Tisztelt Közgyűlés, Vadásztársak, Vadászok és Hivatásos Vadászok! Az IB az alábbiakban foglalja össze az elmúlt évek munkáját:

Tisztelt Közgyűlés, Vadásztársak, Vadászok és Hivatásos Vadászok! A jelen beszámoló egy összefoglaló jelentés a VT elmúlt 5 évének tevékenységéről, természetesen ebben a jelentésben benne foglaltatik a 2009 év beszámolója is. Tekintettel arra, hogy a beszámolót tárgyaló közgyűlés egyben vezetőség-választó közgyűlés is lesz, ezért az Intéző Bizottság az Ellenőrző Bizottság és a Fegyelmi Bizottság vezetőivel egyetértésben úgy ítélte meg, hogy a szöveges beszámolót idejében rendelkezésre bocsátja annak érdekében, hogy az elért eredmények és a célként kitűzött feladatok ismeretében a Tagság által megítélhető és értékelhető legyen az elmúlt időszak, valamint teremtsen módot arra, hogy a nem tiszta és világos kérdésekben bárki tájékozódhasson a közgyűlésig.

Az IB az alábbiakban foglalja össze az elmúlt évek munkáját: 2005 év Nehéz örökséggel kezdte tevékenységét az IB, mert a szerény tartalékok mellett egy meglehetősen gyenge őzállomány, egy szerény mezei nyúl, és egy nagyon mélyponton lévő fácánállományt találtunk a területen igen komoly kártevő állomány és meglehetősen lepusztult eszközpark mellett. A későbbi táblázatokban szerepeltetett létszámadatok önmagukért beszélnek. Az első intézkedések között szerepelt, hogy felmértük az erőforrásainkat, meghatároztuk a céljainkat főbb vonalaiban, és elosztottuk a feladatokat az IB-n belül. A gazdasági ügyeket gyakorlatilag önállóan vitte a gazdasági felelős az FB elnök folyamatos tájékoztatása és egyetértése mellett, a vadászmester-fővadász kizárólagosan irányította a vadgazdálkodást a hivatásos vadászokkal együtt, az elnök és titkár igyekezett a szakmai munkát segíteni mindazokkal az adminisztratív eszközökkel, melyek rendelkezésre álltak, a természetvédelmi felelős mindenben igyekezett maximálisan rendelkezésre állni. A 2005-ös esztendőben szinte ismert vendégkör nélkül kellett az őzbak vadászatot lebonyolítani, mely az igénybe vett közvetítők miatt 10-20% árbevételtől „fosztott” meg bennünket. A legnagyobb problémát azonban a korábbi évek során nem megfelelően kezelt vadkár-ügy jelentette, hiszen a „Lestyán-ügy” 2002 óta húzódó összes nyűgje – az időközben bekövetkezett „tarifa-emelkedéssel” együtt – a kezdetben pár százezer forint összegről közel 4 millió forintos kártérítésre kötelezett bennünket. Szinte minden „erőnket” felemésztette ennek a követelésnek a rendezése, mely részben pénzbeni követelés, részben kerítés-építési munkát és költséget jelentett. A VT ennek ellenére megőrizte a pénzügyi stabilitását, és bizakodva indult a 2006 évnek. A 2005 – 2006 apróvad szezon nem hozott nagy eredményeket, de mégis megmutatta az IB által elhatározott „brigád rendszer” előnyeit a „nagy közös vadászatok” ellenében … hiszen eredményesebben és kellemesebb körülmények között vadászhattunk.

1

2

2006 év

2007 év

Ez az év volt talán a legnehezebb év a Társaság életében, még akkor is, ha ebből a Tagok közül kevesen érzékelték a valós problémákat. Ennek az évnek a folyamán gyakorlatilag egyszerre kellett menedzselni a VT működését, megoldani az egyre nyomasztóbb gazdasági feladatokat, kivédeni illetve minimalizálni a folyamatosan növekvő vadkár-igényeket, és készülni – gyűjteni a közelgő haszonbérleti szerződés megújításra meghatalmazást-pénzt egyaránt! Az őzbak vadászat már hozott kisebb – de pozitív – változásokat, és egyre kevesebb közvetítő kellett a bakok értékesítéséhez köszönve ezt elsősorban azon tagjaink odaadó gondolkodásának, akik a baráti kapcsolataikat felhasználva sokat segítettek a jelentős bakmennyiség bevételt eredményező elejtésében. Szinte az őzbak vadászat első és legfontosabb – május végéig tartó – szakaszának befejeztével haladéktalanul megkezdtük a földtulajdonosok és földhasználók feltérképezését, és főként a hivatásos vadászok közreműködésével igyekeztünk minél több földtulajdonostól és földhasználótól megszerezni a hozzájárulásukat a vadászterület újabb 10 évre történő haszonbérbe vételéhez és a vadászati jog ezen időszakra történő megszerzéséhez. Kellett ehhez a Kamara segítsége is, a hivatásos vadászok területismerete és lelkesedése, a területen lakó és a földtulajdonosokat ismerő néhány tagunk közreműködése, geodéziai kapcsolattal bíró tagunk közreműködése, néhány önkormányzati ember támogatása, és az elmúlt évek azon tevékenységének elismertetése az állami földek kezelői irányába, mely rendkívüli jelentőséggel bírt a későbbiek során. Fontosnak tartom felsorolni mindazok nevét, akiknek gyakorlatilag a VT fennmaradását köszönhetjük: Kasper Attila, Olajos Sándor, Szabó Sándor, Újszászi András, Muhel Sándor, Kovács János, ifj. Ferenczi József, Kopasz Ferenc, ifj. Hegedűs Mihály, Pinjung Emil, Kecsmár László, Márton István, Stanka Tibor, Szűcs Ferenc … akik több ezer ha olyan területre szereztek tulajdonosi hozzájárulást, amelyek mind magánemberek területei voltak, és ehhez sikerült még részemről több ezer ha állami tulajdonú földterület kezelői hozzájárulását hozzátennem. Számos olyan helyzetet sikerült megoldanunk és kezelnünk, amelyekről legalább így utólag és nem részletekbe menően szeretnék pár szóval megemlékezni: 2006 nyarán „kivédtünk” egy balástyai támadást az általuk összehívott tulajdonosi gyűlést meghiúsítva, kicsit később a „dóci” elképzelést sikerült a magunk javára fordítanunk, sok tárgyalás eredményeképp megállapodást kötöttünk az egyik legnagyobb földtulajdonosföldhasználóval – Gonda Jánossal –, megtartottuk és igen meggyőző eredménnyel zártuk a saját földtulajdonosi gyűlésünket, majd 2006 december 28.-án kemény „meccsen” megvívtuk az utolsó ütközetet a „réti területért” az állami földek bérlőjéből és a Pallavicini földek művelőjéből alakult „csoporttal” szemben … eredménnyel. A tagság bizakodással vadászta végig a szezont, miközben többen aggódtunk az utolsó pillanatig a haszonbérleti szerződés létrejöttéért.

Ennek az évnek februárja végre meghozta a várt szerződést, mely alapján 2017. február 28ig megkaptuk a korábbival megegyező méretű vadászterület vadászati jogát, megkötöttük a megállapodásokat az FM Hivatallal és a Földtulajdonosi Képviselővel. Végre elmondhattuk, hogy van bizonyos bázisa innen kezdve a hosszabb távú tervezésnek, és a tagság is berendezkedhet egy viszonylag elfogadható vadászati lehetőség eredményes és élvezetes kihasználásra. Elmondhatjuk, hogy jól sikerült az őzbak vadásztatás, és ígéretes apróvad létszám kezdett kialakulni a területen. Intenzív ragadozó gyérítési tevékenységünk, mely a róka vadászatát jelentette elsősorban hozta a várt eredményt, és a kisebb élőhely-fejlesztési beavatkozások is jól segítették ezt a munkát. Jelentős mértékben növeltük a vadgazdálkodási berendezéseink számát, sok fedett etetőt és magaslest építettünk és helyeztünk el, valamint táplálék kiegészítők illetve lédús táplálék kihelyezésével próbáltuk a rendkívül száraz nyár kedvezőtlen hatásait kivédeni. Sajnos ebben az évben ismét jelentős vadkár-problémák nehezítették az életünket, mert az egyik nagy erdő-tulajdonos felújításai és telepítései, melyek nem kerültek a gazda részéről bekerítésre, ismét milliós kártérítésre kötelezték a Társaságot. Biztató apróvad vadászati előjelek után bebizonyosodott az a tény, hogy a nyári szárazság a fácán állomány tekintetében nem eredményezett törzsállomány növekedést, gyakorlatilag a nyúlállomány szerény növekedést mutatott, de a fácánra legfeljebb a stagnálást lehet kifejezésként használni. Ebben az évben már kezdtek jelentkezni azok a belső feszültségek, amelyek főként a terület vaddisznó állományának vadászatával kapcsolatos sport és hivatásos vadász/IB álláspontjának különbözőségéből fakadt. 2008 év Ennek az évnek a legnagyobb eredménye az volt, hogy a VT stabilan vészelte át a mindenkit sújtó gazdasági visszaesést, fizetőképes maradt, ki tudta egyenlíteni a számláit, kifizette a vadkárok költségeit, minden hónapban fizetést adott a hivatásos vadászoknak, és mindemellett sikerült meglépnie az elmúlt évtizedek legnagyobb fejlesztését, a 3 + 1 db terepjáró vásárlását. Mondhatnánk, hogy „normál” menetben folyt az év, még hosszú évek után a vadkacsa nevelést is megpróbáltuk, és igyekeztünk a hosszú távú célkitűzéseink közül a mezei nyúl törzsállomány fejlesztéséhez és az őzállomány minőségi fejlődéséhez legszükségesebb intézkedésekkel tovább építeni a VT jövőjét. Az őzbak vadászat szinte kizárólag magán vendégek fogadása és kedvező elszámolási feltételek közötti vadásztatása mellett az apróvad vadászata is már visszatérő vendégekkel zajlott. Az őzbakok értékesíthető mennyiségének 80%-a tagjaink baráti köréből került ki, és a vadkacsa vadászat olyan sikeres volt Belovai Csaba vadásztársunk és Barátai jóvoltából, hogy a nevelt madár megmaradó közel 30%-át a vendégvadászat után a tagság ejthette el. A mezei nyúl vadászat során is illusztris vendégek lőtték meg a nyúl zömét, így nem fogtunk élőnyulat, ezzel nem kockáztatva a fogás és értékesítés nehézségeit. Sajnos

3

ismét jelentős összeget kellett elsősorban erdei vadkárra költeni, és komoly pénzeszközöket emésztett fel számos erdőterület bekerítése is. Ebben az évben a korábbi évek eredményeit messze meghaladóan ejtettünk el vaddisznót a területen, és ez a tény tovább gerjesztette a hivatásos vadászok és a sportvadászok egy részének egyet nem értését az alkalmazott vadászati módok tekintetében. 2009 év

