Tímár Krisztina Erika A megfigyeltté válás története. Egy elemzés Toró T. Tibor megfigyelési dossziéjához Bevezetés Dolgozatom bővebb kerete az 1970-es, 1980-as évek Romániájában élő állampolgár és az állam közötti kapcsolatra próbál rávilágítani. Ha megnézzük, hogy milyen határok léteztek a kettő között a rendszerváltás előtti Romániában, nehezen tudunk eligazodni, hiszen egy kusza kapcsolatrendszerre bukkanunk, amelyben az egyes szerepek kevésbé letisztázottak. Az új kapcsolatháló a besúgók, informátorok, megfigyelők, ügynökök sötét világa, amelyet azért neveztem letisztázatlan szerepek összességének, mert ha lehet ezt így mondani, egy mediátori szerepet töltenek be a polgárok és az állam között úgy, hogy közben nem lehet tudni pontosan, hogy éppen melyik szerepüket játsszák, hiszen a piramisszerűen alakuló informátori hálózatban mindenki egyszerre lehet megfigyelt és megfigyelő. A elemzés forrásai, amelyek segítségével bemutatom ezen szerepek működését, működtetését Toró T. Tibor 1 titkosszolgálati dossziéja és egy vele készült interjú. Az elemzésben egyrészt a titkosszolgálati dossziét nem egy helyzet, hanem egy sajátos állapot hordozójaként kell értelmeznünk, amely emberi magatartásokat dokumentál, másrészt a T.T.T.-vel készült interjút a dossziéhoz való viszonyulásként kell tárgyalnunk. A kutatás nehézségei Jelen dolgozat arra a kérdésre keresi a választ, hogy megírható-e a megfigyeltté válás története a két említett forrás alapján? A dolgozat első része a kutatás elméleti és módszertani kérdéseit tárgyalja és tágabb keretben, talán több ehhez hasonló példa esetén felmerülő kérdésre, problémára próbál választ találni. A dolgozat második része két − a dossziéból és az interjúból kiemelt − példán keresztül (Látóhatár irodalmi kör és Thália Egyetemi Színpad) próbálja szemléltetni az első részben tárgyalt elmélet és módszertan alkalmazhatóságát. T.T.T. szekuritátés dossziéja alapján elemezhető a hatalom megfigyeltmegfigyelő kapcsolat stratégiáinak létrehozása, míg a T.T.T. által elmondottak
1
Toró T. Tibor −a továbbiakban: T.T.T.
1
alapján, viszonyulásaiból kaphatunk tágabb képet arról, hogy ezt a kapcsolatot mi éltette tulajdonképpen. A kutatás nehézségei abban állnak, hogy a titkosszolgálati iratokkal foglalkozó kutatók még nem dolgoztak ki az ilyen vizsgálódásokra alkalmas elemzési módszert, ezért dolgozatomban az élettörténeti módszert és a tartalomelemzést használtam a kérdés megválaszolására. A megfigyelés logikájának, szükségességének és az informátori háló működésének megértésében a megfigyeltté válás történetének megírását tűztem ki célul. 2 Ennek a történetnek két oldala van, egyrészt a megfigyelt mindennapjaira, tevékenységeire nyerhetünk rálátást, másrészt pedig az ezt megíró, de ugyanakkor értelmező megfigyelők logikáját, motivációját is nyomon követhetjük az iratok elemzésével. Így, nem csak a titkosszolgálat funkcióját érhetjük meg, hanem a személyi dossziékon keresztül élettörténeteket állíthatunk fel, amelyek ugyanúgy fontosak egy kor társadalmi működésének megértésében. Küllős Imola tanulmánya említi, hogy a mindennapi történetek életleírások antropológiai jellegét elsőként Redfield ismeri fel az 1960-as évek elején, mint eszközt egy-egy közösség megismeréséhez (Küllős 1982, 164). Kapcsolatrendszerek felépülését vagy felépíttetését, a közösségi mentalitás különböző állomásait, a hatalom működésének mechanizmusát követhetjük nyomon, egy az állam által előhívott dosszié keletkezésén, amely egy egyén mindennapjainak történeteit értelmezi. Agar azt mondja, hogy a kulturális antropológia képviselői szerint az „életrajz a szélesebb kulturális minta egyéni érzékelésének és arra adott reakciójának központi eleme” (Agar 1982, 100). Azt hiszem, hogy a megfigyelési dosszié pontosan így reprezentálja a szélesebb kulturális mintát, az egyéni érzékelések pedig az ügynökök révén, a reakciók, a tartótiszt, illetve a megfigyelt egyén részéről érkeznek.
