INTERJÚ
ÚJ ELDORÁDÓ Az arany átokká vált számunkra Verespatakon Június 4-én, a környezetvédelmi világnap elôestéjén, az Uránia Nemzeti Filmszínházban láthatták az érdeklôdôk Kocsis Tibor Új Eldorádó címû filmjét, amely a romániai Verespatakon tervezett környezetpusztító aranykitermelés ellen emeli fel szavát. A film rendezôje a vetítés után indult vissza Verespatakra, ahol két héten át még forgatott, sikerült szóra bírnia a legfontosabb ellenérdekelt felet, a Gold Corporation képviselôjét.
heves esôzések miatt átszakadt a gátja a sesevölgyi derítônek, ahol a veresvölgyi (Rosia Poieni) rézbányából származó zagyot tárolják. A százhektáros tárolóból több ezer köbméternyi, nehézfémekkel szennyezett víz zúdult az Aranyos-patakba. 2002-ben járt elôször a stáb a romániai Verespatakon (Rosia Montana), ahol éppen Európa legnagyobb aranykészletét készülnek feltárni. A Verespatak környéki hegyek becslések szerint 300 tonna aranyat és 1600 tonna ezüstöt tartalmaznak. Az arany- és ezüstkincs kinyeréséhez 225 millió tonna kôzetet kell feldolgozni. (Az Erdélyi Érchegységben Kr. e. 550–450 között is bányásztak már aranyat, ezt folytatták késôbb a rómaiak. Errôl tanúskodnak azok a kivételes értékû viasztáblák, amelyekre éppen Verespatakon bukkantak rá 1786 és 1855 között. A táblák Kr. u. 131–167 között íródtak, korabeli gazdasági iratok, adásvételi szerzôdések, számadások.)
A film elôéletéhez tartozik, hogy Kocsis Tibor és munkatársai évek óta járják a Kárpát-medencét, megmutatva azokat az „idôzített bombákat”, amelyek bármikor okozhatnak olyan katasztrófát, mint a 2000-es tiszai volt. (2000 februárjában és márciusában két egymást követô környezetszennyezés történt a Tiszán. Január 30-án Nagybánya mellett, az Aurul ausztrál–román vegyes vállalat színesfémbányájából gátszakadás miatt legalább százezer köbméternyi, erôsen mérgezô, cianidot tartalmazó anyag került a Láposba, majd a Szamosba, s onnan a Tiszába. A ciánmérgezés miatt 1200 tonna hal pusztult el a Szamoson és a Tiszán. Március 10-én Borsabányánál, a Novac bányavállalat ülepítô tározójában ismét gátcsuszamlás történt, ennek következtében ipari eredetû nehézfém szennyezôdés került újra a Tiszába. Nem sokkal késôbb
MISTER
104
INTERJÚ Hitchcock-sorozatokat, Edgar Wallace-filmeket, hétfônként az Universum sorozat ment, ezek nagyszerû dokumentumfilmek voltak, aztán néztem a Panoptikumot, az olyasmi, mint manapság a Fókusz. De pontosan emlékszem a „Bomba robban 10.10-kor” címû jugoszláv partizánfilmre is, vagy akár a Fantomasra. Lehettem úgy 5 éves. – Volt kedvenc filmed? – Hogyne! Az Aranypolgárt vagy a Volt egyszer egy vadnyugatot kéttucatszor is láthattam, de például A hét mesterlövészt harminckétszer láttam! – Hogyan volt tovább? – Érettségi után Gyôrbe kerültem, elvégeztem a Tanítóképzô Fôiskolát népmûvelés szakon. Filmklubokat vezettem Gyôrben, és hogy tartalmasan teljen az idô, egyévi gyôri, majd kétévi budapesti tanítóskodás alatt elvégeztem a Tanárképzô Fôiskolát Szegeden, rajz szakon. Szabadidômben a Vörösmarty téren rajzoltam, és nincs mit tagadni, fényesen éltem belôle. Az akkori pedagógusfizetésem százszorosát is meg lehetett keresni. Közben jelentkeztem színésznek a Színház- és Filmmûvészeti Fôiskolára. Abban reménykedtem, ha