Törökország a római szerződ

Törökország európai uniós csatlakozásának biztonsági aspektusai Rada Csaba–Rada – Péter é

T

örökország a római szerződ ő és 238. cikke alapján, 1963 óta társult tagja az Európai Gazdasági Közösségnek, de évtizedeken keresztül nem volt reális esélye a teljes jogú tagság megszerzésére. A kérelmet már 1987-ben benyújtoa, ú mégis csak 2004 decemberében kapo zöld utat Brüsszeltől, így 2005 októberében kezdte meg a csatlakozási tárgyalásokat. A csatlakozási folyamat merőben ú új kihívást jelent az Európai Uniónak, ezért érdemes megvizsgálni a felvetődő problémákat. Lehet, hogy a tárgyalások zátonyra futnak, vagy az előre jósoltnál is jobban elhúzódnak, azonban arra is vigyázni kell, nehogy Törökország hátat fordítson az európai értékeknek. Törökország „Európa-hűsége” rendkívül erős, de korántsem megingathatatlan. Az esetleges török csatlakozás nyílván nagy kihívást jelent az egész Európai Uniónak, de a helyzet nem annyira egyszerű, mint azt a közvélemény tudni véli. Törökországgal kapcsolatban számos közhely kering a köztudatban, illetve a török csatlakozást ellenzők tábora már-már közhelyszerűen ismétli ugyanazokat az ellenérveket. Természetesen számos kimondo és kimondatlan problémát lehet megemlíteni, de ha a török csatlakozás megítélésénél csupán ezekre hagyatkozunk, akkor eltávolodunk a valóságtól. A kérdéskör rendkívül szerteágazó, számos nézőpontból meg lehet közelíteni. A biztonság hagyományos felfogása szerinti vizsgálat félrevezető lenne. A konstruktivista logika talajából táplálkozó szektorális biztonságfelfogás megfelelő elméleti keretet biztosít a felmerülő kérdések magyarázatára. A szektorelmélet a biztonság megteremtésének szükséges feltételeit igyekszik feltérképezni. Jelen írásban ugyanerre a kérdésre keressük a választ, vagyis, hogy Törökország csatlakozásával miként módosulnak a biztonság megteremtésének szükséges feltételei az Európai Unió szemszögéből. A vizsgálat során, az eredeti elmélethez hasonlóan a biztonságnak öt szektorát különítjük el: a katonait, a politikait, a gazdaságit, a társadalmit és a környezetit. A szétválasztás csak elméleti síkon történhet meg, hiszen minden egyes szektor befolyásolja a többit. A tanulmány, az általánosan ismert problémákon túl, a szektorok vizsgálatának segítségével olyan problémákat is felfed, amelyek megértése és magyarázata tovább ár2007. tél

3

– Péter Rada Csaba–Rada

nyalja a török integrációs folyamat, amúgy sem egyszerű, képét. Minden elmélet sajátja, hogy meg szeretné érteni és magyarázni próbálja a valóságot, ugyanakkor a kidogozo elméleti kereteket konkrét esetekben igyekszik alkalmazni. A tanulmányunkban ezért a nemzetközi politika elméletében egyre nagyobb befolyásra szert tevő „biztonságiasítás” logikáj á át alkalmazzuk. A tanulmány arra a kérdésre keresi a választ, hogy Törökország csatlakozása milyen biztonsági kihívásokkal jár az Európai Uniónak. Az alapkérdés vizsgálatakor a következő módszertani és elméleti premisszákból indulunk ki: a biztonsági környezet elemzésekor legalább öt szektor: a katonai, a politikai, a gazdasági, a társadalmi és a környezeti, megkülönböztetésére van szükség; a biztonsági szektorok csak elméletben szétválaszthatóak, mert kölcsönösen befolyásolják egymást; a következtetéseket az öszszes szektor együes ismerete alapján kell levonni. A tanulmányban megvizsgáljuk, hogy Törökország milyen geopolitikai környezetben fekszik, és hogy milyen biztonsági kihívásokkal kell szembenéznie. Vé V leményünk szerint, ha az Európai Unió biztonságát nem fenyegeti Törökország csatlakozása, akkor, legalább is az unió biztonságára hivatkozva, nem indokolt egyedi akadályokat gördíteni elé a tárgyalások során.

Törökország és a török csatlakozás vizsgálata a biztonsági szektorok segítségével A biztonság szektorokra való felosztása szakít a biztonságpolitika hagyományos clausewitz-i felfogásával. Barry Buzan és Richard Lile 2000-ben megjelent A nemzetközi rendszer a világtörténelemben című művében1 kifejte szektorelmélet a konstruktivista logikát követi, ezért a szakirodalom a konstruktivizmus irányzatához sorolja.2 Buzan és Lile művében többek közö arra a kérdésre igyekszik válaszolni, hogy melyek a biztonság megteremtésének szükséges feltételei. Tanulmányunk ugyan erre a kérdésre keresi a választ, vagyis, hogy Törökország csatlakozásával miként módosulnak a biztonság megteremtésének szükséges feltételei az Európai Unió szemszögéből. Buzan és Lile kritizálta a nemzetközi kapcsolatok elméletének hagyományos irányzatait, mert szerintük a nemzetközi rendszer sokkal bonyolultabb. Megállapításuk szerint egy állam biztonságát nem lehet csupán katonai és politikai eszközökkel, vagy gazdasági és politikai eszközökkel megteremteni. Ezért egy állam biztonsági lehetőségeit vizsgálva legalább öt szektor megkülönböztetését tartják fontosnak: a katonai, politikai, gazdasági, társadalmi és környezeti (vagy ökológiai) szektort.3 A szektorok olyanok, mint az „optikai lencsék, különböző dologra használva, különböző képen láttatják a világot. Egy lencse nem ad rá lehetőséget, hogy mindent meglássunk, ezért több különböző lencsére is szükség van.”4 A szektorok szétválasztása csupán Elméleti lehet, mert a való életben ezek szorosan és szétszakíthatatlanul összefüggenek és befo4

Külügyi Szemle

T rökország európai uniós csatlakozásának biztonsági aspektusai Tö

lyásolják egymást. Egy folyamat vizsgálatát azonban csak a szektorokon keresztül lehet megfelelően elvégezni, ügyelve arra, hogy nehogy a „szektorális” vakság hibáj á ába essünk. Az elemzésnek pedig a szektorok „egyesítésével” kell véget érnie.5

A katonai biztonság Buzan és Lile amikor katonai szektor elméleti leválasztása során megemlíti, hogy ez az a terület, melyet korábban tévesen biztonságpolitikának hívtak6. Ennek a szektornak a vizsgálatánál véleményük szerint hagyományos katonapolitikai elemeket, jellemzőket kell figyelembe venni.7 Buzan ugyanakkor elismeri, hogy mégis ez a legjelentősebb szektor. Gondoljunk arra, hogy katonai fenyegetés egy másik állam részéről érinti a két állam politikai, gazdasági, társadalmi kapcsolatait és hatással lehet a természetes környezetére is. Ennek a szektornak prioritást kell élveznie, és minden esetben azt is élvez egy állam biztonságpolitikáj á ában.8 A katonai biztonság fenntartása hagyományosan „high politics”-ként jellemze terület a nemzetközi szakirodalomban. Az Európai Uniót elemezve mindenképpen leegyszerűsödik a kérdés, hogy akkor pontosan mit is értünk katonai biztonság ala, mivel a 2003-as európai biztonsági stratégia9 egyértelműen kinyilatkoztatja az unió prioritásait ezen a területen. A dokumentum leszögezi, hogy Európának hiteles nemzetközi aktorrá kell válnia, hogy képes legyen a globális kihívások kezelésére. A stratégia a kulcsfenyegetések közö említi a közel-keleti térség regionális instabilitását, amely csökkentése az unió biztonsági érdeke. A regionális instabilitás ugyanakkor összekapcsolódik azzal a problémakörrel, hogy a 21. század biztonsági kihívásai nem egyértelműen az egyes államokból, hanem sokkal inkább az államokon belülre került anarchikus viszonyokból fakadnak. Ilyen problémák, a terrorizmus, a tömegpusztító fegyverek terjedése, az államkudarc.10 A Közel-Kelet „hagyományosan” bővelkedik mind államok közöi, mind államokon belüli konfliktusokban. Mivel a térség az unió szempontjából kritikus közelségben fekszik, érthető, hogy a béke és stabilitás megteremtése az unió elsődleges biztonságpolitika érdeke. Törökország geopolitikai szempontból is kulcsszereplője lehet a folyamatnak, helyesebben szólva, a rendezés során Törökországot semmilyen körülmények közö nem lehet megkerülni. Az Európai Unió ma még nem egységes katonai hatalom, aminek leginkább a rendelkezésre álló eszközök szabnak gátat. A Közös Kül- és Biztonságpolitika (CFSP) és az Európai Biztonság- és Vé V delempolitika (ESDP) hatóköre eddig kizárólag a válságkezelésre és békefenntartásra terjedt ki (so power). A valós katonai képességeket jelentő haderő felállítása azonban még várat magára, de véleményünk szerint, az unió globálissá váló érdekeit tekintve, már nem sokáig. Az uniós védelempolitikának számos hiányossággal kell szembenéznie.11 Az európai „haderő” infrastrukturálisan, a high2007. tél

5


tech eszközök, a műholdas felderítési rendszer és az adatvédelem területén is le van maradva az amerikaitól. Törökország, annak ellenére, hogy még nem tagja az Európai Uniónak, részt vehet a második pillér keretén belül zajló műveletekben, de nem szólhat bele annak az irányításába. Az unió számára fontos a török felajánlás, mert az mind élőerőt, mind eszközöket tekintve a legnagyobb a résztvevő országok közül. Egy esetleges török csatlakozás tovább javítaná ezt a helyzetet, mert akkor Törökország nem vétózná meg többet a NATO eszközök uniós felhasználását.12 Törökország híd szerepe Európa és az iszlám közö megkérdőjelezhetetlen mind politikai, mind földrajzi és mind kulturális értelemben. Globális geopolitikai szerepe ugyan a hidegháború után leértékelődö, de az Európai Unió számára stratégiai szempontból rendkívül fontos helyen fekszik. A török tagság uniós befolyási övezeé tenné a Kaukázust és a Közel Keletet is. Törökország pótolná az unió hiányzó katonai eszközeit, miközben Európa javára billentené a mérleget a NATO-n belül.13 Az általános megállapításokon felül érdemes megnézni, hogy Törökország csatlakozása milyen tényleges lehetőségeket, illetve veszélyeket rejt magában. Az ország az önként vállalt katonai semlegességét nem sokáig tudta fenntartani. A tengerszorosok felei uralom, a történelem során többször is visszaköszönő, „orosz birodalmi” érdekével a hidegháború során ú újra szembe kelle néznie. Geostratégiailag kedvező fekvése az Egyesült Államok számára is felértékelte az országot, azonban a Szovjetunió bukása után Washington számára már kevésbé volt lényeges ez a terület. Az első iraki, de még inkább a balkáni háború mind Törökország, mind az Európai Unió számára egyértelművé tee az egymásrautaltságot, és hogy biztonsági érdekeik alapvetően megegyeznek. A törökök szeretik Európa keleti védőbástyájak á ént feltüntetni magukat, ami megvédelmezi az öreg kontinenst az iszlám fundamentalizmustól. Ennek az igazságtartalma kevéssé megkérdőjelezhető, de annyi kiegészítésre szorul, hogy Törökországnak saját magát is meg kell védenie az iszlám fundamentalizmustól, aminek legbiztosabb módja az uniós tagság lenne. Az Európai Biztonság- és V Védelempolitika keretén belül felvállalt válságkezelői feladatok ellátásában a török tapasztalatok segítenének. Ugyanis Törökországnak van kialakult konfliktuskezelési stratégiája, á amit bizonyíto a boszniai tevékenysége, vagy bizonyít az afganisztáni ISAF-ben betöltö szerepe.14 Az Európai Uniónak pedig bizonyítoan nincs ilyen stratégiája, á elég megint Boszniát felhozni példaként.15 Törökország nagy erőkkel ve részt az afganisztáni háború utáni békefenntartásban: 2002-ben, 2005-ben és 2007-ben is Törökország vee át az ISAF (International Security Assistance Force) vezetését. A katonákon felül a török kormány mindig igyekeze pénzügyi eszközökkel is támogatni Afganisztán újj ú áépítését segélyek és különböző befektetések formáj á ában.16 Az uniós stratégiai koncepció biztonságpolitikai problémaként említi az Európai Unió energiafüggőségét.17 Ebből a szempontból is belátható, hogy Törökország csatlakozása hosszú távon mindenképpen kikerülhetetlen lesz, mert a török hadsereg „ak6

Külügyi Szemle


ciórádiusza” kiterjed a közel keleti, nyersanyagban gazdag területekre, míg ez unióé nem.18 A válságterületeken keresztül haladnak többek közö az Irak–Törökország, a T rkmenisztán–Irán–Törökország olajvezetékek is.19 A térség stabilitása mind az EuróTü pai Uniónak, az energiaellátás biztonsága mia, mind pedig Törökországnak létérdeke. Ezt a kĳelentést ugyanúgy bizonyítják a 2003-as iraki háborúban a két fél reakciói, mint 2007 őszének történései. Törökország számára az egyetlen elképzelhető lehetőség, ha Irak megőrzi területi integritását és a kurd területek politikai és biztonsági g kontrol alá kerülnek. Nagy veszélyt jelent Törökország stabilitására, hogy fennáll Észak-Irak leszakadásának esélye, ha létrejön Kurdisztán, ami erősítheti a szeparatista törekvéseket a törökországi kurdok esetében is. Törökország eddig hivatalosan nem ve részt semmilyen katonai misszióban Irakban, mert a parlament leszavazta a miniszterelnök által 2003-ban beterjeszte javaslatot. Törökország a háborúnak „köszönhetően” elveszítee befolyását Irakban, amely az 1990-es években egyik legfontosabb gazdasági partnere volt. Viszont a háború felerősítee az említe kurd problémát és a PKK áttolta bázisát az ellenőrzés nélküli Észak-Irakba, ahonnan egyszerűbben szervezi meg akcióit. Az utóbbi időszak többszöri merényletei Kelet-Törökországban és Ankarában 2007 őszén odáig vezeek, hogy a török miniszterelnök a parlament elé terjesztee az t a javaslatot, amelynek értelmében a török hadsereg bevetheti katonai erejét az iraki PKK-bázisok ellen. A nemzetközi szinten nagy felzúdulást kiváltó határozat kétélű, hiszen a tényleges határon túli beavatkozás megronthatja az EU és Törökország viszonyát. Ez azért is különösen problémás, mert a tény, hogy 2003-ban a török parlament nem engedte sem katonáit Irakba, sem a török bázisok használatát az amerikai hadműveletekben, jelentősen megrontoa a két ország viszonyát. Ezt csak tovább tetézheti az amerikai képviselőház határozata az örmény népirtásról. 2002-ben a parlament módosítoa a nem „EU-kompatibilis” törvényei nagy részét, többek közö májusban á átalakítoa a Nemzetbiztonsági Tanácsot, amely addig akár törvényeket is kiiktathato.20 Továbbra is kérdéses a hadsereg szerepe, mert hagyományosan erős pozíciót foglal el mind a társadalom, mind a politika életében, ezért nehéz biztosítani a hadsereg felei megfelelő civil kontrollt. A hadsereg még ma is, a Nemzetbiztonsági Tanács átalakítása után, a politika és a gazdaság egyik legfontosabb közvetlen befolyásoló tényezője. Ez jelenti azt, hogy a törökországi gazdaság közel egytizedét uraló katonaság véleményét a kormány minden döntés esetében kénytelen megfontolni. Az AKP vezetésű kormány azért tudta keresztülvinni eddigi reformjait, mert képes volt egyensúlyozni a változtatások és a katonai vezetők érdekei közö.21 T rökország csatlakozásával az Európai Unió bizonytalan válsággócokkal válna haTö tárossá, és kérdéses, hogy miképpen tudná kezelni ezt a helyzetet, tehát elengedhetetlen mérlegelni, hogy T Törökország csatlakozásával járó biztonsági kockázat, vagy a térségben megszerze befolyás hasznossága nagyobb-e. A török külpolitika a térségben természetesen hosszabb múltra tekint vissza, mint az uniós ilyen jellegű tapasztalatok, így 2007. tél