2
Az elemzés módszeréhez tartozik egy táblázat elkészítése is, amely tiszteletben tartja a dossziéban megjelenő egyes műfajok közötti különbségeket, valamint ezek megfelelő formai sajátosságait is szigorúan betartja, hiszen ezeknek a struktúrája mentén, a tisztek feljegyzéseiből, a kijelölt feladatokból és meghozott intézkedésekből tudjuk a leginkább összeállítani a célként kitűzött történetet. Ezeket vizsgálva, lépésről lépésre megtudjuk, hogy a hatalom hogyan keríti megfigyelése alá, és hogyan próbálja befolyásolni, meghatározni T.T.T. mindennapjait. A táblázat rendezési elve az időrendi, kronológiai sorrend, ezáltal a kitűzött cél, a megfigyeltté válás története is tisztábban megragadható. Az egyes jelentésekhez, bejegyzésekhez minden esetben kapcsolódó rubrikák a következők: sorszám, dosszié szerinti sorszám, dátum, terjedelem, az információ forrása, a feldolgozó személy/intézmény, hely, műfaj, téma, aktivitás, tartalom, ügyön dolgozó tiszt feljegyzése, kijelölt feladatok, meghozott intézkedések.
2
Forrásleírás, a dosszié létrejöttének kontextusa Mielőtt az elemzésbe kezdenénk, nézzük meg, hogy mi volt a kontextus, amelyben T.T.T. dossziéja megszületik. A hivatalos iratcsomót a securitate révén az állam hívta életre, majd évekkel később a román törvényhozás az érdeklődök elé bocsátotta, amikor létrehozta a Kommunista Állambiztonság Irattárát Vizsgáló Bizottságot. A dossziét 1978. augusztus 3-án nyitották meg, és az utolsó bejegyzés 1989. február 2-án történt. Ebben a periódusban indították a legtöbb dossziét, az összes előző évhez képest, mivel az 1965 utáni „idilli” hangulat megszűnésével az állam „jelszavai” veszítettek hitelességükből, ezért szükség volt a szigorúbb és közelebbi ellenőrzésre. T.T.T. személyi dossziéjának 3 ACNSAS 4 szerinti jelzete 0032208, régi jelzete: Dosar de urmărire informativă, Nr. 3962, azaz 3962-es számú adatgyűjtési dosszié. Ez azt jelentette, hogy „bizonyított” (azaz előre ellenőrzési dossziéban vizsgált) ellenséges vagy törvénytelen tevékenységek folytatása révén nyitották meg. A fedőlapon megnyitás dátumaként 1978. augusztus 3-a jelenik meg, pedig a dossziéban már 1975-ös, 1976-os és 1977-es bejegyzések is vannak. 5 A fedőlapon T.T.T. álneve is szerepel: „Tordeanu”, a problémakör meghatározott: magyar nacionalizmus, és egy ügyhöz kapcsolt, a Nemzeti Biztonság ügyéhez. Rövid elméleti keret a történethez A dosszié a megfigyelők, besúgók jelentései alapján világosan mutatja, hogy a szocializmus korában egy új kapcsolatrendszer bukkan fel társadalmi, állami szinten. A kérdés az, hogy miért volt fontos a szocialista Románia számára egy új kapcsolatrendszer létrehozása, amelynek a feladata túlmutatott az életrajzi adatok beszerzésén vagy az ártatlan esemény-beszámolókon.A kérdést a fenti 3
A dosszié egyetlen iratcsomóból, 386 oldalból és 241 bejegyzésből áll, ezt a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Bizottság vette át a temesvári belügyminisztériumi egységtől és dolgozta fel (iktatás, lapok számozása). E szerint a feldolgozás szerint viszont a dosszié 271 bejegyzést tartalmaz, letölthető a http://adatbank.ro/cedula.php?kod=465 honlapról 4 Arhiva Consiliului National pentru Studierea Arhivelor Securitătii – a továbbiakban ACNSAS 5 Ennek magyarázata egyszerű: László Márton a dossziétípusok tárgyalásakor megemlít egy az állambiztonsági adatbázis kiépítésével foglalkozó belső szabályzatot, amely ugyan 1951-ből való, de az itt megjelenő ellenőrzési dosszié típusa az 1977-es belső utasítás után is fennmaradhatott. Ezt bizonyítják azok a jelentések, amelyek tulajdonképpen a dosszié nyitása előtt születtek. Az ellenőrzési dossziét meghatározott személyek esetében hivatalból nyitották, más esetben pedig akkor, amikor olyan, az állambiztonságot érintő információkat kaptak, amelyeket más vizsgálati eszközökkel is le kellett ellenőrizni. A rövid ellenőrzés után az illető személyről adatgyűjtési vagy objektumdossziét nyitottak, vagy törölték a nyilvántartásból.
