travel Size csak 395 Ft

megem

travel Size csak

395 Ft

melt

köszöntő

Új szelek fújnak… …és elérték a komm’ oldalait is. A lap főszerkesztője, lapigazgatója és képszerkesztője is átadta a helyét a fiatalabb generációnak, mivel nekik már a végzősök feladatait kell ellátniuk ebben a félévben. Ám a történet korántsem itt kezdődött. Hatalmas változáson ment keresztül a lap az elmúlt időszakban. Az előző szerkesztői csapat színessé varázsolta és elismertté tette az újságot. Mi pedig belekapaszkodtunk és témát adtunk neki. És fogunk is még, minden hónapban mást. A többi maradjon a mi titkunk. Egyelőre. De nem csak a szerkesztőségben találkozhattok új-

donságokkal. Úgy gondoltuk, hogy szükség van egy olyan online oldalra is, ahova mindenki szabadon leírhatja a gondolatait. A http://uy.hu oldalon amellett, hogy megoszthatjátok írásaitokat, saját profilt is készíthettek magatoknak. Van egy egyre bővülő galériánk, ahová a ti képeiteket is várjuk. Ezenkívül a bkFM online rádió adását is innen hallgathatjátok, illet-

ve hozzá is szólhattok a műsorhoz, vagy akár mások írásaihoz. Ha ez még nem lenne elég, a „Perspektítvatágtó” rovatunkban az interneten talált érdekes cikkeket is megoszthatjátok egymással. Erről bővebben az interneten. Most kanyarodjunk vissza a nyomtatott sajtó világához! Ezúttal kedves Olvasó, egy művészetről szóló lapot tartasz a kezedben. Arra voltunk kíváncsiak, hogy mit is jelent ma az: művészet. Alkotókkal beszélgettünk, könyveket kutattunk fel, színdarabokat néztünk meg, múzeumba mentünk, szabadjára eresztettük a fantáziánkat, és még korunkbelieket is faggattunk a témáról. Célunk az volt, hogy olyan informatív, ugyanakkor művészi igényű, „ütős” újságot hozzunk létre, amelyben minden betűnek és képkockának hatalmas a szerepe. Olyan hallgatói lapot, amelyet újra és újra érdemes kézbe venni és olvasgatni. Üdvözöllek a komm’ művészi világában! Árgyellán Edina főszerkesztő

3

leköszönő Búcsúzik a főszerkesztő és a lapigazgató

Átadják a komm’ stafétáját A komm’ újraélesztői, Anka és Peti elmesélték, mennyi mindent tettek a lapért, mire a mai formáját elérte. Elmondták azt is, mi mindent szeretnének látni a továbbiakban – ami persze csakis az új csapaton múlik.

fotó: csikós eszter

Mindketten 2006-ban kerültek a laphoz, és nem csekély igyekezet eredményeképpen kapták kezükbe a komm’ vezetését. Az A/4-es méretből A/5-ös lett, hogy könnyebben beleférjen egy női táskába, és az órák folyamán a pad alatt is olvasható legyen. A név Kommunikátorból komm’-ra rövidült, ami rövidebb, fiatalosabb és „instantabb”. Ezeket a változásokat még részben az előző főszerkesztő vitte véghez, de ahhoz, hogy a 2007-es gólyák már színes lapot tarthassanak kezükben, rájuk volt szükség. Anka felelt a lap tartalmáért. Ebbe beletartozott szinte minden: a lapértekezletek ös�szehívása, a témák összegzése, a munkatársak koordiná4

lása és a korrektúra irányítása. Peti a végső ellenőrzés feladatát látta el, és a gazdasági ügyeket intézte. Hála nekik és lap többi munkatársának a komm’ bezsebelt néhány elismerést. A Diák- és Ifjúsági Újságírók Országos Egyesületének havilapja, a DUE Tallózó a lapot 2007. novemberi számának ,,Példaképp” című rovatában a hónap diáklapjának választotta. Ezt követően közönségdíjat kapott a Címlap és Arc pályázaton, majd 2008-ban az Országos Diákmédia Pályázaton az év diáklapja kategóriában második helyezést ért el. A búcsúzó vezetők azt is elmondták, mire van még szükség ahhoz, hogy még tartalmasabb olvasnivalót kapjanak kézbe a BKF hallgatói. Anka és Peti egyaránt a tartalomra helyezte a hangsúlyt, persze mellette a külcsínt és a tapasztalatot is megemlítették. ,, Kicsit még strukturáltabbá kell tenni a lapot, és akkor már érdemes lesz küzdeni az első helyért”– fűzte hozzá Anka.

És hogy mit üzennek az utódaiknak? „Rengeteg kitartást kívánok az új csapatnak, hiszen nagyon jól tudom, mennyi munka van a lappal. Ha egy év múlva kezembe kerül egy komm’, ne csalódjak bennetek!”  (Anka) „Okosan, pontosan tegyétek, amit tesztek, és mindenképpen vigyétek bele önmagatokat, a szíveteket is!” (Peti) Szepesi Kata fotó: korompai dániel

köszöntő

Ami ma művészetnek számít

Szintén művész? „Mi is az a művészet?” Ennél pofonegyszerűbb kérdés nincs is, nemde? Csakhogy bármily meglepő legyen is, ennek a fogalomnak a magyarázata egészen szubjektív. Hiszen lehet, hogy az, ami az én laikus és naiv szememben egy kisgyerek kakaós kézlenyomatának tűnik a falon, az másoknak – és főként az alkotójának – önarckép a vásznon. De akkor mégis, mit nevezhetünk művészetnek? Mielőtt még bárki is megdobna képzeletbeli papírgalacsinjával, nem azt állítom, hogy a művészet csupán pacák és foltok rendszertelen egymásra dobálása. Ezt csak a művészetben kevésbé jártas szemlélő gondolja azokról a képekről, amelyeket még a kép címével sem tud összeegyeztetni. A művészetet mint fogalmat nehéz meghatározni, an�-

nyira széleskörűek és megfoghatatlanok a határai annak, mi számít műalkotásnak, és mi nem. Teljesen másféle megközelítése van a művészetnek ma, a 21. században, mint például a reneszánsz idején. A jó öreg festmények és szobrok persze mind a mai napig „slágernek” számítanak (legalábbis a híresebbje), ám az ember találékonysága és kreativitása

határtalan, így mindig valami újat, valami megdöbbentőt akar alkotni. Hiszen ki tekintett volna úgy a firenzei Mediciek közül egy székre, mint műalkotásra? Ugye, elképzelhetetlen? Pedig ma már a formatervezés külön művészeti ággá nőtte ki magát, és mindenki az alkotás egyik formájaként ismeri el. Ahogy változik az idő, változik az emberek felfogása is arról, mi számít szépnek, és mi műremeknek. Volt abban a szóbeszédben némi igazság, hogy a legtöbb művészt halála után ismerik el, de ez is hozzáállás kérdése, márpedig az megváltozott. Napjainkban egyre több művészeti beállítottságú fiatal tanulhatja a „szakma” fortélyait a nem kevés túljelentkezéssel beindított művészeti szakokon. Ez is csak annak a bizonyítéka, hogy a művészet nem veszett el a digitális világban, hanem kiszélesedett, és a határ itt sem más, csak „a csillagos ég”. Annyi bizonyos, hogy a művészek mindig valami meghökkentőre, kiszámíthatatlanra és megbotránkoztatóra törekednek. Sosem állnak meg, felrúgják a szabályokat, és amikor azt hinnénk, hogy már mindent tudunk a művészetről, akkor előállnak valami újabb „őrültséggel” – mi pedig csak tátjuk a szánkat. De hiszen éppen ez a jó az egészben. Susztrik Ófi

5

házon belül Korompai Dani és a képek világa

Művészet és minden, ami mögötte van Önkifejezés. Valami mást, maradandót alkotni. Ezek is szóba kerültek beszélgetésünk során, ahol a kortárs művészet volt az alaptéma. De mindent kibeszéltünk, ami ezzel kapcsolatos, kitérve Dani specialitására, a fotózásra, vagy hogy őt idézzem: a ,,digitális képmanipulációra” is. – Mi jut eszedbe, ha azt hallod: kortárs művészet?

– A mi generációnk alkotásai, amelyek egy darabot hivatottak megmutatni a világszemléletükből s a saját „szűrőjükön” át – kortársak lévén – a bennünket is érintő aktuális társadalmi problémákból, történésekből. – Kedvenc művész, stílus, ami megfog?

– Igazából nem nézem, hogy ki fotózta, ki festette, ki írta. A mű az első, és hogy bennem milyen érzéseket kelt. Ha elnyerte a tetszésemet, úgyis utánanézek, hogy kinek az alkotása. Éppúgy szeretem az impresszionista festők képeit, mint a modern festészetet. A lényeg, hogy olyat lássak, ami kitűnik a tömegből.

– Szerinted mitől nevezhetünk valakit művésznek?

– A művészi hajlam szerintem minden emberben benne van. Művész lehet egy anya vagy apa, aki a rá nehezedő problémák ellenére dolgozik, szeret, vállalja még a megaláztatást is, hogy a gyermekeinek jobb legyen. Szerintem azért nevezhetjük ezt is művészetnek, mert azáltal, ahogy ő működik a világban, a gondolkodásmódját kivetíti valamilyen cselekedet vagy produktum által, másokra is hat. 6

Ha valaki nem tud írni, olvasni és semmi egyebet, de kedves az emberekkel, tiszteli őket, már adott valamit a világnak.

– Térjünk át arra, hogy mióta foglalkozol fotózással.

– Először csak úgy érdekelt a fényképezés, mint egy új technika – hogy milyen lehet egy LCD-kijelzős kütyüvel korlátlan mennyiségben hülyéskedni. Mikor anno a „Jézuska” meghozta az első digitális fényképezőképemet, a fűszálaktól a napsugarakig mindent lefotóztam, de rájöttem, hogy ennek nincs értelme, és elkezdtem nyitott szemmel járni a világban. Mindig nálam volt a gépem, hátha „elkapok” valami érdekeset. Ennek ellenére máig akkor következnek be egyedi helyzetek, amikor nincs nálam. Például mikor egy idős, megfáradt bácsi jött velem szemben a mozgólépcsőn, életunt arccal, egy narancssárga ,,Peace” feliratú pólóban. De születéfotó: csikós eszter

házon belül sem óta fényképezek, mert amit a szememmel láttam, azt megjegyzem, csak sajnálom, hogy ezeket a képeket nem lehet úgy letölteni, mint egy memóriakártyáról.

– Akkor nem is tanultad, hogy hogyan kell fényképezni?

zésére, és megvalósíthattam azt, amit mindig is szerettem volna: például a tankönyvborítók tervezését. Remek érzés olyan dolgot alkotni, ami maradandó, és több száz ember kezében is megfordul (legalábbis vizsgaidőszakban). – Amikor készítesz egy koncepciót, hogy

– Utánaolvastam, de inkább az empíria jön az ötlet – vagy nevezzük inkább ihletnek? volt, ami rávezetett. Kezdetben azonos sé– Amikor becsukom a szememet, tulajdonmákat alkalmaztam, nem mertem szabadon képpen nem sötétet látok, hanem rétegeket. szárnyalni, ezért utánanéztem pár dolognak, Látom a végeredményt alkotó háromdimenamit nem árt tudni a fénykéziós képek sorozatát, amelyek pezésről. A technikák ismeegymás fedésében új alakot Név: Korompai Dániel retében nemcsak azt fénykéöltenek. Az a dolgom, hogy Foglalkozás: Főiskolai hallpezhetem le, amit látok, haa „mozaik” kirakása érdekégató a BKF-en Ahol találkozhattok vele: nem azt is, amit másoknak ben a képsorozat elemeit le is Leginkább a főiskolán, fényakarok mutatni. fotózzam. Mint egy színházi képezőgéppel. Majd a fotózás kicsit hátrendező, megtöltsem a színMunkái: Amellett, hogy szátérbe került a digitális képfelpadot díszlettel, emberekkel, mos BKF-es plakátot ő tervedolgozás javára: ott ugyanis szöveggel, effektekkel – mazett, a régebbi komm’ címlapok is a keze alól kerültek ki. szabad kezet kapok, azt csigával a tartalommal. Emellett több hirdetést készínálok (és láttatok), amit aka– Van valami álmod, ametett már a Marketing Teamlyet szívesen megvalósítanál? rok. Ha én sapkát szeretnék a nek. A BKF-es jegyzetek boríBKF tetejére, akkor ráhúzok – Úgy gondolom, hogy a tóin is legtöbbször az ő munegy sapkát. Ezt egy szimpla mai anyagias világban sok kái köszönnek rátok. exponálással megvalósítani ember számára a pénz és a költséges lenne. tárgyak képeznek értéket. Sokan gondolják úgy, hogy ez nem művé- Kedvenc értéktárgyaink, kabaláink, ruhászet, hiszen a jó pillanatot kell megörökíteni, ink velünk együtt megszűnnek, egyszer nem utólag manipulálni bárki tud. Szerintem vi- lesz majd se a ruha, se én. Szerintem az emszont itt a „jó pillanat” maga az ötlet. lék az, ami örök, és ami elválaszthatatlan tő– Művésznek tartod magad? lünk. Régóta érzek késztetést arra, hogy ezt – Szerintem akkor vagyok az, ha legalább mégis kézzelfoghatóvá tegyem. egy ember ezt gondolja rólam. Nyilván azért Szeretnék egy családfát készíteni, hogy teszi ezt, mert saját fogalomhasználata és ér- hogyan élt a családom, abban a reményben, tékrendje alapján, az alkotásaim révén bele- hogy ezt a leszármazottaim is továbbviszik. Színes, képes fotomontázs lenne, amely az esek a „művész” kategóriájába. Az a tény azonban, hogy most interjút készí- életem és a családom életének legkedvesebb tesz velem, nem feltétlenül azért van, mert én emlékeit mutatná. Ha sikerül megvalósítani, művész vagyok, hanem, mert nekem volt olyan máris maradandót alkottam. Nem a nagyköszerencsém, hogy jó időben, jó helyen lehettem, zönségnek szánom, hanem a számomra legés emellett szárnyalt a fantáziám. Rengeteg le- fontosabb embereknek, a családomnak. hetőséget kaptam a BKF-től önmagam kifejeKovács Barbi 7

házon belül Beszélgetés Fillér Mátéval

Kortárs robotés mechanikaművész Riportom egy olyan emberről szól, aki művészetével olyan világot mutatott meg nekem, olyan látószöget adott a művészet szemléléséhez, amely minden eddigi elképzelésemet megváltoztatta. Sokkal élvezhetőbbé és érdekesebbé tette számomra a mai művészetet, mint amilyennek azt korábban gondoltam. Fillér Máté festő, valamint igen különleges, megdöbbentő és egyben társadalomkritikus filmanimációk készítője. Már több kiállítása is volt. Gyerekkorától kezdve rajongott a filmezésért. Kisgyerekként rengeteg kisebb film szereplője volt, amelyeket maga rendezett, és kishúgával együtt játszott el a család kamerája előtt. Emellett az általa kedvelt mesefilmek alakjait is szívesen rajzolgatta, később ez a Star Wars-robotok, illetve egyéb sci-fik rajzolásában mutatkozott meg. Jelenleg a Képzőművészeti Egyetem Intermédia szakának hallgatója. Bár Máténak saját állítása szerint még nincs kiforrott stílusa, és szeret mindenféle újat kipróbálni, azért a robot, a technika és a mechanika témaköre mind festmé-

