Teleki Mihály sírja

Teleki Mihály sírja. Teleki Mihály kétségtelenül egyike a legtehetségesebb magyar államférfiaknak. Benne azonban már típusosán az a magyar diplomata testesült meg, a ki szegett szárnynyal kénytelen dolgozni, mert a nemzet­ közi látóhatár távolabbi pontjai már el vannak zárva előle s így bár őseredeti tehetség, mégis pseudomorphus alakulásra kényszerűi. Sorsa, működése mindnyájunkat érdekel, hiszen nemzeti egyéniségünknek olyan megtestesülése, a melyet egy nagyon szomorú korszak váltott ki. De ha mindnyájunkra tartozik, még inkább tartozik arra a családra, a mely­ nek, mint grófi családnak, megalapítója volt. A ma élő Teleki-gxöídk közül, a kik pedig a nagynevű alapítónak egyenes leszármazottjai, senki sem ismerte az ő sírhelyét és ebben a tekintetben nemcsak ők voltak bizonytalanságban, de újabb történetíróink ide vonatkozó dolgozatai közt is egészen sajátságos eltérés volt.1 Míg ugyanis Szász Péter 1839-ből származó kéziratos műve 2 azt írja, hogy: „1690 ben 21a aug. A Teleki Mihály úr, mint erdélyi főgenerális (Huszti András Ó és Új Dácziája szerint) a zernyesti határon történt ütközetben vitézül harczolván elesett s teste is Görgény szent Imrén eltemettetett. 1

Itt említjük meg, hogy az ásatások befejezése után került elő a gr. Teleki levéltárból Vajda Péternek Fogarasból 16Q0 deczember 2-ikáról kelt az a levele, melyet előbb a 7. lapon hasonmásban adunk s az Adattárban ifj. Biás István 14. sz. alatt közöl. Ez részletesen leírja Teleki sebeit. Még jóval később akadt reá ifj. Biás István a Teleki Judit eltemetésére vonatkozó fontos adatra, mely az Adattár 55. száma alatt van. Dolgozatunk ezen adatok nélkül készült s most ezek az utólag került adatok is teljesen igazolták mind a Teleki Mihályra az ismert adatokból vont, mind a Teleki Judit temetkezési helyéré vonatkozó következtetéseink helyességét. . - Gróf Széki Teleki família Chronikája 7-ik lap.

TELEKI MIHÁLY SÍRJA

163

NB. Nem Görgény szent Imrén, hanem Oernyeszegen temettetett el, az holott, temettetett el a' Leánya is gróf Teleki Judit Pongrácz Jánosné s temettetett a nagy Teleki Sándor is sok Teleki Urakkal és Aszszonyokkal". A teljesen egykorú Inczédi Pál naplójára is hivatkozva,3 a -.—.'- -, _., ki határozottan az írja, hogy: „22 febr. a gernyeszegi falú templomában temettetett el a zernyesti harczon elesett Teleki Mihálynak sok sebekből és vá­ gásokból álló teste". Kőváry László* 1863-ban szintén azt ál­ lítja, hogy Teleki Mihályt Oer­ nyeszegen temették el. 1896-ban jelent megaszintén teljesen megbízható kortár­ saknak, Czegei Vass György­ nek és Lászlónak naplója,5 mely ugyancsak azt mondja, hogy: lóQOaug. 21.aug.22-ikén keresték fel, vértől megmosták Tököli elé vitték, ez közönséges fakoporsóba tétette. Aug. 23. Fogarasban Bethlen Gergely tisztességes koporsót csinálta­ tott neki ismét szépen meg­ mosogatták. 1691 22 februarii temették az szegény úr Széki Teleki Mi­ hály uram testét Oernyeszegen. 1. sz. Ezekkel szemben dr. Szá6 deczky Lajos 1897-ben —bi­ zonyára Cserei Mihály alább idézendő elbeszélésére támaszkodva (a mely ugyan magáról a temetés tényéről nem szól) — Teleki Mihályról szóló czikkében azt írja róla, hogy Görgényszentimrén temették el. 3 Inczédi Pál naplója (1660—1697). Történeti Emlékek a magyar nép életéből. II. k. 17. 1. 1860. 4 Erdély Históriája V. köt. 206 1. 5 Czegei Vass György és László naplói 1659—1703. Közli Nagy Gyula, Magyar Történeti Emlékek, Budapest, 1896. Az első rész Vass Györgyé, a második Vass Lászlóé. 92. 111, 112, 123 1. 0 Pallas Nagy Lexiccna XVI. köt. 44 és k. 1.

rí*

164

M i . PORTA BÉLA

E czikk megjelenése után közölte az Erdélyi Múzeum 7 1900. évi évfolyama Apafi Mihály naplójának egy, a XVIII-ik századból származó másolatát, mely 1691-ben a következőket mondja: „20 februarii Keresdről indultunk néhai ur Teleki uram ő Kgelme temetésére az nap mentünk ebédre Zágorba, hálni Ákosfalvára, 21 ebédre Szt.-Oyörgyre, hálni Gernyeszegre. 22 temettük el Teleki Uram testét az ott való templomban." Ifj. Biás Istvánt, a Teleki nemzetség marosvásárhelyi levéltárosát természetesen érdekelte ez az ellentmondás s ezért kuta­ tásokat végzett, hogy levéltári adatok segít­ ségével hozza tisztába a dolgot. Kutatásai­ nak eredménye az volt, hogy a rendelke­ zésre álló levéltári adatok szintén a gernyeszegi eltemettetés mellett szólanak. Hogy azonban ezen kívül még más természetű bizonyítékok segítségével véglegesen tisz­ tába hozassék a grófi család alapítójának temetkezési helye, a család — Biás István előterjesztése következtében — 1908 év május havában elhatározta, hogy a gernyeszegi templomban szakszerű ásatások segít­ ségével igyekszik a kérdést teljes világításba helyezni és a mennyiben a kutatások Teleki _ Mihály sírjának fölfedezésére vezetnek, a . templomot emléktáblával jelölik meg. 2 A család meghívása folytán ez a szak­ szerű kutatás az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtára feladatává lett és azt a jelen dolgozat szerzője foga­ natosította 1908 évi augusztus hó 18-tól szeptember hó 2-ig terjedő időben. Az ásatásnak Teleki Mihályra vonatkozólag meglehetősen kevés támasztó pontja volt és éppen azért kellett a lehető legnagyobb elő­ vigyázattal járni el. Cserei Mihály8 a zernesti ütközetről írván, azt mondja, hogy: a törökök Teleki Mihályról akkor, mikor üldözőbe vet­ ték, nem tudták, kicsoda, mert fekete köntösben volt; továbbá, hogy a testét megfosztották. Ennek folytán nem volt valószínű, hogy p. o. pecsétgyűrűre akadhatunk, a mely az azonosságot legegyszerűbben állapította volna meg. 7

s

324—329. 1.

Miklósvárszéki, nagyajtai Cserei Mihály históriája. Újabb Nemzeti Könyvtár I. folyam 203. 1.

TELEKI MIHÁLY SÍRJA

165

Azt is írja Cserei idézett helyén, hogy Thököly a maga ingét és lábravalóját adatta Teleki holttestére. Valószínű volt tehát, hogy esetleg jellemző ruhamaradványok sem állanak majd az azonosság megállapíthatása végett a kutatás rendelkezésére. Ugyancsak az idézett helyről származik az az adat is, hogy Thököly közönséges koporsót csinálta­ tott a holttest számára és ezt az adatot erősítette meg Inczédi naplója is. Arra se számíthattunk tehát, hogy a koporsónak a XVII ik - —•,-•--•. :;:< - y . - •-»-.•. -T-T—-— ~i század divata szerint fémbetükből álló felirata fog útmutatást adni. Fontosabb volt azonban Csereinek az az adata, hogy a törökök a földönfekvó'nek kezét és arczát összevagdalták. Fon­ tos volt ez annál is inkább, mert ezt az adatot is megerősíti Inczédi naplója. A koponyá­ nak tehát összevagdaltnak kellett lennie, még pedig épen az arczi részen. Cserei Mihály u. i. el­ mondja, hogy Thököly Ko­ máromi Jánost — Telekinek a szekretáriusát — a ki a zernesti ütközetben foglyul esett Thököly kezébe, küldötte ki Teleki holttestének megkere­ sésére és ez, a ki őtet jól ismerte, nem tudta a holttestet egyébről fölismerni, mint arról, hogy a süly miatt a fogai mind kihul­ 3. sz. lottak és a szájába nyúlván, miután a fogait nem érezte, megállapíthatta azonosságát. Ha Teleki arcza nem lett volna a koponyára alkalmazott vágásoktól elpusztítva, úgy az ő titkárjának nem lett volna szüksége, hogy ilyen másodlagos bizonyítékok után kutasson. Volt még egy körülmény, a melyet a dolgok ilyetén állása mellett nem volt szabad figyelmen kivül hagyni, az t. i., hogy Vér Juditot, Teleki Mihály feleségét, ugyanabba a sírboltba temették, a melyet ő készíttetett a férje számára. Arra minden valószínűséggel számítani lehe­ tett, hogy Vér Juditoi rangját megillető pompával temették el s így az ő maradványait a sírmellékletek alapján kétségtelenül megállapítani lehetséges lesz. Az tehát, ha egy sírboltban, a melyben Vér Judit nyugszik,