4

Erről az évről talán egy kicsit részletesebben érdemes megemlékezni, egyrészről azért, mert szinte alig múlt el és frissek az emlékek, másrészt azért, mert ebben az évben ismételten számos tanulsággal lettünk gazdagabbak. Sajnos az őzbak vadászat nem hozott „átütő sikert”, mert igaz ugyan, hogy minden eddiginél több bakot sikerült elejtenünk, és egyben értékesítenünk is, mégis a súlyok elmaradtak a várakozástól, a túlkínálat miatt szerény mértékben, de árengedményekre kényszerültünk, és sajnos az eddigi stabil bevételt jelentő őzhús értékesítésből is mintegy 40% az alacsony felvásárlási ár és a kemény szabályok miatt elmaradt. Az őzbak vadászat egyre költségesebbé vált, mivel a bakok megkeresése sok plusz kilométert eredményezett, és sajnos ebben az évben sem sikerült 500 gr közeli, illetve azt meghaladó tömegű bakot elejteni. A tavasszal érzékelhető és nagyon biztató apróvad állományból csak a mezei nyúl tudta jól átvészelni a rendkívüli hőséget és aszályt eredményező nyarat/őszt, a korábban még látható fácáncsibékből érzékelhetően kevesebb érte meg a vadászati idényt, mint reméltük. Nagyon szerény számban figyelhettünk meg a területünkön nevelkedett vadkacsát, és gyakorlatilag nem lehetett érdemi kacsázásról hallani egész ősszel, miközben a megyénket sajátosan érintő vadliba vadászat-korlátozás miatt a vízi vad vadászat terén szinte értékelhetetlenné csökkent a vadászati tevékenységünk. Az érintett földtulajdonos elzárkózása miatt a vadkacsa nevelést sem tudtuk megvalósítani. Mivel jelentősnek ítéltük a mezei nyúl állomány bővülését, ezért a bérvadászat mellett újra megpróbáltuk az élve befogást. Az elképzelés abból a szempontból teljes sikernek bizonyult, hogy szinte a teljes tagság „odatette magát”, mert nem csak a „szokásosan” aktív tagjaink segítségét kaptuk meg, hanem mindenki lelkesen részt vett a munkában, és sokadik alkalommal a csongrádi szakiskola is komoly segítséget nyújtott. Az értékesítés során „természetesen” már nem ment minden simán, hiszen az értékesítés egyéb gondjai mellett 30 feletti lebunkózást szenvedtünk el, mely különféle olyan betegségeknek volt köszönhető, melyek nem kivédhetőek. A mezei nyúl mellett az őzállomány is különböző betegségekkel terhelt, indokolt lenne egy alaposabb „kivizsgálás”, illetve az őz esetén 2009 decemberétől gyógyszeres táp alkalmazása mellett döntöttünk. A rendkívül szélsőséges időjárás miatt az apróvad vadászat nem volt egyszerűen megvalósítható, mert a nyúl kompetencia meglövetése mellett szinte lehetetlen a szükséges fácán mennyiség elejtésének biztosítása, nincs olyan területrészünk, ahol ez „gond nélkül” menne.

Összefoglalásképpen az alábbiakban lehetne az elmúlt évek eredményeit és kudarcait öszszegezni: Az IB egységes volt a ciklus alatt, és a munka megosztásával igyekezett egyrészt a napi feladatoknak és elvárásoknak megfelelni, másrészt mindent megtett annak érdekében, hogy a megválasztásunkkor vállalt elképzeléseinket maradéktalanul megvalósítsuk. A legnagyobb eredményeink között a vadászterület együtt tartását és 10 évre történő megszerzését, a pénzügyi stabilitás megőrzését tekintjük a tagdíj jelentős emelése nélkül, a természetes vadállomány megőrzése és törzsállomány növelése érdekében tett erőfeszítéseinket, valamint a Társaság szakmai elismerésének tényét emelnénk ki … természetesen sem megelégedve ezzel, sem nem vitatva egyes területeken a hibáinkat vagy elmaradásainkat. A Tagság részéről egy nagyfokú bizalmat és határozott támogatást élveztünk és többségüktől élvezhetünk ma is. Azt kijelenthetem, az első öt év során semmi olyat nem tett az általam vezetett IB, melyet ne tudnék ésszerű – és egyébként akkor meg is tett magyarázattal – alátámasztani, mégis kissé részletesebben szeretnék pár dologra kitérni: A legelső lépések során rendezni szándékoztam/szándékoztunk azokat a neuralgikus kérdéseket, melyek ránk maradtak, és amelyeket fontos volt a közelgő haszonbérleti ciklus lejárta miatt kezelni, hiszen a nagy földhasználók és földtulajdonosok mellett a kisebb, de – mint később kiderült – potenciálisan erős érintettek is komoly gondokat okozhatnak. Egy hosszabb ideje elhúzódó peres eljárásban a bíróság elmarasztalt bennünket, kivédhetetlen helyzet volt a „Lestyán-féle” vadkár. Felmérve az eszközeinket és erőforrásainkat szükségesnek ítéltem a tömörkényi vadászházat értékesíteni, egyrészt azért mert nem bírtuk volna a fenntartás és szükséges felújítás költségeit vállalni, másrészt vadászházként nem is kapcsolódott a Társaság életéhez, harmadrészt annak az Embernek aki több mint 30 éve ott él – a Vadászmesternek és Családjának – is joga van a kulturált élethez ezért hivatalos értékbecslést követően, meghirdetve az önkormányzatnál, kettő ajánlat közül – természetesen az ott lakó vadászmester/fővadászt preferálva – a „pusztaszeri vadászházat” értékesítettük. A vételárat mely 3 millió forint volt, a Vevő szerződés szerint megfizette. Erre a bevételre is nagy szükségünk volt, mert az „örökségbe kapott vadkár kifizetésében” jelentős szerepe volt ennek a bevételnek is. A VT öreg, használhatatlan illetve korszerűtlen eszközeit értékesítettük, melyek között volt semmire sem használható lajtos kocsi, hátsó kerék hajtású traktor, rom pótkocsi, szétmállott lakókocsi, egyben ki sem emelhető „hintó”, és néhány „kitűnő állapotú” UAZ gépkocsi. Ezek az eszközök – a kocsik kivételével – hosszú évek óta használatlanul enyésztek, a vadászház környékét csúfították, és semmilyen valós értéket nem képviseltek.

5

Az UAZ-ok pedig szinte állandó javítás mellett sem voltak képesek folyamatosan rendelkezésre állni, miközben hihetetlen összegeket költöttünk az üzemeltetésükre. Szinte valamennyi eszközt egyébként a tagjainknak értékesítettük, mely egyes esetekben egyértelműen egyfajta „támogatásnak” is felfogható volt. Részben felszámoltuk a „gazdasági udvart”, mely elsősorban a disznóólat jelentette, de a gazdasági helyzet és a pályázatok elmaradása nem tette lehetővé a további fejlesztést a vadászház körül. Saját erőből komfortossá alakítottuk a vadászház emeletét, minden szobához fürdőszobát alakítva ki, kifestve és rendbe rakva, valamint nem kis energia ráfordítással lakhatóbbá tettük a szolgálati lakrészt is. A szolgálati lakásba költözött hivatásos vadász és felesége tevékenysége érzékelhető változásokat eredményezett a vadászház kihasználásában és környezetében. Nem sikerült végleges megoldást találni – egyenlőre – a vadászház szennyvizeinek elhelyezését illetően, azonban a kút felújítását 2009-ben részben meg sikerült valósítani. Több félre nem érthető jelzés érkezett arra vonatkozóan, hogy miért vállalt a tagság tudta és beleegyezése nélkül az IB óriási terheket a három terepjáró megvásárlásával, ezeket az ismereteket is szükségesnek érzem némileg kiegészíteni …Az autókat kevesebb mint kettőmillió-százezer forint nettó összegért vásároltuk meg egyértelműen az én határozott döntésem alapján! Az akkori pénzügyi viszonyok között – mint ahogyan ez utólag be is bizonyosodott – az utolsó lehetőség volt arra, hogy a jelentős mértékben megváltozott vadászati igénybevételeknek megfelelő eszközparkot legalább részben kialakítsuk. Ami a beszámolókból kitűnt „hatalmas összegeket” illeti, egyrészt volt ennek a nettó összegnek egy ÁFA tartalma, melyet időközben nem csak visszaigényeltünk, de azóta meg is kaptunk, valamint a 8 év futamidő alatt bizonyos kamatot is kell fizetnünk, hiszen a „befektetéshez” a pénzintézet biztosította a kézpénzt. A legnehezebb időszakán (reméljük) túl vagyunk a hitelnek, hiszen az ÁFA megfizetés és kifizetés közötti igen csak hosszú időszakot „kinyögtük” (pedig úgy volt tervezve, hogy a visszaigénylésből befolyó összeg kerül a pénzintézetnek kifizetésre!), most már „csak” a részleteket kell fizetnünk, amely a korábbi autók üzemanyag fogyasztás-megtakarításából és az „elmaradt” állandó javítások költségeiből „kigazdálkodható” … miközben nem összehasonlítható ezen autók üzembiztonsága, komfortossága és vadásztatásra való alkalmassága a korábbi „nagyszerű UAZ típusú” autókhoz képest. Az FORD autók havi lízing díja 52.059,Ft/hó/db, amely konstrukció kidolgozásában és ennyire kedvező kialakításában nagy szerepe volt egyik vadásztársunknak, aki minden szakmai kompetenciáját latba vetette ennek a lehetőségnek a megragadhatósága érdekében.

6

Számos olyan döntést hozott az IB az FB vezetőjének bevonásával, mely bizonyos szempontból nélkülözte az előzetes beleegyezést a teljes tagság részéről, azonban szeretném kijelenteni: felelősséggel és nagy körültekintéssel, olyan szakemberek(tagok) bevonásával döntöttünk, amely hosszas és költséges eljárásrend helyett viszonylag kockázat mentesen

