"TJTMUTATÓ, CSILLAG ÉS PÉLDA VAGY" Versek József Attiláról
Debrecen, 1980.
Válogatta és összeállította: Kissnó Haár Éva A borítólapot tervezte: Szilágyi Imre grafikusművész
Kiadja: a debreceni Városi Könyvtár Felelős Kiadó: ELEK SÁNDORJÁÉ Készült: a Megyei Könyvtár sokszorosítójában 7oo pld-ban
mkd 63/1980
Felelés: Arató Attila igazgató
GyUjteményllnk tiszteletadás a költő emléke előtt születésének 75. évfordulóján. A számos József Attiláról irt vers közül ügy igyekeztünk válogatni, hogy megszólaltathassunk már klasszikusoknak számitó nagy költőinket, a fiatal generáció képviselőit és a debreceni alkotókat egyaránt. Ez kizárja anna*a lehetőségét, hogy ez a rövid összeállitás a versek szinvonalát és hangulatát tekintve egységes, egyenletes legyen. Viszont érzékeltetni szeretnénk a felszabadulás utáni költőnemzedékek József Attila-képének összetettségét és a sokféle lehetséges megközelítési módot: a fájdalnas-keserayés-rezignáltat, a hódoló-tisztelőt, az egész nagyar nép adósságát hangsúlyozót s a József Attila-i örökséget legdrágábbnak, legegyetenesebbnek tartót. A további tájékozódás megkönnyítése érdekében válogatásunk végén jegyzéket közlünk a költőről irt versekről, amely ugyan a teljesség igénye nélkül készült, de hasznos segítséget nyújthat versmondóknak, pedagógusoknak és József Attilát szerető olvasóknak.
- 3 -
SÍKOK IS5TÁH GYÖHYÖRÜ REHD /Részlet/
József Attila élete és életműre szinte a magánügyünk lett. Bármilyen irodalmi probléma kerüljön is szóba, hogy Ítéletalkotásunk biztosan az igazság hatósugarán belül maradjon, mintegy cövekként őt sz4rjuk érvelésünk középpontjába. Érvelni, bizonyítani mindig alkalmas művészete sokrétű tanulsága. Összefoglalóan azonban nehezen tudjuk megfogalmazni róla a gondolatainkat, épp sokrétűsége miatt, A fiatalabb évjáratú nemzedék irigyelheti is kortársait, akik személyes ismerősüknek mondhatják, s róla szólva természetes könnyedséggel léptethetik ki és be a személyüket a mondandó szempontjából a legcélszerűbb helyeken, akár egy elvontabb tanulmányban is, A gyanúját is elkerülik annak, hogy magukat akarják belopni egy kis fényért a glória
övezte fej
homlokterébe. Mert épp a személyes emlékek is fontosak vele kapcsolatban /olykor az elvontan csak körülményesen megfogalmazható igazsághoz nyitnak utat ezek a személyes emlékekből odakanyarított frappáns átvágások/, azonkívül emberileg
is
közel hozzák, magukkal vezetik a költőt napjainkig. Ki már ezt ilyenformán nem tehetjük; pedig mennyi személyes emlékünk van róla! Alig hiszem, hogy akadna valaki a nemzedékemből - a aegyvennyolc-nyegyvenkilencben jelentkezőkre gondolok
aki visszagondolva ne tudná megmondani, mekkora volt
a hő azon a télen, amikor először olvasta József Attila összes verseinek kötetét, ha ez az első élmény vele kapcsolatban, uondjuk, éppen télen volt. Belekerült az életünkbe úgy, hogy az emlékek valóságos találkozások fizikai érzését keltik utólag, holott csak mi voltunk ott személyesen, ő szellemi arcát fordította felénk. Emberi alakjaf szeme^_bajusza mégis élet« -
A-
szerűen emlékezetes maradt a Terseiből, S ez nem lehet véletlen, de nem is magától értetődő. József Attila költészete egy újonnan kialakuló világ felfedezése is volt nekünk. Átrendezte vagy elinditotta bennünk az átrendeződést - ahogy agyunkban, tudatunkban megmozgatta a fölismerés részecskéit - az emberi élet viszonylataiban, a lét szinte anyagszerű valóságismerete tekintetében is. Hasonlóan, mint az áram, amikor az erősebb frekvencia új erővonalakat hoz létre mágneses erőtérben. Kialakulóban levő irodalmi tudatunkat s az iskolában szerzett addigi élményvilágunkat mozditotta ki a helyéből. Emlékszem, újszerűsége milyen zavartalanul friss, plaszticitása mily élénk, kemény és csillogó, gondolatai feszültsége pedig úgy volt egyszerre Izgalmas, hogy szokatlanul merész logikai "húzásaitn is akarva-akaratlan meg kellett fejteni. Meghökkentő volt elsőre, igaz, de örökre lebilincselő. Életműve kivételes nagyságáról nemcsak verseiből, hanem a halála óta eltelt negyedszázadban megjelent töméntelen mennyiségű emlékezésből, tanulmányból, cikkből is meggyőződhettünk volna. Személyes életsorsát, társadalmi helyzetét is jól ismerjük: müvei háttereként s versei nagy igazságainak hitelként áll utókora előtt a küzdelme, amely önmagában is megrenditő volna. Proletársors, árvaság, hányattatás, öngyilkosság - megannyi érv arra, hogy a felnövekvő és olvasó fiatalokban a megragadóan szép versekhez a már-már kötelező romantikus költői sors képzetét is fölkéltsék, s ezért külön izgalmasnak tartsák, s egy-egy korszakukban ezért fölkapják Időlegesen, Mint ahogyan egyes költők szinte évjáratonként jöttek olykor divatba, József Attila is lehetett volna heveny láz, fellobbanó szerelem. Vele kapcsolatban ez nem történt meg mégsem. Aki egyszer kontaktust talált lírájával, el soha nem szakadhatott tőle. /SIMON ISTVÁN: A virágfa árnyékában. Tanulmányok, kritikák, cikkek 1953-1963. Bp. 1964, Szépirod. Kiadó. 112-114. p./ - 5 -
APÁTI MIKLÓS JÓ2SEP ATTILA 1 Ápolták, mint egy csecsemőt, életét többször tisztába tették, és megverték, ha foga nőtt. Fizetett és könnyű szolgák álmait hűvös szögekre verték, de költőnek besorozták. Valaki mindig érte jött: vonat, barát. A sinekre dobták halálig szebbet képzelőt.