8

nyein, mind filmjeiben biztos pont. Ő erről így beszél: „Szeretem a letisztult mesterséges formákat, amelyek ugyanazt a célt szolgálják, amit régen, csak másként. Illetve szeretem ezek organikus változatait. A zene is nagy hatással van a művészetemre, főleg a filmanimációimra. Kép és zene nincs egymás nélkül, és egyik sem nyomhatja el a másikat.” Képei és filmjei mind egyfajta sajátos látásmódról árulkodnak, amely részben kubista szemléletet is tükröz. Miért döntött az ilyesfajta művészet mellett? Elmondása szerint az, aki bekerül a művészeti egyetemre, szabadon kísérletezhet. A realista képekben pedig inkább a technika mérvadó, mint maga a művész. ,,Én alapvetően figurális vagyok. Szeretem az új formákat” – teszi hozzá. Úgy véli, korunk művészete rendkívül szerteágazó, ugyanúgy megjelennek benne régebbi stílusokból átemelt elemek, mint a modern kor legújabb irányzatai. A kortárs művészet eme sajátosságának egyik okaként a modern technikai világot említi, amely mindezeket a jelenségeket felerősíti. Ma már egy festőnek nem kell a szabadban festenie, vagy egy filmesnek a megfelelő alkalmat, a megfelelő fényeket lesnie, hiszen

minden előállítható mesterségesen is. Egy film vágása is jóval egyszerűbb a számítógépek segítségével, és a festéshez szükséges eszközök is jóval olcsóbbak, a választék is nagyobb, mint régen. Továbbá egy kialakult tévhit szerint csak annak van értéke, ami művészetnek van elnevezve. Ez tovább erősíti azt a folyamatot, amelynek során mindenki megteremti magának a saját kis portfolióját és a saját stílusát, hogy megmutathassa, mi az, amit ő művészetként értékel. A mai kortárs művészetre jellemző, hogy több művészeti ágból áll össze. Például a rajz és a festészet keveredik a filmmel, így születik meg az animáció. Az új művészeti ágak közül pedig kiemelkedik például a graffiti, amelyet azonban nem lehet műtermi keretek közé beszorítani. Ez a fajta művészet az utcán, a falakon életképes, egyfajta gerillaművészetnek nevezhető. A mai művészetben megjelenik egyfajta „nemzeti művészet” is: ez ismeretterjesztő jelleggel mutat be egy nemzeti érzést. A mai kortárs művészetnek valami olyan útmutatás a célja, hogy ideje már rájönni: ki kellene nőni az egymás öldökléséből és a hatalmi harcokból. Meg kellene érteni végre, hogy mindenki egy, és szeretetben és békességben kéne élni. Tehát érvényesülnek az ilyesfajta közhelyek. Mátét arról is megkérdeztem, van-e a mai Magyarországon érdeklődés a hagyományos, illetve az új művészeti ágak iránt? „A mai generációk ugyan nem lesznek naprakészek, de mindenképp beleütköznek a művészetbe.” Az viszont igaz, hogy a magas művészet közönségét a művészeti egyetemek „termelik ki”, illetve a kisebb előadásokra, kiállításokra inkább egy adott művész baráti köre vagy a barátai által invitált emberek fognak elmenni. A művészet egyfolytában alakul, és általában túlmutat önmagán. „Ha jó egy kiállítás vagy előadás, arra úgyis sokan el fognak menni.”

Ezek után kíváncsi lettem arra, hogy a művészet árucikké válik-e a 22. században? Máté szerint valamilyen szinten mindenképp szükség van egyfajta marketingre ahhoz, hogy az emberek tudjanak egy kiállításról. Viszont a művészet igyekszik nem árucikké válni. Egyes törekvések – mint például az Ingyenműtárgy alakulat, amely fiatal művészekből áll, akik ingyen osztogatják képeiket – arra irányulnak, hogy az árucikké válás folyamata ne valósuljon meg, valamint igyekeznek közelebb hozni az embereket a művészethez. Máté szerint az, hogy művészet elvarázsolt világ, alapvető félreértés. Minden lehetséges szögből meg kell nézni a dolgokat, beszélgetni róla, vagy ha másképp nem megy, utána kell nézni, és akkor biztos, hogy az ember megérti. Rossz bevett szokás, hogy amit nem értünk, az nem művészet, vagy mindenképp valami rossz. Nehéz az emberekben nyitottságot előidézni. Egy kiállításra úgy kell elmenni, hogy főleg a megértésről legyen minimális elvárásunk. Az pedig, aki először megy el egy kortárs kiállításra, felejtse el az előítéleteit, de nem árt, ha valamelyes művészeti felkészültségre is szert tesz. Akit pedig részletesebben is érdekel Máté munkássága, írja be a filler mate nevet az ismert videó megosztó keresőjébe, és tekintse meg a filmjeit. Hézser Benedek

9

házon belül Interjú Szente Krisztiánnal a kortársról

A nyugalom megzavarása érdekében Elvont, vicces, közvetlen és elgondolkodtató… Na meg persze mindenképpen szokatlan! Nagyjából így tudnám körbeírni azt az interjúnak nevezett beszélgetést, amelynek során volt szerencsém betekintést nyerni (és nyújtani) Szente Krisztián bkFM onlinerádióigazgató csavaros gondolataiba. Ki gondolta volna, hogy a kortárs művészet még szórakoztató fordulatokkal is szolgálhat? – Szerinted mi is az a kortárs művészet?

– Hm… Hát kortárs az, ami kortárs!

– Bővebb értelmezést is kaphatnánk?

– A szakzsargon szerint a kortárs az, akivel legalább egy teljes évet éltél egy időben. Tehát mondjuk nekem rengeteg a kortársam, sőt én is rengeteg embernek vagyok a kortársa!

– Viszont nem minden kortársad művész… vélem én.

– A kortárson akkor lépjünk túl, hiszen a kortárs az olyan, mint én, és mindenki más. Nem egy klasszikus, nem egy öreg őstojás, akire fel kell nézni. A kortárs szó maga szerintem lekicsinylő jelző. Amúgy mindenki lehet művész, majd az idő eldönti. – Ezt kifejtenéd ennél részletesebben is?

– A klasszikusok attól értékelődnek fel, hogy már halottak. Nekem például vannak olyan sajátosságaim, amilyenek Van Goghnak nem voltak. Van telefonom. Te például nem tudod Van Goghtól megkérdezni hogy mit jelent a képe, mit és hogyan gondolt akkor, és miért vágta le a fülét… Ezek azok a rejtett dolgok, amik őt felértékelik. Egy kortárs mű10

vész viszont bármennyire is elvont és megfejthetetlen, mégis ott a lehetőség, hogy felhívd, és megkérdezd tőle, hogy mit gondol például akkor, amikor kitalálja azt a szlogent, hogy „Nincs stílusod!” Vagy esetleg olyan koncepciókat, amik betegnek tűnnek! A kortárs művészek betegsége az, hogy sok ember úgy áll hozzájuk: ezek elvont, beteg emberek, akik néhány vonalat húznak, és rámondják, hogy ez most vasúti sín. És amúgy is értelmetlen, amit csinálnak.

– Tényleg úgy gondolod, hogy attól értékesebb egy mű, hogy a művész elhalálozott? Nem morbid ez egy kicsit?

– Szerintem itt a találgatások izgalmáról van szó. A klasszikusoknál lehet gondolkodni, hogy melyik csíkot miért oda húzta, és ez hogyan függ össze az akkori lelkiállapotával.

– De a klasszikus és a kortárs művészet mégis egészen más stílust és gondolatiságot feltételez, nem?

– A művészetekben minél klasszikusabb valami, annál fontosabb az elsődleges jelentés. A kortársaknál pont nem a primer jelentést kell nézni, hanem sokkal inkább a másodlagos és harmadlagos jelentések dominálnak. No meg az a felismerés, hogy egy kortárs minden platformon alkot, amely önkifejezéshez juttatja. Az alkotások mindig attól egyediek, hogy a művész minden egyes darabba egy kicsit a lelkét is beleadja. Ezzel kapcsolatban igazából van egy saját tapasztalatom is. – Elmesélnéd, mi az?

– Jártam előkészítőre a képzőművészeti egyetemre, intermédia szakra. Ott hasznos tapasztalatokra tettem szert. Többek közt

házon belül válogatás volt, ám ezt gyakorlatilag senkinek sem sikerült megvalósítania. Hogyan is lehetne?

– A végére azt terveztem, hogy mindenki előtt felfedjük – magával az értelmi szerzővel – a nagy port felvert „Nincs stílusod” szlogen jelentését!

Fotó: mihályi barbara

volt egy olyan feladat, hogy önkritika… vagy önszelekció (a pontos nevére sajnos nem emlékszem). A feladat lényege az volt, hogy kellett csinálni körülbelül ötven darab képet, amiből felvételin úgy nyolcat kellett leadni. Amikor nem tudtunk választani, akkor a tanárainkat kértük meg, hogy válasszák ki ők, melyiket érdemes beadni. Meglepetésünkre a tanáraink azt mondták, hogy mi válasszunk, hiszen ezek mind mi vagyunk, ezért nekünk kell eldönteni, hogy mit szeretnénk megmutatni magunkból másoknak. A házink pedig a következő órára csupán a

– Igen, a bkFM szlogenje is körülbelül erről szól. Pont azzal hívtam fel magamra a figyelmet, hogy leszóltam egy mások számára fontos dolgot, a stílust… Mivel egy stílushajhász korban élünk, ahol ha úgy nézel ki, és úgy viselkedsz, mint az ismert sztárok, akkor egy menő ember vagy, sőt csak akkor vagy olyan ember, akit tisztelet övez. Szerintem a stílus csak maszk, amely elfedi az igazi embert, és belesüllyeszt a tömegbe. Ahol nincs kritika, és nincs felelősség.

–És ebből a süllyesztőből szerinted van menekvés?

– Egyénivé vagy akkor tud válni valaki, ha multikulturális, vagy pedig ha teljesen kivonja magát a stílusorientáltság alól. Egy szlogen is akkor jó, ha megosztja a közvélekedést, vagy nehezen megfejthető, hiszen ami gondolkozásra sarkall minket, az életünk részévé válik. Összefoglalva tehát Krisztián receptje az egyéniséghez: legyél egyenes, logikátlan és formabontó! Mindennek a kulcsa a nyitottság és a megismerés vágya! És ami a legfontosabb: használj ki minden pillanatot! Leicht Réka

11

házon belül Graffiti és street art, az utcán született művészet

Művészet utcán „Erre bort mérünk még ötven lépésre, derék Vándor, térj be!” – olvasható az ókori Róma egyik házfalán. A falra írás hagyománya már nagyon régi, ám a 20. század megújította ezt a tradíciót. A helyszín a hatvanas évek New Yorkja. Az egymással viaskodó, főként feketék és latin-amerikaiak alkotta bandák keresték a módját a területek egymás közti felosztásának. E cél megvalósítására ragadtak kannát, filcet. De vajon tudta-e az első ember, aki így írta fel a nevét a falra, hogy mit indított el ezzel a mozdulattal? Ez az elemi, állatiasnak tűnő (helymegjelölő) gesztus hozta ugyanis létre a mai kortárs művészet nemzetközileg elfogadott és fontosnak tartott ágát, a grafittit, majd később a street artot. Eme és sok más művészeti ág hozzáértőjét és művelőjét kérdeztem a graffitiről, a street artról, azok megítéléséről és helyéről a mai művészvilágban. Tomi (művésznevefotó: csapó zsolt