megalapozta olyan szükséges lépések megtételét, melyek bizonyosan a tagság érdekében és a Társaság fejlődésének érdekében indokoltak és szükségesek voltak. Nagyon komoly fejlesztéseket hajtottunk végre a vadászati berendezések területén, a magaslesek száma megközelíti a 90-et, a fedett etetők száma több mint 130, állandó szóróból is többet üzemeltetünk, több mint 100 itató gödör található a területen, és a vadászház mellett egy közel 4 ha területű vadfarmot is kialakítottunk, melyben elsősorban dámokat tartunk. Nem sikerült komolyabb munkákat végeznünk a vadászház egyéb létesítményeinek felújítása terén, hiszen a garázsok és a hűtő, valamint a zsigerelő-mosó kialakítása is megrekedt, mint ahogyan a nem használt tojató/nevelő volier elbontása is a következő időszakra maradt. A vadászház is felújításra szorulna, hiszen a nagyterem berendezésén kívül – melyet egyébként nagyon indokolt volt kicserélni – a kandalló, a héjazat, a lábazat és a tornác valamint a felvezető út is felújításra szorul nem beszélve a „vadászmesteri” és a mellékhelyiség jó karba helyezéséről. Indokolt lenne a vadászház körüli erdőterület részint erdészeti, részint egyéb terület-rendezése. A vendégvadászatok utáni kulturált „tisztelet-adás” állandó helyszínéül kellene egy a terítékek elkészítését és kulturált sőt elegáns megvalósítását szolgáló rendezett és parkosított területet kialakítani, mely magába foglalná az elhalálozott vadászaink emlékművét is. Szükséges lenne a „gazdasági udvar” kerítéssel való körbevétele és rendezett környezetté alakítása, mint ahogyan a zsigerelő helynek és a kútfej kialakításnak, illetve a garázsoknak a rendbetétele is. Számos olyan elsősorban vadgazdálkodási jellegű beruházást vagy fejlesztést is kellene végrehajtani, amely segíthetne a most már évente jelentkező égető vízhiányon (itató gödrök, kutak, dagonyák, csatornák …), amelyek nagyban hozzájárulhatnának az apróvad állomány és az őzek állományának gyarapodásához. A vadgazdálkodás területén is megvalósítottuk azt, amit a lehetőségeinkből ki lehetett hozni. A táblázatokból jól kiolvasható, hogy lényegesen megnövekedett a fácánállomány, miközben nem költöttünk „broiler” fácánra, lényegesen sikerült megnövelni a mezei nyúl törzsállományt, mely az egyre intenzívebb hasznosítást teheti lehetővé, és „szépen haladtunk” az őzállomány minőségi fejlesztésének útján. Eközben megbirkóztunk a ragadozó gyérítés nem kis feladatával úgy, hogy nem kerültünk összetűzésbe a természetvédőkkel, és megteremtettük a feltételeit a következő ciklusban a még eredményesebb vadászatnak és vadgazdálkodásnak. Lassan eljutunk odáig, hogy mindenkinek lehet módja évente bakvadászatra, és az idei szezonban már átlagosan akár 6 nyulat is elejthetett egy-egy vadásztársunk.

7

Sajnos ez a pár év nem tette lehetővé minden elképzelésünk olyan módon való alkalmazását, hogy annak a hatásai egyértelműen nyomon követhetők legyenek, de azt mindenképpen leszögezhetem, a bekövetkezett változások minden szakmai elvárás szerint is sokat tettek a jövőben nagyobb ütemben való fejlődésért. A 2007 évi őzbak vadászat eredményét a megyei Vadászati Hatóság értékelése alapján SPEKTÍV díjjal jutalmazta a megyei Vadászkamara, ez pedig egyértelműen szakmai sikerként könyvelhető el. A vadásztatás minősége is sokat javult az új autók beállításával, mint ahogyan az etetés is sokkal takarékosabban oldható meg az újonnan beszerzett teherautó munkába állásával.

8

A hivatásos vadászaink megítélésem szerint messze a megyében a legmagasabb szakmai munkát végezték el az elmúlt évek során. Szeretném a Tagság figyelmét felhívni arra, hogy a hivatásos vadászaink mindegyikére mintegy többezer ha jut, mely egy „rendes” vadásztársasági területnek felel meg …és ugye egy „rendes” 3-5 ezer ha-os vadászterületen az egy „kötelező” vadőr mellett még egy IB, valamint különféle Bizottságok tagjai, és a tagság is végez „vadőri” munkát … Miután azonban a VT területe több mint 25.000 ha, olyan feladatok elvégzése mellett kell a „napi rendszeres” feladataikat ellátni, melyek egyenként sem kis elfoglaltságot jelentenek, és talán sok tagunk számára nem is ismertek, ezért a teljesség igénye nélkül párat megemlítenék ezek közül: földtulajdonosok kárbejelentései, magasles és etető építés-telepítés, ezek javítása, szórók ellenőrzése, kutak ellenőrzése, csapdák ellenőrzése, kotorékozás, kotorékok felderítése, hatósági előírások ellátása (mintavétel, statisztika, továbbképzések …), rendezvények előkészítése, lőtt vad kezelése (zsiger elhelyezése, lőtt vad nyúzása-tisztítása…), lőtt vad átvevő részére átadása (mérlegelés, vadhús vizsgálat…), tagok által elejtett disznók kezelése (éjjel-nappal), vad megfigyelés (őzbak, nyúl, fácán, dúvad …), sebzett vad után keresés, eü kilövések, őzbak vadásztatás lebonyolítása (cca. 6 hónap), őz-tarvad vadásztatás, apróvad vadászat előkészítés-irányítás, dúvad gyérítés, kerítések építése, etetés (cca. 6 hónap), kisebb karbantartási munkák (vadászház körül, autók … ), …miközben ezek a hivatásos vadászok is EMBEREK! Van (lenne) magánéletük, családjuk és Ők is szívesen mennének akkor és oda vadászni amikor és ahová csak hívják Őket, de miközben számtalan vendéget és tagot segítenek hozzá esetenként különleges vadászati élményekhez, maguk a legritkább esetben kapnak meghívást … vagy ha kapnak, esetleg nem tudnak vele élni a rengeteg feladat szükségszerű ellátásának kényszere mellett! Ki kell jelentenem azt is, mindamellett hogy ezeknek a feladatoknak a jelentős részét nagy odaadással és szakértelemmel ellátják, rendkívül szerény javadalmazás mellett teszik mindezt, az erkölcsi elismerésről nem is beszélve. A legmagasabb havi jövedelem 34 év munkaviszony után nem éri el a nettó 100.000 Ft-ot, a legalacsonyabb pedig – amelyből nem is egy van – 70.000 Ft alatt marad, miközben van olyan hivatásos vadászunk, aki nem főállásban végzi a munkáját havi 20.000 Ft-ért.

Ezen a területen van mit tennie az IB-nek, de előrebocsáthatom: nem lesz könnyű dolog. A feladataink sokasodnak, ahhoz hogy meglőhessük, amit felnevelünk rengeteget kell a területen lenni, hogy elkerüljük a vadkárt és az orvvadászatot szintén, hogy legyen a vadnak ennie-innia sem kevés energiát igényel, és a konkrét vadásztatásokon ismeretekkel és eszközökkel felszerelten eredményesen szerepelni is embert próbáló feladat. A társasági élet területén csak pozitívan tudunk nyilatkozni, hiszen a VT tagsága megítélésünk szerint egységes, és alapvetően segíti és támogatja az IB-t a közgyűléseken hozott döntéseivel, hiszen gyakorlatilag minden előterjesztés nagy többséggel – szinte ellenvélemény nélkül – került elfogadásra. Természetesen voltak, vannak és minden bizonnyal lesznek is olyan megnyilvánulások, amelyek esetenként egyet nem értést, vitát gerjesztenek a vezetés és a tagság között, de ez egyrészről természetes a közel 90 fős tagság esetén, valamint ennyire sok vitával terhelt társadalmi közegben talán nem is csodálható. A vadászat és a vadgazdálkodás is lassan olyan, mint a magyar labdarúgás: szinte mindenki „jobban ért hozzá”, mint aki csinálja! Szeretnénk leszögezni, a vadgazdálkodás egy nagyon is komoly alapképzettséget igénylő szakma, melyet egyáltalán nem a puska agya felől kell megközelíteni. Meggyőződésem, hogy a társasági forma – az egyesület – nem megfelelő társasági keret a vadgazdálkodáshoz, hiszen nem lehetséges „demokratikus” döntéseket hozni olyan kérdésekben, ahol a demokráciának vajmi kevés köze van a problémák okához és megoldásukhoz. Demokratikusan abban lehet(ne) dönteni, hogy a vadászati szezonok előtt bizonyosan elejthető vadakat milyen módon osztja el maga között a tagság, abban nem hiszem hogy hihetően racionális döntést lehet hozni, milyen úton lehet/kell odáig eljutni. A kivágott fa, a kilőtt golyó, az elejtett vad … vissza nem fordítható döntések eredményei, a döntést ezekben a kérdésekben a szakértelemnek kell meghoznia és nem a közösségnek, természetesen vállalva érte a felelősséget. Talán itt érdemes egy gondolat erejéig megállni, és kissé részletesebben elemezni egy általam íródott, és a Vadászlap hasábjain megjelent írás lényegét, valamit annak a Társaságunkra vonatkozó részét, mivel ezzel kapcsolatosan az elmúlt közgyűlésen merült fel megválaszolatlan kérdés. Mindjárt az elején néhány alapkérdést szeretnék tisztázni: jelenleg nincs olyan (vagy még nem tudok róla) VT az országban, amely e szerint a modell szerint működne, mivel nincs meg ehhez az elképzeléshez a törvényi háttér … és nincs semmilyen konkrét elképzelés(em) a mi VT-nknél való bevezetésre … viszont az a kérdéskör, amelyet ez az írás feszeget jelenleg megválaszolatlan és rendezetlen, és rövid az az idő, amikor a földtulajdonosi akarat az egyesületi alapon való vadászatot ellehetetlenítheti!!! Azt gondolom, senki sem vitathatja, hogy a jövő megszülető törvényei a földtulajdonhoz kapcsolódó/kapcsolható vagyoni értékű jogokat még inkább a földtulajdon(osok)hoz fogja rendelni, és talán az sem képezheti vita tárgyát, hogy soha nem fog a Társaság rendelkezni olyan nagyságrendű földtulajdonnal a vadászterületen vagy akár egy részén is, amely a Társaságnak biztosítaná bármilyen esetben a vadászati hasznosítás jogát.

9

Ha ez az állítás-sor igaz, akkor felelős vezetőként nekem az a legfontosabb feladatom, hogy a 2017 utáni időszakra kialakulhasson egy olyan helyzet, amelyben a tagjaink akkor még aktív része tovább vadászhat. Mint gazdasági vezető látom a jelenlegi környezet korlátjait, és azt gondolom azokat a szükséges lépéseket is látom, melyek nélkül csak „vegetálhatunk” a következő pár év során, de nem fogunk tudni kitörni a saját magunk kereteiből, nem tudunk olyan vadászati feltételeket teremteni magunknak, amelyben jól lehet éreznie magát minden tagnak – a hivatásos vadászoknak is –, és amely nem fog gerjeszteni számos, jelenleg megoldhatatlannak tűnő problémát. Természetesen nem vitatom, hogy a jelenlegi módon is „el lehet lenni”, sőt a magyarok „megszorítás-elviselésben” hatalmas „eredményeket” tudnak felmutatni, tehát miért ne lehetne még kevesebbet vadászni még kevesebb eredmény és javadalmazás illetve még több munka mellett … de csak gondoljunk bele, mekkora problémát okozhatna egy mezőgazdasági vadkár, egy gépjármű ütközésből eredő kártérítés a Társaságnak, … vagy egy olyan gazdasági helyzet, amelyben a költségek oly módon szabadulnának el, amelyet csak jelentős tagi hozzájárulással lehetne kezelni …! A gazdasági társaság (GT) az én – egyébként vadászkamarai vezetőként megfogalmazott vitaindító – írásomban azt a feltételezett helyzetet hívatott megoldani, amikor a vadgazdálkodást végző GT szerződésszerűen vállalja a tagság részére az egyébként számára előzetesen egyeztetett és elfogadott mennyiségű-minőségű vad vadászias körülmények közötti elejtésének biztosítását … miközben vállalja a vadgazdálkodás kockázatai közé tartozó vadkár, vadelütés veszélyét … vagy éppen a mesterséges dúsított állomány vadásztatási kockázatát …egyszerűbben: biztosítja a vadászoknak a vadászati lehetőséget a tagdíj fejében, azzal arányosan … viszont egyrészről bizonyosan nagyobb hangsúlyt fektetne a vadászati előírások maradéktalan betartására, másrészről átvállalja azokat a a kockázatokat … amelyekről persze a javaslattal szemben „tamáskodók” nem sokat beszélnek …! Talán az is egy el nem hanyagolható szempont lehetne, hogy ma Magyarországon gyakorlatilag értékelhető támogatást nem kaphat egyesület – nem a „Zuhslag modellre” gondolok –, arról nem is beszélve, hogy a 2008 évben meghozott adótörvények ÁFA vetülete kis híján nehéz helyzetbe hozott bennünket 2009 év során is! Gyakorlatilag az egyesületek – így a VT-k is – nem adóalanyok az ÁFA törvény alapján, amit meg tudtunk oldani, az lehetséges, hogy egy egyszeri szerencsés esetnek tekinthető. De amennyiben ez később folytatódik, mint tendencia, az a 20-25% ÁFA, amit „le kell nyelnünk”, alapvetően likviditási gondokat fog okozni. Ehhez a gondolathoz egyetlen zárszó tartozik végezetül: ez a kérdés olyan alapvető közgyűlési kompetencia, amelyet nem kívánok egyenlőre sem érdemben felvetni, sem valamennyi tag egyetértése nélkül megvalósítani …. de gondolkodni róla azért még szabad!!! Óriási fegyverténynek tartom, és ebben az EB-nek és az FB-nek elévülhetetlen érdemei vannak, hogy ennyi év alatt, ennyi vadászati esemény során nem fordult elő baleset, és alig hallani a vadászati szabályok megsértéséről is. 10

