Textus: Jelenések könyve 2. rész 8. versétıl, János 1. levele 5. rész 4. verstıl
A
Elhangzott 2010. április 11-én.
mögöttünk lévı Húsvétnak sok, nagyszerő és végigmondhatatlan áldása vanvolt a számunkra, méltán ünnepeltük és tartjuk a keresztyének legnagyobb ünnepének. Engedjétek meg, hogy húsvét után egy héttel a sok-sok áldás közül csak egyet vegyek, ami röviden így foglalható össze: a feltámadott Krisztus mindig szól az Övéi szívéhez. A feltámadott Krisztus élı személy, és mint élı személy, Szent Lelke által szól hozzánk, szól a mi szívünkhöz. Pedig már nagyon messze vagyunk attól a csodálatos hajnaltól. Messze vagyunk már attól is, amikor ezt a levelet, a pathmoszi számőzöttnek, János apostolnak a Mennyei Úr, Jézus Krisztus diktálja és küldeti a szmirnai gyülekezetbe, KisÁzsiába, egy gazdag városba egy szegény gyülekezetnek, egy elfacsarodott és lezüllött világba, a szentségbe kapaszkodó néhányaknak, azoknak, akikre nagy-nagy próbatétel vár. De messze már a dicsıség, és de közel a próbatétel! De messze már húsvét diadala, és de közel, és de jelenvaló, és de húsbavágó a nyomorúság és a szegénység! A szmirnai gyülekezetnek több próbát kell kiállnia, és amikor a szívükhöz szól, és nekik beszél a Feltámadott Úr, nem hagy kétséget a felıl, hogy mik ezek a próbatételek. Az elsı, amit mindjárt megnevez és nem kendız el: a nyomorúság, a szegénység. Mi ugyanis azt szoktuk mondani, hogy nem bőn a szegénység, csak kellemetlen, ezért aztán mindenféle módokon palástoljuk. De igen kellemetlen szegénynek lenni egy gazdag világban, Szmirna pedig egy gazdag világ volt. Gazdagodó világ. A régi feljegyzések szerint a Római birodalom egyik föltörekvı, nagytehetségő kereskedı városa volt, és feltehetıen az elsı keresztyének, akik ott hitre tértek, maguk is a tehetıs emberek közül kerültek ki. És egyszerre csak azt találták, hogy mindenüket elvették. A Krisztus miatt szegénnyé lettek, vagyonelkobzásra ítélték ıket, mindenükbıl kiforgatták ıket. Nehéz próbatétel ez, amikor körülöttünk mindenki zsírosodik, mindenki tehetısödik, mi pedig egy olyan országban élünk, amelyikben csúszunk lefelé. Mindenütt azt mutatja a világ, hogy föl, föl, elıre, nagyobbra és többre, boldogan élhetnek és áldozhatnak az emberek a fogyasztás oltárán, mi pedig lassan azon törjük a fejünket, hogy mikor vezetik be újra a fillért, mert lehet, hogy arra is szükség lesz megint. Nagy próbatétel ez.
2010. április 18.
