DR. ALLIQUANDER ÖDÖN— B U pA ERNŐ
Űjabb adalékok a hazai kőolaj-és földgáztermelés 50. évfordulójának és az OMBKE kőolaj-, föídgázés vízbányászati szakosztálya alapításának csaknem félévszázados jubileumához
A budaíapusztai brachiantiklinális újabb geofizikai m éréseivel kimutatott, helyesbített tengellyel kijelölt gázsapkára telepítetett В—1 fúrás felfedező fúrásnak minősült. Az ennek alapján kijelölt В—2 első m ezőfeltáró és első termelő fúrásának története. Az ily módon félévszázada m egindult rendszeres kőolajtermelés nyomán kialakult a hazai kőolaj- és földgáz bányászat. A szakmai tudományos egyesület keretében kialakult szakirodalom megindulásának és kiterebélyesedésének vázolása a tankönyv-, szakkönyv-, kézi könyv- és szakmai folyóiratirodalom tükrében.
A közelm últban több híradás je le n t m eg a budafai kőolaj- és földgázterm elés 50 éves év fordulója alkalm ából (1— 3). Nem érdektelen az 1937-ben befejezett В— 1 jelű fú rás szerepét a budaíapusztai — m a inkább bázakerettyeinek nevezett — kőolaj- és földgázmező felfedezése szem pontjából m egvilágítani. A gázsapkába te le p íte tt В— 1 fúrás hozam vizsgálati adatai szerint az 1067— 1085 m -ben m egnyitott szakaszból 15 m m -es, illetőleg 8 m m -es fúvókán á t 418 000 m 3/d földgázt és 24,5 m3/d, könnyű (32° API, azaz 865 kg/m 3 sűrűségű) kőolajat term elt. E nnek a lényegében jelentős term elési eredm énynek alap ján tű zték ki, a fú rástól 600 m -re К -re, а В—2 jelű fúrást, am ely ben az 1039— 1300 m közötti alsó-pannóniai fo r m ációkból több m agot fú rtak . Az 1033 m -ből n y e rt m agot, a fú rás alkalm i geológusa, dr. Mol n á r E rik vegyész, szénhidrogént nem tartalm azó ü res hom okkőnek m inősítette. A fú rás üzem ve zető m érnöke, D inda János bányam érnök azon ban, aki kitűnően képzett geológus volt, hiszen a Selm ecbányáról Sopronba telep ü lt B ányászati és Erdészeti Főiskolán 6 éven á t V itális István geológus professzor ad ju n k tu sa volt, nem osz to tta M olnár E rik m egállapítását, am ely a budafapusztai te rü le t k u tatá sán a k befejezését je len te tte volna, m ert az EUROGASCO New Y ork-i vezetői a bizonytalanná v ált dunántúli k u tatá sra nem k ív ántak volna több pénzt ál dozni. D inda János azon a vélem ényen volt, hogy а В— 2-ből n y e rt m ag olajtároló, s a ho m okkőréteg azonos а В— 1 jelű fú rásb an m eg ta lá lt szénhidrogéntároló hom okkővel. E zt kő zettani és kőzetfizikai érvekkel bebizonyította az Eurogasco vezetőinek (4). A meggyőzés sikeres és igen hatásos, sőt hasznos volt, m ert azt eredm ényezte, hogy az EUROGASCO New Y ork-i vezetősége а В—2 jelű fúrás további m élyítését 1802 m végm ély ségig m égis engedélyezte és ezzel kezdetét ve h e tte a budaíapusztai kőolaj- és földgázmező fel tárása. Ezt követően m egindulhatott a további oly sok eredm ényt n y ú jtó dun án tú li k u tatás folytatása: Lovászi, H ahót—Pusztaszentlászló, Ü jfalu, H ahót—Ederics, N agylengyel stb., az új olaj-, ill. gázmezők felfedezése és feltárása. F Ö L D T A N I K U T A T Á S X X X I . é v f o l y a m , (1988. é v ) , 1. s z á m
A további gyors sikert, a B udafapuszta és Lovászi mezők tünem ényesen gyors feltárását, ill. az utóbbi felfedezését nagym értékben elő segítette az időközben Texasban, Oklahom ában és L ouisianában egyéves tan u lm á n y u ta t te tt D inda János (5,6) tap asztalata alapján kidolgo zott, s idehaza következetesen bevezetett fúró berendezés-egységesítési és -átszállítási ren d szer keresztülvitele, am ely a zalai nehéz, dom bos tere p ellenére a fúróberendezések igen gyors (a term elési béléscsőoszlop becem entezésétől a fú rásn ak az új fúróponton való m egin dításáig 18—36 óra alatti) átszerelésének el érését te tte lehetővé. A két (esetleg három ) lokom otívkazánnal elláto tt gőzüzem ű ro ta ri fúró berendezések ilyen rendkívül gyors átszerelésé vel és v ég rehajtásával te lje síte tt feltárófúrási tevékenység akkoriban teljesen szokatlan volt E urópában, s m egfelelt, sőt, tú lszárnyalta az am erikai átlagos, fúróberendezésenként elért teljesítm ényeket. E rről m ég a ném et szaksajtó is elism eréssel em lékezett m eg (9), de ugyancsak m int élenjáró teljesítm ényekre hivatkozik a The P etroleum Times hasábjain A. E. G unther a ném et háborús olaj politikáról m egjelent ta nulm ányában (10): „Ezekben a m űveletekben a m agyaroknak két nagy előnyük volt, először is az am erikaiaktól öröklött (ill. D inda János közvetítésével eltanult!) szervezetük és m ásod szor a m agyarok kellő technikai készsége. A S tan d ard Oil fú rásait a leghatékonyabbnak ta r to ttá k Európában. A fúróberendezéseknek órák a la tti átszállítása egyik pontról a m ásikra, nem volt szokásos gyakorlat a B alkánon” (sic!)*. Az a tény, hogy 1937 és 1944 között a MAORT két nagyobb és k ét kisebb olaj m ezőt tá r t fel és 250 term elő k ú tta l évi 800 000 to n n át m eghala dó olajterm elést é rt el, a ném eteket is annak elism erésére kényszerítette, hogy a m agyar tehcnikusok velük egyenértékűek.” D inda Jánosnak ezzel a texasi—oklahom ai tréningj én eltanult, de akkor Európában ism e retlen, egyedülálló csörlős gépkocsis és csörlős lánctalpas vontatós szállítási rendszerrel sike rü lt a fúróberendezések átköltöztetési, átszerelési holt-, te h á t „nem fúrási” idejét igen jelen tősen lerövidíteni. E szervezési intézkedésektől függetlenül időközben a fú rási sebességeket is sikerült an n y ira m egnövelni, s a nehéz fúróbe rendezéseket a ren d szeresített m otoros vitlákkal könnyű lyukbefejező berendezésekkel vég zett, kútkiképzési m űveletektől annyira m ente síteni, hogy az 1940-ben elért 14 400 m /fúróberendezés/év teljesítm ény akkoriban nem csak E urópában volt egyedülálló, de jelentősen n a gyobb volt az USA akkori fúróberendezésen*A szerző m eg jeg y zése.
