TÖRTÉNELMI ÉPÜLETEK REVITALIZÁCIÓJA REVITALISATION OF HISTORIC BUILDING'S Kőnig Tamás Kőnig és Wagner Építészek Kft. ÖSSZEFOGLALÁS
Az építés fáradtságba, később pénzbe kerül: az időben is változó elvárások kielégítése egyre többször átalakítással, egyre gyakrabban már az építéskori erre figyeléssel járt. A ház – miközben éli életét – egyre inkább áruvá vált. Már létrehozása is üzletszerű, a hagyományos “egyszerűség” az építéskori egycélúság “eldobható” épületet eredményez, a ház egyre bonyolultabb. Az emberi mobilitás, az építtetői elvárások és a történelmi mozgások, a tulajdonos- és funkcióváltások a házak rekonstrukcióját egyre fontosabbá teszik. Abstract
The traditional „simplicity”, the single-purpose function result in a „disposable – and to-be disposed” building. Developed products with often different life-expectancy. With the increasing human mobility as well as the clients’ requirements and needs become more and more numerous and sophisticated. The historic developments and the changes in ownership and functions make the reconstruction of houses more important. This should result in an exciting synthesis during reconstruction. This is called creative further planning. KULCSSZAVAK
Műemlék, épület-újrahasznosítás, épület-áttervezés KEYWORDS
Monument, building recycling, building redesign. A háznak kezdetben kevés szerepe volt: az embert (és kicsinyeit, öregjeit) kellett védelmezze a hideg és az eső ellen. Mivel a szükség esetén védett helyen tartózkodás mellett megjelent a védett helyen
munkálkodás, a védett (saját) helyen “élés” igénye, egy idő után természetes elvárás lett a “behatolásvédelem” igénye is. A közeli területeken élők közötti hierarchia, valamint a felsőségek egész csoportokat egységbe – később éppen ezért “különbözőségbe” – alakító hite a “jelentéstartalmat” is fontossá, egyes esetekben szinte alapcéllá tette. Ahogy a “védelmet igénylő” egyes ember, mint építtető és egyben építő tevékenysége áttevődött először közvetlen társaira (családjára, leszármazottaira) majd később szélesebb és összetételükben változó csoportokra, egyre nőtt a házaktól elvárt élettartam is. Az épületek ennek megfeleltek, az alkalmazott, természetből vett anyagok: a fa, a kő alkalmasak voltak a használó ember, a benne és környezetében tevékenykedő, vagy csak “élő” embercsoport élettartamánál hosszabb időre fennmaradni. De ez a “hosszabb fennmaradás” nemcsak az így magától értetődően elkülönülő “épülő”, “megépült” és “leépülő” időszakok megjelenését hozza. Létrehozója korával és lehetőségeivel változó igények, időnként egészen más szerepek, funkciók jelennek meg. A ház – miközben eredetileg az állandóságnak és a kiinduláskori alapelvárásoknak épül, folyamatosan módosul is, változni kénytelen. Ez a ház élete. Az építés fáradtságba, később pénzbe kerül: az időben is változó elvárások kielégítése egyre többször átalakítással, egyre gyakrabban már az építéskori errefigyeléssel: a változtathatóság, a flexibilitás kialakításának igényével járt. A ház – miközben éli életét – egyre inkább áruvá vált. Már létrehozása is üzletszerű, a hagyományos “egyszerűség” az építéskori egycélúság “eldobható” épületet eredményez. Ez óhatatlanul ahhoz vezetett, hogy a ház egyre bonyolultabb: az alkalmazott anyagok egyre nagyobb számúak, egyes szerkezeti feladatokat: pl. A hő-, pára- és fényáteresztőképességet, a hangokkal, zajokkal szembeni védelmet, egyáltalán mindenféle természetes körülmény vagy hatás beengedését, kizárását vagy mesterséges létrehozását önállóan fejlesztett, gyakran eltérő élettartamú gyártmányok oldanak meg. Az emberi mobilitás és az információáramlás növekedésével nemcsak az anyagok-szerkezetek, hanem az épittetői elvárások, igények is sokasodnak, egyre bonyolultabbak. És a történelmi mozgások, ebből (is) következő tulajdonos- és funkcióváltások a házak rekonstrukcióját egyre fontosabbá teszik. Mivel az egyes korok építészetét jellemző (és az egész világra való rálátás egyszerűsödésével folyamatosan és gyorsan természetessé váló) téralkotási megoldások és stiláris szokások – a ház saját életével
