Természetvédelmi biológia
A növények ex situ védelme – Botanikus kertek és arborétumok • A botanikus kertekre napjainkban egyre nagyobb feladat hárul a növényfajok kipusztulásának megakadályozása terén veszélyeztetett fajok kerti populációinak létrehozása és fenntartása segítségével.
Intézményi háttér Magyarországon • Vácrátót (MTA ÖBKI) 29 ha, 12000 taxon • Egyetemek, iskolák – ELTE Füvészkert (Bp. Illés u.), Budai Arborétum, Soroksári Bot. Kert, – Debrecen: Egyetemi Bot. Kert; Diószegi Sámuel Isk. Bot. Kert (bambusz), – Tuzson János Bot. Kert (Nyíregyháza), Pécs, Sopron, Szarvas, Szeged • KvVM (Nemzeti Parkok) – Alcsút, Erdıtelek, Zirc • Erdészeti Arborétumok: Kámon, Jeli, Sárvár, Budafa-puszta, Agostyán, Gödöllı, Püspökladány, Kecskemét • Önkormányzati győjtemények – FÁNK, Tiszakürt, Szeleste • Magángyőjtemények – Folly Arb., Avasi Arb., Mesterházy Fenyıgyőjtemény • Országos Mezıgazdasági Minısítı Intézet (OMMI) – Tápiószele, génbank és fajtagyőjtemény • Gyógynövénykutató Intézet Botanikus Kertje (Budakalász) • Bábolnai Arborétum
A magyar arborétumokról és botanikus kertekrıl
Magyar Arborétumok és Botanikus Kertek Szövetsége (MABOSZ) Alapítás éve: 1993 Elnök: Kósa Géza (Vácrátót)
MTA ÖBKI Botanikus Kert Vácrátót
• Egyedülálló genetikai érték • Összesített növényanyag: kb. 20.000 taxon • Gazdag géntartalék: Kaukázus, Közép-Kelet, Kína, Korea Nyugat-Európa, Észak- és Dél-Amerika • Hazai védett és veszélyeztetett növények: elszaporítás, újratelepítés
ELTE Botanikus Kertje
A MABOSZ tagjainak bemutatása 1. – Oktatási intézményhez tartozó kertek
Budai Arborétum
Soroksári Botanikus Kert
Debreceni E. Bot. Kertje
Diószegi S. Isk. Bot. Kert
A MABOSZ tagjainak bemutatása 1. – Oktatási intézményhez tartozó kertek
Tuzson János Bot. Kert
Pécsi Egyetemi Bot. Kert
Szarvasi Arborétum
Szegedi Tud.E. Füvészkertje
A MABOSZ tagjainak bemutatása 1. – Oktatási intézményhez tartozó kertek
Soproni Botanikus Kert
A MABOSZ tagjainak bemutatása 2. – Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumhoz tartozó kertek
Alcsúti Arborétum
Erdıteleki Arborétum
Zirci Arborétum
A MABOSZ tagjainak bemutatása 3. – Földmővelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumhoz tartozó kertek – Erdészeti arborétumok
Kámoni Arborétum
A MABOSZ tagjainak bemutatása 3. –Földmővelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumhoz tartozó kertek – Erdészeti arborétumok
Agostyáni Arborétum
Jeli Arborétum
Sárvári Arborétum
Budafai Arborétum
A MABOSZ tagjainak bemutatása 4. – Önkormányzati kertek (Belügyminisztérium)
Bp. Fıv. Állat- és Növénykertje
Szelestei Arborétum
Tiszakürti Arborétum
A MABOSZ tagjainak bemutatása 5. – Egyéb fennhatóság alá tartozó kertek (magánszemélyek, egyéb intézmények)
Bábolnai Arborétum
Folly Arborétum
Gyógynöv. Kut. Int. Bot. Kert.
Tápiószelei Agrobot. Kert
Avasi Arborétum
Magbankok • Növényeknél a genetikai információ a propagulumok tárolása során is megırizhetı. • Botanikus kertek, kutatóintézetek alapítják, vadon élı és termesztett növények magjainak ırzésére. • Botanikus kertek közötti csere lehetısége (nemzetközi magcsere), Index Seminumok. • Eredeti cél: a gazdasági növények, haszonnövények genetikai változatosságának nemesítési célú megırzése. • Több mint 50 jelentıs magbank a világon. (Mo: Tápiószele, Martonvásár) • Kevésbé hely és munkaigényes. • Meghatározott idıközönként szükség van a propagulumokból növények felnevelésére, és ezáltal történı megújításukra.
