KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁS
A Lyme-kór terjedését gátló intézkedések, ill. területfejlesztési és -gondozási tervek Tárgyszavak: egészségmegőrzés; egészség; területfejlesztés; állat.
Történeti előzmények, a Lyme-kór megjelenése A szűkebb, lakóhelyi környezet hatását az emberi egészségre már korunk orvosi fogadalmának ihletője Hippokratész (Kr.e. 400 körül) is vallotta, Vitruvius, római építész (Kr.e.100 körül) már konkrétan tanácsolta, hogy senki se építsen lakóházat mocsaras vidék közelében. A természeti környezet és az egészség a XVIII. sz. végén, az ún. orvosi földrajz és a betegségeket okozó csíraelmélet révén került közelebbi kapcsolatba. Az előbbi megalkotói közös térképen tüntették fel egyes betegségek előfordulási helyeit és a leképezett vidék bizonyos sajátságait. Az utóbbi elmélet pedig előfutára a XX. század nagy felismeréseinek és a fertőző betegségek ellen élősködők, kártevők irtásával és antibiotikumokkal küzdő eljárásainak. A történelem folyamán a fertőző betegségek az emberek szenvedéseinek és halálának nagy részét okozták, és világviszonylatban még mindig a mortalitás 37%-a (következmények formájában valószínűleg még nagyobb aránya) terheli ezeket. A fertőző betegségek jelentőségét megnöveli újak megjelenése. Ilyen a baktérium okozta Lyme-kór is, amelyet az északi félgömb egyes földrajzi térségeiben más-más ízeltlábúak csípése terjeszt, s amelyet Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában már az elmúlt két évtized jelentős fertőző betegségeként kell számon tartani (1. ábra). ÉszakAmerikában a bejelentett, rovarokkal közvetített fertőző betegségeknek ma már 95%-a Lyme-kór.
Ixodes ricinus Ixodes pacificus
Ixodes persulcatus
Ixodes scapularis
1. ábra A Lyme-kór vektorainak (kullancsfajoknak) elterjedése
A különösen érintett területek lakossága fél a betegségtől, ami a parkok, zöld területek ritkább látogatottságában tükröződik. A Lyme-kór változatos, olykor igen súlyos izom- és izületi fájdalmakat, valamint idegrendszeri tüneteket okoz, ritkán bár, de halálos is lehet. Közvetítők, átvivők, „vektorok” A környezet bármilyen, akár természetes, akár antropogén megváltozása beavatkozik ökológiai rendszerek életébe, felboríthatja a kórokozók és gazdaszervezeteik között kialakult egyensúlyt, így előmozdíthatja fertőző betegségek terjedését. Környezeti tényezők ilyen hatásának több történeti példája ismeretes (1. táblázat). A fertőzést terjesztő állatok (többnyire rovarok) esetében közvetlen a kapcsolódás, de számos lehetőség van arra is, hogy egy-egy vidék épített létesítményei, arculata befolyásolja pl. a vízhez kötött fertőzések számát és feltételeit. Védekezés, környezetmenedzsment A közvetített betegségek előfordulási gyakoriságát az átvivőn, az un. vektoron keresztül többféle „stratégiával” lehet csökkenteni, közvet-
len módon helyi irtással, biológiai szaporodásgátlással, környezeti módosításokkal vagy közvetve védőoltással, védőöltözettel, óvatossággal, akár a veszélyes területek kerülésével. 1. táblázat Fertőző betegségek megjelenését vagy újraéledését befolyásoló környezeti tényezők Betegség
A közvetítés közege, vektora
Endémikus területek
A betegséget okozó faj
Befolyásoló tényezők
Babesiózis
kullancsok (Ixodidae)
az egész Föld
Babesia microti
időjárási és klimatikus változások a kórokozó vagy a vektor élőhelyén, erdősítés, üdülési felhasználás
Hód (patkány)láz, giardiazis
víz
meleg övezetek Giardia lomblia
nem megfelelő vízkezelés
Chagas-kór
„Reduvidae” bogár
Dél- és KözépAmerika, észak felé (USA) terjed
Trypamosoma cruzi
erdőirtás, rosszul épített házak, szemétlerakás
Kolera
víz
az egész Föld
Vibrio cholerae
klíma- és időjárás-változás, rossz higiénés viszonyok és vízkezelés
Dengue-láz
moszkitó szubtrópusok, (Aedes aegypti) trópusok
Flaviviridae vírusok
rossz hulladékkezelés, urbanizálódás, éghajlat- és időjárás-változás
Hantavírusbetegségek
rágcsálók
az egész Föld
Bunyaviridae
az ember behatolása a vektor élőhelyére
Japán vagy St.Louis agyvelőgyulladás
szúnyogok (Cules spp.)
