tettamanti béla rajza

tettamanti béla rajza

Köszönetet mondunk minden kedves kollégánknak, a szerkesztőségeknek, sajtószerveknek, intézményeknek, akik, illetőleg amelyek a lapokban megjelent vagy a kiadványunknak közvetlenül rendelkezésre bocsátott írásaikkal, fotóikkal, rajzaikkal, továbbá tájékoztatóikkal hozzájárultak kalendáriumunk létrehozásához.

MédiakalendáriuM 2009

Sajtóvilág

médiakalendárium/2009

[ köszöntés ]

köSzöntő

médiakalendárium 2009 a Sajtóvilág különkiadványa Szerkesztők: baktai György és tripolszky lászló Szerkesztő-munkatárs: katona terézia kiadja a Sajtóvilág Felelős kiadó: F. kováts éva Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1016 budapest, naphegy tér 8. tipográfia: dolinszki réka nyomdai előkészítés: dolart bt. nyomás: aS-nyomda kft., kecskemét Felelős vezető: boros Gábor iSSn 1586-9814

Tizenkettedszer kopogtatunk be Médiakalendáriumunkkal a kedves Olvasó ajtaján, s utólag végigolvasva, végignézve a megnövelt számú oldalakat – elárulom, ezek a köszöntők mindig „lapzártakor” készülnek –, úgy érzem, bizton számíthatunk szíves fogadtatásra. A huszadik születésnapjára és ötödik kongresszusára készülő Sajtószakszervezet kiadványával remélhetőleg nem csak igényeket elégítünk ki, kedveskednünk is sikerül azoknak, akik kézbe veszik évkönyvünket. Naptárunk is gazdagodott: nemcsak a centenáriuma okán bőven idézett Radnóti Miklós műveivel, hanem számos író, költő és – tegyük hozzá, egyáltalán nem kisebb értékű – ugyancsak kerek évfordulójához érkezett humorista alkotásaival. Jócskán megnőtt a zsurnalisztikai alkotások száma is. Az idén kitüntetett kollégáknak nemcsak névsorát ismerhetik meg, hanem az előző éveknél jóval többüket írásaikból, fotóikból, a velük folytatott beszélgetésekből is. Szerepel a kalendáriumban – hagyományosan – a szakma érdekvédelmi szerveinek névsora is, de itt sem elégedünk meg a cím megismertetésével, hanem arra kértük szakmai partnereink vezetőit: az előző évi tevékenységük és a jövő terveinek felvázolásával azt is írják le olvasóinknak, hogy miért érdemes éppen őket megkeresniük. És persze nemcsak megkeresni, hanem támogatni, erősíteni is. Hogy ők velünk – és a többi szakmabeli szakszervezettel – együtt tovább munkálkodhassanak a szakmai értékvédelemért és érdekvédelemért. Az érdekvédelemért, aminek keretében értelemszerűen – remélhetőleg nem köldöknéző módon – több írásunk, összeállításunk szól a jubileum évének küszöbén a Sajtószakszervezetről. Azt szoktuk mondani, hogy szervezetünk életéről minden megtalálható kéthavonta megjelenő Sajtóvilág című szakmai lapunkban. A jubileumon ezt azzal bizonyíthatjuk: a húsz évfolyam egy-egy számának címlapjaiból, néhány soros magyarázó szöveggel kikerekedhet érdekvédelmi szervezetünk történelme. Kivált, ha az összeállítást az egykori alapítók visszaemlékezései teszik teljessé. Irodalom, gasztronómia, sport és sok más olvasnivaló… nem csigázom tovább az érdeklődést. Vegyék kézbe, olvassák, nézegessék, forgassák a kalendáriumot. Baktai GyörGy

[ naptár ]



Január

[ naptár ]

Feleki lászló

aForizmák 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31

cs p szo v h k sz cs p szo v h k sz cs p szo v h k sz cs p szo v h k sz cs p szo

Újév, Fruzsina ábel Genovéva, benjámin Titusz, Leona Simon boldizsár attila, ramóna Gyöngyvér marcell melánia Ágota ernő Veronika bódog lóránt, loránd Gusztáv antal, antónia Piroska Sára, márió Fábián, Sebestyén ágnes Vince, artúr zelma, rajmund timót Pál Vanda, Paula angelika károly, karola adél martina, Gerda marcell

KIEMELKEDŐ NAPOK 1. az újév napja minden évben a béke világnapja. 22. a magyar kultúra napja hazánkban 1989 óta annak tiszteletére, hogy kölcsey Ferenc 1823-ban e napon írta meg a Himnuszt. 26. nemzetközi vámnap 1993 óta. (a brüsszeli székhelyű Vám együttműködési Tanács megalakulásának évfordulója.) ÉVFORDULÓK 1. 60 éve (l949) népszámlálást tartottak Magyarországon. az ország lélekszáma akkor 9 204 799 fő volt. 2. 140 éve (1869) e napon jelent meg Táncsics Mihály lapjának, az aranytrombitának első száma. 9. 100 éve (1909) született Feleki lászló író, humorista. 16. 160 évvel ezelőtt (1849) e napon kapott felhatalmazást Vasvári Pál szabadcsapat alakítására kossuth lajostól. 27. 90 esztendővel ezelőtt (1919) e napon halt meg ady endre. A hÓNAP IDÉzEtE „… Szabad sajtó nélkül a közvéleménynek uralkodni nem lehet. Szabad sajtó mellett a közvélemény maga fölött hatalmat nem ismer.” (VaSVári Pál)

Ha az embernek nincs mondanivalója, bőbeszédűvé válik. Ha az ember valamilyen kérdést nem ért meg, úgy kell rá válaszolni, hogy a választ se lehessen megérteni. Az önimádat gyakran szomorú példája annak, hogy az ember méltatlanra pazarolja szeretetét. Bölcsességeket rendkívül könnyű kitalálni. Az ember egyszerűen leírja az ellenkezőjét, mint amit tesz. Minél öregebb az ember, annál több orvos barátja van. Sohasem az unja az életét, akinek minden oka meglenne rá. Néha szerencse, ha valaki nem tudja kif ejezni a gondolatait. Kevesen tudják élvezni a fiatalkor békés derűjét. A világ megvan emberek nélkül is, de az emberek nehezen tudnák nélkülözni a világot. Ahhoz, hogy az ember megvesse a pénzt, sok kell belőle. Azokat is elvonókúrára kellene fogni, akiket a hatalom részegített meg. A zseni megrendülve hallgatja a mennydörgést, a dilettáns túl akarja kiabálni.

8

[ naptár ]



Február

[ naptár ]

Márai sándor

eSzPreSSzó 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28

v h k sz cs p szo v h k sz cs p szo v h k sz cs p szo v h k sz cs p szo

Ignác karolina balázs ráhel, Csenge ágota, ingrid dorottya, dóra tódor, rómeó Aranka abigél, alex elvira bertold, marietta lídia, lívia ella, linda bálint, Valentin Kolos, Georgina julianna, lilla donát bernadett zsuzsanna aladár, álmos eleonóra Gerzson alfréd mátyás Géza edina ákos, bátor elemér

KIEMELKEDŐ NAPOK 11. a betegek világnapja – 1993 óta, ii. János Pál pápa kezdeményezésére. 14. Valentin-nap – a magyar Bálint-nap –, amelyet évek óta a szerelem világnapjaként köszöntenek. 22. a bűncselekmények áldozatainak napja – 1990 óta, amikor az európai Tanács közzétette az áldozatok chartáját. ÉVFORDULÓK 8. 60 éve e napon hirdettek ítéletet Mindszenty József bíboros hercegprímás koncepciós perében. 9. 160 éve (l849) e napon aratott diadalt Bem apó serege a piski csatában az egyesített császári-cári csapatok fölött. 9. 30 éve (1979) halt meg Gábor dénes magyar származású nobel-díjas elektromérnök. 16. 160 esztendeje (1849) jelent meg debrecenben az országgyűlési békepárt újságjaként az esti lapok, Jókai Mór szerkesztésében. 21. 20 éve (1989) halt meg Márai sándor.

(részlet) A kávés ad sok fényt, nagy helyiséget, kényelmes páholyüléseket, az összes külföldi és belföldi lapokat, meleg- és hidegkonyhát, mindenfajta szeszes italt, biliárdot, kártyaszobát. Az eszpresszó nem ad semmit e földi javakból, de ad egy korty f eketét, egy kevés kényelmetlen bizalmasságot, f edelet hajléktalan fiataloknak, s mindezt fejenként negyvenöt fillérért, borravalóval együtt. Sikerének titka, hogy van benne valami sietős és olcsó, mint az egész új életben. Sikerének titka, hogy van benne valami állandótlan. Régebben törzskávéházuk volt az embereknek. A törzseszpresszó nem ugyanaz. A kávéház az otthon egy válfaja volt e szomorú, izgatott, kevéssé alápincézett, amerikásan f elépített, nyugtalan és rétegezetlen, ügynökölő régi Budapesten, a kávéház telefonszám is volt, családi kör is volt, üzlethelyiség is volt, sőt Parnasszus és Olümposz. A régi New York, barokk gőgjével, az új magyar irodalom f ellegvára volt, Osváttal, felvonóhidakkal, bástyákkal, lándzsás kritikusokkal, s a jótékony Gyula főpincérrel, aki f elírta a kis „irodalmi imbiszt”, és visszaadott olyan tízesből is, melyet nem nyújtott át fizetéskor a vendég. El tudod képzelni Adyt az eszpresszóban, amint éppen a jövőbe lát és kétségbeesik, vagy Osvátot, amint ítéletet hirdet a sarokasztalnál egy kézirat f elett, vagy Kosztolányit, amint éppen belép, révedező, zöld pillantással, s keresi Karinthyt, mert eszébe jutott egy kecskerím?... Nem, fiam, mindehhez kávéház kellett. A kávéházban még alkottak. Az eszpresszóban már csak beszélgetnek. (a mai new York kávéházról cikkünk a 147–150. oldalon)

A hÓNAP IDÉzEtE „Vegyenek el mindent tőlünk, csak a szabad sajtót adják meg, s nemzetem szabadsága, nemzetem boldogsága felől kétségbe nem esem.” (koSSuth lajoS)

10

[ naptár ]



Március

[ naptár ]

11

loVik károlY

az iGazSáGról 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31

v h k sz cs p szo v h k sz cs p szo v h k sz cs p szo v h k sz cs p szo v h k

albin lujza kornélia kázmér adorján, adrián leonóra, inez tamás Zoltán Franciska, Fanni ildikó Szilárd Gergely krisztián, ajtony matild Nemzeti ünnep, Kristóf henrietta Gertrúd, Patrik Sándor, ede józsef, bánk klaudia benedek Beáta, Csilla emőke Gábor, karina irén, írisz emánuel hajnalka Gedeon, johanna Auguszta zalán árpád

KIEMELKEDŐ NAPOK 8. nemzetközi nőnap – 1910 óta, amikor a nőmozgalom képviselői koppenhágában határoztak erről az 1857-es sztrájk emlékére. 15. nemzeti ünnepünk, az l848/49-es forradalom és szabadságharc kitörésének napja. 15. a magyar sajtó napja – annak emlékére, hogy a forradalom az első szabad magyar sajtótermékek, a 12 pont és a nemzeti dal – kinyomtatásával kezdődött. 23. Meteorológiai világnap – a meteorológusok világszervezete megalakulásának (1950) emlékére. 27. színházi világnap – annak emlékére, hogy 1957-ben e napon volt a párizsi nemzetek színházának évadnyitója. ÉVFORDULÓK 5. 60 éve (1948) e napon alakult meg Pozsonyban a CseMadok, a csehszlovákiai magyarok kultúregyesülete. 8. 80 éve (1929) e napon 11 órakor a berlin-witzlebeni rádióadó a 175,4 MHz-es hullámhosszon a világon először adott televízióközvetítést, a magyar Mihály dénes szabadalma szerinti berendezéssel. 9. 135 éve e napon született lovik károly író, újságszerkesztő. 25. l60 éve e napon jelent meg Bem tábornok támogatásával az espatriatul című román lap első száma. A hÓNAP IDÉzEtE „Kívánjuk a sajtó szabadságát, a cenzúra eltörlését.” (az elSő Pont a tizenkettőből: mit kíVán a maGyar nemzet – 1848)

(részlet) Ha az ember az István kórháznál f elül a barna villamoskocsira, tíz perc múlva falun van. A kaszárnyák, menedékhelyek, gyárak, bérházak a vasúti töltésnél elmaradnak, s a poros láthatáron f eltűnik három nagy, keskeny palástú jegenye, alattuk sárga házikóval, a Határ csárdával. Itt már szántóföldek, libalegelők és ökörfarkkórós tarlók húzódnak. Nyaranta pacsirták lógnak a levegőben, ősszel erre húznak el a legszebb vadludak. Aki rászán félórát, és kissé keletnek tart, különös, szalmával kitömött gödröket fog találni a pusztaságban; a vecsési vadászok úgy mondják, itt már túzokra lesnek. Szentlőrinc tömzsi villasorát a telefondrótok csak lazán kötik a fővároshoz. Az élősövény-kerítések közt öreg tölgyfák terpeszkednek, ágaik télen f ekete keretbe foglalják a házakat. Temérdek vadgalamb jár erre, még több szarka, főleg pedig f ekete varjú. A varjak a budai hegyekben laknak, és csak átrándulnak az akácsorokba ékelt zöld vetésekre, közben élénk figyelemmel kísérve a barázdákban ballagó rókákat, amelyeknek útja döghöz vezet. Este a varjúsereg rátelepedik a szőlőkarókra, aztán egyszerre kereket old, és hosszan elnyúlt f elhőben tér haza, a budai ormokra. Mária Terézia idejében Grassalkoviché volt az egész vidék. Akkor még Némedi, Vecsés, Szentlőrinc között erdő húzódott, tele szarvasokkal, vadkanokkal, őzekkel. A sűrűben később Rózsa Sándor bujkált, a lesüppedt Szarvas csárda szemöldökfáján még most is meglátszik a fokosa éles nyoma.

1

[ naptár ]



Április

[ naptár ]

1

TaBi lászló

mit tud eGy Vödör? 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30

sz cs p szo v h k sz cs p szo v h k sz cs p szo v h k sz cs p szo v h k sz cs

hugó áron buda, richárd izidor Vince Vilmos, bíborka hermina dénes erhard zsolt leó, Szaniszló Húsvét, Gyula Ida tibor anasztázia, tas Csongor rudolf andrea, ilma Emma tivadar konrád Csilla, noémi béla György márk Ervin zita, mariann Valéria Péter katalin, kitti

KIEMELKEDŐ NAPOK 7. egészségügyi világnap – az egészségügyi világszervezet, a WHo megalakulásának (1948) emlékére. 11. a költészet napja Magyarországon – József attila születésnapja. 12. az űrhajózás napja – Jurij Gagarin űrutazására emlékezve (1961). 22. a Föld napja – a környezetvédelem világméretű akciónapja. 28. a testvérvárosok világnapja – 1957 óta, amikor megalakult a Testvérvárosok Világszövetsége (uTo). ÉVFORDULÓK 4. 60 éves a naTo, az észak-atlanti szerződés szervezete, amely most tíz éve fogadta tagjai sorába hazánkat. 14. 160 éve népgyűléssé nőtt országgyűlési ülésen a debreceni nagytemplomban kimondták a Habsburg-lotharingiai Ház trónfosztását, Magyarország függetlenségét, és kormányzóelnökké választották kossuth lajost. 24. 160 éve emlékezetes napja a magyar szabadságharcnak: aulich lajos tábornok ii. honvéd hadteste bevonult a Habsburgok által kiürített fővárosba. Másnap kossuth irányi dánielt nevezte ki a magyar főváros kormánybiztosává. 27. 20 éve (1989) e napon halt meg Tabi lászló író, a ludas Matyi főszerkesztője A hÓNAP IDÉzEtE „Nem beszélhetünk sajtószabadságról, ha az újságírók megfélemlítés, szegénység és korrupció közepette dolgoznak.” (az iFj – a nemzetközi ÚjSáGíró SzöVetSéG – kiáltVányából)

A tárgyak gonoszságáról beszélgettünk. A dugóról, amelyik beletörik az üvegbe, a fogkrémről, amely tubus alján buggyan ki, merő rosszaságból. Barátunk, Z. ekkor így szólt: – Ha akarjátok, elmesélek egy történetet a tárgyak jóságáról. Akartuk, elmesélte. Már említettem, hogy magam is részt vettem az 1942-es keleti hadjáratban, sőt dicsekvés nélkül állíthatom, hogy a legmagasabb rangú tisztekkel egy időben kezdtem szaladni visszaf elé. Mint egyszerű munkaszolgálatos vonultam be, de gyorsan emelkedtem a ranglétrán: előbb nyavalyás gazember, később rühes kutya lettem. Ez utóbbiként kaptam meg a flekktífuszt a kardok nélkül, 1943 januárjában. További pályafutásomnak a voronyezsi áttörés vetett véget. Egy szál vödörrel a kezemben órákig próbáltam feltartani Tolbuchin hadseregét. Amidőn azonban látnom kellett, hogy von Mannstein tábornagy is visszavonul, fogtam magam, és abbahagytam a céltalan ellenállást. Pokoli káoszban elindultam nyugat felé a vödrömmel. Magyarok, románok, olaszok, szlovákok és németek áramlottak ziláltan Kijev felé, egymás hegyén-hátán. Mindenki igazoltatott mindenkit, járőrök cirkáltak, hogy összetereljék a katonákat, és lelőjék a muszosokat. A járőrök egymást is igazoltatták, mindenki gyanús volt, kivéve a halottakat, akiket megbízhatónak lehetett elismerni. Engem senki sem bántott, mert látták kezemben a vödröt, s nyilvánvaló volt, hogy vízért megyek valahová. Ezzel a vödörrel mentem a Dontól Kijevig. A vödörnek köszönhettem, hogy senki sem lőtt le, senki sem igazoltatott, mert hiszen nyilvánvaló volt, hogy vízért megyek valahová. Bobrujsz és Berdizsek vonalában volt a fő-fő szűrőállomás. Ezt a vonalat már csak rendezett alakulatok léphették át… Aki nem tudta megindokolni, hogy miért szalad hazafelé, azt máris becsukták. Engem azonban senki sem kérdezett, mert látták kezemben a vödröt, s nyilvánvaló volt, hogy vízért megyek valahová. Kijevben akkor még nyugalom volt. Itt jelölték ki a csapatok új beosztását. A katonák partizánvadászatra indultak, vagy kórházba kerültek, másokat aknát szedni küldtek, vagy tankcsapdákat építtettek velük. Velem azonban a kutya sem törődött, mert látták kezemben a vödröt, s nyilvánvaló volt, hogy vízért megyek valahová. Szolnokon jártam már a vödörrel a kezemben, amikor elért a végzet. Egy magyar tábori csendőr megkérdezte, miért lődörgök az utcán. Felemeltem a vödröt, és azt mondtam: – Alázatosan jelentem, vízért megyek. Erre kaptam egy akkora pofont, hogy magam is megcsodáltam. – Tudod-e, nyavalyás, hogy miért kaptad? – Tudom, alázatosan. Mert nincs f eneke a vödörnek.

1

[ naptár ]



Május

[ naptár ]

nóTi károlY

Szanatóriumban 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31

p szo v h k sz cs p szo v h k sz cs p szo v h k sz cs p szo v h k sz cs p szo v

Munka ünn. Fülöp, Jakab zsigmond Tímea, Irma mónika, Flórián Györgyi ivett, Frida Gizella mihály Gergely Ármin, Pálma Ferenc Pongrác Szervác, imola bonifác zsófia, Szonja mózes, botond Paszkál erik, alexandra ivó, milán bernát, Felícia konstantin júlia, rita dezső Eszter, Eliza orbán Fülöp, evelin hella emil, Csanád magdolna janka, zsanett Pünkösd, Angéla, Petronella

KIEMELKEDŐ NAPOK 1. Május elseje a munka ünnepe, a munkavállalók szolidaritási napja. a sajtószabadság világnapja. 3. anyák napja – 1925 óta minden évben május első vasárnapján köszöntjük az édesanyákat. 4. európa napja – 60 esztendeje, ezen a napon határozta el ezt az európai Tanács Miniszteri Bizottsága. 15. a család nemzetközi napja – 15 éve, 1994-ben határozta el az ensz. 18. a múzeumok nemzetközi napja. 31. dohánymentes világnap – az ensz WHo kezdeményezésére.

Szereplők: orVos, BeTeG Szín: szanatóriumi szoba. Ágyon f ekszik egy idősebb úr, a beteg. Alszik, egy kicsit horkol is. Néhány másodperc múlva belép az orvos. Fiatal ember. Szmokingban van, és a szmokingon f ehér orvosi köpenyt visel. A beteg ágyához megy. Az éjjeliszekrényen levő üvegből egy pohárba tölt orvosságot, aztán gyöngéden megrázza az alvó beteget. orVos orVos orVos

ÉVFORDULÓK 5. 100 éve (1909) e napon született radnóti Miklós. 10. 30 éve (1979) e napon halt meg Bibó istván jogtudós, politológus és szociológus, az 1956-os nagy imre-kormány tagja. 13. 80 éve e napon kezdődött meg az első magyarországi könyvhét. 16. 80 éves az oscar-díj. 21. 160 éve, a főváros visszavétele után nem egészen egy hónappal a magyar honvédek rohammal bevették Buda várát. 28. 55 éve e napon halt meg nóti károly kabarészerző. 31. 20 évvel ezelőtt ezen a napon alakult meg a magyar írott sajtó érdekvédelmi szervezete, a sajtószakszervezet. A hÓNAP IDÉzEtE „A szabad sajtó a demokrácia elengedhetetlen előfeltétele. A sajtószabadság bármilyen korlátozása a demokrácia korlátozása”. (FederiCo mayor, az uneSCo FőiGazGatója)

BeTeG orVos

(halkan) Pemete úr, Pemete úr! (A beteg tovább alszik) (egy kicsit hangosabban) Pemete úr... az istenért, Pemete úr, ébredjen már fel! (A beteg tovább alszik) (a karóráját nézi, és magának mondja) Hallatlan, hét óra, e miatt az ember miatt lekésem a színházat. (Az éjjeliszekrényen levő telefonon tárcsáz) Halló... Marika... még itt vagyok a szanatóriumban... mindjárt jövök... Csókollak!... (Rázza a beteget, és hangosan kiabál) Pemete úr,a mindenit magának, Pemete úr!(Egyre jobban kiabál, és rázza a pácienst, aki már majd kiesik az ágyból, de tovább horkol. Óriási harc után végre f elébred, és ijedten néz az orvosra) Mi baj van, doktor úr? Hét óra!... Tessék bevenni az altatót! Füg göny

1

1

[ naptár ]



Június

széP ernő

PityPanG 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30

h k sz cs p szo v h k sz cs p szo v h k sz cs p szo v h k sz cs p szo v h k

Pünkösd, Tünde kármen, anita klotild bulcsú Fatime norbert, Cintia Róbert medárd Félix margit, Gréta barnabás Villő antal, anett Vazul jolán, Vid jusztin laura, alida arnold, levente Gyárfás rafael Alajos, Leila Paulina zoltán iván Vilmos jános, Pál lászló Levente, Irén Péter, Pál Pál

KIEMELKEDŐ NAPOK 6. környezetvédelmi világnap – az ensz 1973. évi világkonferenciájának tiszteletére. 7. Pedagógusnap – minden évben június első vasárnapján köszöntjük. 14. apák napja – ezt a napot amerikai mintára minden évben hat héttel az anyák napja után ünnepeljük 15 éve (1994 óta). 30. a magyar szabadság napja – annak ünnepe, hogy 1991-ben e napon fejeződött be hivatalosan a szovjet csapatok kivonulása Magyarországról, s az utolsó szovjet katona távozásával hazánk visszanyerte függetlenségét. ÉVFORDULÓK 5. l60 éve (1849) e napon dördültek el először a megtorlók fegyverei: Haynau Galgócon kivégeztette báró Mednyánszky alajos őrnagyot és Gruber imre főhadnagyot, lipótvár védőit. 16. 20 éve, 1989. június 16-án temették újra nagy imrét, az 1956-os forradalom miniszterelnökét és forradalmár társait, akiket 51 esztendővel ezelőtt, 1958. június 16-án végeztek ki. az újratemetésen százezres tömeg búcsúztatta a névtelen koporsót is, amely a forradalom többi hősi halottjára emlékeztetett. a húsz év előtti napot sokan a rendszerváltás jelképes kezdetének tekintik. 28. 125 éve (1884) halt meg Táncsics Mihály. 30. 125 éve született szép ernő. A hÓNAP IDÉzEtE „Az újságírók ne politikai szervezeteknek legyenek elkötelezve, hanem az igazságnak.” (jenS linde, iFj-elnök – a SajtóSzakSzerVezet ii. konGreSSzuSán)

Nótába nem írnak Gomblyukba nem tűznek Nem tesz kirakatba A virágos üzlet Mert te nem vagy ritka Mert te nem vagy drága Csak az árokpartról Nézel a világba Mintha kis nap sütne Orcád oly szép sárga Te pitypang, Te pitypang virágja Az urak, a dámák Úgye rád se néznek Tán le is tagadnák Az ismeretséget Pedig hogy meggyúrtunk Hogy agyontépáztunk Te kezes, te kedves Falusi pajtásunk Hóf ehér lelkedet Szétfújtuk a nyárba Te pitypang, Te pitypang virágja Ezennel én tőled Bocsánatot kérek Köszönöm azt a kis Könnyű gyermekséget Köszönöm hogy itt vagy Lehajlok utánad Gyere bemutatlak A kaméliának Csak nevess rá bátran Mezitlábos árva Te pitypang, Te pitypang virágja.

[ naptár ]

1

18

[ naptár ]



Július

[ naptár ]

1

Móra FerenC

mi az ÚjSáGíró? 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31

sz cs p szo v h k sz cs p szo v h k sz cs p szo v h k sz cs p szo v h k sz cs p

tihamér, annamária ottó kornél, Soma ulrik Emese, Sarolta Csaba apollónia ellák lukrécia amália nóra, lili Izabella, Dalma jenő örs, Stella henrik, roland Valter endre, elek Frigyes Emília illés dániel, daniella magdolna lenke kinga, kincső kristóf, jakab Anna, Anikó olga, liliána Szabolcs márta, Flóra judit, Xénia oszkár

KIEMELKEDŐ NAPOK 2. a sportújságírók napja – amelyet 15 éve, 1994 óta magyar javaslatra köszöntünk, annak emlékére, hogy 1924-ben (most 85 éve) e napon alakult meg a nemzetközi sportújságíró szövetség (aisP). 12. Vasutasnap – minden évben július második vasárnapján köszöntjük a vasút dolgozóit. ÉVFORDULÓK 3. 130 éve (1879) ezen a napon született Móricz zsigmond, az egyik legjelentősebb magyar író. 6. 160 éve (1849-ben) haltak hősi halált Vasvári Pál és szabadcsapatának tagjai kalotaszegen. 14. 160 éve (1849) e napon írta alá a magyar–román megbékélési tervezetet kossuth és Bälcescu. 19. 130 éve (1879) e napon született Móra Ferenc magyar író. 28. 160 éve (1849) e napon fogadta el a magyar országgyűlés a nemzetiségi törvényt és ugyanezen az ülésen mondta ki a zsidók egyenjogúsítását. 31. 160 éve (1849) ezen a napon tűnt el a segesvári csatában – amelyben Bem apó serege sorsdöntő vereséget szenvedett az egyesített császári és cári erőktől – a forradalom lánglelkű költője, Petőfi sándor. 31. 20 éve ezen a napon Magyarország nyugati határán, amely akkor a két világrendszer határa is volt, megszűnt a műszaki zár, azaz a vasfüggöny. A hÓNAP IDÉzEtE „Petőfi nem alkuszik” (ady endre)

(részlet) Ez is azok közül a kérdések közül való, melyek mindig aktuálisak. Hiszen nem múlik el hét anélkül, hogy pezsgős banketten f el ne köszöntenék az újságírókat mint a sajtónak, a társadalom élő lelkiismeretének képviselőit. Még kevésbé múlik el nap, hogy bankett nélkül le ne szidnák az újságírókat a sárga földig mint tolakodó, semmihez nem értő, minden lében kanál karakán népet. Napi aktualitást nyert a kérdés abból az alkalomból, hogy a párizsi hírlapíróiskola megnyitása alkalmából – ennek a gondolatnak a képtelenségéről külön cikket lehetne írni – a Gaulois megvallatott egy sereg illusztris írót af elől, hogy mi az újságíró. Az egyik azt mondja: „A hírlapíró a világon a legjobb, de legrosszabb is lehet. Jót tesz, de rosszat is tehet, aszerint amint a világosságot terjeszti vagy a tévelygést. Irigyeljétek, mert gondolatait szabadon kimondhatja. Szánjátok, mert a legnagyobb erőf eszítéssel dolgozva több erélyt és tehetséget f ejt ki, mint amennyi kellene egy örök időkre szóló mű megalkotásához. Ha a társadalom jól volna szervezve, a hírlapírókat nem engednék ötvenéves korukon túl dolgozni, hanem alkalmat nyújtanának nekik arra, hogy nyugalomba vonulhassanak.” No, ha minálunk az ötvenéves hírlapírókat nyugdíjaznák, nem sok pénzt kellene vesztegetni az újságírókra. Nagyon kevés éri meg belőlük az ötven esztendőt. Ki idején beleun a mesterségébe, és puhább kenyeret keres, kit a szíve meg a tüdeje elszólít az íróasztaltól a nyugdíjképes kor előtt. A legtöbbet. Mióta Bismarck egy bosszús pillanatában félbe maradt egzisztenciáknak nevezte az újságírókat, azóta szállóigévé lett ez az ötlet. Csakhogy Bismarck egyebet is mondott, ami legalábbis van ekkora igazság, ha kevesebbet emlegetik is. Azt is mondta Bismarck, hogy egy jó újságíró az ő szemében mindig többet ér, mint egy középszerű miniszteri tanácsos, mert a jó újságíró mindig be tudná tölteni a miniszteri tanácsos helyét, de az igen ritkán tudna becsületesen megírni egy riportot.

0

[ naptár ]



Augusztus

[ naptár ]

1

kisHonT FerenC (eFráJiM kisHon)

Szeret, nem Szeret… 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31

szo v h k sz cs p szo v h k sz cs p szo v h k sz cs p szo v h k sz cs p szo v h

boglárka Lehel hermina domonkos, dominika krisztina berta, bettina ibolya lászló Emőd lőrinc zsuzsanna, tiborc klára ipoly marcell mária Ábrahám jácint ilona huba állami ünn., istván, Vajk Sámuel, hajnalka menyhért, mirjam Bence bertalan lajos, Patrícia izsó Gáspár ágoston beatrix, erna Rózsa erik, bella

KIEMELKEDŐ NAPOK 1. az anyatejes táplálás világnapja – az egészségügyi Világszervezet és az uniCeF kezdeményezésére köszöntjük 1992 óta. 6. a nukleáris fegyverek betiltásáért folyó harc világnapja – az első, hirosimai atombomba-támadás évfordulójához (1945) kötődik. 20. állami ünnepünk, amelyen államalapító szent istván királyunkra emlékezünk, és a magyar alkotmányt köszöntjük. ÉVFORDULÓK 1. 160 éve (1849) e napon minden katonai és polgári hatalmat Görgey artúrra ruházott kossuth lajos. 4. 125 éve (1884) született Balázs Béla költő, író, esztéta. 13. 160 éve (1849) Görgey artúr Világosnál feltétel nélkül letette a fegyvert rüdiger orosz lovassági tábornok előtt. a szabadságharc elbukott. 14.–18. 60 éve (1949) ezekben a napokban rendezték meg a budapesti Világifjúsági Találkozót. 19. 20 éve (1989) e napon rendezték meg a Páneurópai Pikniket a Fertőrákos és szentmargit-bánya közötti használaton kívüli határátkelőnél, s ennek keretében kelet-németek százai menekültek ausztriába. 23. 85 éve (1924) született kishont Fernc (efrájim kishon) író, humorista. A hÓNAP IDÉzEtE „Az egynyelvű és egyszokású ország erőtlen és romlandó.” (Szent IStván KIrály)

(részlet) Ott ülök a pályaudvar várótermében, és várom, hogy jöjjön a vonat. Közben, mint vérbeli íróember, félig lehunyt szempilláim alól élesen figyelem a nyüzsgő tömeget. Különösen azt az urat figyelem, aki ott ül velem szemben a padon, és az újságot böngészi. Voltaképpen csak rá koncentrálok. Az ünnepi számot olvassa, amelyben az a f elejthetetlen cikkem jelent meg. Abból, hogy mit olvas el először, halálos biztonsággal meg tudom állapítani műveltségi fokát, politikai horizontját és bizonyos mértékig szexuális érdeklődését. Az olvasó nyitott könyv előttem. Íme, az emberem elérkezett az én cikkemhez. Továbblapoz… Ez például egy idióta. Nem kívánom én tőle, hogy elolvassa az én dolgozatomat. Istenuccse, nem kényszer ez. Van, akit megáldott az ég humorérzékkel, van, aki süketfajd, mint ez. Nekem ő ne tegyen szívességet. Úgy látszik, rendkívül felületes, prosztó emberrel van dolgunk, akinek szellemi szükséglete igen gyér. Kis fűszeres lehet, vagy állami alkalmazott. Szánalomra méltó figura… …Nem mintha tényleg haragudnék rá. Hisz voltaképpen mit vétett? Végigment az egész újságon, aztán visszatért a legértékesebb anyaghoz. Nem szégyen ez. Sőt. Bizonyos mértékig lelkiismeretes, megfontolt gondolkodásmódra vall. Nem, semmiképpen sem hűbelebalázs módra viselkedik. Kétségkívül szuggesztív megjelenés. Jóllehet már kellett volna nevetnie. A második bekezdés elején van az a szenzációs szójáték, itt illett volna elmosolyognia magát. De ez úgy ül ott a kopasz f ejével, mintha temetésen volna. Tipikus börziáner. Csak a pénz érdekli, a pénz, a pénz, a pénz. Undorító. Nem bíznám rá a kasszakulcsot. Na tessék, most meg ásít… Hopp! Röhög!… Úgy röhög, hogy csak. Na végre, f elfogta. Nem tudott már ellenállni. Vagy talán eddig nem koncentrált eléggé, hiszen emberek vagyunk. Lehet, hogy egy szórakozott prof esszor. Tele van a f eje atommal. Bár, hogy őszinte legyek, nem néz ki prof esszornak. Inkább a Legf elsőbb Bíróság elnökének gondolnám, nagykövetnek, vagy ilyesmi. Akárhogy is legyen, aki ilyen jóízűen tud nevetni ilyen jó cikkeken, az egy egészséges, derék ember. Most látom csak, hogy az első benyomás mennyire csalóka. Hol látni, kezicsókolom, ilyen klasszikus arcélt? Ilyen mélyen ülő bölcs szemeket? Rendezett sárga fogai kedvesen villognak a tavaszi napfényben, amikor kacag. Valószínűleg költőf ejedelem. Érző, melegszívű ember, aki már túl van a földi hiúságokon. Kedvem volna megcsókolni szép magas homlokát. Szeretem ezt az embert. Mert egyéniség. Boldog az az ország, amelynek ilyen fia van; mint ő meg én. Az ilyen olvasóknak érdemes írni. Maroknyi intellektuális kör, de megadják az embernek. Érettük viselek el megannyi megaláztatást. Ez az ember tudja értékelni, mi a humor. Ez tudja, mi a múló tiszavirág és mi az örökbecsű alkotás. Kedves Olvasó, engedje meg, hogy papának szólítsam…

[ naptár ]



Szeptember

[ naptár ]

Cs. szaBó lászló

a PeSti ember 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30

k sz cs p szo v h k sz cs p szo v h k sz cs p szo v h k sz cs p szo v h k sz

egyed, egon rebeka, dorina hilda rozália Viktor, lőrinc Zakariás regina mária, adrienn ádám nikolett, hunor teodóra mária Kornél Szeréna, roxána enikő, melitta edit zsófia diána Vilhelmina Friderika máté, mirella móric tekla Gellért, mercédesz eufrozina, kende jusztina Adalbert Vencel mihály jeromos

KIEMELKEDŐ NAPOK

(részlet)

1. a ii. világháború emléknapja – 70 éve e napon tört ki a nagy világégés: a szovjetunió és németország lerohanta lengyelországot. 8. az írástudatlanság elleni küzdelem nemzetközi napja – az unesCo kezdeményezésére 1945 óta. 17. a rokkantak napja – 1981, a rokkantak éve óta, amikor a magyar szervezőbizottság javasolta. 22. a magyar dráma napja – 25 éve Madách az ember tragédiája ősbemutatója napjának tiszteletére.

A kávéház Bécsből származott Budapestre, s az idegen azt hiszi, Bécs a kávéváros. Holott távol sem olyan jellemző rá, mint a magyar fővárosra. A bennlakó itt levelez, itt sakkozik, itt kártyázik, patika helyett itt vesz aszpirint, itt ismerkedik, itt szakít, itt nyaral, itt beszéli meg a bankrablást, s természetesen összeesküvésre is legalkalmasabb a kávéház. Politikai múltja van, mint a velencei Floriannak, irodalmi, mint a Procopénak. Budapest az egyetlen város, ahol a híres törzsvendégeknek márvány emlékművet emelnek. Külföldinek is föltűnt, hogy a pesti szenvedélyes újságolvasó. Kevés lapot vásárol, inkább beül a kávéházba, elolvassa a kedvenc lapját s azt is, amit legjobban utál. Elolvas minden politikai beszédet, pletykát, színházi hírt, novellát, van, aki a Times és Observer keresztrejtvényeit is a kávéházban f ejti. „Őrizze a helyem” – szól a tréfabeli pesti három-négy órai újságolvasás után a pincérre – „csak hazaszaladok kávézni!” Ebben a kávéházban él a pesti ember legrégibb s egyetlen barátja, a pincér. A tolakodó városban ő a megtestesült tartózkodás, e hűtlen népben a testetöltött hűség. Türelmes, udvarias, az izgatott, hisztérikus pesti ember legjobb belgyógyásza. Kiszolgáló, hírhordó, életbölcs, emlékíró. Elmélázva áll az asztal mellett, mesél a múltról, halott politikusokról, költőkről, színészekről, forradalmárokról, egész memoárirodalmat pótol. Hirtelen egy tűzoltókocsi vagy a mentő sivít el, abbahagyja a mesét, kiszalad, megmondja, merre van tűz, hol gázoltak. Vadidegen urat hívnak a telefonhoz, megtalálja. Fölsegíti a kabátot, kikísér a temetőbe. Meggyógyítja a gyomorrontást, kisegít a pillanatnyi pénzzavarból. Irodalmi bíró, mint Moliére szobalánya, irodalmi figura, mint Arlecchino. Alig van magyar költő, aki meg ne örökítette volna. Egyiküktől kölcsönzöm a következő történetet, a pesti pincér remek arcképét. A vendég elefánttalpat kér. Azonnal! kiáltja a pincér, s rohan a fogásért. Pár pillanat múlva visszajön, fájdalom, nem adhatok, mondja letörten. Micsoda, nincs elefánttalp? hördül f el a vendég, micsoda szemét hely! Elefánt volna, f eleli szelíden, de a főnök úr nem engedi, hogy ilyen kis rendelésért levágjuk.

ÉVFORDULÓK 2. 70 éve (1939) e napon jelent meg a Független Magyarországnak, Bajcsyzsilinszky endre lapjának első száma. 10. 20 éve (1989) e napon éjféltől tette lehetővé a magyar kormány az ndk állampolgárok kiutazását „harmadik országba”. 20. 60 éve (1949) alakult meg a német szövetségi köztársaság. 20. 80 éve (1929) vetítették az első hangosfilmet Budapesten. 27. 125 éve (1884) nyílt meg a budapesti operaház. 28. 25 éve (1984) e napon halt meg Cs. szabó lászló író. A hÓNAP IDÉzEtE „Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig a lehetségesig mívelni kötelesség.” (kölCSey FerenC)

[ naptár ]



Október

[ naptár ]

radnóTi Miklós

októberVéGi heXameterek 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31

cs p szo v h k sz cs p szo v h k sz cs p szo v h k sz cs p szo v h k sz cs p szo

malvin Petra helga Ferenc aurél, etele brúnó, renáta amália koppány dénes Gedeon Brigitta, Gitta miksa kálmán, ede helén teréz Gál hedvig Lukács nándor Vendel orsolya előd Nemzeti ünn., Gyöngyi Salamon Blanka, Bianka dömötör Szabina Simon, Szimonetta nárcisz alfonz Farkas

KIEMELKEDŐ NAPOK 1. zenei világnap – az unesCo határozata alapján 1975 óta. 1. az idősek világnapja – az ensz 1961. évi közgyűlési határozatával. 9. Postai világnap – az általános Postásegyesület tiszteletére, amelynek alapításában 135 éve hazánk is részt vett. 15. a fehér bot napja – a vakok és gyengénlátók helyzetére hívja fel e nap a világ figyelmét. 23. nemzeti ünnepünk – az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulója. 24. az ensz napja – 1945-ben e napon alakult meg az egyesült nemzetek szervezete. ÉVFORDULÓK 4. 145 éve (1864) halt meg az ember tragédiája írója, Madách imre. 6. nemzeti gyásznap.160 éve (1849) ezen a napon végezték ki a 13 aradi vértanút és Pesten az első magyar kormány miniszterelnökét, gróf Batthyány lajost. 10. 160 éve (1849) haditörvényszéki ítélettel kivégezték Pesten Csányi lászló volt közlekedési minisztert és báró Jeszenák János kormánybiztost. 23. 20 éve (1989) ezen a napon kiáltotta ki a Parlament erkélyéről az új alkotmány alapján a Magyar köztársaságot szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök. A hÓNAP IDÉzEtE „Ha tőlem függne, a sajtótörvénynek csak egy paragrafusa volna: hazudni nem szabad.” (deák FerenC)

Táncosmedrű, f ehérnevetésű patak fut a hegyről, táncol az őszi levél s taraján kisimulva elúszik. Nézd csak, az árnyban a som fanyar ékszere villog a bokron s villog a fényben a kis füvek éle öreg remegéssel. Még süt a nap, hogy le ne hulljon: félti aranyát. Lassu, okos vagyok én is e lassu, okos ragyogásban, féltelek én is a tél hidegétől, tűzifa gondja, téli ruhák vak gondja növekszik, apad szemeidben s mint a lehellet futja be tükreit, árad az álmos bánat a kék ragyogásban, a szádon a mondat elalszik s ébred a csók. Feketén jön a hó, jön a tél, f eketélnek sarkai máris az őszi nagy égnek, a hajnali órák léptei már sikosak. Gyere hát elaludni az esték hosszu szakálla alá; nézd, gyermeked is vagyok én, de f elnőtt, nagy fiad és szeretőd, f ele gondra is érett, nemcsak a versre komoly. Fekszünk majd s hallgatom éji füllel a szíveden alvó gond ütemét a sötétben. Hallgatom és várok. S mint ifjú gólyafióka ősszel szállni tanulván meg-megbillen az égen, forgok a bő heverőn. S lassan tovaszállok a jajjal. Átveszem és ütemes dobogása elaltat, elalszunk, ketten az egy gonddal. S míg elkap az álom, az éjben hallani, csapdos az ősz nedves lobogója sötéten. élesd-nagytelekmajor, 1942. szeptember 28.– november 14.

[ naptár ]



November

[ naptár ]

GéreCz aTTila

1955. halottak naPján 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30

v h k sz cs p szo v h k sz cs p szo v h k sz cs p szo v h k sz cs p szo v h

Mindenszentek, Marianna achilles Győző károly imre lénárd rezső Zsombor tivadar réka márton jónás, renátó Szilvia alíz Albert, Lipót ödön hortenzia, Gergő jenő erzsébet, zsóka jolán olivér Cecília kelemen, klementina emma katalin, katinka Virág Virgil Stefánia Taksony andrás, andor

KIEMELKEDŐ NAPOK 1. Mindenszentek napja – piros betűs ünnepünk. 2. Halottak napja – a halottainkra emlékezés ünnepe. 3. a magyar tudomány napja – annak emlékére, hogy széchenyi gróf felajánlása megteremtette a Magyar Tudományos akadémia létrehozásának lehetőségét. 4. a nemzeti gyász napja. 1956-ban e napon a szovjet csapatok megtámadták hazánkat, hogy leverjék a forradalmat. 18. Füstmentes nap – az egészségügyi Világszervezet kezdeményezésére. 20. a gyermekjogok világnapja. 27. a véradók napja – a Magyar Vöröskereszt javaslatára. ÉVFORDULÓK 9. 65 éve (1944) ezen a napon halt mártírhalált a XX. századi magyar költészet nagy alakja, radnóti Miklós. 15. 160 éve jelent meg Pesten a kormány félhivatalos lapja, a szilágyi Ferenc által szerkesztett Magyar Hírlap. 21. 45 éve (1964) avatták fel az újjáépített budapesti erzsébet hidat. 20. 80 éve (1929) e napon született Gérecz attila költő, az 56-os forradalom mártírja. 23. 160 éve (1849) e napon érkezett meg a magyar emigránsok első csoportja a törökországi sumlába. 29. 90 éve egyesült a két nagy kisgazdapárt Magyarországon nagyatádi szabó istván elnökletével.

A földön járt, és nem volt magányosabb nála; volt olyan, ki csillagot fűzött homlokára, f elhőkben járt, cimborált az égiekkel, s ki a halál hűvössége mögé ijedt el (de a szívét úgy rázta, mint egy csörgődobot!) Ő fölnézett, és bús volt, hogy míly ütött-kopott a csillag mind, és fuldoklók kik érte nyúlnak, hogy hordták már dicsfénynek s töviskoszorúnak; Így – a Sátán midőn a hegyre vitte és szólt: „nézd, megosztom: a föld kell-e hát, vagy az égbolt?”, a földért nyúlt: „Isten arca” – s csákányt ragadott. Én most szívét (úgy rázzák, mint egy csörgődobot) megszentelem, s meggyújtom Halottak napjára. Ma szebb a föld! ... és nem volt magánosabb nála. (Márianosztra, 1955.)

A hÓNAP IDÉzEtE „Ami a beszédre nézve a nyelv, az a gondolatra a sajtó.” (VaSVári Pál)

8

[ naptár ]



December

[ naptár ]

VáCi MiHálY

aVe mária 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31

k sz cs p szo v h k sz cs p szo v h k sz cs p szo v h k sz cs p szo v h k sz cs

elza melinda, Vivien Ferenc, olívia borbála, barbara Vilma Miklós ambrus mária natália judit árpád Gabriella Luca, Otília Szilárda Valér etelka, aletta lázár, olimpia auguszta Viola Teofil tamás zénó Viktória ádám, éva Karácsony, Eugénia Karácsony, István János kamilla tamás, tamara dávid Szilveszter

KIEMELKEDŐ NAPOK 1. aids elleni világnap – 1988-ban vezette be a WHo. 4. Bányásznap – minden évben szent Borbála, a bányászok védőszentje napján köszöntjük. 10. az emberi jogok napja – az ensz-ben e napon fogadták el az emberi jogok chartáját 1948-ban. ÉVFORDULÓK 1. 130 éve (1879) e napon mutatták be Vörösmarty Csongor és Tündéjét a budapesti nemzeti színházban. 7. 20 éve (1989) jelent meg a világ legkisebb újságja, a Heves Megyei népújság különszáma, amelynek mérete 50×70 mm volt. 10. 150 éve (1859) sajtó- és sakktörténeti eseményre került sor: megjelent az első sakkrovat magyar lapban, a Vasvári Újságban. 24. 65 éve (1944) karácsony napján végezték ki a nyilasok sopronkőhidán a magyar függetlenség hős védelmezőjét, a kisgazda politikus Bajcsy-zsilinszky endrét. 25. 85 éve (1924) e napon született Váci Mihály költő. A hÓNAP IDÉzEtE „… haza, nemzet és nyelv, három egymástól válhatatlan dolog, s ki az utolsóért nem buzog, a két elsőért áldozatokra kész lenni nehezen fog.” (kölCSey FerenC)

(részlet) Mária! – esték gyapjas nyája tolong a térdeimnél; aranyat, tömjént kínál az éj, s bánata arcomon könnyű tömjén. Mária! – ez a szó f elkelti bennem a sírást: – nem e tájon születtem! Ó, üljél szelíd öszvér hátára, – menekülj, ó, vigyél innen engem! Mária! – valami betlehemi szelídségű emlék az én örök sírásom! Egy csillag sajog bennem pirosan, s suhog fényszárnyú örök karácsony! Mária! – énbennem keserű pásztorok indulnak e szóra s otthagyják a nyájat, torkomon örökös a meghatódottság, mellyel kalaplevéve csodát várnak. Mária! – zokogó ária, templomi dallam, Ave Mária, zsoltár, Énekek Éneke! – halk kórus, botló gyermekkoromban már bennem dudoltál! Mária! – dallam, ki tudja, honnan száll s honnan kél, milyen húrról! Csak én tudom, hogy miről énekel, milyen szemet homályosító búról. Mária! – verdesnek arcom körül e hangok, mint a lepkék, s hallgatok, akkor is szárnyuk hímpora lep még. Ha hallgatok is, – én örökké neved susogó rozstáblájában alszom, ha alszom is – neved búzavirágzása szenteli arannyal arcom.

[ naptár ]

0



[ naptár ]

öSSzeSített naPtár a 2009. éVre

öSSzeSített naPtár a 2010. éVre

Január

Január

1 h k sz cs p szo v

1 2 3 4

2 5 6 7 8 9 10 11

3 12 13 14 15 16 17 18

Február 4 19 20 21 22 23 24 25

5 26 27 28 29 30 31

5 h k sz cs p szo v

1

6 2 3 4 5 6 7 8

7 9 10 11 12 13 14 15

Március 8 16 17 18 19 20 21 22

9 23 24 25 26 27 28

h k sz cs p szo v

9 10 11 12 13 14 2 9 16 23 30 3 10 17 24 31 4 11 18 25 5 12 19 26 6 13 20 27 7 14 21 28 1 8 15 22 29

h k sz cs p szo v

53 28 29 30 31 1 2 3

1 4 5 6 7 8 9 10

2 11 12 13 14 15 16 17

Február 3 18 19 20 21 22 23 24

4 25 26 27 28 29 30 31

h k sz cs p szo v

5 1 2 3 4 5 6 7

6 8 9 10 11 12 13 14

7 15 16 17 18 19 20 21

Március 8 22 23 24 25 26 27 28

h k sz cs p szo v

9 10 11 12 13 1 8 15 22 29 2 9 16 23 30 3 10 17 24 31 4 11 18 25 5 12 19 26 6 13 20 27 7 14 21 28

Április

Május

Június

Április

Május

Június

14 15 16 17 18 h 6 13 20 27 k 7 14 21 28 sz 1 8 15 22 29 cs 2 9 16 23 30 p 3 10 17 24 szo 4 11 18 25 v 5 12 19 26

18 19 20 21 22 h 4 11 18 25 k 5 12 19 26 sz 6 13 20 27 cs 7 14 21 28 p 1 8 15 22 29 szo 2 9 16 23 30 v 3 10 17 24 31

23 24 25 26 27 h 1 8 15 22 29 k 2 9 16 23 30 sz 3 10 17 24 cs 4 11 18 25 p 5 12 19 26 szo 6 13 20 27 v 7 14 21 28

13 14 15 16 17 h 5 12 19 26 k 6 13 20 27 sz 7 14 21 28 cs 1 8 15 22 29 p 2 9 16 23 30 szo 3 10 17 24 v 4 11 18 25

17 18 19 20 21 22 h 3 10 17 24 31 k 4 11 18 25 sz 5 12 19 26 cs 6 13 20 27 p 7 14 21 28 szo 1 8 15 22 29 v 2 9 16 23 30

h k sz cs p szo v

Július

Augusztus

Szeptember

Július

Augusztus

Szeptember

27 28 29 30 31 h 6 13 20 27 k 7 14 21 28 sz 1 8 15 22 29 cs 2 9 16 23 30 p 3 10 17 24 31 szo 4 11 18 25 v 5 12 19 26

31 32 33 34 35 36 h 3 10 17 24 31 k 4 11 18 25 sz 5 12 19 26 cs 6 13 20 27 p 7 14 21 28 szo 1 8 15 22 29 v 2 9 16 23 30

36 37 38 39 40 h 7 14 21 28 k 1 8 15 22 29 sz 2 9 16 23 30 cs 3 10 17 24 p 4 11 18 25 szo 5 12 19 26 v 6 13 20 27

26 27 28 29 30 h 5 12 19 26 k 6 13 20 27 sz 7 14 21 28 cs 1 8 15 22 29 p 2 9 16 23 30 szo 3 10 17 24 31 v 4 11 18 25

30 31 32 33 34 35 h 2 9 16 23 30 k 3 10 17 24 31 sz 4 11 18 25 cs 5 12 19 26 p 6 13 20 27 szo 7 14 21 28 v 1 8 15 22 29

h k sz cs p szo v

Október

November

December

Október

November

December

40 41 42 43 44 h 5 12 19 26 k 6 13 20 27 sz 7 14 21 28 cs 1 8 15 22 29 p 2 9 16 23 30 szo 3 10 17 24 31 v 4 11 18 25

44 45 46 47 48 49 h 2 9 16 23 30 k 3 10 17 24 sz 4 11 18 25 cs 5 12 19 26 p 6 13 20 27 szo 7 14 21 28 v 1 8 15 22 29

49 50 51 52 53 h 7 14 21 28 k 1 8 15 22 29 sz 2 9 16 23 30 cs 3 10 17 24 31 p 4 11 18 25 szo 5 12 19 26 v 6 13 20 27

39 40 41 42 43 h 4 11 18 25 k 5 12 19 26 sz 6 13 20 27 cs 7 14 21 28 p 1 8 15 22 29 szo 2 9 16 23 30 v 3 10 17 24 31

44 45 46 47 48 h 1 8 15 22 29 k 2 9 16 23 30 sz 3 10 17 24 cs 4 11 18 25 p 5 12 19 26 szo 6 13 20 27 v 7 14 21 28

h k sz cs p szo v

22 23 24 25 26 7 14 21 28 1 8 15 22 29 2 9 16 23 30 3 10 17 24 4 11 18 25 5 12 19 26 6 13 20 27

35 36 37 38 39 6 13 20 27 7 14 21 28 1 8 15 22 29 2 9 16 23 30 3 10 17 24 4 11 18 25 5 12 19 26

48 49 50 51 52 6 13 20 27 7 14 21 28 1 8 15 22 29 2 9 16 23 30 3 10 17 24 31 4 11 18 25 5 12 19 26

1

[ naptár ]



nem tudhatom...

táblázat iii. 1

8 10 11 1 1 1

1 1 1 18 1 0 1

8

0 1

kaján tibor rajza

táblázat i.