166

DR. POSTA BÉLA

egy férfi holtteste is nyugszik, szintén bizonyítékul fog szolgálni arra, hogy ez a férfiholttest Teleki Mihály holttestével azonos. * Az ásatások rendszeres megindítását egy körülmény igen kelle­ metlenül befolyásolta. Mikor augusztus hó 18-án a helyszínén megjelen­ tem, nagy örömömre azt állapíthattam meg, hogy a gernyeszegi tem­ plomban egyik meglehetősen érdekes XV. századbeli műemlékünkkel van dolgom. Olyan templom állott előt­ tem, a melyről kétségtelenül megállapít­ hattam, hogy a XV. században épült, még pedig valószínűleg akkor, a mikor Gernyeszegnek tulajdonosa a Somkereki Er­ délyi család volt. Ezúttal a templomnak — mint műemléknek — méltatásával nem kívánván foglalkozni, most kifejezett állí­ tásomnak bizonyításául csak egy pár jel­ lemzőbb részletet mutatok be, a melyek állításomat kétségtelenül igazolják. Az egyik ilyen jellemző emlék a templom déli kapuja, a mely fölött a Somkereki Erdélyi család­ nak czítnere késő csúcsíves Ízlésű keretbe foglalva díszlik (1. számú kép). A másik a templom hajójának és szentélyének déli falán elhelyezett ablakoknak tipusa (2., 3. és 4. számú kép), a mely szintén kétség­ telenné teszi a késő gótikából való szár­ mazást. A harmadik a nyugati, vagyis a katolikus korban főbejárás kapuját mutatja, a mely tökéletesen egyezik úgy kor, mint stilus tekintetében az eddig bemutatott rész­ letekkel (5. számú kép). A ki tudja, hogy milyen mellékes szerepet játszik a falvastagság és szilárdság a csúcsíves izlés építészetében, az tisztában van azzal, hogy egy XV. századbeli — aránylag kisebb községnek — templománál mind az alapozás, mind a felső építmény tekintetében nagyon gyenge falazással áll az ember szemben. Éhez hozzájárul az is, hogy a szer­ kezeti rész pontosságában sem lehet oly hosszú idő után túlságosan bizakodni, különösen olyan helyen, mint a minő a Gernyeszegen volt, a hol a templomocska a Maros árterén, kavicstalajon épült. Valaki úgy látszik már a megérkezésem előtt úgy nyilatkozhatott, hogy a Teleki-féle temetkezés a kriptában kell legyen és mint egé-

TELEKI MIHÁLY SIRJÁ

167

szén természetes dolgot kezelhette a dolgot úgy, hogy a templomban csak egy kripta van és ez az apsisnak a közepén lehet. Hogy tehát az én munkámat megkönnyítsék, ennek a feltételezett kriptának fölbontá­ sához, helyesebben megtalálásához már kiszállásom előtt hozzáfogtak. Megérkezésemkor ennek folytán az apsis közepén mély üreg tátongott, a mely benyúlt a templom hajójába is és a mely éppen azon a helyen vette el a földtömeg számára szükséges biztosítékot, a hol arra a legnagyobb szükség lett volna. Ennek következ­ tében lehetetlen volt az apsist és a hajó ama részét, melybe a jöttömet megelőző ásás benyúlt, olyan párhuzamos szelvényekben tárni föl, ame­ lyek É—D irányban halad­ tak volna (átfogván az apsis egész szélességét) és min­ den egyes szelvénynél csak keskeny darabon hagyták volna szabadon a gyenge alapozást; hanem — ha a templom épségét veszélyez­ tetni nem akartuk — kény­ telenek voltunk a megvájt üreg körül szelvényeinkkel körben haladni és minden szelvényt az átvizsgálás után betömve s egy-egy szelvényt ásatlanúl hagyva, kutatni föl az apsis területét. A templom hajójának érintetlen részében már nem állotta útját semmi a rendszeres munkának, itt hát 5. sz. teljesen így is folyt az. A most említett előzetes ásás is feltárt már bizonyos részleteket a templom talajának rétegzetéből és így szükségessé vált a rendszeres munka megkezdése előtt e részleteknek megállapítása. A templomjpadlózatát czementburkolat alkotta. E burkolat alatt 32 czm. mélységben egy másik padlózat következett, a mely 31 czm. széles, 32 czm. hosszú és 5 czm. vastag téglákból készült. Ezt a padló­ zatot egykori készítői 4 czm. vastag szürke vakolatrétegbe ágyazták.

168

DR. POSTA BÉLA

A téglák méreteit nemkülönben a vakolatba ágyazást tekintve, ezt a padlózatot csak a XIX. századból eredőnek tekinthetjük és miután az ekklézsiának vizsgálási jegyzőkönyveiben azt látjuk,1 hogy a templom hajó­ jának északi falán elhelyezett bejáró ajtó előtt 1866-ban épült a portikus, másrészt ugyancsak e jegyzőkönyvekben azt találtuk, hogy 1868-ban a templomot és a tornyot id. gróf Teleki Domokos és neje gróf Teleki Klementina kijavíttatták, alig lehet kétség, hogy ez a padlózat vagy a portikus építésének vagy pedig „—_ _, az id. gróf Teleki Domokos és r ^__^__—.—^ nejétől foganatosított javítások idejéből származik. A most említett koczkatéglapadozat alatt és pedig a czej mentpadozattól számítva 42 cm. mélységben volt egy másik tég­ 'jl^PJJp •• lapadozat, a melyet azonban csak a szószék körül állapít­ hattam meg. Ez a padlózat 31 czm. hosszú, 16 czm. széles és H 5 czm. vastag téglákból készült. Ez alatt is 4 czm. vastag va­ kolatréteget találtam, s így egy­ részt a vakolat miatt, másrészt a téglaméretek folytán legfel­ jebb a XVIII. század végére tehető e második padlózat ké­ szítésének ideje. Ezzel egyezik a templom első számú matriculájából nyert az az adat,2 hogy 1796-ban Teleki József koronaőr, Ugocsa megyei fő­ 6. sz. ispán felesége, királyfalvi Róth Johanna, a templomon többféle javításokat eszközölt. Egyezik továbbá az az adat, hogy ugyanez a Teleki József 1795-ben kezdi építtetni a templomnak mostani tornyát, a melynek befejezését azonban ő már nem éri meg s azt már csak felesége végeztette el. Ez a második tégla­ padozat tehát mindenesetre azoknak az építkezéseknek az idejéből való, a melyekről a most említett két adat megemlékezik. Itt meg kell még jegyeznem, hogy a legfelső téglapadozatban 1

A gernyeszegi ref. ekklézsia 1. sz. matrikulája. 3 U. o.

169

TELEKI MIHÁLY SÍRJA

beágyazott párnafák nyomait találtam, a mi arra mutat, hogy e fölött a legfelső, koczkás téglákból alkotott, padozat fölött deszkapadolásnak kellett lennie, melyet a czementburkolat készítésekor szedhettek fel, ha ugyan az már előbb is el nem pusztult. E fapadozat nyomaival a tem­ plom más részén nem találkoztam és így nagyon valószínű, hogy csak a kathedra körül volt meg. Ugyancsak a szószék körül 79 czm. mélyen 0'385 négyzetméter területen újabb téglapadozat részletet találtam, a melynél azonban a derékszögű parallellogramma alakú tég­ láknak hossza már csak 28, szélessége —__,,._,,,-„_„_-.,_ .csak 14 volt, vastagságuk azonban még ": mindig 5"5—6 czm. volt. Éí' '"& Ezeknek a tégláknak szélességi és hosszúsági mérete már nem egyezett a 18-ik századbeliekével és inkább kö­ zeledett a Hunyadiak korában használt téglák méreteihez. Az eltérés ez utób­ biaktól csak a vastagság tekintetében volt meg. Az is jellemző volt e tégla­ padlórészletre nézve, hogy míg a fe­ lette levő két téglapadozat téglái hoszszukkal nyugatkeleti, szélességükkel északdéli irányban haladó egyenes sítr -ffsorokban feküdtek; addig e harmadik padozatrészlet téglái harántos sorokba voltak lefektetve, hosszúkkal délnyugat­ északkeleti irányban. Végül jellemzője W'yffi-^ffvolt e padozatnak az is, hogy a téglá­ iff iffff.taJt!?lt!ff kat itt nem vakolatba, hanem humusba ágyazták, felettük pedig sárga agyagos homokréteget találtam. 7. sz. Ha e téglák vastagsági mérete nem mutatott volna mintegy két czm-nyi eltérést a Hunyadiak korában diva­ tos téglákétól, úgy mindenesetre a fölsorolt jellegek és a szintnek a mélysége alapján föltétlenül a Hunyadiak korából származó padozatot állapíthattam volna meg e részletben; így azonban egyelőre fel kel­ lett függesztenem a döntést, mert bárha bizonyos téglapéldáknál lehet­ ségesek egyugyanazon korban is bizonyos eltérések, mégis a nagy többségnél a méretnek találni kell. Itt azonban olyan csekély padló­ részlettel volt dolgom, hogy tüzetesebb ellenőrzésre e tekintetben módom nem volt. Említettem, hogy azok az ásások, a melyeket megérkezésem előtt !

