új ifjúsági szemle IFJÚSÁGELMÉLETI FOLYÓIRAT VIII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2010 TAVASZ

új ifjúsági szemle

IFJÚSÁGELMÉLETI FOLYÓIRAT

VIII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2010 TAVASZ WWW.UISZ.HU

UISZ-26.indb 1

2010.02.03. 19:26:53

Szerkesztõbizottság Bauer Béla Beke Pál Bíró Endre Bodor Tibor Földes György Gábor Kálmán Gazsó Ferenc Herczog Mária Hunyady György Kozma Tamás Nagy Ádám Spéder Zsolt Stumpf István Tibori Timea Vajda Zsuzsa

www.uisz.hu www.uisz.hu Kiadja az Új Mandátum Kiadó Lapterv Tördelõszerkesztõ

Petrovics Iván g Krauter Tamás

E számunkat

Horváth Gergely fotói díszítik

Felelõs kiadó Olvasószerkesztõ

Németh István Székely Beáta

Szerkesztõség: 1143 Budapest, Francia út 33. Tel./fax: (+36–1) 221–8099 E-mail: [email protected] A lappal kapcsolatos észrevételeket a [email protected] címre várjuk.

Szerkesztõség Társfõszerkesztõk Vendégszerkesztő

Pillók Péter Székely Levente Domokos Tamás

ISSN 1785–1289

Támogatóink

Rovatok Ifjúsági közélet Ifjúság és társadalom Ifjúság és környezet Életmód-élethelyzet Kitekintés Szerkesztõségi titkár

UISZ-26.indb 2

Pillók Péter Székely Levente Diósi Pál Szabó András Bíró Edith Kölcseyné Balázs Mária Ladencsics Virág

2010.02.03. 19:27:12

Tartalom Lectori salutem!

Ifjúság és környezet

/ 5

NIS – Beavatkozási területek Székely L evente – Nag y Ádám Civil társadalom – ifjúsági részvétel Nag y Ádám– Székely L evente Erőforrások és feltételek / 18 Bíró Endre – Nag y Ádám Ifjúságügy, ifjúsági szakma, ifjúsági munka / 32

Ifjúság és társadalom

/ 7

Szabó Ildikó Nemzeti identitás és politikai szocializáció

/ 75

Kitekintés Tr e n c s é n y i L á s z l ó A regöscserkészet tradíciói az úttörőmozgalomban / 99 Pályázati felhívás

/ 101

Összefoglalás, szerzőink / 103 Summary, Authors

/ 107

Mu r á ny i I s t v á n Tizenévesek előítéletessége és demokráciához való viszonya / 49 Sik Domonkos Középiskolások állampolgári értékei: a republikánus, a liberális és az antidemokratikus értékek szocializációs háttere / 59

UISZ-26.indb 3

2010.02.03. 19:27:12

UISZ-26.indb 4

2010.02.03. 19:27:12

Lectori salutem!

Az Új Ifjúsági Szemle huszonhatodik számát tartja most kezében kedves Olvasó, amelyet Domokos Tamás szerkesztett. E számunkban olyan nagyszerű munkák kaptak helyet, mint Murányi István a tizenévesek előítéletességéről és demokrácia-felfogásáról szóló írása, amely empirikus adatokra és többváltozós statisztikai módszerekre támaszkodva elemzi a középiskolás generáció gondolatvilágát. Ehhez témájában és módszerében jól illeszkedik Sik Domonkos a középiskolások politikai értékeiről szóló dolgozata. A fiatalok és a politikai gondolkodás témáját Szabó Ildikó írása teszi teljessé, amely a fiatal korosztályok politikai szocializációjával és nemzeti identitásával foglalkozik.

rában és értelmezési keretben ad információt, így nem tükrözheti az elfogadáskori kiinduló állapotot és értékeket. Ugyanakkor ezen értékek és állapotok ismerete azért is fontos, mert a Stratégia megvalósulását csak ezen értékekhez lehet majd viszonyítani. E számunkban a harmadik – az ifjúsági szakma és az ifjúsági civil szervezetek munkájának elősegítése néven ismert – ún. ifjúságszakmai pillér három beavatkozási területét vesszük górcső alá. Szigorúan a Stratégia adott részét elemezzük, megpróbáljuk a kapcsolódó részcélok kiindulási helyzetét bemutatni és a mutatók értékeit kiszámítani.

Az Új Ifjúsági Szemle kötelességének érzi, hogy kapcsolódjon a nemrég elfogadott - és a 24. számban közölt - Nemzeti Ifjúsági Stratégiához, saját eszközeivel szolgálja a Stratégia megvalósulását. Miután a Stratégiát megalapozó helyzetelemzés nem a NIS kilenc beavatkozási területe szerint készült, hovatovább több mint három éves adatokat tartalmaz, mindamellett más struktú-

Reményeink szerint a következő számokban a másik két – Az ifjúsági korosztályok sikeres társadalmi integrációjához szükséges környezet fejlesztése és Az ifjúsági korosztályok és közösségeik érvényesülésének elősegítése – pillér elemzésének is eleget tehetünk. Izgalmas szellemei kalandot kívánnak a lap társfőszerkesztői: Pillók Péter és Székely Levente

új ifjúsági 2010 / tavasz szemle

UISZ-26.indb 5

5

2010.02.03. 19:27:15

UISZ-26.indb 6

2010.02.03. 19:27:18

Székely Levente–Nagy Ádám

NIS – Beavatkozási területek

Civil társadalom AZ IFJÚSÁGI SZOLGÁLTATÓ SZERVEZETEK FELADATELLÁTÁSBAN VALÓ RÉSZVÉTELÉHEZ SZÜKSÉGES FELTÉTELEK MEGTEREMTÉSE, AZ IFJÚSÁGI SZERVEZETEK ÉS A KOROSZTÁLY TAGJAI TAPASZTALATAINAK BEVONÁSA, AZ IFJÚSÁG SAJÁTOS SZEMPONTRENDSZERÉNEK MEGJELENÍTÉSE AZ ÁLLAMI DÖNTÉSHOZATALBAN

Bevezetés Az elmúlt években végzett vizsgálatok, amelyek érintették az ifjúságot, vagy egyenesen ifjúsági fókuszúak voltak továbbra is a fiatal korosztályok elfordulását jelzik a formális szervezetektől, sőt egyes kutatások a fiatalok közösségi tevékenységeinek visszaszorulását az informális kezdeményezések terén is érzékelik. Az Európa Tanács számára készült Magyar Ifjúságpolitikai jelentés szerint ennek oka a „gyakran a különböző oktatási szintek formális részvételre szocializáló, vagy éppen valódi aktivitást kiváltó intézményi világa, a tagságukat integrálni és mobilizálni képtelen ifjúsági szervezetek rezisztenciája, megújuló közösségi önszerveződések, vagy éppen az ifjúsági szervezetek működési lehetőségeit befolyásoló kormányzati és pártpolitika paternalista viszonyrendszere”.

I. Részvétel számokban Szervezeti feltételrendszer A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legfrissebb (2006-os adatok alapján készült, 2008-ban publikált) eredményei szerint a civil szektor ifjúsági szegmense1 (ifjúsági közösségek, értük tevékenykedők stb.) az 58 242 nonprofit szervezet 4%-át tették ki, ami arányaiban megfelel a korábbi évek adatainak2. A mintegy 2000 szervezetre tehető

csoportban a különböző szervezeti formák közül a társas nonprofit szervezetek vannak túlsúlyban, melyekből több mint másfélszer annyit találunk 2006-ban, mint alapítványt. A tevékenységtípusok szerint vizsgálva a diáksport és az ifjúsági szabadidős társas nonprofit szervezetek (leginkább diáksport egyesületek) emelkednek ki, amelyek az ifjúsági karakterű társas NGO-k háromnegyedét (75%) alkotják. Emellett jelentős szerepük van a gyermek- és ifjúságvédelemmel foglalkozó alapítványoknak, amelyek ebben a szervezettípusban 71 százalékos súlyt képviselnek. Az ifjúsági civil szervezetek száma 1995 óta növekedett, taglétszámuk azonban nagymértékben csökkent és a szervezetcsoport belső szerkezete is átalakult. A legnagyobb változás a szabadidős ifjúsági szervezeteknél történt, amelyek száma és taglétszáma is jelentősen visszaesett. 1995-ben még a szervezetek 28 százaléka és a tagok 39 százaléka kapcsolódott hozzájuk, 2004-ben ugyanezek a mutatók már csak 23- és 12 százalék voltak. Az ifjúsági szervezetek speciális csoportját alkotó politikai szerveződések mutatói ellentmondásosan alakultak. A statisztikákban eltörpül a közélettel foglalkozó szervezetek aránya: a nem párt jellegű ifjúsági politikai szervezetek3 csak az összes ifjúsági civil szerveződés három százalékát alkotják, az oktatási rendszerhez kötődő diák és hallgatói szervezetek súlya csupán az összes szervezet öt százalékára rúg, akár az ifjúsági hitélettel foglalkozó szerveződések aránya.


UISZ-26.indb 7

7

2010.02.03. 19:27:20

NIS – Beavatkozási területek 1. táblázat. Az Ifjúsági civil szervezetek megoszlása (darab)

Megnevezés

Alapítvány

Ifjúsági hitélet

Társas NGO

91

Diáksport

48

Összesen 139

–

786

786

Szabadidős ifjúsági szervezetek

177

414

591

Diákok és hallgatók szervezetei

–

129

129

653

166

819

4

73

77

925

1616

2541

22464

35778

58242

Gyermek- és ifjúságvédelem Nem párt jellegű ifjúsági politikai szervezetek Összesen ifjúsági civil szervezet Mindösszesen civil szervezet Forrás: KSH, 2008

2. táblázat. Az Ifjúsági civil szervezetek megoszlása (%)

Megnevezés

Alapítvány

Ifjúsági hitélet

10%

Diáksport

Társas NGO 3%

Összesen 5%

–

49%

31%

Szabadidős ifjúsági szervezetek

19%

26%

23%

Diákok és hallgatók szervezetei

–

8%

5%

71%

10%

32%

0%

5%

3%

100%

100%

100%

4%

5%

4%

Gyermek- és ifjúságvédelem Nem párt jellegű ifjúsági politikai szervezetek Összesen ifjúsági civil szervezet Az ifjúsági civil szervezetek aránya az összes civil szervezethez viszonyítva Forrás: KSH, 2008 A szervezetek elsősorban a fejlett régiókban és az urbánus településeken élő fiatalok számára elérhetőek. Az ifjúsági civil szervezetek területi megoszlásában a központi régiónak van a legnagyobb szerepe, a szervezetek közel kétötöde (37%) itt található (ráadásul ezek többsége budapesti illetőségű), míg a többi régió nagyjából egyenlő arányban osztozik a maradék háromötödön. A szervezetek többsége városokban működik, csupán az összes civil ifjúsági szervezet ötöde (22%) tevékenykedik községekben. A városokban működő szervezetek legkisebb része megyeszékhelyi illetőségű (az összes szervezet kevesebb, mint negyede).

8 UISZ-26.indb 8


Ami a szegmens finanszírozási kérdéseit illeti, elmondható, hogy az ifjúsági szervezetek 91%ának volt bevétele (1872-nek, 2005), amelynek összege 14 milliárd forint volt, a bevétellel rendelkezők közül egy szervezetre 7,5 millió forint jutott (állami támogatás 35%, magán 43%, alapszervezetek és gazdálkodás 21%, egyéb 1%, míg a teljes civil spektrumban állami támogatás 41%, magán 13%, gazdálkodási és alapszervezeti 45%, egyéb 1%). Az ifjúsági civil szolgáltató szervezetek költségvetése – azok sokszínűségéből adódóan - jelentősen eltérő. A minimum és a maximum értékek között nagy a különbség, az átlag 2005-2006-ban 16 millió Ft volt. A minimum értékek 1,5 -2 millió Ft-ot jelentenek.

2010 / tavasz

2010.02.03. 19:27:23

NIS – Beavatkozási területek Az ifjúsági szervezetek kedvezőtlen anyagi helyzete megmutatkozik a fizetett munkatársak csökkenő számában és a civil szféra átlagánál alacsonyabb jövedelmekben. Habár a munkatársak átlagkeresete folyamatosan növekedett az évek folyamán, a leszakadás a többi civil szervezethez képest egyre nagyobb, míg 1995ben az ifjúsági szervezetekben tevékenykedők átlagkeresete a civil szféra átlagának 93 százaléka volt, addig 2005-re ez csupán 73 százalék. A hazai adatok összességében azt jelzik, hogy az ifjúsági szervezetek száma ugyan növekedett a 90-es évek közepéhez képest, de ez nem járt a taglétszám gyarapodásával. A források folyamatos apadása, a működőképesség határára sodorja az ifjúsági civil szervezeteket, a fennmaradásért vívott szélmalomharcba kényszerítve alig képesek a fiatalok bevonásában komoly eredményeket elérni.

Az ifjúsági szolgáltatások igénybevevői Az ifjúsági szolgáltatások igénybevevőiről az Ifjúság2008 kutatás tartalmazza a legfrissebb országos adatokat, amelyek nélkülözhetetlenek egy átfogó kép megrajzolásához4. Az Ifjúság2000 és 2004 kutatás adatai szerint a 15-30 éves korosztály mintegy hatoda tag-

ja valamilyen szerveződésnek (civil, társadalmi, politikai, vallási, jótékonysági, sport- vagy kulturális szervezetnek, közösségnek, klubnak, körnek). A 2008-as eredmények arra engednek következtetni, hogy „a fiatalok formális tagsága egyértelműen visszaszorult, mindössze a 15–29 évesek hat százaléka számolt be arról, hogy a felsorolt 20 féle szervezettípusnak tagja lenne. Kilenc százalékuk vesz részt valamilyen szervezet munkájában, és hét százalék jár el a szervezetek rendezvényére. Öt százalékot képviselnek a mintában azok, akik vagy mindhárom módon kötődnek valamilyen szervezethez, vagy legalább kétféle kötődés rögzíthető esetükben”. (Szabó-Bauer, 2009) (1. ábra) A korábbi (2000; 2004) hullámokhoz képest 2008-ban az informális közösségekhez, mozgalmakhoz való kötödést is vizsgálták a kutatók. A várakozások ellenére „a kérdésre választ adó 15–29 évesek mindössze két százaléka jelezte, hogy kötődik valamilyen nem bejegyzetten működő csoporthoz, mozgalomhoz”. Mindez azt jelenti, hogy újra kell értékelnünk azokat az illúzióinkat, hogy a fiatalok csupán a formális szervezetektől idegenedtek el és a szervezett, de nem bejegyzett közösségeikben megtalálhatjuk őket, illetve megtalálják a helyüket. Az ifjúságkutatások eredményei alapján a fiatalok leginkább a sport és szabadidős, valamint

1. ábra. Szervezetekhez való formális és informális kötődés (Forrás: Ifjúság2008) Formális tagsága van

6%

Részt vesz szervezet munkájában

9%

Néha eljár rendezvényre A fenti háromból kettő igaz rá

7% 4%

Mindhárom módon kapcsolódik szervezethez

1%

Informális szervezethez kötődik

1%

Formális és informális kötődése egyaránt van

2%

Nem kapcsolódik szervezethez

71% új ifjúsági 2010 / tavasz szemle

UISZ-26.indb 9

9 2010.02.03. 19:27:26

NIS – Beavatkozási területek a diák- és hallgatói szervezetek tevékenységében vettek részt. Az Ifjúság2008 eredményei szerint „sportklubokhoz vagy sportegyesületekhez kapcsolódnak a legtöbben (15%), ezt követik a diák és hallgatói szervezetek, valamint a szabadidős organizációk mintegy 10-10 százalékkal”. (Szabó-Bauer, 2009) A fiatalok közéleti aktivitását illetően figyelemre méltó, hogy a 2004-re vonatkozó ifjúságkutatás szerint a fiatalok a jövőben jóval magasabb arányban vettek volna részt tiltakozó- és érdekvédelmi megmozdulásokban, mint tették azt korábban. 2008-ban – 2004-hez hasonlóan – a kérdezettek közel háromtizede jelezte részvételét valamilyen direkt politikai aktivitásban. A legtöbben (11%) valamilyen legális tiltakozásban vettek részt, míg ezt a kampányaktivitás, illetve e kettő kombinációja követi. A kérdésre választ adók mindössze három százaléka az igazán aktív, ők azok, akik a három típusba sorolt aktivitások közül legalább egyben részt vettek”. (Szabó-Bauer, 2009) Az Ifjúság2008 előtt nagymintás felvételek nem terjedtek ki az ifjúsági szolgáltatásokra, a hozzájuk kapcsolódó igényekre, illetve az intézményrendszer hatékonyságának mérésére, csupán az aktivitásra kérdeztek rá. A 2008-as kutatás eredményei szerint a fiatalok négytizede (42%) állította, hogy van számára elérhető

közelségében olyan civil, vagy egyházi szervezet, amely a fiatalok számára nyilvános programokat szervez. A fiatalok válaszaiból kitűnik, hogy a nagyobb településeken lakók közül rendre többen vannak azok, akik tudnak ilyen szervezetet említeni, kivétel ez alól a főváros, amelynél alacsonyabb arányt csak a 2000 főnél kisebb településeken találunk. Az adatok alapján megállapítható, hogy a fővárosban szervezett programok nehezebben érik el a fiatalokat, amelynek okát elsősorban az információhiányban lelhetjük fel, ugyanis a fővárosi fiatalok közel fele (46%) nem tudott választ adni a kérdésre. Mivel a fiatalok információs hálózatában a formális struktúrákkal szemben az informális kapcsolódások sokkal többet jelentenek, megfontolandó az információs szolgáltatások stratégiájának átalakítása. Az Ifjúság2008 kutatás gyorsjelentése szerint „országosan a fiataloknak csupán hat százaléka állította azt, hogy rendszeresen, és további 42 százalékuk, hogy néha részt szokott venni a helyi szervezetek valamelyikének nyilvános programján. 46 százalék állította, hogy nem vesz rész ilyen programokon, 6 százalék pedig azt, hogy nincsenek is ilyen programok számára elérhető közelségben”. (Szabó-Bauer, 2009) A kisebb településeken csekélyebb számban

2. ábra. Elérhető Ifjúsági szolgáltatások megoszlása településnagyság szerint (Forrás: Ifjúság2008) 2000-nél kevesebb lakos

30%

2000–4999 közötti lakos 5000-nél több lakos

51%

39%

Budapest Országosan

38%

47%

10 UISZ-26.indb 10

25%

20%

37%

17%

42%

31% 46%

30%

Vannak új ifjúsági szemle

23%

28%

49%

Megyei jogú város

19%

Nincsenek

28%

Nem tudja

2010 / tavasz

2010.02.03. 19:27:29

NIS – Beavatkozási területek fellelhető programokat nagyobb valószínűséggel látogatják a fiatalok. Ami az intézményeket illeti a formális szervezetek (művelődési és sportolási) intézményei a fiatalok bő kilenctizede számára, az amatőr kulturális és hagyományőrző egyesületek valamint az egészséggel kapcsolatos tanácsadás, illetve valamilyen egyházi ifjúsági szervezet több mint felük számára elérhető. Az Ifjúság2008 gyorsjelentése szerint „a modern ifjúságpolitikához jobban köthető intézmények, szolgáltatások elterjedtsége és a fiatalok igényei között már nagyobb űr tátong. Teleház, klubhelyiség és pályaválasztási tanácsadás a fiatalok kevesebb mint fele számára, droggal kapcsolatos tanácsadás és ifjúsági iroda csupán bő harmaduk számára elérhető. Ifjúsági önkormányzat és diákönkormányzat a fiataloknak nagyjából ötöde számára elérhető, igaz ezek nem is hiányoznak annyira a fiatalok számára”. (Szabó-Bauer, 2009)

Fejlesztés A fentiekben láthattuk, hogy az ifjúsági szolgáltatások információs, tájékoztató tevékenysége elmarad az elvárhatótól. Az ifjúsági – részvételt célzó – programokra vonatkozó információk gyakran nem jutnak el a fiatalokhoz, vagy csak azok egy szűk rétegét érik el. A Mobilitás kutatása megállapítja, hogy a programokról hírt adó tájékoztató anyagok gyakran „szárazak” nehezen értelmezhetőek, ebből adódóan riasztóak a fiatalok számára. Az Ifjúság2008 adataiból következően elsősorban a nagyobb településeken van szükség arra, hogy az ifjúsági szolgáltatások megjelenjenek a fiatalok számára, azaz fejleszteni szükséges az ifjúsági információs szolgáltatásokat. Mivel a fiatalok információs hálózatában a formális struktúrákkal szemben az informális kapcsolódások sokkal többet jelentenek, a követendő fejlesztési irány két részre bontható, egyrészt ki kell aknázni az informális személyközi csatornák hatékonyságát, másrészt fejleszteni kell

az infokommunikációs eszközökön keresztül történő információátadást. A felülről vezérelt kezdeményezések kudarca ismert és régóta fennálló problémája a fiatalokkal foglalkozóknak. A Mobilitás kutatásának tapasztalatai alapján elmondható, hogy a „terepen dolgozó” szakemberek felismerték a „topdown” kezdeményezések alacsony hatékonyságát, amelyek legfőbb hibája, hogy többnyire a fiatalok részvétele nélkül, a célcsoport véleményének megkérdezése nélkül jönnek létre. Ezeket a tapasztalatok alapján gyorsan elhaló kezdeményezéseket alulról (is) építkező szervezeti háttérre (diákönkormányzat és a hallgatói önkormányzatokkal és a helyi ifjúsági érdekképviseleti formák ösztönzésével) és emberi tőkére (demokráciatanulás) szükséges alapozni. Gyakran felmerül a valódi részvétel és az ifjúsági szolgáltatások (ki)használása közötti feszültség, amely szerint a fiatalok gyakorta megmaradnak a számukra szervezett programok közönségi szintjén, azaz nem kapcsolódnak be aktívan ezek megvalósításába. Ahhoz, hogy az önálló, tudatos, aktív állampolgári attitűd kialakulását elősegítő, a kommunikációs képességeket fejlesztő, a hátrányos helyzetűek integrációját, a kortárs közösségi kapcsolatok bővítését szolgáló keretek megteremtését lehetővé tegyük, szükséges a vonatkozó ismeretek elterjesztését biztosítani a képzők és szakemberek képzése és nem formális képzési programok támogatása útján.

II. Részvétel a döntéshozatalban A fiatalok elfordulását, vagy inkább tartós távolmaradását a közösségi tevékenységtől, érdektelenségüket a politika iránt gyakran ostorozzák a területen tevékenykedő kutatók, szakemberek. Kutatásokból kiderül, hogy a fiatalok gyakran érzik úgy, hogy nem kérdezik meg őket, nem számít a véleményük. Hasonló érzéseik lehetnek az őket képviselő szervezeteknek is, amelyek gyenge érdekérvényesítő képességét jól jelzi az ifjúság ügyének kezelése az országos politikáúj ifjúsági 2010 / tavasz szemle

UISZ-26.indb 11

11 2010.02.03. 19:27:32

NIS – Beavatkozási területek ban és az államigazgatásban. Nem kérdés, hogy rendezni szükséges a kormányzati, regionális, önkormányzati ifjúsági részvétel mechanizmusait, a résztvevők körét, jogosítványaikat. Mai helyzet szerint kevés olyan ifjúsági civil szervezetet találunk, amelyek képesek komolyabb részvételre (egyeztetnek velük, véleményük megjelenik a médiában, stb.) az országos döntéshozatalban. Az Echo Survey Szociológiai Kutatóintézet által készített – az ifjúsági szolgáltató intézményekre irányuló – felmérés szerint a területen tevékenykedő szervezetek kapcsolatrendszerében a legrosszabb minőségű kapcsolatokról a döntéshozók (minisztériumok) esetében beszélhetünk. A kutatásból kiderül, hogy a megkérdezettek közül a civil szereplők általánosságban negatívan értékelték kapcsolatukat az önkormányzatokkal, a humánszolgáltató intézményekkel is, valamint a minisztériumokkal. A negatív értékeléseket a kutatók leginkább azzal magyarázták, hogy „a nonprofit szervezetek kapcsolatrendszere elsősorban informális úton alakul, így azonban, mivel a törvényi szabályozás nem áll mögöttük, érdekérvényesítési csatornáik kevésbé hatékonyak”. (Echo, 2006)

Kormányzati kezdeményezések A magyar ifjúságügy forrásbővítő testülete a Gyermek és Ifjúsági Alapprogram (GYIA). A GYIA Tanácsban, illetve a Regionális Ifjúsági Tanácsokban (RIT) lévő civil posztokat eddig nem nyilvános pályázatok útján, hanem a nagyobb ifjúsági ernyőszervezetek delegáltjai tölthették be. 2007-ben a mechanizmus megváltozott. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium 24/2007-es rendeletében a Gyermek és Ifjúsági Konferenciát (GYIK) bízta meg azzal, hogy a kétféle – egy országos és hét regionális – forráselosztó testület civil képviseletét biztosítsa. A GYIK nyilvános pályázat keretében adott alkalmat arra, hogy ne csak tagjai, tagszervezetei kapjanak lehetőséget, hanem az egész ifjúsági szektor részt vehessen a döntéshozatalban. Az-

12 UISZ-26.indb 12


zal, hogy a Gyermek és Ifjúsági Konferencia ekképpen a kormányzat stratégiai partnerévé vált, természetesen nem okozott osztatlan sikert, az ifjúsági érdekképviseletek közötti politikai megosztottság továbbra is fennáll. Az európai tapasztalatok is azt mutatják, hogy a regionális szintek felé mozdulnak el a civil és kormányzati együttműködések. Szabályozott közös döntéshozatal jelenleg leginkább a Regionális Ifjúsági Tanácsokban (RIT) van jelen, ahol a civil posztok a GYIA leosztásának megfelelően, a GYIK nyílt pályázatának keretében kerültek feltöltésre. A GYIK delegáltjain kívül nem-kormányzati szereplőként jelen vannak az egyházak képviselői is. A RIT-ek a GYIA regionális döntéshozó szervei, amelyek az ország hét régiójában működnek. Legfontosabb tevékenységük a GYIA által a rendelkezésükre bocsátott pénzeszközök régióban történő felhasználásáról való döntés. Habár a RIT-ekben olyan civil szakemberek ülnek, akik az adott régió viszonyait leginkább ismerik, mégsem valósul meg a tökéletes regionalitás, hiszen országos szervezetek delegáltjaiként vesznek részt a munkában. Összefoglaló és friss adataink sajnos nincsenek az egyes régiók, illetve a települési szintű kormányzati-civil együttműködésekről. A Mobilitás adatai szerint a 3200 települési önkormányzat közül 80-nál működik valamilyen módon ifjúsági önkormányzat, ezekkel általában együttműködik a helyi vezetés. A kistérségi önkormányzatok szintjén ifjúsági önkormányzatról, így a velük való együttműködésükről nem beszélhetünk. A Mobilitás 2005-ös kutatásában csupán a Dél-Dunántúl, Dél-Alföld és ÉszakMagyarország régióiból találhatunk adatmorzsákat, amely azonban nem teszik azt lehetővé, hogy átfogó képet rajzolhassunk. A Nemzeti Ifjúsági Stratégia alapján világos célként látszik, hogy ösztönözni kell az ifjúsági közösségeket, szervezeteket arra, hogy kialakítsák országos képviseleti rendszerüket, amely jogszabályban foglalt együttműködési garanciákkal képes megjeleníteni a korosztályi érdekeket az állami döntéshozatalban, nemzetközi képviseleti fórumokon.

2010 / tavasz

2010.02.03. 19:27:34

NIS – Beavatkozási területek Civil kezdeményezések – problémák Az állami és civil együttműködést nehezíti, hogy az ifjúságügyet kezelni hivatott kormányzati struktúrában minden egyes parlamenti ciklus más szervezeti megoldásokat hozott magával. A rendszerváltás után 1994-ig a Miniszterelnöki Hivatal és 5 miniszter felügyelete alá tartozott, a Horn-kormányban 1995-ig a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, majd újra a Miniszterelnöki Hivatal kezelte az ügyet. Az Orbán-kormány első évét követően (amíg a MeH – ben volt) létrejött az Ifjúsági és Sportminisztérium. A Medgyessy-kormány a tárca feladatait szélesítve Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztériummá alakította a tárcát, majd az addigi miniszter miniszterelnökké válásával Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium lett. A 2006–os választás óta a Szociális és Munkaügyi Minisztériumban egy osztály irányítja az ifjúságügyet. További problémát jelent, hogy a mai napig nem jött létre olyan ifjúsági ernyőszervezet, amely képes lenne integrálni az ifjúsági civil szerveződések többségét. Az erőtlenséget jól mutatja, hogy az ernyőszervezetek működésére a változó politikai követelményeihez való alkalmazkodási kényszer volt a jellemző. Az 1990-es években a rendszerváltást követően több ifjúsági ernyőszervezet is létrejött, de tevékenységüket és működési lehetőségeiket folyamatosan beárnyékolták a pártpolitikai szempontok. A történet 1988-ban kezdődött, amikor megalakult az ifjúsági szervezetek együttműködését koordináló Magyarországi Ifjúsági Szervezetek Országos Tanácsa (MISZOT). A tömörülés 1992 végén két részre – a jobboldalhoz közelebb álló Nemzeti Ifjúsági Tanácsra (NIT) és a 1993-ban megszűnt MISZOT utódaként létrejött és a baloldalhoz közelebb álló Magyar Gyermek- és Ifjúsági Tanács-ra (MAGYIT) osztódott. A NIT tagjai 1994-ben létrehozták az Országos Gyermek- és Ifjúsági Parlamentet (OGYIP). 2002-ben és 2003- ban nagy lendülettel, de kevesebb sikerrel ismét kísérletek történtek egy egységes ifjúsági ernyőszervezet létrehozására. A MAGYIT

és OGYIP nevéből alkotott Magyar Gyermek- és Ifjúsági Parlament (MAGYIP) kezdeményezés az alakuló közgyűlésen a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Szövetség (NEGYISZ) nevet kapta. A NEGYISZt végül 2002 végén a szakmai szervezetek megalapították, de a szervezet alapszabályát nem minden ifjúsági szervezet írta alá. Bár történt azóta is kísérlet az együttműködésre (2003 tele, a Gyermek és Ifjúsági Konferencia (GyIK) alakulása) mindezidáig a kezdeményezést nem koronázta osztatlan siker, bár a három ernyősszervezet mára kiüresedett, elvesztette jelentőségét. Az ifjúságüggyel foglalkozók régóta dédelgetett álma egy az ifjúsági szervezeteket és közösségeket regisztráló országos kataszter létrehozása, azonban ennek esélyeit jelen pillanatban nem lehet előre látni.

Szabályozás kérdései A Mobilitás 2005-ös kutatása szerint – amelynek kapcsán a területen tevékenykedő szakembereket is megkérdeztek – a kedvezőbb finanszírozási feltételek nagyban tudnak javítani a részvétel arányain. „Éppen ezért érzik a szereplők aggasztónak, hogy a pénzügyi keretek esetenként meglehetősen bizonytalanok”. (Mobilitás, 2005) Azt a törekvést, hogy az önkormányzatok hozzanak létre ifjúsági ügyekkel foglalkozó önálló szervezeti egységet és folytassanak társadalmi párbeszédet a korosztállyal eddig nem koronázta siker. Az önkormányzatok ifjúságpolitikai tevékenységét szabályozó törvény a települési önkormányzat feladatai között ugyan felsorolja a gyermek és ifjúsági feladatokról való gondoskodást, azonban a lakosság igényei és az önkormányzat anyagi lehetőségeitől függően gyakorlatilag saját hatáskörbe utalja, hogy az önkormányzat milyen ifjúsági feladatokat és hogyan lát el. Általánosságban elmondható, hogy a nagyobb településeken van leginkább esély az ilyen irányú kezdeményezéseket és feladatokat támogatni. A szabályozatlanság további következménye, hogy nincs egységes strukúj ifjúsági 2010 / tavasz szemle

UISZ-26.indb 13

13 2010.02.03. 19:27:37

NIS – Beavatkozási területek túra sem, ahogyan az önkormányzatok ezeket a feladatokat megkísérlik felvállalni. Az Echo Survey Szociológiai Kutatóintézet által készített – az ifjúsági szolgáltató intézményekre irányuló – felmérés szerint funkciójuk alapján nézve négy nagyobb csoportba lehet sorolni ezeket: a települési/önkormányzati ifjúsági tervezést segítő, az önkormányzaton belül meglévő, az ifjúsági érdekérvényesítést szolgáló és az ifjúsági közösségi tereket jelentő „intézmények”. Az önkormányzatok nem minden esetben saját struktúrán belül valósítják meg ezeket a feladatokat, gyakori példa, hogy csak kezdeményezőként, az anyagi források (egy részének) biztosítójaként vesznek részt az adott feladatban, sokszor civil szervezetek bevonásával dolgoznak. A civilek bevonását indokolttá teszi, hogy az ifjúsági területtel foglalkozó önkormányzati alkalmazottak általában sok másik feladattal együtt látják el ezt a területet, gyakran elkötelezettség és hozzáértés nélkül. Mint olyan sok az ifjúsághoz kapcsolódó kérdésben, ebben az esetben is a törvényi szabályozás hozhatna megoldást, hiszen ameddig csak lehetőség és nem – a finanszírozási háttérrel biztosított – számon kérhető feladat az ifjúságra fordított figyelem, addig komolyan vehető eredmények nem születhetnek.

A Mobilitás 2005-ös kutatása felhívja a figyelmet az önkormányzatok és az ifjúság kommunikációjának elégtelenségére, az önkormányzatok ugyanis gyakorta nem veszik figyelembe célközönség igényeit, nem kérik ki a fiatalok véleményét, „látszatberuházásokkal próbálják bizonyítani, hogy tettek valamit az ifjúságért függetlenül attól, hogy e beruházásokat a későbbiek során hasznosítani, használni tudják-e vagy sem”. (Mobilitás, 2005)

III. Feladatátvállalás Az ifjúsági szolgáltatás összetett fogalmának közös metszete az Ifjúságügy című könyv szerint5, általában a közszolgáltatási mivolt, a szakmai vonatkozás, illetve az ifjúsági relevancia. Mindez azt jelenti, hogy zömében akkor beszélhetünk ifjúsági szolgáltatásokról, ha azok egyfajta közösségi szolgáltatásként működnek és a szakmai szempontok mellett fejlesztő, szocializáló feladatot is ellátnak. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy az ifjúsági szolgáltatások céljukat és tartalmukat tekintve sokfélék lehetnek, az Echo Survey Szociológiai Kutatóintézet munkáját felhasználva „azt mondhatjuk, hogy

3. ábra. Ifjúsági (önkormányzati) infrastruktúrák (Forrás: Echo, 2006))

Ifjúsági tervezést segítő „intézmények”

Önkormányzaton belüli ifjúsági „intézmények”

Ifjúsági érdekérvényesítés intézményei

Ifjúsági közösségi terek

Ifjúságkutatás

Ifjúsági bizottság

Városi diákönkormányzat

Ifjúsági közösségi terek (pl. ifjúsági klubok)

Ifjúságpolitikai koncepció

Ifjúsági tanácsok vagy ifjúsági ügyekért felelős képviselő

Ifjúsági civil szervezetek

Ifjúsági ház (ÁMK)

Ifjúsági feladatterv / cselekvési terv

Ifjúsági referens főállásban

Ifjúsági érdekképviseleti fórum

Teleház

Ifjúsági alap, elkülönített ifjúsági célú keret

Ifjúsági referens más feladatokkal együtt látja el az ifjúsági területet

14 UISZ-26.indb 14


Ifjúsági fesztivál

2010 / tavasz

2010.02.03. 19:27:39

NIS – Beavatkozási területek a civil szektor ifjúsági szolgáltatásai, egyéni és sajátos helyzetükből kifolyólag szinte minden területen jelen vannak”. A fiatalok számára leginkább elérhető szolgáltatás „valamilyen képzés, tanfolyami oktatás, képességfejlesztés kategóriába sorolható, ezt követi a tábort, szervezett üdültetést biztosító szolgáltatások valamint a mentálhigiénén belül a drogprevenció. A szolgáltatások döntő többsége valóban szolgáltatásként, folyamatos jelleggel érhető el a fiataloknak, kb. 23-25 százalékuk működik kifejezetten projekt jelleggel”. (Echo, 2006) Az Echo által megkérdezett szervezetek arról számoltak be, hogy összességében a szolgáltatások feltételei az elmúlt években egyértelműen javultak (46 százalékban javultak, 41 százalék esetében a szolgáltatás működési feltételei nem változtak) a jövőre vonatkozó várakozásaik azonban negatívak. Területekre bontva, leginkább a környezetvédelmi, pályaorientációs, szervezetfejlesztő, média, közösségi tér és IKT eszköz szolgáltatások működési feltételei javultak, míg legkevésbé a terápiás szolgáltatások és ifjúsági szabadidős programoké. (Echo, 2006) Az Echo Survey Szociológiai Kutatóintézet kutatásának eredményei szerint az ifjúsági szolgáltatások finanszírozása általában többcsatornás módon valósul meg, a szolgáltatások többségében jelen vannak a pályázati források

(62%), 33 százalékban szerepel saját forrás, normatíva mindössze minden ötödik szervezetnél kap (19%) hangsúlyt. Jelentős ugyanakkor az egyéb források becsatornázása, amely a szolgáltatások negyedében (26%) fordul elő. (Echo, 2006) Az ifjúsági szolgáltatásokban való civil feladatvállalás szerepét vizsgálva megállapítható, hogy a civil szektor, egyrészt széleskörű szolgáltatási portfólióval rendelkezik, másrészt problémaspecifikus és a nem túlszabályozott szervezeti keretből adódóan gyorsan képes a felmerülő társadalmi problémákra válaszolni. Ugyanakkor területenként eltérő mértékű a civil szervezetek bekapcsolódása a feladatellátásba és hatékonyságuk is különböző, elsősorban annak köszönhetően, hogy nincsenek tiszta és egyértelmű keretek, amelynek megteremtése az állam feladata. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nincsenek elképzelések az ifjúsági szolgáltatások felépítéséről, azonban ameddig nincsenek olyan szabályok (valamint feladatok legalább a minimumkövetelmények és források), amelyekhez igazodni kell (ifjúsági törvény) addig az egységes struktúra várat magára. Az Echo Survey Szociológiai Kutatóintézet munkája területi dimenzióban, a regionális szintű ifjúsági szolgáltatásokat az állami intézmények hatáskörébe rendelné, a kistérségi

4. ábra. Az ifjúsági szolgáltatások finanszírozási csatornái (Forrás: Echo, 2006)

Egyéb forrás

26%

Saját forrás

33%

Pályázat

Normatíva

62%

19%


UISZ-26.indb 15

15 2010.02.03. 19:27:42

NIS – Beavatkozási területek szintű ifjúsági szolgáltatásokat nonprofit szervezetekre bízná, a települési szintű szolgáltatásokat, a település méretétől függően az önkormányzatokon és a helyi civil szervezeteken keresztül működtetné. (Echo, 2006) A törvényi keretek megteremtése mellett elengedhetetlen az ifjúsági közfeladatot ellátó szolgáltató szervezetek kapacitásfejlesztése, a feladatok ellátására célzott képzési programok kidolgozása (tananyagfejlesztések, képzések, követelményrendszerek). Az Echo Survey Szociológiai Kutatóintézet eredményei szerint az ifjúsági szolgáltatók több mint felénél (55%) nincs felsőfokú végzettséggel rendelkező munkatárs. Önkéntesek minden második (56%) szervezetnél segítik a munkát. „A fizetett munkatársak egyharmada a foglalkoztatási és szociális célú szervezetekben dolgozik, közel egynegyedük a mentálhigiénés feladatokkal foglalkozó szervezetekben, 13-13 százalékuk információ-tanácsadó funkciókat ellátó szervezetekben és ifjúsági házakban, minden nyolcadik ilyen munkatárs valamilyen rekreációs feladatokat felvállaló, illetve 5 százalékuk egyházi ifjúsági szervezeteknél”. Ezzel szemben „az önkéntesek egyharmada a mentálhigiénés szervezetekben, 26 százalékuk rekreációs-szabadidős szervezeteknél, 13 százalék egyházi szervezeteknél, 11-11 százalék pedig foglalkoztatási célú szervezetnél, illetve ifjúsági házakban dolgozik”. (Echo, 2006) A szervezetek a saját helyzetüket a humán erőforrások esetében jónak értékelték, a szakmai anyagokhoz való hozzáférést és infrastrukturális helyzetüket szintén, a hiányosságok leginkább az anyagi forrásokban merülnek ki. (Echo, 2006)

Az ifjúsági közfeladatok ellátásáról, illetve magukról az ifjúsági civil szervezetekről igen kevés megbízható információ áll rendelkezésünkre, a terület monitoringja, értékelése egyelőre nem megoldott. Szakmai berkekben régóta hangoztatják, hogy szükség van egy ifjúsági szervezeti felmérésre, amelyet hasonlóan a nagymintás ifjúságkutatásokhoz bizonyos időközönként meg kell ismételni.

Irodalom Echo Survey Szociológiai Kutatóintézet [2006]: Ifjúsági szolgáltatások – műhelymunka, 2006 Füzesi Péter – Juhász Lilla – Kollányi Bence – Rab Árpád – Székely Levente [2005]: Ifjúság Fehér Könyv Nemzeti Jelentés (Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium megbízásából, 2005) Nagy Ádám /szerk./ [2008]: Ifjúságügy (Palócvilág – Új Mandátum, Budapest, 2008) Nagy Ádám – Németh István – Székely Levente [2008]: Civil ifjúság – szervezetek – Civil Ifjúsági Jelentés 2006-2007 (in: Új Ifjúsági Szemle VI. évfolyam 2-3 szám, 2008) Nagy Ádám – Székely Levente [2008]: Az ifjúsági civil világ, (in: Civil Szemle V. évfolyam 1-2. szám, 2008) Nagy, Ádám – Székely, Levente [2009]: Hungarian Civil Youth Organizations: with Special Regard to the Roma Segment (Open Society Institute, 2009) Magyar Nemzeti Ifjúságpolitikai Jelentés az Európa Tanács (ET) részére [2007]: MTA Politikatudományok Intézete Budapest, 2007 (in: Új Ifjúsági Szemle VI. évf. 1. szám, 2008) Nemzeti jelentés a részvételről [2005]: Mobilitás – Ifjúságkutatási Iroda Budapest, 2005

3. táblázat. Mutatószámok

Mutató Ifjúsági közfeladatot ellátó szervezet (szakértői becslés) Döntésekben részt vevő szervezet (szakértői becslés)

16 UISZ-26.indb 16


Létszáma

átadott forrás

fő

150

n.a

x

x

n.a

80

6

7

2010 / tavasz

2010.02.03. 19:27:45

NIS – Beavatkozási területek Szabó Andrea – Bauer Béla /szerk./ [2009]: Ifjúság 2008 gyorsjelentés (Budapest - Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet, 2009) Tokaji Károlyné /szerk./ [2008]: Nonprofit szervezetek Magyarországon, 2006 (Budapest - Központi Statisztikai Hivatal, 2008)

4

Jegyzetek 5 1 A civil ifjúsági szervezeti világ azért is unikális, mert a csoport, amivel foglalkozik időben behatárolt. Környezet- vagy jogvédő lehet az ember egész életében, ifjúsági szervezet tagja azonban nem feltétlen. 2 Lásd: Nagy Ádám – Székely Levente [2008]: Az ifjúsági civil világ, (in: Civil Szemle V. évfolyam 1-2. szám, 2008) 3 Az ifjúsági szervezetek között számarányuk folyamatosan, 9%-ról 3%-ra csökkent, ugyanakkor

6

7

taglétszámuk nagyon hektikusan alakult. A választásokat követő években tagságuk mindig jóval magasabb volt, mint a köztes időszakban. Nem véletlen, hogy az ifjúsági szakma régóta szorgalmazza egy átfogó ifjúsági szervezeti kutatás elkészítését, amelyre a mai napig nem került sor. Ennek köszönhetően csak évekkel ezelőtti állapotokat tudunk megbízhatóan elemezni, jórészt a KSH adatai alapján. Nagy Ádám /szerk./ [2008]: Ifjúságügy (Palócvilág – Új Mandátum, Budapest, 2008) Szakértői becslés a forgalommal rendelkező ifjúsági szervezetek (1872 db) és a kiemelkedő közhasznúsági arány (8%) alapján Bár tehetnénk szakértői becslés egy szervezet forgalma (7,5 millió forint) és száma alapján, de ezek nem biztos, hogy a közfeladat átadására kerül fordításra, sőt nem számíthatjuk átadott forrásnak a pályázati nyereményeket.


UISZ-26.indb 17

17 2010.02.03. 19:27:47

NIS – Beavatkozási területek Nagy Ádám–Székely Levente

Erőforrások és feltételek AZ IFJÚSÁG KEZDEMÉNYEZÉSEIT ÉS AZ IFJÚSÁGI SZAKMA TÖREKVÉSEIT TÁMOGATÓ ÁTLÁTHATÓ FORRÁSELOSZTÁSI RENDSZER KIALAKÍTÁSA ÉS MŰKÖDTETÉSE

A NIS tervezete e fejezetben 2 fő kijelentést tartalmaz: egyfelől a forráselosztást alakítaná át, illetve az intézmények akkreditációs szempontjait találná ki, másfelől a nem állami források bevonását helyezi fókuszba. Célkitűzések szerint az átlátható forráselosztás területén a pályázati hozzáférés egyszerűbbé, átláthatóbbá tétele és az ifjúsági korosztályok tagjainak kezdeményezéseit ösztönző rendszer kialakítása, illetve az együttműködő (co-management, co-decision) rendszer működtetése a kívánatos. Vizsgáljuk meg tehát, hogy menyire átlátható, mennyire projektbarát és mennyire közösen vezetett a pályázati rendszer, egyidejűleg bemutatva az ifjúság számára is rendelkezésre álló forrásokat. Az ifjúsági szervezetek többsége (87%) ma már bevétellel és kiadásokkal is rendelkezik, szemben az 1995-ös állapottal, amikor a szervezetek több mint felének nem volt kiadása. A legfrissebb 2005-ös adatok szerint kevesebb, mint minden tizedik szervezet (7%) működik teljesen pénz nélkül. (1. ábra)

A KSH adatai alapján elmondható, hogy az ifjúsági szegmens civil szervezeteinek bevételszerkezetében túlnyomórészt a (magán, vagy állami) támogatások a hangsúlyosak. A támogatások mellett, amelyek a teljes bevétel 78 százalékát tették ki 2005-ben, említésre méltó még magától a szervezettől és a saját gazdálkodásból származó bevétel aránya, mindkét forrásból a bevételek egy-egy tizede (10-11%) származott. Az alábbi ábrára pillantva látszik, hogy arányukban folyamatosan csökkennek az alapszervezetek bevételei, illetve a gazdálkodásból származó bevételek. (2. ábra) A KSH adatai szerint az 1995-2000-2005 időintervallumban növekedett az ifjúsági szervezetek száma, a bevétellel rendelkező ifjúsági szervezetek aránya ugyanakkor lényegében nem változott, mindvégig a szervezetek kilenctizede rendelkezett bevételekkel. A bevételek összege, valamint az egy szervezetre jutó bevétel jelentősen növekedett a vizsgált évek során, 2005-ben ez több mint 14 milliárd Forintot jelentett, ami szervezetenként 7,5 millió Forintos bevételt

1. ábra. Ifjúsági szervezetek működési jellemzőik szerint (1995 – 2000 – 2005) 100%

88%

87%

80% 56%

60% 40%

33%

20% 4%

4%

n. a.