Júl.

Aug.

Szept.

Okt.

nov.

Dec.

81 8 8 8 8 8 88 8 0 1 8 00

Jún.

8 0 1 8 0 1 8 80

Máj.

00

01 0 0 0 0 0 0 08 0 10 11 1 1 1 1 1 1 18 1 0 1

8 0 1 8 0 1 8 0 1

ápril.

8 8 8 88 8 0 1 8

Márc.

8 0 1 8 0 1 8 80 81 8 8 8

Febr.

0 1 8 0 1 8 0 1

Jan.

01 0 0 0 0 0 0 08 0 10 11 1 1 1 1 1 1 18 1 0 1 8

táblázat ii.

101–000.

1801–100.

radnóTi Miklós

öröknaPtár V H k Sz Cs P Sz

[ évforduló ]

0 0 1 0 1 1 0 1

0 1 0 1 1 0 1 0

0 1 0 0 1 0 1 1

0 1 0 1 1 0 1 0

0 0 1 0 1 1 0 1

1 0 1 1 0 1 0 0

0 1 0 1 1 0 1 0

0 1 1 0 1 0 0 1

0 1 0 0 1 0 1 1

1 0 1 0 0 1 0 1

0 1 0 0 1 0 1 1

0 1 0 0 1 0 1 1

a hét melyik napjára esett például 1909. május 5-e, radnóti Miklós születésnapja? az első táblázatban megkeressük az évet – ez: 1909, és a második táblázatban ugyanebben a sorban a hónaphoz tartozó számot: 6. ehhez hozzáadjuk a születés napját: 5. a két szám összege: 11. a harmadik táblázat szerint ez a nap szerda volt.

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkorom világa. Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága s remélem, testem is majd e földbe süpped el. Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom, tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton, s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom. Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály, annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát, de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát, az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket, míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg, erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat, a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat, s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem, az bakterház s a bakter előtte áll s üzen, piros zászló kezében, körötte sok gyerek, s a gyárak udvarában komondor hempereg; és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma, a csókok íze számban hol méz, hol áfonya, s az iskolába menvén, a járda peremén, hogy ne f eleljek aznap, egy kőre léptem én, ím itt e kő, de föntről e kő se látható, nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható. Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép, s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép, de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen, és csecsszopók, akikben megnő az értelem, világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva, míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja, s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők f elelnek. Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji f elleg. (1944. január 17.)

a költő 100 éve, 1909 május 5-én született.

[ vers ]



illYés GYula

a PeSti laPra

[ sajtóünnep ]

„tartSanak iGazSáGoS tükröt a közállaPotok éS a Politika elé”

(1935)

Pihegve, fújva, homlokán zord betükből vonva ráncokat száll isten furcsa szerzeménye, Gyántra a pesti lap.

„Jövök...” – csicsereg a nagy színésznő s látni fényképe mosolyán, mit adott le az öröm hírért s mit ad le ezután.

Mint héjja csap le. S mint a tűzvész szállna házról házra tovább. Takács bácsi nem száll; a porban álmosan huzza papucsát.

Ám nagymama csak alszik, alszik és hajh sosem tudja meg a honmentő tervet, melyért egy bank szúrt le némi pénzeket.

Papucs, nem szárny ékíti lábát, vállán bádogtarisznya lóg. Mint harcsák hápognak, hörögnek mélyén a hirlapok.

A célt, melyért kardot s ugyancsak jó pénzt ragadt egy honatya, a bölcs, kinek aranyt ér, de rögtön, minden szava.

De végre, végre... „itt az ujság.” Délben ránéz a ház ura, „Nagymama kukkantson belé” – szól. „Ha majd ülök” – szól a nagyanya.

A célt, melyért jobb kort remélve a közgazdász töprengve ír, és sír és küzd és akkor is még harcol, ha hallgat, mint a sír.

Mert áll a nyár és áll a munka – Nagymama pedig szendereg. Álmait hű ebként vigyázza orrán a szemüveg.

„No, mi újság?” – hangzik este. „Semmi jó”, ásítja szülém. Hach – hördül zördülve a hírlap a szekrény tetején.

Ölén a lap, mint lobogó, a szabad szó zászlaja, lobog. Tolongnak hosszú oszlopokban a harcraszánt sorok.

De már lemondott a világról, elfogja egy bús sejtelem. Holnap... f ejjel le... négy darabban csüng... némán egy horgas szegen.

„Ne izgassunk a földreformmal!” bőg egy kövér és szinte kést emel, noha megkapta rég már amiért bőg, a pénzt.

„Oh, a vidéki tudatlanság! a közíró még mennydörög. Elve van. Kétannyiért írná csak az ellenkezőt.

„Mi kell nekünk?” – kérdi a másik s szendén kacsintva f edi f el, – a gyáripar f elé – hogy ő is megkapta már, mi neki kell.

„Kultúra...” – nyögi még – „segítség...” a vér f ejembe tolul. Csend. Végre egy kéz eltűnődve f eléje nyul.

(ozorán írt versét később átdolgozva, a szabad sajtóra címmel adta ki a költő.)

Szili katalin, az országgyűlés elnöke volt 2008-ban is az ünnepi szónok szakszervezetünk hagyományos sajtónapi ünnepségén, a Pilvax kávéházban március 12-én. köszöntőjét rövidített formában adjuk közre.

Kossuth Lajost idézem bevezetőben, aki 1836-ban ezt vetette papírra: „Jog és szabadság időnknek jelszava, és ennek nem romboló revolúciókkal, hanem törvényes úton kell uralkodásra jutnia. Erőszak nélkül, mert a cél nem szentesíti az eszközöket, s én erkölcsre szeretem kötni a politikát, és azért véteknek tartanám a jogot jogtalan eszközökkel kivívni. Közvéleménynek f elemelése, erősítése, tisztítása, a közvéleménynek szilárd, de nyugodt hirdetése, ez az, amivel célt érhetnék”. Így írt tehát 1836-ban Kossuth, s azt hiszem, a 160 év előtti március idusa egy sosem f eledhető csillagórája történelmünknek. Ezen a napon a reformkor változtatni vágyása a forradalmárok ifjúi lendületével és ifjainak tántoríthatatlan elszántságával ötvöződött. A nemzeti mivoltára eszmélő magyarság egy pillanatra addig sosem látott egységben forrt össze. Érzékelte a történelem kihívását, állta a sarat, és minden egyes válaszát a kor színvonalán fogalmazta meg. Kedvező volt az is számunkra, hogy a kontinens függetlenségre vágyó, polgárosodni kívánó népei éppen lerázni készültek a Szent Szövetség birodalmi és feudális igáját. Minden történelmi hajtóerő a változtatás irányába tartott. Akik akkor itt, a Pilvaxban megszólaltak, azoknak múlhatatlan érdemük volt, hogy a változásokra megérett helyzetben kiváló politikai érzékkel, felismerve a lehetőséget, ragadták meg a kínálkozó alkalmat. A modern Magyarországért vívott küzdelem máig nem ért véget. Ma is olyan történelmi kihívások előtt állunk, amelyeknek csak egy

[ sajtóünnep ]


összetartó, állampolgárával szolidáris nemzet tud megf elelni. Egy olyan nemzet, amelyik megbecsüli közös értékeit, szimbólumait, nem ijed meg a világban kialakuló új versenyhelyzettől, sőt, ez ambicionálja, és teljesítményre sarkallja őt. Egy olyan nemzet, amely a természetszerű alkalmazkodáson túl alakítani képes, és teljessé tudja tenni az európai történelmet. Számunkra ma is az a történelem parancsa, ami Vasváriéknak, a márciusi ifjaknak volt, s nem hiába idézem idén is Vasvárit, mert még ma is aktuális: „Válaszd a nemzetet, válaszd a haladást, és a kettőt együtt válaszd!” Máig érvényes ez a parancs, és a márciusi ifjak vonzó példát mutattak nekünk arra, miként lehet e két eszmét, a haladás és a haza eszméjét egységbe forrasztani. Vasvári életének huszonhárom esztendeje alatt megértette, és minden szavával, cselekedetével igazolta, hogy a plebejus elkötelezettség, a társadalmi igazságosság eszméje, a korszerű nemzettudat, valamint a világra való nyitottság egymást kölcsönösen kiegészíti. Tudta, hogy szabadság nélkül nincs modern Magyarország, de tudta egyben azt is, hogy egy igazságtalan társadalomban törékeny jószág a szabadság, tehát egyik rovására sem építhető a másik. Vasvári ugyanakkor tisztában volt a sajtó, az értékválasztásaitól nem független, de elfogulatlan, szakmaiságában megbízható sajtó nélkülözhetetlen szerepével is. A magyar sajtó napját 1990 óta ünnepeljük. Az első magyar sajtótörvény, az 1848. évi 18. törvénycikk első paragrafusa a következőt rögzítette: „Gondolatait a sajtó útján mindenki szabadon közölheti.” A ma hatályos sajtótörvényünk is erre az alapgondolatra épül. Mindannyian tudjuk, hogy a sajtó nemcsak tükrözi, de alakítja is a közvéleményt. Mi, politikusok sokszor a médián keresztül tartjuk a kapcsolatot választóinkkal. Ilyenkor szokták emlegetni az írástudók f elelősségét. A média közvéleményt formáló ereje ma már vitathatatlan. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a sajtó a negyedik hatalmi ággá vált. Ezért fokozottan szükség van a kiegyensúlyozott és sokoldalú tájékoztatásra. A hatalom f elelőssé tesz, de meg is részegíthet. A hatalom lehetőség a jobbításra. Én azt kívánom, hogy éljenek ezzel olyan nemes szándékkal, mint tették ezt 160 év előtt az akkori ifjak. Engedjék meg, hogy e szavakkal köszöntsem a sajtó, a média valamennyi munkatársát. Gratulálok a szakszervezet által díjazottaknak, és kívánok Önöknek további f elelősségteljes munkát. Tartsanak igazságos tükröt a közállapotok és a politika elé!


[ kitüntetések ]

kitüntetéSek, díjak a Sajtóban március 15-e, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 160. évfordulója és a magyar sajtó napja, illetőleg augusztus 20., állami ünnepünk alkalmából a magyar újságírás, média számos képviselője részesült magas állami kitüntetésben és különböző díjakban, elismerésekben 2008-ban is. kitüntetett kollégáinknak gratulálunk!

kOSSUtH-DÍJ Baranyi Ferenc – József attila-díjas költő, író, műfordító a MaGyar köZtÁrSaSÁG kÍVÁLÓ MŰVÉSZE Tóth József Füles – Balázs Béla-díjas érdemes művész, fotóművész a MaGyar köZtÁrSaSÁG ÉrDEMES MŰVÉSZE Szilágyi Lenke – Balogh rudolf-díjas fotóművész a MaGyar köZtÁrSaSÁGi ÉrDEMrEND köZÉPkErESZtJE a CSiLLaGGaL (polgári tagozat) Kende Péter politológus, szociológus a MaGyar köZtÁrSaSÁGi ÉrDEMrEND tiSZtikErESZtJE március 15-én György Péter, az elTe egyetemi docense; Juhász Árpád geológus, a TV 2 tanácsadója augusztus 20-án Kovács György, az országos rádió és Televízió Testület volt elnöke a MaGyar köZtÁrSaSÁGi ÉrDEMrEND LOVaGkErESZtJE (polgári tagozat) március 15-én Bahget Iskander fotóművész; Boór János filozófus, újságíró; Hága Mária újságíró, a Xi. ker. és az országos Cigány kisebbségi Önkormányzat képviselője; Laux József előadóművész, a JlX kiadó ügyvezető igazgatója; Németh Péter, a népszava főszerkesztője;

Szántó András, a Magyar Távirati iroda általános, szakmai alelnöke; Szegvári Katalin újságíró augusztus 20-án Dibusz Éva bemondó, műsorvezető; Dosztányi Imre, a TermészetBÚVár magazin kiadó-főszerkesztője; Gárdi Balázs fotóriporter; Koncz Zsuzsa Balogh rudolf-díjas fotóművész; Papp Márta, a Magyar rádió zenei ismeretterjesztő szerkesztőségének vezetője; Róbert Ákos, az rTl klub vezérigazgató-helyettese; Rózsa Péter András, a Magyar Televízió újságírója; Vicsek Ferenc újságíró, a klubrádió főszerkesztő-helyettese MaGyar köZtÁrSaSÁGi ÉrDEMkErESZt augusztus 20-án Erős Antónia, az rTl klub Híradójának műsorvezetője BaLOGH rUDOLF-DÍJ Schwanner Endre fotóművész; Szigetváry Zsolt fotóriporter; Zaránd Gyula, Párizsban élő fotóművész BÁNFFy MikLÓS-DÍJ Sarkadi Béla, a duna Televízió Híradó felelős szerkesztője JÓZSEF attiLa-DÍJ Alexa Károly irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő, a Magyar Hírlap rovatpublicistája

[ kitüntetések ]


HaraNGOZÓ GyULa-DÍJ Topolánszky Tamás táncművész, koreográfus, szakkritikus tÁNCSiCS MiHÁLy-DÍJ Ács Jenő, a Börtönújság főszerkesztője; Benda László, a Magyar Televízió vezető külpolitikai szerkesztője; Lőcsei Gabriella, a Magyar nemzet szerkesztője; Molnár István tervezőszerkesztő; Romhányi Tamás, a népszabadság riportere; Szunyogh Szabolcs, a köznevelés c. lap főszerkesztője PEtŐFi SÁNDOr SaJtÓSZaBaDSÁG-DÍJ (a MÚk kitüntetése) Dr. Lovas Dániel újságíró, szerkesztő; Tari István vajdasági újságíró, költő; Tófalvi Zoltán erdélyi újságíró LaNt és tOLL-DÍJ (a MÚk kitüntetése) Barcs János újságíró, költő; Néráth Mónika szerkesztő, újságíró VaSVÁri PÁL-DÍJ (a Sajtószakszervezet kitüntetése) somogyi Hírlap szerkesztősége, Kaposvár


[ kitüntetések ]

a mÚoSz aranytoll-díjazottjai

VaSVÁri PÁL EMLÉkPLakEtt (a Sajtószakszervezet kitüntetése) Nemes Péter, az axel springer Magyarország kft. humánpolitikai igazgatója; A Sajtószakszervezet központi nyugdíjas-alapszervezete

a mÚoSz elnöksége és választmánya 1978-ban határozta el, hogy emlékül és elismerésképpen aranytollat adományoz a több évtizedes újságírói pályafutásuk alatt érdemes és kiemelkedő munkát végzett, elsősorban nyugdíjas kollégáknak, életművük elismeréseként. az ünnepélyes átadásra a magyar sajtó napja alkalmával került sor. a 2008. évi kitüntetettek munkásságának rövid méltatását az emasa nyomán adjuk közre.

MaGyar JOSEPH PULitZEr-EMLÉkDÍJ Életmű: Rapcsányi László rádiós újságíró, szerkesztő Oknyomozó újságírás: Bódis András (Heti Válasz) Tényfeltáró újságírás: Rajnai Attila (élet és irodalom) Rádiós újságírás: Zentai Péter (Mr berlini tudósító) „Képírók” kategóriában: Gárdi Balázs (szabadúszó, Földgömb magazin) Legjobb alkotóközösség: InfoRádió szerkesztősége

Bakó Endre a vidéki újságírás, művelődés- és irodalomtörténet-írás kiemelkedő alakja. a Hajdú-bihari napló kulturális rovatának volt főmunkatársa. Több mint tíz éven át az alföld irodalmi és művelődési folyóirat szerkesztőbizottsági tagja. Publicista, egyben elismert interjúkészítő és riportszerző. a huszadik század nagy magyar íróinak debrecenhez fűződő kapcsolatáról szóló munkái országos lapokban, folyóiratokban is megjelentek, megjelennek. számos, több kiadást megért könyv szerzője.

aZ ÉV ParLaMENti ÚJSÁGÍrÓJa-DÍJ Keszeli Ferenc és Tóth Szilvia munkatárs (MTi); Jankó Anita szerkesztő és Csomós István (duna Televízió)

Bánhalmi János a népszabadság fotórovatvezető helyetteseként vonult nyugdíjba, közel negyvenévi munka után. a sajtófotó-pályázatokon és albumokban évről évre letette névjegyét, mégis szerény és visszahúzódó fotoriporterként tartják számon. Felvételein keresztül az elmúlt 40 esztendő történelmét dokumentálja – hamis máz nélkül, úgy, ahogy a mögöttünk hagyott évtizedeket csak a hozzá hasonló éles szemű és érzékeny fotóriporter képes láttatni.

Fotó: emaSa

8


a MÚOSZ idei aranytollas újságírói. Első sor balról: Szentgyörgyi Zsuzsa, Hovanyecz László, koczka György, Garancsy Mihály, Szénási György. Felső sor balról: Bakó Endre, Dávid Sándor, Békés Sándor, Halák László, kloss andor, Bánhalmi János

0

[ kitüntetések ]


Békés Sándor 1964-ben gyakornokként kezdett a dunántúli naplónál, amely százezres példányszámával a korabeli Magyarország legolvasottabb vidéki napilapja volt. 1976-ban az ő irányításával jött létre az első helyi, regionális televízió az országban. a közszolgálati televízió pécsi körzeti stúdióját nyugdíjba vonulásáig vezette. 15 kötet szerzője és több könyv szerkesztője. Hosszú évek óta oktat, több médiaoktatási intézmény előadója ma is. Dávid Sándor ötven esztendeje tevékenykedik a magyar sajtóban. Tizennyolc éven át a népsport szerkesztőségében, húsz éven át a Magyar Televízió sportosztályán szerkesztőriporterként, majd helyettes vezetőként dolgozott. Öt nyári olimpiának volt a riportere, kommentátora. az eurosport magyar szerkesztőségének alapító tagja. Több mint 20 könyve jelent meg. aktívan dolgozik ma is. az rTl klub Forma–1-es közvetítéseinek szakértője, az autósport és Formula Magazin szerkesztője. Garancsy Mihály a TermészetBÚVár magazin főszerkesztő-helyettese, tudományos szerkesztője. négy évtizede dolgozik a természet titkainak, különlegességeinek megismertetéséért. Jelentős munkát végez a különböző korosztályú diákok természetismereti-ökológiai tanulmányi versenyeinek megszervezésében. Tizennyolc éve irányítja az általa alapított TermészetBÚVár egyesületet. rendkívül sokat tett azért, hogy a magyar nyelvű olvasóközönség minél szélesebb körben értékelje hazánk és a kárpát-medence növény- és állatfajait, a természet alkotta, kincset érő tájakat, nemzeti parkjainkat. Halák László 1973-tól nyugdíjazásáig az MTV ifjúsági osztályának vezetője volt, kollégái reformszellemű, széles társadalmi kitekintéssel bíró szerkesztőként és riporterműsorvezetőként tartották, tartják számon. Több könyve (vers- és prózakötete, sőt, mesekönyve is) megjelent. a zuglói Televízió szerkesztője; publicisztikái helyi lapokban és a klubhálón olvashatók. 1997 óta a MÚosz etikai bizottságának elnöke. Hovanyecz László 1980-tól 1998-ig a Társadalmi szemle rovatvezetője volt. 1983tól 1988-ig a Mozgó Világ főszerkesztőhelyettese. 1985-től a népszabadság munka-


társa, 1988–89-ben a lap főszerkesztő-helyettese, később főmunkatársa. 2005 óta nyugdíjasként dolgozik a lapnak. Írásaival rangot vívott ki a társadalomtudományok művelői és olvasói körében egyaránt.

koczka György nyugdíjas temesvári televíziós. a bukaresti magyar adás szerkesztője volt. a hivatalnak packázásait című műsorával páratlan népszerűséget vívott ki magának. Magas hallgatottságúak voltak stúdióbeszélgetései, de a komplexebb, irodalmi-kultúrhistóriai magazinműsorai is. Szentgyörgyi Zsuzsa a tudományos ismeretterjesztő újságírás kimagasló képviselője. első cikkei az élet és Tudomány hasábjain jelentek meg, később a lap szerkesztőbizottsági tagja lett. Tanulmányai ma is megjelennek folyóiratokban, de gyakran publikál a 168 órában, a népszabadságban vagy a Metro című lapban is, szerepel a közszolgálati rádió és a televízió tudományos műsoraiban. Mintegy húsz éven át volt a Magyar Tudomány szerkesztője, jelenleg a Harmadik évezred című folyóirat lektora és szerkesztője. Szénási György pályakezdése óta a szlovákiai magyar médiában dolgozik. Csaknem két évtizeden át volt a szlovák rádió magyar nyelvű adásának szerkesztője. riportjai, publicisztikai műfajú munkái – a közszolgálati sajtó ethosza szerint – tájékoztatnak, nevelnek, művelnek.

1

koczka György – 2008. évi mÚoSz aranytoll-díjas temesvári televíziós, újságíró, író, szerkesztő – aznap címen írja emlékezéseit arról a három év börtönről, melyet 1956-banszabtak ki rá, s amelyet le is ült, és amit még megtoldottak két év kötelező lakhellyel a román gulágon. ebből az emlékezésregényből jelent meg az itt olvasható részlet a csíkszeredai Székelyföld című kulturális folyóirat 2006. októberi számában.

kapás irén csaknem ötven éven keresztül dolgozott a Magyar rádióban mint riporter, szerkesztő, felelős szerkesztő. 2001–2002-ben a kossuth adó főszerkesztő-helyettese volt. Felsorolhatatlanul sok emlékezetes műsor, nagyinterjú alkotója. Törvénykönyv című műsora negyvenöt éven át volt a közszolgálati rádió egyik legkedveltebb adása. kloss andor pályájának gazdagságát bizonyítja, hogy munkásságának három évtizede alatt az újságírás szinte minden területén tevékenykedett: volt tudósító, újságíró, szerkesztő, napilap- és magazin-főszerkesztő. Több újságírói műfajban is jeleskedett, német nyelvű szakcikkeket és könyveket fordított. Válogatott jegyzetei, interjúi és tanulmányai kötetbe gyűjtve is olvashatók.

[ kollégák a határon túlról ]

aznaP Ezerkilencvenöt nap Kolozsváron és Szamosújváron 1956. november 18.–1959. november 17. „E könyvnek minden szereplője kitalált, beleértve a reális alakokat és magát a szerzőt is.” (Viktor Jerof ejev: A jó Sztálin) aznap július 28. volt, gy születésnapja, a tizenkilencedik. Majdnem egy fél éve volt akkor már szamosújváron. szokásától eltérően, aznap meg akarta számolni, hány nap van még hátra a három évből, mert soha sem számolta, ahogy soha hajnali ötkor még nem kelt fel a születésnapján, csak amióta a börtönben volt, de aznap valahogy tudni szerette volna, hány nap van még hátra abból az ezervalahányból, mert azt egyszer kiszámolta, napra bontva, mennyi az a három év börtön, amit kimondtak rá, kiszámolta rögtön az után, hogy felolvasták előtte az ítéletet a kolozsvári hadbíróságon, de aztán nem végzett nyilvántartást, nem vont le mindennap egy napot a hátralevőkből, mert attól félt, hogy abba belebolondul, majd talán akkor, amikor túljut a felén, mert attól kezdve napról napra kevesebb lesz hátra. Felült az ágyban, amelyben Bandi bácsival együtt feküdt a három egymásra rakott vaságyban, annak is a szélén, mert ő Bandi bácsi után ért a szobába, és nem neki volt előnye az ágyválasztásnál, meg fiatalabb is volt, mint ágytársa, aki tanár volt, filológus, amikor még szabad volt, nehezére esett lekászálódnia az ágyból, kába is volt, a hétórányi alvás soha sem volt elég ahhoz, hogy kialudja magát, igaz éjjelente sokszor felriadt attól való félelmében, hogy leesik a három ágy-



nyi magasságból. elüldögélt volna, de fel kellett kelni, muszáj volt. Muszáj volt azonnal kiugrani az ágyból, megvetni az ágyat, és leülni a legalsó ágynak a szélire, mert máshova ülni nem lehetett, alig fértek el hatan ott, minden ágyon hatan ülhettek, a három egymásra állított ágy lakói, az ágyon ülni se lett volna szabad, sétálni kellett volna fel-alá, de annyi embernek nem volt helye sétálni, sokan voltak a cellában, állandóan újabbakat és újabbakat hoztak, a cella a temető felőli oldal nagyobb celláinak egyike volt, a börtön második emeletén, két sornyi három, egymásra rakott ágy volt benne, tizenötször három az egyik oldalon, tizenötször három a másik oldalon, az annyi, mint harminc ágy, ágyanként kettesével, az hatvan cellatársat jelentett, egyszer megszámolta, ágyanként, mert másképpen a nagy zsúfoltság miatt csak nehezen lehetett volna megszámolni, tizennégy lépés hosszú, nyolc lépés széles volt a cella, reggel és esténként, amikor felsorakoztatták őket és megszámolták, az ágyak közé kellett zsúfolódniuk, hogy az őrnek helye legyen elvonulni a két ágysor között, úgyhogy ült még az ágyban, nézte a nyüzsgést maga alatt, ahogy sorba álltak a küblinél, jó rálátása volt a küblire, nem úgy, mint lentről, mert a küblit elkerítették egy félember magasságnyi nádfonatú spanyolfallal, ha lenn volt az ember és az, aki a küblit használta, ráült, már ahogy arra a dézsára rá lehetett ülni, akkor a dolgát végző nem látszott, de onnan fentről igen, nézte is, legalább telt az idő, nézte, amint egyesek a börtönben se tudtak leszokni a reggeli mosakodásról és fogmosásról, ámbár napi egy-két bögrényi víz jutott személyenként, az volt egy napra az ivóvízmosdóvíz-mosóvíz ( időnként ki-kimosták az ingüket, kapcájukat, gatyájukat, gy nagyon büszke volt arra, hogy megtanulta, miként kell ezeket kimosni egyetlen bögre vízben), volt, aki a fogát is megmosta, bár fogkrémje már senkinek sem volt, mert vagy egy éve nem kaphattak csomagot, volt, aki derékig megmosakodott spórlósan félbögrényi vízben, a másik fél pohár víz későbbi használatra kellett, például amikor a dolgát végezte az ember, vízzel mosta meg magát, mert a papír szigorúan tilos volt, és ha netán hasmenése volt az embernek, akkor megesett, hogy a negyedik, ötödik menet után már nem volt mivel megmosnia magát ott lenn, olyankor kérhetett kölcsön egy kis vizet, és volt, amikor kapott is az ember, de az ilyesmit nem nagyon szerették, ezért csak végszükség esetén került sor ilyesmire. Merengéséből az őr hangja riasztotta fel, aki a kémlelőlukon belesve meglátta, hogy nem szállt le azonnal az ágyról, amint azt a szabályzat előírta, és odahívta magához, az ajtóhoz, amelynek egyik ablakocskáján át (ezen át adták be az ételt, akkora volt, hogy egy csajka épp csak átfért rajta) jó hangosan ráripakodott, és azonnal felírta a nevét. „Pentru asta ai şapte zile de izolare!” ( ezért hétnapi magánzárkát kapsz) közölte vele az őr, gy-nek határozottan pechje volt, mert



reggel öt és hat óra között, amíg a reggelit kiosztották, nem sok idejük volt az őröknek figyelni, leskelődni a kémlelőnyíláson keresztül, amit sokan ki is használtak, de aznap csak gy esett bele a csőbe, addig még soha nem büntették magánzárkára, egyáltalán, addig egyszer se büntették meg, összeszorult a gyomra, a magánzárka azt jelentette, hogy csak minden harmadik napon kap reggeli-ebéd-vacsorát, és ingre-gatyára vetkőztetik, igyekezett elhessenteni a különzárka fenyegető rémét, mert aznap, ha kenyeret adnak reggelire, ő oszthatta szét a kenyeret, mindennap másvalaki osztotta szét a kerek, fekete, nagyon fekete kenyeret, amelyet úgy vágtak tizenhatba a konyhán, hogy azért ne essék szét, hogy ne szeletenként, hanem egyben adhassák be, így hamarabb mehetett a kiosztás, és ezt aztán mindennap más-más téphette szét, vagy vághatta szét, ha volt valamilyen, a motozások elől sikeresen elrejtett vágószerszáma, rendszerint egy konzervdobozból eszkábált kés, amely éles volt, mert a cella cementpadlóján kiválóan lehetett fenni, ez ugyan egy hosszadalmas folyamat volt, élesre fenni egy pléhből eszkábált kést, de az egyetlen dolog, amivel ott rendelkeztek, az a fölös idő volt, és aznap gy oszthatta szét a kenyeret, mégpedig azért, mert a születésnapja volt, ez volt a születésnapi ajándék a cellatársak részéről, ezt szigorúan betartották, egyébként mindennap más-más volt a kenyérosztó gazda, ami azért volt irigylésre méltó feladat, mert a maradék morzsa az övé lehetett … és a morzsa mennyisége se volt elhanyagolni való, mert négy szelet híján négy kenyeret adtak be a szobába, és akármilyen elővigyázatosan bántak vele, akkor is kikerekedett a majdnem négy kenyérből, amit a hatvan cellatárs kapott reggelire egy jó maréknyi, majdnem még egy szeletnyi kenyér, jóllakni ugyan nem lehetett tőle, de már maga az a gondolat, hogy kétszer annyi kenyeret habzsolhat, boldogító érzést jelentett, gy nem hülyítette magát azzal, hogy mekkora szerencséje van aznap, de azért hálát érzett a figyelmességért, azért, amiért a születése napja nem marad minden figyelmesség nélkül, bár hol volt az az otthoni születésnapoktól, amikor kakaós kávé, friss vajas kifli járt reggelire a születése napján, és amikor karánsebesről, karánsebesi nagymamától és Vilma tántitól mindig megkapta a születésnapi kolbászt, amely szép piros volt a paprikától, száraz, kemény, de omlós, a rendesnél egy kissé csípősebb, mert szerette, ha csípős, de az édeset is szerette, ezért kapott mindig a születése napjára dobostortát vagy puncstortát, ez a kettő volt a kedvenc tortája, a kolbász mellé mindig kapott egy dobos- vagy puncstortát karánsebesről, karánsebesi nagymamától és Vilma tántitól, akik soha sem feledkeztek meg a születése napjáról, de a családban senki sem feledkezett meg, az egyetlen unokája volt kéménczy nagytatának és kéménczy nagyinak, bár három leányuk és egy fiuk volt, de csak egy uno-



kájuk, és náluk lakott Temesváron, először azért, mert ott járt iskolába, anya meg apa pedig falun laktak, ott dolgoztak, vagyis csak apa dolgozott, aki gépész volt, és a gép- és traktorállomásnak mérnök híján a főmérnöke, azokban a sváb falvakban, amelyekben sorra dolgozott, nem volt semmilyen magyar iskola, ezért járt Temesváron iskolába és ezért lakott nagyiéknál, amíg kéménczy nagytata meghalt. kéménczy nagytata pont egy nappal azelőtt halt meg, hogy gy betöltötte volna a 14. évét, falun érte a hír..., ott töltötte a vakációt, mindig ott töltötte a vakáció egy részét, a másik részét karánsebesen, a másik részét a vakácóinak mindig nagyon szerette, most gyorsan elhessegette azok emlékét, nem akart szomorkodni aznap, elég volt neki az, hogy egy-két-három nap múlva vonulhat magánzárkára, az izolarera, aminek a gondolatára most görcsbe rándult a hasa, de azért igyekezett valami jóra, valami szépre gondolni, de mind csak a tizennegyedik születésnapja jutott az eszébe, amikor Újbesenyőn volt, és jöttek szólni, hogy meghalt kéménczy nagytata, ő meg nem akarta elhinni, azt hitte, hogy a nagytata viccel, így akarja becsalni Temesvárra, néha voltak ilyen morbid viccei a kéménczy nagytatának, és nem hitte el, hogy meghalt, mindaddig, amíg Temesvárra nem értek, és meg nem látta, mintha aludt volna és nem tudta sokáig nézni, kifordult a szobából, és elment, járkált össze-vissza a városban, eljutott egészen a központba, a Capitol moziba, ott egy szovjet filmet vetítettek, a Pk 8-as tengeralattjárót, imádta a hajós filmeket, egészen kicsi korában arról álmodozott, hogy tengerész lesz, bement és vett egy jegyet, megnézte a filmet, izgalmas volt, győztek a szovjet tengerészek, nem tudták elsüllyeszteni őket a németek, ez nem egészen tetszett, a németeket mindig olyan hülyéknek állították be a szovjet filmekben, egyáltalán, nem szerette az oroszokat, a háború idején a bérházban, amelyben laktak, az oroszok elrekviráltak egy lakosztályt, mert a temetőkertben, amely mellett a házuk volt, négy légelhárító ágyút állítottak fel, és a katonák abban az egyszobakonyhás lakosztályban laktak egymás hegyén-hátán, nők is voltak közöttük, az volt a laktanyájuk, kéménczy nagytata sem szerette őket már, pedig baloldali volt, szocdem, várta az oroszokat, mielőtt megjöttek volna, de amikor megjöttek, és meglátta őket, hamar elment a kedve tőlük, az első oroszt gyvel együtt látta meg, az óvóhelyen, ahol meghúzódtak, amikor az oroszok bevonultak Temesvárra, miután a németek kivonultak, ott dübörögtek végig az utcán a tankok a Hunyadi úton, amely a szilágyi utca végiben volt és a szerb határ felé vezetett, az egyik tank megállt a szomszéd háza előtt, amelynek a pincéjében a fél utca megbújt, felpattant a pince ajtaja, megjelent a lépcsők tetején egy torzonborz, mucskos, borotválatlan alak géppisztollyal a hóna alatt, „nyemecki jeszty”, ordította, ezt mindenki megértette, hogy azt



jelenti, „németek vannak itt?”, és mindenki meg is szeppent, mert nyemeckik csakugyan voltak közöttük, a szilágyi utca egy olyan temesvári utca volt, amelyben szép számban laktak németek, de nem sokáig, mert az oroszok egy szép napon összeszedték őket és elvitték dolgozni a nagy szovjetunióba, alig néhányan jöttek vissza, azokból is a fiatalabbja tüdőbajosan, akkor ott a pincében mindenki dermedten hallgatott, az orosz kérdése is valószínűleg inkább szónoki volt, amelyről rögtön meg is feledkezett, pláne, amint meglátta a pince bejáratánál álló asztalon a sósborszeszes üvegecskét, amely oda volt készítve azoknak, akik esetleg rosszul lesznek, el is kapta, ki is itta egyhajtásnyira, „jeszty jisso?” kérdezte, választ nem kapott, még a házigazda se mondott semmit, pedig szerb volt, értette, mit mond az orosz, féltünk, meg fog haragudni, amiért nincs több sósborszeszünk, de nem haragudott meg, sarkon fordult és elment megkeresni Berlint, néhány pillanat múlva felburrogott a páncélos, amíg a motor búgása hallható volt, senki nem mert szólni egy szót sem, nem értette, miért ezek a képsorok villanak fel az emlékezetében aznap, de ezek fordultak meg a fejében, miközben nagy önuralommal, nem habzsolva, hanem szépen, komótosan, hogy élvezze az ízét, megette az extra porció kenyérmorzsát, meg se várva azt a fekete löttyöt, amit kávénak neveztek. amikor a kávét beadták, odaült melléje Bandi bácsi, isten éltesen fiam, mondta neki, fogadd el ajándékba ezt a két szem kockacukrot, régóta őrizgetem, legyen ma édes a kávéd, és éld túl ezt az egészet egészségben, mondta neki, gy elvette Bandi bácsi tenyeréről a két kockacukrot, fojtogatta a sírás, alig tudta kinyögni a köszönömöt, az egyik kockacukrot azonnal bekapta, majdnem egy éve nem látott semmi édeset, és akkor még nem tudta, hogy még több mint két évig nem is fog látni, és amikor a kockacukor szétmállott a szájában, megindítva nyálkiválasztását, elindult a könnye is, mintha a cukor a könnykiválasztást is kiváltotta volna, csurgott végig az arcán a könnye, csöndes, komótos sírás volt, nem hüppögött hozzá, nem kapkodta a levegőt, se azonnal se később, amikor egy-egy könnycsepp a szája széléig gördült, belopakodott a szájába, a sós könny öszekeveredett az édes nyállal, nem merte lenyelni, nehogy megszűnjék az a különös, soha nem érzett íz a szájában, sokáig megült ott, a löttyöt, amit kávénak neveztek és amelynek mindig enyhén üstíze volt, olyan üsté, amelyben mindenfélét összefőztek, hagymát, zöldséget, káposztát, és ezeknek az íze örökre beleivódhatott a vasba, a rozsda ízével együtt, nem volt kávé, amelyben ne érezte volna ezt a gyomorcsavaró kotyvalékot-keveréket, és most minél tovább érezni akarta a sóst-édeset a szájában, a görög isteneledel lehetett olyan finom, hirtelen nem jutott az eszébe a neve annak, amit a görög istenek ittak… I





Valóban VéGleG? napok óta készültem portrét írni szénási György pozsonyi riporterről, akit a 2008. évi sajtónapon tíz magyarországi, továbbá temesvári kollégájához hasonlóan, eddigi munkásságáért aranytollal tüntettek ki. Fejben már el is készült a vázlat, csak arra vártam, hogy kollégámmal végre beszélhessek. Mobilja azonban napok óta kikapcsolva, sMs-üzeneteimre sem válaszolt egy ideig. ezután jött a döbbenetes meglepetés. Miután az egyik hívásomat végre felvette, s elmondhattam neki, hogy írnék róla, eléggé egykedvűen ezt válaszolta: – Minek? én már nem vagyok érdekes. letettem a lantot, azaz a tollat, kikapcsoltam a számítógépem. Pedellus vagyok és karbantartó a pozsonyi magángimnáziumban. Miértjeimre is kurtán felelt: – kerek harminc évig voltam a pályán. az aranytoll nagy szakmai elismerés. Mégis úgy érzem, elég volt. Volt, ez a lényeg – s tovább nem indokolta döntésének okait. egyik kollégáját, mi több: a barátját kerestem fel ezek után dunaszerdahelyen. Czibula Csaba éveken keresztül operatőrként dolgozott szénási Györggyel. Öröm volt vele dolgozni. Bármilyen témájú riportot, tudósítást készítettünk, ő mindig felkészülten érkezett. ennek köszönhetően tudós emberek, parasztok, agrárszekemberek, pedagógusok, de mások is percek alatt partnerüknek tekintették, kitárulkoztak előtte. Így születtek az izgalmas, tartalmas és érdekes tévé- és rádióriportok – sorolja lelkesen. kérdezés nélkül folytatja: – nem ismert fáradtságot, ünnepnapokat, ha jó téma akadt, bármikor indult. döbbenetes élményeim közé tartozik mindmáig a nem sokkal a romániai rendszerváltás után készült riportunk a szatmárnémeti bolhapiacról. ott éreztük át igazán, micsoda szegénységbe taszította Ceausescu az ország lakosságát. Volt, aki rozsdásodó dacia-lámpatestet kapart ki valamelyik kukából, s azt árulta, hogy legalább fillérekhez jusson, láttunk olyan embert is, aki egy tojást vett, mert többre nem volt pénze. s találkoztunk ott olyan koldusokkal is, akik a visszamaradt zöldségből kunyeráltak, hogy legyen mivel elűzni éhségüket – sóhajtotta. látványos riportokat is készítettek. Például dunaszerdahelyről és környékéről, amelyet az M 1 vetített a Fő térben, többször ismételték a duna Tévében a mátészalkai Fazekas József muzeológusról és műgyűjtőről

Fotó: emaSa

Rendhagyó beszélgetés egy Aranytoll-díjas kollégával

2008. március: Szénási György (balra) átveszi az aranytollat dr. Eötvös Páltól, a MÚOSZ elnökétől a Magyar Sajtó Házában rendezett ünnepségen

készült portréját, amely a határon túli magyar tévések nyíregyházi találkozója idején, versenyfilmként készült. Gyakran fordult meg Csehországban is, ahol főleg Prága sokszínű szellemi élete érdekelte, s még ennél is jobban a második világháború utáni sötét esztendőkben a szülőföldjükről a messzi távolba deportált felvidéki magyarok sorsa. Beszélgetésünk közben évtizeddel ezelőtti emlékek villantak fel előttem. amikor az Új szó kulturális rovatának vezetőjeként mindig érdeklődéssel hallgattam a tehetséges pályakezdő szénási György rádióriportjait, nem sokkal később pedig már olvastam is írásait, mert ő is az egyetlen szlovákiai magyar napilap munkatársa lett. egészen a rendszerváltásig, amikor a pozsonyi közszolgálati tévé magyar adásában, majd a dunaszerdahelyi városi televízióban, külsősként pedig a magyarországi képernyőkön folytatta. Bárhol is munkálkodott, elsősorban azért tartottam érdemesnek, sőt fontosnak elolvasni, meghallgatni vagy megtekinteni alkotásait, mert már a pártállami zord időkben is emberközpontúak, tartalmasak és érdekesek voltak. Úgynevezett termelési riport, kötelező lelkendezés távol állt tőle.

8



Mindezek után újabb telefonok következtek, majd végre beszélgettünk is. nincs ínyemre a bulvárosodás, a szenzációhajhászás és a felszínes szalagmunka. Úgy látom, kiveszőben az oknyomozó riport, talán már maga az igazi riport is, mert hajtani kell, minél több anyagot szállítani, nincs idő elmélyülni, alaposan elbeszélgetni a kiszemelt riportalanyokkal. Gyors munka és költségkímélés a legfontosabb szempont, mindez pedig nem az én világom – sóhajtja. Majd megemeli a hangját: – a bérről meg nem is érdemes szót ejteni, annyira szégyenletes, főleg a szlovákiai kisebbségi sajtóban. kevesebbet kerestem, mint az egyik pénztárosnő ismerősöm a lakóhelyemhez közeli bevásárlóközpontban. Tisztességesen csak úgy tudtam megélni háromgyermekes családommal, ha pluszfeladatokat vállalok. Így aztán semmire sem maradt időm. sem a családra, sem új könyvekre, sem pedig az angolnyelv-tanulásra. kisebbségi újságíróként is gúzsba vagyok kötve. a pozsonyi tévé magyar adásában nagy élvezettel vezettem ugyan a Terítéken című beszélgetőműsort, amelynek – annak ellenére, hogy késő éjjel került képernyőre – jó volt a nézettsége. Még színtiszta szlovák vidékről, például zsolnáról és liptószentmiklósról is kaptunk kedvező visszajelzéseket a magyarul elhangzó, de szlovák feliratokkal ellátott műsorunkról. „Most látom, hogy milyen értelmesen tudnak beszélni a szlovákiai magyar szakemberek a környeztvédelemről vagy az iskolaügyről. eddig azt hittem, hogy csak bennüket, szlovákokat szapulnak“ – írta egy besztercebányai néző. az ilyen levelek hetekre feldobtak, de egy idő után ebbe is belefásul az ember, ha nincs más, ha nincs ennél is igényesebb, izgalmasabb feladat. Márpedig én nem kaptam. s hiába találtam, alig volt érdeklődés irántuk, főleg megrendelés a javaslataimra. a kilincselés, a megalázkodás nem az én műfajom. egyébként furcsa esztendő az idei. Márciusban nagy öröm ért az aranytollnak köszönhetően, szeptemberben viszont elhatároztam, hogy vége. kapóra jött a pedellusi-karbantartói ajánlat. Többet keresek, mint eddig, jut időm az évek óta félretett könyvek elolvasására. Művelődésre, nyelvtanulásra is. Jólesik ez a szellemi töltekezés – vallja meg. – Gyuri, a hallottak ellenére sem hiszem, hogy végleg leteszed a lantot. Vérbeli újságíró ilyet aligha tehet. legfeljebb időt találtál a fizikai és szellemi felfrissüléshez – nézek a szemébe. Hosszas gondolkodás után feleli: – erre a felvetésedre legfeljebb hónapok múltán adok választ. Ha meggondolom magam, felhívlak. reménykedve várom azt a napot. SZiLVÁSSy JÓZSEF POzSOny, 008. nOveMber


[ mesterek ]

Ebben a rovatunkban olyan pályatársainkat mutatjuk be az olvasónak, akik a maguk területén mesterek. Emlékezeteset alkottak és alkotnak mind a mai napig a médiában, a sajtóban. A fotózás négy jeles személyisége – Ács Irén, Bánhalmi János, Stalter György és Radisics Milán – beszél a kalendárium lapjain életéről, pályájáról, terveiről, mondja el, hogy miként gondolkodik a fotográfus munkájáról, a választott hivatásról. Külön oldalon van lehetőségünk bemutatni – a színes nyomás jóvoltából – az egyik legjellegzetesebb újságrajzoló, Léphaft Pál négy karikatúráját. Megszólal hasábjainkon Molnár István tipográfus is, akit kollégái „újság- és arculatteremtő” embernek tartanak. I

marabu rajza

0

[ mesterek ]


boldoGSáGra Született Ács Irénnel beszélget Torda István ács irén fotóművész 1959-től 1992-ig az országVilág riportere volt. kiállításainak se szeri, se száma, hollókői fényképei Párizsban, jeruzsálemben, Prágában és londonban is falra kerültek. húsvéttól karácsonyig című állandó kiállítása 1995-ben nyílt meg hollókőn. „őrizd meg…” című kötetét, amelyben a szécsényi zsidóság tragédiájáról, a holokausztról mesél lírai szépséggel, az oktatási minisztérium oktatási segédanyaggá nyilvánította. 1999 óta a magyar Fotóművészek Szövetségének életmű-díjasa. 2003-tól nógrád megye díszpolgára.

a látszatát is kerülni akarom az elfogulatlanságnak, ha ács irénről van szó. negyven-egynéhány éve vagyunk barátok, harminc évig kollégák voltunk az ország-Világ című képes hetilapnál. – Egészen fiatalon Székely Aladár híres műtermében dolgoztál. Hogy kerültél oda? Ez tudatos választás volt? – Választás volt, de inkább tudatlan. amikor szécsényből Pestre jöttem, a Belvárosban laktam a nagynénémnél. a Váci utcában a divatos fényképészek kirakatait nézegetve székelyék képei tetszettek a legjobban, így hozzájuk csöngettem be. arról azonban sejtelmem se volt, hogy ady endre barátjának, a legnagyobb írók és művészek fotográfusának a műtermébe tévedtem. Maga székely aladár ekkor már nem élt, éppen abban az évben, 1940-ben halt meg, és a fia lépett a helyébe. – Becsöngettél hozzájuk, és rögtön alkalmaztak? – az elősiető kisasszony nyilván mókásnak találta a palóc tájszólással beszélő tizenhat éves kislányt, aki öntudatosan közölte, hogy náluk akar dolgozni. Mindenesetre szólt a méltóságos asszonynak, s én neki is elmondtam, hogy odahaza, szécsényben a fényképész nagybátyámnál tanultam a szakmát, most szabadultam mint inas, s azért szeretnék a székely-műterembe kerülni, mert az ő kirakatukban láttam a legjobb képeket. „laci, gyere!” – hívta a fiát a Mester özvegye. – „no, mondd el még egyszer!” én harmadszor is elismételtem a történetemet, s a vége az lett, hogy fölvettek, egyelőre egy hónapra, fizetés nélkül.


