Tipográfiai alapok
7. A korszerû adattárolás és szolgáltatás lehetõsége Tartalom
7.1.
Bevezetés. 7-2
7.2.
A digitális adattárolás eszközei 7-3
7.2.1. Mágneses adattárolók. 7-3 7.2.2. Optikai tárolók. 7-3 7.3.
A hálózatok szerepe az adatszolgáltatásban. 7-3
7.3.1. Helyi hálózatok eszközei 7-3 7.3.2. Távoli hálózatok eszközei 7-4 7.4.
Összefoglalás. 7-6
7.1.
Bevezetés
Az elõzõekben áttekintettük a hagyományos adattárolás több kérdését. Még a jegyzet elején szóltunk az információs rendszerek néhány kérdésérõl is. Most arra szeretnénk rámutatni, miként használható ez utóbbi fel az adat- és térképtárak korszerûsítése során. Azt természetesen elõre kell bocsátani, hogy nem felváltani kell a jelenlegi térképtári rendszert, hanem modernizálni, és felkészülni a digitális anyagok megfelelõ fogadására, tárolására és kezelésére. Addig, míg az egész ország térképi állománya nem lesz meg digitális formában /1998-as becslés szerint kb. 15-20 éves munka/, nem lehet váltásról beszélni. Amennyiben teljessé válik a digitális térképi lefedettség, akkor kerülhet sor majd a teljes váltásra, miközben az jelenlegi adat- és térképtári anyagokat megfelelõ módon levéltári megõrzésre adják majd át. De erre még várni kell! A fejezetben nem foglalkozunk a digitális anyagok elõállítási kérdéseivel, hisz az nem tárgya anyagunknak. Aki azonban érdeklõdik ilyen kérdések iránt, azok a Földmérési ismeretek és Digitális nagyméretarányú térképezés tárgyak jegyzetében nézhet utána. A fejezetben PC-ROM MULTIMÉDIA PC ENCIKLOPÉDIA (©1995-1996. FOXTREND KFT.) anyagát használjuk forrásmûként. file:///D|/Documents and Settings/Szepes.BIGYO/Dokumentumok/SDILA/Adattar_rovid/Dig_adat_07.htm (1 of 6) [2000. 10. 07. 9:14:31]
Tipográfiai alapok
Ön ebbõl a fejezetbõl megismeri: ·
az adattárolás különbözõ eszközeit,
·
az eszközök legfõbb jellemzõit,
·
a biztonságos adattárolás módját,
·
a számítógépes hálózatok alapfogalmait,
·
a legelterjedtebb hálózati eszközöket.
A fejezet elolvasása után Ön képes lesz: ·
megtervezni az adattárolást saját munkahelyén,
·
eldönteni az adattárolás ideális módját,
·
felvázolni a helyi hálózatának elveit,
·
értõen megbeszélni egy hálózatfejlesztés feladatát a különbözõ szakemberekkel.
7.2. A digitális adattárolás eszközei Ebben a fejezetben arra szeretnénk kitérni, hogy a jelen technikai lehetõségei mellett milyen eszközök alkalmasak digitális adattárolás és kezelés feladatira. Már itt jelezni kell azonban, hogy az információtechnológia hallatlanul gyors fejlõdése egy-egy írott anyag esetében igen gyorsan okozhat elavulást. Ezért egy konkrét feladat megvalósítása elõtt célszerû mindig a friss szakirodalomhoz, értõ szakemberhez fordulni tanácsért. Természetesen az eszközök változása, korszerûsödése még nem jelenti az elvek elvetését. Márpedig az adattárolás megszervezésének alapelve a technológiától függetlenül az, hogy maximálisan gondoskodnunk kell az adatok biztonságos tárolásáról, emellett fontos a gyors visszakeresés lehetõsége, valamint az adatok módosítása esetén az eredeti adatok archiválása. Ha valaki foglalkozott már korábban adatbázis-kezelés kérdésével, akkor az elõzõ elvek ismerõsek lesznek, hisz ott is ugyanezeket kell érvényesíteni.
