DR. HABIL. HERKE CSONGOR A BÜNTET ELJÁRÁS GYORSÍTÁSÁNAK ÚJ JOGINTÉZMÉNYE ÉS 1
TOVÁBBI LEHET SÉGEI
A büntet eljárások többsége hazánkban rendkívül és sokszor indokolatlanul elhúzódik. Különösen a kevésbé bonyolult ügyek esetén szembet n a felel sségre vonás lassúsága. Mindennapos problémát jelent, hogy az egyébként igen könnyen elintézhet ügyekben (tettenérés, beismerés, szemtanúk stb.) esetén sem élnek a hatóságok a bíróság elé állítás lehet ségével. Az egyes hatóságok sokszor igen mechanikusan értelmezik a büntet eljárási szabályokat, ezért pl. a nyomozó hatóság akkor sem fejezi be 2 hónapon belül a nyomozást, ha egyébként annak feltételei 2-3 héten belül fennállnának. S ugyanez igaz az ügyészségnek a vádemelésre vagy a bíróságnak a tárgyalás kit zésére biztosított határid inek kihasználására. Ehhez járul hozzá sok esetben az indokolatlan egyesítés, a formai szabályok maradéktalan betartása érdekében a tényállás megállapítása szempontjából lényegtelen tanú kihallgatása miatti (akár többszöri) elnapolás, a több vádlottas ügyekben az elkülönítés mell zése miatt az egyik-másik vádlott perbeli magatartásának kihatása a többiek ügyének elbírálására.
I. Az ésszer id tartam követelménye az Euroegyezményben Az eljárások (s azon belül a büntet eljárások) elhúzódásának kérdése az egész világon problémát jelent. Az emberi jogok és alapvet szabadságok védelmér l szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt egyezmény (a továbbiakban Euroegyezmény) 6. Cikke a tisztességes eljáráshoz való jog (fair trial) elvének kimondásakor az els helyen említi, hogy mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen nyilvánosan és ésszer id n belül tárgyalja és hozzon határozatot. Az ésszer id határt az Euroegyezmény 5. Cikkének 3. pontja külön is említi a letartóztatott vagy rizetbe vett személy esetén (ez a rendelkezés tehát az általános ésszer határid höz képest további gyorsításra kívánja serkenteni a hatóságokat). A letartóztatott ( rizetbe vett) személy ésszer id n belüli tárgyaláshoz való jogát az Egyesült Nemzetek Közgy lése XXI. ülésszakán, 1966. december 16-án kihirdetett Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (a továbbiakban Egyezségokmány) 9. Cikkének 3. pontja is kimondja s ugyanígy rendelkezik a magyar Alkotmány is: 55. § (2) A b ncselekmény elkövetésével gyanúsított és rizetbe vett személyt a lehet legrövidebb id n belül vagy szabadon kell bocsátani, vagy bíró elé kell állítani. (...). Az emberi jogok európai bíróságának (a továbbiakban Bíróság) az Euroegyezmény 6. Cikk 1. pontjával összefügg joggyakorlata alapján az ésszer id tartammal kapcsolatosan az alábbi f tételek szögezhet k le: 1
1
Az el adás elhangzott a Magyar Büntet jogi Társaság rendezvényén, 2009. október 14-én.