az egész Föld
Flaviviridae
a földművelési módszerek megváltozása
Lassza-láz
rágcsálók
Nyugat-Afrika, a Arenaviridae Szaharától délre
urbanizáció, rágcsálók elterjedése
Leishmaniázis
vérszívó légy
Ázsia, Afrika, Mediterránium, Közép- és Dél-Amerika, Texas
Leishmania ssp.
erdőirtás, projektumok fejlesztése
Lyme-kór
kullancsok (Ixodidae)
Európa, Ázsia, Észak-Amerika
Borrelia burgdorferi
szuburbán fejlődés, erdősítés, gyors élőhelyi változások
1. táblázat folytatása Betegség
A közvetítés közege, vektora
Endémikus területek
A betegséget okozó faj
Malária
szúnyog (Anopheles spp.)
az egész Föld, főleg trópusok, szubtrópusok
Plasmodium spp. klíma- és élőhelyváltozás, erdősítés, projektumok realizálása, megváltozott területhasználat
Onchocerciázis „folyóvakság”
feketelégy Afrika, Közép- Onchocerca (Simulium spp.) és Dél-Amerika, volvulus Közel-Kelet
Szurdokvölgyi láz szúnyog- és Afrika egyéb vérszívó rovarok Schistosomiózis, Bilharzia
vízi csigák
Sárgaláz
szúnyog és Dél-Amerika, egyéb vérszívó Közép-Afrika rovarok
Bunyaviridae
Afrika, DélSchistosoma Amerika, Közel- spp. ésTávol-Kelet Flaviviridae
Befolyásoló tényezők
erdősítés, fejlesztés
fejlesztés (gátépítés, öntözés)
erdőirtás, urbanizálódás, gát- és útépítés, szemétlerakás erdőirtás, urbanizálódás, klíma- és lelőhelyváltozás
A leghatásosabbnak és toxicitás szempontjából is legártalmatlanabbnak bizonyult az ún. környezetmenedzsment számos fajtája: – drénezés, – talajcsere, – mélyítés és feltöltés, – talajkiegyenlítés, planírozás, – duzzasztás, gátak közé szorítás, – szárazföldi vagy vízi növényzet csökkentése, – árnyék és napfény szabályozása, – vízszintszabályozás, – zsilipeléses elárasztás, – a sótartalom szabályozása, – vízellátás, csatornázás, – szemét gyűjtése és rendezett elhelyezése, – területhasználat korlátozása, – lakáskörülmények javítása.
Egy Nobel-díjas tudós az új fertőző betegségek megjelenését és a leküzdöttnek véltek fellángolását a területfelhasználás gazdasági fejlődéshez kötődő egyes mintáinak tulajdonítja. Ugyanez mondható el a klímaváltozásról is, amennyiben közvetítővel terjedő fertőzések pl. tifusz, kolera, malária, Lyme-kórok vektorának reprodukciós ciklusát megzavarják az időjárás (csapadékmennyiség, hőmérséklet) drasztikus változásai. A fenti összefüggések tanulmányozására kanadai egyetemi kutatók az Észak-Amerikában néhány évtizede megjelent és ma korszerű apparátussal figyelemmel kísért Lyme-kórt választották, nem utolsó sorban más, hasonlóképpen terjedő fertőzések megelőzésére is alkalmazható eljárások kidolgozása céljából.
