Tillich reformáció-értelmezésének hatása politikai gondolkodására
1. Tillich politikai gondolkodásának filozófiai alapjai Ahhoz, hogy megértsük a korai Paul Tillich politikai gondolkodását meg kell értenünk teológiai gondolkodásának legfontosabb ide vonatkozó filozófiai alapját, amelyet egy ontológiai ihletettségű antropológiaként határozok meg az alábbiakban. Tillich számára az antropológia, elsősorban ontológiai kérdés1. Nem az ember, hanem az emberi lét áll figyelmének központjában. Az emberi létben nyer értelmet az azonosság-filozófia,
azaz
az
ontológia
és
episztemológia
egymásnak
való
megfeleltetéséből következő állítás, miszerint a lét és az értelem elválaszthatatlanul összetartozó fogalmak. Az ember számára a lét, csak értelemben lehetséges. Az emberi lét, a lét felemelése az értelembe2. „A lét önmagán túli felemelése, az értelembe való felemelése. Az emberben a lét értelemet kap, beteljesül az értelemben.”3 Ez az ember szabadsága: felemelni a létet az értelembe. Szabadsága azonban egyúttal legnagyobb veszélyeztetettsége. Létét nemcsak elnyerheti, hanem el is vesztheti az értelemben, azaz az értelmetlenségben.4 Tillich szerint, ezért az ember elsősorban, kérdés5. Létével, a lét értelmére kérdez rá. Kérdése pedig abszolút, minden más kérdést magába foglaló6. Az értelemre vonatkozó
1
Ld.: jelen dolgozat 35-36. o.
2
GW II, 176. o.
3
GW II, 176. o. „Erhebung des Seins über sich selbst ist Erhebung, des Seins in den Sinn. Im Menschen kommt das Sein zum Sinn, es erfüllt sich im Sinn, (...).“
4
GW II, 176. o.
5
vö.: Frey, 75. o.
6
GW II, 143. o.
kérdés sokféleképpen és az emberi lét bármelyik dimenziójában megfogalmazódhat7. Tillich kései műveiben például arról olvashatunk, hogy ilyen kérdést tett fel az egzisztencialista filozófia, irodalom és művészet8. A Weimari Köztársaság idején azonban még úgy látta, hogy a kérdés a társadalom valóságában fogalmazódik meg, ott, ahol az emberek számára semmilyen eszköz nem áll rendelkezésre, hogy elfedjék azt: a proletariátusban9.
2. Tillich politikai gondolkodásának kiindulási alapja: kinyilatkoztatás és a proletariátus helyzete A 19. század pozitivizmusa, naturalista filozófiája, és liberális közgazdaságtana, a természet után a társadalmat kényszeríttette bele az inger-válasz, cél-eszköz sémába. A kapitalista társadalomban a munkásosztály a termelés részévé, azaz lelkétől megfosztott dologgá válik. Tillich így fogalmazza meg először az ember eldologiasodásáról szóló tanítását10. Ez a polgári szellem önmagában nyugvó végességének démoni tette. A munkásosztály helyzete a harmónia-hit abszolút cáfolata. Szimbóluma az osztályharc11. Az
osztályharc a kiüresedett autonómia alaktalansága (gestaltlosigkeit), a proletariátus helyzete. Az értelemre vonatkozó kérdés megválaszolásának szükségszerű előzménye12. A proletariátusban az emberi lét kérdése végső fontosságot, kizárólagosságot kap, ezért kinyilatkoztatássá válik13. A proletariátus látens vallásos szimbólum14. Az ember
7
GW II, 145. o.
8
vö.: Létbátorság, és Rendszeres teológia
9
GW II, 144. o.
10
GW II, 265. o., 307. o. / Így lehet, hogy később ez a Tillich által egzisztencializmusnak nevezet tanítás része lesz.
11
GW II, 110. o.
12
GW II, 146. o.
13
GW II, 182. o.
helyzetének kinyilatkoztatása. Tillich, Max Weberhez hasonlóan és talán hatására, történeti ideáltípusok felállításával dolgozik15. A proletariátus fogalma is ilyen ideáltípus16. Jelentése egyszerre kevesebb és több, mint az empirikus munkásosztályé17. A proletariátus mindenek előtt tömeg. Tillich úgy vélte, hogy a tömeg fogalmának segítségével válik lehetővé a polgári-protestáns individualizmus meghaladása. „Masse und Persönlichkeit” valamint „Masse und Religion” című munkájában erre tesz kísérletet. Bár a két esszé valóban látványosan nélkülözi a szociálpszichológiai alapvetést18, felismerései értékesek; egyúttal a „Létbátorság” alapvázlata ismerhető fel bennük. A tömeg pozitív jelentést kap. A
tömeg
az
egyénnél
összefüggéseknek,
és
sokkal
általános
nagyobb
mértékben
szükségszerűségeknek,
kiszolgáltatottja ezért
a
a
történelmi
nagy sors
hordozója.19 Az osztályharc korszakában a történelmi sors hordozója a proletariátus. Értelmetlenné vált léte ebben nyer új értelmet.“20 Tillich szerint ez a felismerés, a marxizmus prófétai jellegének egyik legfontosabb eleme,
ahogyan
erre
már
utaltunk21.
