Tekints a mélybe
elküldetett…
A zarándokok, kik Jeruzsálembe érkeztek ámulva mondogatták: mindegyikünk a saját nyelvén hallja Isten csodás tetteit beszélni. Isten csodás tette, amely megszólalt bennük, és megszólal bennünk, az maga a szeretet, a fölénk hajló és mindeneket átölelő Lélek, mely már a kezdetekkor is ott lebegett a mindenek fölött, és most a te életedet is átjárva, hozzád küldetett… Téged szólít úti vándor… kedves zarándok… a te szívedet érinti… lelked réstelen nyugalmát éleszti… hogy mindenben minden legyen, hogy mindenünk az Isten legyen. Isten, ki Lélekben elküldetett élővé tette az embert. Az életet, mint életet értették meg az emberek, kik ámulva mondogatták, hogy minden szívben, szívednek dobbanásában egyformán zeng: a szeretetének… Mi hát, az Isten csodás tette, melyektől a zarándokok ámulatba esnek? Hogy égből szállott alá az élet, hogy mennyei lett az ember, mert eltöltötte a mindeneket az Isten. Utjaink újak lettek és újak a tettek, és új a szív a szívünkben, és új mibennünk a Lélek, aki elküldetett…
1 / 15
Tekints a mélybe
Csonka Nándor atya
és nem volt kő
http://www.youtube.com/watch?v=aJ4tEFPuhYI …és nem volt kő, és nem volt sír, és nincs többé homály, és nincs többé halál. Csak a gyolcsleplek maradtak, és a kendő, összehajtva. Sötétnek felette nincs ereje, mert fény lett, és csillogás, feltámadás. Szertefoszlott a gyűlölet, megtört a félelem, minden ami volt, elmúlt. Hajnal lett, örök ragyogás. Új kezdet, mely soha nem lát alkonyt. Kő nem volt, nincs már akadály, és nincs már halál… élet van, és ragyogás, és feltámadás…
2 / 15
Tekints a mélybe
Csonka Nándor atya
Királyok elnémulnak Királyok elnémulnak az Ő színe előtt, és a föld hatalmasai erőtlenül mellüket verik, és összeomlanak. A hegyek, mint viasz folynak széjjel, és az egeket tartó erők megrendülnek, a nap nem ad világot többé, és a holdnak nincsen sugára a Te színed előtt, Te kereszt ékessége, Krisztus. Nem a hatalmad vesszeje törte össze őket, nem a szájad leheletével söpörted el az erőket, és a bölcsességet nem bölcsességgel hiúsítottad meg. A gazdagok kincse, szegénységed ragyogásában omlott össze, és az erősek erőssége a Te gyengeséged láttán törött össze. Mert úgy jelentél meg, úgy szelíden, mint a bárány. Mint a bárány akit leölésre visznek, a bárány aki elnémul nyírója előtt… Ajkadat nem nyitottad szólásra, sem jajra, pedig megütöttek, leköpdöstek, a porig gyaláztak, és Te tűrted. Leölni vittek, és Te engedted. Mert szeretted, őket (is)… Nem a hatalmad roppantotta össze a hatalmasok erőit, és nem a hangod némította el királyok ajkát, hanem a csended, a szelíd békéd. Megjelentél, és megjelenésed a Szeretet. És gyógyítottad a megtört szíveket. Lehajoltál némán, és kezedbe vetted a kicsinyeket. Letörölted a könnyeket, és a szenvedőknek vigaszt adtál, akik meg átkoztak téged, azokra áldást osztottál. Kitártad két kezed, és átölelted a mindenséget. Mert Tiéd a Mindenek, mindenek a Te szereteted. Belőled születtek meg minden életek és minden földek,
3 / 15
Tekints a mélybe
minden egek és minden fények. Minden új lett, és kívüled semmi sem lett, ami lett, hanem minden tebelőled, tebelőled árad, Jóság, Te szelíd, néma Bárány, tündöklő Örökkévalóság. Némán, hangtalan, félelemmel állunk itt előtted, nézünk Terád, Te szelíd Bárány: hófehér, holt-fehér arcodat szemléljük. Ég és föld között lebegsz. Hallgasd meg könyörgéseink… Csonka Nándor atya
Belevésed szíveinkbe… keresztedet, ékedet!
Pilátus halálra ítéli Jézust
valóban előtted áll?
és nem te állsz Őelőtte?!
a te ítélőszéked előtt?
te ítélsz Őfelette? milyen ítélettel?
4 / 15
Tekints a mélybe
még nem tudod, talán csak sejted…
és könyörögve kéred,
a mélységből kiáltasz felé,
vegyen vállaira téged, életed,
és a szegénységed, kiüresített léted,
hogy veled legyen e mélyen szenvedő szerelemben…
Jézus vállára veszi a keresztet
valóban a vállaira vett, valóban a te szenvedésed
minden könnye az Ő éhezése lett,
valóban a Te halálod az Ő szegénysége lett,
egészen egy teveled, a te Testvéred lett,
kicsiny a kicsinyekkel, és a sírókkal síró,
5 / 15
Tekints a mélybe
szegény a szegények között, mert a te Barátod…
Jézus először esik el a kereszt súlya alatt
ó van-e még olyan fájdalom,
amely fájdalmat nem osztott volna meg teveled?
