Tőzsdei spekuláció. - kivonat - Andor György Ormos Mihály 2007

1

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Pénzügyek Tanszék

Tőzsdei spekuláció

Andor György – Ormos Mihály

- kivonat -

2007.

Andor György – Ormos Mihály ~ Tőzsdei spekuláció, BME, 2007. tavasz

2

Tartalomjegyzék I. PASSZÍV PORTFÓLIÓMENEDZSMENT – TŐKEPIACI HATÉKONYSÁG .............................. 3 I.1. TŐKEPIACI HATÉKONYSÁG ................................................................................................................. 4 I.1.1. Tökéletes tőkepiaci árazás ......................................................................................................... 4 I.1.2. Tőkepiaci hatékonyság szintjei ................................................................................................... 6


3

Előszó Tárgyunk minden bizonnyal a legpopulárisabban és a legtudományosabban is feldolgozható témakörbe jelent bevezetést. Alapozó egyetemi tananyagról lévén szó, mindkét szélsőség hiba lenne – persze más-más okokból. A „populáris” közönségeshez, silányan népszerűsködőhöz közeli jelentése természetesen már eleve elvetendőnek tűnik. Sőt, mivel az „így populáris” felvezetésektől éppenséggel roskadoznak a hazai könyvesboltok polcai, harsog a rádiókból és tömve ezekkel a sajtó is, ezt kifejezetten kompenzálni kellene. Azonban a „tudományos” magasztossága sem feltétlenül érdem itt, egyrészt erősen korlátozott időnk ezt úgy sem engedné elfogadható szinten kimeríteni, másrészt elborzasztó (főleg matematikai) nehézségei miatt talán megpróbálni sem nagyon lenne értelme. Valami köztes kellene tehát, valami szakmailag is vállalható, (meg)tanulható, de egyben arra is alkalmas, hogy a már említett „könyvespolcokat” értékelni képes hallgatókat eredményezzen.

I. Passzív portfóliómenedzsment – tőkepiaci hatékonyság A portfóliómenedzsment fogalom alatt – a „menedzsment rész” általánosan követett értelmezése alapján – a portfólió-összeállítás tervezését, szervezését és irányítását értjük. A menedzselési folyamat célja nyilván a befektetők fentebb vázolt hasznosságmaximalizálási céljának szolgálata. Amennyiben elfogadjuk, hogy a kockázatmentes lehetőség mindenki számára egységes és akadálymentesen elérhető, akkor a portfóliómenedzsment általános célja nem lehet más, mint a kockázatos befektetéseknek olyan kombinációját kialakítani, amely a legmeredekebb tőkeallokációs egyenest biztosítja a befektetőknek, azaz amelyiknek a legnagyobb a Sharpe-féle mutatója. A portfólió várható hozamát csökkentheti azonban, hogy a portfólió-menedzselésnek számottevő költségei is lehetnek (adatszerzés, elemzés stb.). Ide kapcsolódva érdemes különbséget tenni az aktív és passzív portfóliómenedzselés között. A passzív portfóliómenedzselés lényegében költségmentesnek tekinthető, legalábbis költségei nem nőnek túl a szokásos tőkepiaci tranzakciós költségeken. Az aktív portfóliómenedzselés ezzel szemben költségesnek tekinthető, nyilván azt remélve, hogy a portfólió-menedzselés költségei a passzív stratégiákhoz képest elért többlethozamokkal megtérülnek majd, esetleg túl is szárnyalhatók. Ebben a fejezetben a passzív portfóliómenedzselés kérdésével foglalkozunk, amely azonban összeforr a tőkepiaci árazódás, hatékonyság témakörével. A tőkepiaci árazódással kapcsolatos szakmai, tudományos viták Eugene Fama, a University of Chicago professzora, és kollégáinak 1960-as évektől kiteljesedő munkássága nyomán szélesedtek ki. Fama-ék a tőkepiaci hatékonyság témakörének bevezetői voltak, megközelítésük alapját az a hipotézis jelentette, miszerint a tőkepiaci árak mindig pontosan tükrözik az adott időben rendelkezésre álló összes információt, azaz mindig reálisak, helyesek, korrektek, „normálisak”. A tőkepiaci hatékonyság kérdéskörét taglaló elképesztő terjedelmű szakirodalom – még a számottevő szakfolyóiratokban megjelenő vonatkozó irodalom is meghaladja a több tízezer oldalt – két leváló diszciplínát is hozott: a tőkepiaci mikrostruktúrát és a pénzügyi viselkedéstant (behavioral finance). Mára a három terület alapeltérését a tőkepiaci árazódással kapcsolatos empirikus adathalmaz magyarázata adja, lényegében az, hogy a tőkepiaci hatékonyság modelljével ellentmondó, azaz anomalikus jelenségeket hogyan értelmezik, magyarázzák. A tőkepiaci árazódással kapcsolatos viták mindmáig lezáratlanok. Attól persze, hogy lezáratlanok, még körvonalazhatók a nem vitatott jelenségek, a széles konszenzust maguk mögött tudó modellek, magyarázatok. Megvannak tehát a cölöpök, és mivel a mai közgazdaságtant, pénzügyeket alapvetően meghatározó témáról van szó, e cölöpök ismeretének hiánya a modern közgazdászi körökben ma már provincializmus számba megy.


