1
Tűzjelző berendezések aktuális kérdései Csepregi Csaba tűzoltó alezredes Fővárosi Tűzoltóparancsnokság Dél-pesti Tűzmegelőzési Régió Talán furcsának tűnik egy még hatályba nem lépett jogszabály fejezetével kapcsolatban aktuális kérdésekről szólni. A bátorságot annak okán veszem, hogy az átalakulóban lévő Országos Tűzvédelmi Szabályzat IV. fejezetének kidolgozásában részt vettem, valamint hogy a tűzjelző berendezések tervezésére jogosító szakvizsga-tanfolyamon mintegy évtizede tartok előadást a megjelent mérnökök számára, továbbá az engedélyezésre szánt tervek szakhatósági elbírálásában is több mint 15 éve veszek részt. Az elkészült joganyag nagyban támaszkodott a CEN TS 54-14 műszaki specifikációra, amelyet Európa egyik nagy szabványosító szervezete a CEN dolgozott ki, és adott közre mintegy okulásként a nemzeti szabályozások kidolgozói és alkalmazói számára. Az Országos Tűzvédelmi Szabályzat 2000-ben hatályba lépett módosítása értelmében a beépített tűzjelző berendezések „műszaki tartalma” a tűzvédelmi hatóság döntésére lett bízva. A követelményeket egyeztetések, illetve a létesítési kötelezést, a létesítés feltételeit magában foglaló határozat tartalmazza. Ezek a követelmények nem ismeretlenek az aktív tervezők körében, hiszen egy részük magát a forrást, a TS 54-14-et is ismeri, jelentős számban vannak azok, akik aktív részvétellel sajátították el az előírásokat a tervezői szaktanfolyamok során. Hogyan lehetséges egy még meg nem jelent jogszabály hatásait vizsgálni, elemezni és értékelni? A válasz egyszerű: ezek a szabályok a Fővárosi Tűzoltóparancsnokság tűzmegelőzési tevékenysége során már élő alkalmazott és követelt előírások formájában jelennek meg. Lássuk milyen változást jelent majd az új szabályozás. Javaslom, nézzük át, mely elemeinek használata nem jelent gondot a XXI. század tervezői számára. Mind a tűzjelző berendezésekre vonatkozó általános előírások, mind a fogalom meghatározások gond nélkül valónak tűnnek a tapasztaltak alapján. Újszerűek, bár értelmezhetőek a tűzjelző berendezés létesítésének szakaszai, valamint az ebben résztvevők feladata és felelőssége. Bizonyos „értetlenkedésre” lehet számítani az engedélyezés és elfogadás tekintetében. Mára már nagyon megszokták az ügyfelek (beruházók, tervezők) az ingyenes szakértőként működő tűzoltóságot, és az sem elhanyagolható hogy a felelősséget is lehet így „áttolni”. Az egyeztetés kötelezettsége a tervezők jelentős részének nem jelent változást abból a szempontból, hogy jelenleg is élnek ezzel a lehetőséggel, amely során tisztázhatják, mely feltételek érvényre jutása esetén akceptálható a berendezés létesítése. Előérzetem azt súgja, a majdan megjelenő jogszabály paragrafusait felületesen elsajátítók meglepve tapasztalják,
2 hogy a tűzvédelmi hatóság az egyeztetés során nem a terv ellenőrzését, hanem az írott szabályrendszerben meghatározott feltételeken túli követelményekre, továbbá az abban említett esetekre korlátozva látja indokoltnak a megbeszélést. Remélhetőleg felébred a tulajdonosi szemléletmód a tervező és megbízója közötti egyeztetések során is, aminek eredményeként a megbízó által felvázolt követelmény nem csupán az lesz, hogy a lehető legkevesebb költséggel járó, a hatóságon még átpasszírozható tervek készüljenek. Fontos és a tervezők körében ismert követelmények kerültek papírra a védelmi jelleg, illetve védelmi szint vonatkozásában. Ha nem is pontosan ebben a formában, de a tervezők ismerik a teljes és részleges