Tipográfia Tipográfiai tervezés Elismert, hogy a tervezés a megvalósítás fontos fázisa. Ezt a fontosságot szeretném tovább hangsúlyozni azzal, hogy a tervezés, és előkészítés fázisait tovább bontom azok részfázisaira. Talán ezzel szemléletessé válik, hogy a tervezés a megvalósítás folyamatában nem csupán egy felütés, hanem fontos és terjedelmes része annak. Mielőtt belefognánk egy kiadvány elkészítésébe, a legelső lépés, hogy kitűzzük céljainkat. Pontosan meg kell fogalmazni tehát, hogy mit akarunk a kiadvánnyal elérni. Általában a kiadványok nem önmagukért vannak, hanem valamiféle célból hozzuk létre őket. Fontos tisztázni, mit akarunk a hallgatóban kiváltani? Milyen érzéseket akarunk kelteni benne? Sírjon? Nevessen? Vegye meg a terméket? Vagy éppen soha többet ne látogasson az oldalra? Esetleg, állandóan visszalátogasson ide? A pontos megfogalmazás érdekében, és nem utolsó sorban az utókornak örökül, célszerű akár le is írni ezt a célt. Többnyire ilyenkor jön rá az ember, hogy mennyire nem, gondolta át, hogy mit akar. Miután a célok megfogalmazásra kerültek, csak ekkor érdemes megkeresni a megfelelő formátumot, kiválasztani, a betűtípust és a méretet, képeket keresgélni, vagy képeket készíteni a_kiadványhoz. Ezután jöhet maga a megvalósítás, majd a folyamatos javítgatás, csiszolgatás a kiadványon.
A tipográfia célja Maga a tervezés, a kinézet megvalósítását, azaz a tipográfia a kiadvány céljának elérését segíti elő. Egy tipográfiailag szépen megtervezett, átgondolt dokumentum felkelti az olvasó figyelmét. Serkenti, olvasásra, az anyag tanulmányozására inspirálja őt. Ugyanakkor értéket ad. Bizonyára Te is találkoztál már a postaládába bedobva különböző reklámkatalógusokkal. Ha az ember a kezébe vesz a három tucatból, amit aznap kapott kettőt, akkor első ránézésre, anélkül, hogy elolvasná, el lehet dönteni azt, hogy melyiket, milyen kaliberű cég küldte. Az ember csak rápillant, és azt mondja: Ez szép. Vagy ránéz másikra, és azt mondja: Ez szemét. Nem csak a papír minősége, az alkalmazott nyomdatechnikai eljárás mondatja ezt, vagy azt a véleményt, hanem maga a szerkesztés, a kinézet is nagymértékben hozzájárul a minőség megítéléséhez.
Érezzük mindezt anélkül, hogy konkrétan meg tudnánk fogalmazni, melyek azok az elemek, amik befolyásolnak, hatnak ránk. Egyértelmű, hogy ha egy luxusautó-gyár katalógusát nyitom ki, az valahogy teljesen másképpen
néz
ki,
mint
a
holland,
bálás
ruhavásár
a
szórólapja.
Az elektronikus kiadványoknál a papír minősége nem, de az egész kiadvány megjelenése sugallja, hogy erre valószínűleg sokkal többet költöttek, ez egy értékes kiadvány, ez egy értékes cég, egy értékes termék.
