Települési fejlődési pályák a Csereháton

Települési fejlődési pályák a Csereháton Pénzes János1 – Tóth Tamás2 1. A terület lehatárolása és általános jellemzői A tájföldrajzi értelemben vett Cserehát a magyar-szlovák országhatártól délre, a Hernád- és a Bódva- (illetve annak torkolata alatt a Sajó) folyók között csúcsára állított háromszögre emlékeztető területet öleli fel. Vizsgálatunk alapjául azonban a KSH 2004. január 1-től hatályos kistérségi lehatárolása szolgált. Az edelényi, encsi és szikszói kistérségek szinte teljesen lefedik a tájegységet, így az elemzés 104 településre – 1504,2 km2-re – terjedt ki (EKÉNÉ ZAMÁRDI I.–TÓTH T. 2004). A térség tradicionálisan elaprózott településszerkezetű, városhiányos és halmozottan hátrányos helyzetű, melynek elmaradottsága és periférikus mivolta több fázisban lezajlott leszakadásához köthető (G. FEKETE É. 1995). A szocializmust követően (BELUSZKY P. 1976) a rendszerváltás is tovább növelte a térség lemaradását, mely az ország újonnan formálódó térszerkezetében a külső periféria helyzetébe került (NEMES NAGY J. 1996). A kedvezőtlen helyzetet jelzi, hogy mindhárom kistérség beletartozik a leghátrányosabb 48 kistérséget felölelő csoportba (MAGYAR KÖZLÖNY 2004/47.), illetve Nemes Nagy József 2004-ben a készült versenyképességi elemzésében a 168 kistérség rangsorában a szikszói kistérség mindössze a 148., az edelényi a 149. és az encsi a 150. helyen állt (NEMES NAGY J. 2004). 2. A Cserehát társadalmi-gazdasági folyamatai A vizsgálat során a súlypont-számítás módszerét használtuk. A metódus lényege, hogy ha a településeket egy síkbeli pontrendszerben (ez lehet az EOV vetületi rendszer, illetve tetszőlegesen alkotott koordináta-rendszer) elhelyezzük, a települések alappontjaihoz egy-egy „súly” (tömeg) rendelhető – mely lehet a népességszám, foglalkoztatottak száma, távbeszélő fővonalak száma, stb. – amelyből egy súlyozott átlag számítással megkapjuk a vizsgált jelenség súlypontjának x és y koordinátáját. n

x

 i 1 n

n

f i xi

f i 1

; i

y

f y i 1 n

i

f i 1

i

i

xi és yi az alappontok koordinátái, fi az alappontokhoz tartozó súly A módszer bővebb leírása a hivatkozott szakirodalomban található meg (NEMES NAGY J. 1984, NEMES NAGY J. 2003, NEMES NAGY J. 2005). Bár a módszer bizonyos folyamatokat nem tud érzékeltetni (például nagymértékű és területileg egyenletes népességszám-csökkenést, illetve növekedést), azonban a Cserehát kistérségei esetében megfelelően lehet illusztrálni a lezajló változásokat. Vizsgálatunkban először a népszámlálások időpontjában elemeztük a települések lakónépességének súlyponti mozgását (1. ábra).

1 2

PhD-hallgató, Debreceni Egyetem Társadalomföldrajzi és Területfejlesztési Tanszék, [email protected] PhD-hallgató, Debreceni Egyetem Meteorológiai Tanszék, [email protected]

1. ábra: A települések lakosságszámának súlyponti elmozdulása a Cserehát kistérségeiben 1900-2001 között (Forrás: saját számítás alapján szerkesztette Németh Gábor) A súlypontok mozgása mindhárom kistérségben hasonló folyamatokat feltételez – 1900 és 1949 között a súlypontok többé-kevésbé helyben maradtak, csak kisebb elmozdulások jellemezték őket. Azonban a szocializmus első évtizedeiben gyors változás következett be – a gazdasági és infrastrukturális beruházások a Cserehát peremterületeinek fejlődését indukálták, s ez a tájegység belső területeiről kifelé történő súlyponti elmozdulást eredményezett. 400 350 300 250 % 200 150 100 50 0

