természettudományi í r ; " ; KÖZLÖNY. rákkal illusztrálva. KÖZÉRDEKŰ ISMERETEK TERJESZTÉSÉRE. fizetési ára 6 forint

This work is licensed under a Attribution-ShareAlike 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0)

természettudományi

KÖZLÖNY.

alább is 3*/a nagy

"

ryolczadrét

-1- jL.

ívnyi

T

ta rta lo m m a l; időnként szövegközi ábrák kal illusztrálva.

HII. KÖTET.

"

r F~ T

T

£ W I ^ V -^ -i. 1

V

JL

"

•

. r

HAVI

FOLYÓIRAT

T

ír ;" ; évdíj fejében kapja k ;

nem

tag o k

részére a Pótfüze

tekkel együtt elö_

KÖZÉRDEKŰ ISMERETEK TERJESZTÉSÉRE.

fizetési á ra 6 forint.

1890. NOYEMBER

255. FÜZET.

A m a g y a r o k h o n fo g la lá s á n a k id e je é s a c s illa g á s z a t. »Ez a föld, melyen annyiszor Apáink vére folyt; Ez, melyhez minden szent nevet Egy ezredév csatolt!«

íg y énekel a költő már e század negyedik évtizedében, nemze* tének ezredéves történetét nem egyes események éveivel, hanem év századokkal mérve. Es nemcsak az ezredik évnek, hanem a második évezrednek is énekelve, nem is vehetett kisebb mértéket. De már a történetírótól m egköveteli nemzete, hogy lelkesedé sében is a prózai kutatás vonta határok között maradjon, és a meny nyire azt a távol idők hagyom ányai megengedik, határozottan, vagy legalább nagyon szűk körben jelölje ki az ezredik év helyét. Meg is indultak az idevonatkozó kutatások, különösen újabban, hogy a millennium megünneplésének kérdése mindinkább ége tővé vált: és a már régibb történetíróinktól felvett évszámokhoz újabbak és újabbak járultak, a nélkül azonban, hogy valam ely év számban megállapodtak volna. Abban az egyben azonban körül belül minden nézet m egegyezett, hogy a m agyarok bejövetele évé nek meghatározása attól függ, m ely évre tesszük azt a bolgár had já ra to t, a mely a m agyarok bejövetelét megelőzte. Ezt a bolgár háborút a 893-, 894-, 895- és 896-ik évre is teszik ; ezek szerint tehát maga a honfoglalás is 894—898 közt történt meg. A bolgár háború idejére nézve a kérdéses évek krónikásai azt írják, hogy ez időtájt Byzanczban nagymértékű napfogyatkozás volt látható, a m ely nek éve iránt azonban szintén kétség lehet. Ez a csillagászati tüne mény okolja meg, hogy a csillagászat e kérdésben a történelem támogatására indul. Azzal ugyan tisztában vagyunk, hogy akár őseink első fel tűnését Pannóniában, akár részletes letelepülésöket, akár magát a már bevégzett honfoglalást vesszük szemügyre, olyan határozott, Természettudományi Közlöny. X X II. kötet. 1890.

3^


562

LAKITS FERENCZ

biztos időpontot, mint a jelenkor valam ely eseményére, vagy az akkor itt Közép-Európában már élő népek történetének egyik-másik fontos eseményére, sohasem fogunk m egállapíthani: mindamellett az időnek legszűkebb határait, legvalószínűbb értékét az akkori kort illető ismereteinknek és a történelem mai álláspontjának megfelelőleg kijelölni m ég is kötelességünk. Midőn időpont meghatározásáról van szó, az tulajdonképen min dig asztronomiai kérdés. Az embernek az idő mértékét és az idő beosztását kezdettől fogva a csillagászat körébe tartozó tünemények szolgáltatták. Már magának a nappalnak és éjjelnek váltakozása csillagászati tünemény, a melynek észlelése bizonyára az ősember legelső, ismeretileg talán m ég nem is tudatos cselekvése volt. Az idő beosztására vonatkozó ezen első észleléshez azután mindig több és több ilynemű észlelés csatlakozott. Mindenesetre a Nap, Hold és csillagok naponkénti jelenségeinek, a Hold fényváltozásainak, majd későbben a Nap évi útjának felismerése, észlelése és végül időszakosságuk megállapítása volt a csillagászatnak őskori tartalma. Az időnek mértékét pedig eleitől fogva ezek a tünemények adták, minthogy mások nem is adhatták és nem is adják ma sem. Azt hiszem, nem kell tovább fejtegetnem, hogy ennélfogva az emberi történet »mikor«-jaihoz és »mióta«-ihoz a csillagászatnak bele szólása, sőt döntő szava is lehet. T ényleg a chronológiának, a histó ria eme csontvázának megszerkesztése nem egyedül magának a tör ténelemnek, hanem jó részben a csillagászatnak volt és marad is munkája. Hiszen a különböző népek és korszakok időszámításának megállapítása, a mienkkel összeegyeztetése ma is ép úgy csillagá szati feladat, mint a hogy annak idején az év választása, hosszának kiszámítása, a tényleges természeti jelenségekkel való összeegyezte tése is az volt már. D e ha már egyszer megállapították az emberek az idő mérté két és idő- m eg évszámlálásuk módját is, akkor már az események megtörténte, valamint egymásutánjuk nem a csillagásznak, hanem a hisztorikusnak a dolga. Minthogy pedig őseinknek Pannóniába jövetelekor a csillagászat m ég maguknál őseinknél is jóval túl volt az őskori állapoton, túl az időszámítás kezdetlegességein: azért az akkori kornak megfelelő chronológiában ma már nincs a történe lem búvárának szüksége a csillagászatra; — mondhatná valaki. Mindamellett ebben az aránylag közel fekvő időben, sőt m ég későbbiben is jut m ég az események idejének megállapításá ban a csillagászatnak szerepe. Nem ugyan az az alapvető szerep, a melyre a fentebbiekben utaltunk, hanem inkább az útmutató,


