Tóth-Simon Károly
Segédlet a háromság-tan tanulmányozásához
Ez a segédlet elsősorban Jehova Tanúi számára készült. Témája miatt azonban hasznos lehet mindazoknak, akik szeretnék a keresztények által hitt, Szentháromságra vonatkozó tant megérteni. A célja az, hogy a bibliai alapokat mutassa be, és egy haladási irány mentén segítsen annak önálló tanulmányozásában és megértésében. Fontos lenne a tan megértése és helyes értelmezése, mielőtt bárki is elkezdi cáfolni. Mindaddig, amíg nem értjük, mit is tanít Istenről a Biblia, és ezt hogyan ragadja meg a háromság-tan, addig szélmalom-harcot vívunk, és igaz ránk, amiről Júdás írt: „Ezek viszont káromolnak mindent, azt is, amit nem ismernek; amit pedig oktalan állatok módjára ösztönösen ismernek, abba belepusztulnak” (Júd 10). Ezek az idézetek megmutatják az Őrtorony Társulat véleményét a témáról: „Sosem volt megtévesztőbb tanítás, mint a háromság. Csak egyetlen elemből származhat, ez pedig a Sátáné, az Ördögé.” (J. F. Rutherford: Reconciliation, 1928. p. 1.) „…ez az egyszerű igazság, de a háromság nem az. Az hazugság. Attól ered, ’akit Ördögnek és Sátánnak neveznek, aki az egész lakott földet félrevezeti’ (Jelenések 12:9).” (Az Őrtorony, 1988/17 p. 20.) Szenteljünk az Őrtorony véleményével szemben egy kis figyelmet annak, hogy helyesen megértsük a háromság-tant, és meglássuk annak bibliai alapját.
1. A háromság-tan – és ami nem az 1.1. Ami nem a háromság-tan Számos téves magyarázat alakult ki a Szentháromsággal kapcsolatban. A tan elvetése sok esetben azon alapul, hogy félreértik a lényegét, és olyasmit cáfolnak meg, amit a Biblia sem állít. Nézzük először azt, hogy mi nem a Szentháromság: Triteizmus: Három külön Isten van, akik teljesen különálló lények. A három személyt annyira elválasztja egymástól, hogy az egy Isten létét tagadja meg. A személyeket egymás mellé rendeli, és az Istenség egységét szétbontja három külön istenre. Modalizmus: Csak egyetlen Isten van, aki egyetlen személyben létezik. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek ugyanannak az egy személynek az időben egymást követő megnyilvánulási formái. A személyeket egymás után rendeli, és az egymástól való különbségüket egymás utániságban mossa össze. 1
Szubordinacionizmus: Különbséget tesz a három személy között, de közülük csak az egyiket fogadja el Istennek, az Atyát. A másik két személy neki van alárendelve. A személyeket egymás alá és fölé rendeli, a közös lényegüket tagadja, ezzel az Istenség egységét bontja meg. Arianizmus: Csak az Atya Isten, Jézus és a Szentlélek Isten teremtményei. A személyeket az Atyának alárendeli, ezzel a három személy Istenségét tagadja. 1.2. A háromság-tan A háromság-tan lényegét tekintve szinkronizálni próbálja a Biblia Istenről való kijelentéseit. Ezzel az 1.1. részben említett hamis istenképektől próbálja az igaz hitet tisztán tartani. Lényege ez: Egyetlen Isten van, ez az egy Isten azonban három személyben létezik – úgy mint Atya, Fiú és Szentlélek. Ez a három személy különbözik egymástól személyiségében (Atya, Fiú, Szentlélek), de azonos egymással természetében (Isten). Ezt illusztrálja az alábbi ábra.