[ mesterek ]

1

– Meddig voltál Székelyéknél? – két évig. keményen dolgoztam, hiszen három nagy szalonban folyt a munka, laboráltam, retusáltam, a lámpát tartottam. ennyi idő elég volt ahhoz, hogy rájöjjek, a műtermi fényképezés nem az én világom. – Ekkor határoztad el, hogy fotóriporter leszel? – nem is álmodtam róla. évekkel később, amikor egy képes hetilap szerkesztőségébe kerültem, mindjárt tudtam, hogy ezt nekem találták ki, s ha százszor születnék, százszor riporter akarnék lenni. az országVilágnál úgy éreztem, hogy enyém az ország, és enyém a világ, hogy azt csinálom, ami érdekel, és hogy az embereket az érdekli, ami engem… de hát 1942-ben még fogalmam se volt arról, mi fán terem a riporterség. egy másik neves céghez, Hacsek és Farkashoz mentem át, ahol laboránst kerestek, és ahol nagyon jól fizettek. „Csak férfi munkaerőt alkalmazunk” – közölte egy úr, amikor beállítottam hozzájuk. Mire én: „elnézést, de azt hittem, hogy ez laboratórium.” szerencsére volt humorérzéke, elnevette magát, és azt mondta: „Gyere be!” a HaFa laboratórium a Wesselényi utcában igazi nagyüzem, valóságos képgyár volt, a berlini agfa látta el a legmodernebb felszereléssel. Jól éreztem magam és sokat tanultam náluk. – Talán mégsem tévedek, ha a fotóidon, főleg a portrékon, a Székely-iskola hatását érzem. – sokáig nem gondoltam erre. amikor azonban a riporteri munka mellett már kiállításokon is megjelentem, albumokat készítettem, és a saját fotóim százaiból, ezreiből válogattam, meglepve tapasztaltam, hogy azok a

a fotókat Ács irén válogatta Nők a 60-as években című kiállítása anyagából

[ mesterek ]


kompozíciós elvek, amelyek a székely-műteremben tizenhat éves koromban a legkevésbé se foglalkoztattak, végül is természetemmé váltak. – Hogyan tudnád ezeket összefoglalni? – nem szeretek elméleteket gyártani, inkább egy anekdotával válaszolok. székely aladárhoz egyszer beállított egy idősecske grófnő. „Mester, nagyon szép szeretnék lenni!” – mondta. Mire az öreg udvariasan így felelt: „Ha nagyon szép szeretne lenni, kérem, fáradjon három házzal arrébb, kedves tanítványom, angelo Pál műtermébe.” a Váci utca 20.-ban, székelyéknél ugyanis nem szép, hanem igaz portrék készültek. – Egyszer, amikor a portréidról beszélgettünk, említetted, hogy mindenkinél arra a pillanatra vársz, amikor éppen olyan, amilyennek te gondolod. S azt is hozzátetted, néha előfordult, hogy valakit olyannak fényképeztél, amilyennek ő akarta látni magát. – Ha nagyon szerettem vagy tiszteltem az illetőt. illyés Gyuláról például, akiben idősebb korában is megmaradt a bájos férfihiúság, csináltam ilyen képet. – Írókat mindig is szívesen fényképeztél. Déry Tibornál, emlékszem, műcsarnoki kiállításod kedvéért jártál, nem sokkal a halála előtt. – Pár hónap múlva, amikor a kép a falra került, sajnos már nem élt. Bennem leginkább az maradt meg, hogy Böbe, ez a nagyszerű asszony, milyen rajongással vette körül. „Hát csoda, hogy boldog vagyok egy ilyen férfi mellett?” – kérdezte tőlem, s fel se merült benne, hogy más talán roskatag öregembernek látja déryt. – Weöres Sándornál és Károlyi Amynál együtt is jártunk. – igen. Jól mulattam, amikor Weöres az interjúban arról panaszkodott,


[ mesterek ]

hogy őt játékos költőnek könyvelik el, ami rendben is volna, ha nem úgy képzelnék el a játékos költőt, mint aki a szőnyegen ül és ólomkatonákat tologat… később az elkészült fotókból vittem nekik néhány nagyítást. Weöres megnézte a képeket, s azt mondta: „látszik, hogy jól éreztük akkor magunkat.” én akartam ajándékot adni neki, s végül ilyen gyönyörű ajándékot kaptam tőle. – Anna Margit, a nagy f estőművész pedig a barátságába fogadott. – kiállításra készült, és segítettem neki néhány képet leemelni a szekrény tetejéről. egy tüneményes akvarellt percekig nézegettem, nem tudtam szabadulni a látványtól. „akkor festettem” – szólalt meg anna Margit –, „amikor a férjemmel, ámos imrével fiatalon albérletben lakunk. láthatod, örömömben bukfencet vetek a vaságyon. ez életemnek egy olyan ritka pillanatában történt, amikor boldog voltam. és most a képet neked adom, mert te boldogságra születtél.” nagyon örültem a képnek, s még inkább a szavainak. – Közös riportjainkon mindig te oldottad f el a légkört, nagyon rövid idő alatt, egy jól megválasztott mondattal, egy mosollyal, gesztussal vagy egyszerűen csak azzal, ahogy valahová beköszöntél. Azóta egyfolytában bámulom a kapcsolatteremtő képességedet. Ez született adottságod? – nézd, én szécsényben, az édesapám kocsmájában nőttem fel, ahol

[ mesterek ]


három asztal volt. az egyiknél a parasztok ültek, a másiknál a városi tisztviselők, a harmadiknál a helybéli zsidók. iszogattak és kártyáztak is, huszonegyest, lórumot, tartlit játszottak. a kocsmában mindenki szécsényi volt, ami végső soron összefűzte őket, de természetesen mindegyik asztalnál másról és másképp beszélgettek, a saját dolgaikat tárgyalták meg. apám sorra járta az asztalokat, hol az egyikhez, hol a másikhoz, hol a harmadikhoz ült le, és nagyszerűen szót értett ezzel a társasággal, meg azzal is. én kislány koromban mindig vele mentem, ott álltam a széke mellett és figyeltem a diskurzust. Talán ezért van, hogy amióta az eszemet tudom, nekem ilyen sokféle a világ, és valóban megtalálom a hangot a legtöbb emberrel. – Bármennyire kiürült is az a fogalom, hogy „szociális érzékenység”, nehéz megkerülni, ha a fotóidról beszélünk. Úgy érződik belőlük a megszomorítottak és megalázottak iránti gyöngédség, hogy az soha nem csap át érzelgősségbe. – Megint csak szécsény és egy gyermekkori emlék… szörnyű rossz evő voltam, válogatós, s gondolhatod, milyen csatákat kellett vívnom édesanyámmal, aki híresen jó háziasszony volt. az egyik barátnőm, egy nagyon szegény kislány, hitetlenkedve kérdezte: „Te annyit ehetsz, amennyit akarsz?” „nem, sajnos sokkal többet” – válaszoltam. Járt a kocsmába egy kopott ruhás, idősebb ember, kuhlmann bácsinak hívták, a tisztviselők asztalánál ült, de mindenki tudta róla, hogy éhbérért dolgozik a járásbíróságon. észrevettem, hogy vágyakozva nézegeti az előttem álló teli tányért, amelyen unottan piszkáltam az ételt, s az jutott eszembe, mindketten jól járunk, ha valahogy átcsempészem neki az ebédemet. Így is történt, s ezután egy ideig rendben működött irénke ingyenkonyhája. kuhlmann bácsi jóllakott, anyám pedig nem győzött csodálkozni, hogy hirtelen megjött az étvágyam. aztán persze lebuktunk, az


[ mesterek ]

idillnek vége lett, de ha már így alakult, a kosztosom édesanyámtól továbbra is megkapta az ebédet. semmit nem akarok belemagyarázni ebbe a történetbe, csak azért meséltem el, mert nagy hatással volt rám. – Ha f elidézem közös évtizedeinket, úgy látlak magam előtt, mint aki állandóan úton van, azt a bizonyos két fényképezőgépet cipelve, de azért a riportok között mindig eltölt néhány órát a New York-házban, a szerkesztőségben. – nem akarom megszépíteni a múltat, mert több mint három évtized alatt nemcsak jó dolgok történtek ott velem, de mindenért kárpótolt, hogy ha beszálltam a liftbe, vagy beültem a büfébe, olyan emberekkel találkoztam, mint illés endre, aki akkor a szépirodalmi kiadó igazgatója volt, vagy zelk zoltán, aki éppen illés endréhez készült egy kis előlegért a következő verseskötetére. szóba elegyedhettem illyés Gyulával, Tamási áronnal, Tersánszky Józsi Jenővel, akikről tudtam, hogy már klasszikusok, de egyáltalán nem úgy viselkedtek. és persze ott volt a házban a kávéház, akkor Hungáriának hívták, ahol mindenkivel találkozni lehetett, aki számított – de azzal is, aki nem számított – a sajtóban, az irodalmi és a művészeti életben. Valamikor 1961-ben történt, hogy reismann János kollégánk berontott a fotólaborba, s lelkendezve újságolta: „Gyerekek, déry Tibor a kávéházban ül!” ebben az volt a szenzáció, hogy aznap vagy előző nap szabadult a börtönből, de már ott ült a Hungáriában.

[ mesterek ]



[ mesterek ]

nyomot haGyni – köteleSSéG 2008 második felében jelent meg bánhalmi jános rendszerek, változások című kötete. ebben a népszabadság munkatársa negyvenéves fotóriporteri munkájából ad válogatást mintegy kétszáz képpel. a kötetet a népszabadság zrt. adta ki és a Viva média holding gondozta. bánhalmi jánost tripolszky lászló mutatja be.

– Királyhegyi Pál szeánszaira emlékszel? – Hát el lehet felejteni azokat a nevetéseket? szegény Palit akkoriban nemigen foglalkoztatták, csak az ország-Világ hozta rendszeresen a humoros írásait, s ezt azzal hálálta meg, hogy órákon át sztorizott nekünk. a világ legmulatságosabb embere volt, kis nagy ember, hiszen a százötven centit se érte el. egyszer lefényképeztem a szerkesztőségben, amikor éppen a te íróasztalodnál ült. „Palikám, álljon fel!” – kértem. Mire lemondóan legyintett: „Hát nem mindegy?” nekem nagyon fontosak voltak a királyhegyi-szeánszok, az ugratások, a szerkesztőségi dumák. – Rosszkedvűnek ritkán láttalak. Alaptulajdonságod volt a derű. – Hogyan is lehettem volna rosszkedvű, amikor a munkám során napról napra annyi érdekes, tehetséges, rokonszenves embert ismertem meg? az ország-Világnál töltött évtizedek nekem elsősorban őket, az ő arcukat, az ő történetüket jelentették. riportutak százait, ezreit kitűnő újságíró kollégák társaságában itthon és külföldön. – És persze azt a páratlan fotóanyagot, amelyből a kiállításaid és a könyveid is születtek, és amely egy korszak dokumentumaként a Soros-alapítvány támogatásával a Nemzeti Múzeum Történelmi Fotótárába került. Élő fotóst ilyen megtiszteltetés nálunk még nem ért. Vajon hány filmkockából áll ez a különgyűjtemény? – Hetvenezerből. I

szerencsém volt – mondja Bánhalmi János, és ez a fordulat többször ismétlődik beszélgetésünk során, amelyet abból az alkalomból folytattam vele, hogy az idén megkapta a Magyar Újságírók országos szövetségének aranytoll-díját, s hogy megjelent összegző albuma, a rendszerek, változások. Miben érhető tetten ez a szerencse? Már önmagában abban, hogy az általános iskolát elvégző fiú, akit édesanyja egyedül nevel, óriási protekcióval az MTi-be kerül (ma is van protekció, csak legfeljebb másként hív-

robbantják a tatabányai cementgyár kéményeit (1995)

8

[ mesterek ]



Orbán Viktor, a Fidesz elnöke (1989)

ják, teszi hozzá Bánhalmi), és ott a nagy fotósoknak világíthat, viheti a „cuccot”, a fotósfelszerelést, megtanulhatja a laborálást. az is szerencse, ahogy mondja, hogy az MTi-gyakornokság mellett estin érettségizhet, és egyidejűleg elvégezheti a fényképészszakmunkás-képzőt. az meg újabb szerencse, hogy 1966-ban a népszabadsághoz kerül, ahová az a Mikó lászló ajánlja, aki szintén az MTi-ből jött nem sokkal korábban a laphoz. és a fotórovatot éppen egy olyan mester irányítja akkor, mint rév Miklós. Ja, és még egy szerencse: már a népszabadságnál iskolázzák be a MÚosz újságíróképzőjébe, ami akkor – újabb szerencse! – éppen egy év alatt, gyorsított ütemben elvégezhető. (Merthogy a képzés volt kétéves, hároméves is, mikor milyen.) ez azért fontos, mert a munka mindig sok volt a népszabadságnál, már akkor is. Bánhalmi ezért is mondott le a vívásról: első osztályú párbajtőröző volt, azóta csak kedvtelésből csinálja, választania kellett, s ő a fotózást választotta. szívesen fotózta a sporteseményeket, s ezek ugye, többnyire a hétvégékre estek. az első sikert is a sportfotózás hozza 1962-ben: ezüst Gerely-díjat kap azért a fotójáért, amely egy budapesti nemzetközi asztalitenisz-versenyen készült. éppen azt a pillanatot „lőtte meg”, amikor a svéd alser nem éri utol a magyar Berczik labdáját, és olyan „rössel” startol rá a távolból, hogy rohantában az asztal tetején találja magát. János nem mondja, de én azt hiszem, hogy ennek a képnek a „megcsinálásában” őt a vívás során csiszolódott ütemérzéke is segítette. ő időzítésről beszél, mint a fotóriporter egyik legfontosabb tulajdonságáról. el kell kapni a megfelelő pillanatot. és persze, mindig tudni kell, hogy mire időzítsen az ember. itt jön szóba, hogy a „képírást” szívesebben neve-

[ mesterek ]

zi újságírói munkának, mint művészetnek. a fotós legyen ugyanolyan tájékozott, mint az újságíró, aki tudósít vagy interjút készít, legyenek előzetes ismeretei, ha meg tájékozatlan a témában, készüljön fel rá, végezzen előtanulmányokat. Ha nem tudom, hogy a versenyen induló száz tornász közül kinek a gyakorlatát érdemes lefotóznom, akkor legalább előtte kérdezzem meg az edzőt, és persze a focimeccsen is azon az alapvonalon érdemes elhelyezkedni, ahová vélhetőleg a gólokat rúgják majd. Bár a fociban a szurkolói szív sokszor be is csaphatja a fotóst: János, „amíg volt magyar foci”, Fradi-drukker volt, és emiatt többször ült a „rossz” alapvonalnál. („ezért jobb, ha egy meccset ketten is fotóznak.”) amúgy meg a téma tényleg sokszor „az utcán hever”. éppen a Parlamentben volt munkája napi kötelező penzuma ez egy fotóriporternek, főleg a rendszerváltás óta), amikor a szocialista képviselő, demény Pál az ülésteremben meghalt. a fotós kolléga éppen filmet cserélt (akkor még nem voltak digitális gépek), így egyedül ő örökítette meg azt a pillanatot, amikor a halott politikust kiviszik a padsorok közül. ami viszont ezzel kapcsolatban bántja: a folyosón a kormányőrök és az oda siető képviselők már elhessegették a fotósokat, nem engedték, hogy ott dolgozzanak. Pedig, mondja Bánhalmi, kutya kötelességünk lett volna megörökíteni azokat a pillanatokat is. Ha nem a jelennek, akkor legalább a történelemnek. amiatt is szerencsésnek tartja magát Bánhalmi, hogy pályafutása alatt nem került olyan helyzetbe, amikor vissza kellett volna fognia magát azért, hogy – önmagát cenzúrázva – ne fotózzon le valamit, ami, úgy-

a fotó, amelyért az Ezüst Gerelydíjat kapta (1962)

0

[ mesterek ]



mond, negatív előjelű volna. itt van például az a pillanat, amikor kádárra, aki Mitterrand elnöknél volt látogatáson Párizsban, felsegítik a kabátját. ez a fotó, mondjuk úgy, előnytelen pozícióban „kapta el” az MszMP első emberét, éppen „belerázták a kabátjába” a politikust. Bánhalmi János tudta, hogy ezt a jelenetet akkoriban úgysem közölné le a népszabadság, ezért el sem küldte a rovatnak, pályázatra sem adta be abban az időben, de legalább megcsinálta, s így megörökítette a történelemnek azt a pillanatot. a fotó, mondja Bánhalmi, a természeténél fogva a legobjektívebb újságírói műfaj: ami a fotón van, az megtörtént, az a valóság. Persze, hogy egy képsorból éppen melyik pillanatot adja le a fotós, vagy a szerkesztőség melyiket választja ki közlésre, azzal természetesen állást is foglal. lehet egy temetésen is olyan pillanatot fotografálni, amely nem illik a gyászhoz, egy kabaré-előadásról is „gyászképet” leadni. Csakhogy ezáltal félrevezetem az olvasót, a képnek az esemény egészére jellemzőnek kell lennie – mondja. János baloldalinak vallja magát, de amikor fotózásról van szó, egyetlen mércéül az objektivitást tartotta és tartja szem előtt. ebben is szerencséje volt és van. a népszabadság fotórovatában és a szerkesztőség egészében is, a lap közismert és vallott irányultságától függetlenül mindig is ezt igyekeztek követni. Jóleső, mondja János, hogy ezt a „másik oldalon” is általában elismerték, politikusok és kollégák egyaránt. nevezetesen: a szakmai objektivitást. Természetesen, különösen a rendszerváltozás óta, a fotónak egyre nagyobb terület jut a lapokban, és ekként az objektivitás határai is széleseb-

öltöztetés: kádár János Párizsban Mitterrand, francia elnöknél (1984)

[ mesterek ]

1

a 301-es parcella (1989)

bek, de a tisztesség mércéjét minden körülmények között be kell tartani, mert csak úgy maradhat hiteles egy lap, egy fotós. (zárójelben, de hangsúlyosan és kissé keserűen teszi hozzá: nem ért egyet azzal a mostanában eluralkodó szemlélettel, hogy csak a negatív hír a jó hír a média egészében, és ugyanilyen okból talál kivetnivalót a mai újságok képanyagában is.) a lap fotórovatára visszatérve: ezt a rovatot Bánhalmi az egyik „legerősebb” fotós műhelynek tartja mind a mai napig a hazai sajtóban. ez is szerencse kérdése bizonyos fokig: rédei Ferenc, aki nemrég ugyancsak nyugdíjba vonult, és előtte hosszú éveken át vezette a rovatot, kivételesen jó szemmel válogatott a fotósok között, és hívott a laphoz ifjú tehetségeket, akiket aztán jól és okosan menedzselt, megfelelően egyensúlyozva köztük és az „öregek” között. sokan értek az ő keze alatt jeles, neves fotóssá.

[ mesterek ]



Leonyid Brezsnyev és kádár János csókja (1972)

Balatoni toplesz (1985)

Veszélyezteti-e a fotóriporteri pályát az, hogy ma, a szinte tökéletes technika folytán, minden amatőr kiváló képeket képes előállítani? János azt mondja, ilyen veszély nem fenyeget. az automata gépekkel tényleg képes mindenki megfelelő élességű képet készíteni. a fotóriporter viszont többnyire nem automata üzemmódban használja a gépét, neki a munkától, a témától függően kell megválasztania például a megfelelő objektívet, egyszóval az adekvát gépi hátteret. a másik különbség:„nem mindegy, hogy mikor exponálok, mert ez a dolognak a lelke”. János tapasztalata,

[ mesterek ]

hogy a sorozatból kiválasztott legjobb kép azonos lesz az első fotóval, amelyet kézzel exponálva is elkészített volna. egyébként: a rendszerek, változások kötet címoldalán látható fotó éppen sorozat „üzemmódban” készült, azért, hogy a kéményrobbantás egész folyamatát megörökíthesse. Fél perc volt talán, amíg a tatabányai cementmű öt kéménye leomlott, és ő minden pillanatát rögzíteni akarta. Jelképesnek is tekinti Bánhalmi János ezt a felvételt: egy rendszer elmúlását kívánta kifejezni általa. a könyv egészéről pedig így vall: ha már olyan szerencsés voltam, hogy fotóriporterként olyan helyeken és eseményeken fordulhattam meg, mint csak kevesek, ha olyan embereket fotózhattam, akikhez az átlagember nem juthat közel, kötelességemnek érzem, hogy ezt másoknak megmutassam, hogy nyomot hagyjak magam után a képeimmel. P. S. Mondhatom, Bánhalmi János szájából ez utóbbi vallomás egyáltalán nem hangzik f ellengzősnek. Kerek harminc évet dolgoztunk egy szerkesztőségben (és jelenleg is, immár mindketten nyugdíjasként), megalapozottan írhatom hát le: kevés olyan szerény és segítőkész kollégával találkoztam a pályán, mint ő. Ez meg az én személyes szerencsém, és mindazoké, akik a Népszabadságnál vele dolgozhattak.

marabu rajza

[ mesterek ]



[ mesterek ]

a kezdő Pillanat 1999. augusztus 11-én napfogyatkozás volt magyarországon. radisics milán (39), aki addig csak családi képeket készített, mint oly sokan mások, meg kívánta örökíteni a ritka természeti jelenséget. (akkor ez, óvatlanság és ismerethiány miatt sikertelen volt.) mégis: a különleges égi látvány felemelő érzéssel töltötte el, mintegy a hatalmába kerítette, s kijelölte számára az utat.

késő őszi harmat (balra fent) Somogyfajsz: élete első napjára készíti fel a borjút az anya (jobbra fent)

Mindent felkutatott, elolvasott és megtanult, amit a természetfotózásról csak lehetett. a magát „vajdasági szerbként” meghatározó (szenttamási születésű), Magyarországon húsz éve letelepedett fiatalember nevesített fotósiskolát sosem végzett, mégsem tartja magát csak autodidaktának: barátaivá, mestereivé lett kollégáival való, ma is tartó, folyamatos kapcsolata jelentettejelenti számára a képzés egyetemeit. 2003. május 31-én hajnali 5 óra 7 perckor a Hortobágyon már „teljes vértezetben” várta az akkor bekövetkező napfogyatkozást. ekkor készített képe elsődíjas lett a national Geographic világpályázatán, s egy csapásra a nemzetközi és a hazai természetfotózás ismert és elismert alakjává tette. az a májusi nap egy öt évvel később beért munkájának is kezdő pillanata volt: „napfogyatkozás fotózására készültem, és olyan gémeskút után kutattam, amely jól illeszkedik az előre megálmodott kompozícióba… egyszerre közeledő kolompok hangjára lettem figyelmes. az alkonyi fényben hatalmas szarvak erdeje rajzolódott ki a horizonton… ekkor találkoztam először a tiszteletet parancsoló magyar szürkével.” – írja Magyar szürke című, 2008 nyarán bemutatott albumának előszavában. a szerzőtárs, Horváth árpád így vall: „nemcsak a magyar szürkéről esik szó az albumban, hanem mindarról, amit ez a fajta ma számunkra jelent – az emberrel, a tájjal, a természettel, a történelemmel, a politikával és a gazdasággal egyetemben. e hihetetlenül összetett kapcsolatrendszer ábrázolása, megjelenítése volt a legnehezebb feladat – önmagában sem a riportázs, sem a természetfotózás eszköztára nem lehetett elegendő. Bízvást állíthatjuk, hogy radisics Milán végső soron új műfajt, új stílust honosított meg Magyarországon: a természetfotó-riportot. sajátos látásmódjával a természetfotó és a riportfényképezés előtt is kitágította a teret.” (t. L.)

Gulyásolimpia – tíz dobásból minél többször kell megpányvázni a szürkét (balra) Napfogyatkozás apajpusztán 2003. május 31-én, 5 óra 7 perckor (lent) A képek radisics Milán Magyar szürke c. albumából valók

[ mesterek ]



[ mesterek ]

a leGjobbak Válogatás a Természettudományi Múzeum „Béres Csepp – Az Év természetfotósa 2008” című tárlata anyagából

Somogyi Márk: Mozdulatlan vízfolyás

Győri istván: kockás

Máté Bence: a legnagyobb csőr

Nagy Csaba: Figyelő szarvas

Násfay Béla: Császári pár

Vető istván: Jó szélben

kudich Zsolt: Békakirály

ambruzs Péter: Díszkivilágítás (részlet)

Selmeczi Dániel: Úszva

Mészáros andrás: a potyautas

Daróczi Csaba: Szúnyogok az éjszakában

8

[ mesterek ]



[ mesterek ]

CSoda a híVóban

léPhaFt

léphaft Pál karikaturista, újságíró a vajdasági nagybecskeren született 1952-ben, autodidakta módon tanult rajzolni. az Újvidéki egyetem magyar nyelv- és irodalom szakán végzett 1976-ban, s azóta dolgozik a szülőföldi és a magyarországi médiában. a médiakalendáriumot immár harmadik éve tiszteli meg rajzaival.

Fotó: horVáth m. judit

Stalter György portréja nem volt csodagyerek, de érdekelte a csoda. meséli, eleinte egyáltalán nem izgatta a fotózás, hanem csak az eszközt kereste, aminek a segítségével – zárkózott kamaszként – szóba elegyedhet az arra érdemesekkel. ott volt például a szódás a szamarával, az a különös figura, akibe gyakran belebotlott az esztergomi diákévek alatt. ha nincs a fényképezőgép, talán sohasem merte volna megszólítani. másrészt, ha már egyszer fényképezni kezdett, megfogta, és egy életre rabul ejtette a sötétkamra, a hívófolyadékban legelőször megjelenő kép csodája.

stalter György mondja ezt magáról, ülünk a műteremlakás konyhájában, öt emelettel a nyolcadik kerületi zsongás felett, egy bérház tetején, miközben beszélgetünk, szemem a konyhai tárgyakon pihentetem – nincs itt semmi, ami ne lenne kapcsolatban valamilyen módon a fotográfiával. Hátam mögött, a műteremben suttogás: épp folyik az oktatás az általa – és kerekes Gábor által – életre hívott asa fotóiskolában. abban, hogy fotográfus lesz valaki, van valami sorsszerűség, mereng el. szokta is mondani a fotóiskolában, mindenki nézzen magába, milyen helyet is foglal el a fotográfia az értékrendjében, a sorsa hogyan fonódott össze vele. szívesen hoz fel példákat azoknak a fotográfusoknak az életéből, akiket kedvel. Hogy vajon mi a mögöttes, emberi háttere annak, hogy valaki fotózni kezd, mint például Capa vagy Brassaï esetében, akiknél már polcnyi tanulmány segíti az eligazodást. Ha stalter életében akarunk eligazodni, mindenképpen vissza kell mennünk esztergomig. nála az volt az indok, hogy a szűkös szabadidejét értelmesen akarta kihasználni a ferences gimnáziumban. a padtársa tagja volt a fotószakkörnek, mutatta gyakran a képeit, s hát azok a képek igen rossz felvételek voltak. ezt azonnal érezte. nem is a téma, az önkifejezés kezdte érdekelni, hanem a technika, a képelőhívás és nagyítás varázslatos folyamata. az ő sorsát a gimnáziumi fotószakkör pecsételte meg, amibe beiratkozott – kényszerűségből, hiszen lőrinc atya összevont szemöldökkel közölte: a

0

[ mesterek ]



a fotókat Stalter György Más világ és Józsefváros című sorozatából válogattuk

fotólabor nem játék, veszélyes üzem, aki ismerkedni akar vele, csakis a szakkör keretein belül teheti meg. Így lett stalter György fotószakkörös, aki a szigorú kereteket már az első pillanatban feszegetni kezdte: játszott, kísérletezett a technikával, a nagyítással, montázsokat nagyított le, apja régi negatívjaiból nem a tűéles, otthon sokszor látott képek, hanem a látszólag rosszul sikerültek, bemozdultak vonzották. apropó, bemozdulás. ez is a fotográfia sajátja, mondja, a bemozdulásos, berázásos életlenség csak ebben a művészeti ágban fedezhető fel. ez volt tehát odabent, a gimnázium falain belül: varázslat és bemozdulás. odakint pedig kommunikált. Mankónak használta apja szovjet gyártmányú Fed 2-jét, a fényképezés aktusa eleinte csak ürügy volt, és szép lassan, észrevétlenül lett főszereplővé, céllá. Megértette, hogy aki fényképez, provokatőr. Provokálnia kell a környezetét, a valóságot ahhoz, hogy helyzetbe kerüljön. Jó módszer ez arra, hogy az ember beleüsse az orrát olyan dologba, amibe egyébként nem lenne ildomos, s azáltal, hogy beleüti az orrát a dolgokba, esélyt kap arra, hogy jobban megismerje a világot. amikor stalter György a szamaras embert fotózta harmadikos gimnazistaként, nem azt gondolta, hogy ő egy fotográfus, aki zseniális képeket alkot, hanem az, aki megtalálta a receptet arra, hogyan lehet mások életét jobban megismerni, egyszersmind mélyebben élni. s aki mélyebben éli az életét, jobban alkot.

[ mesterek ]

1

ahelyett, hogy emlékképeket csinált volna az osztálytársairól, a szamaras embert fotózta, aztán később a basaharci öregek otthonát, majd az esztergommal határos cigánytelepet. a kommunikáció volt a lényeg, s a kommunikáció során így érett össze az ember iránti kíváncsiság, az ürügynek használt fényképezőgép és a képalkotás művészete. a másik ember után jött az én: az esztergomi évek után stalter György experimentális stílusban önmagát kezdte fotózni. Önképsorok: magamutogatás és közlésvágy – ezzel vették fel a Fiatalok Fotóművészeti stúdiójába, hiszen akkoriban szokatlan volt, hogy ennyi idősen valaki ilyen határozott koncepcióval egy éven át saját magát fényképezi, s ebből tartalmat próbál csiholni. attól a pillanattól kezdve stalter hivatásossá lett. Most a hazai fotóművészet elévülhetetlen érdemeket szerzett művésze ül velem szemben a konyhaasztalnál, sokszoros szakmai díjas, kötetei jelentek meg, Józsefváros című anyaga nemrég a Magyar Fotográfusok Házában volt látható. látom rajta, bő harminc évre visszatekintve idegenkedik a kérdéstől, hogy minek tekinti magát, experimentális fotósnak, szociofotósnak, fotó- vagy autonóm riporternek. nem hiszi, hogy ennek a kategorizálásnak van értelme, az mindenesetre bizonyos, hogy a fotográfia mankója nélkül is érdekelték ezek a helyzetek, emberek. a peremvidék. azt mondja, „nem akartam nem tudni róla,

[ mesterek ]



[ mesterek ]

hanem akartam tudni róla”. inspirálta a gyári munkáslét – ott a kanálgyári fotóriportja –, a cigánysors – Más Világ címmel megjelent, feleségével közösen jegyzett szuggesztív albumuk a legelhagyatottabb cigánytelepeken készült – és a slum – a sűrű nyolcadik kerület diára fotózott anyagából adott első ízelítőt a Józsefváros című tárlata. a drámai, kiélezett, kiszolgáltatott emberi alaphelyzet nem elborzasztotta, hanem inspirálta és inspirálja ma is, amikor az utolsó tárlat anyagának kiegészített albumán dolgozik. kinézek a Baross utcai bérház gangjára, azaz kinéznék, ha nem fedné a konyhaablakot a laboráláshoz szükséges sötétítő függöny, s megkockáztatom a kérdést, mit jelent számára a szó: Józsefváros. nagyon szeret itt élni, neveti el magát, a Józsefváros Budapest legkarakteresebb területe, íze van, szaga van, mentalitása van. nem félni kell tőle, hanem élvezni kell, hogy más; városka a városban. Pontosan ezért tért át a fekete-fehérről a keresztbe hívott, nem színhelyes, lejárt szavatosságú, alacsony érzékenységű diára – a Józsefváros ugyanis kékes. színes. nemcsak külsőségeiben, hanem belül is. Heterogén városi történet, amelybe teljesen esetlegesen kerülnek az emberek. nem sajtófotó-albumot, hanem egyfajta szubjektív dokumentumot szeretne létrehozni a Józsefvárosról, valami kerek egészet, ami a környékbeli érzésvilágot – számára – hitelesen tükrözi. annak a világnak a kékes-monokróm dokumentumát, ami perceken belül eltűnik Budapestről. Hátam mögött erősödik a zaj, szünetet tart az előadó a műterembeli fotóiskolában. Miért kötelezte el magát az oktatás mellett? az első tanítványa éppen Horváth M. Judit, a felesége volt, mosolyogja el magát. Persze egy nő hogyan is kerülhetett volna kapcsolatba vele másként, minthogy türelmesen képeket nézeget vele heteken át. a fotográfia alapja stalter György szerint a képelemzés, képértés. Horváth M. Judit pedig „jól” nézegetett képeket – ez volt a választóvonal. Házasság lett belőle és közös alkotómunka. együtt állították össze a képsorozatokat, együtt válogattak, elemeztek, értékeltek. s később: fotóztak. nagyon fontos ugyanis ambicionálni a tehetséges kezdőket: aki érzékenyen néz képeket, és meglátja bennük az értéket, az jó eséllyel lesz tehetséges szakíró, s pláne fotográfus. Talán innen eredeztethető a kerekes Gáborral közösen alapított fotóiskola ötlete is: megadni a lehetőséget azoknak, akik a saját sorsukban felfedezni vélik a fotográfia iránti elkötelezettséget, hogy megismerkedjenek a képalkotás folyamatával. alapvető hiányossága

[ mesterek ]



[ mesterek ]

a Szakmáról a leGtöbbet a FotóSoktól tanultam

Fotó: Féner tamáS

Beszélgetés Molnár István tipográfussal

stalter szerint az általános és középiskolai művészeti oktatásnak, hogy a rajz- és festéstechnikán kívül a fotó- és filmértéssel nem ismertetik meg a diákokat. abban a korban, amikor már minden kütyüvel, „de lassan a porszívóval is” fotózni lehet, ez már minden diák elemi érdeke. a fotózás ugyanis megtanulható, ez az asa alapelve. Hogy a mesteremberből művész is lesz-e, kiderül úgyis. koros, velem egyidős Magnifax nagyítógépek feketéllenek szemben a konyhában, nézem őket, nézem a hívófolyadékok, fotópapírok dobozait, s közben a fényképező mütyürökre, kamerás telefonokra, zsebgépekre gondolok. stalter György azt mondja, ha a mai generáció tagja volna, talán nem is került volna kapcsolatba a fotográfiával: mert bár a digitális képalkotás számtalan lehetőséget kínál, megkönnyíti a fotós dolgát, ráadásul jóval olcsóbb az analóg technikánál, egyetlen apróság azonban hiányzik belőle: a csoda. a hívóban előtűnő kép örök csodája, ami miatt – harmincöt évvel az esztergomi sötétkamra varázsa után – most itt ülünk. MUray GÁBOr

Pályafutása több mint negyven éve alatt molnár istván számos jelentős hazai képes magazin sikeréhez hozzájárult mint képszerkesztő vagy művészeti vezető. kollégái, barátai igazi „újság- és arculatteremtő” embernek, valamint legendásan szerénynek, segítőkésznek tartják. magáról csak visszafogottan és keveset beszél, de beszélnek helyette az általa megálmodott lapok, arculattervek és könyvek, amelyeket akár baráti alapon, szívességből is elkészít, különösen, ha művészeti- vagy fotóalbumról van szó.

– Való igaz, hogy a legszívesebben fotósokkal dolgozom együtt, és nekik akár ingyen is segítek, ha kell – kezdi a beszélgetést Molnár istván, kezében az elmaradhatatlan cigarettával. – rögtön a pályám legelején kapcsolatba kerültem a fotográfiával, amikor a MÚosz újságíró-iskolájában tanuló kezdő tipográfusként a képes sport című laphoz kerültem gyakorlatra. Mivel a sportesemények hétvégén voltak, a lap hétfőn, majd később kedden jelent meg, nagy terjedelmű fényképes beszámolókkal. a szakmáról a legtöbbet mindig is a fotósoktól tanultam, és később a tipográfiai terveimbe beleépítettem, amit a szerkesztésről, léptékekről és arányokról a fotográfiából ellestem. – Ön több kiváló magyar fotográfusnak, például Bánhalmi Jánosnak, Benkő Imrének, Féner Tamásnak, Baricz Katinak tervezett albumokat. Rendszeresen készít kiadványokat a Mai Manó Ház és a Kecskeméti Fotográfiai Múzeum számára, emellett egyik legjelentősebb munkája a Koós Károlyról készült monográfia tipográfiai tervezése volt. Van-e kedvence az Ön által megtervezett könyvek közül? – a koós károly könyv nagyon szép munka volt. eleve szeretem koóst, és külön érdekesség volt, hogy a róla szóló könyvet anthony Gall, egy ausztrál építész és művészettörténész írta, amikor ösztöndíjasként

[ mesterek ]


Magyarországon kutatta a preraffaelita korszak itteni alkotóit. a fotóalbumokat pedig, amelyeket terveztem, egyformán kedvelem. a fotográfusok között fantasztikus emberek vannak, és a fényképek engem nemcsak, mint tervezőt, de mint magánembert is elvarázsolnak. a művészi értékük mellett főleg a dokumentumértékük miatt tartom sokra a fényképeket. Hihetetlen az a sokszínűség, ahogy visszaadnak egy korszakot. nem véletlen, hogy amikor amerikában 1936-ban megjelent a life Magazin, a benne közölt fotók miatt sorban álltak érte az emberek. Persze mára a televízió és az internet miatt a képes magazinok háttérbe szorultak, de nagyon fontos, hogy a minőségi fekete-fehér vagy színes fotográfiák megjelenhessenek igényesen megtervezett magazinokban. – Ezért vállalta, hogy közreműködik a Fotóriporter című hazai magazin kiadásában? – igen, egyébként azt a lapot szinte véletlenül hoztuk létre és a kezdetek óta szívességből csinálom a tervezését. Tizenöt éve Colin Jacobson angliában megalapította a reportage című fotómagazint, mert rájött, hogy a fotóriporterek fotóesszéi terjedelmi korlátok miatt nem férnek bele a hagyományos lapokba. amikor megláttuk Jacobson lapját kaiser ottóval és Fábián istvánnal, a népszabadság akkori képszerkesztőjével és művészeti szerkesztőjével, annyira megtetszett nekünk, hogy elhatároztuk, létrehozunk egy hasonló lapot itthon. emlékszem, – meséli mosolyogva –, a lapalapító kérelemben meg kellett neveznünk a főszerkesztőt, a felelős szerkesztőt és az alapító főszerkesztőt, úgyhogy ezeket a titulusokat egy gyufával sorsoltuk ki egymás között. Megpróbáltuk lemásolni a reportage megjelenését, ugyanazt a betűtípust használtuk. a fotósok kezdettől fogva mind ingyen adják a képeiket a lapnak. Mivel azonban nem értettünk az adminisztrációhoz és a pénzügyekhez, a lap működtetését néhány szám után „rásóztuk” Bánkuti andrásra, aki ezt azóta is remekül intézi. – Egyébként is jellemző önre, hogy egy-egy lap kitalálása, beindítása után a hétköznapi működtetés helyett inkább új tipográfusi kihívásokat keres? – igen, mert bár nagyszerű dolog egy újság formavilágát megteremteni, a hétköznapi működtetés procedúráitól, apróbb-nagyobb megalkuvásaitól nagyon hamar elhidegülök – válaszolja. – zavar, hogy a mai lapok szinte kizárólag üzleti vállalkozások, amelyek az egyéni és igényes tipográfiát feláldozzák az eladhatóság érdekében. Hiába vannak ma már itthon ugyanolyan kiváló tipográfusok, mint nyugaton vagy amerikában, nem men-


[ mesterek ]

nek el a lapokhoz köznapi robotba, hanem inkább cégeknek, könyvkiadóknak terveznek. a hazai lapok többségét ma sajnos a tipográfiai következetlenség, a különböző betűk és formák összevisszasága jellemzi. én a magam részéről négy éve nyugdíjban vagyok, és azóta főleg könyveket tervezek, emellett leendő fotóriportereket és tipográfusokat tanítok a MÚosz újságíró-iskolájában. – Van-e tipográfusi ars poeticája, amelyet a tanítványainak is igyekszik átadni? – nem mondhatnám, hogy van csak rám jellemző tipográfiai stílus vagy hitvallás. nagyon fontosnak tartom, hogy a forma feleljen meg a tartalomnak, és hogy valamiféle egyéni invenciót vigyek a letisztult formavilágba. Több tipográfiai korszakot vagy stílust is kedvelek, leginkább talán a konstruktivizmust, kassákot és Moholy-nagyot, valamint a szecessziót. a tanítványaimnak mindig azt mondom: tiszteljék és ismerjék meg az elődeik munkásságát, legyenek merészek, bátran próbáljanak ki mindent és mindennek az ellenkezőjét is, de kerüljék a pontatlan, trehány megoldásokat. – Az elmúlt évtizedekben részt vett a Képes Sport, az Új Tükör, a Képes 7, az Európa Magazin, a Pesti Hírlap és számos más lap arculatának kialakításában. Akkori szerkesztőségi tapasztalatainak fényében mit gondol a mai magyar sajtó helyzetéről? én úgy látom, hogy manapság egyfajta félelem jellemzi az embereket, mint az ötvenes években, a csengőfrász idején. sajnos hiányzik a csapatmunka és nincsenek igazi szerkesztőségi közösségek. Megszűntek például a központi fotólaborok, ahol a fotósok rendszeresen találkoztak, látták egymás képeit, és egy csomó mindent meg tudtak beszélni. a rendszerváltáskor megváltoztak a lapok tulajdoni viszonyai, és üzleti vállalkozás lett lapot kiadni. azóta az újságírókkal titoktartási nyilatkozatokat íratnak alá, nyilvántartják az önéletrajzukat, és azt, hogy ki milyen párthoz tartozik. az emberek manapság nem nagyon mennek át egyik szobából a másikba, meggondolják, hogy hol mit mondjanak, és féltik az állásukat. régebben is volt bennünk félelem, hogy lehallgatnak minket, de mindenkit összetartott, hogy tudtuk: szembenállunk a rendszerrel. Ma azonban már nem lehet tudni, hogy ki melyik oldalon áll, és emiatt nincs az a pezsgő szerkesztőségi élet, mint régen. nehéz, de úgy tűnik, sajnos el kell fogadni, hogy ma már más korszakot élünk. SZOBOLitS aNDrEa

8

[ 4 lapban 1 napról ]



májuS 1.


egyszer az emberek abba bírják hagyni a gyilkolást, nem képzelhető el, hogy ezentúl a képességeik szerint dolgoznak, és nem harácsolnak össze a közösből többet, mint amennyire szükségük van? én olyan szellemben nevelkedtem, hogy a legfőbb törvény, amit Jézus mondott: szeresd felebarátodat, mint önmagadat. amit magadnak nem kívánsz, te se tedd a felebarátod ellen, és – ráadásul – minden ember a felebarátod. Hát ehhez képest volt az én szememben égbekiáltó botrány a háború, a rasszizmus, auschwitz, katyn és a többi borzalom, amit ártatlan emberek ellen elkövettek. Most már valami nagyon jónak és nagyon újnak kell jönnie – igazán megszenvedtünk érte.

Sokszínű a magyar sajtó. Szinte ahány lap, annyi vélemény, gyakorta élesen különböznek egymástól – ugyanarról a dologról szólván. Az idén május 1-jét választottuk az összehasonlítás napjának. Valaha az egyik legnagyobb ünnep volt mifelénk. A munka ünnepe, a munkavállalók szolidaritásának ünnepe. Mi lett ma? A négy országos politikai napilap írását adjuk közre.

marabu rajza

Szabad, de nem muSzáj Úgy kezdődött, hogy a házat, ahol együtt dekkoltunk, elfoglalták az oroszok, és akkor Weinberger Jóska – aki a mátészalkai gettóból lógott meg – azt mondta, hogy most kommunizmus jön. és ez azt jelenti, hogy mindenki annyit vesz el a közösből (pontosabban: csak annyit!) amennyire szüksége van, és annyit dolgozik érte, amennyit tud, lelkiismerete szerint. nekem nagyon tetszett az új rendszer, és amikor másnap a ruszki katonák után mi is elindultuk kifosztani a Fenyves áruházat, én pont annyit vittem el, amennyire nekem szükségem volt. Még csak ki sem röhögtek, mert mindenki annyi szajrét cipelt haza, amennyit elbírt, senki nem figyelt rám. Most ne tessék azt mondani, hogy egy naiv, tizenhárom éves kiskamasz voltam, mert a legkevésbé sem voltam naiv; én több hullát, vért láttam már addigra, mint amennyit más ennyi idős kölök reggelizett. de talán azért voltam képes hinni valami újban, valami jóban, valami csodában. Miért, ha

* Jézus tanításától egyenes út vezetett addig a gondolatig, hogy most már olyan világnak kell jönnie, ahol egyik ember nem nyomja el, nem fosztja ki, nem zsákmányolja ki a másikat. ahogy együtt takarítottuk a romokat, úgy együtt építjük föl az országot mindenki közös örömére. olyan világot teremtünk, ahol nem lesz szegény és gazdag, ahol a gyárban robotoló munkásnak, a földön güriző parasztnak becsülete lesz, ahol ünnepe lesz a munkának és a munkásnak. és „holnapra megforgatjuk az egész világot!” itt az ideje. aki nem volt ott ezerkilencszáznegyvenöt tavaszán, nem tudja elképzelni azt az izgatott reménykedést, amiben mi éltünk. és énekeltünk szinte éjjel-nappal. leginkább magyar népdalokat, mert a magyarságunkra büszkék voltunk, és a magyar népi kultúrát szögeztük szembe a horthysta urakkal éppúgy, mint a német diktatúrával, megszállással, ami alól frissiben fölszabadultunk, és egy kicsit a ruszkiknak is odapörköltünk vele: ne feledjétek, hogy mi magyarok vagyunk! és az illegális munkásmozgalom régi dalait, indulóit énekeltük meg a spanyolországi nemzetközi brigád indulóját vagy a görög partizánok dalait, és a duna menti népek dalait, mert hittünk benne, hogy minket soha többé semmilyen mocskos nagyhatalmi politika nem tud egymás ellen uszítani! Hogy nem egészen így történt? kérdezzétek meg a hívő keresztényt, hogy Jézus krisztus tanítását a szeretetről ki lehet-e dobni az ablakon, csak azért, mert kétezer éve még mindig nem fogadta meg az emberiség. Mi, fiatalok, népi kollégisták és olyan magamfajták, akik bár nem voltunk elég idősek ahhoz, hogy kollégisták lehessünk, de ott sertepertéltünk körülöttük, mi teremtettük meg Magyarországon a népi baloldal hagyományait, mi keltettük ki a magot, amit elődeink a kezünkbe adtak. ők alig néhányan voltak, mi már tömegek lettünk.

80



* negyvenöttől kezdve ott voltam minden május elsején. Büszke voltam rá, hogy fölvonultam, boldog voltam, hogy ott lehettem a kizsákmányolás ellen, a fasizmus és a nácizmus ellen harcoló hős és mártír elődeink nyomában. negyvenkilencben volt a Világifjúsági Találkozó Budapesten. nagy lelkesedéssel készültünk rá… aztán tavasszal letartóztatták rajk lászlót. Megdöbbentünk. Miféle ország ez, ahol csak úgy letartóztathatják a külügyminisztert, a volt belügyminisztert, az ország egyik legnépszerűbb politikusát? és hallgatnak róla, hogy a Világifjúsági Találkozót ne zavarják meg. Végigcsináltuk a ViT-et, találkozgattunk a külföldi fiatalokkal, vigyorogtunk, de belül nagyon rosszkedvűen szorongtunk. és nem álltunk be az ordasok közé, hogy együtt üvöltsük velük az elképzelhetetlent: rajk hazaáruló, rajk a nyugat kémje, az áruló Titónak, az imperialisták láncos kutyájának (már ezt sem hittük el) az ügynöke. és nagyon gyanakodva néztünk azokra, akiknek a véleménye rajkkal kapcsolatban huszonnégy óra alatt megváltozott. Mi voltunk a többség, az ország közvéleménye? nem! akkor még maroknyian voltunk, de néhány év múlva már nagyon sokan gondolkoztak úgy, mint mi. a fölismerés mellbe vágott: már megint becsaptak, már megint rászedtek! Hiszen ez a bolsevik diktatúra nem különb a német nácizmusnál! a sztálin akár a Hitler, rákosi akár a szálasi! és többé nem vonultam föl május elsején. kötelező? akkor pláne nem! de én ötventől már az ikarusban dolgoztam mint karosszérialakatos, és a kalapácsot senki nem irigyelte tőlünk, melósoktól – nem is lehetett kihajtani minket a fölvonulásra. * Fogadalmam ellenére egyszer azért fölvonultam: 1955-ben. Friss házas voltam, nagy volt a szerelem, a feleségem tisztviselő volt ugyanott, ahol én melós, neki muszáj volt fölvonulnia, én meg a sor mellett kísértem a csapatot. röhögve. és persze hót szerelmesen, mert nem akartam egyedül hagyni az én kis asszonykámat. egyszer csak kiderült, hogy be vagyok zárva, nem bírok már a menetet bekerítő kordonon kívülre kerülni. Mint a sínen a villamos: most már végig kellett mennem az úton a tribün előtt. káromkodva vonultam tovább: visszafordulni már nem lehetett. no de attól kezdve soha többé, egészen a rendszerváltásig. azóta megint kint vagyok minden évben, ragyogó tavaszi napsütésben és zuhogó



81

esőben a Városligetben, kényszer nélkül, a saját akaratomból, szabadon. Ünneplem a munkát, a munkást, régi melóstársaimat és mostani magamat. Ha mást nem, ezt köszönhetjük a rendszerváltásnak: szabad az ünnep, de nem kötelező. de annak, aki a nagy szabadságban már elfelejtette volna, hadd idézzem föl a régi viccet: a tanító néni kérdezi az iskolában, mit ünnepelünk május elsején. Móricka nagyon jelentkezik. „Május elseje a kikelet és a hazaszeretet ünnepe.” „érdekes, eredeti gondolat, Móricka, de magyarázd meg, miért.” „Mert anyukám mondta, hogy mindenkinek ki kellett vonulni, és mindenki haza szeretett volna menni.” kErtÉSZ ÁkOS

emlékezeteS naP azért ezek a mai május elsejék már nem azok a régiek. itt már nincs végigmasírozás transzparensekkel a kézben a Felvonulási téren, sőt integetés sincs a tribün előtt, már csak azért sem, mert azt lebontották. Maradt a liget, ide battyog ki ezen a napon a főváros munkás és munkanélküli közönsége, hogy hitet tegyen egy szebb és boldogabb jövő mellett, ami valahogy az istennek sem akar eljönni. a program a szokásos: sör, virsli, körhinta, korda György, rímhányók, hóhányók… állítólag ott lesz a majálison maga Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és mozgásművész, valamint a készenléti rendőrség népviseletbe öltözött elitalakulatai. Minden jel arra utal, hogy Gyurcsány, ha érdekei úgy kívánják, az emberek közé is kimegy – kellő távolságra persze. Mert ha beszéd lesz, akkor kordon is lesz. dobótávolságra elválasztva a szónokot és a kedves közönséget. de még az is lehet, hogy az operaház fantomja egy merész mozdulattal elvegyül a kétkezi emberek közé, és ötletszerűen lapogatni kezdi két fiatal, ottó és rózsi vállát. (Homogén ottó törzszászlósként, szörnyű rózsi őrmesterként szolgál az orFk-n.) az emlékezetes nap után pedig ki-ki elballag hazafelé, Gyurcsány is veszi a tarisznyáját, s meg sem áll a szemlőhegyig. Távoztával a csapatszállítók is beindítják a motorokat. Békés, őszinte május elsejénk lesz. PiLHÁL GyörGy

8



FelhÚzott ablakkal ki emlékszik már arra, miért is ünnepeljük a munkát éppen május elsején? nekem már utána kellett néznem, pedig gyerekként én is ott álltam a nagygyűléseken, és vonultam a sorban. Mit is ünneplünk csütörtökön? legfőképp azt, hogy van munkánk, és most egy napig pihenhetünk. eközben azonban nem feledkezhetünk meg azokról a honfitársainkról, akiknek nincs mit ünnepelniük. nekik ez a nap olyan, mint a többi: most sem mennek be nem létező munkahelyükre. szép lenne, ha a magyar gazdaságot pusztán egy jókora és jó adóreformmal meg lehetne gyógyítani. a gazdaság semmit sem javuló baja akut társadalmi probléma is egyben: sok embernek esélye sem nagyon van arra, hogy egy méltó élethez elegendő munkát találjon magának, miközben a dolgozót kereső cégek egyre gyakrabban nem találnak olyan valakit, aki az elvárt feladatot képes lenne szakszerűen ellátni, és arra mentálisan is alkalmas. a ránk leselkedő veszélyek egyik legnagyobbika ez a társadalmi gettósodás, amelynek következtében tíz- és százezrek abban nőnek föl és élnek, hogy családjuk munka nélküli, de legalábbis ritkán és kevés időre van bizonytalan és éhbért adó munkája. ne higgyük, hogy ez nem gondja azoknak, akiknek biztos és jól fizető állásuk van. Már csak azért sem, mert minél kevesebben dolgoznak, annál jobban nyomja a vállukat az állam eltartása, annál több adót, tb-t szednek be tőlük. Márpedig a szemünk előtt szakadnak le járásnyi területek a magyar munkaerőpiac térképéről. ezeket még a legkisebb befektető is messzire elkerüli, de nincs is miért oda mennie. Ha őszinték vagyunk magunkhoz, bevallhatjuk: nincs messze az idő, amikor a magyarok többsége felhúzott ablakkal és behúzott nyakkal autózik át akár falvak hosszú során. a világháború előtti gazdasági válsággal szemben ezúttal nem „tántorogtak ki” százezrek az országból a jobb lét reményében. azok többségének, akik elmentek az unióba vagy még messzebb szerencsét próbálni, itthon is volt vagy lehetett volna munkája. ez tovább növeli a társadalmi feszültségeket, hiszen még kevesebbek vállát nyomják majd a nem csökkenő szociális terhek. az egyik végen ott vannak a munkaalkoholisták, akik nem tudják abbahagyni, a másik végen pedig azok, akik attól alkoholisták, hogy nem tud-



8

ják elkezdeni a munkát. a munka olyan éket ver a magyarok közé, amely egyre inkább eltávolítja őket egymástól. és nincs az az uniós kohéziós alap, amely önmagában képes lenne ezt a társadalmi kohéziót erősíteni. Mi meg mintha nem bővelkednénk az ötletekben és az elszántságban. kevés olyan dolog van, amit ünnepelni és temetni is majdnem ugyanolyan jó. a munka ilyen. de valóban csak akkor, ha van. tÓtH LEVENtE

a munka beCSület-e Szerkesztőségi álláspont először akkor hökkent meg az ember, amikor – még valamikor a múlt század nyolcvanas éveiben – a Politikai Bizottság egyik tagja, kB-titkár (később államelnök, bár akkor még nem úgy nevezték), leginkább persze csak „elvtárs”, azt találta mondani, hogy vissza kell adni a munka becsületét. Vissza? Hova, kinek? elvették? ki vette el, s mit csinált vele? de hiszen „becsület és dicsőség dolga” vagy mifene! Vissza kell adni. a becsületét. egyébként akkoriban sokan kezdték ezt sejteni. Hogy valami nagy baj van a munka becsületével. Meg ugyanakkor a látszatával. dolgos munka folyt ebben az országban, mégis minden lefele ment. elsősorban az, ami a munkával volt összefüggésben. Munkakedv, munkaeredmények, munkasikerek, munkamorál… ilyenek. egy ország építette a szocializmust, de az nemhogy nem akart épülni, de egyenesen kimondva még az is omlófélben volt, ami addig úgy-ahogy állni látszott (s nem csak az idő – állni látszék, s a szekér sem haladt). Mindenkinek volt munkája, csak dolga nem. egy dologtalan (rosszul dolgozó) ország szaladt a vesztébe. illetve ez így nem pontos. Vezették a vesztébe! ismerős helyzet. Több mint két évtized s egy rendszerváltás (vállrántás) után most ott vagyunk – álljunk meg egy futó pillanatra a munka „ünnepe” előtt! –, hogy egy újság (komoly) hasábjain nehéz komoly hangon szólni a munkáról. Mert minden komolytalanná vált, ami vele kapcsolatos. komolytalanok az eredményeink, komolytalanok a kilátásaink,

8



komolytalanok a vezetőink, komolytalan minden – csak a helyzetünk komoly. sőt komor. egy országos színjáték akaratlan nézőközönsége vagyunk, tehetségtelen bohócok csetlenek-botlanak a porondon, akiknek legfőbb mutatványa az, hogy mekkorát tudnak hazudni. aki a legnagyobbat, az helyet cserélhet a miniszterelnökkel, de mégsem, hiszen a miniszterelnöknél nagyobbat hazudni (ma még – de ki sejti, mit hoz a holnap) senki sem tud. Három minisztere helyére hetet cserél be, most büszke párt igazán a szabad demokrata, lám, egyetlen embere kettőt ér, osztódással szaporodik (meg a barázda, a homlokunkon). a miniszterelnök munkáról nemigen beszél, tudja-e, mi az, valami olyasmi, mint a feszített tükrű medence (jaj, medencéről ne!), helyette részvényt ígér (őszinte részvényem!), résztulajdont minden magyarnak; ha jól forog, dolgozni már nem is kell neki. ez a szociális pimaszgazdaság. de azért (tudjuk) most is lesz majd virsli és sör, sátor és ünnepi beszéd, hiszen ez egy szocialista ünnep. Csak aki munkás, az süti le a szemét. I

A magyar közélet kézikönyve

A magyar intézményrendszer legfontosabb adatai megbízhatóan, egyetlen forrásból. Egy újságíró eszköztárából sem hiányozhat! Cserelapos könyv és online változatban is. – igyekszem közérthetően, a szakzsargont mellőzve válaszolni a kérdésekre: nem tudom, nem tudom, a fene se tudja, honnan tudhatnám, és fogalmam sincs. ööö… Nem hagytam ki valamit? marabu rajza

http://mkk.mti.hu

8

[ 12 médiakalendárium ]



[ 12 médiakalendárium ]

8

I Ez a Sajtószakszervezet tizenkettedik évkönyve. A Médiakalendárium minden számát főszerkesztői köszöntő vezette be. Ebből ki lehetett olvasni az évkönyv szerkesztőinek „ars poeticáját”, de a kalendáriumok vezérgondolatát is. Összeolvasva e bevezetőket, – pontosabban itt egy-egy mondatukat – sajátos történelmi ívet vetíthetünk Olvasóink elé: mi foglalkoztatta a szerkesztőket és az olvasókat, a sajtót és a közvéleményt évről évre.