7


a török kapcsolatrendszert kihasználva a befolyásszerzés hasznossága nagyobb lenne. Természetesen a törököknek nem minden szomszédos országgal felhőtlen a kapcsolata a térségben, az ezredforduló óta a térségben változások történtek. Az Európai Unió szomszédságpolitikája á (European Neighbourhood Policy) a török tagság után változtatásra fog szorulni, mert annak egyik legfontosabb eleme a sikeres, és azonnali kríziskezelés, és annak megalkotásánál nem Irakra, vagy Iránra méretezték a képességeit. A sikeres új ú szomszédságpolitikához katonai szempontból legalább négy fontos változtatásra lenne szükség: figyelembe kellene venni, hogy átfogó közel-keleti politikára van szükség, nem elég a kereskedelmi szerződéseken keresztül történő befolyásolás; fel kell készülni, hogy az Egyesült Államok és az unió érdekei a török csatlakozás után élesebben is szembekerülhetnek; az Európai Uniónak növelnie kel a befolyását az ENSZ Biztonsági Tanácsban; a mediterrán politikának pedig a súlypontját Kelet felé kell eltolni.22 A török szomszédságpolitika jellemzői részben előrevetítik az ú új európai szomszédság politika lehetőségeit. Az 1999-es helsinki csúcs is már a biztonságpolitika fő céljaként jelölte meg a béke megteremtését a Közel-Keleten,23 csupán a legitimitás hiányzik a térség politikáj á ába való beleszólásra. Ezt Törökország pótolhatja. Szíria az iraki amerikai jelenlét, illetve az amerikai fenyegetés mia igyekszik a jó kapcsolatra Törökországgal. Az 1998-as, majdnem háborúig fajuló válságuk helyére mára a két ország gazdasági és katonai kooperációja lépe. 24 Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy mára milliárdos nagyságrendű török befektetések érkeznek Damaszkuszba.25 Irán hasonló helyzetben van. Az iráni atomprogram leállítása diplomáciai eszközökkel nehéznek látszik, ezért a békés rendezéshez, illetve, hogy Irán beengedje az országba a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség embereit, szükségessé válik a hagyományosan jó török– iráni kapcsolat, és a már kiépíte török „diplomáciai infrastruktúra”.26 A történelmileg hullámzó török–iráni viszonyok az iraki háború megindulása óta látványosan javulnak. A legújabb ú tervek szerint a kurd terrorista szervezetek és a kurdok problémáinak kezelésében igyekeznek összefogni.27 A kaukázusi térségben zajló regionális konfliktusok mihamarabbi rendezése szintén létkérdés Törökország szempontjából, mert a bűnözés és a menekültek már a török területeket fenyegetik. Az Amerikai Egyesült Államok és Oroszország szeretné i növelni befolyását,28 ezért az Európai Unió is igyekszik megvetni i a lábát, de a befolyásszerzéshez alapvető képességei és az eszközei is hiányoznak. Törökország viszont katonailag és gazdaságilag is jelen van a térségben. Gazdasági befolyását a Fekete-tengeri Gazdasági Együműködésen, katonai befolyását pedig az örmény–azeri konfliktusban játszo válságkezelői szerepén keresztül fejti ki. A török katonai fölényt az is alátámasztja, hogy Örményország, Azerbajdzsán és Grúzia is tagja a Partnerség a Békéért programnak, aminek Törökország a térségbeli irányítója.29 A Balkán stabilitása, már csak a közelsége mia is közös európai érdek. A török katonai jelenlét már korábban is jelentős és fontos volt, többek közö Boszniában is. Az 8

Külügyi Szemle


Európai Unió és Törökország együműködése kikerülhetetlen. Az egyetlen dolog, ami beárnyékolhatja ezt, az a görög–török viszony, ami bár rengeteget javult 1999 óta,30 de Ciprus mia még továbbra is egy kényes pontja a török csatlakozási tárgyalásoknak. A NATO-t is egyes esetekben döntésképtelenné tévő ciprusi probléma az EU-csatlakozás egyik súlyponti kérdésévé vált 2006-ra. Az EU 2004-ben felvee a tagjai közé a megoszto Ciprust, mely még nem rendezte belső megosztoságát és ezzel egy olyan feszültségforrást képze, amely megakadályozhatja a törökök jövőbeli csatlakozását. Az ankarai egyezmény alapján Tö T rökország kiterjesztee a vámuniót a tíz ú új uniós tagországra, köztük Ciprusra is. Azonban a török kikötők máig nem engedik a görög-ciprusi hajók kikötését, és más módokon is akadályozzák a ciprusi áruk megjelenését. Eközben a ciprusi képviselők, tisztviselők az EU összes intézményében a török csatlakozási folyamat hátráltatására is törekszenek. 2006 őszén az EB kiadta országértékelő jelentését, t 31 amelyben felhívta Tö T rökországot a ciprusi kereskedelmi korlátok leépítésére, amelyért a török kormány Észak-Ciprus izolációj ó ának és a ciprusi törökök diszkriminációj ó ának csökkentését követelte. A finn elnökség diplomáciai törekvései ellenére azonban nem születe megállapodás 2006 november végéig, így Oli Rehn bővítési biztos a 8 területen elrendelte a csatlakozási tárgyalások leállítását, t 32 amelyek továbbra sem indultak el újra. ú A katonai képességeket tekintve az ESDP célja az, hogy az Európai Unió globális szereplőként fellépve hatékonyan tudja felvenni a harcot a terrorizmussal, és képes legyen beavatkozni a közel-keleti krízisterületeken, amihez pedig az ESDP bevetési hatókörét növelni kellene. Törökország az ESDP operatív részében már jelenleg is részt vesz,33 a terrorellenes koalíciónak pedig „lelkes” tagja.34 A közel-keleti „béketeremtő potenciálját” bizonyítja, hogy az egyetlen muszlim ország, akinek jó kapcsolata van Izraellel,35 és ráadásul az arab országok is elfogadnák közvetítőként. Törökország már a csatlakozási tárgyalások során számos kulturális tapasztalaal fogja bővíteni Brüsszel ismereteit, amely hozzáj á árulhat a buko államok belső tulajdonságainak a megértéséhez. A török csatlakozás katonai szempontból egyik nézőpont szerint hasznos lenne, de másrészt előre nem látható következményeket is jelent, például egy későbbi konfliktus a térségben milyen arab, amerikai, vagy orosz hozzáállást váltana ki? Viszont az új ú szomszédságpolitika keretein belül lehetőség nyílna az ilyen konfliktusok kezelésére, és az arab–izraeli enyhülési folyamat elősegítésére.36

A politikai biztonság Buzan és Lile elméletében a politika, mint a stabilitás egyik alapköve jelenik meg, amely a kormányzat hathatós tevékenységétől és stabil pozíciójától függ. A politikai biztonság vizsgálata több tényezőre bomlik. Egy részről azt kell vizsgálni, hogy egy államban milyen a kormányzat pozíciója, mennyire képes akaratát érvényesíteni a dön2007. tél

9


téshozásban. Másik oldalról lényeges kérdés a politikai intézmények stabilitása, azaz hogy a politikai rendszer mennyiben képes állandóságot képviselni, illetve a társadalom elismeri-e az egész rendszert és a kormányt. Ide tartozik még az ideológia meghatározása is, mellyel a kormány igyekszik magyarázni döntéseit.37 Az EU szempontjából azért lényeges megvizsgálni Törökország politikai biztonságát, mert a régió, amelyben fekszik mind politikailag, mind pedig katonailag instabil. Kérdés, hogy Törökország képes-e önálló, stabil demokráciát létrehozni és fenntartani a térségben, miközben szomszédai mindenképpen ezzel ellentétes hatásokat „igyekeznek” kiváltani. Egy mindenképpen megállapítható: rendkívüli változások indultak be T Törökországban, ami mia már egyáltalán nem lehet az ország politikai rendszerét valamilyen statikus egységnek tekinteni. A választások elő bár lelassultak a reformok, az AKP kormányzása ala több jelentős változás történt a politikában á és az ország Európai Uniót illető egész felfogásában. á A jelenlegi helyzet legnagyobb problémája á azonban az, hogy az átalakulás továbbra á is az uniós csatlakozás ígéretéből táplálkozik. Az immár második ciklusát betöltő kormány azért volt képes fellazítani és „europaizálni” egyes megmerevede struktúrákat, mert azt az Európai Unióhoz való csatlakozás hőn áhíto ígérete legitimálta. A Törökország–EK társulási szerződés 1964 januárjától lépe életbe, amely ugyan nem jelente semmilyen típusú kötelezeséget az EK részéről, viszont kilátásba helyezte a csatakozás lehetőségét, mint ösztönző tényezőt a demokratikus reformok végrehajtásához.38 Azonban az 1970-es évek folyamán változások történtek. Az újonnan ú csatlakozó országok, a gazdasági válság és a csökkenő német igény a török munkaerőre elterelték az Európai Közösség figyelmét Törökország irányából. Ehhez hozzáj á árult még 1974-ben a Ciprusi válság, ami kilátástalanná tee a tárgyalások előrehaladását. Az 1980-as évek végén újb ú ól meginduló tárgyalásokat az lassítoa le, hogy a két pólusú világrendszer összeomlo, amivel Törökország elveszítee a NATO-ban megszerze geopolitikai jelentőségét.39 Ám négy évtizedes tevékenységért úgy érezte fontos értéket képvisel a nyugat számára, amiért elvárta a Közösségbe való felvételt, de hatalmas csalódást kelle átélnie. Az 1990-es évek végén a török társadalomra és politikai életre pozitív hatással elsősorban az volt, hogy az EK a csatlakozásra váró országok közé sorolta Törökországot.40 A török–EU vámunió létrejöe már gyakorlatilag a belépés kapuját jelentee török társadalmi érzékelés számára. Azonban a csatlakozást megint elhalasztoák, ismét mély csalódást okozva Törökország társadalmának.41 A kérdés az, hogy a török politikai és társadalmi élet el tud-e viselni még több csalódást, hogy ennyi évi ígérgetés után, milyen következményekkel járhat az elutasítás? Különösen elreentő lehet visszagondolni a tíz éve történt változásokra: Ugyanis az 1990-es évtized egyik kiemelkedő jelensége a politikai iszlám pártok felemelkedése. Bár a Refah párt, hatalomra kerülve széles körben hirdee magáról, hogy a legmérsékeltebb iszlamizmus követője és teljes mértékben elítéli a fundamentalizmust, érdeklődése mégis az Umma irányába fordult, mintegy szakítani próbálva a nyugati ori10

Külügyi Szemle


entációval.42 Ez egy érdekes példán keresztül jobban látható: Erbakan miniszterelnök tervbe vee Isztambul szórakozónegyedének teljes átalakítását, ezzel megszüntetve azt a területet , mely ohont ad a „nyugati kultúra beszivárgásának”. A kemalisták szemében szimbolikus jelentésű Taksim tér környékén a rekonstrukció következtében egy hatalmas mecsetkomplexum került volna kialakításra. Ez a terv végül a katonaság fellépése nyomán nem tudo megvalósulni. A példa is érzékelteti, hogy a radikálisabb iszlamizmus a politikában valóban fenyegetést jelente a politikai rendszer eddig követe irányvonalára. Nem szabad elfelejteni, hogy a 2002-től kormányon lévő AKP és Erdoğan kormányfő a Refah reform szárnyából vált ki.43 Ennek ellenére már a párt szimbóluma, a vakító fényt árasztó villanykörte44 is sejteti, hogy a párt korántsem azonos a Refahhal, és nem követi annak hagyományait. Az AKP kormányra kerülésével egy ú új fejezet kezd kibontakozni a török modern állam történetében. Erdoğan miniszterelnökként, korábban nehezen elképzelhető reformcsomagokat volt képes keresztülvinni. Ez a kormányzat, mint hatóság erejének jelentékeny mértékű növekedését jelzi. Azonban ez a megerősödés korántsem terjed ki minden területre. Az AKP tovább folytatja a megkezde változtatásokat, melyek már az 1982-es alkotmány több módosítását hozták magukkal.45 Erdoğan a Nemzetbiztonsági Tanács szerepének redukálásával és a finanszírozásának átláthatóbbá tételével lazíto a hadsereg felügyeletén és képessé vált további mély reformok megindítására. A török jog „európaibbá” tétele talán a legnagyobb feladatot jelenti a török honatyák számára. Ebben az első és legfontosabb lépést az állambiztonsági bíróságok eltörlése jelentee, ami az ítélkezési folyamat modernizálást célozta meg. A jövőt tekintve a leginkább távolba mutató a nemzetközi konvenciók belső jogszabályok fölé helyezése, ez megkönnyíti az uniós acquis adaptálását.46 Az alapvető emberi és szabadságjogok tekintetében nagy meglepetést okozo a halálbüntetés eltörlése, illetve az Emberi Jogi Konvenció 6. és 13. paragrafusának ratifikálása. A sajtótörvény és a társulási törvény megalkotása szintén további lépéseket jelent egy demokratikus Törökország felé.47 T rökország régóta legnagyobb problémája Tö á nemzetiségeinek kérdése. Az atatürki felfogásra felépülő etnocentrikus állam a társadalmát homogén egységnek tekinti és nem ismeri el azon kisebbségi csoportok létezését, amelyeket az 1923-as lausanne-i szerződésben nem rögzíteek. Így a több mint tízmilliós kurd kisebbség a hivatalos retorika szerint sokáig nem is léteze. Éppen ezért rendkívüli lépést jelent a közeledés megkezdése a kurdok felé. Bár vannak visszarendeződések, mint a török katonaság 2006 tavaszi dıyarbakıri brutalitása, vagy a nyáron ú újra fellobbanó erőszakhullám, a változások elindultak. A kurd probléma Flesch István szerint Tö T rökország legnagyobb próbája. á 48 A PKK terroristái elleni harcok mindkét oldalon több ezer ember halálát okozták. Mára azonban a török kormány a szükségállapotot megszüntee és megindult a kurdok jogainak kiszélesítése. Első lépésként a nem erőszakos véleményük kifejezésért 2007. tél

11


börtönben ülő kurd elítéltek szabadon engedése történt meg (Leyla Zana és 3 társa).49 Ennél nagyobb jelentőségű a nemzetiségi nyelvek használatának megjelenése a médiában. Először a TRT török közszolgálati televízió tűzö műsorára kurd nyelvű adást, s a folyamat végeredményeként a kurd magáncsatornákat is legálissá teék, azt is figyelembe véve, hogy a PKK így törvényesen érheti el a kurd lakosságot. A kurdok kulturális jogai elismerésének további lépései a kurd nyelviskolák és a kurd nevek új úbóli megjelenése voltak. Meg kell említeni, hogy a többi kisebbség is megkapta ezeket a jogokat.50 Bár kĳelenthető, hogy az elfogado reformcsomagok olyan mély változást hoztak az ország történetében, ami akár még öt évvel korábban is elképzelhetetlen le volna, jelentős hiányosságokkal kell számolnunk. Általában kĳelenthető, hogy a jogi változás nem, vagy csak részben hozhato átalakulást, a gyakorlat mindvégig ugyanaz maradt. Ha csak a nemzetiségi kérdést tekintjük, látható, hogy a gyakorlatban való megvalósítás minden lépését akadályozzák. (Kirívó példa az egyik nyelviskola esetében a tanfolyam késleltetése, azért mert nem volt elég széles az ajtó.)51 Az emberi és szabadságjogok sokszor csak papíron léteznek. Az Amnesty International számos példát említ, illetve más sajtóanyagokban is ezzel kapcsolatban gyakran jelentek meg írások. Eren Kaskin ügyvéd nyilatkozata52 („Szólásszabadság?… Európa azt hiheti Törökország megváltozo. Én nem sokat láam belőle a gyakorlatban.”) is az ország elmaradoságát hangsúlyozza. Legújabban ú a nemzetközi kritikák középpontjában a török büntető törvénykönyv 301-es §-a áll, amely korlátozza a szólásszabadságot, amennyiben a „törökség megsértése” címén megtámadhatóak egyes írok és szerzők. A törvény ezáltal az állam vezetőit és az állami retorikát hivato védeni. Az utóbbi időben egyébként több írót is perbe fogtak a 301-es § megsértése mia, így a Nobel-díjas í Orhan Pamukot és az 53 ú ágírónőt Elif Şafakot. További kritikára számot adó dolgok a hatóságok önkényes újs fellépése, a rendőri brutalitás és a nem hivatalos fellépések, kínzások. Ha ezt vesszük figyelembe, akkor a kormányzat hiába mutat stabilitást, látható, hogy ereje gyakorlatilag csak hosszú távon érvényesülhet. A reformok sokszor csak a felső réteget érintik, viszont a gyakorlatban nem mindig valósulnak meg. Ennek tükrében felmerül az a kérdés, hogy a jogszabályok modernizálása, az acquis átvétele valóban változást jelent-e? Meg lehet-e törni a társadalom berögzült módszereit és átalakítani azt? Erre a választ rövidtávon nem kaphatjuk meg, viszont az EU problémája á az, hogy a már megkezde tárgyalások esetén súlyos következmények nélkül nem léphet vissza a csatlakozás engedélyezésétől. És pontosan ez látszik a 2006 őszén kiado EP-jelentés körül kialakult helyzetből is. A török fejlődést elmarasztaló jelentés hatása ugyanis az volt, hogy a törökök közö az uniós csatlakozás támogatosága jelentősen csökkent. A folyamatos visszautasítás félő, hogy radikalizálhatja, de legalább is Európától elfordítja az egyébként stratégiailag fontos Törökországot. Ezért jár nagy veszélyekkel, hogy az EB leállítoa a csatlakozási tárgyalásokat nyolc fejezet tekintetében.54 12