7.2.1. Mágneses adattárolók Az adattárolás legelterjedtebb eszközei a merevlemezes tárolók (hard disk). A diszk olyan elektromechanikus tárolóberendezés, amely az adatokat mágnesezhetõ réteggel bevont merev lemezen tárolja, a forgó lemez felett repülõ író/olvasó fej segítségével. Az adatok rögzítése soros. Az adatlemez legkisebb fizikailag címezhetõ része a szektor. Tárolási kapacitása néhány megabájttól több gigabájtig terjedhet ( 1995-ben 10 GB-ig). A manapság használatos diszkek winchester rendszerûek. A winchester elnevezés arra utal, hogy a lemez felett repülõ fejek a diszk kikapcsolása után a lemez parkolásra kijelölt file:///D|/Documents and Settings/Szepes.BIGYO/Dokumentumok/SDILA/Adattar_rovid/Dig_adat_07.htm (2 of 6) [2000. 10. 07. 9:14:31]
Tipográfiai alapok
felületén landolnak, illetve bekapcsoláskor onnan emelkednek fel. A nem winchester rendszerû diszkek esetében a fejek a lemezen kívül parkolnak, illetve onnan viszi be a fejmozgató mechanika a lemez felülete fölé.
7.2.2.
Optikai tárolók
Az adattárolás következõ nagy vállalkozása az optikai lemezes adattárolók kialakulása és elterjedése volt. Az optikai adattároló rendszerek fejlesztésének kezdete a hatvanas évek közepére nyúlik vissza. Az alapcél: képek nagy adatsûrûségû eszközön történõ rögzítése, amelyrõl késõbb optikai úton azok leolvashatóak. Természetesen a célok között az is szerepelt, hogy az információsûrûség legalább akkora legyen, mint az akkor ismert legnagyobb mágneses adattároló sûrûsége. Külön szólni kell a napjainkban terjedõ DVD (digital video) technikáról. Ez már jóval nagyobb adatsûrûség mellett nagysebességû adatszolgáltatást biztosít. nevébõl látható módon a videotechnika céljára fejlesztették ki, azaz az ún. házimozi kiszolgálójának céljára.
7.3. A hálózatok szerepe az adatszolgáltatásban A korszerû hivatali, és kiemelten a földhivatali adatszolgáltatás és kommunikáció már ma is nehezen képzelhetõ el az on-line megoldások nélkül. A telefon általánossá válása mindenki számára természetes folyamat eredménye. A számítógépek alkalmazása szintén nem lep meg ma már senkit. A kettõ összekapcsolása szintén magától értetõdõ folyamat, különösen az oktatási-kutatási intézmények, a számítástechnikai fejlesztõ és kereskedõ cégek számára, de egyre inkább a hivatali élet szereplõi részére is.
7.3.1. Helyi hálózatok eszközei Az elsõ kapcsolattartó rendszerek a lokális hálózatok voltak. Ahogyan növekedett a személyi számítógépet alkalmazók tábora, úgy nõtt annak az igénye, hogy ezek a számítógépek kapcsolatot tudjanak teremteni egymással és nagyobb, központosított adatfeldolgozó rendszerekkel. A személyi számítógépeket kezdetben helyileg alkalmazták, egyedül végezve a feldolgozást. Hamarosan azonban felhasználásukkal kapcsolatában újabb igények merültek fel, mint például: ·
tudjunk hozzáférni a máshol tárolt adatokhoz,
·
a túl drága eszközöket ne csak egyetlen személy használhassa,
·
a felhasználók egymás között személyi számítógépük felhasználásával kommunikálhassanak,
Ezt a hálózattípust helyi hálózatnak (LAN) nevezzük. Mire használhatjuk a hálózatot? Amikor egy szervezet helyi hálózatot alkalmaz, számos feladat megoldását várja el tõle. Ilyenek például: - a rutinfeladatok automatizálásával javuljon a munkaintenzitás, - javuljon az információ feldolgozása a párhuzamosság csökkenésével és a hozzáférhetõség javításával, - javuljon az információs tevékenység, az osztott információkezelés megteremtésével, file:///D|/Documents and Settings/Szepes.BIGYO/Dokumentumok/SDILA/Adattar_rovid/Dig_adat_07.htm (3 of 6) [2000. 10. 07. 9:14:31]
Tipográfiai alapok
- hatékony költségcsökkentõ módszerek bevezetésével csökkenjenek, ill. váljanak ellenõrizhetõvé a költségek, - támogassa a segédfeldolgozást a személyi számítógép és a nagyszámítógép közötti nagy sebességû vonalak alkalmazásával, - gondoskodjon a számítógép és a kommunikációs szabványokról. Mindezek a célok, a LAN definíciójával kiegészítve, segítenek meghatározni a helyi hálózat bevezetésével szemben támasztott követelményeket.
