Palócvilág – Új Mandátum, Budapest – Szeged, 2007) Rushkoff, Douglas: (1999) Playing the Future What we can learn from digital kids. Berkley Publishing Group, 1999. Ságvári Bence (2008): Az IT generáció – Technológia a mindennapokban: kommunikáció, játék és alkotás (In: Fanta TrendRiport I., 2008) http://www.mobilitas.hu/uploads/fajlok/publikaciok/370/fanta_trendriport1.pdf Schuler, Douglas (1996): New Community Networks. Addison-Wesley Publishing Company, 1996 (http:// www.scn.org/ncn/) Székely Levente (2010): Ifjúsági munka virtuális térben (In: Ifjúságügy – ifjúsági szakma, ifjúsági munka Módszertani kézikönyv /Nagy Ádám dr., Földi László, Járosi Éva szerk./ ISzT–Mobilitás–ÚMK Budapest, 2010) Székely Levente – Rab Árpád – Nagy Ádám (2008): Virtuális ifjúsági munka (In: Ifjúságügy /Nagy Ádám szerk./ Palócvilág – Új Mandátum, Budapest, 2008) Székely Levente – Urbán Ágnes (2009): A bevonódás útjai, avagy hogyan kezdtünk internetezni (In: Excenter Füzetek I. ÚMK-Excenter, 2009) Székely Levente (2008): Fogyasztás, gazdasági helyzet, kultúra, média, infokommunikáció – Civil Ifjúsági Jelentés 2006-2007 (in: Új Ifjúsági Szemle VI. évfolyam 2-3 szám, 2008) Székely Levente (2008): Fiatalok az információs társadalomban (Magyar Nemzeti Ifjúságpolitikai Jelentés az Európa Tanács (ET) részére; MTA Politikatudományok Intézete Budapest, 2007; Új Ifjúsági Szemle VI. évf. 1. szám, 2008) Székely Levente (2008): Médiafogyasztás 2001-2007, adatok-trendek előadás (Budapest, 2008-11-24 – Telekom Akadémia) Székely Levente (2007): Valódi virtuális közösségek – recenzió (In: Jel-Kép 2007. 3. szám) Székely Levente (2007): A jövő médiafogyasztói (In: Új Ifjúsági Szemle, 5. évf. 1. szám) Székely Levente (2006): Másvilág – Fiatalok az információs társadalomban. (In: Új Ifjúsági Szemle, 4. éfv. 3. szám)

Ifjúság és környezet Tapscott, Don (1998): Growing up Digital – The Rise of the Net Generation McGraw-Hill, 1998. (www.growingupdigital.com) Urbán Ágnes – Székely Levente (2009): Multitasking – new way of communication and media consumption among young people (In: Alan Albarran, Paulo Faustino and Rogério Santos /ed./: The Media as a Driver of the Information Society – Economics, Management, Policies and Technologies, MediaXXI/Formalpress – Publicações e Marketing Lda, and Universidade Católica Editora, Unipessoal, Lda, 2009) Z. Karvalics László (é.n.): Lyuk a falon – Közoktatás és a gyermek az információs társadalomban (megjelenés alatt) Z. Karvalics László (2008): Úton a digitális kori kormányzás felé http://www.demos.hu/index.php?name=OEDocManager&file=download&id=211&keret=N&showheader=N New ways of youth participation based on Information and Communication Technologies, Seminar Documentation (16–18 March 2009, Strasbourg) http://youth-partnership.coe.int/youthpartnership/documents/EKCYP/Youth_Policy/docs/Citizenship/seminar_NWP09_final_documentation_ 10062009.pdf Web-based Civic Participation by Young People in Europe, Institute of Education, University of London, 2009. http://www.civicweb.eu/images/stories/reports/civicweb%20deliverabe%2016%20final%2030.05.09%281%29.pdf

The Production of Civic Websites for Young People, Institute of Education, University of London, 2008. http://www.civicweb.eu/images/stories/reports/civicwebwp74thnovemberproducerreportfinal.pdf Children and Young Persons with Abusive and Violent Experiences Connected to Cyberspace , Report from an Expert Meeting at Sätra Bruk, Sweden, 29–31 May 2006 http://www.barnhuset.com/engine/data/media/sexbarnhuset_eng_070709.pdf Citizens Speak out, a louder call for European eParticipation, eParticipation, European Commission http://ec.europa.eu/information_society/events/eparticipation/2009/about/docs/eparticipation_brochure.pdf International Youth Work Conference „Youth Worker Found in Cyber Jungle”, November 18-19, 2008 (Dorpat Convention Centre, Tartu) Round table: New forms of youth participations (CDEJ and Council of Europe) http://www.coe.int/t/dg4/youth/Source/Resources/ Documents/Changing_Form_Participation_en.pdf Recommendation on empowering children in the new information and communications environment, Committee of Ministers, Council of Europe http://portal.unesco.org/ci/en/files/25152/11861425271Recommendation_Rec(2006)12.pdf/Recommendation%2BRec(2006)12.pdf

2010 / ősz


63

Ifjúság és környezet Domokos Tamás

A felnőttkorba való átmenet demográfiája a poszt-szocialista Magyarországon 1. Bevezetés Normális esetben minden fiatalember életében eljön az az időszak, amikor a szűkebb vagy tágabb közössége a társadalom egyenrangú tagjának fogadja. Ezt a jelenséget – a felnőtté válás folyamatát és feltételeit – más-más nézőpontból ugyan, de több tudományterület is vizsgálja régóta, mint az ember biológiai, pszichés vagy éppen szociális működésének egyik alapvető jellemzőjét. Az egyes tudományterületeken belül lehet ugyan eltérő elméleti megközelítésekkel fókuszálni a felnőtté válás témájához, de megkerülni nem lehet, ezért is próbált minden elméleti iskola a saját tudományfilozófiai bázisán adekvát válaszokat megfogalmazni, modelleket alkotni. A pszichológiában biológiai alapú választ próbál adni a pszichoanalitikus (Freud 1995) és az etológiai megközelítés (MacDonald 1988) és megint más alapállásról magyaráz a környezeti tanulás elmélete (Bandura 1977, Bandura - Walters 1963). A felnőtté válással kapcsolatosan máig legnépszerűbb pszichológiai elméletek a biológiai és a környezeti szempontokat egyaránt érvényesítő modellek (Piaget 1958, Erikson 1968). A szociológiaelméletben is több egymás mellett élő megközelítést találhatunk. Próbálhatjuk értelmezni a felnőtté válás folyamatát és jelenségét a kommunikatív cselekvéselmélet talaján állva (Habermas 1984) egyfajta sajátos szociális evolúcióként. A strukturalista jellegű rendszerszemléletű szociológia (Parsons 1951, Parsons–Bales 1955) elméleti alapjairól nézve a szocializációt értelmezhetjük úgy is, mint olyan fokozatos leválást a családról, mint dinamikus

64


2010 / ősz

rendszerről1, mely a kognitív és motivációs folyamatok sikeres internalizációja után képessé teszi a fiatalokat a magatartására vonatkozó társadalmi elvárások felismerésére és ezeknek megfelelő szerepek betöltésére. Az általános meghatározások szerint a serdülőkorban (az életszakasz végére) a felnövekvő korosztály tagjai elérik a felnőttek nemi, intellektuális és pszichés érettségi szintjét. Ez a fajta érettség sürgető autonómia igényt generál mely azonban szemben áll a családon belüli függőségi helyzettel. (Kiss 2001). Ez a szembenállás véleményünk szerint 14-18 éves korban egyfajta sajátos konstruktív türelmetlenséget generál, ugyanakkor a fiatal felnőtt korban már inkább destruktív türelmetlenségbe fordulhat át. Az ehhez hasonló társadalmi viszonyítás akár szocializációs elmélet kiindulópontja is lehet, ahogy az a szimbolikus interakció megfogalmazásában is megjelenik, ahol a másokhoz való viszonyban és interakciókban alakulnak a társadalmi rendszerekkel kapcsolatos tapasztalatok (Mead 1934). Ez ugyanakkor feltételezi az önértékelést, mely a fiatalok által felépített belső „eszményi én” és a „valóságos én” összevetése. Az egészséges önbecsülés biztosítja a társadalmi szerepbetöltés folyamán a biztosság tudatát (Barden 1969). Az önálló életvitel kialakulásának folyamatát vizsgálva Vaskovics öt kategóriába sorolja a leválás egyes dimenzióit: 1.) jogi értelemben vett leválás, 2.) anyagi függetlenedés, 3.) konstruktív életvezetés kialakulása, 4.) közös fedél alól történő leválás és mobilitás, 5.) önálló identitástudat kialakítása (szubjektum leválása) (Vaskovics 2000).

Ifjúság és környezet A felnőtté válás hagyományos intézményeiről (család, szakmaválasztás, munkába állás, gyermekvállalás, szexuális kapcsolatok) a serdülőknek még csak „üres” elképzeléseik vannak, melyek elsődleges forrása a családi és az iskolai szocializáció, másodlagos forrása pedig a közvetett valóság (pl. média). A fenomenológiai szociológia (Schütz 1954, 1984b), illetve annak egyik legfontosabb örököse a fenomenológiai tudásszociológia (Berger-Luckmann 1966) szerint ezt a belső képet azután a tapasztalat tölti meg tartalommal (experimental content), amely változatlan társadalmi körülmények között is a valóságról alkotott korábbi kép komoly változásával jár. Az európai posztszocialista országokban a serdülőknél ennek a belső képnek a változása még drámaibb (Sobotka 2004, Kowalska and Wroblewska 2001). Ennek összetevője, hogy a fiatalok az elképzelt életkornál jóval később tudnak önálló egzisztenciát teremteni, a munkaerőpiacra való bejutásuk megnehezült, a házassági tervekből egyre kevesebb realizálódik, s a gyermekvállalás gyakran házasság előtt/nélkül valósul meg, ha egyáltalán megvalósul. A pszichológusok előszeretettel hivatkoznak arra, hogy a fiatalok érdeklődése a jövőre irányul elsősorban, a saját életüket úgy szeretnék magvalósítani, mint „eszményi énjüket”. Ugyanakkor az élettervük már a saját képességük és hierarchizált értékrendszerük reflexióján alapul (Kiss 2001:14). Az élettervek megvalósítására tett sikertelen kísérletek, próbálkozások kudarca után ábrándozásba, a vágyak azonnali kielégítésébe és esetleg mámorba menekülve az életcélra nem gondolva tengődnek (Adler 1994), de okozhatja a kamaszkorú gyermekek lázadását, a felnőttekkel és a felnőtt társadalom preferált értékeivel való kritikus szembefordulását, különösen, ha ez a család szegénységéből, rendezetlenségéből, perspektívátlanságából fakadó feszültségből fakad. Megfigyeléseink szerint a magyar fiataloknál ez a lázadás nem érinti a serdülők felnőtté válásával kapcsolatos alapvető életkori szándékokat, lépcsőfokokat.

Az értékek és társadalmi intézmények felfedezése nem egyszerre történik, hanem fokozatosan. Az értékek felfedezésében és a társadalom kulturális mintázatainak átvételében egyre magasabb szintre jutnak el a fiatalok a serdülőkor végére. A társadalmi tudat hatása kell az a fajta asszimilációhoz, mely gyakorlatilag az értékek átvétele. (Hankiss 1976). A szocializációs folyamatot felfoghatjuk úgyis, hogy a környezet a fiatalok ilyen irányú valamennyi megnyilvánulását minősíti. Ezek a minősítések döntően a szociális környezet központi témáit, kérdéseit érintik. A felnőtt korba való átmenet idején a környezet fokozottan figyeli és minősíti a fiatalok karrierre vonatkozó terveit (Gábor 1992), A poszt-szocialista társadalomban a felnőtt közösség is kénytelen szembesülni azzal, hogy a fiatalok életútja nem a korábbi szabályozott rendben halad, az átmenet egy tervezhető társadalmi környezetből történik egy bizonytalanba. Ez elbizonytalanítja az egész családot, de ez a tapasztalat egyelőre még nem tudja felülírni a hagyományos életutakra szocializáló társadalomi aktorok értékrendjét, csupán a fiatalok karrierterveinek minősítését (viselkedéskontroll) kapcsolja ki a folyamatból. Úgy véljük, e sajátos demográfiai jelenség tanulmányozásakor jó orientációs alap, ha nem strukturális vagy rendszerszemléletű irányból, hanem felnövekvő generáció világra vonatkozó köznapi tudása és annak konstruálása felől közelítünk, ugyanis ezeknek az elképzelt, a családtól vagy tanítóiktól kapott, de közvetlenül még nem megélt felnőttségi képzetek vonatkozási keretként funkcionálnak. A schütz-i terminológiát használva ezek a kéznél lévő ismeretkészletek (stock of knowledge at hand) alkotják az alapját mindenfajta jövőbeni magatartás képzeletbeli előlegezésének, a tervezésnek (projecting) (Schütz 1984:196), vagyis a fiatalok a felnőttség elérésére vonatkozó tervei is a kéznél lévő tudásukon alapulnak. Elfogadva, hogy a fiatal életútján meghatározott szocializációs szakaszokat jár be, joggal merülhet fel a kérdés, hogyan történik a valóság-felépítés az egyes szakaszokban, melyek

2010 / ősz


65

Ifjúság és környezet az anómia ellen ható „nómikus” folyamatok. A házasság közismerten ilyen nómoszképző eszköz (instrumentality), amely egy bizonyos életszakaszban rendet, társadalmi megoldást teremt az egyén számára (arrangement) (Berger-Kellner 1970). A fiatalok felnőtté válásában a házasságon kívül ilyen nómoszképző eszköznek tekintjük a gyermekvállalást, a munkába állást és az önálló élettér megteremtését. Tanulmányunkban így ennek a négy jellemzőnek a tanulmányozására fordítunk különös figyelmet, mert ezek a fiatalkori önmegvalósítás tradicionális eszközei, vagyis ezek a fiatalkor identitásképzői. Az internalizáció során a tudásszociológia sikeres szocializációról akkor beszél, ha az objektív és a szubjektív valóság (és az identitás) közötti nagyfokú szimmetria van, amennyiben ez a szimmetria hiányzik „sikertelen szocializáció” történik (Berger- Luckmann 1966). Mivel azonban tökéletes egyezőség a belső és a külső valóságkép között antropológiailag lehetetlen, szükségszerűen minding jelen van bizonyos fokú sikertelenség. A fiatalok által elsajátított és internalizált társadalmi valóság (szubjektív valóság) és ezen szerepeknek való tökéletlen megfelelés (interszubjektív valóság) közötti eltérést nevezhetjük akár szocializációs deficitnek is. A felnőtté válás során nem lehet megkerüli a szocializáció időbeliségének kérdését. Eltekintve a biológiailag meghatározott időrendiségtől (pl. a nemi érés feltételezi a gyermekvállalást, a pszichés érés az önmegvalósítást, az öregedés elkerülhetetlensége), a fiataloknak a társadalmi szerepelvárásoknak való megfeleléshez és a nómoszképzők segítségével az önálló életvitel kialakításához korlátozott idővel rendelkeznek és mivel ennek tudatában is vannak, ez visszahat az elképzeléseikhez fűződő viszonyukra.

2. Elméleti háttér Nem is olyan régen, csupán néhány nemzedékkel korábban (az indusztriális társadalmakban) az emberi életciklust három szakaszra lehetett bontani, az előkészületi szakaszt jelentő gye-

66


2010 / ősz

rek és fiatalkorra, az aktív kereső időszakára és nyugalmi állapotot jelentő (idős)korra (Somlai 2002). Az előkészületi szakaszon belül el lehetett különíteni fiatalkort (Vaskovics 2000 hivatkozza ezzel kapcsolatban Eisenstadt 1960 és Tenbruck 1962 munkáját.). Ez a felosztás némileg módosult a poszt-indusztriális berendezkedés alatt, megjelent a fiatal és a felnőtt kor közé ékelődött fiatal felnőtt (posztadoleszcens) szakasz (Vaskovics 2000). Jól ismert szociológiai tény a fiatalkor folyamatos kitolódása (Zinnecker 1982, 1992, Gábor 1993, Somlai 2002b), melynek fő oka a biológiai érés akcelerációja és az iskoláskor kiterjedése (kezdetben a középfok, később a felsőfokú oktatás expanziója). A kamaszkor meghosszabbodásának elsődleges okát a nemzetközi szakirodalom abban látja, hogy a kitolódott iskolai tanulási évek miatt tolódik a pályaválasztás és ezért halasztódik a gyermekvállalás (Hurrelmann 1994). Mára a 12-14 évig tartó gyerekkor után egy hasonló időszakú fiatalkor következik2. Magyarországon – csakúgy, mint más indusztriális társadalmakban – a XX. század során sokat változott a gyermekek családi szocializációjának folyamata. A családtörténeti kutatásokból (Boreczky 2001, Szabolcs 1995, Cseh-Szombathy 1978, H. Sas 1987) tudjuk, hogy a mostani fiatalok nagyszüleinek még a szigor, az erős helyi és családi kontroll, a korai munkavégzés jutott osztályrészül, az elkülönülés (privacy) lehetőségének teljes hiányával párosulva. A játék az ünnepnapok része volt, nevelésükben aktívan részt vállaltak a nagyszülők. A felnőtt és gyermekvilág határai átjárhatatlanok3. A mostani fiatalok szüleinek több szabadság (szórakozás, udvarlási lehetőségek) és kevesebb korlátozás jutott, de szocializációjukban igen erős még a nemi megkülönböztetés4, ugyanakkor változik a munka szerepe is. A felnőtt és gyermekvilág határai közelednek egymáshoz. A mostani fiatal felnőtteknél kisgyerekként a játék már a hétköznapok részévé vált, csökkent (sőt esetenként teljesen felolvadt) a nemi megkülönböztetés, jelentősen lazult a szülői kontroll, az általánosan

