Térségi öko-hálózat Kiss Tibor Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar Stratégiai Kutatóközpont Gazdaságpolitikai Kutatások Központja A ’térségi ökohálózat’-ban, mint kifejezésben a ’térségi’ jelző elég pontosan meghatározza a regionális, földrajzi, valamilyen szinten földrajzi helyhez között, területi jelleget. Az ökoelőtag azonban már mindkét „versenytárs”, az ökológia és az ökonómia előtagja is. Annyira, hogy az ökoszisztémát, amely eredetileg egyértelműen ökológiai fogalom (jelentése az élő rendszerek és környezetük, a társulás és élőhelyeik együttesének kölcsönhatásrendszere), a gazdasági irodalom is átveszi (pl. Prahalad, 2005, p. 100), ahol a gazdasági egységek együttesét hívják ökoszisztémának1. Az ökológiai hálózat már egyértelműbb fogalom, egyértelműen ökológiai jelentésű (pl. Nemzeti Ökológiai Hálózat). Ez a tanulmány ökohálózat alatt ökológiai alapokon nyugvó ökonómiai és társadalmi hálózatot ért. A térségi ökohálózat kialakításának kulcseleme a természet - társadalom – gazdaság integrálása. Az angliai Cheshire-megyében folyó Life Econet projekt2 közelíti meg ezt a szemléletet leginkább, ahol az ökológiai hálózat társadalmi, gazdasági hatásait is vizsgálják. A társadalom és természet kölcsönhatásának szabályozására, kapcsolatára már természetesen számtalan elgondolás született (pl. Mougenot, Roussel, 2002. Janssen et al. (2006)), de egyik sem tükrözi a jelen tanulmányban ismertetett elgondolást. Elméleti megalapozás nélkül azonban könnyen a tradicionális „környezetvédelmi szempontokat is figyelembe vevő gazdaságfejlesztés” csapdájába kerülünk, ami a mainstream gondolkodás zöldítése, és mint ilyen, veszélyes eszköz a még meglévő természeti értékeinkkel szemben. Egy megfelelő elméleti alapvetésnek alá kell támasztania, hogy miért elengedhetetlen egy olyan értelmű fogalomépítés, amelyben az öko-előtag mindkét értelmezésnek megfelel. A tanulmány érvel majd amellett, hogy a jelenlegi globális válságunk amelyet az egyszerűség kedvéért nevezhetünk civilizációnak3, abba az állapotába érkezett, hogy a működtetéséhez szükséges erőforrásai erősen inognak, elkezdtek csökkeni. A tanulmány a sok-sok rizikófaktor közül csak eggyel foglalkozik: a civilizáció strukturális működésével, amely maga után vonja az erőforrások kimerülését, az ökológiai válságot és a pénzügyi válságot. Mindhárom tényező kritikus, és a rendkívül rugalmatlan globális gazdasági szerkezetben a helyettesítési lehetőségeik az adott szellemi konstrukció keretein belül nem is látszanak. Ezután kerülhet sor az ökohálózat megfogalmazására, felépítésére, életképességének bizonyítására mind a jelen civilizációs, mind a poszt-fosszilis korszakban4. Egy ilyen hálózat jó alapot képezhet egy későbbi kultúra kibontakoztatásához. A hálózat értelemszerűen alulról építkezik, és a tanulmányban a magyarországi nagyvárosokig – a fővároson kívül – életképes megoldást igyekszik felvázolni, bár a nagyvárosok illeszkedése nagyon bizonytalan a jelen körülmények között.
1
Bár az ökológia a rendszerből teljesen hiányzott - nem találtak más fordítást az „ecosystems”-re. http://www.cheshire.gov.uk/SREP/NHE_Econet_Lifeeco.htm, 2009.04.07. 3 Ld. bővebben az 1.1 fejezetet 4 A kifejezés nemzetközi téren már általánosan használt, Magyarországon Pécsett lehet vele találkozni, ld. pl. Kistelegdi (2008), Német - Sánta (2009). 2
1
1. A jelenlegi civilizációról A jelenlegi helyzet megértéséhez meg kell ismerni az előző civilizációk lényegi elemeit ahhoz, hogy rájöjjünk: pontosan ugyanazokat a hibákat követjük el, mint az előzőekben, csak nagyban. Ezután kerül sor a jelenlegi helyzet elemzésére, a korunkban megfigyelhető struktúrák működésére.
1.1. A civilizációk körforgásáról A mai kor tudósai hajlamosak arra, hogy korunk civilizációját olyannak tüntessék fel, amely egyedülálló módon teszi tönkre az embereket, életellenes, kizsákmányolja a vidéket, a környezetet, és az emberiség bukását okozza. Aligha mondhatunk ellent ezen érveknek, de látni kell, hogy egyáltalán nem egyedülálló a mai civilizáció, és annak a viselkedése. Spengler (1923) részletesen tárgyalja, hogy az előző civilizációk is hasonlóképpen alakultak, fejlődtek ki a vidék erőiből, és ugyanazon viselkedésmintákat mutatják. A parasztság előbb létrehozza, táplálja a falut, a mezővárost (ami tulajdonképpen egy nagy falu). A vidéken a parasztság ösztönből cselekszik, mindene a föld. Az élet, a lélek képviselője, a földnek és a családnak rendel alá mindent. A város kifejlődése még szerves folyamat, ott még megtalálható a lélekkel átitatott kultúra. A kultúra formanyelve, fejlődéstörténete eredeti helyéhez tapad, míg a civilizációs formák mindenütt otthon vannak (Spengler, 1923, p. 151). Ezután azonban létrejön az a nagyváros, amely már tisztán elvont, absztrakt5, lassan elveszíti a természeti gyökereit, és létrejön az, amit már civilizációnak hívhatunk, a világváros, amelynek már semmi köze sincs a létezéshez6. Ez az a pillanat, amikor a pénz a saját fejlődésének veti alá az árucserét, és a dolgokat már önmagára vonatkoztatja, ugyanúgy tisztán absztrakt konstrukcióvá válik, mint a nagyváros. A pénz a vele kapcsolatba kerülő embereket ugyanúgy függővé teszi, mint a föld a parasztot. A nagyvárosok könyörtelenül kiszipolyozzák a vidéket, elvonják onnan az embertömegeket, de ezt a gyökértelen működési formát sokáig nem tudják fenntartani, és a civilizáció ismét átadja a fejlődést a kibontakozó, még lélekkel teli új formáknak, amelyek ismét ezt az utat járják be (Spengler, 1923, p. 130-151). Így a folyamat – a civilizációk ismétlődéséből következően – mindig ott romlik el, amikor a nagyváros, a világváros, a civilizáció létrejöttével elszakad a gyökerektől, a lélektől, természettől. A vidék szereptelenedése következtében csökken azok száma, akik olyan munkát végeznek, amelyet átlátnak, és felelősséggel tartoznak érte, hiszen a tömegek városba áramlásával már többnyire egy-egy feladatrész mechanikus végrehajtójává, munkaerővé, fogyasztóvá, a rendszer kiszolgálójává válnak. Ezt a történelmi pillanatot hívom a válság kezdetének. Kétségtelen, hogy a mai civilizáció hatékonyabb az élet- és emberellenességében, különösen hatékony a környezetpusztításában a meggondolatlan technológiai fejlesztései által7. A jelenlegi válság azért más a korábbiakhoz viszonyítva, hogy globális: az egész világra kiterjed a nyugati típusú civilizáció egyeduralkodóvá válásával. Ez azonban nem jelenti azt törvényszerűen, hogy az emberiség kipusztul, még akkor sem, ha erre minden eszköze megvan, és ennek valószínűsége ugrásszerűen megnő a közeljövőben. Sokkal valószínűbb az a forgatókönyv, amikor az emberiség rá lesz kényszerítve a poszt-fosszilis korszak megfelelő formáinak kialakítására, és ekkor nem mindegy, hogy milyen működőképes megoldásokat dolgozott már ki.
5
Spengler a „tisztán szellemi” kifejezést használja, de a tanulmány ezt a fogalmat a későbbiekben máshogy értelmezi, ezért ezt helyettesítettük az elvont, absztrakt, intellektuális jelzőkkel. 6 Azért azonban, mert az eddigiekben minden civilizáció ezt az utat követte, nem törvényszerű, hogy ezután is így legyen. 7 A későbbiekben tárgyaljuk azokat az alapelveket, amelyeket a technológiai fejlesztések folyamán is be kellene tartani.
2
A jelen civilizáció olyan pontra érkezett, amikor több kockázati tényező együttes bekövetkezése veszélyezteti a létét. A következő fejezetben azt vizsgáljuk meg, hogy melyek a legkritikusabb faktorok.
1.2. A civilizáció kritikus faktorai A szerző önkényes választásának is tekinthető, hogy nem sorolja a kritikus tényezők közé a -
nukleáris háború lehetőségét, hiszen vagy lesz, vagy nem, semmiképpen nem tartozik az elkerülhetetlen események közé;
-
a népességnövekedést, mivel a túlnépesedés relatív fogalom. Az adott technológiához, fogyasztási szerkezethez valóban túl sokan vagyunk, de vajon ha egy ember lenne a földön, és egy igen nagy hatóerejű nukleáris bomba indítógombja mellett üldögélne rossz szándékkal, akkor vajon az az egy is nem lenne vajon sok? Vagy ha nézzük az őzek példáját, amely egy 60-70 kg tömegű állat, tehát ebben az értelemben összevethető az emberrel, ezekből akár 100 milliárdot el tud tartani a föld.8 Ezek között elég széles a sáv. Praktikusabb megközelítéssel: a vegetarianizmus néhány százalékos növekedésével már jelentős földterületeket tudnánk megtakarítani.
-
a szegénység robbanását, a terrorizmust, mivel az ember nagyon béketűrő is tud lenni, és már számos oka lett volna a robbanásra, de csak apróbb, szinte lokális robbanások vannak.
-
a génmódosított szervezetek szabadföldi termesztésével az embereken folytatott globális kísérletet, hiszen bízhatunk a természet bölcsességében.
Gyakorlatilag egy kritikus tényezőt vizsgál, és ez a jelenlegi civilizáció alapműködésének három összefüggő eleméből kialakult működési forma. Ez a három elem a pénz, a pénz hatalmának megfelelő korlátlan növekedés alapját szolgáló (fosszilis) energia, és ezek „szenvedő alanya”, az ökológiai élettér, az embereket is beleértve. Minden civilizáció esetén a nagyvárosok, világvárosok a pénzzel együtt elkülönült absztrakt elemmé válnak, mint ahogy azt az előző részben ismertettük. Ez a tiszta forma a pénz esetében, mivel teljesen elszakad a fizikai valóságtól (pl. aranyfedezet), már lehetővé teszi a teljesen szabad pénzszaporítást, és ezen alapul a minden kezdeti civilizáció feletti hatalma, és ezzel veszi kezdetét a pénz diktatúrája (Spengler, 1923, p. 138)9. Drábik (2003) megfogalmazásában a ’pénz => gazdaság => pénz’ viszonyrendszer jön létre. Ez értelemszerűen máshogy működteti a világot, mint pl. egy ’ gazdaság => pénz => gazdaság’ viszonyrendszer10. A profitmaximalizálás más néven a minél nagyobb pénzügyi haszon elérését jelenti. A forgalomban lévő pénz egyre nagyobb mennyiségű hitelpénz, amely után kamatot kell fizetni. Mivel a kibocsátott hitel fedezete nem 100%-os, hanem sokkal kevesebb (5-10%), ezért a tíz-, húszsoros, legálisan kibocsátható hitelek után is fizetendő kamat. Ez a kamat (legalább) három részből áll, az adminisztrációs költségekből, az esetleges kockázati részből, és a pénzhasználat után fizetendő részből. Ugyanúgy, mint a vállalkozások esetén, a pénz után is a legnagyobb megtérülést várják el. Amíg azonban a hitel összege, mint forgalmi eszköz rendelkezésre áll valahol (hiszen kibocsátották), a gazdaságon belül, így sikeres vállalkozás esetén vissza is fizethető, addig a kamat összege (eltekintve annak adminisztrációs 8
Zágon Miklós szerint, Fenntarthatatlan fogyasztás, Hír TV, 2009. március 2, 22.30 A továbbiakban a könnyebb érthetőség kedvéért ezt a kifejezést fogom használni. 10 Ez utóbbi esetben szükséglet-kielégítés történik, a profit a vállalkozások működési feltételévé és nem a céljává válik, ami teljesen más rendszert eredményez. Egy optimalizáló modell esetén az első esetben a cél a profitmaximalizálás, a második esetben (szükséglet-kielégítés) pedig költségminimalizálás, ahol a profit mintegy felolvad az egyéb mérlegadatokban, mint pl. a K+F kiadások. 9
3
részétől) nem áll rendelkezésre, annak visszafizetéséhez valahol újabb hitelt kell kibocsátani, hogy forgalomban legyen az a pénzmennyiség is. Valószínűsíthető, hogy a kamat további két részénél is ki lehetne mutatni bizonyos visszaáramló pénzmennyiséget, de jelentős az a rész, amely csak haszonként jelenik meg a kölcsönadónál, és nincs a forgalomban meg a fedezete.11. A továbbiakban Drábik szóhasználatával élve ezt a kamatrészt uzsorakamatnak nevezzük. Hosszú távú hitelek esetén ez a kamatrész jelentősen meghaladhatja a hitel nagyságát12, ezért igen jelentős tételről van szó.13 A kamattényező az előbb leírt mechanizmus következtében önmagában véve kikényszerít egy fokozott növekedést, amely vagy az emberek munkaerejét, vagy a természetet sújtja – egyre növekvő mértékben, kényszerpályára állítva ezzel a gazdaságot14. Ez a pénzügyi folyamat lényegében semmiben nem különbözik a pilótajátéktól, ahol a határ a még felhasználható munkaerő illetve a természeti erőforrások végessége. Mi biztosítja a mozgásteret a pénzáramlásnak? Strukturálisan a fosszilis erőforrások, a széngáz-kőolaj. Egy egységnyi energia befektetésével 50-60 éve még 50 egység energiának megfelelő olajat tudtak a felszínre hozni (ezt nevezik EROEI-nek15). Ma ez az arány már csak 8:1-hez. Amint eléri az 1:1-et, már nem lesz érdemes felszínre hozni. 5:1 esetén ($280-350 olajárnál) várható a rendszer hanyatlása (Végh et al., 2008, p.137). A magas EROEI azon kívül, hogy gazdaságilag igen megtérülő beruházásnak minősült (ld. az olajtermelő országokat), olyan technológiafejlődést indukált, amely felhasználta ezt a hihetetlen bőségben áradó kőolajat: -
üzemanyagként (a kőolaj biztosítja a közlekedési célú energiaforrások több, mint 90%-át);
-
műanyagként, amely szervesen beépült a mindennapjainkba, hagyományos megoldásokat, mint pl. a ruházati cikkek esetén;
-
az élelmiszergyártásnál, mind ténylegesen, mind a műtrágyák előállításán (energia16) keresztül a terméshozam mesterséges növelését téve lehetővé.
kiszorítva
a
A pénz diktatúrája alatt a kikényszerített gazdasági növekedés a fosszilis erőforrásokból nyert „ingyen” energiával hatalmas technológiai felépítményt épít ki úgy, hogy megsérti a legalapvetőbb, a természet által mindig követett tervezési szempontokat. Mészáros megfogalmazása szerint „… az emberi szervezetből és a tudatból csak a termelő (producens) és fogyasztó (konzumens) struktúrák és funkciók tevődtek át az emberi környezetre. A lebontó (reducens) és a visszaszerző (rekuperáns) struktúrák és funkciók azonban nem. Ez 11
Ez utóbbi részt nevezi Drábik uzsorakamatnak (Drábik, 2003), amely elnevezés nem tesz különbséget a hétköznapi értelemben vett jelentésétől, ami a „szokásosnál” jóval magasabb kamatot jelöli. Álláspontját alátámasztja az a tény, hogy mindkettő a pénzszűkében lévők helyzetét használja ki, haszonszerzési céllal. 12 Az MNB 1993-as 2-es sz. műhelytanulmányokban (p.56, in Drábik, 2008) található az az adat, miszerint 1973 és 1989 között nettó 1 milliárd dollár forrásbevonás történt Magyarországon, amelyből ugyanazon időszak alatt kifizettünk 11 milliárd dollár kamatot, és még 22 milliárd maradt. A lakáshitelek esetén pl. 5 millió Ft hitel 20 év alatt 10,1 millió forintot kell visszafizetnünk (A magyar üzleti világ honlapjáról, http://www.uzleti-vilag.hu/meregdraga_hitel, 2009.04.01)). A kamatterhekre jellemző még, hogy 12.5 milliárd dollár kamatot fizetnek a fejlődő országok havonta a fejlett országoknak kamat-címén, amely megegyezik az egészségügyi és oktatási kiadásaik havi összegével (Foster, 2002, p.49.) 13 A folyamat működéséről jó áttekintést ad Kiss, V. (2009) munkája, kézirat. Részletesen, Brown (2007) 14 Ezt a folyamatot technikailag lehetővé teszi és felgyorsítja a bankok részéről biztosítandó fedezeti arány „hígulása”, amely egyre növekszik (valószínűleg azért, hogy a forgalomban lévő pénz mennyiségét biztosítani lehessen). Így lehetővé válik a tényleges pénz mennyiségének hatványozott mértékű szaporítása banktechnikailag is (ld. pl. Korten (2001), Dauncey (1998)). 15 Energy Returned on Energy Invested. A mutató természetesen javulhat a technológia javulásával 16 Az USA-ban a mezőgazdaságban felhasznált energia legnagyobb részét, 31%-át a műtrágyagyártás teszi ki (Végh et al., 2008, p. 157)-
4
pedig a Gaia elvnek a megsértését jelenti.” (Mészáros, 1994, p.4). Az ilyen módon létrehozott technológiai képződmény falja a rendszerbe bevonható munkaerő produktivitását és a természetet. Wright Mill a létrejött struktúrát strukturális immoralitásnak, strukturális felelőtlenségnek hívja (The Power Elit, 156, New York, pp. 338-61 in Foster, 2002, p.46). Mindezt arra a földtörténeti szempontból csak pillanatokra elégséges fosszilis erőforrásokra alapozza, amelyek helyettesíthetőségéről nem gondoskodott, és magáról a helyettesíthetőség tényéről sem győződött meg. A folyamat során a legfontosabb létszükségletnek tekinthető élelmiszerellátást, annak folyamatát kivette a természet kezéből. Így a nagyon olcsó energiára alapozott technológiai fejlődésünk következtében egy egységnyi energia élelmiszer, mire eljut a fogyasztóhoz, tíz egységnyi energiát használt fel (Végh et al., 2008, p.16417). Az egyes embereket a létrehozott mamut-gépezet rendszerelemeivé, azaz fogyasztóvá és termelőalkatrésszé alakította át. Kialakult a termelés taposómalma (treadmill of production, Foster, 2002). Ezek a folyamatok kevés esélyt hagynak arra, hogy ne az történjen a közeljövőben nagyban, mint pl. Bakuban kicsiben, ahol a valaha virágzó város ma az égnek meredő fúrótornyaival holdbéli tájra hasonlít (csak hangulatában, mert annál lényegesen csúnyább). Bár sok dologgal nem számol a világgazdaság ebben a folyamatban, az egyik legfontosabb, amit nem vesz figyelembe, az az exponencialitás problémája, amire Forrester (1969) és Meadows et al. (2005) hívja fel a figyelmet (többek között). Nem gondolnak arra, hogy az elindított folyamatok hatásaikban sokszorozódnak. Egy-két ilyen hatás: a fajok kihalásának szédítő üteme már azt eredményezte, hogy pl. az édesvízi gerincesek 35%-a eltűnt 1970-2005 között18; a klímakutatók következetesen a klímaváltozási folyamat (melegedés) gyorsulásáról számolnak be, ami lassan túlhaladottá teszi és a klímaváltozás elkerüléséről való tárgyalásokat, inkább az alkalmazkodás módjairól kell beszélnünk. A jelenlegi civilizáció hatástalanságát jól bizonyítja az a tény, hogy a jelenlegi élenjáró decentralizált megoldások is gyakorlatilag érintetlenül hagyják a legszegényebbeket, hiszen a rendszer strukturális eleme a szegénység. A decentralizált energiarendszerek például, amelyek elősegítik a vidékfejlődést, és rendkívül előremutató megoldások, még többségükben mindig nagyon beruházás-igényesek, és a legszegényebbek számára elérhetetlenek (ld. IME Memorandum, 2009). Látható, hogy a pénz engedett és támogatott diktatúrája alatt folyik az a pilótajáték az emberek és a természet fokozott ütemű kihasználásával, amely folyamat során az emberek felelősségteljesen dolgozókból szinte mechanikus elemekké, a természet erőforrássá vált, és ugyan az ember szinte végtelenül alakítható (ebben az esetben rombolható), a használatban lévő erőforrások fizikaiak és végesek. A következő fejezetben ennek a folyamatnak a jelenlegi állását vizsgáljuk meg.