2. A tan bibliai alapja Gyakran vádolják a háromság-tant azzal, hogy pogány, babiloni mitológiában, vagy a görög filozófiában gyökerezik. Részletesen ezzel az érvvel nem kell foglalkoznunk. Elegendő, ha megvizsgáljuk, hogy a Biblia világosan tanítja-e azt a tant, amit az 1.2. részben megfogalmaztunk. 2.1. Az alaptan – egy Isten három személyben (1) A Biblia világosan tanítja, hogy csak egyetlen Isten van: 5Móz 4:39, Ézs 43:10, Zsolt 86:10, Mk 12:32, 1Kor 8:4, 1Tim 2:5, Jak 2:19 (2) A Biblia Istennek tekinti az Atyát, a Fiút és a Szentlelket egyaránt. Isten az Atya: Mal 1:6, Jn 6:45, Róm 1:7, 1Kor 8:6, Ef 4:6, 1Pt 1:2 Isten a Fiú: Mt 1:23, Jn 1:1, 18, 10:30, 20:28, Róm 9:5, Fil 2:6, Kol 2:9, Tit 2:13, 2Pt 1:1, 1Jn 5:20 Isten a Szentlélek: ApCsel 5:3-4, 16:6-10, 1Kor 12:4-6 (3) A Biblia valóságos, egymástól megkülönböztethető személynek tekinti az Atyát, a Fiút és a Szentlelket: Mt 3:16-17, Jn 14:26, 16:13-14, Róm 8:26-27, 2Kor 13:13, Jel 22:16-17
2
2.2. A tan bibliai megnyilvánulása A Biblia sok jellemzőről azt tanítja, hogy csak Istenre vonatkozhat. Ezzel párhuzamosan ugyanezeket a jellemvonásokat következetesen alkalmazza az Atyára, a Fiúra és a Szentlélekre egyaránt – de emberekre vagy angyalokra sohasem. 2.2.1. Isten az Úr és Király (1) Csak Isten az Úr és Király: 5Móz 10:17, Zsolt 136:3, Jer 10:10, ApCsel 17:24, 1Tim 1:17, 6:15, Jel 1:8, 11:17 (2) Úr és Király az Atya, a Fiú és a Szentlélek egyaránt Atya: Mt 11:25, Jak 3:9 Fiú: Lk 1:43, 2:11, 13:15, Jn 20:28, ApCsel 2:36, 11:20-21, Róm 1:4, 10:9, 1Kor 1:9, 8:6, 12:3, Fil 2:9-11, Kol 3:24, 1Tim 6:14-15, Júd 4, Jel 17:14, 19:13-16 Szentlélek: 1Kor 6:17, 2Kor 3:17 2.2.2. Isten az, aki örökkévaló és halhatatlan (1) Csak Isten az, aki örökkévaló és halhatatlan: Ézs 40:28, Zsolt 90:2, Róm 1:23, 16:26, 1Tim 1:17, 6:16 (2) Örökkévaló és halhatatlan az Atya, a Fiú és a Szentlélek egyaránt Atya: Jn 5:26 Fiú: Mt 28:20, Jn 5:26, 8:58, 17:5, Zsid 7:21-28, 13:8, Jel 1:18 Szentlélek: Zsid 9:14 2.2.3. Isten az, aki szent (1) Csak Isten szent: 3Móz 19:2, 1Sám 6:20, Ézs 6:3, 1Pt 1:15, Jel 4:8, 15:4 (2) Szent az Atya, a Fiú és a Szentlélek egyaránt Atya: Jn 17:11 Fiú: Lk 1:35, Jn 10:36, Mk 1:24, ApCsel 2:27, Jel 3:7 Szentlélek: Lk 4:1, ApCsel 10:38, Jn 20:22, 1Kor 12:3, 2Pt 1:21 2.2.4. Isten a mindenütt jelen lévő (1) Csak Isten az, aki mindenütt jelen van: Zsolt 139:8-10, Péld 15:3, ApCsel 17:27-28 (2) Mindenütt jelen van az Atya, a Fiú és a Szentlélek egyaránt Atya: Mt 6:6, Jn 14:11, 2Jn 9 Fiú: Mt 18:20, 28:20, 2Kor 13:5, Kol 1:17, 2:6, Zsid 1:3 Szentlélek: Zsolt 139:7, Jn 14:17 2.2.5. Isten mindentudó (1) Csak Isten mindentudó: 1Kir 8:31-32, Zsolt 44:21-22, 94:9-10, 139:2, Jób 21:22, Róm 11:33-34 (2) Mindentudó az Atya, a Fiú és a Szentlélek egyaránt Atya: Mt 6:4, 32, 10:29-30 3