4 E fejezetben először a tőkepiaci árazódás fentebb már vázolt három területét tekintjük át. Elsőként a még mindig a téma fő vonulatát adó tőkepiaci hatékonyságot, amely irány képviselőinek táborát – Fama mellett – több Nobel-díjas (Samuelson, Sharpe, Miller, Merton, Scholes, Arrow) is fémjelzi. A mikrostruktúra irodalom legismertebb neveit az igen különleges tudományos hátterű Treynor, a fiatalon elhunyt zseniális Black, valamint az inkább makro-pénzügyesként ismert Nobel-díjas Lucas adják. Végül a pénzügyi viselkedéstan táborát a 2002-ben Nobel-díjat kapott Kahnemannal kell kezdenünk, de megemlíthetjük Tversky, DeBond vagy Thaler nevét is.

I.1. Tőkepiaci hatékonyság Az általános közgazdasági értelmezés szerint a hatékonyság valaminek a működési „jóságát” jellemző fogalom. Lehet technikai, termelési értelmezésű, amikor valaminek a feláldozásával (pl. munkaerő, energiahordozó stb.) valami hasznosat (pl. termék, hő stb.) hozunk létre, és ennek az átalakításnak a „jóságát” jellemezzük így. Szokásos azonban valaminek a működését működési célja tekintetében is hatékonysággal jellemezni. Ilyen például a piac allokáló képességének a hatékonyság fogalmával történő minősítése, vagy egy hozammaximalizálás-kockázatcsökkentés céljából összeállított portfólió megfelelőségének ezzel a fogalommal történő jellemzése. A tőkepiacok esetén az árazást téve a középpontba – és eltekintve a tőkepiacok egyéb társadalmi feladataitól – a hatékonyság az árazás megfelelőségére reflektál. Megemlítendő, hogy „a tőkepiaci hatékonyság” az angol „efficient market” fordítása. Az angol „efficient” szó azonban sokkal inkább maximumot, tökéletességét jelent, mint magyarban a „hatékony”, ami közelebb áll az „elég jó” vagy „megfelelő” fogalmakhoz. További nyelvi árnyalatként jelentkezik, hogy a vonatkozó angolszász szakirodalom csak elvétve teszi a „tőke” (capital) jelzőt a „piac” (market) elé, holott egyértelműen a tőkepiacok működéséről van szó. Ez a pontatlanság a magyar nyelvben sokkal zavaróbb. Mindezekből következően az „efficient market” kifejezés használt magyar megfelelője a „tőkepiaci hatékonyság”, pontos jelentése inkább „tökéletes tőkepiaci hatékonyság”, míg pontos értelmezése inkább a „tökéletes tőkepiaci árazás”, bár a magyar nyelvű szakirodalomba ittott (így alább is) át-át csúszik az angol nyelvezet vonatkozó „nagyvonalúsága”.

