A TERMÉSZETES ÉS ÉPÍTETT KÖRNYEZET VÉDELME
6.6
Természetes és ipari veszélyes anyagok kibocsátása természeti katasztrófák alatt és azt követően: áttekintés Tárgyszavak: vegyi anyag; veszélyes anyag; egészségi hatás; természeti katasztrófa
Az olajszennyezés, az agrokémiai szennyeződés, az azbesztpor, a radioaktív anyagokat tartalmazó aeroszol olyan veszélyek, amelyek nem jelentkeznek azonnal a természeti katasztrófákkal kapcsolatban. Ezek a veszélyek azonban ugyanúgy valódiak, mint az árvíz, a tönkrement út vagy az összeomló épületek által okozott veszélyek. A rendkívüli természeti események (vulkánkitörések, földrengések, földcsuszamlások, hurrikánok, tornádók és hóviharok) során kibocsátott veszélyes anyagok veszélyeztetik az emberi egészséget: növelik annak valószínűségét, hogy az egyes ember a veszélyes anyagok hatásának lesz kitéve, ezen felül, másodlagos hatásként tüzet vagy robbanásokat idézhetnek elő tűzveszélyes anyagok lángra lobbantásával. Az alábbiak összegzik a korábbi kémiai, radiológiai és biológiai kibocsátásokat, amelyek természeti katasztrófákhoz kapcsolódnak, valamint az ezekhez társuló környezetet és az emberi egészséget károsító behatásokat. A múltbeli természeti katasztrófákhoz kapcsolódó károsanyag-kibocsátások vizsgálata lehetővé teszi a veszélyek számbavételét, a lehetséges károk megelőzését vagy csökkentését. A természeti katasztrófák geológiai vagy meteorológiai jelenségek, amelyek kezelése rendkívüli erőfeszítéseket igényel. Az 1990-es években a természeti katasztrófák évente átlagosan 211 millió embert sújtottak, 666 000 ember halálát követelték és 79 Mrd USD kárt okoztak. E katasztrófák környezetkárosító hatásáról nincsenek kielégítő vizsgálatok.
Veszélyes anyag az, amely egészségkárosodást, halált, súlyos betegséget idéz elő vagy ahhoz hozzájárul, vagy kémiai, fizikai, fertőző tulajdonságai révén súlyos veszélyt jelent az emberre vagy a környezetre. Egy adott anyag által okozott veszély függ annak toxicitásától, a kibocsátott anyag koncentrációjától és mennyiségétől. A természeti katasztrófák közvetlenül és közvetve nagy mennyiségű veszélyes anyag kibocsátását eredményezhetik (1. ábra). A veszélyes anyag közvetlen kibocsátása a természeti katasztrófa természetéből adódik, ennek megelőzésére vagy enyhítésére alig van mód. A közvetett kibocsátások akkor fordulnak elő, ha a műszaki körülmények a természeti katasztrófával kombinálva veszélyes anyag kibocsátását eredményezik a környezetbe. A közvetett kibocsátások továbbá szándékosakra és nem szándékosakra oszthatók. A szándékos kibocsátások célja a még súlyosabb egészségkárosító hatások megakadályozása. A nem szándékos kibocsátásokat nem tervezik, ezeknek nincs pozitív célja.
veszélyes anyag kibocsátás
közvetlen kibocsátás • az aszály során a levegőbe jutott magnézium, klór, foszfor és ammónium • erdőtüzek dioxinkibocsátása • a vulkáni kitörésekkor felszabaduló szilícium-dioxid
közvetett kibocsátás
szándékos kibocsátás • az árvizek után kipermetezett rovarirtók • a víz klóros kezelése árvíz után
nem szándékos kibocsátás (na-tech) • kőolajtermékek kiszivárgása a földrengés következtében sérült vezetékből • agrokémiai termékek kimosása raktárakból vagy gyárakból árvíz következtében • azbesztszálak környezetbe jutása a földrengés során összedűlő épületekből
1. ábra A természeti katasztrófákhoz kapcsolódó veszélyes anyag kibocsátások osztályozása
1. táblázat Példák a természeti katasztrófák során és azt követően bekövetkezett közvetlen veszélyes anyag kibocsátásokra a tudományos folyóiratokban és a híradásokban közölt adatok alapján Természeti esemény
Hely, év
A kibocsátás természete
Aszály
Old Wives tó, Saskatchewan (1980as évek)
a levegőbe nátrium, károsodások: szulfát, magnézium, klór, (a) nőtt a (krónikus) köhögéses és foszfor és ammónia asztmás betegségek, a krónikus szem- és orrirritációk száma
Erdőtűz
Malajzia és Indonézia (1997)
ózon, nitrogén-dioxid, kén-dioxid, szénmonoxid és szemcsés anyag
károsodások: (a) 8000 kórházi felvétel a légszennyeződés következtében
Erdőtűz
Kanada (1980-as évek)
dioxin
nincs információ
Erdőtűz
Kalifornia, USA (1987) belélegezhető szemcsés anyag, szén-monoxid, nitrogén-oxidok, szénhidrogének
károsodások: (a) gyakoribb orvosi segítségre szorulnak az asztmás és egyéb légúti megbetegedésben szenvedők
Vulkánkitörés
Nyos tó, Kamerun (1986)
szén-dioxid
1700 haláleset (fulladás) egyéb károsodások: (a) köhögés, fejfájás, bőrsérülés, láz, gyengeség, végtagduzzadás, tüdőödéma, izületi fájdalom és bőrhólyag
Vulkánkitörés
Szent Helén hegy, USA (1980)
szemcsés anyag, kristályos szilícium-dioxid, radon, kén-dioxid, karbonil-szulfid, széndiszulfid, nitrogén-dioxid, klór-metán, szén-dioxid, szén-monoxid, dinitrogén-oxid, etán és acetilén
18 haláleset (fulladásos) egyéb károsodások: (a) az asztmás betegek száma megnégyszereződött (b) a hörghurutos betegek száma megkétszereződött (c) az ügyeletes rendelőket szembe került idegen test, szaruhártyahorzsolás és kötőhártya-gyulladás miatt keresték fel a szokásosnál többen
Vulkánkitörés
Hekla, Izland (19471948; 1970)
a talaj és a víz fluoridos szennyeződése
nincs információ
Humán egészségkárosító hatása*
* Az információ hiánya nem jelenti, hogy egészségkárosító hatás nem lépett fel.