33
kénti évi átlagos m éterteljesítm ényeinél is. 1940-ben az Egyesült Á llam okban ugyanis ke reken 28 650 000 m -t fú rta k 2366 ro ta ri- és 1588 kötél-fúróberendezéssel (8). Ez azt jelenti, hogy a kötél-fúróberendezésekkel le fú rt összm éterszám ot 5 millió m -nek becsülve, egy ro tari fúróberendezésre az U SA -ban éppen 10 000 m teljesített fúrás esett, am i kereken 44% -kal volt kevesebb a m agyarországinál, azaz a du n án túlinál, méghozzá lényegesen kisebb átlagos m élységű fúrásokból. Ä fúróberendezések te l jesítm énynövelésére kidolgozott rendszer 1945 után, nem csak fennm aradt, de tovább is fejlő dött (7, 11), am int azt az egyik gőzüzem ű ro ta ri berendezés (R—4) 1951-ben elért 38 252 m -es évi teljesítm énye bizonyít, am it 36 fú rá son végzett. D inda János, úgyis m int az OMBKE kőolaj-, földgáz- és vízbányászati szakosztály elődjé nek, a dunántúli olajvidéki osztály szervezésé nek legfőbb m ozgatója, egyik alapító alenöke, az alapító elnökével dr. P app Sim onnal és m ásik társelnökével, G yulay Z oltánnal együttesen jó példával já r t elő, az alapításkor G aál A ntal á lta l oly előrelátóan m egfogalm azott egyik egyesületi célkitűzésnek, a szakm ai továbbkép zésnek m egindításában és m egvalósításában is. M indhárm an összefogva m ár egy-egy előadás sal szerepeltek az 1941-ben Sopronban tarto tt, országosan első bányam érnöki továbbképző előadássorozaton (12— 14). Az ezekről m egjelen te te tt kiadványokkal, valam int a B ányászati és K ohászati Lapokban közzétett további cik kekkel — am elyek m indegyike m ár az olaj vi déki osztálynak egy-egy, a havonként, kéth avonként ta rto tt előadóülések valam elyikén el m ondott előadásának szövege volt — m egindí to tták a sikeres szakm ai cikkeknek a sorát (15 — 18). Ez a tevékenység ham arosan odaveze tett, hogy az időközben önállósult Bányászati Lapok külön rovatot in d íto tt az olajbányászat tárgykörében. Ez a rovat az ötvenes években olyan sikeres volt, hogy a cikkek, tanulm ányok m ár különnyom atfüzetekben is m egjelentek (19 — 70) átm enetet képezve az 1967-ben m ár ön állósult Kőolaj és Földgáz c. folyóirathoz, am ely m eigndulásának 10. évfordulója alkal m ából m ár m egem lékezés (21) jele n h ete tt meg B inder Béla alapító főszerkesztőnek osztatlan elism erést kivívott tevékenységéről, a lapnak jelentőségéről. A lapot töretlen ü l v itte és viszi tovább egy további sikeres évtizeden át M un kácsi Zoltán, m ajd K assai Lajos, a jelenlegi 20. évfolyam ig (22), továbbra is betöltve fontos sze repét a szakm ai képzés, továbbképzés terén. A Kőolaj és Földgázban m egjelent tan u lm á nyok, cikkek m integy előiskoláját képezték az ötvenes évek elején a M űszaki és Gazdasági A kadém ia tananyagául szánt N ehézipar köny vei sorozat k eretében m egjelent könyveknek (23— 28). E sorozat annál is inkább jelentős volt, m ert szinte m egalapozta a hazai olajbá nyászati szak- és tankönyvkiadást (29— 40, 92 — 99), sőt, a kézikönyvkiadást is, hiszen az olajbányászat szakágai m ár h ely et k ap tak a négykötetes, több m int 5600 oldalas B ányászati kézikönyv (41) fejezetei között is (42—47). A
34
tankönyvek (29—40, 55—56) ham arosan n a gyobb publicitásra is szert tettek, am ennyiben egy-két év u tá n a m agyaron kívül m egjelentek ném et, orosz, angol, lengyel, cseh és szerbh o rv át nyelven is, sőt, volt, am i m ár ere detileg is ném etül, angolul jelen t m eg (48— 53), így széles körben h a th a tta k az európai, a világ bányászati, fluidum bányászati szakm á jára, m érnökképzésére (Freiberg, Clausthal, Moszkva, Leoben), hiszen felölelték m ind a m élyfúrási, m ind pedig a szénhidrogénterm e lési és rezervoárm érnöki stúdium ok tárgyköreit is. H am arosan elvezettek ezek a kiadványok egyrészt a fluidum bányászat m űszaki értelm ező szótárainak egy egyelőre szűkebb, m ajd egy bővebb értelm ező szótárának elkészítéséhez, (57, 58), m ásrészt a m agyar nyelvű m űszaki és term észettudom ányi lexikonirodalom ban (59, 6.0) a fluidum bányászat cím szavainak m egjele néséhez. M indezen publikációs eredm ények m ellett a kőolajipar, illetve az OMBKE kőolaj-, földgázés vízbányászati szakosztályába töm örült fluidum bányászok az elm últ fél évszázad a la tt m eg terem tették a szakm a m unkás-, technikusképzését is, s kialak íto tták az ezekhez szüksé ges tananyagot. A szakem berképzés é rték ét szám szerűen talá n az eddig több m in t 600 ki adott olaj-, ill. gázipari m érnöki diplom ával le h et legszem léletesebben jellem ezni. Leszögez hető továbbá az is, hogy a m érnökképzésen és az időközben m egerősödött m érnöktovábbkép zésen keresztül sik erü lt olyan fúróm érnöki, te r m előm érnöki és rezervoárm érnöki iskolát te rem teni és ezen belül olyan szakem bergárdát kialakítani, am elynek tag jai m ind az oktatás, m ind a gyakorlati m űveletek teré n világszerte is (így A usztriában, Franciaországban, H ollan diában, Görögországban, Indiában, Irakban, K anadában, Líbiában, a N ém et D em okratikus K öztársaságban stb.) m egállták és m egállják helyüket, sőt, h írn ev et szereztek a világban, am it a hazai és külföldi szakirodalom ban so kasodó cikkek, tanulm ányok, esetleírások nagy száma is igazol. A hazai kőolaj- és földgázbányászat, sőt, szé lesebben értelm