l,e zte ot e ság érd el, gk la új cikk e ő m sko ítő árn az i fesz m, n a y k tt g e aga arto r a e, ho érd m o t ik mé k gy em Am alnám m e rezt osna s ter e g l is t e é vál esíts lve latsá zély rtot it e s n u t o í e g is z p z m z i é s s s r i r gt ko z én féle st, m al me anak i mo úrr k, ya rm y ug , hog el bá ni és anár ekün a t e n k tam temm szít ttila dja ottá é n t e í o k A z r k s lm ilván né xle ye tud Tra hog et ny , k v ülö mben 5. é 0 e 0 k? sz rt 2 ne é é v i m ka é i fiz
TRAXLER ATTILA Albert Einstein (1879-1955) felfedezései – többek között a tér-idő relativitáselmélete - természettudományos gondolkodásunk egészét forradalmian megváltoztatták. A zürichi egyetemen 1905-ben szerzett doktorátusa e szemléletváltás jelképes időpontja, amelynek százéves évfordulóját ünnepeljük ebben az évben. 1905-ben négy, a fizika különböző területeivel foglalkozó írása látott napvilágot az Annalen der Physic című folyóiratban. Elvetette az abszolút tér és az abszolút idő fogalmát, illetve a tömeg és energia között ekvivalencia elvének felismerése az atomenergia felszabadításának elméleti alapjait teremtette meg. Az Egyesült Nemzetek Szövetségének az élővilág is számos példával szolgálhat. Az érdeklődés felkeltése azonban nem, könynyű. A megértéshez, egy tudásterület egyfajta „átéléséhez” hiányzik valamilyen ,,behízelgő momentum”, egyfajta ,,kedves meglepetés”.Ennek megteremtésén munkálkodom, mert tanárként hiszek abban, hogy a világ fizikai törvényeinek megismerése ember és természet harmóniájának biztosítéka. Az Egyesült Nemzetek Szövetségének közgyűlése közgyűlése 2004 június 1-jén megfogalmazta, hogy a természet megismerését a fizika tudománya alapozza meg. Rámutattak arra, hogy a fizika és alkalmazásai nélkül számos fontos műszaki fejlesztés sem valósulhatna meg. Kinyilvánították, hogy a fizikai műveltség olyan eszközöket biztosít az emberek számára, amelyek a fejlődés elengedhetetlen feltételei. Az elmélet és alkalmazás összhangjához elengedhetetlenül szükséges a tudomány népszerűsítése, annak élménnyé tétele, mert a fizika a jelenségeket érthetőbbé, nem pedig érhetetlenebbé teszi. A krumplinyomó nem más, mint egykarú emelő, a mérleghinta pedig kétkarú emelő. A fizikai törvények könnyen megérthető megnyilvánulásaira
KISS ZSUZSANNA Manapság az ifjúság nem sok időt szán a természet csodálatos titkainak feltárására. Mi, KéSz-ek azonban nem vagyunk gyapotkák, akik azt várják, hogy végre este vízszintesbe helyezzék magukat, vagy a sok kincset érő szabad perceiket a rengeteg pénzt „bekasszáló” agytompító diszkókba töltsék, ahol az a sikk, hogy minél gyapotabbakká váljanak. Minket érdekelnek a fizika titkai, különösen egy olyan tanár szájából, akiben tiszteljük a tantárgya iránti elhivatottságot.
Ha unod a banánt, és Fel akarod csigázni fantáziád, Tekints ide, Ez az oldal, amely előtted Kitárja kapuját! Itt megtudhatod Traxler Attilától, Mi mindent kaphatsz a fizikatanártól!
Melczner Győző akvarellje
CSÁVÁS GYÖRGY DANTE ANTI-PROPAGANDA
Elvakult szemekkel nézek vetített képeket, Égi jeladó küldi a manipulált híreket. Karjaid bilincsbe zárod, s némán hirdeted, Szabad s egyenlő vagyok veled. Hallgatsz együgyű fülekkel bolond szavakat, Csöndben tűröd, miként kapsz kolompot s szarvakat. Láthatatlan falak közt hangtalan hirdeted, Szabad s egyenlő vagyok veled. Szűkült elméd jó étvággyal falja a moslékot, Mit feltálalt, amolyan hihető hit-pótlékot. Céltalan céltudattal is balgán hirdeted: Szabad s egyenlő vagyok veled.