• Az ésszer id tartam követelménye els sorban azt jelenti, hogy az egész büntet eljárás ne húzódjon el indokolatlanul. Ennek vizsgálata során a strasbourgi szervek az adott állam felel sségét csak az Euroegyezményhez való csatlakozást követ id tartam vonatkozásában állapíthatják meg. Így el állhatott az a furcsa helyzet, hogy a 15 évig tartó eljárás id tartamát Törökország esetén csak a csatlakozást követ 6 évben vizsgálták. Az eljárás hosszú id tartamába nem számít bele az az id sem, amíg a terheltnek nincs tudomása az ellene megindított eljárásról. A kezd id pont tehát általában a terheltet lényegesen érint els eljárási aktus (gyanúsítottkénti kihallgatás, házkutatás, letartóztatás) id pontja. • Nemcsak a teljes büntet eljárásnak nem szabad az ésszer id n túllépnie, hanem az egyes eljárási szakok (nyomozás, vádemelés, els - és másodfokú eljárás, rendkívüli perorvoslatok) sem tarthatnak indokolatlanul sokáig. Adott esetben pl. összességében hiába nem volt túl hosszú az eljárás (4 év 4 hónap), a fellebbezés felterjesztése 21 hónapig tartott és ezzel a Bíróság szerint a hatóságok megsértették a tisztességes eljárás elvét. • El fordulhat, hogy sem a teljes büntet eljárás, sem az egyes eljárási szakok nem lépik túl az ésszer id tartamot, az eljárás mégis megsérti a tisztességes eljárás elvét azzal, hogy olyan „holtid k” találhatók benne, amelyek alatt a hatóságok indokolatlanul nem végeznek eljárási cselekményt. Ezek az érdemi intézkedés nélküli eljárási szakok tehát szintén az érintett állam elmarasztalására vezethetnek. • A hatóságokat a Bíróság döntései szerint szükség esetén elkülönítési kötelezettség terheli halmazatnál, ha az egyik ügy elbírálása indokolatlanul elhúzná a másik (egyszer bb) ügyben való döntést. Ezért hiába indokolta a Bíróság szerint a vádlott 17 b ncselekményének elbírálása az eljárás elhúzódását, ha a halmazatban szerepl rágalmazás további bizonyítást egyáltalán nem igényelt, ezért elkülönítése lett volna indokolt. • Végül az Euroegyezmény 5. Cikkének 3. pontjával és az Egyezségokmány 9. Cikkének 3. pontjával összefüggésben a Bíróság kimondta, hogy az egyébként nem túlságosan elhúzódó ügyben is megsértette az állam az Euroegyezményt, ha a terhelt el zetes letartóztatásban volt és az iratok felterjesztése több hónapot vett igénybe. Tehát – mint korábban említettem – letartóztatásos ügyekben az ésszer id tartam az átlagosnál még rövidebb. A tisztességes eljárás elvének (s azon belül az ésszer id tartam követelményének) a megsértése esetén az állammal szemben els sorban a kártérítés mint szankció jöhet számításba. Az eljárás megismétlése mint szankció ugyanis éppen az alapvet céllal (minél rövidebb id alatti eljárás) állna szemben. Az állam felel sségét csökkent tényez k között emeli ki a Bíróság az arányos büntetést és a terhelt felróható magatartását. El bbi vonatkozásában azonban meg kell jegyezni, hogy az eljárás elhúzódása miatt a bíróságnak arányosan kell csökkenteni a terhelt büntetését.
2
II. A büntet eljárás gyorsításának lehetséges módjai A büntet eljárás gyorsításának és egyszer sítésének leggyakoribb módja a külön eljárásbeli szabályozás. Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának R/87/18. számú ajánlása a nyomozástól a vádemelésen keresztül egészen a bírósági tárgyalásig számtalan módozatát sorolja fel a büntet eljárás egyszer sítésének: • a diszkrecionális vádemelés (és általában a diszkrecionális b nüldözés), ezen belül is az eljárások diszkrecionális megszüntetésére (félbeszakítására) irányuló jogosultság, a sértett megfelel kártérítése mellett; • a diszkrecionális b nüldözéssel azonos célú intézkedések (sértett hozzájárulásával, esetlegesen bírósági jogkörbe utalva); • a kisebb súlyú b ncselekmények dekriminalizációja (különösen közlekedési, adóés vámb ncselekményeknél); • a rövidített vagy írásbeli eljárások (azoknál a b ncselekményeknél, ahol a ténybeli elem els bbséget élvez a b nösségi elemekhez képest); • a büntet bíróságon kívüli megegyezések (állam vagy közérdek , jótékony intézmény javára