2. táblázat Példák a természeti katasztrófák során és azt követően bekövetkezett szándékos és nem szándékos (na-tech) veszélyes anyag kibocsátásokra a tudományos folyóiratokban és a híradásokban közölt adatok alapján Kibocsátás Természeti jellege katasztrófa
Hely, év
A kibocsátás természete
Szándékos Andrew hurrikán Florida, Louisiana, szúnyogirtó szerek USA, (1993)
Nem szándékos (Na-tech)
Egészségkárosító hatás* nincs adat
közép-nyugati árvíz
Nebraska, USA (1993)
a vízvezeték-hálózat klóros fertőtlenítése
nincs adat
földrengés
Törökország (2000)
tűz olajfinomítóban,
nincs információ
földrengés
Kobe, Japán, (1995)
azbesztszál
(a) 3 haláleset a szenynyezés okozta asztmás roham miatt, (b) asztmás rohamok
földrengés
Northridge, Kalifornia, USA (1994)
9 kőolajvezeték-törés 870 550 l, 752 gázvezetéktörés, 60 veszélyes anyag kibocsátás, köztük 7570 l kénsav egy vonat kisiklásakor
nincs információ
földrengés
Észak-Kalifornia, USA (1989)
300-400 gázvezetéktörés és 300 veszélyes anyag kibocsátás, a legnagyobb 2000–5000 font ammónia kibocsátása élelmiszergyárból
(a) a földrengés utáni munkahelyi balesetek 20%-a a földrengésnek tulajdonítható (b) 12 esetben fordultak segítségért mérgezés miatt
földrengés
Whittier Narrows, Kalifornia, USA (1987)
1411 gázvezetéktörés, 30 veszélyes anyag kibocsátás, köztük 1 tonnás klórtartály 2/3 részének kibocsátása
nincs információ
földrengés
Mexikóváros, Mexikó (1985)
földgáz és kénes gázok nincs információ szivárgó tartályokból
földrengés
Miyagi-ken-oki, Japán (1978)
68 millió l nehézolaj, ebből 9 millió l az esőcsatornákba, majd a vízi utakba jutott
nincs információ
2. táblázat folytatása Hely, év
A kibocsátás természete
árvíz
Meuse folyó, Hollandia, Franciaország és Belgium (1993)
kadmium, cink, ólom, nincs információ réz, peszticidek, policiklusos aromás szénhidrogének
árvíz
Közép-nyugat, USA (1993)
22 superfund helyszín nincs információ került víz alá, ezek tartalmazhattak benzolt, toluolt, ólmot, krómot, kis mennyiségben festékeket, oldószereket rovarirtó szereket, és háztartási mérgező anyagokat
árvíz
Északkelet-Idaho, USA (1976)
legalább 2000 font Di-Syston® és 200 gallon folyékony Furadan®, továbbá ismeretlen mennyiségű DDT, PCB, Guthion®, Dinitro®, 2,4-d, Thimet®, Systox® és Malation
(a) a helyi eredetű halak PCB- és DDT-tartalma megközelítette a 2000 µg/kg értéket. (b) humán egészségkárosodást nem mutattak ki az 1979-ben végzett vizsgálatokban
Floyd-hurrikán
Raritan folyó, New Jersey, USA (1999)
500 hordó, köztük kőolajat tartalmazó is, vegyszertárolók kémiai üzemekből, háztartási festéktárolók és propángázpalack
nincs információ
Floyd-hurrikán
Észak-Karolina, USA (1999)
fűtőolaj és propántartá- nincs információ lyok, 50 derítőtavat (köztük több néhány hold méretű) és 20 szennyvíztisztítót öntött el az ár
Mitch-hurrikán
Istoca város szegénynegyede, Honduras (1998)
300–400 hordó peszticid és különböző vegyszerek, így toluol és endoszulfán
Kibocsátás Természeti jellege katasztrófa
Egészségkárosító hatás*
nincs információ
2. táblázat folytatása Hely, év
A kibocsátás természete
Egészségkárosító hatás*
súlyos viharok
A francia tengerpart mentén (1993)
88 vegyszertartály (Apron Plus DS gombaölő szerek és más vegyszerek)
nincs információ
földcsuszamlás
Northridge, Kalifornia, USA (1994)
„sivatagi lázat” okozó gombaspórák kerültek a levegőbe
(a) három haláleset (b) 200 nem halálos megbetegedés
Kibocsátás Természeti jellege katasztrófa
*Az információ hiánya nem jelenti, hogy nem volt a kibocsátásnak egészségkárosító hatása
A veszélyes anyagok nem szándékos kibocsátását, amely a természeti katasztrófák által előidézett műszaki baleset következménye, természetes műszaki (natural technologic – na-tech) eseménynek hívják. Az ilyen események során bekövetkező környezetszennyezések megelőzhetők, vagy enyhíthetők. A na-tech kibocsátások lehetnek kisméretűek (pl. a ház alagsorában vagy garázsában hagyott festékek, oldószerek, rovarirtó szerek stb. kimosódása árvíz idején), vagy nagyméretűek (pl. olaj kiömlése a földrengés következtében megsérült csővezetékből, radioaktív aeroszolok keletkezése szennyezett területen pusztító tűzvész következtében). Az ipari méretű na-tech kibocsátások okozzák a legnagyobb gondot, mert sok embert fenyegetnek, és általában nagyobb toxicitású anyagok kibocsátásával járnak. A természeti katasztrófák során előforduló kibocsátás miatti aggodalom az utóbbi időben fokozódott, mert megnőtt a természeti katasztrófák száma, és a katasztrófasújtotta területeken megnőtt a lakosság sűrűsége. A szabványosított dokumentálás hiánya megnehezítette a természeti katasztrófák során bekövetkező veszélyes anyag kibocsátások gyakoriságának és mértékének becslését. A közegészségügy szempontjából a legfontosabb kérdés, hogy a természeti katasztrófa során kibocsátott anyag veszélyezteti-e a lakosság egészségét. A nagyméretű kibocsátások súlyos víz-, talaj- és légszennyeződést okozhatnak, a nagy tüzek és vulkánkitörések káros hatást gyakorolhatnak a közelben élő emberek egészségére. A természeti katasztrófák során bekövetkező kémiai, radiológiai és biológiai kibocsátások jól dokumentáltak a tudományos folyóiratokban és a helyi sajtóban (1. és 2. táblázat). Ezek az adatok arra utalnak, hogy a
természeti katasztrófákhoz kapcsolódó veszélyes anyag kibocsátások nem ritkák, a legnagyobb veszélyt az árvizek, földrengések és vulkánkitörések idézik elő.