már felvettek színésznek, akkor onnan majd valahogyan átevickélek az operatôri vagy rendezôi szakra, mert oda nagyon nehéz volt bejutni. Szerencsére nem vettek fel, mert az is lehet, hogy a pályán megrekedve most valahol C kategóriás színészként tengetném az életemet. A második próbálkozásom már sikerrel járt, felvettek dokumentumfilmrendezô, operatôri szakra! – Milyen volt a fôiskola? – Remek tanáraim voltak! A dokumentumfilmes körökben jól ismert dr. Kárpáti György tanított, az operatôrtanárom Vagyóczky Tibor és Rák József volt. Áthallgattam egyéb szakokra is, így Szabó Gábor, Koltai Lajos, Biró Miklós játékfilm-operatôr óráira is jártam. Nagy élményt jelentett számomra az Oscar-díjas Zsigmond Vilmos európai operatôri mesterkurzusán részt venni. De a saját szakomon is, ahol csak lehetett, megfordultam, dramaturgiát Bereményi Gézától, Korniss Mihálytól hallgattam, színészvezetést Garas Dezsôtôl, mûvészettörténetet és mûvelôdéstörténetet a két felejthetetlen mamitól, Fövény Lászlónétól és Szöllôssy Andrásnétól tanulhattam. Három évig tartottak a fôiskolásévek, igaz, nekem inkább négyig, mert még a sikeres felvételit megelôzô esztendôben bekéredzkedtem Thernesz Vilmos barátom operatôrosztályába. – Hogyan fogadtak ott a már sikeresen felvételizett évfolyamtársak? – Nem mindenki örült nekem, de ez nem zavart, olyannyira nem, hogy még zárthelyit is írtam hangtechnikaórán. – Maradjunk a saját osztályodnál: milyen társaság volt? – Vegyes. Többen közülük már régen televízióztak, filmeztek, nekik 10-15 éves szakmai tapasztalat után csak egy papír kellett, hogy feljebb kerüljenek a stáblistán. Nekem a teljes életet
Az aranybánya mostani megnyitásának hátterében egy volt román, jelenleg kanadai állampolgár, bizonyos Frank Timis áll, akit a Greenpeace információi szerint a kilencvenes években kábítószer-csempészésért körözött az Interpol. A tervek szerint az ércet cianidos eljárással, nyitott rendszerben dolgoznák fel. A cianidos feldolgozáshoz szükséges zagymedence a jelenlegi Szarvaspatak (Corna) település helyén létesülne 800 hektárnyi területen, 180 méteres gáttal. Az eljárás lényege, hogy a kôzetet megôrlik, majd ebbôl az ôrleménybôl ciánvegyületek segítségével, átmosással vonják ki a nemesfémeket. A munkálatok miatt négy falu lakosságának kellene elhagynia otthonát, földjét, templomát, szeretteinek sírját. A falvakat és a környezô hegyeket 15 év alatt naponta húsz tonna dinamit felrobbantásával eltüntetnék. Szakemberek szerint a bánya állandó veszélyt és környezeti pusztítást jelentene egy esetleges gátbaleset folytán a környékre, a közeli Abrudbánya lakosságára, a Maros völgyére és a Tiszára, hiszen a tervezett 180 méter magas gát mögötti zagytó ciános mérgezô keveréke százszorosa annak a nagybányai ülepítôben tároltnak, amely elpusztította a Tisza élôvilágát. De történik itt más is, hiszen sokan elköltöztek már, az üresen álló házakat már bontja a Gold Corporation, ennek következtében megbomlik az építészet és a természet harmóniája, lerombolják a hagyományos településszerkezetet, megsemmisülnek a római kor bányászati emlékei. Eltûnnek az egymás közelében álló római katolikus, református, unitárius templomok, felszámolják a temetôket, és az enyészetté lesznek azok a