Ifjúság és környezet elterjedt gyermekszobával pedig megteremtődött a privacy lehetősége. A gyermek és felnőtt világ határai közeledtek, a munkavégzés pedig teljesen eltűnt a gyermekek életéből. A XX. században Nyugat-Európában leírt demográfiai változások (csökkenő halálozás, termékenység csökkenése, hosszabbodó gyermekkor, csökkenő házasodási kedv) az 1960-70-es évekre Magyarországra is jellemzővé váltak (Kamarás 1991). Az azóta bekövetkezett változások hatásaként pedig tovább csökkent a házasságkötések száma és a termékenység, ugyanakkor az élettársi kapcsolatok, nem hagyományos együttélési formák, a házasságon kívüli születések és az egyszülős családmodell növekedő tendenciát mutat, s egyre feljebb tolódik a házasságkötési életkor (Andorka 1987, S. Molnár 1999, Tóth 1997, 1998, Somlai 2002b). A fiatalok felnőttkorba való átmenetének szempontjából a bekövetkezett változások jelentőségét elemezve Somlai két tényezőre hívja fel a figyelmet: 1) módosítható lett az életpálya számos összetevője (pl. házasság válással, foglalkoztatási státus pályaválasztással) és 2) gyakori lett az inkonzisztencia, mert az életút korábban egymással összefüggő törvényszerűségei a pluralizálódás miatt felbomlottak (pl. korábban nem lehetett egy nő egyszerre gyermekes, nem házas, egyetemista és munkavállaló is). (Somlai 2002b: 20) A fiatalok által végigjárt lépcsőfokok szempontjából további fontos változások a szexuális élet új normáinak terjedése (Tóth L. 1998), a lakóhelyi mobilitás növekedése és késői családalapításhoz kapcsolódóan az akaratlagos gyermektelenség megjelenése a fiatalok közt (Kamarás 2000, 2001). Korábban a hagyományos életutak alakulásában a központi szerevező erő a munka és a munkaerőpiaci pozíció (Kohli 1990) volt. A családi életre és a fiatalok munkaerőpiaci szerepvállalására a gazdasági szerkezet átalakítása ambivalens módon hatott. Egyrészt a fiatalok számára a korábban elképzelhetetlen munkanélküliség jelensége hirtelen jött drámai élmény volt, melyet súlyosbított, hogy a gazdasági recesszióval

párosuló szerkezetátalakítás egy demográfiai hullám csúcsán lévő népes korosztályt ért el (Lannert 1992)5, a fiatalok közül sokan kiszorultak a munkaerőpiacról (illetve be sem kerültek oda) (Szalai 1998). A jövedelmi viszonyokat nézve viszont 1986-1999 között felértékelődött a felsőfokú képzettség értéke a középfokú képzettséghez képest. A fiatal diplomások munkaerő-piaci pozíciója jelentősen javult, ennek oka, hogy a rendszerváltás időszakában a felsőoktatási expanzió egybeesett a munkahely-rombolás és -újjáépítés időszakával, melyben az idősebb diplomások diplomája és tapasztalatai leértékelődtek, a fiatal diplomások felértékelődtek (elsősorban a multik megjelenése miatt) (Galasi 2002). A fiatalkor és a felnőttkor viszonyának meghatározásakor több szerző is meghatározó jellemzőnek írja le az önálló egzisztencia kérdését. Az iparosodott társadalmakban az önálló egzisztencia teljesen egyértelmű feltétele volt a felnőttségnek, és ez a tanulás lezárása után adott is volt, melyet a különköltözés, házasság, családalapítás meghatározott sorrendje követett (Somlai 2002). Ma a sorrend nem adott és a fentiek nem egymást feltételezők, nem is kell összekapcsolódniuk. Van példa otthonlakó, ám a szülőknél többet kereső fiatalokra és otthonról elköltözött, de tartós anyagi függőségben élő gyermekes fiatal párokra egyaránt. (Tóth 2002) Az is látható, ahogy számos szerző már rámutatott az elmúlt évtizedben, hogy a népesség demográfiai magatartása radikálisan átalakult, különösen a családalapítást illetően. Ha meg akarjuk érteni ezeket az alapvetően kulturális, értékrendi, társadalmi normák alakulásához kötődő változásokat, az individuum felértékelődését vagy éppen a nemi szerepek átalakulását, jó értelmezési keretet ad az ún. második demográfiai átmenet teóriája, melyet Van de Kaa (1984, 1997) és Lesthaeghe (1986, 2002) vezetett be a szakirodalomba, s úgy tűnik, mostanra a magyarországi demográfiai magatartás-változások esetében is magyarázó erővel bírnak. A poszt–szocialista átalakulás velejárójaként a társadalmi integráció gyengült, fokozódó anó-

2010 / ősz


67

Ifjúság és környezet miás tüneteket mutattak az egyes társadalmi csoportok, a növekvő bizonytalanságban és állandóan változó környezetben egyre nehezebbé vált az előre eltervezett életpályák realizálása. Ez a helyzet nyilván nem kedvez sem a gyermekvállalásnak, sem a hosszú távú, stabil párkapcsolatoknak, a házasságnak (Kamarás 2004, Spéder 2001). Az internalizált társadalmi normákkal együtt a felnőtté válás idején egyfajta sajátos időrendet (életesemények egymásutánisága) is szocializálnak az emberek, melyeket átörökítették gyermekeiknek is (Berger-Luckmann 1966). A poszt-szocialista átmenet azonban ezt az „időrendi kényszert” felborította, s bár a mindennapok világáról való tudás lényeges eleme az időrendiség, a mindennapok világa (empirikus tapasztalat) akár szembe is haladhatott ezzel a tudással. A másik összetevője ennek a folyamatnak a növekvő inkonzisztencia a hagyományos sorrendiség tekintetében. Tanulmányunkban igazodva Keniston posztadoleszcencia koncepciójához (Keniston 1968, 1989), a felnőttkorba való átmenet részeként különböző hagyományos lépcsőfokokat azonosíthatunk (tanulmányok befejezése, belépés a munkaerőpiacra, elkülönülés a szülői háztartástól, házasság, gyermekvállalás), melyek realizálása után válhat valaki a felnőtt társadalom teljes jogú tagjává. Ennek a folyamatnak a tanulmányozásához a bevezetőben már vázolt fenomenológiai szociológia elméleti alapvetéseit választottuk kiindulópontnak (Schütz, 1954; Berger-Luckmann, 1966). A szocializáció során elképzelt valóság, az internalizált értékek és elképzelt társadalmi szerepek a serdülők későbbi élete során döntő jelentőséggel bírnak a demográfiai természetű döntéseikben. Kulcskérdéssé válik számunkra, hogyan történik a valóság-felépítés az egyes fázisokban és mik az ún. nomosz-képző intézmények a mai fiatalok körében, melyek az ismeretlen és bizonytalan felnőtt világban való eligazodást egyfajta sajátos preventív faktorként segíthetik. Tanulmányunkban a következő eseményekre fókuszálunk, mint a legfontosabb ilyen lehetséges

68


2010 / ősz

elemekre az identitás alakítása és az önmegvalósítás eszköztárából: 1. Első szakmai végzettség megszerzése 2. Tanulmányok befejezése 3. Munkába állás 4. Házasság 5. Gyermekvállalás 6. A szülői háztól való elköltözés, elkülönülés A serdülőknek el kell sajátítani, belsővé kell tenni a társadalmi normákat és szabályokat minden társadalmi körülmények között, ez segíti őket abban, hogy a felnőtté válás folyamatában ne vesszenek el és zökkenőmentesen be tudjanak illeszkedni a felnőtt társadalomba; a társadalmi környezet állandóságának fontos hatása van tehát ebben a folyamatban, segíti megvalósítani a terveket, az elképzelt életutat. Ha azonban a társadalmi környezet nagyobb és gyors átalakuláson megy keresztül – mint az történt a kelet-európai társadalmakban –, a fiatalok által korábban szocializált társadalmi normák mentén nem tudják realizálni céljaikat, így fokozódik a bizonytalanság és az anómia. A megváltozott helyzetre a fiatalok eltérő stratégiával válaszolhatnak, s különösen felértékelődik a stabilnak tűnő nomosz-képző intézmények szerepe. Az alábbiakban elsősorban arra keressük a választ, hogy a megváltozott helyzetben milyen stratégiákat követnek a fiatalok.

3. Módszertan Tapasztalataink szerint a fiatalok családalapítási szándékai nem magyarázhatók egy-egy modellel, mert a társadalmi és biológiai hatások, körülmények mindenkire máshogy hatnak, s az egyéni életstratégiákat, karrierterveket különböző módon módosítják. Ugyanakkor feltételezzük, hogy a kapcsolódó attitűdök, a megküzdési stratégiák csoportosíthatók, modellezhetők és jól azonosíthatók. Az elméleti háttérhez igazodva mindenekelőtt keressük a serdülők felnőttkorba való átmenettel kapcsolatos stratégiáit, a poszt-szocialista átalakulás előtt, fókuszálva a

Ifjúság és környezet társadalom által meghatározott normák elsajátítására valamint annak későbbi realizálására. Az elemzéshez három adatforrást használtunk. Az első országos tanulói kérdőíves adatfelvétel volt (n=2065), mely a középiskolások 11-12. évfolyamának reprezentatív mintáján került felvételre 2001-ben a karrierterveiről, a felnőtté válás problémáiról. Ezen fiatalokat a legfontosabb szocializációs hatások teljes egészében a szocializmus összeomlása után érték, iskolai pályafutásuk már a poszt-szocialista társadalmi viszonyok között indult. A fiatalok felnőttkorba való átmenettel kapcsolatos eltérő stratégiáját ezen tanulói kérdőíves adatfelvétel alapján azonosítjuk. A második adatforrásunk egy országos felnőtt populációs reprezentatív adatfelvétel 2004-ből. Ebben a kérdőíves kutatásban két különböző felnőtt kohorszba tartozókat kérdeztünk meg annak érdekében, hogy össze tudjuk hasonlítani a serdülők körében azonosított stratégiákat a korábbi generációk felnőttkorba való átmenetének modelljeivel. Az első kohorsz a II. világháború után, 1950-1969 között születetteké (a konszolidáció évei), akik felnőttkorba a szocialista periódusban léptek be. A másik kohorsz a rendszerváltás előtti évtizedekben született 1970-1989 közötti generációt öleli fel. Ez a csoport a szocialista periódus alatt nőtt fel, a szocialista társadalom normáit internalizálta, de a felnőttkorba jellemzően már a poszt-szocialista viszonyok között lépett be.

Mindkét kérdőíves adatfelvétel eredményeit összevetettük a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) hivatalos statisztikai adataival a legfontosabb demográfiai trendekkel kapcsolatban, elsősorban a felnőttkorba való átmenethez kötődő fontosabb életeseményekre fókuszálva. Ez a harmadik adatforrásunk. Ezek után megnéztük, hogy mindezen stratégiák hogyan működnek a gyakorlatban. Ehhez az ún. DPA adatfelvétel adatbázisait használtuk 2001 és 2004 évekből, azt tanulmányozva, hogy azok közül, akik 2001ben posztadoleszcens státuszban voltak, vagyis a felnőttkorba való átmenet valamely szintjén álltak, 2004-ben kik érték el a felnőtt státuszt a státuszképző változók mentén.

4. A felnőttkorba való átmenet demográfiája Az elmúlt 15-20 évben bekövetkezett gazdasági és társadalmi változások nyomán Magyarországon modern, poszt-indusztriális társadalom alakult ki. A felsőoktatás expanziója, a nők növekvő aránya a felsőoktatásban, az egyéni karrier és önmegvalósítás felértékelődése stb. szignifikáns hatást gyakorolnak az egyes életszakaszokhoz kötődő demográfiai események bekövetkezésére: házasságot helyettesítő együttélések növekedése, születésszám csökke-

1. táblázat. 1. kohorsz

2. kohorsz

3. kohorsz

Születési idő:

1950-1969

1970-1989

1984-1985

Szocializáció:

Szocialista időszak alatt


Poszt-szocialista időszakban

Posztadoleszcens korba lépés:




Felnőtt korba lépés:

Szocialista időszak alatt/ Poszt-szocialista időszakban



Echo Adult Population Survey, 2004

Echo Adult Population Survey, 2004

Echo Adolescent Population Survey (11–12 évfolyamos középiskolások), 2001

Felnőtt

Posztadoleszcens

Serdülő

Adatforrás:

Domináns státusz az adatfelvétel idején

2010 / ősz


69

Ifjúság és környezet nése, a születések számán belül intenzíven nő a házasságon kívüli születések száma, az anyák első szüléskori átlagéletkora emelkedik, a válások száma magas maradt. A radikális átalakulás hasonló eredményre vezetett az összes volt szocialista országban. Magyarország sem kivétel, de némileg eltérőek voltak az egyes lépések (Spéder 2001). A születésszám elmúlt 20 évben tapasztalható ingadozása eredményeként, a fiatal generációk száma is eltérő képet mutat. 1980 és 1990 között a 20-29 évesek száma kb. 400 ezer fővel csökkent [1. táblázat], s a következő évtizedben is szignifikáns csökkenés várható a korcsoport-specifikus népesség-előrejelzésben, amely eredményeként 500 ezer fővel fog várhatóan szűkülni a 20-29 éves korosztály 2024-re (Hablicsek, Kamarás 2004).

ben a harminc év alatti házas fiatalok aránya is jelentősen lecsökkent 1980 óta, a csökkenés különösen drámai 1990 után, s a csökkenés folyamatos [1. ábra]. Az első házasságkötés egyre későbbre tolódik, mind a férfiak, mind pedig a nők egyre későbbi életkorban kötnek házasságot (jelenleg a férfiak esetében az első házasságkötés átlagéletkora már 30 év fölé nőtt, a nőknél pedig meghaladja a 27 évet), és az 1970-es évektől kezdve egyre több fiatal felnőtt köt úgy házasságot, hogy már van gyermeke. Az egyre későbbi korba tolódó házasságkötés nem járt együtt a megkötött házasságok stabilabbá válásával, a statisztikák alapján a megkötött házasságok több mint 60 százaléka válással végződik, a házasságon kívüli együttélések, párkapcsolatok stabilitásáról pedig nincsenek egzakt adataink.

2. táblázat: Az egyes generációk nagysága kohorszonként

1. ábra. A 30 év alatti népességen belül a házasok arányának változása az előző évhez képest

Kohorsz

Születések száma (ezer fő)

2% 1%

5 év alatt összesen

Éves átlag

1964–1968

707

141

1969–1973

766

153

1974–1978

912

182

1979–1983

713

143

–3%

1984–1988

634

127

–4%

1989–1993

615

123

–5%

1994–1998

531

106

1999–2003

481

96

2004–2008

489

98

0%

Forrás: KSH, 2008

A fiatalok demográfiai magatartása szignifikánsan változott. Közismert, hogy az elmúlt évtizedekben a házasságkötések száma jelentősen csökkent: míg 1975-ben évi 85 ezer volt a házasságkötések száma, addig 2000-ben már csak 48 ezer, 2008-ban pedig csak 40 ezer. Ezen belül az első házasságkötések száma (ahol egyik fél sem volt korábban házas) 2000-ben még 34 ezer, 2008-ban 27 ezer volt. Ezzel összefüggés-

70


2010 / ősz

–1% –2%

1975

1980

1985

20–24 évesek

1990

1995

2000

2005

25–29 évesek

Forrás: KSH.

Az általános kelet-európai trendeknek megfelelően a gyermekvállalás demográfiai mintázata is átalakult, a termékenység egyre csökken. Ez a csökkenés Magyarország esetében az 1970-es évek közepén kezdődött. A csökkenő gyerekszám mellett a 20-24 éves népesség termékenységi rátája jelenleg alig harmada az 1990-es aránynak. Párhuzamosan a termékenység csökkenésével az első gyermek vállalásának életkora fokozatosan nő. Az is látható, hogy míg korábban az ún. Ratkó-korszakban

Ifjúság és környezet születettek gyermekvállalási korba lépése a 70-es években még éreztette hatását a termékenységi rátában, addig ez a hullám-hatás az ő gyerekeik szülőkorba érésével, a halasztott gyermekvállalás miatt gyakorlatilag eltűnt a 2000-es évekre [2. ábra]. 2. ábra. A teljes termékenységi arány (TFR) és a fontosabb demográfiai események, 1947–2008 3,0

3. ábra. Felsőoktatásban részt vevők száma, 1960–2009 ezer fő 500

nappali levelező

400

300

2,8 2,6

(5)

(2)

2,4 2,2

válasz a munkaerőpiacra való belépés nehézségeire. Különösen a nők esetében [3. ábra].

200

(6)

(1)

100

2,0 1,8 1,6

0 1960

(4) (3)

1,4 1,2 1,0

1990

1995

2000

2005

2009

Forrás: Oktatási Minisztérium, KSH. (7)

1950 1955 1960 1965 1970 1975 1980 1985 1990 1995 2000 2005

(1): Sigorú szabályok az illegális abortusz ellen, 1953 (2): Az abortusz újbóli engedélyezése, 1956 (3): Anyasági támogatások bevezetése, 1966 (4): Az anyasági támogatás bővítése, az abortusz szűkítése, 1973 (5): Az 1952–55 nagy létszámú kohorsz gyermekvállalási korba lépése, 1973–77 (6): A szocializmus összeomlása, 1990 (7): Az 1973–77 kohorsz gyermekvállalási korba lépése Forrás: KSH.

Mivel a halasztott gyermekvállalás és a gyermektelenség (szándékolt vagy akaratlagos gyermektelenség, illetve nem szándékolt gyermektelenség) együttesen emelkedik, a korábbi években egyeduralkodó ún. “két gyermekes családmodell” is várhatóan elveszíti hosszú ideje meglévő hegemóniáját a Magyar társadalomban (Kamarás 2004). Az 1990-es évektől kezdve megindult a felsőoktatási expanzió, a fiatalok számára a felsőoktatás egyre nagyobb arányban vált elérhetővé, a felsőoktatásban résztvevők száma 2005-ig folyamatosan bővült, 15 év alatt megnégyszereződött. A felsőoktatásban való részvétel egyfajta

A lakáspolitika, az önálló lakhatás megteremtése a szocialista időszakban kiemelt kérdés volt. A poszt-szocialista átalakulás során a lakáspiaci folyamatok átalakulása és az állami szerepvállalás radikális csökkenése nyomán a fiatalok számára rendkívüli módon megnehezedett az önálló otthon teremtése és a szülőktől való különköltözés. Miközben a lakások száma és minősége az 1970-es évekhez képest egyaránt lassan növekedett, azon lakások aránya, ahol kizárólag fiatalok élnek, 1980 óta csökken [4. ábra]. 4. ábra. A lakásállomány számában bekövetkezett változás, 1970–2001 (1970=100%) 160% 140% 120% 100% 80% 60% 40% 20% 0%

1970

1980

Lakások száma

1990

2001

Csak fiatal felnőttek által lakott lakások száma

Forrás: KSH.

