TÖREDÉKEK VÁLLAJ MÚLTJÁBÓL* (A kezdetektől a Báthori család uralmának végéig)

SÍPOS F E R E N C

TÖREDÉKEK VÁLLAJ MÚLTJÁBÓL* (A kezdetektől a Báthori család uralmának végéig) A Szatmár vármegyében fekvő, hányatott sorsú település nevét - eddigi ismereteink sze­ rint - először 1335-ben jegyezték fel. (Pontosabban: az 1335-ös keltezésű oklevél ma már nincs meg, tartalmát egy 1397-ben kibocsátott őrizte meg.) A középkori oklevelekben ilyen névalakokkal találkozunk: Vale, Waley, Valah, Valay. 1

2

Szófejtés kérdőjelekkel A legrégibb adat, a település neve sajnos nem bővíti ismereteinket, pedig szerencsés esetben megtudhatnánk valamit a lakott hely kialakulásáról, netán a földrajzi környezet­ ről, esetleg az itt élők foglalkozásáról, etnikumáról, a Vállaj szó azonban ellenáll a meg­ fejtési kísérleteknek. 1864-ből két magyarázatot ismerünk a község nevének eredetéről, jelentéséről. A Mérken feljegyzett, Soltész Ferenc lelkész által elmondott népmonda ezt tartja: „az in­ nét két mértföldnyi távolban fekvő Bátor nevű mezővárosban lakott, s rendkívüli erejéről nevezetes Báthori Gábor fejedelem egyszer a sárkánnyal kelt harcra itten, hol is a sár­ kány nagyon meg Mé rgesedett, s innét vette volna Mérk Méreg első neve­ zetét; a monda tovább folytatja e harc felőli elbeszélését, s azt mondja, hogy a Mérktől csak 10 percre fekvő Vállaj nevű helységben Válba döfte Báthori a sárkányt, mitől a helység Vállajnak neveztetett el, az innét 'A órányi (járásra) fekvő Csanálos helységnél pedig Csalánba, népnyelvén: Csanálba dobta a legyőzött sárkányt - innét a helységnek is a neve Csanálos. " 3

Vállajon Pesty Frigyes kérdésére - „Mit lehet tudni köztudomásból, hagyományból, írott vagy nyomatott emlékekből a név eredetéről, értelméről, mindegyik nyelvű helynév­ re nézve? " - így válaszoltak: „A községnév eredetéről és értelméről hagyományból semmit se, hanem monda és gyanitás folytán, hogy amidőn telepítette volna, hát ezzel a kifejezéssel kínálta meg a római katolikus atyafiakat a földesuraság, hogy tehát

E dolgozattal egyidőben készült Vállaj község monográfiája: Vállaj. A honfoglalástól 2000-ig. Szerk. Czövek István. Vállaj, 2001. 359 p. Maksai (!) Ferenc: A középkori Szatmár megye. Bp., 1940. (A továbbiakban: Maksay, 1940.) 230. Uo. Pesty Frigyes: Magyarország helységnévtára. Szatmár vármegye, I I . Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára. Fol. Hung. 1114. 40. Kötet (Mikrofilmen: FM/1. 3814/A. 55.) fol. 52-53.

Vállajátok-é vagy nem? s ezt felelték volna: Vállajuk - s innen ruházták rá a nevet, hogy legyen a községnek Vállaj nevezete. " A népi etimológia az ismeretlen szavak (Mérk, Vállaj, Csanálos) értelmét kereste, s a megtalálni vélt jelentésből alakította ki a települések eredetmondáit. A szófacsarások önmagukat minősítik, a tudománytalan magyarítások cáfolata szük­ ségtelen. (A népmonda csak arra bizonyíték: az e tájon élő embereknek feledhetetlen él­ ménytjelentett egyrészt, hogy a X V I I . század elején szeretett földesuruk, Báthori Gábor, aki igen ambiciózus és bőkezű fiatalember volt, erdélyi fejedelem lett - akár a népmesék hőse, a legkisebb fiúból sok küzdelem árán király lesz - , másrészt, hogy a X V I I I . század közepén, illetve második felében az ecsedi uradalom megritkult népességű magyar fal­ vaiba svábok telepedtek le.) A nyelvészek abban egyetértenek, hogy a település neve „talán", „feltehetőleg" sze­ mélynévből keletkezett. Mező András szerint ez a személynév a magyar váll köznév -é - -ah képzős származéka: a Vállah-bó\ a Vállaj fejlődés teljesen szabályos. Tehát egy testrésznévből képzett személynév vált településnévvé. Kiss Lajos szerint a személynév szláv eredetű lehetett: vö. cseh Vlach és Valach, valamint lengyel Walach* A feltétele­ zéseket nem lehet se megerősíteni, se cáfolni. Az írott források hiánya miatt nincs meg­ győző magyarázat. Mikor élt Vállah ~ Vállaj? K i volt ő? Milyen kapcsolatban állt azzal a településsel, melyet róla neveztek el? Birtokosa volt, telepítője? Ha a Vállaj szó szláv eredetű, ez azt jelenti, hogy a település szláv környezetben jött létre, netán az alapítói szlávok lettek volna? A régi adatok több kérdést vetnek fel, mint amennyit megoldanak. Vállah ~ Vállaj személyét - ha élt egyáltalán - örök homály fedi... 4

5

6

7

9

4

5

6

7

8

9

Uo. fol. 420. Mérk nevének másik, Vállajéhoz hasonló logikájú magyarázata: „...ezen község határának napkeleti oldala nagyobb rész ingó láp, déli, nyugati, s északi része ellenben sívó homokkal s terjedelmes erdővel körítve, oly kérdés intéztetett az alapítókhoz, Mersz-é itt lakni? s a felelet reá «Merek» lévén, innen vette megrövidítve a «Merek» helyett Mérk nevezetét. " Uo. fol. 53. Mező András - Németh Péter: Szabolcs-Szatmár megye történeti-etimológiai helységnévtára. Nyíregyháza, 1972. (a továbbiakban Mező - Németh, 1972.) 134.; - Kiss Lajos: Földrajzi ne­ vek etimológiai szótára. Negyedik, bővített és javított kiadás. II. Kötet Bp., 1988. (a továbbiak­ ban: Kiss, 1988.). 727-728.; - Kálnási Árpád: A mátészalkai járás földrajzi nevei. Debrecen, 1989. 548. Mező-Németh, 1972. 134. Kiss, 1988. 728. „A helynevet nem a hely lakossága, hanem a környékbeliek adják!" Vállaj szomszédságában két olyan település (Mérk, Bodvaj) is volt, melyek neve szláv személynévre vezethető vissza. Mező-Németh, 1972. 11. 157-158.

Birtoklástörténet 1526-ig Vállaj történetének, fejlődésének hosszú évszázadokra a sárvári monostor, majd az ecsedi vár szabott irányt. A honfoglaló magyarok által épített, mocsárral körülvett Sárvár " mint földvár a X I . század közepére már elvesztette hadászati jelentőségét: az országhatár északabbra tolódott, arra a gyepűvonalra, melyhez Sárvár is tartozott, többé nem volt szükség." A várból nemzetségi, kegyúri monostor lett. Magyar Kálmán régész a faragott kőanyag alapján a Sárváron elsőként megépült kőegyházat a X I . század közepére, má­ sodik felére datálta. (E kőtemplom részleges és helyenkénti elbontása után, a X I I . század első felére épült fel a téglabazilika. A bazilikát övező köznépi temető sírjai zömükben a X I - X I I I . századra tehetők.) A Szent Péter tiszteletére szentelt sárvári nemzetségi, kegyúri monostort az alapító Gutkeled ős a X I . században gazdag adománnyal látta el: a monostor birtoka volt egy 1354. évi oklevél szerint, s maga a névadó település, Sárvár, Kálmánd, Szentmárton, Vállaj. A Gutkeled nemzetség sárvári főágának rangjáról, gazdagságáról nemcsak ez az ado­ mány árulkodik - a főág négy ágához (Apaj-István-bán ág, Farkas ág, Várday ág, Tiba ág) nádorok, országbírák, tárnokmesterek, főlovászmesterek, bánok, ispánok tartoztak. A vizek, a sáncok nem nyújtottak elegendő védelmet: 1241-ben a tatárok feldúlták a monostort. - Ezek után nem kétséges, hogy mi lehetett a környező, védtelen falvak sor­ sa... A kegyurak 1250-5 l-ben helyreállították ugyan a monostort - az ehhez szükséges 30 márkát a legtávolabb fekvő falu, Futak (Bács megye) eladásából teremtve elő - , de az régi jelentőségét nem nyerte többé vissza: a legrangosabb kegyurak (az országos poli­ tikát is irányító Apaj-István-bán ág) a dunántúli és délvidéki harcokban véreztek e l . . . A Gutkeled nemzetség majádi főágához tartozó Báthori ág 1317-ben kezdte meg bir­ tokszerzései hosszú sorát ezen a tájon: Bereck fiai ekkor kapták meg a királytól Vak Do­ rog hűtlen fiainak ecsedi birtokát. Károly Róbert 1334. március 13-án megengedte 1

12

13

14

1

16

17

18

P. Mester (XIII. század első fele): A magyarok cselekedeteiről (1217 előtt). In: A magyar kö­ zépkor irodalma. A válogatás, a szöveggondozás és a jegyzetek V. Kovács Sándor munkája. Magyar Remekírók. Bp., 1984. 31-32. " Maksay, 1940. 12-18. Magyar Kálmán: Nagyecsed-Sárvár nemzetségi központ kutatása (1975-1977). Communicationes Archaeologicae Hungáriáé. Bp., 1984 (a továbbiakban Magyar, 1984.) 173-176. Uo. 154.; - Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. II. kötet. Bp., 1901. (a továbbiakban Karácsonyi, 1901.) 56. Magyar, 1984. 154.; - Karácsonyi, 1901. 22. Magyar, 1984. 154. Uo. Uo. Karácsonyi, 1901. 28-29.