12

in: trois, phadib, tijm, Kázmér) gyerekkora óta forgatja a kannákat, ragasztja a matricákat, és jelenleg a MoholyNagy Művészeti (ismertebb nevén Iparművészeti) Egyetemen folytatott tanulmányainak köszönhetően egyre mélyebb betekintést nyer a tervezőgrafika világába. Aktuális tevékenységeiről – az ő és a barátai munkája január 13. és 24. között volt látható a Kertész utcai Chinese Characters kortárs galériában – és a művészet mai helyzetéről lesz még szó, most azonban gondolataink vis�szakanyarodnak a kezdetekhez, az utcához. Ahol a graffiti született. Területmegjelölő céllal, amit nem sok idő elteltével felváltott egy sokkal művészibb indíttatású, számunkra fontosabb szándék: a dekoráció. Kezdetben az alkotások témája alapvetően a betű volt, a felírt szövegek nem tartalmaztak különösebb mondanivalót. Tamás a graffitit a tipográfiához hasonlítja, mivel

a cél mindkét esetben sajátos esztétikumú karakterek létrehozása. A writerek nem a pénzre, népszerűségre vagy szakértői megbecsülésre törekedtek. Ők pont ezen értékek elpiacosodása, hiteltelenedése, kiüresedése ellen szólaltak fel, megalkotva egy saját értékrendszert, ahol a tisztelet, az elismerés, a siker fogalma más jelentésekkel töltődtek fel. „A festés partizánjellegéből, a megmozdulások akciószerűségéből következően nagy tiszteletet az az alkotó érdemel – és valahol ebben rejlik a graffiti igazi ereje – , aki a jól látható helyen, a veszélyből és illegalitásból fakadó feszült helyzetben képes figurázni, valami egyedit, stílusosat, játékosat létrehozni” – mondja Tomi. A 90-es években viszont irányváltás történt az utcai alkotásban. A korábbi értékromboló, lázadó, illegálisnak és magánterületet sértőnek számító graffiti helyett többen elkezdtek valami újat csinálni. Ennek a neve lett a street art. A két ágazat tehát közös gyökereken alapul, egymástól nem elválasztható, de sok köztük a lényegi különbség. A grafittis

házon belül

fotó: csapó zsolt

veszélyes akcióival szemben a street artos otthon alkot, eszköze többnyire a matrica, a plakát, illetve a stencil. A partizánként festő, rendszert romboló writerrel szemben ő máshogy és másra kívánja felhívni a figyelmet. Célja gyakran egy politikai, társadalmi tartalmú üzenet továbbítása, a járókelő figyelmének felhívása egy fontosnak vélt problémára, jelenségre. Fontos elem a frappánsság, ötletesség. Míg a graffiti zárt közönséget hoz létre, az üzenetek dekódolásához belső tudásra van szükség, a street art jelei közérthetőbbek, így többeket érintenek meg. Tomi mesélt Banksyről, aki ebben a műfajban talán a legnagyobb népszerűségnek örvend. Az angol művész szerte a világon mutatja be a munkáit, amelyekre nemritkán több ezer dollárt licitálnak. És ezzel el is értünk egy újabb állomáshoz, a street art mai helyzetéhez. Tamás meglátása ez-

zel kapcsolatban a következő: ,,A graffiti és a street art népmozgalom, mindenki csinálja, aki akarja, aktivistái valamilyen szinten közös nyelvet beszélnek, közös motívumokkal fedik be az utcát. És vannak olyanok, akik valami újszerűt, egyénit alkotnak a mozgalmon belül, túllépik a graffiti és a street art határait, így már ki is szakadva a népmozgalomból. Ha megvan mindenük, ami ma egy kortárs művész sikeréhez szükséges – kapcsolatok, jó kommunikációs készség, meggyőző tálalás és persze ötletek meg tehetség –, akkor eljuthatnak oda, hogy galériákban, kiállításokon mutathatják meg az embereknek, mit tudnak.” Azt kérdeztem Tomitól, milyen következményei vannak annak, hogy az utca művészete bekerül a galériákba, kiállításokra. A megítélés kettős. Ő pozitív dolognak tartja a galériákat, ahol e műfajokat szívesebben lát-

ják, mint a gyűjtők, illetve a közterületek gazdái. A galéria bevezeti az érdeklődőket a street art világába, és olyan teret ad a művésznek a szabad alkotásra, ahol a művei elismerést nyernek. Ezzel azonban sokan nem értenek egyet, és úgy gondolják, hogy a tiszta művészet az, ahol nincsenek megrendelések, kritériumok, az alkotások öncélúak, és ettől hitelesek. Ők továbbra is az utcán tevékenykednek, a már említett saját értékrendjük szerint. Mindkét álláspontban van igazság. A folyamat viszont már elindult. Nyugaton, ahol a street art és a graffiti egykor virágzott, az utcán való alkotás kezd háttérbe szorulni, a street art pedig beköltözött a galériákba. Nem tudni, mit tartogat a jövő: lehet, hogy lesz egy újabb virágzás az utcán, lehet, hogy nem, lehet, hogy elég lesz majd az internetre felmenni a művészetért – ez ma kiszámíthatatlan. Egy biztos, a street art és a graffiti motívumai beleégtek a mai képzőművészet és a kereskedelmi vizuális nyelv által közvetített látványvilágba. Eltűnni sosem fognak, mindig lesznek bátor partizánok, ötletes matricázók, galeristák, akik ezt az utca által kreált ékes nyelvet beszélik. Csapó Zsolt

13

házon belül miért is lehet imádni a táncot?

Művészet, önkifejezés, testmozgás Csukjuk be a szemünket, és utazzunk vissza évszázadokat, vagy akár évezredeket. Látni fogjuk, az emberek szeretete a tánc iránt nem változott, csak a stílusok váltogatják egymást. Most éppen a fény- és hangtechnikával felturbózott táncshow aratja a babérokat. Ebben a műfajban ér el sikereket a Gold Musical Tánccsoport is, mind fellépéseiken, mind a hazai és nemzetközi versenyeken. Sallak Petra, a csoport táncosa beszél a tánchoz fűződő érzéseiről. – A táncot a művészetek közé sorolnád?

– Ez attól is függ, melyik táncstílusról beszélünk. Amit mi csinálunk, egyértelműen a művészetek közé tartozik, hisz minden előadásrészlet, minden koreográfia elmesél, kifejez valamit. Egy történetet, vagy csupán egy érzést, ami a közönség számára is jól kivehető. A kortárs táncművészet már más, ahhoz az embernek egyfajta beállítottság kell, hogy megértse, feldolgozza. De akár a break stílust is említhetjük példának: relatív, hogy ki-ki hogy viszonyul hozzá. Valaki művészetnek tartja, mások nem. Véleményem szerint mindenképpen az, mivel ez is a test egyik kifejezési formája.

– Konkrétan mit tartasz művészetnek?

14

– Művészetnek azt tartom, ha valaki olyasmit csinál, ami a közönségéből (legyen az néző, olvasó, hallgató) valamilyen érzelmet, gondolatot, véleményt vált ki – az aztán lehet pozitív, vagy negatív is. A lényeg, hogy megérintsen. Ma nagy művésznek a tánc terén azokat a tanáraimat tartom, akik nagyon sokat dolgoztak azért, hogy elérhessem azt a szintet, ahol most tartok. – Tudnál említeni egy-két általad nagyra becsült nevet?

– A múltból George Balanchine-t, Martha Grahamet és Bob Fosse-t emelném ki, akiknek munkáját látva mindig elcsodálkozom, hogyan lehet valami ennyire más, és mégis magával ragadó, sikeres. – A csoportotok látványshow-kat csinál. Szerinted mi ennek a műfajnak a jövője?

– A közönséget mindig is vonzotta a lát-

házon belül vány. Ezeknek a show-knak nem az a céljuk, mozoghatok. A tánc a testmozgás és a művéhogy a nézők tökéletes, hibátlan tánclépé- szet kombinációja, tökéletes harmóniát alkot. – Milyen érzés tölt el, amikor a színpadon sekből álló műsort lássanak, hanem hogy olyan látványvilágban legyen részük, amely- állsz, és neked, nektek tapsol az a sok ember? – Ez gyakorlatilag leírhatől leesik az álluk. Ez megtatlan. Nagyon-nagyon jó, nyilvánulhat mind fénytechNév: Sallak Petra mert olyankor érzem, hogy nikában, mind akrobatikus Életkor: 19 év ha az embereknek tetszett, elemekben, vagy csak an�Foglalkozása: tanuló (a BKF kommunikáció és méamit csináltam, akkor megnyiban, hogy száz táncos tidiatudomány szakos hallérte a rengeteg munka, a sok zedmásodperces pontossággatója) próba, az energia és az idő, gal egyszerre végzi el a mozInnen ismerheted: A Gold amit belefektettem. dulatot. Épp ezért az effajta Musical Tánccsoport fellé– Nem fordult még meg a show-műsoroknak egyre napésein szinte mindig láthatod. fejedben, hogy egyéni vergyobb a látogatottságuk, és senytáncos legyél egy napon? az embereknek is nő az igé– Egyedül táncolni a színnyük az ilyesfajta szórakozásra. Ez abból is látszik, hogy kereskedel- padon könnyebb, mert más munkáját nem temi csatornák egyre szívesebben tűzik mű- heted tönkre, ha valamit elrontasz, csak masorukra a táncművészettel kapcsolatos szó- gadért felelsz. Viszont nehezebb is, mivel marakoztató esti show-kat. gadra vagy utalva. Az, hogy táncversenyen – Beszéljünk konkrétabban a Gold Musi- egyedül induljak, szerepel a terveim között, calről. A csoport három éve létezik Buda- s talán idén meg is valósul. Az én „terepem” pesten, Király Béla vezetésével. Te mióta azonban a továbbiakban is a klasszikus színvagy tag? pad, a színházi tánc és előadás marad. – A kezdetektől, vagyis három éve. Az első – Hogyan alakul a 2009-es év a csoport életében? válogatásra jelentkeztem, 2005-ben. – Kiváló referenciákkal büszkélkedhet–Erről még keveset tudok, de továbbra tek akkor is, ha csak az elmúlt évet tekint- is a terveink között szerepel a nemzetköjük: a magyar bajnokságban 5 bajnoki cím, zi szintű versenyeken való szereplés, saját a poreci EB-n 1 bajnoki cím, Pulában pe- táncestek szervezése és megvalósítása, vadig 2 világbajnoki cím, egy ezüst, illetve lamint idén is több nagy cég rendezvényéegy 4. és egy 7. helyezés. Ezekben neked re vagyunk hivatalosak. is van szereped?

– A VB 4. és 7. hely elérésében nem az én csoportom vett részt, de a többiben én is ott voltam.

– A versenyzésen, fellépéseken kívül mit jelent neked a tánc?

– Ha csak pár szóban kellene elmondani, akkor: lételem, önkifejezés, feszültséglevezetés, kilépés a szürke hétköznapokból. De igazából megfoghatatlan – olyan, mint a szerelem. Rosszul érzem magam fizikailag, ha nem

– Ha valaki kedvet kapna, és csatlakozni szeretne hozzátok, hogyan teheti meg?

– Aki be szeretne kerülni, annak jelentkeznie kell, aztán egy szintfelmérés után bekerül a megfelelő csoportba, mert korosztály és tudás szerint vagyunk különbontva. – Van jelmondatotok, mottótok?

– Természetesen. „A tánc legyen a szenvedélyed!” Sárdi Barbara

15

házon belül Interjú Miller Zoltánnal

Fehéren és feketén Miller Zoltán hazánk egyik legnépszerűbb színészénekese, akinek októberben jelent meg első szólóalbuma. Énekesként az Emberek zenekarban vált ismertté, színészként pedig Az Operaház Fantomja hozta meg neki az országos ismertséget. Ebben különleges módon két szerepben – mint Fantomot és mint Raoult – is láthattuk. – Új lemezednek, a Fehér és Feketének december 9-én volt a második teltházas koncertje. Számítottál ekkora sikerre?

– Nem hittem volna, de az ember mindig reménykedik abban, hogy a produkció felfut. Ám arra, hogy kvázi közönségkedvenc lesz, valóban nem gondoltam.

– Ezen a korongon feldolgozások is szerepelnek. A következőnél is így lesz, vagy arra csak saját dalok kerülnek majd?

– Ezen hat–hat az arány, a következőn valószínűleg nyolc–négy lesz a saját dalok javára. A harmadik lemezt meg kell próbálni úgy kihozni, hogy azon már csak két feldolgozás legyen, az is tulajdonképpen azért, mert miért ne.

– A következő album is hasonló stílusban készül majd, vagy szándékodban áll valamennyire váltani?

– Mindenképp változni

16

fog, hiszen a színek választása sem véletlen. Én pontosan tudom, milyen dalok lesznek a második, vagy akár a harmadik lemezen, sőt azt is, hogy mi lesz a címe. A sorrendben nem vagyok még biztos, de mindenképpen szeretném azokat a hangulatokat megmutatni az engem értő és szerető közönségnek, amelyek rám jellemzők. Én néha vagyok sokkal melankoliku-

sabb, romantikusabb, mint ezen a lemezen, de vagyok sokkal temperamentusabb és vagányabb is.

– A Madách Színházban két darab is van, amelyben szerepelsz, az Édeskettes hármasban é s az Anna Karenina, a József Attila Színházban pedig a Made In Hungária. Most, hogy inkább a popkarrieredre koncentrálsz, meddig jászod még ezeket?

– Addig, amíg örömöt okoznak. Ez most így első hallásra eléggé önzően hangzik, de nekem az a hitvallásom, hogy ha az ember már nem okoz örömet magának azzal, amit tesz, akkor annak sem fog örömet okozni, akiért teszi.

házon belül – Van olyan szerepálmod, amit rögtön elvállalnál – még akkor is, ha ez a zenei karriered rovására mehet?

– Én nagyon boldog vagyok abban a dologban, amit most csinálok. Mert végre azt csinálhatom, amit akarok, úgyhogy megmondom őszintén, ilyen produkcióról most nem tudok. Bár az sem mindegy, hogy hol, kivel, mikor. Láttunk már Shakespeare-darabot gyönyörűen játszani, de nagyon rosszul is. Ez nem mindig a színészeken múlik. A rendezőnek ma már olyan nagy a szerepe egy produkcióban, hogy az tulajdonképpen mindent befolyásol.

– Szerinted sok-sok év múlva mi számít majd művészetnek? Megmarad a színháznak ez az értéke, vagy tovább romlik a helyzet?