ezve a fluidum bányászat, hiszen a víz- ill. geoterm ikus energiaterm elésre is vo natkozik m indez, kutatási, term elési és oktatási, képzési eredm ényei is gyorsan realizálódtak. Nem k e lle tt sokáig várni, m á r egy fél évtized del a kezdet u tán m egindult a szakképzés, sőt, 1951-ben az egyetem i szintű m érnökképzés is. Az im m ár félévszázados kutatási, term elési, ok tatási tevékenység sikerét az im m ár egy évtizede állandósultnak tek in th ető évi kereken 2 millió tonnás kőolajterm elés, évi 6— 7 m illiárd m"-es földgázterm elés, továbbá a közel félm illió to n nás nyersgazolinterm elés és negyedm illió ton nás cseppfolyós földgázterm elés jelzi, am ely hez m integy 900 km -es kőolaj-, 3500 km -es hosszúságú földgáz- és 1100 km -es kőolajter m ék csőtávvezeték-hálózat létesítése és folya m atos üzem e is já ru l (61— 71). A m érnökképzésen kívül a kőolajbányászat, azaz szélesebb körben értelm ezve a fluidum bá nyászat vezetői szinte kezdettől fogva alapvető F Ö L D T A N I K U T A T Á S X X X I . é v f o l y a m (1988. é v ) , 1. s z á m
feladatnak tek in te tté k a m érnöktovábbképzést. Ezt igazolja, hogy az úttö rő (dr. P app S., dr. G yulay Z., D inda J.) vezetők m ár 1941-ben kez dem ényezőek voltak e téren, s jó példával já rta k elöl (12—-14). Hogy ez a fontos feladatkör m i lyen gyorsan és hatalm assá terebélyesedett, azt jól igazolja a bőségesen m egjelent m érnökto vábbképzési tananyag, Ш. ezt a célt is szolgáló és kiegészítő irodalom (72—88), 89—91). K ülön em lítésre méltó, hogy a fent idézett tananyag a m érnöktovábbképzés szem pontjá ból a fluidum bányászat egészét, vagyis a kő olaj- és földgázbányászaton kívül, illetve ezek m ellett a vízbányászatot, a geoterm ikus ener giakutatás és -term elés tárgyköreit is m agában foglalta. Ezen postgraduális képzés bázisa a NME olajterm elési tanszékének és a freibergi Bergakadem ie akkori vezetőinek dr. G yulay Z. és W. A rnold professzoroknak, továbbá Bese V.nak, az OKGT alapító vezérigazgatójának kez dem ényezésére és segítségével, s az OMBKE kőolaj-, földgáz- és vízszakosztálya keretében, ill. az OMBKE e szakosztályának im m ár több m int 20 esztendeje m egvalósuló az a folyam a tos továbbképzést célzó értékelő bibliográfiai (újabban elemző) tanulm ány, am elyet a veze tés m inden m érnökének, geológusának és geo fizikusának, vagyis m űszaki dolgozójának, egyesületi tag ján ak évenként, kétévenként rendszeresen, kéretlenül is, kezébe ad. A szak ágnak a világ irodalm ában publikált, sőt, előnyom atként közreadott irodalm ában tükröződő fejlődését nem csak összefoglaló, hanem é rté kelő tanulm ányát (101, 102), a Kőolaj és Föld gáz különszám aként m agyarul (103— 11), s p á r huzam osan — ugyan kis késéssel — F reibergben ném et nyelven is (116— 124) kiadták. így ki-ki szinte naprakészen, pontosabban legalább „évrekészen” tájékozódhatott ill. tájékozódhat a szakm ai ága m űszaki haladásának m inden kori legfrissebb állásáról. Ez a világviszonylat ban is talá n egyedülálló vállalkozás, ill. ren d szer m esszem enően m egvalósítja az egyesület, ill. szakosztály alapításakor — 1941-ben Gaál A ntal által oly előrelátóan m egfogalm azott, s m ár többször idézett feladat. M egjegyzendő azonban, hogy az 1967— 1979 közötti években ezek az értékelő összefoglalások m ég az olaj bányászat teljes egészére, vagyis m indegyik szakm a körére, te h á t a m élyfúrásra, m élyfúrási geofizikára, kőolaj- és földgázterm elésre és -szállítására, a rezervoárm érnöki tudom ányra, sőt, 1975-ben m ár az egész kőolaj bányászatot érintő általános ism eretekre is kiterjedtek; 1980-tól kezdve azonban —■most m ár m int ún. elemző tanulm ányok (114—115) — csak a m ély fúrás és m élyfúrási geofizika tárg y k ö reit öle lik fel. A m érnök- és a m érnöktovábbképzés ered m ényein, történetén, idézett bőséges irodalm án kívül érdem es és szükséges legalább röviden a nem kevésbé fontos szakm unkás, a fúró- és term előm ester-képzés alakulásáról röviden be számolni. A M agyarországon 1934/35-ben még gyakorlatban ism eretlen ro tarifú rási gyakorlat m eghonosítása érdekében az EUROGASCO-val kötött szerződés szerint a koncessziós szerződés F Ö L D T A N I K U T A T Á S X X X I . é v f o l y a m (1888,. é V), 1. s z á m
előírta a m agyar fél részére a rotarifúrás gyakorlatának m eghonosítása érdekében fú ró m esterek, főfúróm esterek rendelkezésre bocsá tását. Ennek m egfelelően 1935— 1941 között 4— 5 am erikai fúróm ester (tool-pusher) tartózko d ott fúróberendezéseknél a D unántúlon. A fúrási gyakorlat ily m ódon való átültetési lehetőségétől függetlenül, ill. em ellett az időközben m eg alakult MAORT m ár 1939-ben indított egy fú róm esteri tanfolyam ot, s ezt a következő évek ben többször m egism ételte. Ezeknek a tanfolya m oknak írásos tananyaga is volt, eleinte litog rafált (125), m ajd nyom tatott form ában (126), s a tanfolyam okat a bányahatóság képviselői nek (elsősorban a budapesti bányakapitánynak) jelenlétében állam ilag hivatalosan elism ert vizs ga zárta le. A fúróm esterképzés eredm ényekép pen 1951-től kezdődően m ár kizárólag saját képzésű m agyar fúróm esterek láttá k el az igen gyorsan növekvő k u tató - és feltárófúrási tevé kenység irányítását. A képzés olyannyira sike resen folyt, hogy 1940-ben a MAORT vezető sége m ár főfúróm estereket nevezett ki, elsőként Széli K álm ánt, aki korábban a kincstári ütő fúróberendezések fúróm estere volt. 1945— 46ban a MANA.T utódja, a MASZOVOL is szerve zett fúróm esteri iskolát az alföldi k utatási és feltárái tevékenység irán y ításán ak ellátására, sőt, e tanfolyam okban k itű n tek et m érnöki m unkára, továbbképzésre irányította. A D unántúlon m egszervezett fúróm esteri tanfolyam ok adatai: Év