Magbankok korlátai • A magvak adott idı után elveszítik csírázóképességüket (évente ismétlıdı begyőjtés, vagy idınkénti nevelés). • Tesztelés, felfrissítés sok munkát igénylı feladat. • Növényfajok 15 %-ának nehezen kezelhetı magja van, nincs nyugalmi periódus vagy nem tőrik az alacsony hımérsékleten történı tárolást, nem tárolhatók magbankban. • Energiaellátás zavara nagy károkat okoz.
A hazai védett növényfajok ex situ konzervációja • 1950-es években kezdıdött a ritka fajok szaporodásbiológiai megfigyelése. • OTvH vezetésével 1982-tıl megkezdıdött a leginkább veszélyeztetett lelıhelyek és populációk feltérképezése. • 1987-1990 között elkezdték az MTA ÖBKI, az ELTE és a KÉE botanikus kertjei a leginkább veszélyben lévı populációk mesterséges szaporítási kísérleteit. • Gyógynövénykutató Intézet az 1960-as évektıl kezdve ritka gyógynövényfajok termesztésének kidolgozásával. • A vadon élı orchideák magról történı elınevelésével az ELTE Botanikus Kertje foglalkozik régóta sikerrel. • A Soroksári Botanikus Kert, Anemone sylvestris megırzése. • In-vitro mikroszaporítási kísérletek. • Védett Növények Aktív Védelme, Országos Konferencia, Debrecen, 2000
A jelentısebb szaporító és bemutató telepek hazánkban • MTA ÖBKI (Vácrátóti Botanikus Kert), az ELTE (Illés utcai Füvészkert) és a KÉE (Soroksári Botanikus Kert, Szarvasi Arborétum, Budai Arborétum) botanikus kertjei • Hortobágyi NP Szaporító Telep, Debrecen • İrségi NP Szaporító és Bemutató Telepe, Kıszeg, Chernel-kert • Kisebb próbálkozások más nemzeti parkokban, és győjteményes kertekben
MTA ÖBKI botanikus kertje kutatásai • 21 majd 12 hazai védett faj szaporodásbiológiai tulajdonságait vizsgálták, és optimális, mesterséges szaporításmódját dolgozták ki. • A Pilis, a Naszály, a Gödöllıi-dombság és fıképp a Bükk-hegység területén élı populációkból hoztak be populációmintákat a botanikus kertbe. 21 faj: Adonis transsylvanica +, Allium suaveolens +, Astragalus sulcatus O, Colchicum hungaricum -, Digitalis ferruginea -, Doronicum orientale -, Dracocephalum austriacum -, Ferula sedlariana -, Globularia cordifolia -, Hesperis matronalis subsp. vrabelyiana O, Iris spuria +, Koeleria javorkae -, Lathyrus laevigatus O, Muscari botryoides subsp. kerneri +, Onosma tornense -, Primula farinosa -, Polygonum bistorta -, Pulsatilla patens -, Salvia nutans -, Trollius europaeus +, Vincetoxicum pannonicum O 12 faj (1992-tıl): Achillea horánszkyi, Armeria elongata, Calamintha thimifolia, Cimicifuga europaea, Crambe tataria, Dracocphalum ruyschiana, Erysimum pallidiflorum, Arabis alpina, Cetaurea mollis, Dianthus plumarius, Telekia speciosa, Thalictrum foetidum
A program lépései l. Termıhelyi felmérés 2. Szaporító anyag győjtése 3. Populációminták betelepítése a kertbe, egyedek felnevelése 4. A populációminták vizsgálata 5. Maggyőjtés a már termıképes anyatövekrıl a populációmintában 6. Vegetatív szaporítási kísérletek 7. Reproduktív szaporítási kísérletek 8. Elınevelés megırzés és visszatelepítés céljára 9. Visszatelepítés
2. Szaporító anyag győjtése •
Az Ex situ védelemnél fontos genetikai változatosság szempontjából az alaposan kidolgozott győjtési program.