Néhány tipográfiai alapfogalom Betűtípusok Ahány nyomdai szakkönyvet előveszel azokban valószínűleg mind más és más csoportosítására lelsz a betűtípusoknak. Hozzám
lélekben
az
alábbi
csoportosítás
áll
legközelebb:
Megkülönböztetek úgynevezett talpas betűtípusokat. A család tagjait arról lehet felismerni, hogy a betűk alján egy kis „láb” található. Mindazokat, amelyeknél ilyen van, én a talpas családba sorolom. Ezek a betűk optikailag sokkal stabilabbnak tűnnek. Jellemző képviselőjük a Times, Garamond, Bookman. Ennek analógiájára, ahol ilyen talp nincsen, azok a talpnélküliek. Jól ismert képviselőjük az Arial betűcsalád. A kézírás folyamatosságát utánzó betűtípusokat hívom kalligrafikus típusoknak, és az összes többit, amelyikeket az eddigi három közül egybe sem sikerült besorolni, azok a dekoratív betűtípusok. Ezek általában valamilyen grafikai túlzással, vagy grafikus elemek, szimbólumok, mértani formák és betűk kombinációjából állnak. Gondoljunk csak szélsőséges képviselőjükre a lángoló-, vagy a csontokból kirakott betűkre. Az Internetről letölthető betűtípusok többségére nem igazán illik a szó szoros értelmében vett „dekoratív” jelző.
Szedéstükör A szedéstükör szó –nem meglepő módon- a nyomdatechnikából ered. Szedéstükör alatt értem, az oldal azon területének meghatározását, ahol szöveg, képek, tartalom foglal helyet. A szedéstükör tehát a margók, a szövegtörzs, az oldalszámok, címsorok, stb. helyének pontos meghatározása. Úgy gondolom, ezt a kifejezést a képernyőre való tervezés során is alkalmazni lehet.
Nézzünk
néhány
példát
a
szedéstükörre!
A legegyszerűbb ilyen, az úgynevezett modulhálós szedéstükör. Ez úgy készül, hogy (általában) három oszlopra tagoljuk a szöveg helyének területét, az így nyert oszlopszélességek felhasználásával, az oszlopokat immár vízszintes irányban tovább bontva négyzethálót Gondolatban
képezünk. ezt
a
rácsot
helyezzük
a
szöveg
fölé.
A szedéstükör alkalmazása során máshova nem írhatunk, nem szerkeszthetünk máshova szöveget csak, a rács négyzeteinek összevonásával keletkezett területekre. Képeket szintén csak a rács négyzeteibe, illetve ezen négyzetek összevonásából keletkezett területekre helyezhetünk el úgy, hogy az adott területet teljesen kitöltsék.
Ligatúrák Bizonyos betűpárok nagyon rosszul néznek ki egymás mellett. Tipikusan ilyen az f-i, az f-t, az f-tt egymás mellett (fi, ft, ftt). A nyomdászok ezeket a betűpárokat egy önálló karakterrel helyettesítették. Egy ilyen betűpár metszetét nevezték ligatúrának. A modern, számítógépes szövegszerkesztők is alkalmasak a ligatúrák beszúrására, ha ezeket a fontkészlet tartalmazza. A karaktertáblázatból az adott ligatúrát (is) be lehet szúrni. Persze a folyamatos szövegnél nem nagyon szoktunk erre időt fecsérelni, de a címsoroknál különösen ajánlom a ligatúrák használatát.
Alávágás Előfordulhat, hogy jellegzetes alakú betűk kerülnek egymás mellé. Tipikusan ilyen az A és a V. Ilyenkor az A betű végénél, azzal pontosan egy vonalban fog kezdődni a V eleje. Amennyiben ez egy hosszabb szó közepén van, ez optikailag olyan nagy fehér foltot eredményez, mintha egy szóköz lenne a két betű között. Ilyenkor érdemes az alávágást alkalmazni, azaz kicsit közelebb, egymásra tolni a problémás betűket, hogy optikailag kiegyensúlyozott legyen a szóban a betűk eloszlása. Ez fokozottan igaz a címsorokra, mivel az említett probléma jellemzően a nagybetűs szavaknál figyelhető meg. A nyomdai kifejezések sora itt véget is ér. Térjünk át még praktikusabb szemléletre és nézzünk néhány trükköt, amelyekkel hatásosabbá tehetjük kiadványainkat!
Kiemelés A
fontosabb
szövegrészeket
kiemelhetjük
kövérítéssel,
döntéssel,
r i t k í t á s s a l, de az aláhúzástól –lehetőség szerint- tartózkodjunk. Amikor az ember olvas, a szöveg felső felét nézi. Tekintetünket a betűk tetején futtatjuk végig. A kisbetűk egyedi alakja hordozza számunkra az információt.