(Kis szójáték) De körülötted ébred az ész E merész régész. Jő a vész, elvész, elenyész A kábulat. Ámulat Kíséri útját az igazságnak.
Lukács Péter színezett rézkarca
BOTOND NAPPALIJA A TŰZRAKTÁRBAN TÁRLATOLGATÓ A MAGYAR HÍRLAP KULURÁLIS ROVATÁBÓL
„A ferencvárosi Tűzraktárban nyílt meg az erdélyi származású fiatal szobrász-grafikus, Sánta János Botond kiállítása. A szimbolikus jelentésű szobrok alkotója a tizenegy napos kiállítás idejére műtermét – a kiállítás angol címe (My Livingroom) alapján: nappaliját – osztotta meg az érdeklődőkkel. Sánta János Botond és egyik alkotása: a lebontott budapesti épületekből kimentett gipszstukkókat használja fel installációihoz. Kő, véső, kalapács, egy lomtalanított erős jancsi a nehezebb kőtömbök emelgetésére, és persze egy kényelmes kanapé a fűtetlen műteremben – ennyi a gondtalan alkotás feltétele. Meg némi inspiráció, amelynek a húszéves, sepsiszentgyörgyi származású képzőművész egyébként sincs híján Budapesten. Bontanak itt szebbnél szebb épületeket, gondolkodás nélkül dózerolnak a földbe évszázados gipszmintákat, cirádákat, vízköpőket, csak össze kell gyűjteni őket, ha valakinek ez az érték. "A falon csillag és kereszt, I love you Budapest" – idézi egy felirat erejéig Hobót a művész a lebontott épületekből kimentett gipszstukkók installációi előtt. Botondnak elhiszem: megjárta ő már a fővárost minden értelemben. Tizenöt évesen jött ide dolgozni, aztán találkozott egy lánnyal, aki némileg marasztalta.
Szülei nem ellenkeztek, különbözeti vizsgák és egy év gimnázium után már a Kézműipari Szakközépiskolában találta magát. Bár sűrűn nem látogatta az intézményt, mint mondja, túl friss hús volt ő Budapestnek. Előbb graffitizni kezdett, néha lógott is az órákról, aztán rendbejöttek a dolgok. Húszéves korára már több kiállítással, és díjakkal is büszkélkedhet. Szereti a letisztult formákat, témái ősiek: Násztánc, Teremtés, Bujdosó, Imádkozó asszony, Szoptató Madonna – olvasgatom a téglahalmokon, ácskapoccsal összeszegecselt nyers deszkákon kiállított szobrok címeit. "A 21. századi Vénusznak például azért negatívak az idomai, mert az aerobic-termek sugallta nőideált szimbolizálja. Nem kell ma már minden aszszonynak 8-10 gyereket szülni…" – kalandozik el Botond, de ide már nem követjük, akad még elég látnivaló a Tűzraktár műtermeiben. „
Programok, események, kiállítások
Vendégünk volt...
Mohsen Mahmud festőművész és papíruszkészítő Egyiptomból Dr. Rabie M. Hadie tanár úr két évvel ezelőtt egyiptomi tanulmányúton vett részt a célból, hogy az óegyiptomi kerámiák anyagát, az ún. egyiptomi pasztát kutathassa. Az út azonban még sokféle egyéb tapasztalatot tartogatott. A szerzett élmények aztán iskolánkhoz is elérkeztek, hiszen egy ott alakult barátság alkalmat kínált arra is, hogy Mohsen Mahmud papíruszkészítő mesterrel iskolánkban találkozhassunk. Az ókori birodalom 2000 éves kézműves eljárásait mai napig is sok megfejtésre váró titok övezi. Mohsen Mahmud Egyiptomban felkutatta e mesterség fortélyait, kézműves műhelyt alapított, itt hagyományos eljárással kézzel állítják elő a papíruszokat, amelyekre az ókori minták alapján kézzel festik a képeket. Az így előállított termékek egyedileg létrehozott tulajdonképpeni másolatok, de őrzik a tradíciót. Mohsen Mahmud azonban nemcsak kézműves, hanem művészember: litvániai és magyarországi kiállítása alkalmával egy nagyon is modern alkotót ismerhettünk meg, aki a nonfiguratív festészet útjain a hagyomány és modernség ötvözésén kísérletezik. Köszönjük a látogatást. ()
Beszélgetés Knébl Zsuzsa tanárnővel az Iskolamúzeum tervezett programjairól
K
nébl Zsuzsa tanárnő kérésünkre elmondta, hogy terveik szerint ezt a tanévet a diákalkotók, alkotó diákok munkáinak szentelik. Az Iskolamúzeumban a korábbiaknál több alkalommal a tanulók műveit tekinthetik meg az érdeklődők. Kiállítással emlékezünk a nyári alkotótábor eredményeire azzal, hogy az ott készült tárgyakból, grafikákból, akvarellekből nyílik 2005. november 8-án első tárlatunk. A megtekinthető anyagot még a kiállítás előkészületi szakaszában láthattam, s egyetérthetek Knébl tanárnő véleményével nagyon gazdag és művészi színvonalon megalkotott műveket válogattak a kiállított anyagok közé.