10

12

13

14

15

16

17

18

nekik, hogy itt várat építsenek. E királyi engedély alapján épült fel Sárvár közelében, a mocsárban Ecsed vára. A Báthoriak az 1330-as évektől fokozatosan megszerezték és új várukhoz csatolták a Sárvár környéki birtokokat. Rokonaiktól, a Gutkeled nemzetség sárvári főágának Far­ kas ágától már 1335 előtt megvették a sárvári kegyuraság negyedrészét, amellyel együtt járt Szentmárton, Vállaj és Kálmánd falvak haszonélvezete. 1354. január 22-én az egri káptalan azt jelentette I . Lajos királynak, hogy a Báthori Bereck három fia ágán leszármazottak között felosztotta a Bihar, Szabolcs és Szatmár vármegyékben fekvő birtokokat. Az örökösök a sárvári monostorhoz tartozó három fa­ lun, Kálmándon, Vállajon és Szentmártonon is megosztoztak. Kálmánd Báthori Bereck fia: Lökös fia: Péteré, Vállaj Báthori Bereck fia: Miklósé, Szentmárton pedig Báthori Bereck fia: János fiaié: Lászlóé, Györgyé és Istváné lett. (Feltehetően e három falu to­ vábbra sem a Báthori család birtoka, csak a haszonélvezeten osztozkodhattak.) Vállaj még 1397-ben is a Szent Péter apátság tulajdona. Sárvár a következő években néptelenedett el, 1400-ban már pusztaként említik. A hajdan szebb napokat látott monostornak a kegyelemdöfést a láp adta meg: a XV. század végére elborította a víz, s majd csak az 1794-es szárazság után került ismét felszínre. így szakadt el Sárvártól, így maradt magára Vállaj. (1413-ban már szó sincs arról, hogy Vállaj Sárvárhoz tartozna.) Vállaj tényleges és teljes megszerzése a Báthoriaknak nem ment könnyen - a telepü­ lés egyes részeire még sokáig igényt tartott a Gacsályi család (1427), a Gúti család (1487). A Gacsályi család a Gutkeled nemzetség sárvármonostori főágának Tiba ágá­ ból, míg a Gúti család a Farkas ágából származott. 1423-ban királyi adományként kapta meg Vállaj egy részét Báthori István, Benedek, Tamás, Mihály és Bertalan. Még ugyanebben az évben beiktatták Báthori Istvánt, 19

20

21

22

23

24

25

26

27

19

20

21

2 2

23

24

25

2 6

27

Károly Róbert emlékezete. A szöveganyagot válogatta, szerkesztette, a bevezetőt és a jegyzete­ ket írta Kristó Gyula és Makk Ferenc. A képanyagot Marosi Ernő válogatta. Bp., 1988. 173-174. Magyar, 1984. 154.; - Karácsonyi, 1901. 29. Anjoukon okmánytár Codex diplomaticus. Hungaricus andegavensis. Szerk. Nagy Imre. V I . kötet. Bp., 1891. 162-163. Magyar, 1984. 154. Uo. 154, 160. Sárvár további története még szomorúbb: „A XVÜI-XIX. században a kő- és tég­ laanyag nagy részét elhordják. A földvár teriiletét elszántják. A kiálló tégla- és kőfalakat, síro­ kat elbontják és feldúlják. A láp lecsapolása után (¡905) elegyengetik a régi monostor helyét és kerülőházat építenek rá, 1974-ig a tsz és a Vízügyi Igazgatóság eldózerolja ...a Váralja te­ lepülés legnagyobb részét." Uo. 160. A Nagy-Károlyi gróf Károlyi család oklevéltára. Kiadja gróf Károlyi Tibor, sajtó alá rendezi Géresi Kálmán. Bp., 1882 (a továbbiakban: Károlyi oklevéltár) I. kötet 593.; - Vö. Zsigmond­ kori oklevéltár IV. kötet Mályusz Elemér kéziratát kiegészítette és szerk. Borsa Iván. Bp., 1994. (a továbbiakban: Zs, IV.) 171. Maksay, 1940. 230. Karácsonyi, 1901. 23, 71, 85. Szirmay Antal: Szathmár vármegye fekvése, történetei, és polgári esmérete. II. rész. Buda, 1810. (a továbbiakban: Szirmay, 1810.) 62. 1

Mihályt, Tamást, Bertalant és Jánost a szaniszlói, szentmártoni, tagyi és vállaji részbirto­ kokba. (A vállaji részjószágot talán már ekkoriban az ecsedi várhoz, az ecsedi urada­ lomhoz csatolták, hogy aztán a XV. század végére a település egésze e szervezeti egy­ ségbe tagozódjon és sorsában osztozzon.) 1427- ben Vállaj másik részét (mint Ellős fiának, néhai Lászlónak az örökségét) bírói ítélettel vették el Kusalyi Jakcs István fiaitól, Mihálytól és Lászlótól, s adták oda Gacsályi Tamás fiának, Tamásnak. 1428- ban a Báthoriak továbbra is a maguk vállaji részeinek birtokában voltak. 1430-ban Báthori Bereck fiának, Miklósnak a vállaji részét a rokonai új királyi ado­ mánnyal kérték fel. 1433-ban az ecsedi uradalmon és a hozzátartozó Vállajon osztoztak meg Báthori Pé­ ter fia: János, valamint Báthori János fiai: István, Tamás és Bertalan. 1446-ban felosztották a fiú utód nélkül meghalt Báthori Tamás birtokait, ezek ne­ gyedrészét Báthori Tamás leányai kapták meg, a többit Báthori István comes fiai: And­ rás, Péter, István, Pál, László és Miklós örökölték. Vállajon a leánynegyed három lakott és egy elhagyott jobbágytelekből állt. 1462-ben Báthori András, István, László, Pál és Miklós megosztozott a vállaji része­ ken. Még ugyanebben az évben beiktatták Báthori Andrást, Istvánt, Lászlót és Pált a szentmártoni, kálmándi és vállaji részbirtokokba. Voltaképpen az ecsedi uradalom története a széttagolásról és az egyesítésről szól. A családtagok a gyakori birtokosztályok tanúsága szerint ténylegesen felosztották maguk között a birtokot (nem a jövedelmen osztoztak meg). Ha egy pillantást vetünk a Báthori család genealógiájára, az is kiderül, hogy ennek ellenére az uradalom mindig egy kéz­ ben egyesült, a felosztott birtokrészek - az egyes családtagok gyermektelensége miatt tartósan, több nemzedéken át nem szakadtak k i , nem idegenedtek el. 28

29

30

31

32

33

34

35

36

37

" A Leleszi Prépostság Levéltárának mutatói (a továbbiakban LPL mutató). 5. kötet. Lajstrom és mutató a Statutoriae sorozathoz 53. Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban: MOL,) Film­ tár, 5002. doboz. Szatmár vármegye. Magyarország vármegyéi és városai. Szerk. Borovszky Samu. Bp., é. n. 165. A Leleszi Prépostság Levéltárának mutatói. 1. kötet. Lajstrom az Acta annorum 1223-1432. évi irataihoz 255. MOL, Filmtár, 4998. doboz.; - Vö. Szirmay, 1810. 62. Szirmay, 1810. 62. Uo. MOL, Dl. 54 814 (a MOL számítógépes adatbázisában). MOL, Dl. 13 934 (a MOL számítógépes adatbázisában). Szirmay, 1810. 62. LPL mutatói. 5. kötet. Lajstrom és mutató a Statutoriae sorozathoz 50. MOL, Filmtár, 5002. doboz. Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. I . kötet Pest, 1857. 226, 228.; - Wertner Mór: A Báthoriak családi történetéhez Turul, XVIII. (1900.) Melléklet, (a továbbiakban Wertner 1900.).; -Nagy Iván: Nógrádvármegye története az 1544-ik évig. Ba­ lassagyarmat, 1907. 138. 2 9

30

31

32

33

34

35

JÓ

37

Perben-haragban: a Báthoriak és a Károlyiak ellentéte Az ecsedi uradalomba a XV. század során betagozódó Vállaj a hatalmas, több várme­ gyére kiterjedő Báthori-birtok szélén, a Károlyi-birtokok szomszédságában feküdt. " A Kaplony nemzetség - melyből a Károlyi család is származik - birtokai Kaplony mellett, Nagykároly környékén terültek el. A birtokközpont Nagykároly lett, de Vada és Olcsva is jelentős hely volt: a XIV. század második felében, mikor már a Károlyi család­ név kialakult, e család két tagja időnként nem Károlyról, hanem Olcsváról és Vadáról nevezte magát. A Báthoriak és a Károlyiak már a XIV. század óta perben-haragban álltak egy­ mással. A két család rivalizálásával függhet össze, hogy 1413-ban Károlyi László azzal vá­ dolta meg a vállaji jobbágyokat, hogy egy általa tolvajnak tartott szökevényt rejtegetnek. Szatmár vármegye alispánja és négy szolgabírája járt el az ügyben; május 25-én arra kö­ telezték a vállaji jobbágyokat, hogy közülük hatan esküvel bizonyítsák: az illetőt nem fogadták be. " 1428-ban a Báthoriak és a Gútiak vizsgálatot kértek a Károlyiak ellen, mert az utób­ biak csanálosi jobbágyai megtámadták az előbbiek vállaji birtokát. 1431-ben - a Báthoriak, Gacsályiak, Gútiak kontra Károlyiak, Vetésiek, Bagosiak, Csomaközyek perében - két oklevélben is felbukkan Vállaj neve. A felek június 27-én abban egyeztek meg, hogy „a köztük támadott határvillongások s egymás ellen elköve­ tett hatalmaskodás ok dolgában" Palóci Máté országbírót kérik fel békebírónak. Neve­ zett szeptember 20-án tett eleget a felkérésnek: a Báthoriak és a Károlyiak birtokai kö­ zött megállapította a határvonalat. Nem voltak ritkák a fegyveres összecsapások sem. Ezekben - uraik parancsára - a vállaji jobbágyoknak is részt kellett venniük: Mátyás király halála (1490. április 6.) után az ecsedi uradalom két tulajdonosa, Báthori István országbíró és testvére, Báthori And­ rás csaknem 200 fegyverest küldött a Károlyiak ellen. Nemesek, familiáriusok vezeté­ sével indultak útnak a Bátorból (9 fő), Dobról (8), Gilvácsról (2), Terebesről (4), Majtényból (17), Szoldobágyteremből (8), Mérkről (7), Fábiánházáról (10), Ecsedről (3), Kálmándról (40), Szentmiklósról (7), Szaniszlóról (20), Vállajról (13), Vasvári-ból (4), Domahidáról (19), Tagyról (20) fegyverbe szólított jobbágyok. Károlyban elfoglalták 3