sírkövek, amelyek fontos család- és egyháztörténeti értéket képviselnek. Kocsis Tiborral a film utolsó kockáinak vágása közben beszélgettem a Flóra Film stúdiójában. – Mindig filmrendezô akartál lenni? – Nem, kölyökkoromban grafikusnak, képzômûvésznek készültem. Tizenhat évesen kezdett igazán érdekelni a film, ekkor kaptam meg a felhúzható, Lada típusú filmfelvevômet. Elkezdtem filmeket forgatni az iskolában, amelyekkel nagy sikert arattam. Késôbb az elsô munkám „A kisvárosi intermezzo”, amely Pápáról és a pápai harangozásról szólt, hetvenkilencben az Országos Diákfilm Fesztiválon második díjat nyert. Pápán minden szabad idômet a Petôfi Filmszínházban töltöttem, és válogatás nélkül minden filmet megnéztem, amire beengedtek. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy a Nyugat-Dunántúlon lakhattam, mert így az osztrák televízió adásain nôttem fel. A magyar televízióban akkoriban kevés jó filmet vetítettek. Viszont én éjszakánként, amikor a szüleim már mélyen aludtak, rákapcsoltam a Graz 1 meg a Graz 2 adásaira, és hajnalig néztem a filmeket. Ahogy visszagondolok ezekre az évekre, bizonyos vagyok benne, hogy meghatározták a késôbbi filmes világomat, mert nem beszéltem egy szót sem németül. Úgy néztem filmeket, hogy a látvány után találtam ki magamnak a szövegeket. A kép volt az élmény! Néztem
MISTER
106
INTERJÚ
INTERJÚ nagyon sokfelé megfordulhattam, és egészen sajátos körülmények között fényképezhettem filmeket. – Beszéljünk a Talpalatnyi zöldrôl! – A filmes pályafutásommal szinte egy idôben indult a Duna televízió, amelynek nem volt környezetvédelmi mûsora. Én kitaláltam, ôk elfogadták, és épp az idén lesz a mûsor tízéves. – Tízéves a mûsor, és ennek a tíz évnek az egyik hozadéka a Flóra Film International Kft. – A Flóra Film az én elsô és egyetlen „gyermekem”, ez egy kis produkciós cég, amely fôleg ökológiai témájú kisfilmeket, rövidfilmeket és kampányfilmeket gyárt és forgalmaz. Többek közt ennek köszönhetem, hogy sikerült nagyon jó kapcsolatokat kiépíteni az osztrák és a magyar Greenpeaceszel és a WWF hasonló szervezeteivel. Ha bármi történik
jelentette, a vágyaim netovábbját, hiszen én az amatôrfilmesek közül jöttem, a Vörösmarty téri rajzolásból, ellentétben azokkal, akik már tíz vagy tizenöt éve segédoperatôrök voltak. – Mikortól számíthatjuk környezetvédô filmes indulásodat? – Másodéves voltam, amikor megcsinálhattam a „Nem kell mellre szívni” címû vizsgafilmemet, amely a budapesti levegôszennyezettségrôl szólt. A forgatókönyvet közösen írtuk Réz Andrással, és a filmnek nagyon jó visszhangja volt. A forgatás után egyre jobban érdekelt a környezetvédelem, és már a fôiskolásévek alatt elkezdtem gondolkodni egy tévémûsoron, ebbôl lett késôbb a Talpalatnyi zöld! A diplomafilmem is egy környezetvédelmi áldokumentum film lett, a „Wapra jelentés”. Ezzel a filmemmel késôbb sokfelé eljutottam, hiszen sikeresen szerepelt a különbözô
VERESPATAK
VERESPATAK
SZÉPSÉGES VÖLGYE A
BRAZIILOR
MADÁRTÁVLATBÓL
TÓVAL
