RÁDULY Zsuzsanna Tulajdonnévből származó növénynevek a magyarban és a lengyelben A szókincstörténet talán egyik legérdekesebb kutatási területe a tulajdonnevek közszóvá válási folyamatának vizsgálata. Ez a jelenség a nyelvfejlődés egyes szakaszaiban minden nyelvben megfigyelhető. Az ily módon alkotott szavak és kifejezések legtöbbször nem korlátozódnak csupán egyetlen nyelv szókincsére, hanem kisebb vagy nagyobb mértékben eltérő formában megtalálhatók az ún. nemzetközi szókincsben is. Az eltérések az egyes nyelvekbe való beilleszkedésüknek megfelelően fonetikai vagy helyesírási különbségekben jelentkeznek. Jelen tanulmányban tulajdonnévből származó virágok, cserjék és fák neveit gyűjtöttem egy csokorba. A tulajdonnevek lehetnek személynevek (leggyakrabban vezetéknév, ritkán keresztnév), illetve földrajzi nevek. A személynevekből képzett növénynevek leggyakrabban különböző nemzetiségű természettudósok nevéből származnak. A névadó személye általában olyan híres botanikus, aki az adott növényt felfedezte vagy elsőként leírta, illetve távoli kontinensről Európába hozta. A nevek egy részét Linné vagy más botanikus alkotta meg híres természettudósok nevéből, ezzel fejezve ki tudományos munkásságuk iránti tiszteletüket. Kis számban ugyan, de a nevek között találunk mitológiai alakok, illetve más híres személyek nevéből származókat is. A földrajzi nevekből alakult szavak általában a növények származási helyére utalnak. 1. Vezetéknévből származó növénynevek Trópusi eredetű, változatos levélrajzú virágos dísznövény a begónia (TESz 1: 268), lengyel begonia (KOPALIŃSKI 2004: 32). A növény neve a latin növénytani szaknyelvből terjedt el. A begónia felfedezője, Charles Plumier (1646–1706) Peruban élő szerzetes volt, ő készítette az első feljegyzéseket a növényről. A név az ő szóalkotása, alapszava Michel Bégon (1638–1710), San Domingo akkori kormányzójának családnevével azonos. Louis Antoine de Bougainvillea (1729–1811) francia utazó és felfedező nevét viseli a brazíliai eredetű, lilásvörös tölcsérvirágú díszcserje, a bougainvillea (TÓTFALUSI 2004: 125), lengyel bugenwilla (bougainvillea).1 A cinnia (TÓTFALUSI 2004: 155), lengyel cynia (KOPALIŃSKI 2004: 56), magyarul másképpen rézvirág, Mexikóból származik. Egész nyáron virágzik 1
http://encyklopedia.pwn.pl/haslo.php?id=3881723
227
sárga, vörös vagy lila virágokat hoz. J. G. Zinn (1727–1759) német botanikusról nevezték el. A dália (TESz 1: 589), lengyel dalia (KOPALIŃSKI 2004: 59), más néven georgina (vö. lentebb) változatos színű és formájú virágokat hozó kerti dísznövény. Mexikóból a XVIII. század végén került Európába, s az itt először 1805-ben a berlini növénykertben kivirágzott növényt Andreas Dahl (1751– 1789) svéd botanikusról nevezték el. A dália egyik fajtája a georgina, más néven györgyike (TESz 1: 1047), lengyel georginia (KOPALIŃSKI 2004: 32). A virág nevét a XIX. század első éveiben Johann Gottlieb Georgi (1729–1802) német botanikus nevéből képezték. Igen kedvelt virágunk a gerbera (TÓTFALUSI 2004: 343), lengyel gerbera (KOPALIŃSKI 2004: 32), amely a margarétához hasonló, élénk színekben pompázó kerti virág. Grovonius, a leideni Botanikus Kert botanikusa írta le először a növényt, a nevét pedig Traugott Gerber (1710–1743) német természettudós, orvos, botanikus nevéből képezték. Trópusi eredetű virágos dísznövényünk