2 Szava selymében nők suhognak, sirásán arcok veritéke, költeményét tankönyv makogja. Egy-egy mondata zászlőba kap, kibetüzetlen leng a szélben, s lesz: folyőba hullott kottalap. Sajnálatos: most se munkások vinnék halála súlyosabbját, előbb lettek szabadok mások -
- ha élni újra visszatérne,
s újra-ölnék a zaklatások: de neki erre nincs esélye. 3 Majd eltűnődünk: tűnő csillag volt-e vagy zene és élelem? - 6 -
Ax Időt lesem, s arra biztat: aost sem a harc kell, csak türelem. Majd leszünk a lábnyoma s lépte, az el nem fogyasztott vándorút. Ellenfelünk Írja az égre: az utolsó földi háborút. Hajd méltók leszünk életére, mint 6 rolt méltó a halálra. Vagyunk egyetlen érvényes reménye, kiirthatatlan emberi mása.
BELLA ISTV/JÍ J. A. Amikor szárszól szobrát ledöntötték Te már túl vagy a léten, minket még köt a föld. De naprendszerek közé fehéren álmaink kötözöd. Pokolra akartál menni, pokolibb égre szálltál. Csillag kényszerülsz lenni, ki mindig ember voltál. Téged milliárd ember kötözött itt a földön, most sugárkötelekkel megkötve dörömbölsz az égen és a földön, már nem ia te kiáltasz a mindenség dörömböl, dübörög, mert csak álarc - 7 -
& neved, áiuvédjegy. Te jótanul legbolondabb, szegényként legszegényebb, lásd, most Is sinredobtak. Tehervonatok tolatnak az égen, csillagok, lehulló meteoritrajok. S te újra megállsz a kék pályaudvarszélen, s nézed, ahogy a halál felédrobog. Fejed lehajtod az ég vassínére, halál után is igy váltsz meg minket & haláltól. Te kinek csak a halál volt Munkabére, s kit híisége a világihoz, szüntelen összegázol.
FODOR JÓZSEF MILY HAGYOT MERTÉL! /József Attila emlékének/ Kerteken, erdőkön, völgyeken, dombokon át Száll a november, Fényben, esőben, ködben, bús ragyogásban Szárnyal a télnek. Eszembe ¿rtnak évek, régi napok Eszembe jutnak. Mikor még éltél, s harcban álltunk a jobbért. Korán vitt el a vég Egy kora télben. Mily nagyot mertélI És megtorladt a rossz, S egy kicsi szirten Álltál te és körül a gond, nyomor, baj, Óh, be nehéz voltl S lázas sziwel, mint megszorult vivó, utolsó Hősi csapást ont,
- 8 -
írtad a verset« Kietlen volt harcod: s kietlen Durva a véged! De hired megváltottad: örök hirt, Mártiri élet Árán! Ám keserli s bús e hir nekünk, kik Láttuk a Pályát, S mondjuk: becsültek volna jobban, mig élsz, Id5k e az élők, Ma olcsón ünneplők! Drága e hir: ám ma ott vagy Néped szivében. Vallanak a dolgozók: s vallanak mind, akik Nagyra teszik föl Az életet. Útmutató, csillag és példa vagy. Kert nyomor és gond, Balga, ezük-szivü s irigy próbál, mig itt vagy. Küzdesz a Téren: Ám élve-halva győz a Nagy: s az Eszme él Hőse nevével.
GÁBOR ZOLTÁN KOSZORÚ JÓZSEP ATTILA SÍRJÁRA 1. Kint könnyű felhő leng a pillanat, meleg barázdákból szállong a pára csitul a szél, ereje elapad, pihenni dől boldog tavaszi fákra. Álomba döccennek a madarak, levelet zizzent, zöng néhány bogárka Vibrál a fáradt, láz-vert gondolat, fölém az éj komor nyugalmát zárja. - 9 -
A mélyüli sötét tömbökben áll,, tünódve, távolodra, csillagok keringenek, mint áriás spirál Ki értheti e kor ezer miértjét? A hallgatásban én is hallgatok, mulandóságot mérni nincsen mérték.
2. Mulandóságot mérni nincsen mérték, a ráltozó riszony mindig örök. Túléltelek - tudom ez is merészség hogy rend teremjen dolgaim között. Mozdulatom a kinok megítélték, de tartanak a cinkos ösztönök, hogy arcodat naponta felidézzék dörgó rasak és izgatott rögök. Ha rolnál mégsem lennék boldogabb, megrontanál örökös Igazaddal szorongó gyermek lehetnék, akit talán feloldoznának szaraid helyetted most az éjszaka vigasztal, fekszem rajongó csillagok alatt. 3. Fekszem rajongó csillagok alatt, fölöttem leng az ég s rarázslatából ömlik kristályló «zépségáradat. üaponta halványul, naponta lángol, megtér, elindul s mindig távolabb kering-szakad a megtartó vonzásból, mint gyermeket ha ballagó utak a messziségbe csábítják apjától. - lo -
A kor nyugalmat néked se adott, s a szíjcsapásként sebző évszakok merész vonásuk homlokodra vésték. Kövek magánya elmúlásra int, bennem a szépség ösztöne kering fönt énekel a bársonyuló kék ég, 4. Pont énekel a bársonyuló kék ég játszódni kellene tudom, olyan esendő gyermekként, aki a mélység s magasság közt verődik boldogan, A amit tilalmain hiába érték rajta, apjára lel álmaiban s göcsörtös öklök százszor^száz esélyét reméli majd magának konokan, Nein érten, mégis érzem az Egészet, ha szólok szinte nsm is én beszélek: a mélységekben megfogant szavak, szép, ritmusokkal egybeérett hangok zuhognak fel mint ünneplő harangok az elszelidült föld nyugalmat ad, 5, Az elszelidült föld nyugalmat ad, a fájdalom sötétül, mérhetetlen magam vagyok s nem vagyok boldogabb, úgy érzem mindent elmondtál helyettem. Csillámló szikrák Isngnek«rajzanak, idétlen verssorok visszhangja rebben naiv ée szép a gyermek indulat^ ha szitkot mond őrlődő rettenetben. - 11 -
Ütött-ártatlan nem véded magad, törékeny voltál, mégis konokabb mindenkinél, ki eladta hűségét. Hitedből veszik hitük hitelét feledve minden kegyetlenkedést te ráadásnak mégis visszakérnéd.