idehaza, akkor kapásból a Flóra Filmet hívják. Több mint ezerórás archívumunk van, nincs olyan növény, állat és tájegység a Kárpát-medencében, amirôl ne lenne képünk. Elsôként szálltunk vízre a tiszai ciánszennyezéskor, és vigyázó szemünket azóta is rajta tartjuk. A Flóra Film léte és mûködtetése a szabadságomat is jelenti, hiszen csak így tehetem meg, hogy ne legyek más stúdiókhoz kötve, televíziókhoz, és persze azt is eldönthetem, hogy mit vállalok el. Ennek a szabadságnak köszönhetem, hogy elkészíthettem Doszpot Bélával az „Egy nap döntöttem, drog helyett az élet” címû munkánkat, amiért a Magyar Dokumentumfilm Szemle fôdíját kaptuk, vagy a Talpalatnyi zölddel egy idôben forgatott ökológiai témájú
fesztiválokon, és a televízió révén itthon is látta közel egymillió ember! Komoly visszhangja volt a magyar sajtóban is, hiszen elég hihetôen hangzott, ahogy dr. Ranschburg Jenô, dr. Czeizel Endre, Knézy Jenô vagy Aigner Szilárd a budapesti levegôszennyezés pozitív hatásairól vagy arról beszél, hogy a város legszennyezettebb levegôjû csomópontjain található iskolákban, óvodákban a gyerekek IQ-ja ugrásszerûen megnôtt. – Úgy tudom, dolgoztál még a fôiskoláséveid alatt a Panoráma címû külpolitikai magazinnál is. – Így van, fôiskolai hallgatóként kaptam feladatokat Chrudinák Alajostól, a magazin fôszerkesztôjétôl. A politika, megvallom, nem nagyon érdekelt, de Hongkongtól Mexikóig
MISTER
– Hány éve készül már ez a film? – Négy évembe került, de nem panaszkodom, mert a saját vágóasztalomon dolgozhattam, bármikor bemehettem, dolgozhattam éjjel-nappal, és addig csiszolhattam, amíg olyan lett, amilyennek megálmodtam. – Mennyibe került? – Pályázati pénzekbôl összejött néhány millió forint, de ennek legalább a tízszeresét költöttem rá, amit a Flóra Film finanszírozott. Szerencsére a Fôvárosi Vízmûvek, amely érzékeny a környezetvédelmi problémákra, a film és az ügy mellé állt mint támogató. A Duna Tv is segítséget ígért, hogy befejezhessem a filmet. Bízom benne, sikerül még szponzorokat megnyernem, hogy a film videóról felnagyítva, 35 milliméteres filmtechnikán kerülhessen a mozikba. Sajnos
filmjeimet, amelyeket a Környezetvédelmi Minisztérium Környezetünkért díjjal jutalmazott. – Azt elmondhatjuk, hogy eddigi pályád csúcsa az Új Eldorádó, amely a beszélgetésünk idején már kész is van meg nincs is, mert a nyár elejei bemutató óta is követted és rögzíted az eseményeket. – Ez egy nagyon izgalmas dolog, idôközben már fesztiválra küldtem a filmet, díjat is nyert külföldön. Megfordult a film a Média Wave-en is, ahová alig került be magyar dokumentumfilm a versenyprogramba. Ott a zsûrielnök, a román operatôr Vivi Dragan Vasile többször is kifejezte a film megtekintése után sajnálatát, hogy milyen kár, hogy csak egy filmet lehet ebben a kategóriában jutalmazni, s azt egy brazil film kapta, mert az Új Eldorádó szerinte díjat érdemelt volna. A még teljesen be nem fejezett film eljutott Torontóba is, a szeptember
108
ez sokba kerül. Tárgyalásaink szerint a Budapest Film lesz az Új Eldorádó forgalmazója, és szeptember 30-án lesz a premier. A 35-ös negatív vágásával és a mozibemutatóval véget ér a munka, és a film megkezdheti a maga életét. Remélem, hogy a mozikban az ügyet tisztességgel szolgáló dokumentumfilmként magasabb nézôszámot tudunk elérni, hiszen a tét sem kevés. Szeretném a filmet ôsszel bemutatni Los Angelesben, mert ez a feltétele annak, hogy az Új Eldorádót tovább tudjuk küldeni az Amerikai Filmakadémia díjáért folyó versenyre, vagyis az Oscarra.