0% Bevételei, kiadásai vannak

18 UISZ-26.indb 18

Pénzt gyűjt, nincs kiadása 1995


2000

1%

2%

Csak kiadásai vannak

11%

7%

7%

Pénz nélkül működik

2005

2010 / tavasz

2010.02.03. 19:27:55

NIS – Beavatkozási területek 2. ábra. Ifjúsági szervezetek bevételszerkezete (1995 – 2000 – 2005) 45%

43%

42%

40%

34% 35%

35%

30%

30% 25%

21%

20%

20%

17%

17%

17%

15%

11%

10%

10% 5% Állami támogatás

Magántámogatás

Alapszervezet bevétele Gazdálkodási bevétel 1995

tett ki. Összességében a KSH által vizsgált civil szervezetek közül az ifjúsági szegmens a legkevesebb bevétellel rendelkező (a legnagyobb bevételre szert tévő civil szervezetek ennek az összegnek 10-20 szorosát érik el), továbbá az egy szervezetre eső bevételek tekintetében is a legalacsonyabbak között találjuk az ifjúsági szervezeteket. (1. táblázat) Az ifjúsági szervezetek pályázati bevételei 1995-ről 2000-re több mint duplájára emelkedtek, a 2005-ös adat ugyanakkor az ezredforduló-

2000

2%

1%

0%

0%

Egyéb

2005

nál tapasztalthoz képest jelentősen csekélyebb. A pályázatokon nyert szervezetek aránya az összes szervezeten belül alig változott, mindössze az ifjúsági szervezetek 3-5 százalékának vannak pályázati bevételei, ez szervezetenként átlagosan 1,7 millió Forint. Az ifjúsági szervezetek kedvezőtlen helyzetét jelzi, hogy míg az ezredfordulón a pályázati bevételek csupán tizedét (10%) tették ki az összes bevételnek, addig 2005-ben ez az arány kétötöd (41%), ez az egyéb források csökkenését, így a függés növekedését mutatja. (2. táblázat)

1. táblázat. Bevétellel rendelkező ifjúsági szervezetek (1995 – 2000 – 2005)

Bevétellel rendelkező ifjúsági szervezetek

1995

2000

2005

Száma

1 265

1 715

1 872

Aránya

89%

92%

91%

Bevételének összege (millió Ft)

4 344,2

9 973,5

14 059,9

Egy szervezetre jutó bevétel (ezer Ft)

3 433,5

5 815,4

7 510,6

2. táblázat. Az ifjúsági szervezetek bevételei (1995 – 2000 – 2005)

Az ifjúsági szervezetek bevételei

1995

2000

2005

A szegmens pályázati bevételei (millió Ft)

469,1

1 025,9

842

5%

3%

4%

Pályázati bevétel a bevételek százalékában

11%

10%

41%

Egy szervezetre jutó pályázati bevétel (ezer Ft)

330,1

549,2

1 733,6

Pályázaton nyert szervezetek aránya


UISZ-26.indb 19

19 2010.02.03. 19:27:58

NIS – Beavatkozási területek Forrásszerkezet

890214 A fiatalok társadalmi részvételét segítő programok, támogatások 890215 A gyermekek és fiatalok környezet- és egészségtudatos gondolkodásának fejlesztését segítő programok 890216 Önkormányzati ifjúsági kezdeményezések és programok, valamint támogatásuk

Az ifjúsági szektorban vizsgálati szempont az, hogy elsősorban az ifjúsági terület finanszírozására szolgál-e az adott forrás. Eszerint megkülönböztetünk elsősorban az ifjúságügy számára, illetve az ifjúságügy számára is nyitvaálló forrásokat. Másik struktúraképző a forrás milyensége, eszerint beszélhetünk állami, uniós vagy magánforrásról. (3. táblázat)

I. Célzott ifjúsági Források Állami források A központi költségvetési támogatás összegét az 1999–2009 közötti időszakban (millió forintban) a 4. táblázat mutatja. Az államháztartási szakfeladatrend1 8902 Generációs feladatok 89021 Gyermek- és ifjúsági ügyek 890211 A fiatalok társadalmi integrációját segítő struktúra, szolgáltatások fejlesztése, működtetése 890212 A gyermeki jogok érvényre juttatásával összefüggő feladatok 890213 Ifjúságszakmai fejlesztési feladatok

A mindenkori éves költségvetési törvényben az illetékes tárca önálló fejezetén belül elkülöníthetők az ifjúsági célú költségvetési sorok. Az ún. fejezeti kezelésű előirányzatok jogcímei évről-évre hasonlóságot mutatnak: a Zánkai Gyermek és Ifjúsági Centrum Oktatási és Üdültetési Közhasznú Társaság, a Budapesti Európai Ifjúsági Központ stb. szinte minden évben változatlan elnevezéssel jelennek meg Alább azon forrásokat vesszük sorra, amelyeket 2010-ben a hazai ifjúsági szektor körébe tartozó feladatok, ifjúsági célokat szolgáló szervezetek, intézmények, valamint a nemzetközi ifjúsági programok finanszírozására lehet fordítani. A Magyar Köztársaság ifjúsági költségvetése nominálértéken is körülbelül ötödére csökkent a hat évvel ezelőttinek. A NIS szerint 2,7 millió ember tartozik az érintett korosztályokba, ami 300 forintot jelent évente személyenként (nem

3. táblázat. Az ifjúsági szektor forrásszerkezete

Célzott ifjúsági források

Állami

Uniós

Magán

Minisztériumi források GYIA-RIT

YIA Tamop525

Egyes magánforrások

NCA, NKA

Tamop (Hefop) Videgrád Alap

1% CSR

Ifjúságügy számára is nyitva álló források

4. táblázat. A központi költségvetési támogatás összege (1999–2009) 1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

1383

1445

1927,9

2097,9

2397,5

3358,5

2214

2074

1321,1

1035

865,5

824,9

20 UISZ-26.indb 20


2010 / tavasz

2010.02.03. 19:28:01

NIS – Beavatkozási területek számolva a szervezetekkel, intézményekkel.) Sőt ha a két intézményfinanszírozást (BEIK, Zánka) levesszük, a megmaradt összeg csak mintegy fele lesz, azaz 410 millió forint, 150 forint/fő alá csökken2. 5. táblázat. Fejezeti kezelésű előirányzatok

Fejezeti kezelésű előirányzatok megnevezés

Költségvetés 2010, millió Ft

Zánkai Gyermek és Ifjúsági Centrum

380.0

Budapesti Európai Ifjúsági Központ fejlesztése

28,8

Gyermek és ifjúsági szakmafejlesztési célok

96,1

Ifjúságpolitikai feladatok

100.0

Gyermek és Ifjúsági Alapprogram támogatása

220.0

Összesen

824,9

A Gyermek és Ifjúsági Alapprogram (GYIA) – a Gyermek és Ifjúsági Alapról, a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítványról, valamint az ifjúsággal összefüggő egyes állami feladatok ellátásának szervezeti rendjéről szóló 1995. évi LXIV. törvény alapján – a központi költségvetés elkülönített előirányzataként támogatja a korosztályok programjait, szervezeteit, kezdeményezéseit és az azokat segítő szolgáltatásokat. A GYIA gyakorlatilag egyetlen bevételi forrása a központi költségvetésből nyújtott, az éves költségvetési törvényben meghatározott támogatás, pénzügyi fedezetével az ifjúsági ügyekért felelős miniszter rendelkezik. A GYIÁ-ból csak a törvényben meghatározott célokra nyújtható támogatás, nyilvános vagy meghívásos pályázat, illetve egyedi támogatási igény elbírálása alapján, a felhasználás célja szerint országos, regionális vagy helyi programra. Az Alapprogramból támogatásra fordítható bevételek legfeljebb 70%-ának felhasználására a regionális támogatási rendszerben, a Regionális Ifjúsági Tanácsok (RIT-ek) által kerül sor, míg a támogatási keretösszegek legfeljebb 5%-

a fordítható az egyedi támogatási igényekre, a többi felett a GYIA Tanácsa rendelkezik. A pályázati célok között rendszeresen megtalálható pl. az ifjúsági szervezetek rendezvényeinek, internetes hozzáférésének, tematikus képzéseinek támogatása, az általuk kiadott nyomtatott és elektronikus médiatermékek, egyéb kiadványok támogatása, táborok, kis értékű tárgyi eszközök beszerzésének támogatása (stb.). Miképp a szakfeladatrend, a pályázati célok is évek óta gyakorlatilag változatlanok: játszótérfejlesztés; társadalmi részvétel; határon túli ifjúsági szervezetek programjainak, működésének támogatása; közösségi terek létesítése, fejlesztése; fesztiválok, rendezvények támogatása; ifjúsági csereprogramok támogatása; ifjúsági célú szálláshely-felújítás, szálláshely-fejlesztés; erdei turista útjelzés-hálózat fejlesztése (stb.) 1996-2007-ig az ún. BM pályázat szolgálta a helyi önkormányzatok gyermek és ifjúsági feladatainak kiegészítő támogatását. Ez ifjúsági referensek, ifjúságsegítők foglalkoztatásához; illetve gyermek és ifjúsági önkormányzatok; helyi szintű korosztályi képviseleti testületek működéséhez; ifjúsági információs és tanácsadó irodák fejlesztéséhez nyújtott támogatást, továbbá a kistérségi ifjúságsegítő szakemberek foglalkoztatásához járult hozzá. 2008-ban a felelős tárca (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) külön pályázatot jelentetett meg e témakörben, de 2009-re már csak a komplex pályázat keretében igényelhető e tevékenység fenntartásához, folytatásához támogatás. 2000-2007 között a Turisztikai Célelőirányzat 5%-át is ifjúsági célokra használták fel: jellemzően az ifjúsági, nem üzleti célú közösségi, szabadidős szálláshelyek fejlesztését támogatták ebből a forrásból a tárcák. 2009-ben – az SZMM komplex gyermek- és ifjúsági célú szakmai tevékenységek, programok megvalósításának támogatására és megyei ifjúsági szakmai módszertani központok működésének támogatására írt ki pályázatot. A nem központi költségvetési forrásokról elégtelen az információ, de a tapasztalat azt mutatja, hogy jelentős forrásmennyiség nem áll rendelkezésre. új ifjúsági 2010 / tavasz szemle

UISZ-26.indb 21

21 2010.02.03. 19:28:04

NIS – Beavatkozási területek Uniós források Az Európai Bizottság, az Európai Parlament és az Európai Unió tagállamainak megállapodása értelmében létrejött „Youth in Action” célja a fiatalok tapasztalati tanulásának támogatása nemformális tanulási közegben, ifjúsági projekteken keresztül. Kedvezményezettjei az ifjúsági korosztályok és csoportjaik, ifjúságsegítők, ifjúsági szervezetek, illetve más partnerek, akik az ifjúsági szektorban dolgoznak (a korosztályok alatt a program a 13–30 év közötti korcsoportot érti). A pályázati támogatás kétféle lehet: támogatás szervezetek részére egy adott projekthez vagy projektek kivitelezéséhez és működési költségekhez való hozzájárulás, amelyet az európai szinten aktív szervezetek kaphatnak. A programtámogatások többnyire nemzeti hatáskörben dőlnek el, a központosított programokat a brüsszeli Végre-

hajtó Ügynökség kezeli. A 7 éves költségvetési periódus programra fordítható teljes összege 885 millió Euró, de fontos, hogy a program csupán kiegészíti, nem helyettesíti a nemzeti és regionális akciókat (2009-ben nem egész 2.6 millió Euró a magyarországi összeg). A program általános céljai: elősegíteni az ifjúság aktív általános és európai állampolgárság-tudatát, fejleszteni az ifjúság tagjai közötti szolidaritást, ösztönözni az ifjúságon keresztül egymás jobb megértését, hozzájárulni az ifjúsági tevékenységek és a civil társadalmi szervezetek támogatási rendszereinek fejlesztéséhez és elősegíteni az ifjúságpolitikák közötti európai együttműködést. Ennek megfelelően az FLP az alábbi 5 alprogramból áll: 1. Ifjúság Európáért; 2. Európai Önkéntes Szolgálat; 3. Ifjúság a világban; 4. Ifjúsági támogató rendszerek; 5. Európai együttműködés támogatása az ifjúságpolitika terén.

6. táblázat. A program kihasználtsága (csak a magyar kiírású/elbírálású alprogramok)

Alprg.2007

BB döntés (euro)

Visszamondva (euro)

Összes (euro)

Felhasználás (%)

1.1

680 922

87 159

593 763

92

1.2

184 972

0

184 972

78

1.3

40 607

0

40 607

21

2

683 426

48 910

634 516

75

3.1

175 345

12 150

163 195

119

4.3

144 022

0

144 022

123

5.1

0

0

0

0

Összesen

1 976 443

148 219

1 828 224

76

Alprg.2008

BB döntés (euro)

Visszamondva (euro)

Összes (euro)

Felhasználás (%)

1.1

787 180

89 671

697 509

102

1.2

167 131

9 000

158 131

64

1.3

107 589

0

107 589

64

2

619 410

42 151

577 259

64

3.1

181 416

0

181 416

119

4.3

136 125

0

136 125

122

5.1

78 992

15 177

63 815

85

Összesen

2 114 936

155 999

1 958 937

78

22 UISZ-26.indb 22


2010 / tavasz

2010.02.03. 19:28:06

NIS – Beavatkozási területek 7. táblázat. Beérkezett és támogatott pályázatok száma (csak a magyar kiírású/elbírálású alprogramok)

2007 Alprogram

Beérkezett (db)

Támogatott (db)

Támogatott (%)

1.1

150

54

36

1.2

87

31

36

1.3

2

2

100

107

66

62

3.1

32

10

31

4.3

36

2

28

10

4.3 TCP

0

0

5.1

6

0

0

406

179

44

Beérkezett (db)

Támogatott (db)

Támogatott (%)

1.1

146

55

38

1.2

86

26

30

1.3

5

4

80

2

86

63

73

3.1

39

10

26

4.3

27

10

37

4.3 TCP

25

10

40

7

5

71

424

185

44

Összesen 2008 Alprogram

5.1 Összesen

Az Új Magyarország Fejlesztési Terv (20072013) 15 operatív programja részeként a. Társadalom Megújulása Operatív Program (TÁMOP), 5.2.5-ös, a gyermekek és fiatalok társadalmi integrációját segítő programok b.) komponense szolgál még ifjúsági feladatokat. A kiírás célja a fiatalok, különösen a hátrányos helyzetűek életminőségének javítása, egyéni és/vagy közösségi kompetenciáik fejlesztése, minőségi információkkal történő ellátása, továbbá a 12 és 29 év közötti gyerekek és fiatalok társadalmi integrációjának segítése, elsősorban iskolai előmenetelük, pályaválasztásuk, munkaerő-piacra való belépésük, továbbá társas (szociális) kapcsolataik bővítése, közösségi, közéleti részvételük fejlesztése, családi életre való felkészítése, életpálya-tervezésük tudatosságának erősítése terén. A teljes rendelkezésre álló tervezett ke-

retösszeg két évre 1 mrd 150 millió Ft volt, az elnyerhető támogatás mértéke projektenként 10 millió Ft és 20 millió Ft közé eshetett. A preferált tevékenységek: ifjúsági információs pont szolgáltatás, illetve azok hálózatának kialakítására közösségi terekben, ifjúsági információs és tanácsadó szolgáltatás kialakítására elsősorban az 5.000 fő lakosságszám feletti településeken/városrészeken/kerületekben; meglévő ifjúsági információs és tanácsadó szolgáltatás fejlesztésére elsősorban az 5.000 fő lakosságszám feletti településeken/városrészeken/kerületekben. Ehhez kapcsolódóan megjelenhettek az egyéni és közösségi kompetenciákat fejlesztő programok, értékteremtő szabadidős komplex programok, ifjúságsegítői feladatokat ellátó szakemberek foglalkoztatása; felkereső jellegű ifjúságsegítői tevékenységen alapuló programok új ifjúsági 2010 / tavasz szemle

UISZ-26.indb 23

23 2010.02.03. 19:28:09

NIS – Beavatkozási területek és kortárs segítő programok. Ugyanakkor nem biztosítottak forrást a helyi ifjúsági munkán túl módszertani, projektalapú, szervezetcentrikus fejlesztésekre. A 2009 -2010 évfordulóján még nincs információ a 2009-es kiírásokról. Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program ún. integrált közösségi szolgáltató tér (IKSZT) pályázata mintegy 30 milliárd forintot szán (kb. 700-800 tervezett támogatottal) a közösségi terek kialakítására és fenntartására. A nyertes pályázók feladata lesz többek közt az ifjúsági közösségi tér funkció ellátása is.

Magánforrások Ifjúsági célra fordított magánforrásokról összesített vagy kutatási adatok nem állnak rendelkezésre. Részben a CSR (lásd: később), részben a céges pályázati kiírások (pl. Levis), részben a szervezetek/projektcélok köré felépülő támogatói kör (pl.: Bátor Tábor), részben a céges díjak (Pannon példakép, CSR Hungary Junior díj) jellemzőek.

II. Az ifjúságügy számára is nyitva álló források Állami Az Országgyűlés 2003-ban fogadta el a Nemzeti Civil Alapprogramról (www.nca.hu) szóló 2003. évi L. törvényt, amelynek fő célja a civil szervezetek pályázati támogatások útján történő támogatásával azok működésének megerősítése, a civil szektor fejlődésének elősegítése. Az Alapprogramból támogatásban részesülhetnek mindazok a Magyarországon nyilvántartásba vett szervezetek, amelyek legalább egy éve ténylegesen működnek. A támogatás elveiről a Tanács, az összegek felosztásáról a civil szervezetek képviseletével működő, választott kollégiumok döntenek. Az NCA rendszerének újdonsága az állami befolyástól mentes, civil szervezetek általi döntéshozatal. Évente mintegy 7 milliárd forint (28 millió euro) vissza nem

24 UISZ-26.indb 24


térítendő támogatás jut így a pályázókhoz. A civil szervezeteken belül nem képeznek külön kategóriákat – ebből adódóan nincs ilyen az ifjúsági szervezetek számára sem – azonban nincs akadálya annak, hogy a törvényi feltételeknek megfelelő (2003. évi L. törvény 3. § (1) – (4) bekezdés), ifjúsági célokat szolgáló alapítványok, társadalmi szervezetek is pályázzanak az NCA forrásaira. Az NCA pályázatokon nyertes civil szervezetekből az ifjúsági tevékenységet végzők 2007-ben 197,72 mill Ft-ot (3, 08 %), 2008-ban 219,39 mill Ft-ot (3,26 %) tudtak e forrásból felhasználni. A Nemzeti Kulturális Alapot (www.nka.hu) a Magyar Országgyűlés 1993-ban hozta létre, célja a nemzeti és az egyetemes értékek létrehozásának, megőrzésének, valamint hazai és határon túli terjesztésének támogatása. Az Alap saját, a szerencsajáték adóból származó bevétellel rendelkezik, klasszikus értelemben állami támogatást nem kap. A rendelkezésére álló pénzforrásokat döntő hányadában társadalmasított kuratóriumi rendszer működtetésével pályáztatja és juttatja el az arra érdemesített programok megvalósítóihoz. 16 kollégium jogosult az NKA rendszerén belül a pályázatok kiírására és értékelésére, közülük az ifjúságügy számára különösen fontosak a közművelődési és az ismeretterjesztési kollégium pályázatai.

Uniós források A meghirdetett uniós pályázatok többségén ugyan részt vehettek a civil szervezetek is, de a források megszerzéséért a civil szervezeteknek gyakran a piaci vállalkozásokkal és az állami intézményekkel is kellett versenyezniük, s csak egészen elvétve akadtak olyan pályázatok, melyeken kizárólag civilek vehettek részt. A civilek számára is kiemelkedik a többi forráslehetőség közül az Európai Uniós pályázatok aránya (ami a szervezetek forrásainak kb. 25%át jelenti), de – a magas szórás miatt – elmondható, hogy ezekhez a forrásokhoz a szervezetek szűk köre jut hozzá sikeresen, esetleg ismétlődő

2010 / tavasz

2010.02.03. 19:28:11

NIS – Beavatkozási területek módon (az önerőkívánalom, a lassúság-bürokrácia és az előlegproblémák miatt a nyerteseknél is jelentős problémák keletkeznek). A 2006. áprilisáig kiosztott 644 milliárd Ftnak több mint egyharmadát osztották szét olyan pályázatokon, amelyek a non-profit szervezeteket eleve kizárták a jogosultak köréből, a teljes összeg cca. 50 százalékára adhattak be civil szervezetek pályázatokat. További 84 milliárd Ft a pályázat által preferált szolgáltatási területeken működő közhasznú társaságok számára volt csak hozzáférhető (amely jogi forma 2009. január elsejétől meg is szűnt). Valójában a civil szervezeteknek az összes forrás kb. tizedét, 66 milliárd Ft-ot sikerült megszerezniük (az állam saját magát finanszírozta kb. 60%-ban, s 30% jutott a cégeknek). Az említett 10% kb. fele (forrás és szervezet szerint is) az ún. HEFOP pályázatokon keresztül jutott a civileknek. Átlagosan egy szervezet két pályázatot nyert, de a szórás itt meglehetősen nagy. A nyertesek kétharmada „egypályázatos” szervezet, hatoduk két nyertes pályázattal büszkélkedhet, s kb. 10%-uk nyert három vagy több pályázatot. Az operatív programok általában a stabil infrastruktúrával és személyi háttérrel rendelkező intézményesülő vagy már intézményesült nonprofit szervezeteknek kedveznek. A pályázatokban megkövetelt önrész, a megvalósítani kívánt programok kidolgozottsága, az utófinanszírozás és a szervezetek nyilvántartási, ellenőrzési, minőségbiztosítási rendszere mind leküzdhetetlen akadályt jelentenek a legtöbb civil számára. Az uniós pályázatok egyik leggyakrabban említett problémája az indokolatlan bonyolultság és a bürokratikus szabályok sokasága (felesleges dokumentumok, az állam számára rendelkezésre álló anyagok ismételt bekérése stb.).További probléma, hogy a szabályokat a kiíró következmények nélkül sértheti meg (elsősorban időkereteket lépve túl), sokszor előre nem tervezhető súlyos likviditási problémákat, néha egyenesen megszűnés közeli helyzetet okozva ezzel a támogatottnak. Miközben a szervezeteket a határidők szigorú betartására kötelezik, a pályáztatók oldalán megengedett

(sőt, mindennapos gyakorlat) a döntési és jóváhagyás folyamat elhúzódása, az értesítések, szerződéskötések csúszása és a késedelmes utalás. Ugyancsak hiányzik a tartalmi monitoring, semmilyen ifjúságszakmai elemzés nem készült a pályázatok és pályázati rendszerek beválásáról (nem segítve ezzel természetesen a gördülő tervezést) sem. A Nemzetközi Visegrádi Alapot (IVF, www. visegradfund.org) a Visegrádi 4-ek (Csehország, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia) hozták létre 2000-ben. Az alap célja, hogy a V4-ek együttműködését fejlessze, támogatva a képzési, kulturális, tudományos, ifjúsági cserejellegű programokat és a határon túlnyúló együttműködéseket. Az alap költségvetése 5 millió euró 2009-ben, amelyet leginkább civil szervezetek, önkormányzatok, cégek és iskolák, illetve ösztöndíjasok között osztanak fel. Az Alap bonyolult és lassú ügyintézése legendás a szervezetek között.

Szervezetek nemzetközi kötődései A nemzetközi kapcsolatokat két főcsoportba sorolhatjuk. Egyfelől a működő szervezetek többsége rendelkezik valamifajta nemzetközi kapcsolattal. A meghatározó szervezetek tagjai a rájuk jellemző európai tagsággal (politikai szervezetek a politikai család európai ifjúsági hálózata, szakmai szervezetek a szakmai hálózati együttműködés). Külön alcsoportot képeznek azok a szervezetek, amelyek maguk is nemzetközi hálózatok magyarországi tagszervezetei. Másfelől a fiatalok maguk is vállalkozhatnak nemzetközi ifjúsági munkára. Az Európai Önkéntes Szolgálat (EVS) keretében mód van arra, hogy más európai szervezetnél lássanak el néhány hónapos önkéntes munkát, amelyhez a YiA program nyújt anyagi segítséget. Az ifjúsági szervezetek nemzeti kötődéseinek leírásából nem maradhat ki a külföldről származó bevételek bemutatása sem. Összességében elmondható, hogy az ifjúsági szervezetek a legutolsó 2005-ös adatok szerint az összes civil szervezethez viszonyítva átlagkörüli támoúj ifjúsági 2010 / tavasz szemle

UISZ-26.indb 25

25 2010.02.03. 19:28:14

NIS – Beavatkozási területek Az Európai Bizottság 2001-ben, Promoting a European Framework for Corporate Social Responsibility címmel Zöld Könyvet szentelt ennek a témának. Magyarországon – kvantitatív adatok hiánya miatt szakértői becslésre hagyatkozva elmondható, hogy – a szervezetek nagy része nem adományoz, s az adományozók jó része sem a CSR szerint, azaz nem a tevékenységével összhangban folytat ilyen gyakorlatot. Ennek oka hármas lehet: egyfelől a magas adóterhek miatt ilyen felelősségtudat nem alakul ki, másfelől ennek a kultúrája még nem gyökeresedett meg, harmadrészt az eredeti tőkefelhalmozás időszakában minden, nem a profittermelésre fordított forint, tulajdonképpen kidobott pénz. Mindamellett a támogatások adókedvezménye is kedvezőtlenül változott meg 2009-ben (az adományok is az áfa körbe tartoznak, így azok átadása adóterhet jelent). Az adományozás szerepe és célja a cégek életében általában még nem tisztázott. Még a nagyvállalatok között is nagyon kevés társaságnak van kidolgozott koncepciója, tudatos stratégiája és akcióterve a társadalmi felelősségvállalás terén. Az adományok mintegy 80%-a pénzbeli, kevésbé jellemző a természetbeni, szolgáltatáson keresztüli vagy időbeli támogatás. Az ifjúsági szegmens meglehetősen fejletlen üzleti kapcsolatokkal rendelkezik. Habár a vállalati szektorból származó bevételek összegszerűen jelentősen növekedtek 1995 és 2000 között, viszont 2005-re még valamelyest csökkentek is az ezredfordulós állapothoz képest.

gatásban részesült. A támogatások túlnyomó többsége (nagyjából 3,2 milliárd Ft) külföldi nonprofit szervezetektől, vállalkozásoktól, magánszemélyektől származik és az összes támogatás csupán töredékének (127 millió Ft) forrása valamilyen állami szerv. A vizsgált években változatosan alakultak a külföldi támogatások összegei, illetve a részesülő ifjúsági szervezetek számának tekintetében sem mutatható ki egyértelmű tendencia. Az ifjúsági szervezetek, a többi civil szervezethez képest továbbra is jelentős hátrányban vannak a külföldi pályázatok terén, a 2000-2005 közötti időszakban alig emelkedett a külföldi pályázatokon sikeres szervezetek száma, valamint az elnyert összeg – amely a civil szervezetek körében a legalacsonyabb – sem változott érdemben. (8. táblázat)

Magánforrások A CSR – corporate social responsibility, magyarul: vállalatok társadalmi felelősségvállalása – a profittermelés melletti társadalmilag érzékeny magatartást jelenti. A CSR3 tehát: „a vállalati társadalmi felelősségvállalás arra a módszerre vonatkozik, amelylyel a vállalatok irányítják és fejlesztik a társadalomra és a környezetre kifejtett hatásukat, valamint értéket hoznak létre részvényeseik és partnereik számára a stratégia, szervezési kérdések és a működés módjának fejlesztésében.” (www.csreurope.org)

8. táblázat. Külföldi támogatások az ifjúsági szervezetek életében (1995 – 2000 – 2005)

Támogatási összeg (millió Ft)

Részesülő szervezetek száma


2005

Részesülő szervezetek száma

2000


1995 Részesülő szervezetek száma

Külföldi támogatások az ifjúsági szervezetek életében

Az ifjúsági szervezetek külföldi forrásból származó bevétele

93

1 048,60

164

916,7

132

3 309,20

Az ifjúsági szervezetek külföldi pályázatokból származó bevétele

15

44

39

207,5

44

228,90

26 UISZ-26.indb 26


2010 / tavasz

2010.02.03. 19:28:16

NIS – Beavatkozási területek Mindeközben a vállalati támogatásban részesülő szervezetek aránya alig változott a vizsgált években, mind a három esetben a szervezetek nagyjából negyede tud a vállalati szférából származó támogatásokat felmutatni. A vállalati támogatásokat szinte teljes egészében a klasszikus ifjúsági nonprofit szervezetek kapták. Az ifjúsági szervezetek vállalati támogatásait összehasonlítva a többi civil szervezettel elmondhatjuk, hogy csupán egy-két másik szegmens múlja alul az ifjúsági szervezetek vállalati támogatásainak összegét, ráadásul a többi területen az ifjúsági szegmens esetében tapasztalt vállalati támogatásnak többszörösét képesek felmutatni a szervezetek. Mindenképpen szükséges lenne ifjúságszervezeti kutatás indítása az adatok feltérképezése érdekében. (9. táblázat) A személyi jövedelemadó 1%-ának felajánlása több mint 10 éves múltra tekint vissza. 2007-ben 3,5 millió fő ajánlott fel pénzt, bár az érvénytelen nyilatkozatok mintegy félmilliárd forintot vontak ki a rendszerből4. A teljes civil szektorban a szervezetek 3%-ának jutott 1 millió forint feletti összeg (s tíz szervezet 50 milliónál is többet kapott). A személyi jövedelemadó 1%-ának felajánlásából származó források a szervezetek költségvetésének 4%-át teszik ki, de ehhez a szervezeteknek szintén csak szűk köre jut hozzá, és az így beérkező bevételek valóban a legkisebb hányadát teszik ki a szervezetek költségvetésének. A civil szervezetek esetében sokszor megállapítható az, hogy az 1%-os felajánlásokkal befolyt összeg éppen az ezzel kapcsolatos hirdetési és egyéb adminisztrációs költségeket fedezi. Ugyanakkor minden felajánlott forint tulajdonképpen duplán hasznosul, hiszen az összeg a Nemzeti Civil Alapprogramban még egyszer megjelenik (ez alól a 2010-es év kivétel, a 2007es 8,8 milliárdos 1% felajánláshoz képest a költ-

ségvetés csak 7 milliárd forintot ad az NCA-nak és ennek is 8%-át a lebonyolítás költségei viszik el). Összesen 1074 szervezet kapott ifjúsági területen 1%-ot, ami a szférában 303 milliót jelentett (2005), míg a teljes civil szektorban 7150 millió forint volt az 1%-os bevétel.

Átláthatóság Az IMF (Nemzetközi valutaalap) Transzparenciakódexe szerint egyértelmű felelősségek (szerepek), nyílt költségvetés (előkészítés, végrehajtás, beszámolás) és információk (hozzáférhetők és szavatoltan sértetlenek) kellenek. A hozzáférhető információk jelen esetben azt jelentik, hogy minden nyilvános a kivételek meghatározásával (és nem fordítva), az adatok kereshető, műveletvégzésre alkalmas adatbázisba vannak szervezve (annak garanciájával, hogy egy-egy információmorzsa nem a világháló két egymástól távol eső és eldugott zugába vagy egy harmadik, akár egy elsötétített kormányhivatali raktár sarkába kerül) és garantált a hozzáférés. Ezen feltételeknek az ifjúsági források felemásan tesznek eleget. Elsősorban az ifjúsági kormányzat alá rendelt, fő céljában ifjúsági források vizsgálandók: A minisztériumi pályázatok nyilvánossága és átláthatósága gyakorlatilag nem létezik, eljárásrendje nem megismerhető, a GYIA pályázatoknál ez esetleges és jogszabályokkal (az is miniszteri rendeleti szinten) csak részben garantált. A YIA programnak nincsenek projektszintű aggregált adatai, nincs beválásvizsgálata, a döntéshozatal jogszabályi garanciái nem léteznek, egy 9 fős, jórészt nem választott testület dönt a forrásokról. Jelzésértékű, hogy sok uniós országban a lebonyolító is megfelelő minőség-

9. táblázat. Ifjúsági szervezetek vállalati támogatásai (1995 – 2000 – 2005)

Ifjúsági szervezetek vállalati támogatásai Vállalati támogatásban részesülő szervezetek száma Vállalati támogatásban részesülő szervezetek aránya Vállalati támogatások összege (millió Ft)

1995

2000

2005

352

492

502

24,8

26,3

24,4

132,7

1 190,3

1 046,5


UISZ-26.indb 27

27

2010.02.03. 19:28:19

NIS – Beavatkozási területek biztosítással rendelkező civil szervezet, amely nem állami ügynökség által delegált testülettel dönteti el a pályázatokat.. A TAMOP források esetében elsősorban a tervezés átláthatatlan, s ennek jól látható következménye a 2007-2008-as kiírási fókusz, amely nem támogatta a projektalapú kezdeményezéseket, a szervezeti innovációkat, a módszertani megoldásokat pusztán az ifjúsági irodák kezdeményezéséhez adott forrásokat. A pályázati bírálati szakasznál (sorsolásos alapon) civil résztvevő jelenléte is biztosított. A magánforrások esetében az átláthatóság természetesen nem követelmény, bár a kutathatóság szempontjából szerencsés lenne valamifajta önkéntes aggregált adatszolgáltató rendszer.

Projektbarátság Az elmúlt évek pályázati témáit elemezve alig volt olyan pályázati kategória, ahol a szervezetek saját kezdeményezései megjelenhettek volna. Kivételt jelent a 2002-es GYIA kiírás (ún. nonkonform keret), illetve az NCA pályzatai, melyek meglehetősen tág pályázati céljainak megfogalmazásával lehetővé vált az önálló szervezeti célok meghatározása is (ez nem feltétlen kritika, a felelős kormány joga meghatározni azokat a célokat, amelyeket közpénzből támogatni kíván ugyanakkor érdemes legalább kiegészítő jelleggel lehetőséget adni a szervezetek saját céljainak támogatására). Pozitív, hogy a minisztérium(ok)hoz befutó egyedi, szervezeti kérelmek is alapvetően szervezeti célok megvalósítását szolgálják, azonban ezen eljárások a nyilvánosság-átláthatóság-ellenőrizhetőség minimális elemeit is nélkülözik, így kijelenthető: ha kap olyan projekt támogatást, amelyre egyébként abban az évben illeszkedő (tematikailag, időben stb.) pályázati kiírás is van, az bizonyára (pestiesen szólva) ún. „csókos” pályázat.

28 UISZ-26.indb 28


Közös vezetettség, koordináció Azon túl, hogy ma nincs legitim ifjúsági civilkormányzati párbeszéd, a minisztériumi pályázatok esetében csupán részben valósul meg a közös döntéshozatal. A GYIA pályázatok esetében a vonatkozó 2/1999-es rendelet oly módon szabályoz, hogy a kormányzati többség nincs rákényszerítve az együttműködésre, a YIA programnál pedig az ügynökség vezetője kéri fel a Bíráló Bizottságot, ráadásul a 9 tagból 7-et a Nemzeti Ügynökség részeként működő regionális irodák (RISZIK) biztosítanak. Összegezve, a NIS a feladatokat tekintve az alábbiakat írja: A jelenleg többcsatornás, szétaprózódott ifjúsági célú forráselosztási rendszert, a párhuzamosságokat megszüntetve, egyszerűsíteni kell. Érvényre kell juttatni az áttekinthetőség, az összeférhetetlenség és a decentralizáció alapelveit. A decentralizáltság és az összeférhetetlenség megvalósításában nincs sürgős teendő, de az átláthatóság tekintetében a ma legalább négycsatornás (Youth in Action, Gyermek és Ifjúsági Alapprogram, minisztériumi pályázatok, TAMOP5.2.5) pályázati rendszer eljárási és tartalmi összehangolása elengedhetetlen). Másik feladat a nem állami források részarányának növelése és az ifjúsági szerveztek felkészítése az együttműködésre tekintetében a NIS szerinti feladat: a magánszféra és a piac ifjúsági célú társadalmi felelősségvállalásának ösztönzése, illetve forrásszervezési képzési programcsomagok kidolgozása és alkalmazása. Ennek kapcsán, mint látható, épphogy csak az út elején járunk. Harmadik feladatként meghatározásra került az ifjúsági intézmények akkreditációs szempontjainak – ifjúságszakmai szervezetekkel közös – kidolgozása. E tekintetben egyelőre semmilyen lépés nem történt, holott az akkreditációs tér ennél jóval bővebb kellene legyen, gondolva itt többek közt a szakcélú foglalkoztatásra, a közfeladatellátásra, az intézmények akkreditációjára.

2010 / tavasz

2010.02.03. 19:28:22

NIS – Beavatkozási területek Kapcsolódó mutatók: A NIS az alábbi ún. kapcsolódó mutatókkal kívánja mérni a Stratégia teljesítését.

Ifjúságszakmai célokra ténylegesen fordított források (millió Ft)

Forrásnem

Forrásokból részesülő ifjúsági szervezetek, közösségek száma (Db)

10. táblázat. Kapcsolódó mutatók

Gyermek és ifjúsági szakmafejlesztési célok – Ifjúságpolitikai feladatok (2009)

182

65

Gyermek és Ifjúsági Alapprogram támogatása (2009)

185

608

Youth in Action (2008)

539

185

Tamop5 525 727/2év (2007-2008)

364

40

Magánforrások

n.a

n.a

NCA (2008)

219

n.a

NKA

n.a

n.a

0

0

Visero 1% (2005)

303

1074

Vállalati (2008)

n.a

Kb 20

Összesen

Jegyzetek 1 A pénzügyminiszter 8008/2008. (HÉ 51.) PM tájékoztatója az államháztartási szakfeladatok rendjéről és 5/2009. (III. 27.) PM tájékoztatója az államháztartási szakfeladatok rendje használatának útmutatójáról és a szakfeladatok tartalmi meghatározásáról szerint: 89021 Gyermek és ifjúsági ügyek 890211 A fiatalok társadalmi integrációját segítő struktúra, szolgáltatások fejlesztése, működtetése. Itt kell megtervezni és elszámolni: az állam ifjúságpolitikai céljainak elérését szolgáló intézményrendszer, struktúra működtetésével, a stratégiaalkotással, programtervezéssel és azok monitorozásával és az ifjúsági szolgáltatások fejlesztésével kapcsolatos bevételeket és kiadásokat. Nem itt kell megtervezni és elszámolni:az ifjúsági kutatási feladatokat (7220 Társadalomtudományi,

1792

Mintegy 1992

humán kutatás, fejlesztés), az ifjúságszakmai módszertani feladatokat (749031 Módszertani szakirányítás). 890212 A gyermeki jogok érvényre juttatásával összefüggő feladatok. Itt kell megtervezni és elszámolni: a Gyermekek Jogairól szóló ENSZ egyezményben rögzített feladatokkal és az Európai Uniós és Európa Tanácsi dokumentumokban foglalt jelentési és együttműködési kötelezettséggel kapcsolatos bevételeket és kiadásokat. 890213 Ifjúságszakmai fejlesztési feladatok. Itt kell megtervezni és elszámolni az ifjúsági szakma fejlesztésével, valamint az érintett korosztályok nem formális képzésének feltételeit szolgáló állami intézkedésekkel kapcsolatos bevételeket és kiadásokat. Nem itt kell megtervezni és elszámolni a gyermekekkel és fiatalokkal foglalkozó szakemberek formális és nem formális képzését (a 85 oktatás ágazat megfelelő szakfeladatai), az ifjúsági kutatási új ifjúsági 2010 / tavasz szemle

UISZ-26.indb 29

29 2010.02.03. 19:28:24

NIS – Beavatkozási területek feladatokat (7220 Társadalomtudományi, humán kutatás, fejlesztés), az ifjúságszakmai módszertani feladatokat (749031 Módszertani szakirányítás). 890214 A fiatalok társadalmi részvételét segítő programok, támogatások. Itt kell megtervezni és elszámolni a gyermekek és fiatalok saját projektjeinek, programjainak támogatásával, a fiatalok önkéntes munkában való részvételét elősegítő állami intézkedésekkel,a gyermekek és fiatalok őket érintő döntésekbe történő bevonásával, a gyermekek és fiatalok által létrehozott új típusú együttműködések, hálózatok társadalmi elismerését szolgáló intézkedésekkel, partnerségi és párbeszédrendszerek fejlesztésével és az érdekvédelmi szervezeteik működésének támogatásával kapcsolatos bevételeket és kiadásokat.

890215 A gyermekek és fiatalok környezet- és egészségtudatos gondolkodásának fejlesztését segítő programok. Itt kell megtervezni és elszámolni: a gyermekek és fiatalok szabadidős és turisztikai programjai feltételeinek biztosítását célzó állami intézkedésekkel, valamint az ifjúsági turizmus szakmai fejlesztésével kapcsolatos bevételeket és kiadásokat. 890216 Önkormányzati ifjúsági kezdeményezések és programok, valamint támogatásuk. Itt kell megtervezni és elszámolni az önkormányzatok ifjúsági programjaival, kezdeményezéseivel, illetve támogatásukkal kapcsolatos bevételeket és kiadásokat. 2 Összevetésképp egyes európai országok ifjúságügyi (központi) költségvetése az alábbiak szerint alakul:

Ország

Millió EUR

Létszám (millió)

1 lakosra jutó EUR

Ausztria (további regionális összegekkel)

8,5

8,3

1,02

Dánia (a Dán Ifjúsági Tanács költségvetése)

15,4

5,4

2,85

Észtország

4,15

1,4

2,96

39

5,2

7,5

Franciaország

126,3

60

2,1

Görögország

13,7

11

1,25

Írország (Az Ifjúsági Munka Fejlesztése nevű 4 éves programhoz rendelt forrás)

37 (7.4/év)

4

1,85

Németország (regionális és helyi szinten további források).

224+105

82,6

3,98

130

57,3

2,27

Portugália (további regionális és helyi költségvetési támogatás)

30

10,4

2,9

Románia (további regionális szintű költségvetés: 14,5 millió EUR.)

6,3

21,8

0,95

Svédország (további regionális és helyi finanszírozás)

20,5

8,9

2,3

Szlovákia

3,3

5,4

0,61

3

10

0,3

Finnország (a teljes állami költségvetés 0.1%-a)

Olaszország

Magyarország (2010)

3 Beérkezett és támogatott pályázatok száma (csak a magyar kiírású/elbírálású alprogramok; nyers adatok) 2009 Alprogram

Támogatott (db)

Támogatott (%)

1.1

134

51

38

1.2

106

38

36

1.3

11

2

18

2

98

61

62

3.1

25

10

40

4.3

21

9

43

5.1

5

1

20

400

172

43

Összesen

30 UISZ-26.indb 30


Beérkezett (db)

2010 / tavasz

2010.02.03. 19:28:27

NIS – Beavatkozási területek A program támogatási adatai (csak a magyar kiírású/ elbírálású alprogramok; nyers adatok) Alprg. 2009

BB döntés (euro)

1.1

772 892

1.2

261 742

1.3

51 250

2

618 249

3.1

166 937

4.3

132 770

5.1

16 200

Összesen

2 020 040

4 A CSR megnyilvánulásai lehetnek • ún fair trade (olyan eljárások és országok előnybe részesítése, ahol az emberi és környezeti erőforrást nem használják ki) • pénzbeli adományozás • természet/termék/szolgáltatásbeli adományozás • vállalati önkéntesség, • felelősség a munkatársak kapcsán: esélyegyenlőség, egészséges munkakörnyezet • korrupcióellenesség, etikus magatartás, • felelősség a környezetre: közösségi figyelem, környezetvédelmem 5 Az érvénytelenség főképp három okra vezethető vissza: az adó meg nem fizetése, több kedvezményezett megjelölése, illetve az aláírás hiánya. 6 Egyéb célzott uniós forrás nem volt, a teljes keret 2,79 mrd forint, 124 nyertes szervezettel, 2,51mrd kiosztott forinttal (84%-os kihasználtság)


UISZ-26.indb 31

31 2010.02.03. 19:28:30

NIS – Beavatkozási területek Bíró Endre–Nagy Ádám

Ifjúságügy, ifjúsági szakma, ifjúsági munka AZ IFJÚSÁGPOLITIKA JOGI, IGAZGATÁSI, ÉS INTÉZMÉNYI FELTÉTELRENDSZERÉNEK KIALAKÍTÁSA ÉS MŰKÖDTETÉSE A GYERMEK ÉS IFJÚSÁGI JOGOK ÁLLAMI ÉRVÉNYESÍTÉSÉNEK ERŐSÍTÉSE, AZ IFJÚSÁGSEGÍTÉS ÉS AZ IFJÚSÁGI SZAKMA KÉPZÉSI PORTFOLIÓJÁNAK ÉS ÉLETPÁLYAMODELLJÉNEK KIDOLGOZÁSA A Nemzeti Ifjúsági Stratégia kilencedik beavatkozási területe négy szeletet takar: a) A Stratégia megvalósításának biztosítása, b) az ifjúsági közfeladatok rendszerezése, c) gyermek és ifjúsági jogérvényesülés elősegítése, d) az ifjúsági szakmák feltételrendszerének bővítése.

I. Nemzeti Ifjúsági Stratégia megvalósításának biztosítása A stratégiai tervezés fontos szabályainak egyike, hogy a tartalom mellett legalább ugyanolyan fontos az eljárás, hogy a nyitott tervezésen keresztül a kulcsszereplők bevonása megtörténjen, azok magukénak fogadják el az adott tervet. A Stratégia elfogadása (326 igen, 29 nem és 4 tartózkodás az Országgyűlésben), és a háttértámogatás is azt jelzi, hogy esetünkben mind a civil, mind a szakértői, az igazgatási és a politikai szféra bevonása megtörtént. A Stratégia önnön jogi feltételrendszerének megteremtését is feladatként tűzi ki, ennek azonban egyelőre nincsenek jelei: a horizontális ifjúsági tevékenységeket összefogni hivatott tárcaközi bizottság nem létezik (és vélhetőleg pár hónappal a választások előtt ilyet alakítani nem is túl bölcs). Így viszont az ifjúsággal kapcsolatos állami feladatokban érintett szaktárcák közötti rendszeres együttműködés keretei nincsenek meg. Ugyancsak nem létezik olyan jogintézmény (ifjúsági közfeladatokról szóló törvény), amely

32 UISZ-26.indb 32


keretet és jogi erőt adna a Stratégiának. Bár a stratégia csaknem konszenzusos, ám mindöszsze Parlamenti határozat formáját öltötte és se a tartalomnak, se a stratégia létének jogi háttere nincs. Szükség lenne tehát egy olyan törvényre, amely sok más közfeladat (pl. az ifjúsági jog és érdekvédelemért felelős parlamenti biztosi jogintézmény) rendezése mellett kimondja: a Parlamentnek feladata egy hosszú távú cselekvési terv elfogadása és annak gördülő tervezéssel történő felülvizsgálata. Jelen pillanatban – bár ennek kárhoztatása talán korai – nincsenek meg a monitoring testületek sem. A Stratégia három monitoringfelületet nevez meg: az országgyűlés illetékes bizottságait, és az ifjúság ügyeiért felelős tárcát tekinthetjük adottnak, azonban a Stratégia készítéséért felelős szakértők együttműködésének katalizálásáért, a szakértők „egyben tartásáért” további hathatós lépésekre lenne szükség. Ma –miután nem létezik ifjúsági téren legitim civil-kormányzati párbeszéd – a Stratégiát és az abból származó cselekvési terveket, illetve azok végrehajtását nem is lehet a szféra képviselőivel egyeztetni. A legfontosabb probléma elsősorban a tárca „túlbuzgósága”. Ahelyett, hogy a Stratégiában jelzett cselekvési tervek megalkotásának, végrehajtásának és ellenőrzésének speciális szabályait alkotná meg, pár hónappal a választások előtt, nem egyeztetve a Stratégia kulcsszereplőivel, elkezdte a következő három év cselekvési tervét megalkotni. Ezzel két probléma van: Szerencsés, hogy a Stratégia példás folyamatmenedzsmentje eredményezte a konszenzuskö-

2010 / tavasz

2010.02.03. 19:28:35

NIS – Beavatkozási területek zeli állapotot. Ugyanakkor a cselekvési terv kialakítása egyelőre egy minisztériumi szobában folyik, arról nem tudnak se az igazgatás magasabb szintjei, se a civilek, se a szakértők (többek közt a stratégia tervezését elvégző testület sem), sőt a politika sem. Megerősítve a fentieket (tartalom mellett az érintettek bevonásának fontossága), nem lehet szakmailag és társadalmilag legitim cselekvési tervet alkotni az érintettek nélkül. Másfelől nem etikus három hónappal a választás előtt cselekvési tervet alkotni. Egy új kormány (bár legyen akár hasonló politikai filozófiát valló, mint elődje) nem fogadhat el ráoktrojált feladatot, azt valószínűleg óhatatlanul szabotálni fogja. Hát még ha nem is hasonló politikai családból származik…

II. Ifjúsági közfeladatok rendszerezése Az állami ifjúsági feladatok körének horizontális értelemben nincs tételes felsorolása, a hatályos szabályozás szerint közfeladatot törvény, illetve önkormányzati rendelet állapíthat meg. Az Áht. 9.§-a alapján az állami feladatok tartalmát és követelményeit külön (ún. ágazati) törvények írják elő. „Az állami feladatok ellátása részben vagy egészben költségvetési szervek által történik, vagy azok ellátásának pénzügyi fedezete részben vagy egészben, közvetlenül vagy közvetve kerül biztosításra. Tehát az állami feladat az, amiről ágazati törvény ezt kimondja (ide értve a szabályozási feladatokat/funkciókat is), illetve amelyre a költségvetési törvényben támogatás kerül biztosításra.”1 A közfeladat tehát olyan feladat, melyet jogszabályi háttér alapján az államnak vagy az önkormányzatnak kell ellátnia. Magyarországon jelenleg –bár az elmúlt évek során több kezdeményezés is született mind kormányzati, mind civil részről –nincs önálló és átfogó, az ifjúsági közfeladatokat szabályozó törvény. Ez nem jelenti azt azonban, hogy ne lennének olyan jogszabályok, melyek alapjául és háttéréül szolgálnak az állam ifjúsági feladatel-

látásához. Az ifjúság életkori sajátosságaiból adódóan, valamennyi szakpolitikában megjelenik a korosztályi szegmens, ezért gyakorlatilag valamennyi ágazatra vonatkozó szabályozás hatással van ifjúságot is érintő feladatok ellátására. Mégis elmondható, hogy a horizontális – a korosztály mint speciális társadalmi célcsoport mindenek felett álló érdekét szolgáló – törvényi szabályozás hiányában a mindenkori kormányzat, a helyi önkormányzat, továbbá elkötelezett szakemberek és jól működő civil szervezetek tevékenységén múlik az, hogy van-e ilyen irányú, rendszerszerű feladatellátás, s ha igen, az jellemzően önként vállalt feladat. Magyarországon ma az ifjúsági közfeladatoknak nincs egyértelmű, egységes meghatározása és a különböző szakterületek között összhangot mutató szabályozása. Hiányos a horizontális összehangoltság s ugyanígy a (vertikális) szakterület hosszú távú, megalapozott munkáját biztosító szabályozás.

Kormányzati közfeladatok2 A 2229/2006. (XII.20.) Korm. határozat a közfeladatok felülvizsgálatát célozta meg annak érdekében, hogy az állam a megfelelő tevékenységeket optimális szinten és a leghatékonyabban végezze el. Elérendő, hogy a kulcsfontosságú feladatokra koncentrálva növelje azok elvégzésének hatékonyságát, míg az ebbe a körbe nem tartozó feladatokat, tevékenységeket kiszerződje, privatizálja, decentralizálja vagy adott esetben elhagyja. A folyamat első lépcsőjeként a minisztériumok összegyűjtötték és egységes módszertani elvek alapján ún. feladatkataszterbe rendezték az ágazati feladat- és hatáskörükbe tartozó valamennyi, a közszektort érintő tevékenységet és funkciót. Ezt követően áttekintették azokat a feladatokat, amelyekért az állam és/vagy az önkormányzat valamilyen (szabályozási, ellátási, finanszírozási) felelősséget vállal (ez 10 ezer tevékenység azonosítását, 761 feladatcsoport kialakítását jelentette). 3 új ifjúsági 2010 / tavasz szemle

UISZ-26.indb 33

33 2010.02.03. 19:28:38

NIS – Beavatkozási területek Ennek megfelelően a feladatkataszterben a gyermek- és ifjúsági feladatok a következő módon jelennek meg.

Ifjúsági közfeladatkataszter4 Generációs feladatok Gyermek- és ifjúsági feladatok Gyermek- és ifjúsági turizmus fejlesztése Ifjúsági turisztikai fejlesztési feladatok Zánkai Gyermek és Ifjúsági Centrum működtetése Országos szintű komplex ifjúságpolitikai feladatok Gyermek- és Ifjúsági Alapprogram működtetése Országos Ifjúsági Szolgálat működtetése (Mobilitás) Képzésekkel kapcsolatos feladatok Partnerségi és párbeszédrendszerek fejlesztése A helyi ifjúsági munka támogatása, fejlesztése A helyi önkormányzatok gyermek- és ifjúsági feladatai ellátásának támogatása A szabadidő hasznos eltöltéséhez szükséges feltételek javítása A feladatelemzésnél nem szabad figyelmen kívül hagyni az úgynevezett szakfeladatrendet, amely megmutatja az államháztartásból finanszírozott feladatok, tevékenységek teljes körét, amelyekhez

hozzárendelhetők a költségek és bevételek, továbbá azok a különféle mutatószámok, amelyek a közforrásból történő feladatellátás szempontjából közvetlenül mérhetővé teszik a feladatokat.