1998. „A média kopogtatás nélkül is a lakásában van… Érthető az Ön kíváncsisága: ki az, aki kopogtatás nélkül mindennapos az otthonában.”

1999.„A magyar média a nemzetközi megítélés szerint közepesen szabad. Ám ez a korlátozott szabadság is édenkerti állapotot jelent a korábbi évtizedekhez képest.”

2000.„A Médiakalendárium a mai magyar olvasóhoz szól, mégis hiszünk abban, ha valaki évtizedekkel később leveszi a polcról, valós visszatekintést kaphat hazánkról.”

2004.„Az írott sajtó reális képet festett minden évben a társadalomról… és arról, mi várható a következő esztendőben. Most arról, miként készül az ország a belépésre az Európai Unióba.”

2005.„… a IV. kongresszuson új emberek vették át a stafétabotot. A cél azonban azonos: kiszolgálni az olvasót… mintha most kicsit több lenne a mondandó a sajtó belső bajairól, gondjairól…”

2006.„Kerek fél évszázaddal ezelőtt rendítette meg a diktatúra világát a magyar forradalom és szabadságharc. A jubileumra készülődés adja meg a válogatás alaphangját.”

2001.„Annak az ezredfordulón is örülhetünk még, amire címlapunk karikatúrája is utal: Sajtószabadság akkor van, amikor ki lehet nyomtatni, hogy nincs sajtószabadság.”

2002.„A World Trade Center leomlása nemcsak egy épület„halálát”jelentette, hanem új korszakot nyitott a világpolitikában. Hogy mi ez az új világ, ezt … kívánjuk bemutatni.”

2003.„A Médiakalendárium célja idén is az, hogy azt a tükröt, amelyet a sajtó tart folyamatosan a társadalom elé, visszaidézze.”

2007. „…a tizedik alkalommal arra voltunk kíváncsiak: kielégítettük-e olvasóink kíváncsiságát, megismerhették-e az évkönyv lapjairól azokat, akik a hírek mögött állnak.”

2008.„Miben áll ma a szakmai érdekvédelem? Melyek a legaktuálisabb problémái? Erre is választ keresünk, jó néhány információt is közölve…”

2009. „A huszadik születésnapjára és ötödik kongresszusára készülő Sajtószakszervezet kiadványával remélhetőleg nem csak igényeket elégítünk ki…”

[ hirdetés ]


Segíts, hogy segíthessünk!


[ 20 éves a Sajtószakszervezet ]

Tavasszal lesz a huszadik évfordulója annak, hogy a Kölcsey utcában, a Gutenberg székház színháztermében I., alakuló kongresszusunkon létrehoztuk a magyar írott sajtó független, demokratikus szakmai szakszervezetét. Az újságírók, szerkesztőségi alkalmazottak és kiadói dolgozók érdekvédelmi szervezete azóta is végzi munkáját, munkálkodik a szakma „szervezett dolgozóiért”, de nemcsak azokért, hanem minden munkavállalóért, aki az írott vagy elektronikus sajtóban keresi a kenyerét. Hogy miként? Egy kalendárium természetesen nem bírna el egy húszéves beszámolót. Arra viszont vállalkozhat, hogy témák felvillantásával képet adjon a két évtizedes szervezeti tevékenységről. Úgy véljük, azok a pár soros aláírások, amelyekkel kiegészítjük a központi szakmai lapunk, a Sajtóvilág évfolyamaiból kiragadott egy-egy példány címlapján látottakat, teljesítik is ezt a feladatot. Az alapító elnök, főtitkár és néhányan a kollégák közül pedig felidézik azoknak a napoknak hangulatát, amelyet az itt látható megfakult felvétel is visszaad valamelyest.

a VaSVári Pál önSeGélyező SajtóalaPítVány 17 év alatt 31 millió forintot adott a szakmában a rászorulóknak. Hogy a jövőben még többet adhasson – további szolidaritást, támogatást vár! A kollégák, a sajtó iránt érdeklődők jövedelemadójukból adományozhatnak. A kiadóvállalatok, más gazdálkodó szervek a közhasznú alapítvány közhasznú céljaihoz adókedvezményes tartós adományozási szerződést köthetnek.

Mire költjük a pénzt? I I I I

a munkanélkülivé válók támogatására, átképzési, továbbtanulási igényekre, egészségmegőrző rehabilitációra, időskorúak szociális támogatására

Címünk: 101 budapest, naphegy tér 8. tel.: -00 Fax: 1-1 A szolidaritás száma, amit az adózók a rendelkezési nyilatkozatra írjanak:

19639903-1-42

8

SzakSzerVezet-történelem SajtóViláGban elbeSzélVe

Fotó: mti

88

az alakuló kongresszus küldöttei 1989. május 31-én a Gutenberg Művelődési Ház színháztermében

0

[ Szakszervezet-történelem ]


[1989]



[1991]

Lapunk első számai még Sajtószakszervezet címmel jelentek meg, s a legelső szám címlapján a főcím azt hirdette:„Elindultunk a rögös úton.” 1989. május 31-én létrehoztuk az írott sajtó önálló, független, demokratikus érdekvédelmi szervezetét: a Sajtószakszervezetet. Első kongresszusunkon elnöknek választottuk Berényi Jánost, főtitkárnak dr. Lepies Györgyöt.

[1990]

Akár jelképesnek is felfoghatjuk, hogy új nevet választott lapunk, a Sajtóvilág arról számolhatott be első számában: csatlakoztunk a sajtó világszervezetéhez, az IFJ-hez, a Nemzetközi Újságíró Szövetséghez. Az IFJ végrehajtó bizottsága júniusi ülésén rendes taggá vette fel a kollektív szerződésekért külön is megdicsért Sajtószakszervezetet.

[1992]

„Most védjen meg a szakszervezet”– ez a lapcím a rendszerváltást követő elbocsátási hullámban érintettek igényét fejezte ki. A szakszervezetek erejének megőrzését ajánlottuk a bajban, és az elbocsátottak támogatására 1990. március 13-án létrehoztuk a Sajtószakszervezet Tagjainak Önsegélyező Alapítványát.

A nemzetközi siker tovább folytatódott. Mint a lapban közölt vidám kép is érzékeltette: a magyarok megbecsülésének jeleként a Sajtószakszervezet elnökét, Berényi Jánost az IFJ végrehajtó bizottságának tagjává választották a montreali kongresszuson. Mellette delegációnk másik két tagja: dr.Lepies György főtitkár és Gózon István (MTI szb-titkár).

1



[1993]



[1995]

Itthoni megbecsülésünk növekedését jelezte, hogy SOS gálánkon – amelyet alapítványunk kasszájának feltöltésére rendeztünk – neves közéleti személyiségek, kormányképviselők és persze szerkesztőség- és kiadóvezetők jelentek meg.

[1994]

Szakmánkban is létrehoztuk 1993-ban az üzemi tanácsokat, s már az első választásokon ahogy akkori lapunk címe szólt:„elsöprő győzelmet arattunk”. Ez ismétlődött meg a második üzemi tanácsi választáson is, hiszen a titkos szavazásokon a szavazatok 99,21 százalékát a mi jelöltjeink kapták, vagyis:„A szakma ismét a Sajtószakszervezet választotta.”

[1996]

A sajtónapon, amit 1992 óta minden évben központi ünnepségként a Pilvaxban rendezünk meg, Göncz Árpád köztársasági elnököt fogadhattuk, s bemutatkozott a régi-új vezetés is, azt követően, hogy február 4-én, II. kongresszusunkon kiléptünk az MSZOSZ-ból, s konföderációktól függetlenként határoztuk meg szervezetünket.

Miután a szakmai kollektív szerződés a partnerek egységének hiányában lassan„elhalt”, új, nyolc megyei lapra szóló kollektív szerződést kötött a Sajtószakszervezet az Axel Springer –Magyarország céggel. A képen látható első aláírási„ceremóniát”azóta is minden évben megismételjük a szakszervezet és a Springer vezetői részvételével.



[1997]



[1999]

Micsoda öröm volt, amikor a volt Hírlapkiadó Vállalat széplaki üdülőjének üzemeltetését a Sajtószakszervezet – nem kis harcok árán – megszerezte. Néhány éven át sok kollégánk nyaralt itt családostul, miközben továbbra is nagy sikere volt önköltséges üdülőnknek, Jászszentandráson, a„szoboszlói vízű” strand szomszédságában.

[1998]

Tízéves évfordulónkat kongresszussal köszöntöttük. A III. kongresszuson bemutattuk az első évtizedben megtett utunkat, s a többi között arról is beszámolhattunk: a harmadik üzemi tanácsi választáson sem adtuk alább, és bár országos összesítés akkor kormányzati akaratból nem történt, ahol jelöltünk indult, mindenütt nyertesek lettünk.

[2000]

Két sikerről szólt egy címlap 1998-ban: a Hotel Press továbbra is kezelésünkben maradt, és nemcsak a közhasznú státust kapta meg, hanem új nevet is felvehetett alapítványunk. A Legfelsőbb Bíróság a mi fellebbezésünket szó szerint indoklásába foglalva ismerte el, hogy a Vasvári Pál név – akárcsak díjunknál – félreérthetetlenül utal szakszervezetünkre.

Az alapszervezetek megerősítését állítottuk előtérbe ebben az évben, és ez az esztendő jelentős előrelépést hozott a szakmán belüli kapcsolatokban. Vitára bocsáthattuk a média közös etikai alapelveinek tervezetét, aminek elfogadása után a MÚOSZ, a MÚK, a MAKÚSZ és a Sajtószakszervezet ma is működő, azóta kibővült közös etikai tanácsot hozott létre.



[2001]



[2003]

Az új köztársasági elnök, dr. Mádl Ferenc is megtisztelte sajtónapi ünnepségünket , és beszédében a többi között kijelentette:„Magyarországon ma a sajtó szabad… Ízlésünk, értékvilágunk szerint válogathatunk a különböző sajtóorgánumok között.” Az ünnepségen először vettek részt a Vasvári Pál emlékét őrző kalotaszegiek képviselői.

[2002]

A címlap második írására érdemes figyelni: több más munkaügyi perünk után nyertesen kerültünk ki a Szabad Föld elbocsájtott újságíróinak képviseletében folytatott perből is. A Fővárosi Bíróság helyreállította három éve elbocsátott kollégáink munkaviszonyát, és jelentős kártérítést ítélt meg kettőjük szakszervezeti védettségének figyelmen kívül hagyásáért is.

[2004]

E címlapunk sok címe közül a legérdekesebb az üdültetésre utaló. A lap két középső oldalán már szerepelt a tihanyi üdülő, amelynek használati jogát országgyűlési határozat ítélte a MÚK-nak és nekünk, s üzemeltettük még az MTI balatonföldvári üdülőjét, kollégáink pihenhettek a balatonlellei Postás Üdülőben, és persze rendelkezésünkre állt Jászszentandrás is.

A IV. kongresszuson – szeptember 25-én – megbízatásuk lejártával leköszönt posztjáról szakszervezetünk elnöke, Berényi János és főtitkára, dr. Lepies György. Mindketten megkapták az örökös tag címet. Az új, háromfős irányító testület – F. Kováts Éva elnök, Baktai György társelnök-ügyvezető és Tripolszky László társelnök – átvette a stafétabotot.

8



[2005]



[2007]

Az új vezetés az újságírók foglalkoztatási viszonyainak rendezésébe„csöppent bele”, s ez az év hosszas tárgyalások után – amelyben fontos szerep jutott a szakszervezetnek is – az ekho (az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás) létrehozásával nagy lépést tett az átláthatóbb, rendezett munkaviszony kialakítása irányában a sajtószakmában is.

[2006]

Az ez évi Sajtóvilágokból olyat választottunk, amelyből tizenöt hasonló van a gyűjteményben: a jubilánsok köszöntéséről minden évben tudósítás jelenik meg, hiszen a szakszervezeti központ minden év decemberében ünnepségen látja vendégül azon a tagjait, akik kerek 40, 50, 60 éve vagy régebben tagjai a szakszervezetnek.

[2008]

Ebben az évben a sajtónapi ünnepségen dr. Szili Katalin, a Magyar Országgyűlés elnöke köszöntötte a Pilvaxban az újságíró-társadalmat. A Sajtószakszervezet az év elején az egyéni teljesítmények jutalmazására Vasvári Pál Emlékplakettet alapított. A kitüntetést elsőként Elek István tiszteletbeli konzul, a Vasvári-alapítvány kuratóriumának elnöke vehette át.

A Sajtóvilág első („történelmi”) színes példányával zárjuk a Sajtószakszervezet Sajtóvilágtörténelmét. A címlapon ünnepi pillanattal, a belső oldalakon a tizenhatodik évi Vasvári-díjasok bemutatásával, az l. oldalon előző esztendei (Péntek László kalotaszegi barátunk), a harmadikon idei Vasvári Pál Emlékplakettesünkkel, Nemes Péterrel.

100



ez történt a maGyar Sajtóban Hogyan lettek a besorozottakból önkéntesek? a magyar újságíró mindent tud – sőt, mindent jobban tud. önbizalma is van, kivéve a saját főnökeivel szemben. Szóval szerkesztőségen belül túl sok a nyuszi, persze vannak oroszlánok is, de ők hamar levelet kapnak – felmondólevelet.

a munkahely féltése a szakmában nem újdonság. létezett a Horthy-, a rákosi- és a kádár-korszakban is. sőt, létezik azóta is. általánossá azonban a rendszerváltás idején vált. akkor, amikor a sajtószabadságot mindenki lelkesen üdvözölte. de ugyanakkor felbolydultak a sajtóviszonyok, régi nagy kiadók szűntek meg, új lapok indultak, majd becsődöltek, az újságírók keresték a helyüket. a zavaros helyzetben a régi vezetőket örömmel váltották le, még a szerkesztőségekben is, és ebben az új helyzetben megindult a tülekedés a megüresedett pozíciókért. a sajtószakszervezet akkori vezetése pontosan észlelte, hogy a politikai vezetés segíti a külföldi tőke beáramlását, sőt ehhez jogi segítséget is nyújtott, elsősorban sajnos a munkavállalókkal szemben. Megkezdődött ez már az antall-kormány idején és a későbbiekben is folytatódott. Folyamatosan változott a munka törvénykönyve, és nem a munkavállalók javára. a magyar sajtóban dolgozók, akik elégedetlenek voltak az önállóságukat illetően és a fizetésükkel egyaránt, megörültek az új tulajdonosoknak. szinte mindenütt támogatták a privatizálást, hiszen elkápráztatta őket az ígéretsor: hogy szellemi apportként még részvénytulajdont is kapnak, s így saját újságuk résztulajdonosai lesznek, hogy számottevően növekednek a fizetések és megindul a technikai fejlesztés. kollégáink gyakran hangsúlyozták is, most már mi a fenének nekik a szakszervezet, hiszen ők már tulajdonosok is. a sajtószakszervezet ekkor már szerencsés helyzetben volt, hiszen szervezetünket felvették a brüsszeli székhelyű nemzetközi Újságíró szövetségbe (iFJ), így szert tettünk olyan tapasztalatokra is, amelyeknek más kollégák híján voltak. sajnos, a figyelmeztetéseket leszólták, sőt, amikor arra hívtuk fel a figyelmet, hogy a magasabb bérek mögött megjelenik majd a többletmunkavégzés igénye és a szerkesztőség karcsúsítása is, azt válaszolták, rémhíreket keltünk. Mindez megtörtént, a „rémhírek” egy évvel később már bekövetkeztek. átalakultak a szerkesztőségek, megindult a technikai fejlesztés, és először,



101

Cikkünk szerzője dr. Lepies György - újságíró, szerkesztő, sportriporter, főiskolai világbajnok, számos könyv szerzője, a Sajtószakszervezet alapító és örökös tagja. 1989-től 2004-ben történt visszavonulásáig szervezetünk főtitkáraként tevékenykedett. Különös ismertetőjele: lankadatlan energia, dinamizmus, jogi és érdekvédelmi szakértelem, valamint a kutyusok szeretete.

akik ezzel nem tudtak lépést tartani, kihullottak. az igazi feketeleves az újságírók számára ezután következett. a külföldi tulajdonosok új lapstruktúrákat alakítottak ki, a korábbi 8–12 oldalas újságok helyett megjelentették a 16–24–32 oldalas lapokat, viszont a fizetés a régi maradt, a megnövekedett munka ellenére. átalakult a szerkesztők igénye is, a hosszú cikkek, interjúk helyett a hírek lettek a fontosak. Miután mindez megtörtént, a kollégák már érezték, hogy fontos lehet számukra a szakszervezet. az ijedtség főként akkor következett be, amikor felszámolták a szerkesztőségi dolgozók szellemi apportjáért járó tulajdonrészesedést. az új tulajdonosok jelszava elsősorban a profit volt. azok az újságírók, akik úgy gondolták, hogy cikkeiknek nevelő feladatuk is van, vagy igényességre akarták nevelni az olvasókat, csalódtak. a levegőjük elfogyott, és vagy maguktól, vagy a „vezetés tanácsára” megváltak az újságtól. nehéz lett a lapoknál politikailag független újságírónak megmaradni. ugyanis a tulajdonosok profitigényét meghatározta, milyen az olvasók politikai meggyőződése és mit akarnak olvasni, és ez természetesen összefüggött a hirdetők érdekével is. Tehát, ahol több volt a baloldali olvasó, olyan lett az újság, ahol pedig több volt a jobboldali vagy akár a szélsőjobboldali olvasó, annak megfelelő lett az újság hangvétele is. Milyenek lettek manapság az újságírók? róluk mindig azt állították, hogy valójában pártkatonák. nos, ezt Berényi János kollégám, a szakszervezet korábbi elnöke meghatározásával egyetértve találom igaznak, nevezetesen: az újságírók jelentős része ma is pártkatona, csak korábban besorozták őket, most pedig önkéntesek. LEPiES GyörGy

10



daliáS idők emlékezete Úgy alakult, hogy a főtitkár–elnök munkamegosztásban rám elsősorban a nemzetközi kapcsolatok tartoztak. eleinte furcsálltam a dolgot, mivel úgy véltem, hogy az lenne a jobb, ha szakszervezetünk vezetői vagy delegáltjai egymást váltva jelennének meg a nemzetközi rendezvényeken, így lenne igazságos. Főtitkárunk, dr. lepies György (a továbbiakban egyszerűen Gyuri) – sokéves nemzetközi sportújságírói tapasztalata alapján – úgy gondolta, nem helyes, ha a sajtószakszervezet mindig új arccal virít. – az kell, hogy megszokjanak, elfogadjanak – mondta. részben egyetértettem érvelésével, de berzenkedtem is tőle. – nekem nincs szükségem arra, hogy X.Y. akármelyik szerkesztőségből nyafogjon, hogy miért az elnök utazik – morogtam. – ezzel ne törődj, ezt én elintézem – zárta le zordan eszmecserénket Gyuri. (nem véletlenül kapta a mozgalomban a „rettenetes” fedőnevet.) Csak az ifjabb kollégák kedvéért írom le, hogy ebben az időben még két nemzetközi újságíró világszervezet létezett. az egyik a prágai székhelyű ioJ, a másik a brüsszeli iFJ. a prágai szervezetről azt mondták (és ráadásul igaz is volt), hogy Moszkva meghosszabbított keze. az iFJ-ről pedig csak annyit tudtunk, hogy „igazi” sajtószakszervezet. nem vitás, hogy mi az utóbbiba kértük felvételünket. Beadtuk kérelmünket. kéttagú tényfeltáró delegációt küldtek Brüsszelből, ellenőrizendő, hogy valóban szakszervezetként ténykedünk-e (az egyik svájci újságíró kolléga, a másik egy dán kollegina volt). körbevittük őket az országban. (nem elfelejtendő, hogy a sajtószakszervezet kezdetektől országosan tevékenykedett. Megalakulásunkkor az egyik alapelv éppen a vidéki kollégák pozitív megkülönböztetése volt, részben ennek is tudható be különös szervezeti találmányunk, a Titkárok Tanácsa.) Jártuk a delegációval az országot. a tényfeltárók annyira bizalmatlanok voltak, hogy legszívesebben útközben, teljesen váratlan helyen is megállították volna az autót, hogy megkérdezzék akár a puszta közepén, vannak-e ott sajtószakszervezeti tagok. (az egész arra emlékeztetett, mint amikor anno a szovjet elvtársak nem akarták elhinni, hogy nálunk minden aBC-ben nagyjából ugyanaz a választék, és nem csak a delegáció útvonalára készültek repiválasztékkal az élelmiszerboltok.) Végül azonban személyesen is megtapasztalhatták, hogy élő, működő szakszervezet a miénk. elkészítették ajánlásukat, ami szerint „bona fide” (meggyőződéses, igazi) trade union a sajtószakszervezet. ezt követően



10

Cikkünk szerzője Berényi János - újságíró, fotográfus, több lakberendezési szaklap vezető szerkesztője, illetve alapítója. 1996-tól a SzépLAK című havi magazin alapító főszerkesztője. A Sajtószakszervezet alapító és örökös tagja. 1989-től 2004-ben történt visszavonulásáig szervezetünk elnökeként tevékenykedett. Különös ismertetőjele: angolnyelv-tudással párosuló diplomáciai érzék és ismeret, fáradhatatlanság és leleményesség a szerkesztői munkában.

aidan White főtitkár felvilágosított, hogy az iFJ mint központi szervezet egyik tagot (tagjelöltet) sem tudja támogatni, inkább igyekszik kétoldalú kapcsolatokat kialakítani. Mit szólnánk például dániához? elfogadtuk. a kongresszus, amelyiken tagfelvételünket tárgyalták, szardínia szigetén volt. anyagi lehetőségeink és a repülőjárat korlátozottsága okán csak az első kongresszusi nap estéjére érkezhettem meg. Mire sikerült a színhelyre érkezni, a résztvevők már a vacsorán is túl voltak. az asztalokon nem voltak táblák, és a nemzetek zászlói is hiányoztak. én meg keresem pártfogóinkat, a dánokat. Végül úgy döntöttem, odalépek ahhoz az asztalhoz, ahol a legtöbb vörösboros palackot látom. Mint kiderült, ők voltak a dánok. Hamar beigazolódott, könnyen értjük egymást, és nem csak azért, mert a skandinávok majd’ mind jól beszélnek angolul. a legfontosabb ok, amire utóbb jöttem rá, a kis nemzetek kölcsönös rokonszenve. a másik, hogy a dánok nem alaptalanul nevezik magukat skandinávia latinjainak. Vidámak, jókedvűek. ám, ha munkáról van szó, kemények, kitartóak. és hát – lásd az előbbieket – borivók. (a lakosság számát figyelembe véve dánia európa legnagyobb borimportőre.) komolyabbra fordítva a szót, frissen alakult szakszervezetünknek nagyon sok segítséget adtak dán barátaink. személy szerint sven erik Hansen és szabó Gergely, az ottani sajtószakszervezet megbecsült tagja (ötvenhatos emigráns, pár éve sajnos meghalt), amúgy a dán tévé operatőrje. de ide kell soroljuk az akkor még csak a dán szervezet vezetőségének tagját, Jens lindét, aki később két ciklusban is az iFJ elnöke volt. (ebben a minőségében vett részt a szakszervezetünk ii. kongresszusán, amelyet Balatonszéplakon rendeztünk meg 1994-ben.) Visszakanyarodva a szardíniai kongresszusra, a sajtószakszervezetet egyhangú szavazással vették fel teljes jogú tagként az Újságíró

10



Világszervezetbe, a MÚosz ugyanitt társult tagságot kapott, és néhány évvel később a mi támogató szavazatunkkal kapta meg a teljes jogú státust. s hogy mit jelentettek kiváló nemzetközi kapcsolataink? nagyon sokat, bár ebben az időben – nem sokkal a rendszerváltás után – kollégáink még nem igazán ismerték fel ennek jelentőségét. Felbomlott a teljes addigi sajtóstruktúra. a hazai nyomtatott sajtó szinte teljes egészében külföldi tulajdonosok kezébe került. azoknál a kiadóknál sikerült jó kollektív szerződéseket kötni, elismertetni a munkavállalói jogokat, ahol volt szakszervezet, és tagjai tájékozottak voltak. egészen másként tárgyalt ugyanis a tulajdonos azzal a szakszervezeti csapattal, amelynek tagjai „felkészültek” az adott cégből, elő tudták venni anyaországbeli kollektív szerződését (nemzetközi kapcsolataink révén ezeket a sajtószakszervezet szerezte be). 1992-ben, a montreali kongresszuson beválasztottak az Újságíró Világszervezet (iFJ) végrehajtó bizottságába. nagy elismerés volt ez szervezetünk számára, hiszen az egész volt szocialista blokkból a vezetőség egyedül a sajtószakszervezet elnökét jelölte. sajnálatos, hogy a másik magyar újságíró-szervezet akkori küldöttsége (hogy ne legyen annyira talányos: a MÚosz-é) a korábbi, még Budapesten egyeztetett megállapodás dacára ellenjavaslattal élt. egy olyan beadványt nyújtottak be a kongresszusnak, amiben azt kérték, hogy régiónknak ne legyen közvetlen képviselete a végrehajtó bizottságban, bízzák azt valamelyik semleges skandináv ország jelöltjére. Tőlem a folyosón több felháborodott küldött kérdezte, hogy mi írtuk-e ezt a badarságot. nem – válaszoltam –, egy másik magyar szervezet a javaslattevő. Főtitkárunk azonban elemében volt. (emlékezzünk fedőnevére.) a tanácskozás szünetére összehívta az orosz, a lengyel, a cseh, a bolgár, a román és a jugoszláv küldötteket. s mi, akik odahaza egymás szomszédságában nem vagyunk mindig a legjobb viszonyban egymással, itt azonnal egyetértettünk abban, hogy a MÚoszjavaslat elfogadása a régió kiskorúságának elismerését jelentené. a szavazás eredménye fölényes szavazattöbbséget hozott a sajtószakszervezeti jelölt számára. Bekerültem a végrehajtó bizottságba, de megtapasztalhattam az amerikaiaktól hallott mondás: „Ha van magyar barátod, nincs szükséged ellenségre” igazát. Visszatekintve ezekre az évekre, elmondhatjuk, hogy nemzetközi ismertségünk, vagy akár elismertségünk jóval meghaladta a hazait. Talán most, hogy szervezetünk húszéves lett, ezt már itthon sem kell külön bizonyítani. BErÉNyi JÁNOS



10

eGy átFoGalmazott határozat története a sajtószakszervezet alakulására emlékezve, az önállósulás egy régebbi epizódja jutott az eszembe. 1988 novemberében történt. a Gutenberg szakszervezeti szövetség országos értekezletén tanácskoztunk – még együtt – nyomdászok, papírosok, könyvesek és sajtósok, az egykori „soknevű” szakszervezet (a nyomda, a Papíripar, a sajtó és a könyvkiadás dolgozóinak szakszervezete) „szövetséggé szelídült” utódának küldöttei. sokan azzal az elhatározással ültünk be a Gutenberg színházterBaktai GyörGy mének széksoraiba, hogy az előző hónapok rossz a Sajtószakszervezet tapasztalatainak ismeretében (a volt nagy kongloalapító tagja, 00-től ügyvezető társelnöke merátum egykori vezetői, mint szövetségi vezetők lényegében a régi szellemet igyekeztek tovább éltetni) lezárjuk mozgalmi életünknek ezt a szakaszát. az elnökség a nyitóülésen – annak rendje és módja szerint – javaslatot tett a határozatszerkesztő bizottságra is. Minden tagszervezettől egy-egy képviselőt jelöltek, s elnöknek az egyik titkárt, Tibor kollégánkat, tőlünk a mi titkárunkat, Berényi Jánost. ő felállt, elfogadta a megtisztelő feladatot, de hozzátette: „Javaslom, válasszuk még be a bizottságba Baktai Gyurit, ő mindig mindent jegyzetelni szokott, nem kell hát várni a jegyzőkönyvre.” Megválasztottak, s így lett hattagúvá ez a bizottság. délután, amikor a pedagógusszállóban véget ért a tanácskozás, át is mentünk a székházba, hogy vacsoráig megfogalmazzuk a határozati javaslatot. legalábbis így gondolhatták a naivak. Mi sejtettük, mi fog történni. az is történt. az irodában Tibor elővett egy öt példányban legépelt papírt, s odaadta: „nem lesz sok dolgunk, elkészítettük a szöveget, most megszavazzuk és mehetünk is vacsorázni”. Összenéztünk, és Jancsi már jelentkezett is: „de azért elolvassuk előtte!” „Persze, nem hosszú.” Végeztünk is gyorsan, és titkárunk folytathatta: „nem tudom, nem zavar-e, hogy ma nem erről volt szó… egyébként Gyuri mindent jegyzetelt”… adta át nekem a szót. én meg fellapoztam a nagy alakú spirális kék füzetemet és sorolni kezdtem a

10



felszólalásokat. Tibor sápadni kezdett, azután próbálkozott: „néhány sajtós kollégánk tényleg ezt mondta.” de a jegyzetek – idéztem tovább a felszólalásokat – nem ezt bizonyították. és ezt a többi szakmák képviselői is megerősítették. elnökünk – becsületére legyen mondva – engedett. és átfogalmaztuk a határozati javaslatot. az új szöveg már híven tükrözte a hangulatot: a szövetség feloszlatása, s az egyes szakmák önálló szakszervezeteinek megalakulása a küldöttek egyöntetű véleménye, igénye. késve érkeztünk vissza a vacsorára. ott még elhangzott a pohárköszöntő a teljes egyetértésről, a közös munka folytatásáról, de közben már asztaltól asztalig jártak a hírvivők. Csak a vacsora után tudtuk meg: az elnökség még éjszakára összehívta a választmányt. az értekezlet reggeli megnyitásakor a határozati javaslatot nem olvasták fel. Helyette a választmány tett javaslatot a szövetség fokozatos megszüntetésére. Megnyílt az útja az önállósodásnak, s így a sajtószakszervezet létrehozásának. de ezt a történetet már együtt írta a későbbi elnök Berényi Jancsi, a főtitkár lepies Gyuri, s mind az alapítók. a sajtószakszervezetben pedig azóta is mindig a helyszínen, a vita után fogalmazzuk meg a javaslatot, hozzuk meg a határozatot. I




10

naiVak Voltunk? Válságos időszakban jött létre az önálló sajtószakszervezet, s a visszatekintés pillanataiban is válságérzetünk van. ez a nézőpont sajátságos különlegessége. Valamint az, hogy a sors akkor nyitott nagyobb teret szándékainknak és nem ma. Bárcsak tévednék! a kádár-korszak fokozatos lebontásában, az 1980-as években a szakszervezetek is részt vettek, amit az új hatalom sem kezdetben, sem később nem honorált. Megnyirbálta „szárnyait”, anyagi és szellemi mozgásterét beszűkítette. BÁLiNt GyULa amikor a nyomdászoktól különváltunk, a maiGyörGy nál ígéretesebb, demokratikusabb „új világ” homáalapító és örökös tag, a DélMAgyArOrSzág lyos képe lebegett szemünk előtt. (Szeged) szb-elnöke olyan országot, rendszert képzeltünk el, amelyben a bérből és fizetésből élők jobban élhetnek, s megszabadulnak az anyagi és szellemi béklyóktól. Vagyis az újságíró, a lapkészítésben közreműködő nem lesz a változások vesztese, sőt egyre bátrabban képes lesz egyéni és közösségi jogainak védelmére. arra nem számítottunk, hogy a szakma legjobbjai véreznek majd el a szerkesztőségi vagy közéleti belharcokban, pártviszályok sorozat tüzeiben. a nyomdászok persze nem örültek a sajtószakszervezet létrejöttének, ezért indulatos vitában születtünk újjá. Hiába mondtuk, hogy mi egy kicsit távolabbra látunk és az érlelődő változásoktól nekik sem kell félniök. egy kicsit naivak voltunk? lehet, de visszatekintve az akkori történésekre, semmit nem kell utólagosan szépíteni ahhoz, hogy vállaljuk akkori önmagunkat. nem rajtunk múlt, hogy a rendszerváltó politikai elit félmunkát végzett, s nem egész népben és nemzetben gondolkodott. Így történhetett meg, hogy a szakszervezetek, az érdekvédelmi szervezetek a rendszerváltás formálásából és a vagyonszerző privatizációból lényegében kimaradtak. a következményeket valamennyien megszenvedtük: a szerkesztőségekben elszabadultak az indulatok, és többnyire a szakma igazi érdekeit fel nem ismerő csoportok lettek a hangadók. a fiatal sajtószakszervezet minden eszközzel próbálta védeni tagjai létbiztonságát, de a koncon való marakodás közepette ez sziszifuszi küzdelem volt. e sorok írójától is meg akart szabadulni a „zavaros vízben halászó” főnökség, és csak a

108



sajtószakszervezet határozott föllépésére álltak el a jogsértő elbocsátástól. Önpusztító csatározások színtere lett nem egy szerkesztőség. rég volt. elmúlt. Ma már a sebek helyét tapogatják, akik még élnek. a történtek tanulságait a mai országló elit nem képes vagy nem akarja levonni. de a média mai robotosait sem érdekli a közelmúlt. Ha ady endre föltámadna, szomorúan fölsóhajthatna: „még mindig tart a percemberkék dáridója!” Mégsem a keserűség, hanem a büszkeség vesz erőt rajtam, amikor arra gondolok, hogy a sajtószakszervezet megalapítói közt ott lehettem. s akik a mostani világválság magyar sebeire keresik (politikusként vagy érdekvédőként) a gyógyírt, azoknak is a bátrak, az újítani képesek és nem a gyávák soraiból kell kilépniük és okosan cselekedniük. I

kaján tibor rajza



10

történelmet írunk VaGy krónikát? Húsz évvel ezelőtt megpróbáltuk elképzelni, hogy mi lenne valójában a feladata a szakszervezetnek, így megszületett a független sajtószakszervezet. akkor mi mindannyian, akik valamilyen okból hittünk ebben a függetlenségben, teljes magabiztossággal hirdettük – vagy gondoltuk magunkban, kiki habitusa és vérmérséklete szerint –, hogy történelmet írunk. Húsz év manapság önmagában véve is történelem, és nem csak azért, mert két évtizeddel ezelőtt még a múlt században, mi több, a múlt évezredben GÓZON iStVÁN éltünk. a történelem fogalmát nyugodtan felbonta Sajtószakszervezet hatjuk a megtörtént események rögzítését jelentő alapító tagja, az MtI-nél működő alapszervezet puszta krónikaírásra és a változások számbavételére: korábbi titkára hogyan éltünk, miben hittünk akkor, hogyan élünk és miben hiszünk ma? Ha van lényeges változás, akkor beszélhetünk történelemről, ha nincs, akkor csak azt mondhatjuk, hogy ezzel-azzal eltelt az idő. Húsz évvel ezelőtt ténylegesen történelmi időket éltünk és történelmet írtunk, akár az események számát, akár a változások milyenségét tekintjük. a magyar sajtóban – az állami televízió és az állami rádió után – a Magyar Távirati iroda volt létszámát tekintve a harmadik legnagyobb szervezet. a változás az MTi számára elsősorban azt jelentette, hogy dolgozóinak majdnem felét néhány év alatt elbocsátották. Bár a létszám csökkentése már a nyolcvanas évek második felében megkezdődött, a nagy karcsúsítás ideje a rendszerváltás ideje volt. Több mint hatszáz embernek kellett távoznia az MTi-től, akkor, amikor a legtöbb ember számára még a nagy leépítések megkezdésekor is hihetetlennek hangzott, hogy most már olyan idők jönnek, mert szabadon ezt választottuk, hogy az ember bármikor elveszítheti a munkahelyét. a leépítés gyakorlata természetesen később sem állt meg, de a következő „felezés”már jóval lassabban – mintegy 10-15 év alatt történt meg. Húsz évvel ezelőtt úgy indultunk, hogy semmiféle gyakorlati tapasztalatunk nem volt arról, mit is tehet a szakszervezet a munkavállalók érdekeinek védelmében. Törvények voltak ugyan, de a magyar rendszerváltás



egyik sajátos eleme éppen az, hogy a rendszerváltó pártok, politikusok – eltérő mértékben ugyan, de szép egyetértésben – az új, demokratikus világ megteremtéséhez az egységes szakszervezet szétverését tartották szükségesnek. szomorú, de igaz: a magyar szakszervezeti mozgalom a demokrácia kivívásakor olyan súlyos sebeket szenvedett el, hogy a mai napig képtelen a tényleges érdekérvényesítésre. azt, amit ma néhány magyar szakszervezet – pontosabban szólva szakszervezeti vezető – érdekvédelem címen művel, csak az előbbi diagnózis helyességének igazolására érdemes megemlíteni. Húsz évvel ezelőtt mi sem tudtuk, hogy mi a különbség a napi politika és a szakszervezeti munka között, mi is elhittük, hogy a szakszervezeti egység parancsa csak bolsevista trükk. Valljuk be őszintén: az önálló sajtószakszervezet létrehozásával – hosszabb távon – mi sem az egységet szolgáltuk. az sem segített, hogy az akkor még egyedüliként létező szakmai szervezet, a MÚosz azt hitte, hogy szakszervezetként találhatja meg elveszített identitását. Persze, azért hálásak lehettünk, hogy a szakmai szervezettel folytatott vitában rákényszerültünk arra, hogy próbáljuk megfogalmazni saját magunk sajátos feladatait, azaz a szakszervezeti feladatokat. s ha már a szakmai szervezetet említettem, akkor talán abból is lehet tanulni valamit, hogy ma egy újságíró Magyarországon választhat politikai, világnézeti, sőt már műfaji-technikai szempontok szerint neki tetsző szakmai szervezetet, az újságírók közössége mégis teljesen tehetetlen egy alapjaiban elhibázott sajtótörvény ellenében. a szép számmal megjelent szakmai szervezetek hasznát, erejét bizonyítja majd, hogy mit tudnak tenni a pártok legújabb sajtótörvény-tervezetével szemben. Húsz évvel ezelőtt mégis történelemformálók voltunk. a sajtószakszervezet létrehozásában egykoron főszerepet játszók ma már csak jámbor emlékezők lehetnek, határozni és cselekedni már az utánuk jövőknek kell. de azért azt a kérdést teljes joggal feltehetjük: a maiak képesek-e arra, hogy történelmet és ne csak krónikát írjanak, akár azzal, hogy kijavítják mindazt, amit mi elhibáztunk. I


[ a média a tudós szemével ]

111

néhány Száz éV alatt naGyon tiSzteSSéGeS kultÚrák Fejlődnek ki Beszélgetés Csányi Vilmos etológussal

Fotó: Várai mihály

110

a sajtó nemcsak politikai, hanem humánetológiai szempontból is fontos hatalmi ág, a bulvársajtó pedig egy majmoktól örökölt tulajdonságunk miatt vált széles körben népszerűvé – állítja Csányi Vilmos akadémikus, etológusprofesszor, több tucat tudományos és szépirodalmi könyv szerzője, közéleti publicista, akivel a médiakalendárium számára SzobolitS andrea készített interjút.

– A negyedik hatalmi ágnak is tartott média a mai ember életét minden eddiginél nagyobb mértékben befolyásolja. Miért alakult ez így? – a sajtó jelentőségének és hatalmának van egy humánetológiai magyarázata. az emberi közösségekben egykor az élet a hiedelmek rendszerében zajlott. az archaikus társadalmak idejük nagy részét beszélgetéssel töltötték, aminek az volt a funkciója, hogy mindenki egyformán lássa a világot. Mindenki mondta a magáét, és ebből nagyon gyorsan koherens kultúra keletkezett. Mivel mára a kis közösségek gyakorlatilag felbomlottak, ezt a funkciót helyettesíti a média, az internet, és bizonyos mértékig az iskola, mint a hiedelemszolgáltató ipar részei. – Ön havi rendszerességgel ír közérdekű társadalmi témákról az egyik legnagyobb napilapba. Közéleti személyiségként és gyakorló publicistaként milyennek találja a magyar sajtó színvonalát? – az írott és elektronikus sajtó színvonala összefügg azzal, hogy ma az átlag médiafogyasztó kultúrája alacsony. ennek oka egyrészt az, hogy nincsenek közösségek, és nincs olyan erő, amely megmondaná, hogy „neked, fiam, ezeket a dolgokat meg kell tanulnod, mert akkor tartozol hozzánk, ha ezeket tudod”. Mivel ma mindenki azt tanul, amit akar, és ami őt

11



érdekli, a lehető legalacsonyabb szintre megy vissza a tudástartalom. Másrészt, a sajtó által megjelenített hiedelemvilágban nem érvényesülnek fizikai törvények. ott mindent fel lehet tupírozni, nagy léggömböket lehet fújni, és valóságként eladni. az internet megjelenésével pedig a személyes vélemények áttekinthetetlen mennyisége ömlik az emberre, emésztetlen formában. nem analízist vagy véleményeket látunk, hanem érzelmeket és szenvedélyeket, amelyek nagyon fontosak, csak éppen nem helyettesítik a hiedelemrendszert.



11

az etológusprofesszor és a kutyája

– Eléggé borúlátónak tűnik, ami a fogyasztói társadalmat és annak kultúráját illeti. – igen, szerintem nagy baj, hogy a fogyasztói társadalom a legszélesebb értelemben véve nem tartalomközpontú, hanem változatosságcentrikus. ez zsákutca az ember fejlődésében. nem attól lesz a világ szebb, hogy tízmillióféle dolog van, hanem ha tartalmas, összehangolt, harmonikus rendszerek épülnek ki, amilyenek régen voltak. a helyzet most reménytelennek tűnik, de valószínűleg megoldható lesz néhány generáció alatt. a társadalomfejlődésben mindig vannak teljesen reménytelen helyzetek, amikor alulról kell elindulni. szerencsére az emberben annyira határozott a szociális rendszerek szervezésére való igény és az arra való készség, hogy néhány száz év alatt nagyon tisztességes kultúrákat hozzon létre, hogy majd itt is ki fog fejlődni egy ilyen kultúra.


– Ez magyarázza a bulvártémákkal foglalkozó magazinok, rádió- és tévéműsorok térnyerését is? – az embereket leginkább a felszínes figyelmet felkeltő dolgok érdeklik. ez egy majomtulajdonság: a majmok gyümölcsöket, bogyókat, férgeket, tojásokat, rügyeket és mindenféle színes dolgokat fogyasztanak. az emberben ugyanez a tulajdonság százszázalékosan megmaradt, mert semmi hátránya nem származott belőle az emberré válás során. Mindez a hiedelemvilágra és a médiára is kiterjed, ez magyarázza, hogy leginkább a színes képek és az érdekes történetek keltik fel az érdeklődésünket. ráadásul óriási a kínálat. Ha egy tévé van, vagy kettő, vagy három, akkor az ember megkívánja, hogy legyenek tisztességes, jobb műsorok is, mert különben nem nézi. Ha ötven csatorna van, akkor eltelik az idő azzal, hogy tíz-tizenöt másodpercig odakapcsolunk, hogy hátha van valami jó, ami azt az illúziót kelti, hogy tulajdonképpen semmi baj a tévékkel, mert működnek és nézzük őket, még akkor is, ha rájövünk, hogy szemét, és megyünk tovább. – Milyen összefüggés van a média működése és a mindannyiunkat érintő társadalmi vagy politikai folyamatok alakulása között? – a politika a világon mindenütt megpróbálja a társadalmat kontroll alá vonni, hiszen az, hogy ki mit gondol egyénileg, az magánügy, de annak már hihetetlenül nagy szerepe van, hogy százezer, egymillió vagy tízmillió ember hogyan vélekedik valamiről. az én generációm látta a régi rendszerben, hogy ez hogyan ment, de a mostani rendszerről se tudok sok jót mondani, mert itt is különböző érdekcsoportok befolyásolják a médiát, amely maga is különböző érdekcsoportoknak felel meg. ez nem volna baj akkor, ha mindenki számára világos lenne, hogy ha meghallgatom az egyik vagy másik forrást, akkor nem egy mindenkitől független analízist kapok, hanem annak az érdekcsoportnak a véleményét.