Árvizek és szélviharok Történelmi áttekintés a veszélyes anyag kibocsátásokról és a jövő veszélyei Árvizek esetén a legnagyobb veszélyt a gyorsan mozgó és gyorsan emelkedő víz okozza. Az erős szél, a tornádó, a szakadó eső, a viharos hullámzás és hurrikán növeli a veszélyt. Egyes esetekben a veszélyes anyagok kihelyezése árvíz és hurrikán után szándékos lehet (az 1993. évi közép-nyugati árvíz után peszticidek kiszórását mérlegelték, Floridában és Louisianaban végre is hajtották az Andrew-hurrikán után, hogy minimálissá tegyék a szúnyogcsípés okozta fertőzések terjedésének veszélyét). A közép-nyugati árvíz után, Nebraska egyes szolgáltatói növelték a víz klórkoncentrációját, hogy ellensúlyozzák a szennyeződést, amelyet az árvíz miatt bekövetkezett csőtörések okoztak. Nem szándékos veszélyes anyag kibocsátások szintén előfordulnak árvizek és szélviharok alkalmával. A közép-nyugati árvíz idején az alagsorban vagy garázsban tárolt festékek, oldószerek, rovarirtó szerek és háztartási vegyi anyagok kerültek a vízbe az elárasztott házakból. A Floyd-hurrikán után propántartályokat találtak a vízi utakon, amely robbanásveszélyes és fenyegeti a hajósokat. A legnagyobb veszélyt azonban a források, folyók és a tengerpart közelében lévő ipartelepekről, a mérgező anyagokat tartalmazó elhagyott szemétlerakókról (Superfund), nagy raktárakból és mezőgazdasági területekről történő nagyméretű, nem szándékos na-tech kibocsátások okozzák. Az árvíz és az orkán képes kiszakítani a kőolajtartályokat, eltörni a föld alatti kőolaj- és benzinvezetékeket, elmozdítani a tartályokat, kiszabadítani a földön tárolt vegyszereket, szétrombolni a víztisztító és szennyvízcsatornarendszereket. Kb. 500 különböző méretű és rendeltetésű hordót – így benzinkutaktól származó olajoshordót, vegyszereket tartalmazó hordókat – húztak ki a Raritan folyóból (New Jersey) vagy észleltek a parton a Floyd-hurrikán elvonulása után. Vila Parisiban (Brazília) az 1995. évi nagy esőzések miatti árvíz a műtrágyagyárban eltört egy csövet, a csőtörést követő kibocsátás óriási ammóniafelhő keletkezéséhez vezetett a közeli város felett. A Meuse folyó árvíze veszélyes, az iparban és mezőgazdaságban használt anyagok
szétterjedéséhez vezetett. A rendszeres kiáradás végül is a víz és a talaj nehézfémekkel (cink, ólom, kadmium) és szerves anyagokkal (rovarirtó szer, policiklusos aromás szénhidrogének (polycyclic aromatic hydrocarbon – PAH)) való szennyeződéséhez vezetett. A veszélyes hulladék kiszabadulhat, ha tárolási helyét árvíz vagy szélvihar sújtja. Az 1993. évi közép-nyugati árvíz idején a szeméttelepekről mérgező anyagok (benzol, toluol, ólom és króm) kerülhettek a környezetbe. Többszázezer gallon (1 gallon = 3,78 l) biológiai hulladék szennyezte Észak-Karolina vízi útjait, amikor a Floyd-hurrikán az alacsonyan fekvő területeken lévő farmokat sújtotta és elárasztotta a szennyvízderítőket, valamint községi szennyvíztisztítókat. Az egyik legnagyobb kibocsátás kémiai üzemből történt: 1 millió gallon szennyvíz, amelyben legalább 50 font (1 font = 0,45 kg) króm volt, jutott a Cape Fear folyóba. Mezőgazdasági vegyszerek juthatnak lakóterületekre vagy folyókba, ha a mezőgazdasági területeket víz önti el. Legalább három kereskedelmi egység és sok farm raktára szenvedett kárt, amikor DélnyugatIdahóban a Teton-gát összeomlott. A bekövetkező árvíz 2000 font szerves foszfát rovarirtónak, 200 gallon karbamátnak és ismeretlen mennyiségű DDT-nek és poliklórozott-bifenilnek (PCB) a Snake folyóba kerülésével járt. A Mitch-hurrikán pusztítása 300–400 hordó rovarirtó és egyéb vegyszer kibocsátását idézte elő Honduras Istoca városának szegénynegyedében. A hurrikán után a talajban mért klopirifosz és paration 30szorosan, illetve 1000-szeresen haladta meg a megengedett értéket. Az árvízzel kapcsolatos törések az elosztó csővezetékek azon részében, amely lehetővé teszi az elszennyezett iszap vagy víz keveredését a csővezetékben lévő vízzel, speciális problémát idéz elő peszticiddel kezelt mezőgazdasági területről való vízlefolyás vagy a peszticidgyártó és -tároló berendezések károsodása esetében. Az árvíz növelheti egyes peszticidek élettartamát. Egyes peszticideket (pl. az aldrin) és herbicideket (pl. a molinát) a rizs és a gabonafélék nagyobb mértékben vesznek fel elárasztott talajokról, az itt termelt növényekben huzamosabb ideig megmaradnak, mint a nem eláztatott földeken termeltekben. Árvíz és szél által okozott kibocsátások egészségkárosító hatásai Az emberi egészségre káros hatással lehet a veszélyes anyagok intenzív vagy hosszan tartó behatása. Stresszt és légzési problémákat észleltek azt követően, hogy Észak-Karolinában a Floyd-hurrikán miatt a derítőtavak kiáradtak. Brazíliában sok lakos szenvedett sérülést, és tömege-
sen evakuáltak, amikor árvíz következtében ammónia szabadult ki egy gyárból. A fehérvérűség és a nyirokcsomó-daganat megbetegedések gyakoribb előfordulása kapcsolatba hozható az 1972. évi New York-i árvíz okozta átmeneti környezetszennyezéssel. E rákfajták gyakorisága az Ágnes trópusi vihar által sújtott folyók völgyében 35%-kal volt magasabb a vártnál, és lényegesen magasabb volt, mint az árvíz által nem sújtott területeken. A gyúlékony gázok és folyadékok kiszabadulása további egészségi kockázatot jelent. Számos árvíz következtében fellépő sérülés tüzeknek tulajdonítható, ezeket a sérült tartályokból kifolyó, a víz felületén vékony rétegben elhelyezkedő olaj vagy benzin meggyulladása idézi elő.