Ha egy szót aláhúzunk, a vonal „szemvezető” tulajdonsága miatt (a vonal szemvezető tulajdonságáról később olvashatsz) az olvasót kizökkentjük az olvasás ritmusából, amiben a betűk tetejét nézi.
Olvashatóság Amennyiben a könnyen olvashatóság a cél semmiképpen se hagyjuk figyelmen kívül az alábbiakat: Nyomtatásban a talpas betűket, könnyebb olvasni, képernyőről a talpnélkülieket. Nyomtatásban talpnélküli betűket szinte kizárólag a címsorokban alkalmazzunk.
Címsorok tördelése Ha a címsort több sorra kell törni, akkor a sorok kialakítását tekintve érdemes elkerülni, hogy a sorok piramis alakban, vagy fordított piramis alakban kövessék egymást.
Arányosság Egy dokumentumban nagyon sok minden arányosítható. Vegyük például a szedéstükör részeit. A képernyőre tervezett alkalmazásoknál, például a weboldalaknál a szedéstükör oszlopai többnyire nem szabályosak. Gondoljunk csak a baloldalt megjelenő menüsorra! Előfordulhat az is, hogy az egyforma elemek kiegyensúlyozott harmóniáját kerülni szeretnénk és épp a dinamizmus, nyugtalanság érzékeltetése a cél. Ha az oldalon valamilyen arányt kell felállítanunk, célszerű az aranymetszést segítségül hívni. Egy szakasz aranymetszéssel bomlik két szakaszra, ha a nagyobbik részszakasz az úgy aránylik a kisebbikhez, mint az egész a nagyobbikhoz. Ezt az aránypárt hívják aranymetszésnek. Az aranymetszéshez hasonló, de könnyebb számolást tesz lehetővé a Fibonacci sorozat. A sorozat tagjait az alábbi kezdőértékek, és rekurzív formula segítségével képezhetjük. S0=0 S 1=1 S n= S n-1+ S n-2 Azaz a sorozat soron következő tagját az azt megelőző két tag összege adja. Az első két elem: 0, 1 ismeretében a sorozat első tagjai a következőképp alakulnak: 0, 1, 1, 2, 3, 5, 8, 13, 21 …
Hol kezdjük az olvasást? Nézzük meg az alábbi egyszerű, két hasábos oldaltervet. Egyetérthetünk abban, hogy a legtöbb szövegnek van eleje, azaz az olvasót irányítani szeretnénk abban, hogy hol kezdje el az olvasást. Az alábbi, nem túl szerencsés szedés esetén az olvasók megosztva a három szövegtörzs között habitusuk szerint mindegyiknél elkezdhetik az olvasást. Lesz aki fölül kezd, lesz aki a jobb oldali hasábot részesíti előnyben, és olyanok is akadnak majd, akik a kép alatti szövegblokkot olvassák el elsőként.
A szöveg elhelyezése, tördelése tehát az olvasás elkezdése szempontjából sem közömbös.
Folthatás Amikor egy oldalra ránézünk, szemünk még nem fókuszál az oldal részleteire. Az egész oldalt homályos foltok összességeként látjuk. Attól függően, hogy a világos-sötét pontok aránya milyen, látunk világosabb, vagy sötétebb foltokat. Ez az úgynevezett folthatás. A pillantásnak ebben a stádiumában eldől, hogy melyek a hangsúlyosabb elemek az oldalon. Célszerű elkészült oldalainkat a folthatás szempontjából is tesztelni. Ezt legkönnyebben úgy tehetjük meg, ha az elkészült képernyőképet a vágólapra másoljuk (windows-on a printscreen gomb) majd valamilyen jobb grafikai programba beszúrva elhomályosítjuk. Ekkor a folthatásnál megjelenőhöz hasonló képet kapunk.