a bromélia (BAKOS 1973: 114), lengyel bromelia,2 nevét Olaf Bromel (1639–1705) svéd botanikus vezetéknevéről kapta. A cattleya,3 lengyel katleja (KOPALIŃSKI 2004: 145) orchideafajta. Az orchideák királynőjének is nevezik. Illatos virágai ibolyakéktől a citromsárgáig, cinóbervöröstől bíborszínűig tündökölnek, fényes szirmaik gyakran még rojtosak is. William Cattley londoni növénygyűjtő nevéből származik. Felfedezésük az orchideák történetének legkülönösebb meséje. Az első példányok páfrányok és mohák csomagolásaként érkeztek Angliába, amelyeket William Swainson természettudós gyűjtött Észak-Brazília még feltérképezetlen trópusi dzsungeljeiben. Neki sem, de még a szenvedélyes növénygyűjtőnek, a londoni William Cattleynek sem volt fogalma róla, hogy mik azok a csomag kibélelésére használt növények. Cattley kíváncsiságból ültetett el néhányat a furcsa külsejű példányokból. A növények látványos, bíborszínű, sötétebb ajkú virágokat hoztak, hamarosan kiderült, hogy egy addig ismeretlen orchideanemzetségről van szó. Tölcsér alakú, illatos virágokat hozó gumós növény a frézia (TÓTFALUSI 2004: 325), a magyarban csipkevirágnak is nevezik, lengyel frezja (KOPALIŃSKI 2004: 95), Tótfalusi szerint a virág neve H. Th. Freese német orvos, Kopaliński szerint viszont Elias Magnus Fries (1794–1878) svéd botanikus nevéből származik. William Forsythe (1737–1841) brit botanikus nevéből képezték a forzítia vagy forzícia (TÓTFALUSI 2004: 318), a magyarban másik neve aranyfa, lengyel forsycja (KOPALIŃSKI 2004: 92) virágnevet, amely egy tavasszal nyíló, élénksárga virágú fa. 2 3
http://www.gniazdko.com/bromelia http://www.agyagvirag.hu/index.jsp?id =70&main=26&sub=71&akt=0
228
Dél-Amerikából származik a nálunk lecsüngő, harang alakú, lila vagy piros színű virágjáért kedvelt dísznövény a fukszia (TESz 1: 984), lengyel fuksja (KOPALIŃSKI 2004: 96). Charles Plumier (1646–1706) francia botanikus a DélAmerikában őshonos növényt Leonard Fuchs (1501–1566) német botanikusról nevezte el. A gardénia (TÓTFALUSI 2004: 335), lengyel gardenia (KOPALIŃSKI 2004: 100) fényes levelű, fehér virágú dísznövény. Alexander Garden (1730–1791 k.) természettudós és orvos nevéről, akinek ugyan nem volt köze a növény felfedezéséhez, de barátja, Linné róla nevezte el. A magyar tárnics, kék virágú hegyvidéki növény, más néven genciána, encián (TÓTFALUSI 2004: 256), lengyel gencjana (KOPALIŃSKI 2004: 102). Az idősebb Plinius szerint az elnevezés Gentius illír királyra (i. e. II. század) utal. A godetia,4 lengyel godecja (KOPALIŃSKI 2004: 106) másik neve nyári azálea vagy tündérkürt, az egyik legszebb nyári növényünk. Virágai lehetnek teltek vagy egyszerűek, fehér, rózsaszín vagy piros színűek. Charles Henry Godet (1797–1879) svájci botanikusról nevezték el. A skót felföldi Lady Charlotte Clive után kapta a nevét 1854-ben John Lindley (1799–1865) angol botanikustól a klívia (TÓTFALUSI 2004: 486), lengyel klivia (SZYMCZAK 1: 934), amely sötétzöld, szíjra emlékeztető levelű, élénk narancssárga virágú kedvelt szobanövény. Lady Charlotte Clive elsőként termesztette ezt a növény Európában. Dél-afrikai eredetű a lobélia (TÓTFALUSI 2004: 562), lengyel lobelia (KOPALIŃSKI 2004: 165). 