párhuzamosan - is változnak, ezek az egyes rekonstrukciók során izgalmas szintetizálást kell eredményezzenek. Ez az alkotó továbbtervezés. A címbeli fogalom értelmezése: Revitalizáció: koros, avult, használatlan építmények, városrészek ismételt felélesztése, Rehabilitáció: hajdani színvonal és presztizs, használati és erkölcsi érték visszaadása Rekonstrukció: Korábban létezett építmények, épületrészek korszerű újrateremtése Tehát mit tegyünk a meglévővel? Átépítéskor mi legyen a meglévő településszövettel, épülettel az alkotó továbbtervezés érdekében? Első a megismerés: feltárandó a környezet- és háztörténet, a tömegek, terek alakulása, a szerkezetek, anyagok, részletek, burkolatok, felületek, díszítések, installációs hálózatok meglévő állapota. Fontos a fizikai változások, egymásraépülések kutatása. A meglévő létesítmény ismeretében elemezni kell az új programot. Meg kell vizsgálni a régi és az esetleges új funkció viszonyát, a korábbi és a szükséges terek, a térszerkezet megfelelőségét. Szükség esetén fel kell tárni a továbbépítési lehetőségeket: bővítés felfelé, bővítés most nem használt (korábban más funkciójú) terek felé, vagy új beépítéssel. Az át-, vagy továbbtervezés alapja döntések sorozata: meg kell határozni a feltétlen továbbélő tömegeket, tereket, szerkezeteket. Ki kell alakítani a bővítés, az új építés lehetséges módozatait. Meg kell tervezni a régi(ek) és az új együttélését, illeszkedését, illetve szándékos nem-illeszkedését. Így kialakul a feladat: revitalizáció, rehabilitáció, rekonstrukció. Illusztrálásul bemutatok néhány, a közelmúltban elkészült, illetve még csak fejlesztés alatt álló, jellegzetes épületrekonstrukciót és elemzem tervezőjük indítékait és megoldásait: Hegedűs Péter rekonstruált épülete, a Szabó Ervin Könyvtár annak példája, amikor a ház "technológiája él", az építéskori elváráshoz képest megváltozott, fejlődik. A rekonstruált ház immár "nyitott", nagyforgalmú, a környezetében lévő oktatási és kulturális épületek funkcióit kiválóan kiegészíti, szolgálja, és ezzel a körülötte lévő közterületeket is alázattal szervezi.
01. Szabó Ervin Könyvtár (rehab. Ép.: Hegedűs Péter)
02. Szabó Ervin Könyvtárbelső (rehab. Ép.: Hegedűs Péter) Ugyancsak a korábbi színvonal újraalkotására példa a Gresham Palota. A Kruppa Gábor által tervezett munkák hatására a ház magas minősége és eredeti presztizse visszatért. Ráadásul úgy, hogy az eredmény az elegáns belvárosi, Dunára néző szállodától elvárhatóknak mindenben megfelel. És ez a vendégek, az itt dolgozók és a csak erre járók szempontjából is fontos és igaz
03. Graesham Palota külső nézete (rehab. Ép.: Kruppa Gábor)
04. Gresham Palota, részlet (rehab. Ép.: Kruppa Gábor) Ennek szinte ellentéte a „szép városi látvány változatlanságának alkotása” , Skardelli György Baross utcai klinikája. Itt a továbbépítés minden kubusa visszahúzott, illetve tömbön belüli, a közterületről alig látható.
05. Baross utcai klinika épületének eredeti arculata (rehab. Ép.: Skardelli György)
06. Baross utcai klinika külső látvány (rehab. Ép.: Skardelli György) Az egyes építési szakaszokat a Ráczfürdő mai állapota szintetizálja. Dévényi Tamás és Kis Péter jelenbeli alkotásukkal a korok tiszteletreméltó egymásraépülését hozták létre, mutatják meg.
07. Rácfürdő történelmi belső (rehab. Ép.: Dévényi Tamás és Kis Péter)
08. Rácfürdő medencetér (rehab. Ép.: Dévényi Tamás és Kis Péter) A városfejlődéssel járó jellemző elvárás élhető-lakható területek alkotása ipari zónák helyén, mivel a város benövi az ipari területet. A Tima Zoltán által tervezett vizafogó Riverloft lakóház használja és bővíti a történeti ipari épületet, egységes, mai színvonalat hozva létre házában
09. Vizafogó Riverloft lakóház külső megjelenés (rehab. Ép.: Tima Zoltán)
10. Vizafogó Riverloft lakóház udvarkapcsolat (rehab. Ép.: Tima Zoltán) Érdekes funkcióváltáson ment keresztül a belváros egyik legszebb, nagyon hányatott sorsú épülete, a Hungária fürdő. Vékony Péter és Hegedűs Péter új szállodatereket alkottak a meglévő épület funkcióváltása során a korábbi uszodában, a korábban zárt közösségi térből nyilvánosan bejárható közösségi terület lett.