-499 500 - 999 1000 - 1999 2000 - 4999 5000 - 9999

19 00 19 10 19 20 19 30 19 41 19 49 19 60 19 70 19 80 19 90 20 01

10000 -

évek

2. ábra: A vizsgált terület népességszám-változása népességnagyság szerint 1900-2001 között, 1900-hoz viszonyítva, % (Forrás: saját szerkesztés a KSH népszámlálási adatai alapján) A folyamatot jól szemlélteti a 2. ábra, mely arról is tanúskodik, hogy a lakosságszám változása eltérő mértékben és előjellel jelentkezett az egyes településcsoportokban. 1900-hoz

képest a legnagyobb fejlődést Edelény könyvelhette el, de az 5000 lakos feletti települések – a mai városi rangú települések (Encs, Szendrő, Szikszó) – is közel megkétszerezték lakosságszámukat. Éppen fordított tendencia jellemezte a legalacsonyabb lakosságszámú települések csoportját, az 500 lakos alatti települések lakosságszáma közel felére esett vissza az eltelt 100 év során. A csökkenés elsősorban migrációs veszteségből fakadt, mely szelektíven jelent meg. Ennek betudhatóan elsősorban a munkaképes korú, fiatal és jobban kvalifikált lakosság váltott lakóhelyet, elhagyva a Cserehát belső területének kisebb településeit. Természetesen a migráció nem csak a térség nagyobb lélekszámú településeire irányult, hanem távolabbi nagyobb ipari központokba is (Kazincbarcika, Miskolc, Ózd, Tiszaújváros). A szelektív migráció következtében csökkent a természetes szaporodás (mivel főként a szülőképes korúak költöztek el), illetve romlott a térség humán erőforrás potenciálja. A legutóbbi népszámlálás idejére az elvándorlás fékeződött, illetve a lakosság egyfajta visszaáramlása is megindult a Cserehátra. Azonban szociológusok figyelmeztetnek arra, hogy a térség problémáit ez a fajta migráció még inkább elmélyíti, hiszen a terület a rendszerváltás után egzisztenciáját vesztett, alacsonyan képzett és jórészt roma etnikumú lakosság gyűjtőhelyévé kezd válni (LADÁNYI J.–SZELÉNYI I., 2004). A Cserehát 57 településén jelent meg valamilyen hátrányos demográfiai folyamat – jelentős természetes fogyás, nagymértékű elvándorlás, elöregedő lakosság, gyorsuló etnikai csere, – több esetben egymást átfedve súlyosbítva a problémákat (PÉNZES J.–TÓTH T.–BAROS Z.–BOROS G. 2005).

3. ábra: A súlypontok elhelyezkedése a Cserehát kistérségeiben (Forrás: a KSH és Baranyi B.–G. Fekete É.–Koncz G. 2003 adataiból saját számítás alapján szerkesztette Németh Gábor) Különböző indikátorokkal is kimutatható a térség polarizáltsága és belső területeinek periférikus mivolta. A súlypontszámítás alátámasztja, hogy a fejlettséget kifejező mutatók – diplomások, foglalkoztatottak, személygépkocsik, telefonvonalak, vállalkozások száma, valamint az adóköteles jövedelem – a kistérségek délebbi részein helyezkednek el (általában