39

4

41

42

43

44

45

3 8

3 9

4 0

41

4 2

43

4 4

4 5

Károlyi oklevéltár, II. kötet. Bp., 1883. 133-140. Géresi Kálmán: A Kaplyon nemzetség és a régi Károlyiak. In: Károlyi oklevéltár. II. kötet Bp., 1883.XXII-XXIII. Károlyi oklevéltár, I. kötet. Bp., 1882. 593.; - Vö. Zs,. 171. A LPL mutató, 1. kötet. 98-99. MOL, Filmtár, 4998. doboz. Károlyi oklevéltár, II. kötet. Bp., 1883. 129-130. Uo. 133-140. Nevét a Kinizsi Pállal közösen, a törökök ellenében megvívott kenyérmezei csata (1479) tette ismertté. Wertner, 1900. 11-12. Uo. 12. Királyi tárnokmester és Szatmár vármegye főispánja, volt koronaőr is. 1492-ben ö újít­ tatta fel az ecsedi várat.

Károlyi János fia: László nemesi kúriáját, s onnan többek között egy tíz forint értékű lo­ vat is elvittek; teljesen kifosztották Károlyi László és Károlyi Bertalan jobbágyait (az okozott kár értéke 400 forint fölött volt); elhurcolták Károlyi Bertalan jobbágyait, s ér­ tük később 40 forint válságdíjat követeltek; végül Károlyi István birtokát, Csanálost dúl­ ták fel: innen hat jobbágyot vittek el Kálmándra és Vállajra. A kárt vallott személyek (Károlyi László, Bertalan és István) úgy gondolták, a két nagyhatalmú főúrral szemben jogorvoslatra nincs remény, ezért nem siettek a panaszté­ tellel. 1500-ban, amikor a fenti ügyben a vizsgálat megindult, már se az agglegény Báthori István, se a házasember Báthori András nem élt. Az előbbi 1493 nyarán, az utób­ bi 1495 körül halt meg. A Báthori András özvegye és fiai ellen indított per így már siker­ rel kecsegtetett. 1498 márciusában Bélteki Drágffy Julianna, Báthori András özvegye, s gyermekei: Báthori György, Báthori István és Báthori András parancsot adtak Károlyi Lánc László Vada nevű falujának megtámadására. Az akciót kér nemes úr, Paposi Ördög M i k ­ lós és Ártánházi György, Ecsed várnagyai vezették - Vállajról 45, Mérkről 19, Ecsedről 3 személyt szólítottak fegyverbe. Elrabolták, Vállajra hurcolták Károlyi Lánc László egyik jobbágyát, familiárisát pedig halálosan megsebesítették. 46

47

48

49

50

1499 tavaszán néhai Károlyi Lánc László fia: László 60 köböl búzát indított útnak Olcsvára. Az ottani malmában akarta megörletni. Amint a szállítmány átlépte a birtok­ határt, Vállajhoz ért, hat ottani fegyveres jobbágy - özvegy Báthori Andrásné és fiai, György, István, András parancsára - Károlyi László két szolgáját megverte, a 60 köböl búzát a szekérrel és az ökrökkel együtt elvette. 51

Egyházi közigazgatás 1250-ben a sárvári monostor - tehát Vállaj is - az erdélyi püspökséghez tartozott. (A X I V század eleji egyházi beosztás szerint a kalocsai érseki tartományt 5 püspökség al­ kotta, ezek egyike volt az erdélyi püspökség, mely 13 főesperességből állt; a szatmári főesperesség nagyjából Szatmár vármegye területét ölelte fel.) 52

51

4 6

4 7

48

4 9

50

51

52

5 j

MOL, Dl. 20956. (Filmtár, D. 79. doboz.) Később királyi lovászmester, Somogy vármegye főispánja. Wertner, 1900. 13. Uo. 12-13. A későbbi nádor. Uo. 13-14. Később Szatmár vármegye főispánja, macsói bán, királyi kincstartó, tárnokmester. MOL, Dl. 99 196. (Filmtár, D 354. doboz.) Kiadva: Károlyi oklevéltár, III. kötet. Bp., 1885. 34-36. MOL, Dl. 20 851. (Filmtár, D. 79. doboz.) Fejér György: Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis. Tomus quartus, volu­ men II. Buda, 1829. 67. Geographia ecclesiastica Hungáriáé. Magyarország egyházi földleírása a XIV. század elején a pápai tizedjegyzékek alapján feltüntetve. Második fele. Szerk. Ortvay Tivadar Bp., 1892. (a to­ vábbiakban: Ortvay, 1892.) 607, 627-628, 666.

Vállaj 1335-ben már egyházas hely volt, vagyis saját templommal rendelkezett. A település neve a pápai tizedszedők számadásaiban (1332-1337) mégsem szerepel. Nem­ csak Vállaj maradt ki valamilyen okból az összeírásból, a sárvári monostort is hiába ke­ ressük: a környéken Vada, Börvely, Tyúkod, Csaholy nevét jegyezték fel. 54

55

Lélekszám, etnikum 1365-ben Vállajon 32 jobbágycsalád élt (körülbelül 160 lélek), tehát az átlagosnál na­ gyobb falu volt. Szabó István kimutatása szerint ugyanis Magyarországon 1301-1400 között 23,7 volt a háztartások falvankénti átlaga, ami 118 lakost jelent. A falvak 83 szá­ zalékában 31 családnál kevesebben laktak, a 31-35 háztartást számláló falvak 3,2 száza­ lékot tettek k i . Vajon milyen etnikumú lehetett a vállaji lakosság? A kérdés megválaszolására segít­ séget nyújtanak a nevek. íme a legkorábbi földrajzi nevek: 1370: Sarusucha. * 1431: ad ... terram Kyskeres, ad ... silvam Nagkeres, ad ... montem Lazlofy János hege, in ... montem Kerezthesfahege, ad ... montis Syveghegh, ad ... prati Vadayvegh, ad ... rubetum Harast, ad ... montem Thewkeshegh. 1436: Bathorwtha. " A helynevet a környékbeliek adják, a település bel- és külterületét viszont - a tájé­ kozódást megkönnyítendő - a lakosság jelöli meg. 1370-ből és 1436-ból a belterületről egy-egy út/utca elnevezése, 1431-ből a külterület széléről - határjárásról lévén szó domb-, erdő-, rétnév, valamint egy szedres elnevezése maradt ránk. Az oklevelek latin szövegétől jól elkülönülnek ezek a magyar szavak, ám mielőtt következtetést vonnánk le, vizsgáljuk meg a személyneveket is! 1365: Chyure. 1436: Barta, Biczas. 1446: Gywla Miklós, Lőrinc fia: Mathee, László fia: Mathyas, Chel Miklós. 1461: Zel, Zel. 1499: Valentino litterato, Michaele Sypos, Petro Bolcheros, Symone Rede, Alberto Tharpay, Anthonio Thalas, Stephano Sypos, Martino Ezze, Johanne Bolcheros, Petro 56

57

5

59

6

61

62

61

64

54

55

56

57

58

5 9

6 0

61

62

63

64

Maksay, 1940. 230. Ortvay, 1892. 666-668. Maksay, 1940. 230. Szabó István: A falurendszer kialakulása Magyarországon (X-XV. század). Bp., 1966. 191. Maksay, 1940. 231. Károlyi oklevéltár, II. kötet. Bp., 1883. 138-139. Maksay, 1940. 231. Uo. 230. Uo. MOL, Dl. 13934 (a MOL számítógépes adatbázisában). Maksay, 1940. 230.