A Lyme-kór életciklusa és átvitele: a fertőzés élősködő mechanizmusa Az 1883-ban leírt Lyme-kór kórokozóját 1993-ban fedezte fel a német Burgdorfer. Így kapta a mikroorganizmus a dugóhúzó alakú spirochéták közé való rendszertani besorolásakor a Borrelia burgdorferi tudományos nevet. Az USA-ban, a Lyme-kór nyilvántartásának első évében 1982-ben 491, 1999-ben már több mint 16 000 megbetegedést regisztráltak. A Lyme-kór kizárólagos terjesztői az Ixodes ricinus kullancs, az USAban a feketelábú kullancs (Ixodes scapularis). Élősködő lévén nem terjed sem vízen, levegőn át, sem fekális úton, gazdaállaton él, az ember csupán alkalmi „gazdája”. A gazdaállaton megtelepedett, Lyme-kórral fertőzött kullancs által szívás közben kibocsátott folyadékból a kórokozó a gazdaállat hasnyálmirigyébe vándorol. A feketelábú kullancs két éves életciklusának három vérszívó szakasza a lárva-, a báb- és a kifejlett fokozatnak felel meg (2. ábra). A fertőzéshez legalább 48 órás tapadás szükséges, valószínűsége 50%-os. A kisméretű lárva rágcsálókon és más kisemlősökön, valamint földön fészkelő madarakon élősködik. Amikor teleszívta magát, leesik majd bábbá alakul és ugyanazon kb. 60 állatfaj közül választ „véradót”, mint a lárva. A kifejlett kullancs már csak nagy emlősökön, főként szarvason és még 13 fajon élősködik télen át. A nőstények teleszívva magukat a földre esnek és májusban százával raknak petéket. Egy 1997. évi tanulmány szerint a lárvák és bábok 25-35, a kifejlett egyedek 50–75%-a fertőzött a Borrelia burgdorferivel. A fertőzés átviteléhez elég egyetlen csípés, amelynek az emberek leginkább a kisebb és aktívabb korai stádiumú élősdiektől vannak kitéve.
TÉL
báb
gazdaállat
pete ŐSZ
TAVASZ peterakás után a nőstény elpusztul
kifejlett kullancs
ember mint gazda
lárva
gazdaállat NYÁR
2. ábra A feketelábú kullancs (Ixodes scapularis) életciklusa
A Lyme-kór ökológiája Mivel a kullancs élettere csak néhány méternyire terjed, előfordulását gazdaszervezeteinek (Észak-Amerikában életciklusa korai szakaszában a fehérlábú egérnek, a kifejlett egyedekét a fehérfarkú szarvasnak) élőhelyei határozzák meg. A Lyme-fertőzöttség kitüntetett területeinek bizonyultak az új erdősítések. Az USA-ban ilyen programokat az ország nyugati, főleg északnyugati részén hajtottak végre, miközben a nagyméretű mezőgazdasági tevékenység fokozatosan a kontinens belseje („Midwest”) felé húzódott. Ilyen változások és a nagy körzetekben elrendelt vadászati tilalom hatására az Amerikai Lyme-kór Alapítvány becslése szerint az észak-
amerikai szarvaspopuláció az 1900. évi mintegy 500 000-ről a jelenlegi 30 millióra szaporodott. A terjedő urbanizálódással és a kisebb-nagyobb erdőfoltokkal kialakuló tájmozaik a szarvasoknak különösen kedvező élőhely, emellett az emberi lakóhelyekhez közelíti őket, a rajtuk élősködő kullancsokkal együtt. A feketelábú kullancs kiszáradásra rendkívül érzékeny, 80%-nál kisebb relatív nedvességű levegőben nem bírja ki 48 óránál tovább, ezért élőhelyei nedves, minimálisan napsütötte kistérségekre korlátozódnak. A mérsékelt égöv lombhullató erdeiben, magas cserjéseiben honos, megművelt földek (nem gyep vagy díszkert), sőt lakott területek felé is terjeszkedik, a hozzájuk tartozó vegetáció méretétől és a fás–bokros betelepítettségétől függően. Egy vizsgálat során a legközelebbi erdő szélétől való távolsággal csökkenő számú kullancslárvát találtak, más kutatók azt is megállapították, hogy a Lyme-kórokozó ugyanolyan arányban fordul elő a magánbirtokok bokrai közt, mint a szomszédos ligetek fái alatt. Az USA több államában végzett kutatások szerint igen gyakori a kullancs tölgyesek, juharfélék és aljnövényzetük takarásában. Megtalálható elhagyott legelőkön, nem füvesített faültetvényekben is, viszont egyáltalán nem fordul elő a földművelés nagy térségeiben.