T
említenék — mondja Knébl tanárnő — az egyik a gyulai alkotótábor festőművészeinek kollektív kiállítása, a másik finn művésztanárok gyűjteményes tárlatának megrendezése Ez utóbbit a finn m űv é s z e t i iskolák művésztanárainak meghívásával kötnénk egybe.
F
inn kapcsolataink építésében Kanizsai Eszter tanárnő évek óta fontos feladatot vállalt, amelyet a történelmi múltban gyökerező rokonság hívott életre azzal, hogy mindannyinknak, e kis Kárpát-medencében élő népnek is meg kell találni azokat a testvéri kapcsokat, amelyek által a környező világhoz való viszonyai is nyitottabbá válnak.
A korábbi években is rendszeresen fogadtunk finn iskolák tanárait, diákjait, egy nagyszerű délelőttöt tölthettünk el a neves Kalevalafordítóval, Szente Istvánnal, tavaly vendégünk volt Antero Olin finn festőművész, aki a vele folytatott beszélgetés során művészetének műhelytitkaiba is beavatta hallgatóit. (A Reprezentatív kiállításaink közül két tervet riportot Szárnyasi Judit készítette) ervezzük még e tanévben Székely Júlia grafikus szakképzésben részt vevő növendékeinek kiállítását is. Ez a tanulócsoport érettségi utáni szakképzés 1. évfolyamos tanulói. Kíváncsian várjuk munkáitokat!
A raktár előtt poros lámpa ég. Csak látszik, nem világit, ilyen az ész, ha áhit. Pislog élénken, holott nagy halott fény az ég.”
A december első hetében megrendezendő iskolai irodalmi tanulmányi verseny témája JÓZSEF ATTILA MUNKÁSSÁGA. Ez alkalommal gyakorolhatod az érettségi esszéfeladatoknak megfelelő szövegalkotást, hiszen segédeszközöket ezúttal az iskolai könyvtárban szabadon használhatsz. A tesztkérdések megoldásához a versenyt megelőző előadás és múzeumlátogatás nyújt majd segítséget. 1937. december 3-án halt meg a költő, de művei által szembesülhetünk vele s önmagunkkal. A verseny részleteiről a könyvtárban tájékozódhatsz.
A vasútnál lakom. Erre sok Vonat jön-megy és el-elnézem, Hogy szállnak fényes ablakok A lengedező szösz-sötétben. Így iramlok örök éjben Kivilágított nappalok S én állok minden fülke-fényben, És könyöklök és hallgatok.
Tar ágak-bogak rácsai között Kaparásznak az őszi ködök, A vaskorláton hunyorog a dér.
...jöjjön el már az, ki megbocsát És meg is mondja szépen, micsodát Bocsát meg nékem e farkasveremben!