fizetés, a b ncselekmény útján szerzett dolgok visszaszolgáltatása és a sértett kárának megtérítése után) és • a büntet bírósági eljárás egyéb egyszer sítésének kérdései (pl. alternatív büntetés kiszabása, a vádlott beismerése esetén ún. el zetes vizsgálati eljárás, bírósági jegyz könyvek és ítélethozatal egyszer sítése). Az ajánlás megjelenését követ en az elmúlt másfél évtizedben hazánkban is számos új jogintézményt vezettek be (elkövet vel való megállapodás, vádemelés elhalasztása, tárgyalásról lemondás, közvetít i eljárás stb.) és az eljárás gyorsítását célzó korábbi rendelkezéseket is akként módosították, hogy el segítsék azok tágabb körben történ alkalmazását (bíróság elé állítás, tárgyalás mell zése). Az új intézmények azonban els sorban azért nem tudják betölteni funkciójukat, mert azoknak a legfontosabb rendelkezéseit a törvényhozó nem tartotta a magyar jogba beiktathatónak (ld. a vádalku-szer hazai intézményeket: elkövet vel való megállapodás, tárgyalásról lemondás). Az eljárás menetét alapul véve az eljárás egyszer sítésének és gyorsításának az alábbi f módozatai alakultak ki: a) a nyomozás során: • diverzió: a büntet útról elterelésnek az 1970-es évekt l két f fajtája létezik, a diszkrecionális vádelv és a mediáció; • meghatározott pénzösszeg befizetése: csekélyebb súlyú b ncselekmények esetén bizonyos pénzösszeg befizetését követ en megszüntethet az eljárás2; b) a vádemelés után, de a bírósági tárgyalást megel z en:
2
Franciaországban 1940. óta létezik ez az intézmény: a b nügyi költség befizetése és a sértett kárának megtérítése után az ügyészség eltekinthet a vádemelést l. A holland Btk. ezt a jogkört az ügyészség mellett a rend rségnek is megadja. Ld. IZSÁKI Mariann: A büntet eljárás egyszer sítése, különös tekintettel a vádalkura. Szakdolgozat, JPTE ÁJK Pécs, 1995. 20. o.
3
• büntet parancs: csekélyebb súlyú és kisebb büntetésekkel szankcionált b ncselekmények esetén a bíróság ügyészi indítványra az iratok alapján dönt (ld. hazánkban a tárgyalás mell zéses külön eljárást); • egyszer sített tárgyalás: a terhelt hozzájárulása esetén az enyhébb büntetési tételek reményében egyszer bb tárgyaláson bírálják el a terhelt büntet jogi felel sségét; c) a bírósági tárgyaláson: egyezség (ld. vádalku). III. Az eljárás gyorsításának intézményei hazánkban A Be. számos rendelkezést tartalmaz, amely igyekszik el segíteni a soron kívül eljárás el írásával az eljárás gyorsítását. A 64/A. § szerint az eljárást soron kívül kell lefolytatni • a kiskorú sértett sérelmére elkövetett, • az élet, a testi épség és az egészség elleni b ncselekmény vagy • a házasság, a család, az ifjúság és a nemi erkölcs elleni b ncselekmény miatt, • más, személy elleni er szakos b ncselekmény miatt, ha a kiskorú sértett érdeke a büntet eljárás miel bbi befejezését indokolja, így különösen akkor, ha o a sértett testi, értelmi vagy erkölcsi fejl dését a b ncselekmény jelent sen veszélyeztette, illetve o a terhelt az eljárás lefolytatásakor is ellátja a sértett nevelését, felügyeletét vagy gondozását, vagy egyébként is a sértett környezetében él. Ugyanígy a soron kívüli eljárást írja el a Be. egyes kényszerintézkedések esetén: • ha a terhelt el zetes letartóztatásban van (136. § (1) bekezdés); • ha a terhelttel szemben távoltartást rendeltek el (138/B. § (5) bekezdés). Végül soron kívül kell eljárni egyes sajátos eljárási formáknál, így • a megismételt eljárásban (403. § (2) bekezdés); • a perújítási eljárásban, ha a terhelt távollétében hozott ítélet miatt rendelik azt el (411. § (4) bekezdés); • a mentelmi jog felfüggesztését követ en (552. § (3) bekezdés); • a kegyelmi kérelem felterjesztésekor (598. § (1) bekezdés). Ezek a rendelkezések ugyanakkor a gyakorlatban lex imperfectaként funkcionálnak, ugyanis egyrészt a Be. semmilyen konkrét el írást nem tartalmaz a soron kívüli eljárás lefolytatására (milyen eszközökkel kell a célt elérni stb.), másrészt a soron kívüliség követelményének megsértése nem jár semmilyen szankcióval. 3.1. A vádemelés elhalasztása A Be. a vádemelés elhalasztásának három esetkörét különbözteti meg, ezek közül az els lehetséges, a másik kett kötelez eset: • bármely 3 évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetend b ncselekmény esetén 1-t l 2 évig terjed id re elhalasztható a vádemelés a b ncselekmény súlyára és rendkívüli enyhít körülményekre tekintettel, ha ett l a gyanúsított jöv beni magatartásában mutatkozó kedvez hatás várható, 4