Ifjúsági szakfeladatrend5 8902 Generációs feladatok 89021 Gyermek- és ifjúsági ügyek 890211 A fiatalok társadalmi integrációját segítő struktúra, szolgáltatások fejlesztése, működtetése 890212 A gyermeki jogok érvényre juttatásával összefüggő feladatok 890213 Ifjúságszakmai fejlesztési feladatok 890214 A fiatalok társadalmi részvételét segítő programok, támogatások 890215 A gyermekek és fiatalok környezet- és egészségtudatos gondolkodásának fejlesztését segítő programok 890216 Önkormányzati ifjúsági kezdeményezések és programok, valamint támogatásuk Önkormányzati ifjúsági feladatok Az állami szint mellett az önkormányzatok sem rendelkeznek egyértelmű ifjúságügyi szabályozással. A többszörösen módosított 1990. évi LXV. önkormányzatokról szóló törvény 8.§ (1) pontja a településekre vonatkozóan említi ugyan a gyermek- és ifjúsági feladatokról való

34 UISZ-26.indb 34


gondoskodást helyi közszolgáltatásként, azonban azt nem sorolja a kötelezően ellátandó feladatok közé, és pontos tartalmi meghatározással sem szolgál. A megyei önkormányzatok esetében a 70.§ (1) pontban már kötelező feladatként jelenik meg

2010 / tavasz

2010.02.03. 19:28:41

NIS – Beavatkozási területek a gyermeki és ifjúsági jogok érvényesítésével kapcsolatos feladatellátás, azonban – részben a feladathoz rendelt forrás hiányában – ezek tervezett megvalósítása meglehetősen ritka és korlátozott6. Az ágazati törvények számos a korosztályra (is) vonatkozó szabályozást tartalmaznak, azonban ezek általában nem interszektoriális vetületben és nem rendszerszerűen jelennek meg a helyi önkormányzatok tevékenységében. Összességében az ifjúsági közfeladatok jogi hátterének biztosítása sem kormányzati sem önkormányzati szinten nem rendezett (ifjúsági közfeladatokról szóló törvény pl.), illetve utóbbinál ennek finanszírozása sem Az ifjúsági közfeladatok ellátásának nincsenek standardjai. Maguk a közfeladatok nincsenek listázva, így az azokat ellátni képes szolgáltatók, intézmények, szervezetek akkreditációjának minőségügyi rendszere sincs kialakítva. Ugyanígy nem tisztázott az önkormányzatok ifjúsági feladatainak átadás-lehetősége, feltételrendszere. És az eddigiekből adódóan nem kapcsolódik ehhez az ifjúsági közfeladatok ellátását, illetve koordinációját támogató intézményrendszer.

Intézményi struktúra7 Nem érvényesül ma az ifjúsági ügyek állami szervezetrendszerben való tudatos elhelyezése. A szociális és munkaügyi tárcánál lévő 7 fős osztály azt az üzenetet hordozza, hogy a kormányzat azon túl, hogy problémaként fogja fel e korosztályokat, meglehetősen alacsony szinten kezeli a fiatalok iskolán és családon túli szocializációját. A hatékony kormányzati ifjúságpolitika és intézményrendszer vagy egy tárcafeletti struktúrát feltételez (tárcaközi bizottság, Miniszterelnöki Hivatal) vagy saját szakállamtitkárságot egy releváns tárcánál (oktatásügy stb). Jelenleg az ifjúságszakmai rendszer az alábbi intézményeket tartalmazza: Országos szinten a minisztériumi osztály és a Mobilitás jelenti a rendszert (emellett a Szociá-

lis és Munkaügyi Intézetben működik egy Ifjúságkutatási Főosztály). A Mobilitás részeként a Regionális Ifjúsági Szolgáltató Irodák (RISZI-k) támogatják az ifjúsági munkát, s az Ifjúságkutatási Főosztály lenne hivatott kialakítani az ifjúságra vonatkozó statisztikai adatgyűjtés, az ifjúság élethelyzetét és a stratégia megvalósulását követő kutatások megvalósításának szabályait, valamint ezen kutatási eredmények döntéshozatalba való becsatornázásának mechanizmusait. A minisztérium a civil szervezetekre alapozva 2009 évben kiépítette az Ifjúságszakmai Módszertani Központok hálózatát, amelyek elvben megyei szinten támogatják az ifjúságszakmai munkát. Jelen pillanatban kistérségi, városi, önkormányzati szint nem kapcsolódik be a rendszerbe. Bár nem a tárca hatásköre, de épülőben van az ún. integrált közösségi szolgáltató terek rendszere, amely uniós forrásokból mintegy 800 településen nyújt segítséget a fizikai tér felújításához és a humán szolgáltató tér kiépítéséhez/újragondolásához. Elméletben az ISZMK-k látják el a szakmai monitoringot az IKSZT-k felett. Mindez a gyakorlatban: Egyrészt a Mobilitás esetében nem tisztázott, hogy az intézmény az ifjúsági munka-szakma katalizátora, vagy maga egy szakmai entitás, esetleg maga a szakma-e. Egyes kritikák szerint a Mobilitás olyan, mint „egy saját magába szerelmes ifjú”, aki magában gyönyörködve áll a tükör előtt, nem véve tudomást a világ egyéb történéseiről és személyeiről. Kétségkívül tény, hogy a Mobilitás vezetésének 2009 nyári cseréje óta nem ütköztek elképzelések, programok, az állam nem kérte ki az ifjúsági szféra véleményét, nem hallgatták meg a szakértőket és civileket, elméleti és gyakorlati szakembereket, kutatókat és politikusokat a legnagyobb állami ifjúsági erőforrás kapcsán. b) Ütközések tapasztalhatók a megyei szintű civil ISZMK-k és a régiós állami RISZI-k között. Hovatovább a tárca megpróbálja az ISZMK-nak otthont adó civil szervezetek tevékenységét – autonómiájukat is korlátozva –befolyásolni . új ifjúsági 2010 / tavasz szemle

UISZ-26.indb 35

35 2010.02.03. 19:28:44

NIS – Beavatkozási területek c) Az IKSZT-k egyelőre források helyett csak ún. „címbirtokossággal” rendelkeznek, így a 800 intézmény egyelőre csak papíron (oklevélen) létezik. d) Az Ifjúságkutatási Főosztály a Stratégia 80 mutatójából összesen 6-hoz tudott kiinduló értéket adni. Bár a Stratégia korosztályi fókusza a kortárscsoport szerepének megjelenésétől a másokért való felelősségvállalásig terjed (kb. 8/12-25/30 éves kor között), illetve az Európai Ifjúságstratégia is 13-30-ban határozza meg azt, a Főosztály által négyévente elvégzett ifjúsági adatfelvétel még mindig az elavult meghatározás szerint, azaz a 1529 éves korosztályban gondolkodik.

III Gyermeki és ifjúsági jogok érvényesülésének és érvényesítésének elősegítése A magyar jogi szabályozásban lényeges különbözőség van a gyerekek (18 év alatti személyek) jogai, illetve az ifjúsági jogok (18-feletti fiatal felnőttek) jogai között. A legfőbb különbözőség, az állam kötelezettsége e jogok érvényesítésével kapcsolatosan az, hogy míg az Alkotmány és a kapcsolódó gyermekjogi törvények szerint a gyermekek jogainak érvényesítése állami kötelezettség, addig az Alkotmány az állami szervek számára a fiatalok (ifjúsági) jogaival kapcsolatosan csak azok érvényesülésének elősegítését írja elő. Konkrét állami kötelezettség tehát csak a gyermeki jogok érvényesítése terén áll fenn; az ifjúsági jogok némelyikével (lakás, képzés, munka) kapcsolatosan csak e jogok érvényesülésének elősegítése szerepel közfeladatként az Alkotmányban.

A gyermeki jogok Az állam köteles a gyermekek jogai érvényesítésében tevőlegesen is közreműködni, ezt az Alkotmány 67.§-a8 és a Gyermek jogairól szóló Egyezmény 4.cikke9 tartalmazza. E törvényi rendelkezés azt jelenti, hogy a Magyar Államnak

36 UISZ-26.indb 36


jogi kötelezettsége a gyermeki jogok érvényesítése. Felmentés, viszonylagosság, teherbíráshoz arányosítás csak és kizárólag a kifejezetten gazdasági, szociális és kulturális jogok körében lehetséges –de még ebben a körben is tartalmaz az egyezmény egy utalást a ténylegesen rendelkezésre álló erőforrásokra. A gyermekek jogainak érvényesítése, mint állami közfeladat magába foglalja egyfelől az egyes jogágak részét képező gyermekjogi rendelkezések megalkotását és alkalmazását (oktatási jogok, szociális jogok, családjog, gyermekvédelem, büntető jog és eljárás, polgári jog és eljárás, idegenrendészet, egészségügyi jogok, művelődésügy, munkajog, médiajog stb.), másfelől pedig a gyermeki jogok érvényesítéséhez szükséges állami funkcionális tevékenységeket (speciális jelzőrendszert, kormányzati szintű gyermekjogi koordinációt és jogalkotás kezdeményezését, a helyi önkormányzatok szintjén a gyermekjogok védelmének segítését, különös szintű vagy speciális jogorvoslati és felügyeleti eljárásokat –például az államigazgatási eljárásban, oktatásigazgatásban, intézményfenntartásban, önkormányzatok törvényességi felügyeletében –, a gyermeki jogokkal kapcsolatos jogi felvilágosítást, gyermekjogi szakemberképzést és kutatásokat). Az elmúlt másfél évtizedben a magyar állam nagyobb részben eleget tett vállalt jogharmonizációs feladatainak a Gyermek Jogairól szóló Egyezmény kihirdetésével és magyar jogrendbe illesztésével. Az Egyezmény követelményeinek megfelelően módosult a családjogi törvény, gyermekvédelmi törvény, közoktatási törvény, szociális törvény, módosultak a büntető- és büntető-eljárási szabályok, gyámhatósági és közigazgatási jogszabályok. Alig maradt olyan jogi szabályozás, amely vitatható lenne a Gyermekjogi Egyezménynek megfelelőség szempontjából. (Egyet azért említünk: a hatályos lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvényünk szerint a szülő joga megválasztani gyermeke vallását. A Gyermekjogi Egyezmény szerint a világnézet, vallás megválasztásának joga a gyermeké, s a szülő életkorának megfelelően irányítja őt e jogának gyakorlásában.)

2010 / tavasz

2010.02.03. 19:28:46

NIS – Beavatkozási területek Szabályozási hiány az utóbbi részben, a funkcionális gyermekjog-érvényesítési területen áll fenn. A gyermeki jogok védelmi eszközeiben, a jogvédelem és jogérvényesítés különböző állami technikáinak intézményesítésében a magyar jogalkotás csak a gyermekvédelem területén működő gyermekjogi képviselőket tudja felmutatni. A gyermekjogi képviselők csak és kizárólag az állami gondoskodásban részesülő gyermekek vonatkozásában fejtik ki tevékenységüket, s ez a teljes gyermekkorosztálynak legfeljebb 10%-át jelenti. Meg kell említeni a gyermekjogvédelmi eszközök sorában az állampolgári jogok országgyűlési biztosának törvény általi „megbízását” a gyermeki jogok védelmével. Mindezen eredmények megállapítása mellett azonban ki kell hangosítani azt a hiányt, hogy tizenhét évvel a Gyermekjogi Egyezmény aláírását követően, a kormányzat még mindig nem hozta létre gyermeki jogok védelmének intézményrendszerét, amelynek hivatali feladata és hatásköre lenne a gyermekjogi sérelmek figyelése, elemzése, értékelése, „üggyé emelése” és az állami intézkedések kezdeményezése. Mert az alkotmányos kötelezettség a gyermeki jogok érvényesítésére éppen ezt jelentené. S azt, hogy az állami gyermekvédelemmel nem érintett 90 %-nyi gyermek életében megjelenő számtalan jelenségkör gyermekjogi szempontú megközelítésének és közigazgatásba táplálásának, közgondolkodásba vitelének ne hiányozzon az állami illetékese. Ebben jelenthetne előrelépést a „Gyermekjogok biztosa” tisztség és hivatal. Nevesített, hatáskörökkel és felhasználható forrásokkal, minimálisan szükséges hivatali szervezettel (intézményesült keretekkel) rendelkezne az első állami felelőse annak a gyermekjogi közfeladatnak, amely nem ágazatspecifikus (s ily módon gazdátlan volt mindeddig az állami és önkormányzati érdekartikulációs folyamatokban).

2. Hiányzó jogalkotások, jogintézmények, hatáskörök, programok, tevékenységek a gyermeki jogok érvényesítése érdekében Hiányzik a gyermekekre vonatkozó átfogó nemzeti cselekvési terv (annak ellenére, hogy az

ENSZ Gyermek Jogainak Bizottsága már 1999ben kelt ajánlásában is ezt hiányolta). A különböző kormányzati politikák összehangolásának funkciója hiányzik különösen, elsősorban a helyi szinteken. A Bizottság ajánlásában megfogalmazta, hogy a kormányzat dolgozzon ki a gyermekekre vonatkozó nemzeti cselekvési tervet az Egyezmény elveinek és rendelkezéseinek végrehajtására, megfelelő költségvetéssel, határidőkkel, ellenőrző rendszerrel, és azt hajtsa végre. Mindenképpen fontos továbbá meghozni a szükséges intézkedéseket a (megyei, városi és önkormányzati szintű) gyámügyi irodák, gyermekjogi képviselők, szakértői bizottságok tevékenységének hatékony koordinálására. (Enyhíti a hiányt a „Legyen jobb a gyermekeknek” cselekvési program, amely szociális területen megoldja a feladatot, ugyanakkor továbbra is hiányzik a gyermekek jogainak érvényesítése érdekében a helyi, intézményi, gazdasági érdekekkel szemben fellépő állami szervezetrendszer, jelzőrendszer, a gyermeki jogokat védő aktorok hálózata: az állam gyermeki jogok érvényesítésére hivatott szakembergárdája és sok más szegmenssel kapcsolatos terv). Tudjuk, hogy még pl. Svédországban is 10 százalék körüli a gyermekszegénység, és ez az újonnan csatlakozó országokban akár 25 százalékra is tehető. Szükséges lenne létrehozni a gyermeki/ifjúsági jogok országgyűlési biztosának hivatalát. A Bizottsági ajánlásban szerepel, hogy a magyar állam „további emberi és anyagi források biztosításával erősítse meg az országgyűlési biztosok ellenőrző szerepét a gyermekjogok végrehajtása tekintetében”. Ez azonban nem lehetséges a meglévő ombudsmanok munkaterhének növelésével vagy megosztásával, mert az valószínűsíthetően nem vezetne hatékony és proaktív biztosi tevékenységhez, mint ahogyan az elmúlt évtizedben sem vezetett. Ennek oka, hogy a hagyományos ombudsmani munkamódszerekkel a gyermeki jogok sérelmét nem lehet feltárni, becsatorznázni (ezért van, hogy a statisztikák szerint az állampolgári jogok országgyűlési biztosa hivatalához beérkezett ügyeknek csupán 1-2%-a gyermekjogi jellegű). S közben jól új ifjúsági 2010 / tavasz szemle

UISZ-26.indb 37

37 2010.02.03. 19:28:49

NIS – Beavatkozási területek tudjuk, hogy a gyermekjogi sérelmek 99%-a látens marad, mert alanya nem tud, nem képes az állampolgároknak általában rendelkezésére álló jogérvényesítési, jelzési vagy éppen csak segítségkérési módszerekkel élni! A gyermeki jogok érvényesítését az ENSZ ajánlásainak megfelelően Nyugat-Európában mindenütt gyermekjogi ombudsmanok látják el, Lengyelországban és Horvátországban is létezik ez a jogintézmény. Magyarországon ugyanakkor a jövő nemzedékek biztosának feladatköréből kivették a gyermeki jogok képviseletét. A gyermeki jogok országgyűlési biztosának speciális technikákkal, külön jelzőrendszerekkel, másként kell dolgoznia, mint kollégáinak – ezért nem társítható ez a feladatkör más ombudsmanok tevékenységéhez. Az európai és nemzetközi példákon túl az önálló ombudsmani intézmény mellett szól a tevékenység tárcaközi, több politikaterületet érintő, interdiszciplináris és a potenciális civil segítséget mobilizáló jellege. Magyarországon a gyermekjogi különbiztosi intézmény nem jött létre, így az állampolgári jogok országgyűlési biztosa mint gyermekjogi szakombudsman is eljár (Gyermekjogi projekt, ÁJOB Projektfüzetek). Kis eredménynek tekinthető, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a gyermeki jogok és mindenekfelett álló érdekek érvényesülését segítendő a 2008. évben – teljes mandátumának időtartamára – Gyermekjogi Projektet indított. A biztos az előbbiekben bemutatott töretlen gyakorlatot fenntartva, a projekt keretén belül továbbra is kiemelt figyelmet szentel a gyermeki jogok védelmének, különös tekintettel a gyermeket érintő hatósági eljárásokkal kapcsolatos panaszok kivizsgálásra (Győrffy Zsuzsanna: Gyermekek a hatósági eljárásokban Elemzés az országgyűlési biztos vizsgálatai tükrében). A gyermeki jogok érvényesüléséért felelős ombudsmanok, vagy ezt a feladatot ellátó más intézmények, létrehozását a Gyermekek jogairól szóló Egyezmény végrehajtásaként értelmezik, de az egyezményen túl más dokumentumok is megfogalmazzák a biztosi intézmény szükségességét10. „A gyermekjogi ombudsmanok felada-

38 UISZ-26.indb 38


taik között nemcsak az egyedi, gyermeki jogok sérelmét okozó hatósági aktusokat vizsgálják, hanem tevékenységük túlmutat a hagyományos ombudsmani feladaton Ellenőrzik a gyermeki jogok érvényesülését a jogalkalmazás (jogszabályok megtartása) és a jogalkotás (a jogszabályok összhangját) terén (állampolgári jogok országgyűlési biztosának beszámolója 2008). Európában ezeket a hivatalokat, intézményeket, testületeket a Gyermekjogi Ombudsmanok Európai Hálózata (European Network of Ombudsmen for Children – ENOC) fogja össze, amelyben Magyarország részéről az állampolgári jogok országgyűlési biztosa is részt vesz. Az ENOC célja, hogy kapcsolatot teremtsen az egyes európai országok gyermekjogi ombudsmanjai között, s ezáltal is elősegítse az Gyermekek jogairól szóló Egyezmény végrehajtását, támogassa a gyermeki jogok érvényesüléséért folytatott közös fellépést, az információ- és tapasztalatcserét, továbbá a független gyermekjogi hivatalok létrehozatalát (Gyermekjogi program füzetek, Állampolgári jogok országgyűlési biztosa). Az ENOC-nak 23 ország 32 intézménye tagja (tagjai kizárólag az Európa Tanács 46 tagállamának intézményei lehetnek). A diszkrimináció –Alkotmányba és Gyermekjogi Egyezménybe foglalt- tilalmával kapcsolatosan vetődik fel a gyermekek különböző intézményrendszerek által történő elkülönítésének megszüntetése. Mind a közoktatás, mind a gyermekvédelem, mind a szociális ellátás produkálja azokat a jelenségeket, amelyek alapján valamely intézményi, munkaszervezési, gazdasági, hatékonysági vagy más érdek mentén, a gyerekeknek származás, fogyatékosság, egyéni adottság, beilleszkedési és magatartási nehézség – ezeknek hátterében lévő szociális és kulturális környezet, egészségi és mentálhigiénés állapot, családi helyzet –szerinti elkülönítése zajlik, részlegesen vagy teljesen szegregált intézményekbe. Ezek a legsúlyosabbnak minősíthető gyermekjogi sérelmek, mert egzisztenciális kihatásúak, teljes esélyelvonással járnak bármiféle felemelkedéssel, intézményrendszerekben történő átjárhatósággal szemben. A generációs

2010 / tavasz

2010.02.03. 19:28:51

NIS – Beavatkozási területek újratermelődés folyamatában ezek zárványpályák, fekete lyukak, zsákutcák – ezekbe csak bekerülni lehet, kikerülni szinte soha. A közoktatásban ilyen jelenségek az iskolából történő „eltanácsolások” és „magántanulóvá válások”, valamint a sajátos nevelési igényű tanulóvá minősítés, s ennek alapján a „kijelölt iskolába” irányítás mechanizmusai, amelyek totálisan ellentmondanak a szülő –törvény szerint létező –iskolaválasztási jogának, s a gyakorlatban el is vonják azt. A gyermekvédelem területén az ideiglenes hatályú elhelyezésben részesülő gyerekeket súlyos intézményi szegregáció éri azzal, hogy több hónapig, évig magántanulóként kényszerülnek részesülni a közoktatás egyre gyengülő szolgáltatásaiból – s mindennek oka az elhelyezésükkel kapcsolatos igazgatási, gazdasági, intézményi nehézségek előállása. Hasonló jelenséget tapasztalható azáltal is, hogy a gondozói kijelölési folyamatában a gyermek iskoláztatásának szempontja a gyakorlatban súlytalan. Továbbá, hogy a családba kerülésre, helyettesítő védelemre, nevelőszülőhöz jutásra, esetleg örökbefogadásra a fennálló elhelyező mechanizmusokban sokszorosan kisebb esélye van a roma származású vagy fogyatékos gyereknek. Ebből következően a gyerekeknek ez a különösen hátrányos helyzetű köre a gyermekotthonokban ragad szegregált, fél-szegregált körülmények között. A szociális ellátások körében a gyermekjóléti szolgálatok működési esetlegessége, a családközeli és családban tartó segítő szolgáltatások (bölcsőde, családi napközi, házi gyermekfelügyelet) hozzáférésének akadályozottsága is a szegregáció erősödésével járhat. A Gyermek Jogairól szóló Egyezmény egyik legfajsúlyosabb rendelkezése elsősorban a döntés meghozatalakor az, amely a gyermek ügyeiben eljáró hatóságoknak, szerveknek, intézményeknek és személyeknek a gyermek mindenek felett álló érdekének figyelembevételét írja elő. A gyakorlatban azonban másféle (igazgatási, fenntartói, intézményi, gazdasági, költségvetési, helyi munkamegosztási) érdekek rendszerint felülírják a gyermek legjobb érdekének figyelembevételét. Arra lenne szükség, hogy a

közigazgatási, bírósági eljárásokban, a gyermek ügyeiben döntést hozó intézmények és szervezetek eljárási szabályaiban megjelenjen annak dokumentált, ellenőrizhető és számon kérhető folyamata, amelyben a döntést hozó feltárja (azt kellene szabályozni, hogy miként és hogyan), megfogalmazza (milyen formában?) a gyermek érdekét, mérlegeli és döntést hoz (indokolási kötelezettséggel) ennek figyelembe vételéről. A jogelvet tehát eljárási metódussá kell alakítani, amely aztán képes lehet a joggyakorlat befolyásolására. Szorosan kapcsolódik ehhez a kérdéshez a gyermek véleményének megismeréséhez és tiszteletben tartásához fűződő jog gyakorlati alkalmazásának hiányossága. Még azokban az eljárásokban is, amelyekben külön jogszabályi rendelkezés írja elő az érintett gyermek véleményének meghallgatását (ilyen például a gyermekelhelyezés vagy a helyettesítő védelem iránti intézkedés), a döntéshozó gyakorta egyáltalán nem veszi figyelembe a gyermek kinyilvánított véleményét. Ebben a kérdésben szintén az artikulációs és indokolási kötelezettség előírása lehet megoldás. Azokban az ügytípusokban pedig, amelyekben még nem szerepel az érintett gyermek véleményének beszerzési kötelezettsége, a vonatkozó jogszabályokban kifejezésre kell juttatni a gyermeknek azon jogát, hogy az őt érintő valamennyi kérdésben szabadon kifejthesse a véleményét, s hogy a gyermek véleményét – tekintettel korára és érettségére – kellőképpen figyelembe kell venni. A gyermekvédelmi törvény már mai is legvégső eszközként írja le a gyermek családból történő kiemelését, mégis a gyakorlatban a helyettesítő védelembe vett gyermekek aránya igen magas. A gyerekek gyakran anyagi okok miatt (a törvény ez irányú kifejezett tiltása ellenére), s hosszú időre kerülnek helyettesítő gondoskodásba, sok köztük a nagyon fiatal és a fogyatékossággal élő. E családból kikerülő gyermekek közül minden második nem nevelőszülőkhöz, hanem állami intézetekbe (gyermekotthonokba, gyermekközpontba) kerül. Az intézeti elhelyezettek között pedig többségben találhatóak a roma származásúak, akiknek a családba való új ifjúsági 2010 / tavasz szemle

UISZ-26.indb 39

39 2010.02.03. 19:28:54

NIS – Beavatkozási területek visszakerülésére a kulturális, információs, környezeti hátrányok miatt minimális az esélyük. Az intézmények sem tesznek elég erőfeszítést (és talán szükségesen speciális intézkedéseket) a családba történő visszakerülésre. A generációs újratermelődés e negatív spiráljának vége sajnos igen nagy százalékban a hajléktalanság: a korábban állami gondoskodásban élő gyermekek közül egyes adatok szerint minden harmadik hajléktalan szállón köt ki. Az eddiginél markánsabban és a gyakorlatot hatékonyan befolyásoló eszközökkel, forrásokkal kellene a gyermekjóléti szolgálatoknak és gyermekvédelmi hatóságoknak előírni, hogy elsődleges feladatuk a családok szétválásának, a gyermek családból történő kiemelésének megelőzése legyen. A helyettesítő védelem keretében előnyben kell részesíteni a családban történő elhelyezésen alapuló nevelőszülői gondoskodást, s a Gyermek Jogainak Bizottság ajánlása szerint „az intézeti elhelyezést a helyettesítő védelem végső formájának kell tekinteni, figyelembe véve a gyermek mindenek felett álló érdekét.” Az egyik legjellegzetesebb gyermeki jog a kapcsolattartás joga. Szüleivel, hozzátartozóival a gyermeknek akkor is joga van kapcsolatot tartani (mert szüksége van szeretetükre, gondoskodásukra, segítségükre vagy csak egyszerűen a velük való kommunikációra), ha egyébként a családból történő kiemelés, a család szétválása vagy a gyermek elkülönítése a gyermeknek vagy akár a kapcsolattartásban érintett személynek volt felróható. Az intézményi vagy nevelőszülői elhelyezés teljes időszaka alatt biztosítani kell annak a lehetőségét, hogy a gyerekek fenntarthassák a kapcsolatot a családjukkal, elsősorban a családegyesítés későbbi megvalósulására tekintettel, de egyébként is azon a jogi alapon, hogy a gyermeknek joga van megismerni származását, s ápolni rokoni kapcsolatait. A jogalkalmazás során az intézmények, hatóságok gyakran nem kezelik jelentőségének megfelelően a kapcsolattartás kérdését, s döntéseiket – szemben a gyermek mindenekfelett álló érdekével – praktikus, esetleges, nevelési, munkaszervezési, technikai szempontoknak rendelik

40 UISZ-26.indb 40


alá. Különös figyelmet kellene fordítani – a mai férőhelycentrikus gyakorlattal szemben –a testvérek erőszakos és végleges szétválasztásának megakadályozására. A „véglegesség” jelenségéhez kapcsolódik az a gyermekjogi követelmény is, hogy a családból kiemelés bármely formájának indokoltságát rendszeresen, intézményesen és gyermek érdekétől különböző egyéb érdekektől mentesen felül kell vizsgálni, mert a gyermeknek joga van a lehető legrövidebb ideig a családjától távol tartó állami intézkedés hatálya alatt lenni. Az örökbefogadás engedélyezése a gyermek jogi státuszát is érintő közhatalmi döntés. A Magyar Köztársaság ratifikálta a kapcsolódó Hágai Egyezményt, s az európai gyakorlatnak megfelelően kijelölte a központi szabályozó hatóságot. A Gyermekjogi Bizottság aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy „a szülést követően csak rövid idő áll az anya rendelkezésére az örökbefogadáshoz való hozzájárulásának viszszavonására”, s mert, hogy „túl sok roma gyermeket tartanak az intézetekben, miközben egy részük élvezhetné az örökbefogadás előnyeit.” A gyakorlatból tudható, hogy az örökbefogadási eljárások nagyon hosszú ideig tartanak, s ez a gyermeknek, akinek az lenne az érdeke, hogy minél hamarabb kikerüljön az intézményi elhelyezésből, igen káros. Ugyanakkor különleges figyelmet kell fordítani a gyermekek azon jogára is, hogy megismerhessék származásukat. A mindenki számára titkos örökbefogadás intézménye egyértelműen ellentétben áll ezzel a jogi követelménnyel. Összességében a gyermekvédelmi törvény a gyermeki jogok részletező meghatározásakor minden gyerekre (megközelítőleg 2 millió 18 évnél fiatalabb ember él Magyarországon) vonatkozó jogokat ír le; végrehajtására vonatkozóan viszont csak a gyermek- és ifjúságvédelmi gondoskodással és védelemmel érintett gyermekek (kb. 300.000 gyerek) jogaival összefüggésben intézményesít eszközöket, eljárásokat, s határoz meg a gyermeki jogok érvényesüléséhez elengedhetetlen felnőtt kötelezettségeket. (1. táblázat)

2010 / tavasz

2010.02.03. 19:28:57

NIS – Beavatkozási területek 1. táblázat. Gyermekbántalmazás bejelentett eseteinek száma (a gyermekjóléti szolgálatokhoz érkező esetek száma)

Kezelt problémák megnevezése

Száma (2002)

Száma (2003)

Száma 2004ben

1 Anyagi (megélhetési, lakhatással összefüggő, stb.)

131326

148203

151629

2 Gyermeknevelési

84160

97 945

115029

3 Gyermekintézménybe beilleszkedési nehézség

26678

30 446

31 672

4 Magatartászavar, teljesítményzavar

50904

57 051

62 449

5 Családi konfliktus (szülők egymás közti, szülő-gyermek közti) 55345

63 870

69 018

6 Szülők vagy család életvitele

71470

82 249

95 830

7 Szülői elhanyagolás

30409

32 723

36 204

8 Családon belüli bántalmazás (fizikai, szexuális)

7202

8 842

11 093

9 Fogyatékosság, retardáció

10637

12 053

12 814

10 Szenvedélybetegségek

21350

21 732

23 372

11 Problémák száma összesen (1-10 sorok)

489481

555114

610324

3. A jogalkalmazás problémái11 A gyermekek jogaival kapcsolatos vizsgálatokra jellemző, hogy azok többségében felnőttektől, elsősorban a szülőktől származó beadványok alapján indulnak. A panaszok jellemzően két tárgykört érintenek: a gyámhivatalok eljárását, valamint a közoktatási intézmények intézkedéseit. Ezen túlmenően a projekt keretében az idén az országgyűlési biztos hivatalból több átfogó vizsgálatot is lefolytatott. A kisebb településeken a heti néhány órában jelenlévő családgondozók, illetve az önálló családgondozóval működő gyermekjóléti szolgálatok nem tudják maradéktalanul ellátni a feladataikat, sok esetben a krízishelyzeteket sem képesek kezelni. Kevés a szakember, nem elérhetők a gyermekjóléti központok speciális szolgáltatásai. Helyettes szülők, illetve az átmeneti otthonok hiányában nem megoldott a gyermekek átmeneti gondozása. Összességében a különböző méretű településeken élő gyermekek és családjaik nem egyenlő eséllyel juthatnak hozzá a gyermekjóléti szolgáltatásokhoz. Ennek kapcsán is szükséges a gyermekvédelmi törvény módosítása, amely meghatározza, hogy milyen következményekkel jár, ha a gyermek-

védelmi jelzőrendszer tagjai elmulasztják jelzési és együttműködési kötelezettségüket. A gyermekjóléti alapellátások tekintetében elmondható, hogy a szolgálatokat érintő panaszok számában 2003-tól kezdődően növekedés tapasztalható. A szakellátásokkal kapcsolatos ombudsmani vizsgálatok összesen 51 alkotmányos joggal kapcsolatos visszásságot állapítottak meg, azok orvoslására a biztos 24 ajánlást tett. A Gyermekvédelmi törvény 2002-es módosításával a szakellátásban lévő gyermekek érdekében a speciális ellátás további differenciálása került sor. Eszerint különleges ellátást kell biztosítani a tartósan beteg, illetve fogyatékos és a kora miatt sajátos nevelési igényű három év alatti gyermekek számára. Ugyancsak speciális ellátást kell biztosítani a súlyos pszichés tüneteket mutató (súlyos személyiségfejlődési zavarokkal küzdő, illetve súlyos pszichotikus vagy neurotikus tüneteket mutató), a súlyos disszociális tüneteket mutató (súlyos beilleszkedési zavarokat vagy súlyos antiszociális magatartást tanúsító gyermekkorú elkövető) és a pszichoaktív szerekkel küzdő (az alkohol, drog és egyéb pszichoaktív szerekkel küzdő) gyermekek/fiatalok részére. A szociálisan hátrányos helyzetben lévő családok anyagi támogatását havi átlagban 674.000 új ifjúsági 2010 / tavasz szemle

UISZ-26.indb 41

41 2010.02.03. 19:28:59

NIS – Beavatkozási területek gyermek és nagykorú tanuló vette igénybe, ez összesen mintegy 44,2 milliárd forintba került. Ezen túlmenően rendkívüli gyermekvédelmi támogatást 24o ezer gyermek kapott 1,8 milliárd forint összegben. (Beszámoló az állampolgári jogok országgyűlési biztosának tevékenységéről 2008). A gyermekétkeztetés tekintetében elmondható, hogy az intézményi térítési díj 50%-át kell biztosítani a 3 és többgyermekes családokban nevelkedő gyermekeknek, a tartósan beteg, fogyatékos gyermekeknek és fogyatékos tanulóknak, valamint a már említett rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülőknek is. Az óvodai és bölcsődében ellátott és rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülők számára ingyenes az étkezés, sőt az általános 1-4 osztályos gyermekei is ingyen étkeznek, ha rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre jogosultak. A három és több gyermekes családban élő, a tartósan beteg, fogyatékos, vagy egyedülálló szülő által nevelt, továbbá a rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülő 1-13. évfolyamon tanulók és szakképzésben részesülők jogosultak ingyenes tankönyvellátásra. A gyermek- és fiatalkorú (14, illetve 18 év alatti) sértettek száma 2006-os adatok szerint: 5276 gyermekkorú és 8394 fiatalkorú sértettet, 2007-ben pedig 4568 gyermekkorú és 8417 fiatalkorú sértettet regisztráltak (együttesen a sértettek kb. 5%-át adják).12 Az elkövetők száma a gyermekkorúak esetében kevesebb, a fiatalkorúaknál több mint a sértetteké: 2006-ban 3565 gyermekkorú és 11 287 fiatalkorú, 2007-ben pedig 3587 gyermekkorú és 10 909 fiatalkorú elkövetőt tartottak számon. A végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt és büntetés-végrehajtási intézetben fogva tartott fiatalkorúak száma 2007-ben 280 fő volt.13, 14). 2008 júliusában öszszesen 182 fiatalkorút tartottak fogva előzetes letartóztatásban, 73-at megyei bv. intézetekben, 97-et pedig egyéb végrehajtó intézetekben. Az intézetek telítettsége, több mint 200%-os volt. A fiatalkorúak előzetes letartóztatásának nem javítóintézetben vagy fiatalkorúak büntetésvégrehajtási intézetében, hanem megyei vagy más országos bv. intézetben való végrehajtása

42 UISZ-26.indb 42


visszás a gyermeknek a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemre és gondoskodásra való jogával összefüggésben.

4. Az ifjúsági jogokról Az Alkotmány 16.§-a és 67.§(3) bekezdése kifejezetten utal15 az ifjúsági jogalkotásra. Az Alkotmány egyrészt a létező, de bővíthető körű ágazati jogszabályokra utal; másrészt az ifjúsági jogokról illetve azok érvényesítéséről szóló –és jelenleg már/még nem létező –ifjúsági törvényre. Ennek az alkotmányos kötelezettségnek –a kormányzati munkamegosztásból következően –az illetékes miniszter egyrészt az önkormányzati, ágazati, kormányzati és parlamenti jogalkotás irányában, katalizátor- illetve kezdeményező szerepvállalásával, másrészt az ágazatok hatáskörébe nem tartozó, de jogi szabályozást igénylő gyermek- és ifjúsági kérdésekben saját jogalkotásával tudna eleget tenni. Ez utóbbi körbe tartoznának mindenféleképpen például az ifjúság érdekvédelmének, ifjúsági érdekegyeztetésnek jogalkotási feladatai, amelyek egy évtizede súlyos hiányként jelennek meg az ifjúsági közéletben.

5. Hiányosságok az ifjúsági jogok érvényesítését elősegítő közfeladatok szabályozásában Az 1995. évi LXIV. törvény címébe16 már bekerült „az ifjúsággal összefüggő állami feladatok” fogalma, csak éppen a törvény ezeket nem határozza meg. Az egész ifjúsági jogalkotáson és joggyakorláson keresztülhúzódó alapprobléma, hogy nincsen definiálva az ifjúsági közfeladat fogalma. Az intézmények (SZMM, NGYIK17, GYIA, MOBILITÁS) működését leíró -, valamint ágazati-szakmai jogszabályok (munkaügy, munkavédelem, egészségügy, szociális, közlekedési, kulturális, büntetés-végrehajtás, stb.) tartalmaznak speciális ifjúsági korosztályoknak címzett jogokat. Ezek azonban következetlenül, összehangolatlanul, elvi megalapozás és koherencia

2010 / tavasz

2010.02.03. 19:29:02

NIS – Beavatkozási területek nélkül, vagy csak az adott intézményre – például a minisztériumi gyakorlatra – kiterjedő figyelemmel jelennek meg. Hiányzik a „kályha”, amely eligazítaná az ágazati-szakmai jogalkotást abban, hogy az ifjúsági nem-gyermek korosztályokkal kapcsolatosan az államnak és önkormányzatnak miféle közfeladatai vannak. Komoly gond tehát az ifjúsági törvény hiánya, az ifjúsági közfeladatok meghatározatlansága miatt. Az ifjúsági ügyeket vissza kell helyezni „rangjába” és az arányos fontosságú szervezeti keretek közé.

IV. Ifjúságsegítő, ifjúsági szakértő szakma feltételrendszerének bővítése Ifjúsági képzések területén különbséget kell tennünk a nemformális, illetve önkéntesképzések és az ifjúsági szakképzések között. Míg ez előbbit az ún Youthpass/Europass eddig nem túl elterjedt megoldásai lennének hivatottak rendszerbe foglalni, addig a felsőfokú ifjúságsegítő szakképzés elindítását az ifjúságsegítő szakma szakmai és vizsgakövetelményeiről szóló 7/2002.(V.25.) ISM-OM rendelet tette lehetővé. A 4 féléves szakképzéssel betölthető foglalkozások: egyéb pedagógusok: szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédő, gyermekfelügyelő; kulturális szervező munkatárs; szociális, gyermek- és ifjúságvédelmi ügyintéző. Ugyanakkor törvény, jogi szabályozás hiányában az alapfogalmak is tisztázatlanok. Így a képzés a képzőintézmény profiljának megfelelően, a gyakorlatban az oktatás, a művelődés, a szociális szféra irányába tolódik el. A jelenlegi helyzeten nem segít az új OKJ szakmaprofilja sem, ez ugyan-

és jleszt sségfe Közö Rész dem véte okrá l, be cia, vonó emb dás eri jo g ok

A ter v z ifj ezé úsá se és

és sít ye én rv ké de Ér terés in s lá ilitás Mob rális tanu kultu

Ifj ú m sá g en i p ed ro zsm jek en tt Önkén te szer ve sség és ön ződés segítés e

ifjúsági világ

ok

zi etkö mz Ne

tás lta

ka mun

lg á

ás és tivit Krea ifejezés önk

Nem-f inform ormális, ális ta nulás Sz ifjú em ság ély e seg s íté s

Ac ivi és l ifjú ka s pc

szo

IĦúsági szakma

Megelőzé s

a nk se mu kelé gi érté

gi

Egyén/közösség

rend sze rek

ismeretek, gatási tiság igaz yza i és rmán Jog önko

á ús Ifj

úsági ális ifj Virtu

IĦúsági munka

Ifjúságszakmai

or ekt i sz i ág lata o s

is a szociális területhez csatolja az ifjúságsegítő képzést. Az ifjúságsegítők foglalkoztatása sem megoldott. Nem kialakítottak azok a foglalkozások, amelyek betöltéséhez ifjúságszakami végzettség szükséges. Bár megközelítőleg szakmai konszenzus van abban, hogy az ifjúsági referensi státuszhoz legalább ifjúságsegítői (méginkább ifjúsági szakértői, újabb nevén ifjúsági tervezői-elemzői) végzettség szükséges, illetve hogy mintegy 500 ifjúsági referens foglalkoztatható az igazgatásban (mintegy 177 kistérség, 222 város, 23 megyei jogú város, illetve a főváros 23 kerülete), a végzett hallgatók elhelyezkedése is azt mutatja, hogy jó esetben az ifjúságsegítők egyharmada dolgozik kifejezetten ifjúsági területen. Ez egyrészt összefügg a feladatkör, a szakma meghatározatlanságával, társadalmi elismertségének hiányával és az ifjúsági terület, az ifjúságpolitika előzőkben már vázolt folytonos módosulásával, átalakulásával. Nem alakult még át a képzések korosztályi fókusza sem. Mind a NIS, mind az Európai Ifjúsági Stratégia kilép a hagyományos ifjúságügy=fiatalok körből és a korosztályi kereteket részben a serdülők és gyerekek irányából teszi befogadóvá, másfelől pedig a posztadolszcenseket, fiatal felnőtteket érti közé (15-29 éves korosztály helyett kb. 10-30 év). Nincs egyértelmű válasz arra sem, hogy az ifjúságsegítő az ifjúsági munkát végző személye, az ifjúsági tervező pedig az ifjúsági szakma letéteményesének tekinthető-e. A Stratégia szerint a gyerekek – serdülők – fiatal felnőttek (együtt: ifjúság) több időt töltenek az iskolán kívül, mint belül, többet vannak a családtól távol, mint vele: ezt – az ún. harmadlagos szocializációs –közeget18 szükséges lenne kiemelten kezelni19.

1. ábra. A ifjúsági munka és szakma területei az Ifjúságügy- ifjúsági munka, ifjúsági szakma módszertani kézikönyv20 szerint

Az ifjúsági korosztá ly szerek megértése, m ok és egis ren me drés e


UISZ-26.indb 43

43 2010.02.03. 19:29:04

UISZ-26.indb 44


Szegedi Tudományegyetem –JGYFK

Szent István Egyetem ABK

Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző iskola

Széchenyi István Egyetem Pedagógiai Kar – SzIE SZPK

Debrecen

Szarvas

NYME –Savaria Egyetemi Központ –BDF – BTK

Szombathely

Szolnok

Kaposvári Egyetem – CSPFK

Kaposvár

Szeged

Pécsi Tudományegyetem – IFK

Szekszárd

Schola Európa Akadémia SZKK (Pázmány)

Pécsi Tudományegyetem – FEEK

Pécs

Budapest

Eötvös József iskola

Baja

Eötvös Lóránd Tudományegyetem –TÓFK

Nyíregyházi iskola – BMFK

Nyíregyháza

Kecskeméti iskola TFK

Eszterházy Károly iskola – GTK

Eger

Kecskemét

Miskolci Egyetem – CTFK

0 254

16

0

0

0

0

44

0

14

0

91

29

16

60

0

2004.

0

0

0

0

0

0

0

0

0

14

0

2

0

0

2003.

357+10

0

0

0

0/10

0

48

9

53

10

86

48

11

69

23

2005.

235+ 176

0

0

0

148

0/28

0

22

5

40

14

69

23

7

30

25

2006.

243

0

0

0

0

10

0

24

6

46

8

46

24

12

42

25

2007.

275

na

0

0

24+41

19

19

23

8

n.a

7

53

19

12

35

15

2008.

334

Na

15

36

24+36

12

24

22

9

n.a

5

45

9

19

40

18

2009.

Mindeközben az ifjúságsegítő képzésben résztvevők és a képzést nyújtó intézmények száma is nő. 2006-ban még 8 felsőoktatási intézmény nyújtott ilyen szolgáltatást, 2009-ben

Budapest

oktatási intézmények

Sárospatak

44

Város

2. táblázat. Jelenleg felsőfokú ifjúságsegítő képzést végző oktatási intézmények

NIS – Beavatkozási területek már 14 intézmény oktatott ifjúságsegítést. Jelenleg felsőfokú ifjúságsegítő képzést végző oktatási intézmények21 (2. táblázat)

2010 / tavasz

2010.02.03. 19:29:07

NIS – Beavatkozási területek Összességében ma nincs sem előírás, szabály, de semmilyen korlátozás sem arra nézve, hogy a korosztályok tagjaival a harmadlagos szocializációs közegben csak a szükséges kompetenciákkal/végzettséggel (pl. a leszakadó társadalmi csoportokkal való munkához szükséges tudások és kompetenciákkal) lehessen foglalkozni. Nincs az ifjúságsegítői és ifjúsági tervezői szakmák kapcsán tisztázva azok fő feladata (az ifjúsági munka és szakma standardjainak alkalmazása, az ifjúságsegítők és ifjúsági szakértők kompetencia-térképe) és az ahhoz tartozó életpályamodell, külön kiemelve az elhelyezkedési lehetőségeket. Mindamellett az ifjúságsegítői és tervezői szakmák képesítési követelményrendszerének, képzési standardjainak, a végzettséggel betölthető munkakörökre vonatkozó szabványok kidolgozása egyelőre gyerekcipőben jár, így e szakmák egyenrangú szakmaként való elismertetése is várat magára, ezért a kapcsolat a rokonszakmákkal (felnőttképzés, szociális munkás, művelődési menedzser, közösségfejlesztő, pedagógiai-területek stb.) is esetleges. Egyelőre a bemeneti feltételek nem szelektálnak megfelelően az ifjúságsegítő képzést választók közül, sokan a papírszerzés vagy egyfajta maradékelv megtestesítőjének látják a képzést. Az ifjúságsegítő képzés létszámát tekintve erősen túldimenzionált, képzési és korosztályi fókuszát tekintve nem egységes és sok esetben félresiklott, képzési szintjét tekintve erősen alulpozicionált (a feladatmeghatározás alapján az ifjúságsegítő képzés legalább BA, az ifjúsági tervező képzés pedig MA rendszert szintet igényelne). Nincs kialakítva a felsőoktatásban az ifjúsági képzések egymásra épülő rendszere, valamint nincsenek doktori programok az ifjúságügyben. Az ifjúságsegítők alkalmazása sem kellőképpen ösztönzött. Szükséges továbbá a végzett ifjúságsegítők elhelyezkedését, sikerességét mérő jelzőrendszer kiépítése is, de ennek még előkészületei sem látszanak. Az ifjúsági szakma fejlesztését célzó nemzetközi programok támogatása esetleges (lásd: Erőforrások és feltételek fejezet Youth in Action

program), az adminisztratív szabályokkal terhelt rendszer a szakma által alig használt. Az ifjúságszakmai publikációs tér támogatása sem rendszerbe foglalt. A negyedéves periodika, az Új Ifjúsági Szemle mellett nincs rendszeres publikációs felület; évente kb. 50 publikáció jelenik meg az ifjúságüggyel kapcsolatos tanulmányként tudományos szakfolyóiratokban, könyvekben. A publikációkkal kapcsolatosan egyfajta kettősség jellemző. Egyrészt érezhető bizonyos értelemben a kereslet hiánya a tudományos munkák iránt. Másrészt a területen tevékenykedők igénylik, sőt hiányolják a gyakorlatban alkalmazható, konkrét szakmai-módszertani segédanyagok elkészítését és kiadását22. Az ÚISZ mellett az ÚISZ könyvek azon publikációkat gondozzák, amelyek egy-egy cikknél bővebb lélegzetvételűek, valamint időtállóbbnak látszanak és kevéssé illenek egy periodika keretei közé. A Belvedere Meridionale Kiadó 2000 óta foglalkozik ifjúságszociológiai témájú könyvek kiadásával, melyeket az Ifjúsági Korszakváltás sorozat keretein belül jelentet meg. A sorozat célja, hogy teret nyisson a legújabb hazai ifjúságszociológiai, szociográfiai munkáknak. A Mobilitás is folytat önálló kiadási tevékenységet: a nemformális képzések és az Európai Unió illetve az Európa Tanács által megjelentetett kiadványok magyar nyelvű változatait bocsátja az érdeklődők rendelkezésére (pl. a T-kit kiadványsorozat hat magyar kötetét: Szervezetmenedzsment, Projektmenedzsment, Interkulturális tanulás, Nemzetközi Önkéntes Szolgálat, Amit a képzésekről tudni kell, Egyenlő esély fiataloknak), illetve nem rendszerszerűen, egyedi ifjúság-módszertani kiadványokat is megjelentet (pl.: a Kompasz és a Kiskompasz kiadványok). Az ifjúságkutatással kapcsolatos további publikációkat számos kutatóintézet, egyetemi kiadó jegyzi. Jelentős többek között a Központi Statisztikai Hivatal és az ELTE Eötvös Kiadója. Egyre több könyv jelenik meg az NDI és a L’Harmattan Kiadó együttműködésének keretében elsősorban a drogfogyasztással kapcsolatban. Ifjúsági könyveket is megjelentet az Osiúj ifjúsági 2010 / tavasz szemle

UISZ-26.indb 45

45 2010.02.03. 19:29:10

NIS – Beavatkozási területek ris, a Gondolat és a Napvilág is. Az Új Ifjúsági Szemlén túl természetesen számos más folyóiratban (pl. Szociológiai Szemle, Pszichológiai Szemle, Educatio, Replika, Kultúra és Közösség) is jelennek meg ifjúságügyi publikációk. Az önkéntes képzések kapcsán nincsenek egységes sztenderdek, ma az tart tréninget, képzést, végez coach-ingot, aki megfelelő felhatalmazást érez magában. Szükséges lenne a célcsoporttal foglalkozó szakemberek szemléletmód-váltását segítő fejlesztések és módszertani képzések kidolgozása, illetve az önkormányzati szakemberek továbbképzése. E feladat támogatására jelenleg készülőben van a meglévő ifjúságsegítői és ifjúsági szakértői munkatapasztalatokból, kezdeményezésekből, szolgáltatásokból egy országos példatár kialakítása (módszertani kézikönyv)

Kapcsolódó mutatók A NIS a 3. táblázat szerinti ún. kapcsolódó mutatókkal kívánja mérni a Stratégia teljesítését.

Jegyzetek 1 Államreform Bizottság: A közfeladatok felülvizsgálata – módszertani útmutató, in Bodor-Nagy: ifjjúságszakmai rendszerek, Ifjúságügy módszertani kézikönyv 2 Bodor Tamás- Nagy Ádám ifjúságszakmai rendszerek módszertani háttere (kézirat) 3 Államreform Bizottság: A közfeladatok felülvizsgálata – feladatkataszter 4 Államreform Bizottság: A közfeladatok felülvizsgálata – feladatkataszter 5 A pénzügyminiszter 8008/2008. (HÉ 51.) PM tájékoztatója az államháztartási szakfeladatok rendjéről és 5/2009. (III. 27.) PM tájékoztatója az államháztartási szakfeladatok rendje használatának útmutatójáról és a szakfeladatok tartalmi meghatározásáról 6 Érdemes még Budapest főváros önkormányzata esetében megemlíteni, hogy amennyiben a kerületi önkormányzat azt nem vállalja, a fővárosi önkormányzatnak kell gondoskodnia a gyermek- és ifjúsági tevékenység összehangolásáról –63.§ (1) n).