Nagyon hasznos javaslatnak bizonyult a brigádok életre hívása és a brigádok vezetőinek megtalálása. Rajtuk nagyon sok múlik, a brigádok vezetői nagy segítséget tudnak majd a későbbiekben is nyújtani az IB-nek és a tagságnak egyaránt. Ezeknek a vezetőknek az értékelése is fontos feladat lesz a jövőben, és a vadászatok során a pozíciójuk tiszteletben tartására kell nagyobb hangsúlyt fektetni. Ezeknek a kisebb közösségeknek meg kell találniuk a közösséget építő és összekovácsoló működésüket, amelyhez az IB-nek minden segítséget meg kell adnia. A tagság létszáma az elmúlt évek során jelentős mértékben gyarapodott, melynek egyik oldala, hogy szerencsére kevés tagunk távozott a sorból, viszont fiatal tagjainkra talán éppen emiatt volt nagy szükség. A VT átlag életkora meglehetősen magas, ami azt jelenti, hogy tapasztalt és nagy területismerettel rendelkező tagjaink vannak, akik talán már az első évek vadászlázán is túl vannak, viszont a vadászat fizikai részében már esetleg kevésbé tudnak aktívan részt venni (sokan nem tudják vállalni a hajtói feladatokat, csak elállóként tudnak a vadászatokba bekapcsolódni). Azt gondolom, a tagdíj fizetésének bizonyos kor feletti eltörlését nem szabad a mostani szintről „elmozdítani”, vagyis a három legidősebb vadász tagdíjmentességét tovább bővíteni túl nagy teher lenne a gazdasági elképzeléseinkre … egyenlőre. Azt gondolom évente egy alkalommal – megfelelő időjárási körülmények között – indokolt lenne a 65–70 éven felülieknek olyan „kiscsoportos foglalkozást” tartani, ahol az esetleg már kevésbé gyorsan reagáló vadászaink „nyugodtan” vadászhatnának nyúlra-fácánra, csak elállóként néhány lelkes közösségi tagunk hajtóként való közreműködése mellett. A „fiatalok” nagy lelkesedéssel, ugyanakkor nagy odafigyeléssel és ambícióval épültek be a társasági életbe. Van közöttük olyan, aki komoly disznólövési eredményeket tud felmutatni, van aki már felvétele előtt „beépült” a brigádba a munkájával és egyéniségével, és van olyan is, aki a biztonságos és eredményes fegyverkezelés elsajátításáig nem vesz részt a társas vadászatokon, ezzel nagyfokú önmérsékletet és szokatlanul kifinomult vadászati tisztességet gyakorolva. A meghirdetett tagfelvételi moratórium is ugyanakkor indokolt volt, ugyanis lassan az egyes brigádok létszáma is – a megnövekedett vendéghívás miatt is – eléggé magas lett, legtöbben igyekeznek a vadászatokon részt is venni, ezáltal egyre nagyobb feladat a vadászatokat úgy szervezni, hogy lehetőleg meg legyen a kompetencia, és ne egymás nyakán menjenek a hajtásban a vadászok. Azt gondolom, a vendéghívás gyakorlatát is felül kellene vizsgálni, hiszen néhányan „jól kitalálták” az „állandó vendég” státuszát, aki bizony szerény költség fejében „biztosan és elsőként” kap kompetenciát más egyéb kötelezettség teljesítése nélkül … Nagyon dicséretesen változott a tagság „kutyatartási hajlandósága”, hiszen számosan neveltek és tartanak olyan kutyát, melynek nem csak munkavizsgája van, hanem hasznosan van jelen a vadászatokon is …, bár esetenként ezt nem mindig értékelik a kutyát tartani nem tudó/ akaró vadásztársak. Sok esetben – talán még a „legrosszabb kutya” esetében is – a vadászkutya nagyban hozzájárul a terítékre hozott vad felkutatásában és kihajtásában, miközben a terítékből a legritkább esetben részesedik a tartója (arról talán nem is beszélve, amikor a kutya jelenléte van akinek terhes!).

11

Sajnos csak egyetlen olyan hivatásos vadászunk van, aki nagy ambícióval és most már élvezettel és tudással műveli a vadászatok előtti és utáni kürtölést, mely hagyományt elsősorban a vendégvadászatok során szoktuk gyakorolni, pedig jó lenne a brigád vadászatok végén is kürtszóval megadni a vadnak a végső tiszteletet. Néhány szót ejtenénk a tagság újabban kialakult vendéghívási gyakorlatáról. Jelenleg nincs egyértelműen szabályozva sem a társas sem az egyéni vadászatra való vendéghívás, minden tag jóérzésére van bízva,hogy miként él ezzel a lehetőséggel. Él de nem visszaél! A vendég fogalma ebben a vonatkozásban ritkán látott barátot jelent akivel megosztjuk a vadászati lehetőségeinket, a jelenlegi szűkös kereteken belül. Viszont az a vendéghívási gyakorlat,hogy egyes „vendégek” több vadászaton vannak jelen mint a saját tagjaink az szerintünk ebbe a keretbe nem fér bele, még akkor sem ha mindig más a vendéghívó. Az a gyakorlat,hogy a nyúlkilövéseket összegyűjtve lőjük a nyulat egész nap … majd a terítéken kiválogatva a javát nem értjük hogyan kerülhetett oda a többi nyúl…ez nem korrekt eljárás! Jelenleg az a helyzet alakult ki, hogy egyéni érdekből hívunk vendéget és elvárjuk hogy a társaság garantálja annak a felhőtlen szórakozását, akár a területen élő nyúlállomány rovására is, biztosítva elsők között a neki járó két kakast is természetesen. Érthetetlen miért kell minden alkalommal vendéget hívni akkor, amikor még a tagságnak is szűkösek a lehetőségei ? Vagy lehet hogy esetleg némely esetben igazából bérvadásztatás folyik és a vendég fizeti ki a jegy árát? Társaságunk nyitott minden jó megoldásra,de ez a „gazdaságossági számításokon alapuló vendégvadásztatás” visszatetsző számunkra! A gazdasági helyzetünkről is pár mondatot kell mondani, hiszen ez az egyik legneuralgikusabb pontja egész vadásztársasági életünknek. Mondhatjuk hogy stabil, hiszen az … miközben az IB tagjai pontosan tudják milyen közel járunk nap mint nap az ellehetetlenüléshez …!

12

Egy egyesület anyagi bázisát minden „normális esetben” a tagok tagdíjai adják, és minden egyéb bevétel az egyesület lehetőségeit lenne hivatott gyarapítani … kivéve egy vadásztársaság esetét! A működésünk közvetlen költségeinek legfeljebb a 25%-át tudja a tagdíj bevétel fedezni, a többit mind olyan gazdasági tevékenységből állítjuk elő, amit tulajdonképpen nem is végezhetnénk! A területen élő – egyébként a Magyar Állam tulajdonát képező – vadállomány „hozadékát” hasznosítjuk – értékesítjük döntően bérvadászati formában, és nem jelentős mértékben járul a bevételekhez a vadhús értékesítés. Ebben a helyzetben nem is csodálható, ha nem tudunk fejleszteni (vagy csak korlátozott mértékben), ha kénytelenek vagyunk pont azon az oldalon visszafogni a költségeket, ahol a legnagyobb szükség lenne a nagyobb felhasználásra (táplálék, gyógyszeres táp, itatók, lesek és etetők, több forrás bérre, több forrás eszköz vásárlásra, vadászház fejlesztés, vadászati lehetőség bővítés …), és sajnos az elmúlt évek során összesen 3 évben volt lehetőség mindösszesen 800 eFt értékű pályázati pénz megszerzésére. Ez a gazdálkodási forma mostoha gyermeke az Államnak, szinte semmilyen lehetőség sincs külső források bevonására. Nem látom a későbbiek során ennek a tendenciának a

változásának a legkisebb esélyét sem, mint ahogyan annak sem látom értelmét, hogy a tagdíj megváltoztatásáról – emeléséről – beszéljünk! A tagdíj valamilyen mértékben való változtatása – emelése – olyan kis mértékben segítene a gondok orvoslásában, hogy nem szabad és nincs is értelme/szándék ezzel jó néhány vadásztársunk terheit tovább emelni. Olyan megoldásokat kell keresni a későbbiek során, mely lehetővé teszi a vadgazdálkodást tovább folytatni a megkezdett úton, de a bevételeket jelentősen meg tudja növelni vadászati céllal nevelt vad bérvadásztatása formájában. Rendkívül fontos, hogy az IB mindig felkészült volt és lesz arra az eshetőségre, hogy egy komoly vad-ütközés, egy jelentős vadkár … nehogy megrendítse a kasszát, és esetleg a tagságtól kelljen hozzájárulást kérni … de ez egyre nehezebb, mert erre egyre többen találnak ki különféle ötleteket a Társaságról alkotott nem valós gazdagságot feltételezve … Elkerülhetetlennek tartom a gazdálkodás oly módon való kiegészítését, amely lehetővé teszi pályázatokon való részvételünket, amely lehetőséget biztosít az esetleges fejlesztések forgalmi adójának visszaigénylésére, ami megteremti a feltételeit ennek a rendkívüli területi adottságokkal rendelkező Társaság hagyományaihoz méltó módon való működésének. Meggyőződésem, ehhez az Alapszabály és a Házi Szabály megváltoztatására is szükség lesz, hiszen az elmúlt évtizedek során „főhatósági ajánlással megalkotott” alapszabályunk és Házi Szabályzatunk mindennek nevezhető, csak korszerűnek és életszerűnek nem! Az Emlékpark közelsége, a terület nagysága, a környező Önkormányzatokkal való együttműködés, az itt található és bővíthető vadlétszám biztos alapja lehetne egy olyan nagyobb szabású fejlesztésnek, amely nem halogatható tovább (a vadászház és környéke, vadfarm – vadaskert …)! Ami egyértelműen a gazdálkodásunk eredményének tekinthető, a bevétel és a kiadás közötti különbség – eredmény –, valamint az a tartalék, mely biztonsággal elegendő a tavaszi bakvadászat bevételeinek megérkezéséig. Semmi olyan terhet nem vállaltunk az elmúlt időszakban, mely alapvetően rendíthetné meg a VT anyagi helyzetét, de természetesen folytatni kell azt a fajta gazdálkodást, mely a folyamatos működés mellett biztosítja a kisebb szükséges fejlesztések forrását, a megemelkedett minimálbér fedezetét, illetve ad némi biztonságot a véletlenszerűen bekövetkező események kezelésére. Jelentem a közgyűlésnek, az előző IB által ránk hagyott „tartalékkal” úgy sikerült sáfárkodni, hogy az némileg bővülve a kamatokkal ma is rendelkezésre áll, ahhoz hozzányúlni mindeddig nem kellett – ígéretünkhöz hűen.