Hely
Tanfolyamvezető
1939—1940 1943—1944 1949—1951 1952—1953 1954
Kerettye Lovászi Nk. Lovászi Kerettye Nagykanizsa
Benedek F. Dr. Alliquander Ö. Buda Ernő Csigó József Szinetár László
Hallgató 15 36 60 60 30
fő fő fő fő fő
1960-tól kezdve a szakm unkások vizsgáztatása a várpalotai szakm unkásképző intézetben folyt. U gyanakkor az 1959 előtt vállalati tanfo lyam okon szerzett olajipari képzettség alapján a fizikai dolgozók a 115. sz. olajbányász szak m ában szakképzettséget is szerezhettek. 1948 előtt a kazánfűtők, m ajd a m otorkeze lők részére m integy 20 éven át fúrási és te r m elési dolgozóknak szakm unkásképző tanfolya m okat a kőolaj- és földgázbányászati vállala tok szervezték. O ktatóik, előadóik az üzemi m érnökök, geológusok, vegyészek voltak. A MAORT állam i kezelésbe vételét követően a felfokozódott fúrási, term elési tevékenység alsó, közép és felső szintű vezetőképzése is szükségképpen felgyorsult. Az átm eneti és fel fejlődési időszak szakm ai kézésének intézm é nyei és/vagy tanfolyam ai az alábbiak voltak: —• 1949-ben N agykanizsán az állam i kezelésbe v ett MAORT részére_ m unkásigazgatói tanfolyam atot szerveztek. A résztvevők száma kb. 15 fő volt. A tanfolyam előadói között dr. Töm ör János, Scheffer Viktor, Rosta Fe renc, dr. K ántás Károly, dr. Fáik Richárd, Kiss Gyula, dr. Szilas A. Pál és Buda Ernő tevékenykedett. — 1950-ben a G azdasági-M űszaki Akadém ián
35
(Vörös Akadém ián) kőolajbányász szak ok tatása indult meg. Az oktatás részben Bu dapesten, részben B ázakerettyén, Lovászi ban folyt és az 1951— 53. közötti években összesen 36 hallgató szerzett oklevelet (Tan székvezető: dr. G yulay Zoltán, Buda Ernő, M ihályi György voltak). — 1951—52 között a B ánya-E nergiaügyi Mi nisztérium rendelkezésére N agykanizsán olaj m érnök-átképző tanfolyam indult, 18, más m érnöki vagy főiskolai képesítésű hall gató szerzett bizonyítványt, és ezt követően Sopronban olajm érnöki oklevelet. — 1951-ben és 1952-ben m űszaki középkáderképzés céljából a BEM B udapesten 7 hóna pos m űszaki iskolát szervezett és ta rto tt fenn, kőolajtagozattal. A szakm ai tárg y ak at
36
a budapesti központi, és a vidékről feljáró fúrási, term elési m érnökök, geológusok ta nították. — 1951-ben indult m eg a középfokú képzés az azóta Zsigm ondy Vilmos nevét viselő Kő olaj bányászati és M élyfúróipari Techni kum ban (szakközépiskolában) Nagykanizsán. Ez az iskola az elm últ 36 év a la tt közel ezer technikust képzett ki nappali tagozatán és 20 év a la tt m integy 500 főt a levelező ta gozaton. Az alapozó tan tárg y ak o n kívül a kőolaj bányászati szaktárgyakat a N agyka nizsán vagy környékén tevékenykedő m ér nökök oktatták, szám osán közülük a tech nikum céljaira írt tankönyvekkel járu lta k hozzá az intenzív dolgozó-oktatáshoz (127— 143).
F Ö L D T A N I K U T A T Á S X X X I . é v f o l y a m (1988. é v ) , 1. s z á m
— 1953-ban N agylengyelben valósult m eg el sőként a kőolaj bányászati főfúróm esterek szakm ai továbbképzése (20 fő hallgatóval). — 1953-ban a Zala m egyei olajipari p á rt- és töm egszervezeti vezetők szám ára 1 éves (heti egy foglalkozási napot jelentő) intenzív szakm ai ism eretközlő tanfolyam in dult (15 résztvevővel). — 1970-től kezdve folyam atos a szakm unkások specializált szaktanfolyam okkal való képzé se (így pl. K A N IZSA -árbocállítási tan fo lyam , teszteres rétegvizsgáló tanfolyam , ki törésm egelőzési és -elh árítási tanfolyam , fú róm esterek szim ulátoros kitörésm eg előzési tanfolyam a, gázkoncentráció-m érő tanfolyam , hegesztőtanfolyam , erős- és gyengeáram ú villam os tanfolyam ok, nyom ástartóedény-kezelői tanfolyam ; traktoros és targoncevezetői tanfolyam ). Az előadók olajbányász m érnökök, a ta n anyag rendszerint a speciális célnak m egfe lelő sokszorosított kiadvány. Az elm ondottak, azaz leírta k meggyőzően igazolják, hogy az 50 ill. 52 év a la tt elért k u ta tási eredm ények (144) és az ezek a lap ján m eg valósult, m ár em lített szénhidrogénterm elési sikereket. E nnek részletezésére szolgáljanak az 1. ábra diagram m jai és összegzett szám ai: 12,67 millió m összhosszúságú szénhidrogénkutatás és -term elés céljából lem ély ített fúrásokkal ill. kutakkal term elt 66 m illió t kőolaj, 6 millió tonna nyersgazolin (párlat), 3,7 m illió t csepp folyós gáz, valam int 220 m illiárd m :í földgáz és ezek szállítására é p íte tt 900 km hosszúságú kő olaj-, kőolajterm ék-vezetékhálózat a kapcsoló dó létesítm ényeivel. M indez azonban csakis az igen tervszerű, alapos szakm ai kép zés, s az ezt szolgáló igen kiterebélyesedett irodalom ú tjá n v á lh a to tt valósággá, am it híven szolgált és szolgál a szintén csaknem félévszá zados szakm ai egyesület, az OMBKE, annak fluidum báyászati (kőolaj-, földgáz- és vízbá nyászati) szakosztálya (145). H IV A T K O Z O T T IR O D A LO M 1. Kassai L.: 50 évvel ezelőtt kezdődött az iparszerű földgáztermelés. KF. p. 46. (1987) 2. Interjúsorozat a dunántúli kőolajbányászat m últ jának szereplőivel. Magyar Televízió 1986. évi adása, videofelvétel. Magyar Olajipari Múzeum főgyűjteményei, Zalaegerszeg. 