A HONFOGLALÁS ÉS A CSILLAGÁSZAT.

5^3

a támogató szerepe. Mert ha, H o u z e a u szerint, a csillagászat nem annyira azért volt az objektív tudományok legelseje, mert a csil lagoknak élénk fénye a közfigyelmet magára vonta, mint inkább azért, mert az embernek folytonosan szüksége volt a csillagokhoz for dulnia, hog'f a gyakorlati életben eligazodjék: úgy kisérte és kiséri folyton a csillagászat az embert ma is, mert majd reá szorúl és reá fog szorúlni mindig, majd meg csak önkéntelenül fordúl oda, a hol minden emberi gyöngeség és gyarlóság elm arad! Ezért találunk minden idő hagyományaiban feljegyzéseket az ég tüneményeiről, a m elyek azután arra képesítenek bennünket, hogy a följegyzések korát és idejét is megállapíthassuk, amennyiben a mik ama följegyzések ben az időre és korra vonatkoznak, vagy már nem érthetők mainap és nem is ellenőrizhetők, vagy pedig egyáltalán oly semmitmondók, hogy azokra építenünk nem lehet. Az égi tüneményekre vonatkozó följegyzéseknek ellenben e g y megbecsülhetetlen sajátságuk van, melynél fogva épen hivatottak, hogy va g y megerősítsék valamely följegyzésnek máshonnan vett vagy következetett korát, vagy eldönt sék két vitás évszám közül melyik a helyes, vagy végül, hogy igen sok esetben maguk legyenek az egyetlen támaszok a korszámítás ban. Az égi tüneményekről való följegyzések ugyanis a legtöbb esetben visszaszámíthatok, és épen ebben rejlik fontosságuk. Az égi testek mozgásának viszonyait és törvényeit ismerjük, valamint F öl dünk helyzetét a világegyetem ben, és így bármely — még oly távol e s ő — időre nézve is újra meg tudjuk rajzolni az ég képét a Föld bizo nyos helyére vonatkozólag. Igaz ugyan, hogy gyakran nem vagyunk biztosak az iránt, milyen helyre vonatkozik a kérdéses észlelet és ilyenkor az idő megállapítása csak hosszas és fáradságos számítá sokkal sikerül, néha pedig épen nem dönthető el végérvényesen. D e a kapott eredmények még ilyen esetekben is nem egyszer szolgál tatnak újabb adatot, sőt egészen váratlan fölfedezésekre is vezetnek az illető hagyom ány korát, vag y helyét, vagy más körülményeit illetőleg. Mert, a mit különösen magyaráznom nem kell, ha vala mely ilyes régi észlelet kora akár a följegyzésből magából, akár máshonnan ismeretes volna, de nem tudnók, milyen helyen tör tént az észlelés, az égi testeknek az illető időre kiszámított helyzeté ből kiolvashatjuk azt is, hogy a Föld melyik vidékén és helyén volt a kérdéses égi tünemény látható, ennélfogva megtudhatjuk azt is, hol történt az illető észlelés és följegyzés. íme egy példa. E gy igen régi könyvben, a P t o l e m a e u s »Syntaxis«-ában (ismertebb az arabs fordítás »Almagest« néven) van a többi közt e g y holdfogyatkozás említve H i p p a r c h u s szerint, úgy, mintha 36*