13

A 2009 év részletes beszámolóját, mely a szokásainknak megfelelően az elmúlt időszak statisztikáját is tartalmazza, az alábbiakban tennénk közzé a vadászmester és a gazdasági felelős előadásában:

Vadgazdálkodás A vaddisznó

2005 2006 2007 2008 2009 2010

Becslés 6 6 10 12 20 40

Terv 6 6 13 18 30 50

Hasznosítás 5 11 13 30 40 tervezett adat

Miközben minden közgyűlésen bombáztuk egymást mindenféle érvekkel unásig,addig a disznók erről semmit sem tudva szépen elszaporodtak. Tulajdonképpen egy nagyon látványos térhódításnak vagyunk tanúi, csak a partvonalról figyeljük a disznók játékát. Hiábavalónak tűnik az évi 4oo egyéni les, a két hajtás. Itt azért közbevetném, hogy nagyon kevés alföldi szabad területen lőnek 14 db disznót, sőt sok nagyvadas területen is megkönnyeznék ezt az eredményt, persze mi is megkönnyeztük volna ha egyik kedves tagtársunk rendőrségen való bejelentései a vadászat után, némi igazságot is tartalmaztak volna és nem csak az irigységből fakadnak. A tapasztalatokat levonva lehet, hogy a vaddisznóval való gazdálkodáson el kell gondolkodnunk, ami természetesen csak újabb konfliktusokat fog szülni, mert az elmúlt esztendők szabály sőt törvény sértései, egymás becsmérlései, titkos szórók készítései, az etikai szabályok lábbal tiprása mind e vadfaj köré csoportosul. Viszont igazságtalanság lenne ezért a vaddisznókat okolni miközben a mi agyunk borul el egy konda látványától. Tisztelet a kivételeknek. Őz

14

Ez a vadfaj biztosítja egyértelműen gazdálkodásunk alapját, bevételünk 70% át köszönhetjük bérvadásztatásának és a vadhús értékesítésének amellett, hogy a tagságnak is jelentős vadászati lehetőséget ad. Állománya stabil, de egy-egy rendkívüli időjárási körülmény minden erőfeszítésünk ellenére jelentős károkat tud okozni. Az előző 10 éves terv ideje alatt fenntartható létszáma 560 db-ban volt meghatározva, így állandó korrekciót kellett alkalmazni a létszámbecsléskor. Mivel a jelenlegi szabályozás ezt a kitételt megszüntette mostani becsült

állományunk a valóságot tükrözi, s így a hasznosítási számok is közelednek a levadászható maximumhoz. Vendégkörünk, látván a korrekt vadásztatást, s hogy nem feltétlenül a pénzük elvétele a célunk most már állandónak mondható. Eleget tudunk tenni az ínyenc válogató és a rekordokra törekvő vadászok igényeinek is, amellett,hogy mindenképpen az őzállomány javulásának az érdekét tartjuk szem előtt.

2005 2006 2007 2008 2009 2010

Becslés 670 850 910 1250 1480 1845

Terv 240 300 290 380 420 500

Hasznosítás 261 300 290 374 440 tervezett adat!

Terv 80 110 120 170 170 200


Őzbak

2005 2006 2007 2008 2009 2010

Becslés 240 310 350 510 600 685

A hasznosítás folyamatosan emelkedik, már az idei évben is elkelt előjegyzéssel 60 db bak kilövési joga. A trófea bírálatánál a mínuszpont minősítés szankcióit ugyan eltörölték, de a hibás kilövéseket ettől még regisztrálják, s bevezették a korosztályszabályzás szükségességét. Mivel az éves terv készítésénél csak bizonyos határokon belül mozoghatunk ezért az összes kilövés 40%-át a fiatal korosztályú 1-2 éves bakokból kell tervezni, ez az idei évben 80 db fiatal bak lelövését teszi szükségessé. Bérvadásztatás esetén ebből a csoportból alig kerül a terítékre őzbak, ezért kellett úgy döntenünk 2008-ban, hogy a kisorsolt bakokon felül, a hivatásos vadászok és a megrögzött társadalmi munkások 8 db 50 és 70 g trófeasúlyú bakot lőhettek annak tudatában, hogy a házi szabályzat a vadászati idény vége előtt két héttel lehetőséget ad a fennmaradó kilövések újra osztására. 2009-ben 30 db fiatal bak kilövése lett felajánlva a tagság részére sorsolás nélkül, amire „egyesek” azt nyilatkozták, hogy lője aki akarja. Még ebből a 30 db-ból is 20 db-ot vendégek lőttek le a tagjaink helyett s most így nem tudni, hogy valójában érdekli-e az őzbak vadászat a tagságot vagy nem? Úgy érzem ez a téma idén is lehetőséget fog adni néhány frappáns felszólalás megfogalmazására.

15

Bírálat összesítő – Őz Listázott időszak: 2006. 04. 15-től – 2006. 10. 05-ig Trófea tömeg (g) Súly db % –150 13 12,0 150–200 11 10,2 200–250 20 18,5 250–300 18 16,7 300–350 23 21,3 350–400 18 16,7 400–450 4 3,7 450–500 1 0,9 500–550 550–600 600–

Év 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

Kor (év) db 8 11 14 18 12 19 13 8 4 1

% 7,4 10,2 13,0 16,7 11,1 17,6 12,0 7,4 3,7 0,9

Érmesek A E B Hibás -1 -2 -3

Listázott időszak: 2008. 03. 01-től – 2008.10.13-ig db 1 5 13 db 4 1 2

% 0,9 4,6 12,0 % 3,7 0,9 1,9

Listázott időszak: 2007. 04. 10-től – 2007. 11. 05-ig Trófea tömeg (g) Súly db % –150 20 15,4 150–200 15 11,5 200–250 31 23,8 250–300 26 20,0 300–350 22 16,9 350–400 12 9,2 400–450 2 1,5 450–500 2 1,5 500–550 550–600 600–

16

Év 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

Kor (év) db 10 11 21 13 20 13 22 10 5 5

% 7,7 8,5 16,2 10,0 15,4 10,0 16,9 7,7 3,8 3,8


Trófea tömeg (g) Súly db % –150 44 25,4 150–200 20 11,6 200–250 36 20,8 250–300 37 21,4 300–350 18 10,4 350–400 8 4,6 400–450 10 5,8 450–500 500–550 550–600 600–

Év 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

Kor (év) db 36 17 22 22 21 26 19 7 2 1

% 20,8 9,8 12,7 12,7 12,1 15,0 11,0 4,0 1,2 0,6


db

%

2 12 db

1,2 6,9 %

db 2 4 11 db 2 1

% 1,0 2,1 5,7 % 1,0 0,5

Listázott időszak: 2009. 03. 01-től – 2009. 10. 12-ig db 1 2 7 db

% 0,8 1,5 5,4 %

Trófea tömeg (g) Súly db % –150 50 26,0 150–200 15 7,8 200–250 29 15,1 250–300 41 21,4 300–350 33 17,2 350–400 17 8,9 400–450 5 2,6 450–500 2 1,0 500–550 550–600 600–

Év 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

Kor (év) db 42 23 23 26 21 23 19 10 3 2

% 21,9 12,0 12,0 13,5 10,9 12,0 9,9 5,2 1,6 1,0


17

Őz tarvad

2005 2006 2007 2008 2009 2010

Becslés 330 540 560 740 880 1160

Terv 160 210 170 210 250 300


Az éves kilövési terv keretszámait leosztottuk hivatásos vadászi területekre, így sajnos minden évben elkövettük azt a hibát, hogy a réti területrészekről az időjárás rosszra fordulta miatt a suták és gidák nem kellő számmal kerülnek terítékre, s így itt ivararány problémáink léptek fel. Ezért szorgalmaztuk a minél korábbi vadászatot, amely idén először szerencsére meg is történt. A vadásztatás célja most az állomány szinten tartása. Elsősorban a beteges egyedeket majd a sutagidákat, bakgidákat és legutolsó sorban a sutákat hozzuk terítékre. Szerencsére néhány tagtársunk felfedezte magának a tar-vad vadászat gépjármű nélküli módszerét is, így nekik minden esetben lehetővé volt téve a kísérő nélküli cserkelés vagy les-vadászat. Mezei nyúl A legjobb reprodukciós képességű és egyben a legsérülékenyebb vadfajunk. Az évi 3-4 fialás ellenére is anyánként csak 1 felnevelt szaporulattal számolhatunk. Ha ezt az egyet is elfogyasztja valami, akkor rohamosan a vadászható szint alá fog csökkenni az állomány létszáma. Ennek a megakadályozására kell igénybe vennünk minden törvényes módszert, hogy csökkenteni tudjuk a dúvad létszámot. A mezei nyúl állománya foltokban található a területünkön, egyenlőre sehonnan nem tűnt el. Mindent elkövetünk a szeptember,október hónapokban történő elhullás kivédésére,és meg kell fontolni a mielőbbi (októberi) vadászat lehetőségét is a december végi, januári teljes kímélet bevezetése mellett.