11



– Mindezek alapján mit gondol a különböző érdekcsoportok és a média viszonyának szabályozásáról? Kell-e a jelenlegi helyzeten változtatni? – nagyon összetett dolog ez. szerintem az a jó szabályozása ennek, ha a törvényhozás gátolja a monopóliumok keletkezését. Minél több kicsi médium van, és ezek minél hatásosabban azonosulnak valamilyen érdekcsoporttal, annál jobb. – A legtöbb társadalomban a munkavállalók alkotják a legnagyobb lélekszámú érdekcsoportot. Hogyan látja az őket képviselni hivatott szakszervezetek helyzetét, szerepét, jelentőségét ma Magyarországon? – azt gondolom, hogy a rendszerváltásnál a legfőbb baj az volt, és most is ez a legfőbb baj, hogy néhány alapelvet nem vesznek figyelembe. egy modern, demokratikus társadalom abban is különbözik a megelőző kultúráktól, hogy néhány egyszerű alapelvet végigvisz a különböző társadalmi mechanizmusokon. az egyik ilyen alapelv az arányos és megfelelő reprezentáció. Magyarországon azonban olyan törvények születtek, hogy a munkaadók úgy zsákmányolhatják ki a dolgozókat, ahogy akarják, letilthatják a szakszervezetet, és az állam semmit nem tesz azért, hogy ezen változtasson. nem arról van szó, hogy az államnak kell a vitában az egyik vagy másik felet támogatnia, de hogy fair színteret kellene biztosítania, az teljesen nyilvánvaló. amíg a szakszervezeteknek nem lesz megfelelő életterük, addig az, aki dolgozik, hátrányos helyzetben lesz, és ez szöges ellentétben van egy demokratikus társadalom alapelveivel. akkor működik jól ez a fajta társadalom, ha minden érdekcsoport kaphat tisztességes reprezentációt, és az egyes csoportok közötti esetleges konfliktusok nem terjedhetnek ki arra, hogy a reprezentációhoz való jogot megszüntessék vagy gátolják, ahogyan az manapság sajnos a szakszervezetekkel történik. SZOBOLitS aNDrEa


[ a média a rádiós szemével ]

11

Fiatalok rádiózáSi SzokáSai éS nyelVhaSználati elVáráSai Egy marosvásárhelyi felmérés tapasztalatai a magyar Újságírók romániai egyesülete minden év őszén tanulmányi tábort szervez tagjainak. a 2008 szeptemberében Gyergyószárhegyen rendezett mÚre-táborban az egyik legérdekesebb előadást lászló edit, a marosvásárhelyi rádió szerkesztő-riportere, a kossuth rádió helyi tudósítója tartotta a fiatalok rádiózási szokásairól és nyelvhasználati elvárásairól. kolléganőnk az előadás írásos változatát a médiakalendárium 2009 rendelkezésére bocsátotta.

a rádiós kommunikáció csak akkor lehet hatékony, ha a közvetített (a felolvasott vagy élő szóban elmondott) üzenetek sértetlenül eljutnak a hallgatóhoz, ha a címzett képes dekódolni, megérteni és megjegyezni a hallottakat. kutatások bizonyítják, hogy a közvetlen kommunikációban az információknak csupán 35%-a továbbítódik verbális úton, az üzenetek 65%-át a nonverbális kommunikáció közvetíti (gesztusok, mimika, tekintet, testbeszéd). Tehát a kommunikációs folyamat során a hallgató, a befogadó figyelmének közel kétharmada magára a beszélőre irányul és csak egyharmada a tulajdonképpeni információtartalomra. Csak a nagyon jól beszélő emberek esetében éri el a verbális hatékonyság a 40%-ot.1 a rádióban a verbális-vokális üzenet mellől elmaradnak azok a nonverbális eszközök, melyek a hallgató számára segítenék a megértést, a befogadást: a mimika, a gesztus, a tekintet. Mindezt a hiányt a rádiós beszélőnek a hangjával és a megszövegezés módjával kell pótolnia.2 a rádiós kommunikáció legfőbb jellemzője az akusztikum, a hang. Üzeneteit a beszéd, a zene, a zaj és a csend továbbítja, a technikai eszközökkel átalakított (torzított, gyorsított, lassított) hangok, továbbá a különböző szándékos vagy önkéntelen hanghatások, mint például a csettintés, taps, a korgó gyomor. 1 Hollós János: Hírek a kommunikációban, Mr, Bp., 2004, 30–31 2 Wacha imre: szöveg és hangzása, Mr, Bp., 1999

11





11

és ezzel leltárba is vettük a rádiós kommunikáció eszköztárát. a látszólag szűk körű eszközkészlet azonban rendkívül sokrétű és árnyalt kommunikációs lehetőségeket kínál. kérdés persze, hogy a rádió mennyire tud élni ezekkel a lehetőségekkel. „a beszéd nem csak szavak, mondatok hangos kiejtése – mondja Balázs Géza. az ember teljes személyiségével beszél. a rádiós kommunikációba bele kell komponálni a hangos kommunikáció ezernyi összetevőjét: az élőszó zenei eszközeit, valamint a beszéd körülményeinek a zajait”. 3 romániában 80 éve van rádió, 54 éve magyar nyelvű rádiózás, (amelyet a kommunizmus utolsó öt évében, 1985-ben megszüntettek, de a rendszerváltást követően újraindult). a romániai (szakszerű) médiakutatás csak a rendszerváltást követően, alig másfél évtizede indult, az erdélyi magyar médiakutatás pedig még egészen gyerekcipőben jár. a hazai rádiósok (köztük a közszolgálati regionális rádiók munkatársai is) többnyire autodidakta, szakképzetlen újságírók, akik a rendszerváltást követően különböző műszaki és humán pályákról nyergeltek át. nagyrészük több-kevesebb tehetséggel, de nagyon kevés elméleti-gyakorlati előképzettséggel rendelkezik. és ezzel még nem is volna olyan nagy baj, hiszen a jó rádiós is holtig tanul, főleg, ha ezt meg is követelik tőle. a romániai magyar rádiózásból azonban (és a román nyelvű rádiózásból is) szinte teljességgel hiányzik az intézményes továbbképzés, a szervezett, szakszerű hang- és beszédképzés. szakmai tapasztalatcsere címen évente 2-3 napot tölthetnek erdélyi rádiósok a Magyar rádiónál, de ezek az ún. tanulmányi ösztöndíjas napok bármilyen hasznosak is (adott esetben), kevésnek bizonyulnak. a rádiósok műfajismerete elég hiányos, keveset tudnak a verbális-vokális kommunikáció sajátos összetevőiről, a hatékony beszéd eszközeiről. a hallgatói attitűd vizsgálatát tűzte ki célul az a felmérés, amelyet nemrégiben középiskolás fiatalok (17-18 éves fiatalok) körében végeztem (a válaszolók a Bolyai Farkas elméleti líceum Xi. és Xii. osztályos diákjai) erről a felmérésről számolok be röviden, szemléltető, összegző grafikonok révén. az általam összeállított kérdőíven rádiózási szokásokkal kapcsolatos kérdések is szerepeltek, és arra is kíváncsi voltam, hogy a fiatalok milyen jellegű, tartalmú műsorokat igényelnének, hallgatnának legszívesebben. Marosvásárhelyen is több rádióadó kínálja portékáit magyar nyelven, de egyiküknek sincs ifjúsági műsora, kifejezetten a fiatalokhoz (a középisko-

lás, illetve az egyetemi korosztályhoz) szóló műsora 2001 óta a Marosvásárhelyi regionális közszolgálati rádiónak sincs. a kisebbségi média számára a műfaji változatosság kérdése nem pusztán szakmai jellegű. az igényes szórakoztató tartalmak visszaszorulása az anyanyelvi média-kínálatból azzal a következménnyel járhat, hogy a romániai magyarság már nem az anyanyelvét fogja használni, amikor szórakoztató médiatartalmakat keres.4 Felmerül a kérdés, hogy mennyire ismerik a médiaszereplők saját célközönségük elvárásait, médiafogyasztási szokásait, amikor meghatározzák szerkesztési koncepciójukat, amikor megtervezik műsorrácsukat, amikor kidolgozzák (ha kidolgozzák) médiapolitikai stratégiájukat. a támpontot jelentő szakszerű, átfogó (romániai, erdélyi) felmérések még váratnak magukra, így a médiakommunikátorok, médiaintézmények vezetői saját feltevéseikre, megfigyeléseikre, a különböző külföldi médiakutatási eredményekre támaszkodhatnak. a nyilvánvaló szociokulturális különbségek, az eltérő hagyományok miatt azonban, a más országokban mért médiafogyasztási adatok, a hallgatói szokásokra vonatkozó (bármilyen szakszerű) megállapítások nem, vagy csak részben lehetnek érvényesek másutt. szemléletes példa erre az a hollandiai felmérés (2000), amely szerint a rádióhallgatók több mint 80%-a a ’70-es–’80-as évek angol slágereit preferálja, érdeklődési körükből teljesen hiányzik pl. a népzene, a néphagyományok, a falu közösségi élete, a komolyzene. e felmérés eredményei csak a holland regionális rádió adáskörzetének hallgatóira érvényesek, a vizsgálat következtetéseit nem lehet, nem szabad(na) átültetni az erdélyi rádióknak. ennek ellenére 2001-ben a román és a holland közszolgálati rádió együttműködési programjának keretében, a holland rádiós szerkezeti modell mintájára átalakították néhány romániai közszolgálati regionális rádióadó műsorrácsát. ennek következtében szűnt meg az ifjúsági műsor a marosvásárhelyi közszolgálati rádióban. az ifjúsági rétegműsorok sajátos médiakommunikációs, sőt médiapiaci lehetőségeit jól szemlélteti a marosvásárhelyi közszolgálati rádió „ifi” műsora, amely 11 éven át, 1990-től 2001-ig működött. az ifi műsor heti egy alkalommal, 100 percben jelentkezett. Tartalmában kifejezetten fiatalokat érintő témák szerepeltek, de szerkezetében minden rádiós műfaj helyet kapott, a hírektől az interaktív vitaműsorokig, a zenei összeállításoktól a portrébeszélgetésekig.

3 Balázs Géza: a rádiós kommunikáció, Mr, Bp.,1997

4 Magyari Tivadar: a romániai magyar média, Médiakutató, 2000/ ősz

118



ifjúsági rendezvényekről, fiatalokat érintő eseményekről szóló híradójában közreműködtek csíkszeredai, sepsiszentgyörgyi, brassói, marosvásárhelyi diáktudósítók, diákriporterek. rovataiban középiskolai és egyetemi diákközösségeket, tehetséges, sikeres fiatalokat mutatott be. Volt ismeretterjesztő, egészségnevelő, szexuális felvilágosító sorozata, szépségápolási tanácsadója. Vitafórumának néhány témája: szülő–gyermek kapcsolat, tanár–diák viszony, szerelem, párválasztás, zenei ízlés, műveltség, szabadság. zenei összeállításai az éppen divatos zenei irányzatok mellett bemutatták a retro-, az alternatív és a komolyzenei alkotásokat is. az „ifi” a marosvásárhelyi rádió egyik legnépszerűbb műsora volt, ezt bizonyítják a közönségtalálkozók kérdőíves felmérései, a telefonos és a levélben érkezett visszajelzések. a levelek többségében a fiatalok arról számoltak be, hogy napirendjüket, programjukat rendszeresen a műsor idejéhez igazították. Voltak olyan fiatal hallgatók is, akik rendszeresen naplót vezettek az ifjúsági műsorról, a benne elhangzottakról. e rádióműsor sikere látszólag azzal magyarázható, hogy 1990–2001 között kevés magyar nyelven sugárzó kereskedelmi adó volt a rádió adáskörzetében. nyilván ennek is volt szerepe. de kereskedelmi adók már akkor is léteztek, sőt abban a periódusban, a ’90-es évek első felében zajlott le romániában a nagy tévémámor (amelynek idején napi átlag 5-6 órát tévéztek az emberek) a siker magyarázata, hogy a fiatalok sajátjuknak érezték a műsort, mert róluk, nekik, értük szólt. 2001 óta a marosvásárhelyi közszolgálati rádiónak nincs ifjúsági műsora (gyermekműsora igen, de a kettő nem ugyanaz). Hogy van-e hallgatói igény a fiatalok körében ifjúsági tematikus műsorra? – erre is kíváncsi voltam, amikor felmérést végeztem középiskolás fiatalok körében egy általam megszerkesztett kérdőív alapján: Milyen gyakran hallgatsz rádiót?; Milyen adót hallgatsz/hallgatnál gyakrabban?; Milyen jellegű műsorokat hallgatnál legszívesebben?; Mi teszi számodra vonzóvá a rádiós beszélőt – bemondót, műsorvezetőt?; Mi az, ami téged leginkább zavar a rádióbemondó, műsorvezető beszédében? a kérdőívet 108 középiskolás fiatal töltötte ki, 57 lány és 51 fiú, életkor szerint a 17 évesek voltak többségben (összesen 61 résztvevő), a 18 évesek összlétszáma 47. a felmérés résztvevőinek többsége (több mint 75%-a) ritkán vagy hetente néhány alkalommal rádiózik, a megkérdezettek több mint 20%-a naponta hallgat rádiót, alig néhányan válaszolták, hogy soha nem rádióznak. a következőkben bemutatok néhányat a felmérés adatait összegző grafikonokból, személtető táblázatokból:


Milyen adót hallgatnak? a fiatalok többsége kereskedelmi rádiót hallgat, alig 32%-uk preferálja a közszolgálati adót. a kérdőívek kitöltése során volt olyan fiatal, aki azt kérdezte: kötelező-e csak egyet választania, mert bár ő gyakrabban hallgat kereskedelmi rádiót, időnként a közszolgálati műsorokba is belehallgat. Feltételezhető, tehát, hogy a közszolgálati rádió vonzóbb


11

műsorkínálattal jobban „magához csalogathatná” a fiatalokat. Milyen adót hallgatnak? 68% kereskedelmi

32% közszolgálati

Milyen műsorokat hallgatnának legszívesebben? a műsortípusok közül hármat kel- műsor iránti igény volt a legmagalett megjelölniük, de voltak olyan sabb, (85 szavazatot kapott), megválaszolók, akik az ifjúsági műsor előzve ezzel a zenei műsorokra adott mellé tettek három csillagocskát, voksokat. ez szembetűnő és figyejelezvén, hogy a kiválasztott műsort lemre méltó adat, ugyanis ellentnagyon igényelnék. az ifjúsági mondani látszik annak a feltevésnek, hogy a fiatalokat mindenekelőtt a zene érdekli, és hogy őket legfőképMilyen műsorokat hallgatnának a legszívesebben? pen a zenén keresztül lehet hallgatóIfjúsági % ként megnyerni. a fiatalok ma már igen sokféle hanghordozón hallgatZenei % hatnak zenét, de kifejezetten nekik Tudományos 1% szóló, ifjúsági tematikájú „prózai” Kulturális 0% műsorkínálattal nem találkoznak, pedig igényük lenne rá. ezt az igényt Politikai 0,% jelzik a felmérés adatai is. Mi teszi vonzóvá a rádiós beszélőt (műsorvezetőt, bemondót)? a kérdőíven szereplő nyelvhasznála- követően az érthető, helyes beszédet. ti jellemzők, tulajdonságok közül Meglepő, hogy a nyugodt hangot hármat-hármat jelölhettek meg a több mint 60%-uk jelölte meg vonzó válaszolók. érdekes eredmény, hogy tulajdonságként. a bemondó, a legtöbben a kellemes hangot tart- műsorvezető legvonzóbbnak tartott ják a legvonzóbbnak, és csak ezt tulajdonsága közül kettő tehát kife-

10


jezetten hangi adottság. a kellemes hang rokonszenvesebbnek bizonyult az érthető, helyes beszédnél, a nyugodt hang pedig a választékos fogalmazásnál. Figyelemre méltó, hogy a 108 válaszolóból 92 szavazatot kapott a kellemes, nyugodt hang. ez ellentmond annak a sztereotípiának, hogy a fiatalok leginkább a harsány, dinamikus, pergő, gyors ritmusú beszédmodort igénylik.


Mi teszi vonzóvá a rádiós beszélőt? 8,1%

Kellemes a hangja

8,%

Érthetően beszél

Jubiláló takarékszövetkezet Felsőzsolcán

0,1%

Nyugodt a hangja

Fennállásának 50 éves jubileumát idén ünneplő Felsőzsolca és Vidéke takarékszövetkezet működését Miskolc vonzás körzetében 20 városban és községben látja el. a takarékszövetkezet 10 kirendeltségével, melyből 3 Miskolcon működik, a vidék bankjaként fél vszázada áll a lakosság szolgálatában, jelenleg már több, mint 21 ezer ügyfél veszi igénybe szolgáltatásaikat. a Magyarországon működő – 130 szövetkezetet összefogó– takarékszövetkezeti hálózatban a felsőzsolcai szövetkezet a középmezőnyben helyezkedik el főbb gazdálkodási mutatóit tekintve.

,%

Választékosan fogalmaz Harsányan beszél

1,8%

Gyorsan beszél

1,8%

Mi zavarja leginkább a rádiós beszédben? feltételezhetően a 108 válaszolóból 73-an ellen- tulajdonság), szenves, zavaró tulajdonságként amiatt, hogy a gyakran rádiózók tartják számon a gyors beszédet. tapasztalatból tudják, mennyire ez ellentmond annak a terjedő kellemetlen hallgatni a hírolvasó szakmai vélekedésnek, hogy a kor- vagy műsorvezető hangos sípoló szerű rádiózás követelménye a légvételét, kapkodó szuszogását. pergő, dinamikus, gyors beszéd. a táblázat szerint a negatív pódium Mi zavarja leginkább a rádiós beszédben? második helyén a beszédhibák, a Gyors beszéd 8% harmadikon a beszéd közbeni % hangos levegővétel szerepel. a Beszédhibák zavaróan hangos levegővétel szinHangos levegővétel % tén gyakori jelenség a rádiózás% Túl lassú beszéd ban. a gyakrabban rádiózók % Nem olvas folyékonyan (összesen 62 válaszoló) körében már a második helyre került a Vékony, magas hang 0% hangos levegővétel (mint zavaró a felmérés tapasztalatainak rövid összegzéseként elmondható, hogy az erdélyi rádiós szakma számára csupán jelzésértékűek, mégis figyelemre méltóak a fenti adatok. Tervezem, hogy a kérdőíves vizsgálatot tovább folytatom, nagyobb mintán. LÁSZLÓ EDit

Alakszainé dr. Oláh Annamária Az évforduló alkalmából rendezett ünnepségen Alakszainé dr. Oláh Annamária köszöntötte a 170 vendéget, felidézve az alapítók és a mai, több mint 4 ezer fős tagság érdemeit. Kiemelte annak jelentőségét, hogy az elmúlt 50 évet mindenféle szervezeti átalakulás nélkül, töretlen fejlődéssel élték meg. Az ünnepség időpontjában még 4 élő alapító tagja volt a takarékszövetkezetnek, akik hűségük elismeréséért a kitüntetést a jubileumi ünnepségen vehették át. A takarékosság – érdem és követendő példa A takarékszövetkezet egyik tradícionális üzletága a betétgyűjtés, mindig is kiemelt hangsúlyt kapott az üzletpolitikai célkitűzésekben. Megtakarítások nélkül nem élhet egyetlen család, de egyetlen ország sem biztonságban! Ezért is hangsúlyozzuk: nálunk a betétállomány magasabb, mint a hiteleké, így közvetve jelentős mértékben hozzájárulunk az ország fejlődési tartalékainak képzéséhez. A 2008. szeptemberében kialakult pénzpiaci válság óta nem kell megmagyarázzuk ügyfeleinknek, mi ennek a jelentősége. Vannak tartalékaink, s ezért betéteseink pénze nálunk biztonságban dolgozik. A kellően rugalmas betéti üzletpolitikának köszönhetően az ügyfelek által elhelyezett betétek összege mára elérte a 6 milliárd Ft-ot. A biztonság mellett magyar tulajdonunk fontosságát is kiemelem, hiszen a tulajdonosok egyben többnyire saját ügyfeleink is – hangsúlyozza az elnök-ügyvezető. Verseny a számlavezetésért – modern szolgáltatásokkal, az ügyfélhez közel Az ügyfelek bizalmának megtartása nem könnyű feladat, melynek érdekében egyszerű, világos konstrukciók kialakítására törekszünk. Sokféle újdonságunk van: személyre szabott számlavezetési csomagokat kínálunk, internetbankkal, többféle bankkártyával, hitelkerettel. Verhetetlen az ajánlatunk például a nyugdíjas korosztály számára. Ugyanez mondható el a kis és középvállalkozások számára kínált lehetőségekről. Pénzforgalmi díjaink töredéke más pénzintézetekének. Kihívást jelent számunkra a térségben működő önkormányzati szféra kiszolgálása. Országosan a takarékszövetkezetek a második helyen állnak az önkormányzati bankszámlavezetés terén. Ebből takarékszövetkezetünk is kivette a részét, az elmúlt évben jelentősen növeltük önkormányzati ügyfeleink számát. Kölcsön, hitel – gyorsan, egyszerűen A hitelválasztékot ügyfeleink igényéhez alakítjuk. A személyi kölcsöntől a Széchenyi kártya (folyószámla) hitelen át a vállalkozói hitelekig bőséges a kínálatunk ügyfeleink finanszírozási problémájának megoldására. Manapság előtérbe kerültek a jelzálog fedezetű hitelek, ugyanakkor meglehetősen nagy a személyi kölcsönök kereslete is. Cél - a térség legjobb banki szolgáltatójává válni Az igényes ügyfélkör számára egyre nagyobb kihívás színvonalas pénzügyi megoldásokat nyújtani. Csak az a szolgáltató képes erre, amely egyértelmű és megbízható képet ad magáról és mindenkor az ügyfelek teljes körű kiszolgálását teszi tevékenysége központjába. Hisszük, hogy takarékszövetkezetünk képes erre.

1

[ megyei fotóalbum ]



[ megyei fotóalbum ]

1

a mi Szemünkkel Fotóalbumot adott ki az axel Springer megyei irodája a szolnoki Új néplap három fotóriporterének képeiből. bugány jános, Csabai istván és mészáros jános fotográfiáiról bán jános főszerkesztő írja:„a sajtófotó maradandó műfaj, még ha a tegnapi hírek ki is fakultak már.” Fejér andor, a megyei közgyűlés elnöke így köszönti az olvasót:„művészien szép fotókon, pillanatfelvételeken keresztül ismerhetik meg jász-nagykun-Szolnok megye értékeit.” Szalay Ferenc, Szolnok polgármestere így méltatja a kötet alkotóit:„az Új néplap fotóriporterei szakmájuk mesterei.” a médiakalendárium az album képeiből ad ízelítőt.

Bugány János: Változnak az idők

Bugány János: Magyar spárga – tóth Gábor a láb-tollaslabda kiválósága

Mészáros János: Füredi vándorárus

Csabai istván: Őzikementés árvíz idején

Mészáros János: a kommandó – foxik készülnek rágcsálók elleni bevetésre

Bugány János: Utolsó vacsora – birkaetetés a belvíz által körülzárt tanyán a tiszazugban

Mészáros János: a kunszentmártoni sportcsarnok előtt fogadják a Szent korona másolatát

Csabai istván: Harisnyakereskedő a szolnoki zsibpiacon

Csabai istván: a tisza a tavaszi áradáskor szinte tengert alkot a Zagyvával

1

[ bélyeg ]


33 ÚjdonSáG bélyeGbarátoknak Sokadjára igyekszik rászámolni most már a technicista-globalista világ a bélyegek szerelmeseire, fölösleges időpocsékolásnak tekintve a bérmentesítés ragasztásos eljárását és a kulturális jeleket hordozó perforált kisgrafikákat, a gyűjtésükről nem is beszélve. Fogyatkoznak is a filatelisták, különösen nálunk, de meg nem törtek. makacs ellenállásukat partnerként támogatják a posták, természetesen jól felfogott üzleti érdekeiket követve.

a címletértékek mértékéről persze kőkemény vitákat folytatnak a postások és a gyűjtők. az értékcikkszakemberek a kevés gyűjtőtől is minél több forintot akarnak beszedni ugyanannyi bélyegért. a bélyegbarátok pedig háborognak, hogy olyan magas címleteket kénytelenek vásárolni, amelyek az egyébként ugyancsak dráguló levéltarifákat is bőven túllépik, és tízezer forintból sem vehetik meg egy esztendő összes újdonságát. ez 2009-ben is garantáltan így lesz, ugyanis csupán a korlátozott példányszámban kibocsátandó ún. alkalmi bélyegek össznévértéke 10 200 forint lesz. ezért az összegért 26


[ bélyeg ]

1

bélyeget, négy blokkot és három kisívet vásárolhatunk. a levelezési igényeknek megfelelő mennyiségben készülő ún. forgalmi bélyegek mindegyikének egypéldányos beszerzése is körülbelül tízezer forintba kerül majd. két alkalommal is ezeréves múltunkra emlékeztetnek majd bennünket 2009 alkalmi bélyegei. Júniusban a magyar bélyeg napjára két címleten és egy feláras blokkon Visegrád alapításának évfordulóját köszöntjük. Június 5. és 7. között ez a város ad otthont a Hunfila 2009 nemzetközi bélyegkiállításnak is. ezen húsz osztályban (témacsoportban, mint például légiposta vagy díjjegyesek) mutathatják be legszebb és legkidolgozottabb gyűjteményeiket a 2009. január 31-ig a Magyar Bélyeggyűjtők országos szövetségében jelentkező, nemzeti versenyeken már legalább vermeil rangot (aranyozott ezüstöt) elért filatelisták. a résztvevők a szokásos aranyés ezüstokleveleken túl ezúttal a Visegrádi négyek nagydíjáért is megküzdenek, utóbbi arra utal: Visegrádon írt alá egyezményt a regionális együttműködésről 1991. február 15-én Václav Havel, lech Walesa és antall József – luxemburgi János cseh, iii. kázmér lengyel király és károly róbert 1335-ös megállapodását felelevenítve. a másik millenniumról, a pécsi püspökség istván király általi megalapításáról augusztusban adnak ki bélyeget, míg az év első újdonsága február 24-én a keresztény világ másik jeles eseményére emlékeztet: 800 éve alapította assisi szent Ferenc a rendjét. a protestáns nagyok közül kálvin János ötszázadik születésnapját köszöntik egy címlettel májusban. egyegy bélyeget szánnak születési évfordulójukon louis Braille-nek (200), Benedek eleknek (150), Bánki donátnak (150), radnóti Miklósnak (100), blokkot kazinczy Ferencnek (250), és nem marad ki a Haydnemlékév sem a tematikából (kétszáz éve, Bécsben halt meg). ausztria, németország és Magyarország közösen még soha nem jelentetett meg bélyeget: szeptember 10-én a kommunista birodalom széthullása, a magyar–osztrák határnyitás huszadik évfordulóját elevenítik fel. az asztronómia lesz a tárgya a 2009. évi európa-bélyegnek, kisív formában, négycímletes sor és blokk szól majd a sarkvidékek és a gleccserek védelméről, blokk a Budapesti kutatóreaktorról. négy bélyegen a hazai vasutakat ábrázolják, kettőn pedig a repüléstörténet nagy pillanatait, a művészeti bélyegekre pedig ajka-kristály és egy Balaton-festmény kerül. Ha a sorozat szót kiejti ma valaki, hallgatói kapásból a tévék szappanoperáira gondolnak, netán egy ökölvívómeccsre vagy autómárkára. a bélyeg kevesek képzeletében tűnik elő, de jó, hogy vannak még, akik átélik a tradíció értékét, éltető erejét. SOÓS kÁLMÁN

[ kaján ]



[ főszerkesztők ]

1

I Két újságot mutatunk be a főszerkesztőjével folytatott beszélgetés alap-

a karikaturiSta nyaral

ján. Az egyik lap nagy múltú, de úgyszólván a nyilvánosság kizárásával készül, és csak kevesen olvassák, aminek tulajdonképpen örülnünk kell. A másik lap éveit tekintve fiatal, tömegek vásárolják naponta, és sokan belőle szerzik mindennapi információikat. Két sajtótermék, két világ. Ismerkedjünk meg velük belülről is: a Blikk-kel és a Börtönújsággal.

Szidják, de olVaSSák A bulvársajtó titkairól faggattuk Murányi Marcellt, a Blikk főszerkesztőjét – Világjelenség, hogy csökken az úgynevezett komoly politikai lapok iránti olvasói érdeklődés, sokuk példányszáma vészesen fogy. Eközben a bulvárújságok szinte szárnyalnak. Miben látod ennek a fő okát? – nem szárnyalnak a bulvárújságok Magyarországon. Míg 2002-ben átlagosan több mint 750 ezer példányt adtak el az országos napilapokból, tavaly már csak 650 ezret. Tehát a napilappiac szűkül. a politikai napilapoktól elpártoló vásárlók viszont nem választanak úgynevezett bulvárterméket, hiszen ha így lenne, nem szűkülne a piac. a bulvárnapilapok piaca szinte változatlan 2004-óta, tehát úgy nőtt a részesedésük, hogy az összeladásuk nem lett magasabb. Viszont, ha azt nézem, hogy a Blikket 1,1 millióan olvassák naponta, akkor ez egyfajta szárnyalás. a bulvárújságok titka az lehet, hogy életünk egészéről szólnak, a politika, a mindennapi

kaján tibor rajza

Murányi Marcell: Szerintem nincs bulvárújságírás, csak szakmailag-etikailag hiteles vagy hiteltelen újságírás van.

Fotó: korPonay tamáS

1

18

[ főszerkesztők ]


emberi problémák, az úgynevezett magyar sztárok, a szolgáltatások, az informálás és a szórakoztatás, szórakoztatva tanítás egyaránt helyet kapnak bennük, mégpedig olyan nyelvi, vizuális és tördelési eszközökkel, amelyek mindenki számára segítik a megértést és befogadást. ezzel szemben a komoly magyar napilapok elavult szerkesztési, szövegkezelési elvekkel és vizuális hatásokkal dolgoznak, és nagy erőfeszítéseket tesznek azért, hogy ne az olvasó fejével gondolkodjanak, tehát rengeteg tagolatlan, hosszú szöveget közölnek, amit sem közcímekkel, sem keretesekkel, sem vizuális hatásokkal nem próbálnak emészthetővé formálni. Hogyan lehet az, hogy a politikai napilapokban oldalpáronként jó, ha kettő darab, kisméretű képet találunk? ráadásul a képaláírások nem segítik az olvasót abban, hogy az adott kép mit keres ott. a nyugat-európai sajtón átsöprő „kompakthullám” teljesen hidegen hagyta a magyar politikai napilapokat. Félreértés ne essék, nem vagyok elszállva a Blikktől, rengeteget kell fejlődnünk még a szöveggondozásban, az átgondoltságban, a szakmai munkában, hitelességben, miközben egyre kétségbeejtőbb az utánpótlás helyzete, és nagyon kevés jó újságíró van a piacon. – Főként hazai értelmiségi körökben igen sok fanyalgással illetik a bulvárt. A kifogások érintik a bulvárújságírás nyelvi és látványvilágát, a harsányságát, nehezményezik, hogy a bulvár mintegy piszkálja és gerjeszti az emberek alantas és szexuális ösztöneit, illetlenül hatol bele a személyes szférába stb., stb. Ugyanakkor, tudjuk, olyanok is rendszeresen olvassák, ha nem vallják is be, akik a nyilvánosság előtt leszólják. Mi a válaszod ezekre a kifogásokra? – Menjünk sorjában! az egyik legnagyobb magyar múzeum főigazgatójával egy fogadáson ismerkedtem meg – nem nevezem meg, mert ezzel talán kellemetlen helyzetbe hoznám az úgynevezett fanyalgó értelmiségiek előtt. a főigazgató úr elárulta, hogy 1994 óta, tehát a piacra lépése óta olvassa a Blikket. azért szereti, mert a sok tudományos munka után ki tud kapcsolódni, amikor az újságot olvassa. a kifogások akkor érdekelnek, ha azok szakmaiak, tehát, ha nem igaz, ami a címlapon van, ha alaptalan, amit állítottunk, ha nem jártuk körbe, amit megírtunk. egyre kevesebb ilyen kritika ér minket, és egyre gyakrabban idézik, komolynak nevezett lapok is, forrásként a Blikket. Csak egy példa: amikor orbán Viktor emlékezetes zártkörű beszélgetésével kapcsolatban kipattant a botrány, az egyetlen napilap a Blikk volt, amelynek erről orbán interjút adott. az MTi-től kezdve a politikai napilapokon át az országos híradókig mindenütt ott voltunk forrásként. Ha úgy általában alantas és szexuális ösztönökkel hozzák összefüggésbe a bulvárt, az valószínűleg tudatlanságból eredő totális elutasításból


blikk-napirend. 8.30: minden rovat összeállítja aznapi ajánlatát, tükör alapján oldalakra lebontva a vezető anyagok címével, rövid összefoglalójával és javasolt illusztrációjukkal. Az ajánlatokat fél tízig megkapja minden szerkesztő: főszerkesztő, helyettesek, rovatvezetők, rovatszerkesztők, művészeti vezető, képszerkesztő, grafikus. 10.00: lapindító lapértékeléssel, a rovatajánlatok megvitatása, döntés a címlapsztoriról, a blikk.hu témáiról, képgalériáról, internetes szavazásról (30 perc). 11.30-kor fotóértekezlet: döntés képekről, infografikákról téma és oldal szerint, vázlat az oldalakról, nehezebb-könnyebb anyagok arányának meghatározása. Ez után: szigorú ütemterv szerint a szer-

[ főszerkesztők ]

1

kesztők és a tervezők a már meglévő vázlatok, valamint elkészült anyagok és cikkek alapján összeállítják és átadják a tördelőknek az oldalakat. Az oldalak befejezését (húzások, címezések, képaláírások) a szerkesztők a saját gépüknél ülve végzik a Woodwing-rendszer jóvoltából. 13.30: címlapanyagokról végső döntés (de ez még változhat), a nagyteremben az összes szerkesztő és rovatvezető, a művészeti vezető és helyettesei, valamint az on-line vezető egy közös asztalnál ül, így az operatív döntésekről minden érintett tud, illetve részt vesz bennük. Az újság vidéki kiadása este 7-kor megy a nyomdába, a budapesti lapzárta 10.30-kor van, de éjjel egyig tudnak mutálni.

fakad. a magánszféra kérdése egészen más. anélkül, hogy bárkit meg akarnék sérteni, itt van noé esete, aki ugye – mint a Biblia írja – az özönvíz után szőlőt ültetett, majd ivott a borból, megrészegedett, és a saját sátrában feküdt meztelenül, amikor rátaláltak. Miért érdekes ez a történet? azért, mert ez egy nagyformátumú közszereplőről ad a köznek pluszinformációkat. Mit jelent a magánszféra egy, a köz előtt szereplő személyiség esetében? azt, hogy a róla kialakult kép és a valóságos tettei összhangban vannak-e; és ezt joga van tudni a nyilvánosságnak. ilyen a magyar konzervatív politikus esete, akinek ki tudja, hány asszonytól, ki tudja, mennyi gyermeke van; vagy a szépségoperációkon túl lévő, tévéműsorokban, férfimagazinokban, újságokban szereplő modell, aki fiatal lányok példaképe lehet, hogy milyen jól néz ki, és milyen könnyen él, ám pénzért adja a szerelmet; esetleg az énekes, aki a szeretetről énekel milliós rajongótáborának, s közben pisztollyal a kezében hadonászik közvetlenül a halála előtt. Ha egy történet újságírói eszközökkel bizonyítható, és a köz érdeklődésére számot tart, akkor helye van bármelyik újságban. – Az elmondottakkal azok véleményét erősíted, akik azt mondják: politikai tartalmú írásaiban a bulvár gyakran nagyobb bátorságot tanúsít, mint a mértékadónak tekintett szeriőz újságok. Hogyan áll ez a dolog a Blikknél? – a Blikk szerencsés helyzetben van, független és pártok feletti, hiszen tulajdonosunk semmilyen módon nem akar és nem tud beleszólni abba, hogyan készítsük az újságot. igaz, ennek az ára évi 1 milliárd forint körüli profit, amit meg kell termelnünk. a Blikk az egyetlen a hazai országos napilapok közül, amelyben Gyurcsány Ferenc és orbán Viktor megszólal. Természetesen ez nem a mi jófejségünk miatt van, hanem azért, mert felismerték, hogy nekik 1,1 millió olvasó még így, közösben is kell. Mi nem egy pártra jellemző eszmerendszer szerint szerkesztjük az újságot, hanem

10

[ főszerkesztők ]


a józan ész nevében. sokkal több konfliktust tudunk vállalni, mint bármelyik politikai napilap, de a politikai kérdéseket az átlagember problémáin keresztül próbáljuk megközelíteni, tehát hogy egy adott döntés, döntésképtelenség, konfliktus, botrány, milyen hatással van a mindennapi életére. – Milyen pályát futott be a kezdetektől a lapotok, hol tart most, mik a terveitek az elkövetkező időkre? – a Blikk az egyetlen 1990 után alapított országos napilap, amelyik fennmaradt, sőt piacvezetővé vált. kiadása egészen 2000-ig veszteséges volt, 1997-ben, mielőtt Pallagi Ferenc főszerkesztő átvette volna, a megszűnés szélén állt. Most kiszámíthatóan nyereséges, és ez is egyedülálló a magyar napilappiacon. szakmailag ez az újság kísérletezte ki – rengeteg zsákutcával –, hogyan kell olyan sajtóterméket készíteni, amely harsány, kemény, hiteles, ugyanakkor együttérző és szociálisan érzékeny. szerintem nincs bulvárújságírás, csak szakmailag-etikailag hiteles vagy hiteltelen újságírás van. Úgy dolgozunk, hogy az információinkat a lehető legtöbb forrásból ellenőrizzük. számtalan anyagunk vérzik el megjelenés előtt, mert nincs kellőképpen alátámasztva. a célunk az: fogadják el a Blikket hiteles terméknek, vállalják azok is, akik eddig nem tették, hiszen naponta 1,1 millió olvasót elég nehéz folyamatosan átverni. ehhez tovább erősítjük és képezzük a lapot készítő száz kollégát, megpróbálunk új újság-írókat kinevelni, és néhány kollégát komoly újságoktól átcsábítani. a Blikkben már a kezdetektől erős volt a szolgáltatás, ezt erősítendő 2004-ben elindult a Blikk segít rovat, ahol komoly szakemberek adnak jogi, egészségügyi, pénzügyi, szociális és szexuális tanácsokat az olvasóinknak. szolgáltatás rovatunkban mindennapi problémákka foglalkozunk. az idei évünk elég kemény volt, hiszen a szerkesztőséget úgy rendeztem át, hogy javítsuk a belső kommunikációt, kicseréltük a teljes számítógépes rendszert, és megújítottuk a Blikk 1994-ben kitalált layoutját. letisztultabb, rendezettebb lapot csináltunk belőle, új rovatokat hoztunk létre, amelyek többségével az a célunk, hogy az olvasó–szerkesztőség kapcsolat interaktívvá váljon, és így egyre több olvasó által létrehozott tartalmat tegyünk a lapba. emellett egyre erősebben működünk együtt a blikk.hu-val. a cél egy olyan szerkesztőség kialakítása, amely a tartalmat minden elérhető csatornán – mobil, internet, rádió, tévé, print – hozzáférhetővé teszi. – Legtöbbünknek, aki nem bulvár sajtóterméknél dolgozik, nagyjából világos elképzelése van arról, hogyan f est egy „komoly” napilap működési rendje, milyen szervezetben és módon folyik a lap előállítása. Különbözik-e ettől a bulvárlap napi szerkesztése, avagy hogyan zajlik egy nap a Blikk szerkesztőségében, milyen szervezeti, technikai és hr-viszonyok közepette?


[ főszerkesztők ]

11

– a szerkesztőségből hiányzik a klasszikus lapszerkesztői szint, ez, hogy úgy mondjam, történelmileg így alakult. Három helyettesem van, akik velem együtt, napi váltásban az egész lapért felelnek, és emellett ők a fő területek felügyelői: az első a nap témáját és a politikát, a második az aktuális rovatot, a harmadik a szórakoztatást gondozza. ezek a területek adják a címlaptörténetek túlnyomó többségét. külön felelős szerkesztője és csapata van a Vasárnapi Blikknek, a blikk.hu-nak és a Blikk extráknak, ami a márkakiterjesztésként és a lap mellékleteként megjelenő Blikk-termékeket – Blikk TV-Magazin, autó, egészség, kedvenc, konyha, Multimédia, otthon, Blikk light – jelenti. az aktuális rovatban 4, a szórakoztatásban 3, a politikában 2, a sportban 3, a fotóban 3, a szolgáltatásban 2 szerkesztő dolgozik. a tördelés a művészeti vezetőből, 3 tervezőből és a tördelőkből áll. Minden újságírónak céges mobiltelefonja és céges fényképezőgépe van. Woodwinggel dolgozunk június óta, ez egy integrált szerkesztőségi rendszer, amelynek részprogramjai – legyen szó szövegbevitelről, szerkesztésről, on-line szerkesztésről, képkezelésről, képfeldolgozásról, tördelésről – jól kommunikálnak egymással, ennek bevezetése nem volt egyszerű, de később felgyorsította a munkánkat. 2008-tól mindenki szemkímélő, lCd-képernyős munkaállomásokon dolgozik. (t. L.)

marabu rajza

1

[ főszerkesztők ]


ami máSnak börtön, az nekünk menedék! – állítja Ács Jenő, a Börtönújság főszerkesztője találós kérdés a sajtótörténet kedvelőinek: melyik az a magyar hetilap, amelyet pálos szerzetesek alapítottak márianosztrán 1898-ban, és története azóta is folyamatos lenne, ha 1944-től 1958-ig nem szünetelt volna a lap kiadása, mivel 1944 októberében Szálasi Ferenc beszüntette, és ezt a döntést később rákosi mátyás is jóváhagyta? nos, a helyes válasz: a börtönújság.

nem véletlen, ha mindez sokakat meglep, hiszen a lap csupán belső terjesztésben – a Büntetés-végrehajtás országos Parancsnokságának intézményeiben, vagyis a harminchárom hazai börtönben – kapható. Jelenlegi példányszáma 2 500, ám volt olyan időszak – 1992-től 1999-ig –, amikor nyilvános terjesztésű lapként 27 000 példányban jelent meg. – a XiX. század végén, eredetileg „Bizalom” címmel létrehozott újsággal a pálos rendi alapítóknak a börtönön belüli bűnmegelőzés volt a céljuk. akkoriban ugyanis a márianosztrai női rabokat nem börtönőrök, hanem apácák őrizték és látták el. az újságban közzétett olvasmányokkal arra törekedtek, hogy a bűn-embert visszaalkossák emberi emberré – avat be a hazai börtönújságírás kezdeteinek történetébe ács Jenő főszerkesztő, aki szerint a Börtönújságnak napjainkban, 111 esztendővel később is éppen erre kell törekednie. a bűn a lélekben fogan, ezért fontos, hogy a büntetésüket töltő bűnözők lelke helyreálljon – vélekedik ács Jenő, aki három újságíróval, két fotóssal és egy vallási témákról író lelkész munkatárssal tölti meg hétről hétre a tizenhat oldalas lap hasábjait a börtönéletet bemutató riportokkal, interjúkkal, fotóesszékkel, képzőművészeti, irodalmi és népszerű tudományos írásokkal. előfordul, hogy a rabok verseit, novelláit is közlik, sőt, a rendszerváltás előtt külön keretük volt arra, hogy a publikáló raboknak honoráriumot fizessenek. a Börtönújság közvetlen módon reagál az olvasók igényeire: nemrégiben például művészettörténeti cikksorozatot indítottak a képzőművészettel vagy kézműves mesterségekkel foglalkozó rabok kedvéért, de az is előfordult már, hogy közkívánatra egy csokor szerelmes verset tettek közzé, amelyből a zárkalakók ihletet meríthettek a szeretteikkel való levelezéshez.


[ főszerkesztők ]

1

Mindezeknek köszönhetően a lap rendkívül népszerű. Mivel azonban a kis példányszám miatt a 15 600 fogvatartott közül csak minden hatodik juthat hozzá saját példányhoz, a lap mára szinte „börtönvalutává” vált, amelyért odabent akár egy egész doboz cigarettát is elkérnek. az újság utóélete is sajátos, hiszen a rabok többsége hazaküldi a lapot a családjának, így adva hírt, tudósítást, élménybeszámolót a börtönbeli hétköznapokról. noha a cikkek többsége oktatásról, szakmai képzésről, művelődésről és közösségi tevékenységekről tudósít, ács Jenő szerint a börtönéletről nem lehetnek illúzióink. – sokan azt hiszik, hogy a börtön egy ártatlansággyár, ahová bezárjuk a félelmetes bűnözőt, és kijön mint ártatlan bárány, de ez nem így van – jelenti ki határozottan. – a börtön nem csodaszer, és ha nincs mellette bűnmegelőzés és utógondozás, akkor nem oldhat meg semmit. Meggyőződésem, hogy óriási szükség lenne hatékony bűnmegelőzésre – teszi hozzá. – Főleg a fiatalokkal és a drogmegelőzéssel kellene foglalkozni, mégpedig bűnmegelőzési tanárok országos hálózatán, és akár egy országos terjesztésű bűnmegelőzési újságon keresztül. Véleménye szerint súlyos probléma, hogy amerikával vagy nyugateurópával ellentétben, ahol a közvélemény és a sajtó a bűnmegelőzés és a bűnüldözés oldalán áll, nálunk a bulvársajtó sztárokat csinál a bűnözőkből, miközben rendkívül alacsony a büntetés-végrehajtásban dolgozók társadalmi megbecsültsége. – katasztrófa, hogy amíg mi a társadalmi ranglétra legalsó fokán vagyunk, a közvélemény szinte példaképnek tekint egyes bűnarisztokratákat! – mondja keserűen. ács Jenőnek elhihetjük: félelmetes világ a börtön zárt világa. elmondása szerint az elmúlt harminchat év, amióta a Börtönújságnál dolgozik, nem volt elég, hogy megszokja a zárkák levegőjét, noha rendszere-

a címlapon a lapfej felett olvasható az alapítás évszáma: 1898

1

[ főszerkesztők ]



sen járja az ország fegyintézeteit és készít interjúkat a fogvatartottakkal. – Főleg a különleges gyilkosok érdekelnek, szinte nincs is olyan brutális bűnöző, akivel ne találkoztam volna személyesen. a velük készített interjúk mind megjelennek a lapban, és egyfajta tükröt tartanak a fogvatartottak elé: „Te mást gondolsz magadról, de ez vagy” – magyarázza. Börtönügyi újságíróként ács Jenő szigorúan ügyel rá, hogy ha valamit bizalmasan mondanak el neki, azt később még véletlenül se írja le, ne terjessze, és ne adja tovább senkinek. a másik aranyszabály pedig, amit minden körülmények között betart: soha nem hoz vagy visz üzeneteket a börtönök vagy a bűnözők között, semmilyen szívességet nem tesz, és nem fogad el semmilyen ajánlatot vagy ellenszolgáltatást a bűnözőktől. Tapasztalatai szerint azok a bűnügyi újságírók, akik ezeket a szabályokat figyelmen kívül hagyva egy-egy jó sztoriért, információért cserébe túl közeli kapcsolatba kerülnek az alvilággal, akár életveszélybe is kerülhetnek. a Börtönújság kétségkívül Magyarország egyik legrégebbi sajtóorgánuma, amely mentes a „külvilág” lapjait jellemző éles versenytől, politikai és gazdasági feszültségektől, amelyek a munkatársak nagyarányú fluktuációját eredményezik. – lehet, hogy nálunk nem lehet hírnévre szert tenni, mert kis példányszámú, belső terjesztésű lap vagyunk – mondja ács Jenő. – az pedig bizonyos, hogy sok emberi tragédiával, brutalitással szembesülünk. de talán éppen ezek vezettek oda, hogy a szerkesztőség több munkatársa valamilyen művészeti ággal foglalkozik. Jómagam kisregényeket és verseket írok, három újságíró kollégámból kettő, Borbély lászló és kósa Márton szintén regényíró lett. a Börtönújság mindezt lehetővé teszi nekünk – sommázza ács Jenő –, így elmondhatjuk: a mi lapunknál nemcsak újságíróként, hanem művészként is érdemes hosszú távra tervezni, hiszen ami másnak börtön, az nekünk menedék!

1

a kéPek bűVkörében Vince mátyást, az mti tavaly újraválasztott elnökét nem kell bemutatni, hiszen azóta újságíró, hogy megszáradt közgazdasági diplomáján a tinta. Persze volt több heti- és napilap főszerkesztője, de akkor is újságíró maradt – a szó nemes értelmében. nehéz vele időt egyeztetni, mert félóránként adják egymásnak a kilincset a munkatársak, a vendégek, a tárgyalópartnerek.

a Magyar Távirati iroda elnöke mégis mosolyogva fogad, és szívesen osztja meg velem „hálószobatitkait”. no, ne tessék felháborodni! a kérdésem csak az, milyen könyveket tart az ágya mellett. „Gyerekkorom óta szokásom, hogy vagy az ágyba viszek könyveket, vagy az ágy mellett van egy polc, és azon tárolom őket. Most egy zárható könyvszekrényke van az ágyamnál, de van egy lehajtható része. Belül általában rendetlenség van, amiért a feleségem mindig megszól, a lehajtható részen pedig az aktuális olvasnivalókat tartom, elsősorban újságokat és folyóiratokat. népszabadság-olvasóként nőttem fel, és azóta is az vagyok. az én példám is bizonyítja, hogy az emberek nehezen váltanak napilapot. az MTi-ben persze a többit is elolvasom. a folyóiratok közül ott van a HVG, a Magyar narancs, az élet és irodalom, és ott van egy MTi-kiadvány, amit én alapítottam: a Fotós szem, amely háromhavonta jelenik meg, és az időszak legjobb képeit adja

SZOBOLitS aNDrEa

1 1948. május 1-je tettamanti béla rajza

[ könyvek az ágy mellett ]

1



2 1950: Lovas rendőrök kihallgatásra visznek egy kulákot

közre. ez akár egy hónapig is ott van velem, mert nézegetem. Végül, de nem utolsósorban a polcon van a national Geographic magazin, régi kedvencem. olyannyira régi, hogy még gyerek voltam, amikor megszerettem. akkor persze nehezen lehetett hozzájutni, de édesanyám könyvtáros volt, és az országos Műszaki könyvtárból haza tudta hozni. Ma már magyarul is megvehetném, én azonban hű maradtam az angol változathoz, és mindig kéznél van az utolsó két-három szám. és akkor a könyvek. esténként nem olvasok regényeket; ahhoz több idő és elmélyülés kell, ezt a szabadság idejére tartogatom. az esti negyed-félóra a nézegetésé. sokszor még villanyfénynél elalszom, és arra ébredek, hogy valami keményen fekszem, és az vagy egy könyv, vagy a távirányító. amint erre a beszélgetésre készültem, magam is kíváncsi lettem, és megnéztem a polcomon heverő aktuális könyvválasztékot. kiderült, hogy szépirodalmi mű mindössze egy van a halomban: kertész imre sorstalansága, és az is csak azért, mert valakivel volt egy vitám, és valaminek utána akartam nézni, hogy vajon benne van-e a szövegben. a könyvet egyébként már évekkel ezelőtt olvastam, még nobel-díj előtti korában. könyvként este inkább ismeretterjesztő műveket olvasok, meg tényirodalmat, most például Marton kati könyvét az amerikába emigrált híres magyarokról, Teller edéről, neumann Jánosról és a többiekről (kati Marton: kilenc híres magyar, aki világgá ment és megváltoztatta a világot).



1

s a térképek: nagy passzióval nézegetem évtizedek óta elalvás előtt az éppen aktuális Világatlaszt. nagyon szórakoztató és hasznos időnként kontrollálni, hogy egy-egy országnak mi a fővárosa, most éppen mi a hivatalos neve, és milyen a hivatalos zászlója. s ott van most a polcomon Czeizel egy könyve is: a magyarság genetikája. az érdeklődésemet e tudományág iránt éppen a national Geographic keltette fel. Most látható egyébként egy kiállításuk a Millenárison. az iBM-mel közösen kidolgoztak egy programot: egy dobozban eljuttatott nyálminta alapján némi (nem kevés) fizetség ellenében elkészítik az érdeklődők genetikai besorolását. Magam is elkészíttettem, és kiderült, hogy úgy 50 ezer évvel ezelőtt afrikában éltek az őseim, de ezzel nem vagyok egyedül, hiszen a jelenleg uralkodó egyik teória szerint az egész emberiség ősanyja élt ott és akkor.” ezen a ponton felforrósodik a beszélgetés. Vince Mátyás élvezettel eleveníti fel az emberiség őstörténetét, ausztrália korai benépesedését, meg azt az izgalmas tényt, hogy az utat afrikából 40 ezer évvel ezelőtt az emberek még száraz lábbal tehették meg a két kontinens között. aztán arról szól, hogyan történhetett európa benépesedése két menetben (közben volt egy jégkorszak). lelkesen ecseteli azt is, hogy miként történhetett a honfoglalás, hogyan kerekedtek az akkor a kárpát-medencében élők fölébe az ázsia felől érkező, jóval szervezettebb magyar törzsek. aztán elmélkedünk még a finnugor nyelvrokonságról, ami Vince szerint bizonyára nem genetikai rokonság. ami pedig a genetika fejlődését illeti – ha elegendő minta gyűlik össze – egy-két évtized múlva sokkal pontosabb ismereteink lesznek az emberiség s benne az egyes népek őstörténetéről – véli. Visszakanyarodunk a national Geographichoz. Vince Mátyás arról

3 50-es évek: Vasgyűjtő úttörők

18



beszél, hogy a magazinban mindig is elsősorban a képek érdekelték, mert nagyon szereti a fotográfiát, és most, hogy áttanulmányozta a könyvespolcát, rájött, milyen sok képes könyv van az esti választékban. „Hadd büszkélkedjek is: én indítottam útjára az MTi kor-képek fotóalbum-sorozatát, amelynek most fog megjelenni az ötödik kötete, ezúttal az 1957–1967 közötti időszakot bemutatva. a polcomon most az 1948–55-ös album van. noha nem ez volt a magyar történelem legdicsőségesebb korszaka – hiszen ez a személyi kultusz időszaka, a munkaversenyé, az első nagy téeszesítési rohamé, az állampárt hatalmáé, az erőltetett iparosításé, a kuláküldözésé és sztálinvárosé –, de a fotók minderről sokat elárulnak. és annak is oka van, hogy ezt a kötetet újra átlapoztam. Féner Tamás fotós kollégám mindig rengeteg MTi-s archív képet átválogat az album összeállításakor, s most ebből az archívumból előkerültek eddig nem ismert felvételek az ötvenes évekből (kinyílt fiókok címmel láthatók a budapesti VaM design Centerben). kíváncsi voltam, vajon hiányoznak-e ezek a kötetből. Végül arra jutottam, hogy bár némelyiküknek helye lett volna a könyvben, mégsem fájó a hiányuk, mert korábbi válogatásunk fehér foltokkal ugyan, de jól érzékeltette a korszakot. Hogy ezek a most feltalált fotók hogyan mentek feledésbe, azt már nem tudhatjuk. az említett kiállítást rendező keleti éva szerint annak idején készakarva „cenzúrázták ki”, dugták el őket, de az is lehet, hogy azért kerültek jelzetlen fiókokba, mert valaki egyszer azt mondta: ez most nem fontos elvtársak, ezzel ne foglalkozzunk! Ha már szóba hoztam az 1948–55-ös kötetet, van benne néhány, nekem különösen érdekes fotó. Például a ’48. május elsején készült felvétel (1.).