2
De nagyobb próbatétel ennél az a szellemi közeg, amiben a szmirnai gyülekezet él. A szegénység viselhetı, a szegény ember reménykedhet egy jobb holnapban, a szegény ember hiheti, hogy egy kicsit rendezzük a dolgokat, és nekünk is jut majd az asztalra. De mit mondjanak azok, akik egy olyan világban, olyan szellemi miliıben élnek, amelyet egyetlenegy szóval így jellemez a gyülekezet ura: káromlás. Egy káromló világban élnek a szmirnaiak – vagy inkább élünk mi, merthogy egyszerre csak hihetetlenül közel találjuk magunkat Szmirnához. Egy káromló világban élünk, és hiába szeretnénk az igazat mondani, hiába szeretnénk a jót mondani, a tisztát mondani, mindent kiforgatnak, mindenbıl gúnyt őznek, nincs semmi ebben a világban, ami szent lenne. Néha méltatlankodva, de leginkább összeszoruló szívvel kifakadunk: hát már semmi sem szent? És nem tudunk ezelıl – mármint a káromlás elıl – sehova se kitérni. Ha tudni akarjuk, hogy mi az igazság vagy egyáltalán, hogy állnak a dolgok, azt is kicifrázza a magyar ember, ahogyan kicifrázták Szmirnában is. Gyalázták a keresztyéneket, gyalázták a hitüket, gyalázták a megváltójukat. De még ezt is el lehetne viselni, testvérek, vannak csodálatos mennyei füldugók meg szőrıkészülékek, meg valahogy megtanulunk együtt élni ezzel, még ha nem is viseljük szívesen ezt a borzasztó beszédő, borzasztó gondolatú, borzasztó szívő világot, merthogy a szív teljességébıl szól a száj. A gyülekezet ura még egy nagy nyomorúságot mutat meg. Ezt pedig így lehetne megfogalmazni: elvitatják a keresztyének identitását. Azt mondja: ismerem azoknak káromlását, akik azt mondják, hogy ık zsidók, pedig nem azok, hanem a sátán zsinagógája. Tessék ezt jól érteni! Voltak Szmirnában olyanok is, akik azzal támadták a keresztyéneket, hogy az egész keresztyénség semmire se való! Ez már nem szegénység, ez már nem elviselhetetlen környezet, itt már azt kérdıjelezik meg, hogy ki vagy te valójában, - az identitásodról van szó. Igen, a keresztyének között is vannak bőnök, a keresztyének között is vannak vétkek, nagy bőnök és súlyos vétkek, gyalázatosak. De milyen érdekes, hogy akik minket ezek miatt bántanak, nem azt mondják, hogy ti mind egyetemlegesen bőnösök vagytok, mert ez így nem igaz. Nem azt kérdik, hogy miért tőritek meg ezt magatok között, ha már ti hordozzátok az igazságot. Nem azt firtatják, hogy miért nem vetítek magatok közül a gyalázatos életőeket, hanem rögtön lépnek egyet, mintha csak erre vártak volna, és azt mondják, hogy az egész keresztyénség nem ér semmit. Nagy próbatétel ez. De mindezt összegzi is a gyülekezet ura. Mert nem elég az egyik, nem elég a másik, nem elég a harmadik, olykor együtt kapja az ember ezt a hármat, - és ez megérlel egy borzasztó dolgot, mégpedig a félelmet, és ha megérleli a félelmet, és félelemben kezdünk élni, félelemben a szegénységtıl, félelemben a gyalázattól, félelemben az identitásvesztéstıl, akkor elveszítjük a lehetıséget arra, hogy betöltsük Krisztus nagy parancsát: a szeretet parancsát. Mert ha igaz, hogy a szeretet kiőzi a félelmet, akkor igaz az is, hogy ahol félelemben él az ember, ott nem tud igazán szeretni. Ezért üzeni a feltámadott Krisztus: ti ne féljetek! Így szól húsvétkor az asszonyoknak is: ne féljetek. Ugyanígy szólt a tanítványoknak, amikor megjelent közöttük: ne féljetek! És most szól a szmirnai gyülekezethez is: ne féljetek, és szól nekünk is ezen a húsvéti utáni vasárnapon: ne féljetek, mert ha átengeditek magatokat a félelemnek, elveszítitek a lehetıséget arra, hogy szeressetek! Pedig – valljuk meg ıszintén – félünk, ne titkoljuk el. Félünk attól, hogy kicsavarják a kezünkbıl azt, amink van, félünk attól, hogy nem tudunk már hova menni ebben a világban, mert mindenütt, mintegy vadászaton ránk küldik a káromlás kutyáit, akik kicsaholnak bennünket a legbiztosabb rejtekbıl is, és persze, hogy félünk attól, hogy elveszítjük igazi önmagunkat. Hogyne félnénk! És hogyne félne a szmirnai gyülekezet, amikor jelzi az ı ura, megtartó királya, hogy üldöztetésben lesz része. Ímé, a sátán néhányakat közületek tömlöcbe fog vetni, hogy megpróbáltassatok, hogy megkísértessetek!