ó vannak-e olyan könnyek?
ó vannak-e olyan szegénységek?
ott van az éjszakában, és ott volt a magányban,
Ő a Jóbarát…
Jézus találkozik fájdalmas Anyjával.
erős légy most én anyám,
ne sírj,
6 / 15
Tekints a mélybe
ne sírj,
könnyeid ne lássa senki…
Cirenei Simon segít Jézusnak a keresztet hordozni.
Neked segítek
és magamon segítek…
én viszem a te keresztedet
pedig te viszed az én keresztemet…
Békesség van a te közeledben…
Én Barátom…
Veronika kendőt nyújt Jézusnak.
lelkének szép vonásai a lelkednek vonásain…
béke és szelídség, megbocsátás és csendesség…
7 / 15
Tekints a mélybe
még nem hajnallik…
Jézus másodszor esik el a kereszt súlya alatt.
mekkora lárma,
láncoknak vad kavalkádja
véres arc megpihen földnek sarába
vérrel öntözöd …
Jézus vigasztalja a siránkozó asszonyokat.
Igaz Barát, síró gyengeségünk vigasza,
Benned kihajtott ágak lombja,
Égi Gránátalma,
8 / 15
Tekints a mélybe
kik Benned összegyűltek
Belőled merítettek ó Kegyelemeket, életeket…
Jézus harmadszor esik el a kereszt súlya alatt.
én bűnös,
mi bűnösök,
véredben, szenvedésedben tisztulunk,
hónál is fehérebben hazajutunk…
Jézust megfosztják ruháitól.
Ó Te megfosztott, és így is ékes!
Ó Te szegénnyé lett bőkezőséges!
Ó milyen gazdag a Te néped!
Ó Te szétosztott, mennyi a Te néped!
9 / 15
Tekints a mélybe
Jézust a keresztre szegezik.
reám szegezetten,
el nem veszítetten,
az Atyához érkezetten,
a Szeretetben átölelten…
Jézus meghal a kereszten.
sötét éjemben ragyogjál fel,
szólíts ki én Atyám halálnak torkából…
Ó Hajnal, homályt nem ismerő…
hívj haza… a Fénybe!
ne hagyj itt… a mélyben!
10 / 15
Tekints a mélybe
Jézus testét anyja ölébe fektetik.
bölcsőd voltam, ringattalak…
most újra elringatlak…
szívemből ki nem adlak…
Jézus szent testét sírba teszik.
sziklában őrizem az álmod,
tovább álmodom az álmod…
Lehajoltál, megtaláltál,
a homokba betűket írtál: a nevem…
Csonka Nándor atya
11 / 15
Tekints a mélybe
Kő kövön nem marad...
Elfeledett utak - ki jár még bennetek?
Beomlott boltozatok,
romok és romlások, búcsúk és búcsúzkodások,
tétova, suta megfogalmazások - ilyen az ember?
Bűnök terhének hordalékát hordó komédia, vagy tragédia?
Hogy találunk Rád, sötéteink rejtekmélyén?
Hiszen önmagunkat sem találjuk, szétesett kövek törmelékei között…
Egy ív, és egy másik is, magányos oszlopok, kettétört óriások, földön fekve, összetörve.
Hol vannak az illesztékek?
12 / 15
Tekints a mélybe
Hol vannak az egybetartozások?
Miféle játék?
A töredékek sem illenek össze, akkor mi hogyan illenénk össze?
Összetörtek és töredezettek… mégis keressük a Törhetetlent, az Istent.
Keressed a szegletkövet!
Keressed az eredetet!
Keressed az elhajítottat!
Keressed a némán szólót hozzád!
Keressed Őt, aki megtalált téged!
Borulj térdre, Hozzá, aki lehajolt hozzád!
És így fohászkodjál:
13 / 15
Tekints a mélybe
engedd, hogy szőnyeged legyek a lépteidnek, mosolya tekintetednek.
Emelj, hogy öledbe simuljak, mint a gyermek.
De itt, a romok rengetegében, letört fél ívek tengerében, itt mit tegyek!
Hová menjek?
Nem bújok el előled!
Hová is menekülhetnék?
Hiszen mindenütt ott vagy, látod rezdülésem,
és ismered az elmét, és a szíveket vizsgálod.
Mielőtt gondolat megfogant bennem te már azt is látod.
És amit tettem azt mind teelőtted tettem, azt a sok méltatlanságot.
Már nem bujdosok kövek rengetegében, csak nézek a messziségbe.
Jöjj és égess, döntsd romba elhibázott léptem.
14 / 15
Tekints a mélybe
Törd össze elhibázott művem,
s az összetört kövek között találj rám, Isten!
S az életemet, mint kettétört követ építsd be szentélyedbe,
építs be Jelenlétedbe!
Csonka Nándor atya
15 / 15