6. Te ráadásnak mégis visszakérnéd magányodat, hogy játszogass vele tejfog, karé és kő kevés, hogy értsék a kint, mert nem volt senki érdeme. Ha megmutatnád mágikus mélységét a gondolatnak, felsötétlene miért ziláltad indulatod fényét s pusztult képzeted friss repkényzete. Egyetlenegy, te líilliárdra-bontott, Uj-krisztusarc, Tövissel-sebzett-homlok a föld megőrzi legszebb igazad. Sekély öröm! Az ég szelíden rezdül, a sziveden gyökér szakad keresztül, hogy hétszer is megszolgáld sorsodat, 7. Hogy hétszer is megszolgáld sorsodat magad a legnagyobb' magasra vetted. Hiába jutott elég akarat, voltál apád-anyádtél elfelejtett, megszólalásban kegyetlen harag, rimánkodással összebékült gyermek, józaníthattál részeg tárgyakat,, csak forró kint találhattál szivednek. - 12 -
Foghattál kézbe vasvesszőt, dorongot, de győzelemben nem lehettél boldog, hiába ébredtél, hiába láttad fondorlatát mindig az elmúlásnak, te kincsek helyett kaptál rézfillérkét, halálodat, hűséged munkabérét« 8. Halálodat, hűséged munkabérét felosztotta a babonás harag ki nem jussolt belőled megítélték bolondnak: Mégis igy lett boldogabb. Kövekbe arcodat hiába vésték szeretnék látni igy önareukat hiányod tátong, mint iszonyú mélység: Már az szeret, ki végül megtagad. Eszméletem oly tiszta és szelíd, moBt minden fáj, mi fájhat, és feszit parányi nesszel árnyak imbolyognak, párolgó fák vonulnak szerteszét magam vagyok és igy vagyok bolondabb, közel van hozzám most a messzeség. 9. Közel van hozzám most a messzeség füvek, virágok társaként heverve érzem a föld lélegzetvételét b honvágyam van nagyon az anyatejre. Idézni próbálom apám kezét, magányomat már régen fölnevelte, testem kitartó gyötrelemmel ég az őrületre végleg kiszemelve. - 13 -
A bukdosó sziv ver, zuhog veszettül, hevül a vér, a test fegyelmezetlen fölöttem nyi a szél, csapáz keresztül az alvó réten s zeng barbár zenét, de oltalomnak rajongással telten a lángra lobbant bolygók tüze ég, 10, A lángra lobbant bolygók tüze ég, legendát öl, mítoszt teremt az ember véges világa tudja nem elég, kuszálja-bontja lázas szédülettel. Hiség fog^a az anyag gyermekét, magára ismert mind, akit még kedvel - játék s tisztesség 8störvényeként a kötelesség, dörgő szerelemmel. Legszebb kor, tavasz hatalma lángol, az élettől megittasul a rög: temet, teremt, gyümölcs hitével munkál gépcsodák dongnak a lángolásból s a fényben égő városok fölött megnyult-gerincü gyárkéményből füst száll.
11. Megnyúlt-gerincű gyárkéményből füst száll, korom bogárkák szerte rajzanak dereng a Hold, mint oxidált ezüst tél a a gyógyító seb újra fölszakad. Mert minden foghatót eltékozoltál, káromkodik a gyermek indulat: Ha lennél még, nekem akkor se volnál arcomra tiz ujj, tiz köröm tapad, 14
mint gyermeknek, ha sorsával megbékül, jusson legalább ennyi menedékül Kiáltanék, de hangom elakadt, a félelem tekintetem betörte, s a csillagokat füst zilálja össze, mint izgatott ujj titkok közt kutat. 12. Mint izgatott ujj titkok közt kutat a kinjaitél mélyüló gyökérzet, talál bogárkát, lárvát, csontokat, enyészetig nyűtt, törékeny emléked. Az áprilisi ég mind magasabb, mutatkoznak a tárgyak is, keményebb vonásaikkal szülve árnyakat, teremtő, boldogabb egyedüllétet. Sírod fölött a fák toronnyá nőnek, zöld, társtalan kövek ragyognak távol, határok élesednek, tűzfalak igy lesz e kor jövőddel viselő«ebb, beöltözik a föld és megvirágzol: Kivül, belül épül a virradat. 13. Kivül, belül épül a virradat, de fáradtság szemernyi nincsen bennem, a szürke-zárt szem fénye fölakad gondolkodom a hűvös szürkületben. Robajló éveid virrasztanak, vagonkerék dörög kérlelhetetlen: kibomlik, villog minden gondolat, sugárzik, lázad mint a fény az estben.
Félelmein közt fekszem mozdulatlan, meleg szorítás hiján csend ölel, döccen a föld a a tékozló magasban a kékülő lepel meglobban, fölszáll a sziv szelídül, enyhül4hre lel: a hajnali ég lángolása rozsdáll. 14. A hajnali ég lángolása rozsdáll Kivül szakadtál megtartó körön, de visszatér ki egyszer messzi kószál, hogy megkötözze mélyülő öröm. Hisz tudhattad, hát miért tékozoltál? - a gondolat veri agy-börtönöm A sirodat konokul megbotóznám, hogy lásd, fiadnak már ez is öröm. Az áprilisi ég oly nyugodalmas, mint csecsre-nőtt kölykét vigyázó farkas. Kering, bolyong a halkuló tudat az éj és nappal metszésvonalában, s a felviharzó roppant lángolásban mint könnyű felhő leng a pillanat. 15. MINT KÖNNYŰ FELHŐ LENG A PILLANAT, MULANDÓSÁGOT MÉRNI NINCSEN MÉRTÉK FEKSZEK RAJONGÓ CSILLAGOK ALATT, PONT ÉNEKEL A BÁRS0N7ULÓ KÉK ÉG. AZ ELSZELIDÜLT FÖLD NYUGALMAT AD TE RÁADÁSNAK MÉGIS VISSZAKÉRNÉD, HOGY HÉTSZER IS MEGSZOLGÁLD SORSODAT, HALÁLODAT, - HŰSÉGED MUNKABÉRÉT. - 16 -
KÖZEL VAN HOZZÁM MOST A MESSZESÉG A LÁNGRA LOBBANT BOLYGÓK TÜZE ÉG, MEGNYÚLT GERINCŰ GYÁRKÉMÉNYBŐL FÜST SZÁLL, MINT IZGATOTT UJJ TITKOK KÖZT KUTAT, KÍVÜL, BELÜL É3ÜL A VIRRADAT, A HAJNALI ÉG LÁNGOLÁSA ROZSDÁLL.
GULYÁS PÁL JÓZSEF ATTILÁNAK, A FÖLD ALÁ 1. Én nem láttalak soha téged, egy-két rímed villámlott csak agyamban. Itt rejtett el engemet a természet, itt élek az Alföldön egymagamban. Itt élek egyedtil és a magányra újabb magány-abroncsot veretek..• Engem mikor fognak szétdarabolni az őrülten vágtató kerekek? Mikor repül már fel vérem az égre, amelyet majd alkony gyanánt betölt? A Kárpátoktól le az Al-Dunáig mikor lesz véremtől piros a föld?