2005 2006 2007 2008 2009 2010 18

Becslés 1500 1700 1800 2200 2600 2800

Terv 600 600 800 1200 1300 1300


Hasznosítása vadászattal és élve befogással történik. A vadászat megoszlik a bérvadászok és a tagság között, ez utóbbival szinte soha nincs probléma, míg a bérvadásztatásnál igen erősen érvényesül a piac hullámzása. Lehet hogy a szezon elejei (októberi) vadászatot esetleg csökkentett áron kellene értékesítenünk annak érdekében, hogy talán jobban érdekelheti a vadászokat az alacsonyabb ár, mi pedig azokból az egyedekből vadásztatnánk, melyek lehet hogy a decembert nem is érnék meg. Két év kihagyás után idén újra megpróbáltuk a befogást, tettük ezt, azért mert több csoport visszalépett a vadászattól s úgy tűnt hasznosítatlan lesz a felnevelt állomány. Fácán Rendkívül nehezen tud megküzdeni az állomány az aszállyal, mind a tojásból kelést mind a csibék felnevelését szinte lehetetlenné teszi az évek óta visszatérő nyári-őszi vízhiány, nem látom reális esélyét annyi vizesgödör létesítésének, ami biztosíthatná a fészektől csak 50-100 méterre eltávolodó csibék vízigényét. Ha ehhez párosul a dúvad kártétel, valamint a nem megfelelő időben történő talajművelés, akkor a csibék felnevelődési esélye máris egyenlő a nullával.

2005 2006 2007 2008 2009 2010

Becslés 700 1400 2400 2900 3200 3200

Terv 200 600 1000 1200 1200 1000


A szezon kezdeti eredmények alapján sokkal rosszabb évre számítottunk, de azért az idény végére csak kialakult a teríték. Sajnos eredményességünket nagymértékben befolyásolja az a tény hogy 92 fős tagságunkból mindössze 16 fő tart vadászkutyát. Pedig ezt akár a vásárlás segítésével, akár újabb tanfolyamok szervezésével is támogatná a vezetőség. Jelenleg mivel eddig a tenyésztés nem hozott eredményt, inkább a tavaszi fácántyúk kihelyezést és a vadontenyésztés módszerét kívánjuk alkalmazni. Vízi vad Sajnos a már többször említett vízhiány a tőkés réce nálunk fészkelő állományát is lecsökkentette, ezért csak a vonuló récékre számíthatunk, a nagylilik vadászata pedig a jelenlegi tilalmi idők miatt csak véletlenszerű.

19

A teríték-adatok valószínűleg nem tükrözik a teljes valóságot, mivel a többször tapasztalt beírási hiányosságok itt is érezhetőek. 2008-ban neveltünk reptetett récét, nevelése nem nehéz de a későbbiekben a konfliktusok elkerülése érdekében csak saját vízfelületen szabad próbálkozni. Ekkor 1500 db récéből 998 db-ot hoztunk terítékre. Teríték 2005 2006 2007 2008 2009

Tőkés réce 92 215 117 166 ??

Nagylilik 12 71 31 71 ??

Erdei szalonka Éppen csak elkezdtük volna a vadászatát értékelni,és már abba is kellett hagynunk. Jelenleg részt veszünk a szalonka megfigyelésben/monitoringban, és szerződést kötöttünk 15 példány mintavétel céljára történő elejtésének lehetőségére, de az még csak engedélyeztetési folyamat kezdetén tart. Nem nagy számok … de a szalonka vadászata nem is erről szól. Amennyiben lehetséges a szalonka vadászata, arról részletes ismertetést fogunk készíteni. Teríték 2005 2006 2007 2008 2009

Erdei szalonka 9 44 37 27 nem vadászható

Dúvadapasztás

20

Sarokpontja az apróvad gazdálkodásunknak, olyan szakadatlan munka, amelyik csúnyán megtorolja a lazaságot. Csak annak az apróvadnak van lehetősége életben maradni amelyiket nem fogyaszt el semmiféle ragadozó. Érdekes információ lenne hogy mennyi róka, nyest, borz lett elengedve az alatt a megszámlálhatatlan vaddisznó les alatt ami regisztrálva van a beírókönyvekben. Mindenkinek joga van a terület bármely részén dúvadra vadászni, nem kellene ezért az otthon maradtaknak a hangjukat hallatniuk. Lehetőség van az egyéni valamint a hatóságoknak való bejelentés után társasvadászatra is. Használjuk ki a lehetőségeket.

Teríték 2005 2006 2007 2008 2009

Róka 354 184 251 325 290

Egyéb 254 96 546 524 635

Vadgazdálkodási berendezések Etetők, etetés Jelenleg 134 db etetőt működtetünk a területen, karbantartásuk folyamatos, szinte mindegyikben van már etető láda is elhelyezve, ezzel a kihelyezett takarmány minőségét igyekszünk megőrizni. Az etetők mellett még néhány helyen alkalomszerűen folytatunk takarmány szórást is elsősorban a fácánok áttelelésének segítésére. További 25-30 etetőhely létesítésével tervezzük egy-két éven belül, hogy tökéletesen lefedjük az egész területet. Ezen kívül aztán már szinte senki sem tudja hány darab be nem jelentett szóró van még az erdőkben, de reméljük ezeken is az őzek eszik fel a takarmány nagy részét. Kizárólag csak jó minőségű, megfelelő beltartalmi értékű takarmányt használunk az állomány etetésére. Felhasznált takarmány évenként, összesen: 2005: 175 t 2006: 144 t 2007: 166 t 2008: 137 t

2009:171 t

Természetes vízellátás Számításaink szerint területünkön a csatornákon kívül körülbelül 15o-16o olyan vizes gödör található amely a vadállomány számára is használható. Ennek egy részét a vadásztársaság építette a többit pedig a magán kertészetek létesítették. Az idei évben is tervezünk 2o db új itatómedret létesíteni, de ennek ellenére mindig lesz a területen kiszáradt gödör, ha az időjárás továbbra is ilyen rendkívüli aszályos lesz. Magaslesek Jelenleg 82 olyan magasles van amelyek nyugodtan használhatóak a területen,karbantartásuk és az újak létesítése folyamatos. A különböző itt -ott található fákra épített „valamikről” nem vezetünk nyilvántartást, de ha a vadászati és erdőtörvény előírásait szigorúan betartatnák velünk, akkor ezeket villámgyorsan el kellene tüntetnünk.

21

GAZDASÁGI HELYZET

KIADÁSOK

PÉNZÜGYI BESZÁMOLÓ 2009 BEVÉTELEK Lőtt vadak értékesítése: Őzek: Nyulak Vaddisznó Csoportos Vadászat szolg. Őzbak bérvadásztatás Fácán Rókaminta gyűjtés Egyéb bevételek Km térítés Vadgazdálkodási hozzájárulás Bérkilövések Tagdíjak Vendégjegy Pártolói díj Rendezvényszervezés MVH Támogatás „minimis” támogatás Dalerd Zrt. haszonbérlet visszaut. Kerekítések Kapott kamat ÖSSZES BEVÉTEL:

5 179 408 Ft 3 512 760 Ft 520 000 Ft 173 648 Ft 568 000 Ft 248 000 Ft 45 000 Ft 112 000 Ft 14 687 964 Ft 54 520 Ft 3 314 000 Ft 1 677 000 Ft 5 904 471 Ft 172 000 Ft 1 626 200 Ft 917 820 Ft 271 035 Ft 576 000 Ft 169 936 Ft 158 Ft 4 554 Ft

Anyagok: Táp, műtrágya, vegyszer Munkaruha Víz, villany Vadászati engedély Üzemanyag Egyéb anyagköltség Igénybe vett szolgáltatások: Bérleti díjak Karbantartás, könyvitel,bérmunka Egyéb igénybe vett szolgáltatás Telefon, posta, internet Lőtéri szolgáltatás Vadászjegy érvényesítés Pénzügyi, biztosítási díjak Autópálya, parkolás Kamarai tagdíj Trófeabírálat Egyéb költségek Bérköltésg és járulékai: Bérköltség: Reprezentáció Utazási ktg. Étkezési jegy Bérjárulékok

5 423 455 Ft 2 218 145 Ft 567 494 Ft 1 102 278 Ft 753 924 Ft 202 500 Ft 70 000 Ft 344 440 Ft 5 650 Ft 21 000 Ft 107 400 Ft 30 624 Ft 9 778 883 Ft 6 153 496 Ft 160 928 Ft 1 184 510 Ft 118 000 Ft 2 161 949 Ft

19 867 372 Ft ÖSSZES KIADÁS:

EREDMÉNY: 22

4 440 210 Ft 1 629 873 Ft 18 487 Ft 533 603 Ft 119 000 Ft 1 489 249 Ft 649 998 Ft

19 642 548 Ft

224 824 Ft 23

A tényleges értékeléshez azonban további néhány információval szolgálnánk: A 2010 január 22.-i (a beszámoló készítés időpontjában!) pénzügyi állapot szerint a VT értékpapírokban rendelkezik 4.503.000.-Ft értékű és garantáltan beváltható államkötvénynyel, az átutalási számlánkon 2.292.465.-Ft állt rendelkezésre, a házi pénztárban pedig mintegy 750.000.-Ft volt található. A tartozásaink értéke 0 Ft, amely azt jelenti, hogy „naprakészen” tartjuk a kötelezettségeink rendezését, ez vonatkozik a területbérlettől a hivatásos vadászok béréig mindenre. A követeléseink egy része tagságtól származó – nem egészen 350.000.- Ft –, egy része a folyamatosan fizető bérvadászatok ára – mintegy 480.000.- Ft –, valamint a folyamatosan elvitt és folyamatosan fizetett vadhús ára – mintegy 300.000.- Ft. Megítélésünk szerint a tagságtól származó követelések a szokásnak megfelelően a taggyűlés időpontjáig rendeződnek, és nem kell semminemű szankciót alkalmazni, valamint a taggyűlésen kell majd rendezni a vendéghívással kapcsolatos elszámolásokat is. Összességében tehát a tagdíj fizetése előtt a Társaság rendezett pénzügyi helyzetűnek tekinthető. Ezen pénzügyi értékelés mellett nem feledkezhetünk meg arról, milyen nem vadgazdálkodási jellegű terheket kellett cipelnünk az elmúlt év során. A „szokásos” erdei vadkár pénzben történő kártérítési összege az „igényelt” közel 2 millióval szemben 870.000.- Ft lett. Egyrészről végre megfelelő szakértői segítséget sikerült találnunk, másrészt – ki kell jelentenünk – Szabó Úr hozzáállása is sokat változott irányunkba. Az elmúlt év során néhány olyan kártérítést is ki kellett fizetnünk, amely elsősorban kisebb mezőgazdasági jellegű károk volta, a gazdákkal meg sikerült állapodnunk. Sajnos ezzel nem tudjuk teljes egészében rendezni a dolgainkat, több kilométer vadvédő kerítést vásároltunk és építettünk be … és ennek messze nincs még vége. Miután pályázati lehetőségünk nem volt, és a nyereségünk is igen alacsony, számos szükséges fejlesztésre és felújításra is csak nagyon szerényen tudtunk költeni, amenynyiben komolyabb terveinket meg szeretnénk valósítani, nélkülözhetetlen a gazdasági eredményt jelentő tevékenységek végzése.