A
dialektikus
történelemszemlélet
tehát,
mindenekelőtt a szabadság és sors történelmi dialektikájának, a proletariátus helyzetére vonatkoztatott leírása. Ez a
tanítás tette a marxizmust történelmi
jelentőségű
mozgalommá. Marx és követői ugyanis hozzájárultak ahhoz, hogy a proletariátus öntudatára ébredjen22. A szocializmus és a proletariátus ezért szorosan összetartozó 14
GW II, 142. o.
15
vö.: Amelung 59. o., 66. o., 74. o.
16
GW II, 278. o.
17
GW VII, 87. o. / vö.: GW XII, 239-243. o.
18
Kroeger 106. o.
19
GW II, 74k. o.
20
GW II, 186. o.
21
ld.. jelen dolgozat 55. o.
22
Fontos megjegyeznünk, hogy Tillich visszautasít minden olyan törekvést, amelyik messiási szerepet tulajdonít a proletariátusnak (vö.: GW II, 146. o. ). Ezzel értelmetlenné válik a
fogalmak. A szocializmusról csak a mögötte álló proletariátus sorsot figyelembe véve van értelme beszélni23. Csak így igaz az az állítás, hogy a szocializmus az emberi létre vonatkozó feltétlen kérdés megfogalmazója.24 Ezzel pedig adott minden protestáns teológia szükségszerű előfeltétele, a peccatum originis, az eredendő bűnről szóló tanítás, amelyik Tillich olvasatában az ember elhibázott önmeghatározási kísérletéről szól25. Ennek szociális dimenzióját jeleníti meg a proletariátus helyzete26. A proletariátus helyzete, az abban megfogalmazódó emberi kérdés, és a protestantizmus ezért szorosan összetartozó fogalmakká válnak27.
3. Tillich reformáció értelmezésének hatása politikai gondolkodására – Kählertől az osztálynélküli társadalomig
Tillich szerint ott, ahol az értelemre vonatkozó kérdés konkrétan fogalmazódik meg, és végső fontosságot nyer, eldől, hogy a protestantizmusnak van-e érvényes mondanivalója. A proletariátus ezért a történelmi protestantizmust konkrét feladat elé állítja: teológiai normája, a megigazulás-tan páli-lutheri megfogalmazása új vonatkoztatási rendszerbe
Rendszeres Teológia magyar fordítójának megjegyzése, miszerint a proletariátus is a hübrisz áldozata lett (Rendszeres Teológia, 276. o.). A megjegyzés elvéti Tillich témával kapcsolatos kijelentését. 23
vö.: GW II, 280. o.
24
GW II, 144. o.
25
GW VII, 88. o.
26
GW VII, 88. o.
27
GW VII, 89. o. „Az ittlét értelmetlenségének megtapasztalása a szocialista mozgalomban nyert a jelenben döntő kifejezést. Hisz a szocialista mozgalom mögött ott áll a proletár sors. És a proletár sorsban a legmélyebb emberi sors tör elő visszautasíthatatlanul. Az értelem kérdése itt fogalmazódik meg konkrétan.”
kerül. A modern ember végső kérdése nem ontológiai, mint az antik emberé, és nem erkölcsi, mint a középkorié, hanem spirituális. Nem a létre, és nem a bűnre, hanem az értelemre kérdez rá28. Tillich számára nem kétséges, hogy egy magát protestánsnak valló teológiának erre a kérdésre kell felelnie. Ez következik magából a reformáció teológiai normájából is. Tillich, a protestáns princípium és az átformáló kegyelemről szóló tanítással keresi a feltett kérdésre adható lehetséges protestáns feleletet.
Martin Kähler hatása: a megigazulás-tan modernkori jelentősége
Tillich teológiai gondolkodására Schelling mellett minden bizonnyal Martin Kähler volt döntő befolyással. Amikor Thomas Mann, „Doktor Faustus” című munkájának előkészülete során a századforduló német teológushallgatójának tipikus egyetemi pályájára kíváncsi, kérdésével Paul Tillichet keresi meg New Yorkban. Tillich levélben válaszol. Gunther Wenz elemzéséből29 kiderül, hogy ennek részletei, Mann könyvének XII. fejezetében helyenként szószerinti olvashatóak30. Így lehet, hogy Mann, Kumpf alakját, Tillich egykori hallei professzoráról, Martin Kählerről mintázta, akiről az említett levélben hosszú sorokon keresztül olvashatunk. Tillich soha nem feledkezett meg említést tenni egykori professzoráról, amikor teológiai fejlődéséről kérdezték, és soha nem beszélt róla hála és tisztelet nélkül. Tillich számára a megigazulás-tan újkori jelentőségének felismerése elválaszthatatlanul összekapcsolódott Kähler alakjával.31 Tillich, Kählertől mindenekelőtt azt tanulhatta meg, hogy a protestantizmus valódi 28
GW V, 22. o.