2. Pengékkel volt kirakva látomásod, hívtad a lágy álmot és belökött egy kéz az irgalmatlan ür fagyába és feldaraboltad az Örököt.
ii •mbarsslT volt fir és irgalmatlan, otthonod farkasok sivó hava, bőgtek az emberfarkasok tanyádon, s meghalt anyád, a békítő anya. Az eget kékíti most már anyácskád... S te nézted lentről, mint egy kék mesét, beléptél aagányos zord vasszüsébe, s átmetszetted májadat és veséd« /1937# dec. 6./
JUHÁSZ FERENC KIT AKART JÓZSEF ATTILA? /Részlet/ Kit akart József Attila? A szellem szerelmét, a szellem szabad örömét, egyensúlyát a munkának és a csöndnek, egyensúlyát a szellemnek és az anyagnak, valami tökéletes szép harmóniát, a játék és a teremtés, a szerelem és a gyűlölet, a halál és a halhatatlanság harmónikus boldog együttesét. És nem tudta, hogy a lét vad diszharmóniában, vad Idágazásokkal, egyensúlytalan fölbúrjánzással él, növekszik, folytatódik, hogy vad és végzetes diszharmóniák végtelen őrjöngő együttesének harmóniája a Világegyetem, hogy az egyensúly a halál, a lehetetlen, a végső egyetemes égés, a végtelen tüz-csönd. S jött olyan lentről, hogy szivét bezárta e fölismerésre. Hogy szive vak volt e fölismerésre* Hogy hinni makacsul akart a boldogságban, a valami-reményben, ha egy pohár vizben, egy szelet kenyérben. Hinni a fegyelemben. Hinni nem akart a kozmikus dlszharmónia-boldogtalanságban. Akarta népét, a szegény-népet az anyagban fölemelni, de csak szivében tudta szegényeit az anyag fölé emelni, akarta népét., sorsa szegényeitvele-szülött szegényeit
- 18 -
látni és hinni boldogabbá, hogy ne legyenek már az anyag rabjai ők, de szép, okos, napban-lángoló apák és fiak, asszonyok, unokák, csecsszopók, szeretők. Akarta négyéitoatatni a múltat, őseit szabaddá tenni, hogy múltjuk nekik se fájjon, legalább sárga-zománcú csontjaiknak. Akarta eaire köré kötni a Mindenséget csillagaival, csillagködeivel és halmazaival, derengő sötét tér-üregeivel, végtelen fénylő tereivel, végtelen sötét tereivel, dimenzióival és függvényeivel, hogy szive rengésétől és okos dobbanásától rengjen, dobogjon, lüktessen és forogjon a Lángoló Mindenség-Egész, a Fénypontok Ürhalmaza Sötét Mindenség-Egész! Akarta, hogy higgyenek neki és szeressék. Hogy szerethessen és higgyenek neki. Hogy higgyen neki a Mindenség és az Ember. Hogy hihessen a Mindenségben és az Snber értelmében« Az ember szivében és a Mindenség reményében. Hogy hihesse azt is: egy szavától szebben forog a csillag, szebben szeret a szerető. Hogy hihesse azt is: szavára a Mindenség hallgat, szavára az Isten mosolyogni kezd, szavára mézet virágzik az E&beriség. És bslehalt ebbe.
/JUHÁSZ FERENC: írás egy jövendő őskoponyán« (1974), Szépirod. Kiadó. 64-69. p.
- 19 -
Esszék«
Bp«
HAÖY LÁSZLÓ JÓZSEF ATTILA! Mért játszott a szived, te szerencsétlen rombolva magad szüntelen télben, épitve dalra dalt, s kifúlva kigyúlva, ésszel mérhető pontokon is túlra tudatod mért nyilait? Hiszen te tudtad: dögbugyor a vége e pokoli útnak, ott a hit is kihalt, hiszen te tudtad: álmaid orra buktak, magad örökre kicsuktad, járhatod a téboly havát, s árván, idétlen, emberségre, hü szerelemre étlen villámló tálból eszed a halált. Tudtad, tudom én is: a nagy: te vagy, s te, a Mindenség sumoáslegéaye, részt se kaptál, pedig az egészre futotta érdemed. Érdemes volt-e ázni, fázni, csak a jövő kövén csírázni, vérszagú szörnyekkel vitázni, ha ráment életed! Csak szólhatnál, hogy érdemes! Mert csontom, vérem belerémül, végzetedhez ha én állítók végül
- 2o -
józan zárómérleget. Törd fel a törvényt, ne latoldt A porból vedd fel kajla kalapod* vártanú vállad, • a kifordult nyako ¡rigolyákat rendbeazedv® két kisirt szemmel, tüzes iker-körrel nézz & szemembe hogy rendülne bele a mohó, emléknélküli tenyészet az egek mirigy-rendszere s e megváltatlan földi lét. József Attila! teradd nekem a reményt, mert nélküle romlott a napvilág, a vérevss, bár a fogad vicsorog, bár a nyakad eükorog, bólint hogy érdemes, cáfold meg halálos logikád, te glóriás, te kintól bélyeges! Képzeletemre bízzál édes munkát, mert immár úgy szorgoskodik, hogy a sarkamtól torkomig forraszt rám forró hamubundát, rádióaktiv
iszonyt -
félek, hogy minden rejtelmet kibont s végül már semmi sa fáj. Hogy el ne jussak soha ama sikra: elém te állj. Segits, hogy az emberárulók ezutykát erővel győzze a
SZÍT
szép szóval a azájl — 21 —
Vásárhelyi PÁKOZDY PBREJÍC JÓZSEF ATTILA. HALÁLÁRA Attila, kedves, hogy vitt
a lélek?
Hát néked sem fájt, hogy árván marad szegény hazád ás sorsüldözte néped, a szép sző és az igaz gondolat? Ki visel gondot az árva világra, ha már te sem, költő, világ árvája? Vádollak!«,. Óh, ha hallanád a vádat, ha csakugyan van még egy életed, bocsásd meg a kételkedő barátnak, hogy csak abban hisz, amely elveszett, hiszen terajtad is kételkedésben telt be a törvény, ült törvényt az Isten. Az ismeretlen Isten, kit atyának, édesatyjának képzel a gyerek s megletten addig-addig szid kutyának, mig tényleg az lesz, dühös szörnyeteg. Gyilkos, ha torkig van már a panasszal, vagy tán nem is gyilkol, csak fölmagasztal, Nyomor, magány, utolső jajkiáltás, a földi élet minden végzete talán fénykoszorú, talán megváltás, talán az öröklét kezdete. Ki tudja élő? A halott"már tudja, de az nem mondja. Hallgat, bölcs a hulla... Hallgatsz te is, hiába voltál itt fenn Attila, villám, Isten ostora. Oly néma vagy, mint. a haragos Isten, mint hant, a barnák békés pora, - 22 -
Megőrzöd ott lenn la halálod titkát, a földben sem bízhatnak az Attilák. A föld alatt se lelhet hü barátot ott is eladnák, mint a hon királyt, ki úgy szerette ezt a rossz világot, hogy bajra hivta árts önmagát. Hármas koporsóban, folyó ölán se pihenne nyugton a szabadság hőse. Isten jobboldalán is háborogna, zúgatva ijját, nyűtt idegzetát, könyörtelen lantját, amig halomra nem hull, ki nem vész minden szolganép, amig az embert csak egy szál is nyomja élősdi gaz, saját fajának gyomja. Attila, kedves, olykor majd zavarnak a pályatársak ós a józanok. Nehéz költőnek lenni és magyarnak, sorra belehal, aki belefog... Egyszervoit költő, krisztusvallató seb, segits meg minket, magjavesztett Józsefi... PILINSZKY JÁNOS JÓZSEF ATTILA Katonája a mlndenségnek, bakája a nyomorúságnak, teszünk azzal valamit is, hogy a füvek zöldellő erejébe visszahelyezzük a halottat?