Ritmus A kiadványszerkesztés során ritmusnak nevezhető minden, valamilyen rendszer szerint ismétlődő objektum, tulajdonság, grafikai elem. Ilyen ritmus alkotására számos alkalmat lelhetünk például a balra zárt sorok egyenetlen, jobb oldali végének hullámzásában. Akár -látszólag szükségtelenül- elválasztásokat is alkalmazva a hullám egyenletességének megtartása érdekében. Kissé talán nyögvenyelősnek tűnik a sorvégek ilyen cifrázása, de a fáradtság meghozza gyümölcsét, valóban nagyon esztétikus hatást érhetünk el. Ritmust kreálhatunk a táblázatok sorainak váltakozó háttérszínével is, amely nemcsak esztétikus, de jelentősen javítja az olvashatóságot is.
Szemléletesség Gyakran előfordul, hogy grafikai eszközökkel kell érzékeltetnünk, szemléltetnünk valamit. Vegyük_például_a_kicsi-nagy_ellentétet! Ha fontos, hogy az olvasó a látottakból arra asszociáljon, hogy két dolog közül az egyik kisebb, a másik nagyobb a szemléletességet gyakran kis túlzások alkalmazásával kell elérnünk.
A baloldali köröknél is jól látható, hogy a felső kisebb, ám a jobboldali megvalósításnál biztosan nem kerüli el ez a tény egyetlen szemlélő figyelmét sem.
Ellenpont Ha az oldalon két, vagy több hangsúlyos elemet, például képet kell elhelyeznünk, az optikai kiegyensúlyozottság megtartása érdekében célszerű ezeket egymás ellenpontjaként elhelyezni az oldalon. Azaz, ha a képeket sötétségük (folthatásuk) és területük szorzataként egy-egy súlynak fogjuk fel, az oldalt úgy kell kiegyensúlyoznunk, hogy az a középpontjánál alátámasztva egyensúlyban maradjon. Természetesen mindezt a szedéstükör szabályainak betartásával.
Vonal Mind a nyomtatott, mind az elektronikus kiadványszerkesztés során gyakran alkalmazunk vonalakat, hogy a tartalmilag elkülönülő részek tagoltságát hangsúlyozzuk. A vonal gyakran áll elő, valamilyen grafikai megvalósítás eredményeként a funkcionalitáson felül esztétikai értéket is adva kiadványunknak. Ne feledkezzünk meg azonban a vonalak „szemvezető” funkciójáról! Azaz, egy vonal mindig vonzza a tekintetet. Akarva-akaratlan, szemünk követi a vonal útját. A vonal ezen tulajdonságát gyakran használják ki reklámkiadványokban, ahol a felületes szemlélő által céltalannak tűnő, gyakran szaggatott, vagy pontvonal halad át a képen. Mi azonban tudjuk, hogy ezek a vonalak szemvezetők, amelyek általában valamilyen megvételre kínált termékhez, vagy szolgáltatáshoz vezetnek.
Képek Egy vékony kerettel a képet sokkal hangsúlyosabbá tehetjük. A kerettel ezen felül optikai hatást is elérhetünk. Ha a keret a kép alján szélesebb, a kép sokkal nehezebbnek tűnik. Ezt a trükköt gyakran alkalmazzák fotók kiállításánál, ahol a fotókat fekete kartonlapra ragasztják. Többnyire nem a kartonlap közepére, hanem attól egy kicsit feljebb, hogy az amúgy könnyű papírképet optikailag tegyék súlyosabbnak látszóvá az alul szélesebb kerettel. Ha a képek embereket, arcokat ábrázolnak, fontos szempont, hogy a szerkesztés során az arcok ne nézzenek ki a képből. Tekintetüket mindig az oldal tartalmi részének irányába vessék. A befelé néző képek mintegy bekeretezve az oldalt egységes, zárt hatást keltenek. A rendelkezésre álló képeket könnyen megfelelőre alakíthatjuk, egy egyszerű tükrözés művelettel.