– Én azt gondolom, hogy a helyzet tovább fog romlani. Nem igazán látom ennek a végét. Ugyanis szinte minden pillanatban ezt tapasztalom. Én egyet tehettem ezért a történetért: azzal, hogy én tulajdonképpen 70 százalékban kiváltam a színházi világból, az jelzésértékű azok számára, akik ezt értik. Nem mártír akarok lenni, aki egyedül halad a hömpölygő tömeggel szemben és ordít, vagy kamikaze, aki kicsit robbant, kicsit nem. Én

Név: Miller Zoltán Kor: 35 év Foglalkozás: színész – énekes Honnan ismerheted? • 2008 októberében jelent meg első szólóalbuma, a Fehér és Fekete • Emberek zenekar énekese volt • Fontosabb színházi szerepei: Az Operaház Fantomja, Valahol Európában, Nyomorultak, Légy jó mindhalálig, Édeskettes hármasban Elismerései:              • eMeRTon-díj, 2000 • Súgó Csiga: „az év legnépszerűbb színésze”, 2004 • Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztje, 2005 • Gundel-díj, 2006 Hol láthatod mostanában?: • Madách Színház         • Édeskettes Hármasban (Vernon Gersch) • Anna Karenina (Vronszkij gróf) • József Attila Színház    • Made In Hungária (Ricky)

azt gondolom, hogy amit a magam szintjén meg tudok tenni, az az, hogy amilyen fórumon csak lehet, elmondom ezeket az életérzéseket. Biztos, hogy sokan azt mondják: „Persze kön�nyű neki, mert olyan családi háttere van meg olyan múltja…” Tudom, hogy annak, aki megtesz egyáltalán bizonyos lépéseket, annak mindig ,,könnyű”. Közben meg az egész élet arról szól, hogy nem merünk megtenni emberi lépéseket. – Hogyan képzeled el magad szakmailag tíz vagy tizenöt év múlva?

– Nem tudom, ezzel nem foglalkozom. Ezt a zenei produkciót öt évre terve-

zem, annál tovább nem. Ilyen szempontból már ez is kicsit szokatlannak tűnik a magyar fül számára, hogy valaki öt évre előre gondolkozik. Ettől függetlenül csak a hosszú távú befektetésekben hiszek. Tizenöt év múlva leszek 50 éves. Ki tudja, hogy egyáltalán megérem-e, ezért nincs min gondolkodnom. Ha arra célzol, hogy lesz-e még akkor olyan hangom, hogy tudjak még énekelni, az egyrészt tőlem függ – hogy hogyan élem az elkövetkező 15 évet –, másrészt pedig hogy maga a Jóisten és a gének mennyit adtak. Ezek adottságbeli, életviteli kérdések. Farkas Diána

17

karrier centrum …magas színvonal, alacsony érdeklődés…

Grafton Karrier-klub értünk – de majdnem nélkülünk Az elmúlt évtől kezdve a KarrierCentrum a Grafton Recruitmenttel együttműködve létrehozta az iskolánkban működő Grafton Karrier-klubot. Ez egy időszakosan megrendezett, olykor kooperatív jellegű foglalkozás. A lényeg azonban mindkét esetben ugyanaz: felkészíteni a diákokat a való életnek arra a szegmensére, amely a jelenlegi munkaerőpiac. A vizsgaidőszak miatt természetesen szünetel a sorozat, úgyhogy itt az ideje, hogy mindenki újraértékelje az elmúlt hónapok alkalmait. Vagy azok elmulasztását. Ugyanis személyes tapasztalatom, hogy Ti, hallgatók, milyen csekély érdeklődést mutattok e dolog iránt. Hallottam olyanról is, aki bár bejelentkezett a KarrierCentrumnál, mégsem jelent meg. Új év, új lehetőségek. Februártól újra beindul a program, és remélhetőleg az előadásokon is több lesz majd a résztvevő. Mivel azonban senki sem szeret fejest ugrani az ismeretlenbe, álljon itt egy kis ismertető a Grafton Recruitmentről és a klubról.

18

A Grafton Recruitment 1982-től kezdve foglalkozik munkaerő-közvetítéssel. A Dublinban alapított vállalat mára 19 országban mintegy 76 irodával rendelkezik, de tevékenysége 25 országra terjed ki. Magyarországon 1996 óta vannak jelen. A cég két év alatt piacvezetővé vált, ha a kiközvetített jelöltek számát vesszük alapul. Röviden és egyszerűen fogalmazva olyan fejvadászcégről van szó, amely több mint tíz éve abból él, hogy nagy- és kisvállalatoknak keres jól képzett munkaerőt. Munkatársaik hos�szú évek tapasztalatát tudják átadni, gyakorlatilag az iskola keretein belül.

A Grafton Karrier-klub foglalkozásai valójában beszélgetések, melyeket a baráti hangulat jellemez, ám az ott elhangzottak kifejezetten informatívak. A hallgatóság az egyes alkalmak során megismerkedhet a munkaerőpiac egyes részeivel vagy azok elvárásaival. Bár a témák nem ismétlődnek, és előre meghatározott sorrendben követik egymást, az alapjuk nem statikus tananyag. Minden alkalom különálló egység, így bármikor lehet csatlakozni a programhoz. Olyan dolgokkal ismerkedhetünk meg, mint a jó önéletrajz, az állásinterjú vagy a munkáltatók elvárásai. Hát érdemes eltékozolni ezeket a fontos tudásmorzsákat? Ha – amint azt remélem – kedvet kaptatok ehhez a hasznos programhoz, jelentkezzetek a KarrierCentrumban. Februártól ugyanis újra működik a Grafton Karrier-klub! Tréber Tibor

koktél A jég a Nemzetiben

Ne félj! Neked mit jelent a színház? Nyűg vagy áldás? Bármelyiket választanád, a következő sorok neked is szólnak! Figyelj jól, mert ha eddig nem szeretted, megszeretheted, ha pedig gyakori színházlátogató vagy, ne habozz, mert valami egészen új dolognak lehetsz részese! Újszerű, meglepő színjátszás, izgalmas történet. Remek szereplők és a hihetetlen hatás, amely semmiképpen sem marad el, ha bárki megnézi Vlagyimir Szorokin A jég című művét. A darabot Mundruczó Kornél rendezésében tekintheti meg a nagyérdemű immár a Nemzeti Színház falai között. A színház új szellemisége lehetővé teszi, hogy a teátrum adottságainak köszönhetően olyan művek is színpadra kerüljenek, melyek a kortárs művészet részének tekinthetők. Hogy mi is ez a különös darab? Elöljáróban csak an�nyit, hogy „az orosz de Sade” címkét magán viselő író egy titokzatos, némi fantasztikummal fűszerezett történetet mesél el. Egy eszme történetét, amely az Ősi Fény nevében 23 ezer fényhozó tagját kutatja. A társak felkutatására a Tungusz meteor jege szolgál eszközként, a csoport tulajdonképpen szek20

taként működik, de persze nem a hagyományos értelemben. Mindez a 20. századi Oroszország különböző helyein zajlik, más-más megvilágításban. Remek színészi alakítások (Péterfy Bori, Rába Roland, Katona László, László Attila, Hollósi Frigyes, Tóth Orsolya, Mucsi Zoltán és mások) mellett a kor minden egyes lehetőségét kellékként használják. A díszlet sokfunkciós, amelyben megtalálható minden – sőt alkalmi nézőtérként is remekül működik. De ha már az ülőalkalmatosságoknál tartok: ült már bárki közületek színházi előadás során babzsákfotelen, vagy a nemrég még éppen alkalmi szerelmi légyott helyszíneként szolgáló kanapén, a pódium kellős közepén? Itt ezt bárki megteheti, akinek van hozzá kedve és bátorsága. Rendkívüli modernitás, mai szóhasználat, rengeteg erőszak, kín és kíméletlen szexualitás. Ez A jég.

Napjaink Moszkvájában a jégkalapácsos testvérek sorra gyilkolják az embereket, méghozzá azért, mert keresik egy titkos szekta tagjait, akiknek „megszólal a szíve”. Különböző korú, nemű, érdeklődésű emberekben van valami közös: jégkalapác�csal ütötték a mellkasukat, hogy új életet kezdhessenek. Van, aki nem élte túl. És aki igen? Az keresi a választ, hogy mi is ez a fura közösség és az érzés, amelyet addig még sosem éreztek. A válaszok lassan születnek, a ráébredés bonyolult és fájdalmas, de megéri. Mindeközben pedig részesei lehetünk két férfi pőre táncának egy kis metálra, Péterfy Bori ütlegelésének, egy zongora felgyújtásának… Még sokáig sorolhatnám a darab fantasztikus perceit, de nem teszem, mert ez az, amit látni kell! Az elrettentőnek tűnő, sokak számára visszataszító forma az egyik legősibb témát mutatja be – modern köntösben –, ami nem más, mint az elveszett Paradicsom keresése. Óriási erővel ható, katarzisgyanús előadás, amelyet nem fogsz elfelejteni! Figyelmeztetés! A jég megtekintéséhez nagy adag nyitottság és elfogadókészség szükségeltetik, a szünetben hazamenni pedig TILOS! Czenkli Dorka

koktél Egy lehetetlent nem ismerő jelmeztervező világa

Kultúrkuckó A Ráday utca színes-fényes forgatagában, két kávézó közé szorulva an�nyira észrevehetetlen a Lux Galéria kapuja, hogy még a Foltozott Üst is megirigyelné. Az arra vetődő kultúrálódni vágyókat a galéria melegszívű, látogatóbarát dolgozói fogadják, akik szemernyi érdeklődés láttán szívesen mesélnek a kiállításról, az alkotókról, a galériáról és más érdekességekről. Ebben az újonnan nyitott, másfél termes kultúrkuckóban főként kortárs művészek munkáit állítják ki. Januárban Nagy Fruzsina jelmezter-

vező és rendező keze munkája volt látható a falakon. Az általa instruált Pesti Esti című darabban a főváros éjszakája elevenedik meg, a Krétakör színtársulat révén kihívó Jaguárok, tűzpiros Porschék és ódivatú Trabantok éppúgy megjelennek, mint a mosolygós sárga Combinók vagy a rendőri közeg. A merész tervező a darabban nemcsak autókat, hanem házakat, étkezdéket és egy csocsóasztalt is „megruhásított”. A musical összes jelmezének első kézi vázlata megtekinthető – és megvásárolható – a galériában, illetve nyolc kosztümöt is kiállítottak. Nagy Fruzsi-

na munkáit Nagy Gergő és Merényi Dávid fotói kísérik, amelyek a jelmezeket „munka közben” mutatják be, így rövid bepillantást engednek a darab őrült-vidám világába. Ezen a földön minden összemosódik a színek kavalkádjában, az esőkabát zsebeiből bérházerkélyek lesznek, az autók ködlámpái hatalmas melltartókká változnak, a csillárból kalap kerekedik, és a négyes-hatos korcsolyával közlekedik a síneken. A darab legközelebb február 12-én és 14én lesz megtekinthető a Trafóban. Könnyed időtöltés valahol a világod és egy lehetetlent nem ismerő jelmeztervező világa között. Kőhalmi Anett Nap

21

Interjú Pater Sparrow-val

Rendező a ké ken kívül horroron és sciencefictionön nevelkedtem. Már egész kiskoromban nagyon képszerűen gondolkoztam. Fiatalon kiderült számomra, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. Kamaszként színházban, alternatív társulatokkal csináltam darabokat, de a színházi keretek nyújtotta lehetőségeknél sokkal vizuálisabb elképzeléseim voltak. Innen csak egy lépés volt, hogy filmet rendezzek. Kisfilmeket rendeztem és jelentettem meg, és lediplomáztam a London Film Schoolban.

fotó: hernádi levente

– Hogyan választottad magadnak ezt a művésznevet?

– Nem szerettem a nevemet. Angliában éltem sokáig, ahol van egy Blue Peter című gyerekműsor. A házban, ahol laktam, volt egy kislány, ő valami miatt ennek a gyerekshownak a főszereplőjével azonosított engem. Mikor elköltöztem, kaptam tőle egy rajzot, de a képaláírást eltévesztette: a Petert „e” helyett „a”-val írta. Ez megtetszett, és attól fogva Pater lett a kabalanevem. A Pater Sparrow egyébként megfejthető kód is. Egy névnek körül kell tudnia határolni a tulajdonosát, de nem határolhatja be saját világában. – Hogyan lettél rendező?

– Szabadon nőttem fel, nem korlátozták, milyen filmeket nézhetek meg. A rajzfilme22

– Mi a véleményed a mai művészetről, művészéletről?

– A művészetet borzalmasan izgalmasnak, a hozzá tartozó életet borzalmasnak élem meg. Van egy meghatározó véleményáramlat, amely szerint minél életrevalóbb egy művész, annál cudarabb körülmények között kell megszenvednie a művészi pályára vezető utat. Szerintem attól nem lesz rosszabb valaki, hogy a kezdetektől fogva megvannak a lehetőségei. A művészetben elnyomják az értékeket, mert mindenki magával van elfoglalva, egy produktum gyengeségeit előbb veszik észre, mint hogy hozzáfognának az alkotója érdekeit megismerni. Ezen kívül a magasabb szintű és a tömegkultúra nincs balanszban. A tömegkultúra és magaskultúra alantasabbnak fogja fel egymást ahelyett, hogy szimbiózisra lépne. A vád: a művészfilm önérdeket, a kommersz létérdekeket szolgál, ezért ez vagy az értékte-

kommolyan

kérdések bűvkörében len. Holott mindkettő lehet értékes is, silány is.

– Milyen lesz, milyennek kéne lennie a művészetnek 100 év múlva?

– Akkor hazamegy majd az ember, és nem moziba, ha kulturálódni akar. Én nem is hiszek abban, hogy kollektíven kell élvezni a művészetet. Ha a film aspektusából közelítünk: 100 év múlva teljesen mást fogunk filmnek nevezni, mint most. Szüleink idejében kb. havi szinten volt egy olyan film, amit mindenki ismert, és tudta róla, amit kellett, de ez megváltozott. A filmeket már nem lehet egy alkotó látásmódján, véleményén keresztül nézni, mert egyszerű fogyasztásra vannak kitalálva: sémákból, receptekből állítják őket össze. Ez nem jó. Úgy gondolom viszont, ha az ember már kipróbált mindent, végül majd megtalálja azt az egy járható utat, amely kezdetektől fogva ott van. El fog érni egy olyan szintet, ahol csak a szubjektív értékítélet létezik.