3
XIII. évfolyam 17. szám
Ezért imádkozunk mindig a Miatyánkban: ne vígy minket kísértésbe! És most jelzi a gyülekezet ura, hogy próbatétel vár rájuk, de ne féljenek. Miért mondja ezt? Azért, mert az a Jézus Krisztus mondja ezt, aki gazdag lévén szegénnyé lett érettünk. Krisztus ismeri a szőkösséget, s nemcsak szegénnyé lett érettünk, hanem a Filippi levél szavai szerint rabszolgává lett érettünk. Ismeri ezt a nyomorúságot. És az a Krisztus szól most ehhez a szenvedı és gyötrıdı és félelmek között élı gyülekezethez, aki elküldte hozzánk az igazság Lelkét. A Lelket, akinek a szava az igazság szava, aki meg tud szólalni egy olyan világban is, ahol minden mondat nyomdafestéket nem ismerı szavakkal kezdıdik és végzıdik, ahol bugyog ki a világ szívébıl a rossz. Ne féljetek, elküldöm hozzátok az igazság Lelkét, aki megtanít benneteket az igazságra. És ne féljetek, hogy mit kell, majd mondjatok a számonkérés óráján, mert a Lélek veletek van és megadja azt nektek. És ne féljetek egy olyan világban, ahol olyan torzan beszél az ember, hogy már azt sem tudod, te magad mit mondj, mert ebben a világban tanulsz beszélni, és imádkozni sem tudsz már, - ne féljetek, majd Isten Szent Lelke elvégzi a jó szót bennetek. És ne féljetek a próbatételekben és a kísértésekben sem – mondja Jézus Krisztus, aki megpróbáltatott, aki ismerte a félelmet, ismerte a próbatételt, vért verejtékezett haláltusájához közeledve. De legyızte, legyızte a félelmet is, legyızte a kísértést is. És most úgy mondja mindezt, mint aki elsı és utolsó. Elsı, mert İáltala teremtetett minden, így magasztalják İt a régi keresztyén himnuszok, és İ az utolsó, mert İreá nézve teremtetett minden. İáltala lett minden, ami lett – mondja János apostol evangéliuma kezdetén, és İ mindennek értelmes célja. Csak a feltámadott Krisztusban tud minden beteljesedni. Minden egyéb vakvágányra fut, minden egyébrıl tudhatjuk, hogy zsákutca, hiába szerez magának az ember, hiába üvöltözik, nem lehet káromkodásból katedrálist építeni, még csutkavárat sem. De İbenne, Krisztusban minden, ami teremtetett értelmes célba érkezik. És azt mondja még: aki halott volt, és ímé él. Mitıl félünk? Szegénységtıl, gyalázattól, identitásvesztéstıl, tömlöctıl, megpróbáltatástól? Ó, nem is félünk ezektıl igazán, hiszen ránk is igaz, amit Péternek mondott a Mester szenvedése elıtt: - Simon, Simon, a sátán kikért, hogy megrostáljon, mint egy búzát, de én imádkozom éretted. Talán még ettıl sem félünk! De a haláltól félünk. Ott lappang a szívünkben a haláltól való félelem, a megsemmisülés, a végsı vereség, és hogy nincs okunk és módunk és eszközünk, hogy fölébe kerekedjünk. Ki hengeríti el a követ a sír szájáról? – kérdezik az asszonyok. Mire elég az asszonyi erı, mire elég a férfi erı, mire elég a világ ereje? - az a kı ott van, lezárta, lepecsételte, elvégeztetett, meghalt. Ímé, aki meghalt, de ímé, aki él, Isten erejével szól hozzánk ezen a húsvét utáni héten is Krisztus. Mert aki meghalt, és ímé, él, úgy áll elıttünk, mint aki megnyitja az ı titokzatos, transzcendens életét elıttünk, és mondhatjuk Pál apostollal, hogy aki Krisztusban él hit által, annak az élete el van rejtve Krisztusban. Szétzúzhatja a halálon gyıztes Krisztusban elrejtett életünket nyomorúság, üldöztetés, szenvedés, megtiportatás? – kérdezi Pál apostol a Római levélben. Nem, senki és semmi, ettıl az isteni szeretettıl nem szakíthat el bennünket, sem a jelen valók, sem a következendık. Ezért hát buzdít bennünket ma a mi Krisztusunk ezekkel a szavakkal: légy hő mindhalálig, és néked adom az élet koronáját. Légy hő, vagy – ahogy régiesen mondjuk és milyen szép – légy hív, légy állhatatos, légy ebben a hitedben megbízható, tartsd meg az identitásodat, ne engedj egy tapodtat sem, - és életkoronát kapsz. Nem valami trófeát, amit beraksz a vitrinbe, nem valami szép emlékplakettet, amit majd megmutatsz az unokáidnak, nem egy drága aranyérmet – életkoronát kapsz, az élettel koronáz meg. Életet nyersz. Aztán egy másik buzdítást is mond a próbatételekben vergıdı gyülekezetnek: aki gyız, annak nem árt a második halál. És ki az, aki gyız? Így mondja János apostol elsı levelében,
2010. április 18.