Vigyázzunk azonban, ha a kép valamilyen cselekvést ábrázol! Így „születnek” ugyanis a balkezes gitárosok, balkézzel írók. Ez az alapos szemlélő számára derültségre adhat okot. Célszerű tehát a kép elkészítésének pillanatában tudni, hogy hol lesz a helye a kiadványban.
Színek alkalmazása A képernyőre tervezett kiadványok esetében megvan az az óriási előnyünk, hogy szabadon bánhatunk
a
színekkel,
azok
használata
nem
befolyásolja
a
kiadvány
árát.
Mindezen szabadság ellenére azért célszerű néhány szabályt, tulajdonságot itt is szem előtt tartanunk.
Mire használhatjuk a színeket? Azonos színek használatával csoportosíthatjuk kiadványunk összetartozó elemeit. Visszatérő színekkel, színkombinációkkal kiadványunk összképe sokkal egységesebbé tehető. Gondoljunk csak az azonos szintű szövegelemek, címsorok ugyanolyan színnel történő megjelenítésére! A színek alkalmazásával kiemelhetünk fontos részeket, vagy elkülöníthetjük egymástól az egyes szövegrészeket. Táblázatok, diagramok, adathalmazok esetében a tájékozódást, olvashatóságot is jelentősen megkönnyíthetjük különböző háttérszínek alkalmazásával. Ha oktatási célú kiadványt készítünk, a színeknek a magyarázó funkción kívül is jelentős szerep jut, ugyanis a tanulóknak a színes ábrákon nemcsak könnyebb eligazodni, de könnyebben megjegyezhetők is.
Színek száma Annak ellenére, hogy lehetőségeink szinte korlátlanok, mégsem érdemes túlságosan sok színt használni. Az átlagos szemlélő számára 4-5 szín alkalmazása a legoptimálisabb. Az ember rövid távú memóriája 7 szín tárolására képes.
Háttérszínek Szemünk középső területén a többihez képest kevesebb a kék és zöld szín érzékelésére alkalmas csapocskák száma. Ezek a színek kisebb ingerületet váltanak ki ezért alkalmasak háttérszínnek. Kerülendők viszont a fontos részek kiemelésénél, és az apró részleteknél. Az elektronikus kiadványoknál, ha az olvashatóság fontos szempont, válasszunk világos hátteret és sötét betűket.
Előfordulhat, hogy a háttérszínnek különleges jelentése van, például az Interneten fellelhető hacker-site-ok háttere tradicionálisan fekete. Így a gyanútlan szörfölő azonnal tudja, hol jár, mielőtt az oldal tartalmába beleolvasna.
Színek kölcsönhatása Az egymás mellett álló, színek kölcsönhatásban állnak egymással. Ugyanazon szürke fehér alapon sötétebbnek, fekete alapon világosabbnak tűnik.
Figyeljük meg az alábbi kék háromszög színeit a háromszög tetején és alján.
Az alábbi ábrán a kisebb zöld négyzet világosabbnak tűnik a legfelső zöld sávnál, ám azonos színűek.
Sötét háttér előtt azonos szín világosabbnak, világos háttér előtt sötétebbnek tűnhet.
Komplementer színek A fehér szín minden színt tartalmaz. Az összetett fehér színt egy prizma segítségével bonthatjuk összetevőire. Ha a felbontott színspektrumból egy színt kiszűrünk, majd a maradékokat egy prizma segítségével újra egyesítjük, a kiszűrt szín komplementer színét kapjuk. Nézzük a baloldali kis zöld négyzetet 15-20 másodpercig. Ezután nézzünk a jobb oldali_négyzet_közepére. Itt a zöld komplementer színében pompázó kis négyzetet vélünk látni. A jelenséget utóképnek hívjuk.
Színek és méret A fehér négyzet fekete alapon nagyobbnak hat, mint a fekete négyzet fehér alapon.
A sárga négyzet fehér alapon nagyobbnak hat, mint fekete alapon. A vörös négyzet azonban épp ellenkezően viselkedik.