Fiú: Lk 2:46-47, Jn 2:25, 4:19, 29, 16:30, 21:17, Kol 2:3, Mt 25:31-45, Zsid 4:12-13 Szentlélek: Ézs 11:2, 40:13, Dán 4:6, Jn 14:26, 16:13, 1Kor 2:10-11 2.2.6. Isten mindenható (1) Csak Isten mindenható: 1Móz 17:1, 2Móz 6:3, Zsolt 72:18, Mt 19:26, 1Tim 6:15, Jel 11:17, 19:6 (2) Mindenható az Atya, a Fiú és a Szentlélek egyaránt Atya: Mk 14:36, 2Kor 6:18 Fiú: Mt 28:18, Jn 3:35, 5:19, Zsid 1:3, Jel 1:8 Szentlélek: Jób 33:4, Zak 4:6, Lk 1:35 2.2.7. Isten dicsőséges (1) Csak Isten dicsőséges: Zsolt 24:8, Ézs 6:3, 42:8, 60:1-2. Róm 1:21, 11:36, Jel 4:11, 19:1 (2) Dicsőséges az Atya, a Fiú és a Szentlélek egyaránt Atya: Mt 16:27, Róm 6:4, 15:6, Fil 4:20, Ef 1:17 Fiú: Jn 1:14, 12:23, 13:31-32, 17:4, Zsid 1:3, 13:21, 1Pt 4:11, 2Pt 1:16-17, 3:18, 1Kor 2:8, 2Kor 4:3-6, Jak 2:1, Jel 5:12 Szentlélek: 1Pt 4:14, 2Kor 3:18 2.2.8. Isten a teremtő (1) Csak Isten a teremtő: 1Móz 1:1, Neh 9:6, Zsolt 102:26, Ézs 44:24, 45:12, 18, ApCsel 7:4950, 17:24, Zsid 11:3 (2) Teremtő az Atya, a Fiú és a Szentlélek egyaránt Atya: Ef 3:14-15 Fiú: Jn 1:1-4, Kol 1:16, Zsid 1:2 Szentlélek: 1Móz 1:2, Jób 33:4, Zsolt 104:30 2.2.9. Isten a gondviselő (1) Csak Isten a gondviselő: Jób 12:10, Zsolt 33:19, 55:23, 68:20, 145:13-16, ApCsel 14:17, 27:24-25, Fil 4:19, 1Pt 1:5 (2) Gondviselő az Atya, a Fiú és a Szentlélek egyaránt Atya: Mt 5:45, 6:11, 26, 31-33, 10:29-30, ApCsel 17:24-25 Fiú: Jn 10:10-11, Róm 8:35, Kol 1:17, Zsid 1:3 Szentlélek: Zsolt 104:30, Jób 34:15, Gal 5:25 2.2.10. Isten az, aki ihlet és sugalmaz (1) Csak Isten az, aki ihlet és sugalmaz: 2Móz 20:22, 24:4, Ézs 30:8, Jer 30:2, Róm 3:2, Kol 1:25, 1Thessz 2:13 (2) Ihlet és sugalmaz az Atya, a Fiú és a Szentlélek egyaránt Atya: Jn 8:28, 12:49-50, 17:17, 2Jn 4 Fiú: Jn 1:14, 16:12-15, Zsid 1:1-2, 1Pt 1:11 Szentlélek: 4Móz 11:25, Mt 22:43, Ef 3:2-5, 1Tim 4:1, 1Pt 1:11, 2Pt 1:20-21, Jel 14:13 4
2.2.11. Isten támaszt fel (1) Csak Isten támaszt fel: 5Móz 32:39, 2Kor 1:9, 4:14, Zsid 11:19, Kol 2:12 (2) Feltámaszt az Atya, a Fiú és a Szentlélek egyaránt Atya: Jn 5:21 Fiú: Jn 5:21, 6:39-40, 11:25, Fil 3:8-11, Kol 2:13, 3:3 Szentlélek: Róm 8:11 2.2.12. Isten az, aki ítél (1) Csak Isten az, aki ítél: 1Móz 18:25, Zsolt 96:13, 130:3-4, Mk 2:7, Róm 2:1-8, 15-16, 14:10, 1Pt 4:5, Jel 20:11-15 (2) Megítél az Atya, a Fiú és a Szentlélek egyaránt Atya: 1Pt 1:17, Mt 10:32-33 Fiú: Mt 25:31-33, Jn 5:22-23, 27, ApCsel 17:31, 2Kor 5:10, 2Tim 4:1 Szentlélek: Ézs 4:4, Jn 16:8 2.2.13. Isten üdvözít (1) Csak Isten az, aki üdvözít: Ézs 43:11, 63:16, Mt 19:25-26, ApCsel 2:47, 20:28, Tit 2:11, Júd 25, Jel 7:10, 19:1 (2) Üdvözít az Atya, a Fiú és a Szentlélek egyaránt Atya: Jn 3:16, 17:4, 18:11, 1Jn 4:14 Fiú: Mt 26:28, Jn 1:29, 4:42, ApCsel 4:10-12, Tit 3:6, Zsid 5:9, 7:25, 1Jn 4:14 Szentlélek: Tit 3:5, Zsid 9:14 2.2.14. Isten igazít meg (1) Csak Isten igazít meg: Róm 3:30, 4:6, 8:33 (2) Megigazít az Atya, a Fiú és a Szentlélek egyaránt Atya: Róm 5:10 Fiú: Róm 5:9, 10:4, Gal 2:17, 1Kor 1:30, 2Kor 5:19-21 Szentlélek: 1Kor 6:11, Gal 5:5 2.2.15. Isten szentel meg (1) Csak Isten az, aki megszentel: 2Móz 31:13, 2Kor 7:1, 1Thessz 5:23 (2) Megszentel az Atya, a Fiú és a Szentlélek egyaránt Atya: Jn 17:17 Fiú: 1Kor 1:30, Ef 5:25-27, Zsid 10:14 Szentlélek: Róm 15:16, 1Kor 6:11, 2Thessz 2:13, 1Pt 1:2 2.2.16. Isten teremt újjá (1) Csak Isten teremt újjá: Jn 1:12-13, 1Jn 3:9 (2) Újjáteremt az Atya, a Fiú és a Szentlélek egyaránt Atya: 1Pt 1:3 5