I.1.1. Tökéletes tőkepiaci árazás Tökéletes tőkepiaci árazásról beszélünk, ha a tőkepiaci árfolyamok minden pillanatban az akkor rendelkezésre álló összes információt teljességgel tükrözik, egyensúlyban vannak, amely egyensúlyból csak új információ hatására mozdulhatnak ki. Mindebből az is következik, hogy a piac az újonnan megjelenő információkra azonnal és helyesen reagál. Azt a megközelítést, amely a tőkepiaci árazódást ilyen tökéletesnek tekinti, hatékony tőkepiacok hipotézisének (Efficient Market Hypothesis, EMH), vagy ritkábban hatékony tőkepiacok elméletének (Efficient Market Theory, EMT) nevezzük. Itt is megjegyezzük, hogy a tőkepiacok tökéletes hatékonyságával kapcsolatos paradigma a számos időközbeni alternatív megközelítés ellenére mindmáig „él”. A hatékony tőkepiacok hipotézisének definíciója ebben a formában azonban olyannyira általános, hogy empirikusan nem is tesztelhető, ehhez ugyanis előbb definiálni kellene a rendelkezésre álló információkat „teljességgel tükrözi” (fully reflect) fogalmat. Az EMH önmagában – egyensúlyi árazási modell nélkül – tehát nem vizsgálható, míg az „azonnal” tisztán a hatékonyság kérdésköre, addig a „helyesen” már egyensúlyi kérdés is. Itt hívjuk segítségül eddigi tőkepiaci ismereteinket, pontosabban


5 a CAPM-et.1 Azt a fontos kiegészítést tesszük, hogy akkor nevezünk egy árfolyamot a hozzáférhető információkat teljeséggel tükrözőnek, ha az adott értékpapír pillanatnyi várható hozama megegyezik CAPM alapján megadhatóval.

E(r) E(ri ) E(rM ) rf 1

βi

β

P

P0e E ( ri ) P0

1

t

1. ábra: A normális és az abnormális árfolyamváltozás szemléltetése.

A CAPM esetünkben tehát arra ad választ, hogy mi adja a normál hozamát egy-egy részvénynek. Ami a normál hozam felett vagy alatt adódik, az az abnormális hozam.) Mivel feltételezzük, hogy a részvényeknek ismerjük a bétáit és feltételezzük ezek stabilitását is, így ismertnek fogadjuk el a normál hozamukat, azaz a várható hozamukat is. Tudjuk viszont azt is, hogy a részvények ri hozama egy hozzávetőleg normális eloszlást követő valószínűségi változó. Az árfolyamuk tényleges alakulása a várható iránytól természetesen eltérhet, tehát szinte mindig kialakul valamekkora abnormális hozam. Vigyázzunk, az abnormális hozamok és a várható abnormális hozamok között óriási a különbség! Az EMH természetesen elfogadja az abnormális hozamok létezését, tagadja azonban azt, hogy ezek várható értéke nullától eltérő lenne. Kiemeljük továbbá, hogy az EMH nem azt tagadja, hogy egy értékpapírra vonatkozó pozitív tartalmú információ megemelheti vagy csökkentheti az értékpapír árfolyamát, hanem azt állítja, hogy az ilyen információk nem alkalmasak többlethozamok elérésére. Amennyiben ugyanis a „rendelkezésre álló összes információ” (így egy-egy pozitív vagy negatív hír is) végtelenül gyorsan beépül az árfolyamokba, azaz az árak végtelenül gyorsan „teljességgel tükrözik” azokat, akkor a jövőbeli árfolyamváltozásokat csak a jövőben érkező, új információk alakíthatják, amelyek hatása viszont teljességgel véletlenszerű kell, hogy legyen, hiszen éppen attól „új” információk, mert a jelen tudásunknak egyáltalán nem részei (se tartalmuk, se valószínűségeik). Ezekről a jövőbeli, új információkról, illetve hatásaikról csak annyit tételezhetünk fel, hogy – és ezt a központi határeloszlás tétele mellett a mérési adatok