4 1954: magyar–angol a Népstadionban



1

5 Éjszakai kép az EMkE sarkán 1948-ból

Már megjelennek a korszakra jellemző külsőségek, az andrássy úton vonul a tömeg, mert még nem készült el a sztálin tér. Már ott az engels-kép, de nincs ott még a sztálin-kép, már ott van a jelképekkel teleaggatott teherautó, de az még egy Mercedes, és a feliratokon még az áll: éljen a mi munkás-igazgatónk, éljenek a kossuth-díjasaink! a képeken ismeretlenek, valószínűleg a felvonuló gyár vezetői, de a teherautó oldalán kicsiben már ott sunnyog rákosi. a zászló piros-fehér-zöld, a vörös zászló még nincs mellette. Vagy a következő kép, amely 1950-ből való és kapuvárról. (2.) lovas rendőrök kihallgatásra visznek egy kulákot. az úgynevezett kulák egy jól öltözött, tisztes parasztember, mögötte a lovon szenvtelen arcú rendőrök, és hátul egy megrettent asszony – a feleség lehet – kiles a résnyire nyitott ajtón. a kép döbbenetesen sűríti a korszak légkörét. Vasgyűjtő úttörők (3.) – emlékszem, az volt a füzetünk hátára nyomtatva, hogy „ Gyűjtsd a vasat és a fémet, ezzel is a békét véded!” Puskás és az angolok (4.) a gyerekkorom. a Wembley-ben játszott 6:3 után 1954. május 23-án hazai pályán 7–1-re győztünk az angolok ellen. és végül egy sejtelmes éjszakai kép az eMke-ről (5.) 1948-ban egy havas szilveszteren, a gyerekkori emlékeimben élő taxival. – nem tudom eldönteni, hogy valójában ilyenkor este az ágyban is dolgozik, vagy ellazul, vagy feltöltődik? esetleg mindhárom? – kérdezem meg azt, ami egész idő alatt a fejemben motoszkált. „azt hiszem, mindhárom egyszerre. Tulajdonképpen nagyon szerencsés ember vagyok, mert világéletemben azzal foglalkozhattam, amit szeretek” – mondja Vince elmosolyodva. ilyenformán nincs is mit elmélkedni róla: maguktól kerekednek egésszé a napok. Tanúi a könyvek az ágy mellett. katONa tErÉZia

10



kaPCSolat a ViláG rejtett réSzéVel Akit Szepes Mária tanítványául választott beszélgetésre várom kondor katalint, a magyar rádió szakmailag talán legtámadhatatlanabb, mégis legtöbbet támadott volt elnökét. nézem az utcát. jön energikus léptekkel, nyúlánkan, bronzos árnyalatú lobogó hajjal – éppen három hete, hogy a születésnapjára megkapta a nyugdíjaztatásáról szóló értesítést. esti olvasmányairól faggatom. könyveket tesz az asztalra, és amikor beszélni kezd róluk, különös békesség száll közénk.

„a könyveim nagy részét – úgy 5-6 ezer kötetet – letelepítettem a pincébe, mert nem fértem már tőlük, vagyis a könyvtáramat ott alakítottam ki. Fent csak a végtelen számú lexikonok és gyűjteményes munkák maradtak. a hálószobámban a galérián kétféle könyv lakik velem az újságokon kívül (amelyek esti olvasásáról már leszoktam, mert felzaklatnak – inkább reggel ötkor kelek, és akkor is egy-két órát olvasok).” közbevetőleg azért elmondja, hogy van egy kivétel a sajtótermékek között: a lakberendezési magazinok kifejezetten megnyugtatják. elragadtatottan beszél egy nemrég ajándékba kapott olasz kiadványról, amely csodálatos kastélyok és mesés tájakon épült nyaralók kapuját tárja ki az érdeklődők előtt. aztán visszatérünk a könyvekhez, mert az este kondor katinál a szépirodalomé. „Van fenn velem egy ezoterikus könyvespolc, közvetlenül az ágyam mellett, meg cserélődnek a dolgok. ott fekszik egy-két féle biblia mindennapi használatra és azok a könyvek, amelyeket a munkámhoz el kell olvasnom (persze ez egy jófajta kötelezettség), azok aztán visszakerülnek a pincébe. Melléjük kerülnek a szívbéli olvasmányok, de elég rapszodikusan. Gyerekkoromban odahaza megvolt a Jókai összes, és amikor nemrég megjelent újra a sorozat, úgy éreztem, hogy azt nekem meg kell vennem. Így is történt, de azóta soha hozzá nem nyúltam, pedig örök nagy kedvencem, akár a három M: Móricz, Móra, Mikszáth. nagyon szeretem



11

a verseket, és biztosan jóval többet olvasok belőlük, mint a magyar lakosság. nagy boldogság esténként elővenni az újra felfedezett reményik sándor és dsida Jenő összest, mert eddig csak válogatás volt meg tőlük, de hát nem sorolom minden kedvencemet – úgyis mindenki kedvencei: ady, József attila, Petőfi, Pilinszky s a többi… és hát az ezoterikus polcról is rendszeresen leveszek egy-egy kötetet a pótanyámtól, szepes Máriától.” – Hogyan és mikor ismertétek meg egymást? – teszem fel a kérdést, amire régen kíváncsi voltam, hiszen amikor együtt dolgoztunk a rádióban, kati akkor is mindig így emlegette az írónőt. – 1987-ben a Belvárosban egy kesztyűboltban megszólított egy kedves idős hölgy, és mondta, hogy látott a tévében, és hogy szereti a műsoraimat. én zavaromban egyik lábamról a másikra álltam, aztán elköszöntem. a vörös oroszlán megcsonkított kozmosz-kiadását már ismertem és szerettem, és amikor megjelent a teljes mű, egy barátnőm sorban állt számomra a dedikálásnál. Mondta az írónőnek a nevemet, ő pedig megjegyezte, hogy hiszen találkoztunk már. én ugyan nem ismerem – állítottam a barátnőmnek, amikor elmesélte –, biztosan összetéveszt valakivel. de megnéztem Mária számát a telefonkönyvben, és felhívtam, hogy megköszönjem a dedikálást. ekkor derült ki, hogy ő volt az ismeretlen hölgy a kesztyűboltban. Meghívott magához, és eztán heti rendszerességgel látogattam. – kiválasztott tanítványául. – igen, és attól kezdve a szentestéket mindig együtt töltöttük, mert neki nem volt senkije, én pedig a szüleim halála után már nem siettem haza debrecenbe, így 8 órára Máriához voltam hivatalos karácsonyi vacsorára. noha nem szeretem azt a fogalmat, hogy ezotéria (sokan valamiféle kuruzslásra gondolnak), azon a polcon van az egyik alapkönyvem, a meg nem születettek csillaga Franz Werfeltől, akit mostanában ezoterikusnak tekintenek. a fogalom valójában azt takarja, hogy a mű olyan dolgokról szól, amelyek fizikális tapasztalással ki nem mutathatók, csak valami másfélével. és előbb-utóbb minden halandó kapcsolatba kerül a világ rejtett részével. Werfel pédául zsidó származása ellenére mélyen hívő katolikus volt, a regényt pedig a szent istván Társulat adta ki; ez is azt bizonyítja, hogy gondolkodni a túlvilágról, az élet körforgásáról egyáltalán nem vallásellenes dolog. a világ legjobb regényének tartom. nekem Mária ajánlotta. a három részt Werfel a negyvenes években írta három év alatt. egy képzeletbeli orwelli társadalomról szól, ahol azt is meghatározzák, mikor mehetsz el a halálba. a hatalmas mű letaglóz, egy darabig nem is kívánod, hogy kinyisd, aztán megint vágyat érzel, hogy újra elolvasd, akár elejétől végéig. azt hiszem, az írónak minden magyarul megjelent regényét olvas-

1



tam. Még a Musza dag negyven napja előtt az első élményem volt a nápolyi testvérek, amelyik megvolt nekünk otthon. az keltette fel a szimpátiámat, hogy a könyvben szereplő lánytestvéreket minden évben elhurcolják a szüleik a nápolyi opera nyitó előadására, a Giocondára, és hasonlóságot éreztem köztük és közöttem, mert engem is apró gyerekkoromtól vittek a szüleim az opera-előadásokra, csak nálam nem kellett a szigor, mert már akkor operarajongó voltam. egy másik kedvenc könyvem szerzője Csiha kálmán erdélyi református püspök, aki sajnos nemrég meghalt. Fantasztikus életutat járt be. az érmelléken született, érmihályfalván élt, ott volt a családja birtoka (egyébként édesapám is ott született). az ötvenes években koncepciós perben börtönbüntetésre ítélték, mint szinte minden erdélyi papot, szabadulása után pedig kényszermunkára. nemrég visszakapta a szülei birtokát, és próbálta rendbe tenni, ifjúsági szállást kialakítani benne. ebben a kötetben, amelynek nemzet és evangélium a címe, kisebb jegyzeteit gyűjtötte össze, prédikációkat, bibliamagyarázatokat. Minden este el lehet olvasni egyet-egyet. amikor 2007-ben dedikálta és átadta nekem, csak akkor jött a meglepetés, amikor kinyitottam a könyvet: a végére betette azt a névjegy-műsoromat, amelyet egyik karácsonyra készítettem vele. abban mondott egy érdekes mondatot: „Magyarország szíve a határainkon kívül dobog.” ezt a kötetet a pasaréti gyülekezet lelkészének, Cseri kálmánnak a prédikációival együtt azért is forgatom rendszeresen, mert egyszer eljutottam odáig, hogy szükségét éreztem, hogy az igét ne csak olvassam, hanem érdekelni kezdett, hogyan magyarázzák a Biblia egyes fogalmait, jelenségeit az abszolút profik. Van itt még egy érdekesség: agnes Golenya Purisacától az aranyaszszony útja. nemrég jelent meg mint az írónő első regénye. a kerettörténet egy budai úriasszonyról szól, akinek felnőttek a gyerekei, és kapcsolata a férjével kiüresedett. Más szellemi izgalmakra vágyik, de amíg nincs meg az elhatározás, addig nem tud kitörni a posványból. és akkor elutazik álmai földjére, Peruba, és eljut abba a barlangrendszerbe, amelyben egy magyar kutató, Móricz János 1966-ban történt felfedezése szerint egy titkos „arany könyvtár” van elrejtve. a tudós kutatási eredményei rengeteg magyar vonatkozású leletet tartalmaztak. Mellékesen jellemző, hogy erről a felfedezésről (mint sok más nagyszerű magyar eredményről) nem beszél a fősodratú média, nem foglalkozik vele a fősodratú tudomány, és ezek az elhallgatások teszik lehetővé a nagy történelemhamisításokat, valamint az, hogy az akadémián nem foglalkoznak ősmagyarkutatással. nemrégiben dél- és észak-amerikában komoly egyetemi kutatócsoportok állapították



1

meg egymástól függetlenül, hogy 40-45 ezer éve élünk itt a kárpátmedencében, és innen rajzottak ki őseink időnként a négy égtáj felé, mert akkor ilyen volt a világ. Visszatérve a könyvre: a nő megjárja a maga kálváriáját, krimiszerűen izgalmas események történnek vele, és egy nagy szerelem is rátalál, és ettől kezdve életét az ott megismert ősi tanításoknak szenteli. a kissé naiv kerettörténetet leszámítva hallatlanul izgalmas és mély filozófiai tartalma van a könyvnek, amit a szerző így összegez: „isten fantasztikus humorának tartom, hogy épp az a két dolog, ami hosszú évekig a legtávolabb állt tőlem, mára életem legfontosabb tartópillérévé vált: magyarságom szeretete, valamint isten megtapasztalása.” Úgy látszik, egyeseknek ehhez el kell hagyni a hazájukat, és eltávolodni tőle. – Tudom, hogy régi olvasó ember vagy, hiszen iskoláskorod előtt tanultál meg olvasni, és már akkor nagy „könyvfogyasztó” voltál. Gondolom, esténként rád szóltak, hogy ne olvass már a paplan alatt. – Volt egy másik rossz szokásom is: olvasás közben kenyeret ettem, és képes voltam egy egész veknit benyomni. Mára az maradt meg, hogy ágyba viszem magamnak a reggelit, és közben is olvasok. este pedig a könyv a megnyugvás. a könyv az illatával, a papír tapintása, a lapok zizegése. a képernyőn tőlem lehet akármi – a zsíros kenyeret se szeretem tablettában! katONa tErÉZia


1

[ étterem ]



1

szája íze szerint, de tiszteletben tartotta a másikét is, így jött létre a sváb, szász, székely, örmény, román ízlésből erdély íze-zamata. egyes vidékeken szinte minden falunak, városnak van specialitása. és az alapanyagoknál is hangsúlyozzák: ez vásárhelyi szalonna vagy korondi sajt. egészében a táplálkozástudósok szerint ez az igazi reformkonyha; ha nem is kalóriaszegény, egészséges, mert minden évszakban abból dolgozik, ami friss, éppen ott termett. Tavasszal zsenge salátából készül a leves (nem kell fintorogni, a recept szalonnával indul, és van benne mindenféle finomság, mint a hurkacöveklevesben), adventkor visszafogják a húsevést, hát jön a főtt pityóka házi vajjal, lila hagymával, aztán karácsonyra elkészül a jóféle házikolbász. Fontos, hogy az alapanyag „kiforrja az ízit”. ezt segíti elő a fűszerezés, amely a só és bors mellett mindig tartalmaz valamilyen zöldet – csombort, kaprot, bazsalikomot, tárkonyt, gyömbért, lestyánt, petrezselymet. az ízeket nem nyomják el rántással: eresztékkel sűrítenek (lisztből, tejfölből, tojásból). „nekem volt egy szegény és egy gazdag nagyanyám. azt a pirított grízt, amit a szegény nagyanyám készített grízből, sóból és vízből, de sok szeretet-

I Valaha

az újságíróléthez szervesen hozzátartoztak a slussz utáni (meg előtti) kávéházi, vendéglői sőt, mit tagadjuk, kocsmai beszélgetések, falatozások, iddogálások. Fontosak voltak ezek az alkalmak. Nem csak a gasztronómiai élvezeteket szolgálták, de igazi szerkesztői-újságírói munka is folyt a fehérasztalnál. Kollégánk, Katona Terézia két olyan „vedéglátóipari egységet” keresett fel és mutat be, amelyekben jó szívvel várják az újságírókat.

SzékelykaPu étterem – azoknak, akik a tiszta ízeket keresik


Szürke, barátságosnak nem nevezhető környék; szinte a levegőben érezni a szemközti kerítés mögül átsejlő, sárguló fűcsomók benőtte vágányok, a félreállított vasúti kocsik, a szerelőműhelyek közelségét.

az étterem előteréből csigalépcső ereszkedik a mélybe. lent hívogató fények fogadnak, a terem mindkét oldalán ablaksor patyolat nyersszínű lenvászon függönyökkel, és itt a föld alatt mintha besütne a nap. Tisztaság, béke. a falakon körben határon túli magyarlakta városok, falvak címerei: Pécsi l. dániel címer- és jelképtervező, „a kárpát-medence vándora” készítette őket. a kiállítás a nemrég megrendezett erdélyi Hetek keretében került ide abból az alkalomból, hogy a művész első ízben egy étteremnek – a székelykapunak – tervezett címert és zászlót. leülök szemben Farkaslaka címerével. Hamarosan ölelésre tárt karral jön felém a tulajdonos, kékiné Hilda asszony, én pedig Tamási áronnal és a rendezvénysorozat jelmondatával szólva tudakolom tőle, ha „azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”, ő hol érzi az otthonát. „itt is, meg ott is – mondja. Gyergyóban született, de édesapja szovátai, és most neki is ott van háza, de ha hazamegy abba a hazájába, mindig átlátogat a gyergyói nagyszülei sírjához is. odaát tanulta ki a szakács- és cukrászmesterséget, aztán némi gyakorlattal a batyujában „kijött” Magyarországra. eleinte nagyon nehéz volt („különösen, mert nő vagyok”), de hajtotta az akarás, hogy az otthonról hozott ízeket megmutassa a világnak. 2006-ban végre megnyitotta itt a sajátját. Hilda asszony büszkén mondja: az a különleges, hogy a soknemzetiségű lakosság („erdély olyan, mint egy kis európa”) megfőzte az étket a saját

[ étterem ]

[ étterem ]


tel, soha nem fogom elfelejteni. a szegény ember gazdagsága volt a kenyérsütés. akkor húsgOMbÓcOs csORbA rászánt egy napot – anyám mindig csütörtökön Hozzávalók 4 személyre: dagasztott, mást nem is csinált. Belesütötte a 3 szál murok (répa), 2 szál kenyérbe szeretetét, bánatát, örömét.” f ehérmurok, 1 cukkini, Hilda asszony nagyon fontosnak tartja a 2 paradicsom, 1 paprika beszerzést. amellett, hogy a juhsajtot, a szalonA hozzávalókat f elkockáznát, a bort, a borvizet erdélyből hozatja, ő zuk, 2 kanál olajon megmaga járja a piacot a szép, egészséges áruért, de dinszteljük. 2 l húslével f elöntjük. Amikor a zöldnagyon szeretné, ha itt is meghonosodna, mint ség majdnem puha, hozzátapasztalatszerző útjain más országokban látta, adjuk a gombócot, és lassú hogy a gazdák felkerekednének, és egyenesen tűzön még kb. félórát főzzük. Ha kész, korpaciberéaz éttermekbe szállítanák a portékájukat. vel vagy citromlével savaBeszélgetünk a marketingről is. a tulajdonyítjuk, eresztékkel (2 tojás nosnő a legjobb reklámnak azt tartja, ha szájról sárgája és egy pohár tejföl) sűrítjük, majd friss lesszájra jár az étterem híre, de elismerően beszél tyánnal és petrezselyemmel a sajtó szerepéről, hiszen a Gusto magazin ízesítjük. A gombócok: ½ kg darált sertéshúst sózunk, főszerkesztője egyszer betévedt ide, és nagy borsozunk, 2 tojást, 1 kacikkben számolt be tapasztalatairól. Valóságos nál tört fokhagymát, 1 lavinát indított vele, annyi érdeklődő nézett be kávéskanál petrezselymet adunk hozzá, összedolgozutána. aztán jöttek inkognitóban a gasztrokrizuk, pici gombócokat tikusok, és többszöri ellenőrzésük után a készítünk belőle. székelykapu minősítésük alapján bekerült az alexandra étterem- és borkalauzának 60 legjobbja közé. no de nézzük az étlapot. a tulajdonos góbéságát le se tagadhatja, mert van rajta „háziasszonytól menekült rucaláb parasztpityókával” (sült kacsacomb), rosszul tojó tyúkból készült étel („amelyik rosszul tojik, azt nem érdemes etetni, le kell vágni”) és még számtalan finomság. én a húsgombócos csorbát kóstolom meg, aztán puliszkát friss sajttal. Finom, pikáns, könnyű és mégis laktató ebéd. közben folyvást az motoszkál a fejemben, amit szőcs istván írt az erdélyi lakoma című kötetben: a kulináris hagyományok ápolása nem puszta ínyencség, hanem bölcsesség. Hilda asszony pedig azt üzeni a szakmának: fogjanak össze, emeljék együtt a magyar konyhát az őt megillető helyre. SzéKelyKAPu éttereM 10 buDAPeSt, PODMAnICzKy u. . teleFOn: 1/-0 www.SzeKelyKAPu-ettereM.hu


[ étterem ]

1

a new york káVéház bűVöS CSilloGáSa nem tagadom, azon a késő őszi délelőttön kicsit a torkomban dobogott a szívem, amint az impozáns new york-palota felé tartottam, emlékeim között kotorászva.

Gyerekként Hungáriának ismertem meg, de mindenki new Yorknak emlegette. köztudomású volt, hogy a „mélyvízben” híres emberekkel lehet találkozni, de persze a háború előtti legendás időkhöz nem mérhető az irodalmi jelentősége. aztán egyetemistaként a nyári szünidőben az ország-Világ hetilap szerkesztőségében korrektorkodtam; ott volt a palotában az első emeleten a sarokban, de az épület többi részét is a sajtó uralta. az udvar másik oldalán az athenaeum nyomda szedőgépei zakatoltak. aztán jött a rendszerváltás, és elterjedt a hír, hogy el akarják adni, mert sokba kerül az épület felújítása. az olasz „megmentő” színrelépését vegyes érzelmekkel fogadtuk, de érdeklődéssel és reménykedve figyeltük


1

18

[ étterem ]


az újjáépítést. 2006 májusában végre lehullt a lepel: Hauszmann alajos műalkotása régi pompájában ragyogott (egy év múlva europa nostradíjat is kapott) – legalábbis kívülről, mert a luxuskivitel elbátortalanította az átlagpolgárt: hogy mehetnék én be oda egyszerű köznapi ruhában, lapos pénztárcával? egy napon aztán a kiváncsiságunk mégis legyőzte az önbizalomhiányt: a férjem kézen fogott, és betértünk egy kávéra. elbűvölt a pompa, a csillogás, a kávé kifogástalan volt, a kiszolgálás előzékeny. a személyzet szinte ragaszkodott hozzá, hogy az ötcsillagos szálloda tetejére is felmenjünk, és nézzük meg a fotókiállítást. rajtunk kívül azonban más magyar földi halandó nemigen volt a vendégek között, újságíróforma még kevésbé. nem csoda hát, hogy az engem fogadó Práger éva sales managertől rögtön azt kérdezem, vajon a külföldi tulajdonosok tisztában vannak-e a hely sajtótörténeti, irodalmi jelentőségével. a menedzser hölgy megnyugtat, és azonnal sorolni kezdi a havonta más írót középpontba állító nyugat-esteket. Fiatal előadóművészeket hívtak meg, akik – talán a hely varázsa? – szerinte nagy beleérzéssel tolmácsolják az esetleg éppen e helyt született műveket. az estek műsorvezetője, nyitrai kata pedig vendéget hoz magával – legtöbbször Hetényi károly bácsit, aki pikolófiúként szolgálta ki karinthyt és kosztolányit is. a költőről például a közönség megtudhatta, hogy kerülte a húsételeket, és sok érdekes történet hangzott el karcsi bácsi szájából, aminek mind tanúja volt. egy másik alkalommal láng Gusztáv irodalomtörténésztől lehetett a hallgatóság soraiból kérdezni. az interaktív beszélgetésre középiskolás diákokat is meghívtak. egyébként az idősebb korosztály jön be ilyenkor, mert ez jó apropó, hogy összevessék emlékeiket a mai new Yorkkal. Práger éva még elmondja, hogy jövőre zenés esteket tervez: megzenésített verseket hallgathat majd a kultúrakedvelő közönség. ilyenkor belépti díjat nem szednek, csak annak kell fizetnie, aki fogyaszt is valamit. körülnézek. Megint inkább külföldi turistákat, szállóvendégeket látok, egy-két asztalnál pedig elegáns üzletemberek tárgyalnak. Meg kell fogalmaznom hiányérzetemet. elmondom, hogy nehezen tudok ideképzelni egy újságírót, aki órákig elmélyülten dolgozik egy közel 800 forintos – egyébként most is megtapasztaltam, első osztályú – cappuccino mellett. Ha pedig kedve kerekedik egy süteményre is, összesen annyit fizet, mint másutt egy többfogásos menüért. Práger éva megerősíti: neki is bánata ez. Úgy érzi, kitalálhat ő bármilyen estet, a kávéház nem a magyar pénztárcához alkalmazkodik, a betérőknek pedig 80 százaléka külföldi, akik néha


[ étterem ]

1

nem is sejtik, milyen nevezetes helyre tévedtek be. ettől a pillanattól beszélgetésünk bORjúPAPRIKás süLt túRÓs ROLáDDAL kupaktanáccsá alakul át: a kedves menedzser hölgy őszintén érdeklődik, szerintem hogyan A 2x2cm-es húst (borjúcombból vagy -lapockából) lehetne becsalogatni az újságírókat, aztán az ő pörkölt alapon szakaszosan közreműködésükkel az átlagos anyagi lehetőpároljuk. Mikor félpuha a ségekkel gazdálkodó, de igényes ízlésű vendéhús, hozzáadjuk a darabolt paprikát és paradicsomot. geket. Felelevenítem az „írótál” fogalmát, Elkészülte előtt tejfölös amelyet az éhenkórász zseniknek talált ki a habarással behabarjuk, kiforraljuk. Túróroládot két híres tulajdonos: a Harsányi testvérek. készítünk a következő Volt azon minden: sonka, felvágott, sajt. módon: 1 kg túrót szőrszikérdésemre, hogy milyen a kiszolgálás, Práger tán áttörünk, keverőedénybe tesszük, és beleütünk 4 éva azt feleli, hogy a pincérek rendkívül elődb egész tojást és 13 dkg zékenyek és kedvesek. Hiszen kötelezi őket a búzadarát. Egyenletesen múlt, amikor a legendás nagy elődök még kölelkeverjük és hűtőszekrényben 1,5-2 órát pihentetjük, csönt is adtak a „leégett” halhatatlanoknak. hogy a dara kellőképpen Vajon nem nézik ki az egyszerű öltözetű megdagadjon. Esetenként halandókat? nem, dehogy – hangzik a válasz. megkeverni szükséges. Egy f ehér vizezett tiszta konyHétköznapi, lezser ruhában is szívesen fogadharuhába beletöltjük a nak mindenkit. „a fontos, hogy a vendég itt túrómasszát, hengert forjól érezze magát.” és jó lenne, ha megismermázunk belőle, nem túl vastagot, és a széleit spárnék a Mélyvíz éttermet is – nagy választékkal gával megkötjük, nem túl magyar és nemzetközi ételekből –, de így szorosan, mert gőzölés közkülön ez nem tudatosult az emberekben. ben megdagad. 100 fokra gőz programon 15-20 perc Merényi Viktor főszakács telepedik az aszalatt készre gőzölöm. talunkhoz. elismerésemet fejezem ki a havi Ha kihűlt, kicsomagolom és szeletelem enyhén ajánlatért: Tóth árpád kedvencét lehet megrézsútosan, 4-5 db/adag. rendelni reggelire és ebédre vagy vacsorára. a kedves fiatal séf elmondja, hogy minden hónapban elmegy a Vendéglátóipari Múzeumba, ahol maszkban és kesztyűben áttanulmányozhatja az ott tárolt becses, múlt század eleji étlapokat, aztán a mostani alapanyagokhoz és konyhatechnológiához igazítja a kiválasztott étkeket. ismét Hetényi karcsi bácsi neve kerül szóba, aki rengeteg forrásanyagot gyűjtött a költőktől-íróktól. azt is tőle tudjuk, hogy ady a lencsefőzeléket szerette legjobban pörköltszafttal. „néha úgy csalok, hogy elolvasom az életrajzokat – mondja Merényi Viktor. – a jövő hónapban Juhász Gyulára kerül sor. Mivel szegeden született, és ott alkotott és élt, tiszai friss halászlével emlékezünk majd meg róla. de a külföldiek is szeretnék megismerni a

10

[ étterem ]



[ újságíró a konyhában ]

11


halGombóC

magyar ételeket. régen feledett recepteket veszünk elő, és korszerűen, a szezonalitáshoz alkalmazkodva készítjük el őket. de a kulturistára is gondolunk, aki két nap alatt végigszalad a városon, mindent megnéz, aztán betér ide, elámul a hely szépségén, és elfogyaszt egy gyors levest, egy szendvicset, aztán boldogan száguld tovább.” a nemzetközi versenyekről is kifaggatom a főszakács urat. Világbajnoki ezüstérmek, egy európa-bajnoki aranyérem, több országos verseny győztese aszpikos ételek készítésében, de ezek inkább szobrok voltak, mint ehető finomságok – ma már eltávolodott ettől a műfajtól. a legbüszkébb arra volt, amikor megnyerte az Ír nemzeti Bajnokságot, és meginvitálták az Ír nemzeti Válogatottba. ott élt másfél évig, a halak szeretetét hozta magával, és az élményt, hogy a halásznál megrendelhette, másnap mit fogjon ki neki. itthon az ilyesmi még álom, de egyet nagyon szeretne megvalósítani: kecsegét készítene szívesen, aminek narancssárga húsa van, és nincs benne szálka. ami a versenyeket illeti, ma már a Magyar Gasztronómiai egyesület által életre hívott Hagyomány és evolúció verseny állandó résztvevője, és a legutóbbi versenyen a legkreatívabb szakács különdíját nyerte el. „a jó szakács kreatív, egyéni és regionális” – mondja. Valamiféle megnyugvást érzek: jó kezekben van itt a múltunk. lehet még ebből jövő is! bOSCOlO – new yOrK Kávéház 10 buDAPeSt, erzSébet Krt. –11. teleFOn:1/88 111

a kényszer vitt rá, hogy feltaláljam a halgombócot. nem tudtam ugyanis mit kezdeni azzal a sok keszeggel, amit nyaralásom idején a Balatonból kifogtam. kezdetben boldogan mutogattam a családtagoknak, szomszédoknak, ismerősöknek a jócskán teli szákot, örömmel pucoltam, bontottam a vékonypénzű halakat, adtam belőle mindenkinek, aki megtisztelt azzal, hogy elfogadja. Biztatásképpen mindig megjegyeztem: – Jön ám majd a ponty is! a ponty azonban nem jött, a család meg a szomszédok unni kezdték a keszeget. Megtagadták kezdeti lelkesedésüket, amelyet így fogalmaztak: – nincs is jobb, mint a paprikás lisztben megforgatott, ropogósra sütött keszeg! kell a fenének a kövér ponty… egy hét múltán az ujjongások alábbhagytak, sóhajtások jöttek helyettük: – de jó volna egy kis halászlé. Patkó alakú pontyszeletekkel. de hát ponty nem jött. az utolérhetetlen ízű sült keszegekből pedig egyre több maradt az ovális tálban, a szomszédok, ismerősök is kezdték visszautasítani az egyébként konyhakész – megtisztított, sűrűn beirdalt – vézna, de mutatós halakat. – köszönjük, de most szilvás gombóc lesz – mondták. Mit tegyek? a horgászatot abbahagyni nem akartam, a kifogott halat pedig visszadobni egyszerűen erkölcstelennek tartottam: ha ugyanis nem azért fordulok a természethez zsákmányért, hogy megegyem, hanem csupán passziózok, akkor bizony meg is sértem a mindenséget – egyik lényének halálfélelmes fájdalma által. Magyarán: horgászból állatkínzóvá válok. a kérdés tehát úgy vetődött föl: mit kezdjek a sok keszeggel? először is csináljunk egy ízes halászléalapot – gondoltam. ezt minden további nélkül lehet. Fogom azt a három kiló megtisztított keszeget, teszek hozzá három nagy fej durván fölaprított vöröshagymát, két kisebb paradicsomot, két zöldpaprikát, sót ízlés szerint, másfél evőkanál őrölt paprikát, három liter vízben főzöm két-három órán át, aztán lepasszírozom. a zúzalékot odaadom a kutyának, a sűrű levet visszateszem a tűzre, és amikor forr, teszek bele még másfél evőkanál lángvörös őrölt paprikát, és főzöm egy jó fél órát. esetleg dobok bele két halászlékockát, a tetejére teszek két-három hegyes-erős sértetlen zöldpaprikát. Ha valaki az erőset szereti, az majd a tányérjába meri, kanalával szétbontja, és amikor a lé csíp, akkor továbbadja a szomszédjának.

1



Így lett. az ételt elneveztük keszegdzsúznak. Finom volt – de üres. Furcsa mód nem passzolt hozzá a tészta, pedig – tudvalévő – Mohácson és Baján a halászlé levét külön eszik tésztával, s csak utána jön második fogásként a benne főtt hal. Persze ponty, ami nekünk nincs. Tehát levesbetéten kellett gondolkodni. – Halgombóc! – nyilallt belém az ötlet egy álmatlan éjszakán. – Halgombóc, mégpedig keszegből. a megvilágosodáshoz hasonló élményt kiváltó gondolat aztán – amikor a megvalósításon kezdtem tépelődni – komor, megoldhatatlannak tűnő problémává változott. Gombóc keszegből? a keszeg húsa száraz, ugyanakkor vizenyős, széteső. Ha szétfőzöm, passzírozom, majd valahogy összegombócolom, ott lesz a sok szálka – biztosan rossz élmény azt rágicsálni. a szálka eltüntetése! ez a fő feladat! – jöttem rá. napokig tartó elméleti munka után döntöttem: sűrűn beirdalom a keszeget, mintha sütném, besózom, állni hagyom úgy két órán át, a só biztosan csaknem feloldja majd a szálkákat, aztán kevés vízzel alkalmas edénybe teszem a só marta halakat, lefedem alufóliával és beteszem a sütőbe egy jó fél órára. Így lett. a keszegből eltűntek a szálkák. ujjaimmal – egy kisebb tálba – fejtettem a húst a keszeg csontvázáról, kevés grízt tettem hozzá meg egy tojást, összedolgoztam. aztán abbahagytam az egészet. nem tetszett a színe. Csúf massza ült a tálban. nem tudtam elképzelni, hogy ezt – pláne, ha a lében még kap egy kis tompa rózsaszín árnyalatot – bárki is a szájába vegye. ahogy nézegettem – immár kifejezetten színvilág-teremtő fantáziámat mozgósítva –, arra a következtetésre jutottam, hogy némi élénkzöld díszítés nagyon látványossá tenné a gombócot. – Petrezselyem! – volt az első ötlet. Hülyeség. a petrezselyemnek nagyon intenzív az íze, és nem is passzol a halászléhez. – spenót! – ugrott be a következő zöldtipp. ez is hülyeség. spenótot a halászlébe?! Félig-meddig szentségtörés, egészében tiszteletlenség a halízeket imádó pákászőseinkkel szemben. – kapor! ez az, kapor! a kapor azért jutott az eszembe, mert korábban, amikor túl sok halászlét csináltam – régebben lehetett pontyot fogni a Balatonban –, és már egy hete ettük, akkor úgy tettem érdekessé a fogyasztás elunt folyamatát, hogy



1

elkorhelyesítettem a főztömet. ez azt jelenti: a fölforralt halászlébe babérlevelet tettem, néhány citromkarikát, egy kis ecettel, citromlével enyhén megsavanyítottam és tejföllel behabartam. sikeres pancsolás volt ez, a korhelyhalászlére még vendégeket is lehetett hívni. a halgombóc föltalálásának folyamatában valóságos kopernikuszi fordulatot jelentett az erre az étekre való emlékezés: nem sima alaplevet, hanem korhely alaplevet készítek a keszegekből, a savanykás tónushoz pedig biztosan jól megy majd a kapor misztikus íze, tetejében a halgombóc színvilága is pompásan alakul. a huszonhatodik kísérletre megszületett a csoda: a halgombócos korhelyleves. (Citrommal, ecettel, tejföllel ízesített sűrű halászléalap, amelybe belefőztem a két közepes nagyságú, szálkátlanná varázsolt dévérkeszeg húsából, egy tojással, négy evőkanál grízzel, egy csokor gyöngeszárú zöldkaporral készített gombócokat.) aztán beállt a hideg idő. seregnyi szomorú horgász toporgott a Balaton partján – se ponty, se süllő, se csuka, se keszeg. rÁNki PÉtEr

az emberiség óriási szerencséjére azonban 1781-ben még nem volt fölfedezve a tévé. marabu rajza

[ étel és ital ]


eGyütt minden „diSznóSáGban” Békéscsabán nem a hangulat, hanem a kolbász volt csípős a kolBászkészÍTő VersenYre 426 csapat nevezett. Hírességek is teknő mellé álltak. a Békés Megyei Jókai színház a disznójáték bemutatójára készül. – Ha túl jól sikerül a kolbászunk, átállunk a gyártására. akkor elmarad a bemutató – mondta nevetve Fekete Péter direktor. kiderült, a társulat maradhat a kaptafánál, akarom mondani, a színpadi játéknál. Jó néhány nevező csapatépítő tréninget tartott, kolbászgyúrás címén. ők nem a győzelemért, a buli kedvéért öltöttek kötényt. Finnekkel is találkoztunk. rokon nyelv ide vagy oda, egy szavukat sem értettük, pedig lelkesen magyarázták, hogyan készül a kolbászuk. ellenben a kötényükön elolvashatta bárki magyarul az igazi csabai receptjét. sok csapattól érdeklődtünk a kolbászuk titka iránt. Többen esküdtek rá: finomabb a kolbász, ha a feldarabolt húshoz adják a fűszert, s azzal együtt darálják le. a sátorban üdvrivalgással fogadták az új és a régi olimpiai bajnokokat. kemény dénes, az „aranyos” pólósok csapatkapitánya lapunknak megsúgta: a pekingi aranyhoz a menü mellé csempészett néhány falatnyi csabai kolbász ki nem mutatható „doppingként” járult hozzá. a vízilabdamágus egyébként szigorú diétán él. a békéscsabai „kilengés” nem veszélyeztette a fogyókúráját. szent Jupát (a kenusok védőszentje) falábának őrzői a kedvünkért még dalra is fakadtak: „Jupát apánknak a lába / fából van csinálva” – harsogták. Wichmann Tamás, Horváth Csaba és Foltán lászló olimpiai bajnokok megmutatták a flaskájukat is. – ilyen fizikai munka mellett nem csoda, ha a vízszínű italunkból is szépen fogy. imádom a kolbászt, nem csak készíteni, enni is – vallotta be Wichmann Tamás. szombat este kiderült, kikből lett kolbászkirály. a körösök Völgye natúrpark egyesület kolbásza győzött. Második lett Bozó József, harmadik szaszák ádám csapata. a „befutók” békéscsabaiak. a zsűri 47 különdíjat is kiosztott, lapunk egyik csapata is közöttük volt. kolBász kolBász HáTán. Így jellemezhetnénk a 12. csabai kolbászfesztivál vasárnap zárult négynapos ünnepét. a nyitórendezvényen Benke laci bácsi oscar-díjas mesterszakács megtanította a csókálló fokhagymás kolbász töltését. a disznóvágások másik fontos étke, a töltött


[ étel és ital ]

1

Hírességek, hazai és külföldi kolbászmesterek együtt daráltak, gyúrtak és közben nagyot buliztak. kemény Dénes, az olimpiai bajnok vízilabdacsapat szövetségi kapitánya itt is mesternek bizonyult

Fotó: kiSS zoltán

1

káposzta készítésébe is beavatta az érdeklődőket. Pénteken Gyomaendrőd mutatkozott be a fesztiválon, disznótoros szokásaival és vendégcsalogató programjaival. szombaton a kolbászgyúrásé volt a főszerep. Vasárnap pedig a szárazkolbászokat mérték össze. a négy nap összeszámlálhatatlanul sok programot kínált a sokezres látogatóközönségnek. eGY HÍJán száz kolbászt neveztek be a fesztivál másik nagy érdeklődésre számot tartó versenyére, ahol a szárazkolbászok mérettek meg, no nem súlyra vagy hosszra! a dr. igriczi lajos nyugalmazott főállatorvos vezette zsűri a kolbászok állagát, külalakját, színét és ízét is szemügyre vette. általában hagyományos formájú kolbászokkal neveztek a versenyzők, de előfordult néhány „dorka” és hólyagba töltött kolbász is. a fődíjat a mezőberényi kiss sándor nyerte. első lett Huszárné sándor katalin (Békéscsaba), második Varga János (Békéscsaba), míg a harmadik helyen a mezőberényi Balázs Tamás végzett. kOVÁCS Erika béKéS MegyeI hírlAP

1

[ étel és ital ]



a Szőlő éS a bor SzerelmeSe A lényeg, hogy maradandót adjon ki a keze közül az ember él baktán, a szekszárdi borvidék legszebb részén egy borász, akihez ha látogató megy, az nem csak a régi és az új évjáratokból kap ízelítőt, de valami különleges élményben lesz része.

Fotó: GottVald károly

Vida Péternél egy borbemutató nem csak a borokról, hanem szekszárdról, a Baktáról, Babitsról, a sárközről, Garay Jánosról, a város kulturális életéről szól, melybe belefér a hárfapengetés, és egy kis irodalmi összeállítás is. a borász szavaival élve, ez egy misszió, melynek lényege, aki ezen részt vesz, az másként viszonyul a borhoz és szekszárdhoz. láttam Vida Péterről egy filmet valamelyik kereskedelmi csatornán. egy sorozat részeként keresték fel, de ő volt az egyetlen, aki a rászánt időben nem csak önmagáról, hanem a többi, szekszárdi borászról is nagy elismeréssel szólt. – Meggyőződésem, hogy úgy megy előre a borvidék, ha egyre több borászra érdemes odafigyelni és miattuk felkeresni szekszárdot – mondta. a szőlő és a bor olyan érték, mely megéri a befektetést, a fejlesztést, ami egy város védjegye lehetne, tette hozzá. Vida nem szekszárdon született és évtizedekig nem volt kapcsolata se szőlővel, se borral. Győr-sopron megyéből, Csornáról költözött kényszerből ide a család 1964-ben, miután 56-ban az egyik családtag Hollandiába disszidált. azért választotta szekszárdot a pénzügyőr tiszt édesapa, a tanítónő édesanya, és a három gyerek, mert itt voltak rokonaik. – az első élményem a szőlővel ötödikes koromban lehetett, amikor az

Vida Péter szerint a bor semmi mással össze nem hasonlítható csoda, melyre csak az ember képes, a bor maga a művészet

[ étel és ital ]

1

egyik osztálytársam már itt szekszárdon kivitt a tanyájukhoz – mesélte a történetét Vida Péter. ősz volt, jóval szüret után, és az öreg kadarkatőkék ott álltak a sorban feketén, egy levél sem volt már rajtuk. Mint az öregasszonyok szokták, az ég felé tárták a karjaikat. ez a kép örökre belém ivódott. Pár évvel később a család is vett hatszáz négyszögöl szőlőt, a mai baktai ültetvény elődjét. az élet úgy hozta, a terület művelése Péterre maradt. a hetvenes évek elején volt egy borverseny, melyre a szövetkezetek mellett először nevezhettek a magántermelők is. Teltek a napok, majd az akkori megyei napilap első oldalon hozta: Vida sándor kadarkája lett a legjobb. a mindig fegyelmezett és szigorú édesapa ekkor elsírta magát és azt mondta: meglátod, a Jóisten ezt meghálálja neked. Több évtized telt el azóta, főiskola szarvason, majd ismét szekszárd, növénytermesztési ágazatvezető a helyi téeszben. a nagy váltás 13 éve történt. – ekkor éreztem úgy, váltani kell, nem megy tovább. Főállású vállalkozó lettem, annak minden nyűgével. az első években sokat idegeskedtünk, hogyan fogunk megélni. ott volt a három gyerek is. dolgoztunk, majd jöttek a sikeresebb évek. számomra nagy megtiszteltetés, hogy egy hazai borforgalmazónak köszönhetően londonba, dublinba és Hongkongba hívtak meg, el is mentem, a boraim bemutatására. Tavaly pedig, a világ legnagyobb borversenyén Bordeauxban két borral neveztem, az egyik arany-, a másik ezüstérmes lett. Pusztán az eredményekből azonban nem lehet megélni, pláne a jelenlegi gazdasági helyzetben, amikor a kannás, olcsó minőségből lényegesen több fogy, mint a drága palackosból. Vida Péter elmondta, három nagyobb borforgalmazóval, néhány nagyobb üzletlánccal van szerződése, így a tízhektáros ültetvényen termelt bornak van vásárlója. exportra is szállítanak, Japánba, Új-zélandra, a német, a svájci, az ír, a lengyel, a holland és a litván piacra. Ma már az a gond, hogy több is lehetne belőle. évek óta a terveik között szerepel a már megvásárolt héthektáros üres terület betelepítése, de még nem jutott rá sem erő, sem anyagiak. a családról, a három gyerekről – két lány, egy fiú – is szó esett. Úgy érzi, lesz, aki folytassa mindazt, amit elkezdtek. a fővárosban élő fia a pincészet, a címke megjelenítésében segít, a lányok pedig mindenben, a tanulás mellett. – Ha éppen nem a szőlőben, vagy a pincében van, akkor mit csinál? – Horgászni nagyon szeretek, de nem is emlékszem rá, mikor volt rá időm. ezért elhatároztam, hogy jövőre több időt fordítunk egymásra és magunkra. előre bejelölök havonta két napot a naptárban, amikor nem csinálok semmi mást, csak a családdal együtt leszünk. MaUtHNEr iLONa tOlnAI néPúJSág

18

[ étel és ital ]



Fotó: lehoCzky Péter

meGkoronázták a SzakáCSkirályt amikor aranyéremmel a nyakában jött le az olimpiai dobogóról az erfurti szakácsolimpián, eldöntötte, hogy most, a csúcson kell abbahagyni a versenyzést. a jövőben a békés megyei Gasztronómiai team felkészítésével, menedzselésével foglalkozik. Prohászka béla teljesítette küldetését, az általa vezetett kilenctagú megyei csapat minden tagja olimpiai érmet szerzett. lapunk munkatársának kérdéseire az aranyérmes szakács összefoglalta szakmai ars poeticáját.

„a magyar ételeket meg kell őriznünk a pörköltektől a halászléig, a gulyástól a vargabélesig. ezeket úgy kell elkészíteni, ahogy őseink tették, tehát a pörköltet nem olajjal, hanem zsírral. ugyanakkor látni kell, hogy a menedzserételek, a falatkák, melyek nem terhelik meg a gyomrot és nem álmosítanak el egy munkaebéd vagy -vacsora közben, ugyanilyen fontosak. a világtrend azt követeli meg, hogy a zöldségeket, húsokat alacsony hőfokon – a zöldségeket 65–72, a húsokat 82–90 fokon – gőzpároló kemencékben, vákuumzacskókban pároljuk, hőkezeljük órákig, sőt, a húsokat akár egy napig is. a húsok szaftosabbak, omlósabbak lesznek, a húsnedveken keresztül nem folynak ki, nem vesznek el az ásványi anyagok, vitaminok, a zöldségek ropogósak maradnak, és a baktériumok, bacilusok nem tudnak megjelenni. a virágok nemcsak díszítik az ételeket, asztalokat, hanem meg is ehetők, legyen szó rózsasziromról, ibolyáról vagy árvácskáról. Persze néha a mesterszakács is hibázik, velem is előfordult már. nekem erre az a válaszom, hogy a legtöbb étel egy-egy kis rontás, baki után feljavítható, csak más nevet kell adni neki. Ha már a névről beszélünk: gondolkodni kell rajtuk. az ételek elnevezésére érdemes időt szakítani, mert a jó név is felkelti a vendég érdeklődését.” NyEMCSOk LÁSZLÓ béKéS MegyeI hírlAP

[ érdekvédelem ]

1

I A Sajtószakszervezet évek óta jó kapcsolatokat tart fenn, eredményes együttműködést folytat az újságírók szakmai szervezeteivel: a Magyar Újságírók Országos Szövetségével, a Magyar Újságírók Közösségével, a Magyar Katolikus Újságírók Szövetségével és a Protestáns Újságírók Szövetségével. Ahogy egyikük elnöke fogalmazott: az ő feladatuk elsősorban a szakmai értékvédelem, a miénk elsősorban a szakmai érdekvédelem. És partnereink is azt vallják: csak közös munkával, egymás tevékenységét kiegészítve szolgálhatjuk megfelelően az újságíró-társadalmat. Vannak területek, ahol különösen erőteljes az együttműködés: közös etikai alapelveket igyekszik érvényesíteni a szakmában közös etikai tanácsunk, s együtt munkálkodunk az együttesen elfogadott szakmai érdekvédelmi kódex betartásán és betartatásán is. A testvérszervezetek képviselőitől arra kértünk választ: hol tartanak a maguk elé állított célok elérésében a két év fordulóján. A további együttműködés reményében adjuk közre a válaszokat.

a PárbeSzéd eSélye Néhány bekezdés a MÚOSZ-ról az andrássy út 101.-be a sajtókamara, a magyar újságírás e rossz emlékű intézménye 1941-ben költözött. a háború végén a szovjetek főhadiszállása volt itt, a szecessziós villaépületet 1947-ben „foglalták vissza” az újságírók. akkor már két éve, hogy újraszerveződött és Magyar Újságírók országos szövetsége néven működött a szakma szervezete. MÚosz-ként élte meg az ötvenes éveket, 1956-ot, az államszocializmus évtizedeit, 1989-et és a rendszerváltás utáni időszakot is. ettől a nagy múltú épülettől, összetett szimbóBELLai LÁSZLÓ lumtól váltunk meg 2008 tavaszán. Gazdasági az eMasa főszerkesztője okokból. e sorok megjelenésekor a MÚosz új székházán, néhány saroknyira a régitől, a Vörösmarty utcában várhatóan már dolgoznak. Terveink szerint a ház a szakmai közélet élő színtere lesz, konferenciáknak, könyvbemutatóknak, vitáknak és előadásoknak ad ott-

10

[ érdekvédelem ]



Fotó: emaSa

a tihanyi újságíró-üdülő megújult főépülete

hont. és nem utolsósorban: a szakmához kötődő más szervezetek, akár szerkesztőségek és kiadók is dolgoznak majd itt. addig pedig az MTi naphegy téri épületében, a sajtószakszervezet szomszédjaként bérelünk egy news roomnyi irodát. Mint arról a Médiakalendárium olvasói értesülhettek, kivásárolva a sajtószakszervezet és a Magyar Újságírók közössége örökös használati jogát, a MÚosz két éve megkezdte a tihanyi újságíró-üdülő felújítását. az épületek szerkezetileg rendkívül leromlott állapotban voltak. az első kettő augusztusra elkészült, nyolc elegáns, a kor igényeinek megfelelő lakrésszel. 2009-ben a legfelső épület következik, itt korszerű, de kisebb és olcsóbb árú szobák lesznek. a MÚosz mintegy harminc szakosztályának, bizottságainak tevékenységét bemutatni, elemezni e keretek között lehetetlen vállalkozás, néhányat mégis kiemelek. régóta érzékelt hiányt pótolva 2008 tavaszán megalakult a Budapest szakosztály. a bázisát az időközben megszűnt Budapesti 7 nap szerkesztősége adta. a Tévé- és Filmkritikusok szakosztálya több mint negyed évszázada értékeli a hazai filmszakma teljesítményét. díjaikat minden évben őszinte tisztelettel veszik át színészek, rendezők, operatőrök. a Magyar sajtófotó Pályázat egyik ritkán megfogalmazott erénye, hogy a szigorúan minőségelvű zsűrizés eredményeként fővárosiak és vidékiek, idősebbek és fiatalabbak, jobboldaliként és baloldaliként számon tartott orgánumok munkatársai egyaránt pályáznak. az éves sajtófotó-kiállítás a Magyar nemzeti Múzeumon kívül immár második éve vidéki helyszíneken is látható. Örömmel állapítható meg, hogy az új tanévet az erős konkurencia és a költözéssel járó bizonytalanság ellenére a Bálint György Újságíró akadémia – átmeneti otthonában, az elTe Trefort utcai iskolájában – megduplázott hallgatói létszámmal kezdte.

[ érdekvédelem ]

11

„Foglalkozása: újságíró” címmel 2007–2008 fordulóján jelent meg az újságíró-társadalom közel ezer kérdőíves interjú alapján elvégzett szociológiai felmérésének összegzése. a kutatást a MÚosz megbízásából Vásárhelyi Mária vezetésével – a rendszerváltás óta negyedszer – az MTaelTe kommunikációelméleti kutatócsoportja végezte, bemutatva az elmúlt másfél évtizedben gyökeresen megváltozott szakma belső viszonyait, a kollégák munkakörnyezetének, médiafogyasztási szokásainak, értékrendjének változásait. a MÚosz az újságírás szabad és etikus műveléséhez szükséges jogi környezetet szorgalmazva az elmúlt időszakban több kérdésben is állást foglalt. Jogvédő szervezetekkel együtt lobbiztunk az államtitok szabályozásának megújítása érdekében, sérelmeztük a bírósági aktákba való betekintés jogának szűkítését. részt vettünk a polgári törvénykönyv módosításának sajtót érintő passzusairól szóló vitában, és végül, de nem utolsósorban: a kiélezett helyzetekben dolgozó újságírók, fotóriporterek és operatőrök védelmében tárgyalásokat kezdeményeztünk a szakma és a rendfenntartók képviselőivel. együttműködési kódexünk lényegi pontjait a rendőrség elfogadta. a párbeszéd elkezdődött. a MÚosz a rendszerváltás óta időről időre, küldöttgyűlésein is visszatérően szembesült azzal az ellentmondással, hogy önképének markáns eleme az érdekvédelem, miközben érdekvédelmi jogosítványai nincsenek. a küldöttek mindig a „szakmai szervezet” státus fenntartása mellett voksoltak. az említett ellentmondás feloldása felé tett lépésként értékelhető, hogy 2008-ban a MÚosz kezdeményezésére a médiában dolgozók érdekeit képviselő szakszervezetekkel, kiemelten a sajtószakszervezettel tárgyalásokat kezdtünk a Magyar Újságíró-szervezetek érdekvédelmi kódexének közös megújításáról és az ágazati együttműködésről. az indulása óta eltelt három évben elértük, hogy a MÚosz mintegy ötezres taglétszámát meghaladva, hetente közel 6-7 ezren olvassák, és egyre többen idézik médiaszakmai portálunkat, az eMasát. a biztató események mellett végül egy kudarcunkról is szeretnék említést tenni. soha ennyi energiát nem fektetett a MÚosz az elesett kollégák helyzetén enyhítő szociális tevékenység kampányára, mint 2008-ban. a szolidaritás alapítványhoz érkező, végső elkeseredésben írott segélykérő levelek megdöbbentő sorsokról árulkodnak. Plakátunkat, felhívásunkat több mint száz szerkesztőségbe, kiadóba juttattuk el, a lehangoló eredmény: az 1%-os felajánlások összege egy forinttal sem haladta meg a korábbi évekét. BELLai LÁSZLÓ Az eMASA FőSzerKeSztőJe

1

[ érdekvédelem ]


maGyar ÚjSáGírók közöSSéGe: terVek az Új Székhelyen


[ érdekvédelem ]

1

a MÚk nyugat-dunántúli regionális sajtódíjának átadása 2008. március 15-én (Molnár Miklós író, újságíró veszi át az elismerést kósa Csabától)

Szervezetünk életében meghatározó változás állt be 2008-ban. tizenhat esztendeig a budai kanizsai utcában volt a székházunk: sok emlékezetes esemény történt itt, a közgyűlésektől kezdve az ünnepségekig, megemlékezésekig, klubnapokig. itt működött tíz esztendeig a magyar Újságírók közösségének móricz zsigmond Újságíró iskolája.