2010 / ősz


71

Ifjúság és környezet A gazdasági átalakulás átrendezte a munkaerőpiaci pozíciókat is, ennek hatásaként a fiatalok körében megnőtt a munkanélküliek aránya, s az elmúlt 20 évben mindig jelentősen meghaladta a munkanélküliek aránya a fiatal korosztályokban az általános munkanélküliségi rátát [5. ábra], a 2008 óta kibontakozott gazdasági válságnak pedig katasztrofális hatása volt a 24 év alatti munkavállalókra. 5. ábra. A munkanélküliségi arány alakulása 1992–2009

6. ábra. A fiatalok megoszlása a munkaerőpiacra való belépéssel kapcsolatos életkori tervek szerint (Tanulói minta, 1984–85-ös korhosz, N=1146) 35% 30% 25% 20% 15% 10% 5%

60

0% –17 18 19 20 21 22 23 24 25

50

első végzettség

26 27 28 29 30 31+

tanulmányok befejezése

első munkahely

40

Forrás: Echo Survey 2001., serdülők

30

– logikus és a társadalom által elvárt - állomás a szülői háztól való különköltözés (23.1), ezt követi a házasság, kb. két évvel későbbre tervezve (25.5.) és végül a gyermekvállalás, mint az utolsó lépcsőfok 27.1 éves kor körül. [7. ábra].

20 10 0 1992

1995

2000

15–19 évesek

20–24 évesek

2005

2009

25–64 évesek

Forrás: KSH.

A felsőoktatásban való részvétel növekedése és a szülői háztól való különköltözés megnehezülés miatt úgy tűnik, hogy a fiatalok a gyermekvállalást és a családalapítást háttrébb sorolják fontosságban a tanulás, a munka, a karrier és az önálló lakhatás megteremtéséhez képest.

7. ábra. A fiatalok megoszlása a családalapítással kapcsolatos életkori tervek szerint (Tanulói minta, 1984–85-ös korhosz, N=1146) 30% 25% 20% 15% 10%

5. A felnőttkorba való átmenet lépcsői A kutatási eredményeink alátámasztják azt a feltevést, hogy a serdülők a felnőttkorba való átmenet lépcsőfokait az “elvárt” társadalmi norma szerint teljesítik egyfajta kötött sorrendiséget is elfogadva. Ebben a sorban az első lépcsőfok az első szakmai végzettség megszerzése (átlagosan 20.2 éves korra tervezik a tanulók), ezt követi a tanulmányok befejezése (22.1 éves korra tervezve) és a munkaerőpiacra való belépés 22.7 éves korban [6. ábra]. A következő

72


2010 / ősz

5% 0% –17 18 19 20 21 22 23 24 25 elköltözni otthonról

26 27 28 29 30 31+

megházasodni

első gyermek vállalása

Forrás: Echo Survey 2001., serdülők

A felnőttkorba való átmenet ebben az értelemben a fiatalok előzetes tervei szerint 20 és 27 éves koruk között realizálódik [8.ábra]. Néhányuknál már terveikben is kimutatható, hogy a hagyományos sorrenddel szemben alternatív önálló életkezdési sorrendet preferálnak.


23,9 25,2 25,5

22,8 22,5 23,1

22,7 18,0 19,9

20

18,8 19,2 20,2

25

19,9 20,9 22,1

30

26,0 25,5 27,1

8. ábra. Az egyes demográfiai életesemények bekövetkezésének átlagéletkora (korév)

15 10 5 0 első szakmai végzettség első munkahely házasság tanulmányok befejezése különköltözés gyermekvállalás kohorsz 1947–1969*

kohorsz 1970–1989*

tanulói kohorsz 1984–1985**

* Forrás: Echo Survey 2004., Felnőttek ** Tervezett életkor, forrás: Echo Survey 2001., serdülők

A fiatalok 32 százaléka még a végzettség megszerzése előtt szeretne elköltözni otthonról, s a gyermekvállalást (17 százalék) és a házasságot is (11 százalék) előbbre hoznák néhányan, ha el tudnának otthonról költözni. Összevetve az egyes demográfiai életesemények időzítését, a fiatalok által tervezett időpontokat az 1950-69 és 1970-1989 közötti kohorsz realizált időpontjaival, a késleltetési szándék minden esemény vonatkozásában tisztán látható, miközben a sorrend nagyon hasonló [9. ábra]. Leginkább a házasság, a tanulmányok be9. ábra. Demográfiai események egymáshoz viszonyított prioritása (Tanulói minta, 1984–85-ös korhosz, 11–12. évfolyam, N=1146) prioritás

prioritás

első munkahely

szakmai végzettség

különköltözés


házasság


első gyermek


különköltözés

első munkahely

házasság

első munkahely

első gyermek

első munkahely

házasság

különköltözés

első gyermek

különköltözés

első gyermek

házasság

100% 80% 60% 40% 20% 0% 20% 40% 60% 80% 100%

Forrás: Echo Survey 2001.

fejezése, az első munkahely megszerzése és a gyermekvállalás tekintetében látható a halasztás, megtartva a hagyományos nemi különbségeket is. Néhány esetben a nemek közötti különbségek is módosultak: a fiatal lányok a szülői háztól való elköltözése három évvel tolódott ki, miközben a férfiak követik az idősebb generációk korábbi mintáját; ugyanakkor a fiatal nők felsőoktatásba való szélesebb körű bekapcsolódása új nemi különbségeket is generál. A fiatalok által tervezett demográfiai események korrelációs elemzése azt mutatja, hogy, a serdülők korcsoportjában (1984-1985 kohorsz) az összefüggés erőssége némileg csökken, de a felnőttkorba való átmenethez kapcsolódó életesemények időzítése közötti szignifikáns kapcsolat megmarad. Kivétel ez alól a házasság időzítése három aspektusban: a tanulmányok befejezése, a munkába állás (első munkahely) és a gyermekvállalás tekintetében alacsonyabb a posztadoleszcens szakaszban lévőknél, mint ahogy a serdülők terveiben szerepel még. Különösen fontos az összefüggés erősségének csökkenése a tanulmányok befejezése és a munkaerőpiacra történő belépés időzítése tekintetében (0.635**-ről 0.130-ra csökkent az együttható értéke), vagyis míg a serdülők úgy vélik, ez a két esemény egymást feltételezi és egymást követi az életben, a posztadoleszcens életszakaszban lévők személyes tapasztalata ezt cáfolja. A bizonytalan válaszok magas aránya is azt mutatja, hogy a megváltozott gazdasági és társadalmi közegben nehéz a fiataloknak előre megtervezni a felnőttkorba való fontosabb demográfiai eseményeiket, miközben az egyes események sorrendjét elfogadják. Nem meglepő módon a fiatal felnőtt mintánk (1970-1989-es kohorsz) az átlagnál bizonytalanabb ezen események tervezésével kapcsolatban, ugyanakkor a nemek között körükben e tekintetben jelentős különbségek vannak, a fiatal nők bizonytalansága jóval nagyobb, mint a fiatal férfiaké. [3. táblázat]. A 11-12. évfolyamos serdülőket nézve viszont a fiúk esetében tűnik nehezebb feladatnak a munkába állás, a különköltözés, a házasság és a gyermekvállalás tervezése, időzítése,

2010 / ősz


73

Ifjúság és környezet 3. táblázat. Azok százalékos aránya, akik nem tudják előre tervezni az egyes demográfiai eseményeket Serdülők mintája, 11-12 évfolyam (kohorsz 1984-1985) N=2032 Férfi

Nő

Fiatal felnőtt minta (kohorsz 1970-1989) N=312

Együtt

Férfi

Nő

Együtt

Szakmai végzettség

22,7

21,0

21,9

5,2

2,3

2,7

Tanulmányok vége

45,5

39,2

42,6

8,3

2,0

5,2

Első munkahely

55,0

40,6

48,4

7,7

2,0

4,9

Különköltözés

52,7

37,4

45,7

16,7

4,8

10,8

Házasság

61,2

43,4

53,1

22,9

9,7

16,4

Első gyermek

62,8

42,4

53,5

23,2

9,2

16,4

csak kevesebb, mint minden második tanuló vállalkozott egyáltalán arra, hogy megbecsülje ezeket. A különbségek megmaradnak a későbbi posztadoleszcens életszakaszban, amikor is a szülői háztól való leválás tűnik számukra tervezhetetlenebbnek. A fiatalok nem minden terve illeszkedik a felnőtté válás hagyományos sorrediségéhez és elfogadott normáihoz. A 9. ábra azt mutatja, hogy a tanulók (1984-1985-ös kohorsz) 4 százaléka tervezi, hogy munkába áll és 20 százalék tervezi, hogy elköltözik otthonról, mielőtt megszerezné az első szakmai végzettségét. Reagálva a poszt-szocialista társadalmi realitásra, a munkaerőpiacra történő belépés is késleltetett: 44 százalékuk külön akar költözni és 13 százalékuk házasságkötést is tervez, mielőtt a munkaerőpiacra lépne be. Szintén látható (4. táblázat), hogy többen vannak, akik bizonyos felnőttkorhoz kapcsolódó demográfiai eseményt egyáltalán nem is terveznek életük so-

rán. A serdülő mintában a fiúk 4 százaléka a 11-12. évfolyamon egyáltalán nem akar megházasodni és nem akar gyermekeket sem élete során. A fiatal felnőtt életszakaszban lévők közül többen megváltoztatják ez irányú elképzeléseiket, de azok aránya, akik soha nem akarnak házasodni, jelentősen megnő körükben. A másik oldalon a nők egy másik aspektusból változtatják meg véleményüket: míg serdülőkorban, a fiatal mintában közel egy százalékuk mondta, hogy soha nem tervezi, hogy különköltözzön a szülői háztól, addig a fiatal felnőtt mintában, a posztadoleszcens korban lévők körében már jóval magasabb az arányuk. Az elemzés során ún., variancia-analízissel kerestük azokat a háttérváltozókat, amelyek szignifikáns magyarázóerővel bírnak a felnőttkorba való átmenet demográfiai eseményei vonatkozásában. A tanulói mintában jellemzően a továbbtanulási tervek és az iskolatípus mentén szegregálódnak leginkább a vélemények. Közis-

4. táblázat. Azok aránya az egyes mintákban, akik egyáltalán nem terveznek/terveztek adott demográfiai eseményt életük során (%) Felnőtt minta, kohorsz 1950–1969 N=378 Különköltözés

Fiatal felnőtt minta, kohorsz 1970–1989 N=301

Serdülő minta, 11-12 éfv., kohorsz 1984–1985 N=2032

Férfi

Nő

Együtt

Férfi

Nő

Együtt

Férfi

Nő

Együtt

8,8

5,1

7,1

17,3

13,8

15,4

1,0

0,6

0,8

Házasság

10,1

3,5

6,5

20,3

15,2

17,8

4,2

2,2

3,3

Gyermekvállalás

12,4

3,0

7,6

15,9

6,3

11,2

3,9

1,6

2,9

74


2010 / ősz

Ifjúság és környezet mert, hogy az iskola típusa az egyik legfontosabb faktor a mai magyar társadalomban (és az volt a szocialista periódus alatt is), mivel a háromféle középfokú oktatási intézmény alapvetően meghatározza a későbbi karrierlehetőséget, újratermelve a meglévő társadalmi egyenlőtlenséget, ahelyett, hogy mérsékelné azt. E faktorok hatása az idő előrehaladtával csökken és karriertervek helyett a személyesebb események (különköltözés, házasság, gyermekvállalás) veszik át a terepet. A felsőfokú tanulmányok, a diploma megszerzése tűnik a legfontosabb befolyásoló tényezőnek a fiatal felnőttek esetében, a posztadoleszcens életszakaszban lévőknél (19701989 kohorsz) a karriertervek tekintetében, bár az idő előrehaldtával a nem, a társadalmi-gazdasági státusz és a felnőttkorba való átmenetre alkotott személyes stratégia is fontos szerepet játszik az iskolai végzettség mellet, mindezek növekvő magyarázó erővel bírnak. Az elvégzett ún. egyutas ANOVA elemzés azt mutatja, hogy a felnőttkorba való átmenettel kapcsolatos egyéni stratégia önmagában 2 százalékot magyaráz az első gyermek időzítéséből az 1950-69 közötti kohorszban (felnőttek), 6 százalékot a 1970-1989 közötti kohorszban (fiatal felnőttek vagy posztadoleszcensek) és 14 százalékot a 1984-85 közötti kohorsz esetében (tanulók). Az átmenettel kapcsolatos stratégiának nincs magyarázóereje az első szakmai végzettség megszerzésének időzítése és a munkahely megszerzése tekintetében, míg a gazdasági aktivitásnak limitált magyarázóereje van.

6. A fiatalok stratégiája az átmenetre Az önmegvalósítást, az egyéni tervek és szándékok realizálását támogató helyzetek, intézmények, erőforrások változatos képet mutatnak Európa-szerte. Ezen belül a munkaerőpiac, a családi háttér és a szociális transzferek a legfontosabb pillérek, melyek jellemzően segíthetik a fiatalokat a konstruktív életvitel és az önállóság kialakításában. E három faktor szerepe persze eltérő a különböző európai országokban.

Észak-Európában a fiatal felnőtteknek nyújtott állami pénzügyi támogatások rendszerére kell felhívni a figyelmet, míg az Egyesült Királyságban mindez döntően a piaci kondícióktól függ, a mediterrán és a kelet-európai országokban pedig a családi háttér játssza az átlagnál fontosabb szerepet a felnőtté válás folyamatának támogatásában (Gasperoni and Schizzerotto, 2001). A szakirodalmat tanulmányozva azt feltételeztük, hogy két különböző, markáns stratégiát találunk a felnőttkorba való átmenetre a fiatalok körében: a hagyományosan előrehozott és a halasztott, késleltetett családalapítás modelljét, melyek közül a fiatalok többsége inkább az utóbbit preferálja a poszt-szocialista társadalmi kontextusban (Tóth, 2002). A hipotézis ellenőrzésére K-means klaszterelemzésbe vontunk egy hosszú, attitűdkérdéseket tartalmazó listát mind a felnőtt, mind pedig a tanulói mintában és a vélemények alapján három markánsan elkülönülő stratégiát tudtunk beazonosítani a felnőttkorba való átmenetre vonatkozóan: család-központú, társadalom-orientált és autonómia-vezérelt stratégiát [5. táblázat]. Az első csoport az életkezdés családvezérelt modelljét preferálja, elfogadva a családi háttér irányító szerepét, a tartósabb függőségi helyzet, a házasság fontosságát és elvetve a korai leválás lehetőségét és elismerve a gyermekvállalás elsőbbségét. A családvezérelt életkezdést elfogadók között az átlagnál több a férfi, a diplomás, magasabb kulturális tőkével rendelkeznek, ám közöttük átlagon felüli a gazdaságilag inaktívak aránya is. Jól elkülönült csoportot alkotnak azok a fiatalok, aki „énközpontú” módon nagyfokú autonómia igény által vezérelt életkezdést preferálnak, korai függetlenedéssel, az abortusz elfogadásával, a házasságon kívüli gyermekvállalás természetességével illetve a szülő modell félreállításával. Az autonómia vezérelt életkezdési klaszter tagja többségében 25 év felettiek, gazdaságilag aktívak, közepesen képzettek. A harmadik – legnagyobb létszámú - klasztert azon fiatalok alkotják, akik a fennálló társadalmi igény által közvetített, ideális, a társadalom által irányított életkezdést preferálnák. Ők fo-

2010 / ősz


75

Ifjúság és környezet 5. táblázat. Klaszterek meghatározása (Felnőtt populáció, 2004) Klaszter 1

Klaszter 2

Klaszter 3

F

Családvezérelt

Társadalomvezérelt

Autonómiavezérelt

A gyermekvállaláshoz házasságban kell élni.

4,35

4,46

1,86

731,64**

A házasság fontos intézmény, az élettársi együttélés nem adja vissza ugyanazt a családi érzést.

4,31

4,34

2,05

522,31**

Jó dolog, hogy a fiatalok együtt élnek egy ideig, mielőtt hosszabb időre elkötelezik magukat.

2,56

4,04

4,33

202,51**

A válásban nincsen semmi szégyen, természetes befejezése egy házasságnak, ha úgy adódik

2,84

4,16

4,48

174,19**

Addig nem szabad gyermeket vállalni, amíg külön nem költözik az ember a szüleitől.

2,04

3,44

2,55

104,82**

Csak azért, mert a szüleink meghatározott elvek szerint éltek, nekünk még nem kell azokat feltétlenül követni.

3,13

4,20

4,21

98,69**

Akkor szabad csak gyermekvállalásra gondolni, ha biztos munkahelyem van.

3,17

4,44

3,75

98,21**

A nehéz életkörülmények miatt elvégzett abortusz elítélendő cselekmény.

2,99

2,31

1,45

91,25**

Minél gyorsabban a saját lábunkra kell állni, és a szülőktől külön életet kezdeni.

3,24

4,34

3,93

89,04**

Ma már nincsenek életre szóló munkahelyek és foglalkozások, az embernek folyamatosan képezni kell magát.

4,31

4,83

4,80

55,02**

Az életben elérhető dolgokat alapvetően a családi háttér határozza meg.

3,99

4,43

3,77

41,45**

Nem érdemes előre tervezni a családi életet és karriert, mert nagyon sok a bizonytalanság.

3,26

4,11

3,66

36,32**

Az iskolában megszerezhető ismeretek nem elégségesek az önálló életkezdéshez.

3,59

4,28

4,10

31,41**

A szocializmus alatt sokkal biztosabb és könnyebb volt az életkezdés.