11. Hungária fürdő - szálloda főbejárat (rehab. Ép.: Vékony Péter és Hegedűs Péter)
12. Hungária fürdő szálloda előcsarnok aulatere (rehab. Ép.: Vékony Péter és Hegedűs Péter) A "funkcióváltás miatti új belső látvány alkotása” az Andrássy úti korábbi Párizsi nagyáruház, a divatcsarnok. Tiba János keze nyomán a ház funkcionális kettéválását (ez önállóan működő kereskedelmi és bériroda területek az épületen belül) finom belső textúra jelzi és egyben biztosítja. Mindezt úgy, hogy az épületben sok minden megváltozik, de a térszerkezet és a történeti vizuális értékek mind megmaradnak.
13. Párizsi nagyáruház, divatcsarnok régi-új homlokzat (rehab. Ép.: Tiba János)
14. Párizsi nagyáruház, divatcsarnok belső (rehab. Ép.: Tiba János) A létrejövő új műnek - miközben integrálja az előzményeket - maivá, mai alkotássá kell válnia. A szomszédságtól esetleg eltérő, új funkcióját, a korábbiaktól eltérő szemléletmódját meg kell mutatnia. Épületet tervezni, funkcióját vesztett, vagy csak avult építményt, üres városi telket, tömböt revitalizálni nagyon jó dolog. Az alkotás olyan fajtája, amelynek eredményeként bizonyos emberi tevékenységek fizikai körülményei teremtődnek újjá, újra. A humán lét olyan alapjairól van szó, mint a lakás, a tanulás és a kultúra. Aki ebben részt vesz bizonyosan más is így van ezzel, nemcsak én - folyamatosan játszik.
Nem elsősorban a szó színházi, inkább gyermeki értelmében. Nincs két egyforma feladat, és a kutatás, a feltárás, a tervezés, a vázolgatás közben a próbálgatva megismerés teljes folyamata játszódik le, ez nagy örömet okoz. Különösen akkor, ha az eredmény nem csak egy rajz, egy terv, hanem mások, nagyon sok ember szellemi tevékenységének hátteret, esztétikai és térélményt nyújtó, újra működő épület. Folyamatos építészi feladat az öregedő, esetleg "csak" az újabb elvárásoknak már nem megfelelő házak, településrészek áttervezése. Bár nem minden kapcsolódó döntést az építészek hoznak, de mi, építészek nem háríthatjuk másra legalább a döntéshozók - és a döntéshozókat ilyen pozícióba juttató laikusok - véleménye kialakításának segítését. a rossz állapotban, használaton kívül álló épületek, épületcsoportok, üres foghíjak funkcionális és esztétikai módon is gátolják egy település életét. Bőven van tehát még re-tervezési feladat. Mindazonáltal, mint a Vámossy Ferenc szerkesztésében megjelent mész (Association of Hungarian Architects) elméleti közlemények 1982/4 számában dokumentált, Ortutay Tamás által írt építészeti tanulmánypályázat mottójában közölt Paul Claudel idézet is felhívja a figyelmünket: „Mielőtt a világot tökéletesre alakítanánk, Talán fontosabb lenne azt nem tönkretenni”
16. Soproni Petőfi Színház nézőtere
(rehab. Ép.: Kőnig Tamás és Wagner Péter) Jut még hely városainkban - lakóként és építészként - másoknak is.
15. Az eredetileg Lajta Béla által tervezett Parisiana (ma "Új Színház") homlokzattörténete (rehab. Ép.: Kőnig Tamás és Wagner Péter) Köszönetnyilvánítás: Köszönöm a történelmi épületekkel kapcsolatos munkáimban nyújtott segítségüket, az eredményes együttgondolkodás lehetőségét, az együttdolgozást összes eddig társtervező kollegámnak, köztük a talán legfontosabbaknak: Wagner Péter DLA építésznek, akivel az elmúlt negyven évben gyakorlatilag minden munkánknál közösen voltunk építészek és Dávid Ferenc művészettörténésznek, aki a legmeghatározóbb volt az épületrechabilitációs feladatok felé fordulásomban, illetve ezek közül az elsők elkészítésében. Köszönöm az előadásomban szereplő, nem általunk tervezett épületrekonstrukciók, bővítések tervezőinek eredményes munkájukat és a lehetőséget, hogy munkájuk eredményét bemutathassam.