1.
Győjtésnél elsıbbséget kell élvezzenek a kihalás szélén álló fajok, egyedülálló fajok, természetes élıhelyükre visszatelepíthetı fajok.
2.
Mintákat min. 5 populációból kell venni, hogy biztosítva legyen a populációk közötti változatosság megjelenítése a mintában.
3.
Populációnként 10-50 egyedrıl kell mintát venni.
4.
A begyőjtött magok (hajtások, hagymák) száma a faj szaporító képleteinek túlélési képességétıl is függ.
5.
Ha kicsi a szaporodási kapacitás, akkor az egy évben begyőjtött sok mag károkat okozhat az adott populációnak.
3. Populációminták betelepítése a kertbe, egyedek felnevelése
• A növények nagyon érzékenyek a talajminıség, a mikroklíma, a vízellátottság egészen kis különbségeire is. • Fajspecifikus módszerek alapján lehetséges a felnevelésük.
7. Reproduktív szaporítási kísérletek, a magvetés
• A legkényesebb szaporítási forma. • A mag minıségét, csíraképességét sok egyéb tényezı mellett az utóérés ideje és körülményei is befolyásolják. • Az optimális csíraérett állapotot sok esetben csak a magok kis százaléka éri el. • A csírázáshoz szükséges hımérséklet szerepe.
9. Visszatelepítés • Természetes társulásokba történı telepítés csak akkor lehet indokolt, ha megbízható adataink vannak arról, hogy az illetı faj elıfordult ott. • A visszatelepítések gyakran sikertelennek bizonyultak. • Nagyon nehéz eltalálni azokat a körülményeket, amelyek a sikeres megtelepedést lehetıvé teszik. • Utóöntözés hiánya, javasolt az ıszi vetés. • Dokumentálás, ellenırzés fontossága.
Szaporíthatósági érték • Védett növényfajaink szaporíthatósági jellemzıit egy összehasonlításra alkalmas objektív "Szaporíthatósági Értékkel" (PV) fejezik ki. • Ehhez a három alkalmazott szaporításmódot veszik alapul: a magvetést, dugványozást és tıosztást. • Mindegyiket a kör 1/3-át kitevı körcikkben jelzik a % értéküknek megfelelıen.
Eredmények • Vizsgálataik szerint a védett, ritka fajaink generatív szaporítása lényegesen gyengébb eredményt mutat, mint a vegetatív módszerek. • Csak néhány fajnál értek el alkalmanként 20%-osnál jobb eredményt a magkelésben. • A vegetatív szaporítás sokkal eredményesebbnek bizonyult, a dugványok és tırészek megeredése általában 70% felett van. • A lehetséges optimális szaporítási mód megállapítására 21 védett növénynél próbálkoztak, közülük 4-nél teljesen sikertelenül.
• 1992-tıl 12 veszélyeztetett fajunk részletes megfigyelése és optimális szaporításuk részletes kidolgozása.
Eredmények
Eredmények faj
tıszám
mag
dugvány
tıosztás
csírázási napok
szap. érték
1. Achillea horánszkyi UJH., Visegrádi-hg.
1
-
50
5
-
1,8
2. Arabis alpina L., Bükk hg.
80
30
90
90
21
3. Armeria elongata (HOFFM.) C. Koch, Bükk-hg.
100
25
70
50
17
7,0 C, 4,6 C
4. Calamintha thymifolia RCHB., Bükk-hg.
200
30
+
25
100
1,8
5. Centaurea mollis (W. et K.) BESS., Bükk-hg.
400
20
+
90
25
2,7 D
6. Cimicifuga europaea SCHIP., Bükk-hg.
45
5
+
50
-
1,8
7. Crambe tataria SEBEOK, Rád
20
40
*
*
50
1,3
8. Dianthus plumarius L. ssp. paecox (KIT) DOM., Bükk
10
30
80
50
17
5,3C
9. Dracocephalun ruyschiana L., Bükk-hg.
15
5
+
25
25
1,0
10. Erysimum pallidiflorum SZÉPL., Naszály
60
40
*
20
13
2,0
1l. Telekia speciosa (SCHR.) BAUMG., Bükk-hg.