3. táblázat. Kapcsolódó mutatók

Kapcsolódó mutatók

Értéke

Ifjúságügyi célokra fordított államháztartási és EU-források összege (millió forint)

1 792

Önkormányzati ifjúsági referensek száma

13023

Akkreditációval rendelkező ifjúsági szolgáltató intézmények száma

0

Akkreditációval rendelkező ifjúsági szolgáltató intézmények által elértek száma

0

Gyermek- és ifjúsági jogokat érintő, regisztrált esetek száma (2007)

24

185

Jogtudatosság terjesztését célzó, költségvetési finanszírozású programok által elért személyek száma

0

Jogtudatosság terjesztésével foglalkozó szervezetek az összes ifjúsági tevékenységet végző szervezet arányában

Na

Ifjúságsegítő képesítéssel rendelkezők száma

1900

Ifjúságsegítő képesítéssel betölthető álláshelyek száma

n.a.

46 UISZ-26.indb 46


2010 / tavasz

2010.02.03. 19:29:13

NIS – Beavatkozási területek 7 Jelenleg a kormányzati ifjúsági infrastruktúra az alábbi humán erőforrással rendekezik: SZMM Esélyegyenlőségi Szakállamtitkársága Gyermek és Ifjúsági Osztály 10 fő főosztályvezető-helyettes vezetésével (7 fő köztisztviselő, 3 fő szakértő) Foglalkoztatás és Szociális Hivatal Mobilitás Országos Ifjúsági Szolgálat (64 fő köztisztviselő, főosztályvezető vezetésével) Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet Gyermek és Ifjúsági Igazgatósága, Gyermek és Ifjúságkutatási Főosztály, (6 fő közalkalmazott főosztályvezető vezetésével) Zánkai Gyermek és Ifjúsági Centrum (127 főállású alkalmazott az ügyvezető vezetésével) ESZA Nonprofit Kft Hazai Programigazgatósága 11-en kerültek kapcsolatba az ifjúsági szakterülettel, programvezető és igazgató vezetésével (Bodor Tamás gyűjtése) 8 „A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges.” (Alkotmány 67.§) 9 „Az Egyezményben részes államok meghoznak minden olyan törvényhozási, közigazgatási vagy egyéb intézkedést, amelyek az Egyezményben elismert jogok érvényesüléséhez szükségesek. Amenynyiben gazdasági, szociális és kulturális jogokról van szó, ezeket az intézkedéseket a rendelkezésükre álló erőforrások határai között és szükség esetén, a nemzetközi együttműködés keretében hozzák meg.” (Gyermekjogi Egyezmény 4. cikk 10 – Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 1121. (1990) számú, a gyermekek jogairól szóló ajánlása szerint minden tagállamnak meg kell fontolnia egy speciális gyermekjogi ombudsman-intézmény felállítására, amely tájékoztatja a gyermekeket a jogaikról, tanácsot adhat a gyermekek és szüleik számára, továbbá beavatkozhat ügyeikbe, és nevükben jogi lépést is tehet, amennyiben megkeresik. – Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 1286. (1996) számú, a gyermekügy európai stratégiájáról szóló ajánlása ismét szorgalmazza a tagállamok számára az ombudsman felállítását, amely a függetlenség garanciájával a gyermekek életének és nyilvánossághoz való hozzáférésének a javításán dolgozik.

11 12 13 14

15

16

17

– Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 1460. (2000) számú ajánlása ismét felhívja a figyelmet az ombudsman intézményének felállítására. – Az Európai Parlament, uniós szinten szorgalmazta a gyermekjogi ombudsman létrehozását a tagállamokban (A3-0172/92.számú parlamenti határozat), hogy a hozzá érkező kéréseket és panaszokat fogadja, monitorozza a gyermekek védelmére vonatkozó jogszabályok érvényesülését, informálja a közhivatalokat, hogy munkájuk során tiszteletben tartsák a gyermekek jogait. Beszámoló az állampolgári jogok országgyűlési biztosának tevékenységéről 2007 és 2008 alapján http://crimestat.b-m.hu/Krimstat/Krimstat200725/ Adatok/bst712K4.xls http://www.bvop.hu/download/bvop_kivitel.pdf/ bvop_kivitel.pdf A büntethetőség alsó korhatára hazánkban 1960 óta 14 év (Btk. 23. §). Európában ez a legáltalánosabb szabályozás; bár néhány országban magasabb (a skandináv országokban, Dániában és Csehországban 15 év, Skóciában 16 év), néhányban pedig alacsonyabb életkort határoztak meg (Hollandiában 12, Törökországban 11, Angliában, Walesben, Franciaországban és Cipruson 10, Írországban és Svájcban 7 év)- Crime and Criminal Justice Systems in Europe and North America 1995–2004. HEUNI, Helsinki 2008. (6. Juvenile Justice and the United Nations Survey on Crime Trends and Criminal Justice Systems). „A Magyar Köztársaság különös gondot fordít az ifjúság létbiztonságára, oktatására és nevelésére, védelmezi az ifjúság érdekeit.” (Alkotmány 16.§) Ezt kiegészíti az Alkotmány 67.§ (3) bekezdése, amely szerint „Az ifjúság helyzetével és védelmével kapcsolatos állami feladatokat külön rendelkezések tartalmazzák”. A Gyermek és Ifjúsági Alapról, a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítványról, valamint az ifjúsággal összefüggő egyes állami feladatok ellátásának szervezeti rendjéről Az NGYIK léte illetve megszüntetése az ifjúsági célú vagyon problematikáját jelzi. Az ifjúsági törvény által szabályozandó kérdés, hogy fenntartható-e továbbra is az „ifjúsági célú vagyon” fogalma, annak funkcionális védettségének biztosítása közúj ifjúsági 2010 / tavasz szemle

UISZ-26.indb 47

47 2010.02.03. 19:29:15

NIS – Beavatkozási területek feladat-e, illetve hogy milyen eszközökkel és útonmódon garantálható az ifjúsági közszolgáltatások infrastrukturális igénye? Lehet-e, kell-e ebben ifjúsági ágazati specialitás? 18 bővebben: Anthony Giddens Szociológia, 2006 Budapest 19 Az ifjúsági korosztályokat ma már alapvetően három hatáscsoport éri: a család, az iskola (munka) és a szabadidős szféra mintái. Az elsődleges szocializációs terep: a család és a másodlagos szocializációs terep: az iskola (óvoda, munka), mellé felzárkózik egy harmadlagos (szabadidős) szocializációs terep (az egyén életében is ilyen sorrendben jelentkezve): a kortárscsoportok (mint nem mesterségesen hierarchizált, egyenrangú csoportok), plázák, internet, a média, a kisközösségi együttműködés stb. világa. E harmadlagos terep az ifjúságügy területe. Az oktatás(munka) és családüggyel foglalkozó nagy intézményrendszerek sem képesek, és nem is feladatuk a harmadik, jórészt önszerveződő, önkéntességen alapuló „láb” kiváltására. Ifjúsági munkának nevezzük mindazokat a tevékenységeket, amelyek az ifjúsági korosztályok és a velük közvetlen kapcsolatban lévő szereplők közötti interakciókban jelennek meg. Az ifjúsági munkának kettős szerepe van: fejlesztő és megelőző funkciót tölt be elsősorban a harmadlagos szocializációs nevelési színtereken. Miután ifjúkorban fejlődik leginkább a személyiség, ez az időszak a képességek, készségek kiteljesítésének ideje, így az ifjúsági munka: hozzásegít az önálló életvezetéshez szükséges kompetenciákhoz és támogatja a készség-, jártasság- és képességfejlesztést, segíti azokat a kiegyensúlyozottság, önfejlesztés, önrendelkezés megélésében; felkészít a belső (személyiségen belüli) és külső (interperszonális) konfliktuskezelésre; segít a társas szükségletek kielégítésében. Az ifjúsági munka érintett korosztályok élethelyzetéből adódó sajátos problémáinak megoldását, társadalmi részvételük kialakítását segítő, az ő részvételükre és sajátos szakmai eszközrendszerre alapozó társadalom-, közösség- és perszonális fejlesztő, segítő munka. Az ifjúsági munka kulcsszavai: énkép kiteljesítés, önismeret, öntevékenység, közösségi párbeszéd, csoportszocializáció,

48 UISZ-26.indb 48


kihívásokra való felkészítés, szabadidős tevékenységek, nem-formális, informális tanulás. A kifejezés egyesíteni hivatott a felnőtté válást (elő)segítő mindenféle foglalatosságot születéstől felnőtt korig az úgynevezett harmadlagos szocializációs terepen (a család és az iskola mellett). Az ifjúsági munka cselekvési tere (ideje) a szabadidős idősáv, amelyhez önkéntesen lehet csatlakozni (szemben a másik két szocializációs tereppel, amely adottság, ill. kötelező). Az ifjúsági munka leginkább a fejlesztés irányát magukban hordozó tényezőkhöz kapcsolódik (személyiség, közösség, csoport-, terület-, település-fejlesztés, stb.) mindezek a támogatás, az újítás és megújulás előjelét, ígéretét, és szükségletét mutatják, mint ahogy a „helyzetbe hozás”, bátorítás, bevonás fogalmai is. Magában foglalja a szolidaritás, a különbözőségek elfogadásának aktív képessége és készsége (és ennek részeként az empátia fejlesztése) fogalomköreit. Az ifjúsági munka szolgáltatási kínálata annyiban különbözik az üzleti világ ifjúsági szolgáltatásaitól, hogy (elvben) bárki számára hozzáférhető, ún. alacsonyküszöbű szolgáltatás, azaz igénybevétele nem függ pénzügyi vagy egyéb előzetes feltételektől. Az ifjúságsegítő –mai képzési fókuszától eltérően -, alapvetően gyakorlatorientált, az ifjúsági munkát megművelni, illetve ennek szegmenseiben eligazodni képes, a harmadlagos szocializációs közeg animátoraként lenne szükséges értelmezni (Ifjúságügy, Ifjúsági szakma, ifjúsági munka Új Mandátum- Excenter, 2008 Budapest). Az ifjúsági szakma: az ifjúsági tevékenység külső hagymahéja, mindazon tevékenységeket tartalmazza, amely tartalmában, módszertanában segítséget adhat a közvetlen ifjúsági munkának. Ez az absztrakció magasabb szintjén elhelyezkedő tevékenységösszesség, amelynek feladata az ifjúsági munka „hátterének” biztosítása. 20 ISzt- Mobilitás, 2009 Budapest 21 Magyar Nemzeti Ifjúságpolitikai Riport, Tamop pályázat kézirat 22 In Bodor-Nagy ifjúságszakmai rendszerek, Ifjúságügy módszertani kézikönyv 23 Szakértői becslés 24 az ombudsman 2007 évi beszámolója alapján

2010 / tavasz

2010.02.03. 19:29:18

Murányi István


Tizenévesek előítéletessége és demokráciához való viszonya Mivel magyarázható, hogy az előítéletesség elsősorban azokra a fiatalokra jellemző, akik közvetlen családi és tágabb lakóhelyi környezete, valamint kulturális helyzete egyaránt hátrányosnak nevezhető? Erre a kérdésre a 2005-ben lebonyolított „Iskola és társadalom” kutatás1 adatbázisának felhasználásával egy olyan átfogó magyarázat (Fuchs-Case, 1989) segítségével próbáltunk válaszolni, amely az interakcionista és a fejlődés- szempontú elméletekre támaszkodva, az életforma és a rituális sűrűség (ritual density) fogalmával értelmezi az előítéletességet. Az elemzések során azt mutattuk be, hogy a középiskolások kisebbségi csoportokhoz tartozó kortársaik elutasításában kifejeződő előítéletei, valamint a kisebbségek problémáinak fontosságával kapcsolatos állásfoglalásaik társadalmi helyzetüktől függő életmódjuk szerves része. A rituális sűrűséggel jellemzett csoportok előítéletességében kimutatott különbségek igazolták, hogy az interakciók sorozataként felfogott szocializációban az alapértékeket és a normákat a különböző közösségek tagjaiként lehet elsajátítani. Ezek a közösségek (család, iskola, kortársi csoportok, tágabb csoportok) nemcsak integrálják a fiatalokat, hanem azokat a társadalmi és gazdasági, valamint kulturális (szimbolikus, kommunikációs, gondolkozási) tapasztalatokat és élményeket is biztosítják számukra, amelyekre a további csoporttagságok és a későbbi magatartások épülnek. E közösségek és kapcsolatrendszerek lehatároltsága vagy nyitottsága, a rájuk jellemző magatartási, gondolkozási és viselkedési minták, valóságértelmezési sémák, világképek egyneműsége vagy sokfélesége, nyelvi kódjainak típusa és nem utolsó sorban a

csoporttagsághoz szükséges ismeretek, értékek, érzelmek köre meghatározza más csoportok recepcióját és a tagjaik iránti személyes viszony előítéletességét is (Murányi-Szabó, 2007). A középiskolások körében 2005-ben végzett kutatást– lényegében változatlan kérdőív alkalmazásával – 2009-ben megismételtük.2 Jelen tanulmányban változatlanul az előítéletesség vizsgálata áll a középpontban, azonban az átfogó elméleti magyarázat újabb empirikus igazolása helyett a kisebbségi csoportokkal szembeni előítéletesség és a demokráciaértelmezés közötti kapcsolat leírására törekszünk. A kutatási probléma megfogalmazását elsősorban a hazai kutatási előzmények hiánya indokolja, azonban nem tekinthetünk el attól sem, hogy az „Iskola és társadalom, 2009” vizsgálat egyik célkitűzése a fiatalok demokráciához való viszonya és demokrácia-értelmezése volt.

A középiskolások kisebbségekhez való viszonya A hazai és nemzetközi társadalomtudományi szakirodalomban leginkább Tajfel értelmezése mérvadó a csoportok közötti előítélet meghatározásában, aki az előítéletet, mint a csoportkapcsolatok során kialakuló, egyén vagy csoport által jellegzetesen támogatott vagy ellenzett ítélkezésként definiálja (Tajfel, 1981.) A hazai empirikus irodalomban többször használt kifejezések (előítéletes beállítódás, előítéletes gondolkodás, diszkriminatív magatartás, előítéletes attitűd, intolerancia, kirekesztő szemlélet) ugyanannak a jelenségnek a különböző, új ifjúsági 2010 / tavasz szemle

UISZ-26.indb 49

49 2010.02.03. 19:29:20


50 UISZ-26.indb 50


Zavarna, ha a padtársam...

9. és 11. évfolyamos középiskolások 2005 (N=5000)

1. táblázat. Mit szólnál hozzá, ha padtársad a következő csoportok tagja lenne? (a „zavarna” válaszok százalékban)

9. és 11. évfolyamos középiskolások 2008 (N=5196)

egymással szervesen összefüggő oldalait fedik le. Az attitűdök, mint viselkedési prediszpozíciók értelmezése és mérése során az egymástól részben független három komponens - kognitív, affektív és konatív – operacionálása kétségtelenül elkerülhetetlen (Ajzen, 1988), de elfogadható a Tajfel értelmezésében némileg differenciálatlanul „ítélkezésként” megfogalmazott értelmezés is, amely nyomán eltekinthetünk az előítélet, mint attitűd maradéktalan, mindhárom dimenzióra vonatkozó operacionalizálásától. Ennek megfelelően az ifjúsági kutatások során az előítéletes gondolkodás indikátorának a többség-kisebbség reláción alapuló, a másság etnikai, nemzeti, deviáns és idegen külcsoportokra vonatkozó negatív ítéleteinek komplex mutatóját tekintik. Mindezek miatt egyetértünk azzal a megállapítással, amely szerint a hazai szociológiai és szociálpszichológiai módszerek többségével nem érthető meg az etnikai diszkrimináció, annak mértékére és okaira nagyon körültekintően lehet következtetni (Erőss-Gárdos, 2007). Az „Iskola és társadalom, 2008.” kutatás kérdőívében a különböző nemzeti és etnikai csoportokhoz való viszonyulás operacionalizálása során – hasonlóan több nagymintás korábbi ifjúságkutatáshoz (Szabó-Örkény, 1996;1998) – a személyközi távolságtartás módszerével mért előítéletesség az iskolai padtárs szerep megítélésre vonatkozott. A 2005-ben mért eredményekhez hasonlóan a középiskolások 2008-ban is leginkább a cigányok és a románok, legkevésbé az erdélyi magyarok közelségét utasítják el. Jelentős eltérést csak egy esetben figyelhetünk meg: a szlovákok elutasításának aránya 8 százalékkal növekedett. (Feltehetően ez annak is köszönhető, hogy a hazai médiumokban gyakran előfordultak a felvidéki magyarság kisebbséget érintő közelmúltbéli atrocitásokkal és a magyar futballszurkolók botrányával foglalkozó tudósítások).

cigány lenne

47

45

román lenne

33

30

zsidó lenne

28

27

kínai lenne

22

24

szlovák lenne

22

14

szerb lenne

21

23

kongói lenne

19

22

arab lenne

17

21

orosz lenne

17

18

német lenne

11

11

horvát lenne

9

10

erdélyi magyar lenne

9

7

finn lenne

7

9

A 2008. évi kutatás adataival az elutasítások logikájának feltárására klaszterelemzést (quickcluster) végeztünk, amely két csoportot különített el. A minta egynegyedét alkotó intoleráns csoportba sorolódott középiskolások többsége (6496 százalék) a cigányok kivételével mindegyik kisebbségi csoport padtársi közelségét elutasítja A csoportra jellemző erős előítéletességet az is bizonyítja, hogy a csoport 80 százaléka még az erdélyi magyar padtársat sem fogadna el. Ezzel szemben a toleráns csoportban – a cigányok kivételével - a kisebbségi csoportokat elutasítók aránya csupán 4-36 százalék.

2010 / tavasz

2010.02.03. 19:29:23

Ifjúság és társadalom 2. táblázat. Nemzeti és etnikai kisebbségek iránti tolerancia-intolerancia csoportok („zavarna” válaszok aránya, százalékban)

Toleráns csoport

Intoleráns csoport

cigány lenne

58

42

román lenne

36

64

zsidó lenne

34

66

szlovák lenne

24

76

kínai lenne

21

79

német lenne

20

80

erdélyi magyar lenne

20

80

arab lenne

19

81

orosz lenne

13

87

kongói lenne

12

88

szerb lenne

9

91

horvát lenne

5

95

finn lenne

4

96

75

25

Aránya a mintában (százalékban)

A rendszerváltozást követő időszak tizenéveseinek előítéletességét vizsgáló (és a jelentősebb ifjúságszociológiai kutatásokat összegző) elemzés egyik fontos következtetése az volt, hogy a különböző kisebbségi csoportokkal szembeni előítéletesség olyan fiatalokra jellemző, akik szocializációs szempontból hátrányos szociokulturális környezetben élnek (Murányi, 2006). A kisebbségek intoleráns szemlélete a leginkább az észak-keleti régió kistelepülésein, rossz anyagi körülmények között élő, többnyire szakmunkásképzőkben tanuló, iskolázatlan és idős szülők gyermekei körben általános. Ez az eredmény összecsengett egy korábbi magyarországi kutatás ama tapasztalatával, hogy az alacsonyabb presztízsű középfokú oktatási intézményekben tanuló fiatalok elutasítóbbak a kisebbségi csoportok tagjaival (Szabó – Örkény, 1998). A továbbiakban azt vizsgáljuk, hogy eredményeink miként illeszkednek azokhoz a koráb-

bi vizsgálatok következtetéseihez, amelyekben szocio-kulturális jellemzők alapján elemeztük a fiatalok előítéletességét. Eredményeink3 igazolják a korábbi kutatások alapján levont következtetéseket: az intoleráns fiatalok aránya szignifikánsan magasabb a szocializációs hátrányokat valószínűsítő családi, lakóhelyi és iskolai környezettel (anyagi helyzet4, lakóhely5, iskolatípus6, kulturális háttér7) jellemezhető csoportok és a fiúk8, között.

A demokrácia fogalmának értelmezése A kilencvenes években, felnőtt mintákon végzett kutatások azt igazolták, hogy a posztkommunista országok polgárainak demokrácia-képe politikai-institucionális, morális és a gazdasági-szociális dimenzióval jellemezhető. (Simon, 1996; Erős et al. 1997) A szociális reprezentáció elméletéhez kapcsolódó összehasonlító nemzetközi vizsgálat egyik fontos következtetése volt, hogy a demokráciáról alkotott „mindennapi” elképzeléseknek vannak univerzálisnak mondható sajátosságai, de az, hogy egy-egy ország polgárai miként látják saját országukban a demokrácia helyzetét, nagyon is függ a történelmileg kialakult mentalitásoktól és a társadalmi, politikai, gazdasági konfliktusok pillanatnyi állásától (Erős et al. 1997). A demokrácia fogalmának konceptualizálására (és operacionalizálására) széles elméleti lehetőségek kínálkoznak, mivel az eszmetörténeti, normatív vagy empirikus-komparista megközelítések más-más lehetőségét kínálja a fogalom értelmezésének. Az etimológiai megközelítés és a demokrácia politikai problémaként történő értelmezése mellett a történeti és leíró, a normatív és empirikus vagy a racionalista és realista kettősség alapján törekedhetünk a meghatározásra. Az antik-, a városállamokra vagy a francia forradalomra jellemző demokráciafelfogás ugyanúgy nyújthatna kiindulópontot az értelmezéshez, mint – a meglehetősen közismert – az amerikai egalitariánus demokrácia Tocqueville által leírt jellegzetességei. (Sartori, új ifjúsági 2010 / tavasz szemle

UISZ-26.indb 51

51 2010.02.03. 19:29:26

Ifjúság és társadalom 1999; Brunner et al., 1999) vagy demokráciamodellek hazai elmélete (Körösényi,2002). A demokrácia értelmezésének vizsgálatánál kutatásunkban nem valamelyik elméleti koncepcióhoz igazodtunk, hanem a demokrácia fogalmának olyan potenciális elemeit soroltuk fel, amelyek fogalmi szinten elkülöníthetők. (A felkínált elemekről azt kellett megítélni, hogy mennyire tartják a demokrácia részének). Az egyik csoportot francia forradalom hármas jelszavának (szólásszabadság, egyesülési szabadság, törvény előtti egyenlőség, szolidaritás a rászorulókkal) kereteihez illeszkedő egyéni, illetve kisebbségi jogok érvényesülése (a magánélet tiszteletben tartása, a kisebbségi jogok érvényesülése) valamint a társadalom működésének normatív kritériumai (a törvények betartása, társadalmi igazságosság, a társadalmi különbségek csökkentése) alkotják. A másik csoportba sorolható lehetséges elemek mindegyike a politikához kapcsolható, együttesen a pluralizmust és a választható politizálás szabadságát hangsúlyozzák (a politikai választás lehetősége, beleszólás a politikába, többpártrendszer). A 2005-ben készült vizsgálat eredményeihez (Csákó, 2007) hasonlóan, a fiatalok 2008-ban is a magánélet tiszteletben tartását és a törvények betartását (78-78 pont), a szólásszabadságot, a törvény előtti egyenlőséget és a társadalmi igazságosságot (75-76 pont) tartják leginkább a demokrácia részének. A demokrácia politikai elemeinek (a politikai választás lehetősége, beleszólás a politikába, többpártrendszer) most is alacsonyabbak az átlagpontjai (60-72 pont) és elgondolkoztató, hogy a kisebbségi jogok érvényesülését - a három évvel korábbi vizsgálathoz hasonlóan - a legkevésbé sorolják a demokrácia fogalmába (56 pont).

52 UISZ-26.indb 52


3. táblázat. Szerinted az alábbiak milyen mértékben tartoznak bele a demokrácia fogalmába? (százfokozatú skála átlag, 0: semennyire: 100: teljesen)

a magánélet tiszteletben tartása

78

a törvények betartása

78

szólásszabadság

76

törvény előtti egyenlőség

76

társadalmi igazságosság

75

a politikai választás lehetősége

72

egyesülési szabadság

69

a társadalmi különbségek csökkentése

66

beleszólás a politikába

66

szolidaritás a rászorulókkal

66

többpártrendszer

60

a kisebbségi jogok érvényesülése

56

A többváltozós elemzés eredménye alapján a középiskolásokat – a tizenkét kritérium szerveződése alapján - két demokrácia fogalomértelmezés-típus jellemzi. Az első típus (Civil demokrácia) a felvilágosodás eszméit tükröző hármas jelszó, az egyéni és a kisebbségi jogok valamint a társadalmi szintű normatív elvárások együttes preferálását tartalmazza leginkább. Ezzel szemben a második típust (Politikai demokrácia) a demokrácia politikai értelmezésének dominanciája jellemzi, mivel a politikai választás és beleszólás mellett a többpártrendszer együttes hangsúlyozását figyelhetjük. A két típus nem különül el élesen, nincsenek negatív faktor-score értékek. Az egyes elemek átlagpontjainak sorrendje mellett a fogalmi elemek szerveződése is a 2005-ös eredményekhez hasonlóan jellemezhetők, mivel Csákó elemzésében sem különült el tisztán a főkomponens elemzés során kapott két főkomponens, illetve a faktoranalízis két faktora. A markáns látens struktúra hiánya mindkét vizsgálat fontos eredménye, azonban 2008-ban is igaz az index-képzések alapján levont következtetés: „Ha tehát kétféle demokrácia-felfogásról nem is igen beszélhetünk, azért vannak a tizenévesek között olyanok, akik hajlamosabbak politikai intéz-mé-

2010 / tavasz

2010.02.03. 19:29:29

Ifjúság és társadalom nyekre és részvételre – azaz szabadságra – gondolni, amikor demokráciáról van szó, és vannak olyanok, akiknek hamarabb eszükbe jutnak az egyenlőség és a testvériség eszményeihez kapcsolódó elemek.” (Csákó, 2007: 7).

Politikai demokrácia

Civil demokrácia

4. táblázat. A demokrácia fogalomértelmezése - típusok (faktorelemzés, Maximum Likelihood, varimax; faktor-score)

társadalmi igazságosság

0.684

0.339

szolidaritás a rászorulókkal

0.617

0.184

szólásszabadság

0.580

0.429

a társadalmi különbségek csökkentése

0.522

0.354

törvény előtti egyenlőség

0.520

0.426

a magánélet tiszteletben tartása

0.511

0.190

egyesülési szabadság

0.508

0.398

a törvények betartása

0.495

0.368

a kisebbségi jogok érvényesülése

0.407

0.249

többpártrendszer

0.218

0.505

a politikai választás lehetősége

0.338

0.665

beleszólás a politikába

0.280

0.695

Magyarázott varaianciahányad

24.1

18.4

A kétféle demokrácia-értelmezés sajátosan tér el a középiskolások szocio-kulturális jellemzői alapján elkülönült csoportjai között. A Politikai demokrácia értelmezést az átlagosnál jobban preferálják az idősebbek, a gimnazisták és a kvalifikált szülői háttérrel jellemezhető fiatalok.9 Érdekes módon a Civil demokrácia értelmezés szintén a magasan iskolázott szülők és a gimnazisták (valamint a lányok) csoportját jellemzi az átlagosnál nagyobb mértékben. 10 Mivel a szak-

iskolások és az alacsonyan kvalifikált szülők gyermekei mindkét értelmezési típust (az átlagosnál) kevéssé preferálják, ezért egyértelmű a tendencia: a kulturális szempontból kedvező (gimnazisták, kvalifikált szülők) szocio-kulturális környezet a demokrácia értelmezésekkel való azonosulással, míg a kedvezőtlen kulturális környezet az értelmezés-típusok elutasításával jár együtt. További sajátosság, hogy a fiatalok családjának anyagi helyzete egyik típusnál sem differenciál, a nemi hovatartozásnak csak a Civil demokrácia-típushoz való viszonynál van szerepe: a lányokra az átlagosnál jobban, míg a fiúkra kevésbé jellemző.

Az állampolgárság értelmezése A fiatalok előítéletessége és nemzeti identitása közötti szoros kapcsolatot több hazai kutatás is igazolta: az előítéletes fiatalokra inkább jellemző a magyarság és a magyar nemzet zárt felfogása (Szabó-Örkény,1998 ; Murányi, 2006). A magyar állampolgárság értelmezésének beemelését a további vizsgálatunkba az is indokolja, hogy a közép-kelet európai társadalmakban – különösen Magyarországon – a demokrácia elméleti és gyakorlati analízise elválaszthatatlan a nemzeti identitás és a magyarság fogalmától. A magyar állampolgárság vizsgálatára irányuló kijelentések megfogalmazásánál arra koncentráltunk, hogy a nemzeti identitás történeti-szociológiai kutatásának elméleti alapja a polgári nemzet és etnikai nemzet megkülönböztetés. A két nemzetszemlélet a maga konkrétságában csak ideáltípusként létezik, adott megjelenésükben szétválasztásuk lehetetlen (Szűcs, 1974; 1981). Az állampolgársággal kapcsolatos kijelentések sorrendje azt mutatja, hogy a tizenévesek leginkább a törvények betartását és a kulturális elkötelezettséget, legkevésbé az áldozathozatalt és az önfeláldozást preferálják.


UISZ-26.indb 53

53 2010.02.03. 19:29:32

Ifjúság és társadalom 5. táblázat. Szerinted mennyire várható el egy magyar állampolgártól, hogy… ? (százfokozatú skála átlag, 0: egyáltalán nem: 100: feltétlenül)

Tartsa be az ország törvényeit.

76

Ismerje és szeresse a magyar kultúrát.

64

Legyen meggyőződve arról, hogy minden ember egyenlő.

63

Vegyen részt a választásokon.

62

Szeresse a piros-fehér-zöld zászlót.

59

Segítse a rászorulókat.

55

Tartsa tiszteletben a kisebbségek jogait.

51

Legyen elkötelezett híve a demokráciának.

51

Ha kell, tudjon áldozatot hozni az országért.

46

Képes legyen meghalni Magyarországért.

34

A fiatalokat két, statisztikai és egyúttal tartalmi szempontból is jól elkülönülő állampolgárfelfogás jellemzi. A egyikre (Nemzeti-állampolgár) az önfeláldozás és az áldozathozatal mellett a kulturális-szimbolikus érzelmi azonosulás együttes preferálása, míg a másikra (Egalitariánus-állampolgár) az egyenlőség eszméje mellett

a társadalom potenciális vagy ténylegesen hátrányos helyzetű tagjainak segítése a jellemző. A további elemzések során először azt ellenőrizzük, hogy mennyire helytálló az a feltételezésünk, mely szerint a fiatalok gondolkodásában értelmezhető módon kapcsolódik össze a demokrácia- és az állampolgárság két-két felfogása. Ennek érdekében a korábban értelmezett négy főkomponens bevonásával újabb elemzést (újabb főkomponensanalízist) végeztünk. A másodlagos főkomponens-elemzés eredménye megfelel a várokozásnak: a demokrácia civilértelmezése és az állampolgárság egalitariánus értelmezése az egyik, míg a demokrácia politikai-értelmezése és az állampolgárság nemzeti értelmezése egy másik típusban kapcsolódott össze. Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy a fiatalok gondolkodása a demokrácia és az állampolgárság fogalomértelmezése alapján két típussal jellemezhető: az egyik típusban (Civil-egalitariánus attitűd) az emberek egyenlőségét és a kisebbségi helyzetet előtérbe helyező állampolgár-értelmezés – igazán nem meglepő módon - a demokrácia szolidaritást, egyenlőséget és kisebbségi jogokat preferáló értelmezésével kapcsolódott össze. A másik típusban (Politikai-nemzeti attitűd) az állampolgárság

6. táblázat. Szerinted mennyire várható el egy magyar állampolgártól, hogy… ? (főkomponens-analízis, rotálatlan főkomponensek score-értékei)

Nemzeti állampolgár

Egalitariánus állampolgár

Képes legyen meghalni Magyarországért.

0.779

0.037

Szeresse a piros-fehér-zöld zászlót.

0.771

–0.009

Ha kell, tudjon áldozatot hozni az országért.

0.770

0.161

Ismerje és szeresse a magyar kultúrát.

0.724

0.170

Vegyen részt a választásokon.

0.535

0.179

Legyen elkötelezett híve a demokráciának.

0.507

0.403

–0.092

0.809

Legyen meggyőződve arról, hogy minden ember egyenlő.

0.057

0.805

Segítse a rászorulókat.

0.308

0.663

Tartsa be az ország törvényeit.

0.244

0.490

Tartsa tiszteletben a kisebbségek jogait.

Magyarázott variancia (százalékban)

54 UISZ-26.indb 54


35.8

16.7

2010 / tavasz

2010.02.03. 19:29:34

Ifjúság és társadalom nemzeti szempontokat előtérbe helyező felfogása mellett a demokrácia politikai szempontú értelmezése a meghatározó.

Civil-egalitariánus attitűd

Politikainemzeti attitűd

7. táblázat. A demokrácia és állampolgár értelmezések együttes típusai (főkomponensanalízis, rotálatlan főkomponensek score-értékei)


0.802

0.078

Civil demokrácia

0.798

–0.023


0.080

0.764


–0.027

0.760

Magyarázott variancia (százalékban)

33.26

28.08

A demokrácia és az állampolgárság együttes értelmezésének két típusát a vizsgált szociokulturális változók alapján a következők jellemzik: A Civil-Egalitariánus típus inkább jellemzi a lányokat, a budapestieket és a gimnazistákat. A kedvezőtlen egzisztenciális, de kulturális szempontból kedvezőbb családi háttérrel jellemezhető csoportok szintén az átlagosnál nagyobb mértékben preferálják a Civil-egalitariánus típust. A Politikai-nemzeti típus a fiúk, a kistelepüléseken élők (5000 főnél kisebb) valamint – hasonlóan a másik típushoz - a gimnazisták és a magasabban iskolázott szülők gyermekeire jellemző. A nemek szerinti hovatartozás abban az értelemben erősen differenciál, hogy az egyik típus preferálása - a fiúk és a lányok eseté-

ben egyaránt- együtt jár a másik típus markáns elutasításával.11 A következőkben azt vizsgáljuk, hogy milyen összefüggés van az előítéletesség és a két fogalom értelmezési típusai között. A demokrácia és az állampolgárság két-két felfogását reprezentáló főkomponenseknek a nemzeti és etnikai kisebbségekkel szembeni intolerancia alapján elkülönült csoportokra jellemző szkór-átlagok alapján a következőket mondhatjuk: a kisebbségek jogait, az egyenlőséget és a rászorulók segítését preferáló állampolgár felfogás (Egalitariánus állampolgár) a leginkább megosztó: a toleráns fiatalokra az átlagosnál jobban, az állampolgárság nemzeti jellegzetességeit hangsúlyozó intoleráns csoportra kevésbé jellemző. A kisebbségeket elutasító csoport további sajátossága, hogy a markáns állampolgárság értelmezés (nemzeti jelleg hangsúlyozása, a kisebbségek és az egyenlőség gondolatának negligálása) mellett a demokrácia kisebbségeket és a „szabadság-egyenlőség-testvériség” értékeit középpontba helyező felfogás (Civil demokrácia) elutasítása is megfigyelhető. (8. táblázat)

Magyarázó változók: szocio-kulturális jellemzők A két attitűdöt olyan magyarázat modellekkel vizsgáltuk, amelyekben a szocio-kulturális jellemzők szerepeltek független változókként. A két lineáris regressziós modell eredményeit az alábbiakban foglalhatjuk össze: A Civil-egalitariánus attitűdöt (szignifikánsan) erősíti, ha a tizenéves lány, gimnazista, Budapesten és kevésbé tehetős családban él. A

8. táblázat. A nemzeti-etnikai kisebbségekkel szembeni intolerancia csoportokat jellemző demokrácia és állampolgár értelmezés-típusok (score-átlagok)

Toleráns csoport Intoleráns csoport

Civil demokrácia




0.0941

0.0812

–0.0708

0.1449

–0.2898

–0.0560

0.2180

–0.4459


UISZ-26.indb 55

55 2010.02.03. 19:29:37

Ifjúság és társadalom Politikai-nemzeti attitűdöt viszont az befolyásolja pozitívan , ha a tizenéves fiú, gimnazista és vidéken él, emellett szülei inkább iskolázottak. Az eredmények arra utalnak, hogy a politikai és nemzeti preferenciákat elsősorban a kulturálisan kedvező családi és iskolai környezet, valamint a nemi hovatartozás (fiú) és a lakóhely (vidék) határozza meg. 9. táblázat. A Civil-egalitariánus attitűdöt szignifikánsan befolyásoló szocio-kulturális jellemzők (lineáris regresszóanalízis, stepwise, béta-értékek)

Nem

–0.160

Osztálytípus

0.099

anyagi háttér

–0.046

Településtípus Adjusted R Square

0.031 4.1 százalék

10. táblázat. A Politikai-nemzeti attitűdöt szignifikánsan befolyásoló szocio-kulturális jellemzők (lineáris regresszóanalízis, stepwise, béta-értékek)

Nem Osztálytípus Településtípus Kulturális háttér Adjusted R Square

a fiatal válaszadó nem szeretné cigány vagy román tanulótárs közelségét – azonban az erdélyi magyar, orosz, zsidó és a német padtárs esetében az elfogadás hatása pozitív. 11. táblázat. A Civil-egalitariánus attitűdöt szignifikánsan befolyásoló nemzeti-etnikai kisebbségi csoportokról alkotott vélemények (lineáris regresszóanalízis, stepwise, béta-értékek)

Zsidó padtárs

–0.150

Cigány padtárs

–0.105

Román padtárs

–0.068

Szlovák padtárs

–0.058

Kongói padtárs

–0.047

Adjusted R Square

12. táblázat. A Politikai- nemzeti attitűdöt szignifikánsan befolyásoló nemzeti-etnikai kisebbségi csoportokról alkotott vélemények (lineáris regresszóanalízis, stepwise, béta-értékek)

Szlovák padtárs

0.158

0.155

Cigány padtárs

0.147

0.097

Erdélyi magyar padtárs

–0.107

–0.089

Orosz padtárs

–0.052

0.073

Zsidó padtárs

–0.038

4.6 százalék

Román padtárs Német padtárs Adjusted R Square

Magyarázó változók: kisebbségi csoportok megítélése A Civil-egalitariánus attitűdöt elsősorban a zsidó és a cigány padtárs elfogadása valószínűsíti, de a román, szlovák és kongói nemzetiségű padtársak elfogadása szintén szignifikánsan befolyásolja az attitűddel való azonosulást. Az elmúlt éveket jellemző – és a tömegkommunikációban gyakran megjelenő – magyarszlovák diplomáciai konfliktusoknak is szerepe van abban, hogy a Politikai-nemzeti attitűdöt leginkább a szlovákok elutasítása erősíti. Az attitűdöt szintén szignifikánsan valószínűsíti ha

56 UISZ-26.indb 56


11.7 százalék

0.036 –0.030 5.2 százalék

Irodalom Ajzen, I. (1988): Attitudes, Personality, and Behavior. Chicago, Dorsey Press. Brunner, Otto - Conze, Werner - Koselleck, Reinhart, szerk. (1999) : A demokrácia. Budapest, Jószöveg Műhely Kiadó. Csákó Mihály (2007): Tizenévesek demokráciaképe. Politológus Vándorgyűlés, Pécs, 2007. június 22. Konferencia előadás-kivonat. Erős Ferenc - Murányi István - Jana Plichtová - Varga Rita (1997): A társadalmi átalakulás és a demok-

2010 / tavasz

2010.02.03. 19:29:39

Ifjúság és társadalom rácia szociális reprezentációja öt posztkommunista országban. Politikatudományi Szemle, 6. évf. (1997) 4. sz. 5-26. p. Erőss Gábor - Gárdos Judit (2007): Az előítélet-kutatások bírálatához. Educatio, 16. évf. (2007) 1. sz. 17-37. p. Fuchs, S.- Case, C. (1989): Prejudice as Lifeform. Sociological Inquiry, 59, 301–317. oldal. Magyarul: Az előítélet, mint életforma. Szociológiai Figyelő, 1992. 2. és (Lengyel Zs. vál.) (1997): Szociálpszichológia szöveggyűjtemény. Budapest, Osiris Kiadó. Körösényi András (2002): A vezérdemokrácia és az antik orátorok. Visszatérés az antik demokrácia politikafogalmához. In: Szabó Máté, szerk.(2002): Demokrácia és politikatudomány a 21.században. Budapest, Rejtjel Kiadó, 54-76 p. Murányi István - Szabó Ildikó (2007): Középiskolások előítéletességének egy lehetséges magyarázata: az életforma. Educatio, 16. évf. (2007) 1. sz. 38-49. p. Murányi István (2006) : Identitás és előítélet. Budapest, Új Mandátum Könyvkiadó. Sartori, Giovanni (1999): Demokrácia. Budapest, Osiris Kiadó. Simon János (1996): A demokrácia-értelmezése a posztkommunista országokban. Szociológiai Szemle, 1.sz. 113–156.p. Szabó Ildikó-Örkény Antal (1996): 14–15 éves fiatalok interkulturális világképe. In: Többség–Kisebbség. Tanulmányok a nemzeti tudat témaköréből. Budapest, Osiris–MTA–ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoport, 161–235. p. Szabó Ildikó-Örkény Antal (1998): Tizenévesek állampolgári kultúrája. Budapest, Minoritás Alapítvány. Szűcs Jenő (1974): Nemzet és történelem, Budapest, Gondolat. Szűcs Jenő (1981) Vázlat Európa három történeti régiójáról.Történelmi Szemle, 3.313-359.p. Tajfel, H. (1981): Cognitive aspects of prejudice. In: Tajfel H. Human Groups and Social Categories,. Cambridge, Cambridge University Press, 127142.p.

Jegyzetek 1 Az önkitöltős, kérdőíves adatfelvétel 2005. decemberben készült négy megyében (Baranya, Fejér, Hajdú–Bihar, Szabolcs–Szatmár–Bereg) és a fővárosban. A minta a 9. és 11. évfolyamos középiskolás tanulókat megye és iskolatípus alapján reprezentálta. A mintát súlyoztuk (N=5000). A kutatást Csákó Mihály vezette. A koncepció és a kérdőív kidolgozása Csákó Mihály, Domokos Tamás, Ligeti György, Murányi István, Péntek Eszter és Szabó Ildikó munkája volt. 2 Hasonlóan a három évvel korábbi vizsgálathoz, a kutatás vezetője szintén Csákó Mihály (ELTE TáTK Szociológia Tanszék/OITK) volt. Az ELTE, a Debreceni Egyetem, a Pécsi Tudományegyetem, a Szegedi Tudományegyetem szociológus és társadalomtudományi szakos hallgatóinak kutatása az MTA Regionális Kutatóközpont és az Echo Survey Szociológiai Kutatóintézet együttműködésével zajlott. A közreműködő kutatók: Szabó Ildikó (Debreceni Egyetem BTK Szociológia Tanszék); Murányi István (Debreceni Egyetem BTK Szociológia Tanszék); Bognár Adrienn (Pécsi Tudományegyetem BTK Szociológia Tanszék); Domokos Tamás (ECHO Survey Szociológiai Kutatóintézet); Kiss Mária Rita (SZTE JGyTK Alkalmazott Társadalomtud. Tanszék); Sik Domonkos (ELTE TáTK Szociológiai Doktori Iskola) valamint a résztvevő egyetemi kutatóhelyek hallgatói. A minta nagysága: N= 5.96 fő; 9. és 11. középiskolai évfolyam, Budapest, Baranya, Csongrád, Fejér, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg (súlyozott: iskolatípus, évfolyam). Az adatfelvétel ideje: 2008. október 15. – december 15. 3 A nem és az iskolatípus mellett még három szociokulturális jellemzőt vizsgáltunk. A fiatalok családjainak anyagi helyzetét hat változó bevonásával elvégzett quick-cluster elemzés eredményeképpen két csoporttal jellemezhetjük: 1. Jó anyagi helyzetű csoport (a minta 59 százaléka) A család tulajdonában…/ van saját, külön : 1. széles sávú internet hozzáférés 95 , saját különszoba 94, saját külön számítógép 82 , mosogatógép 76 , 5 évnél fiatalabb személygépkocsi 72, LCD televízió 63 százalék. 2. Rossz anyagi helyzetű csoport (a minta 41 százaúj ifjúsági 2010 / tavasz szemle

UISZ-26.indb 57

57 2010.02.03. 19:29:42

Ifjúság és társadalom léka) A család tulajdonában…/ van saját, külön : 1. széles sávú internet hozzáférés 59 , saját különszoba 73 , saját külön számítógép 46 , mosogatógép 20, 5 évnél fiatalabb személygépkocsi 17 , LCD televízió 9 százalék. A középiskolások családjának kulturális hátterét a két szülő iskolai végzettségét mérő változók segítségével jellemezzük. A két változó alapján elvégzett csoportosítás (quick-cluster elemzés, N= 5.675) eredménye: 1. Magas végzettségű szülői csoport (a minta 39 százaléka): az apa iskolai végzettsége (legfeljebb nyolc általános: 0, szakmunkásképző:10, szakközépiskola:18, gimnázium:15, főiskola: 26, egyetem:32 százalék); az anya iskolai végzettsége (legfeljebb nyolc általános: 0 , szakmunkásképző: 0, szakközépiskola: 5, gimnázium:22, főiskola: 45, egyetem:27 százalék); 2. Alacsony végzettségű szülői csoport (a minta 56 százaléka): az apa iskolai végzettsége (legfeljebb nyolc általános:17, szakmunkásképző:52, szakközépiskola: 27, gimnázium:3, főiskola:1 , egyetem: 0 százalék); az anya iskolai végzettsége (legfeljebb nyolc általános:23, szakmunkásképző: 33, szakközépiskola: 35, gimnázium:8 , főiskola:1 , egyetem: 0 százalék). A lakóhely változó kategóriái a következők voltak: Budapest; megyeszékhely; 5000 főnél nagyobb; 5000 főnél kisebb település. 4 Anyagi helyzet (Cramer’s V: 0.021, Sig:0.103) Jó anyagi helyzet (Toleráns csoport: 75 százalék; Intoleráns csoport: 25 százalék); Rossz anyagi helyzet (Toleráns csoport: 77 százalék; Intoleráns csoport: 23 százalék) 5 Településtípus (Cramer’s V: 0.053, Sig:0.001) Budapest (Toleráns csoport: 79 százalék; Intoleráns csoport: 21 százalék); Megyeszékhely (Toleráns csoport: 73 százalék; Intoleráns csoport: 27 százalék); 5000 főnél nagyobb (Toleráns csoport: 75 százalék; Intoleráns csoport: 25 százalék); 5000 főnél kisebb (Toleráns csoport: 74 százalék; Intoleráns csoport: 26 százalék) 6 Iskolatípus (Cramer’s V: 0.068, Sig:0.000) Gimnázium (Toleráns csoport: 79 százalék; Intoleráns csoport: 21 százalék); Szakközépiskola (Toleráns

58 UISZ-26.indb 58


csoport: 73 százalék; Intoleráns csoport: 27 százalék); Szakiskola (Toleráns csoport: 73 százalék; Intoleráns csoport: 27 százalék) 7 Kulturális háttér (Cramer’s V: 0.042, Sig:0.002) Alacsony végzettségű csoport (Toleráns csoport: 74 százalék; Intoleráns csoport: 26 százalék); Magas végzettségű csoport (Toleráns csoport: 78 százalék; Intoleráns csoport: 22 százalék) 8 Nem (Cramer’s V: 0.145, Sig:0.000) Fiúk (Toleráns csoport: 69 százalék; Intoleráns csoport: 31 százalék); Lányok (Toleráns csoport: 82 százalék; Intoleráns csoport: 18 százalék) 9 Politikai demokrácia értelmezési -típus score-átlagok: 11. évfolyam (0.0552), gimnazisták (0.1519), magasan iskolázott szülők (0.167); 9. évfolyam (0.0557), szakiskolások (-0.274), alacsonyan iskolázott szülők (-0.136). 10 Civil demokrácia értelmezési -típus score-átlagok: lányok (0.077), gimnazisták (0.1246), magasan iskolázott szülők (0.095), fiúk (-0.080) , szakiskolások (-0.210), alacsonyan iskolázott szülők (-0.071). 11 Nem: Fiúk (Civil-egalitariánus: -0.173; Politikai-nemzeti:0.147); Lányok (Civil-egalitariánus: 0.175; Politikai-nemzeti : -0.141) Településtípus: Budapest (Civil-egalitariánus: 0.0753; Politikainemzeti:-0.118) Megyeszékhely (Civil-egalitariánus: -0.0504; Politikai-nemzeti:0.0116) 5000 főnél nagyobb (Civil-egalitariánus: -0.0463; Politikainemzeti:0.0849) 5000 főnél kisebb (Civil-egalitariánus: -0.0023; Politikai-nemzeti:0379) Iskolatípus: Gimnázium (Civil-egalitariánus: 0.140; Politikai-nemzeti:0.132) Szakközépiskola (Civilegalitariánus: -0.048; Politikai-nemzeti:-0.048) Szakiskola (Civil-egalitariánus: -0.173; Politikainemzeti:-0.156) Anyagi helyzet: Jó anyagi helyzet (Civil-egalitariánus: -0.044; Politikai-nemzeti:0.016) Rossz anyagi helyzet (Civil-egalitariánus: 0.062; Politikai-nemzeti:-0.024) Kulturális háttér : Alacsony végzettségű csoport (Civil-egalitariánus: -0.018; Politikai-nemzeti:-0.070) Magas végzettségű csoport (Civil-egalitariánus: 0.065; Politikainemzeti: 0.119)

2010 / tavasz

2010.02.03. 19:29:45

Ifjúság és társadalom Sik Domonkos

Középiskolások állampolgári értékei: a republikánus, a liberális és az antidemokratikus értékek szocializációs háttere A rendszerváltás politikai szociológiájának alighanem egyik legérdekesebb kérdése, hogy az államszocializmusban kialakult állampolgári kultúra milyen változásokon ment keresztül az eltelt időszakban. A kérdés jelentősége abból fakad, hogy a demokratikus jogállam csakis akkor működőképes, ha az állampolgárok ténylegesen értik e politikai berendezkedés legfontosabb alapelveit és e megértés okán azonosulnak velük. Vagyis ha belátják, hogy mi a tétje a jogállam különböző intézményeinek és mechanizmusainak, hogy mik azok a pragmatikus okok, ami miatt a demokratikus jogállam játékszabályai meggyőzőbbnek tűnnek annak alternatíváinál. Adott állampolgári kultúra adott politikai szocializációs klímára vezethető vissza. Ebből kifolyólag tanulmányom kérdésfelvetése a politikai szocializációs klíma átalakulására vonatkozó kérdés formáját ölti. 1 Arra vagyok kíváncsi, hogy a különböző politikai szocializációs klímák milyen állampolgári attitűdök kialakulásához vezetnek. A kérdés megválaszolására egy középiskolások demokráciával kapcsolatos attitűdjeit vizsgáló, 2005-ben és 2008-ban lefolytatott adatfelvétel alapján teszek kísérletet.2 Első lépésben a függő és a független változók kifejtésére kerül sor, majd ezt követően térek rá a kutatási eredmények bemutatására.