170

DH. POSTA BÉLA

foganatosítottak, részben az apsis területén folytak, részben benyúltak a templom hajójába is. Az eredmény, a melyre ezek vezettek, megérkezésemkor annyi volt, hogy előttem egy téglából épített sírboltnak két hosszfala állott. E sírbolt­ ban a téglák méretei a következők voltak: hosszúságuk 26, szélességük 13, vastagságuk pedig 4 czm. A téglák hosszirányban voltak lerakva, még pedig minden kötőanyag nélkül s így egy téglaszéiességü falat alkottak. A kripta felső része teljesen hiányzott és csak föltevés, hogy annak boltozata lehetett. Legépebb az északi hosszú oldal volt, mely 3 m. hosszúságban terjedt, magassága pedig 129 czm. volt. A czementpadimentum alatt 105 czm. mélyen kezdő­ dött és 243 czm. mélyen ment le. A déli fal sokkal rosszabb állapotban volt; ebből én csak 3 m. hosszú darabot találtam. Ennek a magassága 114 czm. volt, azaz a czementpadló alatt 135 czm. mélyen kezdődött és 252 czm. mélységben szűnt meg. Nyugati kes­ keny falából, a mely oldal, úgy látszik zárt volt, mindössze 19 czm. magas részt találtam még. Keleti oldalából semmit sem kaptam s csak sejthető, hogy onnan volt esetleg a bejárója. E sírbolt alapfalai, mint mondottuk, 234, illetve 252 czm. mélyen szűntek meg. Ennek daczára 320, illetve 340 czm. mélyen találtuk egy-egy gyermek bolygatatlan fakoporsóját a negyedik és ötödik szel­ vényben, a melyről alább leszen szó. így hát fel kell tételeznünk, hogy ez a sírbolt akkor ment tönkre, a mikor e gyermekek számára a sírt ásták. A sírbolt tehát már ezért is korábbinak tekintendő, de hiszen a téglaméretek, a melyekből falai építvék, világosan mutatják, hogy a Hunyadiak korában épült és bol­ tozata helyett gerendás menyezet takarhatta be. Oldal­ falainak vékonysága és a kötőanyag teljes hiánya ugyanis a boltozatot valószínűtlenné teszi. A mennyire a megelőző értelmetlen bolygatás megengedte, termé­ szetesen igyekeztem tisztába hozni e sírbolt vonatkozásait és csakugyan sikerült is a diadalív déli pillérjének belső falától kiinduló, tisztán a talajba bevágott olyan földlépcsősorra akadni, a mely a pillértől indulva a sír­ bolt bejáratához vezetett. E lépcsősor első lépcsője 160 czm. hosszú volt, mélysége 20, a második lépcső hossza 55, mélysége 17, a harmadik lépcső hossza 30, mélysége 20 czm. volt. A negyedik lépcsőből csak a 30 czm. hosszúságot állapíthattam meg, a mélység már teljesen össze­ vegyült a talajjal és ott már semmit bizonyosan megállapítani nem lehetett.

TELEKI MIHÁLY SÍRJA

1 TI

Ilyenformán a talajba a sírbolt felé 57 czm. mélyen haladt ez a lépcsőzet. Meglehet, hogy a negyedik foktól a lépcsőzet megszűnt, helyesebben rézsüs ponk alakjában haladt a kripta nyilasáig. A kort, a melyből ez a nagyon is primitivus lépcső származik, eldönteni nem lehet, mert hiszen igaz ugyan, hogy a XV. századbeli kripta felé halad, de emlí­ tettem, hogy e kripta helyén későbbi temetkezéseket is találtunk, a melyekről később lesz szó. A kitisztogatás mun­ kálatai közben a tem­ plom apsisának keleti falától nyugat felé 230 czm-re 41. czm. mélyen a czement padozat alatt 85 czm. magas derék szögű parallelogramma idomú falazatot tártam ki, a melynek a széles­ sége 40 czm., a hossza mintegy 82, de látszott, hogy sem a szélesség, sem a hosszúság nem adja pontosan az ere­ deti méreteket, hanem azokból valami hibázik. Hogy mennyi, azt meg­ állapítani nem lehet. E falazat egész pontosan az apsis közepén fog­ lalt helyet. Tégláinak méretei, a melyekből épült, meglehetősenve­ gyesek. Volt közöttük olyan, a melynek a hossza 30, a széles­ sége 14, a vastagsága 6 czm. volt. Más téglák 9. sz. hossza 26, szélessége 12, vastagsága 5 czm. A harmadik fajta hosszúsága 28, szélessége 14, vastagsága 4 czm. volt. A két utóbbi fajtának hosszúsági és szélességi méretei a Hunyadiak korára vallanak, sőt a 30 czm. hosszú darabnak a szélessége is a korábbi

172

DR

. POSTA BÉLA

14 czm-t adja csak, azonban vastagsága és hossza már eltér. A hely, a melyen a falazatot találtuk, megfelel egy főoltár inensa\& talapzatának és miután a templomnak valószínűleg a reformáczió óta oltára nem volt, csak egy XV. századbeli oltár helyére gondolhatunk, a mely esetben csak az e század tégláinak méreteitől eltérő hosszúságú és vastagságú egy pár tégla a zavaró jelenség. Áttérve már most magukra a talált sírokra: Az első szelvényben, a mely természetesen még a templom hajójába esik, a diadalív pillérjé­ nek külső vonalától 240 czm-re, az északi faltól pedig déli irányban 230 czm-re, 79 czm. mélységben egy emberi csontváztól származó szár­ kapcsot találtunk. *iW^M ~~m ^ második szelvényben szintén atemIpom hajójában, egy csontváz feküdt, mely­ nek lábszárait a medencze alatt tőből le­ vágták. Feje nyugaton feküdt, tehát keletre nézett. Olyan vonás ez, melyet hazai temet­ kezéseinkben egészen a XIV. századig vál­ tozatlanul észlelünk. Világos, hogy a csont­ vázból hiányzó részeketkésőbbi temetkezés alkalmával a sír készítésekor metszették le ásóval és akkor hányták el azokat. E csont­ váz feje 118 czm. mélyen feküdt, míg maga a törzs 137 czm. mélyen nyomult. A.me­ dencze alatt fakorhadványokat és e tájon árpádkori cserépedényből származó két töredéket leltünk, a mi világosan a mellett szólott, hogy bolygatással állunk szemben. Az árpádkori edénycserép u. i. bizonyára valamely árpádkori temetkezésből szárma­ zott, a mely temetkezést későbbi temetke • 10. sz. zések alkalmával pusztíthatták el és akkor kellett tönkremennie annak az árpádkori edénynek is, a melynek maradványai az ásatások alkalmával megtalált cseréprészletek voltak. i'j. ;•*§'

l

Ez a körülmény mindenesetre arra a föltevésre adott okot, hogy a templomnak árpádkori eredetét tételezzük föl és arra gondoljunk, a mi Erdélyben szinte szabály, hogy t. i. a templomnak hajója még az Árpádok korából ered és csúcsíves izlésü apsisa származik csak a Hunyadiak korából. Ennek folytán az ásatások menete alatt gondosan ügyeltünk arra, ha vájjon nem kerül-e elő a templomnak eredetileg kisebb méretű, félkörű apsisa. Azonban a szentély egész területén ilyen megállapításra alkalmunk nem volt. Lehet, hogy a templom tervbe vett

TELEKI MIHÁLY SÍRJA

173

restaurálása alatt a falszerkezetek átvizsgálása valami támpontot nyújtott erre a feltevésre, mert hiszen román izlésü templomaink falszerkezete lényegesen eltér a csúcsíves izlés korában használt és föruitebb már jellemzett falszerkezettől. A restaurálás adatai azonban előttem teljesség­ gel ismeretlenek. A harmadik szelvényben szintén a templom hajójában, a diadalív pillérjeinek külső vonalától 200 czm-re, a hajó északi falától délre 280 czm. távolságra 176 czm. mélyen bolygatatlan fekvésben lévő egyczombkonczot, a hozzátartozó szárkapocs, sípcsont és lábcsontokkal együtt kaptunk olyan temetkezésből, a melynek koponyája a föllelt részletek fekvéséből Ítélve, a megbolygatás előtt szintén nyugaton fekhetett, azaz keletre nézett. A negyedik szelvényben, a mint már említettem, a szentély keleti falától 685 czm.-re, ugyanannak északi falától délre 127 czm. távolságban 320 czm. mélyen találtuk az első bolygatatlan temetkezést és pedig egy gyermekét, fakoporsóban. A koporsó teljesen összelapult, iT minek következtében a koponya darabokra tört. A koporsó eredetileg szövettel volt- át­ húzva, a mely szövetáthuzatot csillag és kerek pityke fejű szegekkel szegeztek a koporsóra. A kerek pityke alakú szegek egy példájának képét mutatja a 22. sz. kép közepén lévő alsó szegnek a képe. A gyermek mellén ezüst gombkötő zsinórból való gomblyukak marad­ ványait és kilencz darab sodronyzománczos ezüstgombot leltünk, a mely­ nek képét 6. sz. képünk mutatja fennt, a néző szempontjából jobbra. Fején aranyszál, a csípő táján pedig paszomántmaradványok, a melyek azon­ ban semmi jellegzetesét nem mutattak, mert hiszen a vizes talajban tel­ jesen elmállott a ruházat, a melyhez tartoztak. A koporsószegek alakja a XVIII. sz-ra vallott. A sodronyzománczos gombok még mindenesetre a XVII. sz-ból erednek, ezek azonban a sír korát nem döntik el, mert e tekintetben még a legkésőbbi darab a kormeghatározó, ebben az esetben tehát a XVIII. sz. stílusát mutató díszszegek, a melyek a koporsó szövetét fogták le. Az ötödik szelvényben szintén a szentélyben, közvetlen a most leírt temetkezés alatt 340 czm. mélyen szintén egy gyermek bolygatatlan temetkezése került elő fakoporsóban. Ennek is, mint az előbbinek, nyugaton feküdt a feje. Sírmellékletül gombkötő mívű gombokat kap­ tunk pusztán, a melyeknek képét nagyobb méretben 6. sz. képünk mutatja fennt, a néző szempontjából balra. A sírban lelt mind a tíz gombot, valamint az ugyanott előkerült paszomántszalag, szőrmerészlet és gomolyban álló paszomántmaradványokat mutatja 7. sz. képünk.