3,57

4,02

3,25

21,99**

Kohorsz 1950–1969 (adult)

23,1% N=91

40,9 % N=161

36,0 % N=142

100% N=394

Kohorsz 1970–1989 (posztadolszecens)

16,9 % N=53

33,3 % N=104

49,8 % N=155

100% N=312

Kohorsz 1984–1985 (serdülőkorúak)

24,7 % N=62

40,2 % N=101

35,1 % N=88

100% N=251

*p<.05 **p<.001

gadják el leginkább az egyes életszakaszoknak még a szocializmus idején kialakult viszonylag kötött sorrendjét. E jól szocializált pályaterv vezethet aztán esetükben szocializációs deficithez, mert az eredetileg elképzelt életkornál jó-

76


2010 / ősz

val később tudnak önálló egzisztenciát teremteni, a munkaerőpiacra való bejutásuk nehézkes, a házassági tervekből is kevesebb realizálódik. Mindez egy másik ellentmondást is mutat: miközben a legtöbb fiatal elfogadja a felnőtt-

Ifjúság és környezet korba való átmenet hagyományos lépéseit, stratégiájában követni tervezi a tradicionális utat, a másik oldalon 67 százalékuk nem elégedett azzal, ahogy a szüleik élik életüket. A felnőttkorba való átment stratégiájára alkotott klaszterek magyarázó ereje a házasság és a gyermekvállalás időzítésének esetében a legnagyobb. Ugyanakkor, ha a válaszadó nemét, iskolai végzettségét és a vallott stratégiát közös magyarázó modellbe építjük, minden demográfiai esemény esetében nő a magyarázó erő [6. táblázat], különösen az első gyermek vállalásának időzítésére van mindez együttes hatással. Ezek után nézzük meg, hogy ezek a klaszterek hogyan magyarázzák az átmenettel kapcsolatos legfontosabb demográfiai eseményeket. Az első, ami szembetűnik, hogy a modellben minden változónak szignifikáns magyarázó-

ereje van mind a hat esemény vonatkozásában. Az első szakmai végzettség megszerzésének, a tanulmányok befejezésének és a munkába állás időzítését leginkább az iskolai végzettség határozza meg mindkét kohorszban (felnőtt és a fiatal felnőtt). A különköltözés dimenziójában a válaszadó nemének és a stratégiának van erős befolyásoló szerepe. Az első gyermek vállalásának idejét a fiatal felnőtteknél erősen befolyásolja a vallott stratégia, míg a házasság időzítése tekintetében ugyanez az iskolai végzettségről mondható el. Mivel a modellen belül az interakció hatása szignifikáns, az E2 mutatót használtuk a teljes modell magyarázóerejének bemutatására.6 Modellünk, melybe beemeltük a fiatalok stratégiáját is, mint magyarázó változót, 30,8 százalékot magyaráz a fiatal felnőttek (1970-1989 kohorsz) házassággal kapcsolatos időbeli terveinek hete-

6. táblázat. A felnőttkorba való átmenetet meghatározó események magyarázó modellje (Felnőtt populáció, 2004) Változók közös modellben Kohorsz1

Nem

Iskolai végzettség

Stratégia az átmenetre

Fő hatás

Modell

R2

E2

Beta Első szakmai végzettség

Tanulmányok befejezése

Első munkahely

Különköltözés

1950–1969

.122

.270

.051

.091

.134

1970–1989

.019

.300

.077

.095

.143

1950–1969

.047

.497

.030

.250

.286

1970–1989

.004

.590

.050

.353

.397

1950–1969

.048

.572

.025

.330

.393

1970–1989

.041

.462

.064

.221

.268

1950–1969

.272

.200

.059

.119

.146

1970–1989

.256

.119

.194

.076

.156

1950–1969

.293

.337

.048

.183

.249

1970–1989

.310

.212

.261

.278

.308

1950–1969

.179

.178

.100

.074

.088

1970–1989

.236

.128

.232

.110

.217

1984–1985

1984–1985

1984–1985

1984–1985 Házasság

1984–1985 Gyermekvállalás

1984–1985

2010 / ősz


77

Ifjúság és környezet rogenitásából és 24,9 százalékot az idősebb kohorsz esetében (1950-1969). Áttekintve az adatokat – ahogy az várható volt – megállapítható, hogy a felnőtt korba való átmenettel kapcsolatos demográfiai események jobban magyarázhatók a komplex modellel. Azt is fontos megemlíteni, hogy ezek az indikátorok jobban magyarázzák a fiatal felnőttek (1970-1989 kohorsz) demográfiai magatartását, mint az idősebbekét (19501969 kohorsz). Véleményünk szerint ez azt is jelenti, hogy a jelenleg posztadoleszcens korban lévő fiatal felnőttek kohorsza érzékenyebb az átmenettel kapcsolatos stratégiára.

Egy másik kérdés alapján kiderül, hogy a fiatal felnőttek (1970-1989 kohorsz) 22 százaléka gondolja, hogy a felnőttkorba való átmenet nem könnyebb, de nem is nehezebb, mint a szüleik generációja esetében volt, 44 százalék gondolja, hogy a mostani fiatalok helyzete egyértelműen nehezebb, míg 13 százaléka úgy véli könnyebb. A legtöbb felnőtt (70 százalék) az 1950-1969-es kohorszban úgy véli, a mostani fiatalok helyzete e tekintetben egyértelműen nehezebb. A felnőttkorba való átmenettel kapcsolatosan vallott stratégia ezen véleményeket erőteljesen befolyásolja [7. táblázat]. A legnagyobb különbség a társadalom-orientált stratégia mentén van.

7. táblázat A fiatalok szemszögéből nézve hogyan értékelik a szüleik generációjával összehasonlítva a felnőtté válás egyes dimenzióit, az eltérő stratégiát vallók kohorszonként

78

18,7%

6,6%

78,0%

16,0%

6,0%

Társadalomorientált

90,1%

6,8%

3,1%

92,8%

2,1%

5,2%

Autonómiaorientált

90,8%

5,0%

4,3%

85,7%

10,4%

3,9%

Családorientált

14,6%

23,6%

61,8%

11,5%

21,2%

67,3%


30,2%

11,3%

58,5%

20,4%

11,2%

68,4%


20,9%

18,7%

60,4%

17,5%

11,0%

71,4%

Családorientált

46,0%

43,7%

10,3%

46,2%

40,4%

13,5%


65,0%

23,8%

11,3%

64,9%

23,3%

11,7%


60,9%

28,3%

10,9%

57,9%

30,9%

11,2%

Családorientált

44,4%

47,8%

7,8%

37,3%

56,9%

5,9%


68,3%

26,1%

5,6%

72,4%

24,5%

3,1%


58,7%

34,8%

6,5%

60,1%

34,0%

5,9%


2010 / ősz

.145*

.126*

.121*

.134*

Cramers’ V

Most könnyebb

Most könnyebb

74,7%

1970-1989 kohorsz (n=309) Nincs különbség

Nincs különbség

Családorientált

Cramers’ V

Most nehezebb

1950-1969 kohorsz (n=394)

Most nehezebb

Gyermekvállalás

Családalapítás, különköltözés

Továbbtanulási lehetőségek

Munkavállalás

Követett stratégia

.181**

.091

.156**

.245**

Ifjúság és környezet 7. táblázat A fiatalok szemszögéből nézve hogyan értékelik a szüleik generációjával összehasonlítva a felnőtté válás egyes dimenzióit az eltérő stratégiát vallók kohorszonként (folytatás)

75,6%

8,9%

11,8%

70,6%

17,6%


22,5%

67,5%

10,0%

24,5%

71,4%

4,1%


25,9%

63,0%

11,1%

17,0%

69,9%

13,1%

Családorientált

50,0%

41,1%

8,9%

52,0%

38,0%

10,0%


67,3%

23,3%

9,4%

60,4%

21,2%

18,4%


58,5%

28,1%

13,3%

50,7%

39,3%

10,0%

Családorientált

25,6%

36,7%

37,8%

21,6%

35,3%

43,1%


34,4%

33,8%

31,8%

33,0%

30,9%

36,1%


32,1%

29,9%

38,0%

19,7%

30,9%

Családorientált

20,5%

51,1%

28,4%

15,1%

45,3%

39,6%


37,7%

36,5%

25,8%

32,3%

28,3%

39,4%


33,1%

38,1%

28,8%

28,2%

36,9%

34,9%

7,9%

28,1%

64,0%

13,2%

18,9%

67,9%


25,8%

20,8%

53,5%

18,8%

14,9%

66,3%


16,5%

24,5%

59,0%

11,7%

23,4%

64,9%

Családorientált

5,6%

14,4%

80,0%

1,9%

13,5%

84,6%


8,9%

8,9%

82,3%

9,4%

3,1%

87,5%


10,8%

5,0%

84,2%

6,6%

4,6%

88,8%

Családorientált

.074

.118*

.064

.107*

.129*

.097

Cramers’ V

Most könnyebb

Most könnyebb

15,6%

1970-1989 kohorsz (n=309) Nincs különbség

Nincs különbség

Családorientált

Cramers’ V

Most nehezebb

1950-1969 kohorsz (n=394)

Most nehezebb

Külföldi karrier lehetősége

A megfelelő képzettség megszerzése

Lakóhelyváltoztatás

Önmegvalósítás

Családi támogatás a felnőtté váláshoz

Párválasztás

Követett stratégia

.185**

.107*

.109

49,3%

.110

.086

.181**

*p<.05 **p<.001

2010 / ősz


79

Ifjúság és környezet 7. A státuszváltás dinamikája Elemzésünk utolsó részében azt vizsgáltuk, hogyan működnek ezek a stratégiák a valóságban. Ehhez a Demográfiai Panel Adatfelvétel 2001 és 2004–es adatait használtuk, azt vizsgálva, hogy azok közül, akik 2001-ben még jellemzően posztadoleszcens státusban voltak, kik érték el a felnőtt státuszt 2004-re. Ahhoz, hogy elemezhessük, hogy az adott populáció mekkora részére jellemző a posztadoleszcens kor átmeneti státusza, meg kell vizsgálni, hogy az adott kohorszon belül ki melyik meghatározó demográfiai életeseményen van túl. Az 1950-1969-es kohorsz 85-96 százaléka 2001-re bejezte tanulmányait, munkába állt, elköltözött a szülői háztartásból, megházasodott és gyermeke is született. A teljes kohorsz 62 százaléka követte ezt az utat (túl volt mind az öt eseményen), s további 25 százalékuk is négy lépcsőfokon volt túl az ötből. Ezzel szemben az 1970-1989 közötti kohorsz, 69 százaléka fejezte be az iskola tanulmányait 2001-re, 80 százalékuknak volt munkatapasztalata is, ám különköltözni a szülőktől már csak 38 százalékuk tudott, míg házasságot 31 százalék kötött, gyerme-

ket 29 százalékuk vállalt. Azok aránya, akik mind az öt mérföldkövön túl voltak, a kohorsz 10 százalékűt alkották, akik négy eseményen voltak túl, 17 százalékot jelentettek [8. táblázat]. Az összehasonlításhoz készítettünk egy egyszerű indexet az öt életesemény eléréséről, egyegy pontot adva minden mérföldkő teljesítése után. Így a 0-5 közötti index 0 értéke azt fejezi ki, hogy a válaszadó még egyik “nomosz” képző eseményt sem érte el a posztadoleszcens szakaszban, az 5 pedig azt, hogy mind az öt fontos mérföldkövön túl van, a vizsgált dimenziók szerint a hagyományos demográfiai értelemben már “teljesen” felnőtt (befejezett iskola, munka, különköltözés, házasság, gyermek). Ez a sajátos “transition index” a 1950-1969-es kohorsz esetében 4,39, a fiatalabb posztadoleszcens kohorszban (1970-1989) 2,46. Az index természetesen alapvetően az életkortól függ (R2=.591**) [10. ábra]. Jellemző, hogy a női népesség körében 45 éves korig folyamatosan magasabb az index értéke, utána eltűnik a nemi különbség. Az iskolai végzettség hatása is kimutatható, de sokkal alacsonyabb a befolyásoló ereje. A kohorszok összevetéséből kitűnik, hogy az életkor előreha-

8. táblázat. Azok aránya, akik az adott demográfiai eseményen túl vannak az egyes kohorszokban és az index 0-5 közötti átlaga

2001

2004

1920–1949 n=5639

1950–1969 n=6107

1970–1989 n=4616

1970–1989 n=4339

Tanulmányok befejezése

99,7 %

96,5 %

69,0 %

84,3 %

Munkábaállás

96,0 %

84,8 %

79,6 %

78,5 %

Különköltözés

89,3 %

85,7 %

38,4 %

57,6 %

Házasság

95,7 %

87,2 %

30,6 %

51,0 %

Gyermekvállalás

88,2 %

85,0 %

28,6 %

48,3 %

4,68

4,39

2,46

2,46

Transition status index (0-5 átlagpont)

Státusz index variancia elemzése, R Squares Nem

.000

.012**

.010**

.011**

Iskolai végzettség

.004*

.023**

.062**

.025**

Kor

.005

.039*

.402**

.292**

*p<.05 **p<.001

80


2010 / ősz

Ifjúság és környezet 10.ábra. Felnőttkorba való átmenet státusz-indexe 2001-ben a születés éve szerint 5

4

3

2

1 Kohorsz 1930–1949

Kohorsz 1950–1969

Kohorsz 1970–1989

0 1930 1935 1940 1945 1950 1955 1960 1965 1970 1975 1980

ladtával mind a nem, mind az iskolai végzettség befolyásoló ereje erőteljesen csökken. Az 1970-1989-es kohorsz helyzetét 2001-ben és 2004-ben is megvizsgálhatjuk [11. ábra]. Ezek alapján a status index átlaga három év alatt 0,7 ponttal emelkedett 2,5-ről, 3,2-re – vagyis átlagosan maximum egyet lépett előre mindenki. A házasok aránya 31-ről 51 százalékra, a gyermekeseké 29-ről 48 százalékra nőtt, s azok aránya, akik már különköltöztek, a kohorszon belül meghaladja az 50 százalékot. A kohorszon belül az egyes évjáratokat nézve a házasság 1980-as születésüeknél, a költözés és a gyermekvállalás a 81-es születésűeknél nőtt számottevő mértékben, igazodva a korosztályi sajátosságokhoz. 11.ábra. A státusz-index átlaga 2001-ben és 2004-ben az 1970–1989 kohorszban nemenként 4,0 3,5

2,5

3,34

3,06

3,0

2,60

3,20

2,46

2,32

2,0 1,5 1,0 0,5 0,0

Férfiak

Nők 2001

Együtt 2004

Forrás: Magyar szociális és demográfiai panel felmérés, 2001, 2004

A felnőttkorba való átmenet változásainak elemzése közben két olyan sajátosságra lettünk figyelmesek, amelyek mellett nem lehet elmenni szó nélkül. Az egyik az, hogy az átmenet egyes összetevői az életciklusok során módosíthatókká váltak (pl. a házasság válással, a foglalkozási helyzet továbbtanulással stb.), a másik pedig, hogy nőtt az egyes demográfiai eseményekkel kapcsolatos inkonzisztencia az életciklus során.

Összegzés Akárhogy is próbáljuk interpretálni a fiatalok éltének átalakulását (új lépcsőfokok megjelenése, halasztott belépés a munkaerőpiacra vagy a gyermekvállalásra, gazdasági pozíciók átalakulása stb.), tiszta, egyenes vonalú életpályák helyett, a strukturális meghatározottsággal együtt a felnőttkor elérésében sajátosan egyéni megoldásokkal, utakkal, stratégiákkal találkozunk (Biggart et al., 2002). A választást a fiatal felnőttek számára elérhető erőforrások módosítják, befolyásolják, de ideális esetben alapvetően beazonosítható életstratégiák határozzák meg. Magyarországon a fiatalok felnőtté válásában mindig is döntő szerepet játszott a családi támogatás és az állami transzferek rendszere, bár ez utóbbi a poszt-szocialista társadalmi kontextusban egyre korlátozottabban hat. A 90-es évek gazdasági és társadalmi átalakulásával a fiatalok felnőtté válásának hagyományos útjai is módosultak. Korábban az elsődleges és a másodlagos szocializációs tényezők egy jól tervezhető úton illesztették be a serdülő fiatalokat a társadalmi pozíciórendszerbe és a jól bejáratott életpályákra. A posztszocialista társadalmakban végbement szerkezeti változások éppen ezen öröklött életkezdési terveknek gyakorlati megvalósítását módosították érzékenyen. Jelenleg szocializációs deficit érezhető, a gyors átalakulás következtében a felnőtt éltre vonatkozó viselkedési szabályokat egy olyan felnőtt társadalomtól tanulják a serdülők, amely még a hagyományos életútra szocializált, ugyanakkor a mai gyakorlatban ezek az utak

2010 / ősz


81

Ifjúság és környezet nem, vagy csak nehezen járhatóak. Ugyanakkor az is jellemző, hogy ez a fajta szocializációs deficit nem hat minden serdülő esetében, mivel az eltérő helyzetre eltérő stratégiával válaszolnak a fiatalok, a válasz nem egyszerűen a kései családalapítás. Elemzésünkben három eltérő stratégiát azonosítottunk be a fiatalok felnőtté válásával kapcsolatban: család-központú, társadalom-orientált és autonómia-vezérelt stratégiákat. A fiatal felnőttek azzal sem feltétlenül értenek egyet, hogy a felnőttkorba való átmenet szükségszerűen nehezebb a mostani generációk számára, mint a szocialista periódusban volt, inkább arról van szó, hogy bizonyos szempontból a folyamat most könnyebb, különösen a felsőoktatási expanzió miatt, de a másik oldalról a hagyományos lépcsőfokokat meglépni gyakran nehezebb, bonyolultabb lett, mint volt 1990 előtt. Az elemzés során rámutattunk arra, is, hogy a magyar fiatalok körében is megjelent két olyan demográfiai esemény, mely eddig elsősorban Nyugat-Európára volt jellemző s tipikusan értékválasztáshoz kapcsolódik, az akaratlagos gyermektelenség és a vállalt egyedüllét. Ezek az új mintázatok átalakítják és módosítják a posztadoleszcencia koncepcionális kereteit és a demográfiai magatartás jelentős átalakulásához is vezethetnek idővel. Ez a jelenség egyelőre alig tanulmányozott a hazai szakirodalomban és a jövőben igen fontos kutatási iránnyá válhat a fiatalok demográfiai mozgásainak tekintetében. Ezen változásoknak az ismerete felhasználható a családpolitikával, a termékenységgel, a munkaerőpiaci mobilitással és a szociális szolgáltatások szervezésével kapcsolatos társadalompolitikai döntésekben egyaránt, de több olyan is van köztük, melyről a tudásunk nem elég az átgondolt beavatkozásokhoz (pl. a későbbi időszakra kitolódó házasságok, vagy az együttélések stabilitásáról sem tudunk még eleget, de a szingli magatartásforma mögött is kereshetünk nem szándékolt helyzeteket stb.) A szakpolitikusok hajlamosak arra, hogy a fiatalok demográfiai magatartásával kapcsolatos

82


2010 / ősz

kérdéseket csak a hagyományos életeseményekkel összefüggésben értékeljék (mindenekelőtt a házasság és a termékenység vonatkozásában), de ez önmagában félrevezető is lehet. Úgy véljük, hogy a felnőttkorba való átmenettel kapcsolatos szocializációs kérdések további tanulmányozása (mindenekelőtt a szocializációs deficit kialakulásának vizsgálata) komolyan hozzájárulhat a jelenleginél hatékonyabb társadalompolitikai eszközök kifejlesztéséhez és sikeres implementációjához.