3
gondolatok alapján úgy is meg lehetne válaszolni, hogy az állam önmagában, konkrét eszközök, eljárások segítsége nélkül nem nyerhetett volna tetthatalmat. A továbbiakban egy rövid kitérőt tennék ennek megmagyarázására. A válaszadáshoz a Richard Jenkins által felállított meghatározás vált hasznossá. A Jenkins meghatározása abból az általa észlelt szociálantropológia területén belül fellépő hiányosságból ered, hogy a létező etnicitás-elemzések 6 következetesen a csoportidentifikációt emelték csupán ki. Az identitás megalkotásában viszont Jenkins a külső és a belső meghatározási folyamatok interakcióját találja eredményesnek, amelyek működése a kategóriák illetve a csoportok szintjén érhető tetten (Jenkins 2002). A külső meghatározási folyamat a kategória szintjén jön létre. A kategória − egy olyan osztály, amelynek természete és összetétele a kategóriát meghatározó személytől függ (Jenkins 2002). Esetünkben értelemszerűen nem meghatározó személyről, hanem személyekről, magaáról a hatalomról van szó. A kategóriák kívülről, mások által meghatározottak, behatároltak és azonosítottak. A kategória létrehozását világosan észlelhetjük a dosszié esetében, hiszen a megnyitásának a célja távolról sem a valóság leírása volt, inkább egy sajátos valóságkép leírása, egy kizáró kategória megteremtése, a magyar nacionalisták kategóriájának létrehozása. A hatalom megcímkézte T.T.T.-t. A dosszié vizsgálata során nyomon követhetjük, hogy hogyan használja fel a hatalom ezt a címkét a politika befolyásolásában. Azáltal, hogy kategóriák jönnek létre és ezeknek működési ütemterveik, szabályaik és eszközeik vannak, a hatalom mozgásteret és egyben tetthatalmat nyer az állampolgár fölött. Például az, hogy T.T.T. a sorkatonai szolgálata idején magyarul beszél, vagy, hogy édesapja „igazi magyarnak” nevelte, nem jelentene semmiféle gondot, nem lenne ok a megfigyelésre. De ez az ügy fontos volt. Ezért fontos lett mindaz a sok kritérium, szabály, amely lehetővé tette az effajta emberek besorolását a nacionalisták és irredentisták vagy soviniszták kategóriájába. Követendők lettek a katonai utasítások, kötelezővé vált az erre a célra kiépített adatbázis, módszerek és eszközök alkalmazása a nacionalisták átnevelését illetően. De vajon mondhatjuk-e azt, hogy a hatalom nem csupán címkéz, hanem valóban azt írja le, azt bizonyítják a folyamatosan megírt jelentések, hogy T.T.T. ténylegesen nacionalistaként viselkedik? Véleményem szerint nem, mert nacionalistaként csakis a hatalom szemében viselkedhet T.T.T., hiszen csakis a hatalom és a beavatottak számára válik teljesen világossá, hogy mit is jelent a tettek és megnyilvánulások szintjén nacionalistának lenni, olyannak, akit Az elmélet találónak bizonyult, hiszen az általam vizsgált dosszié pontosan egy az etnicitást érintő ügy mentén jön létre; T.T.T. szekusdossziéja, amint ezt már fentebb is említettem, a nacionalistairredentisa, „magyar problematikát” vizsgálja, elemzi. 6
4
a nevelés céljából figyelni kell. T.T.T. teljesen más személy csoportok tagjaként, teljesen más identifikációkat és kategóriákat alkalmaz saját magára. A közösség, amelynek a kategorizáció által tagja lesz, csakis az állam értelmezésében objektivizálódik, és ha úgy vesszük, csak akkor jön létre, amikor a tagjai érzékelik az összetartozást, a csoporttá válás érzését. Például, T.T.T. önmagában nem tekinthető nacionalistának a különböző irodalmi estek szervezésekor, akkor lesz azzá, amikor egy csoport gyűlik köré, akkor hiheti a hatalom, hogy a Látóhatár tagjai egy lázadó, veszélyes, irredentista tömeg, amely veszélyt jelent a haza békéjére, és akkor nevezik el nagy magyarnak. A csoport − a belső meghatározási folyamatokban ragadható meg, amelyek által az alanyok jelzik a csoporthoz tartozóknak és a csoporton kívülieknek saját identitásuk önmeghatározását. Ez lehet egy énközpontú, individuális folyamat, vagy egy kollektív, csoportos megnyilvánulás (Jenkins 2002). A kategóriával ellentétben egy csoportnak nevezhető osztályt a tagjai között fennálló viszony határoz meg (Mann in Jenkins 2002). A csoport végül is dinamikájában, identifikációjában, működési és reprezentációs mechanizmusaiban létezik. Példaként a Thália Egyetemi Színpadot említeném. A Thália a belső meghatározási folyamat szempontjából egy közösséget