Külügyi Szemle


Ha a stabilitást nem a kormányzat, hanem az állam szempontjából keressük, az Atatürk által véghezvi reformok legfőbb őre a hadsereg biztosítja a szekuláris hagyományok fennmaradását a politikában. Beavatkozásai a politikát nemcsak stabilizálják, hanem merevvé is teszik. Azonban, ha a stabilitást a mindennapi kormányzás és az állam kapcsolatából szemléljük, akkor már kétségessé válik az érvénye. Ennek legfőbb oka szintén a hadsereg, ami a politikai életet teljes egészében felügyelte és ado esetben be is avatkozo, és ennek máig fennáll lehetősége. Ezt látszik alátámasztani az 1950, az első demokratikus választások, óta megtörtént négy katonai puccs,55 amelyben a katonai erő felülírta a politikai szándékot. Azonban azt is fontos szem elő tartani, hogy csak akkor kerül sor gyakorlati beavatkozásra, ha a kemalizmus államelvű, szekuláris koncepcióját, vagy az állam normális működését veszély fenyegeti. Viszont a katonaság beavatkozásai mára már tárgyalóasztal mellei felszólítás keretében zajlanak le. Az utóbbi négy év reformjai következtében a Nemzetbiztonsági Tanács elveszítee korábbi pozícióját és tanácsadó intézménnyé „szelídült”.56 (Viszont ez nem azt jelenti, hogy a katonaság ne lenne továbbra is hatással a politikára, hiszen a katonai vezetők befolyása máig érvényesül és a civil kontroll intézménye korántsem valósult meg.) Azt pedig, hogy a hadsereg nem lépe fel szerepének csökkentése ellen, az EU csatlakozás ígérete teszi lehetővé. Tehát a jelenlegi kormány nem csak legitimitását, hanem stabilitását is egy külső tényezőből nyeri. A fentebb leírtakból egyértelműen kitűnik, hogy az utóbbi néhány év kivételével nem beszélhetünk teljes biztonsággal a kormányok stabilitásáról. Ezt látszik alátámasztani a politikai rendszer felépítése is. A jelenlegi p politikai modell a hagyományos és a modern berendezkedés közöi átmenet terméke. Így i is egyfajta keősséget fedezhetünk fel, miszerint a modern politikai intézmények melle továbbra is létezik az a fajta politikai elit, mely nem veszi figyelembe ezeket az intézményeket. Mindennek a következménye az alapvetően passzív lakosság, mely kizárja az ú új politikai elit létrejöét. Ezt csak tovább erősíti az erős állami tradíció, mely gyakorlatilag elnyomja a társadalmat.57 Az így megmerevede rendszerben a pártok is anakronisztikus képet mutatnak. A modern pártpolitizálás képét keltik, de nem mások, mint egy-egy vezető köré csoportosuló szervezetek. Így a belső mechanizmusaik korántsem demokratikusak.58 Ennek következtében, ha a kormányfői posztot egy tehetségesebb vezető szerzi meg, keresztülviheti reformjait, mint tee azt Turgut Özal az 1980-as években. Ellenkező esetben káosz, kormányváltások, bebörtönzések következhetnek el, mint történt Erbakan 1997es megbuktatása után (de kaotikus politikai rendszer jellemezte az 1970-es éveket is). A 2002-es és 2007-es választásokon elsöprő többséggel győzelmet arató AKP-vel a háta mögö, Erdogan miniszterelnöknek meg van az elegendő törvényhozásbeli többsége ahhoz, hogy képes legyen keresztülvinni az EU-csatlakozáshoz szükséges reformjait.59 Kérdés azonban, hogy ez átmeneti állapot-e, és szabad-e már egy nyugati típusú, puccsokkal és állandó botrányokkal nem terhelt politikai vezetésről beszélni? Vagy pe2007. tél

13


dig Törökország nem képes elmozdulni a modern és a premodern politikai berendezkedés határáról, és Erdogan ígéretes tevékenysége nem más, mint egy zsákutca? Ezt az utóbbi négy év történései alapján aligha jelenthetjük ki biztosan, viszont az tény, hogy 2002 óta rendkívüli változások előszobáj á ába lépe Törökország, aminek eredményeként 2005-ben megkezdődtek a EU csatlakozási tárgyalások. Azonban mindezt csakis az EU csatlakozás ígérete tee lehetővé és minden esetben felmerül a kérdés, hogy elég stabil-e az alapzat, melyen a reformok felépültek? A lakosság, a katonaság és a kormányzat közö törékeny egyensúly áll fenn, amelyet az EU a negatív értékeléseivel és figyelmeztetéseivel nagyon könnyen felrúghat. A demokratikus átalakulás jelentős részben a csatlakozás ígéretén nyugszik, ami csak addig képes biztos alapot nyújtani ú amíg a török közvélemény és mindenek fele a hadsereg számára az EU biztosítja ezt az ígéretet. Kétséges, hogy fenntartható-e a fejlődés Törökországban a bizonytalannak tűnő csatlakozás víziójával terhelve. Éppen ezért nem szabad elfelejteni, hogy az EU a csatlakozási tárgyalások megkezdése óta már nem léphet vissza következmények nélkül a csatlakozás ígéretétől. Nagy viták folytak a tárgyalások megkezdése elő, hogy lehetséges lenne-e egy speciális társult helyzet megadása, vagy sem, például: David L. Phillips és Wolfgang Scähuble vitája. á 60 Bár természetesen ezek a viták lecsendesedtek, sokan még mindig a csatlakozás alternatíváj á át keresik. Csak feltételezni lehet, hogy mi történne, ha csak ez utóbbit biztosítaná a törökök felé Európa. Viszont ha abból indulunk ki mekkora csalódást okozo nekik a luxemburgi országok köréből való kimaradása, mindenképpen jelentős következményekkel kell számolni. Egy bizonyos, Európa o kövee el a legnagyobb hibát, hogy már túl sokszor ígérte meg Törökországnak a csatlakozást. A jelentős kérdések megválaszolása semmiképpen sem elkerülhető. Ugyanis lehet, hogy a török reformok valamilyen ú új, valamilyen európai, valamilyen modern államot hoznak létre Törökországban, azonban Robert Cooper szerint ebben az értelemben az európai államok már túl vannak a modernitáson.61 A posztmodern európai államok jellemzőjét, a szuverenitás egy részének delegálását egy évszázados autokratikus hagyományokban élő állam valószínűleg még a posztszocialista csatlakozóknál is nehezebben fogja végrehajtani. Ha a csatlakozás kérdését az EU szempontjából vizsgáljuk, megállapítható, hogy a tagság ígérete messze a leghatékonyabb külpolitikai eszköze az uniónak. Ez a „so” politikaként számon tarto eszköz igen sikeresnek bizonyult az ú újonnan csatlakozó volt szocialista országokban a demokrácia, a gazdaság gyors konszolidálásában és egy gyors ütemű reformfolyamat végrehajtásában. Egyes vélemények szerint, ha ez alapján a csatlakozást, mint az EU legsikeresebb külpolitikáj á át vesszük számba, akkor Török62 ország lehet az eddigi legnagyobb siker. Szintén a viták egyik legfontosabb súlypontját képzi a további bővítés és a szorosabb politikai unió konfliktusa. A félelmek egy több sebességes (ez egyesek szerint már ré14

Külügyi Szemle


gen létrejö), illetve multikulturális Európában a szorosabb európai kapcsolatok, az EU egyik fontos céljának megvalósíthatatlanságát látják. Bár van olyan vélemény, mely pontosabban a bővülő Európai Unió egyik eredményeként várja az erősödő integrációt, mindenesetre ez inkább kivételnek számít.63 A jövőre tekintve tehát az a legégetőbb dilemma, hogy mi lesz az EU sorsa. Egy viszonylag laza multikulturális identitással (illetve kérdéses, hogy létrejöhet-e így európai identitás) rendelkező szövetség, vagy egy zárt, jól integrált egység, hiszen a keő közöi átmenet lehetősége ma még nem látható.

A gazdasági biztonság Buzan és Lile a gazdasági szektor vizsgálatánál a kereskedelem, a termelés és a pénzügyi rendszer meghatározó szerepét emelték ki.64 Az állam biztonságának elengedhetetlen összetevője ő a megfelelő erőforrásokhoz való hozzájut á ás lehetősége, ami eszközt jelent a gazdaság fenntartható növekedésének biztosításához. Minden állam célja, hogy lakosságának a jólétét növelje, ez pedig csak megfelelő gazdasági fejlődés melle képzelhető el.65 A gazdasági szektort nehéz nemzeti keretek közö vizsgálni, illetve szorosan összefü f gg a politikai szektorral. A legnagyobb veszély, ami a nemzetgazdaságot fenyegeti, az magában a piacban gyökerezik.66 Következetes gazdaságpolitika nélkül a piaci kudarcok meghiúsíthatják a fejlődést. Más államok gazdasági tevékenysége az ado nemzetgazdaság szempontjából externális hatásként jelennek meg, amit az állam nem, vagy csak nehezen tud befolyásolni. Ilyen externális hatásként említhető többek közö a más államok által felállíto importkorlátozások, vagy importvámok, amelyek befolyásolják, költségesebbé teszik a hazai exporermelést. Tö T rökország és az Európai Unió relációj ó ában nem áll fönn 67 ez a dimenzió, tekintve, hogy 1996-óta létezik a vámunió. Törökország európai uniós csatlakozását tekintve több gazdasági tartalmú kérdés is tisztázásra szorul. A kereskedelem az egyik legfontosabb tényezője egy ország gazdasági biztonságának, azonban pontosan ez az a terület, mely a legnagyobb feszültségeket okozza Törökország és az Európai Unió közö. Törökország 2005. október 3., a csatlakozási tárgyalások megkezdéséről szóló döntés elő megkötöe az unióval az ankarai szerződ ő ést, ami alapján az 1996 óta létező vámunió a tíz ú új tagország és Törökország gazdasági kapcsolataiban is életbe lép. Viszont Ciprus esetében Törökország továbbra sem hajlandó megszüntetni a korlátozásokat, amíg a török-ciprusi rész nemzetközi izolációja nem enyhül. A ciprusi helyzet megoldatlansága hamar akadályt gördíte a török csatlakozás elé.68 A vámunió mindkét fél részére jelentős nyereséggel szolgált. Mivel Törökországot rákényszerítee gazdaságának radikális liberalizálására, a vámunió létrejöének kereskedelem teremtő hatása volt. Ennek eredményeként a török export jelenleg a GDP 15-16 százalékát teszi ki, míg ez az arány 1980-ban alig érte el az öt százalékot.69 A kép 2007. tél

15


teljességéhez azonban az is hozzáj á árul, hogy a vámunió nem teljesede ki, és a hiányosságok hosszú távon súrlódásokat okozhatnak. Általánosságban az unió ugyan figyel a török érdekekre is, azonban a két fél aszimmetrikus viszonya következtében Törökország sokszor olyan gazdasági és kereskedelmi helyzetbe kerül, mely nem feltétlenül áll érdekében. A szabályozások harmonizálása továbbra sem történt meg és sok esetben rejte protekcionizmust találhatunk a két fél kereskedelmében. Mégis leginkább az érinti negatívan Törökországot, hogy a vámunió csak az áruk kereskedelmére terjed ki, míg a török GDP 60 százalékát a szolgáltatások alkotják (az ipar csak harminc százalékot tesz ki).70 A török vélemény szerint az uniós piacok megnyitása a török szolgáltató szektor elő felgyorsíthatná az ország integrációját, és jótékony hatással lehetne magára az európai piacra is. Látható, hogy a kereskedelem területén vannak hiányosságok a tíz éve működő vámunió ellenére is, viszont a munkaerő szabad áramlása talán még bonyolultabb, és előítéletektől terhes kérdés. Ennek többrétű okai lehetnek, de talán legkézenfekvőbb az, hogy megindulhat a lakosság több mint egyharmadát foglalkoztató mezőgazdaságból való kivándorlás. Ennek veszélye fennáll, hiszen a vámunió és később a csatlakozás következtében Törökország kénytelen leépíteni azokat a protekcionista intézkedéseket, melyekkel eddig védte a parasztjait, és az uniós szintű támogatások csak bizonyos átmeneti időszak után lépnek életbe. A következő sokat hangoztato ellenérv a török csatlakozással szemben, hogy Törökország túl nagy terhet jelentene az uniós költségvetés számára. Ezzel az állítással nehéz lenne vitatkozni, de leszögezhető, hogy ez a teher nem lenne akkora összeg, mint amekkorával az ellentábor riogat. Egy Kemal Derviş, volt pénzügyminiszter által írt tanulmány szerint a török csatlakozás összköltsége korántsem jelentene elviselhetetlen terhet. Szerinte ugyanis, ha Törökország 2015-ben csatlakozna, akkor az akkori feltételeze gazdasági viszonyok közö számolva az EU GDP-jének maximum neó 0,20 százalékát kapná meg.71 Azonban az is tény, hogy a sok embert foglalkoztató és elmarado mezőgazdasága mia Törökország lenne a legnagyobb neó haszonélvezője az uniós támogatásoknak. Ezért mind az unió, mind pedig Törökország részéről szükséges lépés lenne a jelenlegi agrárfinanszírozási rendszer újragondol ú ása.72 Pozitív gazdasági „hatásként” kell ugyanakkor megemlíteni, hogy az Európai Unió befolyása a gazdag nyersanyagforrást jelentő területek irányába jelentősen megnövekedne. Az unió kőolaj és földgáz szükségletének 60 százaléka a Tö T rökországgal szomszédos államokból származik.73 Hatalmas gazdasági befektetések indultak meg Tö T rökország területén, melyek Európa szénhidrogén ellátásához nagyban hozzáj á árulhatnak. Az egyik legfontosabb lesz az Ankarából Közép-Európáig építendő vezeték, a Nabucco-project, mely hosszú távon kapcsolódni fog a Baku–Ceyhan–Tibilis vezetékhez.74 T rökország demográfiai trendje stabilan növekvő, ami lehetőséget ad a makroTö ökonómiai fejlődésre. Azonban a gazdasági fejlődéshez nem csak a munkaerő létszáma 16

Külügyi Szemle


fontos, hanem a munka minősége is. A nagy népesség egy országban csak akkor vezethet ugyanis általános fejlődéshez, ha a gazdasági növekedés korábban megteremtee az alapot újabb ú és ú újabb munkahelyek kialakulásához. A török gazdaság ugyanis nem mindig volt képes felszívni az agráriumból kiszorult munkásokat. 1950-ben még a lakosság csaknem 70 százaléka rurális területeken élt, míg 2004-ben már csupán 30 százalék.75 A problémát a földrajzi különbségek jelentik: Anatólia és a kurd területek gazdasági mutatói a fekete-afrikai országok mutatóival „vetekszenek”. I rendkívül magas a munkanélküliség, amit a kormányzati szektorban felajánlo álláslehetőségek sem tudnak enyhíteni, ezért ezekről a területekről magas a migrációs hajlam. Az uniónak a regionális politikáj á ában ezt mindenképpen fel kell ismernie, hiszen ennek a migrációs nyomásnak az esetleges elbagatellizálása beigazolná a szkeptikusok félelmeit. Mivel ezeken, az elsősorban kurdok lakta területeken, a munkakínálat folyamatosan csökken, „köszönhetően”, hogy a terület évtizedeken keresztül katonai akciók színtere volt, illetve, hogy a kormányzat szándékosan nem fejlesztee, így az kiese a török „vérkeringésből”.76 Léteznek ugyan bizonyos programok a terület felzárkóztatására, mint a Southeastern Anatolia Project (GAP),77 ami több ezer munkahelyet teremte és fog teremteni az elkövetkező néhány évben, azonban ezek megvalósulása g a térség elmaradoságán csak enyhíteni fog majd, és nem azt megoldani. Érdemes megemlíteni, hogy a mezőgazdaság a török gazdaság „elfelejte szektora” volt, melyet gyakorlatilag kihagytak az 1980-as évek nagy átalakításaiból.78 A globalizácós folyamat ugyanakkor a nyugati területeket is ellentmondásosan érintee. A régió gyorsan iparosodo, de egyúal túlzoan függővé is vált, a szolgáltató központot jelentő Isztambultól.79 Az Európai Unió sikere gazdasági szempontból a versenyképes egységes belső piac fenntartható működésétől függ. A csatlakozó országok dinamikája á elősegíti a rosszul teljesítő nagyobb államok gazdasági reformjainak a megvalósulását. Ha a csatlakozó ország általános gazdasági növekedési üteme magasabb, akkor az hosszú távon megnöveli az unió növekedési ütemét. Növekvő termelékenység melle fenntartható a gazdasági növekedés szintje,80 és mivel a török termelékenységi mutatók jóval elmaradnak az uniós átlagtól, de tartós növekedést mutatnak,81 várhatóan a csatlakozás után is fenntartható lesz ez a növekedés. Ezt még az is biztosítja, hogy Törökországot az EU már piacgazdasággá nyilvánítoa, tehát ebből a szempontból teljesítee a koppenhágai kritériumokat. A működőképes piacgazdaság legfontosabb jellemzői a piaci árszabás, és a magántulajdon meghatározó súlya. Törökországban még beve kormányzati gyakorlat, hogy bizonyos termékeknek szociális megfontolásból alacsonyan tartják az árait. Az uniós kritériumoknak való megfeleléshez privatizálni kellene az állami bankok és monopóliumok többségét is. Bár Turgut Özal idejében az 1980-as évek folyamán megindult a török piacok liberalizálása, mindez megakadt az évtized végére. Ennek következtében a török gazdaság megnyílt, ugyanakkor a kulcsterületek nagyvállalatai továbbra is álla2007. tél