– Milyen szerepet tölt be a kortárs művészet az életedben, ha épp nem alkotó, hanem befogadó vagy?

– Nekem nagyon tetszik, ha az embernek szabadsága van egy mű értelmezésében. Egy valódi alkotásnak szerintem nincs kézzelfogható Név: Pater Sparrow (valódi nevét nem használja) Foglalkozás: film- és látványtervező Innen ismerheted: videoklipek (Tankcsapda, Zanzibár) rendezője, filmek (Being Julia – as�szisztens) látványtervezője és forgatókönyvírója (Szívszaggató). Itt láthatod: www.endandend.com A közeljövőben várható első mozifilmjének, az 1-nek megjelenése

haszna, csak impressziókat vált ki. Én pedig szeretem, ha valami érzelmi szinten megmozgat, mert a mai világban minden fel van címkézve, szájba van rágva. A művészet nekem személyre szabott élmény, és a kortárs és nem kortárs között csak azt a különbséget ismerem el, hogy az egyik alkotójának a teste is él, tehát ilyen szinten nem tudnék különbséget tenni. Ha a művészet nem lenne, nem lenne semmi. A művészet valójában ugyanaz a kérdőjel, ami az élet.

– Kisfilmjeidben is szívesen használod a kérdőjel- és a tükörmotívumot. Miért?

– A kérdőjel életem legfontosabb szimbóluma. Csak kérdéseim vannak, válaszaim nincsenek, vagy ha vannak is, folyamatosan változnak, érnek. Válságban érzem magam, és abba tudok kapaszkodni, hogy nem azt próbálom megfogalmazni, hogy mi van, és hogyan, hanem azt, hogy mi nincs, és hogyan nincs. A kérdőjel azt jelenti, hogy engem az vonz, amit nem értek. Ez az a jel, amiben ott van az az ősi, evidens titok, amiről mindenki tud, és amit senki sem tud szavakba önteni, megfogni, de mégis létezik. A tükörben sosem láthatjuk saját arcunkat, mert fordított képet ad, csak mások látják árulkodó vonásainkat. Ugyanakkor mindenki próbálja elfedni gyengeségeit, és saját jelleméből valami mást kreálni. Tágabban: a világban semmi sem az, ami valójában, hanem csak az, aminek hat, erre szeretnék rávilágítani a tükör motívumával. Ez nem normális, nem természetes, és ezért érzem úgy, hogy aki magánál van, az válságban kell érezze magát. Mindenki érzi, hogy a világ ebben a formájában nem hiteles, és ha nem így lenne, csodálatos volna, és élhető. Lenkefi Anna

23

könyvtipp

Kepes András: Matt a férfiaknak Életrajz és mégis több. Önbizalmat ad, megnevettet, elgondolkoztat. Mint a süti, amelyben megvan minden hozzávaló ahhoz, hogy jó süljön ki belőle.  Vegyünk egy apukát, adjunk hozzá egy kísérletet vagy álmot, tehetséges lányokat meg egy kis sakkot. A Polgár-lányokról van szó, akik édesap-

juk álmának köszönhetően zseninek nevelkedtek, és világhírű sakkozónővé váltak. Az ő sikertörténetükről, küzdelmeikről, életútjukról szól ez a könyv – Polgár Judit tolmácsolásában és Kepes András tollából. De ennél sokkal több a mondanivalója, hiszen megmutatja milyen, amikor

nőként alábecsülnek, és mégis bebizonyítod, hogy képes vagy ezen felülemelkedni és nyerni. Kepes András szavaival élve: ,,Mire harmadszor megnősültem, és megszületett ötödik lányom, végre felismertem, hogy az élet a nőkről szól. Ők a kezdet és a cél.” Ezzel a könyvvel Judit mattot ad, és nem csak a sakkban. Megmutatja, hogy bárhol és bármit el tudunk érni, ha nagyon akarjuk.  Kovács Barbi

Verebes István: Ornél fotó: hernádi levente

Az Ornél egy kisember keserédes kálváriája, amint egycsapásra hírességgé válik, majd ugyanolyan gyorsan el is tűnik a színről. A média és a celebek világáról, a rendszerváltás utáni Magyarország helyzetéről szól. Ez mind szép és jó, csakhogy ezekhez a témákhoz semmi újat nem tud hozzátenni. Amit ugyanis elmond, már millióan millióféleképpen megfogalmazták. Ki az, aki számára újdonságként hat, hogy a kereskedelmi tévék világa sekélyes, pénzorientált, és hogy a sztárok egyik 24

Verebes Istvánt sokan ismerik. Nem is csoda, hiszen sok minden volt már. Színházrendező, színházigazgató, a rádiókabaré szerkesztője, a Heti hetesben egy a hét közül, és szombatonként ma is ő vezeti a Nap-keltét. Regényt még nem írt. Eddig. pillanatról a másikra cserélődnek? És ha be akarsz kerülni, többet számít az, ha pofátlan vagy, mint hogyha tehetséges? Hányszor hallottuk már, hogy az új rendszer, amelyben élünk, nem jobb, csak másképpen rossz? Ironikus, hogy a történet ugyanolyan felületes és kiszámítható, mint a környezet, amelyben játszódik, és amely elé görbe tükröt akar tartani. Azt sem értem, mi-

ért próbálja úgy hitelesebbé tenni a dialógusokat a szerző, hogy minden szereplő minden második mondatába betold egy erőltetett káromkodást. Röviden tehát: jobbra számítottam. Verebest szimpatikus, intelligens figurának tartom, ez a könyv viszont nem kínál semmit, amire ne jöhetne rá bárki, miután megnézett egy híradót és a Vacsoracsata legújabb adását. Kovács Zsigmond

könyvtipp „A földkerekségen mostantól az Alkonyat a szerelem napszaka”

Alkonyat Jóformán az összes mozit és az összes könyvesboltot egy új film, illetve könyv hódította meg, amelyet a thriller műfajába sorolnak, mert vámpírokkal, valamint furcsa titkokkal van tele. De ez csak amolyan keretet ad a sztorinak, az ugyanis nem a vámpírokról szól.

A történetet úgy is jellemezhetnénk, hogy „modern kori Rómeó és Júlia”, és ebből már a legtöbbek számára nyilván kiderült, hogy szeremről, küzdelemről és egymás iránti tiszteletről van szó a filmben. Egy visszahúzódó lány apjához költözik egy kis, eldugott városkába. Új környezet, új iskola. Megismerkedik a többi diákkal, akik között felfigyel néhány rejtélyes testvérpárra, akiknek már-már zavarba ejtően szembetűnő a szépsége. De a különleges fiatalok közül leginkább mégis egy aranybarna hajú fiú tűnik ki, aki csupa titok. A visszahúzódó lány és a titokzatos fiú között valami rejtélyes viszony kezd kialakulni, amelyből azután őrjítően izgalmas történet kerekedik. Amitől a film még inkább érdekessé válik, az a kameraállások és zenék egyszerűen lenyűgöző volta. A beállítások egyszerűen fantasztikusan képesek érzékeltetni a két főszereplő közötti feszültséget, illetve egymás iránti óriási vágyát. Mindemellett a könyv leírásaiban az írónő, Stephenie Meyer bámulatosan ragadta meg azokat a pontokat, ahol minden részletet láttatni kell,

és azokat is, ahol inkább némi titokzatosságra van szükség. Az embernek mindezektől olyan érzése támad, mintha magába akarná szívni az egész történetet, amely a két főszereplő között játszódik. Emiatt igen könnyű kialakítani egy álomvilágot és a szerző rajongójává válni. Amint ahogy ez lenni szokott, nyilván vannak különbségek a film és a könyv között. A könyvben a főhősnő kicsit nyitottabb, míg a filmben visszahúzódó, csendes lánynak ábrázolják. A könyv részletességét a filmben is érezni lehet, de az irodalmi forma sokkal kiélezettebben láttatja az érzéseket, gondolatokat. Hogy igazából kinek ajánlom ezt a filmet, illetve a könyvet? Nos, a könyvet mindenkinek, mert szinte tapinthatóvá teszi az érzéseket. A filmet viszont olyanoknak, akik nem azzal ülnek be a moziba, hogy de jó, megint egy vámpíros film – ez ugyanis nem az. Ez csak amolyan körítés – éppen ezért van, akinek jobban tetszik, és van, akinek kevésbé. Egy azonban biztos: valami miatt nagy siker. Hogy miért? Mert az emberek ki vannak éhezve a valós és igazi, szenvedélyes érzelmekre. Az ember már csak ilyen… A film rajongóinak üzenem, hogy nemsokára Új Hold (New Moon) címen jön a második rész, addig is tartsanak ki! Honti Hanna

25

reklámkomm’-KlubD A KlubD alapítója beszél szolgáltaltásaikról

Főiskolások ismerkedő helye Délután a HÖK irodában láttam vendégül Tomka Barnabást, a KlubD alapítóját rövid beszélgetésre arról, hogy ő tulajdonképpen miben is tevékenykedik. – Kérlek, először is mutatkozz be: ki vagy, honnan jöttél, mi mesterséged címere?

– Eredetileg bölcsész végzettséggel rendelkezem, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen végeztem, majd ezt kiegészítettem egy kétéves politológia specializációval, és emellett most vagyok ötödéves a jogi karon, szintén a Pázmányon. – Miről szól az általad alapított oldal?

– Alapvetően informatikáról, értékesítésről, marketingről, rendezvényszervezésről – amihez én alapvetően nem értek, de 2006 nyarán elkezdtünk arról beszélgetni: mi lenne, ha csinálnánk egy ilyen közösséget, keressük meg a diplomásokat. Ma Magyarországon eddig ez olyan réteg volt, amellyel nem foglalkoztak. Így jött létre a KlubD, majd tavaly novemberben a KlubD Junior. Joggal merül fel a kérdés, kikhez szól a KlubD, ha ott az iwiw és a többi hasonló? A válasz az, hogy a diplomásoknak – hogy ismerkedjenek, bulizza26

nak együtt –, a KlubD Junior pedig a hallgatóknak. Az oldal megjelenése lehetővé teszi, hogy különböző szolgáltatásokat is nyújtsunk.

– Miután regisztráltam, és belevetettem magam az oldal böngészésébe, az első, ami feltűnt, az az oldal egyszerűsége, használhatósága és az a bizonyos KlubD-kártya.

– Ez egy sima műanyagkártya, amely egy éves összeg (2000 forint) fejében rengeteg előnnyel jár. Természetesen a KlubD által szervezett rendezvényekre ingyen vagy 50 százalékos kedvezménnyel jöhetsz be, illetve helytől függően a fogyasztásból is kaphatsz 10-20 százalék kedvezményt. A szolgáltatást akkor is igénybe veheted, amikor éppen nincs KlubD-s rendezvény. De ez nem jelenti azt, hogy csak pubokban vagy éttermekben használhatod a kártyát: a folyamatosan bővülő szolgáltatások köre már esküvőszervező cégre, szállodára, sőt még nyomozóirodára is kiterjed. A keresőrendszer segítségé-

vel pedig nagyon gyorsan és pontosan meg tudjuk találni, hogy a választott szolgáltatáshoz milyen kedvezmények tartoznak. A másik lényeges előny az oldalon található társkereső, amelyet a KlubD-kártya tulajdonosai az adott naptári évben ingyen használhatnak. A kártyát minden évben meg kell hosszabbítani. – Az oldalon továbblépve az álláskereső résznél is felcsillant a szemem.

– A KlubD álláskereső-, illetve fejvadászoldalként is működik. A KlubD Juniornál pedig létrehoztunk egy olyan szolgáltatást, amely a hallgatóknak a képzésük számára megfelelő gyakornoki helyet segít biztosítani.

– A jegyzetbolt-rovat kicsit furcsának tűnt nekem, hiszen mi a Coospace -t használjuk, ahova szintén fel lehet tölteni anyagot. Mennyiben különbözik ez az általatok kínált jegyzetbolttól?

– Az oldalra saját hivatkozását töltheti fel a KlubD-n regisztrált hallgató vagy diplomás. Mindent adatbázisból kezelünk, ezért a keresőn mindig 100 százalékos a találat. Szeretnénk együtt-

fotó: hernádi levente

működni más oldalakkal is, hiszen így még bővebb jegyzettárral rendelkezhetünk majd. A főiskolák anyagaival nem akarunk foglalkozni, mivel itt csak a hallgatók, illetve már végzettek által készített jegyzeteket fogjuk közzétenni. Nem szeretnénk belebonyolódni a főiskolák által kiadott jegyzetek kapcsán semmiféle jogi problémába, így azok nem is lesznek fent.

– Kanyarodjunk kicsit vis�sza az oldalon megjelenő hirdetéshez, miszerint lesz KlubDélután, illetve a KlubD által rendezett buli. Nekünk, leendő diplomásoknak, illetve most még hallgatóknak mit nyújtanak ezek a rendezvények?

– Két hetente keddenként szoktuk megrendez-

ni a KlubDélutánját, ahol – mivel eddig főleg a diplomásoknak szóló oldalt indítottuk be – 25-től 60-ig minden korosztály megtalálható. Általában olyan helyen rendezzük meg ezt a kötetlen beszélgetést, ahol elfogadják a KlubD-kártyát, így természetesen a kedvezőbb feltételek csábítják oda a tagokat. Természetesen nemcsak Budapesten vannak ilyen délutánok, hanem vidéken is. Ezek egyelőre teljesen kötetlen beszélgetések, de a későbbiekben vendégeket is meg akarunk hívni. Ez nagyon jó alkalom arra is, hogy KlubDkártyát igényeljen, aki eljön. A bulikat pedig nem úgy kell elképzelni, mint egy átlag főiskolás bulit: van pálinkakóstoló, svédasztalos fogadás, karaoke, mert a már emlí-

tett korosztályokra is gondolnunk kell. Természetesen aki bulizni akar, az ezeken a partikon ezt is megteheti. A szellemi és kapcsolati tőke kialakítására ez egyaránt nagyon jó hely és alkalom. A Junioroknál a kártyára építünk, hiszen ha van kártyád, akkor nagyobb kedvezménnyel tudsz bejönni, és emellett még az italfogyasztás is kedvezményes. Minél jobban elterjed a híre, annál szélesebb körben tudjuk bővíteni a kedvezményes feltételeket. – Mi az, amiről eddig nem beszéltünk, de fontosnak tartanád megemlíteni?