építő tevékenység volt, amely során a temesvári magyar fiatalok találkozhattak, ismerkedhettek, gyakorolhatták nyelvüket, életben tarthatták hagyományaikat, elmondhatták elégedetlenségeiket a művészet segítségével. De így volt ez a táncház vagy a Látóhatár esetében is. Az, hogy a csoport belső folyamatként van meghatározva T.T.T. esetében nem jelenti azt, hogy nem társadalmi, hiszen szükségük van a hallgatóságra, amely révén megtörténhetnek, és értelmet nyerhetnek ezek a folyamatok. Ez az elkülönítés azért játszik fontos szerepet esetünkben, mert T.T.T. visszaemlékezése és a dosszié olvasása során a kategória az ő tudatában is megjelenik, holott az eredetileg csupán a dosszié szintjén született meg a hatalom révén. Nyomon követhetjük, hogy a külső kategória egyfajta narratív-módosító szereppel bír, alakító erőként lép fel. A történet kerete T.T.T. mesélésében inkább ironikus hangvételt tapasztalunk és kíváncsiságot a dossziéban megjelenő megmagyarázhatatlan dolgok iránt. 7 Így mesél arról, hogy dossziéja lett: 7
Küllős Imola a visszaemlékezések és a szóbeli élettörténetek kapcsán azt írja, hogy ezek nem az objektív valóság megismerését segítik, hanem inkább a közösség értékítéleteit, annak a valóságról alkotott képét (Küllős 1988, 164). Esetünkben egyrészt T.T.T. és az általa képviselt csoportok értékeiről, másrészt a
5
„Az én dossziém szerintem az apám tevékenységének következménye első sorban és nem az enyém. Igyekeztem én rászolgálni, hogy nekem is legyen aztán sajátom, alanyi jogon is legyenek saját besúgóim, meg akik követik a tevékenységemet, sok módon, nyilván.” T.T.T. dossziéját 1978. augusztus 3-án nyitották meg, az első (csupán saját dossziéjában megjelenő) bejegyzés édesapja, T.T. egyik megfigyelőjének a munkája. A besúgó tehát öröklődött. A dosszié indításának oka világosan megfogalmazott: az édesapa vélhetően ugyanazt a hazára káros nacionalista-irredentista ideológiát és gondolkodásmódot örökíti át fiára, amelyet ő is vall. Fiának viselkedéséről már meg lehet állapítani, hogy „nagy magyar”. 8 Így kezdődik T.T.T. megfigyelése. Azok az okok, amelyek kiváltották T.T.T. „nagy magyarrá” válását, viszont időben sokkal távolabbiak. De ezt a távolságot könnyen levezethetjük a dosszié fő motívumainak, érdeklődési köreinek vizsgálatából: a hatalmat érdekelte a család nevelése, a nacionalista-irredentista magatartás, minden létező és nem létező kapcsolat. A tizennégy év alatt lejegyzett történet motívumai 9 közül viszont ebben a dolgozatban két motívum, foglalkozási kör kiemelésére kerül sor a bejegyzések és az interjú alapján: a Látóhatár irodalmi kör és a Thália Egyetemi Színpad. A fentiek tükrében továbbá e két példa szolgál a besúgói rendszer és a megfigyeltté válás történetének megértésére. Látóhatár irodalmi kör A Látóhatár irodalmi kör meghatározó volt a temesvári magyar diákok számára. A Látóhatár vitakör amúgy szerintem egy nagyon fontos intézménye volt a diákéletnek, itt már inkább azok kerültek be, akiket a társadalmi problémák és jelenségek is érdekelték. Nem voltam én ennek vezéregyénisége, bár licis koromban jártam már Látóhatárra, mindig vasárnap délelőttönként volt, talán minden második héten.. T.T.T. ebben az interjúrészletben majdnem a definícióját dossziéban megjelenő, a kategóriákat létrehozók értékeiről van szó, amelyek nyilvánvalóan ezekkel ellentétben állnak. 8 Toró T. Tibor megfigyelési dossziéja. 1978.1 9 A motívumok, amelyek T.T.T. élettörténeti motívumai és a dosszié érdeklődési körei a következők: katonaság, Látóhatár irodalmi kör, Thália Egyetemi Színpad, Táncház, −Stúdió, M iskolai, tanárkodási évek, munkahelyváltás. Az irat azért értelmezhető élettörténeti narratívaként, mert konkrét, személyes tapasztalatokat ötvöz a valóság individuális megértésével (Niedermüller 1988, 379), akár akkor, amikor az ügynök tartótisztje újraolvassa a jelentéseket, és egy összegzést készít, vagy amikor a kutató dekódolni próbálja a jelentéseket. Ha az életpályát a valóság egyéni birtokbavételének folyamataként (Niedermüller 1988, 379) értelmezzük, akkor esetünkben, mivel csupán az irat vizsgálatához ragaszkodunk, a titkosszolgálat lesz az a szubjektum, amely birtokba veszi T.T.T. életének történeteit. Az élettörténetet az életpálya narratív megjelenítése adja (Keszeg 2002, 18).