17


mi kézen maradtak. Ezen a következő réseket az 1994-es, de különösen a 2000–2001-es válságok ütöék, hiszen az IMF a beavatkozás fejében a gazdaság további liberalizációját, de különösen a bankrendszer megnyitását írta elő.82 Biztató fejlemény, hogy 2004-re a török állam már magánkézbe adta a dohányipart és a távközlést,83 a válságot követő konszolidációk után megnyílhato a bankrendszer is, és a török pénzügyi piacon már a magyar OTP is versenybe szállt. A török gazdaság versenyképességét tekintve az unió alapvetően optimista, a török külkereskedelmi mérleg pozitív, illetve Törökország a külkereskedelmének az 50 százalékát az Európai Unióval bonyolítja le.84 Az elmúlt évek tapasztalataiból kiindulva az IMF is optimista, mert nyilatkozata szerint a gazdasági fejlődés ilyen magas szintje, még akár éveken keresztül is fenntartható.85 A pénzügyi szektor azonban még továbbra sem stabil. Ugyan a 2000–2001-es válságok utáni konszolidáció megtörtént, a líra szanálása eredményeként 2005-ben 6 nullát vágtak le a fizetőeszközről, még mindig láthatóak bizonytalanságok. A gazdasági fejlődésre ránehezedik az állami és a magánszektor magas adósságállománya. g De elsősorban nem az adósság nagysága a baj (tekintve, hogy az Egyesült Államok adóssága GDP arányosan is nagyobb), hanem annak a struktúrája. á A fejlődés-gazdaságtanban elfogado nézet, hogy a rövid lejáratú adósság csökkenti a rendelkezésre álló tőkeállományt, és növeli az inflációt, a termelői árak növekedésén keresztül.86 Ezért a rövid lejáratú adósság túlsúlya makroökonómiai egyensúlytalansághoz vezet. Törökországban ma még ez a helyzet, így valamelyest magyarázható az infláció nehezen befolyásolható szintje. Ha megfigyeljük az 1994-es és a 2000–2001-es gazdasági válságok lefolyását, könnyen észrevehető, hogy a legnagyobb gondok abból származtak, hogy a külföldi országokból érkező pénzek nagyobbrészt rövid lejáratú hitelek és befektetések formájában valósultak meg. Zöldmezős beruházások nem nagyon érkeztek Törökországba, amelynek okait a legtöbb tanulmány az instabil politikai és gazdasági környezetnek tulajdonítja. A rövid lejáratú „hot money” bármiféle gazdasági megingás következtében elkezd menekülni az országból, jelentős likviditási problémákat okozva.87 A rövid lejáratú hitelek, hosszú távúra való konvertálása, illetve a zöld mezős beruházások megindulása kívánatos lenne a török csatlakozás szempontjából, hiszen az EU aligha fog felvenni egy instabil pénzügyi helyzeel rendelkező országot. Mivel a legnagyobb adóssággal pont a legszegényebb területekhez kapcsolható gazdasági ágazatok rendelkeznek, könnyen belátható, hogy a probléma csak strukturális reformokkal oldható meg véglegesen. Például a bankrendszer és a hitelezési gyakorlat átalakításán keresztül. Ezen a területen Törökország biztosan az Európai Unió segítségére fog szorulni. Az ország pénzügyi helyzete bizonytalan és ehhez nagyban hozzáj á árulnak a bankrendszerben található anomáliák is. Habár a 2001-es válság óta az IMF nyomására jelentősek a változások, a rendszer alapvető természete nem alakult még át. A bankokra vonatkozó szabályok nem feleltek meg a kívánalmaknak és maga a rendszer is nagyon 18

Külügyi Szemle


alulszabályozo volt. Egyik oldalról az állami bankok bizonyos állami célok betöltése érdekében túlzoan is eladósodhaak, a másik oldalon a magánbankoknál még veszélyesebb logika indult el. Az 1994-es válság után az állam minden bank esetében a betétek száz százalékára garanciát vállalt, azért, hogy a bankok ú újra működésképesek 88 legyenek. Azonban a rendkívül magas kamatláb arra sarkallta a magánbankokat, hogy kockázatos külföldi tőkét vonjanak be és állami kötvényekbe helyezzék el azokat. A folyamat néhány éven belül ahhoz vezete, hogy az állam mélyen eladósodo és a magánbankok nagy része likviditási csapdába ese, majd összeomlo. A folyamat eredményeként a külső befektetők elkezdték kimenekíteni a tőkét, ami hiperinflációhoz vezete. 2000–2001-ben Törökország története legmélyebb gazdasági válságát élte át, súlyos társadalmi és gazdasági következményeket okozva.89 A válságból az országot az IMF mentee ki, monetáris és fiskális szigort követelve meg a kormányoktól. Egyelőre úgy néz ki, a válság veszélye megszűnt, azonban néhány év távlatából még nehéz megállapítani, hogy a 2001 utáni intézkedések stabil pénzügyi helyzetet tudnak-e majd biztosítani. Az bizonyos, hogy a bankrendszer szigorúbb szabályozása már megszülete, illetve felállt egy Bankszabályozási és -felügyeleti Ügynökség.90 Azonban nem szabad elfelejteni, hogy 2006 tavaszán ismét kisebb pénzügyi mini válság következe be, amikor 1 hét ala fél eurónyival csökkent a líra értéke. A török gazdaságot jelentősen befolyásolja a védelmi kiadások változása. Korábban a keynesiánus közgazdászok pozitív oksági kapcsolatot feltételeztek a védelmi kiadások és a gazdasági növekedés közö. Ú Újabban sokan kritizálják ezt a nézetet, de, ha a török adatokat vizsgáljuk, akkor, ha nem is oksági kapcsolat, de pozitív korreláció fedezhető fel.91 A török védelmi kiadások növekedése pozitívan stimulálta a gazdaságot, mivel stabil környezetet „ígért” a befektetőknek.92 A stabil környezet megteremtése pedig életbevágó Törökország számára, mert a külföldi közvetlen tőkebefektetések nagysága még mindig alacsony.93 Ha ez az okfejtés igaz, akkor ez a terület képes lehet a török gazdaság stabilizálására és több beruházás vonzására. A török hadsereg a gazdaság jelentős részét uralja, mely elegendő alapot biztosít számára bizonyos védelmi kiadások finanszírozására. Ez azért válik különösen igazzá, mert az 1990-es években a hadsereg egyre inkább a fegyvergyártás felé fordult.94 Az uniós csatlakozáshoz csak egyetlen út vezet: a szigorú fiskális és monetáris politika, alapvető dezinflációs céllal. A probléma, hogy a stabilizáló politika a török történelem során még sosem volt sikeres, mert túl hamar kifulladt, vagy a kormányzat nem vie következetesen végig. Éveken keresztül általánosan jellemző volt a magas deficit, ami a túlzo kormányzati teherként jelentkező agrártámogatásokkal párosulva megnövelte az inflációs várakozást, így mintegy önbeteljesítő jóslatként az inflációt gerjeszte.95 A változást a 2001-es IMF-segély96 és az ekkor meginduló, a gazdasági rendszer alapjait is érintő reformpolitika jelentee. A kormányzati szektor karcsúsítása, a bankrendszer, a piac és a föltulajdon intézményeinek a liberalizálása, illetve a központi 2007. tél

19


bank által irányíto inflációcsökkentési politika, hozzáj á árultak az ország külföldi megítélésének a javulásához. A bankszektor decentralizálását azonban tovább kell folytatni, mert a mesterségesen túl magasan tarto reálkamatláb, nem növeli a magánszektor befektetési kedvét és akár a reformok lelassulásához vezethet.97

A társadalmi biztonság Kulcspontnak tekinthető Buzan és Lile elméletében a társadalmi szektor.98 E területen találkozhatunk legélesebben Törökország és az Európai Unió szembenállásával, a tagállamok polgárainak legnagyobb félelmeivel. A szerzőpáros elméletében a társadalmi biztonság egyik kulcseleme a társadalmakat összekötő kulturális kapcsolatok mélysége és milyensége, a népcsoportok közti különbségek áthidalhatósága, illetve az, hogy együ tudnak-e élni a különböző kultúrák. Semmiképpen sem elhanyagolható probléma, hogy az egyes társadalmak identitása, hagyományai, vallása, nyelve miként tartható fenn az egységesülésben. Kérdés, hogy a létrejövő egység az alkotóelemek egyfajta szintézise lesz-e, vagy pedig az egyik kultúra asszimilálja majd a másikat? Európa oldaláról létezik a félelem a török és muszlim kultúrától, viszont nem ennyire nyilvánvaló, hogy a török és a muszlim társadalom magáénak érzi-e a csatlakozást, nem fél-e identitásának elveszítésétől? A kérdés vizsgálata nehezen választható le a politikáról, mivel politikai döntések, politikai célok, vagy ideológiák befolyásolják a társadalmi problémák megjelenését, illetve megszűnését.99 Összességében a fejezet fő kérdése, hogyan élik meg a felek (az európai uniós, illetve a török társadalom) Törökország csatlakozását, fenyegetve érzik-e magukat a török bővítés perspektíváj á ától? Az eurocentrikus felfogás szerint európainak lenni a történelem folyamán mindig egy pozitív jelző volt, mivel a felvilágosodás korától kezdve modernséget, „nyugatiságot” jelente, ami ezáltal kizárta más civilizációk belépését. Európa mindig az „idegen” függvényében y léteze, önálló, belsőleg kialakult identitása sosem volt, ahogy 100 máig sincs. Éppen ebből a szempontból vet fel kérdéseket Törökország csatlakozása az EU-hoz, azaz „Európához”. Ha ezt a vonalat tekintjük, a legtöbb vita Törökország Európához, az európai kultúrához való tartozásáról folyik. Ebbe mélyebben nem szeretne belefolyni a dolgozat, hiszen nem ez a fejezet fő kérdése. Azonban mégis érdemes röviden áekinteni, hogy a történelemben Európa mennyire tekintee Törökországot hozzátartozónak, és mennyire most. Egyértelmű, hogy a keresztény Európa képét a modernitás változtaa meg, kialakítva az „eurocentrikus” Európát. Ennek ellenére érdekes felvetni, hogy a felvilágosodás által megerősíte „Kelet”-ellenesség,101 Törökországra csak részben vonatkozo. Az évszázados háborúskodások és a török megszállás időszaka ala az Oszmán Birodalom egy kereszténységre törő ellenségként jelent meg. Viszont a felvilágosodás 20

Külügyi Szemle


ebben is ú újat hozo. A vallási ellentét (amely nem annyira jelentős, mint ahogy azt a ma európai polgára gondolja), illetve a török birodalom fenyegető erejének eltűnésével lehetővé vált, hogy a -bár „eurocentrikus”- Európa részben befogadja a törököket. Ennek ékes bizonyítéka, hogy a krími háború után összeülő békekonferencia az Oomán birodalmat az európai koncert tagjának nevezte.102 Szintén érdemes kiemelni az ehhez az időszakhoz tartozó, a törökök által máig büszkén emlegete jelzőt, miszerint Törökország „Európa beteg embere”.103 Lehet, hogy az ország beteg, de legalább „európai”! Ebből kiindulva, már a bomló török birodalom elitje igyekeze magát európaiként feltűntetni mind viselkedésben, mind teekben. Ennek volt a következménye a 19. század közepén megindult modernizációs reform, mely már akkor is az ország europaizálását tűzte ki célul. Hasonlóan vélekede az első világháború után hatalomra került Kemál Musztafa is, akinek reformjai máig a legnagyobb változást hozták Törökország társadalmi életében. Érdekesség, hogy hamvai a fővárosban úgy vannak eltemetve, hogy Európa felé mutassanak és semmiképpen se Mekka, vagy a muszlim világot célozzák.104 A társadalom felsőbb rétegei egyébként is európai, főleg angol képzést kaptak, így hagyományosan is európainak nevezhetőek. Ennek következtében Európa-igenlésük nem kétséges. Azonban meg kell vizsgálni mi a helyzet a törökség nagy, szegénységben élő csoportjaival. Ha eljuto hozzájuk á az információ, miként vélekednek országuk Európa felé törekvéséről. A teljes török társadalom körében a csatlakozásra ado válasz mára már nem egyértelmű. A 2002-ben készíte felmérések azt mutatják, hogy akkor a törökök legalább hetven százaléka volt a csatlakozás melle. A kisebbségek közö ez az arány még magasabb, a kurdok 95 százaléka mondo igent a csatlakozás szükségességére.105 A török népben fel sem vetődö kultúrája á elvesztésének a lehetősége, hogy a török identitás eltűnhet Európában. Ez pontosan ellentétes reakció Európához képest. Azonban ezek az adatok mára jelentősen átalakultak, mely az csatlakozási tárgyalások elkezdése körüli huzavonának és a 2006 őszén kiado európai parlamenti és európai bizosági jelentéseknek tudható be.106 Ezek a jelentések elmarasztalták a török igyekezetet a felkészülésre, azonban nem ez volt a legnagyobb probléma, hanem az, hogy a tárgyalások felfüggesztését is kilátásba helyezték. A török társadalom már belefáradt abba, hogy az unió állandóan visszautasítja csatlakozási kérelmét és csak másodlagos partnerként kezeli. A 2006 második felében elkészíte közvélemény-kutatások adatait vizsgálva: a török társadalomban nagyon megerősödö az euroszkepticizmus és a korábbiakhoz képest teljesen ú új mintát mutat a társadalom percepciója az EU-ról. A 2006-os felmérés azt mutatja, hogy a törökök immár csak fele szavazna a csatlakozásra egy hipotetikus referendumban. A szkeptikusok növekedését az is mutatja, hogy a megkérdezettek 38 százaléka mondja azt, hogy Törökországot sosem fogja felvenni az unió, míg a hosszú távú csatlakozás csak 37 százalékot kapo.107 Ezek jelezhetnek csak átmeneti 2007. tél

21


frusztráltságot, viszont egy az EU számára veszélyes tendenciára is utalhatnak. Félő ugyanis, hogy a kétértelmű viselkedés az unió részéről elidegenítee a törökséget, mely hosszú távon az integrációs hajlandóságot is befolyásolhatja. Európa lakossága félelmeket táplál T Törökország csatlakozásával szemben. Az európai társadalmak mikro szinten úgy érzékeleik a törököket, mint bevándorló idegeneket. Az EUMC (European Monitoring Centre on Racism and Xenophobia) által 2005 márciusában megjelentete felmérés108 az európai társadalmak növekvő idegenellenességét vetíti előre. A multikulturális Európa képe e szerint már korántsem annyira vonzó lehetőség a felvilágosult, liberális demokráciák állampolgárai számára. A régi 15 EU országban a megkérdezeek 60 százaléka érte egyet azzal az állítással, hogy: „Van „ határa annak, hogy a társadalom hány más fajta embert, vallást, vagy kultúrát képes befogadni.”109 Felvetődik a kérdés, hogy ez azt jelenti, hogy Európa kapuja bezáródik? A csatlakozási tárgyalások 2005. október 3-án megkezdődtek az unió és Törökország közö. A döntést a tagállamok vezetői hozták meg, így az nem tükrözi a mögöük lévő társadalmak véleményét. Annál inkább muszáj á viszont figyelembe vennünk, hogy Franciaország és Hollandia népszavazásban elutasítoa az alkotmányos szerződ ő ést, melyet részben a török csatlakozás ellenzésének is betudhatunk. A nyugat-európai társadalmak félelmeihez a 2005 őszén kibontakozó franciaországi zavargások is hozzáj á árulhatnak. Bár az eseményeknek nem volt közük a török kisebbségekhez, a bevándorlóktól való félelem megnövekede a zavargások következtében. Az EU, mivel demokratikus berendezkedésű államok alkotják jelentős nehézségekkel kell, hogy szembenézzen, ha ez a tendencia folytatódik. A legnagyobb félelmek és viták ugyanis akörül bontakoztak ki, hogy a már most is sokmilliós muszlim közösség mennyivel fog növekedni az egyes nyugat-európai országokban, ha egy 80 milliós török állam is belép, amelynek demográfiai növekedése ráadásul a fejlődő országokhoz hasonló tendenciát követ, és ezáltal könnyebbé válik a határokon való átjárás. Bár meg kell jegyezni, hogy felmerülnek olyan vélemények is, hogy a török népesség Európába vándorlását pont a csatlakozás és az azzal együ járó biztonságérzet csökkentheti le. Az 1935 és 2004 közöi több tízmilliós növekedés korántsem tekinthető elhanyagolhatónak. Érdekes, hogy Törökország demográfiai jellemzői alapján is keős pozícióban van. Az 1960-as években még teljes egészében fejlődő országokra jellemző demográfiai struktúrával rendelkező országban mára elkülönült egy modern városi és egy hagyományos vidéki termékenységi ráta. Nyugat-Anatólia, illetve Isztanbul termékenysége teljes mértékben nyugat-európai, a stagnáló társadalmakra emlékeztető 2,1.110 Ezzel szemben a fejletlen vidéki Törökország még mindig magas termékenységi rátát mutat fel és sokkal inkább hasonlít a fejlődő országokra, mint a nyugati demokráciákra. Egyes vélemények szerint még körülbelül 50 év szükséges ahhoz, hogy 90 milliónál kicsúcsosodjék a népességszám,111 ami mia Törökország ekkorra már az unió egyértelműen legnagyobb népességgel rendelkező országa lenne. 22