3. Ünnepség а В—1 kőolaj- és gázterm elésének 50 év előtti m egindulása alkalmából. 4. D inda J.: önéletrajz, Magyar Olajipari Mú zeum, Zalaegerszeg, Dinda-iratok. 5. Curriculun vitae, Dinda János, Magyar Olajipari Múzeum. Zalaegerszeg, Dinda-iratok. 6. D inda J.: Tapasztalatok az amerikai tanul mányúiról, I—II. 1938. Kézirat, Magyar Olajipari Múzeum, Zalaegerszeg. 7. A lliquander ö .: Az olajkútfúrás 20 éves fejlődé se. Bányászati Lapok, 395—401. (1955) 8 . ------ : Oil and Gas Journal jan, 29. p. 29. (1942) 9. G erzabek, V. E.: Verkürzung der Übersiedlung szeiten von Bohrgeräten und die Steigerung der Bohrleistung. Oel und Kohle, p. 887. (1943) 10. G unther, A . E.: The German war for crude oil. The Petroleum Times Jan 3. p. 22—26. (1948) 11. A lliquander Ö.: A dunántúli oljkútfúrás 25 éves története, (1935—1959). Bányászati Lapok. p. 834—848. (1960) F Ö L D T A N I K U T A T Á S X X X I . é v f o l y a m (WSS. é v ) , 1. s z á m
12. Papp S.: A magyar földolaj- és földgázkutatások mai állása. A Mérnöki Továbbképző Intézet kiad ványai XIII. k. 42 füzet. Budapest, 1942. 16 p. 13. Dinda J.: A rotari fúrásoknál alkalmazott vízzá rások. A Mérnöki Továbbképző Intézet kiadvá nyai. XIII. 1. 13 füzet 24 p. (1942) 14. Gyulay Z.: Olaj távvezetékek tervezése és építése. A Mérnöki Továbbképző Intézet kiadványai. XIII. k/14. füzet 38 p. (1942) 15. Dinda J.: A nyersolaj term elését befolyásoló főbb tényezők. Bányászati Lapok 269—71. (1941) 16. Gráf L.: A Rotary-rendszerű m élyfúrás öblítő iszapjáról. Bányászati és Kohászati Lapok p. 23—9, 53—60. (1943) 17. K ertai Gy.: Fúrólyukak elektromos szelvényezése. Bányászati és Kohászati Lapok p. 355—60. (1940) 18. Pokker E.: A földgáz könnyen cseppfolyósítható elegyrészeinek leválasztása. Bányászati és Kohá szati Lapok. p. 37—40. (1944) 19. Nagymélységű fúrások technológiája. Különle nyomat a Bányászati Lapok 1966. 3—4. számaiból. 20. Az OMBKE Olajbányászati Szakosztály 1965. őszi vándorgyűlésének előadásai. — Különlenyo mat a Bányászat 1987. 1., 2., 3. számaiból. Kő olaj és Földgáz rovataiból. 51. p. (1967) 21. Alliquander ö .: A z első évtized után. Kőolaj és Földgáz 1. p. 1. (1977) 22. Alliquander Ö.: A harmadik évtized küszöbén. Kőolaj és Földgáz. 1. p. 1. (1988) 23. K ertai Gy.: Kő,olajföldtani alapismeretek. Nehéz ipar könyvei 17. Budapest, 1941.'204 p. 24. Scheffer V.: Geofizikai kutatómódszerek. Nehéz ipar könyvei 45. Budapest, 1941. 217 p. 25. Gráf L .: Olajbányászati kémia. Nehézipar köny vei. 34. Budapest, 1941. 322 p. 26. Alliquander 0.: Olajkutak fúrása. Nehézipar könyvei. 357. Budapest, 1951. 357 p. 27. Falk R.: Olaj bányászati gép észeti, ismeretek. N e hézipar könyvei 35.. Budapest, 1951. 267 p. 28. Purman J .: Gazolinleválasztás. Nehézipar köny vei. 135. Budapest. 1951. 433 p. 134 p. 29. Alliquander Ö.: Mélyfúrás T. (Mélyfúróberendezé sek). Egyetemi jegyzet. Felsőoktatási Jegyzeteli. V., Budapest, 433 p. (1957) 30. Alliquander ö .: Mélyfúrás, Tankönyvkiadó, Bu dapest, Egyetemi jegyzet, 408 p. (1965) 31. Alliquander Ö.: A rotari fúrás. Műszaki Könyv kiadó, Budapest, 575 p. (1968). 32. Szilas, A. P.: K őolaj- és földgáztermelés I. Tankönyvkiadó, Budapest, több átdolg. kiadás, utolsó 594 p. (1969—1981) 33. Szilas A . P.: Kőolaj- és földgáztermelés II. Tankönyvkiadó, Budapest, több átdolg, kiadás, utolsó 448 p. (1966—1982) 34. Szilas A. P.: Kőolaj és földgáz term elése és szál lítása I. Term elés kutakból, 460 p., II. Gyűjtés, szétválasztás és szállítás. 344 p. Akadémiai K i adó, Budapest. (1985) 35. Gyulay Z.: Rezervoármechanika. I—II. Miskolc, 140, 107, p. (1975) 36. Falk R.: Olaj bányászati gépek I. — Szivattyúk, m élyszivattyúk és hidraulikus hajtóművek üzemtana. Tankönyvkiadó, Budapest, 186 p. (1962) 37. Falk R.: Olaj bányászati gépek — Kompresszorok üzemtana. Tankönyvkiadó, Budapest, 122 p. (1966) 38. Falk R.: Géptan I. Hidrosztatikus és hidrodina mikus hajtóművek a fúróberendezésekben. Tankönyvkiadó, Budapest, 121 p. (1977) 39. Falk R.: Fúrórudazat és béléscsövek dinamikája. NME, Miskolc, 34. p. (1965) 40. Falk R.: Gázkompresszorok és hőerőgépek üzem tana. Energiagazdálkodás. Tankönyvkiadó, Buda pest, 243 p. (1966) IV. k. 41. Boldizsár T.: Bányászati Kézikönyv I—IV. Mű szaki Könyvkiadó, Budapest, 1391, 1296, 1486, 1438 p. (1956, 1959, 1962, 1965) 42. Alliquander ö .: Rotari fúrás. Bányászati K ézi könyv IV. k. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 520— 1012 p. (1965) 43. Szilas A. P.: Kőolaj- és földgáztermelés. Bányá szati Kézikönyv II. k., Műszaki Könyvkiadó, Bu dapest, p. 887—937, 993—1054. (1959)
37