Az elemzési keret: függő és független változók Az újkori demokratikus politikai berendezkedés legfontosabb alapelvei két eltérő forrásból származnak. A két tradíció aszerint válik el egy-

mástól, hogy az individuális szabadságjogokat vagy a népszuverenitást tekintik az alapjogok szempontjából elsődlegesnek. Az előbbi álláspont emblematikus gondolkodójának Kantot tekinthetjük, míg az utóbbiénak Rousseau-t. Mindkét szerző a demokratikus alapelvek egyegy komplementer csoportját helyezi vizsgálódása középpontjába: a liberális illetve a republikánus alapelveket. A demokratikus attitűdök elemzésekor egyszerre kell figyelembe venni a két csoportba tartozó elveket, tekintve, hogy a két koncepció egymásra utalt.3 A vizsgálatban ennek megfelelően jártam el. Republikánus alapelvekként a politikai közösség önrendelkezésével, szolidaritásával kapcsolatos elveket, liberális alapelvekként pedig a formális polgári szabadságjogokat vizsgáltam. A különböző alapelvek ismeretét és értékelését három szinten elemeztem. Az első szinten a liberális és republikánus elvek általánosságban jelentek meg, az adekvát állampolgári cselekvés mibenlétére vonatkoztak.4 A második szinten ugyanezek az elvek egy olyan konkrét kontextusba ágyazva lettek megkérdezve, ami minden a vizsgálatba bekerült fiatal életében megjelenik. Ez a kontextus az – állampolgári szocializáció folyamatában az állampolgári cselekvés gyakorlóterepekének tekintett, egy proto-állam funkcióját betöltő5 – iskola világa volt.6 Az első két szinten a republikánus és a liberális alapelvek egyaránt értékmentes formában lettek megfogalmazva. Ezzel szemben a vizsgálat harmadik szintjén egy értékelendő kérdés formájában kerültek megfogalmazásra.7 A különböző szinteken található liberális és republikánus értékekre vonatkozó kérdésekből főkomponens új ifjúsági 2010 / tavasz szemle

UISZ-26.indb 59

59 2010.02.03. 19:29:47

Ifjúság és társadalom analízissel hoztam létre a későbbiekben vizsgált hat függő változót. A fenti kérdések a demokrácia különböző intézményeinek és mechanizmusainak elfogadására kérdeztek rá. Emellett úgy gondoltam, hogy érdemes másik oldalról is megvizsgálni a kérdést, a demokratikus intézmények elutasítottsága felől közelítve. Ezt az eljárást az indokolja, hogy segítségével felvázolható, hogy mely szocializációs klímák valószínűsítik a deklaráltan anti-demokratikus állampolgári kultúra kialakulását. A demokrácia elutasítását kifejező attitűdöket nem volt módom a többihez hasonló differenciáltsággal megragadni.8 Ugyanakkor úgy gondolom, hogy a kérdés elemzése a korlátozott keretek között is fontos eredményekkel kecsegtet, ezért döntöttem úgy, hogy a demokratikus elvek inverzének elsajátítási folyamataira is kitérek az utolsó fejezetben. A függő változók áttekintése után rátérek a vizsgálati keret másik részének, a független változóknak a bemutatására. A független változók létrehozásakor a három klasszikus szocializációs ágensből (család, iskola, média) indultam ki.9 A családot négy különböző szinten vizsgáltam: strukturális sajátosságok (egyedülálló-e a szülő, testvérek száma, együtt-élők száma), nevelési miliő (vallásosság10, a fiatal autonómiája11), különböző tőkékkel való ellátottság12 és a családon belüli politikai kommunikáció13 szintjén. A média hatását a különböző médiumok (TV, nyomtatott sajtó, internet) politikai tartalmú adásainak követésére vonatkozó kérdések mérték fel. Az iskola hatását egyfelől az iskola demokratikus jellegének objektív és szubjektív jellemzői14 alapján, másfelől a tanárokkal és osztálytársakkal folytatott kommunikáció, harmadrészt a diákok iskolai közéletben vállalt szerepe alapján rekonstruáltam.

60 UISZ-26.indb 60


A demokratikus attitűdök kialakulását meghatározó tényezőkről A fentiekben ismertetett függő és független változók szabta keretek között, a demokratikus alapelvek kialakulására vonatkozóan két típusú kutatási kérdés megfogalmazására nyílik lehetőség. Egyfelől megvizsgálható, hogy a liberális és republikánus alapelvek ismeretét és elfogadását melyik ágens, hogyan befolyásolja. A fenti értelmezési keretben lehetőség nyílik feltenni azt a kérdést, hogy pontosan milyen tényezők befolyásolják az egyes függő változók alakulását. E kérdés társadalompolitikai tétjét az adja, hogy rámutathatunk arra, hogy a család, a média és az iskola pontosan miként hat a politikai szocializáció különböző szintjein. A fenti értelmezési keretet dinamizálva, a 2005-ös és 2008as adatokat összevetve pedig arra nyílik lehetőség, hogy megvizsgáljuk változott-e a politikai szocializációs konstelláció, vagyis a különböző ágensek szocializációban betöltött súlya átalakult-e. E kérdést az eltelt időszakban lezajlott – olykor viharos – belpolitikai események teszik különösen érdekessé.

A 2005-ös adatok elemzése Az elemzéseket lineáris regresszióval végzem. Függő változóként a republikánus és liberális értékekre vonatkozó kérdéscsoportokból, az általános és konkrét ismeretek, valamint az értékelések szintjén képzett főkomponensek szerepelnek. Magyarázó változókként pedig a szocializációs ágensek sajátosságai. Az alábbi táblázat foglalja össze a 2005-ös adatbázis eredményeit:15

2010 / tavasz

2010.02.03. 19:29:50

UISZ-26.indb 61

0,030 –0,057

0,048 –0,046

0,054

0,026

autonómia

0,055 0,045

0,141 0,013

–0,009 –0,011 0,008 0,179 0,052 0,065

0,010 –0,038 –0,019 0,053 0,098 0,002 0,048

felszereltség

etnikai heterogenitás

tisztség vállalás

iskola demokratikus gyakorlata demokratikusság

igazságosság

beleszólás


–0,008

–0,039

nem

0,027

0,125

0,064

barát

–0,033

–0,038 0,003 –0,118

egyéb

születési év

–0,005

0,006 0,039

–0,004

0,000

0,020

–0,048

–0,009

–0,015

0,122

0,095 –0,030

0,193

politikai kommunikáció

0,001

0,098

–0,069

0,048

0,004

–0,008

0,102

0,192

–0,047

–0,022

–0,011

0,039

0,141

0,014

0,047

–0,090

0,003

0,010

0,005

0,043

0,160

–0,062

–0,021

–0,015

0,008

0,201

–0,003 0,006 0,037 0,026

0,049 0,013

0,021

0,042

–0,008

–0,098

0,022

–0,006

0,014

0,047

0,157

–0,060

–0,048

–0,016

0,004

0,226

0,064

0,060 0,048

0,040

0,058

–0,013 0,074

–0,033

0,075

–0,012

–0,044

–0,075

0,050

–0,050

–0,026 –0,014

0,041

0,007

0,021

0,013

–0,019 –0,002

–0,039

–0,012

–0,022

republi-kánus értékek értékelése (14,7%) –0,026

liberális értékek értékelése (17,3%)

0,017

0,022

0,014

–0,022

0,019

könyvek száma

–0,002

–0,052

0,006

–0,056

vagyon anya iskolai végzettsége

0,001

–0,001

önbesorolás

beszélget-e családdal

kapcsolati

kulturális

gazdasági

–0,048

–0,112

–0,139

–0,012

–0,021

vallásosság

–0,009

–0,030

0,010

–0,014

0,008 0,010

egyedülálló-e a szülő

–0,048

együtt lakók száma

–0,036

0,004

–0,051

konkrét liberális értékek ismerete (14,4%)

testvérszám

általános republi-kánus értékek ismerete (11,5%) –0,033

kommunikáció

szubjektív jellemzők

objektív jellemzők


tőke típusok

nevelési miliő

strukturális sajátosságok

általános liberális értékek ismerete (10,6%)

média

iskola

család

2005 konkrét republi-kánus értékek ismerete (9,5%)

1. táblázat. A 2005-ös demokratikus attitűdök regressziós eredményei


61

2010.02.03. 19:29:52

Ifjúság és társadalom Talán nem meglepő, hogy a nem és a kor kiemelkedő magyarázóerővel bírnak a politikai szocializáció folyamatában. A nem tekintetében azt mondhatjuk, hogy az általános szintű republikánus ismeretek kivételével, a lányok jobban azonosítják és azonosulnak mind a republikánus, mind a liberális elvekkel. Vagyis az eltérő nemi szocializáció hatása megjelenik a demokratikus értékek szintjén is. A korosztályi hatás abban nyilvánul meg, hogy az egyre idősebbek egyre jobban ismerik és azonosulnak a demokratikus elvekkel (különösen az azonosulásnál játszik fontos szerepet a kor). Az otthoni szocializációs klíma kiemelkedő indikátorai a kommunikációs folyamatok.16 A családon belüli politikai témájú beszélgetések gyakorisága minden szinten növeli a demokratikus értékek ismeretét és elfogadását (különösen ezen értékek elfogadásában játszik nagy szerepet). Ezek mellett fontos tényezőként jelenik meg az otthoni nevelési miliő két meghatározó aspektusa, a vallásosság és a szülők által engedélyezett mozgástér. A nem-vallásos, autonómiát engedő nevelési klímájú családokban nagyobb a különböző demokratikus értékek elfogadása. Nem meglepő, hogy a kulturális tőke mutatói pozitív összefüggést mutatnak a függő változókkal. Ugyanakkor érdekes, hogy a gazdasági tőke esetében ellentétes irányú összefüggést tapasztalunk.17 A családdal kapcsolatban végezetül megemlítendő a testvérek száma és a liberális értékek ismerete és elsajátítása közti negatív összefüggés, ami arra utal, hogy a kevesebb gyermekű családokban a liberális értékek elsajátításának kedvezőbbek a feltételei.18 Az iskola objektív demokratikus gyakorlata és szubjektív demokratikus klímája a családi tényezőkhöz hasonlóan fontos szerepet tölt be a szocializáció folyamatában. Az iskolai élet demokratikusságának pozitív szubjektív értékelése a demokratikus értékek ismeretét és elfogadását valószínűsíti. Az ettől feltehetően nem független iskolai proto-demokrácia objektív feltételeinek ugyancsak hasonló hatás tulajdonítható: azokban az iskolákban, ahol az iskola nem jár el antidemokratikusan és a demokrácia gyakorlá-

62 UISZ-26.indb 62


sához szükséges feltételek rendelkezésre állnak (pl. iskolaújság, fórum), a diákok jobban ismerik és elismerik a demokratikus értékeket. A média hatása elsősorban a konkrét demokratikus értékek szintjén érvényesült, ami azt jelenti, hogy a médiában a politikai tartalmakat követő diákok kritikusabbak közvetlen környezetük, vagyis az iskola demokratikuságát illetően. Az egyes szocializációs ágenseket képviselő változók hatásának általános bemutatása után a demokratikus értékek különböző szintjein megjelenő szocializációs különbségekre térek rá. Az első fontos különbség a vallásosság kapcsán írható le. A vallásosság a legerősebb mértékben az absztrakt liberális és republikánus értékek elsajátításának szintjén jelent meg. Mindkét esetben a második legmagasabb béta érték tartozott hozzá, ami azt jelenti, hogy a nem-vallásos családokban tendenciaszerűen nagyobb volt az esélye mind a liberális, mind a republikánus általános értékek elsajátításának. Minthogy az absztrakt demokratikus értékek az állampolgári viselkedés normáira vonatkozó kérdés formáját öltötték, azt mondhatjuk, hogy a vallásos nevelési klímának egyfajta komplementereként jelenik meg egy szekularizált, állampolgári öntudatú családmodell, melyben reflektált tudásként elsajátításra kerülnek az állampolgári viselkedés normái.19 Amellett, hogy a vallásosság egyforma mértékben meghatározza általános szinten mind a republikánus, mind a liberális állampolgári viselkedésre vonatkozó értékek ismeretét, a két dimenzió között akad egy fontos különbség. Ez az eltérés a család és az iskola hatásának primátusa kapcsán jelenik meg. Az absztrakt republikánus állampolgári elveket illetően a legfontosabb hatások a családi politikai kommunikációhoz kötődnek, míg az absztrakt liberális állampolgári elveket illetően az iskola demokratikus gyakorlatának szubjektív megítéléséhez. Ennek hátterében az állhat, hogy az iskola sokkal kevésbé szolgál terepéül a republikánus gondolat központi elemeként felfogott közakarat-képzési folyamatoknak. Az iskola helyett a családban merül fel igazából az együtt-cselekvés problematikája és az ehhez kapcsolódó absztrakt el-

2010 / tavasz

2010.02.03. 19:29:55

Ifjúság és társadalom vek. Úgy tűnik, hogy az iskola sokkal inkább a negatív szabadságjogok és a korlátozó protoállam minőségével kapcsolatos általános elvekre készíti fel a diákokat. Ezek azok a kérdések, amelyeket illetően döntő fontosságúak az iskolai tapasztalatok: az igazságosnak és demokratikusnak tartott iskolákból kikerülve, az állampolgári cselekvés liberális aspektusának sokkal reálisabb képével rendelkeznek a diákok. Érdekes különbség mutatkozik meg továbbá ezen a szinten a nemek között: a fiúk elsősorban a republikánus, a lányok elsősorban a liberális absztrakt állampolgári ismereteket sajátítják el. A konkrét demokratikus ismeretek szintjén a republikánus és a liberális ismeretek elsajátítása között nem találunk különbségeket. A családi tényezők közül fontos magyarázó erőként jelenik meg a nevelési klíma autonómiájának dimenziója (az autonómabb keretek között nevelt diákok az iskolával szemben is nagyobb fokú demokratikus elvárásokat fogalmaznak meg), továbbá a kulturális – és kisebb mértékben a kapcsolati – tőke nagysága. Kiegyensúlyozott képet mutat a két legjelentősebb magyarázó változó: az iskola demokratikus gyakorlatának megítélése és az otthoni politikai témájú beszélgetések aránya közel hasonló mértékben határozza meg a konkrét demokratikus értékeket. Ugyanakkor kiemelkedő a többi szinthez viszonyítva a média hatása. A politikai médiát fogyasztó fiataloknál tendenciaszerűen több demokratikus elvárást fogalmaznak meg az iskolával szemben társaiknál. Jelentős továbbá a korcsoportok szerinti eltérés és végezetül kiugróan magas ezen a szinten a nemi különbség: az idősebbek és a lányok mind a demokratikus, mind a liberális elveket jobban számon kérik az iskolán mint a fiatalabbak és a fiúk. A konkrét demokratikus ismeretek szintjén a republikánus és liberális értékek hasonló mozgása azt jelzi, hogy ha egy iskoláról kell megmondani, hogy mitől demokratikus, akkor erre ugyanazon szocializációs hatásoktól függően képes vagy nem képes a válaszoló. Ez a sajátosság egy érdekes hipotézis megfogalmazására ad alkalmat. Az állampolgári viselkedés szintjén vizsgált attitűdök a diákok perspektívájából szükségkép-

pen életidegen, absztrakt elvekként jelennek meg (tekintve, hogy ők maguk még nem teljes jogú állampolgárok). Ezzel szemben az iskoláról első kézből származó tapasztalataik vannak (hiszen teljes jogú iskolapolgárok), az iskolai ügymenet demokratikusságával kapcsolatban pedig ezen tapasztalatokon alapuló elvárásaik. Az absztrakt formában elsajátított és a megélt tapasztalatokból származó elvek eltérnek egymástól abban a tekintetben, hogy előbbiek feltételezik a reflexió mozzanatát, vagyis ezek többé-kevésbé tudatos konstrukcióknak tekinthetők. Utóbbiak esetében nincs erről szó, ezek nem feltétlenül rendszerezett formában, reflektált konstrukcióként adottak számunkra. Úgy gondolom ez a különbség az, ami megmagyarázza az absztrakt és konkrét elvek elsajátítása kapcsán felmerülő különbségeket.20 Minthogy az absztrakt elvek egy reflektált tudáskészlet felidézését követően kerülnek megfogalmazásra, ezért esetükben elképzelhető az, hogy republikánus és liberális értékek elválnak egymástól (hiszen a „megtanult lecke” felidézésekor tévedni lehet). Azonban abban a pillanatban, hogy életszerű kontextusban kérdezünk rá ugyanezen elvekre, azok nem válnak szét egymástól (hiszen ezek nem egy felidézett „lecke” formáját öltik). Más szóval, míg a helyes állampolgár sajátosságaira vonatkozó kérdések egy tanult kategóriarendszer felmondásának formáját öltik, addig a demokratikus iskolára vonatkozó kérdések tényleges elvárások ismertetését. Ennek megfelelően az előbbi esetben könnyen szétválnak egymástól a demokrácia két komplementer koncepcióját kifejező republikánus és a liberális értékek, az utóbbi esetben viszont – ahogy a valóságban is – összetartoznak. Mindez esetünkben azt jelenti, hogy míg az állampolgársággal kapcsolatban a republikánus és liberális elvek nem feltétlenül álltak össze koherens egységgé, addig az iskolával kapcsolatban igen. Ezt fejezi ki, hogy adott szocializációs hatások fennállta esetén a diákok vagy együtt elsajátítják a konkrét republikánus és liberális elveket, vagy nem sajátítják el egyiket sem. Ami alapján megfogalmazható, hogy a republikánus és liberális elvek különválása igazából csak az új ifjúsági 2010 / tavasz szemle

UISZ-26.indb 63

63 2010.02.03. 19:29:58

Ifjúság és társadalom absztrakt elvek szintjén jelenik meg.21 A konkrét helyzetek esetében kiderül, hogy aki elsajátította a demokratikus elveket, az egyszerre sajátította el azok mindkét típusát.22 Ugyanez a tendencia jelenik meg a demokratikus elvek értékelésének szintjén is, lássuk pontosan miként. A demokratikus elvek elfogadására illetve elutasítására vonatkozó kérdések esetében sok tekintetben nagyon hasonló eredményeket kapunk, mint a konkrét élethelyzetben megfogalmazott elvárások esetében. A liberális és republikánus alapelvek elfogadása alapvetően együtt jár, vagyis hasonló mértékben határozzák meg a különböző szocializációs sajátosságok mindkettőt. Magasan kiemelkedik a béták közül az otthoni politikai témájú kommunikáció. Ami arra utal, hogy mindenek előtt a családi jelentés-létrehozási folyamatokban formálódnak a liberális és republikánus értékekkel kapcsolatos attitűdök. Ezt támasztja alá továbbá, a család további sajátosságaival való erős összefüggés is: az autonómia mértéke és a kulturális tőke pozitív, míg a gazdasági tőke negatív összefüggést mutat a demokratikus értékek elfogadásával. A családi kommunikációtól nem sokkal kisebb béta értékkel lemaradva az iskolai élet igazságosságának és demokratikusságának mutatói találhatók. Vagyis kimondható, hogy a demokratikus értékek elfogadásában döntően fontos a család mellett az iskola eljárása is, azonban kissé eltérő értelemben. Míg a család esetében a kommunikatív aktusok, addig az iskola esetében az észlelt demokratikus klíma fejti ki hatását. Ezen a ponton érdemes elgondolkodni azon, hogy mit is fejez ki a szubjektív értékelése az iskola demokratikusságának. Mint minden jelentés az iskola szubjektív értékelése is társas konstrukció eredménye. Ebben az értelemben mondható, hogy a szubjektív értékelésben az iskola diákok általi elismerése jelenik meg, vagyis legitimitása. Ez az, ami kifejeződik a szubjektív értékelésben és ez alapján azt mondhatjuk, hogy a „legitim uralmi rendű” iskolákba járó diákok sokkal nagyobb mértékben azonosulnak a demokratikus értékekkel az „illegitim uralmi rendű” iskolába járó társaiknál. Végül meg-

64 UISZ-26.indb 64


említendő, hogy az iskola és a család hatásain túlmenően a harmadik legfontosabb tényező a kor, ami azt jelzi, hogy a demokratikus értékek elfogadása hosszútávú tapasztalási folyamat kimeneteként jöhet létre. Összefoglalásként elmondható, hogy a politikai szocializációs folyamatok két legfontosabb helyszíneként az iskola és a család jelenik meg. A – kulturális tőkétől nem független – családi nevelési klíma, szubsztantív (vallásosság) és formális (autonómia) szinten egyaránt szignifikánsan magyarázza az állampolgári ismerteket és attitűdöket. Ugyanakkor ezek a hatások kimutathatóan a kommunikatív folyamatokhoz köthetők, amennyiben a politikai témájú beszélgetések során lépnek működésbe. Az iskola esetében azt mondhatjuk, hogy az objektív demokratikus jellemzők hatása önmagában kevéssé mutatható ki,23 ugyanakkor az – interszubjektív kommunikatív folyamatok során konstruált – legitimitás hatása jól kivehető. Az adatok fontos tanulsága volt, hogy az iskolát a konkrét állampolgári tapasztalatok terepének tekinthetjük, melynek példáján közvetlenül megélik egy proto-demokrácia jellegzetességeit és problémáit a diákok.24 Ez a sajátosság hívja fel talán leginkább a figyelmet az iskolai demokratikus eljárások fontosságára. Az iskolával szemben ugyanis kimutathatóan megjelennek azok a demokratikus elvárások, amelyek az állammal szembeni elvárások előképeinek tekinthetők. Ebből kifolyólag, az utóbbi elvárások alakulását döntő mértékben meghatározza az, hogy az iskolai gyakorlat milyen mértékben felel meg nekik.25 Mindezek fényében különösen érdekes, hogy miként változott az utóbbi három évben a politikai szocializációs konstelláció, vagyis miként alakult át a különböző ágensek hatásának struktúrája.

A 2008-as adatokkal való összehasonlítás A 2008-as felvétel eredményeit elsősorban a 2005-ösök fényében vizsgálom, ezért az alábbi táblázatban egymás melletti oszloponként öszszevethető formában adom meg az adatokat.

2010 / tavasz

2010.02.03. 19:30:00

UISZ-26.indb 65


barát

egyéb

média

iskola

család

2005-2008/1

–0,110

–0,139 0,026

vallásosság autonómia

0,019

0,026 0,102

–0,019 0,053

0,027

0,013

0,033 –0,138

–0,033

kommunikáció

0,003

0,063

0,000

beleszólás

–0,118

0,045 –0,007

0,048

igazságosság

nem

0,001

0,098 0,002

demokratikusság

iskola demokratikus gyakorlata

0,055 –0,015

–0,038

etnikai heterogenitás tisztség vállalás

0,187 0,018

0,193 0,010

politikai kommunikáció felszereltség

0,040

0,062 -0,060

-0,039

0,005

0,030

0,022

0,078

0,064

–0,038

–0,005

–0,004

0,065

0,202 0,039

0,179

-0,008

0,125

–0,033

0,039

0,006

0,020

0,013

0,141

–0,048

–0,009 –0,015

–0,015

0,021

0,045

0,122

0,013

–0,033

0,052

0,008

–0,011

–0,009

0,046 0,015

0,095

0,011

0,021

0,058

0,038 –0,012

0,017

0,034

0,160

0,041

0,038

–0,007

0,015

–0,001

0,162

–0,054

–0,036

–0,006

0,022

0,102

0,023

0,038

0,024

0,020

–0,035

0,029 0,022

0,081 –0,046

–0,031

0,020

–0,027

–0,054

konkrét republi-kánus értékek ismerete (10,8%) 2008

0,048

–0,048

–0,008

–0,021

–0,030

0,007

0,013 0,021

0,031

–0,002

–0,052

0,016

0,005

0,001

–0,074

0,054

–0,009

0,055

–0,112

0,010

–0,030

–0,036

konkrét republi-kánus értékek ismerete (9,5%) 2005

0,003

–0,046

–0,051 –0,014

általános liberális értékek ismerete (10,6%) 2005

–0,016

0,014

–0,022

könyvek száma

–0,027

–0,010

0,006

–0,056

vagyon anya iskolai végzettsége

–0,013

–0,001

önbesorolás

–0,001


kapcsolati

kulturális

gazdasági

0,028

0,010


–0,029 –0,006

0,004 0,008

testvérszám

általános republikánus értékek ismerete (11,5%) 2005 egyedülálló-e a szülő

általános republikánus értékek ismerete (11%) 2008

kor




tőke típusok

nevelési miliő


általános liberális értékek ismerete (10,9%) 2008

2. táblázat. A 2005-ös demokratikus attitűdök regressziós eredményei összevetve a 2008-as eredményekkel


65

2010.02.03. 19:30:03

66

UISZ-26.indb 66


barát

egyéb

média

iskola

család

2005-2008/2

nem

születési év

kommunikáció




tőke típusok

nevelési miliő


–0,077

konkrét liberális értékek ismerete (14,4%) 2005 –0,048 –0,021 –0,012

egyedülálló-e a szülő együtt lakók száma 0,085 0,002 –0,049 0,019 0,013 0,005

0,030 –0,057 –0,012 0,041 0,040 0,049

önbesorolás vagyon anya iskolai végzettsége könyvek száma

autonómia

0,298 –0,030

0,192 0,102 –0,008

igazságosság beleszólás

0,003

0,014

0,052 0,001

0,047

0,101

0,098

–0,090 0,031

0,027

0,048

0,010

0,005

0,043

0,160

–0,062

–0,069

0,006

0,004

0,009

–0,041

–0,047

demokratikusság

–0,021

–0,040

0,008

0,032

0,050

–0,029

0,022

–0,008

0,020

0,040

0,185

–0,043

–0,009

0,017

0,031

0,164

0,044 0,201

0,037

–0,022


0,001 –0,006 0,014

–0,015


0,047

–0,023 –0,063

0,006

0,048

0,074

–0,044

–0,075

0,041

–0,067

0,050

–0,005

–0,050

0,014

0,014

republi-kánus értékek értékelése (11,4%) 2008

–0,002

–0,019

–0,026

republi-kánus értékek értékelése (14,7%) 2005

–0,005

0,039 –0,011


politikai kommunikáció felszereltség

0,025 0,104

0,026 0,141


kapcsolati

kulturális

gazdasági

–0,008

–0,022

vallásosság

0,031

–0,018

konkrét liberális értékek ismerete (15,4%) 2008

testvérszám

–0,039

liberális értékek értékelése (17,3%) 2005 0,042

–0,008

–0,098

0,022

–0,006

0,014

0,047

0,157

–0,060

–0,048

–0,016

0,004

0,226

0,055

–0,003

0,064

0,060

–0,013

–0,033

0,075

–0,012

–0,014

–0,026

–0,055

liberális értékek értékelése (11,9%) 2008 0,048

0,019

–0,031

0,029

0,006

0,023

0,039

0,206

–0,027

–0,009

0,017

0,021

0,145

0,058

–0,015

0,030

0,048

–0,016

–0,009

0,058

–0,004

0,034

–0,017


2010 / tavasz

2010.02.03. 19:30:06

Ifjúság és társadalom Végigtekintve az oszlopokon azt lehet mondani, hogy nagyon kevés olyan adatpárt találunk, ami jelentősen eltérne egymástól. Vagyis úgy tűnik, hogy a 2005-ös összefüggések alapvetően megismétlődtek a 2008-as felvételkor. Ez az eredmény egyfelől nem meglepő, amenynyiben a strukturális összefüggések átalakulása szempontjából három év igazán nem tekinthető hosszú időnek.26 Ebben az értelemben azt mondhatjuk, hogy a kapott eredmények sokkal inkább arra szolgálnak, hogy megerősítik a 2005-ös felvétel összefüggéseinek érvényességét (konfirmálják azokat).27 Másfelől meglepő a kis számú eltérés, hiszen az elmúlt három év cseppet sem tekinthető átlagosnak a belpolitikai események szempontjából. Itt fontos kiemelni azonban, hogy az általam vizsgált összefüggések nem közvetlenül a demokratikus értékek változását jelzik, hanem a demokratikus értékek elsajátítását meghatározó tényezők hatásmintázatának átalakulását. Tekintve, hogy ez a szint sokkal fundamentálisabb, érthető, hogy átalakulása hosszan tartó, folyamatos hatásokat igényel (a szocializációs ágensek átrendeződése hosszabb távú folyamat, mint a szocializált tartalmak megváltozása). Az alábbiakban nem ismétlem meg a 2005-ös adatok kapcsán elmondottakat, csupán azokat az eseteket vizsgálom meg, ahol jelentősnek tűnő változási tendenciákra mutathatunk rá. Az általános republikánus, a konkrét republikánus és az általános liberális elvek szintjén nem mutatkozott említésre méltó eltérés a 2005-ös adatokhoz képest, vagyis ugyanolyan szocializációs mintázatok szerint sajátítják el ezeken a szinteken a jelentéseket a mostani diákok, mint három évvel idősebb társaik.28 A konkrét liberális elvek szintjén egy jelentős tendenciaszerű átalakulást azonosíthatunk. Míg a 2005-ös felvétel tanúsága szerint a szocializáció folyamatában nagyjából kiegyensúlyozott (hasonló bétájú) hatást tudhattunk be az otthoni politikai kommunikációnak és az iskolai demokratikus klímának (0,141 és 0,192), addig 2008-ra e két hatás közti különbség jelentősen megnőtt (0,104 és 0,298). Ami azt jelenti, hogy

2005-tel szemben 2008-ra az otthoni politikai kommunikáció helyett az iskolai demokratikus klíma sokkal inkább meghatározta, hogy konkrét élethelyzetükben, vagyis az iskolára vonatkozóan mennyire tekintik a demokratikusság részének a liberális elveket. Ehhez nagyon hasonló tendencia jelenik meg a demokratikus értékek elfogadásának szintjén. Míg a 2005-ös adatok alapján azt mondhattuk, hogy az otthoni politikai kommunikáció az elsődleges fontosságú a demokratikus értékekkel való azonosulás folyamatában (a béták rendre: 0,201 és 0,160 illetve 0,226 és 0,157), addig 2008-ra úgy tűnik, hogy az iskola sokkal nagyobb részt vállal ebben a folyamatban (0,164 és 0,185 illetve 0,145 és o,206), átveszi a primátust a családdal szemben. Noha pusztán ebből a tendenciából messzemenő következtetéseket aligha érdemes levonni, mégis érdemes elgondolkozni azon, hogy milyen összefüggésben állhat mindez az említett időszakban lezajlott változásokkal. Először is azt kell pontosan megfogalmazni, hogy mit jelent a béták átalakulása. A béták megváltozása azt fejezi ki, hogy míg 2005-ben a családi politikai kommunikáció volt a legnagyobb hatással arra, hogy valaki elfogadjae a demokratikus értékeket, addig 2008-ra ez megváltozott: az iskola legitimitását tükröző értékelés bizonyult a legnagyobb hatást kifejtő tényezőnek. Ez az az állítás, amit az adatok alapján megtehetünk. Az nyitott kérdés, hogy ez a változás minek következtében állhatott be, melynek megválaszolása túlmutat jelen vizsgálódás lehetőségein (a következő fejezetben még visszatérek erre a kérdésre).29 Ugyanakkor pusztán ennek a belátásnak van egy fontos társadalompolitikai következménye. Úgy tűnik, hogy megnövekedett a középiskolák politikai szocializáció folyamatában betöltött szerepe, és ez azt vonja magával, hogy – akár felvállalja azt az adott iskola, akár nem – ez elől a felelősség elől nem térhet ki. Amennyiben elvállalja a feladatot és legitim rend létrehozására törekszik, úgy jó eséllyel járulhat hozzá a demokratikus neveléshez.30 Amennyiben azonban elhárítja a feladatot és a legitimitás-kényszerrel nem új ifjúsági 2010 / tavasz szemle

UISZ-26.indb 67

67 2010.02.03. 19:30:08

68

UISZ-26.indb 68


barát

egyéb

–0,002 0,004 0,012



0,014

beleszólás

–0,055

nem

0,009

0,037

–0,023

–0,040

–0,028

–0,006

–0,031

0,017

0,028

–0,003

0,046

igazságosság

0,028

–0,018

0,007

demokratikusság

–0,014

0,007

0,031

0,000

–0,041

felszereltség

–0,051

–0,002

0,016

0,067


0,010

–0,021

0,020

–0,037

–0,009

könyvek száma

–0,014



kapcsolati

kulturális

anya iskolai végzettsége

0,005

0,022

0,011

0,043

önbesorolás vagyon

gazdasági

0,021 –0,068

–0,060

autonómia

0,024

–0,014

0,020

–0,012 –0,001

vallásosság


0,004 –0,018

egyedülálló-e a szülő

testvérszám

antidemokratikus értékekkel való azonosulás (12%) 2005

születési év

kommunikáció




tőke típusok

nevelési miliő


törődik, úgy nagy mértékben ronthatja a sikeres állampolgári szocializáció esélyeit (hiszen a család kevésbé tudja kompenzálni esetleges diszfunkcióját).31

média

iskola

család

antidemokratikus értékekkel való azonosulás (11%) 2008

3. táblázat. A 2005-ös antidemokratikus attitűdök regressziós eredményei összevetve a 2008-as eredményekkel

Ifjúság és társadalom Antidemokratikus tendencia a fiatalok körében A demokratikus ismeretek és értékek szocializációjának elemzése után úgy gondolom érdemes a másik irányból is megközelíteni a kérdést, és megvizsgálni, hogy milyen hatásoktól függ az antidemokratikus tendenciákkal való azonosulás.

2010 / tavasz

2010.02.03. 19:30:11

Ifjúság és társadalom Ami első ránézésre szembetűnő, összehasonlítva az antidemokratikus és a demokratikus elvek kialakulását meghatározó tényezőket, az az, hogy ez utóbbi szempontjából legfontosabb tényezők nem fejtenek ki igazán hatást az előbbiekre. Ez azt jelenti, hogy az antidemokratikus és demokratikus értékek alapvetően más csatornákon keresztül közvetítődnek. A 2005-ös adatokon végigtekintve látható, hogy legnagyobb bétával a nevelési miliőn belül található autonómia változó rendelkezik. Tanúsága szerint, minél kisebb önálló mozgástere van a fiatalnak, annál inkább hajlamos egyetérteni az antidemokratikus kijelentésekkel.32 A családi sajátosságok között további fontos indikátor az anyagi és kulturális tőke. Hasonlóan a demokratikus elvek elsajátításakor tapasztaltakhoz, a kulturális tőke az antidemokratikus tendenciákat tompítja, a gazdasági tőke pedig erősíti. Az iskolai hatások közül a demokratikus intézményekkel való felszereltség mutat negatív összefüggést az antidemokratikus eszmék elfogadásával.33 Az egyéb hatások közül pedig a nem és a kor: a lányok és az idősebbek kevésbé hajlanak az antidemokratikus kijelentésekre. Ami igazán érdekessé teszi ezt a regressziós egyenletet, az nem is annyira az összefüggést mutató változók, hanem az összefüggést nem mutató változók. A demokratikus értékek elsajátítását meghatározó tényezőknek, amenynyiben folytonos lenne a demokratikus és antidemokratikus eszmék közötti skála, ellenkező előjellel, de ugyanolyan erősen meg kellene mutatkozniuk ebben a táblázatban is. Azonban nem mutatkoznak meg: sem a családon belüli politikai kommunikáció, sem az iskola legitimitása (a korábban rendre legmagasabb bétákat produkáló két változó). Ez a sajátosság világít rá két fontos összefüggésre. Egyrészt az antidemokratikus eszmék a demokratikustól eltérő csatornákon kerülnek elsajátításra. Másrészt az antidemokratikus eszméket elsajátító fiatalok bizonyos értelemben kimaradnak a demokratikus eszmékre szocializáló hatásokból.34 Nem arról van szó, hogy ellentétes hatásoknak vannak kitéve (ezt fejezné ki a fordított előjelű béta, ahogy az autonómia és a

kulturális tőke esetében látjuk), hanem valami megakadályozza, hogy a hatása egyáltalán eljusson hozzájuk. Ez alapján feltételezhetjük, hogy éppen ez a hiány – a családi kommunikáció és iskolai legitimitás tapasztalatának hiánya – az egyik legfontosabb előfeltétele antidemokratikus eszmék befogadásának.35 Ahhoz, hogy miként képzeljük el azt a szocializációs klímát, amiből a demokráciára való szocializáció ágensei kimaradnak, a 2005-ös adatok mellett, további adalékkal szolgálnak a 2008-as adatok.36 A családon belüli hatásokat illetően nem tér el egymástól a két adatsor, az autonómia a legnagyobb bétával negatív, a kulturális tőke szintén negatív és a gazdasági tőke pozitív összefüggést mutat az antidemokratikus eszmék elfogadásával. Új tényezőként jelenik meg a családi politikai tárgyú beszélgetések hatása: a kevés otthoni politikai témájú beszélgetés valószínűsíti az antidemokratikus eszmékkel való azonosulást. Az iskolai változók között ezúttal megjelenik az etnikai heterogenitás, pozitív öszszefüggésben. Ez leginkább azt fejezi ki, hogy azokban az esetekben, amikor az alacsony autonómia és kulturális tőke együtt jár az etnikailag vegyes osztályban tanulással, akkor ez tovább valószínűsíti az antidemokratikus eszmék elfogadását. Hasonló hatás jelenik meg a médiafogyasztás és a barátokkal politikáról beszélgetés kapcsán is: a kevesebb politikai sajtóterméket fogyasztók, illetve barátaikkal a politikáról kevésbé beszélgetők nagyobb eséllyel azonosulnak antidemokratikus állításokkal. Mindezek az összefüggések azt gondolom, hogy ha pontosan nem is írják le, de kontúrjait tekintve jellemzik azt a léthelyzetet, amiben az antidemokratikus eszmék nagyobb eséllyel kerülnek elfogadásra.

Összefoglalás Tanulmányomban a fiatalok demokratikus és antidemokratikus eszméit meghatározó tényezőket vizsgáltam meg, egy 2005-ös és egy 2008-as adatbázis alapján. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a kétféle fókusszal két küúj ifjúsági 2010 / tavasz szemle

UISZ-26.indb 69

69 2010.02.03. 19:30:13

Ifjúság és társadalom lönböző, párhuzamosan létező szocializációs konstellációt sikerült felvázolnom. Egyfelől a demokratikus értékek kialakulásának leírható egy olyan modellje, amelyben a családi és az iskolai hatások egymást kiegészítve alakítják ki a demokratikus elvek elsajátításának terét. Másfelől az antidemokratikus elvek kialakulásának is leírható egy modellje, amit az elsővel szemben leginkább a klasszikus ágensek hatásairól való lekapcsolódás jellemez. Amennyiben ez a lekapcsolódás további tényezőkkel párosul (pl. autoriter nevelési miliő, politikai beszélgetések hiánya, alacsony kulturális tőke), úgy az antidemokratikus eszmék befogadásának jelentősen megnőnek az esélyei.

Irodalom Adorno, Th. W. (1950): The Authoritarian Personality. New York: Harper. Csákó Mihály- Berényi Eszter- Bognár Éva- Tomay Kira (2000): Politikai szocializáció Magyarországon a kilencvenes években. Szociológiai Szemle 10 (2). Habermas, Jürgen (1994): Legitimációs problémák a modern államban, In: uő.: Válogatott tanulmányok. Budapest: Atlantisz. Habermas, Jürgen (1996): Between Facts and Norms: Contributions to a Discourse Theory of Law and Democracy. Cambridge: Polity Press. Liskó Ilona (1992): Spontán szocializációs folyamatok az iskolában. In: Csepeli György – Kéri László – Stumpf István (szerk.): Állam és polgár. Budapest: MTA Politikai tudományok Intézete. Murányi István (2004): Fiatalok vallásos szocializációja és előítéletessége. In: Educatio 12 (4). Pál Tamás (1992): Spontán szocializáció és korrekciós kísérletek az iskola világában. In: Csepeli György – Kéri László – Stumpf István (szerk.): Állam és polgár. Budapest: MTA Politikai tudományok Intézete. Percheron, Annick (1999): Szocializáció és politikai szocializáció. In: Csákó Mihály – Szabó Ildikó (szerk.): Politikai szocializáció. Budapest: Új Mandátum Könyvkiadó.

70 UISZ-26.indb 70


Szabó Ildikó-Csepeli György (1984): Politikai érzelmek iskolája. In: Jel-kép 2. Szabó Ildikó-Örkény Antal (1998): Tizenévesek állampolgári kultúrája. Budapest: Minoritás Alapítvány. Szabó Ildikó (2009): Nemzet és szocializáció. Budapest: L’Harmattan

Jegyzetek 1 Az alábbiakban vizsgált kérdéshez hasonlókat több kutató is vizsgált különböző formában, mind a rendszerváltás előtt, mind az után. Szabó Ildikó történeti perspektívában (Szabó Ildikó 2009), Szabó Ildikó és Örkény Antal az állampolgári kultúra és a nemzeti identitás viszonylatában (Szabó–Örkény 1998), Csákó Mihály és társai a fiatalabb korosztályt középpontba állítva (Csákó Mihály et al. 2000) vizsgáltak rendszeresen a fiatalok állampolgári kultúráját. Minthogy tanulmányomban elsősorban friss adatbázisok elemzését tűzöm ki célul magam elé, ezért ezek ismertetésétől eltekintek, csupán olyan pontokon térek ki rájuk, ahol közvetlen kapcsolatban állnak az általam vizsgált kérdésekkel. 2 A vizsgálatot az ELTE TáTK Szociológia Tanszéke, a Debreceni Egyetem BTK Szociológia és Szociálpolitika Tanszéke és nyíregyházi OEC Egészségügyi Kara, a Pécsi Tudományegyetem BTK Szociológia Tanszéke, valamint a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karának alkalmazott társadalomismereti tanszéke és a székesfehérvári ECHO Survey Szociológiai Kutató Intézet összefogásával jött létre, Csákó Mihály vezetésével. Az adatbázis Budapest, Baranya, Csongrád, Fejér, Hajdú-Bihar és Szabolcs–Szatmár–Bereg megye középiskolás populációjára nézve volt reprezentatív, n=5000. 3 Kant elsősorban morál és jog immanens kapcsolatát vizsgálja, de jog és politika kapcsolatára nem reflektál. Így arra nincs válasza, hogy miként alakítható ki az állampolgárok közakarata. Rousseau a Társadalmi szerződésben, ezzel szemben jog és politika kapcsolatát állítja vizsgálódásai fókuszába, azonban mindennek morális megalapozásáról nem tud elszámolni. Így Rousseau azt a kérdést

2010 / tavasz

2010.02.03. 19:30:16

Ifjúság és társadalom nem tudja megválaszolni, hogy milyen módon biztosítható az individuum közakarat túlhatalmával szembeni védelme. Habermas álláspontja szerint a két koncepció külön-külön nem tartható, csak együtt adják meg a demokratikus berendezkedés alapelveit: hiszen a liberális szabadságjogok védelme csakis úgy biztosítható, ha a közakarat képzés folyamatai az állampolgárok kezében vannak, a közakarat képzés pedig csak a liberális szabadságjogok védelmében lehet uralommentes. Diszkurzív demokráciaelméletében részletesen kidolgozza a két megközelítés szintézisének lehetőségét (vö. Habermas 1996: 93-103). 4 A kérdések így szóltak: „Szerinted mennyire várható el egy magyar állampolgártól, hogy…?”, republikánus: „képes legyen meghalni Magyarországért; vegyen részt a választásokon, ha kell; tudjon áldozatot hozni az országért; segítse a rászorulókat; ismerje és szeresse a magyar kultúrát”, liberális: „tartsa be az ország törvényeit; legyen meggyőződve arról, hogy minden ember egyenlő; tartsa tiszteletben a kisebbségek jogait; legyen elkötelezett híve a demokráciának”. 5 A politikai szocializáció kutatás egy klasszikusa Annick Percheron szerint a politikai szocializáció nem különíthető el teljesen az általában vett szocializációtól, abba ágyazódik bele komplex módon. Ennek megfelelően a politikai szocializáció olyan szakaszairól is értelme van beszélni, amikor még látszólagosan semmi „politikaival” nem áll kapcsolatban az egyén. Ezt fejezi ki az alábbi idézet: „Nagyon tág értelemben azt mondhatnánk, hogy a szocializáció mindazokban az esetekben „politikai”, amikor – változó mértékben – magyarázatot nyújt bizonyos attitűdök kialakulására, bizonyos magatartások keletkezésére, bizonyos politikai szerepek eljátszására való hajlamra” (Percheron 1999: 14). Ez alapján tekinthetünk proto-államként, az állampolgári viselkedés gyakorlóterepeiként az iskolára, ahol látszólag semmi expliciten „politikai” nem történik, azonban a későbbi politikai viselkedésminták szempontjából mégis döntő folyamatok zajlanak le. 6 A kérdések így szóltak: „Mitől demokratikus egy iskola? Szerinted mennyire szükségesek az alábbiak ahhoz, hogy egy iskola demokratikusan mű-

ködjék? Mennyire szükséges az iskolai demokráciához az, …”, republikánus: „hogy minden tanuló részt vegyen a házirend meghatározásában; hogy bevonják a tanulókat a rendezvények megszervezésébe; hogy a tanárok meghallgassák a tanulók problémáit, ha valaki hozzájuk fordul; hogy az osztályfőnökök rendszeresen megkérdezzék a tanulók véleményét; hogy a tanulók maguk határozhassanak arról, hogy tanításon kívül milyen rendezvényeket akarnak szervezni; hogy a tanulók tanári beleszólás nélkül dönthessék el, hogy ki képviselje őket valamely ügyben. (Akár gyenge tanuló is.)”, liberális: „hogy az iskolavezetés írott házirendet határozzon meg; hogy legyen diákönkormányzat; hogy a tanárok ne szólhassanak bele abba, hogy ki mivel díszíti magát; hogy a tanároknak éppúgy be kelljen tartani a szabályokat, mint a tanulóknak; hogy a fegyelmi tanácsba egy tanulót is meghívjanak állandó tagnak; ha egy tanuló úgy érzi, hogy igazságtalanság érte, joga legyen tisztességes kivizsgálásra, ahol nemcsak a tanárnak lehet igaza; hogy vitás helyzetben lehetőség legyen a felek közötti megbeszélésre”. 7 A kérdések így szóltak: „Mennyire tartod fontosnak a következőket?”, republikánus: „a társadalmi különbségek csökkentését; beleszólást a politikába; szolidaritást a rászorulókkal; társadalmi igazságosságot”, liberális: „a magánélet tiszteletben tartását; a politikai választás lehetőségét; a törvények betartását; egyesülési szabadságot; szólásszabadságot; többpártrendszert; törvény előtti egyenlőséget”. 8 A kutatás eredeti formájában 2005-ben semmi sem látszott indokolni, hogy az antidemokratikus tendenciákat ugyanakkora felbontásban vizsgáljuk, mint a demokratikus attitűdöket. 2008-ban sajnos ez a hozzáállás alighanem naivnak tűnik, figyelembe véve, hogy az antidemokratikusságot kifejező két kérdéssel („Mennyire értesz egyet azzal, hogy ennek az országnak nem annyira törvényekre van szüksége, mint inkább egy olyan vezetőre, akiben a nép megbízik.” ill. azzal, hogy „Magyarországnak szüksége van egy olyan pártra, amelyik nem csak beszél, hanem, ha kell, oda is üt.”) a válaszolók csaknem fele „teljesen”, további negyede „inkább egyetértett”. új ifjúsági 2010 / tavasz szemle

UISZ-26.indb 71

71 2010.02.03. 19:30:19

Ifjúság és társadalom 9 A három klasszikus ágens mellett egyetlen változó képviseli a kortárs csoportok hatását, a „szoktále barátaiddal politikai kérdésekről beszélgetni?” kérdés formájában. 10 A kérdés így szólt: „Milyen gyakran jársz templomba, vallási összejövetelre?”. 11 A kérdések így szóltak: „Mennyire dönthetsz szabadon abban, hogy kivel barátkozol; mikor mész haza este; milyen különórákra jársz; kivel jársz ;mit csinálsz a szünidőben; mire költöd a zsebpénzedet; hogyan öltözködsz, milyen a hajviseleted; hol tanulsz tovább, milyen pályát választasz; mivel töltöd a szabadidődet, hol és hogyan szórakozol; mennyi időt fordítasz a tanulásra?”. 12 A kulturális tőkét az anya iskolai végzettsége, és a családi könyvek száma, a gazdasági tőkét szubjektív önbesorolás és vagyontárgyak, a kapcsolati tőkét pedig a különböző pozíciójú ismerősökre vonatkozó kérdés fejezte ki. 13 A vonatkozó kérdések így szóltak a két kérdőív esetében kissé eltérnek. 2005-ben így szólt a kérdés: „Szűkebb családoddal (akikkel együtt élsz) mennyire beszélgetsz az alábbi témákról: Helyi, önkormányzati ügyek; Belpolitikai ügyek; Kisebbségek; Külpolitikai események; Magyarság; Politikai pártok; Más politikai szervezetek, mozgalmak; Politikusok”. 2008-ban pedig így: „Szoktatok-e beszélgetni a családban az alábbi témákról? Jelöld meg azt is, hogy te is részt veszel-e az ilyen beszélgetésekben: Helyi, önkormányzati ügyek; Belpolitikai ügyek; Kisebbségek; Külpolitikai események; Magyarság; Politikai pártok; Más politikai szervezetek, mozgalmak; Politikusok”. 14 Az objektív jellemzők között szerepelt az iskola demokratikus intézményekkel való ellátottsága (DÖK, iskolasajtó, fórum), az etnikai-nemzetiségi heterogenitás tapasztalata, az iskola gyakorlatának esetleges anti-demokratikus jellege (jogszerűtlen eljárások követése), szubjektív jellemzők között pedig az iskola demokratikus működésére vonatkozó ítéletek) 15 A táblázat celláiban a regresszió béta értékeit tüntettem fel (félkövér kurziválással jeleztem, ha 0,05 alatti az adott béta szignifikanciája, és dőlt kurziválással, ha 0,1 alatti a béta szignifikanciája). A béta értékek a regressziós egyenes egyenletének

72 UISZ-26.indb 72


(Y=B*x+C) B tagjának standardizált változatai. A béták azt mutatják meg, hogy adott magyarázó változó többi változótól függetlenül, milyen mértékben határozza meg a függő változót. A különböző magyarázó változók esetleges egymástól való függőségét multikollinearitás-vizsgálattal ellenőriztem. Az egyes függő változók után zárójelben a megmagyarázott négyzetösszeg található. Ezekkel kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy alacsony mértékük miatt nem teszik lehetővé, hogy erős következtetéseket fogalmazzak meg (hiszen több esetben 85% feletti a meg nem magyarázott hányad), csupán tendenciák érzékeltetésére nyílik módom. 16 Korábbi kutatások fényében ez természetesen nem meglepő. Szabó Ildikó és Örkény Antal Tizenévesek állampolgári kultúrája című kutatásában találhatunk vonatkozó adatokat. Eszerint a politikai szocializáció szempontjából kiemelten fontos gyakorlati diskurzusok elsősorban nem a tanárokkal folynak, hanem vagy a családdal vagy pedig a barátokkal (vö. Szabó-Örkény 1998: 79). 17 Erre a jelenségre nem találtam magyarázatot az elemzések során, azonban figyelembe véve, hogy az összefüggés szisztematikusan megjelenik, fontos lenne megvizsgálni, hogy mi áll a hátterében (feltehetően a gazdasági tőkével nem lineáris kapcsolatban áll a demokratikus attitűdök elsajátítása, ezt a lineáris regresszió nem tudja kellőképp viszszaadni és ez hozza létre a különös együttjárást). 18 A testvérszám feltehetően nem önmagában hat a liberális értékek elfogadásának irányába, sokkal inkább arról lehet szó, hogy a kis gyerekszám egy (tervezett) családmodellre utal, mely családmodellt választók között nagyobb az esély a liberális értékek preferálására. 19 Természetesen a vallásosságot kissé differenciáltabb formában megragadva a fenti állítás finomításra szorul. Ahogy azt például Murányi István egy tanulmánya is bemutatja, nem mindegy, hogy a szülők vallásosak, vagy a gyerek az, nem azonos továbbá a helyzet a különböző felekezeteknél, nemeknél és településtípusokon sem (Murányi 2004) 20 Csákó Mihály és társai korábban említett tanulmányukban szintén belefutottak abba a problémába, hogy a diákok azokról a kérdésekről tudnak vé-