Nagh, altero Petro Nagh, Michaele Chepken, Anthonio Bolcheros, Johanne Rede, A l ­ berto Tharpay, Michaele Sypos, Andrea Cher, Anthonio Thalas, Augustino Sypos, La­ dislao Vrban, Valent no litterato, Paulo Nagh, Anthonio Nagh, Martino Eze, Johanne Leuis, Valentino Eze, Petro Nagh, Paulo Vrban, Gregorio Mundis, Benedicto Mondis, Paulo Mondis, Johanne Bolcheros, Petro Bolcherus, Andrea Pap, Michaele Zederken, Symone Rede, Matheo Balogh, Thoma Chegew, Johanne Rede, Petro Nagh, Gregorio Baria, Johanne Gewse, Francisco Maior, Benedicto Gal, Emerico Nema/' 1499: Valentinus litteratus, Blasius Chortho, Ladislaus Anthal, Paulus Faydos, Anthonius Bolczeros, Mihael Sypos. 1500: Valentino litterato, Michaele Sypos, Alberto Tharpay, Petro Boczeros, Antho­ nio Boczeros, Johanne Bynes, Paulo Thanka, Martino, Johanne Eze, Andrea Cheer, Be­ nedicto Gaal, Petro Nagh, Andrea Redee. Maksay Ferenc nyelvészeti szempontból Kniezsa Istvánnal vizsgáltatta meg a fenti neveket. A szakember megállapítása szerint a litteratus (jelentése: deák), Mundis/Mondis, Pap, Vrban (Urbán/Orbán), Chortho nevek bizonytalan eredetűek, a többi viszont mind magyar személynév. " Vagyis a 73 adatból 11 bizonytalan, 60 pedig magyar erede­ tű; 2 nem jelöl családnevet (Lőrinc fia: Máté, László fia: Mátyás). A magyar személyne­ vek aránya 82,2 %. Ha a Vállaj helynév kapcsán - az eredeztetést illetően Kiss Lajos véleményét fogad­ va el - netán az a gyanú fogalmazódott volna meg valakiben, hogy itt hajdan szlávok éltek, annak annyit mondhatunk: a X I V - X V . században a lakosság zöme már magyar, szláv népességet nem tudunk kimutatni. (A 15,1 százalékot képviselő bizonytalan erede­ tű névről sem állítható, hogy szláv volna, Kniezsa István ugyanis magyar, szláv, román, német és bizonytalan kategóriákba sorolta be a neveket.) 5

06

67

6

69

A kettős királyválasztás hatása A X I V - X V században nem fenyegette ellenség az ecsedi várat, ahová szükség esetén a vállaji fegyvereseket is berendelhették. 1526 után viszont veszélyessé vált a helyzet: a Báthoriak ecsedi ága a Habsburgokat támogatta, birtokaik viszont a Szapolyai Jánosnak, majd a János Zsigmondnak hódoló országrész szomszédságában voltak. 1527-1534 kö­ zött többször is végveszélybe került, gazdát cserélt az ecsedi vár. Báthori András 1526. október 14-én még jelen volt a tokaji országgyűlésen, ahol Szapolyai János királlyá választását készítették elő, később azonban - feltehetően báty­ ja, Báthori István nádor hatására - Ferdinánd híve lett. Pártállásával Báthori András 70

MOL, Dl. 99196. (Filmtár, D 354. doboz.) Kiadva: Károlyi oklevéltár, III. kötet. Bp., 1885. 35. MOL, Dl. 20851. (Filmtár, D 79. doboz.) MOL, Dl. 20956. (Filmtár, D 79. doboz.) Maksay, 1940. IV-V, 230-231. Kiss, 1988. 728. Szalay László: Magyarország' története. Negyedik kötet. A' mohácsi vésztől a' linczi békekö­ tésig, 1526-1645. Lipcse, 1854. (a továbbiakban Szalay, 1854.) 13-14.

maga ellen ingerelte János királyt és híveit. Ezen a frekventált területen - a Tiszántúl úgyszólván János király személyes birtoka volt - nem tűrhették meg maguk között Fer­ dinánd király alattvalóját. 1527 tavaszán az ecsedi vár is elveszett. Báthori András föl­ dönfutó lett. O maga írja Ferdinándnak 1528. június 18-án: „Tizennégy hónapja, hogy földönfutóvá lettem. Az ecsedi vár 's ebben családom' levéltára az ellenség' kezében van; törvény előtt is kiki az követelhet tőlem, a' mit akar, oklevelek nélkül nem védhetem magamat." H a j ó i értelmezem a források szórványos adatait, Báthori Andrásnak 1528 nyarán - kihasználva az ellenpárt meggyengülését, János király kiszorulását az országból - rö­ vid időre sikerült visszafoglalnia az ecsedi várat. Ugyanis János király írja 1528. augusz­ tus 16-án Tarnowból: Báthori András tüzzel-vassal pusztította a hozzá (ti. János király­ hoz) hü országrészt, de emberei csapatait szétkergették, sőt kapitánya, a váradi püspök Báthori Andrást ecsedi várában ostromolja. Ha tehát Cibak Imre, János király kapitánya, nagyváradi püspök 1528 nyarán az ecsedi várat ostromolja, az azt jelenti, hogy Báthori Andrásnak 1528. június 18. és au­ gusztus 16. között valamilyen úton-módon vissza kellett foglalnia az ecsedi várat. (Nem valószínű, hogy Cibak Imre ostroma sikerrel járt, hisz akkor a várban tartózkodó Báthori Andrásnak fogságba kellett volna esnie. Ez azonban nem következett be, hisz részt vett a szeptemberi hadműveletekben.) Egy biztos: 1529. július 2-án az ecsedi vár Báthori András kezén volt. Báthori Andrásnak azonban csak rövid időre sikerült visszaszereznie az ecsedi várat. János királynak Nádasdy Tamáshoz intézett leveléből ugyanis egyértelműen kiderül, hogy 1530. június 27-én már János király katonasága őrizte az erősséget. Ám Báthori 71

72

73

74

75

71

7 2

73

74

75

Uo. 81, 156. jegyzet. Szamosközy István történeti maradványai. Pótlékul az Akadémia által kiadott összes művei­ hez. Közli: Pettkó Béla. Történelmi Tár, 1889. 318.; - Az irat kelte: „Ex castro Dominis Vestrae Tharnoviensi, decima sexta die Augusti, anno domini millesimo quingentésimo vigésimo nono" Az évszám téves: János király 1528 május elején telepedett le a lengyelországi Tarnówban, majd innen elindulva november 3-án érkezett vissza Magyarországra; 1529. augusztus 16án viszont útban volt Mohács felé, hogy Szulejmán szultán előtt tisztelegjen (erre augusztus 18-án került sor). Magyarország történeti kronológiája. Főszerk. Benda Kálmán. II. kötet. Bp., 1982. (a továbbiakban Kronológia II.) 363, 364. Szalay, 1854. 81.; - Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme. Tizenharmadik rész. Ferdinánd és Szapolyay János ellenkirályok küzdelmei; az ezt követő nehéz idők; a török hó­ dítások korszaka Szulejmán haláláig, 1526-1566. Bp., 1940. (a továbbiakban Bánlaky, 1940.) 45-46.; - A Magyar Tudományos Akadémia Történelmi Bizottságának oklevél-másolatai. Is­ merteti Óváry Lipót. Második füzet. Bp., 1894. 28. Egyháztörténelmi emlékek a magyarországi hitújítás korából. Szerk. Bunyitai V., Rapaics R., Karácsonyi J., I . kötet. Bp., 1902. (a továbbiakban Egyháztörténelmi emlékek, 1902.) 483.; Helytörténeti olvasókönyv, I . Bereg, Szabolcs és Szatmár megye történetéhez a honfoglalástól 1849-ig. Szerk. Hársfalvi Péter és Takács Péter. Nyíregyháza, 1985. (a továbbiakban Olva­ sókönyv, 1985.) 49-51. Pray György: Epistolae procerum regni Hungáriáé. Pars I . Viennae, 1805. 161.; - Szirmay, 1810. 68.

Andrásnak megint csak sikerült - hogy pontosan mikor, nem tudjuk - visszaszereznie a várát, hisz azt 1534. április 7-én özvegye és fiai tulajdonában találjuk. Az ecsedi vár körüli harcokat igazán a környező települések jobbágyai szenvedték meg: „Nagyon el vagyunk nyomva - írta 1528-ban Báthori András Ferdinándnak - a fel­ séged iránt megőrzött hűségünk miatt, és hogy mily nagy nyomorúsággal fosztják ki a szegény jobbágyokat, azt leleplezni nem elégséges az én nyelvem. Leginkább azok, akik a Tiszán túl laknak, könyörögnek felségedhez, hogy az Isten szerelmére, segítséget nyer­ jenek. " A családjával Budán bujdosó Báthori András - birtokadomány reményében - így pa­ naszkodott Ferdinándnak 1529. július 2-án: „ ...felséged szolgálatában jutottam a legna­ gyobb szegénységre, és egész Magyarországon nincs senki más az egy Losonczi úron kí­ vül, aki annyi veszteséget szenvedett volna, mint mi. A jobbágyaink után szokásos jöve­ delmünkből semmit sem láthatunk, mert ezeket vagy teljesen kifosztották, vagy feléget­ ték, olyannyira, hogy higgye el felséged, egész Magyarországon - engedelmet kérek még csak egy ökröm vagy juhom sincs, pedig, azt hiszem, ezekből senkinek sem volt annyi, mint nekem. " (Arra nincsenek adataink, hogy a vállajiak hogyan vészelték át a Mohács utáni nehéz időszakot. Ha az ecsedi vár nem is mindig nyújthatott számukra menedéket, a közeli, nagy kiterjedésű lápra számíthattak: itt biztos rejtekhelyet kereshettek, élelemre se igen volt gondjuk - puszta életüket megmenthették...) 76

71

78

A pártharcok utózöngéje: 1564-ben János Zsigmond 16 ezres hadával körülfogta Ecsedet, Báthori Miklós azonban semmibe vette a fenyegetést, a vár kapitányának, Szirmay Lajosnak az éppen ekkor tartott lakodalmát nem engedte félbeszakítani. Ám amikor János Zsigmond Báthori Miklós birtokait akarta elpusztítani, létrejött az alku: ha 60 napon belül nem érkezik segítség, átadják Ecsedet, meghódolnak. János Zsigmond elvonult hadával a vár alól, s többé nem tért vissza, így az ígéret beváltására nem került 79

Báthori András özvegye, Rozgonyi Katalin adomány levele Sípos János részére, 1648-as máso­ lat. MOL. Filmtár, 2225. doboz: U et C fasc. 13. nro. 13. Az ecsedi uradalom urbáriuma 63. (Lásd még MOL, A Károlyi család nemzetségi és fóti levéltára, P 392. Lad. 34/a. nro. 59. 159-160.) F. B. Bucholtz: Geschichte der Regierung Ferdinánd des Ersten. Dritter Band. Wien, 1832. (a továbbiakban Bucholtz, 1832.) 268. Olvasókönyv, 1985. 50. Később országbíró, császári és királyi tanácsos, Somogy, Szatmár és Szabolcs vármegyék főis­ pánja. Wertner, 1900. 14-15. Budai Ferencz polgári lexicona. II. kiadás. I . rész. Pest, 1866. (a továbbiakban Budai, 1866.) 119-120.; - Magyarok életrajzai. I. szakasz: A hajdankortól az 1600. évig. I. kötet. Szerk. Ke­ rékgyártó Árpád. Pest, 1858. 406-407.