174

DR. POSTA BÉLA

E sír alján körűifutó fagerendákat leltünk világos bizonyítékául annak, hogy tölgyfadeszkákból épített sírbolttal van dolgunk, a melynek ezek a körülfutó gerendák az alaprajzát szolgáltatták. A XVII. és XVIII. században az e fajta sírboltépítés nagyon gyakori. Joggal vagy jog nélkül padmalyos sírnak hívják ezeket és leletünk arról szólt, hogy e sírbolt forma a mondott századokban Gernyeszegen is divatozott. Minthogy e sír az előbb leírt sír alatt feküdt, azt mindenesetre meg­ előzi, bár ha nagy különbség a kettő között alig lehet, úgy, hogy jól­ lehet a talált gombkötőmívű gombok kor tekintetében eléggé ruganyos dolgok, ezt a temetkezést sem tehetjük a XVII. század végénél, illetve a XVIII. század első évtizedeinél régibb korba. A mélység, a melyben találtuk, magyarázatot lel abban, hogy éppen a XVIII. és XIX. században emelték, mint azt a padozatoknál láttuk, a templompadló nivóját. __,. . r _—,— - _i A hatodik és hetedik szelvény­ ben szintén a szentélyben a tégla­ sírbolt falától délnyugatra egymás ••feJ^' FÖLÉÉI ' mellett két gyermek bolygatatlan te­ metkezése került elő fakoporsóban, ' . még pedig a szentély keleti falától , 650, annak északi falától délre 260 czm. távolságban, 298 czm. mélyen. 12 sz

'

Mellékleteik nem voltak. Érdekes azonban, hogy e síroktól kelet felé 144 czm-re a sírok mélységével egy nívóban dél-északi irányban fekvő egy fagerenda került elő. A gerenda hossza olyan volt, hogy átért a most említett két gyermeksír egész szélességében is. Ezt a gerendát sem tekinthetjük másnak, mint a már említett padmalyos temetkezés maradványának. Ugyancsak a hetedik szelvényben a szentély területén, annak keleti falától 70, északi egyenes falától 270 czm-re, 298 czm. mélyen ismét két gyermeksír került elő minden melléklet nélkül. A nyolczadik szelvény már a templom hajójába esett. Itt a diadalív pillérjeinek vonalától nyugatra- 475 czm-re, a hajó északi falától délre 393 czm. távolságban, 136 czm. mélyen két lábhoz tartozó lábfej, láb­ ujjak, czombkonczok és sípcsontok voltak bolygatatlan fekvésben. A kilenczedik szelvény éppen úgy, mint az összes többi követ­ kező, már szintén a templom hajójába esett. Itt a diadalív pillérei­ nek vonalától nyugatra 475, a hajó északi falától délre 505 czm. távol­ ságban, 140 czm. mélységben került elő egy másodlagos helyen levő czombkoncz. A tizedik szelvényben a diadalív pilléreinek vonalától. nyugatra

TELEKI MIHÁLY SIR.TA

175

395, az északi faltól délre 98 czm-re, 136 czm. mélyen egy faczölöpöt találtunk és e mellett egy bordát. A tizenegyedik szelvényben a diadalív pillérjeinek vonalától nyu­ gatra 475 czm.-re, az északi faltól délre 475 czm. távolságban, 157 czm. mélyen felkarcsontok kerültek elő. A tizenkettedik szelvényben a nyolczadik és tizenharmadik szel­ vény leletei között a nyolczadiktól északra, de vele egy vonalban 25 czm.-nyire, 140 czm. mélyen egy nyakcsigolya került elő. A tizenharmadik szelvényben a nyolczadik szelvény leletétől északra egyenes vonalban 38 czm-re, 186 czm. mélyen egy bordacsontot leltünk, A tizennegyedik szelvényben a kilenczedik szelvény leletétől északra 30 czm-re, 206 czm. mélyen lábközépcsontokat. A tizenötödik szelvényben a tizennegyedik és tizenegyedik szel­ vény leletei között a XlV-ik szelvény leletétől északra 30 j czm-re, 225 czm. mélyen egy •* lábközépcsontot. "v • i -y|| A tizenhatodik szelvényben -s •' * :mL a tizenegyedik szelvény lele"*•; , tének vonala alatt 187 czm. mélyen egy jobbláb lábcsont­ jait. A tizenhetedik szelvényben 13. sz. a diadalív pilléreinek vonalától nyugatra 365 czm.-re, a hajó északi falától délre 158 czm. távolságra, 200 czm. mélyen egy koponya falcsont töredékeit. A tizennyolczadik szelvényben a diadalív pilléreinek vonalától nyugatra 441 czm-re, a hajó észkai falától délre 190 czm. távolságra, 210 czm. mélyen egy szárkapocstöredék. A tizenkilenczedik szelvényben a diadalív pilléreinek vonalától nyugatra 385 czm-re, a hajó északi falától délre 195 czm. távolságban, 270 czm. mélyen két szárkapocs, felkarcsonttöredékek és egy csigolya. A huszadik szelvényben a diadalív pilléreinek vonalától nyugatra 675 czm-re, a hajó északi falától délre 161 czm. távolságban, 100 czm. mélyen egy gyermekcsontvázból származó koponya és bordák. A huszonegyedik szelvényben a diadalív pilléreinek vonalától nyugatra 475 czm-re, a hajó északi falától délre 393 czm. távolság­ ban, 131 czm. mélyen bolygatott csontvázrészek, csigolyák, medencze, kézujjak nyugatra folytatódva. A huszonkettedik szelvényben a diadalív pilléreinek nyugati vona­ lától nyugatra 660 czm-re, a hajó északi falától délre 320 czm. távolság­ ban, 165 czm. mélyen két sípcsont és egyéb csonttöredékek.

176

DR. POSTA BÉLA

"A huszonharmadik szelvényben már a betonpadozat alatt 42 czm. mélységben megtaláltuk a fenntebb már ismertetett legfelső 31—32 czm. méretű koczkaalakú téglából készült padlózatot, azonban ez a padlózat a déli faltól indulva, mindössze csak mintegy féltéglányi széles sávon maradt meg 42 czm. mélységben. Azon túl e padozat süllyedni kezdett, még pedig úgy, hogy előbb 43, majd 47, majd 49, majd 55, majd 64 czm. mélységbe süllyedt és e süllyedés hossza a déli faltól kitett 118 czm-t. Ettől kezdve 168 czm. Hosszúságban még megvolt, még pedig egyenletes nívóban, de e nivó 64 czm. mélységet mutatott. E sajátságos jelenség okát kutatva, e szelvénynek árkát végigvittem a hajó egész szélességében és azt találtam, hogy a déli faltól északra 330 czm. távolságban minden sza­ bálytalanság megszűnik és fölülről lefelé a következő szelvényt nyertem : 9 czm. mélységig beton, 20 czm. mélységig kavicstöltés, 5 czm. mélységig négyszegletes téglapaclozat, 4 czm. mélységig szürke vakolat­ réteg, 8 czm. mélységig téglatörmelék, 4 czm. mélységig agyag, HMMi 13 czm. mélységig fekete kevert föld, benne szerves ma14. sz.

'

radvanyok es egy őrlő koponyája, 2 drb tégla (hosszuk 30 czm., szélességük 16 cm., vastagságuk 6-5 czm.), 4 czm. mélységig szürke homok, 4 czm. mélységig XV. sz-beli padló olyan téglákból, melyeknek hossza 28 czm., szélessége 142 czm., vastagsága 3'5 czm., 90 czm. mélységig humusz, e felett egy pár őskori cserép, 90 czm. mélységig sárga agyag, ez alatt marosi kavics. Megjegyzem, hogy ezt a rétegzést az egész árok hosszában nem találtam meg mindenütt egészen érintetlenül. Megtaláltam egészen érin­ tetlenül a déli faltól észak felé 330 czm. távolságon túl, de csak mintegy 25 czm. széles sávon, a mely függélyesen lefelé haladt, továbbá közvet­ lenül az északi fal mellett, mintegy 50 czm. szélességben. A többi helyeken a sárga agyag felett 180 czm. magasságban kevert fekete földet találtam, a melyben, a mint később kiderült, szintén temetkezések voltak. Ez a munka megmutatta, hogy a legfelső négyszegletes téglákból álló padlózatnak lesüllyedését az okozta, hogy alatta padmalysírnak kell lennie, a melynek felső gerendamenyezete beroskadt. Ennek következ­ tében azon a helyen, a melyen az árok keresztmetszete mintegy 330 czm. hosszúságban homokos agyagot mutatott, egy szelvény helyet két