Lyme-kór, területhasználat, vidékfejlesztés A Lyme-kórral való fertőződés veszélyét, ill. feltételeit célszerű a vidékfejlesztési tervekben – ún. döntési fa, – a vidék jellemzőinek listája és – tervezési irányelvek formájában figyelembe venni. E három elem felhasználásával lehet beépíteni a betegségmegelőzés követelményeit a fejlesztési program keretébe. A kanadai kutatók a szakirodalomból meghatározott lényeges fertőződési kockázatokat kérdésekké átalakítva készítették el a „döntési fát”, amely az előirányzott vidékfejlesztés adatfelvételi és -elemző, „leltárkészítő” szakaszában használható (3. ábra). A döntési fa a kockázat mértékeinek, valamint az adott hely használatának ismeretében megszabja a megelőzés ésszerű szintjét, tehát bármilyen betegség esetében használható.
jelentős fenyegetés a betegség? igen
megváltoztatható a gazda, a vektor vagy az élőhely?
nem
kiválasztható egy kisebb kockázatú hely?
nem
igen
igen
vannak az átadás veszélyének évszakos mintái?
kiválasztandó egy kisebb kockázatú hely
igen
nem
nem
erősen használt (látogatott) a hely a legnagyobb veszély idején? igen
korlátozható a hely látogatása a legveszélyesebb évszak(ok)ban?
nem
igen
a hely használata a legveszélyesebb évszak(ok)ban korlátozható
a helyszín jellemzőinek listája kiegészítendő
a helyszín kockázata nagy, közepes vagy csekély?
nagy
csekély mérsékelt
visszatérés a szabályos tervezési folyamathoz
figyelmeztető jelzések alkalmazása előírandó (l. az útmutatót)
a környezet módosítandó a kockázatcsökkentés érdekében
visszatérés a szabályos tervezési folyamathoz
3. ábra Fertőző betegség átadási lehetőségeinek területfejlesztő tervezésbe és területmenedzsmentbe való bevonására készült „döntési fa” – vázlat A vidék jellemzőinek listáját a Lyme-kórral való fertőződés veszélyének mértéke, azaz fokozott és kisebb kockázata (esetleg kizárhatósága) alapján készítették el:
– nagy kockázati tényezők a vidék azon jellemzői, amelyek közül már egynek a jelenléte is nagy Lyme-kór-veszélyt jelez, – mérsékelt kockázati tényezők azok a jellemzők, amelyekről a szakirodalom a betegséggel való (még nem igazolt) összefüggést valószínűsít, – csekély kockázatú, ill. veszélytelen területek, amelyeket a szakirodalom túlnyomó része ilyennek ítél. A lista újabb eredmények közlésével folyamatosan kiegészítendő: Erdős élőhely – 0,5 acre*-nál nagyobb összefüggő lakatlan terület – tölgy és juhar az uralkodó faj nagy kockázat – erdő szomszédsága – zárt lombozat – 0–1 m vastag sűrű növénytakaró – kis vegetációs foltok – 1 m magas cserjés – széles parcellaszegélyek – sűrű bozót – gyep legfeljebb 1 m-es távolságra a mezsgyétől mérsékelt kockázat – legfeljebb 3 m-es távolság fáktól – legfeljebb 3 m-es távolság kőfaltól – fehérfarkú szarvas jelenléte – fehérlábú egér jelenléte – 0–7 cm vastag, sűrű növénytakaró – talajon fészkelő madarak jelenléte – nedves, humuszos felszín csekély kockázat – vastag levéltakaró a talajon – erősen árnyékos hely – 1 acre-nál nagyobb tulajdon – legalább két héten át 27 °C fölötti hőmérséklet – kőkerítések kizárás – földművelés – nyílt füves rét, legelő, kaszáló – kertészet, dísznövénytermesztés – homokdűne *1 acre = 4046,9 m2
A szakirodalomból kigyűjtött, a Lyme-kór előfordulásaira vonatkozó, valamint földrajzi, területhasználati, népesedési, állat- és növénypopulációs stb. adatokat a néhány közleményben található, expozíciócsökkentési javaslatokkal együtt áttekintve rendezték útmutatókká aszerint, hogy egy projekt megvalósításának melyik szakaszához nyújtanak hasznos ismereteket vagy fontos kiegészítést. Pl. helyszínek és növényfajok kiválasztását a tervezési és formaválasztó (design) útmutatók segítik, a fenntartási és irányítási–szabályozási javaslatokat a menedzsment útmutatói tartalmazzák. Felhasználásukat ezen kívül megkönnyíti csoportosításuk a befolyásolni kívánt környezet szempontjai szerint. Így valamennyi útmutató nehézség nélkül beilleszthető folyamatban levő területfejlesztő programokba.