50
50
*
90
27
4,7 D
12. Thalictrum fortidum L., Bükk-hg.
40
20
*
50
25
2,3
Vácrátóti Botanikus Kert eredményei • Eredményeik lapján vegetatív szaporítást javasolnak az Achillea horánszkyi és az Armeria elongata fajoknál. • Inkább magról szaporítható a Calamintha thimifolia, Cimicifuga europaea, Crambe tataria, Dracocphalum ruyschiana és az Erysimum pallidiflorum. • Mindkét módszer alkalmazható az Arabis alpina, Cetaurea mollis, Dianthus plumarius, Telekia speciosa és a Thalictrum foetidum fajokon.
Etikai problémák
? Mennyire szükségesek ill. hatékonyak ezek a módszerek adott faj vonatkozásában. ? Hagyjuk-e az utolsó példányokat életük hátralévı részét természetes élıhelyükön leélni, vagy hozzunk létre egy populációt, ami esetleg nem tud majd újra alkalmazkodni a természetes környezethez. ? Eredmény-e, ha csak olyan egyedek képviselnek egy fajt, melyek fogságban élnek. ? A fajokat saját érdekükben tartjuk-e fenn, vagy a győjteményes kertek anyagi érdekeltsége a valódi ok.
Természetvédelmi kezelés, restaurációs ökológia
Természetvédelmi kezelés szükségessége
• Az eredeti élıhelyekbıl sokszor csak olyan kis, izolált foltok maradtak fenn, amelyek emberi segítség nélkül már nem képesek megırizni állapotukat. • Egy védett terület jogi értelemben való létrehozása az esetek nagy részében önmagában nem biztosítja a védendı érték tartós fennmaradását. • A védett élıhelyek és fajok sokszor csak célzott kezeléssel ırizhetık meg.
Az ökológia paradigmaváltásának hatásai a természetvédelmi biológiában A klasszikus egyensúlyi paradigma • az ökológiai rendszerekre stabil egyensúlyi állapot jellemzı • az ökológiai rendszerek zárt rendszerek, szerkezeti és funkcionális szempontból önszabályozók is • a belsı kölcsönhatások és szabályozó mechanizmusok fontosságát hangsúlyozza
A klasszikus paradigmából levont hibás következtetések
• A természet bármely egysége önmagában megırizhetı. • Bármely kiválasztott tájrészlet alkalmas védett terület létrehozására. • A természetes rendszerek az emberi hatások kiküszöbölése esetén megırzik egyensúlyukat. • A természetes egyensúlyi állapotukból eltérített rendszerek visszatérnek egyensúlyi állapotukba. • A természetvédelem legfıbb feladata a megırizni kívánt értékek védetté nyilvánítása és az emberi hatásoktól való mentesítése.
A modern, nem egyensúlyi paradigma • vegetációfejlıdés többféle tartósan fennmaradó állapot kialakulásához vezethet • a természetes bolygatás különbözı formái az ökológiai rendszerek életének szerves részét képezik • egy életközösség állapota függ a keletkezésének körülményeitıl, a bolygatási események fajtájától, súlyosságától és sorrendjétıl • a természeti rendszerek nyitottak • nem zárja ki az egyensúlyi állapotok kialakulásának valószínőségét • elengedhetetlen, hogy feltárjuk a megırizni kívánt közösség vagy faj pillanatnyi állapotát meghatározó történeti folyamatokat és a fennmaradása szempontjából lényeges dinamikai jelenségeket
A modern paradigma hatása a természetvédelemre
• a tőzesetek teljes kiküszöbölése meggátolhatja a védendı közösség uralkodó fajainak megtelepedését • bizonyos szintő legelés hiányában nem ırizhetı meg az adott társulás • a megırizendı állatfaj bizonyos életszakaszaiban olyan forrásokat igényel, amelyek csak a jelenleg védett területen kívüli foltokban lelhetık fel • a korai szukcessziós állapothoz kötıdı fajok csak olyan kezelés alkalmazásával ırizhetık meg, amely e fázisok folyamatos jelenlétét biztosítja
A természetvédelmi kezelések szakmai követelményei Célok pontos meghatározása • faj esetén egy fajvédelmi program • élıhelykomplexnél élıhely-fenntartási terv, kezelési terv Fontos tudományos megalapozottság • Elengedhetetlen a területek történetének, a korábbi használatok formájának, módszereinek, intenzitásának feltárása. Fontos, hogy mindig több kezelési alternatívát próbáljunk ki. • Kísérletekkel kellene megalapozni a késıbbiekben alkalmazandó kezelést Szükséges a hatás monitorozása és az eredmények, tapasztalatok publikussá tétele.