44. Töm ör J.: Kőolajtelepek, Bányászati Kézikönyv III. k. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 653—707 p. (1962) 45. S eb estyén K .— M arkó L.: M élyfúrási geofizika. Bányászati Kézikönyv III. k. Műszaki K önyv kiadó, Budapest, 873—937 (1962) 46. G yu lay Z.: Rezervoármechanika. Bányászati K é zikönyv IV. k. Műszaki Könyvkiadó, Budapest p. 31—194. (1965) 47. F alk R.: Nomográfia, Lengéstan, Forgattyús haj tóművek, Rugók. Bányászati Kézikönyv I. Mű szaki Könyvkiadó, Budapest, p. 239—259. 415— 454, 1322—1346, 1346, 1357 (1956) 48. A lU quander ö .: Das moderne Rotarybohren. Deutsche Verlag f. Grundstoffindustrie, Leipzig. 1. Auflage 296 p. (1965) 2. Auflage. 437 p. (1968) 49. A lliq uander ö .: Szovremennoe glubokoe burenie. Nedra, Moszkva. 229 p. (1969) 50. Szilas, A . P.: Erdölgewinnung 1—9 Lehrbriefe. Bergakademie Freiberg. Fernstudium, 1963., 1965., 484 p. 51. G yu lay Z.: Rezervoirmechanik. Band 1, Thermo dynamik der Lagerstättenflüssigkeiten, Freiberg, 1967. 156 p. Band 2. Petrophysik. Freiberg 1967. 39 p. Band 3. Planung des Anbaues von Flüssigkeits- und Gaslagerstätten. Freiberg, 1967.136 p. 52. Szilas A . P.: Production and Transport of Oil and Gas. Akadémiai Kiadó. Budapest és Elseviel SCPC Amsterdam—Oxford—N ew York közös kiadása 1975. 630. p. — Második átdolg. kiadás, Budapest—Amsterdam—Oxford—N ew York—To kyo. 1985—86. 827 p. 53. Szilas A . P.: Dobicsa i. transport nefti i. gaza I—II. Nedra, Moszkva, 640 p. (1980) 54. Szilas A . P.: Erdölfördertechnik. ITE Eng. Clausthal 265 p. (1984) 55. Szilas A . P.: Hidraulika. Tankönyvkiadó, Buda pest, 140 p. (1962) 56. Bán A .: Áramlástan, Tankönyvkiadó, Budapest, 306 p. (1970) 57. Szilas, A . P.: Kőolaj és földgáz, Műszaki értel mező szótár 28. Terra, Budapest, 139 p. (1967) 58. A lliq uander ö .— Szabó G y.: Bányászat II. Fluidumbányászat. Műszaki értelm ező szótár 66, Akadémiai Kiadó, Budapest, 459 p. (1987) 59. E rdey—G rúz T.: Természettudományi Lexikon 1—7. kötet. Akadém iai Kiadó, Budapest (1984— 1976) 60. P o lin szky K .—K enyeres A .: Műszaki Lexikon I—III. + kiég. kötet. Akadém iai Kiadó, Buda pest, (1970, 1972, 1974, 1978) 1088, 1104, 982, 1005 p. 61—71. Az OKGT 1976—1986 között elért kőolajés földgázkutatási és -term elési, termékgyártási eredményei, OKGT, Budapest, (1978, 1979, 1980, 1981, 1982, 1983, 1984, 1985, 1986, 1987) 72. S zu ro v y G.: A korszerű forgó (rotary) fúrás. MTI, Budapest, 212 p. (1949) 73. A lliq uander ö .: A rotari fúrás időszerű kérdései és eszközei, Mérnöki Továbbképző Intézet, 2396., Budapest, 131 p. (1955) 74. A lliq uander ö .: A z olajfúrás múltja, jelene és jövője. Mérnöki Továbbképző Intézet 4104, Buda pest, 60 p. (1962) 75. A lliq u a n d er Ö.: A rotari fúrőszerszám és öblí tése. Mérnöki Továbbképző Intézet 4264. Buda pest, 184 p. (1964) 76. A lliq uander ö .: Rotarifúrási technológia, Geoló gia III. Mérnöki Továbbképző Intézet 4286, Bu dapest, 174 p. (1964) 77. A lliq uander ö .: Nyitott-lyuk rétegvizsgálat. Mér nöki Továbbkéoző Intézet. 4453., Budapest, 36 p. (1966) 78. A lliq uander Ö.: A vízkutatás korszerű módszerei. Mérnöki Továbbképző Intézet 4633., Budapest, 85 p. (1968) 79. AlU quander ö .: Gyémántfúrás. Mérnöki Tovább képző Intézet, 4342 44 p. (1965) 80. A lliq uander ö .: Fúróturbina, turbo-rotari fúrás. Mérnöki Továbbképző Intézet, 4338, Budapest, 87 p. (1965)
38
81. Alliquander ö .: Fúrólyukak kitörése, kitörésvé delem. Mérnöki Továbbképző Intézet 431. 119. p. (1965) 82. Falk R.: Hidraulikus hajtóművek a rotari fúrás üzemében. Mérnöktovábbképző Intézet, Buda pest, 28 p. (1954) 83. Szilas A. P.: Kőolajtermelés. Olajmérnök tovább képző előadások. Felsőoktatási Jegyzetellátó V. Budapest, 509 p. (1963) 84. Szepesi J.: A mérnöktovábbképzés helyzete és feladatai a fluidumbányászat területén. Kőolaj és Földgáz p. 245—248. (1985) 85. Alliquander ö .: Mérnöktovábbképzés a kőolaj- és földgázbányászatban. Kőolaj és Földgáz p. 360— 363. (1976) 86. Gyulay Z.: Bányam érnök-továbbképzés a XIX. században. BKL Bányászat különszám 194—197 (1975) 87. Gyulay Z.: Olaj-, gáz- és vízterm elés anyag- és energiamérlege. Mérnöki Továbbképző Int. Buda-' pest 16 p. (1972) 88. Majerszky B.—Pákozdi P.: A mélyfúrás kor szerű iszapöblítése és öblítőrendszere. — A víz kutatás és feltárás gépi berendezéseinek korszerű kialakítása, különös tekintettel a hidrodinamikus hajtóm űelem ek alkalmazására. 142 p. Mérnöki Továbbképző Intézet 4636 Budapest (1968) 89. Alliquander Ö.—Gilicz B.: A kiegyensúlyozott fúrás elm életi alapjai és gyakorlati feltételei I— III. NIMDOK Szakíród. Tájékoztató, 210, 220, 104 p. Budapest (1971, 1972, 1973) 90. Alliquander ö . —Gyulai Z.—Szepesi J.: Folyadé kos kőzetrepesztés I—II. NIMDOK Szakíród. Táj. Budapest, 1975—1976. 219, 182 p. 91. Alliquander ö . —Szepesi J.: Fluidumtároló kőze tek savazása. NIMDOK Szakirodalmi Tájékoztató Budapest, 89 p. (1977) 92. Szepesi J.: Mélyfúrás — A tároló formációk ser kentő kezelésének alapjai. Tankönyvkiadó, Buda pest, 244 p. (1985) 93. Szepesi J.: Mélyfúrás — A kitörésvédelem alap jai. Tankönyvkiadó, Budapest, 154 p. (1982) 94. Cseley A.: M élyfúrás — Iszaptechnológiai számí tások. Tankönyvkiadó, Budapest, (1987) M egjele nés alatt. 95. Mating В.: K őolaj- és földgázbányászat, Tankönyvkiadó, Budapest, 163 p. (1972) 96. Tóth J.: Áramlástan II. Tankönyvkiadó, Buda pest, 156 p. (1979) 97. Mating В.