Külügyi Szemle


Az etnikai konfliktusok már régóta a török társadalom szerves részét képezik. A török állam homogén egységként kezeli a népességet, és az etnonacionalista megközelítés az etnikai kisebbségek létét is megkérdőjelezi.112 (Egyedül a lausanne-i szerződésben meghatározo vallási kisebbségi csoportokkal tesz kivételt) A legnagyobb törökországi etnikai kisebbség a kurd, mely a PKK-n keresztül „vívja” több évtizedes harcát.113 Az európai vélemények szerint nem szabad a törököket felvenni az unióba, addig amíg nem rendezik a kurd problémát, különösen annak kiterjedtsége mia. Ugyanis az európai gondolatok általában a baszk, vagy az észak-ír problémával igyekeznek párhuzamot vonni.114 A 8-12 millió kurd helyzete alapvetően meghatározza a török–EU viszonyt, sőt a kilencvenes évek végén részben emia is állt le a csatlakozási folyamat. A csaknem félmilliós nyugat-európai kurd közösség pedig hangot adva véleményének, a törökkurd helyzetről kialakult képet nagyban tudja befolyásolni Európában, a törökországi kurdokat áldozatokként beállítva.115 A nyugat-európai kurd lobbi mára annyira megerősödö, hogy követeléseiknek újs ú ágokban, tanulmányokban adnak hangot, illetve az államok vezetőihez is be tudnak jutni.116 Mára változások kezdenek kibontakozni, a jelenleg kormányon lévő Erdoğan a csatlakozást célozva mély jogszabályi, társadalmi reformokat hajto végre, az emberi és szabadságjogok tekintetében, illetve a kisebbségek jogainak kiszélesítése is lassan előrehalad. 117 Természetesen a reformok nagyobbrészt még csak papíron szüleek meg, a gyakorlat nem, vagy csak alig igazodo hozzájuk. á 118 A megszülete reformok még csak a folyamat elejét jelentik és semmiképpen sem többek, mint a csatlakozáshoz szükséges változások első lépése. A kisebbségek jogainak kiterjesztése mind horizontálisan, mind vertikálisan messze van még a kívánatostól, mely jelenti minden kisebbségi csoport elismerésének igényét és ezeknek a csoportoknak a megfelelő jogok megadását. A török állam és az azzal gyakorlatilag egyenértékű „fehér török” felső osztály (azaz az ún. establishment) represszív jellege nem csak az etnikai kisebbségekkel, hanem a társadalom többségét adó „fekete törökökkel” szemben is megnyilvánul.119 A török társadalom keősége, bár a csatlakozási tárgyalások megkezdésénél nem merült fel akadályként, mindenképpen figyelembe veendő társadalmi tényező. A falu-város ellentét a legtöbb európai államban is létezik, vagy léteze, viszont ugyanez Törökországban úgy jelenik meg, hogy egy európai városi társadalom áll szemben egy elmarado vidéki premodern társadalommal. Ezt a szembenállás megerősíti az is, hogy a városi fiatalság már átvee a nyugati fogyasztói társadalom jegyeit, és értéknek tartja, hogy úgy él, mint a nyugatiak.120 A probléma o van, hogy ők lenézik az elmaradottabb vidékek szegény és mélyen vallásos népességét, mely társadalmi feszültségeket szíthat A gazdasági fejlődés és az irányíto beruházások, mint például a GAP121 sokat változtathat ezen, de az identitások már meggyökeresede különbözősége kérdéses, hogy felszámolható-e, és létrejöhet-e egy, ha nem is gazdaságilag egységes, de demok2007. tél

23


ratikus társadalom, melynek nem csak a felső rétege érti és él a demokrácia nyújtoa ú lehetőségeivel. Tehát Törökország a társadalmi és az etnikai különbségeit nehezen és lassan tudja kezelni. A társadalmilag megoszto ország szempontjából még kérdéses, hogy a csatlakozásig enyhíteni tudja-e a feszültségeket és különbségeket, melyek az országból való kivándorlásra sarkallhatják a lakosságot, annak ellenére, hogy 2002-től jelentős lépések történtek ebbe az irányba. Azonban meg-megújuló ú erőszakos cselekmények még mutatják, igen sokat kell tenni addig, ameddig tényleges előrelépések következhetnek be. Ez pedig gátat vethet az EU bizonyos szintű reformjainak és megerősödhet a tagállamokban a nacionalizmus. Tony Judt szerint az EU még mindig csak nemzetek csoportja, melyeknél szembekerül a kevés európaiság és a nemzeti értékek ereje.122 Ez pedig azt jelenti, hogy a félelem a törököktől visszáj á ára fordíthatja az unió további fejlődését. Erre utal Franciaországban és Hollandiában az alkotmányos szerződés leszavazása.123 A törökkérdés ennek az eredménynek természetesen nem egyedüli oka volt, azonban fontos szerepet játszo benne. A kérdés fennáll: aól még, hogy politikai, katonai és gazdasági fűződnek érdekei Európának a török államhoz, a politikai nyitást nem követheti-e egy társadalmi elzárkózás? Létrejöhet-e egy társadalmi-kulturális feszültségek által jelentősen megbonto Európa (gondoljunk a franciaországi zavargásokra)? A legfőbb kérdés e tekintetben a vallási-kulturális különbözőségekből adódó problémák leküzdése, egymás identitásának kölcsönös elismerése. Az EU két legfontosabb alapelve, hogy mindenki egyformán méltó a megbecsülésre, tehát az egyén jogainak fontossága univerzális tényező, így mindenki egyénileg dönthet vallásáról és értékeiről, melyeket követni szeretne. A másik pedig a kultúrák elismerése, azok egyenjogúsága, a közösségek hagyományainak fontossága, a multikulturális Európa képe.124 Azonban a nyugati individuális értékek az alapvetően kollektivizmusra épülő iszlámnál nem tudnak megvalósulni. Kérdés, hogy a török társadalomban mennyire érvényesül ez a premodern társadalmakat jellemző berendezkedés, mennyiben jellemző a tradicionalitás és a modernitás konfliktusa?125 Az alapvetően nyugati, Nyugat-Európában tanult és az eddigi kormányzó elitet adó fehér törökök melle jelen van egy második, vidéken élő, szegény, sokkal vallásosabb fekete török népesség, melyre igaz az elmaradoabb társadalmi berendezkedés. A szekuláris hagyományok, az atatürki reformok azért ezeket a területek sem hagyták teljesen változatlanul, azonban a társadalom éppen ezért máig tartó identitási problémákkal küzd.126 Ezen csak az átfogó reformok segíthetnek, melyek csak az utóbbi néhány évben indultak meg.127 A jelenlegi miniszterelnök, Erdoğan az első fekete török a történelemben (Isztambul egyik vallásos, szegény kerületében születe és vidéki területeken nő fel), aki az ország vezetésébe kerülhete.128 Reformjai és gazdasági irányítása a társadalom modernizálását célozzák, ami jelen esetben nem jelent mást, mint annak európaiasítását. 24

Külügyi Szemle


Ennek következtében a társadalmi változások és átalakulások valójában tényleges változásokhoz vezethetnek, azonban Erdoğan társadalmi háeréből és abból adódóan, hogy hová juto a fekete törökök elmaradoságának fokát és kollektív jellegét is új ú színben tűnteti fel. A török csatlakozás tehát a társadalomban mindenképpen jelentős változásokhoz vezete és kell, hogy vezessen, azonban kérdés, hogy mennyiben veszélyezteti a hagyományokat, nyelvet, kultúrát, egyszóval az identitást? Mint már említésre került az EU egyik legfőbb alapelve a kultúrák különbözőségeinek elismerése, és alapvető ismertetőjegyeinek fenntartására való törekvés. Ez pedig egyrészről azt jelenti, hogy a belépe Törökországot nem fenyegeti valamiféle uniformizálás, megmaradhat a török kultúra és identitás. A probléma a másik oldalról is érvényes, hiszen Európa eddig sosem tudta definiálni önmagát. Kérdés, hogy a török csatlakozás nem nehezíti-e meg egy Európa meghatározását, melynek például legmagasabb hegycsúcsa az Ararát lesz,129 mely nem mellesleg földrajzilag már semmiképpen sem Európában van. Sokan úgy gondolnak Törökországra, mint Giscard d’Estaing, egy idegen helyre,130 melynek iszlám értékei nem kompatibilisek „a katedrálisok Európáj á ával”.131 Nem érdemes elveszni az Európa, mint „keresztény klub” megnevezés körüli vitában, hiszen ez csak egy szélsőséges álláspont. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a Vatikán sem ítéli el egyoldalúan a törökök belépését „Európába”. A Newsweek egy cikkében például a katolikus egyház és az iszlám szövetségének képe merül fel a radikálisan szekularizálódó Európa elleni harcban, ami nem a szinte már sztereotípiává vált törésvonalat -a keresztény-iszlám ellentétet-, hanem a vallásos versus szekuláris Európa viaskodását vázolja fel.132 Ezt szintén alátámasztja a II. János Pál pápa egyik 2004. februári nyilatkozata,133 illetve, XVI. Benedek pápa 2006 decemberében tarto törökországi látogatása, ahol támogatásáról biztosítoa a török kormányfőt. Az iszlám megerősödése azonban mindenképpen aggodalmakat vált ki az európai emberekben. Kemál Musztafa óta alapvetően szekuláris jelleget öltő török társadalomban kezd ismét erősödni a vallásosság. A The Economist szerint azonban ez korántsem egyfajta kulturális visszarendeződés, hanem sokkal inkább egyfajta áérés a modern ipari és társadalmi berendezkedésre, melynek fájdalmait, á mint annak idején Európában is a hit tudja enyhíteni. A dologban az is érdekes, hogy a tévhitekkel ellentétben a napi ötször imádkozó törökök képe már teljesen eltűnt. A törökök vallásgyakorlási szokásai alig különbözik a keresztényekétől, és a Korán szerepe is sokban redukálódo egyfajta morális iránymutatásra.134 Azonban az európai államokban a törökök megítélése nagyban aól is függ milyen kapcsolatban állnak velük, vándoroltak-e oda törökök. Németország azért láthatja viszonylag negatívan a török csatlakozást, mert az o élő milliós kisebbség nagyobbrészt a szegény anatóliai területekről érkeze hozzájuk, á 135 s nem a török városok modern la2007. tél

25


kója volt. A nagyok közül Franciaország hezitálásával szemben az euroszkeptikus britek érdekes módon tárt karokkal várják a török csatlakozást az EU-hoz. Ennek részben az is az oka, hogy az angol egyetemek a török elit kinevelői, így az ország nagyobbrészt csak művelt felsőosztálybeli népességgel találkozhato. A brit kormány egyfajta lehetőségként tekint Törökországra, amit mutato az is, hogy a csatlakozási tárgyalások az EU brit elnöksége idején kezdődtek meg.136 Tehát Európa különbözőképpen ítéli meg Törökország csatlakozását. Azonban az ennek ellenére is megállapítható, hogy az európai társadalmakban van egyfajta ellenérzés, és egyfajta félelem az idegen kultúrától és az idegen kultúra hatásától saját identitásukra. Összességében nem mondhatjuk ki, hogy az unió polgárai ellenzik a törökök csatlakozását, de azt igen, hogy még igen hosszú folyamat kell, hogy elteljen addig a pillanatig, hogy az európai társadalmak képesek legyenek befogadni Törökországot. (Ezt alátámasztja egy Eurobarometer felmérés is, melyben a megkérdezeek több mint fele mondo nemet Törökország csatlakozására.)137 Egy önmagát meghatározni nem tudó Európa áll szemben egy modernizálódó, ezért szintén identitási zavarokkal küzdő Tö T rökországgal. Az utóbbi évszázad nagy török vezetőinek törekvése mindig T Törökország europaizálása volt. Azonban az utóbbi évtizedek fejlődése keészakítoa az országot, egy nyugati fejleebb és talán óvatosan európainak is mondható részre, illetve a kelet-anatóliai, kurdok és fekete törökök lakta falusias, elmarado részekre, melynél a vallási kötődés sokkal erősebb. Ez utóbbi terület inkább tartozik gazdaságilag és társadalmilag a Közel-Kelet térségéhez és nem Európához. Ezért nagy kérdés, hogy T Törökország társadalma, mely leginkább a fejlődő és fejle országok jellemzőivel földrajziag is jól elkülöníthető megoszlásban rendelkezik, miként tud integrálódni egy ugyan multikulturális, de részben egységes Európába? Ha az unió oldaláról ismételjük meg a kérdést: Az alapvetően sztereotípiákkal és félreértésekkel terhelt helyzet az EU politikáj á ának az egyik legnehezebb kérdése lesz. A már most jelentős belső nehézségekkel rendelkező unió esetében ugyanis kérdés, miként tudja majd elmagyarázni polgárainak a török csatlakozás szükségességét, ha már az alkotmányos szerződés elfogadása is ekkora problémákat okoz? Az EU polgárai félnek identitások torzulásától, vagy pedig elveszítésétől, ezért a társadalmi tényező az, melyen lehetséges, hogy megbukik a török csatlakozás, hiába lenne érdeke az uniónak bármilyen szempontból is, hogy ez megvalósuljon.

A környezeti biztonság Barry Buzan és Richard Lile fontos faktornak tartoák a biztonság fogalmának megítélésekor a környezet, az ökológia fogalmát.138 A környezeti biztonság értelmezésükben minden olyan területre kiterjed, amelyet érint, vagy érinthet az emberi tevékeny26

Külügyi Szemle


ség. Ebben az értelmezésben minden olyan gazdasági, katonai, társadalmi tevékenységet ide kell sorolnunk, amely bármilyen kapcsolatban is van a természeti környezeel. A két szerző kihangsúlyozza, a környezeti biztonság leginkább azokon a területeken jelenik meg, ahol az emberi tevékenység kapcsolatban van az egész globális bioszférával.139 Ez azt jelenti, hogy elemzésünk szempontjából azok a tevékenységek kiemelkedően fontosak, melyek túlmutatnak az ado ország határain és regionális, vagy akár globális problémát jelenthetnek. A fenntartható fejlődés a jelenlegi gazdasági-politikai és általában a társadalomtudományi vizsgálatok egyik legfőbb kiindulópontja. Törökország esetében saját forrásait140 kihasználó és környezeti szempontokat figyelmen kívül hagyó gazdasági fejlődésről beszélhetünk. A török környezeti helyzeel kapcsolatban felemás kép rajzolható fel. A török környezeerhelési értékek általában alacsonynak tűnhetnek európai és OECD összehasonlításban.141 Igen fontos látni azonban, hogy a gazdasági fejlődés és növekedés környezetre gyakorolt hatása nem egyenletesen oszlik meg az ország területén. Gócpontokban sűrűsödik az ipari tevékenység, illetve problémát jelenthetnek egyes mezőgazdaságilag nem megfelelően művelt területek.. A levegő és a vízszennyezés bőven alaa marad mind az OECD átlagnak, mind pedig az egyes EU-országokban tapasztalható mértéknek (különösen igaz ez a CO2-re).142 Azonban az első látásra csalóka képről tudni kell, hogy az alacsony értékek bizonyos tekintetben csak statisztikai számításoknak tudhatóak be, így nem tükrözik a valóságot. Ugyanis, ha vizsgálat alá vesszük a levegő minőségét Törökországban, akkor ellentétes tendenciák fedezhetőek fel. Egyik oldalról a rendkívül gyors ipari és közlekedési fejlődés143 folyamatosan növekvő szennyezőanyag kibocsátást eredményez. legkirívóbb példa Murgul esete, melynek bányája á és kohói a gázok 75 százalékát kiengedik az 144 atmoszférába. Ennek következtében Murgul két kilométeres körzetében semmilyen életforma nem képes megmaradni.145 A másik oldalon viszont a főbb urbanizációs és ipari központokban a felhasznált tüzelő-fűtőanyagok esetében a kevésbé szennyező gázok használatára kezdenek áérni.146 A vizek szennyezése tekintetében is ehhez hasonlóan felemás kép rajzolható fel. Egy OECD-tanulmány az 1990-es évek közepén négy török folyó esetében „ítélte oda” a rendkívül szennyeze víz kategóriát.147 Az ipari szennyezések különösen az ország fejleebb nyugati részén fedezhetőek fel. Ennek példái Ankara és az „anatóliai tigrisek” az ország középső régiójában, illetve a nyugati határ szempontjából jelentős Edirne. Az utóbbi esetében ugyanis a Marica (Meriç) folyó Edirne után végig a görög–török határon folyik. A fenntartható fejlődés szempontjából fontos kérdés a lakosság élelemmel és ivóvízzel való ellátása. A rohamos növekedést megélő és ugyanakkor városokba költöző lakosság ivóvízzel és élelemmel való ellátása mennyiségi és minőségi aggályokat is felvet. Az ivóvízhez való megfelelő hozzáférés jelenleg Törökország egyik megoldatlan, illetve részben megoldo problémája. á A városi lakosság alig 70 százaléka, míg a vidé2007. tél