A földrengések A veszélyes anyag kibocsátások történelmi áttekintése és a jövő veszélyei A földrengést a talaj heves rázkódása jellemzi, amit a mélyről jövő szeizmikus hullámok idéznek elő. Az iparosodott, földrengésveszélyes területeken, (pl. Észak-Kaliforniában) fennáll veszélyes folyadékok (pl. nátrium-hidroxid, aceton, freon, xilol, triklór-etán, triklór-etilén, kén-, salétrom-, sósav és hidrogén-fluorid) és gázok (pl, arzin, foszfin, klór, ammónia, hidrogén-klorid és szilán) kibocsátásának veszélye. A földrengés olyan területeken, ahol ezeket az anyagokat használják és tárolják, gázfelhők képződéséhez vezethet; a veszélyes folyadékok a talajba, a felszíni és talajvizekbe juthatnak. Az 1987 októberi Whittier Narrows-i földrengés (a Richter-skálán 5,9 erősségű) legalább két veszélyes anyag jelentős kibocsátását okozta: egy Santa Fe Spring-i üzemben kiszabadult egy 1 tonnás klórtartály tartalmának kétharmada, és a Kaliforniai Állami Egyetemen (Los Angeles) tűz ütött ki, amelynek következtében a környezet azbeszttel szennyeződött. 1989-ben Kaliforniában a Loma Pieta-i földrengés veszélyes anyagok kibocsátását idézte elő 200 (egyetemi, kórházi, gyógyszerészeti és középiskolai) laboratóriumban, 100 ipari létesítményben, számos üzletben és magánházban. Savak, oldószerek, növényvédő szerek, kőolajtermékek kerültek a környezetbe. A 7,1 erősségű Loma Prieta-i földrengés során 50 000 gallon vizes oldat kiömlése egy félvezetőgyárból, 5000 és 20 000 font közötti mennyiségű ammónia felszabadulása egy élelmiszer-feldolgozóból és 15 000 yard3 (1 yard3 = 0,764 m3) üzemanyag kibocsátása föld alatti tartályokból – ez volt a három legjelentősebb kibocsátás. Legalább 57 épületben volt azbesztszennyezés.
Az 1994. évi Northridge-i földrengés során (a Richter-skála szerint 6,7 erősségű) 134 veszélyes anyag került a környezetbe. Számos kibocsátás az olajvezetékek sérülése miatt történt, ez a talaj és a talajvíz szennyezését okozta. További balesetek vasúti kisiklások miatt történtek, ez 7570 l kénsav kiömlését idézte elő, kibocsátások történtek repülőgépgyárakban, tüzek és kibocsátások voltak a Kaliforniai Állami Egyetem laboratóriumaiban. A Los Angeles-i tűzoltóság utólagos vizsgálata szerint a földrengésnek legjobban kitett területeken a kibocsátások 5%-a kereskedelmi, 20%-a ipari létesítményekben történt. A kibocsátások azonban, az epicentrumtól 65 km távolságban, a mérsékeltebb rengéseknek kitett területeken is történtek. Különösen veszélyes földrengések alkalmával a tűzveszélyes gázok és folyadékok (pl. kőolajtermékek) kiszabadulása. A környezetszennyezésen kívül tűz- és robbanásveszélyt idéznek elő. Geológusok, statikus mérnökök és építészek szerint, egy erős földrengés a kaliforniai San Franciscói-öböl körzetében, a gázfővezetékek és a bekötővezetékek törése miatt utcai és épülettüzeket idézne elő. A körzetben lévő hat nagy olajfinomító és az olajvezetékek a földrengések által veszélyeztetettek. A Mississippi központi völgyében a New Madrid szeizmikus zónában a kőolaj-, gáz-, víz- és szennyvízvezetékek a nagy szeizmikus aktivitás miatt, szintén veszélyeztetettek. A jövőben bekövetkező földrengések ezen a vidéken nagy károkat idézhetnek elő, mivel a Mexikói-öbölből kiinduló 40 hüvelyk (1 hüvelyk = 2,54 cm) átmérőjű, 635 mérföld (1 mérföld = 1,609 km) hosszúságú csővezetéken naponta 1 millió hordó nyersolajat továbbítanak a közép-nyugati olajfinomítókhoz; a csővezeték veszélyesen közel van a geológiai törésvonalhoz. Pusztító olajkibocsátások voltak az elmúlt idők földrengései során. 1964-ben Japánban a niigatai földrengés során történt kibocsátások 14 napig tartó tüzet okoztak, amelyben 154 millió l kőolajtermék égett el. Az 1978. évi Miyagi-ken-oki-i földrengéskor 68 millió l nehézolaj szabadult ki, amelyből az erőfeszítések ellenére 2,9 millió l folyt a vízelvezető csatornákba. A Northridge-i földrengés során a vezetékekből 400 000 gallon olaj szabadult ki, ebből 173 000 gallon a vízelvezető rendszeren keresztül bejutott a folyóba, annak 12 mérföldes szakaszát 6 hétig szennyezte. A Northridge-i földrengés után a California Gas cég 35 törést jelentett a továbbító hálózatában és 717 törést az elosztó hálózatában. A szivárgó üzemanyagtartályok, a gáz- és olajvezetékek törése tüzet okozott az 1985. évi földrengés során Mexikóvárosban, és az 1995. évi földrengés során Kobeban (Japán). Nagy finomítótűz fenyegette a károsultak egészségét és biztonságát az 1999. évi törökországi földrengést követően.
A földrengés kiváltotta káros anyag kibocsátás egészségi hatásai A kiszabaduló gázok, vegyszerek, a nehéz por és a tüzek súlyos veszélyt jelentenek a mentőalakulatok, a helyreállító személyzet és az épületekben ragadtak számára; növelhetik a földrengés sérültjeinek és áldozatainak számát. A Loma Prieta-i földrengés után a helyi egészségügyi hatóságokhoz bejelentések érkeztek veszélyes anyagok (pl. azbeszt, üveggyapot szigetelés, higany, cianid, sósav, szén-monoxid, transzformátorfolyadék) kombinált behatásáról. A Loma Prieta-i földrengés után a helyi hatóságok nyilvántartása szerint a földrengés utáni munkahelyi balesetek közel 20%-át veszélyes anyagok okozták. Az áldozatok főleg a biztonsági és karbantartó személyzetből, valamint a vezető beosztásúak közül kerültek ki (pl. belélegezték a port vagy a vegyszereket, elcsúsztak a kiömlött vegyszereken, égést és egyéb bőrsérülést szenvedtek) mialatt átkutatták az épületet, irányították az épület kiürítését, vagy a helyreállítási munkák során. A kobei földrengés utáni helyreállítási munkák során, a mentési és bontási tevékenységet végző munkások védőfelszerelés nélkül ki voltak téve krokidolitot tartalmazó azbeszttartalmú por behatásának, ennek koncentrációja meghaladta a nemzetközi foglalkozási expozíciós határértékeket. A niigatai földrengés által előidézett olajkibocsátás tüzet okozott, amely az ipartelepekről átterjedt a környező lakóterületekre, magánházakat pusztított el, a károk 1375 személyt érintettek.