—Tóth J.: Rezervoármérnöki számítá sok. Tankönyvkiadó, Budapest, 339 p. (1969, 1982) 98. Bobok E.: Geotermikus energiatermelés. Tankönyvkiadó, Budapest, 246 p. (1987) 99. Bobok E.: Áramlástan bányamérnököknek. Mű szaki Könyvkiadó, Budapest, 467 p. (1987) 100. Boldizsár T.: Vízbányászat, Tankönyvkiadó, Bu dapest 222 p. (1982) 101. Gyulay Z.: Információszolgálat az olajbányászat ban. Bányászati és Kohászati Lapok. Kohászat p. 572—574. (1972) 102. Gyulay Z.: Az információ szerepe a műszaki fej lesztésben. Kőolaj és Földgáz p. 23—26. (1970) 1 0 3 . ------ : A kőolaj- és földgázbányászat műszaki fejlődése, bibliográfiai tanulmány, 1967—1968. Kőolaj és Földgáz különszám 67 p. (1969) 1 0 4 . ------ : A kőolaj- és földgázbányászat műszaki fejlődése, bibliográfiai tanulmány, 1969. Kőolaj és Földgáz különszám, 110 p. (1970) 1 0 5 . ------ : A kőolaj- és földgázbányászat műszaki fejlődése, bibliográfiai tanulmány, 1970. Kőolaj és Földgáz különszám. 130 p. (1971) 1 0 6 . ------ : A kőolaj- és földgázbányászat műszaki fejlődése 1971. Bibliográfiai tanulmány, Kőolaj és Földgáz különszám 160 p. (1972) 1 0 7 . ------A kőolaj- és földgázbányászat műszaki fejlődése, bibliográfiai tanulmány, 1972. Kőolaj és Földgáz különszám. p. 161. (1973) 1 0 8 . -------- :A kőolaj- és földgázbányászat műszaki fejlődése, biblográfiai tanulmány, 1972. Kőolaj és Földgáz különszám. p. 160. (1974) 1 0 9 . -------- : A kőolaj- és földgázbányászat műszaki fejlődése, bibliográfiai tanulmány, 1974. Kőolaj és Földgáz különszám. p. 176. (1975) F Ö L D T A N I K U T A T Á S X X X I . é v f o l y a m (19S8. é v ) , 1. s z á m
1 1 0 . -------: A kőolaj- és földgázbányászat műszaki fejlődése, bibliográfiai tanulmány, 1975. Kőolaj és Földgáz különszám. p. 177. (1976) 1 1 1 . -------: A kőolaj- és földgázbányászat műszaki fejlődése, bibliográfiai tanulmány, 1976. Kőolaj • és Földgáz különszám. p. 181. (1979) 1 1 2 . ------ : A kőolaj- és földgázbányászat műszaki fej lődése, bibliográfiai tanulmány, 1977. Kőolaj és Földgáz különszám. p. 215. (1981) földgázbányászat műszaki 1 1 3 . -------: A kőolaj- és fejlődése, bibliográfiai tanulmány, 1978—1979. Kőolaj és Földgáz különszám. p. 225. (1983) 114. Alliquander ö . —Jesch A.: A mélyfúrás és a mélyfúrási geofizikai műszaki fejlődése, elemző tanulmány, 1980—1984 85. OKGT—AGEL Buda pest, 1988. 179 p. 115. Alliguander ö . —Jesch A.: A mélyfúrás és a mélyfúrási geofizika műszaki fejlődése; Elemző tanulmány 1985—1986. OKGT—AGEL. Budapest, Kidolgozás, ill. m egjelenés alatt. 116. Alliquander Ö.—Arnold, W.—Gyulai Z.: Fort schrittsbericht 1967/68. — Welttörderung von Kohlenwasserstoffen, Bohrlochhgeophysik. Prospektionsseismik, Tiefenelektrik, Spülungstechnik, Meeresbohren, Erdölförderung, Erdgasgewinnung, Untergrundsspeicherung, Reservoirmechanik, Nukleare Sprengungen, Flachbohrtechnik, Brun nenbau, Bohrphalgründungen, Schürfbohrtechnik, Injektiornstechnik, Schachtbohrtechnik. Band I—II. 308 p. Bergakademie, Freiberg (1969) 117. Alliquander ö . —Arnold, W.—Gyulay Z.: Fort schrittsbericht 1969—1969. — Weltförderung von Kohlenwasserstoffen, Bohrlochgeophysik, Pros pektionsseismik, Tiefenelektrok, Meeresgeophysik, Tiefbohrtechnik, Gosslochbohren, Erdöl-Erdgas gewinnung, Reservoirmechanik, Untergrunds speicherung, Bergakademie Freiberg, 1970, Band I—II. 414 p. 118. Alliquander ö . —Arnold, W.—Gyulay Z.: Fort schrittsbericht 1970. Erkundungsgeophysik, Bohr lochgeophysik, Tiefbohrtechnik, Flachbohrtechnik, Grosslochbohren , Weltförderung von Kohlen wasserstoffen, Erdöl-, Erdgas—Gewinnung und -Transport,, Reservoirmechanik, Untergrund speicherung, Unterirdische Atomsprengungen. Band I—II. Bergakademie Freiberg, 457 p. (1972) 119. Alliquander ö . —Arnold, W .—Gyulay . Z.: Fort schrittsbericht 1971. Erkundungsgeophysik. Bohrlocgeophysik, Tiefbohrtechnik, Meeresbohren Flachbohrtechnik, Injektionstechnik, Grossloch bohren, Förderung von Kohlenwasserstoffen, Erdöl-, Erdgas-Gewinnung und -Transport, Reserviormechanik, Untergrundspeicherung. Band I—II—III. Bergakademie, Freiberg, 521. p. = 1972. 120. Alliquander ö . —Arnold. W.—Gyulay Z.: Fort schrittsbericht 1972. Bohrtechnik, Erdöl-, und Erdgasgewinnung Band I—II—II. Bergakademie Freiberg 520 p. (1973) 121. Alliquander ö . —Arnold, W.—Gyulay Z.: Fort schrittsbericht 1973., Bohrtechnik, Erdöl- und Erdgasgewinnung und verwandte Gebiete. Band I—II—III. Bergakademie Freiberg, 546 p. (1975) 122. Alliquander ö . —Arnold, W.—Gyulay Z .: Fort schrittsbericht 1974. Bohrtechnik, Erdölund Erdgasgewinung und verwandte Gebiete. Band I—II—III. Bergakademie Freiberg, 548 p. (1976) 123. Alliquander ö . —Arnold, W.—Gyulay Z.: Fort schrittsbericht 1975. Bohrtechnik, Erdölund Erdgasgewinnung und verwandte Gebiete. Band I—II—III. Bergakademie Freiberg, 563 p. (1979) 124. Alliquander ö . —Arnold, W.—Gyulay Z.: Fort schrittsbericht 1976. Bohrtechnik, Erdölund Erdgasgewinnung und verwandte Gebiete, Band I—II—III. Bergakademie Freiberg, 563 p. (1979) 1 2 5 . ------ : Fúrómesteri szaktanfolyam: Termelés 17 p. — Fúrás 12 p., 45 p. Elektrotechnika 6 p. El sősegély 5 p. Tűzoltás 2 p., Adminisztráció G p. Vegytan 13 p. Geológia 4 p. Kutatás 3 p. Bánya jog 3 p. ÖsÖszesen 123 p. (litografált kézirat). Nagykanizsa 1949. 126. Szurovy G.—Buda E.: Az olajbányászat fúró mestere. Nehézipari Könyv- és Folyóiratkiadó V. Budapest 514 p. (1951) F Ö L D T A N I K U T A T Á S X X X I . é v f o l y a m (19S8..év), 1. s z á m .