564

LAKITS FERENCZ

Babylonban látták volna. De már az Alm agest bevezetésében az van, hogy Hipparchus azt mondja, »hogy e három« (t. i. a kér déses és más két) »fogyatkozást a Babylonból hagyományozottakhoz számítja, mintha ott látták volna.« O p p o l t z e r számítása sze rint ez a Krisztus előtti 382. deczember 22-iki fogyatkozás és az észlelés Athenében, vagy valamelyik joniai kolónián történt, a melyet azután Hipparchus Babylonra redukált, a hol pedig ez a fogyatko zás alig volt látható, mert Babylonra nézve Oppoltzer az ő syzigialis táblái alapján azt találja, hogy a fogyatkozás kezdete itt négy percczel napkelte után volt. A számítás tehát itt eldöntötte, hogy az észlelet, úgy a hogy elő van adva, m eg sem történhetett. Mielőtt már most a minket érdeklő ilyen régi észlelet idejének meghatározására térnék, két megjegyzést kell m ég tennem. Az egyik annak a nehézségnek a felemlítése, a mely abban rejlik, hogy bár mennyire teljes és tökéletes is épen az égi testek mozgásának elmé lete, az égi mechanika, alkalmazásában, az égi testek mozgásának szám beli értékeiben, mégis maradnak csekély bizonytalanságok, a m elyek a jelenben érvényes számbeli értékeknek évszázadokra, sőt évezredekre való alkalmazásában a valóságtól többé-kevésbbé eltérő eredményekre vezetnek. Hosszabb fejtegetések helyett egy példát veszek fel. Minden egyes bolygónak és m ellékbolygóiknak ma már teljes, úgynevezett elmélete v a n ; azaz pályája a világtérben és e pályán való mozgása ki van számítva és e számok alapján táblák vannak szerkesztve, a m elyek segélyével az illető égi testnek bár m ely időre kijelölhetjük helyét a látszólagos éggömbön. íg y tehát például Holdunknak mindenkori helyét is. M inthogy azonban az illető számbeli értékek természetszerűleg az észlelésekből vonatnak le, az észlelések pedig tudvalevőleg tényleges, valóságos értéket soha nem szolgáltatnak, hanem csak a legvalószínűbbet, ennélfogva a számbeli értékekben bizonyos ingadozások, úgynevezett hibák ma radnak, a m elyek olyan messze időkre vonatkozólag összegeződhetnek és az elmélet és valóság közt nagyobb eltérést is eredményez hetnek. M egnyugtatásul szolgálhat azonban, hogy e hibák ma már mind rendkívül csekélyek, az égi test helyét illetőleg az ívmásodpercz csekély törtrészei. A Holdnál azonkívül m ég az idővel változó értékek is vannak, a melyeket tehát az elmélet csakis arra az időre állíthat fel végérvényesekül, a m ely időben az illető észleletek tör téntek, m elyek a számítás alapjául vétettek. De azért itt is megint azzal hallgattathatjuk el esetleges kétségeinket, hogy másrészt az elmélet épen a bármely időből és így a régiektől reá maradt észle léseket folyton felhasználhatja és fel is használja az ilyen idővel változó értékek kiszámítására az illető időre nézve. Lehetséges tehát,



565

h ogy a mai Holdtáblák alapján 1000 év előtti időre számított helyen nem épen a megjelölt időben látta volt a Holdat bizonyos észlelő, ha nem valamivel előbb vagy utóbb. D e csak a legritkább esetekben lesz az eltérés annyi, hogy az észlelés visszaállítása kérdéses marad. A másik megjegyzésem az, hogy az emberiség immár több ezeréves története folyamán reánk maradt észlelések közt számra — és mindjárt itt jegyezhetjük meg, történeti vagy régészeti szem pontból való használhatóságra — nézve kiválnak a fogyatkozások észlelései és feljegyzései. H ogy miért épen a fogyatkozások ragadták m eg az emberek figyelmét, az első pillanatban könnyen érthetőnek látszik, más részről pedig igen jó anyagot szolgáltat mélyebb kutatásra az emberi ség művelődését illetőleg. A szokatlan és váratlan^ majd a babonás félelem és az emberi önhittség, mind hozzájárult azon egy alapok hoz, hogy alig van az üstökösök és meteoriteken kivül szembeszökőbb, feltűnőbb tünemény az égen, mint épen a fogyatkozások. Gyakoriságukon kivül a fentebb kifejtett szempontból m ég azért is kiváló fontosságúak, mert épen a fogyatkozások elmélete az, m elyet a csillagászat egyik legteljesebben kidolgozott fejezetének mond hatunk. Hiszen olyan feladatok megfejtésére vállalkozhat, melyek az emberi tudátos lét legrégibb emlékeiig mennek vissza, mint péld. a Su-king fogyatkozása, mely ezelőtt majdnem 4000 évvel történt. H ogy tehát valamely történeti esemény tárgyalásában, valam ely kiásott emléktábla korának meghatározásában a csillagászat támogatja a történelmet, úgy hiszem eléggé igazoltam ; s h ogy a csillagászat főleg a fogyatkozások vissza- és újraszámításával ér czélt, azt is látjuk. Az olyan följegyzések, a melyekre nézve valam ely felemlített fogyatkozás visszaszámítása szükségessé válik, nemcsak a legrégibb és az ó korból erednek, hanem az emberiség történetében aránylag nem messze levő időből is ; így a középkori krónikás akárhányszor kezdi a világ teremtésén, végigszalad azon a kévésén, a mit akkori ban világtörténetnek neveztek és eljut városának alapításához, m ely nek történetét bőven tárgyalja, elmondva gyakran a napnak m ely órájában történt ez, vagy az, kik voltak ennél vagy annál a proczessziónál, de hogy mindez melyik évben történt, azt vagy nem mondja meg, vagy olyan gyarló a chronológiája, hogy a haszna vehetetlenség bélyegét hordja magán. Talán még gyakoribb azonban az az eset, hogy a különböző krónikások más és más kiindulást választva, ugyanarra az ese ményre más-más évszámot adnak, vagy, hogy a mai történetbuvárok más-más időt következtetnek különböző forrásaik alapján. Ilyenkor dönthet azután az egyik vagy másik krónikástól felemlített fogyat