A fajvédelmi programok szerkezete Általános jellemzés – A faj természetvédelmi helyzete, morfológiai leírása, rendszertani helyzete, biológiája, ökológiai igényei, élıhelyének jellegzetességei, elterjedése A faj szakértıi, kapcsolódó kutatások, természetvédelmi intézkedések Veszélyeztetı és korlátozó tényezık • Természeti folyamatok (inváziós fajok elıretörése, alacsony egyedszám, cserjésedés, talajerózió, stb.) • Emberi hatások (túllegeltetés, kemikáliák bemosódása, ismerethiány, tulajdonosi környezet) A cselekvési program célkitőzései, további feladatok • korlátozó és veszélyeztetı tényezık, intézkedés, kezelés, felelıs • védelmi tevékenységek
A fajvédelmi programok szerkezete II.
Jogszabályi, intézményi, pénzügyi intézkedések Faj- és élıhelyvédelem • A védett területek védelme és kezelése • Nem védett területek természetvédelmi kezelése Monitorozás és kutatás • Populáció monitoring, szaporítás Környezeti nevelés, kommunikáció, felülvizsgálat
A védett területeket veszélyeztetı tényezık feltárása és orvoslása Azon parkok ará aránya (%), amelyeknek problé problémát jelent a A parkok szá száma kontinensenkontinensen ként
Fejlesz tés
Turiz mus
Külső lső veszé veszélyeztet yeztető yeztető forrá forrás
Legel -tet teté tetés, kultú kultúrába voná vonás
Illegá Illegális vadá vadászat
Tűz, termé természetes bolygatá bolygatások
IdegenIdegenhonos fajok
Elé Elégtelen kezelé kezelés
Afrika (25)
48
16
36
56
68
52
8
52
Ázsia (10)
40
50
50
40
40
40
10
70
Euró Európa (11)
45
18
18
27
9
18
27
0
Óceá ceánia (10)
70
30
10
40
10
40
60
10
Dél-Amerika (8)
38
63
63
75
63
88
25
63
Északszak- és KözépAmerika (21)
57
33
43
29
33
24
43
10
Az emberi jelenlét kérdései a védett területeken
• Az emberi tájhasználattal számolni kell a védett területek tervezésekor és létesítésekor. • Teljes kizárásuk sokszor nem várt kedvezıtlen hatásokkal járhat. • A helyi lakosok és látogatók területhasználatának kérdése minden védett terület kezelési tervének szerves készét kell képezze. • A helyi lakosokat be kell vonni tervezésébe és kezelésébe, így érdekeltté válnak a terület értékeinek megırzésében.
Az UNESCO MAB programja • MAB (Man and the Biosphere) • bioszféra-rezervátumokat hoztak létre azzal a céllal, hogy sikeresen integrálják az emberi területhasználatot, a kutatást és a természeti értékek megóvását • minden terület egy magterületbıl, egy pufferzónából és egy átmeneti zónából áll • a magterület funkciója a természetes életközösségek védelme • a pufferzónában tradicionális tájhasználat folyhat • az átmeneti zónában már intenzívebb, de még a fenntartható fejlıdés kritériumainak megfelelı emberi tevékenységet engedélyeznek
Bioszféra rezervátumok Magyarországon Név
Összes terület (ha) 52 173
Magterület (ha)
Kiskunsági Bioszféra rezervátum
22 095
2280
Fertő ő-tavi Bioszféra rezervátum Aggteleki Bioszféra rezervátum Pilisi Bioszféra rezervátum Összesen
12 542
375
19 247
230
23 323
1716
129 380
5886
Hortobágyi Bioszféra rezervátum
1285
A nemzeti parkok zónabeosztása • törvény rendelkezik a nemzeti parkok zónabeosztásának elkészítési kötelezettségérıl • A zóna: magterület (szigorúan védett övezet) – Eredeti állapotában fennmaradt, háborítatlan, esetenként csak engedéllyel látogatható, gazdálkodásmentes terület. • B zóna: kezelt természeti zóna – Kevéssé bolygatott, természetközeli állapotban lévı és természetes kezelési módszereket igénylı, szabadon látogatható terület. • C zóna: turisztikai zóna – A Nemzeti Park településeit, szılıhegyeit, a tömeges turizmust fogadó, értékeket bemutató és a kirándulók pihenıhelyeit magába foglaló külsı övezet.