A lakosság rétegződése A X V I . század közepén készült rovásadó-jegyzékek (1549, 1553, 1554, 1555) - szeren­ csénkre - nemcsak a portaszámot tűntetik fel, hanem a valamilyen okból adómentessé­ get élvezőket (új ház, pusztatelek, szolga, szegény, bíró) is. Vállajon az alábbi adatokat jegyezték fel az adórovók: sl

1549:

porta új ház szolga szegény bíró

24 7 12 15 1

1553:

porta szegény szolga bíró

22 22 15 1

1554:

bíró porta szegény puszta

1 20 16 3

1555:

porta szegény szolga puszta bíró

20 10 12 10 1

A számok önmagukban nem sokat mondanak, az adatokat értelmeznünk kell. Milyen népességkategóriákat jelölnek az egyes kifejezések? Porta: adóalap; ekkoriban a hadiadó kivetésének egysége (az országgyűlések arról döntöttek, hogy portánként mennyi adót kell fizetni); a X V I . század végéig elvileg egy egész jobbágytelket tekintettek portának; 1609-ben 1 porta 4 jobbágy- vagy 12 zsellér­ háztartást jelentett. Maksay Ferenc az 1549-es rovásadó-jegyzékek adatait egykorú vagy közel egykorú tizedjegyzékekkel, urbáriumokkal, török összeírásokkal vetette 82

81

M O L , E 158. Dica-jegyzékek. (Én a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Levéltá­ rában - a továbbiakban SZSZBML - meglévő filmmásolatot használtam: Filmtár, 80., 81. do­ boz.) A z 1549-es rovásadójegyzék kiadva: Magyarország birtokviszonyai a 16. század köze­ pén. 2. kötet. Szerk. és a bevezető tanulmányt írta Maksay Ferenc. Bp., 1990. (a továbbiakban Maksay, 1990.) 741.

8 2

Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I I . Szerk. Bán Péter. Eger, 1980. 757-758.; - Magyar történelmi fogalomtár. I I . kötet. Szerk. Bán Péter. Bp., 1989. 115.

össze. Az eredmény: „egy portára általában 1,98 (1,3-2,9 közti) dézsmafizetőt, 1,76 (1,2-2,7 közti) urbáriumbeli jobbágyot és 3,2 (0,4-9,4 közti) török adófizetőt kell számí­ tanunk"™ Később arra figyelmeztetett: „az 1 portára eső mintegy 2 úrbéres, illetve 2 dézsmafizető csupán legalsó határát jelentheti a családfők számának"™ Végső meggyő­ ződése: portánként 3 családfővel, családonként 5 személlyel kell számolni. Számunkra egy a lényeg: a portaszámok mögött egésztelkes, adófizető jobbágyokat kell keresnünk. A sok bizonytalansági tényező miatt a portákat telkekre átszámolni feleslegesnek tart­ juk, mint ahogy azt is, hogy az így megállapított családfők számából - az 5-ös szorzó al­ kalmazásával - a lélekszámra következtessünk. A portaszámok (1549: 24, 1553: 22, 1554: 20, 1555: 20) önmagukban is jelzik a ten­ denciát: a Mohács utáni háborús évek pusztításait - gondoljunk csak Báthori András jobbágyai sorsán kesergő leveleire - 1549-re kiheverte Vállaj, 1549-1555 között a tehe­ tős, adóterheket viselő jobbágyok száma kisebb csökkenés után stabilizálódott. Új házak (domus novae): a házat építőket, az új telepeseket néhány évig adómentes­ ség illette meg; Maksay Ferenc arra figyelmeztet: „ az újonnan megnépesített jobbágy­ telkek lakóiban távolról sem kell mindenütt idegenből jött betelepülőket látnunk, hiszen kikerülhettek azok a helybeli jobbágyfiakból, feltörekvő zsellérekből vagy elpusztult, fel­ égetett házak újraépítkező jobbágygazdáiból is. Eredetük a legtöbb esetben földeríthetetlen. " Új házak (7) csak az 1549-es összeírásban vannak. Ez az év lehetett a csúcspont: ta­ lán ekkorra fejeződött be a háborús pusztítások nyomainak eltüntetése; feltehetően a he­ lyi, szaporodó népesség terjeszkedését jelzi a szám. A következő, 1553-as adatsor már a felemelkedés nehézségeire utal: az új házakat építőkből - letelvén az adómentesség nem tehetős jobbágyok (1553-ra a porták száma nem nőtt, sőt csökkent), hanem szegé­ nyek (1553-ra a szegények száma pontosan héttel emelkedett) vagy jó esetben szolgák (1553-ra a szolgák száma hárommal gyarapodott) lettek. De kik a szegények és kik a szolgák? Szegények (pauperes): azok számítottak szegényeknek, akik javainak értéke nem ha­ ladta meg a 6 forintot, ezért - országgyűlési végzés alapján - mentesültek a rovásadó f i ­ zetése alól. Többségük töredéktelkes jobbágy volt." Számuk Váliajon erősen ingadozott (1549: 15, 1553: 22, 1554: 16, 1555: 10), tehát ők kötődtek legkevésbé a lakóhelyükhöz: ha máshol jobb életlehetőség adódott, elköl­ töztek. Szolgák (servitores): „Sok embert megzavartak már e kor írott emlékei. A latin servitor, serviens és servus szók ugyanis mást és mást jelentettek - figyelmeztetett Takáts Sándor, ám a pontos értelmezéssel maga is adós maradt - , de e három latin szót mindég a szolga szóval adják vissza a magyarnyelvű iratok. A servitor és a serviens pedig soha­ sem volt a mai értelemben vett szolga. Aztán nagy különbség volt a nemes szolga és a 85

K

7

83

84

85

86

87

Maksay, 1990. 1. kötet. 60. Uo.61. Uo. 62. Uo. 71. Uo. 68.

paraszt szolga között. Különben a XVI. és XVII. században még a főnemesek sem restell­ tek a szolgaságot. Csakhogy az ő szolgaságuk nem a mai cselédségnek felelt meg" A pontos meghatározás Varga J. János érdeme: „A katonáskodó szervitorok rétegét a birtokaikat vesztett vagy a meglévőt oltalmazó nemesek, a fölemelkedés útját kereső kisnemesek és jobbágyi sorból származó, de nemesítést nyert elemek, valamint paraszt­ katonák alkották. " Arra nincs adatunk, hogy a Báthoriak a törökök elöl elmenekült nemeseket telepítet­ tek volna le Vállajon, katonáskodó jobbágyok - vagy ha tetszik, parasztkatonák - v i ­ szont, mint láttuk, már a X V század végén is éltek itt. Ők akkor alapvetően jobbágyként szolgálták urukat, de ha az úgy kívánta, védték az ecsedi uradalmat, támadták a szom­ szédos Károlyiak birtokait. 1526 után a két király belháborújában, a török elleni küzde­ lemben egyre inkább a katonai szolgálat került előtérbe: kialakult az adómentességet él­ vező szervitori réteg. (Például: Báthori András felfegyverzett jobbágyai - kihasználva Szapolyai János Lengyelországba menekülését - 1528 augusztusában ott voltak a Ferdi­ nánd-pártiak Szatmár melletti táborában, uruk parancsára kirabolták a templomokat, kí­ nozták a korábban János-párti lakosokat. " Szeptember elején Báthori András 300 lova­ sával próbálta feltartóztatni a „lázadók" Szapolyai János hazatérését előkészítő támadá­ sát. ) A szervitorok nemcsak adómentességet élveztek, adományban is részesülhettek: 1534. április 7-én néhány meg nem nevezett személy közbenjárására Rozgonyi Ka­ talin, Báthori András özvegye „megfontolás tárgyává tette" a Vállajon lakó Sípos János „ hűséges szolgálatait", s ezekért neki és örököseinek adományozta az említett faluban, a Kereknádas folyón lévő malomhelyet a malommal és az összes épületekkel együtt. Mindez az özvegyasszony fiainak, Báthori Andrásnak és Báthori Miklósnak a hozzájá­ rulásával történt. Báthori Miklós országbíró, császári és királyi tanácsos, Somogy, Szatmár és Sza­ bolcs vármegyék főispánja már 1574-ben Sípos Andrásnak adta Vállajon a Kerekerdő­ alját (a földterület jellege nem derül ki az iratból). 1575. június 23-án ezt az adományt fiára is kiterjesztette, s birtokukban hagyta a Sípos András öccse halálával rájuk szállt rétet is. Mindezt később az Ecsedi Báthori család utolsó férfi tagja, Báthori István is megerősítette. Sípos János és András ősei, mint láttuk, a XV. század végén fegyveres jobbágyok voltak, ők már szervitorok. (Az adománylevelek sem nevezik őket jobbágyoknak. Az adományozó 1534-ben Sípos Jánossal kapcsolatban a „circumspectus" jelzőt használja u

89

9

91

92

93

88

89

90

91

9 2

93

Takáts Sándor: Régi idők, régi emberek. Bp., 1922. 29. Varga J. János: Szervitorok katonai szolgálata a XVI-XVII. századi dunántúli nagybirtokon. Bp, 1981. 12. Egyháztörténelmi emlékek, 1902. 394-395, 395-396. Bucholtz, 1832. 253-254.; - Szalay, 1854. 81. Lásd a 76. lábjegyzetet. Báthori Miklós adománylevele Sípos András részére. Tagy, 1575. június 23. (1648-as másolat) MOL, Filmtár, 2225. doboz: U et C fasc. 13. nro. 13. Az ecsedi uradalom urbáriuma 63. (Lásd még MOL, A Károlyi család nemzetségi és fóti levéltára, P 392. Lad. 34/a. nro. 59. 160.)