29
Wenz, reformatorische Perspektive, 208. o.
30
Wenz megjegyzi, hogy G. Bersten, „Untersuchungen zu den Quellen und zur Struktur es Romans” című munkájában megtalálható a két szöveg szinoptikus összehasonlítása. (Wenz 208. o.)
31
GW XIII, 24. o.
belső teológiai normája, éppen az említett megigazulás-tan. Ez választotta el a katolicizmustól, és teszi lehetetlenné a liberális teológia történeti Jézusában való hitet32. A „tillichi toronyélmény” azonban ennél tovább vezet, és hozzátesz egy fontos bővítést: a kételkedő ugyanúgy „annak ellenére” igazul meg, mint a bűnös. Hit által. Ebben az esetben, az igazságban való feltétlen hit által.33 Erre a felismerésre volt szükség ahhoz, hogy Tillich eljusson a megigazulás tanításából az értelemre vonatkozó kérdéshez, azaz a proletariátushoz, és proletariátusból vissza a kérdésre adható lehetséges válaszhoz, a megigazulás-tanhoz.
Protestáns princípium és az átformáló kegyelem
A protestáns princípium és az átformáló kegyelem tillichi szóteremtések, a történeti protestantizmusnak a feltételes és feltétlen paradox viszonyáról szóló tudását próbálja meg kifejezésre juttatni. Tillich szerint, a lutheri reformáció teológiai normája34, a megigazulás tanítása, nemcsak formai kritérium, hanem egy történelmi helyzet belső dinamikájának és erejének megfogalmazása, azaz princípium35: a protestáns princípium. A reformátorok szembefordulása a római egyház kegyelemtanával, amelyik a kegyelemről, mint valamiként megjelenő
valóságról
beszél36,
a
prófétai
hagyomány
kritikai
szerepének
újbóli
felfedezéséhez vezetett37. A prófétai kritika nemet mond minden olyan törekvésre, amelyik
32
Tillich soha nem volt liberális a szónak ebben az értelmében.
33
GW VII, 14. o.
34
vö.: Rendszeres Teológia, 54-58. o.
35
Tillich számára a princípiumok dinamikus történelmi fogalmak. Feladatuk egy történelmi
jelenség (lét) hatalmának, erejének megfogalmazása. Korai írásaiban a protestáns mellett találkozhatunk a szocialista, a polgári, és a prófétai princípium kifejezéssel is. 36
GW VII, 57. o.
37
GW VII, 171-215. o.
végső fontosságot tulajdonít egy feltételes valóságnak. Akkor is, ha feltételes forma történetesen feltétlen tartalmat hordoz magán. A prófétai kritika a protestáns princípium negatív alapeleme. Ezt egészíti ki, a „Gestalt der Gnade” azaz az átformáló kegyelemről szóló tanítás. Tillich, a magyarul alig visszaadható német szóval, a Gestalt kifejezéssel próbálja meg, a protestáns princípium paradoxonjának pozitív elemét megragadni38. A Gestalt nem egyszerűen forma. Sokkal inkább utalás a formát létrehozó erőre39. Ezért a „Gestalt der Gnade”, az átformáló kegyelem. Az átformáló kegyelem képes egyesíteni a
protestáns princípium negatív és pozitív elemét. Pozitív állítása az, hogy a kegyelemnek van alakja, azaz formája. Konkrét valóságként jelenik meg. Ám nem valamiként, hanem
valamin.40 A kegyelmet megjelenítő forma-alakzat (Gestalt), mindig csak hordozója, soha nem birtokosa annak.41 Tillich szerint ez a protestantizmus legfontosabb tudása. Ebből a tudásából következik, hogy rendelkezik egy úgy nevezett „selbstaufhebungs Prinzip-el”, azaz egy önmaga feltételes voltáról tudó, ezért önmagát felfüggeszteni képes elvvel. Ez az elv, a protestantizmusnak a profánhoz való viszonyában jut kifejezésre. A protestáns
princípium önmaga ellen megfogalmazott kritikája a protestáns profanitás. A protestáns Tillich különbséget tesz prófétai és racionális kritika között. (GW VII, 29-36. o.) 38
Eduard Heimann visszaemlékezéséből tudjuk, hogy Tillich a Gestalt kifejezést, amelyik csak
korai munkáiban szerepel, Alexander Rüstow, a „Kairosz kör” egykori tagjától veszi át, aki a prágai pszichológus, Max Wertheimertől szerzett tudomást róla. Nem tévedünk tehát, hogyha Tillich Gestalt-metafizikája mögött ott sejtjük a Gestalt-pszichológia hatását. (Vö.: Amelung, 215. o.) 39
GW VII, 54. o.