15–25 cm magas, apró kék, fehér vagy rózsaszín virágú dísznövény, egy flamand botanikus, Matthias de Lobel vagy de l’Obel, latinosan Lobelius (1538–1616) nevét őrzi. A kamélia (TESz 2: 335), lengyel kamelia (KOPALIŃSKI 2004: 139) a teafélékhez tartozó, kelet-ázsiai eredetű, díszes virágú örökzöld cserje. Georg Josef Kamel (1661–1706) neves botanikus és gyógyszerész, jezsuita segítő testvérről nevezték el. Ő volt az, aki először leírta ezt a növényt, és Japánból Európába hozta. Kamel Délkelet-Ázsia növény- és állatvilágának egyik legismertebb korai kutatója volt. A helyi hagyományos gyógyászatot felhasználva új gyógyszereket készített a trópusi betegségek ellen. A rafflesia,5 lengyel raflezja (KOPALIŃSKI 2004: 229), óriás bűzvirág, élősködő növény. Az egykori brit gyarmat, Szingapúr alapítójáról nevezték el. Sir Stamford Rafflest (1781–1826) egy botanikus is elkísérte DélkeletÁzsiába. Az ő neve Joseph Arnoldi volt, ezért a virág nevének második része rá utal: Rafflesia arnoldi. A raffléziának 1988-ig 16 ismert faját fedezték fel. A virág élőhelye Délkelet-Ázsia, azon belül pedig a Maláj-félsziget, Borneó és Szumátra. A rafflézia az élősködő növények közé tartozik, nincs szára és levele sem. 4 5
http://www.kolibrikerteszet.hu/egynyari_viragok_lr http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&rov=1&id=1496
229
Élősködve bámulatos nagyságú virágot hajt a rudbeckia (TÓTFALUSI 2004: 810), lengyel rudbekia (KOPALIŃSKI 2004: 235), más néven kúpvirág. A fészkesek családjába tartozó, Észak-Amerikából származó élénk színű virágjáért termesztett növény. Olof Rudbeck (1630–1702) svéd orvos, természettudós, polihisztor nevéből, aki előbb botanikus volt, később anatómus, az uppsalai egyetemi tanára, aki létrehozta ott a növénytani kertet. A növényt Linné nevezte el róla. A papagájvirág másik elnevezése a strelicia (TOLCSVAI 2007: 953), lengyel strelicja (KOPALIŃSKI 2004: 252). Dél-Amerikában honos, narancssárga vagy kékes virágú dísznövény. A nevét Sophie Charlotte von MecklenburgStrelitz (1744–1818) hercegnőről kapta, aki később III. György angol király felesége volt. Az ördögfüge, más néven clusia,6 lengyel kluzja (KOPALIŃSKI 2004: 148). A róla nevezett család cserjéje vagy fája, négyszögű szára sok, ragadós tejnedvet izzad; levele átellenes, egyszerű, virága szép, többnyire egyenkint áll, kétlaki vagy vegyes, tokja sokmagú. Nyugat-Indiában és Dél-Amerikában honos, több faját kertbe ültetik. Szívós, balzsamos nedve van, ragadós magva gyakran a fán megragad, s ha véletlenül a hasadékába jut, csírázik is. Carolus Clusius (Charles de l’Ecluse) (1526–1609) francia botanikus nevéből képezték. Kora tavasszal nyílik a pompás fehér virágú, illatos keleti díszcserje, a magnólia (TÓTFALUSI 2004: 573), más néven liliomfa, tulipánfa, lengyel magnolia (KOPALIŃSKI 2004: 174–5). Neve Pierre Magnol (1638–1715), délfrancia (Montpellier) botanikus emlékét őrzi, Linné nevezte el róla a növényt. Anna Pavlovna (1795–1865), I. Pál orosz cár lányának nevéből keletkezett a paulownia (TOLCSVAI 2007: 785), lengyel paulownia.7 A magyarban császárfa néven is ismerjük. A növény Kelet-Ázsiából származik, nagy kékeslila virágjáért termesztett díszfa. Lándzsás levelű, élénk kék virágú dísznövény a tradeskancia (TÓTFALUSI 2004: 915), lengyel tradeskancja (KOPALIŃSKI 2004: 268–69). Linné nevezte el John Tradescant (1608–1662) angol utazó és természettudós tiszteletére. Christian E. von Weigel (1748–1831) német természettudós nevéből származik a weigélia,8 lengyel wajgelia (KOPALIŃSKI 2004: 276), a rózsalonc neve. A rózsaloncokat 1845-től kezdve ültetik kertekbe, és ma is az egyik legdekoratívabb, legkedveltebb virágos cserje. Számos fajtája van forgalomban, nemesítésével ma elsősorban Franciaországban és Észak-Amerikában foglalkoznak. A lila akáchoz hasonló, virágot hozó kúszónövény a wistaria (TÓTFALUSI 2004: 959), lengyel wistaria (KOPALIŃSKI 2004: 284). Caspar Wistar (1761– 1818) amerikai anatómusról nevezték el. 6