- j e l e n t é s e : érdemes, okos, szemes, becsületes - , ami a polgárok titulusa. Ne mai érte­ lemben vett polgárra gondoljunk, e szóhasználattal nyílván csak azt akarták érzékeltet­ ni, hogy nem jobbágyról van szó. Sípos András társadalmi állapotára nincs utalás az 1575-ös adománylevélben.) Egy család elindult a felemelkedés útján... Maksay Ferenc a szervitorokat majorsági alkalmazottaknak vélte. Hogy 1549-ben az ecsedi uradalom mely településein volt majorság, nem tudjuk. Az viszont kimutatha­ tó, hogy ott, ahol a XV. századi források fegyveres jobbágyokat neveztek meg, az adórovók 1549-ben szervitorokat találtak: pl. Dob (1), Gilvács (2), Terebes (1), Szoldobágy­ terem (3), Mérk (7), Fábiánháza (6), Ecsed (7), Kálmánd (11), Szentmiklós (1), Szaniszló (6), Vállaj (12), Vasvári (1), Domahida (1). Csak Tagyon nem volt szervitor (Bátor és Majtény nem szerepelt a rovásadó-jegyzékben). Báthori Andrásnak Szatmár várme­ gyében összesen 111 szervitora volt. Puszták (desertae): valamilyen okból - kisebb-nagyobb tűzesetek, migrációs hullá­ mok, túlnépesedés, örökösök nélküli elhalálozás következtében - üresen, lakatlanul ma­ radt telkek. * A „pusztásodás" 1554-ben kezdődött Vállajon, ekkor három telek maradt gazdátla­ nul. A következő évben már tíz telken hiányzott a jobbágykéz. Mindez lehet a korábbi háborús pusztítás következménye: a gyermekek, anyák elvesztése, a kedvezőtlen de­ mográfiai összetétel most érezteti hatását. Ha viszont elköltözés eredménye, utalhat szegényedési folyamatra is. A szegények száma 1553-ban volt a legmagasabb (22), 1554ben 16 szegénycsaládot és 3 pusztatelket írtak össze, ami jelentheti azt is, hogy a szegé­ nyek elköltözése miatt következett be a csökkenés (a szegények feltehetően féltelken laktak; a 6 hiányzó szegénycsalád féltelkei pontosan kiadják a 3 pusztatelket). 1555-ben tovább csökkent a szegények (10) és jelentősen megnőtt a pusztatelkek (10) száma, ebbe már az is belejátszhat, hogy a szolgák száma az 1553. évi 15-ről 1555-re - 1554-ből nincs adat - 12-re csökkent. Bíró (judex): megbízatása általában egy évre szólt; ő volt a falu vezetője, vigyázott a rendre, kisebb ügyekben ítélkezett, közvetítette a felsőbbség akaratát, helyismeretével segítette az adórovók, tizedszedők munkáját; adómentességet élvezett; csak az igen apró településeken nem volt bíró; ahol a jobbágyok nem egy urat szolgáltak, ott több bíró te­ vékenykedett. A rovásadó-jegyzékek segítségével némi bepillantást nyerhettünk a vállajiak nehéz, küzdelmes, de ekkor még (1549-1555) békés életébe. A béke azonban nem tartott sokáig... 94

95

96

97

9

99

Maksay, 1990. 1. kötet. 63, 72. Uo. 2. kötet. 719-742. Báthori András és Rozgonyi Katalin fia, Szatmár és Szabolcs vármegye főispánja, később tár­ nokmester, országos kapitány, erdélyi vajda, országbíró. Wertner, 1900. 14. Maksay, 1990. 2. kötet. 745. Maksay, 1990. 1. kötet. 66, 67, 68. Uo. 73, 74., 2. kötet. 717.; - Urbáriumok. X V I - X V I I . század. Szerk. és a bevezető tanulmányt írta Maksay Ferenc. Bp., 1959. (a továbbiakban Urbáriumok, 1959.) 824-825.

A török hódoltatás A két király küzdelméből a nevető harmadik, a szultán húzott hasznot. Az ecsedi várhoz egyre közelebb nyomultak a törökök. 1562-ben már a hódoltsági területtől igen távol eső Szatmári ostromolták. A z 1567. évi rovásadó-jegyzék tanúsága szerint 1566-ban a tö­ rökök szövetségeseként Magyarországra érkező tatárok égették fel és pusztították el Vállaj nagy részét. (A krími tatárok ekkor a Tokajt ostromló János Zsigmond erdélyi hadseregét segítették. Az eredménytelen hadművelet után pusztítva vonultak haza. Ezt megelégelve János Zsigmond kénytelen volt fellépni velük szemben: szinte kiűzte őket az országból.) Egy rövid időre Szatmár vármegye három urat szolgált: adózott a törököknek, Er­ délynek és a Habsburgoknak is. A speyeri szerződés (1570) ugyan a vármegyét a Ma­ gyar Királysághoz tartozónak ismerte el, de területét a hódoltság apasztotta. 1582-re már Szaniszló, Kálmánd, Mérk, Vállaj, Szoldobágy, Vasvári, Szentmárton, Börvely és Fábiánháza is a törököknek fizetett adót. " (Az ecsedi vár tehát nem tudta megvédeni a köréje szervezett uradalom valamennyi települését.) A hódoltság Szatmár vármegyében ekkor érte el legnagyobb kiterjedését. Az arányok érzékeltetésére: az összeírt 1401 1/2 portából 150 került a törökök ellenőrzése alá. 1588-ra az ecsedi uradalom fentebb említett községei felszabadultak ugyan a hatal­ muk alól, de még 1618-ban is volt hódoltsági terület Szatmár vármegyében abban a já­ rásban, melyhez Vállaj is tartozott. A tizenöt éves háború (1591-1606) „mérlege": 1598-ban 10.224 jobbágyház volt Szatmár vármegyében (ebből 373 a törököknek is adózott), 160l-re már csak 3.957 ma­ radt (ebből 65 a hódoltsági területen). 1602-ben - mikor végre meggyengült a török uralom e tájon - a császári katonaság pusztításainak nyomait viselték magukon a települések: Vállajon 3 jobbágyház maradt meg, a többit tűz emésztette vagy lakói hagyták el. (1598-ban még 43, 1599-ben 30, 1600-ban 19, 1601-ben 16 jobbágy házat vehetett számba itt az adórovó.) " 100

101

102

103

104

1

106

107

108

109

110

1

100

101

102

103

104

105

106

107

108

109

1 , 0

111

A magyar katona. Vitézségünk ezer éve. I . kötet. Szerk. Pilch Jenő. Bp., é. n.[1933] 196. SZSZBML, Filmtár, 87. doboz, 31. Bánlaky, 1940. 488. Az egyik feljegyzésnek ez a címe: Consignatio possessionum et portarum partim turcis, par­ tim transylvano subiectarum in Comitatu Zathmar medietate dice solventium, pro anno 1570. SZSZBML, Filmtár, 87. doboz, 203. Lukinich Imre: Erdély területi változásai a török hódítás korában, 1541-1711. Bp., 1918. 374. SZSZBML, Filmtár, 87. doboz, 457. Uo. 460. Uo. 505. SZSZBML, Filmtár, 88. doboz, 1257, 1263. SZSZBML, Filmtár, 87. doboz, 702, 740, 963. Uo. 981.; - A történelmi kronológia szerint 1601. július 10-én Szatmárnál egyesült Mihály vajda és Basta generális Báthori Zsigmond erdélyi fejedelem ellen készülő serege. Kronoló­ gia, II. 422. SZSZBML, Filmtár, 87. doboz, 564, 725, 800, 871, 920.