délebbre, mint lakónépesség súlypontja), közel a központi városhoz. Ezzel szemben a munkanélküliség és a roma lakosság súlypontja egymáshoz és a belső területhez közelebb lokalizálható. A vizsgálat rámutatott, hogy a Cserehát társadalmi-gazdasági polarizációjának és leszakadásának fő időszaka a szocializmus volt, azonban a rendszerváltás sem tudta a térség elszigeteltségét és alacsony gazdasági potenciálját megváltoztatni. A komplex problémakör mindenképpen megoldást vár, annak érdekében, hogy megálljon a térségi szintű slumosodás folyamata. 3. Fejlesztési lehetőségek A terület népességmegtartó képességének javítása, az életszínvonal növelése elképzelhetetlen a helyi gazdaság fejlesztése, új munkahelyek teremtése nélkül. A térség szerény, de egyáltalán nem értéktelen adottságokkal rendelkezik. A települések fejlesztési lehetőségei közül a terjedelmi korlátok miatt – a teljesség igénye nélkül – csak azokat említjük, amelyek a természeti, gazdasági, társadalmi, kulturális adottságok miatt a leginkább megvalósíthatók. Az itteni települések általában hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek, azonban meg kell találni azokat a fejlesztési alternatívákat, egyéni értékeket, amelyek a leginkább kiaknázhatóak. A Cserehát földrajzi helyzetéből következően átmenetet jelent az alföldi és a hegyvidéki területek között. A patakokkal szabdalt dombsági táj, valamint a sűrű erdei úthálózat kedvez a gyalog- és bicikli túrák számára, azonban a tavak és a folyók még jelentős ki nem aknázott turisztikai potenciált jelentenek. A régi parasztházak, templomok, fennmaradt kúriák, kastélyok valamint a hagyományos mesterségek, a különböző (nép)szokások és az ezeket bemutató múzeumok, tájházak számos látnivalót kínálnak az érdeklődő turisták számára (KISFALUSI J. 2002.). A megőrzött kulturális örökség, a megkímélt természeti környezet szépsége nemcsak a kirándulók, kikapcsolódni vágyók számára nyújt ideális feltételeket, hanem a különböző konferenciák, rendezvények üzleti megbeszélések számára is alkalmas. A nyugodt környezet és tiszta levegő szanatóriumok, rekreációs központok telepítését is lehetővé teszi. A helyi adottságok a turizmus mellett a kézműves tevékenységeknek is kedveznek. A hagyományos mesterségek felelevenítése révén új munkahelyeket teremtenek (Hídvégardó, Irota, Szendrő, Gagyvendégi, Homrogd), piacképes termékeket állítanak elő, valamint hozzájárulnak a régi szokások bemutatásához, a falusi életforma népszerűsítéséhez (http://cserehat.celodin.hu). A térség gyenge termőképességű területein a hagyományosan termelt termékek jelentős része gazdaságosan nem állítható elő. A kultúrtáj megőrzése és az itt élők egy részének megélhetése érdekében a természetvédelem figyelembe vételével a fenntartható mező- és erdőgazdálkodás kialakítása reális alternatívának tűnik. A növénytermesztés terén nagyobb hangsúlyt kap az élőmunka igényesebb zöldség-, gyümölcs-, szőlő termékek előállítása, valamint növekszik a rideg marha, juh-, kecske- és baromfitartás. Az Európai Unió piacán kereslet mutatkozik a biogazdálkodás során előállított (magasabb áron értékesíthető) mezőgazdasági termékek és néhány különleges agrárcikk iránt (mint például a gyógynövények), melyek gyűjtése és termelése már több éve zajlik a Cserehát területén (MIKLÓSSY E. 2002). A megváltozott piaci kereslet következtében az élelmiszertermelő mezőgazdaság számára gyenge termőképességű, művelés alól kivont, illetve a korábban is parlagon maradt területek (természetes és energetikai célú) erdők telepítésére lehetnek alkalmasak. Jóllehet a gazdák számára lehetőség nyílik a különböző mezőgazdasági célú hazai és uniós források (LEADER+) igénybevételére, azonban ezeket a lehetőségeket csak a tőkeerősebb és innovatívabb vállalkozók képesek kihasználni.