2010 / tavasz

2010.02.03. 19:30:22

Ifjúság és társadalom leményt formálni, amelyek élettapasztalataikba ágyazódnak. Eszerint – természetesen 13 éves tanulók esetében más határokkal – világosan elválnak egymástól a véleményezhető és véleményezhetetlen kategóriák (vö. Csákó et al. 2000: 4. ábra). 21 Ebből a szempontból különösen érdekes, hogy a vallásosság absztrakt szinten erős hatása a konkrét szinten eltűnt. Ez azt jelzi, hogy a család vallásossága elsősorban a reflektált tudás szintjén határozza meg a demokratikus elveket, ami a megélt tapasztalatok szintjével nem kapcsolódik össze. 22 Ez alapján pedig megfogalmazható, hogy józan ésszel közös érdekként beláthatóak a demokratikus alapelvek már a középiskolás korú diákok számára is, amennyiben azok konkrét élethelyzetbe ágyazva jelennek meg (nem pedig absztrakt szinten). Ennyiben az iskola ténylegesen a demokrácia gyakorlóterepe lehet, az állampolgári cselekvés tapasztalatai potenciálisan megszerezhetők benne. 23 Igaz ez származhat a kérdések nem megfelelő formájából, vagy a kérdezési helyzetben rejlő sajátosságokból is (jelesül abból, hogy a diákok esetleg nem akartak az iskolájukra nézve terhelő adatokat kiadni egy iskolai kérdezés során). 24 Az, hogy a média közvetlen hatása egyedül az iskolával szemben megfogalmazott elvárások szintjén jelent meg, ennek fényében nem meglepő. Hiszen a konkrét helyzetben vált relevánssá az a tudás, amit a médiában a demokráciával kapcsolatban esetlegesen megszereztek a diákok. 25 Feltehetően, ha erőteljesen letöri azokat, akkor ez nyomot hagy az állampolgárrá felnövő diák állammal szembeni elvárásain is, a bizalomvesztés erre is kiterjedhet (potenciálisan teret nyitva ezáltal az antidemokratikus eszmék befogadásának). 26 Liskó Ilona egy tanulmányában úgy fogalmaz, hogy az iskola mindig körülbelül 10 éves késéssel követi a társadalmi értékek átalakulását, a ’80-as évek iskolája a ’70-es évek, a ’90-es évek iskolája a ’80-as évek értékeit követte (Liskó 1992: 148). 27 Hiszen két egymástól független reprezentatív adatbázison ugyanazokat az összefüggéseket kapni azt jelenti, hogy azok igen kis valószínűséggel jellemzik csak az adott két mintát. 28 Egyedül azt a sajátosságot érdemes kiemelni – ami úgy gondolom kevésbé egy változás, sokkal in-

kább a minták különbségéből fakadhat –, hogy a 2005-ös adatbázissal szemben a 2008-as adatbázis esetében az iskolai demokratikus tisztségvállalás demokratikus értékek jobb ismeretére gyakorolt hatása statisztikailag szignifikáns formában jelent meg. 29 Azt gondolom hipotézisként megfogalmazható, hogy a családi politikai élet radikalizálódott a belpolitikai események hatására és ennek következtében közvetítődtek kevésbé a demokratikus értékek a családon keresztül. Hasonlóképpen ahhoz, ahogy a rendszerváltás előtt a hivatalostól eltérő politikai tartalmak a családon keresztül közvetítődtek (vö. Szabó-Csepeli 1984), úgy ezúttal is feltételezhetjük, hogy a család lesz a hivatalostól eltérő (ezúttal: antidemokratikus) jelentések elsajátításának potenciális terepe. Ennek megfelelően „kettős szocializáció” modellje strukturálisan továbbél, csak tartalmilag alakul át. 30 Ezen a ponton érdemes továbbá megfontolni, hogy – ahogy azt Habermas kifejti egy tanulmányában – a késő modernitásban a legitimáció forrása egyre inkább az eljárásokban magukban, vagyis a közös, nyilvános akarat-képzési folyamatokban alapozható meg, ami azt jelenti, hogy az iskolákban is e proceduális legitimáció bizonyulhat adekvát típusnak (Habermas 1994). 31 Hasonló szellemben Pál Tamás is megjegyzi: „az iskola világa, tágabban a diákélet, az a döntő helyszín illetve életszakasz, amikor a későbbi felnőtt megtanulja és „megcsinálja” önmagát. A majdani alattvalót vagy állampolgárt.”. Ennek fényében 1992-ben meglehetősen lesújtó véleményének adott hangot: „a nyilvánossághoz való hozzáférés és annak kezelése csaknem teljesen kidolgozatlan, a nyilvánossághoz fordulás rendre szankciókat és goromba ellentámadásokat hív elő; a kollektív érdekképviselet szinte mindenhol erőtlen, formális, ellentmondásos és források hiányában nincsenek eszközei; a pártatlan bíráskodás, a fellebbezés lehetősége teljes egészében hiányzik; ami pedig a stabil törvényeket illeti, köztudottan hiányzik belőlük illetve kidolgozatlan a szankcionális rész, s legföljebb érintőlegesen és akkor is elnagyoltan foglalkozik a proceduális utakkal.” (Pál 1992: 156, 159). új ifjúsági 2010 / tavasz szemle

UISZ-26.indb 73

73 2010.02.03. 19:30:24

Ifjúság és társadalom 32 Ezen a ponton felsejlik a politikai szocializációkutatások klasszikus alkotása, a korai Frankfurti Iskolában elkezdett, majd Adorno által befejezett Autoriter személyiség. Ennek tézise szerint az autoriter hatalmi struktúrájú családok képzik a radikális antidemokratikus berendezkedés pszichológiai nyersanyagát, amennyiben az ilyen keretek között felnövő gyermekek fogékonyabbnak bizonyulnak az annak megfelelő politikai ideológiákra is (Adorno 1950). 33 Érdekes, hogy emellett az iskola igazságosságának szubjektív megítélése is pozitív összefüggést mutat, ami azt jelenti, hogy igazságosabbnak tartja iskoláját, annál inkább hajlik az antidemokratikus kijelentésekre. Ez a hatás leginkább abból az okból származhat, hogy iskoláját igazságosnak tarthatja antidemokratikus elvek szerint is az egyén és ez esetben az adott iskola igazságossági gyakorlatáról árulkodik az antidemokratikus eszme. 34 A megmagyarázott négyzetösszeg nagyságrendileg azonos mindkét esetben, ami azt jelenti, hogy az a néhány változó ami az antidemokratikus eszmékkel összefüggést mutat, nagyjából hasonló mértékben magyaráz, mint a demokratikus eszmék magyarázó változói. Vagyis nem arról van szó, hogy ez esetben kevésbé sikerült megtalálnunk a fontos változókat. 35 Szabó Ildikó korábban említett könyvében a különböző történeti korok politikai szocializáci-

74 UISZ-26.indb 74


ós modelljeit vázolja fel. A rendszerváltás utáni időszakban a fragmentált politikai szocializáció modelljének kialakulását írja le (Szabó 2009: 292295). A fragmentált szocializációs modellt az jellemzi, hogy mind a család, mind az iskola csak töredékesen képes ellátni szocializációs feladatát, emiatt a médiumokban megjelenő alaptematikák mint szocializációs ágensek szerepe megnő. Továbbá mivel a médiumokban a nemzeti alaptematika kapott döntő hangsúlyt, ezért ez vált meghatározóvá a rendszerváltás utáni politikai szocializációban, háttérbe szorítva a demokratikus tematikát. Azt gondolom, hogy az általam bemutatott eredmények példaként hozhatók fel a Szabó által kifejtett koncepcióra. Az antidemokratikus értékek elsajátítása pontosan egy fragmentált, széttöredezett szocializációs klímában zajlik le és pontosan a demokratikussal szembeni nemzeti tematika hangsúlyára utal. Ezzel szemben a demokratikus elvek elsajátítása a politikai szocializáció kiegyensúlyozott klímája mellett vált lehetségessé az adatok tanulsága szerint. 36 Az adatok közti eltéréseket, úgy gondolom nem érdemes egy átalakulás jeleiként értelmezni, mivel ehhez túl kevés információ áll rendelkezésünkre (a függő változó mindössze két itemből lett aggregálva). Ehelyett termékenyebbnek tűnik a két adatbázist egyazon jelenséget különböző mintán, komplementer módon leírónak tekinteni.

2010 / tavasz

2010.02.03. 19:30:27

Szabó Ildikó


Nemzeti identitás és politikai szocializáció1 1. A fiatalok politikához való viszonya E küzdelmek nemcsak a nemzet fogalmáról, A rendszerváltás után Magyarországon a kollektív identitások kérdései másképpen vetődtek fel, mint a nyugati demokráciákban. A különbségeket nemcsak a rendszerváltás identitásokat átalakító hatásaival magyarázhatjuk, hanem azzal is, hogy a politikai és a nemzeti identitások viszonya történelmileg másképp alakult, mint a nyugati demokráciákban. A rendszerváltás felszínre hozta, hogy a magyar nemzeti identitásnak nincs érvényes, társadalmi konszenzuson nyugvó, a politikai intézményrendszer működésével támogatott és az intézményes szocializációban közvetített mintája. A társadalmi tudat mélyrétegeiben egymás mellett élnek a korábbi korszakokra jellemző identitásminták (például a két világháború közötti kultúrnemzeti identitás és a pártállam-nemzeti identitás mintája). Ugyanakkor a rendszerváltás után sem fogalmazódott meg a nemzetnek, mint demokratikus politikai közösségnek a koncepciója, amely az intézményes szocializáció kiinduló pontja lehetett volna. Nem alakult ki konszenzus a nemzeti és az állampolgári identitás viszonyában, a nemzeti szocializáció tartalmában és a szóba jöhető intézmények – például az iskola – szerepében sem. A nemzeti identitás tartalma, az állampolgári kultúrában elfoglalt helye és a politikai identitással való kapcsolata a politikai csatározások szabad prédájává vált.2 A nemzeti ünnepeket a jobboldali pártok külön ünneplik. A nemzeti és a politikai identitás kérdései a rendszerváltás után egymásba fonódtak és a pártok közötti küzdelmek kitüntetett területévé váltak.

jelentőségéről, a nemzethez való tartozás kritériumairól folytak, hanem az identitások meghatározásáért is. A demokrácia működtetéséhez és folyamatos megújításához nélkülözhetetlen mentalitások kialakulását megnehezítette, hogy a korábbi időszakok szocializációs modelljei rendre vakvágányra futottak, a demokratikus szocializáció modellje pedig lassan épült. Így az első években szocializációs vákuum jött létre. A kollektív identitások konstruálásához és a politikai tájékozódáshoz szükséges, legláthatóbb nyomvonalakat, „rácsokat” (Muxel 1996) nem a család, nem az iskolai állampolgári szocializáció, nem a civil szervezetek, nem is a társadalmi tapasztalatok kínálták, hanem a pártok és az őket megszemélyesítő politikusok. A jobboldali pártok felismerték az identitások átalakításának jelentőségét az új politikai közösségek megteremtésében. A direkt politikai szocializáció hagyományait folytatva szólították meg célközönségüket a nyitott nemzeti kérdések mentén. Az első szabad választás nyomán kialakult pártstruktúrában a rétegpártok voltak túlsúlyban. A választók csaknem fele a társadalmi hátterével összefüggésbe hozható pártra szavazott. 1990-hez képest 1994-ben még növekedett is a társadalmi-demográfiai jellemzők magyarázó ereje (Tóka 1994; 2005 Stumpf 1996; Angelusz – Tardos 2005). 1998-tól azonban e tényezők magyarázó ereje csökkent (Tóka 1998; Angelusz – Tardos 2005; Karácsony 2006). A pártválasztásokat már alapvetően nem befolyásolták markáns státushatások. Igaz volt ez a leendő első választókra is.3 új ifjúsági 2010 / tavasz szemle

UISZ-26.indb 75

75 2010.02.03. 19:30:32

Ifjúság és környezet Nyugat-Európában azzal magyarázzák a hagyományos társadalmi jellemzők gyengülő hatását, hogy a pártok kevésbé tekinthetők egyes társadalmi csoportok képviselőinek, valamint, hogy a szavazói viselkedés egyéni döntés eredménye, nem a közösségi hovatartozás kifejeződése. A posztkommunista rendszerekre fokozottan igaz a társadalom és a pártok közötti kötelékek gyengülése, a társadalmi státusz csekély hatása a pártválasztásokra (Enyedi 2004: 121–123). Magyarországon a szociológiai tényezők gyenge magyarázó ereje azzal is összefügg, hogy változott a pártstruktúra, és sokan változtatták meg pártpreferenciáikat.4 Választásról választásra magas volt a határozott pártpreferenciával nem rendelkezők aránya is. Az első szabad választás sikeres pártjai összezsugorodtak, az akkor kevéssé támogatott Fidesz és MSZP megerősödtek. Joggal állapította meg Karácsony Gergely 2006-ban, hogy „az első szabad választáson legtöbb szavazatot kapott két pártra ma legfeljebb a választók egytizede szavazna, míg a jelenleg a szavazók 90%-át maga mögött tudó két nagy párt 1990-ben még csak a voksok 20%át kapta meg” (Karácsony 2006: 161). A választók egyik tapasztalata volt, hogy sem saját társadalmi helyzetük, sem pedig a pártok programja, kormányzási kompetenciája, hozzáértése, valamint ideológiai orientációja nem nyújt elégséges támpontot választói döntéseik meghozatalához. Ugyanakkor egyre inkább megtanulták a legfontosabb pártok (MSZMP, Fidesz, SZDSZ, MDF) ideológiai (baloldali, jobboldali, liberális) orientációit. Végbement egy politikai–ideológiai tömbösödés, megerősödött a bal–jobb tengelyen elfoglalt hely magyarázó ereje. Angelusz Róbert és Tardos Róbert elemzéséből tudjuk, hogy a tömbösödésben szerepet játszanak a kulturális csoport-hovatartozások területi, világnézeti és életkori tényezői: a településtípus, a regionális hovatartozás, a vallás és az életkor. 1994-től kezdődően egyre erősödő összefüggést lehetett kimutatni a pártválasztások és a személyes mikrokörnyezet politikai jellege (a kapcsolati háló pártszimpátiája) között

76 UISZ-26.indb 76


is (Angelusz – Tardos 2005). Az azonos pártpreferencia a kapcsolati hálók nagyobb részét jellemzi. 1997–98-ban a fontos kapcsolatok (házastárs, gyerek, szülő, testvér, barát, munkatárs, szomszéd, ismerős) 47%-át, 2003-ban a 67%-át jellemezte azonos pártpreferencia. A politikai homofília az MSZP-vel rokonszenvezők kapcsolathálózatában 58-ról 70%-ra emelkedett; a Fidesszel rokonszenvezők kapcsolathálózatában 53-ról 72%-ra (Angelusz – Tardos 2005: 110–121). Ezek az összefüggések a személyközi kommunikációval átszőtt csoportok fontosságára hívják fel a figyelmet. a) A fiatal nemzedékek politikához való viszonya. A fiatalok politikai értékeire, aktivitására és magatartására minden országban megkülönböztetett politikai és kutatói figyelem irányul. Nyugat-Európában a fiatal szavazókra hagyományosan inkább jellemző a mindennapi élet liberális értékvilága (Percheron 1978; Ipsos 2001; Muxel 2001; 2002). Ugyanakkor az is igaz, hogy a társadalmi integrációjukat tekintve kevésbé sikeres, alacsony iskolai végzettségű ifjúsági rétegek között népszerűbbek a szélsőjobboldali pártok. Az önálló életkezdéssel, családalapítással és a szakmai pályafutás megalapozásával elfoglalt fiatalokra Anne Muxel kifejezésével élve összességében egyfajta politikai moratórium jellemző. Elfordulnak a politikai intézményektől, és kevésbé aktívak a választásokon is (Muxel 1996). A magyar fiatalok körében más sajátosságok figyelhetők meg. A pártszimpátiák alakulásában az életkornak nagyobb szerepe van, mint a társadalmi státusznak, a vallásnak vagy a régiónak (Tóka 1996; 1998; Angelusz – Tardos 2005; Karácsony 2005). 1990 óta a Fidesz minden más pártnál népszerűbb a 35 év alattiak körében minden közvélemény-kutatás szerint. Magyar sajátosság az is, hogy a fiatal választóknak nem alacsonyabb a részvételük, mint más korcsoportoké (Karácsony 2005). A pártválasztások életkori metszete és a bizonytalanok magas aránya felértékelte az identitás-tényezők jelentőségét. Az identitások befolyásolásának abból a szempontból van je-

2010 / tavasz

2010.02.03. 19:30:35

Ifjúság és környezet lentősége, hogy melyik párt nyeri meg négyévente a választásokat. A választásokon 600 ezer fiatal szavazhat először. Többek között az ő megnyerésük a mindenkori választások tétje. b) Generációs különbségek a politikai szocializációban. A rendszerváltás után a nemzedékek közötti politikai választóvonal a múlthoz való viszony mentén épült ki (Karácsony 2005). A nemzedékek közötti konfliktusok a politikai identitások közötti konfliktusok is voltak. A fiatalok sokkal inkább elutasítják az MSZP-t, és az antikommunista beállítódás is inkább jellemző rájuk, mint azokra, akik életkoruknál fogva valamennyire integrálódtak a Kádár-rendszerbe. A Fidesz és az MSZP támogatóinak életkor szerinti különbségei a nemzedékek eltérő politikai szocializációjával magyarázhatók. A fiataloknak mások voltak viszonyítási szempontjaik, mint szüleik nemzedékének. A Rákosi-korszakhoz nem fűzték őket személyes tapasztalatok, szüleik viszonylagos gyarapodását pedig a Kádárkorszakban nem annyira eredménynek, mint inkább adottságnak vették. A késő kádári korszak gazdasági válságának, az életszínvonal romlásának a fiatalok egyértelműen a vesztesei voltak (Andics – Gazsó – Harcsa 1984; Rédei – Salamin – Újvári 1984). Többségük anyagi helyzete rossz volt, meg kellett küzdeniük az önálló életkezdés és lakáshoz jutás egyre nagyobb terheivel. Ugyanakkor az egyre erőtlenebb rendszerbe életkoruknál fogva is, a szabadság egyre táguló kis köreinek köszönhetően is csak gyengén integrálódtak. A fiatal nemzedékek Fidesz iránti szimpátiájában nem az ideológiai orientációk jelentik a kiinduló pontot. Akik a hétköznapi életvilág liberális értékeit elfogadják, gyakran elutasítják a politikai értelemben vett liberális értékeket (a többség és a kisebbség viszonyával, a homoszexualitással, az emberi jogokkal kapcsolatban). A fiatal korosztályok hétköznapi értékrendjének több eleme (például az abortusszal kapcsolatos nézeteik, a drogokkal kapcsolatos véleményük) nem egyezett a Fidesz által képviselt állásponttal (Karácsony 2005). A középiskolások pártpreferenciái és világképük ideológiai iránya

között sem voltak erős összefüggések (Szabó I. – Örkény 2002). Mi tehát a pártszimpátiák alapja? A fiatalok ahhoz a párthoz kötötték a rendszerváltást, amely rendszerváltó nemzedékeket tudott kijelölni, és magát ezek képviselőjeként tudta megfogalmazni, függetlenül attól a ténytől, hogy a rendszerváltás evolutív, tárgyalásos módon ment végbe. A Fidesz politikai síkra terelte a generációs különbségeket. Sikeresen azonosította magát a rendszerváltást fiatalon megélő korosztályokkal, és antikommunista retorikája is a fiatalokat érintette meg a leginkább. Azok körében lett a legnépszerűbb, akikben a késő kádári korszak már kevés nyomot hagyott; akiknek a felnőtté válása alapvetően a rendszerváltás utáni időszakra esett, és akik életkoruknál fogva a legnyitottabbak voltak az identitással összefüggő kérdések iránt. Az 1975 után született nemzedékek számára a Fidesz azt testesítette meg, hogy a rendszerváltás politikai nemzedékváltás is. Körükben volt a legnagyobb esélye annak, hogy a múlt rendszerrel azonosított baloldali (és a baloldal szövetségeseihez kötött liberális) értékekkel szemben fogalmazzák meg saját értékvilágukat, és hogy a párt egyfajta élcsapatává váljanak.5 Annak, hogy a Fidesszel mint rendszerváltó párttal azonosulhattak a késő kádári korban született nemzedékek, fontos lélektani velejárója volt, hogy mentesültek a szüleik nemzedékére vetülő kollaboráció bélyegétől. Egyfajta erkölcsi felmentést kaptak a rendszerváltás előtt történtek felelőssége alól is, a rendszerváltás levezénylésével kapcsolatos felelősség alól is. Azaz felmentést kaptak mind a történelmi kontinuitásban, mind a diszkontinuitásban való részvétel felelőssége alól. c) Az ifjúsági kultúra stílusjegyei a Fidesz identitásstratégiájában. A Fidesz sikeresen alkalmazta az ifjúsági kultúra stílusjegyeit kommunikációjában (beszédmód, tömegrendezvények, marketing), és sikerrel jelenítette meg a rendszerváltást nemzedékváltásként, magát pedig a fiatal nemzedékek pártjaként. A párt akcióinak végrehajtása (tömegdemonstrációk, rendezvények, kampányok, aláírásgyűjtések stb.) új ifjúsági 2010 / tavasz szemle

UISZ-26.indb 77

77 2010.02.03. 19:30:38

Ifjúság és környezet nem igényelte azokat a politikai cselekvési formákat, amelyek döntésekkel, mérlegelésekkel, kockázatokkal, a felelősség kis egyéni köreinek kirajzolódásával jártak volna együtt. A felkínált értékvilághoz a fiatal nemzedékek értékvilága több kapcsolódási pontot kínált. A rájuk fókuszáló identitásstratégia kiindulhatott abból, hogy a politikai intézményekhez negatív érzelmek fűzik őket, a politikai szférát elutasítják (Szabó I. – Örkény 1998: 27–42; Csákó – Berényi – Bognár – Tomay 2001). A fiatalok értékvilágának fontos sajátossága, hogy a politika világában nem igazodnak el (Szabó I. – Örkény 1998: 43–70). d) A fiatalok demokráciaképe. A kutatások szerint a fiatalok inkább hárítják az állampolgári részvétel felelősségét. A demokráciától elsősorban a gondoskodó, jóléti szolgáltatásokat nyújtó állam feladatainak teljesítését várják el, a társadalmi cselekvési lehetőségek, a különböző önszerveződések és civil kezdeményezések nem vonzóak számukra. A 2005-ös Iskola és demokrácia című kutatás szerint a középiskolások inkább „védőpajzsnak”, paternalisztikus társadalompolitikának tekintették a demokráciát. Kétharmaduk személyes biztonságot remél a demokráciától, és csak minden második diák érti bele a demokráciába a többpártrendszert, az egyesülési szabadságot, a beleszólást a politikába és a kisebbségi jogok érvényesülését. A demokrácia fogalmába a törvény előtti egyenlőséget és a magánélet tiszteletben tartását értik bele a leginkább, a legkevésbé pedig a többpártrendszert és a kisebbségek jogainak védelmét. Demokráciaképükben keverednek a demokratikus és az antidemokratikus elemek. Több mint kétharmaduk értett egyet azzal, hogy „az országnak elsősorban keménykezű vezetőkre van szüksége”, valamint azzal, hogy „olyan pártra van szükség, amely, ha szükséges, oda is üt” (Csákó 2007a). A fiatalok demokráciaképe elsősorban az egyén és a hatalom közötti kapcsolaton alapul, nem a különböző állampolgári közösségek és a hatalom közötti kapcsolatok rendszerén. Nem érzékelik a demokratikus közösségek jelentő-

78 UISZ-26.indb 78


ségét, amelyek skálája az állampolgári közösségektől (lokális közösségek, civil szervezetek, egyesületek stb.) a politikai közösségeken át (pártok, szakszervezetek, ifjúsági szervezetek stb.) a transznacionális mozgalmakig (környezetvédelem, feminista mozgalmak, antiglobalista mozgalmak, békemozgalmak stb.) terjedhet. A demokratikus közösségek választhatóságon alapuló, több pólusú, többközpontú, bonyolult dinamikájú világa, amelyben az egyes közösségek társadalmi súlya érdekeik érvényesítésének, törekvéseik, céljaik, programjaik képviseletének függvénye, nem érinti meg őket (Csákó 2007a; 2007b). d) A tekintélyelvűség sikere a fiatalok politikai orientációjában. A fiatalok körében az a párt bizonyult a legbefolyásosabbnak, amelynek identitásstratégiája a szocializációs minta kontinuus, premodern, a pártállami korszakra is jellemző elemeire épült: a tekintélyelvű konfliktuskezelési módok társadalmi elfogadottságára, az intézmények iránti bizalmatlanságra, a hierarchikus hatalmi viszonyok ismerősségére. A Fidesz identitásmintájában az érzelmek (a lelkesedés, a rajongás, a harcosság, a szenvedélyesség, a gyűlölet) és a hit játszották a fő szerepet. Kollektivisztikus emberképe ellentmondott a rendszerváltást követő másfél évtizedben végbement modernizációval együtt járó individualizációnak. A párt a gondoskodó, paternalista hatalom képével kapcsolta össze saját képét és hatalomgyakorlási módját. Úgy kínált rendszerváltó élményt a fiatal nemzedékeknek, hogy ezeknek – a rendszerváltás evolutív és tárgyalásos jellegéből, illetve életkorukból adódóan – nem volt, nem lehetett tényleges részük a rendszerváltásban. A rendszerváltás élményét utólagosan és szimbolikusan nyújtotta antikommunizmusával, a múlt radikális elutasításával, a nemzeti ügyek képviseletének felvállalásával.6 e) A nemzet alapú politikai közösség mintája. A Fidesz értelmezésében az állampolgárok és a hatalom közötti kapcsolatok alapja a nemzet, mint pártpolitikailag értelmezett politikai közösség. A párt újrafogalmazta a nemzetet,

2010 / tavasz

2010.02.03. 19:30:41

Ifjúság és környezet mint a politikai identitás alapját. A nemzeti alapú identitáskonstrukció a társadalom politikai megosztottságán alapult.

2. A politikai szocializáció fragmentált modellje Magyarországon a 20. század politikai fordulataival a politikai szocializáció modellje is rendre megváltozott. A Rákosi-rendszer konfliktustagadó politikai szocializáció modelljét az 1956-os forradalom után a Kádár-rendszer konfliktuskerülő modellje váltotta fel.7 A rendszerváltás alapjaiban értelmezte át az állam és az állampolgár viszonyát. Megteremtődött a demokratikus politikai szocializáció lehetősége. A demokratikus rendszerekre jellemző konfliktuskihordó politikai szocializációs modell kikristályosodása azonban nehéz folyamatnak bizonyult. A rendszerváltás utáni politikai szocializáció modelljét egyrészt a Rákosi-korszak konfliktustagadó és a Kádár-korszak konfliktuskerülő modelljéhez képest értelmezhetjük, másrészt a nyugat-európai demokráciákra jellemző konfliktuskihordó politikai szocializációs modellhez képest. Mielőtt megvizsgálnánk a rendszerváltás utáni modellt, nézzük meg röviden, mi jellemzi a demokratikus politikai szocializáció modelljét.

a) A demokratikus politikai szocializáció modellje A nyugati demokráciákban a konfliktuskihordó modell azoknak az ellentmondásoknak a kezelésére csiszolódott ki, amelyek a modern demokráciákban feszülnek. Ezek az érdekek sokféleségéből és az értékrendek sokszínűségéből következnek. Feloldásukra a demokratikus szocializáció modellje a konfliktuskezelés kompromisszumos módjait kínálja. A modell olyan, konzisztens struktúra, amelynek tényezői: a formális (iskola, szervezetek, egyházak),

a nem formális (család, kortársi csoportok, média, kapcsolatok hálózata), a kulturális (világkép-konstrukciók, gondolkozási, magatartási és cselekvési minták) és a diszkurzív tényezők (alaptematikák, különböző tematizációk), valamint a tapasztalatok, élmények egymást feltételezik. Az elsődleges életvilág formális és nem formális közösségei kiegészítik benne egymást.8 Ezért képes a konfliktusok tárgyalásos, proceduális, kompromisszumokra épülő kezelésére. Képes folyamatosan reagálni a kollektív identitásokat érintő társadalmi kihívásokra. Ilyen kihívás például, ha egyes társadalmi csoportok – például a bevándorlók – szocializációjában az állam és az állampolgárok közötti kapcsolatok mintái nagyon különböznek a formális, intézményes szocializáció mintáitól. A modell politikai támogatottságot élvez. Az Európai Unióban a társadalompolitika centrumában az aktív állampolgárság fejlesztése áll.9 A helyi, regionális, nemzeti, illetve transznacionális közösségek legfontosabb stabilizáló tényezője az állampolgárok aktív társadalmi szerepvállalása. A demokratikus állampolgárrá nevelés alapelveiben a politikai aktorok egyetértenek; kérdései önálló kutatási és szakpolitikai területté váltak. Az aktív állampolgár képzése két pilléren nyugszik: az oktatáspolitikán és az ifjúságpolitikán. Az ifjúsággal kapcsolatos szakpolitikák (oktatáspolitika, ifjúságpolitika, foglalkoztatáspolitika, szociálpolitika), az ifjúságkutatások, valamint a fiatalok társadalmi életének színterei és formái nyitott, konzisztens alrendszert alkotnak. A második világháború befejezése óta a közoktatás egésze Nyugat-Európában mindinkább a demokratikus állampolgári szocializáció jegyében zajlik. Ez az európai oktatási reformok közös célja is.10 A társadalomismeret és az állampolgári ismeretek az oktatás gondosan kimunkált részei. Abból indulnak ki, hogy az állampolgári ismeretek és társas értékek (a tolerancia és a szolidaritás) taníthatóak, a cselekvési, valamint döntési képességek fejleszthetőek. Az, hogy az iskolának elő kell segítenie az esélyegyenlőség érvényesülését, ugyancsak az új ifjúsági 2010 / tavasz szemle

UISZ-26.indb 79

79 2010.02.03. 19:30:44

Ifjúság és környezet állampolgári szocializáció társadalompolitikai fontosságát jelzi. Az iskola belső világa (diákönkormányzat; tanár-diák viszony; az iskola, a szülők és az iskolafenntartók viszonya) arról tanúskodik, hogy az iskolát a (demokratikus társadalmi) élet tanítómesterének tekintik. A 90-es évek oktatási reformjai a demokratikus állampolgári nevelés célkitűzéseinek előtérbe kerülését mutatták. Az Európai Unióban a 90-es évek második felére általánossá vált állampolgári nevelési koncepció szerint az oktatásban elsőbbségük van a tapasztalatoknak, a demokratikus állampolgárságnak és az emberi jogokat tiszteletben tartó attitűdöknek.11 Az iskolai állampolgári nevelés része az iskola belső világában érvényesülő demokrácia is. Ugyanakkor az állampolgári nevelés kérdései túlnőnek az iskola falain. A fiatalok tapasztalati tanulását elősegítő kezdeményezések társadalompolitikai támogatásban részesülnek, kereteit szakmai szempontok figyelembe vételével biztosítják. A politikai szocializáció demokratikus modelljének stabilitásához hozzájárul, hogy a legtöbb nyugati országban a nemzeti identitással kapcsolatos, alapvető kérdések (így az, hogy ki tartozik a nemzethez és milyen kritériumok alapján, valamint, hogy milyen viszonyban van egymással az állampolgári és a nemzeti identitás) már lezárultak az elmúlt évszázadban. A nemzeti identitás konszenzuális kereteit az „ünnepi” társadalmi gyakorlat újra és újra megerősíti az összetartozást kifejező szimbólumokkal, ünnepekkel, hagyományokkal, szertartásokkal és emlékezésekkel, a hétköznapok tapasztalati világa pedig folyamatosan visszaigazolja, hogy mit jelent az adott nemzet tagjaként állampolgárnak lenni. Az európai polgár eszméjével a tagországok polgárainak többsége azonosul, a fiatalok pedig az átlagosnál nagyobb arányban fogadják el (Eurobarométer 2005). A nemzeti szocializáció az állampolgári szocializáció integráns része. Így a nemzeti identitás formálódásában is az iskola szerepe a meghatározó. A nyugati világban a második világháború, de különösen az 1968-as diáklázadások után felértékelődött az ifjúságpolitika.12 Ennek alap-

80 UISZ-26.indb 80


ját a fiatalokkal foglalkozó szakemberek (tanárok, az önkormányzatokban, iskolákban, civil szervezetekben, szakszolgálatokban dolgozó ifjúságsegítők, ifjúságpolitikusok) számára elérhető ifjúságpolitikai stratégia alkotja. Az ifjúságpolitikai stratégiák nyilvánosak és az ifjúsági szektor egészét orientálják. Fő törekvésük az állampolgári aktivitás elősegítése a nem formális nevelés lehetőségeinek hasznosításával. Az ifjúságpolitikák abból indulnak ki, hogy a legfontosabb problémák (az egyenlőtlenségek, a társadalmi önszerveződés, az érdekérvényesítés problémái, a többség és a kisebbségek viszonyának problémái, az emberi és állampolgári jogok érvényesülése stb.) a gyerekeket és a fiatalokat fokozottan sújtják. Mivel ők életkoruknál fogva is hátrányban vannak a felnőttekhez képest, sikeres integrációjuk elősegítése, jogaik és érdekeik érvényesítésének biztosítása a felnőtt társadalom fontos feladata. A célkitűzések megvalósulását segíti, hogy hatékony egyeztetési mechanizmusok épültek ki a közigazgatási és az ifjúságpolitikai szintek között. Az ifjúságpolitika egymáshoz illeszkedő, egymást feltételező elemekből felépülő rendszerében (a) az állami, helyi és civil intézmények, (b) a pénzügyi, gazdasági és jogi feltételek, (c) az infrastruktúra és (d) a szakemberképzés egyaránt fontos szerepet játszanak. Megnőtt az ifjúságkutatás jelentősége. Kiépültek az ifjúságpolitika és az ifjúságkutatások közötti közvetítések, valamint a fiatalok társadalmi integrációját elősegítő kormányzati és nem kormányzati intézmények közötti egyeztetési mechanizmusok. Kiépültek azok a csatornák is, amelyek biztosítják a szaktudományi eredmények hasznosulását az iskolai állampolgári nevelésben, valamint a tanárképzésben és az ifjúságsegítő szakemberek képzésében. A társadalompolitikai nyitottság elősegíti, hogy a kutatói figyelem az új nemzedékek kollektív identitásának alakulására irányuljon, hiszen ez gyakran égető társadalmi kérdés is.13 A demokratikus politikai szocializáció modelljében a vallási, nemzeti, demokratikus, európai alaptematikák helye, jelentősége és sze-

2010 / tavasz

2010.02.03. 19:30:47

Ifjúság és környezet repe más, mint a posztkommunista országok modelljeiben.14 A modell legfontosabb diszkurzív tényezője a demokratikus, illetve az európai alaptematika. Az Eurobarométer 2005-ös adatfelvétele szerint az európai polgár eszméjével a tagországok polgárainak többsége azonosul, a fiatalok pedig az átlagosnál nagyobb arányban fogadják el ezt az eszmét. A legtöbb nyugati országban a nemzeti identitással kapcsolatos, alapvető kérdések (így az, hogy ki tartozik a nemzethez és milyen kritériumok alapján, valamint, hogy milyen viszonyban van egymással az állampolgári és a nemzeti identitás) már lezárultak az elmúlt évszázadban. A nemzeti szocializáció nem különül el az állampolgári szocializáció egészétől, így a nemzeti identitás formálódásában is az iskola, a legfontosabb formális szocializációs intézmény szerepe a meghatározó. A nemzeti szocializáció jól bejáratott mechanizmusok között zajlik. A nemzeti identitás konszenzuális kereteit az „ünnepi” társadalmi gyakorlat újra és újra megerősíti a nemzet összetartozását kifejező szimbólumokkal, ünnepekkel, hagyományokkal, szertartásokkal és emlékezésekkel, a hétköznapok tapasztalati világa pedig folyamatosan visszaigazolja, hogy mit jelent az adott nemzeti közösség tagjaként állampolgárnak lenni.

b) A fragmentált modell A rendszerváltás után Magyarországon a kollektív identitással kapcsolatos kérdések megőrizték átpolitizáltságukat. A nemzeti és a politikai identitás kérdései összefonódtak egymással. Az iskolai állampolgári nevelés és a nem formális tanulás kérdései nem váltak kormányzatokon átívelő társadalompolitikai kérdésekké. Mind az iskolai szocializációra, mind az iskolán kívüli szocializációra kevesebb kutatói és szakpolitikai figyelem irányult, mint a nyugati demokráciákban.15 A kutatások és a szakpolitikák (oktatás- és ifjúságpolitika) közötti csatornák esetlegesek, a kutatási eredmények gyakran kívül maradnak

a szakpolitikák horizontján. A tanárképzés, az iskolai állampolgári szocializáció és a tapasztalati tanulás színterei között nem alakultak ki közvetítő mechanizmusok. Mindezek a sajátosságok kedveznek annak, hogy a politikai szocializáció szövedékét alkotó elemek egymástól elkülönüljenek. Az állampolgári szocializációban az iskola nem játszik meghatározó, szakpolitikailag és módszertanilag megtervezett szerepet. Az iskola szakmaisága és hatékonysága esetleges, a meglévő oktatáspolitikai és ifjúságpolitikai lehetőségeket sem használja ki az állampolgári nevelés területén (Sik D. 2007; Csákó 2007b). Ezt támasztja alá a társadalomismeret magyarországi oktatásának tapasztalatairól rendelkezésre álló néhány tanulmány is (Knausz 2003; Csernyus é. n.). A tanárképzésben nincs helyük a civil társadalom önszerveződésével kapcsolatos ismereteknek. Az interneten is elérhető tantárgykínálat tanúságai szerint a tanárjelöltek rendszerint nem találkoznak a gyerekek iskolán kívüli életével kapcsolatos kurzusokkal (szabadidő-pedagógia, mozgalompedagógia, ifjúságsegítés). Az iskolán kívüli állampolgári szocializációnak a jelentősége a rendszerváltás óta növekedett. Az ifjúsági szervezetek az iskola falain kívülre kerültek. Az Úttörőszövetség mellett 1989-ben újjáalakult Magyar Cserkészszövetség is működni kezdett, és sorra alakultak más szervezetek is. Bár a civil szervezetek száma növekvőben van, a fiatalok életében játszott szerepük korlátozott.16 Az ifjúsági szervezetek vonzásköre szűk (Zsebéné Dobó 2007). A fiataloknak csak a 6–10%-a tagja valamilyen szervezetnek, öntevékeny csoportnak, illetve közösségnek. (Stumpf 1995: 110–121; Szabó I. – Örkény 1998: 95–128; Gazsó T. – Szabó A. 2002: 254– 259; Csákó 2006; Zsebéné Dobó 2007). Magyarországon a rendszerváltás óta az állampolgári magatartások formálódásában a nem formális szocializáció identitásformáló szerepe a meghatározó. Ez a szerep azonban elsősorban nem a civil szerveződésekhez, hanem a fiatalok szocializációjában tudatosan részt vevő új ifjúsági 2010 / tavasz szemle

UISZ-26.indb 81

81 2010.02.03. 19:30:49

Ifjúság és környezet pártokhoz – a leghatékonyabban a Fideszhez – kötődik, és jórészt a politika világát közvetítő médiumokon (köztük az interneten) keresztül érvényesül. Abba a térbe, amelyből a formális politikai szocializáció kiszorult, a jobboldali pártok és szervezetek által vezetett nemzeti tematika nyomult be. 17 A rendszerváltás utáni időszakot a politikai szocializáció fragmentált modellje jellemzi. A modellt a szocializáció tényezői (család, iskola, médiumok, kulturális közvetítők, tartalmak) közötti gyenge és esetleges kapcsolatok jellemzik. Az állampolgári kultúra hangsúlytalan benne, ugyanakkor a pártokhoz kötődő tartalmak túlsúlyosak. A modell leképezi azt a tényt, hogy a társadalompolitikában a demokratikus állampolgári nevelés eszméje marginális, az iskolai állampolgári nevelés és a nem formális tanulás kérdései nem váltak stratégiai kérdésekké. Jellemzője, hogy bár a demokratikus szocializáció lehetőségei megteremtődtek, a szocializáció alapvetően nem az állampolgári közösségbe, mint a demokratikus rendszer alapját jelentő konszenzuális politikai közösségbe való integrálódást segíti elő. Mivel a fragmentált modellben a demokratikus állampolgári szocializáció nem elsődleges cél, a nemzeti, illetve a politikai közösségi integráció sajátos veszélyeket rejt magában. Mindkét integráció megosztó lehet, átjárhatatlan árkokat húzhat a saját csoport és a másik csoport között, és akadályozhatja a demokrácia társadalom-lélektani újratermelődését. Az állampolgári szocializációt maga alá gyűrő nemzeti szocializáció veszélyét abban látom, hogy összefonódott a pártpolitikai identitással. Mivel a nemzet felfogásában nincs konszenzus, a nemzeti identitás meghatározása pártpolitikai küzdelmek tétje lett. A pártpolitikai szocializáció dominanciája pedig azzal a veszéllyel jár, hogy a pártpolitikán felülemelkedő össztársadalmi érdekek belátásának képessége nem válik az állampolgári kultúra alapértékévé. Az iskolai nemzeti, politikai és állampolgári szocializáció tartalmát illetően sincs konszenzuson nyugvó állami akarat. Leértékelődik az

82 UISZ-26.indb 82


iskola szerepe, ugyanakkor felértékelődik az iskolán és a szervezeteken kívüli nem formális szocializáció jelentősége. A szocializáció folyamata azonban akkor is zajlik, ha legfontosabb intézményes tényezője, az iskola megpróbál kimaradni belőle.18 A szocializációs vákuumba könnyen be tudnak nyomulni más ágensek (például az egyházak, különböző személyek, illetve a politikai pártok és szervezetek által vezetett nemzeti tematika). A rendszerváltás óta az iskola politikai szocializációs tevékenységét – egyfajta reakcióként arra, hogy a pártállami időszakban részt kellett vennie a politikai és ideológiai indoktrinációban – az „elhárítás attitűdje” jellemzi (Csákó 2007b.). Sem az iskola, sem a tanárok számára nem egyértelmű a politikai szocializációban való szerepük, mivel a politikát gyakran a napi pártpolitikával azonosítják.19 Az iskolai állampolgári szocializáció deficitjeit a középiskolások körében végzett vizsgálatok is igazolták (Szabó I. – Örkény 1998; Csákó 2007b). A diákok kevéssé látják, hogy milyen összefüggések vannak érdekeik, igényeik érvényesítése, sérelmeik orvoslása és a rendelkezésükre álló demokratikus formák között. „Ha az iskolai demokrácia gyakorlata gyenge, akkor nemigen tudja segíteni a demokráciával kapcsolatos igények világos megfogalmazását sem” – vonja le a következtetést Csákó Mihály (Csákó 2007b). A fragmentáltsághoz egy általános, a jóléti társadalmakban a hatvanas évektől megfigyelhető tendencia is hozzájárul: a kulturális minták változása. Az intézményes szocializáció valamelyest háttérbe szorult, a családi szocializáció gyengült, a kortárs csoportok, illetve csoportkultúrák szocializációban játszott szerepe pedig növekedett. A háttérben a jóléti társadalmak sajátosságait találjuk: egyrészt „az individuális szabadság kommercializálódását” (Debreczeni 2006: 23), másrészt a megnövekedett szabadidőt és az ifjúsági kultúra önállósodását, valamint mintaadóvá válását.

2010 / tavasz

2010.02.03. 19:30:52

Ifjúság és környezet c) A múlthoz való viszony a fragmentált modellben A politikai szocializáció fragmentált modelljét fenntartó tényezők között kiemelten említhetjük a múlthoz és a nemzethez való viszony lezáratlan kérdéseit, illetve a feldolgozatlan történelmi sérelmeket. A szisztematikus feldolgozás legfőbb akadálya, hogy a huszadik század fontos eseményeinek megítélésében és a magyar nemzet fogalmának jelentésében nem alakult ki politikai konszenzus. Emellett a közgondolkozásban sem tisztázódott, hogy mit jelent a nemzethez és az állampolgári közösséghez való tartozás. A nemzeti identitás kérdései összefonódnak a politikai identitás kérdéseivel. Markáns, sokszor a politikai identitás függvényében értelmezhető külső és belső ellenségképek szolgálnak viszonyítási pontokként az identitások felépítéséhez. A 20. század történelmének közgondolkozásbeli feldolgozása egyik közép- és kelet-európai országban sem könnyű.20 A történelmi emlékezet szálait a rendszerváltások elvágták, a magántörténelmek és a kollektív élmények egy része feldolgozatlan maradt. A politikai rendszerek a történelmet átértelmezték, a különböző nemzedékek az iskolai történelemoktatásban sokszor egymásnak ellentmondó értékelésekkel találkoztak. A magyar társadalom megosztott a közelmúlt politikai korszakainak és e korszakok meghatározó politikusainak megítélésében (Karácsony 2005: 163–180; Marián 2006; Marián – Szabó I. 2007). Több olyan kérdésben, amelyeket a történettudomány alaposan feldolgozott (a trianoni veszteségek okai, a világháborúkban való részvétel okai, a magyar állam felelőssége a magyar zsidóság nagy részének elpusztításában, az 1956-os forradalom iránya), a közgondolkozásban egymással teljesen ellentétes értelmezések élnek egymás mellett.21 Ezekről a kérdésekről a nyilvános diskurzusokban (politikusi megnyilvánulások, publicisztikai írások, különböző sajtótermékek, honlapok stb.) is sokféle értelmezés található.