– Talán hogy a napokban létrejön a www.alberlet. hu-val való együttműködés, amely további távlatokat nyit meg a hallgatók számára.

Dergez György Ubul

27

önökvélték

Kérdezz-felelek, avagy így látjátok ti A kortárs művészet ma nagyon divatos kifejezés. Mi-aki mindig képes megújulni és vel a művészet viszonylagos fogalom, nincs egysé-ezzel meglepetést okozni.” (Dorges, mindenki által elfogadott meghatározása, ne-ka, kommunikáció és médiatuhéz arra válaszolni, hogy mi a művészet ma, és hogydomány szak) mit tekinthetünk műalkotásnak. Nincsen általánosan „Sok olyan kortárs művész elfogadott értékrend, hagyomány, konvenció. Min-van, akinek az alkotásai megfedenki egyéni módon értelmezi az alkotásokat, a mű-lelnek a mai átlag fiatal ízlésének, vészetet ma éppen a látásmódok sokfélesége, ös�-annak ellenére, hogy nem »popszeütközése teszi érdekessé. Főiskolásokat, egye-art«, a gond, hogy a minimális temistákat kérdeztem meg arról, mi a véleményükpublicitásnál is kevesebbet kapa művészetről, kit tartanak kortárs művésznek (ésnak (persze az más kérdés, hogy ha van konkrét személy, akkor őt miért), illetve mitez mennyire hiányzik nekik). A zenét nem sorolom ide, annak eltartanak egyáltalán művészetnek. lenére, hogy nagy zenerajongó vaA kérdések megválaszolása nem igényel felső- gyok, és még művészet is. Művészt nem nevezfokú végzettséget, mégis meglepetten tapasz- nék meg, de az interneten elég sok riportot láttaltam, hogy a megkérdezettek nagy részé- tam kortárs művészekkel, de a nevekre termének nincs véleménye ezzel kapcsolatban, vagy szetesen nem emlékeszem. Amúgy szerintem ha mégis, akkor sem igazán tudja, miről van minden kortárs, ami nem akar úgy csinálni, szó. Az emberek – a közönség – nem tudják, mintha a 18. században lennénk.” (Máté, közhogyan értelmezzék, amit látnak-hallanak, szolgálati szak) „Az, hogy ki vagy mi számít kortárs művagy nem elég nyitottak az újdonságokra, illetve tévhitekbe ringatják magukat. A kérdé- vésznek/művészetnek szerintem relatív dolog, seket nem közvetlenül tettem fel, ugyanis fel- ez valahol olyasmi kérdés, mint az, hogy mitételeztem, hogy válaszadóim írásban össze- lyen művek/művészek tartoznak a »szépiroszedettebben reagálnak majd, elgondolkod- dalom« kategóriájába. Kortárs művész bárki nak, illetve az internet révén hiányos isme- lehet, aki a 21. században alkotó tevékenyséreteiket is pótolni tudják esetleg. Tévedtem. get űz; mivel a művészet sem kézzel fogható „A kortárs művészet az egyik legizgalma- dolog. Sokan nem tartanak művésznek egy sabb dolog, amivel manapság érdemes foglal- olyan embert, aki hulladékokból készít kükozni. Kusza és megfoghatatlan, ami magá- lönböző (dísz)tárgyakat. Pedig valahol, valaban foglal mindent, ami művészi és egyben milyen értelemben ez is művészet. Ez a »kormai, éppen ezért izgalmas, kicsit más, mint társ művészet« egy nagyon nehezen megfejtaz eddig megszokott konvencionális műfaj- hető fogalom. Ahány ember, annyi látásmód.” ok. Alföldi Róbert az a személy, aki minden- (Dóri, kommunikáció és médiatudomány) „Ami körülöttem van: kortárs, ami kifejeképp a kortárs művészek közé tartozik. Fiatalos, impulzív, izgalmas, igazi polihisztor, ző: művészet. Az a véleményem, hogy mint 28

önökvélték

ahogy mindenki kommunikál, úgy mindenki önkifejez, és mindenki hat a világra. Nem tudom, hogy ez vajon posztmodern, vagy csak az volt, és klasszikussá válik-e. Most ez van, most ez a világom. Kortárs művésznek tartok eszerint mindenkit, aki legalább egy követ arrébb rúg, ha azt spontán és őszintén teszi. Persze a művészet velejárója a prekoncepció, majd az alkotás... így a tudatosság. Mindenki lehet művész, aki változtatni akar a világon. Aki azért hazudik, hogy egy folyamatot elindítson. Konkrét személy Alföldi Róbert. Ő mert és győzött, mindenki utálja, de mindenki imádni fogja. Egy abnormális művészeti szemlélet, abnormális zsenije.” (Krisztián, kommunikáció és médiatudomány szak)

„A kortárs művészet manapság nagyon trendi. Sikk érte rajongani, kedvelni. Divat kortárs irodalmat és verset olvasni, múzeumot látogatni. Míg a kortárs irodalom jobban értelmezhető, addig a kortárs művészet (festészet, grafika) bonyolultabb elődeinél. De a képek alkalmasak a kor életvilágának bemutatására, szociális, egzisztenciális problémákról való gondolkodásra. A kortárs művek sajátos formavilága, az ebben való elmélkedés a gyermekek kreatív inspirálásához is hozzájárulhat. Azokat a művészeti ágakat fogadja be jobban a közönség, amelyek megjelennek a médiában, azokat a személyeket preferálják jobban, akiknek látták már az arcát. Így például, Karafiáth Orsolya első verseskötetét (Lotte Lenya titkos éneke) kevesebben ismerték, mint első regényét, A Maffia-Klubot, ennek oka, hogy sokat szerepel az egyik kereskedelmi csatornán.” (Virág, kommunikáció és médiatudomány szak) „Mindenféleképp hasznos, mivel rengeteg új művészeti alkotás és stílus születhet meg. Azokat az embereket tartom kortárs művésznek, akik nem egy már meglévő irányzatot próbálnak követni, hanem valamilyen új dolgot, egyedit hoznak létre, ami csakis az ő világukat, kutatásaikat, elképzeléseiket tükrözi. Talán Dan Brownt tartom kortárs írónak. Ő az, aki leginkább valamilyen egyedit alkotott. Egy olyan szemléletmódot írt le, amelynek pro és kontra érvei is lehetnek. Pl. A Da Vinci-kód is rengeteg vitát is váltott ki.” (Pisti, kommunikáció és médiatudomány szak) „A kortárs művészet az, amit most alkotnak. Ha festőkről, esetleg zenészekről beszélünk, a többsége drogos, alkoholista »művész«. Tisztelet a kivételnek. Költőnek pedig manapság a rappereket nevezném.” (Ádám, közszolgálati szak) Csík Anita

29

trendelő Arcfestés, hajszobrászok és ruhaköltemény

Avagy művészet-e a divat? Hogy mi számít ma művészetnek? Minden ember számára egyértelmű, hogy a festészet, szobrászat, költészet mindmind művészeti ág. De vajon művészetnek számít egy smink, frizura elkészítése és maga a divattervezés. Kezdjük a sminkkel, azaz az arcfestéssel, vagy akár a testfestéssel. A sminkelés a festészet egy ág, csak míg a festők kifeszített vászonra dolgoznak, a sminkmesterek egy domború arcfelületre, ahol igazodni kell a domborulafotó: csanádi márton

tokhoz, a szemek színéhez, a bőrszínhez, itt figyelni kell a felület másságára. De a sminkmester ugyanúgy ecseteket használ, szemfestékeket, arcfestékeket, tehát lényegében a sminkelés festészet, a festészet művészet, tehát a sminkelés: művészet. Térjünk át a fodrászatra, vagy ha jobban tetszik a hajszobrászatra. Nem véletlenül létezik a kifejezés. Sőt, még a szobrász - fodrász szó is merőben hasonlít egymáshoz. Mert világosan látszik, hogy fodrász és szobrász ugyanazt műveli: adott alapanyagból (legyen az kő vagy haj) művészeti alkotást hoz létre. Csak míg a szobrász fúr, farag, épít, a fodrász fest, vág, ritkít. Talán ti is egyetértetek velem, ha azt mondom, a fodrászat és szobrászat valóban nem állnak túl messze egymástól, s ha már a szobrászat művészet, akkor a fodrászat is egyértelműen az. Végül vizsgáljuk meg, mit is csinál egy divattervező! Megrajzolja a terveit, amihez szükséges kreativitás, rajztudás és tehetség, hogy a megálmodott kreációt papírra tudja vetni. Következő lépésben jön a színezés, a festészet része, ahol tudni kell a színek, minták legmegfelelőbb alkalmazási módját. Azután jön a végső stádium: a szobrászati rész, a varrás, a háromdimenziós megvalósítás. Tehát tulajdonképpen a divattervezés minden egyéb művészeti ágat magában hordozza. Ha elvontan tekintünk rá, akkor összehasonlíthatjuk a költészettel, az írással, s ha elemeire bontjuk a folyamatot, megtaláljuk a benne rejlő festészetet, szobrászatot. Ezek után felmerül még bárkiben is a kérdés, hogy művészet-e a divat? Bennem semmiképp. Popper Eliza

30

dr. komm’  Művészetterápia

Gyógyító művészet Sokan gondolják, hogy a mentálisan sérült emberek nem lehetnek teljes értékű tagjai a társadalomnak. Nem kevesen hiszik azt, hogy ők csak erős gyógyszeres kezelések mellett, intézetbe zárva élhetik le életüket. Ennek cáfolata a művészetterápia, amelynek segítségével számos gyermek és felnőtt gyógyult ki pszichés betegségéből. Ők ma teljes életet élhetnek. Nem is gondolnánk, mennyi idő kell ahhoz, hogy egy mű létrejöjjön. Legyen az novella, festmény, zenemű vagy színdarab, egyik sem készül el magától. Az alkotónak elő kell készítenie, ki kell várnia a lappangási időt, míg az ötlet felvillanása után kivitelezi művét. Nincs ez másképp a mentálisan sérült embereknél sem. Ugyanez játszódik le bennük is. Kifejezik önmagukat.

El sem tudjuk képzelni, hogy mekkora örömet jelenthet egy néhány soros vers elszavalása vagy egy tánclépés bemutatása azoknak az embereknek, akik lelkileg sérültek. Mikor minden szempár rájuk szegeződik, és a végén megtapsolják őket, úgy érzik, újra részei annak a társadalomnak, amelytől a betegségük miatt messze kerültek. A terápia alapja az a tény, hogy a pszichés sérülteknek

az esetek nagy százalékában felborulnak az érzelmeik, átalakul a kapcsolatrendszerük. Ezek azok a tünetek, amelyek az önkifejezéssel és az önálló cselekvéssel kiválóan kezelhetők. Az, hogy a művészet melyik ágában próbálja ki magát a beteg, csak az állapotától és az érdeklődési körétől függ. Ezen kívül a terápiának azt is figyelembe kell vennie, hogy a verbális vagy a nem verbális kifejezésformák segítségével érvényesülhet-e jobban a páciens, aki e csoportos tevékenységek révén olyan érzéseket is képes lesz kifejezni, amelyeket szavakban sosem mondana el. Nem utolsó szempont az sem, hogy az egyébként negatív formában előtörő agressziót is remekül képes levezetni a művészeti tevékenység közben. A művészetterápia annyira bevált, hogy már az egészséges embereknél is alkalmazzák. Általában azok nyúlnak az önkifejezés eme eszközéhez, akik szeretnének új életet kezdeni. Ehhez pedig ismerniük kell önmagukat. Hiszen csak az tud teljes életet élni, aki olyannak látja magát, amilyen valójában. Árgyellán Edina