566

LAKITS FERENCZ

kozás. Ilyen az a fogyatkozás is, a mely a bolgár háború idejében Byzanczban volt látható, s a m ellyel most bővebben akarok foglal kozni, érintve egyúttal a számító csillagászatnak ezt az ágát is. H ogy arról is némi képet nyújtsak, milyneműek az ilyen följegyzések és hogyan kell körülöttük mindinkább szükebbre és szükebbre vonni a határt, míg azt mondhatjuk, hogy ez, és csakis ez a fogyatkozás az, a melyről a följegyzés szól, ide irom az egyik krónikásnak, G e o r g i u s M o n a c h u s folytatójának szavait. Leó császár uralkodásának krónikájában a 9. pontban, magyarra lefor dítva, ezt mondja: »Napfogyatkozás állott be, úgy h ogy éjjel lett a hatodik órában és a csillagok megjelentek. És dörgött és szélvész támadt és villámlott, ú gy hogy a fórum lépcsőin hét ember égett e l.« E gy helyen ugyan említ a Georgius folytatója közel a fentiek hez évszámot, t. i. Leó császár trónraléptének évét, a 886-ik évet K r. u., de mert erre ismét csak nagy sokára jön évszám, nem lehet tudni, melyik napfogyatkozás értendő. Épen a szóban forgó időszak chronológiája kétségtelenül meghatározott évszámok nélkül szűköl ködik. S a l a m o n F e r e n c z kitűnő történettudósunk, »A honfogla lás éve« czímű füzetében ez égi tüneményre hivatkozva, azt mondja, h o g y : »Sajnos, h ogy meglehetős biztossággal még maga a napfogyatkozás éve sem ellenőrizhető«, a minthogy akkor tényleg nem is volt. Én épen az ő felszólítására kezdtem m eg 1883-ban erre vonat kozó számításaimat, a melyeket, annyiszor akadályoztatva, végre a folyó évben fejezhettem csak be. Ezt a napfogyatkozást meghatározandó, arra kellett támaszkod nom, a mi ismeretes volt, tehát keresnem kellett azt a napfogyatko zást, a mely a IX . század utolsó 10— 15. évében Byzanczra teljes volt, vagy legalább is igen nagy mértékű és pedig a napnak 6-ik órájában vagyis mostani óraszámításunk szerint délben. A nélkül, hogy t. olvasóimat a fogyatkozások theoriájával, még kevésbbé számításuk módjával untatni akarnám, csak röviden fogom jelezni az útat, a m elyet ilyen feladatok megoldásában követni kell. A Nap- és Hold-táblákban levő adatokból mindenekelőtt a konjunkczió idejére, a mikor t. i. beáll az újhold, a Nap és Hold helyzetét meghatározó m ennyiségeket: a két égi test koordinátáit, látszólagos átmérőit és horizontális parallaxisait számítjuk ki. O p p o l t z e r 188i-ben az »Astronomische Gesellschaft« kiadásában adott a Holdra nézve ily syzigialis táblákat, a melyekben már a * Az eredeti szöveg ez: » Féyove ő f v/Xeiipig r jíio r , Ü ötb v rjx ra yevéo&ai rÁTtj x a l zovg áaxéqag (paívea&ai. dXXdjSqovTal v m í owo%at áré^uov ycai aöTQ airai yeyóvaoiv , coare xarjvai év ró íg á v a /S a ^ ió ig rov yóqov áv&Qa)7tov$ uÍ qcc