A különböző forrásokból származó tartalmak a szocializáció folyamatában ismeret- és vélemény-alakzatokká, magatartási értékekké szerveződnek. Erősíthetik a demokratikus állampolgári magatartásokat, a másokkal való szolidaritást, de a különböző ellenségképeket és előítéleteket is.22 Az iskolának abban van szerepe, hogy a felnövekvő nemzedékek megtanulnak-e eligazodni a különböző források és értelmezések között, valamint, hogy képesek-e önálló véleményt alkotni a vitatott kérdésekben. Ezt az orientációs szerepet az iskola a rendszerváltás után is csak korlátozottan tudta ellátni. Különösen a történelemtanárok számára jelentett nehézséget az átértelmezett történelmi mozzanatok tanítása.23 Az oktatási tartalmak, módszerek, tankönyvek külön kutatási területet alkotnak. Itt csak utalok rá, hogy a szocializáció fragmentált modelljében a nyitott történelmi kérdésekben megnő a tanár egyéni értelmezéseinek és a különböző szocializációs ágensek értelmezéseinek jelentősége. Nagyobb a valószínűsége annak, hogy a különböző értelmezések elkerülik egymást.

d) Nemzeti ünnepek A nemzeti ünnepeknek kettős arcuk van: egy múltidéző és egy jelent idéző.24 Az ünnep lehetőség a történelem, a nemzet, a társadalom, a más népekhez fűződő kapcsolatok fontos kérdéseinek újragondolására és az eredeti eseményhez fűződő viszony kiépítésére.25 Az ünneplők „történelemrekonstrukciójától” függ, hogy a jelen számára mit jelent a múlt. Ahol konszenzus van az események értékelésében, az ünneplés az együvé tartozás megerősítése is. Tudatosítja a közös múlt értékeit, jelentőségét és az együvé tartozás szempontjából megfogalmazható tanúságait. Konszenzus hiányában az ünneplések a múltról beszélők hiteltelenségét és a jelen intézményei iránti gyanakvást erősítik. Magyarországon a politikai rendszerek igyekeztek magukat visszamenőleg is legitimálni a múltban, és saját szerepükkel összekapcsolni új ifjúsági 2010 / tavasz szemle

UISZ-26.indb 83

83 2010.02.03. 19:30:54

Ifjúság és környezet az ünnepekben megidézett eseményeket. Az egymással versengő pártok önmeghatározásaiban voltak felfedezhetőek a történelmi legitimációra irányuló törekvések. Az ünnepek bizonytalan értelmezésében tetten érhető a történelem többszöri politikai átírásának öröksége is.26 A pártállam eszmei, történelmi és uralmi kezdeteit jelentő ünnepek (március 21-e, április 4-e és november 7-e) a rendszerváltással megszűntek.27 Mások (augusztus 20.) átalakultak: jelentésrétegeik vagy kiestek, vagy módosultak. Megint mások (október 23.) hivatalosan felejtésre ítélt események évfordulójából hivatalosan átértékelt események ünnepei lettek. A rendszerváltással az ellenforradalomnak minősített 1956-os eseményekből forradalom lett, október 23-ából pedig nemzeti ünnep. A váltásokat a közgondolkozás némi fáziskéséssel követte. 1988-ban, az első ilyen tárgyú kutatásban 40–40% tekintette forradalomnak, illetve ellenforradalomnak az 1956-os eseményeket. A legnagyobb zavart egy évvel később lehetett észlelni, amikor hivatalosan „népfelkelésnek” minősítették az 1956-os forradalmakat. Ekkor 12% tekintette ellenforradalomnak; 22% népfelkelésnek, ami ellenforradalomba torkollott, 28% szerint végig népfelkelés volt, 24% szerint forradalom (Vásárhelyi 2003). 2003-ban már a lakosság 58%-a tekintette 1956-ot forradalomnak és szabadságharcnak (17% ellenforradalomnak, 12% népfelkelésnek). Ekkor sokan egyszerre gondolták azt, hogy a forradalom célja a polgári Magyarország megteremtése és azt, hogy a szocializmus megreformálása volt (Marketing Centrum).28 Március 15-e és október 6-a megítélésében nincsenek nagy társadalmi különbségek. Azonban még a politikai fordulatokat leginkább átvészelő március 15-e forradalmi hagyományainak és a nemzeti függetlenséget megtestesítő jelentéseinek értelmezései is többször változtak.29 A nemzeti ünnepekhez hasonlóan az emléknapok (az aradi vértanúk, a holokauszt és a kommunizmus áldozatainak emléknapja) is lehetőséget kínálnak az iskolának az állampolgári közösségek történelmi együvé tartozásának

84 UISZ-26.indb 84


megerősítésére.30 Ezeken új politikai rítusokat lehet meghonosítani. Ugyanakkor az emlékezés az európai hagyományokhoz is kapcsolódik (Czigány 2002). Az iskola ilyenkor élhet a nyitott történelmi kérdések megvitatásának, a „történelemrekonstrukciónak” a lehetőségeivel. A sok helyen élő ünneplési sablonok azonban akadályozzák az emlékezésben rejlő lehetőségek kibontakozását és a részvételen alapuló demokrácia gyakorlását. Az ünneplési és megemlékezési sémák ugyanakkor egyfajta védekezést is jelentenek: eltakarják az egymás mellett élő különböző értelmezéseket és a közöttük való eligazodás nehézségeit.31 Az ünnepeket a rendszerváltás óta a politikai közösségek között kirajzolódott nemzeti törésvonal határozza meg. A megemlékezések a múlt örökségéért, a politikai pártok történelmi legitimációjáért és önmeghatározásuk történelmi beágyazásáért folytatott küzdelmek színtereivé alkalmaivá váltak. A legfontosabb nemzeti ünnepek (március 15. és október 23.) nyilvános megemlékezéseit – különösen a központi megemlékezéseket – 2002 óta egyre élesedő politikai csatározások kísérik. Ezek nem könnyítik meg a közelmúlt feldolgozását. 2003-ban a legtöbben (43%) az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékét érezték magukhoz a legközelebb állónak. Az 1956-os forradalom emléknapját a 90-es évekhez mértekhez képest kevesebben választották (10%). 29% szerint a politikai élet szereplői nem emlékeznek meg méltóan a forradalomról. 86% értett egyet abban, hogy a pártoknak – félretéve ellentéteiket – közösen kellene ünnepelniük (Marketing Centrum).

e) A nemzetfogalom és a nemzeti szocializáció A modern kollektív identitásokban az államhoz való viszony és a nemzet fogalmának meghatározása elkerülhetetlen. A politikai szocializáció fragmentált modelljében megnő a nem formális elemek jelentősége és a nemzeti kérdéseket tematizáló politikai aktorok mozgástere. A nemzeti tematika előtérbe kerülésének kedvez, ha

2010 / tavasz

2010.02.03. 19:30:57

Ifjúság és környezet a demokratikus állampolgári közösség eszméje nem tud megerősödni. A nemzetkonstrukciók képlékenysége, átmenetisége, inkonzisztenciája leképezi azt a közép- és kelet-európai sajátosságot, hogy a nemzeti és az állampolgári identitások nem esnek szükségszerűen egybe. A nemzetfogalom jelentésével kapcsolatos kérdések eredendően nem a politikai szocializáció, hanem az adott politikai rendszer, az állam, valamint az állam és polgárai közötti kapcsolatok kérdései. Magyarországon a nemzeti szocializáció az állampolgári szocializációtól elkülönült, nagyfokú önállóságra szert tett terület mind az iskolai, mind pedig az iskolán kívüli (szervezetekhez, politikai megmozdulásokhoz, ünnepekhez, illetve a családhoz és kortársi csoportokhoz kötődő) szocializációban. Ahogy erről már szó volt, a nemzeti szocializációban az iskolán kívüli világ játszik meghatározó szerepet. A nemzeti tematikával a politikai aktorok közvetlenül is belépnek a nemzeti szocializáció folyamatába. Ennek különösen akkor van jelentősége, ha a szocializáció szövedékében hangsúlytalan a demokratikus tematika, illetve, ha az iskolai állampolgári szocializáció nem hatékony.32 Az, hogy a közép-európai térségben az állampolgárság és a nemzetiségi hovatartozás nem esik szükségszerűen egybe, nemcsak konfliktusok forrása lett, hanem megnehezítette a hovatartozások közötti eligazodást és a nemzet fogalmának az értelmezését is.33 A felnőttek és fiatalok körében végzett kutatások szerint a nemzetfelfogások elmosódottak, egymással interferálnak, sok bizonytalanság van bennük. Az államnemzet és a kultúrnemzet egymás mellett élő modelljei a nemzetképekben nem zárják ki egymást.34 Az egymás mellett élő kultúrnemzet- és államnemzet-felfogások mellett egy harmadik típusú alakzat is kimutatható, amelyben a két modell kritériumai összefonódnak egymással (Csepeli 1992; Szabó I. – Murányi I. 1993; Lázár 1996; Szabó I. – Örkény 1996; 1998; 2001; 2002; Veres 1998; 2000; Murányi I. 2006b). Azok, akire ez utóbbi alakzat jellemző, egyszerre tekintik a magyar nemzetet a magyar

állampolgárok közösségének (amelybe beletartoznak a magyarországi kisebbségek) és ugyanakkor a határoktól és állampolgárságtól függetlenül a nyelvi, kulturális, etnikai szempontból együvé tartozók közösségének. Annak eldöntésében, hogy „ki számít magyarnak”, az államés a kultúrnemzet-koncepciók logikái között a különböző kritériumok közül az önbesorolás és az anyanyelv képezik a hidat. A nemzet fogalmi konstrukcióiban jogi, állampolgársági kritériumok, morális szempontok, érzések, teljesítmények is megtalálhatók. Ezeket a konstrukciókat a demográfiai és társadalmi változók csak korlátozottan magyarázzák. A tágabb értelmezési mezőben ott találjuk a vallásosság, az értékrend, az életforma magyarázó erejét, az esetleges politikai elkötelezettséget, az egyéni élettörténetet (személyes élményeket, kapcsolatokat). A nyelvi és etnikai alapú kultúrnemzet-felfogás etnikai alapú ellenségképek felépítésével és erősítésével járhat együtt (Csepeli 1992: 11– 19). A magyarság etnikai alapú felfogása főként hátrányos társadalmi környezetben függ össze az előítéletességgel. A kultúrnemzeti felfogásban az ellenségkép erőteljesebb, mivel ennek identitáserősítő funkciója van. A középiskolások körében a kultúrnemzet-felfogás inkább intoleranciával és xenofóbiával jár együtt, míg az államnemzet-felfogás elfogadói más csoportok iránt nyitottabbak (Szabó I. – Örkény 1998: 159–225; Murányi I. 2006b). A nemzet fogalmának bizonytalanságai kedveznek a szomszéd népekkel és a hazai kisebbségi csoportokkal szembeni előítéleteknek. A fiatalok egy része számára vonzó a szélsőjobboldali értékvilág sok eleme (cigányellenesség, antiszemitizmus, elutasító magatartás azoknak az országoknak a többségét alkotó népekkel szemben, amelyekben sok magyar él.) Értékvilágukat a hagyományos társadalmi és kulturális változókkal csak korlátozottan lehet magyarázni (Szabó I. – Örkény 1998; 2000; 2002: 404–430; Murányi I. 2006b). (a) A szocializációs tényezők közötti viszony. A politikai szocializáció szakirodalmában egyetértés van abban, hogy a társadalmi szeméúj ifjúsági 2010 / tavasz szemle

UISZ-26.indb 85

85 2010.02.03. 19:30:59

Ifjúság és környezet lyiség formálódásában a család szerepe a legfontosabb, már csak érzelmi kötelékei miatt is. A család evidenciaként adja tovább a nemzeti hovatartozás bizonyosságát és a csoportközi viszonyokat értelmező gondolkozási mintákat. A család adja tovább a pártpreferenciákat, a pártválasztások mögött meghúzódó világképeket is (Percheron – Jennings 1981; Percheron 1982). A legtöbb nyugati országban a családi szocializációt tekintik elsődlegesnek a fiatalok magatartásának alakulásában (Education at a Glance 1995). A magyar társadalom kitüntetett szerepet tulajdonít az iskolának. A családok az iskolára hárítják a nagyobb felelősséget. Ennek hátterében talán az áll, hogy a társadalmi játékszabályok gyakori változása miatt elbizonytalanodtak gyermeknevelési eszményeikben, és úgy vélik, hogy az iskola mint professzionális intézmény jobban tudja, hogy mi segíti elő a gyerekek társadalmi fejlődését.35 Az iskola az oktatásban, az iskola belső világában, az iskolai tevékenységeken keresztül a nemzeti azonosságtudat ismereti, érzelmi és normatív dimenzióit formálja. Az iskola tervezett és rendszeres tevékenysége révén a szocializációs modell legalkalmasabb intézménye a különböző hatások feldolgozásának és a kollektív identitások felépítésének elősegítésére, a demokratikus magatartási készségek és kompetenciák kifejlesztésére. Ha azonban tisztázatlanok a szocializáció alapelvei és célkitűzései, az iskola igyekszik kitérni a szocializációval kapcsolatos feladatai elől. A kollektív identitás a történelemmel, a társadalommal, az állammal, a nemzettel, az emberek különböző csoportjaival és a politikával kiépített viszonyok rendszere. Ezért nagy jelentősége van a történelem, az irodalom, a társadalomismeret oktatásának. Az állampolgári magatartások kiépítéséhez szükséges ismereteket az iskola közvetíti a tanulók számára. Kihasználhatja a nemzeti ünnepek és emléknapok lehetőségeit, és az iskolai munka részévé teheti a kommunikatív cselekvési formákat: a beszélgetéseket és vitákat. Az ismeretek rendszerezésében és feldolgozásában az iskola különle-

86 UISZ-26.indb 86


ges helyét rendszerszerűsége, formalizáltsága, szakmaisága és a tankötelezettség biztosítja. A múlt iskolai olvasata befolyásolja a nemzetképeket, a más népekhez és csoportokhoz való viszonyt. Nagy jelentősége van annak, hogy mit hallanak a diákok a történelem neuralgikus kérdéseiről, a történelmi felelősségről. Itt csak utalok rá, hogy bár sok korszerű oktatási program és oktatási segédanyag foglalkozik a holokauszttal, ezek használata nem általános. A magyar holokauszttal kapcsolatos ismeretek hiányosak, eseményeinek értelmezése ellentmondásos.36 A 2005-ös Iskola és demokrácia kutatás szerint nemcsak a történelmi, hanem a társadalmi ismeretek átadásában is a történelem játssza a legnagyobb szerepet. A középiskolások 37.5%-a jelölte meg ezt a tárgyat. Ugyanakkor azok körében, akik szeretik a történelmet, már 76.5% volt a történelmet társadalomismereti forrásként megjelölők aránya. (Csákó 2007b). Az iskola a maga belső világával a társadalmi tapasztalatok talán legfontosabb forrása. A társadalom szerkezetének, működésének, szabályainak a személyközi kapcsolatok révén is belátható mintája. Az iskolai élet olyan társadalmi gyakorlóterep, ahol normákat, társadalmi játékszabályokat lehet megtanulni, részvételi és cselekvési módokat begyakorolni, és egyúttal kipróbálni az egyéni és a csoportos érdekérvényesítés különböző formáit. Az iskola akkor tud a szocializáció hatékony tényezője lenni, ha törekvéseiben társadalmi és szakpolitikai támogatottságot élvez. Hatékonyságát befolyásolja állampolgári nevelési stratégiája; az, hogy a szereplőknek mennyire van lehetőségük demokratikus gyakorlatra, valamint, hogy milyen tanári magatartások, iskolán belüli kapcsolatok és hatalmi viszonyok hitelesítik a közvetített tartalmakat.37 Az iskolai állampolgári szocializációt meghatározza, hogy az oktatáspolitika milyen jelentőséget tulajdonít neki, és hogy hol jelöli ki a helyét a közoktatásban, a tanárképzésben és a tanárok továbbképzési rendszerében. Magyarországon a diákok állampolgári ismereteiben, társadalomképében, a politikai intéz-

2010 / tavasz

2010.02.03. 19:31:02

Ifjúság és környezet mények iránti bizalmában, politikai érzelmeik és a más csoportokhoz való viszonyulásaik alakulásában a legnagyobb különbségek az iskolai képzés típusa mentén mutathatók ki (Szabó I. – Örkény 1998; Szabó I. – Lannert – Örkény 1999; Csákó 2006).38 Az iskolarendszer a politikai kultúra megtanulásában is inkább reprodukálja az előnyöket és a hátrányokat, mintsem csökkentené a különbségeket (Nagy 1999).39 Ennek ellenére a közoktatásban a rendszerváltást követő másfél évtizedben az állampolgári nevelés kérdése nem vált stratégiai kérdéssé.40 Ebben szerepet játszik, hogy nem kristályosodtak ki a demokratikus társadalom állampolgári mintái, valamint, hogy a történelemmel és a nemzettel kapcsolatos alapvető kérdések nyitottak maradtak. Ezért válhatott a szocializációs modell tartalmi meghatározása pártpolitikai kérdéssé. A konszenzus hiányából következően a kollektív identitással kapcsolatos kérdésekre az iskolában is rávetül a politika árnyéka.41 (b) A nem formális szocializáció tényezőinek szerepe. Az iskola és a család mellett a tapasztalati tanulás tényezőinek (a civil szervezeteknek, társadalmi mozgalmaknak, ifjúsági kezdeményezéseknek) mint a tapasztalati tanulás színtereinek van szerepük az állampolgári szocializációban. Segítik a nemzeti és az állampolgári (vagy európai polgári) identitás társadalmi gyakorlatban történő kifejeződését. A fragmentált modell nem tud hatékonyan reagálni az új társadalmi kihívásokra: a szélsőjobboldali jelenségekre, a nagy integratív folyamatok ellenhatásaira, az újrafogalmazódó interetnikus és interkulturális viszonyokra és a nemzeti identitás problémáira. Kevéssé érvényesül az iskola rendszerező, strukturáló, szakmailag megalapozott szocializációs tevékenysége. Ugyanakkor megnő a médiumok közvetítésében sokakhoz eljutó nem formális tényezők szerepe. A média közvetetten sokféle tapasztalathoz, a nemzeti identitás szempontjából fontos élményeket (olimpiai játékok, nemzetközi versenyek, sztárok, kulturális tartalmak, történelemhez kapcsolódó tartalmak) közvetít. Közvetítésében a politikai aktorok te-

matizációi sokakhoz jutnak el és válnak a társadalmi cselekvések szintjére lefordítható politikai entitássá. Magyarországon a rendszerváltást követő másfél évtizedben tisztázatlanok maradtak a nemzeti és az állampolgári identitások, illetve a politikai és az állampolgári identitások közötti viszonyok. Ez gátolja, hogy a közoktatási rendszer hatékonyan tudjon közreműködni a demokratikus állampolgári kultúra megalapozásában. Az iskola azonban önmagában nem tudja felvállalni az állampolgári és a nemzeti identitás formálásának feladatát. Ezért inkább a konfliktuskerülő politikai szocializáció hagyományait folytatja. Ha lehet, kitér az állampolgári szocializációban való közreműködés feladatai elől, inkább a konfliktuskerülés mintáit közvetíti, folytatva a Kádár-korszak konfliktuskerülő politikai szocializációjának hagyományait. A társadalmi rendszer folyamatos megújulásához szükséges állampolgári ismereteket, értékeket, készségeket, a konfliktusok konszenzushoz vezető kezelését az iskolában csak esetlegesen lehet elsajátítani. Ugyanakkor a nemzeti tematikát vezető politikai szereplők a politikai szocializációs modell legdinamikusabb és nagy nyilvánosságot élvező tényezőiként összekapcsolják a politikai és a nemzeti identitás kérdéseit, átpolitizálják a nemzet fogalmát és a nemzethez tartozás kritériumait. Ezzel konfliktusélező mozzanatokat visznek a politikai szocializáció modelljébe, mivel a társadalom egyes csoportjai kívül maradnak a politikai szempontok mentén meghatározott nemzeten. A fragmentált modell fontos tartalmi jellemzője a nem formális szocializációhoz kötődő nemzeti tematika hangsúlyos jelenléte. A rendszerváltás után a 20. században immár harmadszor (először a Horthy-korszakban, másodszor a pártállami időszakban) fogalmazódott újra a nemzeti tematika. Ez azért volt lehetséges, mert az alapvető nemzeti kérdésekben (a nemzet fogalma, a nemzethez tartozás kritériumai, a múlthoz való viszony, az állam és az állampolgárok közötti, illetve a nemzet és az állampolgári közösség új ifjúsági 2010 / tavasz szemle

UISZ-26.indb 87

87 2010.02.03. 19:31:05

Ifjúság és környezet közötti viszonyok) nem alakult ki konszenzus. A nemzeti tematika ráépülhetett ezekre az állásfoglalást és konszenzust igénylő kérdésekre, és egyfajta válaszrendszert kínált ezekre. A nemzeti tematika előtérbe kerülésének pártpolitikai okai is voltak. A 20. századi magyar történelemben nem volt olyan jobboldali politikai hagyomány, amelynek mintájára a rendszerváltás után a jobboldal fel tudott volna épülni. A nemzeti tematikával helyre lehetett állítani egy történelmi kontinuitást, amely megszakadt a pártállam kiépülésével és a két világháború közötti időszak államilag vezetett nemzeti tematikájának a teljes elutasításával. A nemzeti tematika a politikai szocializációs modell legdinamikusabb és nagy nyilvánosságot élvező tényezőjévé formálódott. A tematika vezetői összekapcsolták a politikai és a nemzeti identitás kérdéseit, átpolitizálták a nemzet fogalmát és a nemzethez tartozás kritériumait. A nemzeti identitás tartalma és helye az állampolgári kultúrában így könnyen válhatott a politikai csatározások szabad prédájává. Ezzel a tematikát vezető politikai szereplők folyamatosan konfliktusélező mozzanatokat visznek a politikai szocializáció modelljébe, mivel a társadalom egyes csoportjai kívül maradnak a politikai szempontok mentén meghatározott nemzeten. A nemzeti tematika a fragmentált modellben kézzelfogható, valóságos és a társadalmi cselekvések szintjére lefordítható politikai entitássá vált, amely megosztja a társadalmat. A fragmentáltságot fenntartja, hogy az alternatívát jelentő demokratikus tematika alapeszméje, a demokratikus állampolgári közösség eszméje Magyarországon a rendszerváltás óta eltelt másfél évtizedben nem tudott megerősödni.

3. Összefoglalás A rendszerváltás felszínre hozta, hogy a magyar nemzeti identitásnak nincs társadalmi konszenzuson nyugvó, a politikai intézményrendszer működésével megtámogatott és az intézményes szocializációban közvetített mintája. A párt-

88 UISZ-26.indb 88


preferenciákat a szociológiai tényezők kevéssé magyarázták. A legfőbb különbség a választók életkorában volt. A Fidesz a fiatal nemzedékek körében volt a legnépszerűbb, akik számára nemcsak a rendszerváltást, hanem a nemzedékváltást is megtestesítette. A párt az állampolgárok és a hatalom viszonyának értelmezésében a nemzetből, mint pártpolitikailag értelmezett közösségből indult ki. Identitásmintája a szocializációs minta hagyományos, premodern elemeire, a vezetők és a vezetettek hierarchikus viszonyára épült. A modern demokráciákban a politikai szocializáció modellje társadalmi konszenzuson nyugszik. Alapelveiben a politikai élet aktorai egyetértenek; kérdései alapvetően szakpolitikai kérdések. A nemzeti szocializáció az állampolgári szocializáció része. A modell legfontosabb diszkurzív tényezője a demokratikus, illetve az európai alaptematika. A demokratikus politikai szocializáció modellje konzisztens modell, tényezői egymást feltételezik. Képes az új társadalmi kihívásokra reagálni. A magyarországi politikai szocializáció rendszerváltás utáni modelljét fragmentált modellnek nevezhetjük. A nemzeti és az állampolgári identitás mintái, a múlt kérdései, az előző korszakok megítélése és a nemzet fogalmának értelmezése megosztja a társadalmat és a politikai élet szereplőit. Nem formálódott ki az állampolgári identitással kapcsolatos kérdéseket szakpolitikai síkra és társadalmi gyakorlatra lefordító ifjúságpolitikai stratégia. A modell nem tud választ adni a kollektív identitásokat érő kihívásokra. Ugyanakkor jelentős benne a nem formális tényezők, így a nemzeti tematika identitásformáló szerepe. Az iskolai állampolgári szocializáció alacsony hatásfokú; hasonlóan a Kádár-korszakhoz, most is alapvetően a konfliktusok kerülésére szocializál. A nemzeti tematika elsősorban a nem formális szocializációban jut el a társadalom különböző csoportjaihoz, köztük az identitásminták iránt különösen fogékony fiatal nemzedékekhez. Mivel a nemzeti tematika vezetése a politikai élet szereplőihez kötődik, szükségszerűen vezet a konfliktusok éleződéséhez.

2010 / tavasz

2010.02.03. 19:31:07

Ifjúság és környezet Irodalom Ajtony, Árpád (2001): Conversion, identité et changement social. Bulletin de Psychologie No. 54. Párizs Almond, Gabriel – Verba, Sidney (1997): Állampolgári kultúra. Bevezetés a politikai kultúrába. Szociológiai Figyelő 1–2. 17–52. Anderson, Benedict (2006): Elképzelt közösségek. Gondolatok a nacionalizmus eredetéről és elterjedéséről. Budapest, L’Harmattan Andics Jenő – Gazsó Ferenc – Harcsa István (1984): Az ifjúság önálló élet- és pályakezdésének főbb jellemzői, konfliktusai. In: A magyar ifjúság a nyolcvanas években. Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 225–264. Angelusz Róbert – Tardos Róbert (1994): Paletta fekete-fehérben. Hozzászólás Körösényi András tanulmányához. Politikatudományi Szemle 3. Angelusz Róbert – Tardos Róbert (2005): A választói tömbök rejtett hálózata. In: Angelusz Róbert és Tardos Róbert (szerk.): Törések, hálók, hidak. Választói magatartás és politikai tagolódás Magyarországon. Budapest, Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány 65–92. Bajomi-Lázár Péter (1996): Nemzeti ünnepek a tankönyvekben. Politikai szocializáció az általános iskolában a szocializmus éveiben. Új Pedagógiai Szemle 7–8., 215–225. Beke Judit (2003): A néven szólítás ünnepe. Iskolakultúra 6–7. Berger, Peter L. – Luckmann, Thomas (1998): A valóság társadalmi felépítése. Budapest, Jószöveg Műhely Kiadó Bibó István 1986. Válogatott tanulmányok I. A keleteurópai kis népek mizériái. Budapest, Magvető Könyvkiadó Bourdieu, Pierre (1978): A társadalmi egyenlőtlenségek újratermelődése. Budapest, Gondolat Könyvkiadó Brezsnyánszky László (2001): A 20. század iskolamodelljeinek politikai szocializációs hatásrendszere. Új Pedagógiai Szemle 4. Czigány Szilvia (2002): Középiskolai emléknapok és demokratikus állampolgári szocializáció. Egyetemi szakdolgozat, ELTE Szociológiai Intézet, kézirat

Csanádi Mária (1995): Honnan tovább? A pártállam és az átalakulás. Budapest, T–Twins Kiadó, MTA Közgazdaságtudományi Intézet Csákó Mihály – Berényi Eszter – Bognár Éva – Tomay Kyra (2000): Politikai szocializáció Magyarországon a kilencvenes években. Szociológiai Szemle 1., 50–68. Csákó Mihály (2007a): Fiatalok demokráciaképe. Budapest, kézirat Csákó Mihály (2007b): Demokráciára nevelés az iskolában. Budapest, kézirat Csepeli György (1987): Csoporttudat – nemzettudat. Esszék, tanulmányok. Nemzeti identitás és attitűd Magyarországon a 70-es években. Budapest, Magvető Könyvkiadó Csepeli György (1988): Negatív identitás Magyarországon. Társadalomkutatás, 4. Csepeli György (1992): Nemzet által homályosan. Budapest, Századvég Kiadó Csepeli György – Örkény Antal (1998): Nemzetközi összehasonlító vizsgálat a nemzeti identitásról. Szociológiai Szemle 3. Csepeli György (2002): Átalakuló nemzeti identitás. Kritika 9., 9–11. Csernyus László (é. n.): A társadalomismeret modultantárgy bevezetésének első tapasztalatai. www. oki.hu Debreczeni József (2002): Orbán Viktor. Budapest, Osiris Kiadó Debreczeni József (2006): Populizmus, fasizmus, nácizmus. Mozgó Világ, 17–36. oldal Derville, Jacque – Croisat, Maurice (1979): La socialisation des militants communists français. Revue française de science politique, No. 4–5. Párizs Delannoi, Gil (1999): Sociologie de la Nation. Paris, Armand Colin Dögei Ilona (1979): Társadalmi, politikai ünnepeink. Részvétel a FIN ünnepein. ILV Sajtó- és Közvéleménykutató Osztálya, kézirat Draskovich Zita (2006): Politikai transzcendencia. A Fidesz valóságértelmezése a 2002-es választási kampánytól a Szövetség megszületéséig. In: Szabó Márton (szerk.): Fideszvalóság. Diszkurzív politikatudományi értelmezések. Budapest, L’Harmattan Kiadó Education at a Glance (1995) új ifjúsági 2010 / tavasz szemle

UISZ-26.indb 89

89 2010.02.03. 19:31:10

Ifjúság és környezet Enyedi Zsolt (2004): Pártpolitika a posztkommunista világban és Nyugat-Európában. Politikatudományi Szemle 3., 121–142. Enyedi Zsolt (2004): A voluntarizmus tere. A pártok szerepe a törésvonalak kialakulásában. Századvég 3. Erős Ferenc (2001): Az identitás labirintusai. Janus – Osiris Könyvkiadó, Budapest Erős Ferenc (2007): Trauma és történelem. Szociálpszichológiai és pszichoanalitikus tanulmányok. Jószöveg Műhely Kiadó, Budapest European Commission (2004): Supporting Active Citizenship, Equal Opportunities and Social Cohesion. DG Education and Culture, Brussels Fábián Zoltán – Tóth István György (1996): Szavazói táborok és szavazói mobilitás 1990–5. In: Sík Endre és Tóth István György (szerk.): Társadalmi páternoszter 1992–1995. Budapest, TÁRKI, 152–165. Fábián Zoltán (1999): Tekintélyelvűség és előítéletek. Budapest, Új Mandátum Kiadó Gaiser, Wolfgang – Gille, Martina – Krüger, Winfried – de Rijke, Johann (2001): Désintérêt pour la politique en Allemagne de l’Est et de l’Ouest? Prises de position des jeunes et des jeunes adultes allemends. Agora 1., 97–114. Gazsó Tibor – Szabó Andrea (2002): Társadalmi közérzet, politikához való viszony. In: Szabó Andrea – Bauer Béla – Laki László (szerk.): Ifjúság 2000. Tanulmányok I. Budapest, Nemzeti Ifjúságkutató Intézet, 240 – 261. Gerő András (2004): Képzelt történelem. Fejezetek a magyar szimbolikus politika 19–20. századi történetéből. Budapest, PolgArt Gimpel, James G. – Lay, J. Celeste – Schuknecht, Jason E. (2003): Cultivating Democracy. Civic Environments and Political Socialization in America. Washington, Brookings Institution Press Göschel, Albrecht (2001): Nyugat és Kelet feszültségei. Mentalitáskutatás egy „kultúra-, elbeszélés- és emlékezet-közösségben” a Német Szövetségi Köztársaság új szövetségi államaiban. Regio 1. 22–44. oldal Gradvohl, Paul – Marián Béla – Szabó Ildikó (1998): A folyamatosság forradalma, avagy a Kádár-korszakhoz való viszony szerepe a magyar politikai közgondolkozásban. Politikatudományi Szemle 2., 5–26.

90 UISZ-26.indb 90


Hunyady György – Pörzse Katalin (1976): Vélekedések a XX. század történetéről és a családok múltjáról. Budapest, Tömegkommunikációs Kutatóközpont, Piros tanulmányok, VIII. 14. Hunyady György (1997): A nemzeti identitás és a sztereotípiák görbe tükre. Új Pedagógiai Szemle 10. Jakab Zoltán (1976): „Ezt a nevet már hallottam...” Fiatalok ismeretei, hiedelmei Rákosi Mátyásról és Rajk Lászlóról. Rádió és Televízió Szemle 2., 129–139. Jakab György (2000): A történelem tanítása az ezredfordulón. Új Pedagógiai Szemle 6., 36–51. Jennings, Kent M. – Niemi, Richard. G. (1974): The Political Character of Adolescence. The Influence of Families and School. Princeton, Princeton University Press Jennings, Kent M. – Percheron, Annick (1981): Political Continuities in French Families. A new Perspectice on an Old Controversy. The City University of New York Kapitány Ágnes – Kapitány Gábor (2002): Kampány és értékek. A pártok arculatának dimenziói 2002 tavaszán. Politikatudományi Szemle 3–4., 167–198. Karácsony Gergely (2005): A történelem fogságában. Generációk, életutak és politikai preferenciák Magyarországon. In: Angelusz Róbert és Tardos Róbert (szerk.): Törések, hálók, hidak. Budapest, Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány, 161–206. Kende Péter (1994): Politikai közösség és nemzet. Magyar Tudomány 4. Kiss Endre (1998): Kísérlet a posztszocialista nemzetproblematika értelmezésére. Új Holnap 1. Knausz Imre (2003): A társadalmi ismeretek oktatása Európában és Magyarországon. Előadás a szegedi Pedagógiai Nyári Egyetemen. www.knauszi. hu/tarseu.html Komoróczy Géza (2006): Zsidó nép, zsidó nemzet, zsidó nemzetiség. Élet és Irodalom, június 16. Kovács András (1997): A különbség köztünk van. Az antiszemitizmus és a fiatal elit. Budapest, Cserépfalvi Könyvkiadó Kovács Éva – Tóth István János (1992): Ki mit mondott 1990-ben? Választási pártprogramok elemzése. Politikatudományi Szemle 1., 99–124. Körösényi András (1993): Bal és jobb. Az európai és a magyar politikai paletta. Politikatudományi Szemle 3., 94–111.

2010 / tavasz

2010.02.03. 19:31:12

Ifjúság és környezet Lázár Guy (1983): A magyar lakosság politikai-történelmi tudata a közvélemény-kutatások tükrében 1969–1980. Budapest, Tömegkommunikációs Kutatóközpont Lázár Guy (1984): Kik tartoznak a nemzethez? Fiatalok a magyarság ismérveiről és a határokon túli magyarokról. Ifjúsági Szemle 2., 39. Lázár Guy (1992): A politikai közvélemény a Medián kutatásainak tükrében. In: Magyarország politikai évkönyve 1992. Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány, Economix Rt., 575–603. Lázár Guy (1995): A kisebbségek szerepe a nemzeti identitás kialakulásában. Regio 1–2., 28–63. Lázár Guy (1996): A felnőtt lakosság nemzeti identitása a kisebbségekhez való viszony tükrében. In: Terestyéni Tamás (szerk.): Többség – kisebbség. Tanulmányok a nemzeti tudat témaköréből. Budapest, Osiris – MTA-ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoport, 9–115. Lendvay Judit (1996): A nemzetben való gondolkodás két fő típusa: a nemzetkép és a nemzeti sztereotípia. In: Terestyéni Tamás (szerk.): Többség – kisebbség. Tanulmányok a nemzeti tudat témaköréből. Budapest, Osiris – MTA-ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoport, 117–160. Ligeti György (2006): A jogállam polgárai. A legfrissebb kutatási eredmények serdülők körében. Új Pedagógiai Szemle 4. Liskó Ilona (szerk.) (1995): Történelmi lecke. Educatio 2., 285–310. Löfgren, Orvar (1989): A nemzeti kultúra problémái svéd és magyar példákon. Janus, tél 13–28. Majsai Tamás (2000): A soá és a zsidóság a református hittankönyvekben. In: Nagy Péter Tibor (szerk.): Oktatáspolitika és vallásszabadság. Budapest, Új Mandátum Könyvkiadó Marián Béla (1993): A politikai közvélemény a Medián kutatásainak tükrében. In: Magyarország politikai évkönyve 1993. Budapest, Demokrácia kutatások Magyar Központja Alapítvány, 641–659. Marián Béla (1997): Közoktatás és közvélemény. OKI – Marketing Centrum Marián Béla – Szabó Ildikó (1999): Politikai érzelmek hálójában. Ideológiai orientációk érzelmi meghatározottsága a közgondolkozásban. Szociológiai Figyelő 1–2.

Marián Béla – Szabó Ildikó (2000): A pártok szavazótáborának érzelmi, ideológiai profilja. In (Kurtág Sándor et alii szerk.): Magyarország politikai évkönyve 1999. Budapest, Demokrácia Kutatások Központja Alapítvány Marián Béla – Szabó Ildikó (2007) Történelem és emlékezés. Az 1956-os forradalom képe a felnőtt lakosság körében. Magyarország politikai évkönyve 2006. Budapest, Demokrácia Kutatások Központja Alapítvány III. kötet (CD melléklet) G. Márkus György (1994): Rokkan és Lipset törésvonal-elmélete és a posztkommunista Európa realitásai. In: Balogh István (szerk.): Törésvonalak és értékválasztások. Budapest, MTA Politikai Tudományok Intézete, 27–47. G. Márkus György (1998): Törésvonal-szerkezet és pártrendszer. In: Kurtán S. et al. (szerk.): Magyarország évtizedkönyve. Budapest, Demokrácia Kutatások Alapítvány, 372–384. Mester Béla (2005): A nemzet mint kommunikációs közösség. Beszélő 6–7., 140–146. Moscovici, Serge – Mugny, Gabriel (1987): Psychologie de la conversion. Etudes sur l’influence inconsciente, Editions Delval, Párizs Mossuz-Lavau, Janine (1979): Les jeunes et la gauche. Párizs, Fondation Nationale des Sciences Politiques Murányi István (2004): Fiatalok vallásos szocializációja és előítéletessége. Educatio 4. Murányi István (2006b): Identitás és előítélet. Budapest, Új Mandátum Kiadó Murányi István – Szabó Ildikó (2007): Középiskolások előítéletességének egy lehetséges magyarázata: az életforma. Educatio 1. Muxel, Anne (1996): Individu et Mémoire familiale. Párizs, Nathan Muxel, Anne (1996): Les jeunes et la politique. Párizs, Hachette Muxel, Anne (2001): L’expérience politique des jeunes. Párizs, Presses de Sciences Po Nagy Mária (1999): Közoktatás a politikai rendszerváltozás utáni Közép-Európában. Új Pedagógiai Szemle 11., 45–61. Nárai Márta (2004): A civil szervezetek szerepe és jelentőségük. Educatio 4. Némedi Dénes (2000): Nemzet, Európa, NATO (Az államfői beszédek elemzése 199–1997). Jel-Kép 3. új ifjúsági 2010 / tavasz szemle

UISZ-26.indb 91

91 2010.02.03. 19:31:15

Ifjúság és környezet Palonen, Emilia (2006): Fidesz-diskurzus és Budapest. Határteremtés és térfoglalás. In: Szabó Márton (szerk.): Fideszvalóság. Diszkurzív politikatudományi értelmezések. Budapest, L’Harmattan Kiadó, 13–40. Percheron, Annick (1974): L’univers politique des enfants. Párizs, Fondation Nationale des Sciences Politiques – Armand Colin Percheron, Annick – Subileau, Françise (1978): Définition du champ politique. In: Annick Percheron (szerk.): Les 10–16 ans et la politique. Párizs, Fondation Nationale des Sciences Politiques, 139–202. Percheron, Annick – Jennings, M. Kent (1981): Political Continuities in French Families: A New Perspective on an Old Controversy. Comparative Politics Vol. 13, No. 4., 421–436. Percheron, Annick (1982): Préférences idéologiques et morale quotidienne d’une génération à l’autre. Revue française de science politique 2. Percheron, Annick (1993): La socialisation politique. Paris, Armand Colin Percheron, Annick (1971): Az egyén politikai formálódása. In: Szabó Ildikó – Csákó Mihály (szerk.): A politikai szocializáció. Válogatás a francia nyelvterület szakirodalmából. Budapest, (1999) Új Mandátum Kiadó, 18–43. Rédei Mária – Salamin Pálné – Újvári József (1984): A fiatalok anyagi-jövedelmi és lakáshelyzete. In: A magyar ifjúság a nyolcvanas években. Budapest, Kossuth Könyvkiadó 147–175. Ring Éva (2004): Államnemzet és kultúrnemzet válaszútján. A modern nemzetek születése Közép-Kelet-Európában. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó Romsics Ignác (2001): Magyarország története a XX. században. Budapest, Osiris Kiadó, harmadik, javított és bővített kiadás Sik Domonkos (2007): Az iskola mint politikai szocializációs ágens. Kézirat Simon János (1992): A demokrácia „másnapja” Magyarországon (avagy hogyan is demokratizálódtunk 1991-ben?). In: Magyarország politikai évkönyve. Budapest, Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány – Economix Rt. Simon János (1999): Két lábon álló demokrácia, avagy mit jelent a politikai elit számára a baloldal és a jobboldal? Politikatudományi Szemle 2., 95–116.

92 UISZ-26.indb 92


Schnapper, Dominique (1994): La communeauté des citoyens. Sur l’idée modern de nation. Paris, Gallimard Schnapper, Dominique (2000): Qu’est-ce que la citoyenneté? Párizs, Gallimard Sólyom Andrea (2007): Középiskolások és egyetemisták társadalmi és politikai értékvilága az empirikus kutatások tükrében. Csíkszereda, Doktori értekezés kézirata Stumpf István (1995): Ifjúság, politikai részvétel, pártpreferenciák. In: Gazsó Ferenc és Stumpf István (szerk.): Vesztesek. Ifjúság az ezredfordulón. Budapest, Ezredforduló Alapítvány, 110–121. Stumpf István (1996): A választói magatartás hullámázása. In: Andorka Rudolf – Kolosi Tamás – Vukovich György (szerk.): Társadalmi riport. Budapest, TÁRKI – Századvég Kiadó135–148. Szabó Ildikó – Csepeli György (1984): Nemzet és politika a 10–14 évesek gondolkodásában. Tömegkommunikációs Kutatóközpont, Tanulmányok, beszámolók, jelentések Szabó Ildikó – Murányi István (1993): Nemzet és magyarság. Állampolgárság és magyarság egy kutatás tükrében. Regio 1., 121–133. Szabó Ildikó – Örkény Antal (1996): 14–15 éves fiatalok interkulturális világképe. In: Terestyéni Tamás (szerk.): Többség – kisebbség. Tanulmányok a nemzeti tudat témaköréből. Budapest, Osiris – MTA-ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoport, 161–235. Szabó Ildikó – Örkény Antal (1998): Tizenévesek állampolgári kultúrája. Budapest, Minoritás Könyvek Szabó Ildikó (1999): Iskola és társadalom. Közoktatással kapcsolatos társadalmi elvárások Magyarországon. Új Pedagógiai Szemle 9., 27–42. Szabó Ildikó – Örkény Antal (2001): Középiskolások értékvilága és Európa-képe Magyarországon és Romániában. Minoritás Alapítvány, kézirat Szabó Ildikó (2000): A pártállam gyermekei. Tanulmányok a magyar politikai szocializációról. Budapest, Új Mandátum Kiadó Szabó Ildikó – Csákó Mihály (szerk.) (1999): A politikai szocializáció. Válogatás a francia nyelvterület szakirodalmából, Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest

2010 / tavasz

2010.02.03. 19:31:18

Ifjúság és környezet Szabó Ildikó – Örkény Antal (2002): Társadalmi értékminták, politikai orientációk. Educatio, ősz, 404–430. Szabó Ildikó (2004): Kollektív identitásminták a politikai szocializációban. Educatio 4., 551–567. Szabó Ildikó (2005): Rendszerváltás és nemzeti tematika. Politikatudományi Szemle, 2., 89–110. Szabó Ildikó (2009): Nemzet és szocializáció. A politika szerepe az identitások formálódásában Magyarországon 1867–2006. Budapest, L’Harmattan Kiadó Tamás Pál (2001): A tematizációról. In: Béres István – Horányi Özséb (szerk.): Társadalmi kommunikáció. Budapest, Osiris Könyvkiadó, 396–420. Terestyéni Tamás (2004): Fekete pont. A középiskolai történelem- és társadalomismeret-tankönyvek romákkal kapcsolatos tartalmai. Beszélő 5. Tóka Gábor (1994): Pártok és választók 1990-ben és 1994-ben. Társadalmi Riport 1. Tóka Gábor (1998): A választói magatartás. Társadalmi Riport Trencsényi Balázs (2007): A politika nyelvei. Budapest, Argumentum Kiadó Vásárhelyi Mária (2003): Csalóka emlékezet. Élet és Irodalom, június 16. Vásárhelyi Mária (2004): A munka ránk eső része... Élet és Irodalom, június 25. 7. Veres Valér (2000): Nemzeti és állampolgári identitás az erdélyi középiskolások körében. In: Veres Valér (szerk.): Nemzeti vagy nemzedéki integráció? Erdélyi középiskolások átalakulásban. Kolozsvár – Budapest, Limes – Új Mandátum Kiadó, 13–56. Závecz Tibor (2002): Éles verseny a pártlista első helyéért. A pártok és a politikusok megítélése 2001ben. In: Kurtán Sándor – Sándor Péter – Vass László (szerk.): Magyarország politikai évkönyve I. Budapest, Demokrácia Kutatások Magyarországi Központja Alapítvány, 581–591. Zombory Máté (2004): A bűnös nemzet és Európa. A bűn reprezentációja az ünnepi diskurzusban. JelKép 3., 47–58. Zsebéné Dobó Marianna (2007): Ifjúsági közösségek és szervezetek szerepe a politikai szocializációban. Előadás a XIII. Politológus Vándorgyűlésen, Pécs, 2007. június Az ifjúság életkörülményei (1984). Budapest, Statisztikai Kiadó

Jegyzetek 1 A tanulmány a szerző Nemzet és szocializáció. A politika szerepe az identitások formálódásában Magyarországon 1867–2006 című könyve utolsó fejezetének rövidített, némileg módosított változata (a könyv 2009-ben jelent meg a L’Harmattan Kiadónál). 2 Az 1956-os forradalom évfordulójának állami megünneplése többször is botrányba fulladt. 1992. október 23-án Göncz Árpád SZDSZ-es köztársasági elnök (egykori 1956-os halálraítélt) az árpádsávos zászlókkal felvonuló tüntetők fütyülése miatt nem tudta végigmondani beszédét. 1994 és 1997 között a szocialista miniszterelnök, Horn Gyula karhatalmista múltja miatt többen nem vettek részt a hivatalos ünnepségeken. 2001-ben Medgyessy Pétert, az MSZP miniszterelnök-jelöltjét a 301-es parcellánál mondott beszéde közben zavarták meg bekiabálók, Mécs Imre SZDSZ-es képviselőt (egykori 1956-os halálraítélt) a Bem-szobornál lehazaárulózták és kifütyülték, Demszky Gábor főpolgármestert (a demokratikus ellenzék egykori tagja) a 301-es parcellánál fütyülték ki. A forradalom 50. évfordulója 2006. október 23-án Budapesten utcai zavargásokba, a Magyar Televízió székházának megtámadásába torkollott. 3 2000-ben az utolsó éves középiskolások 44%-a a Fideszt választotta. Közöttük minden státuszcsoport megközelítőleg egyformán képviseltette magát. Az MSZP és az SZDSZ választói körében (összesen 31%) valamivel jelentősebb volt a magasabb státuszú családokból kikerülő diákok aránya. A 10% által választott MIÉP hívei a leginkább vegyes összetételűek, közöttük több a magasabb státusú (Szabó I. – Örkény 2002). 4 1992 és 1995 között a magyar háztartási panel vizsgálatban a választóknak csak a 4%-a választotta mind a négy évben ugyanazt a pártot, és csak a 16%-uk szavazott 1990-ben is, 1994-ben is ugyanarra a pártra (Fábián – Tóth I. Gy. 1996). Az 1990es, ’94-es és ’98-as választásokon résztvevők mintegy 40%-a változtatott pártot (Gradvohl – Marián – Szabó I. 1998). 5 Orbán Viktor 2002. május 7-én, a Dísz téren a következő szavakkal fordult a fiatalokhoz: „Akik a új ifjúsági 2010 / tavasz szemle

UISZ-26.indb 93

93 2010.02.03. 19:31:20


6

7

8

9

10

nyilvánosság előtt vállalják meggyőződésüket, hiába fiatalok, joggal tarthatnak attól, hogy velük szemben a kigúnyoltatás, a nyilvános megszégyenítés eszközével fognak élni azok, akik 1947 óta mindig ezt teszik. Akik minden tőlük különbözőt megsemmisítendőnek tartanak, akik nacionalistának, antiszemitának, fasisztának bélyegzik mindazokat, akik nem az általuk szabott szellemi vágányon haladnak. Akik a Kossuth téren megjelent másfélmillió ember láttán maoista nagygyűlést emlegetnek és a fiatalok arcáról a Hitlerjugend újjászületése jutott az eszükbe. Kedves fiatal barátaim, tudniuk kell, tudnotok kell, hogy készen állnak, akik bélyeget sütnek rátok éppen a tolerancia nevében” (www.orbanviktor.hu). A Gallup 1993-ban, 1994-ben és 1997-ben vizsgálta a politikai generációk és a pártok támogatása közötti összefüggéseket. Öt generációt különítettek el (1919-es, 1933-as, 1945-ös, 1956-os és 1968-as generáció). A Fideszt elsősorban a 40 év alattiak, az MSZP-t a negyven év fölöttiek támogatták. Minél fiatalabb volt egy generáció, annál többen tartották magukat liberális gondolkozásúnak és annál kevesebben konzervatív gondolkozásúnak. 1993ban és 1997-ben az SZDSZ szavazótáborának háromnegyede tartotta magát liberálisnak, az Fidesz szavazótáborának 69, illetve 58%-a (az MSZP táborában 51, illetve 57% volt az arányuk). A Rákosi- és a Kádár-korszak politikai szocializációs modelljeivel máshol részletesen is foglalkoztam (Szabó I. 2000; 2009). A politikai szocializációs modell fogalmával Nemzet és szocializáció című könyvem (2009) első fejezetében részletesen is foglalkoztam. Az aktív állampolgárság alapvető társadalmi fontossága rajzolódik ki az Európai Bizottság szakértői anyagából (European Commission 2004). Ezt tükrözi például az Európa Tanács EDC projektje (Education for Democratic Citizenship), amely két szakaszból épült fel (1997–2000 és 2001–2004 között). Más – nevelési lehetőségét magában hordozó – intézményekkel együtt, amelyeknek eltérő alapfeladatuk van (média, NGO-k, könyvtárak, ifjúsági klubok), az iskola és az egyetem jelenti az EDC fő intézményi alapját. „Az oktatás–állampolgárság–demokrácia egyenlete azzá a területté vált,

94 UISZ-26.indb 94


ahova a legkülönbözőbb közönség elvárásai csoportosultak, úgymint: a vezető döntéshozók, politikusok, tanárok, edzők, szülők, üzletemberek, főnökök, a civil szféra dolgozói, NGO-szakértők, papok, a különböző közösségek vezetői, média-specialisták, ifjúsági vezetők, emberi jogi aktivisták, a hadsereg, a rendőrség, a bevándorlási hivatal dolgozói stb.”, olvashatjuk a tapasztalatokat összefoglaló tanulmányban (www.oki.hu). 11 „A politikai közösséghez tartozásában definiált állampolgár átadja helyét annak az állampolgárnak, aki helyzetek és összefüggések sokaságában él közösségi életet a társadalomban”, írja az Európa Tanács Demokratikus állampolgárrá nevelés projektje keretén belül készített tanulmányában François Audigier (www.culture.coe.fr.citizenship). 12 Itt utalnék az Európai Bizottság Ifjúság 2000–2006 című, a nem formális nevelés különböző területeit (ifjúsági munka, ifjúsági kezdeményezések, önkéntes munka, ifjúsági cserék és önszerveződések, nemzetközi hálózatok stb.) érintő közösségi akcióprogramjára, amely 31 országra terjedt ki (a meghirdetése idején még tagjelölt országokra is). 13 A politikai szocializáció-kutatások számára a fasizmus előretörése és társadalmi támogatottsága jelentett olyan kihívást, amely nyomán végig kellett gondolni a kollektív magatartások alakulásának és az intézményes szocializáció identitásformáló szerepének kérdéseit. 14 Alaptematikáknak azokat a történelmileg építkező és a nyilvános kommunikációban kidolgozódó, nagy integratív erővel rendelkező témaegyütteseket nevezem, amelyek (a) folyamatosan értelmezik a makroközösségek tagjainak egymáshoz és a közösségen kívül lévőkhöz való viszonyát és (b) identitásukon keresztül próbálják őket bevonni a közösségi, illetve a politikai színtérre. Az alaptematikák a politikai közbeszéd jól elkülöníthető, strukturált témaegyüttesei. Építésében és „vezetésében” meghatározó szerepet játszanak a politikai vezetők, a hatalmi pozícióban lévő, a közösség figyelmének előterében lévő személyek. Ezek a témaegyüttesek a (vallási, nemzeti, társadalmi és állampolgári) közösségek tagjainak politikai világképét próbálják alakítani. A korszakokon átívelő (vallási, nemzeti, demokratikus, európai) alaptematikák tematizá-

2010 / tavasz

2010.02.03. 19:31:23

Ifjúság és környezet ciók folyamatában épülnek. Az alaptematikák kiépülése és működése feltételezi a közvetítő rendszereket és intézményeket. Felfogásom szerint a politikai szocializáció nem formális tényezői közé tartoznak az alaptematikák, amelyek meghatározó szerepet játszottak Európában a kollektív identitások alakulásában (Szabó I. 2009: 19–44). 15 A 2005-ös évet az Európa Tanács a demokráciára nevelés európai évének nyilvánította. Ennek nem volt különösebb oktatáspolitikai, tudománypolitikai és sajtóvisszhangja Magyarországon. Csákó Mihály kezdeményezésére 2005 szeptemberében közös projektet hoztak létre hazai ifjúságszociológusok (Csákó Mihály, Domokos Tamás, Ligeti György, Murányi István, Péntek Eszter és Szabó Ildikó) Iskola és demokrácia címmel a középiskolások politikai szocializációjának sztenderdizált kérdőívvel történő vizsgálatára. A projekt nem részesült semmilyen támogatásban, a négy megyére (Baranya, Fejér, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar) és Budapestre kiterjedt, hétezer fős adatfelvételben és az adatrögzítésben szociológus hallgatók működtek közre szakmai gyakorlat keretében (Ligeti 2006; Csákó 2007a; 2007b; Murányi I. – Szabó I. 2007). 16 A Gyermek- és Ifjúsági Szervezeti Kataszterben 2001-ben 971 szervezet regisztráltatta magát. Ezek alapítványként vagy egyesületként működnek. Egy részük minden bizonnyal alvó szervezet (Szabó I. – Rigó 2004). 17 Felfogásom szerint a nemzeti tematika a politikai szocializáció egyik tartalmi tényezője. A politikai hatalom tényezőihez kötődő, diszkurzív cselekvés, politikailag nyomatékosított valóságmagyarázat-rendszer, amely megoldatlan nemzeti, társadalmi, politikai és gazdasági problémákra rezonál, és ezekből táplálkozik. A nemzeti tematika korszakokon átívelő, politikailag vezetett témaegyüttes, amely Magyarországon különböző konstrukciókban, többször is újrafogalmazva a kiegyezéstől napjainkig minden politikai korszakban meghatározó szerepet játszott a politikai identitásstratégiákban (Szabó I. 2009: 19–44). 18 Csákó Mihály megfogalmazásában: „A politika szégyenlős elhallgatása vagy felháborodott elátkozása vagy a politikából való rezignált kiábrándulás egyaránt szocializáló hatású” (Csákó 2007b.).