6
adja annak a jelenségnek, amely felcsigázta tulajdonképpen a hatalom érdeklődését. A társadalmi problémák és jelenségek szóvá tétele nem maradt visszhang nélkül, rendszeresen figyelniük kellett a jelentőknek a kulisszák mögötti megnyilvánulásokat, gondolkodásmódokat. T.T.T. már középiskolás kora óta tevékeny a Látóhatárnál, 1978-tól 1983-ig terjed ittlétének időszaka. Ezt az időszakot négy informátor „dokumentálta”, ezentúl az „S” módszer használata itt is érvényben marad, de hozzáadódnak még a T.O. nyomozati eszközök is, amelyek általában lehallgatáshoz szükséges eszközöket jelentettek (László 2007, 163). 1978. október 10-én T.T.T.-t arról faggatják, hogy miért csökkent a Látóhatár aktivitása, amire a rövid válasz az volt, hogy minden kezdet nehéz. A Látóhatár aktivitását megfigyelők egyben az iskolában is figyelemmel követték T.T.T.-t, minden alkalmat kihasználva a találkozások részletes programjának megfejtéséhez. Ebben a periódusban minden jelentés azt tárgyalja, hogy T.T.T. baráti köre szűk, nem tapasztalnak nacionalista megnyilvánulásokat esetében, de mindenképp bizalmas kapcsolatokat szeretnének kialakítani vele, a cél a tevékenységek minőségének kitapogatása. Egy találkozásról számol be „Kovács,” amelyen az Ady Endre kör bemutatta új kiadványát, a Lépcsőket. Erre a csoportra jellemző volt a más városok irodalmi köreivel való kapcsolattartás, ez okozta a legnagyobb aggodalmat a hatalomnak, hiszen veszélyesnek vélték az irodalmi, történelmi témákat tárgyaló előadásokat, találkozókat: visszatérve a Látóhatárra, szerintem az akkori viszonyok közepette egy igen nagy vállalkozás volt ez a Látóhatár. Most így szerénynek tűnik, de Sütő Andrástól kezdve a különböző erdélyi magyar írók, kolozsvári egyetemi tanárok, általában az értelmiségi elit egy jó része megmozdult itt Temesváron. Egy-egy sikeresebb, érdekesebb, izgalmasabb előadás után megfelelő botrányok is zajlottak. Az én szekus dossziémban ennek halvány nyoma van, ami azt a gyanút is keltheti, hogy hiányoznak az érdekesebb részek belőle. A botrányoknak valóban nincs nyoma a dossziékban, de egy utolsó pillanatban előállított ellenőrzési terv, megakadályozási kísérletre bukkantam Bartis Ferenc temesvári útjával kapcsolatban. Ha nem is tudták megakadályozni Temesvárra érkezését, mint ahogyan azt Sütő esetében tették, amikor a meghívó nem jutott el hozzá, és T.T.T. erről úgy beszél a besúgóval, hogy „nem válaszolt a hívásra”, a kolozsvári Utunk szerkesztőjének távozása után ismételt, követelőző hangnemben írt kérések íródnak a kolozsvári securitatéhoz, amelyben adatokat kérnek Bartisról, kapcsolatairól, természetéről, hatásköréről. Rácz tartótiszt többször tűzi ki feladatként az ilyenféle kapcsolatok megbontását, megrongálását.