Fiú: 2Kor 5:17, Gal 6:15, Ef 2:15 Szentlélek: Ez 36:25-27, Jn 3:3-8, Tit 3:5 2.2.17. Isten lakik a hívőkben (1) Csak Isten az, aki a hívőkben lakik: 2Pt 1:4, 1Jn 3:24, 4:12, 16 (2) A hívőkben lakik az Atya, a Fiú és a Szentlélek egyaránt Atya: 2Jn 9 Fiú: 2Kor 13:5, Ef 3:17, 1Jn 5:12, 2Jn 9 Szentlélek: Jn 14:17, Róm 8:11, 1Kor 6:19 2.2.18. Isten az, akit megillet az imádat (1) Csak Isten az, akit megillet az imádat: 2Móz 20:4-5, Ézs 45:23, Mt 4:10, Jn 4:24, 1Kor 14:25, Jel 4:9-10, 19:10 (2) Imádandó az Atya, a Fiú és a Szentlélek egyaránt Atya: Jn 4:23-24 Fiú: Jn 5:23, 9:35-38, Fil 2:6-11, Zsid 1:5-6 Szentlélek: Jn 4:23-24, 2Kor 3:17, Mt 28:19 2.3. A három személy szerepe bibliai alapkérdésekben A Szentírás tartalmaz olyan alaptanításokat, melyekben az Atya, a Fiú és a Szentlélek együttesen vesz részt. Ilyen témák pl. a következők: teremtés, megváltás, Jézus felkenése és feltámasztása. 2.3.1. Teremtés Mindhárom személy együttesen vett részt a teremtésben. Mindent Isten teremtett, de a teremtő munkában aktív része volt az Atya mellett Jézusnak (Jn 1:1-4, Kol 1:16, Zsid 1:2) és a Szentléleknek is (1Móz 1:2, Jób 33:4, Zsolt 104:30). „Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet. A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött… Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, az egész földön és mindenen, ami a földön csúszik-mászik. Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket” (1Móz 1:1-2, 26-27). 2.3.2. Jézus felkenése Jézus nyilvános földi szolgálata kezdetén is mindhárom személy részese volt a cselekménynek: „Amikor pedig Jézus megkeresztelkedett, azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt a menny, és látta, hogy Isten Lelke galamb formájában aláereszkedik, és őreá száll. És hang [az Atya hangja] hallatszott a mennyből: ’Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm’” (Mt 3:16-17). 6
2.3.3. Jézus feltámasztása Isten feltámasztotta Jézust a halálból (ApCsel 2:24). Azonban ha alaposabban szemügyre vesszük a Szentírás megjegyzéseit, azt fogjuk látni, hogy Jézus feltámadásában aktív része volt magának Jézusnak (Jn 2:19-22, 10:17-18) és a Szentléleknek (Róm 8:11, 1Pt 3:18). 2.3.4. Az ember megváltása Az ember megváltása (elhívása, kiválasztása, megszentelése) szintén a három személy együttes munkája nyomán történt (Ef 1:3-14, Tit 3:3-8). 2.4. Az Ó- és Újszövetség összhangja A háromság-tan kérdésében egyezést kell találnunk az Ó- és Újszövetség kijelentésében. Az Újszövetségben egyértelműen látjuk, hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek egymástól különálló, megkülönböztethető személyek. Az Ószövetségben ennyire tisztán nem látjuk a képet, de két dolog segíthet nekünk, hogy az igazság nyomára bukkanjunk: (1) az Istenre utaló többes számú szakaszok, ill. (2) a Jahvéra vonatkozó újszövetségi beteljesedések. 2.4.1. Az Istenre utaló többes számú szakaszok Az Ószövetség több alkalommal is többes számban utal Istenre: 1Móz 1:26-27, 3:22, 19:24, 2Móz 23:20-23, Zak 3:2, 12:10 2.4.2. Jahve és Jézus azonossága Az Ószövetségben találhatunk számos kijelentést, amely Jahvéra vonatkozik. Ezek a szakaszok bepillantást engednek nekünk Isten lényébe. Azonban az Újszövetség további tartalommal tölti meg ezeket a verseket. Nézzük meg közülük a legjelentősebbeket párokba állítva: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9.