t7ix á . «



5& 7

syzigiumokkor érvényes mennyiségeket számította, illetve számíttatta, úgy, hogy a Hold- és Nap-táblákra közvetetlenül visszamenni már nem szükséges. E táblákból valamely adott dátumra az említett m eg felelő számokat kivéve, azokból kiszámítjuk a fogyatkozás elemeit, ha ilyen abban a syzigiumban egyáltalán lehetséges, a mit ugyan" csak e számok közt fennálló bizonyos relácziókból tudunk meg. A napfogyatkozás elemei az égi testekre vonatkozó fennemlített adatok között való olyan kapcsolatok, a m elyekből további számítások útján a H old árnyékkúpjának helyzetét és útját meghatározhatjuk, tehát általában a fogyatkozás láthatóságát és egyéb körülményeit megállapíthatjuk. H a azután valamely földi hely földrajzi koordinátáit is ismerjük és az a hely a fogyatkozás láthatóságának körébe esik, további, köze lítő számítások a fogyatkozásnak az illető helyre vonatkoztatott közelebbi adatait — kezdetét és végét, legnagyobb fázisát és ennek idejét — is szolgáltatják. A »közelítő « számítást illetőleg félreértés elkerülése végett m eg kell jegyeznem, hogy annak nem az az értelme, hogy az illető számok csak közelítőleg adnák a fogyatkozás kezde tét, végét stb., hanem az, hogy csak ugyanazon számításoknak ismétlésével folyton inkább és inkább közelítjük m eg a kivánt adatok helyes értékét olyan pontosságig, a milyet akarunk és a milyet tábláink megengednek, a mi tudvalevőleg manap az időmásodpercz törtrészeiig terjed. Ennek oka az, (hogy csak röviden érintsem és egyúttal az ilynemü számítások terjedelmességéről fogal mat nyújtsak), hogy ahhoz a feladathoz, h ogy valamely helyre vonatkozólag a napfogyatkozás kezdetét és végét kiszámítsuk, már ismernünk kellene az égi testek helyzetét abban a pillanatban, tehát tulajdonképen már azt kellene tudnunk, a mit m ég csak ki akarunk számítani. Ezért bizonyos, rendesen a fogyatkozás közepéhez közel eső időből indulunk ki és ebből a kezdetre, végére stb. bizonyos értéket kapunk, a m ellyel újra számítjuk a kezdet stb. idejét, mind addig, míg az eredmény egyezik azzal a számmal, a m elyből utol jára kiindultunk. Oppoltzer tábláinak és szabályainak használatában ritkán kell háromszornál többször ismételni íg y a számítást. Ilyen módon jártam el én is a Georgius folytatójának napfogyat kozását illetőleg, a melyről tehát csak azt tudtam, hogy a IX . század végén történt és Byzanczban teljes volt. Kiszámítottam tehát mindenek előtt 887— 896-ig terjedő 10 évre a lehetséges összes napfogyatkozá sok elemeit, azután ezek közül a középpontiakra nézve annak a három pontnak a földrajzi helyét, a melyekre nézve a középponti fogyatkozás épen napkeltekor, délben és napnyugtakor áll be, vagyis áz ú. n. három főpont földrajzi koordinátáit, mert az ezeket a pontokat összekötő vonal közelítő képét adja annak az útnak, a melyet a teljes


LAKITS FERENCZ

568

árnyék középvonala, vagyis az árnyékkúp tengelye a Földön leír. Ha ezeket a főpontokat, m elyeknek földrajzi szélessége sorban cpa, (pmy q>u ( + ha északi, — ha déli) és földrajzi hosszúsága Greenwichtől Xa, hn, lu az alábbi táblázatban van, mappába berajzoljuk és pl. kör ívvel összekötjük, azonnal látjuk, mely tájékon volt a fogyatkozás középponti, és így mindjárt megítélhetjük azt is, vájjon egy bizonyos helyen egyáltalán nagyobb mértékben látható volt-e. Végül Byzanczra vonatkozólag, a melynek földrajzi helyéül az »Astronomische Nachrichten« 2365. sz. alapján (a Seraskierat tornyára vonatkozólag) 4i^)o'54,,. i i éjsz. szélességet és 28°53/4Ói<6 kel. hosszúságot Green wichtől vettem fel, számítottam az illető fogyatkozás kezdetét, leg nagyobb fázisát és végét, a mennyiben t. i. látható volt, valamint a legnagyobb fázis nagyságát, kifejezve azt a Nap átmérőjének tört részében. Ezeket a számokat állítottam össze a következő táblázat ban, a melyben T a konjunkczió ideje, tehát a fogyatkozás dátuma, £ középponti, /teljes, gyűrűs, részi, részletes napfogyatkozást jelent. A főpontok földrajzi koordinátái | napnyugtakor délben napk elteko r

T (greenwichi valódi idő)

(pa

h. m. I. 88/ april 26. 14 o*i k. gy. 2. 887 okt. 20.