27


ki lakosok mindösszesen 60 százaléka fért hozzá elegendő és a minőségi követelményeknek is megfelelő egészséges ivóvízhez az 1990-es évek végén.148 Eközben a török mezőgazdasági módszerek elsősorban elavult technikákra és pazarló energiakihasználtságra, a nem hatékony öntözési módszerekre (például az elárasztás, mint egyik beve forma) alapulnak. A mezőgazdasági termelés extenzív növelése az utóbbi néhány évtizedben tovább folytatódo és a Southern Anatolia Project (GAP) a tervei ellenére továbbra sem történt Törökország egészét figyelembe véve radikális változás. Ez pedig azért rendkívül veszélyes, mert a GAP 1,7 millió hektárt akar bevonni 2010-re.149 A rohamos gazdasági és demográfiai növekedés környezeerhelő hatással bírnak. A folyamatos extenzív terjeszkedés és a nem megfelelő, elavult módszerek használata a mezőgazdaságban drasztikus változásokat idéz elő. Ennek legjobb példája á a GAP, melynél a 22 gát, 19 elektromos erőmű és 1,7 millió hektárnyi öntözésbe bevont terület megépítése a Tigris és az Eufrátesz környékének arculatát jelentősen átalakítja.150 Természetesen igyekeznek környezeti rehabilitációs programokat, faültetéseket foganatosítani a területen, de ez nem ellensúlyozhatja a problémákat. A népesség növekedéséből adódó másik probléma a rohamos urbanizáció, mivel a városok szélén kialakuló és terjeszkedő szegényebb negyedek környezeti károkat okozhatnak. Ha a fenntartható fejlődés kérdését vizsgáljuk mindenképpen figyelembe kell vennünk a fentebb felsorolt tényezőket. Törökország ugyanis az EU-ra a környezeerhelés szempontjából alapvetően problémát jelentő ország. A környezetvédelem kevéssé jelent korlátot a szennyezésnek, illetve a lakosság gyors növekedése sem fog a közeljövőben lelassulni. Ha mindezeket figyelembe vesszük a fejlődés fenntarthatósága nem mint lehetőség, hanem mint távoli cél jelenik meg. A második környezeti biztonsági szempontot a kormányok környezetvédelemhez való hozzáállása jelenti. T Törökország esetében különösen igaz az a megállapítás, hogy a gazdasági érdek sokszor felülírja a környezetvédelmi érdeket. Ez látható az ország nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos viselkedéséből is. T Támogatja ugyan a közös felelősség elvét, de nem ír alá és nem ratifikál olyan szerződést, mely bármilyen szinten is akadályozhatja gazdaságának fejlődését, szuverenitását, vagy erőforrásairól való szabad rendelkezését. Ezen az alapon utasítoak el több (pl.: Helsinki, Oslo)151 nemzetközi szerződést is. A legtöbb török környezetvédelmi szabvány az európai átlag ala van. Az egyes ipari kapacitások ugyanis sokkal több szennyező anyagot juathatnak a levegőbe, mint az unióban.152 Eől pedig természetesen egyenes út vezet az erőforrások pazarlásának és a sokkal inkább környezeerhelő technikák alkalmazásának az irányába. T rökországban a környezet védelme több tekintetben Tö t is hiányos, a problémát általában (különösen igaz ez a levegőszennyezésre és a szennyező gázok mérésére) alábecsülik, k ezértt nem fordítanak rá kellő figyelmet. Ennek legfőbb oka az a tény, y hogy a török kormányok legfőbb prioritásai közö nem szerepel a környezet védelme. Így az energiapolitikában is fő cél például a rohamosan növekvő lakosság és a fejlődő ipar lehető leg28

Külügyi Szemle


olcsóbban valóellátása.153 A környezetvédelem elhanyagolása tekintetében talán kivételt csak a természeti kincsek fenntartásának igyekezete jelent. Az állam a kilencvenes években már felismerte, hogy az ő felelőssége a történelmi, kulturális és természeti értékeinek megőrzése. Ennek tudatában programok indultak, és a kilencvenes évek végére a véde területek száma megközelítee az ötszázat, és várhatóan tovább emelkedik.154 Kĳelenthető, hogy a környezetvédelmi problémákra ado válaszok korlátozoak, az erőforrások felhasználása pazarló és rosszul kontrollált, illetve a kormányokat általában a helyzet alulértékelése jellemzi. A gazdasági érdek minden esetben fontosabb, mint a környezetvédelmi. Így kérdéses az EU-csatlakozás szempontjából igen fontos szerződések aláírása, az acquis átvétele, illetve az, hogy a meghozo törvényi változtatások mennyire lesznek átültetve a gyakorlatba. Az utóbbi néhány évben megindult ugyan az acquis átvétele, de az ado ösztönzőkkel és intézményekkel a háérben nem várható, hogy a környezetvédelem területén gyors előrelépések fognak történni.155 A harmadik, országhatárokon túlmutató környezeti- természeti problémakör már közvetlenül érinti a biztonságpolitikai megfontolásokat. Az egyik politikai és katonai problémákat is felvető környezetvédelmi kérdés a Southern Anatolia Project (GAP) esetleges hatása. A terv célja alapvetően pozitív, Tö T rökország délkeleti részének teljes modernizációj ó ára irányul. Azonban a GAP 2010-re 1,7 millió hektárnyi területen igyekszik öntözési rendszert, 22 gátat és 19 vízierőművet kialakítani.156 Ez azonban a Tigris és az Eufrátesz vízkészletének jelentős csökkenését eredményezheti, melyre Irak és Szíria igen nagy aggodalommal tekint. A folyók ügyében Irakkal már 1946-ban megállapodás születe, Szíriával pedig T Törökország 1987-ben írt alá egy megegyezést, melyben megállapodtak, hogy az Eufrátesz folyó vizéből minimum 500 m3/másodperc mennyiségű víz jut át a határon.157 A terveze, és már részben végrehajto változtatások a területen ezt a megegyezést is felrúghatják, bár a török kormány ezt cáfolja. Ez az 1990-es évek folyamán még is megtörtént, amikor T Törökország a Szíriába jutó vízmennyiséget 165 m3/másodpercre csökkentee.158 A projekt nem csak határokon átmenő problémákkal járhat. A program ugyanis a tervek szerinti végrehajtása esetén 52 kurd falu és 15 város lakóinak kitelepítését jelenti. Ez legalább 20 ezer kurd lakos áelepítésére terjed ki.159 Szintén aggályokat vet fel olyan határokon átnyúló környezetvédelmi veszély, mint a levegőszennyezésből adódó savas esők, illetve a határokon átmenő folyók szennyező anyag szállítása. Ezekkel kapcsolatban Törökország több nemzetközi és bilaterális szerződést is aláírt, de a probléma még mindig élő. Az ország főleg nyugati, ipari körzeteire jellemző probléma. Fontos megemlíteni, hogy a Marica folyó Edirne, Törökország egyik ipari központja elhagyása után a folyó végig a török-görög határon folyik. Ennek rendezésére már történtek kísérletek, de a folyó szennyezése továbbra is igen erős. A másik ide tartozó probléma a török ipari területekről származó kén-oxidok kibocsátása elsősorban az EU legközelebbi csatlakozóját Bulgáriát veszélyezteti, hiszen a savas esők jó részétől a bolgár területek szenvednek.160 2007. tél

29


A környezeti biztonság kérdésében tehát Törökország valóban felemás képet mutat. Megkezdődtek bizonyos reformok, de a valódi szerkezetátalakítás lassan halad, hiszen a török gazdaság prioritást élvez a környezeel szemben. A környezetvédelem kérdése meglehetősen elhanyagolt a politikai, társadalmi reformok melle, még akkor is ha a jelenlegi kormány minden igyekezete a csatlakozásra való felkészülés (melynek természetesen része a környezetvédelemre vonatkozó acquis átvétele). Ha a globális szenynyezésben való részvétele nem is, de határokon átnyúló és környezeti kérdéseken túlmenő szennyezése, és környezetének extenzív használata mindenképpen figyelembe veendő csatlakozásának megfontolásakor. Viszont az ország csatlakozása melle szól, hogy környezetvédelmi problémáit könnyebben oldhatja meg az unión belül. Eől fogva Brüsszel kontrollálni tudja a török környezeerhelési tevékenységeket, meg tudja határozni a kibocsátási maximum értékeket. Ez pedig azt jelenti, hogy a rendkívüli környezetvédelmi bizonytalanságokat, erőforrásait elpazarló és az EU-ra egyébként is környezeti veszélyt jelentő Törökország felvétele ebből a szempontból igen is racionális döntés lehet.161

Összegzés A biztonsági környezet szektorokra bontása számos problémára rávilágít, ami a hagyományos értelemben ve biztonságpolitikai vizsgálat elő rejtve maradt volna. Az Európai Unió soha nem törekede szigorú uniformitásra,162 ezért a kulturális különbség nem fenyegeti, hanem inkább a javát szolgálná, hiszen minden tagállamnak saját kultúráj á a és eltérő hagyományai vannak. Annyiban mindenképpen megváltozik a jelenlegi helyzet, hogy Törökország csatlakozásával uniós terüleé válik a civilizáció bölcsőjének tartot, Mezopotámiának egy része; az unió legmagasabb hegycsúcsát pedig Ararátnak, és nem Mont Blanc-nak fogják hívni. A római szerződ ő és 237. cikke, az úgyneveze „gumiklauzula”, és a nem hatályos európai alkotmány 58. cikkének első bekezdése is úgy rendelkezik, hogy „az unió minden olyan európai állam elő nyitva áll…”163 Annak mérlegelése azonban, hogy Törökország európai-e, vagy sem, nem indokolt, hiszen Törökország 1952 óta a NATO tagja. A NATO A a washingtoni szerződ ő és 10. cikke, az uniós alapszerződésekhez hasonlóan földrajzi megszorítást említ a csatlakozók személyét illetően: „A Felek egyhangú megegyezéssel a Szerződéshez való csatlakozásra hívhatnak meg bármely más európai államot, amely képes arra, hogy elősegítse a Szerződés elveinek továbbfejlesztését…”164 Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy Törökország már most is szervesen részt vesz az unió jövőjének alakításában. A tagállamokhoz hasonlóan a török állam képviselői is részt veek az alkotmányozási folyamatban. A 105 fős konventben o ült a háromtagú török delegáció is. 30

Külügyi Szemle


Törökország csatlakozása után alapjaiban kell megváltoztatni az unió szomszédságpolitikáj á át, mivel az unió krízis gócokkal lesz határos, és nem lesz elegendő csupán gazdasági-kereskedelmi szerződésekkel segíteni az ú új szomszédokat. Az unió katonailag ma még gyenge és eszköztelen egy ilyen kihívással szemben, de a török képességeket felhasználva már befolyásoló tényezővé válhat a térségben. A Közel-Kelet, vagy a Kaukázus eddig nem számíto szigorúan véve európai érdekszférának, de a térségbeli események érzékenyen érintik, a súlyosan energiafüggő Európai Uniót. Ezért az unió, Törökország csatlakozása nélkül, a közeljövőben kiszolgáltatoá válna. Ebből a szempontból a török tagság növelné Európa biztonságát. Katonai eszközök terén Törökország jóval felszereltebb, mint az Európai Unió. A statisztikai adatokból kitűnik, hogy a NATO második legnagyobb hadseregével rendelkező Törökország folyamatosan fejleszti hadseregét, amely megalapozza, hogy regionális hatalomként legyen jelen. Az új ú szomszédságpolitika keretein belül lehetőség nyílna a regionális konfliktusok kezelésére, és az arab–izraeli enyhülési folyamat elősegítésére. A Balkán Európa „legforróbb” pontja volt, a török tapasztalatok i is elengedhetetlenek. Még mindig problémát jelent viszont Ciprus kérdése. Megoldást jelente volna a 2004-es népszavazás a sziget egyesítéséről, de a görög területek leszavazták azt. Valószínű, hogy Törökország európai uniós ambíciói mia, hajlandó lesz akár egyoldalúan is megoldani a kérdést, habár jelen pillanatban még mindig nem ez látszódik, hiszen mind Görögország és most már Ciprus is tagja az Európai Uniónak. Politikailag Törökország rendkívüli átalakítást élt meg az utóbbi két évben, de nem szabad megfeledkezni ennek feltételes jellegéről. A demokratikus átalakulás egyetlen pilléren, a csatlakozás ígéretén nyugszik, mely csak addig képes biztos alapot nyújtani ú míg a török közvélemény és mindenek fele a hadsereg számára az Európai Unió biztosítja ezt az ígéretet. Azonban a török társadalom csak hosszú folyamat eredményeként tud alkalmazkodni a változásokhoz, és a demokratikus körülmények kialakítása még korántsem elegendő. A viták egyik legfontosabb súlypontját a további bővítés és a szorosabb politikai unió konfliktusa képezi. A jövőre tekintve a legégetőbb dilemma, hogy mi lesz az unió sorsa. Egy viszonylag laza multikulturális identitással rendelkező szövetség, vagy egy zárt, jól integrált egység, hiszen a keő közöi átmenet lehetősége ma még nem látható. Azonban e félelmek ellenére az unió nem gátolhatja már meg Törökország csatlakozást. Feltehetőleg az visszafordítaná az o beindult változásokat, melynek következtében Törökország ismét a Közel-Kelet felé orientálódna. Ezzel az unió nem csak egy szövetségest veszíthetne el, de gyakorlatilag saját befolyását is a Közel-Kelet térségében. Törökország csatlakozása, az ellenvéleményekkel szemben, nem jelentene teljesíthetetlen terhet az uniós költségvetés számára. Ugyan elmarado mezőgazdasága mia Törökország lenne a legnagyobb neó haszonélvezője az uniós támogatásoknak. (Ezért is szükséges lépés a jelenlegi agrárfinanszírozási rendszer újragondol ú ása.) Viszont az 2007. tél

31


Európai Unió befolyása a gazdag nyersanyagforrást jelentő területek irányába jelentősen megnövekedne, ahonnan az unió kőolaj és földgáz szükségletének hatvan százaléka származik. A legnagyobb gazdasági problémát a regionális különbségek jelentik, mert Kelet-Anatólia és a kurd területek gazdasági mutatói kétségekre adnak okot. A török gazdaságra rányomja a bélyegét az állami- és a magánszektor magas adósságállománya, amely rövid lejáratú struktúrája á mia makroökonómiai egyensúlytalansághoz vezet. A legeladósodoabbak pont a legszegényebb területekhez kapcsolható gazdasági ágazatok. A probléma csak strukturális reformokkal oldható meg. Ezen a területen Törökország biztosan az Európai Unió segítségére fog szorulni. Viszont Törökország gazdasági dinamikája á elősegíti a rosszul teljesítő nagyobb államok gazdasági reformjainak a megvalósulását. A statisztikai előrejelzések szerint a török gazdaság növekedése a közeljövőben fenntartható lesz, ezért az uniós növekedési mutatók számára a török tagság pozitív változást fog jelenteni. Törökország számára a csatlakozásig még számos tennivaló lesz, aminek az eszköze a szigorú fiskális és monetáris politika, alapvető dezinflációs céllal. A társadalmi kapcsolatok szempontjából egy önmagát meghatározni nem tudó Európa áll szemben egy modernizálódó, ezért szintén identitási zavarokkal küzdő Törökországgal. Az utóbbi évtizedek fejlődése keészakítoa a Törökországot. Ezáltal létezik egy nyugati, fejleebb, „európaibb” része, mely a leginkább megfelelhet a csatlakozás kritériumainak, illetve o van az elmarado keleti, vidéki Törökország. Ez utóbbi a jellemzői alapján sokkal inkább egy fejlődő ország képét idézi fel az elmarado kollektív agrártársadalmával, melynek legfőbb értékei inkább tartoznak a Közel-Kelet térségéhez és nem Európához. Ezért nagy kérdés, hogy Törökország miként tud integrálódni egy ugyan multikulturális, de részben egységes Európába? Európa társadalma fél Törökország csatlakozásától, az egyre erősödő idegenellenesség részben ennek is köszönhető. Európa fél az eltörökösödéstől és a muszlim értékek elterjedésétől, amelyet egyes vélemények az unió értékeivel összeegyeztethetetlennek tartanak. Az alapvetően sztereotípiákkal és félreértésekkel terhelt helyzet az unió politikáj á ának az egyik legnehezebb kérdése lesz. A már most jelentős belső nehézségekkel rendelkező unió esetében ugyanis kérdés, miként tudja majd elmagyarázni polgárainak a török csatlakozás szükségességét, ha már az alkotmány elfogadása is ekkora problémákat okoz? A környezeti biztonság szempontjából Törökország felemás képet mutat. Környezeerhelési értékei alacsonyabbak az unió országaiban mért átlagoknál, viszont nagy különbség, hogy nála ezek koncentráltan jelennek meg. Így Törökország környezeti állapota egyre rohamosabb ütemben romlik, köszönhetően a környezetvédelmet negligáló központi hozzáállásnak, illetve a pazarló módszereknek. A terjeszkedő városok, illetve a mezőgazdasági termelésbe bevont egyre nagyobb keleti területek hamarosan az ország természeti képének teljes átalakulását eredményezhetik. Törökország legnagyobb, biztonsági szempontokat is felvető környezeti problémája á a határokon át32

Külügyi Szemle


nyúló szennyezés. A Bulgáriában lehulló savas esők, illetve a folyókon keresztül más országokba kerülő vegyi anyagok már túlmutatnak a környezeti biztonság fogalmán, csakúgy, mint a GAP, mely gyakorlatilag az iraki és szíriai területek vízellátását veszélyezteti. Mindennek oka, hogy Törökország hozzáállása a környezeti problémákhoz és a környezetvédelemhez alapvetően gazdasági meghatározoságú. Ennek következtében a török kormányok nem írnak alá olyan nemzetközi egyezményeket, melyek, visszavethetik a gazdasági fejlődést. Az Európai Uniónak éppen azért lenne érdeke, hogy Törökország belépjen tagjai sorába, mert ezáltal Brüsszel kontrollt tudna gyakorolni az unióra is egyre nagyobb veszélyt jelentő környezeti problémák megoldásában. Az alapvető változás a török kormányok hozzáállásban azonban mindenképpen meg kell, hogy előzze a török csatlakozást. Mind az öt szektort egybevéve kĳelenthető, hogy Törökország csatlakozása eddig még nem tapasztalt kihívás elé fogja állítani az Európai Uniót. Ennek ellenére semmi sem indokolja, hogy Törökországot meg kellene fosztani aól a jogától, hogy a korábbi csatlakozókhoz hasonlóan, egyenrangú félként vágjon neki a tárgyalásoknak. Biztonsági szempontból a török tagság nem jelent megoldhatatlan fenyegetést. Ha mindkét fél türelmes lesz a jövőben, akkor a csatlakozásból mindkét fél profitálhat.