• 1 évi id tartamra el kell halasztani a vádemelést, ha a kábítószer-élvez gyanúsított vállalja a kábítószer-függ séget gyógyító kezelésen, kábítószer-használatot kezel más ellátáson vagy megel z -felvilágosító szolgáltatáson való részvételt (ilyenkor ezt kötelezettségként el is kell írni a számára), • szintén 1 évre el kell halasztani a vádemelést tartás elmulasztásának vétsége miatt, ha ett l az elmulasztott kötelezettség teljesítése várható. Az ügyész a vádemelés elhalasztásával egyidej leg magatartási szabályokat és kötelezettségeket határozhat meg a terhelt számára. Magatartási szabályok megállapítása esetén • pártfogó felügyel i véleményt kell beszerezni, • a pártfogó vélemény elkészülte után a gyanúsítottat meg kell hallgatni és tisztázni kell, hogy a gyanúsított a kilátásba helyezett magatartási szabályok megtartását és kötelezettségek teljesítését vállalja-e és képes-e teljesíteni, • ha ez szükséges, a pártfogó felügyel is meghallgatható, • a sértettnek adandó kártérítés vagy jóvátétel esetén a sértettet is meg kell hallgatni (kivéve, ha már korábban nyilatkozott a kártérítésr l illetve jóvátételr l). • • • •
Az ügyész a kötelezettségek körében el írhatja, hogy a gyanúsított térítse meg a sértett kárát, a sértett vagy a köz javára jóvátételr l gondoskodjék, avagy pszichiátriai vagy alkoholfügg séget gyógyító kezelésen vegyen részt.
Az ügyész a magatartási szabályok és kötelezettségek közül többet is, illet leg a felsoroltakon kívül más magatartási szabályt is megállapíthat vagy más kötelezettséget is el írhat. A vádemelést elhalasztó határozatot a sértettel, a feljelent vel és a magánindítvány el terjeszt jével is közölni kell. A sértett a vádemelés elhalasztásáról dönt határozat ellen jogorvoslattal élhet. A vádelhalasztások száma a 2005-ig tartó folyamatos emelkedést követ en egyre csökkent:
5
A statisztikai adatokból megállapítható, hogy a vádemelés elhalasztások jelent s hányada a határid eredményes leteltéb l vagy más okból ered megszüntetéssel zárul, és csak legfeljebb minden ötödik-hatodik ügyben kerül sor vádemelésre:
6
3.2. A közvetít i eljárás A közvetít i (közismert elnevezéssel mediációs) eljárás az Indokolás szerint célszer ségi, eljárás gyorsítási szempontokat és a sértett jogainak fokozottabb figyelembe vételét, valamint a nemzetközi, els sorban Uniós követelmények érvényesülését szolgálja. A közvetít i eljárás a büntet eljárással párhuzamosan folyó eljárás. Elrendelésének feltételeit, valamint az eredményes eljárás jogkövetkezményeit a Be. teremti meg, részletes szabályairól azonban a mediációs törvény rendelkezik (ld. 2006. évi CXXIII. törvény). A közvetít i eljárás feltételeit az alábbi táblázatban foglaltuk össze: Pozitív feltételek (Be. 221/A. §) 1. Három b ncselekmény-csoport (személy elleni, közlekedési, vagyon elleni) valamelyike esetén. 2. Ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetend b ncselekmény miatt folyik az eljárás. 3. A tevékeny megbánás miatt (Btk. 36. §) az eljárás megszüntetésének vagy a büntetés korlátlan enyhítésének lehet helye. 4. A gyanúsított a nyomozás során beismer vallomást tett. 5. A gyanúsított vállalja, és képes is a sértett kárát megtéríteni vagy a b ncselekmény káros következményeit más módon a sértettnek jóvátenni. 6. A gyanúsított és a sértett is indítványozza a mediációt vagy önkéntesen hozzájárult a közvetít i eljárás lefolytatásához. 7. A bírósági eljárás lefolytatása mell zhet , vagy megalapozottan feltehet , hogy a bíróság a tevékeny megbánást a büntetés kiszabása során értékelni fogja a b ncselekmény jellegére, az elkövetés módjára és a gyanúsított személyére tekintettel.