Jegyzetek 1 Ekkor a kiindulópont egy egyensúlyi állapot, melyet a fiatal valamilyen új igénye pszichés feszültséget indukálva vitákon és kölcsönös információátadáson keresztül (nyílt kommunikációt feltételezve) új egyensúlyi állapotba hoz, egy szinttel magasabbra jutva a függetlenedés létráján (vö. Vaskovics fokozatos leválás elméleti téziseivel). Az ember élete során három nagy leválási pont van: 1) csecsemőkorban/után a fizikai funkciók leválása, 2) kisgyermekkorban a pszichés funkciók leválása 3.) serdülőkorban a szellemi funkciók levásása. Konfliktusforrás az új értékek befogadása (pl. a szülő által eltervezett karrier elutasítása helyette a választott érzelmi kapcsolat elsődlegessége), az eltérő kulturális minták, életvezetési változások, fixációs pontok, szülői csalódások az „elvárt” viselkedésben. (Feuer 1997). 2 A posztadoleszcencens korban lévő fiatalok sajátos kényelmi helyzetben is lehetnek, mert egyszerre élvezik a felnőtt pénzkeresés és a felnőtt szabadidő felhasználás előnyeit és a gyermeki státusz családon belüli védettségét. 3 Ezt jól példázza, hogy a legnagyobb súlyú bűn, amit a gyerek elkövethetett a családon belül, az ennek a határnak az átlépése volt 4 Ez a 60-70-es években jelentős társadalmi konfliktusok forrásává vált. 5 A fiatalok munkanélküliségi rátája még 2002-ben is kétszerese a teljes munkanélküliségi rátának. 6 Hat különböző modellről van szó a független változókra.

Ifjúság és környezet Irodalomjegyzék Adler, Alfred (1994): Életünk jelentése. Budapest: Kossuth. Andorka, Rudolf (1987): Gyermekszám a fejlett országokban. Budapest: Gondolat. Bandura, A.–Walters, R. H. (1963): Social Learning and Personality Development. New York: Holt, Rinehart and Winston. Bandura, A. (1977): Social Learning Theory. Englewood Cliffs, NJ, Prentice-Hall Berger, Peter–Kellner, Hansfried (1970): Marriage and the Construction of Reality. Recent Sociology, No. 2. Berger, Peter. L.–Luckmann, Thomas (1966): The Social Construction of Reality. A Treatise in the Sociology of Knowledge. New York: Doubleday. Biggart, A.–Benedit, R.–Cairns, D.–Hein, K.–Mörch, S. (2002): Families and Transitions in Europe: State of the Art Report. 2002. September. Boreczky, Ágnes (2001): Változások a szülők gyermekfelfogásában, a gyermekek életkörülményeiben és szocializációjában (1910-1990). Magyar Pedagógia Volume 101, Issue. 151–169.p. Cseh-Szombathy László (1978): A mai magyar család legfőbb jellegzetességei. In: Kulcsár Kálmán (szerk): A változó család. Budapest: Kossuth. Dreitzel, H. P. (ed.): Patterns of Communicative Behavior. London: Macmillan. 50–72. Erikson, E. H. (1968): Identity: Youth and Crisis. New York: W. W. Norton. Feuer, Mária (1997): A serdülőkor leválási problémái. (The Problems of Adolescents). Család, gyermek, ifjúság, Volume 6, Issue 4. 8–11. p. Freud, Sigmund (1995): A pubertás alatti átalakulás (Change during the Adolescent Ages) In: S. Freud művei 4. A szexuális élet pszichológiája. Budapest: Cserépfalvi. Gábor Kálmán (szerk.) (1992): Civilizációs korszakváltás és ifjúság. (Youth and the Change of the Civilizations). Szeged. Galasi Péter (2002): Fiatal diplomások a munkaerőpiacon a tömegesedés időszakában. Educatio, Volume 11, Issue 2. 227–236.p. Gasperoni, G.–Schizzerotto, A. (2001): Study on the State of Young People and Youth Policy in Euro-

pe. European Commission D. G. for Education and Culture, IARD S.c.r.l. Milano Habermas, Jürgen (1984): The Theory of Communicative Action. Vol. I–II. London: Heinemann Hankiss Elemér (1976) Érték és társadalom. (Value and Society). Budapest. Hurrelman, Klaus (ed.) (1994): International Handbook of Adolescence, Westport, CO–London: Greenwood Press. H. Sas Judit (1978): A nagycsalád jellegzetességei a mai magyar falusi társadalomban In: Kulcsár Kálmán (szerk.): A változó család. Budapest: Kossuth. Kamarás Ferenc (2004): The Youth’s Demographic Background. In: Kacsuk Z. (Ed.) On the Threshold of Adulthood. Budapest: CSO. Kamarás Ferenc (1991): A magyarországi demográfiai átmenet sajátosságai 1900–1920. Történeti Demográfiai Füzetek 9. Demográfiai átmenet Magyarországon. KSH Népességtudományi Kutató Intézet. 157–186. l. Kamarás Ferenc (2000): A termékenység alakulása és befolyásoló tényezői. Századvég, 2000/tavasz. Kamarás Ferenc (2001): Családalapítás és gyermekvállalás az 1990-es években és az ezredfordulón. Demográfia, 2001. XLIV. évf. 1–2. Keniston, Kenneth (1968): Young Radicals. New York: Harcourt, Brace & World. Keniston, Kenneth (1989): Entwicklung der Moral, jugendlicher Aktivismus und moderne Gesellschaft. In: Döbert, Rainer–Habermas, Jürgen–Nunner-Winkler, Gertrud (Hrsg.) Entwicklung des Ichs. Königstein: Athenäum. 294–306. Kiss Tihamérné (2001): Az értékorientáció és szerepe a serdülők erkölcsi fejlődésében. (Value Orientation and its Role in the Adolescents’ Ethic Development). Fejlesztő Pedagógia, Volume 12, Issue 2. 11–17. p. Kowalska, I.–Wroblewska, W. (2001): Transition to Adulthood in Poland. In: Corjin, M.–Klijzing, E. (eds.): Transition to Adulthood in Europe. Kluwer Academic Publishers. Lannert Judit (1992): Munkaerőpiac, ifjúsági munkanélküliség és az oktatás. In: Balázs É.–Lannert J.–Surányi B.: Demográfiai hullám, iskola, ifjúsági munkanélküliség. Budapest: Akadémiai. 87–134. p.

2010 / ősz


83

Ifjúság és környezet Lesthaeghe, R.–van de Kaa, D. J. (1986): Twee demografische transities? In: van de Kaa, D. J.–Lesthaeghe, R. (red.): Bevolking: groei en krimp. Mens an Maatschappij. 9–42. Lesthaeghe, R. (2002) Meaning and Choice: Value Orientations and Life Course Decisions. NIDI–CBGS Monograph nr. 37. The Hague: Netherlands Interdisciplinary Demographic Institute. MacDonald, K. B. (1997): The Coherence of Individual Development: An Evolutionary Perspective on Children’s Internalization of Parental Values. In: Grusec, J.–Kuczynski, L. (eds.): Parenting and Children’s Internalization of Values: A Handbook of Contemporary Theory (pp. 362–397). New York: Wiley. MacDonald, K. B. (1988): Social and Personality Development: An evolutionary synthesis. New York: Plenum. Mead, G. H. (1970): Mind, Self & Society. The University of Chicago Press. Nagy Ádám (2010): Az ifjúságügy és a harmadlagos szocializációs közeg. Új Ifjúsági Szemle VIII. évfolyam 2 szám, 2010 Parsons, T. (1951): The Social System. Glencoe: Free Press. Parsons, T.–Bales R. F. (1955): Family, Socialization and Interaction Process. Glencoe: Free Press. Schutz, Alfred (1954): Concept and Theory Formation in the Social Sciences The Journal of Philosophy, vol. 51. 257–274. Schutz, Alfred (1984): A cselekvések köznapi és tudományos értelmezése. (Ordinary and Scientific Interpretation of Actions). In: Hernádi Miklós (szerk.): A fenomenológia a társadalomtudományokban. (Fenomenology in the Social Sciences) Budapest: Gondolat. Schutz, Alfred (1984b): A társadalmi valóság értelemteli felépítése. (Clear Construction of Social Reality). In: Hernádi Miklós (szerk.): A fenomenológia a társadalomtudományokban. (Fenomenology in the Social Sciences) Budapest: Gondolat. Sobotka, Tomas (2004): Postponment of Childbearing and Low Fertility in Europe. Dutch University Press. Somlai Péter (2002): Elhúzódó kamaszkor (Long Adolescence). Fordulópont, Volume 4, Issue 2. 5–6. p. Somlai Péter (2002b): Húsz év. Családi kapcsolatok változásai a 20. század végi Magyarországon

84


2010 / ősz

(Twenty years. Changes of Family Relationships at the end of Second Millennium in Hungary). Budapest: Új Mandátum. S. Molnár Edit (1999). Családi értékek – magatartások – demográfiai tendenciák. Századvég, Volume 14, Issue 4. 31–48. p. Spéder Zsolt (2001): Turning Points of the Life-course. Research plan and questionnaire of the Hungarian Social and Demographic Panel Survey. Budapest: CSO DSI. Szabolcs Éva (1995): Fejezetek a gyermekkép történeti alakulásából. Budapest: ELTE. Tóth László (1998): A szexuális gyakorlat alakulása Magyarországon 1991-ben és 1996-ban. In: Tóth, László (szerk.): A szex. Szociológia és társadalomtörténet. Budapest, Új Mandátum. Tóth Olga (1997): Családformák és együttélési minták a mai magyar társadalomban. In: Lévai Katalin–Tóth István György (szerk.): Szerepváltozások. Tárki–Munkaügyi Minisztérium. pp. 73–85 Tóth Olga (1998): Házasság és gyermek: vélekedés és viselkedés. Századvég, Volume 11, Issue 4. 80–93. p. Toth Olga (2002): Kamaszkor után: posztadoleszcencia és emberi kapcsolatok (After the Adolescents: Post-adolescence and Human Relationships). Fordulópont, Volume 4, Issue 2. 24–30. p. Van de Kaa, D. J. (1987): Europe’s Second Demographic Transition. Popullation Bulletin 42. Van de Kaa, D. J. (1994): The Second Demographic Transition Revisited: Theories and Expectations. In: G. C. N. Beets, J. C. Van Den Berkel, R.L. Cliquet, G. Dhooge and J. De Jong Gierveld (eds.): Population and Familiy in the Low Countries 1993: Late Fertility and other current issues. Vaskovics Lászlo (1993): A fiatal felnőtteknek nyújtott szülői segítség. (On Post-Adolescent Parential Support). AULA, 1, 7–21. Budapest: Társadalomkutató Intézet. Vaskovics Laszlo (2000): A posztadoleszcencia szociológiai elmélete. (The Sociological Theory of Post-adolescence). Szociológiai Szemle, Vol 2000, Issue 4. Zinnecker, Jürgen (1982): Porträt einer Generation. In: Jugend ’81. Lebensentwürfe, Alltagskulturen, Zukunftsbilder. Jugendwerk der Deutschen Shell. 80–122. Leske + Budrich

Liptai-Menczel Zsuzsanna

Életmód – élethelyzet

A fitness-jelenség

Jelen korunk egyik legégetőbb kérdése az egészségünk, és annak fenntartása. A 21. század életviteli trendjei megkövetelik a modern embertől, hogy az előtte álló feladatokban maximálisan, és tökéletesen teljesítsen. Ennek azonban ára van, az emberek élete egyre több stresszel telítődik. Mindehhez – közmegegyezésszerűen – egy igazán egészséges megküzdési mód a sport. A 90-es évektől kezdődően látványosan növekszik az egészségtudatos emberek tábora, akik nem csak az orvos utasítására – a betegségek elkerülése miatt, de saját testi-lelki jóllétük érdekében is látogatják a fitness-termeket. A harmadik évezred elejére megszületett a wellness, mely az emberek – ma még főleg – teljes testi kényeztetését tűzte ki céljául. Az új trendek, a médiából és a környezetünkből érkező elvárások leginkább a felnövekvő fiatalságra van befolyással. Számtalan kutatást ismerünk, melyek az idősebb korosztály rossz egészségügyi állapotáról adnak tanúságot, annak ellenére, hogy rengeteg prevenciós program igyekszik hatást gyakorolni, illetve felhívni a figyelmet az egészséges életmódra. Ez gyakran hatástalan a megrögzött szokások, a változással szemben bezárkózó életvitel mellett. Továbbá azt is tudjuk, hogy az életkor előre haladtával a fizikai aktivitás drasztikusan lecsökken (Kopp és Kovács, 2006). Ezzel szemben az ifjúság éppen az a réteg, akik hatékonyan megszólíthatók. Éppen ezért nagyon fontos a megfelelő példa mutatása, így a sport esetében is. Jelenleg a társadalmi ideál a tökéletes testet tartja elfogadhatónak, a karcsú, egészséges, fiatalos megjelenést (Featherstone, 1982; Túry és Szabó, 2000). Ezt sugározza a tv, erről

olvashatunk a magazinokban, ezt mutatják az óriás plakátok. Ezek az elvárások szükségletként jelennek meg a fiatalok számára, hiszen személyiségük részévé válnak. A média több lehetőséget is kínál a megfelelőség eléréséhez, például a divatozást, fogyókúrát, a „super size” menüt, a plasztikai sebészetet és a sportolás különböző formáit. Mindegyik esetében a kulcs a fogyasztás, de mint láthatjuk, ezek a jelenségek egymással ambivalens tényezők, amennyiben a vásárlás, bekebelezés szembe kerül a karcsú, önmagának megállj-t parancsolni tudó ember képével. Pikó és Keresztes (2007) megállapítja, hogy, habár fontos fejlemény a fiatalok sportolásra buzdítása, ez csak akkor válik igazán hatékonnyá, ha a mozgás szeretete belsővé válik, személyes igénnyé, nem csak divatirányzattá. A belsővé válás első lépése a kisgyermeki megfigyelőkészség. Amennyiben azt látja, hogy szülei sportos, egészséges életmódot folytatnak, számára is ez lesz a természetes út. A következő lépés az iskola, amelynek feladata lenne, hogy megszerettesse a mozgást a tanulókkal. Egy finn és magyar diákokat összehasonlító vizsgálatból azonban kiderül, hogy a magyar iskolák nem túl sikeresek e téren (Huszár és Bognár, 2006). Az iskolából kikerülve megszűnik a közvetlen befolyás a sportolásra, így már csak az egyes ember személyes döntése marad. Itt kerülnek képbe többek között a már említett egészségvédő programok. Az egészség iparággá válásának versenyébe új jelentkezők is beszálltak. Ilyenek a fitness/wellness központok, melyek újabb és újabb szolgáltatásokkal teszik vonzóvá magukat, és ilyenek a gombamód szaporodó wellness szállodák, melyek az egészsé-

2010 / ősz


85

Életmód – élethelyzet ges kényeztetés ígéretével várják a stresszel teli városi létben megfáradt vendégeket. A fizikai jóllét, valamint fejlődés láthatjuk, nem elképzelhető a lelki egészség megléte nélkül. A harmonikus életvitel elengedhetetlen feltétele e kettő egyensúlya, harmóniája. Magyarországon még gyermekcipőben jár a pszichológusok jelenléte a fitness/wellness területén. Ilyen irányú segítségre egyelőre csak a profi versenyzők körében van kereslet. Ez utóbbi tény azért is fontos, mivel egyre gyakrabban tapasztalhatjuk, hogy a testedzésnek egészségkárosító következménye is lehet. A következőkben a fitness, mint jelenség világát mutatom be. Mindezt több szempontból is fontosnak tartom. Először is egyre több tudomány foglalkozik a városiasodás, a környezet változásainak a mindennapi emberre gyakorolt hatásaival. Ezek az irányzatok, úgy mint a környezet-pszichológia, a szociológia, és főképp az antropológia egyre pontosabban határozzák meg, milyen összefüggések mutathatóak ki a városi ember élete, lelkivilága, viselkedése, szociális kapcsolati között (Dúll és Szokolszky 2006; al-Zubiadi 2009). A fitness jelensége, mint lentebb látható lesz, a városi élet és az emberi kapcsolatok egy új formáját hívta életre, ezért mindenképpen megfigyelésre és további tanulmányozásra érdemes. A modern kor, a modern társadalom új viselkedési, valamint új típusú életformát alakított ki magának, ezzel idomulva a rohanó, eredményekre, fogyasztásra koncentráló társadalom elvárásaihoz (Featherstone 1982). A fitness-wellness azonban nem csak az emberek belső világára, kapcsolatrendszerére van hatással, hanem a jelenség tárgyiasult megjelenésére is, vagyis azokra a helyszínekre, ahol az emberek a sportnak, kikapcsolódásnak hódolhatnak. Így a sportközpontok városi elhelyezkedését, felépítését, ennek az új rendszernek a megismerését is fontosnak tartottam bemutatni írásomban.