A Nemzeti Agrár-környezetgazdálkodási Program egyik zonális alprogramja az Érzékeny Természeti Területek, melynek célja a táj jellegének, természetes és fél-természetes élőhelyeinek megőrzése a hagyományos gazdálkodási módok újbóli elterjesztése. A programhoz csatlakozó gazdálkodó az előírt művelési mód betartásáért öt éven keresztül meghatározott összegű területalapú támogatásban részesül. Jóllehet a program jelenleg a térségből csak a Cserehát északi részére terjed ki, azonban a későbbi bővítések révén szinte a tájegység összes településén igénybe vehető lesz ez a támogatási forma, amely biztosítja a terület folyamatos művelését és áttételesen elősegíti az extenzív- és biogazdálkodásra történő áttérést (http://www.kvvm.hu). A szocializmus időszakában a gazdasági és infrastrukturális beruházások elsősorban a Cserehát déli és peremi részeinek jelentékeny fejlődését és a belső területek elsorvadását eredményezte. A városok közelében fekvő és jelentősebb vonalas infrastruktúrával (főbb közutakkal, vasútvonallal) rendelkező falvak a rövidebb ingázási idő, több munkalehetőség, befektetők, vállalkozók nagyobb koncentrációja miatt ma is kedvezőbb helyzetben vannak, mint a Cserehát belső területének települései. Szeretnénk hangsúlyozni, hogy a fent részletezetteket mint lehetséges fejlesztési alternatívákat ismertettük, mely nem jelenti azt, hogy bármely lehetőség megvalósítása önmagában elegendő lehet a település mélyreható társadalmi, gazdasági problémáinak kezelésére. 4. Kormányzati és civil kezdeményezések A csereháti települések fejlesztéséhez a fent említett adottságokon és lehetőségeken kívül nélkülözhetetlenek a kormányzat által biztosított anyagi eszközök, de jelentős feladatok hárulnak a civil szervezetekre is. A hátrányos helyzetű területek fejlesztésére szolgáló központi források közül ki kell emelni a 2005. augusztusában kizárólag erre a térségre kifejlesztett Cserehát Programot, melynek legfőbb célja a régió versenyképességének növelése, a helyi gazdaság fellendítése és a térség kiszakítása a társadalmi depresszió állapotából. A települések ezzel párhuzamosan természetesen más hazai (Élhetőbb Faluért Program) és uniós forrásokat (Strukturális Alapok stb.) is igénybe vehetnek (http://www.icsszem.hu/). A Cserehát Program által biztosított források és az erősödő civil szervezetek tevékenysége nyomán jelentékeny pénzügyi és szakmai segítség érkezik a térségbe, amely hozzájárul az életkörülmények javításához és megteremti a feltételeket a későbbi támogatások, források eredményes felhasználásához. A Csereháton működő civil szerveződések jelentősége a helyi igények közvetítésében, a népi értékek, hagyományok továbbvitelében rejlik. Ezek közül is külön említésre méltó a Csereháti Településszövetség, amely a fent említetteken túl jelentős eredményeket ért el a turizmusfejlesztés és a munkahelyteremtés (különösen a hátrányos helyzetűek foglalkoztatása) terén. 5. Konklúzió A Cserehát több fázisra tagolható leszakadási folyamatai közül markánsan jelenik meg a szocializmus időszaka, valamint a rendszerváltás. Az elaprózott településhálózat, valamint a városok hiánya meghatározó térszerkezeti elem, melynek hatása indikátorokkal is kimutatható. A negatív társadalmi-gazdasági folyamatok a legérzékenyebben a városoktól és a főbb közlekedési folyosóktól távol fekvő kis- és aprófalvakat érintik. Bár a térség településeinek fejlesztési potenciálja szűkös és erősen szegmentált, de ezek ésszerű megvalósításával néhány probléma orvosolható. A Cserehát felzárkózásának jövője