Vulkánkitörések Történelmi áttekintés a káros anyag kibocsátásról és a jövő veszélyei Szén-dioxid, hidrogén-szulfid, hidrogén-fluorid, szén-monoxid, radon, szilícium-dioxid és halogénezett szénhidrogének a vulkáni tevékenység során közvetlenül kiszabadulnak. A gázok és más illékony anyagok bemosódhatnak az áramló vízbe, innen bejuthatnak a humuszrétegbe, csökkenthetik a folyók savasságát – veszélyeztethetik a halállományt és az ivóvíz minőségét. A szilícium-dioxid és a radioaktív radon bomlástermékei belélegezhetők és megrekedhetnek a légzőszervekben. A vulkáni hamu tönkreteheti a szennyvíz és a víz kezelését, megrongálhatja a gépeket és az elektronikai rendszert, áramszünetet okozhat és megváltoztathatja az útviszonyokat. Ezek a technológiai működési zavarok káros anyagok kibocsátásához vezethetnek. A szennyvízkeze-
lők leállhatnak, ha a vulkáni hamu elárasztja a szűrőréteget és a csiszolóhatású hamu tönkreteszi a gépeket. Így kezeletlen szennyvíz juthat a felszíni vizekbe. Hatalmas mennyiségű vulkáni hamu fenyegette a Spokane-i szennyvíztisztítót a Szent Helén vulkán kitörésekor. A szennyvízkezelés szintjét csökkentették. A kezelés szintjének csökkentése vagy leállítása a vízutánpótlás elszennyeződéséhez vezethet – ez a na-tech kibocsátásnak egyedülálló változata. A veszélyes teher szállítása csúszós, hamuval fedett utakon ütközésekhez vezethet, ami további szennyezéseket okoz. A vulkáni kitörésekhez kapcsolódó veszélyes anyag kibocsátás egészségkárosító hatásai A lávafolyammal, a forró gázokkal és hamuval kapcsolatos veszélyes anyag kibocsátások számos azonnali és hosszú távú egészségkárosodást okozhatnak. A vulkáni hamu súlyos légcsőkárosodást, tüdővizenyőt és hörgőelzáródást okozhat nagy koncentráció esetében, ami halálos is lehet. Halálos hidrogén-szulfid- és szén-monoxid-mérgezésről vannak adatok Kamerunból, Japánból és Izlandról. A felső és alsó légúti gyulladás, a csökkent tüdőtérfogat, köhögés és a tüdő görcsös összehúzódása, a krónikus tüdőbetegségek súlyosbodása gyakran előfordul az aktív vulkánok közelében élők között. Az asztmás és hörghurutos paciensek számának növekedését figyelték meg a sürgősségi ellátást biztosító nagyobb kórházak a Szent Helén vulkánkitörés idején a hamuhullás által érintett körzetben. St. Vincent szigetén (Kis-Antillák) a vulkáni tevékenység első hetében a kórház gyermekosztályára felvett betegek száma megnőtt. A vulkánokból kikerülő anyagok a szemet és a nyálkahártyát izgatják, izületi fájdalmat, izomgyengeséget, kötőszöveti rendellenességet és bőrhólyagot okozhatnak.
Futótüzek, aszályok és más katasztrófák Történelmi áttekintés a veszélyes anyagok kibocsátásáról és a jövő veszélyei Egyéb természeti események, így a futótüzek, az aszályok, a lezúduló sártenger, a tengerár, a nagy zivatarok hozzájárulhatnak veszélyes anyagok kibocsátásához. A biomassza égése szén-monoxid, aldehidek, szerves savak, kismértékben illékony és illékony szerves anyagok, szabad gyökök és ózon keletkezésével járhat. E vegyületek közt számos
ingerlő, belélegezhető részecskékből és gázokból áll, amelyek közt rákkeltők is vannak. Különösen aggodalomra adnak okot a szerves klórtartalmú vegyületek, köztük a poliklórozott dioxinok (PCDD) és a poliklórozott dibenzo-furánok (PCDF), amelyek megtalálhatók az égő fa füstjében. Az erdő- és bozóttüzek a legfontosabb forrásai a PCDD-nek. A szennyezett területeken terjedő erdőtüzek átvihetik olyan helyekre a szennyező anyagokat, ahol a lakosság jobban ki van téve a behatásuknak. 1992-ben Belorusszia Gomel régiójában futótűz pusztított, amely a Csernobili Erőmű körüli 30 km-es zónán belülre is átterjedt. A tűz az atmoszférába juttatta a 137Cs radioaktív nuklidokat, amelyek korábban az erdei hulladékban és a talaj felső rétegében koncentrálódtak; tízszeresére növekedett a radioaktív cézium koncentrációja az aeroszolokban. Az aszály, a nagy viharok, földcsuszamlások szintén előidézték veszélyes anyagok kibocsátását. Az 1980-as évek második felében a vízelterelés és az aszály okozta az Old Wives tó (Kanada, Saskatchewan) kiszáradását. A kiszáradás és az uralkodó északnyugati szelek nátrium-, magnézium-, szulfát-, klór-, foszfor- és ammóniatartalmú iszap- és agyagrészecskéket juttattak a levegőbe. A gombákat terjeszthetik a földcsuszamlások vagy viharok által létrehozott porfelhők. A rendkívüli zivatar szerepet játszott abban, hogy egy teherhajóról 88 peszticidet és más veszélyes anyagokat tartalmazó tartály a francia partok közelében a tengerbe esett. A kiszabadult veszélyes anyagokat a víz Belgiumtól Spanyolországig terjedő partszakaszra sodorta. Az egyéb természeti katasztrófák következtében fellépő kibocsátások egészségkárósító hatásai A biomassza égéstermékei károsítják a tüdőt, növelik a légzési, valamint a szív és érrendszeri megbetegedéseket és halálozásokat; növelik a rákos megbetegedések gyakoriságát, ingerlik a bőrt, szemet és a nyálkahártyát; álmosságot, hányingert, köhögést, asztmás légzést, légszomjat okoznak; rontják az ítélőképességet, sőt halált is okozhatnak. A veszélyes mértékben ózont, nitrogén-dioxidot, kén-dioxidot, szén-dioxidot és szemcsés részecskéket tartalmazó füst legalább 8000 ember kórházi kezelését tette szükségessé Malajziában az 1997. évi indonéziai erdőtüzek idején. A kórházi ügyeletet igénybe vevő asztmás és más krónikus légzési nehézségekkel küszködő betegek száma lényegesen megnőtt az 1987. évi kaliforniai erdőtüzek idején. Az orrmelléküreg-gyulladásban, felső légúti fertőzésben és gégegyulladásban szenvedő betegek száma a várhatónál nagyobb a füstnek és tüzeknek különösen kitett hat országban. Kínában
(1987), Ausztráliában (1983) és Elefántcsontparton (1982–1983) halálesetek voltak az erdőtüzek miatt fellépő nagy szén-monoxid-koncentráció miatt (ehhez egyes esetekben más szennyező anyagok is járultak). Az aszály is előidézhet egészségkárosodást. Köhögés, asztmás légzés, ingerlő érzés az orrban – mindez szoros kapcsolatban volt a nátrium, magnézium, szulfát, klorid és más mérgező anyagok légköri koncentrációjának megnövekedésével a kiszáradt Old Wives tó közelében (Kanada, Saskatchewan). Kaliforniában, Ventura megyében az 1994. évi földcsuszamlás idején az atmoszférába kiszabadult spórák 200 személynél okozták a völgyláz néven ismert coccidioidomycosist.