Negatív feltételek (Btk. 36. § (3) bek.) A terhelt 1. többszörös vagy különös visszaes ; 2. a b ncselekményt b nszervezetben követte el; 3. b ncselekménye halált okozott; 4. a szándékos b ncselekményt a szabadságvesztés felfüggesztésének próbaideje alatt vagy a szándékos b ncselekmény elkövetése miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélése után, a szabadságvesztés végrehajtásának befejezése el tt, illet leg próbára bocsátás vagy vádemelés elhalasztásának tartama alatt követte el.
A közvetít i eljárásnak háromféle eredménye és ez alapján négyféle következménye lehet: A közvetít i eljárás eredménye és következményei Ha nem történt megegyezés (sikertelen mediáció):
7
Ha a terheltnek és a sértettnek sikerült megegyezésre jutnia és a terhelt az okozott kárt a sértettnek megtérítette vagy a b ncselekmény káros következményeit egyéb módon jóvátette:
Ha a terhelt a közvetít i eljárás eredményeként létrejött megállapodás teljesítését megkezdte, de a büntethet sége nem sz nt meg:
az ügyész a nyomozás folytatását rendeli el
három évnél nem öt évnél nem az ügyész a három évet súlyosabban meg nem haladó súlyosabban büntetend büntetend szabadságvesztéssel b ncselekménynél: b ncselekménynél: büntetend b ncselekmény az ügyész a az ügyész vádat emel miatt a vádemelést egy nyomozást (ilyenkor a büntetés évt l két évig terjed id re megszünteti korlátlan elhalaszthatja enyhítésének lehet helye)
Elvileg a Be. a mediációval kapcsolatosan mindvégig gyanúsítottról szól, de a 266. § (3) bek. c) pontja kifejezetten lehet vé teszi a bíróság számára a tárgyalás el készítése során az eljárás felfüggesztését, ha közvetít i eljárásnak lehet helye. S t, a 287. § (1) bekezdése alapján akár a tárgyalás is elnapolható! A fentiek alapján tehát a büntet eljárás során a kár megtérítésének/megtérülésének a nyomozás során az alábbi következményei lehetnek: 1. Ha a nyomozás el tt a terhelt megtérítette a teljes kárt, akkor az ügyész belátásától függ elutasíthatja a feljelentést megrovás egyidej alkalmazása mellett, de ez nem kötelez , tehát akár el is rendelheti a nyomozást. Ha a nyomozás el tt nem a teljes kárt térítette meg a terhelt vagy egyáltalán nem térítette meg a kárt, akkor mindenképpen el kell rendelni a nyomozást. 2. Ha a nyomozás elrendelését követ en téríti meg a terhelt a teljes kárt, akkor az ügyész belátásától függ megszüntetheti a nyomozást megrovás egyidej alkalmazása mellett, de ez sem kötelez , tehát választhat a vádemelés elhalasztása, vagy akár a vádemelés között is. Ha a nyomozás során nem a teljes kárt térítette meg a terhelt vagy nem térített meg kárt, akkor közvetít i eljárásra utalásnak, vádemelés elhalasztásának (3 évig terjed b ncselekménynél, egy-két évre) vagy vádemelésnek lehet helye, de ez is teljesen az ügyész belátásától függ. Ez azonban csak a legegyszer bb esetek összefoglalása. Azt, hogy milyen bonyolult döntési mechanizmus érvényesül a nyomozás el tt/után, az alábbi ábra szemlélteti:
8
3.3. A különeljárások A büntet eljárások id szer ségének javítása céljából a büntet eljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény módosításáról szóló 2009. évi LXXXIII. törvény összesen: 60 §-ban több jelent s módosítást tartalmaz a büntet eljárások egyszer sítését el segítend . Ezek közül a tárgyalás mell zésére, a bíróság elé állításra, a tárgyalásról lemondásra és a terhelt távollétében való eljárásra vonatkozó f bb rendelkezéseket tekintjük át. 3.3.1. A tárgyalás mell zése A törvény indokolása szerint a büntet jogi szankciók alkalmazásához kapcsolódó fokozatosság elvéb l ered igény indokolta, hogy a tárgyalásmell zéses eljárásban is lehet vé tették a közérdek munka büntetés kiszabását, ugyanis a tárgyalás mell zéses eljárás alkalmazásának akadályát képezte a közérdek munka, mint f büntetési nem kiszabhatóságának hiánya. Amennyiben a terhelt ezen büntetési nem alkalmazását sérelmesnek tartja, kérheti tárgyalás tartását, további garanciális elem, hogy a tárgyalás mell zéses végzés kézbesítésénél a hirdetményi kézbesítés nem lehetséges, így közérdek munkát kiszabó végzésr l a terhelt általában tudomást szerez. Amennyiben a terhelt a tárgyalásmell zéses végzést nem veszi át, akkor a bíró intézkedik a tárgyalás kit zése iránt, ha a végzés kézbesítése azért sikertelen, mert a terhelt ismeretlen helyen 9