- 23 -
Újra József Attila Te: bakája a mindenségnek. én: kadettja valami másnak. Odaadnám tiszti kesztyűmet cserébe a bakarohának.
RATKÓ JÓZSEF JÓZSEP ATTILA Ez a hitvány, gyönyörű ország megszégyellhetné Jamis-arcát. Édes nagyfiát lökte sinre, s vigyorgott e halálos csinyre. Züllött méhébe gyömte vissza, hogy újból a világra hozza. Most lucskos csigaházat szárit pótolni sérült csigolyáit. Kismama-hasán kín ragyog: kigyöngyöznek a csillagok.
SOMLYÓ GYÖRGY JÓZSEP ATTILA így látlak, ahogy egyszer láttalak: nagysietősen bújva köpenyedbe s kalaplengetve búcsúztál, te hetyke, mint akit vár a kósza pillanat.
- 24 -
Pedig sár rég mázsás ¡oagány alatt torzult lágy arcod szögletes-merevre , ás nem várt senki más, csak a sínekre tétován tolató tehervonat. Sert nem alkudtál! soha fel nem adtad a boldogság jogát, bármily nehéz lstt. Nem szolgáltál n y o m o r í t ó
hatalmat,
se öncsonkító, zord képzelmeket. Mint árulást, szágyslted szenvedésed ráborítottad hetyke köpenyed.
SZENTMIHÁLYI SZABÓ PÉTER INVOKÁCIÓ JÓZSEF ATTILÁHOZ 1 Te meggyötört, kitakart seb, kit súlyos lelke sárba rántott, te iszonyú, vad áruvédjegy, akin mulattak a lányok, szegény kölyök, giihes kamasz, szükmellü, tehetetlen férfi miért nem tudtál mást, csak azt, hogyan kell a földtói-égig érni? Ki vagy terítve, ismerősen, mindenhol árulják a képed, iskolákban fújják bőszen, mi a kudarc, s kényszerképzet; nem marad ki szőrszálad sem.
- 25 -
2 Üres zseb ily trónt nem kapott, még soha senkit igy nem szavalt nép; anyát és csillagot, és "új népet, másfajta rajt". Hazádat meglelted-e, mondd, élted pőre, holtad dísztelen, télen nem roppan-é a csont, ha kő reped, bronz könnye peng? Agyad, versed, szerelmeid jól tudják. Magas vagy, már hideg, Makótól Szárszóig, sőt Párizsig. De hol őrzik szegény szived? Hány tiszta homlokon viszik?
VAS ISTVÁN RAPSZÓDIA JÓZSEF ATTILÁRÓL Évről évre még mindig észre veheted, ha kinyitod: nemtudott tartalmát bontja a fényre egy-egy titok, ahogy átengedik a szavak, a sorok, és mégis évről évre jelentésekkel sűrűbb lett a mélye. A fájdító, mögöttes áram mit rejt magában, hogy ahol kinyitod, rejtelmes lett a megértés hirtelen és egyszerű a titok? A győzelem vértanusága. Mert nem tért ki semmi elől és mindent ő vállalt magára. És felelt minden kihívásra. És minden átokkal megáldatott. És gyógyító párlatot szűrt le Európa mérgeiből. És bölcsesség lett benne a hóbort, és minden, ami botránkoztató volt, természetessé vált benne és csak benne. Mert övé lett a kor könyörtelen kegyelme. Az értelmetleneknek érthetétlen, a
- 26 -
handabandáknak halandzsa volt, és aki a felhígult ősigék langyos Tizében ült elégedetlen s a kényelmes költőiség közérthető ködéből ki se látott, a lázadt logikában zagyvaságot szimatolt. A kenetlenül csikorgó kenetteljesek, a múmiává merevült modemek világva " dölyfébe dermedt, hályogos szemének ő, akiben tömörült a soselátott lényeg, csupán a megunt régiségek rikító zsibvására lehetett. A botfülüek zenétlennek Ítélték, s akik épp hogy megtanulták a leckét s tudták, hány láb a mérték, vállveregetve, bátran fölényes kioktatásban részesítették őt, akiben a nyelv, a rlm, az ütem minden tudása elegyedett. A lecsapolatlan mocsarak mlaznás fajgőzei alatt hepciáskodó, hetyke gyarmat nem látta eléggé magyarnak, s ő volt az, akit szolgának neveztek a szolgák. Az uj istenek ebeinek eretnek volt, akinek nyomába eredtek, és falkában csaholták. Ó volt az, akit gyűlöltek s hiába. S ő volt az, akit hasztalan szerettek. üert ö volt az, aki elmaradt, és ő volt az, aki megmaradt. És ő vetette magát a vonat elé helyettünk. Ezért lettünk elevenek. S mert ő nem bírta lei, ezért nem kellett nekünk a versről lemondani. És ő, a hétszer bátor az ép eszét eldobta magától egy nemzedék helyett. Ezért tarthattuk meg, amit ő elvetett. S mezt minden szavának ez az áldozati párlat, ez a megváltó hitel ad fedezetet, verséből ezért nem hullik el soha az, amit ő beletett, sőt új és új jelentést kap a korszakokon át, és az ő jelentése megváltoztatta a nyelv egész anyagát, és aminek érvényt adott az ő mlndentmerése, az érvényes volt a tételre is meg az ellentételére, és az ő iszonyatai kérlelhetetlenül és hétféleképp érvényes szavakban tudták kimondani azt, ami kívül-belül kibírhatatlan. És feloldozta szivünket. És ezért a miénk az ünnep. Kert belőle is élünk. És nemcsak azok, akik - tán hajdan ellenségei - az ő ütemét kezdték zengeni
s utánozni a szavalt, a mondatalt, de ml is, ha - 27 -
megadni kezdjük azt, ami kelletik, b a kimondhatatlant kimondani, érezzük az ő erejét, elhozza a nagy vezeték, akár Aranyét, Babitsét. üert ez az ő vére, ez a mi vérünk. És ezt cselekedjük az 6 emlékezetére, líert önmaga csak az lehet, aki mások helyett valamit magára vállal, es az nyeri meg az életet, aki új játékba kezd a halállal.