ESETTANULMÁNYOK FAJVÉDELMI PROGRAMOKRA A cifra kankalin (Primula auricula ssp. hungarica) • jégkorszaki maradvány, magashegyi növényfaj • hazánkban igen ritka, Vértes, Bakony, Keszthelyi-hegység • lelıhelyekrıl készült régebbi felvételek alapján megállapították, hogy korábban sokkal nagyobb volt a fertilis tövek aránya • a csökkenés oka a faj állománya fölé ültetett feketefenyı-állomány
Kezelés és eredmények • 1982-ben részletes állományfelméréseket készítettek, hogy legyen mihez viszonyítani a beavatkozás hatásait (Galambos István) • a kezelés az árnyalás megszüntetése volt 1992, 1996 • a kezelések hatását a populáció méretének és az egyedek fejlettségi állapotának regisztrálásával végzik • a korábban csak sínylıdı magoncok megerısödtek, virágzó tövekké fejlıdtek, a populációk egyedszáma és a fertilis tövek aránya növekedett A számlálás ideje
A virágzó tövek száma >5 <5
A meddő tövek száma
A csíranövények száma
1982. V. 13.
1
28
59
331
2001. V. 25.
6
31
64
48
A rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis)
• Európa legveszélyeztetettebb mérgeskígyója, hazánkban fokozottan védett. Ma már csak hazánkban él, korábbi elıfordulási területeirıl kipusztult. • A TvH megbízásából az MME 1993-ban megkezdte a populációk vizsgálatát, és a szükséges természetvédelmi kezelések alapelveinek kidolgozását. A faj helyzetének feltárása, értelmezése • A faj élıhelyeinek térképe, 11 helyen sikerült igazolni a faj elıfordulását. • Két élıhelyen folyamatos demográfiai felméréseket is végeznek. • Az állománynagyság fokozatosan csökken.
A rákosi vipera élıhelyeinek jellemzıi • jelenlegi élıhelyei kiszáradó láprétek és mocsárrétek, ill. Bugacon a homokpusztarét és homoki legelı dominál • a mikrodomborzat változatossága és a nem túl magas, zárt gyepszerkezet jellemzı • az élıhelyeket közutak, utak, csatornák, erdısávok, szántófoltok stb. választják el, aminek révén az egyes állományok gyakorlatilag el vannak zárva egymástól • a Duna-Tisza közének elmúlt 300 éves történetét elemezve, nagyon valószínőnek tőnik, hogy nem ezek a faj eredeti élıhelyei
Hajdanában az évrıl évre jelentkezı, nagy területeket érintı vízborítás és a közösségi legelık megléte volt jellemzı • 1860 után a közlegelıkbıl jelentıs területeket felosztottak • vízrendezések, melyek újabb jelentıs területek szántóföldi mővelésbe vonását tették lehetıvé • termelıszövetkezetek, majd 1980 után a feltört gyepterületekért állami támogatás Valószínősíthetı, hogy a rákosi vipera számára ideális élıhelyekrıl mélyebb térszínekre szorult, még most is jellemzı a kora tavaszi, de akár a téli és tavaszi magas vízborítás. Megszőntek a biztonságos áttelelést biztosító, magasabb térszínen elhelyezkedı gyepek.