Útmutató egy vidéki területen a fertőző betegség átadási lehetőségét csökkentő tervezéshez Figyelmeztetés – Figyelmeztető jelzés elhelyezése minden mérsékelten és erősen veszélyeztetett területen májustól augusztusig. Útvonalak – A gyalogutak legyenek elég szélesek ahhoz, hogy elkerülhető legyen az érintkezés az átnyúló növényzettel. Sűrű bozótnak, vastag levéltakarónak legalább 3 m-nyire kell lennie az út szélétől. Az utakat kaviccsal vagy más száraz anyaggal kell borítani és valamilyen szárító anyaggal, diatómafölddel vagy amorf szilikagéllel bevonni. Útszegélyek – Az útszegélyek ideális búvóhelyei a kullancslárvák gazdaállatának. A szomszédos magántulajdonú területeket határoló sövényből és bármely növényzetből mint nagy kockázatú élőhelyből való terjeszkedés ellen kerítéssel kell védekezni. Növényzet – A talaj sűrű növénytakarója eltávolítandó az erősen látogatott és a szomszédos területeken. Az utak mentén úgy kell növényzetet telepíteni, hogy minimális legyen a levéltakarás, sűrű bozót és belógó lomb, továbbá ne legyen teljes árnyék. Kerülendő a nagyvad által kedvelt erdőszerű és a rágcsálóknak kiváló élőhellyel szolgáló alacsony növésű telepítés (7,6 cm-ig). Kerülendők egyes lombos fák – juhar, bükk, tölgy és nyír – bizonyos helyi fajtái, előnyös viszont a luc- és az erdei fenyő. A foltokban telepített erdőket is szeretik a szarvasok. Pihenés – Leülni csak sűrű cserjéstől, erdőtől, ligettől, behajló lombtól, vastag talajtakarótól távol tanácsos, padokat csak kavicsra vagy más száraz anyagra szabad elhelyezni. Vadak etetése (madaraké is) bármilyen formában tilos.
Útmutatás vidéki területek fertőző betegség átviteli lehetőségét csökkentő fenntartására és kezelésére Jelzések – A figyelmeztető jelzéseket jó állapotban kell tartani a „kullancsszezon” ideje alatt. Gyalogutak – Az összes gyalogút mindkét szélétől 3 m távolságig el kell távolítani a bozótot, gyomot, lehullott leveleket. Erősen veszélyeztetett helyeken atkaölőt, szárítóanyagot kell alkalmazni. Szegélyek – Kerülni kell határoló szegélyek, sövények mint élőhelyek létrehozását, amennyiben ezek nagy kockázatú szomszédos területek határát képezik, akadályokat, gátakat kell felállítani, ezeket folyamatosan karbantartani és rendszeresen ellenőrizni, ha szükséges irtószert kiszórni. Növényzet – A bozótot, lehullott leveleket el kell távolítani kertekből, magán- és nagyforgalmú területekről. A növényzetet lehetőleg teljes napfénynek kell kitenni. Ajánlatos a növényzetet tavasszal és nyáron lekaszálni. Pihenőhelyek – A pihenőhelyek körül gondoskodni kell róla, hogy a behajló, belógó növényzet és a talajt takaró réteg elegendő napfényt engedjen át. A padok körül kavics vagy más száraz anyag felszórásával kell megakadályozni a vegetáció terjeszkedését. A nagy forgalmú területeken fel kell számolni mindenfajta vad- és madáretetést, a távolabbi, meghagyott etetőknél pedig figyelmeztető táblákat kell elhelyezni. A kőkerítéseknél levő növényzetet is rendszeresen nyírni kell ugyancsak a napsugárzás behatolása érdekében. Vadállomány – A tél és a tavasz folyamán szarvasriasztót kell alkalmazni, amikor az állatok állandó területükön kívül is keresnek élelmet.