2. Helyzetjelentés A helyzetjelentés során előbb az alapstruktúra legjelentősebb elemeinek a jelenlegi helyzetét, majd az egyes elemek esetleges korrekciójának a hatásait vesszük sorra.
2.1. Az energia A legkritikusabb tényezőnek jelenleg a fosszilis energiahordozók látszanak. A 2008-ban bekövetkezett olajhozam-csúcs után (a kitermelés maximuma) még egy darabig változatlan a rendelkezésre álló energiaforrás (2005 és 2010 között szinte változatlan a mennyiség (Végh et al., 2008, 9.1.ábra), de aztán elkezd csökkenni. Az állandó növekedéshez szokott civilizációnk azonban igen rugalmatlan is, és az ilyesmit nehezen viseli. Az 1979-es olajválság idején 9%17 18
USA adatok, a magyarországi adat várhatóan kisebb ennél. Living Planet Report, 2008, Global Footprint Network
5
kal csökkentették az olajellátást, és pl. Nagy-Britanniában 3 napos munkahetet vezettek be, Amerikában üresek voltak az autópályák (Hetesi, 2008). Európának nem sok jót ígér a Kína és Dél-Korea felé irányuló orosz gázvezeték, ami felgyorsíthatja az ellátási zavarokat. Amennyiben az olajtermelő országok nem szeretnének lemondani a növekedésükről, a gazdag országok sem, akkor a szegényebb országok kilátásai elég egyértelműek. Az egyéb energiahordozókra való olyan mértékű átállás, amely a növekvő igények és a csökkenő fosszilis üzemanyagok rendelkezésre állása közötti rést megszünteti, nagyon időigényes a jelenleg ismert technológiák esetén, ami jelentős időtartamot hagy energiaellátás nélkül. A műanyagok alól kivont kőolaj a termékek és a technológiák egész sorának az ellehetetlenülését vonhatja magával, még a műtrágyák és növényvédő szerek kivonása az élelmiszermennyiség jelentős mértékű csökkenését, és a nagyüzemi termesztési technológiák használhatatlanságát jelentheti.
2.2. Pénzügyi rendszer A pénzügyi oldal folyamatosan keresi a hitel-kihelyezési lehetőségeket, hogy a rendszer üzemeltetését biztosítani tudja, tehát ellensúlyozza a kamatfizetés miatti pénzkivonások következtében keletkező űrt (mivel a kamat kifizetésével a forgalmi eszköz jelentős részét kivonják a forgalomból). Ezek eredményezik a közismert lufikat, az ICT-szektorban 2000 körül, vagy a közelmúltban az ingatlanpiacon. Sajnos kevés az esély rá, hogy át tudják tenni a hitel-kihelyezést olyan helyre, amely képes nyereséget hozni korlátlanul, hiszen a legtöbb ilyen területen igen sok fizikai eszköz is a szolgáltatás része, tehát többnyire csak csökkentett anyagtartalmú szolgáltatásokról beszélhetünk. Például az oktatás is számítógép, vagy könyvigényes, még ha a nyersanyag-kitermelésnél határozottan kevésbé terheli meg a környezetet. Mivel a GDP nagyságának alakulása és az olajfelhasználás igen szoros kapcsolatban van egymással (Végh et al., 2008, 9.2-es ábra), ezért a jelenlegi civilizáció fennmaradásához egy olyan módon felépített újabb főáramot kellene megtalálni, amely legalább olyan hatékonyan támogatja a gazdasági növekedést, mint a fosszilis üzemanyagok az eddigiekben, hiszen a számítástechnikai és ingatlanbefektetések hozamait is az eddigiekben a fosszilis energiák termelték meg. Abban reménykedni lehet, hogy még egy-két hasonló lufi felfújásával a pénzügyi rendszer időlegesen magához tér, de látni kell, hogy maga a főáramlat már néhány év múlva lefelé megy, ami a növekedésre alapozott pénzügyi rendszer végét jelentheti.
2.3. Az ökológiai rendszerekről Az ökológiai rendszer rohamos romlása ismert, elég, ha a klímaválságra és az erőforrások gyorsütemű kimerülésére gondolunk, aminek egyik eleme éppen a fentebb tárgyalt fosszilis energiahordozók. Az emberiség ökológiai lábnyoma már most nagyobb, mint a Föld teherbíró képessége19. Lovelock (2007) tudományos alapossággal érvel amellett, hogy az embereknek a Földdel kapcsolatos nemtörődömsége következtében már nem tudjuk elkerülni Gaia bosszúját. A meghozott intézkedések hatása erősen kérdőjeles. A Kiotói Egyezmény pl. a széndioxid-kibocsátásról kétségkívül nagy jelentőségű, hiszen felhívja a figyelmet a civilizációs ártalmakra, az az ellen való cselekvés fontosságára. Attól eltekintve, hogy az egyezményben vállalt határértékek nem teljesíthetők világszinten pl. a kínai erőművek miatt20, más nézőpontból sem sokkal több figyelemfelhívásnál. Az alkalmazható CO2csökkentett technológiák mindegyike rendelkezik további károsanyag-kibocsátásokkal (pl. a 19
The Ecological Footprint Atlas, 2008, Global Footprint Network. Kína gyorsütemű fejlődése a hagyományos, nyugati módon zajlik, a fosszilis energiákra alapozva. Kínában hetente helyeznek üzembe egy-két szénerőművet, melyeknek a széndioxid-kibocsátása egyes becslések szerint egyenként annyi, mint kétmillió gépkocsié. http://ec.europa.eu/environment/climat/campaign/news/news11_hu.htm, 2009.03.26.) 20
6
metán), illetve az egyoldalú nézőpont többször olyan hatással jár, ami károsabb lehet, mint a CO2-kibocsátás. 21 A folyamat megértéséhez egy levegővel majdnem tele légzsákot képzeljünk el, ahol – ha egy levegővel tele részt akarunk eltüntetni – hiába nyomjuk azt le, egy (vagy több) helyen máshol azonnal jelentkezik újabb dudor. A probléma a levegő jelenléte, illetve a civilizációnk esetében az említett rossz technológiatervezési szemlélet. Ez a civilizáció viszont ezzel a technológiai felépítménnyel az a civilizáció ami, tehát a klímaválság elkerülhetetlennek tűnik a technológia időben történő lecserélhetetlensége miatt. Így az alkalmazkodásra való felkészülésre kell inkább összpontosítanunk.
2.4. Az ember Az utolsó tárgyalt elem a mechanikus rendszerelemmé, fogyasztóvá és termelővé degradált ember, aki alól kihúzták a felelőséggel végzett munka lehetőségét, és ezzel a fejlődésének egyik komoly hajtóerejét (ld. 1.1 fejezet). A folyamatban időlegesen nyerteseknek tűnők (pl. a privatizációs folyamatok haszonélvezői) ugyanúgy a rendszer vesztesei közé tartoznak. A technikai eszközökben megnyilvánuló, tömegek számára elérhetővé vált életszínvonal inkább rombolja a tényleges emberi értékeket, mintsem javít rajtuk. A folyamatot már sokan és sokféleképpen leírták, ld. pl. Riesman klasszikusát, a ’Magányos tömeg’-et (1973). A centralizálás és a gépesítés együttesen gondoskodtak a strukturális szerepvesztéséről, alkotó, kreatív képességeinek és akarásának elvesztéséről, a környezetben és a környezettel való együtt élni tudásáról. A cigányság helyzete erre jó modell, hiszen ők már régebben elvesztették a lehetőségét annak, hogy a hozzájuk illő archaikus közösségi módon éljenek (Gazdag, 2009). Ennek oka többek között az, hogy az életterüket (általában az erdők), és a termékeik piacát is (kosarak, fakanalak, teknők) elvesztették. A segélyek annyira mindenképpen elégségesnek bizonyulnak, hogy a túlélésüket biztosítsák, és elaltassák a fenntartóképesség értékes tudását üket. Ez mondható el a vidéki lakosság nagy részére is, több különbséggel, pl. a termékeik továbbra is életképesek, csak a piacvesztés miatt következett be a fenntartóképesség elvesztése, a közösségek széthullása. Kakazu (1994) könyvében a Csendes óceáni kisszigetek példáján mutatja be, hogy a segélyek felgyorsítják azt a folyamatot, amikor a lakosok a könnyebb ellenállás irányába menve feladják az önellátásukat, és főként az importra hagyatkozva lassan leépítik a saját ellátórendszereiket. A külső forrás megszűnésével viszont a szegénységbe süllyednek. Magyarországra visszatérve: itt van olyan ismeretanyag, amire vissza lehet térni, csak ezek elsősorban írott anyagok, nem készségszintűek, és már az akarat is lassan kivész az emberekből, a helyismerettel együtt. A városban élők látszólag jobban járnak, hiszen jobban van munkájuk, fizetésük. Gyakran ezek a munkák a jelenlegi main-stream-hez tartozó látszattevékenységek, felesleges tevékenységhez (nem alap-, vagy lényeges szükségletek kielégítéséhez) kötöttek, amelyek kritikus helyzetben, mint felesleges dolgok, leépülnek. Ez a leépülési folyamat már nyilvánvalóan elkezdődött (pl. autógyártás), és a jövőben a folyamat felgyorsul. Az így munka- és jövedelemnélkülivé válók körül nincs föld, amin az alapvető élelmiszer- és energiaellátásukat fedezni tudnák. Vidékre is hiába mennek vissza, hiszen már régen eltűnt az ottani ellátórendszer.
21
Ilyen eset a nagyon alacsony hatásfokú nagykapacitású erőművek biomasszára történő átállítása, ahol pl. fatüzelés esetén három fából kb. kettőt feleslegesen égetnek el, mivel a melléktermékként előálló forró gőz, mint hasznos energia ilyen nagy mennyiségben, ilyen koncentráltan csak legfeljebb kis mennyiségben használható fel értelmesen, a többi veszteség.
7
2.5. Strukturális problémák Az emberek a nagyvárosok, világvárosok kialakulásával elkezdődött folyamat vége felé tartanak a természeti környezettel való kapcsolatukat tekintve is. A környezettől legtöbben szinte teljesen elszakadtak, ami az evolúciós fejlődést tekintve, ahol az ember fejlődésének szerves része volt a természettel való szoros kapcsolat, olyan hiba, ami nem tudni mikor, és hol üt vissza. Ennek a tudományos vizsgálata is megkezdődött már (ld. pl. Louv, 2008, Kellert, 2005), ahol kezdik feltárni a természethiányos gyermekek betegségeinek okát, eredetét. A pénz-gazdaság-pénz alapján kifejlődött egészségügy-gyógyszeripar is lassan a többi rosszul tervezett technológiához hasonlít, hiszen az ember teljességétől, lényegétől eltekint, bizonyos fizikai tünetek orvoslásáról, a betegségek fizikai ellenszereinek kifejlesztéséről szól. Végh et al. (2008) az egészségügyet a legenergia-igényesebb és eszközigényesebb ágazatnak tartja, amely a rendszerben az elsők között történő összeomlását eredményezheti. A gyógyszeripar az egyik legjelentősebb ágazat a világon, 2006-ban elérte a 680 milliárd dollár forgalmat, Magyarországon ugyanebben az évben a forgalmazott gyógyszerek értéke 641,1 milliárd forint volt (Kórház, 2007/4)22. Az, hogy a megelőzésről és a természetes gyógymódról ilyen mértékben tértek át a gyógyszerekre, nyilvánvaló civilizációs hatás, és pontosan illeszkedik a pénz-gazdaság-pénz logikai modelljéhez, bármi is volt a kiváltó ok. A civilizációnak a fentiekben ábrázolt főáramlata képviseli az úgynevezett „main-stream” tudományok gerincét. Csak a gazdasági oldalt tekintve: egy nagyüzem például a méretgazdaságosság következtében sokkal termelékenyebb és nyereségesebb, amely mellett a kisüzemek szinte csak akkor maradhatnak életképesek, ha valamilyen piaci résbe törhetnek be. Ennek a rendszernek azonban a szinte korlátlanul rendelkezésre bocsátott fosszilis energia volt a hajtóereje, az áralakítója (hiszen a pénz-gazdaság-pénz logikája kiszűrte, ami útjában állt, csak két tényezőt említve: a felelős technológiatervezést és az externáliák beszámítását). Ez a szemléletmód alakította többek között a közgazdaságtant, a piaci mozgásokat, az üzleti tudományokat, a kutatásokat, tehát a civilizáció erős kapcsolati pontjait (ld. később a hálózati elemek ismertetését a 4.1-ben). Az határozza meg a jelenlegi szabályozó rendszerünket is. Ennek egyik ilyen eleme, hogy Magyarországon a multinacionális vállalatok támogatása 98,8 %, míg a KKV-ké 1,2 % volt23). Ennek köszönhető az is, hogy a rossz technológiai tervezésű technológiák mellett a természetközeli, mind a négy tervezési lépést betartó24 hatékony technológiák sokszor tiltottak (pl. vályogtéglából való építkezés). Ugyanúgy, mint a fosszilis energiák mennyisége, úgy a main-stream erői is lefelé tartanak, fokozatosan szűnnek meg a jelen civilizációs felépítménnyel, és a bekövetkező átmeneti időszak után a poszt-fosszilis korszakban új main-stream után kell nézni. A felkészülés alaposságától, gyorsaságától függ, hogy mekkora visszaeséssel jár majd ez a folyamat.
2.6. A kritikus tényezők összefonódásáról Vizsgáljuk meg, hogy a fentebb tárgyalt kritikus részek rendszeren belüli helyreállításával milyen eredményeket lehet elérni. Amennyiben például az energiaszükségletünket a fúziós energiával már most tudnánk fedezni (erre egyébként csak a távoli jövőben kerülhet sor, leghamarabb 2030 körül), akkor a néhány év múlva várható komoly krízis eltolódhat, mivel a legfenyegetőbbnek tűnő energiaellátási problémát áthidaltuk. A fő probléma azonban semmiképpen nem szűnhet meg, ha a pénzügyi rendszer változatlan ütemben kényszeríti ki a növekedést, és a technológiánk ugyanolyan rosszul tervezettek és környezetfalóak. A 22 23 24
http://www.weborvos.hu/adat/korhaz/2007apr/59-67.pdf, 2009.03.29 Némethné et al., 2008, az adatok 2003-ra vonatkoznak ld. az 1.2-e fejezetet
8
centralizáltság pedig csak fokozódhat, ami nem javítja az emberek fejlődési lehetőségét. A pénzügyi rendszer változásához az kellene, hogy a lényege, az uzsorakamat szűnjön meg. Ez a jelenlegi uralkodó pénzfogalom, pénzrendszer, gondolkodásmód miatt praktikusan azt jelenti, hogy ennek a pénzügyi rendszernek a változása gyakorlatilag elképzelhetetlen. Az ökológiai rendszerre történő nyomás csökkentése kétségkívül elérhető, hiszen nem nehéz felismerni, hogy az erőforrás-hatékonyság kevesebb anyagfelhasználással jár, ezért költségcsökkentő, következésképpen nyereségnövelő tényező (ld. pl. Porter-Linde, 1996). Ezek azonban rendszeren belüli változtatások, a rendszer logikáját (ld. pénzügyi rendszer) nem változtatják meg, ezért csak késleltető hatásuk lehet. A természetvédelmi területek kijelölése is hasznos segédeszköz, de a rendszerből kivont természeti területek aránya túlságosan alacsony ahhoz, hogy jelentős hatást gyakorolhasson a természeti környezetünk általános állapotára. Az egyes embereknek felelőssége a jelen helyzetben a rendszer keretein belül egyre kisebb lesz, hiszen teljesen ésszerűtlen mind az állam, mind a politika szempontjából ennek növelése. A demokrácia álcája biztosítja a felelősség látszatát, és a média által bármilyen eredmény befolyásolása sokkal könnyebb, mint az érdekeit ismerő helyi közösségekkel való együttműködés. Ugyanakkor helyre kell állítani a személyes felelősség teljes körű fogalmát és tartalmát. Mi történne, ha lenne idő a Meadows et al. (2005) által is lemodellezett szabad technológiafejlődésre, egyébként a ma fennálló trendek érvényesülésével, amely biztosítaná a természeti környezet túlélését? Elérhető lenne egy – a mai körülményekhez képest legalábbis – tiszta energiával működtetett globális gazdaság, egy szép, békés új világ, globális világkormánnyal, de az emberek a maihoz hasonló „cirkusz és kenyér” elven élnének továbbra is, az igazán értelmes fejlődés lehetősége nélkül, ami a „mindent megkap, amit akar” elv egyenes következménye. A fentiek alapján megállapítható, hogy rendszeren belüli eszközökkel maga a civilizáció jelen formájában nem tartható fenn sokáig. Egyértelműen haladunk a káoszpont felé, amit László Ervin az összeomlás felé tartó leépülésnek nevez (2006, p. 30). Ezzel együtt kirajzolónak azok a fontosabb ismérvek, amelyeknek meg kell felelnie egy új, formálódó kultúrának. Ezeket a következő fejezetben elemezzük.