TELEKI "MIHÁLY SÍRJA

177

szelvényt vettünk és ezt az egészet takartuk ki kelet-nyugati irányban. Alig kezdettük meg ezt a munkát, azonnal láttuk, hogy teljesen -egységes területtel van dolgunk, a mely a végén a diadalív pillérjeinek vonalától nyugatra 405 czm-re, a hajó északi falától délre 98 czm.-re kezdődve, keleti-nyugati irányban 270, észak-déli irányban pedig 214 czm. hosszú. Ez az egységes terület 325 czm. mélységben két érintetlen temetkezést tartalmazott, melyek közül mind a kettő észak-déli irányban úgy feküdt, hogy a lábak északon feküdtek, az arcznak tehát északra kellett néznie. E terület északkeleti végén egy erős földbe mélyített függélyes gerenda maradványaira leltünk, a tölgyfadeszkák­ ból épített ú. n. padmalysír egyik sarok­ oszlopára. E padmalysírnak felső födél­ deszkázatát persze teljesen korhadt álla­ potban közvetlenül a koporsók felett kaptuk meg, annak világos bizonyíté­ kául, hogy ez a fedél leszakadt, a mit különben a fölötte lévő téglapadozat besülyedése is jelzett már. A sír keleti végében egy férfi, a nyugati végében pedig egy nő temet­ kezését találtuk, a melyeknek átvizsgá­ lása után kétségbevonhatatlanul kiderült, hogy a férfi Teleki Mihály, a nő pedig az ő felsége, Vér Judit földi maradványa. Első sorban a férficsontváz kibon­ tásához fogtunk és pedig a rendszeres eljárás módján, a lábszáraknál kezdettük meg a munkát. A lábfej összes csontjai nem kerültek meg és ennek sokféle oka lehet. Legvalószínűbb azonban, hogy a vizes talajban az apró csontok teljesen tönkrementek. Fontosabb azonban az körülmény, hogy a lábakat nem kaptuk a fekvés és kinyujtoztatás adta természetes helyzetben, hanem a lábszárak és a czombkonczok helyzete elliptikus vonalat írt le. (8. sz. kép.) A derék táján keskeny szalag­ részleteit találtuk, a bordák felett pedig, a deréktői elkezdve egészen a nyakig, 21 gombkötőmivü zsinórgomblyukat és ugyanannyi gombkötőmívű zsinórgombot találtunk. (9. sz. kép a néző szempontjából a jobb oldalon.) Ezen kivül a csontváz jobboldalán gombkötőmivü zsinór részErdélyi Mázeum'jS\Z Új folyam VIII.

12

178

DR. POSTA BÉLA

létei kerültek elő, a melyeket abban a helyzetban, a melyben a találás alkalmával feküdtek, 9. sz. képünk mutat a néző szempontjából a bal­ oldalon. Egyéb sírmellékletet ez a sír nem tartalmazott. Volt azonban egyéb jellemző jelensége. Nevezetesen az, hogy a koponya helyén egyebet, mint a felső állkapocsból származó egy töredéket, ezen kivül az alsó állkapocsból származó 9 darab fogtövet (10. sz. kép) és magát az alsó állkapcsot teljesen a fogak nélkül, mindössze egyetlen fognak a tövével, nem kaptunk. Az állkapcsot fölülről való nézetben 11., szemközti nézetben 12., jobboldali nézetben 13. és baloldali nézetben 14. sz. képünk mutatja.

16. sz.

Ezekből a képekből mindenki már laikus szemmel is meggyőződ­ hetik arról, hogy az elhunyt, a kinek földi maradványaival itt dolgunk van, teljesen fogatlan volt életben, mert az a 9 darab roncs, a melyet 10. sz. képünk mutat, továbbá az a 4 roncs, a mely u. a. képünk felső részén a felső állkapocstöredékben látszik és végül az az egy roncs, a melyet legjobban a 13. képünkön lévő nézetben az alsó állkapocs­ ban látunk, fogsornak valóban nem nevezhető. Erre a koponyára föl­ tétlenül ráillik Csereinek' az az adata, hogy Teleki Mihály holttestét a zernesti ütközet után következő napon Teleki titkárja csak úgy ismer­ hette föl, hogy ujját a szájába dugván, meggyőződött fogainak teljes hiányáról. De nemcsak ez illett rá. Ráillet az a körülmény is, hogy a fej­ rész tökéletesen össze volt kaszabolva. Teleki Mihály mindenesetre e fejsebek következtében veszítette el életét. Hiszen csak így érthető, hogy

•179

TELEKI MITÁLY SÍKJA

a koponya felső része teljesen hiányzott. Ebből a részből mindössze a felső állkapocs egy része került meg. Rávallott a Teleki elestére vonatkozó adatokra az a körülmény is, hogy semmiféle jellemző ruharészletre, vagy különösen pecsétgyűrűre nem akadtunk. Hiszen egykorú tudósításokból — mint fenntebb láttuk — bőven ismerjük azt a körülményt, hogy a törökök teljesen megfosztották és hogy közönséges fakoporsóba tették és csak Thököly adatott rá vala­ melyes ruhát. De jellemző volt maga a csontváz fek­ vése is, a melyet híven H mutat, a 8. sz. képünk. . • "SÜL Rendesen kinyúj- H tóztatott férfi csontváz lábszárai és kezei min­ dig (hat. i. a kezek nin­ ,í . csenek keresztbe téve, ; hanem oldalt fektetve) ;; majdnem párhuzamo­ san haladnak egymás­ sal. Helyesebben a férfi m csontváz lábainak hely­ •^••s^K&r':v • ' • * • * . , • ••*•••• ••'•' P zete az egyenszárú há- n ,,., * romszög alakjához kö- >'_•' j zeledik. Női csontváz­ 17 sz nál a sokkal szélesebb - medencze folytán a helyzet más, mert ott a czombkonczok helyzete adja ki az egyenszárú háromszöget, míg a lábszárak csaknem párhuzamosan haladnak. Azt a trapéz alakot, a melyet az idézett képünk mutat, férfi csont­ váznál, a melyről itt a kicsiny medenczéket számbavéve, kétségtelenül szó van, a rendes körülmények között történt temetkezés semmiképpen sem igazolja. Messze vinne, ha meg akarnám magyarázni, hogy a ren­ destől eltérő ezen helyzetet, a mely különben a karoknál is mutatkozik, mi okozhatta, hiszen annak sok oka lehet. Említhetem a merevedést, a mely a csatatéren elhullottnál a rendes kinyújtóztatás nélkül, tehát esetleg felhúzott lábszárakkal ment végbe. Miután pedig a holttestet csak más­ nap tették koporsóba, ez a merevedés akkor még tarthatott és ez is indokolhatja ezt a sajátságos és a rendestől eltérő helyzetet. De ha tekintetbe vesszük azt, hogy a halál beállta utáni merevedés bizonyos idő múlva megszűnik, úgy számba kell venni Czegei Vass György és Lászlónak 1659—1703-ig terjedő naplójában foglalt azon adatot, hogy *c~>

'

'

.

•

-

•

•

•

•

:

•

.

•

.

•

.

•

•

•

.

•

•

•

•

%

12*

180

DR. POSTA BÉLA

augusztus 22-én is megmosták a holttestet, azonkívül augusztus 23-án, Fogarasban Bethlen Gergely ismét szépen megmosogatta és új, tisz­ tességes koporsót csináltatott neki. Ez az adat mindenesetre arra mutat, hogy többszörös bolygatással van dolgunk, tehát a rendestől eltérő helyzet a merevedés elmulta után is keletkezhetett az újabb megmosogatás alkalmával, a mikor semmi esetre sem ravatalra való kiterítéséről, hanem a koporsóban való elhelyezéséről volt szó, olyan holttestnek, a mely nemcsak a fejen, hanem a test egyéb részein is nyert sebektől szomorú állapotban volt. Mindezeket tekintetbe véve, alig lehetett kétségünk, hogy Teleki Mihály holttestével állunk szemben. De ha lett volna, akkor is megszűnt volna a további tapasztalatok folyamán, a melyeket a sírboltban elhelyezett másik holttest átkutatása közben nyertünk. E csontváz helyzetét a fel­ fedezés és kitakarítás pillanatában felvett képünk mutatja (15. kép). E csontváz két keze mellén keresztbe tevődött, a lábszárak helyzete és a medencze szélessége kétségtelenül megállapítja, hogy női temet-

18. sz.

kezessel van dolgunk. Talán fölösleges említenem, de mégsem hagyom el a dolog fontossága következtében, hogy a kitakarás munkáját itt is a lábszáraknál kezdettük meg, de az apró részletekkel nem kívánok most foglalkozni, mert hisz azok a dolog lényegére nem tartoznak. Fontos maga az eredmény. E temetkezésnél a koponya felett, attól mintegy 8—10 czm. magas­ ságban hímzett selyemrészleteket leltünk. E részletekből 16. sz. képünkön mutatok be 3 darabot. E darabokon a selyemhimzés mintája kétségtelenül barokk stilizálású levélmustrát mutat, a melynek kormeghatározása már a rajz szerint is könnyű, hiszen már ennek stílusa is kétségtelenül a XVII. század végére, illetve a XVIII. század elejére utal. De ennél pontosabb adatot is tudunk. Az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtára őrzi Szilvássy Bálintnak hímzett tarsolyát, a kit Bethlen Farkas, Mikes Kelemen és Enyedi Pál társaságában küldött Konstantinápolyba követ­ ségbe Apafi Mihály fejedelem, hogy ott Béldi Pálnak, Csáki Lászlónak, Damokos Tamásnak, Apor Lázárnak, Kálnoky Bálintnak, Paskó Kristóf­ nak és Belényi Zsigmondnak 1679-ben megkezdett akczióját ellensúlyozza.