védelmi szintek közötti alapvető különbözőségeket, így a jogszabályban új nevén említett „kiürítési utak védelmét”. A védelemből kihagyható tereknél a már ismert kockázati tényezők kerültek említésre azzal, hogy az egyeztetések során a biztonságot negatívan nem érintő módon ettől el lehet térni. Új és hasznos eleme az álpadlók alatti terek védelme. Nagy volumenű újítása a szabálynak, olyan módú megjelenése, amely követelményként jeleníti meg a meghatározott épületben, tűzszakaszban a teljes körű védelem biztosítását. Sajátságos a tanfolyamokon, szakirodalmakban tárgyalt új előírás csoport a rendszertervezési követelmények. A rendszertervezési követelményekben kerültek meghatározásra a kompatibilitás és a hibák hatásának korlátozására vonatkozó előírások. Ez utóbbival kapcsolatban elszomorítóak a tapasztalataim. Az elmúlt évben megvizsgált mintegy 100 tűzjelző berendezés terv 1/5-e elutasítással végzi. A hozzájárulások közel fele, pedig kikötéseket kell, hogy tartalmazzon, annak érdekében, hogy a berendezés megfelelő biztonsággal láthassa el feladatát. Ezen kikötések jelentős része a hibák hatásainak nem megfelelő csökkentése miatt születik. Itt érdemes idézni a szabályrendszert. „A rendszernek olyannak kell lennie, hogy bármely áramkörének egyszeres vezetékhibája, az alábbi funkciók közül egynél többnek a helyes működését egyszerre nem akadályozhatja: automatikus tűzérzékelést; a kézi jelzésadók működését; a tűzriasztást jelző hangjelzők működtetését; a bemeneti/kimeneti eszközökről/re a jelzésátvitelt; a kiegészítő berendezések működésének indítását. Az áramköröket úgy kell kialakítani, hogy egy egyszeres vezeték szakadás vagy zárlat esetén: legfeljebb 32 eszköz válhat működésképtelenné, és a hiba miatt működésképtelenné vált eszközöknek azonos zónában kell lenniük, és a hiba miatt működésképtelenné vált eszközöknek azonos funkciójuknak kell lenni. A rendszernek olyannak kell lenni, hogy bármely áramkörének egyszeres vezetékhibája nem akadályozhatja: a tűzjelzés észlelését egy jelzési zónára megengedett területnél nagyobbról, vagy a tűzriasztás jelzés megszólaltatását egy riasztási zónára megengedett területnél nagyobbon, vagy a tűzriasztást jelző eszközök működtetését az épületen belül (azaz, legalább egy hangjelzőnek működőképesnek kell maradnia). A rendszernek olyannak kell lennie, hogy bármely jelzőáramkör két hibája esetén nem eshet ki a védelemből 10.000 m2-nél nagyobb terület vagy több mint 5 tűzszakasz (amelyik érték a kisebb, azt kell alkalmazni).” Ugyanilyen problémákat vet fel a jelzési zónák kialakítására vonatkozó szakasz. („ Az automatikus tűzjelző rendszerrel védett területeken, a terület jelzési zónákra osztását az alábbiak szerint kell elvégezni: egy zóna alapterülete nem lehet 1600 m2-nél nagyobb, ha a zónába 5-nél több helyiség tartozik, akkor vagy a tűzjelző központnak kell pontosan jeleznie a
3 helyiséget, ahonnan a jelzés jött, vagy minden helyiség bejáratánál másodkijelzőkkel kell jelezni, hogy hol jelzett az érzékelő, ha a zóna mérete nagyobb, mint egy tűzszakasz, akkor a zóna határainak tűzszakasz határoknak kell lenniük és a zóna alapterülete nem, lehet 400 m2nél nagyobb, minden egyes zóna az épületnek csak egyetlen emelete, szintje lehet, kivéve, ha: a zóna lépcsőházat, világítóaknát, liftaknát vagy más hasonló szerkezetet tartalmaz, amely ezen a szinten túlnyúlik, de azonos tűzszakaszba tartozik, vagy az épület teljes alapterülete 300 m2-nél kisebb.”) A tűzjelző