3. Egy kialakítandó új kultúra működéséről Az első két fejezetben megismertük a civilizáció működésének meghatározó strukturális elemeit, illetve felvázoltuk a jelenlegi helyzetet. Ezek alapján meg lehet határozni olyan irányelveket, amelyek megszabhatják egy új rendszer alapstruktúráit, jövőképet adnak, elősegítik az ember és a természet egymást feltételező fejlődését. (a) Elsősorban egy megfelelő jövőkép, egy megfelelő civilizáció képe az, ami az egész új rendszer alapeleme lehet. Egy új kultúra, és a kultúrán létrejövő civilizáció, amennyiben nem akar a többi civilizáció sorsára jutni, tudatosan meg kell, hogy őrizze az eltartó rendszerekkel, a vidékkel, a természettel való szerves kapcsolatát, és a szellemiségét ezzel együtt kell alakítania, biztosítva ezzel annak állandó utánpótlását, és így az állandó, a társadalomra és az egyénre egyaránt vonatkoztatott fejlődés lehetőségét. Az 1.1 fejezetben ismertettük a válság keletkezésének pillanatát. Ezt kell megelőznünk, tudatosan, a szerves fejlődés szempontrendszerét mindig szem előtt tartva. „Az emberiség az Univerzum és a földi élet evolúciójának a része és aktív résztvevője. Ezért fejlődésének kereteit a létfenntartó bioszféra fejlődési iránya és törvényei jelölik ki. Egy alrendszer pedig csak akkor képes komoly zavarok nélkül, hosszú ideig fennmaradni, ha működési, szerveződési modellje hasonló a létfenntartó főrendszer modelljéhez (kompatibilitás 9
elve).”(Hajnal K. 2008) A fejlődés megvalósításának feltétele egy olyan szabályozó és ellenőrző tevékenység, amelynek célja a bolygó természeti erőforrásai és az emberi rendszerek igényei közötti dinamikus egyensúly, tartós harmónia biztosítása. (Hajnal K. 2006.) A természettel való szerves kapcsolat a mai kor embere számára nehezen érthető. A civilizációnkban az élő földet megcsonkítják, feldarabolják, így a föld ingatlanná, az erdő fűrészáruvá, az óceánok halászterületté és emésztő gödörré válnak (Foster, 2002). Azt megérthetjük józan paraszti ésszel is, hogyha a vizet végigkergetjük az országon védőgátak között, akkor annyi haszontól esünk el, amennyi vizet hasznosítatlanul kiengedünk. Az ilyen gondolkodási irány mellett lényegesen gazdagabbá válhatna a nemzet. Ennek a gondolkodásmódnak azonban nincs sok köze a természethez. Ha a gondolkodásunk valóban a természetre irányul, akkor tudjuk, hogy ha a természet szegényebb lesz, akkor mi is szegényebbek leszünk. Az ember a lényegét a természetnek köszönheti. Életünk rajtunk túlmutató értelme függ attól, mennyire ismerjük meg a természetet (Grandpierre, 2004, p. 180, p. 40). Az ember föld nélkül olyan, mintha kar, vagy láb nélkül születne. Ez adja a fizikai biztonságát, ez az élőhelye. (The Great Transformation, Polányi, in Foster, 2002, p. 31). Ha kiírtjuk magunk körül az erdőt, akkor azt irtjuk ki, ami által mi is teljesebb emberek lehetünk. Ha engedjük (illetve ma már elősegítjük) azt, hogy a természeti rendszereink egyre bonyolultabb ökoszisztémákká fejlődjenek, akkor annak az alapját teremtjük meg, hogy a mi embervoltunk is megkapja a szellemi fejlődősének feltételrendszerét. A 2.5-ös fejezetben a tudomány erre vonatkozó eszmélést már ismertettük. A külső és a belső természet egylényegű (Grandpierre, 2004, p.238). Az ’engedjük’, illetve ’elősegítjük’ már előszobája annak, hogy megértsük: a mi gondolkodásmódunktól függ a természet fejlődése is, és ezek egymást erősítő (illetve jelenleg gyengítő) folyamatok. És nem csak annyiban függenek össze, hogy ha fizikai szinten kivágom a fát, akkor nem lesz, hanem a tudati szintünk már hat a természet változására. Az élet és a tudat képesek a gyakorlatban irányítani az anyag viselkedését (Grandpierre, 2004, p.193). László (1999) szerint tudatunk állapota a kulcskérdés, ami minden más mögött meghúzódik. Ugyanebben a könyven többször tárgyalják a szinkronicitás jelenségét, amely megmagyarázhatja tudományos eszközökkel is ezt a jelenséget. A kozmosz még nem ismert jelenségeinek megértésére irányuló kísérletek, mint pl. László Ervin pszímező-elmélete, vagy Gazdag (2001) szuperfolyékony kvantumvákuum-kontínuum elmélete majd egyszer azonnali és közvetlen magyarázattal is szolgálhatnak a jelenségre. Érdemes itt figyelembe venni Andrásfalvy (2009) véleményét, amely szerint ahol az emberek közötti összhang megbomlik, ott hamarosan a természeti környezet romlása is bekövetkezik. (b) A fentiek alapján újabb kulcsfontosságú elem: Meg kell fordítanunk azt a folyamatot, ahol az ember és a természet egymást gyengítik és el kell érni, hogy az ember a saját fejlődése által tudatosan segítse elő a természet fejődését. A természeti környezettől nem elszakadva, azt nem erőforrásként, hanem élőhelyközösségként, ökoszisztémaként kezelje, ami ugyanúgy viszonzást vár (ha nem is pénzben, de törődésben, munkában), mint pl. egy vállalat. Ennek során az ember tudatosan meg- és átélheti a természeti környezettel való kapcsolatát. Roberto Sanchez, a kubai túlélő gazdaság egyik irányítója szerint a természeti ciklusokat követve a természetet béreljük fel, hogy dolgozzon nekünk, és nem mi dolgozunk a természet ellen. A természet ellen végzett munka hatalmas energiákat emészt fel. (c) Ehhez azonban az embernek nagyot kell fejlődnie. Ennek elérése érdekében az irányadó elvekből a harmadikként a következő elem az, hogy az embernek éreznie kell, hogy ember:
1
Az emberekben ismét tudatosítani kell embervoltukat, annak jelentését, lényegét, és az annak megfelelő életformát. Az ember a test, a lélek és a szellem egysége, és mindegyik területnek megvan a maga szerepe.25 Christopher Budd (2003) az ’Asszociatív közgazdaságtan’ c. könyvében hangsúlyozza, hogy a gazdasági kapcsolatokat, és azok jellegét explicitté tegyük, többek között például az alapos, százszázalékosan tiszta pénzügyekkel és átlátható döntéshozatallal. Ezen kívül az egyéneknek közvetlenül felelősséget kell vállalniuk a gazdasági életért, hogy az átláthatóságot és a tisztaságot saját cselekedeteikben alkalmazzák is. A hármas egységnek azonban sokkal nagyobb szerepe van, mint egy homályos, mindenki által érzett felhívás. A jelenben az átlagos emberi mentalitást, hozzáállást tekintve az akarati tényezővel egyre rosszabbul állunk, hiszen a 2.4 pontban leírtak szerint az ember sokszor már inkább csak báb, és ha változtatásra lenne szükség, akkor nagyon kérdéses a változtatáshoz szükséges akarat megléte egészséges mértékben. Márpedig észre kell venni, hogy a civilizáció az egyes emberek szándékától függetlenül ember – és természetellenes, és a természetes működése alapján egyre rosszabb helyzetbe sodorja mindkettőt. Ezért fontos, hogy az emberek akarjanak kitörni ebből a körből, akarjanak a saját lábukra állni, a saját kezükbe venni a sorsukat, és felelősséggel dolgozniuk a számukra is átlátható területen. Kuba példája itt rendkívül figyelemre méltó, hiszen a Szovjetúnió felbomlásával az olajszállítmányok is jelentősen csökkentek, az 1988-as 12-13 millió tonnával szemben 1991-ben csak 6 millió tonnát kaptak, és az exportra alapozott gazdaságuk megállt 26 Komoly akarati erő kellett minden szinten a talpra álláshoz, az 1990-ben kezdődő túlélő gazdaság bevezetésével, amit Észak-Korea nem tudott véghez vinni (Wolfe, 2004). A szellemi tényező az a tudati elem, amellyel az ember a (b) pontban már leírt folyamatot belátja, és annak érdekében cselekszik. Konkrétabban ide tartoznak pl. olyan ismeretek, hogy miként kell a földön, a földből megélni, egyszerű, használható technológiákat alkotni. Gondoljunk bele, hogy hány kiváló ember rengeteg szellemi energiája megy el teljesen felesleges, sőt káros dolgokra olyankor, amikor az alapvető igények kielégítése még sehol sem tart. Kuba példája: a farmereket tanítják a biodiverzitásra, mint termelési stratégiára (Wolfe, 2004). A környezeti nevelés, az organikus gazdálkodás, a megújuló energiák és energiahatékonysági módszerek terjesztése mind a jól megalapozott oktatási rendszerük segítségével történt. Egy technikai főiskolán tanítják a biogázüzemek építését (Yoon-Choe, 2007). A lelki tényezők jelentőségét egyre többen hangsúlyozzák, amely általános hatással van a térségi öko-hálózatra. Ilyen lelki tényező a közösségalkotás, a tolerancia. A közösségek kialakításának fontosságát figyelhetjük meg László (2002) jövőképeinél, amikor az általa pozitív jövőképként felvázolt jövőképet az összefogással jellemzi. A tolerancia a 1.1-ben leírtak szerint annyira fontos, hogy Csermely (2005) szerint a társadalomban a diverzitás, tolerancia nélkül, nem stabilizál, hanem éppen ellenkezőleg, konfliktusforrássá válik. Kuba itt is jó példa, ahol azt a földet művelték meg közösségek a városokban is (amire a szállítási eszközök olajhiánya is kényszerítette őket), amelyet számukra rendelkezésre bocsátottak (Wolfe, 2004). A permakultúra tanulása során fejlődött sokat a közösségalkotási készségük, ahol megtanulták, hogy hol és hogyan segíthetnek a közösség tagjain. A jó közösség hiánya egy szemléletes példán is bemutatható: egy falu széthúzó közösségében a megtermelt javak
25
Rudolf Steiner munkásságának nagy részét ennek szentelte, megalapítva az antropozófiát. Itt nem bonyolítjuk a rendszert azzal, hogy negyedik elemként az „én”-t is ide soroljuk, mivel az én szerepe gyakorlatilag megfeleltethető a kozmikus rendszerbe történő harmonikus illeszkedéssel. 26 A hatásokról ld. a további szigetországi példákat az 5.4-es fejezetben.
1
védelmére igen nagy energiát kell esetenként fordítani, ami pénzben, és munkamennyiségben is felesleges, és megtakarítható lenne a bizalom megléte esetén. A fizikai szervezettel kapcsolatban is be kell hoznunk új szempontokat, mivel az eddigiekben más logikával tekintettünk erre a tényezőre is. Ha abból a nézőpontból közelítünk, hogy az ember természeti lény, akkor fontos annak tisztázása, hogy az ember egy energetikai központ is, bonyolult energetikai rendszerrel. Amennyiben azt megfelelően szeretné használni, akkor vigyázni kell arra, hogy a külső technológiai fejlődés (pl. a villanyáram, vagy a mobiltelefonok sugárzása) ne veszélyeztesse ezt az energetikai rendszert. A táplálkozást is lehet ilyen szemszögből nézni. Nagyon fontos a természetes táplálék, ami még eredeténél fogva illeszkedik az ember fizikai testéhez, és nem az ember által kitaláltak, amelyek sokszor a pénz-gazdaság-pénz viszonyrendszer alapján alakulnak ki, egyszerű profitérdekek szerint. (d) Helyi pénz bevezetése: a pénzügyi rendszer diktatúrája alól való kiszabadulás a stabil életvitel megvalósítása erejéig. Le kell szakadnia az alapszükségleteinek kielégítése során a folyamatos növekedés kényszerét hordozó pénzügyi rendszerről, és egy olyan pénzügyi rendszerrel kell biztosítania a térség működéséhez szükséges pénz forgalmieszköz-funkcióját, amely nem teszi lehetővé annak felhalmozási eszközként történő kezelését. Erre a leszakadásra is már bőségesen állnak példák rendelkezésre. A helyi pénz kialakítása, működtetése megoldást jelenthet. A helyi pénz szellemi szülőatyja Gesell, akinek az elmélete alapján kialakították a wära-t. A pénz 1919-től 1931-ig működött, és végül rövid úton betiltottak azzal, hogy már veszélyezteti a birodalmi valutát (Gesell (2004), pp.12-13). Közös folyamata a helyi pénzek működésének az indulási kényszerhelyzet, amikor egy nagyon leromlott gazdasági helyzetben lévő térség keres valamilyen kiutat, túlélési lehetőséget. A bevezetés után gyakorlatilag minden leírás a térség fellendüléséről, a munkanélküliség csökkenéséről, a gazdaság felvirágzásáról számol be. A helyi pénz sikerét látván a legtöbb esetben közbelépnek, hiszen elesnek a kamatbevételektől (az állam megkapja az adóbevételeit a helyi pénz esetén is). A legfontosabb közös jellemző, hogy a helyi pénz mindenütt kamatmentes (a leírásokban ez alól csak Guernsey szigetének pénze volt a kivétel, de ott is a kamat kizárólag az állam bevétele volt, közkiadásokra forgatták vissza, és ezzel csökkentették az egyéb adóterheket. Ezen kívül sok helyen (mint az Gesell-i alapmodell esetén is) a tartalékolt helyi pénzre adót vetnek ki, hogy a forgalomba hozatalt erősítsék27. Egy mai példa a sok közül Magdeburgban az Urstromtaler28, a régión belül általánosan elfogadott fizetőeszköz, amelyet egy-az-egyben váltanak át Eurora, és szintén veszít az értékéből. Jó modell a Guernsey szigeteki pénz, hiszen ott már 1817-től működtetik a helyi pénzt, ma is forgalomban van. Sokkal keresettebbek, mint a párhuzamosan forgalomban lévő brit bankjegyek, hiszen a helyi polgárok szívesebben használják, mint a külföldi bankok által jelentősen kamatterhelt hitelekből származó brit valutát. Infláció nincs, az árak lényegesen alacsonyabbak, mint Nagy-Britanniában, az átlagjövedelem lényegesen magasabb. Erről, illetve még sok más helyi pénzről Drábik (2003, pp. 305-311), Dauncey (1988, p.372-373) ad jó áttekintést. Dauncey (1988, pp. 68-89) részletesen ismerteti az 1983-ban elindított LETS helyi pénzrendszer működését. Nálunk is elindíthatók helyi pénzek (2004/35 törvény), egy egyszerű módosítása kellene a 100%-os fedezetnek 5%-ra való visszaállítása (amely az előírt minimum), és a folyamat pénzügyi oldalról elindulhat törvényesen elindulhat29.
27
Mint Bázelben az 1935-ben létrehozott pénz esetén 0.001%-os adót vetnek ki naponta a napi egyenlegre (Dauncey, 1988, p.373) 28 http://news.bbc.co.uk/2/hi/europe/6333063.stm, 2009.03.26 29 Így is elindulhat, és Drábik (2008) szerint meg is érné.