Értékelés A természeti katasztrófákhoz kötődő veszélyes kibocsátások nem ritka események, valós fenyegetést jelentenek az emberi egészségre gyakorolt káros befolyásukkal. Az előző áttekintés szemlélteti: – a természetes katasztrófák során nagy valószínűséggel előforduló kibocsátások típusait, és azt, hogy – milyen hatást gyakorolnak az emberi egészségre közvetlenül a kibocsátott anyagok, vagy az általuk keltett tüzek és robbanások. Az áttekintés azonban csak a tudományos lapokban és híradásokban megjelent esetekre korlátozódik. Számos esetben a természeti katasztrófák miatt bekövetkező veszélyes anyag kibocsátás nem kap elegendő figyelmet, ezért valószínűleg jelentőségét alábecsülik. Hasonlóan a veszélyes anyag kibocsátás káros egészségi hatásai sem kapnak elegendő figyelmet. Erre vonatkozó kutatásokat ritkán végeznek, e kutatások bonyolultak. Számos veszélyes kibocsátást nem ismernek fel, így egészségi hatásukat nehéz azonosítani. A tünetek gyakran nehezen megfoghatók vagy nem jellegzetesek, és csak lappangási idő után jelentkeznek. Hosszú távú hatások feltételezhetők, de azonosításuk és bizonyításuk különösen nehéz. A történeti áttekintésből azonban világos, hogy a katasztrófákhoz köthető veszélyes anyag kibocsátások nagy fölrajzi területekre terjedhetnek ki, és sok embert érinthetnek. A Raritan folyón a Floyd-hurrikán következtében elveszett tartályokat találtak a Staten szigeten (New York), Monmouth partján és New Jersey óceánparti területén. A francia partok közelében vihar következtében elveszett vegyszerkonténereket találtak Belgiumban, Hollandiában és Németországban. Az indonéz futótüzek miatt a füstszennyeződés nyugat felé Kuala Lumpurig, kelet felé pedig a Maláj-félszigetig jutott el, és Szingapúrban elérte az egészségre ártal-
mas szintet, itt a kórházakban jelentkező felső légúti és asztmás járóbetegek száma 30%-kal növekedett. A katasztrófákhoz kapcsolódó veszélyes anyag kibocsátások köre, különösen a nem szándékos na-tech kibocsátásoké a jövőben megsokszorozódhat. A felmérések szerint az ilyen események száma az 1980as években növekedett; ez a növekedés az 1990-es években folytatódott. A veszélyes anyagokkal dolgozó iparágak a természeti katasztrófáknak kitett helyekre való telepítésével az e helyeken a természeti katasztrófákat na-tech katasztrófák fogják kísérni. A népsűrűség növekedése növeli az egészségkárosodásnak kitett személyek számát. A természeti katasztrófa által közvetlenül előidézett kibocsátások nehezen vagy egyáltalán nem szabályozhatók. Számos na-tecch kibocsátás a helytelen raktározás, a nem megfelelő épületszerkezet és biztonsági előírások vagy mentési tervek következménye. A fenyegetettség foka függ attól, hogy egy adott létesítmény milyen mértékben van kitéve rongálódásnak a természeti katasztrófák során. A múltban előfordult esetek tanulmányozása lehetőséget ad a fenyegetettség mértékének becslésére, a jelen és jövő megelőzést és kárenyhítést szolgáló tennivalóinak felmérésére, tökéletesített stratégiák kidolgozására. A szeméttelepek, veszélyes lerakóhelyek, a szennyvíztisztító derítőtavak és ipari létesítmények helyének kijelölésekor a veszélyzónák elkerülése érdekében tervezni kell a földhasználatot. Az új épületekben kockázatcsökkentő stratégiákat kell megvalósítani: meg kell erősíteni a gyenge illesztési pontokat, és speciális tervezési módszerekkel meg kell erősíteni a tartályokat és csővezetékeket, hogy azok ellenálljanak a természeti katasztrófák romboló erőinek. A Northridge-i földrengés során bekövetkezett kőolajkiömlés és a brazíliai árvíz során keletkezett ammóniakibocsátás megelőzhető lett volna az épület helyének gondosabb kiválasztásával vagy megfelelő tervezésével. Az ipari létesítmények és a nukleáris erőművek, amelyeket úgy terveztek, hogy ellenálljanak a természeti katasztrófáknak – kiállták a próbát. A na-tech kibocsátások veszélye a jövőben csökkenthető, ha a természeti katasztrófáknak kitett helyszíneken a behatásoknak bizonyítottan ellenálló szerkezeti elemeket alkalmaznak a veszélyes anyagokat tároló épületekben, vagy a veszélyes anyagokat szállító járművekben. A szerkezeti elemekre tett javaslaton túl Kaliforniában további biztonsági intézkedéseket javasoltak a nem szerkezeti és másodlagos károk elkerülése érdekében (ilyenek pl. a speciális polcrendszer vagy konténerek alkalmazása; fékek, horgonyok, hevederek a berendezési tárgyakon; elővigyázatosság a veszélyes anyagok tárolása és szállítása során). Japánban a technológiai fejleszté-