86


2010 / ősz

Fitness-termek, sportrendezvények új nézőpontból Mindeddig a fitness-termek világát leginkább hirdetésekből, látványos internetes felületekről ismerhettük meg. Szakmai igényű vizsgálatuk még nem került a tudományos élet látószögébe. Tanulmányomban arra vállalkoztam, hogy e terület változásait helyezzem a középpontba. Mielőtt azonban ebbe belevágnék, egy érdekes párhuzamra szeretnék rámutatni, mely a sport világát összeköti más, az addiktológia területéről ismert jelenséggel is. Fejér Balázs, kultúrantropológus, szakdolgozati munkájában az elektronikus zenei partik világát elemezte, ahol olyan fontos szempontokat tekintett át, mint a résztvevők térbeli mozgása, a szórakozó közönség és a dj, mint irányító kapcsolata, a zene és a kábítószerek hatása a módosult tudatállapotra (2000). A partit mint fizikai és szimbolikus teret írja le. Ezt az összefüggést megfigyelhetjük a fitness termek esetén is, még élesebben pedig a „mega mozgás” rendezvényeken. Míg előbbi általában nem helyszínhez, hanem szervező csapathoz kötődik, addig a fitness mindig egy meghatározott klubhoz kötőik. Egy wellness klubhoz több terem is tartozhat, nemcsak az adott városban, akár országos hálózatról is beszélhetünk, de a tulajdonos/vezetőgárda azonos. Az óriási fitness rendezvényeket nagyobb sport klubbokban, de még inkább sportcsarnokokban tartják, sőt akár több helyszínen is egyszerre. Jó idő esetén a szabadban, ahogyan a parti szervezők is szívesen viszik zenészeiket a természetbe. Mind a partik világára, mind a fitness termekre jellemző, hogy a részvétel egyik célja a kikapcsolódás. A mozgás, a tánc segítségével létrejöhet a külvilág kizárásának élménye, a figyelem az éppen végzett tevékenységre szűkül be (Fejér, 2000). Így mindkét említett tér az ellazulás lehetőségét kínálja, kiszabadulást a mindennapi bosszúságoktól, stressztől teli világunkból. A sportlétesítmény szimbolikusan az egészség és a mozgás megjelenítője a külvilág számára, míg az odajáróknak életük egy fontos tere,

Életmód – élethelyzet ahol baráti kapcsolatok, párkapcsolatok is szövődhetnek. Az aktivitás, a helyszín és a társaság élménye életük egyik legfontosabb szegmensévé válhat. A tagok magukra, mint bennfentesekre gondolnak, amit befolyásol az ott eltöltött hónapok, évek száma. Ez alatt megismerik egymást a többi vendéggel, az oktatókkal, vezetőkkel. Ez az ismeretségi kör, akár presztízs értékű is lehet a klubtag számára, aki bevezethet egy-egy új embert a belső körökbe. Ugyanígy ír Fejér (2000) a már tapasztalt parti látogatóról, aki ismeri azokat, akik „számítanak”. Ő az, aki naprakész információkkal rendelkezik az aktuális pletykákról, fontos tudnivalókról, ő az, aki tudja, hogyan zajlik a parti, hogyan kell viselkedni egy mámoros éjszakán, kivel érdemes megismerkedni. Ő az, aki az új „látogatót” bevezeti ebbe az új világba, mely a külső szemlélőnek ismeretlen, idegenül hat. Hasonlóképpen, a fitness termek „nagy öregjei” segítik és irányítják az újonnan jötteket, mely órákon érdemes részt venni. Ezzel a szimpátia és a szakmai elismerés tényezője is belép a rendszerbe, hiszen a kedvelt oktatók óráin mindig tele van a terem, rajongókkal, elkötelezett sportolókkal. Ez a kép a partin, a dj körül álló csodáló táborra emlékeztet. A bennfentességet mutatja az is, hogy bizonyos órákon kialakult rendje van, hogy ki, hol állhat, hol a helye. Mindez egyfajta hierarchiára is utalhat, jobb pozícióból jobbak a látási viszonyok és jobb a láthatóság is. A kemény mag említésekor, ki kell térni a fitness termek és az itt végzett együttes cselekvés csapatépítő funkciójára. A közös mozgás, a közös izzadás több találkozási ponton keresztül teremti meg a baráti kapcsolatok lehetőségét. Kezdve az öltözőbeli beszélgetéstől a büfében való közös fogyasztáson keresztül, egymás biztatásával egy-egy nehéz feladat esetén, míg végül a közös szaunázás „felteszi a pontot az i-re”. Ez a csoport, valamint a mozgás élménye gyakran a résztvevők egyik legfontosabb életterévé válik. Gyakran megfigyelhető, hogy az elhivatottság a sportközösség felé, együtt jár a más területeken megélt sikertelenségekkel. Ilyen például a párkapcsolat, barátok hiánya. Így a mozgás és a

hozzá kötődő életvitel hiánypótló funkciót tölt be. Ez a jelenség a kábítószer használattal kapcsolatosan már régen ismert (Hoyer és Tremkó 2000), így egy újabb összefüggést fedezhetünk fel a partilátogatás és a fitness jelenségvilága között, hisz előbbi terület szorosan összefügg az említett élvezeti anyagokkal való visszaéléssel. Az illegális szerek használata természetesen a mozgás világát sem kerüli el, gondoljunk csak az anabolikus szteroidok és egyéb teljesítményt fokozó készítmények használatára. A vizsgált területeket kommunikációs szempontból is „szemügyre” vehetjük. Fejér (2000) leírja, hogy a parti-térben a szóbeli kommunikáció igen korlátozott, mivel a zene betölti a teret. Hasonló jelenség figyelhető meg az aerobik órákon is, ahol a beszéd, kivéve persze az edző utasításait, megzavarhatja a koncentrációt, ezáltal megbomlik a koreográfia egysége, a végzett gyakorlat pontossága. A résztvevők ezért sokkal inkább mimikával, kacsintással, egy-egy bíztató mosollyal üzennek egymásnak, ami erősíti a közösség érzését, de nem zavarja az elsődleges mozgásra való fókuszálást. Magára a résztvevők által végrehajtott mozgásformára is a kommunikáció egy válfajaként tekinthetünk, hiszen, leolvasható a személyről a fáradtság, a lelkesedés, vagy akár aktuális hangulata is. A nonverbális kommunikáció irányát követve vessünk egy pillantást a „magasból” is a partik és fitness rendezvények világára. Az ajtón belépve, mindkét helyszínen már látjuk is, de legalábbis felsejlik a tánc – mozgástér mint a rendezvény szíve. Ezt a dinamikus dübörgéssel megtöltött teret veszik körbe a kiegészítő helyiségek. Míg a partin a tánctér mellett beszélhetünk chill-out és egyéb zene szobákról, addig a fitness rendezvényeken a kisebb helyiségekben kapnak teret a nyújtáshoz, prevencióhoz kapcsolódó mozgásformák, vagy például a spinning órák. A partik világában egy fontos helyszín a büfék látogatása, ahol az italok (ritkábban ételek) vásárlásán kívül lehetőség nyílik az ismerősökkel való beszélgetésre, vagyis társadalmi életet élni. Ugyanez megtalálható a sport rendezvényeken is, abban a módosult formában, hogy itt külön-

2010 / ősz


87

Életmód – élethelyzet böző kiállítók termékei között válogathatunk, miközben régi ismerősökkel vehetjük fel újra a kapcsolat fonalát. Fejér (2008) lézengőknek nevezi a partin ismerőstől ismerősig vándorlókat. Megfigyelései szerint a már beavatott parti látogatókra jellemző ez a viselkedés, akik a zene és a tömeg, a tánc varázsának megismerését követően, új élményeket keresnek. Hasonlóan zajlik ez a fitness rendezvényeken. Ahogy a partin, itt is izgalmas élmény kivonulni a tömegből, és a karzatról, új megvilágításból, egészben látni a zenére egyszerre mozgó, lüktető tömeget, ahogy a Dj, prezenter (edző) irányítására több százan együtt mozognak. Míg a partik világában a módosult tudatállapot elérésének egyik fő katalizátora a kábítószer, addig a sport világában ez a mozgás.1 Számtalan kutatás erősítette meg azt a tényt, hogy a kábítószerek és a mozgás kiváltotta változások (endogén opiát termelés, stb.) közös agyi területről származnak. Bár utóbbi esetben egy egészséges viselkedésformáról beszélünk, maga a sport is addiktívvá válhat. A sport iránti elköteleződés e szélsőséges formáját a testedzésfüggőség írja le (Szabó, Demetrovics, Kun, Kurimay, 2010; Menczel, 2008). Sem az aerobic, sem a partizás esetében nem mondhatjuk, hogy a cél egy módosult tudatállapot elérése. Jellemző azonban, hogy a cselekvésre való koncentráció magával vonja a tudat beszűkülését a táncra (ezt érthetjük mindkét helyzet leírására), az aktuális mozgásformára való elmélyült figyelmet. Ezáltal a sport közben lehetőség nyílik arra, hogy miközben a testünket megmozgatjuk, a lelkünknek, gondolatainknak is egy kis pihenőt adjunk. Nem ritka, hogy valaki olyannyira át tudja adni magát a tánc élményének, hogy a flow állapotát éli meg (Csíkszentmihályi 2001). A mozgásban való elmélyülés során a felzaklatott, stresszel teli psziché megnyugodhat, sőt gyakori tapasztalat, hogy a korábban zavaros gondolatok is letisztulnak, így a személy képes lehet problémáit új, tiszta fejjel szemlélni. A kikapcsolódás egyik legfontosabb mozgatórugója az edző, vagy, ahogy a nagyobb rendezvényeken említik a prezenter. Ő az, aki a

88


2010 / ősz

lemezlovashoz hasonlóan a partikon, mint egy karmester megtáncoltatja a „nagyérdeműt”. Zeneválasztása, a megtervezett koreográfia, ha dance óráról beszélünk, a mozdulatsorok összeállítása erősítő, zsírégető óra esetén, a személyes hangulata mind-mind befolyásolja a résztvevők élményét. Mint a zene, úgy a mozgás világában is vannak kiemelkedő edzők, akiket akár termeken át is követnek a résztvevők, mivel szakmai tudásuk, karizmájuk, a csoportot pozitív irányba megmozgató képességük magával ragadó. Természetesen a már említett bennfentesek, a kemény mag egyből megérzi, ha valaki aznap nem úgy teljesített, és ezt sokszor tudtára is adják, ugyanúgy, ahogy a DJ-k aznap esti teljesítményét is értékeli a laikus és a szakmai közönség egyaránt.

A fitness-termek virágkora A fent bemutatott összefüggések után a fitness mint mozgalom időbeli és térbeli változásainak bemutatására térek át. Az 1980-as években a tömegsportok mellett egy új sportolásra alkalmas irányzat indult meg. A fitness mint sportág célja nem feltétlenül a versenysport, a versenyzők kitermelése, hanem az „átlagember” mozgásra buzdítása, amit kellemes környezetben, önmaga által irányítottan, szabadidejében tehet meg. A fitness kezdetét jelentette a testépítés egyre nagyobb térhódítása, valamint az aerobic Amerikából megindult hulláma. A két sportágat olyan pregnáns személyek közvetítették számunkra, mint Arnold Schwarzenegger és Jane Fonda. A külföldön már elterjedőben lévő edzőtermek – a fitness „környezeti tárgyiasulása” - megjelentek Magyarországon is. A fitness termek világát két nagyvárosi edzőterem-hálózaton keresztül mutatom be. Választásom azért e kettőre esett, mivel jellemző típusként állíthatóak a körülbelül húsz év alatt lezajlott változás élére. A szerző „sportkarrierje” kezdetén az elsőként bemutatott termet látogatta, napjainkban pedig a másodikként bemutatott centrum lelkes tagja. A két hálózat, egyikük

Életmód – élethelyzet két teremmel, míg a másik három helyszínnel rendelkezik pillanatnyilag, híven bemutatja azt a fejlődést, melyet párhuzamba állíthatunk a gazdasági, kulturális téren végbement változásokkal is. A kulturális antropológia elvárásainak megfelelően a fitness központok elnevezése fiktív; Magyarországon, Budapesten találhatóak. A nagyvárosi elhelyezkedést azért tartom fontosnak kiemelni, mivel a kisebb városokba, községekbe, falvakba még nem vagy csak ritkán ért el a fitness-termek lentebb bemutatott fejlődési íve. A bemutatás szempontjai a következők: A fitness-központ • elhelyezkedése a nagyvárosban; • elhelyezkedése a térben, a fent/lent tekintetében; • igénybevevői; • szolgáltatásai.

A fitness-terem a ’80–90-es években Az első edzőtermek híre leginkább szájról-szájra terjedt. A termek minőségének, színvonalának tekintetében a legautentikusabbak mindig is azok az emberek voltak, akik a klubokat látogatták. A Downtown Fitness Centrum létezéséről leginkább a teremnek otthont adó épületen kiállított tábla értesítette a sportolni vágyót, miközben elsétált a klub valamelyik belvárosi épülete mellett. Ma már természetesen az interneten is megtalálunk minden fontos tudnivalót a termekről. Akkoriban kiemelkedő voltát jelzi az is, hogy megindult a terem népszerűsítése, a – bizonyos – egyetemekre járó hallgatók kedvezményesen vehették igénybe a terem szolgáltatásait. A terem látogatói köre az egyetemisták mellett is főleg a fiatal felnőtt rétegből állt. A Downtown Fitness Centrum, ahogy oly sok másik terem is, lakóházak pincéjében került kialakításra. Különlegessége az általam kiemelt műintézménynek, hogy a ’90-es évek közepén már két teremmel rendelkezett, mindkettő, egymáshoz közel, a belvárosban található. Felépítését tekintve a következők szerint írható le. A

látogató egy belvárosi bérház kapuján belépve a pince felé vette az útját. Itt nem volt nehéz dolga a sportolni vágyónak, hiszen az átható, dohszaggal keveredő izzadtság pontosan vezette útján. A lépcső alján többnyire a recepcióba „ütközött”, ahol a kedves pultos hölgy eligazította a sportolási lehetőségek, valamint jegy- és bérletárak szűkebb keretei között. A választási lehetőségek mellett a rendelkezésre álló tér is szűknek mondható mai szemmel, a maga 200-400 nm-ével. A recepció egyben büféként is funkcionált. Innen egy folyosón keresztül vezet az út, az öltözők felé. A férfi és női öltözők között helyezkedik el a szauna, mely akkoriban még nem számított alapfelszereltségnek egy fitness-centrumban. Az öltözőkből kilépve, a folyosó útvonalát követve érhető el az aerobic-terem, továbbhaladva pedig a különböző erősítő és cardio (zsírégető) gépekkel felszerelt „gyúró” terem. A szolgáltatások köre, bár egy akkoriban még jól felszereltnek számító teremről van szó, ma már elég átlagosnak tekinthető. A csoportos órák leginkább erősítő, zsírégető típusú, valamint alap step és aerobic, ritkábban boksz, illetve egyéb küzdősportokon alapuló foglalkozásokra épültek. A második hálózat bemutatása előtt kis kitérőként említeném azon női torna klubokat, amelyek hol egy ház lakásában kaptak helyet, hol szintén pincékben létesültek. E helyeket kizárólag hölgyek látogatják (ma is létező formáról van szó). A cél az alakformálás, ami egy gondosan összeválogatott zeneszámokra, és ezekre alámondott mozgássorozatra épül. A kazettát természetesen kiegészíti egy edző is, aki bemutatja a résztvevőknek a megfelelő mozgásformákat, segít a tartásban és a pontos végrehajtásban. Egy-egy ilyen felvétel pár héten keresztül folyamatosan megy, majd újabb változat követi.

A wellness iparág A ’80-as évektől kezdődően napjainkig, a fitness-wellness „iparág” óriási fejlődésen ment keresztül. Az elmúlt több mint húsz évben a

2010 / ősz


89

Életmód – élethelyzet gazdasági, kulturális átalakulással párhuzamosan a sportolási szokások is megváltoztak. A gazdasági növekedés, ahogy korábban már láttuk, magával hozta a fogyasztás megemelkedett szükségszerűségét. A fogyasztást a szó több értelmében is tekinthetjük. Hiszen elfogyaszthatjuk a sokféle ételt, amit kínálnak nekünk, elfogadhatjuk a különböző fogyasztó módszerek ajánlotta lehetőségeket, ha az étkezés okozta súlyfelesleget akarjuk eltüntetni. Ezt a társadalmi szükséget használják ki a wellness jegyében működő különböző kényelmi és szépészeti szolgáltatásokat nyújtó intézmények. Ezért virágzik a diétaipar, egyre több fogyasztó központ alakul, rengeteg különleges módszert kitalálnak, hogy akinek nem elég erős az akarata, de elég vastag a tárcája, az is közelebb kerülhessen a vékonyság még mindig divatos ideáljához (Vas 2007). A plasztikai sebészetek aranykorukat élik. Összefoglalóan a cél a tökéletes megjelenés elérése. A tökéletes megjelenés elérésének egyik útja pedig a fitness termek világa. Természetesen ma is sokan vannak, akik egyszerűen jobban érzik magukat a sporttól, akik tudatosan figyelmet fordítanak az egészségükre. Ezzel mintegy felelősséget vállalnak saját magukért és ezen keresztül a számukra fontos emberekért is. Kiemelendő, hogy míg korábban nem volt ennyire látványos a sportolás területén az elanyagiasodás, a mai termek esetében már komoly üzletekről, külön iparágról beszélhetünk (Vas 2007). Az újonnan alakuló mozgás-központok, számára kihívás az egyre telítettebb piacon életben maradni. Annál is inkább, hogy egy-egy terem megnyitásához, ha az alapítók valóban életképes létesítményt szeretnének működtetni, legkevesebb félmilliárd forintot kell befektetniük.

Wellness-központ az ezredforduló után A Buda-Wellness, mely bemutatásom második felét képezi, minden tekintetben megfelel a manapság kívánatos, minőségi szolgáltatást nyújtó

90


2010 / ősz

termek elvárásainak. A Buda-Wellness létezéséről számtalan fórumon keresztül értesülhetünk. A legszembetűnőbb éppen elsőként alapított termük, mely (hasonlóan más, az ezredforduló környékén alapított központhoz) egy irodaház földszintjén helyezkedik el, a Duna-part közelében. A teremből óriási ablakokon keresztül lehet nézni a járókelők és a forgalom mindennapjait, vagy épp fordítva, csodálni a teremben izzadó, önmagát formáló férfiak és nők csoportját. Természetesen a klub megtalálható az interneten is. Itt olvashatunk a terem történetéről, felszereltségéről, az oktatók népes táboráról, a különböző szolgáltatásokról és az éppen aktuális tudnivalókról is. A Buda-Wellness három terméből kettő Buda felkapott kerületeiben található, a harmadik pedig a pesti oldalon. A városközpontból egy átszállással többnyire mindegyik terem elérhető. Érdemes azonban látnunk, hogy a termek már nem korlátozódnak a belvárosba, megközelítésük elsősorban azok számára az igazán szerencsés, akik a budai oldalon élnek, vagy gépkocsival rendelkeznek. Ez szintén a látogatói kör megszűrését jelzi. Az elsőként alakult terem tehát egy irodaház földszintjét foglalja el. A másik két terem, melyek az elmúlt években kerültek kialakításra, már egy - egy bevásárló központ tetején helyezkednek el. Különlegességük, hogy nyitott tetőterasszal rendelkeznek, így maximálisan kihasználható magasban lévő elhelyezkedésük, hiszen a sportban megfáradt, relaxálásra, jacuzzira és napozásra vágyó sportoló, a légszennyezés fölött nyugodtan pihenhet, élhet társas életet. Fontos még egyszer kiemelni azt a látványos térbeli változást, ami lezajlott ezen a területen. Az edzőtermek a gazdasági változással és a társadalmi elfogadottsággal párhuzamosan a pincékből kikerültek először a nagyközönség szeme elé, az utcafrontra, de a változás itt nem állt meg. A termek a fitness-wellness „ipar” térhódítása nyomán a csúcsra törtek, és felköltöztek a már amúgy is a térből kiemelkedő, magas épületek tetejére. A belső tér egyik leglátványosabb változásaként tekinthetünk a fitness-centrumok területi