127. M unkácsi Z.—Csigó J.: Mélyfúrás I. (1958) 240 p. Műszaki Könyvkiaodó, Mélyfúrás II. (1958) 250 p. Műszaki Könyvkiadó. 128. Csigó J.: Fúrási technológia I. (1974) 250 p. Műszaki Könyvkiadó. 129. Csath B.— H ollanday J.—Kóta K.: Mélyfúró és kútüzemeltető Szakmai Ismeretek III. (1976) p. 250. Műszaki Könyvkiadó. 130. N ém eth S.: Mélyfúró és kútüzemelő Szak mai Ismeretek I. (1972. p. 99. Műszaki Könyv kiadó) 131. K óta K.: Mélyfúró és Kút üzemelő Szakmai Ismeretek II. (1972. o. 207. Műszaki Könyvkiadó) 132. Császár B.: Fúrási technológia I. (1987. p. 193.) Műszaki Könyvkiadó. 133. S zu ro v y G.: Kőolajtermelés. (1958) p. 142. Mű szaki Könyvkiadó. 134. R ácz D.: Kőolaj- és földgáztermelés I. (1963) p. 233. Műszaki Könyvkiadó. 135. A u ersw a ld J.—H etyési I.— Kardos A .-n é— Lányi T.: Kőolaj- és földgáztermelés (szakközépiskolai tankönyv) II. o. (1973) p. 206. Műszaki Könyv kiadó. 136. Jászberényi Zs.—S zittá r A .: Kőolajés födgáztermelés (szakközépiskolai tankönyv) III. o. (1972) Műszaki Könyvkiadó p. 373. 137. Jászberényi Zs.— G yana S.: Kőolajés földgáztermelés (szakközépiskolai tankönyv, IV. o. ) (1976) Műszaki Könyvkiadó p. 304. 138. Gáspár I.— K ele A .: Kőolajbányászati géptan I. (1963). Kőolajbányászati géptan II. (1964) p. 334. Műszaki Könyvkiadó. 139. Bangó Z.— Balogh A .: Géptan I. (1971. p. 200) 140. Balogh A .— Gáspár I.—K rem zer F.: Géptan III. (1972) p. 245. Műszaki Könyvkiadó. 141. K ocsi T.: Geológia I. (1972) p. 215. Műszaki Könyvkiadó. 142. K ocsi T.—Szalánczi Gy.— C síky G.: Geológia II. (1973) p. 196. Műszaki Könyvkiadó. 143. K ocsi T.: Földméréstan (1975) p. 180. Műszaki Könyvkiadó. 144. A lliquander Ö.: A magyarországi rotarifúrásos szénhidrogén-kutatás és -feltárás félévszázados története 1937 és 1987 között, s a fúrás techni kájának jövője. Kőolaj és Földgáz. 11—12.. p. 328—39. (1987) 145. Ö vári A .: Az Országos Magyar Bányászati és Ko hászati Egyesület jubileumi évkönyve 1892—1972. Kőolaj- és földgázbányászat, p. 115—121. OMBKE, Budapest, (1972) 146. A lliq u a n d er Ö.: A rotari fúrás. Műszaki Könyv kiadó, Budapest, 575 p. (1968). Utánnyomat, Nagykanizsa, 1987. 147. A lliq u a n d er Ö.: Das moderne Rotarybohren, Deutsche Verlagf Srűndstoffind. 2. Auflage 437 p. Leipzig (1968). Reprint. Lelle 1987. 459 p. Dr. Ödön Alliquander—Ernő Buda N ew contributions to th e 50th anniversary of the national oil and natural gas production and to the sem i-centennial history of th e Oil-, Natural Gas and W ater In d u stry Section o f th e Association of H ungarian M iners and F oundry W orkers The history of w ell В—1 discovery hole located on a gas cap detected as a result of renewed geophysical measurements of the Budafapuszta brachyanticline, structure delineated with a corrected axis, and of w ell B—2, the first producing w ell ever operated in the oilfield, is outlined. The resulting setting-in of regular oil production marked the beginnings of the Hungarian oil and natural gas production. The initiation and the expansion of the relevant literature rooted in the competent scientific association are sketched in the light of the text-books, manuals and professional books and periodicals published.
39
Dr. Ödön Alliquander—Ernő Buda B eitrag zur fünzigjährig en G eschichte der ungari schen Erdöl- un d E rdgasförderung u nd zu m beinahe fü n fzig jä h rig en Jubiläum der G ründung der Sektion Erdöl-, Erdgas- u nd W asser-B ergban des U ngarischen B erg- un d H üttenm ännischen V ereins Es wird die Geschichte der durch die neuen geo physikalischen Messungen der Brachyantiklinale von Budafapuszta nachgewiesenen und auf eine Gaskappe mit korrigierter Achse angelegten Entdeckungsboh rung В—1 sow ie der dementsprechend festgesetzten ersten Feldaufschliess- und Förderbohrung В—2 ge schildert. D ie demzufolge vor einem Halbjahrhundert in Angriff genommene regelm ässige Erdölförderung markierte die Anfäge der einheim ischen ungarischen Erdöl- und Erdgasförderung. Die im Rahmen einer fachlichen wissenschaftlichen Gesellschaft entstandene Fachliteratur entwickelte und verbreitete sich w ie sie im Lichte der einschlägigen Lehr-, Fach- und Handbücher und Fachzeitschriften wiederspiegelt sind.
40
Д-р Эдён Алликвандер—Ернё Буда К пятидесятилетию разработки месторождений нефти и газа в Венгрии и юбилею почти полвека со дня учреждения секции Нефтегазовой промышленности и водоснабжения Общегосударственной ассоциации горного дела и металлургии Рассматривается история скважины-первооткрыватель ницы Б—I, проложенной с корректированной осью на газо вой шапке, выявленной новыми геофизическими измерения ми в пределах брахиантиклинали Будафапуста, а также про буренной впоследствии первой эксплуатационной скважины Б—2. Вслед за регулярной разработкой и добычей нефти, на чатой таким образом, была создана отечественная нефтега зовая промышленность. Дается очерк возникновения и развертывания научно-технической литературы нефтепро мыслового дела в рамках профессиональной научной-технической ассоциации в свете роста специальных учебников, руководств и справочников, а также специальной периодики.
F Ö L D T A N I K U T A T Á S X X X I . é v f o l y a m (1988. é v ) , 1. s z á m