végén megrendezendô környezetvédelmi világfilmfesztiválra, versenyprogramjába a Planet In Fokusra. Ez azért is izgalmas, mert a film kulcsfigurája, az aranykitermelést végzô vállalat, kanadai. De versenybe került a Duna-deltában megrendezendô filmfesztiválon is, ahová szintén meghívták az Új Eldorádót. – Mikor lesz készen a film? – Legkésôbb szeptemberben, mert addigra szeretném, hogy moziba kerüljön. De az biztos, hogy nem lesz az életemnek még egy ilyen áldott idôszaka, ahol ugyan a kollégáimmal együtt sok áldozatot vállalva, de mégiscsak addig csinálhatok egy filmet, ameddig azt nem mondom, hogy vége! A profi filmszakmában ez a költségek, a forgatási idô, a vágási napok miatt nem lenne lehetséges.
Szöveg: Zákonyi Botond Kép: Tyukodi László és Kocsis Tibor
109
MISTER
INTERVIEW
A NEW ELDORADO Gold turned into a curse for us in Verespatak Kocsis Tibor’s latest film New Eldorado that is a protest against the future gold-mining enterprise in Verespatak in Romania danger to the region, was presented in Uránia National Cinema on 4th June on the eve of World Environment Day. The director of the film hurried back to Verespatak right after the début. He continued shooting for two weeks because he managed to make the most important representative of Gold Corporation speak.
between 1786 and 1855. The tablets were written in 131-167 AD and served as ancient economic documents, purchase deeds and accounts.) Behind the re-opening of the goldmine there is a certain Frank Timis, a formerly Romanian, now Canadian citizen, who in the 1990s was wanted for drug–trafficking by the Interpol. According to the plans gold is going to be processed with a method using cyanide, in an open system. The slime-pool that is required for the cyanide method is planned to be built in the place of Szarvaspatak (Corna), on a 800-acre-territory with a 180-metre-dam. The point of the procedure is that precious metal is obtained after the stone is ground and washed through with the help of cyanic compounds. Because of the work the population of four villages are to be evacuated, people have to leave their homes, lands, churches and graves of their beloved. Villages and the surrounding mountains would disappear in 15 years’ time because of exploding twenty tons of dynamite per day. Experts warn that the mine would be a constant danger and destruction to nearby Abrudbánya, the Maros valley and Tisza in case the dam breaks through. Much more it is so because the poisonous cyanide mixture stored in the slime-pool behind the 180-metre-high dam is 100 times the one that killed the flora and fauna of Tisza. But other things are going on as well, since lots of people have already left the place, Gold Corporation has already started to pull down houses,
To make the picture complete about the case we must add that Kocsis Tibor and his staff have been recording things in the Carpathian basin for years, focusing on the ‘time-bombs’ that can cause catastrophes like the one on Tisza in 2000. (In February and March in 2000 Tisza was polluted two consecutive times. On 30 January near Nagybánya the dams of Aurul, an Australian-Romanian joint venture for non-ferrous metal mining, burst and water washed more than 100 000 m3 of highly poisonous material containing cyanide into Lápos, then to Szamos and Tisza. 1200 tons of fish were killed by the cyanide in the rivers Szamos and Tisza. On 10 March in Novac settling pool in Borsabánya a dam-slide occurred and Tisza got polluted again with industrial heavy metal. Soon after that as the result of heavy rains the dam of the Sesevölgy clarifying plant, where the slime of the copper mine in Rosia Poieni (Veresvölgy) is stored, broke through. From the 100-acre-pool several thousand cubic metres of water polluted with heavy metal ran into the Aranyos stream. It was 2002 when a film crew first appeared in Verespatak (Rose Montana) in Romania where they were about to exploit Europe’s largest gold reserve. Mountains near Verespatak are estimated to hold 300 tons of gold and 1600 tons of silver. To exploit the gold and the silver 225 million tons of stone must be extracted. (They were mining gold already in 550–450 BC in the Transylvanian Erzgebirge and the Romans later continued this practice. All that is proved by the valuable wax tablets that were found in Verespatak
111
MISTER
INTERVIEW
