TEST ÉS VÉR Készítette: Kun Dorottya, Kollár Anna
Vito Acconci (1940 - , New York)
Írás és A test szerepe döntő A fájdalom, mint kreatív elem A testre gyakorolt cselekvések hatása testre lélekre Vizsgálta a kapcsolatot a test és a kamera, néző és művész között Seedbed (1972), Following Piece (1969), Overtaking Piece (1970), Trade mark (1970), Rubbing Piece (1970), Trappings (1971)
Carolee Schneemann (1939- , Pennsylvania) • • • • • •
Festés, performansz, fotó, videó Témái: test, szexualitás és társadalmi nem A művész teste szoros kapcsolatban áll a szociális testtel A test médiumként való használata Tabu határainak feszegetése Meat Joy (1964, erotikus rítus), Fuses (1964-66 „anti-porn”), Body Collage (1967, tárgyiasított test, mozgás), Up To and Including Her Limits (1976, akciófestészet), Fresh Blood (1983, menstruáció, mint tabu), Interior Scroll – The Cave (1975-95, Test, mint a tudás forrása)
Bruce Nauman (1941- , Indiana, US) • • • •
Inspirációt a mindennapi tevékenységekből, anyagokból és a beszédből nyeri ,,Ha művész lennék és a stúdiómban tevékenykednék, akkor bármit is csinálnék a stúdióban, az azonnal művészetté válna. Ezek alapján a művészet inkább tevékenység, mint termék.” Egy cselekvés, vagy folyamat átalakulása művészetté Clown Tourture ( 1987, reakció elrejtés), World Piece (1996, a világbéke lehetetlen)
Dennis Oppenheim (1938-2011)
amerikai művész, a body art és a land art területén tevékenykedett, e két terület ötvözését tűzte ki célul fájdalom mint kreatív elem felhasználása művészetében (ld. Vito Acconci!) számára a test az a hely, ahol a műve készült, ilyenformán a test mint talaj értelmezhető, és az ehhez használt módszerek a land arthoz hozzák közel a művét. sok esetben az emberi testben végbemenő változásokat, valamint az emberi test és táj fizikai kapcsolatát és egymásra hatását vizsgálja
Fontosabb művei:
Kar és aszfalt (1969) filmjében ben alkarját éles aszfaltdarabokba hengergette.
Sérülés 1. (1970): gyógyuló bőréről a vart egy kis darab földre ültette át.
Olvasópozíció másodfokú égés szenvedéséhez (1970): Nagy, bőrkötéses (Taktikák című) könyvet helyezett a mellére. Két fénykép egyike a művészt a napozás megkezdésekor mutatja a strandon fekve, míg a második már leégve, a könyv nélkül. Ott, ahol a könyv volt a mellén, egy sértetlen, téglalap alakú bőrfelület volt.
Hajdarab (1970): Oppenheim „skalpjának” részeit egy videokamera rögzítette.
Anyagi kicserélődés (1970): sorozat, Oppenheim teste és a környezet közötti kicsiny jelentőségű kapcsolatok. A mű négy fényképből áll, kettő ezekből a művészt ábrázolja, amint a padlóba ujjának körmét ékeli be, a másik kettő ugyanezt az ujjat mutatja, amelybe ezúttal egy hosszú szálka fúródik ugyanabból a padlódeszkából.
Megbélyegzett hegy (1969): A gabonakörök átmenetet képeznek az amerikai és az európai land art között.
Év végi körök (1968) az észak-amerikai Dennis Oppenheim 1968 decemberében vágta a Saint-John folyó jegébe, amely az Egyesült Államokat Kanadától elválasztja.