VÉSZI SNDRZ EGY ÉGITEST SZÜLETÉSE Neveddel ott az éhhalálban halálon túli fehér ködben neveddel mindig csak neveddel sovány arcod vöröske bajszod versmondásod igézetével tápászkodva holtak közül Csak a neveddel csak a neveddel neveddel önkívülettel Erezve zsibbadt nyelvem alatt őrült-gyönyörű szavaidat vad indítású indulatod ebben a csontváz-épületben ebben a pontos struktúrában átültetett szived dobogni mellkas-dobom döbbenetében Neveddel mikor arcon ütöttek fenekemen tlz cserfa suháng neveddel neveddel szerelmeim reszkető-tükröző fűzfa sátorában neveddel amikor az öntudat
- 28 -
holló csillag* éjbe csapódik s jön a »torongát s Fsa vagy te drágán iránytű csillagom rázna kis dalián nen ragy hetvenéves harminckétesztendős tündöklő sziveddel ott fekszel korunk nozdonya előtt s a jóvátétel Bég nem teljes egészen s Olyan lányok mondják Terseidet mondják illatukat szívnád fuldokló szlvedrs mellük nlnt &s érett napraforgó jövőnk szoptató! szemükben a Szinva fogukon a Szinva fehér zuhanása hajladozó nőstény-ligetek a tájban s barbár brusraogással flukórusok s Ahol szabad ésszel fogadnak sslvükbs ott a Te lakásod megvetve az ágyad fürdőd nelegitve asztalodon kávéd homlokodon kezek felhősuhanása • Tűnődöm hogyha nincsen Szárszó a háború tövisbozótján a fasizmus tövisbozótján szögesdrót kartotékokon
- 29 -
sovány tested keresztülverni volt volna lelked? egérlyukat leiül magadnak versednek iszaptakarót elEse orvosi papírokkal bujkálni fénysugárzó aggyal volt volna lelked? e S a néma antológiák korában hogy álltál volna mondd meg I előtt ha magához citál? Dicséret és ostorcsapás forró s hideg szaunáját elviselni szó nélkül elviselni volt volna lelked? S ha újra megszólal a vád a régi rekedt hangokon? S ha körülötted néma nyüszités Tepörö8
szád
befogtad volna-e?
Én nem hiszem. e Te nevelőszülők neveltje árva Te mama nélkül küszöbre kitett Te vasküszöbön parázpló mítosz egy gyengéd szótól sírva fakadó Te szigorú szabatos pontos lélek fogalmazod egy nép erkölcstanát angyaltanát a súlyos zuhanóknak 8 az ellenzuhanás már repülés - 3o -
Elkezdhető de befejezhetetlen vörösrés rózsánk nyugtalanítónk kegyetlen rombolással rendteremtő tanmenetekből kicsapó folyam Ujramosott Ingben az örök várfolt mellünk mögött az örök rozsdafolt bűntudat olyan győztesek szivében kik futva mentenék nyugalmukat! Vasvirgács félelmetes Mikulása fémdália a munkacsarnokokban egy déli lejtőn szép mandulafa kitől a nők kezüket visszavették Hogy virágozhat hát az elégtétel? kalcium-sugárzású csontjaid a vastag éjszakákban izzanak de Tenéked vájjon mit adhatunk? Nem valóság még mind amit terveztél holnap talán vagy majd holnapután • Veled egy korban tanítványod apa-hiányod anya-hiányod az árvaságom Virágbaborult forzicia egy szappanfőző sovány fia szappanfőző volt az én apám is sőt hogy a Meister szappangyárban együtt dolgoztak egy időben valami rényt vet rám is Születési bizonyítványom 31
• Az öszkomfortos üdvözülésnek korszaka Hálád halálig késett egy közepes költő ha bokorbeli elmaradt fényeid bezsebelheti Amit egy mítosszal megtoldanak náladnál csillagzébb sikert arat boldogság szomjasa örök aszály üreges arcodon kireped a száj járomcsont szentje szemed hová hullott? • Szobor lett belőled ideggyógyintézet irodalmi dij és dolgozatok tárgya jó magasra vitted vasutmenti árva de hányezer ifjú szive őriz Téged? Szép fiatal arcok kiket Te mosdattál akiknek szemében értelem maradtál s Tetőled tanulnak szenvedést szerelmet k i k k e l
szembeszállni kiállni k 1
mellett
igy van-e valóban? e Bajd kivirágoznak a panelek egyszer ha megérintik a verseid okosan ragyogó lakónegyedek a fényeid sugározzák.egyszer lilán fölfénylenek a tócsák az aszfalt esőtől mosva feketén ragyog szembejössz velünk az utcán félrebillentve kissé fejed mi megszólítunk de nem bizalmaskodva nem a benfenteaek haniw tenorján JÓZSKP ATTILA JÓ NAP^l -
32-
ZELE ZOLTÁN KÉT VERS JÓZSEF ATTILÁBÓL EZERKHiENCS ZAZHARHUfC ÖT Bársonygallérú, fekete télikabátban »egy az utcán, agy lányra néz, mosoly csillámlik avarszin bajusza alatt. Mért nem szeretitek jobban ti lányok? Senkise fordul meg utána, hétköznapi, kedves alak, nem tudják, itt halad a járdán aktatáskával a kezében a gyöngédség s a szigorú Ítélet. Kalapjáról a havat rázva befordul a kávéházajtón, körülnéz, itt van-e Tersánszky; megérkezett már Nagy Lajos? Leül és kávét és két zsömlét rendel. Aztán cigarettát sodor a hercegovina dohányból, újságot olvas, vagy beszélget, évődik, vagy fölosap haragja örvényt kavarva füstben, villanyfényben. Hát ilyen 5. Harminc esztendős. Be nézzétek, még milyen gyersek! de nézzétek, már ezer éves! minden játékot és gyötrelmet kipróbált ő mái_fölszántott szivdhnru - 33 -
Látjátok őt, vagy nem látjátok? Mindegy. A század tűzfalára mégis 6 Írja azt a Terset - : füst, korom, zápor le nem marja,
nem dönti le se ágyú, se atom!
AZ IFJAKE A SZÓ Barátunk Tolt - Így kezdhetjük a szót, a hivalkodót, a szemforgatót. Barátunk volt - mi harcoltunk vele: persze vele, dehogyis ellene. Mutassunk egy kávéházablakot, hol velünk ült, vitázott, sakkozott. És súgjuk meg, hogy mi fizettük ki a kávéját -: nem volt pénze neki. A szégyen most is lelkünkbe
harap,
hiszen mi tudtuk, ő, csak ő a nagy... S elmondván a magunk magasztalét, átadhatjuk az ifjaknak a szót, kik nem ültek egy asztalnál vele, de szivével van a szivük tele. Mert azoké ő, kik úgy szeretik, hogy valóban őt, mert a verseit s mint versei mélyén a bűntudat, kattog szívükben a tehervonat,
- 34-
kattog a tébolyult vonatkerék, mely letépte az,: Értelem fejét, kattog, dübörög, meg sohasem áll- a töltésnél bakterzászlés halál.