1

A CAPM releváns tőkepiaci árazási modellnek való elfogadása nyilván a téma némi leegyszerűsítése, amúgy a releváns árazási modell kiválasztása itt is központi kérdés. Nem véletlen, hogy Fama és mások is számos tanulmányban is kitérnek a tőkepiacot valóban helyesen leíró modell alapvető szükségességére, hiszen amikor felmerül egy anomália, amely szerint egy információ helytelenül értékelve épült be az árfolyamba, akkor nem biztos, hogy a tőkepiaci hatékonyságot ostromoljuk, lehet, hogy „csak” az alkalmazott egyensúlyi modellünk rossz. Láthatjuk, hogy a tőkepiaci hatékonyság milyen szorosan összefonódik az egyensúlyi árazás kérdéskörével. Fama ezt közös hipotézis problémának (joint-hypothesis problem) nevezi. Andor György – Ormos Mihály ~ Tőzsdei spekuláció, BME, 2007. tavasz

6 is alátámasztják –, hogy a múltban okozott hatásaik törvényszerűségének (paramétereinek) megfelelő normális eloszlással jellemezhető hatást fognak gyakorolni.2 A kérdés mindezek után tehát az, hogy a tőkepiacok világára valóban elfogadható-e a hatékony tőkepiacok hipotézise, azaz az árfolyamok abnormális változásai valóban megjósolhatatlanok-e. Ha megjósolhatatlanok az abnormális hozamok, és az árak éppen a normál hozamok szerint rendeződnek, akkor ez annyit jelent, hogy a tőkepiaci tranzakciók pontosan nulla NPV-jű ügyletek kell, hogy legyenek. Ezt is tekinthetnénk a tökéletes tőkepiaci hatékonyság általános definíciójának: a tőkepiac működése akkor tökéletesen hatékony, ha a tőkepiaci tranzakciók nulla NPV-jű tranzakciók. Az EMH valójában a tőkepiaci árazódás „végeredményéről” állít valamit, a „végeredmény” kialakulásának okairól közvetlenül nem szól. Közvetve igen, hiszen a „teljességgel, azonnal és helyesen” az értékpapírok elemzésére, illetve a reakciókra világít rá. Egyelőre az okokkal nem foglalkozunk mélyrehatóbban, de azért érdemes idézni Samuelson 1965-ös „Proof that Properly Anticipated Prices Fluctuate Randomly” (A megfelelően anticipált árak véletlen ingadozásának bizonyítéka) című alapcikkéből: ”Versenyző piacokon (…) ha biztos lenne, hogy az ár emelkedni fog, akkor már emelkedett is volna. (…) levonhatjuk tehát a következtetést: a versenyző áraknak olyan árváltozásokat kell mutatniuk, (…) amelyek mindenféle előre jelezhető tendencia nélkül bolyonganak. (…) azt várhatjuk, hogy az emberek önérdekeik követése közben előre figyelembe veszik a jövőbeni események olyan elemeit, amelyeket (...) várhatónak tartanak.” Végül megállapítja: „Az elmélet olyan általános, hogy – be kell valljam – éveken keresztül inogtam aközött, hogy triviálisan magától értetődőnek tekintsem (és majdnem triviálisan üresnek), vagy nagy horderejűnek.” (Végül a nagy horderejű mellett döntött…)

I.1.2. Tőkepiaci hatékonyság szintjei Az EMH természetesen egy szélsőség, és mivel az árfolyamok esetén nem valami véletlenszerű természeti jelenséggel van dolgunk, hanem – mint Samuelson szavai is érzékeltetik – embertömegek viselkedésének egyfajta végkicsengéséről, így ilyen szélsőséges kijelentésként nem is vizsgálható, tesztelhető. Éppen ezért a hatékonyságot fokozatokra, szintekre bontották ahhoz, hogy árnyaltabban