31

penna Élet-Művészet

Avagy életművésznek lenni jó Azt kérdezitek, mi számít művészetnek? Minden! És maga az élet a legnagyobb művészet, melyet mindannyiunknak művelnie kell. Mindenki életművész a maga nemében. És itt nem a szó pejoratív értelmére gondolok, nem arra a rosszalló nézetre, hogy az életművészhez szinte elválaszthatatlanul hozzátartozik az ügyeskedés eleme, illetve az, hogy céljait sokszor másokat kihasználva éri el. Mert manapság már inkább negatív értelemben tekintenek ezekre a művészekre, pedig a szó eredete az „artisan”, ami annyit tesz: az „(élet)művész” az a temperamentumos típus, akinek megvan a természetes képessége ahhoz, hogy a művészetekben kibontakozzon. Nem. Én az életművészre, mint az élet művészére tekintek. A művészre, aki rájön, hogy saját életét meg tudja óvni a csődbemenéstől. Hogy ő saját élete ura, ő festi meg sorsát, ő írja meg élete rímeit. Ő komponálja saját jövőjének zenéjét, és ő az, aki az útjában levő köveket összegyűjti, hogy később várat építhessen belőlük. Mert az akadályok csak erősítenek bennünket azáltal, hogy nem kerüljük ki őket, hanem megküzdünk velük, s később felhasználjuk a leküzdésükből fakadó tapasztalatainkat. Az életművész boldog, mert tudja, hogy megéri élni ebben a kihívásokkal, félreértésekkel és akadályokkal tarkított világban. Még ak32

kor is, ha néha úgy érezzük, nincs tovább. Boldog, mert tudja, hogy ő nem sorsának rabja, hanem saját történetének írója, saját színházának igazgatója, ezt a hosszú-hosszú filmet bizony ő rendezi. Túllép önmagán, minden hegyet megmászik, sivatagokat küzd le, s önmagában találja

meg az életmentő oázist. Belülről táplálkozik, saját belső érzéseiből, érzelmeiből, melyeket nem fél kimutatni. Az életművész minden nap mosolyogva kel fel, mert tudja, az élet csoda. Olyan csoda, amelyet mindannyiunknak meg kellene becsülni. Az életművész a saját köveiből felépített várában múzeumot létesít, s halála napján ott fényes megnyitót tartanak. Mindenki, aki ismerte, szerette, együtt emlékezik vis�sza történetére, az általa hátrahagyott életfestmények, életszobrok, életkönyvek, életversek révén. Majd a tömeg átvonul a színházterembe, és még egyszer, utoljára, megtekintik művészünk életművét. Mert az élet művészet. Popper Eliza

fantázia Művészet a 22. században

Gondolat, álomművészet és graffiti a levegőben Vajon milyen is lesz a művészet 100 év múlva? Vajon a graffitik határozzák majd meg? Vagy talán a filmek, esetleg a háromdimenziós alkotások? Netán valami egész más fordulatot vesz? Vagy megtartja a mai jellegét? A 22. században a művészetet egyértelműen a fejlődő technika fogja megváltoztatni csakúgy, ahogy a történelem során eddig mindig. De ez most más lesz: a változás sokkal drasztikusabban alakul, a világ egyre rövidebb idő alatt egyre gyorsabban fejlődik. Véleményem szerint a 22. századra a technikai fejlődés főleg a számítógépek terén olyan méreteket ölt majd, hogy egy általános iskolás is képes lesz összerakni egy profi filmet, vagy olyan fotót készíteni, amely manapság versenyeket nyerne. A kamerákat és a fényképezőgépeket felváltják a mobiltelefonok, mivel extra nagy felbontásban lesznek képesek mind filmet, mind fotót készíteni. Így tehát e művészetek képviselői komoly vetélytársakra lelnek, csupán egy-két alkotó emelkedik ki közülük. A hagyományos festészet, szobrászat, grafika eltűnik, illetve átalakul. Minden virtuálisan történik majd. Az embe

rek a puszta gondolataikkal is képesek lesznek megjeleníteni egy képet a számítógép révén, így a művészvilág színesebbé válik. Az olyan emberek is képesek lesznek alkotni, akiknek nincs kézügyessége, de nagy a fantáziája, és fejben, lelki szemeik előtt teljes részletességgel látnak egy képet, amelyet kigondoltak, mely kép – az alkotó akaratától függően – akár három dimenzióban is megjelenhet. Miután pedig a kézügyesség nem számít, inkább a gondolatművészet válik egyeduralkodóvá. A képzelőerő határtalan, és amit a kéz nem képes megvalósítani, a számítógép a szenzorai által megteheti. Csak képzeljük el, milyen lenne, ha le tudnánk rajzolni, amit elképzelünk. Olyan képek születnének, amelyek most fel sem merülnek. De ez még mind semmi. A 22. században ugyanis az álom leképezése lesz a másik nagy művészeti újdonság, mert ugyanez a gép az álma-

inkat is képes lesz leképezni. Egyfajta neoszürrealista irányzat alakul majd ki, amelyhez képest Dalí látványvilága csupán az legelső fok lesz a szürrealizmus óriás létráján. Az álom leképezése által továbbá egy olyan emberi dimenzió is megjelenik, amelyet ma még nem ismerünk. Megfejtést kaphatnak az álmaink. Az egyetlen művészeti ág, amely megőrzi mai jellegét, a graffiti lesz – csupán más környezetben. A 22. században már nem a falakra, hanem a levegőbe fújják a graffitit, olyan speciális festékkel, amely az oxigénmolekulákat festi meg. Hogy miért nem fogjuk mégsem belélegezni, vagy mért nem mozdul el? Mert a festék mikroszkopikus organizmusokból fog állni, amelyek folyamatosan változtatják helyzetüket annak érdekében, hogy mi úgy lássuk, a festés ugyanott marad a levegőben. Képzeljünk csak el egy telefestett levegőjű várost. De nem rontanám el a gondolatművészet és az állomművészet alkotta idillikus képet, befejezésül csak annyit, hogyha ez valóban így lesz, a jövő igen érdekesnek ígérkezik. Hézser Benedek

33

hökinfó Önkormányzatmustra

Szerinted mégis, mire jó a HÖK? – tettem fel a kérdést minap egyik csoporttársamnak. Bármilyen egyszerűnek tűnik a kérdés, még ennél is egyszerűbb választ kaptam: „Bulikat és kocsmatúrákat szervezni!” Természetesen ez is beletartozik a munkakörünkbe, de ennél azért sokkal többről van szó… Íme a HÖK valódi definíciója: olyan, hallgatók alkotta szervezet, amely képviseli a többi, ugyanazon intézményben csoportosult hallgató érdekeit. Ezzel nyilván még nem mondtam semmi újat, legfeljebb hivatalosabb formába öntöttem a hétköznapi „képviseljük a többieket” kifejezést. De lássuk mindezt tágabban, és csak a legfontosabbakat kifejtve! Elsőként a tanulmányi ügyekben való segítségnyújfotó: korompai dániel

34

tást emelném ki. Talán nem mindenkiben tudatosult a gólyatáborban oly sokszor elhangzó „Forduljatok hozzánk bátran!” felszólítás, ugyanis meglehetősen kevesen élnek ezzel a szolgáltatással. Szinte biztosra veszem, hogy sokaknak lenne kérdése a tanmenettel, a vizsgákkal, az órákkal vagy a továbbtanulással kapcsolatban, hiszen – valljuk be őszintén – a mostani rendszerben nem egyszerű tisztán látni. Hogy tovább mélyítsem a „segítségnyújtás” lehetőségeit, a DJB, tehát a Diákjóléti Bizottság ügyeivel kapcsolatban is megkereshettek minket. Közismert és közkedvelt feladatunk természetesen a bulik, a gólyatábor és a gólyabál szervezése. Annyit elárulhatok, hogy már most nagyszerű ötletekkel a tarsolyunkba várjuk az augusztus végét… Ami még a szórakozást illeti, sportolási lehetőségeket is minél szélesebb választékban igyekszünk biztosí-

tani a részetekre. Mindezek mellett újdonsült önképző szakkörökre is lehet számítani, így javaslom, hogy aki teheti, egy-egy előadás között vessen egy pillantást a falra függesztett hirdetésekre. Itt külön felhívnám a figyelmet rá, hogy ötleteitekkel, igényeitekkel ugyancsak bátran jöhettek a HÖKirodába! Ha már szóba került a hirdetőtábla, egyre több utazási lehetőséget ajánlunk a hallgatóságnak, és ezt a szolgáltatást a jövő folyamán még tovább szeretnénk bővíteni. Mindezek szervezéséért ismételten mi felelünk, természetesen legjobb tudásunk szerint. Az utazással kapcsolatban érdemes még megemlíteni az ERASMUS adta lehetőségeket, amelyekről a megfelelően motivált, külföldre vágyó hallgatók szintén nálunk érdeklődhetnek. Végül, de nem utolsósorban, bár az iskola népszerűsége töretlen, senki és semmi nem tökéletes – így ha véletlenül valamiféle panaszotok, sérelmetek vagy egyszerűen csak javaslatotok lenne, jelezzétek, hiszen a HÖK-iroda és munkatársai mindenkit szívesen fogadnak! Bognár Anna

hökinfó Nem jelöltette magát újra a tavalyi elnök

,,Sok mindent köszönhetek ennek az évnek” Decemberben lezárultak a Hallgatói Önkormányzat választásai. Sok új tisztségviselő került be a HÖK-be, többen viszont távoztak a posztjukról. Póka Vanessa, a tavalyi év elnöke sem jelöltette magát újból. A leköszönő vezető többek között az is elárulta, hogy ezúttal miért nem láthattuk a nevét a szavazólapokon. – Szerinted milyen egy jó elnök?

– Ez nagyon összetett dolog. Általánosságban legyen csapatjátékos, viszont határozott, és ha szükség van rá, akkor igenis legyen tekintélye. Ami talán a legfontosabb, hogy megértse az embereket, és megtalálja velük a közös hangot. Itt nemcsak a HÖK tagjaira gondolok, hanem hallgatótársainkra, az iskola vezetőségére és azokra, akikkel elnöksége alatt találkozik. Persze az is jól jön, ha nyitott személyiség, akinek nem okoz gondot, hogy felhívja magára a figyelmet. – Van olyan dolog, amit terveztél ugyan, de az elnökséged alatt nem sikerült megvalósítanod?

– Szerettem volna egy EFOTT-os szervezési előrelépést. Megmutatni ország-világnak – de legalábbis a magyar felsőoktatási intézményeknek –, hogy igen, a BKF itt van, jelen van, és egyre feljebb kerül a „ranglétrán”. Az iskolában szerettem volna több kul-

turális eseményt – minél többet – és sokfajta szórakozási lehetőséget. Meg természetesen még egyszerűbb kapcsolattartást és kommunikációt. – Mi fog leginkább hiányozni az elnökségből?

– Sok mindent köszönhetek ennek az évnek. Úgy érzem, a magam részéről teljességgel végigéltem, és pont ezért nem tudok felhozni olyan dolgokat, amik hiányozni fognak. Mert rengeteg olyan része, amely nekem fontos, a mai napig állandó együtthatója az életemnek. – Mik a terveid a jövőre nézve?

– Iszonyatosan jó szakdolgozat. Remek gyakornoki hely és egy kiváló államvizsga. Ezek a célok, meg ugye a személyesebbek. Jó munka, jó fizetéssel, kerek élet, barátokkal. És még sorolhatnám.

után összerázódik. Megvan bennük a tapasztalat, és tudják, hogyan működik a főiskolánk, az új reménységek pedig hozzák az energiát és a kitartást. Nagyon remélem, hogy sikerül mindazt elérniük, amit mi még nem teljesítettünk. – Miért nem jelöltetted magad újra?

– Mert ennyi elég volt. Na meg mi értelme is lenne, amikor már csak fél évig vagyok BKF-es? Azt a kis időt sem itt az iskolában fogom tölteni, hanem gyakorlaton. És ideje mással is foglalkozni. Átadom a helyem az új generációnak. Árgyellán Edina

– Mi a véleményed az új HÖK-ről?

– Az új HÖK félig a régi HÖK. Szerintem ütőképes csapat, vagy legalábbis az lesz, ha a vizsgaidőszak

35

hökinfó A váltás

Az új HÖK President, alias Perőcsényi Zsolt Nemrég kiderült, hogy Zsoltot választották meg a legújabb HÖK-elnöknek, tehát most rajta – ha nem is a világ, de – a BKF szeme: hogy mit tervez, mi a véleménye az elnökségről és a HÖK-ről. – Mit gondolsz, miért éppen téged választottak meg erre a posztra?

– Nem tudom biztosan, de úgy látszik valamiért alkalmasnak találtak rá, és minden tőlem telhetőt megteszek, hogy ezt be is bizonyítsam.

– Milyen szerinted egy jó HÖK-elnök?

– Céljai, tervei vannak, ambiciózus, jó csapat áll mögötte, de inkább mellette, tud az emberekkel bánni, el tudja végezni az időigényesebb feladatokat is. Nem riad meg a problémáktól, segítőkész, nem pafotó: csikós eszter

rancsol, hanem megkér, és nem fél segítséget kérni.

– Ennek fényében mik a jövőbeli terveid?

– Hagyományok megtartása (például Kocsmatúra) és régi dolgok újjáélesztése (például a színjátszó kör). Az új ötleteket továbbfejleszteni, ami azt jelenti, hogy decemberben volt egy bécsi út, ezt lehetne 1-1,5 napos kis kiruccanásokkal folytatni. Tovább szeretnénk növelni a HÖK-ös rendezvények színvonalát, szélesíteni a bulik kínálatát, hogy mindenki jól érezze magát. Emellett a kulturális programokat és az öntevékeny köröket is fellendíteni. Összességében a cél a pezsgő diákélet. – Mik lennének az újítások?

– A HÖK-ös honlapot megszerkeszteni, képekkel, elérhetőségekkel, hírekkel, fórumokkal. Emellett szorosabb együttműködést kell kialakítani a többi hallgatói szervezettel és az iskola veze36

tőségével. Ne a hallgatók legyenek a HÖK-ért, hanem mi legyünk a hallgatókért! Szeretném, hogy kicsit otthonosabb legyen az iroda is – tehát felújítani, kifesteni, ezzel is jó hangulatot teremteni. Annak is, aki bejön hozzánk, illetve annak is, aki az irodában dolgozik. És célom az is, hogy majd később időben kezdődjön a szavazás. Legyen igazi szavazás, ne csak az izguljon, akire szavaznak, hanem azok is, akik kiválasztják, hogy kik legyenek a HÖK-tagok. Legyen az emberekben egy egészséges drukk, szurkolási vágy. – Szerinted miért jó HÖKösnek lenni?

– Első kézből tudhatsz meg minden új infót, segíteni tudsz a hallgatótársaidnak, mindenhol ott lehetsz, és egy jó csapat részévé válsz. Új tapasztalatokat, barátokat szerezhetsz!

– Minek tudható be, hogy ilyen kevesen szavaztak a választások idején?