berendezés jelzéseinek azonosíthatósága jelentősen befolyásolja a védelem, illetve a beavatkozási lehetőségek hatékonyságát. Várhatóan a beruházók, megrendelők nagy értetlenséggel fogadják majd az erre vonatkozó követelményeket (ide be kell másolni) „Címezhető érzékelőket kell alkalmazni a következő esetekben: középmagas, magas valamint a bármely szintszámú 8.000 m2 szintenként összesített alapterületet meghaladó közösségi vagy vegyes rendeltetésű épületekben; az épület közösségi tűzszakaszaiban, ha egy zóna 5 vagy több helyiség védelmét látja el, és nem alkalmaznak fényjelző eszközöket (másodkijelzőket) ; ahol azt a fennálló veszélyhelyzet, az építményben tartózkodók biztonságának, valamint a tűzoltóság beavatkozási adottságainak figyelembevételével, a tűz helyszínének gyors beazonosítása érdekében a tűzvédelmi hatóság előírja. A jelzések azonosíthatóságának javítását előirányzó, a szöveges és grafikus megjelenítésekkel foglalkozó szakaszban megjelenő követelmények is jelentősen túlmutatnak a jelenlegi állapotokon gondoljunk csak a PC alapú grafikus megjelenítés szükségességére. A tűz- és hibajelzések fogadására vonatkozó szabályok hatályba lépését követően véleményem szerint „a méhkas oldalba rugdosása” effektusnak lehetünk majd tanúi. Nem csekély szigorításnak fogható fel a szabályrendszer azon szakasza, melyben az állandó felügyelet kiegészítésére biztosítandó intézkedések találhatók. „Átjelzést kell biztosítani állandó felügyelet kiegészítésére, azon felül, az alábbi esetekben: az 50 méter legfelső használati szint feletti lakóépületek; vagy a magas közösségi épületek; vagy a középmagas ipari/mezőgazdasági termelő/tároló épületek; vagy a középmagas szálloda és szállásjellegű épületek; vagy a fekvőbeteg ellátást szolgáló épületek; vagy a speciális egészségügyi és szociális épületek; vagy a többszintes és tömegtartózkodásra szolgáló kulturális és művelődési épületek; vagy a 8 méternél magasabb színpaddal rendelkező színházak; vagy az 5.000 főnél nagyobb befogadóképességű sportcsarnokok; vagy a 8.000 m2-nél nagyobb alapterületű, vagy három szintnél magasabb kereskedelmi létesítmények esetében, továbbá ahol azt jogszabály; vagy a tűzvédelmi hatóság előírja. A tűz és hibaátjelzést fogadó központ és üzemeltetőjével szemben támasztott követelmények: az OKF-nél regisztrálva legyen; a működtetett tűz és hiba átjelző rendszer feleljen meg a vonatkozó szabványnak, vagy azzal egyenértékű biztonságot adjon (jelenleg MSZ EN 54-21); az átjelző berendezés fogadó központban állandóan, kioktatott személyi felügyeletet kell biztosítani;a tűzjelzés esetén, a tűzjelző valamint tűz és hiba átjelző berendezés meghibásodása esetén szükséges teendőket meg kell határozni; a tűzjelzést adó létesítményről legalább a következő adatokat tartsa nyilván, és szükség esetén továbbítsa a tűzoltósági ügyeletre: létesítmény címét, rendeltetését, tűzveszélyességi osztályát, a létesítményt befogadó épület (föld felett, föld alatt), szintszámát, az oltást akadályozó körülményeket (különösen, gázpalackokat, éghető folyadékot, izotópot), közműelzárók helyét (különösen