1
(e) Az energiaszükséglet helyben elérhető energiaforrásokból történő kielégítése. Az energiaszükségletet olyan energiahordozók segítségével elégítsük ki, amelyek folyamatosan rendelkezésre állnak a későbbi generációk számára. Ebben a folyamatban a fosszilis energiahordozók csak, mint átmeneti megoldások jöhetnek szóba. Az energiaszükséglet helyi erőforrásokból történő kielégítése a természettel összhangban történjen, annak hozadékából, vagy olyan ódon, ami nem sérti az ökológiai rendszerek működését. Mivel az energiaforrások felhasználásának hatásairól igen keveset tudunk, ezért tartsuk be a sokféleség elvét, és mindenből – a természet által kínált lehetőségekre támaszkodva – keveset használjunk, hogy esetlegesen a károkozásunk is minél kisebb legyen. Az előző fejezet energiapéldáján keresztül már láttuk, hogy a decentralizálási törekvések a legszegényebb réteget csaknem érintetlenül hagyják. A decentralizált erőművek esetét vegyük példának, az agroipari parkok rendszerének elképzelését30, ahol egy 1-2 MWe teljesítményű erőmű megtermel elegendő mennyiségű villamos energiát a környező intézmények, lakóházak, ipari létesítmények számára (vagy feladható a hálózatba), a hulladékhő hasznosítása is megoldható elviekben, és egy kisebb klaszter építhető az energiarendszer köré. Ez gyakorlatilag energetikailag ideálisnak tekinthető, de ebben az esetben is az ipari park köré szerveződik a rendszer, annak igényei szerint, és a termelő komplexum lehetőségeit használja ki annak környezete, tehát a technológia uralja a rendszert. Meg kell teremteni a kapcsolatot az eddigi rendszerből kimaradók és decentralizált energiarendszerek között úgy, hogy a rendszerből kimaradók energiaigényének a biztosítása után a fennmaradó energiaforrások kerüljenek csak az erőművekbe. (f) Az élelmiszer- és takarmányszükségleteiket a föld termőképességének helyreállításával, a fosszilis energiák hosszabb távú teljes kizárásával oldják meg. Ez a tényező kényszer is, hiszen az földet károsító mérgek többnyire a korlátlan erőforrások rendelkezésre állásának következményei. Az organikus, illetve biogazdálkodás azonban már most is van olyan hatékony, mint a zöld forradalommal elindított ipari mezőgazdaság (ld. Badgley, et al. (2006)). A folyamatra, a megvalósításra pedig Kuba 1990 utáni története jó esettanulmány. (g) Technológia. A hagyományos technológiák lassan használhatatlanok lesznek. Kubában az olaj leállása vagy a hagyományos technológiák azonnali leállását eredményezték, vagy az álódásukat (Wolfe, 2004). Ez a tény az innovációk irányát is meghatározza. Több, új alapvető jellemzője lehet az új típusú innovációknak. - Ne a technológia uralkodjon az ember fölött (ld. az (e) pont energetikai rendszerét). - Betartják a technológiafejlesztés négy alapszabályát a természeti illeszkedés érdekében, ld. az 1.2 fejezetben Mészáros (1994) által leírt megközelítést. - Nem átalakító, hanem alkalmazkodó (nem a természet ellen, hanem vele összhangban álló) technológiákat fejleszt, és ezzel rengeteg energiát takarít meg minden szinten. - Előtérbe kerülnek az emberlépték megoldások, mivel kétséges lesz a nagyvolumenben való technológiák anyagi és fizikai háttere. Kubában pl. bevezették az agrotechnikai módszereknél az inputhelyettesítő megközelítést, amelyben az importált vegyszereket helyben előállítható biológiai védőszerekkel helyettesítették (amelyből már exportforgalmuk is van). A hangsúlyt áthelyezték az olyan komplex agrártechnológiákra, amelyek kihasználták az ökoszisztáma által nyújtott szolgáltatásokat (Wolfe, 2004). 30
Az agroipari parkok rendszerének javaslatát a PTE NKFP Biomassza-projektje alapozta meg. Leírása több kéziratban is megtalálható, a szerzőnél hozzáférhető.
1
A poszt-fosszilis korszakba történő átmenet néhány év múlva szükségszerűen megkezdődik. Már nem az a kérdés, hogy az eddigi világrendhez illeszkedő sikeres modernizációt hogyan tudunk végrehajtani, illetve leromboljuk-e a régi struktúrákat (Mellár, 2008), hiszen azok létfeltételeik hiányában többnyire maguktól fognak megszánni. (h) Tudomány. Az eddig felhalmozott tudásmennyiség természetesen hasznosítható. A mainstream közgazdaságtanra vonatkoztatva, a hagyományos elmélet kibővült a térrel, mint a „hol”-ra adott válasszal, és vizsgálja a regionális, endogén fejlődés lehetőségeit (Varga, 2009). Ahogy a térséget bevonták a kutatásba, úgy egy újabb irányváltással a kutatási irány alkalmazkodhat a térségi öko-hálózat működési elveihez, és jó módszertant biztosíthat egy sokkal hatékonyabb rendszer-működéshez. Az egyéb tudományágak már régóta képviseltetik magukat ezen a területen, amelyekből jó összefoglalót találhatunk a ViaFuturi (2007) előadásai között. Az átmenethez szükséges eszközökben, tapasztalatokban Magyarország eredendően, természeti adottságait tekintve jó helyzetben van. Van bőven termőföldje, vize, ahonnan az élelmiszer- és energiaszükségletét biztosíthatja. Valószínűleg az elsők között fog tönkremenni, amikor a szomszédos országok fenntartó rendszere még működik, és így átsegíthetik néhány mélyponton (és ezt most nem pénzügyi szempontból kell érteni). Vannak előtte példák, pl. a már említett Kuba, ahol a 1990-től, a Szovjetunió szétesésétől kezdődően már elkezdődött a poszt-fosszilis korszak, illetve vannak olyan szigetállamok, ahol az önfenntartásnak működnek olyan modelljei, amelyek szükségesek lesznek a közeljövőben.
4. Hálózatok Ebben a fejezetben előbb a hálózatok új elméletének olyan szempontú megközelítését adjuk, amely alapján a térségi öko-hálózatot megfogalmazzuk. Ezután a jelenleg már bizonyos formában az ökológiai rendszerre kialakított ökológiai hálózatot ismertetjük, mint a térségi öko-hálózat alapjául szolgáló hálózatot. 4.1. A hálózatok új elméletéről
31
Minden olyan rendszer felfogható hálózatnak, amely egymástól elkülöníthető elemekből áll, és amelyben ezeket az elemeket gyengébb vagy erősebb kapcsolatok kötik össze. Tehát a hálózat egymással kölcsönhatásban lévő elemek összességéből áll, ahol a valóságban előforduló esetekben, az elemek nem egyszerű pontok (mint a hálózatok matematikai leképezései, a gráfok esetén), hanem maguk is bonyolult hálózatok. Ez azt jelenti, hogy a természetben a hálózatok egymásba ágyazottan fordulnak elő, és így jelentős mértékben függenek egymástól. Az így kialakuló komplex hálózati rendszer stabilitása, működőképessége egyaránt függ az elemek stabilitásától, illetve a kialakuló erős és a gyenge kapcsolatok minőségétől és mennyiségétől. Egyik tényező sem elhanyagolható. Az utóbbi évek kutatásai bebizonyították, hogy a gyenge kapcsolatok hálózatformáló, stabilitás megőrző szerepe jóval jelentősebb, mint azt első ránézésre gondolnánk. Az erős kapcsolatok adnak egy vázat, amelyre a valós hálózat a gyenge kapcsolatok segítségével épül ki. A hálózat jellegétől függően többféleképpen is meg lehet közelíteni az erős és gyenge kapcsolatok mibenlétét. 1. A hálózatok erős kapcsolatai határozzák meg azt, hogy a hálózat a környezet változásaira hogyan fog válaszolni, a gyenge kapcsolatok pedig azért felelősek, hogy két hasonló hálózat hasonló módon válaszoljon, ha ugyanolyan kihívás éri őket. 31
Az itt közölt ismertetés kivonat Kiss T. (2007) és Kiss A. (2007/2) alapján.
1
2. Az erős kapcsolatok biztosítják a hálózat állandóságát, a gyenge kapcsolatok viszont a hálózat alkalmazkodását, változékonyságát segítik elő, a stabilitás megőrzése mellett. Ez azon alapul, hogy a gyenge kapcsolatok nemcsak attól lehetnek gyengék, hogy mindig kicsit vannak jelen, hanem lehetséges, hogy a gyenge kapcsolatok jelentős része nem is olyan gyenge, de csak átmenetileg van jelen. Az ilyen gyenge kapcsolatok hol itt, hol ott jelentkeznek. Ilyenkor fordulhat elő az, hogy az erős kölcsönhatások biztosítják a hálózat állandóságát, a gyenge kapcsolatok viszont a hálózat változásait segítik elő. 3. A hálózat két eleme között akkor gyenge egy kapcsolat, ha annak elvétele vagy hozzáadása statisztikusan értékelhető módon nem befolyásolja a hálózat jellemző tulajdonságának átlagát. A gyenge kapcsolatok stabilizálják a hálózatot, egyfajta rugalmas szilárdságot adva nekik. Sok gyenge kapcsolat esetén a modulok sűrűn kötődnek egymáshoz, az alhálózatok szinkronizálnak, kevés fluktuáció tapasztalható, a kommunikáció jó, a relaxáció akadálymenetes, a zaj gyorsan szétoszlik, felszívódik a hálózatban. Kevés gyenge kapcsolat esetén mindezek ellenkezője igaz (Csermely, 2005). Első ránézésre az erős kölcsönhatás fontosabbnak tűnhet, mint a gyenge, hiszen az határozza meg a hálózat válaszait. Ha eltávolítjuk az erős kölcsönhatásokat, a hálózat először megváltozik, majd szétesik, és ezzel, ha addig élt, meghal. Ha a gyenge kapcsolatokat távolítjuk el, első ránézésre nem történik semmi. A hálózat él, válaszai ugyanazok. Itt azonban pontosítani kell. A hálózat válaszainak átlaga marad ugyanaz. A válaszok szórása, változékonysága azonban a gyenge kapcsolatok eltávolításával egyre nő. Gyenge kapcsolatok nélkül a hálózat instabil és kiszámíthatatlan lesz. Fontos tehát az erős kölcsönhatás, hiszen nélküle szétesik a világ. De fontos a gyenge kapcsolat is, hiszen nélküle a világ kiszámíthatatlan, fenyegető, félelmetes és élhetetlenül instabil marad. A gyenge kapcsolatok, csakúgy mint az erősek, a különböző hálózatokban különböző formákban fordulnak elő, mint pl. a gazdasági hálózatokban: a munkakapcsolatok, a társadalmi hálózatokban a távoli ismerősök, biológiai-kémiai rendszerekben: a másodlagos kötések. A hálózatok elemei Az elemeket, amelyek a hálózat egyedi építőkövei, a gráfelméletben csúcsnak, a fizikában helynek, a szociológiában szereplőnek is szokás nevezni (Csermely, 2005). De hálózattól függően az elemek lehetnek például cégek, gyárak, termelési egységek (gazdasági hálózatban), emberek, társaságok, intézmények, szervezetek (társadalmi hálózatban), természeti értékek, élőhelyek, egyedek (természeti ökológiai hálózatban). Az, hogy egy adott esetben mit tekintünk elemnek, egyrészt attól függ, hogy milyen hálózatot vizsgálunk, másrészt attól, hogy a hálózatnak mely tulajdonságára vagyunk kíváncsiak. Az elemeknek egy csoportját a hálózat moduljának nevezzük akkor, ha az elemek a többitől viszonylag elkülönülnek, és egymáshoz mind a hálózat szerkezetébe mind funkcionálisan szoros és preferált kötődést mutatnak. A modulok egy nagyobb hálózat széttagolódásából, illetve kisebb hálózatok integrációjából jöhetnek létre (Csermely, 2005). Az elemek között kitüntetett szerepük van a csomópontoknak. Ezek a hálózat azon elemei, amelyeknek sok kapcsolatuk van. Általában azokat az elemeket nevezzük csomópontnak, amelyek legalább 1 százalékos arányt képviselnek az össze kapcsolatból. Az ökológiai hálózatban a fontosabb csomópontokat kulcsfajoknak nevezik. Egy kulcsfaj kihalása másodlagos kihalások egész láncolatát indítja el, ami akár az egész ökológiai hálózat széteséséhez vezethet.
1
A hálózatok skálafüggetlensége A hálózatok egzakt, matematikai kezeléséhez és modellezéséhez szükséges tudni azt, hogy a legtöbb önszerveződő hálózat skálafüggetlen. Egy hálózatot a leggyakoribb szóhasználat szerint akkor nevezünk skálafüggetlennek, ha a hálózat fokszámeloszlása hatványfüggvény szerint változik. A fokszám egy-egy elem kapcsolatainak a száma a hálózaton belül. Tehát ha a kapcsolatok függvényében ábrázolnánk az adott mennyiségű kapcsolattal rendelkező elemek számát, akkor egy exponenciális görbét kapnánk. Nagyon sok elemnek lenne kevés kapcsolata, és exponenciálisan csökkenne azon elemek száma, amelyeknek egyre több kapcsolatuk van. A skálafüggetlenség szemléltetésére szolgál az alábbi ábra, amelyen egy véletlen és egy skálafüggetlen hálózat fokszám szerinti eloszlása látható: 1.sz. ábra - Véletlen és skálafüggetlen hálózatok
Forrás: Barabási, 2006, 1298.o. Az országos közúti hálózat véletlen hálózathoz hasonlít, amelyben a csomópontok a városok, a kapcsolatok pedig az őket összekötő főútvonalak. A légiközlekedés ezzel szemben egy skálafüggetlen hálózat, ahol a hatványfüggvényű fokszámeloszlása előrevetíti, hogy a legtöbb csomópontból csupán kevés kapcsolat indul ki, amelyeket néhány nagymértékben összekapcsolt középpont tart össze (fent jobbra). (Barabási, 2003) A természeti, és az ember alkotta jelenségek között mindenütt megtalálhatók ezek a skálafüggetlen, vagy gyakorlatilag skálafüggetlen hálózatok. Az eső valószínűsége és hossza ugyanúgy skálafüggetlen eloszlású, mint a földrengések gyakorisága és erőssége (Barabási, 2003; Peters - Christiensen, 2002, in Csermely, 2004). A világ váratlan eseményei tehát gyakran nem is annyira váratlanok, hanem skálafüggetlenek. Ugyanakkor a legjobb túlélési stratégia is a skálafüggetlenséghez kötött. Nem véletlen, hogy mind a játék (amely a váratlan helyzetekre való felkészülés egyik fontos eleme), mind pedig a művészetek (például zene) számos eleme ugyancsak skálafüggetlen eloszlást mutat. A nyerési esélyek Daniel Bernoulli által leírt skálafüggetlen eloszlása (mindig van esélye annak, hogy egy nagyságrenddel többet nyerjünk, de ez az esély éppen egy nagyságrenddel kevesebb (Bernoulli, 1738, in Csermely, 2004)), valamint a zene ritmicitásának és tonalitásának skálafüggetlen jellege (Hsu - Hsu, 2001, in Csermely, 2004) egyaránt arra utal, hogy a hálózatok általános tulajdonságai olyan közös evolucionáris örökségünk, amelyet a lehető legváratlanabb helyzetekben veszünk figyelembe, illetve gyakorlunk be már kiskorunk óta.