Bérleményünket a Xi. kerületi önkormányzat váratlanul felmondta. Több mint másfél évtized után ez meglepő fordulat volt, de már sok mindenhez hozzászoktunk. szerencsénkre, a tihanyi újságíró üdülő értékesítéséből annyi pénzhez jutottunk, hogy vásárolhattunk magunknak egy saját tulajdonú székházat, ahová a felújítás után szeptemberben beköltözhettünk. székházunk a budai Bartók Béla úton található, a 31. számú házban. a sors úgy hozta, hogy a Csonka János építette ház harmadik emeleti helyiségeit vásárolhattuk meg. kétszázötven négyzetméteres terület ez, szervezetünk elhelyezésére kiválóan alkalmas. külön örömünkre szolgál, hogy a ház műemlék épület, és a Csonka család emlékét őrzi. a házat még a porlasztó feltalálója, Csonka János építette a két világháború közötti időszakban. ő nem lakott itt, de ide költözött családjával mindhárom fia. Csonka Pál kossuth-díjas építész volt, ifj. Csonka János és Csonka Béla gépészmérnökök és feltalálók. Mi most ifj. Csonka János egykori gyönyörű, szecessziós lakásában rendezkedhettünk be. a székházavatási ünnepséget 2008. december első napjaiban tartottuk meg. Természetesen élni kívánunk a kitűnő lehetőségekkel. az épület földszintjén található a Csonka János Múzeum. e múzeum vezetője Csonka János unokája, Csonka lívia nyugdíjas tanárnő. a megnyitó utáni első rendezvényünknek ő volt a vendége, beszélt világhírű nagyapjáról, szüleiről, nagybátyjairól, a Csonka család megpróbáltatásokkal teli huszadik századi történetéről. Tervezzük, hogy a későbbikben a MÚk és a Csonka János Múzeum közös rendezvényeket is tart majd. Újságírói feladat ma: Csonka János emlékének ébresztése, életművének megismertetése, főképp a fiatalabb korosztályokkal. székházunk megnyitására másfelől a Magyar Grafika Huszadik százada című képzőművészeti kiállítást készítettük el: a műveket egyik

pályatársunk adta saját gyűjteményéből. régebbi hagyományainknak megfelelően, visszatérően rendezünk majd képzőművészeti kiállításokat. decemberi megnyitó ünnepségünkön mutatkozott be a kecskeméti lapok kiadói kft. – a kiadó Magyar Múzsa című folyóiratával és legújabb, a hazaszeretet kérdéskörével foglalkozó kötetével. ugyanekkor adtuk át új sajtódíjunkat, amelyet a helyi lapok közösségei számára alapítottunk, és minden évben karácsony előtt köszöntjük majd a díjazottakat. a tél folyamán bemutatkozik nálunk a somogy című irodalmi folyóirat, de más lapok, orgánumok bemutatását is tervezzük. a zenit TV számára – amelynek vezetői, munkatársai a MÚk tagjai – a jövő év elejétől lehetőséget biztosítunk arra, hogy székházunkból minden héten interjút sugározzon. a sorozat címe: Budai esték. elsősorban kulturális, tudományos, sajtó témájú interjúk készülnek nálunk. Tervezzük félbeszakadt újságíróképzésünk folytatását, és természetesen klubestjeinket is felelevenítjük. Tagozataink – kiemelten vidéki tagozataink – számára székházunkban lehetőséget biztosítunk rendezvényeik, tanácskozásaik megtartására. ugyancsak hagyományainknak megfelelően mindig szeretettel várjuk határokon túli magyar pályatársainkat is. kÓSa CSaBa A MAgyAr úJSágíróK KözöSSégéneK elnöKe

1

[ érdekvédelem ]


a Cél: kéPzett Fiatalok bekaPCSoláSa az ÚjSáGíráSba MAKÚSZ-mérleg 2008-ban a Magyar katolikus Újságírók szövetségének életében talán a legfontosabb fejleménynek mondható, hogy egyre több fiatal, magasan képzett kolléga lép tagjaink sorába. igazán örvendetes, hogy identitásválságtól is szenvedő korunkban jó néhányan vannak, akik a keresztény életeszmény szerint kívánnak publikálni és részt venni a közéletben. lássunk néhányat a MakÚsz 2008. évi programjai közül. Januárban, a kossuth klubban szerveztük a SZikOra JÓZSEF Hazugság és következményei – Megéri-e igazat a MAKúSz elnöke mondani? című tanulmányi napunkat, amelyen arra a kérdésre kerestünk választ, hogy hol tart ma Magyarország a hazugság megítélésében, és mik a következményei a burkolt és a nyilvánvaló hazugságnak. előadóink között volt lezsák sándor, a nemzeti Fórum elnöke, az országgyűlés alelnöke, kolláth György alkotmányjogász, zárug Péter Farkas politológus, Borókai Gábor újságíró és Jelenits istván piarista szerzetes, tanár. egy hónappal később sajtóhiba – Helyes magyar köz- és sajtónyelv címmel rendeztünk tanácskozást azzal a céllal, hogy csökkenjen a magyartalan szavak, kifejezések, szófordulatok, valamint a hibás szórendek, passzív mondatok aránya a magyar sajtóban. e rendezvényünkön Bánffy György színművész, neumayer katalin és kipke Tamás újságíró, Czakó Gábor író, lipovecz iván újságíró, Maleczki József nyelvész, kondor katalin szerkesztő és Bordy andrás műsorvezető-bemondó működött közre. Tavasszal a szeged-Csanádi egyházmegye püspöke, kiss-rigó lászló vendéglátását élvezve rendeztük meg az egyház és közszolgálat a médiában című konferenciát szegeden. ennek a résztvevői elsősorban a szegedi, illetve a Békés és Csongrád megyei médiumok vezetői voltak. Harsay György, Münchenben élő gazdasági szakember, gazdasági újságíró, kezdeményezésére a konrad adenauer alapítvánnyal közös, kétnyelvű szakmai estünkön németország legújabb kori gazdasági tendenciáit vetettük össze a magyar gazdaság kilátásaival.


[ érdekvédelem ]

1

a tavaszi szezon sopronban záródott a MakÚsz számára. a Bősze Balázs soproni költő, újságíró által szervezett médianap alkalmat adott a liszt Ferenc konferenciaközpontban kialakított soproni Médiaközpont megtekintésére, Csernus János, az MTV közalapítvány kuratóriuma elnökségének tagja vezetésével. Magyarország egyik legmodernebb, digitalizált stúdiójában dolgozik többek között a Magyar Televízió regionális stúdiója, a Pulzus Televízió, valamint a nap rádió. a MakÚsz soproni médianapján részt vett Firtl Mátyás, sopron országgyűlési képviselője is. októberben a Magyar katolikus Újságírók szövetsége és az MkPk sajtóirodája a Pécsi Püspökség közreműködésével rendezte meg az egyházmegyei sajtóreferensek, a plébániai lap- és honlapszerkesztők, valamint a szerzetesrendek sajtósainak országos találkozóját. a téli tanulmányi napon harmadszor adtuk át a MakÚsz sinkó Ferenc-díját egy arra érdemes fiatal újságírónak. decemberben két nemzetközi találkozón is részt vettünk, mindkettőnek a helyszíne róma. a siGnis – az elektronikus Újságírók katolikus Világszervezete közgyűlésén egy, az uCiP – a katolikus Újságírók Világszövetsége kongresszusán négy MakÚsz-küldött képviselte Magyarországot. ami a magyar médiavilágot illeti, fájdalmasan tapasztaljuk egyfelől az igénytelenséget és ízléstelenséget, másfelől, illetve sokszor az előbbivel párosulva a hatalmi és haszonszerzési szempontok kritikátlan kiszolgálását. reméljük, hogy a közeli jövő meghozza az újságíró-szervezetek etikai együttműködésének a megújítását, s talán a magyar médiavilág színvonalának valamelyes emelkedését is. Mint mondtuk, e tekintetben – elsősorban képzett fiatal újságíróknak a szakmába való bekapcsolódása révén – látunk biztató jeleket. I

Látogatás a Soproni Médiaközpont korszerű stúdiójában

[ érdekvédelem ]


PrÚSz: az örömhír a FontoS! a Protestáns Újságírók Szövetsége 2004 áprilisában alakult az egyházi újságírók kezdeményezésére azzal a szándékkal, hogy tömörítse mindazokat a református, evangélikus, baptista, metodista sajtómunkásokat, akik számára az örömhír a fontos.

a szeretet, a boldogság, a békesség, az információcsere, a kapcsolattartás. akik képviselik a médiában a protestáns értékeket, a jó igazságát, a szeretet győzelmét, a felebaráti megbocsátást. akik vallják a „jobb adni, mint kapni” elvét, akik kíváncsiak, kreatívak, kiigazításra képesek, életük középpontjában a munka áll. a szövetségnek tagjai lettek a világi sajtó újságírói közül is sokan. Csakúgy, mint az egyházi főiskolák médiaszakán oktatók, vagy éppen a legalább már egy éve a médiaszakra járó hallgatók.sokfélék vagyunk, sokfelől jöttünk, más-más az életkorunk, a műveltségünk, az érdeklődési körünk, de valamennyiünk számára fontos az örömhír, tudjuk, hogy egy hajóban evezünk. Újságírók vagyunk vagy leszünk, vagy azok szeretnénk lenni! egyikünk szerint az újságírás azért szép foglalkozás, mert időnként megadja az embernek azt az érzetet, hogy: valaki. Még akkor is, hogyha az esetek többségében kiderül, hogy senki – és ezt éreztetik is vele. Másikunk szerint az olyan iparos, aki fölveszi a rendelést és méretre legyártja, időben leszállítja az árut, az ritka és becsületre méltó. a harmadik úgy véli, hogy egy újságírónak mindenbe bele kell ütnie az orrát, a negyedik pedig azt vallja, csak reális célokért megy tűzbe, de olyan jó a természete, hogy mindenben megtalálja a jót. a Prúsz feladata egyfelől megkeresni azokat az újságírókat, akik nyitottak az egyházak felé, valamilyen módon érzékenyek, fogékonyak az egyház küldetése, mondanivalója, üzenete számára, másfelől szerepvállalásra biztatni a média világában az egyházi embereket. ne csak akkor lehessen az egyházról olvasni, amikor valamilyen ügyet botránnyá lehet felfújni, hanem akkor is, amikor nemeset, jót cselekednek. a harmadik lényeges feladat az egyházi médiumok fejlesztése, népszerű, igényes szerkesztőségek működtetése, különböző tanfolyamok, médiaműhelyek megszervezése. de jó, hogy együvé tartozunk! Jó volt részt venni a Protestáns Médiatalálkozón Balatonszárszón, ahol nemcsak meghallgathattuk és kérdezhettük Matolcsy Györgyöt és Csepregi andrást, hanem egymással is elbeszélgethettünk sorsfordító és


[ érdekvédelem ]

1

a protestáns újságírószövetség baráti öszejövetele a Fehér páva étteremben 2008 februárjában. a kép előterében Gáncs Péter evangélikus püspök és Novotny Zoltán, a PrÚSZ elnöke Fotó: botta déneS

1

kevésbé lényeges kérdésekről. Többek lettünk általa. Csakúgy, mint a fiatalok között a kálvin kamera Fesztiválon vagy a református Csillagpont, az evangélikus szélrózsa ifjúsági találkozón. ugyanezt az érzést erősítette két klubestünk, amelyen Borókai Gábor, majd Jónás istván osztotta meg velünk gondolatait. Mindegyik alkalmon megtapasztalhattuk az együttlét közösségépítő erejét! Minden évben átadtuk a szövetség rát Mátyás-díját. Visky andrás, Pátkai róbert, alexa károly volt eddig a kitüntetett. a 2008. évi díjazott neve „lapzárta előtt” még nem publikus. áprilisban átvettük az etikai együttműködési Testület soros elnöki tisztét. a MÚosz-t, a MÚk-ot, a sajtószakszervezetet, a MakÚsz-t, a Prúsz-t tömörítő testület számára szeretnénk egy médiaetikai konferenciát szervezni. a magunk eszközeivel igyekeztünk kapcsolódni a Biblia évéhez. a szövetség tagjainak főleg 2007-ben (esetleg 2008-ban) megjelent írásaiból antológiát állítottunk össze, amelyet e sorok megjelenésekor már valószínűleg kézben tarthatnak mindazok, akik kíváncsiak rá. Van tehát mondandónk egymásnak. Meghívást kaptunk többek között a nyilvánosság konferenciára, a károli Gáspár egyetem stúdióavatására, a történelmi egyházak értelmiségi szövetségeinek ülésére. részt vettünk az újságírók helyzetével foglalkozó rádiós kerekasztal-beszélgetésen, előadók voltunk az egyház és a közművelődés című konferencián. kezdünk elfogadottak lenni, ismertté válni! ez a néhány szó a Protestáns Újságírók szövetségéről sok-e vagy kevés, ítélje meg a nyájas olvasó! Mindenesetre a szövetség él és 2009. áprilisában ötéves lesz. NOVOtNy ZOLtÁN A PrúSz elnöKe

18

[ érdekvédelem ]



érdekVédelmi SzerVezetek TeMész Televíziós Műsorkészítők szakszervezete 1054 Budapest, szabadság tér 17. Tel.: 373-4626 elnök: Horváth sándor Tel.: 30-977-8777

MaGYar ÚJsáGÍrók orszáGos szÖVeTséGe (MÚosz) Az IFJ tagja 1016 Budapest, naphegy tér 8. Tel.: 478-9040, fax: 322-1881 elnök: dr. eötvös Pál

a MaGYar TeleVÍzió GYárTásVezeTői szakszerVezeTe 1054 Budapest, szabadság tér 17. Tel.: 223-1523 elnök: Farkas lászló, Titkár: Péterfay attila

ProTesTáns ÚJsáGÍrók szÖVeTséGe 1117 Budapest, Magyar Tudósok körútja 3. Tel.: 371-2690, fax: 371-2691 elnök: novotny zoltán

MaGYar rádió dolGozóinak szakszerVezeTe a közszolgálati Magyar Rádió Zrt.-nél működő szakszervezet. 1088 Budapest, Bródy s. u. 5-7. Tel.: 328-7101 elnök: zámori Jenő

duna TeleVÍzió dolGozóinak szakszerVezeTe 1016 Budapest, Mészáros u. 48-54. Tel.: 489-1317, 06-20-972-9945 Titkár: Tótfalusi andrás

A sAjtÓ MUNKAADÓINAK szERVEzEtE

ráMÜsz Rádiós Műszaki Dolgozók Szakszervezete 1088 Budapest, Bródy s. u. 5-7. Műszaki igazgatóság Tel.: 328-8862, 328-8160 Vezetőség: Bakos katalin, németh lászló, reisler erzsébet, Toman sándor Tel: 06-20-311-1132

szAKszERVEzEtI szöVEtsÉgEK

szOcIáLIs háLÓ

PosTai és HÍrkÖzlési dolGozók szakszerVezeTi szÖVeTséGe Szakterületeinken és határterületeinken működő, húsz önálló szakszervezetet összefogó szövetség, amelynek tagja a Sajtószakszervezet is. 1078 Budapest, Murányi u. 1. Tel.: 468-3468 elnök: lázár andrás

VasVári Pál ÖnseGélYező saJTóalaPÍTVánY A Sajtószakszervezet által létrehozott, közhasznú szervezetként, önálló jogi személyként működő alapítvány a munkanélküliek és a szociálisan rászorulók támogatására. 1016 Budapest,naphegy tér 8. Tel.: 266-0063, fax: 317-1653 elnök: elek istván. Ügyvezető elnök: Valahovitsné dávid éva

szAKMAI szAKszERVEzEtEK saJTószakszerVezeT Az írott sajtó egyetlen szakmai szakszervezete - az IFJ (Nemzetközi Újságíró Szövetség, Brüsszel) tagja. 1016 Budapest, naphegy tér 8. Tel.: 266-0063, fax: 317-1653 e-mail: sajtoszakszervezet @mail.datanet.hu elnök: F. kováts éva, társelnökök: Baktai György (ügyvezető) és Tripolszky lászló

Frász Független rádiós szakszervezet 1088 Budapest, Bródy s. u. 5-7. Tel.: 328-8103 elnök: Varga Júlia rádiós dolGozók TanáCsa 1088 Budapest, Bródy s. u. 5-7. Tel.: 328-7000 elnök: katona Terézia, Társelnök: szendrői sándor TeleVÍziós dolGozók szakszerVezeTe 1054 Budapest, szabadság tér 17. Tel.: 373-4585 elnök: Bakk Tivadar 353-3200/3170 Titkár: Vadas istván

szAKMAI szERVEzEtEK, EgyEsüLEtEK MaGYar kaTolikus ÚJsáGÍrók szÖVeTséGe (MakÚsz) 1118 Budapest, Himfy u. 9. Tel./fax: 366-5659 elnök: szikora József MaGYar ÚJsáGÍrók kÖzÖsséGe (MÚk) 1114 Budapest, Bartó Béla út 31. iii. em. elnök: kósa Csaba Tel: 209-3495

MaGYar laPkiadók eGYesÜleTe 1016 Budapest, naphegy tér 8. elnök: kázmér Judit, főtitkár: Havas katalin

NEMzEtKözI szAKMAI szAKszERVEzEt inTernaTional FederaTion oF JournalisTs (iFJ) Nemzetközi Újságíró Szövetség elnök: Jim Boumelha, főtitkár: aidan White 1210 Brussels (Belgium) rue royale 266. Tel.: 32-2-219-2528, fax: 32-2-219-2528

[ megyei tükör ]

1

Megyei tükör címmel néhány éve önálló kötetben is eljuttattuk a széles közvéleményhez a megyei lapokban publikáló kollégáink írásait, évről évre pedig kalendáriumunkban is helyet adunk egy-egy cikkcsokornak. Ezt teszszük az idén is, de azzal, hogy kitörünk a „csokoralkotásból”, talán bizonyíthatjuk, mennyire sokoldalúak az olvasók közelében dolgozó kollégáink. Akadt például olyan írásunk is, amelyről nem volt egyszerű eldönteni, hogy „csak’” a megyét bemutató szokásos tükörben, vagy éppen gasztronómiai, netán „sportrovatunkban” tegyük közzé… I

réGi tartáS, Szellemi tőke a kastli magyar Gimnázium a nyugati szórványmagyarság egyik legjelentősebb intézménye, szellemi bázisa volt közel ötven éven át. anyagi támasz híján 2007-ben kényszerült bezárni kapuit, bár utolsó igazgatója, a zalaegerszegi dr. németh t. zsolt (képünkön) elkötelezetten küzdött az iskola életben tartásáért.

– szép, de szomorú végű történet, tipikusan magyar tragédia – kezdi beszélgetésünket németh T. zsolt, utalva németország egyetlen magyar–német tannyelvű, méltán híres gimnáziumának sorsára. az iskola elődjét a második világháború idején kivándorolt magyar emigránsok hívták életre, majd az 1956-os forradalom és az azt követő megtorlás újabb nyugati menekültáradathoz vezetett, mind több diák jelezte tehát felvételi igényét a többször is helyszínt váltó intézménybe. 1958-ban aztán a magyar gimnázium kastl település várába, az egykori bencés apátság épületébe költözhetett, s (kezdetben egyházi vezetés alatt) itt működött egészen a 2006-os tanév végéig. ekkor szűnt meg, betöltetlen űrt hagyva maga után. – Mielőtt elvállaltam volna az iskola vezetését, már kilenc évet dolgoztam, kutattam és tanítottam németországban – fogalmaz németh T. zsolt, aki a Bajoroszágban, nürnbergtől alig hatvan kilométerre található középiskolával 2005 augusztusában került kapcsolatba; ekkor kérte fel őt

10

[ megyei tükör ]



az igazgatói posztra az iskolabizottság egyik tagja. Magyarázata igencsak meggyőző volt: a korábbi igazgató ellen büntetőeljárás indult, így nincs, aki ellássa a vezetői teendőket. zsolt, fizikus-pedagógus lévén, tekintettel a szükséghelyzetre, vállalta a sürgető feladatot, bár ekkor már a túlélésért küzdött az iskola. – a problémák a régmúltban gyökereznek: az 1956-os menekülthullám után a gimnázium a nyugati magyar emigráció egyik szellemi központja lett, így a kommunista-szocialista titkosszolgálatok számára is érdekessé vált, s idővel, a hatvanas évektől kezdődően meg is jelentek a bomlasztó egyének. az egyházi irányítás alatt régivonalas, polgári, rendkívül tisztességes nevelésben részesültek itt a diákok. de lassan elérte célját az akkori magyarországi állampárt, az iskola vagyona elfogyott, és bizony a híre is megkopott a 80-as évek végére. Mindez egyenes következménye volt annak, hogy a magyarságra sajnos olyannyira jellemző széthúzást mesterségesen is felerősítették némelyek. a csökkenő gyereklétszám tovább gyorsította a folyamatot, s Magyarországon is sok német tannyelvű iskola indult, ezért mind gyakrabban fordult elő, hogy az emigráció már inkább máshová küldte tanulni gyerekeit. – de nem volt ez mindig így: hallomásból tudom, hogy az iskola még a 70-es években is olyan színvonalas volt, hogy németország negyedik legjobb gimnáziuma hírében állt. Magyar és német diákok vegyesen jártak ide, s természetesen ez adta az intézmény legfőbb értékét: nemcsak egymás nyelvét sajátították el a gyerekek, hanem az internátusban együtt is laktak, együtt szocializálódtak. a Burg kastl-i iskola több ezer főnyi munkaerőt adott a magyar–német gazdasági kapcsolatoknak – hangsúlyozza németh T. zsolt, majd hozzáteszi: ez volt az egyetlen gimnázium határainktól nyu-

a volt diákok találkozója a bezárt kastli gimnázium udvarán, 2008 pünkösdjén

[ megyei tükör ]

11

gatra, ahol a magyar diákok német kulturális környezetben élhettek, tanulhattak, s ahol a német diákok, akiknek semmilyen magyar kötődésük nem volt, közvetlen közelről megismerkedtek a magyar kultúrával, nyelvvel. a volt igazgató szerint ezzel hatalmas előnyhöz juthattak az itt végzett fiatalok. – 2000-től nem kapott német központi támogatást a kastli gimnázium, bár a források elapadásáról már három évvel korábban tudott az akkori iskolavezetés. Meglátásom szerint lehetett volna pótolni a pénzt, úgy, hogy az iskola státusát államilag engedélyezett helyett államilag elismertre változtatják. ez azt jelentette volna, hogy a német állam nem csupán megtűri a működését, hanem mint saját oktatási rendszerének elemét fogadja el. ezt azonban az akkori vezetés nem tudta elérni, amikor pedig én odakerültem, erre már nem volt lehetőség. – no és a magyar állam? – vetjük fel. – a magyar állam nagyon kevés támogatást nyújtott az iskolának, elsősorban elvi jellegűt, és azt is főként az orbán-kormány ideje alatt. a bajor kultuszminisztériummal az iskola megmentése érdekében folytatott tárgyalásaink során a bajorok kijelentették, hogy minden Magyarországról érkező euróhoz hét eurót tesznek hozzá! ezzel az ajánlattal én megkerestem a magyar kormány három felelős tagját, Magyar Bálintot, Veres Jánost és Bársony andrást, tájékoztattam őket az iskola helyzetéről, és arról, hogy a közvetlen problémák megoldására 20 millió forintos támogatás elég lenne. a segítséget szóban megígérték, aztán ebből semmi nem lett. a volt igazgató elmondja: amennyire csak lehetett, racionalizálták a működést, alapítványt hoztak létre, igénybe vették a németországi civil szervezetek és az egyház segítségét is, ám az iskola fenntartásához mindez kevésnek bizonyult. 2007-ben, egy évvel az alapítás félszázadik évfordulója előtt már nem indult új tanév. az utolsó időszakban mintegy harminc tanár dolgozott az intézményben, ahol 20-25 fős osztályokban tanultak a fiatalok, nyolc évfolyamon. Máig rendszeresen szerveznek találkozókat a volt diákok, a kapcsolatok tehát nem szakadtak meg, de az iskola újraindítására nagyon kevés az esély. – kastlban adott volt a hely, az épület, a kollégium, s ezt most mind elveszítettük. amikor odamentem, hittem benne, hogy kihúzhatjuk a sülylyesztőből az intézményt, már csak a nyomokban még fellelhető régi tartás, szellemi tőke miatt is. de ez sajnos minden igyekezetünk ellenére sem sikerült – mondta befejezésül németh T. zsolt. HOrVÁtH a. attiLa 008. évI SzAlézI Szent FerenC-öSztönDíJAS úJSágíró zAlAI hírlAP

1

[ megyei tükör ]


ma iS hallom azt a CSöndet – Minden virágnak van egy angyala, aki föléhajol, s vigyázza szépségét. simogasd meg te is ezt a hóvirágot, segíts az angyaloknak! – s az öreg a bütykös ujjaival kiszabadította havas rabságából a fehér kis harangokat, a kislány engedelmesen lehajolt s tenyerével óvatosan megérintette őket. a Misina-tetővel súlyos hófelhők incselkedtek, a város felé vezető gyalogösvényre gomolygó fehérség telepedett. a fagyos dér felkúszott a fákra, az ágak vége csillogó, jeges könnycseppeket sírt. lassan sunyi köd ereszkedett a vacogva tiltakozó erdőre. – ideje menni – mondta apó, s rézveretes sétabotjára támaszkodva elindult. Másik kezében a kislány kesztyűs, ökölbe szorult aprócska ujjait melengette. – siessünk, mert baj lesz otthon – mormogta már szinte csak magának, s szorítása simogatássá szelídült a törékeny marok körül. – Mondtam, hogy ő is jöjjön velünk... dohogása csitult, amint ránézett a mellette ballagó csöppnyi gyerekre, aki a megnyugvást jelentette neki. Öregségének legnagyobb gyönyörűségét. – Hallod ezt a csöndet? Minden alszik, csak a hópelyhek játszanak – s mosolyogva figyelte a gallyakra telepedő fehér pihéket. aztán szaporázták lépteiket, az öreg közben a régi időkről beszélt. a kislány a tükör történetét már többször hallotta, de mindig hálás érdeklődéssel figyelte, hiszen tudta, apón kívül nem sokan tudnak érdekesebben mesélni az üvegről. a városban látta a dzsámit, aminek színpompás ablakai a szeretett öreg munkáját őrzik. Meg azt is tudta, hogy apó az utóbbi időben sok hatalmas üvegtáblát tört össze. Megöregedett – gondolta bölcsen. a varázst hirtelen egy kehes kis autóbusz törte meg, amint erőlködve próbált megküzdeni a Mecsek gorombán meredek, kanyargós szerpentinjével. a kislány rakoncátlan, szőke fürtjeit sapkája alá gyömöszölte, majd ágaskodva lesimította az öreg bajuszáról a gyémántcseppekké fagyott csillogó párát. nevetésük visszhangját az álmukból felriasztott fák adták ágról ágra, s mintha a csúcsaikon lábujjhegyen lopakodó felhők is megbotlottak volna. a Tettye árnyékában megbújó szerény házacska előtt a kapuban ezüsthajú asszony várta őket. a kislányra berlinerkendőt terített, s szelíden korholta az öreget: – Hideg van! Már megint sokáig voltatok!


[ megyei tükör ]

1

a rojtok rejtekéből cinkos hunyorgás nyugtatta apót. nem sokkal később a kislány a sparhelt melegében egy lavór vízben pancsolt, aztán anyó ölébe kuporodott. Ünnep volt számára minden óra, amit velük tölthetett. a hatalmas ágyban az öreg egy törölközőbe bugyolált meleg téglát, anyó pedig egy meleg vizes palackot csempészett talpacskáihoz. s a három szempár – az egykor tündöklő kék, a hályog vakította barna és a zöld macskaszem – összevillant. ebben a mosolygós villanásban valami gyönyörűséges nyugalom volt. szerette velük a reggeleket, a forró kakaó illatát, az anyó nehézkes ujjait, amint az ő szőke tincseit rendezgette, s az apó bohókás mozdulatait, amint csempe tükrében borotválkozott. Csiszolt tükreinek ragyogása híres volt, ő mégis ehhez a csempéhez ragaszkodott. Mindennek sok éve már. a koporsójukra zuhanó föld aljas dübbenéseit agya mára kitörölte. Ma is hallja azt a csöndet a téli erdőben, látja őket a tettyei ház kapujában. Mintha ma is élnének. és élnek is. ilyenkor, tavasz kezdetén ők hajolnak a virágok fölé. ők, akiktől egykor csodás ajándékot kapott. az édesapját. taMÁSi rita SOMOgyI hírlAP


1

[ megyei tükör ]


VaddiSznót lőttek a „dianák” Hatodik alkalommal hívta a kamara társasvadászatra a nőket


[ megyei tükör ]

1

Három vaddisznó volt a hajtás végén a terítéken, háttérben a hölgy vadászok

sűrű köd kavarog a Harc és kölesd közötti útszakaszon vasárnap reggel fél nyolckor, a látótávolság alig pár méter. Még a végén elmarad a vadászat, gondolom, de amikor kistormásra érek, és látom, hogy tisztul az idő, megnyugszom. a falu sportpályáján már gyülekeznek a vadászok, férfiak, nők vegyesen. a szokásostól eltérően itt és most a hölgyek vannak többségben, a Vadászkamara Tolna Megyei Területi szervezete vaddisznóhajtást rendezett a megyében élő hölgy vadászok részére a Medina-dalmandi Vadásztársaság területén. a meghívók nevében kocsner antal, a megyei kamara elnöke üdvözli a puskával érkezőket, szívügye a női vadászat felkarolása. ez a hatodik alkalom, hogy társasvadászatot rendeznek a részükre. Fácánhajtás többször is volt, de lőttek már szalonkára és vadkacsára is, most a sörétes fegyvert golyósra cserélve vaddisznóra mennek, ami jó alkalom arra, hogy megismerjék egymást a különböző társaságoknál vadászó nők. acsádiné Varjú ildikó, a kamara irodavezetője bólogat, azt mondja, ő is éppen egy ilyen, a nők részére szervezett programon kapott kedvet a vadászathoz, tavaly tett vizsgát. azóta a férjével, aki a faddi vadásztársaság tagja, jár ki lesre, a diana Vadászhölgy klub tagjaival pedig társasvadászatokra az ország különböző részeire. a vaddisznóhajtás nem tréfadolog, komoly szervezést, fegyelmet követel. a vendéglátó vadásztársaság elnöke, Barakonyi imre felsorakoztatja és bemutatja az eseményen szervezőként és hajtóként részt vevő helyi vadászokat. az a hölgy, aki igényli, kísérőt kap, aki nem, az maga vadászik. Mondják, nagyon elszaporodtak a disznók, még a partoldalban lévő házak udvarára is bejárnak. szabadi istván vadászmester ismerteti a hajtás menetét, a biztonsági rendszabályokat. Mindenki kap egy térképet, rajta bejelölve a hajtás iránya, a leálló vadászok helye, a tiltott lőirány. Mielőtt elindulnánk friss, meleg pogácsát kapunk teával, üdítővel. Mindenki egyenigyon, mert étkezés csak két óra után lesz, mondják.

Fotó: Gottwald károly

három vaddisznó került puskavégre november első vasárnapján a Vadászkamara tolna megyei területi Szervezete által a megyében élő vadász hölgyek részére szervezett hajtáson, kistormáson. a női vadászok jól céloztak.

döcög a terepjáró a kátyús úton, tegnap eső volt, mára szerencsére csak a vizes fű, a sáros föld maradt. a helyszíntől egy kilométerre kiszállunk, az erdő széléig gyalogolunk, utána a szántás következik, cuppog a bakancs a sárban, jobban járt, aki gumicsizmát húzott. a mellettem ballagó szabóné Bajor éva nagykónyiból jött, otthon cserkelni jár vagy lesre ül, gyakran viszi magával a 15 éves lányát is. Tegnap fácánhajtáson volt, azt mondja nagyon elfáradt, mert a nádasban ment a kutyájával, most tanítja az ebet a hajtásra. elválunk egymástól, dékány Ferenc hivatásos vadász mindenkit a helyére vezet és mutatja, melyik irányból indul a hajtás, hol a másik leálló. óvatosan a lövéssel a déli irányba, figyelmeztet, mert arrafelé szőlők vannak, lehet ott egy-egy bilinckéző gyalogos. a hajtók narancssárga mellényt öltenek, hogy messziről észre lehessen venni őket, a kutyák ugyanilyen színű nyakpántot, kapnak, a vadászok narancssárga csíkot tesznek a kalapjukra. Tíz óra, kezdődik a vadászat. a hajtók csujogatva indulnak el a sűrűben, recsegnek az ágak. a leálló női vadászok az erdősávot körülvéve pisszenés nélkül, lélegzetvisszafojtva várakoznak, a puskák csőre töltve, kézben. az idegek pattanásig feszülnek. Vigyázz, jobbra, elöl disznó, kiáltja valaki, majd rögtön utána lövés hangzik. Tompa becsapódás volt, egy vad már elesett, konstatálom a történéseket. aztán tovább várok, fülelek, hátha felém is hajtanak egy kocát vagy kant, remélem kegyes lesz hozzám diana, a vadászat patrónusa. F. kOVÁtS ÉVa tOlnAI néPúJSág

1

[ megyei tükör ]



nem értik…

[ megyei tükör ]

1

az anyatej biCiklin érkezett

Uralja a médiát mostanában az országgyűlési képviselők költségtérítésének ügye. Az érintettek pedig nem értik, hogy mire is ez a nagy f elhajtás. Egyre többen szólalnak meg, leginkább a f elháborodás hangján. Kuncze úr (SZDSZ) nem érti, hogy miért most. Göndör frakcióvezetőhelyettes (MSZP) nem érti, hogy mi fáj. Lázár képviselő-polgármester úr (Fidesz), egyébként rekorder a maga 18,5 millió forintjával, nem érti, hogy miért pont ő a célpont. Nem folytatom a sort. A képviselők nem értik. Én meg azt nem értem, hogy mit nem értenek… Azt sem értem, hogy a városi polgármester országgyűlési képviselők – van belőlük a megyében is öt – legtöbbje szolgálati kocsival jár, miért kapják hát ugyanúgy az utazási költségtérítést? Meg azok, akik listán jutottak a parlamentbe, hol és mikor járják a „választókerületet”, amire egyéniben bejutott társaik előszeretettel hivatkoznak, amikor magyarázzák a bizonyítványt? Azt mondja a Nemzeti Bank elnöke – havi fizetése 7,4 millió forint –, hogy be kell fagyasztani a béreket és nyugdíjakat, mert hát közismerten válság van. Levelet küld vezetőtársainak, majd nyilatkozik a tévéknek a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. vezére – havi fizetése 2,66 millió+prémium – amiben arra kéri őket, hogy jővőre ne tervezzenek béremelést. Elmegy a miniszterelnök a nemzeti vagyonügynökség vezéréhez – fizetése titkos, de megbízható források szerint havi 3,5 millió+prémium – és kéri, hogy méltóztasson már ne emelni és a több tízmilliós jutalmakat, ami neki és persze vezetőtársainak is jár, ne vegyék f el teljes egészében. S végső csapásként megjelenik Lendvai Ildikó frakcióvezető a tévében és nagy átéléssel, ahogy azt az MSZP píárcsapata kitalálta, elrebegi, ők bizony f elvetik, hogy mégse járjon már ebben a helyzetben átlagosan havi 250 ezer forint adó- és igazolásmentes költségtérítés a képviselőknek. Szerintem ennyi aggódás és beleérzés után nincs mit izgulni, jó kezekben van az ország. SZŐtS iStVÁN órA – KOMárOM Megye

olyan céltudatos kíváncsisággal néz az objektívbe, mintha onnan akarná kiolvasni a jövőjét. Pedig a fényképezőgép csak dokumentálni tudja a csöppnyi lány sorsát, s Németh Dzsenifer esetében még ez sem egyszerű. beleszületett a valóság sűrűjébe.

a söjtöri kislánnyal és édesapjával, Kalányos Józseff el (36) néhány hete találkoztunk először, a zala Megyei kórházban. a gyermekjátszóban ültek, ahol épp jótékonysági műsor zajlott. Már akkor feltűnt, hogy a markáns férfi milyen természetes gyöngédséggel tartja karjaiban a csecsemőt, akin hamarosan műtétet hajtanak végre. a kislány végbélnyílása nem a megfelelő helyen fejlődött ki, emiatt kell operálni. a párosra dr. Gárdos László, a gyermekosztály osztályvezető főorvosa hívta fel a figyelmünket, mondván, számukra is megható volt, hogy az apa milyen odaadással gondozta az újszülöttet. dzsenifernek szüksége is van az apai törődésre, hiszen édesanyja – egy veleszületett betegség miatt – tolókocsiban tölti az életét. a műtétet megelőző hetekre a kórház hazaadta a csecsemőt, meglátogattuk hát őket, hogy bepillantsunk az otthoni hétköznapokba. az eredetileg rózsaszín, foszlott vakolatú söjtöri házhoz Fodorné Mátyás Bernadett védőnő kísér el bennünket. a pár júliusban költözött ide a babával, azelőtt az erdő közepén, szénásvölgy pusztán éltek, még puritánabb körülmények között. a futóláncon tartott apró csahosok közt lavírozva lépünk az őszi napfényből a homályba boruló házba. az egyik szegletben felsejlik az édesanya, Németh Erzsébet (32) tolókocsija, a család szobájába vezető ajtót pedig csak hangvezérléssel találom meg. Csöpp kis helyiség, de meleg van, az ajtó mellett vaskályha. a dupla ágy közepén a hat hónapos dzsenifer kurjongat, s kapkod jókedvűen a nem létező legyek után. az apa nyolc általánost végzett, amíg volt téesz, ott dolgozott kocsisként. imádta a lovakat. a téesz felbomlott, s neki 6-7 éve nincs állandó munkája. az anya little-kórral, veleszületett végtagmerevséggel látta meg a napvilágot, a minimális mozgáshoz is segítségre, kapaszkodásra van szüksége. a gyermekvállaláshoz esetében nem kis bátorság kellett. ijesztgették is elegen, hogy József nem fogja bírni, s gyorsan megunja majd a dajkaságot. szerencsére nem így lett. – dzseni 1 kiló 26 dekával született, hét hónapra. Muszáj volt császármetszést végezni, mert olyan magas volt a vérnyomásom, hogy ártott volna

18

[ megyei tükör ]


a babának – eleveníti fel a nehéz napokat az égszínkék szemekkel megáldott anyuka. – olyan csöpp volt, alig hittük... a kórházban nagyon kedvesek, gondoskodók voltak velünk, dzseninek külön szobája, külön nővére volt. két hét múltán erzsi elhagyta a kórházat, otthon egyszerűbbnek tűnt az ellátása. a kicsi azonban maradt, hiszen inkubátorban iperedett, míg el nem érte a megfelelő súlyt. – nehéz volt elszakadni tőle, mindig nála járt az eszem – cuppant egy puszit a kis kobakra. az anyatejre azonban továbbra is mindennél nagyobb szüksége volt dzsenifernek. ekkortól tehát József minden áldott nap biciklire ült, s kis üvegben vitte az otthon lefejt anyatejet az újszülöttnek zalaegerszegre. – reggel hatkor indultam, hogy időben ott legyen a tej a kórházban. egy jó óra alatt betekertem... – meséli az apa. – aztán haza, hogy erzsit is ellássam. Így ment ez két hónapig. Volt, hogy az úton elkapott az eső, de hát őérte mindent... Jó gyerek, nincs vele gond, eszik rendesen, már majdnem öt kiló. a történet egyik főszereplője, a bicikli nagy becsben fényeskedik az udvaron. József használtan vette, enélkül végképp működésképtelenné vált volna a család, hiszen minden beszerzést, intézkedést ennek nyergében végzett. amikor például fürdetőkádat vett a babának egerszegen, az alkalmatosságot a hátára kötötte, úgy tekert haza. Tudakolom, miből élnek. – leginkább abból, amit erzsi kap a rokkantsága után. Meg most intézzük az ápolási díjat, hiszen mindkettőjükről én gondoskodom – feleli az apa. – eddig miért nem kapott ápolási díjat? – nem tudtuk igényelni, mert nem volt személyi igazolványom. – ??? – Hát igen, mások is így reagálnak... nem volt rá szükségem. nekem abszolút nem hiányzott, aki akart, így is megtalált. a beszélgetésből lassan kibomlik egy olyan élethelyzet, amit kívülállóként sem könnyű megemészteni. a nyári beköltözést követően ugyanis a pár avval szembesült, hogy a házon, amit még anno erzsi szülei vásároltak, jelentős hitel maradt. no meg 600 ezer forintos elmaradt áramszámla, több év hátraléka, aminek döntő többségét nem ők fogyasztották el. a szolgáltató persze, a korábban itt élőknek adott részletfizetési kedvezmény és temérdek felszólítás után kikapcsolta a villanyt. Jelenleg sincs áramuk. – Hogyan tudják így ellátni a gyereket? – Van gyertyánk, meg a rádióval is lehet világítani.


[ megyei tükör ]

1

József és Erzsébet gyermekükkel, a kis Dzseniferrel

– de mi lesz télen? – Fogalmam sincs – dünnyögi az apa. – Van palackos gázunk, felváltva főzünk a sógorommal. Fával fűtünk, s a sparhelten vizet is tudunk forralni a fürdetéshez. Tévé és zene helyett meg itt van nekünk dzseni. a vízdíjból ugyancsak hibádzik 47 ezer forint, azt mindenképpen kinyögik valahogy részletenként, hiszen víz híján végképp nem lehetnek. – de hát világosság nélkül sem nőhet fel ez a gyerek... – ó, szerencsére már megszokta... az ágy mellett kis polc, rajta a pelenkák, s egy könyv. Hófehérke története. – Még meg sem született, már megvettem. nekem is ez volt a kedvenc mesém...– így az apa. Távozáskor a védőnőtől megtudjuk, a kislány gondozásában nem lehet semmi kivetnivalót találni. egyenletesen fejlődik, s minden remény megvan rá, hogy hamarosan behozza érettebb társait. az ember fejében persze sokasodnak a nehezen megkerülhető kérdések. Hogyan lehet így felnevelni egy gyereket? Miként lehetne ebből a helyzetből kimászni? Mi vezetett ide, kié a felelősség? a pontos válaszok alighanem kibogozhatatlanok. de még ha kristálytisztán, ércbe öntve állna is előttünk az igazság, akkor is, mire volna jó? aligha állhatnánk vele dzseni mindenre nyitott, a világot felfedezni vágyó tekintete elé. MaGyar HaJNaLka zAlAI hírlAP

180

[ megyei tükör ]


már nem menne ViSSza rendőrnek

Fotó: kiSS albert

az én időmben az volt az első számú mérce, hogy megvan, vagy nincs meg az elkövető. ha megvan, jól dolgoztunk. ha nincs meg, akkor rosszul – mondta dr. berta attila nyugalmazott dandártábornok.

nehezen lehetett rávenni erre a beszélgetésre dr. Berta attila nyugalmazott rendőr dandártábornokot, a Magyar nemzeti Vagyonkezelő rt. biztonsági igazgatóját. Hetekig húzta-halasztotta. Miért? – Megfigyeltem, hogy amikor a nyugdíjasok visszatekintenek aktív életükre, elhatalmasodik rajtuk az okostojás-szindróma. szerintem okosnak akkor kell lenni, amikor az ember funkcióban van. Felesleges visszabeszélni a múltba. az elmúlt tíz évben meg sem szólaltam, véleményt nem mondtam, pedig lett volna mit. időnként ugyanis elképedve néztem, hogy ekkora elementáris marhaságokat miként követhetnek el emberek. – Mire gondol? – amikor elvállaltam Budapest főkapitányi tisztét, tisztában voltam vele, hogy olyan útra léptem, amelyet már elérhet a politika szele. sajnos az elmúlt tizennyolc évben nem jutott el a hazai politika arra a tudati szintre, hogy felismerje: a szakembereket dolgoztatni kell és nem bántani. Mindegyik kormány a maga „hülyéit” akarja kinevezni, s ez néha sikerül is nekik. aki a szakmájában semmit nem tudott elérni, nem alapított céget, nem választották meg semminek, az jó lesz szakértőnek. az országnak az a legnagyobb baja, hogy efféle szakértők irányítanak a háttérből, nem pedig a valódi szakemberek. sőt, ők döntenek az utóbbiak sorsáról. – 1998 nyarán is leváltották a rendőri vezetőket. az akkori országos főkapitány, Forgács lászló ebbe az eljárásba bele is halt. Hamarosan infarktus vitte el... – ő nem tudta feldolgozni, hogy valódi indok nélkül felmentették.


[ megyei tükör ]

181

engem fel is jelentettek, majd azt mondták, az a baj velem, hogy büntetőeljárások folynak ellenem. amikor a bíróság mindegyik büntetőügyben, minden vádpontban jogerősen felmentett, senki sem kért elnézést. – Pályafutása során mikor érezte azt, hogy most minden rendben, megcsináltam, amit akartam? – ilyesmit sosem éreztem. olyan típus vagyok aki mindig kielégítetlen. Mindig újabb feladatra, újabb sikerre vágytam. azonnal meg akartam fogni a tettest, majd mindig jobb eredményt akartam. Tolna megyei főkapitányként eljött az a pillanat amikor 70 százalékos volt a felderítettség, nem volt a megyében gyilkos szabadlábon, a lakásbetörők 80 százalékát megfogtuk. Ha gépkocsilopásban egy ügyön elindultunk 300 autót szedtünk össze az országban. dőlt a siker, de ez nem az én sikerem volt, hanem a megye rendőreié. azt hiszem, sikerült elhitetnem közel kétezer munkatársammal, hogy ő és a munkája fontos. én viszont azt éreztem, hogy rám már nincs szükség, én nem vagyok fontos. Megtettem, amit a lelkiismeretem megkövetelt, jókor jött a továbblépés lehetősége. Budapesten is teljes erőbedobással küzdöttem, szenvedtem, harcoltam. Már leraktuk az alapokat, amikor másfél év után hirtelen vége szakadt. Ma már csak annyit mondanék: lehetett volna a leváltásunkat – hogy ne mondjam kirúgásunkat – sokkal elegánsabban is csinálni. – Még funkcióban volt, amikor egyre-másra robbantgattak Budapesten. Kik? – Bölcsebb lennék, ha pontosan tudnám, hogy kik követték el a robbantásokat. az azonban biztos, hogy igen nagy szolgálatot tettek azoknak, akik másnap a parlamentben felálltak, és szidták a Horn-kormányt, éppen a választások előtt. – Van-e valamilyen titok Zámbó Jimmy halála körül? Úgy hírlett, hogy jóban voltak. – Valóban jó barátságban voltunk, de a baleset körül nincs semmiféle titok. Véletlenül maradt a pisztolyban lőszer, amire nem emlékezett. Végtelenül aranyos, bűbájos társasági ember volt zámbó Jimmy, imádta a gyerekeit, a feleségét, imádott énekelni és élni. nagyon sajnáltam, hogy így ért véget az élete. – Mi a véleménye a rendőrség mostani munkájáról? – na ez az, amiről nem szeretnék sokat mondani. Tíz éve kívül vagyok a szervezeten, sok mindenről nincs megbízható információm. azt azonban látom, hogy a rendőri munkát a politika és a közvélemény elfordította a tettesorientáltságról. az én időmben az volt az első számú mérce, hogy megvan, vagy nincs meg az elkövető. Ha megvan, jól dolgoztunk. Ha nincs meg, akkor rosszul. Ha megtaláltuk Józsi bácsi biciklijét és visszaadtuk,

18

[ megyei tükör ]



akkor jól dolgoztunk, ha ez nem sikerült, akkor rosszul. Ma pedig az a fő téma, hogy „állampolgár őfelségének” akkor, ott és addig, van-e joga tüntetni, s ha van, akkor dobálhat-e tojást. Ha egy rendőri szervezetet olyan mélyre süllyesztenek, hogy el kell viselnie nemcsak a tojás-, hanem a kődobálást és a Molotov-koktélos támadásokat, akkor annak a rendőrségnek nem hogy valamilyen vezetője, de tagja se szeretnék lenni. Ma a szakértők, bizottságok, civil szervezetek képviselői megmagyarázzák, hogy az autókat, kukákat gyújtogatók, tévészékházat békésen szétverők valójában politikai jogaikat gyakorolják. Próbálnák ezt meg londonban ahol 400 éves polgári demokrácia van, vagy az usa-ban, hamar megtudnák, hol lakik a magyarok istene. – Azért az nem tagadható, hogy például 2006 őszén Budapesten előfordultak rendőri túlkapások. – ezen nincs mit csodálkozni, hiszen az említett szakértők, ügyvédek, civil jogvédők dominálják a politikai közhangulatot. a rendőrök is azt látják, hogy a politika, sőt a rendőri vezetők nem győznek ezek után futni és alkalmazkodni. az elbizonytalanított rendőr: kiszámíthatatlan rendőr. Pedig csak a törvényeket kellene betartani és betartatni. – Azért visszamenne még a szervezetbe? – Már nem. sokáig fájt, hogy elvették a „játékszeremet”, hiszen Magyarország legjobban szervezett, legeredményesebb rendőrségének voltam egyik vezetője. az egyik legfiatalabb ezredesként, majd a legfiatalabb tábornokként szolgáltam. Máig az egyetlen történészdoktor rendőr tábornok vagyok. Mindezekre most is büszke vagyok, mert sokat dolgoztam, tanultam, güriztem érte, de nem mennék vissza, mert ez már nem az én világom. – Meddig akar a nyugdíj mellett még dolgozni? – nagy bajban lennénk, ha a nyugdíjamból kellene megélnünk. Tíz évvel ezelőtt 46 ezer forinttal mentem el, jelenleg 110 ezer forintot kapok. ennek az oka, hogy 46 éves koromban 28 év szolgálati viszonnyal kényszerültem nyugállományba. akkor a lányom még egyetemista volt, a középső gyerekem főiskolára járt, a kicsi pedig még általános iskolás volt. Gyorsan kellett hát lépni és pénzt keresni. az 1998-ban alapított cégemet hat év alatt a nulláról építettem fel. Miután megint politikafüggő állásban vagyok, félő, ha kormányváltás lesz, megint megrostálják a közigazgatást. Hatvankét éves koromig szeretnék dolgozni, ha úgy alakul, visszamegyek a vállalkozói szférába. iHÁrOSi iBOLya tOlnAI néPúJSág

[ lapozgató ]

18

a new yorktól a Central ParkiG Molnár Ferenc grundja kicsiben a haza Manapság, amikor a kereskedelmi tévék szlengelő médiabűvészei háromhetes sztárocskákat kreálnak szakmányban, nem tanulság nélküli egy igazi magyar híresség emlékét felidézni, akit 2007-ben ünnepeltünk abból az alkalomból, hogy a Pál utcai fiúk száz éve jelent meg. Molnár Ferencnek hivatása volt az újságírás és elhivatottsága az írás: „Magyarországon minden írónak újságot kellett írnia, ha nem akarta, hogy felkopjék az álla… Tudtommal széles e világon sehol sem ismerik a napi sajtónak ezt az irodalommal való kötelező összeforrottságát… az a raj író, aki bevette magát a szerkesztőségekbe, megcsinálta európa egyik legokosabb, legművészibb, legötletesebb, legideálisabb sajtóját…” a világhír darabjai révén kapta szárnyára. szerkesztőségi szobatársa, ady is arra biztatta, hogy addig szerezzen magának barátokat, amíg a világhír tart. Mit mondjunk, darabjainak „szavatossága” ma is tart. Csak néhány példa e maitól eltérő „sztárságra”: világszerte játszott darabjai révén a húszas években egymillió dollárt keresett, irigyei „Csekkszpír”-ként emlegették. 1922-ben már Mercedese volt (kontrasztként: a háború utáni nehéz években nem egy magyar író kísérelt meg öngyilkosságot). ebben az időszakban jelölik nobel-díjra, s Thomas Mann nevezi a „világ mulattatójának”. a harmincas években, ha a riviéra fürdőhelyein megjelent, a cvikkeres urat fotósok kísérték, s világlapok számoltak be időtöltéséről. Gyermek- és ifjúkora helyszínét, a József körút 83-as számú házat ma emléktábla jelöli, bár szülőháza a túloldalon, a 68-as volt. az ifjúkorában nagyvárosiasodó Budapestet szülőfalujának tekintette, s számos helyen lakott. az apai ház harmadik emeletén egy kis lakásban, majd a Benczúr utcai egyedi-palotában, aztán a népszínház u. 22.-ben, 1908-tól a zichy Géza u. 10.-ben. 1911-től a zsigmond u. 10.-ben, egy ma is álló patinás bérházban volt szépen berendezett lakása, egészen 1935-ig. Fedák sárival kötött házassága utáni, az ifjú darvas lilivel 1926-ban kötött újabb frigye is ide kötődik. 1936-ban lányának vásárolta meg a nyúl u. 14. alatti villát, ahol ő maga sosem lakott. később a szalag u. 8–10.-ben vett kétemeletes lakóházat.