seket használják fel a földrengés okozta kibocsátás minimalizálásához (így pl. szikramentes elektromos készülékek, zárószelep, a gyárak és berendezések megfelelő tervezése). Másik fontos óvintézkedés a megfelelő képzés nyújtása mindazoknak, akik természeti katasztrófák esetén a legnagyobb valószínűséggel lesznek kitéve a veszélyes anyagok hatásának. A személyzetet fel kell készíteni arra, hogy kezelni tudja a katasztrófával kapcsolatos kibocsátásokat üzemzavar, a riasztórendszerek működési hibája, a mentőszemélyzet hiánya, a szállítórendszer megbénulása esetén is. Fontos feladat az egyes személyek és a helyhatóságok felelősségérzetének növelése. A japán iparban rendszeres katasztrófamegelőző oktatás van (előadások, brosúrák, képes plakátok, rendszeres időközökben gyakorlatok). Az 1993. évi közép-nyugati árvizek előtt hirdetmények figyelmeztették a farmereket, hogy vízmentes ammónia tartályaikat magasabb helyekre vigyék, a háztulajdonosokat, hogy a propángáztartályokat helyezzék biztonságba, az ipari üzemeket, hogy a veszélyes anyagokat szállítsák biztonságos helyekre, az üzemeket zárják be. A már meglevő irányítási rendszer, a kialakult gyakorlat és intézményhálózat felhasználható a katasztrófákkal kapcsolatos veszélyes anyag kibocsátás kezelésére is. Az USA-ban a normális gyártás során fellépő veszélyes kibocsátások csökkentésére vonatkozó törvények átalakíthatók oly módon, hogy a természeti katasztrófák idején bekövetkező veszélyes anyag kibocsátásra is vonatkozzanak. A veszélyeztetett területeken szigorúbb előírásokat lehet megkövetelni a veszélyes anyagokra. Pl. meg lehet tiltani küszöbérték feletti veszélyes anyag mennyiségek tárolását földrengés által veszélyeztetett épületben vagy árvízveszélyes területeken. A helyi katasztrófavédelmi szervek (Local Emergency Planning Committees – LEPC) feladata cselekvési terv kidolgozása kémiai baleset esetében. A LEPC tervek megadják a veszélyes anyagokkal foglalkozó üzemeket, a veszélyes anyagok szállítási útvonalát, meghatározzák a szükséges teendőket, a baleset közzétételének módját, részletes módszert adnak meg az esemény felderítésére, az érintett terület nagyságának és a lakosság számának meghatározására. Mindez alkalmazható a természeti katasztrófák következtében fellépő kibocsátások esetében is. Együttműködésre van szükség a hatóságok, az ipar és a kutatók között, hogy pontosan becsüljék a katasztrófahelyzetben bekövetkező veszélyes anyag kibocsátás kockázatát és megfelelő enyhítő és megelőző eljárásokat dolgozzanak ki. Japánban az egyik ipari zónában lévő vállalatok között kölcsönös segítségnyújtási szerződés van érvényben, tá-
mogatják az egész zónára kiterjedő készenléti bizottságokat és a készenléti gyakorlatokat. Az Arizonai Földrengés Biztonsági Tanács (Arizona Council for Earthquake Safety – ACES), amely a kormány és a magánszféra képviselőiből áll, bizonyította életképességét az információ terjesztésében, a törvényhozásban és a technikai segítségnyújtásban. Japánban a károkról szóló információt a nem károsult intézményekhez is eljuttatják, hogy a hasonló károkat megfelelő ellenintézkedéssel megelőzhessék. Az ilyen információcsere tudatja a döntéshozókkal a veszélyeket, és megismerteti velük a veszélyek kezelésének módját.
Következtetések A természeti katasztrófák során bekövetkező veszélyes anyag kibocsátásra vonatkozó egy-egy beszámoló felhasználható a gyakoriságra vonatkozó feltevésekhez, valamint a kárenyhítéshez és a készenléthez szükséges rendszabályok megválasztásához. A kibocsátások méretének, a készenléti és kárcsökkentő rendszabályok eredményességének becsléséhez és e rendszabályok tökéletesítéséhez azonban szisztematikus vizsgálatokra van szükség. A sebezhető pontok megtalálása segítséget nyújthat annak becslésében, hogy a kibocsátások mekkora hányada következik be telephelyen, illetve a szállítások során, milyen mértékűek ezek a kibocsátások, mekkorák a lehetséges károk. A katasztrófát követő kárbecslés fontos információt nyújthat a rendszabályok átalakításában és összefüggés megállapításában a katasztrófa súlyossága, a kárcsökkentő eljárások és a károsult létesítmény típusa között. A Los Angeles-i tűzoltóság vizsgálata a Northridge-i földrengés után rámutatott, hogy az állandó telephelyű létesítmények a legkockázatosabbak egészségi szempontból (pl. gyártó üzemek, amelyekben nagy fedetlen tartályokban oldatok vannak; kereskedelmi raktárak; iskolai, egyetemi, kórházi és orvosi laboratóriumok). Az ilyen információ segít a kárenyhítési erőfeszítések rangsorolásában. A kárbecslések elengedhetetlenek a kibocsátás okozta gazdasági kár meghatározásában. A Kaliforniai Állami Egyetemen a Whittier Narrows földrengés tüzeket és szennyezést okozott, a rendbehozatal ára 237 000 USD volt. A Northridge-i földrengést követő kibocsátás után a repülőgépipar a tisztításra és a javításokra 50 M USD-t költött. Az ilyen példák rámutatnak az előzetes kárenyhítési eljárások és a készenlét hasznosságára. Számos veszélycsökkentő eszköz, pl. szelepzár a kisnyomású gázhengeren, csővezetéken, berendezéseken, viszonylag olcsó. Tokió és Oszaka gáztársaságai ösztönzik az egyéni és ipari fo-