7
A megfigyelt-megfigyelő kapcsolat bizalmasságáról vall az a tény, hogy az 1980. október 17-i tájékoztató jegyzék szerint T.T.T. meghívja „Ferkót”, hogy vegyen részt a Thália és a Látóhatár tevékenységeiben, ezennel a 20-án tartandó Székely versek estjére, mondván, hogy milyen magyar az, aki nem támogatja az ilyen tevékenységeket. Világos tehát, hogy T.T.T. besúgói saját környezetéből, baráti köréből kerülnek ki. Valószínű, hogy sokan voltak képesek összeegyeztetni informátori szerepüket a barátival, mert úgy képzelhették, a háttérből valamilyen védelmet nyújthatnak azok számára, akikről jelentenek (Könczei 2007, 9-10). Így történt ez „Ferkóval” is, a meghívás után többször vett részt ezekben a tevékenységekben. A kapcsolata T.T.T.-vel elég szorosnak bizonyul, de nem teljesen világos, hogy ezt csak az információ hitelességéért írja vagy pedig a feladat sikeres véghezvitelét próbálja bizonyítani, elérte a célját, hiszen közel került T.T.T.-hez. T.T.T.-t a hatalom ezekben a hónapokban már nem apja révén tartja nacionalistának, hanem külön veszélyes „elemként” tárgyalják. Megfigyelésének technikái egyre komolyabbak. Az új lakásába lehallgatókészülékek beszerelését tervezik. Egy olyan ember számára, aki nem abban a korszakban élt, rémisztő és elképzelhetetlen, hogy maga a hatalom várja az alkalmat, a tömbházlakás újítását, ahhoz, hogy biztos alibit használva beszerelhesse a készülékeket. Ijesztő, hogy egy embernek a napi feladata a folyosókon állva megtudni, hogy mikor, milyen szerelőnek hol van dolga, figyelemmel követni a házmester kifüggesztett listáját a tömbházban történő ellenőrzéseket illetően. A securitate ügynöki hálózata nem egynemű, hierarchikus és úgy tűnik, hogy ez a rend meghatározta egy-egy ügynök feladatát is. Sőt, arra is van példa, hogy egy ügynök használhatatlannak bizonyul, és akkor lemondanak róla. Erről számol be egy 1980. december 20-án készült elemzési jegyzék is. Szerepformáló volt tehát a szekus-rendszer (Könczei 2007, 8), mindenkinek jól meghatározott szerepe volt: besúgó, szekus, megfigyelt, nyomozó, nyomozott stb., és egy-egy láncszem eltávolítása nem jelentett különösebb gondot, nem fenyegette a hálózat további működését. Miután a besúgót eltávolítják a rendszerből, a megfigyelőből megfigyelt lesz. Nem bíznak már benne, befolyásolhatónak tartják, ezért elkezdik őt is figyelni, követni. Érdekes megemlíteni, hogy a különböző körök, amelyek tulajdonképpen ugyanazon diákok által működtettek, egymásnak közönséget toboroznak. A Szabad Szó például a Látóhatár tevékenységeiről folyamatosan informálja a magyarokat, T.T.T.-ről portré-cikk jelenik meg, amely kulturális tevékenységeit mutatja be, és megemlíti, hogy párttag lett.
8
T.T.T. tevékenysége a Látóhatárnál tanárkodásának elejéig tart, 1982, októberében a jelentések bizonytalanok abban, hogy T.T.T. aktív tagja-e a Látóhatárnak, vagy kiállt ebből. 1983. májusi összefoglalójából tudjuk meg, hogy T.T.T. kivonta magát a Látóhatár illetve a Thália aktivitásaiból. Thália Egyetemi Színpad Az egyetemi színpad nagyon fontos szerepet játszott T.T.T. életében: korántsem azokat az embereket gyűjtötte össze, akiknek valamilyen vokációjuk volt a színház fele, hanem az is a cselekvésnek az egyik formája volt. A dossziéban egy 1979. március 1-jén írott bejegyzés még mindig a család rossz hatását hangsúlyozza, itt tehát T.T.T. még nem volt a csoport vezető egyéniségeként nyilvántartva, csupán egy embereket maga köré gyűjtő személyként írják le, aki arról vélekedik, hogy mitől nem jó magyar egy magyar, például attól, hogy nem magyar a párja. Akkor kezdik T.T.T.-t minden más személytől függetlenül figyelni, amikor 1980 októberében T.T.T.