A jövő kutatási feladatai Az ember és környezet egészségére vonatkozó, rohamosan bővülő ismeretanyagot be kell építeni a földrajzi információs rendszerekbe (Geographic Information Systems, GIS) és távérzékelő rendszerekbe (Remote Sensing Systems). További modelleket kell kifejleszteni a vidékfejlesztési tervezés és menedzsment javaslatainak, és hatásaik szimulálására. Meg kell vizsgálni a kidolgozott útmutatók követésének közeli és távoli eredményét Lyme-kór és más fertőző betegségek terjedésére. Sürgős szükség van ezek és a vidék vagy egy-egy tájegység kapcsolatának
beható vizsgálatára. Évről évre tömegek halálát okozza a malária és a schistosomiazis, aminek bizonyosan elejét venné a környezeti összefüggések feltárása. Összeállította: Dr. Boros Tiborné [1] Ward, S. E.; Brown, R. D.: A framework for incorporating the prevention of Lyme disease transmission into the landscape planning and design process. = Landscape and Urban Planning, 66. k. 2. sz. 2004. jan. p. 91–106. [2] Gublrt, D. J.; Reiter, P.: Climate variability and change in the United States: potential impacts on vector- and rodent-borne diseases. = Environmental Health Perspective, 109. k. 2. sz. 2001. p. 223–233. [3] Pal, U.; Fikrig, E.: Adaptation of Borrelia burgdorferi in the vector and vertebrate host. = Microbes and Infection, 5. k. 7. sz. 2003. jún. p. 659–666.
Röviden… Szigorúan ellenőrzött élelmiszer-logisztika Az Amerikai Egyesült Államokban egyre többeket aggaszt az élelmiszerellátási lánc sebezhetősége, akár a takarmányból vagy az állati, növényi alapanyagból származó fertőzésről, akár szándékos mérgezésről (bioterrorizmus) van szó. A „jól működő” logisztikai hálózat ugyanis rövid időn belül az egész országban terítené a mérgező élelmiszereket. Ennek megelőzésére már tavaly év vége óta rendelet kötelezi az élelmiszeripari cégeket, hogy pontos nyilvántartást vezessenek, minden beérkező és továbbított tétel forrásáról, mennyiségéről, célállomásáról stb., s ami igazán fontos, hogy ha szükséges, ezeket az adatokat négy-nyolc órán belül szolgáltassák is be. Ellátásilánc-szakértők szerint az USA élelmiszer-ellátásában részt vevő cégek hetvenöt százaléka ma még elszigetelten, leginkább papíron vezeti az adatokat, ami megnehezíti a nyomon követést, pedig az ezt előíró rendeletek tovább fognak szigorodni, ami valószínűleg a rádiófrekvenciás (RFID) és a vonalkódos azonosítás terjedéséhez fog vezetni. Szakmai szervezetek már az élőállatok nyilvántartásában is szeretnék az RFID alkalmazását bevezetni. Természetesen nem csak IT-megoldásokkal igyekeznek védeni az élelmiszer-ellátási láncot. Egyes cégek saját telepükön végzik a minták elemzését, hogy gyorsabban kapjanak eredményeket, s ha szükséges, még az áru célba érkezése előtt elejét vehessék a bajnak. (www.informationweek.com, 2005. máj. 23.