24

A 2010 – 2015 közötti időszak terveiről, elképzeléseiről Az IB a beszámolóval lezár egy időszakot, de természetesen munkáját nem tekinti befejezettnek, hiszen a terület 10 éves tervének elkészítése során is azzal a jól tetten érhető szakmai alapossággal és elkötelezettséggel fogott a munkához, mellyel most megfogalmazza a következő ciklus lényegesnek ítélt tennivalóit. Természetesen tudatában vagyunk annak, hogy a VT tagsága dönt a kérdésben, hogy folytathatjuk-e a megkezdett utat vagy sem … minden esetre szeretnénk jelezni, hogy van elképzelésünk, menetrendünk, tervünk…és azt gondoljuk van hozzá képességünk is folytatni a munkát. Teret engedve az esetleges vitának is, a teljesség igénye nélkül szeretnénk megfogalmazni a VT jövőképét:

Az elkövetkezendő időszakban elő kell készíteni annak a lehetőségét, hogy a terület akár 2017 után is egyben maradjon. Ennek az lenne a legfontosabb üzenete, hogy ennek a természetes határokkal rendelkező nagy vadgazdálkodási egységnek van valódi értéke, vannak hozzá kapcsolható tradíciói, és van hozzá vadász és szakember egyaránt, akik az egymásrautaltságukból még sok értékeset ki tudnának hozni. Azt gondolom, a fenntartható vadászat egyik legfontosabb eleme, hogy legyen vadászható vad! Ennek kellene alárendelni minden tevékenységünket … és ehhez megnyerni egyrészről a földtulajdonosokat és földhasználókat, másrészről a természetvédelmet! Hihetetlen, de kitűnő a kapcsolatunk a Kiskunsági Nemzeti Parkkal (is), és az Ő „segítségükkel” sokáig lehetne hódolni a szenvedélyünknek. Arra gondolok elsősorban, hogy a Tisza melletti területek vízpótlásával ki lehetne illetve kellene alakítani „vizes élőhelyeket”, amelyek egyben „vadkamra”-ként is működhetnének. Azt hisszük itt lenne az ideje a kapcsolatokat felülvizsgálni, és a szükséges kompromisszumokat mielőbb megkötni azokkal, akiket egyébként sem valószínű hogy „le tudnánk győzni”. A másik fontos terület, amelyben „lépni kellene”, olyan vadászati lehetőség-bővítést találni, amely a természetes vadállomány romlását nem eredményezné, viszont jelentősen növelhetné a bevételeinket – természetesen a szükséges befektetéssel/ráfordítással és munkával! Ezt kívántuk előkészíteni a dámok telepítésével, a vadkacsa félvad nevelésének biztató kísérletével, az őzállomány kímélésével … A terület nagysága és megfelelő tagoltsága lehetővé tenné akár a fácán nevelés újra gondolását nagyterítékű fácánvadászatok igényének kielégítése végett,akár disznós – dámos kert létesítését egyéni vadászat keretében trófeás vad elejtésének reményében, de megfelelő helyen saját vízterületre telepítve a vadkacsa nevelést is újra kellene gondolni akár a mennyiséget akár a formát illetően. Nem gondoljuk, hogy ezek a mesterséges megoldások alapvetően el kellene hogy térítsék a VT-t a megkezdett útról, amely a természetes vadállomány megőrzésének és hasznosításának útját jelenti, de ez azt is jelentené, hogy a természetes állománnyal is ezáltal többet kell/lehet értelem szerűen törődni. Eljutottunk az őzállomány esetében addig, hogy a mennyiség rendelkezésre áll a minőség kialakításához, vagyis szükségszerűen „elő kell hogy kerüljenek” azok a bakok, melyek piaci értéke és a ráfordítása közötti különbsége nagyobb eredményt hozhat, és el kell gondolkodni a területünk őzállományának valós létszámán, annak alakításán. Az eddig elszenvedett erdei vadkárok, a várható felújítások, a mezőgazdasági termelők körében egyre hangosabb követelések az őzállomány jelentős mennyiségi csökkentését követelik, természetesen a hivatásos vadászok szakmai segítségével, a minőségi őzállomány létszámának kor szerinti és ivar szerinti összetételének újra gondolása mellett. A mezei nyúl esetében a mélyártéri részen illetve Pusztaszer körül megnyugtató a törzsállomány helyzete, azonban a „homokon” ennyire nem egyértelmű a helyzet. A nagyobb földtulajdonnal rendelkező gazdák irányába határozottabb lépések kellenek a mezei nyúl érdekében akár gazdasági alapon történő „vadföld” növelésnek … mely alatt a táblákat szegélyező földcsíkok más típusú művelését értenénk …

25

A vadfácán törzsállományt illetően is többet kell tennünk. Bizakodóak voltunk a tavasszal, de őszre már látszottak azok az „eredmények”, amelyek azután a társas apróvad vadászatokon be is igazolódtak … kevés a vadfácán a megnövekedett vadászati igényekhez, és a vadászat szempontjából kedvezőtlen időjárás miatt nem is egyszerű a tagság „kompetencia-elvárásait” teljesíteni. Feltétlenül szükséges a fácán érdekében azoknak a helyeknek az intenzív „kezelése”, melyek vadkamraként biztosíthatják a tagjaink számára az eddigieknél egyszerűbb/ eredményesebb apróvad vadászatokat. Több olyan területrész van minden brigád esetében, ahol a meglévő tojó-törzsállományt lehetne kisebb mértékben frissíteni, és azokat a „gallyazó fákkal” és kisebb sűrűkkel ellátott csatorna partokat, ahol az éltető víz jelen van intenzív ragadozó gyérítéssel és etetéssel/itatással lehetne élhetőbbé tenni azt a fácánok számára … A harmadik fontos terület lenne a vadászati lehetőségek maradéktalan kihasználásához, komoly visszatérő vendégkör megszerzéséhez és megtartásához a vadászattal kapcsolatos szolgáltatásaink színvonalának jelentős javítása. Az őzbak vadászat többé-kevésbé ugyan megoldott az újonnan vásárolt terepjárók segítségével, de a lőtt vad kezelése elég puritán módon folyik. Az apróvad vadászat árbevétel/eredmény hányadosa nagyon kedvező, erre a területre tehát indokolt lenne „befektetni”. Mindenképpen szükséges lenne egy olyan „vontatmány(ok)” kialakítása, amely biztosíthatná az esetenként igényes és „szépen öltözött” vadászvendégek kulturált módon való közlekedtetését a hajtásokra illetve az egyes hajtások között, természetesen beleértve a felszerelés elhelyezésének korrekt megoldásán kívül a lőtt vad igényes szállítását is. Feltétlenül meg kell szervezni a későbbiek során a vadászvendégek terepi kiszolgálását (kulturált étkezés, frissítő tea-kávé kiszolgálás …), mert ezek az egyáltalán nem elhanyagolható szempontok is erősen visszahatnak az elérhető árra és a vendégek megtartására.

26

Nem maradhat ki a sorból a vadászház ebből az aspektusból való fejlesztési igénye sem. A konyha összekötése a nagyteremmel, az emelet bővítése és komfortjának növelése, az egyszerre elszállásolható személyek számát és az egyes szobák méreteit is át kellene gondolni, hiszen ezek a lehetőségek kihasználhatóak lesznek akár a bérvadászaink igényeinek, akár az Emlékpark várhatóan növekedést ígérő látogatottságának esetében is. A vadászház környezete is igényli az egyszeri komolyabb beavatkozást amelyet azután követhet majd a tagság társadalmi munkája a rendszeres fenntartás során. Elengedhetetlen szempont a földtulajdonosokkal és földhasználókkal való, és elsősorban gazdasági alapon nyugvó, sokkal kiterjedtebb együttműködés. A mezőgazdasági termelőkkel együtt meg kellene találni azokat az együttműködési formákat, melyek a gazdákat mellénk állítanák – amelyre szerencsére máris van számos példa –, és tervezhetőbbé tenné a vadgazdálkodásunk bizonyos műveleteit. Bizonyosan tudnánk segíteni a gazdáknak abban, hogy a nagyon bevált „füves mezsgye” mennyiségét növeljék, találják/találjuk meg a módját a tarlók kicsit tovább való meghagyásának, a műveletek időbeni ütemezésének, esetlegesen bizonyos esetekben vadbúvók-vadföldek meghagyásának a módját.

És végül, de nem utolsó sorban komolyan neki kell látni a tagság közösséggé alakításának. Egy sokra képes és értékes tagsága van ennek a Vadásztársaságnak, amely a „bajban” összeszedi magát, de ha kicsit is lazábbak a körülmények, rögtön vannak, akik elfelejtik, hogy a közösséget belülről lehet a legkönnyebben tönkre tenni. Természetesen ez vonatkozik a tagságra, és nem kevésbé a vezetőségre vagy a hivatásos állományra is! A vadásziasság és a tisztelet, a mértékletesség és a visszafogottság, a szakmaiság és a közvetlenség kellene, hogy domináljon a közösségi rendezvényeken és a vadászatokon egyaránt. Az apróvad vadászatok kulturáltabb lebonyolítására jó ötletnek bizonyult brigád-rendszer bizonyos társasági elkülönülését lennének hivatottak ellensúlyozni azok a közösségi megjelenést lehetővé tevő formák, mint a „juniális”, a társadalmi munkák, a különböző versenyek, a vadásznapi rendezvények … melyeken a tagság alig-alig képviselteti magát. Egy vadászati közösség akkor működik jól, ha a tagok ismerik egymást, tisztelik egymást, értékelik egymást … és esetenként jól kiegészítik egymást. Talán ebben kell a legtöbbet tennie és a legnagyobb munkát végeznie a vezetőségnek, és ebben a témában kellene a legtöbbet változnia a tagságnak is. A jövőt építeni csak úgy lehet, ha van egy megfelelőnek látszó program, azt mindenki – de legalábbis a nagy többség – akarja és elfogadja, és akinek kétségei vannak akár a programmal, akár a személyekkel, akár a megvalósítás módjával kapcsolatosan, annak azt a lehető legegyszerűbben és a lehető legtisztességesebben meg kell próbálnia mielőbb feloldania a kétségeit magában és a közvetlen környezetében. Nem gondoljuk, hogy az IB vagy az EB elnöke illetve tagjai elzárkóznának, illetve nam adnának tájékoztatást bárki számára, aki valamilyen fontos vagy akár kevésbé lényeges dolog után érdeklődik. Nem gondoljuk, hogy bárki a vezetők közül különleges státuszt élvez, és azt sem gondolhatja senki komolyan, hogy a Társaság javaiból bárki saját maga számára többet vesz ki, mint járna. Nem hihető, hogy az évenként legalább kettő alkalommal tartott közgyűléseken kell sokszor becsületbe gázoló módon feltenni kérdéseket, amelyekre a kérdező – hacsak nem „küldetést teljesít” – bármikor kaphatna választ. Azt pedig határozottan végig kell gondolnia minden – törvényességért aggódó – tagunknak, hogy kizárólag a feljelentés-e az egyetlen mód a különféle vélt vagy valós sérelmek megoldására... mert ezzel előbb utóbb mindannyiunk vadászatát fogja ellehetetleníteni. A környezetünk most éppen a választások és az azt megelőző kampány miatt túlfűtött minden féle kritikával, igen sokan csak és kizárólag a vélt és persze valós problémák keresését és feltétlen hangsúlyozását tartják fontosnak... és közben elfeledkeznek arról, hogy igenis vannak szépszámmal eredmények. Az Ópusztaszeri VT-nek vannak az elmúlt évekhez köthető eredményei, vannak megkérdőjelezhetetlen döntései, és van/lehet egyre biztatóbb jövője is... csak tennünk kell érte valamennyiünknek. 27

Tisztelt Közgyűlés, Vadásztársak!