4
olvasom még egyszer: Mindaz, ami Istentıl született, legyızi a világot, és az a gyızedelem, ami legyızte a világot, az a mi hitünk (az a mi hívségünk, az a mi hőségünk). Ki gyız? – aki hő, és aki hő, életkoronát kap, és aki életkoronát kap, azon nem fog a második halál. Az elsı fog, a biológiai halált meghaljuk, a hetven-nyolcvan évre kiszabott emberi idıt meghaljuk, a bőnök halálát meghaljuk, de aki Krisztusban van, és akinek az élete Krisztusban van elrejtve, annak nem árt a második, az örök halál. Vagyis annak nem árt, azon nem fog az, amit kirekesztetésnek nevezünk, amit Jézus a példázataiban külsı sötétségnek nevez, azon nem fog az, amire Isten nemet mond. Föl sem tudjuk ezt fogni, el sem tudjuk képzelni, hogy van valami Istenen kívül, van valami, amire Isten nemet mond? Nem tudjuk elképzelni, de földi halálunkkal megkóstoljuk. Megkóstoljuk, hogy aztán soha többet meg ne ízleljük. Megkóstoljuk, hogy tudjuk, mi az, amibıl Krisztus megszabadított bennünket. Ne félj hát! Ne félj hát – mondja Krisztus – ez a te nyomorúságod tíz napig tart. Szeretett gyülekezet, kedves testvérek, nagyon hosszasan lehetne sorolni, hogy a tudósok hogyan magyarázzák ezt a „tíz napot”. Van, aki azt mondja, hogy ez másfél hetet jelent, van, aki azt mondja, hogy a tízes számtáblából véve ez egy kerek és bezárt szám, így is, úgy is magyarázzák, de egy a lényeg, bárki bármire tekint, ez azt jelenti, hogy vége lesz. Befejezıdik, mert csak tíz, és ezt az mondja, aki a kezdet és a vég. Ezt az mondja, aki a világot az idıvel együtt teremtette, ezt az mondja, akiben minden idı benne foglaltatik és bezáratik. Csak tíz. Mondhatnánk, nem sok az, mégis mondjuk, a tíz is sok, ha a félelmek között kell élnünk, a tíz is sok, ha csak tíz percig kell félnünk. A tíz másodperc is sok, sıt, az egy másodperc is sok, hogyha az ember szívében rettegés van, és akkor mindegy, hogy tíz perc, vagy tíz nap, vagy tíz év, vagy tízszer tíz év, de hogy szól az Ige? – ne félj! S az mondja ezt, aki halott volt és ímé, él, aki az elsı és az utolsó. Légy hő és tiéd az élet! Mi erre a garanciánk, kedves testvérek? – kérdezhetnénk mi, 21. századi keresztyének, akik egy olyan világban élünk, ahol semmire semmi garancia nincs. Ígérnek és megszegik, aláírják, és azt mondják, hogy alá se írták, odaadják az egyik kezükkel, és a másikkal visszaveszik. Mi a garanciánk? – kérdezzük mi, akik magunk is annyi csalásban, vétekben és bőnben élünk, annyi mindenben verıdünk, őz és hajt a félelmünk, mi, akik szintén nem hiszünk az adott szóban, de mégis úgy vágyunk rá. Az a garancia, aki ezt mondja: halott voltam, és ímé, élek – és ezért garancia, mert él, mert legyızte a halált. Szeretett testvérek, azzal kezdtem, hogy milyen messze már a húsvéti gyızelem, milyen messze már a diadal, milyen messze, hogy meggyógyult az asszonyok