http://www.kislexikon.hu/ordogfuge.html http://www.drosera.pl/cesarskie-drzewo-paulownia-puszysta-p-49.html 8 http://www.kislexikon.hu/weigelia.html 7
230
2. Keresztnévből származó növénynevek Az egyik a hortenzia (TESz 2: 149), lengyel hortensja (KOPALIŃSKI 2004: 123) egy cserépben is nevelt, fehér, rózsaszínű vagy halványkék virágú dísznövény. Philibert Commerson (1727–1773) francia botanikus és orvos alkotta meg az egyik expedíciójában részt vevő Hortense Lepaute asszony nevéből, aki a felvilágosodás századának legkiemelkedőbb francia csillagásznője, egy híres francia órásmester, Jean André Lepaut felesége volt. A másik virágnév a veronika (TOLCSVAI 2007: 1072), lengyel weronika (KOPALIŃSKI 2004: 282) a tárogatófélék közé tartozó növények egyik nemzetsége, vadon élő növény. A Veronika női névből származik. 3. Görög mitológiához kapcsolódó növénynevek Az első az írisz (TESz 2: 233), más néven nőszirom, lengyel irys (KO2004: 127) a görög mitológiai istennő Írisz nevéből származik. Írisz a szivárvány istennője, az istenek hírnöke volt, szárnyas, tarka ruhát viselt, kezében hírnöki pálcát tartott. Főleg az istennők követe, Héra állandó hírnöke volt, de Zeusz is szívesen bízta rá ügyes-bajos dolgait. Írisz inkább csak kihirdette az istenek üzeneteit, ritkább esetben végre is hajtotta azokat. A második a jácint (TOLCSVAI 2007: 504), lengyel hiacynt (KOPALIŃSKI 2004: 120) a liliomfélék családjának egyik nemzetsége, nyugat-ázsiai eredetű hagymás, sokféle változatú, élénk virágú növény. Hyakinthos görög mitológiai névből származik. Apolló, a Nap istene nemcsak gyógyító és világító, hanem romboló hatásában is megmutatkozott. A nyájas és szeretetreméltó Apollónak egy igen szép ifjú, Hyakinthos volt a kegyeltje, akivel szeretett játszani. Egy alkalommal azonban olyan szerencsétlenül ütötte meg őt diszkoszával, hogy az szörnyethalt. Ez a szomorú esemény nagy hatással volt Apollóra. A Föld maga is gyászolta a szerencsétlenül járt ifjút, s Hyakinthos emlékére sötét színű és borongós jelentésű virág, a hyacinthus nőtt ki a földből. A harmadik pedig a nárcisz (TESz 2: 999), lengyel narcyz (KOPALIŃSKI 2004: 198), az amarilliszfélék közé tartozó illatos, sárga vagy fehér virágú növény. Narkisszosz (Narcissus) mitológiai alak nevéből származik. Narkisszosz egy nimfa fia volt, akinek a születésekor Teiresziasz megjósolta, hogy csak akkor érheti meg az öregkort, ha nem ismeri meg önmagát. Ez a látszólag önmagának ellentmondó jóslat valóra is vált. Narkisszosz szép szál ifjúvá serdült, akibe sok nimfa beleszeretett, de ő mindegyiket elutasította. Az egyik nimfa azonban nem törődött bele a kikosarazásba, s Nemeszisznél, a bosszúállás istennőjénél tett panaszt. Arra kérte, hogy álljon bosszút Narkisszoszon. Nemeszisz meghallgatta kérését, és teljesítette is a kívánságát. Narkisszosz vadászat közben egy folyó partjára ért, és mivel inni szeretett volna, belenézett a folyótükörbe. Amikor megpillantotta tükörképét, azon nyomban önmagába szeretett. Egész nap ott maradt a folyó partján, és hasztalan próbálta magához PALIŃSKI