2

Az alábbi ábra a BUX index ilyen elvek szerinti szimulációját mutatja. Az ábra 2000 közepén készült úgy, hogy az addigi adatok alapján meghatározható várható hozamot és éves szórást alapul véve – számítógéppel – véletlenszerű lefutásokat, árfolyam-alakulásokat generáltunk. Ezeket a „lehetséges” árfolyam-alakulásokat mutatják a 2000 közepéről induló görbék. Látható, hogy a lehetséges árfolyamok sávja egyre szélesedik, és leggyakrabban középen sűrűsödnek a változatok. Ha a BUX hatékony tőkepiacon árazódik, jövőjéről csak ehhez hasonló keretek között van ismeretünk, azaz várható abnormális hozamát előrejelezni képtelenek vagyunk. 40000 35000

BUX index

30000 25000 20000 15000 10000 5000


2004.01.02

2003.01.02

2002.01.02

2001.01.02

2000.01.02

1999.01.02

1998.01.02

1997.01.02

1996.01.02

0

7 lehessen vizsgálni, vitatni. Az alábbiakban mi is egy ilyen – Fama-tól származó3 – hatékonysági szintrendszer szerint haladunk tovább. E szintek a következők: • A tőkepiaci hatékonyság gyenge szintjéről beszélünk, ha a különböző pénzügyi változók (például árak, volumenek, osztalékok, kamatok, számviteli eredmények stb.) idősorának információtartalmát teljességgel (azaz azonnal és helyesen) tükrözik az árfolyamok. • A tőkepiaci hatékonyság félerős szintjéről akkor beszélünk, ha az árfolyamok teljességgel (azaz azonnal és helyesen) tükrözik a nyilvánosan (public) bejelentett, vállalat (befektetés, részvény) jövőjére vonatkozó információkat. • Végül a tőkepiaci hatékonyság erős szintjéről van szó, ha az árfolyamok a magán (private) („titkos”) információkat is teljességgel tükrözik. A szintek elválasztása – első olvasásra – talán nem sokat mond, hiszen nagy előnyük elsősorban a tőkepiaci hatékonyság vizsgálati módszereinek világos elválasztásában jelentkezik. E vizsgálatokat azonban még nem tekintettük át, így most ezek következnek.

3

Valójában többféle Fama-féle szint-rendszer létezik, amit most bemutattunk, az az 1991-ben („Efficient Capital Markets II”, Journal of Finance, Vol 46., Issue 5., Dec., 1575-1617., 1991) publikált változat. Az elsőt 1970-es alapművében („Efficient Capital markets: A Review of Theory and Empirical Work”, Journal of Finance, Vol. 25, Issue 2, May, 383-417, 1970) vázolta: 1) Gyenge szinten az árak a múltbeli árfolyamok sorozatából nyerhető információkat tükrözik teljességgel; 2) Félerős szinten az árak a nyilvánosan hozzáférhető információkat tükrözik teljességgel; 3) Erős szinten az árak minden – akár csak egyvalaki által hozzáférhető – információt teljességgel tükröznek. Később ezt alakította át a fent bemutatottra. A változtatás lényege, hogy az értékpapírokkal kapcsolatos nyilvános információk közül nem a múltbeli árfolyamadatokat különíti el a gyenge szintre, hanem az eseményeket (events) választja el a félerős szintre. Azaz a gyenge szintet általánosítja, kibővíti, míg a félerős és erős szinteket inkább csak átnevezi, szemléletesebbé teszi. Andor György – Ormos Mihály ~ Tőzsdei spekuláció, BME, 2007. tavasz

8

Irodalmi hivatkozások, utalások


Tőzsdei spekuláció. - kivonat - Andor György Ormos Mihály 2007

Recommend Documents