tartózkodik, akkor az eljárás felfüggesztésnek van helye. Ebb l következ en a terhelt tudomása nélkül a közérdek munka kiszabását tartalmazó végzés nem emelkedhet joger re. 3.3.2. A bíróság elé állítás Szintén a módosító törvény indokolása szerint a bíróság elé állítás alkalmazásának a Be. 517. § (1) és (2) bekezdéseiben meghatározott id beli korlátozása több esetben a jogintézmény alkalmazásának lehet ségét zárta ki, mivel a megállapított határid nem minden esetben elegend a bizonyítási eszközök beszerzésére. A külön eljárás szélesebb kör alkalmazását szolgálja, a bíróság elé állítás határidejének harminc napra történ felemelése. A módosítás az eljárás gyors lefolytatást azzal segíti el , hogy az ügyésznek megfelel id t biztosít a bizonyítási eszközök beszerzésére, így többek között a tanúnak a bíróság el tti megjelenésének eredményesebb biztosítására. A határid harminc napban történ meghatározása összhangban van a vádirat benyújtása el tt elrendelt el zetes letartóztatás tartamával, így a terhelt el zetes letartóztatásának elrendelésével egyidej leg az a bíróság elé állítás megszervezésével az eljárás gyors befejezése is biztosítható a terhelt el zetes letartóztatásnak határidejének meghosszabbítása nélkül. 3.3.3. A tárgyalásról lemondás A tárgyalásról lemondással kapcsolatosan jelent s módosítás, hogy az új rendelkezések alapján az ügyész és a terhelt közötti írásbeli megállapodás jön létre, amely tartalmazza a terhelt által beismert b ncselekmény leírását, a Btk. szerinti min sítését, az ügyész és a terhelt nyilatkozatát arra vonatkozóan, hogy milyen nem és mérték , illet leg tartamú büntetést, illet leg intézkedést vesz tudomásul (534. § (1) bek.). A tárgyalásról lemondás alapján folytatott eljárásban – ha a megállapodás szerinti büntetés szabadságvesztés – a Btk. 85/A. §-ának, illet leg a Btk. 87/C. §-ának alapulvételével meghatározott mérték szabadságvesztésben lehet megállapodni, azaz • a 8 évi szabadságvesztésnél súlyosabban büntetend b ncselekmény esetén megmarad a büntetési keret • a legfeljebb 8 évi szabadságvesztéssel büntetend b ncselekménynél legfeljebb 3 évi, • a legfeljebb 5 évi szabadságvesztéssel büntetend b ncselekménynél legfeljebb 2 évi, végül • a legfeljebb 3 évig terjed szabadságvesztéssel büntetend b ncselekménynél legfeljebb 6 hónap tartamú szabadságvesztés szabható ki. A megállapodásban a büntetés, illet leg intézkedés mértékének, tartamának alsó és fels határát kell rögzíteni. A bíróság az ítéletben az ügyész által a vádiratban indítványozott nem büntetést, illet leg intézkedést szabhat ki, illet leg alkalmazhat, amelynek tartamát, illetve mértékét a vádiratban indítványozott keretek között határozhatja meg. Az ügyész az ügy körülményeinek, így különösen a terhelt személye és az elkövetett b ncselekmény figyelembevételével a vádiratban indítványozhatja az ügy nyilvános ülésen való elbírálását, ha az ügyész és a terhelt írásban megállapodott a 10