1
A légiközlekedési, barátsági-ismeretségi hálózatok, természeti és zenei jelenségek mellett számtalan más skálafüggetlen hálózat található. További tipikus példák: táplálékláncok (ökológai hálózatok), ideghálózat, immunhálózat, transzporthálózatok, méhek, hangyák, delfinek rovartársadalmak rendszere (biológiai hálózatok), városok méreteloszlása, tudományos együttműködés megoszlása, telefonhívások megoszlása, vagyoneloszlás (társadalmi hálózatok), az internet, az áramhálózatok, számítógépes programcsomagok szerkezete (technológiai hálózatok), cégek méretének, társaságok (közgazdasági hálózatok). És mindezek többé-kevésbé egybeágyazottan. A hálózatok stabilitása Modellrendszerek segítségével egyértelműen kimutatható, hogy a skálafüggetlen hálózatok sokkal stabilabbak a zavaró hatásokkal szemben, mint a véletlen hálózatok. A másik fontos megállapítás, hogy míg a véletlen hálózatokban az egyszerűség, addig a skálafüggetlen hálózatban a bonyolultság, a diverzitás okozza a stabilitásnövekedést. A diverz, skálafüggetlen hálózatok alaptulajdonsága a sok gyenge kapcsolat megléte. A gyenge kapcsolatok stabilizáló szerepét a szociális hálózatok esetén már évtizedekkel ezelőtt leírták, és azóta számos példán igazolták (Granovetter, 1973, in Csermely, 2004). Gyenge kapcsolatok nélkül a szociális háló által alkotott világ nem lenne olyan "kicsi", hogy hat barát közvetítésén keresztül eljuthatunk szinte bármely ismeretlen emberhez a Földön (Milgram, 1967, in Csermely, 2004). Az informális kapcsolatok (small-talk, pletyka stb.) által segítenek a nők a társadalom stabilizálásában (Degenne - Forse, 1999; Szvetelszky, 2002, in Csermely, 2004). Azokban az országokban, ahol a nők informális kapcsolatait mesterségesen visszaszorítják, például Afganisztánban, a Közel-Kelet és a Balkán bizonyos vidékein, bizonyára ezen kapcsolatok hiánya is hozzájárul a társadalom általános labilitásához (White Houseman, 2003, in Csermely, 2004). A cégek külön erőfeszítéseket tesznek arra, hogy szerkezetükben minél több informális (gyenge) kapcsolat kialakítására teremtsenek lehetőséget, amely növeli a cég ütőképességét és a folytonosan változó körülményekhez való alkalmazkodását, stabilitását (Cross - Parker, 2004, in Csermely, 2004)). A gyenge kölcsönhatások szerepet játszanak az ökoszisztémák stabilizálásában is (Berlow, 1999; McCann et al., 1998, in Csermely, 2005). Az olyan rendszerek, ahol az elemek számos elemmel állnak egymással egyenrangú kapcsolatban (például többfajta élelmet egyaránt fogyasztó állatokat, növényeket - például mindenevőket - is tartalmaznak), stabilabbak, mint az olyan ökoszisztémák, amelyekben valamely táplálék elfogyása egyben a táplálékon kizárólagosan élő faj elpusztulását is okozza, ami akár egy kaszkádszerű kihalás-sorozathoz is elvezethet. Az ökoszisztémák stabilitása Az ökoszisztémák érzékenységének vizsgálatánál a skálafüggetlensége szolgál alapul. Például élőlények közössége esetén teljesen az elemnek (fajnak) a függvénye, hogy a kiiktatásával milyen hatást gyakorlunk a hálózatra. Ha egy kulcsfajt veszünk ki az ökoszisztémából, akkor annak általában katasztrofális következményei vannak. Ezzel ellentétben, ha véletlenszerűen kezdjük elvonni a fajokat a táplálékláncból, akkor nagy valószínűséggel a hálózat még sokáig stabil maradhat, hiszen igen kis eséllyel érintünk kulcsfajokat. Első közelítésben azt gondolhatnánk, hogy akkor csak ezeket a fontos kulcsfajokat kellene meghatározni, megkeresni és megvédeni, és akkor stabil maradhatna a rendszer. Csakhogy a kulcsfajok meghatározása igen nehéz. Teljes bizonyosságot csak úgy szerezhetünk egy faj kulcsfajságáról, ha kivesszük a rendszerből, és figyeljük a következményeket. Ez természetesen nem megoldás. A táplálékláncok és egyéb fajok közötti kapcsolatok feltérképezésével is jó közelítéssel meg lehet határozni a kulcsfajokat, de gyakran előfordul
1
az, hogy akár a környezeti viszonyok megváltozása esetén egy ártalmatlan, addig redundáns faj is kulcsfajjá lép elő. A kulcsfaj státusza kiszámíthatatlan. Ha a károk az ökoszisztémát egymás után érik, előbb-utóbb elérünk egy olyan pontot, amikor már nincs több helyettesítési lehetőség, átlépünk egy küszöbértéket, ahonnan a rendszer hirtelen óriási érzékenységet mutat minden további faj eltávolítására. A fent említett komplexitás miatt ezt a küszöbértéket igen nehéz megjósolni. Soha nem tudhatjuk, hogy egy ökoszisztéma a második, ötödik, vagy huszonötödik faj kihalása után válik katasztrofálisan kiegyensúlyozatlanná. A diverzitás és a gyenge kapcsolatok mennyisége összefügg egymással. A természeti skálafüggetlen rendszerekben egyértelmű stabilizáló hatásuk van, amelynek példáján érdemes kialakítani a társadalmi és rá a gazdasági rendszerünket. Figyelnünk kell azonban a különbözőségekre is. A társadalomban például a diverzitás, tolerancia nélkül, nem stabilizál (Csermely, 2005). Ilyen esetekben a diverzitás kétélű fegyver. Általában stabilizál, de ha szegregációhoz vezet, akkor épp az ellenkezőjébe csap át, konfliktusforrássá válik. Ez utóbbi probléma leginkább a kisebbségek esetén merül fel (legyenek akár más nemzetiségűek, más vallásúak, más értelmi képességűek, stb.). Ha a többség toleráns, akkor a másságot hordozó kisebbség nem válik elzárkózóvá. Ugyanakkor, pontosan ugyanez a kisebbség destabilizálóvá válik, ha a többség intoleráns és kirekeszti. Ilyenkor a kisebbség bezárkózik, erős kölcsönhatásokat alakít ki a saját csoportján belül, a társadalomban pedig új törésvonal és konfliktusforrás keletkezik. A gyenge kapcsolatok stabilizáló ereje- példák A skálafüggetlen hálózatokat a gyenge kapcsolatok stabilizálják, tehát a természeti hálózatok többségét is. 1. Az állatközösségeket vizsgálva az egyik legfontosabb üzenetként az fogalmazható meg, hogy a gyenge kapcsolatok száma párhuzamosan nő az adott állatközösség stabilitásával. A méhcsaládok nagyszerű rendezettsége a gyenge kapcsolatok sokszínűségének is köszönhető: a feromonokkal és tánccal közvetített instrukciók rendszertelensége és különbözősége tovább növeli a stabilitást. Sok állatközösség stabilitása a csoportméretük skálafüggetlen eloszlásán alapul. A rovartársadalmakon túl a tonhalakra, szardíniákra és az afrikai bikákra is ez jellemző (Bonabeau és mtsai., 1999, in Csermely, 2005). A delfinek skálafüggetlen csoportjai az előzőekhez képest még sokkal struktúráltabbak, a körülménykehez igazodó, többszintű szövetségeik rendkívül nagy segítséget adnak a delfincsoportok túléléséhez. A redundancia és a folyamatosan újjáformálódó szövetségek a gyenge delfinkapcsolatok sokaságát alakítják ki a csoporton belül (Connor és mtsai, 1999, Lusseau, 2003, in Csermely, 2005). 2. A gyenge kapcsolatok létfontosságú stabilizáló szerepe nyilvánul meg az erdők esetében is. A fák együttélését a felszín alatti, talajban szövődő gombafonalak segítik olyan mértékben, hogy nélkülük az erdő nem is tudna egészségesen funkcionálni. A gombák teszik lehetővé azt, hogy az árnyékban lévő fáknak a napon lévő társaik tápanyagot adhassanak, és a gombák juttatják el a napon lévő fákhoz az árnyékban lévő fák által termelt védőanyagokat is, amelyekkel a napon lévő fák az ultraibolya sugarak káros hatásai ellen védekezhetnek. A gombák teszik lehetővé, hogy az erdő egyik szélén lévő fa átadhassa a társainak azt a vasat, amit csak ő tudott felszívni. Az erdő tehát nem sok fa egymás mellett. Az erdő egyetlen élőlény, amelynek minden különálló része segíti a másikat. Az erdő ezért stabil. Érdemes tanulnunk az erdőtől. Tovább bővítve ezt a gondolatmenetet, a gombafonalak egészségessége függ a talaj állapotától, ezen keresztül minden olyan tényezőtől, amely a talaj állapotát befolyásolja (pl. a talajban lévő élőlények, más mikroorganizmusok, klíma: csapadék,
1
szélerősség, hőmérséklet, stb.), amely elemek önmaguk már egy másik hálózat részei. Tehát a gyenge kapcsolatok gyakran átnyúlnak egy másik hálózat felé, avagy ahogy már említettük, ezek a gyenge kapcsolatok egy olyan nagyobb hálózatot alakítanak ki, amelyeknek az elemei kisebb hálózatok. Mivel az ökológiai rendszerek skálafüggetlenségükben igen hasonlóak más hálózatokhoz, ezért további modellek születtek arra vonatkozóan, hogy az emberek által létrehozott/létrejött hálózatok, szintén az ökológia rendszerekhez hasonlóan, mennyire lehetnek stabilak. 3. Társadalmi méretekben a gyenge kapcsolatoknak gazdasági haszna van. Az új gondolatok, az innovációk nagyon sokszor abból fakadnak, ha két egymástól addig elszigetelt gondolatkör hirtelen találkozik. Az ilyen, váratlan és tervezhetetlen találkozásokat a gyenge kapcsolatok segítik elő. A tudásalapú társadalom a gyenge kapcsolatok nélkül semmit sem ér. 4. A gyenge kapcsolatok játszhattak közre abban, hogy a Silicon Völgy az Egyesült Államok technológiai központjává váljon. Ugyanerre a posztra pályázhatott volna a Boston város 128. országúti fejlett technológiai területe is. A későbbi Silicon Völgy cégei, a Sun Microcomputer, a Hewlett-Packard és a Silicon Graphics nyertesként kerültek ki a küzdelemből. A Bostoni vetélytársaik, a Digital Equipmnet, a Prime Computer és az Apollo Computer vagy feloszlott, vagy mások felvásárolták. Analee Saxenian szociológus véleménye szerint a győzelemben legdöntőbb tényezők közé számított, hogy a gondolatok, a tőke, az emberek nem csupán a vállalatokon belül, de az egyes vállalatok között is könnyűszerrel áramolhattak. Konkurens szervezetek tagjai között általában kevés a bizalom, de a Silicon völgyben a különböző cégek kivételesen szívesen együttműködtek. A dolgozók gyakran változtattak állást, így a különböző cégek alkalmazottjai sokszor dolgoztak együtt korábban, a számítógépes szakemberek kultúrájában többet számított a technikai együttműködés és az előrehaladás, mint a céghűség vagy a magasabb fizetés. Ez utóbbi talán Bostonban is így volt, de Silicon Völgyben a vállalatok szívesen támaszkodtak a céghatárokon átnyúló személyes kapcsolatokra (Buchanan, 2003, in Csermely, 2005). 32
4.2. Az ökológiai hálózatról Az ökológiai hálózatról szóló nemzetközi egyezmények33 34 1993-ban kezdődtek. Először a maastrichti konferencián merült fel egy európai szintű ökológiai hálózat létrehozásának igénye. A hollandiai Maastricht kongresszusi palotájában, a Holland Királyság természetvédelmi kormányzata előkészítésével 43 európai ország, valamint számos szakmai, társadalmi, pénzügyi világszervezet vezető tisztségviselőjének és a természetvédelem kimagasló nemzetközi szaktekintélyeinek jelenlétében nagysikerű konferencián megvitatta és elfogadta az Európai Ökológiai Hálózat (EECONET – European Ecological Network) programját. Komolyabb, állami szintű támogatást ez a kezdeményezés akkor kapott, amikor az Európa Tanács által kezdeményezett Páneurópai Biológiai és Tájdiverzitási Stratégiát a csatlakozó országok környezetvédelmi miniszteri a szófiai találkozón aláírták (1995. Szófia). A konferencián jóváhagyták, hogy a Páneurópai Ökológiai Hálózatot (PEEN) 2005-ig kell a résztvevő országoknak kijelölniük35. 1999 áprilisában Genfben elfogadták a Páneurópai Ökológiai Hálózat kialakítására vonatkozó irányelveket. A PEEN lényegében az egyes országok ökológiai hálózatából tevődik össze. Magyarországon a Nemzeti Ökológiai Hálózat 32
33
A kivonat Kiss T. (2007) és Kiss A. (2007/1) alapján ad áttekintést az ökológiai hálózatokról. http://www.kvvm.hu/index.php?pid=4&sid=74&hid=250
34
Érdiné Szekeres Rozália: Magyarország és az Ökológiai Páneurópai hálózat (Környezetvédelmi Minisztérium, Természetvédelmi hivatal, 2002) 35 1993, Maastricht – a gondolat megfogalmazása; 1999, Genf, az irányelvek lefektetése (Nagy, 2004)
1
tervezése 1993-ban kezdődött meg az IUCN szervezésében. Még az olyan, közepesen fejlett országok is csatlakoztak a hálózathoz, mint Moldva, vagy Ukrajna. Eddig tizenhat ország tagja a hálózatnak, köztük Magyarország is kialakította a nemzeti ökológiai hálózatát (1996. évi LIII. Tv) (Nagy, 2004). Továbbá az ECNC (az Európai Természetvédelmi Központ) kiemelt feladatának tekinti a kelet- és közép-európai nemzeti hálózatok harmonizálását, s ennek első jeleként elkészítette az érintett országok 1 : 5 000 000 léptékű „kísérleti hálózatát”. A magyar természetvédelem a „visegrádi országok” (Csehország, Lengyelország, Szlovákia, Magyarország), valamint Horvátország és Ukrajna nemzeti ökológiai hálózatának koordinálásában jelentős részt vállalt. A program előtérbe helyezte a határon átnyúló védett területek rendszerének ügyét is. A magyar természetvédelem a kilencvenes évek elejétől fogva legfontosabb feladatai között kezelte ezt a koncepciót. Nem igényel különösebb magyarázatot, sőt kiemelkedő földrajzi-ökológiai ismereteket sem annak felismerése, hogy pl a Dráva mente mindkét partszakasza hasonló életkörülmények hordozója. Melléfogás volna attól függően eltérő természetvédelmi kezelésben részesíteni a régió egyes részeit, hogy a történelem mely ország részévé tette, hiszen az ott élők sorsának alakulása sokkal inkább a természeti környezet állapotától és működőképességének megőrzésétől függ, semmint a politikai hovatartozástól. 2.sz. ábra – Magyarország ökológiai hálózata
(Forrás:
KvVM Természetvédelmi Hivatal)
Míg a hagyományos természetvédelem először a fajok védelmét tűzte ki célul, mára nyilvánvalóvá vált, hogy a veszélyeztetett fajokat csak úgy lehet megmenteni, ha a táplálékukat, a szaporodóhelyüket, az élőhelyüket is védjük, s a fontos, értékes - mert ritka fajok életterét rezervátumszerűen óvjuk.36 Minden jószándék, erkölcsi kiállás és ráfordítás ellenére is fel kellett ismerni, hogy e hagyományos természetvédelmi gyakorlat a világstratégia céljainak nem képes megfelelni. Az élővilág védelmének mozgalma kiszélesedik: a biodiverzitást, avagy terjedőben lévő magyarított változata szerint a biológiai sokféleség védelmét tűzi ki, országos és nemzetközi szinten. A Földön ma élő fajok száma milliós-tízmilliós nagyságrendű. Az emberiség által eddig gazdaságilag hasznosított fajok 36
. http://www.foek.hu/kornet/kornet1a.htm
2
száma nem haladja meg a tízezres nagyságrendet. Az emberiség létalapját nyújtó biológiai sokféleség azonban rohamos pusztulásnak indult, olyan gyorsasággal, hogy felmérni sincs időnk, mit veszítünk. A biológiai sokféleségnek az ökológiai stabilitásban betöltött szerepe is fontos. A biodiverzitás továbbá - információhalmaz. A tiszta, igaz és tartalmas információk leggazdagabb tárháza a természet. Ennek elpusztítása az emberiség fizikai, szellemi és erkölcsi hanyatlásához vezet. Az előzőekben említett hálózat elemeinek tekintjük a védett területeket (nemzeti parkokat, tájvédelmi körzeteket, természetvédelmi területeket), továbbá a jelenleg nem védett természetes, és természetközeli területeket. Ezek közül egyik sem lehet elszigetelt, mivel külön – külön nem elég nagyok ahhoz, hogy hosszú távon biztosítsák az élővilág fennmaradását, nem akadályozhatják meg a fajok további eltűnését. Az ország élőhelyeinek, ökológiai értékeinek megóvása nem biztosítható sem az ország területének 9 %-os, sem a jelenlegi közel 12 %-os jogi védelmével. A védett területekről “ki kell lépni”, s a biológiai diverzitás védelme érdekében minden ágazatnak, önkormányzatnak hatékony szerepet kell vállalnia a maga eszközeivel. A fenntartható használat és hasznosítás biztosítása érdekében az ökologikus szemlélet elsajátítása lehet a legfontosabb és a mindent átható szempont. Magyarország területén földtani és természetföldrajzi viszonyainak változatossága miatt rendkívül gazdag, az ország méretéhez képest mindenképpen számottevő élőhelytípus tudott kialakulni. A nagyobb kiterjedésű, ám annál értékesebb természeti területek (pl. lápok, szikes tavak, szentély-jellegű holtágak, stb.) képezik biológiai örökségünk értékeit. Ezen élőhelyek sokrétű, mozaikos térszerkezete és stabilitása nagyon sérülékeny. 3.sz. ábra – Az ökológiai hálózat elemei
Forrás: MargócziKatalin, SZTK, Ökológiai Tanszék, előadásjegyzet
2
Magterületnek nevezzük a hálózat foltszerű, tetszőleges kiterjedésű területeit, melyek ideális nagyság esetén a lehető legtöbb populációnak, illetve az ezekből felépülő életközösségeknek az élőhelyei és genetikai rezervátumai. A magterületek közötti kapcsolatot a sávos, folytonos élőhelyek, vagy kisebb-nagyobb megszakításokkal jellemezhető élőhely-mozaikok, láncolatok, az úgynevezett ökológiai folyosók biztosítják. Ezek az élőhelyeket, élőhelykomplexumokat kötik össze, egyben biztosítják a génáramlást az egymástól elszigetelt populációk között. A magterületek és a folyosók körül védőzónát (pufferzóna) kell kijelölni, ahol még a természetközeli élőhelyek aránya lehetőség szerint magas, feladatuk a magterületek és folyosók védelme az esetleges külső káros hatásoktól. A kijelölendő rehabilitációs területek a magterületek, ökológiai folyosók és védőövezetek hálózati elemek területein belül zárványként jelentkező, vagy ezekkel határos ökológiailag sérült állapotú területek, melyek megszakításokat okoznak az egyes zónákban. Helyreállításukat követően a hálózathoz kapcsolhatóak. A jelenlegi ökológiai hálózattól nagyon sokat azonban nem szabd várni. „Az ember élőhely átalakító hatása következtében a természetes tér beszűkült, az élőhelyeket elválasztó tér pedig kiterjedt, így a korábban kontinuus természeti rendszer fizikailag is hálózattá töredezett. Így ma az ökológiai hálózat egymástól elkülönülő, egymást kisebb nagyobb mértékben izoláló természetes, természetközeli és mesterséges élőhelyekből áll.” (Nagy, 2004, p.7). Ez az oka annak, hogy ma ki kell találni ökológiai hálózatot a még rendelkezésre álló, a mai viszonyok között viszonylag érintetlennek számító területekből. Több olyan hálózat is kialakult illetve kialakulóban van, amelyek védik a még meglévő természeti értékeinket. A nemzeti ökológiai hálózatunkon kívül ilyen pl. a Natura 2000, vagy az agrár-környezetvédelmi program ÉTT (érzékeny területek védelme) területei.
5. A térségi ök-ohálózat A térségi öko-hálózat jövőképe, hogy a természeti környezet ökológiai rendszereihez harmonikusan igazodó jogi, társadalmi, gazdasági rendszerek hálózatából álló régiót hozzunk létre. A természeti ökológiai hálózat mint alap szolgál a térségi ökológiai hálózat kiépítéséhez, és erre az alapra építhetők a társadalmi és gazdasági elemek. A természeti hálózatra épülő társadalmi hálózatnak is alkalmazkodnia kell a természeti rendszerhez. Javasolt minden olyan oktatási és képzési rendszer hathatós támogatása, amely az alapfokú oktatás során, azaz az óvodás és általános iskolás kortól kezdve alapvetően és hangsúlyozottan, módszeresen igyekszik a felnövekvő nemzedékeket a természet tiszteletére és szeretetére a természettel való harmonikus együttélésre nevelni. Ezt nem csak formálisan (pl. heti 2 órás tanóra keretében) teszi, hanem a természet élményszerű átélése és szeretete átfonja a képzés egészét. Ezen kívül a mai alapvetően versenyszemléletű és csak az információ átadására törekvő oktatás helyett jelentős hangsúlyt fektet az érzelmi és akarati erők nevelésére valamint a közösségépítésre, mely értékek alapvető fontosságúak egy ökológiai szemléletű társadalmi gazdasági hálózat hathatós kiépítésében és fenntartásában. A fenti követelményeknek megfelelő oktatási pedagógiai modelleket kell választani illetve ezek akár egyes elemeit minél szélesebb körben adaptálni. A szerző véleménye szerint e feltételrendszernek legjobban a Waldorf-óvodák és iskolák rendszere felel meg, amely a jelenlegi rendszereknél sokkal jobban alkalmazkodik a természeti tényezőkhöz, és jobban szolgálja a helyi közösség építését.. A térségi öko-hálózatot a következő ábra mutatja be.
2
4.sz. ábra – A térségi öko-hálózat felépítései A természeti környezettel összhangban lévő civilizáció
Gyenge kapcsolati elemek, víziók, irányelvek
Az ember fizikai szintjének tudata
Az ember lelki szintjének tudata
A természet fejlődési iránya
Az ember fejlődési iránya
Ökológiai hálózat
Erős kapcsolati elemek Gyenge kapcsolati , intézményesített elemek
Az ember szellemi szintjének tudata
Jogi hálózat
Technológiai hálózat
Társadalmi hálózat
Pénzügyi hálózat
Az eszközrendszer fejlesztése
Oktatási hálózat
Gazdasági hálózat
Egészségügyi hálózat
Az emberi tényező fejlesztése
Forrás: saját szerkesztés A felső gyengekapcsolati blokk a 3. fejezetben leírtak szerinti víziókat, követendő irányelveket rögzíti, amelyeknek tudatában kell lennie az emberiségnek akkor, amikor a középső blokkban lévő erős kapcsolati hálózatokat felépíti. Mindkét blokk felépítésénél jelentős szerepet játszik az alsó harmadban található intézményi háttér, amely biztosítja a megfelelő mozgásformát, a tudás áramoltatását ahhoz, hogy a hármas tagozódás szellemének megfelelő jogi-állami, társadalmi-kulturális és gazdasági erős hálózatelemeket, azaz a rendszer tényleges működését meghatározzák.