Olvasópozíció másodfokú égés szenvedéséhez
Bob Flanagan (1952-1996)
amerikai előadóművész és író, aki a saját magának okozott fájdalmat helyezte előtérbe gyermekkora óta ismert tény volt előtte, hogy cisztás fibrózisban, egy veleszületett anyagcserebetegségben szenved, amely végeredményben meghatározta a testtudatát performanszaiban folyton kereste önmaga és teste határait a különböző kínzások segítségével, saját bevallása szerint mindezt a szexuális kielégülésért, valamint a teste és a betegség feletti kontroll érdekében tette
Fontosabb művei:
The Kid Is the Man (1978)
The Wedding of Everything (1983)
Slave Sonnets (1986)
Fuck Journal (Hanuman Books, 1988)
A Taste of Honey (1990)
Pain Journal(1996)
The Book of Medicine (kézirat, soha nem publikálta)
SICK: The Life & Death of Bob Flanagan, Supermasochist
(részlet a Nine Inch Nails videóklipjéből)
John Coplans (1920-2003)
amerikai fotóművész fekete-fehér fotók, műveinek tárgya az öregedő emberi test (főleg önportrék) részletekbe menő ábrázolás, főleg a ráncokat emeli ki, különösen a tenyér és a talp esetében, de teljes test ábrázolás is első ránézésre általában beazonosíthatatlan - új formába önti az emberi testet, kiemelve ezzel új részleteket nem a személyiség ábrázolása a lényeges, hanem a fizikai való tárgyilagos címadás jellemző
Néhány műve:
Side Torso bent with Large Upper Arm (1985)
Legs, Hands Together (1985)
Reclining torso, arms folded (1985)
Self Portrait, Crunched Fingers (1999)
Hajas Tibor (1946-80) • • • • • • •
„A transzcendencia iránti igényem akkora, hogy az önveszélyesség nekem nem akkora kockázat, mint a transzcendenciáról való lemondás” Fénykép: központi kifejezőeszköz (demonstrál) – Vető János, fényképész Arc: végső önuralom (manipuláció), isteni eredetű nyugalom Előre megtervezett mozdulatok, beállítások szadomazochizmus, orgia, extázis saját testét veti oda áldozatul = szellemi átlényegülés, megtisztulás a lét és nemlét határán Használd a hangomat! (1973), A név magántulajdon (1974) a testről való (valós? poétikai?) lemondás „műalkotássá kényszeríti magát” Sminkvázlatok (1979, öndestrukció, átalakítás), Húsfestmény (1978, megtervezett mozdulatok, test, mint eszköz), Felületkínzás (1978, test és kép eltűnés – szimbolikus kínzás), Képkorbácsolás (1978, Kép és test közös stigmatizálása), Coma (1979, performer lelkének utazása), Tumo (1979, Az öntudat távozása- test, mint porhüvely), Chöd (1979, testtől való megszabadulás- önmaga teremtette képbe belépés)
Tóth Gábor (1950- , Budapest) • • • • • • •
,,Antiművész” (öncélú művészet elvetése) saját lényének fizikai torzítása Test torzóként kivágatként szimbolikus fogalom, egyszerű matéria Folyamatok helyett statikus gondolati állapotok Alkotó művelet eszköze: a test 1984-től buddhista kozmológia felé fordul (A stég) átgondolt koncepció Arckép és maszk, mint ikon (Az ember elveszti igazi arcát?, 1985-86) Mona Lisa (1980, a Művészet metaforája), Requiem I-III. (1980, statikus állapot), A stég (1984, teremtés és megsemmisítés, születés és halál, férfi és női nem, képimádat és képgyalázás kettőssége)
Baji Miklós Zoltán (1961- , Budapest) • • • •
Pszicho-body-technoart-intermédia kitárulkozások Ősvallások rítusai, őselemek közötti kommunikáció A fizikai, valós lét mögötti tartalmat keresi Szabadságától megfosztott ember – fájdalom, szédülés, kínzás
Kovács István (1964- , Budapest) • Ember és természet harmonikus egységét demonstrálja • Keleti bölcsességek – nyugalom, távolságtartás • Természet vallásos tisztelete minden performansz imádság • Azonosulás a természettel (madár-, keletkezés-, illetve születésmitológia) • Megőrzés, fenntartás, folyamatos ápolás, létének biztosítása
Lantos László, Triceps (1955- ) színházi és filmrendező, performer, művészeti író, kulturális szervező. Body art performance-ok: 1985 Kívül ég, de belül éget – In memoriam Jan Palach 1986 Ne szeress, ne szeress – In memoriam Csáth Géza 1990 Csókok - In memoriam Aphasia 1995 Az éhezőművész – In memoriam Franz Kafka 2004 Csókok 2 – In memoriam Aisahpa 1995 Az éhezőművész – In memoriam Franz Kafka negyvenedik születésnapján beköltözött egy szárnyakkal díszített ketrecbe, és megkezdte negyven napig tartó éhezőművészeti body art előadását. Azt mondja, Franz Kafka Az éhezőművész című novellája inspirálta. Míg Kafka hőse ételt, ő életet nem talált, ami igazán ízlene neki. Nem rituális öngyilkosságra vagy megvilágosodásra vágyott, csak szeretett volna szembenézni a halállal, és kilépni előle sután. Az első tíz napon egy fogságba esett harcos életét élte, a szamurájok harci technikáit gyakorolta. A második tíz napot művészként töltötte, polaroid önportrékat készített magáról, sok időt fordított a naplóírásra. Ezt követően a túlélésért küzdő nagybeteg szerepét játszotta, mérte a vérnyomását, vizeletteszteket végzett. Az utolsó tíz napon pedig az aszkéta életét élte, meditált. Remélte: mindezzel választ kap élete és a lét kínzó kérdéseire. Megtudja, honnan jöttünk, hová tartunk és mi végre élünk itt a Földön. Eltelt a negyven nap, nem kapott kielégítő választ a kérdéseire, az egyetlen siker az volt, hogy az akciót túlélte. Szeme fénytelenné vált, arca beroppant, fogyott tizenkét kilót. Csalódott, mert rájött, hogy ő bizony nem harcos, mert nem érdekli a győzelem. Nem művész, mert ahhoz nagyon sokat kellene még tanulnia. És bár nagybeteg ugyan még lehet, azt már végképp túlzásnak érezte, hogy az akció utolsó szakaszában szent emberekhez hasonlította magát.
(Az éhezőművész – In memoriam Franz Kafka című performansz)