0 18*1

k. t.

3 - 888 april 14. 15 36 *4 k. gy. 4 - 888 okt. 8.

16 46*6

5 . 889 april 3.

16 50*0 részi.

k . t.

—49 *°° *i3*°3

—12-°8 r 55*°3 —

+48*8

298-3

+ 15*2

- 9-o

66*4

+ n *9

355*9

2*°9 213*°3

- i *9

57*5

+ 30*9 121*8 +42*9 198*7 42*3 —2Ó*I 101-9 - 43*2 178*5

Bjrzanczi középidő leg kezdete nagyobb fázisa

h.

nem látható h. h. m. 2 23*3 2 57*2 o-io 17 49*6 nem látható m.

1 51*1

nem látható 18 19-9 nem 17 52*2 19 i-o látható 0-78 nem látható

6. 889 szept. 28.. 6 21*0 részi. 7 - 890 feb r. 22. 12 56*4

k. t.

8. 890 aug. 18. 21 54*4

részi.

—64 *3

280*1

- 57*2

nem látható

271-0

1 36*1

2 29-8

0*20

9 - 891 feb r. 12.

k. t.

-4 1 -1

218*1

— 6*o 292-6

10. 891 aug. 7.

22 14*4 k. gy.

+ 41-8

310*0

30*6

11. 892 febr. 1.

20 14*9

+ o*8

3 5 5 *1 -j- 11*2

4 25*0

k. t.

+36*7

+ 9*6

nem látható

352*3

87*2 22

-

4*3

56*7 +

45*7

i i i -i

- 43*5

17-2

5*76 23 46-02 1 23*64 0*90

2i

32*7 22

5*5 22 40*8

o- i i

12. 892 julius 27.

2 5*9 k. gy.

*3 * 893 ja n . 21.

7 52*6

részi.

nem látható

893 junius 17. 5 13*3

részi.

nem látható

í 4.

~ 4*4

267-7

9*3

326-2

nem látható

15 - 893 decz. 11. 16 32*3 részi.

16. 894 junius 6. 22 35-6

nem látható

+63*8

+ 37*9

288-8

*7 - 894 nov. 30. 16 10*0 k. gy.

—22*9

38-0

-

3*5

114*7

-25*1

189*5

0*7 0*38 nem látható

18. 895 m ájus 27. 14 19-0

-

7*8

84*3

+ 16*5

144*5

—

2*6

206*5

nem látható

19. 895 nov. 19. 21 38*0 k. gy.

+ 21*4

337*7

~ 3*4

34*3

—io*9

9 3 *° nem lá th a tó ; Byzancz a lá tr

20. 896 május 16. 0 10*7 k, gy.

—68*2

347*8

-51*0

6 *3

- 44*3

55*3

21. 896 nov. 8.

+ 68-6

68*8

+ 53*2

156*9

10 6*5

k. t.

k. t.

k. t.