vádról, amely tartalmazza a terhelt által beismert b ncselekmény leírását, a Btk. szerinti min sítését, az ügyész és a terhelt nyilatkozatát arra vonatkozóan, hogy milyen nem , mérték , tartamú büntetést, illet leg intézkedést vesz tudomásul (537. §). Ha a terhelt az ügyész közlését elfogadja, az ügyész és a terhelt írásban megállapodik. A megállapodás tartalmazza a terhelt által beismert b ncselekmény leírását, a Btk. szerinti min sítését, az ügyész és a terhelt nyilatkozatát arra vonatkozóan, hogy milyen nem , mérték , tartamú büntetést, illet leg intézkedést vesz tudomásul. Az írásba foglalt megállapodás a tárgyalásról lemondás alapján folytatott eljárás célján túlmen en joghatás kiváltására nem alkalmas. Ezt követ en az ügyész a megállapodásban foglaltakkal azonos tényállás és min sítés miatt vádat emel, és indítványt tesz az ügy nyilvános ülésen történ elbírálására, a megállapodásban rögzített nem , mérték , tartamú büntetés, illet leg intézkedés alkalmazására, annak alsó és fels határának megjelölésével. Az ügyész a vádirattal és a nyomozás irataival együtt a megállapodást és az annak alapjául szolgáló jegyz könyvet is benyújtja a bíróságnak. 3.3.4. A terhelt távollétében történ eljárásra vonatkozó ügyészi indítvány határidejének lerövidítése A jogalkalmazói tapasztalatok szerint indokolatlanul hosszú az elfogatóparancs kibocsátását követ en az ügyésznek a vádlott távollétében történ eljárás lefolytatására vonatkozó indítványa megtételére, a Be. 529. § (2) bekezdése szerinti hatvan napos várakozási id kikötése, emiatt a törvény ezt a hatvan napos határid t lerövidíti tizenöt napra. A módosítás azt a rendelkezést érintetlenül hagyja, amelyik lehet vé teszi, hogy az ügyész az elfogatóparancs kibocsátásáról szóló határozat közlését l számított tizenöt napon belül indítványozza, hogy a tárgyalást a vádlott távollétében tartsák meg. 3.4. Egyéb módosítások 3.4.1. Tárgyalási rizet bevezetése A törvény a Be. 281. § (6) bekezdését kiegészíti az rizetbe vétel egy új fajtájával, a tárgyalási rizettel. A jogintézmény célja, hogy a bíróságnak több eszköze lehessen a vádlott megjelenésének biztosítására. A tárgyalási rizetbe vételt elrendel határozat ellen a Be. általános szabályai szerint jogorvoslatnak van helye. Azonban a tárgyalási rizet a jogorvoslat bejelentését l függetlenül végrehajtható. A tárgyalási rizet fogantba vételét követ en a vádlottat a kényszerintézkedést elrendel bíróság elé kell állítani. A bíróság a vádlottat meghallgatja és ennek eredményének függvényében a vádlott szabadon bocsátásáról rendelkezik vagy a súlyosabb kényszerintézkedést alkalmazza abban esetben, ha arra a meggy z désre jut, hogy a vádlott eljárási cselekményeknél való jelenléte másképp nem biztosítható. A tárgyalási rizet tartama az általános szabállyal egyez módon nem haladhatja meg a hetvenkét órát. 3.4.2. A bíró személyében bekövetkezett változás következménye Az eljárás id szer befejezéséhez f z d érdek és a hatékonyság indokolja a törvény olyan irányú módosítását, mely hat hónapon belül lehet vé teszi, hogy a tárgyalás korábbi anyagának ismertetésével megismételhet akkor is, ha hivatásos bíró személyében következik be változás, ezért a törvény módosítja a Be. 287. § (4) 11
bekezdését, akként, hogy ha a hivatásos bíró vagy az ülnök személyében változás történt, a tárgyalás hat hónapon belül a tárgyalás anyagának ismertetésével is megismételhet . A módosítás a folytonosság id beli követelményét továbbra is fenntartja, továbbá a hivatásos bíró belátására bízza, hogy kívánja-e a korábban kihallgatott tanúk ismételt idézést és kihallgatását. Így a tárgyalás korábbi szakaszában lefolytatott bizonyítási eljárás tényleges megismétlésének lehet ségét l az eljáró bíró nincs elzárva. Garanciális elemként továbbra is lehet sége van az ügyésznek, a vádlottnak és a véd nek arra, hogy a tárgyalás anyagának ismertetést követ en az ismertetésre észrevételt tegyenek, annak kiegészítését kérjék. Ennek megtörténtét jegyz könyvbe kell foglalni. 