Életmód – élethelyzet növekedésére. A Buda-Wellness termei 10001500 m2-t foglalnak el, így természetesen a szolgáltatások köre is kiterjedt, hiszen ilyen óriási térben sokkal több helyiség elfér, mint korábban. A termek berendezése hasonlóan épül fel, különbség csak a terembe érkezés módjában található, miszerint az elsőként megnyílt terembe az utcáról lépünk be, a másik kettő leginkább lift segítségével megközelíthető. A szolgáltatások bővülését jelzi, hogy az öltöző kulcsa mellé törülközőt is kapunk (persze az igényes sportoló, a vendégek véleménye szerint, otthonról is hoz magával, minimum egyet). A minőség egy nem elhanyagolható részét képezik a kiegészítő szolgáltatások, mint az öltözőben megtalálható hajszárítók, a feltöltött szappantartályok, hogy a recepcióban több, mint tíz féle bérlettípusból válogathatunk, és egyből vásárolhatunk magunknak különböző üdítő italokat is. Természetesen a termek rendelkeznek külön büfé egységgel is, mely a recepciótól nem messze található. A büfé további funkciója, hogy az itt kitett asztalok köré többen is le tudnak ülni egy kis beszélgetésre, pihenésre, így közösségépítő hatásról is szólhatunk. Külön kis bolthelyiségben vásárolhatunk sportruházati, egészségügyi termékeket. A szolgáltatások körét bővíti a masszázs, továbbá helyet kapott a komplexumban fodrászat, kozmetika, manikűr és pedikűr is, valamint a gyermekmegőrző, melyek manapság egy színvonalas szalon elkerülhetetlen részét képezik. A kiegészítő helyiségek után vegyük szemügyre a központ lelkét alkotó egységeket, vagyis a sportolásra alkalmas termeket. Mindhárom komplexumban helyet kapott egy nagyobb és egy kisebb aerobic terem, sőt az egyikben még külön spinning (kerékpár) helyiség kialakítása is lehetővé vált, így a különböző csoportos órákat mindig a megfelelő méretű helyiségben tudják tartani. A helyszükséglet függ az óra típusától, népszerűségétől. Igazi sikernek mondható, ha egy foglalkozás a kicsiből a nagyterembe költözhet át. Az aerobic mellett különösen nagy hangsúlyt fektettek a gépterem kiépítésére. A korábbi rozoga felszerelésekkel

ellentétben, ezekben a centrumokban a legjobb minőségű eszközök találhatóak meg. A felszerelés csoportosítása is megváltozott. Külön részt képeznek az erősítő helységen belül a cardio gépek, például futópadok, lépcsőző gépek, szoba-biciklik, és külön helyezkednek el a kötött, valamint szabad súlyos eszközök is. A sportolásra alkalmas területek, valamint a különböző szépészeti szolgáltatásokat nyújtó egységek mellett a harmadik legfontosabb területe a központnak a wellness rész. Itt két vagy három különböző típusú szaunában pihenhetünk meg, és pezseghetünk a jacuzziban is. Ahogy megnőtt az igény az egyre magasabb színvonalú sportolási lehetőségek iránt, az aerobic, mint mozgásforma fejlődése is nagy lendületet kapott. Egyre újabb típusú foglalkozásokat fejlesztenek ki. Ezek egyik nagy csoportját képezi a táncos, koreografált órák megjelenése, melyek nagy sikert arattak, például a dance aerobic, step dance, ¾ wellness step. A csoportos órák következő változatát képezik a különböző zsírégető, alakformáló és erősítő típusúak. Fontos még megemlíteni a küzdősportokra épülő edzésformákat, például a well-box, tae-bo, valamint a nyújtó, gerincvédő, joga formákat, mint a pilates és a stretching, body art. Külön irányvonallá nőtte ki magát a spinning, melynek során egy órás kerékpáros edzésben lehet részünk. A látogatók köre igen szélesnek mondható, mind a korosztály, mind az érdeklődés, a társadalmi elhelyezkedés szempontjából. Többnyire a fiatal felnőtt réteggel találkozhatunk a központban, de egyre több középkorú vendég is megjelenik, és a gyerekek számára is tartanak már foglalkozásokat. Az idősebb korosztály számára senior-tornákat is indítanak, ahol a cél kifejezetten az öregkori problémák megelőzése, karbantartása. Azonban nem csak a kor tekintetében mondható igen színesnek a vendégkör, hanem abban is, honnan jöttek, milyen háttérrel rendelkeznek. A középiskolás, egyetemista diákoktól kezdve, a szellemi munkát végzőkön keresztül, az üzleti szféra számtalan képviselője megfordul a központban.

2010 / ősz


91

Életmód – élethelyzet További pozitív változásként tekinthető, hogy sok cég elért a fejlettség olyan szintjére, ahol felismerték, hogy a dolgozók számára adott természetbeni juttatások fontos motivációt jelentenek a cég iránti elköteleződés tekintetében. Így több vállalat is ingyenes, vagy olcsóbb bérletvásárlási lehetőséget biztosít dolgozói számára. Ez azért is fontos felismerés, hiszen az egészséges alkalmazott anyagi befektetésnek is tekinthető. A fejlődés egy további szintjének elérését jelenti a finnországi példa (Szilágyi 2007), ahol az állam felismerte, hogy olcsóbb az egészséges ember, mint a beteg, ezért támogatja az emberek sportolási tevékenységét is. Elgondolkodtató, hogy innen még hova lehet fejlődni. Talán az egyre népszerűbb fitness-napok iránya az, ami közelebb viheti a mozgás örömét a nagyközönséghez. Ezeket az alkalmakat leginkább a tömegsporthoz hasonlíthatjuk. Egy-egy ilyen nap folyamán óriási csarnokokba invitálják meg a sportolni vágyókat, ahol a rangos termek kedvelt edzői, valamint külföldi „presenterek” részvételével tartanak jó hangulatú és egyben kedvébresztő órákat.

Megfigyelésem utóélete Elemzésem megírása óta az élet természetesen haladt tovább. Ez pedig azt hozta magával, hogy anyagi jellegű gondokból kifolyólag a Buda-Wellness bezárta kapuit a nagyközönség előtt. Pontosabban az első terem végleg megszűnt üzemelni, míg a másik kettőt átvette két különálló cég, így azok továbbra is üzemelnek megváltozott edzői és közönség-gárdával. Ezzel párhuzamosan újabb termek épültek, melyek mindig nagyobbak, jobban felszereltebbek, mint az előzőek voltak. Az új termek nem feltétlenül egy már működő épület-komplexumhoz csatlakoznak (például bevásárlócentrumhoz), hanem önmagukban alkotnak különálló, több emeletes fitness-központot, szállodákat megszégyenítő wellness-részleggel. Végül pedig, egy Magyarországon még csak néhány helyen működő, viszonylag újnak számító típusként tekinthetünk azokra az exkluzív léte-

92


2010 / ősz

sítményekre, ahol zártkörű klubot alakítanak ki. Ez azt jelenti, hogy csak éves elköteleződésre van lehetőség ezen helyeken, ami természetesen az anyagi szűrést is maga után vonja. Cserébe viszont folyamatos figyelmet, különleges szolgáltatásokat élvezhet az idejáró. Láthatjuk, hogy a szolgáltatások és a lehetőségek határa csupán a csillagos ég. A fitnesswellness iparág épp olyan dinamikusan fejlődik, mint a fogyasztói társadalom. Az állandó átalakulás és fejlődés, mely korunk velejárója, így ezen a téren is tárgyiasul, leképeződik.

Jegyzet 1 Jelen írásban nem térek ki a teljesítményfokozó szerek használatára és azok hatására.

Irodalom al-Zubaidi, L. (1998): Urban Anthropology – An Overview. http://www.indiana.edu/~wanthro/theory_ pages/Urban.htm. 2010-01-29 Csíkszentmihlyi M. (2001): Flow. Az áramlat. Akadémia Kiadó, Budapest. Demetrovics Zs. (szerk.) (2000): A szintetikus drogok világa, Animula Kiadó, Budapest. Demetrovics Zs., Kun B. (szerk.) (2007): Az addiktológia alapjai IV. (pp. 283-305). Budapest: ELTE Eötvös Kiadó. Dúll A. - Szokolszky Á. (2006): Környezet–pszichológia. Akadémiai Kiadó, Budapest Featherstone, M. (1982): A test a fogyasztói kultúrában. In: Featherstone, M. - Hepworth, M. -Turner, B. S. (1995). A test. Társadalmi fejlődés, kulturális teória. Jószöveg Műhely Kiadó. 70-107. Featherstone, M. - Hepworth, M. – Turner, B. S. (1995): A test. Társadalmi fejlődés, kulturális teória. Jószöveg Műhely Kiadó. Fejér B. (2000): A parti. Antropológiai sűrű leírás. Replika 39. 61-74. Hoyer M. - Tremkó M. (2000): Istenkeresés helyett egyszerhasználatos kapcsolat, avagy a drogfogyasztó magatartás, mint a társadalmi változások tükre.

Életmód – élethelyzet In: Demetrovics Zsolt (szerk.) (2000): A szintetikus drogok világa, Animula Kiadó, Budapest Huszár A. - Bognár J. (2006). Fiatal felnőttek testkultúrája, avagy az iskolai testnevelés felnőttkori hatásai Magyarországon és Finnország példáján. Új pedagógiai szemle 6. http://www.oki.hu/oldal. php?tipus=cikk&kod=2006-06-mu-Tobbek-Fiatal Kopp M. – Kovács M. E. (szerk.) (2006): A magyar népesség életminősége az ezredfordulón. Semmelweis Kiadó Menczel Zs. (2008): A testedzésfüggőség családi és addiktív vonatkozásai. Szakdolgozat.

Pikó B – Keresztes N. (2007): Sport, lélek, egészség. Akadémia Kiadó, Budapest. Szabó A., Demetrovics Zs., Kun B., Kurimay T. (2010). Testedzésfüggőség. In Demetrovics Zs., Kun B. (szerk.), Az addiktológia alapjai IV. (pp. 283-305). Budapest: ELTE Eötvös Kiadó. Szilágyi Gy. (2007): A kórház kéménye. Élet és Irodalom, 48. Túry F., Szabó P. (2000). A táplálkozási magatartás zavarai: Az anorexia nervosa és a bulimia nervosa. Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest. Vas B. (2007): Kilós üzletek. Reflex magazin. 4 (6).

2010 / ősz


93

Kitekintés Révész György

Nyitottság és társadalmi szerepvállalás

„A fiatalok elsősorban problémamegoldóként kell, hogy körülöttünk létezni tudjanak, és nem problémaként, ahogy a felnőttek nagy része rájuk tekint”– hivatkozott előadásában Jane Goodallra Galambos Rita, a Demokratikus Ifjúságért Alapítvány kuratóriumának elnöke A kisgyermekek, fiatalok kapcsolatai, kommunikációja, szocializációs háttere c. tudományos tanácskozáson, melyre május 15-én Debrecenben, a Debreceni Akadémiai Bizottság székházában került sor, a Magyar Pedagógiai Társaság Családpedagógiai Szakosztálya és Mozgalompedagógiai Szakosztálya közös rendezésében. A fenti idézet akár – egyik – közös mottója is lehetne az elhangzott előadásoknak, amelyek – más-más nézőpontból ugyan, de egymásra rímelő módon – a gyermek- és ifjúsági korosztály árnyaltabb megítélését sürgették, hangsúlyozva egyúttal a felnőtt társadalom, ezen belül a pedagógia felelősségét. Dr. Mészáros György, az ELTE PPK tanársegédje A gyermekek kapcsolatai és szocializációs háttere, különös tekintettel az ifjúsági kultúra és szubkultúrák világára c. – élénk vitával kísért – előadásában erőteljesen hangsúlyozta a nyitottság szerepét az értékközvetítésben. Ehhez jobban meg kell ismerni a fiatalok világát, több empátiával és nem feltétlenül normatív értékítéletek kinyilatkoztatásával kell reagálnunk megnyilvánulásaikra. „Szeressétek, amit a fiatalok szeretnek, és ők is szeretni fogják azt, amit ti szerettek” – idézte Don Bosco, a neves katolikus pedagógus másfél évszázados intelmét. Szembesülnünk kell azzal, hogy ma nem működik a normatív „én kijelentem, márpedig így van” típusú megközelítés. Ez pedig azt jelenti,

hogy igenis, vitatkozni kell. Hagyni kell, hogy ütközzenek nézetek, hagyni kell, hogy működjön egy demokratikus szemlélet az iskolában, és ettől ne féljenek a pedagógusok. És ez segít abban, hogy a diák legyen kritikus – akár a saját szubkultúrájával szemben is. Részletesen foglalkozott az előadó a különböző kultúrák, a szubkultúrák, és kiemelten az ifjúsági szubkultúrák jelenségeivel, értékeivel, szocializációs hatásaival. „A hagyományos szocializációs intézmények mint az iskola, a család, az egyházak, stb. meggyengültek az utóbbi évtizedekben, és ezek helyét a szocializációs terepen átveszi a média, a kortárscsoport, az ifjúsági kultúrának a különféle terepei és az ifjúsági szubkultúrák” – hangsúlyozta. Egy kérdésre adott válaszában azonban azt is hozzátette, hogy a szubkultúrákra épülő közösségek többsége még nem jutott el a társadalmi szerepvállalásig. A társadalmi szerepvállalás, az önkéntesség volt az egyik központi kérdése Galambos Rita Legyen hozzá közöd! – a demokratikus készségfejlesztés szükségessége a fiatalkori szocializáció során c. előadásának, melynek bevezetőjében hangsúlyozta: társadalmunkban nem csak a felnőttek, hanem a gyerekek, fiatalok is rendszeresen döntési helyzetekbe kerülnek, amelyek kezelésére azonban nem készítjük fel őket, mint ahogy arra sem, hogy mit kezdjenek azzal a szabadsággal, amelybe beleszülettek. A gyerekek ugyan tisztában vannak a jogaikkal, de ez általában nem párosul a kötelességek ismeretével, gyakorlásával, pedig „a demokrácia akkor tud jól működni, ha a szabadságok és a jogok mellé oda tesszük a kötelességeket, és ezt

2010 / ősz


95

Kitekintés nagyon világosan megtanítjuk”. Ez az, amiben súlyos mulasztásunk van, mert „mi felnőttek nem tettünk meg mindent az elmúlt húsz évben – bármennyire is sokat tettünk, de mégsem eleget –, hogy a fiataloknak valami minimális mértékben utat mutassunk a tekintetben, hogy mi az a demokrácia”. A Demokratikus Ifjúságért Alapítvány (DIA) éppen ezeknek a demokratikus készségeknek a fejlesztését tűzte ki célul, és ebben együttműködik számos oktatási intézménnyel is. Az előadó hangsúlyozta a tapasztalati tanulás jelentőségét, és idézte Deweyt: „A legnagyobb pedagógiai téveszme az a vélemény, hogy az ember csak azt tanulja meg, amit megtanítanak neki. A mintegy mellékesen elsajátított tartós attitűdök, kedvtelések és ellenszenvek gyakran sokkal fontosabbak, mint a nyelvtanórák, földrajzórák vagy a megtanult történelmi tények. Mert alapvetően ezek az attitűdök számítanak később.” Ahhoz, hogy a demokratikus készségeket a fiatalok a gyakorlatban tudják elsajátítani, helyzetbe kell hozni őket, el kell hinni róluk, hogy felismerik és meg tudják oldani a problémákat, és ezt velük is el kell hitetni. Az előadó alig titkolt büszkeséggel számolt be arról, hogy programjaik eredményeképpen mérhető módon fejlődött a résztvevő fiatalok önbizalma, problémamegoldó és konfliktuskezelő képessége. A demokratikus készségek között kiemelt helyet foglal el a társadalmi szerepvállalás, az önkéntesség. A DIA által 2006 óta szervezett

96


2010 / ősz

Legyen hozzá közöd! kampányban évről évre egyre több, idén már közel 20000 fiatal vett részt, akik települést szépítettek, falfirkákat takarítottak el, fogyatékosokkal szerveztek közös programokat, játszóteret építettek vagy tartós élelmiszert gyűjtöttek, és ezek csak kiragadott példák. Az angolszász országokban a közösségi szerepvállalás társadalmi elvárás, az érettségire bocsátás feltétele pl. 40 óra közösségi szolgálat – hívta fel a figyelmet Galambos Rita, majd hozzátette: „Nagyon fontos, hogy nevelőként célunknak tekintsük azt, hogy ne csak okosak, ne csak jól érettségiző, jó szakemberek, stb. legyenek, hanem valami minimális társadalmi érzékenységgel rendelkezzenek, és képesek legyenek valamilyen módon a körülöttük lévő közösségben vagy közösségekben akár változtató tényezőként jelen lenni. És erre nekik óriási igényük van!” A tanácskozás kedves színfoltja volt a Mozgalompedagógiai Szakosztály Vasvári Diplomájának átadása. Az elismerést a gyermek- és serdülőszervezetek körében több évtizeden át kifejtett áldozatos nevelőmunkája elismeréséül dr. Alberth Béláné nyugdíjas pedagógus, korábban úttörő csapatvezető és Hajdú-Bihar megyei úttörőelnök vehette át (aki a tanácskozás egyik fő szervezője is volt). A másik kitüntetett, Bagu Balázs bátyúi (Kárpátalja) pedagógus, helytörténet- és néprajz-kutató nem tudott részt venni a rendezvényen, de levélben köszönte meg az elismerést, és üdvözölte a tanácskozás résztvevőit.