gyasztókat olyan egység beszerelésére, amely rendkívül nagy fogyasztás (pl. csőtörés) esetén lezárja a vezetéket. Az egység ára havi 20 USD. Egy másik olcsó, hathatós eljárás – a vegyszereket tartalmazó edények szoros elhelyezése és kiálló perem alkalmazása a tárolásra szolgáló nyitott polcokon; a kiálló perem földrengés esetén megakadályozza az edények lecsúszását. A sebezhetőség, a kár- és a gazdasági becslések elégtelennek bizonyulhatnak a kárenyhítés és a készenléti intézkedések iránti érdeklődés felkeltésében olyan államokban vagy katasztrófának kitett vidékeken, ahol eddig a katasztrófához kapcsolódóan káros anyag kibocsátást nem tapasztalták. Az érdeklődés felkeltéséhez részletes tájékoztatás szükséges. Egységes és központi adatgyűjtés létrehozása információt nyújt a káresemények gyakoriságáról és súlyosságáról, azokról a tényezőkről, amelyek növelik vagy csökkentik a kibocsátást, a készültség és a kárcsökkentő rendszabályok relatív hatékonyságáról, és a kibocsátás környezet- és egészségkárosító következményeiről. A természeti katasztrófákhoz kapcsolódó veszélyes anyag kibocsátások komoly környezetszennyezési és egészségkárosító kockázatot képeznek. A történelmi tapasztalatok összegzése bepillantást ad az okokba, a lehetséges kárcsökkentő és megelőző stratégiákba, de további kutatások szükségesek e stratégiák további fejlesztéséhez. A regionális és helyi értékelés és a szisztematikus vizsgálatok együttesen a kármegelőzésért felelős vezetők részére olyan adatokat biztosítanak, amelyeken a kármegelőző és kárcsökkentő tervek alapulhatnak. A közösségek pontos információellátásával a készenléti szint és a kárelhárítás mértéke a jövőben növelhető. Összeállította: Schultz György Young, S.; Balluz, L.; Mailay, J.: Natural and technologic hazardous material releases during and after natural disasters: a review. = Science of the Total Environment, 322. k. 1–3. sz. 2004. ápr. 25. p. 3–20. Schmidt, C. W.: Lessons from the flood: will Floyd change livestock farming? = Environmental Health Perspect, 108. k. 1. sz. 2000. p. A74–A77. Sverre Roed-Larsen, T.; Valvisto, L. stb.: Accident investigation practice in Europe – main responses from a recent study of accidents in industry and transport. = Journal of Hazardous Materials, 111. k. 1–3. sz. 2004. júl. 26. p. 7–12. Shorten, C. V.; Galloway, J. stb.: A 12-year history of hazardous materials incidents in Chester County, Pennsylvania. = Journal of Hazardous Materials, 89. k. 1. sz. 2002. jan. 4. p. 29–40.
Röviden… A lazac dioxintartalma és az élelmiszer-biztonság Egyes kutatók szerint a lazac szennyezettsége a WHO biztonsági határértékein belül van, mások szerint nem, és megint mások úgy vélik, hogy szigorúbb határértékekre van szükség mindenképpen. A zűrzavart fokozza, hogy nincs egyértelmű módszer annak meghatározására, hogyan hozzuk egyensúlyba a toxikus szennyeződések egészségi kockázatát a halfogyasztás ismert előnyeivel. Néhány tény nem vitatható. A ketrecekben tenyésztett lazacok kb. tízszer több PCB-t, dioxint és peszticidet tartalmaznak, mint a vadon élők, mert ezek a szennyeződések koncentrálódnak a halolajban, amelyek a takarmány kb. 30%-át alkotja. Paradox módon a halolajat azért adják a lazacoknak, mert gazdag omega-3 zsírsavakban, amelyek emberekben csökkentik a szívrohamok kockázatát. A nehézségek akkor támadnak, mikor megpróbálják ezekről a tényekről a közvéleményt tájékoztatni. Nagy vitát váltott ki amerikai kutatóközpontok azon vizsgálata, amelynek során az EPA módszerét használták rákkeltő szennyeződések kockázatának meghatározásához. Ez azt a javaslatot eredményezte, hogy az emberek max. havi 55 g-ot egyenek, azaz kevesebbet, mint egy normál 135 g-os adag fele a Skóciából és a Feröer-szigetekről származó lazacból, ha biztosítani akarják, hogy a rákos megbetegedések kockázata 1:100 000 alatt maradjon. Ez a javaslat nem veszi figyelembe egyéb kockázatok előfordulását (immun- és reproduktív rendszerek károsodása). Az EPA kockázatbecsléseit azonban korszerűtlennek bélyegezte a brit Élelmiszer Szabvány Hivatal (FSA) vezetője, mivel feltételezhető, hogy nincs olyan küszöbérték, amely alatt a dioxinok biztonságosak. Szerinte a helyes irányelvek a WHO-tól származnak, amelyek figyelembe veszik a dioxinok rákkeltő hatásának mechanizmusát. A WHO szerint napi max. 4 pg/kg testsúly elfogyasztása „tűrhető”, ami megengedné három normál lazacadag elfogyasztását hetenként. A York-i Központi Kutatólaboratórium (UK) három munkatársa azonban felhívta a figyelmet arra, hogy a WHO és az FSA alábecsülheti a kockázatot. A különböző dioxinok lehetséges toxicitása igen változó, és ennek alapján a legtöbb – hetente egyetlen lazacadagot fogyasztó – személy meghaladná a WHO-értéket. A „Dioxin 2003” konferencia (Boston) egyik előadása szerint az érzékeny egyének különösen veszélyeztetettek lehetnek, és a toxicitási
adatokat felül kell vizsgálni. Az FSA elutasította az elemzéseket mint olyan pesszimista számításokat, amelyek eltúloznák a dioxinfelvétel hatását. A biztonsági határértékekkel kapcsolatos nézeteltérések során nem válaszolták meg azt a kulcskérdést, hogyan lehetne kiegyensúlyozni a szennyeződések káros hatását és a halfogyasztás kedvező befolyását. Ezt az összefüggést jelenleg vizsgálja az FSA egyik szakértői bizottsága, és várhatóan még ebben az évben beszámolnak eredményeikről. Ez a kérdés azért fontos, mert nemcsak a lazaccal kapcsolatos. A tenyésztett tengeri sügér jobban szennyezett PCB-vel, mint a vadon élő – portugál kutatók szerint. Valószínűleg ugyenez érvényes más állatokra is (birka és egyéb háziállatok), amelyeket szintén halolajjal etetnek, hogy növeljék a hús egészségre kedvező hatású omega-3 zsírsavtartalmát. (New Scientist, 181. k. 2430. sz. 2004. jan. 17. p. 8.)