– Sajnos kevés hallgatót tudtunk megmozgatni, mivel a HÖK későn kezdte el ennek kihirdetését. A másik ok, hogy kicsi volt a támogatottságunk, amit a jövőben szeretnénk megváltoztatni, és ember közelibbé tenni a HÖK-öt, hogy a hallgatók bizalommal tudjanak hozzánk fordulni. Kovács Barbi

hökinfó Az új HÖK tagjait kérdeztük

Ki vagy te? Ismét lezajlottak a HÖK-választások. Elbeszélgettünk a megválasztott képviselőkkel – akik között akad egészen új, és számos „régi motoros” is –, hogy mindenki tudja, kihez fordulhat, ha valami problémája akad. Lukács Tímea: Én vagyok a DJB alelnöke A DJB a Diákjóléti Bizottság rövidítése, tehát röviden ez is tükrözi, hogy mi a dolgom. Feladatom, hogy a hallgatókat segítsem a támogatások és ösztöndíjigénylések benyújtásában, valamint el is bíráljam ezeket. Ide tartozik a szociális támogatás, valamint a különféle ösztöndíjak. Ha bármelyik hallgatónak az év során kérdése lenne, az ezekkel kapcsolatos ügyekben hozzám tud fordulni. Demeter Dóra: A Diákjóléti Bizottságban fogok segédkezni, de úgyis besegítek, ahova csak tudok, hogy még szélesebb legyen az információs bázisom, és minél több embernek váljon hasznára a tevékenységem. Mivel csak a vizsgaidőszak után fogunk mindenbe belevágni, még tényleg nem tudom megmondani konkrétabban, mivel fogok foglalkozni – a különböző szociális és ösztöndíjpályázatokon kívül. Bognár Anna: A Tanulmányi Bizottság tagjaként igazából a tanulmányi ügyekben segítenék, de ezzel is inkább ajánlott az Edinát zargatni. Ez a képviselői poszt inkább ilyen mindenes, szóval ott segítek éppen, ahol csak kell. Keressetek bátran! Sohajda László: A levelezős hallgatók képviselője vagyok a HÖK-ben. Ha levelezős diákként bármilyen kérdésed vagy problémád van, bátran keress meg, megtaláljuk a megoldást. 37

hökinfó Popper Eliza: Én az Erasmus-kapcsolattartó vagyok a HÖKben, így én látom el az összes ezzel kapcsolatos nemzetközi feladatot. Én segítek a hozzánk érkező Erasmusos diákoknak mindenben, valamint az áprilisi kiutazásra való jelentkezésnél is engem kell majd keresni. Az iskola mellett is egy cserediák-szervezetben dolgozom, ezért ez tűnt a legkézenfekvőbb posztnak számomra a HÖK-ben. Kis Anett (Anka): Jelenleg a régi bizottságomban (Sport Bizottság) vagyok az új sport-alelnök, Vaskó Viktor segítője, így a hallgatók továbbra is megkereshetnek sporttal kapcsolatos kérdésekkel. Az előző évvel ellentétben idén csak képviselőként vagyok jelen, hiszen nemsokára végzek a főiskolán, így nem akartam nagyobb felelősséggel járó munkakört betölteni, nehogy ne 100 százalékosan működjön a dolog. Molnár László András (Mitch): A választáson HÖK elnöki posztért indultam. A bejutott tagok Zsocát választották meg elnöknek, így a hivatalból felajánlott pozíciót elfogadva most én vagyok a Felügyelő Bizottság elnöke. Az FB feladata a papírmunkán kívül az, hogy a HÖK-tagok eleget tegyenek az alapszabályban foglaltaknak. Röviden: felügyelem, hogy minden flottul működjön. Bármilyen kérdéssel, sérelemmel fordulhatnak hozzám a hallgatók. A BKF-en eltöltött közel öt év alatt sok tapasztalatot gyűjtöttem. Ha éppen nem tudom a megoldást, akkor elirányítlak benneteket a megfelelő személyhez. Bátran szólítsatok le minket a folyóson, udvaron vagy az irodában. Segítünk. Ezért vagyunk. Szűcs Gergely: Én vagyok a titkárságvezető, a főtitkár a HÖKben. Erre a posztra nem pályáztam, az új elnök kért fel személyesen, mert megbízik bennem. Egyébként a titkárság mindenkori állapotáért vagyok elsősorban felelős. 38

hökinfó Árgyellán Edina: Tanulmányi alelnökként az én hatásköröm minden, ami tanulmányi ügyekkel kapcsolatos. Bárkinek van ilyen jellegű problémája, legyen szó a tantárgyfelvételtől kezdve a vizsgákig bármiről, keressen bátran. Azért vállaltam ezt a feladatot, mert szeretnék segíteni a hallgatóknak, és megmutatni nekik, hogy nem is olyan ördöngösség főiskolásnak lenni. Igyekszem a lehető legtöbbet tenni azért, hogy legalább olyan gördülékenyen menjenek a dolgok, mint az előző években. Vaskó Viktor: Mint sport-alelnök szeretnék minél több sportolási lehetőséget biztosítani a BKF-es diákoknak, és még jobban kibővíteni a már meglévő lehetőségeket. Bárki megkereshet, akinek a suliban lévő sporttal kapcsolatban valamilyen észrevétele, ötlete, kérdése van. Perőcsényi Zsolt: A Hallgatói Önkormányzat elnöke vagyok. Engem mindenféle ügyes-bajos dolgaitokkal, ötleteitekkel, tanácsaitokkal, kritikáitokkal meg lehet találni. Bár fő feladatom a Hallgatói Önkormányzat tevékenységének teljes körű összehangolása, a küldöttgyűlések összehívása és levezetése, valamint a különféle határozatok kihirdetése, szívesen segítek mindenkinek. Honti Hanna: Kulturális alelnökként szorosan együttműködök a Pujkával, és sok új és izgalmas programot találunk majd ki, hogy kicsit felpezsdítsük a főiskola életét. Ha valakinek van valamilyen óhaja-sóhaja, ami a kultúrával kapcsolatos, én nagyon szívesen meghallgatom. Azért akartam kulturális alelnök lenni, mert úgy gondolom, hogy rengeteg lehetősége lehetne a hallgatóknak. Értem ez alatt a színjátszó kört, az irodalmi estet, a filmklubot vagy a különböző rendezvényeket. Ezeket szeretném megvalósítani, illetve mindenki számára elérhetővé tenni. 39

hökinfó Pakó Petra: Én a Kulturális Bizottság tagja vagyok, szóval a kulturális alelnök (alelnökök) munkáját fogom segíteni. Bátran keressetek meg minden rendezvénnyel, bulival kapcsolatban. Legfőképpen azért jelentkeztem a HÖK-be, hogy a BKFes rendezvények valóban megfeleljenek a hallgatók ízlésének és elvárásának, hogy ez a pár év színvonalas és színes legyen, és persze hogy mindenki érezze az igazi főiskolás „feeling”-et! Bálint Dániel: Régi motorosként (régi képzés – tanulmányi alelnök) csak egyvalami vezérelt, hogy azzal segítsem a HÖK-ös kollégákat és természetesen a hallgatókat, hogy ne kelljen a leköszönő, régi képzéses diákoknak tanulmányi problémáival foglalkozniuk, hiszen abban nekem már van rutinom. Mostanra 4. éve foglalkozom tanulmányi ügyekkel, dolgozom a tanulmányi osztályon, ergo egy pillanatra sem volt kérdés, hogy melyik posztra nevezzek. Köszönöm szépen a bizalmatokat! Dergez György (Ubul): Dergez György vagyok, de szerintem a suliban tanulók 90%-a csak Ubulként ismer. Harmadik mandátumi időszakomat töltöm a HÖK-ben, de már négy éve dolgozom velük, illetve mellettük. Az eddigi posztjaimat tekintve voltam már kulturális bizottsági tag, FSZ szakreferens és most végre Gazdasági alelnök lehetek. Természetesen örülök ennek a pozíciónak, mert mellette még tudom segíteni a többieket is, ha kell, illetve tudok koncentrálni a suli melletti munkáimra. Ennek ellenére a döntéseknél az én szavamat is kikérik. Czékmány Patrícia: A Felügyelő Bizottság tagja vagyok. Ez azt jelenti, hogy feladatom a HÖK működésének ellenőrzése. Magyarán én – két társammal együtt – felügyelem, hogy a HÖK valóban úgy működik-e ahogyan kell, megfelelően végzik-e a dolgukat a tagok, és tisztségéhez mérten ki mit csinál. Ezen kívül természetesen bármilyen kérdéssel, kéréssel 40

hökinfó fordulhatnak hozzám a hallgatók. Megéltem már pár félévet itt, sok ismerősöm, barátom van, akik még sok időt fognak itt tölteni, és szeretném, ha a HÖK valóban őket képviselné. Bodor Bettina: A HÖK-ben a Tanulmányi Bizottságot erősítem. Hozzám bármilyen tanulással kapcsolatos problémával fordulhattok, megkeressük majd a megoldást. Csórics Máté: Felügyelő bizottsági tagként az a feladatom, hogy elősegítsem a HÖK belső működésének zökkenőmentességét, továbbá a SZMSZ tanulmányozását és betartatását. Pákozdi Nóra Cincy: Cincy vagyok, vagy Nóra, bár arra kevésbé hallgatok. Főmufti nem lettem az új HÖK-ben, a kulturális-rendezvényszervezős szekcióhoz tartozom. Ellenben mindenkinek szívesen segítek, ha tudok, intézkedek, pecsételek, pályázatot átveszek, miegymás. Erdei István (Pujka): Rendezvényszervező alelnökként én foglalkozom a rendezvényekkel. Kiválasztom a helyszíneket, támogatókat keresek, és arra törekszem, hogy minél magasabb színvonalon szórakozhassanak a BKF-es hallgatók. Szívesen várok minden ötletet, észrevételt és építő kritikát. A HÖK új honlapján pedig hamarosan szavazhattok a követező rendezvények helyszínéről! Maár Gergely KOMM', A BKF HALLGATÓI L APJA 1144 BUDAPEST, NAGY LAJOS KIRÁLY ÚTJA 1-9 [email protected] (+360)2733090/1080 • FŐSZERK ESZ TŐ: ÁRGYELL ÁN EDINA (EDINA . ARGYELL [email protected]) • L APIG A ZG ATÓ: HAL ÁSZ PÉTER (PETER.HAL [email protected]) • TERVEZŐSZERK ESZ TŐ: HERNÁDI LEVENTE ([email protected]) • N YOMDAI ELŐK ÉSZÍTÉS: PAPP VIKTÓRIA • SEGÉDSZERK ESZTŐ: DERGEZ GYÖRGY • CÍML APFOTÓ: MIHÁLYi BARBARA • CÍML AP TERV: HERNÁDI LEVENTE • OLVASÓSZERKESZTŐ: FENY VES KATALIN • E H AV I S Z E R ZŐ I N K : ÁRGYELLÁN EDINA , BOGNÁR ANNA , CZENKLI DORKA , CSAPÓ ZSOLT, CSÍK ANITA , DERGEZ GYÖRGY, FARKAS DIÁNA , HERNÁDI LE V ENTE , H É ZSER B ENEDEK , HONTI HANNA , KOVÁCS B ARB ARA , KOVÁCS ZSI G MOND, KŐ HALMI ANETT, LEICHT R É KA , LENKEFI ANNA , MAÁR G ER G ELY, POPPER ELIZA , SÁRDI B AR B ARA , S U SZTRIK ZSÓFIA , SZEPESI KATALIN , TR É B ER TI B O r • F O T Ó S O K : CSANÁDI MÁRTON , CSIKÓS ESZTER , HERNÁDI LE V ENTE , KOROMPAI DÁNIEL , MAMR U S MÁRK , MIHÁLY i B AR B ARA , S A L L A K P E T R A • N yomda : K a p i tá l i s N y o m d a i pa r i é s K e r e s k e d e l m i K f t. 4 0 0 2 D e b r ec e n , B a l m a z ú jvá r o s i ú t. 1 4 .

41

egy kép egy sztori Hirtelen megtorpant. A szeme sarkából mintha egy világító kék szempárt vélt volna felfedezni a sűrű fák között. Odakapta a fejét, de már csak egy halovány, kecses alakot látott a fák között suhanni. Amilyen hirtelen előbukkant, olyan hamar el is tűnt az egyre sűrűsödő ködben, csupán egy fura csilingelő hangfoszlány és valami semmihez sem fogható, édes illat maradt utána a levegőben. Mintha nem lenne ura saját lábának, gondolkodás nélkül utána eredt. Kíváncsiság vette át az irányítást teste felett, felülbírálva bármilyen józan gondolatot, ami a biztonságot jelentő, kitaposott ösvényen tartotta volna. Minden lépés nehezére esett, ahogy egyre beljebb hatolt a sűrű erdőben. Lába szinte térdig merült a friss hóban, feje felől pedig a vastag jégtakaró súlya alatt roskadozó ágak csaptak arcába. Oda sem figyelve a hidegre, az átázott ruháira, csak arra összpontosított, nehogy szem elől tévessze a sűrű ködtől folyamatosan más-más formát öltő tüneményt. A különös lény viszont úgy nyert egérutat előle, mintha szárnyai lennének. Lábnyomokat sem hagyva maga után, szinte siklott a hótakarón, méteres bokrokat ugorva át könnyed mozdulatokkal. Gyakran megállt és visszanézett a nyomában loholó sötét ruhás férfi-

ra, aki legalább olyan idegennek tűnt a fehér fák között, mint amilyen ő maga is volt üldözője számára. Akaratlanul is mosoly ült az arcára. – Tudta, hogy sosem érheti őt utol, mégis játszott vele, mielőtt magára hagyja. Egyre reménytelenebbnek érezte a hajszát. Néhány méterre látott már csak a tejfehér ködben, ami teljesen körülzárta. A titokzatos alak most némán állt vele szemben – szinte karnyújtásnyira – körvonalait még mindig a köd játéka formálta, csak szeme világított kéken a szürkeségben. Minden erejét összeszedte, hisz tényleg már csak egy lépés választotta el hogy elérje. Nagy lendülettel előre vetette magát, de meglepetésére átesett a ködfalon, és azon a tisztáson találta magát, ahonnan órákkal ezelőtt elindult. Felállt, körülnézett, leporolta havas ruháját és csóválni kezdte a fejét. Nem is emlékszik, mikor fordult elő utoljára ilyen. A kiesett órák miatt zavartan ugyan, de továbbindult. Pár lépés után azonban megállt, mert halk kacagást hallott a távolból. Hátranézett, és ugyanazt a türkiz szempárt vélte látni magasan a fák felett, de erre már ő is elmosolyodott. Mindenhova nem követhetjük álmainkat. – dünnyögte magában. Hernádi Levente