A természetvédelmi kezelés lehetséges konfliktusai • élıhelyei értékes, pusztuló növénytársulások, melyekben jellemzı a zavarást nehezen tőrı értékes növényfajok tömeges elıfordulása • a növénytani értékek fenntartása a kaszálás alkalmazását igényli, amit a jelenlegi gyakorlat szerint általában nyár közepén és géppel hajtanak végre • a vipera kénytelen a számára kedvezıtlen adottságú területen fialni • a mikrodomborzati változatosságot eltüntetı gépi kaszálás a potenciális áttelelıhelyeket is megszünteti
A rákosi vipera élıhelyeinek környezeti kezelésére javasolt módszerek
• elınyben kell részesíteni a legeltetést, elsısorban marhákkal • a gyepek vegetációs idıben történı kaszálása kerülendı • gyepeken a hosszan tartó és magas vízborítás nem kívánatos • élıhely-rekonstrukció a természetvédelmi hatóság kezelésében lévı erdık esetében
Akcióterv a rákosi vipera védelmére – 1999
• Rákosi Vipera Szabadtéri Telep, egy hajdani rákosi vipera élıhelyen • állományfelerısítési program • adatgyőjtés a faj életvitelérıl, mely a szabad természetben majdnem lehetetlen, ám elengedhetetlenül szükséges megmentéshez • az állatok nyomon követését egy zárt rendszerő monitorrendszer biztosítja, mely az adatokat számítógépre továbbítja
A túzok (Otis tarda)
• A túzok magyarországi állománya kiemelkedı • Spanyolország után mi rendelkezünk a legnagyobb állománnyal • Dévaványa-Ecsegfalva térségében 1979-ben a Túzokrezervátumot hoztak létre
A túzok (Otis tarda)
• A túzok megóvása, fıként a szabadtéri állományvédelem megteremtésén múlik • A Túzoktelepre csak azok a veszélyeztetett fészekaljak kerülnek be, amelyek kelése természetes környezetükben nem valósulhat meg • A tojások keltetıgépbe kerülnek, a fiókák a felnevelés után visszakerülnek a természetbe
Élıhelyek, élıhely-komplexek fenntartását célzó kezelések Az élıhelyek sikeres megóvásának elıfeltételei • a növénytárulás összetételének, szerkezetének megismerése • értékes állat- és növényfajainak fennmaradása szempontjából szükséges-e bármilyen beavatkozás, ha igen milyen kezelések alkalmazása célszerő Kezelések két alapvetı típusa: • Ha az értékek az eredeti, természetesnek tekinthetı állapotok maradványaként léteznek, arra kell törekedni, hogy az eredeti életközösség természetes folyamatait minél jobban hagyjuk érvényesülni. • Ha az értékek az emberi tájhasználat eredményeképpen jelentek meg, akkor a tradicionális tájhasználati formák fenntartásától remélhetı a természeti értékek fennmaradása.
Restaurációs ökológia, élıhely-helyreállítás
• Fiatal tudományterület. • Legfıbb feladata, hogy megteremtse a degradált ökoszisztémák helyreállításához szükséges elméleti alapokat, és hozzájáruljon a szükséges módszerek kidolgozásához. • Az ökológiai helyreállítás olyan tevékenység, melynek során tudatosan megváltoztatjuk egy terület tulajdonságait, az eredeti, ıshonoshoz hasonló ökoszisztéma létrehozása érdekében. • A leromlott ökoszisztémák helyreállításának szerepe lehet a jelenlegi védett területek növelésében és a közöttük esetleg hiányzó összeköttetések kialakításában.
Az ökológiai helyreállítás négy fı típusa 1. Be nem avatkozás – Ha a helyreállítás túl drága, a korábbi próbálkozások kudarccal végzıdtek, vagy ha a tapasztalatok szerint a kérdéses ökoszisztéma magától regenerálódik. 2. Helyettesítés – Ilyen esetekben a leromlott ökoszisztémát egy másik produktív típussal helyettesítik. Nem elsısorban az eredeti biodiverzitás, hanem sokkal inkább az ökoszisztéma egyéb funkcióinak a helyreállítását szolgálják. 3. Rehabilitáció – Az eredeti társulás fajainak, illetve az ökoszisztéma funkcióinak részleges helyreállítása. Az eredeti közösség domináns fajainak és a termıhely fı jellemzıinek a helyreállítását végzik el. 4. Kicserélés – Az eredeti fajkészlet és szerkezet teljes helyreállítását célzó program, ami a termıhely aktív átalakításával és sok faj betelepítésével jár.