7.3.2.
Távoli hálózatok eszközei
Nagy távolság esetén (több száz, vagy ezer km) a már létezõ távközlési hálózatra, tehát a telefonvonalakra kell támaszkodni. A probléma abból származik, hogy a telefonhálózatot nem ilyen célra tervezték, hiszen már létezett nyilvános kapcsolt telefonhálózat, amikor még se számítógép, se modem nem mûködött. A telefonhálózat beszédátvitelre készült, ami a hang átvitelének megfelel (300Hz 3000Hz), de két számítógép összekötéséhez nem megfelelõ. Azonban nagy távolságok esetén két gép összekapcsolására nincs más megoldás, mint ezt a beszédátviteli lehetõséget felhasználni. A számítógépeket a modem (Modulátor - Demodu-látor) segítségével kapcsolhatjuk a telefonhálózatra. (9.4. sz. melléklet)A tényleges felhasználást adatátviteli programok segítségével oldhatjuk meg. Modemmel kapcsolatot lehet létrehozni a munkahelyek vagy az otthoni és a munkahelyi számítógép között (vagy pl. a világ bármelyik pontján lévõ BBS-ekkel). Be lehet lépni hálózatokba, ha azok rendelkeznek modemfelülettel. Meg lehet tenni, hogy egy másik számítógépet úgy kezeljünk, mintha az ott lenne elõttünk. A mostani modemek szinte kivétel nélkül FAX funkcióval is rendelkeznek. Helyettesítik a hagyományos telefax funkcióit, sõt a faxprogramok többletszolgáltatást is nyújtanak. Pl.: körfaxot leadni, elõre beállított idõpontban küldeni a faxokat, kihasználva a kedvezményes tarifát, stb. Ha a kommunikációnak ezt a formáját választjuk, akkor szükség van még egy adatátviteli programra is. Számos ilyen program létezik már, általában a modem mellé is mindig adnak egyet. Ez a programok hatékonyan támogatják a faxolás feladatát, valamint a már említett BBS (Bulletin board System=hirdetõtábla rendszer) eléréseket. Nézzük ez utóbbit! Amikor egy BBS-t felhívunk, akkor az ottani kezelõszoftver bejelentkezési kódot fog kérni tõlünk, azaz ellenõrzi, hogy jogosultak vagyunk-e belépésre, és ha igen, akkor a rendszer mely részéhez férhetünk hozzá. Egyes megoldások az engedély kiadásakor elindítanak egy idõmérõ egységet is, mely alapján késõbb elkészülhet a számlánk. A másik megoldás nem az idõtartamot fogja mérni, hanem amikor megtaláljuk a számunkra szükséges anyagot, akkor az ún. letöltés során méri annak terjedelmét. Itt az adat értékét fogjuk megfizetni. Itt érkeztünk el a szakmai felhasználáshoz. A földmérõ elsõ lépésben engedélyt kell, hogy kiváltson a földhivatali adatok eléréséhez. Az engedélyezéskor kapott belépési kód magába foglalhatja : ·
mely hivatalokba léphet be az illetõ;
·
milyen adatot igényelhet (pl. térkép, tulajdoni lap, mindkettõ stb.)