TJ5LEKI MIHÁLY SÍRJA

181

Szilvássy Bálintnak a tarsolya olyan selyemhimzéssel van borítva, a mely mustra és kivitel tekintetében a most említett hímzéssel egyezik. E himzésrészleteknek helyzete semmi kétséget sem hagy fenn aziránt, hogy himzett selyem párnának, vagy párnáknak a maradványai, mert a XV11. században, sőt a XVIlI-ban is két párnának a fej alá tétele volt szokásos. A koponya arczi részén kevésbbé észrevehetőleg látszottak egy csipkekendő nyomai, a minthogy ezen a részen csakugyan azt is lehetett várnunk, hiszen XVII—XVIII századbeli ruházattal kellett, hogy dol­ gunk legyen, ha az első temetkezés, a melyet Teleki Mihályénak tar­ tottunk, valóban az övé volt, még pedig nem u. n. viselő ruháról, hanem vagy ünneplő, vagy díszöltözetről. Ennek az öltözetnek a férjezett nők­ nél fontos része volt a patyolatból készült homlokelő, melyet gyön­ gyökkel díszítettek és a födél, a melyet halul , .. m^ viseltek, és a mely ara- I p t nyos szélű volt islógos \ és gyöngyös díszítés- , . . l sel. Várhattunk főkötőt is, de várhattuk azt is, hogy sem homlokelővel, sem fedéllel, sem főkötővel nem talál­ ír kozunk, hanem egy­ szerűen azzal a fejre való keszkenővel, vagy 19. sz. másként patyolattal, a melynek végeit az áll alatt keresztbe téve a vállakon hátracsapták. Ennek a széle is díszítve szo­ kott lenni lánczos, vagy csipkés díszítéssel, de díszítették néha az egész területét is. Mikor a koponyát felemeltük, azonnal tisztába jöttünk azzal, hogy itt csakugyan ezzel a fejre való kendővel van dolgunk. 17. sz. képünk mutatja a koponyának a hátsó részét és ezen a részen egészen világosan látszik egy háló-szövetkendő maradványa, a melyen aranyszállal húzott XVII. századbeli mintájú leveles díszítések vannak. Hogy ez a részlet csakugyan olyan fejkendőből maradt meg, a minőről beszéltünk, azt mutatja először az a körülmény, hogy a háló-szövetnek folytatását megkaptuk a nyakcsigolya alatt is, sőt ezen a részen, továbbá elől az áll alatt, kerültek elő olyan vékony csipkerészletek, a melyeknek példáját 18. sz. rajzunk mutatja és a melyek, helyzetöket tekintve, kétségen kívül a fejre való keszkenő szélének csipkés díszítéséből valók.

182

ŰR. POSTA BÉLA

A mell tájáról sikerült megmenteni azokat a részleteket, a melyeket 19. sz. rajzunk mutat. Ez a szövetrészlet fátyolszövet, a mely apró fém­ gyöngyös mintával volt díszítve. Ez a részlet semmiesetre sem származ­ hatott az alsó ingből, a mely vékony vászonból szokott készülni, de gyöngyös díszítése sohase volt. Ez csakis a felső ingből való részlet lehet, a melyet régi nevén felimegnek hivtak, mert ez a ruhadarab készült fátyolból is, sőt néha arany- és ezüstszálakból is és ezt a XVI. század első felében a kivágott derekú ruhákon tényleg már díszítették is. Úgy lehet, hogy ez lehetett a kivágott derekakhoz használt kebeles üng. Következő leletünk az egész mellen végigfutó ruhaderékrészlet voJt, melynek képét 20. sz. képünk mutatja. Ennek szövete kamuka volt, tehát mindenesetre ünneplő ruhá­ val van dolgunk. Az elejét három­ soros aranycsipke díszítette és elől selyemszalaggal volt összefűzve azok­ nak a jellemző kapcsoknak a segít­ ik • '•.^y ,„• ségével, a melyeknek formáját szintén ,.."'v. , \/,-\.;r.j a 20. számú képünk mutatja és a S,'4/'' "~ *"', í~* *"*S ''$£: melyek közül a nösténykapcsok a jobb-, a himkapcsok pedig a balsoron foglaltak helyet. Ennek a dereknek további díszítéséről nem szólhatunk, valamint nem kaptunk adatokat arra sem, hogy 20. sz. az ümögnek vagy ingvállnak szűk, vagy bő ujjai völtak-e ? Éppen olyan kevéssé szólhatunk arról, hogy milyen szabása volt a szoknyának, mert annak szövete teljesen tönkrement, ellenben egészen jól hozzávethetünk ennek formája tekintetében azoknak a megfigyelé­ seknek az alapján, a melyeket az alsó testrészeken fölfedezett arany­ csipkék tekintetében tettünk. Mielőtt azonban e csipkékről szólanánk, szükséges, hogy elmondjuk, hogy a derék tájon zsinórövet találtunk; még pedig aranyfonálból, laposra verve, gombkötő műben. Ezt az övet 21. sz. rajzunk mutatja. Ilyen övet csak a magyaros vállhoz viseltek és így az erdélyi XVII. századbeli viseletnek volt az igen jellemző darabja. A mi már most a csipkéken tett megfigyeléseket illeti, kétféle arany­ csipkét találunk. Az egyiknek részleteiből 22. és 23. sz. képünk mutat jel-

TELEKI MIHÁLY SlRJA

183

lemző példákat. Ezt a csipkét már az övtől elkezdve, sőt még az alatt is talál­ tam, még pedig úgy, hogy mindenütt a két oldalon haladt. Keresztbe csak közvetlenül a lábszárak alján ment úgy, hogy olyan csonkított három­ szögalakú területet zárt be, a melynek a csúcsa még nagyon messze van. Ezt a megfigyelésemet csakis azzal magyarázhattam meg, hogy köténynek a szegélyére leltem. Ezt a föltevésemet megerősítette még az a körülmény, hogy az ezen csipkétől bezárt területen két helyütt aranyhimzésrészleteket találtam, a melyekből 24. sz. rajzunkon mutatok be annyit, a mennyit megmenteni sikerült. Azoknak a nagy kötényeknek a divatja, a melyekhez bemutatott csipkék, mint segélydíszítés járulnak és a melyeknek egész területét, hogyha azok fátyolszövetből készültek, aranyhimzés borította, a XVII. század vége és a XVIII. század elején volt és így semmi két­ ség nem lehet, hogy a most bemutatott rész­ letek egy ilyen kötény­ ből származnak. — A most jelzett hímzések és csipkék alatt azon­ ban a lábtőtől számítva mintegy kétharmad ma­ gasságban nagy töme­ gét találtam azoknak az aranycsipkéknek, a me­ lyekből 25., 26., 27., 28. 21. sz. és 29. sz. képeinken mutatok be jellemző részleteket, megjegyezvén, hogy a 29. sz. képen bemutatott részeket közvetlenül a lábtő felett és pedig az alsó csipkézettel lefelé fordítva, mindig vízszintesen haladó vonalban találtam. A ki ismeri Thököly Évának, gróf Eszterházy Pálnénak menyasszonyi ruháját,9 a mely 1672-ből származik s a melyet a herczeg Eszterházy-család fraknói kincs­ tárában őriznek, annak nem lehet kétsége, hogy ezek a csipkék egy olyan szoknyának díszítései, a minő a most említett Thököly Éva-féle szoknya. E sír szolgáltatott még két aranyfüggőt, a mely farkába harapó kigyót mutat és a mely fekete opakzománczczal van díszítve. Ezeket a függőket a koponya csecsnyúlványai alatt fedeztem fel jobbról és balról. A ki ismeri az erdélyi érmeket, az tudja, hogy milyen kedvelt motivum azokon a XVI. és XVII. században a farkába harapó kigyó és azt is tudja, hogy az erdélyi érmek vésői nem tulajdonképpeni éremvésők, hanem ötvösök voltak. Nem csodálkozik tehát e függőpár alakján, a 9

Nagy Géza, Magyar viseletek története, 64. tábla. 3. sz.

>

184

DR. POSTA BÉLA

melyet a rajta levő opak fekete zománcz használata mindenesetre a, XVII. század végére, sőt még inkább a XVIII-nak elejére utal. Ha mindazokat, a miket elmondottam, figyelmesen tekintetbe veszszük, akkor nem nehéz pontosan meghatározni a kort és a társadalmi osztályt, a melyből az elhunyt, a kinek temetkezésével dolgom volt, származott. Kor tekintetében mindenesetre fontos, hogy az összes himzésrészlet, a mi e sírban előfordul, a lehető legnagyobb pontossággal volt datálható a XVII. sz. végére. A mi az arany­ csipkéket illeti, kormeg­ határozás tekintetében ott sincs semmi nehézség, mert hiszen az összes csipkeanyag arany- és ezüst fonalakból készült csipke, a mely az anyag természetéből folyólag vert csipke. Az arany- és ezüstfonalak merev ter­ mészete hozza magával azt a sürü mustrás feldol­ gozást, a mely a bemuta­ tott összes csipkemintá­ kon, mint jelleg, megálla­ pítható és a mely világosan szói arról is, hogy olyan korral állunk szemben, a melyben a csipkekészítés megszűnt nagy általános­ ságban háziiparként sze­ repelni és átment az ipar kezébe, különösen pedig 22 sz - az arany és ezüst csipke­ készítést tekintve, a paszomántosok és gombkészítők kezébe jutott. Ez a kor is a'XVII. század második felét és a XVIII. század elejét jelzi, emellett azonban a csipkének határozottan barokk rajza ugyanezen korról szól a legnagyobb határo­ zottsággal. Ezen momentumok mellett, ha már most meg akarjuk eleveníteni a képet, hivatkozunk Rákóczi Lászlónénak 1663-ból származó képére, a mely az elhunyt úrasszonyt ravatalán ábrázolja (I. a 30. sz. képet). Gróf Bánffy Erzsébet volt Rákóczi László uramnak a felesége,