-t megválasztják a Thália vezetőjévé (nem művészeti vezető, hanem ilyen szervező-vezető). Innen kezdve sok bejegyzés szól a másokkal való kapcsolatokról, általános tevékenységek leírásáról. Az interjú során olyan kapcsolatok létezéséről hallhatunk, amelyek egy újfajta relációt hoznak a képbe, amelyeknek T.T.T. tudatában volt, de számára elképzelhetetlen volt nem elvállalni a „tháliázást”. A diákházban zajló Tháliának ugyanis volt egy intézményes felügyelete, a Pártbizottságon belül volt egy-két magyar tanár, akiknek egyféle cenzori szerep jutott. Ezek a tanárok felügyelték az előadásokat, és egyfajta puffer szerepet töltöttek be a hatalom és a diákok között. De igazából ők a mi embereink voltak a rendszerben és nem fordítva, tehát úgy értem, hogy a magyarok embere a rendszerben, ők inkább ezeket az intézményeket védték a hatalom ellen, minthogy a hatalom küldte volna őket oda, hogy csináljanak rendet. B. O.-nak nagyon sok problémája is volt emiatt, nehezen vették be a pártba, nem tudott doktorálni, fiatal asszisztens volt és azóta, nagyon nehezen alakult a pályája, valószínűleg emiatt is többek között, de azért vállalta, hogy ezt csinálja. Még egy érdekes szerepről beszélhetünk a Thália kapcsán, amelyből az derül ki, hogy ez is egyfajta megfigyelői szerep volt. Valamilyen módon M. L. (a temesvári színház színművésze volt és a Thália vezetője is)szerepe az események irányítása volt. M.L. a rendszerváltás utánig volt a Thália vezetője, de ugyancsak az ő vezetése alatt majdnem megszűnt az Egyetemi Színpad. T.T.T. a Thália ellenében működő meghatározó figuraként beszél róla. Ő megpróbálta a
9
színházért csinálni, amit csinált, a diákok nagy része pedig nem feltétlenül a színházért, a színházcsinálásért jött oda, hanem egyrészt, hogy jól érezze magát, kettő, hogy a társadalomért tegyen valamit, a sorok között üzenjen valamit, ilyen is volt. M. az egyik volt, gyanús nekem, nincs bizonyíték rá, ő volt az egyik aki jelentéseket írt a Tháliáról magáról. Egy fura fickó volt és megpróbálta az egészet valamilyen módon depolitizálni, most mondom én így, hogy depolitizálni, nyilván akkor nem így mondtuk, de kerülte a kényes témákat folyamatosan. Ezekkel a furcsa kapcsolatokkal együtt a Thália működött, és T.T.T.-nek büszkesége volt, a megfigyelőnek pedig feladata, kiderítenivalója, de „ami a szeku számára kompromittáló adat volt, az a realitásban tisztelendő magatartásnak számított” (László 2008, 202). Amikor először találkozunk a Thália névvel a dossziéban T.L. 10 tháliás aktivitásáról van szó, így ismeri és szereti meg T.T.T. az egyetemi színpad világát. 1978. október 17-én egy tájékoztató jegyzék T.T.T.-t vezetőbizottsági tagként tünteti fel. Ugyanannak az évnek a novemberében a Thália fontos turnét szervez, Dürenmatt: Pillanatkép egy bolygóról című darabját viszik színpadra Nagyváradon, Marosvásárhelyen és Brassóban. A jelentések „hasznos időben” tájékoztatják a tartótisztet a turné szervezéséről, azt is tudják, hogy miről szól a darab, és kifogásolják a külföldi diákélet bemutatásának színpadra állítását. Pár nappal a turné után kiderült, hogy az előre a színház buszaival betervezett utazást vonattal kellett véghezvinni, mert minden busz „hibás” volt. Miközben a megfigyelők Thália-próbákra a diákházba járnak, azt akarják megtudni, hogy mi T.T.T. véleménye a nemzeti ügyről. Erre azért kíváncsiak, mert T.T.T. vezéregyéniségként van számon tartva, intelligens, barátságos de veszélyes, elszigeteli a magyarokat, mert a családja rossz hatással van rá. A Tháliával párhuzamban T.T.T. fizikaversenyt nyer, Megéneklünk Románia! versenyen szerepelteti csoportját, kapcsolatokat létesít. A securitate tud T.T.T. külföldi kapcsolatainak létezéséről, de mivel nem tudja ezeket beazonosítani, erre a célra egy külön tervet dolgoz ki. „Kovácsnak” az lesz a dolga, hogy T.T.T.-nek elmondja tervét, miszerint utazásra készül Lengyelországba, Csehszlovákiába és Magyarországra, de mivel nem ismeri a nyelvet, a helyeket, és ismerősei sincsenek, T.T.T. el fogja árulni kapcsolatait a segítésnyújtás céljából. Ennek a tervnek nincs további folytatása a dossziéban, nem tudjuk, hogy T.T.T. végül segített „Kovácsnak” vagy sem.