gyászoló lelke, és letöröltetett a tanítványok könynye, milyen messze, hogy igyekeztek egybe is, és egymást is erısítették a boldog hírrel: feltámadott. Aztán mondtam, hogy Szmirna is messze volt már attól, ötven évnyire húsvét után, és milyen messze van 2010! De talán megéreztétek a Mester szavaiból, hogy nincs İ messze, itt van. Itt van és szól hozzánk. A nyomorúságok, a megkísértések, a próbatételek, az aggodalmak, a gyötrelmek, a garanciakeresés, az életkeresés közepette így szól most hozzánk Szent Lelke által: nincs messze a diadalmas hajnal, hanem itt van, és benned is bekövetkezhet, ahogy Péter apostol mondja: mígnem hajnalcsillag kel föl a szívetekben. Csak légy hő és csatlakozz a gyızedelmes Krisztushoz, csak légy hő, és engedj a halálon gyıztes Krisztus szavának, csak légy hő és ne félj, hanem gyızz, és ha gyızöl, nem árt néked a második halál. Ámen (Szabó Gábor)
5
XIII. évfolyam 17. szám
Heti rendünk: vasárnap (április 18.) 9.00 Felszegi imaház [Hunyadi u. 31.], Pap Ferenc 9.00 Bokrosi imaház [Batthyány u. 7-9.], Fekete Zoltán 10.00 Gyermek-istentisztelet [Kálvin Terem], Kósa Márta 10.00 Templom Fekete Zoltán 10.00 Kocsér Szőcs András 11.15 Kopa Iskola [Szolnoki út 67.], Fekete Zoltán 11.15 Fıiskola leányinternátusa [Arany J. u. 28.], Pap Ferenc 18.00 Istentisztelet [Templom], Köteles Attila hétfı 7.30 Gimnáziumi hétkezdı áhítat [Templom], Szabó Gábor 8.00 Általános iskolai hétkezdı áhítat [Templom], Fekete Zoltán kedd 17.30 Fébé Nıszövetség [Kálvin Terem], Dr. Fodorné Dr. Nagy Sarolta szerda 9.30 Kincsİ - Baba-mama klub [Kálvin Terem], Szabó Katalin 10.00 Bibliaóra [Hunyadi u. 31.], Dr. Fodor Ferenc 19.00 Istentisztelet [Kórház], Köteles Attila 19.00 Orgonakoncert [Templom], Erdélyi Dániel csütörtök 15.00 Idısek otthona [Ady E. u. 16.], Szabó Katalin 17.30 Bibliaóra [Kálvin Terem], Szabó Gábor 19.00 Énekkar [Kálvin Terem], Dr. Dávid István szombat 15.00 Ifjúsági bibliaóra [Hunyadi u. 31.], Fekete Zoltán 18.00 Hétvégi hálaadó-istentisztelet [Templom], Köteles Attila vasárnap (április 25.) 9.00 Felszegi imaház [Hunyadi u. 31.], Dr. Fodor Ferenc 9.00 Bokrosi imaház [Batthyány u. 7-9.], Szabó Gábor 10.00 Gyermek-istentisztelet [Kálvin Terem], Szabó Katalin 10.00 Templom Szabó Gábor 10.00 Kocsér Dr. Fodor Ferenc 11.15 Kopa Iskola [Szolnoki út 67.], Szabó Gábor 11.15 Fıiskola leányinternátusa [Arany J. u. 28.], Dr. Fodor Ferenc 14.30 Nyársapát Szabó Gábor 18.00 Istentisztelet [Templom], Szabó Katalin Eltemettük: V. Faragó Ilona (V. Faragó József és Pándi Mária leánya) élt 84 évet, Kecskemét Halottaink: Deli Györgyné (Kalocsa Margit) élt 73 évet, Kecskemét Temetése: 2010. április 22. (csütörtök) 14 óra a református temetıben. Dr. Csete Lajosné (Nyíkos Zsuzsanna) élt 99 évet, Rákóczi u. 40. Temetése: 2010. április 23. (péntek) 13 óra a református temetıben.