18

[ lapozgató ]



ám – különösen a bohém újságírói évek alatt – a lakásokkal egyenértékű tanyái a kávéházak. a legenda szerint a new York kávéház megnyitásakor maga Molnár volt az, aki egy mámoros hajnalon a kulcsot a dunába hajította, hogy eme éjszakázó népség előtt sose legyen bezárva a „műintézet”. ahogy írta: „drága a tisztességes lakás, a jó bútor, a kedélyes otthon, s ezzel szemben fűtött márványszobában lehet ülni húsz krajcárért… ebből a szempontból a kávéház egy hajléktalanok menhelye a burzsoázia számára…”

Molnár Ferenc 1906-1907 körül, Székely aladár felvételén Forrás: e. Csorba Csilla Székely Aladár, a művészi fényképész c. kötete (vincze Kiadó)

[ lapozgató ]

18

„Bárhol is voltam, mindig szerettem volna elutazni onnan” – vallotta. ennek az életérzésnek megfelelően ő az egész öreg kontinensen volt otthon. ahogy maga jegyezte fel: ötszobás lakása volt európában. „reggelizőszobám karlsbadban, nappalim Párizsban volt, szalonom nizzában és zeneszobám Velencében, hálóm Budapesten.” egyébiránt 1937-ben fordul meg utoljára Magyarországon. épp svájcban tartózkodott, amikor a második világháború baljós felhői egyre gyülekeztek: „Vízumom érvényessége 1940. február 3-ig szólt. karácsony este, 1939ben vacsora után kávéházba mentem, ahol tíz-tizenkét magyarországi emigráns gyűlt össze egy asztalnál. a szomszéd asztalnál egy részeg német magyarázta asztaltársainak nagyon hangosan és meggyőzően, hogy svájc olyan egérfogó, ahonnan már csak olaszország felé lehet kimenekülni. de ha az olaszok is belépnek a háborúba, az egérfogó véglegesen bezárul… Másnap reggel pénzemet svájcból átutaltattam new Yorkba, a Guaranty Trust bankba és így indultam el december 31-én Milánón és Genován keresztül new Yorkba.” Ha akkor nem emigrál, hanem hazatér, mert egyébként a kormányzó hitvesétől érvényes meghívása volt a Corvin-koszorú kitüntetettjeinek vacsorájára, sorsa nyilván megpecsételődik: Molnár ugyanis megőrizte zsidóságát, nem keresztelkedett ki. a kör, mely fél évszázada a new York kávéházban indult, az óceánon túl zárult, a „névadó” new Yorkban, a Central Parkban levő Plaza Hotel 835.ös szobájának lett a lakója, haláláig. a kisvárosnyi hotelben olyan személyiségek éltek, mint Maugham vagy Maeterlinck. a hűséges, „több mint titkárnő”, Bartha Wanda a 15. emeleten vett ki szobát. Volt idő, amikor Molnár Ferencet csak a kozmopolitizmus megtestesítőjeként emlegették. Pedig a vasfüggöny lezárulta után, nehéz időkben nem felejtett el pesti rokonoknak, ismerősöknek létfontosságú csomagokat küldeni. arról nem is beszélve, hogy minden magyar gyerek és felnőtt, aki olvasta a Pál utcai fiúkat, tudhatja, hogy ha íróját a világ jobbára briliánsan szellemes darabjai alapján ismeri is, nálunk ez a regény az utolsó békegeneráció idilli pillanatainak foglalata. a grund kicsiben a haza. eltüntetése után is a szülőföld eldózerolhatatlan szigete. s távozzon bár a szerző amerikába, a gyerekkora ott maradt a lónyay utcai reál közelében, a Pál utcában. s mindenkinek van Pál utcája, ahol számot vetett a világgal, a felnőttekkel, s ha az álmok nem teljesíthetők is be, nem kell feladni őket, a lélek legmélyén megmarad a feledhetetlen gyerekkor sugárzása. MaraFkÓ LÁSZLÓ

18

[ lapozgató ]


a hírlaPíróember Juhani Nagy János emlékére először egy társas összejövetelen találkoztunk, mikor is hatalmas, szőrös testét egy apró női fürdőruhába préselve bukkant elő vendéglátóink fürdőszobájából. Munkahelyi zsúr volt, a Magyarország című hetilapnál dolgoztunk együtt pár hónapot, egészen addig, amíg antall József osztálytárs-komisszárja szét nem verte az orgánumot. Juhani nagy János igencsak tudott inni, enni, mulatni és beszélni mindenekelőtt – a magyar anekdotázó kihaló speciesének egyik utolsó példánya volt. remek történeteket mesélt, és remek történetek estek meg vele. egyszer például kapott valakitől egy használt Minimat mosógépet, amelyet fáradtságos munkával Polski Fiatjának anyósülésére szuszakolt. Hazatérve azonban már nem tudta a gépezetet kivenni, és nem tudta soha többé, igénybe vett baráti segedelmet, próbálkozott autószerelőnél is, mindhiába – másfél évig autózott egy mosógép társaságában, hogy a végén az autót is azzal adja el. ( Jól tudott adni, venni is, hogy aztán persze a végén ne legyen semmije.) Mindenekelőtt azonban igazi újságíró volt, szenvedélyes, alapos, mindig és mindenre kíváncsi, minden iránt nyitott, bármiről író, és mindig írásra kész. lentről indult, határ menti faluból, szegénységből, nyomorúságból. remek eszével, konok szívósságával tört ki. debrecenben a kossuth – előtte és ma újra: dóczy – Gimnázium volt iskolája, majd ugyanitt a bölcsészkaron végzett magyar–német–finnugor szakon. Minden nyelven értett és beszélt, amelyre éppen szüksége volt. debrecenben kezdett újságíróskodni, majd Pesten, a Magyarországnál a Pálffy József körül kristályosodó „debreceni mag” oszlopos tagjaként írta a cikkek százait, ezreit. igazi újságíróként „minden vonalat vitt”: kül- és belpolitika, sport, utazás, történelem, irodalomtörténet, helytörténet, orvostörténet, biológia, vagy akár a rockzene – mind-mind a hatáskörébe tartozott. ám egyben, meg többen is, sőt mindenben nagyon különbözött a manapság a médiaszakokról kiömlő ifjú titánoktól: egyrészt művelt volt, olvasott, kulturált, egyik utolsó példánya a tudós hírlapírók mára kihaló fajának is, másrészt ő utána is nézett annak, amiről cikket írt. nem csak utánanézett, de utánabogarászott, utánakutatott – a paraszti lelkiismeretesség és alaposság ötvöződött benne az akkor még létező középiskolai és egyetemi oktatás adta pallérozottsággal.


[ lapozgató ]

18

Ha külföldön járt, különösen a hetvenes-nyolcvanas években, és meglátott egy szemétre kitett újságkupacot, rögtön leszállt a buszról vagy megállította a kocsit, átnézte a halmot, kimazsolázta, kitépkedte, és otthon gondosan dobozaiba rendezte azokat a közleményeket, amelyekről úgy gondolta, egyszer majd hasznosíthatók lehetnek. láttam otthonában gyönyörű dobozgyűjteményét, bennük témák, tájak, nevek, évszámok és mindenféle egyéb szempontok szerint rendezve a legkülönbözőbb nyelvű újságokból kigyűjtött cikkek, anyagok ezrei. Bejárta a világot, szert tett egy finn papírgyáros feleségére egyebek között, élt vagy fél évig Grönlandon is. utolsó éveiben egy eldugott mátrai falucskában húzta meg magát, hogy hátralévő idejét utolsó – azt hittem utolsó – szenvedélyének, a gasztronómiának szentelje. számos szakácskönyve jelent meg, az Európa eszik és A világ levesei című munkák nagyszerűek. a gasztronómus Juhani mindenevő volt; minden iránt nyitott, kíváncsi, nem ismert előítéletet, ha ennivalóról van szó. Minden nép, ország, tájegység, város lábasába egyként szenvedélyes kíváncsisággal kukkantott és kóstolt bele. Parasztgyomrától nem volt idegen semmi, ami emberi táplálék lehet. nem ismerte a konyhasovinizmust; az ő hajdúsági fazekában otthonossá főttek a legegzotikusabb nyersanyagok is. és a receptjei mindig kiegészültek történelemmel, útleírással, kultúrtörténettel, művészettörténettel, anekdotákkal, történetekkel. Hosszú évek óta betegeskedett, gyakran invitált, hogy látogassuk meg falusi remetelakában. elmehettem volna hozzá, kikérdezhettem volna, de nem tettem, nem telefonáltam, nem bírtam válaszolni utolsó iméljére, amelyben borzalmas képeket küldött agyonműtött magamagáról. Mindannyian a magunk életébe döglünk bele, nincsen közben érkezésünk a másik életébe-halálába beledögölni. Halála előtt pár héttel még új könyvét mutatták be egykori gimnáziumában, a dóczyban. a kötetet nagy Bandó andrás adta ki, aki az utolsó szakban – rácáfolva kicsit a fenti passzusra – Juhani barátja és támasza volt – isten áldja őt ezért. a halálhír vétele után pár nappal nyakamba vettem Pestet, és igen nehezen, de megszereztem a könyvet. a Mihály könyve torokszorítón gyönyörű olvasmány. egy igazi újságíró megrázó testamentuma. a világutazó hazatért. Juhani afrikából és Grönlandról megtért szülőföldjére és szeretett nevelővárosába, az övéi közé, az ő városának két

188

[ lapozgató ]



legnagyobb fiához: Csokonai Vitéz Mihályhoz és a tudós Hatvani istvánhoz. a regényes könyv kerettörténete annyi csak, hogy a tudós titokzatos szerei segedelmével föltámasztja a frissen temetett költőt. a két tudós – hisz Csokonai is az volt – együtt barangolja be a korabeli, tizenkilencedik század eleji debrecent és környékét, hogy aztán a végire a költő belekóstoljon a mába, és attól elszörnyedve, kétségbeesve vesse magát a sírgödörbe vissza. regény, mese is e könyv, de egy igazi újságíró regénye, meséje, melyben tudós alapossággal és a teljesség igényével dolgoztatik és mutattatik fel a kor tablója. Tulajdonképpen több száz debreceni tárgyú Juhanicikk van összemunkálva itt. a gyűjtögető hírlapíró kinyitotta összes dobozát, és kiszedegette belőlük a legjobb, legkedvesebb, legszemélyesebb „anyagokat”. kezdődik a könyv egy korabeli hullamosás szakszerű leírásával, melynek kezdetén a hullamosó lucskos káposztát vacsorál. ehhez lábjegyzetben megtaláljuk a lucskos káposzta pontos receptjét. Mert tucatnyi ételrecept is található a könyvben. aztán következik a korabeli debreceni utcák, terek, házak részletes leírása, a viselet oldalakon keresztül mutattatik be, egy egész fejezet szól csak a piacról, egy másik arról, hogy milyen az, amikor megfagy az ember. Pontos, tudományos, és egyben irodalmi leírást kapunk a pestisről, a sajt vagy a burgonya históriájáról, a gyógynövényekről, a könyvkötészetről, a vércsoportokról, a pákászatról, a népi gyógymódokról, és mindenekelőtt és mindig: a szeretett városról, debrecenről, és a város és a magyarság egyik legnagyobb és legszomorúbb zsivány költőjéről. a szinte testvérré vált Csokonai tragikus sorsa és csudás műve adott a hírlapírónak erőt ahhoz, hogy az élettől méltósággal és megnyugvással búcsúzzon el. Juhani újságba írt, de a könyv embere volt. BäCHEr iVÁN

[ lapozgató ]

18

SzaFt sátorváros. Van itt minden, színes póló, farmer, női kosztüm, melegítő, válltáska, sportcipő, atlétatrikó, strandpapucs. Tolong is a nép, folyik az alkudozás, nyílnak ki a bukszák. szép az élet. a sátorváros közepén lacikonyha. ez sem hiányozhat. igaz, ez már fedett lacikonyha, ám a sültek illata így is ott lengedezik a sátrak között. aki vásárolt, el ne feledje, hogy most már a hasára is gondolhat. a lacikonyha nem drága, foglalt is minden asztal, várni kell a felszabaduló helyre. a tulajdonos terebélyes, piros arcú asszonyság, aki hozzászokott az itteni közönséghez. elbír a férfiakkal, ha néhány korsó sör után elragadja őket a hév. Tekintélye van. először csak ránéz hosszan a hangoskodókra, aztán, ha nem csendesednek, kilép a pult mögül, és nyomatékkal megmondja, hogy ez nem kocsma és nem útszéli csárda: – a viszont nem látásra! ebédidő után, amikor elfogy a menü, szép lassan elfogynak a vendégek is. Beóvakodik ekkor az ajtón egy szakállas, torzonborz ember, akinek eddig tilos volt belépnie. – Jöhetek? – kérdi esengő tekintettel. az asszonyság bólint. – Üljön le, lajos! – és odamutat a sarokba, mert azért mégse a főhelyen terpeszkedjen el a szakállas. reá van írva ennek a szemére, a külsejére a sorsa, benne van a hangjában. az asszonyság kiküld a kézilánnyal egy kenyérvéget meg egy tányért, amelyre a pörkölt maradék szaftját löttyinti. lajos nekiül, falni kezd. legszívesebben a tányért is megenné. Míg fal, a lábával taktust ver a földön. Cipője orrán tátongó lyuk – de hát milyen legyen egy hajléktalan cipője? a szomszédos sátrakban vehetne új lábbelit, vehetne, ha lenne miből. de nincs. ételre sincs, pohár sörre sincs. Pedig arra áhítozna most leginkább. Megérkezik hamarosan ernő is. onnan lehet tudni a nevét, hogy a piros arcú asszonyság neki is odamutat a sarokba: – Üljön le, ernő, ha már itt van! szakálla nincs ernőnek, ám a haja csimbókosan lecsüng, és a tőle eredő verejtékszag még a konyhai szagokat is elnyomja. Hajléktalan, természetesen ő is.

10

[ lapozgató ]



leereszkedik lajos mellé, és vár nagyokat nyeldesve. kap egy kis szaftot, szelet kenyérrel ő is. Hamarosan mindketten fényesre suvikszolják a tányérjukat. Felnéznek, kutyatekintetükkel az asszonyság szemét keresik. ő nem néz feléjük, végzi a dolgát, de enélkül is tudja, hogy lajos és ernő szeretne még valamit. Mi mást, egy pohár világos sört. de sör nincsen a számukra, hová is lennénk! igyanak vizet a parkban, a csorgóból! Van még viszont egy kis szaft, a fazék aljáról, ez a legjobb, mert sűrű, van még néhány kenyérvég, amit nem vettek el a fizető vendégek. – Jöjjenek, no! – int a pult mögül az asszonyság. azok ketten feltápászkodnak, viszik a tányérjukat, az asszonyság meg a főzőüst mélyére nyúl a merőkanállal. nemcsak szaft, még néhány darabka mócsingos hús is felmerítődik onnan. a kenyérvégből is vihetnek fejenként kettőt-kettőt. a kosztosok visszatérnek az asztalhoz. lajos ernő tányérját vizslatja, ernő lajosét. nem kapott-e többet a másik a fazék aljáról? egymásra mordulnak, aztán falni kezdenek. Végezetül a kenyérvéggel mindketten tükörsimára törlik a tányérjukat. Most már a nézésük is megváltozik. az van ebben a tekintetben, hogy lám, azért szép az élet. és talán holnap is lesz szaft. kÓSa CSaBa

marabu rajza

[ lapozgató ]

11

a teSt éS a lélek a híres irodalomtörténész – nevezzük Petényi elemérnek – leszállt a villamosról, megigazította sötétkék nyakkendőjét, az órájára nézett, s azt mondta mellette totyogó feleségének: vajon mi mindent kérdezhetnek tőle? – Talán az írókkal való találkozásaidra lesznek kíváncsiak – mondta Petényi elemér felesége, született regéczy ilka, aki a híres irodalomtörténészt közel hatvan éve minden előadására örömmel elkíséri. – Mondd el, hogy te még személyesen találkoztál Móriczcal, kosztolányival, Tersánszkyval, németh lászlóval. – ez jó ötlet – mondta a neves irodalomtörténész, miközben nejét átsegítette a zebrán. – de vajon beszéljek-e a modern regény szerkezeti problémáiról? s kitérjek-e arra, hogy édes anna tettében semmi társadalmi helyzetéből fakadó indíték nem fedezhető föl? – Ha kérdik, miért ne? – vágta rá az asszony, és arra kérte férjét, a modern XX. századi regényelmélet legnagyobb hazai szaktekintélyét, üljenek le, mert nagyon meleg van, a műsor csak másfél óra múlva kezdődik. lehuppantak egy árnyas fa alatti padra. Petényi elemér megtörölte a homlokát, elnézett a távolba, és annyit mondott: – erős volt, mint a bivaly. és léha, akinek sose volt elég pénze. emlékszel? „édes, egyetlen Vigám, nem írhatom le, és nincs se levél, se szó, ami elmondhatná, mit éreztem, mikor elolvastam leveledet, s mit érzek még most is, mialatt e sorokat ide írom.”* az asszony pihegett, szeretettel nézett férjére, és ábrándos tekintettel folytatta: „senkim sincsen rajtad kívül, kihez ebben az életben még egy csöpp szeretet vagy bizalom fűzne, ez bizonyos. leveled hónapok múlva jutott kezembe. ah, milyen hónapok múlva! Hisz megtudod, édesem.”* – évek óta hiába házalok vele. – Mire gondolsz, elemér? – Hát a kéziratra, amit róla írtam. krúdy után ő volt a legérzékibb magyar író. – Mondd ezt el, ha kérdik. Hátha most újra fölfedezik. – Jó, úgy lesz – mondta Petényi elemér, Tersánszky Józsi Jenő legműveltebb értelmezője, a XX. századi regénystruktúra szakavatott tudora. és megint az órájára nézett. – Mennem kell – mondta társának, aki annyit felelt, ismerlek, gyűlölöd a pontatlanságot. és hozzátette, itt várlak, és miután a híres irodalomtör-

1

[ lapozgató ]



ténész a tévészékház felé vette az irányt, utánaszólt: aztán szépen beszélj, kerüld az idegen kifejezéseket. Miután belépett a hatalmas épületbe, a nyolcvannyolc éves Petényi elemért leültették az aulában. Vele szemben egy tetovált férfi fészkelődött. – Merre van az a rohadt stúdió? – kérdezte a fickó –, nincs itt valami köcsög, aki tudja? Maga is a Periszkópra vár, öreg? Petényi elemér, a XX. századi magyar regényszerkezet szakértője megigazította sötétkék nyakkendőjét, és csak annyit mondott: – Valakit bizonyára küldenek. igaza lett, mert egy lilahajú nő futva jött értük, bemutatkozott, ő a műsorasszisztens, mindjárt kezdenek, itt mindig kupleráj van, gyorsan, gyorsan, be a sminkesekhez, arra kér mindenkit, ne szöszöljön, mert a műsoridő nagyon drága. Petényi elemért és az izomkolosszust bepúderolták, majd leültették egy raktárszerű folyosóra. amikor a vasajtó nagy robajjal kicsapódott, s kilépett rajta a zilált műsorvezetőnő, Petényi elemér illedelmesen bemutatkozott, ő volna az, aki a háború előtti és utáni magyar regény sajátosságait kutatja, igen örül, hogy reá gondoltak, mily nagy szerencse, hogy személyesen ismerhette a bohém zsenit, Tersánszkyt… – négy perc az egész – mondta a zilált műsorvezetőnő, s jegyzetei között matatva motyogta: – a test és a lélek a témánk, hm, ez érdekes. akkor, ha jól látom, te leszel a test – és rámutatott a feszes fickóra –, maga pedig a lélek. két-két perc, uraim, hamar lezavarjuk. – két perc? – nézett föl Petényi elemér irodalomtörténész, aki hatvannyolc éve kutatja a modern regényszerkezetet. – Miről lesz szó ebben a két szűk percben, kedves? – Valamit csak kitalálunk – felelte a műsorvezetőnő, és berohant a stúdióba. – Milyen volt, elemér, hogy érzed? – kérdezte őszinte lelkesedéssel az asszony, amikor férje fáradtan visszacsoszogott hozzá. – igen összeszedett – felelte a férfi. – okosak voltak? Fölkészültek? – a lehetőségekhez képest, azt hiszem, igen. kifejezetten érdeklődtek. – és mit szóltak Tersánszkyhoz? – el voltak tőle bűvölve – felelte halkan Petényi elemér. raB LÁSZLÓ

* az idézett szövegrészlet Tersánszky Józsi Jenő 1916-ban megjelent Viszontlátásra, drága című regényéből való.

[ sport ]

1

selMeCzY aTTila

PekinGi álmok – éS tények 44 éVVel Tokió és hússzal szöul után ismét a Távol-keleten, a kínai főváros, Peking rendezte a 29. nyári olimpiát. Voltak aggályok az emberi jogokkal, az internetfelhasználás korlátozásával, a magas levegőszennyezettséggel kapcsolatban, ezek a hangok később lehalkultak. a szakmai, átállási, egyéb nehézségek pedig minden BEJiNG 2008 résztvevőre hatottak. azért vannak, hogy augusztus 8-24. leküzdjük őket, és erőt merítsünk belőlük. sajnos erre a mi csapatunknak is bőven adódott alkalma. kezdve Kolonics György (36) kétszeres olimpiai bajnok kenus tragikus szívhalálával, amely mindenkit megdöbbentett. elhunyt Gerevich György (62) kardedző is. szegény Görbicz Anita leforrázta a lábát, Barta Nóra műugró lakását álmában kirabolták, Módos Péter birkózó vérmérgezést kapott. Társa, Hatos Gábor a helyszínen került kórházba fülgyulladással, a helyette kivitt Veréb Istánnak 12 kilót kellett fogynia – és ezek még csak objektív akadályok. de haladjunk időrendben. az eddig 157 aranyérmet nyerő magyar küldöttségben 171 versenyző indulhatott, ők szereztek kvótát, illetve teljesítették a szinteket. Tehát nyilván a pillanatnyilag legjobbak utazhattak, de 28 sportágban csupán 302 győztest hirdettek, így a 204 ország több mint 11 ezer sportolója túlnyomó többségében vesztesként távozott. értékes minden érem, pont, helyezés, hiszen óriási a konkurencia. Gondoljunk bele, mi magunk például miben lennénk mondjuk másodikok vagy huszadikok a világon? Úgyhogy legyünk végre realisták, ne szidjunk senkit, most ennyi sikerült. kikapni sosem jó, ám örökösen balszerencsére, bírói nyomásra hivatkozni sem szerencsés, mert az nem mentség, csak kifogás, és az ellenfeleket is sújtja. Hibádzott a tehetség, vagy kevés – netán sok – volt az elvégzett munka? Másoknak jobbak az idegei, ügyesebbek, erősebbek, gyorsabbak? egy biztos: önbizalom nélkül nem lehet nyerni, s talán ez volt hiányolható gyakorta. a győzteseket nem nyomasztja a tét, inkább feldobja! (igaz, nekik nem kell rászólniuk az edzőjükre, hogy ne köhögjön feléjük – ezt is olvashattuk.)

1

[ sport ]



éremtáblázat OrSZÁG arany ezüst bronz 1. Kína 1 1 8 . egyesült államok 8 . Oroszország 1 8 . nagy-britannia 1 1 1 . németország 1 10 1 . Ausztrália 1 1 1 . Dél-Korea 1 10 8 8. Japán 10 . Olaszország 8 10 10 10. Franciaország 1 1 11. ukrajna 1 1. hollandia 1. Jamaica 1. Spanyolország 10 1. Kenya 1. Fehéroroszország 10 1. románia 1 18. etiópia 1 1. Kanada 0. lengyelország 1 1. MAgyArOrSzág norvégia . brazília 8 . Csehország . Szlovákia 1 . új-zéland 1 . grúzia 8. Kuba 11 11 . Kazahsztán 0. Dánia 1. Mongólia thaiföld . észak-Korea 1 . Argentína Svájc . Mexikó 1 . törökország 1 8. zimbabwe 1 . Azerbajdzsán 1 0. Üzbegisztán 1 1. Szlovénia 1 . bulgária 1 1 Indonézia 1 1 .Finnország 1 1

OrSZÁG arany ezüst bronz . lettország 1 1 1 . belgium 1 1 Dominikai Közt. 1 1 észtország 1 1 Portugália 1 1 0. India 1 1. Irán 1 1 . bahrein 1 Kamerun 1 Panama 1 tunézia 1 . Svédország 1 . horvátország litvánia . görögország 0. trinidad és tobago 1. nigéria 1 . Ausztria 1 írország 1 Szerbia 1 . Algéria 1 1 bahamák 1 1 Kirgizisztán 1 1 Kolumbia 1 1 Marokkó 1 1 tádzsikisztán 1 1 1. Chile 1 Dél-Afrika 1 ecuador 1 Izland 1 Malajzia 1 Szingapúr 1 Szudán 1 vietnam 1 . örményország 80. tajvan 81. Afganisztán 1 egyiptom 1 Izrael 1 Mauritius 1 Moldova 1 togo 1 venezuela 1

[ sport ]

1

a káprázatos megnyitó ünnepség négy óra hosszat tartott, színes tündérek, űrhajósok szálltak a légtérben – az 1984-es los angeles-i olimpián láttam ilyet –, köztük az évszázad tornásza, a háromszoros olimpiai bajnok Li Ning (vele az 1982-es zágrábi Világ kupán volt szerencsém találkozni). a magyar zászlót Kammerer Zoltán vitte, a házigazdákét Jao Ming. az angol énekesnő Sarah Brightman gyönyörűen dalolt az éjszakában: You and me. egy világ – egy álom jegyében nyitotta meg minden idők legdrágább olimpiáját (40 milliárd dollár) Hu Csan-tao államfő és Jacques Rogge noB-elnök. a szigorú biztonsági intézkedések ellenére mégis halállal kezdődött: megöltek egy turistát, a késes merénylő öngyilkos lett. Mint kiderült, az áldozat az amerikai röplabdacsapat edzőjének a rokona volt. az első GYőzTes a cseh Katerina Emmons (Kurkova) légpuskával. Férje amerikai, olimpiai bajnok athénben, papája Jan Kurka pedig Mexikóban. ez már valami! nekünk pedig jött az első ezüst: Cseh László 400 m vegyesen európa-csúccsal, míg Kis Gergő 6. itt kezdődött lacika háromszoros ismétlése az amerikai Michael Phelps mögött, aki 8-szor állhatott a dobogó tetején, összesen 14 aranyával minden idők legsikeresebb ötkarikás sportolója. Plusz 1 millió dollár a szponzorától! nekünk a mi fiúnk úszása legalább úgy tetszett. Tornában Gál Róbert három szeren rontogatott fájós lábával. Böczögő Dorina bátran versenyzett, ugrásban csaknem döntőbe jutott, gerendán is remek volt egykarú kézállása. női tőrben az olasz Vezzali harmadszor nyert, Knapek Edina 5. kardban mindjárt kiestünk, párbajtőrben Boczkó Gábor 4. a férfi 4x100 gyorsváltó soha nem látott versengést hozott: az ausztrál Sullivan hiába kezdett világcsúcs részidővel, a francia Bernard az utolsó váltásnál testhosszal vezetett, de az amerikai Lezak (46.06 mp!) pont a célban utolérte, és íme Phelpsék máris ugrálhattak a parton. egyik csalódásunkat a medencében fogadkozó pillangózó lányaink okozták, messze lemaradva. Manadou leégése minket nem vigasztalt. Pláne, hogy az év sportolónője, Szávay Ágnes kizuhant az első fordulóban (nem ment a szerva, csak az ütődobálás). Sidi Péter légpuskával vezetett, végül pontszerző hatodik lett. Vízilabdában döntetlen Montenegró ellen (volt ez már rosszabb is, lesz még jobb is). keserves női győzelem a hollandok felett – csak a végén derült ki, hogy ez mekkora diadal, hiszen az ellenfél a csúcsra ért! – utána meg döntetlen az ausztrálok ellen, ez meg ugyebár bronzmeccsen ismétlődött, de csak a büntetőkig – kész krimi. akár kézilabdában, ahol a lányaink ötgólos vezetést adtak el,

1

[ sport ]



[ sport ]

1

az utolsó másodpercben mentve döntetlenre a brazil meccset. Hiába, nem lehet minden terhet Görbicz törékeny vállára pakolni. aztán jött a fordulat, ötgólos hátrányból, a sírból visszahozott német mérkőzés (2524) a lelkierőnek köszönhető. közben a vízben Phelps 200 pillangón is elképesztő iramban szelte a habokat, Cseh laci itt is európa-csúccsal második, zseniális úszással. a 4x200 gyorsváltóban lányaink odatették magukat, jutalmuk 6. hely. egyetlen súlyemelőnk, Baranyai János balesetet szenvedett, szörnyű volt nézni. nagyon sajnáljuk, mert a végsőkig harcolt a 148 kilóval – már gyógyulóban van. a birkózó Bácsi Péter is küzdött a szőnyegen, 5. lett. Bodrogi László kerékpárján az éremért hajtott, erre a mezőnyversenyt feladta, az időfutamon 27. lett – 39-ből. a világbajnok könnyűsúlyú evezősduó Varga, Hirling is kecsegtetett – de sehol. akárcsak az ökölvívó Bedák vagy Káté, vártuk, hogy üssenek, milyen profi lesz így belőlük? Gyurta Dániel athéni ezüstérmesünk 200 mellen európa-csúccsal jutott a döntőbe, ahol szoros 5. lett. Vízilabdázóink legyűrték a spanyolokat (85). a hátúszó Szepesi Nikolett kiesett, miután áprilisban eltörte a kezét (öccsével viaskodott a távkapcsolóért – ki lehetne ilyet találni?). a skeetlövő Igaly Diana címvédése nem sikerült, alig edzhetett, a szakadó esőben 13., de ő csakis saját magát hibáztatta, megszívlelendő…

a leGkelleMeseBB MeGlePeTés jött. Fodor Zoltán (84 kg) kötöttfogású birkózó második lett, a döntőben olasz ellenfele eldobta őt. sebaj, remek volt így is, ő olyan sportoló, aki soha nem adja fel. és így telt el az első hét, aranyérem nélkül, nagy virrasztások közepette. Még Cindy Crawford is annyira izgult, hogy majdnem szívrohamot kapott – mesélte egy tv-interjúban. Cseh újabb ezüstöt nyert, harmadszor is Phelps mögött, felér legalább egy arannyal – nekünk. női 100 gyorson a német Britta Sreff en, a budapesti eB-győztes nyert a nagyobb esélyesek előtt. női vízilabdázóink lemosták a görögöket (10-4), míg a kézis lányaink sajnos nagy verést (33-24) kaptak az oroszoktól, férfi párbajtőrözőink ötödikek. 200 m női mellúszásban az amerikai Rebecca Soni csapott elsőként a célba, neki legalább a szülei magyarok, bezony! Férfi pólóban a spanyolok – helyettünk – kitömték Montenegrót (12-6), a mieink ausztráliával senyvedtek (13-12), vagy inkább tartalékoltak, hiszen magasabbra törnek. női tornában az amerikai Nastia Ljukin győzedelmeskedett, akinek a papája szöulban nyert csapatban és nyújtón, s elsőként ugrott triplaszaltót talajon, az 1987-es eB-n. akkori legyőzője, a most amerikai férfi csapatban remeklő Artyemov édesapja volt, még ugyancsak szovjet színekben. a japán női csapattal 5. Curumi viszont a nagypapa tokiói csapataranyára

Séf volt Pekingben

konyhai f elszerelés alapját a különböző méretű vokok képezik, így azokat használta a Tatán élő mesterszakács is, aki csaknem két hónapon át dolgozott séfként Pekingben. Pluszpénzt nem kapott ugyan ottani munkájáért, a vendégeket fogadó utazási iroda viszont teljes egészében f edezte költségeit, kirándulásainak kiadásait, s nem csak szakmai kívánságait igyekeztek teljesíteni. Tették mindezt annak érdekében, hogy a magyar látogatói központként működő Long May nevű luxusszálloda vendégeinek ne kelljen nélkülözniük a hazai ízeket.

több ezer magyar a helyszínen követte figyelemmel a XXiX. nyári olimpiát, de balla Gábor volt az egyetlen, aki azért utazott Pekingbe, hogy hazai ételeket főzzön a szurkolóknak.

A kif ejezetten csúnya, f ekete pöttyökkel teli kínai burgonya okozta a tatai edzőtábor kiváló szakácsának a legtöbb gondot az első napokban. Nemcsak meghámozni volt nehéz, de tízpercnyi főzés után már szétfolyt, nem volt használható még a gulyásle-

vesbe sem. Balla Gábornak ki kellett találnia azt is, hogy miként keverje meg a levest fakanál nélkül. A földkerekség legnépesebb országában ugyanis nem ismerik ezt a módszert. Ott mindent beletesznek a palackozott vízbe, összefőzik és a végén kimerik. Gyakran készítenek valamilyen levesalapot, aztán különböző ízesítésekkel többfélét tálalnak f el belőle. Ráadásul azokat is könnyű anyagú fazekakban rottyantják össze, melyeknek fülei nagyon gyengék. A

Egyszerű ötlet ez, de megvalósítása cseppet sem könnyű. Főleg azért nem, mert sok alapanyag beszerzése lehetetlennek bizonyult, vagy csak nagyon nehézkesen sikerült. Tejtermékeket például még az ottani Tescókban sem nagyon kapott, ám ha volt is valami, az meg rengetegbe került. Két deciliternyi tejfölért például 20 jüant kértek, ami csaknem ötszáz forintnak f elel meg. Még jó, hogy vitt magával kétkilónyi hazai csípős paprikát, mert abból ott is van ugyan elegendő, de csupán f eleannyira erős, mint a kalocsai. Bár napraforgóolaj akadt bőven, de az is sokba került,

18

[ sport ]



lehetett büszke. Férfi egyéniben a kínai Jang Vej a befutó, a német Hambüchen meg csalódott. női tőrcsapatunk – bevillongások közepette! – azért 4. lett. az atlétika sem kezdődött jól! az athéni ezüstérmes Kővágó, valamint Máté sem jutott döntőbe, míg az akkori aranyvesztes Fazekas Róbert a 8. helyet szerezte meg 63.43 méterrel: mínusz 7 m, ennyit jelent 4 év! a férfi 100 m szenzációs versenyt hozott. először is nagy meglepetésre kiesett a világbajnok Tyson Gay. a 22 éves jamaicai Usain Bolt az utolsó tíz méteren már ünnepelte magát, így is 9.69 mp-es világcsúccsal nyert, két tized előnnyel: lezser futás volt, igazi örömzene. női százon folytatódott a jamaicai reggae: Shelly-Ann Fraser 10.78-cal száguldott a célba, ugyancsak két tizeddel, ugyanazon a 4-es pályán. ezüstérmes két honfitársnője, Simpson és Stewart holtversenyben (ha már Merlene Ottey-nek sohasem jött össze az arany). Micsoda váltó lesz ez Veronica Campbell csatlakozásával! (nem lett – de erről később). a női marathon a román Tomescu-Dita elsőségét hozta, a brit Paula Radcliff e, ahogy athénben, itt is megzuhant: 23. kalapácsvetésben Pars Krisztián 4. lett, 80,96-tal. (Mivel Gyevjatovszkijt és Tyihont kiszavazták a doppingdoktorok, Pars utólag még ezüstérmes is lehet!) Végleg elszálltak a vívóeredmények a kardcsapat 7. helyével – kardunkba dőlünk, a tömérdek arany után… kézis lányaink újabb veréssel

így inkább szójaolajat használt a sütéshez, mert a célnak megf elelt. Természetesen nem egyedül készítette naponta a különböző méretű vokokban a 300–400 adagnyi babgulyást, csirkepaprikást, marhapörköltet, brassói aprópecsenyét és a különböző sülteket, hanem kínai kukták közreműködésével. A tetemes mennyiség nem okozott számára gondot, hiszen idehaza is gyakran főz ennyit remek munkatársaival együtt. Velük félszavakkal is megérteti magát. Pekingi segítőivel viszont olykor még a tolmács segítségével is nehezen ment. A kínaiak ugyanis a 6-ot például úgy mutat-

ják, hogy egyik kezükön a hüvelyk- és a kisujjukat nyújtják ki, a három középsőt pedig behajlítják. Az ökölbeszorított kéz pedig a 10-et jelenti. Nem értette viszont, hogy reggelire miért kell főtt csirkelábakat is készíteniük tojásos rizzsel és gőzgombócokkal, de elfogadta a régi szólás bölcsességét, miszerint ízlések és pofonok különbözők. Méghozzá olyannyira, hogy – bár sok kínai ételt megkóstolt – skorpiót, patkányt, kígyót és különböző bogarakat még véletlenül sem vett a szájába. Kuktái viszont imádták őket. PaLÁSti PÉtEr órA – KOMárOM Megye

[ sport ]

1

Vajda attila a kajak egyesek ezerméteres versenyében megszerezte az első magyar aranyat

szembesültek: 22-33 korea ellen, mégis továbbjutottak. Teniszben Federert kiütötte az amerikai Blake, őt meg a chilei Gonzalez, akit viszont az ebben a döntőben is megállíthatatlan spanyol Rafael Nadal oktatott. a nőknél a Williams nővérek is outot fogtak, az orosz háziversenyben ezúttal Gyementyeva volt a legügyesebb.Vízilabdázóink kanada ellen biztosították az elődöntőt (12-3). az aTléTikai sTadionBan eközben drámai események zajlottak. 110 m gáton Trammel az első gátnál lesérült, a sántikáló hazai reménység, Liu Hsziang címvédő a hibás rajt után feladta! Tiszta a célegyenes a világrekorder kubai Dayron Roblés előtt. női gáton a svéd Susanna Kallur is átesett az első gáton, sírva jött le. a döntőben az amerikai Lolo Jones biztos nyerőként hatalmasat botlott és csak 7.-nek ért be. (emlékezhetünk, Barcelonában Gail Devers még nagyobb előnyből mekkorát esett az utolsó gáton, ő hason csúszva is 5. lett!). Jelena Iszinbajeva orosz rúdugrónő, az egész olimpia legnagyobb esélyese, világcsúccsal (505 cm) nyert is. Férfi 400 gáton hármas amerikai siker, Angelo Taylor ráduplázott sydney-i elsőségére (47.25, még mindig fél másodpercre Kevin Young világcsúcsától). a magasugró Andrej Szilnov utólag került az orosz csapatba, és hibátlan teljesítménnyel a 236 centit rögtön átugrotta. a női vízilabda-elődöntőben a hollandok visszavágtak ellenünk (8-7), kézilabdás lányaink viszont megtáltosodtak, 34-30-ra verték romániát és ők is elődöntősök. a labdarúgó presztízsmeccsen Argentína-Brazília 3-0, majd a címvédő a döntőben nigériát is megverte (1-0), Kassai Viktor játékvezetése mellett. a játékok egyik legnagyobb sztárja, Bolt 200 méteren 0,9 m/sec ellenszél-

00

[ sport ]



ben, látszólag könnyen megdöntötte a nagy Michael Johnson világcsúcsát: 19.30 mp-cel! de már jött is a női 200 m, újabb jamaicai szélvihar: Veronica Campbell futott, mint a szem a harisnyán: 21.74 mp. a 4x100-as váltóban tragédiák zajlottak. előbb Patton és Gay kezei közül esett ki a bot, s honfitársnőik is képesek voltak ugyanerre, ugyanott: Torri Edwards és Lauryn Williams hathatós közreműködésével! Hú, de ciki az amik számára. 400-on LeShawn Merritt nagyon elverte Warinert (43.75 mp). Magasgáton a kubai Roblés távolozta a mezőnyt: 12.93 mp. a kézis lányokkal az elődöntőben újra szembejöttek az oroszok, volt remény, de 22-20 oda. a bronzcsatában is vereség, koreától (33-28), maradt a szép 4. hely – és sírás. a szalagszakadást szenvedett Vérten Orsolya legalább bekerült az all star-válogatottba. Öttusában Balogh Gábor és Horváth Viktor (sérüléséből épp hogy felépülve) esélyei a lovas akadályokon eséssé változtak, még szerencse, hogy épségben megúszták. Gyenesei Leila és a címvédő Vörös Zsuzsa ugyanott végeztek: a huszadik hely tájékán. a tízpróbázó Zsivóczky Attila sérülten utazott ki, az első száz méter után feladta… a hétpróba-ezüstös ukrán Ludmilla Blonszka pozitív doppingtesztje miatt a kizárás és örökös eltiltás sorsára jutott! női vízilabda bronzmérkőzés: 3 gólos vezetés után, majd ráadás és büntetőpárbaj végén 12-11 ausztrália javára. nekünk ismét egy 4. hely jutott, a könnyek, a bíráskodás kritizálása, no meg Dravucz Rita szépségdíja. all star: Horváth Patrícia és Valkay Ágnes – ez sem rossz. a férfi pólósok viszsza tudtak vágni Montenegrónak (11-9), bár előzőleg valami rejtélyes betegség sújtotta a csapatot, 6-3-as hátrányból fordítani bravúr volt. következik a döntőben az egyesült államok (10-5 szerbia ellen). Jó ez nekünk? alighanem, de majd kiderül.

aranyéremcsók: Janics Natasa és kovács katalin

[ sport ]

01

az első MaGYar aranY a 14. napon csillant meg a vízen: Vajda Attila C–1 ezer méteren két hajóhosszal, pedig őt is nyomasztotta a tét, s a lelki teher. Kolonics György emlékének adózott gyászszalaggal és csodálatos evezéssel. a női k–4-es (Kovács Katalin, Szabó Gabriella, Kozák Danuta, Janics Natasa csak tizedekkel bár, de a németek mögött. ez volt az ötödik ezüstünk, lesz ez még fényesebb is. C–2 ezer méteren hősies csatában Kozmann György és az újonc (szegény kolo helyére beugró) Kiss Tamás nagy meglepetésre besurrant a 3. helyre, ez volt a második bronzunk. Teljes elismerésünk! Fussunk vissza az atlétákhoz. a női sprintváltóban becsapott a „rasta átok”. a világ leggyorsabb lányai, a jamaicai Simpson és Stewart addig hadonásztak a bottal, míg sehol nem találták. Még Bolt szája is tátva maradt. ő aztán nem kísérletezett: Carter, Frater és Powell társaságában, biztonsági váltásokkal (nádcukorral kenték be?) is három tizeddel megjavították az amerikaiak régi világcsúcsát, fenomenális 9.3-as átlaggal. a négy jamaicai trombitás… a Második aranY. az utolsó előtti napot nagyon vártuk végképp esélyes kajakos lányainkkal. ám egyesben Kovács Katalin nem bírta a végét szusszal, s negyedikként ért célba. na, majd párosban, félre bú, húzzatok! idegtépő várakozás, alig egy óra múlva beül Janics Natasa elé – jó másfél perc, a németek sehol és megvan! zseniális evezéssel, tehetséggel, erős lélekkel, motiváltan megmutatták mindenkinek, hogy kell győzni. Fél hossz, de szinte tetszés szerint, mint kincsem! ők a mi aranylányaink – ráadásul a legjobbkor, kapuzárás előtt. és még őrizgettünk egy adu ászt a talonban, sansz a szépítésre, mert három a magyar igazság – ha már többre ezúttal nem futotta. a vízilabdadöntőben a fiúk behúzhatják a harmadik aranyat, az olimpiák történetében a 160. magyar elsőséget. ellenfél az egyesült államok meglepetéscsapata. de addig még néhány, szintén nem mellékes esemény, például atlétikában. női 4x400-on Sanya Richardsnak végre összejött, ötméteres hátrányból hozta be az amerikai váltót, s a férfi staféta is lesöpörte a mezőnyt. női magasugrásban a belga Tia Hellebaut elsőre vitte a 205 centit, így legyőzte a favorit horvát Vlasicot. nem csendült fel az una paloma Blanka… Hogy a brazil bronzmeccs után Maradona miért csókolt kezet Ronaldinhónak? rejtély. egyáltalán, hogy került oda? Megáll az ész – és visszanéz. Tehát vissza az utolsó napi, legfontosabb magyar érdekeltségű szenzációhoz, a medence lelátójára, ahol rengetegen buzdították férfi vízilabdá-

0

[ sport ]



Harmadszorra is olimpiai bajnokok lettek: a boldog vízipólóscsapat

zóinkat, és még sokkalta többen izgultunk itthon a televízió előtt. Habár nem volt sok félnivalónk, a mutatott játék láttán csak a gólkülönbség volt kérdéses, már-már visszafogva – a vízben ez nyilván nehezebb volt – nyert a csapat az amerikai válogatott ellen 14-10 arányban, az egész tornán veretlenül. kéTszeresen HarMadik volt ez az arany: egyrészt Pekingben, másrészt sorjában sydney és athén után. egyúttal a magyar vízilabda kilencedik olimpiai győzelme 1932 óta. Íme, a dicsőséges névsor: Benedek Tibor, Biros Péter, Gergely István, Hosnyánszky Norbert, Kásás Tamás, Kis Gábor, Kiss Gergely, Madaras Norbert, Molnár Tamás, Szécsi Zoltán, Varga Dániel, Varga Dénes, Varga Tamás, szövetségi kapitány: Kemény Dénes. az all star-válogatottba bekerült Biros és Varga Dániel. a fél csapat 3-szoros, a többiek 2-, illetve – egyelőre – 1-szeres olimpiai bajnokok. őket aztán nem nyomasztotta a hatalmas tét, nem tudta víz alá nyomni se rivális, se bíró. Bravó, fiúk, ez lehengerlő teljesítmény volt, alig tudtunk betelni vele. a záróünnepségen a magyar zászlót egyik büszkeségünk, Vajda Attila vitte be a stadionba. Bemutatkozott a következő, 2012-es nyári olimpia színhelye, london (előtte még 2010-ben Vancouverben a téli játékokra kerül sor), David Beckham kirúgott egy labdát, a led zeppelin-gitáros Jimmy Page kiséretében Leona Lewis príma angol popénekesnő dalolta: Whole lotta love. Feltűnt Jackie Chan, tündökölt a tenorkirály Placido Domingo. átadták az olimpiai lobogót, és lassan kialudt a láng, hogy a szívünkben tovább égjen. 3 arany – 5 ezüst – 2 bronz ez a mi végső mérlegünk. ennél még Montrealban is eggyel többet nyertünk, kevesebbet pedig csak négy alkalommal – a kezdeti időkben. a tanulságok elemzése már nem a mi tisztünk.

[ sport ]

0

Az ötkarika fényében ne f eledkezzünk meg 2008 más kiemelkedő sporteseményeiről, magyar sikereiről sem. az úszó európa-Bajnokságon Cseh László vegyes úszásban, Kiss Gergő 800 m gyorson győzött. az ausztrál Libby Lenton-Trickett 100 női gyorson javított világcsúcsot: 52.88 mp – Bácsi Péter kf. 74 kg birkózó európabajnok. – a kadett vívó VB-n Várhelyi Kata és Puy sebestyén kardozó első lett. – Jégkorong-válogatottunk megnyerte a divízió-1. világbajnokságot, és feljutott az a-csoportba! – Wossala György hajója első a Balatonon rendezett vitorlázó soling eB-n. – Havas Attila harmadszor is megnyerte a motorcsónak VB-t. – Kovács Sarolta junior öttusa európa-bajnok. – Berki Krisztián már 3-szoros európa-bajnok lólengésben, ezzel utolérte Magyar Zolit és Guczoghy Gyurit. – Dayron Roblés kubai atléta 110 m gáton 12.87es világcsúcsot futott. – spanyolország a labdarúgó eB döntőjében 1-0 arányban legyőzte németországot. a legjobb játékos Xavi Hernandez. – Imre Géza és Hormay Adrien párbajtőr európa-bajnok. – Mezítláb futó kenyai leányzó nyerte a 3000 m akadályfutást a junior világbajnokságon! – Babos Timea teniszező győzött a 16 éven aluli lányok európa-bajnokságán. – a wimbledoni teniszbajnokságon a spanyol Nadal a döntőben verte a világelső svájci Federert. – a Tour de France kerékpáros körversenyen ismét voltak doppingbukták (Ricco, Beltrán), nyert a spanyol Sastre. – Heikki Kovalainen finn autóversenyző száguldott át elsőnek a célon a magyar Forma–1 futamon, a Hungaroringen, 106 ezer néző előtt. – U-18 vízilabdázóink ifi eB-t nyertek. – elhunyt Illovszky Rudolf (86) 3-szoros labdarúgó válogatott, volt szövetségi kapitány. I

SELMECZy attiLa

SPortnemzet

kaján tibor rajza

0

[ tartalom ]


tartalom 6 naptár 33 radnóti Miklós: nem tudhatom… 34 illyés Gyula: a pesti lapra

FŐszERKEsztŐK 127 Blikk (Murányi Marcell) 132 Börtönújság (ács Jenő)

sAjtÓüNNEP 35 szili katalin beszéde a Pilvaxban 37 kitüntetések a sajtóban 39 a MÚosz aranytoll-díjasai

KöNyVEK Az ágy MELLEtt 135 Vince Mátyás 140 kondor katalin

KOLLÉgáK A hAtáRON túLRÓL 41 koczka György, Temesvár 46 szénási György, Pozsony

144 147 151 154 156 158

50 57 64 66 69 75

MEstEREK ács irén Bánhalmi János radisics Milán Természetfotósok stalter György Molnár istván

78 81 82 83

NÉgy LAP MájUs ELsEjÉRŐL népszava Magyar nemzet népszabadság Magyar Hírlap

86 89 100 102 105 107 109

húszÉVEs A sAjtÓszAKszERVEzEt Tizenkét kalendárium sajtóvilágban elbeszélve ez történt a magyar sajtóban daliás idők emlékezete egy átfogalmazott határozat története naivak voltunk? Történelmet írunk vagy krónikát?

A tUDÓs És A RáDIÓs szEMÉVEL 111 Beszélgetés Csányi Vilmos etológussal 115 egy marosvásárhelyi rádiós felmérés 122 szolnok megyei képek 124 Harminchárom bélyegújdonság

gAsztRONÓMIA székelykapu étterem new York kávéház Halgombóc együtt minden „disznóságban” a szőlő és a bor szerelmese Megkoronázták a szakácskirályt ÉRDEKVÉDELEM És ÉRtÉKVÉDELEM

159 MÚosz: a párbeszéd esélye 162 MÚk:Tervek az új székhelyen 164 MakÚsz: képzett fiatalokat az újságírásba 166 PrÚsz: az örömhír a fontos 168 érdekvédelmi szervezetek listája

169 172 174 176 177 180

MEgyEI tüKöR régi tartás, szellemi tőke Ma is hallom azt a csöndet Vaddisznót lőttek a „dianák” nem értik az anyatej biciklin érkezett Már nem menne vissza rendőrnek

183 186 189 191

LAPOzgAtÓ Marafkó lászló Bächer iván kósa Csaba rab lászló

sPORt 193 Pekingi álmok – és tények 196 séf volt Pekingben

tettamanti béla rajza

Recommend Documents