Jegyzetek 1 Buzan, Barry–Lile, Richard: International Systems in World History. New York: Oxford University Press, 2000. 2 Száraz Enikő: „A biztonság ú új dimenziói”. Külügyi Szemle (2002) 2. sz. 206. o. 3 Buzan et al: i. m. 73–74. o. 4 Uo. 73. o. 5 Uo. 74–79. o. 6 Uo. 73. o. 7 Uo. 74. o. 8 Buzan, Barry: People, States and Fear. London: 1991. 116. o. 9 Európai Bizoság, 2003. A Secure Europe in a Beer World. Security Strategy. Brussels: European Commission. Hozzáférhető: hp://ue.eu.int/uedocs/cmsUpload/78367.pdff [letöltve: 2004. október 10.] 10 Uo. 11 Alapvetően hiányzik a stratégiai légi szállítás képessége. Legtöbb esetben amerikai segítségre szorul a csapatszállítások lebonyolítása során. 12 Tö T rökország, a befolyásának csökkenésétől való félelemtől vezetve, többször megvétózta a NATO eszközök felhasználásának az engedélyezését. Ilisics Zoltán: „A tagjelölt országok részvétele az EU 2. pillérében”. In: Kutatások az integrációéreség témaköréből. Euró r pai Tü T kör, 86. sz. (2003) 143–148. o. 13 Sen, Faruk: „Folgen eines Beitris der T Türkei für die Europäische Union”. Südosteuropa, No. 1. (2003) 14. o. 14 The Economist, 5th February 2005. 29. o.

2007. tél

33


15 Akkaya, C.–Aver, C.: „Die türkische Sicherheitspolitik in einem unsicherem Raum”. Südosteuropa, No. 1. (2004) 67–68. o. 16 Turkey’s ’ Role in the Reconstruction of Afghanistan, 2005. Hozzáférhető: hp://www.deik.org.tr/ bultenler/200582511515TurkeysRoleinReconstructionofAfghanistan-august2005.pdff (2005. 10. 14.). 17 2003-ban Javier Solana által megfogalmazo „A Secure Europe in a Beer World” című okmány. Hozzáférhető: hp://www.kum.hu 2004.december 18. 18 Akkaya et al.: i. m. 69. o. 19 Buharali, Can: „Turkey’s ’ Foreign Policy towards EU Membership”. Turkish Policy Quarterly Fall (2004) 107. o. 20 Robins, Philip: p „Turkey between Copenhague and Iraq”. International Affairs, No. 3. (2004) 553. o. 21 Sakallıoğlu, Ümit Cizre: „The anatomy of the Turkish military’s ’ auotonomy”. Comparative Politics, Vol. 29. January (1997). 22 Aliboni, Roberto: „The Geopolitical Implications of the European Neighbourhood Policy”. European Foreign Affairs Review, No. 1. (2005) 4–16. o. 23 Shepherd, J. K. A.: „The European Union’s ’ Security and Defence Policy”. European Foreign Affairs Review, No. 1. (2005) 39–41. o. 24 Knudsen, Erik L: „Syria, Turkey and the Changing Power Configuration in the Middle East: An analysis of political, economic and regional differences”. In: Ismael, Tareq Y.–Aydin Mustafa: Turkey's foreign policy in the twenty-first century : a changing role in world politics. Burlington, VT: Ashgate, 2003. 209. o. 25 Aras, Damla–Aydin, Mustafa: „Political conditionality of economic relations between paternalist states: Turkey's interaction with Iran, Iraq, and Syria”. Arab Studies Quarterly, Winter-Spring (2005) Hozzáférhető: hp://www.findarticles.com/p/articles/mi_m2501/is_1–2_27/ai_n15694704/ (2006. 10. 20.) 26 Akkaya et al.: i. m. 73–75. o. 27 Turkish PM Erdoğan to visit neighbouring Iran. Hozzáférhető hp://www.turkishweekly.net/news.php?id=41451 (2006. 12. 02.). 28 The Economist, 6th March 2005. 22–23. o. 29 Akkaya et al.: i. m. 76–77. o. 30 A főleg Izmir környékét érintő földrengés után a görögök nyújto ú ák a legnagyobb segítséget. Uo. 78. o. 31 Turkey 2006 Progress Report: Hozzáférhető: hp://ec.europa.eu/enlargement/pdf/key_documents/ 2006/Nov/tr_sec_1390_en.pdff (2006. 11. 22.). 32 EU puts talks on ice oneight chapters: Hozzáférhető: hp://www.turkishdailynews.com.tr/article. php?enewsid=60530 (2006. 11. 30.). 33 Törökország sokáig minden diplomáciai fórumon hangoztaa az ESDP életképtelenségét, sőt a NATO-eszközök ESDP keretén belül való felhasználásának a megvétózását is kilátásba helyezte. Buharali: i. m. 101. o. 34 Törökország is ugyanazokkal a veszélyekkel néz szembe, mint az Európai Unió: a szerveze bűnözés nemzetközi útvonalán helyezkedik el, a közel-keleti tömegpusztító fegyverek közvetlenül fenyegetnék, Isztambulban már voltak al-Káida-támadások, és ugyanolyan kevés antiterrorista eszköze van, mint az uniónak. Uo. 104–107. o. 35 Törökország 2006 nyarán küldö békefenntartókat Libanonba, de szigorúan nem vesz részt harci akciókban, mivel Izrael szövetségese de szintén nem hajlandó muszlimok ellen támadni (nem hajlandó leszerelni a Hezbollahot). Nagy viták előzték meg a telepítést. 36 Robins: i. m. 57–62. o. 37 Buzan et al.: i. m. 73. o. 38 Szigetvári Tamás: Tö T rökország és az EU ambivalens viszonya. Tö T rököt fogtam, de nem ereszt. 1998. 5. o. 39 Pintér Aila: „Mecsetek és katonai barakkok közö. A politikai pártok evolúciója a török politikai rendszerben”. Külügyi Szemle, tavasz–nyár. (2004) 138. o. 40 Nem hivatalos tagjelölt.

34

Külügyi Szemle


41 Szigetvári Tamás: i. m. 22. o. 42 „An asset but not a model: Turkey, the EU and the wider Middle East”. In: Centre for European Reform essays. (2005) 2. o. Hozzáférhető: hp://www.cer.org.uk/enlargement/turkey.html (2005. 04. 02.). 43 A Refah elnökségében lévő Erdogan szembekerült Erbakannal és a radikálisabb vallási irányzaal. 2001-ben alapítoa meg a gyakorlatiasabb politikát követő pártját az AKP-t. 44 Felsch István: „Konstantinápolytól Brüsszelig”. Európai Tü T kör, r nov. (2004) 55. o. 45 2004 közepéig 9-et. Forrás: Amnesty International (2004): Europe and Central Asia Summary of Amnesty International’s ’ Concerns in the Region January––June 2004. hp://web.amnesty.org/library/Index/ENGEUR010052004?open&of=ENG-TUR R (letöltés: 2005. 04. 02.). 46 Amnesty International: i. m. 47 Uo. 48 Felsch: i. m. 60. o. 49 Uo. 50 Uo. 51 Uo. 61. o. 52 „Slouching to Brussels”. Newsweek, k 08. November 2004. 28. o. 53 Court case launched against Elif Shafak: hp://www.bianet.org/2006/07/01_eng/news83038.htm (2006. 10. 12.). 54 EU puts talks on ice oneight chapters: hp://www.turkishdailynews.com.tr/article.php?enewsid=60530 (2006. 11. 30.) 55 1960, 1971, 1980, 1997. Forrás: „Looking to Europe: A survey of Turkey”. The Economist, 19. March 2005. 3. o. 56 Felsch: i. m. 59. o. 57 Pintér: i. m. 117. o. 58 Uo. 59 363 széket azaz 2/3-os többséget szerze az AKP 2002-ben. Forrás: „Looking to Europe: A survey of Turkey”. The Economist, 19. March 2005. 6–7. o. 60 Például: Phillips, David L.: „Turkey’s ’ dream of accession”. Foreign Affairs, Sept./Oct (2004a). 86–97; és Phillips, David L.–Schäuble, Wolfgang: „Talking Turkey”. Foreign Affairs, Nov./Dec. (2004b) 134–137. o. 61 „From dri to strategy: Why the EU should start accession talks with Turkey” In: Centre for European Reform essays. 3. o. Forrás: hp://www.cer.org.uk/enlargement/turkey.html (2005. 04. 02.). 62 „An asset but not a model: Turkey, the EU and the wider Middle East”. In: Centre for European Reform essays. 1. o. Forrás: hp://www.cer.org.uk/enlargement/turkey.html (2005. 04. 02.). 63 Viewpoints: Where is the EU heading? In: BBC News 29 April 2004. Forrás: hp://www.cer.org.uk/enlargement/turkey.html (2005. 04. 02.). 64 Buzan et al.: i. m. 73. o. 65 Uo. 7. o. 66 Buzan: i. m. 123. o. 67 Sen: i. m. 6. o. 68 És gördíte is, tekintve, hogy az unió 2006. novemberi döntése értelmében 8 fejezet tárgyalását felfüggeszteék. 69 Derviş, Kemal et al: European Transformation of Modern Turkey: CEPS (2004) Cp.4 the Economics of Turkey’s ’ candidacy. 72. o. 70 Uo. 75. o. 71 Uo. 73. o. 72 Sen: i. m. 13. o. 73 Uo. 18. o. 74 Uo.

2007. tél

35


75 Természetesen ez továbbra is magas szám. Güvenc, Murat: „Turkey’s ’ Demography and Economic Geography”. Südosteuropa, No. 6. (2004) 31. o. 76 Uo. 37. o. 77 History of the Southeastern-Anatolia Project. Republic of Turkey Prime Ministry Southeastern Anatolia Project Regional Development Administration 2005. hp://www.gap.gov.tr/English/Frames/fr1.html (2006. 10. 20.). 78 Ergüder, Üstün: „Agriculture, the forgoen sector”. In: Strong State and Economic Interest Groups (szerk. Metin Heper). 71., 79. o. 79 Güvenc: i. m. 36. o. 80 Szentessy Krisztián: „Az európai gazdaság a XXI. században”. In: Európai integrációs alapismeretek (szerk. Balhó András). Budapest: Aula, 2004. 57–59. o. 81 OECD-adatok szerint a munkatermelékenység 2004-ben 9 százalékal nő. OECD Economic Outlook, 2004 No. 2. 82 Öniş, Ziya–Alper, E.: „The Turkish Banking System, Financial Crises and the IMF int he Age of Capital Account Liberalization: Apolitical Economy Perspective”. New Perspectives on Turkey, 30. (2004) 37. o. 83 Schultz, Siegfried: Tü T rkische Wirtscha auf Stabilisierungskurs. Südosteuropa No. 1. (2004) 62. o. 84 Derviş et al.: i. m. 75. o. 85 Schultz: i. m. 62. o. 86 Erol, Turan: „Corporate Debt and Output Pricing in Developing Countries. Industry-level Evidence from Turkey”. Journal of Development Economics, April (2005) 503–504. o. 87 Öniş, Ziya: „Domestic Politics and Global Dynamics: towards a political economy of Turkey’s ’ 2000 and 2001 financial crisis”. Turkish Studies, Vol. 4. No. 2. Fall (2003) 11–25. o. 88 Öniş et al.: i. m. 39–40. o. 89 Öniş: i. m. 25–26. o. 90 Öniş et al.: i. m. 91 A svéd kutatóintézet adatait használva látszik, hogy a védelmi kiadások növekedését gazdasági növekedés követi. Armaments, Disarmament and International Security. SIPRI Yearbook. 2003. Oxford University Press. 2003. és EU World Yearbook 2004. 92 Dritsakis, N.: „Defense Spending and Economic Growth”. Journal of Policy Modelling, No. 2. (2004). 93 OECD Economic Outlook. 2004. No. 2. 94 Parla, Taha: „Mercantile Militarism in Turkey, 1960–1998”. New Perspectives on Turkey, Fall (1989. 46–52. o. 95 Lucas, Nobel-díjas í közgazdász elmélete szerint a növekvő kormányzati kiadás növeli az emberek inflációs várakozását. 96 Törökország a mai napig az 5. legnagyobb hitelfelvevője az IMF-nek és a Világbanknak is. 97 Schultz: i. m. 59–61. o. 98 Buzan et al.: i. m. 73. o. 99 Buzan et al.: i. m. 73. o. 100 Rostoványi Zsolt: Az iszlám világ és a Nyugat. Budapest: Corvina. 2004. 354–355. o. 101 Uo. 102 „Looking to Europe: A survey of Turkey”. The Economist, 19. March 2005. 4. o. 103 Uo. 104 Uo. 105 Uo. 6. o. 106 Turkey 2006 Progress Report hp://ec.europa.eu/enlargement/pdf/key_documents/2006/Nov/tr_sec_1390_en.pdff (2006. 11. 21.). 107 Törökország nagyvárosaiban 1100 fős mintán 2006 novemberében készíte felmérés. International Strategic Research Organization (ISRO) (2006): EU Perception Survey. hp://www.turkishweekly.net/pdf/USAK_ORG_TR-EU-PERCEPTION-SURVEY–3.pdff (2006. 11. 20.).

36

Külügyi Szemle


108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144

Forrás: „A »multikultinak« is van határa”. ,Magyar Hírlap 2005. 03. 17. 11. o. Uo. Gürenç: i. m. 38. o. Uo. 32. o. Felsch: i. m. 60. o. Bachard: i. m. 20. o. Uo. Magyarország esetében és vannak olyan információk, hogy létrejö egy kurd egyesület, mely a PKK-t anyagilag támogatja. Bachard, David: Turkey and the European Union Working Dra of a future phamplet from the CER. Forrás hp://www.cer.org.uk/enlargement/turkey.html (2005. 04. 02.) 20–22. o. Was, Nicole: „Institutionalizing virtual Kurdistan West”. In: Joel Migdal: Boundaries and Belonging. Cambridge, Cambridge University Press. 2004. Felsch: i. m. 60. o. Amnesty International (2004). Felsch: i. m. 57. o. Bora, Tanıl: „Nationalist Discourses in Turkey”. South Atlantic Quarterly, Summer 2003. hp://muse.jhu.edu/cgi-bin/access.cgi?uri=/journals/south_atlantic_quarterly/v102/102.2bora.pdf (2006. 03. 01. korlátozo hozzáférés). „GAP” Southeastern Anatolia Project. Forrás: memebers.aol.com/ayeraman/ah04001.htm (letöltés: 2005. 04. 02.). Rostoványi Zsolt: „Európaiság, európai identitás és az európai integráció” In: Az európai Unió Évkönyve 1999–2000. – (szerk. Forgács Imre). Budapest: Osiris, 448. o. „From dri to strategy: Why the EU should start accession talks with Turkey”. In: Centre for European Reform essays. 2. o. Forrás: hp://www.cer.org.uk/enlargement/turkey.html (letöltés: 2005. 04. 02.). Rostoványi: (2000) 438. o. Rostoványi Zsolt: „Nemzeti eszmék és folyamatok az iszlám világban”. In: Nemzet és Nacionalizmus (szerk. Balogh András et. al.). Budapest: Korona Kiadó, 2002. 30–35. o. Uo. 92. o. 2002-től, Erdogan kormányra kerülésétől. Felsch: i. m. 57. o. Európa legmagasabb csúcsa a Mont Blanc: 4807 m, az Ararát: 5165 m. Looking g to Europe: p A survey of Turkey (2005) 3. o. Gordos Árpád–Ódor Bálint: „Törökország csatlakozása az Európai Unióhoz, avagy hol vannak az Unió határai? „Európai Tü T kör, 2004. október. „The „ New Crusade”. Newsweek, 08. November 2004. 24–27. o. „Awkward Partners”. The Economist, 12th–18th Febr. 2005. 27. o. Looking to Europe: A survey of Turkey (2005) 5. o. Uo. 4. o. Uo. 5. o. Aitudes towards European Union Enlargement Eurobarometer Survey 2006 March-May. hp://ec.europa.eu/public_opinion/archives/ebs/ebs_255_en.pdff (2006. 10. 22.) 69–71. o. Buzan et al i. m. 73. o. Uo. 73. o. Vecsernyés György: Tö T rökország: Földtana, ásványi nyersanyagai és bányászata. Budapest: Magyar Állami Földtani Intézet, 1988. Environmental Performance Reviews: Turkey. OECD. 1999. 127. o. Uo. 67–69. o. Turkey and the European Union: An Overview (2001). The Ministry of Foreign Affairs of The Republic of Turkey. 150. o. Environmental Performance Reviews: Turkey. OECD. 1999. 71. o.