2010. április 18.
6
Híreink: Az elmúlt héten gyülekezetünkbıl 51.600,- forint adomány érkezett az egyházközség pénztárába. Az elmúlt vasárnapi istentiszteletek perselypénzének összege: 50.330,- forint volt. Isten áldja meg a jószívő adakozókat! ORGONAKONCERT Minden kedves érdeklıdıt szeretettel várunk 2010. április 21-én, szerdán 19 órakor a Nagykırösi Református templomba. Mősor: Johann Sebastian Bach: c-moll Passacaglia (BWV582) Johannes Brahms: 3 korál: O Welt, ich muß dich lassen Schmücke dich, o liebe Seele O Gott, du frommer Gott Liszt Ferenc: Fantázia és fúga az Ad nos, ad salutarem undam kezdető korálra
Iskoláink hírei ÁLTALÁNOS ISKOLA: Surin Simon 5.a osztályos tanuló a Bendegúz Nyelvészverseny megyei fordulóján elsı helyezést nyert és bejutott az országos döntıbe. Magyartanára Eszikné Majoros Evelin, felkészítı tanára Mikó Péterné. Szerdán délután a Goethe Intézet zenés, táncos német órát tartott iskolánkban. A rendezvényre óvodások is érkeztek. A program szervezıi Nagy Andrea és Tatai Istvánné tanárnık. Szombaton este 19 órától tantestületünk a szülıi munkaközösséggel közösen szervezett SZM vacsorán vett részt a Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakközépiskola dísztermében. A rendezvényen végzıs tanulóink táncprodukciót adtak elı. A táncot Villám Eleonóra tanította be. GIMNÁZIUM:
A Református Gimnáziumok XI. Országos Informatika Versenyét 2010. április 10-én, szombaton rendeztük meg gimnáziumunkban. Hét iskola 16 diákja jelentkezett az idei programozási versenyre. Az I. kategóriában Borsi Krisztina 7. A osztályos tanulónk III. helyezést ért el. Godó Viktor 12. A osztályos tanulónk I. helyezést,Kiss András Bertalan 10. A osztályos tanuló pedig II. helyezést ért el. Április 9-10-én került megrendezésre Szombathelyen a Torna Diákolimpia Országos Döntıje, melyre a területi döntın megszerzett 6. helyezésük alapján jutottak tovább a tornász lányok.
7
XIII. évfolyam 17. szám
A sok edzés, a kemény munka meghozta eredményét, mert a döntıben a 9. helyezést érték el. A csapat tagjai: Szalay Edit, Pintér Dóra, Molnár Kitti, Hegedős Krisztina, Czakó Zsuzsanna, Pálinkás Kitti, tartalék: Bélteki Rita. Felkészítı tanárok: Barcsay Zsuzsanna, dr. Fülöp Tiborné, Pallainé Zubány Anna, Molnár Attila. Kedden 17:30 - ra szerettel várunk minden kedves érdeklıdıt az Arany János Mővelıdési Központban Tavaszi Kavalkád címő mősorunkra, ahol iskolánk tehetséges tanulói szerepelnek.