40
GW VII, 60. o.
41
GW VII, 60. o. „Az átformáló kegyelem nem ragadható meg. A kegyelmet nem lehet a személyes vagy közösségi életben meglátni vagy megragadni. De talán azt mondhatjuk, hogy a kegyelem átformáló ereje (alakja) „szemlélődő intuíció” tárgya lehet. A véges valóság transzcendens értelme nem egy absztrakt fogalom, hanem olyasmi, amit szemlélődve tudomásul tudunk venni.”
profanitás a protestantizmus korrektív fogalma.42
A történelmi protestantizmus kudarcot vallott, amikor nem ismerte fel a szocializmus profán mozgalmában saját korrektív fogalmát, és visszautasította azt. Kudarcot vallott, mert nem ismerte fel a proletár sorsban, és a szocializmus által megfogalmazott kérdésben saját
tanításának
előfeltételét,
a
peccatum
originist.
Tillich
ezért
a
történelmi
protestantizmus és a protestáns princípium közötti döntésre szólít fel.“43
Az osztálynélküli társadalomból a teonómia felé
Tillich elemzéséből az is kiderül, hogy a protestáns profanitás, ugyanarra a tartalomra céloz, mint a teonómia kifejezés.“44 Így jutunk el a teonómiából a teonómiába. A különböző gondolatívek innen indultak és ebben a fogalomban érnek össze. A keresztény vallás és az európai kultúra új szintézisének víziójából, a prófétai történelemszemlélet újkori megfogalmazásán át, az út, a reformátori teológia szívéhez vezetett, a megigazulás-tan
protestáns princípiumához és az átformáló kegyelemhez. Az érvelés pedig mindig egy irányba mutat: a vallásos szocializmus célja, a teonómia, az osztálynélküli társadalom. Arra már utaltunk, hogy bár Tillich felismerte, hogy az osztálynélküli társadalom, a proletariátus, és az osztályharc fogalmakhoz hasonlóan, látens vallásos szimbólum, ennek 42
GW VII, 62. o. „A protestáns profanitás a protestáns átformáló erő (alak) lényegi eleme. A protestáns átformáló erejének próbaköve mindig a profanitáshoz fűződő viszonya. (…) Ha visszahúzódik a profanitás elől, akkor megszűnik protestánsnak lenni, azaz egy olyan alakzatnak, amely az önmaga elleni protestálás elemét is tartalmazza.”
43
GW VII, 104. o.
44
GW VII, 69. o.
ellenére, vagy talán éppen ezért, óvatosságra intett használatával kapcsolatban, mert benne látta
a szocializmus, utópiához
vezető legrövidebb útját. Tillich szerint,
rétegződésnélküli társadalomról beszélni illúzió45. Az osztálynélküli társadalom valódi jelentése nem ez. Az osztálynélküli társadalom az értelemmel telített társadalom (sinnerfüllte Gesellschaft) szimbóluma. Olyan társadalomé, ahol az értelmes lét, mindenki számára valósággá válhat, ahol démoni formanélküliséget felváltja a dolgok saját formájának elfogadása46, a realizmus helyébe az új tárgyilagosság, a hívő realizmus lép47, ahol a termelési folyamatban a személyiség és a tárgyak viszonyát a technika mítosza határozza meg48,és ahol a kapitalista gazdaságot egy modern hűbérrendszer váltja fel49. „Az
osztály
nélküli
társadalom
marxi
kifejezést
pozitívan,
értelemmel
telített
társadalomként fogalmazzuk meg, azaz, olyan társadalomként, amelyben minden egyén és csoport életereje megvalósulhat, és amely beteljesíti saját hatalmát és értelmét: minden formájában utalás a feltétlen, soha direkt módon ki nem mondható értelem-alapra.”50.
45
GW II, 146. o.
46
GW II, 102. o.
47
GW VII, 64. o.
48
GW II, 106-107. o.
49
GW II, 111. o.
50
GW II, 147k. o. „Der „klassenlose Gesellschaft“ von Marx geben wir die positive Wendung „sinnerfüllte Gesellschaft“, d.h. eine solche in der die Lebensmächtigkeit eines jeden Einzelnen und jeder Gruppe sich verwirklichen kann, und die selbst als Ganzes ihre Macht und ihren Sinn erfüllt, den nämlich, in all ihren Formen Hinweis zu sein auf den unbedingten, tragenden nie direkt aussagbaren Lebenssinn“