INTERVIEW – Did you have a favourite film? – Of course I did. I saw Citizen Kane and Once Upon a Time in the West for two dozen times and The Magnificent Seven thirty-two times! – What happened then? – After finishing secondary school I went to Gyôr, I graduated from the Teacher Training College. Then I was organising film clubs in Gyôr, teaching for a year in Gyôr then in Budapest for two, and in the meantime I graduated from the drawing faculty of the Teacher Training College in Szeged. In my free time I was drawings in Vörösmarty square and made good money from that. I made hundred times as much as I got for teaching. I applied to the College of Dramatic and Cinematic Art to be an actor. I thought once I had been admitted an actor could somehow change to cinematography or directing because at that time it was almost impossible to get admitted to the faculty of cinematography. Fortunately I wasn’t admitted because possibly by this time I would be vegetating somewhere as a third-category actor. I was lucky at my second attempt, and I was admitted to the faculty of documentary film director and cinematography. – How did you like College? – I had excellent professors. I learnt from Dr. Kárpáti György, a great name in documentary film circles, and Vagyóczky Tibor and Rák József taught me cinematography. I also took courses at other faculties, therefore I participated in the feature film cinematography classes of Szabó Gábor, Koltai Lajos and Biró Mihály. It was a great experience for me to take part in the European master courses of Oscarwinning cinematographer Zsigmond Vilmos. But I tried to learn all kinds of things at my own faculty as well. I learnt dramaturgy from Bereményi Géza and Korniss Mihály, I learnt how to guide actors from Garazs Dezsô, two unforgettable old ladies, Fövény Lászlóné and Szöllôsi Andrásné taught me art and cultural history. College lasted for three years, actually four for me because a year before I had implored my friend, Thernesz Vilmos to let me attend his cinematography. – What did the other think who had already been officially admitted? – Some of them didn’t like me being there, but I didn’t care, to the extent that I even went to write a test in sound technology. – Please say a few words about your own class. What were they like? – Mixed. Some of them had been in the film industry already for 10-15 years, they only needed a diploma to get a better position in the crew. It was the top of my dreams for me to be
destroying the harmony of architecture and nature, demolishing the traditional village structure and the mining relics of Roman times. Roman Catholic, Calvinist and Unitarian churches are going to disappear, cemeteries will be ploughed up and the and tombs of so many important families are going to vanish, not to mention the high religious value they represent. I talked with Kocsis Tibor while he was cutting the last shots of the film in Flóra Film studio. – Did you always want to be a film director? – No, when I was a child I wanted to be a graphic, an artist. I got interested in films when I was sixteen and I got my camera, a Lada with a wind up mechanism. I started to make films at school and people liked them. Later my film called Small Town Intermezzo about Pápa (a Hungarian town) and the ringing of bells in the town finished second in 1979 at the National Student Film Festival. When I was in Pápa I spent all my time in the Petôfi Cinema and saw all the films I was admitted to. I think I am lucky to have lived in the western part of Transdanubia because I grew up watching Austrian television. There were very few good programmes on Hungarian television that time. But at nights when my parents were already sleeping I switched to Graz 1 and Graz 2 and watched films until dawn. The fact that back then I did not speak German makes it obvious that period had a great influence on my attitude to films. I was watching films trying to guess what the actors were saying based on what I MAIN
SQUARE IN
VERESPATAK
saw. A completely visual experience. I watched the Hitchcock series, Edgar Wallace films, the Universe series on Mondays with great documentaries, I watched Panoptikum that was something like Fókusz today. But I clearly remember the Yugoslavian partisan film A Bomb Is Going to Explode at 10:10 or Fantomas. I was about 5 that time.