TELEKI MIHÁLY SÍRJA

185

erdélyi leány. A képen mindenekelőtt a hímzett párnák vonják magukra figyelmünket. E himzés mintái élénken emlékeztetnek azokra a részle­ tekre, a melyek a gernyeszegi sírbolt most tárgyalt női temetkezésének himzés- és csipkemintáiból ismerünk. Az úrasszonyt itt is fejrevaló keszkenőben látjuk kiterítve, bő ujjú ingvállban, fűzős derékban, arany­ csipkékkel díszített szoknyában, ugyanilyen csipkékkel díszített és hímzett kötényben. Hogy a szoknyán látható minták himzések-e vagy a selyem szövetbe szőtt minták, azt nem dönthetjük el, de mindenesetre az utóbbi föltevés látszik valószínűnek. A ravatalán kiterített Rákóczi Lászlóné képén híven áll előttünk az a díszes ruházat, a melyben a gernyeszegi § sírbolt úrnőjét is eltemet­ ték és ha tudjuk, hogy I Teleki Mihály özvegye a I XVIII. sz. elején ugyan­ abba a kriptába temetődött, a melyet ő maga készíttetett elhunyt férje számára, úgy — miután megállapítottuk, hogy ab­ ban a gernyeszegi kriptá­ ban, a melyben olyan férfi «w temetkezését találtuk, a melyre a Teleki Mihály 23. sz. eltemettetésére vonatkozó mellékes adatok mind ráillenek — bizonnyal nyugodtan mondhatjuk, hogy az a női temetkezés, a melyről ilyen pontossággal volt megállapítható, hogy egy XVII. század végén vagy a XVIII. század elején elhunyt magas állású úrnő temetkezése, mindenesetre Vér Juditnak földi maradványa. Erre a sírboltra tehát ez alapon is elmondhattuk, hogy az Teleki Mihálynak és feleségének, Vér Juditnak sírja. De hogy minden kétséget kizárjunk, fölkutattuk a templomnak még többi hátralévő részeit is a végből, hogy lássuk: ha vájjon nem találunk-e még egy olyan sírboltra, a melyben egy előkelő férfi és nő temetkezése van abból az időből, a mikor előbb Teleki Mihály s később a felesége eltemettettek. Erről a munkáról, mielőtt beszámolnánk, már előzetesen is elmondhatjuk, hogy negativus eredménnyel járt, mert a templom többi részében sem került elő ilyen sirbolt egyetlen egy sem. Ellenben előkerült egy olyan sír is, a melyről a legnagyobb valószínű­ séggel megállapítható, hogy az gróf Teleki Judit, Pongrácz Jánosné sírja, a ki gróf Teleki Mihálynak volt egyik leánya.

186

DR. POSTA BÉLA

E folytatólagos ásatás alatt előkerült a XXV-ik szelvényben. A templom hajójában nyugati vonalától nyugatra 930 czm-re, az északi távolságban, 180 czm. mélyen egy sípcsont. XXVI-ik szelvényben. A templom hajójában nyugati vonalától nyugatra 880 czm-re az északi távolságban, 165 czm. mélyen egy czombkoncz. XXVII-ik szelvényben. A templom hajójában nyugati vonalától nyugatra 880 czm-re, az északi távolságban, 172 czm. mélyen egy sípcsont.

a diadalív pillérjének faltól délre 80 czm. a diadalív pillérjének faltól délre 260 czm. a diadalív pillérjének faltól délre 150 czm.

24. sz.

XXVlll-ik szelvényben. A templom hajójában a diadalív pillérjének nyugati vonalától nyugatra 850 czm-re, az északi faltól délre 70 czm. távolságban, 170 czm. mélyen egy felkarcsont. XXIX-ik szelvényben. A templom hajójában a diadalív pillérjének nyugati vonalától nyugatra 857 czm-re, az északi faltól délre 79 czm. távolságban 175 czm. mélyen egy koponya. XXX-ik szelvényben. A templom hajójában a diadalív nyugati vonalától nyugatra 800 czm-re, az északi faltól délre 120 czm. távolság­ ban, 121 czm. mélyen koponyacsont töredék. XXXI-ik szelvényben. A templom hajójában a diadalív pillérjének nyugati vonalától nyugatra 900 czm-re, 175 távolságban, 105 czm. mélyen egy sípcsont. XXXII-ik szelvényben. A templom hajójában a diadalív pillérjének

TELEKI MIHÁLY SÍRJA

187

nyugati vonalától nyugatra 805 czm-re, az északi faltól délre 256 czm. távolságban, 103 czm. mélyen egy felkarcsont. XXXIIlik szelvényben. A templom hajójában a diadalív pillér­ jének nyugativonalától nyugatra 850 czm-re, az északi faltól délre 120 czm. távolságban, 125 czm. mélyen egy medencze töredék. XXXI V-ik szelvényben. A templom hajójában a diadalív pillérjének nyugati vonalától nyugatra 710 czm-re, az északi faltól délre 270 czm. távolságban, 115 czm. mélyen egy sípcsont. XXX V-ik szelvény­ ben. A templom hajó­ jában a diadalív pillér­ jének nyugati vonalától nyugatra 950 czm-re, az északi faltól délre 195 czm. távolságban, 135 czm. mélyen egy szárkapocs. XXXVl-ik szelvény­ ben. A templom hajó­ jában a diadalív pillér­ jének nyugati vonalától nyugatra 730 czm-re, az északi faltól délre 360 czm. távolságban, 143 czm. mélyen egy koponya. XXXVII-ik szelvény­ ben. A templom hajó­ jában a diadalív pillér­ jének nyugati vonalától nyugatra 960 czm-re, az északi faltól délre 200 czm. távolságban, 147 czm. mélyen egy szárkapocs. XXXVIII. szelvényben. A templom hajójában a diadalív pillér­ jének nyugati vonalától nyugatra 810 czm-fe, az északi faltól délre 150 czm. távolságban, 147 czm. mélyen egy sípcsont, egy csipő-taréj, 2 drb ágyék csigolya. XXXIX-ik szelvényben. A templom hajójában a diadalív pillérjének nyugati vonalától nyugatra 710 czm-re, az északi faltól délre 130 czm. távolságban, 163 czm. mélyen 4- sípcsont, 5 darab szárkapocs és 2 koponya egy halomban. XL-ik szelvényben. A templom hajójában a diadalív pillérjének nyugati vonalától nyugatra 660 czm-re, az északi faltól délre 330 czm.

188

DR. POSTA BÉLA

távolságban, 163 czm. mélyen bolygatatlan csontváz koponya nélkül, a mell táján Hunyadi Mátyás ezüst dénára.10 XLI-ik szelvényben. A templom hajójában a diadalív pillérjének nyugati vonalától nyugatra 790 czm-re, az északi faltól délre 516 czm. távolságban, 168 czm. mélyen bolygatatlan csontváz koporsóban, a koporsón túl egy máshonnan származó koponya. XLII-ik szelvényben. A templom hajójában a diadalív pillérjének nyugati vonalától nyugatra 440 czm-re, az északi faltól délre 490 czm. távolságban, 173 czm. mélyen két lábszár csontjai bolygatatlan helyzetben. XLlII-ik szelvényben. A templom hajójában a diadalív pillérjének nyugati vonalától nyugatra 440 czm-re, az északi faltól délre 430 czm. távolságban, 175 czm. mélyen egy teljes csontváz.

26. sz.

XLlV-ik szelvényben. A templom hajójában a diadalív pillérjének nyugati vonalától nyugatra 740 czm-re, az északi faltól délre 400 czm. távolságban, 180 cm. mélyen egy medencze-csont. XLV-ik szelvényben. A templom hajójában a diadalív pillérjének nyugati vonalától nyugatra 740 czm-re, az északi faltól délre 400 czm. távolságban, 220 czm. mélyen egy koponya, egy medencze és 4 felkarcsont töredék. XLVI-ik szelvényben. A templom hajójában a diadalív pillérjének nyugati vonalától nyugatra 945 czm-re, az északi faltól délre 200 czm. távolságban, 173 czm. mélyen egy koponya és egy felkarcsont töredék. XLVII-ik szelvényben. A templom hajójában a diadalív pillérjének nyugati vonalától nyugatra 905 czm-re, az északi faltól délre 450 czm. távolságban, 163 czm. mélyen egy szárkapocs. J° C. N. H. 222.

>

TELEKI MIHÁLY SÍRJA

189

XLVlIl-ik szelvényben. A templom hajójában a diadalív pillérjének nyugati vonalától nyugatra 460 czm-re, ez északi faltól délre 490 czm. távolságban, 100 czm. mélyen faszén-, üveg- és cseréptöredék. XLIX-ik szelvényben. A templom hajójában a diadalív pillérjének nyugati vonalától nyugatra 650 czm-re, az északi faltól délre 400 czm. távolságban, 120 czm. mélyen bolygatatlan temetkezés, feje nyugaton. L-ik szelvényben. A templom hajójában a diadalív pillérjének nyu­ gati vonalától nyugatra 670 czm-re, az északi faltól délre 475 czm. távolságban, 125 czm. mélyen egy szárkapocs Ll-ik szelvényben. A templom hajójában a diadalív pillérjének nyugati vonalától nyugatra 955 cm-re, az északi faltól délre 370 czm. távolságban, 155 czm. mélyen szórványos combkoncok, sípcsontök és szárkapcsok. Lll-ik szelvényben. A tem__ _ __ plom hajójában a diadalív pillér- í jenek nyugati vonalától nyugatra 630 czm-re, az északi faltól délre 625 czm. távolságban, 200 czm. mélyen szórványos czombkonczok és egy keresztcsont. LlII-ik szelvényben. A tem­ plom hajójában a diadalív pilj lérjének nyugati vonalától nyu- I gátra 715czm-re, az északi faltól 1 490 czm. távolságban, 275 czm. 1 mélyen egy koponya. LlV-ik szelvényben. A tem2 7. sz. plom hajójában a diadalív pil­ lérjének nyugati vonalától nyugatra 715 czm-re, az északi faltól délre 590 czm. távolságban, 275 czm. mélyen egy koponya- és egymedencze csont. LV-ik szelvényben. A templom hajójában a diadalív pillérjének nyugati vonalától nyugatra 720 czm-re, az északi faltól délre 258 czm. távolságban, 293 czm. mélyen 93 czm. széles, 210 czm. hosszú sírban női csontváz, feje nyugaton, hossza 175 czm., a koponya mellett két arany függő, kezén két arany jegygyűrű. LVI-ik szelvényben. A templom hajójában a diadalív pillérjének nyugati vonalától nyugatra 820 czm-re, az északi faltól délre 570 czm. távolságban, 141 czm. mélyen egy szárkapocs. LVU—LVlll-ik szelvényben. A templom hajójában a diadalív pil­ lérjének nyugati vonalától nyugatra 540 czm-re, az északi faltól délre 535 czm. távolságban, 290 czm. mélyen 240 czm. hosszú, 180 czm. széles sírgödör, a melyben északi részen egy bolygatatlan csontváz, kezeiben olvasóval; a déli felében egy másik csontváz, akoponyán gyöngyös pártával.