Jahve elárulása harminc ezüstért: Zak 11:12-13 vö. Mt 26:14-15 Jahve átszegezése: Zak 12:1, 10 vö. Jel 1:7 Jahve megjelenik az Olajfák hegyén: Zak 14:3-5 vö. Mt 25:31, ApCsel 1:10-11 Jahve eljön szentjeivel: Zak 14:3-5 vö. 1Thessz 3:13 Jahve útjának előkészítése: Ézs 40:3, Mt 3:3 Jahve segítségül hívása: Jóel 3:5 vö. Róm 10:9, 13 Jahve alapot vet a földnek: Zsolt 102:26-28 vö. Zsid 1:10-12 Jahve előtt minden térd meghajol: Ézs 45:23 vö. Fil 2:10 Jahve az első és az utolsó: Ézs 44:6, 43:10-13, 48:12 vö. Jel 1:8, 2:8, 22:13
2.4.3. Jahve és a Szentlélek azonossága Az Ószövetségben szereplő Jahvét az Újszövetség bizonyos esetekben a Szentlélekkel azonosítja be. 1. Jahve elküldi prófétáját: Ézs 6:1-13 vö. ApCsel 28:25-27 2. Jahve új szövetséget köt: Jer 31:31-34 vö. Zsid 10:15-17 7
3. Jahve által prófétálnak: Zsolt 69:26, 109:8 vö. ApCsel 2:16, 20 2.5. Vitatott kérdések Felmerülnek bizonyos vitatott kérdések is a Szentháromság személyeivel kapcsolatban. Jézus valóban Isten? A Szentlélek valóban személy és Isten? Az Atya személy és Isten mivoltával nem szükséges foglalkozni, mert azt nem vitatják. 2.5.1. Jézus Isten volta Erre részletesen kitértünk a 2.2. részben. Ismétlésként néhány bibliavers, mely egyértelműen Istennek nevezi Jézus Krisztust: Mt 1:23, Jn 1:1, 18, 10:30, 20:28, Róm 9:5, Fil 2:6, Kol 2:9, Tit 2:13, 2Pt 1:1, 1Jn 5:20 2.5.2. A Szentlélek személy és Isten volta Bizonyos teológiai irányzatok és felekezetek a Szentlelket csupán személytelen erőnek tekintik („szent szellem”). A Bibliában világos utalások találhatók mind a személyes mivoltára, mind pedig Istenségére: (1) A Szentlélek személy: Olyan jellemvonásokkal rendelkezik, melyekkel csak egy személy rendelkezhet. Ezeket a jellemzőket figyeljük meg a Szentlélek és Sátán esetében megnyilvánulni – ha elfogadjuk ezek alapján Sátán személy voltát, el kell fogadnunk a Szentlélekét is: 1. Beszél a Szentlélek: Mt 10:20, ApCsel 1:16, 10:19-20, 20:23, Zsid 3:7, 10:15, Jel 22:17, és beszél Sátán: 1Móz 3:4, Jób 1:6-8 2. Megítél a Szentlélek: Ézs 4:4, Jn 16:8, Sátán pedig megítéltetik: 1Tim 3:6, Jel 12:9 3. Akarata van a Szentléleknek: Mt 4:1, ApCsel 15:28, 16:6-10, és akarata van Sátánnak: 1Krón 21:1 4. Ellenállhatunk a Szentléleknek: Mt 12:32, ApCsel 5:3, 7:51, Ef 4:30, és ellenállhatunk Sátánnak: Ef 6:11, Jak 4:7 5. A Szentlélek betöltheti az embert: ApCsel 2:4, 4:8, 31, Sátán pedig megszállhatja: Lk 9:38-40, 13:16, ApCsel 3:5 6. A Szentlélek megvizsgál: 1Kor 2:10, Sátán pedig megkísért: Mt 4:1, 1Kor 7:5 A Szentlélek beszél (Mt 10:20, Csel 1:16, 10:19-20, 20:23, Zsid 