Nagyon fontos része az engedélyezésnek, hogy a késõbbi felhasználó ekkor kaphat - vehet - egy olyan programot, mely hatékonnyá fogja tenni az adatigénylés munkáját. Ez a program támogatja majd az elõkészítés folyamatát (a terület behatárolása, az igényelt adatok megfogalmazása), majd a teljes file:///D|/Documents and Settings/Szepes.BIGYO/Dokumentumok/SDILA/Adattar_rovid/Dig_adat_07.htm (4 of 6) [2000. 10. 07. 9:14:31]
Tipográfiai alapok
kommunikáció folyamatát is. Ezzel érhetjük el, hogy az igénylés megfogalmazása szabatos legyen, s ezáltal teljesíthetõ is, valamint nagymértékben lerövidíthetjük így mind a szolgáltató számítógépének lekötését, mind pedig a telefonhasználatot is. A jogosan bejelentkezett felhasználó, illetve az általa kezelt szoftver megkeresi az adatbázisban a számára szükséges adatokat, elindítja a letöltési folyamatot. A töltés során megtörténik az adatszolgáltatás számlázása is, melyrõl természetesen az igénybevevõ is értesül. A fizetés már banktechnikai kérdés. Természetesen a kommunikáció két oldalú kapcsolatot biztosít, így lehetõséget teremtve az elkészült munka hasonló úton történõ leadására is. Miért elõnyös ez a megoldás? Gondoljuk végig egy munka irodai elõkészítésének folyamatát. A megrendelés után el kell utazni az illetékes földhivatalhoz kigyûjteni az adatokat. Ez idõ és költségigényes! Általában egy ilyen út már nem kapcsolható össze a helyszíni elõkészítéssel. Ezt megtakaríthatjuk egy viszonylag rövid telefonos elõkészítéssel. Amennyiben a helyszínelés során ellentmondást találunk, akkor akár onnan is felvehetjük a kapcsolatot a földhivatallal, és kezdeményezhetjük az adatok korrigálását, kiegészítését. Nagyon fontos az adatbiztonság kérdése! Ennek két vetülete van, az egyik fizikai, a másik számítástechnikai-jogi értelemben jelentkezik. A fizikai biztonság kérdésével a következõ alfejezet foglalkozik. A jogi kérdésrõl már szóltunk, illetve még szólunk a hozzáférési jogok kapcsán. Itt most a nyilvános vonali adattovábbítás kérdéseirõl írunk röviden. Ezzel a problémával szakemberek csoportjai már régóta foglalkoznak. Sokféle megoldás alakult ki, általában mindegyik titkosító algoritmust alkalmaz. Ennek lényege, hogy a szolgáltató oldal kódolja (rejtjelezi) az adatot egy saját, általában változó algoritmus segítségével. Ezt a kódolt információt bocsátja útjára a rendszer. A fogadó oldalon levõ program tartalmazza a titkosítási eljárás kulcsát, mellyel visszaalakítja az információt. Ha külsõ személy vagy gép belép a folyamatba, számára az információ csak a titkosított formában jelenik meg. Az algoritmus ismerete nélkül nem juthat használható adatok birtokába. Beszélhetünk ún. nyilvános kulcsú rendszerekrõl, akkor mind a fogadó, mind a szolgáltató szoftver azonos algoritmust tartalmaz. Ez esetben az azonos szoftverrel rendelkezõk vissza tudják alakítani a kódolt információt. Ez az eljárás közepes biztonságot nyújt csak. Lényegesen nagyobb a megbízhatósága a személyi kulcsos (vagy két-kulcsos) megoldásoknak. Ezeknél a kódolt információ mellett elhelyeznek egy személyi információt is, és csak az tudja visszaalakítani az eredeti formába, aki rendelkezik a második azonosító kulccsal is.
7.4.
Összefoglalás
Bizonyára ült már számítógép elõtt, használta annak adattárolóját. Gondolt már arra, hogy miként tehetné biztonságossá az adattárolást? Ugye nem! Pedig láthatja, nem is olyan bonyolult feladat. Most már e téren is elõre tud lépni. Bár azért jó lesz szakembert felkérni erre a feladatra! Viszont most már úgy tud értekezni vele, hogy érti a kérdéseit, sõt, elõ tudja adni saját igényeit! Mert mirõl is szólt ez a fejezet? Arról, hogy adataink csak akkor lesznek biztonságban, ha megfelelõ módon tároljuk, alkalmas hálózati eszközök felhasználásával továbbítjuk azokat a másik biztonságos tárolási helyre, illetve ilyen hálózaton keresztül kapjuk majd adatainkat. å
file:///D|/Documents and Settings/Szepes.BIGYO/Dokumentumok/SDILA/Adattar_rovid/Dig_adat_07.htm (5 of 6) [2000. 10. 07. 9:14:31]
Tipográfiai alapok
Kérdéseink: 1.
Milyen adattárolókat ismer nagytömegû adat mentésére? (å)
2.
Hogyan tehetjük biztonságossá adattárolásunkat? (å)
3.
Mire alkalmazná az optikai lemezes adattárolást?
4.
Milyen okok indukálták a számítógépes hálózatok kialakítását? (å)
5.
Milyen eszközök segítségével kapcsolhatók össze számítógépek? (å)
6.
Milyen feladatot teljesítenek a helyi hálózatok? (å)
file:///D|/Documents and Settings/Szepes.BIGYO/Dokumentumok/SDILA/Adattar_rovid/Dig_adat_07.htm (6 of 6) [2000. 10. 07. 9:14:31]