18-3

+ 35*6

106-8 23 59*7

+ 5 5 *o 263*8

3*3

hatóság északi h atárán van nem látható nem látható



5&9

Már e táblázat értékei is világosan mutatják, hogy e 10 év napfogyatkozásai közül csakis a 8 g i augusztus 8 -ik i lehet az, a me lyet a krónikás felemlít. Mindazonáltal ezt még e fogyatkozások közelebbi méltatásával bővebben is megokolhatjuk. A 21 napfogyatkozás közül Byzanczban egyáltalán 8 volt látható, és pedig a 2 ., 3., 4., 5., 8 ., 10., 11. és 16. számmal jelzettek; ezekből azon ban 3. és 4. számú czentrálisokat azonnal kizárhatjuk, mert épen csak a fogyatkozás vége lett volna napkeltekor látható, ha már előre tudva, valaki megfigyelte volna. Ugyanez okból kell kizárnunk az 5. számút is, a mely ugyan — középponti görbéje Közép-Afrikán menve át — Byzanczra még mint nagyobb, a Nap átmérőjének 3/4 részére terjedő fogyatkozás tűnik fel, azonban oly módon, hogy a Nap már ilyen elsötétült állapotban kelt fel, a mely körülményt városban, mint azt az 1887 augusztus 19-iki napfogyatkozásról talán t. olvasóim is tudják még, észrevenni nem igen lehet. Ezeket a különbén sem a »6-ik órában« beálló napfogyatkozásokat csakis azért emlí tem külön fel, mert Salamon tanár úrnak annak idején tett közlése szerint más krónikás korábbi órát — délelőttit — mond, és így eset leg a mi Georgiusunk véthette volna el az órát. Azonban az eddig kizártakra bizvást állíthatjuk, hogy Byzanczban senki sem vette őket észre. Épúgy észrevétlenül maradt a 2., 8. és 11. számú, mert B y zanczban mind részletesek voltak és a legnagyobb elsötétülés is csak a Nap átmérőjének o*i, illetve 0*2 és o*i-ed részére terjedt, a mi oly csekélység, hogy hatása a megvilágításban egyáltalán észre nem vehető; hiszen élénken emlékeznek t. olvasóim az idei junius 17-iki fogyatkozásra, melynek megtörténtéről bizony csak a sötétített üve gen át való nézéssel szereztek legtöbben tudomást, nem pedig a megvilágítás fogyásából, bár péld. Budapesten a legnagyobb fázis majdnem G/10-nyi volt. Azonkívül a 2. és 8. számú már délután, 2 órától 3 óráig, illetve körülbelül V22 órától 1/23 óráig tartott; a 11. számúnak pedig 11 órakor már vége volt. A délben való megjelölés tehát már csak a 10. és 16. számúra illik ; ezek közül azonban az utóbbinak legnagyobb fázisa szintén csak délután 1 órakor állott be és azonfelül alig terjedt túl a N ap átmérő V3 részén. E szerint tehát csak a 891 augusztus 8-iki gyűrűs napfogyatkozás az, a mely a mi elemeinkkel, az Oppolzer-féle táblák alapján, Byzancz ban mint részletes napfogyatkozás délelőtt 10 óra 6 percztől délután 1 óra 24 perczig tartott, a melynek legnagyobb fázisa 14 percczel 12 óra előtt állott be és a Nap átmérőjének o^-edére terjedt s így már ebben az alakjában is méltán kelthetett feltűnést, ijedelmet, ú gy


*570

LAKITS FERENCZ

hogy a krónikás nemcsak megemlékezik róla, hanem nagyobb hatás kedvéért még égi háborút is szerepeltet, melyben 7 ember veszti é le t é t ! A mit ugyan — ha a fogyatkozást észre is vették és a csilla gokat is látták — bajos elhinni és elképzelni. E fejtegetésünk, hogy a kérdéses napfogyatkozás nem lehet más, mint a 891. augusztus 8-iki, egy erős bizonyítékot kapott a Hold-elméletben is, a melyre m ég néhány szóval utalni akarok. Joggal fölvetheti ugyanis valaki azt a kérdést, hogy hátha— a mi nagyon is valószinű — m ég a fent jelzettnél is nagyobb volt az a fogyatkozás, a m elyet a krónikás m egem lít; hátha valójában központi és gyűrűs volt Byzanczban, holott a mi számításunk sze rint Byzancz már nem esett a teljes árnyék övébe. H ogy nem volt más czentrális napfogyatkozás abban a tíz évben mint a felsoroltak, azt el kell hinnie a szíves olvasónak; hogy közöttök a krónikás följegyzése csak a 891. augusztus 8-ikára vonatkozhatik, azt, úgy hiszem, már eddig is világosan kimutattam. D e említettem, hogy a Hold-táblák értékei szigorúan és szabatosan csak annak az időnek felelnek meg, a melyben az alapjokat tevő észleletek történtek, v agy m ég olyan időnek, mely ettől előre és hátrafelé legalább nem igen távol esik. Elméletileg ugyan az egyes tagok, különösen az Oppoltzer tábláiban, már nagy mértékű pontossággal számítvák ki és tényleg minden időre fennállanának, ha nem volnának a Hold elméletben, illetőleg a Hold mozgásában olyan mennyiségek is, a m elyek értéke időről időre változó, a nélkül, hogy e változás álta lános törvényét ismernők. Másrészt m eg bizonyos értékek az idővel arányosan fogynak vag y n őn ek ; ezeknél a fennmaradt még oly csekély bizonytalanság is oly távoli időre való alkalmazásának eredményezheti azt, h ogy a számított teljes ám yéköv nem m egy át azokon a helyeken, a melyeken tényleg m ég középpontinak látták a napfogyatkozást. H ogy azonban milyen csekélyek m ég az 1000 év előtti időre is az eltérések, épen a szóban forgó fogyatkozás is fényesen illusztrálja. A teljes árnyék övének északi határa ugyanis körülbelül csak 1*/4 foknyira marad délre Byzancztól és valóban az elemeknek csak nagyon csekély, az elmélettől nemcsak m egenge dett, sőt bizonyos tekintetben meg is követelt változtatása elegendő arra, hogy az íg y konstruált középponti öv Byzanczot is magába fo g la lja , ellenben Míg a többi teljes fogyatkozás, bármily meg engedett és elméletileg nem önkényes változtatással, nem m egy át Byzanczon. Erről különben szíves olvasóim — hogy úgy mond jam — kézzelfoghatólag m eggyőződhetnek, ha a főpontoknak a táblázatban levő földrajzi helyét térképbe berajzolják és az egy fogyatkozáshoz tartozókat egy-egy körívvel összekötik. Látni