19 „A politikai pártok munkahelyi jelenlétét tiltó törvény nyomán keletkezett helyzetben az iskolák és a pedagógusok többsége szinte még a politika szót is aggályosnak tekinti az iskola falain belül” – írja Csákó Mihály. „A pártpolitizálással egy kalap alá kerül a politikai intézményrendszer megismerése, még inkább a tudatos állampolgári magatartás és kultúra kialakítása. Miközben a tanköteles kor határa már a 18. életévre emelkedett, sok pedagógus és iskolaigazgató „éretlennek” tekinti tanítványait arra, hogy politikáról halljanak, és az iskola segítse őket felkészülni választópolgárságukra, teljes jogú állampolgárságukra” (Csákó 2007b). 20 Nyugat-Németországban a nemzetiszocialista múlt feldolgozásának szükségességében és a felelősség kérdésében a kiépülő liberális demokrácia minden politikai tényezője egyetértett. Az erre az egyetértésre épülő társadalompolitika és ezen belül az oktatás- és ifjúságpolitika a hatvanas évek végétől kezdett hatékonnyá válni. Az új nemzedékek az iskolai oktatásban és a nem formális tanulás államilag támogatott formái között ismerhették meg, hogy milyen út vezetett a második világháborúhoz, a holokauszthoz és a háború veszteségeihez. Ugyanakkor Kelet-Németországban a háborút, a népirtást, a szenvedéseket és a pusztulást a politikai közbeszédben és a történelem oktatásában úgy tulajdonították a náciknak, hogy őket mintegy leválasztották a német népről. Így a „nép” ebben a logikában csak az eseményeken kívül maradt szemlélője vagy elszenvedője volt a nemzetiszocialista időszaknak. 21 Egy 2005 tavaszán készült felmérésből például az derült ki, hogy a lakosság harmada szerint 1945. április 4-én a szovjet csapatok felszabadították az országot, másik harmada szerint viszont megszállták, míg a harmadik harmad szerint sem egyik, sem másik kifejezés nem illik arra, ami ekkor történt. Az esemény megítélésében nagyobb volt a különbség a jobboldali és a baloldali, illetve liberális szavazók között, mint a legtöbb aktuális kérdésben (Karácsony 2005). 22 Ez utóbbiakra figyelmeztetnek az előítéletekkel kapcsolatos kutatások is (Kovács A. 1997; Fábián 1999; Murányi I. 2006). Magyarország felelősségének megítélése szempontjából érdekes egy 2003új ifjúsági 2010 / tavasz szemle

UISZ-26.indb 95

95 2010.02.03. 19:31:25

Ifjúság és környezet ban, a felnőtt lakosság körében végzett vizsgálat. 54% értett egyet azzal, hogy „többet kellene tanítani az iskolában a zsidóüldözésekről, hogy többet ne fordulhassanak elő”, míg 33% nem értett egyet ezzel. A holokauszt időpontját 67% ismerte. 4% szerint nem is voltak gázkamrák. 57% értett egyet azzal, hogy Magyarországnak is van felelőssége abban, ami a magyar zsidósággal történt. 45% inkább nem értett egyet azzal, hogy a zsidók jogosan kérnek kárpótlást a magyar államtól. 1995-ben 26%, 2003-ban 35% értett egyet azzal, hogy „a zsidók még üldöztetésükből is előnyöket próbálnak kovácsolni” (Szonda Ipsos). 23 „A rendszerváltás kisebb-nagyobb morális válságot okozott a történelemtanárok körében, hiszen a közoktatás szereplői közül az ő szakmai és emberi hitelük devalválódott a leginkább. Nemcsak az volt a probléma, hogy elveszítették szavahihetőségüket azzal, hogy az egyik órán (évben) még a keleti orientáció, az internacionalizmus, a kollektivitás, az államszocializmus stb. fontosságát hangsúlyozták, a következő órán (évben) pedig már a nyugati orientáció, a hazafias nevelés, az egyéni szabadság és a demokrácia mellett érveltek. (...) Sokkal nagyobb gondnok keletkeztek abból, hogy a tananyag látványos megváltozása miatt megkezdődött a történelem tantárgy hitelvesztése, erodálása is, ami még inkább elbizonytalanította a tanárokat. A hagyományos értelemben vett történelem tantárgy legitimációját, tudományos jellegét ugyanis az adja, hogy magát a múltat jeleníti meg, „ahogy történt”. (...) A rendszerváltás után ezzel szemben megfogalmazódott egy sokszínű polgári társadalom megteremtésének igénye. Ebben a helyzetben a diákokat már egy állandóan változó társadalmi környezetben történő eligazodásra kell felkészíteni, a fő cél már az, hogy önálló, jogaikat ismerő, vállalkozó szellemű „jó polgárokat” neveljünk” (Jakab Gy. 2000: 39–40). 24 „Az ünnep felbontja múlt, jelen és jövő konvencionális viszonyát, és egy olyan intenzív jelent teremt, amely önmagában egyszerre hordozza a múltat és a jövendőt” (Beke 2003: 5). 25 „Az ünnep ugyanis általában valamely alapító esemény drámai formában történő újra-jelenvalóvá-tétele, azaz reprezentációja. Az ünnepi szertar-

96 UISZ-26.indb 96


tásban tehát a múltat ismételjük meg, ezáltal válik átélhetővé az éppen aktuális ünnep jelene, amely egyben magában hordozza a jövőbeli ünnep ígéretét” (Beke 2003: 5). 26 Ahogy a klasszikus pedagógusvicc fogalmazott a nyolcvanas évek derekán a történelemtanároknak tartott továbbképzések lényegéről: „Mától kezdve minden másképpen volt.” 27 A Kádár-korszakban a közgondolkozás „kettős könyveléssel” kezelte a társadalmi-politikai ünnepeket: elkülönítették a saját életükben legfontosabbnak tartott ünnepeket a politikai szempontból legjelentősebbnek tartott ünnepektől (Dögei 1979; Szabó I. 2000: 104–108). 28 Itt csak utalok a történelem oktatásának szerepére a forradalomhoz való viszony kialakításában. Először az 1990–91-es tanév átmeneti tankönyvében szerepelt, hogy 1956-ban forradalom és szabadságharc volt. Előtte a tankönyvek ellenforradalomról beszéltek. Tudjuk azonban, hogy a nyolcvanas években sok tanár már kihagyta a történelemnek ezt az eseményét, hogy elkerülje a nyilvános kategorizációt. 2006-ban a hivatalos tankönyvjegyzékben 38 nyolcadikos és ötven tizenkettedikes tankönyv és oktatási segédanyag szerepelt. Ezek mindegyike forradalomként tárgyalja az 1956-os eseményeket. 29 Március 15-e csak a hetvenes években lett „tanítás nélküli munkanapként” tanítási szünnap. A hetvenes években a KISZ KB még a feltűzhető kokárda formáját és méretét is szabályozta. 1986. március 15. pedig a „lánchídi csatáról” emlékezetes: a több ezer, spontán felvonuló budapesti fiatalt a rendőrség bekerítette, és a tüntetőkre gumibotokkal támadt. Március 15. csak 1988-ban lett hivatalos nemzeti ünnep. 30 2000 óta Magyarországon kötelező az iskolákban holokauszt-emléknapot (a budapesti gettó felszabadulásának 1945. január 27-i felszabadulásának évfordulóján) és a kommunista diktatúrák emléknapját (Kovács Béla parasztpárti képviselő 1947. február 25-i, szovjet hatóságok általi letartóztatása évfordulóján) tartani. Az előbbivel a magyar közoktatás európai sztenderdekhez kíván igazodni, az utóbbihoz nincsenek minták. Azt, hogy mit jelent az emléknap, sok iskolában most tanulják.

2010 / tavasz

2010.02.03. 19:31:28

Ifjúság és környezet 31 A szülők nemzedéke gyakran más ünnepek szellemében szocializálódott iskolás korában, mint gyermekeik. Bár az iskolák önállósága növekedett, a formális ünneplések hagyománya mélyen rögzült. Pátoszukkal nem fér össze az események valóságához tartozó félelem, szorongás, bizonytalanság, dilemma, konfliktus, megalkuvás, esendőség vagy tévedés. Érzelmi sablonjaik kívül maradnak a diákok mindennapi életvilágán, és nem utalnak a korabeli cselekvési kényszerekre A diákokban elsősorban képek ragadnak meg: nevek, fegyverek, harc, vér, halál. Az ünnepekről emelkedett kategóriákban (hősök, szabadság, önfeláldozás, véráldozat stb.) gondolkoznak, amelyek mögött nem látnak valóságos folyamatokat, és amelyeknek átélése nem könnyű (Szabó I. 2006). 32 Sik Domonkos elméletileg bizonyította Hannah Arendt politikai filozófiája segítségével, hogy egy, a viselkedésformák elsajátítását elősegítő szocializációs ágenst (az iskolát) nem helyettesíthet egy, az értékek elsajátítását elősegítő ágens, és empirikusan igazolta, hogy az állampolgári viselkedésre vonatkozó attitűdöket legnagyobbrészt az iskola határozza meg (Sik D. 2006). 33 A szomszédos országokban élők nemzet- és közösségfogalmára, valamint világképére befolyással van, hogy többségi vagy kisebbségi helyzetben élnek-e (Veres 2000; Sólyom 2000; Csepeli – Örkény – Székelyi 2002). Az erdélyi magyar fiatalok között közösségi identitását két komponens alkotja: a kultúrnemzeti és az állampolgári identitás (Veres 2000). 34 Az első ilyen tárgyú, 1973-as kutatásból az derült ki, hogy a pártállami rendszerben a két modell között a mérleg nyelve inkább az államnemzeti modell felé billent. Arra a kérdésre, hogy kik tartoznak a nemzethez, 73% válaszolta, hogy a Magyarországon élő nemzetiségek, és 45%, hogy a szomszédos országokban élő magyarok. A nyugati országokban élő magyarokat mindössze 25% tartotta a nemzethez tartozóknak (Lázár 1996). 35 1994-ben az OECD-országokban az iskola kívánatosnak tartott felelősségét vizsgálták. A vizsgálat kérdéseit Magyarországon is feltették 1996-ban. Minden országban azt vizsgálták, hogy milyen legyen az iskola felelőssége a családhoz képest

a fiatalok személyes és társadalmi fejlődésében. Az OECD-országokban átlagosan 33% mondta, hogy az iskola felelőssége a családokhoz képest kisebb legyen; Magyarországon 16%. Azt, hogy ugyanolyan legyen, az OECD-országokban 63%, Magyarországon 56% válaszolta. Végül az OECDországokban mindössze 5% tartotta volna kívánatosnak, hogy az iskola felelőssége nagyobb legyen a fiatalok társadalmi fejlődésében, mint a családé, ugyanakkor nálunk 28% (Education at a Glance 1995; Marián 1997). 36 1994-ben a felnőttek 77%-a tudta, hogy mikor volt a holokauszt, és egyötödük volt tisztában a magyar áldozatok számával. 24% szerint a magyar holokausztért kizárólag a náci Németország a felelős, 35% szerint a németek és a magyarok egyformán felelősek, 4% szerint elsősorban a magyarokat terheli felelősség. 40% tisztában van azzal, hogy a magyar hatóságok közreműködtek a zsidók deportálásában. Minden negyedik megkérdezett szerint a magyar hatóságok ameddig csak lehetett, védték a zsidóságot. Minden harmadik megkérdezett úgy gondolja, hogy a magyar lakosság segítette és bújtatta az üldözötteket a holokauszt idején. Ugyanennyien hiszik, hogy az emberek együtt éreztek az üldözöttekkel, de nem segítették őket. 48% tartja a történteket a magyar és a zsidó nép közös tragédiájának, 27% kizárólag a zsidók tragédiájának. 47% értett egyet azzal, hogy „nem lehet úgy beszélni a holokauszt áldozatairól, hogy ugyanakkor ne beszélnénk a kommunizmus áldozatairól is”; egyharmaduk pedig azzal, hogy „elég volt a holokauszt áldozatainak emlegetéséről, most már beszéljünk a kommunizmus áldozatairól”. 44% szerint „a zsidóság befolyását mutatja, hogy sokkal több szó esik a holokausztról, mint a kommunizmus áldozatairól”. Ugyanennyien gondolják, hogy „a holokauszt állandó felemlegetése csak az antiszemitizmust szítja”. Azzal, hogy „itt az ideje, hogy befejezzük a múlttal való foglalkozást, és a jelen problémái felé forduljunk”, a felnőttek kétharmada értett egyet (Vásárhelyi 2004: 7). 37 A demokratikus magatartási értékek iskolai képviseletét megnehezíti, hogy a társadalomban élő embereszmények a 90-es években az átmenet jellegzetes vonásait mutatták: a hierarchikus viselkedésre új ifjúsági 2010 / tavasz szemle

UISZ-26.indb 97

97 2010.02.03. 19:31:31

Ifjúság és környezet jellemző tulajdonságokat valamivel fontosabbnak tartották a gyerekeknél, mint az emancipált állampolgárra jellemző tulajdonságokat. 1995-ben a felnőttek 32%-a tartotta fontosnak, hogy a gyerekek tisztelettudóak legyenek, 19%, hogy illedelmesek, 15% pedig, hogy engedelmesek. A kiegyensúlyozottságot 24%, az önállóságot 20%, a magabiztosságot 11% emelte ki. Egynegyedük úgy gondolta, hogy a szülőknek bele kell szólniuk a fiatalok öltözködésébe (több mint felük pedig, hogy ebbe beleszólhatnak), egyötödük szerint pedig a hajviseletbe (több mint felük szerint ebbe beleszólhatnak) (Marketing Centrum). 38 A politika és a politizálás iránti bizalmatlanság a középiskolások politikai világképének alapvonása. A bizalmatlanság attól függően kisebb vagy nagyobb körükben, hogy előnyösebb vagy hátrányosabb karrierre készíti-e fel őket iskolájuk. A politikára vonatkozó negatív állításokkal elsősorban az alacsonyabb presztízsű középfokú oktatási intézményekben értenek egyet (Szabó I. – Örkény 1998: 84–85). 39 A második világháború után kialakuló közoktatásban Közép-Európában jóval nagyobb szakadék volt a tömegek és az elit oktatása között, mint a

98 UISZ-26.indb 98


nyugati világban. Ez az oka, hogy az iskolarendszerben a szerkezeti változások ellenére is vannak archaikus elemek. Ilyen például az érettségit nem adó szakmunkásképzés zsákutcája. 40 2006-ban a demokráciára nevelés gyakorlata mindössze két felsőoktatási intézmény kurzuskínálatában szerepelt, az erkölcsi és állampolgári nevelésről egy, a társadalmi és állampolgári ismeretekről ugyancsak egy helyen kínáltak kurzust. Változást jelenthet, hogy 2006-ban akkreditálták a társadalomismeret alapképzést. A demokráciára neveléssel kapcsolatban vannak akkreditált pedagógus továbbképzési programok, de ezek tartalmáról és hatékonyságáról tudomásom szerint nem készült átfogó elemzés. Ugyanakkor nagyon gazdag a magyar nyelven hozzáférhető szakirodalmi kínálat. A nem formális nevelés terén is egyre több lehetőség van a demokráciára neveléssel kapcsolatos programokra (Soros Alapítvány, az Európai Bizottság Ifjúság 2000–2006 Programja) és több képzést szerveznek ifjúságsegítők számára is (ilyenek a Mobilitás képzései). 41 „Nem látni a politikától a történelmet”, fogalmazott egy középiskolai tanár (Czigány 2002).

2010 / tavasz

2010.02.03. 19:31:33

Kitekintés Trencsényi László

A regöscserkészet tradíciói az úttörőmozgalomban 1 Volt módom kifejteni egykor, a Népművelés 1990/2. számában, hogy a magyar úttörőmozgalom „hőskorában” az „úttörő-ideológiában” (akárhogy is történt, s akármilyen környezetben) a folklorizmus értékvilága karakterisztikusan jelen volt. Adatom közvetlenül nincsen, hogy ebben a regöscserkészet tagjai, aktivistái milyen mértékben játszottak szerepet. Tény, hogy a Soli Deo Glóriá-s Kaposi Edit fiatal néprajzosként egyenesen feladatba kapta (Ortutay Gyulától, aki egyszerre volt ez időben a nagyszabású változásokat szervező politikai erők máig ellentmondásosan megítélt reprezentánsa, ugyanakkor jeles néprajztudós is), hogy érvényesítse az új mozgalomban a néphagyomány nevelő erejét, de ott bábáskodott Keszler Marika (az egykori Leventeegyüttes vezető táncosa, a népi gyermekjátékok tudósa, és hosszú életén át szelíden, de makacsul közvetítője), sőt maga Muharay Elemér (az egykori Levente Együttes alapítója) is. Az Úttörővezető című folyóirat első számaiban, 1946-47-ben ő és Volly István játékai olvashatók. Persze, Kodály hatása is nyilván igazolható. A Mester csillebérci látogatásai ikonként jelentek meg a „legvadabb” időkben is az úttörők önképében, sokáig az ő „cseremiszes” hangulatú „Ej haj száll az ének-e” volt a hivatalos úttörőinduló. (Bizonyára a népi kollégistákon keresztül is csörgedezett ez a hagyomány.) Nota Bene, egy 1946-ból származó írás egyenesen „legyenek Bartók úttörőcsapatok!” felszólítással élt. De mindez történelem. Magam nem szerezhettem még minderről tapasztalatokat, hiszen épp hogy megszülettem akkor. Személyes történetemhez hozzátartozik, hogy a Vass Lajos-Kaposi Edit házaspár szomszédunk volt, egymás

mindennapos látogatói, hamar kinyitották figyelmemet – szüleim úgyszintén – a népművészet emberi fontosságára. 1957-ben hallottam először ebben az összefüggésben a „regös” elnevezést. József Attila regöscsapat jött el látogatóba az őrsvezetőképző táborba, s adta elő műsorát. Fiatal mérnökember, Váradi István vezette a csoportot – aki ma a Garabonciás történelmi táncegyüttes művészeti vezetője. Nyilvánvaló az elnevezés forrása. Nem is maradt fenn sokáig a csapat. Hogy a területi csapatok elleni averzió – a konszolidációnak az iskolán kívüli formáció gyanús, ellenőrizhetetlen valami lett erre az időre -, vagy a néphagyomány elleni hevület játszott-e nagyobb szerepet, nem tudom. Aztán egyre többet hallottam eszmélésemmel a regöscserkészetről. Olykor már – közművelődési szövegekben – olvasni is lehetett róla, egyegy jeles népiegyüttes-vezető mögött az idősebbek összesúgtak: „ő is regös volt”. Úttörőlét, ifilét, 4 év falusi csapatvezetés – egy népviseletéről nevezetes, hagyományos palóc faluban – után az Úttörő Központban lettem munkatárs, amolyan „kultúrfelelős” féle. 1974et írtak. A táncház-mozgalom fellendülése idején. A Népművelési Intézet munkatársaival szoros kapcsolatban szerveztük a különböző eseményeket, fesztiválokat (néptánc, színjátszó stb.). Az idősebbek, Borbély Jolán, Keszler Marika, Vásárhelyi László, Debreczeni Tibor, Hollós Gizi befogadtak maguk közé. (Szép emlékem, amikor Marikával és a püspökhatvani Lami Pistával – aki meg népfőiskolás volt egykor – Békéscsabán éjszakáztunk a nemzetiségi úttörőfesztivál előestéjén. Az éjszaka dalolással

2010 / tavasz

UISZ-26.indb 99


99 2010.02.03. 19:31:39

Kitekintés telt el. Nagyon büszke voltam, amikor hajnalban Pista megszólalt: nem gondoltam volna, hogy egy városi fiú bírja velem tartani a tempót a népdalozásban.) De a fiatalokkal, az ekkor igen dinamikusan színre lépő – nem egy vonatkozásban az akkori Népművelési Intézetben „rejtőzködő” egykori regösök támogatásával fejlődő –Fiatalok Népművészeti Studiójával is jó kapcsolatom lett, többen ma is barátaim (Sebő Ferencék, a muzsikusok, Landgráf Katáék, Székely Éváék a népi kismesterségek képviseletében). 1976-ban velük szerveztük az első (komplex) népművészeti szaktábort Csillebércen. Ennek nagy sikere volt, felfigyeltek rá a honismeretisek, Morvay Péter atyai barátságát szerezhettem meg ekkor. E siker után hívták fel a figyelmem Julóra, Jánosi Sándorra. Mondták is, meg nem is cserkészmúltját. Felkeltették kíváncsiságomat. Nem bántam meg. A 78-as, második népművészeti tábor szakvezetői közt már ő is ott volt. Nem volt vele könnyű. A több évtizedes „kiéheztetés” – meg a kor – megtette a magáét, zsörtölődött, a gyerekek megmosolyogták furcsa szokásaiért. Kötelességem volt, hogy feladatot adjak neki a mozgalomban. Úgy éltem meg, a kései jóvátétel a legkevesebb számára. A táborújság, a próbarendszer, a dalosfüzet stb. mind-mind az ő fékezhetetlen energiáit tanúsították. De sokszor csillapítani kellett. Ha valamelyik vezető a kiszejárás szokását akarta megeleveníteni, akkor elvörösödött, az asztala csapott: - Nem azért szabadított fel bennünket a vörös hadsereg (sic!), hogy még mindig ezt a sváb szokást (sic!) tanítsuk a gyerekeknek! – Ilyen volt, ilyennek kellett elfogadni. Ettől az időtől fogva folyamatosan publikálhatott az Úttörővezető című lapban, megtisztelő, hogy közösen is jegyzünk néhány írást. Szomorú kötelességem volt az Úttörővezető 1985/5. számában megírni a róla a nekrológot. Tanítómesterem volt: a szó szoros értelmében, magához rendelt hét-

100 UISZ-26.indb 100


ről-hétre, kezembe nyomott egy Karácsony-kötetet, legközelebb kikérdezte, s közben mesélt. No meg lekváros lepényt ettünk, a gazdasszony finom sültét. (A Demokrácia és cserkészet című esszét ebben az időben adathattam ki az Országos Pedagógiai Intézet belső kiadványában – Hárs Lászlónak és Trencsényi –Waldapfel Imrének úttörős írásai kíséretében, így hármasban ez jó társaság volt!) Amikor 1987-ben az Ifjúsági Szemlében kerekasztal beszélgetést kezdeményeztem és vezettem a cserkészetről – Gelencsér Katalin, Gergely Ferenc és Papp Emil társaságában -, akkor már értettem és tudtam: a regöscserkészet a XX. századi gyerekkultúra meghatározó áramlata. Van még egy apokrif regöscserkész. Ugyan nem szereti vállalni Rakó József, az egykori (1956. decemberi) „Őrszem”, aztán az úttörők romantikapárti örökös deviánsa, aki 1989-ben az újrakezdés és az erózió drámájával elfoglalt úttörőmozgalomból kiválva a Magyarország Felfedezői mozgalmat hozta létre és működteti. A szervezet metodikája és kultúra-felfogása magáért beszél. Egyébként a mai úttörők közül azok a csapatok maradtak meg értékteremtő-hordozó közösségként – pl. a Pest megyei Tárnokon, Gombán -, ahol a regösmetodika érvényesülni tud. Most már végképp láthatatlan hajszálereken, több generáció tapasztalatain át.

Jegyzet 1 Ez az írás nem jött volna létre Pusztai Jánosnak, egykori regöscserkésznek bíztató szavai nélkül. A regösmozgalomnak a cserkészeten belüli 65 év előtti kibontakozására emlékezve kérte: tekintsem át, „mutatis mutandis” miképp érvényesültek a cserkészet felváltásaként színre lépő magyar úttörőmozgalomban az a pedagógiai kultúra, amit a regöséletből ismerünk a magyarországi ifjúsági munka világában.

2010 / tavasz

2010.02.03. 19:31:42

Pályázati felhívás i-2010 publikációs pályázat

Az Új Ifjúsági Szemle 2005-ben hagyományteremtő szándékkal hirdette meg első publikációs pályázatát. A kezdeményezés méltó folytatásaként a lap szerkesztősége új pályázatot hirdet „i-2010” címmel. A pályázatokat az alábbi témákban várjuk: AZ IFJÚSÁGI KOROSZTÁLYOK SIKERES TÁRSADALMI INTEGRÁCIÓJÁHOZ SZÜKSÉGES KÖRNYEZET FEJLESZTÉSE: Gyermekvállalás, gyermeknevelés, családi környezet. Fiatalok munkavállalása, önálló egzisztenciateremtés. Kirekesztés, kirekesztettség, marginalizáció és társadalmi mobilitás. (A dolgozatoknak kapcsolódniuk kell a Nemzeti Ifjúsági Stratégiában vázolt részcélokhoz.) AZ IFJÚSÁGI KOROSZTÁLYOK ÉS KÖZÖSSÉGEIK ÉRVÉNYESÜLÉSÉNEK ELŐSEGÍTÉSE: Tanulás és környezete. Kulturális fogyasztás, infokommunikációs ellátottság, interkulturális környezet. Társadalmi, egyéni felelősség és tudatosság. (A dolgozatoknak kapcsolódniuk kell a Nemzeti Ifjúsági Stratégiában vázolt részcélokhoz.) IFJÚSÁG-VÁLSÁG: A fiatalok életmódjánakélethelyzetének (család-munka-tanulás) változásai a világválság hatására. Összetartó erő, a

fiatalok közösségeinek fenntarthatósága. Innovációs lehetőségek az ifjúság korosztályában. A pályázaton tudományos fokozattól vagy végzettségtől függetlenül bárki részt vehet. A cikként megírt pályaműveket (egy személy több pályázatot is beadhat) 2010. június 30-ig, 30– 50 000 leütés terjedelemben, névvel és elektronikus elérhetőséggel elektronikus formában kérjük megküldeni a [email protected] címre. A pályamű olyan tudományos cikk, (másod)elemzés, szakmai írás, amely még nem publikált és más folyóiratnál elbírálás alatt nem lévő, eredeti írásmű. A pályázatokat 2010. július 31-ig a Szerkesztőség bírálja el, az alábbiak szerint honorálva a győzteseket: I. helyezett: 50 000 forint, II. helyezett: 30 000 forint, III helyezett: 20 000 forint, Különdíj (a legeredetibb írásmű alkotójának): 25 000 forint. A helyezettek automatikusan lehetőséget kapnak cikkük megjelentetésére a lapban. A Szerkesztőség fenntartja a jogot adott díjak ki nem adására.

2010 / tavasz

UISZ-26.indb 101


101 2010.02.03. 19:31:45

UISZ-26.indb 102

2010.02.03. 19:31:48

Összefoglalás Székely Levente–Nagy Ádám Civil társadalom Az írás a Nemzeti Ifjúsági Stratégia ifjúságszakmai pillérének helyzetelemzéséhez kíván empirikus adatokkal hozzájárulni. A cikk foglalkozik az ifjúsági szolgáltató szervezetek helyzetével, a feladatellátásban elfoglalt szerepükkel, a döntéshozatalban való bekapcsolódásukkal. Átfogó ifjúsági szervezeti adatok híján, teszi mindezt a hozzáférhető adatmorzsák erejéig. A szervezeti feltételrendszer mellett az ifjúsági szolgáltatások célcsoportjának szokásai és attitűdjei, az ifjúsági részvétel problémái is megjelenítésre kerülnek. Kulcsszavak: ifjúsági szervezetek, döntéshozatal, feladatellátás, részvétel, ifjúsági szolgáltatások, Nemzeti Ifjúsági Stratégia. Székely Levente Székely Levente 1979-ben született Kolozsváron. Szociológus, jelenleg a Budapesti Corvinus Egyetem doktori programjának hallgatója. Az Excenter Kutatóközpont kutatási igazgatója, az Új Ifjúsági Szemle társfőszerkesztője, a Gyermek és Ifjúsági Alapprogram Tanácsában (GyIA) – Gyermek és Ifjúsági Konferencia (GyIK) civil delegáltja. E-mail: [email protected] Nagy Ádám Nagy Ádám 1972-ben született Budapesten. Mérnök, közgazdász, politológus és jogász. Pedagógiából doktorált. Az Információs Társadalom és Trendkutató Központ korábbi igazgatója, alapítója az Új Ifjúsági Szemlének és főszerkesztője a Civil Szemlének, vezetője az Excenter Kutatóközpontnak. Jelenleg a Nemzeti Civil Alapprogram Tanácsának elnöke. E-mail: [email protected]

Nagy Ádám–Székely Levente Erőforrások és feltételek A NIS tervezete e fejezetben két alapvető kijelentést tartalmaz: egyfelől a forráselosztást alakítaná át, illetve az intézmények akkreditációs szempontjait találná ki, másfelől a nem állami források bevonását helyezi fókuszba. Célkitűzések szerint az átlátható forráselosztás területén a pályázati hozzáférés egyszerűbbé, átláthatóbbá tétele és az ifjúsági korosztályok tagjainak kezdeményezéseit ösztönző rendszer kialakítása, illetve az együttműködő (co-management, co-decision) rendszer működtetése a kívánatos. Vizsgáljuk meg tehát, hogy menyire átlátható, mennyire projektbarát és mennyire közösen vezetett a pályázati rendszer, egyidejűleg bemutatva az ifjúság számára is rendelkezésre álló forrásokat. Kulcsszavak: pályázati rendszer, állami források, nem állami források, ifjúsági intézmények, Nemzeti Ifjúsági Stratégia. Nagy Ádám Nagy Ádám 1972-ben született Budapesten. Mérnök, közgazdász, politológus és jogász. Pedagógiából doktorált. Az Információs Társadalom és Trendkutató Központ korábbi igazgatója, alapítója az Új Ifjúsági Szemlének és főszerkesztője a Civil Szemlének, vezetője az Excenter Kutatóközpontnak. Jelenleg a Nemzeti Civil Alapprogram Tanácsának elnöke. E-mail: [email protected] Székely Levente Székely Levente 1979-ben született Kolozsváron. Szociológus, jelenleg a Budapesti Corvinus Egyetem doktori programjának hallgatója. Az Excenter Kutatóközpont kutatási igazgatója, az Új Ifjúsági Szemle társfőszerkesztője, a Gyermek és Ifjúsági Alapprogram Tanácsában (GyIA) – Gyermek és Ifjúsági Konferencia (GyIK) civil delegáltja. E-mail: [email protected]

2010 / tavasz

UISZ-26.indb 103


103 2010.02.03. 19:31:49

Bíró Endre – Nagy Ádám Ifjúságügy, ifjúsági szakma, ifjúsági munka A Nemzeti Ifjúsági Stratégia kilencedik beavatkozási területe a következőket jelenti: a) A Stratégia megvalósításának biztosítása: A stratégiai tervezés fontos szabályainak egyike, hogy a tartalom mellett a nyitott tervezésen keresztül megtörténjen a kulcsszereplők bevonása. A Stratégia elfogadása (326 igen, 29 nem és 4 tartózkodás az Országgyűlésben), és a háttértámogatás is azt jelzi, hogy esetünkben mind a civil, mind a szakértői, az igazgatási és a politikai szféra bevonása megtörtént. b) Az ifjúsági közfeladatok rendszerezése: Magyarországon jelenleg –bár az elmúlt évek során több kezdeményezés is született mind kormányzati, mind civil részről –nincs önálló és átfogó, az ifjúsági közfeladatokat szabályozó törvény. c) Gyermek és ifjúsági jogérvényesülés elősegítése: A magyar jogi szabályozásban állami kötelezettségről csak a gyermekjogok esetében beszélhetünk; az ifjúsági jogok némelyikével (lakás, képzés, munka) kapcsolatosan csak e jogok érvényesülésének elősegítése szerepel közfeladatként az Alkotmányban. d) Az ifjúsági szakmák feltételrendszerének bővítése: Ifjúsági képzések területén különbséget kell tennünk a nemformális, illetve önkéntesképzések és az ifjúsági szakképzések között. Míg ez előbbit az ún. Youthpass/Europass eddig nem túl elterjedt megoldásai lennének hivatottak rendszerbe foglalni, addig a felsőfokú ifjúságsegítő szakképzés elindítását az ifjúságsegítő szakma szakmai és vizsgakövetelményeiről szóló 7/2002.(V.25.) ISM-OM rendelet tette lehetővé. Kulcsszavak: gyermek és ifjúsági jogok, ifjúsági szakma, ifjúsági közfeladatok, Nemzeti Ifjúsági Stratégia Bíró Endre Ötvenhárom éves jogász. Kilenc év ügyészi általános felügyeleti gyakorlat után 1988. évtől jogtanácsos, majd ügyvéd. Az ÁRBOC Kft kiadó egyik alapítója, több jogi közlöny és ismeretterjesztő kiadvány szerkesztője. Tizenegy önálló



kötete jelent meg a hatósági jogok, munkajog, gyermeki jogok, közoktatási jog és nonprofit jog körében. Foglalkozik még a fogyatékos személyek jogaival, ifjúsági jogokkal, gyermek- és ifjúságvédelemmel, jogpedagógiával és jogi információszolgáltatással. Szakértőként részt vett a közhasznú szervezetekről szóló törvény, a Nemzeti Civil Alapprogramról szóló törvény és a közérdekű önkéntes tevékenységről szóló törvény előkészítésében. A Jogismeret Alapítvány szakmai és kutatási vezetője, több hazai felsőoktatási intézményben vezet joghasználói, jogalkalmazói, gyermek- és diákjogi illetve iskolajogi kurzusokat. Tagja a Nemzeti Civil Alapprogram Tanácsának, a Betegjogi-, Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítvány Kuratóriumának, a Civil Szemle és az Új Ifjúsági Szemle Szerkesztőbizottságának. Szerkesztője a Pedagógusok Jogi Értesítőjének, az Önkormányzati Képviselők Közlönyének és a Civil Közlönynek. E-mail: [email protected] Nagy Ádám Nagy Ádám 1972-ben született Budapesten. Mérnök, közgazdász, politológus és jogász. Pedagógiából doktorált. Az Információs Társadalom és Trendkutató Központ korábbi igazgatója, alapítója az Új Ifjúsági Szemlének és főszerkesztője a Civil Szemlének, vezetője az Excenter Kutatóközpontnak. Jelenleg a Nemzeti Civil Alapprogram Tanácsának elnöke. E-mail: [email protected]

Murányi István Tizenévesek előítéletessége és demokráciához való viszonya A tanulmány a fiatalok demokrácia-felfogásával és az egyes etnikai csoportokkal szembeni előítéleteivel foglalkozik. A 2005-ös és 2008-as adatokat felhasználó munka szerint a középiskolás diákok elsősorban a roma és a román származású társaikkal szemben táplálnak előítéleteket, ugyanakkor legtöbbjük elfogadna padtársának erdélyi magyart. A fiatalok leginkább a magán-

2010 / tavasz

2010.02.03. 19:31:52

élet tiszteletben tartását, a törvények tiszteletét, a szólásszabadságot, a társadalmi igazságosságot és a törvény előtti egyenlőséget tekintik a demokrácia részének, míg az olyan politikai alapfogalmakat, mint a többpártrendszer, vagy a politikai választás lehetősége, illetve a kisebbségi jogok érvényesülése már kevésbé tekintik a demokrácia fogalmába tartozónak. Többváltozós elemzésekre támaszkodva a középiskolás diákokat kéttípusú demokrácia-értelmezéssel lehet jellemezni (a civil demokrácia és a politikai demokrácia). A további elemzéssel két elkülönülő állampolgárság-értelmezést találunk a fiatalok gondolkodásában (nemzeti- és egalitariánus állampolgár). A tanulmány második részében a különböző demokrácia- és állampolgárság-értelmezések és a szociokulturális változók közötti összefüggésekkel foglalkozik a szerző, lineáris regresszió segítségével vizsgálja a kétféle attitűd és a társadalmi-kulturális jellemzők kapcsolatát. Kulcsszavak: előítéletek, demokrácia-értelmezések, állampolgárság-felfogás, fiatalok, középiskolások Murányi István Murányi István (1959) szociológus, PhD. A Debreceni Egyetem Szociológia és Szociálpolitika Tanszékének adjunktusa, több külföldi és hazai szakmai szervezet (ESA, DAB, MSZT) tagja. Kutatási területe: ifjúságszociológia, előítélet, identitás. Jelenleg zajló kutatási projektek: HURO 0801, Európai, nemzeti és regionális identitás – elmélet és gyakorlat; OTKA 78579, A családi politikai szocializáció.Legutóbbi könyve (Kelet-magyarországi fiatalok egészségmagatartása, Kossuth Egyetemi Kiadó, 2008). E-mail: [email protected]

Sik Domokos Középiskolások állampolgári értékei: a republikánus, a liberális és az antidemokratikus értékek szocializációs háttere

lalkozik: milyen változásokon ment keresztül az eltelt időszakban az államszocializmusban kialakult állampolgári kultúra? Adott állampolgári kultúra adott politikai szocializációs klímára vezethető vissza. Ezért azt vizsgálom, hogy a különböző politikai szocializációs klímák milyen állampolgári attitűdök kialakulásához vezetnek. A vizsgált attitűdöket három csoportra osztottam: külön kerültek elemzésre a liberális, a republikánus és az expliciten antidemokratikus beállítódást valószínűsítő szocializációs klímák mibenléte és időbeli átalakulása. A politikai szocializációs klímákat a klasszikus szocializációs ágensek alapján jellemeztem: így a család (azon belül a strukturális sajátosságok, a nevelési miliő, a gazdasági-kulturális-társadalmi tőkével való ellátottság, a politikai kommunikációs jellegzetességek), az iskola (azon belül az iskola demokratikus gyakorlatának objektív és szubjektív jellemzői, az esetleges iskolai közéleti szerepvállalás), a kortárs csoportok és a médiafogyasztás (TV, nyomtatott sajtó, internet) sajátosságait tekintettem független változóknak. A kérdések megválaszolására egy középiskolások demokráciával kapcsolatos attitűdjeit vizsgáló, 2005-ben és 2008-ban felvett, Budapest, Baranya, Csongrád, Fejér, Hajdú-Bihar és Szabolcs–Szatmár–Bereg megye középiskolás populációjára reprezentatív adatbázis elemzésével teszek kísérletet. Kulcsszavak: állampolgári attitűdök, liberális, republikánus, antidemokratikus beállítódások, politikai szocializáció, fiatalok. Sik Domokos Sik Domokos szociológia (2006) és filozófia (2008) szakon végzett az ELTE-n, jelenleg ugyanott a Szociológia Doktori Iskola doktorjelöltje, disszertációjában kritikai-fenomenológiai szocializáció- és állampolgári szocializáció-elmélettel foglalkozott. Emellett 2008-ban óraadó az ELTE-n, 2009 óta tanársegéd a Debreceni Egyetemen. E-mail: [email protected]

A tanulmány a rendszerváltás politikai szociológiájának egyik legfontosabb kérdésével fog-

2010 / tavasz

UISZ-26.indb 105


105 2010.02.03. 19:31:55

Szabó Ildikó Nemzeti identitás és politikai szocializáció A dolgozat központi gondolata, hogy a politikai rendszerekre jellemző a politikai szocializáció modellje. A rendszerváltás utáni politikai szocializáció modelljét fragmentált modellnek nevezhetjük. A nemzeti és az állampolgári identitás mintái, a múlt kérdései, az előző korszakok megítélése és a nemzet fogalmának értelmezése megosztja a társadalmat és a politikai élet szereplőit. Nem formálódott ki az állampolgári identitással kapcsolatos kérdéseket szakpolitikai síkra és társadalmi gyakorlatra lefordító ifjúságpolitikai stratégia. Az iskolai állampolgári szocializáció alacsony hatásfokú; hasonlóan a Kádár-korszakhoz, most is alapvetően a konfliktusok kerülésére szocializál. A fragmentált modell nem tud választ adni a kollektív identitásokat érő kihívásokra, és nem lehet benne elsajátítani a konfliktusok demokratikus kezelését. Ugyanakkor jelentős benne a nemzeti tematika identitásformáló szerepe. A nemzeti tematika elsősorban a jobboldali politikai pártok diskurzusain keresztül jut el az



identitásminták iránt különösen fogékony fiatal nemzedékekhez. Kulcsszavak: politikai szocializáció modelljei, fiatalok nemzeti identitás, politikai szocializáció, a fiatalok politikához való viszonya Szabó Ildikó Szabó Ildikó (1946) szociológus, az MTA doktora, a Debreceni Egyetem professzora. Érdeklődésének középpontjában a társadalmi és politikai magatartások formálódásának folyamata, az egyén és a hatalom viszonya áll. Kutatási területe: politikai szocializáció, magatartásszociológia, ifjúságszociológia, nevelésszociológia. Fontosabb könyvei: Tizenévesek állampolgári kultúrája (Örkény Antallal közösen, 1998); A politikai szocializáció. Válogatás a francia nyelvterület szakirodalmából (Csákó Mihálylyal közösen, 1999); A pártállam gyermekei. Tanulmányok a magyar politikai szocializációról (2000); Magyarok Párizsa (Bajomi-Lázár Dáviddal közösen, 2003); Nemzet és szocializáció. A politika szerepe az identitások alakulásában Magyarországon 1867–2006 (2009). E-mail: [email protected]

2010 / tavasz

2010.02.03. 19:31:57

Levente Székely–Ádám Nagy Civil Society

Ádám Nagy–Levente Székely Resources and Conditions

The study refers to the National Youth Strategy’s youth profession pillar and tries to give empirical data. The article deals with the situation of youth service organizations; the role occupied by task performance and involvement of decision making. Lack of access to comprehensive data on youth services, the author could only use a few equivalent sources. Besides the organizational conditions, the habits and attitudes of the target group, the youth participation issues are also displayed. Keywords: youth organizations, decision making, task performance, participation, youth services, Hungarian National Youth Strategy (NIS)

The Hungarian National Youth Strategy (NIS) contains two basic statements about resources and conditions: on the one hand, it would transform the allocation of funds and the accreditation criteria for institutions, on the other hand the non-state resources are put into focus. The main goals are the more transparent allocation of resources, the easier application access and to encourage youth initiatives. It is desirable to create a cooperative system (co-management, co-decision). Let’s examine how transparent how much project-friendly and how cooperated is the application system, in the same time we indicate the available resources for youth. Keywords: application system, public funds, non-state resources, youth institutions, Hungarian National Youth Strategy (NIS)

Levente Székely Levente Székely was born in 1979 in Kolozsvár. Sociologist, PhD student at Corvinus University of Budapest. Research director of Excenter Research Centre, co-editor-in-chief of Új Ifjúsági Szemle (New Youth Review), board member of the Child and Youth Basic Program (GyIA). E-mail: [email protected] Ádám Nagy Ádám Nagy was born in 1972 in Budapest. He is an electrical engineer with qualifications in economics, politology and law. He earned his PhD in Educational Sciences. He is the former CEO of Information Society Research Institute, the co-editor-in-chief of Új Ifjúsági Szemle (New Youth Review) and the editor- in-chief of Civil Szemle (Civil Review), the former president of Excenter Research Centre. Currently he is the president of the Council of the National Civil Base Program. E-mail: [email protected]

Ádám Nagy Ádám Nagy was born in 1972 in Budapest. He is an electrical engineer with qualifications in economics, politology and law. He earned his PhD in Educational Sciences. He is the former CEO of Information Society Research Institute, the co-editor-in-chief of Új Ifjúsági Szemle (New Youth Review) and the editor- in-chief of Civil Szemle (Civil Review), the former president of Excenter Research Centre. Currently he is the president of the Council of the National Civil Base Program. E-mail: [email protected] Levente Székely Levente Székely was born in 1979 in Kolozsvár. Sociologist, PhD student at Corvinus University of Budapest. Research director of Excenter Research Centre, co-editor-in-chief of Új Ifjúsági Szemle (New Youth Review), board member of the Child and Youth Basic Program (GyIA). E-mail: [email protected]

2010 / tavasz

UISZ-26.indb 107


107 2010.02.03. 19:32:00

Endre Bíró – Ádám Nagy Youth Case, Young Profession, Youth Work The National Youth Strategy ninth intervention area includes: a) The implementation of the strategy: to ensure the strategic planning beside the content it is important to involve the key players. Adoption of Strategy (326 yes, 29 no and 4 abstentions, in the Parliament), and backing it also indicates that in this case both the civilian and the expertise of the administrative and political spheres have been involved. b) Systematize the youth public function: in Hungary at present. Although in recent years, several initiatives have been taken both governmental and civil side, there is no independent and comprehensive public function law in the youth field. c) Promote children and youth rights: The Hungarian legal rules declare the state obligation only for children; youth rights are only effective in promoting public function the Constitution (like the residential, training, work). d) The expansion of youth professions: In the youth training system we must distinguish between non-formal training, volunteering and vocational training. The non-formal educational system has not been too common yet (Youthpass/Europass); the Educational Law in 2002 made the start of the advanced vocational training of youth workers possible. Keywords: childen and youth rights, youth profession, public function, Hungarian National Youth Strategy (NIS) Endre Bíró Endre Bíró is a jurist, 53 years old. After 9 years of prosecutorial general supervisory practice, since 1988 he is active as a lawyer, later on as barrister. He is one of the founders of ÁRBOC Publishers and editor of several legal reviews and of publications. He is the author of 11 different volumes in the fi eld of the rights of authorities, labour law, rights of a child, education rights and NGO rights. He is also active in the



field of rights of disabled persons, youth rights, youth and child protection, legal pedagogy and the providence of legal information. As an expert, he paricipated in the preparatory works of the law on public utility organisations, the law on the National NGO Basic Programme, and the law on public interest voluntary service. He is the professional and research leader of the Legal Awareness Foundation, professor of courses on legal application and practice, children, student and school rights at several institutions of higher education in Hungary. He is a member of the Council of National NGO Basic Programme, a member of the Board of the Public Foundation for Rights of Medical Patients and of the Child, member of the Editorial Board of the New Youth Review and of the Civic Review. He is the editor of the Legal Information Bulletin for Pedagogy, the Bulletin of Local and Regional Deputies and of the Civic Bulletin. E-mail: [email protected] Ádám Nagy Ádám Nagy was born in 1972 in Budapest. He is an electrical engineer with qualifications in economics, politology and law. He earned his PhD in Educational Sciences. He is the former CEO of Information Society Research Institute, the co-editor-in-chief of Új Ifjúsági Szemle (New Youth Review) and the editor- in-chief of Civil Szemle (Civil Review), the former president of Excenter Research Centre. Currently he is the president of the Council of the National Civil Base Program. E-mail: [email protected]

István Murányi Teenager’s Prejudice and Relation to Democracy The study is dealing with relationship of young people’s prejudice towards ethnic groups and they interpretation of democracy. Measuring of prejudice occurred the school bench-mate’s judgement. The high school students mainly reject the Gypsies and Romanians and most

2010 / tavasz

2010.02.03. 19:32:03

students accept the Hungarians of Transylvania. The young people consider the followings as mainly part of democracy: respect of private life, keeping of laws, freedom of speech, social justice and access to courts. They least consider as part of democracy the political elements (multi-party system, opportunity of the political choice) and effectiveness of the minority right. Based on the multivariate analysis we can characterise the high school students two type of democracy (civil democracy and political democracy). Further result of analyses refers to two differentiated citizen-perceptions of the young (national-citizen and egalitarian-citizen). At second part of the study we characterise democracy and citizen types based on sociocultural variables and examine the correlation between prejudice and types of notion interpretations. At last we examine the two attitudes with explanation models where socio-cultural characteristics are independent variables. Keywords: prejudice, relation to democracy, citizen-perceptions, youth, high school students István Murányi István Murányi was born in 1959. Sociologist (PhD in Sociology, ELTE), full-time assistant professor and deputy-head of the Institute of Political Science and Sociology at Debrecen University. His research interests cover sociology of youth, political socialization, national identity, prejudice thinking. He has participated in several projects. He corresponded to „The family political socialization” (OTKA, K-78579, 20082011). His last publication is “Health behavior of young people living in South-Hungary”. E-mail: [email protected]

Domokos Sik Civic Culture of High School Pupils: the socialization background of the republican, liberal and anti-democratic values It is certainly amongst the most interesting questions of the transition in Hungary, how the

civic culture has changed in the past two decades. This question has a key importance, as the quality of a democracy depends on the civic culture of the citizens. In a relatively young democracy such as Hungary, it is crucial that the citizens honestly agree on the basic rules and institutions of the democratic formation of “general will”, and on the preferring of democratic rules. Given civic culture is determined by given climate of political socialization. Therefore in my presentation the different sets of civic values are explained by the different climates of political socialization. Three groups of civic values are observed: the liberal, the republican and the anti-democratic. These values are explained by the classical agents of socialization: the family (structural characteristics, pedagogical milieu, family political communication, and economic-cultural-social capital), the school (objective and subjective elements of the democratic practice of the school, participation in will-formation in school) the peer group and the media consumption (television, printed press, internet) are used as explaining variables. The analysis is based on two surveys on high school students that were made in 2005 and 2008, providing the opportunity for temporal comparison (both databases are representative to the high school population of Budapest, Baranya, Csongrád, Fejér, Hajdú-Bihar és Szabolcs–Szatmár–Bereg county). Keywords: attitudes, the republican, liberal and anti-democratic values, political socialization, youth Domonkos Sik Obtained a degree in sociology (2006) and philosophy (2008) at ELTE, now a PhD-candidate of the Doctoral School of Sociology, writing on questions of the critical-phenomenological theory of socialization and political socialization. He gave courses at ELTE in 2008, and he is an assistant professor since 2009 at the University of Debrecen. E-mail: [email protected]

2010 / tavasz

UISZ-26.indb 109


109 2010.02.03. 19:32:05

Ildikó Szabó National identity and political socialisation The main idea of this paper is that political systems are characterised by their particular models of political socialisation. In the period following the change of regime in Hungary, the model of political socialisation became fragmented and is as such unable to promote the acquisition of a democratic attitude towards dealing with conflicts. The educational system does not provide a satisfactory frame for civic education. Meanwhile the right-wing parties have an increasing role in the political socialisation of youth. Keywords: models of political socialization, national identity of young people, political socialization, young people in relation to politics



Ildikó Szabó Prof. Dr. Ildikó Szabó DSc, habil. is a professor at the University of Debrecen, Department of Sociology and Social Policy. Her research interests cover political socialization, social behaviour and civic culture of youth, sociology of education. Her most recent book is: Nemzet és szocializáció. A politika szerepe az identitások formálódásában Magyarországon 1867–2006 [Nation and socialization. The role of politics in the formation of identities in Hungary 1867– 2006]. (Budapest, L’Harmattan, 2009). E-mail: [email protected]

2010 / tavasz

2010.02.03. 19:32:08

UISZ-26.indb 111

2010.02.03. 19:32:10

UISZ-26.indb 112

2010.02.03. 19:32:10

új ifjúsági szemle IFJÚSÁGELMÉLETI FOLYÓIRAT VIII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2010 TAVASZ

Recommend Documents