TOVÁBBI VERSEK JÓZSEF ATTILÁRÓL AKÁC István: Jézsef Attila estéje. » Alföld, 1967. lo. sz.5.j?. ANDRÁSSY Lajos: József Attilához. - Alföld, 1966. 3.sz. 39.p. ANDRÁSSY Lajos: Kiáltás József Attilához. =
j Nem múló
nyugtalanság. Bp. 1969. 11-12.p. ANDRÁSSY Lajos: Szárszón. József Attila emlékére, « - -:Nem múló nyugtalanság. Bp. 1969. 2oo. p. BÁRÁNYI Ferenc: Attila-sirató. » Illés Lajos: Tiszta szigorúság. Bp. 1963. 18-19.p. BEDE Anna: József Attila siratása. • - -: Reggeli napsütés. Bp. 1956. 41-42.p. BENJÁMIN László: József Attila fejfája. ®
: írom
ráadásnak.
Bp. 1967. 2ol.p. BERDA József: Meghalt. -"Amig szivük dobog..." Válogatás a szocialista irodalomból. 1932-1944. Bp. 1975, 21.p. BÉRES Attila: JÓZEef Attilához. = - -i Beűzetés a paradicsomba. 3p. 197o. 15-17,p. BERKÓ Sándor: A könyv ünnepén, József Attila emlékének. a!,Amig szivük dobog,.." Válogatás a szocialista irodalomból. 1932-1944. Bp, 1975. 23. p. BIHARI Sándor: Attila; =
: Vándor neonfényben. Bp, 1963,
'95-97,p. "RODA - István: Józsaf Attila. » Alföld, 1971, 12,sz. 3.p. &OEBÉLY János: Attila, « Uj írás, 1975. 6. ¿'3, 43. p. BUDA Ferenc: József Attila halálára. » Bp. 1963. 73-78.p. - 35 -
Füvek példája,
CSUKÁS István; litánia József Attiláért. - Alföld, 1968. 4.sz, 5.p. DALOS György: József Attila. «
: Szavaink születése. Bp.
1964. 27-29.p. DEVECSERI Gábor: József Attila halálára. »
: Beszakad az
idő. Bp. 1972. 5o.p. DOBAÍ Páter: József Attila. « Szép versek. 1971. Bp.£1972.] 66. p. ERTSEY Páter: Együgyü gyász. József Attila emlákánek. Tiszatáj, 1957. 3.sz. 11.p. FALUDY György: József Attila emlékére. » A Korunk irodalma, l.köt. Bukarest, 1967. 143-145.p. FODOR András: Ének József Attiláról. » - -: A csend szólitása. Bp. 1969. 95-97.p. GÁBOR Zoltán: József Attila.
: Elkallódott Ünnep. Bp. •
1971. 81.p. GÁL György András: József Attila emlékének. » "Amig szivük dobog..." Válogatás a szocialista irodalomból. 1932-1944. Bp. 1975. 27.p. GARAI Gábor: Megtartó varázslat. József Attilához, » - -: A szenvedély évszakai. Bp. 1973. 42o.p. GELLÉRT Oszkár: József Attila emlékezetére. » - -: Száz az ezerből. Bp. 1967. 144-145.p. GYÖRE Imre: Altató. József Attila emlékének. =
: Fény. Bp.
1955. 27.p. GYÜRKÖVICS Tibor: József Attila. « - -: Grafit. Bp. 1961. 68-69,p, HAVAS Endre: A költő halálára. József Attila emlékének. » "Amig szivük dobog..." Válogatás a szocialista irodalomból. 1932-1944. Bp. 1975. 42.p. HEGEDŰS János: József Attilához. =
: Kötetlenül. Szolnok,
1973. 2o-21.p. HOLLÓS KORVIN Lajos: József Attila halálára. -esztendő. Bp. 1955. ""71rp. - 36 -
: Harminc
HORGAS Béla: József Attila. » - -: Sétalovaglás. Bp. 1969. 61. p. ISTVÁN Marian: József Attila. =
: Tűzben, lángban. Bp.
1976. 271-272.p. ISZLAI Zoltán: József Attila. = - -: Lármafa. Bp. 197o. 25.p. JUHÁSZ Ferenc: József Attila sirja. » - -: Harc a fehér báránnyal. Bp. 1965. 82-93,p. JUHÁSZ Fersnc: Karácsonyi ének József Attila sírjánál. » : Harc a fehér báránnyal. Bp. 1965. 94-96.p. KÁLDI János: A balatonszárszói sinek mellett. » Alföld, 1968. 11.ez. 37.p. KASSAI KELEMEN János: József Attila. => Tiszatáj, 1962. 12.ez. 2.p. KASSAI KELEMEN János: József Attila. A költő szobrának megkoszorúzása Szegeden, 1967. december 4-én. = Tiszatáj, 1968. 4.sz. 3ol.p. KÉPES Géza: József Attila emlékezete.
: Vajúdó világ.
Bp. 1954. 119-121.p. KÉPES Géza: József Attilához. = - -: Vajúdó világ. Bp. 1954. lo7-llo.p. KEREKES András: Jegyzőkönyv. József Attila 32 éves görög kat. iró elhalálozása ügyében. » Első ének. Fiatal költők versei. Bp. 1968. 122.p. KERESZTURY Dezső: A hetedik. József Attila emlékének, » Szép versek. 1978. Bp. ¡1979.) 146-148. p. KERTÉSZ Péter: Fohász József Attilához. » Költők egymás közt. Bp. 1969. 133-134.p. KIRÁLY László: Költők: József Attila. • Tiszatáj, 1971. 5.sz. 41o.p, KIS Ferenc: József Attila halálakor. »
: Munka és szerelem.
Bp. 1974. 123.p. KIS Ferenc: József Attila sírkövére. « Bp. 1974. 167-168.p.
- 37 -
: Munka és szerelem.
KIS Ferenc: Őszi sorok, József Attila emlékének, »"Amíg szivük dobog..," Válogatás a szocialista irodalombél. 19321944. Bp. 1975. 23.p. KISS Dénes: Balatonszárszén. József Attila emlékezetére. »
: Arctól arcig. Bp. 197o. 127.p.