571

fogják, hogy a többi teljes fogyatkozás szóba sem jöhet. A részle tesekről pedig áll Oppoltzer-nek az a mondása, hogy gyakoriságuk nál fogva nem is igen említik őket, v a g y ha igen, csak mint jelen tékteleneket. Azt hiszem, kétségtelenül kimutattam, hogy a magyaroknak Pannóniába jövetele körül, de a bolgár háborút minden esetre m eg előzőleg Byzanczban látható napfogyatkozás, a m ely krónikásunk szerint m ég István patriárcha halála előtt volt, a m elyet a bolgár háború pedig csak követett, a 8 g i. augusztus 8 -ik i napfogyatkozás. E g y többé semmi kétséget nem hagyó határunk és évszámunk van tehát, a melyen alúl a milleniumot íneg nem ülhetjük; ez az 1891-ik év. Es ha természetszerűleg nem is tudjuk a honfoglalás napját, ideje ma már mégis eléggé szűk határok közt van kijelölve. Ha 891 után néhány évre volt is a bolgár háború és azután a hon f o g la l á s , ezredik éve mégis nagyon közel van már. E helyen is kötelességem nek tartom, hogy az illetékesek figyel mét felhívjam, h ogy az olyan hibákat, a milyenekre serdülő i^uságunkat m ég ma is tanítják, megszüntessük. Ma már kétségtelen, hogy a honfoglalás a IX . század utolsó lustrumába esik és középiskoláink ban m ég mindig járja a bolgár háború 888-as é v e ; hogy Árpád 889 tavaszán (!) indult új hazát keresni; hogy 891-ben be volt fejezve a honfoglalás; majd, hogy 888-tól 895-ig tartott stb. Milyen nemzeti érzést oltunk abba az ifjúba, a ki azt tanulja, hogy immár m eg haladtuk az ezer évet, és seholsem hall arról, hogy azt a nemzet méltóan meg is ünnepelte volna, holott a 25, sőt a 10 éves jubi leumok is napirenden vannak! D r. L

a k it s

F erencz.

Creative Commons — Nevezd meg! - Így add tovább! ...

1/2

http://creativecommons.org/licenses/by-sa/3.0/deed.hu


Creative Commons

Creative Commons License Deed Nevezd meg! - Így add tovább! 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0)

Ez a Legal Code (Jogi változat, vagyis a teljes licenc) szövegének közérthető nyelven megfogalmazott kivonata. Figyelmeztetés

A következőket teheted a művel: szabadon másolhatod, terjesztheted, bemutathatod és előadhatod a művet származékos műveket (feldolgozásokat) hozhatsz létre kereskedelmi célra is felhasználhatod a művet

Az alábbi feltételekkel: Nevezd meg! — A szerző vagy a jogosult által meghatározott módon fel kell tüntetned a műhöz kapcsolódó információkat (pl. a szerző nevét vagy álnevét, a Mű címét). Így add tovább! — Ha megváltoztatod, átalakítod, feldolgozod ezt a művet, az így létrejött alkotást csak a jelenlegivel megegyező licenc alatt terjesztheted.

Az alábbiak figyelembevételével: Elengedés — A szerzői jogok tulajdonosának engedélyével bármelyik fenti feltételtől eltérhetsz. Közkincs — Where the work or any of its elements is in the public domain under applicable law, that status is in no way affected by the license. Más jogok — A következő jogokat a licenc semmiben nem befolyásolja: Your fair dealing or fair use rights, or other applicable copyright exceptions and limitations; A szerző személyhez fűződő jogai Más személyeknek a művet vagy a mű használatát érintő jogai, mint például a személyiségi jogok vagy az adatvédelmi jogok. Jelzés — Bármilyen felhasználás vagy terjesztés esetén egyértelműen jelezned kell mások felé ezen mű licencfeltételeit.

2012.03.26. 13:47

természettudományi í r ; " ; KÖZLÖNY. rákkal illusztrálva. KÖZÉRDEKŰ ISMERETEK TERJESZTÉSÉRE. fizetési ára 6 forint

Recommend Documents