10
Toró László, Toró T. Tibor bátyja
10
A következőkben a Thália Peter Weiss darabot ad elő a diákházban, nagy sikerrel. T.T.T. elégedetten állítja, hogy a Tháliában nagyon jó a hangulat, kellemesen telnek a találkozások, de „Feri” mást hallott: azt, hogy az új tagok nehezen illeszkednek be, és ezért T.T.T. rossz szervezői készsége a hibás. Egy jelentés azt mondja, hogy T.T.T. viselkedése nem nacionalista, de egyénisége és gondolkodásmódja az. 1981-re a Tháliának sok egyetemistát sikerült toborozni, remélik, hogy sikeres turnét tudnak szervezni, ezt „Feri” a Thália technikusától tudja. Az 1983 májusában írt elemzési jegyzék említi, hogy T.T.T. teljesen kiszállt a Thália tevékenységéből. A történet viszont nem ér véget, hiszen T.T.T. tanárkodása folyamán folytatja a színjátszó kör művelését diákjaival. E részt a legtalálóbban a következő interjúrészlettel zárhatnánk: a Thália tehát mondom, több volt, mint egy színjátszó csoport, az világos, hogy az egyik pillére volt a diákéletnek a Thália. Sokan megfordultak ott is különben, olyanok, akiknek a színházhoz semmi közük nem volt. Befejezés Lezárásul a megfigyelő-megfigyelt kapcsolatrendszer alakulása, amelyet nyomon követtünk, azért tud T.T.T. életének minden vonulatában jelentkezni, mert tulajdonképpen egy régebbi, már létező kapcsolatrendszeren alapul. Korábban létező baráti, iskolatársi, munkatársi kapcsolatok minősülnek át, és válnak bizonyos motiváció mentén, pontosan meghatározott feladatok és tevékenységek végrehajtásával megfigyelő-megfigyelt kapcsolattá, amelyet a dossziéból rekonstruálhatunk. De az informátori háló messze nem merül ki ennyiben: új emberek toborzására is szükség van, a beépítendő emberek keresése külön feladat az ügynökök számára. A dossziéból megtudjuk, hogy amikor a Securitate megtudja, hogy T.T.T. Lugoson fog tanítani pár nap késéssel terepre megy, a hálót bővíteni akarja. T.T.T. munkahelyváltása is erre sarkallja a szekut, hogy új embereket toborozzon, egy percig se veszítse szeme elől a megfigyeltjét. Amint láttuk, az ügynök fogalma tág, a tulajdonképpeni motivációk feltárása egy későbbi feladat, igénybe veszi az ügynök nyilatkozatait is aktivitásáról. A dossziéban egyetlen esetben, a „Kovács” esetében bukkantunk valamiféle motivációra, de a rendelkezésre álló anyag egyelőre nem elegendő ilyenféle kutatások sikerességéhez. További források felbukkanásáig viszont a tartalomelemzés és az élettörténeti módszer hasznos eredményekhez vezethet.
11
Használt könyvészet Agar, Michael (1982): Történetek, témák és háttérismeret: Az életrajzi elbeszélés elemzésével kapcsolatos kérdések. In: Küllős Imola (szerk.): Az életrajzi módszer alkalmazása és eredményei a néprajzban és az antropológiában. Documentatio Ethnographica 9. Budapest, 99-117. Keszeg Vilmos (2002): Homo narrans. In: Uő: Homo narrans. Kolozsvár, Komp-Press Kiadó, 5-27. Jenkins, Richard (2002): Az etnicitás újragondolása: identitás, kategorizáció és hatalom. Magyar Kisebbség. 4. 243-268,
http://www.jakabffy.ro/magyarkisebbseg/index.php?action=cimek&cikk=m0204 26.html Könczei Csilla (2007): Civil a pályán. Vélemény a pártállami diktatúra titoktalanításáról. Magyar Kisebbség 1-2. 7-17. Küllős Imola (1982): A személyes dokumentumok kutatása a magyar folklorisztikában. In: Küllős Imola (Szerk.): Az életrajzi módszer alkalmazása és eredményei a néprajzban és az antropológiában. Documentatio Ethnographica 9. Budapest, 163185. László Márton (2007): Román állambiztonsági kifejezések szótára. Magyar Kisebbség, 1-2. 153-164. László Márton (2008): Magyarhermány kronológiája (1944 −1964). Pro-Print Könyvkiadó. 41-252. László Márton: A securitate szervezeti felépítése. http://allambiztonsagiszotar.adatbank.transindex.ro/?tema=11 (2009.11.02.) Niedermüller Péter (1998): Élettörténet és életrajzi elbeszélés. Ethnographia IC. 376389.
12