A fotókat Gasparetz Attila és Dernovics Tamás készítették
A képregény Szárnyasi Judit munkája
Megmutatja magát a képzelet Ha a képzelet ruhát öltene És megmutatná magát, Akkor víg tündérek Táncra perdülnének Virágszirmokat szórva Szerte széjjel S csillagok zápora Hullana reám. Kiss Zsuzsanna
Világhiány Feketén ég a világ, Hozzá dől az út, Véget ér a dobbanás, Megáll a szív, S hallgat az Úr. Papp Katalin Egri László
Meczner Győző
A kishúgom… Írta Francia Réka Ma jött haza a nagymamától… Épp a Pókember második részét néztem DVD-n, hosszas válogatás után választottam ezt a filmet, mert hogy nem mindegy, hogy mit néz az ember lánya, amikor nincs otthon a húga, aki egész nap a lejátszón szokott ülni. Természetesen csak képletesen értve. Berobbant a szobába, ahogy szokta, nagy komolyan magyarázta, hogy mit kapott ajándékba, és hányféle funkciója van a legújabb kütyünek, pedig én még csak a „Sziasztoknál!”- nál tartottam. Aztán valami rózsaszín játékrúzst tartva kezében megkérdezte: - Berúzsozzam vele a szád? Akarod? – arckifejezése korát meghazudtolóan komolynak látszott. Ilyenkor úgy érzem, túlságosan jól nevelt. Összeszorult a gyomrom a fájdalomtól, de csak egy pillanatra, mert a mamáék máris ott termettek, hogy üdvözöljenek. Leültek kis időre, de aztán hamar rájöttek, hogy velem most nem lehet értelmes szót váltani. A filmre figyeltem inkább, előttem a kishúgom, aki már csöndben, a képernyőre függesztve tekintetét, teljes elmélyüléssel adta át magát a Pókember kalandjainak ahogy az jó testvérkéhez illik. A délutánom tűrhetően telt, elvégre hétvége volt. Éppen a számgépem előtt ültem, amikor hallottam, hogy anya – ma már sokadszorra – veszekszik a húgommal. Ő pedig csak hallgat, tűr csöndesen. Aztán bejött hozzám, elszerencsétlenkedett a kilinccsel, ami még mindig komoly akadályt jelent számára. - Bejöhetek? – kérdezte vékony hangján. - Minek? – kérdeztem, csöppet sem kedvesen. Védekező reakció volt ez, sok éves tapasztalat szülte a durva, elutasító hangot. Hiszen annak szántam. De a szándék nem ért célt. Odajött hozzám egy hatalmas, zöld állatos könyvvel a kezében. - Most is szoktál még pillangókat rajzolni? Mert találtam itt egy nagyon szépet. Neked.. – nyitotta szét a kötetet a megfelelő oldalon. Szavaitól megenyhültem, mégiscsak a húgom, és imádom. Valahogy fájt is a szívem érte, hiszen nap mint nap anyától csak szitkokat kapott. Sajnos gyakran előfordul, hogy a szülőknek egyszerűen nincs hangulatuk a gyermekeikre. Igazán nem hibáztatom őket, de mégsem jó ez így… Ilyenkor nem tudnak szeretetet sugározni. Mi gyerekek, pedig nem értjük, hogy mi az oka annak, hogy anya csak a nevelőapámat várja haza. Én ilyenkor magam is megpróbálom elkerülni, de a húgom csak hétéves. Függ anyától, s igényli a szeretet megnyilvánulásait, ezért aztán sok sérelmet gyűjtöget. Hallgatom csacsogását, folytatja tovább a pillangó elemzését, miközben mindez lepörgött gondolataimban. - Látod? Ilyen szép rózsaszín… - mondja halkan, kicsi ujjacskájával a képet simogatja. Még eljátszik pár pillanatig, aztán mennie kell fürdeni. A zuhanyozás közben anya megint csak veszekszik vele, s én – érzem - egyre dühösebb leszek rá, s magamban már odaszóltam anyának: - Túl szigorú vagy! Ne légy durva vele, hiszen még gyerek! – de aztán hagytam elszállni a gondolatot. Ilyenek voltunk mi is. A nővérem meg én, lehorgasztott fejjel álltuk a szitkokat, és meg sem fordult a fejünkben, hogy nem is a mi hibánkról szól az elégedetlenség, hanem valami másról, aminek a mozgatórugóit mi nem is ismerjük. Talán ezért vagyunk mi ennyire komolyak. Nekünk nem volt szabad ugrálni, szaladgálni, gyermekesen vadulni néha, ahogy a többi gyerektől gyakran láthattuk. És nem tudtunk rosszak lenni, mert anyánk szeszélyei ellenére is szerettük őt.. Amikor már lefeküdni készültem, láttam, hogy húgom szobájában még ég a villany. Egyedül játszott. Bementem hozzá, leültem mellé az ágyra. Rózsaszín huzat gyűrődött a párnáján, takaróján. Ugyanis ez a kedvenc színe. Egy plüsskutyus került elő a paplan alól. Arcán halvány mosoly játszott. - A mama vette… - és mosolygott, ahogy az állatkával játszott. Játszott, és lerombolta a szitkokat. És erőt nyert, mert felépítette magában a szeretetet. A családunkat, a mi családunkat. Az összetartozás erejét. Most is nevet. Ő az én erős kishúgom. Büszke vagyok rá.