Gondolatébresztı és ismeretbıvítı sorok 350 évvel ezelıtt halt meg Lorántffy Zsuzsanna Lorántffy Zsuzsanna Ónodon született 1600 körül, Sárospatakon halt meg 1660 április 18-án. I. Rákóczi György erdélyi fejedelem felesége volt. A kislány korán árvaságra jutott, 9 éves volt, amikor meghalt édesanyja, 14 évesen pedig elvesztette édesapját is. 16 évesen, 23 évesen lett Rákóczi György felesége, akivel 32 évig boldog házasságban élt. Házasságukat a harmonikus szeretet, egymás megbecsülése és segítése, igazi szövetségi kapcsolat I. Rákóczi György és jellemezte, amelyet mélyen átitatott a református valLorántffy Zsuzsanna lásosság. Az ifjú házasok rövid szerencsi tartózkodás után költöztek Sárospatakra. Házasságukból hat gyermek született, de csak kettı, György és Zsigmond érte meg a felnıtt kort, bár 30 éves korában már Zsigmond is meghalt. I. Rákóczi Györgyöt 1630-ban választották Erdély fejedelmévé , és a következı évben a család Erdélybe költözött, de vagyonuk központja továbbra is Sárospatak maradt, és a fejedelemasszony ezután is sokat idızött itt. Férje oldalán tevékenyen részt vett a családi birtokok kormányzásában, majd a Habsburg-ellenes hadjáratok idején a katonafogadásokban és csapatszervezésekben is. Kitőnı gazda és kertész volt, nagy pártfogója a református egyházi és iskolai intézményeknek. A pataki kollégium sorsát különösen szívén viselte. A jó gazdasszony igazi archetípusa volt, gazdasága maga volt a fejedelemség egésze, majd késıbb, férje halála után ismét az ısi birtok, Sárospatak. A tokaji aszú megszületése is a nevéhez főzıdik. Birtokán a szılıtermelést udvari papja, Szepsi Laczkó Máté irányította, egyik évben az akkori hadi események miatt a szüretet novemberig késleltette. A szılık emiatt megtöppedtek, összeaszalódtak, így a borok édesebbek, tüzesebbek lettek. Férje halála után, 1648-ban fiával, Zsigmonddal együtt Erdélybıl Sárospatakra költözött, erre az idıre esik a kollégium virágkora. Hazai és külföldi neves professzorokat, többek között Comeniust hívta meg a kollégiumba, s így azt a egyházi és pedagógiai megújulási törekvések központjává építette ki. Pártolta és segítette a puritánokat, akik a néptömegeknek az
8
2010. április 18.
Támogatta a puritanizmus hazai képviselıit, köztük Medgyesi Pált, aki 1652-tıl Sárospatakon udvari papként szolgált, és Apáczai Csere Jánost, aki a fejedelemasszonynak köszönhetıen lett Kolozsváron iskolaigazgató. Lorántffy Zsuzsanna személyiségét a maga korában kimagasló szellemi nyitottság, igényesség, kíváncsiság jellemezte. Egyetlen vallásos tárgyú mővében (Moses és a Prophaeták) kommentárokat közölt Bibliából vett idézetekhez. Olykor tanácsot adott férjének, fiainak politikai kérdésekben is. Jellemzı volt rá, hogy mindig megfontoltan, magas erkölcsi mércével mérve-vizsgálva meg egy-egy helyzetet, nyilvánított véleményt. Leveleibıl elénk tárul nyitott, szeretetteljes, sokoldalú emberi lénye.
József Attila: Ezüst élet ...
Ezüstös lesz majd nagy szivetek, Bárha a gyızık ti maradtok, Zászlótok is ezüstté ıszül S egyszer gyızni is elfáradtok.
Csatazaj mögött eljön halkan Hozzátok is az ezüst élet. Nagyon halkan élnek a felhık, Meg a halottak, meg a rétek.
Református Bibliaolvasó Kalauz szerinti napi igék (2010. április 18-a és április 25-e között) Ápr. 18. Ápr. 19. Ápr. 20. Ápr. 21. Ápr. 22. Ápr. 23. Ápr. 24. Ápr. 25.
vasárnap hétfı kedd szerda csütörtök péntek szombat vasárnap
Ézs 48 Ézs 49 Ézs 50 Ézs 51 Ézs 52 Ézs 53 Ézs 54 Ézs 55
Zsolt 30
Zsolt 23
Mt 5,27-32 Mt 5,33-37 Mt 5,38-42 Mt 5,43-48 Mt 6,1-4 Mt 6,5-15 Mt 6,16-18 Mt 6,19-24
Ré 34 Ré 126 Ré 130 Ré 95 Ré 450 Ré 184 Ré 90 Ré 23
Gyülekezetünk Lelkészi Hivatalának címe: 2750 Nagykırös, Szolnoki út 5, telefonszámai: (53)351-535 és (53)552-215 A Hivatal nyitvatarási ideje: Hétfı: 8.00 - 12.00 és 15.00 - 18.00, Kedd - Péntek: 8.00 - 12.00 E-mail címünk:
[email protected], Honlap: http://refkoros.hu
A kiadvány ára: 25 Ft
