TUDOMÁNYOS MŰHELYEK A SZÉKELYFÖLDÖN A következő áttekintés arra a kérdésre keresi a választ, hogy hogyan alakul a XXI. század elején a székelyföldi régió tudományos élete. ELŐZMÉNYEK Székelyföldről évszázadokon át elvándoroltak az emberek. A modern korban az iparosítás a sovány földek mellől a hegyeken túli román nagyvárosokba vonzotta az ezermesterség kényszerűsége által az iparűzésre fogékony férfiakat, a cselédkedéssel hozományt kereső nőket. A tudós elmék szintén másutt találták meg a boldogulásukat. Elég ennek megállapításához egy sétát tenni a kolozsvári Házsongárdi temetőben. A híres tudósok döntő többsége Székelyföldről települt Erdély kulturális fővárosába. Nem csoda, hiszen itt jött létre a XIX. században az az intézményhálózat, elsősorban az MTA helyi szintű megfelelője, az Erdélyi Múzeum- Egyesület és a Ferencz József Tudományegyetem, amely tudományos műhelyek fennmaradását, komoly teljesítmények létrejöttét tette lehetővé. Egy ilyen, magának nemzetközi tekintélyt kivívott megvalósítás volt például a Brassai Sámuel által 1877-1888 között szerkesztett, tíz nyelven publikáló Összehasonlító Irodalomtörténeti Lapok. Az első világháborút követő impériumváltás a magyar intézmények bezárását hozta, ezeket a „magyar világ” idején visszaállították, a második világháborút követő újjáalapítás viszont együtt járt a megosztással: Kolozsvár szellemi rangjának gyengítése céljából a színiakadémiát és orvosképzést Marosvásárhelyre helyezték át. Ez az intézkedés pozitív eredménnyel is járt: felpezsdítette a Székelyföld és a Mezőség határán fekvő Marosvásárhelynek korábban csupán a Református Kollégium és a Teleki Téka munkatársai által fenntartott tudományos életét. A FELSŐOKTATÁS MA Napjainkban is tart a tehetségek elvándorlása a Székelyföldről nagyobb tudományosgazdasági centrumokba. Ennek a tendenciának a lefékeződésében a kulturális- tudományos intézmények létrejötte és megerősödése fontos szerepet játszik. Az egyik ilyen tényező a Sapientia EMTE karainak megtelepedése 2001-től Csíkszeredában és Marosvásárhelyen – utóbbi ellensúlyozni hivatott a nyolcvanas években felszámolt magyar nyelvű tanárképző és mérnöki kar valamint a román tagozat létrehozásával és megerősítésével párhuzamosan elsorvasztott színi tanoda, fogorvos- és orvosképzés máig ható hátrányos helyzetét – a másik a BBTE kihelyezett tagozatainak a megjelenése Gyergyószentmiklóson és Sepsiszentgyörgyön, a székelyudvarhelyi és kézdivásárhelyi tanítóképzők besorozása a kolozsvári Babeș- Bolyai TE képzési rendszerébe. A felsőoktatási kínálatot bővítik a székelyföldi régióban a Budapesti Corvinus Egyetem, a Gödöllői Szent István Egyetem Csíkszeredába kihelyezett képzései vagy Székelyudvarhelyen a Modern Üzleti Tudományok Főiskolája, Marosvásárhelyen a Károli Gáspár Református Főiskola kihelyezett Kántortanító szakja. Nem mondható el a tudományos élet fejlesztése a székely városok oktatási piacán megjelent román magánegyetemekről. Ezek – az általuk meghonosított távoktatási rendszer következményeképpen – semmilyen kulturális fellendítő szerepet nem töltenek be a régióban: nem szerveznek tudományos ülésszakokat, nincsenek a helyi tudományosságot fellendítő kiadványaik, a diákokat kutatómunkára sarkalló
TDK-ik, szerepük csupán a diplomaszerzés üzleti alapokra helyezett, leegyszerűsített módjának a biztosítása. A köznyelv méltán nevezi őket diplomagyáraknak. A továbbtanulni akaró érettségizett diákok (ők a magyarul tanult diákok 70%-át teszik ki) egynegyede még mindig román nyelven folytatja tanulmányait,1 mert vagy nem létezik az általuk választott szak magyarul (pl. mezőgazdasági, állatorvosi, erdőgazdálkodási, műépítészet) vagy pedig azért, mert nincs a potenciális hallgató lakhelyéhez közeli, számára anyagilag elérhető magyar nyelvű oktatás. Változatlanul Kolozsváron zajlik az anyanyelvű képzés közel fele a Babeș- Bolyai Te, Sapientia EMTE és a Protestáns Teológiai Intézet keretében. A Partiumban pedig (ez Kelet-Magyarországnak Erdélyhez, s vele Romániához csatolt része) Nagyváradon a PKE és a BBTE Szatmárnémetibe kihelyezett szakjai biztosítanak lehetőséget a magyarul továbbtanulni