3:7, 10:15, Jel 22:17), tanít (Lk 12:12, Jn 14:26, 16:13-15), tanúságot tesz Jézusról (Jn 15:26) és arról, hogy Isten gyermekei vagyunk (Róm 8:16), hazudhatunk neki (Csel 5:3), próbára tehetjük (Csel 5:9), káromolhatjuk, és ez egyenlő az istenkáromlással (Mt 12:31-37), akarattal és belátással rendelkezik (1Kor 12:11, Csel 15:28, 20:22), meg lehet szomorítani (Ef 4:30), Ő örökké velünk marad, sőt, bennünk lakik (Jn 14:16-17; 1Kor 6:19; 2Tim 1:14), általa élünk (Róm 8:9), mi pedig közösségben lehetünk vele (1Kor 13:13), esedezik értünk (Róma 8:26), sőt szeret minket (Róm 15:30). A Biblia személyes névmásokkal utal a Szentlélekre. Őt a „másik Pártfogónak” nevezi, a görög kifejezés pedig itt az ἄλλος – ennek jelentése: „másik, más (ugyanabból a fajtából)” (vö. 8
ujszov.hu) A Szentlélek tehát akkor lehet valóban egy másik Pártfogó Jézus helyett, ha ugyanolyan, mint Jézus volt. Egy személyt egy erő nem tud ugyanúgy pótolni. „Az Újszövetség írói számos alkalommal használnak hímnemű névelőt a Szentlélekkel kapcsolatban (a lélek a görög nyelvben egyébként semlegesnemű). Ennek a különleges nyelvtani használatnak egyik legszemléletesebb példája a Jn 16:13-14, ahol a hímnemű mutató névmás két esetben vonatkozik a 13. versben említett Szentlélekre. Más példák nem ennyire világosak, hiszen a hímnemű névmások utalhatnak vagy a 'Vigasztalóra' (ami egyébként is hímnemű: 15:26, 16:7-8) vagy a 'pecsétre' (Ef 1:14-15). A Jn 16:13-14 azonban kivételt képező használatával világosan aláhúzza a Szentlélek személyi valóságának tényét. A Szentírás bizonysága ahhoz a következtetéshez vezet, hogy bár a Szentlélek szellemi lény, valóságos személy ugyanúgy, ahogy az Atya, a Fiú vagy mi magunk is” (Charles C. Ryrie: Teológiai alapismeretek, KIA, Bp. 1996. p. 455.). "I have many things yet to say to YOU, but YOU are not able to bear them at present. However, when that one arrives, the spirit of the truth, he will guide YOU into all the truth, for he will not speak of his own impulse, but what things he hears he will speak, and he will declare to YOU the things coming. That one will glorify me, because he will receive from what is mine and will declare it to YOU" (Jn 16:12-14, NWT). "Sok mondanivalóm van még nektek, de most nem vagytok képesek elhordozni. Amikor azonban megérkezik az, az igazság szelleme, bevezet titeket a teljes igazságba, mert nem önmagától indíttatva szól majd, hanem azt szólja, amit hall, és kijelenti nektek az eljövendő dolgokat. Az majd megdicsőít engem, mert az enyémből fog kapni, és kijelenti azt nektek" (Jn 16:12-14, ÚVF). (2) A Szentlélek Isten: ennek igazolására több szakaszt is megvizsgáltunk a 2.2. és 2.4.3 részekben. További érdekességek: (1) A Szentlélekkel szembeni bűnök egyenlők az Istennel szemben elkövetettekkel – Mt 12:31-32, ApCsel 5:3-4. (2) A Szentlélek a felsorolásokban egyenlő az Atyával és a Fiúval; a három személlyel kapcsolatban a „nevében” kifejezés egyes számban szerepel, vagyis az Istenségen belüli egységüket támasztja alá – Mt 28:19, 2Kor 13:14.