MISTER
112
there, because I came from among amateurs, what I had was a drawing career in Vörösmarty square while others had been working as assistant cinematographers for 10-15 years. – When did you start making documentaries about the environment? – I was in the second year when I made the my exam film Don’t Breathe It In that was about air pollution in Budapest. We wrote the scenario together with Réz András and the film received good reviews. After we had finished shooting I got more and more interested in the environment, so already in my college years I was planning to make a television programme that later turned out to be Talpalatnyi zöld (The grass underfoot). My diploma film was an environmental documentary The Wapra Report. It took me to different places later on because it was very popular at different festivals and was also on television in Hungary and nearly one million viewers saw it. It was discussed in the Hungarian press also because it was very convincing when Dr. Ranschburg Jenô, Dr. Czeizel Endre, Knézy Jenô or Aigner Szilárd talked about the positive effects of air pollution in Budapest or that that children’s IQ greatly increased at schools and kindergartens located in the most polluted parts of the capital. – As far as I know you used to work for Panoráma (a political magazine on Hungarian television) during your collage years. – Yes, that’s right, I got a few tasks from Chrudinák Alajos, the programme’s editor when I was at college. To be honest I wasn’t too much interested in politics but I had visited remote places from Hon Kong to Mexico and filmed in very special circumstances. – Speak about The Grass Underfoot. – Duna Television was started nearly at the same time when I started my career and they didn’t have environmental programmes. I came up with one, they accepted the idea and it has been on for ten years now.
– The programme is ten years old and one of the achievements of this period is Flóra Film International Ltd. – Flóra Film is my first and only child, a production company that produces and sells mainly short films, documentaries and campaign films on environmental issues. Thanks to this company I managed to develop a
113
MISTER
INTERVIEW – When will the film be ready? – Not later than September, because I would like it to début at cinemas that time. But I am sure that this is a one-off chance in my life when despite all the hardships we undergo with my colleagues I can make a film until I feel I have nothing else to say or show. In the world of professional film it would be impossible because of the cost, shooting time and editing days. – How long have you been working on the film? – For four years, but I am not complaining because I could work with my own editing machine, I could do it at any time, night and day, and could make it better until it became what I had imagined. – How much did it cost? – We got a few millions from tenders but I spent at least ten times as much that was financed by Flóra Film. Fortunately the Budapest Water Company that is very sensitive about the issue supported the film and the mission. Duna Television also offered help to finish the film. I hope we can get a few more sponsors so that the film could be enlarged to be shown with 35 mm-technique. Unfortunately that costs a lot of money. According to the talks it will be distributed
fruitful relationship with the Austrian and Hungarian Greenpeace and with similar associations of WWF. If there is an incident in Hungary they call Flóra Film. We have more a than 1000-hour-archive, photos of each plant, animal and region of the Carpathian basin. We were the first to sail on Tisza after the cyanide pollution and still keep a close eye on the events. Flóra Film is also my passport to freedom because it is the only way to stay independent of any other film studios, television channels and I can decide which work I take on. Due to this artistic freedom I managed to make One Day I Decided to Choose Life Instead of Drugs with Doszpot Béla, a film that won the main prize at the Hungarian Documentary Film Festival, or the environmental films shot at the same time like The Grass Underfoot which won the ‘For the Environment’ prize of the Ministry of Environment. – We can say that your best work to this day A New Eldorado that is both complete and incomplete at the moment. It débuted early this summer but you are still following and filming the events. – It is a very exciting thing, in the meantime I entered a festival with the film abroad and it won a prize. It also got to the Média Wave, the festival where Hungarian documentaries practically don’t make it to the programme of the competition. Romanian cinematographer Vivi Dragan Vasile, the head of the jury, after the film had been shown regretted being able to give only one prize in that category and a Brazilian film won. He said A New Eldorado deserved a prize. The half-finished film got to Toronto, to the competition programme of Planet In Fokus, a World Festival of Environmental Films held at the end of September. It is exciting because the company the film focuses on is a Canadian corporation. But A New Eldorado has also been invited to the film festival held in the Danube delta. VERESPATAK
VERESPATAK
AT DAWN
IN CLOUDS
by Budapest Film and will be début at cinemas on 30 September. After editing the 35-mm negative and the cinema début the work will come to its end and the film can start its own life. I hope that a higher number of people will go and watch it since this film serves a good cause and there is a lot at stake. I would like to show the film in Los Angeles in the autumn because that is a prerequisite of entering the competition for the award of the American Film Academy, the Oscar. Text: Zákonyi Botond Photo: Tyukodi László and Kocsis Tibor
MISTER
114