vágyóknak. A Székelyföldön a fent említett tanítóképzők mellett Marosvásárhelyen Színművészeti Egyetem és Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, Gyergyószentmiklóson és Sepsiszentgyörgyön a BBTE keretében turisztika, közgazdaság és közigazgatás szak működik. A Sapientia EMTE három kara a következő továbbtanulási lehetőségeket biztosítja: Csíkszeredában általános közgazdaság, agrár-és élelmiszeripari gazdaság, marketing, gazdasági informatika, román nyelv és irodalom – angol nyelv és irodalom, világ-és összehasonlító irodalom– angol nyelv és irodalom, élelmiszeripari mérnök, környezetmérnök, ipari biotechnológia, közélelmezési és agroturisztikai, kommunikáció és PR, szociológia szak. Marosvásárhelyen informatika, mechatronika, automatika és alkalmazott informatika, számítástechnika, számítógépes művelettervezés és gyártásirányítás, távközlés, kertészmérnöki, kommunikáció és közkapcsolatok, egészségügyi szakpolitikák és szolgáltatások, fordító-tolmács, tájépítészet szak. Kiépülőben van a mesteri képzés is. ERDÉLYI TUDOMÁNYOS MŰHELYEK A magyar tudományos műhelyek legrangosabbja az Erdélyi Múzeum- Egyesület, melynek megalapítása az 1842-es országgyűlésen körvonalazódott, ám a szabadságharc és a leverését követő események a tényleges beindulását csupán 1859-ben tették csak lehetővé. Indulásakor négy szakosztályban dolgoztak a tagok: 1.Bölcsészet, nyelv– és történettudományi 2.Természettudományi 3.Orvostudományi 4. Jog- és társadalomtudományi szakosztály. Amikor a román hatalom megszüntette az egyetemet, elkobozta a múzeumot, ez maradt az egyetlen komoly munkát végző magyar tudományos fórum. A második világháborút követően a kommunista hatalom 1950-ben megszüntette. 1990-ben indult újra az egyesület tevékenysége az eredeti négy mellé – az orvosi kiegészült gyógyszerésztudományival – még három szakosztályban: műszaki tudományok; matematika és informatika; agrártudományok. Az EME fiókegyesületekkel rendelkezik Erdély különböző helységeiben így Csíkszeredában, Gyergyószentmiklóson, Székelyudvarhelyen vagy Sepsiszentgyörgyön is.
1
lásd A romániai magyar közép-és felsőfokú oktatás helyzete gazdasági és társadalmi kontextusban. GHT Kar, Csíkszereda 2010.
A Kolozsvári Akadémiai Bizottságnak szintén vannak vidéki fiókszervezetei akárcsak az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaságnak, Romániai Magyar Közgazdász Társaságnak, vagy a Kriza János Néprajzi Társaságnak. Az egyetemek keretében szakirányú kutatóműhelyek működnek. Kiemelem közülük a Sapientia EMTE égisze alatt tevékenykedő Kutatási Programok Intézete nevű, ösztöndíjpályázatokkal, könyvkiadással foglalkozó intézményt. Ugyancsak a Sapientia Humántudományok Intézete keretében fejti ki tevékenységét Csíkszeredában az Interkulturális Kölcsönhatások nevű kutatócsoport. Kutatási területük a két- és többnyelvűség, az államnyelv oktatásának kérdései a kisebbségek számára, kulturális kölcsönhatások, reprezentációk, imagológia. A CIVIL TUDOMÁNY MŰHELYEI2 Csíkszeredában, több mint három évtizede működő Regionális és Antropológiai Kutatások Központja kitüntetett szerepet játszik a civil tudományos kezdeményezések között. Az 1979-ben indult, 1991-ben újjászervezett Kommunikációs Antropológiai Munkacsoport szakmai kutatási program keretében foglalkozott már a Csíki-medence urbanizációs folyamataival, a kizárási és bekebelezési technikákkal a magyar-román interetnikus kapcsolatokban; az élettörténet- mesélés mint identitásépítési módszer elemzésével; előadássorozatot szerveztek Csíkszeredában az antropológiai terepmunka módszertani kérdéseiről. Az intézet társadalomkutatói munkát, kulturális antropológiai, szociológiai, társadalomtörténeti, településtudományi, térségkutatási elemzéseket végez, valamint térségi és országos adatbázisok létrehozásában, tudományos könyvsorozatok, folyóiratok szerkesztésében van fontos szerepe. 