Összefoglalás

Jancsák Csaba–Polgár Zsuzsanna Középiskolások továbbtanulási motivációi és jövőorientációi

Szabó Andrea–Kern Tamás A szakmai képzésben résztvevők érték-preferenciái és politikai rokonszenvei – kvantitatív megközelítés

Az írás a legutóbbi egyetemi felvételi jelentkezések időszakában történt kutatás alapján mélyebb ismeretekkel kíván szolgálni a hazai középiskolások továbbtanulásról való vélekedéseinek és jövőorientációinak tárgyában. Azt kívántuk vizsgálni, hogy a maturálók milyen szempontokat mérlegelnek az egyetemi-főiskolai jelentkezések során? A felsőoktatás világáról milyen információk jutnak el hozzájuk? A felsőoktatási rendszer hallgatói utánpótlása szempontjából hogyan lehet ezt a korosztályt hatékonyan elérni? A kutatás során 11 középiskolában a végzős diákok körében kérdőíves adatfelvételt folytattunk, továbbá öt iskolában fókuszcsoportos interjúkat készítettünk. Kulcsszavak: középiskolások, továbbtanulási motivációk

Kutatásunkban arra tettünk kísérletet, hogy feltárjuk a szakiskolások közéletről, politikáról és társadalmi problémákról alkotott véleményét. A kvantitatív vizsgálat eredményei szerint a szakiskolába járó fiatalok véleménye a kérdéskört illetően bizonytalanságot, ismerethiányt sugall, és azt jelzi, hogy a téma zavart okoz gondolkodásukban. Ezen ifjúsági réteg társadalmi problémák iránti fogékonysága rendkívül alacsony, a politikai témákkal szemben pedig erős elutasító attitűd jellemzi. A politikai események iránt is domináns apatikus attitűd rögzíthető. A radikális, utcai megmozdulásokba való részvételt ab ovo nem utasítják el a szakiskolások, de az esetleges részvétel nem a szélsőséges ideológiákhoz való kötődésen alapul. Ennek feltételezhető oka a „hecc”, a balhé-kultúra, esetleg a bizonyíthatóan bennük lévő kisebbségi komplexus levezetése. Kulcsszavak: szakiskolások, politikai szocializáció, politikáról alkotott kép, radikalizmus

Jancsák Csaba Jancsák Csaba 1972-ben született Tatabányán. Szociológus. Doktori iskolai tanulmányait a Debreceni Egyetemen végezte. Az Európai Ifjúsági Kutató-, Szervezetfejlesztő és Kommunikációs Központ igazgatója. A Szegedi Tudományegyetem oktatója. E-mail: [email protected]

Szabó Andrea Szabó Andrea (Ph.D.), 1970-ben született Szolnokon. Szociológus, politológus a Magyar Tudományos Akadémia Politikai Tudományok Intézetének munkatársa. Az ELTE ÁJK Politikatudományi Intézetének oktatója, a Századvég Alapítvány kutatási igazgató helyettese. E-mail: [email protected]

Polgár Zsuzsanna Polgár Zsuzsanna 1985-ben született Törökszentmiklóson. A Szegedi Tudományegyetem szociológia szakos hallgatója. A Magyar Akkreditácós Bizottságban (MAB) a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának (HÖOK) delegáltja. E-mail: [email protected]

Kern Tamás Kern Tamás (PhD-aspiráns) 1970-ben született Bácsalmáson. Szociológus, politológus, a Pécsi Tudományegyetem tanára. A Századvég Alapítvány tudományos főmunkatársa. E-mail: [email protected]

Domszky András „…tisztában voltam az ifjúság erejével és láttam szerepének fokozatos növekedését” A dolgozat Dr. Nagy László elhunyta alkalmából bemutatja a nemzetközi hatású professzor, újságíró, jogász, szociológus, történész, politikus, nem-

2010 / ősz


97

zetközi tisztségviselő – Magyarországon szinte ismeretlen – életútját és munkásságát. A világcserkészet újjászervezőjeként, főként a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben nemzetközi méretű ifjúságügyi tevékenységet végzett. Tevékenységét 1988-tól, 1996-ig a 11-14 éves kiskamaszok problémáinak komplex tudományos kutatását és konkrét nevelési programok kidolgozását ugyancsak nemzetközi kiterjedésben támogató Johann Jacobs Alapítvány elnökeként folytatta. Ezekről itthon először politikai elzártságunk miatt nem szerezhettünk tudomást. Később pedig a rendszerváltozás eseményeinek sodrában nem figyeltünk föl rá. Kulcsszavak: cserkészmozgalom, világszervezet, a fiatalok fejlődése, testi, szellemi, szociális, lelki képességek kibontakoztatása, egyén, felelős állampolgár, helyi, nemzeti, nemzetközi közösség tagja, kiskamaszkor problémái. Domszky András Domszky András (1952) gyógypedagógus, szociológus, gyermekvédelmi szakember, cserkésztiszt. Az SZMI gyermek- és ifjúságpolitikai igazgatója, az egykori Magyar Cserkészet Tanácsának alapító tagja, a Magyar Cserkészcsapatok Szövetsége volt országos vezetőtisztje, főként a gyermek- és ifjúságvédelem általános elméleti koncepciójával és módszertanával, a gyermekvédelem modernizációjával és a gyermekvédelmi szakemberképzéssel foglalkozik. E-mail: [email protected]

Székely Levente Útikalauz a digitális bennszülöttek világába A jelenkor társadalmát gyakran szokták posztmodern társadalomnak vagy információs társadalomnak nevezni, elkülönítve ezzel a korábbi struktúráktól. Az elkülönítést a merőben új viszonyok indokolják, amelyek a mindennapokban is érzékelhetőek: alapvetően megváltozott például a kapcsolatteremtés és kapcsolattartás módja, egyre nagyobb szerep jut a személyközi kommunikációt felváltó, különböző infokommunikációs eszközöket közbeiktató megoldásoknak. Azonban nem

98


2010 / ősz

szabad elfelejteni, hogy - habár a közeg más - a digitális eszközök mögött mindig az ember van, ezért van feladata az ifjúsági munkának a virtuális térben is. Az írás a különböző digitális terekben végezhető és végzendő ifjúsági munkával foglalkozik. Bemutatja ennek az új területnek a jellegzetességeit, foglalkozik az általános szabályszerűségekkel és az egyes közegek (alkalmazások) különböző jellemzőivel. Bemutat olyan gyakorlati példákat, amelyek sikerességük okán követendőek, továbbá megfogalmaz olyan általános alapszabályokat, amelyeket érdemes betartani, ha virtuális térben kívánunk ifjúsági munkát végezni. Kulcsszavak: virtuális ifjúsági munka, információs társadalom, virtuális terek, online környezet, digitális bennszülöttek Székely Levente Székely Levente 1979-ben született Kolozsváron. Szociológus, jelenleg a Budapesti Corvinus Egyetem doktori programjának hallgatója. Az Excenter Kutatóközpont kutatási igazgatója, az Új Ifjúsági Szemle társfőszerkesztője, a Gyermek és Ifjúsági Alapprogram Tanácsában (GyIA) – Gyermek és Ifjúsági Konferencia (GyIK) civil delegáltja. E-mail: [email protected]

Domokos Tamás A felnőttkorba való átmenet demográfiája a posztszocialista Magyarországon Akárhogy is próbáljuk interpretálni a fiatalok éltének átalakulását (új lépcsőfokok megjelenése, halasztott belépés a munkaerőpiacra vagy a gyermekvállalásra, gazdasági pozíciók átalakulása stb.) tiszta, egyenes vonalú életpályák helyett, a strukturális meghatározottsággal együtt a felnőttkor elérése tekintetében sajátosan egyéni megoldásokkal, utakkal, stratégiákkal találkozunk. A választást a fiatal felnőttek számára elérhető erőforrások módosítják, befolyásolják, de alapvetően beazonosítható életstratégiák határozzák meg. Magyarországon a fiatalok felnőtté válásában döntő szerepet játszott mindig is a családi támogatás

és az állami transzferek rendszere, bár ez utóbbi a poszt-szocialista társadalmi kontextusban egyre korlátozottabban hat. Elemzésünk a fiatalok felnőtté válással kapcsolatos stratégiáit vizsgálja a poszt-szocialista átalakulás tükrében, a Demográfiai Panel Adatfelvétel és saját empirikus kutatások eredményei alapján. Rámutatunk arra is, hogy a magyar fiatalok körében is megjelent két olyan demográfiai esemény, mely eddig elsősorban Nyugat-Európára volt jellemző, s tipikusan értékválasztáshoz kapcsolódik, az akaratlagos gyermektelenség és a vállalt egyedüllét. Ezek az új mintázatok átalakítják és módosítják a posztadoleszcencia koncepcionális kereteit és a demográfiai magatartás jelentős átalakulásához is vezethetnek idővel. Ez a jelenség egyelőre alig tanulmányozott a hazai szakirodalomban és jövőben igen fontos kutatási iránnyá válhat a fiatalok demográfiai mozgásainak tekintetében. Kulcsszavak: felnőttkorba való átmenet, demográfia, házasság, gyermekvállalás Domokos Tamás Domokos Tamás 1975-ben született Miskolcon. Az egyetemi tanulmányok mellett az Echo Oktatáskutató Műhelyben kezdte kutatói pályafutását 1996-ban. Több közvélemény-kutató cégnél és nonprofit kutatócsoportnál dolgozott, 2004-től az Echo Survey Szociológiai Kutatóintézet módszertani igazgatója. Fő kutatási területe a fiatalok értékrendjének változása, valamint a felnőtté válás szociológiai problémái. Ezen túl ifjúságkutatásokat végez a tanulók mentálhigiénés helyzetéről, droghasználatáról, magatartás és viselkedéskultúrájáról. Jelenleg két kutatási programon dolgozik, a kelet-európai civil szervezetek életciklusát valamint a fiatalok önálló életkezdési stratégiáit vizsgálja a posztszocialista átalakulás tükrében. A kvantitatív kutatásmódszertan szakértője, ezen belül a mintavételi technikák alkalmazási kérdéseivel, problémáival foglalkozik. E-mail: [email protected]

Liptai-Menczel Zsuzsanna A fitness-jelenség A fogyasztói társadalom elvárása az egyes ember felé, hogy tökéletesen teljesítsen, szép, és egészséges legyen. Ennek az elvárásnak megfelelni kemény munka árán lehet csak, aminek egyik útja a fitness – wellness iparág kialakulását hozta magával. Ez az új irány egyre többek életét formálja át. A mozgalom hatására az emberi kapcsolatok megváltoznak, új típusú közösségi rendszerek alakulnak, ahol a szerepelvárások is megváltoznak. Nem csak az emberek élete indul el más irányba, de a városantropológia, környezet-pszichológia szempontjából is újabb jelenségeket figyelhetünk meg. Az óriási sport-centrumok, melyeket a jelenség tárgyiasult helyszíneiként tekinthetünk, felváltják a kisebb klubokat, ami ezen építmények időbeni változásáról tájékoztat. Másrészről beszélhetünk ezen helyiségek térbeli változásairól, ami a városi fellelhetőségüket, belső fejlődésüket jellemzi. Kulcsszavak: fogyasztói társadalom, fitness-wellness, kapcsolatrendszer, városantropológia, környezetpszichológia, sport központ. Liptai-Menczel Zsuzsanna Liptai-Menczel Zsuzsanna 1980-ban született, Budapesten. 2004-ben végzett pszichológusként, valamint pszichológia szakos tanárként az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógia és Pszichológia Karán. Az egyetem alatt kezdett érdeklődni a szenvedélybetegségek iránt. Dolgozott önkéntesként a Kékpont drogkonzultációs központ és ambulancia „party service” csoportjában 2000-2004 között. 2002-2006-ig drogprevenciós programok tartásában és ehhez kötődő tanulmányok kidolgozásában vett részt a Kompánia Alapítványnál. 2004-2007-ig dolgozott a Budapest-Csepel Nevelési Tanácsadóban iskolapszichológusként. 2005-től dolgozik a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karán, az Ápolástan Tanszéken. 2006-2008 között elvégezte a Tanácsadó Szakpszichológus Képzést. 2008-ban kezdte meg doktori tanulmányait, a Semmelweis Egyetemen, „testedzésfüggőség” témakörben. E-mail: [email protected]

2010 / ősz


99

Andrea Szabó–Tamás Kern The professional training participants’ value preferences and political sympathy – quantitative approach

Csaba Jancsák–Zsuzsanna Polgár The Future Orientation And Motivation of Secondary-school Students Concerning Continuated Education

In our research, we attempted to explore the opinion of vocational school students about politics and social problems. According to our qualitative research results, the opinion of vocational school students reflects uncertainty and information deficit, and the topics shows disturbance in their thinking. The sensibility of the younger generation towards social problems is extremely low, their attitude to political themes is absolutely dismissive. We registered dominant apathy towards political events as well. Participation in radical street rioting is not ab ovo rejected by vocational school students, however, their inclination is not related to sympathising with extremist political ideologies. The alleged reason for that is kidding, the culture of hoo-ha, or probably the easing of inferiority complex. Keywords: vocational school students, political socialization, opinion about politics, radicalism

The study, which is based on a research carried out during the last university entrance examination period, attempts to provide deeper understanding of the future orientation of secondary-school students and of their views about continuated education. We wanted to know what standpoints school-leavers take into consideration when applying for admission. We also wanted to find out what kind of information these students have about the world of tertiary education and what the effective ways are of addressing this generation concerning the student supply of the system. The school-leavers of eleven secondary schools filled in questionnaires and we made focusgroup interviews in five of the institutions. Keywords: secondary-school students, motivation concerning continuated education

Andrea Szabó Andrea Szabó (Ph.D.) was born in 1970 in Szolnok. Sociologist and political scientist. Research fellow in Hungarian Academy of Sciences Institute for Political Science. Assistant professor in Eötvös Loránd University Faculty of Law, Institution on Political Science, and Deputy Research Director in Szazadveg Foundation. E-mail: [email protected] Tamás Kern Tamás Kern (PhD-aspirant) was born in 1970 in Bácsalmás. Sociologist, political scientist, assistant professor at University of Pécs Political Science Department. Senior Research Fellow of the Századvég Foundation. E-mail: [email protected]

Csaba Jancsák Csaba Jancsák was born in 1972 in Tatabanya. Sociologist. Studies: literature-history-pedagogy (JGYTF, Szeged, 1990–1995), sociology (JATE, Szeged, 1995–2000), PhD studies (University of Debrecen, 2006–2009). He is a lecturer at the University of Szeged; and he is Executive Manager of EIKKA. E-mail: [email protected] Zsuzsanna Polgár Zsuzsanna Polgár was born in Törökszentmiklós in 1985. She studies sociology at the University of Szeged. She is the delegate of the National Conference of Hungarian Students Unions (HÖOK) in the Hungarian Accreditory Committee (MAB). E-mail: [email protected]

András Domszky “... I was aware of the power of youth and I saw the continuous growth of its role” On the occasion of Dr. László Nagy’s passing, the paper introduces the – in Hungary almost

100


2010 / ősz

unknown - oeuvre and life work of the internationally influential professor, journalist, lawyer, sociologist, historian, politician, international office-holder. As the reorganizer of world-wide scouting, he dealt with international youth affairs, especially in the 1970s and 1980s. From 1988 to 1996, he continued his activity as the director of the Johann Jacobs Foundation, which supports the complex, scientific research of the 11-14-yearold adolescents’ problems and the elaboration of concrete pedagogical programs to an international extent. First, we could not discover these issues in Hungary, because of their political isolation. Later on, while the political system changed, we did not pay attention to them. Keywords: scout movement; worldwide organisation; the development of the youth; the unfolding of youth’s physical, mental, social, psychic skills; individual; responsible citizen; member of a local, national, international community; problems of adolescence András Domszky András Domszky (1952) is a teacher of backward children, sociologist, specialist of child protection, scoutmaster, children- and youth-political director of SZMI, founding member of the one-time Council of Hungarian Scouting, former national headofficer of the Association of the Hungarian Scout Groups. He mainly deals with the general, theoretical concept and methodology of child and youth protection; the modernization of child protection; and the training of child protection professionals E-mail: [email protected]

Levente Székely A guide to the world of the digital natives Our society is often called the post-modern or information society to differentiate it from earlier structures. This distinction is justified by completely new circumstances which are perceptible on a daily basis. For example, the forms of establishing and maintaining communication have undergone fundamental changes. ICT-aided solu-

tions are playing an ever greater role, replacing interpersonal communication. However, what must never be forgotten is that - although the medium is different – there is always a person behind the digital tools and this is why the tasks of youth work extend into virtual space. The study deals with youth work that can be and is to be carried out in various digital spaces. The author will introduce the characteristic features of this new area, and focuses on the general rules that define it, as well as the various features of individual media (applications). The author also introduces practical examples, of which success should be followed as models. He will formulate general fundamental rules that are worth maintaining if we wish to pursue youth work in the virtual space. Keywords: virtual youth work, information society, virtual spaces, online environment, digital natives Levente Székely Levente Székely was born in 1979 in Kolozsvár. Sociologist, PhD student at Corvinus University of Budapest. Research director of Excenter Research Center, co-editor-in-chief of Új Ifjúsági Szemle (New Youth Review), board member of the Child and Youth Basic Program (GyIA). E-mail: [email protected]

Tamás Domokos Post-adolescent adulthood? Changes in family formation and adult demographic behavior in postsocialist Hungary According to Keniston’s concept of post-adolescence, during the transition to adulthood various traditional steps (finishing studies, entering the labor force, separating from the parental household, marriage, childbearing) are realized to become an adult member in the society. However, in post-socialist societies this traditional pattern has been changing rapidly. Three major schools can be distinguished with regards to the explanation of the radical transformation in family formation. The first explains it with the transformation culture, social norms and values, the strengthening of in-

2010 / ősz


101

dividualization and the change of values affecting gender roles. The second focuses on household economics and the deterioration of material conditions. The third approach emphasizes the social disintegration, widespread anomie and the difficulty of planning of the individual life course. Using data from the Hungarian Social and Demographic Panel Survey, we examine who could reach the adult status, forming a family in 2004 from those young people who were considered post-adolescent in 2001. We build a multivariate explanatory model, exploring the interdependence of different socio-economic and personal value system indicators, accounting for these three major schools of explanation. We also look for the identification of two modern phenomena: the intended childlessness and being single in the post-socialist context. These two new patterns transform the concept of postadolescence and might lead to radical changes in adult demographic behavior. We identify the policy implications of these changes interacting with family formation, fertility behavior, labor mobility and various other social services. Keywords: transition to adulthood, Hungary, demography, life courses Tamás Domokos Tamás Domokos was born in 1942 in Budapest. He started his research career in 1996, working for various poll opinion companies and nonprofit research groups. In 2004 he became the Director of Methodology at the Echo Survey Sociological Research Institute. His main research areas are the changes in youth value systems and attitudes, and the transition to adulthood. Besides these he does research on mental hygiene, drug use and behavior among youth. Currently he is working on two major research projects. One of these is on the life cycle of Eastern European NGOs, and the other one is on the strategies that young adults used when beginning their independent lives during the post-socialist transformation era. Domokos Tamas is an expert of quantitative research methodology, his specialization is the application and issues of sampling techniques. E-mail: [email protected]

102


2010 / ősz

Zsuzsanna Liptai-Menczel The fitness phenomenon Consumer society expects us to achieve perfectly, to be beautiful and healthy. The price of meeting this expectation is hard work, which has brought about the birth of the fitness/wellness industry as a possible solution. This new alternative has been changing the lives of more and more people. As this lifestyle gains prominence, it changes human relations and creates new types of social forums where roles are shifting. Not only people’s personal lives are altered along this way - we can also discover new phenomena on the fields of urban anthropology and environmental psychology. The giant sport centres - that we can view as the materialized forms of the aforementioned way of life - has been replacing smaller clubs, indicating how these institutions evolve with time. Also open for discussion are the changes in local distribution of such institutions, including their urban availability and their internal development. Keywords: consumer society, fitness-wellness, human relation, urban anthropology, environmental psychology, sport club. Zsuzsanna Liptai-Menczel Zsuzsanna Liptai-Menczel was born in 1980 in Budapest. In 2004 she graduated as a psychologist and a teacher of psychology at the Eötvös Loránd University, Faculty of Pedagogy and Psychology. During her university studies she became interested in addictions. She worked as a volunteer for the „party service” group of Blue Point Drug Consultation Center and Ambulance (2000-2004). She joined to the Kompánia Foundation where she attended drug prevention programs, and contributed to studies related to the drug prevention field. (2002-2006) In the meantime, she worked as a school psychologist at the Budapest-Csepel Education Advisor (20042007). Currently she is working for Semmelweis University where she started her post graduate studies in 2008. E-mail: [email protected]

új ifjúsági szemle IFJÚSÁGELMÉLETI FOLYÓIRAT VIII. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2010 Ő SZ

Recommend Documents