szempontjából meghatározó, a számos gátló tényező ellenére megindult alulról szerveződő törekvések, civil szervetek és a kormányzati szereplők közötti együttműködés. A teljes térség leszakadásának megállításának csekély a realitása, de célorientált fejlesztések néhány település társadalmi-gazdasági eróziója megállítható. Felhasznált irodalom BARANYI B.–G. FEKETE É.–KONCZ G. 2003: A roma-szegregáció kutatásának területi szempontjai a halmozottan hátrányos helyzetű encsi és sellyei-siklósi kistérségekben. – Kisebbségkutatás, 2. pp. 344-362. BELUSZKY P. 1976: Területi hátrányok a lakosság életkörülményeiben – Hátrányos helyzetű területek Magyarországon. – Földrajzi értesítő, 2-3-4. pp. 301-312. EKÉNÉ ZAMÁRDI I.–TÓTH T. 2004: Kilábalási lehetőségek a munkanélküliségből a Csereháton. – In: Határon átnyúló kapcsolatok, humán erőforrások (szerk. Süli-Zakar I.), Kossuth Egyetemi Kiadó, pp. 308-313. G. FEKETE É. (szerk.) 1995: A térség, amely élni akar. A Cserehát-Hernád-Bódva vidék Térségfejlesztési Programja. – MTA RKK, Miskolc, p. 196. LADÁNYI J.–SZELÉNYI J. 2004: A kirekesztettség változó formái. – Napvilág Kiadó, Budapest, pp. 71-121. KISFALUSI J. 2002: A szép Cserehát. – Magánkiadó, Viszló, pp. 9-69. MAGYAR KÖZLÖNY 2004/47. sz., 64/2004. (IV. 15.) Kormány rendelet a területfejlesztés kedvezményezett térségeinek jegyzékéről MIKLÓSSY E. 2002: A Cserehát újraélesztése és a cigányság földhöz juttatása. – Falu város régió, 2. pp. 19–21. NEMES NAGY J. 1984: Fizikai analógiákon alapuló területi elemzési módszerek. – In Matematikai és statisztikai módszerek alkalmazási lehetőségei a területi kutatásokban, Földrajzi tanulmányok 19. (szerk. Sikos T. T.), Akadémiai Kiadó, Budapest. pp. 162-165. NEMES NAGY J. 1996: Centrumok és perifériák a piacgazdasági átmenetben. – Földrajzi Közlemények, 1. pp. 31-48. NEMES NAGY J. 2003: Gazdasági-társadalmi súlypontok és mozgásuk az ezredvégi Magyarországon. – Területi statisztika, 1. pp. 3-14. NEMES NAGY J. 2004: Új kistérségek, új városok. Új versenyzők? – In: Térségi és települési növekedési pályák Magyarországon (szerk. Nemes Nagy J.), Regionális Tudományi Tanulmányok 9., ELTE Regionális Földrajzi Tanszék és MTA-ELTE Regionális Tudományi Kutatócsoport kiadványa, pp. 5-43. NEMES NAGY J. (szerk.) 2005: Regionális elemzési módszerek. – Regionális tudományi tanulmányok 11., ELTE Regionális Földrajzi Tanszék – MTA Regionális Tudományi Kutatócsoport, Budapest. pp. 72-74. PÉNZES J.–TÓTH T.–BAROS Z.–BOROS G. 2005: A megújuló energiaforrások társadalmi támogatottsága a Cserehát területén. – In: A megújuló energiák kutatása és hasznosítása az Európai Unió országaiban. A Magyar Szélenergia Társaság kiadványai No. 3. (szerk. Tóth T., Baros Z. és Bíróné Kircsi A.) Magyar Szélenergia Társaság és Debreceni Egyetem TEK TTK Meteorológiai Tanszéke, Debrecen, pp. 19-26. http://cserehat.celodin.hu http://www.icsszem.hu http://www.kvvm.hu