190

DR. POSTA BÉLA

LIX-ik szelvényben. A templom hajójában a diadalív pillérjének nyugati vonalától nyugatra 560 czm-re az északi faltól déli 450 czm. távolságban, 305 czm. mélyen szórványos 2 koponya és 1 felkarcsont. LX-ik szelvényben. A templom hajójában a diadalív pillérjének nyugati vonalától nyugatra 560 czm-re, az északi faltól délre 450 czm. távolságban, 305 czm. mélyen bolygatatlan temetkezés melléklet nélkül, feje nyugaton, a sír szélessége 50 czm., hossza 175 czm. LXI-lk szelvényben. A templom hajójában a diadalív pillérjének nyugati vonalától nyugatra 1130 czm-re, az északi faltól délre 205 czm. távolságban, 135 czm. mélyen egy koponya. LXlllk szelvényben. A templom hajójában a diadalív pillérjének nyugati vonalától nyugatra 1140 czm-re. az északi faltól délre 60 czm. távolságban, 132 czm. mélyen gyermeksír melléklet nélkül, feje északon. LXUl-lk szelvényben. A tem­ plom hajójában a diadalív pillér­ jének nyugati vonalától nyugatra 990 czm-re, az északi faltól 200 czm. távolságban 160 czm. mélyen egy koponya. LXIV-ik szelvényben. A tem­ plom hajójában a diadalív pillérjé­ nek nyugati vonalától nyugatra 830 czm-re, az északi faltól délre 120 czm. távolságban, 315 czm. mélyen 78 czm. széles, 220 czm. hosszú sírban egy női temetkezés, feje nyugaton, ujján egy- arany jegygyűrű, lábánál 4 koponya és egyéb csont-töredék. A folytatólagos ásatás ezen munkálatai alatt előkerült sírok közül az LV. szelvényben feltakart sír feküdt legközelebb ahoz a kriptához, a melyben Teleki Mihálynak és feleségének földi maradványait felfe­ deztük és miután ebben a sírban ugyanolyan aranyfüggő párt leltünk, mint a minőt Vér Judit sírjában (1. 6. sz. kép, 3. sor), egyrészt erre, másrészt e sírnak az előbbi kriptához való közelségére támaszkodva hisszük, hogy ez volt Teleki Judit temetkezése, a kiről a gróf széki Teleki familia fentebb említett kéziratos krónikája melyet Szász Péter 1839-ben írt, 4. lapján mondja, hogy Gernyeszegen temettetett el. E női csontváz balkezének gyűrűs ujján találtuk azt a két arany-jegygyűrűt, a melyet 6. sz. képünk legalsó sorra mutat. Ki kell még emelnem a LXIV. szelvényben talált női temetkezést, a melynek egyik ujján azt a jegygyűrűt találtuk, a melyet 6. sz. képünk

TELEKI MIHÁLY SÍRJA

191

mutat a 3-ik és 4-ik sor között a középen. E női csontváz fején azt a gyöngyös díszítésű szalagot találtuk, a melynek megmentett részleteit 31. sz. képünk mutatja. Továbbá ugyanolyan derékfűzőt találtunk" rajta, mint a minőt Vér Juditon. E fűzőnek csak egyik oldalát menthettük meg, de ez elég jellemző (1. 32. sz. kép). Végűi a dereka táján növényi rostokból készült övnek maradványaiból mentettünk meg valamennyit (1. 33. sz. kép). Ez a temetkezés a mellékletek szerint kétségtelenül a XVII. sz. végéről, vagy a XVIH. sz. elejéről való szintén és így vala­ melyes vonatkozása kell, hogy legyen a gróf Teleki-családdal. Kilété­ nek megállapítására mindenesetre fontos, hogy katholikus volt, mert kezében rózsafűzérnek a lánczát találtuk, sőt a láncz egyik tagján a füzér egy gyöngye is meg volt. Mindössze harminczkét lánczrészletet talál­ tunk. Az egyetlen gyöngy, a mely megmaradt kicsiny, fehér szinü volt

29. sz.

és az angyali üdvözletet jelenti. Magából az olvasóból tehát meg van három tized üdvözlet és pedig két tízed után meg van egy-egy Mi­ atyánk is. A harmadik tized után a Miatyánk hiányzik. Megkerült a rózsafüzéren lévő kegy érem is. Ennek előlapján •S-

JACO. —. De • GÁLI-

felírat, vonalkörben és ebben a szent képe jobbra. Hátlapján Mária, bal­ ján a kisdeddel, jobbját kiterjeszti az alatta jobbról térdelő Loyolai Szt. Ignácz felé. E körül: • S-

(ancta) M-

(ária) De — • PILARS (vagy PILAR).

Fontos még az is, hogy az LV. szelvényben fölfedezett csontvá­ zon Hunyadi Mátyás ezüst dénárja került elő. A mi kétségtelenné teszi, hogy a Hunyadi-kori temetkezések nívója a 163 czm, mélység.

TELEKI MIHÁLY SÍRJA

193

Az ásatásoknak ez a része bebizo­ nyította tehát, hogy másik olyan sírbolt, a melyre mindazok a jellegek ráillenének, a melyeket Te­ leki Mihály sírbolt­ jára vonatkozólag mint útbaigazítókat megállapítottunk, nem volt a tem­ plomban és így min­ 31. sz. den kétséget kizáró­ lag azt a sírboltot kell Teleki Mihály és a felesége Vér Judit temet­ kezésének tekintenünk, a melyről fentebb szólottunk és a mely a temp­ lom jelenlegi déli bejárójával szemközt a templom hajójának északi fala mellett fekszik. Azok az adatok, a melyeket minden egyes szelvény leleteiről közöltünk, azt mutatják, hogy a templomban voltaképen két temetke­ zési nivót lehet megállapítani: az egyik nivó 275 czm. mélységig halad és ebben a nívóban mintegy 2 m. mélységig történtek az első kor temetkezései. Hogy ezen első kor temetkezései a Hunyadiak korából származnak, azt kétség­ telenné teszi az a Hunyadi Mátyás-féle érem, mely e nivóban előfordult. De ennek megfelel a templom apsisának kétségtelenül késő csúcs­ íves izlésü jellege. A Hunyadiak korának ezek a temet­ kezései más családnak nem tulajdoníthatók, mint annak a Somkereky Erdélyi családnak, V-J a melynek czímerét a déli bejáró fölött fel- • fedeztük és a mely a templomot vagy épít­ tette, vagy azt legalább is csúcsíves apsisával ellátta. A második nivó 298 czm-nél kezdődik és 340 czm-ig halad. Ebben a nivóban mást, mint olyan sírokat, a melyek a XVII. és XVIII. századbeli mellékleteket tartalmaztak, nem találtunk. Már pedig ebben a két században 32. sz.

i

m

Wí

•i

Erdélyi Múzeum 1913 Új folyam VIII.

••••>

13

104

DR. POSTA BÉLA

Gernyeszegen, talán egyetlen Erdélyi­ nek kivételével, más mint a Telekiek, nem temetkeztek.11 Ilyenformán a má­ sodik nivót teljesen a Teleki család temetkezéseinek kell tekintenünk. Ez utóbbi temetkezésekhez szükséges sírok elkészítése járt mindig az első nivó sírjainak megbolygatásával és az azokban lelt czontvázrészeknek meg­ csonkításával vagy szétszórásával. Hogy az egyetlen nyom, melyet árpádkori temetkezésre nézve talál­ tunk, olyan harmadik nivót jelent-e, a mely a templomnak árpádkori léte­ zését vagy esetleg egy, az Árpádok korában ugyanazon a helyen állott, de teljesen elpusztult templom léte­ zését igazolja-e : azt, a mint fönnebb is mondottam, csak olyan kutatások 33. sz. mondhatnák meg, a melyek tovább mennének, mint azok, a melyeknek foganatosítása ebben az esetben feladatom volt. Mindenesetre azonban kér­ dés, hogy ilyen messzebbmenő kutatások is világosságot nyujtanának-e ? Dr. Posta Béla. 11

Erdélyi István 1635-ben a jenői táborra nem kelvén fel, 1643-ban özvegye, Mindszenti Krisztina evokálódolt. Ez, a kinek második férje Csáki István volt, 1670-ben hal meg s 1674-ben már Teleki Mihály kapja Qernyeszeget adomány útján.