3.4.3. Beadványok módja A bírói gyakorlat rendszerint elfogadja a telefax útján benyújtott fellebbezést. A telefax, mint technikai eszköz egyértelm elfogadhatósága érdekében szükséges ennek törvényi szint megjelenítése, azért a törvény kiegészíti a Be. 325. § (3) bekezdését a telefax útján benyújtott fellebbezéssel. Az elektronikus közszolgáltatásról szóló 2009. évi LX. törvényre, valamint a hivatalos iratok elektronikus kézbesítésér l és az elektronikus tértivevényr l szóló 2009. évi LII. törvényre figyelemmel a törvény lehet vé teszi a fellebbezések számítógép útján történ bejelentését is. 3.4.4. A polgári jogi igény elbírálásának kötelezettsége A Be. 335. § (1) bekezdése szerint a bíróságnak az ítéletben lehet leg el kell bírálnia a magánfél által el terjesztett polgári jogi igényt. Azokban az esetekben, amikor a bíróság ítéletében megállapítja a b ncselekménnyel okozott kár, vagyoni hátrány, adóbevétel-csökkenés, vámbevétel-csökkenés összegszer ségét, illetve a b ncselekmény elkövetési értékét, a polgári jogi igényben való érdemi döntés nem okozhat nehézséget, és igen kevés kivételt l eltekintve nem hátráltathatja a büntet eljárás lefolytatását. A gyakorlatban mégis gyakran el fordul, hogy a büntet ügyekben eljáró bíróságok ezekben az esetekben is a törvény egyéb útjára utasítják a magánfelet. Ezért a törvény a Be. 335. §-ába egy új bekezdést iktat, amelynek értelmében, ha a bíróság az ítéleti tényállásban megállapítja a b ncselekménnyel okozott kár összegét, ezen összeg mértékéig el kell bírálnia a magánfél által el terjesztett polgári jogi igényt. Összegzés A büntet eljárás egyszer sítése és gyorsítása, hatékonyságának növelése évtizedek óta témája a külföldi és az utóbbi id ben mind gyakrabban a hazai szakirodalomnak. A b nözésnek a rendszerváltást követ látványos emelkedésére a jogalkotók és a jogalkalmazók keresik a megfelel választ, azonban egyel re úgy t nik, nem értek el jelent s sikereket. Éppen ezért is került már a 2002. júliusában elkészült új, a Büntet Törvénykönyvet és a Be-t (valamint a kapcsolódó jogszabályokat) érint tervezet középpontjába többek között a büntet eljárások elhúzódásának problémája. A jogszabálycsomag-tervezet szerint a nemzetközi 12
kriminálpolitikában megfigyelhet a végrehajtandó szabadságvesztést l való elfordulásra irányuló törekvés: els sorban pénzbüntetésre, emellett feltételes szankciók kiszabására kerüljön sor (feltételes elítélés, próbára bocsátás), valamint el térbe helyezik a munka-büntetéseket (ld. közérdek munka). A büntet eljárások számának csökkentése érdekében pedig fontos szerep jut a diverziós megoldásoknak (tettesáldozat kiegyezés, jóvátételi megoldások stb.). Ez az irányzat els sorban azon a felismerésen alapul, hogy a növekv b nözés ellen a túlzsúfolt börtönök mellett nem a szabadságvesztés büntetés fejti ki a megfelel hatást. Ugyanígy szerepet játszik az is, hogy a jogalkotás egyre kevésbé vette figyelembe a sértett érdekeit, lényegében – TREMMEL szóhasználatával élve – a sértett az els számú tanú szerepére degradálódik3. Az igazságszolgáltatás tehermentesítése és a sértett érdekeinek fokozott igénybe vétele egyaránt új intézmények bevezetését indokolja. Ugyanezt az igényt igyekezett kielégíteni a 2009. évi LXXXIII. törvény is – több-kevesebb sikerrel. A jogalkotónak azonban további lépéseket kell tennie. A jelenleginél is szélesebb körben kell biztosítani az opportunitás elvének érvényesülését az officialitáshoz képest. Ennek érdekében a már meglév egyszer sít intézményeket is felül kell vizsgálni. Az igazságszolgáltatás tehermentesítésekor azonban tekintettel kell lenni a külföldi és a hazai jogi hagyományokra is.
3
Vö. TREMMEL Flórián: Magyar büntet eljárás. Egyetemi tankönyv. Dialóg-Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2001. 171. o.
13