5.1. Az ökológiai hálózat, mint meghatározó elem Az egész Földet lefedi egy természeti hálózat, amelyre az emberek ráépítették a gazdasági és társadalmi hálózatukat. Ezek a hálók egymásba ágyazottan vannak jelen, így mindegyik függvénye a többinek. A stabilitás eléréséhez a hálózatoknak külön-külön is működniük kell, de egymással is együttműködésben kell létezniük. Mivel a természeti hálózat a termelésen keresztül a gazdaság alapját képezi (nyersanyagok), a létfeltételeken keresztül (tiszta levegő, víz) pedig nagy hatással van a társadalom szereplőinek (az embereknek) a jólétére, ezért mindenképpen kitüntetett figyelmet érdemel. Ebből a szempontból a természeti ökológiai háló „főhálózat”, amelyet főrendszernek nevezzük a továbbiakban. A főrendszer megjelölés azért is fontos, mert a természeti hálózat a legrégebbi, legösszetettebb, legtökéletesebb és az alap-életfeltételeket tekintve a legfontosabb is, és amely ennek ellenére mégis a legnagyobb veszélynek van kitéve. A teljes összeomlása a többi hálózatot is magával rántaná.
2
James Lovelock a hatvanas évek végén fogalmazta meg a Gaia-hipotézisét, melyben Gaia az egész Föld ökoszisztémájának az összefoglaló neve. Írásában kifejti, hogy minden bennünk és körülöttünk Gaia része, a bioszféra, az atmoszféra, az óceánok a talaj stb., melyek egy igen bonyolult, rendkívül finoman szabályozott, óriási hálózatot alkotnak. Hipotézise a nyolcvanas évek végére általánosan elfogadottá vált. Feladatunk tehát, a hálózatokról nyert ismereteink alapján „Gaia”-t stabilizálni. Ennek azonban számos nehézsége akad. Először is a kapcsolatrendszerének feltérképezése okoz problémát, hiszen a (többnyire negatív visszacsatoláson) alapuló összekötő mechanizmusoknak csak töredékét ismerjük. Egyelőre csak annyi tudható biztosan, hogy az emberi tevékenység károkat okoz a rendszerben, és hogy „Gaia”, úgy tűnik, elképesztően ellenálló. Azonban továbbra is kérdés, hogy milyen messze vagyunk a kritikus küszöbértéktől, illetve érdemes megjegyezni, hogy Gaia önvédelmi rendszere nem feltétlen jelenti azt, hogy önmagával együtt az emberi populációt is védené. A jelenlegi prognózisok mindenesetre arra figyelmeztetnek, hogy a gyenge kapcsolatok kiiktatásával a rendszer ingadozásai egyre nagyobbak, és a válaszreakciók egyre kiszámíthatatlanabbá lesznek. A Gaia hipotézis bizonyos vonatkozásban azt jelenti, hogy az összes földi hálózat össze van kötve egymással, és így stabilitásuk is egymás függvénye. Mivel a természeti rendszer a legkomplexebb, ezért a stabilitása is vélhetőleg a legnagyobb, tehát egy lehetséges összeomlás esetén valószínűleg az pusztulna el legutoljára – a gazdasági hálózatok (pl. nyersanyagok hiányában), vagy a társadalmi hálózatok (pl. a túlnépesedés miatt) hamarabb összeomlanának. Tehát az összehangolást mindenképpen célszerű, az ember(iség) saját jól megfontolt érdekében, a természettel kezdeni, és ahhoz igazítani a többit. Hajnal-Bugya (2006).szerint „elméletileg elképzelhető egy olyan településhálózat, amely leginkább a „globális polisz”, kettős fogalomtartalmával jellemezhető.”. Ennek lényege az, hogy a települések természetes határaikon belül önellátásra és önfenntartásra rendezkednek be fizikai szinten, amelyért felelősséget vállal az önkormányzat. Az eddigieknél jóval nagyobb önállósággal és függetlenséggel rendelkező teleülések beleágyazottan élnek egy globális információs térben, amely tiszteletben tartja a kultúrák sokszínűségét és ezen keresztül biztosítja a stabilitását. Ez a felfogás összhangba hozható azzal az autarkia-felfogással (amelyet a szerző is támogat), hogy az autarkia nem elzárt önellátást jelent, hanem egy fenntartható életrendszert, és annak terét (Gáspár, 2008) Egy-egy főhálózat kialakulása az alhálózatainak stabilitását igényli (Csermely, 2005). Ilyen értelemben az alhálózatokat a főhálózat elemeinek is tekinthetjük. Például a világgazdaság (mint főhálózat) stabilitása az egyes országok (mint alhálózatok) gazdasági stabilitásától függ. Az országot további kis részekre felosztva, hasonló összefüggéseket találunk mind a társadalmi, mind a természeti hálózatokra is – a kisrégiók olyan nagy elemeknek, avagy kis hálózatoknak tekintendők, melyek stabilitása létfontosságú az egész működése szempontjából. Az elemeket tovább darabolva azt kapjuk, hogy a természeti hálózatok stabilitásának alapfeltétele az ökológiai hálózat magterületeinek megfelelő állapota, a gazdasági hálózat a jól működő termelési egységeken alapul, és a társadalmi stabilitás a résztvevők – pszichológiai - stabilitását igényli. Ilyen kis léptékbe lebontva jobban látható, hogy a környezeti feltételek milyen erőteljesen befolyásolják a végül kialakuló többi hálózatot. Időtáv A legrövidebb távú, legnagyobb haszonnal járó megoldások egyike lenne, ha az összes meglévő erőforrást a legrövidebb időn belül, és egyszerre hasznosítanák, azaz értékesítenék. Tehát az összes fát kivágnák, az összes halat kifognák, és ennek eladásából az adott éves bevételt maximalizálnák. Ez a megoldás azonban a rövid távú haszon maximalizálásán kívül
2
gyakorlatilag semmilyen más előnnyel nem járna, kezdve azzal, hogy a már jelen generációk szükségleteit sem tudná kielégíteni egy-két év után. Ezzel mind a természeti, mind a gazdaági hálózat elemeit rövid időn belül tönkretennék. Az időtáv meghosszabbítása egy-két emberöltőre (a következő generációra) már lefedi a hagyományos fenntartható fejlődési koncepciónak megfelelő társadalmi elvárást: fenntartható módon, az adott terület teherbíró képességének megfelelő gazdálkodást. A fakitermelés és a lehalászás a keletkező éves többlet terhére történik, ezzel állandó mennyiségű kitermelés biztosítható – a rendkívüli eseményektől eltekintve. Ezzel a módszerrel a világ éppen aktuális gazdasági és társadalmi fejlődésének megfelelő alkalmazkodás érhető el. Megfelelő menedzsment-elvek alkalmazásával a régiónak tisztes jövedelmet is biztosíthat. Az itt felmerülő problémák már nem annyira nyilvánvalóak, mint a rövid távú megközelítés esetén. Az alkalmazkodás a fenntartható fejlődés jelenleg hatályos elvei alapján történik, amelyet az emberek – társadalmi vezetők – alkottak, és a gazdasági vezetők igazították a saját elképzeléseik szerint a saját vállalataikra, intézményeikre úgy, hogy a vállalkozásaik jövedelemtermelő képessége ne sérüljön, sőt, javuljon. Az ember alkotta szabályrendszer követése mindig is különbözni fog a természet saját szabályrendszerétől, de az emberi létfeltételeket a természet a saját szabályrendszerével tudja biztosítani. Így nem biztosítható a természet, mint fő rendszer és annak alrendszerei (gazdasági, társadalmi rendszer) közötti összhang, hiszen az egyik alrendszer „diktál” a főrendszernek. Ezek az érvek alátámasztják, hogy az emberek jól felfogott érdekében a leghosszabb távra kell tervezni, amely biztosítja a természet rendelkezésre állását az éppen aktuális gazdasági társadalmi trendektől függetlenül is (Hajnal K. 2008). Területi szempont – lokalitás vs. globalitás Az egész Föld egy nagy ökológiai hálózat. Megfelelő fejlődés esetén az ember szervesen illeszkedik ebbe a rendszerbe, annak megfelelően, ahogy az eredeti rendszer működik, tehát alkalmazkodik, nem hagy maga után olyan hulladékot, amely a teljes rendszernek megfelelően ne kerülhetne vissza azonnal a körforgásba, és hagyja élni az ökoszisztéma többi résztvevőjét is (ld. az 1.2 fejezetben ismertetett tervezési elveket). Attól a ponttól már elmozdultunk, hogy semmit se kezeljünk ökológiai hálózatként, tehát lokális szinten már elindult egy visszarendeződés. A jelenlegi ökológiai hálózati terület-meghatározások (magterület, ökológiai folyosó, pufferterületek, rehabilitációs területek) egyértelműen a szűkebb értelemben vett, tehát lokális természeti élőhelyek védelmében születtek. Természetvezéreltség Az ökológiai hálózatok magukban tartalmazzák az erős és gyenge kapcsolatokat, de a társadalmi- gazdasági alrendszerekkel kiegészítve ezek a kapcsolatok is kiegészülnek újabb erős és gyenge kapcsolatokkal. A létrehozott intézmények és a termelő egységek, mint a hálózat elemei között a társadalom jogszabályokkal teremt erős kapcsolatot. A szintén emberek által kialakított infrastruktúra és a kommunikációs hálózat más jellegű, térbeli erős kölcsönhatásokként jellemezhetőek. Erre a vázra épülnek a gyenge kölcsönhatások, melyeket a rendszereket üzemeltető emberek, a lakosság, a közöttük lévő kapcsolatok, az aktivizálhatóságuk szintje, stb. biztosítják. A még mindig meghatározó ökológiai kapcsolatokhoz csatlakoznak a gazdasági- társadalmi rendszerek erős kapcsolati viszonyban lévő elemei, amelyek együtt alkotják a térségi öko-hálózatot, amely így már nemcsak ökológiai hanem önonómiai is. A törvényszerűen ezután is fennálló ellentétet a hálózati szerveződés szabályai eldöntik: az ökológiai hálózat erős kapcsolatainak a kivonása – mint a 4.1 fejezetben láttuk – a rendszer változását, majd szétesését vonja maga után. Ez újabb megerősítését adja a természetvezéreltség szükségességének (Kiss, T.,2005), mert ugyan a természet és ember fejlődése párhuzamosan kell, hogy történjen,(koevolúció) de ezt az
2
összhangot az embernek a döntései során érvényesítenie kell a saját és a természet érdekében, és elengedhetetlen mindkét rendszer túléléséhez az ökológiai rendszer erős kapcsolatainak a megőrzése.
5.2. A kapcsolódási felület megteremtése Az előző fejezetben ismertetett ökológiai rendszer, mint főrendszer megfelelő jellemzőit le kell ahhoz megfelelően írni, hogy a társadalmi- gazdasági alrendszerek, hálózatok kapcsolódását biztosítsuk. Az első lépés a természetben jelenleg meglévő feszültségek megszüntetése, azaz a már kikényszerített rossz beavatkozások lehetőség szerinti kiküszöbölése. Az ökohálózat kialakításának első lépése annak felismerése, hogy hiba lenne a jelenlegi természeti viszonyokból kiindulni. A jelenlegi helyzet sokszor csak jelentősen eltorzított képe annak, ami a természet egészséges működése következtében alakulna ki. Az eredeti működés feltárása ezért a legelső lépés, amely megmutatja, hogy ma még milyen esélyeink, lehetőségeink vannak annak a helyreállításra a megváltozott körülményeink között. Az ártéri fokgazdálkodás37 visszaállítása a feszültségek megszüntetésére jó példa (Kiss, 2008). A 3-as fejezetben elkezdett példát folytatva: a folyóink vizét gátak között átkergetjük az országon. Amikor sok a víz, akkor kárt okoz és védekezünk ellene, aztán néhány hét múlva vízhiányban szenvedünk. Ezt a problémát régen a fokgazdálkodással oldották meg úgy, hogy a termelési kultúrák is igazodtak a csapadékbőségkor keletkező, és kiáramoltatott vízre alapozva. A felesleget visszaengedték akkor, amikor az ár levonult. Ez a probléma a jövőben még élesebben fog jelentkezni, mert a klímaváltozás várható hatás lesz, amikor a csapadék kevesebb, de időben koncentráltabb lesz (Bartholy et al., p.97). Ez a feszültségmentesítést már a Borsodi Mezőség Tájvédelmi Körzetben („Kis-hortobágy”) megtették a modern fokgazdálkodás első lépcsőjének bevezetésével (Bodnár-Sárvári, 2006). A természet feszültségmentesítése után a természeti területek lehető legpontosabb felmérése következik. Jelenleg használjuk a Magyarország Élőhely-Térképezésének Adatbázisát (MÉTA)38, amely 5,5km*6,5km-es részekre bontja fel az országot (viszonylag nagyléptékű), és ezen belül vizsgálja az adott terület növényzetét, természeti értékeit. Ezt kiegészítve a Corine39 és az egyéb meglévő adatbázisokkal és szükség esetén helyszíni terepszemlével egy olyan részletes térkép áll rendelkezésünkre, amely segítségével meghatározhatók a különösen védendő, fenntartható használatú, mezőgazdasági célra használható és ipari, települési célra is használható helyek. Ennél fejlettebb módszer áll jelenleg kidolgozás alatt (az INKA fenntartható tájértékelő rendszer, ld. Hervai, 2008, p. 235), ahol az alapegységek már működő ökoszisztémák, un. ökotópok lesznek. Az egyes ökotópok, mint dinamikus rendszerelemek meghatározása lehetőséget teremt az egyes ökotópok nagyobb rendszerekbe történő integrálására is. Így áll majd rendelkezésünkre az ökotópokból a kistáj. Az ökológiai hálózat meglévő puffer- és rehabilitációs területei (ld. 4.2 fejezet) továbbfejleszthetők magterületekké, és így az ökotópok illetve kistájak egyre nagyobb bonyolultságot vehetnek fel, egyre nagyobb fejlődési (és gazdasági) lehetőséggel.
37
Az ártéri fokgazdálkodás lényegéről ld. pl. Lóczi (2001), Andrásfalvy (2007))
38
MÉTA adatbázis www.novenyzetiterkep.hu
39
Land Cover (felszínborítás) adatbázis, http://www.fomi.hu/corine/
2
Az értékelő rendszer nem szakít a pénzügyi értékelés megszokott módszertanával, de másodlagossá teszi azt. Elsődleges jelkibocsátásuk természeti tőkeindex, vagy az NPP40 lesz. Ez alapján kerülhet sor a területi ökológiai hálózat tájhasználati kategóriáinak kijelölésére (Ortmann-né, Horváth, 2007). Ezekből az adatokból már számolhatók az adott terület termelési kapacitásának hozamadatai, amelyek már a természet szerves fejlődéséből következő, fenntartható mennyiségek. Ezek a jelek kerülnek be input-adatként a természetigazdasági alrendszerekbe. Az elméleti rész ismertetése alátámasztja, hogy a természet saját szabályainak megfelelő viselkedése skálafüggetlen, és minél erősebb benne a diverzitás, annál stabilabb rendszert eredményez. Az emberi tervezés esetén megvan a veszélye annak, hogy a skálafüggetlen eloszlást megváltoztatjuk, és ezzel a rendszer stabilitását veszélyeztetjük. A skálafüggetlen eloszlású természeti rendszeren alapuló társadalmi-gazdasági rendszer valószínűsíthetően szintén skálafüggetlenné, és így stabilabbá tehető. A társadalmi-gazdasági alrendszer tárgyalása előtt azok szerepének és viselkedésének meghatározásához tekintsük át röviden Rudolf Steinernek a társadalmi élet hármas tagozódásának elméletét (Steiner, 1920), amely a gazdasági, társadalmi és jogi élet világos és egyértelmű elkülönítésének szükségességét tartalmazza. Lex Bos (2003) a lényegét a szabadság – egyenlőség – testvériség híres hármasának segítségével ragadja meg, ahol a szabadság a társadalomra, a szellemi életre, a kultúrára utal. Az egyenlőség a jogra, az államéletre, míg a testvériség a gazdasági életre vonatkozik. Írásában kifejti, hogyan hat károsan az, amikor valamelyik elem rossz helyre keveredik. Így pl. a legjellemzőbb, hogy amikor a szabadság a gazdaság területén érvényesül, akkor féktelen liberalizmus válik uralkodóvá mind a gyártók, mind a fogyasztók oldaláról (Bos, 2003, p. 57).
5.3. Társadalmi hálózat A társadalmi alrendszer hálózatát a helyi önkormányzat, az oktatás-egészségügy-kultúra intézményei adják. Fairbairn kategóriái szerint (aki a különböző mértékű önellátáshoz szükséges gazdasági, társadalmi berendezkedést vizsgálta) még idetartozik a családok vállalkozókészsége, a falu középületei és a közszolgáltatások, temetkezési szolgáltatás és vallási szolgáltatások (Fairbraine in Kakazu, 1994, p.44). Az egészségügynél a helyi gyógyászat szerepét emeli ki. Ezek alkotják a társadalmi alrendszer erős elemeit fizikai szinten. Az oktatásnak és a kultúrának része a természeti környezet, az egészségügy esetén a helyi gyógyászat bízhat a gyógynövény-termesztésben, gyűjtésben. Döntő jelentőségű a kibontakozó új kultúra számára a társadalmi alrendszer, mivel ez a szellemi oldal, a fejlődés ezen a területen végtelen, itt érhető el igazán az ember fejlődése, a szabadságának kibontakoztatása a hármas tagozódás értelmében, a természettel szoros kapcsolatban, összhangban. A kistérség, mint döntési környezet meghatározó erős kapcsolati rendszer a térségi ökológiai hálózatok létrehozásánál. A területfejlesztési törvényt 1996-ban fogadták el (1996. évi XXI. törvény). Ez volt a regionalizmus szemléletmódjának kialakítására tett egyik legfontosabb lépcső, még úgy is, hogy a kistérségi szintet nem hozta létre, mivel „együttműködésre ösztönözte a települések helyhatóságait, és megerősítette a regionalizmust” (Szaló, 2006) A kistérség fogalma még ma sem teljesen tisztázott. Jelenleg a kistérség sokféle értelemben használatos fogalom, több dolgot is érthetünk alatta (Bekényi és tsai), amelyek közül a hálózathoz közvetlenül a következő szerepek tartoznak: (a) mint hatósági igazgatási társulás: az önkormányzatok által létrehozott közigazgatási illetékességi területet; (b) a 40
Net Primari Production, elsődleges nettó produkció, amely a modernizált ökológiai lábnyomnak az alapját is képezi.