2007. tél

37


145 Uo. 72. o. 146 EIA (Energy Information Administration) (2000): Turkey: Environmental Issues. Forrás: hp://www.nuce.boun.edu.tr/turkey.html (2005. 04. 02.). 147 Environmental Performance Reviews: Turkey. OECD. 1999. 49. o. 148 Okumus, Kerem (2002): Turkey’s environment. A Review and Evaluation of Turkey’s ’ Environment and its Stakeholders. The Regional Environmental Center for Central and Eastern Europe. Szentendre, Hungary. hp://www.rec.org/REC/Programs/ExtensionToTurkey/TurkeysEnvironment.pdf (2006. 06. 13.). 149 „GAP” Southeastern Anatolia Project. Forrás: memebers.aol.com/ayeraman/ah04001.htm (letöltés: 2005. 04. 02.). 150 EIA (2000). 151 Environmental Performance Reviews: Turkey. OECD. 1999. 73. o. 152 Uo. 73. o. 153 EIA (2000). 154 Environmental Performance Reviews: Turkey. OECD. 1999. 93. o. 155 Palabıyık, Hamit Assoc. Prof. Dr.: Turkey and European Union Accession: Review of the National Program for the Adoption of the Environmental Acquis. hp://www.turkishweekly.net/articles.php?id=152 (2006. 11. 13.). 156 EIA (2000). 157 Environmental Performance Reviews: Turkey. OECD. 1999. 151. o. 158 Aras, Bülent: „Turkey and the Greater Middle East”. Istanbul: TASAM Publications, 2004. 207– 7 209. o. 159 EIA (2000). 160 Environmental Performance Reviews: Turkey. OECD. 1999. 72. o. 161 Az Európai Közösségek Bizosága: A Bizoság Közleménye a Tanács és az Európai Parlament részére. 2004. 10. 6. Brüsszel. Forrás: hp://www.eu.int/comm/enlargement/report_2004 (letöltés: 2005. 04. 02.) 6. o. 162 „Egység a különbözőségben.” Valéry Giscard d’Estaing. 163 Szerződés az európai alkotmány létrehozásáról. 2005. 164 Valki László: NATO. Budapest: Corvina, 2003. 184. o.

Felhasznált irodalom „A »multikultinak« is van határa”. Magyar Hírlap, í 2005. 03. 17. 11. o. Akkaya, C.–Aver, C. (2004): Die türkische Sicherheitspolitik in einem unsicheren Raum. Südosteuropa. No. 1. 67–83. o. Aliboni, Roberto (2005): „The Geopolitical Implications of the European Neighbourhood Policy”. European Foreign Affairs Review, No. 1. 1–16. o. Amnesty International (2004): Europe and Central Asia Summary of Amnesty International’s ’ Concerns in the Region January–June 2004; hp://web.amnesty.org/library/Index/ENGEUR010052004?open&of= ENG-TUR R (letöltés: 2005. 04. 02.); hp://www.eu.int/comm/enlargement/report_2004 (2005. 04. 02.) An asset but not a model: Turkey, the EU and the wider Middle East. In: Centre for European Reform essays. Forrás: hp://www.cer.org.uk/enlargement/turkey.html (2005. 04. 02.) Aras, Bülent (2004): Turkey and the Greater Middle East. Istanbul: TASAM Publications, 2004. Aras, Damla–Aydin, Mustafa (2005): „Political conditionality of economic relations between paternalist states: Turkey's interaction with Iran, Iraq, and Syria”. Arab Studies Quarterly, Winter-Spring 2005. hp://www.findarticles.com/p/articles/mi_m2501/is_1–2_27/ai_n15694704/ (2006. 10. 20.) Armaments, Disarmament and International Security. y SIPRI Yearbook. 2003. Oxford University Press. 2003.

38

Külügyi Szemle


Aitudes towards European Union Enlargement Eurobarometer Survey 2006 March-May. hp:// ec.europa.eu/public_opinion/archives/ebs/ebs_255_en.pdff (2006. 10. 22.) „Awkward Partners” (2005) The Economist, 12th–18th Febr. 2005. 27. o. Az Európai Közösségek Bizosága: A Bizoság Közleménye a Tanács és az Európai Parlament részére. 2004. 10. 6. Brüsszel. Bachard, David (1998): Turkey and the European Union Working Dra of a future phamplet from the CER. Forrás hp://www.cer.org.uk/enlargement/turkey.html (2005. 04. 02.) Bora, Tanıl: Nationalist Discourses in Turkey: South Atlantic Quarterly, Summer 2003. hp://muse.jhu. edu/cgi-bin/access.cgi?uri=/journals/south_atlantic_quarterly/v102/102.2bora.pdff (2006. 03. 01. korlátozo hozzáférés) Buharali, Can (2004): Turkey’s Foreign Policy towards EU Membership. Turkish Policy Quarterly Fall, 96–108. o. Buzan, Barry–Lile, Richard (2000): International Systems in World Hystory. Oxford University Press. New York. Buzan, Barry (1991): People, States and Fear. London. Court case launched against Elif Shafak: hp://www.bianet.org/2006/07/01_eng/news83038.htm (2006. 10. 12.); hp://www.turkishweekly.net/news.php?id=40859 :BTK 301 Derviş, Kemal et al (2004): European Transformation of Modern Turkey: CEPS, 2004 Cp.4 the Economics of Turkey’s ’ candidacy Dr. Rostoványi Zsolt (2000): „Európaiság, európai identitás és az európai integráció”. In: Az európai Unió Évkönyve 1999–2000 – (szerk. Forgács Imre). Budapest: Osiris. Dr. Rostoványi Zsolt (2002): „Nemzeti eszmék és folyamatok az iszlám világban”. In: Nemzet és Nacionalizmus (szerk. Balogh András et.al.) Budapest: Korona Kiadó Dr. Rostoványi Zsolt (2004): Az iszlám világ és a Nyugat. Budapest: Corvina. Dritsakis, N. (2004): „Defense Spending and Economic Growth”. Journal of Policy Modelling, No. 2. 250– 263. o. EIA (Energy Information Administration) (2000): Turkey: Environmental Issues. Forrás: hp://www. nuce.boun.edu.tr/turkey.html (2005. 04. 02.) Energy Information Administration. (2002): Turkey: Environmental Issues. hp://www.eia.doe.gov/ emeu/cabs/turkenv.html (2006. 06. 13.) Environmental Performance Reviews: Turkey. OECD. 1999. Ergüder, Üstün: „Agriculture, the forgoen sector”. In: Metin Heper ed. Strong State and Economic Interest Groups. 71–79. o. Erol, Turan (2005): „Corporate Debt and Output Pricing in Developing Countries. Industry Level Evidence from Turkey”. Journal of Development Economics, April 503–518. o. EU puts talks on ice oneight chapters: hp://www.turkishdailynews.com.tr/article.php?enewsid=60530 (2006. 11. 30.) EU World Yearbook 2004. Európai Bizoság, 2003. A Secure Europe in a Beer World. Security Strategy. Brussels: European Commission. Hozzáférhető: hp://ue.eu.int/uedocs/cmsUpload/78367.pdff (2004. október 10.) Felsch István (2004): „Konstantinápolytól Brüsszelig”. Európai Tü T kör, 2004. nov. 55–65. o. „From dri to strategy: Why the EU should start accession talks with Turkey” In: Centre for European Reform essays. Forrás: hp://www.cer.org.uk/enlargement/turkey.html (2005. 04. 02.) GAP Southeastern Anatolia Project. Forrás: memebers.aol.com/ayeraman/ah04001.htm (2005. 04. 02.) Gordos Árpád–Ódor Bálint: „Törökország csatlakozása az Európai Unióhoz, avagy hol vannak az unió határai?” Európai T Tükör, 2004. okt. 107–117. o. Güvenc, Murat (2004): „Turkey’s ’ Demography and Economic Geography”. Südosteuropa, No. 6. 31–54. o. History of the Southeastern-Anatolia Project. Republic of Turkey Prime Ministry Southeastern Anatolia Project Regional Development Administration 2005. hp://www.gap.gov.tr/English/Frames/fr1. html (2006. 10. 20.)

2007. tél

39


Ilisics Zoltán (2003): „A tagjelölt országok részvétele az EU 2. pillérében”. In: Kutatások az integrációéreség témaköréből. Euró r pai T Tükör, 86. sz. 143–148. o. International Strategic Research Organization (ISRO) (2006): EU Perception Survey. hp://www. turkishweekly.net/pdf/USAK_ORG_TR-EU-PERCEPTION-SURVEY–3.pdff (2006. 11. 20.) Katzenstein, Peter J. (1996): The Culture of National Security: Norms and Identity in World Politics. Columbia University Press. New York Kiss J. László (2002): „A nemzetállamtól az integrált nemzetállamig”. In: A tizenötök Európái (szerk. Kiss J. László). Budapest: Osiris, 11–13. o. Kiss J. László (2003): „Nemzeti identitás és külpolitika Közép- és Kelet Európában”. In: Nemzeti identitás és é külpolitika Kö K zépé éés Kelet-Eurrópában (szerk. Kiss J. László). Budapest: Teleki László Alapítvány, 13–19. o. Knudsen, Erik L (2003): „Syria, Turkey and the Changing Power Configuration in the Middle East: An analysis of political, economic and regional differences”. In: Ismael, Tareq Y.–Aydin Mustafa: Turkey's foreign policy in the twenty-first century: a changing role in world politics. Burlington, VT: Ashgate, 2003. Koenig-Archibugi, Mathias (2004): „Explaining Government Preferences for Institutional Change in EU Foreign and Security Policie”. International Organizations, No. 1. 137–155. o. Kupchan, A. Charles (2003): „The Rise of Europe”. Political Science Quarterly, Summer 205–232. o. Looking to Europe: „A survey of Turkey”. The Economist, 19th–25th March 2005. Morgenthau, Hans (1948): „Politics Among Nations: The Struggle for Peace and Power”. New York OECD Economic Outlook. 2004. No. 2 Okumus, Kerem (2002): Turkey’s environment. A Review and Evaluation of Turkey’s ’ Environment and its Stakeholders. The Regional Environmental Center for Central and Eastern Europe. Szentendre, Hungary. hp://www.rec.org/REC/Programs/ExtensionToTurkey/TurkeysEnvironment.pdf (2006. 06. 13.) Öniş, Ziya (2003): „Domestic Politics and Global Dynamics: towards a political economy of Turkey’s ’ 2000 and 2001 financial crisis”. Turkish Studies, Vol. 4. No. 2. Fall Öniş, Ziya–Alper, E. (2004): The Turkish Banking System, Financial Crises and the IMF in the Age of Capital Account Liberalization: Apolitical Economy Perspective. New Perspectives on Turkey, 30. Palabıyık, Hamit Assoc. Prof. Dr.: Turkey and European Union Accession: Review of the National Program for the Adoption of the Environmental Acquis. hp://www.turkishweekly.net/articles. php?id=152 (2006. 11. 13.) Parla, Taha (1998): Mercantile Militarism in Turkey, 1960–1998. New Perspectives on Turkey. Fall 1998. Phillips, David L. (2004b)–Schäuble, Wolfgang: „Talking Turkey”. Foreign Affairs, 2004. Nov./Dec. 134–137. o. Phillips, David L.(2004a): „Turkey’s ’ dream of accession”. Foreign Affairs, 2004. Sept./Oct. 86–97. o. Pintér Aila (2004): „Mecsetek és katonai barakkok közö. A politikai pártok evolúciója a török politikai rendszerben”. Külügyi Szemle, 2004. tavasz–nyár, 116–149. o. Robins, Philip p (2003): „Turkey between Copenhagen and Iraq”. International Affairs, No. 3. 547–566. o. Sakallıoğlu, Ümit Cizre: „The anatomy of the Turkish military’s ’ auotonomy”. Comparative Politics, Vol. 29. January 1997 Schimmelfenig, Frank (2004): „Costs, Commitment and Compliance”. Internationale Politik und Gesellscha, No. 3. 495–512. o. Schultz, Siegfried (2004): „Tü T rkische Wirtscha auf Stabilisierungskurs”. Südosteuropa, No. 1. 59–67. o. Sen, Faruk (2003): „Folgen eines Beitris der Tü T rkei fü f r die Europäische Union”. Südosteuropa, No. 1. 5–18. o. Shepherd, J. K. A. (2003): „The European Union’s ’ Security and Defence Policy”. European Security, No. 1. 39–63. o. „Slouching to Brussels”. Newsweek, 08 November 2004. 28. o. Strauss-Kahn, Dominique (2004): „What Borders for Europe?” Turkish Policy Quarterly Fall, 27–35. o. Száraz Enikő (2003): „A biztonság ú új dimenziói”. Külügyi Szemle, 2. sz. Szerződés az európai alkotmány létrehozásáról. 2005

40

Külügyi Szemle


Szigetvári Tamás (1998): Tö T rökország és az EU ambivalens viszonya. Tö T rököt fogtam, de nem ereszt. Working Papers The New Crusade (2004) Newsweek, 08. November 2004. 24–27. o. Thies, Cameron G. (2004): „Are Two Theories Beer than One?” International Political Science Quarterly, No. 2. 159–181. o. Toje, Asle (2005): „The 2003 European Union’s ’ Security Strategy: A Critical Appraisal”. European Foreign Affairs Review, No. 1. 117–133. o. Turkey 2006 Progress Report. hp://ec.europa.eu/enlargement/pdf/key_documents/2006/Nov/tr_sec_ 1390_en.pdff (2006. 11. 21.) Turkey and the European Union: An Overview (2001). The Ministry of Foreign Affairs of The Republic of Turkey Turkish PM Erdoğan to visit neighbouring Iran. hp://www.turkishweekly.net/news.php?id=41451 (2006. 12. 02.) Turkey’s ’ Role in the Reconstruction of Afghanistan, 2005. hp://www.deik.org.tr/bultenler/ 200582511515TurkeysRoleinReconstructionofAfghanistan-august2005.pdff (2005. 10. 14.) Valki László (2003): NATO. Budapest: Corvina Vecsernyés y György y gy (1988): ( ) Törökország: Földtana, ásványi nyersanyagai és bányászata. Budapest: Magyar Állami Földtani Intézet „Viewpoints: Where is the EU heading?” In: BBC News 29 April 2004 Forrás: hp://www.cer.org.uk/ enlargement/turkey.html (2005. 04. 02.) Was, Nicole (2004): „Institutionalizing virtual Kurdistan West”. In: Joel Migdal: Boundaries and Belonging. Cambridge: Cambridge University Press.

Résumé The Security Dimension of Turkey’s EU-accession The paper examines the question of Turkish accession to the European Union. Since the problem gained actuality at the end of 2004, scholars have contributed to several aspects of this topic. Although there are missing niches in the examination that we want to fill with this paper. The new aspect of our paper is highlighting the question of the Turkish accession from the point of view of security policy. Traditionally scholars base their works about the integration process on neofunctionalist theories. In contrast, our theoretical framework is the well-known sector theory, developed by the “Copenhagen school”. The authors, e.g. Barry Buzan and Richard Lile categorized the threats that states have to face into five different sectors: traditional military, political, economic, societal and environmental security sectors. According to these scholars the acts of the states, when standing against external security threats can be summarized within the frame of these sectors. 2007. tél

41

Résumé

Our study elaborates the question, what kind of security challenges are being posed on the European Union by the accession process and the future membership of Turkey? Our study starts from the five sectors, into which we place the current political, economic, security questions. This makes us be able to give a proper answer to our hypothetic question. The EU’s security environment has been in a rapid change, since it was established. However we have to note that one of the biggest transformations is happening in front of our eyes in form of the Turkish accession process to the EU. Through the five-sector based, multidiscipline study it is going to be being presented, whether or not the Turkey’s approach to the European integration poses a direct or an indirect security concern at the EU. Because of handling the different sectors separately, our paper describes the Turkish “threat” on military, political, economic, societal and environmental areas independently. The security sectors can only be separated hypothetically, and in real they interpedently influence one another. That is why we finish the study with summarizing the consequences we drew from the sectoral examinations. In the end we give an answer to the hypothetical question from the contribution we achieved in certain chapters of the study.

42

Külügyi Szemle

Törökország a római szerződ

Recommend Documents