4 gáz, víz, elektromos, távhő), külső tűzoltó vízforrásokat (tűzcsap, tartály, medence) helyét, a tűzoltást segítő körülményeket (hő- és füstelvezetés indítását/leállítását, beépített oltóberendezést), kapcsolattartó nevét, telefonszámát; a tűzjelzést adó létesítmény, tulajdonosa, üzemeltetője, kezelője, használója és a felügyeleti központ üzemeltetője közötti szolgáltatói szerződés, tartalmazza a téves, és hamis riasztásokból bekövetkező események (kivonulás, vonulásból való visszahívás) elfogadható számát, és az ezen felül történő eseményekből származó költségek mértékét, megtérítésének felelősségét és módját. Új és hasznos elemévé válhat a tűzoltósági kezelő felületre vonatkozó rész. Kézi jelzésadókra, automatikus érzékelőkre és hangjelzésekre vonatkozó szabályok már több mint egy évtizede ismertek hazánkban, ennek megfelelően sem a beruházók, sem a tervezők és kivitelezők nem lepődhetnek meg. A vezérlések követelményei sem jelentenek megoldhatatlan problémákat a szakmai tisztesség platformján működőknek. Az elsődleges és másodlagos tápforrások kialakítása hasonlóképpen bejáratott úton haladt és halad ezután is. Már látni vélem a szívükhöz kapó építész, belső építész tervezőket, üzemeltetőket, akik hallani sem akarnak a tűzjelző berendezés elemeinek beazonosíthatóságát biztosító előírásokról, illetve ezek betartásáról. Jelölés elhelyezési magasság 4 méter alatt 4-6 méter között 6-8 méter között 8-10 méter között 10-12 méter között 12-14 méter között 14-16 méter között 16-18 méter között 18-20 méter között 20 méter felett
Jelölés minimális magassági mérete (mm) 10 15 20 25 30 40 50 60 70 80
A tervek készítésével kapcsolatos követelmények új eleme, hogy a terv célja nem csupán a követelmények érvényre juttatásának ellenőrizhetősége, hanem a rendszer telepíthetősége is. Akadékoskodásnak tűnik, de a gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, szükséges hogy a tervek azonosíthatóak legyenek. A műszaki leírás tartalmi követelményei szintén helyet kaptak, igaz ajánlási szinten, a tervezői tanfolyamok anyagában. Úgy gondolom, a bölcs belátással bíró tervezők hajlandóak lesznek a jogszabályban foglalt rendszerben és tartalommal a tervek elkészítésére. Tíz éves „küzdelem” eredményeként a tervek léptékhelyes rajzokat és sok esetben metszeteket is tartalmaznak. A jelenleg nem beazonosítható rendeltetések feltüntetése is segít a tervek egyértelművé tételében. Nem megkerülhető az inkább „költség-érzékeny” mint a biztonságra törekvő magyar piacon a vezetékek minőségének azon belül is a tűz esetén történő működőképesség kérdése.
5 „A következőkben felsorolt vezetékeknek valamint azok tartó- és függesztő szerkezetének legalább 30 percig ellen kell állniuk a tűznek, vagy ilyen időtartamú védettséget kell számukra biztosítani. Ilyen vezetékek: a tűzjelző központ és a hangjelzők, fényjelzők, kiürítést hangosító rendszer közötti vezetékek; a tűzjelző központ és bármely különálló tápegység közötti vezetékek; a tűzjelző központ és bármely távkijelző, távkezelő és kijelző egység közötti vezeték; a tűzjelző központ különálló részeit összekötő vezetékek; a tűzjelző berendezés vezérléseinek vezetékei; a tűz- és hibaátjelző berendezés vezérlésének vezetékei; az érzékelők, kézi jelzésadók vezetékei a következő esetekben: 30 métert meghaladó legfelső használati szinttel rendelkező tűzszakaszban, az 1000 főnél nagyobb befogadóképességű helyiséggel rendelkező tűzszakaszban, a 8.000 m2-nél nagyobb összesített alapterületű közösségi rendeltetésű tűzszakaszban, azokon a kábelszakaszokon, ahol a visszatérő hurok két ága egyetlen véletlen esemény (tűz) hatására károsodhat (szintek közötti felszállók). A tűzjelző rendszer telepítése, szerelése sajátságos módon, jogszabályi előírás híján a gyártók utasításait követte. (ide be kell másolni)