2
területfejlesztési önkormányzati társulások működési területe; (c) mint területfejlesztési egység: a hazai NUTS 4. szint. Ez a fogalmi tisztázatlanság az egyik oka annak, hogy a kistérségekben zajló munka, munkakörök, eljárások rendezetlenek. „Napjainkra eljutottunk oda, hogy - a kistérségekben működő önkormányzatok által létrehozott - társulások rendszere áttekinthetetlen, amely a párhuzamosságok, a koordináció hiánya miatt már éppen az elvárható eredményességet, a gazdaságosságot, a hatékonyságot, a szakszerűséget veszélyezteti, ezzel egyidejűleg a központi kormányzás számára kezelhetetlen.” (Bekényi és tsai). A négy, magyarországi oldalon lévő kistérségnél tett látogatásaink alkalmával lefolytatott interjúk során nyilvánvalóvá vált, hogy a három hálózat fejlesztésben résztvevő képviselőinek munkája nincs összehangolva (Helyi Vidékfejlesztési Iroda képviselője, a regionális ügynökség képviselője, valamint az Önkormányzati és Térségi Koordinátor). Ez a helyzet azzal a veszéllyel jár, hogy nincs megfelelő számú erős kapcsolat, amely köré a szükséges gyenge kapcsolatrendszert ki lehetne építeni. Bekényi és társai megállapítják, hogy „a kistérségek terén rendet kell teremteni, mind a fogalmi káosz, mind a kistérségeken belül működő szervezetek, szervek, intézmények, stb. vonatkozásában, ellenkező esetben nem alakítható ki az a területi egység, amelyben a jogilag meghatározott feladat- és hatáskörök eredménnyel elláthatók; nem működtethető a feladatok ellátását biztosító finanszírozási rendszer; a kistérség nem lehet kapocs a települési önkormányzatok és a régiók között szervezetlensége, áttekinthetetlensége miatt”. A kistérségek rendelkeznek egy (vagy több) városközponttal, stabil határai vannak, és felruházhatók komplex funkciókkal – így összehangoló feladatokat is elláthatnak. Fokozatos jogalkotási folyamat eredményeképpen kialakulhat a megfelelő erős kapcsolati rendszer. A komplex kistérségi társulás megfelelő szervezeti kereteket adhat a benne dolgozó emberek számára a hatékony munkavégzésre. Ki kell emelni a területfejlesztés kistérségi szintű feladatát (Kistérségi Területfejlesztési Tanács, KTT), amely lehetőséget ad önálló kistérségi stratégiák elkészítésére, alkalmazására. Az egyes kistérségi szervezetek, szervek, intézmények tevékenységében a javasolt „rendteremtés” történhet a hármas tagozódás elvei szerint, tehát a jogi – társadalmi gazdasági célú tevékenységeket világosan el lehetne szervezetileg is különíteni egymástól. Egészségügy A jelenlegi egészségügyi ellátórendszerből a legjellemzőbb elemeket, a gyógyszereket emeljük ki. Az egészségügy a központosított gyógyszeripar termékeivel gyógyít, ami hasonló problémákat vet fel, mint az energiarendszer. Egy helyi közösség – még a városi szintet is ideértve – nem tudja azt befolyásolni, nem látja át a rendszert, egy távoli csatornán keresztül jut hozzá a gyógyszerekhez. Amennyiben ezt a csatornát elzárják (nem jut üzemanyag a termeléshez, alapanyag a gyógyszerekhez, üzemanyag a disztribúciós hálózatba, stb.) akkor a bejáratott módszerek ellehetetlenülnek. A természet – ahogy régen ez nyilvánvaló és egyetlen gyakorlat volt- kínálja a termékeit mind megelőzésre, mind gyógyításra. Amennyiben egy kisrégió kiépíti ezt a rendszerét, akkor az egyik legnagyobb megtérülésű beruházását hajtja végre mind közép, mind hosszú távon. Oktatás: a Waldorf iskolák szerepe a térségi ökológiai hálózatban41 A jelenlegi oktatási rendszerünk hibái jól ismertek, ezért csak az oktatás területén a megoldásra fókuszálunk ebben a tanulmányban. A 3-as fejezet szellemi tényezőjének tárgyalásakor már volt szó az oktatás szerepéről, ahol Kuba a jól működő (és ingyenes) oktatási rendszerével biztosította az ismeretek áramlását. Az 5.4-es fejezetben sorra kerülő gazdasági hálózat kiépítéséhez igen sok munkaerő szüksége, 41
Kiss A. (2007, 3) alapján
2
más struktúrájú képzettséggel, ami kihangsúlyozza az oktatási hálózat szerepét, és a gazdasági hálózat megvalósíthatósága nagyban függ ettől a rendszertől. A kialakítandó hármas, egymásba ágyazott természeti-társadalmi-gazdasági, tehát a jelen tanulmány szerinti öko-hálózatnak egy igen fontos kulcseleme lehet egy olyan pedagógiai módszer elterjedése a régióban, amely figyelembe veszi a természeti hálózat fontosságát, és az ott élők között sok „gyenge (ismeretségi, baráti) kapcsolatot” hoz létre, nagy hangsúlyt fektet a természetközeliségre, a tudatos életvitelre, és a közösségi életre. A jelenlegi alternatív pedagógiák közül a Waldorf iskolák működési jellege teljesen kielégíti a fent említett elvárásokat. Ez az egyik legelterjedtebb, és a legrégebbi múltra visszavezethető alternatív pedagógia. A pedagógia alapja a Rudolf Steiner által kidolgozott embertan, mely az emberre testi-lelkiszellemi egységként tekint. Célkitűzése, hogy a gyermekből a világra nyitott, független személyiség, alkotó felnőtt váljék. Szorongásmentes légkörben, a gyermeki fejlődés szakaszaihoz igazodva nevel és tanít. Támogatja a gyermeket abban, hogy a világ megismerésére felébredt vágyát megőrizze és szabadon - belső hangjának engedelmeskedve fejlődhessék. Elismeri és tiszteletben tartja minden egyes gyermeki lény egyediségét, individualitását. Nem uniformizál, hanem az egyéni képességek legteljesebb kibontakozását segíti elő. A következőkben a Waldorf-pedagógiának azokat a jellegzetességeit emeljük ki, amelyek szorosan illeszkednek a természetesség és fenntarthatóság, illetve a szociális hálózatok megfelelő kialakításának koncepciójához. „A Waldorf-pedagógia úgy tartja, hogy a gyermekek világot megismerő útjai a természet tapasztalásán, az emberközelbe hozott természetes anyagokon keresztül vezet. A természetes anyagok (fa, fém, agyag, viaszgyurma, selyem, gyapjú, termények stb.) a gyermek érzékelését erőteljesen fejlesztik, minden érzékszervre különbözőképpen hatnak. Például az "élő gyapjú” és a méhviasz gyurma formázásától kezdve évről-évre keményebb anyagokkal küzdenek meg a gyerekek, mintegy jelképezve az életben előttük álló, megtanulandó és elvégzendő feladatokat is.”42 „Az ünnepeket, mint a természet változásainak az emberi világra sűrített leképezéseit tekinti, melyek az örök ritmusokhoz, az élet és a halál törvényszerűségeihez fűződő szerves és tudatos kapcsolat lehetőségét hordozzák. A felkészülés, az ünnep megülése, a visszatekintés, majd az újabb ünnep felé fordulás nem megszakított, hanem folyamatos jelenlétre kínál esélyt.” 43 Mindezek alapján szoros kapcsolatot tart a természettel, annak ritmusával, amely több nézőpontból is fontos részét képezi az iskola életének. Egy ilyen jellegű oktatással a felnövekvő nemzedék jobban megérhetné, hogy az ember a természet részeként éli az életét, és hogy mindenféle technikai vívmány ellenére szükségünk van a természetre, függünk tőle, és felelősek is vagyunk érte. A Waldorf iskolák különösen híresek a közösségépítő törekvéseikről. Az alapkoncepció szerint eleve a leendő szülők kezdeményezik az iskola létrejöttét, az iskola létrehozásában szervesen részt vesznek, mind a fizikális, mind a szellemi munka terén, és lehetőségeikhez mérten az anyagiakban is. A tanárok, szülők és tanulók rendszeresen találkoznak különböző kereteken belül. Együtt beszélik meg a gyermekek fejlődését, az iskola egyéb ügyeit, és közösen ünnepelnek is. Ezek a rendszeres találkozások alapot képezhetnek egy jól működő, sok gyenge kapcsolatot tartalmazó szociális háló kialakulásához, egyrészt az ismeretségeken 42 43
Jármy Balázs: Waldorf-pedagiógia http://www.waldorfsuli.hu/waldorf_kozosseg_olvasosarok/jarmywaldorf/bevezeto.html http://www.zpok.hu/waldorf/iskalt3.htm
2
és a rendszeres közös összejöveteleken keresztül, másrészt azért, mert mindez a természet és az ember ritmusával összhangban történve a pszichés jólétet is eredményezheti (a hálózatok nyelvén fogalmazva, az elemek közötti gyenge kapcsolatok számát növelné, és maguknak az elemeknek a stabilitását és minőségét is javítaná).
5.4. Gazdasági hálózat A gazdasági intézményrendszer is a jelekre támaszkodva alakítható ki. A gazdasági alrendszer mindenképpen szükséges kategóriái Fairbairn szerint az élelmiszertermelés és feldolgozás, építőipar, az olyan tőkejavak, mint úthálózat, víz- és csatornarendszer, valamint bútoripar és hagyományos kézművesség (Fairbraine in Kakazu, 1994, p.44). Ezeket a tételeket mindenképpen ki kell egészítenünk az energiatermeléssel, és ezek együtt alkotják a gazdasági alrendszer erős elemeit. Ezen a területen a testvériségnek kell érvényesülnie, mivel a rendelkezésre álló élelmiszer- és energiaforrás véges. Takács (2007) tárgyalja a folyamatot, hogy a gazdasági rendszer (a vállalatok) ilyen megközelítésben hogyan épülnek fel, és alakítják ki a szervezeti rendszerüket, gazdálkodásukat. A helyi pénz bevezetésével, amikor a pénz felhalmozásieszköz-funkcióját legyengítettük, már sokkal kevésbé fenyeget a szabadságnak a gazdaság területén való kalandozása. Itt azonnal felmerül a hatékonyság kérdése, hiszen az eddig profitmaximalizálási felfogás a költségek leszorításán keresztül erős hatékonyságnövelő hatást fejtett ki. Ezen a területen elméleti alátámasztás helyett bízzunk a tényekben, hogy csak a már említett Guernsey példájánál maradjunk, ahol inflációmentes, alacsony áron folyik a termelés. Ez a tény azt erősítheti meg, hogy a helyi pénzrendszernek nem velejárója a pazarló gazdálkodás. A helyi pénz hatókörének ki kell terjednie a belső szükségletek belülről kielégíthető körére, amelynek egy stabil gazdasági helyzetet kell eredményeznie. Kakazu (1994) ezt az állapotot a Csendes-óceáni szigetvilágot vizsgálva nevezte létfenntartási jólétnek (subsistence affluence) amely a belső ellátási rendszer stabilitása következtében fennálló jóléti állapot. Minél kevéssé függ külső forrástól a rendszer, annál stabilabb. Amennyiben ezt a belső biztonságot feladják, és az ellátásukat exportra alapozott bevételekkel biztosítják, akkor sérülékenyebbek lesznek, hiszen ezzel párhuzamosan leépül a belső ellátási rendszer. Egy exportvezérelt folyamatban az erőforrások gyorsan transzformálódnak a létfenntartási szektorból a pénzvezérelt szektorba (Kakazu, 1994, p. 15). Amennyiben a sziget erősen exportvezéreltté válik, akkor az eddig meglévő létfenntartási jólét könnyen átválthat létfenntartási szegénységbe (subsistence poverty), amennyiben (a) megszűnik az export alapja (pl. nyersanyag); (b) a cserearányok kedvezőtlenül változnak, illetve (c) illetve az exportcikk iránti kereslet megszűnik (Kakazu, 1994, p. 48). A legtöbb szigetlakó nem akarja azt a mértékű jólétet, amelyet a fejlett világ nyújtana számára, de már vissza sem tud térni az eredeti életstílusához. Azt szeretnék, hogy az önállóságuk és a kultúrájuk megőrződjön (társadalmi hálózat), de ezek mellett javuljon az életszínvonaluk (S.M.Mark in Kakazu, 1994, p.11). Ahol a létfenntartási jólétet nem sikerül elérni, ott legalább egy minimális kockázati szintre kell törekedni. Erre megfelelő az SMS (SafeMinimum-Standard) megközelítés, amely meghatároz egy önellátási rátát (SR), egy létfenntartási minimumnak megfelelő (MC) és egy átlagos kalóriabeviteli szintet (CC), amelyekből kiszámítható, hogy veszély esetén hány százalékos a kalóriahiány az adott térségben: (MC-SR*CC)/MC. (Kakazu, 1994, p. 13) Amennyiben megvalósul az autarkia olyan mértékben, amely már lehetővé teszi a létfenntartási jólét biztosítását, az olyan mértékű munkaerőt fog magához vonzani, amely az ország foglalkoztatási mutatóit ugrásszerűen javíthatja. Gazdálkodási rendszer – biogazdálkodás, biodinamikus gazdálkodás A bio-, öko-, illetve organikus gazdálkodással ugyanazt jelölik, és már világszerte elfogadott és keresett, egyre népszerűbbé váló gazdálkodási forma. Az élelmiszerminőség javításában 3
jelentős szerepet szánnak ennek a gazdálkodási módnak a jövő Európájában. Az organikus gazdálkodás lényege a vegyszermentesség, a természeti környezettel való harmonikus együttműködés, ezért ez fajta gazdálkodási mód szervesen épül rá a természeti ökológiai hálózatra. Kuba több, mint 95%-kal csökkentette a növényvédőszer-felhasználását, biotrágyát használ (Yoon-Choe, 2007). A biodinamikus gazdálkodás, lévén 80 éves múltjával a legrégebbi és legkomplexebb ökológiai gazdálkodási mód: az ökológiai úton még tovább megy, hangsúlyozottan és megvalósíthatóan olyan megoldásokat kínál, melyek a problémákat a keletkezésük gyökerénél oldja meg. A növények és humuszképződés és -regeneráció homeopatikus kezelésével és a kronobiológiai ritmusok messzemenő figyelembe vételével igen jelentős nemzetgazdasági előnyöket hozhat. Az alkalmazott biodinamikus gazdálkodási módok nemcsak a terület ökológiai egyensúlyának megőrzését teszik lehetővé, hanem a már valami miatt sérült területek regenerációja is lehetséges. Minden használt szer akár helyben is elkészíthető, csökkenti a gazdaságok és gazdák növényvédő szerektől való függőségét is, így abból a költségspirálból való kiszabadulást is lehetővé teszi, mely miatt a mai konvencionális mezőgazdaság egyfajta ördögi körben van. Az elterjedtségük jó indikátor lehet az egyes országoknál a környezet és a gazdaság harmonikus együttműködési szintjének meghatározásához. Az európai országokban a részarányuk még néhány százalék, egy 10%-os szint elérése már komoly célkitűzésnek számít (ld. Hollandia). Olaszországban az ökotermékek szervesen beépülnek a kereskedelmi forgalomba (Tutto Bio 2001), ahol az olasz bioszektor különböző területeiről közölnek aktuális információkat 500 színes oldalon. Megalakították a biológiai gazdálkodást folytató gyümölcs- és zöldségtermesztők nemzetközi szervezetét, az Agrobiotour-t, amely legfontosabb feladatának tekinti a regionális, helyi fejlesztést, az értékesítés, piacra jutás támogatását, hangsúlyozva a tipikus, regionális, tradicionális termékeket (Fruchthandel Magazin 2001. 2.sz.). Az Unióban a biogazdálkodás terén a sorrend: Olaszország, Németország, Spanyolország, Franciaország, de kezd felzárkózni Közép-Kelet Európa is, ahol dinamikus fejlődés tapasztalható. Ezekben az országokban a helyi piac kialakulatlansága miatt főként exportra termelnek, pl. Magyarország a biotermékeinek 95%-át exportálja (Fruchthandel Magazin 2001. 2 sz. ). A horvát országgyűlés is felismerte a biotermékek keresletének növekedését, és elfogadta az ország ökogazdálkodásának fejlesztésére tett törvényjavaslatot. „Jelenleg az ország 3,2 millió hektáros mezőgazdasági területéből csak 12,5 hektáron folytatnak organikus gazdálkodást. Mindössze 16 gazdálkodó rendelkezik biotermelői igazolvánnyal, míg pl. a szomszédos Szlovéniában ez a szám 600. Horvátország 1,2 millió kunát költött 2000-ben a környezetbarát gazdálkodás terjesztésére.”44
5.5. Jogi hálózat A jogi hálózat kialakításakor az egyenlőség biztosítása az elsődleges cél. A természetjog jó alapot szolgáltat egy térségi öko-hálózat jogrendszerének biztosításához. A Magyar Nagylexikon meghatározása szerint„a természet örök rendjén alapuló és abból levezetett alapelvek, jogok és kötelezettségek összessége (ius naturae). Elfogadása .. egy örök, változatlan, helyes és igazságos, ezért magasabb rendű jog létezésnek elismerését jelenti” (Grandpierre, 2004, p. 239). A természetjog, mint tudományterület útmutatóként szolgál a jogi rendszerek fejlesztéséhez, hiszen itt fogalmazódik meg az ember és a természet már említett egylényegűsége, és megfelelő érzékkel képes kezelni a fizikai és lelki bűneseteket, valamint az egyénen, a kisebb közösségeken, és a nagyobb közösségeken (pl. nemzet) esett sérelmeket is (Grandpierre, 2004, pp.238-241). 44
http://www.omgk.hu/pages/euag/EA0105/oko.html
3
5.6. A regionális hálózatok kialakításáról A rendszerből nyilvánvalóan származó fölösleg mértéke is kiszámítható, előre tervezhető. A vidék egyszerűbb helyipénz-megoldással a kis és a nagyobb városokat csak a nemzeti valutában való értékesítéssel láthatja el. Rendkívüli fontossággal bírna egy olyan helyipénzrendszer kiépítése, amely nem hagyná élelem és energia nélkül a 70-200 ezres lakosságú regionális központokat sem. Egy ilyen regionális helyipénz működtetése a régió ellátási rendszerének egyik kulcsproblémájára jelenthetne megoldást, azaz a helyi lakosok helyitermék-vásárlási hajlandóságára. Ennek a fontosságát és a rendszerben betöltött szerepét Suvák (2008) is hangsúlyozza. Olyan elméleti módszert dolgozott ki, amely ezt a vásárlási hajlandóságra vonatkozó mutatószámot már modellbe építve is kezeli. A probléma a közösségi és bizalomhiányos társadalomban van, ahol a fokozatosság elvéből kiindulva előbb a kisebb közösségekben alakulhat ki az a bizalomszint, amely az ilyen pénzrendszerek működtetéséhez szükséges. Ebből a szempontból javasolható előbb a kisebb közösségek egyszerűbb helyipénz-rendszereinek a kialakítása, és majd a közösségek összekapcsolása történjen egy kistérségi, illetve később regionális helyipénz-rendszerrel.