KISS Dénes: SÍnpuhára. - Alföld, 1973. 7,sz. 32.p. KORMOS István: Vád. • UJ írás, 1976. 4.sz. 74.p. KOVÁCS Ferenc: Sirató. József Attila szobránál. « Alföld, 1961. 2.sz. 37.p. LŐDI Ferenc: Föléd feszül e vers... József Attilához. = Tiszatáj, 1962. 12.sz. 6.p. LUKÁCS Imre: Koszorú József Attila sirjára. » "Anig szivük dobog..." Válogatás a szocialista irodalomból. 1932-1944. Bp. 1975. 28. p. LUKÁCS László: József Attilához. -"Amig szivük dobog..." Válogatás a szocialista irodalomból. 1932-1944. Bp. 1975. 29.p. MAGYAR József: József Attilának. » Hogy a virág megmaradjon. Szabolcs szatmári költök antológiája. Nyíregyháza, 1979. lo3.p. MÁTYÁS Ferenc: József Attila emlékére. « - -: Emlékek lázadása. Bp. 1967. 13. p. HAGY Gáspár: Ha látnál. - Alföld, 1973. 3.sz. 28.p. HAGY Imre: Vércsepp a síneken. • "Amig szivük dobog..," Válogatás a szocialista irodalomból. 1932-1944. Bp. 1975- 31. p. NÉMETH Ferenc: József Attilához. « Tiszatáj, 1963. l.sz. 7.p. NBCLAI Ádám: J. A. születésnapjára - Hajdú-Bihari Hapló, 1976. ápr. 18. ÓBUDAI L. Károly: Emlékezés József Attilára. - "Amig szivük dobog..." Válogatás a szocialista irodalomból. 1932-1944. Bp. 33.p. ORBÁN Ottó: József Attila. «
: Szegénynek lenni. Bp. 1974.
loo-lol.p. PAP József: Tisztelgések: József Attila-embléma két oldala. » Alföld, 1978. 4.8Z. 5.p.
- 38 -
PAJPP Lejos: Dalaink sírjánál. A "József Attila sírjánál" elinti rers olvasásakor.
Tiszatáj, 1963. 11.sz. 7.p.
RÓZSA Endre: /J. A./ - Szép versek. 1974. Bp. (19753 223.p. SALAMON Ernő: Búcsú József Attilától. - - -: Mindmáig bókátlenül. Bp. 1966. 18o-181.p. SARKADY Sándor: Szárszó. • Alföld, 1964. 12.sz. lo7o.p. SÍKOT István: Jóssef Attilához. » - -: Verőfény. Bp. 1968. 177. p. SIMONIT: Imre: Porgáosok egy fakeresztről: József Attila. • Uj írás, 1974. 3.sz. 16.p. SIMONYI Imre: József Attila. » -
Ke sírjatok. Bp. 1966.
115.p. SüfONYI Imre: József Attila emlékére: nagypéntek. Húsvét. Tlszatáj, 1963. l.sz. S.p. SIMONYI Imro: Portrék: József Attila Nfi 1. József Attila N** 2. Babits kontra József Attila. - Békési vers. Békésosaba, 1957. 7-8.p. SOMLYÓ György: József Attila sírjára. « - - : Tó fölött, ég alatt. Bp. 1965. 9-lo.p. SZABÓ Béla: József Attila halálára. » - -: Kenyér meg tej. Bratislava - Bp. 1975. 83-84. p. SZABÓ Ernő: Hajnalban. J.A. emlékére. « Alföld, 1978. 4.sz. 43. p. SZÉCSI Margit: József Attila emlékének. -
: Uj heraldika.
Bp. 1967. 233-234.p. SZÉKELY Dezső: József Attila. - - -: Viharszünet. Bp. 1969. 23-24.p. SZEMLÉP Ferenc: József Attila. »
: Egy életen át. Bukarest,
1963. 9.p. SZENTMIHÁLYI
SZABÓ Péter: József Attila várja a vonatot. -
- -: Lebirhatatlan, Bp. 1975. 39.p. TA1ÍKÓ SIRATÓ Károly: József Attila üzeni. « Bp. 1975. 122-123.p.
- 39 -
: Kozmogrammok.
TIKÁR György: Kát vers József Attila sirjára. » - -: Az iszonyat naptára. Bp, 1961. 7o-73.p. TORSAI Józsefi József Attila. Alföld, 1971. 8.sz. 39.p. TÖRÖK Elemér: József Attila. «
: Deleié. Bratislava - Bp.
1976. 61.p. TORBÓK Attila: Elvágódsz... J. A. emlékére. « Tiszatáj, 1967. 12. sz. 1182.p. UTASSY József: Szárszó. « Tiszatáj, 1968. 2.sz. 131.p. VÁRNAI Zseni: Csillaghullás van! József Attila emlékezetére. » "Amíg szivük dobog..." Válogatás a szocialista irodalomból. 1932-1944. Bp. 1975. 34.p. VESZI Endre: Búcsú helyetti « "Amig szivük dobog..." Válogatás a szocialista irodalomból. 1932-1944. Bp. 1975. VÉSZI Endre: Hegint csak József Attiláról. » - -s A teljesség igézetében. Bp. 1974. 2o5-2o6.p. WEÖRES Sándor: József Attila utolsó fényképére. -
: Válo-
gatott versek. Bp. 1976. 221.p. ZELK Zoltán: József Attila halálára. - - -: Sirály. Bp. 1973. 114-115.p. ZSIGMOND Ede: József Attila meghalt. »"Amig szivük dobog..." Válogatás a szocialista irodalomból. 1932-1944. Bp. 1975. 39.p
/A versek jegyzéke a következő kiadvány felhasználásával készült: (SZABADOS Lenke") Versek hires emberekről. (Szerk.: - -.)(Kiad, a) Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár. Szombathely, 1978. 2ol.p. /
- 4o -
TARTALOM
Bmz«t^a
3
I. SIMON ISTVÁN: Gyönyörű rend /részlet/
4
H
#
VERSEK JÓZSEF ATTILÁRÓL APÁTI MIKLÓS: József Attila
6
BELLA ISTVÁN: J. A. Amikor szárszói szobrát ledöntötték
7
PODOR JÓZSEF: Mily nagyot mertél! /József Attila emlékének/
8
GÁBOR ZOLTÁN: Koszorú József Attila sirjára
.
9
GULYÁS PÁL: József Attilának, a föld alá . ^ . 17 JUHÁSZ FERENC: Hit akart József Attila? /Esszérészlet/
18
NAGY LÁSZLÓ: József Attila
2o
Vásárhelyi PÁKOZDY FERENC: József Attila halálára . . . . .
22
PllíNSZKY JÁNOS: József Attila
23
Újra József Attila
24
RATKÓ JÓZSEF: József Attila
24
SOMLYÓ GYÖRGY: József Attila
24
SZENTMIHÁLYI SZABÓ PÉTER: Invokáció József Attilához
25
VAS ISTVÁN: Rapszódia József Attiláról . . . . 2 6 VÉSZI ENDRE: Egy égitest születése . . . . . .
28
ZELK ZOLTÁN: Két vers József Attiláról . . . .
33
H l . TOVÁBBI VERSEK JÓZSEF ATTILÁRÓL /Bibliográfia/35