231
ölelni a tükörképét. Így ugyanazt a kínt élte át, amit a nimfák, amikor nem kaphatták meg őt. Reggelre Narkisszosz helyén az odasiető nimfák már csak néhány sárga szirmú virágot, a nárciszt találták. A nárcisz azóta is az önimádat jelképe, mivel magának a virágnak a szirma is egy kicsit önmaga felé hajlik. 4. Földrajzi névből származó növénynevek A következő növénynév eredetére több magyarázat van. A valeriána (TÓTFALUSI 2004: 941), azaz macskagyökér, lengyel waleriana (KOPALIŃSKI 2004: 277) neve az első magyarázat szerint Valeria hispániai tartomány nevéből származik, a második egy pannóniai Valeria tartomány nevéből eredezteti. A harmadik, legkevésbé valószínű magyarázat Valerianus (253–260) római császár nevére vezeti vissza. A növény kivonatából idegcsillapító gyógyszert készítenek. Az indigó (TESz 2: 211), lengyel indygo (KOPALIŃSKI 2004: 126) egyfajta forró égövi cserje. Már ősidők óta ismert csávafesték az indigó, amelyet régen főrészt a Kelet-Indiában honos Isatis tinctoria (festőcsülleng) nevű növényben előforduló glükozidából, az indikánból állították elő. A származási helye, India nevéből képezték. Jalapa mexikói város nevéből származik a jalapa (TÓTFALUSI 2004: 449), lengyel jalapa (KOPALIŃSKI 2004: 129–130), egy szulákféle mexikói növény. A megszárított gyökérgumójából nyert gyantát a gyógyászatban hashajtóként használják. A banán nemzetségébe tartozó rostnövény, a manila (kender) (TOLCSVAI 2007: 650), lengyel manila (KOPALIŃSKI 2004: 178). Két méternél is hosszabb rostjaiból hajókötelet fonnak. Manila, a Fülöp-szigetek fővárosa nevéről. A fentebb ismertetett növénynevek könnyen beilleszkedtek mind a magyar, mind a lengyel nyelv rendszerébe. A növénynevek a magyarban leggyakrabban -ia, a lengyelben pedig -ja, -ia képzőt kapnak, pl. begónia – begonia; bromélia – bromelia; cinnia – cynia; dália – dalia; forzítia vagy forzícia – fosycja; frézia – frezja; gardénia – gardenia; georgina – georginia; gerbera – gerbera; hortenzia – hortensja; lobélia – lobelia; magnólia – magnolia stb. A köznévvé válás során egyes növénynevek mindenféle változtatás nélkül kerülnek be az általam bemutatott nyelvekbe, csupán a nagybetűs írásmód marad el, vö. jalapa – jalapa, manila – manila stb. A terjedelmi korlátok miatt a tulajdonnévből származó növénynevek csak egy részének bemutatására volt lehetőség jelen tanulmányban, számuk ennél sokkal nagyobb. Irodalom BAKOS 1973 = BAKOS Ferenc (szerk.): Idegen szavak és kifejezések szótára. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1973.
232
KOPALIŃSKI 2004 = KOPALIŃSKI Władysław (szerk.): Słownik eponimów czyli wyrazów odimiennych. Warszawa: PWN, 2004. SZYMCZAK = SZYMCZAK Mieczysław (red.): Słownik języka polskiego 1–3. Warszawa: PWN, 1994. TESz = BENKŐ Loránd (szerk.): A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára 1–3. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1967–1976. TOLCSVAI 2007 = TOLCSVAI Nagy Gábor (szerk.): Idegen szavak szótára. Budapest: Osiris, 2007. TÓTFALUSI 2004 = TÓTFALUSI István: Idegenszó-tár. Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. Budapest: Tinta, 2004.
233