A berendezések üzembe helyezése tárgyában szintén számos új, a biztonságot növelő elem jelent meg. Új fogalom az üzembe helyezés, amely nem azonos a használatbavétellel. Az üzembe helyező mérnöknek kell meggyőződni arról, hogy a telepítést kielégítő módon végezték el (ide be kell másolni) Fontos garanciákat tartalmaz az üzembe helyezés során elkészítendő dokumentációk jegyzéke is. „A megvalósulási terv tartalmazza: … a megvalósulást rögzítő rajzokat, a tűzjelző berendezés telepítési jegyzékét, a tűzjelző berendezés által kiadott vezérléseket, az ezekkel kapcsolatos adatokat, a tűzjelző berendezés jelzéseinek automatikus továbbításával kapcsolatos adatokat. Az üzembe helyezési nyilatkozat tartalmazza: az üzembe helyező mérnök megállapítását arra vonatkozóan, hogy a tűzjelző berendezés a vonatkozó jogszabály, nemzeti szabvány, hatósági előírás, valamint a létesítéshez kapcsolódó egyeztetések során rögzített követelmény, és az ezt tükröző elfogadott, engedélyezett tervdokumentáció szerint készült-e; a tűzjelző berendezés rendeltetésszerű használatára való alkalmasságának megállapítását; az elfogadás és használatbavételre vonatkozó javaslatot. Az üzembe helyezési jegyzőkönyv tartalmazza: az ellenőrzés tárgyát (beleértve a létesített berendezés típusát és a létesítés helyét), a tűzjelző berendezés működésének ellenőrzése során tapasztalt tényeket, az ellenőrzésen résztvevők nevét és az adott létesítés során betöltött szerepét, az ellenőrzés, és a jegyzőkönyv készítés időpontját és helyét, az ellenőrzésen résztvevők aláírását. Az üzemeltetési napló tartalmazza: a tűzjelző berendezésre vonatkozó adatokat, a felügyeletre és kezelésre vonatkozó adatokat, az eseményekre vonatkozó adatokat, a rendszeres (napi, havonkénti, negyedéves) ellenőrzésekre vonatkozó adatokat, a rendszeres (féléves, éves) felülvizsgálatra és karbantartásra vonatkozó adatokat, a rendkívüli felülvizsgálatra és karbantartásra vonatkozó adatokat. Oktatások megtartásáról szóló jegyzőkönyv tartalmazza: az oktatást végző nevét, az oktatottak nevét (természetes személyi azonosítóját), az oktatás tárgyát, az oktatás, és a jegyzőkönyv felvételének idejét, az oktatáson részt vettek aláírását.”
6 Az üzemeltető felelősségi köre is jelentősen bővül, mellyel kapcsolatban nincsenek illúzióim. Az üzemeltetők jelentős körének a tűzjelző berendezés üzemeltetése csupán felesleges pénzkidobást jelentett. Felelősségüktől a felügyeletet ellátó oktatásával, továbbá a féléves felülvizsgálat és karbantartás megrendelésével szabadulhattak meg. Úgy tűnik ennek az időnek vége. Nem tekinthető üzemben tartottnak az a berendezés, amely átjelzésre kötelezett, azonban az erre vonatkozó szerződést figyelmen kívül hagyják. Az üzemben tartó köteles lesz a tűzjelző berendezés működésével kapcsolatos naponkénti, havonkénti és negyedévenkénti ellenőrzést elvégeztetni. Ez nem szakvizsga köteles, de felelősségteljes tevékenység lesz. A felülvizsgálat és karbantartás esetében megmarad a féléves ciklusidő, ugyanakkor megjelenik az éves átvizsgálás igénye. Új elem a rendszeres felülvizsgálaton túl a rendkívüli felülvizsgálat megrendelésének és elvégeztetésének kötelezettsége. Rendkívüli felülvizsgálat és karbantartást kell tartani tűzeset után; téves, vagy hamis riasztás esetén; a berendezés meghibásodása esetén; a tűzjelző berendezés változása esetén; hosszú üzemszünet után; új karbantartóval kötött szerződés után. A tűzjelző berendezéssel kapcsolatos iratminták alkalmazásának „átfutási” idejét