6. A rendszer makro-vonatkozásai Nem feladata a tanulmánynak, hogy a regionális szint fölé menjen, ehhez nincs is meg a szerző megfelelő ismerete. Egy-két gondolatot, amelyek a térségi öko-hálózatból következnek, azonban érdemes megfontolni -
Minden olyan erőfeszítés, amely a régi rendszer visszaállítása érdekében történik, időés pénzpocsékolás akkor, ha nem veszi figyelembe már az új struktúrához való alkalmazkodást.
-
A mozgástér biztosítása elsődleges fontosságú. Az eddig emelt gátak lebontása lehet az első lépés, tehát az egyének cselekvési lehetőségei előtti akadályok lebontása (elsősorban a civil szerveződési formák elősegítése révén). A kisvállalkozások számára emelt akadályrendszer (pl. az adók és a szabályozó rendszer által, ld. összefoglalva Szerb (2009)) megszüntetése, amely akadályrendszer kialakulásához az egész rendszer átfogó logikája vezetett. A mozgástér másik eleme az alapvető elemek, a föld és a víz hazai tulajdonlása. A föld esetén megoldás lehet a dániai megoldás, amikor csak az lehet földtulajdonos, aki már több éve ott él és műveli is a földet, de Mellár (2008) megoldásai is előremutatóak. A víz esetén egyelőre a privatizációk megakadályozása elegendő. Egyik esetben sincs helye a tőkeáramlás, nyereségesség, hagyományos értelemben vett hatékonyság szempontjainak figyelembe vételére, hiszen a szerepük sokkal alapvetőbb.
-
Az országos pénzügypolitika alakítása érdekében a következőkre legyünk tekintettel: a pénz-gazdaság-pénz logikájának megfelelően teljesen érthető a hitelpénz használata az állami bankjegykibocsátás helyett, hiszen így sokkal nagyobb összeg kerülhet a társadalomtól a bankrendszereket üzemeltetőkhöz45. A 2.2 fejezetben ismertetett helyzetben azonban az amúgy is ingatag nemzetközi pénzügyi helyzet alól kimehet a strukturális alapjait biztosító fosszilisenergia-rendszer, az ország anyagi helyzete a kamatprés következtében államcsődhöz vezethet. Mindez azt sugallja, hogy érdemes akkor lépni, amikor még egy működő rendszerrel dolgozhatunk. Ennek értelmében logikus lépés lenne a minél hamarabbi adósságvisszafizetés-felfüggesztés és az állami
45
Drábik (2009) azt az összeget, amellyel többet vállalt az ország 2007-ben az állami pénzkibocsátás helyett a kamattal terhelt hitelfelvétellel, a 15,530 milliárd forint adósságra 1,200 ezer milliárd forintra becsüli. Amikor pénzszűkében van egy ország, minden apróságra gondolni kell …
3
pénzkibocsátás visszaállítása.46 Amennyiben arra koncentrálunk, hogy újabb kölcsönöket tudjunk szerezni a megfelelő pénzmennyiség biztosítása érdekében, akkor csak elodázzuk a döntést, és a jelentősen magasabb kamatterhek felvállalása által megnehezítjük azt. -
A lassú leépülési folyamatot viszonylag hirtelen követi majd a kényszerű visszarendeződés. Az önellátásra, öngondoskodásra való törekvés azért is lényeges, mert már a közeljövőben számolni kell a globális ellátó rendszerek zavaraival, és várhatóan azok a közösségek fognak hosszabb távon is boldogulni, ahol rendelkezésre állnak az alapszintű, helyi megoldások.
-
Az országos és annál nagyobb szerveződési formák elsődleges feladata a kialakuló regionális rendszerek támogatása. Ennek értelmében a települési, kistérségi, regionális közösségek építsék be a saját rendszereikbe az állami, EUs szintű segítséget, és ne ezek a közösségek alkalmazkodjanak az – esetlegesen – érkező támogatásokhoz. A közösségeknek mindenféleképpen el kell indulniuk a lehetséges önfenntartási szint megvalósítása felé, nincs idejük sem várni a fentről jövő segítségre. Ezért a megfelelő összhang megteremtése az állami, európai szinten a regionális és kisebb rendszerekkel elengedhetetlen. Erre ismét kubai példa az, hogy a közlekedés megoldatlansága következtében) vidékre települt az orvosi ellátás és a felsőoktatás is, és fenntartották az ingyenes oktatást és egészségügyi ellátást – a túlélés biztosítása, a biztonságérzet növelése érdekében, ahol az erős kapcsolati elemeket használták fel a rendkívül fontos gyenge kapcsolati elemek erősítésére (Yoon-Choe, 2007). A kubai példa ezzel kapcsolatban az, hogy állami szinten első szintű prioritást kapott az új típusú agrotechnikai fejlesztés (ld. a 3-as fejezet technológiával kapcsolatos részét).
-
A kisebb városok megerősítése jó eszköznek tűnik a folyamat erősítése szempontjából. Közelebb vannak ahhoz, hogy visszaszerezzék a természeti gyökereiket, segítsenek a városokból a falvakba történő migrációkban, biztosítsák a vidékről többnyire teljesen kivont szakemberek pótlását. Nagyobb esélyük arra, hogy a folyamatban aktívabban részt vegyenek. A hazai városok sikerességéről írott tanulmány szerint a „kicsi városok sikeresek és fejlődőképesek ,,mivel a rendkívül gyorsan változó globális és országon belüli folyamatokra rugalmasabban és gyorsabban képesek hatékony választ adni. A kisvárosok társadalma egységesebb, átláthatóbb, és a személyes felelősség is erősebb”. (Hajnal K. - Bugya T. 2006).
A térségi öko-hálózat, az itt felvázolt működési elveivel sok tényező automatikus kezelésére képes. A Mellár (2008) által javasolt megoldások közül pl. behatárolja azokat a területeket, ahova a külföldi tőke egyáltalán be akar jönni. A helyi pénz által működésbe hozott, belső keresletre támaszkodó gazdaság a foglalkoztatási szint szükségszerű növekedését vonja maga után, és önmagában a piaci védelem megfelelő szintű biztosítéka. Mi történik akkor, ha az 1.1 pontban felvázolt civilizációs struktúra mégis talál magának kiutat, biztosítja a túlélését, és egy ország már elindított egy térségi öko-hálózati elveknek megfelelő fejlesztési irányt? Minden békében töltött nap az elindulás után tiszta nyereségnek számít, be lehet fejezni az elindított folyamatokat, és az új rendszerből származó nyereség egyre nagyobb lesz. 46
Az állami pénzkibocsátás ellen szól mindenképpen a megélt szocializmus parancsuralmi rendszere, amikor semmilyen beleszólása nem volt a civil társadalomnak a közügyekbe való beleszólásba. Ilyen körülmények között félő, hogy pl. egy autópálya-építés során ugyan megspóroljuk a kamatot, de cserében a többszörösébe fog kerülni maga az autópálya. Tekintettel arra, hogy a jelenlegi helyzet szerint is többszörösébe kerül az autópálya építése, és ráadásul mindezt hitelpénzből valósítjuk meg, így látható, hogy nem ez az igazi döntési tényező, hanem inkább a civil felügyelet jelenléte illetve hiánya.
3
Andrásfalvy, B. (2007) A Duna mente népének ártéri gazdálkodása, Ekvilibrium kiadó Andrásfalvy, B. (2009) Az ember együttműködése a természettel. (Életgazdagság /biodiverzitás/ a magyar kultúrában) Megújuló energiával a szegénység ellen, Konferenciaelőadás Badgley1, Moghtader, Quintero, Zakem, Chappell, Avile´s-Va´zquez, Samulon and Perfecto (2006) Organic agriculture and the global food supply, Renewable Agriculture and Food Systems: 22(2); 86–108 Barabási Albert-László (2003) Behálózva (A hálózatok új tudománya), Magyar Könyvklub Barabási Albert László (2006) A hálózat tudománya: a társadalomtól a webig. Magyar Tudomány, 2006/11 1298.o. Bartholy, J., Pongrácz, R., Gelybó, Gy. (2008) A Kárpát-medencére készült regionlis límaváltozási szcenáriók elemezése A fenntartható fejlődés és a megújuló természeti erőforrások környezetvédelmi összefüggései a Kárpát-medencében. Konferenciakötet, MTA Regionális Tudományok Központja, Pécs, 2008 Bekényi, J., Bércesi, F., Németh, J.: A kistérség fogalma, funkciói, intézményrendszere, IDEA reformprogram-bizottság kistérségi munkabizottsága, http://www.b-m.hu/idea/ Bodnár, A., Sárvári A. (2006) Tájrehabilitáció a Dél-Borsodi Mezőségben, Kesztényen, letölthető: www.creo.hu/~sattila/Fokgazdalkodas.Tajrehabilitacio.Del.Borsod.doc, 2008.11.15. Bos, Lex (2003) Mi a társadalmi hármas tagozódás? Uj Mani-fest Kiadó Brown, Ellen (2008) Web of Debt: The Shocking Truth About Our Money System and How We Can Break Free, Third Millennium Press, p. 544. Budd, Christopher (2003) Asszociatív közgazdaságtan, Canterbury, Anglia Csermely, Péter (2004) A gyenge kölcsönhatások ereje a stresszfehérjéktől a szociális hálózatokig. Magyar Tudomány, 2004/12. Csermely, Péter (2005) A rejtett hálózatok ereje, Vince Kiadó, Budapest Dauncey, Guy (1988, magyar kiadás: 2001) Összeomlás után – szivárványgazdaság Göncöl Kiadó Drábik, J (2003) Uzsoracivilizáció – II kötet, Gold Book Drábik, J (2008) Paragrafus, Fix TV interjú, 2008 január 26, http://www.youtube.com/watch?v=m6bTTPliN6c, 2009.04.07. Forrester, Jay. 1969. Urban Dynamics. Portland, OR: Productivity Press. Foster, John Bellamy (2002) Ecology Against Capitalism Monthly Review Press New York 2002 Gáspár, Tamás (2008) Miért globális a probléma? in A globalizáció és hatásai – európai válaszok, Napvilág Kiadó, Budapest. Gazdag, L. (2001) Homályos zóna Kornétás Kiadó és Kereskedelmi Kft. Gazdag, L. (2009) Ki a jó indán? 2009. Magyar Nemzet szombati melléklete, márc. 21. Gesell, Silvio (2004) A természetes gazdasági rend Kétezeregy Kiadó Grandpierre, A. (2004) Életünk, és a mindenséget átható rend, Barrus Könyvkiadó
3
Hajnal K. - Bugya T. 2006: Vizsgálatok a magyarországi városhálózat 1949-2001 közötti népességváltozásairól. Földrajzi Értesítő 55. 2006. 1-2. füz. pp. 65-86. Hajnal K. 2008: A fenntartható városfejlesztés humánökológiai alapelvei. In: Városökológia. Szerk.: Nagy I. Budapest–Pécs, 2008. Dialóg Campus. pp.294-298 Hetesi, Zs. (2008) A felélt jövő Fenntartható Fejlődés Egyetemközi Kutatócsoport Hervai, András. (2008) A fenntartható tájértékelés lehetőségei Magyarországon, A fenntartható fejlődés és a megújuló természeti erőforrások környezetvédelmi összefüggései a Kárpát-medencében, Konferenciakötet. MTA Regionális Tudományok Központja, Pécs, 2008 IME Memorandum a „Megújuló energiával a szegénység ellen” konferenciáról, 2009. március 18-21 Janssen, M. A., Ö. Bodin, J. M. Anderies, T. Elmqvist, H. Ernstson, R. R. J. McAllister, P. Olsson, and P.Ryan. (2006). Toward a network perspective on the resilience of socialecological systems. Ecology and Society 11 (1): 15. [online] URL:http://www.ecologyandsociety.org/vol11/iss1/art15/ Kakazu, Hiroshi (1994) Sustainable Development of Small Island Economies, Westview Press Kellert, Stephen (2005) Building for Life: Designing and Understanding the Human-Nature Connection, Island Press, p.264 Kiss Anna (2007, 1) Ökológiai hálózatok, kézirat Kiss Anna (2007, 2) A hálózatok elméletéről, kézirat Kiss Anna (2007, 3) A Waldorf pedagógiai rendszer kialakításáról, kézirat Kiss, T. (2005) Nature-driven Economy through sustainable communities, World Futures, 61: No. 8. 591-599, © Taylor & Francis Inc, ISSN 0260-4027 print, DOI: 1080/02604020500283159 Kiss, T. (2007) A Drávamenti Ökológiai Régió térségi ökológiai hálózatának fejlesztése, Kézirat, p. 103 Kiss T. (2008) Természetvezéreltség mint rendszerszemléletű megközelítés a Kárpátmedencében, A fenntartható fejlődés és a megújuló természeti erőforrások környezetvédelmi összefüggései a Kárpát-medencében. Konferenciakötet, MTA Regionális Tudományok Központja, Pécs, 2008 Kiss, V. (2009) Modelling Money as Debt, kézirat Kistelegdi, István, ifj. (2008) Klíma design tervezési látásmód a poszt-fosszilis építészetben. ViaFuturi 2008 konferencia, Pécs Korten, D.C. (2001) When Corporations Rule the World Kumarian Press László, Ervin (szerk.) (1999) A tudat forradalma, Új Paradigma Kiadó László, Ervin (2002) Meg tudod változtatni a világot, Magyar Könyvklub László, Ervin (2006) Káoszpont, Kossuth Kiadó Lovelock, James (2007) The revenge of Gaia, Penguin Books Louv, Richard (2008) Last Child in the Woods: Saving Our Children From Nature-Deficit Disorder Algonquin Books Mellár, T. (2008) Modernizációs válságban, PTE KTK KRTI előadás 3
Nagy Dezső (2004) Az ökológiai hálózat védelme – a természetvédelem új kihívása in Környezetállapot Értékelés Program, 2003-2005, MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet, http://www.kep.taki.iif.hu/index.php?mid=4&userid=, 2009.04.08. Német B., Sánta I. (2009) „Az agráripar mint a harmadik ipari forradalom egyik hajtóereje”, Gazdasági Tükörkép Magazin 2009/3 24-27. o. Meadows, Donella. Randers, J. Meadows, Dennis (2005) A növekedés határai, Kossuth Kiadó Mészáros, Milán (1994): Physics of the 21st Century, in Proceedings of the Fourth Hungarian Future-Research Conference (titled ”Hungary is at the Threshold of 21st Century”), ed. by Erzsébet Gidai (Academic Press, Budapest, 1994). Mougenot, Roussel (2002) Ecological network and local authorities – sociological instruments, Arlon, Belgium Némethné, Sinkovics, Szennyessy (2008) Helyzetbe hozhatók-e a kis- és középvállalati szektor társas vállalkozásai? Közgazdasági Szemle, LV. évf., 2008. szeptember (807–825. o.) Ortmann-né dr. Ajkai Adrienne, Horváth Ferenc (2007) Ökológiai szempontból javasolt tájhasználati kategóriák a Dráva mentén, Pécs-Vácrátót, kézirat Prahalad, C.K (2006) Esélyek a piramis alján. Társadalmi felelősségvállalás és profit, HVG Kiadó Rt. Porter, M., - van der Linde, C. (1995) Green and competitive, Harvard Business Review, September-October, pp. 120-134 Riesman, David (1973) A magányos tömeg, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, p. 403. Spengler, Oswald (1923, magyar kiadás: 1995) A nyugat alkonya, világtörténeti perspektívák, Európa kiadó (eredeti kiadás éve: 1923) Steiner, Rudolf (1920, magyar kiadás: 2006) A szociális kérdés lényege, Uj Mani-fest Kiadó Suvák, A. (2008) Kisrégiós keretmodell, ViaFuturi 2007, Konferenciakötet, pp. 79-87. IME, Pécs Szaló Péterrel interjú (2006), Ma & Holnap folyóirat VI. évfolyam 2. szám Szerb, L. (összeállító, 2009) Gazdaságpolitikai javaslatok a Reformbizottság számára a kisés középvállalatok helyzetének javítására. www.reformszovetseg.hu/hatteranyag/Realgazdasagi_Munkacsoport/KKV.doc Takács Péter (2007) Menedzserkalauz, Uj Mani-fest Kiadó Végh, L., Szám, D., Hetesi, Zs. (2008) Utolsó kísérlet, Kairosz Kiadó ViaFuturi (2007) Konferenciakötet, IME, Pécs Wolfe, R. L. (2004) Rural-Urban Migration and the Stabilization of Cuban Agriculture, http://www.foodfirst.org/node/1123, 2009.04.07 Yoon, A. –Choe, Y. (2007) Lessons From Cuba to North Korea Energïa Journal Volume I Issue II: Fall/Winter 2007
3