3. Ellenvetések 3.1. A „háromság” szó nincs benne a Bibliában Egy tan helyességét nem lehet erre alapozni. Maga a kifejezés valóban nem szerepel benne, de amint az eddigiekben láttuk, az alapkoncepció szerepel benne. A bibliai kánon lezárulta után kezdték el a tévtanítók félremagyarázni Isten személyét. Ennek ellensúlyozásaként fogalmazták meg a háromság-tant, ami nem új igazságokat állít Istenről, hanem a tévelygésekkel szemben fogalmaz meg cáfolatot. Abból indul ki, hogy egyetlen Isten van, azonban a Biblia szerint isteni privilégiumokkal bír az Atya mellett Jézus és a Szentlélek is. Semmi újat nem hozott, csak a nevet. Terminológiai érvekkel azonban nem lehet egy bibliai tanítást cáfolni.
9
3.2. A háromság-tan a pogány vallásokból és a filozófiából származik A pogány vallásokban valóban találkozunk isten-triádokkal. Ezek azonban nem hasonlítanak a keresztény háromság-tanra. Három isten „bizottságaként” jelennek meg, a keresztény hit azonban egyetlen Istent ismer el, aki három személyben létezik. Másrészről viszont a pogány, eltorzult istenhármasok létét bizonyítékként is felfoghatjuk a háromság-tan igaz volta mellett. A pogány vallások is hisznek Istenben – ez mégsem bizonyítja azt, hogy a keresztény istenhit tőlük való átvétel lenne. Isten létezik, és erről a keresztényeknek van egy helyes, biblikus képe, míg a pogányoknak egy eltorzult istenhite van. Ugyanez a helyzet a Szentháromsággal is: a pogányoknak ugyanarról a tanról egy torzójuk van, míg a keresztények ismerik és elfogadják a helyes bibliai képet.
4. Forrás a további kutatáshoz Szalai András: Más Jézus, más lélek, más evangélium, Harmat-Apológia, Budapest, 2011. Szalai András: Jehova és a szervezet, Apológia, Budapest, 2001. Tóth Károly: A Szentháromság titka, ortorony.wordpress.com/predikalo-taska/ Kevin R. Quick: Érveljünk Jehova Tanúinak, ortorony.wordpress.com/predikalo-taska/ Szabados Ádám: Küzdelem a Szentháromságért, evangeliumi.hu Chuck Smith: Élő víz – A Szentlélek ereje életünkben, Golgota, Budapest, 2005. Charles C. Ryrie: Teológiai alapismeretek, KIA, Budapest, 1996. pp. 451-516. R. C. Sproul: A keresztyén hit alapigazságai, KIA, Budapest, 2002. pp. 153-176. Wayne Grudem: Systematic Theology, Inter-Varsity Press, Leicester, England, 1994. pp. 226261., 634-653., 1016-1088.
5. Melléklet Az alábbi ábra az Őrtorony Társulat sorközi fordításából, a The Kingdom Interlinear Translation of the Greek Scriptures-ből származik, és igazolja, hogy az Újszövetség hímnemű személyes névmással utal a Szentlélekre.
10