A Báthori család ecsedi ágának kihalása Báthori István országbíró, a család ecsedi ágának utolsó férfi tagja, 1605. július 25-én hunyt el. Halála előtt még gondoskodott arról, hogy birtokai ne szálljanak vissza a k i ­ rályra: magához vette, neveltette és összes javai örökösévé tette a család másik, somlyói ágából származó két árvát, Báthori Gábort és Annát. Új gazdája lett az ecsedi urada­ lomnak," egy 16 éves, ambiciózus fiatalember, aki hamarosan (1608. március 7.) meg­ szerezte Erdélyben a fejedelmi trónt is." Azonban a gyors emelkedést gyors bukás kö­ vette: 1613. október 27-én Nagyváradon meggyilkolták Báthori Gábor erdélyi fejedel­ met, s ezzel bizonytalanná vált az ecsedi uradalom helyzete is. Kezdetben úgy tűnt, Báthori Gábor féltestvére, a 16 esztendős Báthori András lesz az örökös, de Ecsed őrsé­ ge a várat és az uradalmat átjátszotta a királynak:" 1613. december 22-én kapituláltak Dóczi András hadai előtt; a feladási feltételeket I I . Mátyás 1614. január 15-én erősítette meg Linzben." A hatalmas birtok a kamara kezelésébe került. Közvetlenül a vár átadása után, 1613. december 24-én megtörtént az ecsedi urada­ lom „leltára", elkészült az urbárium: Vállajon Gaál Péter bíró és Sípos György tiszttartó eskü alatt vallották, hogy a job­ bágy egész telkek száma a faluban 40, az elhagyott telkek száma 17, a lakosoknak 207 szarvasmarhájuk és 8 lovuk van. Végül a jobbágyszolgáltatások összeírása következett. (Ezek rendjét még a Báthoriak alakították ki. A sors szeszélye folytán azonban a hosszú Báthori-időszakból nem ma­ radt ránk urbárium," az 1613-as az első.) Eszerint földesuruknak adót, 6-6 forintot, Szent György napkor (április 24.) és Szent Mihály napkor (szeptember 29.) kellett fizet­ niük. A mérkiekkel közösen évente egy vágómarhát is adtak. A vállaji jobbágyok be­ szolgáltattak továbbá egy köböl lenmagot, tizedrészt minden veteményesük, földjük, sertésük és méhcsaládjuk után, a csikaszok pedig egy akó csíkot. Karácsonyi, húsvéti, 112

3

4

115

6

7

8

112

113

114

115

116

117

118

Nagy László: Tündérkert fejedelme, Báthori Gábor. Bp., 1988. (a továbbiakban Nagy, 1988.) 45-47, 69. A birtokba iktatást Bocskai István erdélyi fejedelem rendelte el 1605. november 27-én. A be­ iktatást - nem egészen szabályos módon - Bocskai kancelláriájának emberei és a felkért ne­ mesurak végezték 1606. október 10. és november 3. között. MOL, Károlyi család nemzetségi és fóti levéltára. P. 392. Lad. 45. nro. 16. Erdélyi országgyűlési emlékek. Szerk. Szilágyi Sándor. VI. kötet. Bp., 1880. 8-9. Nagy, 1988. 282-284. Sepsi Laczkó Máté, Lorándffi Mihály udvari concionatora krónikája és emlékezetre méltó ha­ zai dolgoknak rövid megjegyzései, 1521-1624. In: Erdélyi történelmi adatok. Szerk. és kiad­ ja gróf Mikó Imre. III. kötet. Kolozsvárt, 1858. 141-142. Berey József: Nagyecsed nagyközség, hajdan oppidum, aNagyecsedi Református Egyház, az Ecsedi-vár és az Ecsedi-láp története 1930-ig. I. kötet. Nagyecsed nagyközség története 1896ig. Mátészalka, 1937. 19. Ez talán annak tudható be, hogy miután az ecsedi várba királyi helyőrség került (1613), sok iratot elégettek. Tanúvallatás 1615-ből Kostka Zsófia, Somlyói Báthori István özvegye kéré­ sére az ecsedi várban őrzött iratok elégetéséről. MOL, A Károlyi család nemzetségi és fóti le­ véltára. P. 392. Lad. 45. nro. 25.

pünkösdi ajándékként a falu egy pint vajjal, hat lúddal és tíz tyúkkal szolgált. A listának azonban még nincs vége! A földesúr a borjas tehénnel rendelkező gazdáktól évente egy icce vajat, a káposztát termelöktől 125 fej káposztát követelt. Előírta azt is, hogy min­ denjobbágy a faluközösségből - a földközösség alapján a maga részére kiadott, nyilas­ nak nevezett terület után is, amint azt kézhez vette - egy öl szénát köteles beszolgáltat­ ni. A borkimérés rendje (korcsmállás) nem volt szabályozva, a kapott parancs szerint kellett eljárniuk. Bírságpénzt a többi községhez hasonlóan fizettek. Az urbárium megemlít még két kaszáló rétet, melyekről tíz öl szénát lehet betakaríta­ ni és egy erdőt is, mely az ecsedi várhoz tartozik. A földesúri majorság Vállajon 349 hold három nyomásra osztott földből állt." A gyors összeírást hamarosan egy alaposabb követte. Az 1614. február 6-i keltezésű urbárium már a jobbágyok nevét is tartalmazza, 23 egésztelkest, 6 féltelkest és 12 zsel­ lért sorol fel; az üres telkek számát 16-ban adja meg. Az állatállományról viszont nem közöl adatokat. A jobbágy szolgáltatásokban csak annyi változás van, hogy a vállajiaknak évente még egy borjút vagy három bárányt is kell adniuk, a csíkászó jobbágyok elő­ írt szolgáltatása nem egy akó, hanem egy veder csík, a borjas tehénnel rendelkezőknek pedig az egy icce vajon felül m é g egy sajtot is be kell szolgáltatniuk. 9

120

Hitélet 1632-ben, egyházlátogatás alkalmával írták össze a vállaji prédikátor és oskolamester já­ randóságát. A református egyház megalakulása azonban jóval korábbra nyúlik vissza. A reformáció térnyerése az ecsedi uradalomban Báthori István nevéhez fűződik. Az ecsedi Báthori család 1555-ben született utolsó férfi tagja már az új vallásban nőtt fel, mint végrendeletében ő maga mondja: „ ...az én szerelmes édesanyám, az Nagyságos Somlyói Báthori Anna asszony (ki engem az igaz vallásban feltartott és nevelt)... " Báthori István apját Györgynek hívták, Nyírbátor környékén és Zemplén vármegyé­ ben voltak birtokai, János Zsigmond híve volt, 1556-ban Szatmár, Szabolcs, Kraszna és Közép-Szolnok, 1570-ben Szatmár és Szabolcs vármegyék főispánjaként említik. Az ecsedi uradalmat testvérei - előbb András, majd Miklós - birtokolták. Somlyói Báthori Anna - Báthori István lengyel király testvére - először Bélteki Drágffy Gáspár felesége volt, 1545-ben lett özvegy. Másodszor Homonnai Druget A n ­ talhoz ment feleségül, aki 1548 körül halt meg. Az első házasságából származó fiai ha­ lála után harmadik férje, Báthori György hozományként kapta meg az erdődi várat. 121

m

123

119

120

121

122

123

MOL, Filmtár, 2225. doboz: U et C, fasc. 13. nro. 4. 4-5. lap. Uo. fasc. 13. nro. 5. 11-12. lap. Kiadva: Urbáriumok, 1959. 806-807. Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltára, I. 35. a. I. kötet. fol. 29. MOL, Filmtár, 5879. doboz: NRA. fasc. 57. nro. 7. Testamentum Illustrissimi Domini, Domini Comitis quondam Stephani de Bathor, 12. (Dátum in arce nostra Etsed die 28. Februarii 1603.) Wertner, 1900. 15, valamint a mellékletként közölt nemzedékrend.; - Budai, 1866. 118-119.

Báthori Anna már Drágffy Gáspár feleségeként kálvinista volt, s később harmadik férje is áttért: együtt tartották 1554-ben az óvári zsinatot; ők adták át a nyírbátori temp­ lomot az új felekezetnek. Az 1584-ben gyermektelenül elhunyt Báthori Miklóstól Báthori István örökölte az ecsedi uradalmat. Ismerve vallásos buzgóságát, ' a birtokain élőknek is hamarosan az új hitet kellett követniük. Az 1632-es feljegyzés szerint - melynek adatai korábbi állapotokat rögzítenek - a prédikátor minden önálló háztartással rendelkező családtól egy kalangya búzát vagy rozst kapott. Földjét - két járásban volt két-két hold - felszántották, búzájával bevetet­ ték. Minden ember adott egy-egy boglya szénát és 6 dénár garaspénzt. Kereszteléskor tyúk és kenyér illette meg a prédikátort. Temetéskor szintúgy (vagy őt, vagy az oskola­ mestert); a halott feletti prédikálásért 1 rhénes forint járt. Fát is kapnia kellett elegendőt. Mérk Vállaj filiája volt. A mérkiek a vállaj iákkal azonos módon vették ki részüket a prédikátor eltartásából. Nemcsak templom, iskola is csak Vállajon volt, együtt tanultak a vállaji és a mérki gyerekek. A rektor (oskolamester) fizetését a két település lakóitól kapta: minden külön kenyéren élő egy kereszt búzát és 6 dénárt adott. Volt két hold földje is. Szénából egyegy boglya volt a járandósága. A későbbi szövegbetoldás szerint az az özvegyasszony, aki rokkájával keresi a ke­ nyerét, 3 sing vásznat ad a prédikátornak. Akinek szántani képes fia vagy szolgája nincs, az fél bért, akinek szántó fia és marhája van, az egész bért fizet. Akinek se háza, se örök­ sége nincs, hanem csak csépjével keresi a kenyerét, 1 köböl gabonával tartozik. A z esketésért 40 dénár járt a prédikátornak a szolgalegénytől. Az oskolamester javadalmait így módosították: a külön kenyéren élők 6 helyett csak 3 dénárt adnak, viszont a fonó-szövő özvegyasszonyoktól 1,5 sing vászon jár; aki nem tudott adni egy boglya szénát, az 33 dénáron válthatta meg. 1632-ben a vállaji református egyház a közép-szolnoki egyházmegyéhez tartozott. Később, 1711-től a nagykárolyi egyházmegye része l e t t 124

12

126

127

" Buday Esaiás: Relatio a' Nyír-Bátori Ref. Templomról, az abban lévő Báthori Gábor Fejede­ lem Márvány Képéről és más ottan találtató dolgokról. Bé adódott a' Fő Tiszt. Superintendentiále Consistoriumba. Tudományos Gyűjtemény, 1822. II. kötet. 50. Balázs Mihály: Ecsedi Báthori István levelei Bocskaihoz (1605. március 8. -július 12.) Acta Históriáé Litterarum Hungaricarum. Tomus X - X I . Szeged, 1971. 44. Lásd a 121. jegyzetet. Kormos László: Tiszántúli Református Egyházkerület és a Debreceni Református Kollégium Levéltárának ismertetője. Debrecen, 1984. 116-117, 163, 183.