2011.december 15-én mutatták be a Csíkszeredában a Magyar Tudomány Háza célkitűzéseit. A létrehozók, köztük a KAM az akadémiai szellemiség erősítését tűzték ki célul. Kiemelten fontosnak tartják azoknak a tudományos munkával foglakozó szakembereknek a támogatását is, akik mögött nem áll intézményi háttér. Az intézmény még most van kiépülőben, várjuk az ígért gyümölcsök beérését. Ahhoz, hogy jelentős tudományos teljesítmények szülessenek, képességekkel megáldott, kiművelt emberfőkre, stabil intézményekre és ezek hátterében olyan közösségi igényre van szükség, mely anyagi, erkölcsi és politikai támogatásban nyilvánul meg. A tudomány elsősorban egyesületi keretekben működik, még akkor is, ha többnyire egyetemi oktatók, vagy különböző kulturális munkakörökben dolgozó szakemberek működtetik a civil intézményeket. Ilyen módon szervezik a tudományos életet az EME, KAB, Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság, Romániai Magyar Közgazdász Társaság csíkszeredai és sepsiszentgyörgyi fiókjai, a Pozsony Ferenc akadémikus által létrehozott, a Pro Museum Egyesület és a Kriza János Társaság által működtetett Csángó Múzeum Zabolán, a 2
lásd Tapodi Zsuzsa Civil tudomány a Székelyföldön in. Civil Fórum. 2013.szept.
sepsiszentgyörgyi székhelyű Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége, Kovásznán a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület, a Sepsiszentgyörgy városi RMDSZ által patronált Székely Akadémia stb. A Háromszéki civil katalógusban szereplő több mint 170 szervezet közül 17 (azaz 10%) folytat a kulturális, közösségszervezői mellett tudományos tevékenységet is. A Sepsiszentgyörgyön bejegyzett Amőba Alapítvány szakmai továbbképzéseket szervez tanárok, köztisztviselők számára, de az ECL, ECDL vizsgákra való felkészítés könnyítésére a szakmai tanfolyamok mellett nyelvoktatással kapcsolatos konferenciákat is. Egyesületi kereteken működik olyan tudományos munkát folytató műhely is, mint az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége, mely a diákok számára szervezett különböző versenyek koordinálása és a nyelvészeti kutatások, élőnyelvi vizsgálatok, nyelvi tervezés, szakkiadványok megjelentetése mellett évenként rendez országos szakmai fórumot. A nyelvművelők éves konferenciája tavaly Csíkszeredában zajlott A Magyar Nyelv Napjai keretében. Ilyenkor minden évben átadják a Sütő Andrásról elnevezett Nyelvőrzés Díját. Legutóbbi kitüntetett a csángó oktatási program volt vezetője, Hegyeli Attila. Az Etna Alapítvány nem csupán az alternatív művészeti eseményeket (tárlatokat, találkozókat) szervez, hanem szakmai konferenciákat is, archívumot és könyvtárat működtet. Egy speciális tevékenység, a gombagyűjtés biztonsága és a foglalatosság antropológiai vonatkozásainak kutatása állnak a mikológiai stúdiumokkal foglalkozó László Kálmán Gombászegyesület programjában. A gyakorlati képzés mellett rangos konferenciákat szerveznek, hasznos kiadványokat jelentetnek meg. Örvendetes tény, hogy a megyeszékhely mellett vidéki településeken is zajlik tudományos élet. Kiemelkedik a háromszékiek közül Illyefalva, a Keresztyén Ifjúsági és Diakóniai Alapítvány révén, amely néprajzi, vidékfejlesztési orvosi, gyermekjogvédelmi, vallástanári konferenciákat szervez és lát vendégül. Ugyanitt működik az Erdélyi Magyar Mentálhigiénés Társaság, amely internetes és telefonos lelkisegély szolgálatot tart fenn, konferenciákat és workshopokat szervez. Pozitív jelenségként könyvelhető el, hogy létezik megyei tudományos vidék is. Baróton az Erdővidéki Múzeum a gazdája a Tortoma önképzőkörnek, ahol rendszeresen tartanak tudománynépszerűsítő előadásokat, ugyancsak Baróton van bejegyezve a Dobó- Valál Egyesület, mely az erdővidéki régészeti emlékek feltárásán és tudományos feldolgozásán munkálkodik konferenciák, fesztiválok, kiállítások és kiadványok segítségével népszerűsítve az elért eredményeket. A kiskászoni székhelyű A Székely Életért Egyesület a hagyományőrzés mellett konferenciák szervezését is célul tűzte ki, a Búcsújárók Emlékháza tud ezeknek méltó otthont adni. Zabolán a Csángó Múzeum fenntartóinak tudományos-értékbegyűjtő tevékenysége emelkedik ki. Kovásznán a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület évi rendszerességgel szervezi a Kőrösi Csoma Sándor Napokat, melyek keretében rangos tudományos keletkutató értekezlet zajlik. Az előadásokat évente konferenciakötetben adják közre.