Az Ópusztaszeri Vízügyi VT Ellenőrző Bizottságának összefoglaló beszámolója

Az IB nevében elfogadásra ajánlom az összefoglalót és a 2009 évi beszámolót, egyben megköszönöm a VT tagságának támogatását az elmúlt ciklus során, és ezennel a vezetőség nevében a mandátumunkat visszaadjuk a közgyűlésnek. Amennyiben az elmúlt időszak tetteit, és a fentiekben megfogalmazott programot megfelelőnek tartják, az Intéző Bizottság változatlan összetételben kész az elmúlt évek során megkezdett munkát tovább folytatni. Számos választáson kell/lehet a közeli jövőben véleményt nyilvánítani, megbízni és leváltani vezetőket … vagyis b i z a l m a t s z a v a z n i egy pártnak, kormánynak, …egy IB-nek … azt gondolom fontos, hogy tegye meg ezt mindenki felelősen, de valódi és megvalósítható programokhoz adva a mandátumát …. amely csak akkor érhet sokat, ha az megfelelően nagy támogatottságot biztosít a bizalommal felruházottnak! Erre a bizalomra az országnak … és az IB-nek is – bárkikből álljon is – nagyon nagy szüksége van/lesz!!!

Szeged, 2010. február 12.

az IB nevében: Hegyes Zoltán VT elnök 28

Tisztelt Közgyűlés, Intéző Bizottság, Vadásztársak! Tisztelettel jelentjük a Közgyűlésnek, hogy Bizottságunk az elmúlt 5 esztendő során elvégezte a rá bízott feladatot, és mindig igyekezett a lehető legtöbb segítséget nyújtani az Intéző Bizottságnak az esetenként egyáltalán nem könnyű munkájához, valamint szerettünk volna megfelelni a Vadásztársak bizalmának is. Az elmúlt évek során, beleértve a 2009-es esztendőt is, az Intéző Bizottság a törvények és előírások biztosította keretek között igyekezett biztosítani a vadászati lehetőséget a Tagok részére, a lehetőségeket kihasználva megpróbált a lehető legeredményesebben gazdálkodni, jó kapcsolatokat próbált kialakítani a Hatóságokkal és a földtulajdonosokkal és földhasználókkal, a hivatásos vadászok munka és életkörülményeit igyekezett erejéhez mérten javítani … melyhez az EB az ellenőrzések előzetes bejelentésével, annak jobbító szándékú és konstruktív megvalósításával inkább hozzájárulni szándékozott mint akadályozni, vagy esetleg beleszólni. Megítélésünk szerint az IB alapvetően jól állt a VT irányításához, a feladatok szétosztásával, a vadászati rend módosításával (brigád vadászat) és a nagyon is takarékos gazdálkodással, megfelelő módon és a tőlük elvárható szakszerűséggel menedzselte a Társaságot, és ezeket döntően az EB tudtával és egyetértésével tette. Az elvégzett vizsgálataink egyértelműen azt tükrözték, hogy a gazdálkodás tekintetében a bizonylati fegyelem és a pénzügyi szakszerűség nyomon követhető volt, a vadászati és vadgazdálkodási kérdésekben pedig a nyilvántartásoktól a vadgazdálkodási berendezések állapotáig mindent megfelelőnek tudtunk minősíteni. Megítélésünk szerint az elmúlt évek során számos olyan gazdasági döntés született az IB részéről, amelyek a tagjaink számára nem voltak elég egyértelműen kifejtve és elmagyarázva, ezek ébreszthettek egyesekben kétségeket, azonban ezen döntések meghozatalához nem mindig állt rendelkezésre elegendő idő … és bár ezen döntések mindegyike megítélésem szerint egyértelműen a Társaság érdekeit szolgálta, talán ezek későbbi részletesebb indoklása segíthetne az utólagos felvetések elkerülésében.

29

Az elmúlt évek során több olyan „probléma” merült fel a tagság és az IB között, amelyek megítélésem szerint nem minősíthetőek „általános problémának”, hanem csak néhány tag által elindított olyan fejtegetésnek, mely azután túlnövi magát ezen, és „kitermel” mellette egyéb melléktermékeket is, amelyek viszont a Társaság jelenét/jövőjét veszélyeztethetik. Azt gondolom, az IB részéről is szükséges a nagyobb megértés a tagság igényeinek lehetséges kielégítésének irányába, másrészről a tagságnak is alaposabban át kellene gondolnia az igények és elvárások megfogalmazása mellett azok realitását is. Az Ellenőrző Bizottság tagjai részéről köszönjük az elmúlt évek során tapasztalt bizalmat, és kérjük beszámolónk szíves elfogadását.

Szűcs Ferenc az Ellenőrző Bizottság elnöke

Tisztelt Közgyűlés! Kedves Vadásztársak! A 2005/2010. év közötti időszakban a VT Fegyelmi Bizottsága egy fegyelmi ügy tárgyalására kapott utasítást a VT Elnökétől. A fegyelmi tárgyalás a beírókönyv használata nélküli, jogosulatlan vadászati tevékenység tényleges elkövetését állapította meg, és az elkövető vadásztársunkat – véleményünk szerint az elkövetéssel egyenes arányban álló, korrekt büntetésben – írásbeli megrovásban részesítette. Örömünkre szolgálhat, hogy öt év alatt nem került sor több fegyelmi tárgyalásra. Üröm lehet az örömben az, hogy történtek olyan események, amelyek mellett – hogy a jövőben ne fordulhassanak elő – nem mehetünk el szó nélkül. 1. Sokkal komolyabban kell venni a beírókönyv előírásszerű használatát és annak ellenőrzését! Javaslatunk szerint a jövőben csak a SAJÁTKEZŰLEG történő beírással lehessen jogszerű egyéni vadászatot folytatni a VT területén! Ezzel mindenképpen kizárnánk a hamisítá (más nevének aláírása az illető nevében), illetve a hamísításra való rábírás vétségét, amely egy esetleges vadászati balesetnél, bűntett minősítésre is módosulhat! A beirókönyv rendeltetésszerű használata minden vadásztársasági tag számára kötelező, függetlenül a VT-ben betöltött tisztségétől, szerepétől! 2. Több esetben előfordult az Alap-és Házi Szabályzat bizonyos pontjainak a megsértése,bizottsági-tagi és bizottsági szinten is. a./ A körzethatárok jóváhagyása illetve megváltoztatása az illetékes – jelen esetben a vadászmester – javaslatára, a közgyűlés jóváhagyásával történhet, nem pedig a vadászmester egyéni döntése alapján, a tagság felé csak megfellebbezhetetlen közlés formájában! Javasoljuk, hogy a jövöben a Házi Szabályzatban már leírt és a közgyűlés által elfogadott körzethatárok legyenek a mérvadóak! b./ Az Alap- és Házi Szabályzatban foglaltak maradéktalan betartása mindenki számára egyformán kötelező,változtatás csak a közgyűlés tudtával és beleegyezésével történhet! – Az Alapszabály 18§ 2/j. pontja szerint, a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik nagyobb beruházások jóváhagyása. A terepjárók lizingelése nem kis összeg,– noha nagy szükség volt rájuk – vételük a küzgyűlés megkérdezése nélkül történt! (Nem beruházás ugyan, de a VT. valamikori tulajdonát képező tömörkényi vadászház eladásának körülményeit a VT tagsága a mai napig nem ismeri, holott erre törvényadta joga van!)

30

c./ Ugyanezen paragrafus „k” pontja alapján, az élővad megváltási összegének a megállapítása is a közgyűlés kizárólagos joga. A Házi Szabályzat II./2 pontja szerint „a társadalmi munkát munkaszüneti napokon kell megszervezni, aminek a végzése a VT hölgytagjai és a 65 évet betöltött vadászok számára nem kötelező. Aki személyesen nem tud résztvenni a munkában és maga helyett nagykorú munkaerőt nem állít, a KÖZGYŰLÉS által megállapított napi megváltást tartozik fizetni a VT-nek.”/-6.ooo.-Ft/nap/.

31

Ezzel szemben minden vadásztársunk megkapta a 2009. évi élőnyúlfogással kapcsolatos – az IB és az EB hozzájárulásával, elnöki aláírással hitelesített – levelet, amelynek tartalma a fentiekkel teljes mértékben ellentétes, semmibe veszi a közgyűlés által 2005. szeptember 23-án elfogadott Alap-és Házi Szabályzat erre vonatkozó határozatait. Bár a levél minősítése nem a feladatunk, úgy gondoljuk, hogy tartalma és stílusa megalázó a VT tagjaira nézve, és messzemenően túllépi az IB-nek és az EB-nek az Alap-és Házi Szabályzatban biztosított jogait és lehetőségeit! 3. Javasoljuk a továbbiakban, hogy a VT bármilyen értékű ingó és ingatlan vagyonának az értékesítése – az Alap és Házi Szabályzatban rögzítetten – csak a VT közgyűlésének minősített többségének a beleegyezésével történhessen! Hasonlóképpen kell meghatározni a VT havi kiadásainak a maximális lehetőségeit is! 4.Szólnunk kell a tagdíjfizetési fegyelemről is. Az Alapszabály 12§ 2.fejezet 2. pontja rendelkezik a tagdíjfizetésről, amely tartalmazza azt, hogy „önhibából történő három hónapos elmaradás után az IB törli a tagot a névsorból!” Ezt a tárgyilagosság miatt írjuk le, mert tudomásunk szerint még 2010 januárjában is volt olyan vadásztársunk, aki a többszöri felszólítás ellenére a 2009. évi tagdíjjal is adós volt..! 5. Részben személyes tapasztalat, részben a hozzánk eljutott információk alapján, olyan erősödő folyamat tanúi lehetünk, amely nem volt jellemző a Vízügyi VT-re. Bár ez nem minden brigádra mondható el, de negatív irányba változott a tisztelet, a megbecsülés a fiatal vadászok részéről az idősek felé, illetve egyes hivatásos vadászok olyan stílusban beszélnek a sportvadászokkal, ami megengedhetetlen. Véleményünk szerint az intézkedés első esetben a a brigádvezető(k), a második esetben a vadászmester feladata, illetve végső esetben – reméljük erre nem kerül sor – a Fegyelmi Bizottságé! Tisztelt Vadásztársak! Köszönjük a tagság, irántunk tanúsított ötéves bizalmát! Kívánjuk, hogy az elkövetkezendő években még kevesebb problémával, eredményes, jóhangulatú, még sikeresebb vadászatokon vegyünk részt mindannyian! Ópusztaszer, 2010. március 08.

32

A Fegyelmi Bizottság nevében Hegedűs Mihály sk. FB. elnök

Tisztelt Közgyűlés, Vadásztársak, Vadászok és Hivatásos Vadászok! Az IB az alábbiakban foglalja össze az elmúlt évek munkáját:

Recommend Documents