125

126

127

Földrajzi nevek 1534: Kereknadas. 1575: Kerek Erdeö allya. 1608: Zilas allya. 1609: in processu Z Péter Zegethe. 1613: Er oldal, Sipos chyereie. 1614: Eeroldal, Sipos cziereje. Szent Péter szigete - az egyik járást hívták így Vállajon. Szilasalja - rét a vállaji határban. Az Éroldal és a Sípos cserjéje kaszáló rét volt, ezekről tíz öl szénát lehetett betakarí­ tani. 128

129

110

131

132

133

Jobbágynevek 1534: Johannis Sipos. 1575: Sipos Andrásnak. 1614: Bíró: Petrus Gáli. 114

135

Egésztelkesek: Nicolaus Kowacz, Franciscus Sipos, Andreas Wayda, Andreas Gáli, Paulus Thotth, Stephanus Reda, Stephanus Elek, Ioannes Kowacz, Andreas Sipos, Stephanus Sipos, Stephanus Boczeros, Lucas Simon, Iacobus Thott, Michael Thott, Ioannes Kuczyar, Andreas Kowacz, Sebastianus Pénzes, Paulus Kowacz, Stephanus Pénzes, Martinus Gáli, Paulus Nemes, Andreas Zabados, Gregorius Sipos. Féltelkesek: Stephanus Bencz, Stephanus Kowacz, Franciscus Thott, Georgius Cziorto, Ionnes (!) Wida, Valentinus Zabo. Zsellérek: Stephanus Dob, Michael Boceros, Ioannes Boceros, Georgius Wirraszto, Stephanus Kys, Stephanus Heölgy, Gregorius Nemes, Andreas Thott, Michael Vjda, N i ­ colaus Gubás, Stephanus Néma, Relicta. 136

1 2 8

1 2 9

1 3 0

131

1 3 2

1 3 3

1 3 4

1 3 5

1 3 6

Lásd a 76. jegyzetet. Lásd a 93. jegyzetet. Báthori Gábor erdélyi fejedelem adománylevele Sípos György részére. Tasnád, 1608. március 25. (1648-as másolat) M O L , Filmtár, 2225. doboz: U et C, fasc. 13. nro. 13. Az ecsedi urada­ lom urbáriuma 64. (Lásd m é g M O L , A Károlyi család nemzetségi és fóti levéltára. P. 392. Lad. 34/a. nro. 59. 162.) Báthori Gábor erdélyi fejedelem adománylevele Sípos György részére. Várad, 1609. szeptem­ ber 12. M O L , A Károlyi család nemzetségi és fóti levéltára. P. 392. Lad. 47. nro. 40. Lásd a 119. jegyzetet. Lásd a 120. jegyzetet. Lásd a 76. jegyzetet. Lásd a 93. jegyzetet. Lásd a 120. jegyzetet.

Igyekeztünk összegyűjteni minden személynevet. 1365-től 1614-ig hol több, hol ke­ vesebb ilyen adat bukkant elő. Jobbágyok éltek Vállajon. Művelték földjeiket, dolgoz­ tak a földesúri majorságban. Szántottak, vetettek, arattak. Volt búzájuk, rozsuk, lenjük, káposztájuk, szénájuk. Kenyeret sütöttek, fontak, szőttek. Állatokat neveltek. A szarvas­ marha száma adta meg a gazda rangját, nélküle nem lehetett szántani, fuvarozni. A vá­ gómarha pénzforrást jelentett. A tehenek tejéből vajat köpültek. Lovaik is voltak. Fog­ lalatoskodtak sertéssel, tyúkkal, lúddal, méhcsaláddal. Halásztak. Kereskedtek. Ha kel­ lett, fegyvert ragadtak. Szolgálatukat az urbárium szabályozta. Megadták Istennek, ami Istené - papot, tanítót tartottak - , a császárnak (földesúrnak), ami a császáré. A jobbágy­ sorból nehéz volt kitörni. A katonáskodás lehetősége csillantott fel némi reményt. A Ká­ rolyiak elleni csetepatékban sokan részt vettek. A szervitorok közé már kevesebben ke­ rültek be. Egyedül Sípos György szabadosnak (libertinus) sikerült - kihasználva Báthori Gábor bőkezűségét - nemességet szereznie. Az erdélyi fejedelem 1609. augusztus 15-én csak őt és fiát emelte ki „a jobbágyi és nem nemesi állapotból", közelebbi és tá­ volabbi rokonai jobbágyok maradtak. 137

Kitekintés: az ecsedi uradalom új urai Báthori Andrásnak nem sikerült az elvesztett jószágot visszaperelnie. A nagypolitika, a harmincéves háború (1618-1648) beleszólt az ecsedi uradalom, így Vállaj sorsába is. A háborúba beavatkozott két erdélyi fejedelem, Bethlen Gábor és I. Rákóczi György, akik a béketárgyalások során saját érdekeikről sem feledkeztek meg. I I . Ferdinánd a nikolsburgi békében (1621. december 31.) még csak zálogba adta - százezer magyar forint értékben - Bethlen Gábor erdélyi fejdelemnek Ecsed várát és a hozzátartozó uradalmat: ha a törvény a Báthori családnak ítéli, Bethlen Gábornak viszsza kell adnia, ez esetben I I . Ferdinánd a fenti összeget készpénzben fizeti ki a fejede­ lemnek, ha viszont a törvény a királynak ítéli, Bethlen Gábor élete végéig birtokolhatja az uradalmat, de örököseié csak addig lesz, míg II. Ferdinánd vagy utódai ki nem fize­ tik a százezer magyar forintot. * A bécsi békével (1624. május 8.) viszont már királyi adományként kapta meg az ecsedi uradalmat Bethlen Gábor. Az adomány az utódaira is kiterjedt. A fejedelem - mivel utódai nem voltak - testvére, idősb Bethlen István gyermekeinek, ifjú Bethlen Istvánnak és Bethlen Péternek adományozta tovább a birtokot 1627. december 23-án. Bethlen Gábor és ifjú Bethlen István halála után, 1633. március 12-én I I . Ferdinánd 13

139

140

137

138

139

140

MOL, Filmtár, 1196. doboz: VI. Liber Regius Gabrielis Báthori, 309. Pray - Miller: Gabrielis Bethlenii principatus I . kötet. Pest, 1816. 252-253, 265-267.; - R. Goos: Österreichische Staats vertrage. Fürstentum Siebenbürgen (1526-1690). Wien, 1911. (a továbbiakban: Goos, 1911.) 552.; - Szalay László: Galánthai gróf Eszterházy Miklós Magyar­ ország nádora. I . kötet. Pest, 1863. 288-289. F. C. Khevenhillers: Annales Ferdinándéi. Zehender Theil. Leipzig, 1724. 603. MOL, A Károlyi család nemzetségi és fóti levéltára. P. 392. Lad. 45. nri. 31-32.

idősb Bethlen Istvánnak és fiának, Bethlen Péternek adományozta az ecsedi uradalmat elrendelve a beiktatást is. A linzi békében (1645. december 16.) I I I . Ferdinánd I . Rákóczi György erdélyi feje­ delemnek ígérte oda az ecsedi uradalmat Bethlen István és fia, Péter halála után. (Bethlen Péter 1646-ban, Bethlen István 1648. január 10-én halt meg.) 1648-tól 1711-ig az erdélyi fejedelmek ( I . Rákóczi György, I I . Rákóczi György, I . Rákóczi Ferenc, I I . Rákóczi Ferenc) birtoka lett az ecsedi uradalom és a hozzá tartozó Vállaj. Vagyis olyan uraké, akik több hatalmas uradalommal rendelkeztek, s ezek sorá­ ban csak egy volt az ecsedi. Nem éltek itt, legfeljebb csak ide látogattak. ( I . Rákóczi György 1648-ban nemcsak a jobbágyokat és szolgáltatásaikat íratta össze, az adomány­ leveleket is bemásoltatta az urbáriumba, majd széljegyzetekkel látta el; a kiváltságok visszavonására tett kísérletet, a szabadosokat - ekkor már így hívták a szervitorokat jobbágysorba kényszerítette; volt neki elég katonája.) Ugyanakkor a fejedelmi politika hibáit az ecsedi uradalom is megsínylette: I I . Rákóczi György sikertelen lengyelországi hadjárata után a Magyarországra égetve-pusztítva betörő, bosszúálló lengyel had az ecsedi várig jutott el; nem sokkal később - az engedetlen vazallust megbüntetendő - a törökök is feldúlták az ecsedi vár környékét; a Wesselényi-féle összeesküvés leleplezé­ sének, I . Rákóczi Ferenc felkelésének az lett a következménye, hogy az ecsedi várba né­ met őrség került; a Rákóczi-szabadságharc során Vállaj végső romlásra jutott... 141

142

143

Új korszak kezdődött az ecsedi uradalom és Vállaj történetében a Károlyiak birtoklá­ sával: az elnéptelenedett faluba sváb családok telepedtek le.

I 4 Í

142

143

Uo. nri. 37-38. A linzi béke okmánytára. Szerk. Szilágyi Sándor. Bp., 1885. 407-408.; - Goos, 1911. 774-775. MOL, Filmtár, 2225. doboz: U et C fasc. 13. nro. 13. 58-64.