A megyei múzeumok mindig tudományos műhelyek voltak. A könyvbemutatók, fesztiválok (pl. a csíkszeredai Régizene Fesztivál), évkönyvek (a sepsiszentgyörgyi Acta Siculica), konferenciakötetek rangos tudományos teljesítményt eredményeznek. Csíkszentdomokoson 2012 augusztusában a Márton Áron Múzeumban konferenciát szerveztek a szentéletű püspökről, és ennek anyagát ki is adták a Verbum Kiadó és a Szent István Társulat Bodó Márta, Lázár Csilla és Lövétei Lázár László szerkesztésében A tanulmányok szerzői jeles történészek, teológusok, szociológusok. Van a régió könyvkiadói között több, tudományos publikációkat megjelentető vállalkozás. Ilyen Csíkszeredában a Státus Kiadó, Sepsiszentgyörgyön a T3 Kiadó, mely tankönyvekre specializálódott, de konferencia-köteteket is gondoz. Az 1997 őszén útjára indított Székelyföld című kulturális folyóirat az egyik legérdekesebb színfolt a mai magyar folyóiratok palettáján. Nem csupán irodalmat, irodalmi tanulmányokat, kritikákat közöl (Szépirodalom, Literata Hungarica, Scripta Mundi, Szemle című rovatok), hanem betekintést nyújt a kortárs színház történéseibe (Forgószínpad című rovat), figyelemmel követi a képzőművészet alakulását (Műteremtés című rovat), megismerteti az olvasókkal az erdélyi tudományos élet „virtuális” akadémikusait (Academica Transsylvanica című rovat), népszerű tanulmányokban ismerteti közelmúltunk történelmi változásait (Ködoszlás című rovat), bátorítja a levéltári dokumentumokra „vadászó” kutatókat (Irattár című rovat), néprajzi tanulmányok közlésével igyekszik átláthatóbbá tenni mindennapjainkat (Aranyág című rovat) – közlési teret engedve az oral history műfajának is (Ujjlenyomat című rovat). És hogy e műfaji sokszínűség „tető alá kerüljön”, arról a filozófiai, politikaelméleti tanulmányokat közlő Vox Populi című rovat gondoskodik. Nemzeti és helytörténeti ismereteket közvetít Sepsiszentgyörgyön a 2011-től indult a Székely Akadémia című előadássorozat Kádár Gyula szervezésében. Az elhangzott előadások: Sepsiszentgyörgy korai története és népessége; Székely vértanúk; Rituális szimbólumok a székely-magyar jelképkultúra világából; Hamisították-e a Csíki székely krónikát? (egy szöveg-összehasonlító vizsgálat eredményei); A Szent Korona sérülései és átalakításai 1790 és 1853 között; Székely jelképek; Ínséges évek a XIX. században; A székely határvédelmi erők története 1940-1944 között; A visszatért Erdély 1940-1944; Honvéd a Hargitán; A magyar ágyúöntő tulipán; Székely-magyar őseinkről a régészeti kutatások tükrében; Erdély Hegyalja: a Horea felkelés, az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc dél-erdélyi hatástörténete; Észak Erdély Autonómiájának Legendája. Összességében elmondható, hogy a székelyföldi régió kutatóiban megvan az igény a tudomány és a művelődés különböző formáinak magas szintű művelésére, ehhez a civiltársadalmi és állami intézményes keretek egyaránt rendelkezésükre állnak. A sok jó kezdeményezés a felaprózódás veszélyét is magában hordja. Az összehangolt, professzionális, akadémiai szintű kutatások beindításához és (vagy) fenntartásához még nagyon sokat kell tenni.
